NAGY IVÁN HONISMERETI PÁLYÁZAT 2010
Kovács Krisztián Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond-, Hunyadi- és Jagelló-kori történetéhez
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-2-
Tartalomjegyzék Előszó
2.
Visszatekintés a környék Árpád- és Anjou-kori történetére
3.
I. Zsigmond kora (1382-1437)
5.
II. Albert- és a Lászlók uralma, A Hunyadiak kora (1437-1490)
19.
III. A Jagellók kora (1490-1526)
26.
Utószó
32.
Felhasznált irodalom
33. Mellékletek:
A környékre vonatkozó Zsigmond-, Hunyadi- és Jagelló-kori oklevelek és publikációik lelőhelyei falvanként
35.
Birtokosok falvanként (1222-1526)
37.
Kronológia (1222-1526)
41.
Leszármazási táblák
45.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-3-
Előszó A tavalyi évben készített pályamunkámban megvizsgáltam Ludányhalászi és környékének XIII-XIV. századi történetét.1 Idén ezt a vonalat követve – amint azt a pályamunka címe is jelzi – egészen a Mohácsi vészig igyekszem felvázolni az Ipoly középső folyása mentén elterülő 8 kisfalu (Ludány, Halászi, Pöstény, Nógrádszakál, Szécsényfelfalu, Endrefalva, Bussa, Csalár) históriáját. Az előző évhez hasonlóan most is elsősorban a fellelhető okleveles anyagra támaszkodva igyekszem mindezt megtenni. Az Árpád- és Anjou-kor vizsgálata során nehézséget jelentett az, hogy a források igen hézagosak voltak, kevés számú oklevél állt rendelkezésre, melyből csak töredékes birtoklástörténet volt felvázolható. Ez a nehézség a XIV-XVI. század vizsgálata során is fennáll, ugyanakkor erre az időszakra megduplázódott a fennmaradt oklevelek száma, mely lehetővé teszi a pontosabb birtokviszonyok felvázolását.2 Természetesen az egyes falvak– birtokok története elválaszthatatlan a nemesek–birtokosok történetétől, és mindez kissé meg is nehezíti a feltárást, hiszen a fenn említett községek több nemzetség tulajdonában voltak, így történetük is szerteágazó és az adott földesúri uradalomba ágyazva érthető meg. Emiatt sok esetben azért, hogy megértsük az adott település történetének mozgatóit, szükséges annak a nagyobb igazgatási egységnek (uradalomnak) a históriáját is röviden megvizsgálni, melybe az adott község beletartozott. A tárgyalt települések – és a környék –. legjelentősebb birtokosai a XIV-XVI. század folyamán egyrészről továbbra is a Balassák és a Kacsicsok – Libercsey Tompos- és Szécsényi ág – voltak, azonban új nevek is megjelentek a vidéken ebben az időszakban; a Losoncziak, Bay-ak, Wesselényiek, Deméndiek, Országhok. Mind olyan nemesi famíliák, melyek jelentős szerepre tettek szert a magyar történelemben. Mindezeket előre bocsátva kezdem most meg pályamunkám, hogy az eddig a levéltárak dobozaiban porosodó oklevelek értékes adatait kinyerve és rendszerbe helyezve, megismerjük e nyolc kisközség XIV-XVI. századi történetét.
1
Kovács Krisztián – Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Árpád- és Anjou-kori történetéhez. Nagy Iván Honismereti Pályázat, 2009 2 míg 1222-1382 közt 28, addig 1383-1526 között több mint 50 oklevél állt rendelkezésemre a környék történetének bemutatásához
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-4-
Visszatekintés a környék Árpád- és Anjou-kori történetére
Mielőtt a címben megadott témához kezdenék, mindenképp fontos pár oldal erejéig röviden visszatekinteni, mi módon alakult a vidék történelme a XIII-XIV. század folyamán. Az Árpád-kor idején keletkezett, a tárgyalt nyolc településre vonatkozó kevés írott forrásanyagból, a következő történelmi adatok szűrhetők le: 1222-ben legelsőként Halászi jelenik meg a Váradi Regestrumban, ekkor a község a nógrádi várhoz tartozó várföld volt. 1245-ben IV. Béla, Pál királyi káplánnak adományozta halászi 8 ekealja nagyságú földjét. 1248-ban a szomszédos Bussán – mely korábban szintén várföld volt– az esztergomi érsekség szerez birtokrészeket. A két fenti eset beleillet IV. Béla új birtokpolitikájába. 1250-ben Ludányban került sor jelentős birtokos cserére; ekkor Ludan-i Hozug és testvérei, ludányi birtokuk felét az uralkodónak adták el. Ludány másik felét Zeura (más forrás szerint Zuerc) fia Márton bírta, melynek egy részét a Heves megyei Hortért elcserélt IV. Bélával. Vagyis 1250-ben a magyar király lett Ludány község legnagyobb birokosa, mellette még továbbra is bírtak földet a Ludan-i testvérek, valamint Zeura fia Márton. Még ugyanebben az évben Pál királyi káplán eladta a Detrik-fiaknak (Balassák ősei) halászi- és ludányi birtokrészeit. 1252ben az uralkodó a Bars megyei Walkazt adta Zeura fia Mártonnak még meglévő ludányi- és bussai birtokrészeiért cserébe, majd az így megszerzett földet a király Detrik fia Mikó ispánnak adományozta, így Ludányban – birtoklás szempontjából – a Detrik leszármazottak kerültek túlsúlyba. (Mikó ispán a tatárjárás után a zólyomi ispánság újjászervezésével elnyerte az uralkodó elismerését, melyet az birtokadományokkal fejezett ki. Így – bár oklevél nem maradt fenn róla – valószínűsíthető, hogy az 1250-ben a király által megszerzett ludányi részeket is Mikó – és testvére - kapta meg). 1268-ban még bírtak tulajdonnal Ludányban a Ludan-i testvérek, ekkor nagybátyjuk Nógrádi András fia Endre lemondott saját, valamint nővére fiainak (Hozugéknak) leánynegyedi részéről (Detrik fia) Mikó- és Detrik javára. Így gyakorlatilag a Balassák ősei lettek a legnagyobb – ha nem az egyedüli – birtokosai Ludány falunak. 1279-ben Endrefalván került sor pereskedésre Görbe (Curvi) Endre – elképzelhető, hogy a fenn említett Nógrádi András fia – és Dénes fiai között. A per tárgya az úgynevezett Nyulasbérc volt, melyet végül Dénes fiai kaptak meg. 1281-ben a Hontpázmány nembeli Dráhi Tamás, Miklós nógrádi esperesnek és fivérének adta el pöstényi öröklött földjét, akik azt tovább adták a Kacsics nembeli (Pöstényben szintén birtokos) Fulkus fia Mihálynak. Emiatt a két fél között (Dráhi Tamás, Mihály) több évig tartó pereskedés indult, mely véglegesen 1301-ben zárult le a felek egyezségével. 1283-ben Mikó fia Biter ispán szerez további területeket Bussán, amelyet azután Szalatnya földért cserélt el Starna fiaival. Halászi Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-5-
történetében az 1280-90-es évek egyes eseményeit homály fedi, mivel 1283 körül egy Louth-i János nevezetű személy kapta meg, vagyis a Balassa ősök elvesztették azt. Viszont 1297-ben, mikor is Kacsics nembeli Folkus fia Mihály fiai – akiknek II. Detrik lánya volt az édesanyjuk – követelték anyjuk leánynegyedi részének kiadását, már ismét tulajdonukban volt. Ekkor a Detrik fiak átadták Mihály fiainak leánynegyed címén Halászi birtokukat. A XIII. század végén a Csalár melletti Kürt villa birtoklása miatt folyó pert zárta békés egyességgel Csalári Kaplon és Varsányi Marcellus. 1300-ban Görbe Endre ludányi részéért cserébe Mikó és Detrik a Puch nevű földet adta. Az Árpád ház kihalása idején tehát a következő birtoklási viszonyok álltak fenn a környék falvaiban: Ludányban a Balassa ősök-, Halásziban Kacsics Mihály fiai-, Endrefalván, és feltételezhetően Felfalun Görbe Endre fiai-, Pöstényben Dráhi Tamás, és Kacsics Mihály fiai-, Szakalban pedig minden bizonnyal az esztergomi érsekség alá tartozó királyi apát (akit 1245-ben említenek először, majd pedig 1279-ben is megjelenik a szakali egyház) volt(ak) a meghatározó birtokos(ok). Bussán Starna fiait találjuk birtokosként, míg Csaláron Kaplont, róluk viszont nem tudni, mekkora területtel bírtak a községekben, és hogy az a rész mekkora hányadot jelentett az adott településen. A III. Endre halála után kialakult zűrzavaros időszakban, a Balassák tulajdonában lévő birtokokat – köztük Ludányt – az Anjou Károllyal szembehelyezkedő Trencsényi Csák Máté elfoglalta. Az eltulajdonított területek Csák halála után, 1321-ben kerültek vissza ismételten a Detrik fiak kezébe. 1322-ben – a Balassa család közvetlen felmenőjeként számon tartott – Kékkői Péter mester volt Ludány birtokosa. Jelentősebb tulajdonos váltásra Endrefalva és Felfalu esetében került sor; 1327-ben Poghi (korábban Görbének nevezett) Endre fiai hűtlenség miatt elvesztették – többek között – az endrefalvi (alpugh), a felfalui (felpugh) és a Ludány és Szakal közt található egykori Újnyerges birtokaikat. Azokat az uralkodó Farkas mester fiának, Szécsényi Tamás erdélyi vajdának adományozta. Az Anjou-kor következő évtizedeire vonatkozó források igen hézagosak, a néhány fennmaradt oklevélből következtethetően ezután nem is került sor jelentősebb birtokos váltásra a tárgyalt községekben. 1366-ban még egy perről értesülünk, mely Kékkői Péter fia György és Halaz-i Tompos Tamás fiai között zajlott, ugyanakkor elmondható az, hogy az Anjou-kor végére, Ludányban továbbra is a Balassák, Halásziban pedig a Kacsicsok (Libercsey ága) voltak a fő birtokosok. Endrefalván és Felfalun a Kacsics nemzetség Szécsényi ága szerzett befolyást. Csalárról, Bussáról, Szakalról és Pöstényről (ez utóbbi – legalábbis egy része –továbbra is
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-6-
Kacsics Mihály leszármazottai birtokában volt) fennmaradt források híján semmi konkrétumot nem lehet mondani.3 I. Zsigmond kora (1382-1437)
Anjou Lajos végakaratának megfelelően – miután fiúgyermeke nem maradt, csak két kiskorú leánya – trónját az idősebbik lánya, a mindössze tizenegy éves Mária örökölte, édesanyja Erzsébet királyné gyámsága alatt. Mária megkoronázása azonban korántsem jelentett végleges megoldást, hiszen először fordult elő az ország történetében, hogy a koronát egy nő viselte, éppen ezért mind az udvar, mind a nemesség számára egyértelmű volt, hogy mindez csak ideiglenes állapot lehet. Az utódlás kérdésében azonban már egyáltalán nem volt ilyen egységes álláspont, ezért az ország három táborra szakadt. Az udvari arisztokrácia nagy része a gyermek királynő leendő férjét szerette volna látni a trónon, a férj személyét illetően viszont megoszlottak a vélemények. Első számú jelölt a Luxemburgi dinasztiából származó brandenburgi őrgróf, Zsigmond volt, IV. Károly német-római császár ifjabb fia, aki 1379 óta a magyar udvarban nevelkedett. Egy másik csoport a francia király öccsét, Lajos orléans-i herceget támogatta, őt pártolta Erzsébet anyakirályné is. Egy harmadik párt a nőági öröklés elvével szemben a fiági öröklés elvét vallotta, ezért a trónt III. (Kis vagy Durazzói) Károly nápolyi királynak, I. Lajos másod-unokatestvérének, az Anjou-ház egyetlen élő férfi tagjának szánta. Mintha csak a 80 évvel korábbi történet ismétlődött volna, mikor is az Árpád-ház kihalásával megüresedett trón megszerzéséért három jelölt hadakozott. Az események Károly (a magyar trónon II.) 39 napos uralmával4 majd meggyilkolásával folytatódtak, melynek következtében polgárháború tört ki az országban. A jelöltek közti versengés végül Zsigmond győzelmét hozta, akit 1387. március 31-én Székesfehérvárott magyar királlyá koronáztak.5 A király személye kérdésében Nógrád vármegye is – az országhoz hasonlóan – több pártra szakadt. A Zsigmonddal szemben állók vezére Verebi Péter volt. A nógrádi elégedetlenkedők az 1401. április 28-i összeesküvésben is részt vettek, mikor is az összeesküvők benyomulva a budai palotába fogságba vetették az uralkodót. Szószólójuk Szécsényi Simon – Szécsényi Tamás unokája – volt. Bátyja, Szécsényi Frank országbíró tagja 3
Kovács Krisztián – Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Árpád- és Anjou-kori történetéhez. Nagy Iván Honismereti Pályázat, 2009 4 1385-86 –1385. december 31-én koronázták meg 5 Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris. Bp. 2003. 123-125. (a továbbiakban: Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország 1301-1526. i.m.)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-7-
volt annak az országos tanácsnak, mely a hatalmat gyakorolta Zsigmond fogsága alatt. Zsigmond pártján álltak: Losonczi István szörényi bán, Losonczi László, Kaplai János országbíró, Kaplai Dezső, Ilsvai (Salgói) Péter, Lesták és Lóránt – utóbbiak Zsigmond koronázásán is részt vettek – valamint Tari „pokoljáró” Lőrinc, aki szembeszállva az összeesküvőkkel súlyosan megsebesült, később viszont Zsigmond egyik legbizalmasabb embere lett.6 Ilyen előzmények után, vizsgáljuk most meg, milyen főbb tendenciánk figyelhetők meg a környékre vonatkozóan, a XIV. század végén, XV. század első felében, valamint hogy érintették-e az országos ügyek tárgyalt vidékünk történelmét. Az elmondható, hogy a XIV. század végéről – Zsigmond uralomra kerülésének idejéből – nagyon kevés forrás maradt fenn; mindösszesen két oklevél állt rendelkezésemre; egy az 1380-as, egy pedig az 1390-es évekből. Az 1383. október 28-án keltezett irat, egy egyezséget őrzött meg Halászi és Csalár vonatkozásában. A Halászit birtokló Kacsics nembeli Liberche-i Tompos Tamás fiai Falkus (1366-1388) és János (1366-1394) kötöttek egyezséget Chalar-i Miklós fia Kapplyennel7 az Ipoly folyón járó malom ügyében. A felek megegyeztek abban, hogy Kapplyen, a csalári (chalar) birtokán az Ipoly folyón épült malomházban két kereket, két csővel tart fenn, ugyanúgy Falkus és János is malomházukban, mely halászi birtokuk „Asuan”8 nevű helyén épült szintén két kereket működtetnek két csővel. Ezenkívül az egyezség között szerepelt az is, hogy a molnármesterek kötelesek egyenlő mértéket alkalmazni azért, hogy elkerüljék az egymás malmának szerkezetében tett károkat.9 Mária királynő halála után egy nappal, 1395. május 18-án állították ki Kaplai János comes országbíró sági konventhez szóló halasztó oklevelét. Az irat betekintést nyújt, egy éppen ekkor zajlott perbe, melynek sem előzményéről, sem utóéletéről nem maradt fenn 6
Belitzky János: A honfoglalástól Mohácsig (896-1526). In.: Főszerk. Balogh Sándor: Nógrád megye története 896-1849. I. köt. Salgótarján. 1973. 89-90. (a továbbiakban Belitzky 1973), Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. (a továbbiakban Borovszky i.m.), Nógrád megye 395-397. 7 Kapplyen – Kaplyon – névvel korábban is találkozni, szintén a csalári malom kapcsán, pl. 1372-es határjárásban (Coplian), Magyar Országos Levéltár Diplomatikai Levéltára 65.778 Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás (DL-DF 5.1) 2009. (a továbbiakban MOL DL szám, CDH), de már 1301 is találkozni Coplon comes malmával (MOL DL 1617 CDH), azt viszont nem tudni, milyen rokonságban állt (vagy állt-e egyáltalán) ez a Coplon a fennt említett Kapplyennel 8 Minden bizonnyal Ásvány 9 eredetije: Dunamelléki Református Egyházkerület Ráday Levéltára. (Továbbiakban RL) C64-1a – Mohács előtti oklevelek 16. sz., megtalálható még: MOL Diplomatikai Fényképgyűjtemény (DF) 275.684; a vízimalmokról: a kisebb vízhozamú vagy sekélyebb medrű és száraz évszakban alacsony vízállású folyóknál gátakkal segítették elő a malom működését. Ilyenkor a két part között keresztgátat építettek úgy, hogy a gát malommal ellentétes parti csatlakozását a folyásiránnyal ellenkezően magasabban képezték ki, ennek következtében nem csak megduzzasztotta a vizet a gát, hanem a malom felé is terelte. Jelen esetben is talán az egyenlő mérték alkalmazása ezzel állhatott kapcsolatban, hiszen a megduzzasztott víz megrongálhatta a másik fél malmát. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-395.html (2010. június 6.) - Magyar Néprajzi Lexikon – folyami malom címszónál
