Magyar Pszichológiai Szemle, 2014, 69. 2/2. 319–336. DOI: 10.1556/MPSzle.69.2014.2.2.
NEMI KÜLÖNBSÉGEK VIZSGÁLATA A DEPRESSZIÓS TÜNETEGYÜTTESBEN AZ ALEXITÍMIA MENTÉN, KÜLÖNÖS TEKINTETTEL A FÉRFI DEPRESSZIÓRA ———
– ALMÁSSY ZSUZSANNA – BAKSA NOÉMI – PAPP GÁBOR – SZEMÁN-NAGY ANITA Debreceni Egyetem, Pszichológiai Intézet Személyiség- és Klinikai Pszichológiai Tanszék E-mail:
[email protected];
[email protected];
[email protected];
[email protected]; Beérkezett: 2013. május 16. – Elfogadva: 2013. november 5.
Háttér: A depressziós tüneteket a nemi szerep szocializációs folyamatok értelmezési keretében vizsgáltuk. Az elmélet alapján feltételezhetjük, hogy a férfiak a nőktől eltérő módon fejezhetik ki és élhetik meg a depressziót. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja egyrészt a depresszió tünettanában megjelenő nemi különbségek vizsgálata, másrészt az alexitímia és a férfi depressziós tünetek összefüggéseinek vizsgálata. Módszer: A vizsgálatban 655 vizsgálati személy vett részt, 203 férfi és 452 nő (átlagos életkor: 22,51 év; SD=28). A vizsgálati személyekhez a kérdőívet egy online felületen keresztül juttattuk el, mely a demográfiai adatokon túl a Beck Depresszió Kérdőív rövidített, 9 itemes változatát, a Gotland Férfi Depresszió Kérdőívet és a Torontói Alexitímia Skálát tartalmazta. Eredmények: A nők a férfiaknál több férfi depressziós tünetről számoltak be: az agresszió kifejezése, irritabilitás, feszültség és nyugtalanság megjelenése gyakoribb a nőknél. Vizsgálva a depressziós tünetek és az alexitímia kapcsolatát láthatjuk, hogy a depressziós tünetek hiánya alacsonyabb szintű alexitímiával jár együtt. Azokat a vizsgálati személyeket, akik magas alexitímiájuk mellett jellemzően csak olyan depressziós tüneteket mutatnak, amelyek nehezen azonosíthatóak depresszióként, veszélyeztetett csoportként azonosítottuk. Konklúzió: Tekintve, hogy nők körében is relevánsnak mutatkoznak a férfias típusú depresszióhoz köthető tünetek, amelyek összefüggést mutatnak az érzelemszabályozási nehézségekkel, a tünetek vizsgálata mindkét nemnél relevánsnak mutatkozik. Kulcsszavak:
depresszió, férfi típusú depresszió, nemi szerep szocializáció, alexitímia
319
320
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
BEVEZETÉS Azoknál a pszichiátriai kórképeknél, ahol az érzelemszabályozási nehézségek alapvető problémaként jelen vannak, a prevalenciában a két nem között jelentős különbségeket lehet kimutatni (például: depresszió, a kényszerbetegség kivételével a szorongásos zavarok, borderline személyiségzavar) (NOLEN-HOEKSEMA, 2012). A depresszió egyike azoknak a pszichiátriai kórképeknek, melyben a nemi különbségek vizsgálata kiemelt szerepet tölt be. A depresszió esetében a férfiak és a nők közötti különbségeket leggyakrabban az előfordulási gyakoriság, etiológia és a kezelés módszereinek és hatékonyságának vetületein keresztül ragadják meg a kutatások. Elfogadott, és sokszor bizonyított tény, hogy az unipoláris depresszió kétszer gyakoribb nőknél, mint férfiaknál. Azonban ez az aránybeli eltérés gyermekkorban nem jellemző még; nincs detektálható különbség a depresszió prevalenciájában a fiúk és a lányok között. Serdülőkorban alakul ki a végleges különbség a depresszió előfordulási gyakoriságának tekintetében: a lányok esetében megfigyelhető hirtelen növekedés a tünetek előfordulását illetően a fiúknál elmarad (NOLEN-HOEKSEMA, 2001). A serdülőkortól kezdődően számos epidemiológiai vizsgálat alapján joggal tekinthetjük a depressziót női dominanciájú kórképnek (KESSLER, MERIKANGAS és WANG, 2007; NOLEN-HOEKSEMA, 1987; WEISSMAN és mtsai, 1996). Ugyanakkor férfiak mentális egészségével foglalkozó kutatók és gyakorló terapeuták egyre inkább amellett érvelnek, hogy a férfiak depressziója „maszkolt” lehet (COCHRAN és RABINOWITZ, 2000; REAL, 1997). A nem – mint a depresszióval kapcsolatos vizsgálatok szempontjából lényeges változó – ugyanakkor sokkal ritkábban szolgál értelmezési keretként a férfiak depressziójának mélyebb megértését célzó kutatásokban (ADDIS, 2008). Elsősorban az utóbbi két évtized újabb kutatási eredményeit alapul véve, tanulmányunk első szakaszában részletesen áttekintjük a férfiak depressziójának tüneti jellegzetességeit, ismertetjük a tudományos igényű vizsgálatok és a terápiás beavatkozások legfőbb tapasztalatait. Ezután kitérünk a tüneti jellegzetességek, a férfi típusú depressziós tünetek mérését meghatározó főbb irányvonalakra, problémákra. A nemi szerepre való szocializációs folyamatok hatását egyrészt a depressziós tünetek kifejeződésének területén, másrészt a vizsgálatunk másik fő változója, az alexitímia szempontjából is részletesen tárgyaljuk.
