NEMI KÜLÖNBSÉGEK A PSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEKBEN:

NEMI KÜLÖNBSÉGEK A PSZICHIÁTRIAI KÓRKÉPEKBEN: Depresszió és szorongás

Ph.D. Értekezés 2001.

Készítette: Dr. Kecskés István

1

1.

BEVEZETÉS

4. oldal

2. IRODALMI HÁTTÉR

8. oldal

2.1. Nemi különbségek a depresszió és szorongásos betegségek prevalenciájában

9. oldal

2.1.1. Nemi különbségek a depresszió prevalenciájában 2.1.2. Nemi különbségek szorgásos betegségek prevalenciájában 2.1.3. A depresszió és szoronogásos betegségek gyakoriságában található nemi különbségek okai 2.1.3.1. Biológiai tényezők. 2.1.3.2. Pszichoszociális tényezők 2.1.3.2.1. Szociális tényezők 2.1.3.2.2. Pszichés tényezők 2.1.3.3. Artefaktumok 2.2. Nemi különbségek a depresszió és szorongásos betegségek megjelenésében

21. oldal

2.2.1. Nemi különbségek a depresszió megjelenésében 2.2.2. Nemi különbségek a szorongásos betegségek megjelenésében 2.3. Nemi különbségek a depresszió és a szorongásos betegségek lefolyásában, prognózisában és terápiára való reagálásában

26. oldal

2.3.1. Nemi különbségek a depresszió és a szorongásos betegségek lefolyásában és prognózisában 2.3.2. Nemi különbségek a depresszió és a szorongásos betegségek terápiájára való reagálásában 2.3.2.1. Farmakológiai különbségek 2.3.2.2. Különbségek a klinikai hatásban 2.3.2.3. Mellékhatásbeli különbségek 3. CÉLKITŰZÉSEK

32. oldal

4. MÓDSZEREK

34. oldal

4.1. A vizsgálatok lebonyolítása

34. oldal

4.1.1. Prospektív vizsgálat 4.1.2. Retrospektív vizsgálat 4.1.3. Keresztmetszeti vizsgálat 4.1.4. Attitűd vizsgálat

2

4.2. A vizsgálatokban használt (mérő)eszközök

37. oldal

4.2.1. Prospektív vizsgálat follow-up kérdőív 4.2.2. Keresztmetszeti vizsgálat kérdőív 4.2.3. Attitűd vizsgálat kérdőív 4.2.4. Hamilton Depresszió Skála 4.2.5. Zung Skála 4.2.6. Spielberger skála 4.2.7. DSM-III, DSM-III-R, DSM-IV 4.2.8. Statisztikai vizsgálóeszközök 5. EREDMÉNYEK

41. oldal

5.1.

Nemi különbségek a depresszió és szorongás gyakoriságában

42. oldal

5.2.

Nemi különbségek a depresszió és szorongás megjelenésében

44. oldal

5.2.1

Különbségek a depresszió és szorongás súlyosságában

5.2.2.

Különbségek a depresszió és szorongás tünetprezentációjában

5.3. Nemi különbségek a depresszió és szorongás lefolyásában és a terápiára való reagálásában

49. oldal

6. MEGBESZÉLÉS

56. oldal

6.1.

Nemi különbségek a depresszió és szorongás gyakoriságában

56. oldal

6.2.

Nemi különbségek a depresszió és szorongás súlyosságában

57. oldal

6.3.

Nemi különbségek a tünetprezentációban

59. oldal

6.4.

Nemi különbségek a betegség lefolyásában és a terápiára

való reagálásában

64. oldal

7. AZ ÉRTEKEZÉS KLINIKUMBAN HASZNOSITHATÓ EREDMÉNYEI

70. oldal

8. ÖSSZEFOGLALÁS

72. oldal

9. SUMMARY

74. oldal

10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS

76. oldal

11. FÜGGELÉK

77. oldal

12. A TÉMÁHOZ KAPCSOLÓDÓ SAJÁT PREZENTÁCIÓK JEGYZÉKE

86. oldal

13. IRODALOMJEGYZÉK

88. oldal

14. AZ ÉRTEKEZÉS ALAPJÁT KÉPEZŐ PUBLIKÁCIÓK

112.oldal

3

1. BEVEZETÉS Annak ellenére, hogy a pszichés betegségek, csakúgy mint a szomatikus betegségek az emberiség történetének kezdete óta jelen vannak, a velük való – orvosi, illetve tudományos igényű – foglalkozás csak viszonylag későn kezdődött meg. A diagnosztikai kategóriák fokozatos formálódását követően hamar megkezdődtek az első, a betegségek gyakoriságát felmérő vizsgálatok is. A pszichiátria igazi felfutása azonban csak a hatásos pszichotrop gyógyszerek megjelenésével (1952) kezdődött. Napjainkban jelentenek

a pszichés betegségek már igen jelentős terhet a

társadalom

számára.

A

pszichiátriai

kórképek

gyakorisága igen magas, Kessler például a pszichiátriai betegségek összességére vonatkoztatott élettartam prevalenciát 48.7%-nak találta (98), míg az összesített pontprevalencia más vizsgálatokban 9% (Ausztrália) és 11.2 % (USA) között mozgott (187). Mindezek mellett, a pszichiátriai betegek átlagos ápolási ideje lényegesen hosszabb a nem pszichiátriai betegséggel kórházban tartózkodókénál (198), Stevens vizsgálatai szerint például átlagosan 39.5 nap a más betegségekkel

kórházban

fekvők

12.5

napos

átlagos

benntartózkodásához képest (178). A szorongásos és hangulati betegségek mind gyakoriságuknál, mind jelentőségüknél fogva kiemelkednek a pszichiátriai betegségek közül, így joggal kerültek a pszichiátriai kutatás homlokterébe az elmúlt évtizedekben. Az egyes epidemiológiai vizsgálatok eredményeinek nagy szórása ellenére a szorongásos betegségek és a depresszió igen magas gyakoriságát a legtöbb vizsgálat megerősíti. Magyarországon Szádócky 15.1%-os élettartam-prevalenciát talált depressziót illetően (182).

A

legalacsonyabb

depresszióra

vonatkozó

élettartam-

4

prevalenciát Tajwanon (1.5 %) a legmagasabbat Bejrutban (19%) mérték (196). A szorongásos zavarok vizsgálatánál hazai kutatók (Kopp és Skranbski (102) 23.6-33.8 %, Szádóczky 25.5% (182)) és külföldi vizsgálatok (Kessler 24.9% (98)) kutatók egyaránt igen magas élettartam prevalenciát mértek. A szorongásos és hangulati betegségek együttes vizsgálata azonban nem csak kiemelkedő gyakoriságuk és népegészségügyi fontosságuk miatt indokolt. A pszichiátriai betegségek komorbiditása általában is igen magas. Mint a National Comorbidity Survey adatai mutatják, a vizsgált populáció 21%-nak volt megelőzően csak egy pszichiátriai betegsége, míg 13%-nak kettő, 14%-nak három vagy több (15). Hasonló eredményeket mutatnak Wittchen adatai, melyek szerint a Müncheni vizsgálatban a betegek 32% kapott DSM-III-R diagnózist, s a diagnózist kapottak 69%-nak volt kettőnél, 10%-nak négynél több pszichiátriai betegsége (209). A rendkívül magas komorbiditási rátát megerősítették depresszió és pánikbetegség között is: a pánikbetegek több mint 50 %-a már átesett depresszión, illetve a depressziós betegek

22%-nak

voltak

már

pánik

attakjai

(99).

Ambuláns

depressziós betegek között is a szorongásos betegségek gyakoriságát több mint 50 %-nak találták (217). Az átlagpopulációhoz képest az alapellátásban a depresszió és szorongás együttes előfordulása még magasabb (117). A komorbiditás vizsgálatánál külön figyelmet érdemel, hogy együttes előfordulás esetén az egyes betegségek természete megváltozik (12). Pánikbetegek vizsgálatakor depresszió megjelenése gyakoriságának

összefüggésbe növekedésével

volt

hozható

illetve

a

a rosszabb

szuicídium kezelési

eredményekkel (110). Depressziós betegeket vizsgálva comorbid szorongás esetén szignifikánsan súlyosabb tünetprezentációt találtak (33, 86) és növekedett a szövődmények, pl a szuicídium gyakorisága

5

is (54). Szorongás jelenléte nehezítette a depresszió felismerését (185), megnövelte az új epizód kialakulásának valószínűségét (170) és mind a rövid, mind a hosszútávú kezelési eredményeket rontotta (110,117,169,170). Ugyanakkor a betegek gyakrabban kerestek segítséget (189) és részesültek terápiában (40) mint nem szorongó depressziós társaik. A jelenség igen intenzív vizsgálata ellenére a depresszió és szorongás összefonódása mértékét illetően az irodalom nem egységes, viták alakultak ki arról, hogy egyáltalán különálló betegségekről beszélhetünk-e (65, 120). A nemi különbségek vizsgálata egyre nagyobb teret kapott az elmúlt évtizedek

szakirodalmában.

Régóta

ismert,

hogy

bizonyos

betegségek eltérő gyakorisággal fordulnak elő a két nemben, ez igen jellegzetes például a szorongásos betegségek és depresszió esetén (98). Az addiktológiai kórképek gyakoriságának vizsgálatakor, szemben a szorongásos betegségeknél és depressziónál található arányokkal, igen markánsan jelentkezik a férfiak túlsúlya a betegek között

(98).

Kevéssé

ismert

azonban,

hogy jellegzetes nemi

különbségek figyelhetők meg szkizofrénia esetében is, annak ellenére,

hogy

a

vizsgálatok

többnyire

nem

találtak

nemi

különbségeket az általában 1 % körüli élettartam-prevalenciában. A betegek születési szezonalitását vizsgálva azonban, valószínűleg a környezeti hatásokkal szembeni eltérő érzékenység miatt jellegzetes nemi különbségek vannak: férfiaknál markáns tél végi-tavaszi születési csúcsot figyeltek meg (92). Saját vizsgálatunkban, mely során osztályos anyagunkban figyeltük a szkizofrén betegek nemi megoszlását, fokozatos eltolódást találtunk a férfi/nő arányban, mely alapján úgy tűnik, hogy az utóbbi évtizedekben született szkizofrén betegek között fokozatosan egyre nagyobb a férfiak aránya (155).

6

A betegségek prevalenciájában tapasztalható nemi különbségekhez képest

ritkábban

vizsgáltak

a

betegségek

megjelenésében,

lefolyásában, prognózisában, terápiára való reagálásában fellelhető különbségek, annak ellenére, hogy mindennapi munkánk során gyakran találkozunk a két nem közötti jellegzetes eltérésekkel. Kezdetben csak ezeket a klinikai megfigyeléseket gyűjtögettem, majd számos, a kollegákkal folytatott inspiráló beszélgetés után döntöttem úgy,

hogy

vizsgálatokat

kezdeményezek

a

pszichiátriai

betegségekben tapasztalható nemi különbségekkel kapcsolatban. Elsősorban a szorongásos és hangulati betegségekre fókuszáltam, melyek kiemelkedő jelentőségéről bevezetőm elején már említést tettem, s melyek vizsgálatára osztályunk profilja miatt különösen jó lehetőségem nyílt. Ennek ellenére szkizofrén betegek között (92,155) illetve addiktológiai témában is végeztem vizsgálatokat. Ezen utóbbi vizsgálatban,

mely

során

fiatal

droghasználókat

vizsgáltunk,

jellegzetes nemi különbségeket találtunk a preferált szereket, a használati

gyakoriságot,

a

szer

használókra

gyakorolt

hatását

illetően. Jelen értekezés alapjait azonban a depressziót és szorongásos betegségeket a jellemző nemi különbségek szempontjából vizsgáló kutatásaim képezik.

7

2. IRODALMI HÁTTÉR A klinikai érdeklődésű vizsgálók a betegségek megismerésénél általában három fő területre helyezik a hangsúlyt: epidemiológia, tünettan és terápia. Az epidemiológiai vizsgálatok elsősorban a betegségek megjelenésének gyakoriságát illetve az ezzel kapcsolatos összefüggéseket vizsgálják. Külön kutatások folynak a betegség jellegzetességeinek,

tüneteinek

elemzésére,

mely

a

diagnózis

pontosításán túl a betegség megjelenési formáit módosító tényezők (nem, életkor, stb) elemzésére is kiterjed. Végül, a gyakorlat számára rendkívül fontosak a betegségek terápiájával kapcsolatos kutatások. A pszichiátriai betegségek közül gyakoriságuk miatt a hangulati és szorongásos betegségek kiemelkedő jelentőséggel bírnak. Régóta ismert, hogy bizonyos betegségek (így a hangulati és szorongásos betegségek)

prevalenciájában

jellegzetes

nemi

különbségek

detektálhatók (98, 182). Újabb vizsgálatok a tünettanban és a terápiás válaszban fellelhető nemi különbségekre hívták fel a figyelmet. Az irodalmi áttekintésben ezért a depresszió és szorongásos betegségek prevalenciáját, tünettanát és terápiáját a nemi különbségek tükrében elemző főbb vizsgálati eredményeket ismertetem.

8

2.1. Nemi különbségek a depresszió és szorongásos betegségek prevalenciájában

2.1.1. Nemi különbségek a depresszió prevalenciájában A depresszió prevalenciáját elemző első vizsgálatok kezelt betegek körében történtek, az osztályokon felállított diagnózisok alapján. Már a korai felmérések szerint is, az unipoláris depresszió élettartam prevalenciájában a nők 2:1 arányú túlsúlya volt kimutatható (lsd I. Táblázat), míg bipoláris betegségben a férfiak illetve nők arányát egyformának találták (112). Bizonyos, nem európai országokban azonban unipoláris depresszióban is hasonló vagy ellenkező nő/férfi arány volt megfigyelhető: Guinea: 0.5-1, India: 0.2-1, Rodézia: 1.11, Irak: 1.1-1, Új-Guinea:0.4-1 (194).

9

I.Táblázat Nemi arányok a kezelt depressziós betegek között Vizsgálat helye

Vizsgált időszak

Nő/férfi

Referencia

arány Pittsfield,

Mass, 1946-1968

2.4:1

183

1.7:1

111

2.5:1

199

3:1

141

USA New York State, 1949 USA Massachusetts,

1957-58

USA New

Haven, 1966

Conn, USA United States

1970

2.1:1

39

Amsterdam

1916-1940

2.3:1

70

1.9:1

111

Buckinghamshire 1945-47 Anglia Kanada

1971

1.7:1

194

Csehszlovákia

1971

2.1:1

194

Norvégia

1971

1.5:1

194

Lengyelország

1969

1.4:1

194

Svédország

1957

1.8:1

194

Olaszország

1988-1990

2.2:1

144

USA

1998

1.7:1

105

Olaszország

1996-1998

1.7:1

23

10

Később elterjedtek a normál populációban, illetve az alapellátásban végzett epidemiológiai vizsgálatok. Ezek lehetőségét a struktúrált, illetve félig struktúrált diagnosztikus interjúk használata tette lehetővé, melyekkel már nem osztályos körülmények között is meglehetős zavarok

pontossággal

prevalenciája.

megállapíthatóvá A

leggyakrabban

vált

a

használt

pszichiátriai strukturált

kérdőívek a Present State Examination (PSE (206)) és a Schedule for Affective Disorders and Schizophrenia (SADS), mely utóbbi a Research Diagnostic Criteria-n alapul (177). A National Institute of Mental Health Diagnostic Interview Schedule (NIMH-DIS) és továbbfejlesztett formája a Composite International Diagnostic Interview (CIDI) már DSM-III és IV diagnózisok mellett BNO-10 diagnózisokat is ad. Napjainkban a kellő képzettség után rövidebb idő alatt diagnózist adó Structured Clinical Interview for DSM (SCID) és a Mini International Neuropsychiatric Interview (MINI) terjed el egyre jobban. A lakosság körében – főleg fenti vizsgálati módszerekkel – végzett felmérések megerősítették az osztályos betegeknél már leírt (lsd I. Táblázat) magasabb nő arányt a depresszió prevalenciáját illetően. Jelentős ilyen vizsgálatok voltak: München

follov-up

study

(209),

Zürich

Cohort

Study

(10),

Epidemiologic Catchment Area program (NIMH-ECA), National Comorbidity Survey (NCS (98)), National Survey of Psychiatric Morbidity (NSPM (125)), Depression Research in European Society (DEPRES (113)). Hazai vizsgálók közül Kopp és Skrabsky az irodalmi adatoknál kisebb (102), Szádóczky azzal lényegében megegyező nő/férfi arányt talált (lsd II Táblázat).

11

II. Táblázat

Depresszió előfordulása Szádóczky vizsgálata alapján (182) Major depressziós epizód megjelenésének aránya (százalék) 1 hónapon

1 éven belül Eddigi életében

belül

Kumulatív kockázat*

Nő

3.2

9.0

25.3

32

Férfi

1.8

4.7

13.1

18

Összesen

2.6

7.1

19.9

* 60 éves korig A nők arányának túlsúlya a depressziós betegek között azonban csak a reproduktív populációban jellemző. A pubertást megelőzően, a pszichiátriai zavarok aránya a fiúk között magasabb (3, 50, 167). A depresszióra

jellemző

nemi

különbségek

csak

pubertás

körül

kezdenek kialakulni (52). Breslau eredményei szerint a depressziós gyerekek között a fiú/lány arány 12 éves korig 1:1 volt, azonban 14 éves korukra a lányoknak már 3.1%-a míg a vizsgált fiúk csupán 1.3%-a esett már át legalább egy depressziós epizódon (30). 2.1.2. Nemi különbségek szorongásos betegségek prevalenciájában A szorongásos kórképek önálló nozológiai egységként való kezelése óta (Beard (19) majd Freud (59)) nyilvánvaló a nők lényeges túlsúlya a szorongásos zavarral küzdő betegek között. Lényegében mindegyik

12

vizsgálat magasabb, mint kétszeres gyakoriságot talált nők körében (9, 98, 102, 181, 182, 209-lsd III. Táblázat). III. Táblázat DSM-II-R szorongásos zavarok előfordulása Szádóczky vizsgálata (209) alapján Szorongásos zavarok megjelenésének aránya (százalék) 1 hónapon

1 éven belül Eddigi életében

belül

Kumulatív kockázat *

Nő

15.4

23.5

33.1

65

Férfi

6.6

10.4

15.8

31

Összesen

11.3

17.7

25.5

* 65 éves korig A depresszióval ellentétben, a szorongásos betegségek előfordulási gyakoriságában a vizsgált nemi különbség már kora gyermekkortól jelen van, Breslau vizsgálatában 10 éves korig a szorongásos zavar élettartam prevalenciája fiúknál 8% lányoknál 17.9% volt (30). Az egyes szorongásos betegségeket külön vizsgálva, a betegségek többségénél (lásd IV. Táblázat) mind az élettartam, mind az egyéves prevalenciában

szintén

a

nők

legalább

kétszeres

túlsúlyát

figyelhetjük meg (61). Ez alól kivételnek számít a szociális fóbia, ahol a nő/férfi arány alacsonyabb, a vizsgálatok többsége szerint 1.5 (146, 193). Még kisebb a különbség a kényszerbetegség esetében, bár egyesek szintén 1.5-ös nő/férfi arányt írnak le (146) mások szerint

13

egyforma gyakorisággal lép fel férfiak és nők között (élettartam prevalencia: 2.5%, 6 hónapos prevalencia: 1.6% (131, 219)). Pubertás előtt a nemi arány fordított, fiúk között háromszor gyakoribb az OCD (195). IV. Táblázat Szorongásos betegségek gyakorisága Kessler vizsgálata (98) alapján Élettartam

Éves prevalencia

prevalencia (százalék)

(százalék)

DSM-III-R diagnózis

Nők

Férfiak

Nők

Férfiak

Pánikbetegség

5.0

2.0

3.2

1.3

Agorafóbia*

7.0

3.5

3.8

1.7

Szociális fóbia

15.5

11.1

9.1

6.6

Egyszerű fóbia

15.7

6.7

13.2

4.4

Generalizált szorongás

6.6

3.6

4.3

2.0

PTSD*

12.5

6.2

Összes szorongás

30.5

19.2

22.6

11.8

*Poszttraumás stressz betegség 2.1.3. A depresszió és szoronogásos betegségek gyakoriságában található nemi különbségek okai Azt követően, hogy számos vizsgálat megerősítette a nők túlsúlyát a depressziós és szorongásos betegek között, s ez lényegében az irodalom által is elfogadottá vált, a kutatók figyelme a jelenség okai felé fordult. Elsősorban a depresszióban található eltérést vizsgálták.

14

Ennek magyarázatára számos elmélet született, melyek részben magyarázzák,

részben

ismét

megkérdőjelezik

a

fenti

megállapításokat. Kornstein (104) a depressziós betegek arányában található női túlsúly okait

három

fő

csoportba

sorolja:

Biológiai

tényezők,

pszichoszociális tényezők és artefaktumok (V. Táblázat) V. Táblázat A depresszió és szorongás prevalenciájában tapasztalható nemi különbségek lehetséges okai (104) Biológiai

Pszichoszociális

faktorok

faktorok

Artefaktumok

Agyi struktúrák

Szocializáció

Segítségkereső-magatartás

Agyi funkciók

Szociális státus

Tünetprezentáció

Géntranszmisszió Életesemények

Diagnosztikus problémák

szerepe Reproduktív

Coping-

funkciók

mechanizmusok Viktimizáció

2.1.3.1. Biológiai tényezők. A biológiai teóriák a férfi és női agy struktúrájában és funkciójában, a

neuroendokrin

géntranszmisszióban

és

neurotranszmitter található

rendszerekben

különbségekkel

és

a

magyarázzák

a

depresszió esetén leírt nemi különbségeket. A genetikai faktorok

15

szerepének megítélésében az irodalom nem egységes. Kendlerék (97) szerint a két nem genetikai vulnerábilitása depressziót tekintve azonos. Más vizsgálatok eltérő eredményeket találtak: depressziós rokonokkal rendelkező nőbetegekben inkább depresszió fejlődött ki, míg a férfiak inkább alkoholbetegekké váltak (37). A nőknél látható, szorongás iránti fokozott érzékenység okát Kendler egyértelműen genetikai

tényezőkben

látja

(96).

Erre

utal

a

nők

fokozott

érzékenysége egyes biokémiai anyagok anxiogén hatása iránt (13). Jang ikervizsgálata megerősíti a szorongásos hajlam örökölhetőségét nőknél (83). A Social Anxiety Disorder generalizált formájának kifejlődésében a nőknél szintén egyértelműen kimutatható volt a genetikai vulnerabilitás (146). Nők esetében a GAD kifejlődésében is elsősorban nem a környezeti, hanem a genetikai faktorok szerepe emelhető ki (146). A vizsgálatok más genetikai faktort tesznek felelőssé a fóbiák és a pánikbetegség, mint a GAD és depresszió kifejlődéért (95, 96). Ma már bizonyítottan jelentős biológiai tényező a nemi hormonok hatása a hangulati és szorongásos zavarokban. Ezt támasztja alá, hogy

a

depresszió

gyakorisága

erőteljesen

életkorfüggő.

