Európai Parlament 2014-2019
Jogi Bizottság
20.6.2016
NEMZETI PARLAMENT INDOKOLÁSSAL ELLÁTOTT VÉLEMÉNYE A SZUBSZIDIARITÁSRÓL Tárgy:
a Cseh Parlament indokolt véleménye a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)0128 – C8-0114/2016 – 2016/0070(COD))
A szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. jegyzőkönyv 6. cikkének megfelelően a nemzeti parlamentek a jogalkotási aktus tervezetének továbbításától számított nyolc héten belül indokolással ellátott véleményt küldhetnek az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság elnökeinek, amelyben ismertetik azokat az okokat, amelyek alapján az adott tervezetet nem tartják összeegyeztethetőnek a szubszidiaritás elvével. Mellékelve a Cseh Köztársaság Parlamentje Képviselőházának indokolt véleménye a fent említett, irányelvjavaslatról. Az Európai Parlament eljárási szabályzata alapján a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása tekintetében a Jogi Bizottság az illetékes bizottság.
NP\1097754HU.doc
HU
PE584.207v01-00 Egyesülve a sokféleségben
HU
MELLÉKLET A Cseh Köztársaság Parlamentje KÉPVISELŐHÁZ 2016 7. parlamenti ciklus Az Európai Ügyek Bizottságának 263. állásfoglalása Készült: a bizottság 49. ülésén, 2016. március 31-én. A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2016)128) A Cseh Parlament Képviselőházának „Európai Ügyek Bizottsága” , miután meghallgatta a Munka- és Szociális Ügyi Minisztérium jogalkotási részlegének osztályvezető-helyettesi funkciója képviseletével megbízott Dr Naděžda Břeská hozzászólását, illetve Kristýna Zelienková előadó, parlamenti képviselő jelentését és megvitatta a kérdést, jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot. (aláírás) Josef Šenfeld Hitelesítő (aláírás) Kristýna Zelienková Előadó (aláírás) Ondřej Benešík Elnök A 263. számú állásfoglaláshoz csatolt melléklet Javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács irányelve a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról COM(2016) 128 végleges, tanácsi kódszám: 6987/16 Intézményközi referenciaszám: 2016/0070 (COD) • (Jogalap: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 53. cikkének (1) bekezdése és 62. cikke.) • Az Európai Ügyek Bizottsága a Képviselőház elé terjesztette: 2016. március 11. A bizottságbeli vizsgálat időpontja: 2016. március 17. (1. szakasz)
PE584.207v01-00
HU
2/2
NP\1097754HU.doc
• Eljárás: Rendes jogalkotási eljárás. • Értékelés a szubszidiaritás elvére tekintettel: Lásd az alábbiakban. • Indokolás és tárgy: A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetésére vonatkozó módosítás az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) IV. címének II. fejezetén („Letelepedési jog”) alapul. A munkavállalók kiküldetését jelenleg a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (a továbbiakban: „az irányelv”) szabályozza, amely a munkavállalóikat szolgáltatásnyújtási szerződés keretében másik tagállamba kiküldő vállalatokra, a munkavállalóikat saját leányvállalataikhoz, vagy ugyanazon vállalatcsoport más tagállamban található vállalataihoz kiküldő vállalatokra, valamint a munkavállalóikat egy másik tagállamban található munkaközvetítő ügynökségekhez kiküldő vállalatokra alkalmazandó. Az irányelvre irányuló javaslat a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv érvényesítéséről és a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló 1024/2012/EU rendelet módosításáról szóló, 2014. május 15-i 2014/67/EU európai parlamenti és tanácsi irányelvet kívánja módosítani, amely bizonyos, a szolgáltatásaikat más tagállamban nyújtó munkavállalók kiküldetésére vonatkozó tisztességtelen gyakorlatokat szeretne megszüntetni. Az újonnan javasolt irányelvben a Bizottság kiegészíti és tovább erősíti a munkavállalók kiküldetéséről szóló végrehajtási irányelv hatását, és ezáltal – a Bizottság szerint – teljesíti megbízásának egyik elsőbbséget élvező feladatát, amely egy jobb és tisztességesebb egységes piac megteremtése lenne. Az irányelvjavaslat megerősíti azt az új elvet, amely a szolgáltatási munkavállalók azonos helyen végzett azonos munkáért járó azonos javadalmazáshoz való jogát rögzíti, vagyis az „azonos helyen végzett egyenlő munkáért járó egyenlő bér” elvét. 