Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz-Geoinformatika Intézet

Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Kar Földrajz-Geoinformatika Intézet

A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi és ökológiai vizsgálata

Szakdolgozat

Készítette: Kálna Gabriella 3. éves földrajz alapszakos hallgató Konzulens: Hegedűs András egyetemi adjunktus 2014.05.09.

Miskolc, 2014

Eredetiségi Nyilatkozat Alulírott Kálna Gabriella, a Miskolci Egyetem Műszaki Földtudományi Karának hallgatója büntetőjogi és fegyelmi felelősségem tudatában kijelentem és aláírásommal igazolom, hogy ezt a szakdolgozatot meg nem engedett segítség nélkül, saját magam készítettem, és a szakdolgozatban csak az irodalomjegyzékben felsorolt forrásokat használtam fel. Minden olyan részt, melyet szó szerint, vagy azonos értelemben, de átfogalmazva más forrásból átvettem, egyértelműen, a forrás megadásával megjelöltem.

Miskolc, 2014. 05. 09.

....................................................

hallgató aláírása

Tartalomjegyzék Összefoglaló………………………………………………………………………………..1. Summary…………………………………………………………………………………..1. I. 1. Bevezetés……………………………………………………………………………...2. I. 2. Célkitűzés……………………………………………………………………………..2. I. 3. Szakirodalmi előzmény……………………………………………………................2. I. 4. A kutatás módja, adatgyűjtés……………………………………………………….3. II. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark természetföldrajzi adottságai…..…………….4. II. 1. Elhelyezkedés………………………………………………………………………..4. II. 2. Kialakulás, földtan, felszínalaktan……………………………………………...…5. II. 3. Éghajlat……………………………………………………………………………...6. II. 4. Vízrajz……………………………………………………………………………….8. II. 5. Talajtakaró………………………………………………………………………….9. II. 6. Élővilág……………………………………………………………………………..11. III. 1. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark története…………………………….........13. III. 2. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark jelenlegi gerinces állatállománya……….13. III. 3. A vizsgált állatfajok jellemzése………………………………………………….16. III. 3.1. Rénszarvas……………………………………………………………………...16. III. 3.2. Hóbagoly………………………………………………………………………...19. III. 3.3. Mocsári macska………………………………………………………………...21. III. 3.4. Kulán……………………………………………………………………………25. III. 3.5. Indiai antilop……………………………………………………………………28. III. 3.6. Sörényes juh…………………………………………………………………….32. III. 3.7. Vörösorrú ormányosmedve……………………………………………………35. III. 3.8. Örvös pekari……………………………………………………………............38. III. 3.9. Bennett-kenguru………………………………………………………………..42. III. 3.10. Emu…………………………………………………………………………….46. IV. Összegzés…………………………………………………………………….............50. Felhasznált irodalom……………………………………………….................................52. Internetes források………………………………………………....................................53. Ábrajegyzék…………………………………………………………...............................53.

Összefoglaló Szakdolgozatomban a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi

és

ökológiai

vizsgálatával

foglalkozom.

Elemzem

a

természetes

elterjedésüket, a tényleges származási helyüket, és ezeket a jellemzőket térképen ábrázolom. Megvizsgálom az állatkertben lévő összes gerinces fajt, és kiemelek közülük tízet, melyekkel részletesebben is foglalkozom. Ez az a tíz faj, melyet egész évben „szabad ég” alatt tartanak, így hatással vannak rájuk az éghajlati viszonyok, mivel nem rendelkeznek fűtött/hűtött házzal, nem tartják őket akváriumban, terráriumban stb. Felmérem a fajok ökológiai igényeit, földrajzi elterjedését, valamint vizsgálom az állatok tartási körülményeit, figyelembe véve az éghajlatot, a takarmányozást, a populáció változását és a kifutóméreteket. Ezeket a tényezőket elemezve összehasonlítást készítek az állatkerten belüli viszonyok és a fajok természetes élőhelyének adottságai között. Végül következtetéseket vonok le a tartási körülmények megfelelőségéről.

Summary The goal of my thesis is the zoogeographical and ecological examination of the vertebrate species in the Zoo and Cultural Park of Miskolc, the analysis of their natural spread and actual place of origin, and finally the representation of data on a map. I examined all of the vertebrate species that can be found in the zoo and based on certain criteria I chose ten from them that I described in detail. These animals are not kept in aquarium or terrarium and do not get heated or cooled houses. The climatic relations have an effect on them in a whole year. I examine the change of the population, the climate, the forage and the sizes of the corrals. I analysed their natural habitat and compared it to the conditions inside the zoo. I researched the adaptibility, needs, circumstances and behaviour of the different species and after drawing conclusions I would make suggestions which could help to enhance the living conditions of the species inside the zoo.

1

I. 1. Bevezetés Szakdolgozatom témájául, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi és ökológiai vizsgálatát választottam. Az 1983-ban alapított létesítmény 130 állatfajának közel 700 egyedével (ebből 96 faj gerinces) rendkívül színes képet tár a látogatók elé. Megismerkedhetünk a Bükk hegység vadvilágával természeti környezetben, Magyarország és a Kárpát-medence faunájával, valamint Földünk öt kontinenséről származó egyedein keresztül bepillantást nyerhetünk az állatok országának sokszínű világába (www.miskolczoo.hu).

I. 2. Célkitűzés Szakdolgozatom célja, a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állatföldrajzi vizsgálata, természetes elterjedésük és a tényleges származási helyük elemzése és térképen való ábrázolása. Részletesen vizsgálom a rénszarvast, a hóbaglyot, az örvös pekarit, a vörösorrú ormányos medvét, a sörényes juhot, az indiai antilopot, az emu, a Bennett-kengurut, a mocsári macskát és a kulánt. Ez az a tíz faj, melynek nem a Kárpátmedence a természetes élőhelye és nem az itteni éghajlati viszonyokhoz vannak szokva, mégis egész évben közvetlenül ki vannak téve a környezeti hatásoknak. Ezeknek a fajoknak a környezetét mesterségesen nem befolyásolják, nem biztosítanak számukra fűtött vagy hűtött menedéket, nem tartják őket akváriumban, terráriumban. Részletesen vizsgálom a fajok alkalmazkodóképességét, környezeti igényeit, körülményeit, viselkedését. A jellemzésükön kívül három fő szempontot veszek figyelembe (populáció változása, takarmányozás, éghajlat), melyeket összehasonlítva a természetes viszonyokkal jellemzést adok a kiemelt tíz faj állatkerten belüli helyzetéről és keresek esetlegesen felmerülő problémákat, hiányosságokat.

I. 3. Szakirodalmi előzmény Az állatföldrajz az a tudomány, mely az állatoknak a Föld felszínén való elterjedésével foglalkozik. E határtudomány mind a geográfusok, mind a zoológusok számára fontos kutatási területet képez. Élőlények a Föld felszínén szinte mindenütt

2

előfordulnak, gondoljunk akár a kietlen sivatagokra, jégmezőkre, vagy akár a tengerfenékre is (Udvardy M. 1983). Elterjedésükben felfedezhető bizonyos rendszeresség, mely számos befolyásoló tényező hatására alakult ki. E térbeliség kialakulásának vizsgálata, okainak feltárása, ábrázolása részben a geográfusok feladata. Az idők folyamán számos kutatómunka született, amely a témával foglalkozott. Fontos megemlítenem Dr. Udvardy Miklós „Dinamikus állatföldrajz” című művét, melyet 1983-ban jelent meg, és az állatok szárazföldi elterjedésével foglalkozik. Szakdolgozatom megírásában nagy segítséget nyújtott az 1999-ben kiadott, „Az állatok képes enciklopédiája” című kiadvány, mely tematikusan bemutat több mint 2000 állatfajt, így rendkívül hasznos lehet minden korosztály számára. Az állatkertekben az állatok életkörülményei, életfunkciói bizonyos korlátozások közé vannak szorítva. Az emberek feladata, hogy a lehető legkedvezőbb körülményeket biztosítsák számukra. Ennek megteremtése igen nagy kutatómunkát igényel, így a témával számos kiadvány és dolgozat foglalkozik (Anghi Cs. 1971). Ezek közül külön is kiemelném Anghi Csaba, „Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig” (1971) című könyvét és Dr. Szentesi Árpád és Dr. Török János „Állatökológia” című egyetemi jegyzetét (1997), melyek munkám során különösen nagy segítségemre voltak.

I. 4. A kutatás módja, adatgyűjtés Kutatásom során többször ellátogattam a Miskolci Állatkert és Kultúrparkba, ahol Veress Tamás zoopedagógustól kaptam szakmai segítséget és tanácsokat. A helyszínen vizsgálatokat, megfigyeléseket folytattam és fényképeket készítettem. Szakirodalmak, internetes források és saját egyetemi jegyzeteim segítségével információkat gyűjtöttem, melyeket rendszereztem és feldolgoztam, valamint szakdolgozatom elkészítésében az Excel táblázatkezelő programot, az Arc GIS, a Photo Shop és a Google Maps programokat használtam.

3

II. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark természetföldrajzi adottságai II. 1. Elhelyezkedés A Miskolci Állatkert és Kultúrpark, vagyis az általam vizsgált terület az Északnyugati-Kárpátok hegyvidéki nagytájának, azon belül Bükk-vidék középtájnak, Északi-Bükk kistájának részét képezi (Hajdú-Moharos J.- Hevesi A. 1997). Maga a kistáj Borsod-Abaúj-Zemplén és Heves megyében található. Területe 118 km2, amely a Bükkvidék középtáj terültének 6,9%-át, az Északnyugati-Kárpátok hegyvidéki nagytájának 1,1%-át teszi ki. Az Északi-Bükköt ÉNy-ról az Upponyi-hegység, ÉK-ről a Tardonaidombság, D-ről pedig a Bükk-fennsík határolja (1. ábra) (Dövényi Z. 2010).