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-8-
(vagy eddig még nem került elő) további adat. Gyarmati Balázs fia Miklós10 (a Balázsfi -> Balassi – Balassa család megalapítója) nevében Pribel-i Kanco megjelent az országbíró törvényszéke előtt és losonczi Dezsőfi László erdélyi vajda11 fia János12 ellen bemutatta a sági konvent, a váci káptalan, valamint a Nógrád megyei hatóság vizsgálati okleveleit. Ezek szerint János bizonyos réteket, erdőket és szántókat foglalt el, melyek Gyarmati Miklós ludányi birtokaihoz tartoztak. János képviselője tagadta a vádakat, ugyanakkor, mivel Miklós kérte a terület törvényes visszaadását, ezért az országbíró megkereste a konventet, hogy küldje ki bizonyságlevelét, melynek jelenlétében a királyi ember augusztus 1-én szálljon ki Ludányba és adja vissza Miklósnak a vitás birtokrészeket. Mindezt akkor, amennyiben nincsenek ellentmondók. Az esetleges ellenzőket augusztus 15-re idézték meg a király színe elé. Hogy volt-e olyan, aki ellentmondott, és folytatódott-e a per, azt nem lehet tudni.13 Minden bizonnyal a vitatott területek visszakerültek Gyarmati Miklóshoz, hiszen a későbbiek során nem találkozunk Losonczi birtoklással Ludányban.14 A XV. század első, környékre vonatkozó oklevele 1402-ben keletkezett. Az okmányban ismételten találkozunk a már fentebb említett id. losonczi Dezsőfi László vajda fia Jánossal. A dokumentum 1402. december 21-én keletkezett, pár héttel azelőtt, hogy a bárók ismételten fellázadtak Zsigmond király ellen. A váci káptalan által kiállított oklevélből megtudható, hogy Ders-i István fia Demeter és János, valamint id. losonczi Dezsőfi László vajda fia János több birtokát lefoglalták, és ellentmondást figyelmen kívül hagyva átadtak Pazthoh-i Domokos fia János comes15 feleségének, losonczi Losonczi Katalinnak.16 Ezek között volt a losonczi Dezsőfi Jánost illető Bussa birtok negyed része is. Az oklevélben megjelenik János másik rokona is, ifj. losonczi Losonczi László szlavón bán fia Zsigmond (Katalin bátyja),17 aki szintén birtokrészeket veszített el.18 Elképzelhető, hogy egy hasonló 10
Gyarmati Balázs kapuvári várnagy, 1364-1388, Visontai Katalintól származó fia Miklós a gyarmati Balassa család megalapítója, honti ispán 1389- +1436, Engel Pál – Középkori magyar genealógia. Zólyomi rokonság – Balassa – Arcanum DVD könyvtár IV. DVD Rom (a továbbiakban: Engel – Genealógia), 11 id. Losonczi László a Losonczi család Dezsőfi ágából, 1376-1385, valamint 1386-1392 közt volt erdélyi vajda, 1392. március 10. előtt halt meg, fia János (1393-1399) 1403 előtt halt meg utód nélkül, így ezen az ágon kihalt a család – Engel: Genealógia i.m.:. Engel Pál: Magyarország világ archontológiája 1301-1457 DVD Rom (a továbbiakban: Engel – Archontológia) 12 akinek – mint alább látni fogjuk – Bussán is volt birtoka, így innen kiindulva könnyedén végrehajthatta a foglalást 13 MOL DL 39.163 CDH 14 de ha esetleg Losonczi János nyerte is volna meg a pert, mivel utódja nem maradt (ld. 9. jegyzet) így nem is örökíthette volna tovább az így megszerzett birtokokat – ha volt egyáltalán birtokszerzés, hiszen János tagadta a vádakat. 15 János országbíró 1366-1405, +1406. VI 2., Rátót (Rathold) nemből, „Nagy” Domokos mester fia, Engel – Genealógia i.m. Rátót nem Pásztói ág 16 Katalin (1399-1428) Losonczi László szlavón bán lánya 17 Zsigmond (szörényi kapitány, 1396-1434, +1435 előtt, feleségei: 1. Szécsényi Dorottya, 2. K. Jakcs Krisztina) dédapja, és János nagyapja édestestvérek voltak, Zsigmond nagybátyja az a Losonczi István (macsói bán, 1380-
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez
-9-
eset történt meg, mint 1297-ben, mikor is Kacsics nembeli Mihály fiai a Detrik fiaktól anyjuk leánynegyedi részét követelve megkapták Halászit. Mivel az eset kapcsán közeli rokonokkal találkozunk (kivételt ez alól Ders-i Demeter és János képez) így elképzelhető, hogy nem voltak hajlandók Katalin részét kiadni, így az hatóságilag szerzett érvényt akaratának. 1405-ben a fent említett Losonczi Katalin kérésére Garai Miklós nádor hites embereket küldött ki Nógrád vármegye közgyűléséből Bussa birtokra (possessio), ahol Katalint az Ipoly folyón lévőn háromkerekű malom negyedrészébe zálog címén, ellentmondás nélkül beiktatták.19 Az 1406-1416 közti évek, miden bizonnyal viszonylagos nyugalommal telhetek a környékre nézve, talán ezt jelezheti, hogy a földesuraknak nem kellett drága okleveleket kiállítaniuk jogaik biztosítására ebben a 10 évben.20 Erre az időszakra már Zsigmond is megszilárdította hatalmát. Hűséges híveit birtokadományokkal jutalmazta; ekkor kaptak Erdélyben birtokokat: losonczi Dezsőfi Miklós fiai Dezső, János és Ferenc.21 Az uralkodó 1408-ban létrehozta a Sárkányrendet, melybe többek között felvették azt a Balassa Lászlót22 is, aki Demeter mester halála után (aki 1312-ben a rozgonyi csatában Csák Máté oldalán harcolt az uralkodó ellen) a közszerepléstől visszavonuló család újbóli országos szerepvállalásának megindítója volt. Már közel két éve zajlottak a konstanzi zsinat ülései Zsigmond elnöklete alatt, amikor is Ludányban 1416. október 19-én arról értesülünk, hogy Zklabinya-i Balázs fia Miklós mester eltiltotta az összes nemes és nemtelen szomszédait a községben lévő makkos erdőinek használatától, a sertések és más állatok odahajtásától.23 Ez az információ mindenképpen figyelemre méltó, hiszen a XVIII. század elejétől keletkezett leírások és források nem +1395) volt, aki 1386. áprilisában engedélyt kapott a gácsi vár felépítésére Mária királynőtől, majd az 1395. évi sikertelen török hadjáratban utód nélkül esett el. Engel – Genealógia i.m– Tomaj nem, Belitzky 1973. 89. 18 MOL DL 43634 CDH, publikálva magyarul: Zsigmond-kori oklevéltár. (a továbbiakban: ZSKO) II. kötet. Összeállította: Mályusz Elemér. Bp. 1958. 2131. sz. 19 MOL DL 86.638 CDH, Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára. Szeged. 1937. 76. sz. 20 azt viszont teljes bizonyossággal nem lehet kijelenteni, hogy egyáltalán nem keletkeztek iratok a környékre vonatkozóan, melyek esetleg elvesztek, vagy lappanganak, ugyanez igaz a korábbi és a későbbi évekre is, ahol huzamosabb időszakban nem állítottak ki (vagy nem fellelhetőek) oklevelet 21 Losonczi Dezsőfi Miklós, id. László vajda öccse, Miklós fia Dezső erdélyi vajda volt 1405 - +1456, Engel – Genealógia i.m.– Tomaj nem, Borovszky i.m. – Nógrád. 396. 22 Balassa László, Miklós fia, korponai kapitány, 1424-1485, Engel – Genealógia i.m. Zólyomi rokonság – Balassa – Belitzky János szerint 1409-ben vették fel a rendbe (Belitzky 1973 i.m. 94.), viszont 1409-ből Engel genealógiája nem ismer Balassa Lászlót, Borovszky is 1409. évnél ír Balassa Lászlóról, aki ebben az évben szerinte Hont vármegye főispánja volt, majd ír II. Lászlóról is (1449-1464) (Borovszky i.m. Nógrád 587.) Engel genealógiájában is két László található, viszont az (I.) László csak 1364-ben van említve és nem tudni milyen tisztséget töltött be, viszont 1374-ben már felnőtt fiai voltak, így nem valószínű, hogy 45 év múlva (1409-ben) még él. A Balassa család levéltára 1193-1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Akadémia. Bp. 1990. (a továbbiakban BCSL) 125. és 149. sz. regeszták 23 MOL DL 39.151 CDH, ZSKO. V. kötet. 2372. sz.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 10 -
említenek jelentősebb erdőket a faluban, a fenti adat viszont igazolhatja, hogy a török hódítás előtti időszakban Ludánynak makkos erdei voltak, melyek a törökkor utánra minden bizonnyal elpusztultak és ez a település tájképét is kisebb-nagyobb mértékben átformálhatta.24 Látható, hogy a XV. század elején, a kisebb-nagyobb pereskedéseken kívül nem történt jelentősebb esemény, vagy birtokos változás a környéken. Egy oklevél szerint azonban 1419-ben új földesúr jelent meg a vidéken. A forrásból értesülünk, hogy augusztus 25-én Zsigmond király meghagyta a sági konventnek, hogy László nyitrai püspököt, Demend-i Benedek fia Lászlót, Lőrinc fia Jánost és Miklós fia Pétert újadomány címén vezessen be több Hont, Nyitra, Trencsén megyei birtokokba, valamint Ludány, Halászi és Galábocs Nógrádmegyei részbirtokokba. Megtudható az is, hogy László püspök, mint orvos a király egészségének gondviselésében szerzett érdemeiért kapja ezeket a birtokokat testvére gyermekeivel egyetemben.25 Ugyanakkor egy ellentmondással találkozunk az oklevélben, hiszen László 1367 és 1371 között volt nyitrai püspök és – Engel Pál szerint – 1382. március 23. előtt halt meg, halála előtt pedig váradi püspök volt (1378-1382).26 Ez alapján tehát 1419ben már nem élt, mégis az oklevél 1419-re van keltezve és Zsigmond király meghagyásával állították ki. Hasonló tartalmú oklevéllel találkozunk 1381-ben is mikor I. Lajos király László (ekkor) váradi püspöknek, valamint általa Benedek és Lőrinc testvéreinek és Miklós testvére fiainak27 új adomány címén a Bars megyei Léva várától elszakított Újfalu possessiót adományozza. Az indok itt is ugyanaz; a király gyógyításában szerzett érdemekért jutalmul. Feltehető a kérdés, hogy a két eset hasonlósága véletlen-e, vagy az 1419-es oklevél az 1381es alapján készült, hiszen László püspök ekkor már nagy valószínűség szerint 37 éve halott volt.28 És ennél a pontnál kell megjegyezni azt (amivel talán kezdeni kellett volna), hogy az 24
már 1395-ben is találkozni Ludányhoz tartozó erdőkkel (ld. jelen írás 7.o.) – a XVIII. század elején készült összeírásokban (1715, 1720, 1728) az erdőről szóló pontnál megjegyzik, hogy tüzifa van, épületfa viszont semmi sincs (nullas habent) – Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV.7/a – 1. (1715), 3. (1720), 4. (1728), a XVIII. század végén, a II. József féle népszámlálásban azt találjuk: a hegytetőn kis bozótos van - Schneider Miklós, Eperjessy Kálmán: A II. József-féle országleírás és népszámlálás főbb adatai. Salgótarján. 1977, – 1818-ben a Zichy család Divényi uradalmához tartozó Felső Ludányról készült kimutatás szerint a községnek nincs erdeje „Sylva in hocce Territorio nulla habetur” MOL P-707 – Zichy család levéltára, Fasc. 184, Num. 18. – ugyanez igaz Alsó Ludányra is, a Ráday család által teljes egészében birtokolt község erdőjéről a következő olvasható az 18071808. évi urbariális összeírásban: „erdő itt igen kevés vagyon, foglalatya tészen csak 36628 n.ölet vagy 30 4/8 hóldat. Fa neme benne tsupa Tser, melynek növése tsekély. Makk benne igen ritkán marad meg, úgy hogy annak haszonvétele említést sem érdemel…” RL C-64-2a - Urbariális Conscriptiok. 9. kötet 1807-1808 – Svoy Miklós Nógrád megyéről 1874-75-ben készített monográfiájában a következő olvasható: „erdejük nincs” – Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874-75. 316. 25 MOL DL 67.974 CDH 26 Engel – Archontológia. II. Főpapok 27 „filior[um] Nicolai” Engel genealógiája Miklósnak csak egy utódját ismeri: Pétert 1381-1420, Engel – Genealógia i.m. Deméndi 28 Mindenképpen megjegyzendő azonban – lehetséges, hogy mégsem halt meg 1382-ben László; Bunyitay Vince A váradi püspökség története című művében megemlít egy forrást, mely esetleg utalhatna arra, hogy még 1419ben is élt és akkor kalocsai prépost lett volna. Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története alapításától a
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 11 -
esetről fellelhető oklevél hamis. Erre külön felhívja a figyelmünket az Országos Levéltárban megtalálható történeti dokumentumhoz csatolt papíros. Az eredetit utánozni igyekvő hamisítvány, a XVI-XVII. század folyamán készülhetett,29 ami alapján a későbbi, XVIII. századi másolatok is átírták. Így már érthetővé válik László nyitrai püspök 1419-es említése.30 Ugyanakkor annyi bizonyos, hogy a Deméndieknek volt birtokuk Ludányban, hiszen 1427ben egy per kapcsán – melyről az adott helyen lesz szó – találkozunk Deméndi Jánossal, aki László nyitrai püspök Lőrinc nevezetű testvérének gyermeke lehetett. Ha viszont ténylegesen birtokos volt a Deméndi család Ludányban és Halásziban akkor kérdéses, hogy kinek a rovására kaphattak birtokokat. Ludányban továbbra is a legnagyobb tulajdonos a Balassa família volt, míg Halásziban a Libercsey Tompos család leszármazottai a legjelentősebb földesurak. Mivel a Balassák a király kegyeiben álltak– mint láthattuk Balassa László esetében, akit a Sárkányos rendbe is felvettek–, így nem valószínű, hogy az uralkodó tőlük vett volna el birtokot. Halászi földesurával kapcsolatban csak annyi bizonyos, hogy a Libercsey Tompos család a XIV. század végére fiágon kihalt, ugyanakkor továbbra is egy Libercsey kezében marad a község, hiszen Tompos Tamás fia János lányának Margitnak, második férje Libercsey András volt, aki minden bizonnyal Ráday I. Pál édesanyjának, Libercsey Rozinának az őse volt.31 Nem kizárható az sem, hogy az uralkodónak esetleg lehettek birtokai a községekben (melyek egyes családok fiágának kihalása után a koronára háramlottak), és ezeket adományozta az érintetteknek. Levonva a következtetést: minden bizonnyal a Deméndi családnak volt birtoka Ludányban és Halásziban (melyeket nem kizárható, hogy éppen 1419-ben szereztek volna meg), azonban elképzelhető, hogy a zűrzavaros török időszakban elveszett az erről szóló adománylevél, ezért jogainak bizonyítására és biztosítására a XVI-XVII. század folyamán egy hamis oklevelet készíttettek. Viszont a dokumentumot készítő íródeák, nem vett figyelembe bizonyos tényeket (többek között azt, hogy Deméndi László püspök ekkor (1419) már minden
jelenkorig. I. kötet. Nagyvárad 1883. harmadik könyv. 204-206, Bunyitay a következőket írja Lászlóról: „További sorsa bizonytalan. 1382. február 10-én még a püspökök sorában olvassuk nevét, de ugyanazon év március 23-án Várad püspöki széke már üres. Egyik legtekintélyesebb történetírónk [Pray György Hierarchia Hungarica c. művének II. 76. 1. a jegyzetére hivatkozik – KK.] említi, de forrása megjelölése nélkül, hogy László Deméndy fia 1419-ben kalocsai prépost, vicarius és Zsigmond király orvosa vala, mely utóbbi minőségben már I. Lajos királynak is szolgált. Hogy püspökök egyházmegyéjük kormányát a szerényebb prépostsággal felcserélték, az többször megtörtént és így nincs benne lehetetlenség, hogy az említett kalocsai prépost s Deméndi László, a volt váradi püspök egy személy; de adatok elégtelensége miatt még meg nem határozható.” 29 ZSKO. VII. 908. sz. 30 az eredetit utánozni igyekvő XVI-XVII. sz.-i hamisítvány: MOL DL 43.450, a hamisítvány XVIII. sz.-i másolatai:, DL 67.974 (Lipthay cs.), DL 73.483 (Orczy cs.), DL 86.786 (Eszterházy cs. tatai lt.) ZSKO. VII. 908. sz. 31 Engel – Genealógia i.m. Kacsics nem, Libercsey ág
