EURÓPAI UNIÓ AZ EURÓPAI PARLAMENT
A TANÁCS Strasbourg, 2013. május 21. (OR. en)
2010/0374 (COD) LEX 1338
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
STATIS 106 ECOFIN 1090 UEM 345 CODEC 3081
AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE AZ EURÓPAI UNIÓBELI NEMZETI ÉS REGIONÁLIS SZÁMLÁK EURÓPAI RENDSZERÉRŐL (ESA 2010) - (A. MELLÉKLET - 12. FEJEZET)
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
HU
12. FEJEZET NEGYEDÉVES NEMZETI SZÁMLÁK BEVEZETÉS 12.01.
Ez a fejezet a negyedéves nemzeti számlák alapelveit és főbb jellemzőit ismerteti.
12.02.
A negyedéves nemzeti számlák olyan nemzeti számlák, amelyek negyedéves referenciaidőszakra vonatkoznak. A negyedéves nemzeti számlák negyedéves mutatószámok összefüggő rendszerét alkotják, és olyan átfogó elszámolási keretet biztosítanak, amelyen belül a gazdasági adatok negyedéves gyakorisággal a gazdasági elemzés, illetve a politikai és egyéb döntéshozatal céljaira alkalmas formában állíthatók össze és mutathatók be.
12.03.
A negyedéves nemzeti számlák az éves nemzeti számlákkal megegyező elveken, fogalommeghatározásokon és szerkezeten alapulnak. Az e fejezetben megjelölt eltéréseken kívül a negyedéves nemzeti számlák az éves nemzeti számlák esetében megszokott fogalmakat használják.
12.04.
A negyedéves nemzeti számlák a számlák teljes sorozatát magukba foglalják, a vagyonmérlegeket is beleértve. A gyakorlatban azonban az információ-, idő- és erőforráshiány miatt a negyedéves nemzeti számlák nem annyira részletesek, mint az éves nemzeti számlák.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
1
HU
Az éves nemzeti számlákkal összevetve megállapítható, hogy a negyedéves nemzeti számlák kevésbé átfogóak. Ezek a számlák a GDP mérésére, a javak és szolgáltatások forrására és felhasználására, és a jövedelmek keletkezésére összpontosítanak; az ágazatok tevékenységéről és az egyes műveletekről korlátozott információkkal szolgálnak. E számlák kevésbé átfogó, kevésbé részletezett és kevésbé megbízható volta az időszerűség szükségszerű következménye. 12.05.
Az éves nemzeti számlákhoz képest a negyedéves nemzeti számlákat gyakrabban kell elkészíteni és közzétenni. Korai áttekintést nyújtanak a gazdasági fejleményekről, és lehetővé teszik az éves nemzeti számlák korai becslését.
12.06.
A negyedéves nemzeti számlák idősora a negyedéves gyakoriság következtében szezonális ingadozásokat és naptárhatást mutat. A szezonális ingadozásokat szezonális és naptári kiigazítási eljárásokkal szűrik ki.
12.07.
A negyedéves nemzeti számlák korlátozottabb adatforrásra épülnek, mint az éves nemzeti számlák, összeállításuk során fokozottabban kell támaszkodni statisztikai és ökonometriai módszerekre. A negyedéves nemzeti számlák összeállítása során két megközelítés alkalmazható: közvetlen vagy közvetett megközelítés.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
2
HU
12.08.
A közvetlen megközelítés alapja, hogy negyedéves szinten az éves számlákhoz használtakhoz hasonló adatforrások álljanak rendelkezésre, és hogy a negyedéves számlák az éves számlákhoz hasonló módszerrel készüljenek. A közvetett eljárás statisztikai és ökonometriai módszereket alkalmaz, amellyel a rövid távú indikátorok és az éves számlákból nyerhető információk felhasználásával az éves becsléseket interpolálja, illetve extrapolálja. Az ezen megközelítések közötti választás attól függ, hogy az éves számlák elkészítése során használt információk negyedéves szinten is olyan gyorsan rendelkezésre állnak-e, hogy ugyanabban a formában a negyedéves számláknál is fel lehet őket használni.
