Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek megmagyarázni. (Márai Sándor)

„Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek megmagyarázni hibáit.” (Márai Sándor)

„Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig” (Ed Perratore)

© Szabó László Mediterrán Moszkva 2005.

TARTALOMJEGYZÉK Csontváz a szekrénybõl

7

– avagy Így múlik el a világ dicsõsége –

Karlendítést lehetne?

16

– avagy A nagy magyar médiavalóság –

Mitõl magyar, mitõl nemzeti?

23

Te mit tennél, Feri?

30

– avagy Az állam én vagyok! –

Koponya és Csontok

37

– Érdekek mentén, avagy a tömegdemokrácia csõdje –

Duplanullás hazaárulók

48

– avagy a Struccokat is megszégyenítõ legújabb kori Pató Pálok –

A népet nem lehet leváltani

55

Szoros küzdelemben

65

Fele királyságom

68

– avagy Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép –

Egyszemélyes impérium

84

– avagy Népi naivitás az államszocializmusban –

Közösségi fa

90

– avagy Az értelem a végét járja? –

Annyira ronda, hogy az már szép Ripacs Ripacsovics Ripacsov

97 109

– avagy A kormánynál Miazhogy Ferkó mûminiszterelnök –

A (meg)szokás hatalma

115

3

Kaparj kurta! Legjobb védekezés a támadás

121 126

– avagy Egész estés matinén a kiskorú nép –

Polgárpukkasztó lufi-pukkasztók

131

– avagy A bulvárkormányzás diszkrét médiabája –

A vadászatról Húzd meg, ereszd meg!

139 141

– avagy 2006: A hatalom kulcsa Budapest! –

A popsztárok is kiöregednek egyszer

146

– avagy Az önkéntes bálványimádás veszélyei –

A csend hangjai

152

– avagy Kifizetõdik-e a hallgatás ára? –

Fogyassz! Hallgass! Halj meg!

162

– avagy Társadalom rövid pórázon –

A médiaidol

166

– avagy Meddig lehet elmenni az emberi butaságban és hiszékenységben? –

Lehetetlen nincs, csak tehetetlen

169

– avagy Nem minden ragad, ami tapad –

Belterjesség, a fejlõdés halála

172

– avagy Pár(t) urat váratlanért el ne hagyj! –

Rekviem Tévémaciért

183

– avagy A média sara, bûze –

Na, végre!!! 193 Gyurcsányi Francisco, a neoliberalizmus hazai szószólója 201 – avagy Szükség van-e az államra? –

Új unió, régi beidegzõdések – avagy A virtuális Magyarország Háry Jánosai – 4

215

A nép szava Isten szava

223

– avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep –

Saláta Dobrev módra

231

– avagy Bolgár vegyessaláta posztkommunista tálalásban First Lady körítéssel –

Az önjelölt új jelölt

240

– A vaskoronás kis-nagy ember – avagy a Horn Gyula-díjas Horn Gyula visszatér? –

Álszentség

247

5

6

CSONTVÁZ A SZEKRÉNYBÕL – avagy Így múlik el a világ dicsõsége –

Ismét egy ismert közszereplõ került a reflektorfénybe – igaz, ahogyan az mostanság lenni szokott, akarata ellenére. Az Angol utcai Gyárfás-féle elit médiakommandó megmondó-embere, az egykoron a pólóra zakót húzó objektív és pártatlan sztárriporter, a mára már konszolidált multimilliomos bizniszmenné, galériatulajdonossá és lapdirigenssé átalakult Forró Tamás, alias Szilágyi Ákos került akarata ellenére a média reflektorainak kereszttüzébe. Most kezdem csak igazán megérteni, miért volt olyan fontos, hogy a kõmûvesbõl pilótajáték szervezõn keresztül sztárbrókerré avanzsált önjelölt pénzügyi zseni – a „Kulcsár” – darab idõt külföldön töltsön el a baráti Ausztria hatóságainak vendégszeretetét élvezve, míg az elvtársak megkísérelték eltakarítani az óvatlanul hátrahagyott nyomok tömkelegét. Képzeljük el, mekkora botrány lett volna, ha idõnek elõtte hozzák haza Attilát és idõnek elõtte nyitja ki azt a mosolygós száját? (Újabban a frissen elítélt Zalatnay Cini is Kulcsárt tekinti vonatkoztatási szintnek, mondván hozzá képest õ csak egy ebihal, és azon kesereg az egykori legenda, már rettenetesen bánja, hogy annak idején nem tálalt ki õ is, hogy kik azok a politikusok és közszereplõk, akik oly rútul megvezették õtet.) Aztán a még mindig a népi naivitás állapotában leledzõ ’pógárnak’ rá kell döbbennie arra is, hogy az, a médiában már többször elhangzott kijelentés, miszerint az ügyészség a Fidesz kezében, a rendõrség a Maszop fennhatósága alatt áll, hát bizony Kulcsár sorsát figyelve azt kell mondanunk, hogy nem minden alapot nélkülözõ. 7

Ráadásul, ahogyan azt hõsünk, a szekrénybõl legutóbb kiesett (média)„csontváz” esetében is megtapasztalhattuk, nem elég, hogy Kerényi Imre – amolyan subidubidúsan – leleplezte Forrót, mint a III/III-as fõcsoportfõnökség tmb-jét, azaz társadalmi megbízottját, még ez az iskolázatlan Kulcsár gyerek is oly rútul rávallott. Az egykori sztárriportert bemártja az egykori sztárbróker. (Nem tehetek róla, de nekem errõl a társadalmi megbízottról a körzeti megbízott – urbánus frazeológiával: a körzeti meghízott – jut az eszembe. Le sem tagadhatnám a pártállami szocializációt.) Háromhavonta kapta a gurigákat (urbánus frazeológia: a milliókat) a sztárbrókertõl a sztárriporter sztár mûkincskereskedõ, s a mi drága õszinteségi rohamot kapó Attilánk azt is elcsicseregte a jegyzõkönyv számára – a Magyar Nemzet jóvoltából immáron mindannyian tudhassuk, hogy aszongya – „Forrónak az elvárható hozamot jóval meghaladó igényei voltak”. (A kis mohó. Nem kell mindig telhetetlennek lenni. Aki a kicsit nem becsüli, az a nagyot nem érdemli.) Milyen különös is az élet! Valóban a legnagyobb rendezõ. Itt van ez az ember, aki hetente papolt nekünk az objektivitásról, a pártatlanságról, a tárgyilagosságról és az összes többi magasztos dologról, miközben annak elõtte szorgalmasan írogatta jelentéseit a magyar társadalom bizonyos prominenseirõl, most meg a végjátékban, mint valami rossz „csontváz”, mindannyiunk legnagyobb riadalmára, teljesen váratlanul, mindenféle elõzetes jelzés nélkül, egyszerûen kiesik a szekrénybõl. És úgy tûnik egyúttal a pikszisbõl is. Akárcsak a kutyaszaros világváros teljhatalmú ura, Demszky Gábor is, de errõl majd még a késõbbiekben ejtünk néhány keresetlen szót. De vissza Szilágyi Ákos, alias Forró Tamáshoz Bizony, kedves Olvasó, mindannyiunk legnagyobb riadalmára esett ki ez a hajdan volt derék „csontváz” a szekrénybõl. Hiszen ezek után joggal tehetjük fel a kérdést, vajon hol, mikor és fõként kinek a képében fog kiborulni a következõ „csontváz” a szekrénybõl? És egyáltalán 8

meddig kell még szekrénybõl kiboruló „csontvázakra” számítanunk? A meglepetésekbõl már egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. De vajon mi történhetett? Forróra is kiadták a kilövési engedélyt? Vagy mindössze arról van csak szó, annak lehetünk most szem- és fültanúi, ahogy Kulcsár Attila, „ha lúd, legyen kövér” alapon, magával rántja az egész brancsot? Mondván, ha nekem buknom kell, buktok ti is velem együtt. Az idõ, mint oly sok minden másra, majd erre is megadja a választ. Tulajdonképpen így már érthetõ, miért az ügyészség és miért nem a rendõrség vendégszeretetét élvezte az eddigiekben a kamerák elõtt mindig mosolygós ál sztárbróker. Az egész történet kezd hajazni azokra a hálivúdi eksönmúvikra, melyeket az urbánus frazeológia nemes egyszerûséggel csak az ún. „baszós- kardozós” kategóriába szokott besorolni, és amely alkotásokban a kényes szemtanút általában még a tárgyalás elõtt el szokták tenni láb alól, hogy ne vallhasson a rosszfiúk ellen. A magam részérõl egyébként módfelett csodálkozom azon, hogy Kulcsár egyáltalán még életben van, de hát ahogyan ezt mindannyian tudhassuk, ez itt kérem szépen azért még nem teljesen Amerika. Szürkék is lennének a hétköznapjaink – pláne a Magyar Nemzet hétköznapjai –, ha nélkülöznünk kellene a Seherezádé mesemondó tehetségét megszégyenítõ elõadói készségekkel bíró autodidakta pénzügyi szakember történeteit. Közben a kívülálló szemlélõ néha elveszti a több szálon futó cselekmény fonalát. Egy ilyen másik szál egészen az ország házáig visz el minket, ahol Csipolla, az új number one, mindjárt egy aljas kis törvénytelenséggel kezdte meg „áldásos” tevékenységét. (Most arra ne is pazaroljuk a drága idõt, hogy õt is ismerte Kulcsár, ráadásul õ maga, személyesen irányította hozzá az Altus igazgatóasszonyát, miután kilépett az üzleti ügyek intézésébõl.) Szóval. Csipolla, mindjárt az elején, elfelejtette felsorolni a minisztériumokat, holott erre bizony törvény kötelezi a mindenkori kormány9

fõt, meg hát a minisztereknek sem árt tisztában lenniük munkakörük leírásával. Lásd Göncz Kinga nem tudom éppen milyen minisztert. Ugyan kérem! Egy ilyen apróságon fennakadni, amikor ilyen sorsfordító idõket élünk. Most dõl el, hogy a szocialista párt az Új Ember dinamikus és karizmatikus vezérletével képes lesz-e legyõzni Orbán Viktort, és akkor jön nekem ilyen piszlicsáré ügyekkel, mint a minisztériumok felsorolása?! Most nem érünk rá ilyen apróságokkal bíbelõdni, elvtársak, itten most a Haza sorsa a tét! Fent az elvtársak biztosan tudják, hogy mi a jó, majd õk megoldják. Ezt is. Mindeközben az alapjáraton duruzsoló ellenzék lapít, mint az a bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Érdekes módon azonban mihelyt lezajlott a szocialista messiás nagybelépõje és az elõadás véget ért, elkezdtek teli torokból üvöltve, mellüket féltéglával verve hadonászni széles e magyar honnak belterjessé vált médiájában, annak a legrejtettebb zugában is, hogy aszongya Gyurcsány Ferenc kormánya nem a magyar nép kormánya. Na itt álljunk meg egy szóra Istenben szeretett fele barátaim! Ülök otthon a tévé elõtt és nem értem. Mint ahogy nem érti a dolgot az én rusztikus stílusú cimborám se, aki ily szavakkal terhelte meg a levegõnek könnyû szekerét, hogy szállítná azokat a derék ellenzéki politikusi fülekbe: – Eddig hol a rossebbe vótatok, aranybogár?! Ezt elõbb kellett vóna! Most mán annyi, mint a halottnak a csók, vagy a német szóban a nix! Mit lehet erre mondani? Nagy általánosságban semmit, kis általánosságban viszont az ún. optimista verziót, amit én elneveztem a naiv emberek változatának. Nézzük a szcenáriót! Jelenleg nem érett meg a parlamenti helyzet egy valódi kormányváltásra. A Fidesznek nem érdeke az elõrehozott választás. A 2006ig terjedõ idõszakban érdemleges sikereket úgy sem lehet elérni, lévén kicsi a mozgástere a kormányzatnak, az eladósodottság behatá10

rolja a lehetõségeket, takarékoskodni kell. 2007-tõl azonban elkezdenek majd áramlani az európai pénzek (már ugye, ha kiépül a lehívásukhoz szükséges rendszer), így már a választásokat követõ elsõ évben – gondolom a költségvetési lyukak szorgos betömködése után – lehet felmutatni szerény eredményeket is. Addig pedig az elsõ számú feladat, a gyurcsányi retorikát állandóan szembesíteni a tényekkel, bebizonyítani az Új Emberrõl, hogy hiteltelen, hogy a szavai mögött nincs semmi. Ennyi lenne a terv. Egyelõre. Ez az optimista változat. Ezzel szemben áll az ún. realista változat, mely némiképp eltér az elõzõtõl. Ahogyan Bódi Lajos – mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó szokta volt mondani: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Szerintem egyébként ez utóbbinak van nagyobb valószínûsége arra, hogy végül be fog következni, persze az is lehet, hogy én tévedek. Szóval. A retorikusan dinamikus és lendületes bizniszmen indulását abszolválva a szocialista nagyváros öntudatos polgárában egy meglehetõsen baljóslatú kép kezd kirajzolódni. Merthogy nincsen itten másról szó kérem szépen, mint a maradék állami vagyon széthordásának magasztos (és minden bizonnyal jól jövedelmezõ) feladatának rezzenéstelen és gördülékeny levezénylésérõl, melyet az egykori ifjúkommunistákból elitburzsujokká avanzsált törtetõ percemberkék a magyar nemzetre valaha is rázúdított legnagyobb mértékû és méretû eladósítással egyetemben óhajtanak véghezvinni. Jelige: utánunk az özönvíz! A befolyó pénzekbõl aztán jut is, marad is. Egy „kicsike” összeg eljut az elvtársi zsebekig (a jó és megbízható elvtársakhoz, akikre mindig és mindenhol bizton számíthat a párt, hiszen sok éhes szájat kell betömni, sok kinyújtott tenyérbe kell potyogtatni baksis gyanánt néhány jól csengõ, erõs magyar forintot), egy „kicsike” összeg pedig minden bizonnyal még meg is marad a 2006-os választási kampány finanszírozására. Fog ez menni! – ahogyan azt Attila, kedvenc kõmûvesem szokta volt mondani kedélyesen. 11

Mindeközben a Csipolla vezérletével beindult generációk (és koalíciós partnerek) közötti hatalomátrendezõdés is felvette a fordulatszámot, a vég elérte a koalíciós partnert, az alapító atyái által már réges-rég odahagyott mikropártot, a zsarolhatósági potenciáljáról hírhedtté vált törpeminoritást, az SZDSZ-t is. Úgy tûnik, a kutya megelégelte, hogy állandóan a farok csóválja õt, nem pedig fordítva, s az új erõsember – a csahos ölebmédia teljes támogatását élvezve – átvágva a gordiuszi csomót, rövidre zárta a problémakört, megadta a kilövési engedélyt az SZDSZ még két utolsónak állva maradt nagyágyújának egyikére, a mostanság a fõvárosi közgyûlésen egyre gyakrabban elbóbiskoló Demszky Gáborra is. Az ellenzék részérõl a kutyaszaros világváros terepjárón furikázó fura urának eltávolítására tett hathatós intézkedések eltûrése az MSZP részérõl is azt mutatja, hogy a realista változatnak van nagyobb esélye. A Maszop kézbe veszi a dolgok irányítását, a kisebbik koalíciós partner legfeljebb a „futottak még” kategóriában juthat néhány csicskási pozícióhoz. Az MSZP már most elkezdte kommunikálni – istenem, de szép magyar szó is ez, kommunikálni –, szóval mást se hallani, minthogy ezúttal idõben elkezdik „felépíteni” saját fõpolgármester-jelöltjüket, hiszen kétség nem férhet hozzá, 2006-tól szocialista dirigense kell, hogy legyen Kelet-Közép Európa legmocskosabb, legszemetesebb világvárosának, azaz Butapestnek. Még egy svédcsavart is beletettek az egészbe, Csipollával kirúgatták a közigazgatási Hivatal vezetõjét, mivel csak õ illetékes a bírósághoz fordulni Demszky legújabb, álláshalmozásból kifolyólag elõállott összeférhetetlenségi ügyében. És bejött a dolog. A helyzet az, hogy a mára ingatlanok terén meglehetõsen kikupálódott egykori szamizdatelõállító kisiparos egy pillanatra ugyan fellélegezhetett, de csak azért, hogy az a bizonyos zabszem azonnal bekerülhessen újból az õt megilletõ helyre. Ugyanis a Közigazgatási Hivatal élére újonnan kinevezett „fõ hallja kend” is összeférhetetlennek találja Demszkyt ebben a kis álláshalmozási biznicben. 12

(Na ja, ilyen rövid idõ alatt még az elvtársak sem tudják megváltoztatni az idevonatkozó jogszabályokat. De persze az is lehet, hogy nem is akarják.) De térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a realista változathoz. Ha urbánus frazeológiával élnék, akkor most azt mondanám, a Maszop elsõ számú feladata, hogy ne szopjon túl nagyot a 2006-os választásokon. Lévén, hogy tudatában vannak annak, hogy a 2006-os választásokat nagy valószínûség szerint el fogják veszteni, a legfontosabb feladat most a szegfûmintás utódpárt számára, hogy a Fidesznek, vagy ha tetszik a polgári, nemzeti oldalnak semmiképpen se legyen meg a kétharmados többsége a Parlamentben. Ennek a célnak az eléréséhez viszont a jelenleg regnáló koalíciónak – mintegy biztosíték vagy hátvéd gyanánt –, de mindenképpen szüksége van a fõvárosra, s annak eltunyult, elkényelmesedett szocialista és liberális szavazóbázisára. Butapest nélkül egész egyszerûen nem fog menni. Az MSZP-nek is érdeke most már, hogy megszabaduljon a koloncként a nyakán élõsködõ, parazita módjára pénzt elszívó, ugyanakkor látványos sikereket felmutatni képtelen, szüntelenül handabandázó Demszkytõl, és beültetni a fõpolgármesteri székbe a saját emberét, aki gyaníthatóan nem a csodás mosolyú, teltkarcsún is rendkívül bájos, ám fikarcnyit sem karizmatikus Gy. Németh Böske lesz. Utána aztán majd orrba szájba lehet kommunikálni a médiában, hogy õk (természetesen Gyurcsány vezérletével és bölcs útmutatásai alapján) takarították el az útból a fõváros fejlõdésének legnagyobb akadályát, az évtizeden túl is kiskirályként uralkodó Demszky Gábort, aki gyökértelen kozmopolita mentalitásából kifolyólag csak mint egy örökös használatba kapott hitbizományra volt képes tekinteni székes fõvárosunkra, annak népére pedig csak mint egyszerû igavonó barmokra futotta a városházi kommünikékbõl. Már a 2002-es választások is megmutatták, hogy a polgári, nemzeti oldal szavazóbázisa inkább Vidék-Magyarország, míg a politikai ellenfél javarészt a szocialista nagyvárosokban és a fõváros egyes koncentrált területein talál támogatókra. A Medgyessy- kormány 13

félideig tartó regnálásának köszönhetõen hatalmas méreteket öltött a szegfûmintás utódpárttól elpártolók száma. Legalább a törzsszavazóikat vissza kell nyerniük, különben 2006-ban nagyon nagy baj lesz a szocialista párt háza táján. Ehhez kell Butapest, és a többi szocialista nagyváros, köztük Mediterrán Moszkva is. Már folyik a lakosság – elsõsorban persze a fõvárosi lakosság – megdolgozása. Igaz, most még nem jött el a direkt módszerek ideje, a baksisosztogatást majd a választási kampányra tartogatják, telik majd az ezután felveendõ hitelekbõl. Egyelõre ravasz, körmönfont tervet eszeltek ki, a jobb kézzel bal fül vakarás jegyében indirekt módon – ahogyan a kakukk is becsempészi a másik madár fészkébe a saját tojásait, kitúrva onnan a sajátot, helyére betéve a potyalesõt – a Maszop (és persze Csipolla) is elkezdte szépen, szisztematikusan kitúrni posztjukról mindazokat, akik nem felelnek meg távlati elképzeléseiknek, és az ily módon megüresedõ helyekre beültetik saját embereiket. (Igaz, a folyamatba néha-néha bezavar, amikor teljesen váratlanul, mindenféle elõzetes jelzés nélkül, valamelyik szekrénybõl egyszer csak kiesik egy csontváz, ahogyan ez legutóbb is történt az ismert sztárriporter esetében.) Nem mintha ennek az égadta világon bármi jelentõsége is lenne a fõvárosi lakosság szempontjából, hiszen a szociáldemokráciáról papoló szoci áldemokraták is ugyanolyan neoliberális beállítódásúak, (az általuk folytatott politikával egyetemben), mint koalíciós partnerük, a jelenleg „Magyarország legszélsõségesebb és legkártékonyabb politikai pártja” büszke címet magáénak tudható SZDSZ. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy szíves figyelmébe ajánljam mindenkinek Bogár László, a kitûnõ közgazdász vélekedését, miszerint maga a rendszerváltás rendszere bukott meg, ezért van belekódolva az ún. rendszerváltó politikai elitbe és azok pártjaiba a négyévenkénti vetésforgó, azaz a biztos bukás. A közgazdász szerint ugyanis az emberek magával a rendszerrel elégedetlenek, hiszen az sem jólétet, sem szabadságot nem hozott, ahogyan azt beígérték és megígérték nekünk, azt vi14

szont nem tudják leváltani. Ott ugyanis – és ezt már hazánk másik kitûnõ elméje Drábik János mondja –, ahol nincs tulajdon, ott önrendelkezés sincs, ahol pedig nincs önrendelkezés, ott szabadság sincs. Hát ezen bizony érdemes lenne elgondolkodni az ország házában óraszám henyélõ hölgyeknek és uraknak. Mindeközben mi, szerencsétlen adózó és igavonó barmok, akik a demokratikus jogállam illúziójában ringatózva olykor-olykor hajlamosak vagyunk polgároknak nevezni magunkat, vasárnap esti szarkasztikus hangulatú véleménymûsorokból kell megtudjuk, hogy a pártatlannak és objektívnek hitt közszolgálati közszolga korántsem pártatlan és objektív, sõt, éppen ellenkezõleg, valójában tmb, azaz társadalmi megbízott, vagyis a hálózat embere, aki megfigyelt és jelentett. Ezek után óhatatlanul felmerül az emberben a kérdés: vajon hol, mikor és fõként kinek a képében fog kiborulni a következõ „csontváz” a szekrénybõl? És egyáltalán meddig kell még szekrénybõl kiboruló „csontvázakra” számítanunk? A meglepetésekbõl ugyanis már egy jó ideje elege van a magyar társadalomnak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

15

KARLENDÍTÉST LEHETNE? – avagy A nagy magyar médiavalóság –

„Nincs reménytelenebb vállalkozás, mint egy nemzetnek megmagyarázni hibáit.” (Márai Sándor) „Aki nem hisz az örökkévalóságban, kérdezzen meg egy ellenzéki politikust, mennyi idõ van hátra a választásokig” (Ed Perratore) „Kitartás! Éljen Szálasi! Megérkeztem! Így nyit Bácsfi Diána, született Bácsi Boglárka a képernyõn, majd azonnal lendít. A gyanútlan tévénézõ pedig a képernyõ elõtt ülve elsõ döbbenetében – ha nem is Lékó Péter zsenialitásával, de – huszár f6-ot lép és (be)rosál. A szerv aztán persze rögtön felkéri az újdonsült „médiasztárt”, hogy lenne szíves vele fáradni a rendõrautóhoz, amikor megtörténik a baj. Az egyik fotóriporter – valószínûleg a pechesebb fajtából való (lemaradt a szenzációnak számító pillanatról) – fogainak kerítését jól hallhatóan az alábbi mondat hagyja el: – Karlendítést lehetne? Hát persze, hogy lehetne. Diána rendkívül készséges. BM-es apukája nyilván parancsba adta neki, hogy az legyen. És máris csattognak a fényképezõgépek. Íme hölgyeim és uraim – no és persze hála a Maszopnak, még mindig elmaradhatatlanul – kedves elvtársak, a nagy magyar „valóság” a maga spontán megtestesülésében. 16

A Hír Televízió tudósítását nézve az jutott eszembe, ha ne adj isten az ehhez a kaszthoz – a peches fotóriporterek kasztjához – tartozó médiamunkás, teszem azt véletlenül, tanúja lesz egy gázolásos balesetnek, de mondjuk valamilyen okból kifolyólag nem tudja megörökíteni magát a gázolás pillanatát, vajon mit tenne? Odamenne a gázoló autóvezetõhöz és megkérné, hogy legyen olyan szíves, üsse el még egyszer a szerencsétlent? Avagy, ha ez már végképp nem kivitelezhetõ, legalább egyszer hajtson keresztül a földön fekvõ vérzõ áldozaton, hogy lefényképezhesse azt, mert a vér az mindig jól mutat a címlapon? A Terror Háza elõtt készült tudósítás világossá teszi számunkra, hogy mára mennyire elvesztette jelentõségét „a hír szent, a vélemény szabad” mondás. Ma már nemcsak az azonnal oldódó (és azonnal eldobható) instant politikusok korát éljük, de az instant valóságét is. Ma már a híreket is gyártják. Hírgyárakban. Az elsõdleges szempont ma már nem az, hogy mi történt, hogyan történt valójában, hanem az, hogy mi növeli a nézettséget vagy az eladott példányszámot. (Egy jó ügyvéd csodákra képes! Két jó ügyvéd meg még több csodára! Tudják, olyan ez mint a reklámban. Mi lehet jobb egészsége megõrzésének érdekében, mint egy doboz X márkájú multivitamin? Hát két doboz X márkájú multivitamin!) Közben két sarokkal odébb éppen a spontánul fagyizó Csipollát spontánul fotózó média siserehada okoz némi fennakadást a járda gyalogosforgalmában. A látszat világ látszat valóságának látszat eseményeirõl a média látszatemberei mesélnek nekünk. Látszatra. Ó igen, mesélnek, mert ezt ami itt folyik – tisztelet a kevés számú kivételnek – mindennek lehet nevezni, csak éppen tájékoztatásnak nem. És arról se feledkezzünk meg, hogy elhallgatni megtörtént dolgokat csak azért, mert az éppen rossz fényben tûntetné fel az aktuális hatalmi elitet, legalább olyan elkövetett bûn az állampolgárok tájékozódáshoz való jogának sérelmére, mint rezzenéstelen pókerarccal belehazudni a kamerába, vagy rojtos nyelvvel mosolyogva alákérdezni a reggeli „közszolgála17

ti” beszélgetõs mûsorba vendégnek éppen behívott kormánypárti politikustól. A látszat média látszatemberei elsõre derék médiamunkásoknak tûnnek, aztán mire kettõt pillantunk, némelyikükrõl kiderül – így járt legutóbb az Angol utcai médiakommandó egyik volt frontharcosa is –, hogy nem is újságíró igazából a szentem, hanem a megfelelõhelyen perjellel elválasztott és számkóddal ellátott belsõ ügyosztály embere, aki nemcsak a média és a nagyközönség számára készített riportokat. Ahogy gyermekkorom kedvesen, játékosan okító fizikatankönyvének címe is mondja: „Egy a valóság, s ezer a ruhája”. Amikor valaki elolvas egy hírt az újságban, meghallgat vagy megnéz egy tudósítást a rádióban vagy a televízióban, a maga szempontjai, világnézete, tájékozottsága szerint értékeli a látottakat, hallottakat, vagy az írásos szöveg megértése után véleményt alkot. Nyilván ezernyi, milliónyi különbözõ vélemény jön létre, akár ugyanannak a hírnek a hallatán is, de legalábbis árnyalataiban egészen biztosan el fognak térni egymástól. Ez így természetes, hiszen minden ember más, nincs két egyforma közöttünk. De mi van akkor, ha maga a hír nem igaz, vagy nem úgy igaz? Az esemény, amirõl a tudósítás szól, meg sem történt, vagy nem úgy történt? Nos, akkor úgy járunk, ahogyan az emberek, a tündék, a törpök és Középfölde valamennyi lakója járt, amikor Szaurón a Sötét Úr megalkotta a Hatalom Gyûrûjét, az Egy Gyûrût. Akkor bizony kedves barátaim, valamennyiünket becsapnak. Ez persze felveti a média és a médiában dolgozók felelõsségének fontos kérdését és azt, hogy a média mára jócskán meg növekedett véleményformáló ereje milyen fokú gátlástalansággal párosul a médiában dolgozó „szakemberek” részérõl. Amikor a fotóriporter forszírozására – igaz, olyan nagyon azért nem kellett noszogatni – Bácsfi Diána lendít, felmerül a kérdés, hogy az esemény tudósítására odaküldött tudósító, újságíró, fotóriporter mennyire válhat maga is az esemény, a valóság részesévé, 18

mennyire formálhatja, alakíthatja azt? Nem éppen õmiatta történik-e meg valami, ami máskülönben nem következne be, ha õ nem avatkozna közbe? Ennek egyik eklatáns példája egy másik esemény, mely egy másik Diana nevéhez fûzõdik, bár õt – ellentétben itteni névrokonával – a média hathatós közremûködése nélkül is ismerték és szerették az emberek. Az igazság minden kétséget kizáróan talán sohasem fog kiderülni, mindenesetre sokan azt tartják, hogy Diana hercegnõt a paparazzik üldözték a halálba. Vajon meghalt volna-e a hercegnõ, ha nincsenek ott a lesifotósok? És persze az is elárul valamit a médiáról, hogy a Diana hercegnõ halálát okozó balesetnél jelen lévõ fotósok milyen választ adtak a lelkiismeretüknek (ha egyáltalán van nekik ilyen) arra a kérdésre, hogy fotóznak-e, vagy inkább életet mentenek? Az eredményt ismerjük. Mindeközben idehaza bulvárosodik a valóság. A bulvár-kommunikációban már a nagy elõd, az Ügynök is múlhatatlan érdemeket szerzett, de a koronát a „tizenöt percre mindenki híressé válhat” mondás jegyében történõ közbeszédformálás módszertanának gyakorlati megvalósítására minden bizonnyal Csipolla és az õt nagy mûgonddal felépítõ PR-csapata teszi fel. A kormányzati kommunikációt fontos feladatnak tekinti az új kormányfõ, kiemelt jelentõséget tulajdonított neki, hiszen nem is egy, hanem mindjárt két kormányszóvivõt is kinevezett. László Boglárt, a Magyar Fejlesztési Bank eddigi szóvivõjét és a Vitray-tanítvány, volt rtl-es ex-Fókusz dirigens Batiz Andrást. A meglehetõsen akadozósra, sikeredett és – talán a felkészületlenségbõl kifolyólag – igencsak csúnyácska bakikkal tarkított bemutatkozást nézve, nekem rögtön a sokat szidott szép emlékû Gál Junior „ugrott be”, akinek ugyan diplomája még ma sincsen (bukni azért õ is fölfele bukott, ahogyan az a jó és megbízható elvtársakhoz illik), szóval diplomája még mindig nincs a fiúnak, ellentétben a két ifjú titánnal (ti tán tudjátok, mire használni õket?), de legalább folyékonyan tudott beszélni. 19

(Rusztikus stílusú cimborám ekként tett megjegyzést a Gál Juniorral kapcsolatos diploma problémakör gyors és hatékony megoldására: mér nem megy mán ki az ecserire, oszt vösz magának egyet?) Visszatérve a két új és fiatal kormányszóvivõre, itt kell megjegyeznünk azt is, hogy Gál Junior bizony Drazsé nevét is helyesen tudta és nem keresztelte át Tiborról Péterre, valamint Butapestet sem tévesztette össze Balatonõszöddel. Újabb apró momentum a média itt-ott már foszladozó csillogó-villogó szövetén. Amikor lehull a lepel, lekopik a máz a gondosan felépített imídzsrõl. Elég egy picikét megkapargatni a felszínt és azonnal kiderül, hogy ide már nem elegendõ az elõre megírt felkonf hanyag eleganciával sztárgázsiért történõ gördülékeny felolvasása a súgógéprõl. Itt nincs súgógép. Ezúttal maga a mûsorvezetõ, akarom mondani a szóvivõ kerül a fókuszba. Pedig az egyik hazai napilap – tudják, az amelyik sokáig hirdette magáról, hogy a hazánkban legnagyobb példányszámban eladott napilap (ma valahogy nem lehet hallani errõl) – szóval ez a lap televíziós hirdetéseiben – úgy tûnik Don Quijote-i szélmalomharcot vívva a bulvársajtó ellen – pont arra helyezte a hangsúlyt, hogy akinek nem a Bükkszentkotkodácson született kétfejû bikaborjú a legfontosabb hír, az vegye a lapot, mert ez egy olyan újság, amit ha elolvas az ember, valóban az igazán fontos hírekrõl, eseményekrõl értesülhet. De vajon tényleg így van ez? Tényleg fontos esemény az, amikor a fotóriporter kérésére, szinte elõre beállítottan karlendít a feltûnési viszketegségben szenvedõ önjelölt médiabohóc? A média pedig, amely immáron öntudatra ébredve rádöbbent arra, hogy önálló hatalmi ággá vált, a modernkori fogyasztói világ konzumerizált társadalmában most már nem arra helyezi a fõ hangsúlyt, hogy tájékoztasson, informáljon, oktasson, neveljen, hanem arra, hogy véleményt formáljon. Aránytalanul túlsúlyba került a közbeszéd alakítása, az egyes ember véleményének befolyásolása – sokszor manipulatív módon –, s ezzel bizonyos fokig csökkent az egyén 20

tájékozódáshoz, szabad véleményalkotáshoz való joga, s ezzel egyúttal önrendelkezése is. A torz médiaszerkezet, a médián belül elfoglalt gazdasági pozíciók és tulajdonlások feltûnõ aránytalansága, valamint az, hogy az egyes médiumok – sajnos ilyen a többség – erõsen irányított szelekció révén egyenlõtlen arányú és idejû megjelenést biztosítanak például a politikai paletta résztvevõinek, meglehetõsen aggályos képet fest a hazai média állapotáról, s így az egyes állampolgár valósághoz való viszonyáról is. Csintalan Sándor egy helyütt például „klienssajtóról”, „kliensmédiáról” beszélt a szokásos bal-liberális sajtó megfogalmazás helyett, mivel szerinte ez a terminus technikus sokkal jobban ráillik a sajtó és a média ezen jól behatárolható, bizonyos érdekkörökhöz kapcsolódó részeire, mint a bal-liberális meghatározás. A nem régiben felszínre került újabb botrány, a Forró-ügy kapcsán pedig elõtérbe kerül egy, a médiával kapcsolatosan másik fontos szempont is, ez pedig a tárgyszerûség, az objektivitás. A Nap-kelte, magánprodukcióban készülõ reggeli közszolgálati beszélgetõs mûsorának egykori sztárriportere és az õ III/III-as „tmb” (társadalmi megbízott) múltja felveti a kérdést a nézõben, vajon hogyan várhatunk tárgyszerûséget, objektivitást egy olyan médiaszereplõtõl, aki nemcsak a nézõk számára készített riportokat? (Forró esetében egyébként érdekes lehet még maga a motiváció is, hiszen anyagilag nem volt rászorulva a Cégre, akkor hát miért?) Egyszer láttam a Duna Televízión egy nagyon érdekes kerek-asztal beszélgetést a magyar gazdaságról, ahol az egyik résztvevõ azt találta mondani, hogy Magyarországon a közgazdaság a politika szolgálóleányából, immáron az örömleányává változott. Úgy vélem, ez a megállapítás most már elmondható a hazai médiáról is – tisztelet a kevés számú kivételnek. De legalábbis a magyar média azon részére mindenképpen igaz a fenti megállapítás, amelyik politikai érdekcsoportokat anyagi haszonszerzés céljából feltétlen alázattal és gátlástalanul kiszolgál. 21

Már a Medgyessy-kabinetnél is volt egy olyan érzése az embernek, hogy fordítva mûködnek a dolgok, a normálistól, az ésszerûtõl eltérõen itt a kormányzás van a kommunikációért, nem pedig fordítva. Az Új Ember, az új sztár, Csipolla és (ki tudja, tán éppen a messzi Ámerikából) toborzott PR-csapata még rá is tesz két lapáttal a nagy nevû elõd által lefektetett bulvár-kommunikációs alapokra. Na ja! Az új modellnek mindenben felül kell múlnia a régit, különben eladhatatlanná válik! Nagyon jól tudják ezt az egykori nepperekbõl mára elegáns szalontulajdonosokká avanzsált autókereskedõk, no meg persze a politikai darwinizmus evolúciós lépcsõfokait hármasával vevõ, rohamléptekkel a csúcsra törõ egykori milliárdos bankár-kommunista bizniszmenekbõl mára szoci áldemokratákká átvedlett álláshalmozó percemberkék is. Mindeközben mi, szegény szerencsétlen adózó és igavonó barmok, akik egész évben csak arra keresünk, hogy törleszteni tudjuk az államadósság kamatait, esténként (nem olvasunk, nem beszélünk egymással) letelepszünk a tévé elé, hogy megnézzük az általunk preferált csatorna híradójában a „valóság” egy bizonyos változatát. A híradó után aztán… Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

22

MITÕL MAGYAR, MITÕL NEMZETI?

Beindult a vörös gõzhenger, ám ezúttal a kormánynál a nagysikerû tévéfilmsorozattól eltérõen nem Józsit, az úthengerest, hanem Ferit, a privatizációból apró anyósi segítséggel megtollasodott újgazdag ifjúkommunistát találjuk, aki magabiztosan (no és persze karizmatikusan lendületesen) tör elõre a magánszocializmus felépítésének rögös útjain. – ha élhetek ezzel a csodás képzavarral. Feri – vagy ahogyan õtet a dús képzeletû panellakó nép az urbánus szemantika egyik gyöngyszemeként elnevezé –, Csipolla, Hiller Pisti újdonsült pártelnök cimborájával egyetemben megkezdte 2006-ig tartó dózer módjára való elõrenyomulását. Ennek következtében aztán a közvélemény-kutató cégeknél egytõl-egyig növekedésnek indultak a szegfûmintás utódpárt népszerûségét jelzõ, eleddig meglehetõsen kornyadozó, már-már hanyatlásnak indult növekedési görbék. A töretlen, lendületes és karizmatikus dinamizmus pedig hamar megtetszett Kádár népének. Otthon a proletárdiktatúra házgyári technológiájával készült 35 m²-es kalodaipari vasbetonkuckójának közepén krumplilevest szürcsölgetve, Kozirev Iván csepeli öntõmunkás, öntudatos MSZP-szavazó éppen aszongya anyjuknak, hogy idén télen már végképp nem telik majd arra, hogy egyszerre egyenek is, meg fûtsenek is, ám élete párja megnyugtatja, hogy semmi vész, itt van ez a Feri gyerek, majd õ rendbe teszi a dolgokat. A mi emberünk, jó elvtárs, olyan szépen énekelte Ildikóval az Internacionálét. Ez majd jól megadja a Viktornak! Mindeközben az ellenzék látványosan nem találja a fogást az utódpárt új fenegyerekén, aki (vagy PR-csapata) nagyon ügyesen ráérzett 23

arra, hogy Kulisszaország bulvársajtójának és kereskedelmi médiumainak igénytelenségébe süppedõ népének bulvárkommunikációt folytató bulvárkormány kell. E téren egyébként már a nagy nevû elõd, az Ügynök is múlhatatlan érdemeket szerzett, de a pálmát kétségkívül Csipolla viszi el, ahogy spontán fotósoktól és testõrök hadától kísértetve spontánul megáll az egyik fagyizónál és elvtársias légkörben nyal egyet. A legnagyobb ellenzéki párt mindeközben elegánsan magyarázkodik, mondván messzirõl jött ember azt mond, amit akar, várjuk meg a tetteket, az intézkedéseket, a törvényjavaslatokat, az itt a lényeg! Végül is ezen nincs mit csodálkozni, hiszen Fideszéknél, mint tudjuk, „A tett az elsõ, a szó a második.” Csak aztán nehogy túl sokáig várjanak, mert a tétlenség bizony még a visszájára is elsülhet, akár a rosszul beállított kapanyél. Igaz, az elsõ intézkedések már megszülettek, némelyikük ki is verte a biztosítékot a parlamenti patkó átellenes részén ülõknél, nem kis sajtó és médiavisszhangot keltve. Itt van mindjárt példának okáért mai témánk, a Magyar Nemzeti Bank feletti uralom megszerzése a Monetáris Tanács irányításán keresztül. És valóban. A Fidesz azonnal rákezdte a „Gyurcsány rá akarja tenni a kezét a Jegybankra” kezdetû népi kesergõre. Mindenesetre az biztos, hogy gáz van, de legalábbis meglehetõsen kínos szituáció kerekedett a Monetáris Tanácsot megpiszkálni szándékozó törvénytervezet kapcsán. „Sérti a Jegybank függetlenségét!” – harsogja szünet nélkül a Fidesz, s közben Varga Mihály a kamerák elõtt mutatja be a nézõknek a Gyurcsány SC-t alkotó tizenegy Csipolla alteregót. De ez még csak hagyján! Az Európai Unió Központi Bankja is felemelte a hangját, hogy aszongya: Na ezt azért már mégse! Ez ellentétes az európai gyakorlattal! Miközben tökéletesen tudatában vagyunk annak, hogy Csipolla az életet csak mint valami vég nélküli (fel)vásárlást, shoppingolást tekinti, aközben azzal is tökéletesen tisztában van mindenki, hogy mire is megy ki itt a játék. 24

Azért ennél a pontnál mégiscsak álljunk meg egy polgári szóra, mert egy igen érdekes problémakör bontakozik ki a szemünk elõtt, amirõl sajnos a honi média elfelejtkezik szót ejteni, pedig rendkívüli fontossággal bír. Ez pedig az ország eladósítása, pénzügyi függõsége és annak tudatos fenntartása. A Magyar Nemzeti Bank feletti uralom gyakorlása a Monetáris Tanácson keresztül felveti azt a rendkívül figyelemreméltó és általam már több, nálamnál okosabb és bölcsebb embernek feltett kérdést is, melyre ez idáig még senkitõl sem kaptam megnyugtató választ. Lehet, hogy talán éppen Ön az, kedves Olvasó, aki választ tud nekem adni erre a kérdésre? Lehet. Ahogy már Bob Hope is megmondta, „A bank az az intézmény, amely csakis akkor ad pénzt, ha be tudjuk bizonyítani, hogy voltaképpen nincs rá szükségünk.” Nos, talán elsõ pillantásra ellentmondásosnak tûnhet Mr. Hope szarkasztikus hangvételû kijelentése, ám ha vetünk egy pillantást a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünkre és annak privilegizált helyzetére kis hazánkban, rögtön látni fogjuk, hogy mennyire nem minden alapot nélkülözõ Mr. Hope kétségkívül helytálló megállapítása, melyet akár mottó gyanánt is kiakaszthatnának a jegybank falára. Szóval, a nagyszabású monetáris huzavona közepette felmerült bennem a kérdés: Ugyan, magyarázza már el valaki, mitõl magyar, mitõl nemzeti a Magyar Nemzeti Bank nevû pénzintézetünk, amikor mindentõl és mindenkitõl független? Hogy még érthetõbb legyen a kérdés, egy rövid példán keresztül szeretnék rávilágítani a problémakör lényegi részére. Bizonyára a kedves Olvasó is emlékszik még iskolai történelem tanulmányaira, ahol többek között arról is tanultunk, hogy régmúlt korok királyai, uralkodói, akik sok esetben személyükben egyúttal az államot is megtestesítették, saját jogukon pénzt verethettek. Hiú25

ságból, vagy egyéb más okoktól vezéreltetve – eléggé el nem ítélhetõ módon – rendszerint saját képmásukat tették rá a pénzérmékre. – No, mármost mi a helyzet manapság? – kérdezhetné a szocialista nagyváros öntudatos polgára és fel is teszi a kérdést. A helyzet manapság úgy tûnik katasztrofális. A gengszterváltó politikai elit által támogatott pénzügy- és bankpolitika – ami ugyan kétségkívül megfelel az európai gyakorlatnak – teljesen életszerûtlen, logikátlan és egyenesen szembe menetel a nemzeti érdekek hatékony képviseletével. Hangsúlyozni szeretném, hogy ez még akkor is így van, ha ma ez az európai gyakorlat. Sajnos az Európai Unió a nemzetállamok számára egy rosszul rögzült pénz- és bankpolitikát konzervált, ami csakis és kizárólagosan a multinacionális pénzügyi csoportok érdekeit szolgálja ki. De vissza Járai Zsigmond ostrom alá vett fõhadiszállásához, a Jegybankhoz! A rideg valóság: ma a magyar állam – mondjuk az ún. fizikai, (tehát a ténylegesen) termelõ gazdaság beruházásainak finanszírozása végett – saját jogán nem nyomathat pénzt. Ehelyett külföldi tõketulajdonosokhoz fordul drága hitelért, melyekért cserébe adósleveleket (államkötvényt) bocsát ki, tovább száguldva lefelé az adósságspirál ördögi lejtõjén. Még akkor is így van ez, ha Draskovics pénzügyminiszter úr szerint kitûnõ hitelminõsítésünknek köszönhetõen olcsón juthatunk hitelekhez. A kamatkapitalizmus nemzetállamokat modern pénzügyi rabszolgasorba taszító motorja a kamatos kamat, melyet ha nem törölnek el, elõbb, vagy utóbb, de tönkreteszi a világ gazdaságának egészét, csak drága hitelezést jelenthet, semmi mást. A hitel mindig drága mulatság, különösen akkor, ha magas kamatokkal párosul, s ha mindez egy olyan országban történik, ahol a hiteleket kreativitásuk, anyagi bázisuk révén visszafizetni képes ún. középosztályt tudatosan leépítik, tönkreteszik, ellehetetlenítik, akkor még aggályosabb a helyzet. És nálunk ez a helyzet. Persze a neoliberális közgazdászok bajt szimatolva pavlovi reflex26

ként (megindul a gyárleválasztás!) azonnal megkongatják a média vészharangjait, hogy aszongya: – Ha beindul a bankóprés, azonnal felpörög az infláció! Hát, kérem szépen, ez a már unalomig ismételt és a hajánál fogva elõráncigált, kissé naftalin ízû érvelés körülbelül ugyanabba az ostobaság kategóriába tartozik, mint az a másik, a tankönyv-közgazdászok által szintén elõszeretettel hangoztatott, már-már a dogma magasságaiba emelkedett baromság is, miszerint az állam a legrosszabb tulajdonos. (Tankönyv-közgazdászoknak nevezik az Amerikai Egyesült Államokban a neoliberális közgazdászokat, mivel elméleteik tankönyv-ízûek, az élettõl elrugaszkodottak.) De térjünk vissza a magyar állam saját jogon történõ pénznyomtatásához. Természetesen a spanyolviaszt nem nekünk kell feltalálnunk, mert azt mások már megtették helyettünk. Arról van szó, hogy mondjuk a magyar állam a termelõ – és kizárólag a termelõ !!! – gazdaság beruházásait saját jogon nyomott pénzbõl kamatmentes hitelezés formájában támogatná, a törlesztésekbõl visszafolyó pénzeket pedig az állam ténylegesen, a maga fizikai valójában azonnal megsemmisítené, így elkerülhetõ lenne, hogy fedezet nélküli pénzfelesleg maradjon a piacon, gerjesztve ezzel az inflációt. Ez a tömegoldás több szempontból is hasznos és elõnyös lenne a magyar állam számára. Hogy csak a két legfontosabbat említsem, csökkenne az ország kiszolgáltatottsága a külföldi tõketulajdonosokkal szemben, és a saját jogon nyomott, nemzeti valutával megtámogatott beruházás-élénkítés nyomán, nagyon sok jelenleg segélyen tengõdõ honfitársunkból rendszeres jövedelemmel bíró adófizetõ állampolgár válhatna, s ezzel nõnének az állam bevételei is. Hát ilyen egyszerû ez. De ha ilyen egyszerû ez, miért van az, hogy a gengszterváltó parlamenti pártok mindegyike az európai gyakorlatnak számító nemzetektõl független jegybankok mellett állnak ki? Miért nem akarják a 27

nemzeti pénzintézet irányítását az állam vagy a nemzet fennhatósága alá vonni? Talán félnek valakitõl? Vagy valamitõl? Talán az Európai Unió Központi Bankjától? Hát, ettõl az intézménytõl van is okuk félni, mert ehhez foghatót a gyanútlan szemlélõ talán csak a londoni city szabadkõmûvesek által dirigált és évszázados múltra visszatekintõ rítusa alkalmával láthat, ahol még a királynõnek is várakoznia kell a city határánál, amíg a „fõ hallja kend”, a Lord Major nagy kegyesen oda nem megy és be nem engedi Õfelségét. Az Európai Unió Központi Bankjánál ugyanis még az Európai Unió Számvevõszéke sem vizsgálódhat, az urakat visszafordítják a forgóajtóból, majd a bank munkatársai – kétségkívül nagyon udvariasan, ám egyszersmind a kellõ határozottsággal – közlik, hogy majd õk (mármint a bank emberei) kivizsgálják a vizsgálat tárgyát képezõ ügyet, s arról minden bizonnyal ki fognak adni egy kommünikét. (Ez ám az igazi demokrácia!) Visszatérve még egy gondolat erejéig a Magyar Nemzeti Bankot érintõ problémakörhöz, már maga a szemléletmód is, amellyel a vazallus lelkületû szociál-liberális koalíció az ügyeket intézi, problematikus, hogy ne mondjam egyenesen aggasztó. Nem az az elsõ mozzanat, hogy mit tehetnénk mi, magyarok, vagy Magyarország, hanem az, hogy kihez fordulhatnánk segítségért? Ez a hozzáállás, amellett hogy rendkívül kínos a nemzetközi politikai színtéren, hiszen hazánkról egy gyenge(jellemû) ország képét mutatja kifelé, egyúttal kiszolgáltatottá is tesz minket külföldi „támogatóink” felé. (Egyesek már megtanultak kicsik lenni.) Pedig a vigyori figurát és a pókerarcot gombnyomásra váltogató Új Ember, ahogy Brüsszelben leült az újságírók elé, rá kellett döbbenjen arra, hogy a fényességes Európai Unió portáján már nem elég a bulvárkommunikáció, ifjúkommunista milliárdos létére is csak egy kis ország kis miniszterelnöke . Huszadrangú tényezõ õ is, meg ez a 93 ezer km² földdarab is, melyet csak azért húztak a kerítésen belülre, mert olcsóbb átmenni rajta, mint megkerülni, a 460 milliós piacot pedig valahogy élelmez28

ni kell, a termõföld pedig itt még nincs annyira agyonvegyszerezve, mint pár száz kilométerre nyugatabbra. Addig is, amíg kiderül, hogyan végzõdik Csipolla legújabb banki tranzakciója, nemcsak központi pénzintézetünk, de lassacskán újraformálódó és újjáalakuló Központi Bizottságunk kapcsán is érdemes elgondolkodni azon, vajon mitõl magyar valami és mitõl nemzeti, ha minden mást képvisel, csak a nemzet érdekeit nem? Isten óvja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

29

TE MIT TENNÉL, FERI? – avagy Az állam én vagyok! –

Kulisszaországban dühöng a privatizált proletárdiktatúra, immáron feltartóztathatatlanul épül a magánszocializmus. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori ifjú vezéregyénisége bornírt pofátlansággal tegezi le Nagy Imrét, megalázva ezzel az 56-osok emlékét, miközben az egykori forradalmárok hozzátartozói és a még életben maradt kevés harcostárs biztonsági õrök gyûrûjében kizáratik a 301-es parcellából, mer’ ottan most a kormánykoalíció tart megemlékezést a miniszterelnök elvtárs vezényletével. A kamera elõtt kissé ingerülten megszólaló POFOSZ fõ hallja kendnek legszívesebben pofozkodni támadna kedve, de legalábbis a média nagy nyilvánosságát kihasználva úgy dönt, a tettlegesség helyett civilizáltabb módját választja az elégedetlenség kinyilvánításának, õ inkább üzen. Üzen a mindig elegáns, mindig mosolygós „Hi, I’m Mónika Lamperthnek”, hogy aszongya a hon derék polgára fel van háborodva, ilyen Kuncze „Miska Kancsó” Gábor belügyminisztersége óta nem fordult elõ, s ha még egyszer megtörténik, bizony isten géppisztollyal fognak visszajönni, mert innen már csak egy lépés, hogy régi-új elvtár-uraink lovas-rendõrökkel tapostassák szét a forradalmárok sírjait. Nesze neked árokbetemetés! Puff egy tasli Kovács Laci bácsi, a nagy árokbetemetõ arcára. Mindeközben azonban nem áll meg az élet! Csipolla, a proletárdiktatúra centralizált kézi vezérléses pártállami irányításának nosztalgikus emlékeit idézi fel bennünk, amikor eljátszadozik a gondo30

lattal, hogy õ egymaga is hozhatna kormányrendeleteket, amikor a kabinet éppen nem ülésezik. (Apró kis disszonancia a szocialista kormányzás felharmonikusai között, hogy a kabinet üléseit a miniszterelnök hívja össze, magyarán, ha nem hívja össze, akkor nem ülésezik!) Már a liberálisok kedvenc gyorsszavú megmondó embere, az alkotmányjogász Kolláth György is kapásból négy okot felsorol, ami miatt alkotmányba ütközik a dolog, de hát elvtárséknál ez mind nem számít, sebaj, majd valahogy módosítunk az alkotmányon is! (Vagy végszükség esetén csinálunk egy újat.) Gyurcsányt azonban keményebb fából faragták, nem olyasvalaki õ, aki megfutamodik az elsõ nehézség láttán, vagy sikítva menekülne el a problémamegoldás támasztotta kihívások elõl. A magánszocializmus mosolygós megcsinálása közben – ne feledjük el, Csipolla már nem épít semmit, mint nagy nevû elõdje, az Ügynök, õ már csak csinál: modern, szerethetõbb, élhetõbb MSZP-t, Magyarországot, köztársaságot stb. – arra is marad ideje, hogy a monetáris tanácson keresztül megpróbáljon rátenyerelni a magyar jegybankra. Felhívnám még a figyelmet arra az apró momentumra is, hogy karizmatikusan lendületes fiatal miniszterelnökünk (mert hát kétségkívül a mienk õ, ez most már holtbiztos) két európai uniós égés között (gazdaság és NATO) – melyekhez képest a Reichstag laza rõzsetûznek tûnik csupán – arra is marad ideje, hogy lobbizzon a tulajdonosoknál a Magyar Hírlap megszüntetése ellen, mondván a lap egyben kitûnõ liberális szellemi(ségû) mûhely, amelynek sorsát a szívén viseli. Egyszóval tényleg dinamikus, nagy terhelhetõséggel bír ez a Feri gyerek, meg úgy tûnik, ebben a „lendület” szövegben is van valami, legalábbis a Megyó országlása idején már-már félálomba merült baloldali törzsszavazókat is sikerült felráznia szendergésükbõl. És vegyük hozzá azt is, hogy mennyire kulturált és elegáns ez a mi Feri gyerekünk. Legalábbis ezt mondta nekem az az értelmiségi házaspár, akik Gyurcsány glóriájának fényezgetése közben arról sem feledkeztek 31

meg, hogy szóljanak néhány jó szót, az én nagy kedvencemrõl, a szintén vegyész-technikusként szárnyait bontogató, mára azonban eurokomisszári babérokra törõ derék Smith ügynökünkrõl, hogy aszongya „az öregektõl tanulni lehetne, és különben is Barroso tehet az egészrõl, miért az energetikai területet adta Kovácsnak. Na, itt érkeztem én el a kiakadt sezlonyrugó állapotába és uralkodván a feltörõ érzelmi tolulásokon visszafogott hangnemben és hangerõvel megkérdeztem, hogy ugyan magyarázzák már el nekem, hogy mi a fenét tanulhatnánk egy hetven felé poroszkáló egykori PB, KB tag fõfunkcitól? A kommunizmus felépítésének metodikáját? Végül is a pártállam foxi-maxi típusú fejtágítóin szerzett ismeretanyag még hasznosnak bizonyulhat a magánszocializmus felépítésében is. Igaz, nemcsak én akadtam ki, mint az a bizonyos sokat emlegetett sezlonyrugó, de – és ezt úgy magamban apró sikerként azért mégiscsak elkönyveltem én – nekem is sikerült kivernem a biztosítékot a kedvesen mosolygó értelmiségi házaspárnál, amikor is arra kértek, mondanám el a véleményemet az új miniszterelnökrõl. Én meg amúgy röviden, tömören négy szóban mindjárt jellemrajzzal is szolgáltam, mely egészen pontosan ekképpen hangzott: ez egy buta ripacs. Már az arckifejezésük torzulásának mértékébõl azonnal leolvastam, hogy én itt egy életre elástam magamat náluk és az is megkérdõjelezhetetlen bizonyossággal kristályosodott ki elmémnek azon részében, mely a látvány feldolgozásáért felelõs, hogy mi bizony annak a sokat emlegetett ideológiai lövészároknak az átellenes oldalán tartózkodunk, és az elkövetkezendõ száz évben nincs is rá esély, hogy valaha is azonos oldalra kerüljünk. Ezen megállapításom véglegesen akkor vált minden kétséget kizáró bizonyossággá, amikor kifejtették nekem, hogy minden hazugságot nem kell ám elhinni, és jobb ha többet nem nézem a leghazugabb magyar tévécsatornát, a Hír Televíziót. 32

Nesze neked objektivitás, nesze neked Prima Primissima díj! Puff egy tasli Borókai Gábor és a médiaítészek arcára. És ha valakinek még ez sem lenne elég, a Bayer-féle relativitáselméletnek megfelelõen újabb szinttel süllyedtünk lejjebb (utazás a Föld középpontja felé), már valahol a kilométeres mélységben járhatunk. A koalíciós pártok arra szólították fel a hon polgárait, hogy nemmel szavazzanak a kettõs állampolgárságról szóló népszavazáson (ha már megakadályozni nem tudták). Az SZDSZ indítékait már ismerjük, a határon kívüli nemzettestvéreinknek mintegy 90%-a valószínûleg a Fideszre szavazna (szavazati jogról egyelõre szó sem esett!) és ez speciel nekik nem érdekük. Meg aztán jóféle gyökértelen kozmopolitához illõen csak kibukott a mindent eladó kalmárszemlélet is, hogy ez mennyibe fog kerülni nekünk. A százmilliárdokat semmivé olvasztó bankkonszolidációk és az irgalmatlan rablóprivatizáció után még van pofájuk megkérdezni, hogy mennyibe fog kerülni. Hát magyar ember az ilyen?! Ez ám az igazi hazaárulás! Vajon, ha élne, mit szólna mindehhez Petõfi, Arany, Ady és a többiek? A komcsikra nem vesztegetem a drága idõt, õket ismerjük, tudjuk, hogy milyenek. Kulisszaországban dühöng a magánszocializmus személyi kultusza. A Kommunista Ifjúsági Szövetség nagy ígéreteként indult, mára milliárdossá váló klántag bornírt pofátlansággal megpróbál rátenyerelni egy egész országra. Õ az egyszemélyes pártbizottság, a központi bizottság. Barátjának kiosztotta a népfront szerepét, s a fotósok elõtt tegezõdve együtt karolnak bele a mártír miniszterelnök szobrába. Az öntudatos polgárnak pedig ott cseng a fülében Nagy Imre híressé vált utolsó mondata: „Csak attól félek, hogy azok fognak rehabilitálni, akik most meggyilkolnak.” Gyurcsány a hatalom. A hatalom, amely mindent lát, mindent hall és mindenütt ott van, mert neki mindenütt ott kell lennie. A nép pedig két dolgot tehet csupán. Félheti és tisztelheti a hatalmat, 33

azonkívül pedig KUSS! Legalábbis egyelõre ez lenne a szcenárió 2006-ig. Egy apró homokszem azonban bekerült az idilli gépezet fogaskerekei közé. Igazán szólhatna valaki Csipollának, legalább a PR-osok közül, hogy azok az idõk már elmúltak. És ugyan erõs felindulásból, de azért mégiscsak a média nyilvánossága elõtt hallottuk egy politikai szervezet képviselõjétõl, hogy legközelebb géppisztollyal fognak visszajönni. Azér’ ilyen eddig még nem vót’! (A halálbüntetést meg már ugye eltörölték. Ki tudja, lehet, hogy két-három köztársasági elnökkel késõbb az illetõnek még amnesztiát is adnának?) Ez jel. Mégpedig intõ! A küzdelem szinte reménytelennek látszik, az állampárt ideológiai és gazdasági örököse, jogutódja kibillenthetetlen „keljfeljancsi” módjára a birkatürelmû buta magyar választók segítségével újból és újból visszaáll abba a standard népszerûségi és hatalmi alapállapotba, amelybõl a rendszerváltáskor – naivan – azt hittük, egyszer s mindenkorra padlóra küldhetjük õket. Az életük jelentõs részét a szocializmusban leélõ és ledolgozó (elsõ számú érv: aki akart, az akkor dolgozhatott, volt munkája, ma meg nincs!), öreg korukra szenilissé váló városi proletariátus milliós potyalesõ tábora újból és újból beszopja a mesét, aztán újból és újból hangos csattanással terül el a kövezeten, ahogyan pofára esik (Meg persze velük együtt mi is.). És ez még így fog menni az idõk végezetéig. De legalábbis addig, amíg Kádár népe vagy meg nem hal, vagy rá nem jön arra, hogy rútul becsapták és elárulták, méghozzá a saját „elvtársaik”. És közben már kinevelték az utódokat is, akik még gyûlölködõbbek, még pénz- és hataloméhesebbek, mint egykoron õk voltak. Ezek a fiatalok már nem hisznek semmiben, csak az egyéni érdek, az individuum számít, semmi más. Az egy percig sem foglalkoztatja õket, hogy vajon mi lesz a sorsa a közösségnek, melyben élnek. jól egymásra talált a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták. Szóval, a harc meglehetõsen kilátástalannak tûnik, de azért ne 34

csüggedjünk, mert van még remény! Semmi nem tart örökké, egyszer mindennek vége szakad. De addig is küzdenünk kell! Ki tollal, ki fegyverrel! – ahogy a költõ mondja. Idegesebb napokon nem árt, ha megfelelõ kiegészítõ aszeszoárokkal felszerelkezve indulunk útnak, elkerülendõ az olyan kínos szituációkat, melyek például akkor állhatnak elõ, ha fatestápolókkal (gyengébbek kedvéért: baseballütõkkel) ütlegelés céljából ellátott szocialistákkal találkozunk, és kellõ fegyverzet híján megfutamodásra kényszerülnénk. (A magam részérõl az ilyen helyzetek megfelelõ kezelésére szamurájkard beszerzését javallom.) Adódnak aztán olyan helyzetek is, melyben a toll jóval hatékonyabb fegyver, mint bármilyen, az élet kioltására tervezett ölõeszköz. Ilyen eset például, amikor az egyén, az egyes ember, a szavazófülke magányában meghozza döntését, s azt vizuális formában is tudatja a többiekkel, vagyis behúzza a megfelelõ helyre azt a bizonyos X-et. 2004. december 5-én is egy ilyen csatába indulunk. Mindannyian. És bár látszólag most is egyedül állunk majd a szavazófülkében – elmaradhatatlan kísérõnkkel, a lelkiismeretünkkel együtt – ez a szavazás mégis más lesz, mint minden más eddigi életünk során. Más lesz, mert ha nem is látjuk õket, de valahol a lelkünk legmélyén érezzük a határon túli magyarok millióinak érintését és ez minden nemzeti érzelmû honpolgár számára irányadó, iránymutató kell, hogy legyen, hova is kell behúzni azt az X-et. Én legalábbis így gondolom. Mások, meg máshogy gondolják. Azok, akik szabadságra küldték a lelkiismeretüket. Nekünk, ebben a korban élõ magyaroknak ez adatott meg. Szent István új hazában új vallást adott a nemzetnek, ezáltal maradt fenn a magyar név. Mátyás a törökök ellen védte a hont. Rákóczi a szabadságot tûzte zászlajára, a 48-as és 56-os hõsök pedig az életük árán is követték nagy nevû elõdeiket. Mi már egy más korban élünk. Modernebb, mondják. 2004. december 5-én azonban nekünk is leg35

alább akkora jelentõségû csatát kell megvívnunk, mint nagy nemzeti elõdeinknek. Az, hogy ezt a harcot más eszközökkel kell megvívnunk, semmit sem von le annak jelentõségébõl. És még valamit! Az inga most visszafelé lendül! A NATO tagság miatt levitt 25%-os részvételi arány, melynek ordítóan igazságtalan európai uniós tagságunkat köszönhetjük, most a visszájára fordul és a hasznunkra válhat. Hacsak a nemzeti tábor elmegy szavazni és az ellentábor – jó szokásához híven, az õt nem foglalkoztató kérdésre – nem megy el szavazni, már nyert ügyünk van. Kulisszaországban dühöng a magánszocialzmus. A Kommunista Ifjúsági Szövetség egykori führerének vezetésével a tulajdon ideológiáját elhasznált köpönyegként forgató szolgalelkû percemberkék élik ki hatalomvágyukat, miközben elvtársi hitbizományként tekintenek erre a szerencsétlen sorsú kis országra. De sohase felejtsük el, mit mondott Mark Burnett! „Nincs jobb, mint túl nagy fába vágni a fejszét, aztán mégis felaprítani a fát.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

