Mészáros Kálmán A KURUC HADSEREG „TISZTI CÍMTÁRÁNAK” FORRÁSAI Módszertani útmutató egy prozopográfiai téma kutatásához A II. Rákóczi Ferenc nevével fémjelzett rendi szabadságharc történetében mindmáig fehér foltnak számít a kuruc hadsereg archontológiai-prozopográfiai vizsgálata, noha az utóbbi évtizedekben legalább a legfelső hadvezetésről született néhány átfogó munka,1 s a katonai középvezetők köre is bekerült abba az életrajzi kötetbe, amely rövid idő alatt a korszak gyakran hivatkozott kézikönyvévé vált.2 Ennek ellenére nem lehetünk elégedettek, hiszen a magyar történelem leghosszabb ideig tartó szabadságharcának (egyben súlyos belháborúnak) nyolcesztendei időszakában a 30-40 ezer főtől a 60-70 ezres létszámig emelkedő, s még a szatmári békekötés idején is 15-20 ezer főt számláló kuruc hadsereg tisztikarából mindössze a hatvanfős tábornoki és brigadérosi karról rendelkezünk viszonylag részletes ismeretekkel. Az ezredparancsnokokról már csupán azt mondhatjuk el, hogy szinte teljes körüket ismerjük legalább vázlatos (olykor igen hézagos) életrajzok szintjén. A beosztott törzstisztek és a századparancsnokok adatainak összegyűjtése azonban még várat magára, nem beszélve a hadseregben szogáló, illetve a hadsereget kiszolgáló egyéb tisztségviselők (hadbiztosok, mustramesterek, élelmezési tisztek, hadbírák, tábori lelkészek stb.) köréről és az altisztek széles tömegeiről. Egy folyamatban lévő kutatási program a téma forrásai közül a legfontosabbak számítógépes adatbázisban történő feldolgozását tűzte ki célul.3 Az úgynevezett mustrakönyvek mint a kiforrott szervezeti keretek között működő kuruc hadsereg alapvető dokumentumai, amelyek az egyes alakulatok személyi állományáról és felszereléséről nyújtanak többé-kevésbé átfogó és megbízható képet, mára nyomtatott vagy digitális publikációként állnak a kutatók rendelkezésére.4 A tisztikarra (esetenként ennél szélesebb célcsoportokra, így egyes alakulatok teljes állományára5 vagy a hősi halált halt katonáskodókra6) vonatkozó adatok számítógépes rögzítése pedig folyamatban van. 1
Heckenast Gusztáv: A Rákóczi-szabadságharc tábornokai. (Életrajzi adattár.) In: A tudomány szolgálatában. Emlékkönyv Benda Kálmán 80. születésnapjára. (Szerk.: Glatz Ferenc.) Bp., 1993. 163–174.; Uő: A Rákócziszabadságharc tábornokai. Hadtörténelmi Közlemények, 107. (1994) 4. sz. 51–55.; Mészáros Kálmán: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai. A kuruc katonai felső vezetés létrejötte és hierarchiája, 1703–1711. Bp., 2006. (A Hadtörténeti Intézet és Múzeum Könyvtára.) 2 Heckenast Gusztáv: Ki kicsoda a Rákóczi-szabadságharcban? Életrajzi adattár. (S. a. r., kiegészítette és az előszót írta: Mészáros Kálmán.) Bp., 2005. (História Könyvtár. Kronológiák, adattárak, 8.) 3 E sorok írója a Magyar Tudományos Akadémia Bolyai János Kutatási Ösztöndíja által támogatott program keretében dolgozik a kuruc hadsereg „tiszti címtárának”, lényegében a tiszti- és altiszti kar adatbázisának összeállításán. 4 Az erdélyi kuruc hadsereg 1704. évi mustrakönyve a Radvánszky család levéltárában maradt fenn: MOL P 566. III. o. XLIV. cs. Nyomtatásban lásd: II. Rákóczi Ferenc erdélyi hadserege. (Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel közzéteszi: Magyari András.) H. n., 1994. Károlyi Sándor levéltárában három további mustrakönyv található 1706-ból, illetve 1708-ból: MOL P 396. 1. Ser. III. Az 1706. évit kivonatos közlésben lásd: A nagykárolyi gróf Károlyi család oklevéltára. V. köt. II. Rákóczi Ferencz fejedelem korabeli oklevelek és levelezések, 1703–1707. (S. a. r.: Géresi Kálmán.) Bp., 1897. 405–436. és 436–438. laplji jegyzet. Az 1708. évi két kötetre és a négy kötet egységes bemutatására lásd alábbi közleményeimet: Adalékok a Károlyi család levéltárában lévő mustrakönyvek keltezéséhez. Fons (Forráskutatás és történeti segédtudományok), 4. (1997) 99–105. A három Károlyi-féle kötet digitális kiadása: Acta Rákócziana – A Károlyi levéltár Rákóczi-kori iratai. (Szerk.: Laczlavik György. Készítették: Avar Anton, Laczlavik György, Mészáros Kálmán. A mustrakönyveket feldolgozta: Mészáros Kálmán. Fotók: Czikkelyné Nagy Erika.) DVD-ROM. Bp., 2011. 5 A fejedelem reprezentatív testőrségét alkotó kapcsos palotások és Esze Tamás mezei gyalogezredének 1706. évi összeírásait lásd alábbi munkáimban: Egy reprezentatív testőrszázad II. Rákóczi Ferenc udvarában. A kapcsos palotások névjegyzékei (1706. május–szeptember). In: Az értelem bátorsága. Tanulmányok Perjés Géza emlékére. (Szerk.: Hausner Gábor. A szerkesztésben közreműködött: Csákváry Ferenc, Kincses Katalin Mária,
A mustrakönyvek azonban csupán egy pillanatnyi állapotot tükröznek (időnként némi torzítással), s legfeljebb az egyes rovatok utólag készült bejegyzései, valamint ugyanazon alakulatról eltérő időpontokban készült szemleösszeírások együttes vizsgálata révén nyerhetünk bepillantást a folyamatokba is. Ahhoz, hogy valóban megragadhassuk a tisztek előrejutásának, a felszereltségi állapot változásának, az alakulatok átszervezésének folyamatát, valamint a háború talán legfontosabb demográfiai tényezőjét, a személyi állományt ért veszteségeket, minden egyéb hasznosítható forrás feltárására és feldolgozására is szükség van. Az alábbiakban azokat a főbb forrástípusokat mutatjuk be, amelyek vagy fontos tényeket rögzítenek, vagy átfogó képet nyújtanak számunkra. E források egyik fő jellemzője, hogy nem alkotnak szerves egységeket, a kuruc állam- és hadszervezet iratképzése során ugyanis nem jöttek létre a későbbi tiszti személyügyi anyaghoz, illetve az egyes alakulatok iratait tartalmazó csapatanyaghoz hasonló irategyüttesek. A fejedelem, illetve a kuruc főhatóságok és hivatalok levéltáraiban természetesen szép számmal vannak katonai iratok, amelyek részben a megjelölt kategóriákba sorolhatók, de például a négy ismert mustrakönyv mindegyike családi levéltárban maradt fenn: egy az erdélyi hadak 1704. évi szemléjét irányító Radvánszky János fejedelmi biztos hagyatékában, három pedig Károlyi Sándor kuruc tábornagy példásan rendezett iratai között. Általában is elmondható, hogy a Rákóczi-szabadságharc levéltárán kívül számos fontos forrás maradt fenn a rendi intézmények és központi hivtalok, például a vármegyei önkormányzatok és a kamarai szervek levéltáraiban, egy-egy tisztségviselő személyes hagyatékában, illetve a későbbi korokban létrejött gyűjteményekben. És mint minden korszak esetén, itt is elmondhatjuk, hogy a szabadságharc időszakának valamennyi írott forrása, sőt olykor-olykor a tárgyi emlékanyag is kiegészítő adattal szolgálhat a témához, tehát a lehető legteljesebb adattár összeállítása csak a forrásanyag teljességre törekvő feltárása és feldolgozása révén lehetséges. E ponton túl kell lépnünk a prozopográfia szűkre szabott keretein, hiszen a rendkívül szegényes forrásanyag szükségszerűen csak hézagos életrajzi és archontológiai adatokat tartalmaz. Minél mélyebben merítünk a katonáskodók különböző rétegeiben (tisztek, altisztek, legénység), annál inkább meg kell becsülnünk minden egyes forrást, így azokat is, amelyek kedvező forrásadottságok révén mellőzendők volnának. (Könnyű belátni, hogy amíg egy mágnás tábornok minden apró-cseprő birtokügye súlyosan és feleslegesen terhelné meg az adattárat, addig egy jobbágytiszt vagy egy hősi halált halt közlegény esetében a vagyonára vonatkozó legcsekélyebb adat is rendkívül becsesnek számíthat.) Ez a munka így természetesen befejezhetetlen, s ennek megfelelően nem érdemes zárt formai keretek között maradni, vagyis a nyomtatott publikáció helyett csupán a világhálón történő megjelenés biztosíthatja a folyamatos javítást és bővítést. Az adattár közreadása előtt azonban legalább bizonyos forráscsoportok teljes és további irategyüttesek minél teljesebb áttekintésére kell törekedni. Mindezen okok miatt a szóban forgó forrásokat nem őrzési helyüknek megfelelő rendben, hanem – keletkezésük legjellemzőbb időrendjét követve – az egyes forráscsoportok szerint célszerű számbavenni. Itt és most erre teszünk kísérletet. 1. Központilag készült tiszti névjegyzékek, kinevezési listák. Mészáros Kálmán, Tóth Ferenc.) [Bp.,] 2005. 469–477.; Források Esze Tamás kuruc brigadéros életéhez és Tarpa Rákóczi-kori történetéhez. Első kötet: 1694–1706. Vaja, 2008. (Folia Rákócziana 10/1.) 78–153. 6 E témában lásd alábbi közleményeimet: Sajó–Hernád vidéki hősi halottak Kiskunhalason. Adatok az 1703. október 5-i halasi ütközet kuruc veszteségeihez. Hadtörténelmi Közlemények, 116. (2003) 824–832. Ugyanez kissé átdolgozott, bővített változatban is megjelent: Halasi Múzeum, 2. Emlékkönyv a Thorma János Múzeum 130. évfordulójára. (Szerk.: Szakál Aurél.) Kiskunhalas, 2004. 139–146.; Az 1706. április 18-i vezsenyi ütközet kuruc áldozatai. Hadtörténelmi Közlemények, 119. (2006) 501–508.
