Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE

EURÓPAI BIZOTTSÁG

Brüsszel, 2016.3.11. COM(2016) 134 final 2016/0074 (COD)

Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről {SWD(2016) 56 final} {SWD(2016) 57 final}

HU

HU

INDOKOLÁS 1.

A JAVASLAT HÁTTERE

•

A javaslat indokai és céljai

A technikai intézkedések olyan szabályok, amelyek meghatározzák, hogy a halászok hogyan és hol halászhatnak. Céljuk szabályozni az adott halászati erőkifejtés révén kifogható halmennyiséget és minimálisra csökkenteni a halászatnak az ökoszisztémára gyakorolt hatását. Szerves részét képezik a legtöbb halászati gazdálkodási rendszer szabályozási keretének, ideértve az uniós vizekre vonatkozó szabályozási kereteket is. A technikai intézkedések az alábbiak szerint csoportosíthatók: –

a halászeszközök működtetését szabályozó intézkedések,

–

az alkalmazott halászeszközök tervezési jellemzőit szabályozó intézkedések,

–

a halak azon legkisebb méretét meghatározó intézkedések, amely alatt vissza kell engedni őket a tengerbe,

–

a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló térbeli és időbeli korlátozásokat (pl. halászati tilalom hatálya alá vont / korlátozott hozzáférésű területek és szezonális halászati tilalmak) meghatározó intézkedések, és

–

a halászeszközök érzékeny fajokra (pl. tengeri emlősök, tengeri madarak és teknősök) gyakorolt hatásának minimalizálását szolgáló intézkedések és területeknek az érzékeny élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmében történő tilalom alá helyezése.

A közös halászati politika (KHP) keretében az európai halászati jogszabályokban alkalmazott technikai intézkedések eddigi alakulását az aktuálisan felmerülő problémák megoldására irányuló hézagpótló rendeletek, módosítások, végrehajtási szabályok és átmeneti technikai intézkedések sokasága jellemezte. Több mint 30 olyan, technikai intézkedéseket tartalmazó rendelet létezik, amely az uniós tengermedencékben folytatott halászatot és a nem uniós vizeken halászó uniós hajók tevékenységét szabályozza. A főbb uniós tengermedencék uniós vizeire vonatkozóan jelenleg három, rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott és részletes technikai intézkedéseket meghatározó rendelet van hatályban: az Atlanti-óceán északkeleti részére (és 2012 óta a Fekete-tengerre) vonatkozó, a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló, 1998. március 30-i 850/98/EK tanácsi rendelet; a földközitengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. december 21-i 1967/2006/EK tanácsi rendelet; valamint a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2005. december 21-i 2187/2005/EK tanácsi rendelet. Ezenkívül több bizottsági jogi aktus is létezik, amelyek a halászeszközök kialakítására vonatkozó részletes szabályokat tartalmaznak (pl. a tartozékoknak a vonóhálókra, a kerítőhálókra és a hasonló hálókra történő felszereléséről szóló, 1984. december 6-i 3440/84/EGK bizottsági rendelet), egyes területekre vonatkozó tilalmakat határoznak meg (pl. az egyes közösségi vizeken a 8 m teljes hosszt meghaladó hajók merevítőrudaszsákhálóhasználatának engedélyezési feltételei tekintetében a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. szeptember 8-i

HU

2

HU

1922/1999/EK bizottsági rendelet), vagy technikai intézkedéseket vezetnek be az egyes halállományok megőrzését kimerülésük kapcsán fenyegető közvetlen veszély enyhítése érdekében (pl. az Északi-tengerben található és a Skóciától nyugatra található tőkehalállomány helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról szóló, 2001. október 19-i 2056/2001/EK bizottsági rendelet). Ezek a rendeletek rendszerint a fő rendeletekben foglalt felhatalmazásokon alapulnak. Léteznek továbbá technikai intézkedéseket tartalmazó különálló rendeletek is. Ezek közé tartozik a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról szóló, 2004. április 26-i 812/2004/EK tanácsi rendelet és a cápauszonyoknak a hajók fedélzetén történő leválasztásáról szóló, 2003. június 26-i 1185/2003/EK tanácsi rendelet. Több, együttdöntési eljárással elfogadott rendelet foglalkozik a regionális halászati gazdálkodási szervezetek – egyebek mellett az Antarktisz tengeri élővilágának védelméről szóló egyezmény (CCALMR-egyezmény) és az atlanti tonhalfélék védelméről szóló nemzetközi egyezmény (ICCAT-egyezmény) – kezelésében lévő harmadik országbeli vizekre vonatkozóan elfogadott technikai intézkedések átültetésével. E rendeletek nem tartoznak e javaslat hatálya alá. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) hatálybalépése előtt technikai intézkedések szerepeltek az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Feketetengerre, valamint a mélytengeri fajokra vonatkozó éves teljes kifogható mennyiségek és kvóták (halászati lehetőségek) megállapításáról szóló rendeletekben is. Ezek a rendeletek vegyesen tartalmaztak átmeneti technikai intézkedéseket, régióspecifikus intézkedéseket és más rendeletekben szereplő általános rendelkezésektől való eltéréseket. Az EUMSZ elfogadása óta az ilyen intézkedések már nem képezhetik részét a halászati lehetőségekről szóló rendeleteknek, kivéve azokat az intézkedéseket, amelyek egy adott állomány vagy állományok vonatkozásában funkcionálisan kapcsolódtak a fogási korlátokhoz. Ezért ilyen intézkedések jelenleg csak korlátozott mértékben szerepelnek a halászati lehetőségekről szóló rendeletekben. Például Írország nyugati partjánál a norvég homár (Nephrops norvegicus) védelmében halászati tilalom alá vontak egy területet a szóban forgó faj adott területre vonatkozó teljes kifogható mennyiségével összefüggésben. Más regionális halászati gazdálkodási szervezetek – például az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) és az Északnyugat-atlanti Halászati Szervezet (NAFO) – által hozott intézkedések ideiglenes intézkedésekként továbbra is szerepelnek az Atlanti-óceán északkeleti részére vonatkozó halászati lehetőségekről szóló rendeletben. Mindez jól szemlélteti, hogy a technikai intézkedések szabályozási szerkezete rendkívül összetetté és némileg széttagolttá vált. Egy, az e javaslat alátámasztására végzett visszatekintő értékelés1 rámutatott, hogy a jelenlegi technikai intézkedések jórészt nem teljesítették az előző KHP-nak a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletben meghatározott célkitűzéseit. Ez bizonyos tengermedencék (pl. az Atlanti-óceán északkeleti része) esetében szembeötlőbb, mint másokéban, ám az általános nézet az, hogy több összetett és eredménytelen szabály illeszkedik egy rugalmatlan irányítási struktúrába. 1

HU

MRAG et al. (2014). A study in support of the development of a new Technical conservation measures framework within a reformed CFP. Lot 2: retrospective and prospective evaluation on the Common fisheries policy, excluding its international Dimension (A megreformált KHP-n belül a technikai állományvédelmi intézkedések új keretének kialakítását támogató tanulmány. 2. tétel: a közös halászati politika visszatekintő és előretekintő értékelése, a nemzetközi vonatkozásoktól eltekintve). Brüsszel. 265 o.

3

HU

A 2014. január 1-jén hatályba lépett új közös halászati politika2 új kihívásaival kapcsolatban a visszatekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy a technikai intézkedések jelenlegi szabályozási struktúrája továbbra is el fog maradni az optimálistól. Ennek öt okát sikerült azonosítani: 1.

A teljesítmény elmarad az optimálistól: A technikai intézkedések nem ösztönzik a szelektív halászatot, mivel a visszadobás, az érzékeny fajok kifogása és a tengerfenékre kifejtett kedvezőtlen hatás nem jelentkezik költségként. Ez a helyzet a halászati terhelés szabályozásának elmaradásához vezetett, ami miatt számos állományt túlhalásztak, egyes halászatokban megnőtt a visszadobások aránya, és az érzékeny élőhelyek és fajok nem kaptak megfelelő védelmet. Emellett egyes intézkedések jogi akadályokat hoztak létre vagy visszatartották az innovációt a szelektívebb halászati módszerek kifejlesztése területén, ami azzal az eredménnyel járt, hogy az intézkedések gazdasági hatásának minimalizálására irányuló törekvés jegyében gyakorivá vált az intézkedések mind jogszerű, mind jogszerűtlen kijátszásának gyakorlata.

2.

Az eredményesség nehezen mérhető: A jelenlegi rendeletek nem tartalmaznak az intézkedés eredményességének mérésére szolgáló módszert. Ez megnehezíti annak felmérését, hogy a technikai intézkedések mennyiben járulnak hozzá a közös halászati politika állományvédelmi célkitűzéseinek teljesítéséhez.

3.

A szabályok összetettek és előíró jellegűek: A technikai intézkedések száma és összetettsége a múltban egyre nőtt, és az intézkedések a halászati műveletek túl sok technikai vonatkozását akarták szabályozni. Néhány ilyen intézkedést az ellenőrző hatóságok nehezen tudnak érvényesíteni, a halászok pedig teljesíteni. A tagállamok és az érdekelt felek számára nagy adminisztratív terhekkel és költségekkel járnak. Ez aláásta a halászati ágazat bizalmát és nagymértékben a szabályok be nem tartását ösztönözte, ami pedig az ellensúlyozás szükségessége miatt további jogszabályok elfogadásához vezetett.

4.

A rugalmasság hiánya: A technikai intézkedéseket többnyire bonyolult, rugalmatlan és hosszadalmas politikai folyamat eredményeképpen fogadják el, amely nem igazán alkalmas a gyakori frissítést és rendszeres felülvizsgálatot igénylő részletes technikai rendelkezések meghatározására. Ez korlátozza a technikai intézkedéseknek a halászatban történt változásokra való reagáláshoz, az innovatív halászeszköztechnológiák kiaknázásához és a váratlan eseményekre való reagáláshoz szükséges módosítását vagy felülvizsgálatát. Emellett az átmeneti szabályok és az eltérések hosszú ideig változatlanok maradtak, ami tovább rontotta a halászati ágazat bizalmát.

5.

A legfontosabb érdekelt feleket nem vonták be eléggé a döntési folyamatba: A technikai intézkedések negatív, többnyire kényszerítő ösztönzőkön alapulnak, és hierarchikus (azaz alulról építkező helyett felülről építkező) irányítási rendszerbe illeszkednek. Emiatt a halászok és az érdekelt felek úgy érzik, hogy nem egy részvételen alapuló folyamatnak a részesei. A halászok úgy érzik, hogy a technikai intézkedések nem gyakorlatiasak, nem tükrözik a mindenkori halászati gyakorlatot, és olykor ellentmondásosak.

2

HU

Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

4

HU

Az új közös halászati politikára irányuló tárgyalások során a tagállamok, az érdekelt felek és az Európai Parlament mind megerősítették ezt a jelenlegi technikai intézkedésekről alkotott, meglehetősen negatív képet. Mindezt annak ellenére, hogy az elmúlt tíz évben nem született új intézkedéscsomagról szóló politikai megállapodás – a Bizottság 2002-ben3 és 2008-ban4 előterjesztett javaslatai több okból nem kerültek elfogadásra. A tagállamok azzal érveltek, hogy a szöveg túlságosan bonyolulttá vált és nehezen értelmezhető, és hogy e javaslatok nem kezelik elégségesen a mögöttes problémákat. Az érdekelt felek azzal érveltek, hogy velük nem került sor megfelelő konzultációra, és hogy az új szabályok túlmutatnak a meglévő intézkedések egységes szerkezetbe foglalásán. Még azok a kísérletek is kudarcot vallottak, amelyek arra irányultak, hogy az Atlanti-óceán északkeleti részére, a Balti-tengerre és a Földközi-tengerre vonatkozó technikai intézkedésekről szóló rendeleteket összhangba hozzák az Európai Unió működéséről szóló szerződéssel (EUMSZ), ugyanis a tárgyalások során a hangsúly az összehangolás helyett a rendelkezések részletei felé mozdult el. A technikai intézkedésekről szóló új rendeletről való megállapodás ismételt kudarcából világosan látszik, hogy új megközelítésre van szükség. Ennek a megközelítésnek a következőkön kell alapulnia: egyszerűsítés, a döntéshozatalnak a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása, az állományvédelem és az erőforrás-gazdálkodás hosszú távú megközelítésének megerősítése, ideértve a visszadobás problémáját, a regionalizációt, az érdekelt felek fokozott bevonását és az iparági felelősségvállalás növelését (a szabálykövetés kultúrája). A javaslat a felsorolt problémák kezelése érdekében és az intézményi akadályokat felismerve az alábbi célokat tűzi ki: –

a technikai intézkedések oly módon történő optimalizálása, hogy azok hozzájáruljanak a KHP fő célkitűzéseinek eléréséhez,

–

a szükséges rugalmasság megteremtése ahhoz, hogy (az uniós joggal összhangban álló) regionalizált megközelítés révén kiigazíthatók legyenek a technikai intézkedések,

–

a jelenlegi szabályok egyszerűsítése a Bizottság célravezető és hatásos szabályozás programjával5 (REFIT) összhangban.

Míg e javaslat elsősorban a technikai intézkedések irányítási struktúráját módosítja, nem pedig magukat az intézkedéseket általában, az általa bevezetett nagyobb rugalmasság és a halászat szelektivitásának ösztönzése javítani fogja a technikai intézkedések eredményességét. Idővel a hozamok annak köszönhetően válnak majd optimálisabbá, hogy nagyobb halak kerülnek kifogásra, és a felelősségteljes halászati gyakorlatok bevezetése révén csökken a halászat tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatása. •

Összhang a szabályozási terület jelenlegi rendelkezéseivel

A közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 204/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2013. december 11-i 1380/2013/EU 3

4

5

HU

COM(2002) 672 végleges – Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról. COM(2008) 324 végleges – Javaslat: a Tanács rendelete a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról. COM(2013) 685 final – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Célravezető és hatásos szabályozás program (REFIT): eredmények és következő lépések.

5

HU

európai parlamenti és tanácsi rendelet meghatározza a KHP általános keretét. A technikai intézkedések ebbe a keretbe illeszkedő eszközökként hivatottak hozzájárulni a közös halászati politika átfogó célkitűzéseinek eléréséhez, az alábbiak szerint: 1.

A maximális fenntartható hozam (MFH) elérését a hasznosítási korösszetételt (azaz a halászati terhelésnek az állományok különböző életkorú egyedei közötti eloszlását) szabályozó technikai intézkedések alkalmazása segíti. Az egy adott állományra vonatkozó maximális fenntartható hozam elérése megköveteli a fiatalabb egyedek halászatának elkerülését. Ennek eléréséhez hatásos technikai intézkedések kombinációjára lesz szükség (azaz halászeszközök működtetését és kialakítását szabályozó intézkedések, minimális állományvédelmi referenciaméretek és térbeli/időbeli tilalmak), amelyek egy alkalmazkodóképes szabályozási struktúrán belül képesek javítani a hasznosítási korösszetételen.

2.

A visszadobás gyakorlatának fokozatos megszüntetéséhez és a nem kívánt fogások minimalizálásához mind technikai (halászeszközök működtetése és kialakítása), mind taktikai (tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek) változtatásokra szükség lesz, melyek célja a szelektivitás fokozása és a nem kívánt fogások (minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak) elkerülése. Az e cél elérése érdekében bevezetett kirakodási kötelezettség kapcsán újra kell majd gondolni a technikai intézkedések jelenlegi irányítási struktúráját, biztosítandó a cél eléréséhez szükséges rugalmasságot.

3.

A halászati tevékenységek tágabb ökológiai szempontokkal való összhangjának biztosításához olyan technikai intézkedések alkalmazására lesz szükség, amelyek minimálisra csökkentik a halászeszközök ökoszisztémára gyakorolt hatását (pl. enyhítő intézkedések bevezetése vagy területek halászati tilalom alá helyezése). A technikai jellegű intézkedéseknek konkrétabban a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben) foglalt 11 mutató közül 4 tekintetében hozzá kell járulniuk a jó környezeti állapot eléréséhez: a biológiai sokféleség fenntartása (1. mutató); a gazdaságilag hasznosított halak és kagylók populációinak biológiailag biztonságos korlátok között tartása és a populációk életkor és méret szerinti egészséges megoszlásának biztosítása (3. mutató); a tengeri táplálékláncok minden eleme vonatkozásában normális abundancia és diverzitás fenntartása (4. mutató); a tengerfenék épségének megóvása (6. mutató). A fő kihívás az ilyen intézkedések olyan végrehajtási keretének kialakítása lesz, amelyben az intézkedések a lehető leghatékonyabban biztosítják a leginkább veszélyeztetett fajok, valamint az érzékeny élőhelyek és a védelemre szoruló területek megóvását.