A férfiak depressziója – a férfi típusú depresszió A depresszió prevalenciájában jelentkező nemi különbségek oka régóta fontos kérdés a klinikusok és a kutatók számára. Egyes elméletek feltételezik, hogy a depresszió előfordulási gyakoriságában mért különbségek a férfiak és a nők között pusztán olyan okokra vezethetőek vissza, amelyek a férfi nem jellemzőivel, a szocializációs folyamatban közvetlenül tetten érhető mozzanatokkal összeegyeztethetőek. A depressziós tünetek kritériumai főként a nők depressziós tünetei, a férfiak kevesebbszer élik meg depressziójukat ezen tünetek mentén (GALASINSKI, 2008; KILMARTIN, 2005; RUTZ, 2001; OLIFFE és PHILLIPS, 2008). Ennek megfele320
Alexitímia és férfi depresszió
321
lően a két nem közötti különbségek nagy részét a depresszió felismerésében tapasztalható nehézségek okozhatják. Ennek egyik vetülete lehet, hogy a férfiak hajlamosak a problémáikat, a tüneteiket tagadni, azokat bagatellizálni, és összességében kevesebb tünetről beszámolni (ADDIS és MAHALIK, 2003). Éppen ezért egyre nagyobb figyelmet nyernek a férfiak segítségkérő viselkedését és ezzel öszszefüggésben a mentális egészségi állapotát jellemző kutatások. A kutatások tanulsága szerint, a férfiak kevésbé hajlamosak segítséget kérni ugyanúgy testi, mint lelki panaszaik enyhítése céljából, életkorra, nemzetiségre és etnikai hovatartozásra való tekintet nélkül (ADDIS és MAHALIK, 2003; MANSFIELD, ADDIS és MAHALIK, 2003). Azt is megfigyelhetjük, hogy a segítőkkel való együttműködés szintje a férfiak esetében jelentősen alacsonyabb (KENNEDY, 2001). Számos vizsgálat, és elméleti okfejtés szerint a férfiak esetében a tünetek kifejeződését és megélését a szocializációs folyamatokkal összhangban érdemes megvizsgálnunk (erre a későbbiekben részletesen kitérünk). Amellett, hogy az előítéletekkel, a stigmatizációval fokozottan számolnunk kell, ha a férfiak depressziójáról beszélünk, a tünetekkel való szembenézés a férfiak esetében pusztán a szocializációs folyamatok hatása miatt is sokkal nehezebb, és jelentősebb probléma.
Egy anekdotává vált vizsgálat: a Gotland-tanulmány A ma már szinte anekdotaként emlegetett Gotland-tanulmány eredményei rávilágítottak arra, hogy a férfiak és a nők depressziójának tüneti képe között jelentős különbség lehet. A Gotland szigetén szervezett szuicid prevenciós és intervenciós program a szakirodalomban szuicid paradoxonként emlegetett tényre elsőként hívta fel a figyelmet (RIHMER, RUTZ és PIHLGREN, 1995). A vizsgálat tapasztalatai magyarázatot kínálnak arra az ellentmondásra, miszerint a nők körében kétszer olyan gyakori az unipoláris major depresszió, és gyakrabban is kísérelnek meg öngyilkosságot, a befejezett öngyilkosságok háromnegyede mégis a férfiakhoz köthető (OQUENDO, ELLIS, GREENWALD, MALONE, WEISSMAN és MANN, 2001). Jól ismert a depresszió és az öngyilkosság közötti kapcsolat, és az öngyilkosság hátterében álló tényezők hierarchiája, amelyben az elsődleges rizikófaktorok között szerepelnek az affektív zavarok (RIHMER, 2001). A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy a tanulmányba bevont és az affektív zavarok felismeréséből, diagnosztikájából és terápiás lehetőségeiből intenzív továbbképzésben részesült háziorvosok praxisában számottevően csökkent az öngyilkosság gyakorisága. A Gotland-vizsgálat eredményei bizonyítják, hogy a depresszió felismerése, diagnosztizálása és a megfelelő terápiás lehetőségek megtalálása kiemelt jelentőséggel bír. A vizsgálat nem várt fordulata volt, hogy az öngyilkossági gyakoriságban bekövetkező változás csak a nők esetében volt számottevő, a férfiak által elkövetett befejezett öngyilkosságok aránya tulajdonképpen változatlan maradt (RUTZ, WALINDER, KNORRING, RIHMER és PIHLGREN, 1997; RIHMER és RUTZ, 2000). A férfi öngyilkosok legtöbbször ismeretlenek maradtak az egészségügyi ellátásban dolgozók számára, illetve anamnézisükben gyakran jelent meg 321
322
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
az antiszociális viselkedés, az agresszió, illetve a különböző abúzusok, úgy, mint az alkohol és/vagy drogfüggőség (RIHMER, RUTZ és PIHLGREN, 1995). Ez a két felismerés is stabil alapként szolgálhat a férfiak és a nők közötti depressziós jellegzetességek, különbözőségek tárgyalásához, és a tüneti jellegzetességek megismerésén túl indokolja a férfiak segítségkérő magatartásának alaposabb vizsgálatát. A vizsgálat magyar reprodukálása (SZÁNTÓ, KALMÁR, HENDIN, RIHMER és MANN, 2007) hasonló eredményre jutott. Magyarország öngyilkosság szempontjából magas kockázattal jellemezhető régiójában 5 éves szuicid prevenciós program megvalósítására került sor. A program hasonló eredményekkel zárult, mint ahogyan az Gotland szigetén történt. Az öngyilkosságok száma csökkent a kontrollrégióban megfigyelt és az országos eredményekhez képest, habár a változás nem volt annyira hangsúlyos, mint az eredeti vizsgálatban. Vizsgálatunk szempontjából érdemes kiemelni RIHMER, SZILÁGYI, RÓZSA, GONDA, FALUDI és RIHMER (2009) kutatását, amelyben szuicid kísérleten átesett vizsgálati személyek nő és férfi csoportjai között nem találtak különbségek a férfi típusú depressziós tünetek megjelenésében.
Biopszichoszociális értelmezési keret: a férfiak depressziója és a nemi szerep szocializáció Biopszichoszociális szempontok beemelése és értelmezése a férfiak depressziójának elemzésekor segítségünkre szolgál abban, hogy megértsük azt, ahogyan a férfiak megélik, és ahogy kifejezik depressziós tüneteiket (MAHALIK, 2008). Kiemelve a pszichoszociális szempontokat, megállapíthatjuk, hogy az uralkodó, és elfogadott férfias normáknak és a nemre való szocializációs folyamatoknak erős hatása mutatkozik abban, ahogyan a férfiak kifejezik a depressziójukat. A férfi nemi szerep elvárások a függetlenséget, érzelemmentességet, az érzelmekről való gondolkodás elkerülését, a fizikai erő kifejezését, a versengést írják elő. A hagyományos női szerepek összeegyeztethetőek a depresszív állapottal, a férfi szerepek nem. Ezért a férfiak depressziója gyakran nem felel meg a klasszikus major depressziós képnek. Azok a férfiak, akik ragaszkodnak a hagyományos férfi szerepekhez, valószínűsíthetően olyan módon fogják kifejezni a depressziós tüneteiket, mely könnyen összeegyeztethető a férfiaktól hagyományosan elvárt viselkedésekkel (COCHRAN és RABINOWITZ, 2000, 2003; REAL, 1997). Minden eddig említett felvetést és az empirikus bizonyítékokat figyelembe véve COCHRAN és RABINOWITZ (2000) a férfi depresszió vizsgálatának kétlépcsős megközelítését javasolta (1. táblázat). Egyrészt a major depresszív zavar, DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, Fourth Edition, American Psychiatric Association, 1994) diagnosztikus kritériumain alapuló vizsgálata elengedhetetlen, másrészt az atípusos depressziós tünetekkel is számolni kell: időszakosan jelentkező dühkitörések, irritabilitás, toleranciaszint-csökkenés, külvilág felé irányuló agresszió, hosztilis, antiszociális megnyilvánulások, eltúlzott tevékenységek (munkavégzés, sport), abúzusokra való hajlam (COCHRAN és RABINOWITZ, 2000, 2003; RIHMER és RUTZ, 2000; WINKLER, PJREK és KASPER, 2006; OLIFFE és 322
Alexitímia és férfi depresszió
323
PHILLIPS, 2008; OGRODNICZUK és OLIFFE, 2011; CHUICK, GREENFELD, GREENSHEPARD, CHOCRAN és HALEY, 2009; BRANNEY és WHITE, 2008). A férfiak dominanciája a felsorolt tünetek megélésében nem jelenti azt, hogy a nőknél nem jelenhetnek meg ezek a jellegzetességek.