Gyermekkorban igen ritka, s ha mégis megjelenik, akkor is inkább a fiúgyermekek enyhe túlsúlyát találjuk a depressziós betegek között (8, 28). A jellegzetes magasabb női arány serdülőkorban kezd kialakulni

(30),

Menopauza

után

s

a a

reproduktív nő/férfi

korban arányban

végig

detektálható.

ismét

csökkenést

tapasztalhatunk, mely miatt az arány végül ellenkezőjére változik (20, 26, 159). A fenti változások elsősorban a női hormonok hatásának lehetnek a következményei. Mind az ösztrogén, mind a progeszteron befolyásolhatja a hangulatot és a viselkedést (123, 132). A

nők

jelentős

része

hangulati

ingadozásról

számol

be

a

16

perimenstruális periódusban (165). Fokozott érzékenységet találtak depressziós epizód kialakulására a premenstruális időszakban, illetve az ekkor már fennálló depresszió súlyosbodása is igen gyakori (71, 140). Mind a terhesség, mind a terhességet követő periódus trigger szerepet játszhat a depresszió létrejöttében. A nők 20%-a érez depressziós tüneteket terhesség közben és kb 10 százalékuk lesz depressziós (66). Terhesség utáni depresszió az anyák 10-15 százalékát érinti, s számos nő első depressziós epizódja ekkor kezdődik (179). Az exogén hormonok, elsősorban fogamzásgátlók hatása szintén igen jelentős (173, 190). Az ösztrogénről kimutatták, hogy befolyásolja a szerotonin és noradrenalin koncentrációt, csökkenti a monoaminooxidáz koncentrációt (171, 142), míg a progeszteron a monoaminooxidáz koncentrációt növeli (115). 2.1.3.2. Pszichoszociális tényezők 2.1.3.2.1. Szociális tényezők Számos kutató vizsgálta a szociális tényezők hatását a depresszióban és szorongásos betegségekben tapasztalható nemi arányra. Genetikai vizsgálatok igazolták, hogy a családi környezet nem befolyásolja alapvetően a depresszióban található nemi különbségeket (145). A tényt, hogy a nők szociális státusza általában alacsonyabb, mint a férfiaké, sokan összefüggésbe hozták a depresszió kiemelkedő gyakoriságával (22, 194). Nemzetközi vizsgálatok szerint fiatal nők gyakrabban vannak stresszhatásnak kitéve, mint azonos korú férfiak (14, 36, 42). Nők gyakrabban válnak szexuális abuzus, tettlegesség, erőszak áldozatává (44, 164, 175), mely esetben a későbbi depresszió megjelenésének valószínűsége megnő (34, 55, 127). Bizonyos

17

vizsgálatok szerint, amennyiben a férfi és női betegcsoportok szociális

helyzet,

képzettség,

életkor

szerinti

különbségeit

korrigálták, a nők túlsúlya eltűnt (85). Jó példa erre, hogy a depressziós nők arányának túlsúlya kollégiumokban ritka (77, 138). A fentiek jelentősen aláhúzzák a szociális tényezők szerepét (87) a jellegzetes

nemi

anamnézisben

arány

létrejöttében.

lényegesen

megnöveli

Traumák a

jelenléte

szorongásos

az

betegség

kialakulásának rizikóját. Bár egyes vizsgálatok szerint férfiak és nők egyforma gyakorisággal élnek át traumatikus eseményeket (31), a trauma

jellege

döntő

lehet.

Poszttraumás

Stressz

Disorder

vizsgálatakor azt találták, hogy a betegség kifejlődése gyakoribb a szexuális inzultusok után, mint egyéb kriminális események esetén. Lévén, hogy nők gyakrabban válnak szexuális bűncselekmény áldozatává, e tényező jelentősen megnöveli a nők arányát a PTSD betegek között (146). Gyermekkori szexuális abuzus, mely szintén leánygyermekeknél gyakoribb, a legtöbb pszichiátriai betegség kockázatát megnöveli (84, 122). 2.1.3.2.2. Pszichés tényezők A nők nagyobb pszichés esékenysége szintén szerepet játszhat a depresszió iránti fokozott hajlamukban. Nők körében a depressziós viselkedésminta sokkal elfogadottabb, mint férfiaknál. AlgoodMerten (2) a nők csökkent önbizalmát találta fontos tényezőnek a depresszió

létrejöttében.

Warren

mutatott

rá,

hogy a

férfiak

hajlamosabbak depressziójukat elfedni, mert az nem fér meg a férfi szereppel és ellenkezik a férfi szocializációs mintákkal (191). Egyes vizsgálatok szerint a nők lényegesen érzékenyebbek a környezeti hatásokkal

szemben

(124),

mert

jobban

függnek

érzelmileg

környezetüktől, jobban internalizálják érzéseiket, s gyakrabban

18

okolják magukat a hibákért mint a férfiak (166) ezért gyakrabban válnak

depresszióssá

stresszhatás

esetén

(81).

Más

coping

mechanizmusokat használnak, mint a férfiak, gyakrabban ruminálnak az esemény felett, míg a férfiak inkább elterelik figyelmüket ilyen esetben (150). Ezt alátámasztja, hogy szignifikánsan több nő jelezte, hogy súlyos életeseményen esett át a depressziós epizód indulását megelőző hat hónapban, mint amennyi férfi (20, 57). Briscoe megállapítása szerint a nők jobban képesek elkülöníteni mind kellemes, mind kellemetlen érzéseiket, ezáltal jobban tudatában vannak tüneteiknek (32). Utánkövetések során kiderült, hogy a férfiak hajlamosabbak elfeledni megelőző depressziós epizódjukat, míg a nők emlékeikben depressziót el nem érő periódusok is depresszióként maradnak meg (202). 2.1.3.3. Artefaktumok Már Angst felvetette, hogy a nemi arány függ a depresszió definíciójától (9). A depresszió tünettana elsősorban a női depresszió jellegzetességeit

írja

le,

s

ilyenformán

minél

felületesebb

a

diagnózisalkotás, a férfiak depressziója annál inkább elsikkad, például az alapellátás szintjén az egyéb (maszkírozó) tényezők hatására (156). A vizsgálatok jelentős része a depressziós nők esetében lényegesen magasabb komorbiditást talált a férfiakhoz képest (27, 151). Depressziós nők esetében a komorbid fóbiák (95), generalizált szorongás és pánikbetegség (152), bulimia nervosa (53) lényegesen gyakoribb, míg férfiak esetében az alkohol és drog abuzus (53) együttes valószínűsége nagyobb, annyira, hogy egyes feltételezések szerint az már depresszió ekvivalensnek számít a férfiaknál (203). Amennyiben a depressziót igyekszünk megtisztítani

19

az azt színező szorongástól, a nemi arány érdekes változását találjuk. Perugi (144) vizsgálatában a depressziós nő és férfi betegek aránya az irodalomban megadott 2:1 arányban oszlott meg, amennyiben megengedett volt egyéb, elsősorban szorongásos betegség diagnózisa is. Amennyiben csak azokat a betegeket vették figyelembe, akiknél a depresszión kívül más I. tengely betegség nem szerepel, a férfi-nő arány

1:1-re

változott.

Mint

tudjuk,

anamnézisben

szereplő

szorongásos megbetegedés ugyanis hajlamosít későbbi depressziós epizód kialakulására, megjelenésével mintegy „megveti annak ágyát” (99). Egyes kutatók szerint a szorongásos betegségekben már kora gyermekkortól jellemző női túlsúly a későbbi, depresszióban is megfigyelhető hasonló arány legfontosabb oka (30). A női depresszió könnyebb felismerését segíti, hogy számos vizsgálat szerint, a nők hasonló súlyosságú depresszió esetén is magasabb pontszámokat adnak maguknak az önkitöltő skálákon (57, 144) és már fiatal korukban is több tünetet prezentálnak (89, 192). A férfiak

kevésbé

képesek

beismerni

szomorúságukat

és

boldogtalanságukat, azt inkább alkoholba fojtják azt (203). A nők pozitívabb

attitűddel

fordulnak

az

egészségügy

felé

(108),

gyakrabban kérnek segítséget pszichológiai problémáik miatt (3, 104, 194). s gyakrabban kezeltetik magukat, mint a férfiak (69, 80, 197). Egyes betegségekben ennek a fordítottja jellemző: annak ellenére, hogy a nők jobban szenvednek a szociális fóbiától, férfiak gyakrabban kezeltetik magukat (193).

20

2.2.

Nemi különbségek a depresszió és szorongásos betegségek megjelenésében

2.2.1. Nemi különbségek a depresszió megjelenésében A klinikusok előtt régóta ismert, hogy jellegzetes különbségek találhatók a férfi és női depresszió összehasonlításakor (lsd VI. Táblázat) A VI. Táblázatban látható különbségeket a legtöbb klinikus tapasztalata alátámasztja. Természetesen lehetséges, hogy férfi depressziós beteg dominálóan nőkre, illetve nő dominálóan férfiakra jellemző tüneti képpel jelentkezik. Látható azonban, hogy a mindennapi, depresszióról az emberekben (és a szakmához kevésbé közel álló kollegákban is) kialakult kép elsősorban a női depresszió leírásával egyezik. Mindezek miatt külön skálát (Gotland Scale for Assessing

Male

Depression)

dolgoztak

ki,

mely

a

férfiak

depressziójának felismerését könnyíti meg (163).

21

VI. Táblázat A férfi és női depresszió különbségei Jead Diamond: Male menopause című munkája alapján (17) Férfi depresszió

Női depresszió Inkább

Másokat okoló

Magát okoló

Mérges, ingerlékeny

Szomorú. apátiás

Ego-túltengő

Önmagát leértékelő

Gyanakvó

Szorongó, félénk

Konfliktust kereső

Konfliktust kerülő

Ellenséges

Udvarias, finom

Sértésnél támadó

Sértésnél visszavonuló

Másoktól respektust váró

Saját elismeréssel küszködő

Kudarcért környezetet okoló

Kudarcért önmagát okoló

Izgatott, agitált

Meglassult, ideges

Kényszeresen időtartó

Krónikus halogató

Kevesebbet alvó

Többet alvó

Kontrollra törekvő

Elfogy a határok terén

Szégyent érző

Bűnösséget érző

Dicséretre vágyó

Dicséretnél zavarban

Gyengeségről alig beszél

Gyengeségről

könnyen

beszámol Kudarcfélelem

Sikerfélelem

Biztonságérzés/hatalom

Biztonságérzés/alávetettség

Alkohol, TV, sport, sex

Étel, barátnő, szeretet

Jobb bánásmód/másoktól

Jobb viselkedés/saját magától

Szeretnek eléggé?

Szeretetreméltó vagyok eléggé?

22

Mint arról már korábban esett szó, a depresszió és szorongásos betegségek közötti diagnosztikus határ gyakran elmosódik. Ez a komorbiditás elsősorban nőkre jellemző (53), így nem csoda, hogy a legtöbb vizsgálat szerint azonos súlyosságú depresszió esetén a nők szorongásos

tünetei

gyakoribbak,

illetve

erősebbek

(144).

Ugyanakkor a depresszió férfiakban gyakran más tünetek által maszkírozott formában fordul elő: az impulzivitás, dühreakciók gyakorisága kétszer akkora, mint nőknél , a komorbid alkoholizmus és

droghasználat

előfordulási

aránya

igen

magas

(53).

A

diagnosztikai határ itt tehát a depresszió és az addiktológiai betegségek között mosódik el. Jól rámutatott erre az összefüggésre a Gotland-vizsgálat, mely szerint a női depresszió felismerése sokkal eredményesebb

(162):

míg

a

női

depressziósok

inkább

a

háziorvosokkal, a férfi depressziósok a hatóságokkal és a szociális ellátórendszerekkel

találkoztak

gyakrabban.

A

fentiek

alapján

Rihmer és munkatársai (157) – elsősorban oktató céllal - foglalták össze a férfi depresszió tüneteit (VII. Táblázat) VII. Táblázat A férfiak depressziójának speciális tünetei 1. Alacsony toleranciaküszöb, ingerlékenység 2. A környezet felé irányuló agresszív magatartás (szóbeli, vagy tettleges) 3. Csökkent impulzus-kontroll 4. Időszakos dühkitörések 5 Regresszív (gyermeki) magatartás, csökkent önértékelés 6. Abúzusokra való fokozott hajlam (alkohol, illegális drogok, ill. munkába, vagy különböző sporttevékenységekbe való menekülés) 7. Hatóságokkal való összeütközés

23

Jead Diamond és Rihmer leírása mindennapi tapasztalatok alapján megerősíthető. A szisztematikus vizsgálatok azonban inkább csak összefüggés-töredékeket találtak. Benazzi (23) az atípusos tünetek túlsúlyát találta depressziós nőknél. Kornstein (105) a nőbetegeknél gyakrabban talált alvásidő-változást, pszichomotoros retardációt, szorongást

és

szomatizációt.

testsúlynövekedést,

a

szomatikus

Frank

(57)

szorongás

étvágy

tüneteinek

és és

a

hipokondriázis relatív nagyobb gyakoriságát találta nőbetegeinél, míg a férfiak inkább fogytak. Angst és Dobler-Mikola (10) magasabb tünetszámot, étvágynövekedést és testsúlyváltozást, alvásváltozást, értéktelenség

érzést

és

önvádat

talált

relatíve

gyakrabban

nőbetegeknél. Young (215) megerősítette a nőknél gyakoribb étvágy és testsúlynövekedést. Williams (204) és Perugi (144) nőknél magasabb pontszámokat kapott a szorongást, szomatikus tüneteket mérő és az önkitöltő skálákon. Katz vizsgálatában (91) a szorongás eltérő módon jelentkezett: nőkben inkább motoros retardáció, férfiakban hosztilitás kialakulása volt jellemző. Wilhelm és Parker a testsúlynövekedést, irritabilitást, pesszimizmust és sírógörcsöket találta jellemzőbbnek a nők depressziójára (201). Piazza szerint nők gyakrabban jeleznek szexuális zavart depressziós epizód alatt (145) A fenti eredmények mellett külön említésre méltóak a depressziós betegek szuicidalitásában jelentkező nemi különbségek. Annak ellenére, hogy a nők gyakrabban követnek el öngyilkossági kísérletet (35, 154), gyakrabban gondolnak rá és fiatalabban követik el azt (210), az öngyilkosság mindenütt a világon jóval gyakoribb férfiak körében (48, 101, 134), mivel a befejezett öngyilkosság aránya férfiak között lényegesen magasabb (82, 154, 161). A férfi öngyilkosok

ugyanis

gyakrabban

választanak

violens/letális

módszert, mint amilyen például az akasztás vagy fegyverhasználat és

24

ritkábban kérnek segítséget, mint nő társaik, akik inkább a gyógyszer túladagolást és a vízbe ugrást választják. Bizonyos faktorokkal szemben a férfiak érzékenyebbek: spontán alacsony koleszterinszint esetén férfiaknál az öngyilkosság valószínűsége nagyobb (114, 93). 2.2.2. Nemi különbségek a szorongásos betegségek megjelenésében A szorongásos betegségek, főleg nők esetén, igen gyakran komorbid állapotként jelentkeznek, s a tünetprezentációban tapasztalt nemi különbségek is többnyire a komorbid betegség hatásának tudható be. Generalizált szorongás szindrómához például főleg nőkben, igen gyakran társul diszthímia, jelentősen rontva ezzel a betegség prognózisát (212). Pánikbeteg nők gyakrabban prezentálnak sajátos egyéni tüneteket (47), hajlamosabbak pánikrohamok miatt elkerülő magatartást tanúsítani és gyakoribb a következményes agoraphobia kifejlődése is (214). Szociális fóbia mellett szintén gyakoribb az agorafóbia előfordulása női pácienseknél (109). Szociálisan félénk férfiak átlagosan több mint 3 évvel később házasodnak és nemzenek gyereket

mint

nő

társaik

(193).

Ugyanakkor

a

félénk

nők

hajlamosabbak otthon maradni szülés után és otthoni munkát vállalni (193).

25

2.3.

Nemi különbségek a szorongásos betegségek és depresszió

lefolyásában, prognózisában és terápiára való reagálásában 2.3.1. Nemi különbségek a depresszió és a szorongásos betegségek lefolyásában és prognózisában Annak ellenére, hogy a depressziós epizódok (objektív) súlyossága számos vizsgálat szerint nem mutat nemi különbséget, a depresszió prognózisában, a terápiára való reagálásában jelentős különbségeket fedeztek fel a kutatók. A tényezők egy része javítja, más része rontja a prognózist, így az eredmények igen vegyes képet nyújtanak. Számos, főleg longitudinális vizsgálat szerint, nők depressziós epizódjai hosszabbak és a nők depressziója hajlamosabb krónikus vagy visszatérő formát ölteni (94, 207). Bracke (29) vizsgálatában a nők több tünetet jeleztek s hosszabb ideig, mint a férfiak. Ugyanakkor nők nagyobb bizalommal fordulnak a kezelés felé, gyakrabban kérnek segítséget, s gyakrabban kapják is meg azt: vizsgálatok szerint kétszer olyan valószínű, hogy pszichotróp gyógyszerelésben részesülnek, mint férfi társaik (16, 38, 119, 186). Az

orvosok

a

mindennapi

sztereotípiák

szerint

viselkednek:

többnyire túlbecsülik a női és alábecsülik a férfi diszstresszt (135) s ezért kedvezőbb attitűddel fordulnak a depressziós nők felé s toleránsabbak is velük. Nők számos vizsgálat szerint hosszabb időt töltenek kórházban pszichiátriai betegség miatt, mint férfiak (116). A depresszió kimenetele mégis férfiakban gyakrabban végzetes, a depressziós öngyilkosok nagy része férfi (154). A szorongásos betegségek nőkben gyakrabban halmozódnak, s ez a gyakori komorbiditás

ronthatja

a

betegség

prognózisát

(146).

A

26

kényszerbetegség sok vizsgálat szerint inkább epizódikus és kevésbé súlyos lefolyású nőkben, mint férfiakban (78, 184). 2.3.2. Nemi különbségek a depresszió és a szorongásos betegségek terápiájára való reagálásában Régóta egyetértés van az irodalomban az antidepresszívumok depresszióban megfigyelhető hatékonyságát illetően (60). Az utóbbi évtizedekben

egyre

több

megfigyelés

támasztotta

alá

a

hangulatjavítók hatékonyságát a szorongásos megbetegedések (79, 118), illetve komorbid szorongás és depresszió (46) esetén is, olyannyira, hogy mára általánosan elfogadottá vált a szorongásos betegségek

hangulatjavítókkal

történő

kezelése

(216).

Ennek

megfelelően, bár az irodalomban a hangulatjavítók hatásában található nemi különbségekre vonatkozó tapasztalatok elsősorban depressziós betegeken történt megfigyelésekből származnak, azok többnyire érvényesek a szorongó betegekre is. Annak ellenére, hogy a nők a gyakoribb gyógyszerfogyasztók, a korai klinikai vizsgálatok (Fázis I) többségének megtervezésekor a nőket a fokozott rizikó (pl terhesség) miatt kizárták a résztvevők közül, ezért csak igen kevés adatunk van a gyógyszerek metabolizmusában megnyilvánuló nemi különbségekről (45). 2.3.2.1.

Farmakológiai különbségek

A gyógyszerek felszívódását, eloszlását, lebomlását számos tényező befolyásolja, mint például a hormonkoncentrációk, a gyomorbeli felszívódás és ürülés, a cerebrális flow és a test zsírtartalma, melyek viszont jellegzetes nemi különbségeket mutatnak (73, 211). Nők kevesebb gyomorsavat szekretálnak, ami abszorpciós különbségekre

27

vezet (72). A gyenge bázisnak számító benzodiazepinek és TCA-k gyorsabban abszorbeálódnak és ez magasabb plazmakoncentrációkat okoz ezen gyógyszerek használata esetén nőkben (75, 147). Egyes gyomorenzimek kevésbé aktívak nőkben, ez szintén növelheti egyes gyógyszerek plazmaszintjét (146). A lipofil gyógyszerek, mint például a benzodiazepinek a zsírszövetben deponálódnak. A nők relatíve nagyobb testzsír aránya miatt ez a jelenség a felezési idő növekedését okozhatja (211). Lévén, hogy általában a fehérjéhez nem kötött molekulák jutnak át a vér-agy gáton, igen jelentősen befolyásolhatja a gyógyszerek hatékonyságát hogy a nők plazma protein binding-ja alacsonyabb, mint a férfiaké. Sok pszichiátriai gyógyszer erősen kötődik fehérjékhez, a benzodiazepinek például 99 %-ban, a fluoxetin, sertralin, paroxetin és nefazodon több mint 95%ban (149). Más antidepresszívumok, például a TCA-k (75-95%) és a fluvoxamine (77%) kevésbé (136, 213) míg a citalopram (50%) és a venlafaxin (38%) alig, így kevéssé befolyásolják az ez irányú nemi különbségek (146). Mind a hidroxiláció, mint a glukuronidáció lassabb nőkben, ezáltal a clearance alacsonyabb és a plazma koncentráció magasabb. Nők alacsonyabb glomelurus filtrációja csökkentebb ürülést tesz lehetővé a vesén át (74). A citokróm P450 enzimrendszer izoenzimjeinek aktivitása igen jelentősen különbözik a

két

nemben,

ezáltal jelentős befolyást gyakorol az egyes

gyógyszerek metabolizmusára (146). A női hormonok szintén jelentős befolyást gyakorolnak. Progeszteron csökkenti a nők gasztrointesztinális motilitását, ezáltal jelentősen változik a gyógyszerek felszívódása még a ciklus során is (208). A gyógyszerszint benzodiazepinek

emelkedése

miatti

használatakor

relatív

menstruáció

toxicitást közben

találtak (51).

A

monoamino-oxidáz aktivitását az ösztrogén csökkenti, a progeszteron

28

növeli (18, 100). Természetes állapotok, mint például terhesség, a gyógyszerigényt jelentősen megváltoztathatja (208). Bizonyos,

férfiaknál

gyakoribb

külső

tényezők,

mint

például

dohányzás és alkoholfogyasztás, szintén jelentős hatással bírnak (143, 180). A krónikus alkoholbevitel (107, 130) és a dohányzás (88) enzimindukció révén számos gyógyszer clearancét növeli s ezáltal a gyógyszerek koncentrációja csökken. Az USA-ban a nők negyede szed fogamzásgátló tablettát (129). A fogamzásgátlók igen jól kötődnek a plazmafehérjékhez, ezen kívül gátolják az oxidatív metabolizmust és serkentik a konjugációt (205). Ennek megfelelően, a konjugáció által bomló benzodiazepinek (lorazepam, oxazepam, temazepam) gyorsabban, az oxidációval bomló benzodiazepinek (alprazolam,

triazolam,

diazepam)

lassabban

bomlanak

fogamzásgátlót szedő nőkben (1, 63). A fogamzásgátlók a máj blood flow csökentésével növelhetik az antidepresszívumok koncentrációját (1), ezáltal a mellékhatások valószínűsége és a toxikus hatások lehetősége jelentősen megnőhet (56). Az egyes gyógyszerek szisztematikus vizsgálatakor Gex-Fabry csökkent clomipramin lebomlást, (62) Moody magasabb imipraminszintet (128), Greenblatt trazodon half-life megnyúlást talált nők között (68), míg a sertraline half-life fiatal férfiak között bizonyult alacsonyabbnak (160). Azonos dózisú amitriptilin szedésekor nőkben szignifikánsan

magasabb

gyógyszerszintet

figyeltek

meg,

mint

férfiakban. A glukoronidizáción átmenő benzodiazepinek csökkent clearancet fiatal nőkben ugyan kimutatta néhány vizsgálat, de a benzodiazepinek vizsgálatakor az eredmények ellentmondásosak (49, 67, 174).