1. ábra: Északi-Bükk és a Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Forrás: Mezősi G. 2011) Egy másik tájbeosztás szerint az Északi-Bükköt D-ről a Bükk-fennsík, Ny-ról a Hevesaranyos-Mikófalvai- medence, ÉNy-ról a Bán-völgye, É-ról, ÉK-ről és K-ről pedig a Bükkhát határolja. A kistáj É-D-i szélessége 1-4,5 km, Ny-K-i hosszúsága 23 km (Hevesi A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark Miskolc város szélén, a Csanyik-völgyben helyezkedik el, és a Bükki Nemzeti Park részét képezi (2. ábra). A vizsgált terület 21,2 hanyi gyertyános-tölgyes erdei környezetben helyezkedik el. 4

2. ábra: A Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps használatával) II. 2. Kialakulás, földtan, felszínalaktan A kistáj felépítése rendkívül változatos. Az Északi-Bükk két részre osztható. Középső és nyugati részét jellemzően felső-karbon, felső-perm agyagpala és homokkő összletek építik föl, valamint kisebb arányban középső- és felső-triász mészkő található. Ezzel szemben a keleti felén a triász képződmények, mészkő, dolomit, porfirit, diabáz és agyagpala az uralkodó (Dövényi Z. 2010). A kistáj tengerszint feletti magassága 222 m és 790 m között van. Domborzatára jellemző,

hogy

völgyekkel

rendkívül

tagolt

egykori

hegylábfelszín.

Sasbérces

röghegységhez csatlakozik és középhegységi helyzetű. A kistáj gyakori karsztjelensége az édesvízimészkő-kiválás (Dövényi Z. 2010). A Bükk hegység 26 forrásmészkő-lerakódása közül 11 az Északi-Bükkben található (Hevesi A. 2002). Az Északi-Bükk Ny-i felét 2,5-5 km hosszú, állandó vizű fővölgyek és fő völgyközi hátak tagolják. Arculata a Délnyugati-Bükkhöz igen hasonló. A hosszú, egyenletes magasságú völgyközi hátakat és az egyveretű völgyeket hirtelen szakítják meg réteglépcsők és ördögbordák. Jó példa ezekre Éles-kő (631 m), Zobó hegyese (591 m) vagy Taró-fő (760 m) (Hevesi A. 2002). A K-i felén jelentősen több fő vízfolyás található. Arculata sokkal változatosabb, mint a Ny-i. Késő-karbon mészkőlencse építi fel a Cakó-követ, és kora-triász mészkő az

5

Odvas-, Bartus-, és a Buzgó-követ. Szirtjeik réteglépcsőhomlokzata 20-45 m magas. A területen három tekintélyes méretű víznyelőtöbör található (Hevesi A. 2002). Az Északi-Bükk barlangjainak nagy része a Nagy-fennsík szomszédságában, triász mészkövekben alakult ki. Az Istállós-kői-barlang ősemberleleteiről híres (Hevesi A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark területe 21,2 ha, a legmagasabb és legalacsonyabb pont közötti szintkülönbség, kb. 70 m (3. ábra).

3. ábra: A vizsgált terület domborzatmodellje (Készítette: Kálna Gabriella) II. 3. Éghajlat A kistáj éghajlatára jellemző, hogy a fennsík közelében hűvös, más területeken mérsékelten hűvös vagy mérsékelten nedves, illetve az É-i részeken már mérsékelten száraz éghajlat is megfigyelhető. Az évi középhőmérséklet a fennsík közelében 6,0-7,0 °C, 6

az alacsonyabb részeken 8,5-9,0 °C (4. ábra), a tenyészidőszaké pedig 13,5 és 15,5 °C között változik. Az évi napfénytartam kb. 1900 óra. Az évi csapadékmennyiség az É-i részen 600 mm, a D-i részen pedig 700 mm. A hótakaróval fedett napok átlagos száma 70, valamint az átlagos maximális hóvastagság 20 és 30 cm közé tehető. Jellemzően a Ny-i és a DNy-i szelek az uralkodóak. Az átlagos szélsebesség 2,5-3 m/s. A terület erdőgazdálkodásra, valamint kis részben mezőgazdasági növények termesztésére is alkalmas (Dövényi Z. 2010).

4. ábra: Magyarország évi középhőmérsékleti térképe (Forrás: www.met.hu) Mint az ország túlnyomó részén, úgy a vizsgált területen is jellemzően a leghidegebb hónap a január, a legmelegebb a július. Az évi közepes hőingás 22,1 °C. Az évi átlag csapadékösszeg 533 mm (5. ábra). A legcsapadékosabb hónap a június. A napsütéses órák éves összege 1900 órára tehető (www.met.hu).

7

5. ábra: Magyarország csapadéktérképe (Forrás: www.met.hu) II. 4. Vízrajz Egy hegység vízrajzi képét a csapadék mennyisége jelentősen meghatározza. A lehullott csapadék nagy része elpárolog, a maradék pedig záporpatakok vagy hóolvadékvizek formájában elfolyik. Ez jelentősen hozzájárul az adott terület felszínének alakításához. A mészkőből felépülő területeken azonban a csapadék 20-30%-a beszivárog a kőzet repedésein keresztül, más kőzetfajták esetében ez az arány jóval alacsonyabb. A beszivárgott víz, források formájában tör újra a felszínre. A Bükk hegységben eredő, illetve átfolyó patakok a Tisza vízgyűjtőjéhez tartoznak (Sásdi L. 2002). Az Északi-Bükk, a Sajóba torkolló mellékpatakok forrásvidékét képezi. A területen több patak is áthalad: Bán-, Tardona-, Nyögő-, és a Harica-patak. A kistáj egyetlen tava a szilvásváradi halastó (Dövényi Z. 2010). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark területén vízfolyás nem halad keresztül és forrás sem tör a felszínre, mégis kiemelnék néhány patakot, mely a vizsgált terület közelében található. Fontos megemlíteni a Szinvát, mely magába fogadja a közelben folyó Csanyikpatak és Köpüs-patak vizét (6. ábra).

8

6. ábra: A vizsgált terület vízrajzi térképe (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps segítségével) II. 5. Talajtakaró Jellemző talajtípusok területi megoszlás szerint az Északi-Bükkben: savanyú, nem podzolos barna erdőtalaj (45%), agyagbemosódásos barna erdőtalaj (32%), mészkövön képződött rendzinák (15%) valamint 8% köves és földes kopárok (Dövényi Z. 2010). A Bükk-vidék talajtakarója rendkívül változatos, amely a talajképző tényezők hegységen belüli sokszínűségének következménye. A területet talajföldrajzi szempontból a barna erdőtalajok zónájába soroljuk (7. ábra). Ezen kívül kőzethatású, víz formálta, és váztalajok, valamint az erdőtalajok és mezőségi talajok közötti átmenet is megtalálható (Dobos E. 2002).

9

7. ábra: Magyarország genetikai erdőtalaj térképe (Forrás: www.ego.agt.bme.hu) Savanyú,

nem

podzolos

barna

erdőtalaj:

Magyarország

legsavanyúbb

talajképződményei tartoznak e csoportba, melyekben a jellemző folyamatok mellett rendkívül erős savanyosodás figyelhető meg. A humuszosodás típusa savanyú televény, ami a csarabos, áfonyás aljnövényzetnek köszönhető. A savanyúság a talaj mélyebb részeire is jellemző, e közegben sem agyagbemosódás, sem podzolosodás nem zajlik le. Általában sekély rétegű talajok. Vízgazdálkodás szempontjából rendkívül kedvezőtlenek, általában kopár felszínek, vagy erdővel borítottak (Stefanovits P. 1999). Agyagbemosódásos barna erdőtalaj: Ennél a talajtípusnál megfigyelhetőek a humuszosodás, a kilúgzás, az agyagosodás folyamatai, illetve ezek mellett az agyagos rész vándorlása és közepes mértékű savanyosodás is jellemző. Szelvényén jól látszik a szintekre tagolódás. A felhalmozódási és kilúgzási szint agyagtartalmának hányadosa eléri az 1,2-es értéket, valamint gyakran meghaladja az 1,5-öt. E talajok vízgazdálkodása kedvező, tápanyag-gazdálkodásuk általában közepes (Stefanovits P. 1999). Mészkövön képződött rendzinák: Idetartoznak azok a talajtípusok, melyek karbonátot tartalmazó kőzeten, jelen esetben mészkövön, alakulnak ki. Jellemző rá az erőteljes humuszosodás és az enyhe kilúgzás. A szelvényen megfigyelhető, hogy a termőréteg sekély, valamint a kőtörmelék aránya igen magas. Ezen okokból kifolyólag a tárolt víz mennyisége igen kevés (Stefanovits P. 1999). 10

II. 6. Élővilág A terület sziklaformákban igen gazdag, melynek jelentős fajmegtartó szerepe van, így megfigyelhető, hogy a reliktumfajok és reliktum jellegű társulások aránya igen magas. Az Északi-Bükkben megtalálhatjuk Magyarország legfontosabb jégkorszaki reliktum növényeit. Ilyenek például a havasi ikravirág (Arabis caucasia) (8. ábra), a zöld fodorka (Asplenium viride), vagy a havasi iszalag (Clematis alpina) (Vojtkó A. 2002).