BERG,
1. táblázat. A depresszió mérése férfiak esetében COCHRAN és RABINOWITZ (2003, 134) nyomán
A tünetek vizsgálata a DSM-IV kritériumrendszer alapján – Levert hangulat, érdeklődés és aktivitás csökkenése, alvászavar, súlyváltozás, érdektelenség érzése, bűntudat, koncentrációs problémák, halállal, öngyilkossággal kapcsolatos gondolatok A férfiakra speciálisan jellemző tünetek mérése („masculine specific manifestations”) – Konfliktusok és harag kifejeződése az interperszonális kapcsolatokban – Alkohol vagy más hangulatmódosító – Ellentmondások a megélt események (veszteségélmény, elutasítás) és a kifejezett érzelmek között (szomorúság, sírás vs. düh) – Fizikai és szomatikus tünetek túlsúlya – Koncentrációs és motivációs problémák, amelyek elsősorban iskolai vagy munkahelyi, illetve szabadidős tevékenységekre vonatkoznak – Produktivitással kapcsolatos problémák elsősorban a munkahelyi és iskolai környezetben – A szexuális érdeklődés csökkenése a szexuális aktivitás változatlansága mellett – Jellemző feszültség a nemiszerep-elvárások és a viselkedés között, különösen az érzelemkifejezés területén és a család vs. munka problémakörben A depresszió kultúra által meghatározott jellegzetességeinek vizsgálata – Érzelemkifejezéssel kapcsolatos családi normák és elvárások – Kulturális normák, amelyek meghatározzák a depresszív érzések kifejeződését – Az egyén számára jelentős csoportok által képviselt normák és elvárások a depresszív hangulat kifejeződése tekintetében Az öngyilkossági kockázat felmérése és kezelése – Öngyilkossági gondolatok, tervek és szándékok mérése – Önkontroll és a terapeutával való együttműködésre való szándék felmérése – A társas támogatás (család, munkáltató, barátok, terapeuta) vs. súlyosbító tényezők (párkapcsolati konfliktusok, alkohol és droghasználat) felmérése
Alexitímia Az alexitímia fogalma olyan kognitív és viselkedéses sajátosságokat takar, amelyek az érzelmek kifejezésének, és azonosításának a problémáira utal. Az alexitímiával jellemezhető személyek különböző élethelyzetekben, problémák megoldásakor nem, vagy csak részben képesek érzelmi válaszuk monitorozására, azonosítására, és annak felhasználására. Az érzelmek szerepét nem tartják fontosnak, az érze323
324
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
lemkifejezés és az érzelmek felismerése nehézkes számukra, emellett gondolkodásmódjukban gyakran tetten érhetőek racionalista vonások, a tárgyilagosság, egyszerűsítés és a fantáziaszegénység (SIFNEOS, 1996). Azok a kutatások, amelyek a jelen tanulmány szempontjából relevánsnak tekinthetők, főként a férfiak segítségkérő viselkedését vizsgálták az alexitímia és a depresszió összefüggésén keresztül (CARPENTER és ADDIS, 2000). A pszichológiai segítségkérő viselkedés és az alexitímia kapcsolatát vizsgálva több tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a tradicionális férfi szerephez való erős elköteleződés illetve a pszichoterápia szükségességének felismerése, valamint magának a pszichológiai segítség kérése szoros összefüggésbe hozható egymással. A férfiaktól hagyományosan elvárt szerepek és viselkedésmódok, úgymint az érzelmek kimutatása, a függetlenség és öngondoskodás nem összeegyeztethetőek a segítségkérő viselkedéssel (ADDIS és MAHALIK, 2003; MCCARTHY és HOLLIDAY, 2004).
A nem és az alexitímia, illetve az alexitímia és a depresszió kapcsolata A nemi különbségek vizsgálatára irányuló kutatások többsége arra az eredményre jutott, hogy a férfiakra inkább jellemzőek az érzelemfelismeréssel, és kifejezéssel kapcsolatos nehézségek. A jelenség okát értelmezi a normatív férfi alexitímia hipotézis. Az alexitímia és a nemi szerep szocializáció kapcsolatának értelmezése céljából LEVANT (1992) bevezette a normatív férfi alexitímia fogalmát. Feltételezése szerint, a nemi szerepre való szocializáció során és annak eredményeképpen alakul ki a különbség a két nem között. Vagyis, az előírt viselkedési normáknak tulajdonítható a férfiak esetében megfigyelhető magasabb alexitímia szint. A tradicionális férfiszerep normái ugyanis nem támogatják az érzelmek tudatos megélését és kifejezését (LEVANT, 1998; 2011). Az alexitímia és a depresszió kapcsolatának vizsgálata során világossá vált, hogy a kapcsolat szoros. Ugyanakkor az is bizonyítást nyert, hogy két, különálló, egymástól jól elkülöníthető faktorról van szó (HONKALAMPI, HINTIKKA, TANSKANEN, LEHTONEN és VIINAMÄKI, 2000; HONKALAMPI, HINTIKKA, LAUKKANEN, LEHTONEN és VIINAMÄKI 2001). CÉLKITŰZÉS Vizsgálatunk célja egyrészt a depresszió tünettanában megjelenő nemi jellegzetességek vizsgálata: a férfiak és a nők között feltételezett különbségek mérése. Másrészt az alexitímia és a férfi depressziós tünetek összefüggéseinek vizsgálata: az alexitímiás vonások megléte miként befolyásolja a depressziós tünetek jellegzetességeit. Az elemzés első szakaszában megvizsgáltuk a depressziót mérő kérdőívek közötti összefüggéseket, majd az úgynevezett férfi depresszió jellegzetességeinek vizsgálata érdekében az alábbi hipotéziseket fogalmaztuk meg: 324
Alexitímia és férfi depresszió
325
1. A férfi depressziós tünetek megjelenése a férfiakra jellemzőbb, mint a nőkre. 2. A szakirodalmi adatok alapján kijelenthetjük, hogy a férfi depressziós tünetek nőknél is megjelenhetnek, annak gyakoribb megjelenését várjuk a férfiak esetében. 3. Az alexitímia és a depressziós tünetek magas korrelációját feltételezzük, illetve azt, hogy azoknál a vizsgálati személyeknél, akiknél megjelennek a férfias típusú tünetek, az érzelemszabályozási és érzelemkifejezési nehézségek kifejezettebben vannak jelen. MÓDSZER
Vizsgálati személyek A vizsgálatban összesen 655 személy vett részt, 203 férfi és 452 nő. A vizsgálati személyek átlagos életkora 22,51 év (SD=28). A legidősebb válaszadó 56 éves, a legfiatalabb 18 éves volt. A kérdőívet eredetileg 679 személy töltötte ki; 24 személy 18 év (amely a vizsgálatba való bekerülés alsó határa volt) alatti életkora miatt került kizárásra a mintából. A vizsgálatba való bekerülésnek egyéb kritériumát nem határoztuk meg. A kérdőívek kitöltése 20-25 percet vett igénybe.
