MAGYARORSZÁG ÉS A HABSBURG BIRODALOM SZEREPE AZ ÉVI GENERALE NORMATIVEM LÉTREHOZÁSÁBAN

MAGYARORSZÁG ÉS A HABSBURG B I R O D A L O M S Z E R E P E A Z 1770. ÉVI G E N E R A L E N O R M A T I V E M LÉTREHOZÁSÁBAN B A L Á Z S PÉTER

A szabályozás

születése

Újkori történelmünkben az 1700-as é v e k t ő l kezdve az e g é s z s é g ü g y általános (generalis) n o r m a t í v ( ú j r a s z a b á l y o z á s a s z á z a d o n k é n t egyszer, tehát összesen két alkalommal fordult elő, 1770-ben és 1876-ban. E l s ő átfogó szabályozásunk, a Generale Normativum in Re Sanitatis 1770-ben lépett hatályba (továbbiakban Generale Normativum), a Helytartótanács 4689. s o r s z á m alatti, 1770. október 4-i keltezésű határozatával. Miután a forráskritikailag elemzett, eredetileg latin nyelvű teljes n o r m a s z ö v e g újabban magyarul is o l v a s h a t ó , minden é r d e k l ő d ő meg­ g y ő z ő d h e t arról, hogy a korszak m é r c é j é v e l mérve a j o g s z a b á l y szakmai korszerűségéhez 1770-ben, de évtizedek múltán sem férhetett semmi kétség. 1

A terjedelmes szabályzat első része az egészségügy o r s z á g o s és helyi hatósági szerve­ zetét, eljárási szabályait és a szolgáltatások feltételeit tartalmazza. Kissé á l t a l á n o s a n rendel­ kezett a szolgáltatókról (orvosok, s e b é s z m e s t e r e k , patikusok és bábák), ezért egy 1778-ban megjelent kiegészítés pontosította a t e e n d ő k e t . A második rész, amely a teljes anyag mint­ egy háromnegyedét k é p e z t e , a határmenti járványügyi igazgatásra vonatkozott. Tekintélyét hallatlanul megnövelte, hogy az abban lefektetett alapelvek éppen a b e v e z e t é s évében, és egy korábban k e v é s b é fenyegetett t é r s é g b e n is kiválóan vizsgáztak. A m e g e l ő z ő korszak hatalmas pestisjárványai, 1680-ban és 1708-ban, de 1710-12-ben is a R á k ó c z i - s z a b a d s á g ­ harc végén, majd 1738-42 között mind a T ö r ö k Birodalom felől törtek az o r s z á g b a . A szá­ zad utolsó h a r m a d á b a n , a déli h a t á r o k o n sikerrel korlátok közé szorított pestis az 17681774-es orosz-török h á b o r ú miatt újra t á m a d á s b a lendült. Ezúttal azonban nem a Balkánról, hanem Lengyelország felől, P o d ó l i á b ó l és Volhíniából fenyegette az országot, illetve a Habsburg örökös tartományokat. A szabályzat fényes sikeréről a B i r o d a l o m legfőbb szakmai tanácsadó szerve, a császári-királyi (cs. kir.) Udvari Egészségügyi B i z o t t s á g 1770. o k t ó b e r 20-án így s z á m o l t be az U d v a r i Kancelláriának: „Lengyelországgal szemben a Magyarországon és Sziléziában végrehajtott intézkedések a határokon dúló pestises vész 2

' Balázs P.: Generale Normativum in Re Sanitatis, 1770. Orvosok, sebészmesterek, patikusok, bábák, és a jár­ ványügy a XVHI. század magyar jogalkotásában. Bp.-Piliscaba, Magyar Tudománytörténeti Intézet, 2005. (a rendelet idézett részei ebből a műből származnak). Linzbauer X. F.: Normativum Sanitatis de anno 1773 in Hungária haud publicandum; usus tarnen eius faciendus.- In visitatione Pharmacopoliorum testes Magistratuales praesentes sint In: Codex SanitarioMedicinalis Hungáriáé. Buda, 1852-1856. I I . köt. 756. (a további Codex-hivatkozások formátuma: Linzbauer, kötetszám, tételszám).

2

feltartóztatására, továbbá a helyben létesített vesztegintézetek, egészségügyi záróvonalak, és más elővigyázatosságok, amelyek az 1770. január 2-án kiadott cs. kir. Egészségügyi Szabályzat legnagyobb szigorával kerültek bevezetésre - a jó Isten segedelmével, amely nélkül teljes biztonság nem létezhet - oly hatásosnak bizonyultak, hogy az innenső oldalon a cs. kir. örökös tartományokban ez idő szerint a betegségnek semmilyen betörése nem történt"? Előfordultak ugyan kisebb g ó c o k 1771 februárjáig Zemplén v á r m e g y é b e n , de ezek semmit nem vontak le a siker értékéből. 4

A járványellenes i n t é z k e d é s e k kétség kívül súlyos h á t r á n y o k a t okoztak a gazdaságnak, hiszen lassították a kereskedelmi forgalmat, ami általában áruhiányt és árfelhajtó hatást gyakorolt, sőt tömeges éhínséget is előidézhetett. A m í g azonban a közvetlen szomszéd­ ságban - miként a fenti esetben is - százezrek pusztultak el, a hatékony intézkedések abszolút elsődlegességet élveztek minden m á s megfontolással szemben. A bécsi anyagban hivatkozott „1770. január 2-cin kiadott cs. kir. Egészségügyi Szabályzat" érdemben azonos volt a Generale Normativum-msd, sőt ez volt az eredeti n é m e t nyelvű alaprendeletet, amelyet Mária Terézia (1740-1780) adott ki B é c s b e n , az örö­ kös tartományok részére. E b b ő l a szabályzatból jött létre - az alábbiakban részletezendő m ó d o n - 1770. j a n u á r 2. és október 4. közötti időszakban a Generale Normativum. Latin nyelven megszólalva és hazai viszonyainkra adaptálva minden kétséget kizáróan magyar j o g s z a b á l y volt, eredetét tekintve azonban egyértelműen a bécsi udvar j o g a l k o t ó mű­ helyéből származott. K ö z j o g i l a g kifejezetten feszült időszakban lépett be a magyar jogrend­ be, hiszen Mária T e r é z i a miután szentesítette az 1764/65. évi országgyűlés törvénycikkeit, a magyar rendekkel t á m a d t katonapolitikai összetűzése miatt haláláig nem hívta össze a tör­ vényhozást. Nem tudhatjuk tehát, hogy m i történt volna egy Generale Normativum típusú e g y é b k é n t halaszthatatlan - szabályozás ü g y é b e n , a szokásos rendben ülésező országgyűlé­ sek esetén. M e g j e g y z e n d ő azonban, hogy az elsődleges j á r v á n y ü g y i célterület, vagyis Szlavónia, H o r v á t o r s z á g , a T e m e s s é g és Erdély, illetve a déli katonai Határőrvidék, központi Habsburg i g a z g a t á s alatt állt. N e m volt része a Magyar Királyságnak, tehát magyar törvényt nem lehetett volna alkotni erre a területre. Formálisan M á r a m a r o s keleti része jöhetett volna s z á m í t á s b a , de ez egyben a Habsburg birodalom külső határa is volt Kelet felé a török területekkel szemben. Katonai védelmét és j á r v á n y ü g y i igazgatását a B i ­ rodalom központilag v e z é n y e l t e . Szervezeti és szakmai

előzmények

A háttér-folyamatok az 1600-as évek v é g é r e , pontosabban a T ö r ö k Birodalom által meg­ szállt középkori magyar területek visszafoglalásáig v e z e t h e t ő k vissza. A z újjászervezett Magyar Királyság nem nyerte vissza egykori (1526 előtti) területi integritását. Szlavónia és H o r v á t o r s z á g elkülönített királyság lett, E r d é l y különálló fejedelemség maradt, a Temességben pedig Bécs ö n á l l ó „administratio"-t állított fel, és végig a déli határok mentén

3

4

,en

Haus-Hof- und Staatsarchiv. Pro memoria Wien 20 8bris 1770. - Noten von der Sanitäts-Hofdeputation ad Hofkanzley 1764-1775. Fasc. 3. 259. (a továbbiakban: HHStA-Noten) Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek. Bp., Magyar Orvosi Könyvkiadó Társulat, 1929-1940. IV. köt. 480. tétel

