Eötvös József Főiskola, Baja Budapesti Kihelyezett Tagozat Informatikus könyvtáros szak Olvasásszociológia, III.évf., 5.félév
Mesés gyermekkorból olvasó felnőttkorba Az olvasóvá válásról
Készítette: Darida Márta
Kondoros, 2007. november 29.
Az olvasás – életünk, mindennapi tevékenységünk természetes része. Napjainkban egyre többet hallunk arról, hogy „nincs minden rendben az olvasás háza táján.” Az analfabétizmus megszüntetéséért évszázadok óta törvények, rendeletek és lelkiismeretes emberek ezrei küzdenek, de mind többet hallani egy viszonylag fiatal kifejezésről, mégpedig a funkcionális analfabétizmusról. Funkcionális analfabéta az, aki megtanult ugyan írni és olvasni, de alaptudása nem fejlődött készséggé. Az olvasásról, az olvasottságról, a nem olvasás lehetséges okairól felmérések, tanulmányok, kutatások jelentek meg, amelyek ki is mondják, hogy napjainkban „kétség kívül gondok vannak az olvasással, nő a funkcionális analfabéták száma.” 1 Dolgozatomban megkísérlem számba venni az olvasóvá válás folyamatát. Végignézni, hogy kisgyermek kortól a felnőttkorig milyen lehetséges utat jár be egy ember, hogyan válhat olvasó felnőtté. Nem csak könyvtárosként, hanem mint három gyermek édesanyaként az olvasóvá nevelés problémája kiemelten foglalkoztat. Dolgozatom végén pedig szeretnék beszámolni egy friss élményemről, amely az ez évi nyitott könyvtárhét keretében megvalósult sikeres kezdeményezés, amely gyermeket és szülőt is a könyvtár használatára ösztönözhet. Az olvasáshoz vezető út a csecsemőkorban kezdődik, ekkor szeretik meg a gyerekek a szavakat: a szavak által megismerik a mesélés szerezte örömet és az élettapasztalatok megosztásának csodálatos érzését. Ha sikerül gyermekünk érdeklődését felkelteni, akkor könnyen bevezethetjük őt az olvasás örömeibe. Hogyan tehetjük az olvasást a gyermek életének szerves részévé? Még csecsemőkorban beszéljünk sokat a kisbabához, amikor nyugodt és figyelmes. Mondjuk hangosan a tárgyak nevét, amikor a babával foglalkozunk szólítsuk nevén, nevezzük meg testrészeit, ruháit. Hetek, hónapok telnek el, mire a baba összekapcsolja a dolgokat a szavakkal: ezzel teremtjük meg a beszéd és az írni-olvasni tudás alapjait. „Egy átlagos körülmények között felnövő gyermek már 1-2 éves kora körül találkozhat a korának megfelelő lapozgató, sok képet tartalmazó, kedvcsináló könyvekkel, melyeket nézegetve ráismer környezete tárgyaira és ez örömmel tölti el.”2 Az olvasás tulajdonképpen ilyenkor egy kellemes élményként rögzül a kisgyermekben, hiszen a szülő figyelme csak rá fordul, fizikailag is kapcsolatban vannak. A szülő, nagyszülő ölében ülhet, lapozgatás öröme, mesehallgatás élménye maradandó. Még nem konkrétan a hallott szöveg, hanem ezek a fizikai 1 2
Adamikné Jászó Anna: Okozat és okok korunk olvasáskultúrájában, in: Olvasáspedagógia, p. 31-42. Segített a könyv, a mese : vallomások életről, irodalomról, olvasásáról. – Bp. : Magyar Olvasótársaság, 1999.
