MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK

ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY

2012/3–4

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI ENCIKLOPÉDIA MUNKAKÖZÖSSÉG BUDAPEST

Kiadó — Publisher MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI ENCIKLOPÉDIA MUNKAKÖZÖSSÉG (METEM) Pannonhalma–Budapest METEM INTERNATIONAL SOCIETY FOR ENCYCLOPEDIA OF CHURCH HISTORY IN HUNGARY Toronto, Canada HISTORIA ECCLESIASTICA HUNGARICA ALAPÍTVÁNY Szeged www.heh.hu A kötet megjelenését támogatta

Alapító † Horváth Tibor SJ Fõszerkesztõ — General Editor CSÓKA GÁSPÁR Szerkesztõbizottság — Board of Editors HUNGARY: Balogh Margit, Barna Gábor, Beke Margit, Csóka Gáspár, Dóka Klára, Érszegi Géza, Kiss Ulrich, Lakatos Andor, Mészáros István, Mózessy Gergely, Rosdy Pál, Sill Ferenc, Solymosi László, Szabó Ferenc, Török József, Várszegi Asztrik, Zombori István; AUSTRIA: Szabó Csaba; GERMANY: Adriányi Gábor, Tempfli Imre ITALY: Molnár Antal, Németh László Imre, Somorjai Ádám, Tóth Tamás; USA: Steven Béla Várdy Felelõs szerkesztõ — Editor ZOMBORI ISTVÁN Felelõs kiadó — Publisher VÁRSZEGI ASZTRIK Az angol nyelvû összefoglalókat fordította: PUSZTAI-VARGA ILDIKÓ ISSN 0865–5227

Nyomdai elõkészítés: SIGILLUM 2000 Bt. Szeged Nyomás és kötés: EFO Nyomda www.efonyomda.hu

TARTALOM

TANULMÁNYOK — ESSAYS

CSÁKÓ Judit

András ALBERT

Szent Ányos püspök franciaországi és magyarországi kultuszáról On the Cult of Saint Anianus of Orleans in France and Hungary The Romanian national minority’s religious right issues in Transylvania at the end of the 17th century (1697-1704) A román nemzeti kisebbség vallásjogi kérdései a 17 századvégi Erdélyben (1697–1704)

5

23

KÁPOLNAI Kázmér

Jozef Viktorin (1822–1874). Katolikus pap, irodalomszervezõ, kiadó, közíró, mecénás a magyarországi idegenforgalom és mûemlékvédelem elindítója illetve kezdeményezõje 31 Jozef Viktorin (1822-1874)

NÉMETH László Imre

Zágon József (1909–1975) József ZÁGON (1909-1975

CSÍKY Balázs

Az elsõ bécsi döntés hatása az Esztergomi Fõegyházmegyére 1938–1945 79 The Effect of the First Vienna Arbitration on the Archdiocese of Esztergom (1938-1945)

BALOGH Margit

Fakultatív hitoktatás és a konkordátum-fiaskó. Hitoktatási küzdelem és körülményei, 1946–1947 109 Optional Religious Instruction and the Failure of the Concordate. Struggle over Religious Instruction in Hungary, 1946-1947

CSAPODY Miklós

Az európai „Keresztény Unió”. Bálint Sándor keresztényszocializmusa The European ‘Christian Union’ Christian Socialism and Sándor Bálint

Ifj. Dr. RABÁR Ferenc

A Szent Keresztrõl nevezett Irgalmas nõvérek vázlatos története (1863–1950) Brief History of Sisters of Mercy of the Holy Cross (1863-1950)

39

121

137

3

FORRÁSOK — SOURCES

SOMORJAI Ádám OSB

Vatikáni források a szlovák államiság kezdeteire, 1918–1927. A szlovák–magyar közös egyháztörténelem egyoldalú szemlélete igényes tudományos publikációkban? 165 Vatican sources concerning the beginning of the Slovak state, 1918–1927. A unilateral look into the common Slovak-Hungarian Church history in scientific publications?

Piotr STEFANIAK

A magyarországi domonkos apácák története a 20. században History of Dominican Nuns in Hungary in the 20th Century

221

MÓDSZERTAN, ADATTÁR, SZEMLE METHODOLOGY, DATA STORE, SURVEYS

MIKLÓSHÁZY Attila Az emigráns római katolikus magyar egyházközségek SJ. vázlatos története Svájcban Brief History of the Pastoral Care of Emigrant Hungarians in Switzerland after the 2nd World War KÁPOLNAI Iván

Kiegészítõ adalékok az angyalföldi Szent Mihály templom történetéhez Contributions to the Construction of the Saint Michael Church in Budapest-Angyalföld

237

241

EGYHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVEK ÉS KIADVÁNYOK BOOK REVIEW

MISÓCZKI Lajos: A vallás- és egyházügy a Rákóczi-szabadságharc idején (Ism. Szecskó Károly KISS Péter: Az Egri Fõegyházmegyei Könyvtártól a Líceumig (Ism. Szecskó Károly) VECSEY József: Emlékezés Mindszenty bíboros édesanyjára (Ism. Somorjai Ádám OSB) Források az Apostoli Szentszék és Mindszenty bíboros kapcsolatához. Somorjai Ádám könyveirõl (Ism. Csíky Balázs)

4

213 215 218 222

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

CSÁKÓ JUDIT

SZENT ÁNYOS PÜSPÖK FRANCIAORSZÁGI ÉS MAGYARORSZÁGI KULTUSZÁRÓL*

„Abban az idõben András király monostort alapított a Balaton tava mellett Szent Ányos tiszteletére azon a helyen, melyet Tihanynak hívnak” – olvashatjuk a bencés apátság 1055. évi alapításával kapcsolatban a 14. századi krónikakompozíció I. András uralkodásáról beszámoló caputjainak egyikében.1 Megnevezi a monostor Szent Ányos-patrocíniumát a tihanyi alapítólevél is, amelynek szövege szerint „a legkeresztényibb jogarhordozó” András király az okiratban felsorolt javakat Szûz Mária, valamint Szent Ányos püspök és hitvalló egyházának adományozza.2 Az oklevél számos alkalommal képezte már diplomatikai, illetve nyelvtörténeti elemzések tárgyát,3 és az apátság korai történetének részletes feldolgozása is megtörtént a medievisztikai szakirodalomban.4 Jelen írásban * Jelen írás a Tihanyi Bencés Apátságban 2010. november 30-án, a monostort alapító I. András halálának 950. évfordulója alkalmából megrendezett konferencián azonos címmel elhangzott elõadás tanulmányváltozata. A dolgozat szorosan kapcsolódik a korai magyarf–rancia összeköttetések kérdését is érintõ, az ELTE BTK Történelemtudományi Doktori Iskolájának Történelem Segédtudományai Doktori Programján Az Árpád-kori Magyarország a francia területen keletkezett kútfõk tükrében címmel készülõ disszertációmhoz. Ezúton szeretném megköszönni segítségét, tanácsait témavezetõmnek, Dr. Körmendi Tamás adjunktusnak. 1 Képes Krónika. Ford.: BOLLÓK János. A fordítást gondozta és a jegyzeteket készítette: SZOVÁK Kornél VESZPRÉMY László. Az utószót írta, a függeléket és az irodalomjegyzéket összeállította: SZOVÁK Kornél. Bp., Osiris, 2004. (Millenniumi magyar történelem. Források) (a továbbiakban: Képes Krónika) 59. A krónikakompozíció I. András tihanyi temetésérõl szólva is megemlékezik a monostor francia védõszentjérõl: „Szent Ányos hitvalló monostorában temették el, amit õ alapított királyként Tihanyban a Balaton tava mellett.” (Képes Krónika 64.) 2 A tihanyi monostor alapítólevele (1055). Ford., bev. jegyz.: PITI Ferenc. In: Írott források az 1050–1116 közötti magyar történelemrõl. Az elõszót írta, a szövegeket válogatta, a kötetet szerkesztette: MAKK Ferenc – THOROCZKAY Gábor. Szeged, Szegedi Középkorász Mûhely, 2006. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 22.) (a továbbiakban: ÍF 1050–1116) 16–25., az idézetet l.: 15. Az alapítólevél magyar fordítását l. még: I. András király tihanyi alapítólevele, 1055. Ford.: HOLUB József, ÉRSZEGI Géza. A hátoldalt fordította: VESZPRÉMY László. In: Paradisum plantavit. Bencés monostorok a középkori Magyarországon: Kiállítás a Pannonhalmi Bencés Fõapátságban 2001. március 21-tõl november 11-ig. Szerk.: TAKÁCS Imre. Pannonhalma, Pannonhalmi Bencés Fõapátság, 2001. (a továbbiakban: Paradisum plantavit) 550–552. 3 BÁRCZI Géza: A tihanyi apátság alapítólevele mint nyelvi emlék. Bp., Akadémiai Kiadó, 1951. (Nyelvészeti tanulmányok 1.); KOMJÁTHY Miklós: A tihanyi alapítólevél kérdésének problémái. Levéltári Közlemények, 26. (1955) 1. sz. 27–47.; KUMOROVITZ L. Bernát: A magyar pecséthasználat története a középkorban. Der Gebrauch von Siegeln in Ungarn im Mittelalter. Bp., Magyar Nemzeti Múzeum, 19932. (A Magyar Nemzeti Múzeum mûvelõdéstörténeti kiadványa) 31–33. 4 ERDÉLYI László: A Pannonhalmi Szent-Benedek-rend története X. A tihanyi apátság története. Elsõ korszak: Az apátság önállósága 1055–1701. Bp., Stephaneum, 1908. (a továbbiakban: ERDÉLYI 1908);

5

nem kíséreljük meg ezen kutatások eredményeinek felsorakoztatását, csupán arra az egyébként már számtalan alkalommal feltett részkérdésre próbálunk meg választ keresni, miért éppen a Meroving-kortól tisztelt francia szent, a legenda szerint a hunok támadásától Orléans-t megmentõ Ányos tiszteletére alapított monostort az alig fél évszázada létrejött keresztény magyar állam uralkodója. Úgy véljük, a rendelkezésünkre álló gyér forrásanyag alapján csupán részlegesen megválaszolható kérdés tanulmányozásához elengedhetetlen annak vizsgálata, milyen tiszteletnek örvendett Ányos a kora középkori frank államban, milyen területeken terjedt el kultusza a Karolingok, majd a születõ Capetingmonarchia idején. Érdemes röviden kitérnünk arra is, hogy hogyan láthatjuk az apátság patrocíniumát azon korai kapcsolatok fényében, amelyek a fiatal Magyar Királyság és a francia területek5 között Tihany alapításának idején léteztek.

1. SZENT ÁNYOS FRANCIAORSZÁGI KULTUSZA

A francia nyelvû szövegekben Aignan, a latin forrásokban Anianus néven szereplõ Szent Ányos Orléans városának 5. századi püspöke volt, akivel kapcsolatban elsõsorban azt szokás megemlíteni, hogy imádságaival szabadította meg városát Attila hunjainak ostromától. A szent életérõl, francia földön kialakult kultuszáról a magyar szakirodalomban a Pannonhalmi Rendtörténet rövid beszámolója nyújt valamivel bõvebb tájékoztatást,6 és a késõbb Szent Ányost említõ munkák is az Erdélyi László által a 20. század elején összegyûjtött adatokat veszik át, egészítik ki néhány apróbb részlettel.7 Úgy véljük, nem telje-

HERVAY F[erenc] Levente: A bencések és apátságaik története a középkori Magyarországon. Történeti katalógus. In: Paradisum plantavit 461–547., különösen 520–522. 5 A 11. század közepén még nem beszélhetünk egységes Franciaországról: a nyelvjárásaikban is különbözõ grófságok, hercegségek egy része legfeljebb névlegesen ismerte el a francia király fõségét. Így amikor munkánkban francia vidékeket említünk, semmiképpen sem érthetünk ezek alatt egy akkor egységes államhoz tartozó területeket. Kissé anakronisztikusnak tûnhet tehát magyarfrancia kapcsolatokról, illetve Szent Ányos franciaországi kultuszáról beszélni, azonban az egyszerûség kedvéért mégis ezt a kifejezést véljük célszerûnek megtartani. Az ezredév körüli Francia Királyság viszonyairól l.: BARTHÉLEMY, Dominique: L’an mil et la paix de Dieu. La France chrétienne et féodale 980–1060. Paris, Fayard, 1999. (a továbbiakban: BARTHÉLEMY 1999), különösen: 234–257. A jelenleg Franciaország részét képezõ térségekkel való kapcsolatok mellett a 11. századi magyar államnak voltak összeköttetései a vallon vidékekkel is. Bár ezek a területek a Német-római Birodalom részét képezték, kultúrájuk, nyelvük révén jóval erõsebben kötõdtek a francia, mint a birodalmi területekhez. Az innen magyar földre érkezõ telepesek a franciákhoz, olaszokhoz hasonlóan Latiniként kerülnek említésre töredékes forrásanyagunkban, ellentétben a birodalomból jövõ német ajkú lakosokkal. Errõl l.: BÁRCZI Géza: A középkori vallon–magyar érintkezésekhez. Századok 71. (1937) 9–10. sz. 399–416. (a továbbiakban: BÁRCZI 1937); KRISTÓ Gyula: Nem magyar népek a középkori Magyarországon. Budapest, 2003. (Kisebbségkutatás könyvek) 167–177., 297–299.; TÓTH Péter: Vallon fõpapok a magyar egyház újjászervezésében a pogánylázadás után. In: Tanulmányok a 950 éves tihanyi alapítólevél tiszteletére. Szerk.: ÉRSZEGI Géza. Tihany, Tihanyi Bencés Apátság, 2007. 31–36. (a továbbiakban: TÓTH 2007.) 6 ERDÉLYI 1908. 6–10. 7 L. pl. MIKESY Sándor: Adalékok a személynevek földrajzi körzetek szerint való jelentkezéséhez. Magyar Nyelv 65. (1968) 3. sz. 300–316. (a továbbiakban: MIKESY 1968), különösen: 300–301.; BÁLINT Sándor: Ünnepi kalendárium III. Július elsejétõl november harmincadikáig: a Mária-ünnepek és jelesebb napok a hazai és közép-európai hagyományvilágból. Szeged, Mandala, 19982. (a továbbiakban: Ünnepi kalendárium III.) 474.

6

sen haszontalan tehát a modernebb kutatások eredményeit figyelembe véve bemutatni azt, amit Ányos Orléans-környéki tiszteletérõl tudhatunk. Kiindulásképpen szeretnénk röviden összegezni, milyen adatokat hoz Erdélyi a püspökkel kapcsolatban. A rendtörténeti munka Gallia egyik legnagyobb szentjeként mutatja be Anianust, akihez „tisztelet, tekintély és népszerûség dolgában ott régente csak egynéhány szent hasonlítható: Lupus és Germanus, Dénes, Medárd és Márton”.8 358 táján, Vienne környékén született, és alig harmincévesen lett Orléans püspöke. 451. június 14-én a város az õ tanácsainak és imáinak köszönhetõen szabadult meg a hunok ostromától. Nem sokkal élte túl Attila távozását Orléans falai alól: 453. november 17-én halt meg.9 A rendtörténet Ányos kultuszával kapcsolatban kiemeli, hogy a frank uralkodók szerzõdéseiket, szövetségeiket a szent ereklyéi felett kötötték. A Merovingok alatt terjedt el az a szokás, hogy a fõemberek a sírnál tették le hûségesküjüket, és az ellenük emelt vádak alól ugyancsak a városvédõ püspök relikviáinál tisztázhatták magukat. A Karolingok is tisztelték Anianust, akinek kultusza Jámbor Róbert uralkodása alatt erõsödött meg különösen. Ez azzal magyarázható, hogy a király fiatalságát éppen a Loire menti városban töltötte, és igencsak kedvelte Orléans-t. Róbert nevéhez fûzõdik Anianus 998-ban ismételten leégett egyházának újjáépítése is. Erdélyi különös hangsúllyal beszél az 1029. június 14-i fényes ünnepségrõl, amikor a király három érsek, öt püspök, a clunyi, illetve a fleuryi apát jelenlétében maga helyezte el a relikviákat az ereklyetartó szekrényben.10 Ezekhez az információkhoz fõként két ponton kívánunk kiegészítést tenni. Egyrészt azt szeretnénk – a súlypontokat kissé máshová helyezve – röviden felvázolni, hogy milyen helyet foglalt el Ányos az Orléans-vidék szentjeinek sorában, hogyan alakult kultusza a Meroving-idõktõl kezdve a témánk szempontjából fontos 11. századig. Másrészt azokat a történeti forrásokat, illetve hagiográfiai munkákat kívánjuk sorra venni, amelyek a püspök életét, a nevéhez fûzõdõ csodás eseményeket feldolgozták. Amikor a 15. század végén Orléans régi hídján elkészült a Jeanne d’Arc tiszteletére emelt emlékmû, a Szent Szûztõl segítséget kérõ Jeanne és az orléans-i herceg kõbõl kifaragott alakjai mellett két püspökszobrot láthattak az arra elhaladó járókelõk: Szent Ányos, illetve Szent Evurtius figuráit. Ahogyan Françoise Michaud-Fréjaville Orléans alapítószentjeivel foglalkozó tanulmányából is kiderül, a városban még a kora újkorban is élénken élt három, a gall–római korban szerepet játszó keresztény egyházi vezetõ emléke. Az 5. században a Szent Kereszt tiszteletére katedrálist építtetõ Evurtiust a hagyomány szerint a várost a hunok támadásától megóvó Anianus követte a püspöki tisztségben, míg a harmadik pater patriae, Mamertius – vitájának tanúsága szerint – a jó termés érdekében nyerte el az orléans-iak számára az isteni kegyelmet. Michaud-Fréjaville az 1401 és 1430 közötti városi körmenetekrõl is beszámoló orléans-i számadáskönyveket vizsgálva megállapítja, hogy évente többször is körbevitték az utcákon az atyák relikviáit: az éhínségek 8 ERDÉLYI 1908. 6. 9 Ahogyan a késõbbiek során látni fogjuk, Ányos életérõl kevés biztos adattal rendelkezünk. Ahhoz nem fér kétség, hogy Orléans 451. évi ostromakor õ volt a város püspöke, viszont a szent életének korai szakaszára vonatkozó, itt Erdélyi által is közölt adatok kevés hitellel bírnak: az Anianus fiatalságával kapcsolatos információkat csupán a 9–10. század fordulóján keletkezett vitában olvashatjuk. (RENAUD, Geneviève: Saint Aignan et sa légende, les „vies” et les „miracles”. Bulletin de la Société Archéologique et Historique de l’Orléanais. Nouvelle Série [a továbbiakban: BSAHO NS] VII/49. (1978) [1978/a] 83–109. [a továbbiakban: RENAUD 1978/a], különösen: 89–90.). 10 ERDÉLYI 1908. 6–8.

7

nyomorában elsõsorban Mamertius, a százéves háború viszontagságai közepette pedig a városvédõ Ányos közbenjárásáért fohászkodtak.11 Ha arra a kérdése szeretnénk választ kapni, hogyan alakult ki és erõsödött meg az alapítóatyákként tisztelt püspökök – közülük is elsõsorban a minket érdeklõ Ányos – kultusza, a Meroving-, illetve a Karoling-idõkig kell visszanyúlnunk. Az Orléans-vidéki szentek tiszteletével, az életüket és a sírjaiknál történt csodás eseményeket elbeszélõ hagiográfiai munkákkal kapcsolatban kiválóan tájékozódhatunk Thomas Head monográfiájából: a munka az orléans-i diocézis jellegzetes példáját használja fel annak bemutatására, milyen módon élt egymás mellett a 8–12. század folyamán az akkor korántsem egységes francia területeken a helyi szentek kultusza és az egyetemes egyház szentjeinek tisztelete.12 Míg az amerikai történész csupán érintõlegesen szól Ányos kultuszáról, addig Geneviève Renaud több tanulmányt is szentelt az orléans-i püspök tiszteletének. Sorra vette a szentet említõ történeti forrásokat, részletes elemzését adta a rá vonatkozó hagiográfiai munkáknak, és foglalkozott azzal a kérdéssel is, mennyire terjedt el az Ányos-kultusz francia földön, illetve más területeken.13 Nemrégiben Satoshi Tada tárgyalt néhány, a szent Karoling-kori kultuszának alakulásával kapcsolatos problémát.14 Thomas Head kiindulópontja Walter orléans-i püspök 871-ben kibocsátott statútuma:15 a rendelkezés tartalmazza, hogy mely szentek ünnepeinek megtartása volt kötelezõ az egyházmegyében. Az általános egyházi ünnepek mellett felsorolja azokat a lokális szenteket is, akik különös tiszteletnek örvendtek a diocézisben. Az „atyák” (patrones) ünnepnapjai közül Walternél Evurtius, Benedek, Maximinus és Lifardus mellett Anianus halálának évfordulója is szerepel.16 A nem csupán ebben a forrásszövegben, de a Karoling-kori zsinati határozatokban is „atyák”-ként megjelölt szentek a gall–római idõk, illetve a Meroving-kor szereplõi voltak. Kultuszuk a késõbbi századok folyamán erõsödött meg, amikor valós mûködésük már nagyrészt feledésbe merült, és életútjukra csak a hagiográfiai irodalom vethetett némi fényt.17 11 MICHAUD-FRÉJAVILLE, Françoise: Orléans et le culte public de ses saints fondateurs. Cahiers de recherches médiévales 12. (2005) 131–141., különösen: 131–135. 12 HEAD, Thomas: Hagiography and the Cult of Saints: The Diocese of Orléans, 800–1200. Cambridge, Cambridge University Press, 1990. (a továbbiakban: HEAD 1990) 13 RENAUD 1978/a; RENAUD, Geneviève: Saint Aignan d’Orléans a-t-il été vénéré hors de France? BSAHO NS VII/49. (1978) 110–113. (a továbbiakban: RENAUD 1978/b); Uõ.: La dévotion à Saint-Aignan: liturgie et toponymie. BSAHO NS VII/51. (1980) 17–32. (a továbbiakban: RENAUD 1980) 14 TADA, Satoshi: The Cult of St. Anianus in the Carolingian Period. The Catholic Historical Review 91. (2005) 3. sz. 423–437. (a továbbiakban: TADA 2005) 15 Walter von Orléans. In: Monumenta Germaniae Historica (a továbbiakban: MGH). Capitula episcoporum I. Herausgegeben von BROMMER, Peter. Hannovera: Impensis Bibliopolii Hahniani, 1984. 185–193. (a továbbiakban: Walter von Orléans) 16 „Ut celebres sanctorum festivitates sollempni cultu observent et observandas suis plebibus antea cognitent, hoc est natale domini, beati Stephani, sancti Johanni evangeliste, innocentum, octabas domini, epiphania, nativitatem Sancte Marie, purificationem Sancte Marie, assumptionem Sancte Marie, sabbato sancto, pasche dies VIII, letania maiore, ascensio domini, pentecosten, sancti Johannis baptiste, sancti Petri, sancti Pauli, sancti Martini, sancti Andree, nostrorum praeterea patrum, quorum piis apud dominum patrociniis vicinis iuvamur: beati Evurtii de transitu, beati Aniani de transitu, beati Benedicti, beati Maximini, beati Lifardi similiter de transitu, de inventione salutifere crucis, de exaltacione eiusdem vivifice crucis.” (Walter von Orléans 191–192.) 17 A korai szentkultuszról, a gall–római kor „atyáinak” a Merovingok alatt kiformálódó kultuszáról l. még: BROWN, Peter: A szentkultusz kialakulása és szerepe a latin kereszténységben. Ford.: SÁGHY Mariann. Bp.:

8

Az Orléans-vidék 4–5. századi „atyái”-nak venerációja, ahogyan azt a Historia Francorum is tanúsítja, már Tours-i Gergely korában kialakulóban volt: a hunok elleni városvédelemben kiemelkedõ szerepet játszó Anianus püspök vagy az orléans-i egyház megalapítójaként számon tartott Evurtius kultusza spirituális védelmet jelentett a városi gallo-román népesség számára a frank hódítókkal szemben. A hatalmukat kiterjesztõ frankok átvették és vidéken is elterjesztették az „atyák” tiszteletét.18 A szentek sírjai19 körül kialakult kisebb településeken ekkor épültek az ereklyék õrzésére nagyobb monostorok, templomok, és a jelentõs központok hamarosan fallal körülvett városokká alakultak. Orléans-ban a Meroving-korban épült Szent Ányos-apátság, illetve a Karoling-kori Szent Evurtius-káptalan patrónusaik nevével is jelezték a szent püspököknek a városban kialakult különös tiszteletét. A Walter-féle jegyzékben felsorolt szentek közül Maximinus a közelben fekvõ Micy 6. századi apátja volt, Lifardust pedig elsõsorban Meung-sur-Loire-ban tisztelték. A 871-es statútumban említett és fontosabbnak tekintett atyák mellett számos szent relikviáit õrizték az Orléans-környéki egyházakban. A vidék jelentõs egyházi központjának számított az a Fleury is, amelynek monostorát az orléans-i Szent Ányos-apátság elöljárója, Leodobodus alapította 651-ben – eredeti szándékai szerint azért, hogy itt helyezzék majd el Szent Ányos relikviáit. Fleury azonban nem az 5. századi püspök, hanem Szent Benedek ereklyéinek õrzése révén szerzett magának hírnevet a keresztény világban: Monte Cassinóból ide kerültek át – feltehetõleg valamikor a 7. század második felében – a bencés rend megalapítójának, illetve nõvérének, Szent Skolasztikának a földi maradványai.20 Orléans fontos szerepet töltött be a Meroving-korban: a 6. század elsõ felének uralkodói öt alkalommal hívták zsinatra püspökeiket a Loire völgyében fekvõ egyházi központba. A korai Karoling-idõkben a város annak köszönhette jelentõségét, hogy püspökei, Theodulf és Jónás Nagy Károly (768–814), illetve Jámbor Lajos (814–840) tanácsadói lettek.21 Anianus már a 7. században is kiemelkedõ helyet foglalt el a vidék szentjeinek sorában. A püspök ereklyéi felett emelt Szent Ányos-apátság reformját maga Bathild királyné támogatta, Fredegár történeti munkájában pedig Szent Dénes párizsi, Szent Medárd soissons-i, illetve Szent Márton tours-i nyughelye mellett szerepel Anianus orléans-i sírja.22 A városát a hunok pusztításától megóvó Anianus kultusza azonban a Karoling-kor-

18

19

20 21 22

Atlantisz, 1993. (A kútnál); Uõ.: Az európai kereszténység kialakulása 200–1000. Ford.: PÁLOSFALVI Tamás. Bp., Atlantisz, 1999. (Európa születése), különösen: 99–114. HEAD 1990. 22. A Tours-i Gergely történeti munkájában is megjelenõ szenttípusokról, illetve arról, hogyan ápolták a 6. századi a galliai püspökök a gall–római idõk szentjeinek kultuszát, l.: MEZEI Mónika: Tours-i Gergely élete és mûvei – a történész szemszögébõl. In: TOURS-i GERGELY: Korunk története. A frankok története. Ford., a bevezetõ tanulmányokat írta és a jegyzeteket összeállította: ADAMIK Tamás – MEZEI Mónika. Pozsony, Kalligram, 2010. (a továbbiakban: A frankok története) 35–84., különösen: 65–75. Egy-egy szent kultuszában meghatározó helyet foglalt el a relikviák tisztelete. Errõl l.: HEAD 1990. 3.; PICARD, Jean-Charles: L’évolution des lieux de sépulture au haut Moyen Âge. In: Uõ.: Évêques, saints et cités an Italie et en Gaule. Études d’archéologie et d’histoire. École française de Rome: Palais Farnèse, 1998. (Collection de l’école française de Rome) 311–320. HEAD 1990. 6–7., 22–25. HEAD 1990. 25. HEAD 1990. 21., TADA 2005. 424. Fredegár krónikájának kiadását l.: Chronicarum quae dicuntur Fredegarii scholastici libri IV cum continuationibus. Ed.: KRUSCH, Bruno. In: MGH. Scriptores rerum Merovingicarum (a továbbiakban: SS rer. Merov.) II. Hannovera: Impensis Bibliopolii Hahniani, 1888. 1–193. (a továbbiakban: Fredegarius) Ányos sírjával kapcsolatban a 7. századi szerzõ a következõket jegyzi meg: „Godinus iusso Clothariae per precipua loca sanctorum, domni Medardi Soissionas et domni Dionisis Parisius, ea preventione sacamenta daturus adducitur, ut semper Clothariae deberit esse fidelis, ut

9

ban erõsödött meg igazán. Fekete Ermold23 tanúsága szerint Jámbor Lajos 814-ben, majd 818-ban is felkereste az orléans-i „atyák” sírjait, és késõbb a bretonok elleni küzdelmei során is Anianus segítségéért fohászkodott. A 9. század közepén megszaporodtak a vidéken a normannok betörései: seregeik többször is feldúlták Neustriát, és 865-ben Fleury szerzetesei is Orléans falai mögött találtak menedéket. Ezekben a viharos idõkben talán fokozottan fordulhattak segítségért a vidék lakosai ahhoz a Szent Ányoshoz, aki a barbár hadak támadásától védte meg egykor a várost.24 A szent emelkedõ tekintélyét, amelyhez bizonyára a korábbi császári látogatások is hozzájárultak, a 9–10. század gazdag hagiográfiai termése is igazolja.25 A 10–11. század fordulóján Anianust a Frank Birodalom legjelentõsebb szentjeinek sorában találjuk: Fleuryi Helgaud Jámbor Róbert-életrajza26 az orléans-i püspök kultuszát is említi az uralkodó családja számára fontos patrónusok, így a Szûzanya, Szent Benedek, Szent Márton, Szent Dénes, Szent Genovéva, valamint Cornelius és Cyprian venerációja mellett.27 Az a tény, hogy a Tihanyban is tisztelt, eredetileg az Orléans-vidék helyi szent-

23

24

25

26

27

10

congrua locus esset repertus, quo pacto separatus a suis interficeretur. Chramnullfus unus ex procerebus et Valdebertus domesticus dicentes ad Godino, ut Aurilianis in ecclesia sancti Aniani et Thoronos ad limina sancti Martini ipsoque sacramento adhuc impleturus adiret.” (IV, 54) (Fredegarius 147.) Kiadását l.: Ermoldi Nigelli Carmina. In: MGH. Scriptores (a továbbiakban: SS) II. Ed.: PERTZ, Georgius Heinricus. Hannovera: Impensis Bibliopolii Hahniani, 1829. 464–523.; Collection des mémoirs relatifs à l’histoire de France depuis la fondation de la monarchie au 13e siècle. Faits et Gestes de Louis-le-Pieux, par Ermold le Noir. Avec une introduction, des suppléments, des notices et des notes par GUIZOT, [François]. Paris, J.-L.-J. Brière, 1824. A szent Karoling-kori kultuszáról l.: HEAD 1990. 26., 47–52., TADA 2005. 424–426. Azt az Erdélyinél is szereplõ adatot, miszerint a 865. évi normann támadást követõen Kopasz Károly (840–877) állította volna helyre a leégett Szent Ányos-monostort, Tada szerint ma már nem fogadhatjuk el tényként (ERDÉLYI 1908. 7.; TADA 2005. 426.). Satoshi Tada az ebben az idõben keletkezett Anianus- és Evurtius-viták alapján vizsgálta meg azt a kérdést, kik is lehettek az 5. századi püspök kultuszának fõ támogatói a Karolingok alatt. Tanulmánya rámutat arra, hogy az orléans-i püspöki egyház maga is elõsegítette a szent növekvõ venerációját – tette mindezt annak ellenére, hogy a kora középkori városfalakon kívül elhelyezkedõ, a relikviákat õrzõ Szent Ányos-apátságra a püspökök joghatósága nem terjedt ki. A szentéletrajzok ebben az idõben kapcsolták össze Anianus alakját a falakon belül tisztelt Evurtiuséval. A püspökök nem a városon belüli szentkultusz riválisaként tekintettek az Anianus-tiszteletre, hanem igyekeztek a nevezetes sírnak a korábbi századok során megnövekedett tekintélyét a városban eltemetett Evurtius kultuszának elõmozdítása érdekében felhasználni (TADA 2005. 430–437.). Helgaudus (Helgaldus) Floriacensisrõl és történeti munkájáról l.: MOLINIER, Auguste: Les sources de l’histoire de France des origines aux guerres d’Italie (1494) II. Époque féodale, les Capétiens jusue’en 1180. Paris, Alphonse Picard et Fils, 1902. 961. sz., 7–8.; Repertorium fontium historiae medii aevi I-XI./4. Ed.: POTTHAST, Augustus – MORGHEN, Raffaello – ARNALDI, Girolamo. Roma, Instituto Storici per il Medio Evo, 1962–2007. (a továbbiakban: RF) V. 403–404. Kiadását l.: Historiens des Gaules et de la France X. Éd.: Léopold DELISLE. Paris, Victor Palmé, 1874. 98–117. (a továbbiakban: Helgaudus Floriacensis); Vie du roi Robert, par Helgaud. In: Collection des mémoirs relatifs à l’histoire de France depuis la fondation de la monarchie au 13e siècle. Siège de Paris par les Normands (Bella Parisiacae urbis), poème d’Abbon – Chronique de Flodoard. – Chronique de Raoul Glaber – Vie du roi Robert par Helgaud – Poème d’Adalbéron sur le règne de Robert. Avec une introduction, des suppléments, des notices et des notes par GUIZOT, [François]. Paris, J.-L.-J. Brière, 1824. 357–414. „Erant siquidem huic generationi speciales amici, sancta videlicet Maria et Pater et Dux Monachorum sanctus Benedictus, sanctus quoque Martinus, sanctus necne Anianus, atque victoriosi Martyres Christi Cornelius et Cyprianus; optatissimus vero gloriosus Martyr Dionysius, ac inclyta virgo beata Genovefa.” (XIV. caput) (Helgaudus Floriacensis 104.)

jének számító Ányos ilyen elõkelõ helyen szerepel az Epitoma vitae Roberti regisben, annak is köszönhetõ, hogy a 10. század végén hatalomra jutó Capetingek a 800-as évek végétõl kezdve éppen az Orléans-t is magába foglaló nyugati területeken építették ki hatalmi bázisukat.28 Az Orléans-ban nevelkedett Jámbor Róbert (996–1031) újjáépítette kedvelt városának székesegyházát, ahol 1029-ben ünnepélyes külsõségek között újra elhelyezték Anianus földi maradványait.29 Az események jól beleillenek abba a sokszor idézett képbe, amelyet Rodulfus Glaber az ezredév környéki vallásos buzgalmakról festett.30 Thomas Head az általa vizsgált, a 8–12. századot felölelõ periódusban a hagiográfiai irodalom két virágkorát különbözteti meg: az egyik a 9. század elejétõl megközelítõleg Walter 871-es rendelkezéseinek kibocsátásáig terjedt, a másik pedig a 980-as évektõl a 11. század utolsó harmadáig.31 Ányos püspök elsõ vitája azonban már jóval ezeket az idõszakokat megelõzõen elkészült, és a szent a Vita Aniani elõtt is felbukkan a forrásanyagban. A következõkben azt kívánjuk röviden – elsõsorban Head, illetve a témát legrészletesebben feldolgozó Geneviève Renaud munkáira támaszkodva – sorra venni, mely forrásokból nyerhetünk tájékoztatást a gall–római idõk püspökének tevékenységérõl, a sírjánál történt csodákról. Anianus elsõ, általunk is ismert említése Sidonius Apollinaristól származik: egy 478 körül írt levelében dicsérõ szavakkal beszél a városvédõ püspökrõl, és halála után alig húsz esztendõvel már szentként említi Orléans megmentõjét.32 Orléans védelmének törté28 Bár Capet Hugó csak 987-ben került trónra, elõdeinek, Erõs Róbert leszármazottainak már a IX. században jelentõs szerepe volt a nyugati frankból franciává váló királyságban. A X. század folyamán a közép-francia területeken és a Loire vidékén birtokokkal rendelkezõ, számos riválissal bíró Róbert-ház befolyása megnõtt. Errõl l.: BARTHÉLEMY 1999. 212–239. 29 Az eseményekrõl l.: Helgaudus Floriacensis 110–111. A 11. századi történetíró szövegében a templomépítésre vonatkozó passzust vizsgálja: BERLAND, Jean-Marie: À propos de Saint-Aignan d’Orléans: une expression d’Helgaud de Fleury dans sa „Vita Roberti”. BSAHO NS VII/48. (1977) 171–173. A Jámbor Róbert-életrajz egyik legértékesebb forrásunk a szent 11. századi kultuszával kapcsolatban. Mielõtt a szent translatiójáról, a Szent Kereszt-katedrális újjáépítésérõl részletesen beszámolna, Helgaud azt is leírja, hogyan fohászkodtak a király gyermeksége idején szülei Orléans patrónusához fiuk gyógyulása érdekében, és milyen adományokat juttattak a város egyházának, miután Róbert szerencsésen felépült betegségébõl. A fiatal Jámbor Róbert maga is igen bõkezû volt: nem csupán az orléans-i püspöki egyháznak ajándékozott értékes edényeket és papi ruhákat, de Fleury bencéseinek is. Gondja volt a monostor immunitásának megerõsítésére, és biztosította a szerzeteseknek a halászat jogát a Loire folyónál (Helgaudus Floriacensis 105–106). Számunkra legérdekesebbek azonban azok a forrásrészletek lehetnek, amelyek a királynak a szent püspökhöz való igen bensõséges viszonyáról árulkodnak. Helgaud interpretációja szerint Róbert egy alkalommal így beszélt Ányosról: „Qui est Anianus? Anianus, Anianus pro certo est vera moestorum consolatio, laborantim fortitudo, regum protectio, principum defensio, pontificum exultatio, clericorum, monachorum, orphanorum et vidauarum egregia et inenarrabilis sublevatio.” (XXIII. caput) (Helgaudus Floriacensis 110.) 30 HEAD 1990. 53., 20. A 11. századi krónikás így jellemzi az ezredfordulót: „Amint közeledett az ezredik év utáni harmadik esztendõ, majd az egész Földön, de fõleg Itáliában és Galliában a templomok újjáépítését lehetett látni. Jóllehet nagyrészük igen jól épített volt, s nem volt szükséges felújításuk, minden keresztény közösséget valóságos versengés sarkallt, hogy temploma még ragyogóbb legyen. Mintha a világ megrázta volna magát, hogy levetve régi ruháját, a templomok új fehér ruhájába öltözzön.” (A templomok újjáépítése. Raoul Glaber Historiájából. In: Középkori egyetemes történeti szöveggyûjtemény. Európa és Közel-Kelet. IV–X. század. Szerk.: SZ. JÓNÁS Ilona. Bp., Osiris, 1999. 191.) 31 HEAD 1990. 60–62. 32 „Dum Laudibus summis sanctum Anianum, maximum consummatissimumque pontificem, Lupo parem, germanoque non imparem vis celebrari; fideliumque desideras pectoribus infigi viri talis ac tanti mores, merita, virtutes, cui etiam illud non absque justitia gloriae datur, quod te successore decessit, exegeras mihi ut promitterem tibi Attilae bellum stylo me posteris intimaturum: quo videlicet Aurelianensis urbis

11

netét Tours-i Gergely is feldolgozta: a Historia Francorum II. könyvének 7. caputjában olvashatjuk, hogy Attila király, miután Metzet elhagyta, hunjai élén Ányos püspök városának falai alá érkezett. Gergely is legendaszerû történetet õrzött meg számunkra, de az általa leírt tömör elbeszélés több ponton is különbözik a ránk maradt szentéletrajzoktól. Az ijedt orléans-iak püspökük segítségét kérik, aki imádkozásra inti õket. A védõk Ányos utasításainak megfelelõen háromszor fohászkodnak hosszasan az Úrhoz, majd minden alkalommal letekintenek a város falairól, hogy megnézzék, közeledik-e Aëtius felmentõ serege. Harmadszorra valóban meg is pillantják a csapatokat: Aëtius mellett a gót Theodorik is megérkezik Attila ellen. A forrásszöveg az aggastyán püspök közbenjárásának tulajdonítja Orléans megmenekülését. Gergely csupán egyetlen félmondatban utal arra a Vita által hosszasan elbeszélt motívumra, hogy Ányos korábban Arles-ban felkereste Aëtiust, és a készülõ hun támadás ellen az õ segítségét kérte.33 Ányos elsõ, az 5–6. század fordulóján34 készült vitája sem hosszú lélegzetû alkotás: mindössze tizenegy caputban dolgozza fel a szent püspök történetét. Az ismeretlen szerzõ nagyon kevés információval rendelkezik Ányos életét illetõen, és e köré a néhány konkrét adat köré igyekszik felépíteni az Orléans védelmét a középpontba helyezõ elbeszélést. A vita a rövid bevezetést követõ két fejezetben egy-egy csodás gyógyulás történetét beszéli el, és a történet a valóságra csupán annyiban utal, hogy megemlíti a templomépítõ Evurtius püspököt, aki valamikor Ányos elõtt állt az egyházközösség élén. A 4. caputtól a szentéletrajz csaknem azonnal rátér a hun támadás elbeszélésére: négy egymást követõ fejezetben mondja el, hogyan kereste fel a forrásban Agetiusnak mondott Aëtiust Arles-ban Ányos, és hogyan folyamodott hozzá segítségért, arra kérvén õt, hogy pontosan tizennyolc nappal július kalendaeje elõtt érkezzen meg Orléans alá. A hagiográfiai munka szerzõje két további csodás eseményt jegyez le: a püspök útban Agetiushoz meggyógyít egy Mamertius nevû elõkelõt és egy harminc éve vakságban szenvedõ apátot. A 8. caput a támadásra való felkészülésrõl, a város megerõsítésérõl szól, míg a 9–10. fejezet magáról az ostromról számol be. A vita Gergelyhez hasonlóan szintén csodás elemekkel tarkítva mutatja be a felmentõ seregek megérkezését és Attila hunjainak Orléans alóli futását, de más motívumokat illeszt az elbeszélésbe, mint a frank történet: Ányos imáinak köszönhetõen záporesõ akadályozza a támadókat az ostromban, Agetius csapatait pedig látomás figyelmezteti, hogy mihamarabb érjenek Orléans alá. Az utolsó caput a püspök haláláról számol be.35 A bemutatott nagy eltérések miatt valószínûsíthetõ, hogy a két, közel egyidõben keletkezett forrás között semmilyen filológiai kapcsolat nem létezett, Gergely és a szentéletrajz auctora egymástól függetlenül írhatták meg Anianus történetét.36

33

34 35 36

12

obsidio, oppugnatio, irruptio, nec direptio, et illa vulgata exauditi coelitus sacerdotis vaticinatio continebatur.” (VIII, 15) (Sidonius Apollinaris Arvernorum episcopus. Prolegomena. Epistolaria dedicatoria. Ed.: Jacobus Sirmondus. In: Patrologia Latina LVIII. Ed.: MIGNE, J[acques]-P[aul]. Paris, 1847. 435–640., az idézetet l.: 613.) Az egyetlen forrás, amely Anianusszal kapcsolatban hitelesnek tekinthetõ, mindössze Orléans ostromáról tesz említést (RENAUD 1978/a. 84.; HEAD 1990. 20.). A frankok története 189–191.; MGH SS rer. Merov. I/1. Gregorii episcopi Turonensis Libri historiarum X. Ed.: KRUSCH, Bruno – LEVISON, Wilhelmus. Hannovera: Impensis Bibliopolii Hahniani, 1951. 48–50. A forrásról l.: HEAD 1990. 21. A szöveg datálásával kapcsolatban l.: RENAUD 1978/a. 86–87. Vita Aniani episcopi Aurelianensis. Ed.: KRUSCH, B[runo]. In: MGH SS rer. Merov. III. Ed.: KRUSCH, Bruno. Hannovera, Impensis Bibliopolii Hahniani, 1896. 104–117. HEAD 1990. 21. 4. jegyz. A korábbi, a két szöveg között összefüggést felvetõ álláspontokat összegzi: RENAUD 1978/a. 86.

A Karoling-kor kedvezett a hagiográfiai irodalom fellendülésének: a kor szerzõi – kiegészítve a korai viták anyagát – elsõsorban a szóbeli hagyománya támaszkodva írták meg az „atyák” történetét. A 9. század folyamán Szent Ányossal, illetve Szent Evurtiusszal foglalkozó szövegek egész ciklusa született Orléans-ban. Az új szentéletrajzok már Ányos közvetlen elõdjének tekintették Evurtiust,37 akinek idejében a vitaszerzõ Lucifer38 szerint egyenesen Jeruzsálembõl érkeztek volna a késõbb az általa alapított katedrálisban õrzött Szent Kereszt-relikviák. Aninanus ekkoriban lejegyzett második vitája kiegészítette a Meroving-kori történetet a püspök temetésének elbeszélésével, illetve relikviáinak a Szent Lõrinc-templomból egy, a város keleti részén fekvõ egyházba történõ translatiójával.39 A harmadik Ányos-életrajz40 részletes beszámolót közöl a szent fiatalságáról, a hun támadást megelõzõ életérõl: írásos források hiányában a hagiográfus minden bizonnyal csupán képzeletére vagy a szóbeli hagyomány megõrizte történekre támaszkodhatott.41 A hagiográfiai irodalom második virágzása során, a 11. század folyamán elsõsorban a patrocínium erejét bizonyítani hivatott, a szentek sírjánál történt csodás eseményeket elbeszélõ miraculák születtek. A Capeting-korból ránk maradt Miracula sancti Aniani valószínûleg a Szent Ányos-apátság egyik kanonokjának munkája volt. Az 1070 táján keletkezett szöveg felidézi ugyan az 5. századi püspök alakját is, ám fõként késõbbi csodákról szóló elbeszéléseket fûz egybe.42 Láthattuk tehát, hogy az 5. századi orléans-i püspök a vidék lokális szentjeinek sorából emelkedett ki. Ányos talán azért is tölthetett be kiemelkedõ szerepet a helyi patrónusok sorában, mert neve a város védelmével kapcsolódott össze, és háborús idõkben bizonyára elsõsorban az õ segítségéért fohászkodhattak az orléans-iak. Kultuszának elterjedésében szerepet játszhatott, hogy a város mind a Merovingok, mind pedig a Karolingok és a Capetingek alatt jelentõs központnak számított, és az ide látogató uralkodók személyesen is lerótták tiszteletüket az „atyák” sírjainál. A püspök tiszteletének megerõsödésével párhuzamosan születtek meg Orléans-ban az Ányos életútját bemutató hagiográfiai szövegek. Korai forrásainkkal ellentétben ezek a beszámolók nem korlátozódnak csupán a város ostromának leírására, azonban a színes, csodás elemekkel átszõtt elbeszélésekbõl nem annyira a történeti szereplõrõl, mint inkább a szent késõbbi kultuszáról rajzolhatunk képet. Ányos neve messze földön is ismertté válhatott, amikor a püspököt gyermekkora óta különös tiszteletben részesítõ Jámbor Róbert nem csupán a vidék egyházi vezetõit, de az európai uralkodókkal kapcsolatot tartó, tekintélyes clunyi apátot is meghívta a szent ereklyéinek ünnepélyes translatiójára. Fredegár vagy Fleuryi Helgaud sorait olvasva nem érezhetjük tehát túlzásnak, hogy a Pannonhalmi Rendtörténet a francia területek egyik legjelentõsebb szentjeként mutatja be az orléans-i püspököt.43 Míg Evurtius nevét valóban csak Orléans környékén ismerték, addig Anianus püspök tisztelete – ahogyan azt Geneviève Renaud kimutatta – elterjedt volt a francia vidékeken: 37 A hagyományt a 9. század elsõ felében keletkezett Evurtius-viták teremtették meg, és a tradíció átkerült Ányos II., illetve III. vitájába is (RENAUD 1978/a. 87–90.). 38 A II. Evurtius-vita szerzõje (RENAUD 1978/a. 88.). 39 Ezt az egyházat Renaud azzal a Szent Péter-templommal azonosítja, amely 998-ban leégett. A II. vitát a francia kutató a 9. század végére keltezi (RENAUD 1978/a. 89.). 40 A szöveg a 9–10. század fordulóján keletkezett (RENAUD 1978/a. 89–91.) 41 HEAD 1990. 33–37. 42 HEAD 1990. 70., 72. A szöveg részletes bemutatását l.: RENAUD 1978/a. 91–100. 43 ERDÉLYI 1908. 6.

13

kultuszával a középkor végén Franciaország csaknem teljes területén találkozhatunk.44 Bár sok esetben források hiányában nehéz megállapítani, milyen régre is tekint vissza egy-egy egyház Ányos-templomcíme, a patrocínium igen korán megjelenhetett a Loire-völgytõl távol is: Dél–Franciaországban, Narbonne közelében már 826-ból rendelkezünk adattal Ányos tiszteletére szentelt monostorról.45 A szent liturgikus kultuszának nyomait a 8–12. században elsõsorban a közép-, illetve észak-francia vidékek egyházmegyéiben lelhetjük fel.46 Tihany kivételével azonban semmilyen jelét nem találjuk annak, hogy az orléans-i szentet Franciaországon kívül is tisztelték volna.47

2. SZENT ÁNYOS TISZTELETE MAGYARORSZÁGON

Szent Ányos magyarországi kultuszával kapcsolatban két, a szakirodalom által többször megfogalmazott kérdést kívánunk újra körbejárni. Elsõként azzal a már Erdélyi Lászlót is érdeklõ problémával foglalkozunk, hogy miért is került I. András idején éppen a távoli Orléans-vidék szentjének tisztelete Tihanyba. Anélkül, hogy a kérdésre végleges választ tudnánk adni, összefoglaljuk itt azokat az álláspontokat, amelyeket a korábbi kutatás megfogalmazott.48 Felvázoljuk azt is, hogyan illeszkedtek András vallon egyházi kapcsolatai azon kontaktusok sorába, amelyek a frank területekkel az elsõ Árpád-házi királyok alatt kiépültek. Másodszor arra próbálunk meg választ keresni, miért nem terjedt el az orléans-i püspök kultusza Magyarországon. Miért lehetséges az, hogy Tihany mellett egyedül a Somogy megyei Marcali egyháza választotta patrónusának Szent Ányost,49 míg Szent Egyed szintén francia eredetû kultuszának számos bizonyítékéval találkozhatunk a középkor folyamán?50 Bár Tihany és Marcali Ányos-patrocíniumukkal valóban egyedülállónak számítottak a Magyar Királyságban, az Ányos név és annak különbözõ változatai mégis számos alkalommal bukkannak fel okleveles forrásainkban. Ezeket az elõfordulások árulkodnak arról is, mely területen volt jellemzõ a keresztnév használata, mely idõszakokból származik a legtöbb említés.51 44 Renuad – vizsgálatait nem szûkítve le a középkorra – 52 olyan települést talált, amely nevében utal az orléans-i patrónus tiszteletére. 168 településen találkozott Anianus-templomcímet viselõ egyházzal vagy olyan kultikus hellyel, például forrással, amely Ányosról kapta nevét (RENAUD 1980, különösen: 16., 28.). 45 A languedoci település mai neve is utal az orléans-i püspökre: a Saint-Chinian a Saint-Aignan módusult alakja (RENAUD 1980. 22., 28.). 46 L. Renaud térképét: RENAUD, Geneviève: Carte 1 – Culte liturgique de Saint-Aignan. In: RENAUD 1980. 23. 47 RENAUD 1978/b 48 Nemrégiben Haris Andrea fogalmazta meg mûvészettörténeti tárgyú disszertációjában a Szent Ányos-kultusz Tihany történetében játszott nagy jelentõségét: „A kolostor hazánkban egyedi titulusának eredete azonban megkerülhetetlen, mivel a mai napig tovább él, nyilvánvalóan meghatározta egykor, az elõttünk teljesen ismeretlen középkori templom felszerelését, berendezését és erõsen rányomta bélyegét a 18. századi újjászületés képi programjára.” A szakirodalmat áttanulmányozó kutató azonban úgy ítéli meg, hogy arra az ikonográfia szempontjából lényeges kérdésre, hogy hogyan került a francia szent kultusza Tihanyba, mindmáig nem sikerült kielégítõ választ adnia a történettudománynak (HARIS Andrea: A tihanyi bencés apátság mûtárgyai és mesterei a 18. században. Doktori disszertáció. Bp., 2007. [a továbbiakban: HARIS 2007] 11.). 49 MEZÕ András: Patrocíniumok a középkori Magyarországon. Bp., Magyar Egyháztörténeti Enciklopédia Munkaközösség, 2003. (METEM Könyvek 40.) (a továbbiakban: MEZÕ 2003) 51. 50 MEZÕ 2003. 69–72. 51 MIKESY 1968. 301–302.; FEHÉRTÓI Katalin: Árpád-kori személynévtár. Bp., Akadémiai Kiadó, 2004. (a továbbiakban: FEHÉRTÓI 2004) 67–68.

14

Mielõtt azonban Ányos hazai kultuszáról szólnánk, érdemes röviden azt is áttekintenünk, milyen kapcsolatok is léteztek a 11. századi Magyar Királyság és a francia területek között. A francia vidékekkel már a korszakban meglévõ összeköttetések nem foglaltak el túlságosan jelentõs helyet a születõben lévõ magyar állam külkapcsolataiban. Ahogy Makk Ferenc összefoglaló munkája is mutatja, Szent István és utódai elsõsorban a Német–római Birodalommal és a környezõ államokkal kerültek érintkezésbe.52 Az államszervezésben fõként a német minta dominált, a francia hatás a korban csupán periférikusan, fõként egyházi és kulturális érintkezések révén jelentkezett. Kálmán idején a keresztes hadjáratok biztosítanak majd lehetõséget arra, hogy a hazánkon átvonuló frank lovagok közvetlenül is képet kapjanak a Magyar Királyságról.53 A számunkra érdekes periódusban két kérdéskör látszik kirajzolódni a magyar–francia kontaktusok történetén belül: a már Szent István korától adatolható egyházi kapcsolatok, illetve a vallon betelepülések sokat vitatott problémája. Az egyházi érintkezések területe az, ahol elsõként, már a 11. század elsõ évtizedeiben megjelentek a francia összeköttetések. A kor kultúrája alatt ekkor még szinte kizárólag egyházi kultúrát kell értenünk, az egyházi és a szellemi, kulturális kapcsolatok szorosan összefüggenek egymással. A legelsõ, a forrásanyag által számunkra megõrzött példa egy korabeli „könyvtárközi kölcsönzés”54 esete: Fulbert chartres-i püspök Bonipert pécsi püspök korábbi kérésére válaszolva egy Priscianus-kötet elküldését ígéri a magyar egyházi méltóságnak.55 Legfontosabbnak azonban a Clunyvel meglévõ, több adat által is alátámasztott érintkezés tekinthetõ, ahogyan ezt Szent István és Odilo clunyi apát levélváltása is bizonyítja.56 A clunyi reform hatását a század végén még egy jelentõs esemény jelzi: a somogyvári apátság 1091-es alapítása. A Cluny vonzáskörzetébe tartozó Saint-Gilles filiájaként létrejött Somogyvár az egyetlen 11. században alapított monostorunk, amely francia szerzetesközösséggel ápolt kapcsolatokat.57 A korai francia–magyar érintkezések elkülönülõ fejezetének tekinthetõ I. András uralkodása, amikor a pogánylázadás során 52 MAKK Ferenc: Magyar külpolitika (896–1196). Szeged, Szegedi Középkorász Mûhely, 19962. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 2.) (a továbbiakban: MAKK 1996) 43–107. 53 BOROSY András: A keresztes háborúk és Magyarország I. Hadtörténelmi Közlemények 109. (1996) 1. sz. 3–41., különösen: 11–25. 54 NEMERKÉNYI Elõd: Latin klasszikusok középkori könyvtárakban: Magyarország a 11. században. Magyar Könyvszemle 119. (2003) 1. sz. 1–17. 55 GOMBOS, Albinus Franciscus: Catalogus fontium historiae Hungaricae aevo ducum et regum ex stirpe Arpad descendentium ab anno Christi DCCC usque ad annum MCCCI I–IV. Bp., Szent István Akadémia, 1937–1943. (reprint: Budapest, Nap Kiadó, 2005–2011) (a továbbiakban: CFH) II. 2346. sz. 962.; Fulbert levele. Ford.: KÕRIZS Imre, bev. jegyz.: THOROCZKAY Gábor. In: Az államalapítás korának írott forrásai. Szerk.: KRISTÓ Gyula. Szeged, Szegedi Középkorász Mûhely, 1999. (Szegedi Középkortörténeti Könyvtár 15.) (a továbbiakban: ÁKÍF) 102–104. 56 Odilo levele. Ford.: KÕRIZS Imre, bev. jegyz.: THOROCZKAY Gábor. In: ÁKÍF 156–159. (a továbbiakban: Odilo levele) 57 BAUMGARTEN Ferenc: A saint-gillesi apátság összeköttetései Magyarországgal: diplomatikai tanulmány. Századok 40. (1906) 5. sz. 389–411.; FÜGEDI Erik: Somogyvár francia monostora. In: Szent László és Somogyvár. Tanulmányok a 900 éves somogyvári bencés apátság emlékezetére. Szerk.: MAGYAR Kálmán. Kaposvár, Somogy Megyei Múzeumok Igazgatósága, 1992. (a továbbiakban: Szent László és Somogyvár) 55–60.; KISS Gergely: A somogyvári apátság alapítása és francia kapcsolata. Egyháztörténeti Szemle 2. (2000) 1. sz. 43–61. (a továbbiakban: KISS 2000); MAGYAR Kálmán: Somogyvár és Saint-Gilles régészeti emlékei (Különös tekintettel a somogyi Árpád-kori francia–magyar kapcsolatokra). In: Szent László és Somogyvár 155–220. (a továbbiakban: MAGYAR 1992)

15

megölt egyházi méltóságok helyére, a püspöki teendõk ellátására vallon származású kanonokok érkeznek Magyarországra.58 Mellettük több egyházi személy fordult meg átutazóban Magyarországon, köszönhetõen többek között az 1018-ban megnyílt jeruzsálemi zarándokútnak. Ilyen zarándokokról tudósít Adémar de Chabannes ismertté vált beszámolója,59 de a forrásanyag számos más példát is megõrzött számunkra: ezek kimerítõ felsorolását megtalálhatjuk Radó Polikárp tanulmányában is.60 A 11. században Magyarországra kerülõ egyházi személyekkel kapcsolatban felvetõdik a kérdés, követték-e õket neolatin telepesek is, érkeztek-e zarándokokon, szerzeteseken, egyházi méltóságokon kívül vagy az õ kíséretükben francia ajkú betelepülõk is Magyarországra. Tóth Péter szerint a kanonokok kíséretében érkezõ hospesek hozhatták létre az egyházi székhelyek közelében azokat a településeket, amelyek lakosságának vallon eredete kimutatható.61 A 11. századi vallon betelepülésekre vonatkozó információink azonban gyérek és bizonytalanok. A legtöbb esetben csak valószínûsíthetjük, késõbbi adatok alapján, egy-egy vallon közösség 11. századi eredetét.62 Ányos kultuszának Tihanyba kerülése kevésbe foglalkoztatta a hazai történettudományt, mint a fél évszázaddal késõbb alapított Somogyvár francia összeköttetései. A korai magyar állam külkapcsolatait, a 11. századi egyházfejlõdést tárgyaló munkák forrásadat hiányában legfeljebb egy-egy felvetés erejéig érintik annak kérdését, hogy mivel is magyarázható az I. András temetkezési helyéül szolgáló monostor francia eredetû patrocíniuma. A problémával kapcsolatban három álláspont körvonalazódik a szakirodalomban. A korábbi kutatás a Clunyvel I. István óta meglévõ összeköttetéseknek tulajdonított fontos szerepet abban, hogy I. András a francia szent tiszteletére alapított monostort 1055-ben. Megjelenik a medievisztikában az a nézet is, miszerint a 11. század közepén magyar földre érkezõ vallon fõpapokkal hozható összefüggésbe az orléans-i püspök hazai kultusza. További lehetõségként merül fel, hogy I. András a magyar és a francia uralkodó közötti dinasztikus kapcsolat révén szerzett hírt Anianus tiszteletérõl. Erdélyi László a fiatal Magyar Királyság clunyi kapcsolataival magyarázta Ányos kultuszának Tihanyba kerülését. A Pannonhalmi Rendtörténet feltételezi, hogy az Odilo 58 TÓTH 2007. 31–32.. 59 CFH I. 72. sz., 15–17.; CHABANNES-I ADÉMAR: Az angoulême-i fõpapok és grófok története. Ford., bev., jegyz.: MAKK Ferenc. In: ÁKÍF 163–169. A forrásról l.: VESZPRÉMY László: Adémar de Chabannes krónikájának magyar vonatkozásai. Textus és kontextus. Századok 137. (2003) 2. sz. 459–467. 60 RADÓ Polikárp: Hazánk legrégibb liturgikus könyve: a Szelepchényi-kódex. Magyar Könyvszemle 63. (1939) 4. sz. 352–412. (a továbbiakban: RADÓ 1939), különösen: 404–405. L. még: ECKHARDT Sándor: I. Endre francia zarándokai. Magyar Nyelv 32. (1936) 38–40. 61 TÓTH 2007. 36. 62 A 11. századi vallon betelepülések egyik legtöbbet tárgyalt és vitatott kérdése ez Eger-völgyi vallon betelepülések problémája. A téma részletes tárgyalására, a belga és a magyar történetírásban ezzel kapcsolatos állásfoglalások összegzésére, a vonatkozó források alapján ezek újraértékelésére Bárczi Géza már 1937-ben vállalkozott, és mivel új tények a problémakörrel kapcsolatban nem merültek fel, megállapításai máig érvényesek. 1447-ben magyar zarándokok csoportja érkezett Aachenbe, tagjai pedig tökéletesen beszélték a liège-i vallon dialektust – ezt a tényt azzal a körükben élõ hagyománnyal magyarázták, hogy õseik egy nagy éhínség idején Liège-bõl vándoroltak volna ki Magyarországra. A liège-iek által ekkor felkutatott régi krónikák állítása szerint 1052-ben, Wazo püspöksége idejében Vallóniában éhínség pusztított, ami arra késztetett egyes liègi-eket, hogy Magyarországra telepedjenek át. Bárczi – a vallon kútfõk hitelességét vizsgálva, illetve nyelvészeti érveket is számba véve – arra a következtetésre jutott, hogy az egri vallon hospesek letelepedésére valószínûleg jóval késõbb, csupán a tatárjárás után kerülhetett sor, ahogyan azt az Eger melletti Tálya nevének elsõ, 1261-bõl származó említése is mutatja (BÁRCZI 1937).

16

clunyi apáttal kiváló kapcsolatokat ápoló Szent István értesülést szerezhetett arról, hogy a szent földi maradványait átvitték az újjáépült orléans-i egyházba: az ünnepélyes ceremónián az apát is jelen volt, tájékoztathatta tehát a magyar uralkodót. Bár ezt az eshetõséget valóban nem lehet kizárni, túlzásnak tûnhet Erdélyi azon állítása, miszerint az 1046-ban trónra kerülõ I. András is hallhatta volna ifjú korában Szent Ányos méltatását. A rendtörténeti munka további hipotézisekbe bocsátkozik András patrónusválasztásával kapcsolatban: Erdélyi szerint Tihany alapításának idején a magyar királyi udvar Attila kardját vélte õrizni, és András az 1040-es évek végének belsõ küzdelmei, a német támadások viszontagságai után is tarthatott még attól, hogy a kard esetleg nem uralmat, hanem romlást hoz számára. Így eshetett választása egy olyan szentre, aki egykor megállította Attila kardját.63 Természetesen az Ányos-kultuszt Attila kardjával összefüggésbe hozó nézetek tarthatatlanok, de a fiatal magyar állam és Cluny forrásokkal is igazolható kapcsolatai magyarázatot adhatnak arra, hogyan juthatott el az orléans-i szent tisztelete a Balaton vidékére. Nem csupán a század elsõ felében, de I. András uralkodása idején is tapasztalhatjuk azonban jelét közvetlen érintkezésnek Cluny és a Magyar Királyság között: Tihany alapítása elõtt néhány esztendõvel, 1051-ben a pápa megbízásából Hugo apát járt Magyarországon, hogy elõmozdítsa a német–magyar béke megkötését.64 A clunyi reform magyarországi hatásával foglalkozó Galla Ferenc a tihanyi monostor alapításával kapcsolatban nagyrészt Erdélyi adatait vette át: a rendtörténeti munka nyomán feltételezte, hogy Anianus kultuszának híre – vélhetõen Odilo apát közvetítése révén – már Szent István idején eljutott hazánkba. 1931-ben megjelent munkájában azonban felvetette annak lehetõségét is, miszerint András francia papjainak ugyancsak szerepük lehetett az uralkodó patrónusválasztásában. Az egyháztörténész az uralkodó környezetéhez tartozó egyháziak közül azt a Leodvin bihari püspököt65 emelte ki, aki vallon területrõl érkezett Magyarországra.66 A 11. század magyar külpolitikájának felvázolásakor Makk Ferenc is megemlíti Tihany korai történetének francia vonatkozását. Az összefoglaló munka az apátság Ányostemplomcímét a korban igen élénk magyar–vallon kapcsolatokkal hozza összefüggésbe: a Vata-féle pogánylázadás során súlyos veszteségek érték a magyar klérust, és a fõpapok pótlására András uralkodása alatt lotharingiai területekrõl érkeztek egyháziak.67 Az Anianus-tisztelet hazai megjelenésére korábban hasonló magyarázatot adott Váczy Péter,68 majd Györffy György is: utóbbi szerint Tihany valamelyik Rajnán túli egyházból, ta63 EDÉLYI 1908. 8–9. 64 Hugó diplomáciai szerepérõl l.: GALLA Ferenc: A clunyi reform hatása Magyarországon. La riforma di Cluny e l’Ungheria. Pécs, Dunántúl Pécsi Egyetem Könyvkiadó és Nyomda, 1931. (A Szent István Akadémia Történelmi, Jog- és Társadalomtudományi Osztályának értekezései II/4.) (A továbbiakban: GALLA 1931.) 96–97; MAKK 1996. 86–87. A clunyi apát magyarországi követjárásával magyarázza Tihany Ányos-patrocíniumát Levárdy Ferenc, aki szerint Hugó Odilóval együtt maga is jelen lehetett Orléans-ban az ereklyék ünnepélyes translatiójánál (Levárdy álláspontját idézi: MAGYAR 1992. 162.). 65 Leodvint 1050 körül volt bihari püspök (ZSOLDOS Attila: Magyarország világi archontológiája 1000– 1301. Budapest, História – MTA Történettudományi Intézete, 2011. [História Könyvtár. Kronológiák, adattárak 11.] 97.; TÓTH 2007. 33–34.) Neve külhoni kútfõben bukkan fel („Liedinus episcopus Bichariensis, genere Lotharinsis”): CFH II. 2354. sz., 969–970. A szöveg magyar fordítását l.: A namuri Szent Albán-egyház alapítása. Ford., bev., jegyz.: MAKK Ferenc. In: ÁKÍF 226–228. 66 GALLA 1931. 92–93. 67 MAKK 1996. 83–84. 68 VÁCZY Péter: A korai magyar történet néhány kérdésérõl. Századok 92. (1958) 1–4. sz. 265–345. (a továbbiakban: VÁCZY 1958), különösen: 269.

17

lán éppen a Metz mellett található Szent Ányos-templomból nyerhetett ereklyét.69 A fiatal magyar állam vallon összeköttetéseit nemrégiben részletesen tárgyaló Tóth Péter ugyancsak azt a véleményt képviseli, miszerint I. András frank papjaitól értesülhetett Ányos kultuszáról. Azon egyházi méltóságok sorában, akik a 11. század derekán észak-francia földrõl jöhettek Magyarországra, megemlíti a tihanyi alapítólevélben szereplõ Lázár apátot is. Az apát vallon származását forrás ugyan nem igazolja,70 de az erre vonatkozó feltételezést éppen a monostor francia eredetû patrocíniuma valószínûsítheti. Lehetséges magyarázat Ányos kultuszának Magyarországra kerülésére az a dinasztikus kapocs is, amely a magyar uralkodó és I. Henrik francia király (1031–1060) kötött létesült.71 András a kijevi nagyfejedelem lányával, Anasztáziával lépett házasságra, Bölcs Jaroszláv másik leánya, Anna pedig 1048-ban a francia uralkodó felesége lett. A rokoni kötelék alapján feltehetõ, hogy a Francia és a Magyar Királyság a korban jó viszonyt ápoltak egymással, és a Magyarországon jelentkezõ francia egyházi hatást,72 így Ányos tihanyi kultuszát is összefüggésbe hozhatjuk a dinasztikus házassági kapcsolatokkal.73 69 Magyarország története. Elõzmények és magyar történet 1242-ig I/1. Fõszerk.: SZÉKELY György, szerk.: BARTHA Antal. Bp., Akadémiai Kiadó, 1984. (Magyarország története tíz kötetben) (a továbbiakban: Magyarország története I/1.) 851. (A vonatkozó fejezet Györffy György munkája.) A metzi diocézis SaintAignan nevû települését, amelynek temploma a szent relikviáit õrizte, megtalálhatjuk Geneviève Renaud gyûjtésében is (RENAUD 1980. 22.). A hazai klérus feltehetõen vallon származású tagjainak lotharingiai látogatásai (TÓTH 2007. 32–33.) lehetõséget teremthettek arra, hogy I. András fõpapjai közvetítésével ereklye birtokába juthasson a vidékrõl. Haris Andrea Györffy György nyomán (GYÖRFFY György: István király és mûve. Bp., Gondolat, 1977. [a továbbiakban: GYÖRFFY 1977.] 387.) hangsúlyozza, hogy az Ányos tiszteletére alapított Tihanynak kellett valamilyen ereklyét kapnia francia földrõl. A mûvészettörténész szerint egyenesen a Nyugatról Magyarországra került relikviák sarkallhatták I. Andrást arra, hogy az 5. századi orléans-i püspököt válassza a monostor védõszentjéül (HARIS 2007. 12.). A hazai történelem számunkra érdekes periódusából ugyanakkor kevés konkrét adattal rendelkezünk arról, hogy szentek földi maradványai érkeztek volna Magyarországra. Odilo már említett, Szent Istvánhoz szóló levele utal az ereklyekultusz hazai fontosságára: a forrás szerint a magyar király korábban relikviákért folyamodott a clunyi apáthoz (Odilo levele 157–159.). Tudomásunk van arról is, hogy István, aki a bizánciak oldalán részt vett a bolgárok elleni háborúban (1014–1018), Szent György és Szmirnai Szent Miklós ereklyéit hozta magával a Balkánról (GYÖRFFY 1977. 126., Magyarország története I/1. 814.; a háborúról beszámol: MAKK 1996. 59–60.). Bálint Sándornál olvashatjuk, hogy a 11. századi Esztergomban Szent Egyed-koponyatöredékeket õriztek (Ünnepi kalendárium III. 278.). 70 TÓTH 2007. 34. A tihanyi monostor alapítólevelét a szintén vallon származású Miklós gyõri püspök a lotharingia diplomák mintáját követve fogalmazta meg. L.: Magyarország története I/1. 851., TÓTH 2007. 34. Azokat az egyháziakat, akik forrásaink tanúsága szerint Lotharingia francialakta területeirõl, Verdun, Toul, Namur, illetve Liège környékérõl érkeztek magyar földre, nem csupán Tóth Péter veszi számba. Más munkák nem számolnak viszont azzal a lehetõséggel, hogy a püspöki kar vallon származású tagjai és a 14. századi krónikakompozícióban is szereplõ Vilmos szekszárdi apát (Képes Krónika 76.) mellett talán Lázár is észak-francia gyökerekkel rendelkezhetett (VÁCZY 1958. 268–269.; Magyarország története I/1. 850–851.). 71 Ezt a magyarázatot említi: HARIS 2007. 12. 72 MAKK 1996. 93. 73 Klaniczay Gábor az uralkodói szentséggel foglalkozó munkájában – csupán egy zárójeles megjegyzés erejéig – annak lehetõségét is felveti, hogy Fleury monostora és a korai Magyar Királyság között volt valamiféle kapcsolat. Elsõ szent királyunk legendáit Fleuryi Helgaud Jámbor Róbert-életrajzával veti össze, és több párhuzamot is talál a francia szerzõ királyképe és a hazai forrásokból kibontakozó uralkodóportré között. Mivel a Vita Roberti Pii – ahogyan erre korábban kitértünk – különös részletességgel számol be az újjáépült orléans-i egyház felszentelésérõl és Szent Ányos franciaországi kultuszáról, Klaniczay elképzelhetõnek véli, hogy a Szent Benedek relikviáit õrzõ nagyhírû bencés apátság összeköttetésben állt az Árpád-házi királyokkal. A kapcsolatfelvételben talán a francia és a magyar uralkodót összekötõ dinasztikus

18

Ugyanakkor I. András vallon–francia környezetét egy másik friggyel kapcsolja össze a kutatás: Béla herceg felesége, a lengyel Richeza édesanyja révén lotharingiai rokonsággal rendelkezett.74 Az Ányos tihanyi tiszteletét a clunyi hatással, a vallon egyházi személyek hazánkba érkezésével vagy a dinasztikus összeköttetésekkel magyarázó elméletek korántsem zárják ki egymást, és feltehetõen valamennyi álláspont hordoz igazságtartalmat. Bár az orléans-i szentrõl természetesen Lotharingiában is hallhattak, kézenfekvõbbnek tûnik, hogy a kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezõ Cluny közvetítésével kerülhetett a városvédõ püspök kultusza a Tihanyi-félszigetre. A magunk részérõl kevésbé tartjuk azonban valószínûnek, hogy Anianus híre már Szent István korában eljutott volna hazánkba. Számunkra sokkal inkább elképzelhetõ, hogy Andrást az a Hugo apát tájékoztatta, aki egy vallon kútfõ szerint 1051-ben gazdag ajándékokkal tért vissza hazájába magyar földrõl.75 Amennyiben a magyar uralkodó valóban jó viszonyt tartott fenn rokonával, I. Henrikkel, úgy közvetlenül annak a Jámbor Róbertnek a fiától is értesülhetett a szent tiszteletérõl, aki Fleuryi Helgaud tanúsága szerint különös figyelemmel fordult Orléans patrónusa felé. Ugyanakkor kétségtelen, hogy az I. András alatt megélénkülõ vallon–magyar összeköttetések szolgáltatják a legkézenfekvõbb magyarázatot arra, hogy hogyan került a francia királyi udvarban népszerû Ányos kultusza Tihanyba. A megüresedett püspöki székeket betöltõ és így jelentõs pozíciókhoz jutó észak-francia származású egyházi méltóságok bizonyára szerepet játszottak abban, hogy I. András választása olyan szentre esett, aki a környezetében megforduló külhoni prelátusok hazájában rendelkezett jelentõs kultusszal. Ez utóbbi feltételezést látszik erõsíteni, hogy a korai hazai liturgia gallikán elemei is az észak-francia területekkel kapcsolják össze Magyarországot.76 Már korábban utaltunk Györffy felvetésére, miszeszálnak lehetett szerepe (KLANICZAY Gábor: Az uralkodók szentsége a középkorban. Magyar dinasztikus szentkultuszok és európai modellek. Bp., Balassi, 2000. 124–125., 125.: 90. jegyzet). 74 GÁBRIEL, Asztrik: Les rapports dynastiques franco–hongrois au Moyen-Âge. Bp., Imprimerie de l’Université, 1944. 13–16.; TÓTH 2007. 35–36. 75 CFH III. 5007. sz., 2443–2444. 76 A Nyitrai kódex, amelyet Radó Polikárp az 1073-at megelõzõ idõszakra keltezett, az ógallikán reminiszcenciák és a sanctoraléban szereplõ francia szentek tanúsága alapján észak-francia vidékrõl származó liturgikus könyv (vagy könyvek) alapján születhetett hazai bencés használatra. A kódexben találunk olyan ünnepet is, amely az evangelistarium eredetijét éppen az Orléans-vidékhez köthetné: Fleuryvel kacsolhatná össze a talán Esztergomban készült könyvet az a tény, hogy Szent Benedek július 11-i, általánosan ismert translatiós ünnepe mellett a sanctoraléban megtalálható a Loire-völgyi apátság viszontagságos 9. századi történetéhez köthetõ december 4-i festum is. Ugyanakkor nem csupán Benedek kiemelt tiszteletérõl árulkodik a kódex, de Szent Mihályéról is, aki három ünneppel szerepel evangelistariumban. A Nyitrai kódex tartalmazza ugyan Ányos november 17-i ünnepét, de Radó az orléans-i püspököt a Frank Birodalom általánosan tisztelt szentjei közé sorolta: elõfordulása nem árulkodhat tehát a mintául szolgáló liturgikus könyv pontosabb származási helyérõl. A tanulmány szerzõje végül csupán annyit állapított meg, hogy a kérdéses munka valahol a mai Észak-Franciaország, Luxemburg, Dél-Hollandia vagy Belgium területén keletkezhetett. Azt már Radónál is olvashatjuk, hogy az általános bencés szentek és a gall patrónusok mellett három kölni szentet is találunk a Nyitrai kódexben. Jelenlétükre a liturgiatörténész azt a magyarázatot adta, hogy az evangelistarium hazai összeállítója a vallon területekrõl érkezõ zarándokok révén ismerkedhetett meg a Rajna-vidéken tisztelt Pantaleonnal, Gereonnal, illetve a 11 ezer szûz kultuszával. Ünnepeiket tehát a hazánkban megforduló nyugatiak hatására vehették tehát a sanctoraléba (RADÓ 1939., különösen: 370–371., 382–384., 389., 392–395., 404–405., 412.). A kérdéssel kapcsolatban más álláspontot fogalmazott meg Váczy Péter, aki úgy vélte, hogy a Rajna-vidék német szentjei a mintának tekintett kódex lotharingiai eredetét jelzik. A francia kultúrkörhöz tartozó, de ugyanakkor németek is lakta régió valamelyik egyházában kerülhettek be a liturgikus könyvbe a gall szentek mellett az említett kölni patrónusok. A Nyitrai kódexben

19

rint a magyar király nem csupán dinasztikus összeköttetései vagy a nagy tekintélyû Cluny révén, de közvetlenül a vallon vidékekrõl is nyerhetett ereklyét az apátság számára.77 Mint ismeretes, Ányos patrocíniuma igen ritka volt a középkori Magyarországon: Tihany mellett egyedüli Marcali egyháza választotta patrónusának a szentet. A Somogy megyei település Ányos-templomcímét egy 1404-bõl ránk maradt oklevél említi elõször.78 Az orléans-i püspök kora Árpád-kori tiszteletérõl tanúskodik viszont, hogy ünnepe legkorábbi liturgikus könyvünkben, a 11. századi Nyitrai kódexben is szerepel. Érdemes azonban megjegyezni, hogy olyan munkáról van itt szó, amely frank minta alapján keletkezett, és a gall szentek közül nem csupán Ányos, de valamennyi jelentõs szent ünnepét tartalmazza.79 Feltehetjük a kérdést, miért nem terjedt el jobban Anianus püspök kultusza a Magyar Királyság területén. Az 1091-ben alapított somogyvári apátság, amelybe a francia Saint-Gilles-bõl érkeztek szerzetesek, átvette az anyaegyház Szent Egyed-patrocíniumát, és az Eger környéki egyházak Egyed-titulusát is a francia hatással, a vallon betelepülésekkel szokás magyarázni.80 Ányossal szemben Egyed elég nagy népszerûségnek örvendett a középkori Magyarországon: Mezõ András huszonnyolc települést sorol fel, amelyek egy-

77

78 79 80

20

fellelhetõ francia liturgikus hatást így egyértelmûen I. András környezetének vallon fõpapjaival hozhatjuk összefüggésbe (VÁCZY 1958. 270.). A korábbi szakirodalomban Szelepchényi-kódexként említett Nyitrai kódex kiadását l.: Nitriansky kódex – Codex Nitriensis. Faksimile. Lektoroval MARSINA, Richard; na vydanie pripravili SOPKO, Július – VALACH, Július. Martin: Matica slovenská, 1987. (Dokumentácia séria. Faksimile) A 11. századi magyar liturgikus naptárról, illetve a kódexrõl l. még: MÚCSKA, Vincent: Osobitosti uhorského liturgického kalendára v 11. storoèí. In: Nitra v slovenských dejinách. Zost.: MARSINA, Richard. Martin: Matica slovenská, 2002. 181–188. Francia hatás késõbbi liturgikus könyveinkben, így a Hahóti-, illetve a Pray-kódexben is kimutatható (KNIEWALD Károly: A „Hahóti kódex” [zágrábi MR 126. kézirat] jelentõsége a magyarországi liturgia szempontjából. Ford.: KÜHÁR Flóris. Magyar Könyvszemle 62. [1938] 2. sz. 97–112., különösen: 105–108.; Uõ.: A Pray-kódex tartalma, kora, jelentõsége. Ford.: KÜHÁR Flóris. Magyar Könyvszemle 63. [1939] 4. sz. 413–455., különösen: 433–434.; Uõ.: A Pray-kódex sanctorale-ja. Magyar Könyvszemle 63. [1939] 1. sz. 1–53, különösen: 2., 22–27.). Azzal kapcsolatban, miért is helyezhette magát Ányos védelme alá a magyar király, két állásponttal találkozhatunk. Elképzelhetõnek tûnik, hogy a német támadások során – talán éppen Pozsony ostroma (1051) idején – fohászkodott az Orléans-t is megóvó püspökszent segítségéért a magyar uralkodó (RADÓ 1939. 409–410.; VÁCZY 1958. 269.). A veszély elhárultával hálából alapíthatott tehát apátságot a király Anianus tiszteletére. Ugyanakkor megjelenik az a nézet is, miszerint András fiának, Salamonnak a születése után Szent Ányostól kérhette, hogy legyen ereje megtartani a Béla hercegnek a trónutódlással kapcsolatban korábban tett ígéretét. Ahhoz a szenthez fordult tehát, akinek sírjánál a Meroving-korban is szokásban volt az eskütétel (ERDÉLYI 1908. 9.) Míg azonban a pannonhalmi apátság alapításának vonatkozásában kútfõink megõrizték annak hagyományát, hogy István Koppány feletti gyõzelméért emelt monostort Szent Mártonnak (Képes krónika 41.), addig I. András szentválasztásának belsõ indítékairól semmit sem árulnak el forrásaink. A krónikakompozíció, az 1055. évi alapítólevél és a Dávid herceg Tihanynak tett adományáról beszámoló diploma (Dávid herceg oklevele [1090 körül]. Ford., bev. jegyz.: MAKK Ferenc. In: ÍF 10501116. 133–134.) sem adnak hírt arról, mi vezérelhette a királyt, amikor patrónust választott. Adat híján legfeljebb igen bizonytalan hipotéziseket fogalmazhatunk meg. MEZÕ 2003. 51. Az egyház szerepel egy 1455. évi diplomában is: CSÁNKI Dezsõ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában II. Bp., Magyar Tudományos Akadémia, 1894. 579. RADÓ 1939. 388–392.; 397.; MIKESY 1968. 301. FÜGEDI 1992. 58. Szent Egyed kultuszának kelet-közép-európai megjelenése – Ányos tiszteletének tihanyi feltûnéséhez hasonlóan – összefüggésbe hozható a vallon kapcsolatokkal. A szent tiszteletérõl az a Franco püspök informálhatta a lengyel uralkodót, aki korábban Magyarországon, talán Gyulafehérvárott, majd Veszprémben is mûködött. Miután Wladislaw Herman és felesége, Judit sikerrel folyamodtak fiúgyermekért a Egyedhez, a gyermekáldásról hírt szerzõ I. László magyar király is kapcsolatba lépett a Rhõne-völgyi Saint-Gilles apátságával (TÓTH 2007. 33.; KISS 2000).

házának patrónusa a francia területen Gilles-nek mondott szent volt.81 Meg kell azonban jegyeznünk, hogy Egyed kultusza nem csupán hazánkban, de európai szinten is elterjedtebb volt a Franciaországon kívül ismeretlen Ányosénál: tiszteletére osztrák és német területen is jöttek létre egyházak. Látnunk kell azt is, hogy Egyed magyarországi kultuszát sem kizárólag a korai alapítású Somogyvár terjesztette el. A hazai bencések egymás közötti kapcsolataival összefüggésbe hozhatjuk Garamszentbenedek Egyed tiszteletére szentelt plébániatemplomát, ám késõbb Váradolasziban már a somogyvári apátságtól függetlenül jelenhetett meg a templomcím. Egyed kultuszát itt a vallon hospesek érkezésével magyarázhatjuk, de közvetlen nyugati hatást tételezhetünk fel Bártfa, Poprád vagy Ruszt esetében is.82 Azt, hogy az Anianus-kultusz a Magyar Királyságban nem volt jelentõs, kézenfekvõnek tûnhet azzal indokolni, hogy hazákban valószínûleg kevéssé voltak fogékonyak egy olyan szent kultusza iránt, akit éppen a hunok megállítása miatt övezett tisztelet francia földön.83 A hun–magyar rokonság elmélete azonban az általunk tárgyalt korszaknál jóval késõbb, 13. századi történeti hagyomány révén kerülhetett be csupán a magyar köztudatba,84 de a hunok barbár pusztítókként való említésére még e század derekán is találunk példát magyar forrásban: IV. Béla a pápához intézett levelében a hunokhoz hasonlított tatárok pusztításaival szemben kér országa számára segítséget.85 Semmi akadályát nem látjuk tehát annak, hogy éppen az Attila király seregeit megállító Ányos püspök tisztelete terjedjen el a fiatal Magyar Királyságban. Igaz viszont, hogy Mályusz Elemér szerint a 15. században alkotó Thuróczy már tudatosan, a hun–magyar rokonság miatt hagyta ki krónikájából a Szent Ányos csodájával kapcsolatban forrásánál, Antoninusnál még szereplõ részeket.86 Ha Szent Ányos patrocíniuma nem is volt népszerû hazánkban, a tihanyi védõszent neve – fõként a Dunántúlon – személynévként elterjedt.87 Az ezzel kapcsolatos elemzésre Mikesy Sándor vállalkozott 1968-ban: fõként 13. századi elõfordulásokat említ, és a név viselését a bencésekkel, illetve Ányos Tihany környéki regionális kultuszával hozza összefüggésbe.88 Érdemes a nyelvész által 1968-ban leírtakat az Árpád-kori személynévtár adataival összevetni: Fehértói Katalin Mikesynél valamivel több említését rögzíti az Anianus személynévnek, és a rokon névalakok elõfordulásait is összegyûjti.89 Külön ta81 MEZÕ 2003. 70–72. 82 Európában leginkább városok alapítottak templomot Egyed tiszteletére. „Ennek oka nyilván az, hogy elsõsorban a városi polgárok: kereskedõk, céhes iparosok, belõlük kikerült zarándokok, deákok ismerkedtek meg Egyed virágzó francia kultuszával, amelyet azután a maguk otthonába, polgárkörnyezetébe is átplántáltak.” Hazánkon kívül német területeken, illetve Lengyelországban is jellemzõ volt a patrocínium (Ünnepi kalendárium III. 277–281., az idézetet l.: 278.). 83 HARIS 2007. 13. 84 KRISTÓ Gyula: Magyar historiográfia I. Történetírás a középkori Magyarországon. Bp., Osiris, 2002. (A történettudomány kézikönyve) 60–77. 85 A forrást idézi: GYÖRFFY György: Krónikáink és a magyar õstörténet. Régi kérdések – új válaszok. Bp., Balassi, 1993. 166. 86 MÁLYUSZ Elemér: A Thuróczy-krónika és forrásai. Bp., Akadémiai Kiadó, 1967. (Tudománytörténeti tanulmányok 5.) 120. Mályusz észrevételét idézi: MIKESY 1968. 301., 1. jegyzet. 87 Az Ányos családnévvel kapcsolatban l.: NAGY Iván: Magyarország családai czimerekkel és nemzedékrendi táblákkal. I. Bp., Friebeisz István, 1857. 46–48.; Ünnepi kalendárium II. 474.; HARIS 2007. 13–14. A két Veszprém megyei família közül a Faiszi Ányos családról Nagy Iván csak a 18. századtól kezdve hozott adatokat, míg a Vámosi Ányosokkal kapcsolatban 14. századi említést is ismert. 88 MIKESY 1968., különösen: 302. 89 FEHÉRTÓI 2004. 51., 60., 62., 66–68.

21

nulmány tárgyát képezhetné, mennyire igazolja a Fehértóinál szereplõ valamennyi adat vizsgálata Mikesy azon tézisét, miszerint elsõsorban a monostor birtokain élõk kapták az egyház patrónusának nevét.

ÖSSZEGZÉS

Dolgozatunkban annak a Szent Ányosnak a kultuszáról adtunk rövid áttekintést, akivel a hazai történeti irodalom Erdélyi László óta lényegében mindössze említés szintjén foglalkozott. Az 5. századi orléansi-i püspök franciaországi tiszteletét az újabb külföldi kutatások eredményeire támaszkodva igyekeztünk bemutatni. A szent életére, illetve kultuszára vonatkozó forrásokat az általunk is áttekintett szakirodalom részletesen feldolgozta, ezért nem vállalkozhattunk itt többre, mint az Anianusszal kapcsolatos vizsgálatok rövid összegzésére. Úgy véltük azonban, hogy talán nem minden haszon nélkül való – Erdélyi összefoglalóját néhány ponton kiegészítve – Tihany magyar földön alig ismert patrónusának nyugati tiszteletét is ismertetni. Az Anianus-kultusz alakulását az ezredfordulóig, a szentnek különös jelentõséget tulajdonító Jámbor Róbert uralkodásáig vázoltuk fel, de kitértünk arra is, mennyire volt ismert a késõbbiekben Ányos neve a francia vidékeken. A püspököt említõ korai források, az életét feldolgozó hagiográfiai munkák alapján azt is láthattuk, mennyire kevés adattal rendelkezünk a történeti személyrõl. Írásunk második részében Anianus hazai tiszteletérõl szóltunk: I. András patrónusválasztását a Magyar Királyság és a francia területek közötti korai kapcsolatok keretében mutattuk be. A gyér forrásanyag csupán feltételezéseket tesz lehetõvé azzal kapcsolatban, hogyan került a galliai püspök tisztelete Tihanyba. Bár a szent kultuszának magyarországi megjelenését illetõen számos kérdés továbbra is megválaszolatlanul maradt, reméljük, hogy a hazai szakirodalomban megjelenõ álláspontok vizsgálatával sikerült valamelyest árnyalnunk az I. András alapította monostor korai történetével és a fiatal magyar állam nyugati összekötetéseivel kapcsolatos képet.

JUDIT CSÁKÓ ON THE CULT OF SAINT ANIANUS OF ORLEANS IN FRANCE AND HUNGARY Present study summarises the cult of Saint Anianus of Orleans. The cult of the Saint has not been studied by Hungarian scholars since the work of László Erdélyi was published. Based on contemporary international research findings, this study presents the cult of the 5th century Bishop of Orleans. International historical research has analysed the sources concerning the life and cult of the Saint in detail. Drawing on that, present summary provides data on the cult of the Saint, patron of the Benedictine Abbey of Tihany, in Western Europe. Supplementing the work of Erdélyi, the cult of Anianus is discussed until the turn of the first millennium, until the reign of Robert II of France, the Pious, who propagated the cult of the Saint. The study also provides data on the spread of the name Anianus in France. On the basis of hagiographies and early sources on the life of the Bishop, we have very limited knowledge on the actual life of the Saint. Second part of present paper provides data on the cult of Saint Anianus of Orleans in Hungary. The fact that Andrew I of Hungary selected Saint Anianus as a patron saint of the Benedictine Abbey of Tihany is discussed in the context of early contacts between France and Hungary. Due to the limited sources, there are only hypotheses on the origin of the cult of the Saint in Tihany. Hopefully, the summary of the research findings will contribute to a better understanding of the early history of the monastery founded by Andrew I of Hungary, and to the western relations of the young Hungarian state.

22

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

ANDRÁS ALBERT

THE ROMANIAN NATIONAL MINORITY’S RELIGIOUS RIGHT ISSUES IN TRANSYLVANIA AT THE END OF THE 17th CENTURY (1697-1704)

INTRODUCTION

In order to increase its power in Transylvania the Habsburg court policy supported the expansion of the Catholic Church. One official way for achieving this was the union with the Romanian Orthodox Church. The Viennese diplomacy soon realized that with the disruption of the close cooperation between the three nations and four religions could open the door to seamless integration of Habsburg rule. After the change of the power the Saxons in Transylvania were getting to turn their attention to the Habsburg court. The Catholic Habsburgs decided to expand the Catholic Church in Transylvania. The political intention of the Habsburg court was hindered by two factors. The Saxons and the Catholics weren’t so strong regarding their number and political influence like the protestant ones. The other important factor was the disposition laid down in Diploma Leopoldinum,1 according to which the relation among the three nations and four religions had to remain unchanged, as it was at the time of the principality. It wasn’t impossible to change the proportion of the three nations and four religions without offending the Leopoldinum Dip1 „Diploma Leopoldinum, ( English: “Leopold’s Diploma”) decree issued in October 1690 by Leopold I, Holy Roman emperor and king of Hungary (1658–1705), after the Ottoman Turks had been driven from central Hungary in 1686. The decree established the political status and the freedoms of Transylvania, notably the freedom of observance for its four religions: Catholicism, Lutheranism, Calvinism, and Unitarianism.Until the defeat of the Turks, Transylvania had been virtually an independent state, under largely nominal Turkish suzerainty and ruled by elected Hungarian princes. The Diploma, which enshrined the agreement between the Habsburg emperor and the Transylvanian nobles, ensured the continuation of the autonomy of the province. It provided for a governor (to rule until the prince of Transylvania reached maturity) chosen by the estates from the so-called three nations (Hungarians, Szeklers, and Saxons) and endorsed by the emperor. The Diploma also adjusted the level of taxation and guaranteed free trade. The army was to be under the command of a general nominated by the emperor but who did not have a voice in public affairs. Introduced after years of anarchy and war, the Diploma offered the promise of internal order and cultural and vocational opportunities for all three nations of Transylvania in their own languages. It soon became apparent, however, that the Diploma had not secured autonomy for Transylvania, as the leadership of the principality came under the direct influence of the Vienna chancellery. Transylvania was therefore severed from Hungary for the next two centuries.”- http://www. britannica. com/EBchecked/topic/1459175/Diploma-Leopoldinum.

23

loma. The only legitimate and viable way was to alter the non-standard, but tolerated Romanian people from Greek Orthodox religion to the Catholic religion.

THE ESTABLISHMENT OF ROMANIAN RELIGIOUS UNION

The initiator of the religious union of the Romanians in Transylvania and also the path-finder was Paul Laszlo Baranyi S. J, pastor in Alba Iulia. He knew narrowly the religious and social circumstances of the Romanians in Transylvanian. He had a deliberation with Theophilus, the Greek Orthodox bishop of Transylvania during which he raised as an issue the possibility of the Union and its potential social and political benefits for the Romanians in Transylvania. This possibility of union had been also suggested by King Leopold I in his manuscript published in 1692 in which he addressed an open call to the Ruthenian Greek Orthodox priests from Highlands in connection with the union. He promised more allowances in that area. Those priests who accept the union were recognized as equivalent with those of the Latin ritual priests. The effect of this appeal met with a warm response among the Romanians in Transylvanian. Theophilus, the Greek Orthodox bishop of Transylvania convened a synod in Alba Julia (Gyulafehérvár) in 1697.2 He explained that the Romanians in Transylvanian had to suffer much because of the constant harassment and pressure of the Protestants. The Reformed Church interfered into their church life and oppressed them and also afflicted them with taxes and serf services. Furthermore he revealed what opportunities and benefits could the union offer. The synod accepted that in the church services and governmental structure could not happen any changing, the Julian calendar is preserved and the Greek Orthodox religion can be no longer a tolerated religion in Transylvania.3 At the end of the synod all conditions of the union were accepted. Among the conditions can be mentioned: I. Dogmatic themes. 1st. The Pope is the head of the universal Church.2 nd.The Holy Communion under color of bread during is sufficient. 3rd. There is a cleaning place. 4 th. The Holy Spirit is from the Father and the Son. II. The priests and religious men should have the same privileges as the Roman Catholics. III. Officers should be appointed among the Romanians too. Their sons should enjoy foundations and scholarships. IV. The bishop should have sufficient income and he should appoint the priests.4 The decisions formulated by the synod had a great echo among the estates in Transylvania, the Saxons and the Greek Orthodox Church in Wallachia. A series of protests against the union began in Transylvania and Wallachia. The sudden death of the Bishop Theophilus, supporter of the union made the Protestant to act immediately. They became aware of that the agreement between Paul Laszlo Baranyi and bishop Theophilus concerning the union would radically change the religious, social and political conditions in 2 GYÁRFÁS, Elemér: Bethlen Miklós kancellár. Dicsõszentmárton, 1926. 121-127. p. 3 Ungarische Akten Specialia. Fasc. 364. Transylvanica separata. Konv. A. Privilegien und Angelegenheiten der griechisch-katolikischen Kirche der Rumanen in Siebenbürgen (1659) 1689-1754. 21-22. fol. 4 GYÁRFÁS Elemér: Bethlen Miklós kancellár. Dicsõszentmárton, 1926. 121-127. p.

24

Transylvania. They were looking for a reliable Romanian bishop who is willing to make a loyalty oath to the Protestant bishop. Over against with Tirca John priest, as the majority of the Romanian priests from Hunedoara county openly expressed their reliance to the Calvinists. Anghel Popa was the son of a Romanian priest from Bobalna (Bábolna). According to Miklós Bethlen’s testimony that “it is our young boy from the school in Fejérvár the winner, who is also receiving a Calvinist upbringing. The gold from his father, the biggest part of which went to the governor, made him bishop.”5 The vacant bishop chair in Romanian was occupied by Athanasius Angheleit. After his consecration as Bishop in Bucharest he returned to Alba Julia (Gyulafehérvár), where he had been waited by the order in council which was edited in 14th of April 1698 regarding the union of the Romanians in for him in the union of Transylvania. He threatened those who acted against the union. The political pressure and the promising discounts had their results. At the Synod congregated by Bishop Athanasius on 7th of October 1698 in Alba Iulia the religious union with the Roman Catholic Church was adopted. Ensured the Romanian character to their Church, the rights of electing their own bishop, their independence from every other Christian church and it was also assured their church organization and religious ceremonies. The document was signed by Bishop Athanasius and 38 deans and then sent as a petition to Vienna. The Romanian delegates who took at that time part of the union appeared at the diet on 23rd of November 1698 in Alba Iulia. There it was presented the resolution adopted and were also submitted at the Synod.6 The Protestant majority Transylvanian orders after a long deliberation decided to investigate the matters and the Romanian clergy and the people were asked about the matters concerning the union. The diet expressed its concern about the Union. At the diet held on 20th of January 1699 in Sighisoara (Segesvár) the issue of union was discussed narrowly, because had not arrived any answer from Vienna. The Protestant majority parliament was still of the opinion to postpone the case until the arrival of the King-Emperor's reply. After the parliament was closed on 16th of February 1699, arrived Leopold I’s diploma about the union.7 According to Vienna's firm view the issue of the union had been already decided. On 14th of July 1699 the Transylvanian Gubernium set up other 14 arguments pointing to the church and social disadvantages caused by the union.8 The Romanians possible used the union as a possibility to release from tributes and slavery. The constitutional spirit of Transylvania was based on the three nations and four recognized religions. This spirit was maintained by the conservatism of the Protestants and on the other hand by the fear of the Catholic orders from the changing of national relations. On 26th of August 1699 Vienna firmly rejected the Gubernium’s petition. It consolidated the allowances included in the Diploma from 14th of February 1699 and also warned the Gubernium in Transylvania to respect it and follow

5 BETHLEN Miklós: Önéletírása. Budapest, 1980. (Szerk. V. Windisch Éva) II. 202. p. 6 Ungarische Akten Specialia. Fasc. 364. Transylvanica separata. Konv. A. Privilegien und Angelegenheiten der griechisch-katolikischen Kirche der Rumanen in Siebenbürgen (1659) 1689-1754. 21-22. fol. 7 Ungarische Akten Specialia.Fasc. 364. Transylvanica separata. Konv. A. Privilegien und Angelegenheiten der griechisch-katolikischen Kirche der Rumanen in Siebenbürgen (1659) 1689-1754. I. Román Vallási Diploma Leopoldinum 1699. 02. 16. Wien. HHSTA. 8 George BARITIU: Parti alese din Istoria Transilvaniei pre doue sute de ani din urma. Sibiu. W. Krafft. 1889. 155. p. – Silviu DRAGOMIR: Istoria Desrobirei Religioase. Sibiu. 1920. Vol. I. 25. p.

25

it.9After this warning the Gubernium made a very important decision. The Romanians had the freedom to join any recognized religion. It was ordered an investigation to find out which religion do they want to fuse with. The problems relating union rose an enormous among the Romanian Greek Orthodox churches. The first who opposed the union were the Greek Orthodox churches from Brasov.They were followed by the priests in Hatszeg who were supported by the Calvinist bishop and Reformed orders.The most famous anti-union protestant was nobleman Gábor Nagyszegi. He had converted to the Catholic Church came in the focus of the Romanian’s attention. He drew attention to the dangers of union. Rabutin, the commander of the Habsburg army in Transylvania, was well aware of the relationship between Nagyszegi and the Protestant members of the gubernium, especially Chancellor Gábor Bethlen, who in secret supported his efforts. 10In order to reduce the favoritism with the Catholics, György Bánffi and Miklós Bethlen made the Ministerial in rebus Transilvanicis to accept the idea that the Orthodox priests should fuse with any of the recognized churches. After the fusion, they should get the status of the respective church ministry.11 That’s why gubernator György Bánffy and Chancellor Miklós Bethlen travelled to Wien in April 1698. The priests of the tolerated orthodox religion after the fusion win the status of the respective church ministry. In May 1699 the Gubernium took under his protection the Romanian reformed priests from Hatszeg, who were against the union. On 28th of November 1700 the Reformed Consistorium chaired by György Bánffy expended a protection. 12 The Protestant majority Transylvanian Gubernium and the parliament in Transilvania in September 1699 tried to adjust the issue of the union by enacting it. This intention didn’t bring any important change. Neither the second religious diploma edited on 19th of March 1701 achieved further results regarding its efforts against union. According to the stringent regulations the Orthodox could only fuse with the Catholic Church, the Protestant churches could only provide protection for them.13 A good example was John Czirka an Orthodox priest, who was imprisoned because of his anti-union actions. In the autumn of 1700 he was taken by the Transylvanian Reformed Council (Consistorium) of the to the Romanian Church in Hateg (Hátszeg).14 In 1699, the Parliament legislated in order to prevent the progress of religious union, in which proclaimed that in each location only a limited number of Greek Catholic priests could be free of tributes. It was also mentioned that the bishop is obligated to establish schools in Hateg (Hátszeg ) and Fagaras (Fogaras) to improve morality..15 The consolidation of the religious union of the Romanians depended on the Bishop Athanasius. The 9 BOD, Péter: A románok uniáltatásáról való rövid história, Bibilioteca Centrala Universitatii din Cluj Napoca, (Bábes-Bolyai Tudományegyetem Központi Egyetemi Könyvtár Kolozsvár) Ms. F. a. 23-33. p. – GUDOR, Botond Kund: Istoricul Bod Péter (1712-1769), Cluj –Napoca, 2008. 297. p. 10 Ana DUMITRAN – GUDOR Botond – Pr. Nicolae DANILA: Román-magyar felekezetközi kapcsolatok Erdélyben (A XVI. Század közepe- a XVIII. Század elsõ évtizedei között). Gyulafehérvár, 2000. 279-281. p. 11 Fõkonzisztóriumi Levéltár az Erdélyi Református Egyházkerület Gyûjtõlevéltárában, Kolozsvárott. 3/1700. 12 Fõkonzisztóriumi Levéltár az Erdélyi Református Gyûjtõlevéltárában, Kolozsvárott. 4/1700, 7/1700. – SÍPOS Gábor: Román református eklézsiák oltalomlevele 1700-ból. = Europa. Balcanica-DanubianaCarpathiaca. Annales 2/B Bp. 1995. 356-359. p. 13 SIPOS, Gábor: Az Erdélyi Református Fõkonzisztórium kialakulása. 1668-1713-(1736). (Erdélyi Tudományos Füzetek 230. ) Kolozsvár, 2000. 37. p. 14 Bethlen Miklós Önéletírása, 882. p. 15 CSEREI Mihály: Históriája. Pest 1807. 286. p.

26

most important task was to determine the Bishop's person and its church status: his legal recognition by the pope and his confirmation/ ratification by King Leopold I.(1640-1705). For the second time was ordered by the Transylvanian Diet to examine the bishop’s and the Romanian clergy’s standpoint about the union. At the synod held on 5th September 1700 the Transylvanian Romanians had to decide that they accept or not the union with the Catholic Church or rather they fuse with the reformed church, or they remain in the Greek Orthodox Church. At the synod it was finally declared the union with the Catholic Church.16 The document was signed by 54 deans and 1563 priests. Athanasius was consecrated as catholic bishop on 5th of February 1701 at St. Anne’s Catholic Church in Vienna, after he made the loyalty oath and creed.17 In spite of this Leopold I edited the second diploma on 19th March 1701, in which Athanasius was confirmed as bishop and the approval of Rome.18 The first chapter of the Diploma contained that the Greeks are equal with those of the Latin rite. In the second Chapter their priest are released from personal services. The third section declares that they are considered no longer a tolerated nation, but placed under the protection of the laws as equal citizens. The fourth Chapter disposed the removal of the Reformed catechism (Heidelberg Catechism) and of the customs influenced by Calvinism. The fifth Chapter was the most important. It subordinates the bishop of the Greek United Church to the archbishop of Esztergom. The 12th chapter restrained the rights of electing the bishop (which was declared by the parliament in 1579) in the sense that the clergy could only appoint three suitable individuals to this dignity, but the final nomination was made by the emperor.19 A few months later on 25th of October 1701 was inaugurated in Alba Iulia as Bishop. The religious union based on the two diplomas edited by Leopold I ensured for the Romanian priests in Transylvanian equal rights with the Catholic clergy. The bishop was pontificated and the church was taken out of being tolerated. The students who wished to study got the possibility for further education at the Catholic universities. As regarding the denominational distribution of leading posts (Gubernium, municipalities) in the mentioned period could be perceived a slow rise of the Catholics. In Transylvanian nobleman István Apor had a very substantial political career. From 1693 he was a councilor of the Gubernium, three years later treasurer, and in 1703 he became suprem commander in Transylvania. The rise of the Catholics in the political life grew stronger and stronger. This process could be detected in the changing of the chairman of the orders and royal estate. Laszlo Szekely had got his charge at the time of Prince Mihály Apafi. the 2nd After his death (1692), the Protestant Elek Bethlen took over this post. The Protestant Samuel Keresztesi was nominated by the diet to fill the vacant post. The prince did not confirm him in this post, so after long debates the Catholic Stephen Haller 16 Ioan Micu MOLDOVEANU: Acte sinodali ale baserecei romane de Alb’a Iulia si Fagarasiu. Vol. 11. Blasiu, 1872. 86. p. 17 Hevenesi Gyûjtemény kézirata, A 6825/III. jelzet. Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára. Egyetemi Könyvtár, Budapest. 18 Ungarische Akten Specialia.Fasc. 364. Transylvanica separata. Konv. A. Privilegien und Angelegenheiten der griechisch-katolikischen Kirche der Rumanen in Siebenbürgen (1659) 1689-1754. I. Lipót rendelete a román unió ügyében az Erdélyi Guberniumhoz. (latin másolat). Kiadva: Joseph FIEDLER : Die Union der Walachen in Siebenbürgen unter Kaiser Leopold I. In: Sitzungserichte er philosph.-hist. Classe der k. Akademie der Wissenschaften XXVII (1858) 381. p. HHSTA. 19 GYÁRFÁS Elemér: Bethlen Miklós kancellár. Dicsõszentmárton, 1924. 133. p.