36

KOPONYA ÉS CSONTOK – Érdekek mentén, avagy a tömegdemokrácia csõdje – MÉGIS CSALTAK AZ AMERIKAI ELNÖKVÁLASZTÁS SORÁN? Egyre több a gyanús momentum az alig egy hete véget ért idei amerikai elnökválasztás végeredménye körül. Ennek a véleményének adott hangot az amerikai Képviselõház egyik demokrata jelöltje, Jeff Fisher, aki szerint nemes egyszerûséggel választási csalás történt, amelyben óriási szerep jutott a több szövetségi államban is alkalmazott elektronikus szavazórendszereknek. A politikus kijelentette: több olyan bizonyíték is a birtokába került, amelyek egyértelmûen alátámasztják, hogy Floridában ismeretlenek feltörték a választási számítógépeket és manipulálták az eredményeket. Fisher a birtokában lévõ bizonyítékokon kívül a korábbi felmérések, a pártok hivatalos elõrejelzései és a választásokon kapott végsõ eredmények között lévõ óriási eltérésekre is hivatkozik, amelyek jóval a tévedési hibahatáron kívül voltak. Így például George W. Bush számos floridai választókörzetben kapott olyan az elõrejelzésektõl, sõt a saját Republikánus Pártja által korábban közzétett legoptimistább becslésektõl is jelentõsen eltérõ szavazatmennyiséget, ahol a szavazócédulákat optikai szkennerekkel (úgynevezett Op-Scan-Precinc eljárás) és a Diebold Election Systems nevû cég GEMS (Global Election Management System) nevû számítógépes programjával olvasták be és dolgozták fel. Forrás: sg.hu

37

Ennyi a hír. No, mármost az embernek önkéntelenül is déja vu érzése támad, amikor ezeket a sorokat olvassa. Több okból kifolyólag is. Egyrészt valamennyien emlékszünk még „W”, azaz az ifjabb Bokor György elsõ nekirugaszkodására, ahol csak a papa hathatós segítségével – közbenjárásával az Amerikai Legfelsõbb Bíróságnál –, és jó néhány ezer elsõsorban afro-amerikai (néger) szavazó kizárásával tudott csak beköltözni a Fehér Házba. Idén ugyan valószínûleg elmarad a négy évvel ezelõtti kézzel-lábbal történõ többszöri szavazat újraszámlálás, de a világ legnagyobbnak és leggazdagabbnak tartott demokráciájában úgy tûnik még sincs minden a lehetõ legnagyobb rendben, már ami a népképviseletet és a népfelség elvét illeti. Maga a jelenség – nevezetesen a választási csalás emlegetése – és annak immáron másodszori ismétlõdése az, ami aggodalomra ad okot. Ez eddig nem volt divat az Amerikai Egyesült Államokban, legalábbis ilyen méretekben nem, és fõként úgy nem, hogy egymás után két választáson is ettõl harsogjon az amerikai és a világmédia. Persze, erre most azt is mondhatnánk, hogy hát ezúttal is szoros volt a verseny. Én azonban azt javaslom, lépjünk hátrébb egyet, üljünk fel a páholyba és szemléljük az eseményeket és a történéseket tágabb összefüggéseikben. Az idei és az azt megelõzõ amerikai elnökválasztás megmutatta, hogy mennyire megosztottá vált az amerikai társadalom. Valószínûleg akkor sem járunk messze az igazságtól ha kimondjuk, kettészakadt. (Ej, de ismerõs ez nekem valahonnan! Ugye, milyen kísérteties a hasonlóság?) Sorban egymás után ez már a második voksolás, melyet az amerikai szavazópolgárnak úgy kell megélnie, hogy lépten nyomon tömeges méretû csalásokról esik szó, s közben arról se feledkezzünk meg, hogy mindkét ominózus választás Bush Junior nevéhez fûzõdik. Voltak azért itt nagy nevû elõdök, akik talán még jobb képességekkel is 38

bírtak, mint a fiatalabb „bokorugró”, de talán a Watergate-ügyet leszámítva az elmúlt évszázadban eleddig nem nagyon volt szokásban a választási csalás az amerikai demokráciában, pláne nem ilyen méretekben. (Ki tudja, talán ebben az új évszázadban és évezredben lehet, hogy éppen ez lesz a módi? De akkor vajon mi lesz a demokráciával?) Tömeges választási csalások. Ez valami új divat. Úgy tûnik azok, akik a háttérbõl George W. Busht állították a kirakatba, ezt a divatot követik. 2001. szeptember 11-e óta pedig már legitim indokuk is van a demokratikus szabadságjogok központilag elrendelt és az állam által végrehajtott csorbítására, valamint az egyén szabadságjogainak korlátozására, mondván az Amerikai Egyesült Államok biztonsága mindennél elõbbre való. Korlátozzuk az egyén szabadságjogait a köz érdekeire való hivatkozással. Az utasszállító repülõgépekkel kamikaze (isteni szél) módjára végrehajtott toronyrombolásokkal Amerika nimbusza és sérthetetlenségének mítosza látványosan – a szó legszorosabb értelmében – a porba hullt. Az óriást letaglózták. S miközben próbál feltápászkodni, össze-vissza csapkodva hadonászik, nem törõdve azzal, hogy közben éppen kit sújt halálra interkontinentális bunkósbotjával. Nem számít. Csak egy számít, az Egyesült Államok biztonsága. Ez mindennél és mindenkinél elõbbre való, még akkor is, ha közben egy helyi villongásokból világméretûvé terebélyesedõ esetlegesen bekövetkezõ III. világháborúban az egész bolygó hamuvá ég. Bush a demokrácia és az amerikai hon Lord Protectorának megkérdõjelezhetetlen szerepében tetszeleg, s miközben meghatódva a magas részvételi aránytól már-már könnyeivel küszködve nyilatkozik a kamerák elõtt, hogy mennyire csodálatosan mûködik az amerikai demokrácia, aközben „fiai” néhány ezer kilométerrel odébb az amerikai demokrácia önkéntes exportálása közben tank hadosztályaikkal földig rombolják a Mecsetek Városát. 39

Ha ilyen az, amikor az amerikai demokrácia csodálatosan mûködik, vajon milyen, amikor nem mûködik annyira csodálatosan? Még belegondolni sem merek. De Busht mindez cseppet sem izgatja, újabb négy esztendeig õ marad az Ovális Iroda, s ezzel együtt a világ ura. (Szauron ismét ujjára húzhatja a Hatalom Gyûrûjét.) A szabadkõmûvességet idézõ Yale Egyetemi Skull and Bones (Koponya és Csontok) elitképzõ szervezetbõl biztos – a több helyrõl is megtámogatott – pályaív a Fehér Ház Ovális Irodájáig. Akárcsak kihívójának, a demokrata John Kerrynek, aki szintén „csontemberként” kezdte meg pályafutását a karrierépítés rögös útján. Az amerikai értelmiségiben talán még fel is vetõdik a kérdés, hogy hát tulajdonképpen akkor most miféle választás is volt ez, ahol akár demokrata, akár republikánus a jelölt, ugyanabból a fél titkos szervezetbõl indították útnak mind a kettõt? Mi között is választottunk akkor? Kinek az érdekeit fogja képviselni az ilyen elnök? Vagy csak arról van szó, hogy tényleg létezik valahol a kulisszák mögött egy láthatatlan háttérhatalom, mely így biztosítja a világ feletti uralmának a folytonosságát? (Egyes vélemények szerint Kerry azért ismerte el olyan gyorsan a vereségét, hogy négy év múlva Hillary Clinton biztos befutó lehessen. Ez ám az igazi politikai váltógazdaság! Egyszer mi, egyszer ti.) Tudom, most jön a tisztelt Olvasó az összeesküvés-elméletekkel, én azonban még egyszer szeretném felhívni a figyelmét az amerikai választások egyik legfontosabb tanulságára. A legfontosabb tanulság pedig az, hogy egy megosztott társadalomban, ahol állandósult a feszültség az egyes csoportok között, a legkönnyebb manipulálni, megvezetni, egymás ellen kijátszani a társadalom egyes részeit, mindig aszerint, hogy mi szolgálja éppen a legjobban a hatalmon lévõ elit érdekeit. A lényeg a megosztás és ezen keresztül a feszültség állandó fenntartása. És ezzel már haza is érkeztünk Magyarországra. (Már ha egyáltalán még így hívják ezt a 93 ezer km²-en elterülõ országra hajazó földdarabot. 40

A történéseket utólag sorba rendezõ külsõ szemlélõ számára olyan kép rajzolódik ki, melyben igazolódni látszik az a sejtés, hogy a politikai elit bizonyos értelemben – talán éppen amerikai mintára –, de itthon is egygyökerû, és ha bármilyen apró támadás is fenyegeti a hatalmát, azonnal összezár. Emlékezzünk csak: 2002-ben alkalmaztak elõször ún. párhuzamos számítógéprendszert (a szocialisták) a választásokon. Felmerül a kérdés, hogy vajon, miért, hiszen eddig is jól meg voltunk e nélkül, soha semmi probléma nem volt. Most azonban, hogy – ha a hagyomány állításának hinni szabad, a kizárólag a választások napjára hazánkba érkezõ, majd másnap azonnal visszaszállított izraeli katonai számítógép-rendszer – alkalmazásra került, azonnal tömeges választási csalásokról szóló hírek jelentek meg a médiában, s késõbb aztán a MIÉP (tehát a választásokon résztvevõ egyik párt) több mint ötszáz esetben nyújtott be kifogást. De ezek csak amolyan pletykabeszédek, még akkor is, ha jól tudjuk, nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. Azon azonban már inkább érdemesebb elgondolkodni, hogy soha ennyien még nem mentek el szavazni és soha ilyen szoros még nem volt az eredmény, mint 2002-ben. Éppen ezért érthetetlen számomra az, hogy amikor aláírásokat gyûjtöttek a szavazatok újraszámlálásáért és a MIÉP ötszáznál is több kifogást nyújtott be az Országos Választási Bizottsághoz, a legnagyobb ellenzéki párt miért hallgatott, mint az a bizonyos sz-betûs dolog a gazban. Majd jó néhány hónappal késõbb a volt kancellária miniszter a vasárnap reggeli rádiómûsorban egy beszélgetés közepette, mint egy mellékes körülményt megemlítette azt is, „tudtuk, hogy csaltak”. A szocialista nagyváros öntudatos polgára pedig otthon töpreng a házgyári technológiával készült 35 m²-es kalodaipar vasbetonkuckójában és sehogy sem áll össze a kép. Pontosabban csak egyféleképpen áll össze a kép. Máshogyan egyszerûen nem tud összeállni. 41

És most itt van ez a legutóbbi fiaskó, amit ma már leegyszerûsítve mindannyian csak kormányválságként emlegetünk. Most vajon mi fog történni? Fél év múlva majd azt fogjuk hallani Stumpf úrtól valamelyik akkori Vasárnapi Újságban, hogy hát igen, odacsaphattunk volna Mádl köztársasági elnök úr asztalára, hogy írjon ki új választásokat, döntsön újra a nép, de mi úriemberek vagyunk, nem az a csapkodós fajta? Mi lesz, ha 2006-ra kiderül, hogy mégiscsak létezik az a bizonyos Dávid-féle 70–30- as szabály? Ibolya asszony pedig megunván a kispadon való ücsörgést csak azért tudja ilyen rezignált nyugalommal szétverni saját pártját, mert bérmunkában teszi, dolgozni pedig csak annak érdemes, aki többet fizet? 2006-ban aztán valamelyik elegáns kalapjában félúton a Sándor-palota felé a sebtében (spontánul, ahogyan az ma divatos) megtartott sajtótájékoztatón már csak annyit mond az elnök-asszony: – Én szóltam elõre. (S hogy akkor éppen minek lesz majd elnök-asszonya az elnök-asszony, annak a eldöntését a kedves Olvasóra bízom.) A hazai „koponyák” úgy tûnik a mi „csontjainkat” törik össze, hogy hatalmon maradhassanak. A most felkapaszkodottak, az elit zártkörû klubjába újonnan bebocsátást nyertek még nagyobb elánnal vetik bele magukat az egyéni meggazdagodás, a vagyonszerzés napi parlamenti csatározásaiba, hiszen a nagy gengszterváltókat leszámítva, senkinek sem biztos a helye. Aki kicsit is kilóg a sorból, annak azonnal repülnie kell. Nincsenek érinthetetlenek. Ma már az sem számít, ha az illetõ a párt egyik alapító atyja volt. Érdekes fintora a sorsnak, hogy a gyökértelen kozmopoliták pártjában a naiv alapító atyák önként (igaz nem dalolva) váltak meg az általuk alapított párttól, amikor látták, hogy a Mammon eluralt mindent, míg ezzel szemben a magukat nemzetinek valló politikai szervezetben központilag levezényelt párthatározattal ebrudalják kapun kívülre a renitenskedõ alapítót. 42

És bizonyos értelemben keményedett is a világ, hiszen annak idején az átkosban legalább a látszatra adtak, és soha nem felejtették el odaírni az elmaradhatatlan három szót: „érdemei elismerése mellett”. Ma, ebben a szívtelen, moráltalan, erkölcstelen, kizsákmányoló, kiszipolyozó, mindent és mindenkit legázoló gátlástalanul törtetõ vadkapitalista világban tökéletesen elegendõ, ha az etikai bizottság vezetõje küld egy SMS-t (RTK-t: Rövid Tényszerû Közlés) arról, hogy az alapító atya ettõl a pillanattól fogva ki van rúgva, és kész. Nemrég az ország házában jártam és a gyönyörû Parlament falai között sétálva az jutott eszembe elõször, hogy ezek a kutyaütõk meg sem érdemlik munkahelyként ezt a csodálatos épületet. Ahogyan a koronaõrök tisztelgését néztem a Szent Koronánál – és ez a jelkép tényleg több, mint egy jelkép, tényleg több, mint egy ékszer – arra gondoltam, mennyire idegen ez az egész attól az internacionalista és kozmopolita szemléletmódtól, attól a kalmárlelkûségtõl, mellyel a jelenleg hatalmon lévõ kormánykoalíció, a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták immáron közpénzbõl riogatják a magyar Nemzetet. A tisztelt Olvasó ezen a ponton joggal teheti fel a kérdést, hogyan függ össze az amerikai elnökválasztás és az elmúlt két esztendõ hazai történései. Egyetlen, ám annál lényegesebb közös ponton találkoznak ezek a földrajzi értelemben ugyan egymástól meglehetõsen távol, ám más vonatkozásban éppen hogy egymáshoz közel lévõ események. Ez a közös pont pedig a megosztottság. A társadalom megosztása, és ennek a megosztottságnak a tartós fenntartása. A megosztottság feszültséget generál, a feszültség pedig idõt, energiát, kreativitást visz el az embertõl, az igazán fontos kérdések feltevése és az igazán fontos problémák megoldása elõl. Ezek helyett a politikai csatározások napi iszapbirkózásába kényszeríti azokat is, akik ennél jóval többre lennének hivatottak, s ez a média elõtt folytatott mindennapi ökölharc egyúttal eltereli a figyelmet az igazán fontos kérdésekrõl is. 43

És arról se feledkezzünk meg, amit George W. Bush Amerikájában is láttunk, az állandó feszültség legitimálja a hatalom demokráciacsökkentõ intézkedéseit is, elaltatva az emberek éberségét. (Olyannyira így van ez, hogy immáron másodszorra is elsõ embere lehetett ennek a hatalmas országnak olyasvalaki, akit sokan Amerika eddigi legbutább elnökének tartanak.) Miközben csak keveseknek adatik meg, hogy a zártkörû elit klub tagjaiként nagy „koponyák” társaságában a tûz közelébe kerüljenek velõt szopogatni a „csontokból”, aközben egyre több bizonyíték kerül a napvilágra arra vonatkozóan, hogy a 21. századra az ún. tömegdemokrácia látványosan csõdbe jutott. A parlamentarizmussal a tömegdemokrácia megszûnt annak lenni, ami. A tömeg, ha úgy tetszik a nép, egy kis számú döntéshozó testület kezébe adta a döntések jogát. Az élet pedig annyira felgyorsult, és annyira benépesítettük ezt a bolygót, hogy mára már kivitelezhetetlen és finanszírozhatatlan lenne minden kérdésben kikérni mindenkinek a véleményét. Éppen ezért nagyobb most minden korábbinál a politikusok felelõssége! Vannak, akik azt mondják, hogy egyfajta vizsgát kellene tennie az embereknek, s csak azok, akik sikeresen leteszik ezt a vizsgát, kaphatnának szavazati jogot, elvégre mégiscsak érthetetlen (és sokak szerint tûrhetetlen is), hogy a Magyar Tudományos Akadémia elnökének szavazata ugyanannyit ér, mint egy nyolc általánost végzett alkoholista lumpenproletár vonatkerék- pumpálóé. Nehéz kérdés ez, bizony. De talán mégsem a rendszerrel, a parlamenti demokráciával van a baj, hanem velünk, az azt mûködtetõ emberekkel. Ezért mondom azt, hogy politikusainknak – pártállásra való tekintet nélkül – felelõsebben kellene politizálniuk, s inkább a köz érdekeit elõtérbe helyezni a saját egyéni érdekükkel szemben. Az individualista társadalom elõbb-utóbb saját álszentségének áldozatává válik. Fõként akkor, ha választott vezetõik is saját egyéni érdekeiket helyezik elõtérbe a választóiké helyett. 44

De térjünk vissza a társadalom megosztottságának problémaköréhez. Miért jó a megosztás? Ha nagyon leegyszerûsítem a dolgot azt is mondhatnám, mindig jó ha lehet halászni a zavarosban. Ki tudja, hátha pont mi leszünk azok, akik kifogjuk az aranyhalat! Mire gondolok? Itt van példának okáért a kettõs állampolgárság ügye. Kezdõdött azzal a feszültségkeltés és a megosztás, hogy elõször a kormánykoalíció pártja a „nem”-mel való szavazásra kérte fel híveit. Miután látták azt, hogy szinte mindenki, határainkon túl az összes környezõ ország összes magyar szervezete (még a Markó Béla vezette RMDSZ is) kiakadt, mint a sezlonyrugó, elkezdtek visszatáncolni. No, nem teljesen, csak egy kicsit, amolyan tessék-lássék módon. Nem mondták azt, hogy „elnézést kérünk mindazoktól, akiknek Trianon nyolcvan éve feldolgozhatatlan traumát és soha be nem hegedõ sebet jelent, mi tévedtünk”. Nem. Most hirtelen lett 20 milliárd otthonmaradást támogató vállalkozási segély, vagy mi fene, a magyar cégeknek, hogy ruházzanak be a határon túlra, és hirtelen a semmibõl lett 1 milliárdnyi másik támogatás is, ahová természetesen a nemzet kormánya várja a magyar hon nemzeti érzelmû polgárainak önkéntes befizetéseit is, hiszen minden befizetett 1 forinthoz a magyar állam is hozzátesz még egyet. És hát akkor mi tulajdonképpen ezzel jóval többet, jóval szebbet adunk a határon túli magyaroknak, mint amit a kettõs állampolgárság valaha is nyújthatna. (Eget-földet megmozgatnak azért, nehogy véletlenül megkapják a szavazati jogot a határon túl élõ magyarok, mert akkor végük van, mint a botnak, s akár még évtizedekre is eltûnhetnek a hatalomból.) Feladat kipipálva a listán, az elõre nem látható váratlan kiadások vésztartalékának terhére 21 milliárd átcsoportosítva, ezzel le van tudva nyolcvan év nemzettragédiája, mehetünk tovább a lenini úton. Csakhogy ez nem így mûködik, elvtársak! Az az igazán borzasztó és rémisztõ ebben az egészben, amikor országunk (állítólag) felelõs vezetõi (a nemzet kormánya – ha ha ha!) 45

egy ilyen nemzetpolitikai jellegû kérdést kizárólag fiskális útra terelnek és semmilyen más szempont nem érdekli õket, csak a költségmutatók. Nem akarásnak nyögés a vége – ahogyan azt a régi bölcs mondás is tartja. Érdekes módon arra már nem vették a fáradságot, arról már nem készült hatástanulmány, mennyi haszonnal jár majd a kettõs állampolgárság a magyar állam, a magyar nemzet számára. A bevételekrõl nem, csak a kiadásokról készült hatástanulmány. Még ebben is, még a hazugságban is álszentek, álságosak. És képtelenek a megújulásra. Újra elõvették és leporolták a werberi „Mi lesz, ha 23 millió román munkavállaló özönli el az országot?” címû agit-prop dossziét, csak most átjavították a borítón a címet, hogy aszongya: „Mi lesz, ha 800 ezer magyar munkavállaló özönli el az országot?” címûre, vagy valami ilyesmi. (Csak úgy zárójelben – ahogy szoktam – jegyezném meg, hogy érdekes módon arról már nem hallani a közpénzen finanszírozott, két szóvivõvel is felturbózott hivatalos kormánykommunikációban, hogy Ukrajna kivételével gyakorlatilag az összes környezõ ország megadta a külföldön élõ honpolgárainak a kettõs állampolgárságot, és egyik ország gazdasága sem ment tönkre ebbe. Igaz – állításuk szerint – most már a Kormány sem a „nem” mellett érvel, csupán kötelességébõl fakadóan tájékoztatja a lakosságot a várható költségekrõl. (D akkor vajon a várható haszonról miért nem teszi ugyanezt?) A feszültségkeltésben, a megosztásban, az árokásásban és mélyítésben profik. A hazánkban húzódó ideológiai törésvonal mélysége minden bizonnyal vetekszik már a világ legmélyebb árkának tartott 11 kilométer mély Marana-árok mélységével is. A tömegdemokrácia – mint a világon másutt is – a felelõtlen politikai elit kisstílû hatalomszerzési játszadozásainak esett áldozatául. A modernkori szavazópolgár pedig a gazdasági újgyarmatosítás multinacionális cégei által levezényelt világ(piaci) újrafelosztás bérrabszolgaságának monoton hétköznapjait éli meg a kamatkapitalizmus 46

által a végromlás felé taszajtott és álságosan demokratikus jogállamoknak nevezett, legtöbbször kitartott bábkormányok által igazgatott országfélékben. Mindeközben az ellehetetlenítés és az elszigetelés ellenére idõnként fel-felbukkanó nemzeti gondolatokat – ha kell nemzetközi (internacionalista) összefogással – újból és újból elfojtják. A politikai elit „koponyái” pedig a kisember „csontjait” törik össze azért, hogy a hatalomban maradhassanak. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

47

DUPLANULLÁS HAZAÁRULÓK – avagy a Struccokat is megszégyenítõ legújabb kori Pató Pálok –

James Gond, a brit titkosszolgálat 007-es ügynökének halovány kelet-európai utánzata, a KGB elleni küzdelem erdélyi származású magyar-orosz kettõs állampolgárságú egykori szigorúan titkos tisztje ismét hallatott magáról most, hogy terítékre került a kettõs állampolgárság ügye. Az utazó nagykövetté kinevezett, egykoron a dróton rángatott marionett-bábú státuszában leledzett volt miniszterelnök, akárcsak TGM, a szintén erdélyi származású, onnan még idejében áttelepült világpolgár, az otthonmaradásra, vagy az érvénytelen szavazat leadására buzdította a jó népet. Azt hiszi ez a két ember, hogy strucc módjára, a fejünket a homokba dugva, nem véve tudomást az immáron 84 esztendeje meglévõ problémáról, azok, akik otthon maradnak, mentesülnek a felelõsség alól? Hát nem! Nem mentesülnek! Sõt! Õket terheli majd igazán a felelõsség! Még az is jobb náluk, aki veszi a fáradságot, elmegy szavazni és nemmel voksol majd! Lehet, hogy megtévesztették, lehet, hogy megvezették, vagy egyszerûen csak tájékozatlanságból, vagy a kormányzati szócsõ hazug agit-prop ömlengésinek bedõlve félelembõl szavaz nemmel, de legalább véleményt nyilvánít. Magyarán, gyakorolja a demokráciát, és ami talán még ennél is fontosabb, a ráesõ egyetlen szavazat erejéig, de kiveszi részét hazája, nemzete, országa sorsának irányításából, s egyúttal fel is vállalja meghozott döntésének értelmében az ezzel járó, szintén egyetlen szavazat erejéig ráháruló felelõsséget is. 48

Ha azt nem is állíthatjuk errõl a nemmel szavazó honfitársunkról, hogy nemzeti érzelmû lenne, azt azonban minden kétséget kizáróan kijelenthetjük róla, hogy demokrata. De vajon azok, akik otthon maradnak, vagy tudatosan érvénytelen szavazatot fognak leadni, na õk vajon micsodák, kicsodák? OH, OHA, OHO. Az egyes szám harmadik személy oroszban. Hím, nõ és semleges nem. Nekünk már megint az OHO, azaz a semleges nem jutott. És ez itten kérem szépen a szó legszorosabb értelmében maga a megtestesült „semleges nem”. Amolyan se nem igen, se nem. De talán azért a nemhez mégiscsak közelebb áll, hiszen „vétkesek közt cinkos, aki néma”. De milyen igaza van a költõnek! Már megint a két gyökértelen kaszt, az internacionalisták és a kozmopoliták azok, akik kihúzzák a gyufát a nemzet gyufás skatulyájából, semmibe véve az általuk oly sokszor és oly fennhangon hirdetett ideológiai tûzgyújtási tilalmat. A dologban külön pikantériát jelent, hogy mindkét fent megnevezett közszereplõ erdélyi származású, tehát ha valakiknek lenne okuk az IGEN mellett kampányolni, hát nekik aztán végképp meg lenne rá minden okuk. De nem. Õk ennek éppen az ellenkezõjét teszik. Úgy tûnik tökéletes az összhang e két liberális szellemiségû önkéntes mérvadó (egyikük ráadásul még becsületlovag is – sic!) és a kormánykoalíció médián keresztül terjesztett és közpénzbõl finanszírozott, országos méretû, egy egész nemzetet megalázó agitációs propagandája között. A Csipolla által egyre gyakrabban hangoztatott „nemzetpolitika” és „nemzetstratégia” helyett sokkal találóbb a „kész átverés show” arra, ami itt folyik, vagy sarkosabb megfogalmazásban a „pofátlan hazudozás” kifejezés. Mert hát, mi másnak is lehet nevezni, azt, amikor a szegfûmintás utódpárt Erdélyben, Székelyudvarhelyen nyomattatja ki a kettõs állampolgárság ellen kampányoló kiadványát másfélmilliós példány49

számban, a szóvivõjük pedig pofátlanul belehazudik a tévé esti híradójában, mondván, hogy õk sem Amerikában, sem Erdélyben, sem sehol máshol nem nyomtattak ilyen kiadványt, egy szó sem igaz az egészbõl, másnapra meg kiderül, hogy mégis igaz, az utolsó szóig. Ez a pofátlan hazugság, a maga teljes valójában. De minek nevezzük azt, amikor a budapesti elvtársak a kameráknak szóló vigyorgások és vicsorgások közepette újra meg újra belenyomják a sárba az erdélyi magyarok arcát, s közben jót röhögnek azon, hogy mennyire buta birka nép lakja ezt a megcsonkított anyaországot, akikbõl negyven év kommunizmusa teljesen kiölte a nemzeti büszkeséget és a nemzeti tartást? A történelmi léptékekben csak egy szempillantásnak tûnõ négy-öt évtizednyi internacionalizmussal egybekötött államszocializmus tökéletesen elegendõ volt ahhoz, hogy jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan károkat okozzon a fejekben, a lelkekben. Pedig, ha most nem ragadjuk meg a kínálkozó lehetõséget és oly sok viszály és oly sok idõ után végre nem egyesítjük a magyar nemzetet, még hacsak jelképesen is, végérvényesen lemaradhatunk a nemzetek immáron globálissá terebélyesedett versenyében. Mindeközben a Hír Televízió kamerája elõtt a székelyudvarhelyi tanárember a könnyeivel küszködik, amikor az ottani magyarok felháborodását tolmácsolja az anyaországiak felé, ezen nagy fokú megaláztatás láttán. Megmondom õszintén, nem értem a kormánypártokat. Nem is értem, hogy került szóba egyáltalán a nemmel való szavazás. Hiszen december 5-én csak arról fogunk szavazni, hogy az országgyûlés majd hozzon egy kétharmados törvényt arról, hogy az abban foglaltak szerint a határon túl élõ magyarok kérésre minden további nélkül megkaphassák a magyar állampolgárságot. Ami 84 esztendõ után egyébként is visszajárna nekik! Szóval, ha már mindenképpen keresztbe akarnak tenni, miért nem a törvényhozás során próbálják megfúrni a kettõs állampolgár50

ságot? Sokkal produktívabb lenne, hiszen az ellehetetlenítést segítõ törvényi kiskapukat helyezhetnének el, lesöpörhetnék az ellenzéki módosító javaslatokat (ahogyan azt egyébként immáron napi gyakorlatként teszik a Tisztelt Házban más egyéb jogszabályalkotáskor is), hiszen arra már a kutya sem figyelne oda, de legalábbis nem annyira, mint most a népszavazás kérdésére és az a körül dúló számháborúra. De nem. Õk már rögtön az elején megpróbálják elkaszálni az ügyet, biztos, ami biztos, mit lehet tudni? Pedig könnyen lehet, hogy sok egyéb más életszerûtlen intézkedés mellett ez is – a nemmel való voksolásra történõ felhívás is – hozzájárul majd ahhoz, hogy a koalíciós pártok megássák a saját sírjukat. A felmérések szerint még a legelvetemültebb MSZP-szavazók körében is akad majd’ 20%-nyi, aki Gyurcsány Feri ide, Hiller Pista oda, azért csak megadná minden további nélkül a magyar állampolgárságot a határon túli magyaroknak. (Na, de hát nincs is mit csodálkozni ezen, hiszen maga a miniszterelnök mondta a minap a parlamentben, hogy aszongya: „Magyarnak lenni jó.”) Némileg ellentmondani látszik ezen sommás – és véletlenül igaz – kijelentésének a kormánykoalíció népszavazással kapcsolatos eddigi tevékenysége. A miniszterelnök „magyarnak lenni jó” kijelentése ellenére a Maszop és a Szadesz eget-földet megmozgat azért, hogy mégse lehessen olyan könnyen magyarnak, jó magyarnak, s jól magyarnak lenni. Mindazonáltal nem értem, hogy miért nem kovácsol politikai tõkét a kettõs állampolgárság ügyébõl a kormánykoalíció, hiszen így most elérték azt, hogy a határon túli magyarok egységesen a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz mögött sorakoznak fel, azzal azonosulnak. Ha a Gyurcsány-kormány történetesen azt mondta volna, hogy azonnal megadjuk (mi, a kormány!) a kettõs állampolgárságot, minimum a határon túli magyarok negyede, de lehet, hogy még több azt mondta volna, de legalább is gondolkodóba esett volna, hogy aszongya, „ezek a 51

szocialisták mégsem olyan rosszak, ahogyan azt a Fidesz állítja róluk. A nem-mel való felhívással azonban elérték azt, hogy a határon túli magyarok egyetlen monolitikus tömbként a Fidesz mögé zártak. Visszatérve a kormánykoalíció kommunikáció technikájára, ez a módszer ismerõs, láttunk már ilyet többször is. Annak ellenére alkalmazzák még mindig, hogy nem eu-konform, pedig hát egy EUtagállamban az ilyesmire azért illene odafigyelni. És itt ismételten fel kell hívni a figyelmet az ellenzék – és azon belül is a legnagyobb ellenzéki párt, a Fidesz – álságos viselkedésére! Annak idején, amikor az uniós tagságról szóló választás elõtt álltunk a Fidesz is az IGEN mellett kardoskodott, nem nagyon hallottunk egy árva hangot sem a háza tájukról, hogy ugyan tessenek már – nem ugyanannyit, de legalább – pár forintocskát potyogtatni a nem mellett kampányoló szervezeteknek is. De mi van most? Most az van, hogy eltérõ álláspontot képviselnek a hivatalostól és ez természetesen azonnal feljogosítja õket, hogy fél téglával verjék a mellüket, mondván, hogy az ellentétes vélemény kifejtésére is legalább ugyanannyi lóvé jár nekik, mint amennyit a kormánykoalíció közpénzen kifizet Gyurcsány Ferenc média-teamjének országos koncert turné címszó alatt. (A késõbbiekben biztosan kiadnak róla egy dupla DVD-t, most azoknak van nagy keletje.) Számomra ebben az egészben az az egyik legérdekesebb momentum, ahogyan a felelõsség egymásra hárítása magyar szakértõk bevonásával elindult, és azóta is folyamatban van, Patrubány Miklóst, a Magyarok Világszövetségének elnökét téve az elsõ számú felelõssé. Én azonban némileg eltérõen ítélem meg a helyzetet és Patrubány úr szerepét. Ahogy szoktam volt mondani, kétszáz kilométerre a Gerbeaud Cukrászda kirakatától némileg más rálátás nyílik az eseményhorizontra. A Magyarok Világszövetsége elnökével készült „Kereszttûz” beszélgetést nézve (már az külön élvezetet jelentett számomra, ahogy leküldte megalázóba a mindig mosolygós és mindig gyönyörû Ferenczy Krisz52

tinát a Népszavától – ennyi személyes perverzitást igazán elnézhet nekem a tisztelt Olvasó). határozottan az a vélemény alakult ki bennem, hogy bizony tökös gyerek ez a Patrubány. Végre-valahára jött valaki, aki – hacsak képletesen is –, de jól seggbe rúgta ezt a here módjára a parlament épületében tespedõ, tesze-tosza politikai elitet, amely villámgyorsan elveszítette egykori nimbuszát. A képviselõ hölgyek és urak láthatóan nem örülnek,hogy itt van valaki, aki beszólt nekik, hogy aszongya, tizenöt esztendõvel a gengszterváltás után, ugyan, méltóztatnák már összekapni magukat, és a nemzetstratégiai kérdésekben végre felvenni az üzemi fordulatszámot! És akkor persze azonnal jön a hivatalos helyrõl szóló, két szóvivõvel – egyikük, László Boglár ráadásul szintén a határon túlról, Erdélyországból – megtámogatott lecseszés, hogy hát rosszul lett feltéve a kérdés. Rossz kérdésre meg ugye csak rosszul lehet válaszolni. Megint a cinizmus és a pofátlanság vegyes elegye. Amikor már az Index Pulitzer-díjas fenegyerekénél, a sokak szemében a honi elektronikus újságírás kipiszkálhatatlan szálkájaként jelen lévõ, néha-néha a publicisztikai rémálom kategóriába tartozó, és ókor-ókor még a nép faszáról is értekezõ Tóta W. Árpádnál is kiveri a biztosítékot a szeretve tisztelt szocialista vezérkar, mondván hogy Hiller Pistáék szerint hazafiatlan a katonák rendes idõben történõ hazahozatala Irakból, na arra azért már csak oda kellene figyelnie az igen tisztelt kormánykoalíciónak is! De legalábbis a Gyurcsány-féle PR csapatnak. Ahogyan azt Tóta W. úr nagyon helyesen végkövetkeztetésként levonja, ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy mi magyarok, úgy unblock, hazafiatlanok vagyunk. El velünk. Sebaj, Hiller Pistáéknak megmaradnak a hegyek meg a völgyek,meg az üres ország. És ha már a Pulitzer-díjas Tóta W.-nél kiverik a biztosítékot, mit mondhat erre a jóval szerényebb ingerküszöbbel bíró szocialista nagyváros öntudatos polgára? Ha kisstílû szeretnék lenni, akkor azt mondanám, Hajrá Magyarország! Hajrá Magyarok! De nem mondom. Ezt mondja Orbán Viktor. Õ találta ki, õ szabadalmaztatta, és 53

nincs is ezzel semmi baj. Neki legalább van jelmondata, nem úgy, mint ennek a szerencsétlen, média elõtti közönségfellépéseiben az ámerikai PR-team utasításai egy használati útmutató pontosságával betartó ripacsnak. (Hogyan használja instant politikusát? Egyes pont: Kapcsolja be politikusát. Ezt a mûveletet a zakó hajtókáján lévõ, nem régiben újra engedélyezett vörös csillag jelvény alatt található rejtett kapcsolóval teheti meg.) Szóval a sportbuzdítást meghagyom a Felcsút SC. ideiglenes edzõjének, a polgári Magyarország egykori – és remélhetõleg leendõ – miniszterelnökének. Én azt mondom, s írom most ide, amit ilyenkor a vég elérkezésekor mindig is ide szoktam írni, igaz, ezúttal kissé módosítva, az alkalomhoz illõen, hogy aszongya: Isten áldja (Nagy) Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

54

A NÉPET NEM LEHET LEVÁLTANI

És ez még akkor is így van, ha pártunk(?) és kormányunk(?) ezt tartaná egyedül üdvözítõ megoldásnak hatalmának megõrzése érdekében. Ha most életre kelne a Magyar vándor címû film hét vezére és megjelenne lóháton az esti neonfényes Budapest utcáin, akkor Álmos vezér (Gesztesi Károly kitûnõ alakításában) – aki az „Ember küzdj és bízva biznisz!” jelmondat szellemében adta el a selejtes nyílvesszõket a mongoloknak, most minden bizonnyal azt mondaná a nemmel kampányolóknak, hogy „Itt bizony csak ez az egy nép van, aranyapám! A magyar. Apropó, nem láttak errefelé hatszázezer magyart?” És jó, ha komolyan vesszük Álmos vezért, mert ha így folytatjuk tovább, ennek az évszázadnak a közepére kétmilliónyi eltûnt magyarnak üthetjük majd bottal a nyomát. A jelenleg regnáló kormánykoalíció a média valamennyi rendelkezésre álló csatornáján keresztül csak azt harsogja, hogy a legnagyobb ellenzéki párt kizárólag útlevél kérdéssé akarja lealacsonyítani a határon túli magyarok ügyét, miközben õk maguk állnak elõ a fából vaskarika „külhoni útlevél” ötletével és a gyakorlatilag értelmezhetetlen „nemzetpolgár” ötletével. A külhoni útlevél állampolgárság nélkül kizárólag belépési engedélyt adna hazánk területére, ami gyakorlatilag kivitelezhetetlen, mert mindenféle úti okmány, így bármiféle útlevél is, állampolgársághoz kötött. Eget-földet megmozgatnak azért, nehogy határon túli nemzettestvéreink megtehessék az elsõ lépést a szavazati jog felé vezetõ úton, mert nagyon jól tudják, hogy akkor végük van, mint a botnak. 55

A nyomtatott és az elektronikus sajtóban lezajlott vitákat figyelemmel kísérve, elsõ ránézésre olyan kép rajzolódik ki, hogy a vitákban elsõsorban a gazdasági érdek, ha tetszik, a hideg racionalitás (némely esetben sajnos mindennek lehet nevezni õket csak észérveknek nem) és a nemzeti lelkesedésbõl, a hazafiságból, a hazaszeretetbõl fakadó érzelmi politizálás csap össze az újságok hasábjain és a különbözõ televíziós csatornák képernyõin. Úgy tûnik, a nemzeti oldal erõi felvették a kesztyût és viszonylag hamar rájöttek, felesleges arra vesztegetni a drága idõt, hogy azon polemizáljunk, egyáltalán fel lehet-e, fel szabad-e tenni a kérdést, hogy mennyibe kerül a kettõs állampolgárság megadása, hanem papírt, ceruzát és KSH-t ragadva – úgy tûnik saját fegyverét fordítva az ellen ellen, a gazdasági adatok racionalitásával küldi padlóra a magát szociálisan érzékenynek valló posztkommunista neoliberális véd- és dacszövetséget. Az elsõ sikert máris elérték, a MÁÉRT-en megbukott a kormánykoalíció két pártja, látványosan elszigetelõdtek mindenkitõl, szembemenetelve gyakorlatilag az összes határon inneni és határon túli szervezettel. Ahogyan az a napvilágra került számokból is kiderült – és itt jön aztán a képbe a sokat szidott globalizáció és az Európai Unió – már pusztán azzal, hogy (az MSZP és Gyurcsány számainál maradva) nyolcszázezerrel több magyar éli meg a fogyasztói létezés csodálatosnak éppen nem mondható munkás hétköznapjait csonka Magyarországon belül, már azzal is súlyos milliárdokkal növekednek az államháztartás bevételei. Köszönhetõen az EU, de talán a világ egyik legmagasabb általános forgalmi adójának. És akkor még a mindannyiunk által hõn szeretett másik sápról, az SZJA-ról (gyengébbek kedvéért: a személyi jövedelem adó) még nem is beszéltünk. Abból még egy petákot sem fizetett be ez a szerencsétlen sorsú nyolcszázezer betelepülõ magyar, aki a kormányzat hivatalos propaganda számításai szerint csak élõsködne a nyakunkon, igénybe véve mindenféle alanyi jogon járó szolgáltatást, értéket persze 56

egy fillért sem termelve, arra azonban valamilyen rejtélyes okból kifolyólag mégis képesnek mutatkozva, hogy itt nálunk Magyarországon vásároljanak egy lakást. (Az utánozhatatlan színészkirály, a néhai Kabos Gyula egyik filmszerepe jut eszembe, amikor hazatelepült gazdag (vagy legalábbis gazdagnak hitt) amerikai nagybácsit alakított és a rokoni pénzkunyerálásra egyetlen kérdéssel válaszolt: MIBÕL?! Szóval idetelepül a nyolcszázezer magyar, nem csinál semmit, nem dolgozik semmit, csak élõsködik a nyakunkon és hipp-hopp, mégis tud venni magának egy lakást. Hát itt, kedves Olvasó, ismét elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a szépirodalom és a publicisztika kimeríthetetlennek tûnõ eszköztára a végéhez érkezik. Innen már csak az obszcenitás következne, de lévén, hogy e cikk írója magát civilizált kultúrembernek tartja – aki ugyan kétségkívül a káromkodások tekintetében talán a világ leggazdagabb szókincsével rendelkezõ nyelv tudását bírhatja magáénak és aki a trágárság öncélú alkalmazásától tartózkodik – ettõl most eltekintenék. Ahogy így visszapörgettem magamban az elmúlt napokban látott és hallott gazdasági elemzéseket, egyszer csak világossá vált számomra, megértettem, hogy miért hangzik el minden vitában szinte a legelsõ helyen az érv, miszerint a kettõs állampolgárság Európában egy bevett gyakorlat. Mielõtt azonban rátérnék a rideg gazdasági racionalitás kínálta kiadás-bevétel egyenleg már-már fõkönyvek fiskális szemléletmódját idézõ elemzésére, érdemes néhány szót szentelnünk a kérdéskör érzelmi részére is, megvizsgálva a dolgot a morális és etikai oldaláról is. Azoknál, akik elsõsorban (vagy kizárólag) érzelmi alapon közelítik meg a kettõs állampolgárság kérdését, azonnal kiveri a biztosítékot a kormánypropaganda elsõ megközelítésre haza- és nemzetáruló garasoskodása, vagy ahogyan egyesek írói munkásságuk részeként oly gyakran meg szokták fogalmazni, kalmár lelkületû kufárkodásuk a nemzeti érzésekkel. 57

No, mármost Buddha óta tudjuk, hogy legjobb út az arany középút, járjunk hát mi is ezen az arany középúton, és próbáljunk meg szélsõségektõl mentesen viszonyulni az adott problémához. (És abban azért ugye valamennyien meg tudunk egyezni, hogy Buddha nem volt egy hülye ember?) Próbáljuk tehát bölcsen, higgadtan és okosan szemlélni ezt az egész kérdéskört, vizsgálódjunk az érvek mentén, természetesen azért nem mentesen egy csipetnyi egészséges nemzeti érzelemtõl és öntudattól sem. Nos tehát, ott tartottunk, hogy fel lehet-e tenni, fel szabad-e tenni a kettõs állampolgárság kapcsán azt a kérdést, hogy mennyibe fog ez kerülni nekünk, anyaországi magyaroknak? Az én rövid válaszom erre a következõ: – Fel lehet tenni, csak nem szabad. Pontosabban, nem érdemes. Sõt, továbbmegyek. A jelenlegi politikai elitbõl – pártállásra való tekintet nélkül – senkinek sincs joga hozzá, hogy feltegye ezt a kérdést, különösen a jelenleg regnáló kormánykoalíció pártjainak és politikusainak nincs joga ehhez. Tudom, hogy ezek rendkívül súlyos szavak, én ezzel tökéletesen tisztában vagyok, és nem is mondanám, ha nem így gondolnám. Mirõl van szó? Csak két dolgot említenék, a teljesség igénye nélkül. Elõször is, a privatizáció címszó alatt végrehajtott nemzetrablást, egy egész ország hivatalból elrendelt kifosztását. Ma már nem annyira, de régebben még gyakrabban kerülhettünk olyan helyzetbe, hogy az üzlet, vagy a kis ABC-áruház, ahová éppen vásárolni indultunk, leltár miatt zárva tartott. Idõrõl-idõre felmérték a készletet, hogy mibõl mennyi fogyott, mit kell utánrendelni stb. Ma már ezt a modern, számítógépes pénztárrendszerek automatikusan elvégzik, még a rendelést is leadják. Gondolná azt a kedves Olvasó, hogy ha még a legkisebb üzletben is ilyen nagy jelentõséggel bír a leltározás, el lehetett adni egy egész 58

ország teljes vagyonát úgy, hogy egyáltalán nem készült róla vagyonleltár? Pedig Magyarország esetében pontosan ez történt. Csak az amerikai titkosszolgálatnak volt egy hozzávetõleges becslésen alapuló felmérése a privatizálható állami vagyonról, amely összegszerûen mintegy 120 milliárd dollárnyi privatizálható vagyonról szólt. Ez forintosítva mai árakon számolva körülbelül 20 ezer milliárd forintnak felelt meg. A magyar állam privatizációs bevételei azonban csak mintegy 1000 milliárd forintra rúgtak, a többi 19 ezer milliárd forint kézen-közön eltûnt. Hát ezért nevezem én ezt privatizáció címszó alatt végrehajtott nemzetrablásnak. (Egyes szakértõi számítások szerint, ha a teljes privatizációs bevétel befolyt volna a magyar államhoz, ma kb. 30%-kal magasabb lenne mindenki fizetése.) És akkor most arra kérek mindenkit, gondoljon bele, hogy egy ilyen mindannyiunk sorsára és anyagi helyzetére máig kiható, ezermilliárdokban mérhetõ nemzetmegkárosítás után fel szabad-e tenni azt a kérdést, hogy mennyibe fog kerülni a kettõs állampolgárság nekünk, anyaországi magyaroknak? Másodszor: Még mindig nem lehetünk benne biztosak, hogy Princz Gábor elviszi a Postabank-ügyet, hiszen kitûnõ sztárügyvédek egész garmadája védi õt, Bárándy úr, a volt igazságügy-miniszter vezényletével, aki jó baksisért még bársonyszékkel járó állását is hajlandó volt odahagyni. És akkor most arra kérek mindenkit, hogy gondoljon bele, a százmilliárdokat felemésztõ bankkonszolidációk után fel szabad-e tenni azt a kérdést, hogy mennyibe fog kerülni a kettõs állampolgárság nekünk, anyaországi magyaroknak? Nem. Nem szabad feltenni ezt a kérdést. Egyszerûen nincs jogunk hozzá, hogy feltegyük ezt a kérdést. De még ha jogunk is lenne hozzá és ha – jó magyar szokás szerint – immáron ki tudja hányadszor, csak ez okból kifolyólag újból beljebb kéne húzni egy lyukkal azt a képzeletbeli nadrágszíjat (amin talán már nincs is több hely egy újabb lyuk 59

számára, s talán már félig a gatyából is kilóg a seggünk), nekünk ezt a cehhet akkor is kutyakötelességünk állni, még abban az esetben is, ha – képletesen szólva – beledöglünk. Ez a minimum. A nemzeti minimum. Ez nyolc évtized adóssága. Az anyaország adóssága a nemzet felé. Ráadásul egy evidenciáról van szó, amit minden más, úgy tûnik rajtunk kívül normális nemzet – ez ügyben sajnos mi vagyunk a cseppet sem üdítõ kivétel – majdhogynem automatikusan megad a külhonban rekedt vagy ott élõ és valamilyen honi kötõdéssel (pl. származás) bíró nemzettestvéreinek. És egyetlen normális állam sincs (csak úgy tûnik az Ibolya elnök-asszony által oly hõn áhított „normális” Magyarország az egyetlen, amelyik ennyire buta és ostoba), mely vezetõi és pártjai akárcsak egy pillanatra is elgondolkoztak volna azon, hogy ez mennyibe fog kerülni az adott országnak, annak lakóinak, vagy hogy pénzkérdést csináljanak egy ilyen fontos nemzetstratégiai ügybõl. Ja igen! És még egy apró adalék, ha már a pénznél tartunk. Mielõtt még valaki azt gondolná, hogy a kettõs (álom) állampolgárság valamiféle szociális intézmény a határon túli élõsködõ magyarok kiéhezett hordái számára, az jobb ha tudja, hogy a kettõs állampolgárságért folyamodó határon túli magyarnak – akárcsak nekünk, anyaországiaknak – még az útlevélért kirótt illetéket is meg kell fizetnie, vagyis semmi sincs ingyen! Ja kérem, piacgazdaságban nincs ingyen ebéd, azt valakinek ki kell fizetnie! Ennyit a dolog érzelmi részérõl! Most pedig térjünk vissza a gazdasági érdekekhez, a hideg (és olykor rideg) pénzügyi racionalitáshoz. Ahogyan arról már a korábbiakban is szó esett, a kettõs állampolgárság kapcsán fellángolt viták során a polgári, nemzeti oldal szinte az elsõként említi, hogy a kettõs állampolgárság bevett európai gyakorlatnak számít, az unió nem gördít akadályokat elé, az adott or60

szág belügyének tekinti annak megadását. Még akkor is, ha ez az unión kívüli országok lakóit érinti (lásd Portugália esetében a brazilok – elegendõ feltétel, ha valaki portugálul beszél.). Ha visszapillantunk a közelmúlt történéseire, fõként az Európai Unió bõvítésének tükrében, jobban megérthetjük a kettõs állampolgárság kérdéskörét is, annak gazdasági és társadalmi folyamatokra gyakorolt hatásait és kapcsolatrendszerét. Ahogyan azt már a kettõs állampolgárságnak a magyar állam számára bevétel növekedéssel járó hatásainál is láthattuk, az inga most visszafelé lendül. Ha úgy tetszik, a neoliberális erõk társadalmi, politikai és gazdasági dilettantizmusból fakadóan meghozott, döntésekkel, törvényekkel és rendeletekkel szabályozott fogyasztás centrikussága, valamint az ebbõl következõ, mértéket nem ismerõ pénzés profitéhsége most a saját fejére hull vissza. Minden az Európai Unió alapeszményére, az áruk és a tõke szabad áramlására vezethetõ vissza. Paradox módon, ez a rendszer ugyan anti-humánus, hiszen nem az embert állítja a középpontba, hanem a fogyasztáson keresztül az árut (szolgáltatást) és a tõkét, valamint annak szabad, korlátok nélküli mozgását, ez az egész mégis visszájára sül most el (legalábbis az uralkodó kormányfelfogással mindenképpen ellentétesen), mivel a lánc legvégén természetes személyként a hús-vér ember, maga a fogyasztó áll. Ahhoz pedig, hogy a szabadon mozgó áru és tõke szabadon (tehát korlátok nélkül) értékesíthetõ, azaz fogyasztható legyen, magának a fogyasztónak is szabadon (tehát korlátok nélkül) kell mozognia, számára biztosítani kell a kötöttségek nélküli szabad mobilitást. Annak érdekében, hogy a lehetõ legtöbb helyen a lehetõ legtöbbet fogyaszthassa. No, mármost az Európai Unió bõvítésével lezajlott gazdasági újgyarmatosítási folyamat célja az volt, hogy az újonnan csatlakozott országok – ez mintegy plusz 100 millió új európai uniós fogyasztót jelent – felszívják az eddigi EU tizenötök által megtermelt árufelesleget – elsõsorban az élelmiszereket. 61

Igen ám, de mi van akkor, ha ez az újonnan érkezett 100 milliónyi fogyasztó nem képes hozni a tõle elvárt fogyasztási mennyiséget, nem felel meg az elõzetesen kalkulált fogyasztási kvótának? Mondjuk azért nem, mert jóval gyengébb anyagi kondíciókkal rendelkezik, mint a tõle néhány száz kilométerrel nyugatabbra élõ EU-polgártársa? Két megoldás kínálkozik az unió számára. Az egyik – ez a hosszabb –, hogy a nagyságos és fényességes Európai Unió központilag, kézi vezérelten néha-néha ráripakodik az adott tagállamra –megunván annak kormányzati tökölõdését, a tekintetben, hogy nem képes megfelelni az uniós elõírásoknak – hogy aszongya: méltóztatnának végre egy kicsivel több pénzt hagyni a lakosságnál, mert így nem teljesíteni az elõzetesen önökre kalkulált fogyasztási mennyiséget, magyarán önök nem termelnek nekünk annyi profitot, amennyit mi elõre beterveztünk (Lásd átlagkeresetek felzárkóztatása az uniós átlaghoz). Azért mondom, hogy ez a lassúbb megoldás, mert itt diplomácia súrlódások, félreértések, ne adj’ isten még sértõdések is elõfordulhatnak, arról nem is beszélve, hogy meglehetõsen drágának tûnik ez a megoldás, mivel nagy valószínûség szerint ennek megvalósításához mind az uniónak, mind pedig az adott államnak bele kell nyúlnia zsebébe, és kétség sem férhet hozzá, meglehetõsen mélyre kell nyúlniuk. (Ja kérem, piacgazdaságban beruházás nélkül nincs haszon!) Van aztán a másik megoldás, ez jóval olcsóbb és jóval gyorsabb, „vendégmunkásokkal” külsõsökkel megnövelni a fogyasztók számát. Az sem baj, ha nem EU-tagállamból érkeznek az illetõk. A lényeg, itt nálunk, az unióban költsék el a pénzüket. Sõt, talán még ez a legjobb megoldás az összes közül, hiszen az EU-n kívülrõl érkezõ kettõs állampolgár fogyasztók sirámainak kielégítésére (TB, nyugdíj stb.) ott az illetõ anyaországa, a választójog meg ugye helyben lakáshoz kötött. Ezért tökéletes fogyasztók tehát az Európai Unió számára az EU-n kívülrõl érkezõ kettõs állampolgárok, így a magyarok is. Tehát az Európai Uniónak érdeke a kettõs állampolgárság. 62

Csak nekünk nem érdekünk. Legalábbis pártunk(?) és kormányunk(?) szerint nem az. A Gyurcsány-Hiller duót hallgatva érdekes déja vú érzése támad az embernek. Kicsit emlékeztet engem ez az egész dolog az erõs forint vs. gyenge forint problémakörére. Minden épeszû államnak az a jó, ha stabil és erõs a nemzeti valutája. Mit ad isten, csak nekünk magyaroknak nem jó az erõs nemzeti valuta (legalábbis pártunk(?) és kormányunk(?) szerint. Gyurcsány mondta ezt: ”Beledöglünk ebbe az erõs forintba!”). Most ugyanez képzõdött meg a kettõs állampolgárság ügyében is. Minden épeszû nemzetnek, államnak, országnak szüksége van a sajátjaira, csak nekünk magyaroknak nincs szükségünk a saját fajtánkra (legalábbis pártunk(?) és kormányunk(?) szerint). De vajon milyen képet fest ez rólunk a külföld felé? Vajon milyen felhangot ad mindez a Tony Curtis nevével fémjelzett „Someone like hot!” – Van, aki forrón szereti! országimázsnak? De ami még ennél is fontosabb, milyen reakciókat vált ki a környezõ országok kormányaiból, lakosságából? Mi lesz, ha eztán még annyira sem veszik majd emberszámba az ott élõ magyarokat, mint eddig, mondván, „semmik vagytok, hiszen ti még a saját fajtátoknak se kellettetek?” Mert ha a népszavazás sikertelen lesz, vagyis érvénytelen lesz az alacsony részvétel miatt, vagy a nem gyõz, akkor könnyen elõfordulhat, hogy ezt a keserû valóságot kell majd megélnünk a Kárpát-medencében, miközben a magánszocializmus dölyfös milliárdosai – akik az Internacionálé szellemiségében tényleg semmik voltak, de mára mindenek (mindenhatók) lettek – karosszékükbõl röhögve nézik majd, hogyan enyészik el a nemzet. December 5-én a MÁÉRT-en egységes véleményt kimondó határon túli magyar szervezetek példáját követve félre kell tennünk az egymással való rivalizálást, a különbözõ nézeteltéréseket – talán az olimpia nemes hagyományához hûen – erre az egy napra mindenki kössön fegyverszünetet azzal, akivel éppen hadban áll, mert a nemzet mindenek elõtt! 63

És mindenki hozzon magával még egy embert! És az a még egy ember is hozzon magával még egy embert, és szavazzunk IGEN-nel! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

64

SZOROS KÜZDELEMBEN

Legújabban az Ukrajnában lezajlott elnökválasztás már-már forradalmi hangulatot gerjesztõ csalássorozata borzolja a kedélyeket Európa és a világszerte. A Nagy Testvér, az egykori államszocializmus központilag irányított félfeudális kézi vezérléses hatalmi struktúráit levetni képtelen Oroszország, az egykori Szovjetunió jogutódja persze most is gyorsan a segítségére sietett az oroszbarát „gyõztesnek”. Putyin elnök egy pillanatot sem tétovázott és rögtön gratulált az oroszbarát jelölt „gyõzelméhez”, gondolván az általa irányított majd’ kontinensnyi ország mára már csak van akkora hatalmi tényezõ a világban, hogy magával húzza a többieket is, akik aztán majd szintén elismerik hû csatlósának sikerét. Putyin tévedett. Nem így történt. A világ – élén Amerikával, mostanában minden esetben Amerika az, aki megmutatja, hogy ténylegesen ki is az úr a házban –, szóval a világ nemet mondott a múltra és a múlt antidemokratikus, itthon a Hazafias Népfrontos idõket idézõ 99,99%os látszat választási színjátékoknak. Pedig a két jelölt között mindösszesen 3%-nyi különbség volt. Állítólag. Mint utóbb kiderült, amint a részvételi arány 60-70% környékére ért, az ukrán rendõrség – jó lenne tudni, vajon ki adta ki az utasítást – egyszerûen kitessékelte, kidobta a szavazóhelyiségekbõl a nemzetközi megfigyelõket és a sajtót, majd ezután a részvételi arány szinte pillanatok alatt elérte a 98%-ot. A nemzetközi megfigyelõk, élükön egy amerikai szenátorral, szóvá is tették, hogy hát nem ehhez vannak szokva, és még akkor is túl megy a dolog a tûréshatáron, ha az egészre úgy tekintünk, mint az ukrán vezetés sajátos demokrácia-felfogására. 65

A választás második fordulója nem felelt meg egészen a demokratikus játékszabályoknak. Még látszatra sem. Azonban van itt valami, ami mellett ismét csak nem mehetünk el szó nélkül. Maga a jelenség az, ami érdekes. Az ukrajnai választások – az amerikai elnökválasztáshoz és a 2002. évi magyar parlamenti választásokhoz hasonlóan – felhívja a figyelmet a társadalom hihetetlen mértékû megosztottságára, és arra a hatalmas méreteket öltött demokráciadeficitre, mely – például az egykori Szovjetunió érdekszférájába tartozott volt szocialista országokban – a múlt rendszerekbõl itt ragadt, és hatalmi, gazdasági pozícióihoz a végletekig ragaszkodó, s annak megõrzése érdekében a demokráciát lábbal tipró csalások immáron egyre gyakoribb megjelenésében testesül meg. Ez pedig nem lehet a véletlen mûve. Vajon itt is egy láthatatlan háttérhatalom keze munkálkodik, ahogy a kulisszák mögül, rejtve rángatja az általa kiválasztott marionett-figurák zsinórjait? (A megunt vagy törött babák pedig – stílusosan – selyemzsinórt kapnak? Némelyikük már rászolgált!) Érdekes egybeesések vannak. Vagy maguk a választási eredmények alakultak nagyon szorosan – lásd 2002-es magyar parlamenti választások –, vagy a kampány során haladtak fej-fej mellett a jelöltek, mint például az amerikai elnökválasztáson. Ukrajnában azonban úgy tûnik, átestek a ló túlsó oldalára. Egyes híradások szerint akadt olyan választási körzet is, ahol 100%-os volt a részvétel, de az igazi csúcsot a régi sztahanovista mozgalom munkaversenyeinek világát idézõ 120%-os részvételi arány jelentette, ami ugye képtelenség. (Az elvtársak egy kicsit túlteljesítették a felajánlást. Mindenki vitt magával még egy embert. Meg az is vitt magával még egy embert, és így tovább. Ilyen értelemben a december 5-i népszavazást illetõen van még mit tanulnunk az ukránoktól.) A tömegdemokrácia csõdje immáron kiteljesedett. A világ konszolidáltabb részén – mondjuk úgy, a mûvelt Nyugaton – cizelláltan, kíno66

san odafigyelve még az apró részletekre is zajlanak a választási csalások. Izraelbõl egy napra az országba érkezõ katonai számítógéprendszerrel, finom nyomásgyakorlással a Legfelsõbb Bíróságra, vagy éppen a várhatóan nekünk nem kedvezõ szavazatot leadni szándékozó néhány százezer szavazó kizárásával folynak a választási csalások, elegánsan, feltûnés nélkül, a vazallus média csahos ölebeinek hathatós segítségével. A tömegkommunikáción keresztül gyakorolt manipulatív megoldásokkal elérik azt, hogy ne a démosz, a nép akarata érvényesüljön, vagy ne olyan mértékben érvényesüljön, ahogyan azt a nép szeretné, s mire a naiv, immáron sokadszor megvezetett, becsapott és megalázott választók milliói ráébrednek arra, hogy megint becsapták õket, addigra már késõ. Különösen az olyan országokban, mint amilyen hazánk is, ahol a diktatúra öt évtizede elég volt ahhoz, hogy a lakosság túlnyomó részébõl kiöljenek mindenféle tartást. Az egzisztenciális kényszertõl hajtva – sokszor még ma is – nagyon sokan nem merik felemelni a fejüket (a hangjukat meg aztán pláne nem), nem merik a nevüket adni valamihez, mert félnek, hogy a múlt keze utánuk nyúl és utoléri õket. És sajnos ez a félelem – sok esetben még ma is – jogos félelem. A recept általában ugyanaz. A tiltakozások, a hõzöngések, miután az adott ország választási bizottsága elegáns mozdulattal – sok esetben tárgyalás nélkül, erõbõl – lesöpri az asztalról a csalásokról szóló beadványokat, egy idõ után elhalnak. Az emberek belefáradnak, belefásulnak, s végül beletörõdnek. Túl sok a hasonlóság. Túl szoros a verseny, túl szoros a befutó, és úgy tûnik, néha a célfotót produkáló gépezet rosszkor kattan. A túl szoros befutó után pedig egyre többször túl nagy az elégedetlenség. Mindeközben a gazdagok még gazdagabbak, a szegények pedig még szegényebbek lesznek. Semmi sem változik, csak a gyilkolás eszközei válnak még hatékonyabbá. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.

