a>-
UciCin04ÚUfnóU
ház-, dalárdáké, iskolák» és t e m p l o m o k n a k O r s z á g h í r ű régi speciális h a r m o n i u m c é g :
H ö RL
BUDAPEST,
N Á N D O R
II.,
TÖRÖK--UTCA
Fizetéskedvezmény.
8.
SZ.
Javaslat ingyen.
II GÖR. miH. PAPI ZSOLOZSMflKÖHYV magyar fordítása a mindennapi egyházi zsolozsma összes szükséges részeivel s a
s z e n t e k
é l e t r a j z i
Ára finom bőrkötésben
a d a t a i v a l
25 pengő
A r a n y m e t s z é s s e l 30 „ S p e c i á l i s kötésekre k ü l ö n
árajánlat
Ludvig István könyvnyomdája Miskolc Rákóczi-utca 18. ~
Telefon 25-69
Lelkészeknek, k á n t o r t a n í t ó k n a k 3 havi részletre is. N é p é n e k e s k ö n y v
Ára 7 pengő, Tíz példányra egy ingyen.
j lüiiv mindnyájan egyek legyünk." Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni és dolgozni kívánó katholikusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.
fira két pengő Szent István Társulat — Budapest VIII., Szentkirályi-utca ? 8 - 3 0 .
sz.
OLTALMAD ALA SIETÜNK MARIAPOCSI SZÜZANYANKI
KELETI EGYHÁZ
TUDOMÁNYOS
ÉS E G Y H Á Z P O L I T I K A I
FOLYÓIRAT
A „ S Z E N T M I K L Ó S M A G Y A R O R S Z Á G I U N I Ó S S Z Ö V E T S É G " (SZEMISZ) T U D O M Á N Y O S É S I R O D A L M I O S Z T Á L Y Á N A K HAVI F O L Y Ó I R A T A " ALAPÍTOTTA: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. = = = = =
Szerkesztő-bizottság: ELNÖK: SZÁNTAY-SZÉMÁN ISTVÁN DR. TAGOK: BOKSAY EMIL, LIKI JÁNOS, LIPPAY LAJOS DR., PAPP GYÖRGY DR., PFEIFFER MIKLÖS DR., ROHÁLY FERENC DR.
Szerkesztő:
KOZMA JÁNOS
CHÁEJTATIS
VII. évfolyam.
1940. november.
11. (71.) sz.
VII. évfolyam.
Keleti Egyház A
11. (71.) szám.
1940. november.
„SZEMISZ" tagilletménye. Megjelenik havonta, július
és augusztus kivételével. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-utca 11. SZ. Telefon (csak hétköznap délután 14—17 órák között) i 57—98. Előfizetési ára pártoló tagoknak évi 4 pengő, nem tagok részére: évi 6 pengő. Külföldön évi 8 pengő. A SZEMISZ alapító és rendes tagjai tagsági díj fejében kapják.
TARTALOM! CIKKEK. Papp György dr.: A munkácsi püspökség eredete. (Székfoglaló értekezés. III.) Juhász J. Dénes: A Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának dogmája és kultusza történelmi megvilágításban. Kiss Andor dr.: Liturgikus gondolatok a máriaremetei uniós napon.
KRÓNIKA. Tizenötéves a miskolci gör. kath. apostoli adminisztratura. FIGYELŐ. Massalsky Miklós hg. dr.: Az orthodox egyház a balti államokban. ADATTÁR. Az egyesült keleti egyházak Magyarországon kívül. Görögök. II. Dr. H. K.: Gizella királyné veszprémi himzőiskolája.
S£(*flÍodí? flpitlllf flll£ Periodicum Confoederationis S. Nicolai pro L b L I C a l U U n & I l l U i l S . Sanctaünione.Redactio et Administrator Miskolc, Hungaria, Melinda-utca 11. — Redactor et moderátor: Joannes Kozma. Pretium annuum extra Htmgariam: 8 Pengő aurea.