12.09.
A negyedéves nemzeti számlák célja más, mint az éves nemzeti számláké. A negyedéves nemzeti számlák a gazdaság rövid távú mozgásaira összpontosítanak, és a nemzeti számlák rendszerén belül koherensen mérik azokat. A hangsúlyt a növekedés ütemére és időbeli jellemzőire, például gyorsulására, lassulására vagy előjelének változására helyezik. Az éves nemzeti számlák előterében – a növekedés üteme mellett – ugyanakkor a gazdasági szintek és a gazdaság szerkezete állnak. Az éves nemzeti számlák a negyedéves nemzeti számláknál kevésbé alkalmasak a gazdasági ciklus elemzésére, mivel az éves adatok elfedik a rövid távú gazdasági változásokat.
12.10.
A negyedéves nemzeti számlák felhasználhatók az éves nemzeti számlák összeállítása során. Javítják az éves nemzeti számlák megbízhatóságát és időszerűségét, és – egyes országokban – az éves nemzeti számlákat közvetlenül a negyedéves nemzeti számlák éves szintre történő aggregálásával kapják. A két számlatípus eltérő szerepe az adatok elérhetőségének és az összeállítási folyamatok különbségeit tükrözi.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
3
HU
12.11.
A negyedéves nemzeti számlák az adatok széles körén alapulnak; ezek közé tartoznak a rövid távú termelési, ár-, foglalkoztatási és külkereskedelmi statisztikák, üzleti és fogyasztói bizalmi mutatók, valamint közigazgatási adatok, mint pl. a hozzáadottértékadóbevételek. E mutatószámokkal összehasonlítva a negyedéves nemzeti számlák: a)
átfogóbbak;
b)
teljesebbek;
c)
összefüggő nemzetiszámla-rendszerbe szerveződnek;
d)
konzisztensek a nemzeti számlák rendszerében használt fogalmakkal és adatokkal;
e)
nemzetközileg összehasonlíthatók egy nemzetközi módszertani keretrendszer, a 2008. évi SNA alapján.
12.12.
A negyedéves nemzeti számlákban szereplő adatok köre megfelel az éves számlákénak, azaz kiterjed a számlasorozat egészére és a vonatkozó aggregátumokra, valamint a forrásés felhasználás-keretrendszerre is. Az információk hiányosabb rendelkezésre állása és a számlakészítés negyedéves gyakorisága azonban általában alacsonyabb lefedettséget és átfogóságot eredményez a negyedéves nemzeti számlák esetében. A negyedéves számlák rendszere a következőket foglalja magában: a)
főbb aggregátumok, beleértve a foglalkoztatást és a népességet;
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
4
HU
b)
pénzügyi és nem pénzügyi számlák gazdasági szektoronkénti bontásban;
c)
a főbb aggregátumok például bruttó hozzáadott érték, végső fogyasztási kiadás, bruttó állóeszköz-felhalmozás, javak és szolgáltatások importja és exportja, foglalkoztatás korlátozott részletességű bontása; valamint
d)
egyszerűsített számlasorozat.
Ezeket az elemeket – a számlák összeállítását elősegítendő – egyszerűsített forrás- és felhasználás-keretrendszer egészíti ki. A NEGYEDÉVES NEMZETI SZÁMLÁK SAJÁTOSSÁGAI 12.13.
A negyedéves nemzeti számlák szempontjából különösen fontos, összeállítással kapcsolatos kérdések a következők: a)
az elszámolás időpontja;
b)
gyorsbecslések;
c)
kiegyensúlyozás és benchmarking;
d)
visszaláncolt volumenindexek; valamint
e)
szezonális és naptári kiigazítások.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
5
HU
Az elszámolás időpontja 12.14.