2
és lelki kapcsolatok teszik meghitté, varázslatossá a közös olvasásokat. Személyes meggyőződésem is az, hogy az ilyen együtt töltött pillanatok az alapkövei a gyermek és a könyv, az olvasás kapcsolatának. „Kutatási, megfigyelési adatok tömegével bizonyítható, hogy a szocializációs folyamat legerősebb láncszeme a család. Tehát az alapvető motívumokat, mintákat, normákat, értékeket döntően a családban építik be a gyerekek.”3 Egyszerű dolgokról van itt tehát szó, az olvasás szeretetének alappillére az, hogy adnak-e a gyermek kezébe könyvet, olvasnak-e neki, lát-e ilyen példát. Ha egy gyermek olyan környezetben nő fel, ahol természetes a könyvek, folyóiratok, olvasnivalók forgatása, a körülötte élő felnőtteket gyakran látja olvasni, akkor az ő számára is természetes lesz majd a könyvek használata. Olvasásszociológiai vizsgálatok során fontos tényező tehát a szülői, családi háttér, de olvasást befolyásoló tényező még a földrajzi, regionális jellemzők is. „A legszűkebb családi viszonyok és a regionális hatások egymást erősítő módon összegződnek.”4 Másik megkerülhetetlen tényező az iskolarendszer. A könyvekkel való kapcsolat az iskolában teljesedik ki, hiszen ez az a hely, ahol meg kell, ill. kellene tanítani olvasni mindenkit. Az olvasástanításnak többféle módszere van. Ennek a dolgozatnak nem feladata értékelni az olvasástanítási módszereket, csupán rávilágítani szeretnék, hogy a családi háttér, szokások kialakítása mellett hasonlóan fontos szerepe van a választott iskola munkájának. Egy kisgyermeknek megtanulni olvasni és írni nem könnyű. Nemcsak a betűket, szavakat kell felismerni, hanem a jelentésüket is tudni kell, ez pedig már bonyolult és fárasztó. Ha sorra szeretném venni a nem olvasás lehetséges okait először az értő olvasással problémáját vizsgálnám meg. Nagyon fontos az értő olvasás biztos elsajátítása a további, felsőbb évfolyamokban való helytállásért is. A felső tagozatban már komoly tudományos dolgokat kell tanulniuk, nincs már idő még az olvasással külön foglalkozni. Az értő olvasás pedig minden más tantárgyban nyújtott teljesítményt befolyásol, hiszen a tudnivalók jelentős része írott formában kerül a diákok elé. 2002-ben terjedelmes cikk jelent meg egy ún. PISA 2000 című nemzetközi kutatás eredményeiről, melyet 31 országban végeztek el. „Mindnyájunk számára súlyos 3
Nagy Attila: Olvasásfejlesztés, könyvtárhasználat – kritikus gondolkodás. – Bp. : OSZK : Osiris, 2001. Háttal a jövőnek? : középiskolások olvasás és művelődésszociológiai vizsgálata / Nagy Attila. – Bp. : OSZK : Gondolat, 2003.
4
3
figyelmeztetéseket tartalmaznak. Például a matematikát illetően a legjobbak közé sorolták gyerekeink teljesítményét, most az átlag alatti szintet értük el, az olvasásban pedig kifejezetten a sereghajtók között a helyünk. A matematikában elért meglepően gyenge eredményeinket is az olvasási, nyelvi készségek szintjével magyarázzák. Nevezetesen, a szöveges feladatok megoldásában éppen az anyanyelv és az algebra nyelve közötti átjárhatóság lenne a legfontosabb.”5 Napokban olvastam egy cikket, amely arról számol be, hogy élmezőnyben végeztek a magyar diákok a PIRLS elnevezésű nemzetközi szövegértési vizsgálaton, amelyen 45 oktatási rendszer vett részt. A 2006-ban, a negyedik osztályos általános iskolás diákok körében elvégzett felmérésben csupán négyen előzték meg Magyarországot. A feladatok megoldásakor az információk visszakeresése, és egyenes következtések levonása mellett a szöveg értelmezését, összefoglalását és értékelését várták el.6 Az előbb említett felmérés szerint kifejezetten rosszak az eredményeink, a másik szerint viszont jók. Úgy érzem, hogy nem egyértelmű az olvasásról, olvasástudásról kialakított kép. Bár a két felmérés más korosztályokat, és más kompetenciákat vizsgál, ma Magyarországon szélsőséges a kialakított kép: „vannak kiválóan és sokat olvasó gyerekek, de vannak leszakadók is, és – ami sajnos igaz – ez utóbbi réteg vastagodik.”7 A nem olvasás nem csak a rosszul olvasás, a nem értő olvasás következménye. „A nem olvasás okai között szokták említeni a vizuális kultúra elterjedését.”8 Vagyis a média által küldött információk áradatát a gyermekek hogyan fogadják. Ha a saját gyermekkoromra emlékszem vissza, amikor a tv (alig) két csatornájából a hétfői napon egyik sem sugározott műsort. Ma pedig az egyre több csatorna, egyre több és sokszor egyre silányabb műsorával ülteti le a családokat a tévékészülék elé. A számítógépek megjelenése, elterjedése a számítógépes játékok, vagy az internet végtelen lehetőségei még több időt rabol el a családoktól, gyermekektől. A nap huszonnégy órája viszont az én gyermekkorom óta sem lett több. Gereben Ferenc vizsgálataiból idézek itt példát, amely jól érzékelteti, hogy a televízió egyre több időnket köti le minden más tevékenység ellenében. „A ’keveset’ és ’nagyon keveset’ tévézők aránya 15 évvel ezelőtti reprezentatív vizsgálatunkban 17 százalék volt. Ez most 3 5
Nagy Attila: Háttal a jövőnek? : középiskolások olvasás és művelődésszociológiai vizsgálata. – Bp. : OSZK : Gondolat, 2003. 6 http/:www.okm.gov.hu 7 Adamikné Jászó Anna: Okozat és okok korunk olvasáskultúrájában, in: Olvasáspedagógia, p. 31-42. 8 Adamikné Jászó Anna: Okozat és okok korunk olvasáskultúrájában, in: Olvasáspedagógia, p. 31-42.
