„Minél több vagy épp elég szelektálás?” A lakossági szelektív hulladékgyűjtés gazdasági vetülete
Bartus Gábor Ph.D. egyetemi adjunktus, Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Környezetgazdaságtan Tanszék titkár, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Budapest, 2011. február 23.
EU HKI: 50%-os TSZH hasznosítás Az EU módosította a Hulladékgazdálkodási Keretirányelvét. Új célkitűzés: A települési szilárd hulladék négy hasznosítható frakciójának (papír, műanyag, üveg és fém tartalom) legalább 50%-át kötelező hasznosítani 2020-tól. _____________________________________________ Mit mondhatunk közgazdászként fenti célkitűzés értelméről, megvalósíthatóságáról?
Első előzetes megjegyzés A szelektív gyűjtés nem értelmezhető önmagában! 1)
Hasznosítás = szelektív gyűjtési logisztika + feldolgozás + másodlagos alapanyag piaca
2)
A hasznosítás csak egy eszköze a hulladékgazdálkodásnak, ne feledkezzeünk meg a megelőzésről, az égetésről és a lerakásról sem.
Második előzetes megjegyzés A közpolitikák tervezésekor nem elegendő a szelektív gyűjtés költségeit és hasznait figyelembe venni! Ha közpénzeket is használunk a hulladékgazdálkodásban: 1) A hasznosítás pozitív haszon-költség mérlege csak szükséges, de nem elégséges feltétel. 2) Nagyobb megtérülésűnek kell lennie, mint a kormányzati cselekvésekből éppen kiszoruló legjobb alternatívának.
Első közgazdasági szempont A hulladék nem hasznosítása költségeket okoz, ezért a hasznosítás ésszerű.
A hulladék lerakása, égetése szennyezéssel, tehát externális költségekkel jár. A természeti erőforrások kitermelése növeli a szűkösséget, a kitermelő technológiák szennyeznek.
DE: Az optimális hasznosítás is viszonylag szerényen csökkentheti az összes hulladékgazdálkodási társadalmi költséget. (Lavee et al, 2009 szerint a haszon: 5% + az ártalmatlanítás megtakarított externáliái)
Második közgazdasági szempont A hulladék hasznosítása költségekkel jár, ezért csak bizonyos határig ésszerű.
A hasznosítás szükséges feltétele a szelektálás → logisztikai költségek A hasznosítási technológia működtetése → technológiai költségek A hasznosított anyagnak vevőt kell találni → tranzakciós költségek
Az első és második szempont következménye A hulladék hasznosítása egy olyan optimalizációs feladat, amelyben a hasznosítás (határ)hasznait viszonyítjuk annak (határ)költségeihez. Az optimális hasznosításkor a határhaszon éppen egyenlő kell legyen a határköltséggel. A társadalmi feladat tehát nem a „minél több”, hanem az „éppen elég” hasznosítás.
Az optimális eszközarány (Hogg, 2001 alapján szerkesztette: Kis A. és Jánoska M. [MAKK]) 140 000
100 000 80 000 60 000 40 000
500 000
400 000
300 000
200 000
0
100 000
20 000
0
Határköltség (Ft/t)
120 000
Mennyiség (t/év) Papír
Műanyag
Fém
Üveg
Komposztálás
Lerakás
Égető (létező)
Égető (új)
Harmadik közgazdasági szempont A hulladék optimális hasznosított mennyisége területileg és időben változik.
A hasznosítás határhaszna például függ a helyettesítők határköltségeitől. A föld ára (lerakás költsége) rendkívül változó Európa szerte. A primer nyersanyagok ára időben változó. Az ártalmatlanító műveletek környezetszennyező hatása
csökken (pl. szigorú EU-s technológiai követelmények hatására). Stb.
A hasznosítás költségei is változékonyak. A logisztikai költségek földrajzi adottságoktól és az
infrastruktúra sűrűségétől függnek. Idővel hatékonyabb, azaz olcsóbb technológiák jelennek meg. Stb.
A hasznosítási optimum változása a lerakás minőségjavítása után P
MC(hasznosítás)
költség
MC(lerakás, régi+externália) MC(lerakás, új) MC(lerakás, régi)
Q1
Q0
Q
hulladék mennyiség
A harmadik szempont következménye Nem lehetséges mindenhol és mindenkor egységes hasznosítási optimum (szabályozási célérték) felállítása.
A határhasznok és a határköltségek – azaz az optimum – lokálisan és időben is változnak, tehát azok egyenlősége is más-más mennyiségnél adódik. Az EU egységes hasznosítási célértékei garantálják a szuboptimális hasznosítási gyakorlatot. (Nem hatékony a szabályozás.)