A negyedéves nemzeti számlák esetében az elszámolás időpontjára vonatkozó szabályok megegyeznek az éves nemzeti számlákra vonatkozó szabályokkal. A rövidebb elszámolási időszak miatt azonban az elszámolás időpontja sajátos mérési problémákat okoz. Ez különösen a következők mérését érinti:
12.15.
a)
befejezetlen termelés;
b)
az év meghatározott időszakában megvalósuló tevékenységek; valamint
c)
alacsony gyakoriságú kifizetések.
A negyedéves nemzeti számlák rendszerében nagy jelentőséget kap az év meghatározott részében összpontosuló tevékenységek és folyamatok elszámolása. Az ilyen tevékenységek negyedéves mértéke, például a mezőgazdasági kibocsátás, az építőipari tevékenység és az idegenforgalom külső tényezőktől, például az időjárástól és a hivatalos munkaszüneti napok számától is függ. A bérek, adók, társadalmi juttatások és osztalékok kifizetését időszaki negyedéves hatások befolyásolhatják, ilyen például az év meghatározott hónapjában kifizetett éves jutalom. Ilyen esetek időzítésének és mértékének hibás meghatározása a negyedéves növekedés hibás méréséhez vezet.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
6
HU
Befejezetlen termelés 12.16.
A befejezetlen termelés olyan be nem fejezett kibocsátás, amely még nem kész szállításra. Befejezetlen termelésről akkor beszélünk, amikor a termelési folyamat több időszakon keresztül tart. A hosszú termelési ciklusok olyan tevékenységeknél fordulnak elő, mint például a mezőgazdaság, az építőipar, a gépipar, a gépjármű- és hajógyártás, valamint a szolgáltatások területén a szoftverfejlesztés, az építőipari szolgáltatás, a filmgyártás vagy jelentős sportesemények szervezése. Az ilyen hosszú termelési eljárásokat nemegyszer készültségi fok szerinti kifizetés kíséri, amely különösen a hajógyártás, a repülőgépgyártás, a bortermelés és a reklámszerződések körében fordul elő. Az ilyen termelés mérése során a termelési folyamatot különböző időszakok között kell szétosztani. Ez több nehézséget okoz a negyedéves nemzeti számlák esetében, mint az éves nemzeti számlák összeállítása során. Mindemellett a befejezetlen termelés negyedéves és éves alapú mérésére azonos elvek vonatkoznak.
Az év meghatározott időszakában megvalósuló tevékenységek 12.17.
A tényleges kibocsátás egyes időszakokra történő eredményszemléletű elosztásának szokásos módja a kibocsátásnak az időszak során felmerült költségek alapján történő elosztása, ám ez nem mindig alkalmazandó teljes mértékben. Nem rendelendő kibocsátás olyan időszakokhoz, amelyekben nem történt termelés, még akkor sem, ha közben felmerültek folyó költségek. Ide tartoznak a tőkefelhasználás költségei, mint például a gépek használatáért fizetett bérleti díjak. A mezőgazdaság területén is előfordulhat az a helyzet, hogy egyes időszakokban nincs termelés. Kibocsátás nélküli időszakok az élelmiszeripar azon ágazataiban is előfordulhatnak, amelyekben a termelés a betakarítástól függ.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
7
HU
Alacsony gyakoriságú kifizetések 12.18.
Az év során végzett tevékenység vonatkozásában azt tekintjük alacsony gyakoriságú kifizetésnek, amelyet évente egyszer vagy az éven belül több részletben teljesítenek. Ilyen kifizetések az osztalékok, kamatok, adók, támogatások és a munkavállalóknak adott jutalmak, mint például az év végi prémium és az üdülési támogatás. Mindezeket a jövedelemelosztással kapcsolatos gazdasági műveleteket eredményszemléletben kell elszámolni, azaz a követelés felmerülésekor, nem pedig kifizetésekor. Az elszámolás időzítésének kérdése az éves nemzeti számlák esetében is felmerül, amikor a kifizetések részben másik elszámolási évhez tartozhatnak.