4
százalékra csökkent. És a régebben ’nagyon sokat’ tévézők 18 százalékos aránya manapság többségi 55 százalékot jellemző magatartássá vált. Jelentős mértékű a televíziózás minőségi visszaesése. Világosan kitűnik, hogy a televíziós társadalom problémája nem a hátunk mögött, hanem még előttünk áll.”9 Végül a könyvtárhasználatról, könyvtáros munka fontosságáról. „Sok vizsgálati adat nyomán, évtizedek óta refrénszerűen visszatérő motívum: a könyvtárak és a könyvtárosok szolgáltató képessége. Ott tudnak jól olvasni a gyerekek, ahol a könyvek hozzáférhetők, ahol karnyújtásnyira vannak. Vagyis ha a romlás, a stagnálás tendenciáját változtatni szeretnénk, akkor a fentiek mellett a könyvtárak egyértelmű fejlesztése is kikerülhetetlen feladat. Csak a növekvő kínálat adhat esélyt az olvasói, könyvtárhasználati szokások jelentős mértékű és kedvező irányú elmozdulására.”10 2007 októberében a Nyitott könyvtár rendezvénysorozat keretében valósult meg Kondoroson is a Nagy Olvashow program, amely országszerte tíz napig tartott, és a vártnál is nagyobb sikerrel zárult. A Nagy Olvashow, a kecskeméti könyvtár kezdeményezése, négy részre épült: a Baba-olvashow mellett a Kölyök-olvashow, a Tini-olvashow a korosztály szokásait figyelembe véve kínált lehetőségeket, míg a Nagyi-olvashow a nagyszülőket célozta meg. A mintegy kétezer programon tízezrek kerülhettek személyes kapcsolatba írókkal, költőkkel és a könyvtárak izgalmas világával. Élve a babaolvasójegy kínálta új lehetőséggel, országszerte több ezer baba vált könyvtárlátogatóvá. Az akcióhoz csatlakozott mintegy félszáz könyvtár több tízezer emberhez vitte közelebb az olvasás szeretetét, és tette élményszerűvé a könyvtárak látogatását, bizonyítva ezzel, hogy ezek az intézmények többek egyszerű könyvraktáraknál. A Baba-olvashow kondorosi rendezvényén kislányom is beiratkozott olvasója lett a könyvtárnak. Nagyon kellemes délelőttöt töltöttünk el közösen több kisbabával és anyukájukkal. A gyerekeket „egy kis süni” vezette végig a gyermekkönyvtáron, utána bátran leemelték a mesekönyveket, nézegették azokat. Egy ovis csoport is ellátogatott akkor a könyvtárba, akik kis műsorral, mesével szórakoztatták a kisebbeket. Kondoroson 18 kisgyermek iratkozott be, kaptak baba-olvasójegyet és egy kedves emléket, egy kitölthető könyvtárlátogató könyvecskét. Az akció alkalmával azok a kismamák is beiratkoztak, akik eddig nem voltak könyvtárlátogatók. Biztos vagyok benne, hogy a beiratkozott babák közül többen már visszatérő látogatók lesznek a községi könyvtárba. 9
Gereben Ferenc: Olvasáskultúránkról – szociológiai nézőpontból, in: Iskolakultúra, 2001/5. sz. p. 54. Nagy Attila: Stagnálás, romlás vagy olvasásfejlesztés? In: Iskolakultúra, 2001/5. sz. p. 48.
10
5
Mintegy a dolgozatom egyik kezdő gondolatát ismételjem: az olvasáshoz vezető út a csecsemőkorban kezdődik.
6