67

FELE KIRÁLYSÁGOM – avagy Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép –

Az alábbi történet villanypostán érkezett egy kedves barátomtól, azt hiszem a legjobban ez foglalja össze, hogy mi is történt valójában az ügydöntõnek indult, s aztán véleménynyilvánítóvá korcsosult népszavazáson. Egy nagyon-nagyon tanulságos fiktív történet: Én igazán soha nem értettem meg, miért különböznek annyira a férfi és nõi szexuális szükségletek. És soha nem értettem meg azokat a Vénusszal és Marssal kapcsolatos dolgokat. Ugyanúgy nem értettem, hogy a férfiak miért gondolkodnak fejjel, a nõk viszont szívvel. És a végén, soha nem értettem, hogy miért csökken a nõi szexuális vágy a nagy „Igen!“ kimondása után. Például: Egyik este, múlt héten, a feleségemmel feküdtünk az ágyban. Már lángolt a vágy és a hormonok, amikor azt mondta: – Nem tudok most, nincsen kedvem... Csak akartam, hogy megölelj egy kicsit. – MIII??? – kérdeztem – ez most mit jelentsen? És akkor kimondta a mondatot, amelytõl fél minden férj a bolygón:

68

– Te egyszerûen nem érted az én érzelmi igényeimet, amelyekre szükségem van mint nõnek, hogy kielégítsem a te férfi testi szükségleteidet. A furcsa arckifejezésemre csak azt kérdezte: – Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak azért amit az ágyban csinálok veled? Rájöttem, hogy nem lesz semmi, elfordultam és elaludtam. Következõ nap felhívtam a fõnököm és kivettem egy szabadnapot, hogy egész nap a feleségemmel legyek. Elmentünk ebédelni, aztán elvittem egy nagy bevásárlóközpontba ahol egy fél emeletnyi nõi ruha üzlet volt. Körbe mentem vele, amíg kiválasztott néhány drága ruhát. Nem tudta eldönteni, hogy melyiket vegye meg, így mondtam, hogy megvesszük az összest. Cipõt is akart, amelyik illik a ruhához, mondtam hogy vegyünk mindegyik ruhához valót. Elérkeztünk az ékszerboltig, ahol vettem gyémánt fülbevalókat. Mondhatom, hogy itt már naagyooon izgatott volt. Biztos arra gondolt, hogy a csõd szélén vagyok. Arra gondoltam, hogy próbára tesz amikor kérte a tenisz csuklópántot, mert még az életben nem fogott tenisz ütõt. Biztos gondolkodásba ejtettem, amikor így válaszoltam: – Persze, drágám. Szerintem már közel volt a szexuális csúcshoz az óriási izgalomtól.

69

Végre mosolyogva szólt: – Azt hiszem, hogy ennyi lesz. Menjünk a pénztárhoz. Alig bírtam ki, hogy ne röhögjek, amikor válaszoltam: – Nem tudok most, nincsen kedvem. Az arca eltorzult és teljesen elsápadt: – MIIIII? Akkor elmondtam: – Csak azt akartam, hogy az öledben tartsad egy kicsit ezeket a ruhákat... Te egyszerûen nem érted az én pénzügyi gondjaimat, amelyekkel meg kell küzdenem mint férfinak, hogy kielégítsem a vásárlási vágyadat, mint nõnek. És amikor rám nézet – úgy mintha ölni akarna – hozzátettem: – Hát nem tudsz szeretni egyszerûen magam miatt, és nem csak azokért a ruhákért amiket veszek neked? Szóval, ma este sem lesz dugás..... Gyõztünk. Gyõztünk? Nem. Vesztettünk. Még annak ellenére is azt kell mondanunk, hogy vesztettünk, ha a szavazatok abszolút összegét tekintve, ha kicsivel is, de mégis csak az igenek kerültek fölénybe a nemekkel szemben. Vesztettünk, mert az ügydöntõnek készülõ, a népfelséget kinyilvánító népszavazás, a kormányzatot és a koalíciós pártokat jogilag semmire sem kötelezõ véleménynyilvánító népsza70

vazássá korcsosult, s mint ahogyan az az elsõ reagálásokból (lásd Hiller és Gyurcsány) tökéletesen látszik, a szociálisan érzékeny szabadgondolkodású koalíció még a Horn-i érából eredõ vállrándításos „na és?”-sel reagálja le ezt a nemzeti tragédiának is beillõ lelki Trianont. A kamerák és a média nagy nyilvánossága elõtt ugyan felveszik az egyik barátom által találóan csak „lárvamosolynak” nevezett pózt, a megértésrõl, az összefogásról beszélnek, de már látható, hogy a közelgõ költségvetési csata foglalja le minden gondolatukat, ezt a témát pedig nagy valószínûség szerint jegelni fogják majd, talán épp a 2006-os választásokig, ahol aztán hirtelen feleszmélnek, hogy õk – mármint a jóságos kormányzat – talán mégis (nagy kegyesen) megadják azt a nyavalyás kettõs állampolgárságot, ha már annyit ácsingóztak érte ezek a szerencsétlen határon túli magyarok. A Fidesz pedig, amelyik most már napnál is világosabb, arra sem képes, hogy saját szavazótáborát mozgósítsa, a legrosszabb esetben csak szájtátva és értetlenül fogja bámulni, ahogy – szövetséges(ek) híján – ismét el fogja veszíteni a választásokat. – A népszavazás elbukott, a kezdeményezõk kudarcot vallottak, a választók a felelõs hazafiságot választották – mondta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök. A kormányfõ azt mondta, tudja mi a dolga: 15 millió magyar iránt viselt felelõsséggel kíván kormányozni. „Induljunk ki abból, hogy ez a népszavazás megbukott!” – kezdte mondandóját a Nap-kelte reggeli négypárti vitamûsorában a nép által csak „Miska Kancsó” epiteton ornans-szal felruházott Kuncze Gábor, szabaddemokrata pártelnök. Gyõztünk. Gyõztünk? Nem. Vesztettünk. De hát akkor tulajdonképpen ki gyõzött? 71

Haspárti Magyarország gyõzött, a kiskorú nép, amelyiket a KEI (Kötelezõen Elõírt Igényszint) közelében tartós függõségi helyzetben fog a „magyar” politikai elit. Haspárti Magyarország gyõzött, a kiskorú nép, amelyiket európai viszonylatban megalázóan alacsony bérekkel függõségi helyzetben tartva, egzisztenciális létezésükben való fenyegetéssel könnyedén irányítani, befolyásolni és manipulálni lehet. És akkor a létminimum alsó szélén tengõdõ kisnyugdíjasok több milliós táboráról még szót sem ejtettünk. Ez a teljes ún. politikai elit (bár az elit szót meg sem érdemlik) felelõssége, pártállásra való tekintet nélkül. Tizenöt esztendõ nem volt elegendõ ahhoz, hogy az emberek életvitele érezhetõen (azaz a pénztárcájukon konkrétan lemérhetõ módon) javuljon. Ez most megbosszulta magát. A tartós függõségi helyzet, párosulva a megosztottsággal, valamint a nemzeti öntudat teljes hiányával vezetett odáig, hogy szinte egyedüliként a nemzetek sorában, amit a többiek magától értetõdõ módon megadtak külhonba szakadt gyermekeiknek, azt mi csak nyögve nyelõsen, tudtuk kiizzadni magunkból, azt is csak úgy, hogy jogilag (tehát érvényesíthetõ, kikényszeríthetõ módon és számon kérhetõ formában) semmiféle kötelezõ hatálya nincs. Égünk. Ezerrel. Ahogy mondani szoktam, ehhez képest a Reichstag laza rõzsetûznek tûnik csupán. Kár a kiömlött tej miatt keseregni – tartja a nép ajkán született bölcs mondás, mindenesetre akad azért néhány érdekes momentum, amit nem árt, ha egy kicsit közelebbrõl is szemügyre veszünk. Itt van mindjárt a népszavazási kezdeményezés. Nos, azóta már Patrubány urat többen is elküldték a jó édes anyjába, mondván õ a felelõs mindenért. Példának okáért az Index internetes portálon ez a hír jelent meg: A népszavazás újbóli kezdeményezése helyett húzzanak a francba Patrubányék – szögezte le Kasza József. A Vajdasági Magyar 72

Szövetség elnöke szerint az MVSZ vezetése eddig is eszetlenül állt a kettõs állampolgárság kérdéséhez, és nem mérte fel, hogy mit okoz a határon túli magyaroknak a kezdeményezés sikertelensége. Természetesen a Magyarok Világszövetsége sem késlekedett soká a válasszal, amely ilyeténképpen hangzott: Kasza tartson maga elé tükröt – jelentette ki az MVSZ elnökének telefonján jelentkezõ Okos Márton, világszövetségi tag. Okos szerint Kasza József is elvesztette a választást Szerbiában, mégsem mondott le, akkor Patrubánynak miért kellene otthagynia az elnöki posztot, mikor az „igenek voltak többségben“. Na mostan ez mind szép és jó, még szórakozhatnánk is rajta egy jót, ha ehelyütt éppen nem egy nemzet temetkezne itt a saját kisszerûségébe és kishitûségében, sajnos azonban az anyaországban éppen most ez képzõdött meg. Ha sarkosan fogalmaznék azt is mondhatnám, hogy lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. De nem mondom. Megyünk tovább! Néztem az elsõ nyilatkozatokat, aztán másnap reggel a Nap-keltét, ahol ott feszített vállt vállnak vetve a Hiller-Kuncze duó, és legszívesebben hozzá vágtam volna valamit az új széles képernyõs SONY tévékészülékhez, ahogy mindkét oldal a maga gyõzelmeként szerette volna feltüntetni az eredményt. Igaz, árnyalatnyi különbség azért mégiscsak volt a két érvrendszerben. A Pokorni Zoltán által képviselt gondolatok egy fokkal szimpatikusabbak voltak a számomra, mert valamiféle magasabb szellemiségû gondolkodás módot tükröztek, melyben az erkölcsnek elõkelõbb hely és szerep jutott, mint a sokszor túlságosan is földhöz ragadt, kizárólag jogi csûrés csavarásokon alapuló napi politizálásnak. 73

Természetesen Kuncze és Hiller pártelnök uraknak abban tökéletesen igazuk van, hogy az immáron ismert végeredménnyel zárult népszavazás jogilag semmire sem kötelezi a törvényhozást, azt azonban mégsem lehet elvitatni, hogy az igenek gyõztek mindkét kérdésben, és azért majd’ két millió ember véleményét semmibe venni azért egy demokratikus jogállamban talán mégsem ildomos cselekedet, fõként nem egy kormányzat részérõl. Persze egy következmények nélküli országban mindent meg lehet tenni, ezt is. Nagyon érdekes viszont az érvelés, mellyel a magát liberálisnak valló szélsõséges törpepárt elnöke elõhozakodik, hogy aszongya, ha a nem szavazatok számát és azokét, akik nem mentek el szavazni, összeadjuk, túlsúlyba kerülnek a nemek. Na, itt álljunk meg egy polgári szóra, mert ez volt az a pont, ahol a képernyõ elõtt ülve – ahogy mondani szokták – eldobtam a kanalat. Ahogyan arra Pokorni Zoltán, a Fidesz alelnöke nagyon helyesen rámutatott, ha ezen érvelést tekintjük mérvadónak, akkor ma Magyarország nem lehetne tagja az Európai Uniónak, hiszen a többség akkor is otthon maradt és így nyilvánvalóan nemmel szavazott. (Csak emlékeztetõül, akkor az volt a hivatalos kormánypropaganda, az agit-prop osztály hivatalosan kiadott pártközleménye, hogy aszongya, minden bizonnyal igennel voksoltak az unióra az otthon maradottak, szinte automatikusnak találták a csatlakozási folyamatot, nyilván azért maradtak otthon. Szóval, hogy is van ez? Az otthon maradt milliók, a csendes többség, mindig épp úgy szavazott volna (most már sohasem tudjuk meg), ahogyan az éppen regnáló posztkommunista-liberális koalíció érdekei megkívánják?) Hiller pártelnök úr szerint a csapdahelyzetre nemet mondtak az emberek, a nép bölcsen döntött. Valahogy így lehetne röviden összefoglalni a rendõrgyilkos Ságvári Endrét menybemenesztõ szocialista pártelnök sommás értékítéletét. De vajon döntésnek, pláne bölcs döntésnek lehet-e nevezni a semmittevést? 74

Talán a patópálok következmények nélküli országában még ez is belefér. A reggeli négypárti mûsorban a Markos-Nádas duó május elsejei felvonulásokat karikírozó kabarészámának hangulatát idézte meg –de nem ezt beszéltük meg, te szemét, nem ezt fogod kérni! – Hiller pártelnök úr, amikor mindjárt egy személyben ítélkezett is, hogy mi a megfelelõ hangnem és mi az, ami már nem. Mi az a hang, amit még meg lehet ütni – a Dávid Ibolya elnökasszony által mondottak ebbe a kategóriába tartoztak – s mi az, ami már megoszt, gyûlöletet kelt és árkot ás – ebbe a kategóriába soroltatott a szélsõséges Pokorni Zoltán, amikor minden határon túl ment. No, mármost a lárvamosolyú, sunyin ravasz és szelíd szavú Hiller Pistát hallgatva az embernek olyan érzése támadt, mintha a „merjünk kicsik lenni” Kovács László, alias Smith ügynök reinkarnációját látná és hallaná, hogy aszongya: „fõ a nyugalom!” Csak egészség legyen, a többit majd megvesszük! – tartja a zsidó nép bölcs mondása. Hát õk úgy tûnik megvették a többit. Az emberek lelkeit. Volt rá ötven évük. Immáron az anyagi kizsigereltséggel és az ebbõl fakadó reményvesztett helyzettel való visszaéléssel mára már lelkiekben is kizsigerelték ezt a szerencsétlen sorsú magyar nemzetet, amelyrõl nem beszélhetünk többet úgy mint magyar nemzetrõl, legfeljebb csak úgy, mint magyar lakosságról. Néhány dolgon azonban még így is érdemes eltöprengenünk. Van, aki azt mondja, hogy megint csaltak. Hát az kétségtelen, hogy a számok valahogy sehogy se akaróznak összeállni. Ha csak a nemzeti oldal teljes létszámban elment szavazni, a passzívak pedig – ahogyan arról az elõrejelzések is szóltak – otthon maradtak volna, már akkor ügydöntõ lett volna a voksolás. De nem így történt. Úgy tûnik, a közvélemény-kutató cégek ismét leszerepeltek. Talán éppen ezért, ez a népszavazás engem kísértetiesen emlékeztet a 2002. évi parlamenti választásokra. Emlékszünk még? 75

Annak idején mintegy 10%-nyi olyan szavazó volt, aki nem tudta, vagy nem akarta megmondani, hogy kire fog szavazni. És láss csodát! Mind a 10% elment szavazni, és mind a 10% a Fidesz ellen voksolt, megfordítva ezzel a mindenki által elõzetesen beharangozott eredményt, a polgári oldal toronymagas vezetése hirtelen semmivé foszlott. (A közvélemény-kutató cégek akkorát buktak, mint Rottenbiller!) Most mintha ugyanezt élnénk át. Emlékszünk még? Akkor is a Fidesz szerezte a legtöbb szavazatot, mégsem õk alakíthattak kormányt, azaz, ha úgy tetszik, 2002-ben is csak véleménynyilvánításra volt elég a polgári oldal szavazatainak száma. Ugye milyen kísérteties a hasonlóság? De hát honnan került elõ ez a rengeteg nemmel szavazó? Vajon kik lehettek õk? A szocialisták mindig kiakadnak, mint a sezlonyrugó, amikor a polgári oldal egy-egy magáról megfeledkezett nyilatkozója panelprolikról beszél. Mediterrán Moszkva egyik részén, ahol szinte csupa fiatal ment el szavazni, elenyészõ számban szavaztak a kórház privatizáció leállítása és a kettõs állampolgárság mellett, toronymagasan vezettek a nemek. És akkor ne beszéljünk panelprolikról? Hát akkor kikrõl beszéljünk, szeretve tisztelt szocialisták? Õk a ti népetek, a Homo Kádárikusz, az õ fiaik és lányaik, akik szüleiktõl is csak azt látták, hogyan kell tartani a markukat a baksisért, õk is így lettek nevelve. A Hazafiság, a hazaszeretet, a nemzeti öntudat, ha gyengén pislákol is bennük, kizárólag az egyéni érdekek után következhet, kizárt dolog, hogy bármi is fontosabb lehet annál, hogy megtömjük a hasunkat. Az elvtársak pedig gondoskodtak róluk. Most is. Csöpögtetnek némi baksist nekik, ami arra elég, hogy éppen éhen ne haljanak, hogy hónapról hónapra tengõdve valahogy elvegetáljanak. Õk az a buta népréteg, amelyik az emberi létezés vegetatív szintjén kizárólag a homo sapiens alapfunkcióira – eszik, iszik, porlik –támaszkodva éli keserûen szürke hétköznapjait. Õk azok, akik annyira bu76

ták, hogy képtelenek az önálló gondolkodásra, véleményalkotásra, az meg talán végképp nem mond nekik semmit, mit jelent az, hogy kultúra, vagy hazaszeretet. És akkor itt jogosan tehetjük fel a kérdést, vajon meddig kell még együtt élnünk a kommunizmusban gyökerezõ diktatórikus, kizárólag az önérdeket és a pillanatnyi hasznot szem elõtt tartó, már régen idejét múlt eszmékkel, és a pártállam neveltjeiként hatalomban maradt KISZ-aparatcsikokkal? Fõként Hiller pártelnök úrnál érdekes feltenni ezt a kérdést, hiszen õ történész lenne, vagy mifene. Hát neki semmit nem mond a magyar történelem ezer éve? Pusztán kötelezõen bebiflázandó tananyagot jelent számára, semmi mást? A csalás verzióját némiképp alátámasztani látszik, hogy december 2-án a Pécsi Református Gimnázium tornacsarnokában mozdulni sem lehetett, ha lett volna csillár, még azon is lógtak volna. És a televíziós közvetítéseket nézve az ország más településein is ez volt a helyzet. A nagy kérdés, hogy vajon a polgári oldal egésze tényleg megmozdult-e és tényleg elment-e szavazni, vagy mégsem? Elképzelhetõ, hogy a Fidesz mégsem tudta mozgósítani a saját szavazótáborát? Vannak itt azért jelzésértékû momentumok, melyek mellett nem mehetünk el szó nélkül. Amint azt láthattuk, közéleti szereplõk (színészek, sportolók, mûvészek, még baloldali politikusok is – Csintalan Sándor, Pozsgay Imre, Németh Miklós) álltak ki az IGEN mellett, méghozzá igen nagy számban. Olyanok is arcukat, nevüket adták az IGEN-nek, akik eddig tartózkodtak attól, hogy politikai ügyekben a széles nyilvánosság elé álljanak. Az összes határon túli magyar szervezet egy emberként állt az IGEN mögé, félretéve az egymás iránti ellentéteket. A nemzeti ügyért való összefogás talán legszebb példája volt, ahogyan a két örök rivális, a Fradi és az Újpest kezet nyújtott egymásnak és mindkét klub arra bíztatta szurkolóit, hogy IGEN-nel szavazzanak. És ez sem volt elég. 77

(Megjegyzem, amikor Orbán Viktor elõadásán Pécsett meglepetés vendégként a színpadra lépett Csintalan Sándor és vastaps fogadta, egy pillanatra megállt bennem az ütõ. A mellettem álló Nemzetesasszony pajkosan mosolyogva csak ennyit mondott: „A mi kommunistánk.” Meg kell hagyni, ennek az átmeneti kornak is megvan a maga diszkrét bája. Ezt késõbb majd lehet mesélni az unokáknak, mint nagy idõk nagy tanúja.) De van más is. A NEM-hez senki nem adta az arcát. Csak Gyurcsány Feri, meg a Hiller Pista. Meg a lakájok hada, de hát õnékik ugye hivatalból ez volt a kötelességük. Ennek ellenére ez is elégnek bizonyult ahhoz, hogy tönkretegyék a nemzet spirituális újraegyesítését. Az alapjáraton tartott vegetációs létezés biztonságát fenyegetõ garasoskodó riogatás hatott. A metamorfózison átesett képzeletbeli 23 millió román immáron 800 ezer élõsködõ, hordákba verõdött magyar képében reinkarnálódott, akiknek semmi más céljuk nem volt, minthogy tönkretegyék a magyar társadalombiztosítási rendszert. A demagógia, a mumus ismét sikert aratott a buta, birkatürelmû nép fölött, mindeközben a demagógiával riogató késõkádári ifjúkommunista csinovnyikok vádolják populizmussal politikai ellenfelüket. Zseniális. Hát, ember legyen a talpán, aki itt kiismeri magát. „Haspárti Magyarország, a gyáván buta kiskorú nép” – írtam az alcímben. Gyáva, mert nem meri (de talán nem is akarja) kezébe venni a döntés jogát. Egyúttal buta is, mert nem ismeri fel, hogyha nem él a népfelség elvébõl adódó ritka és értékes pillanatokkal, amikor önnönmaga véleményt nyilváníthat és – ha csak képletesen is, de – ezzel megregulázhatja a nemzeti érdekek képviseletétõl elrugaszkodott és elkanászodott törvényhozást, szóval, ha nem él ezzel a jogával, akkor bizony könnyen meglehet, hogy lemorzsolódunk és elveszünk a nemzetek közötti évszázadokon át tartó nagy rohanásban. 78

Elnyel minket az út pora, és talán egy újabb ezer esztendõ múlva már a kutya sem fog emlékezni ránk. (Ha továbbra is ilyen iramban fogyunk biztosan nem.) Ha a kettõs állampolgárságot illetõen ügydöntõ lett volna a népszavazás, akkor a nép lekorlátozta volna a törvényhozást, hogy csak egy irányba hozhat törvényt a Tisztelt Ház, azaz az állampolgársághoz való könnyített hozzájutás irányában. Mivel az állampolgárságról szóló törvény kétharmados, a pártok rá lettek volna kényszerítve, hogy megegyezzenek. Így viszont nincs törvényhozási kényszer, – jogilag – még csak napirendre sem kell tûzni az ügyet. (Ugye mindenki emlékszik még a Nemzeti Petíció nevû sajtpapírra?) Ha sikerrel jár a népszavazás, konszenzuskényszer állt volna elõ. Így nem áll elõ semmi. És ebbõl is õk fognak jól kijönni, mondván, õk megmondták elõre, hogy ez lesz, a nép pedig bölcsen döntött, hogy jó szokásához híven az Isten se tudta kirobbantani õtet abból a rohadt tévénézõ fotöjébõl. Újra meg kell kérdeznem a tisztelt Olvasót: De vajon döntésnek, pláne bölcs döntésnek lehet-e nevezni a semmittevést? Mi a helyes, mi a követendõ? Soha semmit sem megtenni – abból nem lehet baj,ha minden marad változatlan –, vagy néha-néha, felvállalva az esetleges kényelmetlenségeket, kellemetlenségeket is, de mozdulni, ha mozdulni kell? De van más is. Emlékeznek még Kiss Elemér menesztésére? Tudják, õ volt Megyó bizalmasa még Kiss Péter elõtt. Amikor a korrupció árnyéka rávetült, fõnöke, a bülbülszavú Megyó, alias James Gond – aki azóta egyébként már szintén lapátra került –, szóval az erdélyi származású orosz-magyar kettõs állampolgár kormányfõként akkor valami olyasmit mondott, hogy a kormányzás magasztos feladatának ellátása közben az erkölcsi normák mindig a jogi normák felett kell, hogy álljanak. 79

Azóta tudjuk, hogy ebbõl semmi sem valósult meg, de a D–209-es legalább retorikailag – ha kissé akadozva is – demokrata volt, ám utódja, a hosszú hatásszüneteket tartó, és a himnuszt mindig szívére tett kézzel éneklõ Csipolláról, és hûséges fegyverhordozójáról, Hiller „Sancho” Pistáról ugyanez már nem mondható el. Nem elég, hogy törvényellenesen belefolyt a kampányba a kormány – élén a miniszterelnökkel –, de a nemzetstratégiai kérdéseket is kizárólag csak a paragrafusok által elõírt ország üzemeltetésként hajlandók (le)kezelni. Valószínûsíthetõ, hogy ugyanazzal a hanyag eleganciával, mellyel a nemzeti petíció több mint egymillió aláíróját lepöckölték – mintha csak zakójuk válltömésére hullott korpa lenne –, ugyanazzal a lendülettel (Lendületben az ország, lendületben a kormány!) söprik majd le azt a majd’ kétmillió aláírót is, aki az IGEN mellett tette le voksát,mondván a lezajlott referendum jogilag nem kötelezi õket semmire. Kár a kiömlött tej miatt keseregni – tartja a nép ajkán született bölcs mondás. Inkább nézzünk most már elõre. Mi hát a teendõ? Az most már világosan látszik, hogy a szeretet és az összefogás ereje bizony édes kevés lesz. Ide most már szükség van valami másra is, hiszen az ellenfél sunyi és ravasz, aljas módszerekkel dolgozik, minden eszköz a kezében van, ráadásul óriási túlerõben is van. Az is világosan látszik, hogyha a Fidesz továbbra is egyedül menetel a 2006-os választások felé, külsõ szövetséges(ek) híján nemhogy a kétharmados többség nem lesz meg, de a választásokat is el fogja veszíteni, meg fog ismétlõdni a 2002-es választási kudarc. Kell egy vagy több külsõ szövetséges, mert ahogyan azt a „Ripacsok” címû film „Nadrágdala” is mondja: „Egyedül nem megy!” Ez a népszavazás rámutatott arra, hogy a médiaegyensúly megteremtése szintén nem halogatható tovább. Új médiumok, elsõsorban televíziós csatornák létrehozásával és meg kell kezdeni kivásárolni a médiát a bali-liberális oldal alól. 80

Ha 2006-ban valamilyen isteni csoda folytán mégis gyõzne a polgári oldal – kétségtelenül nagy hangzavar közepette –, de bizony a köztévében is nagytakarítást kell végezni, a portásig bezáróan. A Nap-keltét pedig leparancsolni a köztelevízió képernyõjérõl, éppen elég kárt okozott már a lelkekben és a fejekben. 2006-ban talán a legfontosabb feladat, mindennél elõbbre való, hogy Magyarország legkártékonyabb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ, legszélsõségesebb pártját, a Szabad Demokraták Szövetségét valahogy elüssük a parlamentbe jutás lehetõségétõl! Ez az 5%-os törpeminoritás – élén a vízvezeték-szerelõbõl pártelnökké felfújt politikai bohóccal – okozza a legtöbb kárt és pusztítást a lelkekben és a fejekben, a legnagyobb kerékkötõje az ország fejlõdésének. A hit a szeretet és az összefogás erejében szép dolog, de ahogyan az most is megmutatkozott, ide már nem elég. Ha majd fél esztendõ múlva megint azt halljuk Stumpf úrtól valamelyik Vasárnapi Újság adásból, hogy ezt a választást is elcsalták és errõl is tudott a Fidesz, na akkor kezdhetünk igazán aggódni, mert akkor az azt fogja jelenteni, hogy Orbán Viktor soha a büdös életben nem lesz többet miniszterelnök és a polgári oldal sem fog soha többet a kormányrúdhoz jutni, mert ezt meg lehet tenni ma Magyarországon. Bármikor, bármennyiszer. (És ehhez a kezükben is tartanak minden szükséges technikai eszközt) A polgári kormány miniszterelnöke azt mondta, kérjük arra a jelenlegi miniszterelnököt, hogy tegye el a kardot, hagyjon fel a nemmel, és beszéljük meg a dolgot. A referendum után napnál is világosabb, hogy most rántották csak elõ igazán a kardot és nem lesz itt semmiféle megegyezés. A grúzoknak még be kellett törniük a parlamentjükbe, hogy kivívják a maguk igazát. Az ukránoknak már elég volt az, ha két hétig skandálva szobroztak a zergebaszó hidegben, de elérték, hogy érvénytelenítsék a csalást. Mi miért nem vagyunk elég tökösek ahhoz, hogy kiálljunk az érdekeinkért, miért csak zászlólobogtatásra megyünk ki a Kós Károly sétányra? Félek, ez ide most már nem lesz elég. 81

De van ennél még rosszabb is. 3-án este megnéztem Bayer Zsolt mûsorát. Hogy mennyire sikerült történelmet írnunk, azt döntse el a tisztelt Olvasó. Reggel fél hat. Az öreg iskolabuszon tanárok zötykölõdnek egy Ivó nevû település felé valahol Erdélyben. Vált a kép. Az iskola egyik tantermében vagyunk. 8–10 éves forma gyerekek, fogalmazást írtak arról, mit jelent nekik Magyarország. Az én kedvencem, ha lehet ezt mondani, az a nyolcéves forma kisfiú, aki kétmondatos fogalmazást írt, és amit – én bizony nem szégyellem, de – megkönnyeztem. Azt írta a kisfiú: „Én még nem láttam Magyarországot, mert nekünk nincs televíziónk. De én magyar vagyok.” Száz szónak is egy a vége. Itt nincsenek forintok, fillérek, nincsenek népszerûségi mutatók, pártpreferenciák, csak egy valami van. Ez a kisfiú van és ennek a kisfiúnak a szemei, melyek még nem látták Magyarországot, mert nekik nem telik arra, hogy meg tudjanak venni egy televíziót. Ez a kisfiú magyar. Még akkor is, ha nem itt él, ahol mi. És ezek után végképp nem tudom, vajon azok a magyar turisták, akik a gyerekek fogalmazásai szerint egyre többen látogatnak el hozzájuk Erdélyországba, na ezek a magyarok (mert hát õk ugye kétségkívül azok), vajon hogyan fognak belenézni ennek a kisfiúnak a szemébe? Hogyan fogják megmagyarázni neki azt, hogy õ hozzá, és a többi erdélyországi kisfiúhoz idén nem a jóságos Mikulás látogatott el, hanem a Krampusz? Megint mások mondják meg nekünk, hogy mi a jó. Most éppen Budapestrõl a posztkommunisták – akik soha a büdös életben nem tudtak mit kezdeni a nemzeti sorskérdésekkel – mondják meg a határon túli magyarságnak, hogy nekik éppen mi a jó. Vajon milyen nép az, amely megtûri maga fölött a nem legitimen, nem a nép által, hanem egy szûk kör által megválasztott önjelölt percemberkét, aki nyíltan szembemenetel saját nemzetével, s arra buzdít (egyébként törvénybe ütközõen) mindenkit, hogy tagadja meg a saját népét? 82

Kiállítottuk magunkról a szegénységi bizonyítványt. Sehonnai bitang emberek állnak a kormányrúdnál, romlásba döntik országunkat, s ha csalárd fondorlatoknak köszönhetõen továbbra is kezükben maradhat a gyeplõ, sötétség borul majd édes hazánkra. Ezt a szégyent jó ideig egészen biztosan nem fogjuk tudni lemosni magunkról. A polgári kormány miniszterelnöke – természetesen akkor még a referendum sikerében bízva – többek között e szavakat mondta a Kós Károly sétányon: „…ezek a napok olyanok minden esztendõben, amikor a varázslatok sikerülnek, és a vágyak teljesülnek. Mikuláskor még azok a fiatalok is újra gyermekek lesznek, akik a világot egyébként koravén gyanakvással szemlélik, fiatalon is „öregecskedve”. Nekik üzenjük: „Ezen a napon ne hallgass a krampuszra, legyél inkább Mikulás!” Sajnos mi ezen a december 5-i vasárnapon mikulások helyett krampuszokká váltunk, s ezúttal bizony mi vagyunk azok, akik kiérdemeltük a virgácsot. Pedig mennyivel jobb lett volna Mikulásnak lenni. Isten áldja Magyarországot és a határon túli magyarokat! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

83

EGYSZEMÉLYES IMPÉRIUM – avagy Népi naivitás az államszocializmusban –

Emlékszünk még? A 2002. évi országgyûlési választásokat követõen az elemzõk, a politológusok, a politikai szakértõk mind azt mondták, szoros kormányzásra kell felkészülnünk, hiszen éppen hogy megvan a kormányzati többség, mindösszesen csak tíz képviselõvel ül több a parlamenti patkóban a kormányoldalon, így igen nehéz lesz végig vinni ezt a négy esztendõs kormányzati ciklust. Egy frászt. Ebbõl kérem egy szó sem igaz. Bár az igazsághoz azért hozzá tartozik, hogy kivételes esetekben (a kivétel erõsíti a szabályt), még a halottas ágyán heverõ beteget is bevitték az ülésterembe, csak hogy meglegyen a kellõ számú szavazat. (Brezsnyev elvtárson elemcserét hajtottunk végre, most már integethet a mauzóleum mellvédjérõl, a két koffer méretû aksit pedig tegyétek le mellé, a márvány mellvéd miatt úgy sem fog látszani a televíziós közvetítésen.) Szóval, ezen ritka esetektõl eltekintve azt kell látnunk, hogy még egy idõközben fellépett „kormányválságot” is szemrebbenés nélkül lekezeltek, a népet, a nemzetet kirekesztve, házon belül megoldották a dolgot, az ellenzék pedig – ahogyan mondani szokták –, csak pillogott, mint Grisa a körmoziban. Elenyészõ többség? Frászt. A kétharmados törvényeken kívül simán és zökkenõmentesen keresztül viszik az akaratukat, átgázolnak mindenkin és mindenen, nem számít sem erkölcs, sem jó modor, sem semmi más. Lásd a Nagy Imre szobrát ölelgetõ egykori KISZ-führer 84

Gyurcsány és a rendõrgyilkos Ságvári Endrét menybemenesztõ Hiller István közös fotóját. Mindent megtesznek a magyar nép anyagi értelemben vett kifosztása érdekében. Jó példa erre az Európai Unió felé szükséges fõkönyvi egyenleg megteremtése érdekében véghez vitt kreatív könyvelés, melynek oltárán feláldozták a vállalkozók felé történõ ÁFA visszatérítést, amin az érintettek enyhén szólva is ki akadtak, mint az a bizonyos sokat emlegetett sezlonyrugó. De nincs ez másként az emberi lelkekkel sem. Ahogy József Attila mondaná, „nem középiskolás fokon” folyik egy nemzet, egy nép megalázása, nemzeti gyökereitõl való mesterséges és erõltetett elszakítása is. A legutóbbi referendum szolgál jó példával erre. Mint ahogyan arról már oly sokszor esett szó e lap hasábjain is, az elõre lezsírozott gengszterváltásnak köszönhetõen, a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá átmentõ állampárti elit nemcsak az ország vagyonleltár nélkül kiárusított vagyonát privatizálta, hanem a múlt rendszer államüzemeltetési gyakorlatát is. Az államszocializmusban testet öltött proletárdiktatúra, napjainkban magánszocializmusként manifesztálódik. A párt és a hatalom keze most is elér mindenüvé, még a határainkon túlra is. (Székelyudvarhelyen is dolgoztatunk, ott is van nyomdánk, és oda is a mi cégünk szállítja a gumihengereket, és hát mit ad isten, véletlenül a gumihengereket gyártó cég is a mi egyik leányvállalatunké.) Mindeközben az ifjú kommunisták felismerték, hogy disszonanciát kelt, ha a nép még mindig ugyanazokat az arcokat látja este, a szintén a kezükben lévõ „köztelevízió” képernyõjén, így szépen módszeresen elkezdték a párton belül a generációváltást. Némelyik a hatalomból félreállított emberke ugyan még puffog egyet-kettõt, de ezek a hangok aztán belevesznek a nagy vörös éjszakába, hiszen elõbb vagy utóbb õk is rájönnek arra – ahogyan az jó elvtársakhoz illik, vagy ha mégsem jó elvtársak, akkor rávezetik õket –, hogy ez a párt érdeke. 85

Az egykori Kommunista Ifjúsági Szövetség führerébõl mára miniszterelnökké „választatott” milliárdos privatizõr pedig – ahogyan az jó hazafihoz illik – szívére tett kézzel énekli nemzeti imádságunkat, a himnuszt. Gyurcsány spontán fagylaltozásait és a nemzet ellen szóló felhívásait nézve nekem inkább egy másik imádság, a „Mi Atyánk” jut az eszembe. Van abban egy sor, amelyik így hangzik: „Szabadíts meg minket a Gonosztól!” Azt hiszem a mostani helyzetre éppen ez illik rá a legjobban. Nálunk az utóbbi idõben úgy tûnik hagyomány, hogy miniszterelnöknek buta embert ültetnek bele a bársonyszékbe. Az akciófilmekbe is beillõ kémmúlttal rendelkezõ nagy nevû elõd, Megyó, alias James Gond is egy ritka buta ember volt, de a jelenlegi kormányfõ, akit a dús képzeletû nép a Csipolla epiteton ornansszal ruházott fel, õ egy fokkal tovább megy sármos elõdjénél, õ nem csak buta, de még tetézi is a bajt azzal, hogy gonosz. Bizony, kedves barátaim, ez az ember gonosz. Mert hát mit lehet mondani egy olyan emberre, aki szívére tett kézzel énekli a Himnuszt, utána pedig magához ragadva a mikrofont egyenest arra buzdít, hogy tagadd meg népedet. Mert én bizony nem tudom máshogy értelmezni azt a helyzetet, amikor egy ország kormányfõje nem a nemzeti összetartozást, az együvé tartozást, a kéznyújtást, a szolidaritást tartja a legfontosabb mérlegelendõ szempontnak, mint ahogyan egyébként minden más jó érzésû állam és vezetõje tartotta, hanem a pénztári fõkönyv rubrikáiban szereplõ összegeket, hogy azok a végén pozitív összeget mutassanak (a nullszaldó már elfogadhatatlan, hiszen nem termel profitot.) Én már láttam néhány üzletembert a televízióban nyilatkozni, de õk valahogy másként nyilvánultak meg. Ha jól emlékszem tán éppen Demján Sándor kapott kitüntetést a szlovákoktól, amiért nagy értékû beruházásokat valósított meg országukban. Vagy itt van a Gazdasági és Iparkamara, amely tudományos igényességgel állította össze számításait, melyek szintén azt mutatták, hogy Magyarország 86

gazdasági határainak „kitolása” az erkölcsi haszon mellett anyagi gyarapodással is járna az anyaország számára. De nem. Ennek az embernek ez sem elég jó. Túl mélyen gyökereznek benne a marxista gazdaságfilozófia alapigazságai, mint például „a nagy hal megeszi a kishalat”. Azért arról se feledkezzünk meg, mit mondott Qui-Gonn Jinn jedi mester az elsõ részben: „Always bigger fish.”, azaz „Mindig van egy nagyobb hal”. De talán ez a jelenleg regnáló kicsit buta, kicsit gonosz miniszterelnök nem is a saját irányvonalát követi, hanem – ahogyan az régen, az átkosban is történt –, most is központi utasítások érkeznek. A központ nyilván valahol egészen másutt van, de a módszerek ugyanazok. Ezért nem okoz gondot nekik az átállás. Új uraik tenyerébõl is ugyanolyan hûségesen tudnak enni, mint ahogyan azt tették a régiekébõl. A csendes többség pedig, mintha csak vezényszóra történne, kezdi azt érezni, hogy a tömegdemokrácia látványosan csõdbe jutott. A törvényhozások pedig – szép csendesen, feltûnés nélkül – elindulnak az egyéni szabadságjogok korlátozása felé. A végén még tényleg megvalósul a kommunizmus. Hátha az nem is, de egyfajta bürokratikus állami diktatórikus rendszer kiépülése felé határozottan elindult az emberiség. Jó példa erre az Amerikai Egyesült Államok, ahol a titkosszolgálatok átszervezésére készült törvényjavaslat elfogadásával újabb szabadságjogok kerülhetnek veszélybe azzal, hogy bármikor lekorlátozhatják azokat. Az esélyt megteremtik rá, a kérdés csak az, hogy élnek-e a lehetõséggel, és ha igen, ki él vele? Mintha csak vezényszóra, központi utasításra történne, az utóbbi idõkben egyre többször érkeznek hírek csalással végzõdõ választásokról. A világnak azon tájékain, ahol a demokrácia még gyermekcipõben jár, nem nagyon adnak a részletekre, azt hiszik, hogy a kommunizmushoz hasonlóan mindent szabad ami nem tilos. Jó példa erre az ukrán elnökválasztás, ahol némely választókerületben 120%-os részvételi arány is elõfordult. 87

(Most, hogy megmérgezték-e az ellenzék jelöltjét, avagy sem, azt nem tudom, mindenesetre szembe tûnõ a különbség a televíziós csatornák által bemutatott „ilyen volt és ilyen lett” fotó-összeállításon. A plasztikai sebészek kordokumentumaihoz képest Juscsenkó arcberendezése nem elõnyére, hanem hátrányára változott.) De ha félre tesszük a tréfát, az ukrán események rávilágítanak arra, hogy egyszerre több vasat is a tûzbe kell tartani. Nagy veszélyeket hordoz magában, ha mindent egy emberre építenek fel, mert bizony az emberi élet az nagyon sérülékeny. És még egy alapigazság: forradalmakat nem lehet megspórolni! Vannak, akik a demokratikus jogállam beköszöntével azt a mondatot tûzték zászlajukra: „Mindent szabad, ami nem tilos!” Ez egyfajta modernkori reinkarnációja az „Aki nincs velünk, az ellenünk!” mondatnak. Vannak azonban olyan dolgok is, melyeket nem szükséges kipróbálnunk ahhoz, hogy tudjuk róluk, nem szükséges õket kipróbálnunk. Nem szükséges, mert rosszak, mert ártanak az emberiségnek, az egyes embernek. Éppen ezért nagyon fontos feladat, hogy a szabadosság – és nem a szabadság! –, tehát a szabadosság hirdetõit minden lehetséges demokratikus és jogállami eszközzel elüssük a hatalomba való bejutás lehetõségétõl. Fõként akkor, ha ez a szabadosság erõszakos módon rátelepszik a társadalomra, megmérgezi a lelkeket, tönkreteszi az emberi kapcsolatokat. Mint ahogyan azt hazánkban is tapasztalhatjuk, amikor a szabadosság hirdetõi visszaélve privilegizált helyzetükkel és befolyásukkal a médiában, például kiállnak bizonyos kábítószerek legalizálása mellett. A multi-kultúra szép dolog, de talán a nemzeti kultúra is van olyan szép. Arról nem is beszélve, ha már a multi-kultúránál tartunk, a sokszínûséghez illenék talán nekünk is hozzájárulni a sajátunkkal, nem pedig itt is, kizárólag az önzést szem elõtt tartva, mindig csak kapni, kapni és kapni. Valamit nekünk is kellene adni. Ha pedig nincs saját kultúránk, saját mûvészetünk, saját táncaink, filmjeink, mûvészeti alkotása88

ink, regényeink amit mi adhatunk a nagyvilágnak, a többi nemzet szemében megszûnünk létezni. Mint ahogyan most – egy buta és gonosz embernek köszönhetõen, akinek csak a pénz és a hatalom számít – ebbe az irányba tettünk egy hatalmas lépést. Szent István királyunk intelmeihez hûen befogadó nemzetté váltunk. Ma is az vagyunk, befogadunk mi most is boldog-boldogtalant, ám egy buta és gonosz embernek köszönhetõen, akinek csak a pénz és a hatalom számít, éppen a saját fajtánknak mutattunk ajtót, amikor az bebocsátást kérve kopogtatott. Egy dologra azért nem ártana odafigyelni. A nagy vendégjárás közepette nehogy a házigazda szoruljon ki a saját otthonából! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

89

KÖZÖSSÉGI FA – avagy Az értelem a végét járja? –

Készen áll Amerika a k***csonyra? Washington Times „Készen áll Amerika a k***csonyra?" – kérdezi a Washington Times. A szólásszabadság hazájában elharapódzó „politikai korrektség” ugyanis olyan méreteket öltött, hogy a karácsony szó használata egyre kevésbé elfogadott, hála a liberális tábornak. A Kansas-beli Wichita Eagle címû újság például helyesbítést közölt a minap: Véletlenül „karácsonyfának” neveztek egy karácsonyfát. A helyes megnevezés: „közösségi fa.” Denverben egy keresztény egyházi felvonuló csoportot kitiltottak az ünnepi felvonulásról, mert „közvetlen vallási témát" képviseltek. Homoszexuális amerikai indiánok, kínai oroszlán-táncosok és német néptáncosok viszont minden további nélkül részt vehettek azon. A Massachusetts állambeli Somerville polgármestere hivatalosan kért bocsánatot, amiért a polgármesteri hivatal egy sajtóközleményben – állítólag véletlenül – „karácsonyi bulinak” nevezett egy „ünnepi bulit.” Vannak azonban, akiket cseppet sem érdekel, hogy mi a politikailag korrekt, és mi nem. A chicagói God Squad (Isten Osztag) továbbra is építi éves karácsonyi díszletét Chicago belvárosában. Ahogy az egyik szervezõ fogalmazott: „Alapító Atyáink nem a vallást akarták kivenni az államból. Õk az államot vették ki a vallásból.” Forrás: MNO 90

Ennyi a hír. Meglepõdünk rajta? Ma már nem. Ez a hír ugyanis tökéletesen beleillik abba a sorba, amely kíméletlenül szembesít minket azzal a szomorú ténnyel, hogy a fogyasztói létezés igénytelenségébe süllyedt degenerált emberiség egy degenerált világban él, ahol hihetetlen erõk mozdultak meg annak a célnak az érdekében, hogy a múltat végképp eltöröljék, és a történelmet már nem is átírva, hanem egyszerûen semmibe véve, elszakítsák a népeket, a nemzeteket a gyökereiktõl, hagyományaiktól, kultúrájuktól. Uniformizálva a glóbusz teljes lakosságát, létrehozzák az engedelmes és könnyen manipulálható egyen-fogyasztót. Mintha hõsök, történelmi korok és események nem is léteztek volna, meg sem történtek volna. Ezért kaphat erõre, és válhat hivatalos állásponttá egy olyan – elsõ látásra képtelenségnek tûnõ – gondolat, hogy a vén kontinens megtagadja keresztény múltját, mondván, az sértheti a bevándorolt muzulmán milliók érzékenységét. Ilyen van? De van ám! A török vezetés pedig vércseként csap le az öreg kontinens szenilitásaként megmutatkozó semlegességre, hogy aszongya „Európa nem lehet egy zártkörû keresztény klub!” Igen, ilyen van. És mivel ilyen van, olyan is van, hogy Törökország európai uniós tagsága, mint olyan, egyáltalán megvitatandó kérdésként szerepelhet ma a világpolitika napirendjén. És meg is magyarázzák. Törökország egy része az európai kontinensen fekszik. Azon kívül itt van ez a rengeteg török vendégmunkás, akik még a hatvanas években vándoroltak ki Németországba, és az õ leszármazottaik. Napjainkban már a harmadik generációs törökök élnek német honban. Pedig a jelek szerint most már a németek is szabadulnának a kellemetlen török tehertõl. A legnagyobb probléma az – s ez talán intõ jel lehet számunkra is a kínai negyedek jövõbeni kialakulása elé –, hogy a németországi török társadalomnak esze ágában sincs integrálódni, ehelyett inkább zárt közösségeket alkotva párhuzamos társadalomként él az unió egyik legbefolyásosabb államában. 91

Az, hogy évszázadokon keresztül rettegte Európa a hatalmas Oszmán Birodalom seregeit, hogy csak hazánk másfél évszázadon keresztül nyögte a török rabigát, mintha meg sem történt volna. Annyit se számít, mint a köröm alatt a piszok. Ami annak idején nem sikerült Szulejmán szultánnak hatalmas seregei élén, ma euro-bürokraták kínálják tálcán, önként és dalolva. Kicsit emlékeztet a dolog az Egri Csillagok címû film egyik jelenetére, ahol a török sereg ártatlan turistáknak álcázva vár(os)nézõ túrára indul, hogy belülrõl is szemügyre vegye Buda várát. Fényképeket ugyan nem készítettek róla, csak éppen kijönni és hazamenni felejtettek el vagy úgy százötven évig. És akkor Izraelrõl és virtuális EU-tagságáról még szót sem ejtettünk. Csak egyféleképpen áll össze a kép, ha arra a kérdésre keressük a választ, mi köze ezeknek az Európán kívüli országoknak az Unióhoz. Egyetlen válasz létezik csupán, mely logikus magyarázatot ad: a pénz, a Mammon. Annak feltétlen és megkérdõjelezhetetlen imádata. Kiüresedett az emberiség. A pénz eszközbõl céllá lépett elõ. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a közösségi fához. Talán a csendes amerikaiaknak fel sem tûnik, de miért van az, hogy nekünk oly ismerõs ez a hír, amely a közösségi fáról szól? Mintha ezt már hallottuk volna valahol! Emlékszünk még azokra az idõkre, amikor az államszocializmusban manifesztálódott proletárdiktatúra – minden bizonnyal a szovjet elvtársak tudományos eredményeire alapozva – Fenyõünneppé degradálta a Karácsonyt, és a kommunista alkotmány ünnepévé államalapító Szent István királyunk ünnepét? A pénz ural mindent. Mindeközben a központilag felállított menórán kívül Advent gyertyái is sorban fellobbannak. Várjuk a karácsony, a kis Jézus eljövetelét. Mi várjuk. Mások meg a plázák és bevásárlóközpontok év végi leárazási akcióit várják, mert számukra csak ennyit jelent a karácsony. Kötelezõ 92

bevásárló körutakat, nagy zabálásokat, a sokszor családi veszekedésekbe fúló kötelezõ fogyasztói tivornyát, amelyet már halálosan unnak, mint a több évtizedes karácsonyfadísz készletet, vagy mint a nagy víz túloldalán élõ ámerikaiak a hálaadási ünnepet pulykástól mindenestõl. De valóban ilyenek lennénk? Csak a létezés biológiai alapmotívumaira szorítkozó gondolkodó „véglények”, két lábon járó fehérjehalmazok, akiket csakis önnön létezésük és túlélésük meghosszabbítása foglalkoztat? Múltjától, hagyományaitól, kultúrájától megfosztott agymosott tömeg, melyet engedelmes masszává gyúrtak, s mely masszát, mint kovász, kizárólag a pénz tart össze? Szerencsére nem. Legalábbis nagyon sokan, és hál’ Istennek egyre többen vannak olyanok – még a nagyságos és fényességes Európai Unióban is –, akik köszönik szépen, de nem kérnek a marketing dumából. Az emberi élet nem eladó! A rabszolgaság kora pedig már évszázadokkal ezelõtt lejárt, és ez még akkor is így van, ha a modernkori újgyarmatosítók errõl nem akarnak tudomást venni. Még akkor is így van ez, ha a Mammon féktelen tobzódása közepette embertelen méreteket öltõ önzés szinte semmivé foszlatja az ember társas lény mivoltát. A féktelen önzés, a kapzsiság és mohóság, a pénz utáni fékezhetetlen vágy az, ami a csendes többségbõl kiöli a lélek nemességét. A szürke masszává gyúrt engedelmes tömeg aztán már a félelem és az egzisztenciális létezés fenyegetettségével könnyen formálható, manipulálható, megfélemlíthetõ. A hatalom régi-új urainak pedig semmi sem elég. Telhetetlenek. Olyanok õk, mint a lukulluszi lakomán tivornyázó régi római patríciusok. Habzsolják az életet, két pofára zabálnak, nagy kanállal eszik a javakat, s amikor már nem fér több beléjük, egy lúdtollal lenyúlnak a torkukon és kiöklendezik magukból, amit bevettek, hogy helyet csináljanak az új fogásnak. Aztán megy minden tovább, mintha mi sem történt volna. 93

A hatalomátmentést elõre lezsírozó posztkommunista politikum (december 5-e után a politikai elit jelzõ használata nem indokolt – nem érdemlik meg!), szóval ez a posztkommunista politikum – talán túlzott mohóságából kifolyólag – túlhabzsolta magát a javakból, s négy esztendõre fellélegezhettek az emberek. Ez volt az az idõszak, amikor a nép, ha csak átmeneti idõre is, de ízelítõt kaphatott abból, amit úgy hívnak, demokratikus jogállam és szabad fejlõdés. Fejlõdött a nemzeti öntudat és gazdaságunk is gyarapodott. Négy esztendõ. Ennyi idõbe telt, míg az elvtárs-urak lúdtollat ragadtak, hogy lenyúljanak a torkukon, kipiszkálni a régit, hogy helyet csináljanak a régi-újnak, és újból lenyomják, megint a mi torkunkon a régit, újként. Mindeközben az emberek csendes kérése mit sem ér. A több mint egymillió ember aláírásával támogatott népakaratot, mint holmi sajtpapírt, a szemétre hajították, mondván ez csak egy papír fecni, jogilag semmire sem kötelez. Szinte alig telt el pár perc a legutóbbi világégéssel is felérõ megaláztatás óta, ahol úgy tûnik ezúttal másfél millió ember szava sem ér egy fikarcnyit sem, mondván nem minõsült ügydöntõnek a referendum, jogilag semmire sem kötelez. Sõt! Hazánk legszélsõségesebb, legkártékonyabb, legtöbb rombolást és pusztítást véghez vivõ parlamenti pártja, az öt százalékos törpeminoritás és annak néhány prominens képviselõje szerint, a választási eredmények ismeretében épp itt az ideje, hogy a kérdés lekerüljön a napirendrõl, mondván, ez nem érdekli az embereket. (Azt már csak mellékesen jegyzem meg, hogy a legfrissebb közvélemény-kutatások szerint a lakosság mintegy 75% (!), igen, betûvel is kiírom, hetvenöt százaléka azt mondta, hogy részt vett a népszavazáson. Valaki hazudik!) Hát én azt hiszem, tényleg meghülyült az emberiség! Egy értéktorzult világban élünk, ahol a jelek szerint már csak egy valaminek van értéke, már csak egy valami számít: a pénz. A pénz, a 94

Mammon, mely egyben hatalmat is jelent. Ha pénzed van, hatalmad van. Ha nincs pénzed, vesztes vagy. A piacot mindenhatónak, tévedhetetlennek és megfellebbezhetetlennek kikiáltók mindenhol és mindenkire rászabadítják a kíméletlen versenyt, miközben nem biztosítják a résztvevõk számára az „egyenlõ pályák, egyenlõ esélyek” elv megvalósulását. Sõt! Egyes esetekben utólag azt is megtapasztalhatták már az új gyarmatbirodalom új lakói, hogy a gyarmattartók megint átverték õket, arra sem voltak restek, hogy némely esetben menet közben átírják a szabályokat. Csak minket felejtettek el idõben értesíteni errõl az aprócska momentumról. Száguldunk a káosz felé, ezerrel. Az Amerikai Egyesült Államokban a terror elleni harc szolgál hivatkozási alapként a demokratikus szabadságjogok korlátozására. A hatalmas demokráciadeficittel bíró, és az egykori Szovjetunióra egyre kísértetiesebben hajazó Európai Unióban a pénz diktatúrája diktálja a szigorú fiskális megszorítások szabályait és rendelkezéseit. A Mammon tartja kezében a gyeplõt, mégpedig senki és semmi által nem ellenõrizhetõ módon. A neoliberalizmus térhódításának köszönhetõen Európa a káosz hazájává válik. Multi-kulturális társadalom és a bevándorlók tízmilliói. Halálos kombináció. Most már elõbb-vagy utóbb el kell érkeznünk ahhoz a ponthoz, ahol megállj-t kell parancsolnunk a nemzetek, a népek tudatos elsorvasztásának, a pénz mindenhatóságának és újra az embert kell a középpontba állítani. A pénz van az emberért, nem pedig az ember a pénzért! Mindeközben a decemberi pécsi belvárosban a 30-as buszra várva, indián díszekbe öltözött Dél-Amerikai zenekar játékát élvezhetjük. Szépek ezek a dallamok, a pánsíp hangja is kellemes, a hatalmas tolldíszeket viselõ zenészek pedig gyermekkorom Karl May regényeit idézik fel bennem. Mégis, kissé disszonáns a kép. Valahogy nem passzol bele a karácsonyi hangulatba az indián zenekar. Ennyire talán mégsem kéne multi-kultinak lenni. Pedig szépen játszanak. 95

És megint itt az év vége. Megint egy olyan év ér véget, aminek már az elején nem volt kedvünk boldog új évet kívánni, mert elõre tudtuk, hogy nem lesz az, és megint egy olyan év ér véget, melynek a végén megint nem lesz kedvünk boldog új évet kívánni, mert tudjuk, hogy nem lesz az. Mielõtt azonban végleg letargiába esnénk, jusson eszünkbe, mit mondott Duncan MacLeod, a hegylakó: – A jó mindig gyõz. Te ezt nem tudtad? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

96

ANNYIRA RONDA, HOGY AZ MÁR SZÉP „Kromsigt 1925-ben jegyezte le a kommunizmusról: „A mozgás szabadságának, mindenekelõtt a szellemi mozgás szabadságának (…) vége szakad. Mert az ideál nem létezhet annak tudása nélkül, hogy maga az élet organikus. A kommunizmusban minden mechanikus. Minden egymás mellé van rakva, mint egy gépben és ezért is van halálra és terméketlenségre ítélve. (…) Ezért vezet a kommunizmus feltétlenül a talaj kizsigereléséhez, az egész társadalom elszegényítéséhez, a kereszténység elnyomásához és egész mai kultúránk hanyatlásához. A vége az lesz, hogy a társadalmat nem az egyformán gazdagok, hanem az egyformán szegények alkotják, testi és lelki szegények…” (Marcel van Hamersveld – Michiel Klinkhammer: Könyörtelen Messianimzus c. könyvébõl)

„Annyira ronda, hogy az már szép” – szoktuk mondani akkor, amikor valami olyasmivel találjuk szemben magunkat (mûalkotás, használati tárgy, ház, autó stb.), amely a végletekig megosztja az adott valamit szemlélõk csoportját. Az egyik felének rajongásig tetszik, ilyet azelõtt még sose láttak, nem is értik, eddig hogyan is lehettek meg e nélkül a valami nélkül. A szemlélõdök másik fele viszont ugyanazt a dolgot utálja, mint a kukorica gölõdint, ahogy a költõ mondja. Pont így vagyunk mi derék posztkommunistáinkkal is. A nemzetüket, népüket megtagadó, haspárti „magyarok” rajongásig szeretik az új, lendületesen karizmatikus vezetõt, ilyet – fiatalon ilyen pofátlanul pökhendit, arrogánsan törtetõt – azelõtt még sosem láttak, nem is értik, eddig hogyan is lehettek meg e nélkül a „szociálisan érzékeny”, milliárdosan is gátlástalan Feri gyerek nélkül. 97