Summarium. De origine Episcopatus Munkácsensis. — De dogmate et cultu immaculatae conceptionis B. M. V. — Sermo de cultu divino Ecclesiae Orientális. — Unum et dimidium decennium Administraturae Apostolicae Miskolcensis Gr. r. Gatholicorum. —
Status h o d i e m u s Ecclesiae Orthodoxae in statibus Balticis. — Ecclesiae Orientales unitae extra Hungáriám fungentes. Graeci. II. — Schola artis sűendi et acu pingendi in monasterio Vespremiensi Monialium O. S. Basilii Magni a S. Stephano rege fundato.
A Szent Miklós Magyarországi Uniós Szövetség (SZEMISZ) postatakarékpénztári csekkszáma: 7775. — Az adminisztráció egyszerűsítése érdekében minden pénzküldeményt erre kérünk beküldeni, az értesítő lapon Jelezve a küldemény rendeltetését
A MUNKÁCSI PÜSPÖKSÉG EREDETE SZÉKFOGLALÓ ÉRTEKEZÉS Irta: PAPP GYÖRGY dr. Befejező közlemény. Az eddigiekben csupán következtetésekkel bizonyítottuk, hogy Izidor- kardinális volt Lukács presbyter joghatóságának engedélyezője s a királyi donáció kiesiz köz lője, voltaképen tehátt a munkácsi egyházmegye atyja, — s következtetésünk kiindulópontja csupán két — sebtében odavetett s első pillantásra semmitmondó — lapszéli jegyzet volt. Bár ezek a következtetések, niint a priori bizonyítékok, kétségtelenül meggyőző erejűek s aizlt bizonyítják, hoigy a dolognak így kellett ¡történni; e s n e m történhetett másképen, inindazonáiltail n e m lesz fdlesleges, egy újabb bizonyítékra is hivatkozni, bár ez sem lesz közvetlen bizonyíték. 1443. március 22-én .(az o k m á n y keltezése szerint: feria VI. proxima anite Döminicam Oculi; mivel a/zonban 1443-ban az Ocuii-vasárnap raiárcius 24-re esett, az azt megelőző péntek március 22-én volt) jelent meg Budán Ulászlónak, Magyarország és Lengyelország királyának diplomája, a ruthén egyház kiváltságainak „magma charta"-ja, ¡melyet később Sándor (1504.), I. Zsigmond (1543.) ¡és III. Zsigmond (1595. és 1621.) lengyel királyok erősítettek meg. Ha mármost okát keressük annak, hogy Ulászlót — a k i 1434—1441. között csupán Lengyelországnak volt uralkodója s ezaíiaitt a hét év alatt n e m tudta rendezni galíciai ruthénjeinek egyházi ügyeit, és Magyarország felett való uralkodásának is csupán harmadik évében szakított; erre miaigának időt — m i indíthatta ennek a nevezetes diplomának kiadására, akkor lehetetlen összefüggést n e m találnunk az épen Budán tartózkodó Izidor ¡kardinálisnak, a minden oroszok ímetropolitájának, a ruthének legfőbb papjának megjelenése, s a ruthének egyházi kiváltságait szabályozó diplomának kiadása között. Elvégre a flórenci unió ¡már 4 évvel korábban létrejött is Ulászlóinak m á r n a g y o n sok alkalma 'elit vollina ennek a diplomának a kiadására. S ha mégis csak 1443-batn adta ki, annak nyilvánvaló oka, hogy vialami vagy valaki most tette időszerűvé ezt a problémáit. Olyan eseményről azonban nem tudunk, ami 1443-ban szőnyegre hozhatta volna ezt a kérdést, — csupán Izidor kardinális budai látogatásáról. Kimondhatjuk tehát, h o g y Izidor [kardinális volt ennek a diplomának kieszközlője, hiszen a diplomának biz uniót magasztaló sorai között („Cum igitur Spiritus Sancti cooperante clemenitia Ecclesia Orientális . . . imi,ser ante Dominó decretis ssmi Domini Eugenii IV. et laliorum Patrum pluriimorum c u m ipsiai s Bomlana ac unliversa'ii Ecdlesia reducta si-t ad indentitatem dudum desideratae u n i o n i s . . ."52) ennek az unióért küzdő, apostoli lelkületű férfinak szelleme nyilatkozik meg. Sőt tovább kell mennünk egy lépéssel. Ha iái galiciai ruthének egyházi ügyeinek rendezése mögött lehetetlen fel nem ismernünk Izidor kardinális lényeges szerepét, az ő egyéniségének és politikai súlyának ismerete mellett egy pillanatig s e m lehetünk kétségben aziránt, hogy amikor 52
) Harasevyc M.: Annales Ecclesiae
Ruthenae. Leopoli, 1868. p. 78—80.