12.19.
Az ilyen időzítési kérdések kezelése érdekében a kifizetések két csoportját különböztetjük meg: a)
A tisztán ad hoc jellegű kifizetéseket abban az időszakban kell elszámolni, amelyikben azokat ténylegesen teljesítették. Az osztalékokat például rendszerint csak azt követően állapítják meg, hogy lezárták egy pénzügyi év könyvelését, és azok nincsenek szükségszerű kapcsolatban a vállalkozás adott évi nyereségével.
b)
Azokat a kifizetéseket, amelyek kifejezetten egy adott időszakhoz kötődnek (pl. egy korábbi időszakban vagy több megelőző elszámolási időszakban merültek fel), ahhoz az időszakhoz kell rendelni, amelyikben felmerültek. Ide tartoznak például a jövedelem-, illetve termékadók, amelyeket egy rákövetkező időszakban szedhetnek be.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
8
HU
12.20.
Az eredményszemlélet alkalmazása a negyedéves adatokra ilyen esetekben rendkívül nehézkes lehet, ilyenkor alternatív módszerre van szükség, mely lehet pénzforgalmi szemlélettel módosított elszámolás vagy a felmerülő kifizetések hozzárendelése az egyes időszakokhoz oly módon, hogy ez az idősor jellemzőit a lehető legcsekélyebb mértékben torzítsa.
Gyorsbecslések 12.21.
A negyedéves nemzeti számlák a tárgynegyedév végét követően rövid időn belül áttekintést nyújtanak a gazdaság állapotáról. Az ilyen információk gyors rendelkezésre állása elősegíti a gazdasági folyamatok felismerését és értelmezését. Ennek érdekében a statisztikai hivatalok gyakrabban állítanak össze gyorsbecsléseket a legfontosabb makroökonómiai aggregátumokról – köztük a GDP növekedéséről és a negyedéves nemzeti számlák mutatószámairól.
12.22.
A gyorsbecslés a tárgyidőszakra vonatkozó valamely gazdasági változó előzetes becslése. A gyorsbecslést rendszerint hiányos adatok alapján, de a hagyományos becslések esetében alkalmazott statisztikai vagy ökonometriai modellek segítségével készítik el. A gyorsbecslés összeállítása során a lehető legtöbb adatot kell felhasználni. A gyorsbecslések és a hagyományos becslések közötti különbségek a következők: a)
időszerűség: a gyorsbecslések a hagyományos becsléseknél korábban állnak rendelkezésre;
b)
pontosság: az időszerűség a pontosság rovására mehet. A gyorsbecslések esetében általában a hagyományos becsléseknél nagyobb mértékben van szükség utólagos revízióra;
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
9
HU
c)
lefedettség: a gyorsbecslések a változók szűkebb körét fedik le, mint a hagyományos becslések;
d)
információk: a gyorsbecslések kevesebb információn alapulnak; a hagyományos becsléseknél használt információk gyakran nem állnak teljes körűen rendelkezésre;
e)
becslési módszer: az adatok hiánya miatt a gyorsbecslések fokozottabban támaszkodnak ökonometriai módszerekre és hipotézisekre.
A negyedéves nemzeti számlák kiegyensúlyozása és kiigazítása (benchmarking) 12.23.
A negyedéves nemzeti számlák negyedéves alapon összeállított, összefüggő számlasorozatot képeznek. A nemzeti számlák keretrendszerének szerves részét képezik, és konzisztensek az éves számlákkal.
12.24.
A negyedéves számlák belső konzisztenciája a forrás- és felhasználásbecslések negyedéves alapon történő összehangolása révén biztosítható. Az éves számlákkal való konzisztencia a negyedéves számláknak az éves számlákhoz való hozzáigazítása vagy az éves számláknak a negyedéves számlákból való levezetése révén biztosítható.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
10
HU
Kiegyensúlyozás 12.25.
