”
Mily szépek a hegyeken az örömmondónak lábai, aki békességet hirdet, jót mond, szabadulást hirdet.” M (Ézsaiás 52:7) M
5. évfolyam 4. szám • 2009. december • A Budapesti Svábhegyi Református Missziói Egyházközség lapja
Lelkipásztori üzenet
E számunk tartalmából
Karácsonyi jelkép „A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.” Lukács 2:12.
N
éhány hete, november elején, az egyik elõvárosi bevásárlóközpont bejáratánál egy nagy méretû Betlehemet láttam. Meglehetõsen furcsa látvány volt. Kinyílt az áruház fotocellás bejárati ajtaja, s én gyanútlanul betoltam a bevásárlókocsit. Jobbról a gyorsbüfé, balról egy ruházati bolt, ahol mindig, minden akciós, szemben pedig ott ez a meghökkentõ valami, egy körülbelül 3×4 méteres forgácslapokból készült kis épület, benne a mintegy fél méter magas festett szobrok, Mária, József, a pásztorok és a három királyok, talán még néhány stilizált állatalak is volt a háttérben. Szalma, etetõvályú, s nem utolsósorban a barokk angyalkákra emlékeztetõ kis csecsemõ gipszszobra – minden ami egy „igazi” Betlehemhez kell. Kellékek minden mennyiségben, hogy a vásárlás már másfél-két hónappal karácsony elõtt „ünnepi” hangulatban teljen.
ÚTRAVALÓ Karácsonyi jelkép • 1 A gyülekezeti élet alapfogalmai • 4 B
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR A világ, amelyben élünk • 6 Reformáció és Kálvin-kertje • 7 Kálvin – egyháztörténeti és teológiai kitekintés • 8 Mit keresett egy református pap az iszlám teológián? • 11 Az Ágoston Sándor Alapítvány • 14 B
PRESBITERI ÉLETÚT Presbiteri örökség: a szolgálat • 17 B
A HIT EMBEREI Kálvin hagyománya • 22 B
GYERMEKEK OLDALA Az elsõ karácsony • 24 A fügefa meséje • 25 B
BEHARANGOZÓ Év végi ünnepi alkalmak • 27 Rendszeres gyülekezeti alkalmaink • 28
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
Figyeltem egy darabig az embereket, néhányan a szemük sarkából vetettek pár csodálkozó pillantást a jelenségre, de a legtöbben szinte észre sem vették ezt a vallásilag egyre inkább intoleránsnak számító jelképet. Különös dolog az, hogy az ünnepeink megjelenítéséhez milyen nagy szükségünk van a jelképekre. Igaz ez húsvétra és pünkösdre is, az elõbbinek inkább a néphagyományainkban, az utóbbinak inkább a bibliai leírásokban találjuk nyomát, gondoljunk csak a szélre és a tûzre, de leginkább karácsonykor keressük és használjuk a szimbólumokat. Öntudatlanul is ki akarunk a segítségükkel fejezni, valami kifejezhetetlent. Kézzelfoghatóvá akarjuk tenni a szellemit. Látni és láttatni akarjuk a láthatatlant. Istennek
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron narancsszín fények égtek hu´´vösen. Pár varjú szállt fejem felett kerengve s el nem repültek volna ´u´zve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt. - S egyszerre, mint gyors, villanó varázs egy kicsi szó hullott elém: karácsony, mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant, nem láttam többet kósza varjakat: olyan szelíd volt, mint a gyermek álma, s olyan meleg volt, mint a nyári nap. – Nemes Nagy Ágnes :Karácsony –
2009. December
azt a szeretetét, amely megjelent ebben a világban Jézus Krisztusban. Még a nem hívõ emberek sem nélkülözhetik ilyenkor a jelképeket. Gondoljunk csak arra, milyen sokan ma is a fény, a fenyõ, a család, vagy csak úgy általában a szeretet ünnepének tartják december 25-ét. Ilyenkor még a köztereinken is megjelennek a szimbólumok. Az egyik magyarországi zsidó szervezet – a szintén decemberi – zsidó nemzeti ünnepre, a Hanukára utalva nyolc ágú gyertyatartót helyez el forgalmasabb fõvárosi tereken, míg az egyik politikai párt fa kereszteket állít tömegközlekedési csomópontokon. Mert az ünnepek ünnepélyes jellegét a jelképek is erõsítik. Aki idén adventben a XII. kerület ismertebb közterein megfordul, maga is találkozhat az Úr Jézus születését megjelenítõ Betlehemmel. A Hegyvidéki Önkormányzat felhívása értelmében ugyanis a kerület legtöbb terét a különbözõ közösségek által készített Betlehem fogja ékesíteni néhány napig. December 15.-tõl 25.-ig az Eötvös téren áll majd a mi gyülekezetünk néhány lelkes tagja által készített „építmény”. Nem tudom, hogy aki elmegy majd mellette, mire fog gondolni közben. Nekem Juhász Gyula Betlehem címû verse jut eszembe, amikor magam elé képzelem a svábhegyi reformátusok Betlehemét: „Ó emberek, gondoljatok ma rá, Ki Betlehemben született ez este, A jászol almán, kis hajléktalan, Szelíd barmok közt, édes bambino, Kit csordapásztoroknak éneke Köszöntött angyaloknak énekével. Ó emberek, gondoljatok ma rá, Hogy anyja az Úr szolgáló leánya És apja ács volt, dolgozó szegény. És nem találtak más födélt az éjjel A városvégi istállón kivül.”
2009. December
ÚTRAVALÓ
Ha csak egy-két ember gondolni fog rá, miközben elhalad mellette, netán lelassít és megáll egy percre, már nem volt hiábavaló a fáradozás. Isten ismeri az emberi természetet, tisztában van vele, hogy – talán túlságosan is – „vizuális típusok” vagyunk. Ezért is ajánlja fel a betlehemi pásztoroknak a lehetõséget, hogy az angyalok által hirdetett nagy örömhír hallatán szívükben még bizonytalankodó, kételkedõ emberek egy külsõ jel segítségével erõsödjenek meg hitükben, és tapasztalják meg kézzelfogható módon az Õ szeretetét. A betlehemi jászolbölcsõ, ahol bepólyálva fekszik a Gyermek ugyanis egy jel. Ha tetszik: jelkép. Az az elsõ, az a több, mint kétezer éve ott a júdeai Betlehem faluban álló, istállóban lévõ jászol, – az egészen valóságos és konkrét volt, mégis jellé lett a pásztorok számára. Annak jelévé, hogy igaz, amit az angyalok hirdettek, tényleg Izrael megígért Messiása, a világ Megváltója jött el közénk testben. De azok a Betlehemek, amelyeket idén adventben láthatunk áruházakban, vagy az utcákon, azok csak szimbólumok. Mégsem feleslegesek. Hiszen még a fény, és a fenyõ mint karácsonyi jelképek is, Jézusra utalnak. Arra, hogy Õ a világ Világossága, és arra, hogy Õ örökkévaló. A magunk készítette, vagy „iparilag elõállított” Betlehemek sem hiábavalók. Lehet, hogy nem mindegyik ízléses, lehet, hogy nem pontosan felelnek meg a szereplõk, a bibliai leírásoknak, mégis, mint jelek, szimbólumok, a legfontosabbat jelzik. Azt, hogy Isten elküldte az Õ Egyszülött Fiát, hogy megszabadítson minket a bûnnek, a sötétségnek, a halálnak a hatalmából. Azt, hogy az Õ szeretete a legmélyebbre hajolt le Jézusban értünk. Azt, hogy Isten elõször országa
Örömmondó
d
A vörsi Betlehem
mindig „kicsiben” és „bepólyálva” kezdõdik el ezen a világon. Kicsiny, mustármagnyi hitben, amely nem látható, kicsiny 12 fõbõl álló tanítványi közösségben, amely alig észrevehetõ. Vagy mai kisgyermekek játékos bizonyságtételében, amint megjelenítik a karácsonyi jelképet advent utolsó vasárnapján a templomban. De legyen bármilyen is a látható és hallható jelkép, a jelzett dolog, Isten kegyelme és jósága ugyanaz marad. Jó lenne, ha idén a mi ajándékaink és adventikarácsonyi jelképeink sem önmagukért kerülnének a fa alá, vagy díszítenék lakásainkat, hanem ha erre az örök szeretetre utalnának! Berta Zsolt lelkipásztor
d Örömmondó
ÚTRAVALÓ
2009. December
A gyülekezeti élet alapfogalmai
A
z Örömmondóban az elmúlt több, mint három évben sorra vettük a református gyülekezeti élet, s ezen belül Svábhegyi Református Missziói Egyházközségünk életének alapvetõ fogalmait. Így volt szó az egyház, a presbitérium, a diakónia, az adakozás, az úrvacsora, a konfirmáció, a keresztség, a szeretetvendégség, a csendeshét és a csendesnapok, a hittan és a hitoktatás, a szolgálat, a bibliaóra, valamint a parókia mibenlétérõl. Reméljük, hogy minden új és régi gyülekezeti tagunknak segített ez a sorozat ezeket a gyakran hallott és használt szavakat még jobban megérteni. Az utolsó részben az egyházak egységtörekvésére használt kifejezéssel foglalkozunk. Az ökumené Nemcsak a világi médiában, vagy az utca emberétõl, hanem sokszor még az évtizedek óta templomba járóktól is lehet néha hallani: az „ükumené-ükumenikus”, „ökonómia-ökonómenikus”, vagy az „ükunomé-ükunomenikus” komikusan hangzó kifejezéseket, amikor keresik a megfelelõ szavakat, hogy a történelmi egyházak egymás felé való közeledését leírják. Mit jelentenek az „ökumené”, ökumenikus” kifejezések? A görög „oikoumené” szó eredeti jelentése: az egész lakott föld, a földkerekség, az egész emberiség. Ebben az értelemben találkozunk vele a Máté evangéliuma 24:14-ben: „az Isten országának evangéliuma hirdettetik majd az egész világon”. Itt szerepel az „oikoumené” kifejezés. De ugyanezt a