27

was elected in 1699. In 1691 among the four public dignities in Transylvanian reformed and only the treasurer was Catholic, but in 1703 the Chancellor and the gubernátor were reformed, the general and president of the orders were Catholics. This was compensated by Miklós Bethlen and György Bánffy’s public authorites. Their political and religious influence in Transylvania was significantly greater than Istvan Apor and Istvan Haller’s. Thanks to Miklós Bethlen’s tireless work the Gubernium and the Diet remained in majority reformed.

END

In the first period of the Habsburg domination in Transylvanian (1685-1703) the eminent representatives of the protestant churches were able to maintain the important political and administrative positions in spite of that the Catholics became stronger and stronger. In these positions they could effectively work and be on the lookout on maintaining the protestant traditions in Transylvania in the 17th century. The synod held on the 5th of September 1700 represented a turning point concerning the religious and political future of the Romanians in Transylvania. Their crucial decision was: do they accept the union with the Catholic Church or rather they fuse with the Reformed Church, or they remain in the Greek Orthodox Church. At the synod finally it was declared their union with the Catholic Church. The Romanian priests were granted equal rights with the Catholic priests. Their bishop was pontificated and got the rank and rights of nobility and their church was taken out among tolerated religions. The students who wished to study had the opportunities for further education at different Western European and Hungarian Catholic universities. The Romanian nation in Transylvania due to the religious union from a tolerated political - and legal status joined the nations which formed the state in the 18th century.

ALBERT ANDRÁS A ROMÁN NEMZETI KISEBBSÉG VALLÁSJOGI KÉRDÉSEI A 17 SZÁZADVÉGI ERDÉLYBEN (1697–1704) A 17. századvégi Erdélyben a Habsburg politika elérkezett látta az idõt, hogy a hagyományos erdélyi protestáns politikai és vallási jogi viszonyokat javára fordítsa. A Habsburg hatalom katolikus egyház támogatásával és annak térnyerésével kívánta megerõsíteni erdélyi hatalmát. Az erdélyi rekatolizációs politikának volt egy másik iránya, a román vallási unió. Ez külön is érintette az erdélyi protestánsokat. A Habsburg udvar erdélyi hatalmának növelése érdekében a katolikus egyház terjedését támogatta. Ennek egyik járható útja az ortodox román egyházzal való unió volt. A bécsi diplomácia korán felismerte, hogy az Erdélyben létrejött három nemzet és négy vallás közötti szoros együttmûködés megbontásával megnyílhat az út a Habsburg uralom zökkenõmentes beilleszkedése. A három nemzet közül az impériumváltás után a szászok figyelme egyre inkább a Habsburg udvar felé irányult. A katolikus Habsburgok a négy bevett vallás közül pedig a katolikus egyház felkarolását tûzték ki célul. A Habsburg Udvar politikai szándékának véghezvitelét két tényezõ akadályozta. A szászok és a katolikusok mind számarányában mind politikai súlyában elmaradtak a még mindig politikai túlsúllyal rendelkezõ protestáns rendekkel szemben. A másik fontos tényezõ a Diploma Leopoldinumban (1691) lefektetett rendelkezés volt: a három nemzet és a négy bevett vallás között az önálló fejedelemség idején fennállott viszonyok változatlan betartása. A három nemzet és a négy vallás számarányának megbontását a Diploma Leopoldinum megsértése

28

nélkül kivitelezhetetlen volt. Egyedüli törvényes és járható út a nem bevett, hanem a megtûrt de számbelileg többségben élõ – görögkeleti (ortodox) vallású román nép jogi helyzetének megváltoztatása volt. Az erdélyi románok vallási uniójának megszilárdulása Athanasius püspök személyétõl függött. Legfontosabb feladat a püspök személyének, egyházjogi státuszának megállapítása volt: a pápa általi egyházjogi elismerése és I. Lipót császár-király általi megerõsítése. Az erdélyi országgyûlés másodszor rendelte el a vizsgálatot a püspök és a román papságnak az unióval kapcsolatos állásfoglalása ügyében. Az 1700. szeptember 5-én tartott zsinaton döntöttek arról, hogy az erdélyi románok elfogadják-e katolikus egyházzal kötött uniót vagy inkább a református egyházzal kötnek uniót, esetleg megmaradnak a görögkeleti egyházban. A zsinaton véglegesen kimondták a katolikus egyházzal való uniót. A zsinaton kiállított dokumentumot 54 esperes és 1563 lelkész írta alá. Athanasiust Bécsben 1701. február 5-én a Szent Anna templomban katolikus püspökké szentelték, miután letette a hûségesküt és hitvallást. Ennek ellenében I. Lipót kiadta 1701. március 19-én a második diplomát, amelyben megerõsítette Athanasiust püspöki székében és Róma jóváhagyását. Néhány hónappal késõbb 1701. június 25-én Gyulafehérváron beiktatták püspöki székébe. I. Lipót által kiadott két diploma alapján megkötött vallási unió biztosította az erdélyi román papok részére a katolikus papokkal egyenlõ jogokat. A püspöküknek fõpapi tekintélyt adott s egyházukat kiemelte a megtûrt vallások sorából. A tanulni vágyó diákok elõtt megnyílt a tovább tanulás lehetõsége a Nyugat-Európai és Magyarországi katolikus egyetemeken. Az erdélyi román nemzet a vallási unió által egy megtûrt politikai – és jogi státusból az államalkotói nemzetek sorába lépett.

29

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

KÁPOLNAI KÁZMÉR

JOZEF VIKTORIN (1822–1874) Katolikus pap, irodalomszervezõ, kiadó, közíró, mecénás a magyarországi idegenforgalom és mûemlékvédelem elindítója illetve kezdeményezõje

A szlovákiai Nagyszombat (Trnava) városától néhány kilométerre keletre, a Vág völgyében fekszik Zavar község. Az okiratok már a 13. században többször is említik a települést és annak egyházát, plébániáját. Ebben a faluban látta meg a napvilágot 1822 március 12-én Jozef Karol Viktorin, a 19. századi mûvelõdés egyik kiemelkedõ személyisége. Apja napszámosként dolgozott. A kis Jozef négy éves volt, amikor a család átköltözött Alsócsöpönybe (Dolný Èepeò), késõbb Felsõcsöpönybe (Horný Èepeò), ahol apja kis földet bérelt és önállóan gazdálkodott. Az 1831-es nagy kolera járvány idején apját elvesztette kilenc éves korában. Iskoláit Nagyszombatban végezte a népiskolától a gimnáziumon át a teológiáig. 1847 januárjában itt szentelték pappá. 1852-ig három községben – Szenice (Senica), Nádas (Trstín) és Szakolca (Skalica) – volt káplán, közben 1848 májusától decemberig Pozsonyban börtönben is ült. A forradalom után írt cikkeiben kifejtett nézetei miatt – mivel azok nem egyeztek az akkori Monarchia belügyi politikájával – a lakásán rendõrségi házkutatást tartottak. Végül Pozsonyban katonai bíróság elé került és kezdeményezték szlovák környezetbõl az áthelyezését. Így került 1852-ben Óbudára, majd 1855-ben a budai Szent Anna templomba káplánnak. 1866-ban kinevezték visegrádi plébánosnak, ahol 1874-ig, élete végéig tevékenykedett. A közösségért tett sokoldalú munkássága, túlhajszoltsága, a szlovákság érdekében a magyar hivatalokkal, kormányzattal folytatott megbeszélések, tárgyalások eredménytelensége, kudarca, a már meglévõ szlovák kulturális intézmények ellen egyre sûrûbben beindult sajtótámadások nagy valószínûséggel annyira felõrölték idegeit, hogy 1874 július 18-án az irgalmas rend budai kórházába szállították, ahol két nappal késõbb, július 20-án, önkezével vetett véget életének. A visegrádi temetõkápolna közvetlen szomszédságában helyezték örök nyugalomra. Már tanulmányai során tartós barátságot kötött a vele egy évben született Ján Palárikkal, majd késõbb közelebbi kapcsolatban került A. Radlinskýval, ¼. Štúrral, J. M. Hurbannal és másokkal. 1845-tõl vagyis még teológusként kezdett cikkeket írni és ezeket a Štúr által szerkesztett „Slovenské národné noviny” (Szlovák Nemzeti Újság)-ban és Orol tatranský (Tátrai Sas)-ban jelentette meg. A forradalom után a Daniel Lichard szerkesztésében Bécsben megjelenõ „Slovenské noviny”(Szlovák Újság), a „Videòsky dennik„ (Bécsi Napilap), a „Praþské noviny” (Prágai Újság) és a Havlièek szerkesztette 31

„Slovan” (Szláv)közölte írásait. (A felsorolt újságok közül az Orol tatransky kultúrálisirodalmi, míg a többi politikai lap volt). 1858 és 1868 közötti években a szlovák szellemi és politikai élet központja Pest-Buda volt. Ebben az idõszakban a szlovák értelmiség meghatározó személyiségeinek egyrésze Pesten és Budán élt és hosszabb-rövidebb ideig itt tartózkodott. 1852–1866 között Viktorin is Budán lakott és mint könyvkiadó a szlovák kultúrtörténetben különösen nagy érdemeket szerzett. Barátjával, Ján Palárikkal egyesíteni akarták a szlovák értelmiséget. Saját költségükön bele fogtak publicisztikai, kulturális és szellemi vállalkozásaik megvalósításába. 1858-ban közösen kiadták a Concordia (Összetartás) címû évkönyvet, mely egyben az új irodalmi szlovák nyelv gyõzelmét is jelentette. Bár a Concordiában a szlovák mellett cseh nyelven is jelentek meg írások, hasábjain a legjelentõsebb szlovák szerzõk mûvei láttak napvilágot. (J. M. Hurban irodalomkritikus és történész, Jankó Krá¾ költõ, Ján Kalinèiak prózaíró, Pavol Dobšinský népdal- és mesegyûjtõ és mások, akiket mind sikerült maguk köré gyûjteni.) 1860–1864-ig Budán szerkesztette és adta ki a Lipa (Hárs) néven ismert népies, szórakoztató almanach három kötetét (1860, 1862, 1864), melyekben a szlovák irodalom klasszikus mûveit tette közzé: Ján Palárik drámai munkáit: (Incognito, Drotár (Drótós), Zmierenie alebo dobrodrú
stvo pri ob
inkoch (Kibékülés avagy kaland az aratóünnepen)); Ján Kalinèiak Reštaurácia (Tisztújítás), Ján Botto Smrt Jánošikova (Jánosik halála) mûvét, J. Záborský történelmi drámáit és másokat. Itt jelenttette meg saját fordításait is. A világirodalomból fordított mûvekkel tágítani kívánta az olvasók irodalmi látókörét és bõvíteni világirodalmi ismereteit. Az évkönyvön és almanachokon kívül megjelenttette Andrej Sládkoviè és Ján Hollý költõi, továbbá Jónáš Záborský egyéb drámai mûveit is. (1861, 1863, 1865) Rendkívül aktív kiadói tevékenysége mellett önálló irodalmi munkásságot is kifejtett, ennek egyrésze írói álnév alatt jelent meg. 1858-ban a Concordiában Tares, 1864-ben a Lipa 3. kötetében Jozef Antonoviè, 1864-ben a Peštbudinské vedomostiban Június néven is jelentek meg írásai. Közírói tudósításain kívül a szlovák írók életrajzára, útleírásokra, várak ismertetésére, leírására és nyelvészeti munkákra összpontosította tevékenységét. Saját munkáit is megjelenttette a Concordia és a Lipa évkönyvekben: J. Hollý és Ján Kalinèiak életrajzát 1858-ban; Hrad Buchlov (Buchlov vára), Výlet do Mehádie a do Bielohradu (Kirándulás Mehádiába és Belgrádba) vár, – és útleírását 1860-ban; Výlet na more Jaderské (Kirándulás az Adriai tengeren) útleírását 1864-ben. Az 1860-ban német nyelven megjelent iskolai oktatásra és magántanulásra szolgáló mûve, a szlovák nyelvtan rendszerbe foglalása (Grammatik der slowakischen Sprache. Zum Schul – und Selbsunterrichte....) is az õ alkotása. Ennek népszerûségét az is igazolta, hogy több kiadást (1860, 1862, 1865, 1878) is megélt. E munkájában már az új szlovák nyelvi szabályok érvényesülnek, vagyis ezzel nagymértékben hozzájárult az irodalmi nyelv meggyökerezéséhez. Az 1850-es évek végére ugyanis már nyilvánvalóvá vált, hogy a nyelvi „csehszlovákizmusnak” nincs jövõje, mert a szlovákság véglegesen és visszafordíthatatlanul a nyelvi önállóság útjára lépett.! Önálló irodalmi munkásságát valójában 1864-ben befejezte. A Peštbudinské vedomosti (Pest-budai Tudósító)-ban 1864-ben megjelent egyik cikkében bírálta a szlovák értelmiség konzervativizmusát és szlovák irodalom helyzetét. Cikkére J. M. Hurban úgy reagált és azzal vádolta meg, hogy õ a materializmus terjesztõje. Ezt követõen szintén 32

1864-ben a Lipában megjelent Myšlienky inojazyèných muþov vyteèných (Neves nem szlovák férfiak gondolatai ) címû munkája nyomán a Hurbannal folytatott eszmei vita annyira kiélezõdött, hogy nyilvános irodalmi tevékenységét befejezte és visszavonult. Ezt követõen fõleg csak Kempis Tamás munkájának szlovákra fordítására szentelte idejét, mely végül 1867-ben jelent meg. (Tomaša Kempenského Štvoro knih o nasledování Krista – Kempis Tamás Négy könyve Krisztus követésérõl.) 1866-ban, 44 évesen nevezték ki visegrádi plébánosnak. Ez számára új kihívást jelentett. Új állomáshelyén elõször természetesen a helyi viszonyok felõl tájékozódott és hamarosan arra az elhatározásra jutott, hogy a nagyon elhanyagolt állapotban lévõ várromokat meg kellene menteni az enyészettõl. Ottléte elsõ két évében azonban még semmilyen érdemleges dolgot nem tudott tenni. Csak 1868-ban jutott el addig, hogy intenzíven tudjon ezzel az üggyel is foglalkozni. Legfontosabbnak azt tartotta, hogy a várhoz egy rendes utat építsenek. E szándékát a község elég közönyös lakossága végül is támogatta és sikerült õket a társadalmi munkára is rábírni. Ennek eredményeként – nagyobbrészt saját költségén, kisebb részben köz- adakozásból – a falu közepétõl a Kálvárián át egy kényelmes utat csináltatott a felsõ vár- romokig. Az út építése a maga nemében páratlan akció volt az egész országban. A Buda környéki hegyeket és a Soproni hegyvidéket is megelõzve, itt épült meg a történelmi Magyarország elsõ sétánya, mely a turisztikát szolgálta. Viktorin azonban tudta, hogy a romok megközelítésének megkönnyítése önmagában még nem elegendõ a Visegrád iránti érdeklõdés szélesebb körû megindításához. Ezért felelevenítette a Zách Klára – legendát. Emléket akar állítani a fellegvár tövében az ártatlanul elpusztított hajadonnak. Még ugyanabban az évben egy nagy, kilenc lábnyi (274.32 cm) magas emlékkeresztet készíttetett, ezt az egyik oldalán bearanyoztatott, felirattal látta el és Zách Klára emlékére a várromok alatt egy kiálló sziklacsúcson állíttatott fel. Tudta, hogy a legendán keresztül a romantikus emberek táborának figyelmét is fel tudja hívni Visegrádra. Elsõdleges szándéka és célja ugyanis az volt, hogy az ország, de különösen a fõvárosi lakosság figyelmét Visegrádra irányítsa. Azt akarta elérni, hogy Visegrád az általános érdeklõdés központjába kerüljön és ezen keresztül történelmi emlékeinek a pusztulástól való megmentése országos üggyé váljék. Ahhoz, hogy ezt elérhesse, egy nagyobb ünnepség megrendezésére volt szükség. Ezt abban az évben az õszi rossz idõ miatt már nem tudták megtartani, így a következõ évre 1869 szeptember 14-re halasztották. A kitûzött ünnepséget a szeles idõ miatt végül szeptember 19-re tették át. Hatalmas áradat indult meg fõleg Pest-Budáról. A jól meghirdetett Zách Klára emlékünnepélyre az emberek fõleg hajóval és részben vonattal érkeztek Visegrádra. (Meg kell jegyeznünk, hogy az 1868–69-es években alakult magyar hajótársaságok ekkor kapcsolták be Visegrádot önálló hajóállomással a személyhajózásba, és az új hajók elsõ útjaikat is Visegrádig próbaúsztatták.) Hozzávetõleg 1000 kiránduló érkezett, hogy az ünnepségen részt vegyen, tanúja legyen az elsõ turista sétány megnyitásának és az emlékkereszt felavatásának. A rendezvény nagy sikert aratott, a korabeli híradások terjedelmes tudósításokban számoltak be az eseményrõl és méltatták a történteket. Viktorin a sikeres ünnepséget csak a munka elindításának tekintette. Szándékának megfelelõen a rendezvény kettõs eredménnyel járt: megindult a turistaforgalom és az ország figyelme Visegrádra irányult. Itt szeretnénk megjegyezni, hogy az idegenforgalom hazai történészeinek véleménye szerint Visegrád, sõt az ország idegenforgalmának induló dátuma e rendezvény napja, azaz 1869 szeptember 19.

33

A fellegvári turistaút megépítése után azon fáradozott, hogy az idegenforgalom érdeklõdésének homlokterében lévõ mûemlékeket megóvja a pusztulástól. Hozzálátott tulajdonképpeni céljainak megvalósításához. Amint õ maga írta: „S ezek nem valának egyebek, mint a várromok megóvása és részben megújítása”. Céljai eléréséhez a kormány támogatását akarta megnyerni. Ekkor báró Eötvös József volt a vallás és közoktatásügyi miniszter, akinek gondolkodásmódja, szemlélete közel állt hozzá. Eötvös 1854-ben írt szlovák témájú elbeszélését Egy tót leány az Alföldön (Slovenské dievèa na Dolnej zemi) Viktorin 1864-ben szlovákra le is fordította és az általa szerkesztett Lipa almanach III. évfolyamban 1864-ben meg is jelentette. Ez a tény vélhetõen már akkor személyes kapcsolatot teremthetett az író és a fordító között, aminek meg is lett az eredménye. Kihallgatáson jelent meg báró Eötvös József miniszternél – aki egyben az MTA elnöke is volt akkor – és az õ közbenjárását kérte. A miniszter nagy figyelemmel hallgatta meg, jegyzeteket készített és ígéretet tett a szükséges intézkedések megtételére. Viktorin elégedett volt a kihallgatás eredményével, de hazaérkezése után eszébe jutott a latin közmondás: „Verba volant, scripta manent” (A szó elszáll az írás megmarad). A személyes találkozás után, hogy fáradozása ne menjen feledésbe, a kihallgatáson elmondottakat 1870 március 20-án emlékiratban rögzítette és eljutatta a miniszterhez. Mivel az ügyben nem történt olyan érdemleges lényegi intézkedés, mint amit a tárgy fontossága megkívánt volna, ezért Viktorin 1870 július 15-én újabb emlékiratot juttatott el a miniszterhez. Az elõzõhöz képest sokkal részletesebben, bõvebben, mintegy háromszor nagyobb terjedelemben fejtette ki érveit. Közben sikerült több régész, történész, és építész kortársát – Ipolyi Arnoldot, Rómer Flórist, Henszlmann Imrét, stb. – megnyernie, hogy szaktekintélyük súlyával támogassák az ügyet. Sõt megnyert olyan személyiséget is, mint Türr István, aki a „Baranya” nevû gõzhajó próbaútján 100 arany forintot adományozott a visegrádi elképzelésekre. Ezen kívül még azt is el tudta érni, hogy Visegrád ügye ne a Pénzügyminisztériumhoz, hanem a Kultuszminisztériumhoz kerüljön. (Visegrádnak ugyanis, mivel koronauradalom volt, jog szerint a Pénzügyminisztérium volt a földesura). Így a visegrádi romok megóvásának, esetleges megújításának gazdája a Kultuszminisztérium lett, s ezzel az egészet most már országos ügynek tekintették. Viktorin kulturértékeket megmentõ tevékenysége még életében meghozta a várt eredményeket. 1870-ben régészeti bizottság szállt ki Visegrádra a megóvandó romok felmérésére. 1871 május 20-án pedig Arany János, mint a Magyar Tudományos Akadémia fõtitkára hivatalosan bejelentette, hogy a magyar állam költségvetési pénzbõl megindítja az országos jelentõségû visegrádi romok megóvását. Ezzel a lépéssel az országban elõször Visegrádon indult meg a hivatalos mûemlékvédelem. A pusztuló mûemlékek megmentési akcióját tehát Viktorin példamutató lelkesedése, a kultúrértékek megóvása iránti kötelesség – és felelõsségérzete indította meg Magyarországon. Visegrád múltjáról és akkori jelenérõl írt monográfiája 1872-ben magyar és német nyelven is megjelent. (Visegrád hajdan és most – Visegrád einst und jetzt). Ez volt írói munkásságának utolsó gyümölcse, mely még életében kiadásra került. Könyvében a történeti részek mellett leírja az útépítés történetét is, a Függelékben pedig megtalálható Arany János „Zách Klára” balladája, a Türr Istvánhoz intézett levél és báró Eötvös József kultuszminiszterhez intézett két beadvány (Emlékirat). A Visegrád történetét bemutató fejezet a Concordiában már 1858-ban megjelent. (Tehát eredetileg nem a könyv számára íródott, vagyis Visegrádról írta elsõ és utolsó munkáját.) Arany János Zách Klára balladájának közlését pedig gesztus34

nak tekinthetjük. Viktorin ugyanis 1865-ben már kiadott egy Zách Kláráról írt költeményt, melynek szerzõje Jonáš Záborský. Könyvében azonban nem Záborskýt jelentette meg újra, hanem Arany Jánost, mert ebben az idõben Arany János az Akadémia fõtitkára, aki az elõzõ évben 1871 május 20-án már bejelentette a visegrádi vár megóvását! Sokoldalú munkásságának ismertetését a szlovákság, a szlovák nemzet érdekében kifejtett tevékenységével és a többi szláv néppel való kapcsolataival folytatjuk: Jozef Viktorin nemzeti öntudatra ébredése már tanulmányai idején is érezhetõen megnyilvánult. Ahogy önvallomásaiból is kiderül, soha nem szégyellte, hogy egy kisebbségben lévõ nemzethez tartozott. Sok szlovák arisztokrata és értelmiségi, kiváltságaikat megtartva magyarrá váltak, de Viktorin hû maradt a szlovák nemzeti ideológiához, melynek szóvivõje és védelmezõje volt. A szlovák nemzeti mozgalom egyesülési törekvéseit támogatta. Katolikus pap volt, aki minden vallási széthúzást legyõzött és együttmûködött az evangélikusokkal, pl. J. M. Hurbannal, A. Sládkoviècsal és másokkal, annak érdekében, hogy a szlovákságnak kidolgozzanak egy közös politikai programot. A politikai életben ¼. Štúr és nemzedékének demokratikus vonalát követte. Késõbb a mozgalom kettévállt. A túrócszentmártoni (Turèianský Sväty Martin) „Régi iskola” követõivel szemben õ a pest-budai „Új iskolát” képviselte és annak vezetõje is volt olyanok társaságában, mint Ján Nepomuk Bobula, Ján Palárik, J. Mallý-Dusarov stb. Többek között, amíg a Régi iskola nem bízott a magyar politikusokban, addig az Új iskola hitt a magyar politikusokkal folytatott párbeszéd eredményességében. Ezért nevet is változtattak, 1872-tõl Kiegyezés Szlovák Pártja néven politizáltak. Fokozatosan be kellett azonban látniuk, hogy a magyar politikusokkal nem tudnak eredményeket elérni. Sõt azt kellett tapasztalniuk, hogy a már meglévõ szlovák intézmények (a három szlovák gimnázium, Matica Slovenska) ellen is egyre erõsödõ sajtó és egyéb támadásokat indítanak. (A párton belül nézeteltérések alakultak ki, melyek 1875-ben a Párt megszûnéséhez vezettek. 1874–1875-ben a kormány mind a három szlovák gimnáziumot és a Matica Slovenskát is megszûntette). Viktorin a származását tekintve – édesapja morvaországi, édesanyja csehországi voltkönnyen a csehekhez húzhatott volna, ez azonban nem következett be. Igaz, hogy – kezdetben és egy bizonyos idõszakban – támogatta a csehszlovák nyelvi és irodalmi egységet. Ez azonban azért volt így, mert akkor más választási lehetõség még nem létezett. Késõbb a szlovák irodalmi nyelv elsõ védelmezõi között volt. Az, hogy az 1850-es évek végén , a 60-as évek körül az új szlovák irodalmi nyelv gyõzedelmeskedett, az elsõsorban Jozef Viktrorin érdeme volt. Kezdeményezõje és szervezõje különbözõ nemzeti jellegû rendezvényeknek. Így az õ érdeme, hogy Ján Holly-nak, halála után öt évvel 1854-ben Jókõn (Dobra Voda) – ahol 1843-tól 1849-ig a költõ utolsó éveiben élt – emlékmûvet emeltek. Ugyanakkor a szlovák irodalomnak és egyéb nemzeti intézményeknek erkölcsi és anyagi támogatója, pártfogója volt. Az 1857-ben összeült „Szent Adalbert Egyházirodalmi Egyesület” („Spolok Svätého Vojtecha”) ideiglenes tanácsának is tagja volt. (A „SSV” alapszabályzatát a magyarországi katolikus egyház legfelsõ vezetése csak 1870-ben hagyta jóvá). Kitartóan szorgalmazta a „Matica Slovenská”, a szlovák össznemzeti kulturális intézmény, létrejöttét, mely végül 1863 augusztus 4-én alakult meg Túrócszentmártonban. Mecénásként támogatta a M.S –t. 35

Jozef Viktorin nemcsak népét, hanem a többi szláv népet is szerette. Ezért külön meg kell említenünk a többi szláv népekkel való kapcsolatát: Folyamatosan kereste a szlávokkal a kölcsönös kapcsolat ápolásának lehetõségét. Számos szláv nemzet neves alakjaival volt személyes és levelezõi kapcsolatban. A szláv összetartozás szellemében tevékenykedett és ez sokak érdeklõdését felkeltette, de különösen a szláv irodalmi munkák nyilatkoztak róla elismerõen. A többi szláv nép iránt érzett szeretete nemcsak formális, protokolláris volt, amit végrendelete is megerõsíti. A szláv irodalmi mûvek közül a délszláv és az orosz szerzõk mûveit részesíti elõnyben, azok iránt mutatott nagyobb érdeklõdést. Kapcsolatban volt és együttmûködött orosz tudósokkal. Mint történészt szintén számon tartották, mert kiváló ismerõje volt a szláv és a magyar történelemnek. Kijevben az egyetem szláv történettudományi tanszékének magántanára is volt. Munkásságáért egy nagy elismerést kapott a szláv világtól, amikor 1863-ban a Harkovi egyetem tiszteletbeli tagjává választották és az orosz Szent Anna rend II. rendfokozatával is kitüntették. Végrendeletében (melynek kelte 1874 január 22, és 42 pontból állt) elsõsorban a hazai szlovák intézményekre koncentrált. A túrócszentmártoni Matica Slovenskának adományozta könyvtárát, az általa kiadott és a még nem értékesített könyveket, azonkívül Dunajsky szobrásznak róla mintázott szobrát. A Maticára ruházta a Grammatik…., Kempis T. és a Visegrádi monográfia kinyomtatásának jogát, valamint 100 Ft-ot. A nagyszombati Szent Adalbert Egyesületre illetve a znióváraljai (Kláštor pod Znievom) szlovák katolikus gimnáziumra szintén 100–100 Ft-ot hagyott. A fentieken kívül 2000 Ft-ot hagyott egy prágai alapítvány létesítésére, amelynek szlovák és cseh nyelvû szépirodalmi, nyelvészeti és történeti munkák kiadását írta elõ. (Az alapítvány kezelését a prágai cseh Maticára bízta). Eredetileg további 100–100 Ft-ot hagyott még a prágai Umelecká Beseda mûvészeti, a prágai Matica Èeská, a zágrábi Matica Illirská, a zadari/zárai Matica Dalmatinská, az újvidéki/novi sadi Matica Srpska, a ljubljanai/laibachi Matica Slovenská a lvovi /lembergi Matica Ruská irodalmi társaságokra is. Halála elõtt egy hónappal 1874 június 21-én végrendeletének bizonyos pontjait azonban módosította és a prágai alapítvány céljára hagyott összeget 1000 Ft-ra csökkentette és leírta, hogy a határon túli társaságoknak juttatott összeg, a 7×100Ft azaz összesen 700 Ft maradjon ki a végrendeletbõl. Írói, irodalmi tevékenységét elismerte a Kisfaludy Társaság, melynek szintén tagja volt. Végrendeletében a pesti Kisfaludy Társaságra és a pesti Magyar Írók Egyletére is 100–100 Ft-ot hagyott. Végrendeletében a Visegrádiakról sem feledkezett meg. Hét különféle alapítvány részére 100–100 Ft-ot, a Kálvária hegyi kápolna, a kempeni kereszt és a Zách Klára kereszt állapotának javítására, megóvására, megõrzésére szintén 100–100 Ft-ot hagyott és végül meghagyta, hogy temetése után a visegrádi szegényeknek 10 Ft-ot osszanak szét. Befejezésül Viktorin személyiségérõl, munkásságáról ismert, neves személyek szavaiból, írásaiból, értékeléseibõl, szeretnénk idézni: Többen azt tartották róla, hogy aprólékossága, precízsége és kínos lelkiismeretessége volt a fõ erénye. František Vit’azoslav Sasinek (1830–1914) kapucinus szerzetes, történész: Jozef Viktorin okos, értelmes ember volt, szerény körülmények között élt, de ha szükségét érezte nemeslelkûen adakozó volt. (Sasinek itt természetesen a mecénás Viktorint jellemezte.) 36

Jaroslav Vlèek (1860–1930) irodalomtörténész: Jozef Viktorin mint író nem volt túlzottan termékeny, de mint kiadó – lelkiismeretessége és áldozatkészsége miatt – saját korában elsõ helyen állt. Almanachjainak irodalmi minõségérõl pedig úgy vélekedett: Lipa évkönyveivel a szlovák költészetben és prózában új életet, friss szelet hozott. Jozef Škultéty (1853–1948) irodalomtörténész, nyelvész Viktorin kiadói tevékenységével kapcsolatban azt írta: a szlovák irodalom és kultúra történetében J.Viktorinra úgy fognak emlékezni, mint arra az emberre, aki már akkor tudott jó könyveket publikálni amikor más kiadók szinte nem is léteztek. Mikuláš Gašparík (1916–2003) a pozsonyi egyetem tanára, aki a Concordia és Lipa kiadásának 100 éves és Viktorin halálának 90 éves évfordulójára is írt tanulmányokat: Viktorin almanachjai a szlovák írókról megjelent publikációi és levelezése tulajdonképpen az 1850 és 1870 közötti évek szlovák irodalomtörténetét képezik. Az értékelések után személyérõl még azt is el kell mondani, hogy az 1850 és 1870 közötti idõszakot magába foglaló 20 évben a szlovák kulturális életben nem volt olyan fontos esemény, amelyet Viktorin nélkül rendeztek volna. Áldozatos tevékenységével azonban nem csak a szlovák nemzeti kultúra, hanem a magyarországi turisztika és mûemlékvédelem történetébe is örökre beírta nevét. Végezetül még a Viktorinnak állított emlékekrõl kívánunk szólni: Lelkes és áldozatos munkásságának tiszteletére Viktorinnak eddig sajnos csak három településen állítottak emléket: Magyarországon Visegrádon, Szlovákiában pedig Szenicén (Senica) és Zavarban. Visegrádon az általa épített utat ma Viktorin-sétánynak nevezik, ezen az úton van felállítva egy neve említése nélküli emléktábla. Az 1869-ben Zách Klára emlékezetére Viktorin által felállított, de idõközben ledõlt vaskereszt helyén 1969-ben, a sétány megnyitásának 100 esztendõs évfordulóján a nagy kezdeményezõ érdemeinek megörökítésére egy „V” betût ábrázoló emlékmûvet állítottak. 2005-ben a Zách Klára emlékkeresztet ismét felállították, miután a régi-új emléket újra alkották, és azt az ünnepélyes avatáson felszentelték. Szenicén Viktorin 1847 februárjától októberig élt. Ottartózkodásának szintén 100 esztendõs évfordulóján, 1847-ben emlékét a templom keleti homlokzatán táblával örökítették meg. Zavarban születésének 170. évfordulóján, 1992-ben szülõházán avattak emléktáblát. A tragikus körülmények között korán, élete teljében eltávozott férfiról a szlovák nemzetébresztõrõl, a szlovák nemzeti kultúra fontos személyiségérõl, az íróról, a kiadóról, a mecánásról, a magyarországi turisztika és mûemlékvédelem elindítójáról születésének 190. évfordulója alkalmából emlékeztünk meg ezzel az írással. A 20. században és századunk eddigi éveiben sem jutott el a két nép minden területen a békés egymásmellett élés olyan szintjére, mely kölcsönösen elfogadható és viszonylag ideális lenne. Ez arra ad ösztönzést, hogy a korábbinál nagyobb figyelemmel kutassuk azokat a személyeket és intézményeket, akik, illetve amelyek az államok közötti vitákat nem kiélezik, hanem inkább mérséklik, és tevékenységükkel igyekeznek elõsegíteni a népek közötti békés együttélést a katolikus pap, Viktorin példamutató, de tragikus véget ért életéhez hasonlóan.

37

IRODALOM

A szlovák történelem lexikona. Bratislava. SPN 2003, pp. 430 BALASSA Gyula: Ünnepi beszéd Visegrád és a Dunakanyar idegenforgalmi látogatásának 100 éves évfordulója alkalmából. In: Dunakanyar Tájékoztató 1969. 3.szám. 18–22 oldal CSEKE László: Visegrád 100 éves idegenforgalmi jubileuma alkalmából Viktorin József úttörö tevékenységének ismertetése. In: Dunakanyar Tájékoztató 1969. 3. szám. 5–17. oldal GRÓH Gáspár: Józef-Viktorin-József és Visegrád. In: Határ. Ok nélkül. Budapest 2006. 335–343 oldal HNILICA, Ján: Jozef Viktorín (1822–1874) e la sua opera editorial letteraria e grammaticale. Padova, Ceseo-Liviana Editrice, 1979, pp. 180 Slovensky biograficky slovnik. Martin, Matica Slovenská 1994, zv.VI. 280–281 WLACHOVSKÝ, Karol: Prekladate¾ k poviedke J. Eötvösa Slovenska na Dolniakoch. (¼udové noviny 2006/49) Z nasich slovanskych tradícii (Katolické noviny 1973/47)

KÁZMÉR KÁPOLNAI JOZEF VIKTORIN (1822-1874) The Catholic priest, Jozef Viktorin, prominent actor of Hungarian and Slovak culture in the 19th century, is almost unknown in Hungary. He was born in the valley of the River Vág, close to Nagyszombat (Trnava, today in Slovakia), the first seat of the university founded by Péter Pázmány. He was one of the first supporters of Slovak literary language, providing moral and financial support to the Slovak literature and institutions. In his German language volume he published a systematic Slovak linguistics for the first time. His widespread publishing and literary activity is part of Slovakian cultural history. Due to his articles written after the 1848 Hungarian revolution against the Habsburgs, he was imprisoned for some months. From 1852, as a parochial chaplain of the Saint Anne church he worked in Buda, which, together with Pest, was the centre of Slovak literary and political life at that time. Besides being a publicist he published travelogues, descriptions of castles and linguistic studies. From 1866 he served as the parish priest of Visegrád until his death. In course of his whole life he was a supporter of the Slovak national movement, supporting Slovak literature and institutions both morally and financially.

38

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

NÉMETH LÁSZLÓ IMRE*

ZÁGON JÓZSEF** (1909–1975)

Mons. Zágon Józsefet, a Santa Maria Maggiore-bazilika magyar származású kanonokját1 egy magyar paptársa így jellemezte: magas, szikár alakjával, hófehér hajával, sasorrával, imponáló jelenség volt. Talán kissé zárkozott, de azért kellemes társalgó, nagy tapasztalattal, alapos ismeretekkel. … Az ebédlõben … élvezet volt látni, milyen mesterien kezeli a kést és a villát. Egyszerû földmûves család származása ellenére szebben evett, mint bármelyik arisztokrata.2 Élete összefonódott a 20. századi magyar emigrációval,3 amelynek egyik vezéregyénisége, a római Pápai Magyar Egyházi Intézettel (rövidítve: PMI),4 amelynek több mint tíz évig vezetõje, a római Szent István zarándokházzal,5 amelynek létrehozója és boldogemlékû Mindszenty József bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek életével,6 akinek hûsé-

* Korábbi írásai Németh László néven jelentek meg és itt is így vannak idézve. ** Jelen tanulmány a Studia Liberiana IV sorozatban, Figure, Liturgia e Cult, Arte c. kötetben (szerk. Mons. Micha³ JAGOSZ), 2011-ben olaszul megjelent életrajz magyar változata az értelemzavaró- és a sajtóhibák javításával képek nélkül. A jegyzetek elsõsorban az olasz olvasóközönséget tartják szemelõtt. 1 Michal JAGOSZ (a cura di): Clero Liberiano a servizio della Salus Populi Romani 1800–2010, Studi Liberiana II, Roma, 2011, 213. 2 ADRIÁNYI Gábor – CSIKY Balázs: Nyisztor Zoltán (Dissertationes Hungaricae ex Histora Ecclesiae XVII.), Budapest, 2005, 300. 3 A magyar emigrázió története: BOROVI József: A szórványban élõ magyar katolikusok lelkigondozásának története, Budapest, 2000. NÉMETH László: Adalékok a római magyar lelkészség történetéhez. Elsõ rész: 1945–1963, in: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok (a továbbiakban: MEV) 14(2002), 1–4/197–228 és Adalékok a római magyar lelkészség történetéhez. Második rész: 1963–1973, in: MEV 15(2003) 3–4/119–149, CSERHÁTI Ferenc: Vatikáni megbízottak a külföldi magyar lelkipásztori szolgálatban 1945–2006, Budapest, 2009. 4 CSORBA László: A Pápai Magyar Egyházi Intézet Rómában 1945-tõl napjainkig, in: CSORBA László (szerk.): Száz év a magyar-olasz kapcsolatok szolgálatában. Magyar tudományos kulturális és egyházi intézetek Rómában (1895–1995), Budapest, 1998, 75–94. 5 A Szent István Ház története: ANONIMO: A Római Magyar Szent István Ház, Roma. RUPPERT József SCH. P.: Casa di Santo Stefano /Szent István Ház/ via del Casaletto 481, in: BANFI Florio – HORVÁTH Zoltán György – KOVÁCS Zsuzsanna – SÁRKÖZI Péter: Itáliai magyar emlékek, Budapest, 2007, 324–329. NÉMETH László Imre: Mindszenty megvalósult álma, A Santo Stefano Rotondo és a Szent István Ház, Budapest, 2009. 6 Mindszenty József (Csehimindszent, 1892. Március 29. – Bécs, 1975. május 6.). Rövid életrajza SZÕKE János SDB, in: Bibliotheca Sanctorum, seconda appendice, Roma, 2000, 957–966, MINDSZENTY József: Emlékirataim, Toronto, 1974.

39

ges papja és sorsának részese volt. E tanulmány célja, hogy felvázolja életpályáját és bemutassa életmûvét.7 Kiterjedt levelezése, amely halála után a Szent István zarándokházba került, az elsõdleges forrás életpályájához.8 Ezek között találhatók személyes iratai is.9 Halálát követõen a vatikáni Államtitkárság általános gyakorlatának megfelelõen Santa Maria Maggiorebazilika melletti kanonoki lakásából a Mindszenty ügyre vonatkozó iratokat elvitték, így azok majd csak akkor lesznek kutathatók, ha a Vatikáni Titkos Levéltárban hozzáférhetõvé teszik azokat. Az iratok elvitelekor azonban nem találták meg a teljes anyagot. Késõbb is elõkerültek iratok, illetve az elvitt iratok egy részét visszadták, amelyek szintén a Szent István zarándokházban vannak.10 Fontos forrás mûködésére vonatkozóan a PMI,11 a bécsi Pázmáneum valamint a Santa Maria Maggiore-bazilika káptalanjának levéltára. Értékes forrás végül Kada Lajos érsekkel12 folytatott levelezése.13 A sírig tartó barátság az ötvenes években a PMI-ben kezdõdött, ahol Zágon elöljáró, Kada pedig 1951–1955 között növendék volt.

1. A SZÜLÕFÖLDRÕL KÜLFÖLDRE

Zágon József Magyarországon, a Komárom megyei Agostyánban született 1909. november 2-án, reggel 7 órakor14 paraszti családból. A községet 1543-ban a törökök elpusztították. 1773-ben telepítették újra würzburgi és bambergi német telepesekkel. Zágon József õsei is németek voltak. Apja, Czanleitner János még németesen írta a nevét, anyját Eck Katalinnak hívták. Õt magát Zantleitner néven anyakönyvezték. A német nyelvet a

7 Életrajza: TOLNAY Imre: Zágon József (1909–1975), in: Katolikus Szemle (a továbbiakban: KSz), 27(1975), 256–262. NAGY Csaba (szerk.): A magyar emigráns irodalom lexikona, Budapest, 2000, 1041. BORBÁNDI Gyula – VICZIÁN János: Zágon Jószef, in: Magyar Katolikus Lexikon (a továbbiakban: MKL) XV., Budapest, 2010, 426. A legteljesebb: NÉMETH László: Zágon József levelezése két magyar jezsuitával, avagy adalékok a milánói magyar közösség történetéhez, in: MOLNÁR Antal – SZILÁGYI Csaba – ZOMBORI István (szerk.): Historicus societatis Iesu, Szilas László emlékkönyv, (METEM könyvek 62), Budapest, 2007, 350–351. 8 A levéltár leirása: NÉMETH 2009, 13–15. A gyûjtemény jele: SZIA-Zágon. 9 A személyes iratai megtalálhatók: SZIA-Zágon 55. Legújabban elõkerültek a hagyatékára vonatkozó iratok, amelyek még nincsenek katalogizálva. 10 SZIA-Zágon, 54. A levelezés nyomtatásban is megjelent: NÉMETH Lászó Imre: Zágon-leveleskönyv, Zágon József iratgyûjtemény-töredék Mindszenty József bíborosról 1967–1975, Budapest, 2011. 11 Az Intézet levéltárának leírása: NÉMETH László: Mindszenty József bíboros levelei a Pápai Magyar Egyházi Intézetben, in: MEV 11(1999), 1–2/231–242. A gyûjtemény jele: PMI. 12 Kada Lajos (Budapest, 1924. november 16. – Budapest, 2001. november 26.) érsek. Mindszenty bíboros küldte Rómába 1946-ban, a Collegium Germanicum et Hungaricumba. 1948. október 10-én Rómában szentelték az Esztergomi Fõegyházmegye papjává. 1955-tõl a Pápai Diplomata Akadémia növendéke volt. 1957-ben védte meg doktori tézisét a Lateráni Egyetemen. Ezt követõen lépett a Szentszék szolgálatába diplomataként. 1975. július 20-án szentelték püspökké Rómában. 2000-ben Spanyolország pápai nunciusaként ment nyugdíjba. PAJOR András: „A te szavadra …”, Látogatások Kada Lajos érseknél, Kecskemét, 2001; BEKE Margit: Az Esztergomi (Esztergom-Budapesti) Fõegyházmegye papsága 1892–2006, Budapest, 2008, 324–325. 13 A levelezés több, mint 60 levelet tartalmaz 1960. április 23-tól 1971. szeptember 10-ig. Kada Lajos hagyatékában található Budapesten. Jelzetük itt: Zágon-Kada. 14 SZIA-Zágon, 55.1: Kivonat a kereszteltek anyakönyvébõl.

40

családban sajátította el. Családi nevét csak 1940-ben változtatta Zágonra.15 Ebbõl ered beceneve Zanti, ahogy õ maga írta alá leveleit barátainak, akik szintén így hívták. Négy testvére volt, egy fiatalabb lány, és három fiú, János, István és György.16 Keresztelési anyakönyvi kivonata szerint 1920. szeptember 19-én bérmálkozott Dunaalmáson. Az érettségi után jelentkezett papnövendéknek a Gyõri Egyházmegyébe. Fetser Antal gyõri püspök17 a Pázmány Péter bíboros által 1623-ban alapított bécsi Pázmáneumba küldte tanulni,18 így a teológiát a bécsi egyetemen végezte. Tanulmányainak végén Bécsben szentelték a Gyõri Egyházmegye papjává 1935. július 14-én. Két évvel késõbb, 1937-ben szerezte meg a teológiai doktori fokozatot a bécsi egyetemen.19 Doktori tézisének a címe: Jesuitenpastoration und religiöses Leben um die Mitte des 18. Jahrhunderts in Ungarn. Hazatérését követõen püspöke elsõ lelkipásztori állomáshelyéül Sopronba küldte. Hamarosan bekerült azonban a püspöki aulába, ahol 1936-ban szertartó lett. Egyházi karrierje gyorsan ívelt felfelé. Az 1941. január 21-én kinevezett új gyõri püspök, báró Apor Vilmos20 1941. május 6-án Zágont titkárává nevezte ki,21 majd megbízta az egyházmegyei iskolák felügyeletével is.22 Két év múlva, 1943. május 6-án pedig irodaigazgatójává tette.23 Az egyházmegyei körlevelek tanúi annak a munkának, amelyet Zágon József a püspöki irodában irodaigazgatóként végzett.24 A II. világháború utolsó napjaiban a püspök közvetlen munkatársaként tanúja volt Apor Vilmos püspök vértanúságának.25 1945. március 28-án, nagyszerda délután szovjet katonák csapatai folyamatosan érkeztek a püspökvárba. Amit lehetett elvittek. Miután ismerték szokásaikat erre a célre vásárolt öt-hat órát adtak nekik. A püspökkel és munkatársaival együtt sokan a püspökvár pincéjében találtak menedéket. Nagypénteken, március 30-án itt a pincében olvasták fel a Passiót, mert a bazilikát korábban bombatalálat érte. A nap folyamán a szovjet csapatok beszállásolták magukat a püspökségre. Apor Vilmos ekkor elküldte irodaigazgatóját, Zágon Józsefet egy másik pappal a szovjet parancsnokságra, ahol fogadta a parancsnok, akit tájékoztatott arról, hogy a püspököt aggasztják azok a híresztelések, miszerint a szovjet katonai alakulatok erõszakos viselkedésére vonatkozó hírek nem túlzóak. A parancs-

15 SZIA-Zágon, 55.4: A Magyar Királyság belügyminiszterének engedélye, Száma 323.750/1940/II.a. A tényt közzétették az egyházmegye körlevelében 1941. február 21-én. Iktatószám: 430. SOÓS Viktor Attila (szerk.): Apor Vilmos püspöki iratai, Gyõr, 2009, 23. 16 1969. szeptember 9-én kelt végrendeletében örökösökként vannak felsorolva. 17 Fetser Antal (Nagykároly, 1862. január 14. – Gyõr, 1933. október 6.) püspök. Nagykárolyban a piaristák gimnáziumába járt, a teológiát Budapesten tanulta a Központi Szeminárium növendékeként. 1885. június 29-én szentelték a Nagyváradi Egyházmegye papjává, 1914. december 6-án nevezték ki gyõri püspöknek. VICZIÁN József: Fetser Antal, in: MKL III., Budapest, 1997, 655. 18 BEKE Margit: A Pázmáneum története az újraindulástól napjainkig (1803–2002), in: ZOMBORI István (szerk.): A bécsi Pázmáneum, (METEM Könyvek 37), Budapest, 2002, 177–343. 19 SZIA-Zágon, 55.3: Bécs, 1937. július 9. 20 Apor Vilmos (Segesvár, 1892. február 29. – Gyõr, 1945. április 2.) püspök. Rövid életrajza Mons. ROLANDO Zera, in: Bibliotheca Sanctorum, Seconda appendice, Roma, 2000, 58–62. 21 Gyõri Egyházmegyei Körlevelek,1941. május 6., Iktatószám: 994. SOÓS 2009, 31. 22 Gyõri Egyházmegyei Körlevelek 1941. július 7., Iktatószám: 1629. SOÓS 2009, 35. 23 SZIA-Zágon, 55.9. Iktatószám: 1359/1943. Gyõri Egyházmegyei Körlevelek, 1943. július 3. SOÓS 2009, 118. 24 SOÓS 2009. 25 Kétszer is közzétette a történteket: ZÁGON József (Dunántúli álnéven): Egy nagy mai magyar vértanú, in: KSz 2(1950), 11–17, e 70–72 és ZÁGON József: A vértanú magyar püspök. Pannonia Sacra, München, 1960. március.

41

nok azt válaszolta neki: nincsen embere arra, hogy megfegyelmezze az alakulatokat, és egyébként is háborúban a katonák azt csinálnak, amit akarnak. Az orosz parancsnokságot igazából az érdekelte, hogy megtudja Zágontól a nyilasok neveit és a német katonák búvóhelyét. Zágon a sikertelen találkozást követõen paptársával együtt visszatért a püspökségre. Éppen akkor érkeztek meg, amikor a püspök elindult a pincébe. Zágon vele tartott és megpróbálta röviden tájékoztatni arról, hogy küldetése eredménytelen volt, de a kialakult helyzet miatt az aggódó püspököt ez nem érdekelte. Nem sokkal ezután eldördültek a lövések. Három lövés sebesítette meg Apor püspököt, akit még aznap este a helyi kórházban megmûtöttek, ennek ellenére pár nap múlva, április 2-án, húsvét hétfõn elhunyt. Zágon József végig ott volt mellette. A vértanú püspök boldoggá avatási ügyét a II. világháborút követõen utóda Papp Kálmán püspök26 azonnal elindította, de az ügy érdemben csak az 1989-es rendszerváltás után folytatódott27 és végül Boldog II. János Pál pápa avatta boldoggá Rómában, 1997. november 9-én.28 A vértanú püspököt ábrázoló dombormûvet 2001-ben helyezték el a Szent Péter-bazilika grottáiban lévõ Magyartok Nagyasszonya kápolnában.29 A háború furcsaságához tartozik, hogy 1945. április 4. és 7. között szovjet tisztek Zágon lakásában voltak elszállásolva. A szovjet parancsnokság levélben köszönte meg vendégszeretetét.30 A II. világháborút követõen, 1946-ban Zágon Józsefet a gyõri Székeskáptalan tagjává nevezték ki. Napról napra egyre jobban elõretört a kommunizmus, egyre nehezebbé vált az Egyház helyzete.31 A helyzetet látván az új kanonok a káptalan kincstárának egy részét – a Káptalan vezetõinek a tudtával – egy fém ládában rejtette el a kármeliták templomának kriptájában a kolostor lakóinak tudta nélkül. Zágon ugyanis a láda elrejtésére Apor Vilmos sírjának látogatását használta fel egy olyan pillanatban, amikor a szerzetesek zsolozsmáztak.32 Mindszenty József bíboros letartoztatása után33 Zágon József 1948. december 31-én egészségi okok miatt betegszabadságot kért, amelyet a püspök három hónapra meg is adott.34 Zágon a betegszabadság alatt 1949. január 6-án elhagyta Magyarországot.35 Ausztriába távozott.

26 Papp Kálmán (Sopron, 1886. február 28. – Gyõr, 1966. július 28.) püspök. XII. Pius pápa nevezte ki gyõri püspökké 1946. május 3-án. VICZIÁN János: Papp Kálmán, MKL X., Budapest, 2005, 594. 27 Zágon 1952-ben és 1953-ban is megpróbált tanúvallomást tenni. SZIA-Zágon, 1.20. 28 László Imre NÉMETH: Beato Vilmos Apor, Vescovo e martire nella tragedia del XX secolo (Collana blu 204), Elledici – Editrice VELAR, 2011, 43–44., 29 Vittorio LANZANI: Le grotte vaticane, memorie storiche, devozioni, tombe dei papi, Fabbrica di San Pietro, in Vaticano – Elio de Rosa Editore, 262. 30 SOÓS 2009, 238. 31 A II. világháború utáni évek történetének összefoglalása Adriano PAPO e Gizella NEMETH PAPO: Storia e cultura dell’Ungheria. Ed. Rubettino, 2000, 429–434. 32 Zágon József 1963. október 22-i pro memoria. Másolata megtalálható a Gyõri Püspöki Hivatalban. A kincstár leírása H. KOLBA Judit: A Gyõri Egyházmegye liturgikus kincsei, in: A Gyõri Egyházmegye ezer éve, Gyõr, 2000, 136–143. 33 MINDSZENTY 1974, 223–233. 34 SZIA-Zágon, 55.12. A levél keltezése: Gyõr, 1949. január 2. Iktatószáma: 3704/1948. 35 A tényt említi Zágon 1953. március 12-én kelt levelében. SZIA-Zágon, 55.31.

42

2. AZ EMIGRÁNS MAGYAROK APOSTOLI VIZITÁTORA: 1950–1953

Elõször Bécsben lakott. Az volt a terve, hogy az Egyesült Államokba emigrál. A Philadelphiai Egyházmegyétõl kért és kapott befogadó nyilatkozatot és azt követõen megszerezte az amerikai bevándorláshoz a vízumot is.36 XII. Pius pápa azonban a magyar püspökök megkérdezését követõen 1950. július 12-én kinevezte a külföldi magyarok apostoli vizitátorává.37 Kinevezésérõl Giovanni Dellepiane érsek, Ausztria apostoli internunciusa38 értesítette 1950. július 26-án kelt levelében.39 A magyar menekültek segélyakciójának központja ekkor Innsbruckban volt, amelyet 1947-tõl Dér (Demel) Iván vezetett, aki ezt a munkát Mindszenty bíboros megbízásából végezte.40 Zágon József kinevezését követõen felvette vele a kapcsolatot, majd az irodát az anyagiakkal együtt szeptember 15-én vette át tõle.41 Októberig Innsbruckban maradt, majd novembertõl Rómába helyezte át székhelyét. Ezt megelõzõen, már 1950. szeptember 1-jén, saját kézzel írt levelet küldött Rómából az emigrációban élõ magyar papoknak, amelyben megköszönte elõdei munkáját, és tudatta a papsággal, hogy minden külföldön élõ katolikus magyar pap, aki nincs inkardinálva valamely külföldi egyházmegyébe, az õ joghatósága alá tartozik, ugyanígy a lelkipásztorkodásban dolgozó szerzetesek is.42 Azonnal egy folyóirat indításába kezdett, amelyhez munkatársakat keresett.43 A kéthetente megjelenõ Élet c. lap elsõ száma Innsbruckban jelent meg 1950 decemberében. Felelõs kiadója Zágon József volt.44 Rómába érkezve Zágon felvette a kapcsolatot a helyi magyar közösséggel, amelynek egyik fontos intézménye a Via Giulia 1. szám alatt lévõ PMI volt, amelyet akkor Péterffy Gedeon rektor vezetett.45 Itt lakott Vajda Ferenc római magyar lelkész is.46 Zágon mindkettõjükkel jó munkakapcsolatot alakított ki. Bekapcsolódott az 1948. november 12-én megalakult Actio Catholica in Exteris (rövidítve: A.C.) munkájába is, amelynek központja a Via 36 SZIA-Zágon, 55.17–19. 37 SZIA-Zágon, 54.22, ANONIM: A magyar katolikus világ hírei: Zágon kanonok a külföldön élõ magyar papok apostoli vizitátora, in: KSz 2(1950), 88–91. 38 Dellepiane Giovanni (Genova, 1889. február 21. – Bécs, 1961. augusztus 13.) érsek. Internunziussá 1949. január 12-én nevezték ki. 1951. december 21-én lett nunzius. MARCHI DE Giuseppe: Le nunziature apostoliche dal 1800 al 1956, Roma, 1957, 51–52 és FILIPAZZI Antonio G.: Rappresentanze e Rappresentanti pontifici dalla seconda metà del XX secolo, Città del Vaticano, 2006, 196. 39 A levél iktatószáma: 30046. SZIA-Zágon, 37.17. 40 Dér (Demel) Íván (Budapest, 1913. március 23. – Bécs, 1984. szeptember 2.) pap.1938. október 30-án szentelték az Esztergomi Fõegyházmegye papjává. BEKE 2008, 153. 41 SZIA-Zágon, 4.16. Zágon levelének keltezése: Róma, 1950. augusztus 30. 42 CSERHÁTI 2009, 22–23. 43 NÉMETH 2007, 353, VICZIÁN János: Élet, in: MKL III., Budapest, 1997, 28. 44 BORBÁNDI Gyula: Nyugati magyar irodalmi lexikon és biográfia, Budapest, 1992, 102. 45 Péterffy Gedeon (Budapest, 1912. augusztus 7. – South Bend – USA, 1993. szeptember 23.) pap. 1936. június 21-én szentelték az Esztergomi Fõegyházmegye papjává. 1936–1938 között Rómában tanult az Angelicumon, mint a Collegium Hungaricum Papi Osztályának növendéke. 1946-ban nevezték ki a Püspöki Konferenzia római agensévé. 1947-ben lett a PMI rektora. 1951-ben elhagyta Rómát és az Egyesült Államokba emigrált. BEKE 2008, 581. 46 Vajda Ferenc (Máramarossziget, 1919. július 14. – Racine, 1987. február 28.) pap. 1937–1945 között a Collegium Germanicum et Hungaricum növendéke volt. A teológiát a Pápai Gergely Egyetemen tanulta. 1943. október 31-én, Rómában a Szatmári Egyházmegye papjává szentelték. 1948–1951 között a római magyar közösség lelkipásztora volt. 1951-ben emigrált az Egyesült Államokba, ahol Mineapolisban lett káplán, majd Racináben, a St. Lucy’s Congregatio plébánosa. Collegium Germanicum et Hungaricum Kollegskatalog, Roma, 1937–1987.

43

della Conciliazione 44. sz. alatt a Propaganda Fidétõl bérelt lakásban volt.47 Õ maga is ide költözött és itt volt az irodája. Igyekezett megismerni a római magyar közösség tagjait, akik közül két személyt meg kell említeni. Tomek Vincét, aki a piarista rend generális elöljárója volt,48 és Apor Gábort, a vértanú gyõri püspök testvérét, aki 1939–1944 között Magyarország szentszéki nagykövete volt, ekkor pedig az A.C. elnöke.49 Megérkezése után Zágon József apostoli vizitátorként megszervezte a római magyarság szentévi zarándoklatát. 1950. december 10-én Rómában élõ magyar papok, szerzetesek és világi hívek vettek ezen részt. XII. Pius pápa 1950. december 13-án kihallgatáson fogadta a zarándoklat résztvevõit, megszólításával tüntette ki Zágon Józsefet, és apostoli áldását adta a Magyarországon élõ és a hazájukból elmenekült magyarokra.50

2.1. Az Anonymus kiadó Zágon elsõ jelentõs mûve Rómában az Anonymus51 nevet viselõ könyvkiadó létrehozása volt. A kezdeményezésben részt vett a római emigráció szinte valamennyi jelentõs személyisége.52 Õ lett az igazgató. Magyar katolikus klasszikusok kiadását tervezték Pásztor Lajos53 javaslata alapján. A cél kettõs volt. Egyrészt az emigrációban élõ magyarok magyar nyelvû lelki és irodalmi könyvekkel való ellátása, másrészt a kiadott könyvek beküldése Magyarországra, ahol ilyen jellegû könyvek kiadására akkor nem volt lehetõség. Zágont a kiadó vezetésében Békés Gellért OSB54 és Pásztor Lajos tanácsadóként segítették.55 A kiadó elsõ pénztárkönyvében az elsõ bejegyzés dátuma 1951. július 1., amely az alapítók által befizetett összegek felsorolását tartalmazza.56 Ezek szerint a kiadó 1951 47 Római Magyar Kurír, 1948. december 12. 48 Tomek Vince Sch.P. (Palocsa, 1892. november 19. – Róma, 1986. április 18.) szerzetes. 1916. június 25-én szentelték pappá. 1948–1967 között a Piarista Rend generálisa volt Rómában. Sírja Budapesten van. LÉH István SCH. P. – KOLTAI András: A Magyar Piarista Rendtartomány történeti névtára 1666–1997, (METEM könyvek 21), Budapest, 1998, 390. 49 Apor Gábor (Köröspatak, 1889. november 6. – Róma, 1969. február 21.) követ. MAGYARY Gyula: Báró Apor Gábor 1889–1969. in: KSz 21(1969), 65–66; VICZIÁN János: Apor Gábor, altorjai br, in: MKL I., Budapest, 1993, 344–345. 50 KSz 2(1950), 181. 51 Anonymus ismeretlen személy, II. vagy III. Béla magyar király írnoka volt. Csapodi Csaba: Az Anonymus kérdés, Budapest, 1978. 52 Az alapítók Zágonon kívül: S.E. Apor Gábor az A.C. elnöke, Francesco Ambro máltai lovag, Békés Gellért OSB, Dám Ince OFM, Pásztor Lajos levéltáros, De Rivo Zoltán újságíró, Tóth László irodalomtörténész, és Kada Lajos. Németh, 2002, 213–214. 53 Pásztor Lajos (Budapest, 1913. február 3. – Róma, 1997. október 8.) levéltáros, történész. A Római Magyar Akadémia titkára volt, ezt követõen a Vatikáni Titkos Levéltár levéltárosa lett, és a Pápai Gergely Egyetemen egyháztörténetet tanított. BORBÁNDI Gyula – PÁSZTOR Lajosné: Pásztor Lajos, in: MKL X., Budapest, 2005, 657. 54 Békés Gellért OSB (Budapest, 1915. január 3. – Sankt Lambrecht, 1999. július 29.) szerzetes pap. A római Szent Anzelm Egyetemen tanulta a teológiát. 1938. szeptember 11-én szentelték pappá. 1946-tól a Szent Anzelm Egyetemen, 1979-tõl a Pápai Gergely Egyetemen is tanított. 1992-ben visszatért Magyarországra. POMOGÁTS Béla: Békés Gellért József, OSB. In: MKL I., Budapest, 1993. 699, SOMORJAI Ádám (szerk.): Az egység szolgálatában, Köszöntõ Békés Gellért 80. születésnapjára, in: KSz 46(1994), 3–4. szám. 55 Consiglio di Amministrazione jegyzõkönyveinek elsõ kötete özvegyének a birtokában van. 56 A pénztárkönyv özvegyének a birtokában van. Apor Gábor 69.000,- lírát, a többiek fejenként 6.000,- lírát fizettek be.

44

közepén jött létre, a Tribunale di Roma-nál volt bejegyezve. Hivatalos székhelye a Via della Conciliazione, 44. sz. alatt lévõ irodában volt, postacíme pedig Róma, C.P. 9043. A kiadó ügyvezetõ tanácsának elsõ ülésén, amelyet 1951. október 12-én tartották, 23 tag csatlakozását fogadták el. Zágon József 1958-ig állt a kiadó élén, akkor átadta a vezetést Magyary Gyulának.57 A kiadó igen igényes és alapvetõ lelki, teológiai, történelmi, irodalmi és ifjúsági könyvet adott az emigráns magyarok kezébe, akik minden magyar szóra ki voltak éhezve.58 A könyvekrõl az A.C. lapja, a Katolikus Szemle59 közölt recenziókat.60 A kiadó sorsa azonos volt számos más emigráns magyar kiadó sorsával: lelkesedésbõl, tenni vágyásból született, és a körülmények változása és a gazdasági helyzet pecsételte meg sorsát a hatvanas-hetvenes években.61 Az utolsó könyv 1976-ban jelent meg, amely a Pápai Gergely Egyetem jól ismert magyar és olasz jezsuita szerzõpárosának, Alszeghy Zoltánnak és Flick Maurónak a mûve volt.62

2.2. Az Újszövetségi Szentírás magyar nyelvû kiadása Az A.C. nagy vállalkozása, az Újszövetségi Szentírás görög ererdetibõl készített fordítása és kiadása már Zágon Rómába érkezése elõtt elindult. Történetérõl a fordítók így vallanak63: Az új Szentírás eredete elválaszthatatlanul összekapcsolódik a hazájától távol, menekült sorban élõ magyarság sorsával. 1949-ben, amikor erõsebb ütemben indult meg a nyugatra menekült magyarság kivándorlása, a Rómában élõ magyar papok egy megbeszélésén fölmerült a kérdés: mit adjunk búcsúzóul magyar véreink kezébe, amikor az olasz kikötõkbõl útra kelnek messzi világrészek felé? … Természetesen keresve sem találhattunk volna önmagában jobbat és célunknak is megfelelõbbet, mint a Szentírást. … kifejezett célunk volt, hogy a hívõ magyarságnak, elsõsorban a hazájától távol, menekült sorban élõ magyarság lelki javát szolgáljuk. … ez a cél volt az egész vállalkozás sugalmazója és mozgatója. A fordítók feltehetõen a római magyar papok, szerzetesek, pap- és szerzetesnövendékek egyik havi találkozójára utalnak, amelyet ricevimentónak neveztek. Ezeket a PMI-ben rendezték minden hónap elsõ csütörtökén.64 A szentírási könyvek többségét görög eredetibõl Dalos Patrik oratorianus65 fordította le, Békés Gellért bencésnek köszönhetõ a fordítás szép magyar nyelve. Miután a fordítók elvégezték munkájukat, szükség volt annak ellenõrzésére. Zágon ekkor vette kézbe az ügyet.66 A munka elvégzésére 1951. január 2-án a 57 Consiglio di Amministrazione jegyzõkönyve, elsõ kötet, 1958. június 16-i ülés. 58 Hozzávetõleges harminc könyvet adtak ki. BORBÁNDI 1992, 30. Ebbõl huszonkettõ könyv címe ismert. NÉMETH 2002, 214, 146–149 jegyzetek. 59 Az elsõ szám 1949. július elsején jelent meg. NÉMETH 2002, 208. A folyóirat története VICZIÁN János: Katolikus Szemle, in: MKL VI., Budapest, 2001, 386. 60 NÉMETH 2002, 214, 150. jegyzet. 61 BORBÁNDI Gyula: A magyar emigráció életrajza 1945–1985, München, 1985, 377. 62 ALSZEGHY Zoltán – FLICK Maurizio: A katolikus dogma fejlõdése, Roma, 1976. 63 P. BÉKÉS Gellért – P. DALOS Patrik: Az Újszövetségi Szentírás új magyar fordítása. in: KSz 3(1951), 1–4.; FARKASFALVY Dénes: Az Újszövetség magyar fordításának múltja és jövõje, in: KSz 46(1994), 129–142. 64 NÉMETH 2002, 199 és 210. 65 NAGY 2000, 177. 66 NÉMETH 2007, 353–357.

45

Torino melletti Chieriben mûködõ magyar jezsuita provinciához fordult.67 A jezsuita közösség hat tagja készséggel vállalta a felkérést.68 Zágon az elkészült fordítást 1951. február 10-én küldte el Chieribe.69 A jezsuita atyák igen gyorsan elvégezték a munkát, mert már 1951. február 16-án jelezték neki, hogy a hónap végére elkészülnek.70 Zágon ezt ezekkel a szavakkal köszönte meg: Nem túlzok, ha a Szentírás megjelenését nagymértékben annak az önzetlen munkának tulajdonítom, mellyel a fordítás átnézését végezték a jó jezsuita atyák. A jó Isten fizesse meg munkájukat sok kegyelemmel!71 A kiadásban a fordítók bevezetésének dátuma 1951. augusztus 20. Szent István király ünnepe, Zágon elõszava 1951. október 8-ára, Magyarok Nagyasszonya ünnepére van keltezve. A nyomtatás azonban a kis teljesítményû nyomdagépek miatt elhúzódott és csak 1952 januárjában készült el. Az elsõ kiadás 25 ezer példányban jelent meg, amelyhez az anyagiakat Zágon gyûjtötte össze. 1955-ben jelent meg a második, javított kiadás, tízezer példányban, ami az 1956-os események miatt, amelyekrõl még szó lesz, hamar elfogyott, így újabb és újabb kiadásokra volt szükség. 1963-ig összesen 75 ezer példányt adtak ki, 1964-ben pedig már a negyedik kiadás látott napvilágot.72 A fordítók neve alapján ez a fordítás Békés-Dalos Újszövetség néven vált ismertté, nevezték Limburginak is, mert a kiadáshoz szükséges egyházhatósági engedélyt a limburgi püspök, Wilhelm Kempf73 adta meg 1951. november 25-én. A kommunizmus évei alatt Magyarországon nagy kincs volt az Újszövetségnek ez a kiadása, amely hivatalosan és nem hivatalosan jutott át a vasfüggönyön, többnyire Bécsbõl vagy Bécsen keresztül. Zágon nem fáradt bele abba sem, hogy az újabb és újabb kiadásokhoz anyagi forrásokat találjon, pedig olykor súlyos pénzhiánnyal kellet megküzdenie, pl. amikor 1955-ben nem engedtek be Magyarországra egy nagyobb szállítmányt pedig abban állt a pénz, ami kellett volna az éppen akkor nyomdából kikerülõ újabb kiadásra! A nagyszerû vállalkozást a Gondviselés azonban mindig átsegítette és csak a jó Isten a megmondhatója annak, hogy hányan köszönhetik e fordításnak azt, hogy megismerték az Újszövetségi Szentírást.74

2.3. Mindennapi gondok Zágon tevékenységének nagyobb része Rómában zajlott, ezért az Élet c. folyóirat kiadását is áthozta ide magával 1951 novemberében.75 Egyik fõ feladata lett, hogy a magyar intézmények, kezdeményezések élére, többek között a Katolikus Szemle szerkesztésére is, alkalmas személyeket, megfelelõ munkatársakat találjon azok helyett, akik ekkortájt emigráltak az 67 SZARVAS Béla: A magyar jezsuita rend hittudományi fõiskolája Olaszországban, Fábry Antal S.J. (1902–1985) emlékére, in: MEV 10(1998), 1–2/281–286. 68 SZIA-Zágon, 2.60.2: Chieri, 1951. január 28. 69 SZIA-Zágon, 2.60.3: Róma, 1951. február 11. 70 SZIA-Zágon, 2.60.4. 71 SZIA-Zágon, 2.60.10: Róma, 1951. november 2. 72 SOMORJAI Ádám: Békés Gellért publikációinak bibliográfiája, in: KSz 46(1994), 3–4/68. 73 Wilhelm Kempf (Wiesbaden, 1906. augusztus 10. – Limburg, 1982. október 9.) püspök. 1949. július 25-én szentelték püspökké. www.catolic-hierarchy.org/bishop/bkempfw.html 2010. 11. 23-i letöltés. 74 NÉMETH László: 55 éves a Békés-Dalos Újszövetség, in: Jeromos füzetek, 2006, 65. szám. 75 BORBÁNDI 1992, 102.

46

Egyesült Államokba.76 A kivándorolt magyar lelkész helyére Kada Lajost nevezte ki menekült lelkésznek.77 A Katolikus Szemle szerkesztését pedig Békés Gellért OSB vállalta. Zágon idejének jó részét levelezéssel töltötte, hogy kapcsolatba lépjen a világon szétszórtan élõ magyar papokkal. Hagyatékában fennmaradt levelezése bámulatra méltó. Törekedett a személyes találkozásokra is, amelyekre jó alkalmul szolgáltak a különbözõ országokban rendezett papi lelkigyakorlatok, amelyek tartását vállalta.78 Figyelme kiterjedt Magyarországra is, ahová nagyon sok adományt küldött Mikes álnéven.79 Vizitátorként hozzá tartozott egykori kollégiumának, a bécsi Pázmáneumnak a felügyelete is. Neki küldték az információkat a papnövendékekrõl és õ ellenõrizte az elszámolást.80 Számos kezdeményezés élére állt, így õ lett az elnöke a Magyar Katolikus Mûvészeti és Tudományos Akadémiának is, amely 1951-ben Schwartz Elemér louvaini egyetemi tanár kezdeményezésére jött létre.81 1954-ben már ötven tagja volt.82 Pihenéseit és szabadságát az ausztriai Muttersben töltötte, ahol jó kapcsolatba került egy ottani családdal, akiknek szállodájuk volt.83 Buzgóságának elismeréseként XII. Pius pápa 1952. január 25-én titkos pápai kamarási címmel tüntette ki.84 A menekültek lelkipásztori ellátásának egyházjogi kereteiben lényeges változást hozott az „Exsul Familia” apostoli constitució megjelenése 1952. augusztus 1-jén.85 A constitució 1952. december 30-án lépett életbe és ezzel Zágon Józsefnek megszûnt a külföldi magyar katolikusok feletti joghatósága.86 Ekkortájt szûnt meg az általa indított Élet c. folyóirat is.87

3. A PÁPAI MAGYAR EGYHÁZI INTÉZET RÉGENSE: 1953–1964

A Szentszék, hogy Zágon Józsefet Rómában tartsa a PMI Egyesült Államokba kivándorolt rektora helyére 1953. február 24-én kinevezte a PMI régensévé, ad interim.88 Rektori kinevezést azért nem kaphatott, mert ekkorra már megszakadt a kapcsolat a Vatikán és a Magyar Püspöki Kar között89 és így a kinevezéshez a Magyar Püspöki Kar véleményét nem tudták kikérni. 76 NÉMETH 2007, 354–357. SZABÓ Ferenc: A magyar jezsuiták sajtómunkája 1945 után itthon és külföldön, in: MOLNÁR Antal és SZILÁGYI Csaba (szerk.): Múlt és jövõ, A magyar jezsuiták száz éve (1919–2009) és ami abból következik. (METEM Könyvek 73), Budapest, 2010, 66–74. 77 PAJOR 2001, 18. 78 NÉMETH 2007, 354. 79 A politikai rendõrség csak 1957-ben fedezte fel, hogy Zágon ezt a nevet használja magyarországi levelezésében. FEJÉRDY András: „Hontalanok”, A római emigráns magyar papok, a magyar kormányzat és a Vatikán új keleti politikájának kezdetei, in: Történelmi Szemle, XLI(2009), 64., 13. jegyzet. 80 BEKE 2002, 264. 81 Levélváltás (298 oldal) 1951 és 1962 között: SZIA-Zágon, 16. 82 BORBÁNDI 1985, 196. 83 Ausztriai tartózkodási engedély: SZIA-Zágon, 55.21. e 32. 84 SZIA-Zágon, 55.24–25, e 27. 85 Acta Apostolicae Sedis, 44(1952) 649–704, legújabb kiadása in: Enchiridion della Chiesa per le migrazioni, Documenti magisteriali ed ecumenici sulla pastorale della mobilità umana (1887–2000), Bologna, 2001, 147–310. 86 CSERHÁTI 2009, 26; KSz 4(1952.), 25. 87 BORBÁNDI 1992, 102. 88 PMI, 74/1953. 89 FEJÉRDY 2009, 60.

47

A PMI elõdje, a Papi Osztály a Collegium Hungaricum (késõbb Római Magyar Akadémia, rövidítve RMA) keretében, 1928-ban kezdte meg mûködését. Azzal a céllal jött létre, hogy Magyarországról érkezõ felszentelt papokat fogadjon, akik püspökeik szándéka szerint Rómában teológiai, illetve történelmi tanulmányokat folytatnak. A Papi Osztály 1936. január 1-én belsõ igazgatásában önállóvá vált, és teljes egészében elfoglalta a Via Giulián lévõ Falconieri palota második emeletét. Ennek a kedvezõ elhelyezésnek a kialakításában szerepet játszott az a körülmény, hogy a palota vételárának egy részét a vallásalapból fedezték. A Papi Osztályt a Szemináriumok és Egyetemek Kongregációja 1939. június 8-án felvette az egyházi intézmények sorába, majd Serédi Jusztinián bíboros, hercegprímás, esztergomi érsek90 kérésére 1940. július 16-án XII. Pius pápa a Római Magyar Egyházi Intézetet „pápai” címmel ruházta fel, illetve megadta az ezzel járó jogokat. A II. világháborút követõen, az 1948–49-es akadémia évre érkeztek utoljára Magyarországról ösztöndíjas papok a PMI-be. A hatalomra jutott kommunista diktatúra ezt követõen mindent megtett azért, hogy mûködését lehetetlenné tegye, feloszlassa illetve kitegye az épületbõl.91 Az Intézet növendékei ekkor jórészt a Collegium Germanicum et Hungaricumból, a bécsi Pázmáneumból és Innsbruckból érkeztek püspökeik beleegyezésével, illetve volt néhány olyan növendék is, akik azután léptek be az Intézetbe, hogy emigráltak Magyarországról.92 Volt idõ, amikor az Intézet létének megõrzése érdekében hivatalos olasz karhatalmi szervek közbelépésére is szükség volt. 1947-tõl az Intézetben laktak a római magyar lelkészek is. Az Akadémia kommunista vezetésével az 1952–1953-as akadémiai esztendõ különösen is feszült volt. Ekkor az Intézetet Mester István egri egyházmegyés pap vezette vicerektorként.93 Zágon kinevezését követõen beköltözött a PMI-be, ahol a fõbejárattól balra lévõ két szobás lakásban lakott. Az Intézet helyzete, létéért folytatott küzdelme nem volt ismeretlen elõtte, hiszen apostoli vizitátorként felügyelte az Intézetet, lakóival szorosan együttmûködött. Az Intézet mûködésének anyagi feltételei eléggé bizonytalanok voltak, ezért Zágon elsõdleges gondja az volt, hogy elõteremtse a mûködéséhez szükséges anyagiakat. Adományokat gyûjtött, illetve elrendelte, hogy a növendékek évente fizessenek be egy meghatározott összeget. Azt is sikerült elérnie, hogy a növendékek püspökei Magyarországon vállalják papjaik fenntartási költségeit intenció fejében. Ezzel egyben elismerték egyházmegyés növendékeiknek az Intézetben való tartózkodását, illetve ez kapcsolatot jelentett a hazai katolikus Egyház és a PMI között. Zágon régensként folytatta a havi papi találkozók szervezését. Vezetése alatt az Intézet élete normalizálódott, ami köszönhetõ annak is, hogy Sztálin halála után a helyzet Magyarországon lényegesen enyhült.94 1956. 90 Serédi Jusztinián OSB (Deáki, 1884. április 23. – Esztergom, 1945. március 29.) érsek, hercegprímás, bíboros. Kánonjogászként Gasparri bíboros munkatársa volt. 1927. november 27-én nevezték ki esztergomi érsekké, 1927. december 22-én kerálták bíborossá. BEKE 2008, 660–662. 91 CSORBA 1998, 76–83. 92 A növendékek listája NÉMETH László: Pápai Magyar Intézet (Pápai Magyar Egyházi Intézet, PMI), in: MKL X., Budapest, 2005, 561–563. 93 Mester István (Kassa, 1917. augusztus 20. – Róma, 1984. június 6.) pap. 1951. június 15-én szentelték az Egri Fõegyházmegye papjává. 1947–1948 között római magyar lelkész volt. A Pápai Gergely Egyetemen szerzett licenciát egyházjogból. Tanulmányai befejeztével a PMI vicerektora lett. 1952-ben lépett a Szentszék szolgálatába. 1973-tól a Papi Kongregáció osztályvezetõje volt. DIÓS István: Mester István, in: MKL VIII., Budapest, 2003, 994. A Vatikánban, a Campo Santo Teutonicón temették el, ahonnan földi maradványait 1994-ben Egerbe vitték. Mester István újratemetése Egerben, in: Új Ember, 1994. december 4. 94 Sztalin 1953. március 5-án hunyt el. Halálát követõ magyarországi változásokról Adriano PAPO – Gizella NEMETH PAPO 2000, 430.

48

október 23-án Budapesten váratlanul kitört a forradalom.95 Ennek hírére a Római Magyar Akadémia kommunista vezetõsége elmenekült a palotából. Az üresen maradt épületet Zágon vezetésével október 31-én az Intézet birtokba vette és a forradalom leverése, azaz november 4-e után se adták azt vissza a kommunista vezetésnek. A szovjet segítséggel Magyarországon berendezkedett új rezsim 1957 õszére találta meg azt az eszközt, amivel visszaszerezhette a Palazzo Falconierit. A budapesti olasz Kulturintézet bezárásával fenyegetõzve érték el, hogy az olasz hatóságok segítsenek helyreállítani az 1956 október elõtti helyzetet. Zágon deklarációt tervezett felolvasni az október 1-jei átadás alkalmából, ám az olasz külügyminisztérium kérésére ettõl eltekintett és azt írásban küldte meg. A kapcsolat a két intézmény között igen feszült volt, mindennaposak voltak az összeütközések. Zágon igyekezett mindent megtenni, hogy a PMI jogállását megvédje. A PMI 1958-ban fennállásának 30. évfordulójára készült. Zágon az évforduló méltó megünneplésére tervbe vette a kápolna felújítását. A kápolna díszítésének elkészítését Prokop Péter kalocsai egyházmegyés pap festõre bízta, aki 1957. május 1-jén érkezett az Intézetbe, miután az év elején emigrált Magyarországról.96 Prokop Péter negyven négyzetméternyi freskót készített. A felújított kápolna megáldására 1958. december 4-én délelõtt 11 órai kezdettel került sor. Az ebbõl az alkalomból elkészített új márványoltárt Mons. Ettore Cunai soteropoli c. érsek, Róma második Vicegerentéje szentelte fel.97 Az oltárba Szent Ágnes, Szent Gellért, a Kassai vértanúk, Árpádházi Szent Erzsébet és X. Szent Pius pápa ereklyéit helyezték el.98 Az ötvenes évek végén az RMA élére kinevezett igazgató új hangot ütött meg és így remény nyílt a két intézmény közötti kapcsolat rendezésére. Nem sokkal ezután azonban ismét összeütközésre került sor. 1960 nyarán, egy éjszaka eltávolították a palota homlokzatáról azt a Magyarok Nagyasszonya mozaikot, amelyet az Intézet készíttetett 1957-ben. Zágon az igazgatónak írt levelében megdöbbenésének adott hangot.99 A mozaik eltávolítását végrehajtó önkényeskedõ gondnokot, az RMA igazgatója rövidesen hazahívatta Budapestre, a mozaikot pedig egy szombati nap beadták az PMI-be, ahol elõször a bejárat mellett volt elhelyezve, majd 1978-tól a sekrestyébe került, és csak a rendszerváltást követõen, 1991-ben helyezték vissza ünnepélyésen a palota homlokzatára.100 Az évek múltak és 1960-ban Zágon József ezüstmisés lett. Az ünnepi szentmisét a PMI kápolnájában tartotta július 10-én.101 Az esztendõ jelentõs fejleményeket hozott. Ennek elõzményei visszanyúlnak a II. világháborút követõ évekre.102 XII. Pius pápa 1945-ben nevezte ki Mindszenty Józsefet esztergomi érsekké és már 1946 februárjában bíborossá kreálta. Bíborosi címtemplomául saját kérésére a magyar emlékekben igen gazdag Santo 95 A forradalom ötvenedik évfordulójára több könyv is megjelent olaszul nyelven: Victor SEBESTYEN, Budapest 1956. La prima rivolta contro l’impero sovietico, Rizzoli 2006; Clemente MANENTI: Ungheria 1956, Il cardinale e il suo custode (La memoria 693), Sellerio editore Palermo, 2006. 96 Prokop Péter (Kalocsa, 1919. január 10. – Budapest, 2003. november 11.) pap, festõ. 1942. március 22-én szentelték a Kalocsai Fõegyházmegye papjává. PROKOPP Mária: Prokop Péter, Szeged, 2003 és NÉMETH 2007, 362. 97 1964-es leltár: PMI, 1001/1964. 98 PMI, 88/1958. Szent Gellért püspök és vértanú ereklyéjét Mons. Angelo Giuseppe Roncalli, velencei pátriárka a késõbbi XXIII. János pápa ajándékozta az Intézetnek. 99 PMI, 42/1960 Zágon József Merényi Ferencnek, az Akadémia igazgatójának. Kelt: Róma, 1960. június 2. 100 CSORBA1998, 90. 101 PMI, 34/1960. 102 NÉMETH 2009, 29–79.

49

Stefano Rotondo-bazilikát jelölte ki, amely a Collegium Germanicum et Hungaricum tulajdonában állt. A templom ekkor igen romos állapotban volt, de az ünnepélyes birtokbavételre (presa di possesso), amelyre 1946. március 3-án került sor, kitakarították. A bíboros szerette volna a templom melletti kolostort is megkapni, hogy ott újraélessze Szent István elsõ magyar király által a Szent Péter-bazilika közelében épített és 1776-ban lebontott magyar zarándokházat. Maga Giovanni Battista Montini sostituto is, a késõbbi VI. Pál pápa személyesen többször közbenjárt az ügyben a Kollégium vezetésénél. Mindszenty bíborost azonban 1948. december 26-án letartóztatták és így az álmot ekkor nem sikerült megvalósítani, de az tovább élt. A templommal kapcsolatos tervek a hatvanas évek elején váratlanul ismét napirendre kerültek, annak ellenére, hogy a bíboros 1956. november 4-e óta az Egyesült Államok budapesti követségén tartózkodott.103 Az Egyesült Államokban ugyanis 1960. július 1-én elhunyt Mihalik István, nagyváradi egyházmegyés magyar plébános,104 aki végrendeletében jelentõs összeget hagyott papnevelésre. Mons. Szabó János, az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke105 értesítette errõl Zágon Józsefet, és azt tanácsolta neki, hogy tegyen lépéseket a hagyaték megszerzésére.106 Zágon azonnal kérte tõle a végrendelet másolatát,107 mert a hagyatékból szerette volna megoldani a PMI független elhelyezését, a Santo Stefano Rotondo melletti kolostorban. A hagyaték megszerzése azonban akadozott. A végrendelet megszerzését nehezítette, hogy annak végrehajtójául a philadelphiai érsek volt megjelölve. Az érseki szék azonban éppen ekkor betöltetlen volt. Ráadásul, Zágon információi szerint, elõkészületben volt a Philadelphiai Egyházmegye felosztása is, ami miatt a kinevezés elhúzódásával számolt. Az új érsek 1961 márciusában Krol lengyel származású volt clevlendi segédpüspök lett,108 akit Zágon személyesen is ismert. Róla az a hír járta, hogy a magyarok iránt jóindulatú, ami azzal kecsegtetett, hogy sikerülhet a hagyaték megszerzése.109 1961. július 22-én másolatban megérkezett Mihalik végrendelete, amely 1950. február 14-én kelt. Krol érsek személyesen küldte meg Zágonnak 1961. július 10-én kelt leveléhez mellékelve.110 Mihalik a Csanádi Egyházmegyében lévõ gyulai plébániá103 Mindszenty József, 1974, 442–469. A bíboros életének erre a szakaszára vonatkozó dokumentumok nemrég láttak napvilágot. SOMORJAI Ádám OSB – ZINNER Tibor: Majd’ halálra ítélve, Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez (CD-melléklettel), Budapest, 2008, dokumentum: 234–359. 104 Mihalik István (Nagyszalonta, 1895. augusztus 6. – Philadelphia, 1961. július 1.) pap. 1920. március 1-jén szentelték a Nagyváradi Egyházmegye papjává. A teológiát Innsbruckban tanulta. 1924-ben egy rövid idõt Svájcban töltött. 1925 után emigrált az Egyesült Államokba. Késõbb Californiából Philadelphiába ment, ahol az 1913-ban alapított Jézus Szíve magyar plébániának lett a plébánosa. NÉMETH László: Helyreigazítás, in: Távlatok 2006/4, 74. szám, 430. 105 Mons. Szabó János (Carter, 1905 – Miami, 1991. április 9.) pap. 1930-ban szentelték pappá a Fort Wayne-i Egyházmegyében. South Bendben, a Magyarok Nagyasszonya plébánián volt káplán. Itt lett plébános 1935-ben. 1958-tól az Amerikai Magyar Katolikus Liga elnöke volt. MIKLÓSHÁZY Attila SJ: A tengeren túli emigráns magyar katolikus egyházi közösségek rövid története Észak- és Dél-Amerikában, valamint Ausztráliában, Budapest, 2008, 77–78. 106 Zágon-Kada, Róma, 1960. november 4. 107 Zágon József levélváltása Szabó Jánossal: SZIA-Zágon, 30.3. 108 Kinevezése Acta Apostolicae Sedis 53(1961), 200. John Joseph Krol (Cleveland, 1910. október 26. – Philadelphia, 1996. március 3.) bíboros, érsek. 1937. február 20-án szentelték pappá és 1953. szeptember 2-án püspökké. VI. Pál pápa kreálta bíborossá 1967. június 26-án. The Cardinals of the Holy Roman Church www.fiu.edu/~mirandas/cardinals.htm. 109 Zágon-Kada, Róma, 1961. március 23. 110 PMI, 42/1961.

50

nak 5.000,- USD-t hagyott örökimádás templom építésére, a fennmaradó vagyont, mint alapítványt a nagyváradi római katolikus püspökség magyarországi részére hagyta, azzal, hogy a vagyon kamataiból a püspökség Magyarországon lévõ részének kispapjait és papjait taníttassák Rómában. Zágon lépéseket tett annak érdekében, hogy az összeg ne kerüljön haza Magyarországra, hanem maradjon külföldön. Információi szerint ugyanis a csanádi püspök és a gyulai plébánia is tett lépéseket a hagyaték megszerzésére. Zágon azt szerette volna elérni, hogy az alapítvány kezelését a Szentszék bízza a PMI-re. Érvelésében két példára hivatkozott: a magyarországi helyzet miatt a Szentszék a bécsi Pázmáneumot a bécsi érsekre,111 a Gyõri Káptalan ausztriai javainak a kezelését pedig az eisenstadti püspökségre bízta,112 továbbá véleménye szerint a végrendeletben írtak a PMI-ben valósulhatnak meg, ezért azt kérte, hogy ha az alapítvány kezelését nem bízzák a PMI-re, az alapítvány éves hozadékát adják a PMI-nek. A hagyaték összege 225.000,USD volt. Az év végén Krol érsek megbízást kapott a nagyváradi egyházmegye érdekeinek képviseletére. Bonyolította az ügyet, hogy az érsek írt Magyarországra. Ekkor a Szentszék is közbelépett, amit Zágon pozitívan értékelt. Zágon közben igyekezett demonstrálni a Santo Stefano Rotondo magyar történelmi vonatkozását és a rá vonatkozó magyar igényt. Ennek érdekében 1961 októberében szerzõdést kötött Banfi Florióval113 a templomban eltemetett magyar gyóntató, Lászai János sírkövérõl írt könyvének kiadásáról.114 A könyv 1961-ben meg is jelent a Herder kiadásában.115 A következõ év nyarán 1962-ben pedig a templomba szervezte a magyar emigránsok zarándoklatát, amirõl majd még késõbb lesz szó. A hagyaték ügye, amely reményt adott a terv megvalósítására, 1963 végére valahára rendezõdni látszott. A Csanádi Egyházmegye megkapta teljes egészében az 5.000,- dollárt,116 a hagyaték többi része az USA-ban maradt, mint alapítvány. Az alapítvány kezelését a Szentszék a philadelphiai érsekségre bízta azzal, hogy évenként a Szentszéknek számoljon el, az évi kamatokat pedig utalja át az Államtitkárságnak. Zágon ekkor még azt hitte, hogy ezeket a kamatokat majd évente megkapja. Ehhez szerette volna hozzátenni a PMI megtakarított pénzét. Azzal számolt, hogy így összejön 50.000 dollár.117 Erre alapozva kérte 1963 márciusában az

111 A Szentszék rendelkezése 1953. február 4-én kelt. A Szentszék 2000. december 29-én egy dekrétummal adta vissza a Pázmáneumot az Esztergom-Budapesti Fõegyházmegyének. BEKE 2002, 243–244. 112 Ausztria pápai nunciusánal a dekrétum 1953. február 26-án kelt. Iktatószáma: 8747. 1993-ban a két érintett püspök egymás között helyreállították az eredeti helyzetet. Paul Iby, esenstadti püspök 1993. december 9-én (Iktatószám 1919/5–93) írt a Pápai Lajos gyõri püspöknek. Ebben az esetben nem lépett közbe a Szentszék. 113 Florio Banfi, Holik-Barabás Gyula, Hólik Flóris László (Nyíregyháza, 1899. december 1. – Róma, 1967. szeptember 2.) történész, irodalomtörténész. 1926-tól élt Olaszországban. Összegyûjtötte és kiadta az olaszországi magyar emlékeket. 1945 és 1950 között a Collegium Hungaricum titkára volt. NAGY 2000, 60–61. 114 A szerzõdés 1961. október 15-én kelt. SZIA-Zágon, 2.23. 115 BANFI Florio: La lapide sepolcrale di Giovanni da Lazo assertore di Roma „Patria Comune”. (Accademia Catholica Hungarica, Roma), Roma, 1961. 116 Az Államtitkárság 1969. november 14-én azt kérte Zágontól, hogy szerezze be a Csanádi Egyházmegyétõl a pénz felhasználásráa vonatkozó dokumentumokat. A megyéspüspök, Ijjas József 1970. március 17-én kelt válaszában jelezte, hogy a pénz a bankban van és a gyulai templom restaurálására akarják felhasználni. SZIA-Zágon, 48.103, 1969. november 14. – 1970. április 11. 117 SZIA-Zágon, 30.3. Erre a célra tették félre azt az összeget, amit a Via de’ Cestarin eladott lakásért kaptak. PMI, 38/1964, Róma, 1964. június 16.

51

Államtitkárság segítségét egy önálló intézmény megvalósításához, választ azonban nem kapott.118 A Vatikán új keleti politikája az un. Ostpolitik keretében119 a magyar kormány és a Vatikán közötti kapcsolatfelvételre 1962 nyarán a magyar püspököknek a II. Vatikáni Zsinatra küldött meghívása adott alkalmat.120 A két fél között elindultak a tárgyalások, amelyek 1964-re odáig jutottak, hogy kilátásba került egy megállapodás megkötése. Ennek híre az év elején elterjedt Rómában is. Zágon József ezért a Szemináriumok Kongregációja részére a PMI 1962–1963-as akadémiai évérõl készített jelentésében felvetette az Intézet elhelyezésének és jogi státuszának a problémáját. A Kongregáció közbenjárását kérte az Államtitkárságon.121 A tárgyalások hírére tehát elsõ reakciója annak elérése volt, hogy a kilátásba helyezett megállapodásban rendezésre kerüljön a PMI jogi státusza a Falconieri palotán belül, tekintettel az állandó vitákra, amelyek a PMI és az RMA kapcsolatát jellemezték az ötvenes évektõl kezdve. Ezt elsõsorban azért tartotta szükségesnek, hogy abban az esetben, ha az Intézetnek új, otthonról kinevezett vezetõi lesznek, megõrizhesse önállóságát az RMA-val szemben. Miközben az Intézet jövõjéért fáradozott saját beosztásának elvesztésével is számolt.122 A magyar kormány és a Vatikán közötti tárgyalásokon a magyar fél részérõl már 1963 októberében megfogalmazódott az igény a PMI átvételére, hogy azt a magyar állam és a püspöki kar felhasználhassa.123 A PMI átvételét magyar részrõl elsõsorban a titkosszálgálatok szorgalmazták, mert alkalmasnak tûnt arra, hogy oda ügynököket telepítsenek.124 Ezen a ponton az elképzelések egy irányba haladtak, ha a célok és a szándékok nem is voltak azonosak. A Vatikán részérõl Mons. Agostino Casaroli, a Rendkívüli Egyházügyek Szent Kongregációjának helyettes titkára125 vezette a tárgyalásokat . Mielõtt Casaroli 1964. március 14–24. között Budapestre ment volna, hogy tárgyaljon a kormánnyal, a Kongregáció írásban is kérte az Államtitkárságot, hogy vizsgálják meg a 118 Zágon-Kada, Róma, 1964. március 11. 119 Stefano BOTTONI: Egy különleges kapcsolat története, A magyar titkosszolgálat és a Szentszék, 1961–1978. In: BÁNKUTI Gábor és GYARMATI György (szerk.): Csapdában, Tanulmányok a katolikus egyháztörténetébõl, 1945–1989. Budapest, 2010, 253–280. A tanulmány bemutatja a magyar és a külföldi kutatók eltérõ nézõpontját felsorolva a Vatikán keleti politikájára vonatkozó legújabb pubblikációkat. 120 SZABÓ Csaba: A Szentszék és a Magyar Népköztársaság kapcsolatai a hatvanas években. Budapest, 2005, 55–74. 121 PMI, 11/1964. 1964, február 22.: la conclusione é questa: se il Governo domanda di cambiare i Superiori, la Santa Sede dovrebbe chiedere che sia resa forte la posizione dell’Istituto nel Palazzo Falconieri, facendo riconoscere i diritti di comproprietá – relativa al secondo piano – dell’Istituto in base a quanto si esponeva sopra sub. nro 1,b).. 122 Zágon-Kada, Róma, 1964. március 11. 123 SZABÓ Cs. 2005, 160: 42. documentum, III. Javaslat, 3. pont. 124 FEJÉRDY András: Állam(biztonság)i játszma a Pápai Magyar Intézet átvétele körül, in: SOÓS Viktor Attila – SZABÓ Csaba – SZIGETI László (szerk.): Egyházüldözés és egyházüldözõk a Kádár-korszakban. Budapest, 2010, 361–384. 125 Agostino Casaroli (Castel San Giovanni, 1914. november 24. – Róma, 1998. június 9.) bíboros, diplomata. 1937. május 27-án szentelték a Piacenzai Egyházmegye papjává. 1940-tõl dolgozott az Államtitkárságon. XXIII. János pápa 1961. február 24-án nevezte ki a Rendkívüli Egyházügyek Kongregációjának titkárhelyettesévé. VI. Pál pápa 1967. július 4-én titkárrá nevezte ki, majd július 16-án szentelték püspökké. II. János Pál pápa 1978 októberében kinevezte pro-államtitkárává, majd 1979. június 30-án bíborossá kreálta és kinevezte államtitkárnak. Agostino CASAROLI: Il martirio della pazienza, la Santa Sede e i paesi comunisti (1963–1989). Torino, 2000; FILIPAZZI 2006, 294.

52

Falconieri-palotában lévõ helyiségek vitatott tulajdonjogi kérdését.126 Ennek következtében Zágon 1964 márciusában nem várt biztatást kapott az Államtitkárságtól. Meglepetésére ugyanis Casaroli azt javasolta neki, hogy hozzanak létre egy új, független magyar házat. Bizonyára már számolt azzal, hogy a PMI lakóinak a magyar kormánnyal kötendõ megegyezését követõen el kell hagyniuk a PMI-t. Casaroli ezzel párhuzamosan adott választ a magyar kormány elõzõ évi felvetésére is.127 Zágon figyelemfelhívása a tulajdonjogi helyzet tisztázására nem volt hiábavaló. A tárgyalásokon a két fél egyetértet abban, hogy a PMI helyzetét a régi, a második világháború elõtti megállapodás érvényesnek tekintése alapján kell rendezni.128 A Casarolitól kapott biztatás alapján Zágon Mester Istvánnal együtt kezdeményezte, hogy a Collegium Germanicum et Hungaricum adja át nekik a Santo Stefano Rotondót. Zágon 1964. április 15-én személyesen felkereste Padre Csele Sándort, a Kollégium magyar jezsuita prokurátorát, aki ekkor a Kollégium gazdasági vezetõje is volt.129 Zágon Padre Csele közvetítésével kifejtette a Kollégium vezetésének, hogy elsõsorban a politikai helyzet miatt kell helyet keresni a PMI részére. Mielõtt más megoldás felé néznének, kéri a Kollégium vezetését, hogy vizsgálják meg annak lehetõségét, hogy a PMI elhelyezésére adják át a templomot és a mellette lévõ kolostort. Zágon tudatosan nem érintette a tulajdoni kérdést, hanem hosszú távú bérbeadást kért. Mindszenty József bíboros, hercegprímás régi terveit szerette volna megvalósítani, azaz a Santo Stefano Rotondo templomot magyar nemzeti templommá tenni. Úgy gondolta, hogy a templom használható állapotba helyezéséhez elégséges pénzzel rendelkezik majd a Mihalik hagyatékból.130 Zágon 1964 júniusában az Egyesült Államokban járt, ahol Mons. Szabó János vendége volt.131 Távollétében Mester István intézte az ügyeket, és arról levelekben folyamatosan tájékoztatta. Június 13-án Casaroli hívatta Mestert, és a magyar kormánnyal való megegyezés érdekében információkat kért tõle az Intézetrõl. Mester készített neki egy feljegyzést is, amelyben javasolta, hogy a megegyezésben a Szentszék kérjen garanciákat a PMI mûködédésére. Casaroli a maga részérõl sürgette Mestert, hogy hozzanak létre egy magyar házat. Világossá vált ebbõl, hogy a PMI átadására rövidesen, már az új tanév elejére sor kerül, ezért az 1963–64-es tanévzárón, ami június 16-án volt, már be is jelentette ezt a PMI lakóinak.132 Mester június 18-án találkozott Padre Cselével, aki azt tanácsolta neki, hogy a Santo Stefano Rotondo átadásával kapcsolatos kéréssel forduljanak a Szentatyához.133 Zágon ezt követõen, július elsõ hetében érkezett vissza Rómába. Ekkor az Intézet jövõje még bizonytalan volt, de Zágon reménykedett, bízott benne, hogy a Rotondo átadását a Szentszék támogatni fogja.134 Azonnal tájékozódott, majd 1964. július 126 BARBERINI Giovanni: La politica del dialogo, Le carte Casaroli sull’Ostpolitik vaticana. (Santa Sede e politica nel novecento 7), Bologna, 2008, 118. 127 SZABÓ Cs. 2005, 181: 51. dokumentum: 1964. március 24, 4. pont és Barberini, 2008, 118: Quanto all’Istituto ungherese di Roma, … accennando, che sarà necessario, a questo proposito, risolvere anche il punto da tempo in discussione circa la propriatà della parte dei locali del Palazzo Falconieri nella quale l’Istituto ha ora sede. 128 SZABÓ Cs. 2005, 187: 55. dokumentum, 1964. július 26, 4. pont. 129 SZILAS László: P. Csele Sándor, in: SZABÓ Ferenc SJ (szerk.): Magyar Jezsuiták vallomásai III, (»Anima Una«-könyvek/13), Budapest, 1999, 295–297. 130 PMI-Rotondo, 38. 131 SZIA-Zágon, 47.13. 132 PMI, 38/1964. 133 PMI, 38/1964. 134 SZIA-Zágon, 47.13: Zágon József Szabó Jánosnak, Róma, 1964. július 8.

53

16-án írt egy levelet a Collegium Germanicum et Hungaricum rektorának, amelyben hangsúlyozza, hogy az Államtitkárság támogatásával helyet keres a PMI részére.135 A kérés ismételten a Jézus Társaság generaliciájára került, ott azonban megakadt, de úgy tûnt, hogy a helyzet változott. Az Államtitkárság a Szentatya elé vitte az ügyet, és a Szentatya megengedte, hogy az õ nevében kérjék a generaliziát, hogy „affidálja” a Santo Stefano Rotondót és a mellette lévõ kolostort a magyar emigránsoknak új centrum létrehozása céljából.136 A támogatás konkrét jele volt az is, hogy VI. Pál pápa a Santo Stefano Rotondo majdani berendezésére egy nagyobb összeget adott, amelyet a Vatikáni Bankban (I.O.R.) helyeztek letétbe.137 Az események a nyár után felgyorsultak. Mester István szeptember 5-én beszélt a Collegium Germanicum et Hungaricum rektorával, majd a rend generálisával szeretett volna tárgyalni, de csak német asszisztensével, Van Gestellel138 sikerült beszélnie, aki viszont ellene volt a templom és a kolostor átengedésének. Mester errõl informálta az Államtitkárságot, ahol azt a tanácsot kapta, hogy jobb megoldás, ha a magyarok egyeznek meg a Kollégiummal, amire van remény, hiszen elõzetes válaszuk kedvezõ volt. Mester viszont szükségesnek látta, hogy az Államtitkárság írjon egy újabb levelet a jezsuitáknak.139 Közben a Szentszék és a Magyar Állam tárgyalásai elõrehaladtak a megegyezés felé, jóllehet – Zágon információi szerint – a PMI ügyének rendezése késleltette azt. A Szentszék megkívánta, hogy a Magyar Állam vonja vissza a PMI 1952-es feloszlatására vonatkozó rendeletét,140 és írásban garantálja a PMI további mûködését, azaz tegye lehetõvé, hogy otthonról növendékek jöhessenek Rómába.141 A felek végül megtalálták a megoldást, és 1964. szeptember 15-én, Budapesten aláírtak egy részleges megállapodást.142 A PMI-re a megállapodáshoz csatolt 2-es számú melléklet vonatkozott. A megállapodás 1964. október 1-én lépett életbe. A helyiségek tényleges átadását a dokumentum 1964. november 5-re határozta meg.143 Zágon József Mester Istvánnal együtt ennek megfelelõen adta át a PMI-t a Magyar Püspöki Kar képviselõinek Francesco Marchisano jelenlétében,144 jóllehet elhelyezésük, a Santo Stefano Rotondóval kapcsolatos terv még nem oldódott meg. 135 PMI-Rotondo, 36. 136 Zágon-Kada, Róma, 1964. augusztus 7. 137 A tényt Zágon József említi VI. Pál pápának írt levelében. SZIA-Zágon, 52.104. A levélen nincs dátum, tartalma alapján 1965 augusztusa és szeptembere között íródott. 138 Gestel, Piet van SJ, (Woensel, 1897. július 10. – Róma, 1972. október 6.) szerzetes, pap. 1926. augusztus 15-én szentelték pappá Mastrichben. 1946. szeptember 23-tól volt a Jézus Társaság generálisának római asszisztense. 1965-ban újraválasztották. Peter GUMPEL – Hubert JACOBS: Gestel, Piet van, in: Diccionario Histórico de la Compania de Jesús, Biografico-Temático II, (Directores O’Neil Charles E. S.J. – Dominiquez Joaquin M.a S.J.), Roma – Madrid, 2001, 1720–1721. 139 Mester István levele Zágon Józsefnek, Róma, 1964. szeptember 6. SZIA-Zágon, 46.15. 140 A PMI feloszlató határozata 1952. március 15-én kelt. CSORBA 1998, 81. 141 Zágon-Kada, Róma, 1964. augusztus 7. 142 A részleges megállapodásról hírt adott a L’Osservatore Romano 1964. szeptember 6-i száma. Mons. Casaroli nyilatkozatát a szeptember 17-i szám közölte. SZABÓ Cs. 2005, 202–221: 60–65. dokumentum. A megállapodás olasz szövegét közli BARBERINI 2008, 156–171. 143 BARBERINI 2008, 170–171. 144 Az átadás részletei CSORBA 1998, 89. és MAGYAR Péter: A Pápai Magyar Egyházi Intézet, in: KSz 16(1964), 325–327. Ez utóbbi az emigránsok nézõpontját tükrözi, akik kénytelenek voltak elhagyni az Intézetet. Átadás-átvételi jegyzõkönyv: PMI, 1001/1964, nyomtatásban SZABÓ Cs. 2005, 236–237: 71. dokumentum.