a birodalmi F ő h a d p a r a n c s n o k s á g n a k alárendelt katonai Határőrvidéket szerveztek. A mara­ dék területen, vagyis a Magyar Királyságban és a Partiumban a 18. század m á s o d i k - h a r m a ­ dik évtizedében megszilárduló államszervezet a „közegészség ü g y é n e k " (res sanitatis publicae) szabályozását is napirendre tűzhette. Pontosabban, normatív keretbe foglalhatta azt a szervezeti-működési egységet, amely az e g é s z s é g ü g y közhatalmi felügyeletét, irányí­ tását és hatósági ügyintézését végezte. Ennek alapfeltétele volt egy hazai központi kor­ mányszerv felállítása. Létrehozására azonban csak 1723-ban kerülhetett sor, a R á k ó c z i szabadságharc (1703-11) lezárását követő k o n s z o l i d á c i ó időszakában. A fenti i d ő p o n t i g B é c s b e n m ű k ö d ö t t Magyar Udvari Kancellária n é v e n az a központi szerv, amely a Magyar Királyság ügyeit igazgatta. K é s ő b b az összekötő kapcsot képezte az uralkodó és a Helytar­ tótanács között. M a g y a r o r s z á g o n az alsóbb szintű végrehajtó szervek a h a g y o m á n y o s ö n k o r m á n y z a t i ­ ságra épülő h e l y h a t ó s á g o k voltak. Ez a kettős szerep, tehát a helyi ügyek szuverén intézése mellett a központi feladatok végrehajtása, nem volt idegen a vármegyék és a szabad királyi városok hivatali szervezetétől. Sőt, a v á r m e g y é k b e n az uralkodó a főispánok révén á l l a n d ó személyes képviseletet is fenntartott. A szabad királyi városokban, nem feltétlenül á l l a n d ó jelleggel, királyi biztosok m ű k ö d h e t t e k . Központi feladatnak számított minden királyi ren­ delet végrehajtása, és a 18. században egyre-másra é r k e z ő egészségügyi utasítások is mind ezek közé tartoztak. Nyíltan egyetlen alsóbb szerv sem fordulhatott szembe az ú g y m o n d idegenből küldött rendeletekkel, de az ö n k o r m á n y z a t o k h o z lojális hivatali a p p a r á t u s o k , élvezve a helyi politika támogatását, különböző eljárási mesterkedésekkel halogatták a vég­ rehajtást. Visszatérve a 18. század első negyedére, e g é s z s é g ü g y i kérdésekben a bécsi Magyar Udvari Kancellária m é g formális szerephez sem jutott. Ezekben az a K ö z e g é s z s é g ü g y i Bizottság döntött, amely Alsó-Ausztria örökös t a r t o m á n y i kormányzatában m ű k ö d ö t t , és hatásköre 1692-től M a g y a r o r s z á g r a is kiterjedt. Ezt a szervet emelte később (1753-ban) M á r i a Terézia az Udvari Egészségügyi Bizottság (Sanitäts-Hof-Deputation) rangjára. Az 1723-ban megalapított Magyar Királyi H e l y t a r t ó t a n á c s (1723. évi X C V I I . T ö r v é n y ­ cikk) egy évvel k é s ő b b , Pozsonyban kezdte meg a működését. Linzbauer X a v é r Ferenc erről így e m l é k e z e t t meg e g é s z s é g ü g y i k ó d e x é n e k előszavában: „A magyar nemzet országa... III. Károly király által 1723. Pozsonyban tartott országgyűlés 97. és 101. Tör­ vénycikkei által az országos tárgyak kezelésére egy igazgató főkormányszéknek: a nagy méltóságú m. kir. helytartó Tanácsnak létesítését határozta el, melyet a jeles emlékezetű király 1724. böjthó 21-ikén ünnepélyesen fel is avatott. Ez időtől fogva a közegészség állapotját érdeklő legüdvösb rendszabályok a kir. helytartók közvetlen elnöksége alatt bocsátanak ki..." . Jóllehet ezeket a „legüdvösb rendszabályok"-aï formálisan a H e l y t a r t ó tanács helyezte hatályba, szakmai tartalmukat 1738-ig semmilyen formában nem értékelhette. Ebben az é v b e n alakították meg az önálló magyar szakbizottságot a Tanács k e b e l é ben. Az új bizottság az idő r ö v i d s é g e miatt sem vehetett volna részt az első olyan átfogó rendelet m e g a l k o t á s á b a n , amellyel az Udvari E g é s z s é g ü g y i Bizottság a j á r v á n y ü g y e t szabá­ lyozta. Ez a j o g s z a b á l y „Utasítások vesztegintézetek felállítására és működtetésére" cím5

5

Linzbauer. I . köt. Előszó.

0

mel, 1739. j ú l i u s 8-án lépett h a t á l y b a . H a s o n l ó munka a továbbiakban nem jelent meg a Generale Normativum Szolgáltatók

az

elkészítéséig. egészségügyben

Ebben a körben a 18. század folyamán (is) m e g l e h e t ő s tarkaság uralkodott. A korabeli ren­ delkezések alapján h á r o m csoport állítható össze: (1) letelepedett és tartós hatósági enge­ déllyel r e n d e l k e z ő , illetve v á n d o r l ó és esetileg engedélyezett szolgáltatók, (2) legális, de szakmai határterületeken d o l g o z ó iparosok, akik egyes tevékenységektől voltak eltiltva, és (3) illegális g y ó g y á s z a t o t m ű v e l ő k , akiket következetesen üldöztek, és keményen b ü n t e t t e k . Az egyes csoportok m u n k á j á n a k e n g e d é l y e z é s e vagy tiltása, illetve folyamatos ellenőrzése j ó l m ű k ö d ő helyi hatóságokat igényelt, amelynek végrehajtó szervezete nem nélkülözhette az e g é s z s é g ü g y b e n legszélesebb ismeretekkel rendelkező orvosok szak­ tudását. Physicus-doktornak n e v e z t é k a hatósági feladatokat ellátó orvosokat, m e g k ü l ö n ­ böztetve őket a többi gyakorló (medicus) kollégától. Tisztiorvosként való m e g n e v e z é s ü k mindenképpen helytelen volna, hiszen csupán a korabeli általános belügyi i g a z g a t á s szakközegeként m ű k ö d t e k . A g y a k o r l ó orvosok csekély száma folyamatos gondokat oko­ zott az ellátásban. M a g y a r o r s z á g o n , ha valaki orvos akart lenni, külföldön kellett tanulnia, mert orvosi kar csak 1769-ben létesült a nagyszombati egyetemen. A „külföld" pedig, különösen e v a n g é l i k u s o k és reformátusok e s e t é b e n , nagy távolságokat és á l d o z a t o k a t jelentett. Az ö r ö k ö s t a r t o m á n y o k b a n csak katolikus egyetemek működtek, amelyek kötelező e s k ü - s z ö v e g é t Szűz M á r i a szeplőtelen fogantatására való utalással a p r o t e s t á n s o k elutasították, í g y doktori oklevelet sem szerezhettek. Ezt az állapotot csak //. József türelmi rendelete szüntette meg 1781-ben. A fenti h á r o m szolgáltatói csoport közül az elsőről (az orvosokon kívül) az eredeti német E g é s z s é g ü g y i Szabályzat ad teljes felsorolást: „...akik a gyógyításban munkálkod­ nak, tehát minden sebészmester, patikus, sebkezelő, borbély és fürdős, szemgyógyász, operatőr és bába..." ( I . rész, bevezetés, 6.§). A „szemgyógyász és operatőr" j e l l e m z ő e n vándorló szakember volt. A z okulisták a szembetegeket kezelték, gyógyszeres vagy műtéti módszerekkel, operateur-nek pedig a kő-, és s é r v m e t s z ő k e t nevezték. Ha m e g é r k e z t e k egy városba, kötelesek voltak jelentkezni a magisztrátusnál, és határozott időre szóló m ű k ö d é s i engedélyt kaptak. Vélhetőleg az operatőrök k ö z é értették a vásári fogászokat is, akikre számos irat hivatkozik, de n e v ü k e t külön a Generale Normativum sem említi. Sajátos helyzetben voltak a hadsereg helyőrségi s e b é s z m e s t e r e i , akik a c i v i l lakosság k ö r é b e n is praktizáltak, de ezzel letelepülési jogot nem szerezhettek, így távozni kényszerültek, ha egységüket az o r s z á g vagy a birodalom más tájaira vezényelték. A letelepült szolgáltatók tartós működési e n g e d é l y t kaptak, de rendszeres e l l e n ő r z é s alatt álltak. L e g n é p e s e b b csoportjukat a bábák alkották. Döntő többségükben az e g y s z e r ű b b szülések v e z e t é s h e z értettek, amelynek során nem léptek fel súlyosabb s z ö v ő d m é n y e k . Közöttük az ú g y n e v e z e t t p a r a s z t - b á b á k e g y m á s t képezték egyik nemzedékről a m á s i k r a , így csupán a h a g y o m á n y o s etnomedicinát ismerték. Ezt az állapotot a hatóságok, mint hallgatólagos szakmai kompromisszumot vették tudomásul a 18. század m á s o d i k feléig.

6

Linzbauer. I . köt. 552.

Végül a bábák úgy váltak hivatalossá, hogy tudásukról a helyi magisztrátus physicus-doktora vagy b á b a - m e s t e r e előtt sikeres vizsgát tettek (az igazoló papírról nevezték ő k e t „cédulás b á b á n a k " ) . A „bába mester" (magister in arte obstetrica) szülészettel foglalkozó iparos férfiember volt. Szakmai rangját annak k ö s z ö n h e t t e , hogy egyedül ő értett a korabeli nagy szülészeti m ű t é t e k h e z (pl. téraránytalanság miatt elhalt magzat darabolása, császár­ metszés elhalt vajúdó esetében). A s e b é s z m e s t e r e k többsége nem értett a szülészethez, mert ennek a képesítésnek a meg­ szerzésére csak egy 1792-ben kiadott rendelet kötelezte ő k e t . A tekintélyes magiszterek a k ö z é p k o r óta viszonylag pontosan körülírt ipart űztek, amelynek perem-területein dolgoztak a ,jebkezelők, borbélyok és fürdősök", akik e g y m á s s a l is állandó szakmai harcban álltak. Ezt az állapotot szüntette meg a már említett 1778. évi kiegészítő rendelet, m i d ő n kimondta a sebész mesterség egységesítését annak érdekében, hogy „...a borbélyok és fürdó'sök egyszer és mindenkorra megszűnjenek, közötti roppant káros visszaélések és viszálykodások a szakma tisztességes megtanulása után, egyetlen közös grémiumba vétessenek fel, és egységesen chirurgusnak vagy sebészmesternek neveztessenek..." (14.§). 7

A patikákat fenntartó szakemberek jellemzően i p a r ű z ő patikus-mesterek voltak, ami nem zárta ki azt, hogy egyes esetekben a fenntartók orvos-doktori d i p l o m á v a l is rendel­ kezhettek. Ekkor azonban bonyolult összeférhetetlenségi szabályoknak kellett megfelel­ niük, ugyanis az orvos és a patikus munkáját a j o g s z a b á l y o k már a középkortól élesen elválasztották e g y m á s t ó l . Döntően a patikus mesterek munkáját érintették a fentiekben (2) számú csoportba sorolt iparosok, akiket összefoglalva először a Cseh Királyságban 1753. július 24-én megjelent Medizinalordnung (Orvoslási R e n d t a r t á s ) nevezett meg: „vegyiárú kereskedők, fűszerárú kereskedők, alchimisták, párlat-készítők, édesség készítők, szeszfőzők és gyógyfüvesek". A század közepén kezdődött ugyanis ezeknek a s z a k m á k n a k a rendszeres leválasztása a p a t i k a - ü g y e k r ő l , és a patikus mesterségtől. Nem tiltották tehát a m ű k ö d é ­ süket, csak az árukészletüket szabályozták. Ha ebben kizárólagos patikai forgalmazásra rendelt anyagot találtak, azt elkobozták, a kereskedőt pedig megbüntették. Az 1770-es n é m e t E g é s z s é g ü g y i Szabályzat m é g kiegészíti a fenti listát, és felsorolja a „gyökérárusok" at, a „vándorló gyógyvíz árusok"-at, illetve az „ol ej károk"-aX is ( I . rész, I I I . fej. X . § ) . U t ó b b i a k aromás illatú, és különböző hatóanyagokat t a r t a l m a z ó olajokkal kereskedtek. 8