8. ábra: Havasi ikravirág (Forrás: www.panoramio.com) A növénytársulások elterjedésében megfigyelhető, hogy a Ny-i alacsonyabb területeken még jellemzőek a zonális előfordulású cseres (Quercetum petraeae-cerris) és gyertyános tölgyesek (Carici pilosae Carpinetum), viszont a magasabb É-i térszíneken a szubmontán (Melitti-Fagetum) és montán bükkös (Aconit-Fagetum) az uralkodó. A völgytalpak vízfolyásai mentén égerligeteket (Aegopodio-Alnetum) találunk, helyenként magaskórósok (Petasitetum hybridi, Filipendulo-Geranietum palustris) és égerlápok (Dryopteridi-Alnetum) is előfordulnak. A meredek lejtőkön mészkerülő tölgyes (Genisto tinctoriae - Quercetum petraeae), valamint mészkerülő bokorerdő jött létre. E társulásokban tipikus elterjedésű az északi fodorka (Asplenium septentrionale), a kereklevelű harangvirág (Campanula rotundifolia) és az erdei sédbúza (Deschampsia 11

flexuosa). A kistáj mészkő sziklagyepei kis kiterjedésük ellenére rendkívül fontosak, hiszen reliktumőrző szereppel bírnak. Megtalálható itt a pongyola harangvirág (Campanula sibirica), a korai szegfű (Dianthus plumarius subsp. praecox), a magyar nyúlfarkfű (Sesleria hungarica) és a közönséges boróka (Juniperus communis) (Vojtkó A. 2002). A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gyönyörű gyertyános-tölgyes elegyes erdőben helyezkedik el, így az odalátogatók természetes környezetben ismerkedhetnek meg a Bükk hegység növényvilágával. Az Északi-Bükk állatföldrajzi szempontból a közép-dunai faunakerületben, az ŐsMátra (Matricum) faunakörzet, Börzsöny-Mátra-Bükk (Eumatricum) faunajárásához tartozik (Sándor A. 1983). A hegység faunája hazai viszonylatban rendkívül gazdag, számos veszélyeztetett faj él itt. A halak közül érdemes kiemelni a Kárpát-medencei endemikus petényi márnát (Barbus meridionalis). Hüllők közül fontos megemlíteni a pannon-gyíkot (Ablepharus kitaibelii fitzingeri), mely a hegységnek csak néhány pontján fordul elő. A madarak köréből megemlítendő a parlagi sas (Aquila heliaca), a kerecsensólyom (Falco cherrug), a fehérhátú harkály (Dendrocopos leucotos) és a kis légykapó (Ficedula parva). Az emlősök között fontos helyet képviselnek a denevérek, melyeknek a sok száz barlang tökéletes élőhelyet biztosít. Nagyvadak közül igen gyakori a vaddisznó (Sus scrofa) (9. ábra), gímszarvas (Cervus elaphus) és a muflon (Ovis aries) (www.bnpi.hu).

9. ábra: Vaddisznó kicsinyével (Forrás: www.tananyag.almasi.hu)

12

III. 1. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark története A Miskolci Állatkert és Kultúrpark 1983. augusztus 20-án nyitotta meg kapuit a látogatók előtt. A feljegyzések szerint Nagy Lajos király már 1355-ben vadaskertet működtetett ezen a területen, így Magyarország egyik legrégebbi múltú állatkertjének tekinthető. Eredetileg a Miskolc Városi Vadaspark nevet viselte és napjainkban is leggyakrabban így említik a miskolciak. A 21,2 ha-os erdős terültet a Csanyik-völgyben helyezkedik el és a Bükki Nemzeti Parkhoz tartozik. A Vadaspark létrehozásának eredeti célja a Bükk élővilágának bemutatása volt, melyet a látogatók természeti környezetben tekinthettek meg. Ekkor még csak őzek (Capreolus capreolus), vaddisznók (Sus scrofa) és szarvasok (Cervus elaphus) voltak a területen. 1987-ben megérkezett az első barnamedve (Ursus arctos), ami fontos esemény volt a vadaspark életében. A létesítmény fejlődésnek indult és a 10 éves évfordulón megérkeztek az első egzotikus állatok is, mellyel új korszak vette kezdetét. A cél már nem csak Magyarország és a Kárpát-medence, hanem a Föld állatainak bemutatása lett. Az 1994-es év is sikerekben gazdag volt, megérkezett a bengáli tigris (Panthera tigris tigris) és megérkeztek a Vadaspark első majmai, valamint megépült a majomház is. Az évek során a Vadaspark folyamatosan bővült, fejlődött és 2006-ban névváltoztatáson ment át és a Miskolci Állatkert és Kultúrpark nevet kapta. Napjainkban, az Állatkertben zoopedagógiai foglalkozásokat is tartanak, melyekkel hozzájárulnak a környezettudatosabb életmód és a természet védelmének népszerűsítéséhez. Ezen felül még részt vesznek nemzetközi fajmegőrző programokban is (www.zoo.hu).

III. 2. A Miskolci

Állatkert

és

Kultúrpark jelenlegi gerinces

állatállománya Kutatásom során a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatfajainak állományával foglalkozom. Az állatrendszertani osztályba való besorolás mellett vizsgálom az adott fajok egyedszámát, valamint a mesterséges környezeti tényezőket. Ilyen mesterséges tényezőnek tekinthető az akvárium, terrárium, a téli átköltöztetés, a fűtött ház, valamint a temperálás (lásd 1. melléklet). A temperálás azt jelenti, hogy 0°C feletti hőmérsékletet biztosító házba tudnak visszahúzódni az állatok melegedni. Ezen felül vannak olyan fajok ahol egyáltalán nincs semmilyen befolyásoló mesterséges létesítmény, legalábbis olyan, amely az éghajlati adottságokra hatással van. Az általam vizsgált fajok 13

kiválasztásánál főleg ezt a tényezőt vettem figyelembe, és próbáltam azokat az állatokat jellemezni ahol ez a mesterséges behatás nincs jelen. Jelenleg az állatkertben 12 halfaj, 5 kétéltű (13 egyed), 18 féle hüllő (96 egyed), 19 madárfaj (61 egyed) és 42 emlős (147 egyed) van (lásd 2. melléklet) (10. ábra).

10. ábra: Az állatkert gerinces állatfajainak osztály szerinti megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) A mesterséges környezeti tényező a halaknál, kétéltűeknél és hüllőknél egyértelműen jelen van, mivel ezeket az állatokat akváriumban, terráriumban vagy fűtött házban tartják, így ezekkel a fajokkal részletesebben nem foglalkoztam. A madaraknál a papagájféléket, a csupasszemű kakdut és a kookaburrát vagy kacagójancsit tartják fűtött házban, vagy temperálják, mivel a többi madárfajnak megfelelőek az állatkert területére jellemző éghajlati viszonyok (11. ábra). A hóbagoly és az emu a madarak közül az a két faj, melyeket egész évben szabadon tartanak annak ellenére, hogy az itteni környezet jelentősen eltér természetes élőhelyüktől. Ezért választottam a madarak közül ennek a két fajnak a jellemzését. Az emlősök vizsgálatánál is ezeket a tényezőket tartottam szem előtt és így esett a választás arra a 8 emlősfajra melyeket szakdolgozatomban részletesen tárgyalok.

14

11. ábra: A mesterséges környezeti tényezők aránya a gerinces fajoknál (Készítette: Kálna Gabriella) Megvizsgáltam mindegyik gerinces állatfajnál, hogy melyik az az éghajlat, amely a természetes élőhelyére jellemző. Az elterjedési terület nagyságától függően egy fajhoz több éghajlatot is hozzá tudtam rendelni (lásd melléklet), ennek köszönhető, hogy a 96 fajnál több látszik feltüntetve a diagrammon. A Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatállománya ebből a szempontból igen változatosnak mondható, mivel találkozhatunk a Föld minden éghajlatára jellemző egyedekkel. Legnagyobb számban az átmeneti övben jellemző fajok találhatóak az állatkertben, de jelentős a szárazföldi, hegyvidéki, trópusi monszun, mérsékelten szárazföldi és mediterránra jellemző állatállomány is (12. ábra). A sarkvidéki-övből egyetlen faj, a hóbagoly (Bubo scandiaca), ami megtalálható az állatkertben.

12. ábra: A gerinces állatállomány éghajlati megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) 15

III. 3. A vizsgált állatfajok jellemzése III. 3. 1. Rénszarvas (Rangifer tarandus) (13. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: szarvasfélék

13. ábra: Rénszarvas (Rangifer tarandus) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az északi sarkkör vidékén, viszonylag nagy területen megtalálható. Európa (Skandinávia) és Ázsia (Oroszország) északi részein, Kanadában, valamint Alaszkában őshonos. Grönlandra és Izlandra betelepítették (14. ábra) (http://www.iucnredlist.org).

16

14. ábra: A rénszarvas (Rangifer tarandus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a sarkköri és a hideg-mérsékelt övi éghajlat a jellemző. Kedveli az északi erdősségeket, a tundra területeit. A rövid nyár idejére északabbra vonul a fátlan tundrás vidékekre (http://www.iucnredlist.org). Életmód: A rénszarvasok minimum 20 fős csordákban járnak, a vezető általában egy idősebb nőstény egyed.

A nyár eleji és őszi vándorlásaikat szintén csapatosan végzik

(http://www.miskolczoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: Az üzekedés időszaka szeptembertől októberig tart, a vemhesség ideje 228 nap. Az ellések általában nyáron történnek és legtöbbször 1 vagy 2 utódot hoznak a világra. Az ivarérettséget 18-30 hónapos korra érik el. A rénszarvasok élettartama kb. 15 év (http://www.iucnredlist.org).