54

4. A MAGYAROK OLASZORSZÁGI NEMZETI DELEGÁTUSA: 1953–1975

Mielõtt idõrendben folytatnánk a történetet vissza kell térni Zágonnak a menekültek lelkipásztori ellátása terén végzett munkájára azt követõen, hogy megszûnt apostoli vizitátori beosztása. Életrajzi adataiban ez áll: 1953-ban megszerezte az osztrák állampolgárságot,145 1953 végén kinevezték az Olaszországban élõ magyar emigránsok nemzeti direktorává,146 1956. szeptember 15-én pápai prelátusi címmel tüntették ki, és 1956. július 10-én a Sacra Congregatio Concistoriale legfõbb tanácsába kapott kinevezést.147 Munkája tehát a vizitátori beosztásának megszûnését követõen is szorosan összeforrt a menekült pasztorációval. A PMI vezetése mellett így továbbra is foglalkozott a menekültekkel. Régensé történt kinevezésének évében, 1953-ban a világban szétszóródott katolikus magyarság problémáiról adott elõ az Intézetben rendezett havi ricevimentók egyikén, megosztva a római magyar papsággal vizitátorként szerzett tapasztalatait.148 Beosztásában történt változás csak lassan ment át a köztudatba, így még jó ideig a levelezésben sokan vizitátorként szólították. 1952 végén, megbízatásának lejárta elõtt nagyszabású kezdeményezésbe fogott bele.149 Baranyai Lõrincz Gusztáv, Münchenben élõ festõmûvész, a Magyar Kulturális Szövetség ügyvezetõ elnöke,150 1952. november 5-i keltezéssel levelet írt a Rómában élõ Tóth K. Jánosnak.151 Ebben jelezte, hogy a déli harangszó 500 éves jubileuma 1956 augusztusában lesz, és ez az évforduló különös alkalom lehetne a magyarság számára, hogy emlékezzen és ráirányítsa a világ közvélemények figyelmét a hazai helyzetre. A javaslat eljutott Zágon Józsefhez, aki a kezdeményezés élére állt. Gyors egyeztetést követõen alig másfél hónap alatt egy nyomtatott Memorandum formájában készített el egy felkészülési programot. Ezt elsõ helyen Zágon írta alá, de még másik négy aláírás is olvasható rajta, többek között a münchenben élõ festõmûvészé is. Ez mutatja, hogy a kezdeményezéshez sikerült Zágonnak egy szélesebb összefogást teremtenie. A Memorandum fõ célja az volt, hogy a megfogalmazott célok és tervek megvalósításába bevonják a világ magyarságának felelõs lelkipásztorait. Ezt abban a tudatban tették, hogy az otthon élõ Egyház akadályozva van abban, hogy a történelmi esemény 500 éves jubileumát elõkészítse és méltón megünnepelje, ezért a külföldön élõ magyarságra vár ez a feladat, hangsúlyozva a kereszténységnek s közvetve a magyarságnak a 15. századi és jelenkori fenyegetettsége között fennálló hasonlóságot. A Memorandum a jubileumi megemlékezés lelki, erkölcsi és anyagi szempontjait sorolja fel kérve az ahhoz való csatlakozást. Az utóbbi pontban megfogalmazásra

145 146 147 148 149 150

SZIA-Zágon, 55.30–31, 33, 36. SZIA-Zágon, 55.35. Iktatószám: 986/50. SZIA-Zágon, 55.37 ás 42. Az elsõ kinevezés öt évre szólt, a megújítása azonban csak 1962-ben történt. PMI, 37/1953. Erre a kezdeményezésre vonatkozó levelezés: SZIA-Zágon, 4.12. Baranya-Lõrincz Gusztáv (Pécs, 1886. július 15. – München, 1977. március 20.) festõmûvész, zenetörténész. NAGY 2000, 65. 151 Tóth K. János (Kóka, 1909. június 29. – Róma, 1998. július 28.) pap. A Pápai Gergely Egyetemen tanulta a teológiát a Collegium Germanicum et Hungaricum növendékeként. 1933. október 29-én szentelték az Esztergomi Fõegyházmegye papjává. 1947-ben hagyta el Magyarországot. 1950-tõl élt Rómában, a Szent Péter-bazilika õre, majd levéltárosa volt. 1962-ben lett a Lateráni-bazilika kanonokja. BEKE 2008, 750; NAGY 2000, 973.

55

került a terv, hogy Rómában újra felépítsék Szent István király egykori zarándokházát. A kezdeményezésrõl Zágon 1953. január 22-i dátummal levélben tájékoztatta a pápát, majd január 28-i dátummal küldte szét a Memorandumot, amelyen a dátum 1952 karácsonya volt, és rá volt írva, hogy nem hozható nyilvánosságra. A válaszok a világ minden részérõl gyorsan beérkeztek. A lelkipásztorok többnyire lelkesen fogadták a kezdeményezést. Volt aki, már az új zarándokház terveinek megküldését is kérte,152 a római magyar lelkész a közösség nevében két szoba felépítésének költségeit vállalta,153 de a többség az elképzelésnek ezt a részét túlzásnak találta, amely szerintük meghaladja az erõket.154 Feltehetõen ezeknek a reakcióknak a hatására a déli harangszó 500 éves jubileumát elõkészítõ bizottság megszervezéséhez készített tájékóztatóban, amelyet Róma-München megjelöléssel 1953-ban adtak ki, a zarándokház felépítésének terve már nem szerepelt. Ez volt az elsõ alkalom, amikor Zágon megkísérelt létrehozni egy zarándokházat Rómában. Külön tanulmány tárgya lehetne annak feldolgozása, hogy hogyan készült a világ magyarsága a jubileumra és hogyan ünnepelte meg azt. Itt most csak azt említjük meg, hogy Rómában az A.C. szervezésében tartották a megemlékezést Kapisztrán Szent János és Hunyadi János halálának ötszázadik évfordulója alkalmából,155 január 29-én az Accademia del Pontificio Istituto di Musica Sacra aulájában (Piazza S. Agostino, 20), amelyen sok bíboros, számos püspök és prelátus, a Szentszéknél akkreditált diplomáciai testületek tagjai, a szerzetesrendek fõelöljárói és Capestrano városának küldöttsége vett részt. A megemlékezés két részbõl állt. Az elsõ részben a bevezetõt Várady Imre, az A.C. elnöke, a Bolognai Egyetem professzora156 mondta, majd a kinyomtatott programtól eltérõen Tommaso Cataldi kúriai tanácselnök, Capestrano város szülötte, bensõséges szavakkal üdvözölte a díszgyûlést Kapisztrán Szent János szülõföldjének küldöttsége nevében. Az ünnepi beszédet P. Dám Ince OFM, a Magyar Katolikus Tudományos és Mûvészeti Akadémia általános titkára,157 a zárszót pedig P. Agostino Sepinsky OFM, a ferences rend általános generálisa tartotta. Az ünnepség második részében Kodály Zoltán, Bartók Béla és Liszt Ferenc mûvei hangzottak el. Minderrõl részletesen beszámolt a Katolikus Szemle.158 Az ünnepség megszervezését Zágon József elsõsorban a római magyar lelkésznek köszönte meg.159 Ezzel azonban még nem fejezõdött be a déli harangszó érdekében indított mozgalom. A Lourdes-i kegyhely 100 éves évfordulója alkalmából 1958-ban a kegyhelyhez kapcsolódóan került ismét elõtérbe a déli harangszó eredeti tartalmának felélesztése. Errõl Zágon maga írt cikket a Magyar Papi Egység c. értesítõben, felhívva ezzel a magyar papok figyelmét a mozgalomra.160

152 Tóth Giulio, római magyar lelkész édesapja. Zágon József barátja volt. Levelét Velencébõl küldte 1953. január 30-án. SZIA-Zágon 4.12. 153 SZIA-Zágon, 4.12: Tóth Giulio, Róma, 1953. február 18. 154 SZIA-Zágon, 4.12: Németh Ferenc SJ, Montevideo, 1953. február 12. 155 PMI, 2/1956. 156 Várady Imre (Nagybecskerek, 1892. július 3.– Róma, 1974. augusztus 24.) irodalomtörténész. NAGY 2000, 1002. 157 Dám Ince OFM (Bosnabrod, 1909. július 30. – Roebling, 1967. június 20.) szerzetes pap. 1933-ban szentelték pappá. 1950-tõl élt Olaszországban. 1952 decemberében választották meg az A.C. egyházi tanácsosává. 1956-ban az Egyesült Államokba emigrált. NAGY 2000, 177. 158 KSz 8(1956), 43. 159 1955–1956 év végi zárókonferencia jegyzõkönyve. PMI, 28/1956. 3. oldal, 7/a pont. 160 ZÁGON József: A déli harangszó és az üldözött Egyház, in: Magyar Papi Egység, 1958, 6/18–19.

56

Zágon József a PMI régenseként minden év végén értekezletet tartott a növendékeknek, amelyen mindig téma volt a menekültek lelkipásztori ellátásának ügye is. 1953-ban örömmel számolt be arról, hogy Rómában megalakult az egyházközség. A római lelkész és a menekült lelkész pedig felkérésére rendszeresen fogadó órákat tart a PMI-ben.161 A feladatok között az alábbiak szerepeltek: iskola szervezése,162 a havi szentmisék, lelkigyakorlat szervezése, a menekültek szociális és lelki ügyeinek felkarolása a hatóságokkal való tárgyalásoktól az élelmiszerek kiosztásáig, táborok látogatása. A PMI azzal is részt vett a római magyarok lelkipásztori ellátásban, hogy Szent István király ünnepét, augusztus 20-át követõ vagy azt megelõzõ vasárnap mindig az Intézet kápolnájában tartották meg. 1956. október 23-án a Budapesten kitört forradalom hírére október 30-án 9 órakor a lengyel nemzeti templomban az elesettek lelki üdvösségéért tartott szentmisére hívta Zágon József a magyar kolónia tagjait.163 A forradalom leverését követõen megindult a menekültek hulláma. Ugrásszerûen nõtt a menekültek száma, akiknek nagy részét a Vöröskereszt táboraiban helyeztek el.164 A táborok lelkipásztori ellátása a Pontificia Opera Assistenza (POA)165 hatáskörébe tartozott, amely szervezet a magyar menekültek lelkipásztori ellátásának megszervezését Zágon Józsefre bízta. A munkába igyekezett bevonni minden elérhetõ magyar papot. Missziókat szervezett a táborokban, amelyek egy hetesek voltak, szerda estétõl vasárnapig tartottak. Autó-kápolnát használtak, filmeket vetítettek és Kapisztrán Szent Jánosnak azt a keresztjét vitték magukkal, amelyet a hagyomány szerint a nándorfehérvári csatában egykor õ vitetett maga elõtt.166 A Vöröskereszt alig több, mint fél év múlva értesítette Zágont arról, hogy 1957. június 30-ig megszüntetik a táborokat és a magyarokat átviszik nemzetközi táborokba.167 Az Olaszországban maradt magyarokat végül két táborba, Ca di Landinóba (Bologna) és Rómába vonták össze, ahol jobb körülmények közé kerültek, mint a nemzetközi táborokban.168 A forradalmat követõen a Rómába érkezõ fiatalok elõtt a PMI nyitotta meg a Falconieri palota kapuit, amint errõl már volt szó. Az olasz kormány elõzékenységének következtében a diákok római iskolákban folytathatták tanulmányaikat. 1957. október 1-ig lakhattak a palotában, majd részükre az Intézet a Via de Cestari 34. szám alatt vásárolt lakásban létesített kollégiumot, amelynek vezetését Zágon József rábízta Mester Istvánra.169 A forradalom leverését követõen rendszeresen voltak megemlékezések a vasfüggöny mögötti Egyházról, amelyeken Zágon vezetésével részt vett a magyar közösség is. Itt most csak azt említjük meg, hogy az Accademia Mariana Internationalis ezekben az években minden hónap elsõ csütörtökön szentmisét rendezett a Santa Maria Maggiore-bazilika

161 162 163 164 165 166 167 168 169

PMI, 10/1954 dátum nélkül. Az iskola létrehozásának gondolata felmerült már 1947-ben is. PMI, 37/1947. PMI, 63/1956, a lengyelek temploma a Via Botteghe Oscure 15. szám alatt található. A forradalom után hozzávetõleges ötezer magyar menekült érkezett Olaszországba. Amarylisz WALCZ: La rivoluzione ungherese del 1956 e l’Italia. Róma, 2001, 27. A Pontificia Opera di Assistenza in Italia (POA) története Giuliano PELLOSO: Pontificia Opera di Assistenza in Italia. In: Dizionario Ecclesiastico, Torino, 1958, 270–271. SZIA-Zágon, 5.20: Róma, 1957. február 22. SZIA-Zágon, 7.2.17. A táborokat felsorolja WALCZ 2001, 59. SZIA-Zágon, 7.2.19. WALCZ 2001, 40. A kollégiumnak egy 2002-ben elhelyzett márványtábla állít emléket. BANFI – HORVÁTH – KOVÁCS – SÁRKÖZY 2007, 360–362.

57

kegyoltáránál a vasfüggöny mögötti országokért.170 A menekültek lelkipásztori ellátásának megoldása érdekében Zágon Ausztriába utazott és onnan hívta római és menekült lelkésznek Anisich Jenõ kalocsai egyházmegyés papot.171 Ez a szerencsés állapot, hogy volt felelõs lelkész, nem tartott sokáig, mert hamarosan ismét a PMI növendékeire hárult a menekültek lelkipásztori ellátásának gondja azt követõen, hogy Anisich atya hamarosan visszatért Ausztriába.172 A hatvanas évek elején a Sacra Congregazione Concistoriale, amelynek 1956 óta volt tagja Zágon, megbízást adott neki arra, hogy szervezze meg a világon a menekült magyarok lelkipásztori ellátását.173 Zágon ennek érdekében 1961 februárjában az európai országok nemzeti felelõseivel Friburgban megbeszélést tartott. Egy körlevelet fogalmaztak meg, amelyet a nemzeti felelõsök aláírtak.174 Ezt küldte szét Zágon a Nyugaton élõ magyar papoknak és szerzeteseknek, kérve közremûködésüket a magyar menekültek lelkipásztori ellátásához. A beérkezett válaszok alapján a helyzetrõl 1961. október 26-án kelt levelében számolt be Confalonieri bíborosnak.175 Az akció eredménye lett, hogy Zágon összegyûjtötte a világon élõ magyar papok és szerzetesek adatait, amelyekbõl egy kartotékrendszert készített. Így nagyobb áttekintése lett a magyar emigráns pasztoráció helyzetérõl. A februári fõlelkészi konferencia döntése alapján 1961 advent elsõ vasárnapjával a magyar közösségekben is bevezették az Emigrációs napot.176 Zágon napi munkájához tartozott egyébként a kivándorló magyar papok részére megszerezni a Sacra Congregazione Concistorale engedélyét.177 A Nyugat európai országok fõlelkészei nem csak alkalmilag találkoztak, hanem az ötvenes évek végétõl rendszeresen évente megrendezték összejövetelüket Zágon vezetésével. A levelezés útján tartott kapcsolat mellett ez a személyes kapcsolattartásra, az információ cserére, az együttgondolkodásra, a közös cselekvések megszervezésére kínált lehetõséget.178 Az együttmûködést mutatják a fõlelkészek közös nyilatkozatai, amelyeken ott van Zágon aláírása is,179 1964-ban a magyarországi egyházi helyzetrõl,180 illetve a Szentszék és Magyar Népköztársaság között létrejött részleges megállapodásról. Az „Exsul Familia” kezdetû apostoli konstitució 10. évfordulója alkalmából nemzetközi zarándoklatot rendeztek Rómában 1962. augusztus 3. és 7. között. Zágon minden megtett annak érdekében, hogy ezen a világ magyarsága is képviseltesse magát.181 Erõfeszítése nem volt hiába való. Augusztus 4-én, szombaton közel 500 magyar zarándoknak 170 PMI, 88/1958. 171 Anisich Jenõ (Bajmok, 1915. Július 7. – Kalocsa, 2010. március 18.) pap. 1942. június 24-én szentelték a Kalocsai Fõegyházmegye papjává. Életének legnagyobb részét az ausztriai Bregensben élte le, mint a Karitász igazgatója. 1995-ben hazatért Magyarországra. Magyar Kurír, 2010. március 20. 172 NÉMETH 2002, 224–225. 173 Levelezés SZIA-Zágon, 38. 174 SZIA-Zágon, 38.1 és 23. 175 Carlo Confalonieri (Seveso, 1893. július 25. – Róma, 1986. augusztus 1.) bíboros. 1941. május 4-én szentelték pappá. 1958. december 15-én XXIII. János kreálta bíborossá. 1961-ben a Sacra Congregazione Concistorialis titkára volt. Jagosz, 2011, 129, SZIA Zágon, 38.19. 176 CSERHÁTI 2009, 172. Zágon körlevele 1961. november 15-én kelt. 177 Egyik ilyen találkozón tartott elõadása késõbb publikálásra került: ZÁGON József: A magyar Egyház helyzete az 1964-es megállapodás után, in: Távlatok, 2006/73, 314–333. 178 Bõséges dokumentumok találhatók erre vonatkozóan SZIA-Zágon, 53.155–223. 179 KSz, 16(1964), 235–239, SZIA-Zágon, 38.6–7. 180 CSERHÁTI 2009, 126–131. 181 A szervezésre vonatkozó levelezés SZIA-Zágon, 53.224–267.

58

mondhatott szentmisét a Santa Maria Maggiore-bazilikában. Másnap, augusztus 5-én volt az ünnepi pápai szentmise, ezt követõen a magyar zarándokok levonultak XII. Pius pápa sírjához, hogy leróják hálájukat az 1956-os forradalom alkalmával a magyarok érdekében írt „Laetamur admodum” és a „Datis nuperrime” kezdetû enciklikáiért.182 Délután Mindszenty bíboros címtemplomában, a Santo Stefano Rotondóban a dísztelen és kopott falak között bensõséges ájtatosságot tartottak, majd utána a kertben a Burg Kastl-i magyar iskola183 mûvészcsoportja szerepelt nagy sikerrel.184 A hivatalos programok utolsó napján a zarándoklaton részt vevõ magyar papságnak konferenciát tartottak a Collegium Germanicum et Hungaricumban, amelyen Zágon mondta a beszédet.185 Ezt eredetileg a PMI-ben akarták megrendezni, de az ott felszerelt lehallgató készülékek miatt jobbnak tartották a találkozót más helyszínre vinni.186 A menekültek lelkipásztori ellátása terén végzett munkája elismeréseként VI. Pál pápa 1967. június 17-én Zágon Józsefet kinevezte az Emigráció delegátusává.187 Tapasztalatait tehát nem csak a magyar menekültek ellátása terén kamatoztathatta, hanem hivatali munkájában is. Ennek egyik maradandó gyümölcse VI. Pál pápa Pastoralis migratorum cura kezdetû, 1969. augusztus 20-án kiadott Motu propriója, amelynek elõkészítésében neki is sok szerepe volt. A dokumentum végén a bíboros és a titkár aláírása mellett delegátusként az õ aláírása is szerepel. Egy következõ lépés volt életpályáján, hogy a II. Vatikáni Zsinatot követõ Kúria reform során 1970. április 30-án a Püspöki Kongregáció keretében létrejött Pontificia Commissione per la Pastorale dell’Emigrazione e del Turismo elsõ titkára lett.188 Mielõtt rátérnénk Zágon fõ életmûvének ismertetésére még röviden szólni kell magyarországi kapcsolatairól. Már szó volt arról, hogy Zágon az Újszövetségi Szentírás példányait nagy számban Magyarországra is küldte. Ezen kívül az egyházmegyéknek rendszeresen küldött Hozsanna énekeskönyvet, és õ gondoskodott arról is, hogy a hazai egyházmegyék a nagycsütörtöki olajszenteléshez megkapják a szükséges olajat és balzsamot,189 késõbb a hazai könyvkiadáshoz nagyobb mennyiségben papírt is küldött.190 Az 1956-os forradalom alatt november 1-jén Zágon Bécsbõl Gyõrbe utazott ahol találkozott Papp Kálmán püspökkel.191 Hosszú idõ után ez volt az elsõ személyes kapcsolat a vasfüggöny mögött élõ ma-

182 A két enciklika 1956. november 1-jén és 5-én kelt. Acta Apostolicae Sedis 48(1956)745–748 és 748–749. Fordításuk megjelent in: KSz 8(1956), 145–147. Legújabb kiadásuk MÉSZÁROS István (szerk.): Erõsítsd testvéreidet! Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból. Budapest, 2006. 183 Burg Kastlban a magyar iskola 1958 szeptemberétõl mûködött 2006 szeptemberéig. GALAMBOS Ferenc: Egy születõ magyar iskola. In: KSz 10(1958), 37–38 és Életünk, 2006. november. 184 K. J., Az „Exul (sic) Familia” 10. évfordulója, in: KSz 14(1962), 312. A porgam nyomtatásban megjelent: Magyar Papi Egység 1963, 22. szám. 185 A beszéd szövege: SZIA-Zágon, 30.5. 186 PMI, 48/1962. Az Intézetben felszerelt lehallgató készülékekrõl FEJÉRDY 2009, 70. 187 SZIA-Zágon, 55.46. 188 Acta Apostolicae Sedis 62(1970), 319. A reform története Niccolò DEL RE: La Curia Romna, Linemaenti storico-giuridici, Città del Vaticano, 1998, 261–264. 189 A Magyar Katolikus Püspöki Kar tanácskozásai 1949–1957 között, Dokumentumok (rövidítve: MKPK tanácskozásai), + Borovi József gyûjtésének a felhasználásával összeállította BALOGH Margit: Budapest, 2008, 847: 1957. április 6. 190 MKPK tanácskozásai, 915: 1958. január 29. 191 KÁLMÁN Peregrin: Dokumentumok Grõsz József kalocsai érsek hagyatékából 1956–1957. Budapest, 2011, 42.

59

gyar Egyházzal. A gyõri püspöki hivatalban dolgozó kedves nõvér lett a titkos összekötõ a magyar Egyház és a Szentszék között. Zágon megtanította arra hogyan kell titkosított leveleket írni, hogy bizalmas információkat lehessen cserélni.192 A magyar állami szervek természetesen nem nézték jó szemmel Zágon mûködését, úgy ítélték meg, hogy a Magyar Népköztársaság ellenes tevékenységet folytat és ezért olyan helyzetet teremtettek, hogy püspöke, Papp Kálmán 1958-ban minden magyarországi beosztásáról való lemondásra szólította fel.193 A magyar titkosszolgálatok azt is megkísérelték, hogy Zágont és munkatársait beszervezzék, de ez nem járt sikerrel.194 Ezért elszigetelésükre törekedtek, illetve igyekeztek feltérképezni az emigráción belüli törésvonalakat, és azokat próbálták felerõsíteni. Zágonnak a II. Vatikáni Zsinatra érkezõ magyar delegáció teremtett legközelebb lehetõséget a magyar püspökökkel való személyes kapcsolatfelvételre. A zsinat elsõ ülésére érkezett delegációt nagy szeretettel fogadta, igyekezett a segítségükre lenni és közvetített a delegáció és a Szentszék között.195 A magyar titkosszolgálatok ezt sem nézték jó szemmel és mindent megtettek annak érdekében, hogy a második ülésszakra érkezõ delegáció minél kevésbé vegye igénybe Zágont, mint közvetítõt.196 Az elõzõekben már említettük, hogy a zsinat alatt elindult a hivatalos tárgyalás a Szentszék és a magyar kormány között, amelynek eredménye lett az 1964-es részleges megállapodás és a PMI átadása, amirõl korábban már volt szó. Folytassuk tehát a történetet most innen.

5. A SZENT ISTVÁN ZARÁNDOKHÁZ LÉTREHOZÁSA: 1966–1975

Az Intézet átadása elõtt a bentlakó papok kiköltöztek, mindenki oda, ahová tudott.197 Zágon József a Porta Angelica 63. szám alá költözött Agostino Casaroli lakásába, amelyet 1966. június 1-ig megosztott egy másik magyar pappal.198 Zágonnak két szobája volt.199 Az elhelyezkedést követõen az év végén folytatódtak a tárgyalások a Santo Stefano Rotondo megszerzése érdekében a Collegium Germanicum et Hungaricummal. A tárgyalásra 1964. december 30-án került sor a Kollégiumban, ahol Zágont a jezsuita generális megbízásából Friedrich Buuck SJ rektor200 és Csele Sándor SJ prokurátor fogadta.201 A megbeszélésrõl felvett jegyzõkönyvbõl kiderül, hogy Cicognani bíboros, államtitkár 1964. október 29-én 5.957/1964-es számon kelt levelében értesítette Giovanni L. Swain SJ-t,202 a jezsuita rend generálisának helyettesét VI. Pál pápának arról a kérésérõl, hogy a templomot és a kolostort adják át a magyar menekült lelkipásztorkodás céljára. A protokoll sze192 KÁLMÁN 2011, 43. 193 SALACZ Gábor: A Magyar Katolikus Egyház tizenhét esztendeje, 1948–1964. (Dissertationes Hungaricae ex Histora Ecclesiae IX.), München, 1988, 173 és MKPK tanácskozásai, 944–947. 194 FEJÉRDY 2009, 61–81. 195 MKPK tanácskozásai, 1126–1127: 1962. december 19. és FEJÉRDY 2009, 75. 196 FEJÉRDY 2009, 76. 197 NÉMETH 2003, 122–123; ADRIÁNYI – CSÍKY 2005, 273. 198 Nyisztor Zoltán pap-újságíró ADRIÁNYI – CSIKY 2005, 310. 199 ADRIÁNYI – CSIKY 2005, 311. 200 Friedrich Buuck SJ 1962 és 1966 között volt a Collegium Germanicum et Hungaricum rektora. Pontificium Collegium Germanicum Hungaricum, 2008, 11. 201 Jegyzõkönyv PMI-Rotondo, 40 és 42. 202 Swain, John Lancelot SJ (Kemptenville,1907. december 13. – Toronto, 1987. október 4.) szerzetes, pap.. 1936. július 25-én, Rómában szentelték pappá. A generális betegsége miatt 1960 áprilisában vikárius gene-

60

rint a megbeszélésen a templom nemzeti templom céljára való átadásáról körvonalazódott a megegyezés. A 12. pontban az állt, hogy a megállapodás a Szentszék jóváhagyásával lép életbe. A következõ év elején a Kollégium készített egy megállapodástervezet.203 Ezt Mester István 1965. február 5-én véleményezte, javasolva a szöveg pontosítását.204 Zágon a tervezetet megbeszélte az Államtitkársággal, majd a megállapodás tervezetre vonatkozó véleményét, amelyben sok tekintetben figyelembe vette Mester észrevételeit, 1965. február 11-én elküldte a Kollégium rektorának.205 Pár nap múlva Németországba utazott, ahol a nyugat-európai fõlelkész-találkozón, 1965. február 24-én beszámolt a templommal kapcsolatos fejleményekrõl.206 A rektor, Friedrich Buuck SJ válasza nem sokat váratott magára, 1965. március 1-jén kelt.207 Néhány részletkérdéstõl eltekintve, amelyben a szövegváltoztatásból néhány javaslatot elfogad, illetve elutasít, a válasz lényege a káplánok elhelyezésének megoldatlansága. Zágon a felmerült nehézség megoldása érdekében a szomszédos nõvérek, Piccola Compagnia di Maria rendi elöljárójához, Suor M. Dominiquehez fordult 1965. április 3-án.208 Levelében 200–300 négyzetméternyi terület átengedését kérte káplánlakások építése céljára. A rendi elöljáró válaszában azonban sajnálattal közölte, hogy a rend Káptalanja a kérés teljesítését nem támogatta.209 Zágon nem várta tétlenül ezt a választ, mert idõközben elkészített egy feljegyzést az egykor Szent István által létrehozott zarándokház és a Collegium Germanicum et Hungaricum történeti és jogi kapcsolatáról, amely több változatban és nyelven fennmaradt.210 A nõvérek negatív válaszának megérkezése után, az elmúlt hónapok tárgyalásairól 1965. május 9-én kelt levelében tájékoztatta Cicognani bíboros, államtitkárt,211 kérve õt arra, hogy informálja a pápát.212 A Szentszék támogatása ellenére azonban most se sikerült megszerezni a Santo Stefano Rotondót magyar nemzeti templom és a mellette lévõ kolostort menekült pasztorációs központ céljára, mert a Kollégiummal végül nem sikerült megegyezni. Egy pápai bullára lett volna szükség, de annak kiállítását nem sikerült elérni.213 Zágon a Mihalikhagyatékkal kapcsolatban se tudott semmit elérni, mert azt a Szemináriumok Kongregációján keresztül a Magyar Püspöki Karnak átadott PMI mûködésére folyósították,214

203 204 205 206 207 208 209 210 211

212 213 214

rálissá választották, a generális halála után pedig 1964 októberében megerõsítették megválasztását. FAY, J. Terence: Swain, John Lancelot. In: Diccionario Histórico de la Compania de Jesús, Biografico-Temático, IV, directores O’NEIL Charles E. S.J. – DOMINIQUEZ Joaquin M.a S.J., Roma – Madrid, 2001, 3676. PMI-Rotondo, 43 és 44. PMI-Rotondo, 41. PMI-Rotondo, 45, módosító javaslatok: PMI-Rotondo, 47 (németül), 49 (olaszul). SZIA-Zágon, 38.4. SZABÓ Cs. 2005, 240–248: 73. dokumentum. PMI-Rotondo, 48 (magyarul), 50 (olaszul). PMI-Rotondo, 52. PMI-Rotondo, 54, kelt 1965. április 30. PMI-Rotondo, 59. Amleto Giovanni Cicognani (Brisiglia, 1883. február 24. – Róma, 1973. december 17.) bíboros. 1905. szeptember 23-án szentelték a Faenzai Egyházmegye papjává.1958. december 15-én XXIII. János pápa kreálta bíborossá. 1961–1969 között volt bíboros államtitkár. FILIPAZZI 2006, 296. SZIA-Zágon, 52.282. SOMORJAI Ádám: Régi és új a Mindszenty-kutatásban, Zágon József ismeretlen levele Mindszenty Józsefhez, in: Vigilia 75(2010), 548–551. Zágon-Kada, Róma, 1966. március 17.

61

kezdetben csak alkalmilag,215 késõbb azonban az lett az Intézet mûködésének rendszeres forrása.216 Mindszenty bíboros álma a Santo Stefano Rotondóval kapcsolatban a fejlemények oly biztató alakulása ellenére most is csak megvalósítandó cél maradt. A gondviselés azonban csodálatos módon teljesen új irányt szabott és új lehetõséget nyitott. Zágon József 1965. augusztus 13-i keltezéssel levelet kapott Fáy Erzsébettõl,217 egy Svájcban élõ magyar emigráns asszonytól, aki Mészáros Tibor svájci magyar lelkész218 tanácsára írt neki. Fáy Erzsébet arról értesítette, hogy Oliver Duncantól nagyobb vagyont örökölt, amelyet jótékonysági célokra szeretne fordítani, mert nincs egyenes ági örököse. Mészáros Tiborral való beszélgetésében került szóba egy római zarándokház felépítésének a terve, amelynek elsõdleges célja, hogy otthont teremtsenek azoknak a papoknak, akiknek el kellett hagyni a PMI-t.219 Fáy Erzsébet levelében ennek a tervnek a megvalósítására 80–100 millió lírát helyezett kilátásba. A gondviselés nagy és váratlan ajándéka volt ez, amelynek nyomán élénk levelezésre és személyes találkozásra került sor közte és Zágon József között. Zágon elsõ válaszában azt jelezte, hogy a jelzett adományból fel lehetne építeni egy új zarándokházat egy megfelelõ telken, a Vatikán közelében.220 Tárgyalásaikon végül is arra a megállapodásra jutottak, hogy Szent István király alkotásának felújítására és Mindszenty József bíboros, prímás szándékának megvalósítására Fáy Erzsébet felépítteti Rómában a zarándokházat, ha erre a célra megfelelõ telket bocsátanak a rendelkezésére. Zágon a terv megvalósításához kikérte Mindszenty bíboros véleményét, aki azt jóváhagyta.221 Erre feltehetõen 1965. szeptember 14-dike körül került sor, mert ezen a napon Mindszenty napi jegyzeteiben a következõket írta be: „Zágon nagyon örült. Elsimultak non favorabilia.”222 A mondat jelentése homályos, viszont ebben az összefüggésben értelmet kap. A bejegyzés idõpontját csak egy hónap választja el attól, amikor Fáy Erzsébet jelentkezett az adománnyal. Ennyi idõre feltehetõen szükség volt ahhoz, hogy Zágon üzenni tudjon Mindszentynek a budapesti amerikai követségre. A magyar kormány természetesen mindezt nem nézte jó szemmel, és a terv megvalósulásának megakadályozása érdekében Zágon József ellen kompromittáló akcióba kezdett hamisított levelek terjesztésével. Zágon hamar rájött a dologra, és nyilatkozatot adott ki errõl, amiben leleplezte az akciót.223 A lejárató akció nem járt sikerrel, mert Zágon igen céltudatosan és határozott látott hozzá a terv megvalósításához. Másfél hónap alatt talált egy 5.300 négyzetméteres telket, a Via del Casaletto, 481. szám alatt, amelyet kölcsönök215 PMI, 12/1966 és 21/1966. 216 A PMI finanszirozásáról az 1964-es részleges megállapodás értelmében a Püspöki Kar és az Állami Egyházügyi Hivatal írt alá egy emlékeztetõt 1965 februárjában, amelyrõl a Püspöki Konferencia 1965. február 4-i ülésén tárgyalt. MKPK jegyzõkönyvei 1949–1965, 1231–1232. 217 SZIA-Fáy, 57.1. Fáy Erzsébet 2004. december 19-én hunyt el Genfben. 218 Mészáros Tibor (Felsõpaty, 1919. augusztus 12. – Basel, 2003. szeptember 6.) pap. 1943-ban szentelték a Veszprémi Egyházmegye papjává. 1948- 1955 között Szibériában volt fogságban. Az 1956-os forradalom alatt menekült el Magyarországról. 1956–58 között Baselban a menekült magyarok lelkésze, 1956–1966 között Genfben káplán volt. MÉSZÁROS Tibor Msgr.: A számûzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei 1972–1975). Abaliget, 2000, 11–12. 219 SZIA-Fáy, 57.1. 220 Zágon József válasza kelt Róma, 1965. augusztus 14. SZIA-Fáy, 57.2. 221 Zágon József levele Szabó Jánosnak kelt Róma, 1965. november 10. SZIA-Zágon, 52.330. 222 MINDSZENTY József: Napi jegyzetek, Budapest, amerikai követség 1956–1971. Vaduz, 1979, 393. 223 SZIA-Zágon, 47.45. A nyilatkozat kelte: 1965. május 14. Az ötvenes években már volt ellene egy lejárató akció Münchenben. Konyakhamisítással vádolták.

62

bõl 1965. november 5-én – a PMI átadásának elsõ évfordulóján – meg is vett, hogy a soha vissza nem térõ lehetõséggel éljen.224 A telek 120 millió lírába került. Nagy gondot jelentett az összeg elõteremtése, amelyhez az alábbi forrásokat szerette volna felhasználni: egyrészt a Santo Stefano Rotondo berendezésére VI. Pál pápától kapott és a Vatikáni Bankban letétbe helyezett összeget, a Mihalik-alapítvány összegyûlt kamatait, valamint egy hosszú lejáratú kölcsönt, amelynek visszafizetéséhez a Kirche in Not német segélyszervezet ígért segítséget, illetve erre szerette volna felhasználni a Mihalik-alapítvány elkövetkezõ tíz évének a kamatait is.225 A cél megvalósítása érdekében Zágon 1965. december 15-én létrehozta a Szent István Alapítványt,226 amelynek elsõ elnöke lett, mely tisztet haláláig viselt. Az Alapítvány létrehozásáról a Katolikus Szemlében írt is egy cikket,227 Mészáros Tibor pedig amerikai körútra indult, hogy a tengeren túli magyar egyházközségekben rendezzen gyûjtést a zarándokház létrehozása érekében. A megvásárolt telken 1966. november 19-én, Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepén rakták le a zarándokház alapkövét.228 Egy régi elképzelés kezdett ezzel megvalósulni. Az alapkõbe az alábbi okmányt helyezték el, amely jól összefoglalja a Szent István Zarándokház történetének elõzményeit és létrejöttének körülményeit. A dokumentum keltezése is önmagáért beszél: „Örök emlékezetül Szent István király nemcsak otthon rendezte az Egyház ügyeit, hanem arra is gondja volt, hogy az apostolfejedelmek sírjaihoz zarándokló magyarok az Örök Városban védelemben és gondozásban részesüljenek. E célból a Szent Péter bazilika déli oldalán, a S. Stefano al Vaticano, a magyar nemzeti templom mellé zarándokházat épített. Évszázadokon át sok ezer magyar zarándok fordult meg a magyar házban, amíg 1776-ban a templommal együtt áldozatul esett a Szent Péter bazilika új sekrestyéje építésének. Serédi Jusztiánián bíboros-prímás gondoskodott arról, hogy a magyar kormány által 1927-ben megvett Palazzo Falconieri-ben megalapíttassék a Pápai Magyar Egyházi Intézet magyar papok római tanulmányainak biztosítására. Aki Szent István eredeti gondolatát újból felkarolta és aki a magyarságnak ismét atyai házat akart emelni Rómában, Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, Magyarország prímása volt. Bár az otthon bekövetkezett események megakadályozták abban, hogy tervét megvalósítsa, ennek eszméje tovább élt. Új otthont kellett teremteni a külföldön élõ 785 pap és kb. 1.500.000 katolikus hívõ papi utánpótlása számára, új lelkipásztori központról kellett gondoskodni a világon szétszórt magyar katolikus hívek részére és az atyai ház biztonságát kellett nyújtani azoknak, akik a külföldi lelkipásztori munkában megöregedtek vagy egészségi okokból abból kiválni kényszerültek. E célokat össze akartuk egyeztetni a Rómába zarándokló magyarság gondozásával, hogy népünk az Örök Várost ke-

224 ZÁGON József: A Szent István Alapítvány, in: KSz 18(1966), 85. A cikk nem említi, hogy mekkora összeget adott Fáy Erzsébet, de Zágon megírta Kada Lajosnak. Zágon-Kada, Róma, 1965. november 11. 225 Zágon József levele VI. Pál pápának, keltezés nélkül. SZIA-Zágon, 52.104. 226 Az alapítvány alapító tagjai Zágonon kívül: S.E. Apor Gábor, Magyary Gyula, Csertõ Sándor, Mester István, Békés Gellért OSB és Fûz Balázs O.Cist. 227 A következõ címmel pubblikálta: A Szent István zarándokház alapkõletétele, in: KSz 18(1966), 373–374. 228 Zágon-Kada, 1966. október 26.

63

resztény szemmel lássa s hogy lelkileg gazdagodva és Krisztus földi helytartója iránti ragaszkodásban megerõsítve térhessen vissza otthonába. Isten különös kegyelme, hogy anyagi erõinket messze meghaladó terveink megvalósítására FÁY ERZSÉBET személyében olyan jótevõt küldött, aki az elõttünk álló épületet saját költségén felépíti. Ezzel a hatalmas anyagi áldozattal akart hozzájárulni a fent vázolt célok megvalósításához s ezzel egyben maradandó emléket kívánt állítani SIR OLIVER DUNCAN-nak, saját és sok magyar menekült nagy jótevõjének. Ezt a tényt a Szent István Alapítvány kellõ módon meg fogja örökíteni az intézményben, az alapító FÁY ERZSÉBET szándékára pedig, amíg az intézmény áll, naponként egy szentmisét fog felajánlani a ház kápolnájában. A külföldön élõ magyarság feladata maradt, hogy megfelelõ telket szerezzen az intézmény számára. E célból alakult a Szent István Alapítvány, melynek alapszabályait Õszentsége római vikáriusa 1966. május 2-án jóváhagyta s az Alapítványt erigálta. Ez az alapítvány vette meg a Via del Casaletto 481. szám alatt fekvõ 5.400 m2 kiterjedésû telket. Hogy erre sor kerülhetett, azt újból nagylelkû adakozóknak köszönhetjük. Õszentsége VI. Pál pápa atyai jóakarattal kísért adománya, a német Püspöki Kar, az Ostpriesterhilfe, magyar szerzetesrendek külföldön élõ tagjai, ma gyar plébániák, szervezetek és egyének hathatós támogatása nemcsak anyagi segítséget jelentettek, hanem erkölcsi bátorítást is ebben a nagy erõfeszítésben. Amikor Szent Erzsébet mai ünnepén a Szent István Alapítvány nevében az Alapítvány alapszabályait és ezt a dokumentumot az intézmény alapkövében elhelyezzük, tesszük ezt õszinte, mély hálával jótevõink iránt s azzal a szent elkötelezettséggel, hogy az alapítók szándékait mindenkor tiszteletben tartjuk és megvalósításukról gondoskodunk. Szent Erzsébet közbenjárása esdje ki a kegyelmet, hogy ez az intézmény az imádság, a lelki elmélyülés és a szellemi gazdagodás háza legyen: a szeretet és békesség otthona, összekötõ kapocs minden magyar számára s mint római intézmény munkálója a Krisztus földi helytartója iránti hûségnek és ragaszkodásnak. Kelt Rómában, 1966. november 19-én, magyarországi Szent Erzsébet ünnepén, VI. Pál pápa uralkodásának 4., Mindszenty József bíboros, esztergomi érsek, magyar prímás fogságának 18., a magyar nép szabadságharcának 10., Szent István király egykori zarándokháza és a magyar nemzeti templom lebontásának 190. évében. Elisabeth Fay, Dr. Zágon József, Dr. Magyary Gyula, Dr. Csertõ Sándor, Apor Gábor, Mester István, Arc h. Gargari, Arch. Barbalissa” 229 Ezt sok utánajárás és egyeztetés követte. Végül is a zarándokház felépült és megáldására 1967. augusztus 20-án került sor.230 A felszentelés napján az egész világról összesereglett magyarok déli 12 órakor Castelgandolfóban részt vettek az Úrangyala imádságon. VI. Pál pápa nagy tapsot kiváltó szavakkal köszöntötte a magyar zarándokokat. A kihallgatás végén személyesen is köszönthette a pápát Zágon Józseffel együtt Apor Gábor és Fáy Erzsébet. A zarándokház kápolnáját ezen a napon 18 órakor kezdödõ sznetmise kere229 A két olasz név a tervezõ mérnökök nevei. 230 GALAMBOS Irén(eusz) OSB: A Római magyar zarándokház fölavatása. In: KSz 19(1967), 266–267.

64

tében szentelte fel Confalonieri bíboros.231 A bíborossal Zágonnal együtt hatan koncelebráltak, akik az egész világon szétszórodott élõ magyarságot képviselték. Természetesen jelen volt a római magyar lelkész és az egyházközség világi elnöke is, valamint az olaszországi menekült lelkész, Asztalos János.232 Zágon József az ünnepségre meghívta Hamvas Endrét,233 a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnökét is,234 aki nem jött el. Képviseletében Zemplén György O.Cist, a PMI rektora235 vett részt a vicerektor kíséretében. A rektornak megbízása volt arra, hogy felolvassa Hamvas Endre érseknek 1967. augusztus 15-én kelt levelét. A levél kifogásolta, hogy a zarándokház létrehozásába a Magyar Katolikus Püspöki Kart nem vonták be. Zágon József nem járult hozzá a felolvasáshoz, elsõsorban azért, hogy elkerülje a püspöki kar ellenes hangulat kialakulását, helyette beszédében köszönettel nyugtázta a Magyar Katolikus Püspöki Kar jókívánságait, melyet írásban juttattak el. A kápolna oltárába nagy magyar szentek, Szent István, Szent Imre, Szent Gellért, a három kassai vértanú, Boldog XI. Ince pápa ereklyéit helyezték el. Az ereklyék egy részét a zarándokház erre az alkalomra kapta ajándékba, másik részét pedig a PMI kápolnájából hozták magukkal.236 A szentmisét követõen került sor a zarándokház elkészült elsõ szárnyának a fölavatására, amelynek keretében leleplezték Fáy Erzsébet szándékát megörökítõ emléktáblát és Oliver Duncan mellszobrát. Zágon József prelátus olaszul és magyarul mondta el avató beszédét, majd Fáy Erzsébet szólt és végül átadta a zarándokházat Zágon Józsefnek, a Szent István Alapítvány elsõ elnökének. Az eseményrõl rövid hírben beszámolt a L’Osservatore Romano237 és a magyar emigráns lapok.238 A gondviselés különös ajándéka volt, hogy ebben az évben Szent István napja éppen vasárnapra esett és éppen ekkor kerülhetett sor a Szent Istvánról nevezett zarándokház felszentelésére. Az avatási ünnepségen történteknek lett folytatása. Zágon József augusztus 23-án válaszolt Hamvas Endre levelére. Ennek ellenére az Új Ember szeptember 3-án csak a Püs-

231 Carlo Card. Confalonieri 1967. augusztus 15-én lett a Konzisztoriális Kongregáció prefektusa. Jagosz, 2011, 129. 232 Asztalos János (Feldebrõ, 1910. február 11. – Feldebrõ, 1995. október 12.) pap. 1934. június 17-én szentelték az Egri Fõegyházmegye papjává. 1945-tõl volt plébános Pócspetriben. 1948. június 11-én a Pócspetri perben halálra itélték, majd nem sokkal késõbb az itéletet életfigytiglani börtönre változtatták. Ay 1956-os forradalom alatt szabadult. 1957 április elsõ napjaiban Jugoszlávián keresztül menekült el Magyarországról Ausztriába. Elõször Bécsben élt, majd Olaszországban. 1960-tól a San Felice Circeóban, egy szerzetes házban volt káplán. Zágon kérésére kezdett el fogalkozni a menekült magyarokkal. 1966–1973 között volt a lelkészük. 1969–1975 között a Santa Maria Maggiore-bazilika káptalanjának javadalmasa volt. 1973. május 12-én áttelepült a Német Szövetségi Köztársaságba, ahol Ganghofenben, München közelében segített ki a plébánián. 1989-ben nyugdíjba vonult és a politikai változások után hazatelepült Magyarországra. NAGY 2000, 39 és JAGOSZ 2011, 229–231. 233 Hamvas Endre (Piszke, 1890. február 27. – Kalocsa, 1970. április 3.) érsek. 1913. július 14-én szentelték az Esztergomi Fõegyházmegye papjává, 1944. március 25-én pedig Mindszenty Józseffel együtt csanádi püspökké. 1964-ben lett kalocsai érsek. 1961–1968 között a Püspöki Kar elnöke volt. BEKE 2008, 333. 234 A levél kelte: 1967. július 25. RUPPERT József SCH: Visszatekintés 1992–2003. 235 Zemplén György O.Cist (Münden, 1905. augusztus 1. – Budapest, 1979. március 29.) szerzetes, püspök. A ciszterci szerzetesz 1930. június 30-án, Zircen szentelték pappá. 1965–1968 között Rómában a PMI rektora, 1968-tól pedig a budapesti Központi Szeminárium rektora volt. 1969. február 21-én, Budapesten szentelték püspökké. BEKE 2008, 821. 236 NÉMETH 2002, 223. 237 Il Card. Confalonieri inaugura la Casa „S.Stefano d’Ungheria” in: L’Osservatore Romano, 1967. augusztus 23. N. 193. 4. oldal. 238 Rómában KSz 19(1967), 266–267.

65

pöki Kar elnökének a levelét közölte. A Szent István Alapítvány vezetõsége természetesen nehezményezte ezt, és az Alapítvány Igazgató Tanácsának szeptember 23-i ülésén hozott döntése értelmében239 a levelezést megjelentették a Katolikus Szemlében.240 Zágon József szeptember 25-én kemény hangú levelet fogalmazott meg Brezanóczy Pál, apostoli adminisztrátornak, a Püspöki Kar titkárának,241 a levelet azonban nem küldte el.242 Természetesen mindez a római magyar emigráns papság és a Püspöki Kar nem túl jó viszonyán tovább rontott. Az eset rendezésére 1971-ben került sor, amikor Brezanóczy Pál meglátogatta a Szent István zarándokházat, ahol Zágon József fogadta.243 Az Alapítvány és a zarándokház létrehozására vonatkozóan az utóbbi idõben sok dokumentum került elõ, amelynek feldolgozása további alapos kutatást igényel. Itt most néhány eddig nem pubblikált adalékot említünk meg. Zágon József a Szent István Ház létrehozásáról 1965 végén, újévi üdvözletében értesítette Habsburg Ottót.244 További érdekesség, hogy Padre Pio zárdája 1965 decemberében 5.000 lirát küldött a Szent István Ház javára.245 1966-ban VI. Pál pápa 15.000 dollárt adott Zágonnak a Szent István Házra.246 A Mihalik-alapból, kétévi várakozás után, 1971-ben kapott a Szent István Alapítvány 50.000 dollár kölcsönt 10 évre. Korábban Zágon hiába kérte azt az Államtitkárságtól, mindig nemleges választ kapott. Végül Mons. Casarolin keresztül ért el eredményt, aki az ügyet VI. Pál pápa elé vitte. A Szentatya személyesen utasította az Államtitkárságot a kölcsön folyósítására.247 Biztosan nem járunk messze az igazságtól, ha feltételezzük, Casaroli közbenjárása gesztus volt Zágon iránt azért, mert vállalta a közvetítõ szerepet a hosszú évek óta húzódó Mindszenty-ügy megoldásában, amirõl ezután lesz szó. A zarándokház céljának megfogalmazásakor tovább élt a terv, hogy oda egyszer majd el lehessen vinni a PMI-t és így az szabad és önálló lehessen.248 Erre azonban nem került sor. A Szent István Ház felszentelését követõen Mindszenty bíboros az amerikai követségrõl 1967 õszén üzent Fáy Erzsébetnek megköszönve a zarándokház megvalósítását.249 A bíboros 1971 nyarán személyes üzenetet is küldött Zágon József útján Fáy Erzsébetnek, amelyben ismételten kifejezte köszönetét.250 A PMI átvételével a magyar pártvezetés egyik célja volt, hogy a papi emigráció központját megszüntesse és a papokat létalapjuktól megfossza. Teljesült a célkitûzés, de csak rövid idõre, mert a zarándokházzal az emigráns magyar papságnak és a magyar kolóniának újra lett központja Rómában, ismét lett egy hely, egy ház, amely otthont adott az emigráns magyaroknak, ahol lehetõség volt összejöveteleket szervezni. Az elsõ összejövetelre mindjárt októberben sor került. 1967. október 29-én a Szent István Házban tartották a 239 Békés Gellért OSB levele Zágon Józsefnek 1967. október 2. RUPPERT: Visszatekintés. 240 KSz 19(1967), 268–269. 241 Brezanóczy Pál (Aklasztina, 1912. január 25. – Eger, 1972. február 11.) érsek. 1935. augusztus 28-án szentelték az Egri Fõegyházmegye papjává. 1956-tól egri káptalani helynök, 1959-tól apostoli kormányzó. 1964. október 28-án szentelték püspökké. 1969. január 23-án nevezték ki egri érsekké. VICZIÁN János: Brezanóczy Pál, in: MKL II., Budapest, 1993, 44. 242 RUPPERT: Visszatekintés. 243 Zágon-Kada, Róma, 1971. április 12. 244 SZIA-Zágon, 48.55. 245 SZIA pénztárkönyv 1965–1967: 13/1965, 1965. december 13. 246 SZIA pénztárkönyv 1965–1967: 105/1966: LIT 9.352.500,-. 247 Zágon-Kada, Róma, 1971. május 23. SZIA-Zágon, 54.4–5. 248 SZIA-Zágon, 52.104. 249 Zágon József levele Fáy Erzsébetnek 1967. november 14. SZIA-Fáy, 57.56. 250 Zágon József levele Fáy Erzsébetnek 1971. július 10. SZIA-Fáy, 57.77.

66

megemlékezést az 56-os forradalomról. Kísérlet történt arra is, hogy itt tartsák rendszeresen a havi magyar szentmiséket, errõl azonban két évi próbálkozás útán lemondtak, mert a ház megközelítése nehéz volt.251 Emiatt Zágon sok kritikát is kapott. A közösségi élethez lehetõséget kínált egy magyar könyvtár létrehozása, amelyhez a hívektõl is gyûjtöttek könyveket.252 Zágon hetente felkereste a zarándokházat, ahol együtt étkezett az oda költözött magyar papokkal. Ilyen találkozásokat kártyapartival összekötve más helyen is heti rendszerességgel tartottak.253 Zágon fõ gondja a felvett kölcsönök törlesztése és a ház mûködtetése volt, ami sok gonddal járt. Zágon maga nem költözött be a zarándokházba, mert miután 1963-tól a Santa Maria Maggiore-bazilika tiszteletbeli kanonokja volt,254 1966 november elsõ hetében beköltözhetett egy kanonoki lakásba. 1967 júniusáig azonban délelõttönként még visszajárt a Porta Angelicára, mert a Szent István Ház létrehozásával kapcsolatos minden postája oda érkezett.255 A zarándokház felépítése után pár évre, 1969. február 25-én pedig a Santa Maria Maggiore-bazilika tényleges kanonokja is lett,256 így haláláig ott lakott. A káptalanban különbözõ megbizatásai voltak: 1967–1969 között és 1970–1972 kötött a sekrestye prefektusa volt, 1973–1974 között pedig a káptalan camerlengója.2571969-ben azt követõen, hogy építési felelõs lett, a pápák termének kövezetét saját költségén teljesen felújíttatta, a terem közepére VI. Pál pápa nevét íratta.258 Talán nem tévedünk, ha ezt a gesztusát a pápa iránti hála kifejezéseként értékeljük, azért, hogy segítséget nyújtott a Szent István Ház felépítéséhez.

6. KERESZTHORDOZÁS MINDSZENTY JÓZSEF BÍBOROSSAL: 1971–1975

Mindszenty József elsõ római útjától fogva szoros kapcsolatot épített ki a római magyar közösséggel. Ez a kapcsolat még szorosabbá volt bíborosi címtemplomának átvételét követõen. Jelképesnek tekinthetõ, hogy a bíboros letartóztatásának napján, 1948. december 26-án a római magyar közösség címtemplomában gyûlt össze szentmisére. A koncepciós perbe fogott, majd elítélt bíboros sorsát a római magyar közösség nagy figyelemmel követte, igyekezett róla hiteles információkat közvetíteni. Ebben a szellemben végezte munkáját Zágon József is. 1953-ban a déli harangszó 500 éves jubileumát elõkészítõ százas bizottság díszelnökéül is Mindszenty Józsefet választották. Az 1956-os forradalom leverését követõen Zágon diplomáciai csatornákon igyekezett kapcsolatba lépni az amerikai követségen tartozkodó bíborossal, és a hatvanas évek elején sikerült is neki információkat eljuttatni hozzá. A Vatikán keleti politikájának elsõ eredménye volt, hogy 1963. február 9-én Josef Slipyj bíboros Rómába érkezett.259 Magától értetõdõen vetõdött fel a kérdés, 251 NÉMETH 2003, 136–140. 252 Egyházközségi körlevél, Róma, 1967 november. 253 A rendszeres résztvevõk: Mester István, Prokop Péter, Asztalos János, Frank Miklós voltak. ADRIÁNYI – CSIKY 2005, 276. 254 SZIA-Zágon, 55.45. 255 ADRIÁNYI – CSIKY 2005, 323. 256 JAGOSZ 2011, 213. 257 JAGOSZ 2011, 382, 379, 376. 258 JAGOSZ 2011, 419. 259 BARBERINI Giovanni: L’Ostpolitik della Santa Sede, Un dialogo lungo e faticoso. (Santa Sede e politica nel novecento 6), Bologna, 2007, 69.

67

vajon követi-e õt Mindszenty? Ezzel a budapesti követségen Mindszenty maga is foglalkozott, várva Kõnig bíboros érkezését.260 A várható fejleményekrõl Zágon több levelet váltott Mons. Szabó Jánossal.261 Nagy bizonytalanság volt, amit a levelezés is visszatükröz. Szabó májusban még azt írta, hogy nem hiszi, hogy Mindszenty ki fog utazni, ha csak a Vatikán és az Egyesült Államok nem kényszeríti. Szent Péter és Pál ünnepén viszont már azt írta, hogy Mindszenty hamarosan szabad lesz.262 Ebben a helyzetben készített a német Zweites Deutsches Fernsehen egy közel harminc perces filmet Mindszenty bíborosról az alábbi címmel Der begrabene Kardinal, Sichsals Kardinal Mindszenty.263 A film úgy mutatja be a Zágon József vezetése alatt álló PMI-t, mint az egyetlen helyet Rómában, ahol õrzik Mindszenty emlékét. Végül is a bíboros ebben az évben nem jött ki Rómába. A Pontificia Accademia Mariana Internationalis264 rendezésében 1964. február 11-én, kedden negyed kilenckor a Santa Maria Maggiore-bazilikában szerveztek szentmisét Zágon közremûködésével Mindszenty József bíboros, hercegprímás elítélésének 15. évfordulója alkalmából.265 A bíboros aranymiséjére 1965-ben Zágon írt köszöntõt a Katolikus Szemlében.266 Zágon, ahogy már errõl volt szó, többször kísérletet tett arra, hogy Mindszenty tervei szerint újraélessze Szent István zarándokházát, amely harmadszorra sikerült is. Amikor 1967-ben felröppent a hír, hogy Mindszenty az amerikai nagykövet Budapestre érkezése elõtt el akarja hagyni a követség épületét levelet írt neki, hogy segítse, szempontokat adjon döntéshozatalához.267 Mindszenty József és Zágon József kapcsolatának rövid vázlatos ismertetése után térhetünk rá arra, hogy részletesebben szót ejtsünk az 1971–1975-ös esztendõk eseményeirõl. Mindszenty jelenléte a budapesti amerikai nagykövetségen egyre nagyobb gondot jelentett. 1971-ben az érintett felek, a magyar és az amerikai kormány és a Szentszék elérkezettnek látta az idõt, hogy a hosszú évek óta huzódó ügyet megoldja. A fejleményekrõl 1971 januárjában Zágon is értesült.268 Egyre valószínûbbé vált számára, hogy, Mindszentynek el kell hagynia a követséget. Ebben a helyzetben kapott felkérést arra, hogy ebben segítsen. Mons. Casaroli és Mons. Cheli269 minden lehetõséget meg akartak adni neki, hogy Mindszentyt befolyásolja a követség elhagyására. Informálták a feltételekrõl is, amelyek nem változtak az elõzõ évekhez képest.270 Zágon jól megfontolta a döntését, szerette volna tudni, hogy mit kap az Egyház ellenértékül és azt hogyan lehet a bíborost kihívni Magyaországról anélkül, hogy tekintélyén csorbát ejtsenek és az esetleges negatív kihatásokat a minimumra csökkentsék. Tudatában volt annak, hogy hálátlan szerepet szánnak neki és annak is, hogy sok kérdés van összekapcsolva Mindszenty Magyarországról való távozásával.271 Az ese260 261 262 263 264 265 266 267 268 269

MINDSZENTY 1979, 298, 1963. március 11. SOMORJAI – ZINNER 2008, 283–284. dokumentum. SZIA-Zágon, 30.3: 1963. május 16 és július 18. SZIA-Zágon, 30.3:1963. szeptember 18. Levelezés a film készítõivel: SZIA-Zágon, 46.21. Pontificia Accademia Mariana Internazionale in: Annuario Pontificio 2003, Città del Vaticano, 2003, 1767. Egyházközségi körlevél, Róma, 1963. február 7. ZÁGON József: Az aranymisés Mindszenty, in: KSz, 17(1965), 97–101. MINDSZENTY 1974, 473–477. SOMORJAI 2010, 548–551. SZIA-Zágon, 54.2: dokumentum, 1971. január. Giovanni Cheli (Torino, 1918. október 4. – ) bíboros, diplomata. 1942. június 12-én szentelték az Asti Egyházmegye papjává. 1967–1973 között Casaroli munkatársa volt a Rendkívüli Egyházügyek Kongregációjában. 1998. február 12-én II. János Pál pápa kreálta bíborossá. FILIPAZZI 2006, 295–296. 270 SZABÓ Cs. 2005, 409: 124. dokumentum, 1971. április 19. 271 SZABÓ Cs. 2005, 402–403: 122. dokumentum, 1971. április 11.

68

mények a nyár elõtt felgyorsultak. Mons. Cheli társaságában júniusban utazott elõször Zágon Budapestre, ahol három napon át tárgyalt Mindszenty bíborossal.272 A bíboros bizalommal volt iránta, báró Apor Vilmos vértanú püspök irodaigazgatóját látta benne.273 A megbeszélésrõl Zágon emlékeztetõt készített.274 A tárgyalás nem volt egyszerû, de végül eredményes lett.275 A bíboros ezt követõen, június 28-án küldött egy levelet a pápának, amelyben kifejezésre jutatta, hogy kész elhagyni hazáját és külföldre távozik.276 A levelet lényegében Zágon írta, már azzal érkezett Budapestre. A latin fordítást Tomek Vince piarista generális készítette el Rómában.277 Még négyszer kellett Zágonnak Budapestre utaznia, hogy a bíboros a levélben kifejezett szándéka szerint elhagyja a követség épületét. A magyar hatóságok az ügy elõmozdítása érdekében mindenben segítséget nyújtottak neki, aki úgy érezte magát Budapesten, mint Dániel az oroszlán barlangban.278 A kiutazásra végül is 1971. szeptember 28-án került sor. Zágon Mons. Chelivel együtt autón érkezett Bécsbõl Budapestre és a bíborossal tért oda vissza. Bécsbõl még aznap repülõvel Rómába kísérte a bíborost, akit a Vatikánban VI. Pál papa fogadott a Szent János torony bejáratánál, ahol a bíborost elszállásolták.279 Mindszentynek rövid római tartózkodása alatt Zágon volt a kísérõje. Vele volt a Sixtusi kápolnában a püspöki szinodus megnyitásán, ahol VI. Pál pápa a nyilvánosság elõtt köszöntötte Mindszenty bíborost, a Szent István zarándokházban, október 2-án, amikor a vendégkönyvbe a bíboros azt írta be, hogy a magyar katolikus Egyház megvalósult álma boldogsággal tölti el,280 másnap, október 3-án a bíboros címtemplomában, a Santo Stefano Rotondo-bazilikában, aztán a Salvator Mundi kórházban, ahol orvosi vizsgálatnak is alávetették a bíborost. Ezekben a napokban õ volt a személyi titkára, õ intézte levelezését is.281 Végül ott volt október 23-án a Matild kápolnában tartott szentmisén, amely után a bíboros elbúcsúzott VI. Pál pápától282 és Bécsbe utazott, hogy a Pázmáneumban telepedjen le abban a lakosztályban, amelyet Zágon készíttetett elõ a számára még a nyár folyamán teljes titoktartás mellett. Zágon volt még egy darabig a közvetítõ személy Mindszenty és a Szentszék között. Mindszenty kapcsolata a Szentszékkal azonban egyre feszültebb lett. Zágon próbálta jótánácsokkal ellátni, de nagyobb hatással volt rá bécsi környezete, és miután egy alkalommal Zágon úgy ítélte meg, hogy a bíborosnak a pápához írt levelét tartalma miatt nem adhatja át, Mindszenty megneheztelt rá.283 A Szentszék emberét látta benne, és helyze-

272 MINDSZENTY 1974, 473–497. 273 MÉSZÁROS T. 2000, 241. 274 Elsõként közölte ADRIÁNYI Gábor: Miért és hogyan hagyta el Mindszenty József a budapesti amerikai nagykövetséget? in: Mindszenty József emlékezete, (szerk.) TÖRÖK József, (Studia Theologica Budapestinensia 13.), Budapest, 1995, 73–89, legújabban közzé tette SOMORJAI Ádám: Ami az emlékiratokból kimaradt, VI. Pál és Mindszenty József 1971–1975. (Historia pro futuro), Pannonhalma, 2008, 110–114. 275 SOMORJAI – ZINNER 2008, 343–344. dokumentum, 1971. július 15. 276 SOMORJAI 2008, 115–116. 277 NÉMETH 2011, 41, 130. jegyzet. 278 SZA-Zágon, 55, 26–3. 279 Mindszenty bíboros megérkezésekor készített fényképfelvételeket veti össze a bíboros visszaemlékezéseiben írtakkal SOMORJAI Ádám: A gyûrû, a mellkereszt és a mantello átadása, Mindszenty bíboros emlékiratainak értelmezéséhez, in: MEV 21(2009), 303–319. 280 NÉMETH 2009, 102. 281 Mindszenty bíboros által írt több dokumentum, illetve levét tervezetet is õ készítette. SOMORJAI Ádám: Mindszenty bíboros 1971-es memoranduma és Pro Memoriája, in: Távlatok, 2007/76, 226–231. 282 NÉMETH László: VI. Pál pápa és Mindszenty József, in: Vigilia, 63(1998), 247–252. 283 SOMORJAI 2008, 136–139.

69

téért Zágont is felelõssé tette, aki kegyvesztett lett nála. Kapcsolatuk formálissá vált. Zágon a háttérbõl igyekezett azonban továbbra is segíteni és egyengetni a bíboros lelkipásztori útjainak elõkészítését, hiszen, akik nem ismerték a fejleményeket hozzá fordultak, segítségét, közvetítését kérték. Az események végül odáig vezettek, hogy VI. Pál pápa 1974. február 5-én üressé nyilvánította az esztergomi érseki széket. Mindez nagy felháboródást váltott ki elsõsorban az emigráns magyarság körében. Többen fordultak ekkor Zágonhoz, magyarázatot kértek tõle illetve volt, aki õt is felelõssé tette a történtekért, ami nagy fájdalmat okozott neki. Mindszenty bíboros 1975. május 6-án 83 éves korában elhunyt. Zágon táviratban fejezte ki köszönetét VI. Pál pápának mindazért, amit Mindszenty bíborosért tett.284 A bíborosi testület dékánját a magyar közösség nevében õ kérte fel arra, hogy mondjon szentmisét Rómában, az elhunyt bíborosért, amelyre május 13-án, 18 órakor került sor a Chiesa Nuovában. A szentmisén több mint húsz bíboros, még több püspök volt jelent. A templom zsúfolásig megtelt magyar és olasz hívekkel. A bíboros által elmondott beszédet Zágon maga írta.285 Készült arra is, hogy megírja az utokór számára a történteket. Ezt elkezdte, de befejezni már nem tudta. Zágon, ekkor maga is lábadozott teljesen nem épült még fel az 1974 novemberében kapott szívinfarktusból. Ennek ellenére 1975. május 15-re elutazott Máriazellbe, hogy részt vegyen Mindszenty temetésén. Többen óvták õt ettõl az utazástól, de minden áron ott akart lenni.

7. HALÁLA ÉS EMLÉKE

A túl korai utazás Ausztriába nem tett jót az egészségének. Szokása szerint a nyarat Muttersben töltötte, ahol 1975. augusztus 11-én agyvérzést kapott. Az innsbrucki kórházba szállították, ahol másnap, augusztus 12-én elhunyt. Temetése Muttersben volt augusztus 15-én, a helyi templom homlokzata elõtt a bejárattól balra helyezték örök nyugalomra. A római magyar közösség a szokásoknak megfelelõen tartotta meg a harmincadik napi szentmisét (trecesimo) szeptember 14-én. Ezen a szentbeszédet Mester István mondta.286 Olasz nyelvû harmincadik napi szentmisét is tartottak, amely azonban a szervezés miatt késett.287 Zágon gyengülõ egészségi állapota, a három szívinfarktus, jelezte neki, hogy közeledik a halála. Mégis tele volt tervekkel: a Santa Maria Maggiore-bazilika nagyszabású restaurálása vonzotta mint új és önként vállalandó feladat. Meg szerette volna írni a római Szent István Ház létrejöttének történetét, és Apor Vilmos vértanú püspök életét.288 Ezek azonban csak tervek maradtak. A halála alkalmával készített emléklapra a következõ szentírási idézeteket írták:

284 SZIA-Zágon, 54.40: Róma, 1975. május 9. A telegrammot Jan Villot bíboros államtitkárnak küldte. 285 Értesítés a szentmisérõl l’Osservatore Romano, 1975. május 13–14.: In suffragio del Card. Mindszenty. Beszámoló a szentmisérõl 1975. május 15.: Celebrato dal Card. Traglia, La messe funebre alla Chiesa Nuova in suffragio del Card. Mindszenty. ANONIM: Beszámoló a szentmisérõl. In: KSz 27(1975), 2–3; TOLNAY 1975, 262. 286 Üzenet, 1975. szeptember. 287 Mester István levele Kada Lajosnak, Róma, 1975. október 5. 288 TOLNAY 1975, 262.

70

„Most azért mit reméljek, Uram? Minden reményem Te vagy.” (Zsolt 39,8) „Jézus megparancsolta tanítványainak ... menjenek elõre a túlsó partra...” (Mt 14, 22) 1969. szeptember 9-én kelt végrendeletében foglaltaknak megfelelõen fõ örökösei a Szent István Alapítvány és a bécsi Pázmaneum voltak, két intézmény, amelyeknek kiemelkedõ jelentõségük volt az életében. Irathagyatéka is, amint arra már utaltunk a Szent István Házba került. Az általa létrehozott Alapítvány azóta is hûségesen õrzi emlékét. A zarándokház bejáratánál még a halál évében, 1975-ben elhelyeztek egy márványtáblát az õ emlékére, a szöveg fölé pedig dombormûvét helyezték.289 Az Alapítvány 2000-ben, halálának 25. évfordulója évében, testületileg zarándokolt el Muttersbe, ahol a templomban szentmisét mutattak be érte és lerótták kegyeletüket sírjánál. Születésének 100. évfordulója alkalmából szülõfalujában, a fennállásának 200. évfordulóját ünneplõ templom homlokzatára helyezték el emléktábláját 2009 augusztusában, rokonai és a helyi egyházközség nevében. 2009. október 31-én Tatán a helyi piarista öregdiák szövetség szervezésben tartottak szentmisét születésének centenáriuma alkalmából, november 2-án pedig Rómában, a PMI emlékezett meg szentmise keretében egykori vezetõjérõl.290 ZÁGON JÓZSEF PUBLIKÁCIÓI291

Egy nagy mai magyar vértanú, in. Katolikus Szemle, 2(1950), 11–17 e 70–72. (Dunántúli néven jegyezve). Indulásunk elé, in: Élet I(1950), 1. szám: december 3–16. „Áldozata nem volt hiábavaló!” Zágon Józseg Mindszenty bíborosról, in: Élet II(1951), 4. szám: február 25. Szent István jubileumi év, in: Élet II(1951), 6. szám: Húsvét. Szentistváni politikusokat a jövendõ Magyarországnak! Ezres tömeg a németországi Katolikus Napon, in: Élet II(1951), 9. szám: május 6. Jubileum és feladat, in: Élet II(1951), 15. szám: augusztus 1. Vigyázzatok és imádkozzatok, in: Élet II(1951), 16. szám: szeptember 5. Karácsony és békéje, in: Élet II(1951), 23. szám: december 25. Elõszó az Újszövetségi Szentíráshoz, Róma, 1951. Katolikus Magyar Testvérek! in: Élet III(1952), 10. szám: május 25. A déli harangszó és az üldözött Egyház, in: Magyar Papi Egység, 1958, 6/18–19. A vértanú magyar püspök, Pannonia Sacra, München, 1960. márciusi szám. Az aranymisés Mindszenty, in: Katolikus Szemle, 17(1965), 97–101. A Szent István Alapítvány, in: Katolikus Szemle 18(1966), 85–87. A Szent István zarándokház alapkõletétele, in: Katolikus Szemle, 18(1966), 373–374. A Szent István jubileum (A Vatikáni Rádió adása), in: Szolgálat, 1970, 6/70–71. A magyar Egyház helyzete az 1964-es megállapodás után, in: Távlatok, 2006/73, 314–333. 289 BANFI – HORVÁTH – KOVÁCS – SÁRKÖZY 2007, 329. 290 Magyar Kurír, 2009. november 4. Megemlékezések Zágon József születésének 100. évfordulója alkalmából. ANONIM: Az emigráció kiemelkedõ alakja volt, Száz esztendeje született Zágon József. In: Új Ember, 2009. november 15. 291 Kiegészítve az élet c. folyóiratban megjelent cikkeivel.

71

Zágon József sírfelirata Muttersben

MONS. Dr. JOSEF ZÁGON KANONIKUS v. S. MARIA MAGGIORE IN ROM GRÜNDER D. ST. STEFANSHAUS, SEKRETÄR D. PÄPSTLICHEN KOMISSION FÜR MENSCHEN UNTERWERGS, EIN TREUER DIENER CHRISTI FÜR ALLE IN NOT. FAND IM MUTTERS EIN NEUES ZUHAUSE UND GING VON HIER IN DIE EWEIGE HEIMAT. „IN FINEM DILEXIT EOS“ JOH 13,1 *AGOSTYÁN – UNGARN 2. 11. 1919 + INNSBRUCK 12. 8. 1975 Fordítása: Mons. Dr. Zágon József a Santa Maria Maggiore kanonokja, a római Szent István Ház alapítója, az Útonlévõk Pápai Bizottságának titkára, a szükségben lévõ keresztények hûséges szolgája, itt Muttersben talált új otthonra és innen tért haza az örök hazába. „Mindvégig szerette õket” Jn, 13,1 *Agostyán – Magyarország, 1909. 11. 2. † Innsbruck 1975. 8. 12.

Zágon József emléktáblája Rómában, a Szent István Ház bejáratánál PERENNI MEMORIAE IOSEPHI ZÁGON HUNGARORUM HOSPITII A S. STEPHANO REGE HUNGARIAE NUNCUPATI CONDITORIS QUI PROTONOTARIUS APOSTOLICUS CANONICUS LIBERIANUS PONTIFICII CONSILII DE SPIRITUALI MIGRATORUM ATQUE ITINERANTIUM CURA SECRETARIUS GENERALIS DE ECCLESIA IN PATRIA EIUSQUE FILIIS IN TOTO TERRARUM ORBE DISPERSIS OPTIME MERUIT FUNDATIONIS S. STEPHANI IN URBE ADMINISTRI HONORIS GRATIQUE ANIMI TESTIMONIUM POSUERUNT A.D. MDCCCCLXXV * AGOSTYÁN IN HUNGARIA 2 NOV. 1909 † INNSBRUCK IN AUSTRIA 12 AUG. 1975

72

Fordítása:

Ezt az emléktáblát a római Szent István Alapítvány tagjai készíttették tiszteletük és hálájuk jeléül 1975-ben Zágon József, a Szent István magyar királyról elnevezett magyar zarándokház alapítójának örök emlékezetére, aki a Santa Maria Maggiore-bazilika apostoli protonotárius kanonokaként, valamint a kivándorlók és úton lévõk lelki gondoskodásával törõdõ pápai tanács fõtitkáraként példamutatóan szolgálta az Egyházat, valamint a hazájában élõ és a világon szétszóródott honfitársait. Agostyán, 1909. november 2. Innsbruck, 1975. augusztus 12.

Zágon József emléktáblája szülõfalujának templomán, Aggostyánban SZÁZ ÉVE SZÜLETETT AGGOSTYÁNBAN MONS. Dr. ZÁGON /ZANLEITNER/ JÓZSEF A SANTA MARIA MAGGIORE BAZILIKA KANONOKJA A RÓMAI SZENT ISTVÁN ZARÁNDOKHÁZ ALAPÍTÓJA *AGOSTYÁN, 1909. 11. 02. †INNSBRUCK, 1975. 08. 12. NYUGSZIK MUTTERS/AUSZTRIA/ EMLÉKÉTÍ ÕRZI A ROKONSÁG ÉS AZ EGYHÁZKÖZSÉG ÁLLÍTATTA PÁ

LÁSZLÓ IMRE NÉMETH JÓZSEF ZÁGON (1909-1975) József Zágon was a canon of Hungarian origin in Basilica di Santa Maria Maggiore in Rome. He was one of the leading figures of 20th century Hungarian emigration. He was the head of the Hungarian Pontifical Institute for more than 10 years. He was the founder of the Saint Stephen’s House in Rome. He was a loyal priest to Cardinal Primate József Mindszenty, Archbishop of Esztergom. This study presents his life and activity. József Zágon was born in Hungary in a peasant family on 2 November 1909. He studied in the Pazmaneum in Vienna. He was ordained to priest in Vienna in 1935, and obtained a theological doctorate there in 1937. He served as the secretary of Vilmos Apor, bishop of Gyõr, from 1941 and was nominated to head of offices there in 1943. He stood beside the bishop when Soviet soldiers murdered Apor on 30 March 1945. On 6 January 1949 after the detention of Cardinal József Mindszenty he left Hungary to Austria. In 1950 he moved to Rome. Until his death he was one of the main organizers of the Hungarian emigrant community and Hungarian Catholic life abroad. He was the regent of the Hungarian Pontifical Institute from 1953 to 1964, and national delegate of the Hungarians of Italy from 1953 to 1975. He founded and led the Saint Stephan’s House from 1966 to 1975. He took part in organizing the leaving of Cardinal József Mindszenty from Budapest in 1971 and supported the Cardinal until his death in 1975.

73

Zágon József

Falconieri palota Rómában a Lungo Tevere felõl nézve. A második emeleten van a Pápai Magyar Egyházi Intézet, amelynek Zágon József 1953 és 1964 között régense volt.

Zágon József szentmisét mutat be a magyar zarándokoknak a Santa Maria Maggiore-bazilikában 1962-ben, az „Exsul Familia” tizedik évfordulója alkalmából rendezett nemzetközi zarándoklat alkalmával.

74

A Szent István zarándokház építésének kezdete Rómában, a Via Casalettón.

VI. Pál pápa a Szent István zarándokház felavatásának napján, 1967. augusztus 20-án Castelgandolfóban kihallgatáson fogadja Zágon Józsefet (jobbra), Apor Gábort és Fáy Erzsébetet

75

A Pápák teme a Santa Maria Maggiore-bazilika mellett. A kövezetet Zágon József saját költségén újíttatta fel 1969-ben.

Mindszenty József bíboros álma: a Szent István zarándokház, ami Zágon József vezetésével valósult meg.

76

VI. Pál pápa 1971. október 23-án, a Matild kápolnában Mindszenty József bíborossal misézik Rómából való elutazása alkalmából. A pápa balján Zágon József.

Zágon József sírja Muttersban (Ausztria)

77

Zágon József emléktáblája a Szent István Ház bejáratánál (Róma)

Zágon József emléktáblája az agostyáni templom falán (Magyarország)

78

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

CSÍKY BALÁZS

AZ ELSÕ BÉCSI DÖNTÉS HATÁSA AZ ESZTERGOMI FÕEGYHÁZMEGYÉRE 1938–1945

ELÕZMÉNYEK

Az 1920. június 4-én aláírt trianoni békeszerzõdés csak a politikai határokat változtatta meg, az egyháziakat nem. Ennek ellenére a békeszerzõdés nem csak a magyar állam feldarabolását, a korábbi közigazgatási egységek szétszakítását jelentette, hanem az egyházak életét is jelentõsen befolyásolta. A határváltozások számos egyházigazgatási egység szétszakításával, a hívek és az egyházi vagyon jelentõs részének elcsatolásával jártak együtt. Az egyik legnagyobb veszteség az esztergomi fõegyházmegyét, a magyar katolikus egyház vezetõjének, a hercegprímás esztergomi érseknek az egyházmegyéjét érte. Bár székhelye, Esztergom, továbbra is Magyarországon maradt, területének nagyobb része Csehszlovákiához került. 404 plébániája esett az új államterületére (ebbõl 125 volt tisztán magyar ajkú), és csupán 89 maradt Magyarországon, tehát plébániáinak 82%-a jutott csehszlovák uralom alá. A hívek számában azonban nem volt ekkora aránytalanság a két rész között, mivel Budapest nagy része az esztergomi fõegyházmegyéhez tartozott. A földbirtokvagyon szempontjából is súlyos veszteségek érték az esztergomi érsekséget, a fõkáptalant és a papnevelõ intézetet. Az esztergomi érsekség birtokainak 58%-a (88803 katasztrális holdból 51315 kh) került csehszlovák fennhatóság alá. Ráadásul az elszakított részek közé tartoztak a legjobban jövedelmezõ birtoktestek. A csehszlovák kormány követelte az egyházmegyei határoknak a politikai határokhoz való igazítását és belsõ megváltoztatását, amelyet a trianoni békeszerzõdés kvázi elismerésének tekintett, valamint ezzel az egy tömbben élõ felvidéki magyarságot is több részre kívánta osztani. Szándéka volt továbbá az egyházmegyék élére szlovák püspökök kinevezése és ezzel egy önálló szlovák egyházszervezet kiépítése. A magyar érdek a korábbi egyházigazgatási beosztás megõrzése volt, hiszen a trianoni határokat meg akarták változtatni, és ennek bekövetkeztét a közeljövõben remélték. Az egyházmegyei határok változatlansága is az ideiglenességet kellett, hogy kiemelje. Magyarországon a magát keresztény-nemzetinek valló kormányzat és az egyházak viszonya a kölcsönösen elõnyös együttmûködésen alapult. Ezzel szemben Csehszlovákia politikája a kezdeti években erõsen egyházellenes volt, amelynek egyik oka, hogy a cseh nemzeti mozgalom a németesítés és a Habsburg-dinasztia kiszolgálójaként tekintett a katolikus egyházra. Ugyanakkor a szlovákok körében erõs volt a katolikus érzület, ami a politikai erõviszonyokban is tükrözõdött. A csehszlovák kormány hamar rájött, hogy hosszú távon nem folytathat erõsen egyházellenes politikát, ugyanis azzal a vallásos szlovákokat radikális ellenzéki pozícióba kényszerítheti, akadályozva ezzel az új állam, a köztársasági 79

Csehszlovákia konszolidációját. Másrészt az egyházpolitikai kérdések rendezéséhez Prágának szüksége volt a Vatikán jóindulatának elnyerésére. Az egyházellenesség azonban továbbra is jelen volt a csehszlovák kormánypolitikában, és komoly konfliktusokra is sor került. 1925-ben, a Husz-ünnepség kapcsán a nuncius távozott Prágából, tiltakozva az ellen, hogy az egyház által eretneknek tartott Husz János ünneplésében az állami tisztviselõk is részt vettek. A kedélyek azonban hamarosan megnyugodtak, mert mindkét fél számára fontos volt a megegyezés. A csehszlovák kormány 1919-ben zár alá helyezte az egyházi javadalmasok birtokaiknak legnagyobb részét, majd 1921-ben más egyházi birtokok is erre a sorsra jutottak. Csernoch János esztergomi érsek többször is kérte a Szentszéket, hogy semmiféle egyházkormányzati változtatást ne hajtsanak végre, amíg a vagyoni kérdéseket nem rendezték, mert ellenkezõ esetben a csehszlovák kormány céljai elérése után nem fogja figyelembe venni a másik fél anyagi igényeit. Bár a Szentszék engedményekre kényszerült, ragaszkodott ehhez az elvhez, azaz hogy az új politikai határokhoz igazodó végleges rendezést csak az anyagi kérdések megoldása után hajlandó végrehajtani. 1922-ben létrehozta a nagyszombati apostoli adminisztratúrát. Ez a Szentszéknek közvetlenül alárendelt egyházkormányzati egység az esztergomi fõegyházmegye felvidéki részébõl jött létre. Az intézkedés az esztergomi érsek joghatóságának felfüggesztését jelentette a Felvidéken, de nem jelentette a területnek az érsekségtõl való elválasztását (diszmembráció). Kilenc magyar egyházi javadalmas, köztük az esztergomi érsekség, a magyar kormánnyal való egyeztetés után, 1923-ban pert indított a hágai Magyar-Csehszlovák Vegyes Döntõbíróság elõtt a csehszlovák állam ellen. A keresetben azt kérték, hogy szüntessék meg a javadalmi birtokok állami kezelését, juttassák azokat vissza jogos tulajdonosaiknak, és az elmaradt jövedelmekért, a felszerelésért, állatállományért, valamint az okozott károkért ítéljenek meg kártérítést. A magát demokratikusként feltüntetni akaró csehszlovák felet kellemetlenül érintette a per, a jogtalanságok esetleges nyilvánosságra kerülése, ezért folyamatosan igyekezett a Szentszéket rávenni arra, hogy vonassa azt vissza a magyar javadalmasokkal. A perben 1934-ig nem történt elõrelépés, tíz év alatt a bíróság még arról sem döntött, hogy illetékes-e az ügyben. 1934-ben tárgyalást tûztek ki, ami nagy elõrelépésnek számított. A megjelölt idõpont elõtt nem sokkal Serédi Jusztinián hercegprímás utasítást kapott a Szentszéktõl, hogy a pert vonják vissza. A csehszlovák kormány ugyanis kijelentette, hogy ha a Szentszék nem vonatja vissza a pert, kisajátítják az egyházi földbirtokokat. A hercegprímás ebbe nem kívánt belenyugodni, és végül annyit sikerült elérnie, hogy nem kellett visszavonni a pert, csak a további tárgyalást elhalasztani, tehát a per folytatásának lehetõsége fennmaradt. A vagyoni kérdések mellett azonban a kisebbségi sorba kényszerült magyar hívek hitéleti problémái is súlyosak voltak. A sérelmek között említhetõ a magyar nyelv használatának korlátozása, papok hatósági zaklatása, a magyar vonatkozású ünnepek tiltása. 1927-ben a Szentszék egyezményt (modus vivendi) kötött Csehszlovákiával. Ez kimondta, hogy nem lehet joghatósága Csehszlovákia területén külföldön székelõ ordináriusnak, és a csehszlovákiai egyházmegyék sem nyúlhatnak túl a politikai határokon. A szerzõdõ felek egy késõbbi idõpontban egyeznek meg az egyházmegyék új határairól és anyagi ellátásáról. Amíg ez a megegyezés létre nem jön, a zárlat alatt lévõ egyházi birtokokat a szlovákiai püspöki kar vezetése alatt mûködõ bizottság fogja kezelni. A modus vivendi a kölcsönös ratifikálás után, 1928. február 2-án lépett életbe. Ezután helyreállt azt 1925-ben megszakadt diplomáciai kapcsolat is a Szentszék és Csehszlovákia között. Az 80

egyezményt a csehszlovák kormány jelentõs külpolitikai sikerként értékelte, Trianon egyházi elismerésének tekintette. Bár a magyar-szlovák egyházi tárgyalások megélénkültek, a vagyoni kérdések miatt az egyházmegyei határok megváltoztatására várni kellett. A zárlat alatt álló egyházi javak egy egyházi személyekbõl álló bizottság ellenõrzése alá kerültek, amelynek elnöke a szepesi püspök lett. A tényleges kezelés azonban egy állami szerv kezében maradt, amely szervezetileg az egyházi bizottság alá tartozott. Az elõbbi kezelte a vagyont, az utóbbi pedig ezt felügyelte. Idõközben a magyar kormány is döntõ lépésre szánta el magát, és 1932. október 1-jei hatállyal zár alá vette az összes szlovákiai egyházi jogi személy magyarországi birtokait, és annak jövedelmeit a hercegprímás rendelkezésére bocsátotta, hogy kárpótolja Csehszlovákiában lefoglalt birtokaiért. A magyar fél azonban nem csak az erõ eszközével élt, hanem a megegyezésre is hajlandónak mutatkozott. Serédi Jusztinián hercegprímás 1932-ben tervezetet készített az esztergomi érseki javadalom felosztására, amire a csehszlovák kormány egy másik tervezettel válaszolt. A két fél egymás tervezeteit kölcsönösen elutasította. Közben azonban – a földreform következtében – a lefoglalt felvidéki egyházi birtokok nagysága csökkent és a gazdálkodás is rendkívül rossz hatásfokú volt. A csehszlovák püspöki kar megbízásából tárgyaló Ján Vojtaššák szepesi püspök 1934-ben megállapodott Serédi Jusztinián hercegprímással, hogy az esztergomi érsek csehszlovák területen fekvõ birtokainak 60%-át, a fõkáptalan pedig 20%-át átadja a nagyszombati apostoli adminisztratúrának. A megosztási javaslatot azonban sem a szlovák püspökök, sem a csehszlovák, sem a magyar kormány nem fogadta el. A Szentszék 1935. május 14-én állapodott meg a csehszlovák kormánnyal, hogy az egyházi birtokok kezelését Pavol Jantausch püspöknek, a nagyszombati apostoli adminisztrátornak adják át, a Szentszék pedig megkezdi az 1927-es modus vivendi életbe léptetését. A modus vivendit életbe léptetõ, egész Csehszlovákia területére vonatkozó „Ad ecclesiastici regiminis” kezdetû bullát végül 1937. szeptember 2-án adta ki a Szentszék. Ezzel az egyházmegyék határait a politikai határokhoz igazította. A bulla Esztergomra vonatkozó rendelkezései a következõk voltak: A nagyszombati apostoli adminisztratúrát elválasztotta az esztergomi érsekségtõl. A besztercebányai, nyitrai, munkácsi és eperjesi egyházmegyéket kivette az esztergomi egyháztartományból és az esztergomi érsek metropolitai joghatósága alól, és közvetlenül a Szentszéknek rendelte alá. A kassai és rozsnyói egyházmegyék magyar területre esõ részeibõl apostoli adminisztratúrákat hozott létre (ezek vezetését a Szentszék egy másik intézkedéssel Serédi Jusztinián esztergomi érsekre bízta).1

AZ ELSÕ BÉCSI DÖNTÉS ÉS KÖVETKEZMÉNYEI

1938 õszére a nemzetközi helyzet változása reálissá tette a magyar revíziós szándékokat, ami az egyházpolitikai helyzetet, az esztergomi érsekség csehszlovák fennhatóság alá tartozó részének sorsát is befolyásolta. Hitler 1938. szeptember 12-i beszéde után két nappal a berlini magyar követ megjelent a német külügyminisztériumban, hogy közölje, a ma1 CSÍKY Balázs: A trianoni határok revíziójának egyházpolitikai összefüggései a két világháború között. In: Pro Scientia Aranyérmesek X. Konferenciája. Budapest, 2010. szeptember 30. – október 3. Elõadások. Szerk.: SZÕLLÕSI László. Budapest, 2011, 135–139. p. A lábjegyzetekben megtalálható a legfontosabb vonatkozó szakirodalom.

81

gyar kormány ugyanazt követeli Csehszlovákiától, mint a szudétanémetek. Szeptember 22-én, majd 28-án a magyar kormány kemény hangú jegyzéket küldött Prágába, követelve a magyarlakta területek visszaadását, és autonómiát Szlovákiának és Kárpátaljának. A magyar diplomácia folyamatosan egyeztetett a német kormánnyal, azonban a müncheni nagyhatalmi konferencián csak a szudétanémet kérdésrõl döntöttek. A szeptember 29-én megkötött müncheni egyezményben Anglia és Franciaország hozzájárult ahhoz, hogy Németország megkapja a Szudéta-vidéket. A magyar és lengyel követelésekrõl csak az egyezmény függelékében esett szó, mely szerint Magyarországnak és Lengyelországnak a csehszlovák kormánnyal folytatott kétoldalú tárgyalások során kell megkísérelni a területi kérdések megoldását, és ha három hónapon belül nem születne megállapodás, az ügy a konferencia résztvevõi elé kerül. 2 A hercegprímás, esztergomi érsek a szlovák fõpásztorok megnyugtatásával segítette a magyar kormány revíziós céljait. Serédi Jusztinián szeptemberben a felvidéki püspököknek külön-külön írt levelében kijelentette, hogy biztosítani fogják a Felvidék népeinek jogait és autonómiáját. Imrédy Béla miniszterelnök juttatta el a leveleket a címzettekhez.3 A hercegprímás az október 4-én megtartott õszi püspökkari értekezleten kijelentette, hogy a békeszerzõdések igazságtalanságait más nemzetekkel szemben már felülvizsgálták, ezért a magyaroknak is követelniük kell „a nemzetünknek kijáró igazságszolgáltatást”. Kérte a püspököket, buzdítsák papjaikat, hogy ajánlják fel szentmiséiket a hazáért. A püspöki kar elrendelte a Serédi Jusztinián által szerkesztett imának nagymisék után való elmondását „magyar hazánk igaz ügyének sikeréért”.4 A magyar irredentizmus szimbólumkészlete kezdettõl fogva vallásos jellegû volt. Utalhatunk itt a minden magyar iskolában a tanítás elõtt elmondott Magyar Hiszekegyre vagy az 1933-ban Serédi által felszentelt neoromán stílusú Lehel téri templomra, amelyet már az építkezés megkezdése elõtt „revíziós fogadalmi templomként” emlegettek. A „magyar kálvária” és a „magyar feltámadás” toposzai azt mutatták, hogy a közelmúlt magyar történelmét Krisztus szenvedéstörténetével kívánták párhuzamba állítani. Mindez arra is utalt, hogy amint Jézus ártatlanul és igaz emberként halt kereszthalált, úgy Magyarország feldarabolása is igazságtalan volt.5 A magyar katolikus püspökök 1938 októberében egyértelmûen kiálltak a revíziós célok mellett, amikor ima elmondását rendelték el. Ugyanakkor az ilyen típusú nyílt kiállás nem volt jellemzõ a püspökkari konferenciára Serédi Jusztinián elnöksége idején, annak ülésein ez volt az egyetlen alkalom, amikor a revízió kérdése explicit módon elõkerült a területi visszacsatolások elõtt. A hercegprímás visszafogottságát a revízió ügyében az befolyásolta, hogy úgy gondolta, a püspöki kar bármilyen nyílt kiállásával azt kockáztatják, hogy a szomszédos államok korlátozzák vagy megakadályozzák, hogy az ott élõ magyarok az anyaországba utazhassanak az 1938-ra tervezett Szent István-év ünnepségeire és a

2 JUHÁSZ Gyula: Magyarország külpolitikája 1919–1945. Kossuth Könyvkiadó, Budapest, 1988, 190–192. p. (a továbbiakban: JUHÁSZ 1988) 3 Prímási Levéltár, Esztergom (a továbbiakban: EPL) Cat. D/c, 5861/1938. 4 A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzõkönyvei 1919–1944 között. 2. köt. Összeáll., bev.: BEKE Margit. Aurora, München-Budapest, 1992, 182. p. (a továbbiakban: Püspökkari jegyzõkönyvek) 5 ZEIDLER Miklós: Revíziós tervek és irredenta kultusz. In: A magyar jobboldali hagyomány, 1900–1948. Szerk.: ROMSICS Ignác. Osiris, Budapest, 2009, 490–492. p.

82

Budapesten rendezendõ 34. nemzetközi eucharisztikus kongresszusra.6 A szervezést már 1929-ben elkezdték, és Serédi kitartó lobbitevékenysége kellett ahhoz, hogy a rendezés jogát 1936-ban a magyar fõváros kapja meg. Közben a magyar kormány október 3-i éles hangú jegyzékében fogalmazta meg követeléseit és javasolta, hogy október 6-án kezdjék meg a kétoldalú tárgyalásokat Komáromban. Október 5-én szabadcsapatokat dobtak át Csehszlovákia területére. A komáromi tárgyalások október 9-én kezdõdtek és 13-án eredmény nélkül megszakadtak. A magyar kormány ekkor a tengelyhatalmakhoz fordult. Ebben a helyzetben prágai kormány a Szentszék segítségét kérte, megragadva szinte az egyetlen lehetõséget a nemzetközi diplomáciai színtéren, kérve a Szentszék hasson a magyar kormányra, hogy területi követeléseit mérsékelje. Prágában nem tudták, hogy Eugenio Pacelli bíboros államtitkár már 1938 áprilisában szinte eldöntött tényként kezelte Csehszlovákia felbomlását. Domenico Tardini helyettes államtitkár ugyan közölte a csehszlovák kérést a vatikáni magyar ügyvivõvel, de nem utalt arra, hogy a magyar kormányra hatni kívánna. A magyar kormány viszont abban kérte a Szentszék segítségét, hogy az Ungvárnál csehszlovák fogságba esett magyar szabadcsapat tagjai érdekében járjon közben a prágai kormánynál, mivel azokra halálbüntetés várt a Ruténföldön érvényben lévõ különleges állapot miatt. Tardini helyettes államtitkár a vatikáni magyar ügyvivõ közlése után kiadta az utasítást, hogy a prágai nunciust „haladéktalanul megfelelõ instrukcióval” lássák el. A Szentszék tehát ebben az esetben beavatkozott. A nagyhatalmak a csehszlovák-magyar vitában október végére határozták el magukat döntõ lépésre. A németek taktikázása után végül október 27-én a német külügyminiszter Rómába utazott, és megegyezett olasz kollégájával a tengelyhatalmak döntõbíráskodásában. Az elsõ bécsi döntést november 2-án hirdették ki a Belvedere kastély aranytermében.7 Serédi Jusztinián hercegprímás 1938. október 9-én, tehát már a komáromi tárgyalások kezdõnapján, kézzel írt levélben, a budapesti nunciatúrán keresztül, sürgõs kéréssel fordult a pápához, amelyre távirati választ várt. Utalt arra, hogy a trianoni határokat napokon belül meg fogják változtatni, és csehszlovákiai területek kerülnek vissza Magyarországhoz. Kérte, hogy az 1937-es Ad ecclesiastici regiminis kezdetû bullát,8 amely – kizárólag a politikai határok miatt – elválasztotta egyházmegyéjétõl a csehszlovák uralom alá került részt, miután megszûnt az ok, azonnal érvénytelenítsék, és amint az esztergomi érsekség ezeréves területei politikailag visszatérnek Magyarországhoz, – ahogy a Szentszék többször megígérte – automatikusan kerüljenek vissza egyházilag is, és egyesítsék azokat az egyházmegyével, hogy az esztergomi érsek késlekedés nélkül gyakorolhassa régi és teljes joghatóságát a visszatérõ területek felett. A hercegprímás ugyanezt kérte azoknak a magyar ordináriusoknak a számára is, akik hasonló helyzetben voltak, mivel várható volt, hogy visszatérnek az egyházmegyéjüktõl az 1937-es bullával elválasztott, addig csehszlovák ura6 EPL Cat. D/c, 1421/1937. Serédi Jusztinián levele Bartha Lajosnak, Esztergom, 1937. május 14. 7 JUHÁSZ 1988, 192–196. p.; SALACZ Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. Aurora Könyvek, München, 1975. 48–49. p. (a továbbiakban: SALACZ 1975); A müncheni egyezmény létrejötte és Magyarország külpolitikája 1936–1938. Összeáll., s. a. r.: ÁDÁM Magda. MTA Történettudományi Intézete, Akadémiai Kiadó, Budapest, 1965 (Diplomáciai iratok Magyarország külpolitikájához 1936–1945. II.) 336–337. p. 157. dok. A vatikáni magyar követ jelentése, Róma, 1938. ápr. 22. és 804. p. 538. dok. A vatikáni magyar ideiglenes ügyvivõ jelentése, Róma, 1938. okt. 15. (a továbbiakban: Diplomáciai iratok II.) 8 A bulla megjelent a Szentszék hivatalos közlönyében: Acta Apostolicae Sedis 29 (1937) 366–369. p.

83

lom alatt lévõ területek.9 Umberto Kaldeway ügyvivõ egyetértett Serédi kérésével, és úgy továbbította azt, hogy mellékelte a hercegprímás levelére adott válasz fogalmazványát is, mely szerint az esztergomi fõegyházmegye Csehszlovákiához került része ipso facto, amint politikailag újra egyesítik Magyarországgal, automatikusan visszakerül az érsekséghez, a magyar apostoli adminisztrátorok pedig gyakorolhatják joghatóságukat egyházmegyéjük korábban Csehszlovákiában maradt, és most politikailag Magyarországhoz visszakerülõ része felett.10 A Vatikánban már óvatosabbak voltak. Domenico Tardini helyettes államtitkár azt válaszolta, hogy a Szentszék tanulmányozza a kérdés célszerû megoldásának módját, addig is az érintett ordináriusok törekedjenek arra, hogy a hívek a rendkívüli körülmények között ne maradjanak lelkipásztori ellátás nélkül.11 A válasznak ez az utóbbi része értelmezési problémákat okozott. A Magyarországra visszatérõ Angelo Rotta nuncius Serédivel beszélve úgy látta, a bíboros nem jól értelmezi azt. Ezért Rotta azt javasolta, magyarázzák úgy, hogy az illetékes magyar ordináriusoknak megadják a szükséges fakultásokat, hogy a hívek ne maradjanak lelkipásztori ellátás nélkül azokon a területeken, amelyek vissza fognak kerülni Magyarországhoz.12 A következõ napon írt jelentésében a nuncius visszatért a témára. Véleménye szerint hamar igent kell majd mondani arra a kérésre, hogy a Magyarországhoz visszakerülõ területek ipso facto vagy kvázi automatikusan visszatérjenek régi egyházmegyei kereteik közé, ahová korábban tartoztak, de mivel bonyolult ügyrõl van szó, ezt nem lehet egy egyszerû távirattal elintézni, ahogy a hercegprímás kérte. Rotta felvetette, hogy ettõl eltekintve nem lehetne-e közvetlenül és azonnal Serédinek ideiglenesen megadni minden szükséges fakultást, különösen a más magyar egyházmegyékhez tartozó területek esetében. A nuncius számára ez tûnt a legegyszerûbb megoldásnak, amely jó benyomást tenne, meg lenne elégedve vele a magyar kormány és a hercegprímásnak is megfelelne. Rotta kitért még a kassai és rozsnyói apostoli adminisztratúrák ügyére is. Ha a székvárosok, Kassa és Rozsnyó visszatérnének Magyarországhoz, megszûnne a két magyarországi apostoli adminisztratúra és visszatérnének régi egyházmegyéjükhöz, de kérdéses volt, hogy az átmeneti idõben az adminisztratúrák tovább mûködjenek-e. A nuncius nem ismerte a Csehszlovákiában székelõ két adminisztrátort, és nem tudta, hogy a magyar kormánynak megfelelne-e a személyük. Rotta iránymutatást kért a maga és Serédi számára a Szentszéktõl.13 A Vatikánban gyorsan meg is fogalmazták a választ. Utaltak arra, hogy a Szentszék a bonyolult kérdést a szükséges higgadtsággal kívánja tanulmányozni, azaz akkor döntenek, amikor már ismertté váltak az új magyar határok. Közben, hogy gondoskodjanak a visszatérõ területeken élõk lelki ellátásáról és eloszlassák a kétségeket, a Szentatyának szándékában áll megadni minden szükséges fakultást a nunciusnak, a kánonjog keretein belül, addig, amed-

9 Segreteria di Stato, Città del Vaticano, Sezione per i Rapporti con gli Stati, Archivio Storico, Congregazione per gli Affari Ecclesiastici Straordinari (a továbbiakban: S.RR.SS. AA.EE.SS.) Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, ff. 5r–6r, N3887/38, Serédi Jusztinián levele Umberto Kaldeway nunciatúrai ügyvivõnek, Budapest, 1938. okt. 9. 10 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, ff. 3r-v, 7r, N3887/38, Kaldeway ügyvivõ jelentése, Budapest, 1938. okt. 10. 11 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, ff. 8r, 9r, N3887/38, N3888/38, Cifra N. 19, 20. Domenico Tardini táviratai a budapesti nunciatúrának, 1938. okt. 13. 12 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 13r-v, N4262/38, Angelo Rotta nuncius jelentése, Budapest, 1938. okt. 28. 13 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 15r-v, N4263/38, Rotta nuncius jelentése, Budapest, 1938. okt. 29.

84

dig meg nem történik a végleges rendezés.14 Ezt a választ azonban már nem küldték el Budapestre, mert az események közben túlhaladtak rajta. A vatikáni magyar ügyvivõt 1938. november 2-án kihallgatáson fogadta Eugenio Pacelli bíboros államtitkár, ahol szóba kerültek a felvidéki területek visszacsatolásával kapcsolatos kérdések is. Bár még nem volt ismeretes a döntõbírósági határozat, Pacelli kijelentette, hogy az Egyház „élénken üdvözli” a területi változást, mert jól ismeri a magyar kormánynak a Vatikánnal és az Egyház érdekeivel kapcsolatos álláspontját, amely több mint megnyugtató az átcsatolandó területek katolikusai szempontjából. Pacelli hangsúlyozta, hogy bizalommal viseltetik a magyar kormány iránt. A pozitív fogadtatás nem okozhatott meglepetést a csehszlovák kormány egyházellenes politikájának ismeretében. A bíboros államtitkár közölte, hogy a visszacsatolt részek természetesen régi egyházmegyéikhez kerülnek vissza, mivel azonban a csehszlovák modus vivendi formailag is kiszakította azokat régi kereteikbõl, csak a pápa újabb rendelkezése állíthatja helyre a korábbi jogállapotot. Pacelli különösen érdeklõdött az esztergomi fõegyházmegye gyarapodása iránt, és nagy örömét fejezte ki, hogy Serédi elvesztett területeinek jelentõs részét vissza fogja kapni.15 Az elsõ bécsi döntés utáni napon Serédi újra sürgette a Szentszék engedélyét, hogy a Csehszlovákiától visszatért területeken gyakorolhassa joghatóságát. Végül november 5-én délután érkezett meg a távirat, hogy a Szentatya kinevezte a hercegprímást egyházmegyéje visszakerült területeinek apostoli adminisztrátorává, késõbbre hagyva a szabályos rendezést.16

A TERÜLETI VISSZACSATOLÁSOK ÜNNEPLÉSE

Serédi az elsõ bécsi döntést követõ napokban levélben köszönte meg a vezetõ magyar politikusok tevékenységét, egyben gratulált nekik kitüntetésükhöz, amelyet a kormányzótól ez alkalomból kaptak.17 A megfogalmazásból kiérezhetõ az az euforikus hangulat, amelyet a területi visszacsatolás pillanatában átéltek. Imrédy Béla miniszterelnököt a magyar csapatok bevonulása alkalmából köszöntötte a hercegprímás, mint felvidéki születésû és mint a területek legnagyobb részének fõpásztora. „Nagyméltóságod akaratereje, bölcs és határozott politikai irányítása volt a biztosítéka annak, hogy nemcsak magyar vér hullása nélkül jutottunk a visszaszerzett magyar föld birtokába, hanem talán még nagyobb eredményt is sikerült elérnünk, mint amit harcok árán tudtunk volna magunk számára biz14 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 16r, N4263/38, utasításfogalmazvány Rottának, 1938. nov. 10. 15 EPL Cat. D/c, 4818/1938. A jelentés vonatkozó részét a külügyminisztérium megírta a hercegprímásnak.; SALACZ 1975, 49. p.; GERGELY Jenõ: A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945. 2. jav. kiad. Pannonica Kiadó, Budapest, 1999, 77. p. (a továbbiakban: GERGELY 1999) 16 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, ff. 10r, 11r, N4212/38, Cifra N. 21, Rotta nuncius távirata az Államtitkárságnak, 1938. nov. 3., Pacelli államtitkár távirata a budapesti nunciatúrának, nov. 5.; EPL Cat. C, 4670/1938. (4818/1938. alapszám); A kinevezés nem 3-án történt, ahogy a szakirodalom eddig állította (SALACZ 1975, 49. p.; GERGELY 1999, 77. p.), hanem 5-én 3 órakor adták fel a táviratot. Valószínûleg korabeli félreolvasásról van szó, hiszen az esztergomi Prímási Levéltárban található több iratban is téves dátum szerepel. 17 Imrédy Béla miniszterelnök, Kánya Kálmán külügyminiszter és Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszter, aki szintén részt vett a csehszlovák féllel folytatott tárgyalásokon, megkapta a Magyar Érdemrend nagykeresztjét.