szót olvassuk Jézus megkísértésének történetében is, amikor az ördög felvitte õt egy magas hegyre, és „megmutatta neki a föld minden országát”. A Római Birodalom idején már csak magát a Birodalom területét nevezték oikoumenének, mivel ez csaknem egybeesett az akkor ismert egész lakott földdel, azaz a Földközi-tenger környékével. Amikor Augustus császár rendeletet adott ki, hogy „az egész lakott föld összeírattassék” (Lukács 2:1.), akkor is az „oikoumené” szót olvassuk az eredetiben. A keresztyénség államvallássá válásától kezdve „földkerekség” alatt már a keresztyén világot, az egész földön élõ egyházat értették. Tehát már az elsõ századokban is az „ökumenikus” kifejezés az azt jelentette: „általános érvénnyel bíró, általánosan elterjedt”. Napjainkban ez a szó egészen sajátos tartalmat nyert, mivel a különbözõ felekezetekhez tartozó keresztyének közötti kapcsolatokat, az egyetemes anyaszentegyház egységéért folytatott mozgalmak fáradozásait értjük rajta. Az „ökumenizmus” ezért a Krisztusban már meglévõ, láthatatlan egység kifejezésére és láthatóvá tételére törekszik. Mikor, és miért indult meg ez a mozgalom? A mozgalom gyökerei 1925-re nyúlnak vissza, amikor a stockholmi „Élet és Munka” (Life and Work), mad pedig az 1927-ben Lausannéban megrendezett „Hit és egyházszervezet” (Faith and Order) nemzetközi egyházi konferenciákon hitet tettek a keresztyén felekezetek közeledésének és összefogásának szükségességérõl. A II. Világháború után, 1948-ban Amszterdamban megalakult Egyházak Világtanácsának (EVT)
2009. December
ÚTRAVALÓ
– amelynek a római katolikus egyházon kívül, szinte minden jelentõs történelmi egyház, többek között a Magyarországi Református Egyház is a tagja lett – már egyértelmûen elkötelezte magát a keresztyén egység megteremtése mellett. Ennek a testületnek ma már jóval több, mint 200 különbözõ egyház a tagja. Mit mond a Világtanács magáról? „Az Egyházak Világtanácsa olyan egyházaknak a közössége, amelyek az Úr Jézus Krisztust a Szentírás szerint Úrnak és Megváltónak vallják, és ezért közösen igyekeznek betölteni elhívatásukat – Istennek, az Atyának, Fiúnak és Szentléleknek dicsõségére.” Az EVT nem kívánja tagegyházaitól, hogy feladják saját hitelveiket, hanem csak azt, hogy közösen tegyenek bizonyságot közös Urukról. Mi az ökumené alapja és reális célja? Az alapja nem más, mint Jézus Krisztus fõpapi imádsága, amelyben azt kéri az Atyától, hogy az Õ követõi is egyek legyenek: „De nem értük könyörgök csupán, hanem azokért is, akik az õ szavukra hisznek énbennem; hogy mindnyájan egyek legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, énbennem, és én tebenned, hogy õk is bennünk legyenek, hogy elhiggye a világ, hogy te küldtél engem.” (János 17:20.21.) Az ökumenikus egységtörekvések tehát nem a láthatatlan egyházra, azaz a különféle felekezetekben levõ, Jézus Krisztusban hívõkre vonatkoznak, hanem a látható egyházak szervezeti és intézményi közeledésére. Éppen ezért a reális célkitûzése az lehet ezeknek a fáradozásoknak, hogy minden felekezet igyekezzen minél közelebb kerülni magához Jézus Krisztushoz. Hiszen igaza van Nathan Söderblom svéd evangélikus érseknek, aki a XX. század elején, az ökumenikus mozgalmak kibontakozása idején azt
Örömmondó
d
mondta: „A különbözõ keresztyén felekezetek és csoportok úgy helyezkednek el, mint egy kör kerületén lévõ pontok. A kör középpontja Jézus Krisztus, Ha egy felekezet a kör kerületén mozogva közeledni akar a másikhoz, szükségképpen eltávolodik az ellenkezõ oldalon lévõ szomszédaitól. De ha minden felekezet sugárirányba mozdul el. És egyre közelebb kerül Jézushoz, egyre kisebb sugarú körben elhelyezkedve: egyre közelebb lesznek egymáshoz.” A katolikus egyház a II. Vatikáni Zsinat (1962-1965) óta világszerte sokat közeledett a protestáns egyházakhoz. Az evangélikus egyházakat összefogó Lutheránus Világszövetség és a Vatikán 1999. október 31-én, a németországi Augsburgban ünnepélyesen és kölcsönösen visszavonta a másik felekezet tagjainak kiátkozásáról szóló bullákat, amikor közös nyilatkozatot fogadtak el a megigazulás kérdésérõl. Ez a közeledés a XII. kerület protestáns és római katolikus gyülekezetei között hosszú évek óta tapasztalható, hiszen igen jó ökumenikus kapcsolatokat ápolunk egymással. Minden év januárjának utolsó hetében az ún. ökumenikus imahét során, estérõl-estére egymás templomaiban hirdetjük Isten Igéjét, és veszünk részt szeretetvendégségben, úgy hogy katolikus templomban mindig protestáns, protestáns templomban mindig katolikus lelkész prédikál. Mivel a mi svábhegyi református gyülekezetünkbe is sok nem református, hanem római katolikus, vagy evangélikus testvér jár, mi továbbra is szívügyünknek tekintjük a Krisztushoz és egymáshoz való közeledés bibliai gondolatát. Berta Zsolt lelkipásztor
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
2009. December
2009. December
A világ, amelyben élünk – Lovas Miklós elõadása
E
lsõ õszi gyülekezeti vasárnap délutáni alkalmunkkor, október 11-én Lovas Miklós elõadását hallgattuk meg a minket körülvevõ világmindenségrõl. A csillagos ég és a világegyetem témája még azokat is megragadja, akik egyébként nem szakértõk, akik szabadidejükben nem természettudományos könyveket bújnak. Ez alkalommal a csillagködök varázslatosan szép felvételei közvetítették a kezdetet: a Hubble-ûrteleszkóp látja és láttatja a „csillagbölcsõket”, ahol más galaxisok formálódnak éppen; illetve láthattuk a csillagok végállapota eredményeképpen létrejövõ ködöket és felhõket, amelyek az anyagukat szétszóró novák és szupernovák hoznak létre. Ezután saját csillagunkat, a Napot szemlélhettük különbözõ színtartományokban szûrve: a számunkra homogén, sárga gázgömb valójában fortyongó, nyugtalanul izzó felület, amelyet számtalan kitörés (protuberancia) és hûvösebb-forróbb felszíni területingadozás jellemez. Voltaképpen egész Naprendszerünk a Nap sugárzó plazmafelhõjében helyezkedik el – ennek bizonyítéka, hogy a Naprendszer hõmérséklete nem abszolút nulla fokos. (Idegrendszerünkön még közvetlenebbül észlelhetjük a Nap-kitörések hatását: maximum idején kimutathatóan megszaporodnak az erõszakos cselekedetek, a balesetek.) A bolygókat és azok holdjait vettük sorra: Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupi-
ter, Uránusz, Neptunusz és a mostanában bolygóból törpebolygóvá minõsített Plútó. Közelrõl nézve megannyi kietlen, az ember számára elviselhetetlen környezettel és tulajdonságokkal rendelkezõ égitest. A Mars, amely nemcsak fizikailag, hanem más jellemzõit illetõen is a legközelebb van hozzánk, még a Mars sem lenne alkalmas tartózkodási hely a számunkra: gyér légköre nem tartalmaz elegendõ oxigént és nem védene meg a kozmikus sugárzástól. Ûrruha nélkül tehát ott sem sétálhat ember soha, ha egyáltalán sikerül embert juttatni oda: nem véletlen, hogy ez a tervezett expedíció mindig a távoli jövõbe tolódik – a jelenlegi feltételek és lehetõségek mellett egyelõre megvalósíthatatlan, habár a média táplálja az álmot. (Ebbõl láthatjuk: ha ez ekkora nehézséget jelent, akkor mennyire képtelen gondolat az emberiség – vész esetén – más Naprendszerbe költöztetésének eszméje.) Láthattuk a híres Föld-felkeltét a Holdról fényképezve: bolygónk gyönyörû és különleges. Azt talán túlzás lenne kijelenteni, hogy egyedül miértünk olyan, amilyen; egy csillagász számára inkább az Univerzum törvényekben megnyilvánuló rendje az, ami igazán lenyûgözõ. Ezeknek a szépségeknek és ennek a tudásnak minket arra kellene indítania, hogy hálát adjunk Teremtõnknek, amiért a részesei lehetünk. Berecz Ágnes
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
Örömmondó
d
Reformáció és Kálvin-kertje
I
mmár hagyománnyá vált, hogy a XII. kerületi protestáns gyülekezetek együtt ünneplik a reformációt. Idén a mi templomunkban gyûltek egybe a Budahegyvidéki Evangélikus és Református egyházközségek hívei. Az ünnepi Istentiszteleten Dr. Bácskai Károly evangélikus lelkész szolgált, aki a reformáció ma is örök és idõszerû üzenetébõl a Krisztushoz való visszatalálás csodájára irányította rá a figyelmünket. Az önvizsgálatra késztetõ Igehirdetés arra sarkallt minket, hogy elgondolkodjunk, mit szól Isten ma a dolgainkhoz. „Akkor emlékezünk jól a reformációra, ha a kálvini örökséget megõrizzük, a kálvinista életgyakorlatot naponta megéljük, azt egyéni és közösségi életünk mozgatórugójává tesszük. Akik elõttünk jártak, azok példája és életútja követésre hív, az utánunk jövõknek, ne-
künk kell utat készítenünk. Nem könynyû munka ez, de gyönyörûséges.” – hangsúlyozta. Bácskai Károly a lelki erõsítést, bíztatást, reménységet adó alkalmon. Az Istentiszteletet követõen közös beszélgetésre, ismerkedésre is sor került az altemplomban, ahol a népes gyülekezetet bõséges szeretetvendégség várta. Ugyanitt volt megtekinthetõ a budapesti teológiai hallgatók, vallástanárok, egyetemisták és ifisek ötleteibõl és munkájával megvalósult Kálvin-kertje kiállítás, amely egyrészt Kálvin János életének fontosabb eseményeit, másrészt a tanításait, munkáját, társadalmi kérdésekben foglalt álláspontját hozta közelebb a ma emberéhez. Egy speciális térképen pedig a reformáció hazai elterjedését ismerhették meg az érdeklõdõk. Az alkalom valamennyi résztvevõ számára megható élményt jelentett.