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 12 -
bizonnyal nem élt). A hamisítvány azonban olyan jól sikerült, hogy később a DeméndiTheszéri család után háramló örökségért folytatott perben is hitelesnek tekintették az iratot.32 A Deméndyekkel kapcsolatban még egy helytelen információt szükséges kiigazítani a környékre vonatkozóan, mely Nagy Iván családtörténeti munkájában található. A Magyarország családjai című művében a következőket írja a famíliáról: „…Nevezett László [Benedek fia - KK.] 1418-ban Nógrád megyei Pöstény helységet elzálogitá a Vendéghy családnak”. 1418-ban valóban volt egy ilyen tranzakció, ugyanakkor az nem a nógrádi Pöstényre, hanem a Nyitra-megyei Pöstyényre vonatkozott.33 Az 1420 és 1425 közötti időszakban tárgyalt területünkön nem történt jelentősebb esemény. 1425. szeptember 17-én ismételten egy peres ügyre került sor ezúttal Halásziban, a forrás viszont sokkal inkább birtokos történeti szempontból fontos számunkra. Az oklevél arról tudósít, hogy Libercsey (Lyberche) András fiai János, Farkas és Antal kérésére egy szolgabírót küldtek ki Halászi birtokra, aki augusztus 26-án megjelent a településen és eltiltotta Halaz-i Beke fia Miklós, valamint Zagyvafői (Zagwafew) Miklós fia Miklóst Libercsey András fiainak birtokrészétől. Zagyvafői Miklós fiát ezenkívül még attól is, hogy beszedje a Libercseyeknek járó kender kilencedet.34 Az okirat tehát egy birtokosok közti „mindennapos” eseményt örökített meg, ugyanakkor a sorok mögé tekintve sokkal fontosabb információkat is magukban foglalnak. Egyrészt, azt gondolhatnánk, hogy Libercsey András, a Tompos (és így a Kacsics) nemzetség egyik leszármazottja volt. Fentebb már utaltam arra, hogy a XV. század elejére a Tompos család fiágon kihalt. Libercsey András, az 1297-ben Halásziban (és Galábocson)35 birtokszerző Tamás fia János lánya Margit második férje volt.36 Vagyis András házassága révén, a Libercsey család halászi birtokrészeket szerzett.37 Az oklevélben említett Halaz-i Beke fia Miklósról nem tudni semmit, feltételezhetnénk, hogy egy Halásziban élő jobbágyról lenne szó, mivel Halászi előnevű nemesi család nem ismeretes a 32
RL C/64-2c Általános gazdasági iratok. 67. doboz/4 – Chronologica deductio Manipulationis Jurium Deméndyanorum 33 Nagy Iván: Magyarország családjai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. Pest 1862. (a továbbiakban Nagy – Mo. családjai) III. kötet 275-277., RL C/64-2c Általános gazdasági iratok. 67. doboz/4 – Chronologica deductio Manipulationis Jurium Deméndyanorum, érdekes viszont, hogy az 1419-es (hamis) oklevélben is megjelenik a Nyitra megyei Pöstyén, mint újadomány 34 MOL DF 275.698 CDH, eredetije: RL C/64 1a – 30. 35 Ez utóbbi községet azért említettem meg, mivel a Deméndy család is (Ludány mellett) Halásziban és Galábocson kapott birtokokat. Elképzelhető, hogy a Tompos család fiági kihalása után Margit (akinek mind fiútestvérei, mind fiú unokatestvérei korábban elhaltak örökös nélkül – Engel – Genealógia i.m. Kacsics nem, Libercsey ág) a családi birtoknak csak egy részét (leánynegyed) örökölte, míg a többi része a koronára szállt, amit azután az uralkodó a Deméndy családnak adományozott. Ugyanakkor az sem kizárható (bár ilyen okleveles adatra eddig nem akadtam) hogy Margitot fiúsította édesapja (ahogy pl. Szécsény László Hedvig és Anna nevű lányait) és akkor az összes birtok Margit kezében volt. 36 Engel – Genealógia i.m. Kacsics nem, Libercsey ág 37 de amint majd 1427-ben kiderül, Ludányban is rendelkezik birtokkal
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 13 -
faluban,38 ugyanakkor – mint látni fogjuk – a következő tárgyalt oklevélben már mint Nováki Beke jelenik meg. Jelentősebb név Zagyvafői Miklós fia Miklós,39 aki szintén a Kacsics nemből származott, vagyis Libercsey Tompos Margit rokona volt (Margit ükapja és Miklós szépapja édestestvérek voltak). A forrás által tehát minden bizonnyal egy családi viszályról értesülünk, elképzelhető, hogy Miklós a rokoni szálak révén, jogosnak vélte a maga számára a Libercseyek halászi birtokrészeit, valamint azok kenderből származó kilencedét. Igen értékes adatokat őrzött meg Ludány birtokos struktúrájáról a két évvel később, 1427. március 7-én kiállított oklevél. Ekkor Gyarmati Balázs fia Miklós és Miklós fiai Kelemen és László,40 valamint ludányi jobbágyuk, Ferenc fia Pál tett panaszt, több ludányi birtokos jobbágyaira. A bepanaszoltak között volt Vértesi (Verthes) Tamás ludányi jobbágyai: Kerekes Péter és Illés; Terényi (Teryeh) István fia Péter fia Mihály ludányi jobbágyai: Mazla (dicti) Antal és János, mivel a fenn említett Ferenc fia Pál jobbágyot Ludányban hamvazószerdán (március 5) megverték. Ezen kívül Vértesi Tamás, Terényi (Teryen) Mihály, Terenyei (Therennie) György fia Miklós, Nováki (Nouak) Beke fia Miklós, Dalmad-i Gergely, Deméndi (Demyend) János, Libercsey András, Zagyvafői Miklós és Vizslási (Vyslas) Baroch János nemesek: Bertalan, Sthenyk Gergely, Santha Péter, Orbán, János szabó, András, Bálint, Orozlan István, Halynka Miklós, Theuser (Tőzsér?) (dicti) Péter, Gyuryk Péter, Varga János, Chechethka András és István nevű ludányi jobbágyai, a Balassák ludányi erdejét kivágták.41 A XV. század első felében tehát a következő birtokosok voltak Ludányban: Vértesi Tamás, Terényi Mihály, Terenyei György fia Miklós, Nováki Beke fia Miklós, Dalmadi Gergely, Deméndi János, Libercsey András, Zagyvafői Miklós és Vizslási Baroch János.42 Hogy ezek a nemesi famíliák mikor, és milyen módon szereztek birtokot 38
Nagy Iván, Kempelen Béla: Magyar nemes családok, Magyar nemzetségi zsebkönyv, és Engel Pál genealógiája alapján, ugyanakkor szintén a Zagyvafői családban ismeretes egy Benedek (Beke) fia Beke nevezetű személy, aki a XIV. sz. közepén élt, de neki nem ismeretes utódja, Engel – Genealógia i.m. Kacsics nem, Zagyvafői ág 39 (id) Miklós 1365-1388 – trencséni alispán, fia Miklós 1409-1420, +1426 előtt utód nélkül, Miklós rokonságban állt a Halásziban birtokos libercsei Tompos családdal (szépapja Leusták, Kacsics Mihály apjának, Falkosnak volt a testvére) , Engel – Genealógia i.m. Kacsics nem, Zagyvafői ág 40 Balassa Kelemen 1418-1428, László – korponai kapitány 1424-1485 Engel: Genealógia i.m. Zólyomi rokonság, Balassa 41 MOL DL 65.868 CDH, BCSL 280. sz. 42 A Vértesi családról kevés információt tudni. Két ága ismeretes; a vértesi vagy bőnyi, mely Győr megyében volt birtokos, valamint a püspöki vagy szajoli, melynek Pest-, Külső-Szolnok megyékben voltak birtokai. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I.-V, MTA. Bp. 1890-1913 (továbbiakban: Csánki: Történelmi földrajz), I. kötet – Pest megye főbb birtokosai, Külső-Szolnok megye főbb birtokosai, III. kötet Győr vármegye főbb birtokosai, a Terényi család Nagy Iván szerint a Zaah nemzetségből ered – Nagy Iván: Nógrádvármegye története az 1544-ik évig. Balassagyarmat 1907 megjelent: Nagy Iván emlékezete c. CDROM-on, (a következőkben: Nagy 1907) első rész, hetedik fejezet – 1. Zaahok. – A Terenyei família ősi fészke Homokterenye volt. Borovszky i.m. – Nógrád. 625. A Nováki család ősi fészke Mátra Novák volt, 1431-ben Galábocson is rendelkeztek birtokkal. Nagy 1907 i.m. második rész, hatodik fejezet., Borovszky i.m. Nógrád. 45., A Dalmadi família a Hont megyei Dalmadról vette nevét, Vizslási (Mellete-i) Baroch család többek közt
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 14 -
Ludányban, arról – a Deméndiek hamis oklevelét leszámítva – nem maradt fenn forrás. Ha a birtokjelölő családneveket tekintjük, szembetűnő, hogy –három személyt leszámítva43 - mind nógrádi illetőségű (főként köz-) nemes volt. Deméndi Jánossal, Libercsey Andrással, Nováki (vagy Halaz-i) Beke fia Miklóssal valamint Zagyvafői Miklóssal már Halásziban is találkoztunk, utóbbi kettő halászi birtoklása viszont kérdéses, hiszen az 1425-ből ismertetett oklevél csak arra utal, hogy eltiltják a nevezetteket Libercsey András fiainak birtokaitól. Lehetséges, hogy az eltiltottak éppen a ludányi birtokaikról kiindulva követték el visszaéléseiket. Meg kell említeni a Hont vármegyéből származó Dalmad-i Gergelyt, akinek édesanyja – Thaly Kálmán szerint – Szécsényi Apollónia volt. 1412-ben az esztergomi érseki helytartó egy rendeletet bocsátott ki, mely alapján Szécsényi Frank erdélyi vajda fia Lászlónak a birtokait akarta felbecsültetni annak érdekében, hogy azokból Demjén (Deméndi) Lőrinc (János atyja) özvegyének, Szécsényi Dorottyának, valamint az említett Apollóniának hozomány, hitbér és leánynegyed címén megítélt követeléseit kiszolgáltassák.44 Vagyis – ez alapján – a fent említett Dalmadi Gergely, valamint Deméndi János unokatestvérek voltak, és mindketten rokonságban álltak Szécsényi Lászlóval. Bár Engel Pál Genealógiája nem említi Apollóniát, mint László testvérét, (sőt a Kacsics nemben egyetlen Apollóniát sem ismer), ezenkívül Dorottya férjeként is csak Stiborici Stibort említi,45 ugyanakkor elképzelhető, hogy 1889-ben (mikor is a cikk íródott) még Thaly rendelkezésére állt egy olyan oklevél, mely tartalmazta ezen adatokat, és amely azóta elveszhetett. Ha tehát elfogadjuk, hogy Deméndi János, valamint Dalmadi Gergely egy Kacsics nembeli leszármazottja volt (ahogy Libercsey András Tompos Margittól származó fiai, valamint Zagyvafői Miklós is), akkor elmondható, hogy a XV. század első felében Ludányban (és Halásziban), a Balassák mellett a Kacsics nemből (elsősorban a nőágról) származó családok voltak a meghatározó birtokosok. 1428-ban (1395 után immár másodszor) Gyarmati Balázs fia Miklósnak ismét konfliktusa támadt a Losonczi családdal. Miklós kérésére Nógrád megye hatósága egy küldöttet rendelt ki Bussa birtokhoz. A kiküldött jelentette, hogy május 9-én kiszállt Bussa birtokhoz ahol a Rátót nemből származó Jolsvai (Ilssua-i) Leustak nádor fia György46 özvegyét, valamint annak Bussán lakó jobbágyát eltiltotta Miklós, a Ludány birtokához Gömörön (Mártonfalva) és Nógrádon (Kazár, Vizslás, Mizserfa puszta), volt birtokos, 1415-ben kaptak címeres nemeslevelet, Csánki: Történelmi földrajz. I. kötet. Nógrádmegye főbb birtokosai, Gömör megye főbb birtokosai, br. Nyáry Albert: A Mellétei Baróczy-család armalisa 1415-ből. In.: Turul 1883-1. 26-29. 43 Vértes az egykori Bihar megyében, Deménd – Demjén Heves megyei, míg Dalmad (ma: Domadice SL) Hont megyei község volt 44 Thaly Kálmán: A Dalmadi Dalmady család leszármazása (Első közlemény). In.: Turul 1889-1. 44. 45 Engel: Genealógia i.m. Kacsics nem 46 1390 - +1427, királynéi pohárnokmester, zólyomi ispán, Engel: Genealógia i.m. Rátót nem, Jolsvai ág
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 15 -
tartozó erdők, valamint egyéb javak elfoglalásától és használatától.47 Jolsvai György özvegye az a losonczi Losonczi Katalin volt, akivel már 1402-ben is találkoztunk, akkor viszont még Pásztói János felesége volt, és abban az évben szerezte meg a losonczi Dezsőfi László erdélyi vajda özvegyét és fiát, Jánost illető Bussa birtok negyed részét. A helyzetet azonban nem sikerült megoldani, hiszen 1430-ban Balázs fia Miklós ismételten kénytelen volt a megye hatóságához fordulni, hiszen elfoglalt birtokait még ekkorra sem kapta vissza. Jolsvai György és felesége Losonczi Katalin még életükben (ekkorra – 1430 – már Katalin sem élt) a Ludányhoz tartozó rétek, erdők és cserjék igen tekintélyes részét az Ipoly folyó és a „Galyztas”48 ér között a maguk számára foglalták le, és azt Bussa birtokukhoz csatolták. Haláluk után viszont ezek a területek nem kerültek vissza a Balassák tulajdonába, hanem azokat losonczi Dezsőfi Miklós fiai János és Dezső használták.49 Emiatt tehát Miklós a hatósághoz fordult, hogy vizsgálják ki az ügyet, és tegyenek jelentést a királynak. A kérésről szóló iromány augusztus 1-én keletkezett; még e hónap 14-én Nógrád megye jelentést is tett Zsigmond királynak, melyben nyugtázták, hogy augusztus 10-én a helyszínre érkező kiküldöttek, mindent az oklevélnek megfelelően találtak.50 Kérdéses az, hogy a Losonciak milyen jogon tartottak igényt erre az elfoglalt területre, hiszen Balázs fia Miklósnak már 1395-ben is konfliktusa támadt losonczi Dezsőfi László erdélyi vajda fia Jánossal, aki – minden bizonnyal – szintén bussai birtokáról, Ludányhoz tartozó szántókat, réteket, erdőket foglalt el; majd gyakorlatilag ugyanez történt meg 1428ban is. Mivel eleddig nem került kezembe olyan oklevél, mely bizonyítaná, hogy a Losonczi család ezen időszakban birtokos lett volna Ludányban – ami ugyanakkor szintén nem jogosította volna fel őket, hogy Balassa részt foglaljanak el – így a két eset a hatalmaskodásnak és a nagybirtokosok közti erőfitogtatásnak tudható be. Felmerülhet az a kérdés is, miért éppen losonczi Dezsőfi János és Dezső szerezték (örökölték?) meg Katalin halála után ezeket a részeket, hiszen nevezettek Katalinnak csak távoli rokonai voltak. Ugyanakkor Katalinnak nem volt utódja, mely örökölhette volna bussai
47
MOL DL 39.153 CDH minden bizonnyal a Gilisztás dűlőben lévő ér; a Gilisztás dűlő az Ipoly bal partján, Nógrádszakál belterületétől dél-nyugatra, az Ipoly folyó mentén helyezkedik el, egykor Bussához tartozott, ma Nógrádszakálhoz, vagyis a XV. század folyamán Ludány (és minden bizonnyal Nógrádszakál) sokkal északabbra feküdt mint ma (Ludány középkori elhelyezkedésével kapcsolatban a tavalyi pályamunkám 9-13. közti oldalakon fejtettem ki véleményem) NML XV.2 (Kataszteri iratok gyűjteménye Nógrád megye településeiről) 264. doboz – Felső Ludány 49 MOL DL 39.155 CDH, Losonczi János 1405-1431, Losonczi Dezső erdélyi vajda 1405- +1456, Engel: Genealógia i.m. Tomaj nem, Losonci Dezsőfi ág 50 uo. 48
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 16 -