2015-ben a Bizottság kezdeményezése elnyerte Ausztria, Belgium, Franciaország, Németország, Luxemburg, Hollandia és Svédország jóváhagyását. Ugyanakkor az újonnan csatlakozott európai uniós országok aggodalmuknak adtak hangot az egységes piaccal való kompatibilitás miatt, azzal érvelve, hogy a fizetésbeli különbségek a szolgáltatók számára jogos versenyelőnyt jelentenek. A cseh kormány értesülései szerint a javaslatról folytatott első tárgyalások során szkeptikus nézeteket hangoztatott Lengyelország, Magyarország, Románia, Litvánia, Lettország, Észtország, Bulgária, Spanyolország, Portugália, Írország és az Egyesült Királyság, míg kedvező nézeteket vallott a javaslatról Belgium, Franciaország, Németország, Svédország, Luxemburg, Ausztria és Finnország. Az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ETUC), együtt az Európai Vállalkozói Szövetséggel (BUSINESSEUROPE) , az Európai Kis- és Középvállalkozások Szövetségével (UEAPME) és Állami és Közszolgáltatási Vállalatok Európai Központjával (CEEP) arra kérte a Bizottságot, hogy halassza el az irányelvjavaslatról folytatott vitákat mindaddig, amíg valamennyi hatásáról megbeszélést nem folytattak a Bizottsággal. A Bizottság természetesen nem tett eleget a viták
NP\1097754HU.doc
3/3
PE584.207v01-00
HU
elhalasztására vonatkozó kérelmüknek1. • Tartalom és hatás: Az irányelvjavaslat a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK irányelv („az irányelv”) egyes rendelkezéseit kívánja módosítani. Az irányelv egy új 2a. cikkel egészül ki, amely munkajogra vonatkozik. A „kiküldött munkavállaló” fogalmát meghatározó 2. cikk és a kiküldött munkavállalók foglalkoztatási feltételeit szabályozó 3. cikk közé van beiktatva. Az új 2a. cikk előírja, hogy amennyiben a kiküldetés előrelátható vagy tényleges időtartama meghaladja a huszonnégy hónapot, azt a tagállamot kell a munkavégzés helye szerinti országnak tekinteni, amelynek területére a munkavállalót kiküldték. Ez azt jelenti, hogy a Róma I. rendelet szabályainak alkalmazásában a kiküldetés helyszínéül szolgáló ország munkajogát kell alkalmazni az ilyen kiküldött munkavállalók munkaszerződésére. Kivéve természetesen azt, ha a feleknek szerződéses joguk van más alkalmazandó jogot választani. A felek eltérő jogválasztása nem eredményezheti a munkavállaló jogi védelemtől való megfosztását, minthogy a fogadó állam munkaügyi törvényének minden olyan előírása alkalmazandó a munkavállalóra, amelytől a megállapodás révén nem lehet eltérni. Ugyanez érvényes egy munkavállaló ugyanazon feladat ellátása tekintetében való helyettesítése esetén is, ha a kiküldetés teljes időtartama meghaladja a 24 hónapot, de ez csak a legalább 6 hónapra kiküldött munkavállalókra alkalmazandó. Módosítások vonatkoznak továbbá az irányelv 3. cikkére is, és különösen három ügyre. Először is törlésre kerül a mellékletben felsorolt tevékenységekre való hivatkozás, ami tulajdonképpen a kollektív szerződések2 egyetemes alkalmazhatóságát valósítja meg. Ez azt jelenti, hogy a kollektív megállapodások nemcsak a mellékletben felsorolt szolgáltatásokat (pl. az építkezés terén) nyújtó