Eszközök A kutatás során a vizsgálati személyek által kitöltött kérdőívcsomag az alábbi négy részből tevődött össze: Demográfiai Adatok A demográfiai kérdéseket tartalmazó első rész a nemre, az életkora, családi állapotra, illetve a legmagasabb iskolai végzettségre kérdezett rá. Beck Depresszió Kérdőív (BDI) Vizsgálatunkban a 9 tételt tartalmazó rövidített Beck-féle Depresszió Kérdőívet használtuk. A válaszadónak 4 fokú skálán kell megítélnie, hogy mennyire ért egyet az egyes állításokkal, amelyek alvászavarra, fáradtságra, döntésképtelenségre, munkaképtelenségre, önvádlásra, közönyösségre vonatkoznak (BECK, WARD, MENDELSON, MOCK és ERBAUGH, 1961; KOPP és FÓRIS, 1993; KOPP és KOVÁCS, 2006). Gotland Férfi Depresszió Kérdőív (GMDS) A férfi depressziós tüneteket a Gotland Férfi Depresszió Skálával (INNAMORATI és mtsai, 2011) kívántuk megragadni. A skála 13 kérdést tartalmaz, és az úgyneve325
326
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
zett hagyományos depressziós tünetek mellett a férfi típusú depressziós tüneteket méri. A kérdőív 13 kérdésből áll, melyet a vizsgálati személy egy 4 fokozatú Likert-típusú skálán válaszol meg az alábbiak szerint: 0 = egyáltalán nem jellemző, 1 = valamennyire jellemző, 2 = jellemző, 3 = teljesen jellemző. 39 pont érhető el maximálisan a skálán. 0–12 pontig depresszió nem valószínűsíthető. Ha a kitöltő 13–26 közötti értéket ér el, akkor a depressziós tünetek fennállnak, a pszichoterápia indokolt, gyógyszeres kezelés megfontolandó. 27 feletti elért pontszám esetén kifejezett depressziós tünetekről beszélünk. Ebben az esetben egyértelműen javasolt a pszichoterápia, illetve a depresszió gyógyszeres kezelése. A kérdőív eredetileg egy egydimenziós mérőeszköz, amelyet később két lehetséges alskálára bontottak (ZIERAU, BILLE, RUTZ és BECH, 2002). A kérdőív így egy distressz alskálából, amely 7 itemet tartalmaz, illetve a depresszió alskálából (6 item) állt. Jelen tanulmányunkban teszteltük a faktorstruktúrát, viszont azt nem fogadtuk el. Ennek részleteire az eredmények tárgyalásánál térünk ki. Torontói Alexitímia Skála (TAS-20) Az empirikus kutatásokban az alexitímia mérésére leggyakrabban használt kérdőív mely 20 kérdést tartalmaz (BAGBY, PARKER és TAYLOR, 1994). Itemeire 5 fokú Likert-skálán kell választ adni a kérdőív kitöltőjének, arra a kérdésre vonatkozóan, hogy mennyire jellemző rá az adott állítás. A kérdőívnek három alskáláját lehet elkülöníteni: Érzelmek azonosításának nehézsége, Érzelmek kifejezésének nehézsége és Pragmatikus gondolkodás skálát. A három alskála pontszámait összegezve kapjuk meg a Skála egészére vonatkozó pontszámot, amely alapján a vizsgálati személyek 20–100-ig terjedő pontszámmal jellemezhetőek. A patológiás határértéket az alexitimia pontszám esetében 60 pontban határozták meg, tehát alexitimiáról akkor beszélünk, ha a vizsgálati személy elért pontszáma 60 fölött van. A kérdőív magyar változatát CSERJÉSI, LUMINET és LÉNÁRD készítették el, 2007-ben.
Eljárás A vizsgálati minta gyűjtése hozzáférhetőségi mintavételen alapult; keresztmetszeti, kényelmi mintavétellel dolgoztunk. Az általunk használt kérdőív csomagot internetes felületen keresztül terjesztettük, mely hallgatói levelező listákon, illetve közösségi portálon is meghirdetésre került. A kérdőívek kitöltői szabadon hozzá férhettek a kérdőívhez, a hozzáféréshez jelszó megadására nem volt szükség. A vizsgálat lebonyolítására 2012. október-november hónapban került sor.
Statisztikai módszerek A statisztikai elemzéseket az SPSS 13.0 programcsomag segítségével végeztük. A leíró statisztikához átlagot és szórást számoltunk. A vizsgálat során alkalmazott skálák megbízhatóságát a Cronbach-alpha együttható meghatározásával ellenőriz326
Alexitímia és férfi depresszió
327
tük. A GMDS érvényességének ellenőrzése céljából megerősítő faktoranalízist alkalmaztunk, majd az alskálák kialakítása főkomponens analízissel történt, amelynek során promaxforgatást alkalmaztunk. Két folytonos változó kapcsolatának elemzésére Spearman-korrelációt használtunk. A független csoportok összehasonlítása Mann–Whitney-, illetve Kruskal–Wallis-próbával történt.
EREDMÉNYEK
A depresszió mérésére szolgáló mérőeszközök kapcsolata és a GMDS jellemzése Vizsgálatunk első lépéseként a depresszió mérésére ritkábban alkalmazott GMDS skála pszichometriai tulajdonságait vizsgáltuk meg, teszteltük annak faktorstruktúráját (ZIERAU, BILLE, RUTZ és BECH, 2002). Megerősítő faktoranalízis használatával, ellenőriztük a kérdőív két faktoros struktúráját, viszont a kapott mutatók fényében nem fogadtuk el azt χ2/df= 8,20; GFI=0,86; NFI=0,87; CFI=0,85; RMSEA= 0,104). A GMDS skála itemein (hasonlóan, ahogy más tanulmányokban is eljártak (MÖLLER-LEIMKÜHLER és YÜCEL, 2010) főkomponens analízist végeztünk, amelynek célja az volt, hogy alskálákat azonosítsunk, és különítsünk el a kérdőíven belül. Az elemzés eredményeképpen két dimenzióját különítettünk el a skálának (2. táblázat): a férfi depresszió jellemző tüneteit vizsgáló itemek csoportját (továbbiakban: externalizáló tünetek alskála) és a hagyományos tüneteket vizsgáló itemek csoportját (továbbiakban: típusos depressziós tünetek alskála) azonosítottuk. 2. táblázat. A GMDS faktorstruktúrája, a faktorsúlyok feltüntetésével
GMDS tétel száma-tartalma 01. 02. 03. 04. 05. 06. 07. 08. 09. 10. 11. 12. 13.