részét. És itt rá kell tekintenünk a Losonczi család igen terebélyes családfájára, amelyen szembetűnik, hogy Dezsőfi János és Dezső annak a Miklósnak voltak a fiai, akinek bátyja az a László erdélyi vajda volt, akinek özvegyétől és fiától Katalin 1402-ben megszerezte Bussa birtok negyedrészét. Vagyis a terület visszakerült ahhoz az ághoz, mely azt a század elején elvesztette, és a részbirtokkal együtt kezükbe kerültek a jogtalanul elfoglalt ludányi területek is.51 A Balassáknak ugyanakkor még 6 évet kellett várniuk arra, hogy a jogtalanul elfoglalt területek visszakerüljenek birtokukba, azonban ezt Balassa Balázs fia Miklós már nem élhette meg.52 Már csak másfélév volt hátra Zsigmond király uralmából, mikor is 1436. április 17-én a váci káptalan jelentést tett az uralkodónak. Bathor-i István országbíró ítéletlevelének megfelelően, Gyarmati Miklós fia Lászlót53 húsvét ünnepét követő csütörtökön (április 12-én) Dezsőfi Miklós fia Dezső, és Miklós fia János fia János ellenében visszaiktatták az Ipoly folyó és a „Gelyzthan” meder közt fekvő ludányi cserjésekből és rétekből álló részekbe. A hatóság nem vette figyelembe az ellentmondókat; azokat – losonczi Dezsőfi István fia Lászlót és Bozen-i Groff Pétert és Györgyöt – György napjának nyolcadára (május 1.) idézték meg.54 Források híján nem lehet tudni, hogy miért húzódott 8 évig az ügy, valamint azt sem, hogy elértek-e valamit az ellentmondók. Bár ez utóbbival kapcsolatban nagy valószínűség szerint kijelenthetjük, hogy nem, hiszen a későbbiekben már nem találkozunk Losonczi-Balassa viszálykodással Ludányban. Az 1436-os oklevélben feltűnik a Bozeni (Bazini) Groff család, mely a Hontpázmány nemből származó família volt.55 A XV. század közepéből ismeretes Péter és György, akik unokatestvérek voltak, előbbi a bazini, míg utóbbi a szentgyörgyi ág továbbvivője.56 1473-ból van adat a Bazini család bussai birtoklására, így minden bizonnyal 1436-ban is bussai érintettségük végett mondtak ellent az ítéletnek. Mivel oklevél nem ismert, így azt nem tudni, hogy mikor és mi módon szerezték meg bussai birtokukat. Még ugyanebben az évben (1436) az Ipoly túloldalán is pereskedésre került sor. Csalári Prépost János (Johan[n]is dicti Prepost de Chalard) özvegye Anna asszony, csalári és „pylis”-i (Piliny?) birtokrész miatt már korábban perbe fogta Vza de Panyth Miklós fia Pált és Kisfaludi Dénes mester özvegyét Barbarát. Pál és Barbara ugyanis nem mutatta be időre azokat az okleveleket, melyek ereje által Barbarát a nevezett birtokrészekbe iktatták. Emiatt 51
Engel: Genealógia i.m. Tomaj nem, Losonci ág, Losonci Dezsőfi ág Miklós 1436. február 29. előtt halt meg, Engel: Genealógia i.m. Zólyomi rokonság, Balassa ág 53 Ld. 22. sz. jegyzet 54 MOL DL 65879, BCSL 299 55 A Bazini családra vonatkozóan: dr. Wertner Mór: A Szentgyörgyi-Bazini grófok történetéhez. In.: Turul 19121. 26-34., Ila Bálint: A Szentgyörgyi és Bazini grófok birtokainak kialakulása. In.: Turul 1927-2. 37-71 56 Engel: Genealógia i.m. Hontpázmány nem, Szentgyörgy és Bazini ág 52
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 17 -
Anna, Pál és Barbara kitiltását kérte és igyekezett saját magának örökjogon megszerezni ezeket a részeket. Emiatt hatósági vizsgálatot rendeltek el, meghagyva mindkét fél Csalár és Pylis birtokrészekre vonatkozó okleveleinek megvizsgálását. Az ügy folytatása nem ismeretes, ugyanakkor nem kizárható, hogy a későbbiek folyamán előkerül még olyan okirat, mely az esetre vonatkozik, hiszen – ahogy a forrás is utal rá – a perrel kapcsolatban több oklevél is keletkezett.57 1437. június 3-i keltezéssel maradt fenn az-az okirat, mely arról tudósít, hogy Libercsey András fia János, édestestvére Antal terhét is magára vállalván Ludányban 3, Galábocson 2 lakott jobbágytelket, valamint halászi birtokrészüket, az ott található Ipoly folyón lévő malom hányadukkal, annak minden hasznával, jövedelmével és tartozékával együtt, 20 magyar aranyforintért elzálogosította Barocz (dictus) Jakab fiának Györgynek és Imrének, valamint Mellete-i Barocz János fiának Mihálynak.58 A (Vizslási vagy Mellétei) Barocz (Baroch) családdal már 10 évvel korábban is találkoztunk; 1427-ben Baroch Jánosnak Ludányban volt birtoka. Érdekes viszont, hogy miért éppen ennek a famíliának zálogosították el részeiket, hiszen 1431. február 5. előtt Libercsey András fia János eljárást indított Barocz Imre és György ellen, bizonyos ludányi hely jogtalan elfoglalása miatt.59 6 évvel később pedig ugyanez a János zálogosítja el birtokait – többek közt – Györgynek és Imrének. Abban, hogy a Libercseyek kénytelenek voltak itteni részeiket zálogba adni, minden bizonnyal nagy szerepe lehetett, hogy az 1430-as évek végén Libercsey János és Antal, valamint Libercsey Jakab60 fiai János és Miklós között per folyt, többek közt Libercse és Parócza birtokon fekvő részeik miatt.61 1437-ben Pöstényben is birtokos váltás történt. Pösténnyel utoljára akkor találkoztuk, mikor is a XIII. század végén, XIV. század elején Dráhi Tamás és Kacsics Mihály megegyezett a település birtoklásáról. Kacsics Mihálytól három fiúgyermek származott. Közülük a libercsei Tompos család, mint láttuk a XV. század elején kihalt, a Mihály fia Pétertől származó vingárti Gerébek és a Mihály fia Simon fia Radótól származó libercsey Radók viszont továbbra is birtokosok maradtak itt. A Geréb család birtokának egy része azonban az 1430-as évek elején Arani Miklós Nógrád-, Hont- és Gömör vármegyék főispánja kezébe került, 1437-ben pedig Miklós zálogjogon megszerezte a magvaszakadt Zagyvafői
57
MOL DL 12.964 CDH, Farkas Sándor: Csalár helytörténete, kézirat Eredetije: RL C/64 1a. 41. sz., XVIII. sz.i másolat: MOL DL 65.883, BCSL 303 59 MOL DL 43.879 CDH 60 Libercsey András és Jakab testvérek voltak, mindketten János fiai MOL DL 43.188 CDH 61 A perrel kapcsolatos oklevelek: MOL DL 44.216, DL 44.217, DL 44.239 CDH 58
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 18 -
Miklós pöstényi birtokrészét is.62 Zagyvafői Miklós halála után pöstényi birtoka az uralkodóra szállt vissza, de a pénzszűkében lévő Zsigmond elzálogosította azt Arani Miklósnak. A történet egységének megtartása végett most szükséges a megszabott korszakot (Zsigmond kora) átlépnünk. Pár év múlva ugyanis az Araniak megakadályozták, hogy Hugyagi János fia Balázs deákot a Gerébek néhai Libercsei Simon63 pöstényi birtokába beiktassák. Hugyagi Balázs deák ugyanakkor 1439-ben a saját maga költségén érvényesítette a Geréb család jogait, mely egyezség révén sikerült neki. Így 1444-ben a Geréb család hozzájutott Libercsei Simon örökségéhez, Balázs deákot pedig pöstényi birtokuk felével jutalmazták meg.64 Ugyanakkor a Gerébek fenntartották örökösödési jogukat, amennyiben Balázs deák fiú utód nélkül hal el.65 A Zsigmond-kor végén a Losonczi családnak ismét peres ügye támadt, ezúttal azonban nem a Balassákkal szemben, hanem egy leánynegyedi rész kiadatása végett. Az 1437. november 24-én keletkezett oklevél arról tudósít, hogy figyelmeztették losonczi Dezsőfi Miklós fia Dezsőt, Miklós fia János fia Jánost és Miklós fia István fia Lászlót,66 hogy adják ki a Nógrád megyei Bussa birtokból Asszonyfalvi Ostfi Ferenc özvegyének Dezsőfi Miklós lányának Katalinnak,67 valamint Ferenc fiának, László soproni ispánnak a részét. Az alpereseket a király elé idézték, melynek nem tettek eleget, ezért ekkor újra felszólították őket, hogy járuljanak az uralkodó színe elé.68 Az ügy folytatása nem ismeretes, ugyanakkor – a korábbi, hasonló eseteknek megfelelően– Miklós fiai minden bizonnyal kiszolgáltatták leánynegyedi részét rokonuknak.
1437. december 9-én Zsigmond halálával véget ért a Luxemburgi dinasztia uralmának időszaka. Láthattunk, hogy a XIV. század második- és a XV. század első felére, főként az itt birtokos családok egymással szembeni hatalmaskodása volt a jellemző, melynek következtében perek sokaságáról maradt fenn írásos bizonyíték a környékre vonatkozóan. Ha az egyes falvak birtokosait vizsgáljuk, akkor elmondható, hogy a – birtokos nemzetségeket tekintve – nem sok minden változott az Anjou-kor végéhez képest. Ludányban továbbra is a
62
MOL DL 66.694 CDH libercsei Radó dédunokája, +1422 előtt utód nélkül 64 MOL DL 66.701 CDH 65 Dr. Schönherr Gyula - Okmányok a Melczer család levéltárából. XIII., XIV., XV. század, közli s kiadja Kellemesi Melczer István, val. b. titkos tanácsos, kamarás, a magyar főrendiház tagja. – Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. 1890. Könyismertetés. In. Turul 1890-3. 142., Kis Bálint: Erdély régi családai. In.: Turul 1911-4. 153. 66 János és László unokatestvérek, míg Dezső a nagybátyjuk volt, Dezsővel és Jánossal már 1430-ben (ott még csak Dezsővel és János atyjával), és 1436-ban is találkoztunk a Balassákkal folytatott per kapcsán 67 Katalin nincs rajta a Losoncziak családfáján Engelnél, Engel: Genealógia i.m. Tomaj nem, Losonci ág, Losonci Dezsőfi ág 68 MOL DL 86.355 CDH 63
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 19 -
Balassa család volt a legjelentősebb birtokos, mellettük azonban a Vértesi, Terényi, Terenyei, Nováki Beke, Deméndi, Libercsey, Zagyvafői, és Baroch nemes famíliák is rendelkeztek részekkel. Halásziban a Tompos család fiági kihalása után helyét a – leányágon a Tomposoktól származó – Libercsey család foglalta el, mely a korszak végén a Baroch famíliának zálogosította el Halászi részeit. Bussát ebben az időszakban a Losonczi család Dezsőfi ága tartotta kezében. Csalárban ebből a korszakból csak két birtokos (Chalar-i Miklós fia Kapplyen, Chalard-i Prépost János özvegye Anna) ismeretes, akikről nem tudni, mekkora részt birtokoltak, ráadásul nem is egy időszakban, hanem 50 év különbséggel voltak a községben birtokosok. Pöstényben továbbra is a Kacsics nem leszármazottai (vingárti Gerébek, libercsei Radók, libercsei Tomposok – utóbbi a XV. század elejéig) voltak a legjelentősebb földtulajdonosok. Endrefalváról, Szécsényfelfaluról valamint Nógrádszakálról ebből az időszakból nem került forrás a kezemben. Endrefalva és Felfalu (ahogy a későbbiekben értesülünk róla) továbbra a Szécsényi család birtokában volt, Szakalról viszont információ híján nem tudni, kik birtokolták ebben az időszakban.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 20 -
II. Albert- és a Lászlók uralma A Hunyadiak kora (1437-1490)
Zsigmond halála után – mivel fiú utódja nem volt, csak egy lánya, a Cillei Borbálától született Erszébet – lányának férjét, a Habsburg-házból származó Albertet választották magyar királlyá, akit 1438 újév napján koronáztak meg. A „katonabárók” – Rozgonyiak, Tallóciak, gúti Országok, Pálóciak és társaik – súlyos feltételekhez kötötték az új király megválasztását. Albertnek fel kellett számolni minden Zsigmond idejében bevezetett újítást, a hatalom pedig teljes egészében a királyi tanács ellenőrzése alá került. 1439-től kezdve a Magyar Királyságnak az Oszmán Birodalom nyílt hódító politikájával is szembesülnie kellett. II. Murád szultán 1439 tavaszán lerohanta Magyarország vazallusát, Brankovics despota szerb tartományát és elfoglalta székhelyét: Szendrőt. Albert hadat akart indítani a török ellen, melyhez Nógrádból Sághi Balázs, Losonczi János és Balassa Miklós 50-50 lovassal táborba szálltak, a hadjáratot azonban a haderő kis száma miatt a következő évre halasztották. A hadsereg soraiban vérhas járvány tört ki melynek 1439. október 27-én Neszmélyen maga Albert is áldozatul esett. Albert halála súlyos következményekkel járt; az udvari és a „nemzeti” párt ellentétéből hamarosan polgárháború tört ki. Az udvar hívei Zsigmond leánya köré tömörültek, aki gyermeket várt, akinek a trónt akarták biztosítani. A rendek azonban III. Ulászló lengyel királyt hívták meg a trónra, aki 1440. májusában érkezett Budára. Februárban Erzsébet fiút szült, akit május 15-én V. László néven megkoronáztak. A rendek válaszul június 29-én ünnepélyesen érvénytelenítették a koronázást, majd július 17-én Ulászlót tették meg királlyá. A „cseh (V.) László” és a „lengyel László” híveinek harca egészen 1445-ig tartott. Erzsébet királyné a cseh Brandejzi Giskra Jánost zsoldjába fogadta, neki adva Zólyom várat és az ahhoz tartozó uradalmat, valamint Sáros vármegye ispánja címet. Ekkor vette kezdetét Nógrádban is a huszita világ. Kezdetben, mivel V. Lászlónak számos híve volt a megyében – köztük Szécsényi László Nógrád és Hont megyék ispánja – Giskrának nem volt oka Nógrád katonai megszállására. 1440. augusztus 2-án azonban Ulászló Szanda várát és uradalmát – mely Erzsébet birtoka volt – felerészt Rozgonyi Simon egri püspöknek és testvéreinek, felerészt Kompolti Pálnak adta. A királyné parancsot adott Giskrának Szanda visszafoglalására, valamint a füleki és szandai uradalom védelmére. A cseh zsoldosok 1440 Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 21 -
novemberében lépték át a megye határát, fosztogató hadaikat a Szécsény melletti csatában szétverték. Mivel a tárgyalt nyolc község az egykori hadiút mentén feküdt, így minden bizonnyal a cseh rablóhordák ezeket a településeket sem kerülték el. V. László híve, Szécsényi László ezután fiát, Jánost Bécsbe küldte, kérve a királynét a cseh csapatok visszahívására. Mivel ezt nem teljesített, László, Ulászló pártjára állt. A kisebb csatározásoknak, az 1441. október 9-i szécsényi fegyverszünet vetett véget. 1442. december 17-e, Erzsébet királyné halála után újra kirobbantak a harcok, 1443. szeptemberében ezt fegyverszünet-, majd az 1444. november 10-i várnai csatavesztés után újbóli harcok követték. Várnánál Ulászló király is életét vesztette. Az uralkodó halála után ismét fellángolt az országban a két párt küzdelme. Ráadásul V. László gyámjaként III. Frigyes német király is beavatkozott a harcokba. Az 1445. áprilisi országgyűlésen a két párt először ült le tárgyalni, melynek eredményeképpen ideiglenes országtanácsot alakítottak, és megállapodtak, hogy hajlandók elismerni V. László uralmát, amennyiben Frigyes szabadon bocsátja a szent koronával együtt. Mivel Frigyes nem volt hajlandó Lászlót elengedni, ezért annak kiskorúsága idejére a rendek Hunyadi Jánost választották meg kormányzónak, aki 1452-ig viselte ezt a tisztséget. A zűrzavaros időszakot kihasználva több nógrádi nemes is visszaélésekbe bocsátkozott; ilyenek voltak a Balassák is, akik 1445-1446. években a környékbeli birtokosok rémei lettek. Többeknek elfoglalták birtokát, de az egyháztól sem rettentek vissza, hiszen a sági premontrei monostort is megrohanták, a szerzeteseket elűzték, a monostor birtokait pedig Kékkői uradalmukhoz csatolták. Az országban dúló polgárháborúnak ideiglenesen az 1450. március 28-i mezőkövedi egyezség vetett véget, azonban ezután Giskra Csehországból „kelyhes” csapatokat hívott be, melynek következtében tárgyalt környékünk ismét hadszíntérré változott. Hunyadi János 1451 nyarán Ipolyság felől, Balassagyarmaton át (valamint – a hadiút mentén – Pöstényen, Halászin, Ludányon és Nógrádszakalon át) vonult Losoncra, ahol Giskra a Király dombon lévő kolostort erőddé alakította. Az összecsapás árulás miatt végül Giskra győzelmével zárult, aki ezután elfoglalta az ipolysági premontrei prépostságot valamint a garamszentbenedeki bencés apátságot, majd Szécsényen át Gácsra tért vissza. Hunyadi végül is 1453-ban hagyott fel a Giskra elleni harcokkal, miután V. László megerősítette a huszitát felvidéki főkapitányi tisztségében.69 Látható tehát, hogy a felvonulási út mentén fekvő nyolc község, erőteljesen ki volt szolgáltatva a harcoló csapatok pusztításainak és visszaéléseinek. Valószínűleg ez a 69
Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország 1301-1526. i.m. 193-208, Belitzky 1973 i.m. 95-98, Borovszky i.m. Nógrád megye. 398-403
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 22 -