munkavállalókra alkalmazandók, hanem minden kiküldött munkavállalóra. Ez azt jelenti, hogy amennyiben egy általánosan érvényes kollektív szerződés egy bizonyos típusú munkáért járó minimális javadalmazásnál magasabb javadalmazást állapít meg, a munkáltató köteles a munkavállalónak ezt a javadalmazást fizetni. Másodsorban pedig a „minimális bérszint”-re való hivatkozást a „javadalmazás”-ra történő hivatkozás váltja fel. A törvény és az általános érvényű kollektív szerződések szerint a javadalmazásra – ideértve a különféle juttatásokat is (pl. rossz idő esetén az építkezési munkásoknak járó juttatás, a veszélyességi pótlék stb.) vonatkozó szabályok nemcsak a helyi alkalmazottakra lesznek érvényesek, hanem a kiküldött munkavállalókra is. Harmadsorban egy olyan, új albekezdés is kiegészíti a szöveget, amely kötelezővé teszi a tagállamok számára a javadalmazás alkotóelemeire vonatkozó információk közzétételét egy külön erre a célra szánt honlapon. Egy másik lényeges változtatás az alvállalkozói láncokkal foglalkozó új fejezet beiktatása. A tagállamok arra kötelezhetik a vállalatokat, hogy csak olyan alvállalkozókkal kössenek szerződést, akik alkalmazottaikat bizonyos feltételeknek megfelelően javadalmazzák, 1
Lásd: ETUC, BUSINESSEUROPE, UEAPME, CEEP: közös levél Juncker elnökhöz, itt olvasható: https://www.etuc.org/documents/revision-posting-workers-directive-joint-letter-president- juncker#. VvJljuLhDcs 2 Az irányelv 3. cikkének (8) bekezdése értelmében kollektív szerződések, azaz általánosan kötelezőek.
PE584.207v01-00
HU
4/4
NP\1097754HU.doc
legyenek ezek jogszabály szerinti vagy a kollektív szerződésekből (ideértve a nem egyetemesen alkalmazandó kollektív szerződéseket is) fakadó feltételek. Ez az előírás alapvetően a Rüffert-ügyben hozott ítéletre (C-346/06)1 reagál, amely a megfelelő jogalap hiányában kizárta ezt az opciót, minthogy a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv jelenlegi változata nem kötelezi a munkáltatókat, hogy a kiküldött munkavállalóknak a törvényben vagy az általánosan kötelező kollektív megállapodásban előírt minimumnál nagyobb, ezen túlmenő javadalmazást fizessenek. A második beiktatott bekezdés a munkaközvetítő ügynökségek státuszának egyenértékűségét biztosítja, hogy a rájuk alkalmazandó feltételek és követelmények azonosak legyenek a nemzeti szinten működő ügynökségekre alkalmazott feltételekkel. A Bizottság szerint a munkavállalói kiküldetés modernizált jogi keretének minden téren hozzá kell járulnia a Bizottság elnöke, Jean-Claude Juncker európai beruházási tervének megvalósításához, amely eredményeképpen a szakképzett munkavállalók iránti igénynek növekednie kell. A szakképzett munkavállalók iránti fő kereslet az új infrastruktúra építésének lesz köszönhető, így a Bizottság azt gondolja, hogy helyénvaló felszámolni a szakképzett munkavállalóknak más országokba való kiküldetése előtti akadályokat. A Cseh Köztársaság költségvetésére és jogrendjére gyakorolt hatás Az irányelv célja az „azonos munkáért azonos fizetés” elvének betartatása. Az elv a tisztességtelen verseny vagy az úgynevezett negatív verseny elutasításán alapuló uniós integráció szociális vetületét tükrözi. Az elv lényege az, hogy a versenynek nem a fizetések, a szociális, biztonsági vagy gazdasági standardok csökkentésében, hanem például az innovációban, és a hatékonyság növelésében kell megnyilvánulnia. A negatív verseny miatti aggodalmak a régebbi tagállamok bővítési folyamat miatti aggodalmait tükrözik, amelyek szerint az EU a régi tagállamokkal a fizetési színvonal vagy a társadalombiztosítás névleges színvonala szempontjából össze nem hasonlítható országokat vett fel2. Az Európai Bíróság „Laval quartett” néven elhíresült határozatainak3 sora konkrétan megerősíti ezeket az aggodalmakat. Leegyszerűsítve ezek a határozatok lekorlátozták a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv hatálya alá tartozó esetekben a kollektív fellépés (pl. sztrájkok, blokádok) lehetőségét, és így, a határozatok bírálói szerint torzították a szociális (és a kollektív tárgyalási) rendszereket4. Bevallott céljai mellett az irányelvjavaslat közvetve 1