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2009. December
Kálvin – egyháztörténeti és teológiai kitekintés Németh Pál elõadása a presbiteri csendesnapon, 2009. október 10-én
H
a Kálvin nevét szóba hozzuk, akkor a mai ember gondolataiban két kérdés jelenik meg, két olyan téma, amely egyszerre izgatja és fel is háborítja. Az egyik életrajzi probléma: a Szervét-per és a halálos ítélet; a másik teológiai jellegû: a predestináció tana. Ezekrõl szólok most részletesebben, mert Kálvin egész életmûvét ismertetni egyetlen elõadás keretében merész vállalkozás lenne. Vannak olyan szerzõk, akiket az ember elolvas, megérti mondanivalójuk lényegét, beépíti saját gondolkodásába és ezzel már túl is van rajta. De vannak olyan szerzõk, akikkel az ember együtt él, állandóan olvas, és szüntelen párbeszédben áll velük. Kálvin ilyen. Pontosabban nem az õ gondolataival kell együtt élni, hiszen azok a kétezer éves keresztyénség eszméit, igazságait tartalmazzák. Csak a formába öntés, a karakter az, ami jellegzetesen Kálvin mûve. A gondolkodás pedig mindig formálás, formát adás. Már az ókoriak is azt tartották (mint például Epikharmosz), hogy az értelem az, amely lát és hall, a szem értelem nélkül vak, a fül pedig süket; ez egyébként kanti filozófia alapelve is. Ezért fontos, hogy mi az a belsõ mag (lélek és értelem), ami alapján látunk-hallunk. Kálvinnal tehát együtt élünk. Egy híresebb görög bölcs, az efézusi Hérakleitosz mondja: hamisan tanúskodnak az érzékszerveink, a szemünk és a fülünk, ha a bensõnk, a lelkünk barbár. Azaz a lelkünk minõségétõl függ, hogy mit látunk és hallunk. Korrelációban van tehát bensõ világunk, önismeretünk és min-
den más ismeretünk, így istenismeretünk is: ez az Institutio egyik alapgondolata. Amikor Kálvin meghalt, a temetési beszéd végén Theodor Béza kifakadt: soha gonoszok nem hallhatták õt úgy, hogy ne rettegtek volna tõle, sem a jók, hogy meg ne szeressék. Azaz, ma úgy mondanánk, megosztó személyiség volt: a hozzá való viszony utalt a viszonyulók belsõ valóságára és lelki minõségére. – Kálvin megítélése (különösen Lutherrel összevetve) általában negatív: az aszkéta, az önmarcangoló, a rideg személyiség képe rögzült a köztudatban. Errõl Stefan Zweig életrajzi mûve és Kálvin-értékelése is tehet, aki egyébként a diktátort (Hitlert) mintázta meg hírhedett mûvében (Harc egy gondolat körül). Vagy Sütõ Andrástól a Csillag a máglyán: az sem Kálvinról szól, hanem Ceaucescuról, mégis ez a kettõ határozza meg a mai ember Kálvin-képét. Valójában Kálvin melegszívû, jóságos ember volt s ez tükrözõdött emberi kapcsolataiban. Még gyermekkori pajtásaival is haláláig intenzíven levelezett: ez nem vall embergyûlölõre. Kétségtelen, hogy a gonoszok rettegtek tõle, de õ nem volt sem kegyetlen, sem vérengzõ. Önmagával volt szigorú, egyébként félénk természetû. Szervét ellenben provokatív személyiség volt, ráadásul a reformátorokat szenvedélyesen célba vette: heves és agresszív természetével, végeérhetetlen kellemetlenkedõ kérdésekkel „állandóan háborgatta” azt, akivel sorsa összehozta. Két mûve van: A Szentháromságról való tévelygések – gyalázatosan rossz könyv – a másik a Christianismi Restitutio, ami
2009. December
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
szintén zagyvaság, és egyiket sem fordították világnyelvekre, pedig ha ismernék, akkor már nem lenne Szervét olyan szimpatikus figura. (Cerberus triplexnek nevezi például a Szentháromságot.) Kálvin már korábban belekeveredett a Szervét-ügybe, de abban ártatlan volt, hogy Szervétet feljelentették az inkvizíciónál. A Szervét-per teljes anyaga, még a cetlik is, a genfi levéltárban megvannak és szakszerû magyar fordításban hozzáférhetõk. Úgyhogy a genfi per igen pontosan rekonstruálható. Szervétnek a Szentháromság-bírálatában például határozottan felismerhetõ a judaista vagy iszlamista beütés, amelyet õ persze a per folyamán tagadott. Kálvin hívei kisebbségben voltak a bíróságban, és Kálvin nem is kért halálbüntetést Szervétre, ellentétben Szervéttel, aki igen, sõt azt is kérte, hogy Kálvin kivégzése után neki adják át Kálvin hátra maradt vagyonát a tõle elszenvedett károk enyhítésére. Amikor Kálvin utoljára találkozott Szervéttel, Szervét bocsánatot kért tõle a sok gorombaságért, amit Kálvinnak el kellett tõle szenvednie! (A bíróság elõtt Szervét Kálvint csak, mint „Simon mágust” emlegette.) – Gondoljunk a közkeletû szólásra: „õrült spanyol” – Szervét ilyen volt, mindhalálig provokált, sértegetett, gorombáskodott. A Szentháromságtant tekintve abban a korban nem lehetett elnézõnek lenni: az egyház léte függött ettõl a tantól, a szentháromságos istenkép a keresztyénség lényegi eleme. A Szervét-perben elég súlyosan felmerült az iszlamizmus problémája, és ezt már akkor észrevették, és azóta is komolyan kell vennünk. Egyébként nem a Szentháromság-polémia miatt ítélték Szervétet halálra, hanem egy másik furcsa tanítása miatt: azt hirdette ugyanis,
Örömmondó
d
hogy az ember nem felelõs tetteiért húszéves koráig, s így nem is büntethetõ. A fiatalkori bûnõzés pedig igen elterjedt volt a korabeli Genfben, elszabadult volna a pokol, ha ennek az elvnek gyakorlati következményei lettek volna. Szervétet kiadta volna Genf a vienne-i bíróságnak, amelynek halálos ítélete elõl megszökött, de õ könyörgött azért, hogy Genfben ítélkezzenek felette, mert itt kedvezõ végkifejletben reménykedhetett, és mert folyamatosan kommunikált kifelé a börtönbõl, szervezkedett maga mellett és lázított Kálvin ellen. A genfi bíróság kikérte a nagy református központok véleményét. Minden város és reformátor egyetértett a halálos ítélettel, Luthert kivéve. Szervét halála a hóhér hozzá nem értése miatt tényleg borzalmas kínhalál lett, de errõl Kálvin igazán nem tehetett. Másik témánk az eleve elrendelés tana. Kálvin megfogalmazásában ez úgy hangzik, hogy Isten eleve (azaz már a teremtés elõtt, az idõtlen örökkévalóságban) döntést hozott mindenkirõl: egyeseket kiválasztott az üdvösségre, másokat kárhozatra rendelt. Ez a szigorú, ún. kettõs predestináció tana. A predestináció nem arra való, hogy egymást ítélgessük. Kálvin nagyon óvatos ebben a kérdésben, és tudnunk kell, hogy ez nem az õ találmánya – Luther szó szerint így fogalmaz: „Isten az istentelenek kedvéért szûnjék meg Isten lenni…?„ vagy „számoljon el arról, hogy miért Isten és miért akarja és teszi azt, ami az igazságnak még látszatát sem kelti?”– Nehéz kérdések. Amikor Krisztust megkérdezik, hogy melyik a legfontosabb parancs, õ kettõs választ ad: szeresd a te Uradat teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, minden erõdbõl. A másik: szeresd felebarátodat, mint
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
önmagadat. Ha komolyan elgondolkodunk ezen, azt találjuk, hogy a második parancsról van határozott elképzelésünk (amit magunknak szeretnénk, úgy cselekedjünk embertársainkkal), ezt tudjuk mérni, ehhez van mércénk. Az elsõvel van probléma. Mit jelent az: teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl, teljes elmédbõl, minden erõdbõl? Nem tudjuk elképzelni. Voltak, akik azért megpróbálták ezt végig gondolni; Kierkegaard azt mondja: képzeljük el, hogy nagyon-nagyon szeretünk valakit, aki csúnyán megcsal, becsap, s ezzel mélyen megbánt minket. Mi az elsõ reakciónk? Az elsõ reakciónk az, hogy elkezdjük mentegetni, és rengeteg érvet keresünk és hozunk fel érdekében, mert szeretjük. Amikor kezd kihûlni, kiüresedni a szeretetünk, akkor viszont magunknak adunk igazat, és egyre menthetetlenebbnek látjuk a másikat. Ha nem szeretem, akkor nincs mentség. – Isten szeretete tehát azt jelenti, hogy Istennel szemben soha sincs igazunk. Gondoljunk az ateisták érveire: hogy engedheti meg Isten, hogy ártatlanok szenvedjenek, hogy háborúk legyenek stb. Azaz nekik igazuk van Istennel szemben, tehát Isten nincs is. – Szent Ágoston ugyanezt érezte meg és fogalmazta meg, amikor Isten mivoltáról beszél: Mit szeretek, amikor az én Istenemet szeretem? – Istent olyan mértékben ismerhetjük meg, amilyen mértékben képesek vagyunk szeretni. Istennel szemben soha nincs igazunk. Ez fogalmazódik meg a predestináció tanában is, itt az emberi igazságérzet nem juthat szóhoz. Mert különben az egész tanítás értelmét veszti. Kálvin 24-25 évesen írta meg az Institutiot, amelyet állandóan bõvített, de soha nem változtatott meg: csak kiegészítette. Az ún. kis Institutioban (1536) a pre-
2009. December
destináció tana egyáltalán nincs benne, az utolsó kiadásban (1559) igen. És hol találjuk? Az imádságról szóló fejezetben a Miatyánk magyarázata után közvetlenül. Ez rendkívül fontos, itt értjük meg a funkcióját: az imádságaink mindig doxológiával szoktak befejezõdni, a predestináció megvallása tehát ilyen doxológia, Isten magasztalása. A zsidók nem ejtették ki az Isten négybetûs JHVH (Jahve, Jehova) nevét. A fõpap egy évben csak egyszer – az engesztelés napján, amikor bement a szentek szentjébe a népért imádkozni – ejtette ki a szent nevet. Amikor ezt tette, valószínûleg definiálhatatlan magánhangzókkal recitálta. Mózes kérdésére Isten így válaszol: mondd azt, a „vagyok” küldött engem. Károli nem is fordítja le, csak átírja a héber szót. Miért? Azért, mert ennek a mondatnak így nincs értelme: mond is valamit, meg nem is, kijelent és elrejt. Kálvin az „Örökkévaló” szót javasolja a „vagyok” fordítására. A név maga magyarázatra szorul. Egy másik helyen így kapja meg az értelmét: amikor az Úr dicsõsége elvonul Mózes elõtt, így jelenti ki számára az õ nevét (qárá besém JHVH): könyörülök, akin könyörülök, és kegyelmezek, akinek kegyelmezek. Pál apostol idézi ezt és utána ezt írja: annakokáért nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut; hanem a könyörülõ Istené. Mi igyekezhetünk, de Isten adja a kegyelmet. Mindent az Istentõl kapunk. A predestináció keretként fogja át a keresztyénség lényegét; nélküle nincs karaktere a református teológiának. – Zárszóként nem tanácsolhatok mást, mint amit magam részére és minden református lelkész számára kötelezõnek tartok: az Institutiót állandóan olvasni kell. Németh Pál
2009. December
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Örömmondó
d
Mit keresett egy református pap az iszlám teológián? Németh Pál református lelkész, a Budapesti Gazdasági Fõiskola docense a Felhõ utcai református templomban válaszolt a kérdésekre a Keresztény/keresztyén Értelmiségi Szövetség Istenhegyi csoportjának 2009 októberében tartott elõadása elõtt. – Kérem, mondjon néhány szót magáról! – Nem szeretek magamról beszélni. Ágoston mondta: „Szeresd az ismeretlenséget!”, azaz ne magad körül lármázz, inkább vonulj vissza s ne keresd, hogy az emberek tudjanak rólad. Nem szeretem a címeket sem. Református lelkész vagyok, ennyi elég. – Köszönjük, hogy elfogadta meghívásunkat. – A jó pap holtig tanul. Én diákkoromban is tanultam. Sokan azt hiszik, meg lehet spórolni a diákkori tanulást és késõbb meg lehet okosodni, a pozícióhoz lehet tudományt ragasztani. Ez nem így van. – A keresztyén értelmiségi emberek, és persze nemcsak az értelmiségiek, felnõtt fejjel is „okosodni” jönnek. Ön mikor „okosodott”? – Nehéz idõkben voltam teológus. A hetvenes évek elsõ felében. A pártközpontban már nem voltak olyan optimisták, de az emberek az ország nagyobbik felében optimisták voltak. A Kádár-rendszer gulyáskommunizmusa idején lelkésznek tanulni nem volt könnyû feladat. Nem kellett ellenállónak lenni ahhoz, hogy ha valaki hangosan nem támogatta az akkori egyházpolitikai kurzust, akkor nem tudott egyrõl a kettõre jutni. Hiába voltam színjeles a teológián, hiába tettem le kari dicsérettel záróvizsgáimat, ösztöndíjat nem kaphattam, mert az országból nem engedtek volna ki 1976-ban.