221'
galíciai ruth énjei részérő biztosította az egyházi kiváltságokat, ugyanakkor magyarországi ¡ruthénjeiről sem feledkezhetett meg, hanem. gondoskodott részükre a legszükségesebbről, hierarchiájuknak rendezéséről, az altaila m á r néhány nappal előbb (munkácsi útja alkalmával) joghatósággal ellátott Lukács presbyternek királyi domációban való részesítéséről. És kétségtelen az As, hogy amikor Ulászló király olyan fejedelmi bőkezűséggel osztogatta az egyházi kiváltságokat lengyelországi ruth énjei részére, ugyaniakkor épen olyan bánásmódban kellett részesítenie magyarországi ruthénjeit is. É s valószínű végül, h o g y amikor — nyilvánvalóan alapos tárgyalások utáni — a lengyelországi ruthőnak részére kiadta Ulászló híres diplomáját, ugyanakkor adta ki a magyarországi ruthének egyházi kormányzatát rendező, kiváltságaikat biztosító királyi donációt Vagyis a szóbanforgó gel 1443. március 22-re
donáció tehetjük.
kiadásának
idejét
nagy
valószínűség-
I Különben a szóbanforgó diploma szövegéből is következtethetünk ennek a királyi donációna'k egyidejű kiadására. A diploma első része u. i. a ruthén egyház püspökei (vladikák), főpapjai (prelátusok) s papjai részére biztosítja mindazokat a jogokat és kiváltságokat, melyekkel bj lengyelországi és magyarországi katholikus érsekek, püspökök, prelátusok és papok fel vannak ruházva. ( . . . ut Ecclesia Orientális Praielatique et clerus universus eiusdeun rítus Graeci et Ruthenorum in amplitudine dominiorum nostrorum et Öitioni nositrae sub jectorum ubilihet consistentes . . . restituta ipsis libertiate divino cultui insistere p o s s i n t . . . universis Ecdesiis earumque Episcopis seu Vladicis, Praeilatis, Cloro et caeLeris personis Eccfesiasticis eiusdemque rítus Graieci et Ruthenorum haec o m nia iura et libertalbes, modos, consuetudines et immunitates universiais duximus in perpetuum concedendas, et praiesentibus ooncedimus, quibus omnes Ecclesiae regnorum nostrorum Poloniiae et Hungáriáé etc. earumque Archiepiscopi, Episcopi, Praelatd et caeterae personae Ecclesiasticae consuetudinis Rouianae Ecclesiae utó fruuntur et gaudent." A következőkben érvényt akarván szerezni az egyházi kiváltságok kiterjesztésének, elrendeli Ulászló, h o g y „nullus dignitariorum, capitaneoruim, officialium terrígenarum et caetarorum subditorum nostrum et praecipue regni nostri Polanáae.... de jurisdictioine praefatorum Episcoporum, Viadicarum et Praélatorum edusdem rítus Graeci et Ruthenorum.. se deinceps ingerant." Végül pedig, hogy hivatásukat teljesíthessék, „oimnes Villás et potssessiones quasilibet.... quae a b antiquo ad ipsas Ecclessias pertinere vide_ bantur... duximus restituendas et restituimus..." Feltűnő mármost, h o g y iái diploma első része, mely általánosságban szól az egyházii kiváltságok kiterjesztéséről, kifejezetten említi Magyarországot, a második és (harmadik rész ellenben nem. Mi következik ebből? Először is az, h o g y a kiváltságok kitérjesztése a Magyarország területén lakó ruthénekre is vonatkozik. A lengyel és a magyar közjog u. i. nagy vonásokban egyező, részlelteiben azonban különböző jogosítványokat és kiváltságokat biztosított a püspökök, prelátusok és papok részére.