29

2.3.2.2. Különbségek a klinikai hatásban A fent említett farmakológiai különbségek mellett, a gyógyszerek hatásában tapasztalható nemi különbségekre vonatkozó vizsgálatok csak az utóbbi időben vannak ismét terjedőben (106, 121). Statisztikai megfontolások miatt ugyanis, a hatékonyság nemenkénti vizsgálata a vizsgált populáció számának növekedését igényli, mely igen komoly anyagi kihatásokkal jár a vizsgálatot végeztető cég számára, s ezért az iparnak nem fűződött érdeke a vizsgálatok ilyen irányú bontásához. Egyre több eredmény látott azonban napvilágot a férfi-női

különbségekkel

kapcsolatban,

mely

az

ilyen

irányú

vizsgálatok elterjedését hozta. A klinikai gyógyszervizsgálatokban mérvadó U.S. Food and Drug Administration legújabb ajánlásában már kifejezetten felveti reproduktív korú nők klinikai vizsgálatokba való bevonását a nemi különbségek vizsgálata érdekében (146). Davidson (43) triciklikusok és MAOI-k vizsgálatakor azt találta, comorbid depresszió és pánikrohamok esetén nők inkább MAOI-k re, míg férfiak triciklikusokra reagáltak jobban. Hamilton metaanalízise szerint (74) depressziós férfiak kedvezőbben reagáltak imipramin terápiára, mint a nők. Kornstein krónikus depresszióban vizsgálta az imipramin és sertralin hatékonyságát, és azt találta, hogy férfiak szignifikánsan jobban reagáltak imipraminra, mint sertralinra, míg a nők sertralin mellett gyógyultak jobban. Imipramin mellett a javulásig eltelt idő rövidebb volt férfiaknál, mint nőknél (106) csakúgy

mint

imipramin

és

interperszonális

pszichoterápia

kombinációja esetén (57). Martényi nőbetegei fluoxetinre lényegesen jobban reagáltak, mint maprotilinre, míg a férfiak között ilyen különbsége nem volt kimutatható (121). Pánikbetegek gabapentin kezelésekor magas PAS score mellett nők jobban reagáltak a

30

terápiára mint a férfiak (137). Antidepresszívum mellé adott adjuváns L-Thyroxin terápiára nők jobban reagáltak mint férfiak (4, 200). 3.3.2.3. Mellékhatásbeli különbségek Az

antidepresszívumok

mellékhatásában

megnyilvánuló

nemi

különbségek vizsgálatakor számos ellentmondó eredmény született (56). Leggyakrabban a szexuális mellékhatásokat vizsgálták, ami az SSRI-ok egyik legtöbb gondot okozó, igen gyakori mellékhatása (145). Piazza szerint SSRI terápia mellett a férfiak szexuális funkcionálása romlik, míg nőké javul (145). Ennek hátterében valószínűleg az áll, hogy a depressziós epizódban nőknél igen jelentősen

csökkent

szexuális

funkció

az

SSRI

hatására

oly

mértékben javul, hogy túlkompenzálja az SSRI negatív hatásait (56). Más hatású antidepresszívumok, mint például a nefazodon és a bupropion

nem

okoznak

ilyen

hatásokat

(168).

Kornstein

vizsgálatában nők gyakrabban hagyták abba a terápiát mellékhatások miatt, s a jellegzetes mellékhatások is mások voltak férfiakban mint nőkben (106). Sertralin mellett nők inkább hányingerre és szédülésre, míg férfiak teltségérzésre, szexuális zavarokra és gyakori vizelésre panaszkodtak.

Imipramin

mellett

a

nők

többször

panaszoltak

hányingert, székrekedést és idegességet, míg férfiak szexuális zavart és gyakori vizelést (106). Figyelembe kell venni azonban, hogy azonos mellékhatásokkal szemben a nők és férfiak toleranciája eltér. Jól látható ez a szexuális mellékhatások vagy éppen a súlynövekedés esetében (73).

31

3.

CÉLKITŰZÉSEK:

A munka fő célja az volt, hogy az eddigi irodalmi adatokból kiindulva hazai mintákban (depressziós betegek illetve egyéb szelektált

populációk)

szorongásos

vizsgáljam

a

megbetegedésekben

depresszióban megnyilvánuló

és

a

nemi

különbségeket az alábbi három fő dimenzió szerint: 3.1.

A

nemi

különbségek

vizsgálata

a

depresszió

és

szorongásos betegségek megjelenési gyakoriságában. (Kérdések: Tapasztalható-e a nők túlsúlya az osztályon kezelt depressziós

betegek

között?

Van-e

különbség

az

egyes

pszichiátriai osztályokat illetően? Mi lehet e különbségek oka? Magasabb-e a nők aránya a szorongásos tünetektől szenvedő emberek között? Változik-e ez az arány a szorongás erősségétől függően? ) 3.2.

A

nemi

különbségek

vizsgálata

a

depresszió

és

szorongásos betegségek klinikai megjelenésében. (Kérdések: Azonos súlyosságú-e az osztályon kezelt férfi és nőbetegek depressziója? Mennyire függ a kapott eredmény az alkalmazott mérőeszköztől? A depresszióhoz társuló szorongás, illetve

annak

különbségeket

különböző a

két

formái

nemben?

Van-e

mutatnak-e különbség

súlyosságbeli a

prezentált

depressziós és szorongásos tünetek számát illetően? Mennyire különbözik a férfiak és nők által mutatott tüneti kép, különböznek-e a

férfiak

a

nőktől

a

leggyakrabban

tapasztalható

depressziós

tüneteket illetően? Melyek a tipikus férfiakra illetve nőkre jellemző szorongásos tünetek?)

32

3.3.

A

nemi

különbségek

vizsgálata

a

depresszió

és

szorongásos betegségek lefolyásában és terápiájában. (Kérdések: Nagyobb arányban javulnak-e depressziós nőbetegek az antidepresszív terápiára az első hat héten? Függ-e a tapasztalt különbség a javulás kritériumától? A kezelésbe vétel hosszú távon hogyan

hat

a

depressziós

betegek

állapotára?

Valóban

rosszindulatúbb-e a nők depressziója, gyakrabban kerülnek-e vissza az

osztályra?

Van-e különbség az

osztályon való tartózkodás

hosszát illetően? Milyen a depressziós epizódon már átesett férfiak és nők állapota évekkel a kezelés után? Milyen mértékben estek vissza

a

kezeléskor

elért

eredményhez

képest?

Van-e

ekkor

különbség a depresszió illetve a csatlakozó szorongás súlyosságát illetően a nemek között? Melyek a leggyakrabban tapasztalható gyógyszer mellékhatások és vannak-e tipikusan férfi illetve női mellékhatások?)

33

4. MÓDSZEREK Vizsgálataim

célja

a

depresszió

megjelenési

formájában,

és

szorongásos

gyakoriságában

és

betegségek

terápiára

való

reagálásában tapasztalható nemi különbségek felmérése volt. Ennek érdekében egy prospektív, egy retrospektív, egy keresztmetszeti és egy attitűd vizsgálatot végeztem. 4.1. A vizsgálatok lebonyolítása 4.1.1. Prospektív vizsgálat Vizsgálatunkban

a

depresszió

és

szorongás

gyakoriságában,

megjelenési formájában és terápiára való reagálásában található nemi különbségeket vizsgáltuk. Vizsgálatunkat az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet I. pszichiátriai osztályán végeztük. Az osztály Prof Dr. Füredi János vezetése alatt, az akkori Haynal Imre Egészségtudományi Egyetem Pszichiátriai Klinikájaként is működött. A betegek előjegyzés alapján kerültek felvételre, az ország egész területéről. A betegek között az úgynevezett „problémás” (például máshol

terápiarezisztensnek

bizonyult)

betegek

aránya

ezért

viszonylag magas volt. A vizsgálat Dr. Szádóczky Erika vezetésével folyt. A vizsgálatba az egymás után felvett, unipoláris major depresszió kritériumait a DSM-III-R illetve DSM-IV diagnosztikai rendszerek szerint teljesítő betegek kerültek. A mintavétel 1991-ben kezdődött,

az

utolsó

beteg

besorolása

1996-ban

volt.

1997.

decemberében az összes, addig a vizsgálatba felvett beteggel újból felvettem

a

kapcsolatot.

Ennek

megfelelően

az

utánkövetés

betegenként különböző ideig, de legalább 1 évig tartott. Néhány beteg

diagnózisa

időközben

revidiálásra

került,

több

esetben

34

időközben zajló mániás fázis illetve pszichotikus tünetek vagy azok perzisztálása miatt a diagnózis változott, ezáltal a beteg kizárásra került (pl. mániás-depressziós betegség, skizoaffektiv pszichózis). A vizsgálat ennek megfelelően két részben zajlott. Az első, osztályon zajló fázisban a beteg bekerülésekor a diagnózis megállapítása után a vizsgálatba sorolás és az állapot felmérése történt meg. Hamilton skálát vettünk fel, illetve a betegek a Zung és STAI skálákat töltötték ki. A későbbi feldolgozás érdekében részletes anamnézis felvétele is történt. A Hamilton skálát a 6. héten a kezelőorvos a beteg állapotváltozásának felmérésére ismét felvette, s ekkor a beteg kontrollként ZUNG skálát is kitöltött. A második fázisban, az 1997ben zajló follow-up kontroll során a betegekkel postai úton vettem fel a kapcsolatot. A félig struktúrált kérdőíven kívül az állapot felmérésére a páciensek ZUNG és Spielberger skálát töltöttek ki, melyet postai úton küldtek vissza. 4.1.2. Retrospektív vizsgálat Vizsgálatomban betegek

kórházi

a

depresszió

diagnózissal

tartózkodásának

osztályunkon

hosszában

található

fekvő nemi

különbségek retrospektív elemzését végeztem. Az 1997 december és 2000 november között az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet Dr. Rihmer Zoltán vezetése alatt álló, XIII. osztályára felvett, s a DSM-IV diagnosztikai rendszer szerint unipoláris major depresszió diagnózissal kiírt betegek anyagait gyűjtöttem össze. Osztályunk területi ellátást végez, azonban az osztály ismertsége miatt számos területen kívüli beteget is kezelünk, ennek megfelelően a beteganyag kissé szelektált, az átlagosnál a súlyosabb vagy komplikáltabb betegek aránya magasabb. A betegek a szokásos kórházi, depressziós betegeknél alkalmazott kezeléseken estek át. Az

35

ECT-ben részesült (N=5) illetve belgyógyászati vagy sebészeti osztályra áthelyezett (N=16) betegeket a vizsgálatból kizártuk. A valós eredmények elérése érdekében, az osztályon csak átmenetileg tartózkodó betegeket, azaz akiket 3 napnál rövidebb ideig kezeltünk, a vizsgálatból kizártunk. A szociális okokból az osztályon hosszabb ideig tartózkodók adatait, vagyis akik 50 napnál többet töltöttek nálunk, szintén kivettük az elemzésből. A fennmaradó betegek általában a megszokott rutin szerint, teljes gyógyulás vagy jelentős javulás esetén kerültek kiírásra. 4.1.3. Keresztmetszeti vizsgálat Vizsgálatomban

a

szorongásos

tünetek

gyakoriságának

és

megjelenési formáinak nemi különbségeit elemeztem egészséges fiatalok körében. Félig struktúrált kérdőívet szerkesztettem, melyet a válaszadók önmaguk töltöttek ki. A vizsgálatot szórakozóhelyeken (egyetemi klubok és diszkók, N=6), gimnáziumokban (N=2) és főiskolákon

illetve

egyetemeken

(N=4)

végeztük.

Tanintézményekben a résztvevők közös előzetes tájékoztatás után tantermekben töltötték ki a kérdőívet, természetesen a tanárok jelenléte nélkül és egymástól szeparáltan. Szórakozóhelyeken minden egyes résztvevőt külön tájékoztatott egy vizsgáló, ezek után a kérdőívet a résztvevő töltötte ki. 4.1.4. Attitűd vizsgálat Vizsgálatomban gyakorló pszichiáter kollegák tapasztalatát kértem ki a

különböző

antidepresszívumok

hatékonyságával

és

mellékhatásprofiljával, illetve a tapasztalható nemi különbségekkel kapcsolatban.

Nyolcszáz-ötven

gyakorló

pszichiáter

kollegával

36

vettem fel a kapcsolatot postai úton. A félig struktúrált kérdőívet a kollegák önmaguk töltötték ki majd küldték vissza.

3.2.

A vizsgálatokban használt (mérő)eszközök

4.2.1. Prospektív vizsgálat követési kérdőív (Függelék I. Tábla) A félig struktúrált kérdőívben főleg az előző kontroll óta eltelt időre vonatkozó

kérdések

tartózkodásokra,

a

szerepeltek.

Rákérdeztem

a

kórházi

pszichiátriai

gyógyszerelésben

történt

változásokra, az esetleges pszichoterápiás kezelésekre, a kezelések során kapott diagnózisokra, a családi anamnézisre és a beteg eltelt időben

tapasztalt

általános

állapotára

(hangulat,

feszültség,

munkakedv). A kérdőívhez a Zung és Spielberger skálákat csatoltam. 4.2.2. Keresztmetszeti vizsgálat kérdőív A struktúrált kérdőívet (Függelék II. Tábla) kifejezetten a vizsgálat számára szerkesztettem. Lényegi részét képezi egy tünetlista, mely a DSM-IV

szerinti

Pánikroham

(lásd

Függelék

VII.

Tábla)

kimondásához szükséges szorongásos tüneteken alapul. A kérdőív szükséges rövidítése miatt a szorongásos tüneteket kilenc csoportba soroltam: fulladás/légszomj, szédülés/ájulásérzés, heves szívdobogás, remegés/reszketés,

izzadás,

hányinger/hasi

fájdalom,

zsibbadás/érzéketlenség, mellkasi fájdalom/szorítás és halálfélelem. A spontán szorongásos tünetek gyakoriságának felmérésén túl a vizsgálat másik célja a drogok szorongást provokáló akut és krónikus hatásának felmérése volt. Ezért a válaszadó jelölhette, hogy az említett szorongásos tünetet már akkor is érezte, amikor még nem drogozott (természetesen itt jelöltek azok is, akik még soha nem

37

drogoztak) illetve az adott tünetet csak drogozás alatt érzi, esetleg csak azóta, mióta drogozik, de már nem csak drogozás alatt is. Szintén a droggal való kapcsolat miatt kérdeztem rá a szerhasználat gyakoriságára és a preferált szerekre. A válaszadók jelölték végzettségüket

(8

általános/

középiskola/

főiskola-egyetem),

életkorukat és nemüket. 4.2.3. Attitűd vizsgálat kérdőív Az attitűd vizsgálathoz szerkesztett félig struktúrált kérdőívben (lásd Függelék III. Tábla) a Magyarországon jelenleg leggyakrabban használt antidepresszív hatású vegyületek (moclobemid-Aurorix, tianeptin-Coaxil, fluvoxamin-Fevarin, fluoxetin-Prozac és Floxet, citalopram-Seropram,

paroxetin-Seroxat,

mianserin-Tolvon,

sertralin-Zoloft) és atípusos antipszichotikumok szerepeltek. A válaszadó pontozhatta az adott gyógyszerrel szerzett tapasztalatának mértékét, az adott gyógyszer egyes kórképekben (például depresszió, pánikbetegség, kényszerbetegség) mutatott hatékonyságát illetve az ismertebb mellékhatáslisták (UKU Side Effect Rating Scale, AIMS, Simpson-Angus Scale (172)) alapján összeállított saját listában jelölhette az adott mellékhatás gyakoriságát illetve jelentőségét. Végül az előzményeket mintegy összefoglalva rákérdeztem, hogy tapasztalt-e

a

válaszadó

valamilyen

nemi

különbséget

az

antidepresszívumok és antipszichotikumok hatékonyságában illetve mellékhatásspektrumában, és ha tapasztalt, akkor melyek voltak azok.

38

4.1.4. Hamilton Depresszió Skála (Hamilton Depression Rating Scale-HDRS, (76)) A depresszió mérésében a legelterjedtebben használják. A depresszió mértékének

objektivizálására

szolgál.

Pszichiáter vagy képzett

személyzet veszi fel struktúrálatlan interjú során. Számos változata létezik, leggyakoribb a 17 és 21 kérdéses forma. Vizsgálatomban a 21 kérdéses formát alkalmaztam. Respondernek neveztem az adott beteget, amennyiben a meghatározott idő alatt a skálán elért pontérték legalább 50 százalékkal csökkent. Remisszióról beszéltem, ha a skála értéke a megadott pontszám (pl. maximum 10 pont) alatt volt. 4.1.5. Zung Skála (Self Rating Depression Rating Scale-SDS (220), Függelék IV. Tábla) Az úgynevezett önkitöltő skálák közé tartozik, azaz a beteg jelöli meg, hogy a kérdőívben leírt állítás (mely lényegében a depresszió egy-egy jellegzetes tünetét, tünetcsoportját írja le) mennyire jellemző rá. Lényegesen szubjektívabb, mint például a Hamilton skála, ezért bár mindkettő a beteg depresszióját méri, az értékek nem mindig korrelálnak egymással. Ennek ellenére ha a beteg Zung skálán mért pontértéke

nagyobb

volt

55

pontnál,

nagy

valószínűséggel

depressziósnak volt mondható, mivel a 25-26 pontos Hamilton értékkel rendelkezők átlag Zung pontszáma 55.5 pont volt. 4.1.6. Spielberger skála (Spielberger State-Trait Anxiety Inventory – STAI (176), Függelék V-VI. Tábla) A szorongás mértékének mérésére szolgáló önkitöltő skála. Első húsz kérdésében az állítások a jelenre vonatkoznak, azaz az aktuális (State, azaz állapot = STAI-S) szorongást méri. A második húsz

39

kérdésében

az

állítások

általánosabbak,

azaz

a

betegben

folyamatosan, személyiségvonásként (Trait, azaz vonás = STAI-T) jelen levő szorongást méri. 4.1.7. DSM-III, DSM-III-R, DSM-IV (Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (5, 6, 7)) Konszenzuson nyugvó diagnosztikus rendszer, melyben a betegségek (zavarok) diagnózisa a minimálisan megkövetelt számú tünet megléte alapján mondható ki. A rendszer folyamatos fejlesztés alatt áll. A vizsgálatainkban részt vevő betegek diagnózisai ezen rendszeren alapulnak. 4.1.8. Statisztikai vizsgálóeszközök Az alap statisztikai vizsgálatokon kívül (átlag, medián, t-próba, c 2 próba, ANOVA, Fischer-féle exact próba, Mann-Whitney próba, maximum likelihood próba) az analízis során a MiniStat nevű statisztikai programcsomagot használtuk.

40

5. EREDMÉNYEK A

prospektív

retrospektív

vizsgálatban

vizsgálatomban

keresztmetszeti

93

betegtől

529

vizsgálatomban

beteg

1298

kaptam adatát

válaszadó

visszajelzést,

dolgoztam töltötte

fel, ki

a

kérdőívet míg az attitűd vizsgálatban 204 kollega küldte el véleményét. A vizsgálatok résztvevőinek számát és nem szerinti megoszlását a VIII. táblázat mutatja VIII. Táblázat A vizsgálatokban résztvevők száma és nemi megoszlása Vizsgálat típusa Prospektív vizsgálat

Férfi

Nő

Összesen

25

68

93

197

332

529

722

576

1298

223

287

510

112

210

322

241

225

466

(betegek) Retrospektív vizsgálat (betegek) Keresztmetszeti vizsgálat (populációs minta, összesen) Keresztmetszeti vizsgálat (disco) Keresztmetszeti vizsgálat (főisk-egyetem) Keresztmetszeti vizsgálat (gimnázium)

41

5.1.

Nemi

különbségek

a

depresszió

és

szorongás

gyakoriságában A depressziós betegek között mind a retrospektív vizsgálatban (férfi/nő arány 1:1.69, lásd VII táblázat) mind a prospektív vizsgálatban (férfi/nő arány 1:2.72, lsd VII táblázat) a nők magasabb aránya

volt

jellemző,

mindamellett,

hogy az

egyéb

elérhető

faktorokban, például az életkorban (férfiak: 40.3 év, nők: 44.1 év, p=0.32 NS), az utánkövetés hosszában (férfiak: 1112 nap, nők 1062 nap, NS) szignifikáns különbségeket nem találtunk. A follow-up vizit során a betegek 27.2%-nak volt magasabb a Zung pontszáma 55 pontnál, azaz volt nagy valószínűséggel depressziósnak mondható. Férfiak esetében ez az arány magasabb volt (férfiak: 34.7%, nők: 24.6%). A szorongás prevalenciájának vizsgálatakor szintén a nők túlsúlyát találtuk (a nők aránya szignifikansan nagyobb: p < 0,001 maximumlikelihood chi-negyzet-próbával) amennyiben feltételeztük, hogy négynél több DSM-IV szorongásos tünet rendszeres megjelenése valamely szorongásos betegség jelenlétére utal (IX. táblázat). IX. Táblázat Nemi arányok a tünetszám függvényében (keresztmetszeti vizsgálat) DSM-IV tünetek száma

Nem

N

%

Négynél kevesebb tünet

Férfi

132

10.1

Nő

58

14.3

Összesen

1108

14.6

Férfi

59

10.2

Nő

130

18.0

Összesen

189

14.6

Négy vagy több tünet

42

A nők magasabb aránya a szorongó válaszadók között végig követhető volt, illetve a szorongás súlyosbodásával fokozatosan növekedett (a tünetek szignifikánsan különböző eloszlást mutatnak nemek szerint, p<0.001, lásd I. Ábra) I. Ábra Tünetek száma és nemek közötti kapcsolat a keresztmetszeti vizsgálatban Tünetek száma nemek szerint

352 308

megfigyelések száma

264 220 176 132 88 44 0

-1

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9 10 -1

0

1

2

3

4

5

6

7

8

9 10

NEM: lány

NEM: fiu

tünetek száma

43

5.2.

Nemi

különbségek

a

depresszió

és

szorongás

megjelenésében 5.2.1 Különbségek a depresszió és szorongás súlyosságában Prospektív vizsgálatunk során a felvételkor tapasztalt depresszió súlyosságában,

mérőeszköztől

függően

eltérések

voltak

detektálhatók: Hamilton skálával nem, Zung skálával azonban szignifikáns különbség (ANOVA: p=0.019) volt kimutatható, mely szerint a nők depressziója súlyosabbnak bizonyult. Az utánkövetés során felvett Zung teszt eredményei már nem mutattak szignifikáns nemi különbséget (lásd X. Táblázat). X. Táblázat Depressziómérő skálák átlagpontszámainak nemi megoszlása a prospektív vizsgálat során (N=93) Teszt fajtája és felvételének

Nem

Átlag

Szórás

ideje Hamilton Depresszió Skála

Férfi

25.8

5.1

osztályos felvételkor

Nő

25.8

6.5

Összesen

25.8

6.1

Zung skála osztályos

Férfi

53.3

8.8

felvételkor

Nő

58.4

8.3

Összesen

57.1

8.6

48.6

11.8

Nő

50.6

10.7

Összesen

50.0

11.0

Zung végén

skála

utánkövetés Férfi

44

Prospektív vizsgálatunkban az aktuális (state) szorongás erőssége sem felvételkor, sem a follow-up mérés során nem mutatott szignifikáns eltérést a férfiak én nők között. Amennyiben azonban a (személyiség)vonás szintjén fennálló szorongást vizsgáltuk, igaz, csak felvételkor, de a két nem között szignifikáns különbség (ANOVA p=0.008) volt detektálható (Lásd XI. Táblázat) XI. Táblázat Szorongás erőssége nemek szerint a prospektív vizsgálat során Teszt fajtája és felvételének

Nem

Átlag

Szórás

ideje STAI-S skála osztályos

Férfi

57.5

11.0

felvételkor

Nő

60.3

10.4

Összesen

59.7

10.6

STAI-T skála osztályos

Férfi

56.1

12.0

felvételkor

Nő

63.2

10.2

Összesen

61.3

11.1

STAI-S skála az utánkövetés

Férfi

55.4

15.8

végén

Nő

54.5

15.8

Összesen

54.5

15.8

STAI-T skála az utánkövetés

Férfi

55.1

14.7

végén

Nő

58.4

14.6

Összesen

57.5

14.6

45

Prospektív vizsgálatunkban az aktuális szorongásos és depressziós tünetek

számában

nem

volt

különbség

a

nemek

között.