A kiegyensúlyozási vagy összehangolási folyamat a nemzeti számlák összeállításának szerves része. Optimális mértékben használja fel a számlák különböző mutatóit megalapozó eltérő adatforrásokat. Tágabb értelemben a kiegyensúlyozás a GDP és a számlák más részeinek összeállítása során alkalmazott különféle eljárások alapját képező statisztikai alapadatokat próbálja meg a forrás és felhasználás keretrendszerébe illeszteni, az összes rendelkezésre álló információ hatékony felhasználásával.
12.26.
A negyedéves számlákra is az éves számlák esetében alkalmazott kiegyensúlyozási elvek és eljárások vonatkoznak, kiegészítve néhány további, a számlák összeállításának negyedéves gyakoriságát tükröző eljárással. E kiegészítő eljárások a negyedéves számlák alábbi jellegzetességeit tükrözik: a)
a szezonálisan kiigazított és ki nem igazított adatok közötti konzisztencia fenntartása;
b)
a folyó áras és változatlan áras mutatók közötti konzisztencia biztosítása;
c)
az eltérő GDP-számítási módszerekkel kapott eredmények összehangolása.
A negyedéves nemzeti számlák kiigazítását elősegíti az egyszerűsített negyedéves forrásés felhasználás-keretrendszer alkalmazása. Amennyiben rendszeresen készülnek éves forrás- és felhasználástáblák, a negyedéves forrás- és felhasználástáblák adatai közvetlenül hozzájuk kapcsolhatók a kiegyensúlyozási és benchmarkolási eljárás részeként.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
11
HU
A negyedéves és éves számlák közötti konzisztencia – benchmarking 12.27.
A negyedéves nemzeti számlák és az éves számlák egymáshoz igazítása kétféle megközelítéssel történhet:
12.28.
a)
a negyedéves számlák éves számlákhoz való hozzáigazításával (benchmarking);
b)
az éves számlák negyedéves számlákból történő levezetésével.
A negyedéves és az éves számlák közötti eltérések többnyire az adatforrások különbözőségére, illetve a közös forrásokból származó adatok eltérő hozzáférhetőségére vezethetők vissza.
12.29.
A negyedéves és a megfelelő éves aggregátumok összehangolására számos különböző módszer alkalmazható. Az ideális módszer a különbségek okainak feltárása és az összes rendelkezésre álló információ felhasználásával új, összehangolt negyedéves és éves aggregátumok levezetése. A benchmarkingtechnikák úgy biztosítják a két adathalmaz közötti konzisztenciát, hogy az egyiket alapul véve a másikat különféle módszerekkel – kezdve az egyszerű matematikai kiigazítástól egészen az összetett statisztikai és ökonometriai eljárásokig – hozzáigazítják. A benchmarkingtechnikák célja a számlaösszefüggések konzisztenciájának biztosítása a két adathalmaz között oly módon, hogy közben az idősor növekedési ütemei, illetve egyéb pontosan meghatározott kritériumok is a lehető legnagyobb mértékben változatlanok maradjanak.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
12
HU
A benchmarking a számlák összeállításának szerves részét képezi, így azt alapvetően a legrészletesebb összeállítási szinten kell elvégezni. A gyakorlatban ez a különböző idősorok több lépcsőben történő kiigazítását jelentheti, amikor is egyes idősorok már kiigazított adatait használják más idősorok benchmarkjaként a kiigazítás második vagy harmadik lépcsőjében. 12.30.
Amikor a negyedéves aggregátumokat vesszük benchmarknak, az éves aggregátumokat a megfelelő negyedéves adatok összegzésével kapjuk meg. Ily módon a konzisztencia biztosított.