A parasztlázadásként induló szabadságharc kezdeti spontán folyamatainak megfelelően az első tisztek még írásos kinevezés nélkül, választás útján nyerték el rangjukat. (Itt elsősorban az egyszerű felkelők maguk választotta kapitányaira és hadnagyaira kell gondolnunk, de Bercsényi Miklós gróf is szinte biztosan magától értetődő módon viselte a kuruc hadsereg főparancsnoki méltóságát, Rákóczi aligha adott ki arról pecsétes okiratot.) Az első írásos kinevezést minden bizonnyal Esze Tamás kapta a fejedelemtől még Brezánban, majd 1703– 1704 folyamán egyre többen nyertek dekrétumot magától a fejedelemtől, illetve a főgenerálistól.7 Rákóczi és Bercsényi kancelláriáján kezdettől fogva nyilvántartották a kiadott pátenseket. Bejegyezték azokat az egyéb parancsokat és levelezéseket is tartalmazó másolati könyvbe, vagy legalább rögzítették a pátens kiadásának tényét.8 Egy idő után a hatalmas létszámra duzzadt hadsereg tábornoki és tisztikaráról a fejedelmi és a főgenerálisi kancellárián is áttekinthető képre volt szükség, ezért 1704 közepe táján számba vették a központilag kiadott pátensekkel rendelkező tiszteket. Az ekkor született névjegyzékek az első időszak fontos forrásai, bár csupán a legfelső szintről, a tábornoki karról adnak teljes számot, a kapitányok és hadnagyok névsora minden bizonnyal hiányos.9 2. Kinevezési dekrétumok. A legalapvetőbb forrástípusból, magukból a kinevezési dekrétumokból viszonylag kevés példánnyal rendelkezünk.10 Ezek a kinevezett személyek iratai között maradhattak fenn, tehát csak szórványosan, egyenként gyűjthetők össze a családi levéltárakból, a legkülönbözőbb helyekre került személyes hagyatékokból és gyűjteményekből. Az ezereskapitányok egy jelentős része egyébként még 1704–1705-ben is, a századparancsnokok (főhadnagyok, kompániás kapitányok) pedig a későbbi időszakban is központilag kiadott dekrétum nélkül töltötték be tisztségüket. Olykor maguk az (utólag kiállított) írásos kinevezések árulkodnak 7
Lásd erre Mészáros Kálmán: Tábornoki és törzstiszti kinevezések a Rákóczi-szabadságharcban. Hadtörténelmi Közlemények, 114. (2001) 303–305. 8 Rákóczi kancelláriájának első, teljességében máig kiadatlan leveleskönyve (OSzK Kt. FH 978. Protocollum Expeditionum) számos kinevezés fogalmazványát, illetve másolatát őrizte meg. Lásd pl. Károlyi Sándor mezei generálisi kinevezését: Mészáros K.: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai… i. m. 120. Hancsok Ádám szolnoki főhadnagy kinevezése két változatban is megtalálható a kötetben, kiadását lásd az alábbi közleményemben: Egy derék kuruc törzstiszt. Források Hancsok Ádám főstrázsamester életéhez. In: Zounuk. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Levéltár Évkönyve, 15. (Szerk.: Zádorné Zsoldos Mária.) Szolnok, 2000. 392– 393. A fejedelmi kancellária későbbi leveleskönyveinek egyik kötete szintén a kinevezési, adományozási okiratok fogalmazványait és másolatait tartalmazza (MOL G 19. II. 3. h. tom. II.), innen adtam ki több brigadérosi (Palocsay György, Perényi Miklós, Ebeczky István, Ocskay László, Radics András, Esze Tamás, Bagossy Pál, Louis Fierville, François Damoiseau, Csáky László) és tábornoki (Forgách Simon, Károlyi Sándor, Pekry Lőrinc, Andrássy István, Buday István, Berthóti Ferenc, idősebb Barkóczy Ferenc, Mikes Mihály, Bagossy Pál, Csáky Mihály, Berthóti István) kinevezés szövegét. Lásd Mészáros K.: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai… i. m. passim (Okmánytár). 9 Az ekkor készült névsorokat (Generalis extractus officialium: Nomina generalium, Nomina capitaneorum equestris ordinis, Nomina supremorum capitaneorum pedestris ordinis, Nomina vice capitaneorum pedestris ordinis, Nomina vice capitaneorum equestris ordinis, Capitanei companias habentes, Nomina ductorum equestris ordinis) közöltem: Mészáros K.: Tábornoki és törzstiszti kinevezések… i. m. 336–345. (A kiadott névsor hiányosságainak pótlását lásd helyreigazításként uo., a 2001. évi összevont tartalomjegyzék végén!) 10 A protokollumokba bejegyzett fogalmazványokról, illetve másolatokról fentebb volt szó. Néhány kinevezés egyszerű (protokollálatlan) fogalmazványból ismert (pl. Pekry Lőrinc lovassági tábornoki kinevezése), mások pedig díszes, de aláírás és pecsét nélküli tisztázatban maradtak fenn (pl. Bottyán tábornoki és Jósika Dániel brigadérosi kinevezése). A kevés számú eredeti megpecsételt dekrétum közül ismert Orosz Pál és Galambos Ferenc tábornoki, valamint Kisfaludy György és Csáky László brigadérosi kinevezése. Mindezekre lásd Mészáros K.: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai… i. m. Okmánytár. További ezredesi (Bakacs Lukács, Csajághy János, Szekeres István, Bikk László, Benkő Ferenc, Kun István), alezredesi (Szepessy Márton, Johann Limprecht) és más egyéb dekrétumok is kerültek elő, ezekre lásd Mészáros K.: Tábornoki és törzstiszti kinevezések… i. m. 332–333.