Keresztmetszeti vizsgálatunkban azonban a nők átlagosan több szorongásos tünetet jeleztek, mint a férfiak (lásd XII. táblázat). XII. Táblázat Szorongásos tünetek száma (keresztmetszeti vizsgálat)

Átlagos tünetszám

Fiúk

Lányok

Egész minta

1,14

1,85

1,55

Az átlagos tünetszám szignifikánsan magasabb a lányok esetében (p<0.00071) 5.2.2. Különbségek a depresszió és szorongás tünetprezentációjában Prospektív vizsgálatunk follow-up-ja során megvizsgáltuk, hogy a Zung skála alapján melyek azok a depressziós tünetek amelyek férfiaknál, s melyek amik nőknél fordulnak elő gyakrabban (lásd XIII. Táblázat).

46

XIII. Táblázat Depressziós tünetek nemi megoszlása a Zung skálára adott válaszok alapján az utánkövetés végén (prospektív vizsgálat) 1=nagyon ritkán jellemző, 4= nagyon gyakran jellemző Depressziós tünet

Átlagpontszám Férfiak

Nők

Lehangoltság, csüggedtség

2.76

2.53

Rossz reggeli hangulat

2.92

2.92

Sírás

2.12

2.13

Nyugtalan alvás

2.60

2.45

Étvágytalanság

2.20

2.27

Szexuális zavarok

3.00

3.08

Fogyás

1.64

1.98

Székrekedés

2.04

2.21

Szívdobogások

2.20

2.28

Fáradékonyság

2.76

2.65

Gondolkodási zavarok

2.24

2.13

Adinámia

2.48

2.55

Idegesség

2.72

2.62

Negatív jövőkép

2.92

3.30

Önértékelési zavarok

2.48

2.00

Döntésképtelenség

2.72

2.65

Értéktelenség

2.48

2.49

Negatív jelenkép

2.92

2.86

Önvádlások

2.36

1.95

Örömképtelenség

2.72

2.53

47

A

férfiak

a

legtöbb

tünetet

ritkábban

jelezték,

mint

nők.

Leggyakrabban szexuális zavarról panaszkodtak, míg nőknél a kilátástalanság érzés jelentkezett leggyakrabban. Férfiak lényegesen gyakrabban panaszkodtak önértékelési zavarokra, önvádlásokra, örömképtelenségre

és

lehangoltságra,

míg

nőknél

gyakrabban

jelentkezett fogyás, székrekedés és negatív jövőkép. A szorongásos tünetek vizsgálatakor keresztmetszeti vizsgálatunkban jellegzetes nemi különbségeket találtunk (XIV. Táblázat) XIV. Táblázat A szorongásos tünetprezentációban tapasztalt nemi különbségek (keresztmetszeti vizsgálat) Szorongásos tünet

Férfi

Nő

N

%

N

%

Fulladás/légszomj

56

9.72

101

14.1

Szédülés/ájulásérzés

84

14.6

231

32.2

Heves szívdobogás

90

15.6

231

32.2

Remegés/reszketés

73

12.7

177

24.7

Izzadás

111

19.3

153

21.3

Hányinger/hasi fájdalom

88

15.3

226

31.5

Zsibbadás/érzéketlenség

36

6.2

76

10.6

Mellkasi fájdalom/szorítás

50

8.7

101

14.1

Halálfélelem

53

9.2

57

7.9

48

5.3. Nemi különbségek a szorongás és depresszió lefolyásában és terápiára való reagálásában A megelőző kórházi kezelések számának vizsgálatakor nem találtam szignifikáns különbséget (férfiak: 0.72 kezelés, nők: 1.16 kezelés, egész minta: 1.04 kezelés, maximum likelihood-próba p=0.39, kétmintás t-próba p=0.083, NS), ami valószínűleg a kis esetszámnak köszönhető, hiszen a nők tendenciaértékűen gyakrabban feküdtek megelőzően kórházban (annak ellenére, hogy mint azt említettük az átlag életkorban nem volt szignifikáns különbség, lásd XIV. táblázat). XV. Táblázat Megelőző kórházi kezelések száma a prospektív vizsgálatban Megelőző kezelések

Férfi

Nő

Összesen

Egy

16

41

57

Kettő

1

11

12

Három

0

1

1

Négy

0

1

1

Kilenc

0

1

1

Összesen

17

55

72

száma

Prospektív vizsgálatunkban a depresszió mértékének csökkenését (a Hamilton skálán mért pontszámok alapján) a 6. hétig szignifikánsnak találtuk mindkét nemben. Mint a XVI. táblázat mutatja, nem volt szignifikáns különbség a nemek között, függetlenül attól, hogy a javulás mely kritériumát alkalmaztuk (responder status esetén p=0.23 Fischer-féle egzakt próbával).

49

XVI. Táblázat Nemi különbségek a response és remissziós rátákban (kiinduláskori és 6. Hetes Hamilton Depresszió skála értékei alapján) Férfi

Nő

F/N

Totál

arány

%

N

%

N

%

Non-response

8

38%

21

31%

29

33%

1.2/ 1

Response*

13

62%

47

69%

60

67.4

1 / 1.1

£10 pont

11

52%

33

49%

44

49%

1.1/ 1

£7 pont

8

38%

27

40%

35

39%

1 / 1

£5 pont

6

29%

19

28%

25

28%

1 / 1

£3 pont

2

10%

13

19%

15

17%

----------

Remisszió#

N

*: response: minimum 50 % csökkenés a kiinduláskori pontszámhoz képest #: remisszió: a jelölt pont vagy annál kevesebb pontszám a mérőskálán). Az utánkövetés végén, a kiindulási értékekhez képest a páciensek depressziójának

csökkenését

találtuk

(lsd

X.

táblázat),

amely

azonban a 6. heti javuláshoz képest visszaesést jelentett mindkét nemben (lsd XVII. Táblázat).

50

XVII. Táblázat A depresszió erőssége a felvételkor tapasztalt mértékhez képest a prospektív vizsgálatban Indulási

6. hetes

Follow-up

érték

érték

érték

Hamilton

Férfiak 100% (25.8)

46% (11.9)

Depresszió

Nők

44% (11.3)

100% (25.8)

skála Zung skála

Férfiak 100% (53.3)

91% (48.6)

Nők

87% (50.6)

100% (58.4)

A szorongás mértéke a felvételkor és az utánkövetéskor a X. táblázatból megismerhető. A XVIII táblázatból látható, hogy az aktuális szorongás (STAI-S) értéke a minta egészére vonatkoztatva szignifikánsan

csökkent

az

utánkövetés

során,

a

vonásszerű

szorongás azonban alig változott. Ha külön vizsgáljuk a férfiakat és nőket, megállapíthatjuk, hogy szignifikáns csökkenés csak nőkben volt tapasztalható. XVIII. Táblázat A szorongás változásának mértéke a prospektív vizsgálat során STAI-S változása

STAI-T változása

Férfi Nő Összes Férfi Nő Összes

p= p= p= p= p= p=

Szignifikancia 0.51 (NS) 0.017 0.018 0.88 (NS) 0.024 0.52 (NS)

51

Annak ellenére, hogy az utánkövetés azonos ideig tartott, a nők szignifikánsan

kevesebb

kórházi

kezelésben

részesültek

az

utánkövetés során (kétmintás t-próba: p=0.020, lásd XIX. Táblázat)

XIX. Táblázat Kórházi kezelések száma az utánkövetés alatt (prospektív vizsgálat) Kezelések átlagos száma Férfi

0.68

Nő

0.34

Összesen

0.43

Retrospektív vizsgálatunkban a vizsgált időszak alatt a nők relatíve gyakrabban kerültek újból vissza az osztályra (lásd XX. Táblázat) XX. Táblázat Kórházi kezelések számának átlaga (retrospektív vizsgálat) Betegszám

Felvételek

Felvételek számának

száma

átlaga

Férfi

197

216

1.096

Nő

332

374

1.126

Összesen

529

590

1.115

A kórházi kezelések átlagos hosszában (retrospektív vizsgálat) azonban nem találtunk szignifikáns nemi különbséget (lásd XXI. Táblázat)

52

XXI. Táblázat A kórházi kezelések átlagos hossza nemek szerint (retrospektív vizsgálat)

Medián Átlag

Férfiak

Nők

Összesen

15.0

14.0

14.5

17.63 (+11.22)

17.16 (311.27)

17.53 (+11.23)

Mind a férfiak, mind a nők kórházi tartózkodásának átlagos hossza nyáron volt –igaz nem szignifikánsan- a legrövidebb. Csak nőknél a nyári legrövidebb hospitalizációra statisztikai trend mutatkozott (Scheffe féle kontraszt metódussal F(nyár vs többi évszak) = 2.956, df = 1; 370), p< 0.10). Ez a különbség az 50 év alatti nőknél még erőteljesebben mutatkozott ( F(nyár vs többi évszak) = 4.337, df = (1; 192), p< 0.05). Az összes, osztályunkra felvett depressziós beteg kapott valamely típusú antidepresszívumot a kezelés során. Kiegészítő anxiolítikus kezelésben azonban már nem minden páciens részesült. Prospektív vizsgálatunkban a felvételkor alkalmazotthoz képest jelentős változás volt

tapasztalható

az

utánkövetés

végén

az

anxiolítikum

használatának gyakoriságában, azonban szignifikáns különbséget a nemek között sem induláskor (Fischer-féle egzakt próba p= 0.29, NS) sem a vizsgálat végén (Fischer-féle egzakt próba p= 0.22, NS) kimutatni nem tudtunk (lásd XX. Táblázat).

53

XXII. Táblázat Az anxiolitikum-használat nemi különbségei (retrospektív vizsgálat) Férfiak

Nők

Vizsgálat előtt

84%

72%

Vizsgálat után

72%

85%

Attitűd

vizsgálatunkban

illetően

a

kollegák

alig

az

antidepresszívumok negyede

tapasztalt

hatékonyságát különbséget.

A

mellékhatásokat illetően azonban már a kollegák majdnem fele jelezte, hogy a két nem különbözően reagál az adott gyógyszerekre (lásd XXIII. Táblázat) XXIII. Táblázat Nemi különbség jelenléte a hatékonyságot illetve mellékhatásokat illetően (a kollegák véleménye szerint) „Van különbség”-válasz aránya Hatékonyság

21%

Mellékhatás

44%

A gyógyszerek hatását illetően a kollegák nagy része a nőkben hatásosabbnak találta a hangulatjavítókat mint férfiakban. Férfiak a tapasztalatok szerint magasabb dózisokat igényelnek és lassabban reagálnak. A mellékhatásokat illetően egyértelmű volt, hogy a férfiak általában jóval kevesebb mellékhatásról számolnak be, szinte kizárólag nagyon

szexuális gyakran,

mellékhatásokat

gyakrabban

mint

említenek, a

nők.

Az

azokat ilyen

viszont irányú

54

mellékhatások jelenlétét jóval kedvezőtlenebbül élik meg, mint a nők, ezért a terápiaváltások egyik jelentős oka a gyógyszer indukálta szexuális

zavar.

mellékhatásokra,

A ezek

nők

nagyon

elsősorban

gyakran

panaszkodnak

gasztrointesztinális

jellegűek

(gyomorpanaszok, székrekedés, hányinger, szájszárazság) illetve hízás, fejfájás és szédülés. A terápiaváltások fő oka férfiakban a hatástalanság, míg nőkben a mellékhatások.

55

6. MEGBESZÉLÉS 6.1. Nemi különbségek a depresszió és szorongás gyakoriságában Vizsgálataimban az irodalmi adatoknak megfelelően (9, 113, 125, 209), a nők magasabb arányát találtam mindkét osztályon a depressziós betegek között (Nő/Ffi arány: 1.69 illetve 2.72). A két osztály között talált különbség vélhetően abból adódik, hogy az egyik osztály területi felvételes osztályként működött, s így a gondozói beutalások, vagy sürgős mentőszállítások alapján az adott (kb 120 000 fős) területről minden beteget kénytelen volt felvenni. Az ország egyéb területeiről érkező, önként gyógyulást kereső betegek aránya ennek megfelelően alacsonyabb volt. A másik osztály önkéntes betegeket előjegyzés alapján az egész ország területéről vett föl, minden megkötöttség nélkül. Mint az irodalomból ismert, nők hajlamosabbak depressziójukat felismerni (32) s azzal kezelést keresni (104, 194) minek következtében az önként gyógyulást keresők között a nők aránya valószínűleg magasabb. Ezt mutatják az eredmények is: a nem felvételes osztály betegei között a nők aránya még magasabb volt, mint a felvételes osztályon. A follow-up vizit lényegében egy, depresszió diagnózissal már kezelt betegekből álló populáció időben véletlenszerű vizsgálatát jelenti, azaz keresztmetszeti képet ad arról, hogy a depresszió diagnózissal rendelkező betegek egy adott időben milyen állapotban vannak. Ennek

megfelelően

azt

mondhatjuk,

hogy

a

depresszió

pontprevalenciája (amennyiben, mint a metódusban már említettem, az

55

pontnál

magasabb

Zung

pontszámmal

rendelkezőket

depressziósnak tekintjük) a vizsgált populációban 27.17 % volt. Azaz a betegek több mint negyede depressziós volt az adott pillanatban,

56

ami azt jelenti, hogy kb 10-szer annyian, mint az átlag polpulációban (182). Ez egybecseng azzal az irodalomban is ismert ténnyel, hogy megelőző depressziós epizód jelentősen növeli új depressziós epizód kialakulásának

kockázatát

(60).

A

nemi

arányt

tekintve

vizsgálatomban a várthoz képest (182) fordított arányt találtam az utánkövetés végén: a férfiak 34.7%-a míg a nők csak 24.6%-a bizonyult depressziósnak. Ennek ellenére általában nézve a nők önmagukat depressziósabbnak élték meg a vizit idejében. (Lásd X, XVII. Táblázat). Szorongás

prevalenciájának

vizsgálatakor

szintén

jelentős

arányeltolódást találtunk. Feltételeztem, hogy a tünetlistán legalább négy szorongásos tünetet rendszeresen érző válaszadók kimerítik valamely szorongásos betegség diagnózisát. Ezt megerősíti, hogy az így talált arány nagyjából egybeesik az egyéb vizsgálatokban mért, szorongásos betegségekre vonatkozó prevalenciával (98, 182). A vizsgálatban a szorongásos betegséggel valószínűleg rendelkező válaszadók között a nők magasabb arányát találtam a férfiakhoz képest, mely egybecseng az irodalmi adatokkal (9, 152, 209).

6.2. Nemi különbségek a depresszió és szorongás súlyosságában Számos irodalmi eredménnyel egyezően az objektívebbnek tekinthető Hamilton Depresszió skálán nem kaptam szignifikáns különbséget az osztályra

felvett,

depressziós

férfi

és

nőbetegek

betegsége

súlyosságának vizsgálatakor (lásd X. táblázat). Mint tudjuk, nők hajlamosabbak pszichés tüneteiktől azonos súlyosság esetén is jobban

szenvedni

szubjektívebbnek

(57, számító

144)

s

Zung

így

nem

skálán

meglepő már

hogy

a

szignifikánsan

57

súlyosabbnak jelenik meg állapotuk (lásd X. Táblázat). A Zung skála pontszámait a betegek szorongása jobban befolyásolja, mint a Hamilton Depresszió skála pontszámait. Lehetséges, hogy ezzel függ össze, hogy az utánkövetés végén már nem találtam szignifikáns különbséget a Zung skálán sem, hiszen látható, hogy ekkor a szorongásértékek

közötti

nemi

különbség

is

kisebb

volt

a

kiinduláskor mérthez képest. Keresztmetszeti vizsgálatomban a szorongás súlyossága a jelzett tünetszám átlaga alapján nőkben több mint másfélszer akkora volt, mint férfiakban (lásd XII. táblázat) jelezve ezzel a nők ismerten erősebb hajlamát a szorongásra. Amennyiben a szorongás mértékét skálákon vizsgáltam, osztályos felvételkor a nők tendenciaszerűen magasabb pontszámokat adtak, szignifikáns különbség azonban csak a vonásszerű szorongásban volt látható (lásd X. Táblázat). Ez alátámasztja a klinikai megfigyelést, hogy a nők alaptermészetében erőteljesebbek a szorongásos vonások. Az utánkövetés végén lényegében nem volt különbség a szorongásos értékek között (lásd XII. táblázat) még a vonásszerű szorongás esetén sem. Bár a vonásszerű szorongás (STAI-T) értékei az akut szorongásos (STAIS) értékektől eltérően napól-napra nem szoktak változni, azért ez a faktor sem mentes a környezeti hatásoktól, például a depressziótól. Ezért értelmezésem szerint nem arról van szó, hogy az utánkövetés során a szorongásos személyiségvonás relatív túlsúlya kiveszett a nőkből, hanem a jelenség annak a következménye, hogy míg felvételkor a depresszió mértéke a két nemben egyforma volt (lásd X. táblázat) addig az utánkövetés végére a férfiak relatíve rosszabb állapotba kerültek (lásd XVII. Táblázat) s így a depresszió mértékével korrigálva az értékeket, ismét a szorongásos vonások női túlsúlyát kapjuk.

58

6.3. Nemi különbségek a tünetprezentációban A XIII. táblázat mutatja, hogy férfiak illetve nők milyen gyakran érzik a Zung skála által felsorolt egyes tüneteket. A jobb összehasonlíthatóság

érdekében

a

fordított

állításokat

visszafordítottam, így a listában csak depresszióra jellemző állítások vannak

(az

eredeti

Zung

skálát

lásd

a

függelékben).

Az

átlagpontszámok a nők esetében magasabbnak bizonyultak. Mivel azonban a két populáció depressziójának mértéke az utánkövetés végén csak az egyik féle, a szubjektívebbnek tartott Zung skálával lett lemérve, s mint előzőleg láttuk, ez nem teljesen korrigál az objektívebb Hamilton Depresszió skála értékeivel, a két nem depressziójának mértékéről csak óvatosan nyilatkozhatunk, azaz az értékek abszolút értékben történő összehasonlítása nem lenne szerencsés. Igen érdekes azonban az a profil, amit a nők illetve a férfiak által panaszolt tünetgyakoriságok alapján rajzolhatunk ki (lásd II. Ábra).

59

II. Ábra Zung átlagpontszámok az egyes tünetek és nemek szerint a prospektív vizsgálat utánkövetésének befejezésekor Örömképt. Önvádlások Neg. Jelenkép Értéktelenség Döntésképt. Önértékelési zavar

Depressziós tünetek

Neg jövőkép Idegesség Adinámia Gondolkodási zavar

Nők Férfiak

Fáradékonyság Szívdobogások Székrekedés Fogyás Szexuális zavar Étvágytalanság Nyugtalan alvás Sírás Rossz reggeli hangulat Lehangoltság

0

1

2

3

4

Zung átlagpontszám

60

Az eredmények szerint bár a férfiak és a nők tünetreprezentációja nagymértékben

hasonló,

bizonyos

jellegzetes

különbségek

kimutathatók (lásd XXIV. Táblázat). A leggyakoribb 4 tünetnek mind férfiaknál mind nőknél a szexuális zavar, negatív jövő és jelenkép és rossz reggeli hangulat bizonyult. A férfiak leggyakoribb panasza a szexuális zavar volt, bár ezt nők is igen gyakran, a második helyen jelölték. Ez ellentétben áll Piazza (145) vizsgálati eredményével, mely szerint a nők szexuális élete jelentősebben romlik depresszió esetén. Férfiak tünetei között jelentősebb helyet foglaltak el az önértékelési zavarok és önvádlások, bár Angst és Dobler-Mikola (10) ezt nőknél találta gyakoribbnak. Nők kissé gyakrabban panaszkodtak szomatikus tünetekre (szívdobogásérzés, étvágytalanság, székrekedés, fogyás) ami jó összhangban van Frank (57), Williams (204) és Perugi (144) eredményeivel. Bizonyos típusos tünetek, mint fáradékonyság, lehangoltság, csüggedtség ugyanakkor férfiaknál voltak gyakoribbak.

61

XXIV. Táblázat Depressziós tünetek nemi megoszlása a Zung skálára adott válaszok alapján a prospektív vizsgálatban 1=nagyon ritkán jellemző, 4= nagyon gyakran jellemző Átlagpontszám és Tünet Férfiak

Nők

3.00 Szexuális zavarok

3.30 Negatív jövőkép

2.92 Rossz reggeli hangulat

3.08 Szexuális zavarok

2.92 Negatív jövőkép

2.92 Rossz reggeli hangulat

2.92 Negatív jelenkép

2.86 Negatív jelenkép

2.76 Fáradékonyság

2.65 Döntésképtelenség

2.76 Lehangoltság, csüggedtség 2.65 Fáradékonyság 2.72 Idegesség

2.62 Idegesség

2.72 Döntésképtelenség

2.55 Adinámia

2.72 Örömképtelenség

2.53 Lehangoltság, csüggedtség

2.60 Nyugtalan alvás

2.53 Örömképtelenség

2.48 Értéktelenség

2.49 Értéktelenség

2.48 Önértékelési zavarok

2.45 Nyugtalan alvás

2.48 Adinámia

2.28 Szívdobogások

2.36 Önvádlások

2.27 Étvágytalanság

2.24 Gondolkodási zavarok

2.21 Székrekedés

2.20 Étvágytalanság

2.13 Gondolkodási zavarok

2.20 Szívdobogások

2.13 Sírás

2.12 Sírás

2.00 Önértékelési zavarok

2.04 Székrekedés

1.98 Fogyás

1.64 Fogyás

1.95 Önvádlások

62

Mint láttuk, a nők átlagpontszáma magasabb volt, mégis a férfiak között találtuk magasabbnak a depressziósok (55 pontnál magasabb átlagértékkel rendelkezők) arányát. Hogyan lehetséges ez? Mint látjuk, a jellemzőnek egyáltalán nem tartott fogyáson kívül a férfiak kissé kiegyensúlyozottabb tüneti profilt produkáltak, mint a nők, s ez eredményezi a fenti jelenséget (lásd III. Ábra) III. Ábra Az egyes tünetekhez tartozó átlagpontszámok a két nemben (Zung

Tünet átlagpontszáma

skála, tünetek gyakorisági sorrendben, prospektív vizsgálat)

3,5 3,3 3,1 2,9 2,7 2,5 2,3 2,1 1,9 1,7 1,5

Férfi Nő

1

3

5

7

9

11

13

15

17

19

Tünet sorrendje

A

szorongásos

tüneteket

vizsgálva

a

depressziós

tünetek

vizsgálatakor kapott eredményhez hasonlót látunk: a két nem a tünetek

nagy

részét

nagyjából

hasonló

gyakorisággal

prezentálja.(lásd XXV. Táblázat)

63

XXV. Táblázat Szorongásos

tünetek

jelzési

gyakoriság

és

nemek

szerint

a

keresztmetszeti vizsgálatban Sorrend

Szorongásos tünet fajtája Férfi

Nő

1.

Izzadás

Szédülés/ájulásérzés

2.

Heves szívdobogás

Hányinger/hasi fájdalom

3.

Hányinger/hasi fájdalom

Heves szívdobogás

4.

Szédülés/ájulásérzés

Remegés/reszketés

5.

Remegés/reszketés

Izzadás

6.

Fulladás/légszomj

Fulladás/légszomj

7.

Halálfélelem

Mellkasi fájdalom/szorítás

8.

Mellkasi fájdalom/szorítás

Zsibbadás/érzéketlenség

9.

Zsibbadás/érzéketlenség

Halálfélelem

Férfiak vezető tünete a verejtékezés volt, amit nők viszonylag ritkán (sorrendben csak az 5.) jelöltek. Nők inkább szédülésre és ájulásérzésre panaszkodtak, mely tünetek férfiaknál csak közepesen voltak gyakoriak. Igen meglepő volt, hogy nők legritkábban halálfélelemre panaszkodtak. Mindkét nemben vezető tünet volt a szívdobogás és a hányinger illetve hasi fájdalom.