Az eset az alsó-szászországi helyzetre vonatkozott, ahol a közbeszerzési törvény előírta azt a kötelezettséget, hogy a munkavállalóknak a munkavégzés helyszíne szerint alkalmazandó kollektív szerződésben megállapított minimális javadalmazást kifizessék. Az Objekt und Bauregie GmbH vállalat építkezési közbeszerzési szerződést nyert (egy börtön alapszerkezetének megépítésére), és ennek egy részével alvállalkozóként egy lengyel vállalatot bízott meg, a kollektív szerződésben (amely természetesen nem volt kötelező) előírt összegnél jóval alacsonyabb javadalmazás mellett. A szerződést kötő hatóság, Alsó-Szászország állami hatósága visszavonta a szerződést és büntetést rótt ki. Ekkor az érintett vállalat szabálysértési eljárást indított. Az előzetes kereset benyújtása nyomán az Európai Bíróság azt állapította meg, hogy a német jog ellentétes volt a kiküldött munkavállalókról szóló irányelvvel és az európai szerződés 49. cikkével. 2 Lásd pl. Jon Kvist: Does EU Enlargement Start a Race to the Bottom? (Negatív versenyt indít-e az uniós bővítés?) Strategic Interaction among EU Member States in Social Policy (Stratégiai kölcsönhatás az EU tagállamai között szociálpolitikai téren), Journal of European Social Policy, 2004. aug., 14. kötet, 3. szám, 301-318. o. 3 A Viking (C-438/05), Laval (C-341/05), Rüffert (C-346/06), és a Bizottság kontra Luxemburg (C-319/06) ügyek. 4 E témáról bővebben lásd: Catherine Barnard, A Proportionate Response to Proportionality in the field of
NP\1097754HU.doc
5/5
PE584.207v01-00
HU
arra is törekszik, hogy részben törölje a hasonló súrlódási pontok jövőbeni kialakulásának okait. Másrészt van olyan nézet, amely szerint az egyenlő munkáért járó egyenlő fizetés elve csak a régi tagállamokban felel meg a szociális valóságnak, és nem veszi figyelembe az új tagállamok szociális dimenzióit. Különösen olyan értelemben, hogy egy új tagállamból származó munkavállaló számára még egy másik tagállam minimálbérének elfogadása is a saját szociális helyzetének javulását jelentheti, minthogy lehetséges, hogy a németországi minimálbér többszörösen meghaladja az abban a tagállamban kapott jövedelmét, amelyből őt kiküldték. Mindez függetlenül attól, hogy a fizetések jelentette költség a vállalatok potenciális versenyképessége kevés formájának egyikét jelentik (és ekképpen az alkalmazottak számára potenciális foglalkoztatást), míg a régi tagállamok jobban kihasználhatnák például a vállalataik nagyobb hatékonyságát, jobb infrastruktúráját vagy nagyobb szimbolikus értékét. A szakirodalom1 ezt a kettősséget Wittgenstein kacsanyulához2 hasonlítja, azaz egy olyan jelenséghez, ami kétféleképpen értelmezhető a megfigyelő szociális perspektívájának szempontja függvényében. Hasonlóképpen a szakirodalom az ad absurdum módszerével érvel, hogy akkor az „egyenlő munkáért egyenlő fizetés” elv – e logika szerint – a régi tagállamok vállalataira is érvényes, amelyek külföldi befektetőként uralják bizonyos új tagállamok (pl. a Cseh Köztársaság vagy Magyarország) gazdaságát, és amelyek messze nem olyan javadalmazást fizetnek ezekben az országokban alkalmazott munkavállalóiknak, mint a saját országukban. Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy bár a Cseh Köztársaság „új” tagállam, a Bizottságtól származó tájékoztatás szerint a Cseh Köztársaságba kiküldött munkavállalók száma3 magasabb a Cseh Köztársaságból kiküldött munkavállalók számánál. Másrészt pedig több olyan tagállam is van, amely korábban a kiküldött munkavállalók célpontja volt, majd a 2010 és 2014 közötti időszakban több munkavállalót küldött ki, mint amennyit fogadott. Ezek közé tartozik Olaszország és Spanyolország is, amelyeket jelentős mértékben sújtottak a gazdasági válság hatásai. collective action (Arányos válasz az arányosság levére a kollektív szerződések terén), European Law Review, 37. szám, 117-135. o. (2012). 1 Lásd: Kukovec Damjan: HIERARCHIES AS LAW (Hierarchiák mint jog), COLUMBIA JOURNAL OF EUROPEAN LAW, 2014., 131-170. o. , vagy Kukovec Damjan: Whose social Europe? (Kinek a szociális Európája?) IGLP Harvard Law School munkadokumentum-sorozat, 2011/3. Elérhető a következő címen: http://www.harvardiglp.org/new-thinking-new-writing/whosesocial-europe-the-lavalviking-judements-andthe-prosperity-gap/ 2 Wittgenstein nyula egy kacsát vagy vadnyulat ábrázoló kép. Egyszerűen megfogalmazva egy gondolat vagy egy felfogás eredménye a körülményektől függ. További részletekért lásd: Wittgenstein
L.: Philosophical Investigations (Filozófiai vizsgálódások), felülvizsgált kiadás, prágai
kiadás:
Filozófia,
1998.:
3
A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő, hatásvizsgálatról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum. SWD/2016/052 végleges – 2016/070(COD). PE584.207v01-00
HU
6/6
NP\1097754HU.doc
A javaslat értékelése a szubszidiaritás elvére tekintettel: Az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének (3) bekezdése rögzíti, hogy a szubszidiaritás elvének megfelelően azokon a területeken, amelyek nem tartoznak kizárólagos hatáskörébe, az Unió csak akkor és annyiban jár el, amikor és amennyiben a tervezett intézkedés céljait a tagállamok sem központi, sem regionális vagy helyi szinten nem tudják kielégítően megvalósítani, így azok a tervezett intézkedés terjedelme vagy hatása miatt az Unió szintjén jobban megvalósíthatók. Az Unió intézményei a szubszidiaritás elvét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvben meghatározottak szerint alkalmazzák. A nemzeti parlamentek az említett jegyzőkönyvben megállapított eljárásnak megfelelően gondoskodnak a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásáról. Ami a javasolt módosítások szubszidiaritás elvének való megfelelésével kapcsolatos értékelést illeti, alaki hibának tekinthető, hogy hiányzik a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló 2. sz. jegyzőkönyv szerinti indokolás. A jegyzőkönyv szerint „a jogalkotási aktusok tervezeteit a szubszidiaritás és az arányosság elve tekintetében külön indokolni kell. Minden jogalkotási aktus tervezetének egy külön feljegyzésben részletesen tartalmaznia kell azokat az adatokat, amelyek a szubszidiaritás és az arányosság elvével való összhang megítéléséhez szükségesek. Ennek a feljegyzésnek adatokat kell tartalmaznia a tervezet előrelátható pénzügyi hatásairól, továbbá – irányelv esetében – a tagállamok, illetve adott esetben a régiók által annak végrehajtására elfogadandó jogszabályokra vonatkozó hatásairól. Az annak megállapításához vezető okokat, hogy egy uniós cél az Unió szintjén jobban megvalósítható, minőségi és – ahol csak lehetséges – mennyiségi mutatókkal kell alátámasztani. A jogalkotási aktus tervezetének figyelembe kell vennie annak szükségességét, hogy az Unióra, a nemzeti kormányokra, a regionális vagy helyi hatóságokra, a gazdasági szereplőkre és a polgárokra háruló pénzügyi