E célkitűzéseken túlmenően az új közös halászati politika új irányítási megközelítésként a regionalizációt kívánja előmozdítani. A regionalizáció jó lehetőséget kínál a jogalkotó által meghatározott és a technikai intézkedések irányítási eszközként való jövőbeli használata szempontjából különösen fontos szabályok egyszerűsítésére, hiszen a technikai szabályok eredményességével kapcsolatos problémák egy része éppen abban az irányítási struktúrában rejlik, amelyben működnek. A regionalizáció lehetővé fogja tenni a technikai intézkedések regionális szintű (vagyis végső soron a többéves tervek keretében, illetve rövid távon más uniós intézkedések révén történő) kifejlesztését. A regionalizáció révén továbbá kevesebb olyan, részletes technikai intézkedésre lehet szükség, amelyeket az Európai Parlament és a Miniszterek Tanácsa az együttdöntési eljárás keretében fogad el. A jogalkotó által meghatározott egyszerűsített jogi kereten belül az intézkedéseket regionális szinten ki lehet dolgozni és a különböző halászati tevékenységek egyedi jellemzőihez lehet igazítani.

HU

6

HU

Regionalizáció lehetőséget nyújt arra is, hogy a technikai intézkedések ne egyszerűen a halászati lehetőségeket és erőkifejtési korlátozásokat kiegészítő korlátozó és kényszerítő intézkedések, hanem sokkal inkább a fenntartható halászat megvalósításának mozgatórugói legyenek. A regionalizált döntéshozatal további előnye az, hogy nincs szükség olyan gyakran az együttdöntéssel elfogadott aktusokban foglalt technikai intézkedések lényegi változtatására. •

Összhang az Unió egyéb szakpolitikáival

A javaslat és annak célkitűzései összhangban állnak az uniós szakpolitikával, különösen a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvben, a vadon élő madarak védelméről szóló, 2009. november 30-i 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvben, valamint a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (vízügyi keretirányelv) foglalt jogi kötelezettségekkel. Ezen irányelvek teljes körű végrehajtása az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezménye értelmében vállalt kötelezettségek Unió általi teljesítésének része, ahogy az EU államfői által tett, az Európai Unióban a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-re való megállítására vonatkozó ígéret betartásának is. Mindezt csak megerősíti a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia6. A technikai intézkedések hozzájárulhatnak az Európa 2020 stratégiához7 is, azon belül különösen az erőforrás-hatékonyságra irányuló kiemelt kezdeményezéshez a halállományok jobb hasznosítása révén. Ezenkívül a technikai intézkedések reformja számos meglévő rendelet és egyedi intézkedés egyszerűsítése vagy törlése révén a REFIT program céljaihoz is hozzá fog járulni. 2.

JOGALAP, SZUBSZIDIARITÁS ÉS ARÁNYOSSÁG

•

Jogalap

A javaslat jogalapja az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikkének (2) bekezdése. •

Szubszidiaritás (nem kizárólagos hatáskör esetén)

A javaslat rendelkezései a tengeri biológiai erőforrások megőrzésével kapcsolatosak, ami az Unió kizárólagos hatáskörébe tartozik. A szubszidiaritás elve ezért nem alkalmazandó. •

Arányosság

Ez a javaslat már meglévő intézkedések módosítására irányul, ezért az arányosság elvének kérdése nem merül fel. A javasolt intézkedések megfelelnek az arányosság elvének, mivel megfelelőek és szükségesek. Semmilyen egyéb, kevésbé korlátozó intézkedés nem áll rendelkezésre a kívánt szakpolitikai célok megvalósítására.

6

7

HU

COM(2011) 244 végleges – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia. COM(2014) 130 final/2 – a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Mérleg az Európa 2020 – az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiájáról.

7

HU

•

A jogi aktus típusának megválasztása

Javasolt aktus: európai parlamenti és tanácsi rendelet. Más jogi aktus nem felelne meg a következők miatt: rendelet csak rendelettel módosítható. 3.

AZ UTÓLAGOS ÉRTÉKELÉSEK, AZ ÉRDEKELT FELEKKEL FOLYTATOTT KONZULTÁCIÓK ÉS A HATÁSVIZSGÁLATOK EREDMÉNYEI

•

A jelenleg hatályban lévő jogszabályok utólagos értékelése / célravezetőségi vizsgálata

2012 decemberében a technikai intézkedések értékelésére került sor. Ennek keretében a technikai intézkedésekről szóló jelenlegi rendeletek visszatekintő értékelésére1 került sor azok relevanciáját, eredményességét, hatékonyságát, koherenciáját és elfogadottságát illetően. Az értékelés során a Bizottság kiterjedt konzultációkat folytatott a halászati ágazat képviselőivel, a nemzeti közigazgatásokkal és a tagállamok kutatási ügynökségeivel. A folyamat 2013 júniusában fejeződött be. Ezt követte az előretekintő értékelés1, amely a különböző meghatározott szakpolitikai lehetőségek várható gazdasági, társadalmi és környezeti hatásaival, valamint eredményességével, hatékonyságával, koherenciájával és elfogadhatóságával foglalkozott. A tanulmány 2014 júliusában készült el. A visszatekintő értékelés megerősítette, hogy a jelenlegi technikai intézkedések túl összetettek, és többnyire nem hoztak eredményt. Nincsenek egyértelmű és jól körülhatárolt céljaik és célkitűzéseik, és nem biztosítanak pozitív ösztönzőket a felelősségteljes gyakorlatok méltányolására és a megfelelés ösztönzésére. Az intézkedések ellenőrzése költséges, és az irányítási struktúra, amelyben jelenleg működnek, rugalmatlan, döntően felülről lefelé építkezik, és korlátozott teret enged az érintettekkel való konzultáció számára. Az előretekintő értékelés arra a következtetésre jutott, hogy amennyiben az ellenőrzési és érvényesítési problémák megoldódnak, a jövőbeli technikai intézkedéseknél az eredményalapú irányítás lehet a legjobb megoldás. Egy ilyen megközelítést alkalmazva kevesebb előíró jellegű, technikai intézkedésekről szóló rendeletre lenne szükség. •

Konzultáció az érdekelt felekkel

2014. januártól májusig nyilvános internetes konzultációra került sor8. A legfontosabb érdekelt felektől (azaz a tagállamoktól, az Európai Parlamenttől, a tanácsadó testületektől, a halászati ágazattól és a nem kormányzati szervezetektől) részletes válaszok érkeztek9. A főbb következtetések, melyek nagyrészt egybeestek a visszatekintő és az előretekintő értékelésével, a következők voltak: 1.

A technikai intézkedésekről szóló bármilyen új rendeletnek (vagy rendeleteknek) el kell mozdulnia (mozdulniuk) a mikroszintű irányítástól az eredményalapú irányítási megközelítés felé.

2.

A halászokat az általuk használt halászeszközök kialakítása és működtetése helyett sokkal inkább a fogásaikért kell elszámoltathatóvá tenni.

8 9

HU

http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technical-measures/index_en.htm http://ec.europa.eu/dgs/maritimeaffairs_fisheries/consultations/technicalmeasures/contributions/index_en.htm

8

HU

3.

A szabályok egyszerűsítése alapvető cél, ugyanakkor nem okozhat egyenlőtlenségeket a tagállamok irányítási rendszerei között („egyenlő versenyfeltételek biztosítása”).

4.

Az érdekelt felek a regionalizációt jó alkalomnak tartják a technikai intézkedésekről szóló rendeletek egyszerűsítésére.

5.

Megközelítés tekintetében a keretrendszert részesítik előnyben. A keretrendszernek meg kell határoznia az átfogó célkitűzéseket és az Európai Unió egész területén alkalmazandó közös minimum-előírásokat. Ezenkívül tartalmaznia kell óvintézkedéseket is, amelyek garantálják a fellépést, ha a halászatban problémák merülnének fel.

6.

A szelektivitást a múltban akkor sikerült javítani, amikor az ösztönzők struktúráját sikerült az állománygazdálkodási célkitűzésekhez igazítani. Ilyen struktúrákat a technikai intézkedésekre vonatkozó minden új szabályozási keretbe be kell építeni.

A nyilvános konzultáción túlmenően a 2011-től 2015 elejéig terjedő időszakban számos műhelytalálkozóra, konzultációra és értekezletre is sor került a legfontosabb érdekelt felekkel. A nyilvános konzultáció és az azt követően a legfontosabb érdekelt felekkel (halászati ágazat, nem kormányzati szervezetek, tagállamok) folytatott kiterjedt párbeszéd együtt biztosították, hogy a kinyilvánított nézetekben teljes mértékben kifejezésre jusson az érdekelt felek különböző csoportjainak véleménye. •

Szakértői vélemények összegyűjtése és felhasználása

A Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottságnál (HTMGB) három alkalommal ült össze szakértői munkacsoport (2012. október10, 2013. március11 és 2015. március12). Ezeken az értekezleteken a csoportok azt vizsgálták, hogy a technikai intézkedések a KHP-n belül milyen potenciállal rendelkeznek irányítási eszközként. A jelentések megállapításai segítettek meghatározni az előretekintő értékelés során számításba vett lehetőségeket, és adatokkal szolgáltak a javaslat kidolgozásához. Az említett értekezleteken kívül több eseti megkeresés is érkezett a HTMGB-hez és a Nemzetközi Tengerkutatási Tanácshoz (ICES) a halászeszközök szelektivitásához kapcsolódó következő konkrét témákban: a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó szabályok felváltása; tengeri emlősök és más védett fajok járulékos fogásai; jelenleg tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek. Ezek a megkeresések szintén útmutatással szolgáltak a javaslat megszövegezése során. •

Hatásvizsgálat

Sor került hatásvizsgálatra, melynek során figyelembe vettük a nyilvános konzultációból és az azt követő célzott konzultációkból származó információkat, a visszatekintő és az előretekintő értékelések eredményeit, a szakértői véleményeket, valamint az e kezdeményezés támogatására létrehozott hatásvizsgálati irányítócsoport és a Szabályozói Ellenőrzési Testület észrevételeit.

10

11

12

HU

HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-12-14). 61 o. HTMGB (2012), a technikai intézkedésekről szóló jövőbeli rendelet keretében a szelektivitás meghatározásának különböző elveivel foglalkozó szakértői munkacsoport (EWG-13-04). 38 o. HTMGB (2015), Technikai intézkedések, III. rész (STECF-15-05). 2015. Az Európai Unió Kiadóhivatala, Luxemburg, EUR 27223 EN, JRC 95832, 59 o.

9

HU

A hatásvizsgálat keretében három olyan szakpolitikai lehetőséget és egy olyan részlehetőséget hasonlítottunk össze az alapforgatókönyvvel, amelyektől a leginkább várható a célok elérése és az azonosított problémák megoldása.

HU

–

Alapforgatókönyv: A jelenlegi rendeletek és a KHP mint központi elem hatályban marad, és az előírások a KHP-hez kapcsolódó számos technikai és egyéb állományvédelmi rendelkezésben kerülnek meghatározásra. Az alapforgatókönyv figyelembe veszi a KHP-ban foglalt kötelezettségekkel (kirakodási kötelezettség; az EUMSZ-szel való összhangba hozatal a Bizottság jelenlegi felhatalmazásai tekintetében) fennálló jogi ellentmondások kiküszöbölését célzó közelmúltbeli kiigazításokat. A technikai intézkedések regionalizációja visszadobási és többéves tervek révén valósul meg, ami tovább bonyolítja a jogszabályok „szövevényét”, és tovább növeli a meglévő technikai szabályok alól eltérést biztosító vagy e szabályokat módosító új szabályok számát.

–

Egységes szerkezetbe foglalás: Egy korlátozott hatályú új rendelet egységes szerkezetbe foglalja valamennyi terület és halászati tevékenység közös szabályait (pl. egyes halászati módszerek általános tilalma). Az (együttdöntéssel elfogadott) közös szabályok elkülönülnek a regionális szinten meghatározható szabályoktól. Az utóbbi technikai szabályok hatályban maradnak a meglévő rendeletekben (együttdöntési aktusok és bizottsági aktusok). Ebbe beleértendő az említett rendeletek közelmúltbeli módosításainak beépítése és az EUMSZ-szel való összhangba hozataluk is. A technikai intézkedések regionalizációja a Bizottság által felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján elfogadott visszadobási tervek révén, valamint a Bizottság által az együttdöntési eljárás keretében elfogadott új többéves tervek alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén történik. E felhatalmazáson alapuló jogi aktusok (ideiglenes) eltéréseket vezetnek be a meglévő szabályoktól, illetve módosítják azokat. Regionalizációra akkor kerül sor, ha és amennyiben a tagállamok ideiglenes jelleggel, legfeljebb 3 éves időszakra szóló visszadobási tervekre irányuló közös ajánlást nyújtanak be. Ezen időszak lejárta után az említett eltérések fenntartása uniós többéves terv keretében adott felhatalmazás alapján elfogadott, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján lehetséges.

–

Keretrendszeren alapuló megközelítés: Új keretrendelet, amely tartalmazza a) az általános rendelkezéseket (hatály, célkitűzések, alapelvek), valamint a várt eredmények meghatározását és a megfelelő előírásokat; b) a közös szabályokat és a technikai rendelkezéseket (mint az 1. lehetőség esetében); és c) a kapott eredményeknek megfelelő alapkövetelményeket (régiók szerint), amelyek a regionalizáció keretében alapintézkedésekként szolgálnak. Az alapkövetelmények lényegileg a meglévő szabályokon alapulnak és elsősorban felváltják a szembőségre és a fogások összetételére vonatkozó jelenlegi szabályokat, a jelenlegi minimális méretet a minimális állományvédelmi referenciamérettel átalakítják, valamint megtartják a fiatal egyedek és az ívó rajok védelméhez szükséges halászati tilalmakat és minden más régióspecifikus technikai szabályt. A struktúra átdolgozásra kerül (a sok meglévő rendelet helyett egyetlen rendelet). Több meglévő rendelet hatályát veszti, és – adott esetben ésszerűsített formában – beépül az új keretbe. Az alapkövetelmények és az e céloknak megfelelő alapértelmezett technikai intézkedések a regionalizált intézkedések kialakításáig és uniós jogban (felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján) való bevezetéséig alkalmazandók. Amennyiben regionális fellépés nem kerül kidolgozásra, továbbra is az alapkövetelmények számítanak alapértelmezett szabályoknak. A tagállamoknak így lehetőségük van arra, hogy a merevebb technikai szabályoktól (az alapértelmezett

10

HU

intézkedésektől) eltávolodva a regionalizáció keretében rugalmasabb, eredményorientált irányítási megközelítést alkalmazzanak egy adott tervben előirányzott eredmények és célkitűzések elérése érdekében. –

Alapkövetelmények nélküli keretrendszer: A keret főbb elemei változatlanul megmaradnak, kivéve az alapkövetelmények szerinti intézkedéseket. A keret felhatalmazást ad konkrét intézkedések regionális kidolgozására. Ez a felhatalmazás lehetővé teszi a KHP célkitűzéseinek teljesítéséhez regionális szinten szükséges intézkedések felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén, a visszadobási és a többéves tervek keretében történő meghozatalát.

–

A meglévő szabályok felszámolása: A technikai intézkedésekről szóló rendeletek többsége azonnal hatályát veszti, kivéve az alapvető természetvédelmi intézkedéseket, amelyek továbbra is érvényben maradnak. A hosszabb távon szükséges technikai intézkedések regionális szinten, többéves tervek keretében kerülnek kidolgozásra (azzal, hogy a technikai intézkedések rövid távon ideiglenes jelleggel beépíthetők a visszadobási tervekbe). E lehetőség nem számol keretrendelet elfogadásával.