17

Táplálkozás: Étrendjében megtalálhatóak a zuzmók, bokrok levelei, füvek, rügyek, lágyszárú növények, valamint a tojás és a kisebb testű emlősök (http://www.miskolczoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első rénszarvas példányok 2012-ben kerültek az állatkertbe, egy hím, és kettő nőstény. 2012-ben az egyik nőstény idős kora, a másik fulladás miatt elhullott. 2013-ra már csak egy hím maradt, amely nem teszi lehetővé a további szaporulatot. Az állatkert takarmányozási adataiból kiderült, hogy a rénszarvasok heti hat alkalommal kapnak eleséget, amelyet a következő táplálékok tesznek ki: abrak (zab), lédús takarmány (zöldtakarmány), szálas takarmány, pékáru, lucerna pellet, valamint lótáp. Megfigyelhető, hogy az állati eredetű táplálékok, mint pl. tojás, vagy kistestű emlősök kimaradnak az étrendjéből. A kiválasztott fajok vizsgálata során, nem csak az állományok változását és a takarmányozást vizsgáltam, hanem az éghajlati viszonyokat is, mivel ezeknek az állatoknak nincs fűtött/hűtött istállójuk, így nagymértékben hatással vannak rájuk az éghajlat és az időjárási viszonyok. A rénszarvas természetes élőhelyén a hideg éghajlat a jellemző. Ezeken a területeken általában két évszak váltakozása megszokott, a hideg, zord tél és a hűvös nyár. Ellenben az állatkert területén négy évszak a jellemző, melyből a tavasz, nyár és az ősz sokkal melegebb, mint a faj természetes élőhelyén. A mérsékelten szárazföldi éghajlaton jóval magasabb az évi középhőmérséklet, mint a sarkköri illetve hideg-mérsékelt övben (1. táblázat). Az éves csapadék mennyisége kétszer több mint a természetes élőhelyen, valamint a csapadék túlnyomó része nem hó formájában hullik, mely az állat számára ideális lenne. 1. táblázat: Rénszarvas természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Sarkköri évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás jellemzők

Hideg-mérsékelt öv

A vizsgált terület

0 - -10°C

8,5-9°C

200-300 mm

200-700 mm

533 mm

10 – 45 °C hideg, zord tél, rövid hűvös nyár

nagy (akár 60-70 °C) hűvös nyár, hosszú hideg tél

22,1°C 4 évszak, hideg tél, meleg nyár

0 - -25°C

18

III. 3. 2. Hóbagoly (Bubo scandiaca) (15. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: madarak Rend: bagolyalakúak Család: bagolyfélék

15. ábra: Hóbagoly (Bubo scandiaca) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: A hóbagoly az északi sarkvidék területén, Európa, Ázsia és Amerika északi részén őshonos (16. ábra). Telenként általában délebbre húzódik. Gyakran feltűnik ember által lakott területek közelében is (http://www.owlpages.com).

19

16. ábra: A hóbagoly (Bubo scandiaca) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a sarkvidéki, a sarkköri és a hideg-mérsékelt övi éghajlat a jellemző. A tundrát, valamint a nyílt, gyér növényzetű területeket kedveli. Előfordul mocsaras, lápos vidékeken is, az erdőket inkább kerüli (http://www.owlpages.com).

Életmód: Azon kivételes bagolyfajok közé tartozik, amely nem éjszakai, hanem nappali életmódot folytat. A hóbaglyoknál inkább a magányos életmód a jellemző. Erőteljesen territoriálisak, a hímegyedek erősen védelmezik területüket. A szükséges territórium nagysága a táplálék mennyiségétől függ (http://www.owlpages.com). Szaporodás, egyedfejlődés: Párzási időszakuk május és szeptember közé tehető. Egy fészkelésnél a tojó általában 4-9 tojást rak. A kelési idő 32-34 napig tart. Élettartamuk természetes

20

körülmények között közel 10 évre tehető, fogságban azonban a 30 évet is elérhetik (http://www.mme-monitoring.hu). Táplálkozás: Fő táplálékforrását a kistestű rágcsálók és dögök teszik ki, de alkalmanként nyulakat, halakat, rovarokat, kétéltűeket és kisebb termetű madarakat is elejt (http://www.mme-monitoring.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első hóbagoly példányok 2011-ben érkeztek az állatkertbe, egy hím és egy nőstény. Azóta szaporulat nem történt, pedig természetes körülmények között a tojó 4-9 tojást rak. Sem új egyed érkezése, sem elhullás nem történt. A takarmányozási adatokból látszik, hogy a hóbaglyot heti hét alkalommal etetik, állati eredetű táplálékkal, amelyek a következők: rovar, egér, napos csibe és baromfi hús. A természetben jellemző táplálékozásával ez az étrend összhangban van. A hóbagolyról elmondható, hogy hasonló éghajlati tényezőket kedvel, mint a rénszarvas, így számára is idegen lehet a nyári meleg, valamint a túlnyomórészt folyékony halmazállapotú csapadék (2. táblázat). 2. táblázat: Hóbagoly természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Sarkvidéki

Sarkköri

0°C alatt

0 - -25°C

Hideg-mérsékelt öv 0 - -10°C

<250 mm

200-300 mm

200-250 mm

533 mm

évi közepes hőingás

alacsony

10-45°C

nagy (akár 6070°C)

22,1°C

jellemzők

zord tél, állandóan fagyos

hideg, zord tél, rövid hűvös nyár

hűvös nyár, hosszú hideg tél

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség

III. 3. 3. Mocsári macska (Felis chaus) (17. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek 21

A vizsgált terület 8,5-9°C

Rend: ragadozók Alrend: macskaalkatúak Család: macskafélék

17. ábra: Mocsári macska (Felis chaus) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: A mocsári macska Afrika északi részétől a Közel-Keleten át egészen Közép- és DNy-Ázsiáig (India) megtalálható (18. ábra) A Himaláján 2400 m-es magasságban is előfordul (http://www.iucnredlist.org).

18. ábra: A mocsári macska (Felis chaus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org) 22

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a trópusi monszuni és a térítői övi éghajlat a jellemző. Az élőhelye igen változatos, kedveli a növényekkel sűrűn bevont, mocsaras lápos terülteteket, illetve

vízfolyásokat,

de

megtalálható

a

nyílt

füves

vidékeken

is

(http://www.iucnredlist.org). Életmód: Magányosan élnek, viszont az utódaikat családokba összeverődve nevelik. Gyakran telepednek meg más állatok régi elhagyott vackaiban, amelyeket aztán szőrrel és füvekkel bélelnek ki (http://zoldvadon.blogspot.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 70 nap körül van, ellésenként 3-4 kölyköt hoznak a világra. Magányos életmódot folytat, viszont az utódok nevelése idején csoportokba verődnek és együtt védelmezik kicsinyeiket (http://hu.metapedia.org). Táplálkozás: Étrendjében megtalálhatóak a kistestű emlősök, különböző rágcsálók, madarak, tojások, kétéltűek és hüllők, de alkalmanként halakat és rovarokat is elejtenek (http://www.iucnredlist.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első mocsári macska 2000-ben érkezett a Miskolci Állatkert és Kultúrparkba, ami egy nőstény egyed volt. Egészen 2006-ig egyedül volt, így szaporulat nem jöhetett létre. Ebben az évben került egy hím mellé, és egy éven belül megtörtént az első szaporulat, amikor hat kölyök született. Mind a hat utód egy napon belül elpusztult. Egy évvel később ez az eset megismétlődött, két kölyök jött a világra, amik szintén egy napon belül elpusztultak. Azóta nem volt egyszer sem szaporulat, majd 2012-ben a hím lábtörés miatt elpusztult, így a nőstény egyedül maradt, mely nem teszi lehetővé a további szaporodást. A mocsári macska nőstény természetes környezetben évente 3-4 utódot hoz a világra, az állatkertben 6 év alatt ez kétszer valósult meg (19. ábra).

23

7 6

egyedszám

5 hím

4

nőstény 3

utód

2 1 0

. . . . . . . . . . . . . . 00 001 002 003 004 005 006 007 008 009 010 011 012 013 0 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 2 évszám

19. ábra: Mocsári macska állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) Az állatkertben a mocsári macska étrendjének nagy részét a különböző húsok teszik ki, mint pl a baromfi és a hal, de ezen felül még tojást és lédús takarmányként füvet is kap. A kisebb testű emlősök, rágcsálók hiányoznak az etetésből. A mocsári macska heti öt alkalommal kap élelmet. A mocsári macska természetes elterjedése igen változatosnak mondható, mivel éppúgy megtalálható a trópusi monszun, a térítő övi, valamint hegyvidéki éghajlatú területeken is, melyek jellemzői

jelentős mértékben eltérnek egymástól. Ebből

következtethető, hogy a mocsári macska nagy alkalmazkodó képességgel rendelkezik. Ugyan úgy elviseli az évi 2000 mm csapadékot, mint a 250 mm-t, de igazán otthonosan a mocsaras, vizes, lápos vidékeken érzi magát. Természetes élőhelyéhez képest igazán zavaró tényezőt a hőmérséklet jelentheti (3. táblázat), mivel az ottani középhőmérséklet jóval magasabb, mint az állatkert területén. A hideget nehezen tűri, így a téli havazások is idegenek lehetnek számára. 3. táblázat: Mocsári macska természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Trópusi monszun

Térítői öv

A vizsgált terültet

22-28°C

23-27°C

8,5-9°C

1600-2000 mm

150-200 mm

533 mm

évi közepes hőingás

alacsony

10-20°C

22,1°C

jellemzők

száraz tél, forró tavasz, csapadékos nyár

forró száraz nyár, hűvös száraz tél

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség

24

III. 3. 4. Kulán (Equus hemionus kulan) (20. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: páratlanujjú patások Család: lófélék

20. ábra: Kulán (Equus hemionus kulan) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Közép-Ázsiában fordul elő, állománya veszélyeztetett. Türkmenisztánban már csak néhány védett területen élnek kulánok, vagyis más néven ázsiai félszamarak (21. ábra) (http://maps.iucnredlist.org).

25

21. ábra: A kulán (Equus hemionus kulan) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a szélsőségesen szárazföldi és a hegyvidéki éghajlat a jellemző. A félsivatagos, sztyeppés területeken és folyópartokon él. Széles patáikkal nagy távolságokat képesek megtenni (http://maps.iucnredlist.org). Életmód: Ménesekben élnek, a hímek párzási időszakban különösen harciasak. Gyorsan és kitartóan futnak (www.wikipedia.org). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 11-12 hónap, mely után általában 1 csikót ellenek. A szoptatási idő 8-9 hónap. Az ivarérett kort 1,5-2,5 évesen érik el az állatok. Élettartamuk 30 és 40 év között változik (www.wikipedia.org).