arról, hogy az adott tisztséget a fejedelem szóbeli határozata nyomán az illető már évekkel korábban elnyerte.11 Más forráscsoportok esetében is igaz, de a dekrétumok személyhez kötöttsége okán mégis itt hívjuk fel a figyelmet egy fontos problémára. A kutatás – ismét hangsúlyozzuk: a családi és személyi iratokra általában jellemző módon – gyakran csak genealógiai ismeretekkel felvértezve lehet eredményes. Ismernünk kell tehát a kihalt családok birtokainak és levéltárának öröklési folyamatát. Olykor ma is élő famíliák levéltáraiban keressük hiába az egykori családtag iratanyagát, de ilyenkor sem teljesen reménytelen a helyzet, mert az egyes családtagok rokonsági kapcsolatainak, a leányági leszármazás lépésről lépésre való követésének is lehet eredménye. A teljes fiág kihalása nélkül is gyakori ugyanis, hogy egyes személyi iratanyagok leányágon öröklődve vagy egyéb úton-módon jutnak olyan családi, egyházi levéltárakba, ahol genealógiai és birtoktörténeti ismeretek híján aligha keresnénk azokat.12 3. Vármegyei és városi összeírások. Az első alakulatok szökött katonákból, toborzott felkelőkből verbuválódtak, de viszonylag korán, már 1703 őszétől a vármegyék is saját zászlóik alatt vonultak hadba. Kezdetben a megyék által fizetett, elvileg heti, kétheti vagy havi váltásban szolgáló paraszthajdúkból alakított gyalogseregek vettek részt egy-egy vár ostromában vagy körülzárásában,13 a nemesség pedig inszurrekciós kötelezettségének megfelelően vonult táborba többnyire lovasként, illetve a legszegényebbek gyalogosként.14 Később mind a parasztság, mind a nemesség az elméleti adóegységet jelentő portaszám alapján állított katonákat. Rákóczi 1704 elején minden vármegyének elrendelte, hogy falvanként vegye számba a mezei hadban szolgálókat.15 A vármegyék többsége el is készítette ezeket a névjegyzékeket, de elég egyenetlen színvonalon. Többnyire járásonként és falvanként vették számba a katonáskodókat, az illető neve mellett feltüntetve, hogy ki „ezerében” (ezredében) és ki „seregében”, azaz századában szolgált.16 Olyan vármegye is 11
Lásd az általam kiadott példákat Palocsay György és Perényi Miklós brigadérosi, valamint Rácz Draguly ezredesi kinevezéséről: Mészáros K.: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai… i. m. 125–127.; Katonai kinevezések, előléptetések a marosvásárhelyi országgyűlés idején. In: Évfordulós tanácskozások 2007. „Az élő Rákóczi.” (X.) – 300 esztendeje foglalta el Erdély fejedelmi székét II. Rákóczi Ferenc. – 2007. április 27–29. Szatmárnémeti, Majtény, Marosvásárhely. Történelmi tanácskozás és megemlékezés. Szatmárnémeti, 2007. 110., 113–114. 12 Lásd erre vonatkozó példáinkat: Mészáros K.: Tábornoki és törzstiszti kinevezések… i. m. 328–334. 13 Lásd pl. a nógrádi gyalogság 1703–1704. évi tevékenységére kapitányuk, Tolvay Ferenc levelezését a vármegyével: Szirácsik Éva: A nemes vármegyének kezéhez… II. Rákóczi Ferenc levelei és Nógrád vármegyei visszhangjuk. I. (1703–1705) Salgótarján, 2004. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból, 44.) 92–108., uo. névsor is: 102–103. 14 Rákóczi 1704. márc. 7-én Nógrád vármegyéhez intézett parancsában személyes nemesi felkelést, illetve a felkelők táborba küldését rendelte el, lásd Szirácsik É.: A nemes vármegyének kezéhez… i. m. 116–117. E parancsra készült a nógrádi nemesi felkelők 1704. márc. 29-i összeírása a Losonci mezőn: MOL G 28. V. 2. c. fol. 2–7.; Néhány további nemesi felkelői összeírás a szabadságharc első éveiből: Turóc (Bán, 1705. jan. 22.) uo. fol. 62–65.; Liptó (Liptószentmiklós, 1704. ápr. 15.) MOL G 16. I. 2. d. fol. 319–324. (No. 142.); Zemplén (lovasság: Galgaguta, 1705. ápr. 7., ill. gyalogság: Jászfényszaru, 1705. ápr. 11.) uo. fol. 267–272. (No. 123.) 15 Az általános rendelkezésre és az elvégzett összeírásokra lásd R. Várkonyi Ágnes: A vetési pátensek. A jobbágykatonaság védelme és tehermentessége Rákóczi államában. In: Rákóczi-tanulmányok. (Szerk.: Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes.) Bp., 1980. 19–20. és újabban Mészáros Kálmán: Zemplén vármegye katonai összeírása 1704-ben. In: Zemplén népessége, települései. Tanulmányok Németh Gábor emlékére. (Szerk.: Tamás Edit.) Sárospatak, 1999. (A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 37.) 115–118. 16 Pest-Pilis-Solt vármegye összeírását közli Kosáry Domokos: Pest megye a kuruckorban. Függelék: Conscriptio militum. In: Pest megye múltjából. Tanulmányok. (Szerk.: Keleti Ferenc, Lakatos Ernő, Makkai László.) Budapest, 1965. 63–76.; Kecskemét város összeírásait kiadta Iványosi-Szabó Tibor: Három katonai összeírás a Rákóczi-szabadságharcból. In: Bács-Kiskun megye múltjából. II. A késői feudalizmus kora. (Szerk.:
akadt azonban (például Abaúj és Szabolcs), amelyik csak azt rögzítette, hogy lovas vagy gyalogos (korabeli szóhasználattal: „katona” vagy „hajdú”) volt-e az illető. Nyilvánvaló, hogy a tiszti archontológiához elsősorban az előbbi összeírások hasznosíthatók, az utóbbiak legfeljebb kontrolladatként szolgálhatnak más összeírásokkal (például a mustrakönyvekkel) való összevetéshez. 1705 tavaszán a kuruc hadvezetés megreformálta a vármegyei hadkötelezettséget. A parasztságnak a korábbi portánkénti 10 gyalogos helyett csupán 4 hajdút kellett kiállítania, s több vármegye portális hajdúit egy gyalogezredbe szervezték.17 A nemességet az általános felkelés helyett zsoldosállításra kötelezték, immár nem a portaszám, hanem vagyonuk arányában. Több vármegye lovas zsoldosaiból alakítottak egy-egy lovasezredet.18 Ekkor készültek azok az összeírások, amelyek szintén jól hasznosíthatók számunkra. A nemességet ugyanis különböző kategóriákba sorolták, s mivel a már személyesen katonáskodó (a mezei hadakban szolgáló) nemesek mentesültek a zsoldosállítástól, őket külön írták össze. E névsorok sajnos többnyire csak az illető rendfokozatát rögzítették, csak ritkán jelölve meg a beosztást. (Az alakulatot általában az ezredparancsnok neve jelzi.)19 A későbbi években is szükség volt azonban a nemesi felkelés összehívására egy-egy válságos időszakban. Így például 1705 végén Erdély elvesztésekor,20 majd 1706 őszén Rabutin hadjáratakor21 végül az 1708. augusztus 3-i trencséni katasztrófa után22 is meghirdették a Uő.) Kecskemét, 1979. 287–342. Zemplén vármegye 1704. április 8-án a sátoraljaújhelyi közgyűlésen lezárt összeírásából előbb a Sajó és Hernád vidéki hajdútelepek névsorát, majd az összeírás fennmaradó részét jómagam tettem közzé: A Sajó–Hernád melléki hajdúvárosok katonaállítása a Rákóczi-szabadságharcban. In: Hegyaljai felkelés 1697. Tanulmányok a felkelés 300. évfordulójára. (Szerk.: Tamás Edit.) Sárospatak, 2000. (A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 36.) 233–241., ill. Zemplén vármegye katonai összeírása… i. m. 159–235. (NB. a két konferencia anyaga fordított sorrendben jelent meg!) A borsodi összírást közli Bodnár Tamás: Borsod vármegye katonai összeírása 1704-ből. In: Levéltári évkönyv, XII–XIII. (Szerk. Dobrossy István.) Miskolc, 2005. 69–107. 