alacsonyabb tűréshatár agresszívabb megnyilvánulások kiégettség, üresség fáradtságérzés feszült, nyugtalan, hamar kijön a sodrából nehézségek a döntések meghozatalában alvászavarok nyugtalanság, szorongás, örömtelenség vérrokonok között kóros szokások jellemzőek viselkedése megváltozott komor, negatív, reménytelen önsajnálat, panaszkodás eltúlzott magatartásformák
Externalizáló Típusos tünetek 0,882 0,470 0,869 0,517 0,503 0,743 0,531 0,662 0,895 0,530 0,523 0,648 0,462 0,647 0,430 0,693 0,174 0,442 0,540 0,710 0,462 0,749 0,343 0,649 0,243 0,537
327
328
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
Externalizáló tünetek alskála (3 tétel): agresszivitásra, frusztrációs tolerancia csökkenésre, feszültség és nyugtalanság megtapasztalására, agresszív megnyilvánulásokra vonatkozó itemeket tartalmaz. Típusos depressziós tünetek alskála (10 tétel): többségében a BDI által is mért, kritériumrendszer alapú tünetek súlyosságát méri, mint a kiégettség, üresség érzés, örömtelenség, alvászavar, reménytelenség, fáradtságérzés. A két elkülönített dimenzió a variancia 51,79%-át magyarázza. Az első elkülönített faktor 10 itemet tartalmaz, és a teljes variancia 42,51%-át magyarázza. A második dimenzió 3 itemet foglal magába, és a férfi típusú depressziós tünetekre vonatkoznak. Az elemzések során a kialakított dimenziók itemein elért pontszámok összegével számoltunk. Ezután ellenőriztük a BDI és a GMDS közötti korrelációt, külön vizsgálva a két kialakított dimenzió és a BDI közötti összefüggéseket: az itemek azon csoportja, amelyet a hagyományos tünetek mérésére szolgáló faktorként azonosítottunk, r=0,71-es korrelációt (p<0,01), a férfi depressziós tüneteket mérő externalizáló tünetek dimenziójának elnevezett faktor pedig r=0,49 korrelációt mutatott a BDI-vel (p<0,01). A két kérdőív, a GMDS (α= 0,88) és a BDI (α= 0,81) Cronbach alpha mutatója megfelelőnek bizonyult.
Nemi különbségek a depressziós tünetek megjelenésében Első hipotézisünk ellenőrzése céljából megvizsgáltuk, hogy mutatkozik-e a nemek között különbség a hagyományos depressziós tünetek (BDI által mért tüneti jellegzetességek) és a férfi depressziós tünetek (GMDS összpontszám alapján) megjelenése között. A különbséget Mann–Whitney-próbával elemezve, a második esetben, azaz a férfi depressziós tüneteket mérő skálán mutatkozott szignifikáns különbség a férfiak és a nők között (Z=–2,38; p=0,017), viszont hipotéziseinkkel, és a szakirodalmi adatok ismeretében elvárt eredménnyel ellentétben a nők mutattak magasabb pontszámot a GMDS skálán. Külön vizsgálva az externalizáló tünetek, és a típusos tünetek alskálát a két nem tekintetében, világossá válik, hogy a különbségeket nem a típusos tünetek túlsúlya, hanem az agresszió kifejezésére, irritabilitásra, feszültség, nyugtalanság megélésére vonatkozó tünetek nők esetében történő szignifikánsan gyakoribb megjelenése okozza (Z=–2,54; p=0,011).
A depressziós tünetek és az alexitímia kapcsolata A TAS-20 összpontszáma és a BDI illetve a GMDS skálákon mért adatok Spearman-korrelációja r=0,51, illetve r=0,55, p<0,001 mellett. A további elemzések céljából a vizsgálati személyeket négy csoportba osztottuk: 1. csoport: Sem a BDI, sem a GMDS skálán nem mutat számottevő depressziós tüneteket – egyik skálán sem éri el a kérdőívek depressziót jelző határértékét; 328
329
Alexitímia és férfi depresszió
2. csoport: A vizsgálati személynél csak a férfi depressziót mérő skála (GMDS összpontszám alapján) jelez lehetséges depressziót; 3. csoport: A csoport tagjainál BDI és GMDS skála alapján is valószínűsíthető a depresszió; 4. csoport: A BDI összpontszám alapján a depresszió valószínűsíthető, viszont a GMDS nem jelez depressziót. Az általunk kialakított csoportokat a 3. táblázat mutatja be. 3. táblázat. A depressziós tünetek megléte, illetve hiánya alapján kialakított csoportok a mintában
CSOPORTOK 1. csoport 2. csoport 3. csoport 4. csoport
GMDS ≥13; igen(+)/nem(−) (−) (+) (+) (−)
BDI ≥10; igen(+)/nem(−) (−) (−) (+) (+)
N férfi 142 028 025 007
nő 320 096 032 004
(GMDS: Gotland Férfi Depresszió Skála; BDI: Beck Depresszió Kérdőív)
Arra voltunk kíváncsiak, hogy azok a személyek, akiknél nem jelennek meg jelentős mértékben a depressziós tünetek, férfidepressziós tüneteket, hagyományos depressziós tüneteket vagy az általunk mért depressziós tünetek mindkét típusát vizsgálva veszélyeztetett csoportnak tekinthetők, különböznek-e alexitímiás vonások tekintetében. A Kolmogorov–Smirnov-teszt eredményei szerint sem a TAS-20 összpontszáma, sem az alskálái nem mutattak normál eloszlást (p<0,001 minden esetben). Emiatt a kialakított négy csoportot Kruskal–Wallis-próbával hasonlítottuk össze. A négy csoport eredményei minden vizsgált dimenzióban (érzelmek azonosításának nehézsége alskála [χ2(3, N=654) =183,346, p<0,001], érzelemkifejezési nehézségek alskála [χ2(3, N=654) = 43,238, p<0,001], pragmatikus gondolkodás [χ2(3, N=654) = 8,896, p=0,031]) szignifikáns különbségeket mutattak. Megvizsgáltuk továbbá, hogy a tünetek kifejeződése és az alexitímia kapcsolata nemek tekintetében mutat-e eltérést (4–5. táblázat). Nemi különbségeket vizsgálva, a négy vizsgált csoportban nemre való tekintet nélkül, hasonló mintázat mutatkozott a különbségekben az alexitímia vonatkozásában. Férfiak esetében az érzelmek azonosításának nehézsége [χ2 (3, N=202) = 45,99, p<0,001], illetve az érzelemkifejezés nehézsége [χ2 (3, N=202) = 13,46, p=0,004] esetében találtunk szignifikáns eltérést a csoportok között. Mind a két TAS alskála hasonló eredményeket mutat: alexitímia tekintetében az 1. csoportban a legalacsonyabbak a pontszámok. Érzelemkifejezési nehézségek és érzelemazonosítási nehézségek a 2. csoportnál jelentkeznek a legvalószínűbben. Ezt a csoportot követi a 3. csoport, majd a 4. csoport. Nők esetében az érzelmek azonosításának nehézsége [χ2(3, N=452) = 329