zűrzavaros, bizonytalan helyzet lehet az oka annak, hogy 1437 (valamint a fentebb már ismertetett 1444-es Pöstényi események) után, csak az 1450-es évek közepén találkozunk ismételten környékbeli községekkel oklevélben. Mindenképpen szükséges ennél a pontnál néhány gondolat erejéig kitérni a Szécsényi családra, hiszen – mint alább látni fogjuk – főként ehhez a famíliához kötődnek a vidék 1450-es évek derekán és ’60-as évek elején történt események. A Szécsényi család erre az időszakra már az alkonyát élte, hiszen II. László halálával a Kacsics nem Szécsényi ága fiágon kihalt. László ugyanakkor gondoskodott a családi vagyon továbbörökítéséről. Szécsényi László sűrűn vett fel kölcsönöket, amire megromlott anyagi helyzete, a husziták elleni harcok, azok pusztításai, valamint a nagyúri élet külsőségeinek biztosítása miatt volt szüksége. Szerencséjére mindezt családon belül meg tudta oldani, így a kiváltás elmaradása esetén sem csökkent a családi vagyon. 1454 októberében losonczi Losonczi Alberttől70 kapott 16.000 magyar aranyforintot, melyért cserébe László és fia János, Albertnek, és nejének, Szécsényi Hedvignek valamint azok gyermekeinek zálogképpen lekötötték – többek között – a szécsényi uradalmat. László egyetlen fiúgyermeke, János 1454 december 21-e előtt néhány nappal elhalálozott. Ennek következtében 1454. december 21-én két lányát, Annát (gúti Ország Mihály fiának Jánosnak későbbi felesége, ekkor még hajadon) és Hedviget (Losonczi Albert nógrádi ispán felesége) fiúsítva, összes birtokát rájuk hagyta, köztük a szécsényi uradalomhoz tartozó Endrefalvát és Felfalut.71 1455. április 30-án ismét írásba foglalták az örökítést, 61 birtoka közül 23 volt Losonczi Albert számára lekötve biztosíték gyanánt. Három nappal korábban, április 27-én László 40 ezer aranyforintért Ország Mihálynak és Losonczi Albertnek elzálogosította birtokait. A kölcsönadókat 1456. október 1-én iktatták be a zálogbirtokokba.72 Ugyanakkor (Szécsényi Frank fia László fia) László saját lányain kívül, családágának többi leány leszármazottaival nem számolt, mely miatt már 1456. november folyamán bonyodalma keletkezett. Szécsényi Franknak ugyanis volt egy Dorottya nevű lánygyermeke is, akinek Stiborici Stibor máramarosi ispántól született Katalin nevű lánya (László unokatestvére), aki a Hahót nembeli Alsólendvai Bánfi Pál ajtónállómester felesége volt.73 70
Albert távoli rokona (ükapai ágon) a Bussán birtokos Dezsőfi Losoncziaknak. Engel – Genealógia i.m– Tomaj nem 71 Holub József: Középkori fiúsítások. In.: Turul 1927-2 72 MOL DL 14.943, DL 15.105 CDH, Belitzky János: Szécsény és földesurai. In.: Tanulmányok Szécsény múltjából. Szécsény 1981. (a továbbiakban: Belitzky 1981) 46-49 73 Bánfi Pál ajtónállómester 1416-1471, +1477 e., a bolondóci ág alapítója, gyermekeik: János zászlósúr 14501509, +1519 e., Borbála, Dorottya, Julianna, Margit
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 23 -
1456. november derekán Tófői Mihály, Stibor Katalin és gyermekei nevében tiltakozott az ellen, hogy Szécsényi László néhány birtokukat, közöttük a Nógrád megyei Szakalt, Ráróst és Ecseget, elakarja zálogosítani, vagy talán el is akarja adni gúti Ország Mihálynak, Losonczi Albertnek és feleségének Hedvignek, valamint Annának. Emiatt Katalinék eltiltották Lászlót attól, hogy birtokaikat elzálogosítsa, Ország Mihályt és Albertet pedig attól, hogy elfoglalják és használatba vegyék azokat.74 A téma szempontjából itt mindenképpen Szakal említése az, ami szembe tűnik, hiszen korábbi (Szécsényi család birtokaival kapcsolatos) oklevelekben nem találkozni a községgel, azt sem tudni, hogy mikor és ki szerezhette meg. Elképzelhető, hogy Katalin ezt még nagyapja, Frank vajda után örökölte. A családi viszály azonban itt még nem ért véget. 1460. április 11-én (egy hónappal Szécsényi László halála után) a budai káptalan előtt jelentek meg személyesen a megidézett felek, ahol Katalin – többek között – Rárós egészétől és a fél Felfalutól eltiltotta Mihályt és Albertet. Katalin azonban nemcsak ezen birtokok elfoglalása ellen tiltakozott, hanem néhai nagyatyja, Frank vajda 68 birtokának és azok tartozékainak az elfoglalásától is. Ezek a nőágat a férfiággal egyenlő arányban illeték meg, ezért Katalin követelte, hogy a birtokok felét – még annak ellenére is, hogy László azokat a fiúsított lányai között osztotta fel – adják át neki és gyermekeinek.75 Ország Mihály és Losonczi Albert – minekutána az 1458. január 24-én királlyá választott Hunyadi Mátyás hűséges hívei voltak és a husziták elleni felvidéki harcokból is kivették részüket – elérték, hogy 1461. június 29-én az uralkodó, újadomány címén nekik adja azokat a birtokokat, melyek korábban néhai Szécsényi László tulajdonában voltak. Ezek a birtokok azonosak voltak azokkal, melyeket Katalin is követelt.76 Azonban a felsorolt adománybirtokok között nem találni Felfalu nevét, így ez minden bizonnyal Katalin kezében maradt.77 1464-ben Gyarmati Balázs fia Miklós fia László Hugyagi Balázs mester özvegyét panaszolta be. Korábban ugyanis László zálogba adta neki ludányi birtokrészét és az Ipoly folyón lévő malmot. Majd miután a zálogösszeget visszafizette, vasas Szent Péter ünnepe (augusztus 1.) táján az özvegy visszabocsátotta Lászlónak a birtokát, azonban a malom jövedelmeit továbbra is használta. gúti Ország Mihály nádor ezért felkérte a sági konventet, hogy tartson vizsgálatot az ügyben. Az asszony a felszólítás ellenére nem volt hajlandó visszaadni a zálogos malmot, ezért a budai káptalan vízkereszt ünnepének nyolcadára (1465. 74
MOL DL 15.111 CDH MOL DL 15.444 CDH 76 Belitzky 1981. 50-51. 77 A következő szécsény mezővároshoz tartozó községek vannak említve az oklevélben: Farkasfalva, Patvarc, Dráh, Strázs, Varbó, Kóvár, Endrefalva, Dolány, Rimóc, Varsány, Keresztúr, Kis-, Nagycsitár és Sipek, MOL DL 59.489 CDH 75
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 24 -
január 13.) idézte meg őt a nádor elé.78 Az ügy további folytatása nem ismeretes, de a későbbi oklevelekben a malom már ismételten a Balassák kezébe volt. 1467. augusztus 18-án olyan országos esemény történt, melynek hatása tárgyalt vidékünket is közvetlenül érintette. Ezen a napon az erdélyi három nemzet (a hét magyar megye, a szász- és székely székek) Kolozsmonostoron szövetséget kötött Mátyás király ellen. Elöljárójukká a három erdélyi vajdát – Szentgyörgyi és Bazini (Groff) Jánost és Zsigmondot, illetve Ellerbach Bertoldot – valamint Szapolyai Imrét és Istvánt választották. Bár a lázadást az erdélyi jelzővel szokták illetni, ugyanakkor jóval nagyobb terültre terjedt ki; DélMagyarországra és Felvidék egyes részeire is. Mielőtt azonban ki tudott volna bontakozni a felkelés, Mátyás gyorsan reagálva sereget küldött Erdélybe, a lázadás pedig néhány hét alatt összeomlott. A vajdák és a Szapolyai testvérek meghódolva az uralkodónak kegyelmet kaptak, az előbbiek mindössze csak tisztségüket vesztették el. Sokkal rosszabbul jártak a felkeléshez csatlakozó nemesek, hiszen velük Mátyás kemény kézzel bánt. Akik nem szöktek el, azokat vagy kivégeztette, vagy elkobozta birtokaikat. Így járt a környékünkön birtokos losonczi Dezsőfi család is, mely ekkor birtokainak nagy részét elvesztette.79 Mint láthattuk korábban, ez volt az a család, mellyel Ludányban a Balassáknak is többször meggyűlt a baja a XV. század első felében. Mátyás király már 1467. október 8-án meghagyta a váci káptalannak, hogy vezesse be gúti Ország Mihály nádor fiait: Jánost (Szécsényi Anna férje), Gáspárt és Lászlót a korábban a Dezsőfiek –Dezső fia ifj. László és Zsigmond, valamint István fia id. László – kezén lévő birtokokba, így ekkor vesztették el – többek között – a divényi várhoz tartozó birtokaikat, losonci, valamint a bussai részbirtokaikat. Az elkobzás indoklása szerint a Losoncziak nemcsak hogy a felkeléshez csatlakoztak, de még az uralkodó más hűséges híveit is hűtlenségre csábítottak.80 A birtokokba való beiktatás viszont elhúzódott, 1469. március elején gúti Ország Mihály panaszt tett, amiért többen ellentmondtak a fent említett birtokokba való beiktatásnak. A három nappal később (március 9.) keletkezett oklevélből kiderül, hogy az ellentmondók között volt Gyarmati Balázs fia Miklós fia László, aki a bussai birtokrészbe való beiktatás ellen tiltakozott. Losonczi Dezső[!] bán fia János, felesége Hedvig és fia János81 pedig az összes birtok iktatásának ellentmondtak.82 Végül is a beiktatásra 1469. májusában került sor, a király olyan parancsa 78
MOL DL 65.925, BCSL 367., 369., , MOL DL 65.926, BCSL 368., 370. Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország 1301-1526. i.m. 232-233. 80 MOL DL 16.585 CDH 81 Az oklevélben Dezső fia Jánosként van írva, viszont Engel genealógiájában János (Dezső testvére) fia János (1439-1468 +1473 e.), akinek a felesége Pásztói Hedvig, viszont gyermekük nincs jelezve. Engel: Genealógia i.m. Tomaj nem, Losonci Dezsőfi ág, 82 MOL DL 16.585 79
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 25 -
értelmében, mely szerint a bevezetésnek, az ellentmondások ellenére is meg kell annak történnie.83 A
községek
birtoklástörténetének
folytatása
előtt,
mindenképpen
szükséges
megemlékezni ludányi Nagy (magnus) Pálról, aki – eddigi ismereteim szerint – az egyetlen ludányból származó személy, aki megyei tisztséget viselt. Nagy Pál 1469 folyamán Nógrád megye egyik alispánja volt (Dalyo-i Miklós mellett). Neve két peres ügyben maradt fenn.84 1472-ben Szántói (Zantho-i) András panaszáról értesülünk. Hat évvel korábban (1466) Mellete-i Barocz Jakab fia Imre – aki egyike volt azoknak, akik 1437-ben Libercsey András fiaitól zálogba vett ludányi, halászi és galábocsi birtokrészeket – özvegye Zsuzsanna, gyermekeinek – Jánosnak és Györgynek – a terhét is magára vállalva, a maga és fiai ludányi-, halászi-, valamint galábocsi birtokrészét Szántói Andrásnak zálogba adta. (Ez alapján az is kiderül, hogy Libercsey András fiai még 35 öv után sem váltották ki itteni birtokaikat, sőt lehetséges, hogy – mivel nincs utalás arra, hogy zálogbirtokot adott volna Zsuzsanna zálogba – ekkorra már a Barocz család tulajdonába kerültek ezek a részek). 1472-ben viszont Zsuzsanna a zálogösszeg visszafizetése nélkül, a zálogbirtokokat elfoglalta és használta. Emiatt Andrásnak egy királyi megbízottat és egy hiteles helyi embert küldtek ki, akik december 7-én a helyszínre érkezve, a határbirtokosok jelenlétében, 66 aranyforint fejében zálog címén, ellentmondás nélkül Andrást – ismételten – beiktatták a birtokokba.85 Három hónap múlva (1473. február) bussai részét adja el Bazini (Groff) László86 testvére Imre és (Imre) fia Simon87 terhét is magára vállalva. Ezt a birtokrészt Nádasdi Ungor János és testvére Miklós88 250 magyar aranyforintért szerzi meg a Baziniaktól.89 Bussán tehát a gúti Ország család mellett megjelentek az Ungorok, mely família csak rövid ideig képviseltette magát a magyar történelemben, nem kizárható, hogy bussai részük a későbbiekben a Balassákhoz került, hiszen az Ungorok utolsó képviselője, Katalin, Balassa Ferenc felesége volt.
83
Belitzky 1981 i.m.: 58 MOL DL 65.945, BCSL 397., MOL DL 57.131, Az Abaffy család levéltára 1247-1515, A Dancs család levéltára 1232-1525, A Hanvay család levéltára 1216-1525 Ila Bálint kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette: Borsa Iván. Akadémia. Bp. 1993. 131. sz. regeszta 85 RL C/64-1a, DL 69. (MOL DF 275.739) 86 Bazini László, asztalnokmester, 1429-1482, +1484 e., az erdélyi lázadásban résztvevő Bazini János és Zsigmond vajdák unokatestvére, Engel: Genealógia i.m. Hontpázmány nem, Szentgyörgy és Bazini ág 87 Bazini Simon, 1455-1494, +1497 e, miden bizonnyal a szomszédság (Ludány-Bussa) is hozzájárult ahhoz, hogy felesége Balassa László lánya, Katalin volt 88 Ungor János, erdélyi vajda 1457-1479, +1482. VI. 27. e. A család fiágon kihalt, utolsó képviselője Katalin (fenn említett János unokája) Balassa Ferenc (horvát-szlavón bán) fia Ferenc felesége volt, Engel: Genealógia i.m. Ungor (Ongor, Nádasdi) 89 MOL DL 17.422 CDH 84
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 26 -
1475-ben Nováki János fia Péter egy ludányi jobbágytelkét – amelyen Császár (Chazar) Balázs lakott – ludányi Nagy (magnus) Pálnak és feleségének, Ursulának adta zálogba 5 aranyforintért.90 A Nováki család már 1427-ben megjelenik Ludányban, minden bizonnyal Péter, Nováki Beke Miklós leszármazottja (unokája?) volt.91 1480-ban ismételten Nováki Péterrel találkozunk, valamint testvérével, Lászlóval. Péter – András, Mátyás és Klára nevű gyermekei-, László pedig Ilona és Ursula nevű lányai terhét is magára vállalva, leánytestvéreiknek – Ilonának (Gortvai Péterné), Krisztinának (Básti – Bánfi? Istvánné), valamint néhai Klára (Gortvai Miklósné) gyermekeinek: Jánosnak, Lőrincnek, Aduigának és Ursulának – galábocsi-, halászi- és ludányi birtokrészüket, leánynegyed címén átadták.92 A korábbi Nováki részek így a Gortvai és a Básti család tulajdonába kerültek, akikkel viszont a későbbiek során már nem találkozunk a községekben, így lehetséges, hogy tovább adták azt más családoknak. Mátyás uralkodásának utolsó évtizedéből mindössze két oklevél lelhető fel, mely arra enged következtetni, hogy a környéken, az 1480-as évek viszonylag békésen – hatalmaskodásoktól mentesen – telhettek. 1481-ben Mátyás király, gúti Ország Mihálynak valamint losonczi Losonczi Lászlónak93 és fiaiknak adományozta Szécsény – így többek között Endrefalva és Szakal – Somoskő, és Hollókő tartozékaiba-, valamint néhai Szécsényi László minden birtokaiban lévő királyi jogot.94 A szécsényi uradalom birtokai között ismételten nincs említve Felfalu, ugyanúgy, ahogy 1460-ban sem volt, viszont megjelenik az 1460-ban még ugyancsak nem említett Szakal, mely idő közben az Ország és Losonczi család kezébe került. 1487-ben Ország Lászlót,95 neje Maróti Magdolna, valamint fiai tilalmazták attól, hogy szakali és trázsi (Őrhalom) birtokait elidegenítse.96 1490. április 6-án Bécsben meghalt Mátyás király. Halálakor, a következő birtokosok tartották kezükben a tárgyalt falvakat: Ludányban továbbra is a Balassák a legjelentősebb birtokosok, rajtuk kívül a Szántói, a Gortvai és a Básti családok, valamint ludányi Nagy Pál rendelkeztek itt telkekkel. Halásziban szintén a Szántói, Gortvai és Básti családok voltak jelen. Szakalban és Endrefalván a gúti Ország és a losonczi Losonczi famíliák, Bussán szintén a gúti Országok, valamint a nádasdi Ungor családok a meghatározók. Pöstényben valószínűsíthetően továbbra is a Kacsics nemből származó vingárti Geréb família birtokos. A 90
RL C/64-1a, 71, MOL DF 275.741 A Nováki család leszármazási táblájával kutatásom során nem találkoztam, így nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy Péter atyja: János, Miklós gyermeke lett volna 92 RL C/64-1a, 79, MOL DF 275.749 93 Losonczi László, Albert és Szécsényi Hedvig idősebb fia, 94 MOL DL 59.677 CDH 95 Ország Mihály fia, lovászmester 96 MOL DL 19.300 CDH 91
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 27 -
korábban a Szécsényiek tulajdonában lévő Felfalu a XV. század közepén nem található a Szécsényi birtokokat öröklő Országok és Losoncziak kezébe, ugyanakkor a XVI. század elején – amint látni fogjuk – már ismételten-e két család birtokában van. Csalárról a tárgyalt korszakban nem lelhető fel oklevél.