17 Abaúj, Gömör és Torna vármegye portális hajdúinak élére Andrássy György generálist, a Borsod, Pest, Heves–Külső-Szolnok és Csongrád vármegyéből kiállítandó gyalogság parancsnokává Nyárádi Andrást, a zempléni, ungi és beregi telekkatonaságból szervezett alakulat ezredesévé pedig báró Sennyey Pongrácot nevezte ki a fejedelem. Lásd ezzel kapcsolatos utasításait (Eger, 1705. jún. 9.): A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [II. köt.] 1705–1707. (Összeállította: Bánkúti Imre.) Miskolc, 2003. (A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Levéltár kiadványai.) 76–77. 18 A Nagy- és Kis-Hont, Nógrád, Zólyom és Pest vármegyei zsoldosok pl. egy lovasezredet alkottak Esterházy Dániel generális-főstrázsamester parancsnoksága alatt. Lásd Bercsényi levelét Nógrád vármegyéhez (Nyitra, 1705. ápr. 20.): „Rákóczy Levelek.” Nagy Iván Rákóczi-kori iratmásolatainak regesztái a Nógrád Megyei Levéltárból. (Összeállította és a bevezető tanulmányt írta: Szirácsik Éva.) Salgótarján, 2005. (Adatok, források és tanulmányok a Nógrád Megyei Levéltárból, 46.) 146–147., továbbá ugyancsak Bercsényi levelét Esterházyhoz (Nyitra, 1705. ápr. 29.): P[éterfalvi] Sz[athmáry] K[ároly]: II. Rákóczy Ferencz és nevezetesebb kortársainak némely kiadatlan eredeti leveleik. Pest, 1861. 31–32. 19 A Heves és Külső-Szolnok vármegyére jutó 3 zsoldossereg kivetését tartalmazó, 1706. április 12-én Gyöngyösön kelt összeírást kiadtam: Heves–Külső-Szolnok vármegye zsoldosállítása 1706 tavaszán. (Forrásközlés.) In: Acta Academiae Paedagogicae Agriensis. Nova series tom. XXVIII. Sectio Historiae. – Az Eszterházy Károly Főiskola Tudományos Közleményei. Új sorozat XXVIII. kötet. Tanulmányok a történelemtudomány köréből. Párhuzamos történelmi évfordulók. (1703/1803–2003) (Szerk.: Gebei Sándor.) Eger, 2004. 19–30. 20 Rákóczi előzetesen 1705. december 12-én Ecsedről, majd pontosítva a táborba szállás helyét és idejét, decemer 21-én Beregszászról hirdetett nemesi felkelést a 13 felső-magyarországi vármegye számára. Az egyes megyék gyülekezési helyét 1706 elején tovább pontosították. Lásd az ezzel kapcsolatos iratokat: A Rákócziszabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [II. köt.] 1705– 1707. i. m. 112–113., 119–120. (183., 185–186., 200. sz. források) – Az ekkor hadbavonult nemesi felkelők vármegyénkénti névsorait vezették be az 1706. évi mustrakönyvbe is. 21 Ekkor nem csak a personalis insurrectiót, hanem a parasztság fegyverbe hívását is elrendelték. Lásd Bercsényi 1706. szeptember 27-i utasítását Róth János zólyomi alispánhoz: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [II. köt.] 1705–1707. i. m. 163. A
personalis insurrectiót. Az ekkor készült összeírások persze sokkal inkább az egyes megyék és családok, valamint a nemesi felkelés intézményének korabeli történetéhez alapvetőek. A rendes hadsereg szempontjából legfeljebb a korábbi szolgálattól megvált, otthonukba visszavonult (s most kötelezően táborba szállt) nemesekre vonatkozó adatok hasznosíthatók. Ugyanez mondható el a sárospatai gyűlésen megajánlott portális hajdúk kiállítására rendelt megyei újoncozó kapitányokról (capitanei recrutarum) is.23 A vármegyei összeírások között rendkívül fontos társadalom- és gazdaságtörténeti jelentőséggel bírnak az 1707-ben felvett dicalis conscriptiók.24 Ezek településenként a dikális adó alá eső személyek családjáról és vagyonáról adnak képet, s miután a katonáskodók kedvezményben részesültek az adókivetés során, azt is feltüntették, hogy az illető katonáskodik-e, vagy sem. Sajnos, az összeírók szempontjából elegendő volt annak rögzítése, hogy az illető „miles” volt, így épp a katonai pálya szempontjából fontos rendfokozatról és a tényleges szolgálatról nem kapunk elég információt, de az ismert tisztek azonosítása esetén így is némi fény vetül azok családi és vagyoni helyzetére.25 4. A Rákóczi-uradalmak urbáriumai. Rákóczi fentebb említett 1704 eleji utasítása alapján nem csak a megyék írták össze falvanként a katonáskodókat, hanem a roppant kiterjedésű Rákóczi-uradalmak ekkor készült urbáriumaiban is fontos adatokat rögzítettek a katonáskodókról.26 A megyei összeírásoknál jóval gondosabban elkészített és részletesebb uradalmi összeírások háztartásonként veszik számba az adózókat, s mindenütt megjelölik, ha a gazda vagy családtagja (fia, öccse, veje stb.) katonának állt. A rendfokozatokat is rögzítették, sőt a szabadságharc első évében
felső-magyarországi megyék közül Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Bereg és Torna lovashadait már 1706. szeptember 19–20-án megmustrálták a daróci táborban. Tabellájukat a főkapitányok neveivel lásd: Székesi gróf Bercsényi Miklós főhadvezér és fejedelmi helytartó levelei Rákóczi fejedelemhez. 1704–1712. (Közli: Thaly Kálmán.) II. köt. 1706–1708. Bp., 1877. (Archivum Rákóczianum. I. osztály, V.) 266. A legnagyobb létszámmal (245 fővel) ekkor Zemplén volt jelen, a vármegye október 2-án mégis arról tájékoztatta a fejedelmet, hogy az ellenség jelenléte miatt a nemesi felkelést nem tudták összehívni, hiszen mindenki családját és vagyonát menekíti. Rákóczi egy hónap késéssel válaszolva az ellenség Zemplénből való távozása miatt indokolatlannak ítélte a további késlekedést: uo. 164–166. 22 Lásd pl. az Egerhez rendelt nemesi felkelés Abaúj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Bereg és Torna megyei parancsnoki karának jegyzékét (1708. szeptember 15.): A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai Abaúj-Torna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. i. m. [III. köt.] 1708–1709. Miskolc, 2003. 60–61. (67.) 23 A korábban ezredesként, alezredesként szolgált, de időközben leszerelt törzstisztek közül Monaky Ferenc pl. 1708 őszén az abaúji nemesi felkelés kapitánya, majd abaúji újoncozó kapitány lett. Kajdi István (Bereg), Leövey Sámuel (Szabolcs), Verebélyi Péter (Szatmár) és Szepessy Márton (Borsod) is újoncozó kapitányként vállalt ismét katonai szerepet 1708–1709-ben. 24 Ezek forrásértékére lásd N. Kiss István: Az 1707. évi Rákóczi-féle dicalis conscriptio. In: Rákóczitanulmányok. (Szerk. Köpeczi Béla, Hopp Lajos, R. Várkonyi Ágnes.) Bp., 1980. 87–112. 25 Lásd pl. a Hajdúvárosok dikális összeírásának (MOL G 28. V. 2. d. fol. 285–375.) hasznosítására alábbi munkámat: A „nagy” Hajdúvárosok tiszti- és altiszti kara a Rákóczi-szabadságharc alakulataiban. In: A Tiszántúli Történész Társaság Közleményei, 6. Debrecen, 2010. 11., ill. az adattári részben: 13–47.; Szabolcs vármegye dikális összeírását lásd: SzSzBML IV. 1. A. Fasc. 6. No. 164. 1705., digitalizálva a levéltár honlapján. 26 Bizonyos, hogy az összeírások elrendelésekor a fejedelem nem csupán a Rákóczi-ház uradalmainak gazdasági ügyeire volt tekintettel, mert ennél szélesebb körű, az adózók és főként a katonáskodók teljességére kiterjedő összeírásra adott parancsot, vagyis arra, hogy ne csupán az adott helységben birtokolt porciót, hanem az egész települést írják össze az uradalom alkalmazottai. Hagara Mátyás számvevő némi értetlenkedéssel rögzíti e tényt a szerencsi uradalom 1704. márc. 5. és júl. 12. között letisztázott urbáriumában, pl. Hernádnémeti összeírásánál: „Ebben az possessióban Kegyelmes Urunk Őnagysága egy quartalitást bír, mindazonáltal valamint más helyeken, itt is az Őnagysága parancsolatjábúl minden telekeket de vicino in vicinum indifferenter kellett leírni, mi okra nézve, nem tudom.” MOL E 156. U et C Fasc. 215. No. 2. pag. 30.