6.4. Nemi különbségek a betegség lefolyásában és a terápiára való reagálásban Bár az átlagéletkorban nem találtam különbséget, a prospektív vizsgálat eredményei alapján a nők – ha nem is szignifikánsan – de többször feküdtek kórházban az első bekerülés előtt, mint a férfiak

64

(lásd XV. táblázat). Retrospektív vizsgálatunkban is, a vizsgált időszakban a nők gyakrabban kerültek vissza az osztályra (nők átlagosan 1.127, míg a férfiak 1.096 alkalommal feküdtek bent). Mindez valószínűleg azoknak az ismert tényeknek a következménye, hogy a nők betegsége korábban kezdődik és azonos súlyosság esetén is gyakrabban jár kórházi kezeléssel, míg a férfiak a betegség kezelését gyakrabban utasítják el (104, 197). Amennyiben a kezelésbe vett populáció depressziójának lefolyását vizsgáljuk, azt láthatjuk, hogy a férfiak összességükben jobban visszaestek a kezelés során elért javuláshoz képest az utánkövetés végéra, mint a nők (lásd XVII. Táblázat). Mint említettük, férfiak nagyobb arányban voltak depressziósnak mondhatók, mint a nők (férfiak 34.7%, nők 24.6%), amennyiben az 55 pont feletti Zung értékkel rendelkezőket depressziósnak tekintettük. Ugyanakkor a viszonylag tünetmentes betegek aránya is magasabb volt férfiaknál. Mindez azt jelenti, hogy a férfiak hajlamosabbak voltak jó vagy rossz állapotban lenni, míg nők inkább köztes állapotban voltak (lásd IV., V. Ábra).

65

IV. Ábra Az egyes Zung pontszám tartományokban a férfiak illetve nők aránya százalékokban az utánkövetés végén (prospektív vizsgálat)

40 35 30 25 F é rfia k

20

Nők 15 10 5 0 2 1 -3 0

3 1 -4 0

4 1 -5 0

5 1 -6 0

60+

V. Ábra Nemi

arányok

a

Zung

pontszámok

egyes

tartományaiban

az

utánkövetés végén (prospektív vizsgálat) 3,5 3 2,5

Férfi/nő arány

2 1,5

Nő/férfi arány

1 0,5 0 21-30

31-40

41-50

51-60

60+

66

Amennyiben a kezelésre adott választ vizsgáljuk, azt látjuk, hogy bár enyhe javulást a nők nagyobb (de nem szignifikánsan nagyobb) arányban jeleztek, ez a csekély különbség is eltűnt, amennyiben a remisszió egyre szigorúbb kritériumát alkalmaztam (3 pont alatt már olyan kevés férfi volt, hogy ez az értékpár ebből a szempontból már nem értékelhető,

lásd

XVI.

Táblázat).

Mint

a

módszereknél

említettem, a kezelés során a vizsgálat idején aktuális ajánlások szerinti terápiát alkalmaztuk, ami főleg SSRI, kisebb mértékben TCA és RIMA terápiát jelentett. Az irodalmi bevezetőben látható volt, hogy az egyes gyógyszerek vizsgálatakor kapott (részben egymásnak kissé ellentmondó) eredmények összegzése után a nők SSRI-ra és a férfiak TCA-ra való jobb reagálása volt kimutatható (75, 106). Lehetséges, hogy a mintánkban látható minimális különbséget is az SSRI-k terápiás túlsúlya okozta. Mindenesetre a kollegák – főleg ambuláns

tapasztalata

szerint

–

a

nők

jobban

reagálnak

az

antidepresszívumokra, mint a férfiak, s a terápiaváltás oka férfiaknál többnyire a hatástalanság. Amennyiben az osztályon való tartózkodás idejét vizsgáltam (a betegek elbocsátása teljes tünetmentesség vagy igen jelentős javulás esetén történt) nem láttam szignifikáns különbséget a férfiak és nők között, bár a nők mind az átlagot (17.63 vs 17.16 nap) mind a mediánt (15 vs 14 nap) tekintve magasabb értéket adtak. Hasonló vizsgálat során Madianos (116) nőbetegei szignifikánsan tovább tartózkodtak kórházban, mint férfi társaik. Igen érdekes, és az irodalomban eddig nem igen vizsgált jelenséget fedeztünk fel, amikor a

kórházban

tartózkodás

hosszát

az

egyes

évszakok

szerint

vizsgáltuk. Az eredmények, mely szerint nők legvalószínűbben nyáron tartózkodnak a legrövidebb ideig kórházban felvetik, hogy valamely, szezonálisan ingadozó, a gyógyulás hosszában szerepet

67

játszó faktor hatásában nemi különbség lehet. Többen kimutatták, hogy a kórházban tartózkodás idejét a kapott fény mennyisége jelentősen befolyásolhatja (24, 25). A fentiek alapján felvetődik, hogy a nők depressziójának gyógyulását a nagyobb fénymennyiség jobban segíti, mint a férfiak depressziójának gyógyulását, s ezért – bár a kapott fénymennyiség azonos – nők nyáron hamarabb gyógyulnak, mint férfiak. Feltételezhető, és további vizsgálatokat igényel, hogy a férfi és nőbetegek elbocsátáskori depressziójának mértéke különbözik-e. Irodalmi adatok szerint nők súlyosabbnak élik meg állapotukat, ugyanakkor elfogadóbbak a kezeléssel szemben, ennek megfelelően – amennyiben rajtuk múlik – valószínűleg tovább tartózkodnak kórházban, mint férfi társaik, akik esetleg már kevésbé gyógyult állapotban is elbocsátásra kerülnek. Mindez magyarázat lehet arra, hogy bár nők – számos más vizsgálatban is (legalábbis SSRI terápia használatakor (74, 121) - kissé gyorsabban gyógyultak, mégis tovább feküdtek kórházban. A szorongás vizsgálatakor azt láthatjuk, hogy a kezelésbe vételnek jóval kisebb hatása volt a szorongás erősségére, mint amekkora a depresszió súlyosságára: a férfiak átlagos akut (state) szorongása 96%-a, a nőké 90%-a volt az utánkövetés során a felvételkor tapasztalhatóhoz képest. Ez azt jelenti, hogy a terápiába vétel hosszú távon alig csökkentette az akut szorongás mértékét. Még kevésbé változott a vonásszerű szorongás, ez az utánkövetés végén férfiaknál a kiindulási érték 98%-a, nőknél 93%-a volt (lásd XVII. táblázat). Annak ellenére, hogy a vizsgálatok szerint az antidepresszívumok igen hatásosak a szorongásos betegségekben (79, 118, 216), a fenti eredmények azt mutatják, hogy a standard depresszióban alkalmazott terápia a szorongás hosszú távú redukciójában insufficiensebb, mint

68

a depresszív tünetek csökkentésében. Az utánkövetés végén azt tapasztaltam, hogy a férfiak anxiolítikum használata csökkent, míg a nőké

növekedett

egybecseng

azzal,

a

felvételkor

hogy

nők

tapasztalhatóhoz

jóval

szívesebben

képest.

Ez

fogyasztanak

pszichotrop szereket mint a férfiak (119, 186). Az antidepresszívumok mellékhatásairól írt visszajelzésükben a kollegák a legtöbb gondot okozónak a férfiaknál tapasztalható szexuális

mellékhatásokat

tartották.

Az

irodalom

ezt

azzal

magyarázza, hogy a nők jelentősebb szexuális zavara depresszióban a kezelés hatására olyan mértékben tud javulni, hogy ez ellensúlyozza a gyógyszer szexuális életet romboló hatását, míg férfiak enyhébb szexuális zavara esetén ez a mellékhatás jobban feltűnik (56). A prospektív vizsgálat eredményeinek elemzésekor azonban nem találtunk ilyen jelentős különbséget a nemek között a szexuális zavarok gyakoriságát tekintve: mind abszolút értékben, mind a tünetek

közötti

gyakoriság

vizsgálatakor

lényegében

azonos

erősségűnek bizonyult a szexuális zavar nőkben és férfiakban (lásd XIII. táblázat), így mintánkon ezt a lehetséges mechanizmust megerősíteni nem tudtuk. Összességében azonban a kollegák szerint nők lényegesen több mellékhatást panaszolnak, mint férfiak, s ez volt a terápia megszakításának leggyakoribb oka is. A hazai tapasztalatok ezek szerint jól egybecsengnek a külföldi vizsgálatok eredményeivel, mely szerint nők esetében a kezelésből való kiesés oka gyakrabban mellékhatás, mint férfiaknál (106).

69

7. AZ ÉRTEKEZÉS KLINIKUMBAN HASZNOSÍTHATÓ EREDMÉNYEI 7.1. Az értekezés rávilágít a férfi és női depresszió közötti különbségekre. A férfi depresszió jellegzetességeinek leírásával segítséget nyújt annak jobb felismeréséhez, ami igen fontos, hiszen a férfi depresszió a magasabb öngyilkosságból eredő halálozás miatt gyakrabban végzetes, mint a nőké. 7.2. Az értekezés felhívja a figyelmet arra a különbségre, hogy a nők azonos súlyosságú depresszió esetén is hajlamosabbak többet panaszkodni, ezzel magukra a figyelmet jobban felhívni, az orvosból fokozottabb odafordulást kiváltani, szemben a férfiakkal, akik inkább rejtőzködnek s így depressziójuk még nehezebben ismerhető fel. 7.3.

Az

értekezés

rávilágít

arra

a

jelenségre,

hogy

a

kényszerbeutaltak között a nő/férfi arány már nem olyan magas, azaz férfiak önként ritkábban keresnek segítséget s ezért aktív felkeresésük szükséges. 7.4. Az értekezés eredményei alapján (annak ellenére, hogy néhány megelőző közlemény a férfiaknál a TCA-k míg nőknél az

SSRI

egyértelműen

szerek állást

nagyobb

hatékonyságát

foglalhatunk

a

mellett,

mutatta hogy mind

ki) a

férfiaknál, mind a nőknél az SSRI terápia egyaránt hatásos a mindennapi gyakorlatban. 7.5. Az értekezés ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a rövid távú eredményekkel szemben a hosszú távú terápiás eredmények

vizsgálatakor

mind

a

szorongásos,

mind

a

depressziós tünetek nagy arányú visszatérése volt jellemző,

70

ezért fokozott figyelmet kell fordítani a betegek hosszú távú gondozására is. 7.6. Az értekezés felhívja a figyelmet arra a jelenségre is, hogy a nők nyugtatófogyasztása a kezelésbe vétel után – a helyett, hogy csökkent volna – még nőtt is, ami azt mutatja, hogy a nők nyugtatóhasználata fokozott figyelmet érdemel.

71

8. ÖSSZEFOGLALÁS Vizsgálataimban arra kerestem választ, hogy vannak-e jellegzetes nemi különbségek a depresszió és szorongás gyakoriságában, megjelenésében, Osztályos

és

lefolyásában ambuláns

és

terápiára

betegeket,

nem

való

reagálásában.

kezelt

önkénteseket

vizsgáltam és kollegák ez irányú tapasztalatait gyűjtöttem össze. Az eredmények szerint nők gyakrabban voltak találhatók mind az osztályon fekvő depressziós betegek, mind a populációban található szorongó emberek között. Minél súlyosabb volt a szorongás, a nők aránya annál tovább nőtt. Objektív skála szerint a depresszió súlyossága az osztályon fekvő betegeket vizsgálva nem különbözött szignifikánsan a két nemben, mint ahogy a szorongás erőssége sem, ugyanakkor szubjektív skálán nők depressziójukat szignifikánsan súlyosabbnak ítélték. A populációs mintában nők szignifikánsan több szorongásos

tünetet

jeleztek.

Jellegzetes

nemi

különbségeket

tapasztaltam mind a depressziós mind a szorongásos tünetprofilban. Depressziós férfiaknál leggyakoribb panasz a szexuális zavar, nőknél a kilátástalanság érzés volt. Nőknél a leggyakoribb szorongásos tünetnek a szédülés és ájulásérzés, míg férfiaknál az izzadás bizonyult. Nők kissé nagyobb arányban reagáltak az antidepresszív terápiára, mint a férfiak. Ez a különbség azonban, amint csak a jelentősen javult betegeket vizsgáltuk, már eltűnt. Kollegák főleg ambuláns tapasztalatai szerint szintén a nők reagálnak jobban az antidepresszívumokra, mint a férfiak. Ennek ellenére, a depressziós nők gyakrabban kerültek vissza az osztályra és átlagos kórházi tartózkodásuk is kissé hosszabbnak bizonyult. A benntartózkodás szezonalitásának vizsgálatakor azt találtuk, hogy a (főleg 50 év alatti) nők leginkább nyáron tartózkodtak a legrövidebb ideig

72

kórházban.

Depresszió

miatti

kezelés

után

évekkel

készült

utánkövetéskor a betegek több mint negyede depressziósnak volt mondható. A férfiak állapota szélsőségesebb képet nyújtott, mint a nőké,

közöttük

tünetmentesség

mind

a

depresszió

gyakoribbnak

mind

bizonyult.

A

a

viszonylagos

szorongás

még

a

depressziónál is erőteljesebben tért vissza, annak ellenére, hogy a nők körében az anxiolítikumok használatának aránya még nőtt is. A tapasztalatok

szerint,

antidepresszívum

alkalmazásakor

nők

gyakrabban jeleznek mellékhatást és a terápiát is gyakrabban szakítják

meg

mellékhatásokra,

e

miatt. míg

Férfiak nők

leggyakrabban

inkább

szexuális

gasztrointesztinális

mellékhatásokra, fejfájásra és szédülésre panaszkodnak.

73

9. SUMMARY The topics of my investigations were the gender differences on the prevalence, presentation, course and treatment response in depressive and anxiety disorders. The examined population consisted of in-, and outpatients and non-treated volunteers, and the experiences of Hungarian psychiatrysts were collected. Females were overrepresented amongst inpatient depressives as well as in anxious peoples in the population. The more severe was the anxiety the more high was the rate of females. Examined it’s severity objectively, depression and anxiety did not differ significantly in both genders, but with more subjective methods, females rate their depressions more severe. Females presented significantly much anxiety symptoms in the population. There were characteristic differences in both depression and anxiety symptom-profiles. The most frequent depressive symptoms were sexual disturbances in males and hopelessness in females. The most frequent anxiety symptoms were feeling dizzy or faint in females and sweating in males. The response-rate for antidepressive medication in major depression was slightly higher in females, but this difference disappeared regarding to remission. The outpatient experiences of the Hungarian psychiatrist suggested that females respond better to antidepressive medication than males. In spite of this, depressive females were hospitalised more frequently and stayed in hospital slightly longer. Examining the seasonality of inpatient stay in patients with unipolar major depressive episode, it was a statistical trend for the shortest hospitalisation in summer in the female subsample (it was more salient for patients under 50 years). Years after the hospitalisation for depressive episodes, more

74

than one quarter of the sample were depressed. The actual state of males at the follow-up were less homogenous, both depression and remission were more frequent amongst them. Anxiety returned even more than depression, although till the end of follow-up the use of anxiolytics became more frequent amongst females. The results of the attitude-survey - based on the experiences of Hungarian psychiatrist – suggested that side effects and related dropouts are more frequent amongst females. The most frequently presented side effects were sexual disturbances in males and gastrointestinal disturbances, headache and dizziness in females.

75

10. KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Ezúton mondok köszönetet Prof. Dr. Füredi Jánosnak, jóindulatért és támogatásáért, amit a pályán való elindulásomhoz nyújtott és a lehetőségekért, amiket tőle kaptam. Szeretném kifejezni hálámat Dr. Szádóczky Erikának, aki első tanítóm volt a pályán, s mindig a helyes szakmai irányba igyekezett terelni. Szintén ő indított el a tudományos pályán, s e munka létrejöttében is nagy segítséget nyújtott azáltal, hogy vizsgálatába bekapcsolódhattam. Nem lehetek elég hálás főnökömnek, Dr. Rihmer Zoltánnak, aki hatalmas klinikai és tudományos tapasztalatát önzetlenül osztotta meg velem, s kiapadhatatlan

lelkesedéssel

segítette

mind

klinikai,

mind

tudományos munkámat. Végül köszönöm munkatársaimnak, dr. Kiss Huba Gergelynek, dr. Pestality Péternek, dr. Belső Nórának és Kiss Kittynek

segítségüket

és

türelmüket,

amellyel

munkám

elkészüléséhez hozzájárultak.

76

11. FÜGGELÉK

I. Tábla Prospektív vizsgálat kérdőív Előző kérdőívek kitöltésének ideje_________________________ Jelenlegi dátum________________________________________ (Válaszadáskor kérjük az intézetünkben eltöltött időt és a kapott gyógykezelést is írja be!) 1, A fent jelzett időpont (osztályos felvétele) óta mikor és hol feküdt pszichiátriai osztályon? ___________________________________________________________________________ ___________________________________________________________________________ 2, A fent jelzett időpont (osztályos felvétele) óta milyen pszichiátriai gyógyszereket szedett? ___________________________________________________________________________ ___________________________________________________________________________ 3, A fent jelzett időpont (osztályos felvétele) óta milyen diagnózisokkal kezelték? ___________________________________________________________________________ ___________________________________________________________________________ 4, Kérjük a jelzett vonalon jelölje be, hogy a fenti időpont (osztályos felvétele) óta eltelt időben általában hogy érezte magát nagyon rosszul

,________________,________________,

kitűnően

5, Kérjük a jelzett vonalon jelölje be, hogy a fenti időpont (osztályos felvétele) óta eltelt időben hangulata milyen volt szomorú, lehangolt

,________________,________________,

vidám, derűs

6, Kérjük a jelzett vonalon jelölje be, hogy a fenti időpont (osztályos felvétele) óta eltelt időben mennyire érezte feszültnek magát ideges, izgatott

,________________,________________,

nyugodt, higgadt

7, Kérjük a jelzett vonalon jelölje be, hogy a fenti időpont (osztályos felvétele) óta eltelt időben milyen volt a munkakedve energiátlan, fáradt

,________________,________________,

aktív, élénk

8, Az eltelt időben részesült-e pszichoterápiás kezelésben?____________________________ Ha igen: mikor és mennyi ideig?________________________________________________ milyen típusú terápia volt (mi történt)?___________________________________ elégedett volt-e a terápiával?____________________________________________ Ön kérte, vagy kezelőorvosa javasolta?____________________________________ Ha nem: igényelt volna-e?_____________________________________________________ 14, Volt-e vérrokonai között olyan, akit pszichiátriai betegséggel kezeltek, vagy akinek Ön szerint ilyen jellegű problémája volt (ideértve az alkoholizmust, öngyilkosságot, állandó rosszkedvet vagy erős kedélyhullámzást is) Apa_______________________________________________________________________

77

Anya______________________________________________________________________ Testvérek___________________________________________________________________ Távolabbi rokonok____________________________________________________________

78

II. Tábla Keresztmetszeti vizsgálat kérdőív

79

III. Tábla Attitűd vizsgálat kérdőív Kérjük jelölje meg, hogy az adott gyógyszerrel kapcsolatban mekkora tapasztalattal rendelkezik (3 = jelentős, 2 = átlagos, 1 = kevés, -- = nincs tapasztalatom) Aurorix Coaxil

Fevarin Prozac Floxet

Seropram Seroxat

Tolvon

Zoloft

Tapasztalat Kérjük pontozza az alábbi gyógyszereket hatékonyság szerint (3= nagyon hatékony, 2= közepesen hatékony, 1= kevéssé hatékony, -- = nincs tapasztalatom) Aurorix Coaxil Fevarin Prozac Floxet

Seropram Seroxat

Tolvon

Zoloft

Depresszió Pánik zavar Kényszerbetegség Kérjük jelölje meg, hogy az Ön gyakorlata szerint az adott mellékhatás mennyire gyakori (3= igen gyakori, 2= gyakori, 1= ritka) illetve pontozza az alábbi gyógyszereket mellékhatásuk jelentősége szerint (3= igen jelentős, 2= jelentős, 1 = jelentéktelen, 0= nincs ilyen mellékhatás, -- = nincs tapasztalatom) Egyes gyógyszerek mellékhatásának jelentősége Mellékhatás Általános Aurorix Coaxil Fevarin Prozac Seropram Seroxat Tolvon Zoloft Gyakorisága Floxet Szájszárazság Hányinger/ Hasi diszkomfort Hasmenés/ Székrekedés Súlycsökkenés Súlygyarapodás Fejfájás Tremor Szédülés Szedáció Agitáció Szexuális zavarok Vizelési zavar Vérnyomásváltozás /ortoszt. hipotonia Kardiális hatások Allergia/kiütés Kérjük jelölje meg, hogy az adott gyógyszerrel kapcsolatban mekkora tapasztalattal rendelkezik (3 = jelentős, 2= átlagos, 1 = kevés, -- = nincs tapasztalatom) Leponex

Risperdal

Seroquel

Zyprexa

Tapasztalat KÉREM FORDÍTSON!

80

Kérjük pontozza az alábbi gyógyszereket hatékonyság szerint (3= nagyon hatékony, 2= közepesen hatékony, 1= kevéssé hatékony, -- = nincs tapasztalatom) Leponex

Risperdal

Seroquel

Zyprexa

Pszichózis Pozitív tünetek Negatív tünetek Kérjük jelölje meg, hogy az Ön gyakorlata szerint az adott mellékhatás mennyire gyakori (3= igen gyakori, 2= gyakori, 1= ritka) illetve pontozza az alábbi gyógyszereket mellékhatásuk jelentősége szerint (3= nagyon jelentős, 2= jelentős, 1= jelentéktelen, 0= nincs ilyen mellékhatás, -- = nincs tapasztalatom) Mellékhatás általános gyakorisága

Egyes gyógyszerek mellékhatásának jelentősége Leponex Risperdal Seroquel

Zyprexa

Szedáció Szédülés Tremor Merevség Akut disztónia/ Tardív diszkinézia Akatízia Szájszárazság Súlygyarapodás Székrekedés / hasmenés Fejfájás Menstruációs zavarok, galactorrhea Gynecomastia Szexuális zavarok Vizelési zavar Vérnyomásváltozás / ortosztatikus hipotonia Allergia/kiütés Kérjük jelölje meg, hogy tapasztalt-e nemi különbségeket (a nyilvánvaló testi különbségekből adódókon kívül) a gyógyszercsoportok hatékonyságát illetve mellékhatását illetően (1 = van különbség, 0 = nincs különbség) Antidepreszánsok Antipszichotikumok Hatékonyság Mellékhatás Ha lehet, kérjük részletezze:

Köszönöm segítségét!