Települési újrahasznosítás tervezése Angliai tapasztalatok szerint (forrás: Martin, Williams and Clark, 2006):
Egyes települések bevált rendszere nem vihető át automatikusan egy másikra az eltérő gazdaságitársadalmi körülmények miatt Nincs egységes, bárhol alkalmazható optimális rendszer A jól tervezett önkéntes rendszerek elérik a kötelező rendszerek hatékonyságát A szelektíven gyűjtött frakciók számának csökkentése mérsékli a költségeket, s növeli az adott frakciók visszagyűjtési hatékonyságát
Választás a logisztika módjai között Nincs minden körülmények közötti „győztes” megoldás, a járdamenti („házhozmenős”) vagy a gyűjtőszigetes egyaránt hatékony lehet. Mindez függ a településszerkezettől, a lakások típusaitól, népsűrűségtől, stb.
Negyedik tétel A hulladékhasznosítás optimalizációja a piacon nem tökéletes a jelentős externális hatások miatt, ezért szükség lehet állami beavatkozásra (szabályozásra).
Az állami beavatkozás hatékonyságát a „kormányzati kudarcok” gyengítik, a szabályozás akár többet árthat, mint amennyit használ.
A szabályozás problémái: hatékonyság (1) Példa: Palmer, Sigman and Walls, 1997 A hulladéklerakás 10%-os csökkentési szintjéhez tartozó lehetséges, ekvivalens szabályzók az USA-ban (1992-es árakon): 45$/t betétdíj (deposit/refund) 85$/t termékdíj (advance disposal fee) 98$/t támogatás (subsidy)
A támogatás a hasznosítás mellett az adott termék fogyasztását is ösztönzi! A betétdíjas rendszernek magasak lehetnek a tranzakciós költségei, ekkor a termékdíj mégis versenyképes lehet. A legkevésbé hatékony a kötelező hasznosítási hányad (recycling rate) előírása.
A szabályozás problémái: hatékonyság (2) Példa: Calcott and Walls, 2005 A hatékony települési visszagyűjtés elemei betétdíjas rendszerrel: A betétdíj központi (ár)szabályozása kontraproduktív lehet. A betétdíjas recycling-piac jobban ösztönöz hasznosításra mint a csak ingyenes szelektív gyűjtési rendszerek. A hatékonyság feltétele, hogy a nem visszaváltott termék utáni betétdíj ne maradjon a termelőnél/kereskedőnél. A lerakás/égetés megfelelő (Pigou-i) árazása elengedhetetlen.
Közgazdasági szempontok egy ésszerű szabályozás kialakításához
A környezetpolitikai alapelvek módosítása: a „piramis-elv” helyett egyenrangú hulladékkezelési eszközök – egyaránt tekintettel kell lenni a hasznokra és a költségekre A regionális különbségek érvényesíthetőségének megteremtése Hatékonyabb szabályzóeszközök alkalmazása: hasznosítási kvóták helyett externalizáló díjak/adók bevezetése
Az ésszerűtlen hasznosítási szabályozásnak súlyos ára van Az 50%-os TSZH hasznosítás költsége: Az EU célkitűzés elérésnek társadalmi vesztesége Magyarországon legalább 8,8 milliárd forint (2020-tól évente, a gyűjtési hatékonyság 50%-os javulása mellett, 2007-es árakon!). Ez az összeg a hulladékhasznosító ágazat éves forgalmának kb. negyede. (2007-es árakon)
Hivatkozások és ajánlott irodalom Bartus G. – Kaderják P. – Pál G. (1997) A hulladékelhelyezés megoldási lehetőségei és a lakosok fizetési hajlandósága, Budapest: Kézirat. Calcott, P. – Walls, M. (2005) Waste, recycling, and „Design for Environment”: Roles for markets and policy instruments, Resource and Energy Economics, Vol. 27, 287-305. Department of Environment, Transport and Regions [DETR] (2001) Recovery and Recycling Targets for Packaging Waste in 2001 (Regulatory Impact Assessment). DETR, London. EEA (2009) Diverting waste from landfill, EEA Report No 7/2009, European Environment Agency, Copenhagen. Fullerton, D. – Kinnaman, T.C. (1995) garbage, recycling and illicit burning or dumping, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 29, 78-91. Jenkins, R.R. – Martinez, S.A. – Palmer, K. – Podolsky, M.J. (2003) The determinants of household recycling: a material-specific analysis of recycling program features and unit pricing, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 45, 294-318. Lavee, D. – Regev, U. – Zemel, A. (2009) The effect of recycling price uncertainty on municipal waste management choices, Journal of Environmental Management, Vol. 90, 3599-3606. OECD (2004) Addressing the Economics of Waste, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris. OECD (2007) Improving Recycling Markets, Organisation for Economic Co-operation and Development, Paris. Palmer, K. – Sigman, H. – Walls, M. (1997) The Cost of Reducing Municipal Solid Waste, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 33, 128-150. Palmer, K. – Walls, M. (1997) Optimal policies for solid waste disposal – Taxes, subsidies, and standards, Journal of Public Economics, Vol. 65, 193-205. Walls, M. – Palmer, K. (2001) Upstream Pollution, Downstream Waste Disposal, and the Design of Comprehensive Environmental Policies, Journal of Environmental Economics and Management, Vol. 41, 94-108. ______________________________________________________________________________
Köszönöm a figyelmet! Észrevételek, vélemények:
[email protected]