A (3) csoportba tartoztak azok a személyek, akiknek tevékenységét illegálisnak minősí­ tették, következetesen üldözték és büntették. Ilyenek voltak a német Szabályzat szerint „a kuruzslók, csavargók, vagy más illetéktelen személyek" ( I . rész, I . fej. VI.§), akik b á r m i l y e n szert árusítottak, vagy kezeléseket végeztek. É r d e k e s s é g k é n t megemlíthető, hogy az átfogó Habsburg s z a b á l y o z á s o k a 18. században már nem foglalkoztak a hóhérokkal, akik a k ö z é p ­ korban teljesen s z o k á s o s m ó d o n végeztek külső és b e l s ő kezeléseket. A század közepén a kérdés már lezártnak számított az 1725. évi porosz r e n d t a r t á s alapján, amelyet különben a bécsi udvar etalonként kezelt az egészségügyi s z a b á l y o z á s b a n : „a hóhéroknak és kísére­ tükhöz tartozó személyeknek a jelen utasítás alapján, és legkegyesebb szándékaink elérése érdekében, tilos bármilyen belső és külső kezelést folytatni, nagy összegű pénzbüntetés

7

8

Linzbauer. III. köt. 684. Medizinalordnung für das Königreich Böhmen, Prag 1753. júl. 24. In: Dionis, J.J.: Lexikon der k.k. Medizinalgeseze. Prag, 1790. II. köt. 245-316.

terhe mellett, és amennyiben erre eddig bármilyen engedéllyel azonnal visszavonandók és hatályon kívül helyezendők .

rendelkeztek

volna,

ezek

,, <>

M a g y a r o r s z á g o n a Helytartótanács E g é s z s é g ü g y i Bizottsága a m e g a l a k u l á s a utáni negyedik é v b e n m á r felkérte Torkos Justus Jánost (1699-1770?) egy o r s z á g o s patikai díjszabás (taxa) összeállítására. Weszprémi István (1723-1799) életrajzi g y ű j t e m é n y e szerint Torkos 1770-ben halt meg, Pozsonyban. Ezzel az állítással szemben kétséget ébreszthet az O r s z á g o s L e v é l t á r helytartótanácsi anyagában egy 1771. január 5-i keltezésű német nyelvű levél, a saját a l á í r á s á v a l . 10

11

Torkos doktor, aki 1740-től Pozsony szabad királyi város „rendszerént való physicusdoktora" volt, a felkérést 1742. június 2 3 - á n kapta, és a m u n k á t 1744. s z e p t e m b e r é b e n fejezte be. M i u t á n a B i z o t t s á g az anyagot megtárgyalta, kiegészítette a patikusok, sebészmesterek és b á b á k r é s z é r e szóló foglalkozási utasításokkal, és egy sebészi díjtáblá­ zattal, í g y adta k i a k é s ő b b röviden T o r k o s - t a x á n a k nevezett rendeletet a H e l y t a r t ó t a n á c s 1745. j ú n i u s 15-én. Torkos doktor n y i l v á n v a l ó a n részt vett az utasítások és a sebészi díjtáblázat k i d o l g o z á s á b a n is, ugyanis ezt a tényt a kiadást elrendelő határozat is tartal­ mazta. A rendelet 1770-ig szolgálta a magyar e g é s z s é g ü g y i igazgatást, sőt - amint azt a k é s ő b b i e k b e n látni fogjuk - m é g azon túl is. K i m u t a t h a t ó ugyanis, hogy a helyi j o g a l k a l m a z ó k a Generale Normativum neve alatt kiadott új instrukciókban is a T a x á h o z nyúltak vissza. 12

A Torkos-taxa nem szólt az orvosok j o g á l l á s á r ó l . Kilenc évvel később, 1754. j a n u á r 28án jelent meg az a rendelet, amelynek é r t e l m é b e n „az orvosok diplomái felterjesztendők a Nagyméltóságú Tanácshoz; akiknek nincs ilyen minősítése, azok eltiltatnak az orvosi gyakorlattól és a physicus-doktori állástól'\ Ez a rendelet M a g y a r o r s z á g o n is éreztette annak az általános birodalmi rendteremtési akciónak a hatását, amely az ö r ö k ö s tarto­ m á n y o k b a n a fentiekben m á r említett, 1753-as Prágai Rendtartás kiadásával kezdődött. Nincs okunk feltételezni, hogy a H e l y t a r t ó t a n á c s E g é s z s é g ü g y i Bizottsága ne ismerte volna a fenti Rendtartást, de azt egyelőre a b é c s i udvar sem akarta bevezetni a Magyar Királyságban. V é g ü l a r e n d t e r e m t é s j e g y é b e n a Bizottság tagjai sem jutottak t o v á b b egy Planum Regulationis in Re Sanitatis c í m ű tervezetnél, amelyet az 1755. augusztus 19-i üléséről készített j e g y z ő k ö n y v b e n foglaltak ö s s z e . B e v e z e t ő b e n hosszasan értekeztek arról, hogy milyen s ú l y o s gondokkal j á r az orvosok ellenőrizetlen m ű k ö d é s e , és mély­ ségesen egyetértettek az o r s z á g o s összeírást és ellenőrzést elrendelő 1754. j a n u á r 22-i utasítással. E z u t á n j a v a s o l t á k a királynőnek a Nagyszombati Egyetem orvosi karral való kibővítését, majd b e l e b o n y o l ó d t a k a d i p l o m á k honosításának eljárási rendjébe. A Helytar­ tótanács e g y s z e r ű igazgatási ellenőrzéssel nyilvánvalóan eldönthette, hogy a m á r gyakor­ latot folytató orvosok rendelkeznek-e d i p l o m á v a l vagy sem. M á s volt a helyzet az újonnan érkezők h o n o s í t á s á n a k esetében. A H e l y t a r t ó t a n á c s hazai egyetemi háttér nélkül nem 13

14

9

Porosz királyi és Brandenburgi választófejedelmi, általános és szigorított Orvoslási Ediktum és Rendelkezés 1725. Berlin, 1725, kiadva O királyi legkegyesebb Felségének parancsára az Orvosi Főkollégium által. Weszprémi I.: Magyarország és Erdély orvosainak rövid életrajza. Bp., Medicina, 1960. 367-369. Országos Levéltár, Helytartótanácsi Levéltár. C37 Idealia No. 3. 122 cs. (a továbbiakban OL-HL C37 Idealia) Linzbauer. II. köt. 328. Linzbauer.II. köt. 395. "Linzbauer. II. köt. 412.

10

n

n

13

működhetett olyan nemzeti i n t é z m é n y k é n t , amely szakmai alapon bírálja el, hogy például az utrechti vagy heidelbergi egyetem diplomájával hazatérő magyar orvos mennyire felkészült a foglalkozásának gyakorlására. Csakis kényszeredett javaslatként lehet értel­ mezni, hogy a jelölt az E g é s z s é g ü g y i B i z o t t s á g által kijelölt orvos jelenlétében v i z s g á z z o n , ami n y i l v á n v a l ó a n tarthatatlan volt, mind oktatásigazgatási, mind s z a k m a i - t u d o m á n y o s v o n a t k o z á s b a n . Végezetül a j e g y z ő k ö n y v megállapította, hogy miután a Torkos-taxa az orvosok kivételével m á r rendelkezett a többi szolgáltatóról, az orvosok r é s z r e is össze­ állított egy 4 pontból álló norma-tervezetet, ami tervezet is maradt, egészen a Generale Normativum megjelenéséig. A Generale Normativum

indokolása

Mária T e r é z i a idejében az indokolás m é g nem vált külön a normaszövegtől, és a szerkesz­ tési elvek sem voltak következetesek, í g y a Generale Normativum-ban lépten-nyomon találkozunk olyan szövegközi részletekkel, amelyek értékítéletet, magyarázatokat é s célki­ tűzéseket tartalmaznak. Ezeket összegyűjtve viszonylag pontos képet kaphatunk a szabály­ zat alkotóinak nézeteiről és szándékáról. Technikailag és tartalmilag azért volt s z ü k s é g az új szabályozásra, hogy „...a különálló, szétszórt, és részleteikben egymással nem egyező szabályzatok, amelyek az egészség meg­ őrzésére az egyes tartományokban és országokban hatályban vannak, teljes körben átvizs­ gálásra kerüljenek". Az ü n n e p é l y e s bevezető szerint „...anyai gondoskodásaink közepette, amellyel király­ ságaink és örökös tartományaink sértetlensége és épsége felett őrködünk, elsőrendű az a tö­ rekvésünk, hogy alattvaló népeink egészségét megőrizzük, továbbá az egyes tartomá­ nyokban létesített és feladatukat hasznosan ellátó magisztrátusok, illetve a közjóra nyilvánosan fordított sokféle kiadásaink anyai gondoskodásunkat bőségesen bizonyítják". Elsődlegességet élvez tehát az e g é s z s é g ü g y , é s pénzügyileg is kellő támogatásban részesül. Ez utóbbi nagyságrendjéről képet alkothatunk az Udvari Egészségügyi B i z o t t s á g egyik, 1765-ben készült j e g y z ő k ö n y v é b ő l . A t ö b b i között Zsupanek é s Mehádia vesztegzári állomásainak ügyében felterjesztett i r o m á n y utolsó oldalának szabad bal h a s á b j á r a Mária Terézia a következőket jegyeztette: „tekintet nélkül arra, hogy az elő-vesztegzári épületek •felépítése 33.914 forint 6 krajcár értékben igen nagy összeg, és Mehádia fő-vesztegzárának javítási munkái 7000 forintért szintén igen tekintélyesek, mégis úgy akarom, hogy mindezek által tartományaimban az egészségi állapot jobban biztos ittas s ék, a hasznos kereskedelem fennmaradjon, sőt élénküljön, az előbbi két kiadást, továbbá a vesztegintézeti sebészmester 200 forintosos fizetését ezennel engedélyezem"'., Természetesen az utóbbi 200 forint évi j a v a d a l m a z á s volt a korabeli szokásos s z á m í t á s alapján. A 33.914 forint 6 krajcár nagyságát jól mutatja, hogy ekkor a Magyar K i r á l y s á g összes fémbányáiból befolyó havi bevétel mintegy 80.000 forintot tett k i . 1 6

]5

1

HHStA-Noten. Protocollum Deputationis Aulicae in Re Sanitatis dd " 1'"" Septembers 1765. zu Allerhöchsten Händen. Hóman B.-Szekfü Gy.: Magyar Történet. Bp., 1935. IV. köt. 570.