– Hol szeretett volna tovább tanulni? – El sem fogadták ösztöndíj kérelmemet. Nem volt más lehetõségem, minthogy arab szakon tanuljak. – Miért pont az arabot választotta? – A teológus képzésben három évre futotta a professzorok tudományából. Negyed-ötöd éven nem tanítottak semmit. Lézengtünk. A teológusok egy részét kirendelték segédlelkésznek, a diákság úgy hívta: exmisszió. Az évfolyamok lecsökkentek. Voltunk tizenöten az évfolyamon, maradtunk hárman. Volt olyan professzor, aki mikor meglátta, hogy milyen kevesen vagyunk, visszafordult: enynyinek nem tart órát. De a többiek sem tartották meg rendesen az óráikat. De hát valamit csak kellett csinálni. Engem különösen érdekelt a héber nyelv. Kiderült, a héberhez nincs elegendõ a tudománya a professzoroknak. Héber mondattant egyáltalán nem tanultunk. Az alapvizsga dolgozatom írásakor derült ki, hogy a mondattannal szakprofesszoraim sincsenek tisztában. Az egyik professzorom azt mondta nekem, „hogy ha maga tényleg ennyire komolyan akarja tanulni a hébert, azt úgysem tudja megtanulni a héber nyelvbõl, mert rosszul tanítják, hanem inkább tanuljon meg arabul”. – Miért mondta ezt? – Ennek azért volt értelme, mert az elsõ héber nyelvtanokat arab anyanyelvû,
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
és arab grammatikán felnõtt nyelvtudósok írták. Olyan zsidók, akiknek az anyanyelve arab volt, az arab nyelvtudományon nõttek fel, s annak alapján írták meg a héber grammatikát, amelyet aztán a humanisták átírtak latinra. Elkezdtem tehát arabot tanulni, és egyházi szír nyelvet. Telt az idõmbõl. – Önszorgalomból tanulta az arabot, még a teológián? – Amikor láttam, hogy nem tudok tovább tanulni külföldön, az a gondolatom támadt, hogy beiratkozom arab szakra az Eötvös Loránd Tudományegyetemen. Nem akartak javasolni a teológiáról, végül az egyházkerülettõl mégis kaptam ajánlást, így tudtam felvételizni. 1976-ban elkezdtem az egyetemet, az elsõ szigorlatom után mentem ki kétéves ösztöndíjjal. Tudtam arabul, de rossz volt a kiejtésem. Csak arab nyelvi közegben lehet jól megtanulni a helyes (érthetõ) kiejtést.
2009. December
– Melyik arab országban „gyakorolta” az arab nyelvet? – Damaszkuszban tanultam. Elõször egy nyelviskolában, ahol arab tanárok oktattak külföldieket. Aztán másfél évig tanultam arab irodalmat és iszlám vallástudományt. Elõször probléma volt, hogy keresztyén vagyok, de kérelmemre, elõbb a dékán, majd kari tanács engedélyével hallgathattam az elõadásokat. – Az iszlám teológia is érdekelte? – Damaszkuszban minden érdekelt. Fõleg az iszlám tudományok, ezeknek csak kis része klasszikus értelemben vett teológia. – Most mi iránt érdeklõdik? – Az utóbbi években az foglalkoztat, hogy milyen volt a viszony a keresztyének és muzulmánok között az iszlám gyors elterjedése után a nyolcadik század második felében. Minek tekintették a keresztyének az iszlámot, milyen volt a vi-
Németh Pál elõadása a presbiteri csendesnapon, 2009. október 10-én
2009. December
VISSZAPILLANTÓ ÚTRAVALÓTÜKÖR
szonyuk a korabeli muzulmánokhoz? Milyen jellege volt a konfrontációnak? Tettek-e valamit a korabeli keresztyének az iszlám rohamos elterjedése ellen? Hogyan próbálták felkészíteni a híveket az iszlám támadásaival, a missziói buzgalmú muzulmánok kellemetlen kérdéseivel szemben? – Ön talált válaszokat ezekre a kérdésekre? – Bemelegítésnek, hogy eljusson valami a magyar értelmiséghez a korai iszlám-keresztyén párbeszédbõl, elkészítettem egy ilyennek a fordítását arabból és írtam elé egy rövid bevezetõ tanulmányt. A református sajtóban nem tudtam elhelyezni, mert túl hosszú volt a lefordított szöveg, de a katolikus Vigilia megjelentette. Krisztus után 781-ben Bagdadban, az iszlám második századában volt egy több alkalommal lezajlódott hitvita al-Mahdi abbászida kalifa és I. Timótheosz nesztoriánus pátriárcha között, amelynek irodalmi megfogalmazása van. Keresztyén oldalról öntötték irodalmi formába. Ennek hat kézirata maradt fenn, három Közel-Keleten, három a franciáknál. Robert Caspar filológiai nagyon gondos szövegkiadást közölt az Islamochristiana-ban (1977). A hitvita szövegét ennek alapján fordítottam arabról-magyarra, jegyzetekkel láttam el. A párbeszédhez egy „kiegészítés” (arabul: mulhaq) csatlakozik, amely kifejti, hogy minek tartja a keresztyén oldal Mohamedet. – Minek tartja? – A kézirat szerzõje szinte magasztaló himnuszt zeng Mohamedrõl. De ha ezt egy keresztyén olvasta, akkor átlátott ezen. A magasztaló szöveget követõn mindig visszatérõ formula, hogy Mohamed ebben is „a próféták útját járta”, vagy „a próféták útján haladt”, azaz utánozta a prófétákat. Késõbb bevallja,
Örömmondó
d
Az ott Szeben – Három fenyo´´fa közt elfér a képe. A látcsövemen át Nézem ezt a kis játék-skatulyát. Oly óriásnak érzem magamat, Oly vidám óriásnak, Úgy megemeltek engem a Hegyek: Jo´´, hogy kezembe fogjam, felragadjam S magasra tartsam Azt a messzi kis játék-skatulyát És benne minden jajt s minden kacajt És minden megfeszített életet: Mint a jászolt a Betlehemesek. – Reményik Sándor: A Betlehemes –
hogy ettõl õ még nem hisz abban a könyvben (Korán), amit Mohamed hozott. Azért érdekes ezt elolvasni, mert ez a párbeszéd iszlám hatalmi nyomás alatt készült, a keresztyén hitvallás mégis erõteljesen megjelenik benne. Az egész irat olyan, mint egy katekizmus. A tipikusan iszlám kérdéseket a kalifa teszi fel, a keresztyén választ pedig Timótheosz feleleteibõl ismerhetjük meg. Ott, ahol nehézségek támadhatnak a megértés körül, mindenütt jegyzettel, magyarázattal láttam el a szöveget. De minderrõl majd egy másik alkalommal, hiszen a mai elõadás témája a reformáció. – Szaván fogom, és már most megkérem, hogy legközelebb az iszlámról, a keresztyénség és az iszlám mai együttélésérõl is tartson elõadást! Köszönöm az interjút! Béres
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
2009. December
Az Ágoston Sándor Alapítvány Horváth Ákos elõadása november 22-én, a gyülekezeti délutánon. „A testvéri szeretetrõl pedig nem szükséges írnom nektek, hiszen titeket is az Isten tanított az egymás iránti szeretetre; és mert gyakorolják is ezt minden testvér iránt egész Macedóniában.” 1.Thesz 4,9-10
A
z alapítványról a kuratórium elnökeként Horváth Ákos testvérünk – gyülekezetünk tagja – tartott elõadást a már rendszeressé váló vasárnap délutáni ismeretterjesztés keretében az altemplomunkban. E magyarországi alapítvány 1990-ben alakult. Névadója, Ágoston Sándor 1882-ben született Bácsfeketehegyen, és meghalt 1960-ban Feketicsen. Az 1900-s évek legelejétõl egészen haláláig szülõföldjén, a Délvidék református gyülekezetiben szolgált lelkészként, esperesként. A külföldi karriert áldozta fel a szolgálatért. Az alapítvány az alapító okiratában a következõkben határozza meg célkitûzéseit: „Támogatjuk református teológiai hallgatók missziói útjait a szomszédos országok magyarjainál. Miért tartjuk az Alapítvány munkáját különösen fontosnak? 1. Magyar ember leginkább magyar nyelven érti meg az Evangéliumot. 2. Krisztusi lelkület hozhat gyógyulást és megoldást a szórványmagyarság és az õket körülvevõ népek közötti problémákra. 3. Teológus diákok megérezvén a miszszió fontosságát és szépségét, késõbb, majdani gyülekezetükben nagymértékben kiszélesítik a munkát.”