III. A Jagellók kora (1490-1526)
Mátyás király halála után, ismételten megindultak azok az utódkeresési folyamatok, melyek a magyar történelemben korábban is megfigyelhetőek voltak, miután egy erőskezű uralkodó elhalálozott. A jelöltek között volt egyrészt az elhunyt uralkodó fia, Corvin János herceg, aki kezében tartotta a Hunyadi vagyont, másrészt Habsburg Miksa római király – III. Frigyes német-római császár fia. Rajtuk kívül a Jagelló testvérek is joggal érvelhettek a trón megszerzéséért. A Habsburgok trónigényének alapja az 1463-as bécsújhelyi egyezmény volt – melyet Mátyás és III. Frigyes kötött – melynek értelmében Frigyes visszaadta a nála lévő Szent Koronát, cserébe amennyiben Mátyás törvényes örökös nélkül halna meg, a magyar trónt Frigyes illetve leszármazottjai öröklik. A Jagellók – II. Ulászló és János Albert – vérségi alapon tartottak igényt az országra, ugyanis édesanyjuk, Zsigmond unokája, Albert király lánya volt. A jelöltek közül végül is Ulászló került ki győztesen, akit 1490. szeptember 21-én királlyá koronáztak. II. Ulászló megválasztásában jelentős szerepet játszott a köznemesség, élükön – többek közt – Werbőczi István, aki Nógrádban is birtokos volt. Az új király a vármegyei birtokosok közül losonczi Losonczi Lászlót erdélyi vajdává-, Derencsényi Imrét97 és Lábatlani Jánost98 horvát-szlavón bánná-, Tárnok Pétert99 pedig szörényi bánná nevezte ki. Szintén jelentős tisztségeket kapott a Balassa család; Ferenc 1492-ben szörényi-, majd 1504ben horvát báni címet viselt.100
97
Derencsényi Imre, Balog nemből, Derencsényi ág, 1481-1493, +1493, édesapja lánytestvérének férje Balassa László volt, Engel: Genealógia i.m. Balog nem 2, Derencsényi ág, a Derencsényiek birtokai Nógrádban: VámosKalapács, Kozárvölgy, Kökényes. Egyházas- és Vásáros Terenye, Újlak, Németi, Kalapács, Mártonfölde, Terenye, Kalapács és Újlak. Csánki: Történelmi földrajz i.m. I. kötet, Nógrád megye főbb birtokosai 98 Lábatlani János, Bot (bajnai) csalából, 1492-1493, Engel: Genealógia i.m. Bot rokonsága, Bot (bajnai), a család nógrádban a Rozgonyiak után rövid ideig bírta Szanda várát, Váralja, Nemti és Surány falvakkal, és a becskei birtokkal. Nagy 1907 i.m. második rész, hatodik fejezet, beszármazott családaink 99 Tárnok Péter, a Tárnok család Ősagárdra és Szandára tartott igényt. Borovszky i.m. – Nógrád 100., 115. 100 Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország 1301-1526. i.m. 327-328., Belitzky 1973: 103., Borovszky i.m. – Nógrád: 404-405, 587., Nagy 1907 i.m. második rész, hetedik fejezet.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 28 -
A tárgyalt falvak közül a Jagelló korban elsőként Csalárral találkozni történeti forrásban. 1492 végén kisfaludi Lipthay Bálint, a fiai – György, Miklós, Péter és Tamás – valamint testvére Lipthay István fiai Ferenc, Zsigmond, Mihály és Bernát nevében is, másrészt Panyth-i Wza Lénárt, a testvére János pap és Vince fiai Ferenc és Imre nevében is, a Zólyomi Máté, Holecz János és Banga özvegyasszony által lakott csalári birtokon lévő három jobbágytelek, és az Ipoly folyón lévő malomrész miatt folyó perüket megegyezéssel zárták. Ennek eredményeképpen Wza Lénárt elismerte Lipthay Bálint jogát a birtokokra és azokat visszabocsátva neki, minden pereskedést kölcsönösen megszüntettek.101 A Panyth-i Wza família már 1436 előtt jelen volt a községben. A Liptó vármegyéből származó kisfaludi lubellei Lipthay család – melyből a XX. század közepén a szécsényi Forgách-kastélyt megvásároló Lipthay Béla is származott – a XVI. század folyamán szerzett birtokokat Nógrádban. Fenn említett Bálint nagybátyja, Péter tulajdonába került a vármegyében Gerge helység,102 mely után a családág Lipthay de Geregének írta magát. Minden bizonnyal a Lipthayak nógrádi terjeszkedése kapcsán szerezték meg a csalári birtokrészeket is.103 Igen értékes adat maradt fenn 1493-ból a Ráday Levéltár Ludányra vonatkozó anyagában, mely sehol máshol nem található meg. A tranzakcióról készült oklevél, valószínűleg már a XIX. század elején sem volt fellelhető, mivel az nem szerepel a Ráday család jogtanácsosa, Fatavich István által az 1800-as évek elején készített elenchusban sem.104 Maga az irat, melyen az információ fennmaradt, valamikor a XVIII. század első felében keletkezett, az utolsó dokumentum, melyre hivatkozik 1721-ből való, így az 1493-as irat valószínűleg a következő 80-90-évben tűnhetett el.105 Ebből választ kaphatunk a ludányi Bay család ludányi és halászi birtokba kerülésére, mely birtokokat később a Ráday család örökölt. 1493-ban Ordasi Mihály lánya Ursula, ludányi (itt kürtinek írt) Nagy Pál özvegye, Bay Barnabás fiának Jánosnak zálogosított el Ludányban és Halásziban 2-2 telket, Galábocson 1 sessiót, valamint részeket szereztek a Bayak a Hont vármegyei Inámban.106 Az előnevét Ludány falutól vevő Bay család első ismert őse, a fenn említett Barnabás volt, aki 1453. körül származott el Nógrádból Bereg vármegyébe, ahol később beregi főispáni méltóságot viselt.
101
MOL DL 67.987 CDH Az egykori Lipta-Gerge, ma Egyházasgerge része 103 Nagy – Mo. családjai i.m. VII. kötet, 129-137. 104 RL C/64-2a, 10. kötet 105 RL C/64, Ludány, 35. doboz – A két Ludány megkülönböztetésére vonatkozó iratok, Alsó Ludány megszerzésére vonatkozó okiratok - Literalia Instrumenta in primis ad aequisitionem Possessionis Alsó Ludány pertinentia 106 1493 – „Ursula filia Michaelis Ordasi de Ludány Relicta vero Pauli Nagy de Kürth impignorat Johanni filio Barnaba Bay, duas sessiones in Ludány, duas in Halaszi et unam in Galabots, quatuor item et mediam in Inám in Co[mita]tu Hontensi existente.” Uo. 102
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 29 -
Barnabás dédunokája, Ignác volt az, aki 1549-ben címeres nemeslevelet nyert I. Ferdinánd királytól. Ignác lánya: Klára pedig Ráday Gáspárhoz ment feleségül.107 A Bayak a birtokszerzés után rögtön felvették a ludányi előnevet, 1496-ban már ludányi Bayként jelennek meg okiratban.108 A XV. század végén a Balassa család szűkös anyagi helyzetbe került, ami miatt egy időre ludányi birtokuk nagy részét is elveszítették és nem kizárható, hogy a Mohácsi vészig már nem is került vissza tulajdonukba.109 1497-ben Balassa Ferenc, testvérének Miklósnak a terhét is magára vállalván, kénytelen volt egész ludányi birtokukat – az ottani allódiumot, az Ipoly folyón lévő malmot, valamint a tilalmas erdőt leszámítva; vagyis a földesúrnak hasznot hajtó részeket kivéve – Pilinyi (Pelen-i) Pálnak 100 aranyforintért elzálogosította. Ezenkívül Balassa Ferenc kötelezte magát, hogy a zálogrészek visszaváltásáig a birtokban megvédi Pált, ha pedig ezt nem tudná megtartani, akkor azonos értékű birtokkal kárpótolja őt.110 Pilinyi Pál 1493 és 1496 közt nógrád megye alispánja volt, a családnak ebben az időszakban mindössze egy birtoka ismert; a névadó Piliny.111 A Balassákhoz hasonlóan a XVI. század elején a vidék földesurai közül, az Országok is pénzügyi zavarokkal küszködtek. gúti Ország Zsigmond (Mihály unokája) 1501 nyarán ludányi Bay Jánosnak és testvérének, Vidnek 100 aranyforintért adta zálogba az Endrefalván lévő birtokrészét, minden tartozékával együtt.112 A két család pénzügyi helyzetének romlása a XV. század végén, XVI. század elején, minden bizonnyal a bandériumállítás kötelezettségével magyarázható (mint zászlósurak, kötelesek voltak katonai alakulatokat kiállítani). Az 1504. évi országgyűlésen például a Balassáknak háromszáz lovas és kétszáz gyalogos kiállítására nyolcezer forintot-, míg az Országoknak kétszáz lovas és száz gyalogos kiállítására ötezer forintot kellett fizetniük.113 1502 novemberében, szomszédok közti hatalmaskodásra került sor. A Ludányban zálogbirtokos Pilinyi Pál özvegye Zsófia, valamint fia, Balázs panaszolta be Maróti Magdolna
107
Bay Ilona: A Ludányi család genealógiájához. In.: Turul 1889-4. 170-174., Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I.-XI., 1911-1932. I. kötet Bp. 1911. 498-501., a ludányi Bay família családfája a kezdetektől: id. ludányi Bay Ferenc: A ludányi Bay-család leszármazása. In.: Turul 1890-2. 79-82 108 1496-os oklevél: RL C/64 1a. 84. 109 1526-ig ugyanis már nem találkozunk a Balassákkal Ludányban, 1549-ben viszont már ismételten ez a família a legjelentősebb falubeli birtokos. Magyarország birokviszonyai a 16. század közepén. Szerk. Maksay Ferenc. I. kötet. Bp. 1990. Akadémia. 510. 110 MOL DL 65.983, BCSL 453 111 Borovszky i.m. Nógrád. 408., Nagy 1907 i.m. második rész, hatodik fejezet. Régi törzsökös családok. Pilinyi család 112 MOL DL 69.881 CDH 113 Borovszky i.m. – Nógrád 405.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 30 -
asszonyt (Ország László özvegye, Zsigmond édesanyja)114, gúti Ország Zsigmondot, valamint ludányi Bay Jánost, akik salgóutcai[?] (Salgowcza), alsófalui (Alsofalw), újvárosi (Wywaras) és endrefalvai jobbágyaikkal115 Zsófia és Balázs Apáti prédiumára törtek.116 Az Apáti határában lévő vetéseket, legelőket, a jobbágyok állataikkal elpusztították, ezen kívül egy szőlőt is leszüreteltek.117 A XVI. század elején tehát arról értesülünk, hogy a Halászi határában található Apátin virágzó mezőgazdasági élet zajlott. Nem kizárható az sem, hogy Apáti egykoron különálló település volt, hiszen a prédium – puszta a földesúr kezelésében tartott mezőgazdasági „üzem” mellett utalhat arra, hogy egykor itt lakott község volt, mely valamilyen oknál fogva (esetleg tatárjárás) elnéptelenedett.118 1510-ben az Ország és a Kompolti családok között zajlott jelentős jogügylet. Gúti Ország László fia Mihály, testvérei Ferenc, János és Imre nevében is (Zsigmond ekkor már minden bizonnyal nem él), valamint néhai nánai Kompolti Jánosnak, néhai gúti Ország Mihály lányától, Katalintól való fiai: Zsigmond és Ferenc, kölcsönösen egymásra íratták birtokaikat, ezáltal amennyiben valamelyik fél örökös nélkül halálozik el, úgy a birtokait a másik fél örökli. Így közös tulajdon alá kerültek az Országok kezében lévő, Szécsényhez tartozó falvak is, köztük Endrefalva, Szakal, valamint Felfalu is. Érdekesség viszont, hogy az oklevélben Felfalu mellett egy bizonyos Alfalu is megjelenik, sőt másik nevükön is jelzik őket - Felpogy és Alpogyként. Alpogy – Alpogh az Árpád-kor idején Endrefalva elnevezése volt, mivel azonban itt külön megjelenik Endrefalva neve is, így minden bizonnyal nem rá vonatkozik. Nem kizárható ugyanakkor az sem, hogy Endrefalvának lett volna egy olyan része, mely megtartotta régi elnevezését, és azt esetleg külön községként kezelték.119 Az egyezséget az Ország testvérek kérésére II. Lajos 1522-ben megerősítette.120 Ekkorra ugyanis mindkét Kompolti (Zsigmond és Ferenc) örökös nélkül elhalálozott,121 így az egyezség értelmében a Kompoltiak összes birtokát az Ország fivérek örökölték meg. Az 1510-es évekre vonatkozóan mindössze 1519-ből maradt fenn történeti forrás. Pilinyi Antal és Benedek endrefalvai birtokát korábban losonci Losonczi Zsigmondnak
114
Engel: Genealógia i.m. Gútkeled nem, Ország (gúti) Endrefalvai jobbágyok: Thoma Ehen, Joanne Tóth, Paullo, Alberto et Petro Cziβla, Paulo Czipszer, Emerico Szabó, Petro et Alberto Ehen, Petro Jankó, Urbano et Blasio Bakos, Petro Borttsota, Stephano Oswaldo et Thoma Nagy, Petro Kajtser, Stephano Urban, et Blasio Új - MOL DL 46.607 CDH 116 Apáti puszta ma Halászi határában, a Ludányhalászit a 22-es főúttal összekötő vicinális úttól délre található 117 MOL DL 46.607 CDH 118 Besze Tibor: Castrum Bene, Praedium Bene - http://tortenelem.ektf.hu/efolyoirat/03/besze.htm 119 MOL DL 24.350 CDH 120 Uo. 121 Engel: Genealógia i.m Aba nem, Kompolti (nánai, körűi) ág 115
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 31 -
zálogosították el. 1519-ben Pilinyi Balázs – Antal és Benedek rokona – kiváltotta ezeket a részeket.122 1524-ben Homokterenyei Mátyás két elhagyott jobbágytelket – Ludányban két fél, Halásziban egy egész - adott át örökösen Bay János fiainak Mihálynak és Vitusnak,123 részben az idők folyamán neki nyújtott támogatásért, részben a korábban felvett 100 forint kölcsönért cserébe. Az elhagyott ludányi két fél telken korábban egyrészt Chazaar István, másrészt Latzkó Ambrus, míg a halászi egész telken néhai Gytze (dicti) Bálint lakott. Minden bizonnyal itt azokról a birtokokról lehet szó, melyek már 1427-ben is a Terenyei család tulajdonában voltak.124 Egy évvel később a Bay család tovább növelte ludányi vagyonát. Werbőczy István nádor fia, Imre ügyét is magára vállalván ludányi, halászi és galábocsi birtokrészeit Bay Vidnek és fiainak Ferencnek és Györgynek, valamint Mihálynak és fiának Ignácnak adta, a Bayak Hont megyei Inámbeli birtokukért – melyet 1493-ban szereztek meg – cserébe.125 Források híján nem tudni, hogy a Tripartitum szerzője pontosan mikor szerezte meg ludányi és halászi birtokait. Werbőczy István egyike volt a köznemesi párt országos vezéralakjainak. A XV. század második felében új vagyonszerzési lehetőségként jelent meg a koronára háramló birtokok megszerzése, és azok rokoni szálak kialakításával részben, vagy egészben való megtartása. A birtokok ilyen formában történő megszerzésében Nógrád megyében élen járt – többek között – Werbőczy István is. Kérdés az, hogy kitől szerezhette meg Ludányban és Halásziban Werbőczy, az 1525-ben a Bayaknak adott birtokokat.126 Lehetséges, hogy Nováki Péter leánytestvéreitől, akik 1480-ban leánynegyed címén kapták meg a ludányi, halászi (és galábocsi) részeket. Esetleg a Mellete-i Barocz családtól, mely szintén mindhárom községben birtokos volt – miután 1437-ben zálogba vették a Libercsey részeket. A Bayak ismételt birtokszerzésével, a XVI. század első felére a Balassák mögött a második legnagyobb birtokkal rendelkező földesurak lehettek Ludányban és Halásziban. Ez szerepet játszhatott abban, hogy az 1526 előtt egységes Ludány, a későbbi évszázadokra két részre (Alsó- és Felső Ludány) vált szét. Míg ugyanis korábban, a Balassa família mellett csak kisebb (2-3 jobbágytelket birtokló) családok voltak jelen, addig a XVI. századra egy jelentős birtokhányaddal rendelkező família jelent meg, mely szükségessé tehette az érdekek 122
MOL DL 47.297 CDH Érdekes módon, Bay Vitust/Videt a család leszármazási tábláin nem szerepeltetik, sem Nagy Ivánnál (Nagy – Mo. családjai I. köt. 88.) sem a Magyar nemzetségi zsebkönyv (56. old.), sem ludány Bay Ferenc nem említi (A ludányi Bay-család leszármazása. In.: Turul 1890-2. 79-82) 124 RL C/64-1a 101. 125 RL C/64-1a 102., BCSL 573 126 Belitzky 1973 i.m. 104. 123
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 32 -
elkülönítését a falu kettéválasztásával. 1531-ben, mikor Bay Vid és Mihály megosztozott egymás között arányosan a ludányi, halászi és galábocsi (valamint baji) birtokokon, már megjelenik az Alsó-Ludány elnevezés,127 vagyis a Bayak Ludány község déli részét birtokolták (ami, mivel ebben az időszakban Ludány még északabbra húzódhatott, mint ma, így nem lehet azonos a később a Rádayak által birtokolt Alsó Ludánnyal)128, míg az északi nagyobb rész a Balassák kezében volt.
1526. április 23-án Szulejmán szultán elindította seregét Isztambulból. Bár Magyarországon már április óta sejtették a török támadást, mégis a tényleges mozgósítás csak a június 23-án szétküldött paranccsal indult meg. A királyi sereg július 20-án indult meg pár ezer emberrel Budáról, útközben egyre többen csatlakoztak, ugyanakkor a sereg döntő többsége (Brandenburgi György és a cseh-morva csapatok, Frangepán Kristóf vezette horvát erők, az erdélyi sereg) a csata idején távol volt. Nógrád vármegyéből csak a megyei sereget vezető – ludányban is birtokos – Balassa Ferenc nógrádi főispán, valamint Ráskay Gáspár csatlakoztak a királyi sereghez. Az összecsapásra augusztus 29-én került a mohácsi síkon, mely katasztrofális vereséget hozott a magyar csapatokra. A csatában lelte halálát Balassa Ferenc, Tomori Pál kalocsai érsek, öt püspök, és nagyszámú főúr. Az ország számára azonban a legfőbb veszteség a Csele-patak mocsaraiba fulladó II. Lajos magyar király volt.129 Ettől az időponttól kezdve megindult az ország romlása, elpusztítva századok munkáját, pusztulást hozva az Ipoly folyó középső folyása mentén elterülő nyolc községre is.
127
RL C/64-1b, AIi-4006 Ld. 49. sz. jegyzet 129 Engel-Kristó-Kubinyi: Magyarország 1301-1526. i.m. 390-394, Borovszky i.m. 407. 128
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 33 -
Utószó
A tavalyi, és az idei pályamunkámban igyekeztem összegyűjteni és értelmezni a magyar történelem korai időszakában, a tárgyalt nyolc településre vonatkozó történeti forrásokat. Munkámat korántsem lehet lezártnak tekinteni, hiszen írásomban főként azokra az oklevelekre támaszkodtam, melyek már vagy megjelentek forráskiadványokban, vagy amelyekről az Országos Levéltár munkatársai regesztákat készítettek. Az eddig még fel nem dolgozott okiratokból, a későbbiekben előkerülhetnek még olyan adatok, melyek a tárgyalt falvakra vonatkoznak és esetleg akár érdemben is módosíthatják egy-egy település történetének egy-egy időszakát. Ugyanígy nem foglalkoztam a környék régészeti leleteivel sem, melyek szintén újabb adalékokkal szolgálhatnak. Dolgozatomban nagy hangsúlyt fektettem a birtokos nemesi-, főúri családok bemutatására is, hiszen úgy gondolom, a rokoni szálak feltérképezése nélkül nem érthetőek meg az egyes események mozgatói, hiszen ebben a korai időszakban a kistelepülések története szorosan kötődik a nemesi famíliák történetéhez, az ő örökléseikből, házasságaikból, pereskedéseikből és vitáikból lehetséges egyfajta képet kialakítani a falvak Mohács előtti históriájáról. Hogy ez a kép mennyire lehet hiteles és pontos, azt a fennmaradó oklevelek száma is meghatározza. Úgy gondolom, hogy tárgyalt környékünk mindenképp szerencsésnek mondható, hogy ilyen sok Mohács előtti forrás maradt fenn róla. Ennek ellenére több olyan időszak is van (pl. Anjou kor nagy része), melyekre homály vetül és valószínűleg a későbbiekben már nem kerül elő olyan mennyiségű irat, mely megvilágíthatná ezeket a korszakokat. Bár a környék nyolc kisközségének Mohács előtti történelme, nem volt hatással az országos eseményekre, nem történt itt sorsdöntő csata, nem volt egyetlen főúri családnak sem itt székhelye, mégis a falvak történetének számontartása épp oly fontos, mint az országos história ismerete, főként a mai, egyre inkább gyökértelenné váló világunkban. Hiszen, ahogy a bölcs latin mondás tartja: „Sine praeteritis, futura nulla” – „Múlt nélkül, nincs jövő”!