l6

Az orvosokról szóló szabályozást bevezető I.§ a szakmai alkalmatlanságot kárhoztatja: „senki sem tagadhatja, hogy a járatlan és tudatlan orvosok minő és milyen sok bajt hozhatnak az emberi nemre..." H a s o n l ó értékítélet nincs a sebészmestereknél és a patiku­ soknál, csak a b á b á k esetében, akiknek „...tapasztalatlansága számos embertársunk elvesz­ tésével terhelte az államot" ( I . rész, I V . fej. I.§). Az egész Generale Normativum legsúlyosabb erkölcsi szózata a b á b á k r ó l szóló fejezet VII.§-ában o l v a s h a t ó : „nem ritkán tapasztaljuk, hogy egyes bábák megfeledkeznek Isten és Mielőttünk tett esküjükről, és pénz vagy remélt haszon által félrevezetve, szóbeli tanáccsal vagy tevőlegesen közreműködnek a magzatelhajtásban. Ezennel tehát az ilyen súlyos bűntettektől jogosan elborzadva, jelen rendeletünk erejénél fogva elrendeljük, hogy azok, akiket ilyen természetű dologban tettenérnek, ne csak hivatalukat veszítsék el, hanem a bün­ tetőtörvények előírt szigora szerinti testi fenyítést kapjanak, amely az eset súlyosságának mértékében a halálbüntetés kiszabásáig is terjedhet". A szolgáltatókkal kapcsolatos I . rész személyes hangvétele után a I I . rész, I I . fej. XVIII.§-ában mintegy elrejtve jelenik meg a j á r v á n y ü g y általános dogmatikája, az egyes áruféleségek k e z e l é s e kapcsán. „A tapasztalat, ami az emberi dolgok legjobb tanítómestere, már kellő világossággal rámutatott azokra a dolgokra, amelyek védettséggel rendelkeznek a terjedő ragállyal szemben, és mivel Európa több nemzetének bölcs megfontolásából a pestis elkerülésére tett erőfeszítések által ezek jegyzéke teljes nyilvánosságot kapott, hatalmunkkal élve ezt a Mi kikötőinkben, és a tengerparton létesített vesztegintézeteinkben már bevezettük..." A mondat folytatásából egyértelműen kiderül, hogy az 1770-es n é m e t rendelet, k ö v e t k e z é s k é p p e n a Generale Normativum j á r v á n y ü g y i r é s z e is az 1755-ös tengeri kikötői s z a b á l y o z á s adaptációja: „...megparancsoljuk ugyanezen előírások, jelen Szabályzat értelmében történő, és a betegségek szárazföldi terjedésének elhárítására épített veszteglő állomások sajátosságaihoz illesztett bevezetését". 17

Viszonylag r ö v i d indokolással intézi el a rendelet a határ két oldala között zajló, egyébként j e l e n t ő s helyközi áruforgalmat. Csupán arról számol be, hogy mindez „...a kölcsönös kereskedelmi forgalom iránti jóindulatunkból kifolyólag..." történik ( I I . rész, I V . fej. XV.§). V a l ó j á b a n a forgalomnak stratégiai j e l e n t ő s é g e volt az ott á l l o m á s o z ó katonaság élelmezése s z e m p o n t j á b ó l . Végezetül a z á r ó r é s z b ő l tudjuk meg, hogy a s z a b á l y o k „...anyai gondoskodásunkból és szeretetünkből születtek, így viseltetvén országaink és tartományaink közegészségi ügye iránt... reménykedvén, hogy Isten segedelmével alattvalóinkat minden beszivárgó ragálytól megóvhatjuk, ha ezirányú szándékainkat szüntelen igyekezet fogja követni a magisztrátu­ sok, és minden hivatali személy részéről". Ki volt a Generale

Normativum

szerzője?

A mindenképpen i g é n y e s e b b k ö z ö n s é g h e z szóló, az 1990-es években kiadott Krónika-soro­ zatból a „Magyarok Krónikája" c í m e t viselő kötet b i z t o n s á g g a l állítja a következőket: „az 1770. október 4-én közreadott általános egészségügyi szabályozás — melynek szerzője

n

Linzbauer. I. köt. 566. General-Gesundheis-Ordnung und Instructionen für die Sanitäts-Beamte in dem InnerOesterreichischen Littorali.

Pozsony vármegye tisztiorvosa, Hodosi Skollanich József Ferenc volt — mintaszerű alapossággal tárgyalja az orvos, a sebész, a bába, a gyógyszerész előírt kötelességeit". A ^Magyarország történeté'' című a k a d é m i a i munka 1989-ben megjelent 4/2. kötete szerint is a Generale Normativ um-oX. „...Sgolanits József Pozsony megye főorvosa állította össze a Helytartótanács megbízásából. 18

19

„ S k o l l a n i c h - S g o l a n i t s " szerzősége a korábbi keletű irodalomban is kimutatható. Magyary-Kossa Gyula például e g y é r t e l m ű e n állítja, hogy „e fontos rendelet, mellyel a köz­ vette (Skollanich Ferenc József műve)..." egészségügy rendezése hazánkban kezdetét Ezzel szemben a H ó m a n - S z e k f ü - f é l e „Magyar Történet" I V . kötetében szó sincs egyetlen személy szerzőségéről. Itt csak a k ö v e t k e z ő mondatrész olvasható: „az egész magyarközegészségügyet szabályozta [Mária Teréziának] 1770-ben németből fordított, az ausztriai szabályzattal megegyező rendelete..." 20

21

A kortárs Weszprémi István (1723-1799) közlése Hodosi Skollanics (sic!) József Ferenc (1720-1785) szerzőségét t á m o g a t j a . Skollanics friss orvosi diplomájával 26 é v e s korában telepedett le Pozsonyban. Szakmai m u n k á j á n a k e l i s m e r é s e k é n t , mint a Magyar Királyi E g é s z s é g ü g y i Bizottság orvos tagja (membrurn) működött 1763-tól, majd 1765. május 20án a tanácsnoki (consiliarius) címet is elnyerte. W e s z p r é m i az orvosi életrajzok zárásaként a szakirodalmi m u n k á s s á g o t is feltünteti. Skollanics e s e t é b e n 2. sorszám alatt szerepel a „Benignurn Normativum Regium in Re Sanitatis". Ez a túlzás az európai kitekintésű kortársak körében, k ü l ö n ö s e n Pozsonyban, nyilvánvalóan nem okozhatott félreértést. T ö b b mint száz év múltán azonban - mintegy a helytörténeti legenda részeként - Skollanics szerzőségéhez már Pozsonyban sem férhetett semmi k é t s é g . 22

23

2425

Az 1770-es F ő s z a b á l y z a t , vagyis a Hauptsanitätsnorrnativ létrehozása - a német nyelvű eredeti n o r m a s z ö v e g tételes i s m e r e t é b e n - s e m m i k é p p e n nem tulajdonítható egyet­ len s z e m é l y munkájának. Preambuluma szerint a korábbi szerteágazó, sokféle szabályozás összehangolását és egyetlen föszabályzatba foglalását a bécsi Udvari E g é s z s é g ü g y i Bizottság végezte, M á r i a Terézia utasítására. Amikor a Generale Normativum beveze­ tőjében M á r i a Terézia magyar királynőként szólalt meg, természetesen nem utasíthatta a bécsi „Udvari Egészségügyi Bizottságunkat". Tehát a fordító(k) közjogilag ihletett képze­ lete a szöveget kissé átalakította, így a m u n k á t elvégzők azok lettek, „...akiket Mi erre a feladatra kijelöltünk". Ezután az eleve fiktív magyar v á l t o z a t o t tovább s z í n e z v e , a „kije­ löltek" k ö r e végül is Skollanics személyére szűkült. Sajnálatos módon, az eredeti szövegközi hivatkozáson kívül semmilyen írásos doku­ mentum nem maradt fenn M á r i a Terézia fenti utasításáról. L e h e t s é g e s egyébként, hogy volt

l8

Glatz F.(szerk.): A magyarok krónikája. Bp., Officina Nova Kft. 1996. 332. "Ember Gy. - Heckenast G. (főszerk.): Magyarország története. Bp., Akadémiai Kiadó 1976-1989. 4/2. köt. 1179. Magyary-Kossa Gyula: i.m. 482. tétel. Hóman B.- Szekfű Gy.: Magyar Történet. Bp., 1935. IV. köt. 519. "Weszprémi I . : Succinta Medicorum Hungáriáé et Transsylvaniáé Biographia. Centuria tertia. Wien 1787. IV. köt. 258-262. " Vámossy I . : Adatok a gyógyászat történetéhez Pozsonyban. Pozsony, 1901. 60. Dionis: Lexicon I. köt. 386-506. Linzbauer. I . köt. 580. 20

21

3

24

25

ilyen irat a bécsi Á l t a l á n o s Közigazgatási Levéltárban (Allgemeines Verwaltungsarchiv), amely a fő forrásokat tárolta, de az é p ü l e t 1927-ben súlyos tűzkárokat szenvedett. A megmentett és égett szélű, ma is m e g t e k i n t h e t ő anyagban 1760-70-es b i z o t t s á g i akta nem t a l á l h a t ó . M i v e l 1945-ben az Á l l a m t a n á c s (Staatsrat) teljes anyaga is elégett, a Bizottság m u n k á j á r ó l ma legfőbb forrásként az U d v a r i Kancelláriához intézett j e g y z é k e k és azok mellékletei h a s z n á l h a t ó k . Ez a két i r a t c s o m ó azonban csak a kisebb eseti feladatok k a p c s á n keletkezett anyagokat tartalmazza. 26

27

A n é m e t szöveg alapján e g y é r t e l m ű e n állítható, hogy az Udvari E g é s z s é g ü g y i Bizottság kiváló m u n k á t végzett. H á r o m nagy e g y s é g e t állítottak ö s s z e , a következő sorrendben: (1) a közegészségi és j á r v á n y ü g y i hatósági szervezet felépítése, (2) az e g é s z s é g ü g y i szolgálta­ tásokkal kapcsolatos k é r d é s e k rendezése, (3) a szárazföldi közegészségi-járványügyi eljárá­ sok szabályozása. U t ó b b i részt a s z e r k e s z t ő k az 1755. évi tengerészeti szabályozásból adaptálták, amely n é m e t nyelven és teljes terjedelemben olvasható a L i n z b a u e r - k ó d e x első k ö t e t é b e n . K o r s z e r ű s é g é h e z - jóllehet 1755-ben készült - nem férhetett semmi kétség, ugyanis az alaprendeletet egy 1769. m á j u s 1.-én kiadott módosítás igazította a kor színvo­ n a l á h o z , Velence, L i v o r n o é s Marseilles kikötőinek gyakorlata alapján. A z o k b a n a sza­ kaszokban, amelyekben az adaptációt nem „zavarta" a tengeri és szárazföldi környezet k ü l ö n b ö z ő s é g e , a F ő s z a b á l y z a t szerkesztői szinte szó szerinti másolást végeztek. M á s helyeken is csak a l e g s z ü k s é g e s e b b m ó d o s í t á s o k a t végezték. 28