81

IV. Tábla Zung Skála

KÉRJÜK SZÍVESKEDJEN A MEGFELELŐ VÁLASZT BEKARIKÁZNI

1.LEHANGOLT ÉS CSÜGGEDT VAGYOK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 2.A HANGULATOM REGGELENKÉNT A LEGJOBB. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 3.KÖNNYEN SÍROK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 4.ÉJSZAKÁNKÉNT NYUGTALANUL ALSZOM. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 5.JÓ ÉTVÁGYAM VAN. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 6.ÖRÖMÖT JELENT SZÁMOMRA A NEMI ÉLET. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 7.HAMAR ÉS KÖNNYEN LEFOGYOK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 8.SZÉKREKEDÉSEM SZOKOTT LENNI. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 9.HEVES SZÍVDOBOGÁSAIM VANNAK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 10.OK NÉLKÜL IS HAMAR ELFÁRADOK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 11.TISZTÁN ÉS LOGIKUSAN SZOKTAM GONDOLKODNI. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 12.KÖNNYEN ÉS GYORSAN CSELEKSZEM. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 13.IDEGES VAGYOK ÉS NEHEZEN NYUGSZOM MEG. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 14.BIZAKODVA GONDOLOK A JÖVŐRE. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 15.ÚGY ÉRZEM,NAGYON ÉRTÉKES EMBER VAGYOK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 16.GYORSAN TUDOK HATÁROZNI,DÖNTENI. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 17.ÚGY ÉRZEM,HOGY SZÜKSÉG VAN RÁM,MÁSOKNAK IS HASZNÁRA VAGYOK nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 18.ÚGY ÉRZEM,ÉLETEM GAZDAGABB,MOZGALMAS. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 19.ÚGY ÉRZEM,MÁSOKNAK IS JOBB LENNE,HA NEM LENNÉK. nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran 20.KEDVEM LELEM ABBAN,AMIT CSINÁLOK nagyon ritkán ritkán gyakran nagyon gyakran

82

V. Tábla Spielberger Skála (STAI-S)

Néhány olyan megállapítást olvashat az alábbiakban,amelyekkel az emberek önmagukat szokták jellemezni.Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be az állítások közöl a megfelelőt attól függően,hogy ebben a pillanatban ÉPPEN MOST HOGYAN ÉRZI MAGÁT:

1.NYUGODTNAK ÉRZEM MAGAM egyáltalán nem valamennyire eléggé 2.BIZTONSÁGBAN ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 3.FESZÜLTNEK ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 4.VALAMI BÁNT. egyáltalán nem valamennyire eléggé 5.GONDTALANNAK ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 6.ZAKLATOTT VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 7.AGGÓDOM,HOGY BAJBA KEVEREDEM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 8.KIPIHENTNEK ÉRZEM MAGAM egyáltalán nem valamennyire eléggé 9.SZORONGOK egyáltalán nem valamennyire eléggé 10.KELLEMESEN ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 11.ELÉG ÖNBIZALMAT ÉRZEK MAGAMBAN. egyáltalán nem valamennyire eléggé 12.IDEGES VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 13.NYUGTALANNAK ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 14.FEL VAGYOK HÚZVA. egyáltalán nem valamennyire eléggé 15.MINDEN FESZÜLTSÉGTŐL MENTES VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 16.ELÉGEDETT VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 17.AGGÓDOM. egyáltalán nem valamennyire eléggé 18.TÚLZOTTAN IDEGES VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 19.VIDÁM VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé 20.JÓL ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé

nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen nagyon,teljesen

83

VI. Tábla Spielberger Skála (STAI-T) Néhány olyan megállapítást olvashat az alábbiakban,amelyekkel az emberek önmagukat szokták jellemezni.Figyelmesen olvassa el valamennyit és karikázza be az állítások közöl a megfelelőt attól függően,hogy ÁLTALÁBAN HOGYAN ÉRZI MAGÁT:

21.JÓL,ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 22.GYORSAN ELFÁRADOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 23.A SÍRÁS ELLEN KÜSZKÖDNÖM KELL. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 24.A SZERENCSE ENGEM ELKERÜL. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 25.SOKSZOR HÁTRÁNYOS HELYZETBE KERÜLÖK,MERT NEM TUDOM ELÉG GYORSAN ELHATÁROLNI MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 26.KIPIHENTNEK ÉRZEM MAGAM egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 27.NYUGODT,MEGFONTOLT ÉS TETTRE KÉSZ VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 28.ÚGY ÉRZEM,HOGY ANNYI MEGOLDATLAN PROBLÉMÁM VAN,HOGY NEM TUDOK ÚRRÁ LENNI RAJTUK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 29.A SEMMISÉGEKET IS TÚLZOTTAN A SZÍVEMRE VESZEM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 30.BOLDOG VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 31.HAJLAMOS VAGYOK TÚLSÁGOSAN KOMOLYAN VENNI A DOLGOKAT. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 32.KEVÉS AZ ÖNBIZALMAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 33.BIZTONSÁGBAN ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 34.A KRITIKUS HELYZETEKET SZÍVESEN ELKERÜLÖM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 35.CSÜGGEDTNEK ÉRZEM MAGAM. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 36.ELÉGEDETT VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 37.LÉNYEGTELEN DOLGOK IS SOKÁIG FOGLALKOZTATNAK ÉS NEM HAGYNAK NYUGODNI. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 38.A CSALÓDÁSOK ANNYIRA MEGVISELNEK,HOGY NEM TUDOM A FEJEMBŐL KIVERNI ŐKET. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 39.KIEGYENSÚLYOZOTT VAGYOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen 40.FESZÜLT ÁLLAPOTBA JUTOK ÉS IZGATOTT LESZEK,HA AZ UTÓBBI IDŐSZAK GONDJAIRA,BAJAIRA GONDOLOK. egyáltalán nem valamennyire eléggé nagyon,teljesen

84

VII. Tábla Pánikroham tünetei (DSM-IV alapján)

1. Palpitáció, szapora szívverés 2. Izzadás 3. Remegés vagy reszketés 4. Fulladás vagy légszomjérzés 5. Fuldoklás (torokgombóc-érzés) 6. Mellkasi fájdalom vagy diszkomfort 7. Hányinger vagy hasi diszkomfort 8. Szédülés, bizonytalanság vagy ájulásérzés 9. Derealizáció vagy deperszonalizáció 10. Megőrüléstől vagy az önkontroll elvesztésétől való félelem 11. Halálfélelem 12. Paraesthesiák (zsibbadás, érzéketlenség, bizsergés) 13. Hidegrázás vagy kipirulás, hevülés

85

12.

A

TÉMÁHOZ

KAPCSOLÓDÓ

SAJÁT

PREZENTÁCIÓK

JEGYZÉKE

PUBLIKÁCIÓK:

Rihmer Z, Kecskés I. (1997): Increasing rate of males among Hungarian schizophrenics born after 1945? Eur.Psychiat 12:425-426. Kecskés I., Rihmer Z., Pócsi L. (1998): Skizofrének születési szezonalitása. Kétségek és eredmények. Psychiat.Hung. 13, 67-70. Kecskés, I, Rihmer, Z, Kiss, K, Vargha, A, Szili, I, Rihmer, A (2001): Possible effect of gender and season on the lenght of hospitalisation in unipolar major depressives Journal of Affective Disorders (nyomdában) Kecskés, I, Rihmer, Z, Kiss, K, Sárai, T, Szabo, A, Kiss, GH (2001): Gender differences in panic disorder symptoms and illicit drug use among young people in Hungary European Psychiatry (nyomdában) Kecskés, I, Rihmer, Z, Szádóczky, E, Füredi, J, Kiss, K (2001): Does gender and coexisting anxiety influence the treatment outcome in depression? The European Journal of Psychiatry (elbírálás alatt)

86

ELŐADÁSOK: Kecskés, I, Rihmer, Z, Pócsi, L (1998): Szkizofrén betegek születési szezonalitása: előre a zsákutcában? Magyar Pszichiátriai Társaság Vándorgyűlése Miskolc Kecskés, I, Rihmer, Z, Belső, N (1999): Koleszterin és szuicidalitás: el

a

kezekkel?

Magyar

Pszichiátriai

Társaság

Vándorgyűlése

Debrecen Kecskés, I, Sárai, T, Rihmer, Z, Szabó, A, Kiss, HG, Szaniszló, O, Szabó, J, Szili, I, Misz, Á (2000): Drogfogyasztás és szorongásos tünetek gyakorisága magyar fiatalok körében Magyar Pszichiátriai Társaság Vándorgyűlése Győr Kecskés, I, Rihmer, Z (2000): Gender differences: drug abuse and related anxiety American Psychiatric Association Annual Meeting Chicago POSZTEREK: Kecskés, I, Szádócky, E, Rihmer, Z, Füredi, J (1999): Gender differences in the prognosis of anxiety and depression-a follow-up study

European

College

of

Neuropsychopharmacology

Annual

Congress, London Kecskés, I, Rihmer, Z (1999): The persistence of anxious symptoms after

a

usage

of

illegal

drugs

European

College

of

Neuropsychopharmacology Annual Congress, London

87

13. IRODALOMJEGYZÉK 1. Abernethy, DR, Greenblatt, DR, Divoll, M, Arendt, R, Ochs, HR, Shader, RI (1982): Impairement of diazepam metabolizm by low-doze oestrogen-containing contraceptive steroids N Engl J Med 306, 791-792 2. Allgood-Merten, B, Lewinsohn, PM, Hops, H (1990): Sex differences

and

adolescent

depression

Journal

of

Abnormal

psychology 99, 55-63 3. Almquist,

F

(1986):

Sex

differences

in

adolescent

psychopathology Acta Psychiatr scand 73, 295-306 4. Altshuler, LL, Bauer, M, Fryne, MA, Gitlin, MJ, Mintz, J, Szuba, MP, Leight, KL, Whybrow, PC (2001): Does thyroid supplementation accelerate tricyclic antidepressant response? A review and meta-analysis of the literature Am J Psychiatry 158, 1617-1622 5. American

Psychiatric

Asssociation

(1980):

DSM-III-R:

Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (3 r d ed), Washington, DC, American Psychiatric Press 6. American

Psychiatric

Asssociation

(1987):

DSM-III-R:

Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders (3 r d ed. rev), Washington, DC, American Psychiatric Press 7. American Statistical

Psychiatric Manual

of

Asssociation Mental

(1994):

Disorders(4 t h

Diagnostic ed)

and

(DSM-IV

Washington, DC, APA 8. Angold, A, Worthman, CW (1993): Puberty onset of gender differences in rates of depression: a developmental, epidemiologic and neuroendocrine perspective J Affect Disord 29, 145-158

88

9. Angst,

J

(1983):

schizoaffective

Genetic

psychoses

aspects Előadva:

of

manic-depressive

and

VII.

World

Congress

of

(1984):

The

definition

of

Psychiatry, Bécs, Ausztria 10.

Angst,

J,

Dobler-Mikola,

A

depression J Psychiatric Res 18, 401-406 11.

Angst, J, Dobler-Mikola, A (1985): The Zurich Study V.

Anxiety and phobia in young adults Eur Arch Psychiatr Neurol Sci 235, 170-178 12.

Angst, J (1993): Comorbidity of anxiety, phobia, compulsion

and depression International Clinical Psychopharmacology, 8, 2125 13.

Arató, M, Bagdy, Gy (1998): Gender difference in m-CPP

challenge

test

in

healthy

volunteers

Int

J.

Neuropsychopharmacology 1, 121-124 14.

Avison, WR, McAlpine, DD (1992): Gender differences in

symptoms of depression among adolescents Journal of Helath and Social Behaviour, 33, 77-96 15.

Baldwin, DS (1998) Depression and panic: comorbidity Eur

Psychiatry, 13, 65-70 16.

Balter, MB, Levine, J, Manheimer, DI (1974): Cross national

study of the extent of anti-anxiety-sedative drug use N Engl J Med 290, 769-774 17.

Bánki, CSM (2000): A férfi és női depresszió különbségei.

Elhangzott:

Depresszió

és

öngyilkosság

férfiaknál,

Lundbeck

tudományos Fórum, 2000. Jun 1, Budapest 18.

Banwick, JH (1976): Psychological correlates of the menstrual

cycle and oral contraceptive medication. In: Hormones, Behaviour and Psychopathology. Ed: Sacher E, New York, raven Press

89

19.

Beard,

GM

(1869):

Neurasthenia

or

nervous

exhaustion.

Boston Med Surg J 79, 217-221 20.

Bebbington,

Camberwell

PE,

Brugha,

Collaborative

T,

Mccarthy,

Depression

Study,

B

(1988): I:

The

depressed

probands:adversity and the form of depression Br J Psychiatry 152, 754-765 21.

Bebbington, PE, Dunn, G, Jenkins, R, Lewis, G, Brugha T,

Farell, M (1998): The influence of age and sex on depressive conditions:

report

from

the

National

Survey

of

Psychiatric

Morbidity Psychol Med 328-9-19 22.

Belle, D (1990): Poverty and women’s mental health Am

Psychol 45, 385389 23.

Benazzi, F (1999): Gender differences in Bipolar II and

Unipolar Depressed outpatients: a 557-case study Annals of Clinical Psychiatry, 11, 55-59 24.

Benedetti,

F.,

Colombo,

C.,

Barbini,

B.,

Campori, E.,

Semeraldi, E (2001): Morning sunlight reduces the length of hospitalisation in bipolar depression. J. Affect. Disord. 62: 221223 25.

Blacker,

C.V.R.,

Thomas,

J.M.,

Thompson,

C

(1997):

Seasonality prevalence and incidence of depressive disorder in a general practice sample: identifying differences in timing by caseness. J. Affect. Disord. 43, 41-52 26.

Bland, RD, Orn, H, Newman, SC (1988): Lifetime prevalence

of psychiatric disorders in Edmonton Acta Psychiatr Scand 77, 2432 27.

Blazer, DG, Kessler, RC, McGonagle, KA, Swartz, MS

(1994): The prevalence and distribution of Major Depression in a

90

national community sample: the National Comorbidity Survey Am J Psychiatry, 151, 979-986 28.

Blehar,

MC,

Oren,

DA

(1995):

Women’s

increased

vulnerability to mood disorders: integrating psychobiology and epidemiology Depression, 3, 3-12 29.

Bracke, P (1998): Sex difference in the course of depression:

evidence from a longitudinal study of a representative sample of the Belgian population Soc Psychiatry Psychiatr Epidemiol 33, 420-429 30.

Breslau, N, Schultz, L, Peterson, E (1995) Sex differences in

depression: a role for preexisting anxiety Psychiatry Research, 58, 1-12 31.

Breslau, N, Davis, GC, Andreski, P (1997): Sex differences in

posttraumatic stress disorder Arch Gen Psychiatry 54, 1044-1048 32.

Briscoe, M (1982): Sex differences in psychological well-

being.

Psychological

Medicine

Monograph

Supplement

1.

Cambridge University Press, Cambridge 33.

Brown, C, Schulberg, HC, Madonia, MJ, Shear, MK, Houck,

PR (1996): Treatment outcomes for Primary care patients with major depression and lifetime anxiety disorders Am J Psychiatry, 153, 1293-1300 34.

Browne, A (1993): Family violence and homelessness: the

relevance of trauma histories in the lives of homeless women Am J Orthopsychiatry 63, 370-384 35.

Buda,

B,

Füredi,

J

(szerk,

1986):

Az

öngyilkosság

a

szociálpszichiátria szempontjából. Magyar Pszichiátriai Társaság, Budapest

91

36.

Burke, RJ, Weir, T (1978): Sex differences in adolescent life

stress social support and well-being Journal of psychology 98, 277-288 37.

Cadoret, RJ, Winokur, G, Langbehn, D, Troughton, E,

Yates, WR, Stewart, MA (1996): Depression spectrum disease, I: The role of gene-environment interaction Am J Psychiatry 153, 892-899 38.

Cafferata, GL, Kasper, B, Bernstein, A (1983): Family roles,

structure and stressors in relation to sex differences in obtaining psychotropic drugs J Health Soc Behav 24, 132-143 39.

Cannon, M, Redick, R (1973): Differential utilisation of

psychiatric facilities by men and women: US, 1970. Statistical note 81: Surveys and Reports Section, US Dept of Health, Education and Welfare 40.

Clayton, PJ, Grove, WM, Coryell, W, Keller, M, Hirschfeld,

R, Fawcett, J (1991): Follow-up and family study of anxious depression Am J Psychiatry 148, 1512-1517 41.

Coryall,

W,

Endicott,

J,

Andreasen,

NC,

Keller,

MB,

Clayton, PJ, Hirschfeld, RMA, Scheftner, WA, Winokur, G (1988): Depression and panic attaks: the significance of overlap as reflected in follow-up and family study data Am J Psychiatry, 145, 293-300 42.

D’Arcy, C, Siddique, CM (1984): Psychological distress

among Canadian adolescents psychological medicine 14, 615-625 43.

Davidson J, Pelton, S (1986): Forms of atypical depression and

their response to antidepressant drugs 17, 87-95 44.

Davidson,

LL

(1996):

Preventing

injuries

from

violence

towards women (editorial) Am J Public Health 86, 12-14

92

45.

Dawkins,

K,

Potter,

WZ

(1991):

gender

differences

in

pharmacokinetics and pharmacodynamics of psychotropics: focus on women Psychopharmacol Bull 27, 417-426 46.

Delini-Stula, A, Cameron, A, Angst, J (2000): Comparative

efficacy of antidepressants on anxiety features of depression: A meta-analysis

of

double-blind

studies

of

imipramine

and

moclobemide against placebo Int J Psych Clin Practice 4, 111-117 47.

Dick, CL, Bland, RC, Newman, SC (1994): Epidemiology of

psychiatric disorders in Edmonton: panic disorder Acta Psychiatr Scand 376, 45-53 48.

Diekstra, RFW (1989): Suicide and attempted suicide: An

international perspective Acta Psychiat Scand 354, 1 49.

Divoll, M, Greenblatt, DJ, Harmatz, JS, Shader, RI (1981):

effects of age and gender on disposition of temazepam J pharm Sci 70, 1104-1107 50.

Earls, F (1987): Sex differences in psychiatric disorders:

origins and developmental influences Psychiatr Dev 5, 1-23 51.

Ellinwood, EH, Easier, ME, Linnoila, M, Molter, DW,

Heatherly,

DG,

Bjornsson,

TD

(1983):

Effects

of

oral

contraceptives and diazepam induced psychomotor impairment Clin Pharmacol Ther 35, 360-366 52.

Ernst, C, Angst, J (1992) The Zurich study, XII. Sex

differences

in

depression.

Evidence

from

longitudinal

epidemiological data Eur Arch Psychiatry Clin neurosci 241, 222230 53.

Fava,M, Abraham,M, Alpert, J, Nirenberg, AA, Pava, JA,

Rosenbaum, JF (1996): Gender differences in Axis I comorbidity among depressed outpatients Journal of Affective Disorders, 38, 129-133

93

54.

Fawcett, J (1988): Predictors of eraly suicide: identification

and appropriate intervention Journal of Clinical Psychiatry 49, 7-8 55.

Finkelhor, D, Browne, A (1985): The traumatic impact of child

sexual abuse: a conceptualization Am J Orthopsychiatry 55, 530541 56.

Frackiewicz, E, Sramek, JJ, Cutler, NR (2000): Gender

differences in depression and antidepressant pharmacokinetics and adverse events Ann Pharmacother, 2000, 80-88 57.

Frank, E, Carpenter, LL, Kupfer, DJ (1988): Sex differences

in recurrent depression: Are there any that are significant? Am J Psychiatry, 145, 41-45 58.

Frederickson, O (1978): Preliminary studies of the kinetics of

citalopram in man Eur J Clin Pharmacol 14, 69-73 59. in

Freud, S (1932): Neue Folge der Vorlesungen zur Einführung die

Psychoanalyse

GW

XV.

A

lélekelemzés

legújabb

eredményei. Ford Lengyel József Debrecen, 1943 60.

Füredi, J (szerk, 1998): A Pszichiátria Magyar Kézikönyve

Medicina, Budapest 61.

Gater, R, Tansella, M, Korten, A, Tiemens, BG, Mavreas,

VG, Olatawura, MO (1998): Sex differences in the prevalence and detection of depressive and anxiety disorders in general health care settings Arch Gen Psychiatry, 55, 405-413 62.

Gex-Fabry, M, Balant-Gorgia, AE, Balant, LP, Garrone

(1990):

Clomipramine

metabolism.

Model

based

analysis

of

variability factors from drug monitoring data Clin Pharmacokinet 19, 241-255 63.

Giles, HG, Sellers, EM, Naranjo, CA, Greenblatt, DJ (1983):

Disposition of intravenous diazepam in young men and women Eur J Clin Pharmacol 20, 207-213

94

64.

Goldstein, RB, Weissmann, MM, Adams, PB, Horvath, E,

Lish, JD, Carney, D, Woods, SW, Sobin, C, Wickramaratne, PJ (1994): Psychiatric disorders in relatives of probands with Panic Disorder and/or Major Depression Arch Gen Psychiatry, 51, 383394 65.

Gorman, JM, Coplan, JD (1996): Comorbidity of depression

and panic disorder J Clin Psych 57, 34-41 66.

Gotlib, LA, Whiffen, VE, Mount JH (1989): Prevalence and

demographic

characteristics

associated

with

depression

in

pregnancy and the postpartum J Consult Clin Psychol 57, 269-281 67.

Greenblatt, DJ, Divoll, M, Harmatz, JS, Shader, RI (1980):

Oxazepam kinetics: effects on age and sex J Pharmacol Exp Ther 215, 86-91 68.

Greenblatt, DJ, Friedman, H, Burstein, ES, Scavone, JM,

Blyden, GT, Ochs, HR (1987): trazodone cinetics: effect on age, gender and obesity Clin Pharmacol Therapy 42, 193-200 69.

Greenley, JR, Mechanic, D, Cleary PD (1987): Seeking help

for psychologic problems. A replication and extension

med care

25, 1113-1128 70.

Grewel, F (1967): Psychiatric differences in Askhenazim and

Sephardim Psychiatr Neurol Neurochir 70, 339-347 71.

Griffin, S (1995): Menopause adn mood Depression 3, 56-59

72.

Grossman, MI, Kirsner, JB, Gillespie, IA (1963): Basal and

histalog stimulated gastric secretion in control subjects and in patients with peptic ulcer or gastric cancer Gastroenterology 45, 14-26 73.

Hamilton, JA, Jensvold, MF (1995): Sex and gender as critical

variables

in

feminist

psychopharmacology

research

and

pharmacoterapy Women Therapy 16, 9-30

95

74.

Hamilton, JA, Grant, M, Jensvold, MF (1996): Sex and

treatment of depression. In: Psychopharmacology and Women: Sex, Gender and Hormones ed Jensvold, MJ, Halbreich, U, Hamilton, JA. Washington, DC, American Psychiatric association Press 75.

Hamilton,

JA,

pharmacokinetics

Yonkers, of

K

(1996):

psychotropic

Sex

differences

medication,

part

in I:

physiological basis for effects. In: Jensvold, M, Halbreich,U, , Hamilton, JA. Psychopharmacology and Women: Sex, Gender and Hormones Washington, DC, American Psychiatric association Press 76.

Hamilton, M (1960): A rating scale for depression J Neurol

Neurosurg Psychiatry, 12, 56-62 77.

Hammen, CL, Padesky, CA (1977): sex differences in the

expression

of

depressive

responses

on

the

Beck

depression

Inventory Journal abnormal Psychology 86, 609-614 78.

Hantouche, EG, Lancrenon,S (1996): Modern typology of

symptoms and obsessive-compulsive syndromes: results of a large French study of 615 patients Encephale, 1, 9-21 79.

Hoffart, A, Due-Madsen, J, Lande, B, Gude, T, Bille, H,

Torgersen, S (1993): Clomipramine treatment in agoraphobic patients resistant to behavioral therapy J Clin Psychiatry 54, 481487 80.

Horgan, CM (1985): Specialty and general ambulatory mental

health services. Comparison of utilization and expeditures Arch Gen Psychiatry 42, 565-572 81.

Hushani, BA, Moore, ST, Castor, RS, Neser, W, Whitten-

Stoval,

R,

Linn, JG (1991):

Social

density,

stressors

and

96

depression:gender differences among the black elderly J gerontol 46, 236-242 82.

Isometsa, ET, Henriksson, MM, Aro, HM (1994): Suicide in

major depression Am J Psychiatry 151, 530-536 83.

Jang, KL, Stein, MB, Taylor, S, Livesley WJ (1999): Gender

differences in the etiology of anxiety sensitivity: a twin study J Gend Specif Med 2, 39-44 84.

Jarvis, T, Copeland, J (1997): Child sexual abuse as a

predictor of psychiatric co-morbidity and its implications for drug and alcohol treatment Drug, Alcohol Depend, 49, 61-69 85.

Jenkins, R (1985): Sex differences in minor psychiatric

morbidity

Psychological

medicine:

Monograph

Suppl

7.

Anxious

and

Cambridge University Press, cambridge 86.

Joffe,

RT,

Bagby

RM,

Levitt

A

(1993):

nonanxious depression Am J Psychiatry 150, 1257-1258 87.