A többiek, csonka-ország még megmaradt magyarjai pedig szemlesütve pironkodnak a nagyvilág elõtt, tehetetlenül szemlélik, ahogy ez a koravén ifjúkommunista – a mûanyagellenzék asszisztálása mellett – végrehajtja minden idõk legnagyobb kaszálásával járó politikai ámokfutását. Miután Csipolla – a média kedvéért gyakori hatásszüneteket közbeiktatva, de azért – ellentmondást nem tûrõ hangon megalázó módon kilökte a bebocsátásért kopogtató határon túli nemzettestvéreinket – újabb strigulát húzva határidõnaplójában a kipipálandó feladatok sorában –, még így az ünnepek elõtt jól odamondott egyet a pásztorbotos öregembernek is, csak úgy a miheztartás végett. Mi az, hogy?! Nagyon is! Magam ugyan nem vagyok rendszeres templomjáró ember, de talán még az is, aki nem vallásos, beláthatja, hogy kultúrkörökben, diplomáciai körökben meg aztán végképp, nem viselkedik úgy az ember, ahogyan a jelenlegi senki által legitimen meg nem választott „magyar” kormányfõ viselkedett. De, ha már a mi figyelemfelkeltõ szavunk nem ér annyit, mint Gyurcsány Ferenc körme alatt a piszok, legalább a vatikáni kapcsolatok ápolásának nemzetközi hírû nagymestere, a „kis-nagy ember”, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, aki pufajkás létére azért mégiscsak meglehetõsen sokat munkálkodott a Vatikánnal való jó kapcsolatok kiépítésén és ápolásán, legalább az öreg szólhatott volna Ferkónak – mondjuk két whisky között –, hogy hát ezt azér’ má’ mégse’! De nem szólt. Hiába no, már az öreg se a régi. (Kósáné meg biztosan csendesen mosolyog a bajsza alatt.) Miért van az, hogy Gyurcsány modortalan és bárdolatlan viselkedése láttán az embernek rögtön önkéntelenül is a román kondukátor Nicolae Ceaucescu „ugrik be”, amikor a kamerák kereszttüzétõl kísérve (a szocializáció semmiképpen sem tagadható le) beletörli a száját a Kék Szalon egyik asztalterítõjébe? De ne menjünk messzi98

re, ugye emlékszünk még az állítólag puccsal megbuktatott D–209-es számú egykori szt. tiszt miniszterelnök oldalnehezékére, a szocialista „first lady” Medgyessyné, született Csaplár Katalinra? Úgy tûnik a komcsiknak nem jön be a Kék Szalon, Katinka drága egyedüliként cigarettára gyújtott. Talán arra gondolhatott, flancosnak elég flancos, de akkor sem több, mint egy nagy ebédlõ. Vagy valami ilyesmi. Miért van az, hogy Csipolla arroganciája láttán az embernek óhatatlanul is a porcelánboltban fékevesztetten tobzódó elefánt jut az eszébe azonnal, ahogyan a riadt és tehetetlen eladók szemeláttára ízzé-porrá zúzza a piciny üzlet teljes árukészletét? Azért van ez így, Istenben szeretett felebarátaim, mert Szolzsenyicinnek bizony tökéletesen igaza volt, amikor a következõket mondta: „Kártékonyabb embertípust még nem produkált a történelem. Hataloméhségük, cinizmusuk, gátlástalan rombolási hajlamuk, nemzet-, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális – azaz nem kommunista – ember számára.” Az, ami az államszocializmusban manifesztálódott proletárdiktatúrában bevett gyakorlatnak számított, az egy piacgazdaságot építõ demokratikus jogállamban egyenesen nem kívánatos jelenség, demokráciaellenes cselekedet. Ezért akart a nemzet rendszerváltozást. Azonban a magyar nép – legalábbis eddig – megspórolta a rendszerváltást legitimizáló forradalmát. Így történhetett meg az, hogy immáron másfél évtized elmúltával sem tudtunk, nem akartunk szembenézni a saját múltunkkal, s így a múlt emberei a múlt eszméit, a múlt demokrácia- és népellenes gyakorlatát tovább folytathatják, s ebben az „új” rendszerben is a társadalmon here módjára élõsködve haszonélvezõi lehetnek a politikának és a gazdaságnak. Csak így fordulhat elõ az, hogy országunk felelõs vezetõi szemrebbenés nélkül belehazudhatnak a képünkbe, miközben átkapcsolva a külföldi csatornákra, vagy a világhálón szörfölve a külföldi sajtóorgánumok weboldalait lapozgatva rá kell döbbenjünk arra, hogy az 99

itthoni közszolgálati média által sugárzott „magyar valóság” bizony köszönõ viszonyban sincs a tényleges magyar valósággal. Hiller István, az MSZP pártelnöke: „2004 a sebességváltás éve volt. A Medygessy-kormány a szociális ígéretek nagy részét teljesítette, a Gyurcsány-kormány a jövõ felé tekint.” Ez az én értelmezésemben azt jelenti, hogy „tovább a lenini úton!” vagyis szépen (és most már nem is annyira csendben) visszabontani az ún. szociális vívmányokat és eredményeket. Ha tetszik elinflálni, amit az elõdök a népnek adtak. Vissza a lóvét, de ízibe! Beszólt az Unió, hogy nagy a hiány. Pártunk és kormányunk azonban nem esett kétségbe, alkalmazta az általam csak Gergényi-metodika névre keresztelt adminisztrációs eljárást. Ezúton kérek elnézést a fõkapitány úrtól, nincsen énnékem õvele semmi bajom, pusztán a média nagy nyilvánossága elõtt az õ esetében találkozhattunk elõször ezzel az eljárással nagy port felverõ módon. Ha nem felel meg a jelölt, sebaj, majd megváltoztatjuk a törvényt, vagy csinálunk egy újat. (Úgy is mindig azt mondják a Parlamentre, hogy törvénygyár.) Annak idején, még a csatlakozás elõtt hosszú, estékbe nyúló szakértõi beszélgetéseket láthattunk arról, hogy Hazánk uniós tagállamként vajon melyik példát fogja követni, az ír fejlõdést, vagy a görög mélyrepülést. Alig telt el öt perc a csatlakozásunk óta, és hipp-hopp, máris a görögök mellett találjuk magunkat a „vádlottak padján”, együtt olvassuk megszeppenve az osztályfõnöki rovót, hogy aszongya: túl nagy a deficit. Mit tesz isten, a görögöknél még két súlyosbító körülmény is fellépett, egyrészt félrevezették az Uniót (ha sarkosabban szeretnék fogalmazni, azt is mondhatnám, becsapták õket, hazudtak nekik), s mivel õk már tagjai az eurózónának, ezért meg is bírságolják õket. Mi kizárólag annak köszönhetjük, hogy egyelõre elkerültük a bír100

ságot, hogy nem vagyunk tagjai az eurózónának, mi még csak igyekszünk afelé. No, mármost felmerül a kérdés, hogy mit kellene tennünk ilyen esetben? Józan mezõgazdasági dolgozói ésszel ugye azt mondaná az ember, hogy hát akkor gyerünk, és lássunk hozzá a hiány lefaragásához. De nem így a mi szeretve tisztelt posztkommunistáink! De nem ám! Õk ennél sokkal rafináltabbak, sokkal agyafúrtabbak. Õk kérem szépen, nem azon gondolkodnak, hogyan faraghatnának valahogy a hiányból (bár erre utaló jelek azért mégis csak vannak, egyszerûen visszatartják a vállalkozóknak visszajáró ÁFA összegeket), hanem gondolnak egyet, és jó szocialista szokásnak megfelelõen, módosítják a törvényt. Már tudniillik azt, amelyikben megtervezték a hiányt. Tudom, hogy ez így elsõre kicsit furcsán hangzik, pedig rendkívül egyszerû. Ha például a magyar állam 100 egység hiányt tervezett be, de mire pöcsét kerül a költségvetésre már 140 egységnél tartunk, fogják magukat, megbuherálják (módosítják) a törvényt és azt mondják, meggondoltuk magunkat, nem 100 egység lesz a tervezett hiány, hanem 200. Ebbe meg ugye már simán belefér a 140? No, hát így megy ez Draskovics miniszter úrék háza táján, meg a Köztársaság téren. Az ember esze megáll és támaszkodik. Mindeközben a kormányfõ szerepkörében tetszelgõ buta ripacs, gátlástalan színpadias fellépéseivel sorozatos megdöbbenésre készteti a jóérzésû magyar embereket, akik értetlenül állnak a mára már ún. Gyurcsány-jelenséggé terebélyesedett egykori KISZ-führer ámokfutása elõtt. De ugyanúgy értetlenül áll a jelenség elõtt a mûvelt Nyugat is. Az Európai Unióban ugyanis nem szokás a diplomáciai körökben ennyire nyíltan arrogánsan és pofátlanul nyomulni, átgázolni mindenen és mindenkin. Nem tehetek róla, de a pápai látogatás megint 101

csak a porcelánboltban tobzódó elefánt képét juttatja eszembe. Pedig hát rendkívül kínos szituáció, amikor az elefántról kiderül, hogy nem is elefánt, maximum egy apró kis köhögõ bolha, és nemzetközi diplomáciai körökben csak annyira számít fajsúlyos tényezõnek amennyire egy kis ország kis miniszterelnöke annak számíthat. Ahogyan az látszik is, Gyurcsánynak volt ideje, hogy kisszerû nagy elõdeitõl megtanuljon kicsi lenni. A senki által legitimen meg nem választott lendületesen karizmatikus és karizmatikusan lendületes kormányfõ azonban nagy ívben tesz az Európai Unióra. Megmondta: elsõ és legfontosabb a hazai igények kielégítése, minden más – beleértve az Európai uniót is – csak eztán következhet. Elsõ látásra talán még örülhetnénk is ennek a hazafiasnak tûnõ mondatnak, ám ha jobban a dolgok és a csomagolás mögé nézünk, rögtön kiderül, hogy itt bizony nem a mi igényeinkrõl van szó. Az eddigi tapasztalatokat elõvéve emlékezetünk tárházából arra a következtetésre jut az ember, hogy itt bizony a csókosok, a klánhoz tartozók kielégítésérõl van szó. És mivel ma már megkérdõjelezhetetlen alapigazságként fogadhatjuk el azt az állítást, hogy minden más volt szocialista országtól eltérõen, nekünk a nacionalista kommunisták helyett csak a szolgalelkû moszkoviták jutottak, kétség sem férhet a fenti megállapítás igazságtartalmához. A kizárólag a saját érdekeit szem elõtt tartó milliárdos üzletember kormányfõ és a haza érdekeiért kiálló miniszterelnök képe összeegyeztethetetlen. Még akkor is az, ha a gondosan felépített, amerikai PR-szakértõkkel megtámogatott színjátékkal ezt akarják elhitetni velünk. Kétségkívül nagyon profin, nagyon PR-osan, talán túlságosan is PR-osan felépített színjáték ez, de attól még nem több egy színjátéknál. Az elõadás pedig nem nekünk, hanem a párt törzsszavazóinak szól. És ahogyan azt a közvélemény-kutatások eredményeibõl is kitûnik, az ún. baloldali törzsszavazók visszataláltak, egyre többen váltanak jegyet közülük a matinéra, vagy ülnek vissza régebben üresen otthagyott székeikbe. 102

Mindeközben a mûanyagellenzék vezetõ ereje képtelen együtt tartani a kezdetben hatalmasra duzzadt szekértábor sokszínû forgatagát. Nagy a lemorzsolódás, és a legnagyobb kormánypárttal szembeni toronymagas elõny mára szinte a semmivé olvadt. A média taktika, megtámogatva a társadalom megosztását mûvészi tökélyre fejlesztõ amerikai PR-duóval, hatékonyan és kitûnõen mûködik, még a jó öreg Roni fiú is csak pillog, mint Grisa a körmoziban. A módszer itt is, mint oly sok helyen, bevált. És hiába nyugtatgatja a „Péntek 8” képernyõjén Kövér László a maroknyi megmaradt magyart, hogy a hazugság elõbb-utóbb ki fog derülni, és akkor jön majd el megint az õ idejük. Ha így folytatják tovább, semmi sem jön el, az õ idejük meg aztán végképp nem. A hazugságok pedig – legalábbis a dolgok jelen állása szerint (ha egyáltalán valaha is kiderülnek) – inkább utóbb, mint elõbb kerülnek majd napvilágra, amikor már senkit nem érdekelnek, már nem számít a leleplezésük. Ha marad minden így, 2006-ban is, akárcsak 2002-ben már túl késõ lesz, mert a szemfüles dobogósok megint letaszajtják majd az elsõ helyezettet a dobogó legfelsõ fokáról, s helyette ismét õket kéri majd fel (talán éppen az egyik jelenlegi miniszter-asszonyuk, akinek családjában immár hagyománya van a köztársasági elnökösködésnek) az ország elsõ számú közjogi méltósága az új kormány megalakítására. A mûanyagellenzék és vezetõereje a Fidesz meg közben féltéglával verheti majd a mellét, hogy aszongya: de hát végig hazudtak! Persze 2006-ig még sok minden történhet. Egy azonban bizonyos. Gyurcsány miniszterelnök az amerikai PR-team által felvázolt útitervnek megfelelõen fog tovább garázdálkodni a magyar politikában és közéletben. Arrogánsan, ellentmondást nem tûrõen tapossa bele a betonba a magyar önérzetet a magyar társadalommal együtt, csakhogy 2006-ra a szocialista szavazótábor újra régi fényében tündököljön. Miután 2006-ra teljesen legatyásodik az ország, a hatalmas adósságállománnyal pedig a tartós gyarmati függõségi viszony végleg 103

állandósul, Gyurcsány (miután elévülhetetlen szolgálataiért lefölözte a neki járó baksist) átadja majd helyét egy nálánál jóval konszolidáltabb, kevésbé megosztó européer személyiségnek, valószínûleg jó haverjának, Hiller Pistának. De addig is, folytatódik tovább a kétéves terv, a pártállami múltat idézõ központi tervutasításos, ellentmondást nem tûrõ, „elvtársak ez így lesz, mer’ én azt mondtam, hogy így lesz!” típusú ország-üzemeltetés, mely egy mára már milliárdossá cserepedett volt KISZ-führer szájából mindenképpen méltó folytatása az egykori nagy elõdök, a kisszerû kommunista csinovnyikok és párt aparatcsikok által képviselt irányvonalnak, csak immáron privatizált formában, melyet úgy hívnak, magánszocializmus. A (vissza)fejlõdés töretlen. (Elvtársak! Dúdoljuk el együtt a „Megáll az idõ” címû dalt!) Lendületben az ország egy lendületesen karizmatikus vezetõvel az élén. Csak arra kell vigyáznunk – de arra aztán mindennél jobban –, hogy ebben a nagy jólétben bele ne dögöljünk ebbe az erõs forintba. Anyám, ne sirass! Gondoltuk volna tizenöt esztendõvel ezelõtt, a gengszterváltás hajnalán, hogy nekünk valaha is ilyen gondjaink lesznek? Ugye nem? Ha valaki nekem akkor azt mondja, hogy európai uniós tagként, egy a választópolgárok által nem felhatalmazott milliárdos ifjúkommunista miniszterelnök azért aggódik a televízió nagy nyilvánossága elõtt, hogy beledöglünk az erõs forintba, hát akkor azt kinevetem, de minimum azt gondolom róla, hogy megbolondult. Ja! És csak úgy mellesleg: tényleg mindenen és mindenkin átgázolva, mindenféle írott és íratlan szabályt (még az alkotmányt is) megszegve kormányfõként (ami aztán végképp érthetetlen) eltaszította magától a határon túli magyarságot. Gondoljanak csak bele, ha ilyen egy magát felelõs magyar miniszterelnöknek valló politikus, akkor milyen lehet az olyan, amelyik nem felelõs, vagy nem magyar? Hát dióhéjban ennyi. Valahogy így néz ki a – ki-ki döntse el maga – kis, vagy nagy magyar groteszk. És mindenki tudja, mindenki látja, 104

mindenki a saját bõrén érzi, hogy miért is nincs kedvünk nevetni ezen az egészen. Húzzuk, vonszoljuk, cibáljuk magunk után az átkos múltunkat, ezekkel az átkozott haszonlesõkkel, akik egy rövid idõre ugyan meghúzták magukat, ám amikor látták, hogy minden rendben, a négy-öt évtizednyi kommunizmus nem múlt el nyomtalanul, megtette hatását, ez egy következmények nélküli országgá vált, elõbújtak vackaikból, visszasettenkedtek, és mintha mi sem történt volna, ott folytatták, ahol abbahagyták. Pénzre váltva egykori kapcsolataikat új hálózat építésébe kezdtek. Rablóból lesz a legjobb pandúr, a magántulajdon ellen prüszkölõ egykori kommunista elvtársakból lettek a legvagyonosabb kapitalisták. Kis megszokást igényelt, hogy eztán már nem Moszkvába kellett menni, ha a szõnyeg szélére rendelték õket raportra, hanem Brüsszelbe, de még ezzel is jól jártak, nincs olyan hideg, mint az orosz fõvárosban. Kimentek a tankok, bejöttek a bankok! Ennek a mondásnak a jelentõségével alighanem az egykori kommunista elvtársak vannak a legjobban tisztában, õk kapcsoltak a leggyorsabban, õk voltak információk birtokában, õk voltak a megfelelõ helyen a megfelelõ idõben. Õk a csókosok. Mára olyan hatékony hálózatot sikerült kiépíteniük a mindenkori mûanyagellenzék hathatós segítségével mely akár kormányok megbuktatására is képes. Az ember azt hihetné, ha sok jól menõ cég van akkor az országnak is jól megy. Elvtársi szinten azonban gondosan ügyelnek arra, hogy csak kevés jól menõ cég legyen. Kevés és nagyméretû. Holdingok, trösztök, konglomerátumok, részvénytársaságok. Nagyban érdemes játszani. Ugyanez zajlik a mezõgazdaságban is, a nagybirtokok támogatása elsõdleges prioritást élvez. Le se tagadhatnák honnan jöttek. Csak ma már nem kályhára ültetik a modern kori téeszesítés útjában lévõket, hanem „a nagy hal megeszi a kishalat” alapon gazdaságilag ellehetetlenítik az illetõt. 105

A kicsik sorsa pedig egyáltalán nem érdekli õket. A szociális érzékenység, mint olyan, csak a párt nevében létezik, a koalíciós társnál, a törpeminoritásnál pedig még abban sem. Nem is hazudtolják meg önmagukat. A bankár miniszterelnököt követõ üzletember kormányfõ pedig felteszi az i-re a pontot. A demokratikus jogállam vezetõjéhez sokszor méltatlan viselkedésével és diplomáciai stílusával (ha ezt egyáltalán annak lehet nevezni?) egyetlen célt szolgál csupán, a párt népszerûségének visszaszerzését. A szocialisták vereségével záruló Európai Parlamenti választások után azt írtam, hogy a posztkommunisták még innen is felállhatnak. És íme, alig telt el néhány hónap, felálltak. És mindaddig, amíg ez az ostoba, buta, eltunyult, ellustult, tévéagyú, konzumidióta nép, amelyik türelem terén lassan már a birkákat is leküldi megalázóba, újra meg újra bedõl a hazug ígéreteknek, addig a múlt emberei a múlt eszméivel, a múlt pártja – átglancolt és átfestett cégérrel – újból és újból fel fog állni, ahányszor csak padlóra küldik, és elpusztíthatatlan fõnixmadárként, erõre kapva újból és újból fel fog támadni a poraiból. Amíg a haspárti városlakó, a magát még magyarnak nevezõ szavazópolgár újra és újra hagyja magát megvezetni, addig nincs menekvés. Addig ezek mindig vissza fognak jönni. Ha nem õk, akkor az ivadékaik, akik még egy fokkal rosszabbak mint õk, még éhesebbek a hatalomra és a pénzre, hiszen nekik még nem adatott meg a dúskálás öröme. Nekik tökéletesen elegendõ az is, ha a hazugságok a választásokig – de addig mindenképpen – kitartanak. A pógár a megfelelõ helyre húzza be azt a nyavalyás x-et, a többi már nem érdekli õket. Ami ragad, az tapad! Ha már egyszer letetted a voksodat, onnantól kezdve nem ugrálhatsz, kispajtás! Újabb négy évig biztosan nem! Újabb négy évre megint Kuss, a neved! Hiába van csak tízzel több képviselõjük, akkor is keresztül viszik az akaratukat. És ez még akkor is így van, ha tízezren, százezren, netán milliónyian mentek, mennek ki zászlót lobogtatva a Parlament elé a Kossuth térre vagy a Kós Károly sétányra. 106

És még véletlenül se hidd, hogy számít egyáltalán valamit is milliónyi ember aláírásával szentesített akarata! Ugyan, te kis naiv! De hiszen jogilag nem kötelez semmire! – dörmögi a kamerába mosolyogva Miska Kancsó, a törpeminoritás elsõ megmondó- embere. Emlékszel még? „Több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak!” Ma meg mintha a valóság ennek éppen az ellenkezõjét mutatná, „Több pénzt az emberektõl, több pénzt az önkormányzatoktól!” Te még mindig azt hiszed, hogy itt bármit is érted tesznek? Ugyan már! Örülj, hogy élsz! Majd azt nézd meg, amikor holnap bevezetik a füstadót, holnapután meg – hogy enyhítsenek a költségvetés deficitjén – megadóztatják még a levegõt is! Te – és persze veled együtt én is – ezeknek (a politikusokról beszélek most) a szemében senki és semmi vagy. Az, hogy kisebb ügyekben már meg sem kérdezik a véleményedet, arra már csak legyintesz, ahogyan tette azt annak idején a jó öreg Horn Gyula-díjas Horn Gyula, hogy aszongya: Na és? Csakhogy ezeknek már semmi se szent. Most már az országos jelentõségû ügyekben sem kérik ki a véleményedet. Megbukott a kormány a ciklus felénél. Kit érdekel? Van másik! Majd összerakunk egy újat. Parlamenti kirakójáték. Hogyan? Mit mondasz? Hogy erre a fószerra senki sem szavazott? Azt se tudod, mi a programja? (Nem is fogod megtudni! Csak amikor már késõ lesz!) Kit érdekel, hogy nem tudsz róla semmit, illetve, hogy amit tudsz róla, az éppen elég? MI ismerjük, és ez a lényeg. Úgyhogy õ lesz, és kész, elvtársak! Punktum. Mert én azt mondtam, hogy õ legyen! És különben is, a párt is ezen a véleményen van! *** Szóval ilyen kilátásokkal vágunk neki az új esztendõnek. A posztkommunista erõk gátlástalanul tobzódnak a tizenöt esztendõvel ez107

elõtt elõre lezsírozott forgatókönyvnek megfelelõen (ennyi idõ alatt háromszor megcsinálta volna Peter Jackson a Gyûrûk Ura trilógiát), miközben a mûanyagellenzék darabjaira hullik. Pénz, paripa, fegyver híján, úgy tûnik a vég egyre közeleg. „Gondor katonái vagytok, bármi is jön be azon a kapun, állni fogjátok a sarat! – bíztatja Gandalf a Minas Tirith városát védõ harcosokat. A kaput aztán betörik és a bejövõ hatalmas trollok iszonyú pusztítást végeznek a védõk sorai közt, akik a város felsõbb szintjeire szorulnak vissza. A város azonban mégsem veszik el. Nem hatalmas harcosok és nem erõvel, csak a legapróbb, egy kicsi hobbit és furfanggal, gyújtja meg Gondor jelzõtüzét, mellyel a város tudatja a külvilággal, hogy segítséget kér. Aki látta a Király visszatér címû filmet, soha nem felejti el annak a magával ragadó látványnak a hangulatát, amikor Lovasvég felmentõ serege, élén a rohani Théoden királlyal megérkezik, s zúgó áradatként söpri el az ellenség katonáit. Talán még nincs minden veszve. A védõknek, az értékek védõinek félre kellene végre tenniük büszkeségüket, s minden más egyéb hátráltató tényezõt, s végre meggyújtani a segélykérõ jelzõtüzet, mert az ellenség túlerõben lévõ hatalmas serege immáron itt áll a kapuink elõtt. Újra össze kell gyûjteni minden hadra fogható erõt, de ezúttal nem szabad erõszakkal rákényszeríteni mindenkire ugyanazt a harcmodort, hagyni kell, hogy mindenki úgy harcoljon, ahogyan a legjobban tud. Most nem szabad feladnunk, most nem szabad meghátrálnunk! Mert a legnagyobb vészek és a legnagyobb hányattatások közepette is, de a Hatalom Gyûrûjét mégiscsak elvitték Mordorba, a Végzet Hegyéhez. És nem nagy harcosok, csak a legapróbbak, két hobbit, Frodó és Samu vitte el oda. Olykor a legkisebbek is képesek változtatni a világ sorsának alakulásán. Ne felejtsétek! Mindenki számít! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

108

RIPACS RIPACSOVICS RIPACSOV – avagy A kormánynál Miazhogy Ferkó mûminiszterelnök –

A padlógázzal lendületbe hozott ország teljes gõzzel száguld a szakadék felé. A kormánynál egy hajdan szép reményekkel útnak indult egykori ifjúkommunista KISZ-führer. Mellette az anyósülésen – mely tudvalévõ, hogy baleset esetén az autó legveszélyeztetettebb helye – a mitfárer szerepében hûséges fegyverhordozója, a rendõrgyilkos Ságvári Endrét a menybemenesztõ egykori történész, Hiller „Sancho” Pista, aki önkéntes mérvadó tevékenysége mellett többek között azt is a fejébe vette, hogy õ, és egyes egyedül csakis õ lehet az újkori modern magyar szociáldemokrácia programjának atyja, s kidolgozója. Úgy tûnik nagyobb volt a füstje, mint a lángja, a nagy vajúdás közepette egeret szültek a hegyek, az elkészült mû, hát finoman szólva is meglehetõsen fércmunkára sikeredett. Nyerõ párosunk nem riad vissza semmitõl. Padlóig nyomják a gázt, hogy mi jön a következõ kanyar után, kit érdekel? Az öveket becsatoltuk, ki nem eshetünk. Legfeljebb elcsapunk néhány kóbor gyalogost a nagy száguldozás közepette, azokért meg úgysem kár. Különben is a Világbank szerint ennek az évszázadnak a közepére már csak nyolcmillió magyar a kívánatos, nekünk meg ugye teljesíteni kell a tervet (mint a régi szép idõkben!), meg kell felelni a kvótáknak, az elvárásoknak, no meg az elvtársaknak. Különben is, olyan gyorsan történt a váltás, nem maradt elég idõ, hogy mindenre odafigyeljünk, amikor a piros Ferrariból átszálltunk ebbe az új verdába. Meg aztán, dacára az eddig eltelt rövidke idõnek is, de adódott már néhány kínos szituáció is. A tehetségtelen mitfárer néhányszor fordítva 109

tartotta az itinert, így aztán a népek egyre többször érezték úgy, ahelyett, hogy a kommunizmusból a demokratikus jogállamiság felé haladnánk, inkább mintha visszafelé mennénk, újra elõkerültek a régi, rossz emlékû, pártállami idõket idézõ reflexek és beidegzõdések. Például, egy alkalommal, amikor a nagy kormányos, Ripacs Ripacsovics Ripacsov, mûvésznevén Miazhogy Ferkó, a mûminiszterelnök a 2004-es esztendõt értékelte, azt találta mondani, hogy aszongya: „A szocialista-szabad demokrata kormányzás eddigi két és fél esztendejében 30%-kal növekedtek az átlagjövedelmek, a keresetek vásárlóértéke pedig 20%-kal nõtt.” No, mármost ebben az egészben az az érdekes, hogy a KSH adatai szerint – és itt emlékeztetnék mindenkit, hogy már nem Mellár Tamás a Statisztikai Hivatal elsõ embere – szóval a miniszterelnök által mondottak a KSH adatai szerint köszönõviszonyban sincsenek a valósággal. Mivel a (mindenkori) miniszterelnök – már csak pozíciójából kifolyólag is – tájékozott ember hírében áll, annak is kell lennie, hiszen máskülönben hogyan vezethetne el egy egész országot, azt kell feltételeznünk róla – más logikus magyarázat nemigen maradt –, hogy a kormányfõ készakarva, hogy ne mondjam direkte hazudott, becsapta az ország lakosságát, az embereket. A KSH adatai ugyanis azt mutatják, hogy 2004-ben elõször (!) csökkenni kezdtek a reálbérek. Rodolfó itt sikítva dobja el a bûvészdobozt. De a szemfényvesztés itt még nem ér véget, a bulvárkommunikáció és a látványpolitizálás az ámerikai média-tanácsadókkal és PR-team-mel tovább folytatódik. Közben száguldunk tovább 2006 és a szakadék felé. És közben rohad széjjel minden. Az Európai Unió bizottságától Magyarország kapta a legrosszabb értékelést, hazánk az utolsó helyen áll az államháztartási hiány leküzdése 110

terén. A gyarmatbirodalmon belül még a gyarmatok között is a legutolsó helyre csúsztunk. A hajdani éllovasból, az eminens él-tanulóból mára sereghajtóvá váltunk. Elgondolkodtam azon, ha ilyen az, amikor lendületben az ország, vajon milyen lehet, amikor egyhelyben áll? És megint a már jól bevált, ki tudja hányadszorra alkalmazott bolsevik tolvajtechnika. Ellopjuk az ellenfél jelszavait, s közben éppen az ellenkezõjét tesszük annak, amit mondunk. A legutolsó világégéssel is felérõ nemzeti trauma elõtt néhány perccel arról harsogott a kormánypárti közszolgálati média, hogy a legnagyobb ellenzéki párt útlevél kérdéssé degradálja le a kettõs állampolgárság ügyét. Erre mit hallunk most? A Szülõföld-program keretén belül lesz útlevél is, mellyel nemcsak Magyarországra, hanem az Európai Unió többi államába is utazhatnak majd a határon túli magyarok. Lesz minden, mi szem szájnak ingere határon túli nemzettestvéreinknek, csak éppen kettõs állampolgárság nem lesz, mert az már veszélyes, ne adj’ isten, még véletlenül elvezethet a szavazati joghoz, s akkor a valamilyen történelmi baki folytán itt ragadt hatalomátmentett posztkommunistáknak végük van, mint a botnak. De nem is ez az igazán érdekes, a jelzésértékû momentum! Nem tudom figyelik-e? Csipolla a média nagy nyilvánossága elõtt látványosan (és alkotmánysértõen – errõl majd még késõbb egy apró megjegyzést!) megaláz egy egész nemzetet – a félreértések elkerülése végett megmutatja, hogy ki az úr a háznál – majd darab idõ múltán, mint egy királyi kegyet gyakorolva, csepegtet valamicskét az õ szeretett népének abból, ami elõl kb. öt perccel ezelõtt még mereven elzárkózott. De, ha már a demokratikus jogállamiságnál és az alkotmányosságnál tartunk! Vajon egy demokratikus jogállamban elõfordulhatna olyan, hogy a kormányfõ nyíltan, megszegve az alkotmányt korlátozza a népfelség elvét? (Ne menjenek el szavazni!) Közvetlenül beleavatkozzon a népszavazásba? (Szavazzanak nemmel! A felelõs nem!) És vajon az elõ111

fordulhatna-e, hogy ezt követõen egy sajtóorgánumnak (Magyar Narancs – ez is önmagáért beszél) adott interjújában nyíltan lenyilatkozza, hogy mindezt elkövette? És mindezek után nem történik semmi? Ugye nem? Legalábbis eurokonform országokban egészen biztosan nem. Tényleg igazi ripacs. Ripacs Ripacsovics Ripacsov. Az igazi kvalitás De, ha már a minõségnél tartunk! Épp most mondja a tévé, hogy a minõségellenõrzést végzõ cégeket (KERMI, MEEI) is privatizálni akarják. Ebbe persze megint jobb bele sem gondolni, ki tudja, milyen következményekkel jár majd egy magánkézbe adott minõség-ellenõrzés! De hát, ki törõdik most ezzel? Az elsõ számú direktíva: kell a lóvé! Ahogyan az nyomtatásban már meg is megjelent (Magyar Közlöny), a fenti intézmények privatizációjának lebonyolításáért a gazdasági miniszter mellett a pénzügyminiszter is meg van jelölve felelõsként. Ehhez képest meglehetõsen érdekes, már-már azt kell mondjam komikus jelenetnek lehettünk tanúi, amikor a Hír Tv tudósítójának ezen témában feltett kérdésére Drazsé ártatlan arccal rácsodálkozik, hogy aszongya, hát õ konkrétan errõl még nem is hallott, de majd tájékozódik. Ilyen van? Egy kormányban nem tudja a bal kéz, mit csinál a jobb? Úgy tûnik, ilyen van. Legalábbis egy következmények nélküli ország következmények nélküli kormányában van. (Teddy, nosza, kösd föl a magyar textilt!) Ez ám a karizmatikus lendületesség! De mindez nem számít, megyünk elõre ezerrel! Padlógázon, lendületesen! Vagy mégsem? Ha minden változatlanul marad, továbbra is vak vezet világtalant, és nyakunkon marad ez az ingyenélõ, here módjára a nemzeten élõsködõ politikum – a politikai elit kifejezés 2004. december 5-e óta már nem használható –, a parlamenti diktatúra (urbánus frazeológiával: demokratúra) hazai letéteményesei, lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. 112

A gengszterváltó elit felett eljárt az idõ. Az elvtársuraknak ezt mostanra már észre kellett volna venniük. Még akkor is, ha a konc és a hatalom iránti vágy minden eddiginél erõsebben munkál bennük. Elõbbi megállapításom természetesen párt-semleges, éppúgy vonatkozik a liberál-bolsevik kormánykoalícióra, mint a mûanyagellenzékre. Tudom, hogy ezek meglehetõsen súlyos szavak, de vállalom a fenti kijelentést, annak összes ódiumával. Most éppen az alkotmányhoz készülnek hozzányúlni, ahelyett, hogy visszatérnének a Szent Koronán alapuló jogrendszerhez, eltörölve végre a szégyenteljes 1944. XX-as törvényt, melyre aztán a késõbbiekben az azóta már számtalanszor átdolgozott, toldozott-foldozott sztálinista alkotmány is alapul. Vajon miért nem hozták létre még eddig a két kamarás parlamentet, ahol végre a társadalmi szervezetek is képviselethez juthatnának? Mitõl félnek? Attól, hogy végre a nemzeti érdekek felelõs képviselete is szóhoz jutna, és a politika végre nemcsak a pénzharácsolásról és az egyéni érdekek uram-bátyám kijárásáról szólna? De, miután 2004. december 5-e óta már azt is tudjuk, hogy haspárti Magyarország kizárólag a pénzbõl ért, állításom igazolására Bogár Lászlót, a kitûnõ közgazdászt hívom segítségül: „… amikor a Bokros-csomag 20%-kal csökkentette a reálbéreket két év alatt, 1995– 96-ban – és tegyük hozzá, a bérek 20%-kal csökkentek, a profitjövedelmek, tehát a profitok, osztalékok, kamatok viszont 40%-kal nõttek ugyanezen idõ alatt, tehát ebbõl azért elég világosan kiderül, hogy kiknek az érdekében és kiknek a kárára ment végbe az az újraelosztás –, nos amikor ez a meglehetõsen brutális reálbércsökkentõ akciósorozat véget ért, 1996- ban, akkor az akkori reálbérek, az 1996-os reálbérek a harminc évvel azt megelõzõ szintre estek vissza. Tehát Magyarországon gyakorlatilag 1996-ban egy harmincéves elmaradás alakult ki a reálbérekben, és az elmúlt hét év során, tehát 1996-tól 2003-ig terjedõ idõszakban mindössze annyit sikerült elérni, hogy most, 2003-ban (az idézet 2003. augusztus 24-érõl való – a szerk.) az igen jelentõs, az elmúlt két és fél évben lezajlott igen 113

jelentõs reálbér-növekedés ellenére 2003-ban a reálbérek szintje még mindig az 1978-as, huszonöt évvel ezelõtti szinten van. (…) Tehát 2001 második fele, 2002 és 2003, két és fél év alatt körülbelül 30%-os reálbér-növekedés lesz, de még egyszer mondom, ezzel még mindig csak a huszonöt évvel ezelõtti szintet sikerül elérni – hogy most már nem harminccal, hanem csak huszonöt évvel maradunk el –, még mindig kevesebb, mint egyharmada az uniós bérek átlagának a magyar reálbér…” Az, hogy egy Európa közepén lévõ jelenleg európai uniós tagállamban az emberek egyharmada a létminimumon él, és még az ún. középosztály is csak harmadát keresi, mint a tõle néhány száz kilométerrel nyugatabbra élõ, szerencsésebb helyre született euro-polgártársai, a magyar politikum közös felelõssége. Hölgyeim és uraim, ezért volt a rendszerváltás? Nem. Ezért a gengszterváltás történt. És senki ne higgye azt, hogy ez csak játék a betûkkel, játék a szavakkal! Ez a nagy magyar valóság, s egyben a kis magyar abszurd is. Mindeközben a szociológus szakértõ arról beszél, hogy számos olyan rossz dolog, beidegzõdés van az életünkben, melyet már megszoktunk, és inkább együtt élünk velük, mintsem hogy felszólalnánk, vagy tennénk valamit ellenük. Valószínûleg ebbe az ún. „együtt élõ” kategóriába tartoznak szeretve tisztelt posztkommunistáink is. De vajon még meddig? Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

114

A (MEG)SZOKÁS HATALMA Mottó: „Autót eladni mindenki tud, ahhoz elég egyszer szemérmetlenül hazudni!” (Empirikus tapasztalatszerzés útján bebizonyosodott urbánus bölcselet) Nézem a Herényi Károllyal készülõ interjút. Az aktuális híradásokkal kapcsolatosan éppen a Centrum párt 2002-es országgyûlési választásokon betöltött szerepe van terítéken. Jelzésértékû, de minimum elgondolkodtató, amikor az MDF frakcióvezetõje arról beszél, hogy a Centrum esetleges megszûntével a Fórum majd képes lesz felszívni a Kupa-féle választási képzõdmény szavazótáborát. Itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra! Milyen érdekes is az élet! A gengszterváltás egykori legnagyobb erejét adó, hajdani vezetõ pártjának frakcióvezetõje ma arról ábrándozik (vagy azon siránkozik?) hogy – ha Isten (és a párt is) úgy akarja – kis szerencsével hozzájuk csapódik majd egy a választásokra létrehozott, sehonnai mesterséges pártkreatúra által becsapott, rászedett, megvezetett és manipulált szavazótábor, mely ha 2006-ban is legalább 3–4%-ot jelentene, akkor biztosíthatná az MDF túlélését a következõ négy esztendõs ciklusra is. De van itt még más is! Milyen érdekes dolog a médiakommunikáció! A média és az õ kommunikációja! A kitartott ölebmédiának köszönhetõen a mai magyar társadalom – ahogyan arról Dombrádi Krisztián, a téma szakértõje is beszélt az egyik vele készült interjúban – a megszokás társadalmává vált. Inkább megtanultunk együtt élni a problémáinkkal, gondjainkkal, mintsem hogy változtatnánk azokon, vagy leküzdenénk õket. Úgy tûnik szellemi téren is eltunyultunk, elkényelmesedtünk. Ez pedig nagyon nagy baj! Ugyanez a helyzet a parlamenti diktatúra, a demokratúra résztvevõivel, a négy parlamenti párttal kapcsolatban is. Mintha a magyar 115

lakosság megkérdõjelezhetetlen tényként és igazságként fogadná el azt, hogy más pártok vagy politikai tömörülések nem alkalmasak arra, hogy bekerüljenek az ország házába. Mintha csak erre a jelenlegi négy pártra szûkülne a választék, mintha mások nem is léteznének Talán elsõre nem látszik, de tulajdonképpen a Centrum párt esete is ezt mutatja. Arról persze hosszasan lehetne polemizálni, hogy a Kupa Mihály nevével fémjelzett politikai „trójai faló” valóban a szocialista párt kreálmánya-e, vagy sem, ám ha a hagyomány állításának hinni szabad, az elnök úr, pártja 2002-es választási szerepléséért és eredményeiért csinos kis summát kapott, méghozzá cash-ben. (Egyes meg nem erõsített hírek szerint – ez az a bizonyos „csiripelik a verebek” kategória – az összeg mintegy 80 millió forintra rúgott. De persze lehet, hogy ezek csak amolyan pletykabeszédek. Vagy ahogyan azt Peter Sheldon szokta volt mondani, nem dokumentálható.) (De hát az ilyen dolgok általában nem arról híresek, hogy dokumentálhatók.) Szóval, a Centrum párt a semmibõl berobbanva a köztudatba, éppen annyi szavazatot vitt el a polgári oldaltól, amennyi kellett. A Fidesz éppen hogy nem gyõzött. A MIÉP pedig nem jutott be a parlamentbe. A legszebb az egészben az, hogy azóta egy árva szó nem sok, de annyit sem hallottunk a Centrumról. Legfeljebb a hasonló nevû multi-vitamin készítménnyel találkozhatunk nap mint nap a reklámokban. A pártelnök-expénügyminiszter szerint azért nem hallottunk róluk, mert a párt építkezett. Országos építkezés kötötte le erõiket. Most azonban, hogy „látótávolságba” került a 2006-os választás, hipp-hopp, újra elõkerült a Centrum. Vajon még egyszer meg lehet etetni a magyar választópolgárral egy direkt a választásokra kreált szélhámos pártocskát? Vajon a kenyéradó gazdák most is csak annyira eresztik el a Centrum gyeplõjét, hogy éppen ne jussanak be a parlamentbe? Ezt ma még nem tudjuk, de úgy tûnik a Centrumot alkotó összetevõk némelyikének elege lett a marionett-bábú szerepébõl. 116

Egy percre játsszunk el most a gondolattal, vajon mi történne akkor, ha megváltozna az országgyûlés összetétele? A két nagy párt minden bizonnyal a következõ országgyûlésben is ott lesz. De mi van akkor, ha gyökeresen megváltozik a helyzet kis pártok esetében? Hol van az megírva, hogy csak az MDF és az SDSZ lehet szatellit párt? Mert mi történne akkor, ha az idegen test, hazánk legkártékonyabb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ nemzetellenes pártja, az SZDSZ valamilyen csoda folytán nem jutna be 2006-ban a parlamentbe? És mi van akkor, ha az MDF helyett mondjuk egy radikális nemzeti párt, pártocska kerül be? Ez a legoptimistább forgatókönyv, aminek a megvalósulására egyelõre vajmi kevés esélyt látok. Sajnos a mai magyar valóság azt mutatja, hogy ha határon túli magyar cigánygyerekek (ez aztán már a képtelenség legfelsõbb foka) hullnak is alá a magos égbõl, ezt az 5%-os, magát liberálisnak valló, ám valójában arrogánsan szabados törpeminoritást, míg a világ világ, nem lehet kiebrudalni a magyar parlamentbõl, vagy elütni az ország házába történõ bejutás lehetõségétõl. Pedig ez egymagában felérne egy gyõzelemmel! December 5-e kapcsán az is nyilvánvalóvá vált, hogy az új, karizmatikusan lendületes és lendületesen karizmatikus ország-dirigens, akárcsak sajátos kódszámmal bíró nagy nevû és zavaros beszédû elõdje, akit oly könnyedén és rezzenéstelenül buktatott meg, s majd akin ugyanilyen könnyedén és rezzenéstelenül lépett át ez a haszonlesõ, karrier-építgetõ mikro-bagázs, szintén az õ emberük, csak most éppen szegfûmintás köpönyeget penderített magára. S azon nyomban ki is nevezte az atomhulladék-biznisz élére a százmilliós támogatások felvételébe belebukott SZDSZ-es Wekler képviselõ urat. Szõlõföldekrõl egyenest az atomerõmûbe! Elvégre a jó elvtárs mindenhez ért, a jó elvtárs univerzális, a jó elvtárs mindig odaáll, ahová a párt odaállítsa õtet! Ja, és még valamit a forgatókönyvekrõl! Az már csak a sors iróniája, hogy az MDF parlamentbõl történõ kiesése ugyanúgy része a legpesszimistább forgatókönyvnek is. 117

Mégis, annak ellenére, hogy tudjuk, látjuk, a saját bõrünkön (no és persze pénztárcánkon) érezzük a jelenlegi parlamenti politikum alkalmatlanságát a hazánkat foglalkoztató kérdések nemzeti érdekek mentén történõ megválaszolását illetõen, görcsösen ragaszkodunk elerodálódott és hitelét vesztett parlamenti pártjainkhoz. Tevékenységük láttán az embernek óhatatlanul az jut eszébe, hogy itt minden és mindenki elõbbre való, mint a magyar nemzet. Elõbbre valók az idegenek (természetesen akkor, ha nem magyarok), elõbbre való a külföldi befektetõ, a multinacionális cég adómentesen kivihetõ profitja, elõbbre való a kiszolgáló kereskedelmi ölebmédia milliárdos összegre rúgó tartozásainak elengedése, minden elõbbre való, mint a magyar ember, mint a magyar nép. A menetközben napvilágra kerülõ síbolások, kényes pénzügyi tranzakciók és a politikusok által felvett százmilliós összegekben mérhetõ támogatások (hát persze, csak éltek az õket jogszerûen megilletõ lehetõségekkel) megdöbbentik és ledöbbentik az önérzetes honpolgárt. Azt a keveset, aki még megmaradt és nem hagyta itt ezt a szerencsétlen sorsú országot. A kisebb-nagyobb idõközönként a páncélszekrények mélyérõl kiesõ pártállami „ügynök csontvázakra” most ne is pazaroljuk a drága idõt. De vajon miért van ez így? Kizárólag csak a vazallus lelkületû ölebmédia tehet errõl? Nem lehet, hogy mi is hibásak vagyunk ebben? Legalább egy kicsit? Mert, mi van akkor, ha a választások után kis idõ elteltével rájövünk arra, hogy mi nem ilyen lovat akartunk? Csak éppen nem merjük, vagy nem akarjuk bevallani magunknak, mert a gengszterváltás elmúlt tizenöt esztendeje alatt már túl sok idõt és energiát fektettünk bele ebbe az egészbe, amirõl mi – és ezt hívják népi naivitásnak –, azt hittük, hogy a demokratikus jogállam? Mi van akkor, ha nem merjük, nem akarjuk bevallani, még magunknak sem, hogy tévedtünk? Nem a megfelelõ emberek kezébe helyeztük a bizalmunkat, s most magatehetetlenül szemléljük, ahogyan ez a megtollasodott, magát „elit”-nek nevezõ kisebbség visszaélve bizalmunkkal, a társadalom 118

nyakára telepedve élõsködõ parazitaként szívja el az életerõnket. Egyre több mindennel vagyunk elégedetlenek, de mégsem szólunk, maximum négy évente a szavazófülke magányában, arra a pár másodpercre, ami még megadatott nekünk a népfelségen alapuló demokráciából, kitomboljuk magunkat, és büntetünk. Tele van a hócipõnk azzal, ahogy egy ripacs által dirigált nemzetellenes kormányzat ellehetetlenítõ megszorításait kell eltûrnünk, de abból is elegünk van már, hogy a mûanyagellenzék a stratégái által kidolgozott „minél rosszabb, nekünk annál jobb!” taktika árnyékában megbújva, szigorúan konfrontálódás mentesen, tétlenül szemlélik mindezt. És mégis. Bebeszéljük, megmagyarázzuk magunknak, hogy nincs más, nem lehet más, csak ezek a pártok és prominens képviselõi ülhetnek egymást olykor lehazaárulózva a parlamenti patkóban. Ugyanúgy, ahogyan a 23 millió román munkavállaló (illetve reinkarnációjának, a 800 ezer beözönlõ élõsködõ magyar) rohamának elmaradása nem késztette felülvizsgálatra a magyar társadalmat önnön hiszékenysége és butasága kapcsán, azonképpen többszörösen leszerepelt parlamenti pártjaink, sokszor egyenesen nemzetellenes tevékenysége sem készteti a jó népet, még csak egy homlokráncolásra sem! Ez így jó, ez így kényelmes. És mindaddig, amíg ez így marad, mindaddig újból és újból elõ lehet venni a parlamentarizmus „trójai falovaként” bevetésre kész mû pártocskát, és mindannyiszor be lehet csapni, meg lehet vezetni ezt az önbecsülését, magyarságát, hazafiasságát vesztett konzumidióta népet. Visszatérve egy mondat erejéig az optimista forgatókönyvre. Nem kell nagy dolgokra gondolni. Már az önmagában nagy elõrelépés lenne, ha egy radikális nemzeti erõ, mondjuk a koalíción kívülrõl, de támogatná a polgári oldalt. Ha meg esetleg még koalícióra is lépnének egymással, az még jobb lenne. Úgy tûnik mindennél jobban szükség van egy nemzeti kontrollra, mely vészjelzõként figyelmeztet minden olyan esetben, amikor lankadni látszik a figyelem és a fegyelem. 119

Az SZDSZ nélküli parlament pedig maga lenne a megvalósult álom. Talán a politikai pártok és a politikusok esetében is itt lenne végre az ideje, hogy áttérjünk a „teljesítmény bérezésre”, mely eltüntethetné az életünkbõl a mindent és mindenkit túlélõ, megbuktathatatlan õskövületeket és pártállami matuzsálemeket. Vajon miért nincs még mindig olyan képviselõházunk, ahova csak egyéni képviselõként lehet bejutni, és vajon miért nem állították még vissza a „visszahívható képviselõ” jogintézményét? Ugye mindenki sejti a választ? 2006-ig még van idõ elgondolkozni azon, hogy a változástól immáron nem félõ, hanem abban lehetõséget látó nemzetté válunk-e, vagy maradunk Pató Pál uram országa és cipeljük tovább a mások által ránk aggatott terheket. Akik ez utóbbi mellett teszik le a voksukat és továbbra is Pató Pál urammal szimpatizálnak, azoknak a figyelmükbe ajánlom Elizabeth Potier szavait, aki azt mondta: „Nem az élet terheitõl roskadunk össze, hanem attól, ahogyan cipeljük.” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

120

KAPARJ KURTA! Félájultra verték, majd megerõszakolták a rebellis szocialistát Félájultra verték, majd megerõszakolták Szabó Bálintot, az MSZP ifjúsági szervezetének Vas megyei elnökét 2003-ban – derül ki abból a levélbõl, amelyet Tóth Csaba megyei elnök írt Hiller István pártelnöknek. A lap birtokába jutott irat a súlyos bûncselekményt összefüggésbe hozza a párton belül a megyében kialakult politikai harccal, amely a 2006-os országgyûlési képviselõségért folyik. Forrás: MNO

Tudják, mi az AIDS elsõ jele? Nyirkos lehelet a tarkón és enyhe nyomás a végbélben. Ez egy korai változat. Tudjuk, megy ez másként is. No, de komolyra fordítva a szót, a fentiekben idézett hír mégiscsak a Magyar Nemzet 2005. január 13-i csütörtöki számában, annak is a címlapján jelent meg. A Nemzet mégiscsak egy százezres példányszámban megjelenõ sajtóorgánum, vélhetõen utánajártak annak, mit tesznek be a lapba, kiváltképp akkor, ha az anyag a címlapra is felkerül. Meg aztán – ahogy mondani szokták – nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja. A JHF 101. számában a generációkon átívelõ társadalom feletti hataloméhség kommentárjaként a következõ sorokat vetettem papírra: „Amíg a haspárti városlakó, a magát még magyarnak nevezõ szavazópolgár újra és újra hagyja magát megvezetni, addig nincs menekvés. Addig ezek mindig vissza fognak jönni. Ha nem õk, akkor az ivadékaik, akik még egy fokkal rosszabbak mint õk, még éhesebbek a hatalomra és a pénzre, hiszen nekik még nem adatott meg a dúskálás öröme.” 121

Azt eddig is tudtuk a posztkommunistákról, hogy megõrülnek a hatalomért, szinte remegnek érte, de hogy ennyire? Pedig itt még csak egy szimpla országgyûlési képviselõi helyrõl van szó, pontosabban arról, hogy kit jelöljön a szegfûmintás utódpárt erre a pozícióra az adott körzetben. De van itt más is! A teljes szocialista vezérkar, Kovács elvtárstól egészen a nagy médiakommunikátor Miazhogy Ferkóig, a mûminiszterelnökig bezárólag, megállás nélkül arról szónokol, hogy békéljünk meg, mûködjünk együtt végre, mer’ hogy legfõbb érték (az egészség mellett) a nyugalom. No, de hát kikkel mûködjünk együtt? Ezekkel? Akik még a saját fajtájukat sem kímélik? Akik egy vidéki képviselõi jelöltségért félholtra verik, veretik a másikat, majd egy könnyed prosztata-csocsón keresztül egy végbéltükrözéssel is felérõ anális aktussal tetõzik be mûvüket? Persze az is lehet, hogy a párton belüli adminisztrációs ügykezelésnek ezen új módozata már szabad demokrata barátaik behatását tükrözi. (Hopp, lehet, hogy nem buzi, csak toleráns!) Képviselõ. Milyen érdekes szó is ez. A mi ékes, édes és beszédes anyanyelvünkben semmi sem történik véletlenül. Nem bizony. Képviselõ. Képvisel. Valakit, valakiket, valamit, talán egy eszmét, talán egy érdeket, talán egy értékrendet, talán elkötelezettséget. Képviselõnek lenni, azaz képviselni valamit vagy valakit a többiek, azaz mindenki más elõtt, amellett, hogy egyfajta felelõsséget ró az emberre, mindamellett azt is jelenti – legalábbis az én értelmezésemben, ami persze lehet, hogy a népi naivitás határát súrolja –, szóval képviselõnek lenni szerintem azt jelenti, hogy az „én” háttérbe szorul és teret enged a „mi”-nek, vagyis a közösségnek. Nem az a fontos, a lényeges, az elsõdleges szempont, hogy a képviselõnek milyen elõnye, haszna származik a pozíciójából, hanem az, hogyan látja el a feladatát, hogyan képviseli mások, a választói érdekeit, a meg122

gyõzõdése által diktált (és talán a neveltetésébõl fakadó) értékrendet. Mivel Krisztus urunk koporsóját sem õrizték ingyen, a képviselõktõl sem várja el senki, hogy ingyen, mai divatos kifejezéssel élve, társadalmi munkában lássa el munkáját. Tisztes javadalmazásban részesülnek ezért. Éppen az a gond a jelenlegi magyar politikum résztvevõivel, hogy az elõbbiekben említett képviselõi feladatok és kötelezettségek ellátása helyett, mintha egyre nagyobb hangsúlyt fektetnének a tisztes képviselõi javadalmazás tisztességtelen kiegészítésére, s a nemzeti és választói érdekképviselet helyett, az egyéni gyarapodás és vagyonosodás, mint követendõ végcél, kerülne egyre inkább elõtérbe. A rövid, négy esztendeig tartó parlamenti ciklust figyelembe véve ezen nem is csodálkozhatunk. Fõként akkor nem, ha ehhez még hozzá vesszük, hogy a gengszterváltás óta eltelt közel másfél évtized alatt a magyar társadalom eddig minden esetben büntetett az országgyûlési választásokon. (Reméljük, ezt a szép hagyományt a most következõ 2006-os választásokon sem törik meg! – A szerkesztõ megjegyzése) Nem is csoda tehát, ha a közvélemény-kutatások és a nemzetközi felmérések szerint – pártállásra való tekintet nélkül – a nép körében közutálatnak „örvendenek” a magyar politikusok. De maradjunk még egy pillanatig a „képviselõ” szónál. A képviselõ, amellett, hogy képvisel valamit, vagy valakit, egy képet is visel. Egy képet magáról. Kifelé a többiek felé, hogy milyen is õ valójában. Hiszen a disznóságok elõbb, vagy utóbb, de mindig napvilágra kerülnek. Éppen ezért – ahogyan azt már a lassú beszédû, ám ennek ellenére mégis bülbülszavú mutogatós titokszolga is megmondta – „hazudni nem szabad, de nem is érdemes”. Rövid távon még csak-csak el lehet lavírozni a média farvizén a különbözõ hazugságokkal, hiszen egy következmények nélküli országban (copyright by Fricz Tamás) gyakorlatilag mindent – és annak az ellenkezõjét is – meg lehet tenni. középtávon azonban már 123

rezeg a léc, problémák is adódhatnak. Közbe jöhet példának okáért egy kormányváltás, vagy egy generációváltás a párton belül, de már az is elegendõ fejtörést okozhat a zavarosban halászó politikusnak, ha csak úgy egyszerûen kiesik a pixisbõl. Mert a következmények nélküliség csak a csókosokra, a klán tagjaira vonatkozik. Akit a védés dacszövetség kitaszít a soraiból, arra a biztos „pusztulás” vár, koncként odadobják az ölebmédia martalékául, hadd csámcsogjon rajta az ostoba pórnép. Itt érdemes megállnunk egy polgári szóra és elgondolkoznunk azon, hogy vajon miféle népképviselet várható el egy olyan párttól, amely nem elég, hogy jogutóda az állampártnak, de tagjai attól sem riadnak vissza, hogy a „nemes” (vagy nemtelen?) vetélkedés közepette félholtra verjék (vagy veressék) vetélytársukat? (Közbevetõleg jegyezném meg, hogy láttunk már ilyet, a fatestápolóval lekezelt MIÉP-es aktivisták esete hasonló, az újdonság itt abban rejlik, hogy most már egymást sem kímélik. Az örökifjú és felejthetetlen Hofi Géza jut eszembe, aki annak kapcsán, hogy „egyik marxista lövi a másik marxistát”, csak annyit jegyzett meg bölcsen: „Gyerekek, azé’ ennyire nem olcsó a lõszer!”) És vajon azoktól, akik kicsiben így kezdik, azoktól mit várhatunk nagyban, ha valamilyen csoda (vagy pártbeli összeköttetés) folytán mégiscsak a nagy politika közelébe kerülnek? A tárgyalás útján nem rendezhetõ kérdések lezárására esetlegesen verõlegényeket küldenek majd politikai ellenfelük lakására? Mi lesz így a politikai vitakultúrával? Aki gyorsabb, az üt elõször? Ha a kuncsaft nem áll föl, akkor gyõztünk? Miért van az, hogy egy ilyen hír megint a szegfûmintás utódpárt háza tájáról röppen fel, és miért van az, hogy megint csak nem az egykori nagyhírû sajtóorgánum, a Szabad Nép jogutódja, a Népszabadság számol be nekünk errõl a kínos szituésönrõl? Pedig, hej, de kíváncsi lennék a mindig kimérten elegáns és mosolygós Csuhai Ildikó kommentárjára! A merõ roszindulat élõ megtestesítõjérõl, az elragadóan vonzó, népszavás Ferenci Krisztináról már nem is beszélve! 124

Úgy tûnik, a legnagyobb kormánypártnál az agresszív nyomulás – és az erre való trenírozás – már a vidéki alapszervezeteknél elkezdõdik, mely a felsõbb szintekig, sõt, magáig a miniszterelnökig bezáróan is megfigyelhetõ. De vajon nyugodtak lehetünk-e akkor, amikor ez a mindent legázoló, semmire és senkire tekintettel nem lévõ csörtetés nem a nemzet, az ország, a polgárok érdekeiért folyik, hanem öncélú tobzódásként, kizárólag percemberkék hatalomért és pozíciókért vívott bozótharcaiként testesül meg a bulvárkormányzás nagy magyar médiaszínjátékában? Nem lehetünk nyugodtak. Nem lehetünk nyugodtak, mert állandósul a politika körein belül a harács mindenek felettisége, kizárólag a „kaparj kurta” alapú individualizmus válik mérvadóvá, és akkor bizony lehúzhatjuk magunkat a fajanszon. Abban a pillanatban, amikor ez bekövetkezik, a nép, az emberek kizsigerelése olyan fokúvá válik majd, amely tömeges méretekben fogja felvetni reális alternatívaként – fõként a 30-as, 40-es korosztály tagjaiban – az ország elhagyásának lehetõségét. És ez ma már reális veszély! A látványos médiakommunikáción alapuló, tényleges tartalommal nem bíró bulvárkormányzás mellett, íme még egy érv ahhoz, hogy 2006-ban miért szavazzunk a polgári, a nemzeti oldal erõire. Lehet, hogy már régen hangzott el, de attól még igaz: „A tett az elsõ, a szó a második!” Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

125

LEGJOBB VÉDEKEZÉS A TÁMADÁS – avagy Egész estés matinén a kiskorú nép –

Változnak az idõk. A történelemben csak a szempillantás töredékének számító két-három esztendõ is elegendõ volt arra, hogy kis hazánk 180°-os fordulatot véve, éllovasból sereghajtóvá lépjen – majdnem azt írtam elõre, szóval – hátra. A taktika bevált, az ámerikai PR-team megosztáson alapuló médiastratégiája mûködik. Az új seprû jól – és ami még talán ennél is fontosabb és lényegesebb – látványosan seper. Kisepert már szinte mindent. Az értékelvû politizálásból mára már semmi sem maradt. De aggodalomra semmi ok, hiszen itt van nekünk a szimpatikus kommunikáció. A magasabb eszmék és értékek helyét átvette a gyarló, biológiai létezés, immáron a pénzt, a megélhetést és a létbizonytalanságot középpontba állítva. Mindeközben a bulvármédiában feltartóztathatatlanul – szinte napi rendszerességgel – nyomul elõre Miazhogy Ferkó, a mûminiszterelnök. Õ az új, szocialista embertípus. A Janus-arcú gengszterváltás, a kétarcúság megtestesítõje. Ifjúkommunista gyökereit meghazudtolva (vagy megtagadva?) milliárdos kapitalistaként üzemelteti a pártállam privatizált formájában, a magánszocializmusban elkótyavetyélt országot. A kormányfõ, tevékenységének elsõ száz napját értékelve, nagy eredményként könyvelte el, hogy Magyarország Részvénytársaság holdinggá alakítását egy tizenhét lépéses algoritmuson keresztül sikeresen végrehajtotta. (Csak közben a kisbefektetõk kicsikét beledöglöttek ebbe a folyamatba.) 126

Szóval õ az új szocialista embertípus, karizmatikusan lendületes és lendületesen karizmatikus. Nem baj, hogy nincs mögötte valós teljesítmény, sõt, a nemzetközi adatokból ennek éppen ellenkezõje derül ki. Megyünk lefelé megalázóba. Egy a lényeg, a médiában zajló folyamatos akciókkal elterelni az emberek figyelmét a valós problémákról. Miközben mindenki megbékélésrõl és árokbetemetésrõl beszél, mintha maga a közönség is a „véres” akciókra, a politikai csatározásokra lenne berendezkedve, azt élvezné igazán, álszent módon a békérõl papolva, miközben elégedetten dörzsöli tenyerét a kéjenc publikum, egy-egy politikai gladiátor kikészítése láttán. A média persze kapva kap ezen a lehetõségen, rátesz még egy lapáttal, s a modern kori arénába beküldött politikai küzdõ felek élet-halál harcát hihetetlenül nagy élvezettel prezentálja a tisztelt publikumnak. Az, hogy a különbözõ vitákban, összecsapásokban az érdemi polémiának nagyon sokszor már nem jut hely, hogy az érvek és ellenérvek legtöbbször nem hangoznak el – így a szerencsétlen nézõ az igazságnak még csak a közelébe sem kerülhet – senkit nem érdekel. Pedig – és ezt most már nem ússza meg a mûanyagellenzék, sem annak vezetõ ereje, a Fidesz sem – konfrontálódni kell! És ha már összefutottunk az ellennel, nem szabad hagyni, hogy õ üssön elõször! Mármint itt most az ideológiai harcra gondolok! (De ne feledkezzünk meg arról sem, hogy láttuk már, mire képesek, ha baseballütõ van a kezükben!) Ha pedig sikerült ellenfeledet egy jól irányzott ütéssel (érvrendszer, napvilágra került megcáfolhatatlan dokumentumok stb.) a padlóra küldened, azonmód rúgjál is bele még egyet-kettõt, nehogy még véletlenül is fel tudjon állni! Ja, barátaim, az élet az bizony nem lányregény! Egy olyan ellenféllel szemben, aki nem úriember módjára küzd, minden eszköz és módszer megengedett, legfeljebb – ahogyan azt a szocialisták egyik prominensétõl tudhassuk – majd utólag kifizetjük a bírságot. Miért? Ha nekik lehet, ha nekik szabad, akkor nekünk is lehet, akkor nekünk is szabad. Ha nekik elnézi a társadalom ezt a viselkedést, akkor 127

majd elnézi nekünk is. Legalábbis akkor egészen biztosan, ha ez a hatalom megszerzésével párosul. Ahogyan azt annak idején Ronald Reagan, az Amerikai Egyesült Államok egykori elnöke is mondta: „Kommunistákkal csak erõbõl!” Nála ez bejött. No, mármost a kommunisták, ahogyan Kádár népe is, csak az erõ szavából értenek. Tudják, olyan ez, mint amikor a kocsmában hõbölög egy részeg, beleköt mindenkibe, senki nem mer neki szólni. Csak akkor néz egy nagyot, amikor az egyik vendég, aki nem tolerálja a személye iránt mutatkozó illuminált érdeklõdést, a részeges hõsködõt lecsapja, mint Foxi a taxiórát. No, hát ilyenek ezek a mi szeretve tisztelt posztkommunistáink is. Ennek egyik gyöngyszemét láthattuk a jelenlegi mûminiszterelnök „Mi az, hogy? Nagyon is!” címû parlamenti kifakadásán. De ilyen Kádár népe is. Ha rájuk ripakodik a hatalom, visszahúzódnak házgyári technológiával készült panelvackaikba és újabb négy esztendeig meg sem mernek nyikkanni, csak igyekeznek jó képet vágni mindenhez még akkor is, amikor kiveszik a brifkót a zsebükbõl és a fürge ujjak mozgalom keretén belül gondos kezek az utolsó forintot is eltávolítják onnan szociális jólét címén. A társadalom anyagi helyzetének kezelése, ahogyan azt annak idején az „Ez a divat” szabás-varrás rovatában szokták mondai, saját anyagából meg van oldva. (Egy apró zárójeles megjegyzés, mielõtt a kedves Olvasó kitér a hitébõl. Ezen cikk írója is panellakásban tengeti nyomorúságos életét, és nem azért, mintha nem kívánkozna el a lakótelepek szürke világából, hanem azért, mert a reálbérek színvonalának nem kívánatos alakulása sajnos õt sem kerülte el, még mindig az 1979-es színvonalú keresetébõl kell megélnie 2004-ben. A nemzeti oldal pedig hiába töri magát, proletárból soha a büdös életben nem lesz polgár. Ez zicher. Ezen kijelentésemet fenntartom, felvállalva az általánosítás összes ódiumát. Mindazonáltal ha a széles néprétegek továbbra sem fognak tudni felül emelkedni a puszta biológiai létezés alapjárati fordulatszámán, a magyar nép 128

katasztrofális véget fog érni. Hát ezért nem éri meg idõt és energiát pazarolni a posztkommunista proletariátusra.) De térjünk vissza még egy mondat erejéig Kádár népéhez. Ebben az egészben az a legszörnyûbb, hogy errõl az egészrõl nem õk tehetnek, hanem kedvenc elvtársaik és az õket követõ ifjúkommunisták. Azok, akik maguk esetleg külföldön okosodtak, miközben itthon, egykori szalonellenzéki haverjaikkal szétveretik a magyar közoktatást. Azok, akiknek nincsenek napi megélhetési gondjaik, miközben az egykori párttársaik által felvett hitelek következtében eladósodott országban a lakosságnak mintegy harmada már nyomorog. Egy a lényeg, jól mutassanak a képernyõn, karizmatikusak és lendületesek legyenek, erõt sugározzanak. A többit majd meglátjuk. A többit majd megveszik. Ahogyan az 1956 után betiltott dalban is felcsendül: „Ahogy lesz, úgy lesz!” A teljesítmény nélküli lébecolás, az igénytelen gagyi, a talmi csillogás ideig-óráig elkápráztathat, elszórakoztathat, de mi történik majd akkor, ha már a szomszédaink is észreveszik, hogy a király meztelen? Ha (minden tekintetben) védtelenek és kiszolgáltatottak leszünk, elõbb vagy utóbb, de el fognak taposni bennünket. Ma még csak egy ostoba fellengzõsségnek tûnõ kijelentés Szlovákia magyar lakta területeinek katonai megszállása, de ki tudja, mi jöhet még ezután? Egyszer már átéltünk hasonlót, amikor idegen megszállók csizmái tapodták hazánk földjét, Akkor is felelõtlen és meggondolatlan „magyar” vezetõk voltak azok, akik soha többé nem akartak katonát látni. Ugye, milyen kísérteties a hasonlóság? Ma is csak látszat vezetõje van az országnak, látszatra ugyan (jogilag) õ a kormányfõ, azonban az országos választásokon nem méretõdött meg, a programját sem ismerte senki, a zártkörû klub, a slepp választotta meg, és hát az általános hadkötelezettségnek is már csak a hûlt helyét találjuk. 129