Az alapítvány mûködésének elsõ 10 évében a teológusok a szórványmagyarság református gyülekezeteit látogatták, prédikáltak, énekeltek, segítséggel szolgáltak. 2004-tõl az alapítvány az erdélyi, pusztulásnak indult, középkori templomok megõrzéséért is tevékenykedik. Az érték- és állagmegóvó munkálatokban elsõsorban a teológushallgatók, és az õ szervezésükben hozzájuk csatlakozó magyarországi fiatalak, valamint a helybéli hivõk, és az Erdélyben tanuló teológusok vesznek részt. Egy-egy évben több hétig tartó, napi 10-12 óra munka fizikai munka mellett a teológushallgatók vasárnaponként prédikációt is tartanak olyan környékbeli falvakban, ahová a lelkész csak ritkán, vagy egyáltalán nem jut el. Ez a szolgálat, és mindez nyáron, nyaralás helyett, vagy szünidõben pihenés helyett. Hol vannak ezek a templomok, ahol a segítõ kézre nagy szükség van? Magyarigen: Bod Péter – Árva Bethlen Kata lelkészének – parókiája és temploma. Itt szolgál Gudor Botond Nagytiszteletû Úr, akinek állhatatossága szükséges e munkához. Alvinc: 1264-bõl származó írások említenek itt mûködõ templomot. A története tipikus: Az 1960-s évek végéig istentiszteleteket tartanak benne, majd államosítják, bútorraktárt rendeznek be a falai között. A megáradt Maros vize az 1970-s években kétszer is elönti. A környékbeliek szándékosan és folyamatosan rongálják. Az 1990-s években visszaadja
2009. December
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
az állam az egyháznak. A cserepeket ellopják, csakúgy a harangot is. A hívõk feljelentést tesznek a csendõrségen, a cserepeket visszakapják, de a harang örökre elvész. A gyülekezet tagjai, néhány család több hónapon át, saját munkájával a cserepeket visszarakja. A templomban méteres törmelék, a környezete elvadult, fák, bokrok nõttek ki a falainál. Sárd: Hatalmas templom, amelyet valaha a hívõk megtöltöttek. Ma 20 fõbõl áll a gyülekezet. A tetõ, a falak, gyakorlatilag minden javításra vár. Borberek: Ma már nem él református a faluban, de még magyar sem. A XII–XIII. század fordulója óta létezik itt a templom. Az 1950-s évek óta nem használják. Beszakadt a fõhajó teteje, csupán a falak, a torony, és a szentély homlokzata ép. A Maros többször elöntötte, az így a templom belsejében lerakódott hordalékban 4-5 méter magas fák, bokrok nõttek. Ez a templom igényelte a legtöbb munkát, a legtöbb anyagi ráfordítást. A templombelsõt az árvízi hordaléktól, a burjánzó növényzettõl megtisztították. A fõhajó 100 négyzetméteres tetõt kapott, és a szentély homlokzatát is kijavították.
A sárdi református mûemléktemplom belülrõl
Örömmondó
d
Az alvinci gyülekezetnél szolgálatot végzõ Gudor András gyulafehérvári lelkész az ünnepi istentiszteleteket újra a templomban tarthatja.
Az említett templomokban az elmúlt években megtörténtek a legszükségesebb állagmegóvások, felújítások. Többükben már istentiszteletet is tartanak. Az alapítvány szervezésében folytak felújítási munkálatok Boroskrakkón, Marosszentimrén, a felvidéki Berzentén, Õrboldogfalván, Zalatnán, Páncélcsehen, és Csákigorbón lévõ református templomainkon. A helyreállítási, építési munkák nem veszélytelenek, hiszen romos, elhanyagolt épületeken, korhadt gerendákon, kötéllel biztosítva kell dolgozni. Meg kell szervezni a szállást, az anyagellátást, az élelmezést, és gyakran a hivatalos szervekkel is meg kell küzdeni. Ákos szerint a legjobb hatékonysággal az alapítvány mûködik, a legkevesebb pénzbõl a legnagyobb eredményt õk tudják elérni, köszönhetõen az alapítványban dolgozók állhatatos, szorgalmas munkájának, akik ezt az értékmentõ, értékmegõrzõ „szolgálatot” önként és odaadással teljesítik. A hittel végzett munka képes a legnagyobb eredményeket elérni.
d Örömmondó
VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR
Fejünkre por hull, régi vakolat, így énekeljük a drága Siont; egér futkározik a pad alatt s odvából egy-egy vén kuvik kiront. Tízen vagyunk; ez a gyülekezet, a tizenegyedik maga a pap, de énekelünk mi százak helyett, hogy hull belé a por s a vakolat, a hiúban a denevér riad s egy-egy szuvas gerenda meglazul: tizenegyedikünk az árva pap, tizenkettedikünk maga az Úr. Így énekelünk mi, pár megmaradt, – azt bünteti, akit szeret az Úr – s velünk dalolnak a padló alatt, kiket kiirtott az ido´´gazul. Jékely Zoltán: A marosszentimrei templomban
Az alapítvány az árvíz sújtotta délvidéki Módoson imaház, és közösségi ház megvásárlásában és kialakításában is közremûködött. Több, a háborúban megsérült templom tatarozásában is segítettek. Felõr, mezõségi kis falu, távol minden magyar iskolától, szórványmagyarság lakja. A helyi lelkész kezdeményezésére iskola épült itt, számítógépekkel és a legkorszerûbb taneszközökkel, és önálló sportpályával. Az alapítványban dolgozók a futballpálya kialakításában is segítettek, kerítést, padokat ácsoltak. Ez az iskola a legjobb példa arra, hogy miként lehet megõrizni a magyarságukat a kisebbségben élõknek, hogyan lehet a fiatalokat megtartani, és magyarnak megtartani.
2009. December
A Zilahi árvaház esetében az alapítvány az anyagi, tárgyi segítségen kívül az orvosi ellátásban, a nevelésben is közremûködik. Az árvaház valójában egy családi ház, ahol egy gyermektelen házaspár 19 örökbefogadott illetve gondozásába vett gyermeket nevel, hihetetlen munkáva , nagy szeretetben és hitben. Õk minden támogatást megérdemelnek. Az alapítvány tervezi Kárpátalján egy anyaotthon létrehozását is, ez a közeljövõ egyik nagy feladata. Ákos felelõsségteljes, komoly „hivatalos” munkája mellett végzi az alapítványi munkát. Rendszeresen, hétvégén is autóba ül, irány Erdély, vagy a Felvidék, Délvidék. Éjszaka utazás, nappal építés, este pedig a helybeliek lelki gondozása. Mindezt hihetetlen elszántsággal, és energiával. Isten adjon Neki erõt, hogy kiteljesedjék az alapítvánnyal elérni kívánt cél: határainkon túl élõ magyar testvéreinkhez jusson el a segítség. Az Ágoston Sándor Alapítvány honlapja: http://agostonalapitvany.bmrg.hu dr. Lékó László
A felõri templom egyik fafaragása
2009. December
PRESBITERI ÉLETÚT
Örömmondó
d
Presbiteri örökség: a szolgálat A presbitert az egyháztagok maguk közül választják. De olykor sok évnek kell eltelnie, hogy közelebbrõl is megismerjük szolgatársainkat, egyházközségünk lelki és anyagi javainak sáfárait. Sorozatunk abban segít, hogy többet tudjunk róluk. A Svábhegyi Református Missziói Egyházközség elöljárói közül eddig Berta Zsolt lelkipásztor, majd Konkoly Elemér gondnok, a presbiterek közül dr. Berecz Ágnes, Csuka Gábor, dr. Molnár László, Pálffy Tibor, Lovas Miklós, Sütõ-Nagy István és Úr Gézáné Dr. Koncz Kornélia beszélt életérõl, családjáról, munkájáról. Az õsszel két új presbitert és két pótpresbitert választott a gyülekezet. A sort rendhagyó módon folytatjuk, elõször a leköszönõ Komlós Imrénét, majd az egyik újonnan megválasztott presbitert, Dr. Kóti Tamást ismerhetjük meg. – Klárika! Mit jelentett presbiternek lenni? – Könnyû volt nekem a presbiteri tisztséget elvállalnom, mert korábban is mindig volt egyházi kötõdésem. Nagyapám presbiter volt, konfirmáltam, férjem Komlós Imre a nagykõrösi tanítóképzõt végezte, majd kántortanító volt a töki eklézsián. Fiam lelkipásztor, huszonöt évig volt a Reformátusok Lapja kiadó vezetõje. Olyan nehéz idõben választotta a papi pályáját, amikor az nem egy jól fizetõ pálya volt. Bíró Sándor, a Bólyai Gimnázium igazgatója mondta, olyan pályára kell adni, ahol emberekkel tud foglalkozni. Nagy volt az örömünk, amikor a lelkipásztori pályát választotta. Szép életet élt lelkészként, és a késõbbiek során is, és ez nagy öröm. A presbiterség számomra könnyû volt, és mégis nehéz, ugyanis tudtam, milyen buktatói vannak a tisztségnek. Gyönyörû megtiszteltetés, de rettenetes sok munkával jár. Tisztességesen meg kellett csinálni mindent, nagyon oda kell figyelni. Most, amikor az idõm úgymond lejárt, visszapillantottam: elmondhatom nagyon sok örömöt jelentett nekem a svábhegyi gyülekezetben való presbiteri tisztség. Na-
gyon boldog vagyok, és hálát adok, hogy mindeddig erõm volt, hogy erõt adott Isten ezekhez a kicsit küzdelmes évekhez. Most, amikor eljött az idõ, hogy átadjam a tisztet a fiatalabb testvéremnek, csak azt mondhatom: legyenek hûséges vezetõi a gyülekezetnek. Nagyon örülök, hogy õket választotta a gyülekezet. – Mi mindenre kell odafigyelnie egy presbiternek? – Még arra is, hogy „ferdén” van a lábtörlõ, mert egy presbiternek még arra is figyelni kell. Régen volt egy harangozó, aki elvégezte ezt. A jobb anyagi helyzetben lévõ gyülekezeteknél van egyházfi, aki mindezt elvégzi, de ezeket fizetni kell, és a mi gyülekezetünk még nem bírja el, hogy egyházfit fizessen. Tehát, ki figyeljen a dolgokra? A presbiter. Minden apró, nevetségesnek tûnõ apróságra oda kell figyelnie. Körültekintõnek kell lennie, a szemének rajta kell lennie mindenen, mint egy jó gazdának. Például egy szeretetvendégség után körülnéz, hogy a szervezõk a szemetet elvitték-e, rendbe hagytak-e mindent, mert ez nem a tiszteletes úr dolga. Ez a presbiterek dolga akkor, amikor nincs fogadott embe-
d Örömmondó
PRESBITERI ÚTRAVALÓ ÉLETÚT
rünk. Ezt kívánom én a testvéreimnek, hogy ilyen odafigyelõ presbiterek legyenek. Minden tekintetben. – Megtapasztaltuk, hogy Klári néni menynyi mindenre oda tudott figyelni. De nemcsak „gazdasszonya” volt a gyülekezetnek, hanem lelkileg is erõsítette a gyülekezet tagjait. – Az Úristen nekem adott egy „olyan jó természetet”. Nem nyûglõdöm semmin sem. Nem hánytorgatom a fájdalmaimat, a múltat, azt, hogy mik voltak. Elõre nézek. Amikor hallom a harangszót, vagy bejövök a templomba, ez annyi gyönyörûséget ad, hogy azt szóval ki sem mondható. Nagyon örülnék annak, hogy a most megválasztott presbiter társaim ezeket érezzék, és ennyi szépséget éljenek meg. – A gyülekezetben különösen azok érzik „jótermészetét, akikkel személyes kapcsolatba is került. Sok családot meglátogatott. Hogy jutott mindenre idõ? – Sok éven keresztül itt laktam fenn a hegyen, de senkit nem ismertem. Amikor a gyülekezet tagja – nem presbitere, csak tagja – lettem, egyszerre az egész hegyet ismertem. Találkozunk autóbuszon, patikában, üzletben. Mindenhol, mint egy nagy család. Ez fantasztikus jó. Úgy szeretem a svábhegyi gyülekezet tagjait, mintha rokonaim lennének. Sokszor vizsgálgattam magam: tényleg, hogy is lehet ez? A mai napig is ezt így érzem, õk az én lelki rokonaim, nagyon szoros lelki rokonaim.