26

Táplálkozás: Táplálék szempontjából nem válogatósak. Elegendő számukra a sztyeppék által nyújtott száraz fűfélék és keménylombú bozótok. Víz nélkül is sokáig kibírják (www.wikipedia.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első kulán pár 1993-ban érkezett a vadasparkba, majd az első szaporulat 1995ben következett be, mely után a következő két évben évenként 1-1 egyed született. A populáció változása 2000-ben következett be, amikor egy hím egyed lábtörés miatt elpusztult. Azonban ez az esemény a szaporodás feltételeit nem befolyásolta, mégis 1998tól 2009-ig nem történt szaporulat (19. ábra), pedig az ivararány megfelelő volt (1 hím 2 nőstény). 2010-ben és 2011-ben évenként egy csikó született, melyek közül csak egy maradt életben. Az elhullást rácsba való beszorulás okozta. 2013-ban két utód született, de mindkettő elpusztult fejlődési rendellenesség miatt. Az év végére az állomány 1 hímből és 3 nőstényből állt. Természetes körülmények között egy nőstény kulán évente egy utódot hoz a világra, mely jellemző szaporulat az állatkertben nem valósult meg (22. ábra). Az állatkertben a kulánok etetését abrakkal (zab), lédús zöld és szálas takarmánnyal valamint pékáruval oldják meg, és ezen felül még különböző tápokat és takarmány kiegészítőket kapnak. A természetben jellemző táplálkozásához képest ez az étrend jelentősen változatosabb. Hetente hatszor kapnak enni az állatok.

egyedszám

4 3 hím nőstény

2

utód 1

2013.

2012.

2011.

2010.

2009.

2008.

2007.

2006.

2005.

2004.

2003.

2002.

2001.

2000.

1999.

1998.

1997.

1996.

1995.

1994.

1993.

0

évszám

22. ábra: Kulán állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella)(adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark)

27

A kulánok természetes élőhelyén a szélsőségesen szárazföldi és a hegyvidéki éghajlat a jellemző. Ezeken a területeken gyakori a nagyon hideg tél, amit a rövid tavasz után rendkívül forró nyár követ, tehát igazán szélsőséges viszonyokat kell kibírniuk az élőlényeknek. Az évi közepes hőingás igen magas, a 40°C-t is elérheti. A csapadék évi mennyisége kevesebb mint 300 mm (4. táblázat). A vadaspark területén az éves csapadék mennyisége 533 mm, mely duplája a kulán természetes élőhelyén jellemző értéknek, így ez mindenképpen szokatlan lehet az állat számára. 4. táblázat: Kulán természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979)

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás jellemzők

Valódi mérsékelt öv (Szélsőségesen szárazföldi)

Hegyvidéki

A vizsgált terület

10-18°C

-

8,5-9°C

< 300 mm

-

533 mm

-

22,1°C

100 m-ként 0,5°C-al csökken a hőmérséklet

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

magas (elérheti a 40°C-t) hideg tél, forró száraz nyár

III. 3. 5. Indiai antilop (Antilope cervicapra) (23. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: tülkösszarvúak

28

23. ábra: Indiai antilop (Antilope cervicapra) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az ázsiai Hindusztáni-félszigeten terjedt el, India területén őshonos, de ma már Nepálban és Pakisztánban is előfordul (24. ábra) (http://www.iucnredlist.org).

24. ábra: Az indiai antilop (Antilope cervicapra) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

29

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a trópusi monszun éghajlat a jellemző. Kedveli a nyílt, füves síkságokat és a tüskebozótosokat. Hegységekben és a nedvesebb területeken terjedt el (http://www.iucnredlist.org).

Életmód: Méretes csordákban élnek, melyek 50 egyedből is állhatnak. A csapatot egy vezérhím irányítja. Az indiai antilopnál jól megfigyelhető a jellemző területjelző viselkedés. A bokrok ágain nyomot hagy váladékával, mely figyelmeztető jelzés a többi állat számára (http://www.miskolczoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A párzási időszak egész évben tart, de inkább a tavaszi és ősz eleji aktivitás a jellemző. A bakok ilyenkor területet választanak és védelmezik azt. A vemhesség 5-6 hónapig tart és egy borjú születik. Az ivarérettséget két évesen érik el. Élettartamuk kb. 3 évre tehető (http://www.veszpzoo.hu). Táplálkozás: Fő táplálékát fűfélék és levelek teszik ki, de fogyaszt lágyszárúakat, gyümölcsöket, és virágokat is (http://www.veszpzoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az állatkertbe 2008-ban érkezett két hím indiai antilop (25. ábra). A következő hat év alatt nőstény egyed hiányában szaporulat nem történt, a populáció változása új egyed érkezése és elhullás miatt következett be. 2010-ben az állat stressz miatt pusztult el, 2011ben pedig az egyik antilop felöklelve „leszúrta” a másikat. Az indiai antilopoknál a természetben is gyakori, hogy a hímek megküzdenek egymással a nőstényekért, a területért vagy éppen a domináns hím szerepéért. Ilyenkor előfordulhatnak hasonló balesetek, amelynek az esélyét a kisebb, zárt terület növeli.

30

Az állatkert takarmányozási adataiból látszik, hogy az indiai antilopok abrak formájában búzát, kukoricát, árpát és zabot kapnak, lédús zöld és szálastakarmányt, valamint kevés pékárut. Étrendjükből hiányoznak a gyümölcsök. Az indiai antilopok hetente hat alkalommal kapnak eleséget.

hím 7

egyedszám

6 5 4

hím

3 2 1 0 2008.

2009.

2010.

2011.

2012.

2013.

évszám

25. ábra: Indiai antilop állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark)

Az indiai antilop elterjedési területén a trópusi monszun éghajlat a jellemző, mely jelentős mértékben különbözik a mérsékelten szárazföldi éghajlattól. Ez a nagy eltérés az évi középhőmérsékletben, az évi csapadékmennyiségben és az évszakokban egyaránt megmutatkozik. Természetes élőhelyén az évi csapadék mennyisége 1600-2000 mm, míg a vizsgált területre csak 533 mm a jellemző (5. táblázat). A vizsgált terület éghajlatára jellemző hideg tél szintén szokatlan lehet az állat számára.

5. táblázat: Indiai antilop természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás jellemzők

Trópusi monszun

A vizsgált terület

22-28°C

8,5-9°C

1600-2000 mm

533 mm

alacsony száraz tél, forró tavasz, csapadékos nyár

22,1°C

31

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

III. 3. 6. Sörényes juh (Ammotragus lervia) (26. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: kérődzők Család: tülkösszarvúak

26. ábra: Sörényes juh (Ammotragus lervia) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Észak-Afrikában és a szaharai szigethegységekben, egészen Maliig és Szudánig elterjedt

(27.

ábra)

Kaliforniába

(http://www.iucnredlist.org).

32

és

Új-Mexikóba

betelepítették

27. ábra: A sörényes juh (Ammotragus lervia) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a térítői övi éghajlat a jellemző. Otthonosan érzik magukat a száraz, kietlen, sziklás területeken (http://www.iucnredlist.org).

Életmód: Szigorú hiearchiájú csoportokban élnek, amely egy kosból, pár jerkéből és fiatalokból áll (http://www.veszpzoo.hu). Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhesség időtartama 160 nap. Az ellésenkénti utódok száma általában 1 és 3 közé tehető. A szoptatási idő 3-4 hónap. Az ivarérettséget 19 hónapos korban érik el. Élettartama akár a 24 évet is elérheti (http://www.veszpzoo.hu). Táplálkozás:

33

Kedvelt tápláléka a különböző fűfélék, lágyszárú növények, friss hajtások, rügyek és faágak (http://www.veszpzoo.hu). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: 2002-ben érkeztek az első sörényes juhok az állatkertbe, összesen négy egyed. Az első születés 2005-ben következett be és utána négy évből háromszor volt szaporulat. Évente átlagban 3-9 utód született. 2009-ben valószínűleg a túlszaporodás miatt fogamzásgátlást hajtottak végre az állatokon, azóta az állomány folyamatosan csökken, szaporulat nincs. A sörényes juh természetes élőhelyén ellésenként 1-3 utódot hoz a világra. Az állatkertben ez a szám a fogamzásgátlásig a legtöbb évben teljesült (28. ábra). A sörényez juhokat heti hat alkalommal abrakkal (búza, kukorica, árpa, zab), lédús zöld és szálastakarmánnyal, valamint pékáruval etetik.

25

egyedszám

20 15

beazonosítatlan nemű utód

10 5

20 02 . 20 03 . 20 04 . 20 05 . 20 06 . 20 07 . 20 08 . 20 09 . 20 10 . 20 11 . 20 12 . 20 13 .

0

évszám

28. ábra: Sörényes juh állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark)

A sörényes juh természetes élőhelye a térítői éghajlati övbe tartozik, ahol két évszak a jellemző, a forró száraz nyár, valamint a hűvös száraz tél. Az évi középhőmérséklet jóval magasabb, mint a mérsékelten szárazföldi éghajlatnál, 23-27°C. A csapadék évi mennyisége igen alacsony, 150-200 mm, ami a fele a vizsgált területen jellemző csapadékmennyiségnek (6. táblázat). Ezek az éghajlati különbségek úgy tűnik mégsem voltak negatív hatással a szaporodás gyakoriságára, melyből következtethető, hogy az eltérő éghajlati hatások ellenére az állatok jól érzik magukat.

34

6. táblázat: Sörényes juh természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Térítői öv

A vizsgált terület

23-27°C

8,5-9°C

150-200 mm

533 mm

évi közepes hőingás

10-20°C

22,1°C

jellemzők

forró száraz nyár, hűvös száraz tél

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség

III. 3. 7. Vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) (29. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: ragadozók Család: mosómedvefélék

29. ábra: Vörösorrú ormányos medve (Nasua nasua) (Készítette: Kálna Gabriella)

35

Elterjedés: Elterjedésük rendkívül széles területet fed le. Megtalálható az Egyesült Államok déli részén (Texas, Új-Mexikó, Arizona) és Dél-Amerika egyes területein is (Argentína, Paraguay, Brazília) (30. ábra) (http://www.iucnredlist.org).