29

A z egészségügyi szolgáltatókkal és szolgáltatásokkal kapcsolatos k é r d é s e k rendezésé­ ben a szerkesztők az 1753. évi Prágai Rendtartásból merítettek. Ennek a n e g y e d s z á z a d o s s z ö v e g n e k azonban nem volt korszerűsített változata, tehát ezt a m u n k á t az új jogsza­ b á l y b a n kellett elvégezni. A Generale Normativum elkészítéséhez a fordítást németről latinra v a l ó s z í n ű l e g nem egyetlen személy v é g e z t e , bár ezt cáfolni é s megerősíteni sem tudjuk a r e n d e l k e z é s ü n k r e álló dokumentumok alapján. í g y az sem z á r h a t ó k i , hogy a teljes fordítást Skollanics József Ferenc készítette. A s z ö v e g b ő l kitűnően a legnagyobb nehézséget a h a t ó s á g i szervezet leírása okozhatta, itt ugyanis az örökös t a r t o m á n y i struktúrát a magyar viszonyokra kellett átültetni. Egy-két a p r ó b b tévedéstől eltekintve, a fordító vagy a fordítók ezt is sikeresen megoldották. Adaptáció

Magyarországon

M i u t á n Bécsben 1770. j a n u á r 2-án megjelent a Rendelet, M á r i a Terézia e l ő s z ö r csaknem h á r o m h ó n a p múltán,

március 2 1 - é n adott utasítást a Helytartótanácsnak.

Kancelláriától érkezett leirat szerint „...magát is bevezetni akarjuk, követésére

2b

a Főszahályzatot

ezennel nyomatékosan

Magyar

A Királyi

Királyságunkban

és kegyesen figyelmeztetjük

Kedves-

Allgemeines Verwaltungarchiv Wien. IV. L. 1-12. Sanitätssachen, Kt. 1261-1317. (továbbiakban A V A San.Act.). HHSt A-Noten. Linzbauer. I . köt. 566. General-Gesundheis-Ordnung und Instructionen für die Sanitäts-Beamte in dem InnerOesterreichischen Littorali. Gesundheits-Polizey und Wirtschafts-Ordnung für das Lazzaretto und Porto sporco zu Triest AVA-San.Act. L. 1. Sanitätssachen, Kt. 1261. Land und Seesanitätsanordnungen.

2 7

28

29

ségteket és Hűségteket, ennélfogva, hogy az említett Szabályzat amilyen gyorsan csak lehetséges, ugyancsak hatályba léphessen, jelentést kérünk annak véleményezéséről.. ."

ezen Királyságunkban a legrövidebb időn

is, belül

30

Csaknem bizonyos, hogy a B é c s b e n elképzelt „ l e g r ö v i d e b b időn b e l ü l " semmi nem történt, ugyanis 1770. április 25-én egy újabb utasítás m á r határozottabban fogalmazott: „...Kedvességteknek és Hűségteknek nyomatékosan és kegyesen elrendeljük és utasításba adjuk, hogy nevezett Szabályzatot, amely sorban bevezetésre került a német örökös tartományokban, a megfelelő helyettesítésekkel, amilyen gyorsan csak lehetséges, a Magyar Királyságban és csatolt részeiben is befogadásra alkalmassá tétessék...". A továbbiakban a leirat arra is hivatkozik, hogy a szolgálati utasítások sebészmesterek, patikusok és bábák részére a helyben h a s z n á l a t o s nyelveken is elkészítendők. T o v á b b á ajánlatos a bábáknak a „Krancz-féle mellékelt szülészeti könyvecske"'-t forgatni, amelyet 1766-ban Veszbremy (sic!) István adott k i magyarul Debrecenben. Kötelező átadni részükre azt a mintaszöveget is, amely előírja, hogy az újszülöttek keresztség nélküli elhalálozását m e g e l ő z e n d ő , hogyan kell elvégezni a szükségkeresztelést. A „Kranz-Veszbremy" ajánlás k a p c s á n felmerülhet a k é r d é s , hogy vajon a királynő tudott-e Johann Nepomuk Krantz k ö n y v é n e k sajátosan magyar átalakításáról. A kálomista W e s z p r é m i ugyanis lankadatlan dogmatikus éberséggel minden mondatot eltávolított belőle, amely a r ó m a i katolikus h í v ő k körében k ö t e l e z ő szükségkeresztelés orvosi indikációit tartalmazta. 31

32

M i v e l a második leirat után sem történt semmi - l e g a l á b b is a bécsi adminisztráció időmértéke szerint - 1770. május 2 1 - é n megérkezett a harmadik levél is a Helytartó­ tanácshoz. Ez még n y o m a t é k o s a b b a n fogalmazott: „...folyó év április 25.-én megküldtük a Magyar Királyságra és csatolt részeire kiterjesztendő Egészségügyi Főszabályzatot, az említett Királyság és csatolt részeire történő mielőbbi átalakítás céljából, ezennel tehát kegyesen azt akarjuk, hogy mindez amilyen gyorsan csak lehetséges - megtörténjék... és mindez küldessék vissza a meghozott határozattal és szakvéleménnyel együtt". Végül a következő, j ú n i u s 16-án küldött, és sorrendben a negyedik levél m á r azt jelzi vissza, hogy a H e l y t a r t ó t a n á c s é r d e m b e n válaszolt az u r a l k o d ó i utasításokra. Skollanics neve itt jelenik meg e l ő s z ö r is a Generale Normativum-maA kapcsolatban: „...tekintettel Kedvességteknek és Hűségteknek az Egészségügyi Főszabályzat tárgyában legalázatosabb felterjesztésére, csatoltan Sgolanics (sic!) egészségügyi bizottsági tanácsnok és orvos hozzáfűzött észrevételeivel... nevezett Szabályzatot a lehető leggyorsabban alkalmazni akarjuk a Magyar Királyságban és csatolt részeiben is; ismételten megparancsoljuk, hogy kegyes akaratunknak megfelelően, ahogyan csak lehetséges, a gyors teljesítésben semmilyen késlekedés ne történjék". T e h á t a bécsi adminisztráció t u d o m á s u l vett egy Sgolanics néven jegyzett szakmai v é l e m é n y t , de annak t a r t a l m á b a n nem látott semmi okot a további halogatásra. A helytartótanácsi levéltár forrásanyagai között található egy opinio medica című s z a k v é l e m é n y , amely nyilvánvalóan másolat, aláírás és keltezés, sőt copia

w

OL-HL C37 Idealia (a további levelek is ebből az iratcsomóból származnak, így forrásukat illetően nincs külön hivatkozási számuk) •"Krantz, H. J. N.: Einleitung in eine wahre und gegründete Hebammenkunst. Wien 1756. "Balázs, P.: Szülészeti szakmaiság és vallási dogmatika a 18. századi bábák működésében. Comm. de Hist. Artis Med., 186-187 (2004) 77-94.

jelzet nélkül. K ü l z e t é r e csak azt írták rá, hogy az E g é s z s é g ügyében eljáró Vegyes G a z d a s á g i Bizottság 1770. július 14-i ü l é s é n e k j e g y z ő k ö n y v i tartozéka. A fenti levél alap­ j á n valószínűsíthető, hogy ez egy m á s o l a t , amely a fentebb említett Skollanics-féle vélemé­ nyéről készült. Az írás az orvosok, sebészmesterek és b á b á k (patikusok hiányoznak!) r é s z é r e kiadandó foglalkozási előírásokat tárgyalja. Olyan igazgatási részletkérdéseket vet fel, amelyeket egyes korábbi rendeletek m á r szabályoztak (pl. orvosok nyilvántartása), vagy olyanokat, amelyek az alsóbb j o g a l k a l m a z ó i szintek eljárási rendjéhez tartoztak (pl. az e g é s z s é g ü g y e t érintő rendeletek i s m e r t e t é s e a physicus-doktorokkal). A Vegyes Gazdasági B i z o t t s á g j e g y z ő k ö n y v é h e z azonban csatoltak egy másik mellékletet is. Erre a szöveg szó szerint úgy hivatkozik, mint „ S g o l a n i c s " egészségügyi t a n á c s o s munkájára. A csatolmány a n é m e t szabályzat orvosi é s sebészmesteri instrukcióinak latin fordítása, k e l t e z é s és aláírás nélkül. Az lnstructio pro medicis az eredeti 9 helyett 10 §-ból áll. Valójában tükörfordítás, az l . § kivételével, pontosabban ebben is csak az orvosi d i p l o m á k honosítása mutat eltérést. A n é m e t nyelvű szabályzat az ö r ö k ö s tartományokban azoknak e n g e d é l y e z t e orvosi gyakorlat folytatását, akik „belföldi egyetemen szerzett gradus doctoratus-szal" rendel­ keztek. Ezt a részt változtatás nélkül veszi át a kézirat, ami azt jelenti, hogy a Magyar K i r á l y s á g közvetlenül elfogadja az ö r ö k ö s tartományokban szerzett diplomákat. Megengedi azonban más helyről származó d i p l o m á k k a l is az orvosi gyakorlat folytatását, ha az érintettek vizsgát tesznek a pozsonyi Egészségügyi Bizottság o r v o s - t a n á c s n o k a előtt. S e b é s z e k esetében is átvételre került az eredeti szöveg, amelynek é r t e l m é b e n az örökös t a r t o m á n y o k b a n orvosi karral r e n d e l k e z ő egyetemein kötelesek vizsgát tenni. Ez azonban a hazai változathoz írt javaslatban azzal e g é s z ü l k i , hogy a vizsga a pozsonyi Egészségügyi B i z o t t s á g o r v o s - t a n á c s n o k a előtt is teljesíthető. Láthatóan tehát arra t ö r e k e d e t t a javaslat készítője, hogy a Nagyszombati Egyetem orvosi karának hiányában, M a g y a r o r s z á g mégis nemzeti szuverenitással rendelkezzék a d i p l o m á k honosítási eljárását illetően. Szeptember 17-én újabb uralkodói utasítás érkezett, amelyből e g y é r t e l m ű e n kitűnik, hogy befejeződött a Szabályzat adaptációja. Ismerve a végül is kiadott n o r m a s z ö v e g e t , ez azt jelentette, hogy az I . rész b e v e z e t ő j é b e n az I-IV.§-ok átszerkesztésével a bécsi központi k o r m á n y s z e r v e k e t , é s az örökös t a r t o m á n y o k helyi igazgatási szervezetét helyettesítették a Magyar Királyi Kancelláriával, a Helytartótanáccsal, illetve a v á r m e g y é k és a szabad királyi városok magisztrátusával. M á s f e l ö l az engedélyezési eljárásban is megszületett az e g y e z s é g , miszerint „...az Egészségügyi Főszabályzatot, amelyet Kedvességteknek és Hűségteknek a Magyar Királyságban és csatolt részeiben az alkalmazás előkészítésére és amelyet ugyanezen év július 20.-án visszajuttatva folyó év április 25.-én megküldtünk, megkaptunk, ezennel immár felülvizsgált és elfogadott szöveggel, Kedvességteknek és Hűségteknek azzal a kegyes utasításunkkal küldjük vissza, hogy az mielőbb nyomdába adassék, majd ennek végeztével a Magyar Királyságban haladéktalanul közhírré tétessék, továbbá a Főszabályzat 300 nyomtatott példánya Felségünknek legalázatosabban felterjesztessék". A királyi leirat tehát mellékelve tartalmazta a véglegesített latin nyelvű n o r m a s z ö v e g e t , amelynek alapján a Helytartótanács 1770. október 4 - i határozatával hatályba léptette a Generale Normativum-ot. A honosítással kapcsolatos k é t kritikus pont közül Bécsben törölték a magyar javaslatot a sebészmestereknél. í g y a n é m e t és latin s z ö v e g az I . rész 2. fejezet I.§-ában eljárásilag semmiben nem k ü l ö n b ö z ö t t egymástól. T e h á t „akik országainkban és tartományainkban a sebészet művelése érdekében enge-