A XXI. század elejére a kommunizmus ötven éves uralmának, majd az elõre lezsírozott gengszterváltásnak köszönhetõen, az egykori elvtársakból és utódaikból, az ifjúkommunistákból, szabadrablásból élõ új-kapitalistákból verbuválódott szabadcsapat tevékenysége folytán, a hajdan volt szép reményû, potenciális Közép-Európai nagyhatalom mára egy „megtanultunk kicsik lenni”, a végletekig eladósított, pesszimista, önbizalomhiányban szenvedõ, a változásokban csak a rosszat, a félelmet, nem pedig a lehetõséget meglátó pici gyarmatállammá degradálódott. (Szabadrablás: az urbánus frazeológia szóhasználata a kapitalizmus eredeti tõkefelhalmozás néven ismert korszakának bemutatására.) A film kockái pedig tovább peregnek. A kiskorú nép, Kádár népe tölti meg a széksorokat, imádják ezt a fordulatokkal és izgalmakkal teli országos méretû valóság showt, a matiné a mindenük. Ilyenkor tovább tart a vetítés és (látszatra) a jegy is olcsóbb. A történet végét még nem ismeri senki, legfeljebb csak sejtik. Legalábbis azok, akik már nem elõször látnak ilyen elõadást. Persze a filmekben bármi megtörténhet. (A filmekben igen.) Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

130

POLGÁRPUKKASZTÓ LUFI-PUKKASZTÓK – avagy A bulvárkormányzás diszkrét médiabája –

„A déli országban volt egy város, melyet úgy hívtak: Szüzek Öröme. Élt benne egy király, kinek neve Halhatatlan Hatalom volt. Jól ismerte mindazon könyveket, amelyek az élet bölcsességeivel foglalkoztak. A lábát sugárzó fénybe vonta az elõtte térdeplõ hatalmas királyok fejékének gyémántjaiból áradó raygogás. Mindent tudott az ember életét édesebbé tevõ mûvészetekrõl. Ennek a királynak volt három fia. Úgy hívták õket, hogy Gazdag Hatalom, Harcias Hatalom, Végtelen Hatalom, és mindhárman szörnyen ostobák voltak.“ (Pancsatantra – Az Öt Könyv)

Egyik gyengébb pillanatomban a hétvégén megnéztem a TV2-n, a Bochkor Gábor nevével fémjelzett „Csao Darwin” címû produkciót. Ebben az adásban éppen a kis mellû hölgyek küzdöttek ádázul a nagy mellû amazonok ellen. Most értettem csak meg igazán, miért is örvend oly nagy népszerûségnek a nõi pankráció és az iszapbirkózás. A felhõtlen szórakozásra csak egyetlen árnyékfoszlány vetült, nem igazán értettem, mi a fenét keres már itt is, egy ilyen mûsorban, ezen a csatornán is a zsûri elnökeként a mára már szinte nélkülözhetetlenné vált, állandóan polihisztori szerepben tetszelgõ, Verebes István? 131

Na mindegy, a televíziónézõ férfiember végül is inkább a hölgyek dús bájain legeltette kocsányon lógó szemeit, nem pedig a bazidai Darth Vader epiteton ornans-szal felruházott szuszogó megmondó-ember szõrös ábrázatján. A nemes vetélkedés érdekes eredménnyel zárult. Annak ellenére, hogy végig a nagy mellûek vezettek, a fináléban, a „kikerül hamarabb fulladás közeli állapotba” címû, merüléssel egybekötött akvárium jellegû számot, s ezzel fordítva az álláson, magát a játékot is a kismellûek nyerték, újra bebizonyítva ezzel a régi mondás igazságát: „Nem a mennyiség, a minõség a fontos”. (A szerkesztõ megjegyzése: Nõi mellek esetében talán a legjobb kombináció, ha nagy mennyiségben van jelen a jó minõség!) Szóval, tökéletesen megértem a tisztelt Olvasót, ha most nem érti, hogy kerül a csizma az asztalra? És persze arról is polemizálhatnánk egy keveset, hogy mennyire volt megalázó ez az egész magamutogató showmûsor a hölgyek számára, de én most mégsem ezt teszem. Akik szerepeltek a mûsorban – Dundika, a szilikon kebelcsoda, Bódi Sylvi (nem Szilvi, mer’ az ugye derogál, az olyan szimpla magyaros) és Anettka, mint csapatkapitányok, szóval, hát lehet, hogy õk talán nem is hölgyek, csak úgy szimplán nõk, vagy esetleg, mint a „jó bõr” kategória reprezentánsai járultak hozzá a férfinép kora esti hormonszintjének felkorbácsolásához. Mindegy. Szóval. Megyünk tovább. Tulajdonképpen én itt most egy párhuzamos analógiát szerettem volna szemléletesen érzékeltetni. Mert hát, lám-lám, a magát értelmiséginek valló cikkíró is meginog egy-egy gyengébb pillanatában (a lónak is négy lába van, mégis megbotlik), csak ott ragad két óra hosszára a kereskedelmi média képernyõje elõtt, amikor hiányos öltözetû hölgyek dús bájaiban gyönyörködhet a gyanútlan televíziónézõ férfiember. (A következõ adásban egyébiránt a sovány emberek vs. kövér emberek csapnak majd össze. Nagy valószínûséggel ezt én már inkább kihagynám, kezit csókolom.) 132

De vissza a párhuzamos analógiához! A bájaikat felvonultató hölgyek csatározása elõtti nap estéjén, a Hír Tv „Péntek 8” címû mûsorában Csintalan Sándor volt a vendég. Egy nagyon érdekes beszélgetés zajlott a stúdióban, többek között a kormány és a mûminiszterelnök bulvárkormányzását, s annak kommunikációját vették górcsõ alá. A polgári körökben magának újabban csak „a mi kommunistánk” (copyright by Nemzetesasszony) büszke címet kivívó Csintalan Sándor mondta ki a lényeget, vagyis hogy ez az egész állami „valóságsó” ami itt folyik a szemünk elõtt, valójában kormányzás helyett folyik. Persze ezt mindannyian tudjuk. Legalábbis itt a nemzeti oldalon. Egy olyan országban pedig, ahol Majka (az RTL Klub elsõ Való Világ játékának azóta már sztárrá vált második helyezettje) nagyobb érdeklõdésre tarthat számot, mint a költségvetés, vagy az ország gazdasági helyzete, ott ez a technika mûködik, ott ez a stratégia beválik. Félreértés ne essék, magam is jobban örülnék annak, ha egy olyan országban élhetnénk, ahol nem is tudjuk a politikusaink nevét, mert hogy oly jól élünk, és gyakorlatilag tök mindegy, hogy ki van a kormányrúdnál, de ettõl úgy tûnik, még fényévnyi távolság választ el minket. Természetesen nem is arra gondoltam, hogy mindenki azzal kezdje a napját, hogy a költségvetés sarokszámait bújja a Magyar Közlönyben órákon keresztül. Nem. De, hogy ez a fajta kolosszális méretû közöny az ország, a nemzet sorsa iránt tartósan nem maradhat fenn, az biztos. Persze, ha legalább ekkora méretû a kolosszális elhallgatás a közszolgálati és a kereskedelmi öleb televíziók híradóiban, akkor ne csodálkozzunk azon, ha minden változatlan marad. Pedig a közöny úgy tûnik tartósan megmarad. Az általam csak „médialétezésként” aposztrofált világnézet és látásmód a konzumerizmus fogyasztói létezése felé vezetve az átlagembert, – az ifjúkommunistákból ifjú kapitalistákká vedlett fináncoligarcha elit hathatós segítségével – lassan, de biztosan felváltja a gulyáskommunizmust, helyet csinálva a magánszocializmusban sokkal szalonképesebb133

nek és eurokonfortabbnak tûnõ globálkolonialista (újgyarmati) létezésnek. Ezt röviden úgy lehetne összefoglalni, hogy az egyén eljutott a társadalmi létezésnek egy olyan fokára, amikor már jobban hisz a médiának, mint a saját szemének. Látja – és végül valamilyen szinten talán még fel is fogja –, hogy a pénztárnál többet kell fizetnie, drágult minden, mégis mosolyog, jó képet vág mindehhez, hiszen neki azt mondták, ez a helyes, ez így a jó! Nekünk a gyenge forint kell, mer’ az erõsbe egyszerûen beledöglünk! És még mindig a párhuzamos analógiánál maradva. Ahogyan azt a „hölgyeknél” már tanulságként levontuk, az esetek többségében bebizonyosodik, hogy a minõség a fontos, nem pedig a mennyiség. És ahogyan azt az Írás is mondja, „Elsõkbõl lesznek az utolsók”. A kormányzati valóságsó lényege tehát, hogy a kommunikáció eszközbõl céllá lépett elõ Gyurcsány színrelépésével. Itt a kommunikációnak már nem az a szerepe, hogy megmagyarázza a kormányzat tevékenységét, vagy tájékoztasson annak intézkedéseirõl, vagy – rosszabb esetben – „eladja” azokat a társadalomnak. A Gyurcsány érában a kommunikáció a kormányzás helyett van. Mintha felcserélõdtek volna a szerepek. Mintha a kormányzás szolgálná a kommunikációt, s nem pedig fordítva, ahogyan az normális lenne. Pedig a kommunikáció mindenek felettiségébe vetett vak hitre hagyatkozni olykor végzetes hibákat produkálhat, jóvátehetetlen és visszafordíthatatlan cselekedetek elkövetését generálhatja. (Itt elegendõ megemlíteni a mûminiszterelnök és december 5-e viszonyát – a teljesség nélkül.) Álljon itt egy rövid részlete a „Gyûrûk Ura” filmtrilógia harmadik részéhez „A Király visszatér” címû filmhez készített szakértõi elemzõ beszélgetésnek, mely éppen a kommunikációt teszi vizsgálat tárgyává: „A Gyûrûk Urához hasonló több szálon futó történetek egyik hatása az, hogy az egyik szál szereplõinek fogalma sincs arról, mi zajlik a másik szálon. Így a kapcsolattartás egyik legfontosabb eszköze a palantír. 134

Hét palantírt, vagyis látókövet hozott el Elandil Númenorról Középföldére és kommunikációs eszköz gyanánt szétszórta azokat a birodalomban. A palantír mindig az igazat mutatja nekünk, azonban könnyen hamis következtetésekre vezethet. Azt hiszem a regényben négy alkalommal használják õket. Legelõször Szarumán, aki úgy látja, mintha Szauron épülõ hatalmát mutatná neki. Így Szarumánban pillanatok alatt feléled a rossz, mert saját vágyai teljesülésének lehetõségét látja meg benne. Legközelebb Pippin néz bele, amibõl Szauron von le hibás következtetéseket. Egy hobbitot lát Orthancban, amibõl azt feltételezi, hogy a hobbit Szarumánnál van, a Gyûrû pedig a hobbitnál, vagyis hogy a Gyûrû Szarumáné. Ez az oka annak, hogy Pippint biztonságos helyre viszik, vagyis Minas Tirithbe. Szauron a következõ, aki belenéz, és Aragornt látja. Aragorn fogja a látókövet és direkt belenéz, hogy elterelje Szauron figyelmét. Ez elképesztõen bátor tett. Ebbõl Szauron ismét hibás következtetést von le, azt hiszi a gyûrû Aragornnál van. És ez azért kiemelkedõen fontos, mert sikerül elérni vele, hogy Szauron túl gyorsan támadjon. Ahogy a könyv írja: „Az elsietett csapás gyakran félrecsúszik”. Még egy alkalommal használnak palantírt. A Minas Tirithben elhelyezett látókõbe maga Denethor, a helytartó néz bele. Denethornak a Fehér Toronyban van egy palantírja. 135

És ha megnézzük a dátumokat, és én megnéztem, Denethor Frodót Szauron kezei között látta, hiszen ekkor Frodó Szauron fogságában volt. És miután Denethor belenézett, akárcsak a többiek, õ is hibás következtetésre jut. Szauron azt hiszi, a Gyûrû Aragornnál van, Denethor meg azt, hogy Szauronnál. Miközben abban a pillanatban a Gyûrû Samunál van, amit persze senki sem tud, az egy szem Samut kivéve. Ez egy nagyon modern megoldás, aminek a félretájékoztatás a kulcsa. És ez jól mutatja, hogy a modern kommunikáció, ami a dolgoknak csak egy szeletérõl számol be nekünk, hogy tudja befolyásolni a reakcióinkat és a tetteinket. Így aztán a palantír, akárcsak Galadriel tükre, nagyon rossz tanácsadó lehet. Nem szabad rájuk támaszkodni a döntéshozatalnál. Csak az alapján szabad dönteni, ha meg is bizonyosodunk a dolgokról. Ebbõl persze szerintem az következik, hogy próbálkozni, tippelni sem szabad. (…) És azt hiszem, hogy Tolkien fejében ez egyfajta bakaszlogenként élt. Mert a bakaszlogen szerint „Mindig elõre nézz!” Ha elkezdünk körbenézni, hogy a többiek vajon mit csinálnak, õk pedig közben azt nézik, hogy mi mit csinálunk, akkor senki sem arra figyel, ami a feladatunk lenne. És akkor lesz mit behozni. Ezzel az a gond, hogy így az ember könnyen elhiteti magával, hogy valahol valami balul sült el, már nincs semmi esély, és jobb is, ha feladja. És ha feladja, az egyfajta önbeteljesítõ jóslat.” Íme a kommunikációs hadviselés – ha tetszik a médiaháború – egy korai változata. Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy Tolkien professzor regénytrilógiáját legjobb tudomásom szerint 1954 és 1959 között adták ki. Azt hiszem ennyi kommentár bõségesen elegendõ 136

ahhoz, hogy megértsük, milyen jelentõsséggel bír egy társadalom életében a kommunikáció, és hol van annak a helyesen értelmezett helye és szerepe egy közösség életében. Azoknak pedig, akit a téma bõvebben érdekel, s még nem volt szerencséjük Tolkien professzor varázslatos világához, ajánlom, ruccanjanak ki Középföldére (az utazási irodák helyett inkább a könyvesboltokat keressék fel!), azoknak pedig, akik nem mozognak otthonosan a Gutenberg galaxisban, idegen számukra a betûk világa, azoknak jó szívvel ajánlom a Peter Jackson-féle filmes változatot, abból is a bõvített extrákat. DVD-n már beszerezhetõ. De térjünk még vissza kis idõre a mába, a 2005-ös esztendõ Magyarországára. Lufiország légbõl kapott miniszterelnöke körül sorra pukkannak ki a felfújt léggömbök, immáron szinte napi rendszerességgel. Békafóbia, szembe nevetve a halált a rák legyõzése (csak nehogy kiderüljön, hogy érzéstelenítés mellett végrehajtott tízperces melanóma eltávolító rutinmûtétrõl volt szó), rendmániás ellenforradalmár apuka és fotósok hadától kísért spontán fagyizás a körúton, mindez megspékelve az év végi – szinte már kötelezõnek mondható közszolgálati – „nap-keltés” pofavizittel, ahol a mûminiszterelnök ezúttal b. nejével együtt mutatkozott a Ki tud többet – no nem a Szovjetunióról, hanem – a másikról, „a politikus is ember” kategóriába tartozó, kötelezõen kipipálandó PR-feladat végrehajtása közben. A szocialista médialufik hangos durranások közepette impozáns sorrendben –az ámerikai PR-team szakember párosa által már jó elõre kitervelt és leírt forgatókönyv szerint – pukkannak szét. Mindeközben a szerény méretûre zsugorodott (zsugorított) polgárság – ha tetszik a középosztály – is megpukkad a méregtõl és a tehetetlenség érzésébõl fakadó dühtõl, hogy meddig kénytelen még eltûrni és elszenvedni a bulvárkormányzás látszatintézkedései által okozott károkat. Mindeközben a mûanyagellenzék, annak ellenére, hogy már az összes létezõ polgári fórumon riadót fújnak a fülükbe, tovább alussza csipkerózsika álmát, s egy olyan aranyifjút nevez ki a 2006-os kampány 137

élére, aki hangos „mea culpázások” közepette borult térdre bocsánatkérõen az MSZP nagyasszonya, az egykori kultúrcenzor Lendvai Ildikó elõtt. (Mit mondjak, nem jó elõjelek.) Van itt minden, mint a moziban. Az ember csak kapkodja a fejét, azt sem tudja, hova nézzen, mindenünnen Csipolla fényképe néz vissza rá. Õ most a nagy szám. A nagy nulla. Legalábbis azok számára, akik valami igényesebbre vágynának. Csintalan Sándorhoz hasonlóan magam is azon töprengek, hogy vajon meddig tartható még képernyõn ez a már kissé idejét múlt parasztvakítás, mikor nõ már fel végre a nézõ is egy igényesebb színvonalhoz és mûfajhoz? Mikor un már rá a nézõközönség, és ahogyan azt Hankiss Ágnes is megfogalmazta kérdésében, mikor kiált fel végre egy emberként a nép, hogy a király mezítelen? Ki tudja? Tán épp akkor, amikor majd kikapcsolják a villanyt, mert arra már nem jutott a központilag legyengített, elinflált forintból? Lehet. De az is lehet, hogy még akkor sem. Közeleg a vég. De vajon kinek a vége? 2006-ban ez is kiderül. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

138

A VADÁSZATRÓL

Rövid összefoglaló a politikai palettán zajló, ügynöki köntösbe öltöztetett embervadászatról, amit a köznyelv csak, úgy ismer, ahogyan azt annak idején az egykori magyar ATV-n vele készített beszélgetés során az ismert vállalkozó Tasnádi Péter mondotta volt: levadászás. Megmondom az õszintét, nem is értem ezt az egész mûfelháborodást. Legújabban Szita Károlyt, Kaposvár elsõ emberét vették elõ. Ha már Kósa Lajoson nem találtak fogást, mint kiderült, a kurvázásból egy szó nem sok, de annyi sem volt igaz, lássuk mire mennek a Fidesz másik sikeremberével, aki kormányzati ellenszéllel szemben is sikeresen vezeti települését. Már elsõ ránézésre is látszik, hogy mûbalhé az egész. Pedig higgyék el nekem, nem éri meg az egész! Kit érdekel ma már az ügynök múlt? Végül is a posztkommunisták Megyó szerepeltetésével elérték azt, hogy ez a kérdés végképp lekerüljön a napirendrõl, és hát az i-re is õk fogják majd feltenni a pontot azzal, hogy nyilvánosságra hozzák az ügynökök aktáit, learatva ezzel a múlttal való szembenézés babérjait. Ezzel két legyet ütnek egy csapásra. Õk lesznek a jó fiúk, s ezzel mindjárt a pártbeli öreg bútordaraboktól is megszabadulnak. Valószínûleg a gengszterváltás elõre megírt forgatókönyvében most érkeztünk el ehhez a szakaszhoz. Mirõl is van szó? Ha én jól emlékszem, a miniszterelnöki poszt a második számú közjogi méltóság hazánkban, az elsõ számú, a köztársasági elnök. No, mármost, ha egy ilyen fontos tisztséget betölthetett egy sz.t. tiszt, akkor kit érdekel, hogy egy polgármester esetleg az volt? Van ennek még ezek után bármilyen jelentõsége? 139

Ha egy olyan országban élünk – és itt idézném Fricz Tamás terminus technikusát: „következmények nélküli ország” – amelyben minden és annak ellenkezõje is (a csókosoknak, a klán tagjainak) megtehetõ bármiféle következmények nélkül, akkor van még valamiféle jelentõsége annak, hogy ki volt besúgó és ki nem? Ha egy olyan országban élünk, ahol az eltunyult, elkényelmesedett nép nem horkan föl egy emberként, amikor az sz.t. tisztet beültették a miniszterelnöki bársonyszékbe, hogy „na ezt azért már mégse!”, akkor – és itt ismételten csak az urbánus frazeológiát hívom segítségül a cizellált irodalmi megfogalmazás kedvéért – pofa alapállásba és mindenki kussoljon, de ezerrel! Az sz.t. tiszt kormányfõként befutott karrierje számomra egyvalamit jelez, ám azt viszont kristálytisztán. Ma Magyarországon – legalábbis eddig, de kit tudja, mit hoz a jövõ? – a köztársasági elnöki poszt kivételével gyakorlatilag bármilyen posztot betölthet egy volt három per akárhányas. A történeti hûség kedvéért meg kell jegyeznem, hogy ezen a ponton egy kissé elbizonytalanodtam. Bizonyos infók szerint ugyanis Árpi bácsi annak idején – állítólag – szintén suttogott (vagy susogott) néhányszor a börtönben és kizárólag ennek köszönheti, hogy élve megmenekült a bitófától. Szintén állítólag – a kóterben társai csak a „Patkány” epiteton ornans-szal ruházták fel. (Vajon miért?) Hát, ez az a bizonyos csiripelik a verebek kategória. A gond csak az, hogy egyre több veréb csiripeli és egyre hangosabban. Szóval dióhéjban ennyit a vadászatról. Az embervadászatról. Akiket pedig tényleg érdekel az, hogyan csinálják ezt a profik, azoknak a figyelmébe ajánlom a hálivúdi eksönmúvik vadhajtásának egyik legújabb gyöngyszemét, az Alien vs. Predator címû filmet. Garantálom, hogy jobban szórakoznak rajta, mint politikusainkon. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

140

HÚZD MEG, ERESZD MEG! – avagy 2006: A hatalom kulcsa Budapest! –

Megindult a harc a fõvárosért. A Gyurcsány-féle PR-hadosztály a médiakommandók élén a kisebb ellenállás, az urbánus szubkultúra mélységes bugyrai felé vetet az irányt. Rájöttek arra, hogy felesleges bajlódniuk az egész ország szimpátiájának megnyerésével, hiszen ez eleve lehetetlen vállalkozás lenne, ehelyett, elegendõ, ha (csak) lerohanják a fõvárost. A cél immáron Budapest elfoglalása. Csapataik harcban állnak. Ahogyan azt az elõzõ országgyûlési választások alkalmával is láthattuk, a fõváros – és ezt 2002-ben meg is tette – egymaga eldöntheti egy választás végkimenetelét. Afelõl természetesen egy pillanatig se legyenek kétségeink, hogy a fõvárosi szalonértelmiség – karöltve a mûvészvilág és az ölebmédia prominens képviselõivel –, valamint az Izraelbõl érkezõ charter járatok utasaival, 2006-ban is betapsolják majd a parlamentbe a mára már jócskán megcsappant, egykori szalon-ellenzékieket tömörítõ törpeminoritást, az SZDSZ-t. Mégis, könnyen elõfordulhat, hogy 2006-ban nem egészen úgy alakulnak majd a dolgok, ahogyan azt a hitgyülis fõmufti által csak szerényen „száz kiló marhahúsnak” aposztrofált pártelnök, Kuncze „Miska Kancsó” Gábor eltervezte. Úgy tûnik a szocialisták, élükön az ifjúkommunista KISZführerrel, ezúttal nagyon elrúgták a pöttyöst. (Urbánus frazeológia: elvetették a sulykot.) Már most lehet hallani olyan politológusi vélekedéseket, miszerint az SZDSZ egyszerûen nem jut szóhoz a hatalmas (és újabban rendkívül hangos) MSZP Gólem mellett. Arról nem is beszélve, 141

hogy a nagy testvér pofátlanul ellopja a kisöcsi jobbnál jobban hangzó ötleteit, s most már a szegfûmintás utódpárt tetszeleg az adócsökkentõ szerepkörében. És milyen érdekes is az élet. Most hirtelen lesz majd pénz, ömlik majd a lóvé a fõvárosba, indulnak majd azok a presztízsberuházások, melyek Demszkygrad rettegett ura, az újabban csak „Degesz Demszky” elnevezéssel illetett szabad demokrata uralkodó (Demszky cáratyuska) alatt az elmúlt majd’ másfél évtized alatt képtelenek voltak beindulni. Demszkyt a szocialisták új (v)erõembere gyakorlatilag letaszajtotta trónjáról, kinevezte új helytartóját, s mindezt egyetlen cél érdekében, hogy a média összes létezõ és nem létezõ csatornáján keresztül – talán Kádár apánk egyfajta „A nép atyja” fiatalkori reinkarnációjaként – elmondhassák, ó pardon, kommunikálhassák, hogy aszongya: „Mink vagyunk a fasza gyerekek! Pillanatok alatt felvirágoztassuk a fõvárost! Mi nem csak ígérgetünk, mer’, hogy tuggyuk, merjük, oszt tesszük, hanem mi tényleg meg is csináljuk! Mi nem csak ígérgetjük a metrót, mint Demszky, mi meg is csináljuk, és oda is fogjuk adni a népnek! Metró, mert megérdemled! Szavazz ránk, mert a fõvárosnak Demszky nem kell! Szavazz ránk, mert a fõváros mindenkié!” És mielõtt még valaki hangosan felnyerít kínjában a röhögéstõl, próbálja beleképzelni magát egy gyenge pillanatra annak a Homo Kádárikusz beton(agyú) prolinak a helyébe, akinek már az ingyen hideg sör és a meleg virsli elegendõ ahhoz, hogy választási csalások alkalmával tevékeny részesévé váljon egy éppen frissen szervezõdött kocsmaláncnak. (Kocsmalánc: urbánus frazeológia = a kitöltetlen szavazó cédulát az illetõ a szavazókörbõl a legközelebbi vendéglátó-ipari helységbe vitte, majd miután a megfelelõ helyre – MSZP, SZDSZ – behúzta az x-et, megkapta a baksist és távozott, a következõ delikvens visszavitte az ily módon kitöltött szavazócédulát, bedobta az urnába és az újabb üres szavazólappal visszatért a kocsmába, majd a folyamat ugyanígy folytatódott tovább.) 142

Ha pedig ne adj’ isten a közelben még felújítanak egy utat is, ami ugye az elmúlt tizenöt esztendõre visszatekintve a lakótelepek árnyékában meglehetõsen szokatlan jelenségnek tûnik a fõvárosban, nos ilyenkor könnyen megfogalmazódik a gondolat, hogy hát „nem is olyan rossz ez a Feri gyerek, mégiscsak elintézte, mégiscsak megcsinálták, amit Demszky ideje alatt nem lehetett elintézni, a Fideszrõl pedig jobb ha nem is beszélünk, hiszen a jobboldali csõcselék egyenesen rühelli a budapestieket.” A „Budapest Offenzíva” – ahogyan magamban elneveztem – a „ha lúd, legyen kövér”, illetve más megfogalmazásban a „kicsire nem adunk, nagy nem számít” elven alapul. Már úgy is tökig el vagyunk adósodva, hát most nem mindegy, hogy néhány száz millió még elmegy arra, néhány tíz milliárd meg elmegy erre? Fussa a hitelbõl, nem igaz? Egy a lényeg, innentõl kezdve Budapestre lesz lóvé. Természetesen hitelbõl. Ahogyan azt már az autópálya építéseknél is megtapasztalhattuk, a nagy hagyományokkal bíró dzsentri urizálás metodikáját követve, évtizedekre eladósítják az államot a magánszektor felé, ha pedig véletlenül megbuknának, nos az sem számít sokat, majd a következõ kormányok kifizetik a kálót. Mindösszesen abban van különbség a régi világ ihaj-csuhaj, dinom-dánom mulatozásai és a modernkori vircsaft rongyrázás között, hogy Mikszáth idején kártyaadósságokból kifolyólag úsztak el a nemesi birtokok, ma pedig titokzatosan eltûnõ, elszivárgó állami hitelfelvételeknek köszönhetõen semmizik ki az országot központilag kinevezett, ám a bankszektorban már többször is megbukott pénzügyi „szakemberek”. De mi történik akkor, ha bejön a 2006-ra elõre megírt forgatókönyv, és az MSZP egyedül is olyan erõs lesz, hogy kormányképessé válik? Nem lesz majd szükség az állandóan akadékoskodó és a magyar politikai életben a zsarolási potenciált tekintve felülmúlhatatlan SZDSZ-re. Ha ez bekövetkezik, az állandóan baksisért ácsingózó és kielégíthetetlen étvágyú, a politikai zsarolást napi gyakorlattá 143

tévõ szélsõséges mikropárt kénytelen lesz beérni az asztalról lehulló morzsákkal, vagy haptákba vághatja magát, hogy a 2006-os MSZP is felvegye õket oldalnehezéknek. De talán még az is elõfordulhat, hogy eltûnnek a történelem süllyesztõjében. Ez a gigantikus méretû eladósodás az igazi Antall-i örökség, Dávid Ibolya elnök-asszony talán errõl is ejthetne néhány keresetlen szót. És függetlenül attól, hogy annak idején az „elsõ szabadon választott miniszterelnök” mennyire volt ún. „fogott ember” vagy mennyire volt zsarolható, talán jobb lett volna, ha mi is élünk az adósság-elengedés, de legalábbis az átütemezés felkínált lehetõségével. (De hát Antall József szerint a magyar az igazi úriember, ha tartozása van, akkor fizet, mint az a bizonyos sokat emlegetett katonatiszt.) Persze utólag könnyû okosnak lenni. És hát, végül az is igaz, ahogy a Medgyessy és Gyurcsány kabinetek rohamtempóban történõ adósságfelhalmozását nézi az ember, könnyen arra a megállapításra juthat, hogy ha el is engedték volna hazánk összes adósságát, a szegfûmintás utódpárt – talán éppen a kádári gulyás- és fridzsider kommunizmus utáni nosztalgiára gondolva – ha kell, a tervet túlteljesítve is, de biztosan behozták volna a lemaradást, nagy valószínûség szerint ma valahol ugyanitt tartanánk. Összefoglalva tehát, a kommunikációs hadviselés médiacsataterein új frontot nyitott, s tovább nyomul elõre feltartóztathatatlanul a Vörös Hadsereg. Az új helytartó segítségével – csak a hivatalos változat szól arról, hogy egyeztetések céljából nevezték ki – el is fogja foglalni a fõvárost. Ha pedig a hónapokon keresztül tartó „Budapest Offenzíva” kellõen hatékony lesz, pokoli méretekben fog állandósulni a fõváros és Vidék-Magyarország közötti ellentét. Jól bevált taktika, az egyik csak a másik kárára tud fejlõdni. Ja kérem, ha ide teszünk egy kis pénzt, azt valahonnan máshonnan el kell venni. Tizenkilenc megyét pedig nehezebb talpra állítani, mint egy várost. Még akkor is, ha ez a város egy 1,7 milliós kutyaszaros világváros. A mûanyagellenzéknek meg szóljon már valaki, hogy ébredjenek 144

fel végre a csipkerózsika álmukból, mert ha így folytatják tovább, lekésik a 2006-os csatlakozást a hatalom felé, és ha nem vigyáznak, könnyen megint a két szék között a pad alatt találhatják magukat. Zsurnaliszták közül némelyek csak „nagy magyar valóságsóként” aposztrofálják azt az abszurd kort, melyben ma élünk. És valóban, úgy tûnik ez a megállapítás nem minden valóságalapot nélkülözõ. Annak idején a trilógiává terebélyesedett kukkoló széria, a Való Világ játékosai követték el azt a hibát, hogy nem nagyon törõdtek a nézõk, a közönség által beküldött SMS-ekkel, mondván, a nézõk nem ismerik a teljes igazságot, nem látják, mik történnek a színfalak mögött. Csakhogy ez a kutyát nem érdekelte, hiszen a nézõk mondták ki a döntõ szót, õk szavaztak, õk voltak „élet és halál urai”, õk döntöttek arról, ki marad a villában, s ki az, aki nem. Márpedig a nézõ csak az esti ötvenperces összefoglaló alapján tudott dönteni, csak abból „informálódhatott”, abba pedig az került bele, amit a szerkesztõk jónak láttak, hogy bekerüljön. Ugye, milyen kísérteties a hasonlóság? A Való Világgal ellentétben a valóvilágban az egyik játékos már rájött arra, hogy Média-Magyarországban nem az õszinteség, a lelkiismeretesség vagy ne adj’ isten a másik iránti szolidaritás a legfontosabb, hanem a nézõ és az õ kegyeinek az elnyerése. Ezalatt a másik játékos (állítólag a nagy ellenfél) – egyelõre még – csak áll, mint Bálám szamara és néz, mint borjú az új kapura, mert nem tud mit kezdeni ezzel a meglepõ és mulatságos showman-nel. Isten áldja Magyarországot! A szocialista Magyarország öntudatos polgára

145

A POPSZTÁROK EGYSZER

IS

KIÖREGEDNEK

– avagy Az önkéntes bálványimádás veszélyei –

Ami azt illeti, TGM már megint jól elrúgta a pöttyöst (urbánus frazeológia: elvetette a sulykot), jól megkavarta a honi politikai pártújságírás csendesnek éppen nem mondható állóvizét, hogy mindjárt egy képzavarral kezdjük így az elején. Az egykori SZDSZ-es önkéntes mérvadó a maga sajátos kommentárjával látta el a hazai politikai zsurnalisztákat talán legjobban foglalkoztató kérdést, nevezetesen, hogy Orbán Viktor most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, avagy pedig nem? Úgy néz ki, hogy a nagy ricsaj közepette tobzódó kormánypárti posztkommunista médiaoffenzíva közepette a másik oldalon az idolépítés, az önkéntes bálványimádás most megbosszulja magát. Kétségtelen, hogy a polgári kormány miniszterelnöke nagy formátumú politikus, én még azt is megkockáztatnám, hogy minden további nélkül felvételt nyerhetne „a nemzet miniszterelnöke” büszke címet viselõk elit klubjába, ahová csak olyanok nyerhetnének bebocsátást, akik megfelelnek a „száz évente egyszer születik ilyen politikus” kritériumnak. De! Azonban a többiek – ha tetszik, a csapattársak –a jelek szerint nem tudnak, vagy nem akarnak lépést tartani ezzel a nagy formátumú vezéregyéniséggel. A kiszolgáló személyzettel már gondok vannak. Annak idején, még a szépemlékû eredeti összetételû Sajtóklub146

ban lehetett hallani elõször olyan megnyilvánulásokat – ha jól emlékszem, tán éppen Molnár Tamás volt ennek legfõbb szószólója –, hogy Orbán Viktor zseniális politikus, de csapnivalóan rossz a személyzeti politikája. Úgy tûnik, ez azóta sem változott. Az éveken át tartó (ezt nevezik a hivatalos kommunikációban pártépítésnek, vagy újabban a szövetség kiépítésének) öngerjesztõ folyamat végére aztán a vezér készen állt, felépült az idol, de a jelek szerint rajta kívül minden más abbamaradt. Abbamaradt az állandó és profi PR-csapat összeállítása, kiépítése, az OV által is hangoztatott kívánatos kommunikációs és médiaegyensúly kiépítésérõl meg már nem is beszélve. Hogy csak egy fiaskót említsünk a teljesség igénye nélkül, ugye mindannyian emlékszünk még arra a kínos szituésönre, milyen izzadtságszagú magyarázkodásra kényszerült a Fidesz, amikor baloldali elkötelezettségû médiamunkásokat és szakembereket kértek fel kommunikációs továbbképzés megtartására? De abbamaradt még valami más is, ami talán még az elõbbieknél is fontosabb. Abbamaradt a felelõsen gondolkodó, saját véleménnyel bíró, és öntudatra ébredt választópolgárok népes táborának létszámbeli gyarapítása. Ma a politika pártoknak nem kell a gondolkodó honpolgár. Itt van az eb elhantolva! Ugyanis – és ez most párthovatartozás szempontjából teljesen indifferens – az olyan szavazó, akinek csak az a fontos, hogy az idol szóljon egy-két keresetlen szót az õ szeretett népéhez, hogy mit mond, az már tulajdonképpen lényegtelen is, na az a legkönnyebben manipulálható, becsapható, megvezethetõ. Pedig a demagógiára, a hazugságra, vagy éppen az elhallgatásokra mindkét oldalon láthatunk példákat. Ja kérem, a politika nem egy leányálom. Valóban nem az, de azért lehetne tisztességesebben is játszani ezt a játékot! De vajon miért is játszanának tisztességesebben a politikum tagjai, amikor azt látják, hogy lehet ezt tisztességtelenül is, hiszen a nép, amely megválasztja õket, ezt eltûri? Nincs kontrol, nincs visszacsatolás a társadalom fe147

lõl a hatalom kordában tartására, csak a négy évente sorra kerülõ büntetõszavazás marad az egyetlen eszköz a lakosság kezében, hogy valamennyire egyáltalán érvényesíteni tudja akaratát. Már ha hagyják neki, és nem csalják el a választásokat, lásd a közelmúlt példái. Az önkéntes bálványimádásnak van még egy nagyon súlyos hátulütõje. Eszembe jut az egyik váraljai országos polgári körös találkozó, ahol úgy volt, hogy Orbán Viktor is beszédet mond. Autóbuszt is foglaltak, hogy mindenki el tudjon utazni Mediterrán Moszkvából meghallgatni az idolt. Abban a pillanatban, hogy kiderült, Orbán mégsem tud eljönni a találkozóra, annyian mondták vissza a jelentkezést, hogy le kellett mondani a buszt. Mit jelent ez? TGM így ír errõl a Népszabadságban megjelent OV-nak címzett nyílt levelében: „Mivel sikerült elérned (hosszú és bonyolult harcok után), hogy magad vagy az ellenzék, a személyeden sok múlik. Az általad szívós munkával létrehozott, (majdnem teljesen) egységes ellenzéki pártszövetségben Orbán Viktornak nincs alternatívája. A jobboldalon számos tehetséges politikus található, de vezéregyéniség egy se. A magyarországi jobboldal veled azonos – amit én ugyan nem helyeslek, de ebbe nekem nincs beleszólásom, és már nem is fontos.” Hát ezek bizony elgondolkodtató és nem minden alapot nélkülözõ szavak. Azért elgondolkodtatók és azért nem nélkülöznek minden valóságalapot, mert például a váraljai esetnél is ugyanez képzõdött meg, hiába szólalt fel nagyon sok tekintélyes és nagy megbecsülésnek örvendõ szakpolitikus, illetve ismert közéleti személyiség (tisztelet és elismerés e helyrõl is a bonyhádi kármentõknek), nem jött el a Boss (a Fõnök), nagyon sokan otthonmaradtak. Nincsenek komplementer (kiegészítõ) arcok, akik a Fõnök hiányában is elviszik a pártot (ha tetszik a mozgalmat) a hátukon, akiknek kedvéért a tömeg akkor is kimegy az utcára, ha a góré éppen akkor nem ér rá. 148

Ha pedig nem megyünk el ilyen és hasonló rendezvényekre, mint amilyenek a váraljai országos polgári körös találkozók, nem mozdulunk ki otthonról csak azért, mert az idol nem jött el, ne csodálkozzunk azon, ha tájékozatlanok maradunk, hiányos ismereteink révén félrevezethetnek bennünket vagy nem tudunk megfelelõ érvekkel felszerelkezni vitapartnereinkkel szemben, ha kénytelenek vagyunk ideológiai csatározásoknak kitenni magunkat. És akkor még egy apróság! Egy személyre épül fel az egész hóbelevanc, amit úgy hívnak jobboldal – most már ugye polgári szövetség –, s ezzel egyúttal rendkívül sebezhetõvé teszik az egész rendszert. Mert mi történik akkor, ha az idolt baleset éri, vagy megölik, megöletik? Ma már minden és annak ellenkezõje is elképzelhetõ. Ahogyan azt a „mi kommunistánk” (copyright by Nemzetesasszony), Csintalan Sándor is megjegyezte, kriminalizálódott a magyar politikai élet egy része, így óhatatlanul megjelennek a politika körül a kriminalizálódott módszerek is. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a magyar sajtót oly annyira foglalkoztató kérdéshez, nevezetesen, hogy Orbán Viktor most akkor ráunt-e az ellenzék vezérének szerepére, avagy pedig nem? Nos, ezt talán tõle magától kellene megkérdezni. Mindenesetre a magam részérõl el tudom képzelni, hogy tele van már a hócipõje az egésszel. A december 5-i népszavazás elõzetes eredménylatolgatása közben hallottuk tõle megpendíteni, hogy kedvezõtlen eredmény esetén (végül az igenek gyõztek) neki személy szerint is el kell gondolkodnia azon, hol is van az õ helye a magyar politikai életben. Talán emlékszik még a tisztelt Olvasó arra a fényképre (kép mellékelve) melyen az 1988. december 15-ei dátum szerepel, a felsõ képen Medgyessy Péter látható, amint egy hatalmasat ásít a parlament kupolatermében, míg az alatta lévõ képen Orbán Viktor látható, amint egy Zsiguli rendõrautóhoz szorítják, a nyakához gumibotot tartanak. No, mármost a fényképet nézve, az embernek óhatatlanul 149

is eszébe jut, hogy mi van akkor, ha az idolnak tényleg elege van ebbõl az egészbõl? Volt itt gumibotozás, majd másfél évtizede tartó szünet nélküli iszapbirkózás a politikai ellenfelekkel, és akkor december 5-én az idolnak azzal kell szembesülnie, hogy az õ szeretett „magyar” népe egészen egyszerûen szembe köpte õtet. Gyakorlatilag szemrebbenés nélkül, olyan blazírt pofával, melynek kizárólag hatalmas tétekben zajló pókerjátszmákban veszi hasznát az ember. És ez még akkor is így van, ha az igenek kerültek többségbe. Végül is, a popsztárok is kiöregednek egyszer, nem igaz? Igen ám, de mi lesz, ha beüt a krach, és az idolnak tényleg elege lesz ebbõl a mocsokból és sárdobálásból, ami immáron másfél évtizede magyar politikai közélet címén folyik? Hiszen ne felejtsük el, Orbán Viktor nemcsak a magyar jobboldal megkérdõjelezhetetlen vezéregyénisége, hanem elismert és köztiszteletnek örvendõ, tekintélyes európai politikus is, az Európai Néppárt egyik fõmuftija, miért ne játszadozhatna el a gondolattal, hogy túllépve a kicsinyes hazai adok-kapokon, távozzon a magyar politikából és mint megbecsült európai politikus építse tovább a karrierjét? Ha a polgári kormány miniszterelnöke ne adj’ isten úgy döntene, hogy angolosan távozik, ki fog a helyére lépni? Mert arról bizony már a párt – ha tetszik – a Szövetség tehet, hogy nincs a talonban legalább még egy ember, egy markáns , karizmatikus egyéniség, ha nem is egy Orbán Viktor 2 (bár a komcsik most meg találták az övükét) de egy olyan vezéregyéniség, aki átvehetné a stafétabotot és akivel a hívek is mennének tovább. Lehet, hogy a már nem is annyira fiatal demokratáknál – a posztkommunistákhoz hasonlóan – szintén megérett az idõ a generációváltásra, a vérfrissítésre? Úgy tûnik, az egykori kollégiumi szobatársak felet kissé eljárt az idõ, mintha valamelyest lelassultak volna, már nem nagyon megy a ráhangolódás az ölebmédia által agyon ajnározott „one man show” által felpörgetett üzemi fordulatszám felvételére. Pedig – ahogyan 150

azt annak idején már a valóságsókban is megtapasztalhattuk –, csak az esti összefoglalókból („közszolgálati” tv Híradó) informálódhat a nézõ, oda pedig csak a szalonképes hírek kerülhetnek be. Például az, hogy Dél-Dunántúlon leesett a hó. Ahhoz, hogy megtudhassuk, plusz két milliárdunkba került a Drazsé által levezényelt költségvetési plasztikai mûtét, át kell hogy kapcsoljunk a Hír Tv-re, mert a többi csatornán még képesek és elhallgatják elõlünk a valóságot, az igazságot. Visszatérve a kályhához, ahonnan indultunk. TGM ugyan nagyon nem szeretné, hogy 2006-ban a mostani ellenzék gyõzzön, irtózik õ ettõl, mint az ördög a tömjénfüsttõl, de azért, hogy legalább a demokrácia látszatát megõrizzük – elvégre mégiscsak OV mondta, hogy a parlament az ellenzék nélkül is mûködik (s lám, most a posztkommunisták is ugyanezt a lemezt tették fel) – szóval, kifelé úgy lássák, mintha minden a lehetõ legnagyobb rendben, a legdemokratikusabban menne, szeretné visszaterelni Viktort az arénába. A monodrámákat utálja a közönség, meg aztán, ha már ketten vannak a színen ki lehet találni dialógokat, melyeken a közönség jókat szórakozik. Mert ne felejtsük el, Média-Magyarországon ma a legfontosabb a nézõk kegyeinek elnyerése. Bármi áron. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

151

A CSEND HANGJAI – avagy Kifizetõdik-e a hallgatás ára? –

Lehet, hogy tévedtünk? Lehet, hogy a mára már csak mûanyagellenzékként aposztrofált szövetség nem is annyira mû, és kiderül róla, hogy mégiscsak van abban anyag, legfeljebb nem látszik meg az elsõ szíre-szóra? Mit is írt könyvében a fantasy-irodalom szülõatyja, a nyelveket megalkotó Tolkien professzor a Gyûrûháború kapcsán? „Az elsietett csapás gyakran félrecsúszik.” A politikai korrektség kedvéért, csakhogy a dolgok egyensúlyba kerüljenek, ellentételezésként álljon itt az urbánus frazeológia egyik népi bölcseletében kikristályosodott terminus technikusa, hogy aszongya: „A tett halála a tökölõdés.” Ahogyan azt a néhai Jurij Ardonjak földesúr b. neje – született Ankica Toplák – mondotta volt egykoron az Eszék megyei járás tizedik fizetési osztályába besorolt Adam Zsazsics csendõr-tizedesnek: „Há’ most akkor gondolkozzál!” E pillanatban a magasságos Atyaúristenen kívül senki nem tudhassa asztat – de talán még õ sem –, hogy mi a fene fog történni még velünk ezután a 2006-os választásokig hátralévõ bõ egy esztendõben. De mégis! 152

Mintha egy apró, halvány fénysugár törne utat magának a vörös éjszakában és csillanna meg a gyász-feketébe borult szocialista perspektíva korom sötét horizontjának egén. (Az elõbbi mondatban fellelhetõ képzavarok számát ráérõ idejében fakultatív alapon ki-ki maga számolja össze.) Az egyik közvélemény-kutató cég szerint megint nõtt a Fidesz elõnye, immáron 11%-kal vezet a szegfûmintás utódpárt elõtt. Mielõtt ebbõl a soványka idõközi eredménybõl messzemenõ következtetéseket vonnánk le és tömegesen átmennénk a gospell kórusokat is megszégyenítõ önkéntes hozsannázók táborába, nem árt, ha elõvesszük a naptárat és megnézzük a rajta lévõ dátumot. Továbbá az sem árt, ha emlékezetünkbe idézzük, hogyan is vélekedett az akkor még külügyminiszter-pártelnök Kovács „Smith ügynök” László a közvélemény-kutatásokról és a választásokról. Kovács „Smith ügynök” László – ma adóügyi fõparafenomén – örökbecsû szavainak lényege valami olyasmi volt, hogy aszongya: nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választásokat. Mint látjuk, késõbb az idõ õt igazolta. Persze a választások megnyerése, a hatalom bármi áron való megszerzése – ahogyan azt ma is látjuk – elõbb vagy utóbb, de mindig rosszul sül el. De talán még nagyobb baj az, ha valaki úgy indul csatába, hogy nem hisz a gyõzelmében, nem hiszi el magáról és társairól, hogy képes, hogy képesek kivívni a gyõzelmet. Ennél már csak egy rosszabb van, amikor ennek ellenére váratlanul mégis az ölébe pottyan a hatalom. (2002: „Hát, ezt megnyertük.” – copyright by Megyó, alias James Gond, alias D–209.) No, de vissza a mûanyagellenzékhez és az õ „némasági fogadalmat” tett vezéréhez! Vajon azért nem szól az ellenzék hangosabban, ütõsebben, mert nem találják a fogást a „one man show” showmanjén, avagy arról van-e szó, hogy inkább okos hallgatásba burkolózva kivárják, míg 153

a mûminiszterelnök hathatós PR-segédlettel teljesen a saját dugájába dõl? „Aki dudás akar lenni, pokolra köll annak menni!” – tartja a régi rigmus. Nos, keserû nosztalgiával gondolva vissza a Bokros-csomag idejére és a vaskoronás miniszterelnök, az urbánus frazeológia által csak kis-nagy emberként emlegetett Horn Gyula, máról holnapra élõ ügyintézõ kormányának tesze-tosza, tökölõdõs ország-dirigálására, úgy tûnik, most a Medgyessy-Gyurcsány kombó regnálása alatt ismét alá kell szállnunk a pokol mélységesen mély bugyraiba, ahonnan már tényleg nincs lejjebb, hogy aztán onnan már 2010-re újra visszakapaszkodhassunk oda, ahonnan 2002-ben az elvtársak jóvoltából elkezdtük a lejtmenetet. Tényleg nagyon gazdag ez a mi népünk. Micsoda pazarlás! Idõben, s energiában egyaránt. Ahelyett, hogy a 2002–2010-ig terjedõ idõszakban nyolc évet ugornánk elõre, négy évet megyünk hátra, majd utána – jó esetben – négy esztendõt vissza, elõre. Így gyakorlatilag egy helyben maradunk, miközben a többiek egyre inkább elhúznak tõlünk. Az emberek többségének pedig elege van ebbõl a kettõt elõre, kettõt hátra egyhelyben topogásból. De vajon meddig lesz ez még így? Mikor fogják végre tömegesen azt mondani az emberek, hogy ebbõl most már elegük van, ez így nem mehet tovább? A csókosok négy évenkénti váltóversenyében végül az ország halad át legutolsónak a célvonalon. A december 5-i eredmények láttán félve teszem fel a kérdést, vajon melyik politikai irányvonal, értékrend, eszmerendszer, politikai erõ lesz az hazánkban, amelyre végre-valahára a nép is azt mondja majd (egyszer) – elõször a gengszterváltás szabad(os) világában, s ez minden bizonnyal történelmi pillanat lesz –, hogy rendben van, nem hibátlan amit csináltok, de jó úton haladtok, jó irányban kormányozzátok az országot, bizalmat szavazunk nektek a következõ négy évre is? (Remélem nem a jelenlegi bulvárkoalíció lesz ez a politikai alakulat!) 154

Vajon a látványos (harsány és hangzatos) bulvárkormányzás, vagy inkább a konkrét, pozitív eredményeket felvonultató és fejlõdést hozó polgári kormányzás fogja elvinni a pálmát a választóknál? December 5-e óta már egyáltalán nem lehet olyan egyszerûen megválaszolni ezt a kérdést, mint amilyen egyszerûnek szeretnénk látni a kérdésre adandó választ. És még mindig maradjunk néhány gondolat erejéig a mûanyagellenzék, s fõként vezére által választott „némasági fogadalomnál”. Itt egy sok ismeretlenes egyenlettel állunk szemben. Az egyik oldalon az ámerikai PR-team storyboardokon felvázolt szcenáriójának megfelelõ sorrendben, kisebb-nagyobb durranások közepette, de kitartóan kipukkanó Gyurcsány-féle médialufik. A nagy kérdés csupán az, hogy van-e elegendõ lufi a raktárkészleten, s hogy a szüntelen médiaricsaj egy idõ után nem válik-e idegesítõen elviselhetetlenné? Meg aztán a jelölt – most tudhattuk meg, hogy 2006-ra is Gyurcsány Ferencet jelöli a miniszterelnöki posztért folyó versengésre az MSZP – szóval még az is nagy kérdés, hogy a szegfûmintás utódpárt jelöltje mennyire megosztó személyiség a párt rajongói táborán belül, merthogy kétségkívül az, ezt a közvélemény-kutatások is igazolják. Ez a megosztás fõként generációs törésvonal formájában rajzolódik ki a párton belül, még pedig oly kristálytisztán, mint a Kalifornia mellett húzódó a Szent András törésvonal. Az egyenlet másik oldalán az ellenzék vezetõ ereje, s annak vezetõ embere áll. S talán azon tûnõdik, hogy vajon mikor álljon elõ végre õ is a farbával. Ha túl hamar ellövi az összes puskaport, nem marad muníció a véghajrára, ha viszont túl késõn lendül offenzívába, nem marad elegendõ idõ, hogy kifussa magát a dolog. Most akkor mi legyen? Úgy tûnik a megoldó képlet itt egy kicsikét bonyolultabb, mint a másodfokú egyenletek esetében. A szakértõk, elemzõk az ellenzék zavaráról, kommunikációs problémáiról beszélnek. Egyesek még azzal is megpróbálkoztak, hogy 155

a hiúságra alapozva kiugrasszák a nyulat a bokorból, csakhogy az a rafinált nyúl sehogy sem akart kötélnek állni. (Ez a rafinált nyúl, ez tud valamit. De az is lehet, hogy csak arról van szó, hogy ismeri a vadászokat.) A Fidesznél már rég rájöttek arra, hogy a Megyó ellen kidolgozott stratégiáról át kell állítani a váltókat a Gyurcsány-féle médiakommunikáció vágányára. Pedig jó lenne kicsit fürgébben állítani azokat a váltókat, mert például egyes elemzõk már ma is a 2006-os kampány elõ forgatókönyveként idézik a Gyurcsány-kormány eddigi száznapos teljesítményének impozáns listáját, mondván, a Rogán-féle „dumakormány, tartalom nélküli dumapolitizálással” kritika minden alapot nélkülöz. A dicsõ száz napból néhány „dicsõ” tett a teljesség igénye nélkül: • A katonák hazajöttek Irakból. Amúgy is hazajöttek volna, hiszen lejárt az idejük, ráadásul pontosan a miniszterelnök az, aki amellett ágált, hogy maradjanak tovább, majd mikor látta, hogy ez nem sikerül, más jogcímen – mely felett az országgyûlésnek már nincs befolyása, újabb katonákat küld ki. • Megszûnt a sorkatonai szolgálat. Egyszer már nagyon ráfaragtunk az olyan politikusainkra, akik nem akartak katonákat látni. • Bevezették a bankadót. Amit a bankok természetesen velünk, ügyfelekkel fizettetnek meg. • Beindult a Fészekrakó-program. Az persze megint egy másik kérdés, hogy hányan tudják majd igénybe venni a magas törlesztõ részletek miatt.) • Két kulcsossá vált a háromkulcsos SZJA. Arról is lehet polemizálni, hogy hol húzták meg a jövedelemhatárokat. • Jelentõs ÁFA-csökkentések várhatók. Ennek még örülhetnénk is, csakhogy ilyen ikerdeficites idõszakban, amikor az állami bevételek arra sem elegendõk, hogy 156

a pályázati pénzek önrészét befizesse a magyar állam (s ezzel eleshetünk magától a támogatástól is), adócsökkentést végrehajtani több, mint botorság. És hát valljuk meg õszintén, a fentiekben felsoroltak sokak számára egyáltalán nem pozitívumként hatottak. Minden azon múlik majd, hogyan tálalják azokat a nagyközönség számára, s hogy az ellenzék kommunikációja során megemlíti-e az imént kommentárként hozzáfûzött gondolatokat, amikor válaszol a bulvárkormány és annak bonvivánja, a mûminiszterelnök által véghez vitt kíméletlen és arrogáns médianyomulásra. De talán ebben a kommunikációs csodavárás mögött más is van. Talán a reménykedés mellett megfigyelhetõ egyfajta riadalom, egyfajta félelemérzet is. hiszen nem egy alkalommal lehetünk tanúi annak, hogy a média démonizálja a politikai ellenfelet, ami a szegfûmintás utódpártra különösen igaz. Úgy tûnik sokaknak van is félnivalójuk. Azok, akik hitükben, elkötelezettségükben, önbizalmukban, öntudatosságukban, hazafiságukban meggyengültek, õk bizony félelemként élhetik meg a posztkommunista politikai csoportosulásnak a hamvaiból újjáéledõ fõnixmadár módjára történõ újra és újra megismétlõdõ feltámadását. A gyõztes európai parlamenti választások után nem sokáig örülhettünk, az ellenfél december 5-én egyenlített. A vereség, túl azon, hogy egy miniszterelnök a saját népével szembemenetelve egy egész nemzetet alázott meg, szembesített minket a szervilizmussal, a szenilitással és a szolidaritás hiányával. És ami a legijesztõbb az egészben amellett, hogy az ország kormányfõje taszította el a határon túli nemzettestvéreit az, hogy aki élt és mozgott a mûvészvilágban, a tudósok, értelmiségiek között, de még baloldali politikusok is, a helyes döntésre bíztattak, s ez sem volt elég. Akkor egyszer csak megjelenik a képernyõn egy sehonnai bitang percemberke, aki a sors fondorlatából kifolyólag, senki által 157

nem megválasztva beleülhetett a kormányfõi bársonyszékbe, jön és csak annyit mond: NEM. És ez elegendõnek bizonyult. Ezen a ponton, kedves barátaim, ezen a ponton bizony már el kell gondolkodnunk azon, hogy itt bizony ezzel a néppel sincs minden egészen rendben. Egy ilyen néppel, ahol ennyien félnek, mert ilyen döntést csak félelem által vezérelve lehetett meghozni, fõként ilyen nagy számban, nem sokra fogunk menni a nagy uniós versenyben. Fel kellene nõnünk végre és el kellene jutnunk egy olyan szintre, hogy a változásokban ne félelmet, hanem lehetõségeket lássunk. És december 5-e kapcsán szembesülnünk kellett valami mással is. Azzal, hogy az ellenfél az elõzõ öt évtized félelemkeltéseibõl él ma is. Méghozzá kitûnõen. Ezért van az, hogy a Homo Kádárikusz, Kádár népe újra és újra felsegíti õket, amikor a polgári demokrácia és a szabadság ideológiai ökölcsapásai következtében a posztkommunizmus – átmeneti idõre – a padlóra kerül. És abban a pillanatban, amikor felsegítették õket, ott folytatják, ahol abbahagyták, ahol abbahagyatták velük, a „munkásököl vasököl, visszaüt, ahogy az köll.” Sõt! Az évtizedek múltán a módszerek tán finomodtak valamelyest, ma már nem teszik el láb alól politikai ellenfeleiket – nem lenne komilfó –, ma már csak médiában döngölik bele a betonba és gazdaságilag lehetetlenítik el az illetõt. És talán ez a legrosszabb az egészben. Ez a gyors reagálódási képesség, ez a gyors megújulási készség, mellyel a posztkommunisták felelni tudnak a kihívásokra. Ez az, ami talán a legtöbb emberben félelmet kelt. Félelmet kelt, mert azt a hamis képet mutatja kifelé, hogy ezek sérthetetlenek, ezek sebezhetetlenek, kikezdhetetlenek, mindig mindent megúsznak, mindig mindenhonnan vissza tudnak kapaszkodni, még a népszerûségi listák legaljáról is képesek arra, hogy – ha kell fogcsikorgatva is, de – visszakapaszkodjanak a hatalomba. Lám, még a vezéráldozattól sem riadtak vissza, kirúgták Megyót. Elhasználódott, többé már nem szolgálta az érdekeiket, hát megszabadultak tõle. Eltávolították, hogy megõrizzék a hatalmukat. 158

Talán éppen ezért lenne fontos, hogy ismét egy pozitív értékrendet képviselõ és azt jól menedzselõ kormányzata legyen hazánknak, és ez a csapat legalább kettõ vagy annál több cikluson keresztül végigvihesse végre az elképzeléseit. Fõként egy olyan ország esetében lehetne ez fontos, mint Magyarország, mely lemaradása már nemcsak a klasszikus eu-tagállamokhoz képest nõ, hanem a velünk együtt csatlakozottakhoz képest is. A nép a gengszterváltás óta eddig eltelt valamennyi országgyûlési választáson büntetett, azaz leszavazta az éppen hatalmon lévõ kormánykoalíciót. Remélem ez a szép és nemes hagyomány 2006-ban sem fog megtörni. Mindeközben a közszolgálati televízió reggeli beszélgetõs mûsorában a baloldali értelmiség két prominense – a képernyõn a többiek által csak „gazsizott” TGM, azaz Tamás Gáspár Miklós, szabados érzelmû és értelmû önkéntes mérvadó, valamint a boncmester Lakat T.-nél szintén elmaradhatatlan Heller Ágnes – kesergett azon az ügynök akták várható megnyitása kapcsán, hogy az embereket már nem érdekli a múlt, s hogy ez milyen nagy baj. TGM még példákat is említett, hogy XY ilyen és olyan magas párt tisztségeket töltött be, s ma már erre a kutya sem emlékszik. De szóba került még Csehák Judit is, mint egykori fõmufti, aki bizony kapta a jelentéseket. Szóval TGM megemlítette – amúgy mellékesként –, hogy ma is vannak köztiszteletben álló emberek, akik annak idején magas rangú párt tisztségeket töltöttek be, ma pedig szinte naponta találkozhat vele a nézõ a televízió képernyõjén. A teljesség igénye nélkül én itt most csak egy ilyen személyrõl – egy kedves, mindig elegáns, mindig mosolygós, bár kissé cserfes hölgyrõl – tennék említést, aki annak idején a Magyar Szocialista Munkás Párt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának volt a vezetõje, s akit az urbánus frazeológia csak a „fõcenzor” epiteton ornansszal ruházott fel. Ezt a hölgyet ma is sokszor láthatjuk a televízió képernyõjén, amint kioktat bennünket demokráciából. Ezt a hölgyet úgy hívják, Lendvai Ildikó. 159

(Basszátok meg! – mondaná erre minden bizonnyal a volt miniszterelnök.) Megmondom az õszintét, én nem is értem ezt a kesergést a nép múlt iránt érzett közönyössége kapcsán. Hát hiszen pont a komcsik dolgoztak éjt nappallá téve azon, hogy az embereket ne érdekelje a múlt. Még a szigorúan titkos tiszt Megyót is elfogadtatták az emberekkel, ha tetszik, lenyomták a nemzet torkán. Most meg azon keseregnek, hogy minden más normális néptõl eltérõen nálunk elege van az embereknek a múltból? Hát ez egyszerûen nem igaz! Megáll az ember esze és támaszkodik! Ezt az apró kis intermezzót csak azért vetettem közbe, hogy az Olvasóban is tudatosuljon a médianyilvánosság elõtt zajló kommunikáció fontossága. Ugyanis, ha ez a felelõtlen kommunikáció (média)hatalmi pozícióból korlátok nélkül, felelõtlenül tobzódhat, az beláthatatlan következményekkel járhat a társadalomi morálra, erkölcsre és etikára. Mint ahogyan azt a fenti példa is bizonyítja. Emlékszem, annak idején Heller Ágnes – szintén épp Lakat T.-nél vendégeskedett, csak akkor éppen Tõkéczki tanár úr volt a vitapartnere – azt mondta, hogy Magyarország számára Megyó a lehetõ legjobb miniszterelnök. Holott éppen Medgyessy személye az, aki ledegradálta az ügynök kérdést, hiszen azok után, hogy egy sz.t. tiszt kormányfõ lehetett, gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy egy az egykori szigorúan titkos állomány tagja milyen posztra kerül(t) az államhatalomba. A jól mûködõ kommunikációs gépezet ezt is be tudta adagolni, a szájtáti, médiaemlõkön csüngõ, fogyasztásvezérelt konzum-idióta bagázsnak, akik még csak fel sem vonták a szemöldöküket, amikor a szabad demokraták elsõ megközelítésben elutasították Megyót, de ami még ennél is furcsább, akkor sem ráncolták össze a homlokukat, amikor ugyanezek a szabadok és demokraták aludtak a dologra egyet, majd szintén szabadon és demokratikusan – 180°-os fordulatot véve – elõzõ esti döntésükkel homlokegyenest ellentétesen, mégis elfogadták kormányfõnek James Gondot. 160

És a média ezt is elmagyarázta. És a média ezt is megmagyarázta. Mi meg ezt is elhittük nekik. No, hát ennyit dióhéjban a kommunikációról. Azt mondják, sokszor a csend a legbeszédesebb. Néha ordító tud lenni. Asszem ebben lehet valami. Ismert közszereplõk – immáron saját pártjából is – megpróbálják szóra bírni az ellenzék által piedesztálra emelt néptribunt, de az csak nem akar kötélnek állni. Ez is egyfajta kommunikáció. De vajon milyen? Jó vagy rossz? Eredményes vagy eredménytelen? Ezt ma még nem tudjuk, de legkésõbb 2006ban erre is választ fogunk kapni. Addig megmarad nekünk Simon&Garfunkel csodálatos remeke, a csend hangjai. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