A lehetőségek összehasonlítása Összehasonlításban az alapkövetelményeket alkalmazó, keretrendszeren alapuló megközelítés bizonyult a legalkalmasabbnak a kitűzött célok elérésére és annak kellő biztosítására, hogy az állományvédelmi célkitűzések a fokozott regionalizáció mellett továbbra is teljesüljenek. A cél az, hogy hosszabb távon (legkésőbb 2022-ig) a regionális tervek tartalmazzák valamennyi szükséges technikai intézkedést. E lehetőség a legalkalmasabb a regionalizáció felé való, 2022-ig tartó átmenet levezénylésére. Az alapkövetelmények nélküli keretrendszer és a meglévő szabályok felszámolása azonnal megoldaná a technikai intézkedéseknek a halászati ágazat által üdvözölt egyszerűsítését, azonban mindkét lehetőség nagyobb kockázattal is jár, mint az előnyben részesített lehetőség. Drasztikus változást hoznának az irányítási rendszerben, és a bizonyítás terhét jórészt a halászokra (és a tagállamokra) helyeznék át. Mindkét megközelítés azon a feltételezésen alapul, hogy a halászok mindent megfelelően dokumentálnak, és átlátható módon igazolják, hogy teljesítik a (KHP-ban foglalt) általános célkitűzéseket, és elérik a megállapodás szerinti eredményeket, valamint a többéves tervekben azonosított konkrét célokat és eredményeket. Azonnali magatartásbeli változást feltételez a halászok részéről és azt, hogy azok az egymásra gyakorolt nyomás és az önszabályozás segítségével gondoskodnak a nem szelektív halászati gyakorlatok megszüntetéséről. A tagállamok, a halászati ágazat egyes szegmensei és a nem kormányzati szervezetek – legalábbis rövid távon – vonakodnak ebbe az irányba elmozdulni. A technikai intézkedések egységes szerkezetbe foglalása lehetőség. Lényegében megtartja a jelenlegi bonyolult alapforgatókönyvhöz képest nem biztosít az érdekelt felek ösztönzést. Ezenkívül nem teljes mértékben illeszkedik előirányzott regionalizáció elképzeléséhez.

volt a legkevésbé támogatott szabályozási struktúrát, és az számára semmilyen egyértelmű a közös halászati politikában

A hatások összefoglalása Az előnyben részesített lehetőség főként a technikai intézkedések szabályozási struktúráját és irányítását módosítja. Kevés új intézkedés kerül bevezetésre, a lényegi módosítások pedig főképpen a meglévő szabályok törlésére korlátozódnak az egyszerűsítés és az adminisztratív terhek csökkentése, valamint az ellenőrizhetőség javítása és a természetvédelmi intézkedések egységes szerkezetbe foglalása érdekében. Ennek megfelelően a hatásvizsgálatban foglalt

HU

11

HU

hatáselemzés konkrét példákkal és esettanulmányokkal alátámasztott minőségi értékelésen alapul. A főbb hatások a következők: Gazdasági hatás A keretrendszeren alapuló megközelítés gazdasági hatása pozitív, és előrelendíti a regionalizációt. A technikai intézkedések kialakításában a regionalizációnak köszönhetően jelentkező fokozott rugalmasság és az érdekelt felek fokozottabb részvétele más szakpolitikai lehetőségekhez képest jobban ösztönzi a szelektív halászeszközök mielőbbi alkalmazását. Ez elő fogja segíteni a maximális fenntartható hozam elérését és a nem kívánt fogások csökkentését, valamint az ennek nyomán megnövekedett halászati lehetőségek gazdasági előnyeit. A helyzet idővel folyamatosan javulni fog, különösen abban az esetben, ha a tagállamok kiegészítő halászati lehetőségekkel jutalmazzák a szelektív halászatot, amire a KHP lehetőséget ad. Társadalmi hatás A halászati ágazatban rövid távon – az MFH szerinti halászatra való átállás és a kirakodási kötelezettség jelentette kihívásokhoz való alkalmazkodás ideje alatt – valószínűleg csökkenteni fog a foglalkoztatás. Ha azonban azt feltételezzük, hogy a regionalizáció felgyorsul, és a leginkább érintett flottaszegmensek, azaz a vegyes tengerfenéki fajokat halászó szegmensek a szelektivitás gyors javítására törekednek, bármilyen negatív hatás gyorsabban ellensúlyozható lenne, és a foglalkoztatási szintek stabilizálódnának. Hosszabb távon – amint megvalósul a fenntartható halászat – a halászati lehetőségek növekedni fognak (2020-ra legalább 20 %-kal). Ilyen jelentős növekedés mellett lehet azzal számolni, hogy új munkahelyek jönnek létre a halászati ágazatban. A fenntartható halászat hatására emelkedni fognak a bérek, ezáltal pedig vonzóbbá válnak az ágazatban a munkahelyek. Környezeti hatás A rövid távú hatások valószínűleg hamarabb ellensúlyozódnak, mint a többi megvizsgált lehetőség esetében. A keretrendszer gondoskodna a regionalizációra való áttérésről, és az alapkövetelmények felvételével és a már meglévő, továbbra is szükséges technikai intézkedések megtartásával biztosítaná, hogy a KHP környezeti fenntarthatóságra vonatkozó célkitűzései ne kerüljenek veszélybe. Hosszabb távon az intézkedések kialakítása a regionalizáció jóvoltából olyan alkalmazkodó irányítási keretben történne, amely rugalmasabban tud reagálni és jobban fel van készülve a tengeri ökoszisztémákat fenyegető veszélyekre, és lehetővé teszi az állományvédelmi intézkedések gyors meghozatalát. •

Célravezető szabályozás és egyszerűsítés

Egyszerűsítés E javaslat elsődleges célja a meglévő rendeletek egyszerűsítése. Az új keret 6 együttdöntéssel elfogadott rendeletet 1 rendelettel vált fel, további 3 rendelet pedig részben hatályát veszti, részben módosul. Hatályát veszti ezenkívül mintegy 10 kapcsolódó bizottsági rendelet is. E rendeletek bizonyos elemei a regionalizáció megvalósulásáig beépülnek a javasolt keretbe. Ez további egyszerűsítést tesz lehetővé két fő területen. Először is a fiatal egyedek és az ívó rajok védelme érdekében tilalom vagy korlátozás alá vont 40 jelenlegi terület majdnem fele esetében a tilalom vagy korlátozás törlésre vagy egyszerűsítésre kerül. Mindez a HTMGB szakvéleménye, valamint a tagállamok és az érdekelt felek észrevételei alapján történik. A másik egyszerűsítési terület az Atlanti-óceán északkeleti részére és a Balti-tengerre vonatkozó meglévő rendeletek szembőségre és fogásösszetételre vonatkozó táblázatait érinti. Ezeket a táblázatokat az egyes régiók esetében leegyszerűsítettük úgy, hogy a vontatott és a statikus halászeszközökre az eddigi hasznosítási korösszetételek alapján egy alapértelmezett

HU

12

HU

szembőség vonatkozik, ugyanakkor fontos halászati tevékenységek fenntartása érdekében több helyen eltérést alkalmaztunk és kisebb szembőséget engedélyeztünk. Kkv-k A technikai intézkedésekről szóló rendeleteket érintő esetleges változások a nagyjából 82 000 hajót és teljes munkaidős egyenértéken véve mintegy 98 500 munkavállalót alkalmazó halászati ágazatot érintenék a leginkább. E megközelítőleg 82 000 halászhajónak mintegy 98 %-a minősül mikrovállalkozásnak, amely 10-nél kevesebb főt foglalkoztat, és amelynek éves forgalma és/vagy éves mérlegfőösszege nem haladja meg a 2 millió EUR-t. Tekintettel a mikrovállalkozások említett nagy ágazatbeli arányára, ha ezek nem kerülnének e javaslat hatálya alá, az veszélybe sodorná a KHP állományvédelmi célkitűzéseit, mivel az általános szabályok csak igen kevés halászati vállalkozásra lennének érvényesek. A kkv-kra gyakorolt hatás az adminisztratív költségek és terhek szempontjából pozitív lenne, mivel a jelenlegi rendeletek azonnal leegyszerűsödnének, és a halászati ágazat a tanácsadó testületeken keresztül nagyobb szerephez jutna a jövőbeli technikai intézkedések kialakításában. Ezenkívül a hosszabb távon az eredményalapú rendszerre való esetleges áttérés tovább egyszerűsítené a technikai szabályokat. Ez azonban a bizonyítás terhének a halászati ágazat felé történő eltolódását jelenti, mivel a halászoknak pontosan dokumentálniuk kellene a fogásokat. Ez potenciálisan növelheti a fogások dokumentálásához kapcsolódó költségeket, jóllehet azok mértéke függ a tagállamok „regionalizált ellenőrzésre” vonatkozó elképzelésétől, és a költségeket ellensúlyozná a megközelítésből adódó nagyobb rugalmasság. •

Alapvető jogok

A javaslat nem érinti az alapjogok védelmét. 4.

KÖLTSÉGVETÉSI VONZATOK

Ennek az intézkedésnek nincsenek az uniós költségvetés kiadásait növelő vonzatai. 5.

EGYÉB ELEMEK

•

Végrehajtási tervek, valamint a nyomon követés, az értékelés és a jelentéstétel szabályai

Nyomon követés Az előnyben részesített lehetőség szerint egyértelmű célokat kell meghatározni a nem kívánt fogások 2019-ig való csökkentésére és – amennyire lehetséges – megszüntetésére, valamint valamennyi halállomány esetében a maximális fenntartható hozam szerinti halászat megvalósítására 2020-ig. A jó környezeti állapot 2020-ig történő eléréséhez való hozzájárulás céljából meghatározásra kerülnének a halászat által a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt negatív hatások csökkentésére vonatkozó célértékek is. Annak érdekében, hogy mérni lehessen a célok elérését, a technikai intézkedések nyomon követését lehetővé tevő következő környezeti, gazdasági, társadalmi és megfelelési mutatókat javasoljuk: Környezeti: fogási profilok alakulása, MFH-szinten lévő állományok száma, az érzékeny fajok járulékos fogásainak alakulása és az érzékeny élőhelyek védelme Gazdasági: jövedelem, bruttó hozzáadott érték, bevétel/megtérülési bevétel és nettó árrés Társadalmi: foglalkoztatás és legénységi bérek Megfelelés: a technikai intézkedésekhez kapcsolódó jogsértések és a tengeren töltött járőrnapok száma.

HU

13

HU

A nyomon követéshez szükséges adatok az adatgyűjtési keretrendszerből (DCF)13, a HTMGB és az ICES szakvéleményeiből, valamint az Európai Halászati Ellenőrző Hivatal (EFCA) éves jelentéseiből állnának rendelkezésre. Értékelés 2022-ig, amikorra teljes mértékben alkalmazandóvá válik a kirakodási kötelezettség, valamennyi állomány tekintetében megvalósult a maximális fenntartható hozam, és a tengeri ökoszisztémák esetében sikerült elérni a jó környezeti állapotot, utólagos értékelést kell végezni a technikai intézkedéseket érintő főbb értékelési kérdések megvitatására. Ez az értékelés közvetlen része lesz a KHP visszamenőleges értékelésének, amely a tervek szerint 2022-ben veszi kezdetét. A HTMGB és az ICES a fenntarthatósági célok megvalósulásának ellenőrzése érdekében rendszeresen értékelni fogja az új többéves terveket. Ezek az értékelések jelzéssel szolgálnak majd azt illetően, hogy az említett tervekben foglalt technikai intézkedések eredménnyel jártak-e. A KHP-rendelet 49. cikke (a közös halászati politika működése) és 50. cikke (a maximális fenntartható hozam teljesítésében elért eredmények) szerinti jelentéstételi kötelezettségek – bár közvetlenül nem a technikai intézkedésekhez kapcsolódnak – szintén információkkal szolgálnak majd a technikai intézkedések eredményességét illetően. A regionális szinten kidolgozott intézkedéseket a HTMGB-nek vagy az ICES-nek szintén rendszeresen értékelnie kell annak érdekében, hogy az intézkedések összhangban álljanak a közös halászati politika célkitűzéseivel. Az EFCA közös alkalmazási programokról szóló éves jelentései dokumentálják a feltárt jogsértések számát és okait, összevetve az elvégzett ellenőrzések számával és jellegével. E számok jelzéssel szolgálnak majd a technikai intézkedésekről szóló rendeleteknek való megfelelés szintjét illetően. Jelentéstétel 2020 végéig és azt követően minden harmadik évben a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról, amely jelentésnek tartalmaznia kell a technikai intézkedések következőkre gyakorolt hatásának értékelését: a halászati erőforrások védelme, valamint a halászat tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása. E jelentés alapján a Bizottság javaslatot tesz a szükséges módosításokra. •

Magyarázó dokumentumok (irányelvek esetén)

Tárgytalan. •

A javaslat egyes rendelkezéseinek részletes magyarázata

A javaslat felépítése a következő: Általános rendelkezések – ez a rész megállapítja a hatályt, az átfogó és egyedi célkitűzéseket, valamint az általános és egyedi célkitűzésekhez kapcsolódó célértékeket a nem kívánt fogások szintjeiben kifejezve; az érzékeny fajok járulékos fogásainak küszöbértékeit; 13

HU

A Tanács 2008. február 25-i 199/2008/EK rendelete a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL L 60., 2008.3.5., 1. o.).

14

HU

és a halászat által jelentősen érintett tengerfenék kiterjedésének csökkentésére vonatkozó rendelkezéseket; a jó kormányzás elveit és a fogalommeghatározásokat. A fogalommeghatározások elsősorban a halászeszközök és halászati műveletek meghatározásait érintik, és valamennyi régióra érvényesek. Egységes szerkezetbe foglalják és naprakésszé teszik a meglévő rendeletek fogalommeghatározásait. Közös technikai intézkedések – ez a rész tartalmazza a technikai intézkedésekről szóló minden főbb jelenlegi rendeletben szereplő közös szabályokat, ezeket azonban valamennyi tengermedence tekintetében alkalmazni kell, és de facto állandónak kell tekinteni, mivel módosításuk se nem szükséges, se nem indokolt. Az e részben foglalt rendelkezések a következők: –

tiltott halászeszközök és halászati gyakorlatok, ideértve a bizonyos típusú halászeszközökkel kifogott tengeri fajok értékesítésének tilalmát,

–

az érzékeny fajok (például tengeri emlősök, tengeri hüllők és tengeri madarak) és élőhelyek (pl. hidegvízi korallzátonyok) védelmét szolgáló intézkedések, beleértve az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvben felsorolt madarak és élőhelyek védelmét,

–

a vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások és feltételek (ideértve a zsákvég alapvető kialakítását és a halászeszközökre felszerelhető megengedett toldalékokat),

–

a statikus hálók használatára vonatkozó korlátozások. Ez magában foglalja az eresztőhálók használatára vonatkozó meglévő korlátozások egységes szerkezetbe foglalását (azaz a 2,5 km-nél hosszabb eresztőhálók használatának tilalmát, az ilyen eszközök nagy távolságra vándorló fajokat célzó használatának tilalmát és az eresztőhálók használatának általános tilalmát a Balti-tengeren). A regionalizáció keretében a tagállamoknak meg kell erősíteniük ezeket a rendelkezéseket, adott esetben teljes tilalmat elrendelve ezen eszközök használatára vonatkozóan, amennyiben tudományosan bizonyított, hogy az eresztőhálók további használata fenyegetést jelent a térség érzékeny fajainak védettségi állapotára nézve,

–

minimális állományvédelmi referenciaméretek (meghatározás, mérés, a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti halak felhasználása),

–

közös intézkedések a visszadobás csökkentésére (érték szerinti szelektálás, visszaengedés, a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok védelme).

Regionalizáció – ez a rész meghatározza a regionalizációra irányadó általános elveket, hivatkozással a regionális intézkedések hiányában alkalmazandó alapvető intézkedésekre, valamint a technikai intézkedéseknek a többéves tervek, ideiglenes visszadobási tervek és a környezetvédelmi jogszabályok alapján fennálló kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges állományvédelmi intézkedések keretében regionális szinten történő meghatározásához elengedhetetlen felhatalmazásokat. A felhatalmazások lehetővé teszik a tagállamok regionális csoportjai által benyújtott közös ajánlásokon alapuló regionális intézkedések kialakítását, amelyek módosítják a meglévő alapkövetelményeket, illetve eltérnek azoktól, illetve új intézkedéseket vagy eltéréseket vezetnek be, feltéve, hogy a meglévő intézkedések bizonyíthatóan nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben alternatív intézkedések kerültek bevezetésre. E felhatalmazások a közös halászati politikából származnak. Meghatározásra kerülnek továbbá az ideiglenes visszadobási tervek keretében meghozható regionális intézkedések és azok az óvintézkedések, amelyeket akkor kell életbe léptetni, ha tudományos bizonyítékok arra utalnak, hogy a regionális intézkedések

HU

15

HU

nem biztosítják az állományvédelmi célok megvalósulását. E célból a szöveg védzáradékot tartalmaz, amely lehetővé teszi a Bizottság számára a fellépést, ha a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények rámutatnak, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a tengeri fajok védelme érdekében. Mindez lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy – e rendeleten vagy az uniós joggal összhangban lévő, egyéb módon meghatározott technikai intézkedéseken túlmenően vagy ezektől eltérve – technikai intézkedéseket hozzon a szóban forgó veszélyek enyhítésére. Az intézkedések vonatkozhatnak a halászeszközök használatára vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra. Nem uniós vizeken alkalmazandó technikai intézkedések – ez a rész ad felhatalmazást a Bizottságnak arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Északkeletatlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott, a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáira vonatkozó meglévő részletes szabályokra, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek halászatához kapcsolódóan a NEAFC által elfogatott konkrét technikai intézkedésekre vonatkozóan. Ezenkívül – a megfelelő rendelet módosítása által – lehetővé teszi a Bizottság számára, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottságról (GFCM) szóló 1343/2011/EU rendeletben14 foglalt technikai intézkedésekre vonatkozóan. Lehetővé teszi továbbá a Bizottság számára, hogy a szóban forgó intézkedések NEAFC, illetve GFCM által elfogadott jövőbeli módosításait beépítse az uniós jogba. Jelenleg nem létezik ilyen felhatalmazás. Technikai rendelkezések – ez a rész tartalmazza a tudományos kutatás végzésére, valamint a tengeri fajok mesterséges állománypótlására és áttelepítésére vonatkozó közös rendelkezéseket. Eljárási rendelkezések – ez a rész írja elő a felhatalmazásnak a javaslatban szereplő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok esetében való gyakorlására vonatkozó rendelkezéseket és a végrehajtási aktusokra vonatkozó bizottsági eljárást. Záró rendelkezések – ez a rész foglalja magában az érintett rendeletek hatályon kívül helyezésére vagy módosítására, valamint a felülvizsgálati és jelentéstételi folyamatra vonatkozó rendelkezéseket. Mellékletek – a mellékletek tartalmazzák az alapintézkedéseket tengermedencék szerint (azaz Északi-tenger, Balti-tenger, északnyugati vizek, délnyugati vizek, Földközi-tenger, Feketetenger és legkülső régiók). Regionális intézkedések hiányában ezek az alapintézkedések alkalmazandók. Ide tartoznak a szembőségek alapméretei, a minimális állományvédelmi referenciaméretek, a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében tilalom vagy korlátozás alá vont területek, valamint minden egyéb régióspecifikus intézkedés. A többi melléklet tartalmazza azon, tilalom hatálya alá tartozó fajok jegyzékét, amelyek járulékos fogásként kifogott egyedeit haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe; valamint az érzékeny élőhelyek védelmében halászati tilalom hatálya alá vont területeket és azon fajok listáját, amelyeket tilos eresztőhálóval fogni.