délyért folyamodnak, vizsgának kötelesek alávetni olyan egyetemén, amelyben orvosi kar is működik; nélkül sehol sem kaphatnak engedélyt szakmájuk

magukat valamely örökös eme alkalmasságot igazoló gyakorlására."

tartományunk tanúsítvány

Orvosok e s e t é b e n kompromisszumos m e g o l d á s született, amely az I . rész, 1. fejezet I c ­ ában az érintett mondatrész latin változatában h o m á l y o s a n utalt a múltra, és nyitva hagyta a kérdést a j ö v ő t illetően. N é m e t ü l : „...mindenki, aki császári és királyi örökös tartomá­ nyaikban szándékozik gyakorolni ezt a foglalkozást, gradus doctoratus-t köteles szerezni olyan belföldi egyetemen, amelyen facultas medica is működik, és mindez a jövőt illetően is alkalmazandó oly módon, hogy enélkül senki nem kaphat hatósági engedélyt..." Latinul: „ . . .országainkban és tartományainkban soha és senki ne juthasson másként engedélyhez ezen foglalkozás gyakorlására, csakis oly módon, ha doktori fokozatra méltatták az örökös tartományok valamely orvosi fakultással is rendelkező egyetemén, vagy pedig működési engedélyét (a Magyar Királyság tekintetében) a Mi általunk előírt, vagy a jövőben előírandó módon jóváhagyták". Mária T e r é z i a 1769. november 7-én intézkedett a nagyszombati egyetem orvosi k a r á n a k Generale felállításáról, ahol 1770. november 29-én indultak meg az előadások. A Normativum azért hivatkozik „a jövőben előírandó mód''-ra, mert m á r előkészületben volt egy rendelet, amelyet a Helytartótanács 1771. április 22-én hirdetett k i . Ennek é r t e l m é b e n a M a g y a r o r s z á g o n m á r gyakorlatot folytató orvosok, akik diplomájukat nem B é c s b e n szerezték, Nagyszombatban voltak kötelesek jelentkezni az a p p r o b á c i ó érdekében. Helyi kiegészítések

a vármegyei

és városi

önkormányzatokban

A Generale Normativum kihirdetése október 4 - é n akkoriban m é g kevésbé jelentette azt, hogy egy c s a p á s r a ismertté vált volna a j o g a l k a l m a z ó k körében. A v á r m e g y é k b e n és szabad királyi v á r o s o k b a n a magisztrátusoknak nyomtatott, és központilag hivatalosan j ó v á h a g y o t t n o r m a s z ö v e g r e volt szükségük a további feladatok végzéséhez. E z é r t érkezett o k t ó b e r 29én újabb leirat a Helytartótanácshoz, amely a 300 nyomtatott példányt sürgette. V é g ü l ezek 1770 utolsó két hónapjában kerültek kiküldésre a helyi szervek részére. A nyomdai munkával kapcsolatos esetleges zavarokra utalhat, hogy egyes darabok c í m l a p j á n a k fejlécére a Habsburg címer, m á s o k r a a magyar c í m e r került. Hét eredeti példányt a levéltári anyag is őriz, n é g y e t az előbbi h á r m a t az utóbbi változatban. Külön i r a t c s o m ó gyűjti ö s s z e az a r c h í v u m b a n azokat a leveleket, amelyekben a magisztrátusok válaszoltak a H e l y t a r t ó t a n á c s n a k . A hivatali levelezési g y a k o r l a t b ó l szokásos visszahivatkozások értékes információkat tartalmaznak az eredeti levelekről. Ebben a tekintetben Vas v á r m e g y e utal legpontosabban az e l ő z m é n y e k r e . December 17-re keltezett v á l a s z u k szerint: „ a Generale Normativum in Re Sanitatis nyomatott példánya, amelyet a Nagyméltóságú Királyi Tanács az elmúlt november hónap 13-án kegyeskedett kiadni, 1654. és 1655. számú jelöléssel parancsba adván, megérkezett a részünkre..." 33

Országos Levéltár, Helytartótanácsi San.)

Levéltár. C37 Acta Sanitatis Lad. B. Fasc. 7. No. 14 I . (OL-HL C37 Acta

A m a g i s z t r á t u s o k két v o n a t k o z á s b a n voltak k ö t e l e s e k alsóbb r e n d ű rendelkezésekkel kiegészíteni a Generale Normativumot: (1) helyi j á r v á n y ü g y i szabályozást alkottak, é s (2) foglalkozási utasításokat adtak k i az egészségügyi szolgáltatók részére. A Generale Normativum m á s o d i k része kizárólag a Török Birodalommal határos, és állandó v e s z é l y n e k kitett területek j á r v á n y ü g y i szakigazgatásával foglalkozott. Amennyiben az ország b e l s ő területein is akut j á r v á n y v e s z é l y állt elő, például egy-egy góc kialakulásával, a határ­ övezethez h a s o n l ó a n itt is a k ö z p o n t i kormányzat intézkedett (vesztegzár elrendelése é s kordonok felállítása). Erről azonban csak k ö z v e t e t t módon értesít a n o r m a s z ö v e g . Késedelmet nem tűrő esetekben ugyanis, a k ö z p o n t i irányítás bevezetéséig az intéz­ kedéseket - u t ó l a g o s jelentési kötelezettséggel - a helyi igazgatás foganatosította. Ennek szervei a Habsburg-birodalom ö r ö k ö s t a r t o m á n y a i b a n a központosított végrehajtás helyi elöljáróságai voltak. Ilyen esetekben M a g y a r o r s z á g vármegyéi és szabad királyi városai is csak a halaszthatatlan esetekben rendelkezhettek. A fent említett (l)-es és (2)-es tárgykörben azonban a magyar ö n k o r m á n y z a t o k ö n á l l ó rendeleteket alkothattak. Foglalkozási

szabályok

kiadása

A z örökös t a r t o m á n y i változatban a jogszabály szerint „...ezennel elrendeljük a többszörö­ sen hivatkozott Egészségügyi Bizottságainknak, hogy az orvosok, sebész-mesterek, fürdősök következő utasításokat az érintetteknek kiosztva és bábák részére előírt, és az alábbiakban ismertessék, valamint azok teljesítését minden igyekezetükkel ellenőrizzék \ Külön meg­ jegyzés h i á n y á b a n a fentiekből az következnék, hogy a „kiosztás" kizárólag német nyelven történt, azonban m á r az 1753. évi, Prágában kiadott szabályzat szerint az uralkodó l e h e t ő v é tette, „...hogy a Rendtartásból az egyes szakmákat illetően külön-külön kivonatok készüljenek, és a bábákról szóló passzus cseh nyelvre is lefordíttassék...". ,

M a g y a r o r s z á g nyelvi sajátosságait a H e l y t a r t ó t a n á c s h o z intézett, és az előzőekben m á r hivatkozott 1770. április 25-i uralkodói utasítás vette figyelembe. Ebben a leiratban szerepelt ugyanis, hogy „...a Generale Normativum sajátos utasításai a szolgálatban álló sebészmesterek, patikusok és bábák részére Magyarországban és csatolt részeiben használatos nyelvekre fordítva... tudomásul vétessenek!'. Természetesen a latint eleve é r t ő orvosok nem szerepeltek a c í m z e t t e k között. A helyben használatos nyelvekre a fordítá­ sokat - e g y s é g e s e n az egész országra n é z v e - a Helytartótanács E g é s z s é g ü g y i Bizottságának kellett volna elkészítenie. M a g á n a k a gyakorlatnak különben e l ő z m é n y e is volt, például a Torkos-taxa esetében, amelynek a k i a d á s a latin, magyar, német és s z l o v á k nyelven történt. Jelen esetben a Helytartótanács a kötelezést úgy értelmezte, hogy az nem az Egészségügyi Bizottságot terheli, hanem a helyi magisztrátusokat, pontosabban azok physicus-doktorait, és ennek megfelelően intézkedett. A visszaérkezett jelentések mind beszámolnak a feladat végrehajtásáról, de csak PestPilis-Solt v á r m e g y e mellékelte teljes terjedelemben azokat a foglalkozási utasításokat, amelyeket Veza G á b o r (1728-1799) physicus-doktor (később az ország első protomedicusa) állított össze. E z e k b ő l azonnal m e g á l l a p í t h a t ó , hogy jelentősen r ö v i d e b b e k a Generale Normativum megfelelő részeihez viszonyítva. A s e b é s z m e s t e r e k n e k é s patikusoknak készített változat latinul, a b á b á k n a k szóló magyarul íródott. K é t s é g t e l e n , hogy a Veza Gábor által végzett csonkítást r é s z b e n az eredeti j o g s z a b á l y szerkesztése is