222'
Nyilvánvaló, hogy Ulászló diplomája a lengyelországi katholikus egy-( háziak kiváltságait a lengyelországi ruthénekre, a magyarországi katholikus egyházi férfiak kiváltságait pedig a magyarországi ruthénekre terjesztette ki. Ha u. i. itt csupáin a lengyelországi Tuthénekről volna szó, akikor, előállana az a jogi abszurdum, hogy a lengyelországi ¡ruthén egyházi férfiak íkiváltságaimaik körét a lengyel és a magyar közjog határozná meg s amíg a lengyelországi Hátin, szertartású katholikus egyházi férfiak csupán a lengyel közjog által biztosított kiváltságokat birtokolják, addig a lengyelországi ruthének ezeken felül még a magyar közjog által az egyhéiziak részére biztosított kiváltságokat is élveznék. Kétségtelen tehát, hogy Ulászló diplomája a magyarországi ¡ruthénekre is vonatkozik. (Különben érthetetlen volna, h
223'
pítású az s ha m e g nem határozható időben át is tért a schizmára, alapítójának intencióját követte, mikor 1646-ban ismét visszatért az Egyház egységébe. *
A dolgozatunk bevezetésében felvetett s eddig megoldatlan kérdésekre tehát a következőképen válaszolhatunk: 1. A püspökség eredetének ideje: 1443. március hó; a királyi donáció kiadásának napja minden valószínűség szerint március ,22. 2. A püspökség határozottan katholikus eredetű. 3. Lukács presbgter nem volt felszentelt püspök, csupán egyszerű áldozópap, — ellenben magasabb joghatóságot (esetleg quasi-episcopalis jurisdictiót) gyakorolt. 4. Ezt a joghatóságot Izidor bíboros.metropolitától kapta. 5. I. Ulászló király, az unió ügyének, s a török ellem keresztény összefogásnak előmozdítása érdekében, Izidor bíboros-metropolita Jröbenjárására részesítette őt királyi donációban. *
Vagyis >az Izidor bíboros-metropolita álltai elültetett palántából kifejlődött, katholikus eredetű, dicsőséges múltú (s nagy jövőre hivatott munkácsá püspökség 1943. március 22-én fogja ünnepelni fennállásának félezeréves jubileumát.
A BOLDOGSÁGOS SZŰZ SZEPLŐTELEN FOGANTA* TÁSÁNAK DOGMÁJA ÉS KULTUSZA TÖRTÉNELMI MEGVILÁGÍTÁSBAN Irtás JUHÁSZ J. DÉNES.
Ha valamely hittétel fejlődését történelmileg vizsgáljuk, három fokozati különbséggel bíró állapotot különböztethetünk meg benne. Első: vagyis kezdetleges állapotban egy dogma akkor van, amikor véleménykülönbség nélkül él a hívek lelkében, ha n.em is meghatározott formában, de „implicite", a liturgikus gyakorlaton keresztül. A második, vagy fejlődési állapot akkor áll be, amikor theológiai katedrára kerül és a fölvetett kéTdés igazságának mibenlétét és hovatartozását boncolgatni kezdik. Végül a harmadik, vagyis definiált állapothoz akkor jut el, amikor a vitás hitigazságot alapos megvitatás után az Egyház, Istentől nyert tévedhetetlen hatalmával és tekintélyével, minden egyes hívőjével, örök üdvösségének elvesztése mellett elismerteti és hogy higyje, kötelezőleg előírja. 1 ) A Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának dogmája is a fejlődésnek e fokozatain ¡ment át. A kereszténység első korszakaiban ismert és elfogadott volt. Később némileg homályba borult, hogy aztán, a legújabb időkben, annál nagyobb erővel és fénnyel lesújthasson a liberalizmus- és modernizmusnak a kath. Egyház tantételeit leegyszerűsíteni sürgető hazugságaira. A szeplőtelen fogantatás dogmájának története igen érdekes és amellett tanulságos is. Az igazság nem vész el, tévedni emberi dolog, — tartja a köz*) Tanquerey, Syn. Theol. Dogm. t. 1. 37. n. 88.