330
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
142,10, p<0,001] és az érzelemkifejezés alskálákon [χ2 (3, N=452) = 29,73, p<0,001] szignifikáns a különbség a csoportok között. A pragmatikus gondolkodás alskálán [χ2 (3, N=452) = 7,26, p=0,064] tendencia jellegű az eltérés a csoportok között, amelyet fontos kiemelnünk. Nőknél abban a csoportban, ahol csak a BDI tünetei jelennek meg, a pragmatikus gondolkodás szignifikánsan alacsonyabb. 4. táblázat. A vizsgált csoportok közötti különbségek: az alexitímia pontszámok mediánja
CSOPORTOK Nem
1. csoport 2. csoport 3. csoport 4. csoport
nő férfi nő férfi nő férfi nő férfi
N
∑TAS-20
320 142 096 029 032 025 032 064
50 51 58 59 64 60 57 58
Medián TAS-20 alskálák Érzelmek ÉrzelemPragmatikus azonosításának kifejezés gondolkodás nehézsége nehézsége 13 11 25 12 13 25 19 13 26 18 14 26 24 14 26 19 15 26 19 14 24 16 12 27
TAS-20 (Torontó Alexitímia Skála)
5. táblázat. A vizsgált csoportok közötti különbségek az alexitímia tekintetében
330
Érzelmek azonosításának nehézsége Érzelemkifejezés nehézsége Pragmatikus gondolkodás
∑ Nő Férfi ∑ Nő Férfi ∑ Nő Férfi
χ2 183,346 142,10 45,99 43,238 29,73 13,46 8,896 7,26 —
p < 0,001 < 0,001 < 0,001 < 0,001 < 0,001 < 0,004 < 0,031 < 0,064 n.s.
Alexitímia és férfi depresszió
331
MEGBESZÉLÉS A GMDS skála által mért férfidepressziós tünetek elemzése során első hipotézisünk nem igazolódott, miszerint a férfiak veszélyeztetettebbek a tünetek megjelenése tekintetében. A nők szignifikánsan magasabb összpontszámmal jellemezhetőek a mintában. Eredményünk okainak pontos megválaszolásához további célzott kutatásokra lehet szükség. Elméleti bevezetőnkben részletesen kitértünk a szocializációs folyamatok és a nemiszerep-elvárások hatásaira, amelyek döntően befolyásolhatják azt, hogy milyen depressziós tüneteket azonosíthatunk. Itt különbséget tettünk azok között a lehetséges depressziós tünetek között, amelyek a tradicionális férfiszereppel összeegyeztethetőek és azok között, amelyek nem. Így az irritabilitás, a frusztrációs tolerancia csökkenése és az agresszió kifejezése is mint lényeges elem került ismertetésre a férfi típusú depresszió ismertetése során. Arra a kérdésre keresve a választ, hogy miért is lehet jellemző ezeknek a tüneteknek az ilyen mértékű megjelenése nők esetében, a következő magyarázatokat lehet említeni. Több tanulmány beszámol arról, hogy a fiatal nők körében, a kifejezésre kerülő agresszió növekvő tendenciát mutat (MORETTI, ATCHPOLE és ODGERS, 2005; CRICK és GROTPETER, 1995). További magyarázatként szolgálhat a nők megváltozott társadalmi szerepe. A hagyományos nemiszerep-elvárások is átalakulóban vannak. A nyugati világban a nők egyszerre töltik be hagyományos női szerepeiket (gyermeknevelésben, háztartásban, beteggondozásban), és kapcsolódnak be a férfiértékek világába. Napjainkban a családok kétkeresős modellre épülnek, így a nők otthoni szerepeikkel párhuzamosan hagyományosan férfias szerepnek tekinthető feladatokat is vállalnak. A nők így fokozottan ki vannak téve stesszoroknak. A distresszre adott válaszban megjelenhetnek ezek a változások. Az eredmény meglepő lehet, miszerint a nők mutatnak magasabb pontszámokat férfidepresszió tekintetében, de korántsem egyedülálló. Hasonló eredményekre jutottak német kutatók, egyetemi hallgatók általános jóllétét és depresszióját vizsgáló kutatásukban (MÖLLER-LEIMKÜHLER és YÜCEL, 2010). Hasonló tapasztalat a bevezetőben már idézett kutatási eredmény is, melyben nem találtak különbséget öngyilkossági kísérleten átesett férfiak és nők GMDS összpontszáma között a szerzők (RIHMER és mtsai, 2009). A depresszió és az alexitímia szoros kapcsolatát kijelenthetjük. Továbbá eredményeink igazolták hipotézisünket, miszerint a depressziós tünetegyüttesben a férfidepressziós tünetek megjelenése és az alexitímia között összefüggés van. Mivel az alexitímia inkább tekinthető stabil személyiségvonásnak, mint egy állapotfüggő vonásnak (LUMINET, BAGBY és TAYLOR, 2001) vizsgálhatjuk, hogy az alexitímia jelenléte miként befolyásolja a különböző depressziós tünetek megjelenését. A depressziós tünetek hiánya az alacsonyabb szintű alexitímiával jár együtt. A legveszélyeztetettebb csoport, amellyel kiemelten kell foglalkoznunk tulajdonképpen a vizsgálat során 2. csoportként jelölt vizsgálati személyek. Magas alexitímiájuk mellett, mely az érzéseik felismerését és verbalizálásának képességét jelenti, jellemzően csak olyan depressziós tüneteket produkálnak, amelyek nehezen azonosíthatóak depresszióként, így megfelelve a férfiasság normáinak. Mind a problémák leírásának és bemutatásának nehézsége, mind a segítségkérő viselkedés, pszi331
332
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