14

HU

Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközitengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

16

HU

2016/0074 (COD) Javaslat AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS RENDELETE a halászati erőforrások és a tengeri ökoszisztémák technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1967/2006/EK, az 1098/2007/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet, továbbá az 1343/2011/EU és az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA, tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 43. cikke (2) bekezdésére, tekintettel az Európai Bizottság javaslatára, a jogalkotási aktus tervezete nemzeti parlamenteknek való megküldését követően, tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére15, tekintettel a Régiók Bizottságának véleményére16, rendes jogalkotási eljárás keretében, mivel: (1)

Az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet17 a halászati erőforrások védelme és fenntartható kiaknázása céljából közös halászati politikát hoz létre.

(2)

A technikai intézkedések olyan eszközök, amelyek a közös halászati politika végrehajtását hivatottak támogatni. Egy visszamenőleges értékelés azonban azt mutatta, hogy jelenlegi szabályozási struktúrájuk miatt valószínűleg nem képesek megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, ezért eredményességük fokozása érdekében az irányítási struktúrára összpontosító új megközelítésre van szükség.

(3)

A technikai intézkedések szabályozására ki kell dolgozni egy keretet. E keretnek meg kell határoznia az uniós vizek mindegyikén alkalmazandó általános szabályokat, és rendelkeznie kell olyan technikai intézkedések meghozataláról, amelyek a közös halászati politika által bevezetett regionalizációs folyamat révén figyelembe veszik a halászati tevékenységek regionális sajátosságait.

(4)

A keretnek ki kell terjednie a halászati erőforrások kifogására és kirakodására, valamint a halászeszközök működtetésére és a halászati tevékenységek tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatására.

(5)

A keretet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – alkalmazni kell az uniós vizeken uniós és nem uniós hajók, valamint a tagállamok állampolgárai által végzett halászati műveletekre, továbbá a Szerződés 349. cikkének

15

15

16

16

17

HU

HL C , , o. HL C , , o. 17 HL L 354., 2013.12.28., 22. o.

17

HU

első bekezdésében említett legkülső régiókban tevékenységet folytató uniós hajókra. Alkalmazni kell ezenkívül a nem uniós vizeken az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) szabályozási területe és a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó terület tekintetében elfogadott technikai intézkedésekre. (6)

A technikai intézkedéseket adott esetben a hobbihorgászatra is alkalmazni kell, amely jelentős hatással lehet a hal- és kagylófajok állományaira.

(7)

A technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának a maximális fenntartható hozam melletti halászatra, a nem kívánt fogások csökkentésére és a visszadobás gyakorlatának megszüntetésére vonatkozó célkitűzéseihez, valamint a 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben18 meghatározott jó környezeti állapot eléréséhez.

(8)

A technikai intézkedéseknek szelektív halászeszközök használata és elkerülő intézkedések révén biztosítaniuk kell különösen a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét. A technikai intézkedéseknek továbbá minimálisra kell csökkenteniük, illetve lehetőség szerint meg kell szüntetniük a halászeszközöknek a tengeri ökoszisztémára és különösen az érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatását. Ezenkívül hozzá kell járulniuk olyan állománygazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK tanácsi irányelvben19, a 2009/147/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben20 és a 2008/56/EK irányelvben előírt kötelezettségek.

(9)

A technikai intézkedések eredményességének értékelése céljából a nem kívánt fogások szintje, az érzékeny fajok járulékos fogásai és a halászati tevékenységek által kedvezőtlenül érintett tengerfenéki élőhelyek kiterjedése tekintetében olyan célértékeket indokolt meghatározni, amelyek megfelelnek a közös halászati politika célkitűzéseinek, az uniós környezetvédelmi szabályozásnak (azon belül különösen a 92/43/EGK tanácsi irányelvnek és a 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek21) és a bevált nemzetközi gyakorlatnak.

(10)

A technikai intézkedések egységes értelmezése és végrehajtása érdekében naprakésszé kell tenni és egységes szerkezetbe kell foglalni a halászeszközöknek és a halászati műveleteknek a technikai intézkedéseket tartalmazó meglévő rendeletekben foglalt fogalommeghatározásait.

(11)

Bizonyos ártalmas halászeszközöket és -módszereket, amelyek robbanóanyagot, mérget, bódító anyagokat, elektromos áramot, légkalapácsot vagy más ütéssel működő eszközt alkalmaznak, a vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére használt vontatott eszközöket és markolókat, valamint egyes szigonypuskákat indokolt betiltani, az elektromos vonóháló azonban bizonyos szigorú feltételek teljesülése esetén alkalmazható.

18

Az Európai Parlament és a Tanács 2008. június 17-i 2008/56/EK irányelve a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 164., 2008.6.25., 19. o.). A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2009. november 30-i 2009/147/EK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 20., 2010.1.26., 7. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i 2000/60/EK irányelve a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról (HL L 327., 2000.12.22., 1. o.).

19

20

21

HU

18

HU

HU

(12)

Tekintettel a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) szakvéleményére, a nem szelektív halászathoz vezető helytelen gyakorlatokat megelőzendő indokolt a vontatott halászeszközök használatára és a zsákvégek kialakítására vonatkozó korlátozásokat megfogalmazó bizonyos közös szabályokat megállapítani.

(13)

A nagy területeket lehalászni és így veszélyeztetett fajok jelentős mennyiségét kifogni képes eresztőhálók használatának korlátozása érdekében az ilyen halászeszközök használatát korlátozó meglévő rendelkezéseket indokolt egységes szerkezetbe foglalni.

(14)

A HTMGB szakvéleménye alapján a statikus hálóval történő halászatot az érzékeny mélytengeri fajok védelme érdekében továbbra is indokolt megtiltani az ICES IIIa, VIa, VIb, VIIb, VIIc, VIIj és VIIk körzet és az ICES VIII, IX, X és XII alterület ny. h. 27°-tól keletre eső, térkép szerint 600 méternél nagyobb mélységű vizeiben.

(15)

Egyes ritka halfajok, például a cápa- és rájafajok védelme szempontjából még a korlátozott halászati tevékenység is komoly kockázatot jelenthet. Ezért e fajok védelmében indokolt általános halászati tilalmat bevezetni.

(16)

Az érzékeny tengeri fajok – például a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben foglalt tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők – szigorú védelme érdekében indokolt előírni, hogy a tagállamok enyhítő intézkedéseket hozzanak annak érdekében, hogy az említett fajok halászeszközökkel ejtett fogásait a lehető legkisebbre csökkentsék, és ha csak lehet, megszüntessék.

(17)

Az Írország és az Egyesült Királyság partjai mentén, valamint az Azori-szigeteket, Madeirát és a Kanári-szigeteket övező vizekben található érzékeny tengeri élőhelyek folyamatos védelmének biztosítása érdekében indokolt fenntartani a mélytengeri halászeszközök használatára vonatkozó meglévő korlátozásokat.

(18)

Abban az esetben, ha a tudományos szakvélemények és a technikai információk alapján más ilyen területek is azonosításra kerülnek, akkor ezen élőhelyek védelmére hasonló korlátozásokat kell bevezetni.

(19)

A tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmében és a halállomány-helyreállítási területek létrehozása kapcsán – a közös halászati politikával összhangban – indokolt minimális állományvédelmi referenciaméreteket meghatározni.

(20)

A tengeri fajok méretének megállapításához meg kell határozni a mérés módját.

(21)

A kirakodási kötelezettség halászati ágazat általi végrehajtásának segítése érdekében a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell hozniuk, amelyek megkönnyítik a tengeri fajok minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeinek tárolását, vagy gondoskodnak azok piaci elhelyezéséről. Ezen intézkedéseknek magukban kell foglalniuk a kirakodóhelyek és menedékek építését, illetve átalakítását célzó beruházások támogatását, vagy olyan beruházások ösztönzését, amelyek a halászati termékek értékének növelésére irányulnak.

(22)

Eltekintve az olyan esetektől, amikor a kirakodási kötelezettség alóli mentességet vezetnek be, indokolt megtiltani az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés gyakorlatát.

(23)

Amennyiben a tudományos szakvélemények eredményei szerint a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó és ezért a kirakodási kötelezettség hatálya alá sem tartozó fajok nem kívánt fogásai jelentősek, a tagállamoknak kísérleti projekteket kell végezniük azzal a céllal, hogy feltárják e fogások csökkentésének módját, valamint hogy a cél elérése érdekében megfelelő technikai intézkedéseket vezessenek be.

19

HU

HU

(24)

Regionális szinten meghatározott intézkedések hiányában a meghatározott alapkövetelményeket kell alkalmazni. Ezeknek az alapkövetelményeknek meglévő technikai intézkedéseken kell alapulniuk, figyelembe véve a HTMGB szakvéleményét és az érdekelt felek véleményét. Az alapkövetelményeknek ki kell terjedniük a vontatott halászeszközök és a statikus hálók szembőségének alapméreteire, a minimális állományvédelmi referenciaméretekre, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területekre, a bizonyos területeken a tengeri emlősök és tengeri madarak járulékos fogásait mérséklő természetvédelmi intézkedésekre, valamint bármely más olyan jelenleg meglévő régióspecifikus intézkedésre, amelyre továbbra is szükség van annak biztosítása érdekében, hogy a megfelelő intézkedések regionalizáció keretében történő meghozataláig is teljesüljenek az állományvédelmi célkitűzések.

(25)

A tagállamok az érdekelt felekkel együttműködve közös ajánlásokat dolgozhatnak ki olyan megfelelő technikai intézkedések bevezetésére, amelyek a közös halászati politikában meghatározott regionalizációs folyamatnak megfelelően eltérnek az alapkövetelményektől.

(26)

Az ilyen regionális technikai intézkedéseknek a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem tekintetében legalább egyenértékűeknek kell lenniük az alapkövetelményekkel.

(27)

A regionális technikai intézkedéseket elsősorban a közös halászati politika szerinti többéves tervek keretében kell meghatározni. A szóban forgó többéves tervek keretében az alapkövetelmények módosíthatók, azok kiegészítésére vagy felváltására, illetve az azoktól való eltérés céljából új intézkedések vezethetők be, feltéve, hogy az alapkövetelmények bizonyíthatóan nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben olyan alternatív intézkedések kerültek bevezetésre, amelyek biztosítják a célok és célkitűzések folyamatos teljesülését. Az 1380/2013/EU rendelet 10. cikkének megfelelően a többéves tervek tartalmazhatnak más, a halászat ökoszisztémára gyakorolt káros hatását minimalizálni hivatott, a 2008/56/EK irányelv 13. cikke (4) bekezdése, a 2009/147/EK irányelv 4. cikke vagy a 92/43/EGK irányelv 6. cikke szerinti kötelezettségeknek való megfeleléshez szükséges természetvédelmi intézkedéseket is.

(28)

A szembőségek alapméreteitől eltérő méret- és fajszelektáló halászeszközök többéves tervek keretében történő elfogadására irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak gondoskodniuk kell arról, hogy ezeknek az eszközöknek a szelektivitása elérje vagy meghaladja az alapkövetelményként meghatározott halászeszközök szelektivitását.

(29)

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vonandó új területek többéves tervek keretében történő módosítására vagy kijelölésére irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak meg kell határozniuk a tilalom, illetve a korlátozás jellemzőit, hatókörét, időtartamát, a halászati eszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedéseket.

(30)

A minimális állományvédelmi referenciaméretek többéves tervek keretében történő módosítására vagy meghatározására irányuló közös ajánlások kidolgozása során a tagállamok regionális csoportjainak biztosítaniuk kell, hogy a közös halászati politika célkitűzései ne kerüljenek veszélybe, ezért gondoskodniuk kell arról, hogy a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelmét tiszteletben tartsák, hogy a piac ne torzuljon, és ne alakulhasson ki a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti halak piaca.

20

HU

HU

(31)

A közös ajánlások keretében kidolgozandó lehetőségként indokolt engedélyezni, hogy a tagállamok a fiatal egyedek és az ívó rajok védelmét szolgáló további intézkedésként továbbhaladási rendelkezésekkel összefüggésben azonnali hatályú halászati tilalmakat állapítsanak meg. Az ilyen területek kijelölésének és megszüntetésének feltételeit, valamint az ellenőrzési és nyomonkövetési rendelkezéseket a vonatkozó közös ajánlásokban kell meghatározni.

(32)

A HTMGB által megfelelően értékelt innovatív halászeszközök hatásainak tudományos értékelése alapján az újszerű halászeszközök, például az elektromos vonóháló használatát vagy kibővített használatát lehetőségként bele lehet foglalni a tagállamok regionális csoportjainak közös ajánlásaiba. Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető, ha az a tudományos értékelések szerint negatív hatásokkal jár az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve.

(33)

Az érzékeny fajok járulékos fogásainak és a halászeszközök érzékeny tengeri élőhelyekre gyakorolt hatásainak minimalizálása érdekében a tagállamok regionális csoportjainak a halászat érzékeny fajokra és élőhelyekre gyakorolt hatásának csökkentésére irányuló további enyhítő intézkedéseket kell kidolgozniuk. Amennyiben a tudományos bizonyítékok arra engednek következtetni, hogy a szóban forgó fajok és élőhelyek védettségi állapota komolyan veszélyben forog, akkor a tagállamoknak további korlátozásokat kell bevezetniük bizonyos halászeszközök kialakításával és működtetésével kapcsolatban, illetve adott esetben teljes tilalmat kell elrendelniük a szóban forgó halászeszközök adott régióban való használatára vonatkozóan. Ilyen rendelkezések alkalmazhatók különösen az eresztőhálók használata tekintetében, amely a múltban bizonyos területeken jelentős mennyiségű cetféle és tengeri madár kifogásához vezetett.

(34)

Ha nincs hatályban többéves terv, az 1380/2013/EU rendelet a kirakodási kötelezettség végrehajtása céljából lehetővé teszi ideiglenes visszadobási tervek létrehozását. E tervek részeként indokolt lehetővé tenni olyan technikai intézkedések meghatározását, amelyek szigorúan a kirakodási kötelezettség végrehajtásához kapcsolódnak, és céljuk a lehető legnagyobb mértékben fokozni a szelektivitást és csökkenteni a nem kívánt fogásokat.

(35)

Az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) meglévő részletes ajánlásainak megtartása érdekében a Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáira, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek védelmére irányuló bizonyos intézkedésekhez kapcsolódó konkrét technikai intézkedésekre vonatkozóan. A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a NEAFC által elfogadott azon intézkedések jövőbeli módosításainak uniós jogba történő beemelésére vonatkozóan, amelyek e rendelet bizonyos egyértelműen meghatározott, nem lényegi elemeinek tárgyát képezik, és amelyek a szóban forgó egyezmény értelmében az Unióra nézve kötelező erővel bírnak. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is.