2009. December
– Nyaranta a csendes héten sokat beszélgettünk, együtt imádkoztunk, együtt olvastuk a Bibliát. Tudja, hogy ott is mindig kisugárzott? – Mert hiszem, hogy az én mennyei Atyám gondoskodik rólam, és nem lehet semmi bajom. Bízom benne. Ennyi az egész. – Hogy jutott arra is ideje, hogy vigasztalást nyújtson sok családnak a gyászában? – Úgy érzem, akik közel állnak hozzám, vagy lelki rokonaim, mint a svábhegyi gyülekezet tagjai, ez nagyon természetes dolog. Akinek fájdalma van, egy kicsit érezze, mellette vagyunk. Édesapád temetésére is elmentem, és ez több is volt, hisz presbiter társam vagy, s ez úgymond kötelezett is arra, hogy elmenjek. Nagyon jó, hogy részt vettem azon a nem mindennapi temetésen. – Én köszönöm. Váltsunk témát. Van kedves éneke? – Nagyon szeretek énekelni, számomra imádság az ének. Szeretem a mi énekeinket, nincs kedvenc énekem, mindegyiket boldogan éneklem. – Miért vállalja évrõl-évre a gyülekezeti adventi vásárt? – Az adventi vásárt nagyon szeretem csinálni, mert egy pici hasznot is hajt a gyülekezetnek, azon kívül különleges érzést vált ki bennem. Amikor összeadják az emberek – a többé-kevésbé jó vagy rossz, mindegy, hogy milyen – ajándéktárgyaikat, amikor örömmel hozzák. Öröm-
2009. December
PRESBITERI ÉLETÚT
mel válogatom, rakosgatom úgy, hogy az mutatós is legyen. Ezért vállaltam el az idén is. Szívesen teszem. – Karácsonykor együtt ünnepel a gyülekezet nagy családjával? – Nekem minden vasárnap egy karácsony, amikor istentiszteletre jövök, amikor úrvacsorát veszek. Karácsonykor, Jézus Krisztus születésének ünnepén együtt a család. Amíg a gyerekek kicsik, másképp zajlik a karácsony. Ma már csendes beszélgetéssel is jól érezzük magunkat. – Áldott karácsonyt kívánok! Végül foglaljuk össze: az új presbitereknek milyen tanácsot tud adni? – Azt hiszem, abban a korban vannak, hogy nekik útmutatásra nincs szükségük. Két-három évet eltöltöttek már itt a gyülekezetben, bizonyára megfigyelték, milyen élet folyik itt. Nem kell tanácsot adni, begyûjtötték már azokat a dolgokat, mit kell nekik tenni. Bizonyára tudatában vannak, hogy ilyen feladatot vállalnak. A legszebb dolog a világon, amit tehetnek a gyülekezetért. Ezzel bizonyíthatják, hogy Isten közel áll hozzájuk, és ezért nagyon hálásnak kell lenni, és szolgálni.
Az interjú végén megérkezett Dr. Kóti Tamás. Kikapcsoltam a magnót, de Klárika még számos gondot, örömet osztott meg az új presbiterrel. Ez is hozzátartozott az „örökséghez”. Dr. Kóti Tamást kérdeztem.
– Szívügye lesz-e a gyülekezet, és hogyan lesz a szívügye? – Azzal illik kezdenem, hogy megköszönjem azt a bizalmat, amit kaptam. A Közgyûlésen jelenlévõk szinte egyhangú bizalmát élveztem. Ezt annak is betudom, hogy akik elõttem jártak, azoknak
Örömmondó
d
a bizalmát is élvezem. Kötelesség is az õ ügyüket folytatni. Ezzel a váltással ugyan megújul a presbitérium, de mindenképpen folytatása is lesz a leköszönt presbiterek munkájának. – Honnan érkezett a svábhegyi gyülekezetbe? – Szüleim, mind anyai, mind apai oldalról régi református család. Debreceni diákként is természetes közeg volt a reformátusság. Igazából szokni kellett, hogy máshol nem református a többség. Így különösen nagy öröm, hogy rátaláltunk itt a hegyen a gyülekezetre, és családommal, feleségemmel dr. Csák Rékával, két gyerekemmel befogadott a gyülekezet. – Mikor költöztek a hegyre? – Már tíz éve annak. – Elõtte melyik gyülekezetbe járt? – A Szilágyi Dezsõ téri gyülekezetbe esküdtünk, oda jártunk, majd volt ott egy lelkészváltás, és átjöttünk a Böszörményi útra, hiszen lakcím szerint ide tartoztunk. Utána a gyerekek hittan órai részvétele egyengette az utat a gyülekezetbe. Úgy érzem, megtaláltuk a helyünket. – Melyik Ige vezérli életében? – Presbiteri bemutatkozásom vezérfonala Máté evangéliuma 20. részének 19. és 20. verse: „Bizony mondom néktek azt is, hogy ha közületek ketten egyetértenek a földön mindabban, amit kérnek, azt mind megadja nekik a mennyei Atyám. Mert ahol ketten vagy hárman összegyûlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” – Van-e kedves éneke? – Sok kedves énekem van, általában szeretem az egyházi énekeket, valahogy mindig középkori református eleink, és az õ mély hitük jut eszembe éneklésük
d Örömmondó
PRESBITERI ÉLETÚT
vagy olvasásukkor. Nagyon szeretem úrvacsorakor folyamatosan énekelt énekeink lélek emelését. – Nem belecsöppent a presbiterségbe, voltak elõzményei is. Korábban is sok mindent tett a gyülekezetért. Ez abban is kifejezõdött, hogy az építkezés, a kertrendezés munkáiból is kivette részét a család. A legaktívabbak egyike a gyülekezeti alkalmak tervezésében, megszervezésében és kivitelezésében is. – Különösen örvendetes, hogy velem együtt vannak új tagjai a gyülekezetnek, és õk is itt „ragadtak”. A közösség fontos. Közösségre leltünk itt, a közösség is meglelt bennünket. Például a kisgyerekes családi kört elég gyakran nálunk tartjuk a lehetõségek miatt. – Vasárnap délután is volt találkozó. Hányan járnak rendszeresen? – Tízen-tizenöten felnõttek, és körülbelül ugyanennyi, vagy még több gyerek. Szép csapat. A mostani alkalom kedves meglepetéssel szolgált, eljött Klárika is. Beszélgetésünk témája a halál és a halál utáni lét volt a különbözõ világvallások szerint. Klárika érettségével, tapasztalatával a témához olyasmit tudott hozzá tenni, amit korunknál fogva mi még nem tudhatunk. Elõzõ témánk az oktatás volt, elõtte a kereszténység jövõje Európában, és sok más érdekes téma volt már. Úgy érzem, egy stabil közösség alakult ki, amely egyébként a nyári táborokban is rendszeresen együtt van.
2009. December
– Jól gondolom, hogy a kisgyermekes családi közösség együtttartása a felesége érdeme is? – Réka is fontosnak tartja, hogy a gyerekeinkkel együtt egy összetartó közösség részei legyünk. Ennek feltételeit meg kell teremteni, nem magától formálódnak szoros közösséggé az egymás mellett lévõ emberek. Az együtt töltött idõ és alkalmak révén kovácsolódik a csapat. Õ katolikus, bár most jár konfirmáció elõkészítõre. Magától jutott erre az elhatározásra, nem kértem sohasem, hogy katolikusságát elhagyja, meggyõzõdését megváltoztassa. Istennek legyen hála, mert ez még tovább erõsíti a mi életünket, egységünket, a közösségbe való tartozásunkat. – Nagy feladatok várnak még a presbitériumra és a gyülekezetre. Ebben a presbitériumban hol találja meg a helyét? Hogyan foglalná össze elképzeléseit a gyülekezet jövõjével kapcsolatban? – A presbiteri feladatok sorában – a mi építkezõ gyülekezetükben – a sokszínûség és eltérõ elképzelések, néha még konfliktusok ellenére is ezek békés együtt élését, egymás kiegészítését tekintem az egyik legfontosabbnak. Fontos, hogy a templomépítés mellett lelkiekben is Istennek tetszõ módon építkezzünk. Vonzó gyülekezetként össze kell gyûjtenünk a hozzánk tartózó lelkeket, mindazokat, akik még nem jutottak el hozzánk. A mi gyülekeztünk téglát tégla mellé, lelket lélek mellé kell
2009. December
PRESBITERI ÉLETÚT
rakjon. Vagyis „Ha Isten velünk, kicsoda ellenünk?” – Hamarosan kezdõdik a missziói bizottság ülése. Részt vesz benne, netán feladatot is vállal? – Nagytiszteletû úr hívott, mert a formális, bizottsági munkán túl is hasonló munkát végeztem eddig is. És itt a következõ feladat. Az önkormányzat meghirdette, hogy kerületünk közterein lehetõség van felállítani egy-egy betlehemi jászolt. Jó volna ehhez csatlakozni gyülekezetünknek, hiszen lehetõséget nyújt arra, hogy sokan értesüljenek gyülekezetünk létérõl. Talán eljönnek karácsonykor ünnepi Isten tiszteletre, és talán itt ragadnak nálunk. – Ez tulajdonképpen folytatása lehet a XII. kerületi önkormányzat 2008. december 19-i nyilvános akciójának, amikor is a MOM-ban a kerület keresztény egyházai láttatták magukat? Úgy gondolja, hogy ezzel lehet ma elérni legjobban a környezetünkben élõ embereket? Hogy ismét megmutathat valamit magából a gyülekezet az itt élõknek? – A vallásos és a lelkes hívek tudják, de sokan nem, hogy igen, van itt a Hegyvidék egyik kis eldugott utcájában, a Felhõ utcában egy építkezõ, befogadó református gyülekezet. A betlehemessel is hívogatjuk õket. – Emlékezetes volt az elmúlt évi karácsony a templomban, a betlehemes játékkal. – A gyerekek tavaly azt a betlehemes játékot adták elõ egy kicsit átalakítva, amit a gyermekkoromban mi is játszottunk. Örülök, hogy ez a hagyomány itt tovább él, és az asszonytestvérek az idén is felelevenítik a gyerekekkel. Tavaly akkora sikere volt, hogy híre az Önkormányzatig is eljutott. Jártunk vele a Nógrádi utcában, az idõsek református otthonában is, ahová az idén újra meghívtak bennünket.