Jorm, AF (1987): Sex and age differences in depression: a

quantitative synthesis of published research australian and NewZealand Journal of Psychiatry 21, 46-53 88.

Jusko,

WJ

(1978):

Role

of

tobacco

smoking

in

pharmacokinetics J Pharmacokinet Biopharm 6, 7-39 89.

Kandel, DB, Davies, M (1982): Epidemiology of depressive

mood in adolescents Arch Gen Psychiatry 39, 12051212 90.

Karp, JF, Frank, E (1995): Combination therapy and the

depressed woman Depression 3, 91-98 91.

Katz MM, Wetzler, S, Cloitre, M, Swann, A, Secunda, S,

Mendels, J, Robbins, E (1993): Expressive characteristics of anxiety in depressed women and men J Affect Disord 28, 267-277 92.

Kecskés I., Rihmer Z., Pócsi L. (1998): Skizofrének születési

szezonalitása. Kétségek és eredmények. Psychiat.Hung. 13, 67-70.

97

93.

Kecskés, I, Rihmer, Z, Belső, N, Pestality, P, Kitty, K

(2000): Serum cholesterol level and suicidal thoughts European College of Neuropsychopharmacology Annual Congress 94.

Keitner, GI, Ryan, CE, Miller, IW (1991): 12 month outcome

of patients with major depression and comorbid psychiatric or medical illness Am J Psychiatry 148, 345-350 95.

Kendler, KS, Neale, MC, Kessler, RC, Heath, AC, Eaves LJ

(1993):

Major

depression

and

phobias:

The

genetic

and

environmental sources of comorbidity Psyc Med 23, 361-371 96.

Kendler, KS, Walters, EE, Neale, MC (1995): The structure

of the genetic and environmental risk factors for six major psychiatric

disorders

in

women: phobia, generalized anxiety

disorder, panic disorder, bulimia, major depression and alcoholizm Arc Gen Psychiatry 52, 374-383 97.

Kendler, KS (1996): Major depression and generalized anxiety

disorder: same genes, (partly) different environments-revisited Br J Psychiatry 168, 68-75 98.

Kessler, RC (1994): Lifetime and 12 month prevalence of

DSM-III-R psychiatric disorders in the United States Arch Gen Psychiatry, 51, 8-19 99.

Kessler, RC, Stang, PE, Wittchen, HU, Ustun, TB, Roy-

Burne, PP, Walters, EE (1998): Lifetime Panic-Depression comorbidity in

the

National

Comorbidity Survey Arch

Gen

Psychiatry, 55, 801-808 100. Klaiber, EL, Broverman, DM, Vogel, W, Kobayashi, Y (1979): Estrogen therapy for severe persistent depressions in women Arch Gen Psychiatry 36, 550-554

98

101. Kóczán,

Gy

(1994):

az

öngyilkosság

komplex

vizsgálata

Baranya megyében, 1984-1988, 1991. Kandidátusi értekezés, Pécsi orvostudományi Egyetem 102. Kopp, M, Skrabski Á (1995): Magyar lelkiállapot. Végeken Kiadó, Budapest 103. Kornstein, SG, Schatzberg, AF, Yonkers, KA, Thase, ME, Keitner, GI, Ryan, CE, Schlager,D (1995): Gender differences in presentation of Chronic Major Depression Psychopharmacology Bulletin, 31, 711-718 104. Kornstein, SG (1997): Gender differences in depression: implications for treatment J Clin Psychiatry, 58(suppl 15), 12-18 105. Kornstein, SG, Schatzberg, AF, Thase, ME, Yonkers, KA, McCullogh, JP, Keitner, GI, Gelenberg, AJ, Ryan, CE, Hess, AL, Harrison, W, Davis, SM, Keller, MB (2000): Gender differences in chronic major and double depression Journal of Affective Disorders, 60, 1-11 106. Kornstein, SG, Schatzberg, AF, Thase, ME, Yonkers, KA, McCullough, JP, Keitner, GI, Gelenberg, AJ, Davis, SM, Harrison,

WM,

Keller,

MB (2000):

Gender

differences

in

treatment response to sertraline versus imipramine in chronic depression Am J Psychiatry, 157, 1445-1452 107. Lane, EA, Guthrie, Slinniola, M (1985): Effects of ethanol on drugs and metabolite pharmacokinetics Clin Pharmacokinet 10, 228-247 108. Leaf, PJ, Bruce, ML (1987): Gender differences in the use of mental health-related services: a re-examination J Health Soc Behav 28, 171-183 109. Lecrubier, Y, Weiller, E (1997): Comorbidities in social phobia Int Clin Psychopharmacol 12, S17-21

99

110. Lecrubier, Y (1998): The impact of comorbidity on the treatment of panic disorder J Clin Psychiatry 59, 11-14 111. Lehmann,

HE

(1971):

The

epidemiology

of

depressive

disorders, In: Fieve, RR (ed): Depression in the 70’sThe Hague, Experta Medica 112. Leibenluft, E (1996): Women with Bipolar illness: clinical and research issues Am J Psychiatry, 153, 163-173 113. Lépine, JP, Gastpar, M, Mendlewicz, J, Tylee, A (1997): Depression in the community: The first pan-European study: DEPRES Int Clinical Psychopharmacology 12, 19-29 114. Lindberg, M.F., Manuck, L., Gullberg, B., Eklund, G.A. (1990): Low serum cholesterol concentration and short term mortality from injuries in men and women Br Med J. 301, 309-314 115. Luine, VN, Rhodes, JC (1983): Gonadal hormon regulation of MAO

and

other

enzymes

in

hipothalamic

areas

Neuroendocrinology 36, 235-241 116. Madianos, MG, Zacharakis, C, Tsitsa, C, Stefanis, C (2000) Factors influencing length of mental hospital stay in Greece Nationwide (1984-1993) 117. Maier,

W,

Falkai,

P

(1999):

The

epidemiology

and

comorbidity between depression, anxiety disorders and somatic diseases International Clinical Psychopharmacology 14, S1-S6 118. Mancini, C, Van Ameringen, M (1996): Paroxetine in social phobia J Clin Psychiatry 57, 519-522 119. Mant, A, Broom, DH, Duncan-Jones, P (1983): The path to prescription: sex differences in psychotropic drug prescripting in general practice patients Soc Psychiatry 18, 185-192 120. Marshall, JR (1996): Comorbidity and its effects on panic disorder Bull Menninger Clin 60, 34-41

100

121. Martenyi, F, Dossenbach, M, Mraz, K, Metcalfe, S (2001): Gender differences in the efficacy of fluoxetine and maprotiline in depressed patients: a double blind trial of antidepressants with serotonergic or norepinephrinergic reuptake inhibition profile European Neuropsychopharmacology, 11, 227-232 122. Mc Cauley, J, Kern, DE, Kolodner, K

(1997): Clinical

characteristics of women with a history of childhood abuse: unhealed wounds JAMA, 277, 1362-1368 123. Mc Ewen, BS (1991): Nongenomic and genomc effects of steroids on neural activity trends pharmacol Sci 12, 141-147 124. McGrath, E, Keita, GP, Strickland, BR, Russo, NF (eds, 1990): Women and depression: Risk factors and treatment issues. Washington, DC, American Psychological Association 125. Meltzer, H, Gill, B, Petticrew, M (1995): The prevalence of psychiatric morbidity among adults aged 16-54 living in private households

in

Great

Britain.

OPCS

surveys

of

psychiatric

morbidity in Great Britain No. 1. Office of Population Census and Surveys 126. Merikamgas, KR, Weissman, MM, Pauls, DL (1985): Genetic factors

in the sex ratio of

major depression Psychological

Medicine, 15, 63-69 127. Mirowsky, J, Ross, C (1995): Sex differences in distress: real or artefact? Am Sociological rev 60, 449-468 128. Moody, JP, Tait, AC, Todrick, A (1967): Plasma levels of imipramine and desmethylimipramine during therapy Br J Psychiat 113-183-193 129. Mosher, W (1990): Contraceptive practice in the United States, 1982-1988 Fam Plann Perspect, 22, 198-205

101

130. Muhoberac, BB, Roberts, RK, Hoympa, M, Shecker, S (1984): Mechanizm(s) of ethanol-drug interaction Alcohol Clinical Exp Res 8, 583-593 131. Német,

A

Könyvkiadó

(szerk, –

1994):

Kényszerbetegség

Psychoeducatio

–

Léleknevelés

Cserépfalvi Alapítvány,

Budapest 132. O’Malley, BW, Means, AR (1974): Female steroid hormone and target cell nuclei Science 183, 610-620 133. Ochoa, L, Beck, AT, Steer, RA (1992): Gender differences in comorbid anxiety and mood disorders Am J Psychiatry, 149, 1992 134. Oquendo,

MA,

Ellis,

SP,

Greenwald,

S,

Malone,

KM,

Weissmann, MM, Mann, JJ (2001): Ethnic and sex differences in suicide rates relative to major depression in the United States Am J Psychiatry, 158, 1652-1658 135. Padgett, DK (1997): Women’s mental health: some directions for research Am J Orthopsychiatry 67, 522-534 136. Palmer, K, Benfield, P (1994): fluvoxamine: an overview of its pharmacological properties and review of its therapeutic potential in nondepressive disorders CNS Drugs, 1, 57-87 137. Pande,

AC,

Pollack,

MH,

Crockatt,

J,

Greiner,

M

Chouinard, G, Lydiard, RB, Taylor, CB, Dager, SR, Shiovitz, T (2000): Placebo controlled study of gabapentin treatment of panic disorder J Clin Psychopharmacol 20, 467-471 138. Parker, G (1979): Sex differences in non-clinical depression Australian and New Zealand Journal of Psychiatry 13, 127-132 139. Parker,

G,

preponderance

Hadzi-Pavlovic, in

depression

D

(2001):

secondary

to

Is

any

female

primary

female

preponderance in anxiety disorders? Acta Psychiatr Scand, 2001), 103, 252-256

102

140. Parry, BL (1989): Reproductive factors affecting the course of affective illness in women Psychiatr Clin Nort Am 12, 207-220 141. Paykel, ES, Dienelt, MN (1971): Suicide attempt following acute depression J Nerv Ment Dis 153, 234-243 142. Pearlstein, TB (1995): Hormones and depression: what are the facts

about

premenstrual

syndrome,

menopause

and

hormon

replace therapy? Am J Obstet Gynecol 173, 646-653 143. Perel, JM, Mendlewicz, J, Shostak, M, Kantor, SJ, Glassman AH

(1976):

Plasma

levels

of

imipramine

in

depresion.

Environmental and genetic factors Neuropsychobiology 2, 193-202 144. Perugi, G, Musetti, L, Simonini, E, Piagentini, F, Cassano, GB, Akiskal, HS (1990): Gender mediated clinical features of depressive illness- The importance of temperamental differences British Journal of Psychiatry, 157, 835-841 145. Piazza, LA, Markowitz, JC, Kocsis, JH, Leon, AC, Portera, L, Miller, NL (1997): Sexual functioning in chronically depressed patients treated with SSRI antidepressants: a pilot study Am J Psychiatry 154, 1757-1765 146. Pigott, TA (1999): Gender differences in the epidemiology and treatment of anxiety disorders J Clin Psychiatry 60, 4-15 147. Pollock, BG (1997): Gender differences in psychotropic drug metabolism Psychopharmacol Bulletin 33, 235-241 148. Preskorn, SH, Mac, DS (1985): Plasma levels of amitriptyline: Effect of age and sex J Clin Psychiatry 46, 276-277 149. Preskorn, SH (1997): Clinically relevant pharmacology of selective serotonin reuptake inhibitors: an overview with emphasis on pharmacokinetics and effect on oxidative drug metabolism Clin Pharmacokinet 1997, 1, 1-21

103

150. Radloff, LS (1975): sex differences in depression: the effects of occupation and marital status Sex Roles 1, 249-265 151. Regier DA, Burke, JD, Burke, KC (1990): Comorbidity of affective and anxiety disorders in the NIMH epidemiologic Catchment

area

Program

In:

Maser

JD,

Cloniger

CR

eds

Comorbidity of Mood and Anxiety Disorders Washington DC, American Psychiatric Press 113-122 152. Regier, DA, Narrow, WE, Roe, DS (1990): The epidemiology of anxiety disorders The Epidemiological Catchment Area(ECA) experience J psychiatry Res 24, 3-14 153. Rihmer, Z, Belső, N, Barsi, J (1994): Szuicid magatartás vizsgálata

ambulánsan

kezelt

pánikbetegeknél

Pszichiátria

Hungarica 6, 549-553 154. Rihmer, Z (1996): Strategies of suicide prevention : Focus on health care J Affect Disord 39, 83 155. Rihmer, Z, Kecskés, I (1997): Increasing rate of males among Hungarian schizophrenics born after 1945? Eur Psychiat 12, 425426 156. Rihmer, Z, Pestality, P, Pihlgren, H, Rutz, W (1998): “Anxiety/agression-driven

depression”

and

“male

depression

syndrome” :are they the same? Psychiatry Research, 77, 209-210 157. Rihmer, Z, Rutz, W (2000): Depresszió és öngyilkosság férfiaknál Springer Orvosi kiadó Kft, Budapest 158. Rihmer

Z,

Harmati

L,

Kecskés,

I

(2000).

Depresszió,

szorongás és kardiovaszkuláris betegségek A pszichiátria magyar kézikönyve 159. Robins, LN, Rigier, DA (1991): Psychiatric disorders in America: The epidemiologic catvhment Area study New York, Free Press

104

160. Ronfeld,

RA,

Tremaine,

LM,

Wilner,

KD

(1997):

Pharmacokinetics of sertraline and its N-desmethyl metabolite in elderly and young female and male volunteers Clin pharmacokinet 32, 22-30 161. Roy, A (1995): Suicide In: Kaplan HI, Sadock, BJ (eds): Comprehensive Textbook of Psychiatry VI. Baltimore, Wiliams & Wilkins, 1739-1751 162. Rutz,

W,

Walinder,

J,

Von

Knorring,

L,

Rihmer,

Z,

Pihlgren, H (1997): Prevention of depression and suicide by education and medication: impact on the suicidality. An update from the Gotland Study Int J Psychiat Clin Pract 1, 39-46 163. Rutz,

W,

Rihmer,

Z,

Daltag,

A,

Bech,

P

(1998):

Gotlandscalan till vurdering af depression hos maend Psykiati Information, 1998, Nr. 3, 5 årgang. Psykiatrifonden, Cpenhagen 164. Schafran, LH (1996): Rape is a major public health issue Am J public Health 86, 15-17 165. Schmidt,

PJ,

Rubinow,

DR

(1991):

Menopause

related

affective disorders: justification for further study Am J Psychiatry 148, 844-852 166. Seeman, MV (1997): Psychopatology in women and men: focus on female hormones Am J Psychiatry 154, 1641-1647 167. Seeman, M (2000): Are gender differences in psychopathology due to hormones? Prymary Psychiatry, 7, 47-50 168. Shen, WW, Shu, JH (1995): female sexual side effects associated with the selective serotonin reuptake inhibitors: a descriptive clinical study of 33 patients Int J Psychiatry Med 25, 239-248 169. Sherbourne, CD, Wells, KB, Meredith, LS, Jackson, CA, Camp, P (1996): Comorbid anxiety disorder and the functioning

105

and well-being of chronically ill patients of general medical providers Arch Gen Psychiatry 53, 889-895 170. Sherbourne, CD, Wells, KB (1997): Course of depression in patients with comorbid anxiety disorders J Affective Disorders 43, 245-250 171. Sherwin,

BB,

Surányi-Cadotte,

BE

(1990)

Up-regulatory

effect of estrogen on platelet 3H-imipramine binding sites in surgically menopausal women Biol psychiatry 28, 339-348 172. Simpson, GM, Angus JWS (1970): A Rating Scale for Extrapyramidal Side Effects Acta Psych Scand Suppl 212, 11-19 173. Slap,

GB:

Oral

contraceptives

and

depression:

impact,

prevalence and course J Adolesc Health 2, 53-64 174. Smith, RB, Divoll, M, Harmatz JS, Shader, RI (1983): Effect of subject age and gender on the pharmacokinetics of oral triazolam and temazepam J Clin Psychopharmacol 3, 172-176 175. Sorenson, SB, Upchurch, DM, Shen, H (1996): Violence and injury in marital arguments: risk patterns and gender differences Am J public health 86, 35-40 176. Spielberger, CD, Gorsuch RL, Luchenev, R (1970): StateTrait

Anxiety Inventory manual.

Palo

Alto,

Ca,

Consulting

Psychiatrist Press 177. Spitzer,

RL,

Endicott,

J,

Robins,

E

(1978):

Research

Diagnostic Criteria. Rationale and reliability Arch Gen Psychiatry 42, 773-782 178. Stevens, A, Hammer, K, Buchkremer, G (2001): A statistical model for length of psychiatric in-patient treatment and an analysis of contributing factors Acta Psychiat Scand, 103, 203-211

106

179. Stowe ZN, Casarella J, Landry J (1995): Sertraline in the treatment of women with postpartum major depression Depression 3, 49-55 180. Sutfin,

TA, Perini, GI, Molan, G, Jusko, WJ (1988):

Multiple-dose pharmacokinetics of imipramine and its major active and conjugated metabolites in depressed patients J Clin Psychopharmacol 8, 48-53 181. Szádóczky, E, Rihmer, Z, Papp, Zs, Füredi, J (1997): The prevalence of affective and anxiety disorders in primary care practice in Hungary J Affect Disorders 43, 239-244 182. Szádóczky,

E

(2000):

Kedélybetegségek

és

szorongásos

zavarok prevalenciája Magyarországon. Print-Tech Kiadó 183. Tarnover, SM, Humpries, M (1969): A recurrent, genetic illness more common in females Dis Nerv Syst 30, 601-604 184. Thomsen,

PH

(1995):

Obscessive-compulsive

disorder

in

children and adolescents:predictors in childhood for long therm phenomenological course Acta psychiatr scand 92, 255-259 185. Tollefson, GD, Souetre, E, Thomander, L, Potvin, JH (1993): Comorbid anxious signs and symptoms in major depression: impact on functional work capacity and comparative treatment outcomes International Clinical Psychopharmacology, 8, 281-293 186. Trinkoff, AM, Anthony, JC, Munoz, A (1991): Predictors of the iniciation of psychoterapeutic medicine use Am J Public health 80, 61-65 187. Üstün, TB, Sartorius, N (1993): Public health aspects of anxiety

and

depressive

disorders

International

Clinical

Streiner,

(1993):

psychopharmacology 8, 15-20 188. Van

Ameringen,

M,

Mancini,

C,

DL

Fluoxetine efficacy in social phobia J Clin Psychiatr 54,27-32

107

189. Vollrath,

M,

Angst,

J

(1989):

Outcome

of

panic

and

depression in a seven-year follow-up: results of the Zurich study Acta Psych Scand 80, 591-596 190. Wagner, KD, Brenson, AB (1994): Norplant associated major depression and panic disorder J Clin Psychiatry 478-480 191. Warren, LW (1983): Male intolerance of depression: a review with implication for psychoterapy Clin Psychol Rev 3, 147-156 192. Webb, TE, VanDevere, CA (1985): Sex differences in the expression of depression: A developmental interaction effect Sex Roles 12, 91-95 193. Weinstock, LS (1999): Gender differences in the presentation of Social Anxiety Disorder J Clin Psychiatry 60, 9-13 194. Weissmann, MM, Klerman, GL (1977): Sex differences and the epidemiology of depression Arch Gen Psychiatry, 34, 98-111 195. Weissmann, MM, Bland , RC, Canino, GJ (1994): cross national epidemiology of obsessive-compulsive disorder J Clin Psychiatry 55, 5-10 196. Weissmann MM, Bland, RC, Canino, GJ, Faravelli, C, Greenwald S, Hwu HG, Joyce, PR, Karam, EG, Lee, CK, Lellouch J, Lepine JP, Newman, SC, Rubino-Stipec, M, Wells, JE, Wickramaratne, PJ, Wittchen H, Yeh, EK (1996): Crossnational epidemiology of Major Depression and Bipolar Disorder JAMA, 276, 293-299 197. Wells, KB, Manning, WG, Duan, N, Newhouse, JP, Ware, JE Jr. (1986): Sociodemographic factors and the use of outpatient mental health services Med Care 24, 75-85 198. Wells KB, Stuart A, Hays, RD (1989): The functioning and well-being

of

depressed

patients.