choterápiába való elköteleződés problémás lehet számukra. Így az ellátó rendszerek számára ezek a személyek ismeretlenek maradhatnak. KÖVETKEZTETÉSEK A nőket és a férfiakat összehasonlítva abban, ahogyan az egészségügyi témákkal kapcsolatban vélekednek, illetve elemezve az egészségviselkedésüket és egészséghiedelmeiket, alapvető különbségeket figyelhetünk meg a két nem között. A két nem eltérő egészségmagatartása szembetűnő. A férfiak segítségkérő viselkedéséhez szorosan vagy akár lazábban kapcsolódó aspektusokat, faktorokat alaposan megismerve elősegíthetjük a hatékonyabb együttműködésüket a segítő szakmákkal. Tekintve, hogy nők körében is relevánsnak mutatkoznak olyan tünetek, amelyek nemi szocializációs folyamatok eredményeképpen pont az érzelmekről való gondolkodás hiányával, annak tudatos megélésével állnak kapcsolatban, a téma mélyebb vizsgálata időszerű. Végezetül a vizsgálatunk limitációiról is említést kell tennünk. Eredményeinket befolyásolhatta az a tény, hogy a mérőeszközöket egy internetes felületen juttattuk el a vizsgálati személyeknek. GOSLING, VAZIRE, SRIVASTAVA és JOHN (2004) ugyanakkor rámutatott arra, hogy bár a webalapú adatgyűjtésből származó adatok sem mentesek bizonyos problémáktól (például nehezebb ellenőrizni a válaszadás körülményeit), de minőségileg nem különböztek a hagyományos, papírceruza alapon történő adatfelvételből származó adatoktól. A férfidepresszióra utaló jelek megfigyelésére, a férfidepressziós tünetek vizsgálatára alkalmazott eszköz kidolgozása kapcsolódik a szuicid magatartás vizsgálatához, illetve gyakrabban alkalmazzák az öngyilkosság és a depresszió kapcsolatának elemzésére. Ugyanakkor sikeresen alkalmazzák a kérdőívet az öngyilkosság kutatásához nem kapcsolódó vizsgálatokban (MADSEN és JUHL, 2007; MÖLLER-LEIMKÜHLER és YÜCEL, 2010). A vizsgálat időpontjában magyar nyelven a GMDS volt elérhető, választásunk azért esett rá. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A publikáció elkészítését a TÁMOP-4.2.2/B-10/1-2010-0024 számú projekt támogatta. A projekt az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósult meg. IRODALOM ADDIS, M. E., & MAHALIK, J. R. (2003). Men, masculinity, and the contexts of help seeking. American Psychologist, 58(1), 5–14. ADDIS, M. E. (2008). Gender and Depression in Men. Clinical Psychology: Science and Practice, 15(3), 153–168.
332
Alexitímia és férfi depresszió
333
APA – American Psychiatric Association (1994). Diagnostic and statistical manual of mental health disorders. DSM-IV. Washington DC. BAGBY, R. M., PARKER, J. D. A., & TAYLOR, G. J. (1994). The twenty-item Toronto Alexithymia Scale-I. Item selection and cross-validation of the factor structure. Journal of Psychosomatic Research. 38(1), 23–32. BECK, A. T., WARD, C. H., MENDELSON, M., MOCK, J., & ERBAUGH, J. (1961). An inventory for measuring depression. Archives of General Psychiatry, 4, 561–571. BRANNEY, P., & WHITE, A. (2008). Big boys don’t cry: depression and men. Advances in Psychiatric Treatment, 14, 256–262. CARPENTER, K. M., & ADDIS, M. E. (2000). Alexithymia, Gender, and Responses to depressive symptoms. Sex Roles, 43(9/10), 629–644. CHUICK, C. D., GREENFELD, J. M., GREENBERG, S. T., SHEPARD, S. J., CHOCRAN, S. V., & HALEY, J. T. (2009). A qualitative investigation of depression in men. Psychology of Men and Masculinity. 10(4), 302–313. COCHRAN, S. W., & RABINOWITZ, F. E. (2000). Men and depression: clinical and empirical perspectives. San Diego: Academic Press. COCHRAN, S. W., & RABINOWITZ, F. E. (2003). Gender-sensitive recommendation for assessment and treatment for men. Professional Psychology: Research and Practice, 34, 132– 140. CRICK, N. R., & GROTPETER, J. K. (1995). Relational aggression, gender, and social-psychological adjustment. Child Development, 66(3), 710–722. CSERJÉSI R., LUMINET O. és LÉNÁRD L. (2007). A torontói alexitímia skála (TAS-20) magyar változata: megbízhatósága és faktorvaliditása egyetemista mintán. Magyar Pszichológiai Szemle, 62(3), 355–368. GALINSKI, D. (2008). Men’s discourses of depression. New York: Palgrave MacMillan. GOSLING, S. D., VAZIRE, S., SRIVASTAVA, S., & JOHN, O. P. (2004). Should We Trust WebBased Studies? A Comparative Analysis of Six Preconceptions About Internet Questionnaires. American Psychologist, 59, 93–104. HONKALAMPI, K., HINTIKKA, J., TANSKANEN, A., LEHTONEN, J., & VIINAMÄKI, H., (2000). Depression is strongly associated with alexithymia in the general population. Journal of Psychosomatic Research, 48, 99–104. HONKALAMPI, K., HINTIKKA, J., LAUKKANEN, E., LEHTONEN, J., & VIINAMÄKI, H. (2001). Alexithymia and depression: A prospective study of patients with major depressive disorder. Psychosomatics, 42, 229–234. INNAMORATI, M., POMPILI, M., GONDA, X., AMORE, M. SERAFINI, G., NIOLU, C., LESTER, D., RUTZ, W., RIHMER, Z., & GIRARDI, P. (2011). Psychometric properties of the Gotland Scale for Depression in Italian psychiatric inpatients and its utility in the prediction of suicide risk. Journal of Affective Disorders, 132, 99–103. KENNEDY, H. (2001). Do men need special services? Advances in Psychiatric Treatment, 7, 93– 99. KESSLER, R. C., MERIKANGAS, K. R., & WANG, P. S. (2007). Prevalence, comorbidity, and service utilization for mood disorders in the United States at the beginning of the twenty-first century. Annual Review of Clinical Psychology, 3,137–158. KILMARTIN, C. (2005). Depression in Men: Communication, diagnosis and therapy. Journal of Men’s Health and Gender, 2(1), 92–99. KOPP M. és FÓRIS N. (1993). A szorongás kognitív viselkedésterápiája. Budapest: Végeken.