85

tosítani” – írta a hercegprímás.18 Gratulált Imrédynek a Magyar Érdemrend nagykeresztjéhez, aminél szerinte nagyobb az elismerés: „Ragyogóbbá teszi egy boldog ország hálája és egymilliónyi hazatérõ magyar örömkönnye. Evvel a hálával és ilyen örömkönnyel szememben köszöntöm én is Excellenciádat, és kérem, hogy most következõ, talán még súlyosabb munkájához a jó Isten adjon erõt és bõséges kegyelmet!” – írta Serédi.19 Teleki Pál vallás- és közoktatásügyi miniszternek is megköszönte a hercegprímás a területek visszaszerzéséért végzett munkáját. „Világszerte elismert tudásával harcolt” – fogalmazott Serédi.20 Kánya Kálmán külügyminiszternek írt levelében a tervszerû munkát emelte ki: „Hálát és köszönetet mondok azért az idegeket õrlõ, végsõkig fegyelmezett, tervszerû munkájáért, mellyel a lelkesedésében sokszor vak magyar virtust lefékezte és higgadt, lelkiismeretes tervszerûséggel biztosította”, hogy nem kellett vérnek folynia.21 A Serédinek küldött válaszok közül csak Teleki levele lépett túl az udvarias frázisokon: „Közös örömünk, hogy megérhettük ezt az elsõ területi visszakapcsolást, amelyért Eminenciád is annyit fáradozott. Ezen fáradságának bizonysága Verdier kardinális levele is, amelynek közléséért is köszönetet mondok. – Nagyszerû, hogy Fõmagasságod munkájával olyanokat is, akik igazán nem voltak nemzetünk barátai, úgy meg tud gyõzni, hogy igazságunk szószólói lesznek. Osztozom Eminenciád boldogságában, hogy most már szülõföldjére is ellátogathat, és ebbõl az alkalomból mély tisztelettel üdvözlöm” – írta Teleki.22 Serédi tehát komoly diplomáciai erõfeszítéseket tett a revízió érdekében, és sikerét bizonyítja, hogy a magyarokkal szemben általában ellenséges – mert a kisantant államokat támogató – francia körökkel is meg tudta értetni a magyar álláspontot és érdekeket. A felvidéki területek visszacsatolásáról szóló törvény felsõházi tárgyalásán, 1938. november 12-én Serédi szólalt fel elõször. Annak tudatában beszélt – amint azt ki is jelentette –, hogy történelmi pillanatban és az egész nemzethez intézi szavait. A hercegprímás kifejtette, hogy a magyar haza határait az Isten vonta meg, amikor a Kárpát-medencét megalkotta és a magyar nemzetnek adta azért, hogy „elsõ szent királyunk meglátásai és gyakorlati elvei szerint, fajtánkkal egy erõs keresztény magyar nemzetbe foglaljuk össze [a] faji és nyelvi szempontból ugyan különbözõ, de keresztény és magyar életfelfogás és kultúra tekintetében azonos szellemû népeket, amelyeket akár itt találtunk, akár pedig késõbb fogadtunk be magunk közé. A Kárpátok medencéjének tehát az Isten akaratát kifejezõ természeti törvény alapján egy nemzetnek, a magyar nemzetnek birtokában kell maradnia” – mondta Serédi.23 A bíboros úgy látta, a magyar nemzet története megerõsíti, hogy a Kárpát-medence tökéletes földrajzi és gazdasági egységét és a magyar családokat nem lehet maradandóan szétszakítani, mert az egymásra utalt geográfiai és gazdasági részek, és a családok „elementáris erõvel törekszenek vissza” az egységbe, amelybe beletartoztak, és amint az akadályokat megszüntetik, visszaállítják a természetes egységet. Serédi szerint a magyar nemzet életébe maga Isten nyúlt bele, amikor a békés határrevízió, legalább részben, éppen Szent István király jubileumi évében valósult meg. Azért történhetett meg a revízió, mert a jubileumi évben az 18 19 20 21 22

EPL Cat. D/c, 4655/1938. Serédi Jusztinián levele Imrédy Bélához, Esztergom, 1938. nov. 5. Uo. EPL Cat. D/c, 4655/1938. Serédi Jusztinián levele Teleki Pálnak, Esztergom, 1938. nov. 5. EPL Cat. D/c, 4655/1938. Serédi Jusztinián levele Kánya Kálmánnak, Esztergom, 1938. nov. 5. EPL Cat. D/c, 4655/1938. Teleki Pál levele Serédi Jusztiniánnak, Budapest, 1938. nov. 10.; Jean Verdier párizsi érsek levelét nem sikerült megtalálni. 23 Az 1935. évi április hó 27-ére meghirdetett Országgyûlés nyomtatványai. Felsõház. Napló. Budapest, 1935–39. 4. köt. 4. p. Kiemelés tõlem – Cs. B.

86

egész magyar nemzet „belsõ lelki revízión” ment át, amikor Szent István király szellemében igyekezett visszatérni Istenhez. Ezután Serédi megköszönte a magyar politikusok munkáját, és kijelentette, hogy azok az egész világ elõtt megmutatták, miszerint egymással szemben álló nemzetek kibékülhetnek, ha „igazságos és békés revízió” útján kiküszöbölik az ellentétek okait. „Merem felállítani azt a tételt, hogy a Kárpátok medencéjét igazságosan földarabolni nem lehet, de igazságosan egyesíteni igenis lehet” – jelentette ki nagy taps közepette a hercegprímás.24 Majd hálát adott a Felvidék és az esztergomi egyházmegye, valamint saját szülõföldje visszatéréséért. „Felvidéki testvéreinknek pedig errõl a helyrõl mondok meleg köszönetet azért, hogy a megpróbáltatások idején hívségesen kitartottak egységben és keresztény hazaszeretetben. (…) Akik megértik, akik követik ezt a nemes példát, (…) azok akármilyen nyelven beszéljenek is, igazán elmondhatják magukról, hogy jóravaló magyarok” – mondta Serédi.25 A hercegprímás beszédében vallásos megerõsítést nyert a revízió és a többnemzetiségû magyar állam eszméje, a Szent István-i gondolat. A magyar nemzeti érzés és a kereszténység mint egymást feltételezõ, szorosan összetartozó fogalmak jelennek meg a beszéd szövegében. A kulturálisan – és nem faji alapon – értelmezett magyar nemzet eszerint a „választott nép” Kelet-Európában, amelynek küldetése a Kárpát-medence birtoklása, és területének, valamint népeinek egy államba szervezése. A „befogadás” fogalma fontos elem a „magyar nemzet” fogalmának értelmezésekor, és szintén az elsõ királyra vezethetõ vissza, ugyanakkor feltételezi az asszimilációt is. A küldetést megerõsíti az ezeréves magyar államiság, amelyet Szent István teremtett meg, akit az egyház szervezõ és térítõ munkája elismeréseként kanonizált. Igazolja továbbá ezt az elméletet az is, hogy a Kárpát-medence földrajzilag is egységet alkot, amelyet „igazságtalan” feldarabolni, de „igazságos” egyesíteni. Ezzel azt is mondta Serédi, hogy a Kárpát-medencében a magyar nemzet küldetése az igazságos, szemben más népek és államok felosztó, megosztó tevékenységével, szándékaival szemben. Így a revízió már nem pusztán politikai cél, hanem erkölcsi dimenziót is nyer. Isten a történelem uraként jelenik meg a beszédben, aki „belenyúl” a nemzet életébe. De a belsõ, lelki megújulás feltétele annak, hogy Isten segítse „választott népét” céljai megvalósulásában. A hercegprímás beszéde fontos gondolatainak, felfogásának, nemzethez való viszonyának megértése szempontjából akkor is, ha a „magyar nemzet” fogalma a szövegben többféle értelemben jelenik meg („fajtánk” versus kulturális nemzetfogalom). A magyar honvédség november 11-én fejezte be a Felvidék visszacsatolt részének birtokba vételét, és a kassai bevonuláson részt vett Serédi is. A következõ napon mondta el felsõházi beszédét, majd másnap elsõ fõpásztori útjára indult egyházmegyéje visszacsatolt területén. Az út ugyanazt az euforikus hangulatot igazolta vissza, amit a hercegprímás több levelébõl és felsõházi beszédébõl is ki lehet érezni. Útjának elsõ állomása Érsekújvár volt. Az a város, amelynek magyar lakói egy nappal korábban, november 12-én küldtek táviratot a Vatikánba, hogy „második felszabadulásuk ünnepén”, XI. Ince pápára emlékezve26 „fiúi alázattal és hálatelt szívvel” boruljanak le Szent Péter trónusa elõtt.27 Serédi, miután megér-

24 Uo. Kiemelés tõlem – Cs. B. 25 Uo. 4–5. p. 26 A távirat XI. Ince pápának (uralkodott 1676–1689 között) Magyarország török uralom alóli felszabadításában játszott szerepére utal. 27 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 27r, távirat Érsekújvárból a Vatikánba, érkezett 1938. nov. 12.

87

kezett Érsekújvárra, nagymisét mutatott be a templomban, ahol húsz év után elõször hangzott el a Magyarok Nagyasszonya fogadalmi miséje, amelyet a csehszlovák uralom idején nem volt szabad végezni. Az evangélium után az esperes-plébános felolvasta a hercegprímásnak a visszacsatolás alkalmából írt pásztorlevelét, majd Serédi köszöntötte híveit: „Húsz év elõtt az egész világ ellenünk fordult, de az Isten velünk maradt és meghallgatta sok forró és buzgó imánkat, melyeket a határokon innen és túl intéztünk Hozzá” – mondta.28 A mise végén a Te Deumot, majd a Himnuszt énekelték el a hívek. A templomból a plébániára ment a hercegprímás, ahol fogadta a tisztelgõ küldöttségeket. A kerületi esperesek, a környék 50 lelkésze, a komáromi bencés rendház, a helybeli ferencesek és kispapok, a város, az iskolaszék, a Frontharcosok, a gimnázium, a katolikus elemi iskola és számos egyesület küldöttsége mellett a szlovák katolikus kör és a két zsidó hitközség vezetõ rabbija is köszöntötte Serédit. Délután a hercegprímás ünnepélyes hálaadó körmenetet vezetett a város utcáin. Másnap hajnalban indult útja második állomására, szülõfalujába. Az útmenti községek lakossága zászlók alatt várta az áthaladó fõpásztort, akinek kocsijával mindenhol meg kellett állnia, hogy meghallgassa a községek plébánosainak és jegyzõinek üdvözlését. Emiatt késéssel érkezett szülõfalujába, Deákiba, ahol elsõ útja a templomba vezetett, amely elõtt fogadására megjelent a falu népe. A plébános, a községi bíró, a református lelkész fogadták és a katonaság is kivonult. A templomban csendes misét mutatott be Serédi, amely alatt a helyi énekkar énekelt, és sokan megáldoztak. A mise után a helyi plébános üdvözlésére válaszolva utalt a hit és a hazaszeretet elválaszthatatlanságára, amelyet „oly szépen igazol a magyar prímások közjogi méltósága a századok során”, valamint szólt „az igazság feltartóztathatatlan gyõzelmérõl” is. Ezután a plébánián fogadta a helybeli és szomszédos községek küldöttségeit. A temetõben felkereste szülei sírját és meglátogatta a faluban lakó négy testvérét. Délután indult vissza Esztergomba. Az útmenti községek zászlók alatt kivonult küldöttségei üdvözölték visszaútja során. Serédi útjáról úgy nyilatkozott, hogy a legjobb benyomásokat szerezte, és a vidék magyarságát az igazolja legjobban, hogy ismerõsök és ismeretlenek úgy fogadták, mintha sosem lettek volna Magyarországtól elszakítva.29 A hercegprímás Deákiban „hit és hazaszeretet elválaszthatatlanságáról” beszélt, azaz kereszténység és magyarság összefüggésérõl, valamint az „igazság feltartóztathatatlan gyõzelmérõl”. A hit azonban itt nem csak a vallásos hitet jelenti, hanem azt a meggyõzõdést is, hogy a magyar nemzet – a gyakorlatban a magyar külpolitika – céljai igazságos célok. Isten a magyarok mellett maradt, ahogy érsekújvári beszédében fogalmazott Serédi. Így erõsítette egymást kölcsönösen a hit és a nemzeti érzés.

AZ EGYHÁZKORMÁNYZATI KÉRDÉSEK RENDEZÉSE

A hercegprímás már 1938. november végén Rómába utazott, hogy tárgyaljon a felvidéki területek egyházkormányzati rendezésérõl. Pacelli bíboros államtitkárral megállapodtak abban, hogy a visszacsatolt területek egyházkormányzati szempontból régi kereteik közé kell, hogy visszatérjenek. Ezt az elvet kell alkalmazni a szerzetesrendek visszakerült rendházai esetében is. Az Államtitkárság a megvalósítás formáját illetõen egy újabb bulla kiadását tartotta szükségesnek, Serédi viszont az egyház tekintélye érdekében nem bullával, hanem 28 Nemzeti Újság, 1938. nov. 16., 12. p. 29 Uo.

88

csak magyarázó rendelkezéssel javasolta a modus vivendi végrehajtását megváltoztatni. Az államtitkár megbízta a hercegprímást a szerzetesrendek tartományainak szükséges újjárendezésével. Megállapodtak abban, hogy a kassai és rozsnyói egyházmegyék esetében a magyarországi és a visszakerült részek egyesítve egyházmegyéket fognak alkotni, és a Csehszlovákiában maradt részekbõl apostoli adminisztratúrák lesznek. A felvidéki püspökök személyét illetõen megegyeztek, hogy a magyar kormány és a hercegprímás számára elfogadhatatlan Jozef Èársky püspök távozik Kassáról, ahová új püspököt neveznek ki, viszont Mihal Bubniè rozsnyói apostoli adminisztrátor megyés püspök lehet és Sztojka Sándor munkácsi görög katolikus püspök is a helyén maradhat. Serédi megígérte Pacellinek, hogy a budapesti nunciussal egyetértésben és rajta keresztül, amint lehetséges, elküldi az egyházmegyei határok rendezésének teljes és pontos tervezetét.30 Közben két püspök is a Szentszékhez fordult. Bubniè püspök (aki nevét nem sokkal késõbb már magyarosan, Bubnics Mihályként használta) a pápához írt, november 17-i levelében azt kérte, hogy a rozsnyói egyházmegye magyarországi részébõl alakult apostoli adminisztratúra kerüljön az õ jurisdictiója alá, és õ, a rozsnyói ordinárius, tartozzon ismét az egri érseki tartományhoz.31 Èársky püspök a Konzisztoriális Kongregációhoz fordult, jelezve, hogy helyzete kellemetlenné vált, mert székvárosa és adminisztratúrájának 41 plébániája átkerült Magyarországhoz. Ezeket szerinte nem nézték jó szemmel, sõt Magyarország ellenségének tekintik õt, mivel korábban elismerte a szlovák kormányzatot. Elõadta azt az aggodalmát is, hogy ezeknek a plébániáknak a hívei közül sokan elhagyhatják a katolikus egyházat, ha továbbra is az ordináriusuk maradna. A püspök azt kérte, mentse fel a pápa a Magyarországhoz visszakerült terület lelki irányítása alól, kész volt azonban a Csehszlovákiában maradt plébániák adminisztrátora maradni.32 Sztojka püspök helyzete annak ellenére bizonytalan volt, hogy a magyar kormány elfogadta személyét. Õ ugyanis egy személyét érintõ botrányba keveredett, ami miatt sokáig úgy tûnt, le kell mondania. Serédi az egyházkormányzati újjászervezéssel kapcsolatos javaslatait – amelyeket egyeztetett a magyar kormánnyal – 1938. december közepén küldte el Rómába, a nunciuson keresztül. Rotta nuncius jelezte, hogy Serédi a Pacelli államtitkárral való megállapodás szerint állította össze javaslatait, amelyet legutóbbi római tartózkodásakor beszéltek meg. A hercegprímás kérte, hogy Rotta jelentésében írja le véleményét, és azzal együtt küldje el a tervezetet. A nuncius megjegyezte, hogy a javaslatok lényegében azok, amelyeket õ is leírt jelentéseiben, és Serédi a javaslatokat még római útja elõtt megbeszélte vele. A hercegprímás részletes tervezetet készített, amelynek bevezetõjében jelezte, hogy a magyar kormánnyal egyetértésben javasolja, hogy újabb hivatalos rendelkezés nélkül, egyszerûen az „Ad ecclesiastici regiminis” bulla értelmezésével tegyen a Szentszék nyilatkozatokat, miszerint: 1. A bécsi döntés következtében az egyházmegyék és egyháztartományok Magyarországhoz visszatért területei a bulla erejénél fogva egyesíttessenek azokkal az egyházmegyékkel és egyháztartományokkal, amelyekhez az apostoli 30 SALACZ 1975, 49. p.; SALACZ Gábor: A fõkegyúri jog és a püspökök kinevezése a két világháború között Magyarországon. Argumentum, Budapest, 2002 , 165–166. p. (a továbbiakban: SALACZ 2002); GERGELY 1999, 78. p.; S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 45r-v, Eugenio Pacelli utasítása Rotta nunciusnak, Vatikánváros, 1938. dec. 7. 31 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 52r-v, N4801/38, Bubniè püspök levele XI. Piusz pápához, Rozsnyó, 1938. nov. 17. 32 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, f. 63r-v, N4887/38, Rossi bíboros levele Pacelli bíboros államtitkárnak, Róma, 1938. dec. 13.

89

konstitució kiadása elõtt tartoztak. Ennek megfelelõen: 2. A nagyszombati apostoli adminisztratúra Magyarországhoz visszakerült részét egyesítik az esztergomi érsekséggel, és az esztergomi érsek joghatósága alá kerül. A Csehszlovákiában maradt részt továbbra is apostoli adminisztrátor kormányozza. 3. A rozsnyói egyházmegyének a székhellyel együtt Magyarországhoz visszakerült részét egyesítik a magyarországi, Serédi joghatósága alatti apostoli adminisztratúra részével, amit Serédi visszaad Bubniè püspöknek. Az egyházmegye Csehszlovákiában maradó része apostoli adminisztratúra lesz. Mivel a rozsnyói püspöki szék üres (hiszen Bubniè püspök apostoli adminisztrátor), a Szentszék a magyar kormány által javasolt nevek (köztük Bubniè püspöké) meghallgatása után elindítja Bubniè kinevezését rozsnyói megyés püspökké. 4. Hasonlóképpen a kassai egyházmegyének a székhellyel együtt visszatért része egyesítve lesz a magyarországi résszel, ami jelenleg apostoli adminisztratúra Serédi vezetése alatt. Ezt Serédi visszaadja Èársky püspöknek vagy általános helynökének, mert Èársky Csehszlovákiában akar maradni, és Serédin keresztül kéri a Szentszéket, hogy mentse fel a magyarországi rész adminisztrálása alól. Kívánatos lenne azonban, ha megmaradna a szlovákiai rész adminisztrátorának. Mivel a kassai püspöki szék üres, a Szentszék a magyar kormány javaslatainak meghallgatása után elindítaná a kassai püspök kinevezését, akinek jól kellene tudni szlovákul is, mert a magyar részen jelentõs számú szlovák plébánia van. 5. A szatmári egyházmegye csehszlovákiai részének visszakerülése után Magyarországon már két szatmári apostoli adminisztrátor van. Mivel nehéz lenne egyik vagy másik adminisztrátorra bízni, kinevezése után az új kassai megyés püspökre bízzák az egyesített szatmári apostoli adminisztratúra irányítását, mint apostoli adminisztrátorra, mert székhelye az adminisztratúra szomszédságában van. 6. Az eperjesi egyházmegye visszatért részét egyesítik az egyházmegye maradék részével, amelyet eddig Papp Antal adminisztrált. 7. A munkácsi egyházmegyének a székhellyel (Ungvár) visszatért részét egyesítik a két plébániával, amelyeket eddig Papp Antal adminisztrált. Az egyházmegye Csehszlovákiában maradt plébániái számára apostoli adminisztratúrát állítanak fel. Mivel Sztojka püspök bejelentette lemondását, kérte Serédi, hogy a Szentszék a lemondás elfogadása után nyilvánítsa üresnek a munkácsi püspöki széket, értesítse a magyar kormányt, és indítsa el utódja kinevezését. A magyar kormány többek között Papp Antalt fogja javasolni, aki korábban munkácsi püspök volt, de elûzte a csehszlovák kormány. A hercegprímás szerint alkalmas lenne munkácsi püspöknek, címzetes érseki címe megtartásával, visszadva neki régi püspöki székét, és ugyanakkor maradjon meg az eperjesi egyházmegye magyarországi része apostoli adminisztrátorának is. 8. A hajdúdorogi püspökség néhány plébániája visszakerült Magyarországhoz, amelyeket szükséges lenne visszaadni az egyházmegyének. 9. Az egyházmegyei rendezéssel egyidõben – ugyanazon okokból – szükséges lenne kinyilvánítani, hogy a rozsnyói és kassai egyházmegye (amennyiben Magyarországhoz visszatért) visszakerül az egri érseki tartományba, Munkács és Eperjes maradék része pedig az esztergomi egyháztartományba, és az illetékes egri és esztergomi érsek metropolitai joghatósága alá. Serédi szerint így lehetne egyszerûen rendezni a területi és személyi kérdéseket, amelyek elsõ látásra nagyon bonyolultnak tûnhetnek. A papság és a hívek megnyugtatására legalább 1939. január 1-jével hatályba kellene lépnie a bulla hiteles értelmezésének és az azzal kapcsolatos szentszéki nyilatkozatoknak.33 33 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 60, ff. 2r–11r, N4936/38 Rotta nuncius jelentése, Budapest, 1938. dec. 14., mellékelve Serédi javaslatai, Esztergom, 1938. dec. 9.

90

Serédi javaslatait Pacelli államtitkár megküldte véleményezésre az illetékes szentszéki kongregációknak. A Keleti Egyházak Kongregációja semmilyen ellenvetést nem tett Serédi elõterjesztéseinek a bizánci rítusú egyházmegyéket érintõ részéhez. A Konzisztoriális Kongregációnak is megfeleltek a javaslatok, azonban úgy gondolták, hogy nem elég az „Ad ecclesiastici regiminis” apostoli konstitució egyszerû értelmezése vagy az arról adott szentszéki nyilatkozat, hanem egy új rendelkezést kell kiadni, bár nem bulla formájában, hanem egyszerû dekrétumként. Ebben a dekrétumban kellene megállapítani a területi rendezést, míg a püspöki székek és az apostoli adminisztratúrák betöltését egy következõ, különálló okmánnyal lehetne megtenni.34 A hercegprímás javaslatai megfeleltek a magyar kormány elképzeléseinek, viszont volt két kérdés, amelyet Serédi nem említett, és amelyekben a kormány különvéleményt fogalmazott meg. Egyrészt Budapest ellenezte Huszton egy újabb görög katolikus püspökség felállítását, mert attól tartott, hogy az az ukrán befolyást erõsítené. Másrészt ugyancsak ellenezte, hogy a jugoszláviai Kõrös görög katolikus püspöke, Nyárády Dénes kapja meg a rutén görög katolikusok apostoli adminisztratúráját, mert õt magyarellenesként ismerték.35 A visszakerült felvidéki területek ordináriusai elõször 1939. január 13-án jelentek meg a püspöki kar ülésén. „Az a szeretet fogadja õket, amely szeretettel siettek õk is mihozzánk” – mondta Serédi. A felvidékiek nevében Jozef Èársky kassai apostoli kormányzó köszönte meg a szívélyes fogadtatást, és kérte a püspöki kar támogatását, hogy a felvidéki híveket mielõbb bekapcsolhassák „abba a lendületes és mély hitéletbe, mely a magyar földön folyik.”36 Az eset érdekessége, hogy éppen a magyarellenesnek tartott Èársky püspök köszönte meg az üdvözlést, akit a magyar kormány és a hercegprímás is el akart távolítani, és õ maga is Csehszlovákiában akart maradni. Ezzel a gesztussal azonban nem tudta megváltoztatni a róla kialakult véleményt. Összesen két püspökkari értekezleten vett részt, mert hamarosan megszûnt joghatósága a magyar területek felett. Hiába értettek egyet a Vatikánban Serédinek az egyházkormányzati rendezésre vonatkozó elképzeléseivel, azok megvalósítása csak fél évvel késõbb, 1939 nyarán történt meg. Valószínûleg csehszlovák részrõl megpróbálták elhalasztani a döntést, bár a meggyengült Csehszlovákiával már 1938 tavaszán sem kívánt tárgyalni a Szentszék. Fontosabb tényezõ volt egyrészt a változó politikai helyzet. Csehszlovákia sorsa bizonytalan volt, Németország nem elégedett meg azzal, amit a müncheni konferencián elért. Csehszlovákia új határai nem voltak véglegesnek tekinthetõk. Magyarország már az elsõ bécsi döntés után Kárpátalja elfoglalását tervezte, de ehhez meg kellett szereznie a német beleegyezést. A magyar csapatok csak 1939. március 15-én indultak meg, azon a napon, amikor a német hadsereg bevonult Prágába.37 A Szentszék sosem siette el egy-egy fontos kérdésben a döntést, most pedig a politikai helyzet indokolta a kivárást. A másik tényezõ az volt, hogy 34 S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 60, f. 25r, N5100/38. Tisserant bíboros levele Pacelli bíboros államtitkárnak, Vatikánváros, 1938. dec. 28.; f. 26r, N5101/38. Rossi bíboros levele Pacelli bíboros államtitkárnak, Róma, 1938. dec. 30. 35 GERGELY 1999, 78–79. p.; Az 1937-es Ad ecclesiastici regiminis bulla is utalt új egyházmegyék létrehozására. A Szentszék 1938 novemberére elhatározta az új egyházmegye létrehozását, amelynek élére Nyárádi Dénes kõrösi püspököt tervezték kinevezni. (v. ö. S.RR.SS. AA.EE.SS. Ungheria, Pos. 80 P.O., fasc. 59, ff. 17r–18r, N4329/38 Tisserant bíboros levele Pacelli bíboros államtitkárnak, Vatikánváros, 1938. nov. 10.) 36 Püspökkari jegyzõkönyvek, 2. köt. 198. p. 37 JUHÁSZ 1988, 199–214. p.

91

1939. február 10-én meghalt XI. Piusz pápa. Bár utódjának viszonylag hamar addigi államtitkárát, Eugenio Pacellit választották meg, ami a Szentszék politikájában a folyamatosságot látszott biztosítani, a változás az ügyek vitelében némi fennakadást okozhatott. Az új pápa körültekintõen akart dönteni, és a másik (csehszlovák) felet is meg kívánta hallgatni. Ráadásul a vagyoni kérdéseket is rendezni kellett (volna). XII. Piusz megválasztása után a konklávéra érkezett négy német bíboros Rómában maradt az új pápa megkoronázásáig. XII. Piusz elhatározta, hogy összehívja õket és áttekinti velük a német egyház helyzetét. Az elsõ megbeszélésre 1939. március 6-án, a másodikra 9-én került sor. A második megbeszélésen Theodor Innitzer bíboros, bécsi érsek megkérdezte a pápától, hogy meg fog-e történni a Magyarországnak átadott területek egyházkormányzati rendezése. A pápa azt válaszolta, hogy Serédi szeretné ezt, de õ elõbb Kaspar bíborossal kíván beszélni.38 XII. Piusz nem akart egyoldalúan a magyaroknak kedvezni, hanem a prágai érsek, Csehország prímása véleményét is ki akarta kérni. Innitzer bíboros kérdése utalt egyrészt arra, hogy a magyarországi egyházkormányzati rendezés az egész térségre kihatással volt, másrészt precedenst teremthetett más országok esetében, ami fõként a német terjeszkedés miatt volt érdekes. A Kárpátalja elfoglalása utáni megváltozott politikai helyzetben, 1939 áprilisában Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter római útjuk alkalmával tárgyaltak Luigi Maglione bíboros államtitkárral. Ugyanazok a kérdések és megoldási javaslatok kerültek szóba, amelyekrõl Serédi már fél évvel korábban, novemberi vatikáni megbeszélésein is tárgyalt. Teleki kijelentette, hogy a magyar kormány nem kifogásolja Bubnics rozsnyói megyés püspökké való kinevezését, mert a csehszlovák fennhatóság idején tanúsított magatartása magyar szempontból nem kifogásolható és buzgó fõpásztornak bizonyult. Èársky püspök távozását azonban továbbra is kívánta, hivatkozva arra, hogy a püspök a szlovák nyelvet a magyar nyelv rovására sokszor indokolatlanul elõnyben részesítette, és magyar hívei bizalmát is elvesztette. Aulája pedig – Teleki szerint – a magyarellenes pánszláv mozgalom központja, és két titkárának elfogatását csak nehezen sikerült elkerülni. A miniszterelnök Èársky igényeivel szemben kijelentette, hogy a kassai püspöki javadalom szegény, nem tud két püspököt eltartani, így a kormány nem járulhat hozzá, hogy a kassai püspök a szlovákiai rész számára átadja javadalmazásának egy részét. A szatmári egyházmegye két adminisztratúrájával kapcsolatban Teleki ismét kérte, hogy azokat egyesítsék és rendeljék a kinevezendõ kassai püspök joghatósága alá. A szatmári egyházmegye magyarországi vagyona csak így tudja fedezni az adminisztratúra költségeit, és nehéz lenne a két apostoli adminisztrátor közül is sértõdés nélkül választani, valamint egy megyés püspök lelki hatalma nagyobb mint egy adminisztrátoré. A papnevelés pedig a kassai szemináriumban megoldható. A kassai püspöki székre Teleki Madarász Istvánt, a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium I. ügyosztályának vezetõjét javasolta. A felvidéki egyházi javadalmakkal, Pavol Jantausch és Ján Vojtaššák püspökök kéréseivel kapcsolatban közölte, hogy támogatja a kormány a hercegprímás álláspontját.39 Sztojka Sándor munkácsi püspök ügye is szóba került a Maglionéval folytatott megbeszélésen. A 38 Actes et documents du Saint Siège relatifs à la seconde guerre mondiale. Vol. 2. Édités par Pierre Blet, Angelo Martini, Robert A. Graham, Burkhart Schneider. Libreria Editrice Vaticana, Città del Vaticano, 1967, p. 432; BLET, Pierre: XII. Piusz és a második világháború a Vatikán archívumai alapján. Ford.: REZSÕFI Judit. Új Ember, h. n., é. n. 67–69. p. (a továbbiakban: BLET é.n.) 39 A két szlovák püspök igényeit lásd a Birtokügyek címû fejezetben.

92

magyar kormány megtudta, hogy a püspököt feljelentették a Szentszéknél, és most lemondatása gondolatával foglalkoznak. A püspök elõször felajánlotta lemondását és vizsgálatot kért maga ellen, késõbb azonban lemondását visszavonta. Teleki most megvédte Sztojkát, aki szerinte a csehszlovák fennhatóság alatt is megõrizte tárgyilagosságát és magyar érzelmû volt. A magyar kormány úgy látta, ukránellenes tevékenysége miatt az ukrán érzelmû baziliták áskálódnak a püspök ellen. Teleki széles körû és alapos vizsgálatot kért az ügyben, és ha a kiküldött bíborosi bizottság mégis szükségesnek tartaná Sztojka távozását, akkor is gondoskodjon ellátásáról a Szentszék. Bár Papp Antal személye ellen nem volt kifogása, a kormány nem támogatta, hogy õ foglalja el a munkácsi püspöki széket.40 A munkácsi püspök személyének kérdése volt az egyetlen, amivel kapcsolatban novemberben Serédi mást javasolt, viszont Sztojka ügyében azóta változások történtek. Ekkor négy püspöki szék volt betöltetlen Magyarországon: a visszacsatolt kassai és rozsnyói mellett a veszprémi és a szombathelyi is (a hajdúdorogi püspöki széket márciusban betöltötték). Rotta nuncius május végén kapott utasítást, hogy a kormánnyal és a hercegprímással való egyeztetés után tegyen elõterjesztést a kassai és a rozsnyói püspökség ügyében, és tárgyaljon a kormánnyal a javadalmi kérdésekrõl is. A magyar kormány – a hercegprímással való egyeztetés után – júniusban tette meg személyi javaslatait, egyúttal kérve, hogy a kinevezendõ kassai püspök legyen egyúttal a szatmári egyházmegye magyarországi részeinek apostoli kormányzója is. Így a szatmári püspökség birtokainak jövedelmét is megkapná, ami megfelelõ javadalmat biztosítana számára. Két kérdésben volt csupán eltérés a magyar és a szentszéki álláspont között, és mindkettõ a kassai püspökséget érintette. A Szentszék azt kívánta, hogy a püspökség szlovákiai részének megfelelõ javadalmat adjon át a kinevezendõ kassai püspök. Ennek nagyságáról eltértek a vélemények. A kassai püspökség birtokai ugyanis teljes egészében visszakerültek Magyarországhoz, viszont az egyházmegye plébániáinak fele Szlovákiában maradt. Èársky püspök személye pedig annyira elfogadhatatlan volt a magyar kormány számára, hogy még azt is meg akarta akadályozni, hogy a szlovákiai részen apostoli kormányzó maradhasson. Azt kívánta Budapest, hogy oda az új kassai püspök nevezzen ki helynököt, tehát ne apostoli adminisztratúra legyen, hanem csak a kassai püspökség helynöksége. Késõbb azt akarta megakadályozni a magyar kormány, hogy Èársky a rozsnyói egyházmegye szlovákiai részének kormányzását is megkapja. A püspök szlovákiai szerepét illetõ kérdésekben azonban a Vatikánban hajthatatlanok voltak. 1939 júliusában döntötték el a függõben lévõ kérdések nagy részét. A rozsnyói püspöki székbe Bubnics Mihály addigi apostoli adminisztrátort nevezték ki, Kassára pedig a magyar kormány jelöltjét, Madarász Istvánt. A kassai püspök megkapta a szatmári egyházmegye két adminisztratúrájának vezetését is, és vele a szatmári püspöki javadalmat. Viszont megfelelõ javadalmi részt kellett átadnia Èársky püspöknek, aki a kassai egyházmegye szlovákiai részeinek apostoli adminisztrátora maradt, valamint két hónappal késõbb a rozsnyói egyházmegye szlovákiai részének adminisztrátora is lett. A Szentszék felszólította Serédit és a rozsnyói püspököt, hogy állapodjanak meg a javadalmi kérdésekben a szlovákiai apostoli adminisztrátorokkal. Ha ez nem sikerülne, a Szentszék fog közvetíteni. A magyar kormány óhajának megfelelõen mégsem hozták létre a tervezett huszti görög katolikus püspökséget.41

40 SALACZ 2002, 167–169. p. 41 GERGELY 1999, 79–81. p.; SALACZ 2002, 169–172. p.

93

Az 1939. július 19-én kelt „Dioecesium fines” kezdetû bulla42 visszacsatolta az esztergomi fõegyházmegyéhez a visszakerült területek azon részeit, amelyek korábban is hozzá tartoztak. Megszüntette a Magyarországon lévõ kassai és rozsnyói apostoli adminisztratúrákat és azokat visszacsatolta egyházmegyéjükhöz. Az átadás október 5. és 6. között éjfélkor vált hatályossá. A két szatmári adminisztratúrát a kassai püspök kormányzására bízta. A rozsnyói, kassai és szatmári egyházmegyék Szlovákiában maradt részeibõl apostoli kormányzóságokat létesített, melyek vezetésével Jozef Èársky püspököt bízta meg. A kassai és rozsnyói egyházmegye újra az egri érsek, a munkácsi görög katolikus egyházmegye pedig újra az esztergomi érsek joghatósága alá került.43

MEGOLDÁSRA VÁRÓ PROBLÉMÁK ÉS A VISSZACSATOLT TERÜLETEK INTEGRÁCIÓJA

A területi rendezés és a püspöki székek betöltése mellett azonban még számos egyéb probléma is megoldásra várt. Közvetlenül a visszacsatolás után Serédi feljegyzést készített a legfontosabb felvidéki egyházkormányzati teendõkrõl. Elsõ helyen jelölte meg a papsághoz és a hívekhez intézendõ körlevél kiadását és a hálaadást. Második helyen a nem katolikusokkal való közös egyházi tevékenység megtiltását, különösen a közös egyházi funkció és a zászlószentelés esetében. Harmadik helyen jelölte meg, hogy a felvidéki területeken nem kötelezõ a polgári házasság,44 és ennek mintájára az anyaországban is el kellene azt törölni. Negyedik helyen szerepelt a papság incardinálása.45 A harmadik pont kivételével azonnali intézkedést igénylõ, éppen aktuális ügyeket sorolt fel Serédi. Még ebben a különleges helyzetben sem feledkezett meg arról, hogy a protestánsokkal való közös egyházi ünneplést korlátozza, és a számára különösen kedves témát, az egyházi házasság kérdését is megemlítette.46 A papság anyagi természetû ügyei szintén problémákat vetettek fel. A hercegprímási irodaigazgató a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumhoz írt levelében a megoldandó problémák között sorolta fel a kongrua- és párbérügyeket, a rendkívüli segélyre szoruló plébániák helyzetét, valamint a papság nyugdíjának kérdését és a papi nyugdíjakhoz folyósítandó államsegély ügyét.47 A visszatért területek papsága maga is megfogalmazta követeléseit. Az 1938. november 30-án tartott érsekújvári gyûlésen az esztergomi egyház42 Ez a bulla, szemben az 1937-es apostoli konstitúcióval, nem jelent meg a Szentszék hivatalos közlönyében, az Acta Apostolicae Sedisben! 43 Püspökkari jegyzõkönyvek, 2. köt. 217. p.; A bullát és a hozzá kapcsolódó fõpapi kinevezések eredetijét ld. EPL Cat. D/c, 6939/1939. 44 Csehszlovákiában 1919-ben vezették be a fakultatív polgári házasságot. (KINDERMANN, Adulphus: De statu ecclesiastico-civili in Republica Cecoslovacha. In: Acta Congressus Iuridici Internationalis VII saeculo a Decretalibus Gregorii IX et XIV a Codice Iustiniano promulgatis, Romae 12–17 Novembris 1934. Vol. 5. Pontificium Institutum Utriusque Iuris, Romae, 1937, pp. 252–253) 45 EPL Cat. D/c, 4509/1938. Serédi kézírásos feljegyzése; incardinálás: egyházmegyei hovatartozás rendezése 46 A hercegprímás 1935-ben adta át Gömbös Gyula akkori miniszterelnöknek az egyházi házasság polgári jogi elismerését célzó törvényjavaslatát, de a kormány – a várható társadalmi ellenállást is érzékelve – nem nyújtotta be a törvénytervezetet a parlamentnek. (vö. CSÍKY Balázs: Serédi Jusztinián házassági törvényjavaslata. In: Fejezetek a tegnap világából. Tanulmányok a 19–20. század történelmébõl. Fõszerk.: GERGELY Jenõ. ELTE BTK, Budapest, 2009, 197–213. p.) 47 EPL Cat. D/c, 4639/1938. Hamvas Endre irodaigazgató levele Madarász István minisztériumi osztályfõnöknek, Esztergom, 1938. nov. 2.

94

megye papjai többek között a kongrua ügyének rendezését és az egyházi levelezés portómentességének fenntartását kérték.48 A rozsnyói egyházmegye papsága és tanítósága az esztergomi papság mintájára fogalmazta meg memorandumát a kormányhoz, amelyet a december 29-i rozsnyói gyûlésen fogadták el.49 Csehszlovákiában számos olyan kedvezményt sikerült elérnie a katolikus egyháznak, amelyeket a „keresztény-nemzeti” Magyarországtól hiába kértek a magyar püspökök (pl. fakultatív polgári házasság bevezetése a dualizmus idején életbe lépett kötelezõ polgári házasság helyett, az egyházi levelezés portómentessége, stb.). Ezeket az eredményeket az anyaországhoz visszatérve sem akarta feladni a felvidéki papság. Serédi is közvetítette ezeket a problémákat a kormány felé. November 21-én írt levelében kifejtette Teleki Pál kultuszminiszternek, hogy szerinte a felvidéki területek minél gyorsabb és tökéletesebb integrálásához milyen lépéseket kell tenni. Általános elvként azt fogalmazta meg, hogy ezek a területek a visszacsatolás után egyházi és vallási szempontból se kerüljenek rosszabb helyzetbe, mint addig voltak. A konkrétumok közül négy teendõt emelt ki. Elsõként említette, hogy nem szabad visszaállítani a kötelezõ polgári házasságot, hanem az anyaországban is meg kell azt szüntetni, ahogy a csehszlovák állam tette. Szerinte a kötelezõ polgári házasság visszaállítása „kedvezõtlen hangulatot” keltene a hívek körében. Második helyen említette Serédi, hogy a katolikus iskolák továbbra is katolikusok maradjanak, és állítsák vissza azoknak az iskoláknak a katolikus jellegét, amelyekét a csehek erõszakosan megváltoztattak. Harmadik helyen említette, hogy az 1938. évi XII. tv. megszabta, hogy hány tanítóképzõ akadémia mûködhet Magyarországon, viszont a területi visszacsatolás miatt meg kell emelni a katolikus tanítóképzõk számát. Végül szorgalmazta a hercegprímás, hogy az egyházi hivatalok és katolikus iskolák portómentességét, amelyet a magyar állam 1921-ben megszüntetett, a csehszlovák állam azonban fenntartott, ne szüntessék meg a visszacsatolt területeken, hanem terjesszék ki az egész országra. Serédi egyrészt hivatkozott arra, hogy a posta egyike a legjobban jövedelmezõ állami intézményeknek, és a magyar állam gazdasági helyzete javulást mutat, másrészt arra, hogy az egyházi hivalok és iskolák állami szempontból is fontos szerepet és missziót töltenek be.50 Teleki csak egy hónap múlva válaszolt Serédinek. A polgári házasság és a bélyegmentesség ügyében az illetékes belügyminiszterrel és pénzügyminiszterrel tárgyalt, azok válaszát ígérte a hercegprímásnak. Kijelentette, hogy nincs szándékában a visszacsatolt területek iskoláinak jellegét megváltoztatni, és a tanítóképzõk ügyében is osztja a hercegprímás álláspontját, de csak a következõ tanévtõl akar változtatni.51 Miután Serédi a polgári házasság ügyében újra írt Telekinek, a kultuszminiszter tárgyalt errõl a kérdésrõl a belügyminiszterrel. Ez utóbbi nem tartotta lehetségesnek a kötelezõ polgári házasság eltörlését, és utalt arra, hogy sem bel-, sem külpolitikailag nem kívánatos a felvidéki területek bármiféle különállásának fenntartása, hanem egybe kell azokat olvasztani az ország többi részével. Azonban kijelentette, hogy keresi a módját a fennálló szabályozás enyhítésének.52 48 EPL Cat. D/c, 5416/1938. Az érsekújvári gyûlés jegyzõkönyve 49 EPL Cat. D/c, 263/1939. 50 EPL Cat. D/c, 4932/1938. (758/1939. alapszám), Serédi Jusztinián levele Teleki Pálnak, Esztergom, 1938. nov. 21. 51 EPL Cat. D/c, 1/1939. (758/1939. alapszám), Teleki Pál levele Serédi Jusztiniánnak, Budapest, 1938. dec. 21. 52 EPL Cat. D/c, 758/1939. Teleki Pál levele Serédi Jusztiniánnak, Budapest, 1939. jan. 29.

95

A felvidéki papság nyugdíj- és betegsegélyezõ ügye egy különösen nehéz és elhúzódó problémát jelentett. Serédi Teleki Pálnak 1938 decemberében írt levelében kifejtette, hogy a csehszlovákiai papság nyugdíj- és betegsegélyezõ ügye államilag volt szervezve. A csehszlovák uralom alatt a papság jelentõs összeget fizetett be egyrészt az állami nyugdíjpénztárba nyugdíjjárulék címén, másrészt a papi betegsegélyezõ egyesületbe. Ezért kérte a hercegprímás, hogy a csehszlovák állammal szemben fennálló magyar követelések jegyzékébe vegyenek fel a befizetésekkel arányos összeget. A pénzt úgy fizessék vissza, hogy a papi nyugdíjintézeteknek és a betegsegélyezõ állami intézményeknek fizessék ki.53 A probléma többször elõkerült, Bubnics Mihály rozsnyói püspök is Serédi segítségét kérte, aki megnyugtatta a püspököt, hogy a kormány intézkedik az ügyben. A megoldás azonban évekig húzódott. Serédi még 1940-ben is az esztergomi fõegyházmegye visszacsatolt felvidéki részében szolgáló papok nyugdíjának méltányos rendezését kérte a kultuszminisztériumtól.54 Ugyanabban az évben a pénzügyminiszter kiadott egy körrendeletet, amely szerint a visszacsatolt felvidéki és visszatért kárpátaljai területek lelkészei és kántorai a betegségi biztosítás tekintetében igényjogosultak. A helyzetet nehezítette, hogy Magyarországon egészen más volt a helyzet, mint Csehszlovákiában. Az egyházi személyeket nem vonták be a állami kötelezõ társadalombiztosítás körébe. 1938-ban miniszterelnöki rendelet alapján az Országos Tisztviselõi Betegsegélyezõ Alap szolgáltatásaira igényjogosultságot nyertek a lelkészek, segédlelkészek, hitoktatók és kántorok, azonban a papok tagsága mégsem valósult meg, mert a püspöki kar csak fakultatív belépésrõl döntött, a pénzügyminiszter viszont általános és kötelezõ tagságot kívánt. A kultuszminisztérium 1943-ban felvetette egy állami papi nyugdíj- és betegsegélyezõ alap létrehozásának ötletét, amelyet a püspöki kar támogatott is, de az végül nem valósult meg.55 A felvidéki területek visszacsatolása után újra felvetõdött a nemzetiségi kérdés, hiszen jelentõs számú idegen ajkú lakos került Magyarországhoz. Serédi Jusztinián hercegprímás Teleki Pál miniszterelnöknek 1939 áprilisában írt szigorúan bizalmas jelzésû levelében a kérdés kezelésével kapcsolatos problémákra hívta fel a figyelmet. Az elsõ bécsi döntéssel az esztergomi fõegyházmegyéhez szlovák nyelvû plébániák is visszakerültek, és a hercegprímás igyekezett igazságosan megoldani ezek ügyét, de nehézségekbe ütközött: „A helyi közigazgatási hatóságok, de egyes helyeken a helyi felsõbb hatóságok is, sõt még egészen a fõispánig is, a kisebbségi kérdésben türelmetlenek, és körültekintés meg tapintat nélkül erõltetik a magyar nyelvet az istentiszteletek és az iskolai hitoktatás tekintetében. Csendõrök járják a községeket, a plébániákat is, sürgetik, sõt számon kérik a magyar nyelvnek érvényesítését a templomokra vonatkozóan. Nem szorul magyarázatra, hogy ezzel annyira elmérgesítik a helyzetet egyes helyeken, hogy minden különben érvényesíthetõ okos lehetõségnek is útját vágják, vagy legalábbis nagyon késleltetik” – figyelmeztetett a hercegprímás.56 Kérte, hogy „a jó ügynek és a nagy céloknak is hátrányos” jelenségeket szüntessék meg, de legalább az istentiszteletek és az iskolai hitoktatás nyelvének kérdésébe ne avatkozzanak bele a világi hatóságok. Ha valamit észlelnek, forduljanak az illetékes felsõbb egyházi hatósághoz, amely a „megfelelõ vizsgálat” után megteszi az „indokolt intézkedéseket”. Serédi tehát felhívta Teleki figyelmét, hogy az erõszakos magyarosító tö53 54 55 56

96

EPL Cat. D/c, 5415/1938. Serédi Jusztinián levele Teleki Pálnak, Esztergom, 1938. dec. 13. EPL Cat. D/c, 5514/1938.; 191, 194/1939.; 1420/1940.; 1837/1940. Püspökkari jegyzõkönyvek, 2. köt. 207, 251, 365–366, 401–402, 409. p. EPL Cat. D/c, 2820/1939. Serédi levele Telekinek, Esztergom, 1939. ápr. 29.

rekvések éppen ellentétes célt fognak elérni, valamint igyekezett megvédeni az egyház hitéleti és iskolai autonómiáját az állami beavatkozással szemben. XII. Piusz pápa 1939. december 24-i üzenetében, amelyet a római kúria bíborosai és prelátusai elõtt mondott el, az egész világhoz fordulva a békérõl beszélt. A pápa öt pontban sorolta fel azokat a feltételeket, amelyek nélkülözhetetlenek a világbéke megalapozásához, negyedikként említve, hogy – különösen az európai rend érdekében – el kell ismerni az etnikai kisebbségek jogait.57 Ennek említése a béke feltételei között megerõsíteni látszik azt a magyar vélekedést, hogy XII. Piusz – már államtitkár korában is – szívén viselte a magyar kisebbségek kulturális jogainak érvényesülését az utódállamokban. Ugyanakkor a pápa üzenete a magyaroknak is szólt: amikor fordult a kocka, a magyaroknak is biztosítani kellett (volna) a kisebbségek jogait a visszacsatolt területeken. Bubnics Mihály rozsnyói püspök Serédinek írt levelében konkrét javaslatokat tett a nemzetiségi kérdés megoldására. Megjegyezte, hogy „szomszédságunkban mily erõsen hódít a nemzetiségek jogi beállítottsága” – utalt az autonómiatörekvésekre. Emiatt sem szabad a kérdés elõl elzárkózni, és megoldást kell találni rá, különben más oldja meg a kérdést: „kezükbe veszik a szervezkedést, nem törõdve az egyházi körökkel” – figyelmeztetett a püspök.58 Ezután arra tért rá, hogy a magyarországi Actio Catholica „Szent István országa és a mai Magyarország” címû füzetébõl kimaradt a nemzetiségi kérdés, pedig – szerinte – Szent Imre az egy tömbben élõ szlovákok hercege volt, apja rendelkezése szerint. „Nem elég ugyanis a nemzetiségeknek megadni a kulturális lehetõséget, hanem a magyar nemzetet nevelni kell ebbõl a szempontból s erre figyelmét felhívni. Ha így az igazság alapjára állunk, erõsödik tulajdonképpen a magyar, uralkodó nemzet” – érvelt Bubnics.59 Konkrét javaslatai között szerepelt, hogy a katolikus egyesületek „rendezkedjenek be” a nemzetiségek nyelvén is. Lehetne az Actio Catholicán belül külön igazgatóságuk, és az összes nemzetiség felett állna egy Serédi által kinevezett egyházi ember, aki több nyelven beszélne, és feladata lenne az egyesületek irányítása. A katolikus nagygyûlésen pedig a nemzetiségek nyelvét is használják. A hercegprímás válaszában hangsúlyozta, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását õ is fontosnak tartja, és Bubnics javaslatait átadta az Actio Catholica országos igazgatóságának. Mihalovics Zsigmond országos igazgatónak írt levelében is kiemelte: „A nemzetiségek békéje és a magyar katolicizmus egysége érdekében magam is fontosnak tartom a kérdés közmegelégedést keltõ elintézését.”60 Serédi, miután az Actio Catholica megtárgyalta Bubnics javaslatait, maga is kifejtette véleményét azokról. Helyeselte, hogy a katolikus nagygyûlés keretében a német, szlovák és ruszin nyelvû híveknek külön szentmisét és díszgyûlést szerveznek. Nem tartotta azonban helyesnek, hogy az AC keretén belül a nemzetiségeknek párhuzamos szervezeteik legyenek, elégségesnek tartotta nemzetiségi nyelvet is beszélõ titkár vagy elõadó kinevezését, illetve egyházmegyei szinten AC titkárok munkába állítását. A költségeket a nemzetiségeknek kell fedezniük. Szintén nem helyeselte a hercegprímás az egyesületek nyelvcsoportok szerint külön igazgatóságba szervezését, mert az az egység megbontását jelentené.

57 58 59 60

BLET é.n. 40. p. EPL 1955/1939. (2610/1939. alapszám) Bubnics levele Serédinek, Rozsnyó, 1939. márc. 11. Uo. EPL 1955/1939. (2610/1939. alapszám) Serédi levele Bubnicsnak, Esztergom, 1939. márc. 23. és Serédi Mihalovicsnak, Uo., 1939. márc. 24.

97

Elégségesnek tartotta, ha a kiadványok készítésénél, szervezkedésnél, elõadások tartásánál tekintettel vannak a nemzetiségi nyelvekre is.61 Meg kell jegyezni, hogy Bubnics püspök szervezte korábban a szlovák püspöki kar megbízásából az ottani Actio Catholicát. 1933 februárjában külön magyar értekezletet hívott egybe és az Actio Catholica magyar része számára külön országos moderátorokat nevezett ki. A területi változások után a visszacsatolt területeken létre kellett hozni az egyházközségekre épülõ magyarországi Actio Catholica egész szervezetét. Elõször azonban az egyházközségeket kellett megalakítani. Ezt Serédi 1938 decemberében rendelte el az esztergomi fõegyházmegye visszatért területein. A nemzetiségi kérdés kezelése a fentebb említettek alapján történt meg. Az Actio Catholica vezetõi ellenezték a nemzetiségi hovatartozás szerinti tagozódást, és ezzel a hercegprímás is egyetértett. Állandó nemzetiségi titkárokat sem alkalmaztak az AC központban, hanem csak egyes feladatokra kértek fel alkalmas személyeket. A nemzetiségek körében való szervezkedést az egyesületekre és az egyházmegyékre hagyták. A nemzetiségi nyelvek használatának azonban teret adott az AC. A katolikus nagygyûléseken külön miséket és gyûlést szerveztek a nemzetiségek nyelvén, és számos AC-kiadványt nemzetiségi nyelven is kiadtak.62 Az Actio Catholica – ahogy Serédi is – a nemzetiségek kulturális autonomiára vonatkozó igényeibõl csak a nyelvhasználati jogokat támogatta. Azonban még így is több jogot biztosítottak, mint amennyit az utódállamok istentiszteleti nyelvhasználatot is korlátozó beolvasztó politikája hagyott a magyarok számára.

BIRTOKÜGYEK

Az elsõ bécsi döntéssel a felvidéki területek déli része visszakerült ugyan Magyarországhoz, a csehszlovák, majd a szlovák állam azonban továbbra is létezett, így megmaradtak a szlovák és a magyar egyházi javadalmasok közötti vagyoni problémák is. A Felvidék déli részének és ezzel együtt az esztergomi egyházi javadalmak jelentõs részének visszakerülése után látszólag értelmetlenné vált a hágai per folytatása, de mégis arra gondoltak, hogy egyszer még szükség lehet rá, és ha visszakerültek is a birtokok, az okozott károk megtérítésének kérdése még függõben volt. Ezért a felperes egy nyilatkozatot adott a döntõbíróságnak, amelyben kérte a per további tárgyalásának felfüggesztését. Ezzel ért véget a hágai per története, viszont folytatásának jogi lehetõsége elvileg máig megmaradt.63 1939 februárjában írt levelében Meszlényi Zoltán felvetette Serédinek, hogy a pápaválasztás után lehet, hogy felvetik majd a nagyszombati apostoli adminisztratúra anyagi ellátásának kérdését. Pavol Jantausch püspök és vikáriusa szerint az adminisztratúrának fenn kell maradnia, mert különben annak anyagi ellátásról az esztergomi érseknek kellene gon61 EPL 2610/1939. Serédi levele az AC Országos Elnökségének, Esztergom, 1939. ápr. 25. 62 SALACZ 1975, 47. p.; Circulares Archidioecesi Strigonienses X. 1938. dec. 9. 5364.sz.; GIANONE András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010, 116–119. p. 63 EPL 4287/1946. (5920/1947. alapszám) Meszlényi Zoltán emlékirata, Esztergom, 1946. aug. 19.; A per története tehát nem 1934-ben ért véget, szemben a szakirodalom állításával [Rácz Kálmán: Esztergomi érsekség kontra csehszlovák állam – egyházi birtokperek a hágai bíróság elõtt. 1–2. rész. In: Fórum. Társadalomtudományi Szemle 6 (2004) 89. p.].

98

doskodnia. Meszlényi szerint azonban Nagyszombatban az esztergomi érsek helynökségét kellene visszaállítani. Ha ez megtörténne, Nagyszombat nem zárkózna el attól, hogy visszaadja a birtokokat, bár a megmaradt erdõbirtokok nem sokat jövedelmeznek. Ambróz Lazik vikárius, akivel Meszlényi megbeszélést folytatott, kérte, hogy beszámolhasson az elhangzottakról Jozef Tiso-nak. Meszlényi hangsúlyozta, hogy csak magánvéleményét közölte.64 Ez azonban valójában Esztergom félhivatalos álláspontja volt, amelyet a magyar kormány is támogatott. A szlovák fél szerint a Magyarországhoz visszakerült birtokokat Jantausch püspök nem kezelhette tovább, de a kezelés alól nem kapott felmentést. Ezeknek a birtokoknak az aktíváiról és passzíváiról Jantausch püspök jelentést tett a Szentszéknek, majd 1939-ben személyesen terjesztette elõ az ügyet Domenico Tardini helyettes államtitkárnak, aki azonban nem adott választ, hivatkozva a kérdés nehéz voltára. Az ügy iratai a Zsinati Kongregációnál voltak. 1939 márciusában Jantausch Serédivel is tárgyalt. Szlovák álláspont szerint közvetlenül az elsõ bécsi döntés elõtt a Magyarországhoz visszakerült birtokrészek közül az esztergomi érsekség birtokaira 6 millió, a fõkáptalan birtokaira 2,5 millió kölcsönt kebeleztettek be, elõbbi az állam, utóbbi a közalapítványok javára szólt. A Csernoch prímásnak és az esztergomi fõkáptalannak kifizetett 22 millió cseh korona ugyanis felborította a gazdaságok egyensúlyát, adósságokba keveredtek, aminek maradványa a 6 milliós tétel. A 2,5 milliós tétel pedig annak a faanyagnak az ára, amelyet a szlovák közalapítvány adott a Magyarországhoz visszakerült birtokokon végrehajtott beruházásokhoz. A szlovák fél szerint a prímási birtokokról az elsõ bécsi döntés után – a Serédi által emlegetett 500 vagonnal szemben csak – körülbelül 300 vagon gabonát szállítottak Pozsonyba, hogy fedezzék a volt gazdasági központi kezelõség alkalmazottainak kb. 2 millió cseh koronára rúgó végkielégítését. Ezen kívül kb. 200 vagon gabonát adtak el azért, hogy legyen forgótõkéjük. Viszont magyar kézbe került az egész dohánytermés és egyéb más, kb. 44 millió cseh koronára rúgó termés és leltári vagyontárgy. Szlovák számítás szerint a magyar kézbe visszakerült birtokokon 89 millió cseh korona aktívával szemben 13 millió cseh korona passzíva áll.65 Serédi másként látta ugyanezt a helyzetet. Szerinte az elsõ bécsi döntés után Jantausch püspök több mint tízmillió cseh korona értékben vitt magával búzát, a hercegprímásnak pedig ötmillió cseh korona adósságot hagyott. Ráadásul a javak, miután Jantausch püspök kezelése idején elhanyagolták és kizsákmányolták azokat, veszteségesek, és tekintetbe véve a nyugdíjterheket is, néhány évig veszteségesek is fognak maradni.66 Jantausch püspök szóban és írásban is kérte, hogy a hercegprímás a területi változások révén visszanyert javadalmainak vagy jövedelmeinek egy részét adja át neki az esztergomi egyházmegye szlovákiai részének kormányzati költségeire. Ján Vojtaššák szepesi püspök pedig a magyar kormánytól és a hercegprímástól is ismételten kérte, hogy a szepesi püspökség magyarországi javadalmait oldják fel a zárlat alól és adják vissza neki. Ezek jövedelmét 1932 óta a hercegprímás élvezte. Amikor 1939 ápilisában Teleki miniszterelnök Rómában tárgyalt, kijelentette Luigi Maglione bíboros államtitkár elõtt, hogy ebben az ügyben a magyar kormány osztja a hercegprímás álláspontját, aki közölte a két püspökkel, 64 BEKE Margit: Boldog Meszlényi Zoltán Lajos püspök élete és halála. Szent István Társulat, Budapest, 2009. 136. p. 65 EPL 3247/1941. (1903/1943. alapszám) Beresztóczy Miklós levele Serédinek, Budapest, 1941. márc. 31. 66 EPL 3247/1941. (1903/1943. alapszám) Serédi levele Rottának, Esztergom, 1941. máj. 2.

99

hogy 1. amit a szepesi püspök jövedelmébõl felvett, visszafizeti, levonva azonban belõle azt az összeget, amit a szepesi püspök vett fel a csehszlovákiai prímási javak jövedelmébõl; 2. garantálja a magyarországi szepesi püspöki és káptalani birtokok zárlat alóli feloldását, amint a szlovák kormány visszaadja a magyar egyházi jogalanyok birtokait, rendezi a visszacsatolt területen fekvõ birtokokra betáblázott kölcsönök ügyét, és elszámolás után megtéríti az állami kezelés alatt a birtokokon keletkezett károkat; 3. ezek teljesítése után vállalja, hogy gondoskodik az esztergomi fõegyházmegye szlovákiai részének egyházi közigazgatásáról, a szükségletek ellenõrzése mellett. Két hónappal késõbb, júniusban Serédi maga is írt Maglione államtitkárnak Jantausch püspök anyagi igényeivel kapcsolatban. Ez után mind a hercegprímást, mind a rozsnyói megyés püspökké kinevezett Bubnicsot felkérte a Szentszék, hogy egyezzenek meg az érdekelt ordináriusokkal, a kánonjog rendelkezéseinek megfelelõen, egyházmegyéik határon túli részének anyagi ellátásáról. Ugyanígy a kassai püspöknek is tárgyalnia kellett Èársky püspökkel annak javadalmazásáról. Amennyiben a fõpapok egymás között nem tudnak megegyezni, a Szentszék fog dönteni véleményük meghallgatása után.67 Ez végül mégsem következett be, bár a megegyezést nem sikerült elérni. 1940-ben a szlovák kormány tett javaslatot egy magyar-szlovák bizottság kiküldésére a Magyarország és Szlovákia között függõben lévõ egyházi vagyoni kérdések rendezésére. Ez a korábbi álláspont megváltoztatását jelentette. 1923-ban a magyar fél kérésére abban állapodott meg a csehszlovák és a magyar kormány, hogy elõször az érintett egyházi javadalmasok állapodjanak meg egymással, utána kerülhet sor államközi szerzõdés megkötésére. Az államközi tárgyalások napirendjérõl így lekerült az egyházi birtokok ügye. 1927 után pedig megszakadtak a csehszlovák kormány és az egyházi javadalmasok közti tárgyalások is. A csehszlovák kormány nem volt hajlandó tárgyalni az egyházi birtokok hovatartozásáról a magyar féllel, csak a Szentszékkel, viszont nem törõdött a szlovák egyházi javadalmasok Magyarországon maradt egyházi birtokaival. Az Ad ecclesiastici regiminis kezdetû bulla kiadása után, 1938-ban viszont kezdeményezte a magyar egyházi javadalmasokkal megszakadt közvetlen tárgyalások folytatását. Ezek azonban nem vezettek eredményre, mert a nemzetközi helyzet változása miatt immár a magyar félnek nem volt érdeke megegyezésre jutni. Csehszlovákia felbomlása, majd az önálló Szlovákia létrejötte új helyzetet teremtett. 1940-ben Serédi nem látta elvi akadályát a magyar-szlovák bizottság megalakításának, de felvetette, hogy elõbb tisztázni kellene a szlovák kormány helyzetét. Amikor ugyanis szóba került, hogy a magyarországi javadalmasok szlovákiai birtokai kényszerkezelésben vannak és a jövedelmeket a magyarországi javadalmasok kizárásával használják fel, akkor a szlovák kormánykörök úgy nyilatkoztak, hogy nincsenek befolyással a birtokok sorsára, mert azokat a Szentszék rendelkezése alapján kezelik. Amikor pedig a csehszlovák kormány által elrendelt zárlat miatti károk megtérítése merült fel, a szlovák kormány azt mondta, hogy a károk viselése tekintetében nem jogutódja a csehszlovák kormánynak. Serédi szerint, ha ez a szlovák álláspont, megfontolandó, hogy részt vegyenek-e a tárgyalásokban. Ha a szlovák kormány csak arról akar tárgyalni, hogy bizonyos Magyarországon fekvõ javakat visszakaphassanak a szlovák javadalmasok, de elzárkózik a szlovákiai vagyonok visszajuttatásától, akkor nem komoly a tárgyalás.68 Hóman Bálint 67 SALACZ 2002, 168, 171–172. p. 68 EPL 8741/1940. (1903/1943. alapszám) Serédi Jusztinián levele Csáky István külügyminiszternek, Esztergom, 1940. dec. 11.

100

kultuszminiszter álláspontja az volt, hogy a rendezés a kölcsönösség és viszonosság elvén nyugvó nemzetközi szerzõdés segítségével lehetséges, megjegyezve, hogy néhány kérdés megoldásához szükséges a Szentszék és az érdekelt javadalmasok közremûködése is. A szlovák kormány korábban kitért az ezeken az elveken alapuló rendezés elõl, amikor a szlovák javadalmasokkal együtt egyoldalú megállapodásra törekedett. Azt kérték, hogy a magyar kormány engedje meg a szlovák javadalmasok magyarországi birtokainak kezelését, függetlenül attól, hogy a szlovák kormány biztosítja-e a birtokok kezelését a magyar javadalmasoknak. Az egyoldalú rendezést a kultuszminiszter nem fogadta el. A szlovák félnél azonban változás tapasztalható, hiszen a magyar kormány által fontosnak tartott elvek elfogadására utal, hogy külön bizottság felállítását javasolják. Hóman szerint az egyházi vagyoni kérdéseket minden más nemzetközi vitás kérdéstõl függetlenül, és az egyoldalú megoldás kizárásával, a kölcsönösség és viszonosság elve alapján kell rendezni. A kultuszminiszter utalt arra, hogy ezt az álláspontot a minisztertanács is elfogadta. Hóman tehát hozzájárult a nemzetközi tárgyalások megkezdéséhez, és külön vegyes magyar-szlovák bizottság szervezését javasolta, amelyben részt vennének a külügy- és a kultuszminisztérium képviselõi, valamint szükségessé válhat az egyházi javadalmasok képviselõinek bevonása is. Hangsúlyozta azonban, hogy elõször tisztázni kell, a szlovák kormány hajlandó-e és képes-e a szlovák területen kényszerkezelésben tartott magyar egyházi birtokok tekintetében ugyanolyan rendelkezéseket tenni, mint amilyeneket a magyar kormánytól kíván. Itt utalt azokra a szlovák kifogásokra, amelyeket Serédi is szóvá tett.69 Gyors tárgyalások után meg is született a magyar-szlovák államközi megállapodás a római katolikus egyházi javadalmi birtokok kezelése tárgyában. A megállapodás értelmében a két állam kölcsönösen kötelezettséget vállalt arra, hogy a másik állam egyházi javadalmasainak a saját államuk területén lévõ ingatlan vagyonát a fennálló zárlati intézkedések alól felmentik, és az illetõ egyházi javadalmasokat vagyonuk kezelésében nem akadályozzák. A megállapodás a megerõsítõ okiratok kicserélését követõ tizedik napon lépett volna hatályba.70 Az egyezményt 1941. március 29-én parafálták, de hatályba nem lépett, mivel a Szentszék nem vonta vissza a csehszlovák kormánnyal kötött 1935. május 14-iki megegyezése alapján Jantausch püspöknek adott megbízást a Csehszlovákia területén fekvõ egyházi javak kezelésére. A szlovák-magyar államközi megállapodásról Rotta nuncius is tudomást szerzett, aki közölte értesülését a bíboros államtitkárral. Maglione államtitkár azt válaszolta, hogy a Szentszék nagy érdeklõdéssel fogadta a hírt és szeretne egy másolatot kapni az egyezménybõl. Késõbb a nunciust hivatalos jegyzékben is értesítették a megállapodásról, jelezve, hogy a ratifikáció attól függ, hogy a Szentszék visszavonja-e a szlovák területen fekvõ magyar egyházi javak kezelésére vonatkozó rendelkezését. Rotta megkérdezte a hercegprímást, hogy mit jelent ez a kitétel. Feltette azt a kérdést is, hogy hogyan fognak gondoskodni a szlovák egyházi jogi személyek megélhetésérõl, amelyeknek részesedniük kellene az esztergomi érsek vagyonkezelésébe visszatért javak hasznából. Rotta utalt arra, hogy Serédi abban a helyzetben van, hogy valóban hiteles választ adhat, amely alapján a Szent69 EPL 1082/1941. (1903/1943. alapszám) Hóman átirata Bárdossy külügyminiszternek, Budapest, 1941. febr. 11., másolat 70 EPL 3247/1941. (1903/1943. alapszám) Megállapodás a római katolikus egyházi javadalmi birtokok kezelése tárgyában, másolat; A cím megtévesztõ, mert görög katolikus birtokokra is vonatkozott a szerzõdés. (A parafálás dátumáról ld. uo. Beresztóczy Miklós levele Serédinek, Budapest, 1941. márc. 31.)

101

szék majd könnyebben és gyorsabban adhatja beleegyezését a nagyon óhajtott megegyezés hatálybalépéséhez.71 Serédi válaszában utalt arra, hogy Beresztóczy Miklós, a kultuszminisztérium I. ügyosztályának vezetõje már átadta a nunciusnak az egyezmény szövegét, és biztosan megadta a szükséges magyarázatokat is. A hercegprímás szerint a két kormánynak az volt a szándéka, hogy lehetséges legyen visszaadni az egyházi jogi személyeknek a másik ország területén fekvõ javadalmaik vagyonkezelését, azzal a joggal együtt, hogy kivihetik a birtok terményeit vagy jövedelmeit a javadalmas országába. Az egyezmény gyakorlati megvalósítása azonban egy másik megegyezéstõl függ, amelyet az érdekelt egyházi jogi személyek köthetnek egymással, természetesen a Szentszék jóváhagyásával, amennyiben az szükséges. Azért tették hozzá a szerzõdéshez azt a kitételt, hogy a ratifikáció a Szentszék által Jantausch püspöknek adott megbízás visszavonásától függ, mert Jantausch püspök kijelentette, hogy nem tudná átadni az esztergomi érsekséghez és fõkáptalanhoz tartozó birtokokat, mert azok kezelésével a Szentszék bízta meg. Serédi úgy vélte, hogy a másik megállapodás megkötése az érdekelt egyházi jogi személyek között szlovák részrõl nehéz lesz, hacsak nem lehetetlen, mivel Jantausch püspök, miután a hercegprímás és az esztergomi fõkáptalan birtokainak egy része visszakerült Magyarországhoz, nagyon gyorsan a Szentszékhez fordult, hogy a hercegprímástól egy jelentõs éves összeget kérjen a visszakerült javadalmak jövedelmébõl, viszont jó húsz éven át egyáltalán nem sietett, hogy továbbítsa a birtokok jövedelmét a hercegprímásnak. Jantausch válasza az volt, hogy a Szlovákiában maradt egyházi javadalmak a szlovákok tulajdonát képezik, és egyébként sem jövedelmeznek semmit, ezért nem volt abban a helyzetben, hogy bármit továbbítson. Azonban mégis lehetett küldeni egy csehbarát politikai pártnak negyvenmillió cseh koronát – jegyezte meg Serédi. Amikor pedig 1938-ban a javadalmak egy része visszakerült Magyarországhoz, Jantausch püspök több mint tízmillió cseh korona értékben vitt magával búzát, a hercegprímásnak pedig ötmillió cseh korona adósságot hagyott. Az egyedüli jövedelem a birtokok zár alá vételének húsz éve alatt az állam által kisajátított tizenkétezer hold föld, ami el is tûnt – írta ironikusan Serédi. A szlovák állam nem akar a csehszlovák állam jogutódja lenni, amely felelõs a zár alá vételért és az ez által a hercegprímásnak okozott károkért. Serédi kijelentette, hogy komoly elszámolás és a károk megtérítése nélkül, valamint ameddig nem szedik be a jövedelmeket, nem lehet megegyezésre gondolni, még kevésbé arra, hogy a hercegprímás kezelésébe visszakerült javak hozamából részesedjen a szlovák fél. Ráadásul a javak, miután Jantausch püspök kezelése idején elhanyagolták és kizsákmányolták azokat, veszteségesek, és tekintetbe véve a nyugdíjterheket is, néhány évig veszteségesek is fognak maradni, ahogy ezt Serédi a Szentszéknek is kifejtette Jantausch püspök 1938. szeptemberi, az Államtitkársághoz írt levelében megfogalmazott követelésekre válaszolva. A hercegprímás szerint a javak jogos haszonélvezõiknek való visszaadása tekintetében érvényesíteni kell a viszonosságot, anélkül nem lehet gondolni a megegyezésre. A visszaadás feltételezi a komoly elszámolást is, ami magyar részrõl nem lesz nehéz, mert a magyar kormány felhalmozta a zár alá vett birtokok jövedelmeit vagy részben továbbította a szlovák egyházi személyeknek, miközben szlovák oldalról nem ez volt a helyzet, így számukra nehéz lesz elszámolni – vélte Serédi.72 71 EPL 3247/1941. (1903/1943. alapszám) Rotta nuncius levele Serédi Jusztiniánnak, Budapest, 1941. ápr. 24. 72 EPL 3247/1941. (1903/1943. alapszám) Serédi levele Rottának, Esztergom, 1941. máj. 2., saját kezû fogalmazvány

102

A hercegprímás levelébõl és hangvételébõl látszik, hogy vajmi kevés esély volt a megegyezésre, sõt a viszony is eléggé elmérgesedett a felek között, ami nem meglepõ annak ismeretében, hogy Serédi és Jantausch már elsõ személyes találkozásukkor (1934-ben Rómában) összevesztek.73 Még a tényeket és az adatokat is másként értelmezték. Ennek ellenére tovább folytak a tárgyalások. 1942 decemberében Polyák István szlovák követ felkereste Sebestyén Pál magyar külügyminisztériumi osztályfõnököt, és elõadta neki, hogy a szlovák kormány a magyar– szlovák államközi megállapodást a Szentszék elé terjesztette a szlovákiai püspöki kar azon javaslatával együtt, hogy a Szentszék vonja vissza a magyarországi javadalmasok szlovákiai birtokaira vonatkozó rendelkezését, a nagyszombati apostoli adminisztratúra költségeit pedig vállalja a bíboros hercegprímás olyan módon, hogy az esztergomi érseki javadalmak jövedelmébõl egy arányos részt fizessen ki. A követ szerint az illetékes szentszéki kongregáció felszólította a hercegprímást és a nagyszombati apostoli adminisztrátort, hogy közvetlen tárgyalásokat folytassanak egymással. Serédi pedig Jantausch püspököt meghívta Esztergomba, de a tárgyalások nem vezettek eredményre, mert Serédi azt a feltételt szabta, hogy az apostoli adminisztratúra érseki vikariátussá alakuljon át. A követ szerint a hercegprímás ezt azzal is indokolta, hogy õ mint magyar közjogi méltóság, nem foglalhat el a magyar kormány szándékaival ellentétes álláspontot. Szlovák részrõl azonban elképzelhetetlennek tartották, hogy Szlovákia jelentõs része egy idegen „közjogi méltóság” egyházi igazgatása alatt álljon. A követ szerint Serédi kijelentése feljogosítja a szlovák kormányt, hogy az ügyet ne csak egyházi, hanem politikai problémaként is lássa. Az a magyar szándék pedig, hogy a nagyszombati apostoli adminisztratúrát érseki vikariátussá alakítsák át, súlyos következményekkel járna a magyar-szlovák viszony szempontjából, mert a szlovák közvélemény egy ilyen törekvés mögött revíziós szándékot keresne és érzékenyen reagálna. Serédi kijelentéseit még nem ismeri a szlovák közvélemény, ezért az ügyet nem akarták hivatalos vágányra terelni, hanem magánúton kérte a követ, hogy Sebestyén osztályfõnök, mint a szlovák-magyar megállapodás egyik aláírója, nyugtassa meg az illetékes szlovák köröket. A követ szerint az lenne a legjobb megoldás, ha Serédi más alapon tovább folytatná a tárgyalásokat Jantausch-sal.74 A szlovák követ látogatásáról természetesen értesítették Serédit, aki kifejtette álláspontját a követ által elõadottakkal kapcsolatban. Serédi kijelentette, hogy a Szentszék nem szólította fel a nagyszombati apostoli adminisztrátorral való tárgyalásra. Õ nem is hívta Jantauscht Esztergomba, hanem a püspök jelentkezett nála, elõadva, hogy anyagi helyzetére megoldást szeretne találni. A hercegprímás tartotta magát korábbi álláspontjához, hogy csak akkor érezné magát kötelezve anyagi juttatásra, ha Nagyszombatban nem apostoli adminisztratúra mûködne, hanem az esztergomi érsek helynöke, ahogy az elsõ világháború elõtt volt. Ebben az esetben a magyar kormány sem tudná akadályozni a megoldást. Azonban a magyar kormány, az elõzmények után, nem járulna hozzá ahhoz, hogy az esztergomi érseki javadalomból tartson el a prímás egy Nagyszombatban székelõ, az esztergomi érsektõl független egyházkormányzati szervezetet. Az egyházjog nem rögzíti az országhatárok és az egyházmegyei határok egybeesésének szükségességét. A világháború után éppen az utódállamok diplomáciája érte el a Szentszéknél, hogy a területi elvet tegyék az egyházmegyei rendezés alapjává. Ez az 1937-es pápai bullával valósult meg, ami73 Esty Miklós irathagyatéka, naplójegyzetek, a Szent István Társulat õrizetében, 1934. nov. 29. 74 EPL 901/1943. (1903/1943. alapszám) Külügyminisztérium Politikai Osztály, Napi jelentés, 1942. dec. 12.

103

re a csehszlovák diplomácia nagyon büszke volt. Ezek után a magyar kormány nem fog hozzájárulni a szlovák kormány tervéhez, hanem a maga részérõl is a területi elvet alkalmazza, amíg a másik fél ezt az elvet nem veti el. Serédi szerint az egyetlen megoldás a területi elv teljes elvetése lenne. Ez azt jelentené, hogy az esztergomi egyházmegye régi határait visszaállítanák, és Nagyszombatban az esztergomi érsek helynöke kormányozna. A szlovák kormány nem kívánja alkalmazni a területi elvet a birtokok esetében, de alkalmazni kívánja a joghatóság kérdésében. A szlovák követ kijelentette, hogy elképzelhetetlen, hogy Szlovákia egy részét idegen püspök kormányozza. Serédi felhívta a figyelmet, hogy fordított esetben erre hosszú idõn keresztül volt példa, amikor a kassai és rozsnyói apostoli adminisztrátorok joghatóságot gyakoroltak a kassai és rozsnyói egyházmegyék magyarországi területein is 1937 szeptemberéig. Serédi szerint Jantausch püspökkel csak azon az alapon tárgyalhat, hogy az apostoli adminisztratúra megszüntetése esetén nagyszombati helynöke milyen anyagi ellátást igényelhetne. Mást a magyar kormány sem helyeselne. Ha két szembenálló fél közül az egyik közel 20 évig képviselt egy álláspontot, mert neki kedvezõ volt, akkor nem lehet várni a másik féltõl, hogy a dolgok neki kedvezõ fordulata után ugyanezt az álláspontot ne képviselje. A hercegprímás a szlovák kormány álláspontját következetlennek tartotta, mert az magyarországi birtokok jövedelmét akarta élvezni, viszont magyarországi javadalmas joghatóságát elképzelhetetlennek tartotta Szlovákiában. Ezzel szemben a csehszlovák kormány következetes volt, hiszen nem akart tudni idegen joghatóságról, de idegen javadalmas birtok-haszonélvezetérõl sem. Serédi hangsúlyozta, hogy a szlovák-magyar megállapodás tartalmán kívül esik a nagyszombati apostoli adminisztratúra költségeinek fedezése; valamint nincs jogi összefüggésben egymással a magyarországi javadalmasok szlovákiai birtokainak kezelése és az adminisztratúra költségeinek fedezése. A hercegprímás nem akart ugyanis magyar egyházi vagyonból szlovák egyházi szervezetet fenntartani. Szerinte, ha független szlovák egyházi szervezetet akarnak, illõ volna annak ellátásáról is a magyaroktól függetlenül gondoskodni.75 A magyar fél 1943. március 3-án adott át feljegyzést a szlovák félnek a Serédi és Jantausch közötti, 1942. november 4-i tárgyalásról, majd április 7-én a magyar kormány újból javasolta, hogy Jantausch püspök a pozsonyi préposti széket foglalja el, így megoldva ellátásának kérdését. A szlovák álláspont szerint a Jantausch püspök és Serédi prímás közötti 1942. november 4-i, esztergomi tárgyalásra azért került sor, mert arra a pozsonyi apostoli nunciatúrán keresztül a Zsinati Kongregáció utasítást adott. A szlovák fél kijelentette, hogy a területi elv alkalmazása során következetlensége csak látszólagos, és a magyar oldal magatartása hasonló következetlenséget mutat. Serédi ugyanis az elsõ bécsi döntés után hasonló gyorsasággal sürgette a területi elv alkalmazását az egyházi joghatóság terén az átcsatolt területeken, mint a csehszlovák kormány a trianoni békeszerzõdés után. Jantausch püspök több mint húsz év után is csak apostoli adminisztrátor, de Serédinek fél év alatt sikerült elérnie a teljes joghatóságot az átcsatolt területeken. A szlovák fél szerint anyagi téren a világi hatalom gondoskodott Serédi helyett a területi elv érvényesítésérõl. De a hercegprímás is elvetette ezt az elvet, amikor érdekei nem úgy kívánták, és nem volt rá kilátás, hogy a világi hatalom beavatkozása érvényesíti anyagi érdekeit. Ezt mutatja Serédi 1934. augusztus 75 EPL 901/1943. (1903/1943. alapszám) Serédi Jusztinián levele Ghyczy Jenõnek, a külügyminiszter állandó helyettesének, Esztergom, 1943. febr. 5. tervezet; és 1903/1943. Beresztóczy Miklós levele Serédi Jusztiniánnak, Budapest, 1943. febr. 27. és Beresztóczy Pro memoriája, Budapest, 1943. febr. 26.

104

17-iki válasza Vojtaššák püspök javaslataira, Meszlényi püspök 1938-as tárgyalásai a szlovák féllel, valamint a Csernoch hercegprímásnak és az esztergomi fõkáptalannak átutalt 23 millió cseh korona. Emiatt a magyar fél nem is vethet a szlovák oldal szemére hasonló magatartást. Ráadásul közismert, hogy a szlovák fél éles harcban állt Prágával az egyházi birtokok érintetlensége érdekében és a szlovák oldal 1938-ban tárgyalásba bocsátkozott Meszlényi püspökkel a magyar követelésekrõl, összegszerû ajánlatot is tettek, és ezzel a magyar katolicizmus érdekében eltértek az akkor javukra szolgáló területi elvtõl. Az esztergomi érseki birtokok parcellázása úgy történt, hogy a késõbb átcsatolt birtokokból arányosan kevesebbet parcelláztak, mint a Szlovákiában maradt részen, így a szlovák és magyar vagyon közötti aránytalanság nõtt a szlovák oldal kárára. Nem indokolt tehát a szlovák féltõl következetességet elvárni, annál kevésbé, mert a szlovák fél inkább jogosult a magyar féltõl a határváltozás után is ugyanolyan hozzáállást elvárni, amely korábban a magyar fél anyagi érdekeinek megfelelt. A Szentszék is a területi elvet a magyar oldal javára alkalmazta, mert az elsõ diszmembráció csak 1937-ben történt, a második viszont fél évvel az elsõ bécsi döntés után. A szlovák katolicizmus számára sürgõsebb az anyagi rendezés, mint volt a régi határok mellett a magyar katolicizmusnak, mivel a hercegprímásnak akkoriban magyar oldalon jelentõs birtokai maradtak, amelyek az átcsatolás után csak növekedtek, most azonban Jantausch püspök kezelésében csak jelentéktelen birtokok maradtak. A szlovák fél szerint a hercegprímás egy személyben egyesített fõpásztori és magyar közjogi méltósága a szlovák nép szemében nem választható ketté. Úgy tekint tehát a szlovák nép a hercegprímásra, mint aki a magyar kormány politikai befolyása alatt áll. A magyar fél sajnálatos módon nem gondoskodott a Szent István-i állameszmének a magyar köztudatból való eltávolításáról, amit jelenleg is hirdetnek. A szlovák katolikus hívek tehát a hercegprímásban egy nemzeti öntudatukat és önállósági érzésüket sérõ, számukra ellenszenves eszme képviselõjét látnák. A Szentszék és a szlovák kormány nem engedhetné tehát meg, hogy a szlovák katolikus hívek lelkében a vallásos és a nemzeti érzés szembeállításával dilemma keletkezzen, amely kárára volna az egyháznak, mert bizalmatlanságot szülne az egyház és a hívek között. A kassai és rozsnyói precedens nem alkalmazható a nagyszombati helyzetre, mert a szlovák püspöki vikáriusok idején magyar területen soha nem folyt irredenta propaganda – állította a szlovák irat. A helyzet a magyar fél érdekében állhatott, hiszen megszüntetését nem propagálta, mert a rozsnyói és kassai egyházmegyék egyben hagyása elõmozdította a magyar területi törekvéseket, viszont a szlovák vikáriusok kizárása az illetõ egyházmegyék diszmembrációjával járt volna. A politikai érdekek ellenkezõsége és az adminisztratúrák méreteinek különbözõsége miatt sem vethetõ össze a két eset. Valószínûleg a Szentszék sem engedné, hogy egy közvetlenül tõle függõ adminisztrátort vikáriussá nevezzenek ki. A szlovák kormány visszautasítja, hogy a hercegprímás a nagyszombati adminisztratúra anyagi ellátását rá hárítsa. A szlovák fél hangsúlyozta, hogy a szlovák állam forradalom útján keletkezett és nem jogutódja a csehszlovák államnak. A hercegprímás parcellázott birtokai nem a szlovák állam tulajdonába kerültek, hanem magántulajdonba, amely a határváltozás folytán nagyrészt magyar fennhatóság alatt áll. A szlovák területen lévõ magántulajdon is sok esetben nem szlovák kezekbe került. Serédi valószínûleg csak Jantausch püspök anyagi ellátásával foglalkozik, az adminisztratúra intézményeinek ellátásával nem, különben nem az eladósodott pozsonyi préposti javadalom jövedelmének átengedésével akarná megoldani a volt esztergomi fõegyházmegye 40%-a költségeinek fedezését. Jantausch püspök ellátása csak elvileg független a többi egyházi javadalmas birtokba helyezésétõl. Gyakorlatilag azonban a Szent105

szék addig nem menti fel a püspököt az egyházi javak kezelése alól, amíg róla és az adminisztratúra anyagi ellátásáról nem gondoskodtak, és amíg Jantausch-t fel nem menti a Szentszék, addig az államközi megállapodás nem léphet életbe. A szlovák kormány senkinek nem fizet kártérítést a csehszlovák földreform miatt. Jantausch püspök ugyan csak a Szentszéknek tartozik elszámolással, de megengedi, hogy számadásaiba a magyar egyházi javadalmasok megbízottja betekintsen. A szlovák oldal a püspök és az adminisztratúra anyagi ellátását továbbra is az 1500. kánon értelmében kívánja megoldani, amit a hercegprímás 1934. augusztus 17-i levelével elismert.76 Az álláspontok nagyon messze estek egymástól, így nem meglepõ, hogy a korszak végéig nem sikerült megállapodásra jutni a birtokok ügyében. A Szentszék nem vállalta magára a döntés felelõsségét, az érdekelt fõpásztorok pedig nem tudtak megegyezni egymással.

EGYHÁZKORMÁNYZATI VÁLTOZÁSOK 1945-BEN

A második világháború befejezése után újabb egyházkormányzati változások következtek be, de ezt az 1945 márciusában elhunyt Serédi Jusztinián már nem érte meg. Raffaele Forni, a prágai nunciatúra ügyvivõje a Szentszék speciális felhatalmazásával élve 1945. október 14-én, Prágában kelt dekrétumában megbízta Pavol Jantausch püspököt, a nagyszombati apostoli adminisztrátort a világháború elõtt hozzá tartozott és Magyarországtól újra Csehszlovákiához került részek apostoli adminisztrátorságával.77 Az újonnan kinevezett esztergomi érsek, Mindszenty József december 10-én kelt levelében XII. Piusz pápához fordult, kérve, hogy hatálytalanítsa a prágai nunciatúra rendelkezését.78 Domenico Tardini helyettes államtitkár válaszában kijelentette, hogy az intézkedésre szükség volt, ugyanakkor leszögezte, hogy Jantauschnak az adott területre szóló apostoli adminisztrátori megbízása semmilyen módon nem változtatta meg az egyházmegyei határokat. A Szentatya pedig figyelemmel kíséri az ügyeket.79 A végleges területi rendezést a Szentszék valóban csak harminc évvel késõbb, 1977-ben hajtotta végre.80 A vagyoni kérdéseket a korszak végéig, sõt azután sem sikerült megoldani. Az esztergomi fõegyházmegye, a székeskáptalan és a szeminárium Csehszlovákiához került birtokainak igazgatását már 1945-ben átvette Jantausch püspök, ami ellen még Drahos János káptalani helytartó tiltakozott. Mindszenty bíboros is többször tiltakozott és igényt tartott a birtokok jövedelmeire. 1947 júniusában kérte a Szentszék intézkedését, hogy a birtokok jövedelmébõl részesülhessen az érsekség, a székeskáptalan és a szeminárium. Hivatkozott arra, hogy az egyház földbirtokait Magyarországon elvették. Domenico Tardini helyettes államtitkár válaszában azt írta, hogy a csehszlovákiai földbirtokok nehéz helyzetben van76 EPL 1903/1943. Feljegyzés a szlovák álláspontról, keltezés nélkül 77 Megjelent: Ordinariatus Tyrnaviensis Litterae Circulares, 1945. Nr. 9. 78 EPL 4040/1945. (1491/1946. alapszám) Mindszenty József hercegprímás levele XII. Piusz pápához, Esztergom, 1945. dec. 10. 79 EPL 1491/1946. Domenico Tardini levele Mindszenty Józsefnek, Vatikán, 1946. jan. 27. 80 VI. Pál pápa 1977. december 30-án kiadott Praescriptionum sacrosancti Concilii kezdetû apostoli konstitúciójával a nagyszombati apostoli adminisztratúrát elválasztotta az esztergomi érsekségtõl és érsekség rangjára emelte. [Acta Apostolicae Sedis 70 (1978), pp. 273–274]

106

nak és a nehézségek akadályozzák Mindszenty kéréseinek teljesítését.81 Végül az egyházi birtokok kérdését egy külsõ tényezõ oldotta meg, amikor államosították azokat. Az 1989-es rendszerváltás, majd a független Szlovákia megalakulása után azonban az ingatlanok nagy része visszakerült egyházi kézbe. A tulajdonjog kérdése így újra felvetõdött és bizonyos szempontból máig lezáratlan.82

BALÁZS CSÍKY THE EFFECT OF THE FIRST VIENNA ARBITRATION ON THE ARCHDIOCESE OF ESZTERGOM (1938-1945) As a result of the First Vienna Arbitration, the Hungarian inhabited southern parts of Slovakia, formerly a part of historical Northern Hungary, were annexed to Hungary. Consequently, most of the territory of the Archdiocese of Esztergom was replaced under Hungarian political authority. Some days prior to the arbitration, Jusztinián Serédi, Archbishop of Esztergom, Primate of Hungary, contacted the Holy See claiming the immediate renovation of his archbishopric and metropolitan jurisdiction in the annexed territories. This was granted by the bull Dioecesium fines in the summer of 1939. This study presents the negotiations between the Primate, the Hungarian government and the Holy See, as well as analyses the problems arose by the integration of the annexed territories. One of them was the privileges gained by Catholics in Slovakia: civic marriage was not obligatory for them and denominational correspondence was free of charge. The Hungarian clergy wanted to keep these privileges whereas the Hungarian government did not support them. Some parts of the estates of the Primate and the cathedral chapter remained in the territory of Czechoslovakia, after its dissolution in the territory of Slovakia. These issues were not solved until 1945, as the Slovak and Hungarian approach to these property-issues were far from each other, and the Holy See did not take charge of the decision.

81 EPL 5920/1947. Domenico Tardini levele Mindszenty Józsefnek, Vatikán, 1947. aug. 4. 82 Az esztergomi érsekség birtokait a nagyszombati érsekség követelte vissza és kapta meg, azonban megkérdõjelezhetõ, hogy erre volt-e jogalapja, mivel a telekkönyvekbe nem jegyezték be az államosításkor a tulajdonváltozást, és ott továbbra is a magyar egyházi javadalmasok szerepeltek. (vö. RÁCZ 2004, 91. p.)

107

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

BALOGH MARGIT

FAKULTATÍV HITOKTATÁS ÉS A KONKORDÁTUM-FIASKÓ Hitoktatási küzdelem és körülményei, 1946–1947

1945–46-ban az állami és egyházi oktatásügy konfliktusa még kevésbé kapott politikai színezetet, és még nem rendelõdött alá a hatalomért folytatott harcnak. A magyar katolikus egyház vezetése a második világháború befejezése után az addig kialakult jogi helyzetet tekintette a katolikus tanügypolitika alapjának. Iskolafenntartói tevékenysége a korai évszázadokból eredt, amikor iskolákat kizárólag a katolikus egyház, majd a 16. századtól más felekezetek is tartottak fenn. A különbözõ jogszabályok 1948-ig nem is vonták kétségbe az egyházi alapítású és fenntartású iskolák törvényes voltát.

OKTATÁSKORSZERÛSÍTÉS

A háború befejezése után az esélyegyenlõség elvébõl kiindulva a legfontosabb állami oktatásügyi feladat a nyolcosztályos általános iskola általánossá és kötelezõvé tétele volt. (1940-ben kísérletileg már néhány kijelölt helyen bevezették a nyolcosztályos alapiskolát, de azt csak egy idõtartamát tekintve kiterjesztett népiskolának tekinthetjük, míg az általános iskola szerkezetileg is más, alsó- és felsõ tagozatra osztott, a felsõ tagozaton pedig tanítók helyett már szaktanárok oktattak). Ezt már az Ideiglenes Nemzeti Kormány elrendelte 1945. augusztus 18-án (6650/1945. M. E. sz.), ám anélkül, hogy a feltételeket biztosította volna. A közoktatás új intézményei a régi népiskolák, valamint a polgári iskolák és a gimnáziumok 1–4. osztályának összevonásával alakultak ki. Az alsó- és középfokú oktatás nagymértékben egyszerûsödött és lényegében kétszintûvé vált, de ez az új szerkezet teljesen elütött az addigi közoktatási modelltõl. Egyszerre szolgálta a korszerûsítést és az esélyegyenlõséget (ezt a szerepet érdemben az 1960-as évektõl lesz képes betölteni), valamint az olyan aktuális politikai célokat is, mint tömegképzést, megbízható oktatói gárda felállítását, az egyházi iskolák visszaszorítását, az oktatás átideologizálását. Az új rendszerre való áttérés természetesen nem ment egyik napról a másikra. 1946-ban még csak 816 általános iskola mûködött az országban, az összes népiskolák alig több mint 10 százaléka. Sokáig fennmaradt még a népiskolai hálózat öröksége, a tanteremés tanerõhiány, az osztatlan (tehát egytanerõs iskola, ahol a tanulók életkori és évfolyam szerinti bontás nélkül egy tanteremben, egy tanító irányításával tanultak) vagy csak részben osztott oktatás. Kivált falusi kisiskolai környezetben volt lehetetlen vagy roppant nehéz megfelelni a korszerû általános iskola feltételeinek, így iskolaügyben szép lassan 109

konfrontáció érlelõdött az egyházi iskolafenntartók és az állam között. Az állam részérõl kézenfekvõen fogalmazódik majd meg a minõsítés: az egyházi iskolák oktatása elavult és alacsony színvonalú, ezzel szemben az államiakban modern és igényes. Az oktatás intézményi struktúrájának átalakításával párhuzamosan zajlott az oktatás tartalmának módosítása, amit sokan kifogásoltak. Mindszenty hercegprímás a katolikus püspöki karral teljes egységben vélekedett a hazai katolikus iskolaügyrõl, ebben semmiféle „különvélemény” nem érvényesült. Fenntartásokkal fogadták az iskolák egységesítését, s féltették az egyház nagyhírû gimnáziumait is. A nyolcosztályos általános iskolában az egységes állami iskolák elõfutárát látták, és ebben nem is tévedtek: végeredményben az általános iskolák modern programja elsõként lékelte meg az egyházi iskolafenntartást. A feltételek hiánya miatt Mindszenty József már 1945 októberében tiltakozott a miniszterelnöknél a nyolcosztályos általános iskola ellen: az intézkedést az egyházak autonómiájának és iskola-fenntartási jogának megsértéseként értékelte. Egyes katolikus személyiségek, köztük Szekfû Gyula történész már 1945 tavaszán–nyarán úgy vélték, hogy a felekezeti iskolák elvétele már teljesen elõ van készítve.1 Pedig a hazai baloldali politikai erõk még nem vallási jellegük miatt kezdtek foglalkozni a katolikus iskolákkal (élesebb egyházellenes fellépés szakadást idézhetett volna elõ a kormánykoalícióban), hanem az állítólagos reakciós tanárokat, tanítókat és diákokat bírálták, illetve a háború elõtt kiadott, s most államilag újból hivatalosan engedélyezésre kötelezett tankönyvek egyes tartalmi vonatkozásait állították pellengérre. Két kivétel azért akadt, mindkettõ 1945-bõl: az egyik Kéthly Anna szociáldemokrata politikus brosúrája, amelyben nyíltan az egyházi iskolák államosítását követelte, a másik a kisgazdapárti, de titokban a kommunista pártban is tag Ortutay Gyula és munkatársai által készített reformkoncepció.2 Követvén a hagyományokat, a vallás- és közoktatásügyi miniszterek 1945–46-ban még rendszeresen konzultáltak a hercegprímással a katolikus iskolákat érintõ kérdésekrõl. A hercegprímás eleinte eredményesen védte a katolikus iskolák érdekeit a rendeletalkotók elõtt. Ezt jelzi például az 1946. január 10-én kelt körlevélben közreadott ügy is. Ebben a püspöki kar közölte, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium (VKM) módosította az osztatlan iskolákra vonatkozó elsõ rendeletét (70.000/1946.), amelynek következtében a katolikus osztatlan népiskoláknak egyesülniük kellett volna a protestáns iskolákkal. A kisközségek iskoláinak együttmûködését e rendelet még csak „kívánatos”-nak nevezte. Az együttmûködést, illetve az újonnan létesítendõ állami iskolákba való beolvadást állami oldalról fejlesztésnek, egyházi oldalról burkolt államosításnak minõsítették. A fenyegetettség érzése nem volt alaptalan, azt megerõsítette az 1947. évi 90.000/1947. VKMrendelet, amely a korszerû oktatás érdekeire hivatkozva immár kötelezõvé téve az egy éve még csak elvárt együttmûködést, ami az egyházak egyöntetû tiltakozását váltotta ki. A katolikusok ezen kívül azt is nehezményezték, hogy „az osztatlan iskolák együttmûködésénél” a protestánsok „kerültek elõnybe”. A protestáns térnyerés egyébként minisztériumi 1 Veszprémi Érseki Levéltár 727/1945. Szekfû Gyula levele Grõsz József kalocsai érsekhez. 1945. április 10. 2 KÉTHLY Anna: Demokratikus közoktatás. Budapest, 1945. 9.; Új magyar köznevelés. A Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt közoktatásügyi irányelvei. Budapest, 1945. 10. – A miniszter párttagságáról a következõket lehet tudni: az MKP titkársága 1945. március 7-i ülésén felvett jegyzõkönyve szerint 1945 márciusa óta a Magyar Kommunista Párt titkos tagja, de párttagsági könyvét más névre állították ki. (A jegyzõkönyvi lapot fakszimilében közli LÉNÁRD Ödön: Erõ az erõtlenségben. Márton Áron Kiadó, Budapest, 1994. 263.) MÉSZÁROS István – NÉMETH András – PUKÁNSZKY Béla: Neveléstörténet: bevezetés a pedagógia és az iskoláztatás történetébe. Osiris, Budapest, 2005. 354.

110

szinten is észlelhetõ volt (a VKM 20 kinevezett munkatársából 17 volt protestáns, 1 zsidó, 2 katolikus). Ezt ellensúlyozandó Mindszenty elérte, hogy három katolikus papot is alkalmazzanak a VKM-ben. 1946 tavaszán–nyarán – összefüggésben az elsõ „diák-összeesküvések” leleplezésével, a katolikus egyesületek feloszlatásával – megszaporodtak az egyházi iskolákat, azok oktatóit és diákjait támadó cikkek, s voltak, amelyek kétségbe vonták az egyházi iskolák létjogosultságát. Nem csodálható, hogy az egyházi vezetés ebben is az iskolaállamosítás elõkészítését gyanította.3 A Vallás- és Közoktatásügyi Minisztériumból érkezett hírek is arra utaltak, hogy az iskolák ügyében további, az egyházakra nézve kedvezõtlen lépések várhatók. 1946 szeptemberében a parasztpárti Keresztury Dezsõ kultuszminiszter (Mindszenty egykori zalaegerszegi tanítványa, „civilben” jeles tollforgató és kiváló irodalomtörténész) személyesen kereste fel a hercegprímást és „szükségesnek mondotta, hogy nagyobb rossz megelõzése és elkerülhetése végett falatot kellene dobni”. Hogy mi lenne az a „falat”, ami jóllakatja a politikusokat? Beleegyezés a vegyes felekezetû vidékeken fenntartott osztatlan iskolák államosításába (mert két-három felekezeti iskola mûködtetése egy kisebb helységben túlságosan költséges), és hogy az állami iskolákban a hitoktatási kötelezettség alól a szülõ kérhesse gyermeke felmentését (mint ahogy azt tette például egy Rákosi-rokon, akinek a kultuszminiszter meg is adta a felmentést). A miniszter javaslatait sem a hercegprímás, sem a püspöki kar nem fogadta el. A „falatdobás” kapcsán Mindszenty felvetette: államosítás helyett járhatóbb, ha az állam megvonja a segélyt mindazon vidéki, vegyes hitvallású iskoláktól, amelyekben nincs meg az egy tanerõre elõírt 30 iskolás (a kötelezõ létszám ténylegesen 40 volt). A második ötletre viszont azonnal kijelentette, hogy a felmentés megadásával a miniszter törvénysértést követett el. Keresztury legközelebb cserejavaslattal hozakodott elõ: az egyház falun adja át iskoláit, õ meg a városokban átadná az államiakat. A püspöki kar határozata: „Nem csereberélünk.” A hercegprímás tehát a vele rokonszenvezõ kultuszminiszterrel sem alkudozott, pedig valami készülõdött. Erre több jel is utalt. Schoenfeld amerikai követ jelentése szerint 1946. október elején Nagy Ferenc miniszterelnök és Kovács Béla kisgazda fõtitkár megbeszélést folytattak Puskin szovjet követtel és egy szovjet tábornokkal. A szovjetek kijelentették, hogy a végsõkig ragaszkodnak a koalíció fenntartásához (mivel egy esetleges kormányválság esetén kiírandó új választásokra a kommunista párt még nem volt felkészülve), egyúttal kérték, hogy a katolikus egyháznak csak vallási szerepe legyen, oktatási és ifjúsági nevelõi funkcióit viszont szüntessék meg. A magyar tárgyalófelek állítólag biztosították a szovjet politikusokat teljes együttmûködésükrõl, és a koalíció egybetartására vonatkozó kérés teljesítésérõl, de az egyházak oktatási tevékenységének kiiktatására vonatkozó kérést elutasították. Erre õk visszavonulót fújtak és megígérték a miniszterelnöknek, hogy az ügyben teljesen saját belátása szerint dönthet.4

3 Lásd pl. Szeged-Csanádi Püspöki Levéltár I.1.a Egyházigazgatási iratok 1221/1946. sz. iratcsomó, benne az államosítási tervek elleni tiltakozások. 4 Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára (MNL OL) XX–10–k Legfõbb Ügyészség Politikai Osztály, 18.300/1989. Az amerikai külügyminisztérium bejövõ táviratai, 1915. sz. Budapest, 1946. október 13.

111

A KÖNYVTÁRRAZZIA

Az 1946-os év kicsinyes akcióval zárult: hiába volt állítólag kultuszminiszteri mentesítõ levél, december 31-én négy nyomozó és egy rendõr fasisztának és szovjetellenesnek minõsített köteteket vitt el az esztergomi prímási palota Simor-könyvtárából.5 A lefoglalt könyvek között kétségtelenül megtalálhatók Hitler Mein Kampfja, Mussolini brosúrája vagy magyar revíziós kiadványok (amely kötetek jelenléte egy társadalmi-politikai kérdésekben tájékozott olvasó saját használatú könyvtárában – mint amilyen a magyar katolikus egyház elsõ emberéé kellett legyen – majdhogynem szükségszerû). Keresztény társadalomelméleti könyveknek, teológiai mûveknek és lelki olvasmányoknak, a világi és egyházi szervezetek évkönyveinek, kalendáriumoknak vagy olyan köteteknek az elkobzása, mint Pethõ Sándor Világostól Trianonig címû írása kétségtelenül a hatóságok túlbuzgóságára utal. Jószerivel minden kiadvány fasiszta minõsítést kapott, ami 1919 és 1945 között jelent meg, még Sík Sándor Magyar cserkészvezetõk könyve is, benne olyan „fasiszta” ismeretekkel, mint hogyan gyújtsuk tábortüzet a szabad ég alatt... Reklamálására a prímás azt a választ kapta, hogy a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság (SZEB) vitette el a köteteket – így Mindszenty azonnal írásban tiltakozott.6 Az eset a testület napirendjére került a Nagy-Britanniát képviselõ O. P. Edgcumbe vezérõrnagynak köszönhetõen, mondván, tudomása szerint a SZEB elnöksége is megkapta a vonatkozó levelet. Ám Szviridov altábornagy erre tagadólag válaszolt, mondván, hogy „a SZEB soha és semmilyen levelet nem kapott Mindszenty bíborostól”, s szerinte Mindszenty „nem hitelesen tájékoztatta Edgcumbe tábornok urat”, mert a SZEB nem adott utasítást a könyvek elkobzására. Az altábornagy szerint az esztergomi rendõrség saját kezdeményezésére vitte el a 126 (a foglalási jegyzék szerint „csak” 113) darab könyvet, de nem elõbb, mint hogy a prímás kategorikusan megtagadta a „fasiszta könyvek” önkéntes beszolgáltatását.7 Szviridov válaszában volt némi csúsztatás: valójában a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság szovjet vármegyei megbízottainak havi munkaterveiben rendre szerepelt a fasiszta és szovjetellenes könyvek begyûjtése a magyar politikai rendõrség segítségével. E kérdésben Esztergom, Komárom és Tata helységekben a pártok, a politikai rendõrség és az iskolai könyvtárigazgatókkal egyeztetõ értekezletet is kellett tartani.8 A SZEB ugyanis elégedetlen volt a fegyverszüneti egyezmény 16., a sajtó feletti felügyeletrõl szóló pont 5 MNL OL XIX–A–1–j 11710/1945 (21. tétel) (19. doboz). Péter Gábor vezérõrnagy, a Magyar Államrendõrség Államvédelmi Osztálya osztályvezetõjének jelentése Nagy Ferenc miniszterelnöknek. Budapest, 1947. január 3. és „A prímási palotából elhozott könyvek jegyzéke”. 1947. január 2. 6 National Archives and Records Administration, College Park, Maryland (NARA) Record Group (RG) 84. Foreign Service Posts of the Department of State. U. S. Legation, Hungary, Budapest, General Records 1946–1963, Box 4. 1947 – 840.4 Catholic Church. Mindszenty József levele a Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság elnökségének. Esztergom, 1947. január 4. Gépelt másolat H. F. Arthur Schoenfeld követnek, Mindszenty eredeti aláírásával; Arhiv Vnyesnyej Polityiki Rosszijszkoj Federacii [Orosz Föderáció Külpolitikai Levéltára] (AVP RF) f. 453. op. 3„a” p. 35„a” gy. 38. l. 9. Sajtó-hírügynökségi összefoglaló. 7 A magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottság jegyzõkönyvei 1945–1947. Szerk.: FEITL István. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. 281–282. Az 1947. január 17-i ülés jegyzõkönyve, 4. napirendi pont. – Az elõzõ jegyzetbõl tudható, Mindszenty nemcsak az angol tábornoknak küldte el tiltakozását, hanem a budapesti amerikai követnek is, aki nem volt tagja a magyarországi Szövetséges Ellenõrzõ Bizottságnak, tehát Szviridov tagadása a SZEB-nek küldött levelet illetõen akár helytálló is lehetett. 8 AVP RF f. 0453. op. 2. p. 15. gy. 9. l. 132. Aszmolov alezredes, a SZEB Komárom-Esztergom vármegyei megbízottjának 1946. augusztusi munkaterve.