vagy igazgatási terheket a lehető legkisebbre csökkentsék, és hogy azok arányban álljanak az elérendő célkitűzésekkel.” Az irányelvre irányuló javaslat csupán a következő rövid kijelentést tartalmazza: „egy hatályos irányelv módosítása kizárólag új irányelv elfogadásával valósítható meg”. Az irányelvre irányuló javaslat indokolásának egyetlen más részében sem található kellő indokolás, ezért a javaslat még a bíróság által a C-233/94 ügyben meghatározott minimális követelményeknek sem felel meg, és az indokolás sem támasztja alá, hogy az irányelv célkitűzései uniós szinten jobban megvalósíthatók lennének. Alaki szempontból tehát nyilvánvalóan hiányzik annak alátámasztása, hogy a javasolt jogszabálymódosítás megfelel a szubszidiaritás elvének, hiszen minden jogalkotási aktusra irányuló javaslatnak tartalmaznia kellene erre utaló indokolást. Ezt a hiányosságot alaki szempontból semmiképpen sem ellensúlyozza az, hogy a javaslathoz csatolták az irányelv hatásvizsgálatát (az EU cselekvési joga), amelyet a Bizottság az irányelvjavaslat munkadokumentumaként tett közzé1. A javaslat szubszidiaritás elvének való megfelelésére irányuló érdemi értékelés két megközelítés szerint lehetséges: korlátozó vagy kiterjesztő megközelítés szerint2. A korlátozó 1
A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatot kísérő, hatásvizsgálatról szóló bizottsági szolgálati munkadokumentum. SWD/2016/052 végleges – 2016/070(COD). 2 További részletekért lásd például: Pohl, M., Az EU másodlagos joganyaga és a szubszidiaritás elve NP\1097754HU.doc
7/7
PE584.207v01-00
HU
megközelítés csak a szubszidiaritáshoz kapcsolódó érvekre korlátozódik, és a szubszidiaritási vizsgálat funkcionális, strukturális és szövegszerű értelmezésének alapszik. A kiterjesztő megközelítés kiterjed a jogalap és az arányosság vizsgálatára, mivel ezeket az érveket a gyakorlatban nem lehet élesen elválasztani egymástól. Amennyiben a korlátozó megközelítést választjuk a szubszidiaritási vizsgálatokhoz, a javasolt módosítás megfelel a szubszidiaritás elvének. Az irányelvjavaslat ugyanis olyan kérdéskörre vonatkozik, amelyet már most is az EU szabályoz a jogszabályai révén1. Ebből a szempontból pedig a módosítási javaslat csak az arányosság tekintetében vizsgálható, ez azonban képezi a parlamenti felügyelet részét a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv értelmében. A kiterjesztő megközelítés esetén abból kell kiindulni, hogy az ipari viszonyok, például a munkavállalók és a munkáltatók közötti viszony, ideértve a kollektív megállapodások esetleges formáját és hatályát is, külön kategóriának tekintendő, amelyet elsősorban nemzeti szintű szabályozásnak kell alávetni, tekintetbe véve a különböző történelmi és szociális körülményeket2. Kétségtelenül vannak az iparági viszonyoknak olyan alterületei, amelyeket a belső piac igényei miatt talán jobban lehet uniós szinten szabályozni, ilyen terület lehet például a kiküldött munkavállalók kötelező minimálbérére vonatkozó garancia, amelyet jelenleg a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv szabályoz. A kérdés azonban az, hogy célszerűbb-e uniós intézkedés révén meghatározni a bérezést, egy egyetemesen kötelező kollektív bér alapján (az építőiparon kívüli területeken is), vagy akár egy adott munkahelyre vonatkozó kollektív megállapodás alapján. Egy ilyen intézkedés a saját érdekeiket (jellemzően munkavállaló tisztességes bérét, illetve a munkáltató profitját) szem előtt tartó szociális partnerek között létrejött konszenzus helyébe lépne. A kollektív tárgyalásoknak olyan helyzetet kell eredményezniük, amelyben nincsenek vesztesek, csak győztesek. A javasolt intézkedés