30. ábra: A vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a meleg mérsékelt-övi (mediterrán), trópusi monszuni, egyenlítői övi, és az átmeneti övi éghajlat a jellemző. Az ormányosmedvék képesek a különböző

körülményekhez

alkalmazkodni.

Éppúgy

megtalálhatóak

a

páradús

esőerdőkben, mint a száraz, bozótos félsivatagokban. A sikeres térhódítás színes étrendjüknek köszönhető (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Erdős és hegyvidékes területeken, a fákon tanyáznak, de szárazabb területeken jól elélnek a földön is. A hímek magányosan vándorolnak, míg a nőstények és a fiatalok akár 60 fős csapatokba is verődhetnek (http://hu.wikipedia.org).

36

Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhesség ideje 74-77 nap. Ellésenként 2-7 kölyök jön a világra. Az ivarérettséget 2 éves korban érik el. Élettartamuk 14 év (http://hu.wikipedia.org). Táplálkozás: Étrendjüknek szerves részét képezik a bogarak, rovarok, termeszek és hangyák. Megeszik a skorpiókat, pókokat, rákokat, százlábúakat, alkalmanként békákat, gyíkokat, teknősöket és kistestű emlősöket is fogyasztanak. A fákra felmászva képesek hozzáférni a tojásokhoz,

gyümölcsökhöz,

hajtásokhoz.

Csapatosan

táplálkoznak

(http://hu.wikipedia.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első egyedek 2009-ben érkeztek, 1 hím és 2 nőstény. A következő évben már meg is történt az első és mai napig egyetlen szaporulat, mely során négy utód született. Természetes környezetben a vörösorrú ormányos medvék évenként 2-7 kölyköt hoznak a világra. Az állatkertben öt év alatt mindez csak egyszer valósult meg (31. ábra). Az ormányos medvéket heti 7 alkalommal etetik, mely során kapnak gyümölcsöket, déli gyümölcsöket, pékárut, különböző rovarokat, egeret, napos csibét, baromfi húst, halat, tojást, túrót és diót. Ez a változatos étrend teljes mértékben kielégíti az ormányosmedvék táplálékigényét.

5

egyedszám

4 hím

3

nőstény 2

utód

1 0 2009.

2010.

2011.

2012.

2013.

évszám

31. ábra: Vörösorrú ormányosmedve állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 37

A vörösorrú ormányosmedve természetes elterjedése rendkívül nagy területet fed le, így az éghajlatok is igen változatosak. A faj megtalálható a meleg mérsékelt öv (mediterrán), a trópusi munszun, az átmeneti öv és az egyenlítői öv éghajlatú területeken is (7. táblázat). Ebből következtethető, hogy a vörösorrú ormányos medvéknek nagy az alkalmazkodóképességük, elviselik a magas páratartalmat és a szárazságot is. Ami az állatkert terültén mégis az állat számára kedvezőtlen lehet az a téli hideg, valamint a hó formájában lehulló csapadék, mivel ez egyik, számára ideális éghajlaton sem jellemző. 7. táblázat: Vörösorrú ormányosmedve természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979)

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás jellemzők

Meleg mérsékelt-öv (Mediterrán)

Trópusi monszun

Átmeneti öv

16-18°C

22-28°C

25-28°C

25-28°C

1000-1500 mm 3-10°C

2000 4000 mm 2°C

1600-2000 mm közepes alacsony száraz tél, száraz forró nyár, forró tavasz, csapadékos csapadékos enyhe tél nyár 400-1000 mm

III. 3. 8. Örvös pekari (Pecari tajacu) (32. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: méhlepényesek Rend: párosujjú patások Alrend: disznóalakúak Család: pekarifélék

38

3-10 hónap száraz időszak

Egyenlítői A vizsgált öv terület 8,5-9°C 533 mm

22,1°C 4 évszak, forró esős hideg tél, nyár meleg nyár

32. ábra: Örvös pekari (Pecari tajacu) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Az Egyesült Államok DNy-i részén, Mexikóban, Közép-és Dél-Amerikában, Patagóniáig őshonos (31. ábra) (http://www.iucnredlist.org).

33. ábra: Az örvös pekari (Pecari tajacu) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

39

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a meleg mérsékelt-övi (mediterrán), trópusi monszuni, átmeneti övi, és az egyenlítői övi éghajlat a jellemző. Kedveli a félsivatagos, száraz területeket (http://www.iucnredlist.org). Életmód: Jellemző rájuk, hogy 5-15 tagból álló csapatokban élnek, melyeket szoros családközösségek alkotnak. Szigorúan zárt, idegeneket nem fogadnak be. A csapat egész évben együtt vándorol, de a tagok felosztják egymás között az élelmet és a területet. Az erőforrások függvényében 0,5-3 km2 területet védelmeznek (http://www.zooszeged.hu).

Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhességi idő 142-145 napig tart. Fialásonként az utódok száma 1-3. A szoptatási idő 2-3 hónap. Az ivarérettséget a hímek 11 hónapos korban, míg a nőstények 814

hónapos

korban

érik

el.

Fogságban

akár

20-24

évet

is

élhetnek

(http://www.zooszeged.hu).

Táplálkozás: Mindenevő, de inkább a növényi eredetű táplálékot részesíti előnyben. Kedveli a gyökereket, gyümölcsöket, magvakat. Táplálékuknak nagy részét a kaktuszok teszik ki. Nem vetik meg az állati eredetű táplálékot sem. Kifinomult szaglása segíti az élelem gyors felkutatásában (http://www.iucnredlist.org). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: 2003-ban érkeztek az első örvös pekari egyedek, 4 hím és 1 nőstény eloszlásban. A populációban bekövetkező nagymértékű változás ennél a fajnál a szaporulat eredménye, új egyed behozatalára nem volt szükség. Az állomány számának drasztikus csökkenése 2010ben következett be, amikor a populáció mintegy kétharmada egy hét alatt, a téli hidegben tüdőgyulladás miatt elpusztult (34. ábra). Ez egyértelműen a faj természetes élőhelyén jellemző éghajlattól való eltérésnek köszönhető. A következő évben a három életben 40

maradt hím mellé érkezett egy nőstény egyed, amely lehetővé tette a további fajfenntartást. Természetes körülmények között az örvös pekari nőstény évente 1-3 utódot hoz a világra, amely az állatkertben 2006 óta minden évben megvalósult. Az örvös pekarik az állatkertben abrakként búzát, kukoricát és árpát kapnak, ezen felül még lédús zöld és száraztakarmánnyal, pékáruval és tojással egészítik ki az étrendjüket. Az etetésükből teljes mértékben hiányoznak a gyümölcsök, magvak, gyökerek és a kaktusz, melyek természetes élőhelyén táplálékforrásuk alapja, valamint mindenevő lévén az állati eredetű táplálék is kevés mivel ahhoz csak tojás formájában jutnak az állatok. Hetente hat alkalommal etetik az örvös pekarikat.

10 9

egyedszám

8 7

hím

6

nőstény

5

beazonosítatlan nemű

4

utód

3 2 1 0

évszám

34. ábra: Örvös pekari állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) Az örvös pekari természetes élőhelye mondhatni teljes mértékben lefedi a vörösorrú ormányos medvéét, így a jellemző éghajlatok is ugyan olyanok (8. táblázat) Ebből elmondható, hogy az örvös pekari is jó alkalmazkodó képességgel bír, azonban az adatokból egyértelműen következtethető, hogy a mérsékelten szárazföldi éghajlat téli évszakát nehezen viseli. Ezt bizonyítja a 2010-es nagymértékű elhullás.

41

8. táblázat: Örvös pekari természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979)

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás

jellemzők

Meleg mérsékelt-öv (Mediterrán)

Trópusi monszun

16-18°C

22-28°C

1600-2000 mm közepes alacsony száraz tél, száraz forró forró nyár, csapadékos tavasz, enyhe tél csapadékos nyár 400-1000 mm

Egyenlítői Átmeneti öv öv

A vizsgált terület

25-28°C

25-28°C

8,5-9°C

1000-1500 mm 3-10°C

2000 4000 mm 2°C

3-10 hónap száraz időszak

4 évszak, forró esős hideg tél, nyár meleg nyár

533 mm 22,1°C

III. 3. 9. Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) (35. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: emlősök Alosztály: elevenszülők Alosztályág: erszényesek Rend: kúszóerszényes-alakúak Család: kengurufélék

35. ábra: Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) (Készítette: Kálna Gabriella) 42

Elterjedés: Ausztrália DK-i részein (http://www.iucnredlist.org).

és

Tasmániában

őshonos

(36.

ábra)

36. ábra: A Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Elterjedési területén a jellemző éghajlat a valódi mérsékelt övi (óceáni és a meleg mérsékeltövi monszun). Természetes élőhelyét az eukaliptusz erdők képezik, de gyakran előfordulnak bozótos, félsivatagos területeken, valamint fás-cserjés, füves síkságokon (http://www.iucnredlist.org).

Életmód: A bennett-kenguruk cserjés, erdős vidékeken magányosan élnek, nem verődnek csapatokba. Nem territoriálisak, azonban a hímek gyakran harcolnak egymással erős rúgásaikkal, öklözéseikkel, hogy megszerezzék a nőstényeket vagy a táplálékot (Ganslosser U. 1992.).