indokolta. Például az Utasítások bábák részére c í m ű I V . fejezet e l s ő két §-a a hely­ hatóságok részére írt elő feladatokat. í g y az I.§ az engedélyezési eljárást, a II.§ a magisztrá­ tusok területi ellátási kötelezettségét tartalmazta. Ilyen értelemben logikus volt a II.§-t teljes elhagyása, az I.§-ra viszont szükség volt, hiszen mint kérvényező ügyfélnek, a bábának is tudnia kellett az engedélyezési feltételekről. Értesülhetett tehát arról, hogy „az bába senkinek fogni nem szabad lészen, még valami bába mester, mesterségnek gyakorlásához vagy az Tekintetes Vármegye rendszerént való hivatalos doktora által meg nem vizsgáltatik, Ez pedig a tudománya helyben nem hagyatik, és az Magistratus által nem confirmáltatik. nem csak azokat illeti, akik jövendőben az bába mesterségre adják magokat, de azokat is, akik most bábáskodnak, és azt elegendőképpen nem értik". A III.§-tól k e z d ő d ő e n Veza doktor tovább fokozza szabadságát a Generale Normativum szövegének kezelésében. Terjedelmi okok miatt nincs lehetőség a r é s z l e t e s bemutatásra, azonban egyes helyeken indokolatlanul rövidít, máshol viszont kifejezetten terjengőssé válik. Nem követi a számozott szakaszok eredeti beosztását, a z o k b ó l szövegrészeket különít el, és a m á s helyről kiemeltekkel vonja össze. Jól szemlélteti ezeknek a techni­ k á k n a k az ötvözetét az eredeti I V . § t ö m ö r s é g e , amely szerint „a bábák tartsák meg a reájuk bízott titkokat..." A z instrukcióban ez a következőképpen hangzik: „az asszonyok titkos nyavalyájukat közönségessé ne tegyék, másoknak ki ne beszéljék: szeméremmel megjelentik mindazonáltal azoknak, kiknek tisztében és kötelességekben áll azok tudása és orvosoltatása..." Csaknem bizonyos, hogy a mondat m á s o d i k fele nem az általános belügyi igazgatásra, hanem az orvosokra é s physicus-doktorokra utal, ugyanis a hatóságilag elrendelt szülészeti vizsgálatok eljárási rendje másik helyen, de ott s z ö v e g h ű e n került át a magyar fordításba. Leginkább m e g l e p ő n e k azt a m e g o l d á s t kell tekintenünk, amelynek révén az eredeti anyagban nem található részlet j e l e n i k meg a „fordításban", vagy ezzel ellentétben, az ere­ deti anyag n y o m a t é k o s rendelkezése nem kerül át az instrukcióba. A z előbbire példa az újszülöttek kicserélése: „soha Istentelenül a gyermek ágyas asszony alól a gyermeket el ne vegyék, hogy azt mással felváltván, más asszony alá tegyék..." Ugyanakkor a babonákról s z ó l ó rendelkezésről, amelyet a Generale Normativum külön h a n g s ú l y o z o t t , Veza G á b o r úgy döntött, hogy annak nem tulajdonít jelentőséget. í g y az a központi figyelmeztetés, m i ­ szerint „...tevékenységük során tartózkodjanak olyan szavaktól és cselekedetektől, amelyek babonásnak tűnhetnének..." Pest-Pilis-Solt vármegyében el sem jutott a b á b á k fülébe. Nem véletlen, hogy a bába instrukciók, jóllehet s z ö v e g h ü s é g b e n nem követik a Gene­ rale Normativum-at, mégis i s m e r ő s n e k tűnnek azok számára, akik b e h a t ó b b a n foglalkoztak a 18. század rendelkezéseivel. Ennek az az oka, hogy Veza G á b o r háttér-anyagként a Torkos-taxára is támaszkodott. A Taxa 2. pontja szerint a bábák „...az asszonyok titkos nyavalyáit nyilvánossá ne tegyék, csakis azokkal közöljék, akiknek hivatalukban és illetékességükben áll azok megismerése". Ez csaknem s z ó szerint egyezik a fentebb idézett vármegyei változattal. Az újszülöttek kicserélésének tilalma pedig e g y é r t e l m ű e n szöveghű átvétel a Torkos-taxából. További kutatást igényelne az egyes megyei és városi levéltárakban, hogy a helyi változatok milyen m é r t é k b e n tértek el egymástól, illetve a Generale Normativum szöve­ gétől. Pest-Pilis-Solt v á r m e g y e példája azt mutatja, hogy a h e l y h a t ó s á g o k külön-külön megállapított foglalkozási szabályai csak véletlenszerűen lehettek volna e g y s é g e s e k az egész országban.

Helyi járványügyi

intézkedések

A Generale Normativum I I . r é s z e a járvány ü g y b e n tételesen és aprólékosan csak a száraz­ földön zajló távolsági kereskedelmi és utasforgalmat szabályozta, pontosabban annak is csak azt a szakaszát, amely a j á r v á n y ü g y i határszolgálatot érintette. Jellemző az aprólé­ kosságra a határmenti kiskereskedelmi forgalom példája, miszerint „...ez a kölcsönös kereskedelmi gyakorlat a hét egyetlen napján, csütörtökön folytatható, midőn a fent nevezett átvételi helyek nyáron reggel 5 órától este 5 óráig, télen reggel 8 órától délután 4 óráig használhatók, más napokon vagy órákban azonban állandóan zárva tartandók" ( I I . rész. I V . fej. X V . § , 4. bek.). R á a d á s u l a t o v á b b i a k b a n még azt is megtudjuk, hogy minden csütörtökön nem az összes ,fent nevezett átvételi helyek" tartanak nyitva, hanem mindig csak egy-egy, az előre megadott havi forgó alapján. Miután a Generale Normativum semmilyen útmutatást nem adott arra nézve, hogy mi történik a továbbiakban a k e r e s k e d ő k k e l és utasokkal, ha már b e l é p t e k az ország területére, ezt a kérdéskört a helyi rendeletek szabályozták. A helytartótanácsi levéltári anyagban fellelhető Torkos Justus J á n o s , pozsonyi physicusdoktor egy másik ö s s z e f ü g g é s b e n már idézett n é m e t nyelvű helyi rendelet tervezete, amely közvetlenül a Generale Normativum kiadása után készült. B e v e z e t ő része az elveket foglalja össze. Az i n t é z k e d é s e k célja egyfelől a járvány távoltartása, másfelől a m á r kitört járvány megfékezése. ,JVlindazon szükséges és üdvös rendelkezések, amelyek bármely mindenkori ragályos betegség esetén követendők, kiváltképpen azt a célt szolgálják, hogy a város lakói mentesüljenek a járványos miazmáktól. Mindazonáltal, ha már megjelent volna a ragály, meg kell választani az ellene való szereket, hogy a betegség gyógyítható, és a továbbiakban elhárítható legyen". Ezután következik a tervezet négy pontból álló első, illetve h á r o m pontból álló m á s o d i k része. Az első rész szerint a m a g i s z t r á t u s j á r v á n y ü g y i biztosokat nevez k i , akik a város hatá­ rában megállítják és m e g v i z s g á l j á k a betérni kívánó utazókat és kereskedőket, utóbbiakat a portékáikkal együtt. E l l e n ő r z i k a személyekről és árukról kiállított egészségügyi passzu­ sokat, amelyek 1769 után e g y s é g e s e k és térítésmentesek voltak az egész Habsburg biroda­ lomban. A z árukat illetően Torkos doktor a frissen kiadott Generale Normativum-ra hagyatkozik: „egyebekben mindazon portékák, amelyek mentesek a ragálytól, kivétel nélkül megtalálhatók abban a rendelkezésben, amelyet a Nagyméltóságú Magyar Királyi Helytartótanács küldött a Tekintetes Magisztrátus részére". A személyekről és árukról kiállított egészségügyi passzusokat a hatóságok rendkívül komo­ lyan kezelték. Hamisításuk az 1766. évi augusztus 25-i járványügyi b ü n t e t ő szabályozás szerint halálbüntetést vont maga u t á n . Az Udvari Egészségügyi B i z o t t s á g anyagában megtalál­ ható az a mintapéldány, amelynek nyomán M á r i a Terézia a cs. kir. titkos Udvari és Állami Kancellária közvetítésével az új nyomtatvány tervezetét elfogadta. Egy képzeletbeli keres­ kedő azonosítását például ezen a tervezeten a következő jegyek alapján vélték lehetséges­ nek: ,JvIullah Husszein nevű, török birodalmi alattvaló, belgrádi lakos, családi állapota szerint nős, 46 éves, nagy testű, világosbarna hajjal, barna szakállal, hosszú barna szemöl3 4

OL-HL C37 Acta San.

5

dökkel, fekete szemekkel, husszúkás arccal, török módra öltözködve..." Ha minden elővigyázatosság ellenére m é g i s „kiütéses betegségek" lépnek fel a város­ ban, a betegeket azonnal el kell különíteni az egészségesektől, és ha m e g h a l n á n a k , a kopor­ sóba helyezett holttestet „mélyen a földbe ásva kell eltemetni". Jellemző a részletességre, hogy „az ágyneműt, amelyben feküdt, gondosan el kell különíteni, azt senki más nem használhatja, sőt a betegség súlyosabb fokozatában mindenestül elégetendő". Amennyiben a j á r v á n y m á r megjelent a városban, füstöléses módszerrel „ p r e v e n t í v " szereket (borókafenyő, tömjén, fenyögyanta, stb.) kell alkalmazni. Ezek „a levegőben terjedő, a melléképületekből, istállókból, pocsolyákból és más hasonlókból keletkező kigőzölgéseket, amelyek rothadást képesek kiváltani, megtisztítják és elpusztítják." Legalább ilyen fontos azonban a „házakban tartott tisztaság" is. Az étkezési szokásokkal és a patikaszerekkel kapcsolatos tanácsok után j e l l e m z ő a kor t u d o m á n y o s gondolkodására és p r a g m a t i z m u s á r a , miszerint „amulettek nyakba akasztása... kifejezetten nevetséges, viszont hasznos gyakrabban váltani az alsóneműket". M a szociális é r z é k e n y s é g n e k neveznénk azt a javaslatot, amellyel Torkos doktor az előterjesztését zárja: „...mégis említést kell tenni azokról a többnyire nagy szegénységben élő emberekről, akik nem tudnak pénzt adni az orvosságokért, így a Tekintetes Magisztrátusnak van módja dönteni arról, hogy részükre az orvosságot mint szükséges betegségi segélyt ingyenesen adományozza, és kiadatásáról rendelkezzék". Történelmi