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 34 -
Felhasznált irodalom 1. A Balassa család levéltára 1193-1526. Fekete Nagy Antal kézirata alapján sajtó alá rendezte és szerkesztette Borsa Iván. Akadémia. Bp. 1990. 2. Bay Ilona: A Ludányi család genealógiájához. In.: Turul 1889-4. 3. Belitzky János: A honfoglalástól Mohácsig (896-1526). In.: Főszerk. Balogh Sándor: Nógrád megye története 896-1849. I. köt. Salgótarján. 1973. 4. Belitzky János: Szécsény és földesurai. In.: Tanulmányok Szécsény múltjából. Szécsény 1981 5. Borovszky Samu: Magyarország vármegyéi és városai. Nógrád megye 6. Bunyitay Vincze: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I. kötet. Nagyvárad 1883. 7. Engel Pál: Középkori magyar genealógia. Arcanum DVD könyvtár IV. DVD Rom 8. Engel Pál: Magyarország világ archontológiája 1301-1457. Arcanum DVD könyvtár IV. DVD Rom 9. Engel Pál – Kristó Gyula – Kubinyi András: Magyarország története 1301-1526. Osiris. Bp. 2003. 10. Csánki Dezső: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I.-V, MTA. Bp. 1890-1913 11. Farkas Sándor: Csalár helytörténete, kézirat 12. Holub József: Középkori fiúsítások. In.: Turul 1927-2 13. Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára. Szeged. 1937. 14. Kempelen Béla: Magyar nemes családok. I.-XI., I. kötet Bp. 1911. 15. Kis Bálint: Erdély régi családai. In.: Turul 1911-4. 16. Kovács Krisztián – Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Árpádés Anjou-kori történetéhez. Nagy Iván Honismereti Pályázat, 2009 17. id. ludányi Bay Ferenc: A ludányi Bay-család leszármazása. In.: Turul 1890-2. 18. Nagy Iván: Magyarország családjai czímerekkel és nemzékrendi táblákkal. I-XII. Pest 1857-1868 19. Nagy Iván: Nógrádvármegye története az 1544-ik évig. Balassagyarmat 1907 megjelent: Nagy Iván emlékezete c. CD-ROM-on 20. Magyar nemzetségi zsebkönyv. Magyar Heraldikai és Genealógiai Társaság. Bp. 1888 21. Magyarország birokviszonyai a 16. század közepén. Szerk. Maksay Ferenc. I. kötet. Bp. 1990. Akadémia. 22. Schneider Miklós – Eperjessy Kálmán: A II. József-féle országleírás és népszámlálás főbb adatai. Salgótarján. 1977 23. Schönherr Gyula - Okmányok a Melczer család levéltárából. XIII., XIV., XV. század, közli s kiadja Kellemesi Melczer István, val. b. titkos tanácsos, kamarás, a magyar főrendiház tagja. – Budapest, Hornyánszky Viktor könyvnyomdája. 1890. Könyismertetés. 24. Shvoy Miklós: Nógrád megye leírása 1874-75. összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Judik Dorottya. Nógrád Megyei Levéltár. Salgótarján. 2006 25. Thaly Kálmán: A Dalmadi Dalmady család leszármazása (Első közlemény). In.: Turul 1889-1 26. Zsigmond-kori oklevéltár.(ZSKO) I-X. Összeállította: Mályusz Elemér. Bp. 19512007 27. http://mek.oszk.hu/02100/02115/html/2-395.html (Magyar Néprajzi Lexikon) 28. http://tortenelem.ektf.hu/efolyoirat/03/besze.htm (Besze Tibor: Castrum Bene, Praedium Bene)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 35 -
Egyéb felhasznált levéltári források: 1. MOL P-707 – Zichy család levéltára, Fasc. 184, Num. 18. 2. Nógrád Megyei Levéltár (NML) IV.7/a (országos összeírások) – 1. (1715), 3. (1720), 4. (1728) 3. NML XV.2 (Kataszteri iratok gyűjteménye Nógrád megye településeiről) 264. doboz – Felső Ludány 4. Ráday Levéltár (RL) C-64-2a - Urbariális Conscriptiok. 9. kötet 1807-1808 5. RL C/64-2a, 10. kötet – Fatavics féle elenchus 6. RL C/64-2c Általános gazdasági iratok. 67. doboz/4 – Chronologica deductio Manipulationis Jurium Deméndyanorum 7. RL C/64, Ludány, 35. doboz – A két Ludány megkülönböztetésére vonatkozó iratok, Alsó Ludány megszerzésére vonatkozó okiratok - Literalia Instrumenta in primis ad aequisitionem Possessionis Alsó Ludány pertinentia RL C/64-1b, AIi-4006 – 1531-es oklevél
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 36 -
A környékre vonatkozó Zsigmond-, Hunyadi- és Jagelló-kori oklevelek és publikációik lelőhelyei falvanként 130 Bussa • • • • • • • •
1402: MOL DL 43.634 – ZSKO II. kötet. 2131. sz. 1405: MOL DL 86.638 – Iványi Béla: A római szent birodalmi széki gróf Teleki család gyömrői levéltára. Szeged. 1937. 76. sz. 1428: MOL DL 39.153 1430: MOL DL 39.155 1437: MOL DL 86.355 1467: MOL DL 16.585 1469: MOL DL 16.585 1473: MOL DL 17.422 Csalár
• • •
1383: RL C/64-1a, 16., DF 275.684 1436: MOL DL 12.964, Farkas Sándor: Csalár helytörténete, kézirat 1492: MOL DL 67.987 Endrefalva
• • • • • • • • •
1455: MOL DL 14.943 1456: MOL DL 15.105 1460: MOL DL 15.444 1461: MOL DL 59.489 1481: MOL DL 59.677 1501: MOL DL 69.881 1502: MOL DL 46.607 1510: MOL DL 24.350 1519: MOL DL 47.297 Halászi
• • • • •
1383: RL C/64 1a. 16., DF 275.684 1419: MOL DL 67.974, DL 73.483 – latin nyelvű kivonata: RL C/64-2c Általános gazdasági iratok. 67. doboz/4 – Chronologica deductio Manipulationis Jurium Deméndyanorum 1425: RL C/64-1a, 30., MOL DF 275.698 1437: eredetije: RL C/64 1a. 41. sz., XVIII. sz.i másolat: MOL DL 65.883, BCSL 303 1472: RL C/64-1a, 69. (MOL DF 275.739)
130 Az adatok fellelésében nagy segítségemre volt a Magyar Országos Levéltár által 2009-ben az Arcanum Adatbázis Kft. gondozásában megjelent Collectio Diplomatica Hungarica – A középkori Magyaroszág digitális levéltára című DVD-rom – szerk.: Rácz György, Bp 2009, . Internetes változata Collectio Diplomatica Hungarica. A középkori Magyarország levéltári forrásainak adatbázisa. Internetes kiadás (DL-DF 5.1) 2009. megtalálható a http://mol.arcanum.hu/dldf/opt/a091002.htm?v=pdf&a=start (2010-09-21) Internet címen. A közlésnél ugyanazt az oklevél hivatkozást, minden, az adott oklevélben szereplő településnél külön feltüntettem. A leírásban először az oklevél jelzete, majd a magyar nyelvű forrásközlés lelőhelye található. Ahol nincs megjelölve forráspublikáció, ott az internetes adatbázisban található OL regeszta, valamint a Ráday Levéltárban található, Mohács előtti oklevelekhez készített regeszta használható.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 37 -
• • • •
1480: RL C/64-1a, 79, MOL DF 275.749 1502 (Apáti puszta): MOL DL 46.607 1524: RL C/64-1a 101. 1525: RL C/64-1a 102., BCSL 573 Ludány
• • • • • • • • • • • • • • • •
1395: MOL DL 39.163 1416: MOL DL 39.151, ZSKO. V. kötet. 2372. sz. 1419: MOL DL 67.974, 73.483 – latin nyelvű kivonata: RL C/64-2c Általános gazdasági iratok. 67. doboz/4 – Chronologica deductio Manipulationis Jurium Deméndyanorum 1427: MOL DL 65.868, BCSL 280. sz. 1428: MOL DL 39.153 1430: MOL DL 39.155 1431: MOL DL 43.879 1436: MOL DL 65.879, BCSL 299. 1437: eredetije: RL C/64 1a. 41. sz., XVIII. sz.i másolat: MOL DL 65.883, BCSL 303 1464: MOL DL 65.925, BCSL 367., 369., , MOL DL 65.926, BCSL 368., 370. 1472: RL C/64-1a, 69. (MOL DF 275.739) 1475: RL C/64-1a, 71, MOL DF 275.741 1480: RL C/64-1a, 79, MOL DF 275.749 1497: MOL DL 65.983, BCSL 453 1524: RL C/64-1a, 101. 1525: RL C/64-1a, 102., MOL DL 66.059, BCSL 573
Nógrádszakál • • • •
1456: MOL DL 15.111 1481: MOL DL 59.677 1487: MOL DL 19.300 1510: MOL DL 24.350
Pöstény • •
1437: MOL DL 66.694 1445: MOL DL 66.701
Szécsényfelfalu • • • •
1455: MOL DL 14.943 1456: MOL DL 15.105 1460: MOL DL 15.440, MOL DL 15.444 1510: MOL DL 24.350
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 38 -
Birtokosok falvanként131 Bussa 1248 előtt: várföld, egy részén Zeura fia Márton birtokos 1248: Miklós esztergomi őrkanonok, sasvári főesperes (IV. Béla adományozta neki) Zeura fia Márton 1252: (I.) Mikó zólyomi ispán (a király Zeura fia Márton Bussa (és Ludány) földbeli részeiért cserébe Walkazt (Bars m.) adta, majd az így szerzett birtokot adta az uralkodó Mikónak) 1283: (I.) Mikó fia Biter (Biter, Aba fia Istvántól, Oztorgoa-i István fia Mykótól, és Rudnuk-i Petus fia Mortunustól vásárolta meg Bussa Laposrév nevezetű részét) Starna fia Tódor és Endre (Biter Szalatnya földért elcseréli a vásárolt bussai részt) 1300: (II.) Detre fia Mikó 1402: Losonczi (Dezsőfi) János Pásztói Domokos fia János felesége Losonczi Katalin (Jánostól szerzi meg Bussa negyedrészét) 1405: Losonczi Katalin 1428: Jolsvai Lesták fia György özvegye (fenn említett) Losonczi Katalin 1430: Losonczi Dezső fia Miklós fiai János és Dezső (Losonczi Katalin halála után, annak részét használatba vették) 1437: Losonczi Dezső fia Miklós fia Dezső, Miklós fia János fia János, Miklós fia István fia László 1467: gúti Ország Mihály fiai János, Gáspár és László (az erdélyi összeesküvésbeli részvétel miatt Losonczi Dezső fia László és Zsigmond, valamint István fia id. László elveszti itteni birtokát) 1473 előtt: gúti Országok, Bazini Groffok 1473: nádasdi Ungor János és Miklós (Bazini Groff László, Imre és Imre fia Simon részét ajdák el 250 magyar aranyforintért) Csalár (1262: plébánosa Peuce de Chalar a nógrádi főesperes megbízottja) XIII. sz. vége: András fia Chalar-i Kaplon 1383: Chalar-i Miklós fia Kapplyen 1436: Chalard-i Prépost János özvegye Anna valamint Vza de Panyth Miklós fia Pál és Kisfaludi Dénes mester özvegye Barbara (a két fél között per, csalári részek miatt) 1492: Panyth-i Wza Lénárt, testvére János pap és Vince fiai Ferenc és Imre Kisfaludi Lipthay Bálint (fiai: György, Miklós, Péter és Tamás) és testvére István (fiai: Ferenc, Zsigmond, Mihály, Bernát) (a Lipthay család már 1492 előtt birtokos volt itt) Endrefalva 1279 (Pugh, Nyulas): Dénes fiai Edeuch, Berkez és Dénes Görbe Endre fiai Demeter, István, Endre és Péter (a két birtokos között per zajlott) 1300 (Puch): (II.) Detre fia Mikó ispán (Dénes fiai Edeuch és Berkes cserélik el Zellő földért) Görbe Endre fiai: István, Endre és András (Mikó, a Dénes fiaitól szerzett részt adja át Görbe Endre fiainak) 131
Mindenhol azt a földesurat (azokat a földesurakat) tüntettem fel, melyet az adott évben oklevélben említenek, értelemszerűen rajtuk kívül – többnyire – azok is birtokosok lehettek az adott évben, akik a korábbi években jelezve vannak.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 39 -
1327 (Olpug): (Kacsics nb.) Farkas mester fia Szécsényi Tamás erdélyi vajda (az uralkodó a hűtlenségbe esett Görbe Endre fiaitól kobozta el) 1454 előtt: Szécsényi László és fia János 1455: Losonczi Albert, gúti Ország Mihály (zálog címén szerzik meg Szécsényi Lászlótól majd László halála (1460 március) után birtokukba kerül) 1481: gúti Ország Mihály, Losonczi László és gyermekeik 1501: ludányi Bay János és Vid (Guthi Ország Zsigmond – Mihály unokája – adja zálogba birtokrészét) 1510: gúti Ország Mihály, Ferenc, János és Imre, nánai Kompolti Zsigmond és Ferenc (kölcsönösen egymásra íratták birtokaikat) 1519 előtt: Pilinyi Antal és Benedek (kisbirtokosok lehettek a községben, losonci Losonczi Zsigmondnak zálogosították el részüket) 1519: Pilinyi Balázs (Losonczi Zsigmondnak elzálogosított részt váltja ki) Halászi 1222: várföld 1245: Pál pápai plébános és testvérei (Halászi felét kapták) 1250: Detre fia Mikó ispán és Detre, Mikó fia Biter (Pál kir. káplán 4 ekényi földjét veszik meg) 1283k.: Louth-i János (Mikó és Biter birtokába iktatja be az uralkodó) 1297: (Kacsics nb.) Folkus fia Mihály fiai Simon és (Tompos) Tamás (leánynegyed címén, Detre fia Mikótól) 1366: Halaz-i (Liberchei) Tompos Tamás fiai Mihály, János, Folkus 1372: (Liberchei) Tompos János 1383: (Liberchei Tompos Tamás fiai) Folkus és János 1419?: Deméndi Benedek fia László, Lőrinc fia János, Miklós fia Péter (újadomány címén az uralkodótól, az oklevél hamis!) 1425: Libercsey András fiai: János, Farkas, Antal (Tompos Tamás dédunokái, a Tomposok fiágon kihaltak) Halaz-i Beke fia Miklós, (Kacsics nb.) Zagyvafői Miklós fia Miklós (utóbbi Halászi birtoklása nem egyértelmű) 1437: Barocz Jakab fiai György és Imre, Mellete-i Barocz János fia Mihály (Libercsey János és Antal birtok- és malomrészét zálogosította el) 1466: Szántói Miklós fia András (Barocz Jakab fia Imre özvegye Zsuzsanna a saját és fiai birtokát adta zálogba) 1472: Szántói Miklós fia András 1480: Gortvai és Básti család (Nováki Péter és László leánytestvéreinek leánynegyed címén engedi át itteni birtokát) 1493: Bay Barnabás fia János (ludányi Nagy Pál özvegye Ursula, két itteni telkét adta neki zálogba) 1502 (Apáti puszta): Pilinyi Pál özvegye Zsófia és fia Balázs 1524: Bay János fiai Mihály és Vitus (Homok-Terenyei Mátyás adott nekik át örökösen két fél jobbágytelket) 1525 előtt: Werbőczy István (a XVI. sz. elején szerezhetett itt birtokot, talán a Gortvai és Básti családoktól??) 1525: Bay Mihály és fia Ignác, Bay Vitus és fiai Ferenc és György (Werbőczy István cseréli el itteni birtokát a Hont megyei Inámért)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 40 -