43

Szaporodás, egyedfejlődés: A vemhesség a 30 napig tart, a fejletlen utódok 280 napig nevelkednek anyjuk erszényében. 12-17 hónapig szopnak majd kb. 1,5 évesen kezdi fokozatosan elhagyni az erszényt. Az ivarérettséget a nőstények 14 hónapos, a hímek 19 hónapos korukra érik el. Élettartamuk 12-15 év (Ganslosser U. 1992.). Táplálkozás: Növényevő, általában fűféléket, leveleket, különböző lágyszárú növényeket fogyaszt (Ganslosser U. 1992.). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első Bennett-kenguru egyedek 1993-ban érkeztek a Miskolci Állatkert és Kultúrparkba. Az elkövetkezendő három évben szaporulat az ivararány miatt nem jöhetett létre, volt, amikor hím, volt, amikor nőstény hiánya miatt. 1995-ben az egyetlen nőstény egyed is elpusztult, így a következő két évben új állatokat kellett hozni. 1998-ra bekövetkezett az első szaporulat (37. ábra). A természetben a Bennett-kenguru nőstény évente egy utódot hoz a világra. Az állatkertben 1998 után összesen négy alkalommal nem volt szaporulat, mely kiesés az ivararány egyenlőtlenségének volt köszönhető. Egymás után két évben is előfordult, hogy az anyaállat, kicsinyét kidobta az erszényéből, mely így elpusztult. A kenguruknál a természetben is megfigyelhető, hogy az anyaállat menekülés közben (ragadozó elől vagy az emberi zavarás hatására) véletlenül, vagy akár tudatosan is kilöki kicsinyét az erszényből, ezzel ösztönösen mentve saját életét. Az állatkertben a Bennett-kenguruk heti hét alkalommal abrakot (búza, kukorica, árpa), lédús zöld és száraztakarmányt, pékárut, lucerna pelletet és diót kapnak.

44

egyedszám

4 3 hím nőstény

2

utód 1 0

. 93 19

. 95 19

. 97 19

. 99 19

. 01 20

. . 03 05 20 20 évszám

. 07 20

. 09 20

. 11 20

. 13 20

37. ábra: Bennett-keenguru állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark)

A Bennett-kenguru természetes élőhelyén a szubtrópusi monszun és a valódi mérsékelt öv (óceáni) éghajlat a jellemző (9. táblázat) A két éghajlat adataiból következtethető, hogy a Bennett-kenguru nagy alkalmazkodó képességgel rendelkezik, mivel elviseli a hűvös telet, a forró nyarat. Hiába különbözik az éghajlat a természetes élőhelyére jellemző éghajlati viszonyoktól, a szaporulat állandósága azt mutatja, hogy valószínűleg az állat jól érzi magát és ezek a különbségek nincsenek rá negatív hatással. 9. táblázat: Bennett-kenguru természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979)

évi középhőmérséklet évi csapadékmennyiség évi közepes hőingás

jellemzők

Szubtrópusi monszun

Valódi mérsékelt öv (Óceáni)

A vizsgált terület

15-20°C

10°C

8,5-9°C

> 1000 mm

533 mm

alacsony

22,1°C

enyhe tél, hűvös nyár

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

700-1500 mm magas enyhe száraz tél, meleg csapadékos nyár

45

III. 3. 10. Emu (Dromaius novaehollandiae) (38. ábra) Állatrendszertani besorolás: Ország: állatok Törzs: gerinchúrosok Altörzs: gerincesek Osztály: madarak Rend: struccalakúak Család: emufélék

38. ábra: Emu (Dromaius novaehollandiae) (Készítette: Kálna Gabriella) Elterjedés: Tasmánia területén és Ausztrália legnagyobb részén megtalálható, a NagyVízválasztó hegységtől keletre fekvő Dél-Viktória és a DNy-i területek kivételével (39. ábra) (http://www.carpatzoo.ro).

46

39. ábra: Az emu (Dromaius novaehollandiae) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: www.iucnredlist.org)

Éghajlat, élőhely: Természetes élőhelyén a meleg mérsékelt-övi (mediterrán), a térítői övi, átmeneti övi és a trópusi monszun éghajlat a jellemző. Kedveli a bozótosokat és a szavannát, de megél a fás-bokros vagy füves területeken is (http://www.carpatzoo.ro).

Életmód: Csak a párzási időszak alatt foglalnak területet, ilyenkor akár nagyobb csapatokba is szerveződhetnek. Nagy sebességgel képes futni és így hatalmas távolságokat tesz meg. Remekül úszik és a széles folyókon is átkel (www.wikipedia.org). Szaporodás, egyedfejlődés: A költési idő 52 nap. Egy fészekaljban akár 8-20 tojás is lehet, a fészkeket a földre építik. A tojásokat a hím költi ki. A kikelt emucsibék elérhetik a fél kilót és tollazatuk rejtőzködő csíkos színű (http://www.carpatzoo.ro).

47

Táplálkozás: Növényi táplálékot csipegetnek, szeretik a fűféléket, gyümölcsöket, de kevés hernyót, rovart is elfogyasztanak. Naponta csak egyszer isznak, de hosszabb ideig is kibírják víz nélkül. A csibék kizárólag csak fehérjedús táplálékon nőnek fel, mint pl: rovarok, hernyók, bogarak (http://www.carpatzoo.ro). Állatkerten belüli viszonyai, összegyűjtött adatok elemzése, következtetések levonása: Az első emuk 1994-ben érkeztek az állatkertbe, egy hím és egy nőstény. Az első öt évben nem volt szaporulat. 1999-ben három emucsibe kelt ki, melyekből kettő el is pusztult. A következő évben egy utód jött a világra, amely szintén elpusztult. 2002-ben nagymértékű növekedés következett be, hat utód kelt ki, amelyek mind életben maradtak. Ebben az évben azonban a két felnőtt egyed elpusztult, így az elkövetkezendő négy évben szaporulat nem következett be. 2007-ben jöttek világra az újabb emu fiókák, melyből kettő szintén elpusztult, és azóta szaporulat nem következett be (40. ábra). Természetes környezetben az emu átlagosan 8-20 tojást rak. Az állatkertben a legnagyobb fiókaszám egyszerre hat volt. A számadatok alapján elmondható, hogy az emuk az állatkertben a természetes viszonyokhoz képest kevésbé szaporák, pedig az ivararány a legtöbb évben megfelelő volt. Négy esetben történt szaporodás, melyből három esetnél fordult elő, hogy emucsibék pusztultak el. Az állatkerti tapasztalatok alapján elmondható, hogy az emucsibék elhullása legtöbb esetben saját hibájukból következett be (rácsba beszorult, eltörte a lábát, megfojtotta magát), nem pedig éghajlati vagy egyéb természeti tényezőknek köszönhetően. Lehetséges, hogy az állat nehezen tűri a bezártságot vagy túl kicsi a rendelkezésére álló terület és ezek a tényezők is okozhatják a baleseteket. Az emukat zöldséggel, gyümölccsel, déli gyümölccsel, pékáruval, baromfi hússal, tojással és túróval heti hét alkalommal etetik. Étrendjükből hiányoznak a fűfélék, rovarok, bogarak, hernyók.

48

egyedszám

19 94 19 . 95 19 . 96 19 . 97 19 . 98 19 . 99 20 . 00 20 . 01 20 . 02 20 . 03 20 . 04 20 . 05 20 . 06 20 . 07 20 . 08 20 . 09 20 . 10 20 . 11 20 . 12 20 . 13 .

7 6 5 4 3 2 1 0

évszám hím

nőstény

beazonosítatlan nemű

utód

40. ábra: Emu állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark)

Az emu természetes élőhelyén a meleg mérsékelt öv (mediterrán), a térítői öv, az átmeneti öv és a trópusi monszun éghajlat a jellemző. A természetes élőhelyére jellemző (Ausztrália

legnagyobb

része)

éghajlati

sokféleségnek

köszönhetően,

változatos

tényezőkkel találkozik, mint pl. a csapadék mennyiségben fellépő különbségek, vagy a változatos évszakok, de ami minden éghajlatra jellemző az a meleg, forró nyár és az enyhe tél (10. táblázat). A vizsgált terület éghajlatában az emunak a hideg tél és a számára ritkán tapasztalt szilárd halmazállapotú csapadék lehet zavaró. 10. táblázat: Emu természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) (Forrás: Péczely Gy. 1979) Meleg mérsékelt öv (Mediterrán) évi középhőmérséklet

A Térítői Trópusi Átmeneti öv vizsgált öv monszun terület

16-18°C

23-27°C

25-28°C

22-28°C

8,5-9°C

évi csapadékmennyiség

400-1000 mm

150-200 mm

1000-1500 mm

16002000 mm

533 mm

évi közepes hőingás

közepes

10-20°C

3-10°C

alacsony

22,1°C

száraz forró nyár, csapadékos enyhe tél

forró száraz nyár, hűvös száraz tél

3-10 hónap száraz időszak, forró tavasz, csapadékos nyár

száraz tél

4 évszak, hideg tél, meleg nyár

jellemzők

49

IV. Összegzés Munkám során a Miskolci Állatkert és Kultúrpark gerinces állatait vizsgáltam, azon belül is kiemelve tíz fajt, melyeket részletesebben is jellemeztem. Felmértem a gerinces állatok jelenlegi állományát, egyedszámukat és rendszertani besorolásukat táblázatban feltüntettem. Megvizsgáltam, hogy melyek azok a fajok, amelyeknek nem befolyásolják olyan mesterséges tényezővel a környezetét, amely az éghajlati viszonyokra hatással van és így esett a választás arra a tíz fajra. Elemzésük során figyelembe vettem a fajok populációjának állatkerten belüli változásait, a takarmányozását, valamint az állatkert területére jellemző éghajlati viszonyokat, és mindezen tényezőket összehasonlítottam az állatok természetes élőhelyére és életmódjára vonatkozó adatokkal. A rénszarvasnál észrevehető, hogy jelenleg az állatkertben csak egy példány található. Mivel a rénszarvas a természetben nagy csoportokba összeverődve él, mindenképpen ajánlott lenne az állat mellé beszerezni még további egyedeket. Továbbá ajánlott lenne az étrendjét állati eredetű táplálékkal is kiegészíteni. A rénszarvas mivel hideg éghajlathoz van szokva, ideális lenne számára a nyári melegben hűtött menedéket biztosítani. A hóbagolynál éghajlati szempontból hasonlóak a körülmények, mint a rénszarvasnál, így az ő esetében is ajánlott lenne a hűtött ház létesítése. Mivel a hóbagoly magányos életmódot folytat, szükséges lenne számára egy olyan búvóhely biztosítása, ahova el tudna rejtőzni a látogatók elől, így kevesebb stressz érné az állatot. A mocsári macskánál megfigyelhető, hogy etetéséből hiányoznak a kistestű rágcsálók, melyek természetes étrendjében megtalálhatóak. Mivel a hideget nehezen tűri, mindenképp fontos lenne számára egy fűtött ház, vagy legalább temperálás. Az indiai antilopoknál megfigyelhető a hímek harciasabb viselkedése, mely az erős territoriális viselkedésből adódik, mely agressziót a rendelkezésükre álló szűkebb terület, vagy egyéb stresszhelyzetek fokozhatnak. Ebből következtetve ideális lenne számukra nagyobb karámokat biztosítani. Továbbá az éghajlati viszonyok miatt ennél a fajnál is fontos lenne a fűtött ház vagy temperálás biztosítása. A sörényes juhok esetében érdekes ellentmondás figyelhető meg. A szaporodás rendszerességéből és mértékéből következetve az állatok nagyon jól érzik magukat az éghajlati viszonyok ellenére is, mivel még fogamzásgátló beavatkozás is szükségessé vált a túlszaporodás miatt. Így ennél a fajnál arra a következtetésre jutottam, hogy nincs szükség különösebb beavatkozásra. 50