12.31
A negyedéves és az éves aggregátumok összehangolása igen gyakran különböző benchmarkolási megközelítések vegyítésének eredménye: előfordulhat például, hogy az előzetes éves becsléseket a negyedéves adatok aggregálásából nyerik, és miután rendelkezésre állnak az éves információk, illetve megtörtént az éves adatok felülvizsgálata, az éves benchmarkot alkalmazzák a megfelelő negyedéves adatok felülvizsgálatánál.
Ár- és volumenmérés láncolással 12.32.
Az éves nemzeti számlák esetében az ár- és volumenváltozásokat alapvetően éves láncindex segítségével mérik. A koherencia érdekében az ár- és volumenváltozások negyedéves mérőszámait a láncolt éves adatokhoz igazítják.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
13
HU
12.33.
A negyedéves és az éves számlák ár- és volumenmérőszámai közötti konzisztencia megkívánja, hogy vagy az éves mérőszámokat állítsák elő a negyedéves számokból, vagy a negyedéves számokat igazítsák az éves számokhoz benchmarking-technikák alkalmazásával. Ez még akkor is fennáll, ha teljesül az az alapkövetelmény, hogy a negyedéves és az éves mérőszámok kiszámítása és bemutatása azonos módon, például azonos indexformulával, azonos bázisévre és referencia-időszakra történik. Szigorú konzisztencia azonban nem biztosítható, mivel az alkalmazott indexszámítás matematikai formulájának köszönhetően a negyedéves indexek rendszerint nem tükrözik ugyanazt a növekedési ütemet, mint a megfelelő éves indexek.
12.34.
Noha a negyedéves nemzeti számlák esetében mind éves, mind negyedéves súlyok is alkalmazhatók a láncolt volumenindexek becslésénél, a láncolást elvileg éves súlyok alkalmazásával kell elvégezni. A negyedéves volumenmérőszámokat éves súlyokkal láncolják.
12.35.
A negyedéves nemzeti számlák láncolt volumensorozatai olyan negyedéves volumenváltozások, amelyek a megelőző év átlagárait használják súlyként. A negyedéves volumenindexek éves láncolása háromféle módon történhet: a)
éves átfedés (annual overlap);
b)
egy negyedéves átfedés (one-quarter overlap);
c)
évet átfogó (over the year) módszerrel.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
14
HU
A három láncolási módszer bármelyikének alkalmazásával rendszerint törések keletkeznek a visszaláncolt idősorban, amelynek hatását a választott láncolási technika és az árszerkezet időbeli változása határozza meg. 12.36.
Az éves átfedés módszer az előző év átlagát használja összekapcsoló tényezőnek az adott év árain. Az így kapott negyedéves volumenadatok éves aggregátuma kiadja az éves nemzeti számlák függetlenül kapott visszaláncolt számlaidősorát. Ezenfelül a naptári éven belül nem keletkeznek törések a negyedéves volumenváltozásban. Megtörik azonban a volumenidősor az év utolsó negyedéve és a következő év első negyedéve között, mely megmutatkozik az adott negyedév negyedéves volumenváltozásában is.
12.37.
Ezzel szemben az egy negyedéves átfedés módszere általában torzítatlan negyedéves növekedési ütemeket eredményez az év minden egyes negyedévében, mivel összekapcsoló tényezőként az előző év negyedik negyedéve szolgál azon év átlagárán. Az egy negyedéves átfedés módszere azonban az éves átfedés módszerével ellentétben olyan negyedéves visszaláncolt idősorhoz vezet, amely nem konzisztens az éves nemzeti számlák független módon láncolt számlaidősorával.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
15
HU
12.38.
Az évet átfogó módszer minden negyedév esetében torzítatlan éves növekedési ütemeket eredményez, mivel az összekapcsoló tényező az előző év azonos negyedéve lesz azon év átlagárán. Ez a módszer azonban strukturális töréseket eredményez minden negyedévben, azaz minden egyes negyedéves növekedési ütem torzul. Tehát az évet átfogó módszer torzítja legjobban az idősor éven belüli lefutását.