112

végrehajtásával. Holott a kormány két rendeletet is kiadott, bizottságot is felállított, amely négy jegyzékben lajtromozta a fasisztának, szovjet- és demokráciaellenesnek minõsített kiadványokat. A hatékonyság javítása érdekében 1946 második felétõl a SZEB tevõlegesen is részt vett a begyûjtésben, ötletszerûen vittek el könyveket iskolákból, közkönyvtárakból, de sorra került a Debreceni Református Kollégium Könyvtára is, és ez éppúgy kiváltotta Révész Imre tiszántúli református püspök tiltakozását, mint az esztergomi razzia Mindszentyét.9 Az esztergomi érseknél nem is elõször jártak, amikor elvitték a könyveket. A SZEB megbízottak december 16-ai értekezletén a Komárom-Esztergom megyéért felelõs tiszt már jelentette: Mindszentynek felajánlották, hogy – nyilván cserébe – adnak antifasiszta irodalmat, ám õ erre nem volt nyitott. Sõt, a vele folytatott beszélgetésen felháborodásának adott hangot, amiért a kultuszminisztérium ellentmondó utasításokat ad ki. „Kijelentette, hogy tõle Esztergomban a fasiszta irodalom helyett a vallásit szállították el. Kérte, adják át a parancsnokságnak, hogy õ nem ad le irodalmat.”10 Az év utolsó napján végül is megtartott razziáért felelõs politikai tiszt, Pál István százados fegyelmit kapott, mivel elmulasztotta azt elõzetesen engedélyeztetni felettesével. A könyvek utóéletérõl viszont nincs információnk. A Simor-könyvtár állományának „átrostálása” apró epizód ahhoz képest, amire 1947 tavaszán került sor a fakultatív vallásoktatás kérdésében, s ami minden eddiginél súlyosabb összeütközés volt az állam és a katolikus egyház között.

HITOKTATÁS, FAKULTÁCIÓ

1947. március 6-án a koalíciós pártok három alapvetõ kérdésben egyeztek meg: a kisiskolákat államosítás útján kell egyesíteni, a tankönyvkiadás államosításával egységessé kell tenni a tankönyveket, végül – az 1946. évi I. törvényben is biztosított lelkiismereti és vallásszabadsággal összefüggésben – a hitoktatást fakultatívvá kell tenni.11 A politikusok nem számítottak különösebb egyházi ellenzésre, mert Nagy Ferenc miniszterelnök, félreértve Bánáss László veszprémi püspök szavait, úgy tájékoztatta õket, hogy az egyház nem fog akadályt gördíteni a program megvalósítása elé.12 Holott a püspök azt jelezte csupán, hogy a kérdést az egyház és az állam közti viszonyról folytatandó tárgyalásokon lenne indokolt felvetni. A három pont együttesen oly mértékben korlátozta volna az egyházakat, hogy az gyakorlatilag egy államosítással ért volna föl. A terv végrehajtását Keresztury Dezsõ kultusz9 NAGY Gábor: Szovjet könyvrazzia a Debreceni Református Kollégium Könyvtárában. 1946. szeptember – Révész Imre püspök küzdelme. ArchívNet 12 (2012) 4:online http://archivnet.hu/politika/szovjet_ konyvrazzia_a_debreceni_reformatus_kollegium_konyvtaraban.html (Letöltés: 2013. február 23.) 10 AVP RF f. 0453. op. 20b. p. 11. gy. 8. l. 154. A SZEB megyei megbízottainak értekezlete, 1946. december 16. 9. sz. jegyzõkönyv. 11 Politikatörténeti és Szakszervezeti Levéltár (PSzL) 274. f. 7. cs. 161. õ. e. Jegyzõkönyv pártközi értekezletrõl. 1947. március 6. In: Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944–1948. A dokumentumokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: HORVÁTH Julianna, SZABÓ Éva, SZÛCS László és ZALAI Katalin. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. 478. 12 PSzL 274. f. 7. cs. 162. õ. e. Jegyzõkönyv pártközi értekezletrõl. 1947. március 11. In: Pártközi értekezletek. Politikai érdekegyeztetés, politikai konfrontáció 1944–1948. A dokumentumokat válogatta, szerkesztette és jegyzetekkel ellátta: HORVÁTH Julianna, SZABÓ Éva, SZÛCS László és ZALAI Katalin. Napvilág Kiadó, Budapest, 2003. 489.

113

miniszter nem vállalta, s ezért március 14-én (nem elõször, de ezúttal végérvényesen) lemondott. Az új miniszter a radikális centralizátor hírében álló Ortutay Gyula néprajzkutató lett. Oktatáspolitikáját még kinevezése elõtt megfogalmazta egy tízpontos listában, amibõl hét érintette a közoktatás felekezeti jellegét, és tendenciája egyértelmûen az egyházak oktatási pozíciójának fokozatos felszámolására irányult. Ezért – bár tagadhatatlan, hogy a fakultatív hitoktatás önmagában a lelkiismereti szabadsággal összhangban álló követelmény volt – az egyházak, érthetõen, nem engedtek egy jottányit sem. Ami késõbb megvalósult, azt nemigen minõsíthetjük fakultatív hitoktatásnak, mivel az iskolai hitoktatást – fõleg a városokban – gyakorlatilag megszüntették, de a templomi hitoktatást is igyekeztek akadályozni. Ez igazolta az akkor még csak feltételezett valódi célt: az egyház megfosztása egy fontos pozíciótól és az ifjúság nevelésének elsõbbségétõl. 1947. március 13-án Losonczy Géza baloldali újságíró, a Szabad Nép belpolitikai rovatvezetõje ismertette a fakultatív hitoktatás bevezetésérõl, az állami tankönyvek kiadásáról és az általános iskolák teljes kiépítésérõl szóló javaslatot, ami ellen Witz Béla budapesti érseki általános helytartó Varga Bélánál, a nemzetgyûlés elnökénél, Mindszenty a kormányfõnél emelt szót. A hercegprímás körlevélben is tiltakozott. Ez a körlevél már bevezetõjében jelezte, hogy az egyik legsúlyosabb fõpásztori állásfoglalásról van szó. Felrótta a kormánynak, hogy a püspöki kar tanácsa ellenére nem halasztotta el a kérdés megtárgyalását a Szentszékkel kötendõ konkordátum idejére, sõt olyan megtévesztõ hír is napvilágot látott, hogy a katolikus egyház vezetõi (utalva Bánáss püspökre) elfogadták volna a fakultatív hitoktatás. A hercegprímás arra szólította fel a híveket, hogy ne hagyják senki által megtéveszteni magukat, szilárdan tartsanak ki a kötelezõ hitoktatás mellett.13 A körlevélben egy új fogalom és vele egy új célkitûzés került elõtérbe: megállapodás az Apostoli Szentszék és Magyarország között. A katolikus egyház és bármely állam közötti megállapodások megnevezése sokféle – conventio, accordo, acuerdo, vertrag, accord, agreement, modus vivendi, note verbale, protocollo – lehet. A konkordátum kétoldalú nemzetközi megállapodás az Apostoli Szentszék (Vatikán) és egy állam között. A történelem elsõ konkordátuma a wormsi volt 1122-ben, ám a nemzetközi szerzõdések évszázadainak a 19. és a 20. század tekinthetõ. Ha most, 1947-ben konkordátumot kötött volna a Szentszék Magyarországgal, akkor 1922 óta ez lett volna az elsõ írásos megállapodás egy idõközben szovjet érdekszférába került – de még nem kommunista – közép-európai kormányzattal. A fakultatív vallásoktatás programjával felizgatott kedélyek és a belpolitikai feszültségek levezetése érdekében a diplomáciai kapcsolatok újrafelvétele Rómával – immár a háborút lezáró párizsi béke aláírásából eredõ várakozásoktól is feltöltõdve – egyre hasznosabbnak tûnt (és erre kísérlet történt már 1945–1946 folyamán is). Vajon mennyi esély volt 1947 tavaszán a magyar–szentszéki diplomáciai kapcsolatok normalizálására és egy megállapodás megkötésére?

13 Mindszenty József bíboros hercegprímás, esztergomi érsek körlevele a püspöki kar nevében, Esztergom, 1947. március 13. Prímási Levéltár, Esztergom (EPL) 3020/1947.; PSzL 274. f. 7. cs. 246. õ. e. 25. fol.; Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára (ÁBTL) 3.1.8. Sz–222/3. 187.

114

KÍSÉRLET A MAGYAR–SZENTSZÉKI DIPLOMÁCIAI KAPCSOLAT ÚJRAFELVÉTELÉRE

A Vatikán a maga részérõl a Minisztertanács félhivatalos lapjában, a Magyar Nemzet római tudósítójának adott nyilatkozatában nyilvánosan ismertette álláspontját, ami a napilap 1947. március 15-i számában jelent meg egy hosszú, a Magyarország és a Szentszék közti kapcsolatok újrafelvételérõl szóló cikk részeként. Miután a tudósító hangsúlyozta, hogy a Róma és Budapest közötti hivatalos kapcsolatok hiányát a jobboldali emigránsok használják ki, akik így eszközt találnak arra, hogy bizonyos vatikáni köröket Magyarország ellen hangoljanak, a lap azt írja, hogy a Szentszék mindazonáltal jól tudja, a magyar kormány csak a fegyverszünet kikötéseinek alkalmazása miatt kényszerítette a nunciust és a semleges államok képviselõit Magyarország területének elhagyására. Visszaemlékeztek arra is, „hogy Tildy köztársasági elnök, még miniszterelnök korában, 1945 õszén kinyilvánította óhaját, hogy a magyar kormány felvegye újból a diplomáciai kapcsolatokat a Szentszékkel, és eljutott az a hír is Rómába, hogy Gyöngyösi János külügyminiszter még a múlt nyáron a parlamentben kijelentette: mihelyt Magyarország visszanyeri teljes szuverenitását, a kormány teljesíteni fogja a magyar katolikus tömegek ilyen irányú kívánságát”. A szovjet megszállás eddig nem tette lehetõvé ennek a tervnek a végrehajtását. A békeszerzõdés aláírása azonban lényegesen megváltoztatta a helyzetet. A tudósító kérdésére – van-e elvi nehézsége a diplomáciai viszony helyreállításának – egyértelmûen nemleges válasz hangzott el, a Szentszék a maga részérõl semmilyen akadályát nem látja a Magyarországgal való kapcsolatok újrafelvételének. Sõt Róma úgy ítéli meg, hogy ez lehetõséget adna az állam és az egyház közt Magyarországon jelenleg létezõ viszályok lecsendesítésére. Különleges kikötést Róma nem szab, de természetesen alapvetõ feltételnek tekintette, hogy a pápai követ Magyarországon is megkapja mindazokat a diplomáciai elõjogokat, amelyek a diplomáciai testület többi tagját megilletik. Ami az egyház birtokait oly közelrõl érintõ agrárreformot illeti, Rómában azt nyilatkozták, hogy az anyagi kérdések sohasem befolyásolták a spirituális és vallási problémák megoldását. A történelem azt igazolja, hogy ezeket a problémákat végül mindig megoldották azokban az országokban is, ahol agrárreformot hajtottak végre vagy államosították az egyház javait. A cikk szerint közismert, hogy a magyar püspöki kar kinyilvánította a Parlamentnek: nem kivételezni az egyházi javakkal, sohasem lesz napirenden a múlthoz való visszatérés, csupán az, hogy az egyház intézményeinek sorsát megfelelõképpen biztosítsák. Az utolsó kérdés a kapcsolatok felvételének lehetséges dátumára vonatkozott, erre a néven nem nevezett szentszéki nyilatkozó azt válaszolta, hogy Róma tud várni, és a kezdeményezõ lépést a magyar kormánynak kell megtennie.14 Az üzenet világos volt: minden kötelezettség nélkül, de a Szentszék nyitott a magyar kormány esetleges közeledésére. A burkolt üzenetnek hamarosan foganatja lett: Nagy Ferenc miniszterelnök és Gyöngyösi János külügyminiszter a kérdés tisztázását is feladatul adta Kertész István jogtudósnak, aki 1947 tavaszától képviselte Magyarországot Rómában. Az új római követ addig a külügyminisztérium béke-elõkészítõ osztályán dolgozott, a magyar delegáció tagja volt a párizsi konferencián, tehát egy igen felkészült diplomatának számított. Kiutazása elõtt a követ felmérte a hazai terepet. Visszaemlékezései szerint Tildy Zoltán államfõ „mismásolt”, és félt írásba adni támogatását. Mindszenty szkeptikus volt. Bánáss László veszprémi püspök – aki szívélyes kapcsolatot ápolt néhány baloldali politikussal – viszont lelke14 Magyar Nemzet, 1947. március 15. III. évfolyam, 62. szám.

115

sen biztatta Kertészt, naivan azt hitte, hogy a kommunisták és a szovjetek támogatják a kezdeményezést. Rákosi azonban nem támogatta a diplomáciai kapcsolatok felújítását. A döntõ szót a Szovjetunió budapesti követe mondta ki, aki a kérdésre rideg elutasítással válaszolt. Puskin követ a tiltást azzal indokolta, hogy „a Vatikán az amerikai érdekek európai ügynöksége, amelyet amerikai tõkések finanszíroznak, s az új magyar demokráciának nincs szüksége ilyen reakciós erõk képviseletére”.15 A Szentszék és Magyarország közti hivatalos kapcsolatok helyreállítása tehát, amit a magyar kormány és a közvélemény nagy része egyaránt kívánt, túlnõtt a magyar belpolitikán, abban nagyhatalmi érdekkonfliktusok csapódtak le, és a szovjet politikusok határozott ellenállásába ütközött. A budapesti francia követ megítélése szerint a szovjetek engesztelhetetlensége a magyar katolikus egyház feje, Mindszenty József bíboros-prímás iránt érzett ellenségességükbõl, sõt gyûlöletükbõl fakad, mivel õ nem csupán a kormánnyal és a kommunista befolyással, de a szovjet befolyással szembeni ellenállásnak is a vezetõje. „Márpedig a bíboros prímás ezt a veszélyes szerepet mértéktartás nélkül játssza – jelentette Párizsba –, egyre több óvatlanságot követ el nyelvhasználatában és magatartásában egyaránt, és komoly gondokat okoz a magyar kormánynak, amelyet elszomorít a gondolat, hogy a Vatikán ezt a fõpapot helyezte a magyar katolikus hierarchia élére a legyõzött, feldúlt és elfoglalt Magyarországon.”16 Az egyházfõvel szemben táplált ellenszenvhez legalább azonos súllyal társult a Vatikán ekkortájt már szembetûnõnek mondható Amerika-barátsága, vagy megfordítva: a protestáns Egyesült Államok közeledése a Szentszékhez, ami a legkülönfélébb módokon nyilvánult meg. Így például amerikai katonai repülõgép vitte 1946-ban Mindszentyt a római konzisztóriumra, Hlond lengyel bíboros az USA varsói követségén tartott sajtóértekezletet,17 és a vasfüggönyön túl mûködõ vatikáni missziók vezetõi gyakran amerikai állampolgárok, ez idõ tájt Hurley belgrádi és O’Hara bukaresti nunciusok. Így ezek a személyek nemcsak a Szentszék, hanem a hatalmi befolyásban összehasonlíthatatlanul erõsebb Egyesült Államok védelme alatt is álltak. A szívélyesség kölcsönös megnyilvánulása ellenére 1984-ig nem volt diplomáciai kapcsolat a Szentszék és az USA között. Az amerikai protestánsok bizalmatlansága miatt még az 1940-ben bevezetett szentszéki elnöki különmegbízotti rendszert is igen sok bírálat érte, de a közös kommunista ellenfél mégis elõnyössé tette Róma és Washington közeledését: amíg a pápa az antikommunista front „erkölcsi feje”, addig Amerika azon politikai hatalom volt, amely érdemi ellenállást tudott kifejteni a bolsevizmussal szemben. Ebben az összefüggésben eleve reménytelen lehetett minden próbálkozás, hogy meggyõzzék a szovjeteket: egy élesebb politikai érzékkel megáldott nuncius jelenléte csak javíthatna a helyzeten. A francia diplomácia meglátása szerint a szovjet hatóságok inkább épp az ellenkezõjét gondolták: „csak növelné a bonyodalmakat, ha egy hajlékonyabb és felvilágosultabb nuncius társulna egy hajthatatlan és korlátolt bíboroshoz”.18 Épp ezért is 15 KERTÉSZ István: Magyar békeillúziók 1945–1947. Oroszország és Nyugat között (Extra Hungariam). Budapest, 1995. 374. 16 Archives du Ministères des Affaires étrangères (AMAE) Série: Europe, 19441960, sous-série: Hongrie, dossier: 18. Questions religieuses, 1944–1949. Henry Gauquié, Franciaország magyarországi követének 157/EU számú jelentése, 1947. április 16. 17 MNL OL XIX–I–1–v, Ortutay iratai, 3–c tétel/9 (38. doboz) Sajtóanyag, Die Weltwoche, [1948. vagy 1949.] március 3. 18 AMAE Série: Europe, 19441960, sous-série: Hongrie, dossier: 18. Questions religieuses, 1944–1949. Henry Gauquié, Franciaország magyarországi követének 157/EU számú jelentése, 1947. április 16.

116

merülhetett fel diplomáciai berkekben a hír, miszerint Kertész István követ megpróbálja meggyõzni a Vatikánt: Mindszentyt nevezzék ki kuriális bíborossá (amely törekvés 1948 decemberéig napirenden maradt), és ezzel a kapcsolatfelvétel elõl elhárulna legalább a személyi akadály. A fakultatív hitoktatás napirendre tûzése azonban egységfrontba terelte azokat is, akik netán növekvõ fenntartásokkal figyelték Mindszenty prímás magatartását. Hamarosan tiltakozó táviratok és levelek ezrei árasztották el Varga Bélának, a nemzetgyûlés elnökének, Nagy Ferenc miniszterelnöknek és a politikai pártok vezéreinek hivatalait, amelyeket a plébánosok, a katolikus egyházközségek elnökei, a Katolikus Szülõk Vallásos Szövetségének helyi szervezetei, pedagógusok küldtek.19 1947. március 20–21-én Szegeden egyetemi hallgatók és középiskolai diákok tüntettek a fakultatív hitoktatás bevezetése ellen. A rendõrség elõször vetett be fecskendõt a tömeg szétoszlatására.20 Március 29-én Mindszenty tiltakozott a püspöki kar nevében.21 Áprilistól kezdve az általános iskolákban és a középiskolákban dolgozó hittanárok a tanulókkal „hûségleveleket” írattak a hercegprímáshoz. Missziós napok és hetek, gyûlések követték egymást, több ilyenen maga a hercegprímás is részt vett. Március 21-én Gyõrött kijelentette, hogy a katolikus egyház ragaszkodik a kötelezõ hitoktatáshoz, majd április 12-én a püspöki kar mind a 14 tagja által aláírt levélben kérte Nagy Ferenc miniszterelnöktõl, vegye le a napirendrõl a fakultatív hitoktatás kérdését: „Miniszterelnök Úr! Köztudomásúvá vált, hogy a pártok felvetették a fakultatív hitoktatás és egyéb egyházpolitikai törvények tervét. Mivel a felvetett tervek általános egyházi törvényeket érintenek, a magyar katolikus püspöki kar azok tárgyalására nem illetékes. Az Apostoli Szentszék felé volna helyes modus vivendi tárgyalás keretében ezeket a kérdéseket esetleg felvetni. A kötelezõ hitoktatás mellett elfoglalt álláspontját továbbra is fenntartva, indokoltnak látná a magyar püspöki kar, hogy ezek a kérdések addig is a napirendrõl levétessenek.” 22 Az egyéb egyházpolitikai törekvésekre reagálva a testület leszögezte: mivel a felvetett tervek általános egyházi törvényeket érintenek, azok tárgyalására a kánonjog értelmében kizárólag az Apostoli Szentszék illetékes. A püspöki kar levelének hatására Nagy Ferenc miniszterelnök azonnal (1947. április 15-én) írt Ortutay Gyula kultuszminiszternek: „Miniszter Úr! A magyar kormány egyértelmû óhaja, hogy azok az egyházpolitikai kérdések, amelyek az utóbbi idõben felmerültek, békés úton és az egész magyar népet megnyugtató módon rendeztessenek, ezért örömmel látná, ha a katholikus egyházat illetõ kérdések felõl a Szent Szék (sic!) megbízottjával a legrövidebb idõn belül tárgyalások indulnának meg, hogy ezek eredményeképpen megállapodás jöjjön létre. Amidõn megállapítani kívánom, hogy ezen kérdések megoldásának elõkészítése fõként Miniszter Úr illetékességébe tartozik, egyúttal közölhetem, hogy a ma-

19 A Katolikus Szülõk Országos Szövetségérõl lásd GIANONE András: Az Actio Catholica története Magyarországon 1932–1948 éveiben. ELTE BTK Történelemtudományok Doktori Iskola, Budapest, 2010. 193–202. és GIANONE András: Lénárd Ödön és az Actio Catholica. In: A piarista rend Magyarországon. Szerk.: FORGÓ András. Szent István Társulat, Budapest, 2010. 657–663. 20 Magyar Kurír, 1947. március 21.; Új Ember (III. évf.) 13. sz. 1947. március 30. 4. 21 ÁBTL 3.1.9. V–700/13. 20. Mindszenty József levele Nagy Ferenc miniszterelnöknek, Esztergom, 1947. március 29. (EPL 2000/1947.) Másolatban – egyéb kérdések tisztázása érdekében – ezt a levelét megküldte Ortutay Gyula kultuszminiszternek, Esztergom, 1947. június 7. Uo., 25–26. 22 MNL OL XIX–A–1–e–VI/3–894. 2. doboz. Nagy Ferenc miniszterelnök iratai. Nagy Ferenc másolatban küldi a püspöki kar 313/1947. sz. levelét Rákosi Mátyás államminiszternek, az MKP fõtitkára részére.

117

gyar kormány örömmel látja ha a Szent Székkel való tárgyalások elõkészítésével Miniszter úr dr. Tóth László egyetemi tanár urat, a szegedi egyetem rektorát bízná meg.”23 Mivel a fakultatív hitoktatás gerjesztette politikai hullámverés legyengítettek minden megbékélésre irányuló kezdeményezést, az egyház és az állam közti kapcsolatok tartós és kielégítõ megoldását csakis a magyar állam és Róma közvetlen megállapodásától, egy konkordátumtól lehetett komolyan remélni. Tóth László rektor a miniszterelnök és a pártvezetõk együttes megállapodása értelmében a háború utáni elsõ (!) (fél)hivatalos kormánymegbízottként el is utazott Rómába, eredetileg azzal a felhatalmazással, hogy a fakultatív hitoktatás bevezetésérõl tárgyaljon.24 Miért volt szükség egy „civilre” a diplomata, Kertész István követ mellett? Esetleg mert kevésbé szúrt szemet egy politikus-tanárember római „mozgása”, mint a hivatásos diplomatáé? Útlevelét ugyan csak a SZEB-en keresztül kaphatta meg, tehát a szovjeteknek valamit tudniuk kellett utazása céljáról. Tóth rektor küldetése és a kormányzat konkordatárius törekvése mögött a kormány politikai legitimációt keresõ szándéka állt. Saját választói, a fakultatív hitoktatás tervétõl megdöbbent magyar lakosság elõtt akarta legitimáltatni magát, és egy vatikáni nyilatkozattal kívánta eloszlatni azt a szerinte hamis képet, hogy a kormányzat korlátozni akarja az egyházakat. Tóth missziója azért fordulat a szentszéki–magyar kapcsolatok történetében, mert addig a diplomáciai kapcsolatok megújításáról volt szó, most viszont nemzetközi jogi megállapodás, egy konkordátum elõkészítése merült fel – utólag tudjuk: illuzórikusan. Tóth utazásának hírére az esztergomi érseki hivatal nyilatkozatot adott ki, amelyben – a püspökök fentebb idézett levelének ellentmondva – cáfolta, hogy „egy esetleg kötendõ konkordátum tárgyalásainak keretén belül az elvett egyházi javak reális kártalanítása ellenében a fakultatív hitoktatás és az egyházpolitikai kérdés is az alkudozás asztalára kerülhetne”.25 Mindszenty sem volt rest, és egy pápának írt levélben „fúrta meg” Tóth küldetését, felróva, hogy elõzetes tudta nélkül (mert utólag Nagy Ferenc miniszterelnök jelentette) utazott a Szentszékhez tárgyalni, hogy annak beleegyezésével törölhessék el Magyarországon a kötelezõ vallásoktatást, és hogy iskolakérdésekben a Szentszék egy különmegbízottat nevezzen ki. A hercegprímás szerint egy külön apostoli delegátus kinevezése nemcsak a híveket zavarná meg, de az õ – mint az Apostoli Szentszék született követének – tekintélyét is csorbítaná, ezért elõrébbvalónak tartotta a diplomáciai kapcsolatok normalizálását.26 A kifogások konkrét tartalmától függetlenül a kormány részérõl a Szentszékkel közvetlen tárgyalásokat kezdeményezni még azt megelõzõen, hogy otthon a püspöki karral legalább nagyjából nem tisztázta a vitás kérdéseket – teljesen céltalan és reménytelen vállalkozás volt. Mire a rektor Rómába ért, küldetése célja megváltozott: egy olyan publikálható nyilatkozatot kellett szereznie a Szentszéktõl, amely elismeri a magyar kormány jó szándékát az egyházpolitikai kérdések kezelésénél, és egyszersmind közvetett felszólítást tartalmazott 23 MNL OL XIX–J–1–j–IV–14. 258/pol. res./1947. Vatikán TÜK-iratok, 1. doboz. 24 A Tóth-misszóról, illetve a diplomáciai kapcsolatok kérdésérõl lásd BALOGH Margit: Szentszéki–magyar kapcsolatok a koalíció (1945–1949) éveiben. In: Magyarország és a római Szentszék. (Források és távlatok.) Tanulmányok Erdõ bíboros tiszteletére. Szerk.: TUSOR Péter. Gondolat–PPKE Egyháztörténeti Kutatócsoport, Budapest–Róma, 2012. 367–426. 25 Új Ember (III. évf.) 17. sz. 1947. április 27. 2. 26 ÁBTL 3.1.9. V–700/13. 22. Mindszenty József levele XII. Pius pápához, Esztergom, 1947. május 30. Magyar nyelvû gépelt tisztázat, aláírás nélkül. Ugyanez latinul: 23–24.

118

volna a kormányzat munkájának katolikus egyházi támogatására. Tóth rektor azonban a magyar újjáépítés eredményeit elismerõ nyilatkozat megszerzésével is eredménytelenül próbálkozott.27 Állami megbízói túllõttek a célon, mert egy ilyen természetû nyilatkozat áttételesen Mindszenty bíboros magatartásának elítélését jelentette volna, s erre a Szentszék nem volt kapható. Végül, mivel Tóth rektornak hivatalos egyházi megbízatása nem volt, mindössze annak kipuhatolását kérték tõle: vajon a Szentszék hajlandó volna-e egy magyar püspököt fogadni a konkordátum megkötésére vonatkozó tárgyalások elõkészítésére? A püspöki kar 1947. augusztus 14-i konferenciáján elhangzott tömör úti beszámoló felel a kérdésre: „Az eredmény alig valami vagy teljesen semmi.”28 A (fél)hivatalos megbízatás tehát balul ütött ki. A fakultatív hitoktatás kérdésén a diplomáciai kapcsolat és a konkordátum ügye is megfeneklett, a kormánynak semmit nem sikerült elérnie a Szentszéknél, különmegbízottat nem küldtek, sõt inkább Mindszenty politikája kapott megerõsítést, lényegében teljesen szabad kezet kapott Rómából, és a hitoktatás kérdésében is látványos eredményt ért el. A viharos gyorsasággal kibontakozó tiltakozási hullám mértéke ugyanis meglepte a politikusokat, nyilvánvalóvá vált, hogy az iskolák fokozatos és demokratikus szekularizációjának programja megbukott az egyházak tömegbefolyásán, szervezettségén és egységén. Május végére, június elejére, még mielõtt döntés született volna a kérdésben, a fakultatív hitoktatás bevezetése – legalábbis egyelõre – lekerült a napirendrõl. A konkordátum és a diplomáciai kapcsolatfelvétel terve viszont nem, olyannyira, hogy az 1947. augusztus 1-jével kezdõdõ állami költségvetésbe beállították a Szentszék mellett mûködõ magyar követség várható költségeit.29 Ennek vizsgálata viszont már egy újabb tanulmány témája lehet.

MARGIT BALOGH OPTIONAL RELIGIOUS INSTRUCTION AND THE FAILURE OF THE CONCORDATE STRUGGLE OVER RELIGIOUS INSTRUCTION IN HUNGARY, 1946-1947 Until 1948 the legality of the denominational schools had never been questioned. However, there were several decrees which aimed at modernisation and equal opportunities, also serving actual political aims at the same time. In the beginning, the primate was able to protect Catholic schools. Nonetheless, in the spring of 1946 articles attacking the denominational schools started to appear in the press. These articles questioned the legitimacy of denominational schools. On 6 March 1947 the coalition parties agreed in three fundamental questions, one of them being to make religious instruction optional. Politicians did not expect serious opposition from the Churches, but they miscalculated. The primate protested in a circular blaming the government of not postponing the decision till the concordat with the Holy See. This brought the concordat between the Holy See and Hungary into the foreground. Present study analyses the attempts to normalize the diplomatic relations between the two states in the spring of 1947. The concordat was not concluded due to the disagreements concerning the legitimacy of religious instruction in schools.

27 MNL OL XIX–J–1–j–IV–14. 258/pol. res./1947. Vatikán TÜK-iratok, 1. doboz. Kertész István rk. követ és meghatalmazott miniszter feljegyzése Tóth László egyetemi rektor római megbízatásáról. 28 Az 1947. augusztus 14-ére összehívott püspökkari értekezlet jegyzõkönyve, Mindszenty József bíboros hercegprímás közlései. A magyar katolikus püspökkari tanácskozások története és jegyzõkönyvei 1945–1948 között. Szerk.: BEKE Margit. Köln–Budapest, 1996. 232. 29 MNL OL XIX–J–1–j–IV–14. 258/pol. res./1947. Vatikán TÜK-iratok, 1. doboz. „Magyarország és a Vatikán közötti kapcsolatok” Tóth László jelentésének melléklete. [Róma, 1947. június 16.]

119

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

CSAPODY MIKLÓS

AZ EURÓPAI „KERESZTÉNY UNIÓ” Bálint Sándor keresztényszocializmusa

Bálint Sándort (1904–1980), a magyar folklórkutatás egyik legnagyobb alakját, a hazai vallási néprajz megteremtõjét katolikus gondolkodóként mindenekelõtt a magyarság, Európa és a katolicizmus jövõjének erkölcsi és politikai kérdései foglalkoztatták. Széleskörû történelmi, világirodalmi, zenei és képzõmûvészeti, továbbá filozófiai, teológiai, liturgikus mûveltségét a húszas évek elején alapozta meg.1 Elmélyült az egyháztörténetben is, fõképpen a ferencesek, piaristák, jezsuiták hazai történetében. Miután a 19. század végének teológiai és vallásos mozgalmait, egyházpolitikai küzdelmeit tanulmányozva megismerkedett Európa elsõ világháború utáni katolikus irányzataival, fõként a politikai katolicizmus foglalkoztatta.2 A szegedi Alsóvároson nyert, Bartók által tudatosított ösztönzései nemzedékének mûvészeti-tudományos kezdeményezéseihez, szociális felfogása és politikai tájékozódása a kibontakozó katolikus reformnemzedék társadalmi mozgalmaihoz vezették.3 Aharmincas évek elsõ felétõl mindenekelõtt az erkölcsi megújulás lehetõségét kutatta. Szellemtörténeti visszatekintése szerint „a XIX. század világnézeti viharaiban kevesedmagával a katolicizmus õrizte meg és adta át alkalmas pillanatban a transcendens kitekintés vigasztalását a modern léleknek […] ezektõl az idõktõl fogva beszélhetünk már nemcsak felekezeti jellegû és célzatosságú, de világnézetté mélyült respektábilis katolikus költészetrõl (Sík Sándor, Harsányi Lajos). A neoskolasztikus filozófia Prohászka Ottokár, Pauler Ákos és Horváth Sándor spekulációiban talál jelentékeny magyar visszhangra. Giesswein Sándor az örök béke gondolatának és szociális kérdésnek különös tiszteletünkre méltó apostola.”4 Találkozott Kanter Károly, az eucharisztikus kultusz hazai terjesztõje és a Regnum Marianum-alapító Majláth Gusztáv Károly erdélyi püspök életmûvével is. Meggyõzõdése volt, hogy a 19. században „Európa kiüresedik és elfásul, a világ és élet öngyilkos hangulattá foszlik, a haladás és civilizáció hõsei megszégyenülnek […] A részeire bomlasztott világ keményen követeli a mi szeretetünk teljességét, amely éppen megoszlásában, szertehullásában, rádiumszerû sugárzásában válhat határtalanná.”5 1 A kultúra és az emberség biztonsága. Bálint Sándor válaszol Csapody Miklós kérdéseire. In: CSAPODY Miklós: „Nehéz útra keltem…” Beszélgetések Bálint Sándorral. Bába. Szeged, 2004. 148. és BÁLINT Sándor: Magamról. In: A hagyomány szolgálatában. Magvetõ. Bp., 1981. 237. 2 CSAPODY Miklós: „Meg kell teremteni az európai Keresztény Uniót” Bálint Sándor, az új európai egységgondolat magyar elõhírnöke. In: Késõi ünnep. Korona. Bp., 2008. 129.

121

Miután történelmi pozícióinak megõrzése folytán a katolikus egyház továbbra is képes volt érvényesíteni befolyását az államéletben, a magyar politikai katolicizmus, különösen a keresztényszocializmus megmaradt a politika perifériáján.6 Visszaszorult eszmevilágát a Quadragesimo anno, XI. Pius enciklikája (1931) frissítette föl, amely erõteljes, ám távolról sem az egész egyházat átható ébredést hozott. Radikálisnak mondható szociális töltete, teológiailag és társadalompolitikailag megalapozott szellemisége érzelmileg is találkozott Bálint Sándor felfogásával, aki azonosult eszmevilágával, és kivette részét az érvényre juttatását célzó munkából; „Aktívan tevékenykedett mondhatni valamennyi hitbuzgalmi egyesületben.”7 P. Kerkai Jenõ társadalmi elgondolásai 1935 õszén többek közt az õ segítségével léptek a megvalósulás útjára Szegeden, ahol eleven keresztény „szociális atmoszféra” bontakozott ki.8 A kezdeményezés nem volt független a rokon törekvésektõl. Sem a népi irodalomtól, sem a tudománytól, a pesti egyetem nagy nemzedékének tagjai: Brandenstein Béla filozófus, Dékány István szociológus, Magyary Zoltán közigazgatási szakértõ, Moór Gyula jogfilozófus, Schütz Antal teológus társadalmi felfogásától. Kerkai nyilvánvalóan ismerte a szegedi és a fõvárosi egyetemi agrársettlement munkáját, a felvidéki Sarló, az Erdélyi Fiatalok eredményeit is. A parasztfiatalságot szervezõ, sikeres KALOT (Katolikus Legényegyletek Országos Testülete, 1939-ig Titkársága), majd a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége), a katolikus értelmiségi középnemzedék tagjai és a francia mintákon nevelõdött, szociális reformokat sürgetõ írók hamarosan határozottan léptek föl a konzervatív fõpapsággal szemben.9 A Qadragesimo anno hatása 1934-tõl Szegeden leginkább az EMSZO (Egyházközségi Munkásszakosztály) munkájában mutatkozott meg, amely a KALOT egyik elõzménye, rövidesen társmozgalma lett. Ugyancsak Szegeden jött létre a KLOSZ (Katolikus Leányok Országos Szövetsége), a KIOE (Keresztény Ifjúmunkások Országos Egyesülete) és a KALÁSZ (Katolikus Leánykörök Szövetsége, 1935–46).10 Bennük Bálint Sándor saját 3 Mindenekelõtt a Szegedi Fiatalok Mûvészeti Kollégiumához, melynek külsõ „dolgozótársa” volt. Politikailag is „öntudatosabbá” vált, amit „a szegedi agrársettlement mozgalomban való aktív részvételem is bizonyít. Késõbb a Válasz írói közösségébe is beletartoztam. 1936–44 között a Korunk Szava, majd a Jelenkor c. radikális katolikus folyóiratokba írogattam, 1941–44 között pedig még a baloldali Délmagyarország napilapban is jelentek meg sûrûn cikkeim.” Önéletrajz. Szeged, 1961 februárjában. Gépirat autográf aláírással. MTA Akadémiai Levéltár (a továbbiakban MTA AL). Bálint Sándor (1904) irod.tud.–néprajztud. Kand. 1963. 604/6. 4 A modern magyar lélek útjai. Izenet (Szeged), 1934. 1. évf. augusztus. 65–67. 5 BÁLINT Sándor: Breviárium. Összeáll. CSANÁLOSI Lilla. Mandala. Szeged, 1997. 40–41. Mal du siècle: az évszázad betegsége (fr.). 6 Gergely Jenõ megállapítását idézi BALOGH Margit: Búcsú Gergely Jenõtõl. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok, 2010. 22. évf. 1–2. 185. 7 „Fellazítók” f[edõ]n[evû] elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Összefoglaló jelentés [a továbbiakban: Öfj.]. Szeged, 1965. ápr. 13. 3–4. ÁBTL Cs–704. Fellazítók 0–12554/3. 8 BALOGH Margit: A KALOT és a katolikus társadalompolitika 1935–1946. Társadalom- és mûvelõdéstörténeti tanulmányok 23. MTA Történettudományi Intézete. Bp., 1998. 32.; Kerkai Jenõ életrajzára lásd BALOGH Margit: A „Kisatya”. P. Kerkai Jenõ S. J. (1904–1970). In: Az idõ élén jártak. Kereszténydemokrácia Magyarországon, 1944–1949. Szerk.: KOVÁCS K. Zoltán – ROSDY Pál. Barankovics István Alapítvány, Bp., 1996. 42–72. 9 RÓNAY László: Magyar katolicizmus (1890–1939). Vigilia, 1994. 59. évf. 8. 607.; BALOGH Margit: A KALÁSZ mozgalom krónikája. Vigilia, 1987. 52. évf. 6. 432–437. 10 GICZI Zsolt: Egyházak és vallási mozgalmak. In: Szeged története 4. k. 1919–1944. Szerk. SERFÕZÕ Lajos. Kiadja Szeged megyei jogú város Önkormányzata megbízásából a Somogyi-könyvtár. Szeged, 1994. 605.

122

törekvéseinek intézményes igazolását látta, miután magát „katolikus jobboldali, szociális eszmetartalommal átitatott humanista, népi, erõsen magyar” beállítottságúnak tartotta.11 Azonosulásának alapja az a felismerése volt, hogy nem elég a néphez „lehajolni”, nem elég helyzetét tudományosan felmérni, hanem számára „utat kell nyitni fölfelé”.12 Hamarosan az országos vezetésben, a szellemi irányításban vállalt részt. A KALOT rövidesen a korabeli Európa legnagyobb paraszti mozgalmává fejlõdött:13 3 ezer faluban több mint félmillió tagja volt, húsz bentlakásos népfõiskoláján 1943–44-re 30 ezren végeztek.14 Bálint Sándor felismerte azt is, hogy noha az EMSZO szellemi és a KALOT gyakorlati tevékenysége jól kiegészíti egymást, az érdekvédelem gyenge lábakon áll. Harmadik pillérként ezért hozták létre a Szegedi Munkásság Hivatásszervezetét (1936–37), a késõbbi Magyar Dolgozók Országos Hivatásszervezete csíráját. A szervezést indokolni látszott P. Varga László álláspontja is, mely szerint „A szociális igazságosság csak akkor fog […] gyõzelemre jutni, ha az egész társadalmat átfogó hatalmi szervezet áll szolgálatában. Ez nem lehet más, mint a szociális rendiség szervezete, amely hivatások, tehát szolgálatok szerint tagozódó rendekbe csoportosítja a mostani osztályokat, és ezeken keresztül egyetlen építõ közösségbe olvasztja az egész nemzetet.”15 A hivatásrendiség a hazai újkonzervativizmusnak ahhoz az irányzatához kapcsolódott, amely a keresztényszocializmus visszaszorulása után a vertikális osztályellentéteket horizontális foglalkozási tagozódás kiépítésével oldotta volna fel,16 közben okkal illették az olasz fasiszta korporációk másolásának vádjával. Bálint Sándor ezt a nézetet vitatta, amikor a hivatásrendet közösségi szolidaritásként, õsi magyar hagyományként idealizálta, amely a keresztény tanításból és a népi gyakorlatból ered. „Voltaképpen nincs szükségünk arra, hogy külföldi kollektív mozgalmakat másoljunk […] A nemzeti, sõt szentistváni szolidarizmust a XIX. század uralkodó bálványai szétbomlasztották. Egyéni, osztály-, felekezeti és faji ellentétek néznek egymással farkasszemet, kíméletlen önzés vett rajtunk erõt: új bálványok prédája lettünk. Mire van szükségünk? Ismerjük meg magunkat, okuljunk népünk és múltunk értékeibõl! […] Az egyén nem bújhat el kötelességei elõl, sem a tehetség, sem a gazdagság nem jogosít kibúvóra, viszont a társadalom sem [csupán] állampolgári kötelék, mechanikus szerkezet, hanem emberi állapot. A társas lét nem teher, hanem ritmus.”17 A mozgalmak

11 „Körmendi” fn. ügynök 1962. szept. 27-i jelentése. In: A célszemély: Bálint Sándor. Ügynökjelentések, pöriratok 1957–1965. Bálint László és Velcsov Márton gyûjtése alapján szerk. PÉTER László. Belvedere Meridionale. Szeged, 2004. 10–11. A „Körmendi” fedõnevet Kerényi (Koch) József (1905–1987) testnevelõ tanár, Bálint Sándor tanítóképzõbeli kollégája viselte, aki 1962–64-ben 14 jelentést készített róla. Bálint Sándorról 1957–77 között 26 ügynök biztosan jelentett, l. CSAPODY Miklós: „A világban helytállani…” Bálint Sándor élete és politikai mûködése 1904–1980. Korona. Bp., 2004. 305–306. 12 VIDA István: Az ifjú katolikus népmozgalmak Magyarországon, 1935–1949. Új Látóhatár, 1988. 31. évf. 4. 518. 13 LÁSZLÓ T. László: Szellemi honvédelem. Róma, 1980. 24.; BALOGH Margit: A keresztényszociális mozgalmak az 1930-as években és a kereszténydemokrácia. In: Az élõ hagyomány: Barankovics István és a magyarországi kereszténydemokrácia öröksége. Szerk.: HÁMORI Péter – GERGELY Jenõ – MÉSZÁROS József. Barankovics István Alapítvány – Gondolat, Bp., 2007. 87–125.; BALOGH Margit: Egy jezsuita apostoli küldetés nyomában – avagy a KALOT–mozgalom a gyakorlatban. In: Múlt és jövõ. A magyar jezsuiták száz éve (1909–2009) és ami abból következik. Szerk.: MOLNÁR Antal – SZILÁGYI Csaba. METEM – Historia Ecclesiastica Hungarica Alapítvány, Bp., 2010. 94–125. 14 VIDA István: Kerkai Jenõ útjai. Katolikus Szemle, 1980. 32. évf. 4. 314. 15 Szociális reform és hivatásrendiség. Bp., 1941. 20. 16 A. SAJTI Enikõ: A háború elõtti évek. In: Szeged története 4. k. 460.

123

azonban még a zeniten is óriási ellenállással találták szembe magukat. A katolikus reformértelmiség nagy árat fizetett eredményeiért, képviselõi számtalanszor kerültek éles összetûzésbe az egyház vezetõivel. Ez várt Bálint Sándorra is, amikor Mindszenty autokrata konzervativizmusával szemben Barankovics modern kereszténydemokráciája mellett foglalt állást. Az európai és hazai újkatolikus kezdeményezések mellett figyelemmel kísérte a húszas évek második felében megjelent Páneurópai Uniónak a föderális Európa megteremtésére irányuló törekvéseit is. A mozgalmat a szellemi-politikai közeledés, az elsõ világháború utáni európai megosztottság fölszámolását célzó jó szándékú szervezetnek tartotta, joggal, miután már akkor úgy látta, hogy a földrész jövõjét a francia–német viszony határozza majd meg.18 Az önkéntes európai egység eszméje élénk rokonszenvet váltott ki, mégsem volt realitása a Harmadik Birodalom felemelkedése után. „Európa nem fog egy csapásra, egyszeri építés eredményeként létrejönni – vélte Robert Schuman a háború után –, azoknak a kézzelfogható eredményeknek a révén születik meg, amelyek elõbb a tényleges szolidaritást teremtik meg. Az európai nemzetek összefogása azt igényli, hogy Franciaország és Németország évszázados szembenállása megszûnjön: vállalkozásunknak mindenekelõtt Franciaországot és Németországot kell érintenie.”19 Az 1950. évi Párizsi Nyilatkozat csak a hatvanas évek elején jutott el Bálint Sándorhoz; a lakásán tartott titkos házkutatás után a politikai rendõrség megállapította, hogy bizonyos „ellenséges tartalmú” iratok „Habsburg Ottónak az ’Egyesült Európa’ megteremtésére vonatkozó koncepcióit tartalmazzák.”20 Lefoglalták még az „’Új Európa’ c. (Habsburg Ottó szerkesztésében megjelent) 1964. évfolyamának néhány számát [!], a katolikus emigráció által szerkesztett izgató tartalmú kiadványokat, Dr. Bálint naplóját, mely mélységes kommunistaellenességét és keresztényszocialista koncepcióját tartalmazza.”21 1944 telén vetette papírra Alkossunk új embert címû fogalmazványát, amelyben a magyar katolicizmus megújulását sürgette az új, katartikus történelmi körülmények között: „Fel kell ébreszteni a keresztény öntudatot. Ha a keresztényekben nem fejlõdik ki a felelõsségtudat, beláthatatlan a következmény […] A katolicizmus nem világnézet, párt, emberi magatartás, hanem ezen túl a királyi ember lakomájára is hivatalosak vagyunk.”22 1945-ben „haladó katolikus meggyõzõdésének” ösztönzésére kapcsolódott be országos politikába.23 Úgy látta, „a keresztény szellemû politikának is radikalizálódnia kell, és részt kell vennie más demokratikus, haladó pártokkal egyetemben Magyarország újjáépítésében.”24 A küzdelmet úgy is vállalta, hogy noha az ország „felszabadult a háború öldöklõ szorongásai és a közvetlen magyar múlt bénító ellentétei alól, de már mindenki érzi, 17 Cím és keltezés nélküli kézirattöredék. Bálint Sándor hagyatékában (Móra Ferenc Múzeum, Szeged). 18 ORMOS Mária: A gazdasági világválság magyar visszhangja (1929–36). PolgArt. Bp., 2004. 75–76. 19 Az 1950. május 9-i nyilatkozat. In: Robert SCHUMAN: Európáért. Második, jav. kiad. Pro Pannónia Alapítvány. Pécs, 2004. 155. 20 Csongrád megyei Rendõr-fõkapitányság III/III. Alosztály (a továbbiakban: CsmRfk III/III. Alo.). Titkos házkutatás lefolytatására. Javaslat. Szeged, 1964. jún. 3. 2. A célszemély… 42. 21 Távmondat. [A] BM III/III. Csoportfõnökség vezetõjének, Bp. ÁBTL BM III/III. Alo. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 22 1944. november. Gépirat. Bálint Sándor hagyatékában. 23 Bálint Sándor terhelt tanúkihallgatásának rendõrségi jegyzõkönyve. Szeged, 1965. júl. 13. 3. A célszemély… 139. 24 Önéletrajz. Szeged, 1961. február. Gépirat autográf aláírással. MTA AL Bálint Sándor (1904) irod.tud. – néprajztud. Kand. 1963. 604/6.

124

hogy most meg életének isteni kiváltságától, szabadságától, emberi önrendelkezési jogától akarják megfosztani.”25 A személyiség megújhodását olyan elodázhatatlan feladatnak tartotta, amely a háború utáni magyar társadalom mindent átható megújulásának elõfeltétele, sikere pedig az általa megkerülhetetlen kényszernek, egyszersmind megtisztító lehetõségnek tekintett változások után meghatározza a magyarság jövõjét. A Demokrata Néppártnak az 1945. nyári választásoktól 1948 végéig volt képviselõje, amikor megkezdõdött „a kommunista Gleichschaltung: többek között államosítják az egyházi iskolákat és letartóztatják, majd elítélik a bíborost. A nyugat bámul bennünket, mint Kossuth, vagy Apponyi idején, de a kisujját sem mozdítja meg érettünk. Az uralkodó kormányzat, fõleg álnokságával rengeteget vétkezett, ilyenek a földreformmal való játék, a demokratikus fair play semmibevétele, az ellenzék kiirtása, a szellemi szabadság és az emberi jogok pártszerû értelmezése, idegen imperializmus szolgasága.”26 A háború után a francia, belga, olasz és osztrák, de fõként a nyugatnémet (Rajna-menti, bajor) katolikus irodalmi, filozófiai, mûvészeti megújhodást, politikai síkon a kereszténydemokrácia: a francia Köztársasági Népi Mozgalom, majd a német Kereszténydemokrata Unió és Keresztényszocialista Unió eszméit tekintette iránytûjének. Tájékozódása természetes módon egészítette ki a keresztényszocialista hagyományokat és a háború utáni magyar kereszténydemokrácia természetjogát. Alaptétele volt, hogy a 15. század második felének európai egységgondolata – az europa imperialis, majd a Coudenhove-Calergi-féle Európai Egyesült Államok (utóbb az Európai Konföderáció) eszméje – egyetemes keresztény eszme. Ezért nemcsak a nagyhatalmi közeledést tekintette történelmi szükségszerûségnek, hanem az európai egység belátható idõn belüli létrejöttét is. Döntõ felismerése volt, hogy a keresztény egységgondolat megvalósítása a második világháború utáni európai kereszténységnek olyan küldetése, amely kétezer éves örökségébõl fakad. Schuman-nel vallotta, hogy „A demokrácia a kereszténységnek köszönheti létét […] Soha Krisztus elõtt nem fogalmazódtak meg hasonló gondolatok. Ilyen módon a demokrácia eszmeileg és idõrendben szorosan kötõdik a kereszténységhez.”27 1947-re „Mindszentyvel való kapcsolata, különösen, amióta Barankovics mellé állt, erõsen megromlott. Különben meleg kapcsolatot tart fenn egyházi vezetõ körökkel, a fõleg reakciós egyetemi diákságból alakult kongregációs mozgalommal és a jezsuitákkal […].”28 Mandátumáról Mindszenty letartóztatása után mondott le, a magyar–szentszéki kapcsolatok fejleményeit azonban Angelo Rotta nuncius kiutasítása, a tárgyalások 1945. tavaszi megszakadása után is nyomon követte. A magyar kormánynak a kapcsolatok rendezését célzó, 1947 nyarán sikertelenül végzõdött missziójáról kollégájától, a küldetéssel megbízott Tóth László egyháztörténésztõl, a szegedi egyetem kisgazdapárti rektorától 25 CsmRfk Politikai Osztálya [a továbbiakban: PO]. Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1950–1960-ig készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 22. 5. ÁBTL BM III/III. Alo. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 26 CsmRfk PO. Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1950–1960-ig készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 22. 2–3. BM III/III. Alo. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. Gleichschaltung: a közélet erõszakos ideológiai-politikai egynemûsítése (ném.). 27 SCHUMAN: Európáért 51–52. 28 Jelentés. [A] Demokrata Néppárt képviselõjelöltjei. Bp., 1947. szept. 6. 13. ÁBTL BM III/III. O. Cs–704.„Fellazítók” 0–12554/2. Bálint Sándor 4. parlamenti felszólalása (a fakultatív hitoktatás ellen, az 1946–47. évi vallás- és közoktatásügyi költségvetés részletes tárgyalásakor. 110. ülés, 1947. márc. 13.). Nemzetgyûlési Napló 6. k. Athenaeum. Bp., 1947. 704–705.

125

közvetlenül értesült.29 Úgy vélte, „az egyháznak sok minden kártérítéshez, elvett intézményeinek visszaadásához joga van. Joga lesz azonban ezeknek jó részérõl önként, szabadon, véglegesen le is mondania, hogy legdrágább kincsét, a szabadságot – többek között – az állami beavatkozástól való szabadságot lehetõleg biztosítsa […] Ebben a teljes kiszolgáltatottságban, a babiloni sorsnak ebben a fojtogató közösségében kell a magyar Sionnak várnia a szabadulásra. Ma a püspöki kar hûségnyilatkozatát olvasom, voltaképpen nincs rá megjegyzésem, érzem benne az erõszakot, az államhatalom könyörtelenségét.”30 Álláspontja szerint az egyháznak „az elején kellett volna egy önmegtagadó, de szükségszerû próbára szánnia magát, feltétlenül leszámolni a múlttal, és beépülni bárminõ gyakorlati áldozatok árán is a cseppfolyósan kavargó új magyar világba. Mi sem erkölcsi címeken, hanem politikai úton, külsõ erõvel akartunk és reméltünk a helyzeten változtatni. Egyszóval sem a világnézetek, sem a pártok, sem az emberek nem tudtak a hagyományos magyar politikai, szellemi és emberi kiskorúságból kinõni. Ennek természetesen mélyreható történelmi és világpolitikai okai és elõfeltételei voltak, illetve vannak, de ez mégsem mentesíti sem a magyar társadalmat, sem egyházunkat a szabadság és autonómia készségének kiépítése alól. Nem lehet mentségünk az sem, hogy errõl a demokráciáról hamarosan kiderült, hogy halva született.”31 Akkoriban mégis úgy látta, „a mulasztások és tévedések ellenére is az adott pillanatban csak egyetlen organizáló tényezõ lesz itt: a magyar katolikus egyház. Különös gonddal kell ügyelnie, hogy a másik tábort ne az õ fegyvereikkel, ne a szemet szemért ószövetségi elv[e] alapján, hanem a kiengesztelõdés és nagylelkûség karizmájával próbálja meg visszaszorítani. Nem az a lényeg, hogy önmaga külön mozgalmi életet kezdeményezzen, hanem hogy az új magyar társadalmi fejlõdés irányát és egyetemességét kijelölje.”32 Ebben kívánt közremûködni, és noha az állambiztonság a katolikus értelmiség egyik vezetõjének tartotta, késõbb úgy érezte, inkább egyháza tartotta magát távol tõle.33 Miközben az európai, fõként a nyugati német újjáépítés a Marshall-segély mellett a keresztény politika mélyreható társadalmi mozgósító erejével indulhatott meg, Magyarországon a kommunista hatalom rendezkedett be, megkezdõdött a polgári hagyományok és a kultúra felszámolása, az egyház- és vallásüldözés. Bálint Sándor és a megújulást sürgetõk széles, korántsem csak katolikus tömegeinek kirekesztettség-érzését a negyvenes évek végétõl annak felismerése fokozta, hogy „A demokrácia vagy keresztény lesz, vagy nem is lesz. Egy keresztényellenes demokrácia olyan karikatúra lesz, amely vagy zsarnokságba, vagy anarchiába süllyed.”34 Lemondott már mandátumáról, amikor 1949 áprilisában, Washingtonban létrejött a NATO, 1950 májusában, Párizsban megjelent Robert Schuman és 29 A Tóth-misszióról BALOGH Margit: Szentszéki–magyar kapcsolatok a koalíció (1945–1949) éveiben. In: Magyarország és a római Szentszék (Források és távlatok). Tanulmányok Erdõ bíboros tiszteletére. Collectanea Vaticana Hungariae. Excerptum ex class I, vol. 8. MTA–PPKE „Lendület” Egyháztörténeti Kutatócsoport. Szerk. TUSOR Péter. Bp.–Róma, 2012. 32–37. 30 CsmRfk PO. Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1950–1960-ig készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 22. 3. ÁBTL BM III/III. Alo. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 31 Uo. 2. 32 III/III-as történelmi olvasókönyv 2. k. Adalékok az emberi jogok magyarországi helyzetéhez az 1960-as években. A „gondolat- és sajtószabadság”. Szerk. KAHLER Frigyes. Kairosz. Bp., 2002. 225. és A célszemély… 230. 33 DLUSZTUS Imre: Bálint Sándor fiának lenni. Beszélgetés Bálint Péterrel a naplóról és a sorsról. Szegedi Egyetem, 2004. nov. 29. 8. 34 SCHUMAN: Európáért 61.

126

Jean Monnet tervezete az európai föderáció fokozatos kiépítésérõl.35 Elgondolásuk amellett, hogy a német szén és a francia vasérc közös piacának megteremtése nyilvánvaló gazdasági elõnyökkel járt, a béke biztosítékául is szolgált.36 Európa politikai egyesítésének zökkenõkkel, válságokkal teli folyamata az Európai Szén- és Acélközösség 1951. áprilisi létrejöttével, a Párizsi Szerzõdést aláíró Francia- és Németország, a Benelux-államok és Olaszország társulásával vette kezdetét. A folyamat 1954 októberében, a Nyugat-Európai Unió (WEU) megalapításával haladt elõre, melynek fõ célja az NSZK katonai integrációja volt, de feladatának tekintette „Európa egységének elõmozdítását és fokozatos integrálódását” is, közben a magyar „népi demokrácia” zsarnokságba és terrorba süllyedt. Amikor 1957 márciusában a Római Szerzõdésekkel létrejött az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia Közösség (Euratom),37 Magyarországon a kommunista hatalom újbóli berendezkedése és a forradalom megtorlása zajlott. 1956-ban betegsége miatt nem vett részt a forradalmi eseményekben. A hatvanas években ezt jegyezte föl: „Amiben idehaza élünk, az szellemi vesztegzár, hódoltság a javából. Sorsunk sokkal jobb, de sokkal reménytelenebb is, mint a nyugati ember egyáltalán felfoghatja […] K[ádár]. J[ános]. államának az a tragédiája, hogy az emlegetett ’frigidaire szocializmusnak’, a kispolgári materializmusnak, a habzsoló önzésnek, az eszménnyé emelt mûveletlenségnek, a komfort eretnekségnek kénytelen engedni. Ez a társadalom – legalább egyelõre – méltatlan is a szabadságra […] Láncra verve, kifosztva, sivatagba számûzve is szabad vagyok, elfogadom így ezt az életet: halálos életemet, de bele sohasem nyugszom.”38 Kiterjedt egyházi és baráti kapcsolatain keresztül továbbra is körültekintõen tájékozódott. Egyház- és világpolitikai megállapításai nemcsak azért foglalkoztatták az állambiztonságot, mert az ateista államfelfogással szemben állt, hanem mindenekelõtt a szentszéki politika miatt. Fontosnak ítélték az a véleményét, hogy a II. Vatikáni Zsinat (1962–65) idején egyedül járható útnak a dogmatikus merevséggel való szakítást, a „több szociális tartalmat” nevezte. Szerinte a Szentszék elvesztette politikai súlyát, de „vesztett a világnézeti harcban, saját táborában is. Ha az Egyház súlyát és erejét, befolyását a nyugati földtekén, ahol gyökereit a két évezred alatt leeresztette, meg akarja tartani továbbra is, akkor meg kell újhodnia, sok mindent meg kell reformálnia, sok mindent új tartalommal kell megtöltenie, alkalmazkodva haladó századunkhoz. Meg kell teremtenie a ’Keresztény Uniót’.”39 Legkorábban 1945. évi képviselõjelöltsége idején vonhatta magára a politikai rendõrség figyelmét.40 1946-tól valószínûleg az ÁVO ún. egyházpolitikai csoportja is foglalkozott vele, 1947 õszétõl tartották rendszeres megfigyelés alatt.41 Egy 1948. évi jelentés sze-

35 L. SZELE Bálint: Jean Monnet, Európa atyja. Csokonai. Debrecen, 2004. 36 HORVÁTH Zoltán – TAR Gábor: Az Európai Parlament. Magyar Országgyûlés. Bp., 2004. 14. 37 L. újabban ANGYAL Zoltán: Az európai gazdasági és monetáris unió kialakulásának és mûködésének intézményi és jogi vonatkozású kérdései. Európai Mûhelytanulmányok 105. Miniszterelnöki Hivatal–Nemzeti Fejlesztési Hivatal. Bp., 2005. 38 CsmRfk PO. Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1960-tól 1965-ig terjedõ idõszakban készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 21. ÁBTL BM III/III. Alo. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 1–2. 39 „Körmendi” fn. ügynök 1962. szept. 27-i jelentése. 3–4. III/III-as… 114–115. 40 ÁBTL BM III/III. O. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/2. 41 1958 nyarán a megyében az állambiztonság 29 ezer ellenséges kategóriába sorolt személyt ellenõrzött. 10–140/10–1958. Jelentés a Csongrád megyei Rendõr-fõkapitányság politikai nyomozó osztályának munkájáról. 1. MOL XIX–B–1–z–10–140/10–1958.

127

gedi elõadásáról számolt be: „A húsvéttal kapcsolatos népszokásoknak abban rejlik szépsége – mondotta dr. Bálint –, hogy a nép ragaszkodik vallásához, és nagy szeretettel van az egyház tanításai iránt. Itt kitért a szeged-alsóvárosi népszokásokra, nevezetesen a barka szentelésére, amelyet a hívõk aztán orvosság gyanánt is használnak. A mai modern felvilágosodott ember szemében ezek a szokások babonának számítanak […] A múlt században elterjedt népszokások ismertetésével kapcsolatban kitért a Habsburg-dinasztia uralkodóira, Ferenc Józsefre és IV. Károlyra, akik maguk is részt vettek a húsvéti népszokásokban, és az alázatosság jeléül megmosták 12 alattvalójuk lábát. Ugyancsak a Habsburg-dinasztia volt az, aki kijárta az Egyháznál, hogy az õ országukban a feltámadás ünnepe szombaton legyen, és ne vasárnap, mint más országokban.”42 Megfigyelésének egyik oka vallásosságában, politikai szereplésében és szakterületében (a vallási néprajz mûvelésében) jelölhetõ meg. A másik, a szellemi vezetõ státusa ebbõl következett; „politikai állásfoglalását és döntéseit a római katholikus egyház szemléletétõl és döntéseitõl tette és teszi ma is függõvé […] képviselõsége idején úgynevezett haladó katolikus pártjának egyik vezérembere, s kétségtelenül szellemileg legkimûveltebb és legképzettebb emberei közé tartozott […] Mûveltsége politikai vonalon európai szinten mozog, szaktudása a néprajzi kutatást illetõen szintén azon magaslatot éri el, melynek alapján megérdemli a tudós elismerést […].”43 Ügynöke politikailag is a „nagyvonalú és zseniális emberek” közé sorolta. A hatvanas évek elején fõként „’keresztény szocialista’ koncepciója érdekében kifejtett tevékenységét” kezdték kutatni; „értelmiségi körökben igen sok ismerõse van, szûkebb bizalmas környezetében politikai koncepcióját elõszeretettel megvitatják.”44 Úgy vélték, õ a csoportosulás eszmei irányítója, ezért fokozott ellenõrzés alá vonták.45 Összeállították a „felmerült fontosabb személyek” 87 nevet tartalmazó listáját, erre felvették az akkor már 9 éve halott „Szegfû [!] Gyula írót” is. A csoport tagjai úgy vélték, „a szocializmust fokozatosan át kell itatni a keresztény humanizmussal – értve ez alatt a vallást – és a szocializmusnak az eredményeivel, valamint a katolicizmusnak a ’humanizmusa’ szerintük egy olyan társadalmi szituációt teremt 2–3 generáció múlva, ami mentes lesz az ateizmustól […] bírálat alá veszik az eredményeket, s hiányolják a ’lelkiismeret szabadságát’, s visszakanyarodnak vesszõparipájukhoz, hogy mindebbõl a katolicizmus humanitása hiányzik, hogy tökéletes legyen.”46 Bálint Sándor „koncepciója” a kereszténység erkölcsi tanításából fakadt. Felfogása középpontjában ugyanis éppen a katolikus humanitásból és a lelkiismereti szabadságból eredõ személyes felelõsség, az ember lelki nagykorúsága állt. Ebbõl következett véleményének „reálpolitikai” szempontból naiv idealistának, sõt irreálisnak ható kifejtése. Meggyõzõdése volt, hogy „a vallásnak szükségszerûen spiritualizálódnia kell, újra hitté kell válnia […] Azokat a feladatokat pedig, amelyek nem tartoznak a közvetlen illetékességé42 Nagyböjti elõadássorozat a Katolikus Házban. Jelentés. Szeged, 1948. márc. 5. 1. ÁBTL BM III/III. O. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/2. 43 „Mauser” 1962. okt. 9-i jelentése. 1–2. III/III-as… 109–110. A „Mauser” (késõbb „Mannlicher”) fedõnevet Kormányos István (1903–1978) ügyvéd viselte. 1961–66 között 25 jelentést adott Bálint Sándorról, akit maga védett abban az izgatási perben, amelynek elõkészítésében besúgóként meghatározó része volt. 44 „Utazók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdosszié megszüntetésére. Javaslat. Szeged, 1963. szept. 25. III/III-as… 163. 45 A „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. jan. 25. 1–2. Uo. 178–179. 46 Uo. 180.

128

hez, át kell a társadalomnak engednie, hogy végre a társadalom a maga egészében – amennyire csak lehetséges – nagykorúvá váljék, beleértve az elmaradt társadalmi osztályokat és színes népeket is. És e nagykorúságban kell az után döntenie, hogy igényli-e a hitté egyszerûsödött vallást vagy nem […] Sok mindent felhozhatunk a mi napnyugati kultúránkkal szemben. Legnagyobb eredményéhez azonban ragaszkodnunk kell, és ez: a személyes felelõsség tudata és kötelessége.”47 Máskor ezt írta: „Korunk egyik legnagyszerûbb jelensége és folyamata az emberi nagykorúságért folytatott küzdelem, akár a polgári államokat, akár a szocializmust építõ társadalmakat nézzük. A politikai, gazdasági, szellemi nagykorúságnak azonban mindenképpen párosulnia kell az emberi személyiség erkölcsi érettségével, komolyságával, mert különben méltatlan lenne arra, amit a közösség nyújt és kiharcol neki.”48 Ügynökeitõl elõbb a Horthy-korszak megítélésérõl, pártbéli mûködésérõl és a Demokrata Néppárt vezetõirõl, a koalíciós idõkrõl kértek jelentéseket.49 A DNP-t azért tartották különösen fontosnak, mert 1957 tavaszán, az MSZMP szûk körû vezetõi megbeszélésén Kádár az 1945-ben létrejött „fasiszta pártokra” utalt.50 (Bálint Sándor ismert iratanyagában a DNP és képviselõsége vádként vagy adatként 76 esetben szerepel.) A háború elõtti társadalmi berendezkedésrõl azt mondta, „Történelmi szükségszerûség volt, hogy annak a kornak és a kort megszemélyesítõ figuráknak el kellett tûnni és pusztulni.”51 Máskor arról beszélt, hogy ’45 után „egy keresztény-klerikális politikai csoport szegedi ’exponense’ lett. A politikai élet menete nem olyan irányt vett, ahogy azt õ elképzelte, a párt nem jutott hatalomra, a célkitûzések füstbe mentek, – egyszóval ’megbuktak’ […].”52 A háború után „még teljes világossággal nem látszott, hogy hová fordul az ország, a magyarság élete, jövõje, történelme. Jött a kommunizmus, ha nem is váratlanul, de az ország közvéleménye nem volt felkészülve. Úgy éreztem és hittem akkor, hogy a kommunizmusban nekem is van feladatom, küzdeni a humanizmusért, az ésszerû haladásért […] 1947-ig azt hittem, hogy a katolicizmus kiharcolhat egy olyan pozíciót, amelybe átmenthetjük [a] nemes és érdemes tradíciók egy nagy részét, amelynek kereteiben elveinket és elgondolásainkat megvalósíthatjuk. Én, aki azelõtt a napi politikával nem foglalkoztam, most ’szakmai felkészültség’ nélkül, de annál több hittel és jó szándékkal beálltam a sodrásba.”53 1962 õszén mégis azt mondta: „Téves helyzetmegítélés, helytelen információk, politikai rutinhiány stb. jellemezte a szélmalomharcunkat. Az akkori cél a szovjet megszállás és a vele szimpatizáló és azon épült politikai ellenfelek elleni küzdelem lett volna. Nekem

47 Bálint Sándor levele Lang Ernõhöz. Szeged, 1960 karácsonya–1961. jan. 17. LANG Ernõ: Ötvennégy levél – negyvenöt válasz. Fiftyfour Letters – Fortyfive Answers 1958–1979. Adelaide, 1984. 58. Religiozitás: vallásosság, vallásos hit (lat.). 48 Bálint Sándor levele Lang Ernõhöz. Szeged, 1961. dec. 3. Ötvennégy… 88. 49 „Körmendi” 1962. máj. 14-i jelentése. 2. III/III-as… 89. 50 Jegyzõkönyv az Intézõ Bizottság ápr. 9-i ülésérõl. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes vezetõ testületeinek jegyzõkönyvei. 3. k. 1957. ápr. 5.–1957. máj. 17. Intera Rt. Bp., 1993. 63. Kádár 1957-ben aktualizált mondata eredetileg így hangzott: „újból megjelent a színen a Magyar Élet Pártja és a hírhedt Barankovics-féle Demokrata Néppárt, valamint több más fasiszta párt is, l. KÁLLAI Gyula: A magyarországi ellenforradalom a marxizmus-leninizmus fényében c. tanulmányát (Társadalmi Szemle, 1957. 11. évf. 1. 26.) idézi A Magyar Szocialista Munkáspárt… 76. 51 „Körmendi” 1963. márc. 4-i jelentése. 4. III/III-as… 141. 52 „Körmendi” 1962. máj. 14-i jelentése. 1. Uo. 88. 53 „Körmendi” 1963. jan. 22-i jelentése. Uo. 124–125.

129

egy nagyon keserû lecke volt. Politikai tájékozatlanságomat, jóhiszemûségemet egyesek, akikkel pártot alakítottunk, és akikkel a fórumra kiálltunk, nemegyszer kihasználták, elõretoltak és a végén egy járhatatlan úton találtam magam […].”54 A koalíciós évek firtatását a történelmi múlt, „ideológiai nézetei”, az Osztrák–Magyar Monarchia, végül a keresztényszocializmus követte. Mindenekelõtt a keresztény Európáról és a „bolsevizmus megszelídülésérõl”, a keresztényszocialista közép-európai föderációról, Magyarország majdani integrációs szerepérõl, az európai egységrõl és a világpolitikáról kifejtett álláspontjait vizsgálták. Reakciós voltát a Monarchia iránti megmosolyogtató, ám rendszer- és államellenes nosztalgiájából, keresztényszocializmusát félremagyarázott legitimizmusából eredeztették. Ezekbõl az elemekbõl szerkesztették meg azt a gondolatmenetet, amely szerint illegális katolikus pártszervezõ tevékenységének, ideológiai fellazításának célja a restauráció, sõt a kontinentális kommunistaellenes összefogással létrehozandó keresztény „európai unió”.55 Nem illett a konstrukcióba, hogy a Habsburgok barokk világában és az elsõ világháborúval összeomlott birodalmában nem az idegen elnyomást, a császári házat bálványozta, hanem évszázadok keresztény hagyományait, „lelki örökségét” tisztelte. Számára a Monarchia nemcsak Szent István Magyarországának volt a foglalata, hanem olyan katolikus univerzum is, melynek lelki-szellemi otthonosságában saját tudományának tárgyára is személyes örökségeként és hivatásaként talált rá. Ennek az univerzumnak korszakokon átívelõ, kiegyensúlyozó szellemiségében lelte meg a régi „szakrális világot”. Mint számára idõben is közvetlenül megragadhatóban, megtalálta benne a legújabb korba átnyúló hagyományt, amelynek az „európai parasztlétben” átörökített értékvilágát sajátjaként szemlélte. A Monarchiára ezért nemcsak történeti folyamatok és hatalmi egyensúlyok képleteként, gazdasági organizmusként tekintett, hanem olyan, a magyarság számára optimális keretként fogta fel, melyen bár az idõ túlhaladt, öröksége a majdani Európai Unióban hasznosítandó. Mindez állambiztonsági értelmezésében úgy hangzott, hogy „politikai beállítottságának gyökerei a katolikus osztrák–magyar monarchia bálványozásában keresendõk. Nagyra értékeli a monarchia szerepét, s mint egy közép-európai keresztény nagyhatalmat emlegeti. Jelenlegi politikai koncepciójának a ’keresztény szocialista’ állam megteremtésének lehetõségét is ebbõl a szemszögbõl építi fel […] ragaszkodik egy államszövetséghez, egy keresztény unióhoz.”56 Az állambiztonság szerint „elvi vonala keresztényszocialista vonal, amely egy közép-európai integráció folytán valósul meg […].”57 IV. Károlyról úgy nyilatkozott, hogy szentként tiszteli,58 Magyarország megfelelõ államformájának mégis a parlamentáris monarchiát tartotta, hasonlóan a brit, holland és svéd alkotmányos berendezkedéshez, és restaurációt azonban maga utasította el, amikor 1963 nyarán azt mondta, „[Habsburg] Ottó nyugtalanító jelenléte Ausztria határán, valószínûleg nyugati támogatásra és bíztatásra történik. Egy Habsburg-restaurációtól Isten ments!”59 Abban azonban, hogy mélyen hitt egy történelmileg „rövidesen” bekövetkezõ európai integrációban, a rendõrség nem tévedett. „Igen, Lotharingia: Induljon el innen újra Bécsnek, Budának felszabadulása a hó-

54 55 56 57 58 59

130

„Körmendi” 1962. szept. 27-i jelentése. 1–2. Uo. 112–113. [Az] 1964. évi munkáról. Öfj. Szeged, 1964. okt. 21. ÁBTL Cs–704. Fellazítók 01–2554/2. A „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. jan. 25. 9. III/III-as… 186. „Mauser” 1963. júl. 7-i jelentése. 1–2. Uo. 148–149. II. János Pál pápa 2004. okt. 3-án avatta boldoggá, szentté avatása folyamatban van. „Mauser” 1963. júl. 4-i jelentése. 2. III/III-as… 152.

doltság alól…”.60 Keresztényszocialista fejtegetéseit az államrend megdöntésére irányuló klerikális rendszerkritikának ítélték, ellentétben a szegedi egyetem rektorának és párttitkárának álláspontjával, amely szerint Bálint Sándor „Vallásos meggyõzõdésû, de nem klerikális. Világnézeti ráhatása pozitív értelemben hallgatóira nincs, nevelõ munkájában a humánumra irányuló törekvés érvényesül.”61 A keresztényszocializmus – vagyis a DNP természetjogra épített „modern, szociális és demokratikus keresztény állameszméje”,62 majd a háború utáni kereszténydemokrácia nyugatnémet „vonala” – idõközben az állambiztonság fõ ideológiai problémájává lett; szerintük a jövõt „a klerikális reakció szószólói csakis a keresztény szocializmus megteremtésével – a marxizmusból az ateizmus kivonásával – úgymond a ’kommunista eszmék megszentelõdésén’ keresztül képzelik el […].”63 A szervezõdés tagjai „társadalmi rendszerünkkel szemben ellenséges álláspontot képviselnek. Politikai koncepciójuk egy ún. ’keresztény szocialista’ társadalom megteremtése, melyet egy keresztény alapokon létrehozott ’európai egyesült államok’ keretében látnak megvalósíthatónak.”64 Végül az vezetett „a keresztény szocializmus” nyomára, amikor azt mondta, mélyen hisz benne, hogy Közép-Európában „éppen a magyarságtól valami ki fog jönni […] Ezért volnék én rendkívüli híve az európai gondolat kiteljesedésének, és ugye persze aztán minden nép élheti a maga sajátos életét és építgetheti a maga kultúráját…”.65 Az állambiztonság szerint ez a „valami” lenne a keresztényszocializmus, mert „a kommunizmus és a katolicizmus ’találkozása’ révén egy általuk is elfogadható forma, az ún. ’keresztény szocializmus’ jönne létre.”66 Bálint Sándor már 1961-ben kifejtette azt is, hogy bár „a kommunizmusnak vannak olyan részei és eredményei, melyet nem lehet kétségbe vonni, de nekem az a nézetem, hogy ma már a szovjet átvette a polgáriasodást, ma már nincsen proletár és kizsákmányoló, ma már csak az egész szovjet néprõl beszél. Nekem az az ösztönös, hangsúlyozni kívánom egyéni megérzésem, hogy a marxizmus ma már elérte a délutánját.”67 A Szovjetunióról úgy vélte, „’tanúi vagyunk egy metamorphózisnak (átalakulásnak) is, amikor a szélsõséges érdes [véres] forradalom lassan megszelídül, átalakul és ’szalonképessé’ lesz. Meg kell vallani, ha közelebb jön hozzánk és mi hozzá (ez megy nehezebben), azt vesszük észre, hogy benne élünk.’ [Ebbe] bele van sûrítve Bálint egész ellenséges politikai állásfoglalása. A forradalom ’szalonképessége’ alatt azt érti és reméli, hogy az osztályharc ideológiai területén lehetõségek nyílnak számukra. A társadalom ideológiai ’fellazítása’ révén megvalósítható lesz a ’keresztény szocializmus’, mint általuk is elfogadható társadalmi forma.”68

60 CsmRfk PO. Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1950–1960-ig készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 22. 3. Uo. 225. Kiemelés az állambiztonság aláhúzásával – CsM 61 23/1961. Sz. Cs. Hiv. sz.: 10063/1961. MTA Nyelv és Irodalomtudományi Osztálya. Szeged, 1961. ápr. 18. Gépirat. Rácz János MSZMP VB titkár, Antalffy György rektor és Baksay Zoltán autográf aláírásával. A Szegedi Tudományegyetem Rektori Hivatalának levélpapírján. MTA AL 1963. 604/6. 62 Mit akar a Demokrata Néppárt? Mindkét változata CSAPODY Miklós: „A világban…” 534–538. 63 „Körmendi” 1963. márc. 4-i jelentése. 6. III/III-as… 143. 64 Szolgálati jegy. Szeged, 1964. jan. 10. 1–2. Uo. 191–192. 65 A „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. jan. 25. 9. Uo. 186. 66 Uo. 183. 67 Uo. 185. 68 Uo.

131

Ellenséges „keresztényszocialista ideológiája” vezette az állambiztonságot annak kipuhatolásában is, mi a véleménye az európai megosztottságot meghaladni akaró újabb áramlatokról és a világpolitika aktuális eseményeirõl. A nemzetközi helyzet európai tükrében fõként a nyugatnémet belpolitika és a francia–német kapcsolatok megítélése után kutattak. „Adenauer és De Gaulle lényegében az európai gazdasági uniót akarják megvalósítani, ebbe hat állam tartozik […] egy ilyen nagy átfogó gazdasági közösség az õ elgondolásuk, mely óriási távlatú terv […] [elõttük] végeredményben egy nagy európai katolikus államszövetség lebeg […].”69 Ezt az összefogást azért tartotta „mérhetetlen európai jelentõségûnek, hogy újra egy európai integráció, egy új Európa mellett teszik le a garast […].”70 A „Keresztény Unió” „nem mai keletû dr. Bálint Sándor politikai elképzeléseiben – írta a politikai rendõrség 1965-ben. – Mint a volt osztrák–magyar monarchia politikai rendszerének s fõleg katolikus szellemének feltétlen híve és máig is csodálója, a ’keresztény szocialista’ állam megteremtésének lehetõségét is ebbõl a szemszögbõl építi fel, természetesen a mai nemzetközi politikai helyzetnek megfelelõen […] Ezeket a szempontokat figyelembe véve tartotta Bálint nagy horderejûnek a nyugatnémet–francia kapcsolatok elmélyülését, mert Nyugat-Németországot tartja az ’új Európa’ vezetõjének, akitõl ezt a ’megújhodást’ várni lehet.”71 A Keresztény Unió szövetségében „a nyugatnémet politikai berendezkedést tartanák ideális és megvalósítható politikai formának.”72 A végsõ kérdéscsoportot az egyházpolitika alkotta. Ügynökei a szentszéki irányvonalról, XXIII. János utódlásáról, a magyar egyház állapotáról és a Kádár-kormány egyházpolitikájáról alkotott véleményérõl faggatták. Miután illegális katolikus párt szervezésével gyanúsították, a feltételezett utasítások „vatikáni útvonalát” kutatták, igyekezve hasznosítani a magyar és a lengyel egyház megítélésérõl, a lelkiismereti és vallásszabadságról vallott álláspontját is. A zsinati elõkészületek, majd az 1963. májusi magyar–szentszéki tárgyalások idején „kiemelt téma” lett minden olyan információ, ami összefüggött a zsinattal és a megegyezéssel.73 Mivel Bálint Sándor a rendszert fõként egyházpolitikája alapján minõsítette, ezt írta: „az Úristen csak személyeket üdvözít, nem társadalmakat. Vegyük ehhez hozzá agonizáló egyházi közéletünket is, amely nem tudja részben saját hibájából, a fehér parázsként élõ mulasztásaiból, másrészt poroszlóinak ébersége és gonoszsága miatt a helyét megtalálni. Megrekedt valami önvigasztaló, magát megmentõ közönyben, a langyos közérzet utálatosságában. Kapott azonban egy keserûen bölcs, de klasszikusan keresztény tapasztalatot, amelyhez 56 juttatott bennünket.”74 Megítélése szerint „az Egyház kétezer esztendõs, inkább küzdelmes, mint dicsõséges múlttal is még lehetõségeinek, missziójának a legelején tart. Hogyan lehet Igével táplálni azokat, akik kenyérre kénytelenek még mindig, a modern technika csúcsán is éhezni? Ágoston óta egy kis sommás általánosítással XXIII. János fogta föl igazán, hogy mirõl is van szó. Nem szorul bizonyításra, hogy a világ, az emberiség egy soha nem sejtett integráció felé halad, 69 „Mauser” 1962. okt. 9-i jelentése. 2–3. Uo. 110–111. 70 Uo. 186–187. 71 CsmRfk III/III. Alo. „Fellazítók” fn. elõzetes csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1965. ápr. 13. (Magyar József százados és Dán István százados, alosztályvezetõ). 5. ÁBTL BM III/III. Alo. Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 72 CsmRfk III/III. Alo. Szolgálati jegy. Szeged, 1964. dec. 15. 1. A célszemély… 85. 73 „Körmendi” 1962. nov. 27-i jelentése. 4. Uo. 123. A magyar–szentszéki megállapodást 1964. szept. 15-én írták alá. 74 1964. évi munkáról. Öfj. Szeged, 1964. okt. 21. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/2.

132

amelyet nézetem szerint más metafizika (mohamedán, hindu, buddhista stb.) alig bír – ezer […] történelmi, éghajlati ok, elzárkózó magatartás miatt – követni.”75 A „vatikáni politikát” nem hasonló (levélbontással elfogott) fejtegetései miatt kutatták, hanem, mert õt tekintették egyik legfõbb világi „végrehajtójának” Magyarországon.76 Egy 1965. tavaszi, téziseit nem tekintve meglepõen pontos dokumentumban azt is leírták, hogy „mélységes vallásossága és keresztény világszemlélete következtében élénk figyelemmel kíséri az egyházi élet alakulását. Mélységesen elkeseredik azért, mert a katolikus papság, még a ’kommunista rendszer’ által megengedett lehetõségeket sem használja ki. Hosszú idõn keresztül, Hamvas András püspöksége idején Bálint az egyházmegye és a katolikus hitélet lanyhulását a püspök tehetetlenségével, a kommunistákkal való lepaktálásával magyarázta.”77 Az MSZMP Csongrád megyei Bizottsága csak bõ évtizeddel késõbb tartotta fontosnak ismét rögzíteni a sajátos axiómát, mely szerint „az állam és az egyház együttmûködése azon alapul, hogy az egyházak, a vallásos tömegek támogatják a szocializmus építését. Ez azonban nem teszi feleslegessé, hanem éppen megköveteli a materialista világnézet terjesztését, a vallásos ideológia elleni eszmei küzdelmet.” Miután felpanaszolták, hogy az egyházmegye fiatal papjai szembefordulnak „haladó gondolkodású társaik cselekedeteivel, támadják a velünk együttmûködõket és megpróbálják lejáratni a papi békemozgalmak vezetõit is”, feladatul adták az „agresszív, reakciós egyházi elemek visszaszorítását”.78 A politikai rendõrség elõtt azonban már 1965-ben is fontosabbnak bizonyult a „hálózat”, katolikus kapcsolatrendszere, különösen a „jezsuita vonal” és az „alsópapság”, széleskörû baráti és tanítványi ismeretsége. Ez a háló egyszerre volt az információszerzés tárgya és forrása. A bele tartozók aknamunkája „része annak a nemzetközi méretû ideológiai harcnak, ami a szocializmus és a kapitalizmus erõi között folyik. Tevékenységük az ifjúság, a jövõ szocialista nemzedéke ellen irányul, azt fertõzi meg, teszi kétkedõvé eredményeinkkel szemben, s ebben van mérhetetlen káros volta.”79 Az állambiztonság hamarosan mégis belátta, hogy kitartó akciói nem hozták meg a kívánt eredményt. A szervezkedési üggyel felhagytak, és az izgatási vád megalapozásán kezdtek dolgozni. Bálint Sándor képes beszédben gyakori történetfilozófiai párhuzamainak, allegóriáinak, a hasonlatoknak és metaforáknak önkényes ideológiai jelentést adtak, noha tételesen kifejtett véleményét sem értették. A félreértelmezések az egyházellenes, ellenségkeresõ ateista „világkép” folytonosságából származtak. Nem értették lehallgatott kulcsmondatát sem: „’Én nemcsak egy rendszerben élek, tehát egy politikai rendszerben, amely nekem nem szimpatikus, amely ha engem agyonütnek, akkor sem kell, mert idáig rendben van a dolog, de van az éremnek egy másik oldala is, egy társadalomban is élek, és ezzel a társadalommal szemben nekem súlyos kötelességeim vannak…’ Hogy mit ért a ’súlyos kötelességen’; olyan tevékenységet, ami ideológiai síkon támadja a marxizmus-leninizmusnak a 75 Bálint Sándor levele Lang Ernõhöz. Szeged, 1964. márc. 16. Ötvennégy… 126. 76 „Mauser” 1964. jan. 16-i jelentésének értékelése. 2. III/III-as… 195. 77 „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1965. ápr. 13. 16. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 78 Jelentés az egyházpolitikáról és a vallásos világnézet elleni harc feladatairól szóló 1974. januári VB határozat végrehajtásáról és a további feladatokról. MSZMP Csongrád megyei Bizottsága. Szeged, 1977. febr. 16. CSML MSZMP Megyei Bizottság üléseinek jegyzõkönyvei 1. f. 1977. 122. d. 23–33. õ. e. Propaganda és Mûvelõdési Osztály T. 30/2/1977. 2, 4–5. 79 „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. 12–13. Öfj. Szeged, 1965. ápr. 13. 16. ÁBTL Cs –704. „Fellazítók”. In: III/III-as… 189–190.

133

társadalom fejlõdésére, az osztályharcra vonatkozó tételeit. Nagy társadalmi megbékélést hirdet, de keresztény egyeduralom alatt, és ehhez megalkotta a maga politikai koncepcióját, a szocializmus és a keresztény humanizmus összeolvadásának ’elméletét’.”80 Késõbb is a társasági politizálásból „vezették le” az eseményeket; „Az összejöveteleket Bálint lakásán tartották, ahol […] erõsítették egymásban a nyugati, elsõsorban NSZK felé való orientációt egy keresztény szocialista alapon álló ’Európai Egyesült Államok’ megvalósításának gondolatát.”81 1964 áprilisában egy nemzetközi néprajzi konferencia meghívottjaként Bonnba utazott, eljutott Kölnbe és Münchenbe, ahol úgy érezte, „A sóvárgott integráció már nem földrajzi körülhatároltság, hanem metafizikai követelmény.”82 Barátjának elmondta, hogy „25 év után most elõször volt ’szabad földön’, ahol nem kellett kukának lennie, hanem szabadon beszélhetett […].”83 „A monasztikus Európa szimfonikus csendjét, hallgatássá teljesedett világát most nem kell a poroszlók elõl rejtegetnem […].”84 Miközben az állambiztonság „vatikáni” érdeklõdése csúcspontra jutott, Bálint Sándor a zsinati eseményekre figyelt. Már 1953-ban joggal látta felfogásának igazolását XII. Piusnak hit és népélet egységérõl kihirdetett tanításában: „Egy nép intim erõi egészen természetesen szokásaik összessége, elbeszélései, legendái, játékai és ünnepi felvonulásai által fejezik ki magukat […] a vallásos hit és népélet olyan egységet képez, amelyet a test és a lélek egységéhez lehet hasonlítani […].”85 XXIII. Jánosnak a II. Vatikáni Zsinattal az volt a célja, hogy az új történelmi körülmények között a keresztény tanítást fogalmazza újra tanbeli kérdések tárgyalása helyett.86 Bálint Sándor a hazai egyházi sajtóból és a vatikáni rádióból nemcsak az elõkészületeket követte, hanem a zsinaton résztvevõ Hamvas Endre és Hamvas István jóvoltából az egyházi használaton kívül tiltott dokumentumokat is tanulmányozhatta.87 Az 1963. évi második ülésszak fejleményeiben így ismerte fel saját feladatát. Nem „a vatikáni politika végrehajtásában”, hanem a népi szakralitás és a liturgikus hagyomány védelmezésében. Mikor hírét vette, hogy a zsinat a liturgia mélyreható reformjára készül, korlátozó tiltásoktól tartott; az állambiztonság szerint „merevségére jellemzõ, hogy nem ért egyet a Vatikán által tervbe vett mérsékelt reformokkal sem […] helyteleníti a régi szertartás megreformálását.”88 Noha nem tartotta magát romantikusnak, „a tradíciót, Egyházunk egyik legtündöklõbb ékességét ez esetben féltem. Hozzá szeretnék tehát szólni – magyar vonatkozásban – a szakrális néphagyomány szempontjából.”89 Ezért „kellõ tisztelettel, de ugyanakkor kellõ elszántsággal fel akarjuk, néhány világi, keresni a püspöki kart.”90 80 „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. márc. 25. Uo. 184. 81 Olyan ügyek, ügyjelzések, melyekben volt fasiszta és jobboldali pártok tagjai szerepelnek. ÁBTL BM Csongrád 31–OD–2255. 5–6. 82 Dr. Bálint Sándor egyetemi tanár 1960-tól 1965-ig terjedõ idõszakban készített feljegyzéseinek értékelése. Jelentés. Szeged, 1965. júl. 21. III/III-as… 231. 83 Dr. Bálint Sándor Ny[ugat]-Németország[i] és ausztriai útjáról. Öfj. Szeged, 1964. jún. 23. Uo. 84 1964. évi munkáról. Öfj. Szeged, 1964. okt. 21. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/2. 85 Idézi HETÉNY János: „Aki tovább álmodja, alkotja, kifejezi…” Bálint Sándor emlékére (3.) Új Ember, 1984. aug. 12. 6. 86 FEJÉRDY András: Magyarország és a II. Vatikáni Zsinat 1959–1965. Társadalom- és mûvelõdéstörténeti tanulmányok 43. MTA Történettudományi Intézete. Bp., 2011. 17. 87 A legtöbb zsinati dokumentumot eleinte nem engedték be Magyarországra. Kivonatos másolat „Mauser” 1961. dec. 7-i jelentésébõl. 1–2. III/III-as… 83–84. 88 A Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. jan. 25. 4. Uo. 181. 89 Bálint Sándor levele Lang Ernõhöz. Szeged, 1965. jan. 19. Ötvennégy… 142. 90 III/III-as… 181.

134

1964-ben ezt mondta: „’Ha nem volnának Magyarországon ilyen állapotok, engem is kijelölnének a zsinatra, mint világi megfigyelõt […] így volt az õskeresztény egyházban, s ezt most felújítaná az egyház.’ […].”91 Az 1963. decemberi Sacrosanctum Concilium konstitúciót mégis elégtétellel fogadta, mert a dokumentum 37. pontja kimondta: „Az egyház a hitet és a közjót nem érintõ dolgokban nem kívánja kötelezõvé tenni a formák merev egységét, még a liturgiában sem. Sõt ápolja és fejleszti a különbözõ népek és nemzetek jellegzetes adottságait és örökségét. Ami tehát a népek szokásaiban nincs elválaszthatatlanul egybekapcsolva babonákkal és tévedésekkel, azt jóakaratúlag mérlegeli, és ha lehetséges, teljesen és érintetlenül megõrzi, sõt olykor magába a liturgiába is beépíti, amennyiben az a liturgia igazi és hiteles szellemével összeegyeztethetõ.”92 Bálint Sándor úgy vélte, „Nálunk az egyházat még mindig – öntudatlanul is – a papok közösségének érzik, a híveket alig veszik felnõtt számba. Ezért kellett halálos komolysággal és az Úr magyar háza iránt érzett buzgósággal és szeretettel megszólalnunk. A magunk részérõl szolgálni szeretnénk a nagy ügyet. Majd meglátjuk, szükség lesz-e ránk.”93 A reformok végeredményében, fõképpen a Liturgikus konstitúcióban mégis megkapta törekvéseinek igazolását.94 Az Egyházról szóló dogmatikai Konstitúció szerint az egyház „felkarolja és átveszi a népek tehetségeit, szellemi kincseit, szokásait, amennyiben jók […].”95 Megelégedéssel értesült a Gaudium et spes kezdetû enciklika 44. pontjáról is, amely szerint „Az egyháznak is javára válik a múló századok sok tapasztalata […] és a kultúra különféle formáiban rejlõ gazdagság; ezek által jobban feltárul maga az emberi természet, és új utak nyílnak az igazság felé.”96 A hazai utak nehezebben nyíltak meg: 1965 márciusában Mezey Lászlóval és Rajeczky Benjaminnal lépett föl a magyar néphagyomány, az anyanyelvûség és a népi zenekultúra mellõzése ellen. A Collectio Rituum megjelenése után a liturgikus reformról kezdett vitában szóvá is tették: „A magyar vallásos mûveltség közel ezer esztendõs történetében annyi hagyományt, oly sok, a nemzetek között is megbecsült értéket õrzött meg számunkra, hogy azokat föltétlenül figyelembe kellett volna venni, s velük együtt a feltárásukon fáradozó magyar tudományosság eredményeit is.”97 Bõ hat évnek kellett eltelnie, amíg az új zsinati szellemben megszólalhatott a szegedi dómban, és civilként beszélhetett Szent Gellért emlékmiséjén.98 Kevéssel halála elõtt beválasztották az esztergomi és az egri egyházmegyék liturgikus bizottságába is.99 Tanítványának 1964-ben ezt mondta: „Lengyelországban sokkal jobb a katolikusok helyzete, mint nálunk. Ott még most is meg lehet tartani a katolikus ünnepeket, az Úrnapját, a kereszt fenn van az iskolában, van katolikus könyvkiadás. Van egy olyan katolikus közvé91 „Mauser” 1964. jan. 16-i jelentése. Uo. 194. 92 1963. dec. 4-én. HETÉNY János: „A kereszténység csodálatos teljesítménye a vallásos népéletben”. Kézirat, 2004. A szerzõ szívességébõl. 93 Bálint Sándor levele Szilárdfy Zoltánhoz. Szeged, 1965. márc. 7. Kézírásos levél fotókópiája. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/3. 94 A Liturgikus konstitúció 37. pontját idézi HETÉNY János: „Aki tovább álmodja…” 6. 95 Az Egyházról szóló dogmatikai konstitúciót idézi HETÉNY János uo. 96 Uõ: „A kereszténység…” 2. 97 BÁLINT Sándor – MEZEY László – RAJECZKY Benjámin: Hagyomány és reform. Vigilia, 1965. 30. évf. 3. 185–188. L. még Népi vallásosságunk öröksége. Teológia, 1976. 10. évf. 2. 85–87. A Collectio Rituum (Szertartások Gyûjteménye) a II. Vatikáni Zsinatig volt érvényben a Rituale Romanum függelékeként. 98 Szentbeszéd Gellért püspök ünnepén. Elhangzott 1970. szept. 24-én a Fogadalmi templomban Szent Gellért ünnepi miséjén. Kéziratból közli SZILÁRDFY Zoltán: Szegedi Mûhely, 2000. 39. évf. 3–4. 147–149. 99 HAAS György: A népi lélek hûséges õrzõje. Katolikus Szemle, 1979. 31. évf. 3. 267.

135

lemény, amely ugye azt az álláspont[ot], ha nem is 100 %-os mértékben, de 80–90 %-ban ki tudja terjeszteni. Mi itt 10 %-ban sem tudjuk elmondani a magunk véleményét […] hol rontottuk el? Emlékszel még 1945-ben, akkor tyúkkal, kaláccsal csalogatták az értelmiséget a kommunisták […] És akkor, hogy ha nem akad hurokra senki, és persze ugye a legtöbbnek nyilas vaj volt a fején. Ez a baj. És ha megszakítás nélkül az egész társadalom eljár a templomba, és ugye, nem találnak a kommunisták olyan pribékeket, olyan árulókat, akik hát a kezükre játszanak, akkor kénytelenek tudomásul venni a dolgot. Ez egy! És ott a katolikus papságnak sokkal nagyobb érdemei voltak, mint nálunk…”.100 Élénken foglalkoztatta a katolikus könyvkiadás is. Az állambiztonság úgy látta, „Szerinte az adott politikai szituáció alkalmas arra, hogy az egyházi könyvkiadást fokozatosan kiszélesítsék. Ezt elsõsorban nem a dogmatikai-liturgiai kiadások növelésével, hanem a katolikus írók kevésbé feltûnõ és exponált munkáinak kiadásán keresztül látja megvalósíthatónak. A katolikus könyvkiadásban látja azt a propagandaerõt, ami fokozatosan tömegeket szerez az egyház számára, s ebbõl a pozícióból maga az egyház is nagyobb erõt fog képviselni az állammal szemben. Ezt a koncepciót látják egyre inkább megvalósíthatónak, különösen a kormány és a Vatikán között létrejött megállapodás nyilvánosságra hozatala után. E megállapodást elsõsorban úgy értékelik, hogy a magyar kormány kénytelen volt engedni, s ebbõl azt a messzemenõ következtetést vonják le, hogy közeledés történt a két ellenséges ideológia között, s ebben látják igazolódni a ’keresztény szocializmus’-ról alkotott elképzeléseiket. A csanádi püspöki székben bekövetkezett változástól az egyház pozícióinak további erõsödését várják.”101 Bálint Sándort végül, miután „az amerikai és a nyugatnémet fellazítási taktika” hatására102 Bonnból „ellenséges izgató tartalmú” iratokat hozott magával, feljelentették és bíróság elé állították.103 Egy rendbeli, folytatólagosan elkövetett államellenes izgatásért három évre felfüggesztett hat hónapi börtönre ítélték.104 Az egyetemrõl nyugdíjba küldték,105 akadémiai doktori fokozatának megszerzését megakadályozták.106 Életének utolsó szakasza mégis gazdag termést hozott, és bár körülötte a politikai légkör késõbb is csak kevéssé enyhült, katolikus gondolkodóként élete végéig mélyen hitt benne, hogy „A szó keresztény értelmében vett általános demokrácia megvalósulásának nagyszabású terve Európa felépítésében ölt majd testet.”107 Amint naplójában írta a hatvanas évek elején: „Közép-Európa egyetlen útja az univerzalizmus, a népek és kultúrák mellérendeltsége és szövetsége, a nyelvi esetlegességeken fölülemelkedõ szolidarizmus, a keresztény hit és európai múlt közösségében való újjászületés.”108 100 CsmRfk III/III–1. Alo. A „Fellazítók” fn. elõzetes ellenõrzõ csoportdossziés ügyben. Öfj. Szeged, 1964. jan. 25. 5–6. III/III-as… 182–183. 101 CsmRfk III/III. Alo. [Az] 1964. évi munkáról. Öfj. Szeged, 1964. okt. 21. ÁBTL Cs–704. „Fellazítók” 0–12554/2. 102 SZÁNTÓ Jenõ: Szóval, könyvvel, pénzzel. Ami szintén a fellazítás gyakorlatához tartozik. Népszabadság, 1966. jan. 21. 7. A cikk Bálint Sándor ügyét, mint az elrettentõ példák egyikét idézi. 103 Vádirat izgatás miatt [a] Dr. Bálint Sándor ellen indított bûnügyben. Szegedi Városi Járási Ügyészség B.11.728/1965/1/I. j.sz. A célszemély… 312–314. 104 Ítélete: A Szegedi Járásbíróságtól. B.VII.1934/1965/2. Gépirat. Bálint Sándor (1904) irod.tud. – néprajztud. Dokt. Elut. 1966. MTA AL 1086/6. 105 Mûvelõdésügyi Minisztérium 51270. sz. Bp., 1966. jan. 5. A célszemély… 298–299. 106 Nagy Károly, az MTA levelezõ tagja, a Tudományos Minõsítõ Bizottság titkára levele Bálint Sándorhoz. Bp., 1866. márc. 11. Gépiratmásolat, autográf aláírással. MTA AL 1086/6. 107 SCHUMAN: Európáért 67. 108 BÁLINT Sándor: Breviárium 115.

136

MIKLÓS CSAPODY THE EUROPEAN ‘CHRISTIAN UNION’ CHRISTIAN SOCIALISM AND SÁNDOR BÁLINT The author sums up the activity of Sándor Bálint (1904-1980), well-known Catholic ethnographer, who was one of the outstanding scholars of Hungarian folkloristics. The study deals with the social concepts and political orientation of Sándor Bálint, together with the social movements of the Catholic reformers supported by him. From the early 1930s Bálint considered the Catholic faith as a source of moral renewal for Hungary. He was a supporter of social justice. Besides following the Hungarian and European idea of ‘new Catholicism’, he turned his attention to the Paneuropean Union formed in the second half of the 1920s. This movement was working for the federalisation of Europe. As a progressive Catholic he played an active role in national political movements from 1945. He was a member of the Parliament from the summer of 1945 till the end of 1948 as a member of the Democratic People’s Party. Recognising that it is impossible to work for his Christian Socialist ideals in the forming Soviet-style dictatorship, he resigned. Though he withdrew from politics, the communist system kept an eye on him until his death.

137

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

IFJ. DR. RABÁR FERENC

A SZENT KERESZTRÕL NEVEZETT IRGALMAS NÕVÉREK VÁZLATOS TÖRTÉNETE (1863–1950)

A MAGYAR RENDTARTOMÁNY KIALAKULÁSA

A 19. században a megújulás jegyében, új szerzetesi mozgalom bontakozott ki. Részben a régi rendek éledtek újjá, részben új rendek születtek. A nõi szerzetesrendek története különösen gazdag és sokoldalú. Heimbucher kimutatása 1820 és 1850 között 64, a század második felében pedig 50 újonnan alapított nõi kongregációt sorol fel.1 Ez volt a szociális rendek és a misszionárius kongregációk nagy idõszaka.2 Többségük betegápolással, oktatással-neveléssel, karitatív tevékenységgel foglalkozott. Ezek sorába illeszkedett Florentini Teodozius kapucinus atya (1806–1865) által alapított Szent Keresztrõl nevezett Irgalmas Nõvérek Kongregációja. Központjukat Svájcban, Ingenbohlban alakították ki. Betegápolással, szegények és árvák gondozásával, tanítással foglalkoztak. Az elsõ rendfõnöknõ, a boldoggá avatott Mária Teresia Scherer (1825–1888) volt. Karizmatikus személyisége a kongregáció terjedéséhez és felvirágzásához vezetett. Halálakor már 435 intézményben 1658 nõvér dolgozott. A fejlõdést jól mutatja, hogy 1865–1872 között négy, fél évszázad alatt pedig 8 új tartomány jött létre 902 állomással és 5635 taggal.3 A nõvérek legelsõ csoportja Magyarországon Aranyosmaróton telepedett le. A Majthényi család irányításával kórház felállítására gyûjtés kezdõdött, és a keresztes nõvéreket kérték fel az ápolói feladatok ellátására. 1863-ban, Hizér községben, a vármegye által felajánlott házban nagyon egyszerû körülmények között kezdõdött a betegek fogadása és gyógyítása, késõbb ez az aranyosmaróti kórházban folytatódott. Számuk folyamatosan nõtt, 1863-ban 6, 1865-ben már 112 beteget ápoltak.4

1 HEIMBUCHER, Max: Die Orden und Kongregationen der Katholische Kirche. Padeborn, 1897, Scöningh, 1897, II. k. 450–466. 2 HOLTZ, Leonard OFM: Geschichte des christlichen Ordenslebens. Zürich, Einsiedeln, Köln, 1986, Benziger. 260–271. 3 A táblázatos kimutatást közli: RADNICH Imre: A „Szent keresztrõl” nevezett irgalmas nõvérek Magyarországon. (a továbbiakban: RADNICH 1912) In: A Szent Keresztrõl címzett Irgalmas Nõvérek vezetése alatt álló zsámbéki polgári leányiskola, internátus, elemi népiskola és kisdedóvoda értesítõje (a továbbiakban Zsért). 1912–1913, 23–24. 4 Az aranyos – marothi közkórház rövid története. In: Közegészségügyi Kalauz. 1888. április 15, X. évfolyam, 8. sz.