161

FOGYASSZ! HALLGASS! HALJ MEG! – avagy Társadalom rövid pórázon –

Csipolla megnevezte embereit – akik milyen érdekes, mind a gyenge forint mellett vannak –, aztán a média nagy nyilvánossága elõtt be is mutatta a monetáris tanácsba szánt négy új jelöltjét. Szerencsétlen Járai Zsigmond, a jegybank elnöke mindösszesen egy órával a bejelentés elõtt lett értesítve a dologról. Manapság (vörös)diplomáciai körökben ezt nevezik egyeztetésnek. A JHF hasábjain már volt szó a Magyar Nemzeti Bank néven funkcionáló pénzintézetünkrõl, ahol e cikk írója eltöprengett azon, vajon mennyire lehet magyar és nemzeti egy olyan bank, amely gyakorlatilag mindentõl és mindenkitõl – kivéve a fényességes Európai Unió még fényességesebb központi bankját – teljesen független. No, mármost a függetlenség tovatûnni látszik azzal, hogy a mûminiszterelnök vazallusait ülteti be a monetáris tanácsba, ám aki azt hiszi, hogy ezzel máris egy csapásra megoldódik a nemzet financiális érdekképviselete, az nagyon téved. Ha ugyanis (poszt)kommunisták pénz közelébe kerülnek, ott kõ kövön nem marad. (Csak így zárójelesen jegyzem meg, ne feledkezzünk el arról az apró, ám annál lényegre törõbb, hogy ne mondjam, jelzésértékû momentumról, amikor a derék bankár-kommunisták – ha csak röpke egy órácskára is, de – zéróra ürítették az államkasszát.) Utóbbi sommás értékítéletet, nevezetesen, hogyha a (poszt)kommunisták pénz közelébe kerülnek, ott kõ kövön nem marad, mintegy 3500 milliárd forint felvett hitel könnyed és rezzenéstelen pókerarccal történt eltapsolása után hoztam meg. 162

És ha már a Nemzeti Bank kapcsán szóba került a nemzet gazdasági és financiális érdekeinek képviselete, hadd osszam meg a kedves Olvasóval egyik közeli könyvélményemet. Abban a szerencsében volt részem, hogy részt vehettem Matolcsy György közgazdász, a polgári kormány gazdasági miniszterének „Hit, tudás, erkölcs” címû elõadásán itt Mediterrán Moszkvában. Számomra rendkívül szimpatikus volt az, hogy az elõadó közgazdász létére a pénzrõl beszélt a legkevesebbet, szinte szó sem esett róla. Helyette inkább a tudástõke, a társadalmi tõke kapott nagyobb hangsúlyt. Külön érdekesség volt az, ahogyan a hallottak szinte rímeltek a miniszter úrnak az „Amerikai birodalom” címû könyvében írottakra. De még érdekesebb volt az, amit ennek a könyvnek a 224. oldalán „A pénzügyi liberalizáció logikája” címû részben olvashatunk: „Az 1990-es évtizedben azután már a globális pénzpiac lényegében valamennyi szereplõje eltörölte azokat az állami korlátozásokat, amelyek a nemzetközi tõkeáramlás útjában álltak. Ekkor tiltotta meg a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank, hogy az egyes nemzetállamok pénzt nyomjanak, hiszen ezzel szabad kezet nyerhettek volna nemzeti valutájuk árfolyamának meghatározására, ami korlátozta volna az amerikai árfolyam-politika szabadságát.” Ugyanennek a könyvnek a 226. oldalán „Az okosabb birodalom” címû részben a következõket olvashatjuk: „A mai globalizációnak egyáltalán nem a termelés a legfontosabb területe, hanem a pénzügyi rendszer globalizációja. (…) …a birodalom (…) a pénznyomáson keresztül hatalmas haszonra tesz szert..” 163

A szerzõ arról is ír, hogy Amerika alapító atyái között nagy számban voltak szabadkõmûvesek is. No, mármost talán nem járunk messze az igazságtól, ha a fentiek olvastán eképpen módosítjuk az ismert régi mondást, hogy aszongya: „Amit szabad a szabadkõmûvesnek, nem szabad a … E cikk írója is, mint annyian mások, szintén eltöprengett már azon, hogy mi a fenének kell a magyar államnak külföldi tõke tulajdonosoktól drága pénzen hitelt felvenni mondjuk a beruházások finanszírozására, amikor saját jogán pénzt is nyomathatna? Hát ezért. A gazdasági önrendelkezés eszközét, vagyis a saját jogon történõ pénznyomtatás lehetõségét a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank kivette a nemzetállamok kezébõl, illetve azok szervilis lelkületû vezetõi szinte önként és dalolva mondtak le errõl a lehetõségrõl. Vajon 1991-ben, amikor meghozták a Nemzeti Bank függetlenségérõl szóló törvényt, kiknek állt az érdekükben, hogy ilyen törvény szülessen a Tisztelt Házban? Vajon miféle nemzeti érdekképviselet lehet egy olyan országban, ahol önként és dalolva lemondanak a nemzeti valuta árfolyam szabályozásának lehetõségérõl? Méghozzá központi ukázra! Csak annyi a különbség az elõzõ rendszerhez képest, hogy most nem Moszkvából, hanem Brüsszelbõl érkezik a napi parancs, az illetékes gazdasági érdekközösséget pedig nem KGST-nek (Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának), hanem Nemzetközi Valutaalapnak, Világbanknak vagy éppen Európai Uniónak hívják. Mindeközben a televízió képernyõjén zavartalanul folyik az ideológiai porhintés, zökkenõmentesen zajlik a parasztvakítás, nyomul a média ezerrel. A televízió képernyõjén a Lapzárta rovatban Tóta W. Árpád, az Index harmincon még inneni Pulitzer-díjas tollnoka hinti az igét. Mint a televíziós beszélgetés során kiderül, az olykor kemény hangú, mindkét oldal felé kritikusan ostorozó cikkek mögött a középszer embere áll, aki – saját bevallása szerint – utálja a hõs kultuszt, tart is tõle. 164

(Talán gyerekkorában nem olvastak neki elég mesét.) Ezek az elejetett félmondatok azok, melyek igazán elárulják a képernyõn megnyilvánuló közszereplõ valódi egyéniségét. „We don’t need another hero!”, vagyis Nincs szükségünk újabb hõsre – énekelte annak idején nagy sikerû slágerét, a harmadik Mad Max film betétdalát a rock-nagymama Tina Turner. Úgy tûnik ma sincs szükség a hõsökre. Nem kellenek hõsök, nincs szükség példaképekre, tök feleslegesek az olyan egyéniségek, akik példát mutathatnának, mintául szolgálhatnának az eljövendõ nemzedékek számára, elegendõ ha mindenki éli a mindennapok szürkeségét, totál elég ha belemerülünk a középszer középszarába, az meg aztán végképp tûrhetetlen, ha ne adj’ isten valaki még mer hinni valamiben, vagy netán valakiben. Mindezt közömbösen és unottan, amolyan foghegyrõl veti oda a nézõknek a harmincon még inneni Pulitzer-díjas önkéntes mérvadó, az igazi, vérbeli (érték)semleges nem megtestesítõje. Lassan mindent elvesznek tõlünk. Elveszik a pénzünket, az önbecsülésünket, a nyugalmunkat, de még ez sem elég nekik. Szemet vetettek az álmainkra is, és addig nem állnak meg, míg porig nem rombolják maradék hitünket is. Ez ám az igazi vadkapitalizmus, a valóvilág rablógazdálkodása. Elõször csak a jelszavainkat lopják el, minden más utána következik. A pénz- és lélekkufárok rideg világa ez. Gátlástalan harácsolás, következmények nélküli lélekrombolás. Elzálogosított jövõ, lendületes eladósodás. Ezek a nagy jólét honi ismertetõjegyei. No, de gond egy szál se, mert ne felejtsétek el, „Magyarország mindannyiunké!” MSZP, mert megérdemled. MASZOP. Holnap is szopni fogsz, meg holnapután is, s hogy azután mi lesz, abba jobb ha bele se gondolsz! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

165

A MÉDIAIDOL – avagy Meddig lehet elmenni az emberi butaságban és hiszékenységben? –

Oké. Buta is meg bamba is ez a mi birkatürelmû magyar népünk. Rendben van. De azért nehogy azt higgyük már, hogy teljesen hülye is! Az elvtársak most aztán tényleg nagyon elrúgták a pöttyöst. (Urbánus frazeológia: elvetették a sulykot.). Nekem már a halál képébe nevetõ mûminiszterelnök is egy kicsit erõs volt, de ahogy mondani szokták, még elment sok szódával. Gyurcsány valóban a klasszikus kommunista megtestesítõje, azt sem szabad elhinni neki, amit kérdez. Élõ ember nincs ma Magyarországon, aki elhinné, hogy ez nem elõre megtervezett és megrendezett PR-akció volt. Az is csupán merõ véletlen, hogy az aggódó anyukát az MSZP ceglédi fõmuftija mellett érte a mûminiszterelnök telefonhívása, hogy meglett az elveszettnek hitt kislány. Azon sem csodálkoznék, ha kiderülne, a kiscsajnál részletes itiner is volt annak érdekében, hogy egész biztosan odataláljon a Gyurcsány rezidenciához. Számomra legalábbis rendkívül nehezen hihetõ a bulvárújságírás remekbeszabott fogalmazványa, miszerint a kislány egyszer csak Gyurcsányék villája mellett találta magát. Taxit nyilván csak azért nem vett igénybe az elkóborolt nebuló, mert az könnyen visszanyomozható, no meg drágább is mint a tömegközlekedés, és hát annyira azért nem áll jól a ceglédi MSZP, hogy ezt is megfinanszírozza, a központi büdzsé agit-prop, ó pardon, PR-részlege ugyanis nem szponzorálja az egyedi kezdeményezéseket. 166

Apró hiba azonban mégis csak becsusszant az olajozottan mûködõ médiagépezet csikorgó fogaskerekei közé, hogy ezzel a szemléletes képzavarral éljek. Merthogy a sztori kétféle változatban is létezik. Az egyikben maga a nagyságos és fényes tekintetû mûminiszterelnök volt az, aki rátalált az elkóborolt kislányra, õ maga viszont egy összejövetelen már úgy mesélte el a történetet, hogy felesége, Klára asszony talált rá a gyermekre. Asszem valamelyiküknek nem a frankó papírt adták oda. No, de mindegy is, hiszen ez a sztori is kitart néhány napig, amíg a PR-csapat elõ nem áll valami új ötlettel. Mondjuk lerészegedett mohácsi busók alkoholmámortól vezérelve elkötettek egy motorcsónakot és tévedésbõl a Gyurcsány rezidencia mellett kötöttek ki. A busók természetesen nem emlékeznek semmire és természetesen nem voltak hajlandók nyilatkozni a Hír TV kamerája elõtt. Vagy valami ilyesmi. Vakulj magyar! *** Ami sok(k), az sok! Immáron nemcsak Vágó István és Marsi Anikó teszteli a média csöcsein csüngõ konzum-idióta bagázst, de most már bepróbálkozik az ámerikai PR tanácsadó team is, s mindjárt kettõs vonatkozásban. Egyrészt azt próbálgatják, meddig mehetnek még el hülyítésben, mi az, amit még szemrebbenés nélkül bevállal a fõripacs, másrészt az országos méretû tesztelésen arra is kíváncsiak, mi az, amit még bevesznek az emberek anélkül, hogy esetleg itt is kitörne egy, az ukrajnaihoz hasonló narancsos forradalom. (Kiadom a sütit, amit bevettem. – urbánus frazeológia.) Élõ ember nincs ma Magyarországon, aki elhinné, hogy ez nem elõre megtervezett és megrendezett PR-akció volt. Már amikor a mûminiszterelnök színre lépett, volt egy olyan érzésem, hogy az egész ember olyan mûvi, túl jól, túl kimérten van meg csinálva, túlságosan fel van építve ez a figura. Ez a benyomásom azóta csak tovább erõsödött. 167

Tudom, hogy most azt fogja mondani a kedves Olvasó, hogy ez megint egy összeesküvés elmélet, de azért csak érdekes az az apró momentum, amely mellett mégsem tudtam szó nélkül elmenni. Itt a média idolt állítják szembe a politikai idollal. Emlékszünk még? A politikai ellenlábas elhagyja az utcán a saját gyerekét (otthagyja az utcán a hidegben!), bezzeg a médiaidol! Befogadja az otthonába a másét is, ha az elkóborolt! Micsoda különbség! (Egy újabb összehasonlítás, amibõl OV kerül ki rosszabbul a média halszemoptikával ellátott torzító görbe-tükrének köszönhetõen. Nem elég, hogy nem ért az államadóssághoz, még a saját gyerekét is elhagyja jöttében, mentében. Hát milyen apa az ilyen? A proletárdiktatúra végórájának parancsuralmi retorikája felett elnosztalgiázó egykori KISZ-führer látványosan és hangzatosan, no és persze harsányan kommunikál, az MSZP nõtagozatának tagjai pedig egy emberként pihegnek a meglepetéstõl és a megdöbbenéstõl szinte elaléltan, hogy az új nagyfõnök sok egyéb más mellett, a konyhában is jó. Az ellenlábas fõmufti meg jobb ha befogja a száját (eredetileg a pofáját lett volna, de a PR-team még idõben lebeszélte az erõs embert, mondván, hogy ebben az esetben a kevesebb több.), szóval Orbán fogja be a száját, egy olyan ember, aki kint hagyja az utcán esõben, szélben a saját gyerekét, az jobb ha nem szól egy árva szót sem, nemhogy a költségvetésrõl hazudozzon össze-vissza! Úgy ám, kedves elvtársnõk! Majd a mi Ferink, a halállal is (hacsak átmenetileg is, de) dacoló jóságos gyermekmentõnk, majd õ megmondja a frankót. Hát persze. De meddig még?! Vakulj magyar! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

168

LEHETETLEN NINCS, CSAK TEHETETLEN – avagy Nem minden ragad, ami tapad –

Lám, lám. Itt egy, a demokráciát még csak éppen hogy tanulgató, de máris szép eredményeket – legalábbis a mieinknél sok tekintetben szebb eredményeket – felmutató állam, Ukrajna, amely még csak nem is uniós tagállam, s amelynek még az sem szegte kedvét, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta köszöni szépen, de egyelõre nem kér az ukránokból. Annak ellenére, hogy a volt szovjet utódállam átmenete az egyik unióból a másikba korántsem zökkenõmentes folyamatként megy végbe a világpolitikában, nem árt ha vigyázó szemeinket Párizs helyett most mégis inkább Kijevre vetjük. Van mit tanulnunk ugyanis az ukránoktól! A honi narancsszínû politikai tömörülésnek van mit ellesnie az Ukrajnában lezajlott narancsszínû forradalom levezénylõitõl. Két fontos momentumra hívnám fel én itt most a figyelmet. Az egyik ideológiai, a másik gazdasági vonatkozású. A narancsos forradalom szemrevételezésekor az elsõ, ami azonnal szembetûnõ különbség a puhadiktatúrák államszocializmusába beleposványosodott fél-kapitalista országok eltunyult lakosságával szemben, az maga az ukrán nép, és annak viselkedése a nehéz idõszakban. Úgy tûnik, az ukrán nép rendelkezik a nacionalizmusnak egyfajta olyan egészséges minimumával, mely nem hagyja, hogy a politikai elit egész egyszerûen átlépjen a nemzeten – például egy vá169

lasztási csalás, vagy a politikai ellenfél likvidálására tett kísérlet formájában –, annak érdekében, hogy önös érdekeit biztosítsa. De van itt még valami, ami mellett nem mehetünk el szó nélkül, és amely történések újra szembesítenek minket a hazai politikai élet belterjességével, illetve a múltunkkal való szembenézés immáron sokadszorra történõ elodázásával és annak tarthatatlanságával. Az ukránok nemet mondtak a csalásra, a régi hatalom régi embereire, kiszobrozták maguknak a szabadságot a röpködõ mínuszok között. Új idõk, új gondolkodást, új arcokat kívánnak. Ellentétben velünk, akik még a szavazatok újraszámlálását sem voltunk képesek kiharcolni 2002-ben, az ukránok igazságérzete, merészsége és egészséges nacionalizmusa elsöpörte a politikai hazugságokat és a politikai hazudozókat. De van itt egy másik, ennél talán még fontosabb vonatkozása is a narancsos forradalomnak. Ez pedig gazdasági vonatkozású. Julia Timosenko kormányfõ, aki maga is kõ-gazdag üzletasszony, egyik elsõ intézkedéseként visszaveszi az állam számára Ukrajna egyik legnagyobb acélüzemét, az indok pedig nem más, mint a jogellenesen történt privatizáció. Õk meg tudják tenni. Mi miért nem? Itt álljunk is meg egy polgári szóra! Ugye mindannyian emlékszünk még a Fidesz 1998-ban tett ígéretére, miszerint felülvizsgálják majd a privatizációs szerzõdéseket? Mai napig nem történt semmi! A teljes élelmiszer-feldolgozó ipart kiárusították, a villamos-energia szektort bagóért eladta a „vaskoronás” kis-nagy ember és csapata, s ha nem hozna nyereséget, még mi fizetjük a garantált 8%-os hasznot. És még sorolhatnánk. Az embernek déja vu érzése támad, amikor a Jobbik Magyarországért Mozgalom programját olvassa, amelyben szintén kiemelkedõ fontosságúként van feltüntetve ez a feladat, mármint a privatizáció teljes körû felülvizsgálata. Persze nincs is mit csodálkoznunk ezen, hiszen hazánkat gyakorlatilag teljesen kiárusították. 170

Azonban az ideológiai és a gazdasági következetlenség, a nép kontrolljának szinte teljes hiánya a politikum felett – s ha ez tartósan így marad – elõrevetíti azt a leépülést, mely egy szép reményekkel induló országból nemzetközi gazdaságpolitikai lábtörlõt fog csinálni, amit a gyarmattartók csak arra fognak használni amire való, vagyis beletörlik majd a lábukat. Jó lenne végre, ha az ukránokhoz hasonlóan ez a mi birkatürelmû népünk is felébredne végre a negyven éve tartó ideológiai hülyítésbõl és az erre szervesen ráépült, tizenöt esztendeje tartó, a média által oly lelkesen szponzorált csipkerózsika álmából. Az pedig már a honi narancsosok felelõssége, hogy a nép szemére „jótékony” és feledtetõ amnéziás álmot hozó kutyaütõ aneszteziológust végre kitakarítsák a mûtõbõl. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

171

BELTERJESSÉG, A FEJLÕDÉS HALÁLA – avagy Pár(t) urat váratlanért el ne hagyj! –

Egyik este néztem a televíziót és a csatornák között kapcsolgatva, hirtelen elfogott a bizonytalanság. Az RTL-en éppen a Heti Hetes címû szellemi környezetszennyezés ment a már jól ismert és unalomig megszokott megmondó csapattal. A rojtos nyelvû bérszórakoztatók ezúttal nem egymás éppen frissen megjelent könyvét ajánlották a másiknak (no és a nézõknek), de meg kellett állapítanom, hogy a színvonal jottányit sem tér el az utoljára kb. egy esztendeje látottaktól. Még most is fülembe csengenek az ország Tedyjének, a bölcs balatonszárszói sátoroztató kisiparosnak a fennkölt szavai, hogy aszongya: „A humor mindig ellenzéki!” Ezt Teddy meg én tudom, de úgy tûnik a humor az nem. Legalábbis az RTL fent említett mûsorában résztvevõ, „a humor nagyágyúi” epiteton ornansszal felruházott szereplõk – igaz, köztük ott ült a szellemeseket és jópofákat oda-odamondogató Teddy is –, szóval õk valahogy nem éreztek rá ennek az egyszerre szellemi mélységeket és magasságokat is súroló kijelentésnek a megkérdõjelezhetetlen igazságtartalmára. A humornak ugyanis, sehogy sem akaródzott rátalálnia ezen az estén az õ ellenzéki szerepkörére, legalábbis az RTL Heti Hetes mûsorában nem. Ki érti ezt? Nem kis kajánsággal állapítottam meg, hogy az RTL csatorna kitartottjaiból verbuvált szervilis lelkületû médiarabszolgák, mint egy önkéntes ideológiai szeánsz résztvevõiként, szellemesnek éppen nem nevezhetõ szellemi tivornyázásuk közepette inkább hajaznak most már a „humor kispuskái” titulusra, miközben hangosan durrogtatva oly172

kor-olykor az altesti humor ingoványos mezejére is ki-kiruccantak, próbálván elhitetni egymással, hogy õk mégis csak az ellenzék ellenzéke. Mindenki más pedig fogja be a pofáját, itt csak õk tudnak okosakat (Hernádi Juci meg még szépeket is) mondani. (És akkor Hajós esetenként közízlésromboló megnyilvánulásaira még nem is pazaroltuk a drága idõt.) (De hát ez a szép az emberiségben, a sokszínûség! – mindig ezt mondom.) Jó, hát ebben még semmi rendkívüli nincs, így megy ez hétrõl-hétre a magyar médiában, annak is a kereskedelmi szegletében. A kereskedelmi média profitorientált világában a nézettség mindenek felett, adjuk meg a királynak, ami a királyé, a nézõnek meg, amit (szerintünk – eszi nem eszi, nem kap mást alapon) nézni akar. Nem is itt volt az eb elhantolva. Történt ugyanis, hogy darab idõ múltán totálisan elegem lett a jól megfizetett önkéntes mérvadók egyre jobban ellaposodó tobzódásából. Megragadtam én a számos egyéb más funkció mellett a csatornaváltás mûveletének lebonyolítására szolgáló, kreatív elmék által megtervezett céleszközt, vagyis a távirányítót, s egy határozott ám a csuklót egyúttal kímélõ ujjperc súlypontáthelyezéssel átdzsesszeltem én a közszolgálati Magyar „Királyi” Televízió 1-es csatornájára. Ám amint megjelent a kép, hirtelen nem kaptam szikrát. Az én ábrázatom a pillanatnak tört része alatt hasonlatossá vált a hipermarket polcán gyenge tizenkét hónapot állással eltöltött töppedt mazsoláéhoz, melyet tudvalevõ, hogy az urbánus frazeológia csak mint „riadt arcú szõlõszem”-et tart nyilván az urbánus szubkultúra írott és íratlan nyelvi emlékei között. No, mármost arcberendezésem ilyetén hirtelen és nagy arányú alakváltozása annak volt betudható, hogy az m1-en is az éppen magam mögött hagyott szórakoztatóbrigád jeles prominensei voltak láthatók. Verebes „Bazidai Darth Vader” István, a maga elmaradhatatlan szuszogásával, Hernádi „Sohase mondd” Judit, egész képer173

nyõt betöltõ kebleivel és dekoltázsával, valamint az elmaradhatatlan Bajor „Kicsi Huszár Könyvtáros” Imre. A szilveszteri mûsor ismétlésével szórakoztatták a nagyérdemût. Mondom, mi van itt? Hát még be se nyomtam egy ampullát, vagy valami! Azt hallottam, hogy a mosónõk korán halnak, de hogy ennyire? És itt álljunk is meg mindjárt egy polgári szóra, Istenben szeretett felebarátim, hogy helyt adjunk egy aprócska analógiának, mely éppen ide kívánkozik, s mely talán napnál is világosabban rávilágít ezen problémakör lényegi mondanivalójára. Megmondom az õszintét, annak idején általános iskolai tanulmányaim során szívbõl utáltam a biológia tantárgyat, s hogy tetézzem a bajt, az én idõmben ezt még Élõvilágnak nevezték. Leküzdhetetlennek bizonyuló ellenszenvem ez iránt a tantárgy iránt két okra volt visszavezethetõ. Elõször azt hittem, hogy maga a tanerõ személye az – a nevére sajnos már nem emlékszem, de hát ez nem is csoda –, aki leküzdhetetlen akadályt jelent köztem és a Biológia nevû tantárgy között, aztán rá kellett jönnöm, hogy az érdeklõdés teljes hiánya az, ami megakadályozott engem a biológiával történõ szorosabb kapcsolat elmélyítésében. Már maga az „Élõvilág” elnevezés is értelmezhetetlen imperatívuszként tornyosult elõttem, feloldhatatlan dilemmát okozva ezzel lelkem oszlopcsarnokaiban, mert hát mi a fene lenne élõ, ha nem a világ, melyrõl már egy másik tantárgy, név szerint a fizika (amely viszont elsõ számú kedvencem volt) is megmondta, hogy minden mozgásban van, semmi sem állandó, csak a változás. (Késõbb aztán, ahogy kicsiny, de bátortalan lépésekkel araszolgattam elõrefelé életem rögös útján, autentikus forrásból azt is megtudtam, hogy csak egy biztos dolog van az életben, a halál. De ez már egy másik történet.) Ráadásul – és ez volt a másik ok, mely engemet végleg eltaszajtott a biológia tantárgy amúgy sem baráti közelségébõl –, az év végére 174

kötelezõen el kellett készíteni egy kompletten összegyûjtött és saját anyagában kivitelezett növénygyûjteményt, melynek összeállításához, a halott növények begyûjtéséhez és azok préselés útján történõ vizuális konzerválásához én bizony vajmi kevés ingerenciát éreztem, rusztikusabban qrvára nem volt kedvem az egészhez. Hogy most a növények iránti szolidaritás, avagy a tárgykörben tanúsított lustaságom és a trehányságom volt-e a domináns a nálam tapasztalható, a minimum limitet is megalázóan alulmúló passzivitásban, asztat csak a jó Isten tudhassa. Gyanítom inkább ez utóbbiak játszottak ebben meghatározó szerepet. No, mármost e rövidke kitérõ után vissza az analógiához. Bármennyire is hihetetlen, s a látszatnak ellentmondó, de biológiai (élõvilág) tanulmányaimból – hihetetlen mértékû passzivitásom ellenére is – megmaradt a lexikális tudásnak egy apró szikrája, mely olthatatlan örökmécsesként ragyogta be hiányos mûveltségem koromfekete egét. Ez az apró, ám annál kitartóbban világító lámpácska az egyetemes emberi tudomány egyik óriásának nevére világított rá, ezt az úriembert pedig úgy hívták: Charles Darwin. Ez a gentleman egy azóta világhírûvé vált munkájában („A fajok eredete”) hosszasan értekezett a fajok eredetérõl és fejlõdésükrõl, vagyis az evolúcióról. Ebben a mûben – többek között – arról is szó esik – és itt térünk vissza az analógiához –, hogy a belterjesség, hát az bizony nem nagyon használ az evolúciónak, a fejlõdésnek. Sõt! Egy idõ után kifejezetten káros. No, mármost én úgy gondolom, hogy evolúció nemcsak a biológiai folyamatoknál játszódik le, de a politikai és társadalmi változások is magukban hordoznak bizonyos, a biológiai evolúcióval nagyon rokon jellemzõket, törvényszerûségeket. A külsõ szemlélõ számára is nyilvánvaló, hogy ezekre a társadalompolitikai folyamatokra is alkalmazható a biológiai evolúció analógiája, s nagy valószínûséggel ezekre is igaz az a darwini megállapítás, hogy a belterjesség nem használ a fejlõdésnek, sõt, egy idõ után kifejezetten káros. 175

Amíg a biológiában évmilliókban mérhetõ egy-egy evolúciós lépcsõfok, addig a társadalmi, politikai változások esetében sokszor már évek, évtizedek alatt is láthatóvá válnak a különbözõ, a társadalomra ható ingerekre adott válaszok következtében kialakuló változások. Külön említésre méltó, hogy az életnek két olyan kiemelten fontos területén, mint a politika és a média, mára szinte teljesen megszûnt a társadalmi kontroll. A nép nem hallatja szavát (legalábbis nálunk biztosan nem), nem emeli fel a hangját, hogy felhívja a figyelmet a belterjességre, mely eluralkodván a politikán, a médián, veszélyt jelent az egész társadalomra, mert számûzi a kreativitást, a változatosságot, helyette meghonosítja a sztereotípiákat és a sablonokban való gondolkodást, s végül a véleménynélküliséget is. „Az eszköz – média – mára zsarnokká vált, olyan zsarnokká, amely a társadalom nagy részét uralma alá hajtotta. A média tömegbetegség Magyarországon – mondta felvezetõjében Balogh Zoltán, a Polgári Magyarországért alapítvány fõigazgatója a Média a családért címen rendezett konferencián.” Forrás: Magyar Demokrata

A médiában, a politikában, mindenütt a belterjesség köszön viszsza ránk. A képernyõkrõl a már évek, évtizedek óta megszokott és elnyûhetetlen, elgyûrhetetlen arcok mosolyognak (vagy tán éppen vicsorognak?) vissza ránk. A politikában az egyik oldalról a politikai hatalmukat a gazdasági szférába átmentõ megbuktathatatlan, a magyar politikai életbõl szinte kirobbanthatatlan posztkommunisták, a politikai aréna túloldaláról pedig az egyszer (párszor) már levitézlett megélhetési politikusok lökik az igét. Mi pedig – a jelek szerint – istenien szórakozunk ezen. Mert hát mi más is lenne az, mint szórakoztató, amikor vasárnap este már-már fõ mûsoridõben az éppen visszatérését fontolgató 176

Torgyán doktor nevetgél kedélyesen a televízió képernyõjén, és ezt még el lehet adni az embereknek? Miközben a pénz szagát megérezvén újból színre lép (és erõre kap?) a politikai trójai faló szerepét egyszer már sikeresen betöltõ párt elsõ embere, egykori kenyeres pajtásai és pajtásnõi elpártoltak tõle, s most szégyenszemre fülüket farkukat (már akinek van!) behúzva visszasomfordálnak ahhoz a párthoz (MDF) ahonnan egyszer már kirúgták õket, s a régi-új arcok a régi idõkön nosztalgiázva újból összeverbuválják a régi-új csapatot. Talán majd most, a tökös, ó pardon, dögös és mindenre elszánt elnök-asszony vezetésével kínálkozik rá némi remény és esély, hogy a surranó-pályán beslisszoljanak valahogy a Tisztelt Házba. Itt van újra a csodás mosolyú Pusztai Erzsébet is – igaz, pár évvel öregecskébben. Dávid (a sok kicsi Góliátot már gallyra vágta), Pusztai, Kupa, kezdõdhet az elsõ felvonás! (Gyerekek, szóljon már valaki a Kónya házaspárnak, csak õk hiányoznak a családi tablóról, még a végén lemaradnak a csoportképrõl!) Ja! Tényleg! Ez már nem kacsa, most mondja itt mellettem a TV, hogy Torgyán doktor tényleg a nagy visszatérésre készül! Hol vagy, Józsi, hol vagy? Jöjj hát, gyere gyere, Jöjj hát egye fene Ól jor láv! Sajátos elegye vagyunk mi a két nagy rendszernek, a szocializmusnak és a (vad)kapitalizmusnak. Még magunkon viseljük a pártállami idõk nyomait (és embereit is szép számmal), de már egyre jobban hajazunk az új nagy seggre, amit fényesre lehet nyalni, Amerikára, a Lehetõségek Hazájára, nálunk is van most már „Land of the Freedom”, meg mindenki a maga szerencséjének a kovácsa, mert hát most már nálunk is bárki lehet vízvezeték-szerelõbõl pártelnök. 177

Mindeközben Hiller Pista – a fent említett vízvezeték-szerelõbõl politikai bohóccá felfújt pártelnök szocialista kollégája –, immáron valahányszor csak megjelenik a színen egy televíziós kamera és kigyullad a piros fény, már-már pavlovi reflexszerûen az alábbi mondat hagyja el fogai kerítését: „Mi, szociáldemokraták.” (– Na baszd meg! – mondaná erre James Gond. De nem mondja, mert most éppen valahol utazó nagykövet állami pénzen, vagyis a mi adóforintjainkból.) Mindannyian tudjuk, hogy Hiller pártelnök úrnak minden egyes alkalommal úgy kellene kezdenie a mondandóját, hogy „Mi, szoci áldemokraták.” Végül is, lehet, hogy õ is így kezdi, csak nem egészen jó az intonációja, s ezért érti félre a széles hallgatóság õtet. Meg aztán, hangzásban majdnem ugyanaz, fakultatív alapon mindenki döntse el maga. Mondjuk az azért érdekelne, hogy a Ságvári Endrét mennybemenesztõ Hiller honnan tudja, milyenek voltak az igazi szociáldemokraták, találkozott már életében egy igazival is? Furcsány Fegyenc, (ugye milyen furmányos és leleményes ez a mi ékes, édes anyanyelvünk?) a kombó másik tagja, állandó kísérõként tölti be a szocialista pártelnök oldalnehezékének szerepét, és vice versa. Mindenhova együtt mennek, de hát, mint tudjuk (azért még nem felejtettek el mindent!): egységben az erõ! Elsõ ránézésre talán úgy tûnhet a gyanútlan szemlélõ számára, hogy a politikai élet belterjességét illetõen a szegfûmintás utódpárt valamelyes kivételt jelent a többi párt között, hiszen lám, ha nem is mindet egyszerre, de azért megkezdték a régi kommunista arzenál lecserélését a lightosabb kivitelezésû, középszerû posztkommunista középszarra. A MASZOP, mint sok minden másban, ebben is eltér kicsikét a többi párttól. Itt ugyanis a belterjesség egyfajta érdekes pozícióváltásának lehetünk szem- és fültanúi. Ez elsõsorban abban nyilvánul meg, hogy az ideológiai érdekközösséget, s ezzel egyúttal az azt képviselõ politikai 178

pártelitet is, felváltja (ha tetszik lecseréli) egy szintén belterjes, de gazdasági elit, mely az üzleti életben immáron kirobbanthatatlanul betagozódott, bebetonozódott, és a pókháló szerkezeti bonyolultságát is megalázó összetettséggel bíró hálózatot épített ki magának, melynek segítségével gyakorlatilag mindent és mindenkit (beleértve még a kormányokat is) az ellenõrzése alatt tarthatja. Szép új világ! Üdvözletünk Mr. Huxley! Ez a gazdasági elit azonban ugyanolyan belterjes, mint a lecserélt politikai, viszont azzal szemben kétségkívül meg van az az elõnye, hogy tagjai, az abban tevékenyen résztvevõ potentátok, jobban rejtve maradnak a társadalom tekintete elõl, mint mondjuk a politikum tagjai, akik szinte folyamatosan reflektorfényben vannak. Ma jó üzlet a politika, és az MSZP példáján keresztül látható a legjobban, hogy biztos és megfelelõ nagyságú tõkeháttérrel gyakorlatilag bármi elérhetõ a mai magyar politikai életben. A pártok kis létszámúak, viszonylag könnyen fel- és megvásárolhatók, s ha mindehhez még hozzávesszük pluszban a direkt marketing eszközeinek hatékony alkalmazását, gyakorlatilag nyert ügyünk van. Elvégre annak, hogy rózsaszín tanga bugyit árulunk, vagy politikai eszméket, az égadta világon semmi jelentõsége sincs. Legfeljebb arra kell ügyelnünk, hogy melyik árut melyik polcon helyezzük el. (Az lesz a nyerõ, amelyikért nem kell lehajolni!) Persze, ahogyan már annyiszor, most is beigazolódik, hogy érdemes a csomagolás mögé nézni. Csak oda érdemes nézni! És kétségkívül abban is sok igazság van, hogy bizony-bizony, tényleg nem eszik olyan forrón azt a bizonyos kását. Ha a politika folyamatit az evolúció analógiájának szemüvegén keresztül vizsgáljuk (ez aztán a képzavar a javából!) – elsõ ránézésre – a MASZOP jobban áll, hiszen nem riadtak vissza a változásoktól, a bülbülszavú James Gondtól is megváltak, csak a gond volt vele. Lecserélték egy lendületesen dinamikus, egyszersmind karizmatikusan lendületes, ugyanakkor dinamikusan karizmatikus mûminiszterel179

nökre, akirõl egyebek között most már azt is tudhassuk, hogy õ bizony a konyhában is jó. Orbán Viktor meg fogja be a száját! Ezt is a mûminiszterelnök mondta a minap egyik zajos sikert aratott közszereplése alkalmával. Nem tehetek róla, de megint azt kell mondanom, hogy le sem tagadható a szocializáció, hogy Tóth Gy. László kedvenc kifejezését használjam. Furcsány Fegyenc új önkormányzati kapcsolattartójának egyik régi mondása ötlött fel bennem, amikor is Don Tollerone, Mediterrán Moszkva teljhatalmú ura azt találta mondani, hogy aszongya: „A Fidesz meg kapja be!” Felemásra sikeredett a váltás az MSZP-ben, maradt még a régi arcokból jócskán. Tudják, mint a mesében az egyszeri lány, aki vitt is ajándékot, meg nem is, fel is volt öltözve, meg nem is. (Hogy végül a király megdugta-e vagy nem, arról már nem szól a fáma.) Száz szónak is egy a vége, a közvélemény-kutatások nem tükrözik a változás hatékonyságát. De talán ez éppen annak köszönhetõ, hogy a változások nem voltak mélyrehatóak, és csak a felszínt birizgálták meg egy kicsit. Az is lehet, hogy maga a nép is lemaradt egy csöppet, túl gyorsan történtek a változások. Úgy tûnik a Homo Kádárikusz állapotát illetõen kihívásokkal küszködik, amikor fel kellene végre venni az ámerikai PR-team által diktált médiaüzemi fordulatszámot. Lehet, hogy az elmúlt négy-öt évtized alatt az emberek gondolkodása is belterjessé vált? Kialakultak bizonyos sablonok, sztereotípiák, viselkedésminták, melyektõl aztán az évek, évtizedek során sem tudtak, vagy nem akartak elszakadni az abban felnövekedett generációk. Talán éppen ennek köszönhetõ az, hogy Csipolla személye ennyire megosztja az embereket még a saját rajongói táboron belül is. A szocialista politikusoktól nem szokta meg a lakótelepek népe, hogy multimilliárdos legyen, miközben kenetteljesen arról szónokol, 180

hogy ne aggódj kisember, én veled vagyok, érted vagyok. Hát, ezt elég nehéz elhinni, pedig az ámerikai PR-team ezekben a percekben is vért izzadva dolgozik azért, hogy ezt a szart nap mint nap lenyomják valahogy a dolgozó nép torkán. Ha maradunk olyan buták és hiszékenyek, mint 2002-ben, akkor 2006-ban is sikerülni fog nekik. Pedig most már, így másfél évtizeddel a gengszterváltás elõre lezsírozott és olajozottan végrehajtott tizenhét lépéses algoritmusa után, mindennél nagyobb szükségünk volna egy kis, nem, nem kis, hanem nagy vérfrissítésre. Új arcokra, új megoldásokra van szükség, mert új kérdések merültek fel és új helyzetekbe kerültünk. Új helyzetbe kerültünk, hiszen immáron teljes jogú tagjai vagyunk az Európai Uniónak. Ekként is kellene cselekednünk. Gondolok itt példának okáért az uniós pénzek megpályázására és lehívására. De új helyzetbe kerültünk amiatt is, hogy a velünk együtt csatlakozó országok lassacskán megelõznek bennünket, vagy már csak a hátukat láthatjuk, õk meg kajánul vigyorognak ránk a visszapillantó tükrükbõl. Sok tekintetben sereghajtók lettünk. Bizonyos tekintetben új helyzetként foghatjuk fel azt is, hogy az unió figyelmeztetésben részesített bennünket az államháztartási deficit nagysága miatt. És ez utóbbi szintén elvezet bennünket egy másik új helyzethez, az eladósodás következtében elõálló vészhelyzethez, amely adósságspirál formájában ölt alakot. A felelõtlen dzsentri kormányzás a jövõ kontójára, de a jelen kárára dorbézol. Pedig rengeteg a megoldandó probléma, s úgy tûnik az idõ nem nekünk dolgozik. Maholnap itt van a 2007-es esztendõ, indul az Európai Unió új, hét éves költségvetési ciklusa, nekünk meg kilóg a seggünk a gatyából. Pedig amikor felvételt nyertünk az elit klubba finoman közölték velünk, hogy a pénztárnál való megjelenés során eleget kell tennünk bizonyos öltözködési kívánalmaknak is, melyek kétségkívül együtt járnak az eleganciával is. 181

Attól, hogy valaki nem talpig Givangiban jelenik meg az öt órai teán, még nem nézik ki a klubból, de ha állandóan szakadtan érkezik, ráadásul nem köt nyakkendõt, elõször csak összesúgnak a háta mögött, aztán egyszer csak azt veszi észre az illetõ, hogy bár finoman és udvariasan, de azért kellõ határozottsággal mégiscsak kitessékelték a kapun kívülre. Addig is, míg a Vörös Október Ruhagyár öltöny részlegében (hitelre) elkészítik az új kölcsön ornátus darabjait, nem tehetünk egyebet, mint tovább kapcsolunk egy másik csatornára, ahol végre nem a belterjes ölebmédia kitartott vérebeinek csaholását hallgathatjuk, hanem idõnként értelmes emberek értelmes gondolataival is megismerkedhet a jobb sorsa érdemes nézõ. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

182

REKVIEM TÉVÉMACIÉRT – avagy A média sara, bûze –

Már amikor a Hír Televízión zajló interjút néztem, akkor tudtam, hogy nekem ezt a könyvet el kell olvasnom. El is olvastam. Ókovács Szilveszter, a csatorna sokoldalú mûsorvezetõje beszélgetett Obersovszky Péterrel, most megjelent „Öljétek meg Tévémacit!” címû könyve kapcsán, mely beszélgetés fõ témája a könyv által bemutatott magyar média helyzete, összefonódása a politikával, s nem utolsó sorban az volt, hogy a mû szerzõje sikeresen kihúzta azt a bizonyos sokat emlegetett gyufát mindhárom oldalon. Értem ez alatt a politikai aréna két ellen pólusán tartózkodó önkéntes matadorok hadát, valamint a honi média agyon sztárolt prominenseit. A könyv hátsó borítóján az alábbi ajánlószöveg olvasható: „Bukott dívák, hazudozók és píárpolitikusok özönlötték el a közéletet. Kik õk, miért tesznek úgy, ahogy tesznek, mi tette ilyenné õket – errõl írtam. A hasonló könyveket úgy szokták kezdeni, hogy kijelentik: nincs már bennem indulat, írásomat nem a személyes érzések diktálták. Az olvasó ebbõl tudja, hogy a szerzõt nagyon is az indulat és a személyes érzés vezérelte. Nem szeretem a képmutatást, úgyhogy jobb felvállalni a valóságot. Könyvemet igenis a harag diktálta. A harag azokkal szemben, akik hazudnak, akik vásári komédiává züllesztik a közéletet. A fél életemet keserítették meg. Hazugok keze alá dolgoztam, hazugságot építettem, pedig nem volt szándékomban, és nem csak én jártam így. 183

Nem gondolom, hogy az odamondástól megváltozik a világ, de ha valamitõl változik, az mégiscsak az õszintén elmondott vélemény. Sokan fognak haragudni rám, én viszont megbocsátottam, ahogy kitettem az utolsó mondat végére a pontot.” Hát igen. A szájtáti bálványimádó tömegek közül – és ebbõl a szempontból teljesen indifferens, hogy a politikai küzdõtér melyik részén tartózkodik valaki elvakult pártszimpatizánsként – biztosan sokan lesznek olyanok, akik felhördülnek az olyan kitételek láttán, mint például az „alcsútdobozi Napóleon-palánta”. De gyanítható, hogy annak sem fognak sokan örülni, hogy egykori kedvelt (a szerzõ által is igen kedvelt) „magyar demokratájuk” – aki most éppen a nagyságos és fényességes Európai Unióban pengeti biztos kézzel az eurobürokrácia húrjait, ha szabad élnem ezzel a szemléletes képzavarral –, szóval egész biztosan nem fognak örülni annak, hogy immáron hivatalosan, nyomtatásban is megjelenik róla, hogy ókor-ókor bizony nem átallott belecenzúrázni a mûsorba. Ami a jelzõs szerkezetek és minõsítések odaítélését illeti, a magamfajta polgári beállítottságú embernek azért csak van egy olyan érzése, minthogyha a szerzõ akarva-akaratlanul (talán tényleg csak a véletlen mûve és nem szándékos), de valahogy egy kicsit mindig nagyobbat rúgna bele az ún. jobboldalba és annak vezéregyéniségébe, Orbán Viktorba. A politikai korrektség kedvéért azért hozzá kell tennünk, hogy Gyurcsány Ferencrõl is, akit egyébként pedig kezdetben nagyra tartott a szerzõ, lerántja a vizes lepedõt, mondván a mûminiszterelnök gyakorlatilag egy központilag megfinanszírozott parasztvakításban részesíti az õ drága kicsi közönségét. A gondolatok és a hangzatos szólamok valahogy nem kerülnek szinkronba a késõbbi kormányzati cselekvéssel, annál inkább a cselekvésképtelenséggel. (Ez engem kísértetiesen emlékeztet Fábry Sándor egyik nagyszerû elbeszélésére, mely a „Vietnámi balzsam” címet viseli. Ha jól emlékszem ott vezet be minket a mester kamasz kora legszebb éveibe, ahol is 184

megtudhatjuk tõle, hogy a vérbõséget okozó áhított kencefice utáni beszerzés és a nõk utáni hajkurászás közepette elméleti síkon már igen jelentõségteljes eredményeket értek el, hogy ne mondjunk mást, „fejben kúrásban” például nagyok otthon voltak. Igen ám, de míg Fábry mestert és ifjúkori cimboráit az ínség (nõhiány) vitte rá az elméleti problémamegoldás kategorikus imperatívuszainak leküzdésére, addig a jelenleg regnáló mûminiszterelnöknek hatalmában állana jó útra (vissza)téríteni a gazdaságot, viselkedésével pedig példát mutatni az egész társadalomnak, ezt a kormányfõ azonban valamilyen általunk eddig teljesen ismeretlen okból kifolyólag mégsem teszi.) Érdekes módon a polgári oldal vezéregyéniségét néhol diktátorpalántaként jellemzõ szerzõ a jelenleg regnáló Gyurcsány mûminiszterelnökrõl csak mint egykori „koleszos pápai srác”-ról ír. A történet szempontjából, ahogyan azt kedvenc flaszterhõsöm, Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „Árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége.” Sokkal mélyebb dolgokról van szó itten kérem szépen! Aki azt hiszi, hogy itt Árpa Attila, az RTL Klubról keresztvizet leszedõ „Ha én ezt a klubról egyszer elmesélem” címû könyvének egyfajta TV2-s ellenpólusáról, vagy folytatásáról van szó, az nagyon téved. Persze olvashatunk a nép ajkán egy idõben csak „Lenin TV”-ként elhíresült csatorna viselt dolgairól és még sok minden másról is, de ez a könyv ennél mélyebb összefüggéseiben tárgyalja a média és a politika egymáshoz való viszonyát. Ismét egy rövid idézet a könyvbõl, ezúttal a 107. oldalról: „Tudják egy politikusnak mindig könnyebb, ha kettesben van a riporterrel. Nincs ellenvélemény, és ami még fontosabb: nincs körülötte a világ. Ha megnézik a magyar köztelevízió adásait, egy dolog biztos, hogy feltûnik: keveset mutatnak az országból a kamerák. Pedig a tévé nem arra szolgál, hogy beszélõ fejek uralják a képernyõt, hanem arra, hogy a kamerák segítségével megmutassák önöknek a saját és környezõ világukat. Hogy gondolkodni és mérlegelni tudjanak. 185

(…) Igen ám, de kinek érdeke ma már, hogy bárki lásson? Nehogy azt gondolják, hogy a kereskedelmi tévéken többet mutatnak a világból! Ott nem divat a szürkeség.” Jim Coltec halhatatlan volt. Ugyanakkor indián is. De nem ám az a közönséges fajta. Szent ember volt õ, hajoka. Egyfajta varázsló a törzsben, aki képes volt arra, hogy kiszívja a gonoszt és a rosszat másokból és aztán elraktározza magában. „Hajoka vagyok, a csuprom feneketlen”. – mondta MacLeodnak, amikor kiszívta a bosszúvágyat és a haragot belõle, amit az iránt a másik hallhatatlan iránt érzett, aki az indián falu nyomára vezette a fehér katonákat, s akik ennek következtében meggyilkolták indián asszonyát és annak gyermekét. Évszázadokkal késõbb aztán a hajdan feneketlennek hitt csupor mégiscsak megtelt, s az utolsó csepptõl kicsordult a pohár, a szent ember gonosszá változott, s ezen már az sem segíthetett, hogy a barát, akin az egykori szent ember segített, végül fejét vette. Sõt! Innentõl szabadult csak el igazán a pokol. Óhatatlanul is felrémlett bennem a Hegylakó címû tévéfilmsorozat ezen epizódja, amikor a könyv hátsó borítóján lévõ ajánló szöveget olvastam. Egy újságíró, aki hivatásánál fogva is sok mindenen keresztül megy, eljut egy pontig, ahol azt mondja, eddig és ne tovább! Neki is megtelt a csupra, vagy ahogyan mai divatos urbánus szóhasználattal mondanánk: tele lett a töke az egésszel. Ez egyben jelzésértékû momentum is. Elérkeztünk egy olyan ponthoz, ahol a szar már annyira felcsap, hogy néhányan azok közül is, akik ezt az egész katyvaszt csinálják, maguk is elhányják magukat, megundorodnak tõle, és rádöbbennek arra, hogyha ez így megy tovább, akkor bizony a trutyival együtt mi magunkat is lehúzhatjuk a fajanszon. 186

Számomra a könyv egyik legérdekesebb vonatkozása az volt, ahogyan a szerzõ saját szakmájának, hivatásának prostituálódását leírja. Hogyan hígul fel az újságírói szakma, hogyan igénytelenedik el a zsurnaliszta társadalom, hogyan veszi át minden és mindenki felett a pénz az uralmat. Pedig a pénz nem minden, az emberi értékek, a szakmai nívó elõbbre való, mint a piszkos anyagiak, mint az idõlegesen felkarolt és agyon ajnározott, agyon sztárolt percemberkék futtatása és a talmi csillogás fenntartása bármi áron a nézettség és a példányszám érdekében. Nagyon tanulságos volt látni azt is, ahogyan egy volt híradós, egy ember, aki a hírekbõl és a híreknek élt, ezt a szakmát bírja – a szó legteljesebb értelmében – szakemberként, hogyan szembesül most azzal, és hogyan dolgozza fel azt, hogy ami a televíziózás egyik lényegi eleme, alappillére volt sokáig az egyeduralkodó köztévében, s ami a média egyik tényleges feladat is lenne sok minden más mellett, nevezetesen az objektív tájékoztatás, az most hogyan szorul háttérbe. Hogyan kerül a partvonalra, hogyan válik éppen csak megtûrtté, szükséges rosszá egy kereskedelmi csatornán, ahol kizárólag azért nem szûnik meg, mert ezen médiumok számára is kötelezõen elõ van írva a médiatörvényben megszabott módon, hogy mûsoridejük egy bizonyos százalékában közszolgálati mûsorokat kell sugározniuk. És akkor nézzük meg a politika és a média sajátságos viszonyát egy másik aspektusból is. Ide kívánkozik egy idézet a könyv 132. oldaláról: „A magyar politikának jelenleg elemi érdeke szekértáborokat fenntartani. (…) A demokrácia politikai elitje megörökölte az egypárti nómenklatúra korlátlan hatalmát, és nem leépítette, hanem szétosztotta. De ebben a magyar polgár is benne van. Sokszor elgondolkodom azon, mire gondolhat az átlagpolgár, amikor bemegy a szavazófülkébe. Végigfuttatja a fejében, ki volt õ régen és ki most. Látta, hogy ezek is loptak, azok is lopnak, más jelölt meg a 187

szavazólapon nemigen van. Miben reménykedik? Ki az elkötelezett pártfüggõ? Õ miben reménykedik? Mikor következik be az a pont, ahol a kör bezárul? Amikor az átlag-szavazópolgár észreveszi, hogy õt csak szavazógépnek tekintik. (…) Meddig az addig? Az elkötelezett pártfüggõk mikor látják be, hogy párthûségük ellenére átverik õket? (…) A lanyhuló szavazati kedv azt mutatja, hogy a magyar társadalom kezdi bejárni a csalódottság polgári demokráciákban elõírt pályaívét. Ha mindenki hülye és cinkelt, akkor elõször a saját hülyéinkhez ragaszkodjunk. Aztán, ha az se segít, ne ragaszkodjunk senkihez. A rendszerváltó politikai elitnek hamarosan szembe kell néznie a történelemmel. Azzal, hogy lejárt az ideje. Diktatúrában forradalom végez a megbukott elittel, polgári demokráciában az apátia és a közömbösség.” Hát ezek bizony elgondolkodtató szavak. Ha valaki bármi nemû hasonlóságot fedezne fel a JHF korábbi számaiban hasonló gondolatmeneteket tartalmazó cikkek és az ezen könyvbõl idézett gondolatok között, az kizárólag a véletlen mûve. Vagy talán mégsem? Lehet, hogy nem áll egyedül azon elképzelésével a szocialista nagyváros öntudatos polgára, hogy változnak az idõk, ideje lenne már végre a hazai politikumnak is hozzáidomulnia ezekhez a változásokhoz? Hirtelen Lovas István egyik, tán éppen a Magyar Demokratában napvilágot látott nyílt levele jut eszembe, ahol a neves publicista azon véleményének adott hangot a Fideszt bírálva, ha minden így marad, tovább folytatódik a tökölõdés és a langyos politizálgatás, fontolóra veszi, hogy egyáltalán elmegy-e szavazni. 188

Gyanítom, hogy a Lovas Istvánéhoz hasonló gondolatok a bal-liberális oldal híveinek fejében is szép számmal megfogalmazódtak, mert hát valljuk meg õszintén, bizony ott sem elégedett mindenki a gengszterváltás utáni szoci áldemokrácia sajátos multimilliárdosék PR-csapatában team- munkával kidolgozott változatával. Háborús övezet ma Magyarország. Legjobban ezt talán az újonnan alakult „Magyar Vizsla” adóügyek vizslatására alakult civil szervezõdés elnök-asszonya fogalmazta meg, aki valami olyasmit mondott, hogy a két nagy párt politikai hidegháborút vív egymással, az SZDSZ melegháborút folytat, az MDF pedig saját magával áll hadban. A háttérben azonban – és bizonyos fokig errõl is ad felrajzol egyfajta képet Obersovszky Péter könyve – folyik egy, sokszor a színfalak mögött, a nagyközönség teljes kizárásával dúló médiaháború is. Olyan háború ez, melyet a lassacskán öntudatára ébredõ, ugyanakkor már-már zsarnoki szerepkörben tetszelgõ honi média vív a végletekig elerodálódott hazai rendszerváltó elittel, s mely háború legfõbb kérdése az, hogy ki kinek diktáljon, azaz a média van-e a politikáért, vagy a politika a médiáért. Persze, már maga a kérdésfeltevés is rossz, hiszen itt ugyanazzal a problémakörrel találjuk szemben magunkat, mint a nagyságos és fényességes Európai Unió esetében, az ember helyett megint a pénz és a hatalom állítódik a középpontba, egyébként nagyon helytelenül. Magam is egyetértek a szerzõvel, „ebben a magyar polgár is benne van”. Igaz, magam kicsit sarkosabban szoktam fogalmazni ez ügyben, mindahhoz, ami a mai helyzet kialakulásához vezetett, kellett egy birkatürelmû nép is, amely lelkesen asszisztált saját kisemmizéséhez. És akkor következzék ismét egy ide vonatkozó idézet a könyv 176-177-178. oldalairól: „Magyarország elsõ, tökéletesen PR-politikusa Gyurcsány Ferenc. Minden gesztusa beállítás. Négy-öt jól kiszámított eszközzel operál, pontosan úgy, mint a kertévések. Jobban csinálja, mint Orbán. 189

(…) Három-négy gondolatból tevõdik össze világrendszere: pozitív képet sugározni (jobban élünk, mint korábban), boldoguljon ki-ki, ahogy tud, az állam nem fejõstehén és széllel szemben nem pisálunk. Ez az utóbbi azt jelenti, hogy Amerikával soha, semmilyen körülmények között ujjat nem húzunk. Mindez le van öntve a mindenkit szeretek és mindenkinek a gondját a vállamon viselem címû hazugság vaníliahabjával. (…) Be kell vallanom, eleinte szimpatikus volt Gyurcsány. Úgy tûnt, hogy gondolkodó ember, aki nem akar dogmákat, hanem értelmezni akar folyamatokat. Úgy tûnt, valóban érdekli, mit jelent most, az új évszázad elején Magyarországon a szociáldemokrácia. Jelenleg azonban úgy néz ki, hogy mindez virítás a hatalommegszerzés technikája volt. Ezt kellett mondani, hogy szimpi legyen. Veszélyes dolog, ha valaki milliárdosként lesz miniszterelnök, mert nagy valószínûséggel hasonszõrûek a barátai is. Ez pedig vaksághoz vezet. Az ember ilyenkor hajlamos elhinni, hogyha õ és a barátai is szépen, egyenletesen gazdagodnak, akkor így van ezzel mindenki más. Ebbõl téveszmébõl következett az az országos felzúdulást kiváltó mondás, miszerint nincs itt nagy baj, hiszen nagy a jólét.” Tehát a helyzet válságos, de nem reménytelen. Gyakorlatilag a 24. óra után vagyunk már és a 2006. évi választásokon fog eldõlni, milyen jövõt választ magának az ország. Az öleb média által elvtelenül és szenvtelenül szponzorált modern (értsd alatta nyugatias), nyitott, haladó tönkremenetelt és eladósodást, vagy pedig a vért, könnyeket és áldozatos munkát igénylõ, újabb négy esztendõn át tartó kilábalást, visszakapaszkodást? 190

Tudom, hogy eleve elhibázott a kérdés ilyeténképpen való felvetése, hiszen ki az a barom, aki a másodikat választaná? Pedig itt ez képzõdik meg 2006-ban és szegény Churcill nem is tudja, mennyire igaza volt. Ha neki bejött, nekünk is bejöhet. Még annak ellenére is bejöhet, hogy a kissé érettebb fiatalság tagjainak emlékezetében még élénken élhet az a szocializmus népszerûsítésére a hatvanas évek táján készült mozgalmi plakát – amire az én iménti kérdésfeltevésem is erõsen hajaz –, mely plakát egyik részén a munkás-paraszt-értelmiség a szocializmus felépítésének érdekében egységbe kovácsolódott triumvirátusa nézett bíztatóan a jövõ felé (akárcsak a MOSZFILM legendás proletár szerelmespárja), míg átellenben a dolgozó nép büszke és derék gyermekeivel egy elhízott mágnás foglalt helyet az asztal mellett és éppen libacombot falatozott jóízûen, másik kezében pedig egy pezsgõspoharat szorongatott, alatta pedig a felhívás csupa nagybetûkkel: ELVTÁRS, VÁLASSZ! Ugyan ki volt az a barom, még a legelkötelezettebb pártszimpatizánsok közül is, aki nem a libacombot és a pezsgõt választja, hanem a munkát? Senki. No, de hát ezt betudjuk a korai szocializmus kezdetleges és még kiforratlan PR, akarom mondani agit-prop technikájában mutatkozó fehér foltoknak. Attól tartok azonban, hogy a mi mostani választásunk során nincs igazán jó választás. Eladósodni senki sem akar. Fõként akkor lesz elege mindenkinek az eladósodásból (megtelik a csuprunk), amikor azt látjuk, hogy a milliárdos bizniszmen sem jobb egy fikarcnyival sem a pártállami õskövületektõl, õ is csak ahhoz ért, amihez a nagy nevû elõdök, az Öreg, a horribilis összegû hitelfelvételt az életszínvonal mesterséges fenntartására költik el. A gengszterváltás óta eltelt közel másfél évtized alatt itt semmi sem változott gazdaságpolitikai téren. A lóvé ugyanúgy eltûnik kézen-közön, már megint bent vagyunk egy unióban, a nép meg ugyanúgy döglõdik, mint a kommunizmusban, csak most már annyi191

val rosszabb, hogy a barakk, amiben tengõdünk, már vidámnak sem nevezhetõ. Ugyanaz az iskola. Ugyanazt az eladósodást éljük át, mint a gulyás- és a fridzsider-kommunizmus idején csak most felturbózott iramban, ahogyan az illik mai felgyorsult világunkhoz. Nem igazán jó a másik választás sem, hiszen tizenöt esztendõvel a gengszterváltás után az ember most már szeretne egy kicsit könnyebben, egy kicsit lazábban létezni ebben a kicsiny országban, amit még meghagytak nekünk a nagyok és a mohó szomszédok, nem pedig halálra dolgoznia magát az egyre dráguló semmiért. Mindeközben pedig a média önálló hatalmi ággá nõtte ki magát. Kamaszos zavarodottsága már a múlté, néha már királycsináló szerepben is tetszeleg, s közben hazugul elhiteti a nézõk millióival, hogy õk pont azt szeretnék látni a képernyõn, amit eléjük rak. Addig pedig, amíg 1,8 milliónyi engedelmes fogyasztó, a kábelhálózatra rákapcsolódott konzum-idióta barom élvezetét leli abban, ahogy Gyõzike súlyos tízezrekért nagybevásárol az egyik hipermarketben, vagy egyenes adásban izgulhatja végig, ahogy kislánya szörnyû gõzök, s gázok közepette ügykezel a 80×120-asban, nos addig semmi sem változik. Addig kedves Péter, fényévnyi távolságra vagyunk attól, hogy mi is (ha legalább képzeletben, de) lübecki polgárokká válhassunk. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára.

Ui.: Õszinte részvétem Tévémaciért.

192

NA, VÉGRE!!!