utórezgések

A Generale Normativum azoknak a folyamatoknak az összegzését és továbbfejlesztését jelentette, amelyek a T ö r ö k Birodalom visszaszorítása után az o r s z á g b a n a 18. s z á z a d végén a fejlett E u r ó p á v a l azonos szintű k ö z e g é s z s é g ü g y e t teremtettek. A járványügyi s z a b á l y o z á s alapelvei a nemzetközi e g y ü t t m ű k ö d é s b e n keletkeztek, azokat e g y e d ü l egyetlen o r s z á g sem lett volna képes létrehozni. Ezt a korabeli magyar orvosi kar legjobbjai is tudták, és a Generale NormativurnoX. feltétel nélkül t á m o g a t t á k . Az o r s z á g o s politika a maga ideo­ logikus szintjén azonban m á s k é p p e n gondolkodott a kérdésről. Százhat évvel később, a „közegészségügy rendezéséről" szóló 1876. évi X I V . törvény­ cikk (tc.) miniszteri i n d o k o l á s a a k ö v e t k e z ő k e t állította: „oly törvény, mely hazánkban a közegészség ügyét szabályozta volna, eddig nem létezett. Rendeletek és utasítások pedig a mai viszonyok között nem elegendők"'. T é n y - és szakszerű volt a megállapítás, mivel a Generale Normativum nem törvény volt, hanem uralkodói rendelet, és nem a magyar országgyűlés alkotása. A „törvény" szó erőteljes hangsúlyozásában egy régi sérelem utórezgései is visszhangzottak, hiszen a Magyar Királyság 1790/91. évi O r s z á g g y ű l é s e már 86 évvel k o r á b b a n , és két évtizeddel a Generale Normativum kihirdetése után kijelentette, hogy a többi között a k ö z e g é s z s é g ü g y r ő l is törvényt akar alkotni. T e r m é s z e t e s e n a j o g a l k o t ó k és j o g a l k a l m a z ó k is tudták, hogy szakmailag semmilyen hiányhelyzet nem állt fenn e g é s z s é g ü g y i szabályozásban. A k ö z e g é s z s é g „ b e v é g z e n d ö " ügyének s ü r g e t ő és 36

HHStA-Noten. Nota an die Löbl:Kaysl:Königl: geheimen Hof und Staatskanzley, Wien den 9ten Decembris 1768, Sanitäts Feden für Personen. Képviselőházi irományok 1875-78., I . kötet 278-283., irományszám: 40.

nyomatékos megjelenítését tehát nem egészségügyi szakmai szempontok gerjesztették, hanem azok a közjogi feszültségek, amelyek a m e g e l ő z ő 25 év alatt halmozódtak fel a Habsburg-ház rendeleti k o r m á n y z á s á v a l szemben. Amikor véget ért a //. Lipót által 1790. június 6-án összehívott o r s z á g g y ű l é s túlterhelt ülésszaka, a L X V I I . törvénycikk (tc.) úgy rendelkezett, hogy „a közpolitikai és bírósági melyek az országgyűlésen nem voltak bevégezhetők, rendszeres ügyeknek s más tárgyaknak, kidolgozására bizottságok rendeltetnek és megbízottak neveztetnek ki". Mai szóhasz­ nálattal élve, törvényelőkészítő bizottságokat hoztak létre, szám szerint kilencet. K ö z ü l ü k az elsőt „Közpolitikai bizottság" n é v e n gróf Batthyány József (1727-1799) bíboros p r í m á s , valóságos és belső titkos királyi t a n á c s o s elnökölte. Jól mutatja a közegészségügy feletti nemzeti szuverenitás visszaszerzésének szimbolikus jelentőségét, hogy törvényi szabályozásának előkészítése a munkafeladatok tárgysorozatában a negyedik helyen, közvetlenül az O r s z á g g y ű l é s , a Magyar Királyi H e l y t a r t ó t a n á c s és a helyhatóságok közjogi státusának r e n d e z é s e után következett. 7

A rendek és az uralkodóház újabb erőpróbájának lezárásaként, a reformkor nyitányát j e l e n t ő 1825/27. évi o r s z á g g y ű l é s e n a V I I I . tc. o k á n ismét előtérbe kerülhetett volna a közegészség ü g y e , de nem így történt. A tc. visszautalt az 1791-ben életre hívott bizottsági rendszerre és annak t ö r v é n y e l ő k é s z í t ő munkájára. T é n y azonban, hogy a korszakot foglalkoztató, és a polgári átalakulást előkészítő folyamatokban a k ö z e g é s z s é g ü g y átfogó törvényi s z a b á l y o z á s a m á r elveszítette a 37 évvel k o r á b b a n még közvetlen rendi sérelemből táplálkozó j e l k é p e s politikai tartalmát. Jellemző, hogy a Reformkort b e t e t ő z ő 1848. április 11-én szentesített tc.-k sem foglalkoztak a kérdéssel, pedig például a kultúra területén olyan részletekbe is b e l e m e r ü l t e k , mint a színházügy r e n d e z é s e ( X X X I . t c ) . Paradox m ó d o n akkor sem az egészségügyi közigazgatás j o g i szabályozása került előtérbe, amikor az 1830/31. évi kolerajárvány a pestisre emlékeztető százezres n a g y s á g ­ rendű pusztítást végzett az ország népességében. K é t s é g t e l e n , hogy a Helytartótanács gyor­ san cselekedett, és 1830. december 28-án az ugyancsak L e n g y e l o r s z á g felől betörő vésszel szemben lezáratta az északi határokat. Ezt k ö v e t ő e n azonban a j á r v á n y ügy empirikus dogmatikája, amely hosszú é v s z á z a d o k tapasztalata alapján a pestishez idomult, s z ü k s é g ­ szerűen rosszul vizsgázott egy teljesen más természetű epidémia ellenében. A személy- é s áruforgalom leállítása nem szabott gátat a t ö m e g e s halálozásnak, de a k ö v e t k e z m é n y e s nyomor és é h í n s é g meghaladta a lakosság tűrőképességét. Parasztlázadások törtek ki 1831 első felében, amelyek társadalmi problémaként nem elsősorban a közegészség- é s j á r v á n y ü g y tehetetlenségét vádolták, hanem a m e z ő g a z d a s á g i népesség gazdasági és szociá­ lis helyzetének tarthatatlanságára hívták fel a figyelmet. Történelmileg csak az 1867-es kiegyezés után érett meg a helyzet egy átfogó k ö z e g é s z ­ ségügyi törvény m e g a l k o t á s á r a . Ez minden tekintetben lezárta azt az időszakot, amelynek egyik l e g s z í n v o n a l a s a b b s z a b á l y o z á s a volt a Generale Normativum in Re Sanitatis. M a m á r kellő történelmi távolságból tekinthetünk arra a kapcsolatrendszerre, amely a 18. s z á z a d b a n a Habsburg h á z é s a magyar társadalom, illetve az örökös t a r t o m á n y o k és a Magyar Királyság viszonyát jellemezte. Tudjuk, hogy a Generale Normativum nem eredeti magyar

'Corpus Juris Hungarici (CD-ROM változat. Bp., KJK-Kerszöv, 2000. január 1.) A továbbiakban a történelmi jogszabályok, ha nincs külön számozott végjegyzet hivatkozás megjelölve, ebből a műből származnak.

szellemi termék, de azt is tudjuk, hogy az alaprendelet anyagát az ausztriai jogalkotás is s z á m o s más forrásból merítette. Semmi okunk nincs arra, hogy a tények teljes körű ismeretében ne ú g y tekintsük a Generale Normativum-m, mint nemzeti kulturális ö r ö k ­ s é g ü n k igen értékes, szerves és m e g b e c s ü l t részére.

P É T E R B A L Á Z S , M D , DSc Director Semmelweis University College for Health Care Department o f Public Health H-1088 Budapest Szentkirályi u. 14. H U N G A R Y E-mail: [email protected]

SUMMARY Hungary's first General Rule o f Health Service was put into practice under the reign o f Queen Maria Theresia (1740-1780) as a directive issued by the C o u n c i l o f the GovernorGeneral (Helytartótanács) on 4 October 1770. Previously, on the 2 January of this year, the Queen, as the Archduchess o f Lower and Upper Austria, had issued the original Hauptsanitätsnormativ for the hereditary provinces o f the Habsburg lands. Between the t w o dates the original regulation, written i n German, was adapted to the special statutory law o f the Hungarian K i n g d o m . Moreover, the Council had the specialists at its disposal who could translate it into Latin, the official language both in legislation and o f law enforcement i n Hungary. n d

Without doubt, the original regulation was an outstanding w o r k o f Habsburg health policy lawmaking. I t unified and reorganized around three panels the European public health experiences: (1) structure and function o f central and local health authorities, (2) rights and duties o f health providers, and (3) prevention o f epidemics on seaside and inland as well. As to the seaside, the r u l i n g about havens issued in 1755 was o n l y a cross-reference in the preamble for it was updated as a completely new version i n 1769. It summarised the latest and most effective measures practiced against the terrible recent epidemics o f plague in Venice, L i v o r n o , and Marseilles. The new regulation on inland (along the borders o f the Habsburg Empire throughout the Balkans and Eastern-Europe) was an excellent conversion o f the seaside measures. This w a y , the operation o f sanitary cordons and the chain o f quarantine-houses on border crossings o f the main commercial routes extinguished the plague in the Habsburg provinces and the Hungarian Kingdom. As to the providers (doctors, surgeons, apothecaries, and midwives) the backup work was the totally revised Bohemian Medical Order 1753. Regarding law enforcement, Vienna took over the Prussian model o f centralized governance, but the version for Hungary respected in all details the traditional self-governing principle of counties and privileged royal boroughs as w e l | . In public health, the General Rule brought up Hungary to the level of the most

developed European countries. Today, there is no reason to stress the 18 century political tensions between the Habsburg House and the Hungarian society, which undeniably overshadowed the introduction o f the Rule. The best Hungarian professionals were involved and supported the translation and the introduction. They knew exactly that fighting epidemics depended always on international cooperation. Albeit, the General Rule was not a genuine Hungarian intellectual work, it should be acknowledged as a most important part o f the cultural heritage of this country.