képes teljes mértékben kiiktatni a kollektív tárgyalásokat a munkavállalóikat kiküldő vállalkozások esetén. Ennek eredménye azonban nem magasabb bér lesz, hanem munkahelyek megszűnése a kiküldő vállalkozás versenyképességének csökkenése miatt. A bérszint csökkentése révén a szociális dömping vagy a piaci verseny korlátozására irányuló próbálkozás teljesen legitim, ugyanakkor a szubszidiaritás és a fent említett tényezők szempontjából azt is fontos megvizsgálni, hogy ezt a célt a tagállamokban jellemző élet- és bérszínvonal fokozatos közelítése útján kell-e elérni, avagy inkább a szükséges intézkedések uniós szintű meghozásával. A fentiek alapján úgy tűnhet, hogy ez főként a javasolt intézkedés arányosságát illeti, ám ez a két rendszer gyakorlati okokból nem választható el egymástól. A javasolt intézkedés közötti összhang vizsgálatának parlamenti gyakorlata, AUCI. Prága, Karolinum, 2014., 145. o., valamint Kiiver P., Az uniós jogalkotási javaslatok szubszidiaritási vizsgálatának nemzeti parlamentek általi lefolytatása: elemzés, megállapítások és gyakorlati ajánlások. ERA Forum. 2012. március, 12. évfolyam, 44. szám, 542–547. o. vagy Grine J., Nemzeti parlamentek és az EU demokratikus legitimációja, Prága, Leges, 2015. 1 Syllova, J. et al, A Lisszaboni Szerződés, Prága, C.H.Beck, 2010., 34. oldaltól 2 Ebben az összefüggésben demokratikus (neo)korporatizmus rendszeréről lehet beszélni, amelyben a munkáltatók és a munkavállalók képviselői rész vesznek az alapvető gazdasági és szociális fontosságú döntésekben, és privilegizált helyzetben vannak a civil társadalom többi tagjához képest. Ez a helyzet például Skandináviában (a munkavállalók mintegy 80%-a szakszervezeti tag) és Ausztriában, illetve bizonyos mértékig a Cseh Köztársaságban is. Másrészt, például az Egyesült Királyságban a szociális partnerek nem élveznek kiváltságokat, lényegében a többi érdekcsoporthoz hasonló státusszal rendelkeznek.
PE584.207v01-00
HU
8/8
NP\1097754HU.doc
bizonyos mértékig a jelenlegi irányelv hatásának fokozatossá tételére irányul, ami inkább az arányosság mellett szól, ám az irányelvjavaslat úgy is felfogható, hogy kiterjeszti a hatályt a kollektív kapcsolatokra is, amelyek eddig tagállami hatáskörbe tartoztak, különösen az alvállalkozó kapcsolatokra vonatkozó (nem egyetemes) kollektív szerződések kötelező jellege tekintetében. A javasolt intézkedés szubszidiaritási vizsgálata (vagy a javasolt intézkedés és a szubszidiaritás elve közötti összhang vizsgálata) tehát e koncepció fényében teljes mértékben indokolt. Végül meg kell jegyezni, hogy a fenti megfontolások nem döntő jelentőségűek a parlamenti szubszidiaritási vizsgálatok vagy a korai előrejelzési mechanizmus tekintetében. A (2.) jegyzőkönyv és a parlament eljárási szabályzata szerint a szubszidiaritási vizsgálatok politikai folyamatot jelentenek, és a fenti érvek kiegészítő jellegűek. A megfelelő és elégséges indokolás a meggyőző ereje révén fontos lehet egy, a (2.) jegyzőkönyv 7. cikkének (3) bekezdése szerinti helyzetben, vagyis akkor, ha a javaslat, illetve az arányosság és a szubszidiaritás elve közötti összhangról a Tanács és az Európai Parlament dönt. A (2.) jegyzőkönyv szerinti indokolt vélemény kiadása azonban megelőzi a politikai megfontolásokat, ezért olyan politikai döntésnek számít, amely jogi szempontokon is alapulhat, még ha nem is kell feltétlenül jogi szempontokon alapulnia. • A cseh kormány álláspontja: A cseh kormány nem támogatja a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslatot. A cseh kormány véleménye szerint a javasolt intézkedés negatív hatást gyakorolhat a cseh vállalkozások, és különösen a kkv-k