(36)

A tudományos kutatás, a mesterséges állománypótlás és az áttelepítés akadályozásának elkerülése érdekében e rendelet rendelkezései nem vonatkozhatnak azokra a műveletekre, amelyek szükségesek lehetnek az ilyen tevékenységek folytatásához.

(37)

Amennyiben a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények rámutatnak, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a tengeri fajok védelme érdekében, akkor a

21

HU

Bizottságnak képesnek kell lennie arra, hogy kellően indokolt esetben – e rendeleten vagy az uniós joggal összhangban lévő, egyéb módon meghatározott technikai intézkedéseken túlmenően vagy ezektől eltérve – azonnal alkalmazandó, technikai intézkedéseket meghatározó felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a veszélyek enyhítése érdekében. Ezeket az intézkedéseket oly módon kell kialakítani, hogy kezeljék az állományok állapotának alakulásában a fiatal egyedekkel való nagyvagy kismértékű pótlódás nyomán bekövetkező váratlan változásokat, és biztosítsák az ívó halak vagy kagylók védelmét, amikor az állományok kimerült állapotban vannak, vagy amikor más környezeti tényezők veszélyeztetik valamely állomány védettségi helyzetét. Ezek az intézkedések vonatkozhatnak a vontatott vagy statikus halászeszközök használatára vonatkozó vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra.

HU

(38)

A Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy a Szerződés 290. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el azon halak és kagylók listájának naprakésszé tételére vonatkozóan, amelyekre tilos célzottan halászni; azon érzékeny területek listájának naprakésszé tételére vonatkozóan, ahol korlátozni kell a halászatot; technikai intézkedések többéves tervek részeként történő elfogadása céljából; valamint technikai intézkedések ideiglenes visszadobási tervek részeként történő elfogadása érdekében. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is. A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítésekor és megszövegezésekor a Bizottságnak gondoskodnia kell a vonatkozó dokumentumoknak az Európai Parlament és a Tanács részére történő egyidejű, időben és megfelelő módon való továbbításáról.

(39)

Annak érdekében, hogy e rendelet rendelkezései egységes feltételek mellett kerüljenek végrehajtásra, indokolt a Bizottságot felhatalmazni arra, hogy végrehajtási jogi aktusokat fogadjon el a következők tekintetében: a halászeszközök kopását és elhasználódását csökkentő, illetve a zsákmánynak a vontatott halászeszköz elülső részébe való szökését elősegítő vagy korlátozó eszközök jellemzőinek meghatározása; az alapkövetelményként meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzőinek meghatározása; az elektromos vonóhálók jellemzőinek meghatározása; a halászeszközök kialakítását érintő korlátozások és a lobogó szerinti tagállamok által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések; a lobogó szerinti tagállamok által statikus halászeszközök 200–600 méter mélységben való használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó szabályok meghatározása, a tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása; valamint a cetfélék statikus hálóktól való elriasztására használt eszközök jelkibocsátási jellemzőire vonatkozó és az elhelyezésüket érintő részletes szabályok meghatározása, valamint a tengeri madarak és tengeri hüllők járulékos fogásainak minimalizálása céljából alkalmazott módszerekre vonatkozó részletes szabályok meghatározása. E hatásköröket a 182/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletnek22 megfelelően kell gyakorolni.

(40)

A Bizottságnak 2020 végéig és azt követően minden harmadik évben – a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a

22

Az Európai Parlament és a Tanács 2011. február 16-i 182/2011/EU rendelete a Bizottság végrehajtási hatásköreinek gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályainak és általános elveinek megállapításáról (HL L 55., 2011.2.28., 13. o.).

22

HU

HTMGB által készített értékelés után – jelentést kell tennie az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá az e rendeletben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a meghatározott célok eléréséhez. Amennyiben e jelentés alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célokat nem sikerült elérni, akkor az adott régió tagállamai olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célok teljesíthetők. Az említett jelentés alapján a Bizottságnak továbbá az e rendelet vonatkozásában szükséges valamennyi módosítást az Európai Parlament és a Tanács elé kell terjesztenie. (41)

A szükséges módosítások számára és fontosságára való tekintettel a 894/97/EK23, a 850/98/EK24, a 2549/2000/EK25, a 254/2002/EK26, a 812/2004/EK27 és a 2187/2005/EK tanácsi rendeletet28 hatályon kívül kell helyezni.

(42)

Az 1967/2006/EK29, az 1098/2007/EK30, az 1224/2009/EK31 és az 1343/2011/EU32 tanácsi rendeletet, valamint az 1380/2013/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletet33 ennek megfelelően módosítani kell.

23

A Tanács 1998. június 8-i 1239/98/EK rendelete a halászati erőforrások megóvását biztosító egyes technikai intézkedésekről szóló 894/97/EK rendelet módosításáról (HL L 171., 1998.6.17.). A Tanács 1998. március 30-i 850/98/EK rendelete a halászati erőforrásoknak a fiatal tengeri élőlények védelmét biztosító technikai intézkedések révén történő megóvásáról (HL L 125., 1998.4.27., 1. o.). A Tanács 2000. november 17-i 2549/2000/EK rendelete az Ír-tenger (ICES VIIa. körzet) tőkehalállományának helyreállítására vonatkozó kiegészítő technikai intézkedések megállapításáról (HL L 292., 2000.11.21., 5. o.). A Tanács 2002. február 12-i 254/2002/EK rendelete az Ír-tenger tekintetében (ICES VIIa körzet) a közönségestőkehal-állomány helyreállítását célzó, 2002-ben alkalmazandó intézkedések megállapításáról (HL L 41., 2002.2.13., 1. o.). A Tanács 2004. április 26-i 812/2004/EK rendelete a cetfélék halászat során történő véletlenszerű kifogásával kapcsolatos intézkedések megállapításáról és a 88/98/EK rendelet módosításáról (HL L 150., 2004.4.30., 12. o.). A Tanács 2005. december 21-i 2187/2005/EK rendelete a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről, az 1434/98/EK rendelet módosításáról és a 88/98/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 349., 2005.12.31., 1. o.). A Tanács 2006. december 21-i 1967/2006/EK rendelete a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és az 1626/94/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 409., 2006.12.30., 11. o.). A Tanács 2007. szeptember 18-i 1098/2007/EK rendelete a balti-tengeri tőkehalállományokra és az ezen állományok halászatára vonatkozó többéves terv létrehozásáról, a 2847/93/EGK rendelet módosításáról és a 779/97/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 248., 2007.9.22., 1. o.). A Tanács 2009. november 20-i 1224/2009/EK rendelete a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról, a 847/96/EK, a 2371/2002/EK, a 811/2004/EK, a 768/2005/EK, a 2115/2005/EK, a 2166/2005/EK, a 388/2006/EK, az 509/2007/EK, a 676/2007/EK, az 1098/2007/EK, az 1300/2008/EK és az 1342/2008/EK rendelet módosításáról, valamint a 2847/93/EGK, az 1627/94/EK és az 1966/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 343., 2009.12.22., 1. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközitengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2013. december 11-i 1380/2013/EU rendelete a közös halászati politikáról, az 1954/2003/EK és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 2371/2002/EK és a 639/2004/EK tanácsi rendelet és a 2004/585/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről (HL L 354., 2013.12.28., 22. o.).

24

25

26

27

28

29

30

31

32

33

HU

23

HU

(43)

HU

A Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) által elfogadott ajánlásokat átültető meglévő részletes szabályok kiegészítése, illetve módosítása érdekében a Bizottságot indokolt felhatalmazni arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkével összhangban jogi aktusokat fogadjon el az 1343/2011/EU rendeletben foglalt technikai intézkedésekre vonatkozóan. A Bizottságot továbbá fel kell hatalmazni arra, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a GFCM által elfogadott azon intézkedések jövőbeli módosításainak uniós jogba történő beemelésére vonatkozóan, amelyek e rendelet bizonyos egyértelműen meghatározott, nem lényegi elemeinek tárgyát képezik, és amelyek a GFCM-megállapodás értelmében az Unióra nézve kötelező erővel bírnak. Az 1343/2011/EU rendeletet ennek megfelelően módosítani kell. Különösen fontos, hogy a Bizottság az előkészítő munka során megfelelő konzultációkat folytasson, többek között szakértői szinten is,

24

HU

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK 1. cikk Tárgy Ez a rendelet az alábbiakra vonatkozó technikai intézkedéseket állapítja meg: a)

halászati erőforrások kifogása és kirakodása; valamint

b)

halászeszközök működtetése és a halászati tevékenység tengeri ökoszisztémákkal való kölcsönhatása. 2. cikk Hatály

(1)

Ez a rendelet – a lobogó szerinti tagállam elsődleges felelősségének sérelme nélkül – az uniós halászhajók és a tagállami állampolgárok által az 5. cikk szerinti halászati övezetekben végzett tevékenységekre, valamint az uniós vizeken halászó, harmadik ország lobogója alatt közlekedő és harmadik országban lajstromozott halászhajók tevékenységeire alkalmazandó.

(2)

A 7. és a 14. cikk, valamint az V–X. melléklet A. része a hobbihorgászatra is vonatkozik.

(3)

A 29. és a 30. cikkben meghatározott feltételek teljesülése esetén az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a kizárólag az alábbi célokból folytatott halászati műveletekre: a)

tudományos vizsgálatok; és

b)

tengeri fajok mesterséges állománypótlása vagy áttelepítése.

3. cikk Általános és konkrét célkitűzések (1) A közös halászati politika (KHP) végrehajtását elősegítő eszközökként a technikai intézkedéseknek hozzá kell járulniuk a közös halászati politikának az 1380/2013/EU rendelet 2. cikkében és különösen annak (2) és (3) bekezdésében, valamint (5) bekezdése a) és j) pontjában meghatározott célok eléréséhez. (2)

HU

Ezen túlmenően a technikai intézkedéseknek:

25

HU

a)

optimalizálniuk kell a hasznosítási korösszetételt a tengeri fajok fiatal egyedeinek és ívó rajainak védelme érdekében;

b)

biztosítaniuk kell, hogy a 92/43/EGK és a 2009/147/EK irányelvben felsorolt tengeri fajoknak és más érzékeny fajoknak a halászat során ejtett járulékos fogásai a lehető legkisebbek legyenek, illetve azokat lehetőség szerint kiküszöböljék oly módon, hogy ne jelentsenek kockázatot e fajok védettségi helyzetére;

c)

biztosítaniuk kell, hogy a halászat tengeri élőhelyekre gyakorolt környezeti hatásai a lehető legkisebbek legyenek, illetve azokat lehetőség szerint kiküszöböljék oly módon, hogy ne jelentsenek kockázatot ezen élőhelyek védettségi helyzetére;

d)

hozzá kell járulniuk olyan halászati gazdálkodási intézkedések bevezetéséhez, amelyeknek köszönhetően teljesíthetők a 92/43/EGK, a 2009/147/EK, a 2008/56/EK és a 2000/60/EK irányelvben előírt kötelezettségek. 4. cikk Célok

(1)

A technikai intézkedéseknek az alábbi célok elérésére kell irányulniuk: a)

annak biztosítása, hogy a tengeri fajoknak a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeit érintő fogások mennyisége az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke (2) bekezdésének és 15. cikkének megfelelően ne haladja meg a teljes fogásmennyiség 5 %-át;

b)

annak biztosítása, hogy a tengeri emlősök, a tengeri hüllők, a tengeri madarak és más, nem kereskedelmi mértékben kiaknázott fajok járulékos fogásai ne lépjék túl az uniós jogszabályokban és nemzetközi megállapodásokban előírt mennyiségeket;

c)

annak biztosítása, hogy a tengerfenéki élőhelyeken folytatott halászati tevékenységek környezeti hatásai ne haladják meg azokat a szinteket, amelyek a jó környezeti állapot eléréséhez szükségesek minden olyan élőhelytípus tekintetében, amelyet a 2008/56/EK irányelv keretében az egyes tengeri régiók vagy alrégiók vonatkozásában értékeltek mind az élőhely minősége, mind az élőhely azon térbeli kiterjedése szempontjából, amelynek vonatkozásában a kívánt szinteket el kell érni.

(2) A fenti célok elérésének mértékét a 34. cikkben meghatározott jelentéstételi eljárás részeként kell áttekinteni. 5. cikk A halászati övezetek meghatározása E rendelet alkalmazásában a halászati övezetekre vonatkozóan a következő földrajzi meghatározások érvényesek: a) 34

HU

„Északi-tenger”: az ICES IIa, IIIa és IV körzet34; Az ICES-körzetek (ICES, Nemzetközi Tengerkutatási Tanács) az Atlanti-óceán északkeleti részén halászatot folytató tagállamok névleges fogási statisztikájának benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i

26

HU

b)

„Balti-tenger”: az ICES IIIb, IIIc és IIId körzet;

c)

„északnyugati vizek”: az ICES V (az Va övezet, valamint az Vb övezet nem uniós vizeinek kivételével), VI és VII alterület;

d)

„délnyugati vizek”: az ICES VIII, IX és X (uniós vizek) alterület, valamint a CECAF 34.1.1, 34.1.2 és 34.2.0 (uniós vizek) övezet35;

e)

„Földközi-tenger”: a földközi-tengeri térségben a ny. h. 5°36’-nél húzódó vonaltól keletre eső tengervizek;

f)

„Fekete-tenger”: a Földközi-tengeri Általános Halászati Bizottság (GFCM) 29. földrajzi alterületének vizei az 1343/2011/EU rendelet36 I. mellékletében meghatározottak szerint (GFCM/33/2009/2 sz. határozat);

g)

„legkülső régiók”: a Szerződés 349. cikkének első bekezdésében említett legkülső régiókat övező vizek, amelyek három – a nyugat-atlanti, a kelet-atlanti és az indiaióceáni – tengermedencére oszlanak;

h)

„a NEAFC szabályozási területe”: az 1236/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben37 meghatározottak szerint a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó terület azon vizei, amelyek az egyezmény szerződő feleinek halászati joghatóságán kívül esnek;

i)

„a GFCM-megállapodás hatálya alá tartozó terület”: az 1343/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendeletben38 meghatározottak szerint a Földközi-tenger, a Fekete-tenger és a kapcsolódó vizek. 6. cikk Fogalommeghatározások

(1) Az 1380/2013/EU rendelet 4. cikkében megállapított fogalommeghatározásokon túlmenően e rendelet alkalmazásában:

35

36

37

38

HU

218/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 70. o.) meghatározott körzetek. A CECAF-övezetek (az Atlanti-óceán középső és keleti térsége vagy a FAO 34. fő halászati területe) az Atlanti-óceán északi részén kívüli egyes területeken halászatot folytató tagállamok által a névleges fogási statisztikák benyújtásáról szóló, 2009. március 11-i 216/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (HL L 87., 2009.3.31., 1. o.) meghatározott övezetek. Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközitengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2010. december 15-i 1236/2010/EU rendelete az északkelet-atlanti halászatban folytatandó jövőbeni többoldalú halászati együttműködésről szóló egyezmény területén alkalmazandó ellenőrzési és végrehajtási rendszer meghatározásáról és a 2791/1999/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (HL L 348., 2010.12.31., 17. o.). Az Európai Parlament és a Tanács 2011. december 13-i 1343/2011/EU rendelete a GFCM (Földközitengeri Általános Halászati Bizottság) létrehozásáról szóló megállapodás hatálya alá tartozó területen folytatott halászattal kapcsolatos egyes rendelkezésekről és a földközi-tengeri halászati erőforrások fenntartható kiaknázásával kapcsolatos irányítási intézkedésekről szóló 1967/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról (HL L 347., 2011.12.30., 44. o.).

27

HU

1.

„hasznosítási korösszetétel”: az a mód, ahogyan a halászati terhelés az állományok különböző életkorú populációi között eloszlik;

2.

„szelektivitás”: mennyiségi kifejezés, amely egy bizonyos méretű hal meghatározott szembőségű hálóval (vagy horoggal) való fogásának valószínűségét fejezi ki;

3.

„szelektív halászat”: olyan halászat, amelyben a halászati művelet során a halak vagy kagylók méret és faj szerint célzottan foghatók, és így lehetővé teszi a nem célfajok elkerülését vagy sértetlenül történő visszaengedését;

4.

„célzott halászat”: meghatározott fajokra vagy azok kombinációjára irányuló halászat, amelyben a szóban forgó faj(ok) teljes kifogott mennyisége a fogás gazdasági értékének több mint 50 %-át teszi ki;

5.

„jó környezeti állapot”: a tengervizeknek a 2008/56/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott környezeti állapota;

6.