139

Hosszú, csaknem évtizedes szünet után követte ezt az újabb alapítás, majd az adatok tanúsága szerint egyre gyorsabb ütemben alakultak meg az új közösségek. 1865 és 1898 között 9, 1899–1904 között 10 zárdát alapítottak. Ez a fejlõdés szükségessé tette az önálló, magyar noviciátus kialakítását, ahol a jelentkezõk magyar környezetben készülhettek fel hivatásukra. Választásuk Zsámbékra esett, mert több feltételnek egyszerre megfelelt. Csendes, elzártságban fejlõdõ település volt, a nagyobb útvonalak és a vasút is elkerülte, ez megfelelõ környezetet kínált a jelöltek és novíciák lelki életéhez. Ugyankkor a község dinamikusan fejlõdött és regionális központ is volt, úgy ítélték meg, így tág tér nyílik, oktató-nevelõ tevékenységükre. Végül a község közepén, egy dombon olyan terjedelmes kastélyépület helyezkedett el, amit bõvíteni is lehetett. Csaknem fél évig tartó tárgyalások után, 1904. szeptember 15-én Schneider György zsámbéki bíró és S Bernadette Roulin, a Szent Keresztrõl nevezett Irgalmas Nõvérek tartományi fõnöknõje között a végleges megállapodás megszületett. A község a Keresztes Nõvéreknek adományozta a zsámbéki kastélyt és körülötte fekvõ 2076 öl nagyságú területet. Ennek fejében a nõvérek vállalták, hogy négyosztályú r. k. leányiskolát, kéttermû r.k.óvodát létesítenek. Az épület átadása után az egykori Zichy-kastélyt átalakították iskola – óvodaépületté és kolostorrá. A minimális feltételek megteremtésére a kongregáció 200 000 koronát költött. Ennek során a középkori várrészek szinte nyomtalanul eltûntek. Az átalakításokról csak azok befejezõdése után, 1905 nyarán értesült Stehlo Ottótól a Mûemlékek Országos Bizottsága.5 1905. augusztus 27-én a székesfehérvári püspök a kápolnát megáldotta, a kolostort felszentelte.6 Az önálló magyar noviciátus megalakulása után a jelöltek és a novíciák száma fokozatosan nõtt. Ezzel párhuzamosan a nõvérek jelentõsen kiterjesztették tevékenységüket. Ezt mutatja a házalapítások felgyorsulása. Továbbra is kiemelt terület volt az óvodai, elemi iskolai oktató-nevelõ munka: öt új helyen 15 nõvér szolgált ebben a feladatkörben. Az új állomásokon dolgozó nõvéreknek több mint fele (50 fõ) kapcsolódott be hat helyen a kórházi, elme-gyógyintézeti és magán-betegápolásba. Budapesten az Elsõ Pesti Mária Erzsébet egyesület égisze alatt két nõvér, díjazás nélkül, szegény betegek lakásán látott el ápolói feladatot.7 Kassa városa egy régi ispotályépületet adományozott nekik, itt 28 beteget helyeztek el. Az intézmény felszerelését, fejlesztését részben magánadományokból, hagyatékból, részben pedig uralkodói támogatással, a m. kir. állami sorsjáték jövedelmének juttatásaiból biztosították ezt.8

5 Stehlo a Mûemlékek Orzságos Bizottságának (a továbbiakban MOB) 1905. július 12. MOB irattára 399/1905. 6 A szentelés részletes leírása: BARABÁS Ilona Aquinata: A Szent Keresztrõl nevezett irgalmas nõvérek zsámbéki tartományának megalakulása és fejlõdése (1905–1928). (a továbbiakban: BARABÁS) In: Székesfehérvári Püspöki Levéltár (a továbbiakban: SZPL). Kézirattár, 1695/a 12. 7 Chronik I. Theil der Chronik des Provinzhauses Zsambek in Ungarn. (a továbbiakban: Ch I.) 1911. március 5, 9, 27, szeptember 15. A nõvérekkel kötött szerzõdés szövege: 1911. december 20. Esztergomi Prímási Levéltár (a továbbiakban: EPL) 6375/1912. 8 Erzsébet Egyesület az uralkodónak. 1908. Augusztus 21. Fogalmazvány. Kassai Püspöki Levéltár (Kosice) Archidioceses Cassoviensis (a továbbiakban: AC) Ordinariatus Cassoviensis (a továbbiakban: Ordcas) 4105/1908.

140

Pásztón Almásy Kálmán és neje hozta létre a Pásztói Kórház Alapítványt. 1908. szeptember 18-án adták át rendeltetésének a 24 ágyra tervezett, 32 ágy befogadására épült kórházat.9 Az ápolásra a Keresztes Nõvéreket kérték fel. Temesváron hat kórház is mûködött, de az adatokból arra lehet következtetni, hogy még ez is kevésnek bizonyult. 1906-ban összesen 4229 beteget ápoltak, ebbõl 3264 ellátása a városi közkórházra hárult.10 A magán-betegápolásban kitûnt kongregációt kérték fel arra, hogy részt vegyenek a közkórház munkájában. 1907-tõl szolgáltak itt. Újabb helyen vállalkoztak árvák gondozására, nevelésére. 1906. június 10-én megalakult a Nagybecskereki Katolikus Árvaházegylet, tagjai tehetõs és tekintélyes polgárok voltak. Széles körû és szervezett gyûjtést indítottak. Az egyházközség a német negyedben, a Német utca 155. számú épületet vásárolta meg, átalakította, és az udvarban egy kápolnát épített. 1908 májusára tervezték a 10 gyerek ellátását biztosító intézet átadását, ezt azonban augusztus 15-re el kellett halasztani. Az ápolószemélyzetet az eredeti terv szerint az Assisi Szent Ferenc apácák biztosították volna, végül 1908. november 3-án, a Zsombolyán már jó hírnevet szerzett Keresztes Nõvérek vették át az árvaházat.11 A nõvérek a szegényügyet is felkarolták, Szakolcán, Nagykosztolányban szegényházat irányítottak, és a nagy múltú, középkori eredetû galgóci ápoldában is õk szolgáltak. 1912-ben gróf Erdõdy Imre, és felesége, Migazzy Irma grófnõ az épületet renováltatta, a nõvérek pedig vállalták, hogy hat nõi és hat férfi ápoltat élelmeznek, ruházatukat, lakhelyüket tisztán tartják, ügyelnek rendes, erkölcsös életükre.12 A sajátos nevelési feladatokat ellátó új kezdeményezésekhez is hozzájárultak. A Katholikus Patronage Egyesület az elhagyott, 8–18 éves, bírósági és büntetõ eljárások tartamára beutalt fiúknak létesített ideiglenes otthont, székhelye kezdetben Kõbányán volt.13 A Keresztes nõvérekre hárult a háztartás vezetése. 1912. augusztus 21-én költöztek be a IX. kerületi Köztelek u. 1. szám alatti zárdájukba.14 Zsámbék, fejlõdésével egyre inkább alkalmassá vált arra, hogy az önálló magyarországi rendtartomány központjává váljon. Megvásárolták, és 1908. január 1-ével átvették a kastély alatt elterülõ, kis épülettel rendelkezõ ún. Olay-kertet. A rendalapítóról Theodosianumnak nevezték el. Erre azért is nagy szükségük volt, mert a központi épület is egyre szûkösebbé vált. Új iskolájukat már 1906-ban öt teremmel bõvítették, itt helyezték el a négy polgári és hat elemi osztályt, az óvodát, a zene,- és tornatermet.15 A bentlakó tanulók száma is fokozatosan emelkedett. Az internátus a nõvérek lakosztályának egyik szárnyát foglalta el. Szeptember 2-án adták át a nyugati toronyhoz derékszögben csatlakozó egy-

9 VASS Jószef: Pásztó története. Gyöngyös, 1939, Hungária nyomda, 88–89; PINTÉR Nándor – VINCZE Ferenc – CSÉPÁNY István: Pásztó története. Pásztó, 1970, Hungária nyomda, 43. 10 Az adatokat közli: LENDVAI Jenõ: Temesvár város közgazdasági leírása. Bp., 1908. Különlenyomat a Közgazdasági Szemle” 1908. évi január–augusztusi füzeteibõl. 11. 11 NÉMET Ferenc: Negyed évezred az Úr szolgálatában. A nagybecskereki római katolikus egyházközség története (1753–2003). Nagybecskerek, 2004, Római Katolikus Plébániahivatal, 70. 12 Erdõdy Imre az érseki helytartónak. 1912. november 21., Bruckner az érseki helytartónak. 1912. november 22. EPL 2005, 9005/1912. 13 Jelentés Különlenyomat a II. Országos Patronage Kongresszus iratainak 3. füzetébõl. 5–8. Gyermekvédelmi intézmények.1924, 18–19. 14 Martiny Paula az általános érseki helytartónak. 1912. szeptember 8. EPL 6113/1912 Ch I. 1912. augusztus 2. 15 Zsért, 1908/1909. 7.

141

emeletes új épületszárnyat. Ebben négy hálótermet, négy fürdõszobát, egy nagy tanulószobát, refektóriumot, két toalettel ellátott betegszobát, egy mosóhelyiséget, valamint két zeneszobát alakítottak ki. Ezenkívül épült egy nagy tornaterem, amelyhez állandó színpad kapcsolódott.16 A kongregáció magyarországi fejlõdése szükségessé tette az önálló tartomány kialakítását. Támogatója, kezdeményezõje és megvalósítója a magyarokkal köztudottan szimpatizáló Regli M. Aniceta volt.17 Általános fõnöknõvé választása után (1906. szeptember 17.) nem sokkal magához rendelte a zsámbéki fõnöknõt, és közölte vele, hogy szándékában áll az önálló tartomány megalakítása. 1908. december 9–14 között Zsámbékon mindenrõl alaposan tájékozódott. Újraválasztását követõen 1912. november 8-án az Általános Rendi Tanács határozatot hozott az önálló magyar tartomány létrehozásáról, és engedélyért fordultak a Szentszékhez. Utaltak arra, hogy a morva tartomány 56 intézetébõl 35 a távol esõ Magyarországon található, nagy nehézséget okoznak egyrészt a cseh, másrészt a magyar nyelvi és nemzeti különbözõségek, ezért hoztak létre Zsámbékon magyar noviciátust 1903.-ban, amely különösebb nehézség nélkül kibõvíthetõ tartományi házzá.18 A felsõbb egyházi hozzájárulás után 1912. december 12-én a Prohászka Ottokár székesfehérvári püspök beleegyezését és közbenjárását kérték.19 Prohászka Ottokár továbbította Regli M Aniceta kultuszmisztériumba írt levelét is.20 Támogató soraiban kiemelte: „ezeknek a nõvéreknek u. i. számos intézetük van e hazában, …de ha intézeteik vannak magyar földön, akkor az is kívánatos, hogy magyar anyaházuk is legyen, hol a jövendõ tagok kiképeztetnek s ne kelljen õket idegenbe küldeni.”21 Január 21-én megérkezett a minisztérium hozzájárulása, 1913. március 13-án megalakult a magyar tartomány.

A TARTOMÁNY FEJLÕDÉSE, TEVÉKENYSÉGE (1913–1918)

A magyar tartomány megalakulásával az ország legkülönbözõbb részeibõl, a legkülönbözõbb feladatokra hívták õket. Döntõ többégét a létszámhiány miatt kénytelenek voltak visszautasítani. Münzer Ilona tartományi fõnöknõ megfogalmazása szerint „… édes magyar hazánkban a keresztes nõvérek a szélrózsa minden irányában és a munkanem minden ágában mûködnek…Tartományom egyes állomásain iskolában tanítónõk, a kórházakban betegápoló testvérek hiányoznak, ezeket pótolni kellene de nincs elegendõ tagunk.”22 16 Ch I. 1910. február 25., március 5., 26., 28., április 14., 19., augusztus 9., 27., 30., szeptember 2. BARABÁS 1SZPL Kézirattár, 1695/a. 15. RADNICH 1912 In: Zsért, 1912/13. A minisztérium megbízottai az új internátust 1911. április 18-án tekintették meg. Ch I. 1911. április 18. 17 RADNICH 1912. In: Zsért, 1912/13. 9. 18 Közli JELLI (szerk): Schambek / Zsámbék Beiträge zur Geschichte und Volkskunde einer „schwäbischen” (donauschwäbischen) Gemeinde im Ofner Bergland/Ungarn. Gerlinge, 1996, saját kiadás. III. k. 127. 19 M. Aniceta Regli Prohászkának. 1912. december 20. SZPL A Kresztes nõvérek iratai 322/b 16/1913. 20 A levelet közli JELLI 1996, III. k. 127–128 21 Prohászka kézzel írt fogalmazványa Zichy grófnak. 1912. december 31. SZPL 322/b 16/1913 22 Münzer a püspöknek. 1913. július 24. Váci Püspöki és Káptalani Levéltár (a továbbiakban: VPKL) Schola Koka 3687/1913

142

Az esztergomi prímás nõvéreket kért a szeminárium háztartás vezetéséhez. 1913. augusztus 23-án foglalták el új állomáshelyüket.23 Ugyanezt a feladatot látták el Pécsen is.24 A morva tartományi fõnöknõ elõzetes ígérete alapján vették át 1913. május 1-én a nagyszombati Johanneum fiúkonviktust.25 És már ekkor megérintette õket a háború elõszele. 1913 júniusában kitört a második balkáni háború. A Monarchia súlyos presztízsveszteséget, Bulgária pedig súlyos vereséget szenvedett. Bulgária királynõje 1913 júliusában sürgõsen kért nõvéreket sebesült katonák ápolására. Válaszukban udvariasan közölték, hogy ezt nem tudják most azonnal teljesíteni. Azonban táviratban szólították fel õket a morva tartomány központjából, Chorinból, hogy a Szófiába utazó morva Keresztes Nõvérekhez két magyar is csatlakozzon. 1913. augusztus 2-án indultak el, és szeptember végén tértek haza. Tevékenységüket teljes megelégedés övezte. Két kitüntetést és oklevelet kaptak, de a királynõ még ennél is látványosabb gesztussal fejezte ki háláját. A hosszú vonatúton minden nagyobb állomáson parancsára gyümölcsöt és frissítõt szolgáltak fel nekik.26 A I. világháború kitörése teljesen új helyzetet teremtett. Sorozatosan utasították vissza az iskolák, óvodák, szegényházak átvételét. Még nagyrabecsült gyóntatójuk Buttykay Antal, és a nyitrai, besztercebányai, váci püspökök felkéréseit is sem teljesíthették. A kalocsai szeminárium rektora, Horváth Viktor püspök a tartományi központ megkerülésével közvetlenül Ingenbohlba írt levelet. A nõvérek még így is csupán arra tettek homályos ígéretet, hogy esetleg 2–3 éven belül valamikor teljesítik.27 A permanens létszámhiány ellenére régebbi állomáshelyeiken tevékenységüket bõvítették. Kassán az Erzsébet otthonnal szomszédos szegény és árvaház is a nõvérek irányítása alá került.28 Volt, amit egész egyszerûen nem lehetett visszautasítani. A nõvéreket többször kisegítõ hercegprímás kérésére 1915. szeptemberében átvették a nagyszombati szemináriumi fiúkonviktust.29 A világháború éveiben a nõvérek szinte minden erejüket a sebesültek ápolására, hadigondozására fordították. Tevékenységük gerincét tehát a kórházi szolgálat jelentette. A létszámhiányon segített az, hogy Rómából engedélyezték, hogy novíciák is végezzenek kórházi ápolást.30 Így olyan helyeken is bekapcsolódhattak a gyógyításba, ahol eddig még nem tevékenykedtek. A világháború még kis sem tört, de Temesváron már ekkor nagyszámú sebesült fogadására kellett felkészülni. Június 25-én megkezdõdött három hadseregcsoport mozgósítása és felvonultatása a szerbeknek küldött hadüzenet után. A 2. hadsereg 7. hadtestét Temesvárról állították ki, tehát a kórház vezetése közvetlenül is érdekelt volt, hogy felkészüljön a saját sebesült fiainak fogadására. A katonai események igazolták az elõzetes intézkedések jogosságát: az augusztus 12-23 között lezajlott drinai csatában a Monarchia tá-

23 24 25 26 27 28 29 30

Ch I. 1913. március 14, augusztus 23. Ch I. 1913. július 20. Ch I. 1913. május 1. Ch I. 1913. július 19, augusztus 1, szeptember 30. Ch I. 1916. január 15. Ch I. 1917. szeptember 3, október 9. Ch I. 1915. szeptember 5. Ch I. 1914. augusztus 10.

143

madása elakadt, és 22–23 000 fõs veszteséggel vonultak vissza.31 A kórház igazgatója már júliusban az ott dolgozó nõvérek létszámának emelését kérték, de ezt nem tudták teljesíteni. Ezért azt javasolta, hogy a külvárosban magánbetegápolást végzõ nõvérek a kórházban teljesítsék feladatukat. A tartományi vezetés és a városi hatóságok is hozzájárultak ehhez. A nõvérek a városon kívül egy kolera és egy fertõzõ kórházban is dolgoztak.32 A Keresztes Nõvérek közvetlenül a háború kitörése után a legveszélyeztetettebb területre kerültek. Az általános hadiesemények szempontjából jelentéktelen, a hadtörténeti mûvekben szinte meg sem említett epizódot jelentettek az 1914 õszén a Keleti Kárpátokban folyó hadiesemények. A térség és a kor embere számára azonban ez élet-halál harc volt. Uzsoknál és környékén, Vereckénél, és a Máramaros megyei Topolyánál szeptember 26–27-én az oroszok egyszerre 25–30 helyen lépték át a Kárpátok szinte járhatatlan hegycsúcsait.33 Szeptember 27-tõl október 20-ig folytak a véres csatározások. Alig egy hónappal késõbb, november közepén még erõsebb orosz támadás bontakozott ki, Bártfa, Sztropkó, Homonna, Szinna, Szolyva az ellenség kezére került. Munkácsról a lakosság és a hatóságok is elmenekültek, Sáros, Zemplén, Ung, Bereg, Máramaros megyékbõl ezerszám özönlöttek a menekültek.34 A városokat visszafoglalták, de december közepén ismét teljes erõvel zúdultak be az oroszok, különösen az Erdõs-Kárpátokban és a Latorca völgyében, és csak december végére sikerült az uzsoki szorost is felszabadítani.35 1914 õszén, Trungel Iván tábori lelkész a kk. hadparancsnokság nevében Ungvárra kért 20 ápolónõvért. Ilyen nagy létszám nem állt rendelkezésre, de a helyzet súlyosságára való tekintettel távirati úton 10 nõvért behívtak a tartományi házba.36 Október 22-én utaztak el a megyeközpontba.37 A város szinte a frontvonal torkában helyezkedett el, így az egyetlen nagy kórházzá alakult: a katonatiszti pavilont, a fõreáliskolát, a polgári leányiskolát, a fõgimnáziumot, a siketnémák intézetét is erre a célra alakították át, ezekben az épületekben kb. 1000 fõt tudtak ellátni. A tartalék kórházakban a nõvérek kettesével szolgáltak. A folyamatosan érkezõ sebesültek és betegek rövid ideig tartózkodtak ott. Megtisztították sebeiket, elvégezték a szükséges mûtéteket és kötözéseket, majd ezután a hátországba küldték õket. Az orosz fenyegetés miatt mindeközben távozásra készen kellett állniuk. 1914. december 13-án a kórházakat kiürítették, a betegek, az ápolószemélyzet is menekült, 14-én reggel érkeztek meg Nyíregyházára.38 Január közepén a komáromi helyõrségi kórházban álltak munkába,39 1918. december 7-ig szolgáltak itt, ekkor világi ápolókkal cserélték fel õket.40

31 GALÁNTAI József: Magyarország az elsõ világháborúban. Bp., 1974, Akadémiai kiadó: Zrinyi Kiadó. 1974, 167–169. 32 Ch I. 1914. július 27, augusztus 2. 33 TOLNAI: A világháború története 1914–1918. Diplomáciai okiratok, hivatalos jelentések, szemtanúk hiteles följegyzései és eredeti adatok nyomán teljesen átdolgozott II. kiadás. Bp., én. Tolnai nyomda III. k. 170. 34 Uo. 175–188. 35 Uo. 189–190. 36 Ch I. 1914. október 16. 37 Ch I. 1914. október 22. 38 Ch I. 1914. december 17. 39 Ch I. 1914. december 1., 1915. január 8., 15. 40 Ch I. 1919. január 3.

144

A nagy létszámú nõvérközösség lehetõvé tette, hogy tartományi házukban kórházat hozzanak létre. Zsámbékon a Theodosianumot átalakították, a székesfehérvári püspöknek pedig bejelentették, hogy 100 sebesült ápolására felkészültek.41 A Vörös Kereszttel folytatott tárgyalásokat követõen 1914. október 2-án a herceghalmi állomásról 70 sebesült katona érkezett Zsámbékra.42 Egy évvel késõbb azonban ezt az intézményt bezárták, mert szinte kizárólag tuberkolózisos katonákat irányítottak ide, ez azonban veszélyeztette a kollégiumi növendékek egészségét.43 Volt, ahol csupán a feladatkörük változott meg. A Vörös Kereszt által átvett pásztói kórházból elbocsátották a betegeket, sebesült katonák számára foglalták le, a Keresztes Nõvérek végezték az ápolást.44 Több helyen átcsoportosítással tudták a személyzetet biztosítani. Nem csupán a hatóságok állítottak fel újabb és újabb tartalék kórházakat, gyógyításra alkalmas barakkokat, hanem az arisztokraták, elõkelõk is. Gróf Cziráky Antal lovasberényi kastélyának egy részét sebesült tisztek ápolására rendezte be, a korábban tanítással, neveléssel foglalkozó helybeli Keresztes Nõvérek gondoskodtak róluk.45 A ciráki kastélyban elhelyezett sebesülteket a dénesfai nõvérek ápolták.46 A Keresztes Nõvérek legnagyobb betegápoló központjukban, Pozsonyban és környékén is kiterjesztették tevékenységüket. A terjedelmes pozsonyi kórház kertjében barakkokat állítottak fel, a cs. k. rokkant-segélyegylet expressz levélben kért két nõvért. Teljesítették.47 Mindezek között rövid életû, és kevésbé sikeres vállalkozások is voltak, mint például az ororszvári és a pöstyéni. 1917-ben a nagyszombati kórházra is kiterjesztették tevékenységüket. Az eddigi ápolást végzõ Vince nõvérek elhagyták állomásukat, és õket 14 Keresztes Nõvér váltotta fel 1917. június 20-tól. 48 A világháborút követõ polgári demokratikus forradalom hátrányosan érintette a kongregációt, de a kommunista hatalomátvétel (1919.március 21) azonban már létükben fenyegette õket. Iskoláik, intézményeik jelentõs részét államosították, a tartományi központ csak azért menekült meg ettõl, mert svájci tulajdonnak számított, és a proletárdiktatúra rövid életû volt.

A MAGYAR TARTOMÁNY FELBOMLÁSA

A Keresztes Nõvérek házainak nagy része 1918–1919-ben cseh, szerb, majd 1924-ben Zsombolya román megszállás alá került. A tartományi vezetés felügyeletükrõl, irányításukról nem mondott le, de törekvésük nem járt sikerrel.

41 42 43 44 45 46 47 48 49

Ch I. 1914. augusztus 10. Ch I. 1914. szeptember 7, október 1,2. Ch I. 1915. október 4. Ch I. 1914. augusztus 16. Ch I. 1914. augusztus 11. Ch I. 1914. augusztus 10. Ch I. 1916. február 29. Ch I. 1917. május 28, június 20 Ch I. 1919. november 22.

145

1919 januárjában a csehek elfoglalták Felsõ-Magyarország nagy részét. Az itt lévõ házakkal a közvetlen kapcsolat megszakadt. 1919. augusztus közepén Tehodosia Hosszát ideiglenesen megbízták az északi 17 ház irányításával. 1919 nyarától megkezdõdött a magyar nõvérek lecserélése szlovákokkal. Az egészségügyi intézetekben ez a folyamat fokozatosan ment végbe. A csehek szeptember 22-én átvették a pozsonyi kórházat, a magyar professzoroknak és orvosoknak azonnal felmondtak. Az eddigi vezetõ-nõvérek helyére szlovákokat neveztek ki,49 a többiek végezhették munkájukat, de további ápoló-nõvéreket Magyarországról már nem fogadtak.50 1922 nyarán a Pozsonyban szolgáló magyar nõvéreket a lévai és losonci kórházba irányították.51 Nem azonos körülmények közé kerültek. A 80 ágyas losonci intézmény volt a legelhanyagoltabb, a hét épületben nem alakítottak ki külön osztályokat. A háromemeletes sebészettel és kétemeletes belgyógyászattal rendelkezõ, évi 6000 fõs betegeforgalmú Léva viszont mintaszerû építmény volt.52 1919. augusztus elején kiutasították Pozsonyból a tanítói pályára készülõ 13 jelöltet,53 a magyar tanító nõvérektõl is megkövetelték a szlovák nyelvtudást. Hossza Theodosia a morva tartománytól, Chorintól kért segítséget,54 az általuk ígért két cseh apáca azonban nem érkezett meg.55 Petheõfalvára Zsámbékról küldtek szláv anyanyelvû tanítónõt, de a Zavari iskolát már nem tudták ily módon kisegíteni.56 A csehek 1921-ben valóságos offenzívát indítottak azért, hogy a területükön fekvõ házakat végérvényesen elszakítsák a magyar tartománytól. A pozsonyi minisztérium Medveczky Károlyt, a szlovák érdekek élharcosát nevezte ki egyházi referensnek.57 Követelte, hogy a felvidéki házakat csatolják a morva tartományhoz. Azzal vádolta meg a tartományi vezetést, hogy végrendeleteket, értékpapírokat csempésztek át a határon,58 magyar nõvéreket küldenek szlovák területre, a szlovákokat pedig Magyarországra rendeli.59 Az Általános Rendi Tanács eredetileg úgy határozott, hogy a felvidéki házakat a morva tartományhoz csatolják, ezt most a zsámbéki tárgyalásokon megváltoztatták.60 November végén megszületett a döntés: Szlovákiában önálló vikáriátust létesítenek,61 vezetésével Theodosia Hosszát bízták meg.62 A tehetséges Hossza nõvér 1913-tól a tartományi tanács tagja volt. A vikáriátus 1927-ben önálló tartománnyá vált, õ volt elsõ vezetõje és felvirágoztatója 1935-ben bekövetkezett haláláig.63 50 51 52 53 54 55 56 57

58 59 60 61 62 63

146

Ch I. 1919. szeptember 12. Ch I. 1922. július 7, 31. JÄGER Gyula: A visszacsatolt Felvidék kórházai. Magyar Kórház, 1938, VII. évfolyam, 12. 362-363. Ch I. 1919. augusztus 8. Ch I. 1919. szeptember 12. Ch I. 1919. október 9. Ch I. 1919. november 24. Jellemezése: HAICZL Kálmán: Egyháztörténelmi emlékek a cseh megszállás korából. Esztergom, 1940, k. n., 14–15, STEIER, Lajos: Ungarns Vergewaltigung. Oberungarn unter tschechischer Herrschaft. Zürich, 1929, Amalthea, 423-425. Valóság alapja az volt, hogy a Keresztes Nõvérek értékpapírjaikat még a kommunisták hatalomra kerülése elõtt Pozsonyba menekítették. Arra senki nem gondolt, hogy késõbb a csehek lefoglalják. Ch I. 1919. április 8. Ch. I. 1921. január 21, 25. Ch I. 1922. október 27, november 27. Ch I. 1922. november 30. Ch I. 1921. február 11. Ch III. 1935. március 15.

1920-ban a tartományi vezetés még több kísérletet tett arra, hogy megõrizze a délvidéki házaik irányítását. Utasításukra a nõvérek szerbül tanultak, a szerbül jól beszélõ Pankratia nõvért küldték Zsombolyára, és a nehézségek áthidalására a szlavóniai tartományból is segítséget kértek. A belgrádi kormány azonban már 1919. június 23-án kiterjesztette az egykori magyar területekre is az 1904-es szerbiai népiskolai törvényt, amely csak állami és magánjellegû népiskolákat ismert el. Ennek következtében 1924-ig fokozatosan megszüntették a Vajdaságban az összes magyar felekezeti népiskolát és középiskolát.64 A belgrádi svájci konzul levelében azt tanácsolta az Általános Fõnöknõnek: a legjobb az lenne, ha Dél–Magyarországon a házakat feloszlatnák, mert a tartományi vezetés képtelen irányításukra.65 Ezért a németcsernyei, magyarcsernyei, temesvári, dettai, futaki magyar közösségek megszûntek.66 Az iskolákat is a szerbek vették át: augusztus 5-én Német- és Magyarcsernyérõl, három vasúti teherkocsi érkezett Herceghalomra bútorokkal, és részben ezeket kísérve, részben önállóan utaztak Zsámbékra a magyar nõvérek.67 1922 novemberében a Regli Anicetával tartott zsámbéki tárgyalásokon a Szlovákiát érintõ döntés mellett határoztak arról is, hogy a még maradék délvidéki házakat is feloszlatják.68 1922. december 31-én az Általános Tanács ezt megerõsítette.691923 tavaszán befejezõdött temesvári tevékenységük. Zsombolyán sajátos helyzet alakult ki. 1924-ben a várost Romániához csatolták. Ez a nõvéreknek újabb kihívást jelentett: eddig szerbül tanultak és vizsgáztak, most az új hatalom azt követelte, hogy a tanítónõk románul oktassanak.70 1928-ban megvonták tõlük a nyilvánossági jogot, vagyis nem adhattak érvényes, államilag elismert bizonyítványt. Ezért az intézményt meghatározatlan idõre a Temesvári Notre Dame nõvéreknek adták át.71

A MAGYAR TARTOMÁNY ÚJJÁSZERVEZÉSE

A soknemzetiségû Magyarország felbomlása a kongregációt is súlyosan érintette. A Keresztes nõvérek házainak száma 14-re, létszámuk pedig 351-rõl 172-re csökkent. Mindössze 15 év alatt sikerült ezt a veszteséget pótolni: 1938-ban már 369 nõvér szolgált 33 helységben.72 Hazánkban az élvonalba tartoztak: 1927-ben a 29 nõi rend közül a negyedik, 1943-ban a 41 nõi rend közül a hatodik legjelentõsebb volt.73 64 SALACZ Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt. München, 1975, Auróra, 108. 65 Ch I. 1922. március 22. 66 Ch I. 1922. április 7. 67 Ch I. 1922. augusztus 5. 68 Ch I.. 1922. november 30. 69 Ch I. 1923. január 7. 70 Uo. 1924. február 4. 71 Ch II. 1928. március 14, PETRI, Anton (szerk): Heimatbuch des Heidesstädtchens Hatzfeld im Banat. Hatzfeld, 1991, Heimatortsgemeinschaft Hatzfeld. 466-467. 72 Az adatsort a kongregáció évkönyvei alapján állítottuk össze. Katalog der Barmherzigen Schwestern von Ingenbohl. Ingenbohl, saját kiadás. 1920–1944. 73 GERGELY Jenõ: A Katolikus Egyház története Magyarországon. 1919–1945. Bp., 1997. ELTE – Újkori Magyar Történeti Tanszék. 1997, 194–199

147

Tevékenységüket is jelentõsen kiterjesztették. Jól érzékelteti ezt, hogy míg 1926-ban a szlovák komisszáriátusban 202 fõ 28 munkakört, Magyarországon 234-en 42-t láttak el.74 A trianoni békeszerzõdés miatt valamennyi szegényházuk idegen fennhatóság alá került, ennek új hálózatát alakították ki. Ebben személyi és társadalmi tényezõk egyaránt szerepet játszottak. A váli járás fõszolgabírája szenvedélyesen karolta fel a szegényügyet.75 Többszöri próbálkozás után,76 1935-ben, a belügyminiszter támogatásával Bicskén vásárolt egy kerttel, gazdasági udvarral ellátott négyszobás, és egy kétszobás villát, amelyet szociális intézménnyé alakították át. Az ötven idõs, magányos szegény gondozását négy Keresztes Nõvér végezte.77 1943-ban az érdi Ófalu szélén, egy kis házban kialakított otthon létrehozásában78 szerepet játszott a minden mértéket meghaladó demográfiai robbanás,79 az agrárnincstelenek számát szaporító torz társadalom- és birtokszerkezet.80 Hasonló okokból hozták létre orosházi intézetüket. A Magyarországhoz visszakerült Kassán pedig a szegény- és beteggondozás összekapcsolódott, a szeretetházban 1941-ben 110 fõt láttak el.81 Az elhagyott és veszélyeztetett gyermekek nevelését is kiemelt feladatuknak tekintették. Az 1920-as évek elején csak a hadiárvák számát százezerre becsülték. Példátlan mértékben nõtt a fiatalkorú bûnözés.82 Megoldást a javító-nevelõ intézetek hálózatának kibõvítése jelentette. 1923 szeptemberétõl Keresztes Nõvérek irányították a Hûvösvölgyi Gyermekotthont,83 1924-tõl pedig a Budapesti Állami Gyermekmenhely munkájában is részt vettek.84 1925-ben tárgyalások indultak a Hûvösvölgyi Gyermekotthon feladatkörének megváltoztatására. Az intézetbe 2–6 éves korú gyerekek helyett 12 évnél idõsebb, veszélyeztetett lányokat utaltak volna be,85 fél évvel késõbb a védelemre szoruló, felnõtt lányok szigorú nevelését vállalták a nõvérek.86 A végsõ megoldást a két helyen mûködõ (Budapest, Bicske), egymást kiegészítõ társintézmény létrehozása jelentette. Hûvösvölgyben, hatholdas parkban, öt épületbõl álló komplexumot alakítottak ki.87 A gyermekotthon 3–6 éves árvákat továbbra is befogadott, valamint 6–18 éves veszélyeztetett lányokat. Átmeneti elhelyezésük a megelõzést szolgálta. Elsõsorban azok kerültek ide, akiknek szülei súlyos betegségben szenvedtek, illetve meghaltak, vagy akiknek rossz volt a családi hátterük.88

74 DEZSÕ István: P. Florentini Teodoz élete és a Keresztes Nõvérek Társulata. A „Ferences Közlöny” kiadása, Bp., 1926, 84. 75 Fõszolgabíró a székesfehérvári alispánnak. 1934. december 20. SZPL 322/b 3216/1934. 76 Fõszolgabíró a székesfehérvári alispánnak. 1934. december 20. Uo. 77 Kozár a püspöknek. SZPL Uo. 3013 /1934. 78 CH IV. 1943. szeptember 16. 79 1931 és 1935 között a lakosság megduplázódott, 10 év alatt 129%-al gyarapodott. 80 Ifj. Rabár Ferenc: Keresztes Nõvérek Érden. Érd – Zsámbék, é. n. Az Apor Vilmos Katolikus Fõiskola és a Szent Keresztrõl Nevezett Irgalmas Nõvérek Marianum Általános Iskola közös kiadványa. 6,16. 81 POHL Sándor: Kassa város szociális munkája. Különlenyomat a Népegészségügyi és Munkásvédelmi Szövetség 1941. december havi kassai munkásügyi elõadássorozatából. 10. 82 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL) K 166 Népjóléti Minisztérium J2 83 Ch I. 1923. április 12, július 13., szeptember 25. 84 Ch I. 1924. szeptember 29. 85 Ch II. 1926. január 15, június 1, június 25. 86 Ch II. 1926. augusztus 5, 22. 87 TAKÁCS János: A Hûvösvölgyi Gyermekotthon története. 1929–1999. Bp., 1999, saját kiadás, 6–7. 88 Uo. 16–19.

148

Még összetettebb feladat várt rájuk Bicskén. A 80 szobás, impozáns Batthyány kastélyban, és az azt körülvevõ 50 holdas parkban Vass József magyar királyi népjóléti és munkaügyi miniszter tárgyalásainak eredményeként a kormányzó feleségének, Horthy Miklósnénak aktív támogatásával különbözõ szociális feladatokat egyesítõ intézmény jött létre. A bicskei Horthy Miklósné Gyermekotthon befogadott anyákat,89 csecsemõjükkel vagy nélkülük, olyan, három éven aluli gyermekeket, akiket – fejlõdésük érdekében – hosszabb vagy rövidebb ideig ki kellett emelni családi környezetükbõl. Az erkölcsi veszélyeknek kitett lányok is az intézetbe kerültek.90 Különbözõ életkorú, iskolázottságú, erkölcsi magatartású gyermekekrõl kellett gondoskodni, tanítani, nevelni õket. Jól érzékelteti ezt, hogy az otthonban – 1933-as adatok szerint – 15 csecsemõ, 40 kisded, 111 elemi iskolás, 17 polgári iskolás, 4 iskolán kívüli és 5 anya volt.91 Az intézmény világi vezetése és a nõvérek közötti súrlódások miatt a helyi lelkész már 1933-ban protestált a püspöknél és a fõváros vezetésénél.92 1935 tavaszán a tartományi fõnöknõ és a minisztérium illetékes ügyosztálya közötti tárgyalás eredménnyel járt.93 Budapest fõpolgármestere a Belügyminisztérium jóváhagyása után a székesfõvárosi Horthy Miklósné Árvaház és Gyermekotthonok budapesti és bicskei intézeteinek cseréjét rendelte el. Így a bicskei Batthyány-kastélyt 140 iskolás és 60 kisded részére berendezett fiúárvaházzá alakították át. A 200 árvát 15 nõvér gondozta.94 A Népjóléti Minisztérium Kisvelencén, a Velencei-tó partján a Kacskovics-kastélyban gyógyító-nevelõ intézetet nyitott, amelynek vezetésére a Keresztes Nõvéreket kérték fel.95 Az 1929. június 29-én püspöki áldással átadott96 „Kiss József Erdei Iskolában”, késõbb „Szent Erzsébet Szabadlégi Iskolának” nevezett intézménybe beteges, vérszegény, tüdõvészre hajlamos, árva leányokat utaltak be az ország minden részébõl.97 Olykor nemcsak szüleik, de még hozzátartozóik sem voltak ismertek, sõt az is elõfordult, hogy rokonaikat hivatalosan ismeretlennek minõsítették.98 A gyermekek félévente, évente cserélõdtek, a nõvérek feladata az volt, hogy egészségileg megerõsítsék, tanítsák õket, és amennyire lehetséges, pótolják a családot.99 A Népjóléti Minisztérium az eladósodott és Zalaegerszegre költözõ Notre Dame nõvérek törökbálinti épületeit megvásárolta, és ott a 12 éven felüli, nehezen fegyelmezhetõ, árva leánygyermekek részére megalapította a Mária Oltalma Leánynevelõ Otthont. Az is89 Olyan anyákat utaltak ide be, akik pl. a szülés után a kórházból kikerülve, sehol nem tudtak még elhelyezkedni, egészségi állapotuk miatt, illetve olyanokat, akiknek még pár hetes pihenõre volt szükségük, de kórházi gondozásra már nem szorultak, õk csöpp gyermekükkel kerültek Bicskére. 90 PETERDI Ede: A bicskei Batthyány-kastély. Bp., 1995, Közlekedési Dokumentációs RT, 48. 91 Greszl Shvoynak. 1933. július 6. SZPL 4507 Bicskei plébániai iratok (a továbbiakban: BPI) 1709/1933. 92 Greszl a püspöknek. 1933. július 6. Uo. 1709/1933. 93 Budapest polgármestere Shvoynak. 1935. június 5. SZPL 322/b nem iktatott. 94 Budapesti árvaház helyettes igazgatója a püspöknek. 1935. augusztus 15. SZPL 4507 BPI 1958/1935. TAKÁCS 1999, 20–22. 95 Ch. II. 1929. február 5, április 1, június 30. 96 Shvoy a Vallási és Közoktatási miniszternek. 1930. január. SZPL 4577 Velencei plébániai – iskolai iratok (a továbbiakban: VPI) SCH 158/1930 97 A kisvelencei Szent Erzsébet Szabadlégi iskolában 1940. október 29-én tartott iskolafelügyelõi látogatás jegyzõkönyve uo. 5564/1940. 98 Bon József az Egyházi Hatóságnak. 1941. május 9. uo. 1213/1941 99 A kisvelencei Szent Erzsébet Szabadlégi iskolában 1940. október 29-én tartott iskolafelügyelõi látogatás jegyzõkönyve. uo. 5564/1940.

149

kolai képzés mellett különbözõ életpályákra is felkészítették õket. A Keresztes Nõvérek 1929. november 10-én vették át az intézményt.100 1931-ben a Népjóléti Minisztérium értesítette a tartományi vezetést, hogy a Hûvösvölgyi intézettel a szerzõdést felbontják, és Budapestrõl a lányokat a törökbálinti nevelõintézetbe helyezik át. Ez június végéig megtörtént.101 1936-ban fiúnevelõ intézetté alakították a Mária Oltalma Gyermekotthont. A nõvéreknek az államilag beutalt „kis bûnözõknél” maximum kétéves ott-tartózkodásuk alatt kellett teljes javulást elérniük.102 A trianoni békeszerzõdés súlyosan érintette a magyar egészségügyi hálózatot is. Az országban mindössze 183 kórház maradt, mintegy 26 000 betegággyal. A gazdasági konjunktúra és a külföldi kölcsönök lehetõvé tették az ún. második kórházépítési program megvalósítását. 1921 és 1930 között a hazai betegápoló gyógyintézetek száma 183-ról 233-ra, az ágyak száma 36 451-rõl 39 821-re emelkedett, 1939-ben 304 gyógyintézet és 46 922 ágy fogadta a betegeket. Az ápolónõk, ápolók egyharmada apáca, illetve szerzetes volt.103 Az egészségügy újjászervezésében a Keresztes Nõvérek aktívan részt vettek, különösen 1921–1924 között. Az elsõ világháborút követõen ápoló tevékenységük mindössze két kórházra korlátozódott (Pásztó, Nagykálló), miután Székesfehérvárt elhagyták 1918-ban.104 A régebbi alapítások közül a Nagykállói Elmegyógyintézetben kibõvült a feladatkörük: tíz éven át csak a háztartási, ellátási ügyeket intézték, 1921-tõl, a nõi betegek felvételétõl már ápoltak, és a világi ápolónõket is felügyelték.105 Az 1920-as évek elején több helyrõl érkezett sürgetõ felkérés. A budapesti Fehér Kereszt Gyermekkórház megkeresésére Münzer Ilona tíz nõvért ígért,106 1922. szeptember 15-tõl dolgoztak a gyermekkórház sebészeti osztályán,107 és az élelmezést is magukra vállalták.108 A kórház vezetésével, különösen a gondnokkal, állandóak voltak az ellentétek,109 ezért 1925. augusztus 2-án felmondtak, és a nõvéreket háromévi próbaidõ után innen kivonták.110 A nyíregyházi vármegyei Erzsébet Kórház igazgatója nyolc nõvért kért a sebészeti osztályra, Münzer a körülményeket megfelelõnek találta. A Pozsonyból hazatérõ ápolónõvérek 1921. szeptember 14-én foglalták el új állomáshelyüket.111 1923-ban a városi tüdõ100 Kozár a püspöknek. 1929 október 9. uo. 2608/1929 A törökbálinti letelepedés elõkészítése, megvalósítása: Ch II. 1928. június 19., 1929. március 9., április 22., 27., augusztus 8., november 2. 101 Ch III. 1931. május 28. 102 Kapa Olivia a püspöknek. 1938. július 5. SZPL 4573 Törökbálinti plébániai iratok (a továbbiakban: TPI) 1807/1937 103 HAHN Géza: A magyar egészségügy története. Bp., 1960, Medicina. 121–125.; KAPRONCZAY Károly: Fejezetek 125 év magyar egészségügyének törénetébõl. Bp., 2001, Semmelweis Orvostörténeti Múzeum, Könyvtár és Levéltár, 120–121 104 Münzer a püspöknek. 1918. április 11. SZPL 322/b 1883/1918 105 Ch I. 1921. augusztus 4. 106 Ch I. 1922 május 8, június 7, 16. 107 Ch I. 1922. szeptember 15. 108 Ch I. 1923. március 27. 109 Ch I. 1924. február 5. 110 Ch II. 1925 augusztus 2., 27., 29., 31. 111 FAZEKAS Árpád – VÁGVÖLGYI János: A Szabolcs–Szatmár megyei kórház története. Historia medica. Nyíregyháza, 1990, Jósa Kórház Rendelõintézet. 24. Ch I. 1921. március 3, április 2, augusztus 7, szeptember 14.

150

szanatórium munkájában is részt vállaltak.112 Számuk folyamatosan nõtt, a Josephinumban gyógyuló, megerõsödõ nõvéreket és jelölteket is ide csoportosították.113 1923 õszétõl Batthyány-Strattmann László saját alapítású körmendi szemkórházában végzett mûtéteknél is négy keresztes nõvér segédkezett.114 A „szegények orvosának” megbetegedése miatt a tartományi fõnöknõ a hercegnõ hozzájárulásával 1930-ban a nõvéreket onnan máshová irányította.115 1924-tõl a körmendi városi kórházban is õk végezték az ápolást. Az 1901-ben átadott egészségügyi intézménybe Grazból hívtak Keresztes Nõvéreket. A nyelvi nehézségek miatt szükségessé vált magyarok alkalmazása, Körmend városa a Keresztes Nõvérek magyarországi rendtartományához fordult.116 A grazi tartományi ház szívesen beleegyezett a cserébe, mert a közlekedés számukra nehézkessé vált.117 Korábban a pozsonyi kórházban dolgozó Bakony professzor csak úgy vállalta a pécsi sebészeti osztály vezetését, ha a már általa jól ismert Keresztes Nõvérek biztosítják az ápolószemélyzetet.118 1924 szeptemberében érkeztek Pécsre,119 a betegek száma azonban napról napra nõtt, a hat nõvér kevésnek bizonyult, ezért a professzor már októberben számuk növelését kérték.120 Egy héttel késõbb ismételten sürgette ezt telefonon, még két nõvért és egy jelöltet irányítottak oda.121 1936 októberétõl a mohácsi megyei kórház munkájába is bekapcsolódtak.122 A kongregáció fõ tevékenységi területei közé tartozott az oktatás és a nevelés is. Az 1920-as években megteremtették rendtagjaik képzésének, taníttatásának megfelelõ feltételeit. Ehhez Budapesten lakást kellett biztosítani. 1926-ban különösen aktuálissá vált, mert a Népjóléti Minisztérium elrendelte a betegápoló nõvérek kétéves képzését.123 A Kun utcában lévõ kis ház erre nem volt alkalmas, de késõbb még ez a korlátozott lehetõség is megszûnt.124 Hiába kérték az Erzsébet Egyesülettõl a nõvérek díjazásának emelését és lakásuk renoválását, nem teljesítették, ezért 1924-ben a Kun utcai intézményt megszüntették.125 A tartományi tanács 1928-ban úgy döntött, hogy Budapesten egy nagyobb lakást bérelnek, magán-betegápolást végeznek, ennek jövedelme legalább részben fedezi majd a költségeket.126 Találtak egy megfelelõ, tágas, szép, egészséges lakást, elfogadható bérleti

112 113 114 115 116

117 118 119 120 121 122 123 124 125 126

Ch I. 1923. február 27. Ch II. 1928. november 21, 1929. február 25. Ch I. 1923. október 5. CH III. 1930. április 22 KAPRONCZAY Károly – REMETEI FILEP Ferenc: Körmend egészségügyének története. Körmend, 1983, Körmend Városi Tanács, 42. BUNDICS Antal Miklós: Fejezetek a körmendi római katolikus egyházközség történetébõl. In: BUNDICS Antal – PATAKY László – SZÁNTÓNÉ dr. BALÁZS Edit: A körmendi egyházközségek és hitközségek története. Körmend, 1993. 42. Ch II. 1924. március 20. Ch I. 1924. szeptember 1. Ch I. 1924. március 20. Ch I. 1924. március 20., június 12., szeptember 29. Ch II. 1929. január 24. Ch I. 1924. október 25, 31, november 3. Ch III. 1936. november 20, 27, március 28. Ch II. 1926. február 15. Ch I. 1920. szeptember 29. Ch I. 1924. július 14, augusztus 31. Ch II. 1928. február 28.

151

összegért.127 Hivatalosan tanulóotthonnak hívták, az ott lakó nõvérek az utcáról egyszerûen csak Kiskoszorúnak nevezték. Megkötötték a megállapodást,128 és júniusban már be is költöztek.129 A polgári iskolai tanárképzést is átalakították. Klebelsberg Kuno a képzés idõtartamát négy évre emelte. A leendõ férfi tanárok oktatását folytató budai Paedagogiumot és az Erzsébet Nõiskolát összevonta, és Polgári Iskolai Tanárképzõ Fõiskola néven az új intézetet Szegedre helyezte. 1928 októberében kezdte meg mûködését.130 A Keresztes Nõvérek a városban a székesfehérvári püspök közbenjárására lehetõséget kaptak egy óvoda irányítására, így a házukban helyet tudtak biztosítani a tanuló rendtagoknak. Novemberben költözött be az elsõ két nõvér. Az 1943-as adatok szerint131 36 vállalásukból 20 oktatási jellegû volt. Valódi súlyukat azonban az mutatja, hogy 20 helyen 36 oktatási-nevelési intézményt tartottak fenn és igazgattak.132 A Keresztes Nõvérek – a felvidéki iskolákat (Ipolyszalka, Jóka, Komját) leszámítva – mindössze három új helyen vállalkoztak elemi iskolai oktatásra (Nagyatád, Répceszemere, Újkígyós), a régebbi alapításokkal együtt így is 11 óvodában és 16 elemi iskolában neveltek-tanítottak. Egyes intézményekben speciális feladatokat láttak el. A Kisvelencei Szabadlégi Iskolába beutalt, tanulmányaikban 30-50%-os mértékben visszamaradott, félévente, évente cserélõdõ lányokat osztatlan rendszerben, csökkentett óraszámban tanították.133 A Bicskei Gyermekotthonban a háromféle elemi iskolában (római katolikus, református, izraelita) külön-külön tantervvel tanítottak, több korosztály oktatását (elemi, polgári) és nevelését (14–18 éves kamaszok, anyák, csecsemõk) hangolták össze sikeresen.134 A törökbálinti intézmény átalakítása során 1942 októberétõl a Franciaországba, Belgiumba, Hollandiába, Németországba kivándorolt családok Magyarországra hozott gyermekeit, 230 fiút és leányt, tanították magyar nyelvre és vallási ismeretekre.135 Fejlesztették középszintû iskolai hálózatukat is.136 A polgári iskolák száma már a dualizmus korában jelentõs emelkedett.137 A háború után gyors növekedés következett be,138 Klebelsberg Kunó aktív erkölcsi és jelentõs anyagi támogatásával.139 Ennek az lehetett az oka, hogy egyszerre többféle igényt elégített ki. A célja az volt, hogy a tanulót vallásos, erkölcsös és nemzeti szellemben gyakorlati irányú általános mû127 128 129 130 131 132 133 134 135 136 137 138 139

152

Ch II. 1928. február 29. Ch II. 1928. március 11. Ch II. 1928. június 1. MÉSZÁROS István – NÉMETH András – PUKÁNSZKY Béla: Neveléstörténet. Bevezetés a pedagógia és iskoláztatás történetébe. Bp., 2003, Osiris, 322. Ez magában foglalta a visszacsatolt területekre kiterjesztett tevékenységüket is. Ez nem tartalmazza azokat a fiúiskolákat, ahol idõszakosan besegítettek, vagy átvállalták osztályok tanítását. Iskolafelügyelõi látogatás jegyzõkönyve. 1940. október 29. SZPL 4577 VPI 5564/1940. Greszl a polgármesternek. 1933. július 4. SZPL 4507 BPI 1709/1933. Kapa Olivia a püspöknek. 1943. július 14. SZPL 4573 TBI 1987/1943. Az 1927.XII.tc. a polgári iskolát középfokú iskolának minõsítette. Az adatokat kötli: VITÉZ SÁGHELYI Lajos: A magyar polgári iskola hatvan éves múltja. Bp., 1929, Országos Polgári Iskolai Tanáregyesület. 232–234. KORNIS Gyula: Magyarország közoktatásügye a világháború óta. Bp., 1927, Magyar Pedagógiai Társaság, 80. Klebelsberg célja az volt, hogy minden 5–1000 fõs községben jöjjön létre polgári iskola, hogy a mûveltségnek „kulturális fókuszai” legyenek.

veltséghez juttassa, és ezzel a gyakorlati életre vagy pedig a középfokú szakiskolákra készítse elõ.140 Elvégzése továbbtanulási lehetõségeket is kínált középfokú szakiskolákban, tanítóképzõ intézetekben, felsõ kereskedelmi, felsõ mezõgazdasági és ipari iskolákban. Különbözeti vizsgával átléphettek a diákok középiskolákba is: gimnáziumba, reálgimnáziumba és a reáliskola ötödik osztályába. A lányoknál ennek a népszerûségét fokozta az is, hogy a kevés számú felsõ leányiskolán kívül ez volt az egyetlen továbbtanulási lehetõség. Tény, hogy akik ilyet végeztek, azok számára kedvezõbbé váltak a férjhez menési lehetõségek is. A Keresztes Nõvérek az I. világháború alatt is elvállalták volna a tervezett szombathelyi polgári iskola és internátus irányítását,141 zsombolyai intézetük megszûnése után pedig õk maguk ajánlották fel a budapesti józsefvárosi plébánosnak, hogy közbenjárásával átvennének a kerületében egy polgári iskolát.142 A két világháború között úgy bõvítették polgári iskolai hálózatukat (Nagyatád 1923, Érd 1936, Sümeg 1940), hogy a minimális tárgyi, személyi feltételek sem voltak adottak, de folyamatos fejlesztéssel intézményeik egyre nagyobb népszerûségre tettek szert. Sajátos vállalkozásaik is voltak. Ezek sorába tartozott a hévízszentandrási magán polgári iskola és a zsámbéki polgári fiúiskola. Tartományi központjukban már 1911-ben két kísérlet is történt magán polgári fiúiskola alapítására,143 de ezt a hatóságok nem támogatták. Létrehozását a keresztes nõvérek valósították meg 1918 õszén. Céljuk az volt, hogy az elemi iskolából kikerülõ fiúk helyben és olcsón további képzésben részesülhessenek. A magyar oktatástörténetben elõször fordult elõ, hogy szerzetes nõvérek tartottak fenn és mûködtettek ilyen intézményt. A minisztérium részérõl nem várt ellenállásba ütköztek, éveken keresztül követelték a férfi tanárok alkalmazását. Pedig az oktatás színvonala – a tanfelügyelõi értékelések szerint – kiváló volt, a tanulók száma fokozatosan nõtt, 1923-ban megközelítette, 1924-ben pedig már utolérte a leány polgáriba járók számát. Kimutatásuk szerint 1918–25 között 411-en jártak a polgári fiúiskolába.144 A nõvérek a miniszteri elvárások miatt három férfi tanárt alkalmaztak. Ez azonban az iskola megszüntetéséhez vezetett. Bár a szerzetes tanárnõk díjtalanul dolgoztak, de az 1924/25-ös tanévben az iskola fenntartása és a három férfi tanerõ 44 millió korona „felülfizetést,” vagyis veszteséget okozott. Radnich Imre plébános jelentése szerint a következõ évben ez már „a duplájával fenyegetett”.145 A három férfi tanár díjazását sem a kultuszminisztérium, sem a község nem vállalta, ezért 1925-ben beszüntették a tanítást. Sajátos oktatási-nevelési célokat kívántak megvalósítani az újonnan létrehozott Gazdasági Leányiskolában. Célját úgy fogalmazták meg, hogy a serdülõ lányokat gyakorlott jó háziasszonyoknak nevelik, az általános mûveltségen felül gazdasági, háztartási és gazdaságkereskedelmi irányban is kiképezik.146 140 141 142 143

Utasítás a polgári iskoláról szóló 1927. évi XII. t. c. végrehajtása tárgyában. Bp., 1927. 3. o. Ch I. 1918. április 22. Ch II 1928. június 14 1912. január 26, március 1, 31. Pest Megyei Levéltár (a továbbiakban: PML) PML Zsámbék Nagyközség iratai (a továbbiakban: ZSNI) Képviselõtestületi jegyzõkönyvek (a továbbiakban: jkv) Ca–6 1,5,6/1912 144 Zsért 1930/31. 4. 145 Radnich a Törvényhatósági Bizottságnak. 1926. július 10. PMl Zsámbék közigazgatási iratok (a továbbiakban: ZSKI) 336/1927. 146 Münzer a püspöknek. 1925. augusztus 21. SZPL 4580 SCH 1284/1925.

153

A növendékek aktívan részt vettek a gyakorlati munkákban (pl. sütés, fõzés, takarítás, mosás, vasalás, varrás, növény- és állatgondozás). Rendszeresen látogatták a mintagazdaságokat és egyéb közhasznú intézményeket. Az általános mûveltség megszerzését magyar, német és francia nyelv, magyar irodalomtörténet, vallás és lélektan, valamint neveléstan tárgyai biztosították. A minisztérium kifogásaira és kívánságára a tantervet többször módosították és átdolgozták, de tapasztalatuk szerint ez az átalakított koncepció a valóságban nem vált be, ezért az iskolát 1929-ben megszüntették. Ugyanebben az évben megnyitották Zsámbékon Tanítónõképzõ Intézetüket. A tárgyi és személyi feltételeket folyamatosan javították, és alig egy évtized alatt országos jelentõségû központtá fejlesztették. A növendékek száma dinamikusan nõtt: 1929-ben az I–IV. osztályba 29-en, 1944-ben 170-en jártak. A Keresztes Nõvérek az okleveles tanítónõk továbbképzését is felkarolták, számukra „Katolikus Falupedagógiai Szemináriumot” szerveztek. Ennek célja az volt, hogy felkészítsék a tanítónõket a falusi életre és körülményekre, heti 21 órás, két félévbõl álló, egyéves oktatás keretében. A tananyagban a faluval kapcsolatos ismeretek kaptak különös hangsúlyt. Jól mutatják ezt az összeállított tanterv egyes elemei: közigazgatási, jogi, közgazdasági és szociális ismeretek, falu és népismeret, iskolán kívüli népmûvelés, egészségügyi, gazdasági és háztartási ismeretek, a falu zenei életének irányítása, vezetés, rendezés és elõadás technikája.147

A TARTOMÁNYI KÖZPONT A II. VILÁGHÁBORÚ VÉGÉN (1944–1945)

A világháború utolsó évei eltérõen érintették a tartomány egyes házait. Indokolt a zsámbéki események ismertetése, mert ez volt a központ, itt kerestek a legtöbben menedéket, itt élték át az általuk ostromnak nevezett idõszakot. 1944-ben a kulturális miniszter megrövidítette a karácsonyi szünetet, a tanulók január 5-én visszatértek iskoláikba,148 de március 30-án már be is fejezõdött az oktatás. A tanítványok nagy része már elõzõ nap hazautazott húsvéti szünetre, a többiek másnap a szinte teljesen ellehetetlenült közlekedés miatt a herceghalmi állomásig gyalogoltak.149 Zsámbékon maradt azonban 80 leányka, mert már nem volt hova menniük, vagy hozzátartozóik a front és a háborús viszonyok miatt nem tudtak értük jönni. Az oktatás szeptember 13-án kezdõdött ismét, de alig egy hónap múlva, október 25-én a rádió közölte felfüggesztését.150 1944-ben a tartományi ház a legkülönbözõbb funkciókat töltötte be. A 19 zsidó kislány életét úgy mentették meg, hogy szerzetesnõjelöltnek öltöztették õket.151 Kezdetben Zsámbék nyújtott menedéket a más központokból menekülõ rendtagok számára. A fõvárosban, a Koszorú utcában a nõvérek lakása körül már szinte minden ház találatot kapott, ezért Zsámbékra távoztak. Az 1944 õszén pedig a keleti területekrõl ér-

147 Tájékoztató a Zsámbéki Keresztes nõvérek vezetése alatt álló Katolikus Falupedagógiai Szeminárium okleveles tanítónõk számára. Zsámbék, 1937. A Szeminárium kiadása. uo. nem iktatott. 148 CH IV. 1944. január 6. 149 CH IV. 1944. március 31. 150 CH IV. 1944. szeptember 13, október 25. 151 Kenéz M Enikõ volt tartományi fõnöknõ közlése

154

keztek egyre többen: (Szeged, Újkígyós, Szabadka, Nyíregyháza).152 A Léván szolgáló fiatal jelölteket is Zsámbékra rendelték.153 Menedéket már Zsámbék sem nyújthatott, mert nem volt ajánlatos, hogy olyan sokan egy helyen tartózkodjanak. Mindenki szabadon dönthetett arról, hogy hazatér-e szüleihez, rokonaihoz. A fõnöknõ úgy ítélte meg, lehetséges, hogy ott biztonságosabb számukra. Október 10-én és 11-én két csoportban sok növendék, jelölt és fõként fiatal, de idõsebb nõvér is elutazott, hogy szûkebb vagy tágabb családjuknál vészeljék át a nehéz idõket.154 Kresz Rudolf zárdalelkész jelenetése szerint többségük a tartományi házban maradt.155 Ezekben a hónapokban Zsámbék a menekülõk befogadójává vált. 1944 szeptemberében a székelyek végtelen sorokban vonultak át a községen, részben kocsival, részben gyalog.156 1944. október elején rengetegen érkeztek Erdélybõl. Két napot pihentek, azután haladtak tovább.157 Majd a szegedi helyõrségi kórház két lovas-kocsin összezsúfolódott, átfagyott, szomjas, éhes tagjait látták el.158 1944 novemberében az aszódi katonai szanatórium fõhadnagya tekintette meg az iskolaépületet. Miután alkalmasnak találta, a tartományi fõnöknõ megígérte, hogy a sebesültek rendelkezésére bocsájtja.159 A rokkant katonák két csoportban, november 7-én és 9-én költöztek be.160 Ápolták õket, lelki gondozásukat a zárdalelkész, Kresz Rudolf látta el. A gyermekek pedig Mikulás csomagokat készítettek nekik, amelyben 20 cigarettát, mogyorót, süteményt kaptak.161 A szovjet csapatok közeledtével nem maradhattak: a lakosok szállították el õket lovas-kocsikon, még a nõvérek jármûvét is igénybe vették.162 Novemberben a Vöröskereszt tábori kórháza költözött a Jozephinumba.163 December elején egy másik Vörös Keresztes tábori kórház haladt át a községen, már hat hete úton voltak. Nyolc ápolónak a nõvérek adtak szállást.164 1944. december 20-án a németek váratlanul elhagyták Zsámbékot.165 1944. december 24-én Schmidt Nóra fõnöknõ a kolostor lakóit összehívta az ebédlõbe. Bejelentette: az oroszok elérték Herceghalmot, és kora reggel, de lehet, hogy már éjszaka Zsámbékra érnek. Mindenkit felszólított: készüljön a vértanúságra. Számtalanszor lepergett elõttük már a jelenet: tarkólövés, azután közös gödörbe hajítják, és mésszel szórják be õket. Este sem ruhájukat, sem fátylukat nem vetették le, dupla ruhában feküdtek ágyaikon, személyes irataikat a tarsolynak nevezett nagy zsebben helyezték el, hogy haláluk után azonosítani tudják õket.166 152 153 154 155 156 157 158 159 160 161 162 163 164 165 166

Ch IV. 1944. szeptember 12., október 1., 5., 9., 11. Ch IV. 1944. október 10. CH IV. 1944. október 10,11 Kresz Shvoynak. 1944. november 29. SZPL 4580 Zsámbéki plébániai iratok (a továbbiakban: ZSPI) 1126/1945 CH IV. 1944. szeptember 12. Ch IV. 1944. október 6. Ch IV. 1944. október 19. Ch IV. 1944. november 4. Uo. 1944. november 7, 9. Uo. 1944. december 5. Uo. 1944. december 8. Ch IV. 1944. november 21. CH. IV. 1944. december 3. Ch IV. 1944. december 20. Kenéz M. Enikõ közlése.

155

1944. december 24.-én a töki utcára begördültek dzsippeken a szovjet elõõrsök.167 Másnap délután T–34-es szovjet páncélos oszlopok törtek elõre Mányról Tök irányába. Ezzel Zsámbék orosz megszállás alá került, és részesévé vált a Budapest felmentésére irányuló német kísérleteknek (Konrád I. január 1–8. Konrád II. január 9–12. Konrád III. január 12–27). A front megmerevedett, állóháború alakult ki. A Balaton térségében indított német ellentámadás (Frühlingserwachen) is érintette ezt a vidéket.168 Zsámbékon nem voltak harcok, de állandósultak a csapatmozgások, és a hadiesemények alakulásától függõen a németek nagy erejû tûz alatt tartották a községet. A kilencven napos ostrom során a nõvérek épületeiben súlyos, de nem helyrehozhatatlan károk keletkeztek. A gazdasági épület tetejét és a mennyezetét már 1945 januárjában átszakította egy bomba, februárban pedig három találatot is kapott, teljesen használhatatlanná vált.169 1945. február 4-én egy lövedék az ebédlõ, az oratórium és egy hálószoba mennyezetét ütötte át, minden romhalmazzá vált.170 A helyzetet súlyosbította, hogy február közepén az oroszok az internátus udvarra nézõ ablakaiból tüzeltek a német repülõgépekre, másnap pedig a nõvérek nappalijában álllították fel a légvédelmi ágyúkat.171 Március végén a refektórium tetejét szakította át egy bomba.172 Az orosz katonák fosztogatása is jelentõs károkat okozott. A szobákat bútorral, ablakés ajtókerettel fûtötték,173 minden mozdíthatót elhurcoltak a klauzúrából, az internátusból és az iskolából is.174 Az állapotokat jól jelzi, hogy a klauzúra folyosóján gyújtottak tüzet, de idõben észrevették, és még el tudták oltani.175 A harci cselekmények és az orosz megszállás szinte nem követelt a nõvérektõl emberáldozatot. 1945. január 7-én a hajnali órákban egy lövedék az udvari bejárat elõtt csapódott be, és az ott õrködõ Horváth Etelka nõvért egy szilánk megsebesítette. Felkészült a halálra, másnap délben fél egykor hunyt el, ideiglenesen a bejárat elõtti virágágyásba hantolták el.176 A bicskei árvaházból elmenekült, és a pincében bújtatott gyermekek közül egy 12 éves legyengült lány halt meg.177 Kresz Rudolf zárdalelkész szerint a Keresztes Nõvérek az orosz jelenlétet – a körülményekhez, más településekhez és kolostorokhoz képest – kevesebb szenvedéssel vészelték át.178 Mindez több okkal magyarázható. Kétségtelen, hogy az orosz parancsnokság jóindulatának számos tanújelét adta. A tábornok kimondottan barátságosan viselkedett, amikor ja167 JELLI 1996, II. k. 139. 168 A hadi eseményeket ismerteti: VERESS D. Csaba: A Dunántúl hadi krónikája. 1944–1945. Zrínyi, Debrecen, 1984. 169 Ch IV. 1945. január 26. 170 Ch IV. 1945. február 4. 171 Ch IV. 1945. február 12., 13. 172 Ch IV. 1945. március 30. 173 Ch IV. 1945. február 21. 174 Ch IV. 1945. január 10. 175 Ch IV. 1945. január 13. 176 Ch IV. 1945. január 7., 9.,10. Csak tavasszal, 1945. március 20-án helyezhették a temetõben végsõ nyughelyére. Uo. 1945. március 20. 177 Ch IV. 1945. január 26. 178 Kresz jelentését közli: MÓZESSY Gergely (szerk.): Inter Arma. 1944 –1945. Fegyverek közt. Válogatás a második világháború egyházmegyei történetének forrásaiból. Székesfehérvár, 2004, Székesfehérvári Püspöki és Káptalani Levéltár, 289.

156

nuár közepén a tisztjei kíséretében meglátogatta a kolostort.179 A nõvérek kérésére õrséget rendelt éjszakára a házuk elé.180 Egy alkalommal pedig õ maga védelmezte õket. Egy orosz katona jármûvével behajtott az udvarra, és ordítva követelt tûzifát, az ott tartózkodó parancsnok zavarta el.181 Háborús viszonyok között az pedig már különleges gesztusnak számított, hogy hosszas kérelmezésükre ajándékoztak nekik két lovat,182 az istállójukból elkötött tehenek közül hármat visszaszolgáltattak.183 Már az ostrom alatt megkezdhették a sérült épületek kijavítását. Az oroszok hozzájárultak ahhoz, hogy az egykor a németek által épített, már üresen álló barakkokból a deszkákat felhordják a tetõzet kijavítására, a tönkretett bútorok, ablakkeretek helyreállítására.184 Február közepén pedig lányokat, asszonyokat küldtek az iskolai helyiségek rendbehozatalára.185 A szerzetesi ruha tiszteletet ébresztett a szovjet tisztekben, maguk a nõvérek is úgy látták, hogy megmenekülésük egyik oka az volt, hogy nem öltöttek civil ruhát. Nagy segítséget jelentett az is, hogy a szerbül és szlovákul jól beszélõ délvidéki és felvidéki származásúak kommunikálni tudtak a katonákkal.186 Értékelésükben annak is jelentõséget tulajdonítottak, hogy sokan voltak. Ez önmagában is biztonságot jelentett, de a sokszor magányos katonák megfékezését is lehetõvé tette. Minden oroszt, kisebb csoportot, 15–20 nõvér kísért, és szigorú õrszolgálatot szerveztek.187 Erre nemcsak akkor volt szükség, amikor a parancsnokság még nem biztosította, vagy elmulasztott ezt,188 hanem akkor is, amikor orosz katonák vigyázták a bejáratokat, hiszen ezzel nem szûnt meg teljesen a rablás és az atrocitás. A krónika, név szerint emelte ki az éjjel-nappal szolgálatot teljesítõ Benigna Margitot és Jolánta Schantalt.189 Ehhez járult a megszállókkal szemben követett, határozott stratégia. Ennek fõ eleme az volt, hogy mindig barátságosak voltak, és ennek szellemében segítettek nekik. Az 1944. december 24-én este 8-kor a kapun dörömbölõ oroszok kijelentették, hogy nõvéreket visznek magukkal krumplit hámozni. Végül beleegyeztek abba, hogy helyben készítsék el számukra a vacsorát. A katonák a konyhában ültek, és csendesen szemlélték, ahogy a nõvérek serényen hámozták a 4–5 zsák krumplit, pucolták és sütötték a 120 csirkét. Amikor reggeli szürkületre elkészültek, a katonák mindent összepakoltak, és elvitték a táborba.190 Naponta negyven kenyeret sütöttek a seregnek,191 február folyamán pedig a Natasáknak nevezett nõi katonák és a telefonosok köpenyeit varrták, javították.192 A zsákszámra hozott, agyonfoltozott és szennyes fehérnemûiket is õk mosták.193 179 180 181 182 183 184 185 186 187 188 189 190 191 192 193

Ch IV. 1945. január 15. Ch IV. 1945. január 13., február 19. Ch IV. 1945. március 8. Ch IV. 1945. március 1. Ch IV. 1945. január 25. Ch IV. 1945. február 28. Ch IV. 1945. február 15. Ch IV. 1945. február 19. Ch IV. 1944. december 25. Ilyen volt például 1945. január 18-án. Ch IV. 1944. december 27. Ch IV. 1944. december 24. Ch IV. 1945. március 8. Ch IV. 1945. február 19. Ch IV. 1945. február 19.

157

December elején az iskolaépületet három napra átalakították kórházzá, a nõvérek biztosították a szakképzett ápolást.194 Szükség esetén a katonai vezetõk számára szállást is biztosítottak. A püspöki szobában január 15–20-ig tisztek laktak,195 január 28-tól az internátus szobáit vették igénybe,196 februárban pedig néhány orosz telefonos költözött a klauzúrába.197 A nõvérek kedvesek, nyájasak voltak, dicsérték õket, de tudták azt is, hogy nem szabad félelmet mutatni, s ha kellett, nagyon határozottan léptek fel. Sajátos módon a civilek közül senki sem mert szembeszállni az oroszokkal, még az itt lakó papok sem. Egyes nõvérek a többiek szemében valóságos hõsökké váltak.198 Már 1944 karácsonyától a folyosókon, a klauzúrában, az internátusban az iskolaépületben katonák járkáltak, olykor a nõvérekre irányított puskacsõvel, olykor csak üvöltözve: „Német katonák hol vannak?”199 Ez rendszeresen megismétlõdött. A gyermekeket már december 27-én a pincékbe menekítették,200 ahol a nõvérek, és késõbb falubeli lányok, asszonyok is meghúzták magukat. 201 Német adó után kutatva fedezték fel az oroszok a rejtekhelyet január 13-án. A szinte vakká vált gyerekeket most tudták elõször szabad levegõre vinni.202 Az épületegyüttes lakóinak száma egyre nõtt. 1945. január 1-én a gazdasági épületben lakók is felhúzódtak a kastélydombra, mert házuk teteje súlyosan károsodott, de egyébként is nagyobb védelmet jelentett a kolostor és népesebb közössége.203 Január 4-én két nõvér egy odamenekült jezsuita segítségével harminc 4–8 éves gyermeket kísért át Bicskérõl folyamatos bombázások közben.204 1945 januárjában a Josephinumból is átköltöztették a lábadozó és fekvõ betegeket. A plébániát 12 bombatalálat érte, a pincében meghúzódó papok és plébániai személyzet a kastélyban kapott szállást, január közepén már hat pap lakott ott.205 Az oltáriszentséget felhozták a templomból, itt tartották január 21-ig a miséket, keresztelõt, és innen indultak temetni.206 Februárban a mányi pusztáról érkezett 50 elgyötört és meggyötört menekült, elszállásolták és élelemmel látták el õket. Eredetileg Páty felé akartak tovább vonulni, végül két nap múlva visszatértek lakóhelyükre.207 A népes közösségnek az élelmezését is biztosítani tudták. 1944 nyarán jó volt a termés, már augusztusban kicsépelték a gabonát és a búzát.208 A háború alatt oly gyakori cukorhiány pótlására nagyobb mennyiségû mézet szereztek Sümegrõl.209 194 195 196 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209

158

Ch IV. 1944. december 27. Ch IV. 1945. január 15, 20. Ch IV. 1945. január 28. Ch. 1945. február 10. Ch. 1945. február 19. A krónika konkrét eseteket is leír, 1945. január 13. Ch IV. 1944. december 24. Ch IV. 1944. december 27. Ch IV. 1945. február 24. Ch IV. 1945. január 13. Uo 1945. január 1 CH IV. 1945. január 4. Ch IV. 1945. január 16. Ch IV. 1945. január 18. Ch IV. 1945. február 10, 12. Ch IV. 1944. augusztus 12. Ch IV. 1944. szeptember 10

A németek, amikor elhagyták Zsámbékot, nagy mennyiségû, a kastélyban raktározott lisztet és egyéb élelmiszert hagytak hátra, ez lehetõvé tette azt is, hogy naponta süssenek kenyeret.210 Az ostrom közben is mentettek mindent, amit lehetett. 1945 februárjában, nem törõdve a körülöttük repkedõ lövedékekkel az alsó házból kosarakban cipelték fel a kastélydombra a búzát, kukoricát, burgonyát, de hordták a fát, a szenet.211 Nagy leleményességgel óvták, és ha lehetett pótolták állatállományukat. Az oroszoktól nagy nehezen visszaszerzett három tehenet a polgári iskola egyik termében helyezték el.212 A kevés szárnyast a mosókonyhában, a pincében, a disznókat a szénraktárban rejtették el.213 Március közepén lassan normalizálódni kezdett a helyzet. A front egyre jobban távolodott. A nagyobb lányok már náluk is elhagyták a pincét, munkaruhát öltöttek, felkapaszkodtak a tetõre, és dolgoztak szorgalmasan: hordták fel-le a tetõcserepet.214 1945. március 25-én tartották meg az elsõ, hálaadó szentmisét. A Te Deumot áhítattal (imával) fejezték be.215 A front elvonult.216 Másnap, március 26-án érkezett meg az elsõ posta. Karácsonyi üdvözletet hozott.217 A nõvérek az újrakezdés lelkesedésével, elszántságával néztek a jövõbe.

A KONGREGÁCIÓ FELFÜGGESZTÉSE

Legelõször saját lakhelyüket hozták rendbe.218 1945 tavaszán visszaköltözhettek a klauzúrába.219 Szükségmegoldásként a gyerekek egyik hálótermét rendezték be ebédlõnek.220 A helyreállított óvodában már április elejétõl megkezdõdtek a foglalkozások,221 és hamarosan megindult az iskolákban is az oktatás.222 A különösen sérült tetõzet helyreállítása az anyaghiány miatt elhúzódott.223 1946. január elején az elektromos vezetékeket javították meg.224 A Josephninumban 1946 nyarán a betegszobákat rendbehozták, az ablakokat egyelõre csak papírossal ragasztották be, és három nap alatt a betegeket átköltöztették.225 Július végén beüvegezték az ablakokat.226

210 211 212 213 214 215 216 217 218 219 220 221 222 223 224 225 226

Kenéz M. Enikõ közlése Ch IV. 1945. február 1. CH IV. 1945. január 25. CH IV. 1945. március 1. Ch IV: 1945. március 7. Ch IV. 1945. március 25. Ch IV. 1945. március 25. Ch IV. 1945. március 26. Ch IV. 1945. március 24. Ch IV. 1945. március 23. Ch IV. 1945. március 30. Ch IV. 1945. április 5. Ch IV. 1945. április 6. Ch IV. 1945. november 9. Ch IV. 1946. január 3. Ch IV. 1945. május 24., 27. Ch IV. 1946. július 31.

159

A nyár folyamán az ostrom alatt megsérült központi fûtést javították ki, szeptember 10-én tartották a próbaüzemet.227 1947. nyár végére az internátus renoválása befejezõdött.228 A lakosság nagy részét kitelepítették a községbõl.229 1946. április 6-án két vöröskeresztes ápolónõ, a kiutasítási bizottság teljhatalmú megbízottjaként kiszállt Zsámbékra, vizsgálatukkal és fellépésükkel elérték, hogy a listáról a nõvéreket és jelölteket töröljék.230 A falu szinte kihalt. Lassan érkeztek az új családok, valamennyien a legszegényebb néprétegbõl származtak, olyanok, akiknek soha nem volt házuk vagy földjük: napszámosok, cselédek, pásztorok.231 A kongregáció az aszály, a kezdetekben szinte elviselhetetlen infláció, a beszolgáltatás ellenére önellátó maradt 1945-1946-ban. A munkaerõhiány miatt a nõvérek, a jelöltek és a növendékek végezték a munkákat: ha kellett sírt ástak, temettek,232 fakitermelést végeztek,233 üvegeztek.234 1947. január 1-jétõl viszont õk is a lisztjegyesek soraiba kerültek. 1945. április végén megkezdõdött a felvidéki területekrõl a nõvérek kitelepítése. Az exodus nagyon kíméletlenül zajlott: Abaszéplakon mindössze két órát kaptak, hogy egy kis személyi csomagocskát összeállítsanak, aminek a felét a határon elkobozták.235 A kassai nõvérek Budapestrõl gyalogoltak Zsámbékra (április 28), és folyamatosan érkezett a többi ház lakója is. Ez elhúzódott egészen 1947-ig, ekkor, októberben tértek vissza a jókai nõvérek.236 A déli területek sem képeztek kivételt: a szabadkai kórházban dolgozó utolsó magyar nõvért egy fegyveres partizán kísérte egy elkülönített vasúti kocsiban a határig.237 Mindez lehetõvé tette, hogy az alapvetõen megváltozott gazdasági és politikai körülmények között is bõvítsék tevékenységüket. Tovább fejlesztették egészségügyi hálózatukat. Az 1942-ben elhagyott pásztói kórházba ismét visszatértek,238 1945 augusztusában pedig munkába álltak a szõnyi kórházban is.239 A Budapesti Vilma királynõ út 11. szám alatti, korábban dr. Szász szanatóriumának nevezett, háborúban megsérült intézményt helyreállították, megkezdõdött a Keresztes Nõvérek klauzúrájának kialakítása.240 1946ban megállapodtak a miskolci kórház igazgatójával, hogy három nõvér megkezdi az intézményben az ápolást.241 1947-ben Tokajban, a kezdeti stádiumban lévõ tüdõbetegek gon-

227 Ch IV. 1946. szeptember 10. 228 Ch IV. 1946. augusztus 19. 229 Részleteit ismerteti: Zsámbéki plébánia irattára (a továbbiakban: ZSPIT) Historia Domus 1946. március 24, 25. A szemtanú leírása: ENGEL, Mathias: Motzis Wanderjahre. Erinnerungen 1944–1946. Saját kiadás. 2005, I. k., 354–362. 230 Ch IV. 1946. április 6. 231 Ch IV. 1946. április 13. 232 Ch IV. 1946. május 13. 233 Ch IV. 1946. április 23. 234 Ch IV. 1946. július 31. 235 Ch IV. 1945. április 26. 236 Ch IV. 1947. október 21. 237 Ch IV. 1945. szeptember 30. 238 Ch IV. 1945. május 29. 239 Ch IV. 1945. június 21, 22, július 20, augusztus 7. 240 Szemlaki a prímásnak. 1946. január 22. Antal Márton az érseki helytartónak. 1946. február 5. EPL 868/1946. 241 Ch. IV. 1946. február 20.

160

dozása is rájuk hárult. A világi ápolók alkalmatlansága miatt Nyíregyházáról a kongregációtól kértek segítséget, 1947 júliusában már kilenc nõvér dolgozott ott.242 Fokozatosan bõvítették alsó szintû, elemi iskolai és óvodai hálózatukat is. 1945 szeptemberében Mezõberény iskolájának,243 egy évvel késõbb pedig a Nyíregyháza melletti Levelek iskolájának, óvodájának, napköziotthonának irányítása került a kezükbe.244 1947 õszén a Hévíztõl csak 5 kilométerre fekvõ Reziben is letelepedtek, Weiland Takács plébános végrendeletét teljesítve. Napköziotthonos óvodát nyitottak, és az iskolából kikerülõ fiatal lányok vallásos nevelésének folyamatosságát is magukra vállalták. A hévízi fõnöknõ már korábban küldött oda két fõt, hogy így megakadályozzák az állami óvoda megnyitását.245 A Jókáról hazaérkezett három nõvért irányították Rezibe.246 A nagymarosi polgári iskolát a Vince nõvérek elhagyták, a velük kötött szerzõdést a Keresztes Nõvérek elfogadták,247 1945 nyarán megtették az elõkészületeket, hogy szeptemberben már az õ vezetésükkel kezdõdjön meg a tanév.248 Zsámbéki iskoláik népszerûebbek voltak, mint valaha. 1946-ban – a várakozásokkal ellentétben – nagyon sokan jelentkeztek,249 1947-ben pedig olyan sok növendéke volt az internátusnak, mint még soha.250 A tanév végén, 1948 nyarán a tanfelügyelõ az oktatás tárgyi feltételeirõl és a színvonaláról a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott.251 De ezután már megkezdõdött a végjáték. 1948. június 16-án – minden tiltakozás ellenére – megszavazták az 1948. évi 33. törvénycikket „a nem állami iskolák” államosításáról.252 A Zsámbékot is magába foglaló Budakörnyéki járás 10 000 tanulójának csaknem 50%-a felekezeti oktatásban részesült.253 A Pest Vármegyei Nemzeti Bizottság plenáris ülésén egyhangúan elfogadta az iskolák államosítását, a zsámbéki nemzeti bizottsági ülés is hozzájárult ehhez.254 A községi elöljáróság a keresztes nõvérek iskolaépületét zár alá vette, és megtartották a leltározást. Az iskolaévet az államosított Tanítónõképzõben és líceumban a hatóságok be akarták indítani, de ez a nõvérek ellenállásán megbukott. Állami alkalmazottá való átminõsítésüket egységesen és kivétel nélkül visszautasították. Ezért Forgó Sarolta cinkotai állami Tanítónõképzõ-intézeti tanárt bízták meg az igazgatói teendõk ellátásával és a leltározással. Többször megjelent Zsámbékon, tárgyalt a nemzeti bizottsággal, de lehetetlen helyzetbe került, képtelen volt tantestület nélkül az iskolai évet megkezdeni. 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252

Ch IV. 1947. augusztus 31. Ch IV. 1945. szeptember 3. Ch IV. 1946. május 2, szeptember 9. Ch IV. 1946. július 7. Ch IV. 1947. október 29. Ch IV. 1945. július 12. Ch IV. 1945. július 24., 26., augusztus 28. Ch IV. 1946. szeptember 9. Ch IV. 1947. szeptember 7. SZPL Kézirattár, 1695/b BARABÁS 2. 7. A kommunista vezetõk érvrendszerét, az államosítás elõkészítését Pest megyében ismerteti: SZABÓ Imre: Az iskolák államosítása Pest-Pilis-Solt-Kiskun vámegyében. Bp., Pest Megyei Levéltár, 1988, 69–118. 253 Az adatokat közli SZABÓ 1988, 254. 254 Kivonat Zsámbék község nemzeti bizottságának és népi szervek vezetõinek együttes ülésén felvett jegyzõkönyvébõl. 1948. június 1. PML XVII K 191. A zsámbéki nemzeti bizottság iratai (továbbiakban: ZSNBI) a) jegyzõkönyvek.

161

Július második hetében, az új Tankerületi Fõigazgató személyesen tekintette meg az intézményt, és a tapasztaltak meglepték. Az iskolakomplexumot nagysága, felszereltsége miatt mindenképpen meg akarta menteni a bezárástól. A külföldi tulajdonjog tiszteletben tartásával Ingenbohltól akarta kibérelni, vagy megvásárolni az internátust. A faluban késõbb olyan hírek terjedtek el, hogy a fõigazgató most már szeretné Svájctól az egész zárdát megszerezni, és a nõvéreket valamilyen más épülettel kárpótolná. Mindeközben Svájc hallgatott. Egyik levél és sürgöny ment a másik után, de a nõvérek az anyaháztól nem kaptak választ.255 Az oktatási miniszter pedig szeptember 17-én közölte, hogy a Keresztes Nõvérek iskolaépületét az 1948/49-es tanévre a zsámbéki állami általános iskolának bocsájtja rendelkezésére. Ezért Forgó Saroltát felmentették megbízatása alól, és felszólították, hogy az intézetet adja át.256 Ez megtörtént, a bizottság elõtt megjelent Barabás Aquinata szerzetes tanárnõ, a távollévõ tartományi fõnöknõ nevében tiltakozott az állami tulajdonbavétel ellen. Hangsúlyozta: az intézmény svájci vagyont képez, felhívta a figyelmet a svájci követség által kiállított, és az iskola és a tanulóotthon ajtajára kifüggesztett menlevélre. A bizottság kijelentette: „… a döntés joga a kormányt, illetõleg a vallási és közoktatásügyi miniszter urat illeti meg”.257 A nõvérek ügyvédje tárgyalt a svájci követségen, ott megígérték, hogy megpróbálnak közbenjárni, de ennek sikerességében kételkedtek. A bizonytalan helyzetben a nõvérek hozzájárultak, hogy a végleges döntésig a községi általános iskola V.–VIII. osztálya felköltözzön az épületükbe. A fõ gondjuk most már az volt, hogy az iskolával egybeépült klauzúrát megvédjék és biztosítsák, a konyha és a kamra ugyanis a rendházban volt.258 Shvoy levélben tudatta: a püspöki kar ragaszkodik ahhoz, hogy a szerzetesi intézmények átvételekor a zárt klauzúrát sértetlenül fenntartsák. Ezért felszólította Kerner Luciát, követelje, hogy a növendékek konyháját valamelyik más helyiségben alakítsák ki.259 A székesfehérvári püspök a hivatásukat vesztett Keresztes Nõvéreknek új feladatot szánt: Zsámbékot országos lelki központtá akarta fejleszteni. A tervet az esztergomi érsek támogatta, már 1948. szeptember 22-én a püspöki konferencián ismertette ezt, és felhívta mindenki figyelmét, hogy ezt Pestnek ki kell használnia. Ígéretet tett arra is, hogy az Oltáregyesület és a Rózsafüzér Társulat központjait írásban ismételten lelkesíteni fogja.260 1948 októberére kiderült, hogy a helybeli általános iskola csak négy tantermet foglal el a földszinten. Az orosz fogságot is megjárt Lacza Lajos tanító megértõen és együttérzõen viselkedett. A tornateremre és a szertárakra nem volt szüksége, csupán azért jelentette be rá igényét, hogy a felszerelést el ne szállítsák.261 1948 õszén megfosztották az iskolai hitoktatás lehetõségétõl a lelkészeket, és Ádám Anna Mira keresztes nõvért.262 A Nemzeti Bizottság legveszélyesebbnek õt tartotta.263 255 256 257 258 259 260 261 262

162

Kerner Shvoynak. 1948. július 17. SZPL 7367/c SCH 2511/1948. A vármegyei tanfelügyelõ a zsámbéki általános iskola igazgatójának. Uo. 2511/1948. Átadási-átvételi jegyzõkönyv. 1948. szeptember 24. uo. Szemlaki Shvoynak. 1948. szeptember 28. uo. Shvoy a tartományi fõnöknõnek. 1948. szeptember 29, uo. Az érseki általános helytartó Shvoynak. 1948. szeptember 22. uo. Nem iktatott. Kerner Shvoynak. 1948. október 9. uo. Állami Általános Iskola a Zsámbéki Nemzeti Bizottságnak. 1948. november 6. XVII – 179 ZSNBI Nem iktatott.

1949-ben sorban távolították el a nõvéreket a szociális és betegápoló intézetekbõl. Az Állami Gyermekmenhelyen szolgáló 18 nõvért 1949. július 1-jei hatállyal elbocsátották,264 szeptember 28-án pedig a Hûvösvölgyi Gyermekotthonban dolgozó 15 nõvért szólították fel, hogy három napon belül hagyják el az intézetet.265 A lovasberényi nõvéreket nemcsak a községbõl, hanem három évre Fejér és Veszprém megye területérõl is kitiltották. Teherautóval Székesfehérvárra, a püspöki palotába szállították õket, és a rendõrfõhadnagy közölte, gondoskodjon róluk a püspök.266 Hasonló sors várt az országban a kongregáció többi intézményére. 1950-ben a Keresztes Nõvérek Zsámbékon már csak az óvodában gyakorolhatták hivatásukat. Koch Ferenc képviselõ-testületi tag, községi pénztárnok a háború alatt lakhatatlanná vált lakóházának összes használható épületanyagát, tetõszerkezetét, tetõfedõ anyagát önként és díjtalanul felajánlotta,267 a községi óvodát és napközi otthont újjáépítették, 1948 novemberére elkészült.268 A nõvérek szerény, takarékos beosztással mûködtették az intézményt. Leváltásukról már 1949-ben is tárgyaltak, 1950 õszén pedig állami tulajdonba vették a Magyar utca 5. sz. telkén lévõ óvodaépületet, és a hozzá tartozó kertet.269 Az egykor virágzó iskolaegyüttes egyáltalán nem volt kihasználva. Öveges József volt piarista tanár megtekintette, majd április 29-i leiratában közölte a helyi iskola igazgatójával, hogy az egykori tanítónõképzõ felszerelése „természeténél fogva inkább fõiskolai színvonalú oktatás céljaira alkalmas”. Így azt szakszerûtlenül és lázas sietséggel két nap és egy éjszaka teherautóra pakolták, és a Budapesti Pedagógiai Fõiskolára szállították. A kifosztott, üres és hatalmas épületet a Földmûvelésügyi Minisztérium rendelkezésére bocsátották, amely július 1-jével Mezõgazdasági Akadémiát kívánt nyitni 300 növendékkel. A nagyobb szabású átalakításokra másfél millió forintot irányoztak elõ. A nõvérek ekkorra már a klauzúra és az internátus találkozásánál mind a három folyosót elfalaztatták. Erre szükség is volt, mert a falu prédájává vált az egykori kolostorudvar, a bálokat és minden egyéb nagyobb népünnepélyt ott tartották.270 A Mezõgazdasági Akadémia megpecsételte az anyaház sorsát. A 200 személyre épített internátus természetesen szûk volt 300 felnõtt akadémiai hallgatónak. Ezért azonnal le akarták foglalni a beteg és öreg nõvérek kórházépületét, a Josephinumot. Amikor a tisztiorvos látta a sok tbc-s beteget, a tervet elvetették. 1949. július 22-én délután felszólították a Keresztes Nõvéreket, hogy este 7 óráig adják át az anyaházat.271 Shvoy Lajos hangsúlyozta a hercegprímásnak: eddig ezt tiszteletben tartották, tudomása szerint ez az elsõ eset, „…hogy anyaházat szüntet be a pártérdek. Rá kell mutatnunk, hogy ez nem fér össze az alkotmányban törvényesen biztosított vallásszabadsággal.”272

263 264 265 266 267 268 269 270 271 272

Turbacs az Általános Iskola Igazgatóságának. 1948. november 20, uo. 254/1948. Szemlaki az érseki helynöknek. 1949. szeptember 6. EPL 4169/1949. Geyer József a Fõegyházmegyi Hatóságnak. 1949. szeptember 29. uo. 4841/1949. SHVOY Lajos: Önéletrajz. Székesfehérvár, 2002, Székesfehérvári Püspöki és Székeskáptalani Levéltár. 106. 1945. október 8. PML Da – 1 jkv. 1948. június 10. PML XVII. Néphatalmi bizottságok. Jegyzõkönyvek. PML XXIII. 17. A Pest Megyei Tanács Vb oktatási osztályának iratai. 379/1950. Szemlaky Shvoynak. 1949. május 21. SZPL 7367/c SCH Nem iktatott. Magyarországi szóhasználatban a tartományi központot nevezték anyaháznak, egyházjogi értelemben viszont az anyaház Ingenbohl volt. Shvoy Grõsznek, Ortutaynak. 1949. július 31. SZPL 7367/c SCH 2181/1949.

163

Shvoy értékelése szerint ez a kongregáció halálát jelentheti. Ezért – más eszköze nem lévén – az oktatási miniszterhez fordult, Grõsz József érseket pedig arra kérte, hogy a miniszterelnöknél járjon közbe.273 A nõvérek a kiköltözést megtagadták. Július 29-én kapták kézhez a Közintézményeket Elhelyezõ Titkárság errõl szóló végzését, nem maradhattak tovább a tartományi házban. A nõvérek egy részét más házakban helyezték el, de a 80 személyre épített Josephinumban így is 120 nõvér zsúfolódott össze,274 betegek és egészségesek vegyesen.275 Kápolnájában rendszeresen misét tartottak, amelyet a községben maradt németek és a Szlovákiából áttelepített birtokosok is rendszeresen látogattak.276 Zsámbék már nem tölthette be a tartományi központ szerepét, ezért 1949 áprilisában a Keresztes Nõvérek Budapesten, a Városmajor utca 24. szám alatt új házat vásároltak. Hivatalosan ezt azzal indokolták, hogy az átutazó nõvéreknek szállást, az orvosi kezelésre szoruló vagy tanulmányaik miatt Budapesten tartózkodó rendtagoknak otthont ad. A valóságban új központnak szánták. Gótikus külsejû, modern berendezésû, az utca felé magasföldszintes, a kert felé emeletes ház volt, és legalább fél hold nagyságú kert tartozott hozzá, ami a késõbbi épületbõvítést is lehetõvé tette.277 Az ügynöki jelentés szerint a tartományi fõnöknõvel 25 nõvér költözött ide, más források szerint Kerner Lucia 1950. június 5-én tette át székhelyét Budapestre.278 A Zsámbékon lakó Keresztes Nõvérek helyzete 1950 nyarán még válságosabbra fordult. Az ÁVH irányításával a nyugati határsávból a szerzeteseket és apácákat kiköltöztették, aminek egyértelmû célja a megfélemlítés volt.279 Czirák András áv. fõhadnagy azt jelentette, hogy Zsámbékon 50 szobában 120 nõvér él, a befogadóképessége 150 fõ. A hatóságok úgy rendelkeztek, hogy június 18–19-re virradóra, Zalaegerszegrõl 60 Notre Dame nõvért telepítsenek át Zsámbékra.280 Két hónappal késõbb az 1950. évi 34. számú törvényerejû rendelet megvonta a Magyar Népköztársaság területén a szerzetesrendek mûködési engedélyét. Ezzel a székesfehérvári egyházmegyében 10 férfi szerzetesház 88 szerzetessel és 57 nõi szerzetesház 664 szerzetesnõvel szûnt meg.281 Tagjaik kötelesek voltak három hónapon belül, szeptember 7. és december 5. között kiüríteni rendházukat. 1950. november 5-én pányvás kocsikon a Keresztes és Notre Dame nõvéreket Zsámbékról Gyónra, a kármelita nõvérek árvaházába és rendházába szállították.282 A céltudatos és a kongregációt vaskézzel irányító tartományi fõnöknõ, Kerner Lucia 1949 végén összeroppant. 1947-ben nemcsak a Schlachta és Barankovics pártja melletti 273 Uo. 274 1951-es feloszlatás elõtti apácarendek. 1958. január 20. Állambiztonsági és történeti levéltár (a továbbiakban: ABTL) O–188891/2 Nõi szerzetesrendek. Objektum dosszié. Nõi szerztesrendek. 196. 275 Névsorukat közli Jelentés 1950. február 22. A Budakörnyéki járás területén lévõ szerzetesrendek, uo. 72–74. 276 ABTL 3.1.5. O–9364 Szemlaki dosszié (a továbbiakban: SZD) 3. 277 Szabó Imre az érseki helytartónak. 1949. április 28. Szemlaki az érseki helynöknek. 1949. április 16., 1950. január 12. EPL 5324/1950. 278 Sárvári ügynök jelentése. 1949. december 3. ABTL 3.1.5. O–9364. SZD 12. 279 GERGELY Jenõ: Az 1950-es egyezmény és a szerzetesrendek feloszlatása Magyarországon. Bp., Vigilia könyvkiadó, 1990, 18. 280 ABTL 0–18891/2 OD 84., 91. SZPL Kézirattár, 1695/b BARABÁS 2. 7. 281 SHVOY 2002, 108. 282 SZPL Kézirattár, 1695/b BARABÁS 2. 8.

164

aktív szavazást irányította,283 hanem megtagadott minden együttmûködést a hatóságokkal, célravezetõnek és hatásosnak tartotta a passzív ellenállást. 1949-tõl apátiába süllyedt. Sárvári ügynök jelentése szerint a többi nõi renddel az érintkezést nem tartották fenn, mert Kerner értékelése szerint sem külön, sem együttvéve úgysem tudnak tenni semmit.284 1949-ben, az új helyzetben nem ismerte fel szerepét. Bizonyosan tudott róla, hogy már 1947-tõl megfigyelés alatt tartották, és jelentéseket írtak róla. A kongregáció tagjainak megtiltotta, hogy levélben vagy személyesen felvegyék vele a kapcsolatot. Máskor pedig sértetten felelõsségre vonta ezért a nõvéreket, hangsúlyozva, továbbra is õ tartományi fõnöknõ. Az ellentétes utasítások teljes zavart okoztak. Ez végzetessé vált. A 446 nõvér szétszóródott, magukra maradtak. Némi segítséget jelentett, hogy erre a helyzetre a tartományi vezetés korábban bizonyos mértékig felkészült. Már 1943-ban szóbeszédek terjedtek arról, hogy a felekezeti iskolákat államosítani fogják, ezért a tanítónõket 1943 és 1944 nyarán betegápoló tanfolyamokra és gyakorlatokra küldték.285 Az elkövetkezõ évtizedekben az állást vállalók közül legtöbben az egészségügyben helyezkedtek el (98 fõ), tanítónõként csupán 17-en, üzemben, gyárban mindössze 13-an dolgoztak. Sokan háztartási alkalmazottak lettek (48 fõ), illetve szociális otthonba kerültek (53 fõ). 133-an a családjukhoz tértek vissza.286 A Szent Keresztrõl nevezett Irgalmas Nõvérek történetének vázlatos ismertetése is érzékeltetheti, hogy milyen fontos szerepet töltöttek be az ország kultúrális, egészségügyi, szociális és vallási életében a 19. század második, a 20. század elsõ felében.

FERENC RABÁR JR. BRIEF HISTORY OF SISTERS OF MERCY OF THE HOLY CROSS (1863-1950) The Sisters of Mercy of the Holy Cross dealing with nursing, education and caring of orphans settled in Hungary in 1863. Their noviciate was founded in 1905. Zsámbék has been the centre of the Hungarian province since its foundation in 1913. During World War II the sisters actively took part in the care of the wounded. During the time of the Hungarian Soviet Republic they could keep only their provincial centre. As a result of the Trianon Peace Treaty in 1920 they lost two-thirds of their convents. Between the two world wars the Sisters of Mercy of the Holy Cross became one of the most important religious orders for women. Their activity was rather varied in this period. They established a new network of poorhouses, and educated endangered children in Budapest, Bicske and Törökbálint. They extended their hospital activity. The Sisters of Mercy of the Holy Cross taught and educated in 11 kindergartens and in 16 elementary schools, established 3 higher elementary schools for girls and 1 for boys. In 1925 they opened an economic school for girls in Zsámbék, and in 1929 they founded their teacher’s training college there. The Sisters of Mercy of the Holy Cross organised the Catholic Pedagogical Seminary for village school-mistresses. At the end of World War II the sisters sheltered, fed and protected the fugitives. In 1945-46 they renovated their buildings and extended their restarted educational and hospital activity into new locations. In 1948 their schools were nationalised, and in 1949 the sisters were removed from their provincial centre. The communist state terminated their permit of operation and the Sisters of Mercy of the Holy Cross were dispersed.

283 A késõbbi jelentés túlzón írja, hogy 400 nõvért 20–30-as csoportokban küldött szavazni, ami nyilvánvalóan képtelenség. Jelentés. 1950. június 27. ABTL O–9364. SZD Operatív terv. 1952. július 31. uo. 21. 284 Sárvári ügynök jelentése. 1949. december 3. uo. 13. 285 Ch IV. 1944. június 4., 6., július 3., augusztus 3., 17. 286 Az adatokat közli SZPL Kézirattár, 1695/b BARABÁS 2. 8.

165

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

SOMORJAI ÁDÁM OSB

VATIKÁNI FORRÁSOK A SZLOVÁK ÁLLAMISÁG KEZDETEIRE, 1918–1927 A szlovák–magyar közös egyháztörténelem egyoldalú szemlélete igényes tudományos publikációkban?

2012. november 26-án a Szlovák Köztársaságnak az Apostoli Szentszéknél (Vatikán) akkreditált nagykövetségén mutatták be a Pozsonyi Komensky Egyetem Teológiai Kara dékánhelyettesének, a Pápai Egyháztörténeti Bizottság tagjának, Emília Hrabovecnek (a továbbiakban: Szerzõ) legújabb könyvét, amely Szlovákia és az Apostoli Szentszék kapcsolatát vizsgálja, túlnyomórészt vatikáni források tükrében, 1918 és 1927 között.1 Az egykori Észak-Magyarország katolikus egyházszervezetének történetéhez idáig kevés magyar vonatkozású tanulmány született. Alapmûnek számít Salacz Gábor Németországban megjelentetett munkája,2 amely azonban csakúgy, mint a szlovákiai Rácz Kálmánnak az Esztergomi Fõegyházmegye diszmembrációjával ill. a birtokügyek rendezésével foglalkozó tanulmányai, hazai forrásokon alapul.3 Az 1922. év elõtti vatikáni levéltári anyag ismeretében készült Adriányi Gábor, Eördögh István és Érszegi Márk több, fõleg köztörténetre vonatkozó munkája.4 Örömteli fejlemény, hogy elõrehaladott állapotban vannak a

1 HRABOVEC, Emília: Slovensko a Sväta stolica 1918–1927 vo svetle vatikánskych pramenov, Università Komensky, Bratislava 2012. 557 l. 2 SALACZ Gábor: A magyar katolikus egyház a szomszédos államok uralma alatt (Dissertationes Hungaricae ex historia Ecclesiae III.), München 1975. 3 RÁCZ Kálmán: Az Esztergomi Érsekség és Csehszlovákia vagyoni vitája, 1919–1938, in: Egyháztörténelmi Szemle, 1 (2000/1) 105–119. Interneten: http://www.uni-miskolc.hu/~egyhtort/cikkek/RACZ.HTM; uõ., Esztergomi érsekség kontra csehszlovák állam – egyházi birtokperek a hágai bíróság elõtt, 1. rész: 6 (2004/3) 35–51, interneten: http://www.foruminst.sk/hu/7/22/7/3901/1/208/racz_kalman továbbá: http://epa.oszk.hu/00000/00033/00018/pdf/forum_EPA00033_2004_03_035-052.pdf – 2. rész. in: Fórum Társadalomtudományi Szemle, 6 (2004/4) 67–95. http://epa.oszk.hu/00000/00033/00019/pdf/szemle_ 2004_4_racz.pdf; uõ., Az esztergomi érsekség diszmembrációja 1918–1938 c. Ph. D. értekezés, 2009, kézirat. Téziseit lásd interneten: http://doktori.btk.elte.hu/hist/raczkalman/tezis.pdf (Letöltés: 2012 december). 4 1903–1922 közti periódus megnyitása 1986-ban történt. Az 1922-tõl kezdõdõ periódus, XI. Pius pápaságát húsz évvel késõbb, 2006-ban nyitották meg a kutatók elõtt. A kutathatóság kérdésére lásd a következõ tanulmányt: FEJÉRDY András: A Vatikáni Titkos Levéltár legutóbb megnyílt iratanyagáról, in: Levéltári Szemle, 57 (2007/3) 42–48. Az elsõ alcím: A vatikáni levéltár megnyitása(i); ill. TUSOR Péter – TÓTH Krisztina: Az újonnan megnyitott vatikáni fondok és a magyar történetkutatás, in: Magyarország és a római Szentszék. (Források és távlatok). Tanulmányok Erdõ bíboros tiszteletére, szerk. TUSOR Péter (Collectanea Vaticana Hungariae classis I, vol. 8), Budapest–Róma, 2012. 203–252. 211sk.