Gyanítom, vannak még rajtam kívül pár milliónyian kis hazánk határain innen és határain túl is, akik hozzám hasonlóan ekképpen sóhajtottak föl nagy megkönnyebbüléssel Orbán Viktor kissé rendhagyóra, ám annál élvezetesebbre sikeredett ország-értékelése után. Hál’ istennek, ahogyan az most már nyilvánvalóvá vált, a bölcs hallgatás volt a valódi oka az ellenzék vezérénél a darab ideig tartó szótlanságnak, s a Fidesz – okos vezetõjével, ha tetszik vezérével együtt – nem feledkezett meg arról a népi bölcsességrõl, hogy aszongya: „hamar munka ritkán jó”. Sõt! Most, hogy így túl vagyunk mindkét beszéden (Gyurcsány Ferencé inkább parlamenti évadnyitó beszédnek tekinthetõ), az embernek határozottan olyan érzése támadt, hogy fordulni látszik a kocka. Mintha most a posztkommunista bulvárkoalíció lenne az, aki nem találja a fogást az ismételten új erõre kapó (megint csak változni és tanulni képes!), a modern kommunikációs technikákat, stratégiákat és médiaelemeket hatékonyan alkalmazó polgári oldalon, de legfõképpen annak nagy formátumú vezetõjén, a stratégiát váltó (s egyúttal az ellenféltõl is tanuló) Orbán Viktoron. A minden tekintetben harmatgyenge teljesítményt nyújtó szociál-liberális politikai amõba csak arra képes, hogy „lekádáristázza” az ellenzék szociális érzékenységgel megáldott (vagy megvert?) vezérét. Az egy cseppet sem zavarja õket, hogy rendkívül disszonáns és hiteltelen az, amikor egykori MSZMP és KISZ KB-tagok ragadtatják magukat efféle kijelentésekre, maholnap talán még azt is megérjük – tán ép193

pen a 2006-os kampányban –, hogy Orbán Viktort egyenesen lekommunistázzák majd politikai ellenfeleik. Miért? Ha két-három év kínkeserves médiakínlódásaival el tudták érni azt az elvtársak, hogy ’56 lehetett baloldali, hovatovább szocialista forradalom legyen, akkor ez sem okozhat nagyobb problémát az agit-prop, ó pardon, a PR-osztályon dolgozó elvtársaknak. De vissza az ország-értékeléshez! Nem kis kajánsággal állapítottam meg, hogy az elvtársaknak savanyú a szõlõ. Meglehetõsen nagy elégedettséggel töltött el, s ennek egyúttal szívbõl örültem is – hiába no, legszebb öröm a káröröm –, hogy Orbán a saját fegyverét fordította Gyurcsány ellen, saját területén, a kommunikáció, a médiakommunikáció, a politikai show mûfajában vágott vissza, méghozzá nem is akárhogyan. A politikai korrektség jegyében itt kell megjegyeznünk, hogy rusztikusabban fogalmazva Orbán Viktor a jelenleg regnáló mûminiszterelnököt médiakommunikáció ügyileg egész egyszerûen leküdte megalázóba. És ez még akkor is így van, ha a szocialista médiagõzhenger már a beszéd utáni elsõ percekben beindult, hogy ellensúlyozza annak hatását és hogy teljes gõzzel elkezdje bagatellizálni, ledegradálni az ellenzék vezére által mondottakat. Sipánka (menetrendszerûen) már másnap reggel ott túráztatta magát a közszolgálati televízió Nap-kelte címû reggeli beszélgetõs mûsorának Kereszttûz címû rovatában. A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága Kulturális Alosztályának egykori vezetõje, akit az urbánus frazeológia szerényen csak a már fent említett Sipánka epiteton ornansszal ruházott fel, múlt béli áldásos (vagy kevésbé áldásos) tevékenységének köszönhetõen a fenti megnevezés mellé az urbánus szubkultúra mélységes bugyraiból begyûjtötte még magának a „fõcenzor” beazonosító kódot is, mindjárt korán reggel azzal kezdte a napot amihez a legjobban ért, a szavak kiforgatásához. Lendvai mûvésznõ interpretálásában az ellenzék vezére állítólag azt mondta, hogy mi mindannyian süket törpék vagyunk és hát így 194

ugye – ezt már õ maga tette hozzá– meglehetõsen nehéz lesz bármit is megbeszélnünk. Orbán Viktor természetesen nem ezt mondta. Azt tanácsolta, hogy a nagyotmondást engedjük el a fülünk mellett, nem pedig azt, hogy fogjuk be mindenre a fülünket. Éppen ennek ellenkezõleg, a „nemzeti konzultáció” a minden magyar ember meghallgatása volt a lényeg, én nem is tudom, hogy Lendvai mûvésznõ ha egyáltalán nézte a beszédet – állítólag nézte –, akkor agyilag vajon hol tartózkodott a közvetítés idõtartama alatt? Ahogyan azt kedvenc flaszterhõsöm, a lassacskán már az „urban legend” (városi legenda) magasságába emelkedõ Bódi Lajos, mûvésznevén Tüdõ, az erõcsávó mondaná: „árnyalatnyi különbség, nincs jelentõsége”. Azaz, hogy éppen hogy van! Mert az ilyen apró hazugságok, ferdítések, csúsztatások összeadódnak, s végül egy teljesen más országban találjuk magunkat, amit úgy hívnak Kánaán. Csak azt nem értjük, hogy kerül egy lapra Kánaán és a nagyságos, fényességes Európai Unió által kézbesített gazdaságpolitikai intõ? Jelzem, nekem a mûvésznõ már az elején gyanús volt. A Gyurcsány-féle parlamenti évadnyitó beszéd után sehogy sem értettem, miért forszírozza annyira Sipánka, hogy Áder János kis piros szíveket rajzoljon neki Valentin-nap alkalmából. És hát mit tagadjuk, a Kereszttûzben megint csak elszólta magát, s én ismét csak a káröröm kellemes állapotában találtam magamat. Fáj nekik Kudlik Juli. De nagyon. De hát ez van, ezt kell szeretni. De talán még érdekesebb a szabad demokraták erõs emberének Kuncze „Miska Kancsó” Gábor (egyelõre még) pártelnöknek a reagálása, aki szerint ügyes Kádár-paródiát láthatott a tisztelt nagyérdemû az Orbán-féle országjáró roadshow záró akkordjaként. Lehet, hogy én emlékszem rosszul, de nekem úgy rémlik, mintha a Kádár-rendszerben lett volna általános az a gyakorlat, hogy a felvett hiteleket fizetésekre, nyugdíjakra, az életszínvonal mesterséges fenntar195

tására fordították. Tönkre is ment ebbe a rendszer. Belerokkant az eladósodásba a pártállam. Most ugyanennek a folyamatnak az újjá élesztését láthatjuk napi gyakorlatként a Gyurcsány kabinet regnálása alatt. Az óránkénti mintegy 225 000 000 forintos eladósodási mérték sokkhatásként éri, egész egyszerûen letaglózza a józan gondolkodású honpolgárt. Tessék mondani, akkor ki itt az igazi kádárista? Elvtársak! Orvos már látott benneteket? Veér András merre jársz? Szóval ez azért így szigorú, nem igaz? De megyünk tovább! Ismételten elrebegném szerényen azt a tiszteletteljes kérésemet a jelenleg regnáló posztkommunista bulvárkoalícióhoz, miszerint: Ne tessék már a jó népet teljesen hülyének nézni! Mindeközben – ahogyan azt már megszokhattuk a kommunista szellemiségû pártoktól (talán ez még az illegalitás idejébõl a földalatti mozgalmak hõskorából származó és azóta magukkal cipelt stratégia), azzal vádolják meg politikai ellenfelüket, amit õk maguk tesznek. De jelzésértékû az a fajta kommunikáció, frazeológia, retorika is, amely a Gyurcsány-féle ország-értékelõ, évadnyitó beszédbõl kihallatszott. Komolyan mondom, ha becsuktam a szemem és a ma oly divatos „konvergencia-program” kifejezés helyére behelyettesítettem a „szocializmus” szót, azonnal visszacsöppentem a Kádár-éra pihe-puha gulyáskommunizmusába. Tovább folytatjuk megkezdett utunk meg efféle baromságok, miközben a felhangzó lózungok némelyikénél déja vú érzés fogja el az embert, és bizony azon kapja magát, hogy elkezd gondolkodni, vajon hogy a jó büdös francba lehetett multimilliárdos ebbõl a KISZ káder gyerekbõl, ha ilyen jól bevágta annak idején a leckét. Mert hát a beszédet hallgatva az embernek olyan érzése támad, hogy a foxi-maxin (gyengébbek és fiatalok kedvéért: a pártfõiskola meghatározása az urbánus frazeológiában) elsajátított tananyagot Gyurcsány, még ha álmából felriasztanák, akkor is betéve tudja. 196

És még egy nagyon fontos dolog! Az Orbán-féle beszéd másnapján, amikor Sipánka már reggeli vizuális környezetszennyezés címén terhelte a jobb érzésû emberek képernyõjét, vele egy idõben a másik csatornán TGM vetette be magát a reá oly jellemzõ flegma hanyagsággal. Csakhogy volt egy kis bökkenõ! TGM és Sipánka is elfeledkeztek a demokrácia (démosz=nép) egyik legfontosabb alapszabályáról, amely valahogy így hangzik: „A népet nem lehet leváltani!” TGM gyakorlatilag parasztvakításnak tartja azt, hogy megkérdezik a népet, mert úgy se az lesz amit a nép akar. Én ugyan nem vagyok sem filozófus, sem egyetemi tanár, csak a szocialista nagyváros egy szem öntudatos polgára, de tessék mondani, nem lehet, hogy pont azért mondja mind Gyurcsány Ferenc, mind Orbán Viktor is azt, hogy újfajta politikára (s hadd tegyem hozzá mindjárt, hogy szerintem újfajta politikusokra is – a szerk.) van szükség, mert ami eddig volt az befuccsolt és nem mûködik tovább? Az emberek köszönik szépen, de elegük van abból, hogy a politikum folyton folyvást átlépjen felettük. Tökéletesen megértem azokat, akik a proletárdiktatúrában szocializálódtak – elvégre (már életkoromnál fogva is) ilyen lennék én magam is –, de azt már nem egészen értem, hogy TGM miért örül a polgári köröknek, miközben azt mondja róluk, hogy nem valódi közösségek, hanem csak közösségpótlékok? – Hát akkor mi a jó fene a polgári kör, ha nem közösség? – kérdez közbe ezen a ponton rusztikus stílusú cimborám, aki azt a hasonlatát sem érti TGM-nek, miszerint „akinek fél lába van, vegyen magának mûlábat, még mindig jobb, mintha sántikálna.” A mûláb ebben az esetben a polgári köröket jelentené, melyek TGM szerint nem valódi közösségek, hanem csak közösségi élményt nyújtó pótlékok. Talán éppen ez a gondolkodásmód, szemléletmód az, ami már idejét múlt, s amely számára szokatlan – elvégre proletárdiktatúrákban és kamatkapitalizmusokban nem szokás –, hogy megkérdezzék 197

az embereket, kikérjék a véleményüket. Persze az is igaz, hogy olyasvalaki számára, aki egy olyan rendszerben szocializálódott, melyben három ember már tömegnek számított és ahhoz, hogy találkozzanak gyülekezési engedély kellett a számukra, teljességgel szokatlan, hogy civil szervezõdések végre a saját kezükbe vegyék a sorsuk irányítását, vagy legalábbis megpróbáljanak beleszólni valamelyest az õket érintõ dolgok menetébe. Újra megkérdezem tehát, akkor most tulajdonképpen ki is az igazi kádárista? Az egy dolog, hogy Sipánka és pártja ki van akadva mint a sezlonyrugó, hogy nekik a büdös életben nem lesz ilyen nagy formátumú politikusuk, istenkém, ilyen az élet. De ami a nagyobb baj, hogy ezek a nyavalyás fideszesek, sõt, maga a néptribün is, vették maguknak a fáradságot és „lementek” (vagy inkább elmentek?) a nép közé, és megkérdezték az embereket, hogyan élnek õk. Ott vidéken. És innentõl kezdve lehet számháborúzni, jöhet a joviális kancelláriaminiszter (szintén a Kommunist Ifjúsági Szövetségbõl indult a karrierje, akárcsak Gyurcsány mûminiszterelnöké) és mondhatja azt, hogy az ellenzék vezére 2001-es adatokkal manipulál, ami még az õ kormányzati ciklusukra szól. Mindent lehet, Kiss elvtárs és Lendvai elvtársnõ, csak egyet nem lehet, a népet überelni. Itt kérem szépen nincs mese! Ha vidéken az emberek között járva lépten-nyomon azt hallani, hogy szarban a magyar haza, romlott az életszínvonal, méghozzá érezhetõen, akkor innentõl kezdve nyomulhat a világot rózsaszínben lefestõ politikusok garmadája az ölebmédia kitartottjainak csatornáin keresztül, az emberek kiábrándulnak a politikából, mert valóban úgy érzi, ahogyan azt Orbán Viktor is elmondta beszédében, nevezetesen hogy a politika nem róluk szól, nem értük van. Pedig a politikusok a nép jóvoltából éppen azért kerültek oda, hogy a nép érdekeit képviseljék. Lassacskán, de egyre biztosabban, a média által sugallt hamis talmi csillogás lehelet vékony látszat szövete igen hamar és egyre számosabb 198

helyen felfeslik. Egyre nagyobb darabokban elõtûnik alóla egy másik világ, a valódi Magyarország képe, mely nagyon úgy tûnik, hogy köszönõviszonyban sincs a jelenleg regnáló mûminiszterelnök három hantamétert érõ kijelentésével, miszerint „hazánkban nagy a jólét”. Egy nappal Sipánka szánalmas nap-keltés produkciója után és néhány perccel Kiss Péter kancellária miniszter ugyancsak meglehetõsen vérszegényre sikeredett kádáristázása után a Gyárfás-féle média fõhadiszálláson vendégül látták Orbán Viktort. A kérdezõ trojka két doenje Tamás Ervin, a Népszabadság fõszerkesztõ-helyettese, és mindannyiunk kedvence (ezért ha megengedik kedves barátaim, én becenevén említeném õtet) Pallagi Fefe, a Blikk fõmuftija. A háromság harmadik tagjának nevét sajnos nem tudtam megjegyezni, csak arra emlékszem, hogy a fõnixmadárként hamvaiból feltámadt Magyar Hírlaptól érkezett. A lényeg, hogy a két idõsebb zsurnaliszta, de még tán a fiatalabb, a magyar hírlapos is kérdéseiben valahogy azt a fajta bedohosodott „miért nem tudunk valamit megcsinálni?” szemléletmódot tükrözte vissza, ami ellen az ellenzék vezére is szót emelt elõadásában és ebben a reggeli interjúban is. Váltásra van szükség, úgy tûnik nemcsak a politikai életben, de a médiában is, talán a zsurnalisztáknál is elkélne némi generációváltás, egy kis vérfrissítés. Száz szónak is egy a vége. Épp itt volt már az ideje annak, hogy az ellenzék vezére is kardot rántson és az intelligencia fegyvertárából választva hatásos feleletet adjon végre a bulvárkabinet dumakormányzásából ránk áradó központilag levezényelt össznépi médiahülyítésére. Szellemes, intelligens és humoros riposzt, pörgõs, dinamikus elõadásmódban, alkalmazva a modern média kínálta kommunikációs lehetõségeket. Ezen az oldalon is van profi PR-csapat, amely talán van olyan profi, ha nem profibb, mint a drága pénzen szerzõdtetett ámerikai kommunikációs duó. Úgy tûnik, az ellenzék is képes arra, hogy felvegye az üzemi fordulatszámot, s ami talán a legörvendetesebb az egészben, saját fegyverével gyõzi le a posztkommunisták önjelölt fenegyerekét. 199

Véget ért a varázs, az új seprû eddig sepert, hogy mennyire jól, azt ki-ki döntse el maga. Az is lehet, hogy ennyi volt benne, kiseperte magát, és nincs kedve tovább takarítani. A stratégia kész van, és mûködik. Méghozzá elsõrendûen. Csak így tovább! A polgári kormány miniszterelnökének ország-értékelõjébõl az látszik, hogy nemcsak a vezérszónok érti a dolgát, de azok is, akik a keze alá dolgoznak. Magam abban bízom, hogy ez a lendület és ez a profizmus kitart és meg fog jelenni majd a 2006-os választásokon is. Egy biztos, ennek a kormánynak mennie kell, mert ha tovább marad, akkor lassan nekünk kell mennünk. El ebbõl az országból és azt egyikünk sem szeretné. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

200

GYURCSÁNYI FRANCISCO, A NEOLIBERALIZMUS HAZAI SZÓSZÓLÓJA

– avagy Szükség van-e az államra? –

Veszélyes vizekre evezett a jelenlegi mûminiszterelnök. A Friderikusz-féle „A szólás szabadsága” címû – egyébként szabadkõmûves jelkép, a piramis (már csak a tetejérõl hiányzik a mindent látó szem) – felvonultatásától sem visszariadó mûsorban Gyurcsányi Franciscót hallgatva az embernek olyan érzése támadt, mintha az SZDSZ legnagyobb híve, sõt fellelkesült mentora látogatott volna el az ember otthonába röpke háromnegyed órácskára. (Nem tudom, megfigyelték-e, az MSZP mindig olyan miniszterelnököt választ magának, aki a neoliberális eszméket támogatja és megnyilatkozásaiból rendre mindig a neoliberális törpeminoritás frazeológiája köszön vissza. A puccsal eltávolított sármos elõd – Megyó – például ki is jelentette, hogy ha õ valaha is belépne egy pártba, akkor az egészen biztosan az SZDSZ lenne. Ez meg azért ugye meglehetõsen furcsán hangzik egy a szocialisták által indított miniszterelnök szájából.) Szóval. Nézve a mûminiszterelnök képernyõs szereplését és hallgatva az általa elmondottakat, arra gondoltam, hogy a jég ebben az esetben is egész nyugodtan visszaülhetne az iskolapadba korrepetálás céljából, mert a csúsztatás, mint fogalom, az teljesen új értelmezést nyert. 201

A mûminiszterelnök mondandójának lényege egy mondatban összefoglalható, s ez valahogy így hangzik: Nincs szükség az államra, majd a piac, a verseny, no meg a sikeres magyar emberek meghozzák az eredményeket. (Csak mi, sikeres emberek építhetünk fel egy sikeres országot! Elvtársak! És aki ebben nem ért egyet, elvtársak, az kádárista csökevény, elvtársak! Bizony ám!) Hát ez így elsõre kétségkívül rendkívül szépen hangzik. Mutatós a portéka, szép az áru, csak éppen amikor kibontjuk a díszes (média)csomagolásból jövünk rá, hogy ez bizony rohadt a javából. No, de haladjunk szép sorjában, ahogy az meg van írva. Több irányból is megközelíthetjük a kérdéskört. Kezdjük talán a kapitalizmusban az egyik legnagyobb szentségnek tartott tulajdon perspektívájából. Milyen és mekkora szerepet kell, hogy betöltsön az állam a polgárok életében? Egyáltalán szükség van-e államra, mint olyanra? Azt már az Európai Unióhoz történõ csatlakozás elõtt is halhattuk, például Csath Magdolna jeles közgazdászunktól, hogy hazánk a térség legjobban megdolgozott, legliberalizáltabb, legglobalizáltabb országa. Ez a hazai tulajdonviszonyokban is visszatükrözõdik, hiszen – ahogyan arról régebben már volt szó e lap hasábjain is – hazánk gazdasága valahol a 90% körül jár, ami a magántulajdon arányát illeti, e tekintetben tehát mondhatjuk azt, hogy a magánosítás jól sikerült. Talán túl jól! Az is megérne egy külön misét, hogy ez a magántulajdon vajon miféle magántulajdon, a késõbbiekben errõl még részletesebben is szót ejtünk, azonban az bizonyos, hogy a magántulajdon-állami tulajdon aránya meghaladja számos Nyugat-Európai állam hasonló értékét. Ott általában a 75%-25% arány a bevett gyakorlat, ettõl kisebb-nagyobb eltérések természetesen mutatkoznak, de általában e körül mozog a tulajdonviszonyok egymáshoz viszonyított aránya. Mondjuk úgy, hogy ez egy egészséges aránynak tekinthetõ. 202

Felmerül azonban a kérdés, ha a jelenlegi hazai 90-10% aránynál a mûminiszterelnök még mindig azt szajkózza, hogy túl sok az állam az életünkben, akkor vajon a többi kapitalista államban, ahol csak 75-25% az arány, kádárista politikát folytat az ottani elit? Érthetetlen, mi szükség van ezekben a nemzetállamokban ilyen nagyfokú állami tulajdonra. Németország, Franciaország, Nagy-Britannia – fõként Nagy-Britannia, ahol például a vasút állami visszavásárlása is téma – kádárista politikát folytatnának, visszafordultak volna a múltba? De, ha már a tulajdonlásnál tartunk, van itt egy másik nagyon érdekes momentum is, amely mellett szintén nem mehetünk el szó nélkül. A gengszterváltás elõestéjén mindenki azt hitte, abban reménykedett, hogy hát ugye a kapitalizmusban, ami majd most fog következni, ott a magántulajdon szent és sérthetetlen, és akkor majd ott bent a kapitalizmusban, ott akkor majd jó lesz nekünk. Nem ez történt. Persze lehet azt is mondani, hogy a népi naivitás ártatlanságával közelítettük meg ezt a problémakört, én azonban azt javaslom, olvassuk el, mit ír errõl Drábik János, „Világzsákutca” címû könyvében a 371. oldalon: „Az elmúlt húsz évben nemcsak Európa keleti, de a nyugati felén is rendszerváltás zajlott le. A globalizmus pénzuralmi rendszere felbomlasztotta Kelet-Európában a reálszocializmus állammonopolista rendszerét, Nyugat-Európában pedig felszámolta a jóléti állam szociális piacgazdaságát. Kelet-Európában a szervezett magánhatalom arctalan pénzviszonyokban elrejtett kollektív tulajdonlása váltotta fel a reálszocializmus állammonopolista rendszerében érvényesülõ kollektív tulajdonlást. A szervezett magánhatalom jelenlegi monopolista rendszerében pedig a társadalmi és gazdasági élet egésze a kamatjáradékkal mûködtetett hitelpénzrendszer hegemóniája alá került. Ez a pénzmonopolista rendszer a kamatjáradékkal 203

szükségtelen növekedésre kényszeríti a termelõ gazdaságot, és minden közösségi érdeket alárendel a pénzvagyon növekedésének. A kamatkapitalizmusnak az új tulajdonosi struktúrája sem Nyugaton, sem Keleten – így Magyarországon sem – tudta megnövelni az egy fõre és egy négyzetkilométerre esõ gazdasági teljesítményt” Ami a tulajdonlást illeti, úgy tûnik cseberbõl vederbe kerültünk. Sokak gyarapodása helyett megint egy kis létszámú „elit” elrettentõ méretû és mértékû gazdagodásának lehetünk hoppon maradt szemtanúi. Pedig úgy tudtuk – nekünk azt mondták –, hogy a jól mûködõ kapitalizmusnak elengedhetetlen feltétele a piac és a szabad verseny. A szabad versenyhez pedig tõke és a magántulajdon megléte is szükségeltetik. No, de hogyan jutottunk idáig? Mert azt láthatjuk, hogy manapság nem az egyéni (azaz személyhez köthetõ) tulajdon dominál, hanem egyfajta korporációs (cégszintû) tulajdonlás, mely számos esetben világméretûvé duzzadt. Ismét vessünk egy pillantást a „Világzsákutca” címû könyvre, mit mond errõl a szerzõ: „A természetes személyiségû állampolgárok közös vagyonát a magyar állam – amely ennek a vagyonnak csak a kezelõje és nem a tulajdonosa volt – a valódi tulajdonosok hozzájárulása nélkül elidegeníthette. A nemzeti vagyon értékét 1989-ben a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank szakértõi 120 milliárd dollárra becsülték. A privatizáció során magántulajdonba került, illetve megszûnt létezni a közvagyon 90%-a, és mindössze 5,6 milliárd dollár ellenérték folyt be. De ezt az összeget sem kapta meg a magyar társadalom, mert az MNB, ahová ez a pénz befolyt, adósságszolgálat és kamatfizetés formájában átutalta a nyugati hitelezõknek.” Ennyit röviden az állam szerepvállalásáról a tulajdonlás szemszögébõl. 204

Most vizsgáljuk meg a kérdést egy másik oldaláról is. A mûminiszterelnököt hallgatva felmerült bennem egy másik kérdés is, mely ez esetben szintén megválaszolásra vár. Vajon ma is képes még arra a piac, hogy mûködésével betöltse azt a szerepet, amit a piaci szereplõk elvárnak tõle? Létezik egyáltalán még olyan, hogy szabad verseny? Nos, ahogyan egy kissé jobban beleástam magam a témába, egyre inkább az a kép alakult ki bennem, hogy ezekre a kérdésekre ma már sajnos nem tudunk igennel felelni. A válasz nem. Sem a piac nem tölti be azt a szerepet, amit eredetileg a szabad versenyes kapitalizmus idején betöltött, sem pedig szabad versenyrõl nem beszélhetünk ma már. Ma, amikor világot behálózó multinacionális és transzkontinentális vállaltbirodalmak és korporációk léteznek, melyek éves büdzséje sokszor meghaladja egyes nemzetállamok éves költségvetését, akkor az embernek bizony gyakran támad olyan érzése, hogy a Gólem elszabadult, a kísérlet túl jól sikerült, életre kelt a szörny, és ahogyan az a jó rémfilmek esetében már lenni szokott, kikerült az õrült tudós kontrollja alól. De legalábbis egészen biztosak lehetünk abban, hogy a dolgok rossz irányban haladnak. A „Világzsákutca” címû könyv 378. oldalán ezt olvashatjuk: „A piacgazdaság is eltûnõben van. A jelenlegi világgazdaságot uraló alig 400 monopolhelyzetû vállalatbirodalom és a világcégeket ellenõrzõ globális pénzmonopólium csaknem teljesen felszámolta a gazdasági versenyt. A Nemzetközi Pénzügyi Közösség ezzel megszüntette a vállalkozói szabadságon alapuló piacgazdaságot. Nem léteznek olyan trösztellenes törvények, amelyek korlátozhatnák a transznacionális vállalatok termelési és kereskedelmi, valamint a Nemzetközi Pénzügyi Közösség monetáris monopóliumát. A globális „Big Business” magának abszolút gazdasági szabadságot igényel, és gyorsított ütemben számolja fel a gazdasági versenyt, valamint a piacgazdaságot.” Vagy egy másik nagyon tanulságos rész a 396. oldalról: 205

„A gazdasági esélyegyenlõség elõfeltétele az, hogy a magánpénzrendszer helyére visszaállítsák a közpénzrendszert és a monetáris szuverenitás (a nemzeti valuta feletti teljes körû rendelkezés joga – A szerk.) is visszakerüljön a demokratikusan választott népképviseleti szervekhez. Olcsó állami pénz- és közhitelezés nélkül nem lehet biztosítani az egyenlõ esélyek alapján folytatott gazdasági versenyt. A pénzmonopólium monopolizálja a termelõ gazdaságot is. Ahol monopolrendszer van, ott nem lehet piacgazdaság. (…) Tehát a gazdasági esélyegyenlõség, a pénzmonopólium és az arra épülõ korporációs monopóliumok kölcsönösen kizárják egymást. Ha pedig nincs esélyegyenlõségen alapuló vállalkozói szabadság, akkor a demokrácia sem lehetséges. Ha a vagyon, az önrendelkezés anyagi bázisa átkerül egy kivételezett csoporthoz, akkor azzal együtt az állampolgárok önrendelkezése is átkerül hozzájuk. Az így kiürült és formális eljárásokká redukálódott demokrácia megsemmisíti a társadalmi szabadságot. A szabadság a vagyonnal rendelkezõk elõjoga lesz.” Magyarán arról van szó, hogy az államnak az a dolga, hogy a polgárai számára – például törvényi szabályozással, vállalkozásbarát adóztatással, olcsó állami pénz- és közhitelezéssel stb. – megteremtse, biztosítsa az esélyegyenlõséget. Senki sem várja el az államtól, hogy még a széket is az ember segge alá tolja. Senki nem is mondott ilyet. Ezért álságos és hazug a mûminiszterelnök sarkított megfogalmazása, amikor az állami szerepvállalás fontosságát kihangsúlyozó ellenzéki vezért a múltba révedéssel és kádárista nosztalgiázással vádolja meg. Az persze rendkívül szépen hangzik, hogy Magyarország legyen a sikeres magyar emberek országa. Legyen! Ámen. Legyünk minél többen sikeres magyarok. Oké, én benne vagyok. Csakhogy van egy 206

kis bökkenõ. A mi Franciscónk is errõl az egy kis apróságról feledkezett meg, de arról aztán nagyon. Az álmodozások legtöbbjében a megvalósításhoz általában pénz, paripa fegyver is szükségeltetik, s úgy tûnik nekünk elõbbibõl meglehetõsen kevés van, eléggé csehül állunk. (Bezzeg a csehek!) Szóval. Annak ellenére, hogy a jelenleg regnáló mûminiszterelnök pápai gyerek – pártvonalon futó pécsi kitérõjére itt most ne is pazaroljuk a drága idõt – tehát vidéki vóna, vagy mifene, azér’ én mégis javasolnám a nagy tiszteletû mûminiszterelnök úrnak (vagy elvtársnak), ugyan méltóztatna már beülni valamelyik új Suzuki Swiftre lecserélendõ kormányzati Audi A8-asba és csak úgy a hecc kedvéért néhányszor kikocsikázni a Butapest táblán kívülre is, mondjuk olyan 100-150 kilométeres körzetben, merhogy ott is élnek ám emberek, teccik tunni! Akkor talán méltóztatna szembesülni azzal a kontraszttal, ami immáron azóta állandósult kis hazánkban, mióta a népi frazeológia Magyarországot csak vízfejû országnak nevezi, azaz emberemlékezet óta. Egy a lényeg. A magyar embert gatyára vetkõztette a gengszterváltás, most vetkõzteti immáron sokadjára az Európai Unió, úgyhogy igencsak rá van szorulva arra, hogy a jóságos állam-bácsi – a fent említett módozatokban – még egy darab ideig bizony a hóna alá nyúljon. Szóval, már csak ezért sem mellõzhetõ az állam. Azt a liberális baromságot meg, hogy olcsó és szolgáltató állam kell, mindenki sürgõsen felejtse el. Hatékony államra van szükség, nem pedig olcsóra. Sokkal fontosabb az szempont, hogy a befektetett idõ, energia, pénz milyen hatásfokkal térül meg annál, minthogy mennyire volt olcsó az adott szolgáltatás. Tudják, olyan ez, mint az olcsó kínai cipõ. Hordjuk egy rövid ideig, majd gyorsan tönkre megy. Nem elég, hogy utána bosszankodunk, vehetünk egy új cipõt – de most már nem kínait, az hétszentség – s ráadásul drágábban jövünk ki, mintha már elsõre is egy rendes (igaz kicsit drágább) cipõt vettünk volna. 207

Szóval bizonyos esetekben hagyni kellene az államot, hadd végezze a dolgát, sõt, még jobban kellene támogatni az állam szerepvállalását, hogy aztán ezzel az állami szerepvállalással még jobban, még hatékonyabban tudja támogatni az állam saját polgárait. Van aztán egy másik érdekes szempont is. Az idõk, a történelem során kialakultak az életnek olyan területei, melyeken az állam bizonyult a legalkalmasabbnak a feladatok ellátásában. És itt most nem a mûködtetés hatékonyságára gondolok elsõsorban, hanem arra, hogy az állam polgára egyfajta társadalmi szerzõdés keretei között ezen feladatok ellátását az államtól várja el. A teljesség igénye nélkül most csak két fontos – talán a két legfontosabb – területet említeném, ezek az oktatás és az egészségügy. Miért van az, hogy nem magániskolákba jár a gyermekek többsége, ha olyan jó üzlet az oktatás, miért nem épül több magániskola, oktatási intézmény? Vajon miért ütközött ilyen nagy ellenállásba a kórház-privatizáció gondolata? Azért, kedves barátaim, mert a polgárok igényelnek az államtól egyfajta minimális létbiztonságot, minimális garanciaszintet, amit mint az állam polgárai, elvárhatnak az államtól. Ez ennek az íratlan társadalmi szerzõdésnek az államra esõ része. A polgárra esõ része pedig az, hogy ennek fejében hozzájárul a közteher viseléséhez, vagyis adót fizet az államnak, ha tetszik a közösségnek, a Nemzetnek. Ez az õ személyes hozzájárulása ahhoz, hogy az állam teljesíteni tudja kötelezettségeit a polgárai felé. Az nem megy, kedves barátaim, hogy csak az egyik fél teljesíti a szerzõdésben foglalt kötelezettségeit. Az meg aztán végképp nem, hogy egyszer csak beállít valaki, közli velünk, hogy a másik szerzõdõ fél (az állam) kimúlt, Isten nyugosztalja, de azért mi csak fizessünk tovább. Átnyújtja a névjegykártyáját, majd 42-fogas amerikai fogpaszta mosollyal közli velünk, hogy a bal alsó sarokban olvasható bankszámlaszámra kéri átutalni az éves törlesztõ részletet. Ja, és még átnyújt egy másik papírt is (ez a kiegészítõ záradék, 4 pontos betûmérettel írva, hogy csak Zeiss nagyítóval tudd elolvasni), amin az áll, 208

hogy ezentúl többet kell fizetned, mert õk a társadalom mûködtetését nem tudják olyan kevésbõl kihozni mint állam-bácsi. Sorry. Így jártál. De térjünk vissza a mûminiszterelnök tévészerepléséhez. E lap hasábjain is utaltam már arra, mennyire disszonáns jelenség, amikor egykori KISZ, DEMISZ fõmuftik, MSZMP KB, PB tagok és funkcionáriusok vádolnak meg ellenzékieket a kádárizmus iránt érzett nosztalgiázással, múltba révedéssel. Úgy tûnik, darab ideig még ez a lemez lesz mûsoron MSZP-éknél. Azt is megbeszéltük már, hogy a régi, jól bevált bolsevik taktikában sincs semmi újdonság, azzal vádolják meg a politikai ellenfelet, amit õk maguk követnek el. A mûminiszterelnök repülõgép-mûszerfalas hasonlata rendkívül szellemes és szemléletes volt. Az eladósodás csak egyetlen óra a cockpiten található számtalan más óra között, igaz, arra jobban oda kell figyelni, mint a többire. Csak azt nem értem, ha a nagynevû elõdök egyszer már elkövették azt a hibát, hogy a robotpilóta bekapcsolása nélkül elaludtak, miközben pedig a magasságmérõ pörgött lefelé ezerrel, és csak akkor ébredtek fel, amikor a gép hangos csattanással a földbe csapódott (értsd: csõdbe ment a szocialista Magyarország), akkor a mi drága Franciscónk miért akar beleesni ugyanebbe a hibába? Egyébként a repülõgépen van még valami, ami talán még a mûszerfalon elhelyezett cágernél is jobban figyelmeztet a várható katasztrófa bekövetkezésére. Ez pedig a propeller. Talán akadnak Önök között olyanok, akik nem tudják – akkor most azok kedvéért elmondom –, a propeller valójában a gép elejére szerelt nagy ventilátor, amely arra szolgál, hogy hûtse a pilótát. Ha leáll, a pilóta azonnal izzadni kezd. Ja! És ha már a repülõs hasonlatoknál tartunk! A mûminiszterelnök parlamenti évadnyitó beszéde kapcsán több olyan kritikát kapott, hogy a kezdeti viharos gyorsaságú indulás után, mintha alábbhagyott volna a szárnyalás. Nos, ezen kritikusok figyelmébe ajánlanám a repülés egyik 209

aranyszabályát, miszerint: a felszállás mindig szabadon választott gyakorlat, a landolás mindig kötelezõ. Térjünk még vissza egy gondolat erejéig a kádári érához és a nosztalgiázáshoz. A minap Berecz János, egykori MSZMP fõmufti volt a Hír TV vendége. Még õ is somolyogva állította, hogy ennyi hitelt azért még õk sem mertek felvenni. Pedig, mint tudjuk, az államszocializmus pont az eladósodásba döglött bele. S lám, most ugyanez képzõdik meg. S lám, most megint szocialista kormányunk van. Idézzük ismét Drábik Jánost, „Világzsákutca” címû könyvének 371. oldaláról: „Érdemes megemlíteni az MNB Külsõ eladósodás és adósságkezelés Magyarországon címû mûhelytanulmányának megállapítása szerint: „Az (1973-tól 1989-ig) terjedõ idõszak egészét tekintve 1 milliárd dollár erõforrás-bevonás az ezt többszörösen meghaladó, összesen 11 milliárd dollár halmozott kamatkiadással járt” – Magyarország számára. A 11 milliárd dollár kamatfizetés mellett Magyarország adóssága 1990- ben elérte a 22 milliárd dollárt. A rendszerváltó kormányzatok nem tudták megakadályozni, hogy tovább nõjön az ország eladósodása. Jelenleg ez eléri a 12.000 milliárd forintot, vagyis dollárban kifejezve mintegy 56 milliárd dollárt.” Tehát megéri figyelni azt a nyüves magasságmérõt, mert nagy magasságokból bizony szörnyû nagyot lehet zuhanni ám. És ezt a zuhanást a gép összes utasa valószínûleg nem fogja túlélni. Száz szónak is egy a vége, államra bizony szükség van, igaz, korántsem mindegy, hogy milyen államra. A mindenható magántulajdon, mint olyan nem létezik. Igaz, a mindenható állami, ha tetszik kollektív tulajdon, mint olyan, nos annak sem szabadna léteznie. Vegyes gazdaságra és önrendelkezõ demokráciára van tehát szükség. Miért? Azért, hogy a pénz helyett ismét az ember kerüljön a dolgok középpontjába. A pénz szolgálja az embert, ne pedig fordítva! 210

Errõl a fentebb már idézet könyvben a 379–380. oldalon olvashatunk figyelemreméltó gondolatokat: „Regionálisan és világszerte olyan vegyes gazdaságra van szükség, amely ötvözi az önrendelkezõ demokráciát, valamint a hatékony gazdaságirányítást az egyéni és a közösségi tulajdonlás legváltozatosabb formáival. Egy ilyen vegyes gazdaság mentesül a szükségtelen centralizációtól, a szervezett közhatalom – az állam – túlzott beavatkozásától. De ez a vegyes gazdaság elkerüli azt is, hogy a szervezett magánhatalommá integrálódott monopolhelyzetû csoportok gyakoroljanak illetéktelen hatalmat a gazdasági és a társadalmi élet felett, a politikai felelõsségre vonás és az elmozdíthatóság minden lehetõsége nélkül. A magántulajdon különbözõ formái, tehát a közösen mûködtetett társult magántulajdon változatai is, jelentõs hasznot húznak a természeti és társadalmi környezetbõl. Az általuk igénybe vett gazdasági infrastruktúra azonban nemzedékek sorának közös erõfeszítései nyomán – közköltségbõl – jött létre. Éppen ezért a társadalom minden tagjának részesülnie kell valamennyi gazdasági szereplõ profitjából, különösen a nagyméretû magántulajdonban álló gazdasági szereplõk jövedelmébõl. De nem a profit megadóztatása útján, hanem úgy, hogy a társadalom valamennyi tagja – együttesen és kötelezõ módon – e magánvagyonok meghatározott részének a tulajdonosa legyen. Minden egyes embert – Isten akaratából, vagy akinek ez jobban megfelel – a természet törvényeinél fogva – elidegeníthetetlen emberi jogok és politikai szabadságjogok illetnek azért, egyedül azon az alapon, hogy embernek született. Ezekhez a születéssel járó elidegeníthetetlen jogokhoz tartozik az önrendelkezéshez nélkülözhetetlen egyéni tulajdonhoz való jog. Tulajdon és tulajdon között azonban 211

igen lényeges különbség van. Itt arról a tulajdonról és hozzá tartozó jogról van szó, amely minden egyes ember személyes teljesítménye révén az emberiség közös tulajdonának tekinthetõ. Az így értelmezett – konkrét személyhez kötött – tulajdon az elidegeníthetetlen emberi jog. Csak ez a tulajdonjog szent! Nem az állam adja ezt a jogot, és nem is veheti el. Az állam dolga csupán e jog szavatolása! Az állam fölé növekedett szervezett magánhatalom sem sajátíthatja ki magának ezt az emberi jogot, és nem teheti kizárólagosan a saját magántulajdonává – felelõtlen kollektív tulajdonlás mögé rejtõzve – azt, amit nem õ hozott létre, s amely minden egyes természetes személyhez tartozik. (…) A kisméretû és részben középméretû vállalkozások személyhez kötõdõ vagy önkéntes társuláson alapuló közös tulajdonlása – kapcsolódva azokhoz, akik ezt a vállalkozást ténylegesen mûködtetik – igazságosnak és hatékonynak tekinthetõ. Ezért támogatni kell. Ugyanilyen okból a közhatalomnak, a társadalomnak védenie kell ezt a személyhez kötött tulajdonlást. De csak ezt kell védelemben részesítenie! Az anonim, névtelenségbe burkolódzó és felelõtlen kollektív tulajdonlást – legyen az állammonopolista vagy pénzmonopolista felelõsség nélküli tulajdon – nemcsak hogy nem szabad védelemben részesíteni, hanem egyenesen küzdeni kell ellene.” Szögezzük le még egyszer – csak a rend kedvéért –, senki nem mondta azt, hogy mindent az államnak kell csinálni. Még a polgári kormány elsõ embere sem mondta ezt. Nem bizony! De mivel hazánkban a cégek, vállalkozások, vállalatok nem éppen tõkeerõsek, beruházásaik, fejlesztéseik végrehajtásához igenis szükség van egyfajta állami szerepvállalásra, gyaníthatóan nagyobb212

ra, mint amit a jelenlegi kabinet gyakorlata mutat. Az sem kétséges, hogy a gazdaság szárnyalása sem tart a végtelenségig. Fõként akkor nem, ha a mûködéshez szükséges törvényi-gazdasági keretrendszert az állam kizárólag saját fiskális bevételi politikáját szem elõtt tartva állandóan szûkíti, szigorítja. Gondolok itt példának okáért az adóemelésekre, pénzvisszatartásokra. Ennek az élõsködõ, parazita módra a gazdaságra rátelepedõ szemléletmódnak a gazdasági károkozáson túl egyfajta morális károkozása is van a társadalom felé, hiszen a gazdaság szereplõi állandóan azt hallják az államtól, hogy adjatok még többet, cserébe viszont nem kapnak semmit, sõt, még növekednek a terheik. Egy idõ múlva azt fogják mondani, hogy ebbõl elegük van. (A gazdáknál már elszakadt a cérna.) Természetesen ebben az esetben is legjobb az arany középút. A totális államot már megtapasztalhattuk, ez volt a reálszocializmus. A totális államnélküliséget hál’ istennek még nem, pedig az SZDSZ mindent megtesz annak érdekében, hogy beköszöntsön a káosz korszaka. A mûminiszterelnök számára a verseny a minden, a verseny maga az élet. De vajon kötelezõ nekünk minden egyes alkalommal odaállnunk a rajtvonalhoz? Azt hiszem nem. Legalábbis akkor teljesen felesleges, ha nem velünk egy súlycsoportban lévõ az ellenfél. Elõre tudjuk, hogy nem gyõzhetünk, márpedig ha csak ilyen ellenfelek ellen állunk ki, elõbb-utóbb frusztráltak leszünk a sok vereségtõl és tényleg elhisszük magunkról, hogy megtanultunk kicsik lenni. Drábik János errõl így ír könyvének 397. oldalán: „Ha kizárólag a nyers profitérdek diktatúrája érvényesül, akkor az emberi élet is csak profittermelõ eszközzé válik.” Száz szónak is egy a vége, vegyes gazdaságra és önrendelkezõ demokráciára van szükség, ahol az öntudatos polgár és a felelõsségteljes állam békésen megfér (és megél) egymás mellett, és azon 213

munkálkodnak együtt, hogy a Nemzet felemelkedjen, a Haza valóban felkerüljön a magasba. Ez a mi munkánk és nem is kevés. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

214

ÚJ UNIÓ, RÉGI BEIDEGZÕDÉSEK – avagy A virtuális Magyarország Háry Jánosai –

Hát, kérem szépen, van itt minden, mint a moziban. Gazdatüntetés, ügynöklista hegyek, miközben egymásnak ellentmondó nyilatkozatok jelennek meg hazánk uniós teljesítményérõl a tekintetben, hogy akkor most tényleg nettó befizetõk voltunk-e az elsõ csonka uniós esztendõben, vagy csak megint a sötétben bujkáló, rémhírterjesztõ ellenforradalmárok és a klerikális ellenzék aknamunkájaként kerülhettek a felszínre ezek a koalíció által csak a rémhír kategóriájába besorolt megnyilvánulások. Magyarán teljes a káosz. A televízióban nyilatkozó kistelepülési polgármester ízes tájszólással beszél arról, milyen jó dolog is lehet az a szélessávú Internet, de talán még ennél is jobb lenne, ha az ötödszörre elutasított pályázatuk, melyet az ötszáz méteres járda felújítására nyújtottak be, végre nyerne. Az Internet – még ha oly szélessávú is – ráérne talán aztán, amikor már a járda elkészült. Lehet, hogy a parasztember mûveltsége nem említhetõ egy lapon a városi értelmiségével és minden bizonnyal hagy némi kívánnivalót maga után, de attól még a földbõl élõ vidéki ember nem hülye. Ezt jó lenne, ha végre megértenék a Butapest táblán belül, az ország házában tespedõ posztkommunista pártkatonák is, meg a Kommunista Ifjúsági Szövetségbõl a hegesztõktõl – ja nem, az apparátból – szalasztott csinovnyik ripacsok is. (Bocs a kissé hevesebb hangnemért.) Szóval. A vidéki kistelepülés polgármestere mindjárt meg is válaszolta az önmaga által feltett kérdést, nevezetesen, hogy minek is 215

kell a járda a parasztembernek falun? Dehogy kell ide járda – mondja a riporternek. Minek? A tejcsarnokot rég bezárták. A postát is megszüntették, oda se kell már elmenni, s még néhány perc és a falusi kisboltokat is be fogják zárni, mondván nem felelnek meg az uniós elõírásoknak. Lásd az ominózus külön kosármosó helyiséget és a többi mondvacsinált baromságot. (Leéltünk az átkosban vagy öt évtizedet, de valahogy meg voltunk kosármosó helyiség nélkül mégsem voltunk betegek meg allergiások sem. Ha megbetegedtünk, hát nem a kosártól, az hétszentség.) Közben a Duna TV vitamûsorában az MSZP színeiben induló versenyzõ váltig bizonygatja, hogy minden oké, minden a lehetõ legnagyobb rendben, dehogy voltunk mi nettó befizetõk, hiszen papíron – ahogy õ fogalmazott: leszerzõdve – a pénztári fõkönyv szerint minden a lehetõ legnagyobb rendben van. Másnap aztán a Hír Televízió interjú beszélgetésében megkapom az eligazítást attól az úriembertõl, aki egy komplett tanulmányt készített arról, hogyan csal és hazudik a kormány az uniós támogatások felhasználásának tekintetében, és hát ha a törvényt szó szerint értelmezzük, amiben ugye benne van, hogy ígérvényt ígérvénnyel lehet szembe állítani, magyarán csak a ténylegesen kifizetett összeg számít felvett támogatásnak, akkor rögtön kiderül, hogy kilóg a lóláb. Méghozzá nem is kicsit. Természetesen errõl a tanulmányról (adatokkal részletes kimutatásokkal levezetve) más tévécsatornákon, mondjuk a közszolgálatin, nemigen hallani. Érdekes módon Boros Imre, az Orbán-kormány európai ügyekért felelõs minisztere is hajthatatlan, õ szintén azt ismételgeti már-már szinte mániákusan, hogy csak az számít felvett támogatásnak, amit ki is fizettek, tehát ténylegesen oda is került a címzettekhez. Úgy tûnik ennek az érvelésnek a logikáját támasztotta alá a gazdatüntetés is. Elõször a gazdáknak is azt mondták, hogy aggodalomra semmi ok, megvan a zsé, aztán utána meg azt mondták, hogy mégsem kaptok egy kanyiló vasat sem, mer’ hogy kiderült, nincs rá keret a büdzsé216

bõl. És ebbõl egy fikarcnyit sem enged a mûminiszterelnök még akkor sem, ha a gazdák belegebednek. Aztán láttuk, mi történt, hogy végül is ki hátrált meg, annak eldöntését a kedves Olvasóra bízom. Elsõre talán kissé követhetetlennek tûnik a dolog, de azért próbáljuk meg kibogozni a szálakat. Annak idején Kovács „Smith ügynök” László, akkori fõkülügyér által sikerpropagandaként felvezetett koppenhágai csúcseredmény értelmében hazánk posztkommunista nagyjainak áldozatos munkával és hihetetlen erõfeszítések árán sikerült elérniük – mertek kicsik lenni –, hogy a régi uniós tagállamok mezõgazdasági támogatásának 55%-át megkapják a magyar gazdák is. Ez úgy áll össze, hogy 25% az uniós támogatás, 30%-ot pedig a magyar állam tesz hozzá. Vagyis, amíg mondjuk egy francia gazda 100 Ft támogatást kap, addig a magyar gazda – maximum (és ez a legoptimálisabb eset, azaz ha van rá lóvé) – mindösszesen csak 55-öt, amibõl 25-öt az unió, 30-at a magyar állam ad. No, hát ezzel a magyar állam által fizetendõ 30%-kal vannak a problémák. És ezen a ponton álljunk is meg egy pillanatra. Itt szeretném megragadni az alkalmat, hogy tisztelettel felhívjam minden kedves MSZP hívõ, betelefonáló, az ATV-be SMS-t beküldõ EU IGEN-nel szavazó kedves honfitársam figyelmét, hogy ez itten kérem szépen nem a KGST, hanem az Európai Unió. Ez így mûködik! Erre tetszettek szavazni annak idején az IGEN-kampányban! Jó reggelt! Ébresztõ! Az a helyzet, hogy itt szigorúan ellenõrzik, mire megy el a központi kasszából az adminisztratíve leosztott zseton. Elvárják, hogy arra költsék, amire adták, és szintúgy elvárják, hogy az adott állam is tegye hozzá a maga részét. És ha nem arra költik – itt jön a Drazsé vezetésével napi gyakorlattá tett „Kreatív könyvelés” – amire a pénztári fõkönyvbe be van írva, ha véletlenül eltévesztik a rubrikát, büntetõ kamatokkal terhelten kell azt visszafizetni. Szintúgy azonnali 217

hatállyal megy vissza a zsé, ha az adott ország nem rakja az uniós összeg mellé a maga nemzeti részét is. És mielõtt még valakinél kiveri a biztosítékot az Új Szovjetunió bürokratikus szabályozása, annak ismételten felhívnám a figyelmét, hogy az uniós kampányt lezáró népszavazáson – a média és a jelenleg regnáló koalíció szerint – meggyõzõ többséggel erre tetszettek szavazni. (Igaz, kicsit beárnyékolja a képet az alacsony részvételi arány, ha jól emlékszem az össze választásra jogosult polgárnak csak mintegy 37-38%-a vett részt a választáson, és asszem ennek mintegy 16%-a nemet mondott az unióra, tehát semmiképpen sem mondhatjuk többségi akartnak uniós tagságunkat. Azonban a jogi csûrés-csavarásnak és ennek a birkatürelmû népnek köszönhetõen hazánk ma mégiscsak európai uniós tagállam, így az unió szabályai szerint kell élnünk.) Csak két fontos motívumot, alap pillért, sarokkövet emelnék ki én most itt a teljesség igénye nélkül az Európai Unió vonatkozásában, ezek pedig a dotáció (vagyis a támogatás), illetve a pályázás, a pályáztatás. A dotáció, azaz a támogatás nem újdonság a magyar átlagpolgár számára sem, hiszen már a csatlakozás elõtt is mindenki tisztában volt azzal, hogy az unió egyik, ha nem a legtámogatottabb területe éppen a mezõgazdaság. Tehát a fejlett nyugati országokban is csak támogatással képes a mezõgazdaság talpon maradni. Nincs ebben semmi újdonság. Nemcsak az európai, de az amerikai unióban, az Egyesült Államokban is nem ritkaság ma már, hogy azért kapnak támogatást a gazdák, hogy valamit ne termeljenek. A túltermelés mára olyan méreteket öltött, hogy eladatlan vajhegyek, tejtavak vannak az Európai Unió raktáraiban. (Hogy az éhezõ fekete kontinens lakóinak csak úgy grátisz adnának belõle, az viszont kizárt.) Közben persze megy a parasztvakítás. Nem is értem, hogy az ATV logója mellé, miért nem teszik ki az MSZP stilizált szegfût ábrázoló emblémáját is. A múltkor kb. 10 percre ott ragadtam a csatornán a gaz218

dák ellen uszító, gyûlölködõ betelefonálók, sms-küldõk között. Egyetlen vélemény sem szólt a gazdák mellett. Legalább a demokrácia látszatára odafigyelhetnének. Szeretett szülém szokta volt gyakorta emlegetni a népi bölcsességnek azt a szállóige formájában kikristályosodott kvintesszenciáját, mely rövid, tömör és frappáns megfogalmazásában ekként hangzik, hogy aszongya: „Ha a paraszt nem szarik, a városi nem eszik!” Bizony, érdemes megfontolni mindnyájunknak ezen népi bölcsesség mély igazságtartalmát: Az ország házában ülõ képviselõ hölgyek és urak is, de legfõképpen a jelenlegi posztkommunista kormányzat gõgös, lekezelõ, pökhendi módon viselkedõ szakminisztere és feje is jobban tennék, ha nem feledkeznének meg arról, hogy a nép szava Isten szava. Természetesen a napnál is világosabb, hogy ez az egész istenverte agrárcécó egy cél érdekében zajlik, hogy minél kevesebb kézben összpontosuljon a földtulajdon, ha majd a moratórium hivatalosan is (lejár a törvény szerint elõírt határidõ) véget ér és európai ára lesz a magyar termõföldnek is, a kivételezettek, a sok esetben vörös báró téeszelnökökbõl zöldbárókká átvedlett tõkeerõs a csókosok szuper extra profitot vághassanak zsebre, amikor majd egy mozdulattal könnyedén túladnak az addigra már nagybirtokokká összevont földvagyonokon. Ezért hallani egyfolytában az olyan – és itt a szó legszorosabb értelmében – parasztvakításokat, amilyet például Magda Sándor, az MSZP agrárszakértõje is megenged magának, nevezetesen, hogy 500 hektár alatt nem lehet sikeresen gazdálkodni az EU-ban. Holott mindannyian tudjuk, hogy ez tényszerûen nem igaz. Az EU-ban 19 hektár az átlagos termõterület nagysága. Egyébként hazánkban ennek kb. majdnem a kétszerese, úgy 35 hektár körül van ez az érték. Az EU-ban az 50 hektárt meghaladó birtokok aránya mindösszesen csak 8,6%, vagyis a birtokoknak több mint 90%-a 50 hektár alatti. De a hazai helyzet sem mutat nagyon más értékeket. A tulajdonlást megvizsgálva hasonló eredményeket kapunk. Jelenleg 766 ezer gazdasági egység mûködik a magyar mezõgazdaságban. Ebbõl mint219

egy 7 ezer a társas vállalkozás, a többi kb. 760 ezer egyéni gazdaság. És ami legalább ennyire fontos! Az sem mindegy, hogy mi kerül az asztalunkra! És akkor következzenek a személyes tapasztalatok. Megmondom az õszintét, tõsgyökeres pécsi, azaz „tüke” lévén, nem sokat konyítok a mezõgazdasághoz, bár gyermekkorom nyarainak javarészét nagyszüleimnél, két aprócska baranyai zsáktelepülésen, a Pécsvárad és Mohács közötti Marázán, valamint a Szigetvárhoz közeli Szulimánban töltöttem, de itt érkeztem el ahhoz a ponthoz, ahol a témában végzett módszeres adatgyûjtés összetalálkozott az empírikus úton történõ tapasztalatszerzéssel, és ez egyfajta sajátos, ugyanakkor mégis autentikus urbánus véleménynyilvánításra sarkallt. Autentikus ez a véleménynyilvánítás, mert a kereskedelem terén zajló háború legfõbb „hadurától”, magától a vásárlótól (jelen esetben tõlem) hangzik el, vettetik papírra és hát ugye végül is az õ kegyeiért harcol itt mindenki ezen a hatalmas, immáron globális méretûvé terebélyesedett hadszíntéren, amit úgy hívnak, piac. Szóval. Készleteim feltöltése céljából néhány nappal ezelõtt felkerestem a lakóhelyemhez legközelebbi „Olcsó és gazdaságos” áruházat (március 15-én még arra sem voltak képesek, hogy kitûzzenek egy nemzeti színû lobogót, ennyire számítunk mi a multiknak!), ahol megakadt a szemem a 199,-Ft/kg áron hirdetett spanyol paradicsomon. A házunk mögötti – egy másik multinacionális áruházlánc tulajdonában lévõ – ABC-áruházban (külföldiül: szupermarketben) ugyanez a gyárilag piros zöldség 499,-Ft/kg áron volt kapható éppen, úgyhogy gondoltam bepróbálkozom én. Az igazat megvallva, már az áru vizuális észlelése során támadtak bizonyos kételyeim, a gyárilag kívánatos piros szín helyett csak valamilyen pirosszerû volt megfigyelhetõ, de az igen kedvezõ ár és az ATV-be betelefonálók azon véleménye, miszerint a gazdák nem mondanak igazat, amikor azt mondják, hogy a külföldiek csak szemetet tudnak gyártani élelmiszer címén, elhessegette páni félelmemet. 220

Logikusan felépített hadtáp tervet dolgoztam én ki, a maga teljes részletességében. Ahogy mondani szokták, már elõre összefutott a nyál a számban, mint a Kengyelfutó Gyalogkakukk rajzfilmekben, amikor a Coyote (Prérifarkas) gondosan összekészül az étkezéshez, a Kengyelfutó Gyalogkakukk szendvicséhez mindent gondosan odakészít, csak éppen a madárka hiányzik belõle. Én is felépítettem egy elképzelést, amely mind megjelenését, mind pedig íz hatását illetõen kellõen megfelelõnek mutatkozott egy jól megtermett szenyó (urbánus frazeológia: szendvics) elkészítéséhez. Arra gondoltam, hogy helyben sütött „Olcsó és gazdaságos” zsemlyébõl (két ujjal a végletekig összenyomhatod), tavaszi felvágottból, sajtból és friss paradicsomból készített szenyókkal emelem én komfortfokozatomat. Egyúttal a nap lezárásaként, mintegy megkoronázandó aznapi tevékenységemet, bélbolyhaim lenyugtatását is letudom én a hidegélelemnek egy laza tizenhét lépéses algoritmuson keresztül véghez vitt ízléses kivitelû megkomponálásában, majd ezt követõen a nyíláson gyors egymás utáni leküldésével. Ám amikor a paradicsom szeletelésének mûveletéhez értem, észleltem, hogy a sima kés nem funkcionál. Rükverc funkció kimarad, és a sima héjú, a Mediterraniumból érkezett sápadt piros színû paradicsom a maga puha állagával mintegy hibaszázalékként jelent meg az én étkezõ alkalmatosságomnál. A dolog érdekessége abban rejlett, hogy a paradicsom elsõ tapintásra keménynek tûnt, a kés azonban mégsem akarta vinni, minduntalan elslisszolt annak felületén. A Spanyolhonban termett seszínû paradicsomot végül a fogazott nagy kenyérvágó késsel sikerült csak felszelnem csínos kis szeletkékre, de gondoltam ennyi fáradságot megér a dolog. Ám az igazi megpróbáltatások csak ezután következtek. Ahogy ezt mifelénk mondani szokták, hát ennek a paradájszlinak bizony se íze, se bûze nem sok, de annyi se vót. Mintha magokkal teli vizet szürcsölt volna az ember a fogai között. Kénytelen voltam egy kis bajor pikáns mustárt rányomni, hogy valami íze is legyen a szerencsétlennek. 221

Utóbb tudtam csak meg, hogy én voltam a hunyó, ugyanis a spanyol paradicsom az olyan, hogy fogyasztás elõtt pár órával ki kell tenni a napra (állítólag) és akkor megjön az íze is, meg a színe is. (Persze az is lehet, hogy ez már ilyen genetikailag módosított, elõre beprogramozott, idõre érõ fajta.) De volt ennél még cifrább is. Ugyanennél a multi láncnál vásároltam fokhagymát is. Siettem, nem nagyon volt idõm körülnézni, be a kosárba, aztán hajts! Otthon aztán mindjárt gondoltam, hogy ebbõl még gáz lehet, ugyanis kipakolva pillantottam meg a címkét. Forgalmazó telephelye: Makó. Származási ország: Kína. Hát kérem, legyen elég annyi, hogy a spanyol paradicsomhoz hasonlóan ennek sem volt semmi íze. Igaz, szaga az volt, de azonkívül semmi. No, hát ennyit arról dióhéjban, hogy mi is kerül az asztalunkra. Még egyszer felhívnám mindenkinek a figyelmét arra, hogy a nép szava, Isten szava, az Istent pedig nem lehet elhallgattatni! Igenis tessék odafigyelni arra, mit kér a nép, és addig tessék odafigyelni a népre, amíg még oda lehet figyelni rá, mert késõbb már lehet, hogy baj lesz! Hál’ Istennek, most nem lett. És ne akkor tessék majd siránkozni, amikor 3-400 forint lesz egy kiló kenyér, mert a multik elõzõleg az 5 forintos zsemléikkel tönkreteszik egy csomó ember életét. Ja, és még egy a nép ajkán született bölcsesség így a végére: Az leszel, amit megeszel! *** Idáig jutottam a cikk megírásában, amikor bemondta a televízió, hogy Francisco, ez a tehetségtelen ripacs, miután három hétnyi vajúdás után nagy kegyesen leereszkedett a néphez egy aláírás erejéig, még utoljára, visszakézbõl belerúgott egy jó nagyot a magyar gazdákba. Ahogy mondani szokták, a stílus maga az ember. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

222

A NÉP SZAVA ISTEN SZAVA – avagy Március 15-e, a gyönyörû nemzeti ünnep –

Az igazat megvallva lemaradtam az élõ közvetítésrõl, de aztán bepótoltam a késõbbiekben a félóránként jelentkezõ híradások alkalmával. Sõt, este a Lapzárta kibõvített, plusz két zsurnalisztát felvonultató és dupla mûsoridõre felturbózott változatát még rögzítettem is. Hát igen. Csodálatos volt az idei, a 2005-ös március 15-e. Gyönyörû verõfényes napsütés és egy kifütyült, ripacskodó mûminiszterelnök. Most mondják meg nekem, de õszintén, kell ennél szebb így március idusán? És akkor még a szintén kifütyült fõvárosi fõpolgármesterrõl még szót sem ejtettünk! Ellentétben a Lapzárta mûsorában felvonult, a magyar újságírást reprezentálni próbáló illusztris zsurnalisztákkal, a magam, amolyan botcsinálta firkász módjára én bizony egy röpke pillanatot sem pazarolok arra, hogy „micsoda stílus a nemzeti ünnepet felhasználni ilyen alantas célokra, hogy kifütyüljék a miniszterelnököt” kezdetû mûfelháborodásra, amely számomra úgy tûnik, egyes újságíróknál, mint a rendszerváltozás utáni itt ragadt öncenzúra jele, egyre többször kerül a felszínre. Nem lehet, hogy azért fütyülték ki a mûminiszterelnököt – és a késõbbiekben aztán azért röhögték kia debreceni diákok is –, mert (Petõfi szavaival élve) utálják, mint a kukorica gölõdint? De bizony könnyen meglehet, hogy éppen azért. Ne kerteljünk, mondjuk ki! Ha valaki – még akkor is, ha történetesen csak egy szûk grémium által megválasztott és morálisan teljesen illegitim mûminiszterelnök is az illetõ, de – szembeköp egy egész nemzetet, leküldi megalázóba, egyszerû pénzkérdést csinál a legma223

gasztosabb nemzeti érzésekbõl, belegyalogolva ezzel egy ország lelkivilágába, akkor az ne csodálkozzon azon, hogy minimum kalkuló kifütyülik. Kiváncsi vagyok mi let volna akkor, ha a nyugaton már jól bevált módszerrel, Franciscót egyszerûen képen törlik egy jól megtermett tortával? Asszem elszabadult volna a pokol, Sipánka nagy valószínûség szerint berekedt volna a sok rikoltozástól, amikor Torgyán doktort is lepipáló állhatatossággal és kitartással rikácsolta volna, hogy a Fidesz és Orbán Viktor határolódjon el végre a szélsõjobboldali cukrászok szeparatista szabadcsapataitól. Az ember lassan tényleg nem tud másra gondolni, mint a porcelánboltban féktelenül tobzódó elefántra. Csipolla háromhétnyi hosszú vajúdás után külföldi útjáról hazaérkezve – mikor máskor menjen külföldre az MSZP által delegált kormányfõ, mint árvíz és gazdatüntetés idején, amikor a legnagyobb szükség volna rá itthon – nagy kegyesen végre leereszkedik a néphez az éteri magasságokból, szignál egyet, ha már ott van (közkívánatra), majd öt perccel késõbb még visszakézbõl jól belerúg egyet a gazdákba. Az öregecskedõ (és lecserélésre szoruló) feleségek, a pápai gyerek által hókon billentett Pápa után immáron a megsértett egyre terebélyesedõ sorába a gazdák is nyugodtan besorolhatnak traktoraikkal. Már csak az a kérdés, vajon kik lesznek a következõk, akiknek ez a hatalomtól megmámorosodott egykori KISZ-führer beletapos a lelkivilágába, mely népcsoport lesz az, amelynek keresztül gázol az önérzetén a fõ ripacs? Mára az is kiderült, hogy még az MSZP-n belül sincs pótolhatatlan ember. Lendvai Ildikóval sikeresen megoldották Kovács „Smith ügynök” László pótlását. Igaz, árnyalatnyi különbség azért van az egykori külügyér médiakommunikációja és a helyébe lépetthajdani kultúr cenzor-asszony megnyilvánulásai között, utóbbi hülyegyerekesre vette a figurát. „OV kérje meg a traktorokat, hogy menjenek haza és otthon ünnepeljenek!” 224