333
334
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
KOPP M. és KOVÁCS M. E. (2006). Melléklet: a Hungarostudy 2002 felmérésben használt kérdőívek. In KOPP M. és KOVÁCS M. E. (szerk.), A magyar népesség életminősége az ezredfordulón (539–550). Budapest: Semmelweis Kiadó. LEVANT, R. F. (1992). Toward the reconstruction of masculinity. Journal of Family Psychology, 5, 379–402. LEVANT, R. F. (1998). Desperately seeking language: understanding, assessing and treating normative male alexithymia. In W. S. POLLACK, & R. F. LEVANT (Eds.), New Psychotherapy for men (35–56). New York: Wiley. LEVANT, R. F. (2011). Research in the psychology of men and masculinity using the gender role strain paradigm as a framework. American Psychologist, 66(8), 265–274. LUMINET, O., BAGBY, R. M., & TAYLOR, G. J. (2001). An Evaluation of the Absolute and Relative Stability of Alexithymia in Patients with Major Depression. Psychotherapy and Psychosomatics, 70, 254–260. MADSEN, S. A., & JUHL, T. (2007). Paternal depression in the postnatal period assessed with traditional and male depression scales. The Journal of Men’s Health and Gender, 4(1), 26–31. MAHALIK, J. R. (2008). A biopsychosocial perspective on Men’s depression. Clinical Psychology: Science and Practice, 15, 174–177. MANSFIELD, A. K., ADDIS, M. E., & MAHALIK, J. R. (2003). ‘Why don’t he go to the doctor?’: The psychology of men’s health seeking. Internatopnal Journal of Men’s Health, 2(2), 93– 109. MCCARTHY, J., & HOLLIDAY, E. L. (2004). Help-seekling and counseling within a traditional male gender role: an examination from a multicultural perspective. Journal of Counseling and Development, 82, 25–30. MORETTI, M. M., ATCHPOLE, R. E. H., & ODGERS, C. (2005). The dark side of girlhood: recent trends, risk factors and trajectories to aggression and violence. The Canadian Child and Adolescent Psychiatry Review, 14, 21–25. MÖLLER-LEIMKÜHLER, A. M., & YÜCEL, M. (2010). Male depression in females? Journal of Affective Disorders, 121, 22–29. NOLEN-HOEKSEMA, S. (1987). Sex Differences in Unipolar Depression: Evidence and Theory. Psychological Bulletin, 101(2), 259–282. NOLEN-HOEKSEMA, S. (2001). Gender differences in depression. Current Directions in Psychological Science, 10(5), 173–176. NOLEN-HOEKSEMA, S. (2012). Emotion Regulation and Psychopathology: The Role of Gender. Annual Review of Clinical Psychology, 8, 161–187. OGRODNICZUK, J. S., & OLIFFE, J. L. (2011). Men and Depression. Canadian Family Physician, 57, 153–155. OLIFFE, J. L., & PHILLIPS, M. J. (2008). Men, depression and masculinities: A review and recommendations. Journal of Men’s Health, 5(3), 194–202. OQUENDO, M. A., ELLIS, S. P., GREENWALD, S., MALONE, K. M., WEISSMAN, M. M., & MANN, J. J. (2001). Ethnic and sex differences in suicide rates relative to major depression in the United States. American Journal of Psychiatry, 158, 1652–1658. REAL, T. (1997). I don’t want to talk about it: Overcoming the legacy of male depression. New York: Fireside. RIHMER, Z., RUTZ, W., & PIHLGREN, H. (1995). Depression and suicide on Gotland. An intensive study of all suicides before and after a depression-training programme for general practitioners. Journal of Affective Disorders, 35, 147–152.
334
Alexitímia és férfi depresszió
335
RIHMER Z. és RUTZ, W. (2000). Depresszió és öngyilkosság férfiaknál. Budapest: Springer Orvosi Kiadó. RIHMER Z. (2001). Öngyilkosság. In SZÁDÓCZKY E. és RIHMER Z. (szerk.), Hangulatzavarok (302–319). Budapest: Medicina Kiadó. RIHMER A., SZILÁGYI S., RÓZSA S., GONDA X., FALUDI G. és RIHMER Z. (2009). A gyermekkori abúzusok szerepe a felnőttkori szuicid magatartás kialakulásában. Neuropsychopharmacologia Hungarica, 11(4), 237–246. RUTZ, W., WALINDER, J., KNORRING, L. V., RIHMER, Z., & PIHLGREN, H. (1997). Prevention of depression and suicide by education and medication: impact on male suicidality. An update from the Gotland study. International Journal of Psychiatry in Clinical Practice, 1(1), 39–46. RUTZ, W. (2001). Preventing suicide and premature death by education and treatment. Journal of Affective Disorders, 62, 123–129. SIFNEOS, P. E. (1996). Alexithymia: past and present. American Journal of Psychiatry, 153(7), 137–142. SZÁNTÓ, K., KALMÁR, S., HENDIN, H., RIHMER, Z., & MANN, J. J. (2007). A suicide prevention program in a region with a very high suicide rate. Archives of General Psychiatry, 64(8), 914–920. WEISSMAN, M. M., BLAND, R. C., CANINO, G. J., FARAVELLI, C., GREENWALD, S., HWU, H-G., JOYCE, P. R., KARAM, E. G., LEE, C-K., LELLOUCH, J., LÉPINE, J-P., NEWMAN, S. C., RUBIO-STIPEC, M., WELLS, J. E., WICKRAMARATNE, P. J., WITTCHEN, H-U., & YEH, E-K. (1996). Cross-National Epidemology of Major Depression and Bipolar Disorder. Journal of the American Medical Association, 276(4), 293–299. WINKLER, D., PJREK, E., & KASPER, S. (2006). Gender-specific symptoms of depression and anger attacks. Journal of Men’s Health and Gender, 3(1), 19–24. ZIERAU, F., BILLE, A., RUTZ, W., & BECH, P. (2002). The Gotland Male Depression Scale: a validity study in patients with alcohol use disorder. Nordic Journal of Psychiatry, 56(4), 265–271.
THE EXAMINATION OF GENDER DIFFERENCES IN DEPRESSION IN CONNECTION WITH ALEXITHYMIA, FOCUSING ON MALE DEPRESSION ALMÁSSY, ZSUZSANNA – BAKSA, NOÉMI – PAPP, GÁBOR – SZEMÁN-NAGY, ANITA
Background: This study employed the gender role socialization framework to analyze depressive symptoms. According to this theory, men may differ from women in the way how they express and experience depression. Aims of the study: The aim of our study was, on the one hand to detect gender differences in depressive sympatology. On the other hand, we assessed the relationship between symptoms of male type depression and alexithymia.
335
336
Almássy Zsuzsanna – Baksa Noémi – Papp Gábor – Szemán-Nagy Anita
Methods: The sample of 655 participants (mean age: 22.51 years; SD=28) filled out the questionnaires via Internet. After answering some demographic questions, respondents filled out the shortened version of the Beck Depression Inventory, the Gotland Male Depression Scale and the Toronto Alexithymia Scale. Results: Women reported more masculine specific symptoms of depression than men. Women more frequently showed aggression, irritability and frustration. Measuring the correlation between alexithymia and depression revealed that the lack of depression is accompanied with lower level of alexithymia. Participants who reported only masculine specific symptoms − which are least likely responses to depression − showed high alexithymia rates. Conclusion: Due to the fact that women report significant amount of male-type symptoms of depression – which correlate with the difficulties in emotion regulation – analyzing the symptoms in both sexes is considered to be relevant. Key words:
336
depression, male type depression, gender role socialization, alexithymia