167

vatikáni levéltári fondok magyar vonatkozású inventáriumának elõmunkálatai, különös tekintettel az 1922–1939 közti periódusra.5 Szerzõ korábbi tevékenysége során már tárgyalta a magyar egyháztörténelem e korszakát, publikációi a szlovákon kívül6 németül és olaszul is megjelentek.7 Hiánypótló forráskiadványa elsõsorban vatikáni levéltári források közzétételével gazdagítja ismereteinket. Igényes kiállítású munkája 82 forrást közöl mintegy négyszáz nyomtatott oldalon, fõleg olaszul, kisebb részben latinul, illetve franciául. Bár a kötet címe szlovák nyelvû, a bevezetõ, kilencven oldalas tanulmány és az egyes források címei, jelzeteinek megadása, regesztái és a számos jegyzet kivételével, a szlovákul nem tudó külföldiek számára is hasznosan forgatható, fõleg, hogy a kötet végén még egy tízoldalnyi olasz nyelvû összefoglalást is találunk. Miután Rómában nem található szlovák tudományos intézet, a kötet bemutatóját Szlovákia vatikáni nagykövetségén tartották, a házigazda Jozef Drávecky, Szlovákia vatikáni nagykövete volt.8 A bevezetõ elõadást Jozef Tomko bíboros tartotta, aki részben személyes emlékei alapján vázolta fel azt a miliõt, amelyben az elsõ csehszlovák köztársaság

5 Lásd: TUSOR – TÓTH: Az újonnan megnyitott…, A 210–211. oldalakon tételes ismertetés és értékelés található az említett három történész vonatkozó munkásságáról. Munkáikból témánkhoz elsõsorban kettõ illeszkedik: EÖRDÖGH István: A pápai nunciatúra újraalakulása Magyarországon 1920-ban (Ismeretlen római dokumentumok alapján), in: Történelmi Szemle 39 (1997/1) 99–110; ÉRSZEGI, Márk Aurél: Il ristabilimento delle relazioni diplomatiche tra la Santa Sede e l’Ungheria 1918–1920 (doktori értekezés, kéziratban), Trieszt 1998; uõ., Károlyi Mihály és a Szentszék, in: Magyar Egyháztörténeti Vázlatok – Regnum 11 (1999) 171–181; uõ., „Egy kitörölhetetlen nap.” (A független Magyarország diplomáciai kapcsolatfelvétele a Szentszékkel, 1918–1920), in: Távlatok 47 (2000) 114–117. 6 Szlovák nyelvû publikációit korábban Emília Hrabcová néven jegyezte. 7 Még az 1922 év elõtti levéltári anyag ismeretében készültek következõ munkái: HRABOVEC, E.: Der Heilige Stuhl und die Slowakei 1918–1922 im Kontext internationaler Beziehungen, Frankfurt am Main et al. Peter Lang Europäische Hochschulschriften, 2002; uõ, La Santa Sede e la fine della Monarchia Austro-Ungarica, in: Annuario 2002–2004. Accademia d’Ungheria in Roma, Istituto Storico Fraknói, Roma 2005. 311–327. A Római Magyar Akadémián elhangzott elõadása már vatikáni források alapján ismertette Ausztria-Magyarország utolsó hónapjainak egyházi vonatkozásait, az Apostoli Szentszék álláspontját. Az ott hivatkozott vatikáni források részét képezik ennek a forráskiadásnak. Uõ., Der Katholizismus in Ostmitteleuropa und der Zweite Weltkrieg, in: HUMMEL, Karl J. – KÖSTERS, Christoph (szerk.): Kirchen im Krieg, Europa 1939–1945, Paderborn 2007. 155–200; Már az 1922 utáni anyagot is figyelembe vette Uõ., Pio XI e le conseguenze pastorali dei trattati di pace nell’Europa centro-orientale: il caso della Cecoslovacchia e dell’Ungheria, in: La sollecitudine ecclesiale di Pio XI. Alla luce delle nuove fonti archivistiche. Atti del Convegno Internazionale di Studio, Città del Vaticano, 26–28 febbraio 2009, szerk. Cosimo Semeraro (Atti e documenti, 31), Pápai Egyháztörténeti Bizottság, Città del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana 2010. 363–395. 8 Jozef Drávecky kezdeményezése volt a korábbi tudományos vatikáni konferencia, melynek aktái nyomtatásban is megjelentek. A kötet címlapja olasz és angol nyelvû, a közölt elõadások között használatos a német nyelv is, itt az angol címlap alapján közöljük bibliográfiai adatait: Smid, Marek–Vasil’, Cyril (szerk.), International Bilateral Legal Relations between the Holy See and States: Experiences and Perspectives, December 12–13, 2001 (Atti e documenti, 17), Città del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana, 2003. 362 l. Magyarországot Semjén Zsolt és Schanda Balázs képviselte. Itt található a következõ írás is: HRABOVEC, E.: La Santa Sede e la Slovacchia (1918–1938), in: i. m., 241–254. Szintén a nagykövet nevéhez fûzõdik a következõ kötet: DRÁVECKY, Jozef – BARTKO, Mark (szerk.): La Slovacchia e la Santa Sede nel XX secolo. Atti del Convegno promosso dall’Ambasciata della Repubblica Slovacca presso la Santa Sede in occasione del V anniversario della firma dell’Accordo Base tra la Repubblica Slovacca e la Santa Sede, Roma, 24 novembre 2005 (Atti e documenti, 29), Città del Vaticano, Libreria Editrice Vaticana 2008.

168

egyházszervezetének kezdetei kialakultak.9 Itt kiemelten rátért arra, hogy Fischer-Colbrie Ágoston kassai püspök egész Szlovákia területére kiterjedõ joghatóságát ugyan már kiállították, mert a pápai diplomácia képviselõi – miután Szlovákia területén nem volt érseki székhely és nem tartották jó megoldásnak a földrajzilag távolesõ olmützi érsekséghez csatolást, sem pedig a prágai prímási joghatóságnak Szlovákia területére való kiterjesztését –, egyedül az õ személyében tudtak megegyezni a csehszlovák kormánnyal. Ez a kezdeményezés azonban Csernoch János esztergomi érsek, Magyarország prímásának tiltakozása miatt nem lépett érvénybe, amely ma a szlovák történelemszemlélet tükrében sajnálatosnak mondható.10 Másodikként Bernard Ardura OPraem, a Pápai Egyháztörténeti Bizottság elnöke szólalt fel, a harmadik elõadó Rita Tolomeo, a római La Sapienza állami egyetem kelet-európai történelemmel foglalkozó professzor asszonya, a Pápai Egyháztörténeti Bizottság levelezõ tagja volt. Mindketten kiemelték a forrásközlés úttörõ jellegét és kifejezték azon óhajukat, hogy a neves szerzõ folytassa az itt megkezdett forrásközlést, 1939 február 10-ig máris lehetséges és remélhetõleg hamarosan kutathatóvá válnak a vatikáni levéltárak XII. Pius pápaságára is, melynek kezdete 1939. februárja. A kötet forrásközlése követi a három apostoli nuncius hivatali idejét. Az elsõ nuncius, Teodoro Valfrè di Bonzo érsek még Ausztria-Magyarország nunciusaként, Bécsbõl intézte az ügyeket,11 a második nuncius elõbb ügyvivõként, majd a Csehszlovák Köztársasághoz akkreditált nunciusként Clemente Micara érsek 1920-tól 1923 nyaráig) Prága székhellyel,12 a harmadik apostoli nuncius, Francesco Marmaggi érsek, 1923-ban kapta meg

9 Tomko bíboros maga is a mai Szlovákia területén Mária Terézia által felállíttatott három püspökség szakértõje. Doktori értekezését a Pápai Laterán Egyetemen védte meg és a Herder kiadó publikálta, lásd: TOMKO, Josef: Die Errichtung der Diözesen Zips, Neusohl und Rosenau (1776) und das königliche Patronatsrecht in Ungarn (Kirche und Recht, Band 8.), Bécs 1978. – Ezzel kapcsolatban talán nem ünneprontó, ha idézzük a rozsnyói egyházmegyés Borovi József professzor értekezése bevezetõjének egy bekezdését: „Munkám egy gépelt példányát átadtam az akkori rozsnyói egyházmegyei püspökkormányzónak dr. Pobozsny Róbertnek. Tõle azután dr. Tomkó József vatikáni tisztviselõhöz, jelenlegi bíboroshoz került és nála is maradt. Én nem tudtam megjelentetni a magyar királyok fõkegyúri jogán és a pápai engedélyeknek jogán alapuló munkámat. Õ azonban – kéziratomról említést sem téve, mert nyomtatásban nem jelent meg – 1968-ban olyan könyvet írt errõl a kérdésrõl, amely tagadja a magyar királyok fõkegyúri jogát. Következésképpen jogtalannak tartja Mária Terézia kezdeményezését és hivatalainak intézkedését.” in: BOROVI József: Az esztergomi érseki egyházmegye felosztása. A besztercebányai–rozsnyói-szepesi püspökségek alapítása 1776-ban (METEM Könyvek 25.), Budapest 2000. 9. – Borovi kötete még ezt megelõzõen megjelent Bonnban németül, majd 2006-ban szlovákul, a Pons Strigoniensis 5. számaként. 10 Az esztergomi érsek szlovákiai jurisdikciójának kérdésében, úgy tûnik, eltérnek a vélemények. Magyarország Prímása cím területi illetékességét az Apostoli Szentszék az adott országhatárok között értelmezte. A trianoni béke aláírását követõen, az új szlovákiai püspökök kinevezésénél Csernoch már hiába tiltakozott, lásd 1921. április 15-én kelt hosszú levelét, amelyet éppen e kötetben találunk meg, 27. sz. alatt. Hazai levéltári kutatások alapján lásd még: GERGELY Jenõ: A katolikus egyház története Magyarországon 1919–1945, Budapest, 1999. 50. Gergely Jenõ a Csernoch-levelet március 31-i dátummal látta. 11 Teodoro Valfrè di Bonzo (Cavour, 1853–1922), Cuneo püspöke 1885, Como püspöke 1895, Vercelli érseke 1905, 1916-tól c. trebizondi érsek és ausztria–magyarországi nuncius, 1918 decemberétõl apostoli delegátus az utódállamok területén, 1919-tõl bíboros, 1920. március 6-tól haláláig a Szerzetesi Kongregáció prefektusa. 12 Clemente Micara (Frascati, 1879–1965), 1919. októberét megelõzõen a bécsi nunciatúra uditoréja, ettõl kezdve az Apostoli Szentszék ügyvivõje („incaricato della Santa Sede”) a cseh-szlovák püspököknél, 1920. május 15-tõl c. apameai érsek, apostoli nuncius Csehszlovákiában, 1923. május 30-tól nuncius Belgiumban és Luxemburgban, bíboros 1946-tól, 1951-tõl haláláig Róma városának bíboros helynöke.

169

kinevezését és 1925. július 6-án hagyta el Prágát,13 mert a Vatikán így tiltakozott az állami Husz-ünnepségek miatt.14 A közzétett levéltári anyag túlnyomó részét a Sacra Congregazione degli Affari Ecclesiastici Straordinarii (AA.EE.SS.), a Rendkívüli Egyházi Ügyek Szent Kongregációjának levéltára õrzi, amely jelenleg ismét eredeti helyén, az említett kongregáció utódintézményénél, mai Vatikáni Államtitkárság második,15 az Államokkal való Kapcsolatok Szekciójánál található és kutatható.16 Szerzõ közzétett egy-egy dokumentumot más levéltárak fondjaiból is, így elsõsorban a Vatikáni Titkos Levéltárban kutatható csehszlovákiai és lengyelországi nunciatúra anyagából, továbbá más levéltárakéból, így Prágában, ill. Esztergomban, a Prímási Levéltáréból is (Csernoch János bíboros prímás, esztergomi érsektõl egy levél, két további levél az AA.EE.SS. levéltárából), egy esetben pedig arra találtunk hivatkozást, hogy magánszemélytõl, olasz történésztõl kapott dokumentumot.17 A görögkatolikus eperjesi egyházmegye ügyeinek pontosabb vizsgálata bizonyára elvezette volna õt a Keleti Kongregáció levéltárába is, de erre nem találunk utalást. Bizonyára azért, mert ez nem állt érdeklõdésének középpontjában.18 E körülmény is megerõsíthet bennünket abban a benyomásban, hogy Szerzõ érdeklõdésének középpontjában nem annyira az egyház-, mint a inkább nemzeti történetírás áll,19 13 Francesco Marmaggi (Róma, 1876–1949), 1920-tól hadrianopoliszi c. érsek és nuncius Romániában, 1923–1925 között Csehszlovákiában, 1928–1939 között Lengyelországban, 1935-tõl bíboros, 1939-tõl haláláig a Zsinati Kongregáció Prefektusa Rómában. 14 Az elsõ csehszlovák köztársaság nunciusairól Szerzõ önálló tanulmánnyal jelentkezett, lásd: HRABOVEC, E.: Die Nuntien in der Tschechoslowakei: Clemente Micara, Francesco Marmaggi, Pietro Ciriaci, Saverio Ritter, in: Wolf, Hubert (szerk.), Eugenio Pacelli als Nuntius in Deutschland: Forschungsperspektiven und Ansätze zu einem internationalen Vergleich (Veröffentlichungen der Kommission für Zeitschichte, Band 121.), Paderborn 2012, 177–196. 15 Az 1988. évi kúriareform óta második szekció, 1968-at megelõzõen elsõ szekció volt. 16 2006 elõtt volt önálló kutatóterme, de amikor ezen év szeptemberétõl XI. Pius pápaságának anyagát kutathatóvá tették, a Vatikáni Titkos Levéltár olvasójában lehetett kikérni. 2011 januárja óta ez a levéltári anyag már nem ott, hanem egy újonnan létesített kutatóteremben tanulmányozható. 17 A nunciatúrai fondok tartalmának leírása gépelt füzetekben az egyes pápaságok sorrendjében és országok szerint található meg a Vatikáni Titkos Levéltár (Archivio Segreto Vaticano: ASV) olvasótermében. E korszakra értelemszerûen a bécsi, majd pedig a prágai nunciatúra kötetét kell forgatni. A Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja (AA.EE.SS.) levéltárának anyagát ugyanilyen rendszer szerint szintén gépelt füzetekben találjuk meg, a Vatikáni Államtitkárság levéltári kutatótermében, az olvasópolcon. Mindazok számára, akik a magyarországi egyháztörténet vatikáni forrásaival óhajtanak foglalkozni, ajánlható mindkét kutatóterem látogatása, de az ASV nunciatúrai fondjai esetében ezeken túlmenõen figyelembe kell venni a budapestin kívül a bukaresi és a belgrádi nunciatúra anyagát is, csakúgy, mint az AA.EE.SS. levéltárában a Románia, Jugoszlávia fondokat. Ennek leírását lásd: TUSOR – TÓTH: i. m., 227–239. 247–250. Az Államtitkárság és a Rendkívüli Ügyek Kongregációja (i. h., 250–252.) fejezetet kiegészítendõ, hozzáfûzzük, hogy rendkívül hasznos még ugyanott a kongregációs ülések fondjának a „Fondo Sessioni”-nak a tanulmányozása, amely a tárgyalt fontosabb döntéseket tartalmazza, dátum szerinti sorrendben. 18 Erre a kérdésre nem tér ki a szlovák nyelvû elõszó sem, melynek szerzõje Cyril Vasil’ SJ, a Keleti Kongregáció érsek-titkára, aki szlovákiai görögkatolikus és éppen e területen született. 19 Másutt részletesen kifejti nézeteit a szlovák (nép)nemzet történelmérõl, amelynek kezdeteit az evangéliumra vezeti vissza, ószlovák nyelvrõl ír (lingua paleoslovacca – ismereteink szerint ószláv nyelvrõl tud a nyelvtudomány, ószlovákról nem), Szent Cirill és Metód missziójától kezdõdõen szlovák nemzetrõl, sõt megkockáztatja, hogy a szlovák történelem elválaszthatatlan a kereszténységtõl: „Separare la storia slovacca dal cristianesimo significherebbe svuotarla dall’interno, privarla della sostanza e in ultima conseguenza ridurla ad un mucchio di cenere senza fisionomia e significato”. Nézetei a magyarosítás kérdésében is differenciálatlanok. Vö.: HRABOVEC, E.: La Slovacchia e la Santa Sede nell’arco della storia,

170

továbbá, hogy a szlovákság a nemzetállam megteremtéséhez ellenségeit részben az e korra már Szlovenszko20 területén meghaladott magyar államiságban,21 részben a tárgyalt évtizedben uralomra jutó cseh államiságban és annak huszita, laikus hagyományaiban találta meg, s a mai Szlovák Köztársaság kezdeteit illetõen az Apostoli Szentszék pozitív elbírálást kapott. Az államalkotó szlovák etnikum mellett ugyanakkor nincs szó a szlovákiai más etnikumokról, így a magyarról sem, az õ szempontjaikat még a közölt három Csernoch-levél sem hangsúlyozhatja eléggé, mert Csernoch bíboros megnyilatkozásai egyrészt az esztergomi fõegyházmegye híveinek összefüggésében (nagyobbrészt magyar nyelvû hívekrõl lévén szó csehszlovák területen is), részben pedig, prímási tisztsége folytán, a magyarság egésze szempontjában értelmezhetõk. Nem valószínû, hogy olymódon lehet elintézni Csernoch kérdését, hogy elmagyarosodott szlovák ember, aki karrierszempontból változtatta meg vezetéknevének helyesírását, vagy a csehszlovák állam által kiutasított szlovenszkói püspökök esetében úgy, hogy õket a nép gyûlölete övezte. A kötetben közölt dokumentumok válogatása viszont ezt a szemléletet van hivatva igazolni. S amikor a szlovák egyházszervezet kezdeteit összeköti a szlovák nyelvû pasztoráció igényeivel, nem tér ki a (cseh)szlovák államiság és egyházszervezeti keretek közötti más, nevezetesen magyar nyelvû pasztoráció igényeire. Kérdés, hogy evangélium hirdetése szempontjából hogyan értékelhetõ, és hogy nem arról van-e szó, hogy ideológiai kereteket keresünk egy olyan állam számára, amely a IX. században keresi kezdeteit, zárójelbe tesz egy ezeréves folyamatos fejlõdést,22 a népnemzetállam fogalmát kivetíti a múltra és szent szövetséget óhajt kötni az aktuális politikai szövetségessel, így az Apostoli Szentszékkel?23 Ellenvethetnénk, hogy éppen Szerzõ kedvenc gondolata tanulmányaiban, hogy XV. Benedek pápa és általában az Apostoli Szentszék diplomáciája 1918. novemberében már készen állt a háború utáni új helyzet kezelésére, az újonnan alakuló népnemzeti államokkal való kapcsolatok fölvételére és kezelésére,24 és ezt igazolja ez a forráskiadvány is.

20

21 22

23

24

in: DRÁVECKY, Jozef – BARTKO, Mark (szerk.): La Slovacchia e la Santa Sede nel XX secolo, i. m., 229–240. 229. Lásd még: HRABOVEC, E., La Slovacchia e la Santa Sede 1918–1939, i. h., 79–96. Nehéz jó kifejezést találni Szlovákiára, mely, bár az államalkotó szlovákság által – más nyelvek esetében – használt, de cseh etimológiájú szó, amelyet általában az államalkotó szlovák etnikumra értenek. Az elterjedt magyar „Felvidék” reformkori eredetû szó és a szlovákság számára sérelmes. A „történelmi Észak-Magyarország” kifejezés pontos ugyan, de hosszú. A szlovákiai magyarság már az elsõ republikában átvette a szlovák kifejezést és magyar helyesírással írja: „Szlovenszko”, amely talán a legjobban visszaadja a fogalom tartalmát és hangulatát. Itt fontos lenne annak a kérdésnek a vizsgálata, hogy a szlovák értelmezésben milyen szerepet kapott a Szent István-i állameszme. Itt eszünkbe jut Richárd Marsina emlékezetes megfogalmazása az ezeréves uzurpációról, lásd az általa szerkesztett kötet elõszavában: Codex diplomaticus et epistolaris Slovaciae, I. Bratislava 1971. A szlovák önértelmezésben van egy tradíciótörés, amelyre jó példa Bratislava fõváros nevének etmiológiája. A szlovák álláspont az ófelnémet Brezelauspurc kifejezésre (jelentése: Bretislav vára) vezeti vissza, átugorva mintegy ezerkétszáz éves fejlõdést, és elfeledi, hogy a szlovák népi elnevezés Presporok volt amely a középfelnémet Pressburg városnév átvétele. Lásd: SOMORJAI Á.: Kelet-Közép-Európa népei. A „kereszténység védõbástyája” népeinek közös vonásai, in: uõ., Kutatóárkok. Válogatott tanulmányok, 1988–1995, Budapest 1996. 53–66. Nem szólva arról a kérdésrõl, hogy ez ökumenikus szempontból is problémát okozhat: Szlovákia területén a Katolikus Egyház ugyan többségben van, de jelentõs más történelmi egyházak, így különösen az evangélikus egyház nemzetformáló múltja és jelene is. Szerzõ publikációiban ismételten hivatkozik a Benedek pápa 1918. november 8-án kelt „Dopo gli Ultimi” kezdetû apostoli levelére, amelyet a bíboros államtitkárnak címzett. Ez a rövid dokumentum tanulmányoz-

171

Sajnos a tudományos szövegkiadásoknál is elõfordulhatnak pontatlanságok, így olykor egyes olasz szavakat egybeírva találunk, latin vagy olasz szavakat hibásan átírva (és nem sifrírozott táviratok esetében, ahol a megfelelõ jegyzet tisztázza a kétségeket, hanem eredetileg nagyrészt kézírásos levelek átírásakor),25 a levéltári oldalak, fóliók számozásánál is találtunk következetlenségre, de ezek az esetleges hibák nem befolyásolják érdemben a közölt anyag használhatóságát. Ugyanakkor a kötetben 852 lábjegyzetet találunk, a végén mutatók segítik a tájékozódást. A magyar nyelvû kutatás számára feltétlenül hasznos e forráskiadvány tanulmányozása, amely további kérdéseket vet föl, mert a vatikáni levéltárakban további dokumentumok várhatók kiemelten a szelt esztergomi fõegyházmegye és a másik két szelt egyházmegye (Kassa, Rozsnyó) esetében, továbbá a többi egyházmegyére vonatkozóan is.26 Összességében elmondhatjuk, hogy ez az egyetemi oktatásban és a tudományos kutatásban egyaránt használható chrestomátia hasznos betekintést nyújt elsõsorban a Rendkívüli Egyházi Ügyek Kongregációja levéltárában õrzött dokumentumokba, egyben felhívja a figyelmet arra, hogy a Vatikáni Titkos Levéltáron túl más vatikáni levéltárak is fontosak lehetnek a történeti, egyháztörténeti kutatás számára. Az itt felhozott ellenérvek nem tartanak igényt a végsõ szó tekintélyére, inkább csak felhívják a figyelmet a magyar egyháztörténetírás feladataira: nevezetesen, hogy a Szerzõ által használt forrásokat magyar szempontból is tanulmányozni kell. A következõkben az itt ismertetett kötetben található 82 dokumentum rövid leírását találjuk a kötet adatai alapján. Célszerûnek tûnt ezeket a szakmai információkat olasz nyelven közölni, egyrészt azért, mert a helyszíni tanulmányozás és iratkikérés esetében27 ezen a nyelven kell megadni az adatokat, másrészt azért, mert nyomtatásban újabban elérhetõ a prágai nunciatúra anyagának magyar vonatkozású inventáriuma 1927-ig,28 s ez a fond sokban egyezik a hivatali tükörpéldányokkal, amelyek az e kötetben közlésre kerül AA.EE.SS. Kongregációs Levéltárba érkeztek be. Az egyes alcímeket szlovákból fordítottuk vissza. Az oldalszámok a nyomtatott kötet oldalszámai.

25

26

27 28

172

ható Acta Apostolicae Sedisben: 10 (1918) 478–479. Vö. HRABOVEC, E.: La Santa Sede e la fine della Monarchia Austro-Ungarica, i. m., 318. 22. j. A latin nyelvû levelek esetében nem egyenletes a közlés. Míg jobbára találunk jegyzetapparátust az olvasat tisztázása kapcsán, az egyik levél esetében sorra jönnek a hibásan átírott szavak, i. m., 132–133. Illusztrációképpen egy-kettõ: inpossibile (helyesen: impossibile), gandent (gaudent), inveniut (inveniunt), aplius (amplius), ecclesiasico (ecclesiastico), contientur (continentur). Nem valószínû, hogy Srobár miniszter fogalmazója ennyi hibát ejtett volna, amikor az apostoli nunciushoz fordult. Ezen és egyes más levelek esetében tehát nem lehet a közlõre hagyatkozni, újra meg kell nézni az eredetit. Ugyanakkor ez a latin nyelvû levélközlés egyedi, lehet, hogy utólag, sietve került bele a dokumentumokba, más latin nyelvû közléseknél nem találunk ilyen típusú elírásokat, sõt olykor bõ jegyzetanyagot is hoz, amelyben az olvasat más lehetõségét ismerteti. A téma célkitûzésén túlmutat, de szintén érdeklõdésünkre tarthat igényt a szerzetesrendek története is, így gondolunk elsõ helyen a jászóvári premontrei monostorra, amelynek nullius apátsági rangra emelkedése napirenden volt az elsõ republika idõszakában, de a többi szerzetesrendre vonatkozóan is további forráskutatásra van szükség. A komáromi bencés rendház sajátos jogállásának kérdéseihez lásd: SOMORJAI Á.: A komárnói/komáromi bencés ház önállósulása 1923–1947, in: Visitatio apostolica Institutorum Vitae consecratae in Hungaria, 1927–1935. A magyarországi szerzetesrendek apostoli vizitációja (Rendtörténeti Füzetek 13.), Pannonhalma 2008. 451–533. Az ASV-ben lehet digitális másolatot is kérni. Az ASV internetes honlapján (http://asv.vatican.va) további részletekre kaphatunk eligazítást. TUSOR – TÓTH: Az újonnan megnyitott…, 227–239.

I. rész: Teodoro Valfrè di Bonzo apostoli nuncius missziója (1918 november–1919 december) 1. Il nunzio apostolico Valfrè al Card. Gasparri,29 Vienna, 18 gennaio 1919, Rapporto,30 N. Prot.31 13973. S.RR.SS., AA.EE.SS.,32 Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 107–110. 519. ff. 41rv-44r 2. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, gennaio 1919, Telegramma N. 303. 22 gennaio 1919.33 S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1275, fasc. pp. 111–112. 511. ff. 39rv-40r 3. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 23 gennaio 1919, N. Prot. 14035. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 113–117. 519. ff. 47rv-51r 4. Card. Gasparri al nunzio Valfrè, Palazzo Apostolico,34 24 gennaio 1919, Telegramma N. 260. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1275, fasc. p. 118. 511. f. 41rv 5. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 8 marzo 1919, N. Prot. 15264. Cf. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria, 654 minuta:35 ASV, 1919–1923, b. 12. fasc. 44, ff. 17rv-42r pp. 119–130. 5.1. Card. Csernoch al nunzio Valfrè, 7 febbraio 1919. Allegato,36 N. Prot. 15264. Esztergom, Archivio Primaziale, EPL N. Prot. 919. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 130–131. 520. ff. 14rv-15r 5.2. Il Ministro Srobár al nunzio Valfrè, Praga, 28 febbraio 1919, copia, All. N. Prot. 15264. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 132–133. 520. ff. 16rv-17r 5.3. Associazione dei Sacerdoti Cechi e Slovacchi (Hlinka) al Papa Benedetto XV, 26 febb. 1919, m. s., S. N.37 S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 134–136. 520. ff. 18rv-19r 29 Gasparri, Pietro (Capovallazza di Ussita, 1852–1934), 1898-ban cesareai c. érsek és nuncius Peru, Ecuador és Bolívia kormányainál. 1901-tõl az AA.EE.SS. titkára, 1907-tõl bíboros, 1914. október 13-tól XV. Benedek pápa bíboros államtitkára. XI. Piusz pápa megerõsítette minden munkakörében, amelyet 1930. február 7-ig töltött be. 30 A vatikáni hivatali terminológiában az apostoli nuncius, vagy az apostoli nunciatúra más hivatalos beosztottja, így az ügyvivõ vagy a nunciatúrai titkár, ha a központhoz, a Vatikáni Államtitkársághoz, vagy valamely szentszéki hivatalhoz fordul, akkor jelentést, „rapporto” ír. Ha a központ hivatalos utasítást küld, az a „dispaccio”. 31 „N. Prot”. - Numero Protocollo. - Iktatószám, ikt. sz. 32 A rövidítés feloldása: Sezione Rapporti con gli Stati, az Államtitkárságnak az Államokkal való kapcsolatokkal foglalkozó szekciója. Ezt a rövidítést újabban használja a történész szakma, a 2005–2010 közötti periódusban kutatott anyag esetében az „ASV, AES” rövidítést is megtalálhatjuk. 33 Táviratok esetében a vétel dátumát rögzíti. 34 „Palazzo Apostolico”: a vatikáni pápai apostoli palota. 35 „Minuta”: fogalmazvány, hivatalban maradó példány. 36 „Allegato”: csatolmány, melléklet. A rapporto, a jelentés melléklete. Rövidítése: „All.” 37 „S. N.” Sine numero. A vatikáni gyakorlat szerint nagybetûvel.

173

6. Card. Gasparri al nunzio Valfrè, Palazzo Apostolico, 26 marzo 1919, Tel. N. 282. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 136–137. 520. f. 31r 7. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 16 aprile 1919, N. Prot. 15836. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 137–144. 520. ff. 50rv-55r 8. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 1 maggio 1919, N. Prot. 16027. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1463, fasc. pp. 145–140. 590. ff. 35rv-39r 9. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 8 maggio 1919, N. Prot. 16179. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 150–155. 520. ff. 61rv-64r 10. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Vienna, 28 maggio 1919, N. Prot. 16494. 11. AA.EE.SS. Sessioni, Palazzo Apostolico, 28 giugno 1919. S.RR.SS., AA.EE.SS., Rapporti delle Sessioni, 1919, N. 1227, pp. 166–171. stampa 1065. 12. Norandino Torricella,38 sulla situazione politico-religiosa nella Repubblica Cecoslovacca, estate 1919 S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 171–174. 519. ff. 65rv-76r 13. Il nunzio Valfrè al Card. Gasparri, Telegramma N. 450. 6 ottobre 1919. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1320, fasc. pp. 174–175. 522. f. 68rv 14. Lettera dei Sacerdoti al nunzio Ratti39 in Polonia, Varsavia, 2 settembre 1919. ASV, Arch. Nunz. Polonia, scatola 206. ff. 654rv–655r. pp. 175–177.

II. rész: Clemente Micara ügyvivõ, majd apostoli nuncius missziója (1920–1923 nyara) II.1. A misszió kezdete és az új püspökök kinevezésének kérdése 15. L’incaricato della Santa Sede40 Micara al Card. Gasparri, Praga, 27 ottobre 1919. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1919, pos. 1332, fasc. pp. 178–191. 527. ff. 33rv–43rv 16. AA.EE.SS. Sessioni, Palazzo Apostolico, 14 dicembre 1919 S.RR.SS., AA.EE.SS., Rapporti delle Sessioni, 1919, N. 1231, pp. 191–194. stampa 1071.

38 Mons. Norandino Torricella bécsi nunciatúrai titkár. 39 Ratti, Achille (Desio, 1879–1939), 1919-tõl naupactusi c. érsek és lengyelországi nuncius, 1921-tõl milánói érsek, bíboros, 1922. február 6-tól XI. Piusz néven pápa. A vatikáni levéltárak 2006 szeptembere óta az õ pápaságának dokumentumait is megnyitották a kutatók elõtt. 40 Szlovákul „poverenec”, „incaricato” nem azonos a nunciatúra ügyvivõjével: „incaricato d’affari”. Amíg a prágai nunciatúra létesítésére nem került sor, ügyvivõi hivatal („incaricato della Santa Sede”) létesült a cseh-szlovák püspököknél, magyarul „megbízott”.

174

17. L’incaricato Micara al Card. Gasparri, Praga, 15 febbraio 1920. N. Prot. 709. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1463, fasc. pp. 195–210. 591. ff. 2rv–14r 18. L’incaricato Micara al Card. Gasparri, Praga, 6 marzo 1920. N. Prot. 839. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1463, fasc. pp. 211–214. 591. ff. 15rv–17rv 19. L’incaricato Micara al Card. Gasparri, Praga, 24 marzo 1920. N. Prot. 1015. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1430, fasc. pp. 214–220. 576. ff. 12rv–15rv 20. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 17 settembre 1920. N. Prot. 2642. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1463, fasc. pp. 220–229. 591. ff. 24rv–31r 21. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 20 novembre 1920. N. Prot. 3369. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1463, fasc. pp. 230–234. 591. ff. 45rv–48r 22. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 27 febbraio 1921. N. Prot. 4394. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1477, fasc. pp. 234–247. 602. ff. 46rv–56r

II. 2. A nagyszombati apostoli adminisztrátor kinevezésének kérdése, 1921/1922 23. Card. Csernoch al Papa Benedetto XV, Esztergom, 1 gennaio 1919. S. N. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1919, pos 1, fasc. 1, ff. pp. 248–250. 2rv–3rv 24. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 15 novembre 1920. N. Prot. 3266. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1456, fasc. pp. 250–251. 588. f. 13rv 25. Card. Gasparri al nunzio Micara, Palazzo Apostolico, 19 dicembre 1920. N. Prot. 14065. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1456, fasc. pp. 251–253. 588. ff. 17rv–18rv 26. Appunto41 ca. trattativa con Min. Benes durante sua visita in Vaticano, s. d. (febbraio 1921) N. Prot. 16101. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1405, fasc. pp. 253–256. 559. ff. 2rv–5rv 27. Card. Csernoch al Card. Gasparri, Esztergom, 15 aprile 1921. N. Prot. 771. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1921, pos 4, fasc. 3, ff. pp. 256–265. 41rv–47r 28. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 9 agosto 1921. N. Prot. 5777. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1921, pos. 4, fasc. 3. ff. pp. 265–268. 55rv–56rv

41 „Appunto:” hivatali följegyzés.

175

29. 168 pellegrini slovacchi in latino al Papa Benedetto XV,42 Roma, 6 ottobre 1921. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1921, pos 4, fasc. 4, ff. pp. 268–272. 28rv–30rv 30. Il nunzio Micara al Sottosegretario Borgongini Duca,43 Viterbo, 25 ottobre 1921. N. Prot. S. N. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1405, fasc. pp. 272–278. 559. ff. 33rv–37v 31. Il nunzio Micara al Sottosegretario Borgongini Duca, Praga, 10 novembre 1921. N. Prot. 6316 S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1477, fasc. p. 278. 602. f. 82rv 32. AA.EE.SS. Sessioni, Palazzo Apostolico, 18 dicembre 1921. S.RR.SS., AA.EE.SS., Rapporti delle Sessioni, 1921, N. 1244, pp. 279–289. stampa 1086. 33. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 12 febbraio 1922. N. Prot. 6961. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 8 P.O.44 fasc. 9, pp. 289–291. ff. 10rv–11rv 34. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 20 marzo 1922. N. Prot. 7201. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 8 P.O. fasc. 9, pp. 291–296. ff. 14rv–18rv 35. AA.EE.SS. Sessioni, Palazzo Apostolico, 12 aprile 1922. S.RR.SS., AA.EE.SS., Rapporti delle Sessioni, 1922, N. 1249, pp. 296–306. stampa 1091. 36. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 30 giugno 1922. N. Prot. 7745. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 8 P.O. fasc. 9, pp. 307–311. ff. 68rv–72rv

II. 3. Általános helyzet, katolikus politikai pártok 37. L’incaricato della Santa Sede Micara al Card. Gasparri, Praga, 9 marzo 1920. N. Prot. 881. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1476, fasc. pp. 312–316. 600. ff. 59rv–61rv 38. L’incaricato Micara al Card. Gasparri, Praga, 24 marzo 1920. N. Prot. 1016. 42 XV. Benedek pápa: Giacomo Della Chiesa (Pegli, 1854–1922), 1907-tõl Bologna érseke, 1914-tõl bíboros, 1914. szeptember 3-ától pápa. 43 Francesco Borgongini Duca (Róma 1884–1954), 1921. június 28-tól az AA.EE.SS. altitkára, 1922. október 14-tõl titkára. 1929-tõl heracleai c. érsek és nuncius Olaszországban, 1953-tól bíboros. 44 „P.O.”: „Posizione originaria”, eredeti helyén. E megjegyzés csak XI. Piusz pápasága idejére vonatkozik. Ez a megjegyzés azért volt fontos, mert XI. Piusz pápaságát megelõzõen más volt a levéltári elhelyezés, amely – lévén, hogy az AA.EE.SS. levéltára a francia forradalommal, ill. az azt lezáró bécsi kongresszussal (1815) kezdõdik, lévén, hogy ekkor lett megalapítva maga az AA.EE.SS. kongregáció, az európai hatalmi viszonyoknak megfelelõen az akkori államokban gondolkodott. Az elsõ világháborút követõ Versailles-Trianoni békeszerzõdések után megváltozott Európa térképe, és utóbb szükség volt az anyag részleges átcsoportosítására.

176

S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1477, fasc. pp. 316–318. 602. f. 5rv 39. L’incaricato Micara al Card. Gasparri, Praga, 24 aprile 1920. N. Prot. 1369. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1920, pos. 1476, fasc. pp. 318–325. 600. ff. 74rv–79rv 40. Andrej Hlinka ad una persona sconosciuta, Praga, 17 giugno 1920. m. s., S. N. ASV, Arch. Nunz. Cechoslovacchia, b. 28, fasc. 127, pos. XVII–C, pp. 325–326. ff. 8r–9r. 41. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 4 febbraio 1921. N. Prot. 4205. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1477, fasc. pp. 327–329. 602, ff. 44rv–45r 42. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 8 dicembre 1921. N. Prot. 6452. S.RR.SS., AA.EE.SS., Austria-Ungheria, 1921, pos. 1476, fasc. pp. 329–334. 601, ff. 96rv–99r 43. Card. Gasparri al nunzio Micara, Palazzo Apostolico, 29 dicembre 1921. N. Prot. B-29652. ASV, Arch. Nunz. Cecoslovacchia, b. 9, fasc. 36, f. 5rv pp. 334–335. 44. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 22 marzo 1922. N. Prot. 7227. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 16, fasc. 24, ff. pp. 335–338. 8rv–10rv 45. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 8 ottobre 1922. N. Prot. 8249. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 4 P.O., fasc. 5, pp. 339–345. ff. 13rv–17r 46. Il nunzio Micara al Card. Gasparri, Praga, 4 novembre 1922. N. Prot. 8397. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1922, pos. 4 P.O., fasc. 5, pp. 345–348. ff. 21rv–22r 47. Rapporto finale45 del Nunzio Ap. Micara, 9 giugno 1923. N. Prot. 18978. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 32 P.O., fasc. pp. 348–381. 44, ff. 46r–102r 48. L’incaricato d’affari46 Antonino Arata47 al Card. Gasparri, Praga, 1 luglio 1923, N. Prot. 9471. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 4 P.O., fasc. 5, f. pp. 382–383. 47rv 49. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 9 luglio 1923, N. Prot. 9499. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 4 P.O., fasc. 5, pp. 383–385. ff. 49rv–50r 45 „Rapporto finale”: Az egyes nunciusi missziót lezáró jelentés. 46 A korábbi titulustól, az „incaricato della Santa Sede”-tõl eltérõen: „incaricato d’affari”, azaz „chargé d’affaires”, magyarul szintén „ügyvivõ”, „nunciatúrai ügyvivõ”. A nemzetközi gyakorlatban nagykövet vagy miniszter (tehát a külföldi misszió elsõ embere) távol létében az ügyvivõ, „ad interim”, ideiglenes ügyvivõ beosztását és jogállását jelzi. 47 Antonino Arata (Piacenza 1883–1948), 1906-tól, papszentelését követõen az Apostoli Szentszék diplomáciai szolgálatába lépett, 1921. június 27-tõl a prágai nunciatúra titkára, 1923. júniusa és szeptember 23. között ügyvivõ, 1925. július 6-tól, a nuncius visszahívását követõen Ciriaci nuncius 1928. évi megérkezéséig megbízott, 1935-tõl szardeszi c. érsek és apostoli nuncius Lett-, Észtországban és Litvániában. A balti államok szovjet okkupációját követõen 1940-ben Rómába rendelték vissza, ahol haláláig a Keleti Kongregációban asszesszor.

177

50. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 23 luglio 1923, N. Prot. 9534. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 4 P.O., fasc. 5, f. pp. 385–386. 56rv

III. rész: Francesco Marmaggi apostoli nuncius missziója (1923–1925. július 6.) III. 1.Általános egyházi és politikai helyzet, az 1925. évi válság kezdete 51. Card. Gasparri al nunzio Marmaggi, Palazzo Apostolico, 30 agosto 1923. N. Tel.73. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 13 P.O., fasc. p. 387. 17, f. 45r 52. Appunto di SE Segretario48 AA.EE.SS. Borgongini Duca49 al Card. Gasparri, Palazzo Ap., 8 settembre 1923. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 13 P.O., fasc. pp. 388–394. 17, ff. 46r–58r 53. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 14 maggio 1924. N. Tel. 57. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1924, pos. 46 P.O., fasc. p. 395. 52, f. 44r 54. Card. Gasparri al nunzio Marmaggi, Palazzo Apostolico, 29 maggio 1924. Minuta, N. Prot. 30773. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1924, pos. 46 P.O., fasc. pp. 395–399. 52, ff. 47rv–50rv. 55. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 18 ottobre 1924. N. Prot. 11251. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1924, pos. 50 P.O., fasc. pp. 399–401. 53, ff. 34rv–36r 56. Il nunzio Marmaggi a S. E. Borgongini Duca, Praga, 30 novembre 1924. N. Prot. 11354. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1924, pos. 13 P.O., fasc. pp. 401–404. 17, ff. 82rv–84r 57. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 3 dicembre 1924. N. Prot. 11362. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1924, pos. 56 P.O., fasc. pp. 404–417. 54, ff. 44rv–55r 58. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 28 febbraio 1925. N. Prot. 11525. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 55 P.O., fasc. pp. 417–424. 54, ff. 28rv–33r 59. Card. Gasparri al nunzio Marmaggi, Palazzo Apostolico, 1 marzo 1925. N. Tel. 103. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, pos. 56 P.O., fasc. 55, f. p. 424. 16r. 60. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 7 marzo 1925. N. Prot. 11542.

48 „SE” vagy „S. E.” a „Sua Eccellenza” – õexcellenciája – rövidítése, azt jelenti, hogy magasabb, püspöki, érseki beosztású elöljáróról van szó. 49 Azaz az AA.EE.SS. kongregáció érsek-titkára, fõelöljárója.

178

S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, pos. 56 P.O., fasc. 55, ff. pp. 425–430. 22rv–26r 61. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 25 marzo 1925. N. Prot. 11571. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 56 P.O., fasc. pp. 431–434. 55, ff. 38rv–41r

III. 2. A szlovákiai érsekség kérdése, Mons. Vojtassak kandidálása 62. L’incaricato d’affari Arata al nunzio Marmaggi, Praga, 20 dicembre 1925, N. Prot. 12323. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 50 P.O., fasc. pp. 435–436. 53, f. 38r 62.1. SE Vojtassak al nuncio Marmaggi, Spisská Kapitula, 5 novembre 1925, S. N., All. N. Prot. 12323. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 50 P.O., fasc. pp. 436–437. 53, f. 39r–40r 62.2. L’incaricato d’affari Arata, Praga, 20 dicembre 1925, All. 2., N. Prot. 12323. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925 pos. 50 P.O., fasc. 53, pp. 437–439. ff. 41rv–42rv

III. 2. A Néppárt Szlovákia politikai életében 63. Il nunzio Marmaggi al Card. Gasparri, Praga, 23 ottobre 1923. N. Prot. 9883. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1923, pos. 34 P.O., fasc. pp. 439–443. 49, ff. 7rv–11rv 64. SE Vojtassak al Card. Gasparri, Roma, 10 luglio 1925, N. Prot. 44335. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, pos. 62 P.O., fasc. 63, f. 3r p. 444. 65. Card. Gasparri all’incaricato d’affari Arata, Palazzo Ap., 14 luglio 1925, N. Tel. 116. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 62 P.O., fasc. p. 445. 63, f. 5r 66. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 11 settembre 1925, N. Prot. 11953. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 62 P.O., fasc. pp. 445–447. 63, ff. 6rv–8r 67. Card. Gasparri all’incaricato d’affari Arata, Palazzo Ap., 28 settembre 1925, N. Tel. 131. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 62 P.O., fasc. p. 448. 63, f. 10r 68. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 13 ottobre 1925, N. Prot. 12044. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 62 P.O., fasc. pp. 448–452. 63, ff. 39rv–42r

179

69. Card. Gasparri all’incaricato d’affari Arata, Palazzo Ap., 24 novembre 1925, N. Tel. 147. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 62 P.O., fasc. p. 452. 63, f. 70r 70. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 10 dicembre 1925, N. Prot. 12262. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1925, pos. 70 P.O., fasc. pp. 452–459. 70, ff. 11rv–17r 71. Andrej Hlinka al Card. Gasparri, Bratislava, 6 aprile 1926, m. s., S. N. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 75 P.O., fasc. pp. 460–461. 75, f. 54rv 72. Il deputato Tuka al Card. Gasparri, Bratislava, 6 aprile 1926, copia, S. N. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 75 P.O., fasc. pp. 461–469. 75, f. 44r–52r 73. Il deputato Tuka al nunzio Marmaggi, Bratislava, 4 maggio 1926, copia, S. N. ASV, Arch. Nunz. Cecoslovacchia, 1926, 52. fasc. 453, pos. 319. f. pp. 469–471. 26r–27rv 74. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 21 dicembre 1926, N. Prot. 13267. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 70 P.O., fasc. pp. 472–477. 72, ff. 13rv–17rv 75. Il nunzio Pacelli al Card. Gasparri, Berlin, 24 ottobre 1926. N. Prot. 36306. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 70 P.O., fasc. pp. 478–481. 72, ff. 31rv–34rv 76. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 13 novembre 1926, N. Prot. 13347. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 70 P.O., fasc. pp. 481–484. 72, ff. 37rv–39rv 77. Card. Gasparri all’incaricato d’affari Arata, Palazzo Ap., 20 novembre 1926, N. Tel. 188. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 62 P.O., fasc. p. 485. 72, f. 41r 78. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 27 novembre 1926, N. Prot. 13391. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 70 P.O., fasc. pp. 485–490. 72, ff. 44rv–49r 79. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 10 dicembre 1926, N. Prot. 13428. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 70 P.O., fasc. pp. 490–496. 72, ff. 55rv–59rv 80. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 17 dicembre 1926, N. Prot. 13459. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1926, pos. 82 P.O., fasc. pp. 496–498. 83, ff. 10rv–12r 81. L’incaricato d’affari Arata al Card. Gasparri, Praga, 19 gennaio 1927, N. Prot. 13594. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1927, pos. 82 P.O., fasc. pp. 499–506. 83, ff. 46rv–53rv 180

82. Il ministro Tiso al Card. Gasparri, Praga, 26 gennaio 1927. m. s., S. N. S.RR.SS., AA.EE.SS., Cecoslovacchia, 1927, pos. 82 P.O., fasc. p. 506. 83, ff. 26rv

ÁDÁM SOMORJAI OSB VATICAN SOURCES CONCERNING THE BEGINNING OF THE SLOVAK STATE, 1918–1927 A UNILATERAL LOOK INTO THE COMMON SLOVAK-HUNGARIAN CHURCH HISTORY IN SCIENTIFIC PUBLICATIONS? Prof. Emília Hrabovec, Member of the Pontifical Committee for Historical Sciences in the Vatican, Professor at the Komensky University in Bratislava (Slovakia) publishes since over ten years on Vatican sources concerning the Slovak state in following languages: Slovak, German and Italian. Her last volume gives a selection of sources mostly of the Archives of the Secretariat of State, from the Section for Relations with States (in this time Congregation for Extraordinary Ecclesiastical Affairs), from the Apostolic Nunciature in Prague files in the Vatican Secret Archives, and another archives. This is of interest for the research in Hungary, because the territory of Slovakia was part of Hungary for about 900 years, and because the border, originating in the examined period, has divided certain dioceses, so e. g. the most important Archdiocese of Esztergom, whose larger part became part of Slovakia. Giving a short overview of the earlier publications of Hungarian scholars, this review reports all the archival positions in Italian published here and puts the question whether the selection of these sources is not unilateral, e. g. why there were no researches in the Archives of the Congregation for the Oriental Churches – which is the competent Vatican Dicastery for the Uniate Churches as the Eparchy in Presov. On the other hand, Authors main interest seems to to be rather the Slovak national historiography as of the Church history in the State of (Czecho)Slovakia. So questions of Catholics as the Hungarian minority or other, as same as questions of non Catholic citizens are not of her interest. The volume, although entitled and main language in Slovak, offers 19 pages Summary in Italian, 82 documents in original Italian, Latin and French, 557 pages and 852 footnotes. This texbook is very useful for students and scholars interested in Slovak and in Hungarian Church history the same.

181

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

PIOTR STEFANIAK

A MAGYARORSZÁGI DOMONKOS APÁCÁK TÖRTÉNETE A 20. SZÁZADBAN

BEVEZETÉS

1950. június 9-én a Magyar Népköztársaságban, az Elnöki Tanács rendelete értelmében, a Római Katolikus Anyaszentegyházra mért kormányzati akció keretében került sor a férfi és nõi kolostorok felszámolására, melyeknek tagjait a biztonsági szolgálat õrizetbe vette. Szerzetesek és szerzetesnõk tömegeinek kellett szétszéledniük és elbujdosniuk, egyesek börtönben találták magukat, mások internáló gyûjtõtáborokba kerültek. Meghatározott létszámmal, erõs kontrol alatt mindössze négy rend mûködhetett: a bencés, a ferences, a piarista és a Miasszonyunk Iskolanõvérek Rendje. Mindegyikük két-két gimnáziummal rendelkezett. A kommunista rezsim által feloszlatott szerzetesek kitartottak az illegalitásban, és éveken át hûn álltak õrt hivatásukban. Nagyon nehéz idõk jöttek számkukra, gyakran teljes elszigeteltségben éltek rendjük többi tagjától. Most eljött az idõ, hogy megismerjük azt, hogy mi kezdõdött akkor, amikor Magyarország területére a Vöröshadsereg, s nyomában a sarló és kalapács jele alatt munkálkodó új rend betette a lábát. Annak feltárása és dokumentálása nyomán, amit a magyar szerzetesek küldtek – készül e kis vázlat, mely a 2011. december 7-én elhunyt, az akkori magyarországi idõkre emlékezõ domonkos apáca, Szegedi Ilona szívességének köszönhetõen keletkezett. Szívesen megosztotta ismereteit egy másik szerzetesnõ, Nagybélteki Mária Domonica is, aki minden információ-morzsát gyûjt a 20. századi magyarországi klauzúrás nõi domonkosok történetébõl, mely rend ugyancsak erõsen megtapasztalta az uralkodó kommunista totalitárius rendszert. Meg kell továbbá említeni Farkas Imelda, Árpádházi Szt. Margit domonkos nõvér szívességét a budakeszi rendházból, és Dr. Pucilowski Józsefet, a Domonkosok Rendje Magyarországi Vikariátusának régi, általános vikáriusát, akik megjegyzéseikkel kiegészítették a megszerzett agyagokat, és megosztották a nõi domonkosok kommunizmus alatti mûködésükrõl szóló ismereteiket is. Tekintettel a múlt századi magyar domonkos apácák sorsának specifikumára aligha beszélhetünk az õket érintõ levéltári iratanyagról. A fiatal rend, mely 1948-ban alakult ki, s hirtelen lett feloszlatva, tagjai nem tudták megmenteni irataikat. Könnyen lehet, hogy megsemmisültek. A kommunisták ugyanis igen gyakran elbántak az egyházi kéziratokkal és könyvekkel.1 Úgy tudjuk, a domonkos nõvérek dokumentumai felteletõleg elvesztek, s 1 A Domonkosok Magyarországi Általános Vikariátusa gyûteményében Vasváron nincs egy, a magyarországi domonkos apácákra vonatkozó dokumentum sem, amirõl a szerzõt a régi levéltáros, Dr. Ireneusz Wysokiñski tájékoztatta 2010. április 28-án kelt levelében.

183

nem lehet õket már fellelni a Szegedi Püspöki Levéltárban sem.2 Nagybélteki Mária Dominica nõvér megállapítása szerint, aki az apácákra vonatkozó adatokra bukkant a Szegedi Egyházmegyei Hivatal egyik nyilvántartókönyvében, azokat – amint látszik – a kommunisták kivették a Grõsz József3 elleni perrel kapcsolatban, majd megsemmisítették.4 Hasonlóképpen szóródhattak szét a Magyarországi Domonkos Tartomány levéltárának aktái is.5 2000. óta nem létezik már a Luxemburg-Limpertsburg-i domonkos kolostor sem, ahonnan az elsõ magyar domonkos rendi apácák származtak. A kolostor után maradt levéltári anyagban sincs túl sok információ a magyar domonkosokról az okból, hogy a II. világháború alatt, 1941. február 21-én a rendet a hitleristák feloszlatták, és ekkor sok dokumentum elveszett.6 Mégis, a luxemburgi kolostor utolsó, még élõ, és a Riest-Lage-i domonkosoknál lakó priorisszája, Regina Müller, akivel a szerzõnek sikerült pár levelet váltania, rendelkezett némi információval, és készségesen megosztotta azokat. Úgyszintén a Domonkosok Rendjének Központi Levéltárában, a római Szt. Szabina kolostorban sincs semmilyen katalogizált irat, ami a magyar domonkos apácákat érintette volna.7 Alapvetõen tehát az e korról való ismereteink a szegedi kolostor elsõ priorisszájától, Szegedy Ilonától származnak, aki nagyon szívesen beszélt közösségük történetérõl, s amire õ nem emlékezett, kiegészítette gondozója, Nagybélteki Mária Dominica nõvér. A nagy levéltári hiányosság ellenére a kortárs magyar történetírás mégiscsak megkísérelte a domonkos apácák történetének lexikális tömörítésû felvázolását. Ezt az ismert történész és hagiográfus, a Budapesti Notre-Dame Iskolanõvérek kongregációjának tagja, Puskely Kordia Mária végezte el.8 S mert õ adta a legalapvetõbb és lapidárisabb információkat, azok súlya elsõ helyen áll az események rekonstruálásánál. A történelem morzsáinak egybegyûjtése tehát lehetõvé tette, hogy elõszöris feltárjuk azoknak a domonkos apácáknak a sorsát, akiknek megadatott kitartaniuk Magyarországon a szocializmus nehéz évei alatt. A kutatókra vár még a feladat, hogy felkutassák az 1950-es, kolostorok bezárását érintõ állami iratanyagot, mert talán köztük elõkerül valami, ami a domonkos apácákra vonatkozhatna. Ugyancsak lényegesnek tûnik a domonkosok római központi levéltárának tüzetes átvizsgálása. Az írásos forrásanyag érzékeny hiánya ellenére elhatároztuk, hogy elõvesszük a témát, és bevezetjük a lengyel történelmi tudatba. Tesszük ezt annál inkább, mert századok óta oly szívesen emlegetjük közös szálainkat és sorsainkat, és ápoljuk azt, hogy Lengyel, magyar – két jóbarát. 2 A levéltári anyaghoz a Budakeszi Árpádházi Szt. Margit Domonkos Nõvérek Kongregációja Sienai Szt. Katalin kolostorának fõnöknõje, Farkas Éva Imelda OP nõvér kért hozzáférést, de kutatása eredménytelen volt, amint errõl tájékoztatta a szerzõt 2010. május 23-i levelében. 3 Grõsz József (1887–1961) 1943. május 7-én Kalocsa érsekévé nevezték ki. 1951. május 18-án Grõsz érseket a biztonsági szolgálat letartóztatta. A demokratikus államrend megdöntésére irányuló mozgalom szervezésével vádolták. A peres eljárás során, 1951. június 28-én 15 évi börtönbüntetésre ítélték. Az ítélet a 24, papok elleni per ítéletével együtt emelkedett jogerõre, mely közül 15 halálos volt. 4 Információ Magybélteki Mária Dominica OP nõvér 2010. május 27-n küldött levelébõl. 5 Uo. 6 Római Archivum Generale Ordinis Praedicatorum (a továbbiakban: AGOP), Luxemburgum XII.74000 Monasterium Beatae Mariae Virginis a Misericordia, cf. XII.47010. 7 A domonkos rend központi levéltár anyagában Rómában mindössze két adat említi a magyar domonkos nõvéreket, de apácákat egyik sem említ. Vö. AGOP Hungaria: XII.73500 Gunsien (Güns [Kõszeg]); XII73510 Inst. Rosarii Perpetui Sanctae Helisabeth de Hungaria. 8 PUSKELY M.: Keresztény szerztesség. Történemi kalauz, t. I, A – K, Budapest 1995, 237.

184

SZEGED, ÁRPÁDHÁZI SZT. MARGIT KOLOSTOR, MADÁCH U. 3 (1948 – 1950)

A Luxemburg – Limpertsbergben 1861-ben Isten Szolgája Szt. Keresztes Mária Dominika Klára anya (Anna Moes) alapította domonkos rendi apácazárdába 1934 és 1937 között négy magyar lány lépett be.9 Az apácák: Dánko Margit (meghalt 1936-ban), Dánko Antónia Jolán, Bedi Bartholómea Róza és Szegedy Ilona.10 Elõbb (1934-ben) három jelölt lépett be, majd (1937-ben) a negyedik, az 1914. augusztus 10-én Sombathelyen született Szegedy Ilona. Mindannyian Luxemburgban tették le soros szerzetesi fogadalmukat. Így a mesterházi születésõ Bedi Bartholómea nõvér laikusként tett fogadalmat 1936. május 9-én, a selmecbányai (ma Banská Štiavnica) Dánko Antónia 1937. június 12-én tette le esküjét, Szegedy Ilona nõvér pedig 1939. augusztus 5-én tett ideiglenes esküt.11 1941-ben a németek felszámolták a luxemburgi domonkos rendet, s a Gestapo az apácákat a klauseni kolostorba vitte, ahonnan azután ki-ki hazafelé vette az útját.12 A három magyar nõvér ekkor hazatért hazájába. Ilona, Antónia és Bartholómea nõvér Kassára utazott, s az Árpádházi Szt. Margit domonkos nõvérek Krisztus Király kolostorában pihentek meg.13 Ott voltak 1944-ig, amikoris az oroszok elfoglalták a várost. Kassát Csehszlovákiához csatolták vissza, így megkezdõdött a magyarok elvándorlása a városból. Tizenegy magyar domonkos nõvérnek Hódmezõvásárhelyre kellett mennie, s helyükre szlovák nõvérek érkeztek a Bl. Imelda domonkos kongregációból. Hódmezõvásárhelyen az apácák szétváltak. Kettejük (Szegedy Ilona és Dánko Antónia) Budapestre utaztak, ahol a Szent Rózsafüzér Királynõje kolostor domonkosrendi gazdaságában vállaltak munkát a pesti Domonkos (ma Thököly) u. 3. sz. alatt. A katonasághoz besorozott szerzetes barátokat helyettesítették a varrodában és a konyhában. A harmadik nõvér, Bedi Bartholómea eljutott a Szt. Margit domonkos nõvérek kõszegi anyaházába, hogy ott szakácsnõvé képezzék ki.14 1948-ban a Magyarországi Domonkos Tartomány Szegeden (a Szeged-Csanádi egyházmegye területén) hozzálátott a rend nõi kolostorának megalapításához. Négyszáz év után újjá akarták éleszteni azt a szemlélõdõ ágat, ami magyar földön a török uralom óta nem volt.15 A választás Szegedre esett, ott ugyanis özvegy Tóth Mihályné odaadta házát a nõvéreknek azzal a feltétellel, hogy ott tartózkodhasson élete végéig. Azzal, hogy az apácáknak volt hol lakniuk, közösségüket jogilag elismerte az Egyház és a domonkos rend. A három nõvér az új klauzúrás rend hajtása lett, mely a nemrégiben szentté lett Árpádházi Margitot kapta védõszentjéül. A nõvérek egy kis házban laktak a Madách utca 3-ban, és hamarosan törvényi jóváhagyást kaptak az Egyház részérõl. A priorissza Szegedy Ilona

9 Az információ Regina Müller OP anya 2007. november 19-i levelébõl való, aki akkoriban a franciaországi Prouilhe domonkos kolostorában volt. A Nagybélteki Mária Dominica OP és Szegedy Ilona OP nõvérekkel készített riport 2008. július 24-én volt az õ gödi kolostorukban. 10 Uo. Regina Müller OP anya 2008. februás 27-én kelt, Prouilhe-i kolostorból küldött levele. 11 Az információ Regina Müller OP anya 2008. február 27-i levelébõl. 12 A luxemburgi apácák feloszlatásának egyik nyoma az a tény, hogy egyikük, Rosaria Fulneczek OP nõvér a II. világháborúban szülõhelyén tartózkodott rokonainál, a Racibórz melletti Bieñkowicében. A bieñkowicei Fulneczek család családi gyûjtményében fennmaradt egy akkor készül fénykép a nõvérrõl és annak bátyjáról. 13 Szegedy Ilona OP nõvér közlése a 2008. július 24-i gödi beszélgetés során. 14 Szegedy Ilona OP és Nagybélteki Mária Dominica OP nõvér 2008. július 24-i közlése. 15 PUSKELY i. m., 237. o.

185

lett, annak ellenére, hogy még nem volt meg az örökfogadalma. A többi domonkos nõvér sem tett ünnepélyes esküt, tehát évente egyszerû fogadalmat tettek. Szegeden volt már egy korábban alapított kolostoruk az Árpádházi Szt. Margit domonkos nõvéreknek, akik segítettek az apácáknak új helyükön berendezkedniük. Egyidejûleg a magyarországi templomokban felolvasták a hirdetést, hogy létesül egy Prédikátor Rendi szemlélõdõ kolostor, ahová be lehet lépni. Ez a hír fõleg az apostoli kongregációk tagjait érintette meg, akik szigorúbb klauzúrában akartak élni. Rögtön jelentkezett is két nõvér: Bucsy Euphemia Mária az ausztriai Gleisdorf-i domonkos kongregációból, és Niczky Auguszta Jolán,16 Szt. Margit domonkos nõvér a kõszegi kolostorból. Lépett be világi jelölt is, aki azonban hamar ki is lépett, mert nem bírta ki a klauzúrás kolostorban.17 Az apácák két éven át alkalmazkodtak a klauzúrás élethez, és kimunkálták saját megoldásukat az egyfolytában ideiglenes kolostorban. 1950 közepén öt domonkos nõvér (Ilona, Antónia, Bartholómea, Euphemia és Auguszta) és egy felvételizõ (Olga) jött a kolostorba. A nõvérekkel együtt lakott ö. Tóthné is.18 A közösség kedvezõen fejlõdött, annak ellenére, hogy a politikai helyzet egyre komplikáltabbá vált Magyarországon. A kommunista uralom harcba lépett az Egyházzal: elvették az egyházi javakat, államosították az egész felekezeti oktatást, 1949-ben pedig Mindszenty József hercegprímás életfogytiglani ítélettel börtönbe került, majd és brutálisan felszámoltak 63 rendházat (23 férfit és 40 nõit).19 A felszámolás a szemlélõdõ domonkos nõvéreket is érintette. Valójában a kommunista hatalom által kiküldött rendõrök nem találták az apácák házát, mert az egy kis épület volt, s õk egy jól látszó épületben keresték a szerzetesnõket, így a közösség szerteszéledt. Reggel két nõvér (köztük a priorissza) elment a szemináriumba, ahol nagy csodálkozva fogadták õket, hogy éjjel nem lettek letartóztatva, és azt mondták, hogy sürgõsen világi ruhába kell öltözniük, és vissza kell térniük a kolostorba.20 Szeged és Csanád püspöke, Hamvas Endre tájékoztatta a priorisszát, aki társával együtt a szemináriumba ment, hogy gyorsan csomagoljanak össze, és 1950. június 9-én reggel hatkor hagyják el a kolostort. Az apácák az engedelmesség jegyében összepakoltak, a szétoszlással velejáró sietséget pedig a kommunista biztonságiak által történõ letartóztatás fenyegetése idézte elõ. Szegedy Ilona fõnöknõ a kolostor összes pénzét szétosztotta a nõvérek között, akiknek – a biztonságukra való tekintettel egymást nem értesítve, hogy merre is mennek – el kellett menniük, kinek-kinek a maga útján. A kolostorban maradt özvegy Tóth Mihályné, amelyet hamarosan szintén kisajátítottak, hogy az épületben könyvtárnak és magánlakásoknak csináljanak helyet.21 16 A Budakeszi Szt. Margit Domonkos Nõvérek Kongregációjának levéltárában megvan a rendek 1950. és 1989. közötti feloszlatottságából megmenekült beöltözési könyv, melyben leírták, hogy az 1905. május 16-án Budapesten született Niczky Jolán 1927. február 10-én belépett a kõszegi Szt. Margit domonkos kolostorba, ott öltözött be laikus testvérré 1927. augusztus 18-án, és kapta a Mária Augusztina nõvér nevet. E könyvbõl ismeretes, hogy Niczky Auguszta OP nõvér 1971. május 1-én halt meg. A budakeszi levéltár aktáiban, amint azt a kolostor fõnöknõje, Farkas Imelda OP nõvér tanusítja, nincs jelezve, hogy a nõvér belépett volna a Prédikátorok Rendjének apácái közé. Viszont a másodrendbe történõ áttérését és abban való életét egyaránt megerõsítik az apácák, Szegedy Ilona és Nagybélteki Mária Dominica OP nõvérek. 17 Közlés Szegedy Ilona OP és Nagybélteki Mária Dominica OP nõvérektõl 2008. július 24-én. 18 Az információt Szegedy Ilona OP nõvértõl kaptuk Gödön, a 2008. július 24-i beszélgetés során. 19 A. ENGELMAYER: Nowe wyzwanie wobec Koœcio³a. In: Wêgry – Polska, wspólne dziedzictwo, szerk. J. ZIMNY, Sandomierz 2007, 392. o. 20 Az információt Szegedy Ilona OP nõvértõl kaptuk Gödön, a 2008. július 24-i beszélgetés során. 21 Uo.

186

Illegalitásban (1950 – 1989) A nõvérek feltehetõleg családjaikhoz vagy ismerõseikhez mentek. A priorissza szülõi házába ment Szombathelyre, azonban rémült édesanyja nem fogadta be, mert a nem nagy településen mindenki ismerte egymást, s a bujkáló apáca könnyen magára vonja a biztonsági szolgálat figyelmét. Szegedy Ilona tehát a nagyvárosban, Budapesten lelt menedékre, ahol senki nem ismerte. A pesti XVI. kerületben, Mátyásföldön lakott egy világi harmadrendi domonkosnál, Sthréhling Andrásnénál. Egy idõ múlva vele közösen vásárolták meg a Csömöri u. 101. számú házat. Rögtön a fõvárosba érkezése után egy fiúgimnáziumban vállalt állást, mint konyhai kisegítõ. Ezt követõen több különféle helyen dolgozott. 1956 után az állami politika enyhült a katolikusok iránt, s a szerzetesnõknek is valamivel könnyebb volt, Ilona nõvér tehát az egykori szerzetesek számára létrehozott szövetkezetben, a Szolidaritás-ban kapott állást. Itt 10 éven át kesztyûket varrt. 1970-ben nyugdíjba ment, s ekkor kapott útlevelet is (korábban elutasították), hogy kimenjen Luxemburgba a domonkos nõvérek kolostorába. Ebben a soknemzetiségû közösségben fél évet tartózkodott. 1970-ben, az ottani fõnöknõ, Pia Habaru kezébe tette le örökfogadalmát. Annak ellenére, hogy a luxemburgi apácák marasztalták, hogy maradjon a közösségükben, Szegedy Ilona nõvér úgy döntött, hogy hazamegy Magyarországra..22 A többi, 1950-ben szétoszlatott apácáról jószerivel semmiféle információnk nincs. Mindegyik meghalt még 1989 elõtt. Pontos hírünk csak Niczky Auguszta 1971. május 1-én bekövetkezett haláláról van, melyet bejegyeztek az Árpádházi Szt. Margit Domonkos Nõvérek Kongregációja irataiba.23 Egyedül Bucsy Euphemia nõvér, aki Magyarország arról a részérõl származott, amit Szerbiához csatoltak, tért vissza szülõi házába, és édesanyja halála után megtért a gleisdorfi kongregációs aktív domonkos nõvérek közé.24 1989-ben, amikor Magyarországon újra mûködhettek a kolostorok, vissza akart térni a domonkos apácák közé, de kora erõsen elõrehaladott volt (ugyanis 1913-ban született) ahhoz, hogy csatlakozzon a szervezõdõ közösséghez. A hetvenes és nyolcvanas években a nõvérek jeles napokon találkoztak, születésés névnapokon. Ekkor maguk között újraérezhették a szerzetesi köteléket. Ugyanekkor Szigeti István atya, aki a harmadrend igazgatója, a barátok studentátusának helyettes magistere, egyszersmind a pesti konvent könyvtárosa is volt, illegális lelkigyakorlatokat és találkozókat szervezett a Szt. Margit domonkos nõvérek kongregációjának nõvérei számára. Ilona nõvér is kapott meghívást, s el is ment rájuk. E találkozások voltak a Magyarországi Prédikátor Rend illegális tagjai számára az egyetlen közösségi formáció.25 Ám a kommunista élet realitása ellenére, néhány fiatal magyar lány szerzetes akart lenni. A papok, akik lelki vezetõik voltak, megismertették õket az illegális apácákkal. A hatvanas és hetvenes évek fordulóján a pesti domonkosoknak volt egy orvosuk, Molnár András, aki feleségével együtt világi harmadrendi domonkos volt, öt gyermeket nevelt. Csertõ György atya, a domonkosok titkos studentátusának elöljárója kiszemelte a doktor

22 Uo. A nyilatkozatot kiegészítette Nagybélteki Mária Dominica OP nõvér, aki ott volt a 2008. július 24-i beszélgetésen. 23 Az információt Farkas Imelda OP nõvér, a budakeszi Szt. Margit domonkos nõvérek fõnöknõje adta a szerzõnek 2010. május 23-i levelében. 24 Szegedy Ilona OP nõvér közlése, 2008. július 24. 25 Szegedy Ilona és Nagybélteki Mária Dominica OP nõvér közlése, 2008. július 24.

187

legidõsebb lányát, akinek jogi végzettsége volt, s aki sklerosis multiplexben szenvedett és tolókocsiban járt, hogy legyen titkos domonkosrendi apáca. Mária szívesen beleegyezett, és 1972. október 12-én, Szegedy Ilona anya jelenlétében Csertõ György atya kezébe, mint Mária Margit, letette a titkos ünnepélyes szerzetesi esküt.26 Molnár Margit csaknem húsz éven keresztül élte titkos szerzetesi életét a saját házában. Amikor pedig a nyolcvanas évek végén Magyarországon megbukott Kádár János kommunista rezsimje és eljött a szabadság, az újjászületõ Magyarországi Domonkos Rendtartomány hozzáfogott szerzetesközösségek kialakításához. Margit nõvér is, betegsége ellenére, szerzetesi ruhát öltött, és készen állt a klauzúrás domonkos növérek reguláris életére, s felelõsséget vállalt a jelenzketõ jelöltek rendi nevelése terén. Molnár Margit nõvér szerepe felbecsülhetetlen volt. Azonban a korábban illegalitásban élõ domonkos apácák és a Szt. Margit kongregáció nõvérei a rend külföldi nõi közösségeiben leltek lelki támaszra. Szabadsára vagy vakációra utazás keretében az egyes apácákat és nõvéreket befogadták és vendégül látták a krakkói Gródka és a Czêstochowa környéki Szt. Anna lengyel apáca zárdáinak klauzúráiban. A gródkai domonkosok krónikája 19-szer említi magyar nõvérek kolostorukban történõ tartózkodását (1984. júniusában és augusztusában, 1985. áprilisában és decemberében, 1986. májusában, szeptemberében és decemberében, 1987. áprilisában, májusában, szeptemberében és decemberében).27 A Szt. Anna-i domonkos kolostor krónikájában viszont egyszer jegyezték fel négy magyar apáca ott tartózkodását 1984 június 25. és 30. között.28 A rendek feloszlatottságának idején egy magyar domonkos, nevezetesen Bergoú Imre Mária (Géza) titokban hivatások toborzásával foglalkozott, s fiatal nõkkel vette magát körül, akik illegalitásban lettek domonkosokká.29 E nõvéreknek – immár a szabadság idején – 1991-ben Róma rendeletére nyilatkozniuk kellett, a rend melyik ágához akarnak tartoz-

26 Margit OP anya, vagy dr Molnár Mária, 1940-ben született, mint a budapesti domonkos kolostor háziorvosának, Dr. Molnár Vilmosnak és feleségének, Beátának, aki harmadrendi domonkos szerzetes volt, a legidõsebb gyermeke a négy közül. Jogi tanulmányait befejezve bíróként dolgozott. Betegség (sklerosis multiplex) miatt azonban fogyatékos lett, és leszázalékolták. Minekutána a család barátságban volt a domonkosokkal a kolostorok feloszlatása után, az egyik domonkos, Dr. Csertõ György OP atya lehetõvé tette Mária számára, hogy belépjen a domonkos apácák rendjébe. Az egyházüldözés miatt Mária, mint Margit nõvér, titokban tette le az örökfogadalmat 1971. október 12-én Molnárék lakásán (Budapest, XIV, ker. Fogarasi út. 87. fsz. 3 na), Csertõ atya, valamint Szegedy Ilona OP nõvér, a a rend akkor egyetlen ismert apácájának jelenlétében. Amikor Magyarországra beköszöntött a szabadság, Margit nõvér, betegsége ellenére szerepet vállalt a klauzúrás kolostor megszervezésében, melynek élére került, mint priorissza. Ennek betöltésére 1992. február 2-án kapott kinevezést. A gödi kolostorban halt meg 1998. január 16-án. Vö. Gödi Domonkos Kolostor SS Gyûjtemény, postai levelezõlap Margit anya fogadalmi bejegyzésével, a Margit Anyáról való információt levelezés útján nyertük Nagybélteki Mária Dominica OP nõvér 2010. június 11-i levelébõl. 27 Vö. Aneks 1; Domonkos Apácák Kolostor Gyûjteménye a krakkói Gródek-n (a továbbiakban ADGK), Kronika Klasztoru SS Dominikanek „Na Gródku” w Krakowie (17.07.1982–26.08.1986), 212., 214., 227., 229., 304., 376., 420., 422., 425., 441., 442. o.; Kronika Klasztoru SS Dominikanek „Na Gródku” w Krakowie (28.VIII.1986–16.XI.1989), 15., 44., 71., 74., 84., 170. o. Itt szeretném megköszönni a krakkói Gródka domonkos apácazárdából való Agnieszka Halina £yko OP nõvérnek a kolosroti naplók bejegyzéseinek átadásáért. 28 Vö. Aneks 2; Domonkos Apácák Kolostor Gyûjteménye Szt. Annában (A továbbiakban ADSA), ms. sign. A40, Kronika Klasztoru SS Dominikanek u Œwiêtej Anny pod Przyrowem prowadzona od wrzeœnia 1983 do lipca 1984r., 180–186. o. Itt mondok köszönetet Zdzis³awa Krystyna Szymczyñska OP nõvérnek, a Szt. Anna-i domonkos apácák kolostora alpriorisszájának a kolostorim krónika bejegyzéseinek elõkészítéséért. 29 Az információt Farkas Imelda Éva OP nõvér közölte 2010. október 18-án.

188

ni, szerzetesnõk akarnak-e lenni, vagy az Árpádházi Szt. Margit kongregáció apostoli nõvérei.30 Eddig ugyanis egynémely nõvér azt sem tudta, a rend mely ágához tartozik: a monasztikushoz, vagy az apostolihoz.31 A választás után a domonkos nõvéreknek esküt kellett tenniük a szerzetesi élet számukra rendelt elõírásainak betartására. Molnár Margit és Szegedy Ilona kivételével, akik a szerzetesi életet választották, minden nõvér a Szt. Margit kongregációhoz deklarálta magát.

NÁGYLÓZS, ISTENI RÓZSAFÜZÉR ANYJA KOLOSTOR (1989–1994)

A Gyõr-Moson-Soprom megyében, egészen az osztrák határnál fekvõ település, Nagylózs klauzúrás domonkos apácaközösége létét Molnár Margit nõvér személyére alapozta. Annak ellenére, hogy maga sohasem élt rendi életet, ráadásul súlyos beteg volt, ennélfogva mozdulatlanul ült a tolókocsiban, hõsiesen vállalta a szemlélõdõ domonkosrendi nõvérek magyarországi reguláris közösségének szervezését. 1989-ben a nagylózsi házban lakott, ahol 1992. február 2-án priorissza lett, s e funkcióját két ciklusban, egészen 1998. január 16-án bekövetkezett haláláig betöltötte. Halála után a közösség már nem választott új elöljárót.32 Szegedy Ilona nõvér és más nõvérek, akik korábban szétszórtan élve csatlakoztak hozzá, ott gyûlhettek össze. Visszatért az eddig Jugoszláviában lakó Bucsy Euphemia nõvér is. Az apácák 1989-ben, legalizálni akarván létezésüket, azt a kérést terjesztették elõ, hogy a szegedi kolostor jogfolytonosainak ismerjék el õket. A rend részérõl szóbeli hozzájárulást kaptak, s ez elegendõ volt a magyar hatalom számára.33 1990-ben a nagylózsi közösséghez kezdtek jelentkezni a szerzetesi lét iránt elhivatottak.34 Margit anya néhányukat beöltöztetett. E körbõl egy kivétellel (Nagybélteki Mária Dominica) egy sem maradt meg a közösségben.35 Tudatában lévén, hogy õ maga nem képes nekik megfelelõ nevelést adni és beszoktatni a klauzúrás kolostori életbe, a fõnöknõ többször is személyi segítségért folyamodott a lengyel domonkos nõvérek kolostorához Szt. Annába. A Szt. Anna-i közösség azonban, noha elég sokan voltak, nem nyújtott segítséget Molnár anyának, arra való hivatkozással, hogy maga is részt vesz egy kolostoralapításban a Varsó melleti Grodzisk Mazowiecki-ben, a rendi törvény pedig nem irányozza elõ, hogy egy kolostor egyidejûleg két alapításért felelne.36 A lengyel nõvérek számára a 30 Uo. 31 Az információt Dr. Puci³owski József OP atya, az Általános Magyar Helynökség helynöke közölte. 2011. június 18-án. 32 Az adatot Nagybélteki Mária Dominica 2010. június 11-i levelébõl vettük. 33 Az adatot Nagybélteki Mária Dominica 2010. június 20-i levelébõl vettük. 34 Puskely Kordia SSND nõvér így élte meg a domonkos nõvérek újjászületését Magyarországon a kommunizmus bukása után: A [szegedi] alapítás jogutódja az a szerzetesi közösség, amely 1989-ben Nagylózsban, két régi, örökfogadalmas apácával és két novíciával újrakezdte életét. Vö. PUSKELY i. m., 237. o. 35 A közlést elektronikus úton adta 2007. november 23-án a Dax-i kolostorbeli Tamás Margit Op nõvér, aki öt hónapig jelölt volt Tápiószentmártonban. 36 Molnár Margitnak a szerzõhöz 1994. június 21-én, Nagylózsból írt levelébõl: 2–3 évvel ezelõtt ismerõseim révén magam is megpróbáltam átmeneti segítséget kérni egy lengyel klauzúrás kolostorból, de akkor olyan választ kaptam, hogy új alapítás miatt épp nincs nélkülözhetõ apácájuk. Most már valójában annak is örülnék, ha azt tudnám, hogy melyik kolostorhoz fordulhatnék ilyen kéréssel...

189

nyelvi korlát is problémát jelentett. A krakkói Gródek kolostorának nõvéreinek viszon továbbra is volt kapcsolatuk a magyar domonkos nõvérekkel. A kolostor krónikája így örökítette meg e kapcsolatot: 1994.I.30 – vasárnap: reggel, kb. 8 órakor Magyarországról érkeztek: Héjja Margit (Anna) OP nõvér, foglalkozása szerint neurológus szakorvos, pszichiáter, továbbra is dolgozik, és Pethõ Csilla – 24 éves jelült, aki be akar lépni a magyarországi domonkos klauzúrás kongregációba. Czilla (így ejtik ki nevét) Debrecenbõl származik, abból az egyházközségrõl, melyben nemrég óta két lengyel domonkos dolgozik: Ireneusz Wysokiñski és Jacek Górski atya. A nõvérek holnap délután mennek be a klauzúrába, mert meglátogatják még az Isteni Irgalmasság Kegytemplomot £agiewnikiben. Idõlegesen a vendégházban laknak az udvaron.37 1994.II.5 – szombat: Az esti pihenõ alatt elbúcsúztattuk Margit nõvért, aki egyhetes Gródkán tartózkodás után ma, kb. 21.00 órakor elindul hazafelé. Csilla tehát egyedül lesz még köztünk egy ideig. Van remény arra, hogy valaki még hamarosan jön Magyarországról Gródekbe.38 1994.II.7. – hétfõ: Reggel beköszönt a klauzúrára Maronyák Beáta Ibolya OP nõvér Magyarországról, korra más idõs, de tele energiával. Beáta nõvérrel valamelyest németül tudjuk megérttetni magunkat. Csilla néhány évvel ezelõtt vette a keresztséget, és Szt. Mónikát választotta védõszentjéül. Az esti pihenõ alatt velünk volt Beáta nõvér, aki kb. 10 évvel ezelõtt járt már nálunk.39 II.12. – szombat: Beáta nõvér búcsúztatása, aki egy hét nálunk töltött idõ után hazautazik Magyarországra. 1994.II.13 – vasárnap: Reggel megérkezett Magysarországról Mihalik Mária (Marica) (kora 23 év), hogy megismerkedjen életünkkel. Csilla barátnõje, aki január 31. óra nálunk van, és szintén a mi életünkkel ismerkedik.40 1994.II.19. – szombat: Este Csilla és Mihalik Mária (Marica) elhagyta a kolostort és hazautazott.41 Ugyanakkor a nagylózsi körülmények nem kedveztek a számbelileg növekvõ szemlélõdõ közösség fejlõdésének, öt év után tehát Molnár Margit anya elhatározta, hogy él a Tápiószentmártonba költözés lehetõségével, ahol kirajzolódott egy kolostoregyüttes emelésének képe. A rend magyarországi tartományának vezetõsége elfogadta a tervet, és a nõvérek elhagyták Nagylózst.

TÁPIÓSZENTMÁRTON, ROSARIUM KOLOSTOR, ALBERTIRSAI ÚT. 1 (1994–1996)

Amikor a nagylózsi ideiglenes kolostor már alkalmatlanná vált a nõvérek ottlakása számára, Molnár margit priorissza az ideiglenes fogadalmassa, novíciával és jelölttel együtt 1994. õszén a Peste megyei Nagykáta mellett lévõ, Magyarország fõvárosától Dél-Keletre fekvõ Tápiószentmárton községbe költözött, ahol mindnyájan az Albertirsai út. 1. sz. alatti épületben laktak, ahol kolostort terveztek maguknak építeni.42 A priorissza az új helyen a fiatal nõvérekkel együtt megpróbált szemlélõdõ életmódot folytatni, és mindent elkövetett, hogy megteremtse az ehhez szükséges feltételeket. Annak ellenére, hogy a

37 38 39 40 41 42

190

ADGK, A krakói Gródek-i Domonkos Apácák Kolostor krónikája (1992.IX.15–1994.VIII.24), 159. l. Uo. 160. l. Uo. 163. l. Uo. 164. l. Uo. 168. l. PUSKELY i. m., 237. o.

valóság bonyolult volt, s a problémák csak halmozódtak Tápiószentmártonban, két nõvér rendi esküt tett, egy beöltözött, hárman pedig beléptek jelöltként. Sajnos a priorissza egyre elhatalmasodó betegsége (sklerosis multiplex) szükségessé tette, hogy arra kellett törekednie, hogy a kolostoron kívül kell a fiatal nõvéreket biztonságba helyeznie és valódi szerzetesi nevelést nyújtani számukra. Ezért is utazott ki 1996. január 18-án hat nõvér Lengyelországba, a Szt. Anna-beli klauzúrás domonkos kolostorba.43 1996. április 27-ig voltak itt a novíciátusban. Magyarországra visszatérve a nõvérek a nemzetközi apácabizottság és az apácák általános posztulátorának, Manuel Hofftetternek a döntésére vártak, hogy mely kolostorban fejezzék be nevelésüket, és melyik kolostor veszi magára a majdani magyarországi alapítás felelõsségét. Elrendelték, hogy a nõvérek Németországba menjenek, a Klausen-i kolostorba, mely felajánlotta a nõvérek nevelését csakúgy, mint megfelelõ számú hivatás esetén az új magyar alapítás felvállalását. Azonban nem mindegyik nõvér ment Németországba, ugyanis az egyik jelölt, Tamás Orsolya, elvált tõlük, és belépett a Szt. Anna-i domonkos kolostorba, ahol 1992. december 9-én beöltözött, mint Margit Mária nõvér. Három nõvér viszont (Pethõ Martina ideiglenes fogadalmas, Kunos Anna novícia és Dobos Ildikó jelölt) 1997-ben a Klausen-i domonkos közösségbe került, mely szintén a Luxemburgi konvent alapítása volt. Jelenleg ebben a közösségben, mely Rieste–Lage-be költözött, márom magyarországi nõvér él. A fiatal nõvérek elutazása után Molnár Margit priorissza Negybélteki Mária Dominicával Magyarországon maradt. Amikor a fõnöknõ megérdeklõdte, hogy Tápiószentmártonban nincs lehetõség kolostorépítésre, ugyanakkor Magyarországon megkezdték az egyházi javak visszaszolgáltatását, a nõvérek elhatározták, hogy elköltöznek.

GÖD, MONASTERIUM ROSARIUM, MADÁCH U. 40 (1997)

1997-ben a két nõvér elhagyta Tápószentmártont, és egy elég tágas házba költözött a Duna bal partján, Budapesttõl északra fekvõ városba, Gödre, a Madách u. 40. sz. alá. Az 1950-ben elkobzott szegedi ház rekompenzációjának keretének államtól kapott pénzen vették.Lassanként a közösség kezdett berendezkedni.

43 A Szt. Anna-i domonkos kolostor 1994–1996-os krónikájába bejegyezték, hogy 1996. január 18-án nõvérek érkeztek Magyarországról, a tápiószentmártoni Rózsefüzés Istenanya kolostorból Szt. Annába. Hatan voltak, köztük két ideiglenes fogadalmas, Viz Ágnes (fogadalomtétel 1994. április 30) és Pethõ Martina (fogadalomtétel 1995. szeptember 14), egy novícia, Kunos Anna (beöltözött 1995. márciusában), és három jelölt (Dobos Ildikó, Tamás Orsolya és Mellau Éva). Elöljárójuk, Molnár Margit nõvér azt kérte, hadd maradhassanak Szt. Annában egy évig. A kolostor azonban nem egyezett bele ilyen hosszú idõszakra, tekintettel a nyelvi nehézségekre, melyek praktikusan lehetetlenné teszik a nevelést. 1996. március 21-én Ágnes nõvér azzal a szándékkal tért vissza Magyarországra, hogy kilép a rendbõl. A többiek 1966. április 27-én utaztak el Szt. Annából. Ugyanakkor az egyik tápiószentmártoni jelölt, Tamás Orsolya, az ottani kolostor közösség elhagyása után, 1996. szeptember 14-én belépett a Szt. Anna-i kolostorba, és néhány napra rá megkezdte a jelöltséget. Ezelõtt egy hónapot töltött a krakkói Gródka kolostorában, ahol lengyelül tanult. 1997. december 9-én megkezdte a novíciátust, felvette a habitust, és a Margit Mária szerzetesi nevet. Nagyon sok, nevelése során ért nehézsége miatt 1998. június 29-én elhagyta a kolostort. Késõbb a francia Dax domonkos kolostorának volt apácája. Jelenleg, Magyarországra történõ hazatérése után világi személy.

191

Margit anya Gödön is halt meg 1998. január 16-án.44 A kolostorban tehát egyedül maradt Nagybélteki Mária Dominica nõvér. E helyzetben a rend, tekintettel a nõvérek elégtelen létszámára, 1999-ben elutasította a kolostor jogi elismerését.45 Nemsokára Mária Dominica nõvér kérésére csatlakozott hozzá Szegedy Ilona nõvér, aki eladta budapesti házát, s ettõl kezdve két, immár koros apáca együtt lakott 2011 végéig, és számukra elérhetõ módon valósították meg hivatásukat. 2011. december 7-én, szerdán reggel, hosszú betegség után, a váci kórházban, 97 éves korban meghalt Szegedy Ilona nõvér. A ravatalozás után a magyarországi domonkosok szentendrei központjának kápoljájába temették 2011. december 22-én; a szertartást a domonkos nõvérek gyóntatója, Leszkovszy Pál Mária OP atya végezte a gödi temetõben. Ettõl fogva Magyarországon már csak egy – s egyelõre az utolsó – domonkos nõvér él, Nagybélteki Mária Dominica, aki maga is súlyos betegsége ellenére viseli annak jelét, hogy Jézust igenis minden körülménytõl függetlenül lehet mindenek felett szeretni. Ebben a hekyzetben Magyarországon 1997 óra nincs jog szerint berendezett domonkosrendi apácaközösség. A németországi Rieste-Lage-i domonkos közösségben van egy magyar apáca-csoport.

BEFEJEZÉS

A nehézség ellenére, amik azzal függnek össze, hogy mindenekelõtt alapvetõ dokumentumok nem martadtak fenn, lehetségesnek tûnt felvázolni a Prédikátorok Rendi apácaközösség történetét, melynek rendkívül nehéz körülmények között adatott meg mûködnie Magyarországon. A domonkos nõvérek sorsa tünetileg azonos azzal, ami csaknem minden magyar nõi és férfi szerzetnek osztályrésze volt. Az apácák voltaképpen elkerülték a letartóztatást és a hosszú évekre kommunista munkatáborokba történõ szabadságvesztést, bár hirtelen az utcán találták magukat, mindenüktõl megfosztva. Mindegyik nõvér sokéves bujdosásba ment, és egyéni módon folytatta életét. Amikor a magyarországi egyházüldözés néhány apácát meggyengített, titokban találkozni kezdtek, és a földalatti domonkosok által szervezett illegális kezdeményezéseken kezdtek részt venni. Az egyes nõvérek belsõ meggyõzõdése és a rend más tagjaival való kontaktus lehetõvé tette a szerzetesi hivatás folytatását az erõsen gúzsba kötött és álságos idõszakban. A rendhez tartozás tudata mindig megvolt a nõvéreknél, akik 1989 után, hajlott koruk ellenére, elhatározták, hogy felveszik a monasztikus élet reguálit. A szemlélõdõ domonkos nõvérek esetében a három apáca (Szegedy Ilona, Bucsy Euphemia és Molnár Margit) közösségben akart lakni, azzal, hogy az elsõ az újonnan szervezett klauzúrás konventhez csatlakozott annak törvényes mûködésének alkonyán, a második – a nyilatkozat és feléledõ kapcsolatok ellenére – elõrehaladott korára tekintettel az ausztriai Gleisdorf domonkor kolostorában maradt, s a harmadik, aki bár nem ismerte a szerzetesek reguláris életét, elhatározta, hogy annak élére áll. 44 Az információt Tamás Margit OP nõvér 2007. november 23-i levelébõl vettük. 45 A gödi kolostor Prédikátorok Rendjének reguláris konventként való jogának elvételét Tamás Margit OP nõvér így fejezte ki 2007. november 23-i levelében: Ez a történet nagyon bonyolult, és úgy látszik, a megfelelõ tapasztalattal rendelkezõ kompetens személy hiánya oda vezetett, hogy voltaképp sohasem létesült itt közösség.

192

Miután felvázoltuk a Prédikátorok Magyarországi Rendje apácáinak 20. századi történetét, pontosabb vizsgálódásokat kellene végezni sorsukat illetõen. Mindenekelõtt célirányosan el kellene kezdeni kutatni minden lehetõ magyarországi állami levéltárban, a Luxemburgban immár megszüntetett domonkos kolostorban, valamint a domonkos rend központi levéltárában Rómában. A szerzetesi dokumentumok vonalán a munka mintha könnyebb lenne, az állami levéltárak erõsen szét vannak szórva, s esetleges helyeken találhatók. Ráadásul nehézséget okoz az a tény is, hogy a domonkos nõvéreket érintõ dokumentáció egyszerûen nem létezik, a nõvérek öröksége, akik a kommunista idõkben haltak meg, szintén elveszhetett, vagy a családok birtokába kerülhetett, ahol a hozzáférés ma igencsak nehéz. Ez a nehézség azon alapszik, hogy nem tudjuk, hol rejtõztek a nõvérek, másrészt e nõvérek családjainak nem feltétlenül kellett tudniuk, hogy nénikéjük vagy unokanõvérük szerzetesnõ volt. Ha tehát egy ilyen titkos apáca meghalt, a család az utána maradó holmik felszámolásakor gyakorta visszatart valamit fontos elemet a rend általános örökségébõl, történelmének eme legnehezebb idõszakából. Nagy szerencse tehát, hogy Magyarországon még van valami megõrzés. Nem sokkal ezelõttig ezen idõszak megõrzõje volt a gödi Monasterium Rosarium-ban élõ, kilencvenhét évet élt Szegedy Ilona nõvér, közvetlen tanú, a 20. század magyar domonkos nõvéreinek élõ történelme, aki a kezdetkor ott volt még Luxemburgban, és a Németországba 1997-ben átvitt nõvérekkel együtt tanúja volt a reguláris közösség mûködése befejeztének.

FÜGGELÉK 1

A krakkói „Gródek”-i domonkos apácák kolostor krónikája (1982.VII.17–1986.VIII.26) 1984.VI.23 – szombat 16.00. ó. Andrzej Kamiñski OP atya szentmisét mondott egy csoport (8 fõ) magyarországi klauzúrás domonkos nõvér számára. A szentmisét magyar nyelven mondta.46 A nõvérek egy héten keresztül nálunk maradnak, hogy megismerjék a valódi klauzúrás életet, mert otthon ettõl meg vannak fosztva, titokban élnek, hétköznapi állásokat töltenek be, mint pl. könyvtáros, ideggyógyász, tanárnõ, ápolónõ, stb. (212. o) 1984. VI.25 – hétfõ A magyar nõvérek egy része, pontosan négyen elutaztak a Przyrów alatt lévõ Szt. Anna-i kolostorba, hogy ott élõ nõvéreinket is megismerjék. 20.00 órakor egy magyar atya misézett A nõvérek magyar népénekeket, és a mise állandó részeit énekelték. Jó és szép hangjuk van. Nagyon boldogok, hogy életünk részesei lehetnek, épülönk elmélyedésükön és imádságukon. Habitust adtunk rájuk. (212. o.) 1984. VI.28 – csütörtök A vesperás után volt a két magyarországi nõvér: Beáta47 és Éva48 nõvérek – novíciák búcsú-pihenõje, akik ma visszautaznak Magyarországra. A pihenõ meghatottan telt. 18.00 46 Andrzej Kamiñski atya nem tud magyarul, a krónika bejegyzése tehát rejtély marad. (a szerzõ megjegyzése) 47 Maronyak Beáta Ibolya nõvérrõl van szó, aki az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban halt meg.

193

órakor a nõvérek fájdalommal elhagyták a klauzúrát, és kimentek a pályaudvarra. Szíves nõvéri imával kísérjük õket. (214. o.) 1984.VI.30 – szombat A négy magyar nõvér ma visszajött Szt. Annából. A vesperás után volt a búcsúpihenõ, mert valamennyi magyar nõvér ma elutazik. A klauzúra elhagyásakor színes rózsaszirom-esõ hullt – ezen nagyon meghatódtak. Néhány rózsaszirmot magukkal vittek.(214. o.) 1984.VIII.12. – vasárnap Délelõtt a két következõ, már azokkal, akik júniusban nálunk vendégeskedtek – megbeszélt magyar domonkos nõvér jött be a klauzúrába, Martina49 (ideiglenes fogadalmas) és Ró¿a50 (örökfogadalmas) nõvér, akik még soha nem viseltek domonkos habitust. Természetesen mindjárt következett a „beöltözés”, és a a boldoggá tett nõvérek kezdtek beleszokni a mi életvitelünkbe. (227. o.) 1984.VIII.18. – szombat A vesperás alatt, a közbenjáró imádságkor a magyar nõvérek hálaadó imát mondtak lengyelül, elég gyengén, de nagyon lelkesen – a kolostorban lét kegyelméért, kérvén Isten áldását ránk, ami után sírva fakadtak... ami természetesen igen meghatott minket. Istenem, még jobban megértettük, mily nagy irgalmasságot tanúsítasz Lengyelországnak, hogy az Egyház még olyan amilyen szabadságnak örvend, és szabadon dicsõíthet Téged! – amikor Magyarországon és más kommunista országban a szerzetesi élet eltûnt a nyilvános látókörbõl (csendben ugyanis továbbra is fejlõdik és új nõi és férfi jelöltek szerege gyarapítja). 18 óra körül a nõvérek (immár civilben) elhagyták a kolostort, megígérve, hogy amint csak alkalom nyílik, visszajönnek! (229. o.) 1985.IV.3. – szerda Reggel váratlanul megérkezett Magyarországról Margarita domonkos nõvér. Tavaly láttuk vendégül egyéb, szintén domonkos nõvérekkel egyetemben. Ezúttal csak neki sikerült eljönnie. Nagyon boldog, hogy megkóstolhatja a klauzúrás életet, bár néhány nap múlva – IV.8-án elmegy. A magyarországi politikai helyzet nem teszi lehetõvé a kolostorok létezését. (304. o.) 1985.XII.21. – szombat Néhány napra eljött Magyarországról Rózsa domonkos nõvér.51 Örömmel vette fel a habitust és a vélumot, melyet otthon nem viselhet. Hálás az Úrnak, hogy hacsak egy pár napot is, klauzúrás apácaéletet élhet. Németül értekezik velünk. (376. o.)

48 Farkas Imelda Éva nõvérrõl van szó, 56 éves, aki jelenleg az Árpádházi Szt. Margit domonkos kolostor elöljárója Budakeszin. 49 Kristóf Martina Márta nõvér, 68 éves, az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban él Budakeszin. 50 Hermann Rózsa Aranka, örökfogadalmas, aki privát módon lakik. 51 Hermann Rózsa Arankáról van szó.

194

1986.IV.1. – Nagykedd Két nõvér érkezett kolostorunkba Magyarországról: Imelda52 nõvér másodszor, s Angelika53 nõvér elõször. Holnap, szerdán, jön még Katalin54 nõvér, aki tud németül – talán már harmadszor lesz nálunk. E két fiatal nõvérrel pedig megértjük egymást... a szeretet nyelvén és „kézzel-lábbal”, vagy orosz szavakkal, mert más nyelvet nem ismernek. Kitûnõ, szeretetreméltó nõvérek! Nagyszerû! (420. o.) 1986.IV.5 – „Fehér” szombat Elbúcsúztak a magyarországi nõvérek (kivéve Katalin) – könnyezve, mert tudják, hogy nálunk lehet normális, reguláris szerzetesi életet élni, ott pedig, Magyarországon, szétszórva élnek...(422.o.) 1986.IV.12 – szombat Este a magyar Katalin nõvér elutazott Budapestre. Õ a magyarországi (titkos) klauzúrás domonkos nõvérek elöljáró-koordinátora. Katalin nõvér középkorú nõ, nagyon vidám és egyszerû. (425. o.) 1986.V.20 – csütörtök (Este) megérkezett Katalin nõvér Magyarországról, egy domonkos atya és egy barát, egy jelölt társaságában. (441. o.) 1986.V.26 – hétfõ Katalin nõvér Magyarországra utazása. (442. o.)

A krakkói „Gródek”-i domonkos apácák kolostor krónikája (1986.VIII.28–1989.IX..16) 1986.IX.22 – hétfõ 9.00 órakor Magyarországról megérkezett Margarita OP,55 aminek mindig (kölcsönösen) nagyon örülünk. 1986.IX.29-én utazik el. (15. o.) 1986.XII.20 – szombat Megérkezett a szeretett és derék Rózsa domonkos nõvér Magyarországról. Egész héten nálunk lesz. (44. o.) 1987.III.23 – hétfõ Kb. 9.30 órakor megérkezett három nõvérünk Magyarországról: Imelda nõvér harmadszor, Angelika nõvér másodszor, s az õ született testvére, Ágnes56 nõvér elõször. 52 53 54 55 56

Farkas Imeldáról van szó, ma az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregáció elöljárója. Kilépett a rendbõl. Tódor Katalinról van szó, ma az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban él. Héjja Margit Annáról van szó. Kilépett a rendbõl.

195

Gyorsan habitust adtunk rájuk, bár a megértés nehezebb, mert egyikük sem beszél jól németül (lengyelül még kevésbé), de a „szeretet nyelvén” és a lengyel-magyar segítségével sikerül szót értenünk. (71. o.) 1987.III.28 – szombat Egy nagyon kedves pihenõ alatt ma elbúcsúztunk a három magyar nõvértõl, akik 19.30-kor elutaztak. Imáink kíséri, éjszaka is, mert 24 orakor felkelünk az olvasmányos imaórára (ahogy egyébként Nagyböjt minden szombatján). (74. o.) 1987.V.8 – péntek Kb. 9.30-kor megérkezett három magyar nõvérünk (Puci³owski József OP barát pappá szentelésére – V.9.): Katalin, Margarita és Mária (Zsuzsanna)57 nõvérek. V.9-én este már el is utaztak.(84. o.) 1987.XII.19. – szombat Ma délelõtt megérkezett a szeretett Rózsa nõvér Magyarországról. XII.28-is lesz nálunk. (170. o.)

A krakkói „gródek”-i domonkos apácák kolostor krónikája (1992.IX.15–1994.VIII.24) 1994.I.30. – vasárnap Reggel, kb. 8.00 órakor megérkezett Magyarországról Héjja Margit (Anna) OP58 nõvér, foglalkozása szerint ideggyógyász, pszichiáter, továbbra is dolgozik, és Pethõ Csilla59 – 24 éves jelölt, aki be akar lépni a Domonkos nõvérek magyarországi klauzúrás rendjébe. Czilla (ahogy a nevét kiejtik) Debrecenbõl származik, arról a plébániáról, melyben nemrég óta (nem egész egy éve) két lengyel domonkos dolgozik: Ireneusz Wysokiñski és Jacek Górski atya. A nõvérek holnap délután mennek be a klauzúrába, mert még meglátogatják az Isteni Irgalmasság Kegytemplomát £agiewnikiben. Ezidõtájt a vendégházban laknak, az udvaron. (159. o.) 1994.II.5. – szombat Az esti pihenõ alatt elbúcsúztunk Margit nõvértõl, aki egyhetes Gródkában tartózkodás után, ma, kb. 21.00 órakor útnak indul haza. Csilla tehát egy ideig egyedül marad nálunk. Van remény arra, hogy hamarosan valaki még jön Magyarországról Gródkába. (160. o.) 1994.II.7. – hétfõ Reggel beköszönt a klauzúrába Maronyák Beata Ibolya OP nõvér Magyarországról, korra már idõsebb, de tele van energiával. Beáta nõvérrel valamennyire szót lehet érteni néme57 Fekete Mária Zsuzsanna nõvér. 58 Héjja Margit Anna nõvér, 71 éves, az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban él Budakeszin. 59 Pethõ Martina Csilla elõbb Tápiószentmártonban volt apáca, majd a szemlélõdõ domonkos nõvéreknél volt a németországi Klausenben, és a közösség Rieste-Lage-ba költözése után. Jelenleg, a rend elhagyása után, világi személy.

196

tül. Csilla néhány évvel ezelõtt vette fel a keresztséget, s Szt. Mónikát választotta védõszentjéül. Az esti pihenõn együtt volt Beáta nõvérrel, kb. 10 éve járt már nálunk. (163. o.) 1994.II.12. – szombat Beáta nõvér elbúcsúztatása, aki egyhetes ittlét után visszatér Magyarországra. (164. o.) 1994.II.13. – vasárnap R megérkezett Magyarországról Mihalik Mária (Marica)60 nõvér (éveinek száma 23), hogy megismerkedjen életünkkel. Csilla barátnõje, aki január 31. óta nálunk van, és szintén a mi életünkkel ismerkedik. (164. o.) 1994.II.19. – szombat Csilla és Mihalik Mária (Marica) este elhagyta a klauzúrát, és elindultak haza, Magyarországra, (168. o.) Ezen túlmenõen, 1997 elõtt volt még öt jelölt Magyarországról néhány napig, akik aztán a Lage-i (Németország) kolostorba mentek, egyikük egy ideig a Szt. Anna-i kolostorban volt, majd Dax-ba ment. Lage-bõl egyikük elment. Azzal a szándékkal mentek oda, hogy a nevelés befejezése után visszatérnek Magyarországra, ám továbbra is ott maradnak, tán mert Magyarországon nincsenek meg a feltételek...

FÜGGELÉK 2

RPS. SYGN. A40, a przyrów környéki Szent Annai domonkos apácák kolostor krónikája, vezetve 1983 szeptembertõl 1984. júliusig 180–186.o. 1984. június 25-én váratlanul megjelent négy magyar nõvér. A priorissza tudatta a nõvérekkel, hogy „a tartományfõnök atya megbízásából néhány napi itt tartózkodásra bejön a klauzúrába négy magyarországi nõvérünk, akik titokban léteznek, mert hivatalosan nincs szerzetesi élet Magyarországon. Egy nyolc nõvérbõl és két barátból álló csoportnak sikerült turistaként Lengyelországba utazni. Négy nõvér a krakkói Gródkában maradt, négyet Andrzej Kamiñski atya hozzánk hozott”. Aznap este a magyar nõvérek habitusba öltöztek, helyet kaptak a kórusban és a refektóriumban. A „nyelvi korlátok” miatt volt némi gond a megértésben. A vendégnõvérek közül csak az egyik tudott egy kicsit németül, tõlünk pedig ketten ismerték úgy-ahogy ezt a nyelvet. Ennek eredményeképp nem sokat lehetett megtudni magyarországi életükrõl, de hát ez végül is nem olyan lényeges. Négy nõvérünk keresztnevei: örökfogadalmas: Armella nõvér (õ még 1950 elõtt lépett normális kolostorba)61 és Jolanta nõvér;62 ideiglenes fogadalmas 60 Apáca-jelölt, aki azonban mégsem lépett be a rendbe. 61 Majoros Ármella Mária nõvér, 82 éves, az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban él a hódmezõvásárhelyi szerzetesházban. 62 Prohászka Jolánta Margit nõvér, 72 éves, az Árpádházi Szt. Margit domonkos kongregációban él, és az uzsgorodi (Ungvár) szerzetesház elöljárója Ukrajnában.

197

Joanna nõvér,63 és novícia Zsuzsanna64 nõvér Budapestrõl. (...) Vezetékevüket nem tudjuk, az nem kell. Foglalkozásuk szerint ketten ápolónõk, egy könyvelõ, és egy jogász. A nõvérek részt vettek egésznapi imáinkban, a szentmisén, segítettek a munkában a vasalásnál és a kertben. A délutáni rózsafüzért ezekben a napokban két nyelven végeztük: az Üdvözlégyek elsõ fele lengyelül, a második fele, magyarul ment. Voltak közös, nagyon kedves pihenõink. „Minekutána a beszélgetés elég megterhelõ volt, egyszerûen sokat énekeltünk két nyelven.” A nõvérek június 30-án délelõtt, természetesen civil ruhában, elutaztak Krakkóba. Aznap este kellett visszamenniük Budapestre. Meghívtuk egy következõ eljövetelre, pl. Karácsony ünnepére, de erre már nem került sor.