Beszarás. A traktorok (nem az emberek!) otthon ünnepeljenek, mert hogy ez itten, kérem szépen a mi (mármint mi, pestiek) ünnepe. Mintha ki ovis hülyegyerekek lennének az emberek! Tessék mondani Ildikó néni, hogyan ünnepelnek a traktorok? Álmukban hangosan dudálnak egyet-kettõt, vagy mi a szösz? Megáll az ember esze és támaszkodik! (Nekem meg kisszék volt a jelem az óvodában.) Valamelyik elõzõ JHF-ben már volt róla szó – és az utóbbi idõk Péntek 8 adásaiból az derült ki, hogy nem csak én vagyok így ezzel a véleményemmel –, hogy ez az ember, mármint a mûminiszterelnök, nemcsak szimplán buta, de gonosz is. Itt a „Lapzárta” egyik zsurnalisztája által használt „cinikus” jelzõ véleményem szerint Gyurcsány esetében már túlhaladott. Az, hogy megsérti a nõket, a pápai gyerek beszól a Pápának, szembeköpi a határon túli magyarokat, majd visszakézbõl még a magyar gazdatársadalomba is belerúg egy jó nagyot, hát ezt sok mindennek lehet nevezni, de cinizmusnak semmiképpen sem. Ez már öncélú gonoszság. Bizonyos szemszögbõl vizsgálva azt is mondhatnánk, hogy meglehetõsen impozáns az elõzõ felsorolás, csak éppen a közönség nem szórakozik rajta valami jól, sõt most már mind erõteljesebben zúgolódik is, ahogy egyre többen veszik észre, ez a meccs bizony veszésre áll. Visszaadnák a jegyüket, de most már késõ, meg kell várni, amíg a bíró végleg lefújja a mérkõzést, csak nehogy addigra már késõ legyen. „Helló Viki!” – lépett oda lazán és spontánul a mûminiszterelnök egy kislányhoz március 15-én. A megszeppent gyereket Francisco azzal invitálta a Múzeumkertbe, hogy ottan egy elképesztõ beszédet fog tartani. A spontaneitásról csak annyit, hogy a bodyguardok (testõrök külföldiül, szintén urbánus frazeológia), szóval a szekrény méretû fekete öltönyös oldalnehezékek gyûrûjén úgy hatolt át a médiaviszketegségben szenvedõ szerencsétlen hajléktalan, mint forró kés a vajon. A hajléktalan – ó pardon, a lakhatását illetõen kihívásokkal 225

kûzködõ egyén, a szociálisan rászoruló néptömegek egy illusztris képviselõje –, majd annak egy kollégája is spontánul és zökkenõmentesen a mûminiszterelnök közelébe férkõzhetett. Szóval ez a jelenet inkább már a tragikomédia határát súrolta. Jelzésértékû az is, ahogy ezek az emberek kinéztek, amit mondtak és ahogy mondták és hát tulajdonképpen az is, hogy milyen emberekkel (a hajléktalanokkal) kezel le a kormányfõ. Vajon az ún. „utca embere” miért nem érezte szükségét, hogy kezet rázzon a kormány fejével, elvégre nem minden nap adódik ilyen alkalom? De jelzésértékû volt az a pillanat is, ahogy a multimilliárdos egykori KISZ-führer a kamerák kereszttüzében kezet fog a kézben tartott réteg, a segélyeken tengõdõ, s így anyagi függõségben és kiszolgáltatottsága révén könnyedén manipulálható és csekély összeg ellenében mindenre kapható (csak dolgozni ne kelljen!) hajléktalannal. Persze a második delikvens se felejtette el fennhangon megemlíteni, hogy õ is hajléktalan ám, róla se tessék megfeledkezni, és õ is azt reméli, hogy Gyurcsány elnök úr nyeri majd a 2006-ban a választásokat. Most ugrik csak be, hogy a ma reggeli (2005. március 21. – Éljen a Tanácsköztársaság?) Lezsák Sándorral készült „Kereszttûz”-ben Kocsi Ilona A Magyar Hírlap egykori, a Népszava mai lapigazgatója is feltette a kérdést a lakitelki sátorverõnek, hogy aszongya: „Önök egyáltalán nem is számolnak azzal, hogy a jelenlegi koalíció 2006-ban megnyerheti a választásokat?” Ezek a hajléktalanok tudhatnak valamit! Vagy Kocsi Ilona szólta el magát? Ki tudja? Lehet, hogy már 2006-ra is leadták a rendelést az egy napra hazánkba szállítható izraeli mobil számítógéprendszerre? Gondolom jövõre már egy nagyobb tudású változat fog kis hazánkba érkezni valamelyik Jeruzsálembõl érkezõ charter járattal. És persze valószínûleg a kocsmaláncok szervezésének is hozzákezdtek már derék szoci áldemokratáink. A Hír Tv becsületére legyen mondva, a magát közszolgálatinak nevezõ m1-gyel ellentétben nem halkították ki a háttérzajt, így kris226

tálytisztán behallatszott, amint a mûminiszterelnök spontán sétája közben valaki bekiabálta: „hazaáruló”. A Múzeumkertben aztán végleg helyükre kerültek a dolgok. De hát mondjátok meg Istenben szeretett felebarátaim, hol máshol, ha nem éppen a Múzeumkertben, és mikor máskor,ha nem éppen most, március 15-én lett volna jobb alkalom arra, hogy kifütyüljék ezt a – finoman fogalmazok – államférfiúi szerepkörre teljesen alkalmatlan, megosztó egyéniséget? A nép, az istenadta nép nem érzi miniszterelnökének ezt az embert. Elmúlt a kezdeti médiavarázs, lehullt a lepel, egyre több ember számára derül ki, hogy a király meztelen. A sármos elõd, az Armani öltönyben glasszáló D–209-es gyárilag tök hülye volt ehhez a miniszterelnökösdihöz, s ami még rosszabb, ezt azonnal mindenki (mai divatos szóhasználattal élve) le is vette. Gyurcsányi Francisco esetében a médiacsomagolás, a karizmatikusan lendületes és lendületesen karizmatikus, sikeres fiatal bizniszmen imídzse darab ideig bírta a gyûrõdést, de aztán csakhamar kiderült, hogy ez az ember túlságosan buta ahhoz, hogy végig csinálja azt, amit az ámerikai PR-team kitalál a számára. Megyó esetében a bukás egyik kétségtelen oka az volt, hogy Mr. Gond gazdasági értelemben) kezdett önjáróvá válni és ez az õt hatalomba segítõ társaságnál nem tetszést váltott ki. Most ugyanez a folyamat figyelhetõ meg Gyurcsány esetében is, csak itt a gazdaság helyett a kommunikáció kerül a reflektorfénybe. Ráadásul – és ez a jövõben még komolyan visszaüthet, mint negatívum – a kormányfõ rossz példával jár elõ, s ezt a nem éppen „felhasználóbarát”, pökhendi, arrogáns, lekezelõ magatartást úgy tûnik szakminisztere is feltétel nélkül átvette. Természetesen másnap reggel már próbálták magyarázni a rettenetet. Igaz, ezúttal nem Sipánka, az ügyeletes megmondó-ember túráztatta magát, hanem az újabban csak az „áhítatos manó” epiteton ornansszal felruházott, a rendõrgyilkos Ságvári Endrét mennybemenesztõ Hiller István fõ szoci áldemokrata. Steve szerint vannak olya227

nok, akiknek nem tetszik a szocialisták által diktált tempó, elégedetlenek az elért eredményekkel, a haladással és a nagy jóléttel, ezért fütyültek. M. Kiss Csaba a TV2 Napló címû mûsorának oszlopos tagja, aki az oknyomozó bulvár mûsor színeiben az égadta világon szinte már minden volt, csak még miniszterelnök nem, csak ült ott, mint lólány álma a hideg vízben és még véletlenül sem kérdezte meg a szocialista párt elnökétõl, hogy már ne haragudjon elnök úr, de nem lehet, hogy azért fütyülték ki az emberek Gyurcsány Ferencet, mert mint miniszterelnök, hiteltelenné és morálisan vállalhatatlanná vált a szemükben? Nem lehet, hogy azért szólalt meg és nem némult el végig az ünnepi beszéd alatt az a nyavalyás füttyszó, mert ez az ember miniszterelnökként a saját népe, a saját nemzete ellen politizál? És mielõtt még valaki naivitással vádolna meg, hogy ugyan kérem, nincs az a riporter, aki ilyen kérdést fel merne tenni a szegfûmintás utódpárt elnökének, azoknak megnyugtatásul közlöm, hogy épp most olvastam a Neten – tán épen az Indexen –, hogy „közleményben kért elnézést a Tv2, amiért Havas Henrik tahó vidéki mûvháznak nevezte a tapolcai sportcsarnokot a Mokka címû reggeli mûsorban”. És ahogyan hallom ma reggel (2005. március 21-én) Kuncze Gábor szólt be Havasnak, hogy tahó beszólása volt, amiért a Heti hetes egykori nagyágyúja azt találta mondani, hogy Miska Kancsó újbóli elnökké választása alkalmából elmondott beszédétõl a nõknek minden bizonnyal nedves lett a bugyijuk. (Soma találta azt mondani a Megasztár egyik fordulójában, hogy nedves lett a bugyija attól, ahogyan a versenyzõ elénekelte a dalt.) Visszatérve tehát M. Kiss Csaba tesze-toszaságára, a TV2 háza táján nincs hiány riporter fenegyerekekben, de legalábbis Havas „tanár úr”-ról elképzelhetõ, hogy feltette volna a Gyurcsány iránt érzett vagy nem érzett nép-nemzeti szimpátiára vonatkozó kérdéseket. Na mindegy. Mint tudjuk, a „mi lett volna, ha? Címû kérdések feltevése meglehetõsen történelmietlen. 228

Én magam ugyan még nem rendelkezem nagy élettapasztalattal, de azért egy-néhány kényes szituációt már átéltem és bizton állíthatom, ha az emberek azt tapasztalják, hogy valaki (fõként ha politikus az illetõ!) vizet prédikál miközben bort iszik, akkor nagyon finom és nõies vagyok amikor azt mondom, nem rokonszenveznek az illetõvel..) Csak a miheztartás végett, szögezzük le még egyszer. Ez az ember rezzenéstelen pókerarccal szembeköpte az egész magyar Nemzetet. Határon túliakat és határon innenieket egyaránt. Ne csodálkozzon akkor, ha kifütyülik. Ja és még valamit! Mielõtt még valaki fenn akadna azon, hogy eszerint az értelmezés szerint e cikk írója mindenkit, aki nemmel szavazott, vagy otthon maradt december 5-én a kettõs állampolgárság ügyében történt megmérettetésen, azokat rongy embereknek tartja, annak felhívnám a figyelmét nemzeti költõnknek – az SZDSZ és Lendvai Ildikó szerint ma már minden bizonnyal szélsõjobboldali, nacionalista, irredenta, antiszemita és fasiszta – Petõfi Sándornak a „Nemzeti dal” címû versére, melynek egyik sora így szól: „Sehonnai bitang ember, Ki most, ha kell, halni nem mer. Kinek drágább rongy élete, mint a Haza becsülete.” Régen fegyverrel kellett kivívni a szabadságot, ma másféle eszközökkel, döntésekkel kell küzdenünk, de felelõsségünk legalább akkora, mint a régieknek és ezt a felelõsséget nem háríthatjuk át másra. Az pedig, hoyg ez az ember miniszterelnökként – az összecsórt fontok árnyékában – hivatalos kormány-állásfoglalásként megtagadja a magyar Nemzettõl a határokon átívelõ újraegyesítésnek még az elvi lehetõségét is, holmi pitiáner pénztárfõkönyvi kérdéssé degradálva az ügyet, nos ez véleményem szerint is lazán kimeríti a hazaés nemzetárulás fogalmát. 229

Milliók álltak lélegzetvisszafojtva a határ mindkét oldalán, várva, hogy mit tesz az anyaország – hogy 85 év Trianon után – ha nem is egy tollvonással, de legalább kettõvel, hárommal, jó szándékkal, közös akarással, immáron végérvényesen hazatalálhatnak. Aki élt és mozgott az ügy mellé állt, aktivizálta magát az értelmiség, pártállástól függetlenük – kivéve az SZDSZ-t –, és ez sem volt elég. Kiállt az egykori KISZ-führer és aszonta, hogy NEM. És ez elég volt. És akkor most ugyanez a ripacs kiáll a Nemzet elé, hogy elmagyarázza, miylen Magyarországot „csináljunk”?! Asszem a pofátlanságnak tényleg nincs határa. És ha már a pofátlanságnál tartunk. Tudják ki volt a vendége szónokként a veszprémi MSZP-nek és az SZDSZ-nek? Nem fogják kitalálni, Dávid Ibolya, az MDF elnök-asszonya. Természetesen az indoklás az volt, hogy mégiscsak a Parlament egyik alelnöke. Azonban ma már ez kevés a közönség megnyugtatására, hiszen egyre többen tudják, hogy egy a valóság, s ezer a ruhája. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

230

SALÁTA DOBREV MÓDRA – avagy Bolgár vegyessaláta posztkommunista tálalásban First Lady körítéssel –

Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége személyesen mutatta meg a Szent István Középiskola diákjainak, hogyan kell salátát készíteni. A gyerekek többsége szerint azonban az eseménynek semmi értelme nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, így az elkészült salátából nem is igen fogyasztottak. Dobrev Klára, a miniszterelnök felesége salátakészítõ tanfolyamot tartott a Szent István Középiskola diákjainak. A védnökségével mûködõ Éld meg az életed! szervezet, a IX. Kerületi Vöröskereszt és a Honvédelmi Minisztérium ezzel az akcióval próbálta felhívni a figyelmet az egészséges táplálkozás és nevelés fontosságára. Dobrev Klára az iskola kémiatermében néhány kötényes lány segítségével gyümölcssalátát készített. A fiúk, akik bejöttek a terembe, külön álldogáltak, és nézték, amint Gyurcsány Ferenc felesége fotósokkal és kamerákkal körülvéve salátát készít. A gyerekek nagy része úgy gondolta, az eseménynek semmi értelme nem volt. A saláta nem tartozik a kedvenc ételeik közé, ráadásul az iskolai büfében sem lehet kapni. – Mi nem eszünk salátát, csak ha anyu csinál – mesélték másodikos gimnazista fiúk. – Magamtól nem eszem, nem is hiányzik – mondták mások. 231

- Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak azért, hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az Origo kérdésére, hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést. – Mi csak bejöttünk, és várjuk, hátha leesik valami kaja – nevetett az egyik diák. - De most már meggondoltuk magunkat, mert ezek a kezükkel beletúrtak! - tette hozzá a mellette álló fiú. Amikor a tanulók látták, hogy a gyümölcssalátát megszórták mogyoróval, inkább kimentek a terembõl. A miniszterelnök felesége felhívta a figyelmet, hogy a salátát mindig frissen kell enni, és minden hozzávalót alaposan meg kell mosni. Dobrev Klára azt ajánlotta, a gyerekek mûanyag dobozba csomagolva az iskolába is hozzanak salátát. - Ezentúl figyelni fogom, hogy eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát! - figyelmeztette Hegedûs Sándor igazgató a diákokat. Forrás: Origo

A hírt olvasva nekem rögtön az jutott eszembe, hogy mennyire átpolitizálódott az életünk, és hogy mennyire nem lehet eléggé korán elkezdeni a fiatalság megdolgozását. Talán szerencsésebb lett volna, ha az egészséges életmód és táplálkozás népszerûsítéséhez a fiatalok kedvencei közül nyernek meg valakit, mondjuk valamelyik megasztárt, szappanopera sorozat fõhõst vagy fõhõsnõt, esetleg valamelyik playbackre tátogó ún. zenekar tagját, vagy ha minden kötél szakad, valamelyik médiasztárt, mer’ hogy nekünk ilyen is van ám. Talán még a salátából is ettek volna és talán még az sem lett volna baj, hogy a tésasszony kézzel beletúrt, amikor készítette, de hát ahogyan azt mán tudhassuk, itt nem ez képzõdött meg. „Aki szereti a virslit és a törvényeket, ne nézze végig, hogyan készülnek!” – mondta egyik híressé vált törvénykönyvében Murphy bátyánk. És milyen igaza volt! Érdekes szociológiai tanulmány alap232

ját képezhetné az urbánus szubkultúrában ma felnövekvõ elpuhult, eltunyult, az allergiára fokozottan érzékeny magyar(?) fiatalság mentalitása és henye életszemlélete is. Minden bizonnyal – ahogyan azt a nép ajkán született bölcs mondás is tartja – megérne néhány misét. Az én kamasz koromban, amikor falun nagyanyám felejthetetlen és utolérhetetlen tojásos lecsóját készítette, nem átallott kézzel hozzáérni az alapanyagokhoz, és hát elõfordult bizony olyan eset is, hogy a tojást azon melegében éppen a kotlós alól vette ki és mégsem lett tõle soha semmi bajunk, abban viszont egészen biztos vagyok, hogy azóta sem ettem olyan finom és ízletes tojásos lecsót, mint amilyet a nagyanyám készített annak idején falun. A vidékiek a magamfajta városi kamasz fiúkat csak amolyan „tápos” legénynek hítták, pedig akkoriban se szénanáthások se allergiások nem voltunk és hát mi tagadás, a mai fiatalokhoz viszonyítva az immunrendszerünk is nagyságrendekkel nagyobb kihívásokkal volt képes rezzenéstelenül megbírkózni, az elsõ szíre-szóra, ha meglegyintett minket a hideg idõ nem kapitulált azonnal, pedig akkor még nem szedtünk se Centrumot se Activalt. Aszongyák a srácok – ahogy itt a hírben is olvasható –, hogy a saláta nem tartozik a kedvenceik közé. Az én idõmben a tökfõzelék és a spenót töltötte be az ügyeletes kajamumus hálátlan szerepét a gyerekek és a fiatalok körében. Minden kornak megvan a maga hóbortja. Pedig ha valaki evett már igazán jól elkészített tökfõzeléket vagy spenótot, az a világ minden kincséért sem hagyná ki ezt a két finomságot. Régen a húst hússal szemlélet dívott, ma meg a hamburgert hamburgerrel a divat. Pedig aki látta a „Super size Me” címû amerikai filmet, az – ha nem is árnyaltat, de képet kaphatott arról, mi minden szemetet viszünk be a szervezetünkbe a gyorséttermek menüsorain szereplõ kínálattal, amikor indulatos bélbolyhaink megnyugtatásának céljából leküldjük azokat a nyíláson keresztül. 233

A film ellenére én mégis azt mondom, nem a gyors étteremi kajával van itt az igazi gond, hanem velünk emberekkel. Azzal, hogy nem tartjuk be a helyes arányokat, és ez már fiatal korban elkezdõdik, már akkor ránk erõltetik az uniformizált egyen-kaját. Ezért válhat az éhség alkalmi és gyors csillapítására kitalált zseniális ötlet és táplálék mára már világméretûvé terebélyesedett gyorsétterem franchise-zá, s ezzel együtt egy életformává is. A gyorsétterem átvett bizonyos közösségi funkciókat, például a fiatalok körében kedvelt találkozóhely, s ez általában rendszerességgel is párosul. És a legnagyobb probléma ezzel a rendszerességgel van. Ha már ott van az ember, akkor be is kap valamit, tehát a rendszeres ottlét rendszeres fogyasztással is együtt jár. A filmbõl láthattuk, hogy a gyorsétteremben kapható élelmiszer minõsége (ha tetszik összetétele) nem teszi alkalmassá a napi rendszerességgel történõ fogyasztásra, pontosabban fogalmazva, kifejezetten árt az egészségnek, ha naponta ezt fogyasztjuk. Legalábbis az extrém eseteket leszámítva – õk a kisszámú kivétel, amelyik erõsíti a szabályt – a népesség túlnyomó részénél ez egészen biztosan így van, a gyorséttermi kaja nem használ a szervezetnek, inkább árt. Ha a dolgokat arra használnák, vagy úgy, amire valók, valószínûleg sokkal harmonikusabb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb és egészségesebb életet élhetnénk, mint most. Ez a gyorséttermek esetében azt jelentené, hogy néha betérne az ember egy-egy falatra, ha nincs más lehetõség, hogy csillapítsa az éhségét. Végtére is ezért találták ki. Magam is jártam már így, kifejezetten örültem annak, hogy volt a közelben egy „Meki” és bekaphattam pár falatot, mivel minden más éppen zárva volt, de ezzel együtt egy kezemen meg tudnám számolni, hányszor eszem egy évben gyorsétteremben. Ha kicsit tágabb kitekintésben nézzük a dolgot – és ebbõl a szemszögbõl vizsgálva a kérdést, ugyanez vonatkozik a teljes étkezési- és élelmiszerkultúránkra is – azt láthatjuk, hogy ezen a téren is erõteljes a globalizáció hatása, hódít az uniformizálódás. De talán az is lehet, hogy nem kellene ennyit termelni. Hihetetlen mennyiségû élel234

miszerfeleslegek halmozódnak fel a világ egyik felén, miközben a másik felén meg éheznek. Az élelmiszert termelõ multi cégek kizárólag a profitot tartják szem elõtt, õk nem szociális intézmény, hogy csak úgy odaadják a felesleget, miközben például az Európai Unióban a magas mezõgazdasági támogatások ellenére (vagy tán éppen azért?) eladatlan „tejtavak” és „vajhegyek” vannak. De persze feltehetnénk azt a kérdést is, mi szükség van arra, hogy fél Európán átutaztassák a szerencsétlen spanyol paradicsomot, hogy aztán – igaz viszonylag alacsony áron, de – teljesen ízetlenül kerüljön az asztalomra? És ha már a globalizációnál tartunk! Ma már az ún. „Big Mac” indexszel is rangsorolják az egyes országokat és bizony ebben az összehasonlításban mi vagyunk a térség legdrágább országa. Még akkor is így van ez, ha az átlagkeresetet figyelemeb véve mintegy 80 percet kell güriznünk egyetlen szendvicsért. Még egy gondolat a média közremûködésével már fiatalon elkezdett élelmiszer és táplálkozás terén elkezdett eligénytelenítés hatékonyságához és sikeréhez. Az immáron univerzális árfolyammérõként is szolgáló emeletes szendvicset elõállító világot többszörösen behálózó gyorsétterem-lánc a teljes éttermi étkeztetésnek mintegy 14, a gyorséttermi étkeztetésnek pedig mintegy 70%-át tudhatja a magáénak. Tehát elmondhatjuk róla, hogy rendkívül nagy hatással és befolyással bír az emberek táplálkozási szokásaira, különös tekintettel a fiatalokéra. (Például Oroszországban a fenti gyorsétterem-lánc megjelenése után mérhetõ volt a nemzeti italnak számító tea fogyasztásának visszaszorulása.) De térjünk még vissza egy pillanat erejéig az arányokhoz és az egészséges életmódhoz. Tipikus példája a ló túlsó oldalára történõ átesésnek – akárcsak a gyorséttermi kaja esetében – az élvezeti cikkek. Ahogyan azt a nevük is mutatja, arra vannak kitalálva, hogy használatuk a fogyasztó számára élvezetet okozzon. 235

(A két legnagyobb élvezetet okozó emberi igény az önfenntartás – evés – és a fajfenntartás – a szex –, ez évmilliók óta semmit sem változott!) Visszatérve az élvezeti cikkekhez. Asszem Woody Allen fogalmazta ezt meg a legtalálóbban, amikor azt mondta: „Nincs is jobb annál, mint elõtte egy whisky és utána egy szál cigi.” Az élvezeti cikkekhez hozzátartozik az alkalmiság, az exkluzivitás – szép magyar szóval. Éppen ez teszi õket élvezetessé. Amikor valami napi rutinná válik – és ez alól az élvezeti cikkek fogyasztása sem kivétel –, elveszik belõle a varázs, kiüresedik az egész, eltûnik az íz, az aroma által elõidézett hatás egyszerisége. Az élvezetet felváltja a monotonitás, késõbb pedig – lásd cigaretta, alkohol, kávé – elvonási tünetek jelentkeznek, ha a delikvens nem tartja fent a fogyasztás magas szintjét. Az illetõ rabjává válik a szernek (sok esetben az adott terméknek is) és fõként a cigaretta és az alkohol esetében még súlyos összegeket is otthagy a kasszánál csak azért, hogy elõbb meghalhasson a szerencsétlen. A rossz szülõi példa pedig rendkívül ragadós. Nála talán csak egyvalami van, ami még rosszabb, még ragadósabb, ez pedig a média által sulykolt ámerikai egyen fogyasztói lét, nyakon öntve a hálivúdi eksönmúvik csillogó-villogó, pörgõs-lövöldözõs (urbánus frazeológia: baszós-kardozós), a szuperhírónak mindent szabad, egy perc alatt megmentem a világot a rosszfiúktól álomvilága. A mácsó fõhõs itt akkor is makkegészséges, ha az eksön múvi 90 perce alatt végig a szájában van a 150 mm-es Rothman King Size dekk, amit Zippo öngyújtójával még a fõcím alatt hanyag eleganciával hagy lángra lobbanni. Azt, hogy enne is valamikor a fõhõs, nemigen látjuk, az azonban, hogy „whiskyt jéggel, rázva, nem keverve”, kb. öt percenként elhangzik, ám a film végéig ennek ellenére sem részegedik le a fõhõs. Ez Amerika. (Vagy ott is vizezik a whiskyt. A vadnyugaton ezért ölni is képesek voltak!) Hollywood kapcsán azonban ismét ott találjuk magunkat a salátába kézzel beletúró Hungarian First Ladynél, a bolgár maffiával rokoni kapcsolatokat ápoló Dobrev Klára nacsasszonynál. 236

„Nem igazán van értelme ennek, itt vannak benn húszan csak azért, hogy az újságírók lássák - mondta egy másodikos lány az Origo kérdésére, hasznos-e így népszerûsíteni a salátakészítést.” Szóval. Talán a KISZ csöcsein felnevelkedett posztkommunistáknak is tudomásul kellene venniük végre, hogy ez a fiatalság már nem az a fiatalság. De már nem is az Újhelyi félék és Zuschlag-félék korosztálya idézõ fiatalság. Ezek a srácok már úgy kerülnek be a középfokú oktatási intézményekbe, hogy siker- és pénzorientáltak, ellentétben például Újhelyi obersthrumbanfürerrel, aki akkor kezdte pályafutását a KISZ vonalon, amikor a repülõtérre menet, útban a nemzetközi pionírtalálkozóra valahova Mongóliába, bemondta a rádió, hogy meghalt Kádár János. Arról meg, hogy hogyan kerülnek ki onnan, mármint a középfokú oktatási intézménybõl, jobb ha nem is beszélünk. (Asszem az egyetemi oktatók tudnának mesélni egy smást. Gond van a folyamatos olvasással, a szövegmegértéssel és társai.) Szóval. Ezek a fiatalok siker- és pénzorientáltak, náluk a munka már csak a sokadik helyen tanyázik. Tisztelet a kivételnek. A „Mi csak bejöttünk, és várjuk, hátha leesik valami kaja” mondat tökéletesen visszatükrözi azt a haszonlesõ szemléletmódot, amely a lehetõleg mások munkájából, az erõfeszítés legcsekélyebb jele nélkül képzeli el az életet, amolyan a társadalom nyakán here módjára élõsködve, legnagyobb kiugrási (mai divatos szóhasználattal: önmegvalósítási) esélyét pedig a valóságshowkban látja. Szóval. Ezek a fiatalok már nem azok a fiatalok, kezit csókolom. Ellentétben a még csak háromévente nyugatra utazható úttörõkkel és KISZ-esekkel, ezeknél a fiataloknál már nem megy eseményszámba egy-egy külföldi út, sõt az sem ritkaság, ha hétvégére átruccannak valamelyik szomszédos országba. Ezek a gyerekek – urbánus frazeológia – pörögnek ezerrel. Látják, hogy mi megy más országokban, hogyan élnek ott az emberek, a kortársaik. Ezeknek a gyerekeknek már nem lehet mindent beadni! Nem vesznek be mindent engedelmes birkanyáj 237

módjára, ha pedig éles ellentét feszül aközött, amit saját szemükkel tapasztalnak és aközött, amit mondanak nekik, akkor bizony tekintet nélkül a tekintélyre, a maguk keresetlen módján (ha tetszik stílusában), bizony kõkeményen beszólnak. Ja és még csak annyit, hogy jó lesz ha a politikum figyel rájuk, mert nem is olyan sokára, rajtuk múlik majd a több milliós nyugdíjas tábor lecsendesítése, vagyis õk fogják majd kitermelni a nyugdíjakat. Már ha lesz munkahelyük. Ez a korosztály a süketelést, a vakert kizárólag a showmanektõl vagy a sztár DJ-ktõl (urbánus frazeológia: menõ lemezlovasoktól) fogadja csak el, azoktól is csak azért, mert tudják, hogy ez a szórakoztató mûfajba tartozik, nem kell komolyan venni. A salátába kézzel beletúró miniszterelnökné asszonyság pedig kompletten nem illik bele ebbe az idillinek éppen nem mondható, a magyar (?) ifjúságról szociológiai látleletet kiállító, meglehetõsen lehangoló körképbe, ott mintegy hibaszázalékként jelenik meg. S végül, de nem utolsó sorban, a rettenet betetõzéseként, bizonyítandó, hogy az emberi hülyeség pártsemleges és határtalan, ne felejtsük el megemlíteni ehelyütt Hegedûs Sándor igazgató úr örökbecsû szavait sem, melyeket a diákokhoz intézett, hogy aszongya: „Ezentúl figyelni fogom, hogy eszitek-e a mûanyag dobozból a salátát!” Igen, valahol itt kezdõdik a baj. Amikor hülyének nézik a diákokat, késõbb aztán gyerekeknek nézik a felnõtteket. Most komolyan, létezik olyan nebuló, aki elhiszi, hogy a diri a nagyszünetben végig járja az oktatási intézmény összes termeit és folyosóit salátát ropogtató gyerekek után kajtatva? Ugye nem? Foglaljuk össze végezetül, mit tudtunk meg Dobrev Klára sajátságos iskolalátogatásából. Mindenekelõtt azt, hogy a fiatalok nincsenek oda a salátáért és herótjuk van a politikusoktól (de még legközelebbi hozzátartozójuktól is). Pláne, ha az illetõ – szigorúan spontánul, természetesen, ahogy férjura szokta a fagylaltozást – kamerák kereszttüzében ügykezel, de azt aztán végképp nem tolerálják, hogy kézzel még bele is 238

túrjon az illetõ az ennivalóba. Ennyit mára a szép emlékû Molnár Margit-féle „Fõzõcske, de okosan” 2005-ös változatáról. Azoknak pedig, akik nem lehettek jelen a Dobrev-féle kulináris szeánszon, további jó étvágyat kívánok mindazon fekete leveshez, amit még az elkövetkezõ szûk egy esztendõben a szeretve tisztelt kormánykoalíció feltálal majd! Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

239

AZ ÖNJELÖLT ÚJ JELÖLT – A vaskoronás kis-nagy ember – avagy a Horn Gyula-díjas Horn Gyula visszatér? –

Ami igaz, igaz, tényleg nehéz megfelelõ szavakat találni. Az ember azért mégiscsak megválogatja, hogy miket ír le egy újságba, még akkor is, ha csak ilyen szerény, az interneten megjelenõ offline médiumról is van szó, mint a JHF. És hát a szalonképességet, meg a jó modort is illendõ volna megõrizni a lap hasábjain. Pedig hej, de nehéz a jó modornak és a szalonképességnek még a látszatát is fenntartani, amikor azt halljuk, hogy a nem tudom én hányadszor levitézlett pufajkás szeszkazán immáron sokadik alkalommal jelentkezik újra meg újra a média nagy nyilvánossága elõtt, hogy õ itt van ám, nem ment el, és hogy nagyon szívesen megméretné magát újra, mer’ hogy a minap az utca embere is odament hozzá, oszt aszonta neki, hogy Gyula bátyám, mégiscsak te lennél a legjobb köztársasági elnök, a rézangyalát! Komolyan mondom, nem értem! Mi a büdös francot keres még itt egyáltalán ez a posztkommunisták között is õskövületnek számító, egykoron szebb napokat is látott ex-karhatalmista? Már réges-rég nyugdíjba kellett volna vonulnia, élvezni a gondtalan nyugdíjas életet a százhúszmilliós villájában, vagy a „B” változatnak megfelelõen, végleg eltûnnie a történelem süllyesztõjében. Nem ez történt. Az alkohol szörnyû démonával napi harcban álló, egykori vaskoronás kormányfõ még mindig itt rontja a levegõt, két snapsz vagy whisky között pedig üveges tekintettel belebámulva a kamerába elrecsegi, hogy „ajropunó”. 240

A Horn Gyula-díjas Horn Gyula – a népi frazeológiában csak Horn Gyufaként emlegetett – vaskoronás kis-nagy ember 2005-ös „come back”-je több tanulsággal is szolgál számunkra. Egyrészt azon véleményeknek ad kellõ alapot, melyek szerint a jelenleg az ország házában dõzsölõ magyar (?) politikum teljes lecserélõdéséig a rendszerváltást nem tekinthetjük megtörténtnek, addig csak gengszterváltásról beszélhetünk. Másrészrõl viszont az is igaz, hogy Horn Gyulával a „Na és?” mentalitás újbóli ismételt visszatérésével megint bebizonyosodott, hogy a hazai politikum – az ölebmédia hathatós támogatásával – át akarja írni a történelmet, bizonyos dolgokat szeretne meg nem történtté tenni, ami persze – mindannyian tudjuk – nem lehetséges. Kádár népe pedig engedelmesen bégetõ birkanyáj módjára asszisztál mindehhez. Egyúttal vissza is vezet minket ahhoz a kiindulási ponthoz, amelynél kiskorúnak, sarkosabb megfogalmazásban hülyének nézik az embereket. Sipánkán kívül talán élõ ember nincs széles e vidéken, aki elhinné, hogy Horn Gyufához csak úgy – ahogyan Csipollánál szokás – spontánul odamegy az utca embere, majd verbális nyomás alá helyezve a nagy idõk vodkától, majd késõbb whiskytõl bûzlõ pufajkás nagy tanúját arra presszionálná, hogy hát Gyulám, mégiscsak te lennél a legjobb elnök! Ugyanakkor elgondolkodtató az is, hogy milyen viszonyok uralkodnak az MSZP-n belül. Valamelyik Õsbölény elböffenti magát és mindenki haptákba vágja magát? Még az jutott eszembe, hogy a Horn Gyula-díjas Horn Gyula magánakciója mögött az is megbújhat, hogy így szeretné ismét felhívni magára a figyelmet a Gyurcsány mûminiszterelnök által erõteljesen háttérbe szorított régi (vörös)gárda, nevezetesen, õk is itt vannak ám, az õ szavuk is számít még a pártban. Mégis úgy tûnik, az Új Ember magával hozta a romlás virágait is, melyek áldozatos munkájának köszönhetõen most szárba is szökkentek és 241

teljes pompájukban díszlenek. Immáron a szavazópolgároknak mintegy 40%-a nem tudja, vagy nem akarja megmondani, hogy kire adná le a szavazatát, ha most vasárnap lennének a választások. Ez pedig nagyon sok! Ez az arány nagyon magas és az is biztos, hogy ennek a 40%-nak egy tekintélyes részét a szegfûmintás utódpárt hívei teszik ki. Úgy tûnik, amit annak idején a Bánó „Sonyboy” András által a Való Világ analógiájára készített dupla miniszterelnök-jelölti interjúkor megjósoltam, az bejönni látszik. Kimondani ugyan nem mondják ki, de a színfalak mögött – testbeszéd a kamerák elõtt, apró rángások gyomor tájékon, mélyülõ ráncok és szarkalábak Sipánka szemei körül – egyre jobban érzékelhetõ, hogy Fletó (Gyurcsány Ferenc mûminiszterelnök fedõneve a mozgalomban – KISZ-frazeológia) megválasztását bánják már, mint a kutya, amelyik hetet kölykezett. Az MSZP berkein belül immáron nosztalgiával gondolnak vissza a tésztaképû Kiss Péterre, a joviális pártcsinovnyikra, aki vazallus lelkületû, a kiszolgáló pártszemélyzetre oly jellemzõ lelkiismeretességgel (mely a mai fiatalokból már hiányzik), ugyanakkor langyos, ám kétségkívül semmitmondó és üres, mindazonáltal botrányoktól mentes kommunikációjával mára már minden bizonnyal egy nyugodtabb, csendesebb, kiszolgáltatottságának és sorsának kilátástalanságába sokkal jobban belenyugvó Magyarországot vitt volna a 2006-os választások elé. De nem! Nekik a szocialista, a vörös Orbán Viktor kellett. Hát megkapták. Illetve a fene se tudja, hogy mit kaptak, csak az biztos, hogy nem azt, amire számítottak. Derék posztkommunistáink csak arról az apró, ám annál fontosabb momentumról feledkeztek meg, hogy Isten forgószínpadán mindenki csak egyszeri, megismételhetetlen fellépési lehetõséget kap, alakítása pedig egyedi és megismételhetetlen. De térjünk vissza még néhány gondolat erejéig a bizonytalan szavazók sokaságához, annak is az MSZP-bõl érkezett részéhez. A MASZOP egykori feltétlen hívei – legalábbis egy tekintélyes részük – minden bizonnyal csalódottan vette tudomásul, mennyire 242

könnyen és ellenállás nélkül vesztette el pozícióit és hatalmát a régi párt-elit – a nagy hal megeszi a kishalat. A dúsgazdag yuppie irányzat, élén a mûminiszterelnöki babérokra törõ fõ ripaccsal, úgy hatolt át a régi kommunista öregek hatalmának védvonalain, mint forró kés a vajon. Jelszó: Kilóra megveszlek titeket, csórikáim! Kétségkívül sokak szemében az volt a végzetes momentum, amikor látták, hogy az ismert népi mondás – pénz beszél, kutyaszar táncol – alapján lezajlott MSZP-n belüli erõátrendezõdés során a párt-elitet olyan játszi könnyedséggel söpörték félre az útból, mintha csak egy tollpihét hessintettek volna le a zakójuk hajtókájáról. Gondoljunk csak bele, micsoda kudarcként élhették meg ezt az MSZP szavazópolgárok idõsebb korosztályai. Minden viszontagság, kudarc és nehézség ellenére, de a MASZOP a gengszterváltás után mégis csak visszaküzdötte magát a megkerülhetetlen párt pozíciójába, és akkor jönnek ezek a tejfölös szájú nyikhaj taknyosok, kivásárolva alóluk az egész hóbelevancot, belülrõl egyszerûen szétverik a pártot, amit õk áldozatos munkával és demagógiával annyi idõn keresztül életben tartottak ezekben az újdonsült kapitalista idõkben. 180 fokos pálfordulás után – pártállamban a magántulajdon bûn, hirdették, majd a kapitalizmusban a magántulajdon szent, hirdették ugyanõk – ez nem kis teljesítmény, és akkor jönnek ezek a suhancok a milliárdjaikkal és egy csapásra tönkretesznek mindent. És hát valljuk meg õszintén, az idõsebb korosztály azzal se nagyon tud mit kezdeni, már-már feloldhatatlan dilemmának tûnik számukra, mi a büdös francot akar ez a Steve gyerek (a rendõrgyilkos Ságvári Endrét mennybemenesztõ Hiller István pártelnök) állandóan ezzel a szociáldemokrata maszlaggal? (Steve ma már minden megszólalását úgy kezdi: „Mi, szociáldemokraták!”) Pedig volt idõ, õk még nagyon jól emlékeznek a ’45–48-ig terjedõ idõszakra, no meg a kék cédulás választásokra, amikor – igaz, kissé erõszakosabb módszerekkel, és gyakorlatilag a teljes fizikai megsemmisítés 243

irányában haladva – a Kéthly Anna-féle hazai szociáldemokrata mozgalom csak az útból eltakarítandó konkurenciának számított csupán. El is takarították õket az útból. Most meg „Mi, szociáldemokraták!”? Hogy is van ez? És akkor mindezen történelmi háttérrel, plusz a gengszterváltás óta eltelt tizenöt esztendõ fényében újra itt van a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, a vaskoronás kis-nagy ember, aki egy „Na és?”-sel magasból tesz a szankció nélküli törvényre, aki ráadásul egy csomó mindenben, ami mûvelt jogállamban egy csomó mindenbõl kizárná õtet, érintett? Vajon meddig alázhatják még ezt a népet, meddig tûri még el? Most, hogy a bárpult (és a whisky) mellõl felágaskodó vaskoronás kis-nagy ember újra bele „ajropunózik” a kamerákba, most értettem meg csak igazán, miért is volt olyan fontos, hogy a magyar (?) politikum még ideje korán, az elsõ négy igenes népszavazás alkalmával kivegye a nép kezébõl ezt a döntést, a köztársasági elnök megválasztásának felelõsségteljes akarat- és véleménynyilvánítását. Nem másért, mint ami Sólyom László egykori alkotmánybíró jelölésével most is bebizonyosodott, a nép sokkal bölcsebb, mint a haszonelven alapjáraton mûködõ magyar (?) politikum, amely gyakran abba a hibába esik, hogy – különös tekintettel december 5-ére – politikai elitnek meri nevezni magát. Volt már pufajkás miniszterelnök (éppen Horn Gyufa személyében). Volt már szt. tiszt miniszterelnök, aki milyen érdekes, most hogy már nem õ van a kormányrúdnál, egyszeriben el tudja mondani kétoldalas exluzív interjúban a Magyar Nemzet olvasóinak, hogy mit és hogyan kellett volna csinálni. És akkor kedves elvtársak és elvtársnõk, hágnánk föl most már a megaláztatás, az elvtelenség, a moráltalanság és a kihasználás grádicsának egy következõ, magasabb fokára, jöjjön most már a pufajkás köztársasági elnök! Mér’? Ha kommunista EU-adó fõmuftink lehet, akkor a pufajkás köztársasági elnök is elmegy, sok szódával, ahogy mondani szokás. 244

Gond egy szál se, az ölebmédia majd ezt is lenyomja a nép torkán. A reggeli Nap-kelte „Kereszttûzben” Kocsi Ilona, a Népszava lapigazgatója, aki annak elõtte a Magyar Hírlapnál töltötte be ugyanezt a posztot, csak tehetségtelensége és hozzá nem értése miatt a tulajdonos kirúgta, majd olyan kérdéseket tesz fel Sipánkának Kócziánnal és Bánóval vagy Orosz Józseffel egyetemben, ami rögtön a választ is a szájába adja az egykori kultúrcenzor asszonynak, aki bizony le sem tagadhatja a múltját, hiszen a neve ott olvasható a Heti Válasz internetes oldalán megjelent meglehetõsen terjedelmes ügynöklistán. Egyáltalán, mit keresnek még itt ezek az emberek? Egyáltalán, mit keres még itt ez a posztkommunista utódpárt? Ha jól meggondolom, nem is szabadna itt lenniük! Vajon egy mai fiatal, aki ma belép a MASZOP-ba, elgondolkozik azon legalább egy percig is, hogy egy diktatúrát kiszolgáló politikai szervezet jogutódjához csatlakozik, ahhoz adja a nevét, az arcát? Ne felejtsük el, az értékes ingatlanvagyon miatt elkerülhetetlen volt a jogutódlás kimondása annak idején az MSZP megalakulásakor! Vajon belegondolnak ebbe a fiatalok, vagy csak egyszerûen követik az Újhelyi által meghonosított, s mára már úgy tûnik gyakorlattá váló, kizárólag az anyagelvûséget, a haszonelvûséget, az azonnali hasznot szem elõtt tartó, „ha nem kellettem a Fidesznek, majd jó leszek a MASZOP-nak” típusú, mindenféle morális alapot nélkülözõ szemléletmódot? (Újhelyi barátunk is a Fidesznél próbálkozott elõször, de miután ott köszönték szépen, de nem kértek belõle, átigazolt a másik oldalra.) Addig jó, amíg káosz van, lehet halászni a zavarosban. A Csipolla által vezetett mai MSZP pedig ideális táptalajt nyújt ehhez. Francisco példája mutatja, hogy ebben a pártban az erõsebb kutya… alapon minden kivitelezhetõ. A „Haditechnika fiataloknak” címû gyermeksorozat Mazán Pál által a szárazföldi páncélos alakulatok bemutatására szolgáló füzetecskéjének címét juttatja eszembe: „Nincs akadály!” És valóban, nincs, ha neked van a legtöbb lóvéd, ha nálad 245

parkol a bankszámládon a legtöbb zsé, még akár miniszterelnök is lehetsz. Csak arra kell vigyáznod, hogy úgy vásárold ki a többiek alól a pártot, hogy ne vegyenek észre semmit. Mire észbe kapnak, addigra már késõ. Így jártak. A Horn Gyula-díjas Horn Gyula még próbálja menteni a menthetetlent, mintha még számítana valamit a szava, mintha még jelentene valami ellenpólust a média által agyonsztárolt yuppie multimilliárdossal és brancsával szemben. Az MSZP, s vele együtt Magyarország immáron az Altus cégbirodalom részévé vált, és 2006-ig a holdingbirodalom flottájával együtt próbál meg szembe úszni az árral. Mindenki tudja, mindenki érzi – talán még Sipánka is, csak hát õ ugye nem mondhat mást, a szerencsétlen, fõleg nem kamerák elõtt –, a világ szégyene lenne, ha ezt a pufajkás szeszkazánt választanák meg köztársasági elnöknek. Azon is eltûnõdünk idõnként, miért van az, hogy a televízióba és a politikába felelõs és vezetõ posztokra az esetek nagy részében csak és kizárólag tehetségtelen, pösze, raccsoló, vagy a hozzá nem értésérõl és mûveletlenségérõl pillanatok alatt tanúbizonyságot tévõ egyéneket választanak meg? A kérdés megválaszolását a kedves Olvasóra bízom. Addig is, amíg véget ér ez a köztársasági valóságshow, arra bíztatok mindenkit, ne ijedjen meg, ragadjon sípot és egészen nyugodtan fütyülje ki „ajropunó” kis-nagy embert, ha valahol meglátja, még csak esélye se lehessen arra, hogy mint a nemzet egységét megtestesítõ köztársasági elnök jöjjön számításba bárhol is. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

246

ÁLSZENTSÉG

„A pápának nem az a dolga, hogy megváltoztassa azt a tanítást, amit Jézus Krisztustól kapott, hanem az, hogy gondosan megõrizze és továbbadja.” Karol Wojtyla – II. János Pál Alig pár perce van annak – legalábbis történelmi léptékben mérve mindenképpen –, hogy a pápai koleszos fiúból mûminiszterelnökké avanzsált egykori KISZ-führer az udvari illem és kellem, a protokoll hiányában (képletesen) jól hókon vágta a pásztorbotos öregembert, most meg, mint a legnagyobb humanistát, az egekig magasztalva búcsúztatja a média nagy nyilvánossága elõtt. Alig pár perce van annak – legalábbis történelmi léptékben mérve mindenképpen –, hogy a nagyságos és fényességes Európai Porta, hagyományait, emlékeit, történelmét semmibe véve, megtagadva múltját, arra sem volt képes, hogy az Alkotmánynak nevezett tákolmányába bele vegye a kereszténységet, az öreg kontinensre ezer éven át oly jellemzõ keresztény értékrendet, de most, hogy Szent Péter kései utóda elhagyja ezt a szomorú sorsú árnyékvilágot, álszent vezetõi az egekig magasztalják a pápát. A majomember (copyright by Szentmihályi Szabó Péter) még odáig is elmegy, hogy a béke legnagyobb harcosa volt a II. János Pál pápa néven ismertté vált néhai Karol Woytila. A béke legfõbb harcosa! Kár, hogy nem hallgattak rá, amíg élt, Mr. President! 247

Micsoda képmutatás! Micsoda álszent viselkedés! Jorge Luis Borges ekképpen vélekedett a könyvekrõl: „Mindig azt mondtam a tanítványaimnak, hogy ha egy könyvet unalmasnak találnak, tegyék félre. Nem kell elolvasni csak azért, mert híres, régi vagy modern. Az olvasás örömforrás, senkit nem lehet kényszeríteni rá, hogy örüljön.” Mint ahogyan arra sem, hogy keresztény legyen, vagy arra, hogy szeressen. Kereszténynek lenni, keresztény értékrendet parancsszóra vallani egészen biztosan nem lehet, lásd az inkvizíció sötét korszakát. Nem tehetek róla, de a nyugati világ álszent vezetõinek képmutató nyilatkozatai megint a maffia filmeket juttatják az eszembe. Amikor vasárnap a Don és famíliája kirittyentve beül az Úr házába, meghallgatja a misét, mindeközben tudják jól, hogy a maguk mögött hagyott héten hány embert tettek el láb alól, hideg vérrel, számító módon, az irgalom legkisebb jele nélkül. Színház az egész világ, s benne színész minden férfi és nõ, vagy valami hasonló. Hát asszem a politikusok színlelésben már rég túltesznek Thália felkent papjain és papnõin, eljutottunk arra a pontra, hogy immáron az megy ritkaságszámba, ha egy politikus igazat mond, vagy betartja azt, amit ígért. Mintha ez lenne a normális állapot, mintha valahol a szabadkõmûves páholyok mélyén, titkos és titokzatos boszorkánykonyhák egyikében már kifõzték volna a receptet, hogyan forogjon tovább a világ kereke az eljövendõ száz esztendõben és most megpróbálnák lenyomni ezt az elképzelést az emberiség torkán. Az emberiség pedig úgy tûnik egyre kevésbé tud ellenállni a rá nehezedõ nyomásnak és gazdasági kényszerítõ erõnek. Még nem veszett el minden, de hogy a 24. óra utolsó perceit éljük, az egészen bizonyos. A profit – lehetõleg az azonnali – mindenekfelett. Pénzisten, a Mammon, hatalma csúcsán trónol. Erkölcs, tartás, morál, mintha nem létezõ fogalmak lennének mai élvhajhász és haszonmaximalizáló világunkban. A mó248

kuskerék újabb sebességi fokozatba kapcsolt. Aki nem bírja a tempót, tangenciálisan kiröpül az árnyékvilág napi taposómalmából. Még szinte be sem végezte földi pályafutását a szent ember, az ÁVÓS csemete Petõ Iván már arról beszélt a Nap-keltében, milyen károkat okozott a Szent Atya. Tóta W., az Index Pulitzer-díjas fõmunkatársa „Game over JP2” címmel pedig olyan cikket kanyarított nagy hirtelenjében (állítólag akkor még élt a szentatya), amit kisvártatva le kellett venni a honlapról, mert olyan nagy volt a tiltakozás és a felháborodás. A parlamentben teli torokból klerikálisozó Francisco megemlékezõ beszédében – valószínûleg az ámerikai PR-team tanácsára – nagymértékben visszavett a hangerõbõl és hosszú hatásszünetekkel tarkított nyökögésben mesélte el a publikumnak, milyen nagy formátumú egyéniség is volt a pápa. Beszarás. Most azok beszélnek fennkölt hangnemben az elhunyt szentatyáról, akik vizet prédikáltak miközben bort ittak. A kiváltságosok. A bolygót akár egy gombnyomásra elpusztítani képes majomember és hûséges vazallusai, akik immáron nem is kézben tartják, hanem vasmarokkal szorítják a hatalmat, néhol már-már végsõ kétségbeesésbe sodorván ezzel az apró sárgolyón élõ emberiség józanabbik felét. Kicsit olyan ez az egész , ez a látszat demokrácia, amely csak kevesek, a kiváltságosok (urbánus frazeológia: a csókosok) számára demokrácia csak, mint annak idején – ha már mindenképpen az egyházi hasonlatnál akarunk maradni –, amikor kezdetben csak latinul miséztek, a köznép pedig egy kukkot sem értett belõle. S bár most már több évszázada is van annak, hogy a latin helyét átvették a különbözõ nemzetek nyelvei a templomokban is, s ma már vallásszabadság van, ki-ki kedvére választhat magának a nagy világvallások közül, úgy tûnik, a mai modern emberiségnek egy tekintélyes része nem érti a vallás lényegét. A kommunisták (ahogyan azt a Tanú címû filmbõl is tudhassuk) az erotika mellett a vallást is a hanyatló nyugat ópiumának tartották. Az 249

Index Pulitzer-díjas publicistája, Tóta W. pedig egyenesen diktatúra-vallásokról beszél. Azon kesereg a liberális szellemiségû Tóta W., hogy miért nem képes változásra a katolikus egyház, meg hogy könnyû a cölibátust fogadott papoknak a családi élet és a szeretet harmóniájáról papolni, nem nekik kell nap, mint nap megküzdeni a családi élet és a házasság nehézségeivel. Ez utóbbi megállapításon érdemes elgondolkozni, ugyanakkor az is igaz, hogy mi többiek, akik nem vagyunk katolikus papok, az egymás elleni acsarkodás, az egymás idegeinek hosszú éveken át történõ felõrlése, az alkoholba, a kábítószerekbe való menekülés helyett ugyanilyen könnyedséggel választhatnánk a szeretetet is, sok esetben mégsem ezt tesszük. A vallást pedig éppen az teszi naggyá – valamennyi világvallást –, hogy idõtálló. Az általa hirdetett alapértékek kiállják az idõ próbáját, állandóak, az idõben változatlanok, nem hódolnak be mindenféle jött-ment szeszélynek, hóbortnak és divatnak. Ha például megnézzük a kereszténységet – és itt most szándékosan nem a katolikus vallásról, mint olyanról beszélek –, a dolog úgy néz ki, hogy a „szeresd felebarátodat, mint tenmagad!” utasítás, elõírás, parancs, kérés (kinek, hogy tetszik), vagy a tízparancsolat kõtáblába vésett alapértékei kétezer év elteltével is aktuálisak, maradandóak, idõtállóak, és ugyanúgy érvényesek a mai emberre is, ugyanúgy mércét állítanak fel a számára, mint hajdan élt elõdeink számára. Morális, erkölcsi alapot, egyfajta tartást adnak az emberi létezéshez. Megmutatják, hogy mitõl több az ember, mint bármelyik másik élõlény a földön. Attól, hogy nemcsak a biológiai létezés van az ember számára, úgy szoktuk ezt mondani, nem csak kenyérrel él az ember, hanem egyfajta magasabb rendû, ha tetszik szellemi, vagy spirituális létezés is van, az embernek lelke is van. De maradjunk még egy pillanatig Tóta W. diktatúra-vallás elméleténél. Én nem vagyok a téma szakértõje, de a józan mezõgazdasági dolgozói ésszel azt tudom mondani, hogy szerintem a diktatúra az el250

nyomást jelent. Vannak olyan ismerõseim, barátaim, akik rendszeresen járnak templomba, és õk mind, kivétel nélkül örömmel teszik ezt vasárnaponként, senki sem kényszeríti õket, hogy menjenek el oda. Senki sem nyom géppisztolyt a hátukba, hogy mese nincs, irány a templom. Én azt hiszem, hogy a mi derék Pulitzer-díjas Árpinknál egy kis fogalmi zavar lépett fel. Természetesen mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy volt inkvizíció, amelyik ráadásul még szentnek is nevezte magát, volt kötelezõ tized és volt sötét középkor is, meg minden, no de hát Galileit is hülyének nézték a maga idejében, ráadásul elég komoly pressziónak is alávetették, hogy vonja vissza a tanait az egyház tekintélyének megõrzése érdekében, de ahogyan azt mi már tudhassuk, az idõ utóbb mégis csak õt igazolta. Ugye emlékszünk még Jorge Luis Borges könyvekrõl mondott szavaira? Ugyanúgy, ahogyan örülni nem lehet parancsra, templomba járni sem lehet. Talán kissé furcsán hangzik ez olyasvalakitõl, aki maga nem rendszeres templomba járó, s aki a heti rendszerességgel ismétlõdõ hittanórákat már kora gyermekkorában is egyfajta kötelezõ penzumként élte meg, de mégis ezt kell mondanom. Miért is? Többek között azért, mert gyermekként a szombat délutánonkénti hittanórák helyett mással is eltölthettem volna a drága idõt. Igaz, csak akkor minden bizonnyal lemaradtam volna Balikó Zoli bácsi, néhol mennydörgõ hangon elõadott csodálatos Biblia magyarázatairól és történeteirõl. De ugyanígy felejthetetlen marad számomra a Dischka Gyõzõ utcai evangélikus templomban elõadott passiójáték is, ahol („Hozzátok a názáretit!”) mint egymondatos római katona debütáltam én a világot jelentõ deckákon. A passiójáték idejére kicsit mi is Thália felkent papjaivá és papnõivé válhattunk, legnagyobb szerencsénkre. De mesélhetnék egy másik idõs papról, a kb. öt nyelven beszélõ öreg és bölcs Váróczi János bácsiról is, aki picikét nagyobb haté251

konysággal vezetett be engemet az angol nyelv rejtelmeibe, mint annak idején a TIT fiatal és kissé szeleburdi angol tanárnõje. Ezektõl az emberektõl olyan értékrendet, szemléletmódot, tartást, mûveltséget kapott az átkosban felnövekvõ fiatalság, köztük jómagam is, mely értékeket máshonnan egészen biztosan nem kapta volna meg. Ja, és még valamit! A gyülekezet az közösség! Ha nem is olyan szoros közösség, mint régen volt, például falun, de mégis csak közösség. *** – Nézz körül! Mit látsz? – Egy templomot. – Ez egy épület. Jézus igazi temploma ennél sokkal több. Nem épületek fája és köve. Én szeretem Jézust! Nekem nincs szükségem közvetítõre közte és köztem. Érted? Csak az Isten és az Ember. Papok nélkül, templomok nélkül. Jézus evangéliumainak elsõ szavai: „Benned lakozik az Isten országa, és körülötted. Nem épületek fájában és kövében. Hasíts szét egy darab fát, s ott vagyok. Emelj fel egy darab követ, s ott találsz.” (Részlet a Stigmata címû filmbõl.)

Térjünk még vissza néhány gondolat erejéig a Pulitzer-díjas újságíró diktatúra-vallás gondolatmenetéhez. A vallás, a kereszténység ezen belül a katolikus egyház szerepét, helyét kutatja, keresi, tárgyalja a Stigmata címû film, s még akkor is, ha hollywoodi alkotásról van szó, szerény véleményem szerint sokkal szemléletesebben, ötletesebben és szakszerûbben és egyúttal bölcsebben is teszi azt, mint a mi derék Tóta W. barátunk. A sztorit most nem mesélem el, akit bõvebben érdekel a téma, a film kikölcsönözhetõ vagy megvásárolható DVDn. Irány a téka! 252

Álszent és képmutató világban élünk, melyben – Tóta W.-vel ellentétben – véleményem szerint pont nem a vallás, hanem valami egészen más az, ami diktatórikusan megpróbál rátelepedni a világra immáron globális méretekben. Próbálják ránk erõltetni, elfogadtatni velünk, a látszatvilág látszat értékrendjét, a judeokereszténységet. Fából vaskarika. Legeklatánsabb példája a majomember. Az Államokban csak W-ként emlegetett ifjabbik Bokor (Bush) példának okáért egy ilyen judeokeresztény demagóg. A Haaretz címû lap tudósítása szerint Bush ezt nyilatkozta: „Isten azt mondta nekem, hogy sújtsak le az al-Kaidára, és én lesújtottam. Utána azt mondta, hogy sújtsak le Irakra, és én megtettem.” Talán még emlékszünk az Írásra. Vagy Mel „Mad Max” Gibson Passió címû filmjére. Amikor Péter apostol urának védelmére kelve levágja a fõpap szolgájának a fülét, Jézus meggyógyítja a szolgát, és azt mondja Péternek: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat, mert aki kardot fog, kard által vész el.” Ennyit arról, hogyan értelmezi a majomember a kereszténységet. Enynyit arról, mit is jelent valójában a judeokereszténység. Bush judeokeresztény. Judeokeresztény, mert vezérlõmotívuma nem a megbocsátás, a szolgálat, hanem a kiválasztottság (rasszizmus), a pénz- és hatalomimádat, a bosszúállás. A látszatvilág, a látszatdemokrácia kitermelte a maga látszat vallását. Mit tegyünk akkor egy ilyen világban? A szocialista nagyváros öntudatos polgára csak egyetlen tanácsot adhat. Fogadjuk meg az Írás szavait: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagad” és „ne tedd másnak, amit nem kívánsz, hogy neked tegyenek”. Isten áldja Magyarországot! A szocialista nagyváros öntudatos polgára

253

260

Butapest. Vízfejország kutyaszaros világvárosa. A tavaszi nemzeti ünnepen a fõváros elsõ embere, Degesz uram is osztozott a koalíciós társ „fõ hallja kendjének” sorsában. A nép – még akkor is, ha az ölebmédia csupán néhány tíz emberrõl beszél – igen végre-valahára hallatta a hangját, méghozzá hosszantartóan – értsd alatta: végig a beszéd ideje alatt –, kifütyülték a tizenöt éve tehetetlenkedõ, eredményeket felmutatni képtelen, a megújulást, a fejlõdést még csak hírbõl sem ismerõ, egykoron kerékpáron közlekedõ hajdani szamizdat kiadó, mára már adriai villatulajdonossá avanzsált Degesz uramat. De ugyanígy járt a hajléktalanokkal spontán lekezelõ Gyurcsányi Francisco mûminiszterelnök is, aki szintén nem tudta elkerülni a sorsát, a népharagot, a nép szava (nem a Népszava!) pedig Isten szava, mint tudjuk! A 2005. év télutóján, tavaszelõjén a Kossuth tér új nevet kapott: a Gazdák tere lett és a fõvárosi lakosságnak egy tekintélyes része – nem azok, akik pénzt és fáradságot nem kímélve küldözgették be a hites ATV-be a gazdákat gyalázó sms-eket – tanúbizonyságát adta annak, hogy tizenöt évvel a gengszterváltás elõre lezsírozott és lepaktumozott szcennáriójának megvalósulása után most már nekik is kezd elegük lenni abból a postkommunista tökölõdésbõl, melyet országos szinten a szegfûmintás utódpárt és hûséges oldalnehezéke, az egykori állampárt jogutódjának farvizén elevickélõ, s a nagyobbik koalíciós partnert állandó zsarolásaival rövid pórázon tartó alig 5%-os, szélsõségesen álliberális törpeminoritás mûvel kormányzás címén véghez vitt rabló ámokfutásában. (Tudom, hogy ez így egy kicsit töményre sikeredett, de mit csináljak, ez a mai magyar valóság. Kis magyar abszurd.) Magyarország legkártékonyabb, legszélsõségesebb, legtöbb pusztítást és rombolást véghez vivõ parlamenti pártja – népi frazeológia: az idegen test a nemzetben –, a Kuncze „Miska Kancsó” Gábor, többszöri upgrade-n átesett vízvezeték-szerelõbõl politikai bohóccá felfújt pártelnök által vezényelt SZDSZ, kezdeti sikerein felbuzdulva olyannyira felbátorodott (urbánus frazeológia: elrúgták a pöttyöst), hogy Vízfej ország fõvárosát, Butapestet lassan már csak mint külön bejáratú hitbizományt tekintik és teljességgel elképzelhetetlennek tartják, hogy annak élén esetleg valaki más is állhatna, mint a Kátyúk Atyja kétes címet büszke tulajdonosa, Degesz uram. Mindeközben a magyar (?) politikum szereplõi komikus mutatványokkal szórakoztatják a naponta immáron öt óra hosszára is a tévé elé kuporodó honi publikumot. Mintha az elmúlt másfél évtized és az azt megelõzõ öt évtized nem is lett volna, meg sem történt volna, újra itt van a vaskoronás kis-nagy ember, a Horn Gyula-díjas Horn Gyula, bele „ajropunózik” a kamerákba és két whisky közepette üveges tekintettel elgagyogja nekünk, hogy õt még nem szabad leírni, õ itt van újra, szeretné magát megmérettetni, mer’ hogy a napokban odament hozzája az utca embere és aszonta neki, hogy „Gyula, mégiscsak te lennél a legjobb köztársasági elnöknek. Mint annak idején Brezsnyev elvtársnál. Elemcsere megvolt, az oxigénpalackot meg viszik utána a szerencsétlennek, de még mindig õ akar labdába rúgni, a fiatalok várják ki a sorukat, legalábbis addig legyenek türelemmel, míg a nagy idõk nagy tanúja elpatkol ebbõl a szánalmas sorsú árnyékvilágból. Asszem Bayernek igaza volt. Az emberi hülyeség és a (poszt)kommunisták pofátlansága határtalan.