A vörösorrú ormányos medvék számára is ajánlott lenne a téli fűtött ház vagy temperálás létesítése. Az örvös pekariknál volt a legdrasztikusabb hatása az éghajlati különbségeknek, mivel annak ellenére, hogy kapnak ugyan télen temperálást, ez a beavatkozás mégis kevésnek bizonyul, mivel az állomány kétharmada tüdőgyulladásban pusztult el. Így ennél a fajnál mindenképp szükséges lenne a fűtött ház. Ezért foglalkoztam ezzel a fajjal részletesebben a temperálás ellenére is. Emellett a takarmányozásából hiányoznak az olyan táplálékok, mint gyümölcsök, magvak, gyökerek és kaktusz, melyek étrendjének alapját teszik ki. A Bennett-kenguru esetében megfigyelhető, hogy az anyaállat kidobta kicsinyét az erszényből. Ezt a reakciót legtöbb esetben stresszhelyzet válthatja ki, vagy amikor veszélyben érzi magát, így véleményem szerint egy nagyobb méretű karámmal, vagy megfelelően biztosított búvóhellyel ez a jelenség csökkenthető lenne. Futómadár lévén az emuk nagy mozgásigénnyel rendelkeznek, de a karám mérete nem teszi lehetővé, hogy elegendő mozgásban részesüljenek. Ajánlott lenne számukra nagyobb terület biztosítása. Az éghajlati különbségek ellenére az állatkerti tapasztalatok alapján az emuk jól érzik magukat, nem zavarja őket a téli havazás sem. Összesítve a rendelkezésemre álló adatokat részletes jellemzést tudtam adni az általam kiemelt tíz faj állatkerten belüli helyzetéről, és rávilágítottam az esetlegesen felmerülő hiányosságokra.

51

Felhasznált irodalom Anghi Cs. 1971: Állatvilág az egyenlítőtől a sarkokig, NATURA, 10 p. Dobos E. 2002: Talajtakaró, In: A Bükki Nemzeti Park: Hegyek, erdők, emberek (szerk. Baráz Csaba), Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger, 149 p. Dövényi Z. 2010: Magyarország kistájainak katasztere, átdolgozott és bővített kiadás, MTA FKI, Budapest, pp. 739-742. Ganslosser U. 1992: Valódi kenguruk, In: Emlősök Enciklopédiája I. Kötet (szerk. Cser Terézia), LUTRA KERKO Kft., Budapest, pp. 372-373. Hajdú-Moharos J.-Hevesi A. 1997: Kárpát-pannon térség természeti tájtagolódása In: Magyarország földje, főszerk.: Karátson Dávid, Pannon Enciklopédia, Kertek, 278 p. Hevesi A. 2002: Felszínalaktani jellemzés, karsztformakincs, In: A Bükki Nemzeti Park: Hegyek, erdők, emberek (szerk. Baráz Csaba), Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger, pp. 141-143. Péczely Gy. 1979: Éghajlattan, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, pp. 239-258. Sándor A. 1983: Kilátás a kövekről, In: Bükki Nemzeti Park, Mezőgazdasági Könyvkiadó, 239 p. Sásdi L. 2002: Vízrajzi, vízföldtani viszonyok, In: A Bükki Nemzeti Park: Hegyek, erdők, emberek (szerk. Baráz Csaba), Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger, pp. 155-157. Stefanovits P. 1999: Talajtan (szerk. Stefanovics Pál), Mezőgazda Kiadó, pp. 253-279. Udvardy M. 1983: Dinamikus állatföldrajz- A szárazföldi állatok elterjedése, Tankönyvkiadó, Budapest, 21p. Vojtkó A. 2002: A hegység növénytakarója, In: A Bükki Nemzeti Park: Hegyek, erdők, emberek (szerk. Baráz Csaba), Bükki Nemzeti Park Igazgatósága, Eger, pp. 251-252.

52

Internetes források             

www.met.hu www.bnpi.hu www.zoo.hu www.iucnredlist.org www.miskolczoo.hu www.owlpages.com www.mme-monitoring.hu www.zoldvadon.blogspot.hu hu.metapedia.org www.wikipedia.org www.veszpzoo.hu www.zooszeged.hu www.carpatzoo.ro

Ábrajegyzék 1. ábra: Északi-Bükk és a Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Forrás: Mezősi Gábor 2011: Magyarország természetföldrajza, Akadémia Kiadó) 2. ábra: A Miskolci Állatkert és Kultúrpark elhelyezkedése (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps használatával) 3. ábra: A vizsgált terület domborzatmodellje (Készítette: Kálna Gabriella) 4. ábra: Magyarország évi középhőmérsékleti térképe (Forrás: www.met.hu) 5. ábra: Magyarország csapadéktérképe (Forrás: www.met.hu) 6. ábra: A vizsgált terület vízrajzi térképe (Készítette: Kálna Gabriella Google Maps segítségével) 7. ábra: Magyarország genetikai erdőtalaj térképe (Forrás: www.ego.agt.bme.hu) 8. ábra: Havasi ikravirág (Forrás: www.panoramio.com) 9. ábra: Vaddisznó kicsinyével (Forrás: www.tananyag.almasi.hu) 10. ábra: Az állatkert gerinces állatfajainak osztály szerinti megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) 11. ábra: A mesterséges környezeti tényezők aránya a gerinces fajoknál (Készítette: Kálna Gabriella) 12. ábra: A gerinces állatállomány éghajlati megoszlása (Készítette: Kálna Gabriella) 13. ábra: Rénszarvas (Rangifer tarandus) (Készítette: Kálna Gabriella) 14. ábra: A rénszarvas (Rangifer tarandus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 53

15. ábra: Hóbagoly (Bubo scandiaca) (Készítette: Kálna Gabriella) 16. ábra: A hóbagoly (Bubo scandiaca) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 17. ábra: Mocsári macska (Felis chaus) (Készítette: Kálna Gabriella) 18. ábra: A mocsári macska (Felis chaus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 19. ábra: Mocsári macska állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 20. ábra: Kulán (Equus hemionus kulan) (Készítette: Kálna Gabriella) 21. ábra: A kulán (Equus hemionus kulan) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 22. ábra: Kulán állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 23. ábra: Indiai antilop (Antilope cervicapra) (Készítette: Kálna Gabriella) 24. ábra: Az indiai antilop (Antilope cervicapra) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 25. ábra: Indiai antilop állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 26. ábra: Sörényes juh (Ammotragus lervia) (Készítette: Kálna Gabriella) 27. ábra: A sörényes juh (Ammotragus lervia) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 28. ábra: Sörényes juh állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 29. ábra: Vörösorrú ormányos medve (Nasua nasua) (Készítette: Kálna Gabriella) 30. ábra: A vörösorrú ormányosmedve (Nasua nasua) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 31. ábra: Vörösorrú ormányosmedve állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 32. ábra: Örvös pekari (Pecari tajacu) (Készítette: Kálna Gabriella) 33. ábra: Az örvös pekari (Pecari tajacu) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 34. ábra: Örvös pekari állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 35. ábra: Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) (Készítette: Kálna Gabriella) 54

36. ábra: A Bennett-kenguru (Macropus rufogriseus) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 37. ábra: Bennett-keenguru állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 38. ábra: Emu (Dromaius novaehollandiae) (Készítette: Kálna Gabriella) 39. ábra: Az emu (Dromaius novaehollandiae) elterjedési területe (areája) (Készítette: Kálna Gabriella) 40. ábra: Emu állományának változása (Készítette: Kálna Gabriella adatok forrása: Miskolci Állatkert és Kultúrpark) 1. táblázat: Rénszarvas természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 2. táblázat: Hóbagoly természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 3. táblázat: : Mocsári macska természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 4. táblázat: Kulán természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 5. táblázat: Indiai antilop természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 6. táblázat: Sörényes juh természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 7. táblázat: Vörösorrú ormányosmedve természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 8. táblázat: Örvös pekari természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 9. táblázat: Bennett-kenguru természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella) 10. táblázat: Emu természetes élőhelyén jellemző éghajlat és a vizsgált terület éghajlatának összehasonlítása (Készítette: Kálna Gabriella)

55

Köszönetnyilvánítás Ezúton szeretnék köszönetet mondani témavezetőmnek,

Hegedűs Andrásnak

szakdolgozatom elkészítésében nyújtott segítségéért és útmutató tanácsaiért. Továbbá szeretném megköszönni a Földrajz Tanszék oktatóinak és dolgozóinak munkáját. Köszönettel tartozom Veress Tamás zoopedagógusnak valamint a Miskolci Állatkert és Kultúrparknak a szolgáltatott adatokért. Végül köszönetet mondok családomnak tanulmányaim során nyújtott türelmükért, odaadásukért és szerető támogatásukért.

56