12.39.
Amennyiben éven belül elhanyagolhatóak a pótlólagos hatások (az árszerkezet módosulásából fakadó volumenváltozások), a volumenadatok negyedéves láncolásának fenti három módszere rendkívül hasonló eredményhez vezet. Olyan gyakorlati megfontolások, mint a negyedéves és az éves visszaláncolt volumenindex-sorok közötti konzisztencia, valamint a számítások egyszerűsége és átláthatósága alapján, az éves átfedés módszerének alkalmazása az ajánlott.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
16
HU
Szezonális és naptári hatás kiigazítása 12.40.
A szezonalitás az a hatás, amely minden év azonos időszakában rendszeresen ismétlődik. A szezonalitás egyik példája a nyári fagylaltértékesítés. A rendszeresen ismétlődő események hatásának elosztása az év egészére szezonális kiigazítás révén történik, míg a rendkívüli események hatása változatlan marad. A szezonális kiigazítás figyelembe veszi a hónapok és negyedévek eltérő hosszát is. A szezonális kiigazítás a „normális” és az ismétlődő eseményeket azon év egészére osztja el, amelyben felmerültek. A szezonálisan kiigazított idősorok a kiigazítatlan idősoroknál pontosabban tükrözik például:
12.41.
a)
a trendben végbemenő változásokat; valamint
b)
az üzleti ciklusok fordulópontjait.
A naptárhatás idősorokra gyakorolt hatása a következőkben nyilvánul meg: a)
a munka- és kereskedelmi napok száma és összetétele;
b)
az állandó és mozgó munkaszüneti napok előfordulása;
c)
szökőévek és más naptári jelenségek, mint például egy munkaszüneti nap és a hétvége közötti, ún. áthidaló napok.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
17
HU
12.42.
A negyedéves nemzeti számlák idősorában jelenlévő szezonális és naptári hatások elfedik a negyedéves nemzeti számlák aggregátumainak növekedésében mutatkozó trendet. Következésképpen a szezonális és naptári kiigazítás elősegíti a negyedéves nemzeti számlákban mutatkozó trendekből való következtetések levonását, továbbá a szezonális kiigazítás érzékelhetővé teszi a jelentősebb rendkívüli hatásokat vagy eseményeket, és ezáltal a negyedéves nemzeti számlák statisztikái hozzájárulnak a gazdasági folyamatok jobb megértéséhez.
12.43.
A szezonális változások rendszerint az energiafelhasználás, a turizmus és az időjárási körülményeknek a – kültéri tevékenységeket, pl. az építőipart érintő – változása, a munkavállalóknak fizetett jutalmak, rögzített ünnepnapok, valamint a különböző intézményi vagy adminisztratív gyakorlatok hatása nyomán jelentkeznek. A negyedéves nemzeti számlák szezonalitása függ a felhasznált adatforrásoktól és a számlák összeállítása során alkalmazott módszerektől is.
12.44.
A szezonális komponensek megbízható becslése érdekében az idősort előzetes kiigazításnak kell alávetni. Ez kiszűri az kiugró értékeket: egyszeri kiugró érték (impulse outlier), csillapodó jellegű törés (transitory change), szinteltolás (level shift), a naptárhatást és az ünnepnapokat, melyek befolyásolhatják a szezonális becslések minőségét. Az kiugró értékeknek azonban – hacsak nem hibás számításból fakadnak – láthatónak kell maradniuk a szezonálisan kiigazított adatokban, mivel konkrét események, például sztrájkok, természeti csapások hatásait tükrözhetik. Ezért a kiugró értékeket a szezonális komponensek becslését követően vissza kell illeszteni az idősorba.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
18
HU
A szezonálisan kiigazított, láncolt volumenváltozók összeállítása során követendő eljárás 12.45.