elesetteket is felvették az összeírásba.27 E források még nemzetiségi szempontból is kiemelt figyelmet érdemelnek, a munkácsi és szentmiklósi uradalom ruszin többségű falvainak jobbágyai között ugyanis megtalálhatók a „gens fidelissima” által kiállított katonák, akik közül a gyalogosok jobbára Rákóczi udvari palotásai, a lovasok pedig az udvari karabélyosok között szolgáltak.28 5. Vármegyei és városi kárjegyzékek, hadellátási kimutatások, számadáskönyvek, nyugták. A kimondottan katonai célú összeírások mellett a hadsereg által okozott károk, illetve a katonaság ellátására nyújtott szolgáltatások részletes összeírásai is fontos adatokat tartalmazhatnak témánkra. Különösen a szabadságharc első éveiben keletkezett jegyzékek fontosak, mert ebből az időből még nem áll rendelkezésünkre valódi katonai összeírás.29 A városi számadáskönyvekben gyakori tételt képeznek az úgynevezett „discretiók”, azaz a városba szállt vagy a környéken elvonuló tisztek számára nyújtott kedveskedések. Ezek a mai reprezentációs költségekkel és – ne szépítsük – megvesztegetési pénzekkel vethetők leginkább össze. Egy-egy önkormányzat vezetése ugyanis igyekezett a náluk megszálló tisztek kedvét keresni, vagy épp ajándékok révén igyekezett elkerülni a katonák beszállásolását.30 Maguk a tisztek gyakran meg is követelték az efféle ajándékokat, amelyek leginkább hadi felszerelések (fegyverzet, ruházat, egyéb tábori eszköz és hátasló), olykor ékszerek (ékszer értékű fegyverzeti és ruházati kiegészítők) vagy kulináris különlegességek (fűszer, gyümölcs stb.) voltak, tehát a hadellátás hiányosságait pótolták. Témánk
27
A halasi ütközetben elesettekre vonatkozó adatok nagy részét is innen gyűjtöttem ki, vö. Mészáros K.: Sajó–Hernád vidéki hősi halottak… i. m. Néhány további példa: Hernádnémetiből Mészáros Miklós „híres hadnagy” és Farkas Gergely strázsamester Gács vára alatt esett el, tehát még 1703 kora őszén, s erről csupán a hernádnémetiek 1704. márc. 10-én kelt összeírásából értesülhetünk: MOL E 156. U et C Fasc. 109. No. 34. Ugyanezen adatok ismétlődnek a szerencsi uradalom fentebb idézett urbáriumában is: uo. Fasc. 215. No. 2. pag. 31. és 34. 28 Lásd a munkácsi és szentmiklósi uradalom urbáriumait: MOL E 156. U et C Fasc. 20. No. 1. és Fasc. 19. No. 15. A ruszin nemzetiségű falvak katonáskodóira vonatkozó adatok nem kellően pontos kigyűjtését lásd Lehoczky Tivadar: Beregvármegye monographiája. I. köt. Általános rész. Ungvár, 1881. 213–217. Jóval használhatóbb munkát tett közzé Hodinka Antal: II. Rákóczi Ferenc fejedelem és a „gens fidelissima”. Pécs, 1937. 5–39. 29 Radvánszky János fejedelmi biztosként 1704-ben teljes körű felmérést készíttetett az erdélyi katonaság visszaéléseiről. Lásd pl. Torda vármegye Alsó járásának kárjegyzékét (Torda, 1704. aug. 12.): MOL P 566. III. o. XLIV. cs.; 1704–1705 folyamán számos magyarországi vármegye is elkészítette kárvallásainak és főként természetbeni szolgáltatásainak jegyzékét. Ugocsa 1705. jan. 1. és ápr. 10. között viselt terheinek jegyzékét kiadta Csatáry György: Ugocsa vármegye II. Rákóczi Ferenc államában. 1703–1711. Ungvár–Beregszász, 2008. 185–191. Bereg vármegye hadellátási kiadásainak 1705. máj. 12-én Debrecenben Orosz György kerületi hadbiztos és Balogh György megyei kiküldött által készített jegyzéke: OSzK Kt. FH 652. fol. 65–69. Innen az Esze Tamás ezredéhez kapcsolódó tételek kiadva: Források Esze Tamás kuruc brigadéros életéhez… I. köt. i. m. 59–60. 1707 körül készült, de az első évekre is sok adattal szolgál Nyitra vármegye részletes kárjegyzéke, lásd Novák Veronika: Levéltári források II. Rákóczi Ferenc felkeléséhez a mátyusföldi régióban. Forrásközlés. In: A Pozsonyi Állami Levéltár Vágsellyei Fióklevéltárának évkönyve. Archivum sala. Levéltári évkönyv, I. (Szerk. Gaucsík István, Gál Margit.) Vágsellye, 2004. 131–240. (A közreadó a 138 oldalas kárjegyzék sokoldalú felhasználását jelentősen megkönnyítette a hely- és személynevek mutatózásával.) 30 Lásd még alábbi tanulmányomat: Város és hadsereg a Rákóczi-szabadságharcban. In: Armáda, mesto, spoločnosť od 15. storočia do roku 1918. (Vojenské, politické, hospodárske aspekty a súvislosti.) Zborník príspevkov z medzinárodnej vedeckej konferencie v Bratislave 14. – 15. novembra 2001. Hadsereg, város, társadalom a 15. századtól 1918-ig. (Katonai, politikai, gazdasági aspektusok és összefüggések.) A bratislavai nemzetközi tudományos konferencia anyagai 2001. november 14–15. (Főszerk.: Dangl, Vojtech – Varga J. János.) Bratislava, 2002. 144.
szempontjából mindez persze csak korfestő érdekesség, a legfontosabb, hogy az akkurátusan vezetett számadások tartalmazzák az illető katona rendfokozatát és olykor alakulatát is.31 6. Egyes alakulatok név szerinti összeírásai. Egy-egy alakulat teljes állományának összeírására 1704-ből vannak az első példák. Ezek leginkább hadbiztosi elszámolásokban maradtak fenn, például elhúzódó ostromzárakban részt vevő egységek ellátásáról készült kimutatásként.32 Az első években gyakran egy-egy század összeírása is előfordul,33 később már a teljes ezredösszeírások válnak gyakorivá.34 A szécsényi országgyűlésen megkötött rendi konföderációra nem csak a vármegyéknek és városoknak kellett esküt tenni, hanem a katonaságot is feleskették. Néhány Erdélyben szolgáló ezred konföderációs névsora is fennmaradt 1706 elejéről.35 Még a szabadságharc legvégén is keletkeztek részletes névsorok, Csajághy János brigadéros gyalogezredének maradványát 1711 május 4-én bizonyára már azért írták össze, hogy felmérjék: a szatmári béke után ki vállalná a császári hadseregben való szolgálatot is.36 7. Mustrakönyvek. A szórványos ezredösszeírások mellett a legrészletesebb, több rovatot tartalmazó névsorokat a bevezetőben már felsorolt négy mustrakönyv alkotja. Ezekről már többször is részletesen szóltunk, s azt is sikerült bebizonyítanunk, hogy a Károlyi-levéltárban lévő egyik kötetet hibásan keltezték 1705-re, valójában 1708 tavaszán készült.37 Az 1704. június vége és szeptember vége között készült Radvánszky-féle mustrakönyv 22 alakulat, továbbá Udvarhely, Csík-Gyergyó-Kászon és Maros székely székek, végül Fejér, Küküllő, Torda, Kolozs, Doboka, Hunyad és Zaránd vármegye katonáskodóinak névsorát tartalmazza. Az alakulatok többnyire lovasezredek voltak, de jellemző volt még a kezdeti szervezeti keretekre, hogy a lovas egységekben is szolgált gyalogság. A katona neve és rendfokozata mellett lakóhelyét és lovát, fegyverzetét (puska, kard/pallos, lándzsa/kopja) is számba vették. Az 1706. évi mustrakönyv készítésének idejét a címlapon és az utolsóként számbavett gyalogezred névsorának végén lejegyzett két dátum határolja be: Erős Gábor tiszántúli 31
Kecskemét számadáskönyvének 1703. okt. és 1704. máj. között kelt idevágó tételeit közli Hornyik János: Kecskemét város története oklevéltárral. IV. Kecskemét, 1866. 80–93.; A Bodrogkeresztúron 1704–1705-ben átvonuló kuruc tisztek és katonáik ellátásának részletes jegyzékét lásd: BAZML SFL IV. 2001/p. No. 198. 32 Lásd pl. a kassai és eperjesi blokádban állomásozó egységek összeírásait 1704 végéről. Színai Mihály gyalogezrede (1704. szept. 8.): MOL G 16. I. 2. d. fol. 846–850.; Monoky Ferenc lovasezrede (szept. 12.): uo. fol. 851–855.; Szentmarjay Zsigmond gyalogezrede (szept. 26.): uo. fol. 856–858/a. 33 Lásd pl. Palocsay György ezredéből Olasz Mihály kompániájának 1704. okt. 1-jén és nov. 1-jén kelt összeírásait: MOL G 28. V. 2. c. fol. 55–56., 58–59. Az Eökrös János (Esze-ezredbeli) főhadnagy parancsnoksága alatt Szatmáron szolgáló gyalogság 1705. jan. 20-i összeírását ugyanonnan kiadtam: Források Esze Tamás kuruc brigadéros életéhez… I. köt. i. m. 51–53. 34 Radics András brigadéros gyalogezredének 1706. augusztus 16-án Kassán kelt név szerinti listáját (886 fő) kísérőtanulmánnyal közli Szirácsik Éva: Miért harcoltak Radics András vitézei a Rákóczi-szabadságharcban? In: Uő: Romhány felé. Történeti szociológiai tanulmányok a Rákóczi-kori Nógrád vármegyéről. Salgótarján, 2010. (Nógrádi Tudománytár, 1.) 23–75.; Csajághy János gyalogezredének 1710. július 25-én Szolnokon készült névsora kiadva: Pest-Pilis-Solt vármegye a Rákóczi-korban. (Közreadja: Bánkúti Imre.) Bp., 1996. (Előmunkálatok Pest megye monográfiájához, 2.) II. 842–870.; Babocsay Ferenc brigadéros (névlegesen a fogságban lévő Forgách Simon tábornagy) dragonyosezredének teljes körű összeírása (471 fő) 1709. július 29-i dátummal: MOL G 28. V. 2. e. fol. 367. skk. 35 Lásd Orosz Pál, Pongrácz György, Nádaskay György és Vay László lovasezredeinek felesketési névsorait (1706. febr.–márc.): MOL G 16. I. 2. d. fol. 902–943. 36 MOL P 396. 1. Ser. V. No. 11596. 37 Mészáros Kálmán: Adalékok a Károlyi család levéltárában lévő mustrakönyvek keltezéséhez. Fons 4. (1997) 99–105.