„érzékeny élőhely”: olyan élőhely, amelynek védettségi helyzetét – beleértve az élőhely kiterjedését, valamint biotikus és abiotikus összetevőinek állapotát (szerkezet és funkció) – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny élőhelytípusok magukban foglalják különösen az I. mellékletben felsorolt élőhelytípusokat, a 92/43/EGK irányelv II. mellékletében és a 2009/147/EK irányelv I. mellékletében felsorolt fajok élőhelyeit, olyan élőhelyeket, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez, valamint a 734/2008/EK tanácsi rendelet39 2. cikkének b) pontjában meghatározott veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákat;

7.

„érzékeny faj”: olyan faj, amelynek védettségi helyzetét – beleértve a faj élőhelyét, elterjedését, populációméretét és a populáció állapotát – kedvezőtlenül befolyásolja az emberi tevékenységből, többek között a halászati tevékenységből eredő terhelés. Az érzékeny fajok magukban foglalják különösen a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt fajokat, a 2009/147/EK irányelvben említett fajokat, valamint olyan fajokat, amelyek védelme szükséges a 2008/56/EK irányelv szerinti jó környezeti állapot eléréséhez;

8.

„kisméretű nyílt vízi faj”: a makréla, a hering, a fattyúmakréla, a szardella, a szardínia, a kék puhatőkehal, az ezüstlazac, a spratt és a disznófejű hal;

9.

„hobbihorgászat”: a tengervizek élővilágának szabadidős, turisztikai vagy sportolási célú hasznosítására irányuló, nem kereskedelmi halászati tevékenység;

10.

„tanácsadó testületek”: az érdekelteknek a KHP keretében létrehozott olyan csoportjai, amelyek célja előmozdítani minden érdekelt fél kiegyensúlyozott képviseletét és hozzájárulni a KHP-célok eléréséhez;

11.

„vonóháló”: egy vagy több halászhajó által aktívan vontatott halászeszköz; egy kúp vagy gúla alakú testből (vonóhálótest) álló, hátul zsákvégben záródó háló; „vontatott halászeszköz”: bármilyen vonóháló, dán kerítőháló és hasonló eszköz, amelynek kúp vagy gúla alakú hálóteste van, és hátul zsákkal (zsákvéggel) záródik, vagy két hosszú szárnyból, hálótestből és zsákból (zsákvégből) áll, és amelyet aktívan vontatnak a vízben;

39

HU

A Tanács 2008. július 15-i 734/2008/EK rendelete a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről (HL L 201., 2008.7.15., 8. o.).

28

HU

HU

12.

„fenékvonóháló”: a tengerfenéken vagy annak közelében folytatott halászatra tervezett és felszerelt háló;

13.

„páros fenékvonóháló”: olyan fenékvonóháló, amelyet egyidejűleg két hajó vontat, egyik a háló egyik oldalát, a másik a háló másik oldalát. A vonóháló vízszintes nyílásának szélességét a halászeszközt vontató két hajó közötti távolság határozza meg;

14.

„nyílt vízi vonóháló”: a vízoszlop közepén folytatott halászatra tervezett és felszerelt háló;

15.

„merevítőrudas vonóháló”: olyan halászeszköz, amelynél a vonóháló nyílását vízszintesen egy acélból vagy fából készült cső, a merevítőrúd tartja nyitva, és amelynél a fenéklánccal, lánchálóval vagy ijesztőlánccal felszerelt hálót aktívan vontatják a fenéken;

16.

„elektromos vonóháló”: olyan halászeszköz, amely elektromos mező segítségével fog halat. Az elektromos vonóhálóra több, a vontatás irányába néző elektródát szerelnek, amelyek rövid elektromos impulzusokat bocsátanak ki;

17.

„dán kerítőháló”: a hajóról két hosszú kötéllel (kerítőháló-kötél) működtetett, vontatott kerítő halászeszköz, amelyet úgy terveztek, hogy a kerítőháló nyílása felé terelje a halakat. Kialakítását és méretét tekintve a fenékvonóhálóhoz hasonlít, két hosszú szárnyból, hálótestből és egy zsákból (zsákvég) áll;

18.

„erszényes kerítőháló”: olyan hálóból készült kerítő halászeszköz, amelynél a hálófeneket összehúzzák a háló fenekén lévő szorítózsinór segítségével, amely az alín mentén több gyűrűn van átfűzve, és így lehetővé teszi a háló összehúzását vagy zárását;

19.

„kotróháló”: vagy a hajó főmotorja által aktívan vontatott (hajó vontatta kotróháló), vagy lehorgonyzott hajóról motoros csörlővel húzott (gépesített kotróháló), kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló olyan halászeszköz, amely változtatható formájú és méretű merev keretre vagy rúdra szerelt hálózsákból vagy fémkosárból áll, alsó részére lekerekített, éles vagy fogazott kotrókés rögzíthető, és amelyre csúsztatósaruk vagy merülődeszkák szerelhetők. Egyes kotróhálók hidraulikus felszereléssel vannak ellátva (hidraulikus kotróhálók). Sekély vízben hajóval vagy hajó nélkül, kézzel vagy kézi csörlőkkel húzott, kagylók, csigák vagy szivacsok halászatára szolgáló kotróhálók (kézi kotróhálók) e rendelet alkalmazásában nem minősülnek vontatott halászeszköznek;

20.

„statikus hálók”: a kopoltyúhálók, állítóhálók vagy tükörhálók minden olyan típusa, amely vagy a tengerfenékhez van rögzítve (kopoltyúhálók vagy rögzített hálók), vagy sodródik az árapállyal (eresztőhálók), és a halak beleúsznak, majd ott belegabalyodnak vagy beleakadnak a hálóanyagba;

21.

„eresztőháló”: egy vagy több, a felín(ek)ről egymással párhuzamosan lelógatott hálófalból álló háló, amelyet úsztatóeszközökkel a tengerfelszínen vagy az alatt meghatározott mélységben tartanak, és amely szabadon sodródik az áramlattal vagy azzal a hajóval együtt, amelyhez rögzítették. Az eresztőháló felszerelhető a háló stabilizálására vagy sodródásának mérséklésére szolgáló tartozékokkal, például tengeri horgonnyal vagy a háló egyik végéhez erősített és a tengerfenékre leeresztett horgonnyal;

22.

„fenéken rögzített kopoltyúháló”: egyetlen hálódarabból álló halászeszköz, amelyet úszókkal és súlyokkal függőleges helyzetben tartanak a vízben. Úgy fogja ki az vízi

29

HU

élőlényeket, hogy azok beleakadnak a hálóba; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető; 23.

„fenéken rögzített állítóháló”: egyetlen hálófalból álló halászeszköz, amelyet a léhés kötelekre való felakasztásával úgy kell rögzíteni, hogy a kopoltyúhálónál nagyobb feszítetlen hálófelület jöjjön létre. Az állítóhálók felínje általában kevésbé lebeg, és a halászat során a hálófal sem olyan magas, mint egy átlagos, fenéken rögzített kopoltyúháló esetében; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető;

24.

„fenéken rögzített tükörháló”: két vagy több léhésből álló háló, amelynél a két külső réteg nagy szembőségű, a középső réteg pedig kis szembőségű léhés; a halászeszköz a tengerfenékhez van rögzítve vagy ahhoz bármilyen eszközzel rögzíthető;

25.

„kombinált kopoltyú- és tükörháló”: olyan, fenéken rögzített kopoltyúháló, amelynek alsó része tükörháló;

26.

„horogsor”: egy, olykor jelentős hosszúságú főzsinóból álló halászeszköz, amelyhez rendszeres közökkel csalival ellátott vagy csali nélküli horgokkal felszerelt horogelőkék kapcsolódnak. A főzsinórt a tengerfenéken vagy annak közelében vízszintesen vagy függőlegesen lehorgonyozzák, vagy a felszínen sodródni hagyják;

27.

„csapdák és kosarak”: rákok és halak fogására tervezett, ketrec vagy kosár formájú, különböző anyagokból készült, a tengerfenéken egyesével vagy sorban elhelyezett csapdák, amelyeket kötéllel (bójazsinórral) rögzítenek az elhelyezkedésüket jelző felszíni bójákhoz, és amelyek egy vagy több nyílással vagy bemenettel rendelkeznek;

28.

„kézi horogsor”: olyan halászati technika, amelynél egyetlen horgászzsinórt kézzel fognak. A horgászzsinórhoz egy vagy több csali vagy csalival ellátott horog kapcsolódik;

29.

„andráskereszt”: kagylót vagy vörös korallt a tengerfenékről ollószerű mozgással begyűjtő markoló;

30.

„zsákvég”: a vonóháló leghátsó része, amely vagy hengeres alakú, azaz teljes hosszában azonos a kerülete, vagy kúp alakú. Egy vagy több azonos szembőségű hálómezőből (hálódarabból) készül, amelyeket az oldalaiknál a vonóháló tengelye mentén összefűznek ott, ahol oldalkötél kapcsolódhat a hálóhoz. Szabályozási célból úgy kell venni, hogy a zsákvég a háló utolsó 50 hálószeme;

31.

„szembőség”: bármilyen vontatott halászeszköz zsákvégének a szembősége, amelynek méretét az 517/2008/EK bizottsági rendeletben40 meghatározott eljárással összhangban kell meghatározni;

32.

„négyzetes hálószem”: olyan hálószem, amelyek alakja abból ered, hogy a léhést az N-irányhoz képest 45 fokos szögben szerelték fel úgy, hogy a hálószemek oldalai egymással párhuzamosak legyenek és a vonóháló tengelyével 90 fokos szöget zárjanak be;

33.

„rombusz alakú hálószem”: a léhés szokásos, rombusz alakú hálószemei;

34.

„T90”: csomózott, rombusz alakú hálószemekből álló, 90 fokkal elforgatott léhésből készült zsákvéggel és hosszabbító elemmel ellátott vonóháló, dán kerítőháló vagy

40

HU

A Bizottság 2008. június 10-i 517/2008/EK rendelete a 850/98/EK tanácsi rendelet alkalmazásában a halászhálók szembőségének meghatározására és fonalvastagságának vizsgálatára irányadó részletes végrehajtási szabályok megállapításáról (HL L 151., 2008.6.11., 5. o.).

30

HU

hasonló vontatott halászeszköz, amelyben a háló fő száliránya párhuzamos a vontatási iránnyal;

HU

35.

„Bacoma típusú szelektálóablak”: a halak menekülését lehetővé tévő, csomózás nélküli négyzetes szemű léhésből készült hálómező, amelyet a zsákvég felső hálómezejébe illesztenek, és amelynek alsó széle a zsákkötéltől legfeljebb négy hálószemnyi távolságra helyezkedik el;

36.

„szűrőháló”: a garnélahalászatra szolgáló vonóháló teljes kerülete mentén, a merevítőrúd közelében felszerelt kúpos kialakítású eszköz, amely csúcsosra szűkül össze ott, ahol a garnélahalászatra szolgáló vonóháló alsó hálórészéhez rögzítették. A szűrőháló és a zsákvég találkozásánál egy kijárati nyílás található, amely lehetővé teszi azon fajok és egyedek menekülését, amelyek túl nagyok ahhoz, hogy átférjenek a szűrőhálón; a garnélák azonban a szűrőhálón keresztül a zsákvégbe jutnak;

37.

„a háló magassága” (erszényes kerítőháló esetében): a nedves, felínre merőlegesen kifeszített hálószemek (csomókkal együtt számított) magasságának összege;

38.

„merítési idő”: a hálók első vízbeeresztésének időpontjától addig az időpontig eltelt idő, amikor a hálókat teljesen a halászhajó fedélzetére emelik;

39.

„a halászeszközök állapotfigyelő érzékelői”: a vonóhálókra vagy erszényes kerítőhálókra felszerelhető olyan elektronikus távérzékelők, amelyek nyomon követik a legfontosabb teljesítményparamétereket, például a feszítőlapok közötti távolságot és a fogásmennyiséget;

40.

„akusztikus riasztóberendezés”: olyan távvezérelt eszköz, amely a tengeri emlősöket és más fajokat akusztikus jelek kibocsátásával figyelmezteti a halászeszközök jelenlétére;

41.

„madárriasztó zsinórok”: olyan (színes szalagokkal ellátott) zsinórok, amelyeket a csalival ellátott horgok kihelyezésekor a halászhajók tatjának közelében lévő magaslati pontról vontatnak azzal a céllal, hogy a madarakat elijesszék a horgoktól;

42.

„érték szerinti szelektálás”: az a gyakorlat, amelynek során a fogási korlátok hatálya alá tartozó, alacsony árú halakat a kikötőbe visszahozott halmennyiség gazdasági és monetáris értékének maximalizálása érdekében visszadobják a tengerbe, noha azokat legálisan kirakodhatták volna;

43.

„visszaengedés”: az a gyakorlat, amelynek során a halakat szándékosan kiengedik a halászeszközből még azelőtt, hogy azt teljes mértékben a fedélzetre húznák; ez a gyakorlat az elpusztult vagy majdnem elpusztult halak elvesztését eredményezi;

44.

„közvetlen állománypótlás”: kiválasztott fajok vadon élő egyedeinek olyan vizekbe való kiengedése, amelyekben természetes módon fordulnak elő, a vízi környezet természetes szaporító közegének a halászati tevékenység rendelkezésére álló és/vagy a természetes állománygyarapodást szolgáló egyedszám növelésének céljára történő felhasználása érdekében;

45.

„áttelepítés”: az a folyamat, amelynek során egy fajt emberi eszközökkel szándékosan áttelepítenek és kiengednek olyan területekre, ahol már megtelepedett állományok élnek.

31

HU

II. FEJEZET KÖZÖS TECHNIKAI INTÉZKEDÉSEK 1. SZAKASZ TILTOTT HALÁSZESZKÖZÖK ÉS FELHASZNÁLÁSI MÓDOK 7. cikk Tiltott halászeszközök és módszerek Tilos tengeri fajokat kifogni vagy begyűjteni az alábbi módszerek segítségével: a)

mérgező, bódító vagy korrozív anyagok;

b)

elektromos áram, kivéve a 24. cikk és az V. melléklet E. része szerinti elektromos vonóháló használatát;

c)

robbanóanyagok;

d)

légkalapácsok vagy más ütéssel működő eszközök;

e)

vontatott eszközök vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű szervezetek begyűjtése;

f)

andráskereszt és hasonló markolók különösen vörös korall vagy másfajta korallok, illetve korallszerű fajok begyűjtésére;

g)

bármilyen típusú lövedék;

h)

szigonypuskák, ha azokat víz alatti légzőkészülékkel (búvár légzőkészülékkel) együtt vagy éjjel – napnyugta és napkelte között – használják. 8. cikk Tiltott felhasználási módok

A 7. cikkben felsorolt módszerek bármelyikével kifogott tengeri fajokat tilos értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni.

2. SZAKASZ A HALÁSZESZKÖZÖKRE VONATKOZÓ ÁLTALÁNOS KORLÁTOZÁSOK ÉS HASZNÁLATUK FELTÉTELEI

9. cikk A vontatott halászeszközök használatára vonatkozó általános korlátozások (1) A vontatott halászeszközök egyetlen része sem alakítható ki úgy, hogy szembősége kisebb legyen a zsákvég szembőségénél. Ez a rendelkezés nem vonatkozik a halászeszközök állapotfigyelő érzékelőinek felszerelésére használt hálókezelő eszközökre.

HU

32

HU

(2) Ha egy vagy több halászhajó több hálót húz egyszerre, minden egyes hálónak azonos szembőségűnek kell lennie. (3) Tilos olyan zsákvéget kialakítani vagy a hálóra olyan eszközt felszerelni, amely elfedi a hálószemek nyílását vagy más módon ténylegesen csökkenti a zsákvég vagy a vontatott halászeszköz bármely részének szembőségét. Ez a rendelkezés nem zárja ki bizonyos olyan eszközök használatát, amelyek csökkentik a kopást és az elhasználódást, vagy növelik vagy csökkentik annak lehetőségét, hogy a zsákmány a vontatott halászeszköz elülső részébe szökjön. (4) A Bizottság elfogadhat olyan végrehajtási aktusokat, amelyek részletes szabályokat határoznak meg a zsákvégek és a (3) bekezdésben említett eszközök jellemzőire vonatkozóan. E végrehajtási aktusoknak a rendelkezésre álló legjobb tudományos és technikai szakvéleményeken kell alapulniuk, és e jogi aktusok meghatározhatják: –

a fonalvastagságra vonatkozó korlátozásokat,

–

a zsákvégek kerületére vonatkozó korlátozásokat,

–

a hálóanyagok használatára vonatkozó korlátozásokat,

–

a zsákvégek szerkezetét és toldalékát,

–

a kopást és elhasználódást mérséklő engedélyezett eszközöket, valamint

–

a zsákmány szökését korlátozó engedélyezett eszközöket.