Örömmondó
d
– Melyik a legemlékezetesebb karácsonya? – Mindenkinek a gyerekkori karácsonya a legszebb. Felnõttként úgy igyekszik az ember, hogy ezt megteremtse a saját gyermekeinek, amit természetesen majd a mi gyermekeink is az unokáinknak. Lehet, hogy gyermekkorunkban nálunk egy naiv ökumené volt, ott a katolikus gyerek, református gyerek együtt járt betlehemezni. Ha benne volt a csapatban, az éjféli misén a református gyereket is „megszentelték”. – Itt a hegyen hogyan keresi az utat, a megoldást a környezete-, a nemzet problémáira? – Alapító tagja vagyok a KÉSZ, azaz a Keresztény/keresztyén Értelmiségi Szövetség Istenhegyi helyi csoportjának, amelynek havi rendezvényein részt veszek. Feleségem, Réka is tartott elõadást, amely számos új információval szolgált, és a sok kérdés, hozzászólás jelezte, nagy sikere volt. Ezekre az alkalmakra is hívogatok mindenkit. Legközelebb december 9-én, szerdán délután 6 órakor Mészáros József, a KDNP alelnöke osztja meg gondolatait az érdeklõdõkkel. Béres L. Attila
Tudom, hogy közeleg már a jó ember fia, aki nem to´´lem és nem to´´led kap életet. Néhány pásztornak, akik sohasem öltek nyulat, nem hordoznak emberölo´´ szerszámot, megjelenik az angyal és megjelenik a csillag és tele lesz dallal a decemberi hegyoldal. Csak ránézünk a kisdedre ´´ az. és tudni fogjuk, hogy O ´´:Közeleg az emberfia Disda Jeno – Részlet –
d Örömmondó
A HIT EMBEREI
2009. December
Kálvin hagyománya – Református kultúrális örökség a Duna mentén Kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban
E
sorok írója abban a szerencsés helyzetben van, hogy kezdettõl fogva végigkísérhette ennek a kiállításnak a létrejöttét. A tárlat koncepcióját megalkotó kuratórium (Farbaky Péter, Fogarasi Zsuzsanna, Kiss Erika, Millisits Máté, Szacsvay Éva) egyik szakértõjeként és a legértékesebb mûkincseket kölcsönzõ intézmény vezetõjeként láthattam, hogy a kezdeti szorongás (mit és hogyan tudunk majd felmutatni) hogyan csapott át a bõség zavarába (nem is gondoltuk, hogy ennyi érték van a birtokunkban). Rendkívüli kihívás öt évszázad református hagyományát bemutatni úgy,
Salamon király és jegyese (falikárpit)
hogy tükrözõdjön a vallásgyakorlat változása, különbözõ társadalmi rétegek kultúrája, valamint a reformátusság hatása a magyar mûvészeti, irodalmi és tudományos életre. Utoljára 1934-ben kíséreltek meg hasonló tárlatot összeállítani. A nehézségeket jól jellemzi, hogy ezúttal mintegy 60 köz- és egyházi gyûjteménybõl, református egyházközségtõl és magántulajdonostól kölcsönöztük a mûtárgyakat – ez feltûnõen magas szám, és mutatja, hogy ezeket az értékeket így együtt csak most láthatjuk. A cél tehát a Duna menti reformátusság helyzetének bemutatása volt a változó korokban,
2009. December
A HIT EMBEREI
magyar és nemzetközi nagyközönség érdeklõdését szem elõtt tartva. Természetesen a háttérben megjelenik az egész magyar reformátusság története, hiszen minden összefüggésekben és kölcsönhatásokban hatott egykor és ma is. A tárlat részletesebben Kecskemét, Cegléd, Nagykõrös példáján szemlélteti a mezõvárosi polgárság életvitelét. Nagyon szemléletes az archaikus néprajzi és vallási jegyeket õrzõ ormánsági parasztság kultúrájának bemutatása is. A református nemességet a Ráday-család reprezentálja: a kiállításon látható a családi képtárból fennmaradt négy híres alkotás (Lucas Cranach: Alexandriai Szent Katalin mártíromsága, Cranach-mûhely: A betlehemi gyermekgyilkosság; Mányoki János: Ráday Pál, valamint Kajali Klára portréja). A család könyvtárából is számos kötet szerepel a kiállításon, vetített installáció idézi fel a péceli Ráday-kastély belsõ tereit. A kiállított tárgyak közül a média nagyon felkapta az egyetlen Magyarországon õrzött Kálvin-kézjegyet (1541-es átvételi elismervény egy gabonakvótáról, amelyet a genfi városi Tanács rendelt meg és Kálvin szignált), ám minden tisztelet mellett azt kell mondanom, hogy ez a leglényegtelenebb tárgyi emlékek közé tartozik – a berendezés közben tréfálkoztunk is egymás között, hogy mit szólna ehhez a minden emberi kultuszt elutasító Kálvin –; ennél sokkal becsesebb kincsekkel találkozhatunk. Például a Salamon király és jegyese falikárpittal, amely párizsi mûhelyben készült valószínûsíthetõen 1548-ban, egy Bourbon-házasságkötés alkalmára. Különlegessége, kivételessége abban áll, hogy nem az ószövetségi történetek valamelyikét ábrázolja, hanem egy ószövetségi passzust, az Énekek énekét illusztrálja. Látható
Örömmondó
d
emellett egy lenyûgözõ vitrin a Dunamellék legszebb klenódiumaival; ritka könyvek (köztük Sylvester János Újszövetség-fordítása), kéziratok, portrék. Találkozhatunk Arany János nagykõrösi székével, Tüdõs Klára ruhamodelljeivel és számos híres templom makettjével, illetve tervrajzával is. Záróakkordként látható Csók István híres úrvacsorás festménye, amely magyar református tematikában egyike a legszebb és legismertebb mûveknek. Ami pedig a kiállítás kereteibe nem fért bele, helyet kapott a kísérõ katalógus tanulmányaiban. A kiállítás megtekintését mindenkinek szívbõl ajánlom. (Helyszíne: Budapesti Történeti Múzeum (Budavári Palota „E” épület), megtekinthetõ: 2009. október 31. – 2010. február 15.) Berecz Ágnes
d Örömmondó
2009. December
GYEREKEK OLDALA
2009. December
Az elsõ karácsony Jó hírt hozok – szólt az angyal egy lányhoz, akinek _____________ volt a neve. – Isten csodálatos ajándékot szán a világnak! Elküldi a Fiát a földre. ___________ lesz a neve. És képzeld! Te leszel az édesanyja. Jó hírt hozok! – mondta az angyal Józsefnek, az _____________ . Isten csodálatos ajándékot akar adni az embereknek! Elküldi a Fiát, hogy megmentse õket a gonosztól. És képzeld! Azt akarja, hogy vedd feleségül a gyermek édesanyját, Máriát. Neveld fel úgy a kisfiút, mintha saját fiad lenne! Rossz hírem van – sóhajtott ________ Máriának. – Országunk uralkodója meg akar számolni minket. Tudni szeretné, hányan vagyunk. Ezért vissza kell mennünk Názáretbõl a szülõvárosunkba, ________________ . Borzasztó hosszú ____ lesz, és a baba hamarosan megszületik. Nagyon kell majd vigyázni. Rossz hírem van – mondta a fogadós, és rázta a fejét. – Nincs egy szabad szoba egész Betlehemben. De ahogy látom, hamarosan kisbabátok lesz. Töltsétek az éjszakát az ________________ ! JÉZUS
ÉNEKELNI
BETLEHEMBE
JÓZSEF
JÁSZOLBAN
Az alábbi sorban összekeverve találod a hiányzó szavakat. Írd be õket a történetbe a megfelelõ helyre. Ha készen vagy, akár meg is tanulhatod, és karácsonykor elmesélheted a családnak!
KARÁCSONYON ISTEN
A történet megtalálható a Mesélõ Biblia (Harmat) címû könyvben!
ÁCSNAK
Örömmondó
d
A fügefa meséje
Örömhírt mondok – mosolygott József, és Mária kezébe adta a babát. – Fiú, ahogyan _____________ ígérte. Isten Fiát tartom a karjaimban. A kis Jézust. Örömhírt mondok – szólt egy angyal a ____________________ a legelõn. Isten csodálatos ajándékot adott a világnak! Akit már régóta vártok. A fiát küldte a földre. Siessetek Betlehembe, hogy saját szemetekkel is lássátok! Most még csak egy kisbaba. Melegen bepólyálva fekszik a ___________ , biztosan megtaláljátok. Egy napon õ fog minket megmenteni és megõrizni a gonosztól. Angyalok sokasága kezdett _____________ . Örömhírt zengett a daluk. A pásztorok pedig fölkerekedtek, és elindultak Betlehembe, hogy meglássák a kis Jézust. Azon a legelsõ _________________ Mária nézte és ringatta a babáját, és csak mosolygott. Arcáról felszáradtak már az örömkönnyek.