Results

from the

medical

108

outcomes study. Journal of the American Medical association, 262, 914-919 199. Weschler, H (1961): Community growth, depressive disorders and suicide Am J Sociol 67, 9-16 200. Whybrow, PC (1995): Sex differences in thyroid axis function: relevance to affective disorder and its treatment Depression, 3, 3342 201. Wilheim,

K,

Parker,

G

(1993):

Sex

differences

in

depressiogenic risk factors and coping strategies in a socially homogenous group Acta Psychiatr Scand, 88, 205-211 202. Wilhelm, K, Parker, G (1994): Sex differences in lifetime depression rates: Fact or artefact? Psychological Medicine, 24, 97111 203. Williams, JB, Spitzer RL (1983): The issue of sex bias in DSM-III Am Psychol 38, 793-798 204. Williams, JB, Spitzer, RL, Linzer, M, Kroenke, K, Hahn, SR, deGruy, FV, Lazev, A (1995): Gender differences in depression and primary care Am J Obstet Gynecol 173, 654-659 205. Wilson, K (1984): Sex related differences in drug disposition in man Clin Pharmacokinet 9, 189-202 206. Wing, JK, Cooper, JE, Sartorius, N (1974) The measurement and classification of psychiatric symptoms Cambridge, Cambridge University Press 207. Winokur, G, Coryell, W, Keller, M (1993): A prospective follow-up of patients with bipolar and primary unipolar affective disorder Arch Gen Psychiatry 50, 457-465 208. Wisner, KL, Perel, JM, Wheeler, SB (1993): Tricyclic dose requirements across pregnancy Am J Psychiatry 150, 1541-1542

109

209. Wittchen, HU, Essau, AA, von Zerssen, D, Krieg, JK, Zaudig, M (1992): Lifetime and six-month prevalence of mental disorders in the Munich follow-up study Eur Arch Psych Clin Neurosci, 241, 247-258 210. Wunderlich, U, Bronisch, T, Wittchen, HU, Carter, R (2001): Gender differences in adolescents and young adults with suicidal behaviour Acta Psychiatr Scand, 104, 332-339 211. Yonkers, KA, Kando, JC, Cole, JO, Blumenthal, S (1992): Gender differences in pharmacokinetics and pharmacodynamics of psychotropic medication Am J Psychiatry, 149, 587-595 212. Yonkers, KA, Hamilton, J (1996): Sex differences in the pharmacokinetics of psychotropic medication, part II.: Effects on selected psychotropics. In: Jensvold, M, Halbreich, U, Hamilton, J eds Psychopharmacology and Women: Sex, Gender and Hormones. Washington DC, American Psychiatric Press p 43-72 213. Yonkers,

KA,

Warshaw,

MG,

Massion,

AO

(1996):

Phenomenology and course of generalized anxiety disorder Br J Psychiatry 168, 308-313 214. Yonkers, KA, Zlotnick, C, Allsworth, J (1998): Is the course of panic disorder the same in women and man? Am J psychiatry 155, 596-602 215. Young, MA, Scheftner, WA, Fawcett, J, Klerman, GL (1990): Gender differences in the clinical features of unipolar depressive disorder J Nerv Ment Dis 178, 200-203 216. Zajecka, JM, Ross, JS (1998): A systematized approach to the management of the depressed and anxious patient Int J Psych Clin Practice 2, 27-30

110

217. Zimmermann,

M,

McDermut,

W,

Mattia,

JI

(2000):

Frequency of anxiety disorders in psychiatric outpatients with Major Depressive Disorder Am J Psychiatry, 157, 1337-1340 218. Zlotnick, C, Shea, MT, Pilkonis, PA, Elkin, I, Ryan, C (1996): Gender, type of treatment, dysfunctional attitudes, social support, life events and depressive symptoms over naturalistic follow-up Am J Psychiatry, 153, 1021-1027 219. Zohar, AH (1999): The epidemiology of obsessive-compulsive disorder in children and adolescents Child adolesc Psychiatr Clin N Am 8, 445-460 220. Zung, WWK (1965): A self-rating depression scale Arch Gen Psychiatry, 12, 63-70

111

Gender differences in panic disorder symptoms and illicit drug-use among young people in Hungary István Kecskés, M.D., Zoltán Rihmer, M.D., Ph.D., Kitty Kiss, Timea Sárai, Anikó Szabó, M.D, Gergely Huba Kiss, M.D In- and Outpatient Department of Psychiatry No. XIII, National Institute for Psychiatry and Neurology, Budapest 27., POB 1, 1281 Hungary Summary The authors have investigated the frequency of illicit drug-use, spontaneous and drug provoked panic disorder symptoms in Hungarian youths. A semi-structured self-reporting questionnaire (with questions about drugusage and the persistence of some DSM-IV panic disorder symptoms) was filled out in discos/night clubs, secondary schools and universities. Almost 17% of the total sample (N=1298) reported on illicit drug-use at least once in their life, and this rate was significantly higher among males. Regardless of the illegal drug-use 14.6% of the total sample reported on 4 or more DSM-IV symptoms of panic disorder, and this rate was significantly higher among females. Analyzing the panic disorder symptoms only among drug-users (N=219), the frequency of persons with 4 or more anxiety symptoms was 14.1% before drug-use, and it increased to 30.6% during the period of drug-use (p< 0.001). The findings support previous results showing 1) higher prevalence of anxiety symptoms among females, 2) higher rate of illicit drug-use among males, and 3) a possible anxiety-provoking effect of illicit drugs. Key words: drug-use, panic disorder symptoms, gender differences

112

Introduction Anxiety disorders are amongst the most frequent psychiatric diseases; either in the community or in the primary care (1, 2). Nevertheless, the considerable part of the population shows anxious symptoms without fulfilling the diagnostic criteria of any anxiety disorder (3). Beware of the spontaneous worsening nature of this diseases, the presence of some recurrent anxious symptoms is a risk factor for further development to an anxiety disorder such as panic disorder and/or agoraphobia. Furthermore, some biological interventions (including illicit drug consumption) can provoke anxious symptoms or anxiety disorders (4, 5, 6, 7) particularly among young drug users. Because of the considerable parts of the previous these investigations were performed in artificial environment (i.e. in hospitals and outpatient wards) we managed our investigation „on the field”, in discos, nightclubs, secondary schools and universities. The main purposes of our investigation were to examine the incidence and type of panic disorder symptoms, drug consumption and drug induced anxiety. We were also interested in gender differences of native and the possible drug-provoked anxiety in a sample of young people in Hungary. Material and methods A semi-structured self-reporting questionnaire was created. The number of questions and listed symptoms were limited as the special situations -such as a disco or a night-club- required, resulting in the restriction of available data. The questionnaire consisted of four main parts. Section 1 (the instructions)

113

describes panic disorder symptoms as a “frequently recurrent symptom, occurring without any conventional reason” and also mentioned the purposes of the investigation and the anonymity of the questionnaire. Section 2 (the symptom list) contained the eight most characteristic symptoms of DSM-IV panic disorder (8) in nine groups: shortness of breath-dyspnoe, feeling dizzyunsteady, palpitation, trembling or shaking, sweating, nausea or abdominal distress, paraesthaesias, chest pain or discomfort and fear of dying. Three different relations could be signed: “I felt the symptoms before I had ever used drug”, “I felt the symptoms when I used the drug” and/or “I felt the symptoms when I was not using more the drug”. Section 3 (the personal data) contained only the age, gender and education status. Section 4 contained questions about drug usage. Six group of drugs were listed: Speed (or amphetamine-like drugs), Cocaine-Crack, Cannabis, Ecstasy, LSD-stamp (or other hallucinogens) and Heroin. The investigations were managed all over the country in four nightclubs and discos, two secondary schools (10th grade) and three Medical Universities. In discos and night clubs each subject was provided with instructions separately by an investigator, in universities and secondary schools the examinations were managed in class-rooms after a little introduction (teachers were not present). For statistical analysis c2- test was used. Results Over one thousand four hundred questionnaires were filled out, but only a total of 1298 questionnaire (91%) was suitable for statistical analysis. In this final sample, more than half of the subjects were females (55.6% vs. 44.4%). The mean age was 19.5 years (SD = 4.3, Table 1).

114

Our survey showed that 16.9 % of the total sample reported illicit drug-use at least once in their life, and this rate was significantly higher among males (males: 20.5%, females: 14.0 %, c2 = 9.64, df = 1, p < 0.01). The rate of illicit drug-use among university students, secondary school students and disco visitors was 11.8 %, 10.3 % and 26.1 % respectively (Table 1). Regardless of illicit drug-use, 14.6% of the total sample reported 4 or more out of the eight DSM-IV symptoms of panic disorder (8), and this proportion was significantly higher among females (females: 18.0 %, males: 10.2 %, c2= 15.80, df. =1. p < 0.001, Table 2.). The proportion of persons with 4 or more panic disorder symptoms was significantly higher among people above, than that of under 20 years of age. The rate of subjects with 4 or more panic disorder symptoms among persons who "never used illicit drugs" was 15.5 % (females: 113/628 = 18.0 %, males: 45/458 = 9.8 %, c2 = 14.21, df. = 1, p < 0.001). The same figure concerning the period preceding the illicit drug-use in persons who later have used drugs at least once is 14.1% (females: 17/101=16.8%, males 14/118=12.0%, c2=1.10, df=1, NS). Analyzing the panic disorder symptoms only among illicit drug users (N = 219) the rate of subjects with 4 or more anxiety symptoms was 14.1% before and it increased to 30.6% during the period of drug-use (c2 = 17.03, df = 1, p < 0.001). This significant increase of panic disorder symptoms during the period of illicit drug-use was equally present in females and in males (females: before drugs = 16.8 %, during drug-use = 35.7%, c2 = 8.40, df = 1, p <0.02, males: before drugs = 11.9%, during drog-use=27.1 %, c2 = 8.74, df = 1, p<0.02, Table 3). Compared to (secondary school and university) students, disco visitors have had significantly higher rate of 4 or more panic disorder symptoms, either before or during the period of drug

115

use (Table 3). Since 14 of the 18 persons with opioid use (cocaine and heroine) have been also used other illicit drugs, we could not analyse separately the frequency of panic disorder symptoms according to the class of substances.

Discussion Our results are in good agreement with the literature and add some interesting findings to it. In Hungary, similar to our result, Bácskai et al found that 1 % of the primary school children (aged between 10 and 14 years) and 6-12 % of the students of secondary schools (aged between 14 and 18) have had used at least once illegal drugs (9). The number of drug users in Hungary has increased rapidly in the last few years (10), and the number of registered (treated) drug-addicts in Hungary also increased from 3553 (1995) to 12.028 (1999). In agreement with international data we have also found that males are overrepresented among young persons with illegal drug (ab)use (1, 7, 11). As we have expected, the frequency of drug abuse was the highest among disco visitors, while secondary school and university students showed very similar rates. The fact, that four or more panic disorder symptoms were more common among persons older than 20 years of age is consistent with the findings that the age at onset of panic disorder is in general between 20 and 35 years (1,2). Regardless of drug-use, 14.6% of the total sample reported the recurrence of 4 or more characteristic symptoms of DSM-IV panic disorder. It is very likely, that a significant part of these persons might meet the possible, probable or definite DSM-IV diagnoses of panic disorder or any other

116

anxiety disorder(s). This 14.6% in the total sample and the gender distribution (females: 18.0%, males: 10.2%) is in good agreement with the previous Hungarian findings: Szádóczky et al (12) reported that the rate of all DSM-III-R anxiety disorders in the adult population of Hungary was 17.7% (females: 23.5%, males: 10.4%). The special gender distribution, that the rate of anxiety disorders/symptoms is twice as common in females than in males is also a well known from the literature (1, 2, 3, 12). The finding, that panic disorder-like condition was more frequent among disco visitors (than any students) not only during, but also before the illicit drug-use, is in good agreement with the finding that panic disorder is much more frequent among less educated persons (13). Although it is not proven, several studies suggested that illegal drug-use (mainly amphetamine) can provoke anxiety disorders (4, 5, 6, 7). We found that the rate of subjects with 4 or more panic disorder symptoms increased significantly (doubled) during the period of illicit drug-use, which supports these findings. Because of the lack of strict diagnostic criteria in our study, the rate of coexisting anxiety within our drug users was higher than the rate of current anxiety disorders in Verheul et al’s sample (14). However the fact, that alcohol consumption and life-events (which are also frequently associated with anxiety disorders, (5)) were not investigated, should be considered as limiting factor of the present study. The detailed analysis of the relationship between specific anxiety symptoms and illicit drug-use is in progress and will be a subject of another study.

117

Table 1 Number and rate of persons with illicit drug-use in the total sample and in three different settings

Total sample

N

%

219

16.9

101

14.0

118

20.5

38

11.8

48

10.3

133

26.1

(N=1298) Females (N=722) Males (N=576) University students (N= 322) Secondary school students (N= 466) Disco/Night Club visitors (N= 510) Males vs. females: c2= 9.64; df= 1; p< 0.01 Disco visitors vs University students: c2= 24.64, df= 1, p< 0,001 Disco visitors vs Secondary school students: c2= 40.12, df= 1, p< 0,001 University students vs Secondary school students: NS

118

Table 2 Number and rate of persons with 4 or more out of the eight DSM-IV symptoms of panic disorder regardless of illicit drug use

N

Total sample

%

189

14.6

130

18.0

59

10.2

108

12.2

81

19.4

(N= 1289) Females (N= 722) Males (N= 576) Persons with £20 years of age (N=881) Persons with ³20 years of age (N=417) Females vs. Males: c2 = 15.80; df= 1; p< 0.001 Under vs above of 20 years of age: c2=11.68, df=1, p< 0.001

119

Table 3 Number and rate of persons with 4 or more out of the eight DSM-IV symptoms of panic disorder among drug-users Before drug-use

During the period of drug-use

N

%

N

%

31

14.1

67

30.6

17

16.8

35

35.7

14

11.9

32

27.1

Students (N=86)

2

2.3

11

12.8

Disco

29

21.8

56

42.1

Females +males (N= 219) Females (N= 101) Males (N= 118) visitors

(N=133) Before vs. during drug-use: Females + males: c2= 17.3; df= 1; p< 0.001 Females: c2= 8.40; df= 1; p< 0.02 Males: c2= 8.74; df= 1; p< 0.02 Students: c2= 5.64; df= 1; p< 0.02 Disco visitors: c2= 12.60; df= 1; p< 0.001 Students vs Disco visitors: Before: c2= 16.31; df= 1; p< 0.001 During: c2= 21.14; df= 1; p< 0.001

120

References 1. KESSLER RC, MCGONAGLE KA, ZHAO S, NELSON CB, HUGHES M, ESHELMAN S, WITTCHEN H-V, KENDLER KS. Lifetime and 12-month prevalence of DSM-III-R psychiatric disorders in the United States. Results from the National Comorbidity Survey. Arch Gen Psychiat 1994; 51: 8-19. 2. PÉLISSOLO A, LÉPINE Y-P. Epidemiology of depression and anxiety disorders. In: SSRIs in depression and anxiety. (Eds: Montgomery SA, den Boer JA) John Wiley and Sons., Chichester, 1997; pp. 1-21. 3. PINI S, PERKONNIG A, TANSELLA M, WITTCHEN H-U. Prevalence and 12-month outcome of threshold and subthreshold mental disorders in primary care. J Affect Disord 1999; 56: 37-48. 4. TUNVING K. Psychiatric effects of cannabis use. Acta Psychiatr Scand 1985; 72: 209217. 5. PALLANTI S, MAZZI D.: MDMA (Ecstasy) precipitation of panic disorder. Biol Psychiat 1992; 32: 91-95. 6. CREIGHTON FJ, BLACK DL, HYDE CE. ’Ecstasy’ psychosis and flashbacks. Br J Psychiat 1991; 159, 713-715. 7. WILLIAMSON S, GOSSOP M, POWIS B, GRIFFITHS P, FOUNTAIN J, STRANG J. Adverse effects of stimulant drugs in a community sample of drug users. Drug Alcohol Depend 1997; 44 : 2-3.

8. American Psychiatric Association. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders. 4th ed. (DSM-IV) APA, Washington DC., 1994. 9. BÁCSKAI E. Kábítószerek használata az ifjúsági populációban. In: Addikciók (ed. NÉMETH A, GEREVICH J.), Medicina, Budapest 2000, p 31-51. 10. VEÉR A, NÁDORI G, ERŐSS L. Alternatív drogstratégia. Animula, Budapest, 2000, p. 61. 11. MADIANOS MG, GEFOU-MADIANOU D, RICHARDSON C, STEFANIS CN. Factors affecting illicit and licit drug use among adolescents and young adults in Greece. Acta Psychiatr Scand 1995; 91: 258-264. 12. SZÁDÓCZKY E, PAPP ZS, VITRAI J, FÜREDI J. A hangulat- és szorongásos zavarok előfordulása a felnőtt magyar lakosság körében. (The prevalence of mood- and

121

anxiety disorders in the adult population of Hungary) Orvosi Hetilap 2000; 141: 1722. 13. EATON WW, KESSLER RC,WITTCHEN H V, MAGEE WJ. Panic and panic disorder in United states Amer J. Psychiat 1994; 151: 413-420 14. VERHEUL R, KRANZLER HR, POLING J, TENNEN H, BALL S, ROUNSAVILLE BJ. Cooccurrence of Axis I and Axis II disorders in substance abusers. Acta Psychiatr Scand 2000; 101: 110-118.

122

Brief Report Possible effect of gender and season on the length of hospitalisation in unipolar major depressives István Kecskés1, Zoltán Rihmer1,

Kitty Kiss1, András Vargha2,

Ilona Szili1, Annamária Rihmer3 1

In- and Outpatient Department of Psychiatry No. XIII, National Institute for

Psychiatry and

Neurology, Budapest 27., POB 1, 1281 Hungary 2

Eötvös Lóránd University, Department of Experimental Psychology, Izabella u. 46. Budapest, 1064 Hungary

3

Medical student, University of Szeged, Faculty of Medicine, Semmelweis u. 6. Szeged, 6725 Hungary

Abstract

Background: Seasonal variation as well as gender differences of several phenomena of affective disorders are a common topic of interest. Methods: The authors analysed the possible effect of season and gender on the length of hospital stay in 529 inpatients with unipolar major depressive episode. Results: Age and menopausal status alone did not influence the length of hospitalisation but there was a statistical tendency (only for females) for the shortest hospital stay in summer, that reached the significance in females younger, than 50 years. Conclusions: The results suggest a possible seasonal and gender effect on recovery from major depression. Limitations: Retrospective nature of the study, lack of systematic assessment of clinical response and no data collection about marital status and living conditions, that also can influence the time of discharge. Keywords: gender differences, hospitalisation, seasonal variation, unipolar major depression

123

I. Introduction Seasonality of several phenomena of affective disorders (birth, hospital admission, suicide, biological markers, etc.) is a common topic of past and current interest (Rihmer, 1980; Arató et al., 1987; Maës and Schotte, 1997; Wehr and Rosenthal, 1989). Recently Blacker et al. (1997) reported that among depressed consulting general practice patients (less than one third of them received antidepressants which would be considered as therapeutic) the time to recovery for major depression was the shortest in summer, suggesting, that not only the incidence of depression, but also the recovery from it appears to be subject to seasonal influences. This finding is in good agreement with two recent reports, showing that depressed inpatients in sunny bedrooms have had 2,6-3,7-day shorter hospital stay, than patients in dull rooms (Beaucheim and Hays, 1996; Benedetti et al., 2001). In addition, it has been also reported, that light-therapy is also effective in non-winter depression (Kripke, 1998) and “natural” light-therapy (a daily 1-hour morning walk outdoors) has a beneficial effect in winter depression ( Wirz-Justice et al., 1996). On the other hand we recently reported, that the total Solar Eclipse in Budapest (at 11 August, 1999) resulted in an immediate and marked, but short-living worsening of the symptoms in inpatients with major depression (Belső et al., 2000). Since gender differences in the epidemiology, clinical presentation, course and treatmentresponse of depressive disorders has been also reported (Kornstein et al., 2000) we have investigated the possible effect of season and gender on the hospital stay in patients with unipolar major depression.

124

2. Subjects and methods A retrospective chart review was made to determine the length of hospital stay (i.e. the time in days between the inpatient admission and discharge) in our inpatient sample with a discharge diagnosis of DSM-IV unipolar major depressive episode in full or partial remission (first and recurrent combined, American Psychiatric Association, 1994) during a period of three years (from December, 1997 to November, 2000). All patients treated for major depression have received one (and in the case of nonresponse more) standard drug trial(s) with antidepressants, which was in the majority of cases (over 90 percent) an SSRI or moclobemide or tianeptine. Data of patients who received a course of ECT during the study period (N=5) as well as data of major depressives who were transferred from our department to internal medical / surgical department (in each cases on the first week of the admission (N=16) were not analyzed. Patients with longer duration of hospital stay than 50 days were also excluded. For statistical analysis the routines of the MiniStat statistical program package (Vargha & Czigler, 1999) were used.

3. Results The final sample consisted of 529 patients (332 females and 197 males) and the total number of admissions was 590 (females: 374, males: 216). The median and mean length of hospital stay by season, gender and age distribution (i.e. below or above of 50 years) are shown in Table 1. No significant difference was found regarding the (median and mean) length of hospitalisation between patients under and above of 50 years of age, either in the total sample, or in female and male subgroups. The (median and mean) length of hospital stay did not differ significantly between females and males, and there was no significant (direct) correlation between the age of the patients and the duration of hospitalisation either in females or in males. The (median and mean) duration of hospital stay was (non-significantly) shortest in summer in both sexes but in females, it was a statistical trend for the shortest hospitalisation in summer (in the female subsample with

125

Scheffé’s contrast method F(summer vs. other seasons) = 2.956, df = (1; 370), p < .10). This result was more salient for patients under 50 years (F(summer vs. other seasons) = 4.337, df = (1; 192), p < .05).

126

4. Discussion Our result (although statistically not significant for the whole sample) that the hospital stay (i.e. the time to recovery or significant clinical improvement) of drug–treated inpatients with unipolar major depression is the shortest in summer, is in good agreement with the previous findings showing that intensive natural light has a positive effect on depression (Beaucheim and Hays, 1996, Wirz-Justice et al., 1996, Blacker et al., 1997, Benedetti et al., 2001) and it also suggests that this might be primarily true for females. Age, gender and menopausal status also can influence the recovery time from (drugtreated) depression (Alexopoulos et al., 1993, Kornstein et al., 2000). However, there was no significant relationship between age and duration of hospitalization and the length of hospital stay was similar in premenopausal (younger that 50) and postmenopausal (older than 50) woman. Another factors, such as marital status and living conditions that also can influence the length of hospital stay (Pfeiffer et al., 1996) were not investigated in this study. This fact and the retrospective nature of the present study (including the lack of systematic assessment of clinical improvement) limit the validity of our results, and this phenomenon needs to be investigated further.

127

References Alexopoulos, G.S., Meyers, B.S., Young, L.C., Mattis, S., Kakuma, T., 1993. The course of geriatric depression with reversible dementia: A control study. Amer. J. Psychiatry, 150: 1693-1699 American Psychiatric Association, 1994. Diagnostic and Statistical Manual of Mental Disorders, 4th ed. (DSM-IV), APA, Washington, DC. Arató, M., Rihmer, Z., Szádóczky, E., 1987. Seasonal dexamethasone suppression test results. Arch. Gen. Psychiatry, 44: 920-921 Beaucheim, K.M., Hays, P., 1996. Sunny hospital rooms expedite recovery from severe and refractory depression. J. Affect. Disord. 40: 49-51 Belső, N., Szili I, Rihmer Z., Mirnics, Zs., 2000. The Solar Eclipse induces rapid mood changes. Poster presented at 153rd Annual Meeting of the American Psychiatric Association, Chicago, IL, May 13-18, 2000 Benedetti, F., Colombo, C., Barbini, B., Campori, E., Semeraldi, E., 2001. Morning sunlight reduces the length of hospitalisation in bipolar depression. J. Affect. Disord. 62: 221-223 Blacker, C.V.R., Thomas, J.M., Thompson, C., 1997. Seasonality prevalence and incidence of depressive disorder in a general practice sample: identifying differences in timing by caseness. J. Affect. Disord. 43: 41-52 Kornstein, S.G., Schatzberg, A.F., Thase, M. E., Yonkers, K.A., McCullough, J.P., Keitner, G.I., Gelenberg, A.J., Davis, S.M., Harrison, W.M., Keller, M.B., 2000. Gender differences in treatment response to sertraline versus imipramine in chronic depression. Amer. J. Psychiatry, 157: 1445-1452. Kripke, D.F., 1998. Light treatment for nonseasonal depression: speed, efficacy, and combined treatment. J. Affect. Disord. 49: 109-117. Maes, M., Schotte, C., 1997. Seasonal variation in post-dexamethasone cortisol values in depressed inpatients. Results of Least cosine spectral analysis. J. Affect. Disord., 44: 512.

128

Pfeiffer, S.I.O., Malley, D.S., Shott, S., 1996. Factors associated with the outcome of adults treated in psychiatric hospitals: a synthesis of findings. Psychiatr. Serv. 47: 263269 Rihmer, Z., 1980. Season of birth and season of hospital admission in bipolar depressed female patients. Psychiat. Res., 3, 247-251 Vargha, A., & Czigler, B (1999). A MiniStat statisztikai programcsomag: 3.2 verzió. [The MiniStat statistical program package, Version 3.2] Budapest: Pólya Publisher Wehr, T., Rosenthal, N.E., 1989. Seasonality and affective illness. Am. J. Psychiatry 146: 829-839 Wirz-Justice, A., Graw, P., Krauchi, K., Sarrafzadeh, A., English, J., Arendt, J., Sand, L., 1996. “Natural” light treatment of seasonal affective disorder. J. Affect Disord. 37: 109-120

129

Table 1. MEDIAN AND MEAN (± SD) LENGTH OF HOSPITALISATION BY SEASON, SEX AND AGE

Season, age

Females

Males

Total

Winter (n)*

94

54

148

median

15,5

14,0

15,0

17,95 (±11,48)

17,69 (±12,04)

17,85 (±11,65)

94

56

150

16,5

15,0

16,0

19,48 (±12,13)

18,02 (±11,99)

18,93 (±12,06)

97

64

161

13,0

13,5

13,0

15,94 (±10,22)

16,00 (±10,42)

15,96 (±10,27)

89

42

131

14,0

15,5

14,0

17,20 (±10,85)

18,02 (±10,70)

17,47 (±10,77)

TOTAL (n)

374

216

590

median

15,0

14,0

14,5

17,63(±11,22)

17,16(±11,27)

17,53(±11,23)

< 50 years (n)

196

125

321

median

14,0

15,0

15,0

17,69(±11,42)

18,26(±12,00)

17,91 (11,64)

> 50 years (n)

178

91

269

median

15,0

14,0

14,0

17,57(±11,02)

16,07(±10,09)

17,06 (±10,72)

mean (±SD) Spring (n)

median mean (±SD) Summer (n)

median mean (±SD) Fall (n)

median mean (±SD)

mean (±SD)

mean (±SD)

mean (±SD) *

(n) = number of admissions in each cells Winter = Dec., Jan., Feb., etc.

130

131