(5) Az e cikk (4) bekezdésében említett végrehajtási aktusokat a 33. cikk (2) bekezdése szerinti vizsgálóbizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni. 10. cikk A statikus hálók használatára vonatkozó általános korlátozások (1) Tilos a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni egy vagy több olyan eresztőhálót, amelynek egyenkénti vagy összesített hossza meghaladja a 2,5 km-t. (2)

A III. mellékletben felsorolt halfajok halászatában tilos az eresztőhálók használata.

(3) Az (1) bekezdés ellenére a Balti-tengeren tilos bármilyen eresztőhálót a fedélzeten tartani vagy a tengerbe kivetni. (4) Tilos fenéken rögzített kopoltyúhálót, állítóhálót és tükörhálót használni az alábbi fajok halászatához: –

germon (Thunnus alalunga),

–

kékúszójú tonhal (Thunnus thynnus),

–

aranyosfejű hal (Brama brama),

–

kardhal (Xiphias gladius),

–

a következő fajokhoz vagy családokhoz sorolható cápák: Hexanchus griseus; Cetorhinus maximus; az Alopiidae családba tartozó összes faj; Carcharinidae; Sphymidae; Isuridae; Lamnidae.

(5) Tilos bármilyen fenéken rögzített kopoltyúháló, állítóháló és tükörháló telepítése olyan helyeken, ahol a tenger térkép szerinti mélysége meghaladja a 600 métert.

HU

33

HU

3. SZAKASZ AZ ÉRZÉKENY FAJOK ÉS ÉLŐHELYEK VÉDELME 11. cikk Tilalom hatálya alá tartozó hal- és kagylófajok (1) Tilos a 92/43/EGK irányelv IV. mellékletében felsorolt hal- és kagylófajok szándékos fogása, fedélzeten tartása, átrakása és kirakodása, kivéve, ha arra vonatkozóan – az említett irányelv 16. cikkével összhangban – eltérés engedélyezésére került sor. (2) Az (1) bekezdésben említett fajokon túlmenően az uniós hajók számára az I. mellékletben felsorolt fajokat tilos halászni, fedélzeten tartani, átrakni, kirakodni, tárolni, értékesíteni, eladásra kiállítani vagy felkínálni. (3) Az (1) és (2) bekezdésben említett fajok járulékosan kifogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul vissza kell engedni a tengerbe. (4) Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján az I. mellékletben szereplő listát módosítani szükséges új, védelmet igénylő fajok hozzáadásával, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján ilyen módosításokat fogadjon el. (5) Az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

12. cikk Tengeri emlősök, tengeri madarak és tengeri hüllők járulékos fogásai (1) Tilos a 92/43/EGK irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt tengeri emlősök vagy tengeri hüllők, valamint a 2009/147/EK irányelvben említett tengeri madarak szándékos fogása, fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása. (2) Az (1) bekezdésben említett fajok járulékosan fogott egyedeit meg kell óvni az esetleges sérülésektől és haladéktalanul szabadon kell engedni. (3) Az (1) és (2) bekezdés ellenére az (1) bekezdésben említett tengeri fajok járulékosan fogott egyedeinek fedélzeten tartása, átrakása vagy kirakodása megengedett, amennyiben ez a tevékenység szükséges az egyes állategyedek felépüléséhez nyújtott segítség biztosításához, és feltéve, hogy az érintett illetékes nemzeti hatóságokat teljes körűen előre tájékoztatták. (4) A rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény alapján a tagállamok a lobogójuk alatt közlekedő hajókra vonatkozóan az 1380/2013/EU rendelet 19. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően bevezethetnek enyhítő intézkedéseket, vagy korlátozhatják számukra bizonyos halászeszközök használatát. Az ilyen intézkedéseknek a lehető legkisebbre kell csökkenteniük, illetve – amennyiben lehetséges – ki kell küszöbölniük az (1) bekezdésben említett fajok fogásait, valamint meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti technikai intézkedéseknek.

HU

34

HU

(5) Az e cikk (4) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének b) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk. 13. cikk Érzékeny élőhelyek és a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelme (1) A II. mellékletben meghatározott halászeszközöket tilos alkalmazni az ugyanabban a mellékletben említett érintett területeken. (2) Amennyiben a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemény szerint a II. mellékletben szereplő területlistát ajánlott módosítani, az új területek hozzáadását is beleértve, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkének (2) és (3) bekezdésében meghatározott eljárásnak megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján ilyen módosításokat fogadjon el. A módosítások elfogadásakor a Bizottság külön hangsúlyt helyez az olyan negatív hatások mérséklésére, amelyek a halászati tevékenység más érzékeny területekre való áthelyeződéséből erednek. (3) Amennyiben valamely tagállam felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken ilyen érzékeny élőhelyek találhatók, az adott tagállam az 1380/2013/EU rendelet 11. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően jogosult halászati tilalom hatálya alá tartozó területeket kijelölni vagy más állományvédelmi intézkedéseket hozni az adott terület védelmére. Az ilyen intézkedéseknek meg kell felelniük az 1380/2013/EU rendelet 2. cikke szerinti célkitűzéseknek, és legalább olyan szigorúaknak kell lenniük, mint az uniós jog szerinti intézkedéseknek. (4) Az e cikk (2) és (3) bekezdése alapján elfogadott intézkedéseknek a 4. cikk (1) bekezdésének c) pontjában meghatározott célok elérésére kell irányulniuk.

4. SZAKASZ MINIMÁLIS ÁLLOMÁNYVÉDELMI REFERENCIAMÉRETEK 14. cikk Minimális állományvédelmi referenciaméretek (1) Az e rendelet V–X. mellékletének A. részében szereplő tengeri fajok tekintetében meghatározott minimális állományvédelmi referenciaméretek a következő célokból alkalmazandók: a)

a tengeri fajok fiatal egyedeinek védelme az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (11) és (12) bekezdése értelmében;

b)

halállomány-helyreállítási területek létrehozása az 1380/2013/EU rendelet 8. cikkének értelmében.

(2) A tengeri fajok egyedeinek méreteit a IV. mellékletben foglalt rendelkezések szerint kell megállapítani. (3) Amennyiben a tengeri fajok méreteinek meghatározására vonatkozóan több előírt módszer létezik, az adott egyed nem tekinthető a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyednek, ha bármelyik ilyen módszer alkalmazása a minimális állományvédelmi referenciamérettel azonos vagy nagyobb méretet mutat ki.

HU

35

HU

15. cikk A tengeri fajok minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedeire vonatkozó rendelkezések A tagállamok olyan intézkedéseket léptetnek életbe, amelyek megkönnyítik a minimális állományvédelmi referenciaméretek alatti, az 1380/2013/EU rendelet 15. cikke (1) bekezdésének megfelelően kirakodott fogások tárolását, vagy gondoskodnak azok piaci elhelyezéséről. Ezek az intézkedések magukban foglalhatják a kirakodóhelyek és menedékek építését, illetve átalakítását célzó beruházások támogatását, vagy olyan beruházások ösztönzését, amelyek a halászati termékek értékének növelésére irányulnak.

5. SZAKASZ A VISSZADOBÁS GYAKORLATÁNAK VISSZASZORÍTÁSÁT CÉLZÓ INTÉZKEDÉSEK 16. cikk Az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés tilalma (1)

Tilos az érték szerinti szelektálás és a visszaengedés.

(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazandó azon fajok fogásaira, amelyek az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (4) bekezdése értelmében mentesülnek a kirakodási kötelezettség alól. 17. cikk Fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok (1) A tagállamok kísérleti projekteket folytathatnak olyan módszerek feltárása érdekében, amelyek segítségével elkerülhető, minimalizálható és kiküszöbölhető a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok nem kívánt fogása. E kísérleti projekteknek figyelembe kell venniük az érintett tanácsadó testületek véleményét, és a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvéleményeken kell alapulniuk. (2) Amennyiben a szóban forgó kísérleti tanulmányok vagy más tudományos szakvélemények eredményei szerint a fogási korlátok hatálya alá nem tartozó fajok nem kívánt fogásai jelentősek, a tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 19. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően technikai intézkedéseket hozhatnak e nem kívánt fogások mérséklésére. Az említett technikai intézkedések kizárólag az adott tagállam lobogója alatt közlekedő halászhajókra alkalmazandók.

HU

36

HU

III. FEJEZET REGIONALIZÁCIÓ 18. cikk Vezérelvek (1) A regionális szinten megállapított technikai intézkedéseket a következő mellékletek határozzák meg: a)

az V. melléklet az Északi-tenger vonatkozásában;

b)

a VI. melléklet az északnyugati vizek vonatkozásában;

c)

a VII. melléklet a délnyugati vizek vonatkozásában;

d)

a VIII. melléklet a Balti-tenger vonatkozásában;

e)

a IX. melléklet a Földközi-tenger vonatkozásában;

f)

a X. melléklet a Fekete-tenger vonatkozásában;

g)

a XI. melléklet a legkülső régiók vonatkozásában.

(2) A tagállamok az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően közös ajánlásokat nyújthatnak be, amelyek regionális szinten az (1) bekezdésben megállapított intézkedésektől eltérő, megfelelő technikai intézkedéseket határoznak meg. (3) A (2) bekezdésnek megfelelően ajánlott technikai intézkedéseknek a hasznosítási korösszetétel, valamint az érzékeny fajok és élőhelyek számára nyújtott védelem tekintetében legalább egyenértékűeknek kell lenniük az (1) bekezdésben említett intézkedésekkel. 19. cikk Többéves tervek keretébe illeszkedő regionális intézkedések (1) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy regionális szintű technikai intézkedéseket fogadjon el az 1380/2013/EU rendelet 9. és 10. cikkében említett többéves tervek céljainak elérése érdekében. Az ilyen intézkedéseket az e rendelet 32. cikkének és az 1380/2013/EU rendelet 18. cikkének megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusok útján kell elfogadni. (2)

Az (1) bekezdésnek megfelelően meghozott intézkedések: a)

módosíthatják vagy kiegészíthetik az V–XI. mellékletben meghatározott intézkedéseket;

b)

egy adott terület vagy időszak vonatkozásában eltérhetnek az V–XI. mellékletben meghatározott intézkedésektől, amennyiben bizonyítható, hogy a szóban forgó intézkedések az adott terület vagy időszak tekintetében nem járnak állományvédelmi előnyökkel, vagy amennyiben az alternatív intézkedések ugyanazokat a célokat érik el.

(3) A többéves tervek meghatározhatják azon technikai intézkedések körét, amelyek az (1) és (2) bekezdés alapján elfogadhatók az érintett térségre vonatkozóan. (4)

HU

Az (1) és (2) bekezdés szerint elfogadott intézkedéseknek:

37

HU

a)

az e rendelet 3. és 4. cikkében meghatározott célkitűzések és célok elérésére kell irányulniuk;

b)

az 1380/2013/EU rendelet 3. cikkében meghatározott jó kormányzás elvein kell alapulniuk; valamint

c)

halászati lehetőségek odaítélésével ösztönzést kell adniuk a környezetre mérsékelt hatást gyakorló módszereket és a szelektív halászeszközöket használó halászhajóknak.

(5) Amennyiben a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be az (1) bekezdés szerinti technikai intézkedések megállapítása érdekében, tudományos bizonyítékokkal szolgálnak a szóban forgó intézkedések elfogadásának alátámasztására. (6) A Bizottság felkérheti a HTMGB-t az (5) bekezdés szerinti közös ajánlások értékelésére. 20. cikk A halászeszközök faj és méret szerinti szelektivitása (1)

(2)

Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be a méret- és fajszelektáló halászeszközök meghatározására, bizonyítékkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogy ezek a halászeszközök az alábbi kritériumok közül legalább egyet teljesítenek: a)

egy meghatározott faj vagy fajok kombinációja tekintetében legalább olyan szelektivitási jellemzőkkel rendelkeznek, mint az V–X. melléklet B. részében és a XI. melléklet A. részében meghatározott halászeszközök; vagy

b)

egy meghatározott faj vagy fajok kombinációjának nem kívánt fogása tekintetében küszöbszint alatti fogásmennyiséget eredményeznek.

Az (1) bekezdés a) pontja szerinti szelektivitási jellemzőket, valamint az (1) bekezdés b) pontjában említett küszöbszintet és fajokat a vonatkozó többéves tervben kell meghatározni. 21. cikk

A fiatal egyedek és az ívó rajok védelmében halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vont területek Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az V–VIII. és a X. melléklet C. részében, valamint a XI. melléklet B. részében felsorolt, halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek módosítása, vagy halászati tilalom vagy korlátozás hatálya alá vonandó új területek kijelölése végett, közös ajánlásaikban az ilyen területek vonatkozásában megadják:

HU

–

a halászati tilalom célját,

–

a halászati tilalom kiterjedését és időtartamát,

–

a meghatározott halászeszközökre vonatkozó korlátozásokat, valamint

–

az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat.

38

HU

22. cikk Minimális állományvédelmi referenciaméretek Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az V–X. melléklet A. részében felsorolt minimális állományvédelmi referenciaméretek módosítására vagy meghatározására, tiszteletben tartják a tengeri fajok fiatal egyedei védelmének biztosítására vonatkozó célkitűzést. 23. cikk Azonnali hatályú halászati tilalmak és továbbhaladási rendelkezések Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be az azonnali hatályú halászati tilalmaknak és továbbhaladási rendelkezéseknek a fiatal egyedek, az ívó halak és a kagylók védelmében történő megállapítása érdekében, e közös ajánlásokban meghatározzák: –

a halászati tilalmak kiterjedését és időtartamát,

–

a halászati tilalmat kiváltó fajokat és küszöbszinteket,

–

azt a távolságot, amelyre a hajóknak el kell távolodniuk a halászati tilalom hatálya alá vont területtől,

–

azon fokozottan szelektív halászeszközök használatát, amelyek lehetővé teszik az egyébként tilalom hatálya alá tartozó területekhez való hozzáférést, valamint

–

az ellenőrzési és nyomonkövetési szabályokat. 24. cikk Innovatív halászeszközök

(1) Amikor a tagállamok a 19. cikknek megfelelően közös ajánlásokat nyújtanak be annak érdekében, hogy egy adott tengermedence vonatkozásában engedélyt kérjenek az V. melléklet E. részében leírt innovatív halászeszközök, köztük az elektromos vonóháló használatára vagy használatának meghosszabbítására, értékelést nyújtanak be az ilyen halászeszközök célfajokra, érzékeny fajokra és érzékeny élőhelyekre gyakorolt várható hatásairól. (2)

Ezeket az értékeléseket a HTMGB értékeli.

(3) Az innovatív halászeszközök használata nem engedélyezhető olyan esetben, amikor az értékelések szerint használatuk negatív hatásokkal jár az érzékeny élőhelyekre és a nem célfajokra nézve. 25. cikk Természetvédelmi intézkedések A tagállamok által az érzékeny fajok és érzékeny élőhelyek védelmére irányuló természetvédelmi intézkedések alkalmazásának engedélyezése végett a 19. cikknek megfelelően benyújtott közös ajánlások:

HU

39

HU

–

a rendelkezésre álló legjobb tudományos szakvélemények alapján kidolgozhatják azon érzékeny fajok és érzékeny élőhelyek listáját, amelyeket egy adott területen a leginkább veszélyeztet a halászati tevékenység,

–

meghatározhatnak olyan további enyhítő intézkedéseket, amelyek a 12. cikkben említett fajok járulékos fogásának minimalizálása érdekében kiegészítik az V–X. melléklet D. részében említett intézkedéseket,

–

intézkedéseket határozhatnak meg a halászeszközök 13. cikkben említett élőhelyekre vagy a NATURA 2000 területeken kívül eső más érzékeny élőhelyekre gyakorolt hatásának minimalizálására,

–

korlátozásokat állapíthatnak meg meghatározott halászeszközök kialakítására vagy működtetésére vonatkozóan, vagy teljes körű tilalmat vezethetnek be bizonyos halászeszközök olyan térségekben való használatára, ahol az ilyen eszközök veszélyt jelentenek a 11. és 12. cikkben említett fajok, a 13. cikk szerinti élőhelyek vagy a NATURA 2000 területeken kívül eső más érzékeny élőhelyek védettségi helyzetére. 26. cikk

Az ideiglenes visszadobási tervek keretébe illeszkedő regionális intézkedések (1) Amikor a tagállamok közös ajánlásokat nyújtanak be az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (6) bekezdése szerinti ideiglenes visszadobási terveken belül technikai intézkedések megállapítása érdekében, ezek az ajánlások tartalmazhatják az alábbiakat: a)

a halászeszközök jellemzői és a használatukra irányadó szabályok;

b)

a méret- vagy fajszelektivitás fokozása céljából a halászeszközök módosításaira vagy a szelektáló eszközök használatára vonatkozó előírások;

c)

bizonyos halászeszközök használatára és halászati tevékenységekre vonatkozó korlátozások vagy tilalmak bizonyos területeken vagy időszakokban;

d)

minimális állományvédelmi referenciaméretek.