ISTÁLLÓMBAN
GYEREKEK OLDALA
ÚT
MÁRIA
PÁSZTOROKHOZ
A feladatot szerkesztette: Négyesi Adrienn
S
ziasztok, Kedves Gyerekek! Hallottatok-e már igazi fügefát mesélni? Elárulom, hogy én egy ilyen fügefa vagyok. Most egy igaz történetet mesélek el nektek, amelynek magam is szemtanúja voltam. Jerikó városában lakom már évszázadok óta, a város legforgalmasabb útja mellett. Körülöttem lakik néhány testvérem. Ha fúj a szél, olyankor integetünk egymásnak, és néha összeérnek az ágaink. Mi fügefák eléggé zömökök, kis növésûek vagyunk. Az én alsó ágaim például majdnem leérnek a földig. Gondolhatjátok, hogy az úton elhaladó gyerekek sosem bírják megállni, hogy ne hintázzanak rajtam, vagy fel ne másszanak az erõs ágaimra. Én örülök neki, ha felvidíthatom õket. Szeretem a vidám nevetésüket, éneklésüket… Az út másik oldalán gyönyörû színes rózsák nyílnak. Mindig érzem az illatukat. Ha elképzelitek, biztos ti is érzitek a finom rózsaillatot. Mögöttük ott sorakoznak a karcsú pálmafák hosszúkás, éles leveleikkel. Nagyon szép üde zöldek, és barátságossá, színessé teszik Jerikót, ahol minden nap annyi ember nyüzsög. Én a legforgalmasabb részen, a piactéren gyökereztem meg, ahol az emberek eladják egymásnak a portékáikat. Mindig megfigyelem a járókelõket, akik elhaladnak mellettem. Hallgatom a történeteiket, mirõl beszélgetnek. Figyelem a sietõket, vagy azokat, akik megpihennek az árnyékomban – akárcsak most ti is. Egyik nap két ember beszélgetett felháborodva egészen közel hozzám. Az egyik keservesen panaszkodott a másiknak: – Én többet nem jövök Jerikóba! Máshol adom el a portékámat, az olajat, meg
a jó minõségû gyümölcseimet. Ide jövök, több órát utazom szamárháton, aztán a bejáratnál annyit kell fizetni, hogy egyáltalán behozhassam az árut, hogy nem is éri meg eladni. Erre a másik beletörõdve ezt felelte: – Pedig a vámot minden kereskedõnek ki kell fizetnie. Hiába! Ez a rend, mióta itt laknak a rómaiak és a császár adja a parancsot. De meg vagyok gyõzõdve, hogy az az ember, akinél te fizettél, az egy csaló! Többet szed be, mint amennyit kellene. Félrerak magának a mi pénzünkbõl. Nem te vagy az egyetlen, aki fel van háborodva… Azonnal tudtam, hogy kirõl beszélnek. A pálmafák alatt ült egy ember egy kis asztalnál. Az asztalon papírok és sok pénz hevert, mellette sorakoztak a kereskedõk, akik be akartak jönni Jerikóba, a vásárra. A város szélén volt ennek az embernek a háza, de egyedül lakott benne. Nagyon gazdag ember volt, de hát nem csoda! Ügyesen kimagyarázta az embereknek, miért is kell olyan sok vámot fizetni. Amit nem adott be a császárnak, azt félretette magának… Kitaláltátok, ki õ? Zákeust nem szerették az emberek. Inkább elkerülték, nem hívták meg magukhoz vendégségbe, nem barátkozott vele senki. Amikor egyszer elhaladt elõttem, láttam az arcán, hogy nem boldog, hiába vehet meg bármit magának, amit csak megkíván. Ráadásul kis termete miatt gúnyolták is az emberek. Emlékszem arra a szép délutánra, amikor különleges vendég érkezésének a híre terjedt Jerikóban. Jézusról beszélt mindenki, és arról, hogy a város felé kö-
d Örömmondó
GYEREKEK OLDALA
zeledve meggyógyított egy vakot az úton. Az emberek kijöttek házaikból az utcákra, mert látni akarták Jézust. Hirtelen tömeg közeledett. Zákeus még tétovázott az asztalnál, majd felugrott és odaszaladt a tolakodó emberek közé, hogy láthassa Jézust. De kis termete miatt semmit sem látott a többiektõl. Senki nem akarta elõre engedni, talán direkt nem. A vállak öszszezáródtak, csak az emberek hátát látta Zákeus. Ekkor egy szempillantás alatt a törzsemnél termett és felkapaszkodott az alsó ágakra. Nem törõdött az emberek gúnyolódásával, akik azon nevettek, hogy a gazdag Zákeus fát mászik. Egyszer csak odaért Jézus. Tekintete szelíd volt és kedves. Elõször arra gondoltam, õ is meg akar pihenni az árnyékomban, azért állt meg elõttem. De aztán észrevettem, hogy az ágaimon kuporgó Zákeust figyeli, akit hamarosan meg is szólított: – „Zákeus! Szállj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom!” A tömeg felmorajlott. – Ez a kedves Jézus nem tudja, hogy Zákeust mindenki utálja? – suttogták az asszonyok. – Miért barátkozik Jézus ezzel a csalóval? – morogtak a férfiak. Aki a legjobban csodálkozott, az maga Zákeus volt. Õ is tudta magáról, hogy csaló és azt is tudta, hogy Jézus a legjobb, akit valaha ismert. Gyorsan leugrott az ágamról és elindultak Jézussal Zákeus háza felé. Az emberek még egy darabig mérgelõdtek, aztán õk is hazamentek.
2009. December
Másnap már ezt beszélték: – Zákeussal csoda történt? Vagy megõrült? A szegényeknek adja a vagyona felét! És várja a kereskedõket, akiket becsapott, hogy bocsánatot kérjen és viszszafizesse, amit elvett! Sõt négyszer annyit akar adni azoknak, akiket becsapott, mint amennyit elvett tõlük! Valóban így történt. Zákeus nemcsak néhány órára változott meg, hanem az egész élete új fordulatot vett a Jézussal való beszélgetés óta. Vajon mirõl beszélgettek Jézussal a házban? Ti mit gondoltok? Akár le is írhatjátok, és elküldhetitek nekem. Azóta Zákeust sokszor látom mosolyogni. Miért örül Zákeus nagyon? Vannak barátai, akik meghívják magukhoz és õ is hívogat embereket a házába. A szemében öröm és hála csillog! Azóta is mesél másoknak Jézusról, Aki nem fordult el tõle, hanem szeretetével megváltoztatta és megbocsátotta minden vétkét. Ennek a szép történetnek voltam én tanúja Jerikóban. Továbbá örülök, hogy én is találkozhattam Jézussal, aki Isten szeretetét elhozta Jerikóba is! A Fügefa A Fügefa meséjét lejegyezte és továbbította a hallgatóknak és olvasóknak: Négyesi Adrienn Az alábbi mese az október 17.-én megrendezett Játszóházon hangzott el.
2009. December
Örömmondó
BEHARANGOZÓ
d
Év végi ünnepi alkalmak gyülekezetünkben December 13-án, és 20-án istentisztelet elõtt és után adventi vásárt rendezünk az altemplomban, amelynek bevételével a templomépítést támogatjuk. December 18-án, pénteken délután tartjuk a konfirmandusok és az ifisek karácsonyát. A konfirmandusok alkalma 17 órakor, az ifiseké 18 órakor kezdõdik. December 20-án, vasárnap a 10 órakor kezdõdõ istentiszteleten kerül sor hagyományos gyermek-karácsonyi ünnepségünkre, amelyen gyülekezetünk gyermekei adnak elõ betlehemes mûsort. Az alkalom után szeretetvendégséget rendezünk. December 20-án, délután 3 és 6 óra között a Jókai Mór agoránál, az általános iskola elõtti téren aranyvasárnapi halászlé-partit szerveznek a svábhegyi keresztyén gyülekezetek önkéntes tagjai. A halászlevet bográcsban készítik a fõtámogató, a Bajai Halászcsárda szakácsai. A rendezvény célja, hogy adventi hangulatban erõsítse a hegyvidéki jó szomszédok összetartozását, lokálpatriotizmusát, és a halászlé-partin befolyt összegekkel, adományokkal támogassa a svábhegyi református- és katolikus gyülekezet cél-
??????????????????????? ????????????????????? ?????? rövid idézet??
jait, és a Jókai Mór Általános és Német Nemzetiségi Iskolát. December 21. és 23. között, hétfõtõl szerdáig karácsonyi, úrvacsorai elõkészítõ sorozatot tartunk templomunkban. Az alkalmak este fél 7-kor kezdõdnek. December 22-én, kedden 16 órakor a Kálvin János Idõsek Otthonában szerepelnek gyülekezetünk gyermekei, akik betlehemes mûsort adnak elõ. Az áhítaton Igét hirdet Berta Zsolt lelkipásztor. December 25-én, pénteken, karácsony elsõ napján és december 26-án, szombaton, karácsony másodnapján is lesz úrvacsoraosztással egybekötött ünnepi istentiszteletünk de. 10 órakor. December 27-én, vasárnap, az év utolsó vasárnapján a 10 órakor kezdõdõ istentiszteletünkön fogjuk köszönteni azokat a kedves testvéreinket, akik idén lettek gyülekezetünk tagjai. December 31-én, szilveszter napján csütörtök du. 4 órakor tartjuk évzáró, hálaadó úrvacsorás istentiszteletünket. Január 1-én, pénteken 10 órakor lesz az új év elsõ, áldáskérõ úrvacsorás istentisztelete. Valamennyi alkalmunkra szeretettel hívunk és várunk mindenkit!
d Örömmondó
2009. December
BEHARANGOZÓ
Rendszeres gyülekezeti alkalmaink – Vasárnap de. 10 órakor: istentisztelet, ezzel egy idõben gyermekistentisztelet és gyermekmegõrzés – Minden hónap elsõ hétfõjén, este 18.30-kor: presbiteri bibliaóra – Szerdán 18 órakor: felnõtt konfirmációi elõkészítõ – Csütörtök 18.00: gyülekezeti bibliaóra – Csütörtök 20.00: kollégiumi ifjúsági óra az Eötvös út 35. sz. alatti Protestáns Kollégiumban – Pénteken 18.00-tól: ifjúsági bibliaóra a középiskolás korosztály számára – Minden második héten kedden 18,00kor: gyülekezeti bibliaiskola – Minden hónap második vasárnapján délután: családi-kisgyermekes bibliakör egyeztetett helyszínen Hittanórák rendje Óvodai hitoktatás
Õzike Óvoda Kedd: 15.00–15.30 – 1. csoport; 15.30–16.00 – 2. csoport Iskolai hitoktatás Jókai Mór Általános Iskola Hétfõ: 13.30–14.15 – 3. osztály; 14.15–15.00 – 4-5. osztály; Kedd: 14.00–14.45 – 2. osztály; Csütörtök: 14.00–14.45 – 1. osztály SOTE Gyakorló Iskola (Alsó-Diana): Szerda 13.45–14.30 – 2-3. osztály Templomi hitoktatás Svábhegyi Ref. Templom Péntek: 17.00–17.45 – 7-8. osztály (konfirmációi elõkészítõ) Felhívjuk a figyelmet, hogy a konfirmációi elõkészítõ Egyházunk rendje szerint két év!
Normafa Óvoda Hétfõ: 15.30–16.00 – 1. csoport; 16,00-16,30 – 2. csoport
Észrevételeket, javaslatokat és cikkeket várunk az Örömmondó számára! ÖRÖMMONDÓ KIADJA A BUDAPEST SVÁBHEGYI REFORMÁTUS MISSZIÓI EGYHÁZKÖZSÉG 1125 BUDAPEST, FELHÕ U. 10 HVB BANKSZÁMLASZÁM: 10918001-00000017-35180007 LELKÉSZI HIVATAL: 1126 BUDAPEST, BÖSZÖRMÉNYI ÚT 28. (BUDAHEGYVIDÉK) H., K., CS.: 9:00–13:00 SZERKESZTI: BERECZ ÁGNES PRESBITER A KIADÁSÉRT FELEL: BERTA ZSOLT LELKIPÁSZTOR Az Örömmondó ingyenes. Adományaikat az újság megjelenésének támogatására szívesen fogadjuk. A megjelenést támogatja Budapest XII. kerületi Önkormányzata.