főszemlemester 1706. február 26. és augusztus 31. között mustrálta meg a hadakat. A kötetben szereplő egyik-másik ezred hadiszemléjének pontos idejét más forrásból ismerjük ugyan, de ezek alapján a hézagos adatok alapján csak annyi derül ki, hogy a mustrakönyv nem szoros időrendben tartalmazza az alakulatokat. Az összeírás 18 lovas- és 5 gyalogezred, valamint 2 török–tatár század adatsorát tartalmazza a következő rovatok szerint: A katonáskodók nevét a tisztek és altisztek esetében a rendfokozat előzi meg (pl. „Kapitány Palocsay György Uram; strázsamester Dobó Péter Uram”). Külön rovatban (Személyek) rögzítették a jelenlétet: a mustrán jelenlévők mellé 1-es szám került, a távollévőknél ez a rubrika üresen maradt. A családi állapotra vonatkozó kérdésnél (Házas-e?) F betű jelzi, ha nős (feleséges) volt az illető. Az életkort egyszerűen az évek számával jelezték. (Hány esztendős?) A lakóhelyre a vármegye és a település megadásával utaltak. (Melyik vármegyébül való? Melyik városbul vagy falubul?) A felszerelésre vonatkozó rovatok: Kard van-e? Karabély van-e? Pisztoly van-e? Ló van-e? Ló alkalmatos-e és magáé-e? (Megjegyzendő, hogy a tisztek, legalábbis a fő- és vicehadnagy esetén, gyakran csak a lóra vonatkozó rovatokat töltötték ki, a fegyverzetre vonatkozók üresen maradtak.) Abban az esetben, ha a katona zsoldosként szolgált, gazdája nevét is feltüntették. (Ki zsoldossa?) Végül egy megjegyzés rovat szolgált az egyéb tudnivalók rögzítésére. Itt többnyire a távollét tényét és okát rögzítették (absens, sebes, beteg, commendérozott, azaz valamely megbízás teljesítésére elvezényelt stb.), de egy jóval későbbi időpontban, 1707 vagy 1708 folyamán (esetleg még később) újabb megjegyzéseket is itt vetettek papírra. E halvány, nehezen olvasható, hevenyészett utólagos bejegyzések szólnak pl. az illető haláláról, előléptetéséről, áthelyezéséről, tehát igen fontosak a továbblépés, az adott személy későbbi pályájának nyomon követése, más adatokkal való összevetésének lehetősége szempontjából. Az alakulatok mellett a Hajdúvárosok és – mint arra fentebb már utaltunk – 12 felsőmagyarországi vármegye fegyverfogásra kötelezett nemességének összeírása is megtalálható a kötetben.38 Az 1708 évi mustrakönyvek közül az egyik az év kora tavaszán (márciusban), a másik pedig késő tavasszal (május végén) készült. Az előbbi 7 lovasezred, valamint az erdélyi vármegyék és a székely székek hadainak összeírását, az utóbbi pedig 8 lovas- és 2 gyalogezred állományát tartalmazza. Az 1706. évi kötetben szereplő személyi adatok (név, rendfokozat, jelenlét, családi állapot, életkor, a vármegye és település szerinti lakhely, zsoldos esetén a gazda megnevezése) további kérdőpontokkal egészültek ki: Micsoda helyen született? Micsoda nemzet? Kedvéből jött-e az regimentbe? Nem az ellenség közzül szökött-e? Nem rabságbul állott-e? Azelőtt melyik regimentben lakott vagy micsoda szolgálatban volt? Miolta van ezen regimentben? A zsoldosállítás kapcsán is részletesebbek a kérdőpontok: Ha zsoldos, kié? Melyik nemes vármegyebelié? Melyik város vagy falubelié? A hadfelszerelésre és ruházatra is sokkal részletesebben kérdeztek rá a szemle során, mint 1706-ban. A katonai szolgálatra való alkalmatosságot többnyire A betűvel jelölték. A ló, illetve a fegyverek és szerszámok meglétére a következő sorrendben kérdeztek rá: Kard, Karabély, Pisztoly, Lóding, Lú (itt külön rovat szolgált a ló alkalmasságára, amelyet többnyire szintén A betűvel jeleztek), nyereg, puskatok, nyeregszerszám, pokróc, patkók. Ezeknél a felszerelési tárgyaknál az is szerepel a fejrovatban, hogy Magáé-e? Commissariatusság [adta-e]? Remunda [azaz újonnan beszolgáltatott-e a ló?] Fejedelem adta-e? Jó-e? Rossz-e? A rovatokban többnyire számok szerepelnek, amelyek tehát nem adnak minden fenti kérdésre kielégítő választ, csupán a rossz eszközökre utalnak szám helyett egy R betűvel. A karabély rovatában olykor F betű szerepel, amely flintára utal. A ruházati felszerelésnél szereplő kérdések: Magáé-e? Mundíre? Jó-e? Rossz-e? A ruházati felszerelés darabjai: Dolmány, nadrág, köpönyeg, salavári, süveg, csizma, ing és lábravaló (= hosszúszárú alsónadrág, azaz gatya). A ruhadaraboknál 38
Lásd a 20. jegyzetet.
felváltva számot és m betűt találunk a rovatokban. Általában minden ruházati cikkből egy darabot vettek számba, csupán a fehérneműből (ing, lábravaló) volt jellemzően két-két darab. Ha valami rossz volt, azt itt is R betűvel jelezték. Magyarázatra szorul az m betűs jelölés, hiszen az nem tűnik egyértelmű válasznak arra a kérdésre, hogy magáé-e vagy mundér-e a ruházati felszerelés. Miután azonban a salavárit, az inget és a lábravalót szinte mindig számmal jelezték, és nem m-mel, az tűnik logikusnak, hogy az m a mundérként, azaz kincstári ruházatként kapott darabokat jelzi (az alsónemű nyilván mindig a katona saját tulajdona). Néha az m betűjel mellett Pm-mel is találkozunk, ez talán a mundérposztó rövidítése, vagyis kincstári posztóból készült ruházatra (dolmányra, nadrágra) utalhat. Időnként találgatásra kényszerülünk, a ló alkalmasságára utaló rovatban előforduló K betűről pl. csak feltételezhetjük, hogy kehest jelent. 8. Mustratabellák. Az alakulatok teljes állománynévsora mellett (amelyek egyébként is ritkábban készültek), jóval gyakoribbak azok a létszámtáblázatok,39 amelyekben név szerint csupán az ezredtörzsben szolgálókat és a századparancsnokokat tüntették fel, s a további adatokat rendfokozatonként csupán létszámmal összesítették. A régebbi szakirodalom e tabellák adatait csak elvétve hasznosította,40 újabban viszont számos tabella jelent meg nyomtatásban is.41 Számunkra természetesen ezek is információértékkel bírnak, hiszen legalább egy-egy beosztás ellátásának időhatárai pontosabban jelölhetők ki a segítségükkel. Az 1706. és 1708. évi mustrakönyvekhez kapcsolódóan is elkészültek az összesítő tabellák, amelyek azért fontosak, mert ezek az adott alakulat szemléjének pontos dátumát is tartalmazzák, s általuk köthetjük a mustrakönyvi adatsorokat is időponthoz.42 9. Folyamodványok, fejedelmi kiutalások. 39