(2) Az (1) bekezdés szerinti intézkedéseknek a 3. cikkben megjelölt célok elérésére és különösen a fiatal egyedek, ívó halak vagy a kagylófajok csoportosulásainak védelmére kell irányulniuk. 27. cikk Végrehajtási aktusok (1)

HU

A Bizottság végrehajtási jogi aktusok útján elfogadhatja a következőket: –

az V–VIII. melléklet B. részében meghatározott halászeszközökhöz rögzített szelektáló eszközök jellemzői,

–

az V. melléklet E. részében meghatározott halászeszközök jellemzőire vonatkozó részletes szabályok a halászeszközök kialakítását érintő korlátozásokkal és a lobogó szerinti tagállamok által elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedésekkel összefüggésben,

–

a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 6. pontjában, a VI. melléklet C. részének 9. pontjában és a VII. melléklet C. részének 4.

40

HU

pontjában említett halászeszközök használata esetén elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai, –

a lobogó szerinti tagállamok által az V. melléklet C. részének 2. pontjában és a VI. melléklet C. részének 6. és 7. pontjában meghatározott, tilalom vagy korlátozás hatálya alá tartozó területek tekintetében elfogadandó ellenőrzési és nyomonkövetési intézkedések részletes szabályai,

–

az V–X. melléklet D. részében említett akusztikus riasztóberendezések jelkibocsátási jellemzőire vonatkozó és az elhelyezésüket érintő részletes szabályok,

–

a VI., a VII és a IX. melléklet D. részében említett madárriasztó zsinórok és lesúlyozott zsinórok kialakítására és alkalmazására vonatkozó részletes szabályok.

(2) Ezeket a végrehajtási aktusokat az e rendelet 33. cikkének (2) bekezdésében említett vizsgálóbizottsági eljárás keretében kell elfogadni.

IV. FEJEZET REGIONÁLIS HALÁSZATI GAZDÁLKODÁSI SZERVEZETEK 28. cikk Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el:

HU

a)

az Északkelet-atlanti Halászati Bizottság (NEAFC) által elfogadott egyes technikai intézkedések uniós jogba való átültetése érdekében, beleértve a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák listáit, valamint a kék menyhal és a vörös álsügérek halászatához kapcsolódó, a 05:2013, 19:2014, 01:2015 és 02:2015 NEAFC-ajánlásokban meghatározott konkrét technikai intézkedéseket; valamint

b)

más, a NEAFC-ajánlásokat átültető jogi aktusok bizonyos nem alapvető rendelkezéseit kiegészítő vagy módosító technikai intézkedések elfogadása érdekében.

41

HU

V. FEJEZET TUDOMÁNYOS KUTATÁS, ÁLLOMÁNYPÓTLÁS ÉS ÁTTELEPÍTÉS 29. cikk Tudományos kutatás (1) Az e rendeletben megállapított technikai intézkedések nem alkalmazandók a kizárólag tudományos vizsgálatok céljából folytatott halászati műveletekre, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek: a) a halászati műveleteket a lobogó szerinti tagállam engedélyével és annak felügyelete alatt kell végrehajtani; b) a Bizottságot és azt a tagállamot, amelynek felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizein a halászati műveletek zajlani fognak (a továbbiakban: parti tagállam), az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább egy hónappal tájékoztatni kell, megadva a műveletekben részt vevő hajók és az elvégzendő tudományos vizsgálatok részleteit; c) a műveleteket végző hajónak vagy hajóknak az 1224/2009/EK rendelet 7. cikke szerinti érvényes halászati engedéllyel kell rendelkezniük; d) ha a parti tagállam a hajó lobogója szerinti tagállamtól azt kéri, a halászati műveletek végzése alatt a hajó parancsnoka felveszi a fedélzetre a parti tagállam által küldött megfigyelőt. (2) Az (1) bekezdésben említett célból kifogott tengeri fajok értékesíthetők, tárolhatók, eladásra kiállíthatók vagy felkínálhatók, feltéve, hogy az 1224/2009/EK rendelet 33. cikke (6) bekezdésének megfelelően beleszámítják őket a kvótákba, valamint: a)

megfelelnek az e rendelet IV–VII. mellékletében szereplő előírásoknak; vagy

b)

közvetlen emberi fogyasztástól eltérő célokra értékesítik őket. 30. cikk Mesterséges állománypótlás, áttelepítés

(1) Ez a rendeletben meghatározott technikai intézkedések nem vonatkoznak a tengeri fajok kizárólag mesterséges állománypótlása vagy áttelepítése céljából végrehajtott halászati műveletekre, amennyiben e műveleteket a közvetlen gazdálkodási érdekkel bíró tagállam vagy tagállamok engedélyével és felügyelete alatt hajtják végre. (2) Ha a mesterséges állománypótlásra vagy áttelepítésre valamely más tagállam vagy tagállamok vizein kerül sor, a Bizottságot és valamennyi érintett tagállamot az ilyen halászati műveletek végzésének tervezett megkezdése előtt legalább egy hónappal tájékoztatni kell.

HU

42

HU

VI. FEJEZET ÓVINTÉZKEDÉSEK 31. cikk Óvintézkedések (1) Ha a rendelkezésre álló tudományos szakvélemények szerint a tengeri fajok védelme érdekében azonnali intézkedésekre van szükség, a Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 32. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a fenyegetések enyhítése érdekében. E jogi aktusok vonatkozhatnak mindenekelőtt a halászeszközök használatára vagy a halászati tevékenység végzésére vonatkozóan bizonyos területek vagy időszakok tekintetében megállapított korlátozásokra; (2)

Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat úgy kell kialakítani, hogy teljesüljenek különösen az alábbi célok:

a)

az állományok állapotának alakulásában a fiatal egyedekkel való nagy- vagy kismértékű pótlódás nyomán bekövetkező váratlan változások kezelése;

b)

az ívó halak vagy a kagylók védelme, amikor az állományok kimerült állapotban vannak, vagy amikor más környezeti tényezők veszélyeztetik valamely állomány védettségi helyzetét.

(3)

Az (1) bekezdésben említett felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényessége a 32. cikk (6) bekezdésének sérelme nélkül legfeljebb hároméves időszakra terjed ki.

VII. FEJEZET ELJÁRÁSI RENDELKEZÉSEK 32. cikk A felhatalmazás gyakorlása (1) A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozóan a Bizottság részére adott felhatalmazás feltételeit ez a cikk határozza meg. (2) A Bizottságnak a 11., 13., 19., 28. és 31. cikkben említett, felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazása ötéves időtartamra szól [----]-tól/-től kezdődő hatállyal. A Bizottság legkésőbb kilenc hónappal az ötéves időtartam letelte előtt jelentést készít a felhatalmazásról. Amennyiben az Európai Parlament vagy a Tanács nem ellenzi a meghosszabbítást legkésőbb három hónappal az egyes időtartamok letelte előtt, akkor a felhatalmazás hallgatólagosan meghosszabbodik a korábbival megegyező időtartamra. (3) Az Európai Parlament vagy a Tanács bármikor visszavonhatja a 11., 13., 19., 28. és 31. cikkben említett felhatalmazást. A visszavonásról szóló határozat megszünteti az abban meghatározott felhatalmazást. A határozat az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon, vagy a benne megjelölt későbbi időpontban lép hatályba. A határozat nem érinti a már hatályban lévő felhatalmazáson alapuló jogi aktusok érvényességét.

HU

43

HU

(4) A Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadását követően haladéktalanul és egyidejűleg értesíti arról az Európai Parlamentet és a Tanácsot. (5) A 11., 13., 19. és 28. cikk értelmében elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus csak akkor lép hatályba, ha az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a jogi aktusról való értesítését követő két hónapon belül sem az Európai Parlament, sem a Tanács nem emelt ellene kifogást, illetve ha az említett időtartam lejártát megelőzően mind az Európai Parlament, mind a Tanács arról tájékoztatta a Bizottságot, hogy nem fog kifogást emelni. Az Európai Parlament vagy a Tanács kezdeményezésére ez az időtartam két hónappal meghosszabbodik. (6) A 31. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktusok haladéktalanul hatályba lépnek és alkalmazandók, amennyiben nem emelnek ellenük kifogást a (7) bekezdésnek megfelelően. Az ilyen jogi aktusról az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak küldött értesítésben meg kell indokolni a sürgősségi eljárás alkalmazását. (7) Az Európai Parlament vagy a Tanács az (5) bekezdésben említett eljárásnak megfelelően kifogást emelhet a 31. cikk alapján elfogadott felhatalmazáson alapuló jogi aktus ellen. Ebben az esetben a Bizottság az Európai Parlament vagy a Tanács kifogásáról szóló határozatról való értesítést követően haladéktalanul hatályon kívül helyezi a szóban forgó jogi aktust.

33. cikk Bizottsági eljárás (1) A Bizottságot az 1380/2013/EU rendelet 47. cikkével létrehozott Halászati és Akvakultúraágazati Bizottság segíti. Ez a bizottság a 182/2011/EU rendelet értelmében vett bizottságnak minősül. (2) Az e bekezdésre történő hivatkozáskor a 182/2011/EU tanácsi rendelet 5. cikkét kell alkalmazni. (3) Az e bekezdésre történő hivatkozások esetében a 182/2011/EU tanácsi rendelet 8. cikke alkalmazandó, annak 5. cikkével összefüggésben.

VIII. FEJEZET ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK 34. cikk Felülvizsgálat és jelentéstétel (1) A Bizottság a tagállamoktól és az érintett tanácsadó testületektől kapott információk alapján, a HTMGB által készített értékelés után, 2020 végéig, majd azt követően háromévente jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak e rendelet végrehajtásáról. E jelentésben értékelnie kell, hogy a regionális és az uniós szintű technikai intézkedések milyen mértékben járultak hozzá a 3. cikkben megállapított célkitűzések teljesítéséhez és a 4. cikkben meghatározott célok eléréséhez.

HU

44

HU

(2) Amennyiben e jelentés alapján regionális szinten bizonyíték van arra, hogy a célkitűzéseket és célokat nem sikerült elérni, akkor az adott régió tagállamai az (1) bekezdés szerinti jelentés benyújtását követő hat hónapon belül olyan korrekciós intézkedéseket megállapító tervet nyújtanak be, amelyek révén az említett célkitűzések és célok teljesíthetők. (3) Az említett jelentés alapján a Bizottság e rendelet vonatkozásában bármilyen szükséges módosítást javasolhat az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. 35. cikk Az 1967/2006/EK rendelet módosításai Az 1967/2006/EK rendelet a következőképpen módosul: a)

a 3., 8., 9., 10., 11., 12., 14., 15., 16. és 25. cikket el kell hagyni;

b)

az I., II., III. és IV. mellékletet el kell hagyni. 36. cikk Az 1098/2007/EK rendelet módosításai

Az 1098/2007/EK rendelet 8. és 9. cikkét el kell hagyni. 37. cikk Az 1224/2009/EK rendelet módosításai Az 1224/2009/EK rendelet IV. címének IV. fejezete a következőképpen módosul: a)

a 3. szakaszt el kell hagyni;

b)

a szöveg a következő 4. szakasszal egészül ki:

„4. SZAKASZ FEDÉLZETI FELDOLGOZÁS ÉS NYÍLT TENGERI HALÁSZAT 54a. cikk Fedélzeti feldolgozás (1) A halászhajók fedélzetén tilos mindenfajta fizikai vagy vegyi halfeldolgozást végezni halliszt, halolaj vagy egyéb hasonló termékek előállítása végett, illetve ilyen célból halfogást más hajóra átrakni. (2)

HU

Az (1) bekezdés nem alkalmazandó: a)

a belsőségek feldolgozására, illetve átrakására; és

b)

a fedélzeten történő szurimigyártásra.

45

HU

54b. cikk Fogáskezelési és kirakodási korlátozások a nyílt tengeri hajókon (1) A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó, az 1236/2010/EU rendelet 3. cikkének (2) bekezdésében meghatározott területen makréla-, hering- és fattyúmakréla-halászatot folytató nyílt tengeri halászhajók fedélzetén található vízleválasztók rácstávolsága legfeljebb 10 milliméter lehet. A rácsokat hegesztéssel kell rögzíteni. Amennyiben a vízleválasztón rácsok helyett nyílások találhatók, az egyes nyílások legnagyobb átmérője nem haladhatja meg a 10 millimétert. A vízleválasztókhoz vezető csúszkák nyílásainak átmérője nem haladhatja meg a 15 millimétert. (2) A NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területeken tevékenységet folytató nyílt tengeri hajók esetében tilos a halaknak a puffertartályokból vagy a hűtött tengervíztartályokból történő, a biztonsági vonal alatti kirakodása. (3) A hajóparancsnok elküldi a lobogó szerinti tagállam illetékes halászati hatóságainak a NEAFC-egyezmény hatálya alá tartozó területen makréla-, hering- és fattyúmakrélahalászatot folytató nyílt tengeri hajók fogáskezelési és kirakodási képességeihez kapcsolódó, a lobogó szerinti tagállam illetékes hatóságai által hitelesített tervrajzokat, valamint azok módosításait. A hajó lobogója szerinti tagállam illetékes hatóságai rendszeresen ellenőrzik a benyújtott tervrajzok pontosságát. A tervrajzok másolatának mindenkor elérhetőnek kell lennie a fedélzeten. 54c. cikk Az automatikus osztályozó berendezések használatának korlátozása (1) Tilos a hering, a makréla vagy a fattyúmakréla nem és nagyság szerinti automatikus osztályozására alkalmas berendezést a fedélzeten tartani vagy használni. (2)

Az ilyen berendezés azonban a fedélzeten tartható vagy használható, feltéve, hogy: a)

a hajó nem tart a fedélzetén vagy használ egyszerre 80 mm-nél kisebb szembőségű vontatott eszközt, illetve egy vagy több erszényes kerítőhálót vagy egyéb hasonló halászeszközt; és

b)

a fedélzeten jogszerűen tartható fogás egészét: fagyasztott állapotban tárolják; az osztályozott halakat osztályozás után azonnal lefagyasztják, és semmilyen osztályozott halat nem dobnak vissza a tengerbe; valamint a berendezés úgy van beszerelve és elhelyezve a hajón, hogy biztosítsa a tengeri fajok egyedeinek azonnali lefagyasztását, és nem teszi lehetővé a tengerbe való visszadobásukat.

(3)

HU

Az (1) és (2) bekezdéstől eltérve a Balti-tengerben, a Bæltekben vagy az Øresundban való halászathoz engedéllyel rendelkező hajók vihetnek magukkal automatikus osztályozó berendezést a Kattegatban, feltéve, hogy a 7. cikknek megfelelően halászati engedélyt állítottak ki számukra. A halászati engedélynek meg kell határoznia, hogy mely fajokra, térségekben és időszakokban, illetve mely egyéb feltételek mellett lehet alkalmazni, illetve a fedélzeten tartani az osztályozó berendezést.”

46

HU

38. cikk Az 1343/2011/EU rendelet módosítása Az 1343/2011/EU rendelet 26. cikke a következőképpen módosul: 1. A cikk a következő ponttal egészül ki: „h)

a 4., 10., 12., 15., 15a., 16., 16b., 16c., 16d., 16f., 16g., 16h., 16i., 16j. és 16k. cikk szerinti technikai intézkedések.”

2. A cikk az alábbi bekezdéssel egészül ki: „A Bizottság arra is felhatalmazást kap, hogy a 27. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokkal átültessen az uniós jogba más, a GFCM által elfogadott és az Unióra nézve kötelezővé váló technikai intézkedéseket, valamint hogy kiegészítse vagy módosítsa a GFCM technikai intézkedésekről szóló ajánlásait átültető jogi aktusok bizonyos nem alapvető rendelkezéseit.” 39. cikk Az 1380/2013/EU rendelet módosítása Az 1380/2013/EU rendelet 15. cikkének (12) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „Az (1) bekezdés szerinti kirakodási kötelezettség hatálya alá nem tartozó fajok esetében a minimális állományvédelmi referenciaméret alatti egyedek fogásait nem lehet a fedélzeten tartani, hanem haladéktalanul vissza kell dobni a tengerbe, kivéve akkor, ha élő csaliként használják őket.”

40. cikk Hatályon kívül helyezés A 894/97/EK, a 850/98/EK, a 2549/2000/EK, a 254/2002/EK, a 812/2004/EK és a 2187/2005/EK rendelet hatályát veszti. A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat az e rendeletre történő hivatkozásként kell értelmezni. 41. cikk Hatálybalépés Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő napon lép hatályba.

HU

47

HU

Ez a rendelet teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban. Kelt Brüsszelben, -án/-én.

az Európai Parlament részéről az elnök

HU

a Tanács részéről az elnök

48

HU