PIOTR STEFANIAK HISTORY OF DOMINICAN NUNS IN HUNGARY IN THE 20th CENTURY The study deals with a so far unknown monastic order for women. The convents of the Dominican Nuns were devastated by the Turks in the 16th century. As a result the female order of the Dominicans ceased to exist in Hungary. Hungarian nuns lived in Luxemburg-Limpertsberg in the 1930s. After Luxemburg was occupied by Germany, the order was eliminated in 1941. The Hungarian nuns returned to Hungary, and after 400 years refounded the Hungarian Province of the order in Szeged in 1948. In spite of the difficult circumstances the order started to grow. However, in 1950 the communist state eliminated the religious orders in Hungary. Owning to this, the Dominican nuns were forced to illegality, and their cloister was closed. The nuns lived a lonely and isolated life from that time on. With the weakening of the anticlerical policy in the 1980s, they started to meet secretly and regularly visited their sisters in Poland. The study also presents related Polish sources.

63 Kilépett. 64 Fekete Mária Zsuzsanna

198

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

MIKLÓSHÁZY ATTILA, SJ.

AZ EMIGRÁNS R.K. MAGYAR EGYHÁZKÖZSÉGEK VÁZLATOS TÖRTÉNETE SVÁJCBAN*

A magyar katolikusok lelkipásztori szolgálata tulajdonképpen 1956-ban kezdõdött, amikor az 56-os menekültek (kb. 10.000) megérkeztek Svájcba. Voltak ugyan már magyar papok elõtte is Svájcban, mégpedig: 1948 óta Msgr. Dr. Pfeiffer Miklós, volt kassai nagyprépost (†1979), és Ft. Dr. Vecsey Lajos 1954 óta (†1998). Az igazi svájci magyar missziót azonban 1956-ban szervezte meg Msgr. Pfeiffer („Miklós bácsi”), aki Fribourg-ban lakott, de kéthetente misézett a magyaroknak Bernben is a Viktória kórház kápolnájában. Kinevezték svájci magyar fõlelkésznek, s mint ilyen szolgált egészen 1969-ig. Amikor õ visszalépett ettõl a megbízástól, utódjának a svájci püspöki kar Ft. Dr. Vecsey Józsefet tette meg „magyar delegátus”-nak. Dr. Vecsey József 1977-ben meghalt, s az õ utódja lett P. Dr. Mehrle Tamás, OP, a fribourgi egyetem emeritált professzora (†2002). Svájcban telepedett le Dr. Hász István tábori püspök, altábornagy, (1884–1973), aki a visszavonuló hadsereggel került Ausztrián keresztül Svájcba. A Pázmáneumban végezte a teológiát, 1908-ban szentelték pappá, és 1929-ben püspökké. Oberägriben lakott, Einsiedelnben halt meg 1973-ban és Auban temették el. Svájcban végezte el a teológiai képzés utolsó évét a Salesianum szemináriumban Ft. Molnár Ottó 1985–86-ban, akit aztán Jung Tamás püspök szentelt pappá 1986. szept. 21-én a nagybecskereki egyházmegye számára, de külföldi szolgálatra engedte el. Õ aztán Párizsban lett magyar lelkész, plébános, franciaországi magyar fõlelkész, és ezzel kapcsolatban pápai prelátus (Msgr.). Ft. Dr. Gajáry Aladár 1964-tõl Churban, a szemináriumban volt teológia tanár, majd rektor is. Olten-ben rövid ideig Ft. Dr. Harangozó Ferenc volt svájci szolgálatban. Svájcban volt még 2 jezsuita is: P. Dr. Németh József, SJ, aki Feldkirchben, a jezsuita gimnáziumban volt latin–görög tanár 1962–67 és 1969–79 között igazgató is. Alkalomszerûen kisegített Vorarlbergben a magyar lelkipásztorkodásban. Zürich-ben az Orientierung folyóiratnál dolgozott P. Boros László, SJ, aki kedvelt szerzõje volt jónéhány német nyelvû lelkiségi és teológiai könyvnek 1959–73 között. P. Boros 1974-ben elhagyta a jezsuita rendet, de amikor meghalt, kívánsága szerint a schönbrunni jezsuita temetõben temették el. Svájcban tartózkodott még Ft. Kalász Vilmos is, aki 1972 körül hagyhatta el Magyarországot, és

* A vázlatos összefoglalás P. Mehrle Tamás, OP, svájci magyar fõlelkész jegyzetei alapján készült, mely 1993-ban jelent meg a Kirche in der Welt folyóiratban. Figyelembe vettük Dr. Lakatos János írását is a berni helyzetrõl, valamint Msgr. Molnár Ottó, párizsi lelkésznek a tapasztalatait is, és Ft. Vizauer Ferenc zürichi magyar lelkésznek összegyûjtött adatait. A kézirat 2006-ban zárult.

199

Svájcban megpróbált kiadói, nyomdai és könyv-kereskedést alapítani „Pro vita religiosa Hungariae” címen Baselben. Utolsó alkalommal 1992-ben jelentkezett Samedanból. A svájci püspöki kar javaslatára Msgr. Pfeiffer a következõ helyeken szervezett magyar missziót: St. Gallen, Zürich, Basel, Luzern, Bern, Lausanne-Genf. Ekkor kb. 14 magyar pap vett részt a magyar menekültek lelkipásztori szolgálatában. Kiadták a „Hiszek” c. havi folyóiratot, amely késõbb Münchenbe költözött át és része lett, egyéb magyar értesítõkkel együtt, az „Életünk” címû havi lapnak, mint az európai magyar fõlelkészek lapja. A legtöbb magyar Zürichben lakott, továbbá Baselben, Bernben, és Genf-Lausanne-ban. Zürichben már az 1940-es években voltak magyarok, (pl. Böröcz József, a svájci Keresztény Munkavállalók Szövetségének elnöke), de magyar lelkészség mint ilyen nem létezett. 1948 óta létezett itt egy magyar misszió, mivel voltak itt magyar lelkészek közvetlen a háború után, de csak rövid ideig. A magyar szentmisét a Theodosianum-ban tartották. Elõször Ft. Dr. Henkey-Hönig Károly volt a lelkész 1948–49-ben, de õ rövidesen tovább ment Angliába, majd az USA-ba. Amikor õ elment, Ft. Dr. Vecsey Lajos (Teufenbõl) jött vasárnaponkint misézni a magyaroknak. Utána jött Ft. Dr. Fábián Károly 1950–54 között, aki Rómából érkezett Zürichbe, és utána Németországba ment a Magyar Rádióhoz Münchenbe. – 1954–55-ben Ft. Dr. Kern Károly volt a lelkész, aki viszont elhagyta a papságot és megnõsült. 1956-tól a felvidéki Ft. Pribus György, aki 1951-ben Venezuelába ment magyar lelkipásztornak, de 1956-ban visszatért Európába, és Zürichben lett magyar lelkész egészen 1967-ig, de ekkor a magyar szentmisék már a St. Anton Kircheben voltak. 1967–82 között Ft. Dr. Kerényi György jött Angliából Zürichbe lelkésznek. Amikor õ 1982-ben nyugdíjba ment, a délvidéki Ft. Csobánczy József vette át a magyar lelkészi hivatalt egész 1988-ig. Ekkor õ átment svájci szolgálatba és Herrlibergben lett plébános. Az erdélyi Ft. Vizauer Ferenc, aki 1986-ban érkezett Svájcba, 1989-ben vette át a zürichi magyar lelkészség vezetését egészen napjainkig. A cserkészet 1958-ban kezdõdött a lelkészség pártfogása alatt. 1982-ben sikerült a lelkészség számára megkapni a Winterthurstr.135 alatti házban egy központot, ahol a lelkésznek volt lakása, irodája, és hely a különbözõ csoportok gyûléseire, így a cserkészek számára is, akik rendszeresen itt tartották összejöveteleiket. Havonta egyszer az Idõsek csoportja is itt találkozik, ugyancsak a Biblia Kör is. Az énekkar itt gyakorol minden hétfõ este. Évente egyszer nagy kirándulást rendeznek közösen. Szt. István ünnepét a közeli Bruder Klaus templomban tartják a hívek nagy száma miatt, (350 hívõ), egyébként a vasárnapi szentmisét a St. Anton templom kriptájában végzik, amelyen kb. 200–250-en vesznek részt. Karácsonykor a cserkészek rendezik az ünnepi mûsort. Évente van egy 3-napos lelkigyakorlat is az egyházközségben. Az egyházközségi tanács évente 4-szer találkozik. A nemzeti ünnepeket március 15-én és október 23-án a Magyar Szövetség rendezi, de ökumenikus részvétellel. A zürichiek 1989 után gyakran utaznak Magyarországra. Elég sok vendégmunkás is érkezik Magyarországról, akik örülnek a magyar misszió jelenlétének. Az egyházközség kb. 2 100 családot tart nyilván, akikkel évente kétszer Értesítõ útján érintkeznek. A lelkésznek 2 titkárnõ segít munkájában. Sokat segített a lelkésznek Golarits Istvánné Gyöngyi is. Vizauer atya vasárnap délutánonként havonta egyszer más svájci városokban is tart magyar szentmisét: Winterthurban (100 hívõ), Usterben, Witzikonban, St.Gallenben, Rorschachban, Schaffhausenben. Gyakran látogatja az idõs és beteg magyarokat is. Bernben 1957-ben P. Vince Tihamér László, OSPE, vette át a magyar lelkészi szolgálatot. Az õ ideje alatt a szentmiséket az Akademiker Haus kápolnájában végezték. Sajnos 200

P. Vince már 1959-ben váratlanul meghalt. Utóda P. Rauch Attila, OSPE, Rómából került Bern-be, õt viszont rendje 1960-ban Amerikába rendelte egyetemi lelkésznek. Helyébe került Bern-be Ft. Vay Andor, akinek vezetése alatt a magyarok a Dreifaltigkeitskirche altemplomában tartották a szentmiséket. Õ Thunban és Bielben is tartott szentmisét. Sajnálatos módon Ft. Vay, aki Grazból került Bernbe, tragikus autóbaleset következtében meghalt. 1966-ban érkezett Bernbe P. Cserháti Ferenc Kálmán, OFM, (†2001), aki római zarándoklatáról nem tért vissza Magyarországra, hanem menedékjogot kért Svájctól, amit meg is kapott. Õ lett tehát a magyarok lelkésze ferences vidámságával. A vasárnapi szentmiséket kb. 50–60 személy látogatta. P. Cserháti tevékenyen részt vett a cserkészetben és megalakította Bernben a Kodály Zoltán cserkészcsapatot. Õ is ellátta Thunban, Bielben, és Delemontban a magyarokat. A misszió területén kb 1 800 magyar katolikus él. Pünkösdkor zarándoklatot rendeznek Siebeneichbe, dec. 8-án pedig Mariasteinbe. A berni magyar közösség visszaköltözött a Viktoriaspital új kápolnájába. Nagy segítséget jelentett az atyának Krizmanics Mária mûködése. Sajnos P. Cserháti 2001-ben meghalt. Halála után Varga Zsófia igyekszik a közösséget összetartani. Ft. Poósz Baselbõl alkalomszerûen törõdött a berni magyarokkal, havonta egyszer azonban Ft. Popa Péter Fribourgból látogatja meg õket. St. Gallenben az idõs Ft. Dr. Vecsey Lajos (†1998) és Ft. Dr. Vecsey József (†1977) látták el a szolgálatot. Nyugdíjazásuk után Ft. Vizauer Zürichbõl látogatja az itteni magyarokat. Luzernben és környékén 1956 elõtt P. Sõtér Tibor, OFMCap , majd utána Ft. Dr. Krasznai Jenõ, végül P. Dér János, SJ, volt a magyarok lelkésze, de gyenge egészségi állapota miatt P. Dér visszalépett és a közeli Perlenben lett félállású német nyelvû lelkész. Ide a magyarok is utána mehettek Luzernbõl. Amikor már nem tudta ellátni a plébániát Perlenben, bevonult a jezsuiták Bad Schönbrunni lelkigyakorlatos házába, majd 2004-ben Svédországba költözött nõvéréhez. Baselben 1957–61 között Ft. Mészáros István és Msgr. Mészáros Tibor voltak a magyar lelkészek. 1961–85 között Ft. Németh János látta el a papi szolgálatot. 1985 óta Ft. Poósz Lajos, szatmári pap lett a magyar lelkész, amellett azonban Wettingenben, Solothurn-ban, Liestal-ban és Olten-ben is misézett a magyaroknak. Msgr.Mészáros utolsó éveit kórház-lelkészként töltötte Basel-ben és itt is halt meg. Lausanne-Genfben P. Rába Lukács, OSPE, látta el a magyar szolgálatot 1962–94 között, miután P. Karikás Günther, OSB, aki 1957–62 között volt itt lelkész, elment Burg Kastlba. P. Rábát a Grõsz perrel kapcsolatban 7 évi börtönre ítélték, és csak 1956-ban szabadult amnesztiával. Gyárban dolgozott, aztán 1956-ban elhagyta Magyarországot. Elõször Bécs környékén pasztorálta a menekült magyarokat 2 éven át, majd az USA-ba küldték elöljárói, de Msgr. Pfeiffer kérésére 1962-ben került Svájcba, ahol 28 éven át volt magyar lelkész. Lausanne-ban a katolikus közösség elég vézna, Genfben életképesebb. Rába atya 1994-ben visszatért Magyarországra és 1996-ban meghalt. Azóta Svájcnak francia területén nincsen állandó magyar lelkész, de Fribourgból jár ide és Lausanne-ba havonta kétszer misézni 1995–200 között Ft. Mátyás Imre, pécsi egyházmegyés pap, majd 2000 után Ft. Popa Péter. Genfben kb. 50, Lausanne-ban kb. 23 személy vesz részt a magyar szentmisén, jóllehet Genfben van kb. 400, Lausanne-ban pedig 100 magyar hívõ. Fribourgban sohasem volt magyar misszió, de Msgr. Pfeiffer Miklós, aki ott lakott, havonta misézett a magyaroknak, s ezt utódja, P. Mehrle Tamás, OP, is folytatta. P. Mehrle, aki az Albertinumban lakott és a fribourgi egyetemen tanított, 2002-ben halt meg. 201

P. Mehrlenek sikerült Pécsrõl kihozni Ft. Mátyás Imrét, aki a fribourgi egyetemen végzett tanulmányokat s közben (1995–2000) ellátta a genf-lausanni magyar lelkészséget is. Miután õt püspöke hazarendelte, Ft. Popa Péter, nagyváradi pap vette át helyét 2000-ben, aki szintén tanulmányokat végez az egyetemen és ellátja Genf-Lausanne-t. Mindegyik missziós lelkésznek van tanácsadó testülete és mindegyik kiad egy havi tájékoztató bulletint is a hívek számára. Lehet mondani, hogy Svájcban a magyarok elég jól integrálódtak új hazájukhoz. Ehhez segítette õket a magyar pasztoráció is. Legtöbb magyar végkép letelepedett Svájcban, házasságra lépett, családot alapított, szóval itt akar maradni. A misszionárius papok anyagi ellátása nincsen teljesen rendezve. Ez megnehezíti a missziók jövõjét, jóllehet fontos, hogy a hívek a saját anyanyelvükön tudjanak imádkozni, és így megõrizzék kulturális és vallási azonosságukat. Az emigránsok idõvel maguktól meg fognak szûnni, vagyis integrálódnak a helyi közösségekbe, de ennek sürgetése vagy kényszerítése senkinek sem használ.

ATTILA MIKLÓSHÁZY SJ BRIEF HISTORY OF THE PASTORAL CARE OF EMIGRANT HUNGARIANS IN SWITZERLAND AFTER THE 2ND WORLD WAR This outline of the Rom.Cath.pastoral care of emigrants deals only with those in Austria and Switzerland. Their care by the Holy See in some other European countries has been described by Dr.Joseph Borodi, and Dr.Ferenc Cserháti, and published by the St.Stephen Society in Budapest. Bishop A.Miklósházy edited also the brief history of the “Oversee’s emigrant Hungarian Rom.Cath.communities in North- and South-America, as well in Australia”. These publications intended to fill up the gap in the post-WW2 history of the Hungarian Church in exile, among the houndreds of thousand emigrants. Their heroic adventures in preserving their faith and Hungarian heritage deserves to be noted by the following generations Unfortunately, the lack of sources made it impossible to produce a more precise account of this Church-history, but at least in this way we can pay our thanks to the priests, religious, and laity for their faithfullness

202

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

KÁPOLNAI IVÁN

KIEGÉSZÍTÕ ADALÉKOK AZ ANGYALFÖLDI SZENT MIHÁLY TEMPLOM TÖRTÉNETÉHEZ

Az Angyalföldi Szent Mihály Plébánia kiadásában 2010-ben megjelent „A 80 éves Angyalföldi Szent Mihály Templom és Egyházközség története a kezdetektõl napjainkig” címû szép kiállítású, mintegy 100 oldalas könyv fekete-fehér és színes fényképekkel, szemléltetõ ábrákkal. Angyalföld – Pest, Buda és Óbuda városok egyesülésébõl 1873-ban létrejött – Budapest fõváros 1344 hektár területû XIII. kerületének a része. A rohamosan növekvõ népességû Angyalföldön 1912 tavaszán felépült a Tripoliszi Lakótelep túlnyomóan egyszobás lakásokkal. A Szent Mihály Templom hivatalos elnevezésében 1967-ig még a „tripoliszi” jelzõ szerepel. Angyalföld és benne Tripolisz az elmúlt században Budapest legnagyobb ipari és munkásnegyede volt, és maradt is az 1980-as évekig. A kerület lélekszáma az 1870. évi 2700 fõrõl 1900-ban már 50 ezer fölé növekedett, 1920-ben pedig meghaladta a 100 ezer fõt. Az említett kiadvány ismerteti az Angyalföld és Tripolisz elnevezések magyarázatának feltételezett nyelvészeti változatait, ábrázolja Tripolisz városrész földrajzi elhelyezkedését, és bemutatja Angyalföld oktatási és egészségügyi intézményeinek a kialakulását a 20. század elejéig. Az egész kerületben az elsõ egyházi intézményt, a karmelita szerzetesek templomát és rendházát 1899-ben szentelték fel a Huba utcán, és onnan jártak a „sarutlan” atyák lelkipásztori munkákra. Az elsõ plébániatemplom, a Béke téri Szent László templom felszentelésére csak 1929-ben kerül sor, amikor a kerület lélekszáma közelítette a 80 ezret, s ennek kb. 70%-a volt katolikus. A tripoliszi Szent Mihály templomot 1930-ban, az Árpádházi Szent Margit tiszteletére emelt templomot 1933-ban, a negyediket pedig 1943-ban szentelték fel. A pannóniai születésû, Toursi Szent Mártonról elnevezett templom szentelésére csak 1986-ban kerülhetett sor. A helytörténeti elõzmények ismertetése után megtudhatjuk, hogy a tripoliszi leányiskola két tornatermének összenyitásával 1921-ben létrehozták a Jézus Szíve kápolnát, ahol a karmelita atyák vasár-és ünnepnapokon misét mutathattak be. Az 1923-ban megalakult Tripoliszi Egyházközség, fáradozásainak eredményeképpen egy évi építési munka után a hercegprímás fölszentelte 1930-ban a tripoliszi templomot. (Nagy hasonlóságot mutat az ugyancsak 1930-ban fölszentelt szegedi fogadalmi templommal, mely ugyanazon építész tervei nyomán épült.) 1940-ben került sor a plébánia és kultúrház fölszentelésére. Részletesen megismerhetjük a templom kialakításának külsõ és belsõ szerkezetét, az oltárokat és más berendezési elemeket, a díszítõ festéseket, faliképeket és szobrokat, a színes ablakokat és az 1950-ig elkészült harangokat. Tájékozódhatunk a napjainkig végzett különbözõ javítási, korszerûsítési munkákról is. A templomtörténetnek 203

ezek a legrészletesebben feltárt, fényképekkel is illusztrált részei a kiadvány terjedelmének közel felét foglalják el. A templom és az egyházközség szolgálatában állt egyházi és világi személyek nevének, mûködési idejének és tevékenységének részletesebb bemutatását, értékelõ méltatását, elemzését a rendelkezésre állt szûkös keretek nem tették lehetõvé kellõ mértékben A nevek, évek, olykor beosztás stb. szerint részletezett adatokat táblázatokba foglalva közli a kötet, s így lehetõvé válik tevékenységüknek is hiányzó és/vagy illõ részletességû ismertetése. Az 1933-ban plébániai rangot kapott tripoliszi templom elsõ plébánosa a 10 éven át önálló helyi lelkészként a területen mûködött, a felvidéki Bars megyében született Mester Jenõ lett. A gazdasági válság éveiben a környékbeli gyárakkal kialakított jó kapcsolatai révén számos munkanélküli személynek szerzett munkát, a háború alatt üldözötteket igyekezett menteni a Szovjetunióba hurcolt svéd diplomata Raoul Wallenberggel együttmûködve, és szervezte a híres ministránsgárdát. Életének 62. évében, türelemmel viselt hosszú szenvedés után 1962 decemberében hunyt el a plébánia épületében, templomának harangzúgása közepette. A rákospalotai temetõbõl áthozott hamvai a Szent Mihály templom urnatemetõjében kaptak 1995-ben örök nyugodalmat. Halála után közel öt éven át adminisztrátori és plébánoshelyettesi beosztásban, egymást követõen három személy is állt a plébánia élén. 1962 szeptemberétõl három évtizeden át a bécsi Pazmaneumben végzett Dr. Bucsi József volt a plébános.(16 évvel fiatalabb, ugyancsak teológiai doktor testvére is a papi hivatást választotta, s közben karnagy és a Központi Szeminárium énektanára is volt.) Hittanári és érseki levéltárosi mûködés után alig 30 évesen esztergomi plébános, majd templomigazgatói és lelkészségvezetõi beosztás után került a tripoliszi Szent Mihály templom élére. Érseki tanácsosi, majd tiszteletbeli kanonoki címet is kapott. Csaknem teljesen felújította a templomot, és mint kánonjogász az egyházi bíróság munkájában is részt vett. 1982–92 között esperes a hét plébániát magába foglaló Pesti Északi esperesi kerületben. 1992-tõl Vigyázó Miklós a templom plébánosa. Korán bekapcsolódott a Regnum Marianum közösség munkájába. Édesanyja indíttatására és a közösség hatására választotta a papi hivatást. Teológiai tanulmányait azonban politikai nyomásra 1974-ben meg kellett szakítania. Szeminarista társai voltak többek között Erdõ Péter érsek és Spányi Antal püspök. Az egyik elsõ miséjét a Szent Mihály templomban tartotta, mivel egyik szeminarista társa, Sajgó Szabolcs itt volt káplán. Érdemei közé tartozik a közösségi élet megújítása. Miként Mester Jenõ és Bucsi József, esperesi kerületnek is a vezetõje, és 2000-ben protonotárius kanonoki címet kapott. A plébániatemplomban 1933 óta mûködnek káplánok és segédlelkészek, számuk 2010-ig közel félszáz. Kezdetben voltak idõszakok, amikor egyszerre két káplán is szolgált a templomban. Kimagaslóan leghosszabb ideig, 1955–73 között, közel 18 évig volt káplán Árva József, egy évig Vince testvérével együtt. Õk szervezték az ünnepséget Bucsi plébános ezüstmiséje alkalmából. Az 1940-es években az Erdélybõl menekült lelkész fõhadnagy bekapcsolódott a templom munkájába többek között a feltámadási és úrnapi körmenetek és más szertartások alkalmából, közremûködött a ministránsgárda szervezésében, az adventi betlehemes játékokban, bejárt a Margit körúti kórház rabjaihoz, ahol passiót tartott stb.. Az 1940-es évtizedben, a háború alatti és utáni években sûrûn váltották egymást a káplánok. Kiemelkedett közülük 1944–46-ban a felvidéki Dunaszerdahelyrõl származó kiváló szónok és szervezõ káplán Malis István. A szerzetesrendek mûködésének megszüntetése után több szerzetes pap is mûködött a templomban, az 1970–80-as évtizedben pedig nyugállományú 204

lelkészek. Az utóbbiak közül például Pálfí István esperes-plébános 1972–83 között tíz évig, Halmos Mihály egri fõegyházmegyei plébános aranymiséjét is a Szent Mihály templomban tartotta, Nárai János érseki tanácsos 1997-tõl mint kisegítõ lelkész 90 éves korán túl is tevékenykedik a templomban. Elõtte mintegy tíz éven át rendszeresen tartott szentmisét a Regnum Marianum kápolnában. A fiatal káplánok közül meg kell említeni Dr. Szombathelyi Lászlót, aki tragikus körülmények között a Dunába fulladt, és elhantolásán a rákoskeresztúri temetõben nagy számban vettek részt a fõváros minden részébõl. Egy másik fiatal káplánt, Dr. Kránitz Mihályt fõpásztora tanulmányai folytatására Rómába küldte, és jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professzora, gazdag tudományos munkássággal. Frankó Tamás 2005–10 közötti kápláni mûködése közben kánonjogi doktorátust szerzett a Katolikus Egyetemen. Ezek után Erdõ Péter bíboros kinevezte az Érseki Bíróság bírájává és helyettes bírósági helynökévé, valamint az esztergomi Szeminárium prefektusává, ahol egyházjogot tanít. A paphiány miatt kisebb a fluktuáció, mint korábban. Gyakoribb a 3–4 éves szolgálati idõ, mint az 1–2 éves, vagy néhány hónapos, és ritkábban mûködik egyidejûleg két kisegítõ lelkész a plébánián. 1–2 éves kápláni szolgálat után ferences szerzetesként folytatta papi pályáját Ocsovai Gábor. Külföldre távozott, jezsuita szerzetes lett Sajgó Szabolcs, és hazatérése után a dobogókõi lelkigyakorlatos ház vezetõje, azonkívül költõként is ismert. Bárány József volt tripoliszi kisegítõ lelkész szintén külföldre, Afrikába került. Az elõzõkben példálózva felsorolt plébánosok és segédlelkészeknek általában a naponkénti istentiszteletek és a különbözõ lelkipásztori teendõk végzésével szinte folyamatos a kapcsolata a templommal és a hívekkel. Számos más egyházi személynek a kapcsolata csak esetleges: felkérték egy-egy ünnepi szentbeszéd tartására, vagy Szent Mihály napi búcsú alkalmából lelkigyakorlat vezetésére, valamely más plébániai, egyházközségi rendezvényen szereplésre stb. Ezeknek a száma napjainkig meghaladhatja a plébánián folyamatosan mûködött lelkészekét. Az egyházközséggel és plébániával eseti kapcsolatba került egyházi személyek közül csak néhány jelentõsebbet emelünk ki, akik tevékenységükkel a magyar katolikus egyház utolsó száz éves történetében jelentõsebb rangot-nevet szereztek. Idõrendben és jelentõsségét tekintve is elsõként kell megemlíteni Prohászka Ottokár székesfehérvári püspököt, a hazai katolicizmus múlt századi prófétikus alakját, a második vatikáni zsinat elõfutárát, aki a tripoliszi egyházközség által 1923 novemberben az akkori Aréna (ma: Dózsa György) úti Nagyszállóban rendezett Katalin-esten magas szárnyalású beszédével segítette elõ a templom létesítését. Prohászka mellett a 20. század elsõ évtizedeinek másik kiemelkedõ személyisége a jezsuita sajtóapostol Bangha Béla, aki fõleg a katolikus sajtó megszervezésében szerzett nagy érdemeket – az egyházközség 1935 márciusi sajtónapján szerepelt lelkesítõ beszédjével. A neves költõ, hitszónok, irodalomtudós egyetemi tanár Sík Sándor a plébánia által szervezett 1948. évi világnézeti vitaest-sorozat keretében verseibõl adott elõ, és a késõbbiekben is többször szerepelt tripoliszi rendezvényeken, miként Marcell Mihály, a múlt század elején létesült budai Szent Imre Kollégium igazgatója, a késõbbi egyetemi tanár, aki már 1924-ben felavatta az akkor megalakult tripoliszi cserkészcsapatot. Bucsi József plébános és utódja, Vigyázó Miklós félévszázados mûködésük alatt gyakran hívtak meg a Szent Mihály templomba lelkigyakorlat tartására, körmenetre, búcsúra országos hírû (vagy késõbb azzá vált) neves egyházi személyeket, tudósokat: A tudósok közül Bolberitz Pál a keresztény bölcselet professzora 1984-ben, Gaál Ferenc a dogmatika pro205

fesszora pedig 1988-ban volt a tripoliszi egyházközség meghívott vendég-elõadója. A ferences Paskai László, a Központi Hittudományi Akadémia professzora és spirituálisa (1987-tõl esztergomi érsek) 1966-ban tartott nagyböjti háromnapos lelkigyakorlatot, az ugyancsak ferences egyháztörténész Szántó Konrád 1970–71-ben szerepelt Tripoliszban, Barsi Balázs ferences teológiai tanár 1987–88-ban, a rendkívül aktív erdélyi (dévai) ferences szerzetes Böjte Csaba pedig 2009-ben, akit már Vigyázó Miklós plébános hívott meg. Az õ hívásának tett eleget 2003-ban Spányi Antal a Rózsák-téri templomból, a késõbbi székesfehérvári püspök, 2005-ben pedig Bábel Balázs, a Központi Szeminárium spirituálisa, akibõl érsek lett. A meghívottak között szerepeltek kezdetben a karmelita szerzeteseken kívül domonkosok – közülük a tartományfõnök Badalik Bertalan püspök több ízben is – a jezsuitákat képviselte Jámbor László, a fáradhatatlan szervezõ és neves lelkiségi író (1934), majd Cser József hitszónok (1948). Nagy számban voltak vendégek Tripoliszban a piarista atyák. Sokoldalú szakirodalmi munkássága és tanári mûködése révén egyaránt jól ismert Jelenits István, a késõbbi tartományfõnök 1998-ban tett eleget a hívásnak, Kerényi Lajos, az éveken át rendszeres rádiós hitszónok, kórházi betegek fáradhatatlan lelkipásztora gazdag szakirodalmi munkássága és plébánosi tevékenysége mellett 2000-ben tudta vállalni a felkérést, a több évi börtönbüntetésre ítélt és a nyilvános egyházi tevékenységtõl is eltiltott Bulányi György pedig csak 2003-ban.A Távlatok címû világnézeti, lelkiségi és kulturális folyóirat társszerkesztõje, Nagy Ferenc jezsuita atya 2004-ben szerepelt Tripoliszban. A pannonhalmi bencés fõapát Várszegi Asztrik 1989 és 1990-ben a Mihály-napi búcsúnak volt meghívott vendége, Korzenszky Richárd tihanyi bencés perjel pedig a templom jubileumi évében, 2010-ben. A templom fölszentelésének 80. évfordulóján Erdõ Péter bíboros celebrálta az ünnepi misét, az egri, kalocsa-kecskeméti és veszprémi érsektársai (Ternyák Csaba, Bábel Balázs és Márffy Gyula) pedig triduumot tartottak. Leggyakrabban megfordult a Szent Mihály templomban különbözõ funkciók végzésére Szabó Imre püspök, aki magát „örökös tripoliszi káplán”-nak tartotta. A nem egyházi személyek általában hosszabb idõt töltöttek tripoliszi beosztásukban. Ferencsik János nemzetközi hírû karnagy rokona, Sulyák József kántor-karmester 25 évi szolgálat után vonult nyugdíjba 1966-ban. Utána – akkoriban még szokatlan módon – nõ (Nagy Magdolna) látta el ezt a feladatot, hosszú éveken át pedig Járnay János nyugalmazott iskolaigazgató orgonált és énekelt a 7 órai reggeli misén „grátisz”, mint mondotta: „Isten dicsõségére”. Az utóbbi években a hagyományos énekkaron kívül –melynek karvezetõje Kardos Anna, az evangélikus gimnázium énektanárnõje –15 tagú gitáros énekkar is mûködik a templomban.(Vezetõje Kurdi Cecelia és Dr Nagy Krisztina.) Nem maradhat említés nélkül a legendás hírû Szent Tarziciusz ministránsgárda tevékenysége Kardos József és utódai vezetésével. A hitélet megnyilvánulásai közé tartoznak a „zarándoklatok”, melyek során ellátogattak a hívek számos hagyományos hazai és néhány külföldi búcsújáró és kegyhelyre. Kezdetben legtöbbször a közeli Pesthidegkút területén fekvõ – 1950 óta a fõváros II. kerületéhez tartozó – Máriaremetét keresték fel. : ligetes erdõben neogót stílusú templomát, benne Mária kegyszobrával. 1947-ben, a Mindszenty bíboros által meghirdetett Mária-évben – májusban, júliusban majd szeptemberben a bíboros által vezetett zarándoklaton – összesen több mint ezer férfi és nõ vett részt, a következõ évben pedig fiatalok zarándokoltak Remetére. Máriabesnyõre két autóbusszal 70 fõ jutott el. (Zarándoklatnak mondható a részvétel a Szent István bazilika által szervezett Szent Jobb körmeneten is, ahol rekordszámban mintegy 600 fõ képviselte a tripoliszi híveket.) 206

Az 1947–48-as politikai fordulat után 1949-ben az egyházközség még 250 fõvel indított zarándoklatot, 1950-ben már nem hivatalosan szervezett, hanem 150 fõs „csendes” zarándoklat indult Remetére. Az 1950-es évek elsõ felében a „csendes” zarándokutak célja Makkos Mária volt. A század második felében az autóbuszos közlekedési hálózat kiépülésének köszönhetõen a lakóhelyeken túli, távolabbi célpontokra, más országrészekbe, vagy éppen határon túlra is eljuthattak a zarándokok. A vallásos indíttatású zarándokút célján kívül a kegyhelyre menet, vagy onnan hazatérõben lehetõvé vált az útba esõ történelmi és mûvészeti emlékhelyek meglátogatása és természeti szépségek megtekintése is. Továbbra is gyakran meglátogatták Máriaremetét és Makkos Máriát, de voltak többször is a Palócföld búcsújáró helyén, a Nógrád megyei Mátraverebély-Szentkúton, a Cserhát egyik szép völgyében: 1968-ban vonattal és busszal, 1975-ben három busszal. 1980ban, a templom fölszentelésének jubileumi évében összekapcsolták a zarándoklatot Szécsényben a ferences templom, a Rákóczi Ferenc kápolna, valamint a váci székesegyház megtekintésével. 1988-ban Szentkúton kívül fölkeresték a mátrai fallóskúti Mária-kegyhelyet, Mátraszentistvánt és Mátraszentimrét, meglátogatták a gyöngyösi ferences templomot is. A szentkúti zarándoklatot megismételték 1997-ben is A közigazgatásilag Gödöllõhöz tartozó Máriabesnyõt 1947 után 1965-ben keresetek fel újra, 1987-ben, majd 1999-ben összekapcsolták a jászberényi ferences templom búcsújával. Eljutottak 1967-ben a pilisi kegyhelyre Csobánkára, és utána 1978-ban is, ahol a Sarlós Boldogasszony tiszteletére emelt kápolnában egykor Prohászka Ottokár magyar, német és szlovák nyelven prédikált. 1989-ben a Duna-menti búcsújáró hely, a Bács-Kiskún megyei Hajós volt az út célja, visszaútban pedig Kalocsa székesegyházát és a jezsuiták kezébe visszakerült Szent István templomot tekintették meg. A Dráva-menti népek közös kegyhelyére, Máriagyüdre 1973-ban zarándokoltak, összekötve Pécs és Siklós nevezetességeinek megtekintésével, és 1990 júniusban megismételték ezt az útvonalat. Ekkor Bucsi plébános Siklóson hálaadó misét mondott, emlékezésül 50 évvel korábban ugyanott tartott elsõ miséjére. Ugyanazon év szeptemberében a görög katolikus püspökség területén fekvõ Máriapócsra utaztak, a Könnyezõ Mária kegyhelyére. 1994-ben a Heves megyei Gyöngyöspata volt az úti cél, annak a hazánkban egyedülálló Jesse-oltárnak a megtekintése, amely Jézus halálát és õseit ábrázolja. 1972-ben szerveztek utat Egerbe, amely barokk emlékekben való gazdagságán kívül arról a búcsújáról is híres, melyet a város szervita atyái honosítottak meg. Hazafelé útban a mátraházai búcsún vettek részt.. A dunántúli országrészben Esztergomban – az ország legnagyobb templomának és számos egyházi emlékének megtekintésén kívül – 1992-ben részt vettek egy püspökszentelési ünnepségen is, 2004-ben pedig átmentek a bal partra, a szlovákiai Párkányba (Sturovoba). 1970-ben az érseki székhely Veszprém, a tihanyi bencés, a zirci cisztercita templom és kolostor megtekintése után hazafelé Prohászka püspök és Kaszap István székesfehérvári sírjánál imádkoztak. 2004-ben Székesfehérvár egész napos úti cél volt, Veszprém várost pedig Bakonybéllel kötötték össze, ahol megtekintették a Szent Mór tiszteletére Szent István által emelt bencés templomot és a hozzá csatlakozó – ma szociális otthon – kolostort, ahol Szent Gellért is éveket töltött. A magyar és német lakosságú Fejér megyei Bodajkra, a Segítõ Mária kegyhelyére 1969-ben zarándokoltak, 1992-ben pedig a Zala megyei Búcsúszentlászlóra a Fogolykiváltó Boldogasszony és Szent László király kegyhelyére. Közben útba ejtették Sümegen a ferences templomot a 207

betegek orvosának, Máriának a kegyhelyével és a barokk plébániatemplomot Maulbertsch freskóival. 1969 és 1976-ban két busz vitte a híveket Pannonhalmára, és visszafelé útban a vérrel verítékezõ Mária képe elõtt imádkoztak a gyõri székesegyházban, a második alkalommal pedig a Bakony hegységbeli Csatka imádkozó Szûz Mária kegyhelyét látogatták meg. 1978-ban a vegyes lakosságú Csobánka volt az úti cél, de utána csaknem egy évtizedig nem szerveztek zarándokutakat. 1988 októberben a Gerecse hegység lábánál fekvõ, Komárom-Esztergom megyei Péliföldszentkeresztre, a Szent Kereszt tiszteletének – a 19. század közepén az ország egyik legfõbb – búcsújáró helyére zarándokoltak két autóbusszal, majd innen a Pilis hegységen át Szentendre nevezetességeit tekintették meg. 1993-ban a Rábaköz védõasszonyának, a Mosolygós Szûzanya kegyhelye, a Hanság déli szélén fekvõ Osli volt a zarándoklat célpontja. A Bakony-vidék Mária-kegy helyét, a részben szlovákok lakta Jásdot és a falutól távolabb, a szentkúti kápolnát 1997 októberben látogatták meg. A következõ év októberében pedig Gyõr és Pannonhalma jobb megismerésére újabb utat szerveztek. A hazai, jórészt dunántúli – ma már kevésbé ismert régebbi és újabb – Mária-kegyhelyeken kívül 1991 júniusban Szlovákiába, a Pozsony melletti Máriavölgye (Marianka) faluba indult egy 45 fõs zarándokbusz, szeptemberben pedig az ausztriai Graz város melletti Mariatrost kegyhely meglátogatása, és a város nevezetességeinek megtekintése következett. 1973-ban Szeged volt a zarándoklat célja: az alsóvárosi ferences templom fõoltárán látható Havi Boldogasszony kegykép és a bejáratnál levõ Fekete Mária kép, a „Szerecsön Mária”. Utána a pálosszentkúti kegy hely és a pusztaszeri látnivalók következtek. Ópusztaszerre 1996 és 1998-ban két külön utat is szerveztek. A nemzeti történeti emlékkert, a szabadtéri néprajzi múzeum és a Magyarok Bejövetele körképen kívül megtekintették a háromhajós bazilikát, melyet a – szobortöredékek tanúsága szerint már 1000 körül állt – régi templom helyére emeltek. Említést érdemel még, hogy az autóbuszos utaknak többször is célpontja volt a közeli Vác, melynek búcsújáró helye, a „Hétkápolna” Mária hét örömét és fájdalmát megörökítõ képoszlopokról kapta a nevét. 1964 után az 1988-ban szervezett váci utat összekapcsolták Márianosztrával, a pálos szerzetesek Fekete Madonna kegyképének megtekintésével. 1994-ben ezt kiegészítették a természeti szépségekben gazdag dunakanyari településekkel. 1999-ben Jászberény és Vác, 2002-ben Vác–Nagymaros–Zebegény volt az útvonal, 2003-ban Vácon kívül Zebegényt és Márianosztrát ejtették útba, 2005-ben Vác és Gödöllõ következett, 2006-ban az 1990. évi máriapócsi út megismétlése, majd 2007-ben hajóút volt Nagymarosra. A kamalduli remeték egykori szálláshelyével Majkon 2008-ban ismerkedtek meg, összekapcsolva Pannonhalma és Gyõr újbóli megtekintésével. 2009-ben Nagybörzsönyön kívül úti cél volt Vác és Márianosztra is. Végül 2010-ben megismételték az 1990. évi zarándoklatot Máriagyúdre. Meg kell említeni Kuzmányi Istvánt, aki egyházközségi elnökként lelkesen szervezi a zarándokutazásokat. Szólni kell még az új évezred elsõ évtizedének vége felé megélénkült külföldi utakról. Ide tartozott 2007-ben Ausztriában a Bécshez közeli Heiligenkreuz gótikus cisztecita mûemlékeinek és délebbre a híres búcsújáró hely, Mariazell megtekintése, többek között magyar vonatkozásaival együtt. Ezt követte 2008-ban II. János Pál pápa szûkebb hazája, Dél-Lengyelország: Wadowice, Kalwaria Zebrydowska, Krakkó, (ahol született, megkeresztelték és ahol tartósan mûködött), valamint a nemzetközi hírû Mária búcsújáróhely – melyet az ausztriai Mariazellhez hasonlóan magyarok is nagy számban látogattak – Czestohowa és a wieliczkai sóbánya. A 2009. évi erdélyi utazás érintette nagy szülöttjé208

nek, Ady Endre nevét viselõ Érmindszentet, az õsi kollégiumáról híres Nagyenyedet (Aiud), Gyulafehérvárt (Alba Julia) a katolikus püspökség székhelyét, Tordát (Turda), ahol már 1568-ban törvénybe iktatták a vallásszabadságot, az erdélyi szászok „fõvárosá”-nak tartott Nagyszebent (Sibiu), az evangélikus püspökség székhelyét a gazdag Brukenthal múzeummal és Kolozsvárt (Cluj-Napoca) a Szent Mihály plébániatemplommal, a Farkas urcai református templommal, Mátyás király szülõházával és a XVI. század óta használt Házsongárdi temetõvel. 2010-ben újabb zarándokút indult az önállóvá vált szlovák állam keleti részébe, melynek elsõ állomása az egykori magyarországi megyének is nevet adó Sajógömör (Gemer) volt, ahol a fõurakat – a monda szerint – megleckéztetõ Mátyás király szobra áll. A szász bányászok által alapított Csetnek (Stitnik) evangélikus temploma Szlovákia egyik legszebb gótikus építménye. A katolikus püspöki székhely Rozsnyó (Roznava) múzeuma a városalapító szászokra is emlékeztetett. Krasznahorka reneszánsz ízlésû vára, múzeuma és mauzóleuma a várat több száz évig birtokló gróf Andrássy család emlékét õrzi. Jászón (Jasov) a premontrei kanonokrend prépostsági mûvészi templomát tekintették meg. Szlovákia második legnagyobb városában, Kassán (Kosice) pedig sok történeti és mûvelõdési emléke közül a messze kiemelkedõ Öthajós dómot, a gótikus építészet egyik legszebb alkotását, a Szent Erzsébet püspöki székesegyházat, azonkívül számos magyar vonatkozású emléket. A vallási indíttatású s ugyanakkor földrajzi, történeti ismereteket gyarapító, a nemzeti hovatartozás érzését tudatosító zarándokutaknak az 1960-as évektõl számított félszázad alatti részletesebb számbavételén túlmenõen folytathatnánk a sort az egyházközség és a plébánia által rendszeresen vagy alkalmilag szervezett különbözõ léleknemesítõ világnézeti, kulturális (irodalmi, mûvészeti) elõadások, közösségépítõ programok ismertetésével. Kísérletet teszünk inkább annak vizsgálatára, hogy Budapest 20. századi legnagyobb ipari és munkásnegyedében 1930-ban fölszentelt Szent Mihály templom 45 méteres két impozáns tornyával, a második vatikáni zsinat szellemében kialakított új rituális terével (szembemisézõ oltár stb.), s általában belsõ kiképzésével (díszítõ festés, faliképek, szobrok stb.) mint építészetileg és mûvészileg jelentõs alkotás – melyet ugyanaz az építész, (Foerk Ernõ) tervezett, mint az ugyancsak 1930-ban fölszentelt országos hírû szegedi Fogadalmi Templomot! – miként szolgálta a hívek szellemi-lelki igényeinek a kielégítését. A kivételes tárgyi (építészeti) adottságokon kívül átlagon felülinek mondható a személyi állomány tevékenysége is. Háromnegyed század alatt három kiváló plébános állt a templom élén, s õket munkájukban közel félszáz káplán segítette. A paphiány miatt voltak köztük idõsebb, nyugállományú lelkészek és plébánosok, a fiatalabbak közül többen szerzetesként mûködtek tovább, vagy tanulmányaikat (olykor külföldön) folytatva, vezetõ beosztásban (pl. egyetemi tanár stb.) szolgálták az egyházat. Az egyházközség és a plébánia által gyakran felkért – az elõzõkben nagyobbrészt említett – neves fõpapok, szerzetesek, tudós teológiai professzorok szereplésükkel ünnepélyesebbé és hatásosabbá tették az egyes vallási szertartásokat, a rendezvények színvonalát a hívek lelki igényeinek kielégítését. Megkíséreljük számszerû adatokkal is érzékeltetni, hogy ilyen adottságok és keretek között miként alakultak a tripoliszi vallási-lelki élet egyes jelenségei az elmúlt évtizedekben? Az újkor nagy természettudósának, Galileo Galileinek tulajdonított mondás szerint a tudomány feladata: mérni a mérhetõt, és mérhetõvé tenni azt, ami (még) nem mérhetõ. A vallásos hitnek, mint az Isten és az ember közötti bensõséges lelki kapcsolatnak vannak külsõleges emberi magatartásban megnyilvánuló jelei is. Többek között a katolikus 209

szentségek és szentelmények igénybe vétele és annak gyakorisága, részvétel a templomi és templomon kívüli istentiszteleteken, ájtatosságokon és egyéb alkalmakon. Ezekre a mért vagy becsült számszerû adatokra alapozva, s azokat idõben és területileg összehasonlítva lehet némi hozzávetõleges tájékoztatást szerezni a lelki élet élénkülésérõl vagy lanyhulásáról. Elöljáróban néhány szó arról, hogy Európában a felvilágosodást követõ különbözõ szellemi áramlatok és a tudományok fejlõdésével párhuzamosan fokozatosan terjedt a világias gondolkodás, a folyamatos – országonként eltérõ ütemû – elszakadás a vallástól.. Megindult a szekularizáció is, az egyházi javaknak lefoglalása és felhasználása világi célokra. Ugyanakkor az orvostudományok sikeres fejlõdésének eredményeképpen az idõszakosan visszatérõ járványok (pestis, kolera stb.) tömegpusztító hatása enyhült, vagy csaknem teljesen megszûnt, azonkívül nagy mértékben csökkent a csecsemõ- és gyermekhalálozás, ami korábban az újszülöttek és gyermekkorúak több mint negyedét-harmadát érintette. Ezek hatására megindult a születések számának, s a gyermekkorúak össznépességen belüli arányának fokozatos csökkenése, valamint az idõskorúak arányának növekedése, módosítva – gyorsítva vagy lassítva – a népesség számának alakulását, s annak korcsoportok szerinti megoszlását. Magyarországon a változások a 19. század vége felé kezdõdtek, majd az elsõ s még inkább a második világháború után következtek be – az európai átlaghoz képest eléggé szélsõséges módon. Lelassult a népesség számának növekedése, sõt évtizedek óta fogy a népesség. A termékenységi mutató legkorábban Magyarországon került az egyszerû reprodukciós szint alá, az 1950-es években a születési arányszám világszerte a legalacsonyabbra zuhant részben a nagyarányú – az élve születéseket meghaladó számú – abortuszok következtében. A múlt század második felében a magyarországi népesség egész Európában a legkisebb mértékben, alig 8 százalékkal emelkedett és már 1980 után (Európában a legkorábban) megindult a fogyás – pedig néhány országban (Lengyelország, Szlovákia, Svájc) 50%-ot is meghaladta a növekedés, és az európai átlag is (az egykori Szovjetunió és utódállamai nélkül) több volt 25%-nál. A század (s egyben az évezred) végén Magyarország népessége csak mintegy 40%-kal volt magasabb, mint a század elején, miközben Hollandia lélekszáma háromszorosára növekedett, több országé megkétszerezõdött, néhány ázsiai és afrikai országé (Thaiföld, Fülöp-szigetek, Etiópia) pedig 8–9-szeresére emelkedett, pedig 1900-ban lakosságuk hasonló volt mint Magyarországé. Az 1920–30-as években fölfektetett tripoliszi egyházi anyakönyvek keresztelési és temetési bejegyzései révén jól nyomon követhetõ a népesség közel évszázados stagnálása, majd fogyatkozása. Az 1920-as évtizedben 700 körüli – olykor 800-at is meghaladó számú – keresztelésrõl vannak adatok. Ez 1937–38-ban 500 körülire csökkent, és az 1950-es évek közepéig 250 körüli szinten stagnált. A terhesség megszakításának szabaddá válása (1956) után – amikor a hazai születések arányszáma a világon a legalacsonyabbra zuhant, és az abortuszok száma jóval meghaladta az élve-születésekét – a tripoliszi keresztelések száma több mint két évtizeden át átlagosan 150 körüli szinten stagnál, az 1970-es évek végén pedig 100 alá esik. Az utolsó negyedszázadban a keresztelések évi átlaga 70 körüli – ami az 1930–31 évi 800 fölötti szintnek a tizedét sem éri el – az új évezredben pedig 50 körüli az évi átlag (Az egyházközség összes születéseinek a száma nem áll rendelkezésre, s így nem tudni, mennyi a keresztvíz alá nem tartott kereszteletlen újszülöttek száma.) Míg a keresztelések száma az 1920-as évtizedbelinek egytizede alá zuhant, az egyházi temetéseké a lakosság fokozatos elöregedése miatt az 1930-as évtizedi 70–80 közötti át210

lagról az 1960-as évektõl 100 fölé emelkedett, sõt az 1990-es évtizedben többször is meghaladta a kezdeti szintnek a kétszeresét, és az egyházi temetések száma az 1970-es évtized vége felé több volt, mint a kereszteléseké. Említésre érdemes, hogy az 1933-ban végrehajtott elsõ (s ezideig egyben utolsó „canonica visitatio”) egyházi (kánoni) látogatásról készült jegyzõkönyv adatai szerint az egyházi temetésben részesült személyeknek mintegy 40%-a nem részesült szentségekben, az 1980-as években pedig ez az arány már kb. 80%-ra tehetõ! (Ismeretes, hogy Magyarországon 1980 utolsó hónapjai óta többen halnak meg, mint ahányan születtek, ismeretlen azonban a tripoliszi terület összes halálozásainak a száma, és abból hányan nem részesültek – az elhalt személy és/vagy családja kívánsága (döntése) szerint – egyházi temetésben) A hit megerõsítését szolgáló bérmálás – püspök általi – kiszolgáltatására 3–5 évenként került sor a tripoliszi templomban, s ilyenkor a kerület több plébániájához tartozó személyeket is megbérmáltak. 1931–50 közötti két évtizedben mintegy 1600 bérmálkozó volt, az 1950-es évtizedben, a legélesebb egyház-ellenes viszonyok között több mint 1100, az 1960-as években már csak mintegy 300, az 1980-as években még 100-at meghaladó, de a többi évtizedben már 100 alatt volt a számuk, a felnõttként megkereszteltekkel együtt, akik a keresztelõ pap keze által kaphatták meg a szentséget. A folyamatosan fogyatkozó számú megkereszteltnek tehát csak kis töredéke kapott megerõsítést hitében bérmálás által Az egyházi házasságkötések esketések száma emelkedõ volt a kezdeti 30 körüli szintrõl. Az 1930-as évtizedben 60–70 közötti az évi átlag, de 1944 és 1947-ben számuk a 90-et is eléri Az 1950-es években az évi átlag még meghaladja 40-et, az 1960-a évtizedben már csak 25–26, a következõ évtizedben pedig csupán ennek a fele. Az 1970-es évtized elsõ, és a 80-as évek második fele volt a mélypont, átlagosan évi 7–8 esketéssel, és 1980-ban csupán két párt eskettek. A fogyatkozó idõsebb nemzedék helyére lépõ fiatalok házasságkötései közül az utóbbi két évtizedben, 1993-tól minden évben több mint 10, sõt olykor 20-nál is több párt kötöttek egybe egyházi szertartással – miközben az élettársi kapcsolatok terjedése következtében – az országban egyre kevesebb az anyakönyvvezetõ elõtti polgári házasságkötés. (Az 1930-as évtized elejérõl származó becslések szerint a tripoliszi élettársi kapcsolatok aránya kb. 10%-re tehetõ, és 1932-ben 15 házasságon kívüli születést regisztráltak az anyakönyvben, Az egyházi esküvõ az 1930-as években olyan általános volt, hogy 1931-ben csak 17 pár nem kérte polgári házasságkötésének templomi megerõsítését.) A kívül-belül imponáló hatású tripoliszi Szent Mihály templom az 1930-as években sem vonzotta nagy számban a nagyobbrészt már akkor is vallástalan – olykor kifejezetten vallásellenes gondolkodású – materialista beállítottságú munkásokat és családtagjaikat. A 12 ezer fõre becsült egyházközségbõl a vasár- és ünnepnaponkénti misén résztvevõk összes száma kb. 3 ezer volt. A mindennapi miselátogatók átlagos száma általában 200–300 között alakult. Napjainkban a vasárnapi négy misén összesen kb. 700 személy vesz részt. Egy-egy misén jelenlevõ alig 200 fõ így csak lézeng a mintegy 2 ezer fõ befogadására méretezett templomban. A májusi Mária-, júniusi Jézus Szíve- és az októberi rózsafüzér-ájtatosságokon még sokkal kisebb a részvétel. Az áldozások száma az 1950–60-as évtizedben közelítette 30 ezret, a késõbbiekben 20 ezer közelében volt, a politikai rendszerváltás kezdeti idõszakában némileg meghaladta a 25 ezret. A csekély templomi részvétel és az áldozások viszonylag magas száma azzal magyarázható, hogy a vasárnapi miséken résztvevõk túlnyomó része áldozáshoz is járul. Az elsõáldozók száma az 1960-as évek elején meghaladta a félszázat (a házasságkötés elõtti elsõáldozókkal együtt), 2000-es évek elején számuk 30 körül alakult. 211

Az elõzõkben feltüntetett adatok tanúsága szerint a tripoliszi lelkiélet – nem csupán a vallásellenes kommunista uralomnak felróhatóan – az egyházközség és plébánia színvonalas vezetésének változatos léleknemesítõ és kulturális tevékenysége ellenére hanyatlott. Miként csaknem egész Európában a vallás(ok)-tól fokozatos elszakadás és hitközömbösség, az elvilágiasodás és a túlzott anyagias gondolkodás, szinte kizárólag a Pénz-istennek hódolás jelei mutatkoznak. Demográfiai okok, a mind általánosabbá váló népességfogyás következtében mindez idõvel az európai kultúra és civilizáció végét is eredményezheti. Mind gyakrabban fölmerül az ún. „újra-evangelizáció” halaszthatatlan szükségessége. Kérdés azonban, hogy: megvannak-e ennek egyrészt a kielégítõ személyi feltételei: kellõ képzettségû és határozottságú karizmatikus emberi (egyházi és világi) lények kellõ számban, másrészt milyen hatékonysága lehet ennek a nemes törekvésnek egy fáradt, csak magának és a mának élõ társadalmi közegben? A választ erre a jövõ adhatja meg.

FONTOSABB FORRÁSOK

ADAMETZ Gyula: Angyalföld 1947 (Reprint 1998) és különbözõ statisztikai kiadványok. DEMÉNY Pál: A 20. századi Magyarország népessége nemzetközi összehasonlítások tükrében. In: KOVACSICS József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896–1995), 1997 BARNA Gábor: Búcsújáró és kegyhelyek Magyarországon. 1990 Schematismus Statusque Archidioecesis Strigoniensis a.D. MCMLVII és más évek História Domus I. és II. Visitatio Canonica in parochia Sancti Michaeli peracta ...sept. 1933 Plébániai anyakönyvek 1923-tól Kúlsõ Váci úti Szent Mihály Plébánia levél- és irattára (meghívók, hirdetések stb,) Vigyázó Miklós plébános és Csirmaz Borbála szíves szóbeli közlései

IVÁN KÁPOLNAI CONTRIBUTIONS TO THE CONSTRUCTION OF THE SAINT MICHAEL CHURCH IN BUDAPEST-ANGYALFÖLD The author presents new data to his volume, published in 2010, on the construction of the Saint Michael church. He points out that the church was erected in the largest industrial district of Budapest, in Angyalföld, in 1930. In the 1930s working-class families living there were hard to mobilise and attach to the Church. Owning to the post-1945 Marxist-atheist propaganda, the number of the faithful was decreasing. Thanks to the active and devoted pastoral work of the priests serving there, the church could work efficiently and complete its devotional programme.

212

MAGYAR EGYHÁZTÖRTÉNETI VÁZLATOK ESSAYS IN CHURCH HISTORY IN HUNGARY 2012/3–4

EGYHÁZTÖRTÉNETI KÖNYVEK ÉS KIADVÁNYOK

MISÓCZKI LAJOS

A VALLÁS- ÉS EGYHÁZÜGY A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC IDEJÉN Gyöngyös, 2009. 268 p. Nagyszerû, témáját tekintve is különleges kötet hagyta el a sajtót 2009-ben, Misóczki Lajos gyöngyösi történész munkája: Vallás- és egyházügy a Rákóczi-szabadságharc idején címmel. A hét fejezetbõl álló kötet elején a szerzõ arról írt, hogy II. Rákóczi Ferenc 1703 májusában kiadott brezáni kiáltványában már megfogalmazta minden vallás háborgatásának tilalmát. A fejedelem a felkelést Isten nevében indította. A szabadságharc alatt a megoldásra váró társadalmi, gazdasági intézkedések mellett a vallásügy is meghatározó szerepet töltött be. A fejedelem 1703. november 10-én Tokajban adta közre elsõ vallásügyi pátensét, amelyben megtiltotta a katolikus templomok önkényes elfoglalását és a protestánsoknak való átadását. Az 1704. január 27-én kiadott miskolci vallásügyi rendeletében már társadalmi összefüggésekben rámutatott a vallási háborgások kérdésére, amelynek értelmében védlevelet adott ki. A munka második fejeztében a szerzõ arról szólt, hogy a felkelés megindítása után az egyes egyházak hogyan álltak Rákóczi mellé. A harmadik részben Misóczki azt vizsgálta, hogy a vallásügy hogyan jelentkezett a béketárgyalásokon. Elõször az 1704 márciusában Gyöngyösön tartott elsõ tárgyalásokról beszélt, majd az év augusztusában folytatandó második gyöngyösi és a selmecbányai tárgyalásokat elemezte, melyek sajnos eredménytelenül végzõdtek. A fejedelem a vallásügyet folyamatosan felszínen tartotta, s az ezzel kapcsolatos kérdéseket a szerzõ a könyv negyedik fejezetében fejtette ki. Rákóczi a két gyöngyösi tanácskozás között két vallásügyi rendelkezést adott ki. 1704. június 20-án a protestánsok szabad vallásgyakorlásáról rendelkezett, augusztusában pedig újabb vallásügyi pátenst. A vallásügy már Rákóczi esküjében és szövetséglevelében is szerepelt. Az ebben hozott döntésekben a fejedelem türelmet hirdetett, idõtálló módon rendelkezett. Az 1705 szeptemberében-októberében Szécsényben tartott országgyûlés vallásügyi határozatai a vallási türelem és megbékélés szép példái. Rákóczi az országgyûlésen a vallásügyet úgy kezelte, hogy azt alárendelte a haza ügyének. Elmondhatjuk azt, hogy a szécsényi országgyûlésen a teljes vallásszabadságot hirdették meg. A vallásügy kérdése az 1705. és az 1706. év nagyszombati béketárgyalásokon is felmerült, ahol a békealku fõ témái között is megtalálható volt. A szerzõ az ötödik fejezetben a szabad vallásgyakorlat eredményeit foglalta össze. Rámutatott arra, hogy az addigi vallásügyi rendelkezések következtében megújult a protes213

táns gyülekezetek élete. Misóczki Lajos a hatodik részben azt vizsgálta, hogy a szabadságharc tetõpontján, 1707-ben hogyan alakult a vallásügy helyzete. Elõször a vallási türelem katonai jellemzõit vette szemügyre. Rámutatott arra, hogy a fejedelem a lakosság vallási életében következetesen érvényesítette a pátenseiben megfogalmazott, a vallási türelmet célzó rendelkezéseket. A fejedelem a vallásügy katonai kérdéseiben is példát mutatott. Ezt bizonyítja az is, hogy a haditáborba mindvégig magával vitte térdeplõ szõnyegét, valamint a kelyhet. Az 1705. december 7-én kelt az Egyházi személyek regementekben való hozatásárul szólló parancsolat arra utasított, hogy minden ezrednél rendes fizetéssel tábori lelkészt alkalmazzanak. Ezt követõen a szerzõ arról írt, hogy az 1705-ös szécsényi országgyûlés után milyen egyházszervezõ munka folyt az országban, és az eredményeket vallásonként foglalta össze. A hatodik részben a vallásügy, az iskolaügy, a nemzeti mûvelõdés kérdése külön fejezetet kapott. Rámutatott arra, hogy II. Rákóczi Ferenc az iskolaügyet is nemzeti ügyként kezelte, és lényeges állami feladatnak tekintette az oktatás-nevelést. Az egyes iskolatípusokban oktatási szabadságot biztosított, szabályozta a felekezetek közötti egyenlõ iskolaállítás jogát. Ezt követõen felekezeteként vizsgálta az iskolák tárgyi feltételeinek alakulását. Írt arról, hogy a szabadságharc idején például visszaadták a reformátusoknak a sárospataki kollégiumot. Az alfejezet végén rámutatott arra, hogy a nemzeti mûvelõdés ezernyi szállal kapcsolódott a vallásügyhöz. Például a sárospataki kollégium igazgatója, Csécsi János a valláserkölcsi neveléssel azonos szinten tárgyalta a nemzetnevelés ügyét is. Az egyes vallásfelekezetek által fenntartott iskolák vonatkozásában a nemzeti mûvelõdés ügyét reprezentáló irodalmi alkotások születtek. A kötet utolsó, hetedik fejezetében a szerzõ arról értekezik, hogy az állami irányításban hogyan tükrözõdött az állam és egyház érdekeinek érvényesítése. Arról is írt, hogy a szabadságharc tetõpontját jelentõ, 1707-es ónodi országgyûlésen Rákóczi az államirányítási hadsereg-szervezési gazdasági, pénzügyi kérdések mellett vallásügyi téren is intézkedett. Bizonyította, hogy az egyházügy és az államügy szervesen összekapcsolódik az egyre lehetetlenebbé váló körülmények között is. Nem véletlen, hogy Rákóczi emléke a szabadságharc leverése után is élt a népben, s azt vallásos tisztelettel ápolta. A szerzõ a mindvégig színvonalas munkáját a témával kapcsolatos magyar és idegen nyelvû irodalom és újabb kutatási eredményei alapján írta meg. A könyv értékét növelik a közreadott fényképek. A mind tartalmában, mind külsejében értékes, szép munka kiadásának támogatásáért dicséret illeti a szponzorokat, valamint a nyomdát. Az ismertetett mûvet értékei miatt jó szívvel ajánljuk nemcsak a szakembereknek, hanem a kor és a téma iránt érdeklõdõ olvasóknak is. Szecskó Károly

214

KISS PÉTER

AZ EGRI FÕEGYHÁZMEGYEI KÖNYVTÁRTÓL A LÍCEUMIG Gyöngyszemek Eger mûvelõdéstörténetébõl. Eger, 2011. 198 p. A 2011. évi Ünnepi Könyvhétre jelentette meg a Bródy Sándor Megyei és Városi Könyvtár 400 példányban Kiss Péter érseki levéltáros legújabb könyvét (a szerzõ korábbi önálló kötetei: Õket idézik az egri utcanevek. Eger, 1987; Arcvonások Eger mûvelõdéstörténetébõl 1944-ig. Eger, 1993; Az 1848-49-es események egri vonatkozású résztvevõi. Eger, 1998; Hatszáznégyen Eger múltjából 1944-ig. Eger, 2007.). Az ismert történész legújabb könyvét az 1986-2010 között kiadott, illetve kéziratban lévõ munkája alapján készítette, amelyek közül húsz nyomtatásban is megjelent, egy pedig kéziratban található. Feltehetõ a kérdés, hogy miért volt szükség ezek után a tanulmányok könyv formájában való közretételére is. Elsõsorban azért, hogy az általa írt dolgozatok majdnem kizárólag az Agriában, a Dobó István Vármúzeum évkönyveiben láttak napvilágot. Ez az orgánum, illetve azok, amelyekben a szerzõ dolgozatait publikálta, majdnem kizárólag szakemberek számára készültek, korlátozott példányszámban. Ebbõl következõen ezek az írások nem juthattak el szélesebb érdeklõdõ olvasóközönséghez. A szerzõ munkája elõszóval indul, amelyet természetszerûleg követ a címben jelölt témakörnek a részletes kifejtése. Kiss Péter könyvének elején elsõként Eger „magyar Athén” elnevezésének történetét írta le az 1748-tól 1949-ig terjedõ idõszakban. Majd arról szólott, hogy az Egri Líceum, a „magyar Athén”, vagyis Eger jelképe. Természetszerûleg a könyv írója a témakörön belül elõször a Líceumot életrehívó egyetemi gondolat történetérõl írt 1757-tõl, vagyis az egyetemi gondolat megszületésétõl egészen 1948-ig, vagyis addig, amíg történelmi okok miatt lekerült a napirendrõl az egri egyetem megvalósításának ügye. Nem feledkezett meg a szerzõ a sokak által felvetett a kérdésrõl sem, hogy vajon a líceum cölöpökre épült-e. A könyv írója 1763-tól, vagyis a líceum építésének elkezdésétõl 1950-ig mutatta be az épület sorsát. Ezt követõen lényegretörõen mutatta be az épület dísztermének, kápolnájának, színháztermének, valamint kályháinak történetét. A fentieket követte a líceumban elhelyezett intézmények múltjának bemutatása teológiai, jogi, bölcseleti, csillagászati oktatás, az elsõ magyar nyelvû tanítóképzõ intézet, az egri fõreáliskola, az Egri Községi Közigazgatási Tanfolyam, a fiú felsõkereskedelmi iskola, az Egri Fõegyházmegyei tanfelügyelõség. Az épületben egykor mûködõ intézmények bemutatása után arról szólt a szerzõ, hogy milyen kapcsolatban volt a líceummal Gárdonyi Géza. Kiss Péter jelentõségéhez méltóan részletesen írt az Egri Fõegyházmegyei Könyvtárról. Elõször arról szólt, hogy hogyan történt a bibliotéka felépítése. Ezt követõen írt a barokk könyvtárterem mennyezetfreskójáról és a könyvtárterem berendezésérõl, a könyvtár megteremtésének kezdeteirõl egészen az egyetemi könyvtári terv meghiúsulásáig, 1792-ig. Kiemelte, hogy a püspöki, illetve érseki könyvtár 1793. december 28-án nyitotta meg kapuit, mint az ország második nyilvános könyvtára. Tömören szólt arról is, hogy milyen volt az intézmény sorsa a XIX. és a XX. században. Jelentõségéhez méltóan szólt a bibliotéka csillagászati könyvgyûjteményérõl, a XVIII-XX. század jelentõsebb könyvtárosairól, ízelítõt adott a könyvtár kincseibõl, s felsorolta a gyûjteményben lévõ jelentõsebb kéziratokat. Kitért arra is, hogy 1944-ig kik voltak a könyvtár és a Líceum ismertebb látogatói. Jelentõségéhez mérten szólott a líceumban Eszterházy Károly püspök által kezdeményezett csillagvizsgálóról egészen 1945-ig. A csillagvizsgáló történetének bemutatása 215

után a Líceumban lévõ muzeális gyûjteményekrõl, az ott rendezett kiállításokról írt. Szólt Eszterházy Károly püspök éremgyûjteményérõl, a hazánkban 1812-1819 között a Líceumban rendezett elsõ nyilvános festménykiállításról, Székely Bertalan Egri nõk címû képének bemutatásáról, az Érseki Líceum Múzeumáról, Bartalos Gyula pap-régész gyûjteményérõl, két Munkácsi Mihály kép állandó kiállításáról, a Csillagászati Múzeumról. Nem feledkezett meg a szerzõ az 1755-tõl 1949-ig az épületben mûködõ nyomdáról és szerkesztõségekrõl sem. Írt arról is, hogy a fentieken kívül 1918-ig milyen egyéb funkciókat látott el a Líceum. Ezt követõen felsorolta azokat az ismertebb személyeket, akik 1774-tõl 1950-ig a Líceumban tanultak, illetve dolgoztak. Könyvében a szerzõ szólt arról a szélesebb közönség által nem teljesen ismert tényrõl is, hogy 1705-ben Egerben szerkesztették az elsõ magyarországi hírlapot, a latin nyelven publikált Mercurius Hungaricust. A hírlap elsõ számának fejlécén az Agria 30. mai dátum szerepel. Megjegyezzük azonban, hogy az elsõ hazai hírlapot nem Egerben nyomták, hanem Lõcsén, mivel akkor még a városban nem volt nyomda. A könyv szerzõje a munka következõ alfejezetében elsõsorban saját kutatásai alapján olyan intézményekrõl, kiállításokról szólott, amelyek Magyarországon elsõk voltak. Ugyanis a városban mûködött 1769-tõl 1775-ig az elsõ magyar orvosi iskola, 1773-ban itt indult meg hazánkban az elsõ rajzoktatás, amely átmenetileg 1778-ban fejezõdött be. 1815-ben az elsõ magyar nyelvû színtársulat Egerben mutatkozott be. A városban építették fel 1828-1846 között az eleve képtárnak emelt, elsõ hazai épületet. Az 1836 és az 1844 közötti idõszakban a Nemzeti Múzeum Képtárának elsõ kiállítása Egerben volt. Végül az érseki levéltáros arról írt, hogy milyen szerepe volt Egernek 1868-ban a Magyar Orvosok és Természetvizsgálók Társulata XIII. nagygyûlésének idején a hazai mûemlékvédelem megteremtésében. A könyv a felhasznált irodalom ismertetésével zárult. A kiadó a könyv megjelentetését, minden bizonnyal a szerzõ egyetértésével a 2011. évi Ünnepi Könyvhétre idõzítette. A munka tüzetes áttanulmányozása azt bizonyítja, hogy várni kellett volna még legalább bizonyos idõt az anyag publikálásáig. Ebbõl következõen elkerülhetõek lettek volna annak fogyatékosságai. Mivel a kiadványt idõre meg kellett jelentetni, ebbõl adódik, hogy nem volt mód a szöveg lektorálására, sõt a nyomdahibák kijavítására sem. Ez utóbbiból következett, hogy a mû végére 56 tételbõl álló hibajegyzéket kellett összeállítani. A lektorálás elmaradása azzal a következménnyel járt, hogy jelentõs a munkában a szakmai fogyatékosságok száma. Az az érzésünk, hogy a jelenlegi kiadvány helyett célszerûbb lett volna a szerzõ 1986 és 2009 között megjelenõ dolgozataiból egy tanulmánygyûjteményt közrebocsájtani. A könyv szerzõje elõszavában utalt arra, hogy kik foglalkoztak a munkában felsorakoztatott témákkal, melyek az õ saját „felfedezései”, s melyek azok a fejezetek, amelyeket az elõdök munkásságára alapozva saját kutatási eredményeivel bõvítette. A tények a következõk: Kiss Péter az elmúlt évtizedekben több olyan témát feldolgozott, amelyekkel eddig az egri szakemberek nem foglalkoztak. Ilyen például a hazai elsõ nyilvános festménykiállítás kérdése, a „magyar Athén” elnevezés története, a Magyar Nemzeti Múzeum képtárának magát a múzeumot is megelõzõ kiállítása az érseki palotában. Az is tény, hogy néhány fejezetben a mások által korábban elért kutatási eredményeket saját kutatási eredményeivel bõvítette. Ilyenek például az Egri Érseki Líceum Múzeumának története, Eger elsõ nyomdája elsõ századának históriája, avagy az Egri Fõegyházmegyei Könyvtár története. Sajnos a munka tüzetes áttanulmányozása azt a benyomást kelti annak ismertetõjében, s talán az olvasóközönségben is, hogy a szerzõ a saját eredményeit jelentõs mértékben el216

túlozza. Ezt bizonyítja, hogy a könyvhöz fûzött 525 forrásjegyzékben 216 esetben saját dolgozataira hivatkozik. Ez annál is inkább feltûnõ, mivel az általa felhasznált irodalomjegyzékben 86 különbözõ szerzõ nevét tünteti fel. Ebbõl következõen tehát feltûnõ az aránytalanság a szerzõ javára. A következõkben a munkával kapcsolatban néhány konkrét megjegyzést teszek. Az elsõ megjegyzésünk az, hogy a Líceumot létrehozó egyetemi gondolat témájának tárgyalásakor (15–25. p.) szinte bosszantó, hogy a szerzõ nem utalt Tóth József jogakadémiai rendestanár, 1945 utáni dékán két alapvetõ, 1944 elõtt megjelent mûvére. Sõt, ezen kívül meg kívánjuk jegyezni, hogy 1946-tól 1948-ig, amikoris az egyetemi gondolat történelmi okok miatt lekerült a napirendrõl, õ volt az intézmény univerzitássá szervezésének motorja. Kiss Péter könyvének 46-52. oldalain az egri jogi oktatás múltjáról írt 1740-tõl 1949-ig, amikoris oktalan módon az akkori kormányzat megszüntette az intézményt, amely Magyarország egyetlen római katolikus jogakadémiája volt. Vitatható a szerzõ következõ megállapítása: „A jogi iskolát a késõbbi Egri Érseki Jogakadémiát, Foglár György kanonok alapította 1740-ben a katolikus ügyvédképzés céljából, mert segíteni kívánt az Eger vidékén élõ, szegényebb katolikus nemesi ifjúságon.” Az igazság az, hogy a neves kanonok nemcsak az Eger vidékén élõ szegényebb katolikus, nemesi ifjúságon akart segíteni az ügyvédképzés vonatkozásában, hanem az egész ország katolikus ügyvédekkel való ellátását is fontosnak tartotta. Az elsõ magyar nyelvû egri tanítóképzõ intézet bemutatásakor egyáltalán nem tett említést Somos Lajosról, aki 1938-tól 1948-ig igazgatta az intézményt, országos elismerést kiváltva (57. p.). Az érseki fiú felsõkereskedelmi iskola múltjának bemutatásakor felhasználta Kikli Tivadar 1991-ben Egerben közreadott könyvét. Meg kell jegyeznünk, hogy ez a munka nem alapos alkotás. Célszerûbb lett volna hivatkozni e sorok írójának Óriás Nándorról, az intézet legjelentõsebb igazgatójáról készített munkájára, amelyben átfogó képet nyújtott a szerzõ az iskola 1921-tõl 1939-ig tartó történetére. A Fõegyházmegyei Könyvtár bemutatásakor jó lett volna arra is utalni, hogy 1953-ban átmenetileg visszakerült az intézmény az egyház tulajdonába. A szerzõ könyvének 100–105. oldalain röviden bemutatta a bibliotéka nevezetesebb könyvtárosait. Antalóczi Lajos, Iványi Sándor, Leskó József, Michalek Manó bemutatásakor érdemes lett volna utalni arra is, hogy e sorok írója 1993-ban az intézmény jubileumi kiadványában mind a négy könyvtárosról írt rövid életrajzot, s õrá csak két esetben hivatkozott. Az Érseki Líceum múzeumának tárgyalásakor jó lett volna Ludányi Gabriella mûvészettörténész e témával kapcsolatos tanulmányára is. Õ ugyanis elsõként dolgozta fel a múzeum alapításának históriáját (134–140. p.). Az elsõ magyar Egerben létrehozott orvosi iskola történetével nemcsak Soós Imre, Ringelhann Béla foglalkozott, hanem már a második világháború években Breznai Imre egri történész, s Gyõri Tibor budapesti orvostörténész is. Csak tényként jegyezzük meg, hogy a Magyar Orvosi és természetvizsgálók Társulat XIII. egri nagygyûlésérõl már korábban írt Szõkefalvi-Nagy Zoltán és e sorok írója. A fentebb leírt kritikai megjegyzések ellenére, Kiss Péter munkáját nemcsak a történész szakembereknek, hanem a mûvelt olvasóközönségnek is ajánljuk, legalábbis addig, amíg a témával kapcsolatban egy újabb munka nem születik. Szecskó Károly

217

VECSEY JÓZSEF

EMLÉKEZÉS MINDSZENTY BÍBOROS ÉDESANYJÁRA Összeállította: Dr. Perger Gyula Martinus Kiadó, Szombathely 2012. 331 p. Vecsey József (Nemeshetés, Zala vármegye, 1913. november 11. – St. Gallen, Svájc, 1977. május 24.)1 szombathelyi egyházmegyés pap, akinek élete kezdetétõl fogva szoros kapcsolata volt Mindszenty Józseffel, egészen a bíboros haláláig, ezt a könyvét elõször 1970-ben adta ki a svájci Sankt Gallenben. Nagy hiányt pótol a szombathelyi Martinus Kiadó, hogy a könyvet újra közzétette, mert ezidáig – bár A Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár (www.ppek.hu) jóvoltából letölthetõ interneten –, gyakorlatilag elérhetetlen volt szûkebb honunkban, ugyanúgy, mint Mindszenty József Napi Jegyzetei (amit Csonka Emil gondozásában a Mindszenty Alapítvány adott ki székhelyén, Liechtensteinben, Vaduzban 1979), pedig mindegyik elsõdleges forrás Mindszentyre (utóbbi az amerikai követségi tartózkodásra). Vecsey József életét mintegy keretezi Mindszentyvel való személyes kapcsolata. Még Pehm apátplébános úr korában, 13 évesen találkozott vele, mint e könyv elején is olvasható, és az õ jóvoltából – hadiárvaként –, a szombathelyi premontrei gimnáziumban végezhette gimnáziumi tanulmányait. A papi hivatást választva, elsõ dispozíciója volt, hogy Pehm apátplébános úr káplánja lehetett Zalaegerszegen, a híres-neves Pehmináriumban. Majd Szombathelyre kerülvén, a teológiai fõiskola tanárjaként is ismételten látogatta Zala vármegye fõpapját, mintegy püspöki összekötõként. Innen személyes kapcsolata Mindszenty édesanyjával, Kovács Borbála asszonnyal (aki 85 éves korban halt meg, 1960. február 5-én), akinek Treffner Évához New Yorkba írt korabeli leveleit megszerezte, angolul egy válogatás formájában kiadatta,2 majd az általa gondozott Mindszenty Okmánytárba3 és Mindszenty Dokumentationba4 is fölvette. 1952-ben távozott Nyugatra. Amikor hírét vette, hogy Mindszenty bíboros Budára érkezett, 1956. november 1-jén tiszteletét tette nála és környezetében maradt a forradalom napjaiban. Mindszenty bíboros felhatalmazó soraival távozott ismét, emigráns életében fontos szerepet töltött Mindszenty szellemi hagyatékának gondozása.5 Mindszenty bíboros 1971. október 23-án érkezett

1 Életrajzához és irodalmi mûködéséhez lásd: BORBÁNDI Gyula: Vecsey József, in: Magyar Katolikus Lexikon XVI (2009) 907–908. 2 SHUSTER, George Naumann: In Silence I Speak. The Story of Cardinal Mindszenty Today and of Hungary’s ”New Order”. New York, Farrar, Straus and Cudahy, [1956.] 296. Az édesanya leveleit lásd a 79–86. oldalakon. Lásd Dalos Patrik recenzióját in: Katolikus Szemle (Róma) 8 (1956) 185. G. N. Shuster könyve megjelent 1959-ben németül, továbbá spanyol, portugál, arab, kínai, vietnami és egyik indiai nyelven is. 3 VECSEY, József: Mindszenty Okmánytár; Pásztorlevelek, beszédek, nyilatkozatok, levelek, München, Ledermüller Oliver, 1957. 3 kötet. Függelék: Az édesanya harca fiáért, III. kötet, 321–328. oldalak. A levelek 1949. március 3. – 1955. május 25. között keltek. 4 Josef VECSEY – Johann SCHWENDEMANN: Mindszenty-Dokumentation. Sankt Pölten 1956. 3 kötet. (1956. 1957. 1959.). Lásd: Die Mutter kämpft um ihren Sohn, III. 301–310. 5 Fontosabb további irodalmi munkássága: Josef VECSEY: Der Prozess Mindszenty, München 1961. – Kardinal Mindszenty. Beiträge zu seinem siebzigsten Geburtstag, szerk. Josef VECSEY, Donau Verlag München 1962. Fontos az egyik általa írt fejezet: Die Gefangenschaft des Kardinals, i. h., 205–228. továbbá a korábbi bibliográfia általa írt értékeléséhez: i. h., 299–319. – Josef VECSEY, Der Lebensweg Kardinal

218

Bécsbe, a Pázmáneumba. Egészen 1975. május 6-án bekövetkezett haláláig Vecsey József volt az õ elsõ titkára.6 Vecsey József e kötetben nem csupán az édesanya kapcsolatát dokumentálta fiával, amint a címadásból következtethetnénk. Bõven idéz Mindszentynek általa gondozott szellemi hagyatékából, ismerteti politikai tevékenységét, személyes sorsának alakulását, és jegyzeteiben kitér az 1945–1948 közti közélet eseményeinek egyes állomásaira is. Ezekben szubjektív nézeteit találjuk elsõsorban, amelyet a történeti kutatás azóta másként lát, pl. a „haladó katolikusokról”7 Nagy Töhötöm „tapasztalatlanságáról, önfejûségérõl, poli-

Mindszentys bis 1971, in: Kardinal Mindszenty: Das Gewissen der Welt, Würzburg 1972. 9–60. – Joseph VECSEY, Mindszenty, the Man, St. Louis 1972. 6 Mészáros Tibor csak késõbb csatlakozott hozzá, a bíboros kifejezett meghívására. Az õ napi jegyzetei Hetényi Varga Károly jóvoltából ismertek: MÉSZÁROS Tibor: Akit övéi be nem fogadtak. Mindszenty bíboros titkárának visszaemlékezései, S. a. r. HETÉNYI VARGA Károly, Pécs 1997. http://www.ppek.hu – Továbbá: MÉSZÁROS Tibor: A számûzött bíboros szolgálatában. Mindszenty József titkárának napi jegyzetei (1972–1975), s. a. r. HETÉNYI VARGA Károly, Abaliget 2000. http://www.ppek.hu – Amint máshol kifejtettük. a két kötet között idõnként egyes részletek eltérõ módon vannak elõadva. A kéziratos hagyaték sorsa, ahol e következetlenségeknek utána lehetne nézni, egyelõre ismeretlen. 7 Néhány elõfordulása, az „Elvesztettem az egyetlen fiamat” c. fejezetben, az 1970. évi eredeti kiadás 132–133. oldala és a Pázmány Péter Elektronikus Könyvtár szövege szerint. (A 2012. évi új kiadásban szövegváltozatot találunk, ezeket félkövérrel szedtük.): „Több jel arra mutat, hogy a magyar kommunisták elhamarkodva állapították meg Mindszenty bíboros letartóztatásának idõpontját. A prímást ugyanis abban a pillanatban vették õrizetbe, amikor a magyar »haladó katolikusok« kiküldöttje Budapestrõl megérkezett Rómába. Õk ugyanis többször tárgyaltak a kommunistákkal a »Mindszenty-ügy« megoldásáról, és a gyakori »dialógusok« eredményeképpen osztották azt a marxista véleményt, hogy a magyar katolicizmus az új politikai helyzetben csak akkor lesz képes a »békés koegzisztenciára«, ha Mindszenty prímás távozik a magyar egyház élérõl. Ezért, mikor 1948 decemberében nyilvánvalóvá vált, hogy a kommunisták minden áron eltávolítják Mindszenty prímást útjukból, a haladó katolikusok elérkezettnek látták az idõt arra, hogy a Szentszéktõl kérjék a Mindszenty-ügy megoldását. Természetesen a kommunistákkal együtt azt vélték, hogy a féléves rágalomhadjárattal nemcsak a hazai meg a világ-közvéleményt, hanem magát a Vatikánt is elõkészítették a bíboros letartóztatására. Mindszenty ellen a haladó katolikusok már elõzõleg is eleget áskálódtak Rómában. A prímás ugyanis éberségével és világos útmutatásaival állandóan elejét vette alattomos mételyezésüknek, úgyhogy megbízóiknak csak szánalmas eredményt tudtak felmutatni. Tagadhatatlan, hogy »beadványaikkal« némely vatikáni beosztottnál tudtak olyan kételyt támasztani: vajon nem Mindszenty prímás »merev« magatartásából fakadnak-e az állam és egyház közti ellentétek? A haladó katolikusok erre építettek és 1948 decemberében felkínálták a kommunista kormánynak szolgálataikat a Mindszenty-kérdésnek Rómában történõ elintézésére. Szinte biztosra vették, hogy a Vatikán a kiélezett helyzetben visszahívja Mindszentyt a magyar egyház élérõl. Egy magyar jezsuitát küldtek »követül«, aki karácsony tövében érkezett meg az örök városba, aki szinte ki sem pihente még az utazás fáradalmait, amikor 1948. december 26-án este szûk baráti körében hallja, hogy a budapesti kormány letartóztatta Mindszenty bíboros-prímást. A hír észrevehetõen meglepte és zavarában a következõ kijelentést tette: »Az ostobák most mûvelték ezt, amikor én éppen megérkeztem Rómába!« Nem is kétséges, hogy az elhamarkodott intézkedés mögött a következõ bolsevista szándék húzódott meg: kikapcsolni a tárgyalásokból a bíborost és nélküle, sõt »beismerõ« vallomásaival a kezükben tárgyalni a Szentszékkel. Nyilván az elõre kidolgozott, félrevezetésre szánt taktikához igazodott a belügyminisztérium, amikor december 29-én kiadta a »nyomozás« eredményét. Eszerint a magyar prímás köztársaságellenes összeesküvést szervezett, idegen államok javára kémkedett és valutáris visszaéléseket követett el. A jelentés úgy végzõdött, hogy »Mindszenty József esztergomi érsek az eléje tárt terhelõ adatok súlya alatt beismerõ vallomást tett«. Rómában persze átláttak a szinte gyerekes kommunista fogáson és XII. Pius pápa intézkedésére a magyar haladó katolikusok követével nem a prímás leváltásáról, hanem egy 1949. január 2-án keltezett pápai levél

219

tikai éretlenségérõl”, továbbá Mócsy Imre SJ fontos vatikáni missziójáról 1948. decemberében.8 Vecsey József kötetének olvasása a déjá vu érzetével töltött el: Mindszenty József, Emlékirataim c. munkájának elsõ fogalmazványát tarthatjuk a kezünkben. Errõl tanúskodik a számtalan szó szerinti átvétel, amelyeket fõleg az idézetekben találunk. Egy alapos nyelvi elemzés lenne szükséges ahhoz, hogy az emlékiratok szövegének keletkezését dokumentálhassuk. Elégséges azonban annak az ismerete, hogy Mindszenty az emlékiratok szó alatt 1971 decemberéig a történelmi munkáit is értette – az amerikai dokumentumok végig a Memoirs szót használják, átvéve az õ elnevezését, és követhetõ a kézirat folyamatos gyarapodása –, és a nagy nyilvánosság által ismert és 1974 õszén megjelent emlékiratok csak ennek az utolsó kötetét jelentik. Ami azt is jelenti, hogy a végleges emlékiratok kézirata akkor keletkezett, amikor Mindszenty és Vecsey a Pázmáneumban együtt dolgoztak rajta. Vecsey József az 1970. évi kiadásban saját fordításában közzétette XII. Pius pápa 1956 forró õszén kelt három enciklikájának részleteit.9 Ebben az újra kiadott, de nem reprint szövegben azonban Rihmer Zoltán fordításában találjuk meg a teljes enciklika-szövegeket. Dr. Perger Gyula azonban nem említi elõszavában, hogy átvette azokat a szövegeket, amelyeket a Szent István Társulat tett közzé az 50. évforduló alkalmából, 2006-ban.10 Ugyanígy említés nélkül hagyta, miért nem került bele az az új kiadásba eredeti kiadás függelékének elsõ alfejezete: „Veszélyben a menedékjog”,11 amelynek tanulmányozása utólag azért is hasznos lehet, mert megtudhatjuk belõle, hogy 1970-ben a magyar papi emigrációs jeles személyisége, a Münchenben élõ Fábián Károly még emlékezett König bíboros elsõ látogatásának pontos esztendejére: 1963.12 Nem találunk utalást az új kiadásban arra sem, hogy a szöveget milyen szempontok szerint változtatta meg. A fentebb jegy-

8

9 10 11 12

220

továbbításáról tárgyaltak, amelyben a Szentatya megtiltotta a magyar püspököknek, hogy a kommunisták ajánlatára velük tárgyalásokba bocsátkozzanak.” Néhány részlet: „Nagy Töhötöm veszélyes és végig nem gondolt politikai szerepével egyre inkább a kommunisták ellenõrzése alá juttatta a KALOT-ot [...] lélekszakadva rohant orosz barátaihoz, hogy kivétesse a KALOT-ot a feloszlatandó egyesületek jegyzékébõl. [...] beleesett a magaásta verembe. Elkeseredésében és szégyenében mindenütt terjesztette, amit az oroszok mondtak neki: a KALOT kimúlását végsõ fokon Mindszenty bíboros »oktalan« egyházpolitikai magatartásával idézte elõ (!)[...] Közben egy egész éven keresztül Nagy Töhötöm többször is átlépte feketén a nyugati határt – persze az oroszok tudtával és engedélyével – és ilyenkor mindig eljutott Rómába is. Ott felelõtlenül elõadta rendtársai körében – természetesen az orosz titkosrendõrség tisztjeitõl kapott értesülései alapján – hogyan alakult át az egyházüldözõ szovjet hatalom humánus és békés hódítóvá. Otthon pedig arról számolt be római útjai után, hogy a Vatikánban elítélik a magyar katolicizmusnak elutasító magatartását a kommunizmussal szemben, mivel attól félnek, hogy az változást idézhet elõ az oroszoknak a vallással szembeni humánus és békés magatartásában.” 1970. évi kiadás szövege, félkövérrel jelezzük az eltéréseket. A 2012. évi kiadás (93sk.) itt nagyobb mértékben belenyúlt a szövegbe, tompítva annak eredeti élét. Függelék III. Idézetek pápai szózatokból, 254ss. Erõsítsd testvéreidet! – Magyar vonatkozású pápai üzenetek 1456-ból és 1956-ból, Szerk. MÉSZÁROS István, Szent István Társulat, Budapest 2006. 1970. évi kiadásban 225–230. A 230. oldalon olvashatjuk, hogy „A fenti interjú megjelent az Életünk 1970. március 1-i számában”. És nem 1962, amint az Csonka Emil téves olvasatában (Napi jegyzetek, lásd fentebb), elterjedt. Lásd: FEJÉRDY András: König bíboros elsõ találkozása Mindszenty Józseffel, in: „Isten Szolgája”. Emlékkonferencia Mindszenty József bíboros életérõl és munkásságáról, Budapest, Parlament, 2006. november 4., Lakitelek, 2007. 79–108.

zetben hozott idézetekben a szövegvariánsokat táblázatba rendezve a következõket találhatjuk: 1970. évi kiadás

2012. évi új kiadás

„haladó katolikusok” „Mindszenty-ügy” a gyakori „dialógusok” békés együttmûködésre magyar Egyház Ezért, mikor 1948 decemberében eltávolítják Mindszenty prímást útjukból,

haladó katolikusok Mindszenty-ügy tárgyalások „békés koegzisztenciára” magyar egyház Ezért, amikor 1948 decemberében eltávolítják Mindszenty prímást a magyar Egyház élérõl, magyar és a külföldi közvéleményt, Vatikánt is felkészítették már korábban is sokat áskálódtak Rómában A prímás azonban éberségével egyértelmû útmutatásaival elejét vette alattomos terveiknek

hazai meg a világközvéleményt, Vatikánt is elõkészítették már elõzõleg is eleget áskálódtak Rómában A prímás ugyanis éberségével és világos útmutatásaival állandóan elejét vette alattomos mételyezésüknek csak szánalmas eredményt „beadványaikkal” némely vatikáni beosztottnál tudtak olyan kételyt támasztani „merev” A haladó katolikusok erre építettek felkínálták a kommunista kormánynak szolgálataikat a Mindszenty-kérdésnek Rómában történõ elintézésére. „követül” karácsony tövében érkezett meg az örök városba aki szinte ki sem pihente még szûk baráti körében hallja bíboros-prímást kikapcsolni a tárgyalásokból a bíborost „nyomozás” köztársaságellenes szinte gyerekes kommunista fogáson velük tárgyalásokba bocsátkozzanak

csak gyenge eredményt beadványaikkal egyes vatikáni beosztottakat elbizonytalanítottak merev A haladó katolikusok ezt kihasználták Rómában történõ elintézése céljából felkínálták szolgálataikat a kommunista kormánynak. követül karácsonykor érkezett meg Rómába Még szinte ki sem pihente szûk baráti körében értesült arról bíboros prímást kiiktatni a tárgyalásokból a bíborost nyomozás köztársaság ellenes szinte gyerekes kommunista terven tárgyalásokat kezdjenek velük 221

Itt azt látjuk, hogy a fõszövegben, nem a jegyzetben, mint a fentebb hozott másik idézet, szövegvariánssal találkozunk, amely az eredeti szöveget nem csupán helyesírási, nem csupán stiláris szempontból, hanem lényeges tartalmi szempontból változtatta meg. Ezért ez a kiadás nem tekinthetõ új kiadásnak, hanem egy újabb szövegváltozatnak. Legalábbis kétséges, hogy a hagiográfus szándéka volt-e, hogy a történeti kutatás által már meghaladott véleményeket újra, változtatás nélkül tegyen közzé. Vecsey József 1970-ben lehetett szubjektív, de ha az új kiadás ilyen mértékben hozzányúlt az eredeti szöveghez, akkor szaktörténészeket is be kellett volna vonni az új szöveg gondozásába, de legalábbis jelezni kellett volna. A kutatás számára további teendõ marad annak tisztázása, hogy összességében hány levelet írt Pehm Jánosné Kovács Borbála, Pehm-Mindszenty József édesanyja, Treffner Évának New Yorkba.13 Továbbá az is, hogy a pártállam éber õrei nem õriztek-e meg példányokat belõle, amelyek valamely mai közgyûjteményben (ÁBTL?) netán elérhetõk. Ha pedig valaki össze akarná vetni Vecsey szövegét az 1974-ben megjelent Emlékirataim-éval, célszerû, hogy az 1970-ben megjelent elsõ kiadást használja, mert filológiai szempontból ez az új kiadás nem mérvadó. Somorjai Ádám OSB

FORRÁSOK AZ APOSTOLI SZENTSZÉK ÉS MINDSZENTY BÍBOROS KAPCSOLATÁHOZ Somorjai Ádám könyveirõl Az utóbbi három évben, 2007 és 2010 között Somorjai Ádám 5+1 könyvet publikált a Szentszék és Mindszenty József kapcsolatáról. Ezek a munkák elsõdlegesen forráskiadványok, de elemzéseket is tartalmaznak, vázolva a szerzõ álláspontját. A kötetek közül 3+1 egy sorozatba illeszkedik.1 A trilógia elsõ kötete rövidített változatban – a forrásokat eredeti nyelven közlõ rész elhagyásával – is megjelent.2 A másik két könyv nem a sorozat része, de hasonló elveket követ. Az egyik egy nagyobb, tizenöt kötetesre tervezett forrás13 A Magyarországi Mindszenty Alapítvány Levéltárába összesen ötven levél került be, ezekbõl az újabb szerzõk csak válogatást közöltek. Ugyanott nyoma van három olyan levélnek, amelyet Pehm Jánosné unokaöccsének Légrády Józsefnek küldött, szintén az Egyesült Államokba, és amelybõl kettõnek tárgya a fiánál tett látogatása, egynek pedig fia szerzõi jogi kérdései. 1 Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty. Documenta 1956–1975 – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása 1956–1975. A kötetek: Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty. Documenta 1971–1975. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása 1971–1975. Tanulmányok és szövegközlések, Pro manuscripto, Roma, 2007, 278 p.; Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty, II. Documenta 1956–1963. – Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, II. Tanulmányok és szövegközlések, METEM, Bp., 2009. 264 p.; Sancta Sedes Apostolica et Cardinalis Ioseph Mindszenty, III/1., Documenta 1963–1966.– Az Apostoli Szentszék és Mindszenty József kapcsolattartása, III/1. Tanulmányok és szövegközlések, METEM, Bp., 2010, 548 p. A harmadik rész két kötetes, ebbõl a második kötet még megjelenésre vár. (a továbbiakban: Sancta Sedes et Cardinalis) 2 Ami az emlékiratokból kimaradt. VI. Pál és Mindszenty József, 1971–1975. Bencés Kiadó, Pannonhalma, 2008, 176 p.

222

kiadvány-sorozat elsõ darabja.3 A másik Zinner Tiborral közösen készült munka, amely Mindszenty József egész élettörténetét kívánja nyomon követni források segítségével.4 Somorjai Ádám bencés szerzetes, hittudományi és történelem-német szakos végzettséggel, aki erkölcsteológiából doktorált. A Vatikáni Államtitkárság munkatársa, a témával már egy évtizede foglalkozik. 1999 és 2007 között Mindszenty bíboros boldoggá avatási eljárásában relátor volt. 2007-tõl már másik minõségében, mint történész igyekszik árnyalni a Mindszentyrõl kialakult képet. Somorjai Ádámnak két kiindulópontja volt. Az egyik, hogy új optikát kíván alkalmazni a Szentszék és a bíboros viszonyát vizsgálva, mivel szerinte illendõ a Szentszék álláspontját az elsõ helyre tenni, és Mindszentyét a másodikra.5 Ez egyben azt is jelentette, hogy az addigi Mindszenty-kép átformálására törekszik. A másik, hogy bár a Vatikáni Titkos Levéltár vonatkozó iratait jelenleg nem lehet kutatni, vannak olyan fontos forráscsoportok, amelyek számos újdonságot tartogathatnak a szakemberek számára. A szerzõ a budapesti Mindszenty Archívum anyagából indult ki, elsõ kötetében összevetette az eredeti dokumentumokat a szakirodalom által közöltekkel és újakat is publikált. Hamarosan azonban érdeklõdése kifejezetten a budapesti amerikai követség anyaga felé fordult. Az anyag nagy részérõl Graff Vilmosné évekkel ezelõtt digitális másolatokat készített a Mindszenty Alapítvány számára. A másolatok és azok kinyomtatott változata a Mindszenty Archívumba kerültek. Ezeknek az iratoknak egy részét közölte különbözõ szempontok szerint csoportosítva Somorjai Ádám következõ köteteiben. Bevont azonban újabb forrásokat is: az amerikai külügyminisztérium forráskiadvány-sorozatában publikált dokumentumokat,6 az amerikai követek (Martin J. Hillenbrand, Alfred Puhan) és mások (Leslie B. Bain) emlékiratait, valamint Agostino Casaroli személyes levéltári hagyatékából azokat az anyagokat, amelyeket 2008-ban Giovanni Barberini közölt. 2009-ben Somorjai Ádám újabb nagy lépést tett elõre, amikor kiutazott az Egyesült Államokba, hogy eredetiben tekintse meg a budapesti amerikai követség iratait az Amerikai Nemzeti Levéltárban, Washingtonban. Ennek eredményeként több ezer digitális felvételt készített a dokumentumokról, és az azokat tartalmazó DVD-ket a Pannonhalmi Bencés Fõapátság Levéltárában helyezte el, hogy mindenki számára hozzáférhetõvé tegye. Somorjai Ádám tehát óriási anyagot kutatott és tárt fel. Elkezdte az egész amerikai követségi anyag publikálását, de a tizenöt kötetesre tervezett sorozatból csak az 1971-es év iratait tartalmazó kötet látott napvilágot.7 Talán túl nagy volt a vállalkozás, talán nem is érdemes mindent közölni, hiszen a történész fontos feladata a szelekció, fõleg ekkora anyag esetében. A szerzõ többi kötetében már válogatást közöl. Érdeme, hogy táblázatok segítik az áttekintést, különbözõ szempontok szerint csoportosítja a forrásokat (levélírók, címzet3 „His Eminence Files” American Embassy, Budapest. From Embassy Archives, 15 (1971). METEM, Bp., 2008, 368 p. 4 SOMORJAI Ádám – ZINNER Tibor: Majd’ halálra ítélve. Dokumentumok Mindszenty József élettörténetéhez. Magyar Közlöny Lap- és Könyvkiadó, Bp., 2008, 1389 p. 5 Sancta Sedes et Cardinalis, 1. köt. 9. p. 6 Foreign Relations of the United States (a továbbiakban: FRUS) 1946. Vol. VI, Washington, 1969.; FRUS, 1958–1960, Vol. X, Part 1, Washington, 1993.; FRUS, 1961–1963, Vol. XVI, Washington, 1994.; FRUS, 1964–1968, Vol. XVII, Washington, 1996.; FRUS, 1969–1976, Vol. XIX, Washington, 2008.; FRUS, 1955–1957, Vol. XXV, Washington, 1990. Elnöki adminisztrációnként külön sorozatokról van szó. A kötetek jelentõs része az Interneten is elérhetõ. 7 ld. 3. jegyzet

223

tek, események). Az olvasót segíti, hogy közli az iratokban szereplõ személyek életrajzi adatait, névmutatót mellékel, valamint bemutatja a kutatás akkori állapotát, felsorolva a levéltári forrásokat és a szakirodalmat. Mindez jól használhatóvá teszi a köteteket. A szerzõ trilógiába rendezett kötetei két részbõl állnak, az elsõben magyarul közöl dokumentumokat elemzésekkel együtt, a másodikban eredeti nyelven hozza az iratokat. Egy munkájában csak az iratok magyar nyelvû összefoglalóját adja, néhány kiemelt dokumentumnak publikálja a fordítását is.8 Viszont Zinner Tiborral közös kötetében csak magyar fordításban közli az anyagot.9 Tanulmányaiban követett munkamódszere arra utal, hogy a forrásokat helyezi elõtérbe, azokat hagyja beszélni, kommentárja kevesebb. Ugyanakkor az elemzésekbõl kiderül a szerzõ álláspontja. Ez az álláspont pedig vitát váltott ki egyházi berkekben és a témával foglalkozó történészek között is. Különbözõ koncepciók ütköztek egymással, két szinten. Ahogy Várszegi Asztrik pannonhalmi fõapát az egyik kötet elõszavában megfogalmazta, „emlékezet” és „történelem” hadban állnak egymással. Az emlékezõk fel akarják használni a múltat, a történész kritikát fogalmaz meg. Ugyanakkor „a történelem kritikai öltözékében is emlékezet küzd emlékezettel”.10 Somorjai Ádám „Mindszenty bíboros küzdelmeinek eddig ismeretlen olvasatát” adja,11 és ez ütközik más olvasatokkal. Egyrészt az a kérdés, hogy Mindszenty bíboros szent volt-e. Sokak szerint igen, boldoggá avatása is folyamatban van. Somorjai Ádám ezzel szemben esendõ emberként mutatja be a bíborost, aki szerinte inkább nemzeti hõs, és éles kritikával illeti magatartását. Emögött húzódik meg a második, véleményünk szerint valódi kérdés, amely nem csak Mindszentyrõl szól: ez pedig a Vatikán keleti politikájának értékelése. A bíboros kérlelhetetlen antikommunista volt, nem tárgyalt a magyarországi diktatórikus rezsimmel, a Szentszék azonban gesztust tett a szocialista Magyarország felé és hajlandó volt kompromisszumokra. Mi volt mindennek az eredménye? Erkölcsileg vállalható-e az, hogy a Szentszék megállapodott a magyar kormánnyal a püspöki székek betöltésérõl, a viszony normalizálásáról, de közben feláldozta azokat, akik hitükért szenvedtek, és a börtönbõl szabadult papokat saját püspökeik tiltották el a lelkipásztori szolgálattól? Más oldalról nézve: könnyebbé vált-e a magyar katolikus egyház helyzete, segített-e a hierarchia teljessé tétele? Kompromittálódott-e a magyar egyház az államszocialista diktatúrával való együttmûködés miatt? És itt elérkeztünk az ügynökkérdéshez, a jelenkori magyar egyháztörténet kényes és feldolgozatlan problémájához. Hogy a felvetett kérdések aktuálisak és (egyház)politikai dimenziója is van a Vatikán keleti politikája és Mindszenty József szerepe megítélésének, azt világosan mutatja, hogy maga a bíboros prímás, Erdõ Péter foglalt állást több vitaponttal kapcsolatban egyik szentbeszédében, kimondatlanul is Somorjai Ádámnak címezve szavait.12 Van tehát egy kegyes emlékezet, amely Mindszentyt szentnek tartja, vannak egymással élesen szembenálló történészi álláspontok, és végül vannak politikai felhangjai a véleményeknek. Mindez rendkívül bonyolulttá és kényessé teszi a kérdést. Természetes dolog, hogy most törnek felszínre az elfojtott problémák, amelyekrõl 1989 elõtt nem lehetett szabadon beszélni. Ugyanakkor a viták szereplõinek óhatatlanul – életkorukból fakadóan – személyes érin8 9 10 11 12

224

uo. ld. 4. jegyzet Sancta Sedes et Cardinalis, 2. köt. 10. p. Uo. 3/1. köt. 10. p. Közli: Magyar Szemle. Új folyam. 18 (2009), 5–6. sz., 7–14. p.

tettségük van, hiszen a közelmúltról van szó. Somorjai Ádám ezt tudja, és meg is fogalmazza: „Ez a téma fiatal történészekre vár, akiknek még nincsenek stigmái, legalábbis nem a pártállami múltból. Õk más szemmel fogják olvasni a forrásokat, és reméljük, odafigyelnek a szemtanúk vallomásaira is.”13 Somorjai Ádám munkája tehát nem befejezett, hanem valaminek a kezdete, ahogy Várszegi Asztrik megfogalmazta: „A Bíboros belsõ és külsõ fórumokon vívott küzdelme lépésrõl lépésre tárul fel elõttünk a közölt levelezés tükrében, tovább tisztítva a majd megrajzolandó teljesebb képet.”14 A szerzõ azért készítette köteteit, publikált több száz oldalnyi forrást, hogy azokat használják. „Legnagyobb örömömre az szolgál majd, ha sokan fogják kritizálni ezt a szerény munkát (…) Még nagyobb örömömre fog szolgálni, ha belátható idõn belül ez a munka meghaladottá válik, ha szakképzett fiatal történészek állnak neki a folytatásnak” – írja Somorjai Ádám. Úgy legyen! Csíky Balázs

13 Sancta Sedes et Cardinalis, 3/1. köt. 13. p. 14 Uo. 10. p.

225