Rákóczi emlékezete szerint az utolsó években elvileg napi rendszerességgel készültek létszámkimutatások, de ez nyilván szépítés: „Később eljutottam odáig, … hogy a szolgálatképes katonák tényleges számáról naponta kaptam pontos kimutatásokat…” II. Rákóczi Ferenc fejedelem Emlékiratai a magyarországi háborúról, 1703-tól annak végéig. (Fordította Vas István. A tanulmányt és a jegyzeteket írta Köpeczi Béla. A szöveget gondozta Kovács Ilona.) Bp., 1978. (Archivum Rákóczianum III. osztály: Írók. II. Rákóczi Ferenc művei I.) 338. 40 Kivételesen jó példa erre Thaly Kálmán: Tényleges létszámok és hadi fölszerelés Rákóczi hadseregének ezredeiben. [I–II. közl.] Hadtörténelmi Közlemények, 4. (1891) 7–26., 153–179. 41 Pl.: Ecsedi János portális gyalogezrede (1705. augusztus 1.) Az Erdélyi Consilium leveleskönyve és iratai. 1705, 1707–1710. (Kiadásra rendezte, bevezetéssel és jegyzetekkel ellátta: Bánkúti Imre.) Bp., 1985. 222.; id. gr. Barkóczy Ferenc tábornagy Gundelfinger Dániel által vezényelt lovasezrede (1707. november 28.): Pest-PilisSolt vármegye a Rákóczi-korban. i. m. I. 428–431.; a jász lovasezred (1708. március): uo. II. 469.; Berthóty István brigadéros Sőtér Tamás parancsnoksága alatt álló lovasezrede (1708. július 19.): uo. II. 499.; Esze Tamás gyalogezrede (1707. június 2., 1708. március 12., 1708. július 2. és július 24.): Források Esze Tamás kuruc brigadéros életéhez… i. m. Második kötet: 1707–1709. Vaja, 2010. (Folia Rákócziana, 10/2.) 35–37., 97–99., 114–117.; Deák Ferenc lovasezrede (1709. augusztus 2.) Mészáros K.: A Sajó–Hernád melléki hajdúvárosok katonaállítása… i. m. 246–247. és ugyenez újabban kiadva: A Rákóczi-szabadságharc dokumentumai AbaújTorna, Borsod, Gömör-Kishont és Zemplén megyékből. [III. köt.] i. m. 256/257. közötti 2. sz. melléklet; Bercsényi Miklós testőrezrede (1709. máj. 1.): uo. 224/225. közötti 1. sz. melléklet. 42 Az 1708. évi mustrakönyvekhez kapcsolható mustratabellák: Almási Márton gyalogezrede (Kovás, 1708. márc. 27.): MOL G 28. V. 2. c. fol. 244–245.; néhai Bóné András Tardy Ferenc alezredes által vezényelt lovasezrede (Félegyházi mező, 1708. május 15.): uo. fol. 255–256.; Sennyey Ferenc és Krucsay János lovasezredei (Szentkirálydaróci mező, 1708. május 22.): uo. fol. 257–259.; Palocsay György lovasezrede (Szentkirálydaróci mező, 1708. május 26.): OSzK Kt. FH 1389. Fasc. 10. fol. 238–239.; Károlyi Sándor Bikk László által vezényelt lovasezrede (Szentkirálydaróci mező, 1708. máj. 22.): uo. fol. 240–241., Nyúzó Mihály lovasezrede (Szentkirálydaróci mező, 1708. máj. 19.): uo. 244–245.; Szemere László hajdúvárosi lovasezrede (Nádudvari mező, 1708. máj. 10.): uo. fol. 249–250.; Bessenyei Zsigmond lovasezrede (Nádudvari mező, 1708. máj. 11.): uo. 251–252.)
Rákóczi államának figyelemreméltó sajátossága volt, hogy a fejedelem elé került ügyek jelentős részét katonák, tisztek és azok hozzátartozói által írott folyamodványok tették ki.43 Ezek személyes panaszokat tartalmaznak, gyakran megrázó sorsok tárulnak fel belőlük, s éppen ezért a száraz adatsorok hasznos kiegészítői lehetnek. A névsorokban fel-felbukkanó katonák hézagos életpályája gyakran egy-egy folyamodvány révén kerül reflektorfénybe, s az alapján sikerül családi hátterét, rokoni kapcsolatait tisztázni.44 Amennyiben egy-egy kérést a fejedelem teljesíthetőnek, méltányosnak talált, és pénzbeli, természetbeni vagy egyéb jutalmat, kártérítést, adományt ítélt meg a kérelmező számára, úgy a folyamodvány legtöbbször a kiutalóhoz került, aki az okirat hátoldalára vezetett fejedelmi határozat mellé feljegyezte és aláíratta, olykor tanúkkal is igazoltatta a kiutalás tényét, s a dokumentum így elismervényként nála maradt.45 Amikor a kérelmező csak elvi választ nyert vagy további tanusítványok beszerzésére kapott felszólítást, úgy a folyamodvány visszakerült hozzá.46 A megválaszolatlan folyamodványok (iktatószámmal vagy anélkül) a kancellárián maradtak.47 Gyakran nem a folyamodvány hátoldalán, hanem külön utasításban rendelte el Rákóczi a hozzá fordulók számára a kiutalásokat. Legtöbbször hátralékos fizetések vagy újoncozásra, az ezred felszerelésére szolgáló pénzek kiutalásáról volt szó. A kiutalással megbízott személy vagy hivatal (pl. Kőrössy György főkomornyik vagy az udvari commissariatus) a kiutalási parancsokat és a hozzájuk kapcsolódó nyugtákat (amelyeket gyakran a folyamodványokhoz hasonlóan a kiutalás hátlapjára jegyeztek föl) maguknál tartották, s így e nagyobb számban fennmaradt forrástípus is jelentősen gazdagítja a kuruc tisztikarra vonatkozó ismereteinket.48 A kiutalások elrendelése olykor parancslevél formájában íródott, amelyek különösen a szabadságharc utolsó éveiben jelentkező pénzhiány miatt gyakran természetbeni juttatásokra szólították fel a gazdasági vezetőket, uradalmi és sótiszteket.49 43
A számozott, elintézett kérvények önálló egységet képeznek a fejedelmi kancellária levéltárában: MOL G 19. II. 2. f. 44 E kérelmek egy része kitűnő apparátussal ellátva nyomtatásban is megjelent: Kuruc vitézek folyamodványai. 1703–1710. (Összeállította, bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel ellátta: Esze Tamás.) Bp., 1955. 45 Sok folyamodvány hátoldalán nem csak iktatószám, hanem valamelyik kuruc hatóság vagy tisztségviselő számadáskönyvi jezete is megtalálható. 46 Nagyszegi Gábor kuruc brigadéros (később tábornok) felesége, Urai Éva 1708-ban hadifogságban szenvedő férje kiszabadítását és saját ellátását kérelmezte Rákóczitól, aki kedvező válasszal biztatta. A folyamodvány visszakerült benyújtójához, s Nagyszegi egyéb irataival együtt a Földvári család levéltárában maradt fenn. Lásd Mészáros Kálmán: Két kuruc tábornokné. (Nagyszegi Gáborné Urai Éva és Berthóty Istvánné Váradi Erzsébet.) In: Erdély és Patak fejedelemasszonya Lorántffy Zsuzsanna. Tanulmányok születésének 400. évfordulójára. (Szerk.: Tamás Edit.) Sárospatak, 2000. II. köt. (A sárospataki Rákóczi Múzeum füzetei, 41.) 228–229. 47 MOL G 19. II. 2. g. és h. 48 Lásd a fejedelmi udvartartás iratai között a kiutalásokat, az udvari commissariusok és Kőrössy György számadásait: MOL G 29. V. 3. a/A., a/B. és a/C. Az utóbbiból nyomtatásban is napvilágot látott egy értékes számadás: Thaly Kálmán: Kőrössy György följegyzéseiből. 1707–1708. I. Körössy György számadása tízezer aranyról. 1707–1708. Századok, 22. (1888) 45–56. 49 A szórványosan fellelhető levelek mellett nagyban támaszkodhatunk az uradalmi leveleskönyvekre, amelyek közül a huszti, a somlyói és az egyetlen bejegyzést tartalmazó székelyhídi nyomtatásban is megjelent: II. Rákóczi Ferencz fejedelem leveleskönyvei, levéltárának egykorú lajstromaival. 1703–1712. (Közli: Thaly Kálmán.) III. köt. (1710–1712.) Bp., 1874. (Archivum Rákóczianum. I. osztály, III.) 605–656. Thaly szomorúan konstatálta, hogy a sólyomkői, „valamint a magyarországi nagy uradalmakról (Munkács és Szent-Miklós, Ecsed, Tokaj, Sáros-Patak, Regécz, Borsi, Szerencs, Ónod, Nagy-Sáros, Makovicza stb.) vezetett protocollumok még nem kerültek napfényre”. Azóta az ecsedi és a munkácsi előkerült, de még mindkettő kiadásra vár: MOL E 156. U et C Fasc. 13. No. 27., ill. Fasc. 19. No. 14.