versenyképességére, valamint megzavarhatja a régi és az új tagállamok gazdaságai között kialakuló konvergenciát. A cseh kormány véleménye szerint a jelenlegi legnagyobb probléma a hatályos jogszabályok kikerülése, ám a közelmúltban elfogadott végrehajtási rendelet erre a szempontra összpontosít. A cseh kormány úgy véli továbbá, hogy a javasolt felülvizsgálat ellentétes a jogalkotás minőségének javítását szorgalmazó elvvel, hiszen a végrehajtási rendeletet csak nemrég fogadták el, ezért még nem lehet értékelni, hogy annak rendelkezései kellően hatékonyak-e, és hogy e hatékonyság fényében szükség van-e a kiküldött munkavállalókról szóló irányelv újabb felülvizsgálatára. Az uniós testületekben folytatandó vita menetrendje: Az Európai Parlamenten belül a javaslat megvitatása tekintetében a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság az illetékes testület, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsággal és a Jogi Bizottsággal közösen. A tárgyalások menetrendje még nem ismert, jelenleg az előkészítési szakasz tart. • Következtetés: Az Európai Ügyek Bizottsága 1. elutasítja a munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelvre irányuló javaslatot; 2. a kormány keretálláspontját támogatja e javaslat ügyében; NP\1097754HU.doc
9/9
PE584.207v01-00
HU
3. tudatában van a lehetséges hátrányoknak és problémáknak, amelyek e javaslat következtében jelentkezhetnek a Cseh Köztársaságban, amely a viszonylag későn csatlakozó tagállamok közé tartozik, és ezért még mindig előnyös helyzetben van a bérköltségek terén, tehát az irányelvjavaslat fenyegetést jelent a bérköltségek terén piaci előnnyel rendelkező cseh vállalkozások számára; 4. úgy véli, hogy az irányelvjavaslat a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló (2.) jegyzőkönyv értelmében ellentétes a szubszidiaritás elvével, és ezt az indokolt véleményt e jegyzőkönyvvel összhangban fogadja el, továbbá úgy véli, hogy az irányelvjavaslat ellentétes a szubszidiaritás elvével. Az Európai Ügyek Bizottsága véleménye szerint a Bizottság nem tett eleget tájékoztatási kötelezettségeinek, valamint annak a kötelezettségének, hogy megfelelően indokolja a javaslatot a szubszidiaritás elvének betartása szempontjából. Az Európai Ügyek Bizottsága véleménye szerint abból kell kiindulni, hogy az ipari viszonyok, például a munkavállalók és a munkáltatók közötti viszony, ideértve a kollektív megállapodások esetleges formáját és hatályát is, külön kategóriának tekintendő, amelyet elsősorban nemzeti szintű szabályozásnak kell alávetni, tekintetbe véve a különböző történelmi és szociális körülményeket. Ugyan vannak az iparági viszonyoknak olyan területei, amelyeket a belső piac igényei miatt talán jobban lehet uniós szinten szabályozni, az irányelvjavaslat felszámolja a kollektív tárgyalások nemzeti mechanizmusait, amelyek keretein belül a szociális partnerek érvényesíthették saját érdekeiket. A kollektív tárgyalásoknak olyan helyzetet kell eredményezniük, amelyben nincsenek vesztesek, csak győztesek. Az irányelvjavaslat azonban nem teljes mértékben zárja ki a kollektív tárgyalások e szempontját, hiszen részletesen meghatározza a kollektív megállapodások kötelező jellegéhez szükséges feltételeket a bérek tekintetében. Az Európai Ügyek Bizottsága úgy véli, hogy a szubszidiaritás elve szempontjából a bérszínvonal konvergenciáját nem a javasolt irányelv útján, hanem oly módon kell elérni, hogy fokozatosan közeledjen egymáshoz az összes tagállamban jellemző életszínvonal és bérszínvonal. (aláírás) Josef Šenfeld Hitelesítő (aláírás) Kristýna Zelienková Előadó (aláírás) Ondřej Benešík Elnök
PE584.207v01-00
HU
10/10
NP\1097754HU.doc