Ludány 1250 előtt: Neugrad-i András fia Endre, Ludan-i Hozug, Zoltán és Benedek, Zeura fia Márton 1250: IV. Béla (Ludan-i Hozug és testvérei öröklési jogon illető (leánynegyed) részük felét adják el – Zeura fia Márton itteni birtokának egy részét Hortért (Heves m.) elcseréli, az uralkodó (nagy valószínűség szerint) a Detrefiaknak adja tovább) (I.) Detre fiai (I.) Mikó ispán és (II.) Detre, (I.) Mikó zólyomi ispán fia Biter (Pál kir. káplán 4 ekényi földjét veszik meg) 1252: (I.) Mikó zólyomi ispán (a király Zeura fia Márton még meglévő ludányi (és bussai) részeiért cserébe Walkazt (Bars m.) adta, majd az így szerzett birtokot adta az uralkodó Mikónak) 1262: (II.) Detre fiai: Mikó, Elek, Detre valamint Mikó zólyomi ispán fiai Agolch, Mikó és („Forró”) Péter (Neugrad-i András fia Endre saját, valamint nővére fiainak leánynegyedi – Ludan-i Hazug és testvéreinek– ludányi részét átengedi) 1300: ((I.) Mikó fia) Biter zólyomi ispán fiai Miklós és János és (II.) Detre fia Mikó 1321 előtt: Csák Máté által elfoglalva 1322: Biter fia (Kékkői) Péter 1366: Kékkői Péter fia György mester 1372: Kékkői Péter fia György mester mellett tulajdonrésszel bírtak: (Kékkői) Péter fia Miklós fia Balázs, testvére („Erőtlen”) János, valamint László testvérük Frank és Miklós nevű gyermekei 1395: (Kékkői Péter fia Miklós fia) Gyarmati Balázs fia Miklós 1416: Gyarmati Balázs fia Miklós 1419?: Deméndi család (hamis adománylevél; ugyanakkor, mivel a későbbiekben is találkozunk velük, így – ha nem is ekkor, de – a XV. sz. elején szerzett a család Ludányban birtokot) 1427: Gyarmati Balázs fia Miklós fiai Kelemen és László Vértesi Tamás, Terényi István, Terenyei György fia Miklós, Nováki Beke fia Miklós, Dalmadi Gergely, Deméndi János, Libercsei András, Zagyvafői Miklós, Vizslási Baroch János (nem tudni, hogy ezek a famíliák mikor szerezhettek birtokot Ludányban, minden bizonnyal ezeknek a nemeseknek csak néhány birtok állhatott rendelkezésre a faluban (pl. a Libercseyeknek 3 jobbágytelek), a legjelentősebb birtokos továbbra is a Balassa család volt) 1436: Gyarmati Miklós fia László 1437: Barocz Jakab fiai György és Imre, Mellétei Barocz János fia Mihály (Libercsey András fia János és Antal zálogosította el 3 itteni jobbágytelkét) 1464 előtt: Hugyagi Balázs özvegyének elzálogosítva (Gyarmati Balázs fia Miklós fia László adta birtokát zálogba, nem tudni pontosan mikor) 1464: Gyarmati Balázs fia Miklós fia László (visszafizette a zálogösszeget) 1466: Szántói Miklós fia András (Barocz Jakab fia Imre özvegye Zsuzsanna a saját és fiai birtokát adta zálogba) 1472: Szántói Miklós fia András 1475: Nagy Pál (Nováki Pétertől vesz zálogba egy jobbágytelket, Pál már jóval korábban is birtokos volt a községben, 1469-ben már ludányi Nagy Pálként van jelezve, így itteni birtokát 1469 előtt szerezhette) 1480: Gortvai és Básti család (Nováki Péter és László leánytestvéreinek leánynegyed címén engedi át itteni birtokát) 1493: Bay Barnabás fia János (ludányi Nagy Pál özvegye Ursula, két itteni telkét adta neki zálogba) 1497: Pilinyi Pál (Balassa Ferenc zálogosította el egész ludányi birtokát) 1524: Bay János fiai Mihály és Vitus (Homok-Terenyei Mátyás adott nekik át örökösen két fél jobbágytelket)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 41 -
1525 előtt: Werbőczy István (a XVI. sz. elején szerezhetett itt birtokot, talán a Grotvai és Básti családoktól??) 1525: Bay Mihály és fia Ignác, Bay Vitus és fiai Ferenc és György (Werbőczy István cseréli el itteni birtokát a Hont megyei Inámért) Nógrádszakál 1245: királyi apátság 1456 előtt: Kacsics nem Szécsényi ágának kezében (semmilyen információ nincs arról, hogy ki és mikor szerezte meg, annyi bizonyos, hogy 1456-ban egy Szécsényi leszármazott tulajdonában találjuk) 1456: (Szécsényi Frank lánya Dorottya lánya) Stibor Katalin 1481: gúti Ország Mihály, Losonczi László és gyermekeik 1487: gúti Ország László 1510: gúti Ország László fiai Mihály, Ferenc, János és Imre, nánai Kompolti Zsigmond és Ferenc (kölcsönösen egymásra íratták birtokaikat) Pöstény 1281 előtt: Dráhi Tamás és (Kacsics nb.) Folkus fia Mihály 1281: Miklós nógrádi esperes és fivére Botond (csak rövid ideig birtokosok, Dráhi Tamás adja el 70 holdnyi részét nekik) Folkus fia Mihály (Miklós és Botond a megszerzett birtokot továbbadja neki) 1298: (Folkus fia) Mihály Dráhi Tamás (Mihály lemondott az 1281-ben megszerzett 70 holdnyi földről cserébe más pöstényi területeket kapott) 1430-as évek előtt: vingárti Geréb család, libercsei Radó család, Zagyvafői Miklós (mindannyian a Kacsics nemből származóak) 1430-as évek eleje: Arani Miklós (a Geréb család birtokának egy része kerül a kezébe) Geréb család Zsigmond király (Zagyvafői Miklós halála után (+1426 e.) annak itteni birtoka a koronára szállt vissza) 1437: Arani Miklós (az uralkodó zálogosítja el neki Zagyvafői Miklós egykori birtokát) 1444: Geréb család (saját részükön kívül megszerzik libercsei (Radó) Simon részét) Hugyagi Balázs deák (a Geréb család pöstényi birtokának felét adja neki) Szécsényfelfalu 1250 (Nyerges): (I.) Mikó zólyomi ispán (Vacyk fia Supk, IV. Béla királytól adományba kapott birtokát adta el Mikónak) 1283k. (Kétnyerges): Louth-i János (Mikó és Biter birtokába iktatja be az uralkodó) 1327 előtt: Görbe (Poghi) Endre fiai István, Endre, András (Endre itteni birtokát 1268-ban szerezhette a Balassa ősöktől ludányi földjéért cserébe) 1327 (Felpug, Újnyerges): (Kacsics nb.) Farkas mester fia Tamás erdélyi vajda (az uralkodó a hűtlenségbe esett Görbe Endre fiaitól kobozta el) 1454 előtt: Szécsényi László és fia János 1455: Losonczi Albert, gúti Ország Mihály (zálog címén szerzik meg Szécsényi Lászlótól) 1460?: Stibor Katalin (bizonytalan adat; az 1460-as Ország Mihálynak és Losonczi Albertnak szóló adománylevélben – mellyel néhai Szécsényi László birtokait szerzik meg – nincs a felsorolt birtokok között) 1510: gúti Ország Mihály, Ferenc, János és Imre, nánai Kompolti Zsigmond és Ferenc (kölcsönösen egymásra íratták birtokaikat)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 42 -
Kronológia 1222-1526 Árpád-kor
1222: - Halászi és Karancsság 13 nógrádi várjobbágyot fogott perbe 1245: - Az uralkodó Pál királyi káplánnak és testvéreinek adományozott Halászi részeket 1248: - Bussa várbirtokot Miklós esztergomi őrkanonok adományba kapta az uralkodótól 1250: - Ludan-i Hozug és testvérei ludányi birtokuk felét eladták az uralkodónak, Zeura fia Márton szintén ludányi részét elcserélte a királlyal - Pál királyi káplán ludányi és halászi részét eladta Detrik fia Mikónak és Detriknek, valamint Mikó fia Biternek - Nyerges földet Esztergályi Vacyk fia Supk eladta Detrik fia Mikónak 1252: - IV. Béla, Zeura fia Mártontól csere útján megszerezte annak bussai és ludányi részeit, melyeket Mikó ispánnak adományozott 1263: - IV. Béla és V. István a szakali monostornál kötött egyezséget 1268: - Neugrad-i András fia Endre saját, és nővére fiainak (Ludan-i Hozug és testvérei) ludányi részét átengedte Mikó és II. Detrik fiainak 1279: - Görbe Endre- és Dénes fiai (Edeuch, Berkes és Dénes) közt per zajlott az Endrefalvához tartozó Nyulasbérc miatt 1281: - Dráhi Tamás pöstényi földjét eladta Miklós nógrádi esperesnek és Botond nevű fivérének, akik azt tovább adták (Kacsics nb.) Folkus fia Mihálynak 1283: - Mikó fia Biter Bussa Laposrév (Lopus Reu) nevezetű részét vásárolja meg, melyet Szalatnya földért elcserélt 1283k.: - Louth-i Jánost beiktatták II. Detrik fia Mikó és Mikó fia Biter Halászi és Kétnyerges birtokába 1297: - II. Detrik fia Mikó leánynegyed címén átadta Galábocs és Halászi birtokait (Kacsics nb.) Mihály fiainak: Simonnak és (Libercsei Tompos) Tamásnak 1298: - Kacsics Mihály és fiai visszaadták Dráhi Tamásnak pöstényi örökölt birtokát (melyet 1281-ben szereztek meg) XIII. sz. vége: - békés egyezség Csalári (Chalar-i) Coplon comes és Varsányi (Wsian-i) Marcellus között, Kürt villa birtoklása miatt folyó perben 1300: - Mikó és Detrik, az Edeuch és Berkes comesektől Zellő földért cserélt Puch birtokot adták át Görbe Endre fiainak, Ludányért cserébe (miután 1268-ban Mikóék megszerezték
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 43 -
Ludányt Endrétől, annak fiait nem tudták (a minden bizonnyal cserébe adott) Puch birtokba megtartani, perük a fenn írt egyezséggel zárult)
Anjou-kor
1301: - meghatárolták Pöstény földet, és beiktatták Kacsics Mihályt és fiait a Dráhi Tamástól és fiaitól csere útján nyert részbe 1322: - Károly Róbert elrendeli Biter fia Péter mester ludányi birtokának bejárását 1327: - I. Károly (Kacsics nb.) Farkas mester fia Tamásnak adományozza Alpug, Felpug és Újnyerges birtokokat, melyet a hűtlenségbe esett Görbe Endre fiaitól kobozott el 1366: - Halászi Tompos Tamás fiainak hatalmaskodása Kékkői Péter fia György ludányi birtokán 1372: - Tompos Tamás fiai és Kékkői György közti megegyezés
Zsigmond kora
1383: - Csalári Miklós fia Kaplyon és Libercsei Tompos Tamás fiai Folkus és János egyezsége a csalári- és halászi malom ügyében 1395: - Losonczi László vajda fia János Gyarmati Miklós ludányi birtokához tartozó erdőket, réteket és szántókat foglalt el 1402: - Losonczi László fia Jánost illető Bussa birtok negyedrészébe beiktatták Pásztói Domokos fia János feleségét Losonczi Katalin 1405: - Losonczi Katalint beiktatták a bussai malom negyedrészébe 1416: - Gyarmati Miklós összes szomszédját eltiltotta ludányi makkos erdőinek használatától 1419?: - Deméndi Benedek fia Lászlót, Lőrinc fia Jánost, Miklós fia Pétert újadomány címén bevezették – többek közt – Ludány és Halászi birtokokba (az oklevél hamis!) 1425: - Libercsei András fiai eltiltották Halaz-i Beke fia Miklóst és Zagyvafői Miklós fia Miklóst halászi birtokrészüktől 1427: - Gyarmati Miklós és fiainak panasza ludányi birtokosok jobbágyaira 1428: - Gyarmati Miklós eltiltotta Jolsvai György özvegyét, Losonczi Katalint ludányi birtokához tartozó erdők és más javak elfoglalásától 1430: - Losonczi Katalin halála után annak Bussa birtokát és a jogtalanul elfoglalt ludányi részeket Losonczi Dezső fia Miklós fiai János és Dezső használták
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 44 -
1431: Libercsey András fia János eljárást indított Barocz Imre és György ellen ludányi hely jogtalan elfoglalása miatt 1436: - Gyarmati Miklós fia Lászlót visszaiktatták Losonczi Miklós fiai ellenében a jogtalanul elfoglalt ludányi részekbe 1436: - Csalári Prépost János özvegye Anna, csalári és pilinyi birtokrész miatt perbe fogta Vza de Panyth Miklós fia Pált és Kisfaludi Dénes mester özvegyét Barbarát 1437: - Libercsey András fiai ludányi, halászi és galábocsi birtokaikat zálogba adják a Barocz família képviselőinek 1437: - Asszonyfalvi Ostfi Ferenc özvegye (Losonczi Miklós lánya) Katalin, Bussa birtokból követeli leánynegyedi részét Losonczi Miklós fia Dezsőtől, Miklós fia János fia Jánostól valamint Miklós fia István fia Lászlótól
Hunyadiak kora
1454: - Szécsényi László zálogképpen leköti Losonczi Albertnek és nejének, Hedvignek – többek között – Endrefalvát és Felfalut, még ugyanebben az évben László lányait fiúsítva, összes birtokát rájuk hagyta 1456: - Stibor Katalin tiltakozik az ellen, hogy Szécsényi László elakarja zálogosítani néhány birtokát, köztük Szakalt, és Ráróst 1460: - Katalin eltiltotta Ország Mihály és Losonczi Albertet a fél Felfalu és Rárós egészétől 1461: - Mátyás király újadomány címén Mihálynak és Albertnek adja néhai Szécsényi László egykori birtokait, köztük Endrefalvát 1464: Gyarmati Balász fia Miklós fia László bepanaszolta Hugyagi Balázs mester özvegyét, akinek korábban elzálogosította ludányi birtokrészét, és az ottani Ipoly folyón lévő malmot. A zálogösszeg visszafizetése után azonban az özvegy csak a birtokot adta vissza, a malom jövedelmeit nem 1467: A Losonczi Dezsőfi család az erdélyi felkelésben való részvételük miatt – többek között – elveszítik bussai részbirtokukat, azt gúti Ország Mihály fiai János, Gáspár és László kapták 1469: gúti Ország Mihály panaszt tett, amiért többen ellentmondtak a Losonczi család elkobzott birtokaiba való beiktatásnak, többek között a Balassák, aki a bussai részbe való beiktatás ellen tiltakoztak.
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 45 -
1472: Szántó András panasza Mellete-i Barocz Imre özvegyére Zsuzsannára, aki 6 évvel korábban ludányi-, halászi-, és galábocsi birtokrészeket adott neki zálogba, és most Zsuzsanna a zálogösszeg visszafizetése nélkül elfoglalta és használta azokat. 1473: A Bazini Groff család adja el bussai birtokát Nádasdi Ungor Jánosnak és Miklósnak 1475: Nováki Péter, ludányi Nagy Pálnak adott el egy ludányi jobbágytelket 1480: Nováki Péter és László, lánytestvéreiknek engedik át leánynegyed címén ludányi-, halászi-, és galábocsi birtokrészüket. 1481: Mátyás király Ország Mihálynak és Losonczi Lászlónak, valamint fiaiknak, királyi jogot adományozott, a korábban Szécsényi László tulajdonában lévő birtokokra – köztük Endrefalvára és Szakalra. 1487: Ország Lászlót neje és fiai tilalmazták attól, hogy a szakali és trázsi birtokait elidegenítse.
Jagellók kora
1492: kisfaludi Lipthay Bálint fiai és testvére nevében megegyezik Panyth-i Wza Lénárttal (és testvéreivel) három csalári birtokért-, valamint az Ipolyon lévő malomrészért folyó per ügyében 1493: ludányi Nagy Pál özvegye Ursula, ludányi és halászi 2-2, valamint 1 galábocsi telkét adta zálogba Bay Barnabás fia Jánosnak 1497: Balassa Ferenc 100 aranyforintért zálogba adta ludányi egész birtokát Pilinyi Pálnak 1501: gúti Ország Zsigmond 100 aranyforintért endrefalvai birtokrészét adta zálogba Bay Jánosnak és Vidnek 1502: Pilinyi Pál özvegye és fia gúti Ország Zsigmondot, Maróti Magdolnát és Bay Jánost, valamint jobbágyaikat panaszolta be, amiért azok Apáti prédiumára törtek 1510: a gúti Ország és a nánai Kompolti család kölcsönösen egymásra íratták birtokaikat, köztük Endrefalvát, Szécsényfelfalut és Szakalt 1519: Pilinyi Balázs kiváltotta a Losonczi Zsigmondnak elzálogosított endrefalvai birtokot 1524: Homokterenyei Mátyás 1-1 ludányi és halászi jobbágytelket ad át örökösen Bay Vitusnak és Mihálynak 1525: Werbőczi István ludányi, halászi és galábocsi birtokrészét Inámért cseréli el Bay Vitussal és Mihállyal
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 46 -
Leszármazási táblák132
Kacsics nem, Libercsei ág
Kacsics nem, Szécsényi ág
132
A családfák megtalálhatóak: Engel Pál: Középkori magyar genealógia
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 47 -
Tomaj nem, Losonci ág
Tomaj nem, Losonci Dezsőfi ág
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 48 -
Zólyomi rokonság, Balassa
Gútkeled nem, Farkas ága, Ország (gúti)
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010
Tények és feltételezések Ludány-Halászi és környékének Zsigmond- Hunyadi- és Jagelló kori történetéhez - 49 -
Deméndi család
A ludányi Bay család leszármazása133 Barnabás 1453 János Borbála
Katalin
Ferenc (1552-1570) Mihály
Ferenc
György
András
Mihály
Anna Férj: Batzó Gáspár
133
Mihály neje: Korna Borbála
Mihály neje: Décsy Helena Ignác neje Derencsény Zsófia (címerlevelet nyert 1549)
Klára férj: Ráday Gáspár
id. ludányi Bay Ferenc: A ludányi Bay-család leszármazása – alapján. In.: Turul 1890-2. 79-82
Kovács Krisztián, Ludányhalászi 2010