10. Levelek, jelentések. A kor legalapvetőbb forrása, a misszilis rendkívül sokrétűen felhasználható a történész számára, hiszen a magánlevelek az élet szinte minden területét felölelik témáikkal. Emellett a hivatalos jelentések, utasítások, parancsok zöme is levél formában íródott, amelyek gyakran már formális részeikkel (címzésükkel, megszólításukkal, aláírásukkal) is kellően tájékoztatnak címzetteik és íróik rangjáról, beosztásáról, feladatköréről.50 A fejedelemhez és Bercsényihez, illetve más tábornokokhoz intézett levelek hatalmas forrásegyüttest alkotnak, amelyek remélhetőleg mind beépülnek majd az Országos Levéltár gyarapodó misszilisadatbázisába, s ezzel a célzott kutatás könnyen elérhető forrásaivá válhatnak.51 A Rákócziszabadságharc levéltára mellett elsősorban a Károlyi- és a Radvánszky-levéltár,52 valamint a Thaly-gyűjtemény53 tartalmaz összefüggő misszilis-anyagot témánkhoz. A Károlyi Sándorhoz szóló levelek digitalizálása54 alapján elmondhatjuk, hogy a levélírók mellett a keltezés helye és időpontja szerinti kereséssel is feltárható misszilisek nagyban hozzájárulnak a tiszti adatbázis építéséhez. A misszilisekhez csatolt mellékletek (katonai névjegyzékek, létszámtáblázatok és más források) pedig a már tárgyalt forrástípusok újabb körét jelentik, amely korábban rejtve maradt a célzott kutatómunka előtt. 11. Anyakönyvek. A tridenti zsinat után fokozatosan elterjedt egyházi anyakönyvezés a Rákóczi-szabadságharc alatt ha nem is általánosnak, de a római katolikusoknál már viszonylag széles körben elterjedtnek mondható, s a protestáns felekezeteknél is több matrikula maradt fenn a 17. századtól kezdve. A szabad királyi városok (Sopron, Eperjes, Kassa), a mezővárosok (Pápa, Gyöngyös, Jászberény, Kiskunhalas, Szolnok), sőt részben a török hódítás korát átvészelt falvak (pl. a jászsági, hevesi és Pest vármegyei községek) is rendelkeztek már a 17/18. század fordulóján anyakönyvekkel. Egy-egy kuruc tisztre vonatkozó célzott kutatás persze ritkán vezet eredményre,55 de az anyakönyvek szisztematikus átnézése révén sok új adat tárható fel. Nem csupán az alapvető biográfiai adatokra (születés/keresztelés, házasságkötés, elhalálozás/temetés) kell gondolni, hanem a társadalmi kapcsolatrendszer vizsgálatára is, hiszen az előkelőbb tisztek gyakran szerepelnek esküvői tanúként vagy keresztszülőként.56 50
A magunk részéről fontosnak tartjuk, hogy a címzéseket, megszólításokat, üdvözlő formulákat se tekintsük a forráskiadás elhagyható részének. Ebből a szempontból igen tanulságos példa lehet, hogy Károlyi Sándor altábornagyi előléptetéséről (1704. március) és a felső-magyarországi főkapitányság adminisztrátorságára, majd a tényleges főkapitányságra való kinevezéséről egyelőre csupán Rákóczi hozzá intézett leveleinek külső címzéséből tudunk. Lásd Mészáros K.: II. Rákóczi Ferenc tábornokai és brigadérosai… i. m. 33–34. és 59. 51 A fejedelem titkos (emigrációba vitt) levéltárának jelentős részét a hozzá írott levelek teszik ki, levélírók szerinti rendben: MOL G 15. I. 1. (Bercsényi Miklós levelei szinte hiánytalanul megjelentek az Archivum Rákóczianum kiadványsorozat IV–VII. köteteiben.) Rákóczi levéltárának széthullott, elkallódott részéből is jelentős mennyiségű misszilis-gyűjteményt rekonstruáltak, itt már nem a levélírók szerinti bontásban, hanem időrendi sorozatban: MOL G 19. II. 2. e/A. A Bercsényihez szóló levelek jelzete: G 24. II. 6. a. 52 A Radvánszky Jánoshoz írott levelek jelzete: MOL P 566. III. o. VI–XXXVII. cs. (A levélírók betűrendje szerinti sorozat.) Innen jelentős levelezést tett közzé R. Kiss István: II. Rákóczi Ferencz erdélyi fejedelemmé választása. Budapest, 1906. (Közlemények a br. Radvánszky-család levéltárából. V. köt. 4. sz.) 53 Thaly Kálmán kuruc kori okmánygyűjteményében (OSzK Kt. FH 1389.) a források a szabadságharc idején évenkénti csomókba vannak rendezve, amelyeken belül – mintegy fontossági rendben – előbb a fejedelem, majd Bercsényi, Bottyán, más tábornokok és alacsonyabb rangú tisztek iratai (nagyrészt levelezések) követik egymást. 54 Acta Rákócziana – A Károlyi levéltár Rákóczi-kori iratai. DVD-ROM. i. m. 55 Egy forrásbeli utalás ellenőrzése révén szerencsésen megtaláltuk Abasár község római katolikus anyakönyvében Hancsok Ádám kuruc főstrázsamester halotti bejegyzését, s ezzel a szóban forgó irat hibás keltezését is korrigálni lehetett. Lásd könyvismertetésünket: Levéltári Közlemények, 68. (1997) 271. 56 Lásd Mészáros Kálmán: A kuruc kor szereplői Pápán. Adatok a város anyakönyveiből. In: Írott és tárgyi emlékeink kutatója. Emlékkönyv Bánkúti Imre 75. születésnapjára. (Szerk. Uő.) Bp., 2002. 149–176.
12. Egyéb források. Mint már utaltunk rá, minden egyéb forrás is szolgálhat kiegészítő, hézagpótló adatokkal, amelyek persze általában nem célzott kutatással, hanem véletlenszerűen bukkannak felszínre. Itt a tárgyi emlékanyagot is megemlíthetjük, amelyek részben műtárgy jellegüknél, muzeális értéküknél fogva, részben az adott személyhez kötődő felirat okán válhatnak becses emlékké számunkra. A fennmaradt portrék57 mellett megemlíthetjük például, hogy a Nemzeti Múzeumban őrzik Bezerédj Imre brigadéros csákányfokosát és Vay Ádám udvari főmarsall díszbuzogányát. E tárgyak önmagukban ugyan nem viszik előbbre a személyi adatbázis építését, illusztratív jellegüknél fogva mégis figyelmet érdemelnek. Ugyancsak a Nemzeti Múzeumban található egy állóóra, melynek felirata egyszerű szavakkal utal készítőjére: „me fecit Adamus Bachmedgeÿ a[nno] D[omini] 1693”. Miután tudjuk, hogy Bácsmegyei Ádám alezredes a kuruc tüzérség és hadiipar egyik fontos alakja, a kassai bombagyártó üzem vezetője volt, ez az óra már nem egyszerűen Rákóczi egyik hívéhez köthető személyes tárgyként válik forrásunkká, hanem az illető tiszt szakmai hozzáértéséről is tanúskodik. * A forráscsoportok számbavételének végén megismételhetjük: a kutatási téma alapvető forrásainak összegyűjtése nem könnyű feladat, de a munka minden egyes részeredménye egyegy mozaikként illeszthető a magyar történelem leghosszabb szabadságharcát megvívó kuruc hadseregről alkotott, mindezidáig meglehetősen hiányos képhez. A Rákóczi-szabadságharc hadseregének minél alaposabb megismerésén keresztül pedig a kor számos társadalmi problémájának megértéséhez juthatunk közelebb.58
57
A Nemzeti Múzeum Történelmi Képcsarnokában őrzik Bercsényi Miklós főgenerális, Esterházy Antal, Pekry Lőrinc és Károlyi Sándor tábornagy, Vay Ádám udvari főmarsall és Sréter János brigadéros, tüzérségi főfelügyelő portréját. A sárospataki Rákóczi Múzeumban található egy kevés művészi értékkel bíró, de annál érdekesebb portrésorozat több néven nevezett (Csajághy János, ifj. Barkóczy Ferenc, Zay András, Ibrányi László, Halász Péter, Borbély Gáspár, Géczy Gábor) és néhány ismeretlen kuruc ezereskapitányról. A Hadtörténeti Múzeumban található id. Barkóczy Ferenc tábornagy és Hellebronth János ezredes képmása. A krasznahorkai vármúzeumban pedig megvan Andrássy István generális-főstrázsamester portréja. Magántulajdonban is elő-előbukkanhat még korabeli portré, így pl. Ibrányi Lászlónak egy a sárospatakitól eltérő képmását ma is kegyelettel őrzik a hősi halált halt kuruc ezereskapitány leszármazottai. 58 Csak néhány lehetséges példa: militarizáció–demilitarizáció problémaköre, a társadalom polgári és katonáskodó részének kapcsolatrendszere és ellentétei, hagyományos kiváltságok és regularizáció, s mindezek mikrotörténeti vetületei.