A negyedéves nemzeti számlák szezonálisan és naptári hatással kiigazított, visszaláncolt idősora egy sor művelet – szezonális és naptárhatás miatti korrekció, láncolás, benchmarking és kiegyensúlyozás – eredményeként adódik a rendelkezésre álló alap- vagy aggregált adatokból kiindulva.
12.46.
A negyedéves nemzeti számlák szezonálisan kiigazított, láncolt volumenváltozóinak összeállítása során alkalmazott műveletek sorrendje az alkalmazott eljárás sajátosságaitól és az aggregáltság szintjétől függ. A szezonálisan kiigazított, láncolt idősorok ideális esetben a láncolt idősorok szezonális kiigazítása, majd ezt követően ezen szezonálisan kiigazított idősorok benchmarkolása nyomán keletkeznek.
12.47.
Léteznek olyan negyedéves nemzetiszámla-összeállítási módszertanok, amelyek a – rendkívül alacsony aggregáltsági szinten – szezonálisan kiigazított adatokból indulnak ki, majd ezt követően láncolnak, például olyan esetben, ha a negyedéves nemzeti számlákat negyedéves forrás- és felhasználástáblákból állítják elő. Az eljárások sorrendje ebben az esetben a következő: szezonális kiigazítás, kiegyensúlyozás, láncolás, benchmarkolás. Nem aggregált szinten a szezonális összetevő értékei gyakran nem becsülhetők olyan megbízhatósággal, mint a negyedéves nemzeti számlák magasabb aggregáltsági szintjein. Ebben az esetben a szezonális komponens revízióját különös körültekintéssel kell elvégezni. A szezonálisan kiigazított adatok kiegyensúlyozása és láncolása nem vihet további szezonalitást az idősorba.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
19
HU
12.48.
Az előző év átlagárán kifejezett negyedéves nemzeti számlák idősorai az egy negyedéves átfedés, az éves átfedés vagy az évet átfogó módszer alkalmazásával láncolhatók vissza. A negyedéves nemzeti számlák idősorainak szezonális kiigazítása szempontjából az egy negyedéves átfedés és az éves átfedés módszere részesítendő előnyben. Az évet átfogó módszer használata nem ajánlott, mivel az az idősor minden egyes negyedévében törést okozhat a negyedéves mozgásokban.
12.49.
A szezonálisan kiigazított, láncolt negyedéves idősorokat a megfelelő éves szezonálisan kiigazítatlan, láncolt adatokhoz kell igazítani valamely benchmarking- vagy egyéb kiigazítási technikával, mely a negyedéves változásokra minimális hatást gyakorol. A benchmarkingra pusztán gyakorlati megfontolásokból, például az éves átlagos növekedési ütemek konzisztenciájának biztosítása érdekében van szükség. A benchmarking nem okozhat szezonalitást az idősorban. A csak szezonálisan kiigazított negyedéves nemzeti számlák idősorait a függetlenül levezetett láncolt éves kiigazítatlan idősorokhoz kell igazítani. A kívánt időbeli konzisztencia alól kivételek abban az esetben fogadhatók el, ha a szezonalitás gyorsan változik.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
20
HU
12.50.
A naptárhatás szezonális és nem szezonális komponensre osztható; az előbbi az évente ugyanabban az időszakban ismétlődő átlagos naptári helyzetre vonatkozik, míg az utóbbi a naptári változók (kereskedelmi/munkanapok száma, mozgó ünnepnapok, szökőnapok) hónap- vagy negyedév-specifikus átlagoktól való eltéréseire utal.
12.51.
A naptári kiigazítás kiszűri az idősorból a statisztikailag megalapozott és gazdaságilag megmagyarázható nem szezonális naptári hatásokat. A naptári hatásoknak az idősorban azonosíthatóknak és időben kellőképpen stabilaknak vagy – ha ez utóbbi feltétel nem teljesül – időben változó hatásuknak megfelelően modellezhetőknek kell lenniük.
PE-CONS 77/12 ADD 12 REV 1
21
HU