224'
mondás — és ezt még a legkiválóbb elméknek sem lehet bűnül felróni, mint amilyenek Sz. Bonaventura, Sz. Tamás, Sz. Albert és mások voltak. Mert hiszen az Egyház, a Szentlélek vezetése mellett, nagyon gondos őrzője a hittákoknak és amikor szükségesnek látja, alkalmazza Istentől nyert hatalmát és tekintélyét minden vitás kérdésben, mely hit és erkölcsi vonatkozásbann felvetődik. A Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásának hittétele m á r a kereszténység első századaiban is ismeretes volt. Különösen kitűnik ez, ha a keleti és nyugati szentatyák erre vonatkozó tanítását összehasonlítjuk. A két szertartású atyák közötti elvbeli különbség ,attól függött, hogy hogyan fogták fel az eredendő bűn lényegét egyik és másik részen. Nyugaton, a Pelágián eretnekség után, különösen Sz. ¡Ágoston foglalkozott sokat az eredendő bűnnel és annak az emberi nemre való átszármazásával. Ezek a munkák azonban az eredendő bűn általánosítását, vagyis minden ember bűnben való születését törekszenek bizonyítani és ezért a Boldogságos Szűz szeplőtelen fogantatásáról vagy semmit sem mondanak, vagy pedig csak nagy általánosságban emlékeznek meg Isten-anyai kiváltságáról és az eredendő bűntől való mentességéről. Hogy •aztán később a scholastikusok is negatív álláspontra helyezkedtek, annak oka Sz. Ágoston elméletében keresendő. 2 ) A nyugati szentatyák az eredendő bűn kérdésében általában pesszimisztikus nézetet vallanak. Inkább csak az emberi nem szerencsétlen sorsa felett siránkoznak és nem a természetes méltóságát tekintik. Ami aztán Luthert és követőit nagyban támogatta, különösen a megigazulás kérdésénél: „pecca forte, crede fortiter". Sz. Ágoston ugyanis egyik művében , kiemelte, hogy az ember „post peccatum originale exspoliatus a supernaturalibus, vulneratus in naturalibus". Mi sem természetesebb, mint hogy Sz. Ágoston egészen más értelemben .használta: a homo „vulneratus in naturalibus" kifejezést, mindazonáltal ez is világos bizonyítéka annak, hogy Luther, Bajus és mások mily csúnyán visszaéltek vele. A keleti szentatyák viszont m á r általában tárgyalják az eredendő bűnt és átszármaztatásában inkább a „ratio culpae"-t, mint a ,,ratio poenae"-t domborítják ki, miáltal ők a bűnbe,esett emberi nem állapotát optimisztikus szemszögből figyelik. Ez pedig onnan van, hogy a keleti szentatyák a bűnbeesett embernek nem a természetfölötti rendben való szerencsétlenségét, hanem inkább a természet rendjén való méltóságát vizsgálják. Kelet optimisztikus és Nyugati pesszimisztikus irányát szép harmóniába egyesítette Sz. Tamás; habár az ő nézete is pesszimisztikus maradt. A Boldogságos Szűz kiváltságáról a keleti szentatyák munkáiban igen sok értékes megállapítás fedezhetünk fel. így pl. a Boldogságos Szüzet „immaculata, purissima, sanctissima, panagia, terra omnino intacta et virginea, per omnia et funditus immaculaiía" jelzőkkel tüntetik ki, ami arra enged következtetni, hogy a Boldogságos Szűz tisztaságát és szentségét az eredeti bűnnek szeplője nem érinthette. Damaszkuszi Sz. János a Boldogságos Szűz elhúnytára írt harmadik homiliájában Joákimot és Annát boldogoknak nevezi Máriára, „tisztaságos g y e r m e k ü k é r e való tekintettel —• fipécpos Ttaváyiog vagy „aeipartheneuusa". Jeruzsálemi Hesichius „Homilia az Istenszülő szent Máriáról" c. művében a Boldogságos Szűzről ezeket írja: Tov vabv cícf&aQiov xal %RV AX7]TTJV ÜVTÍOV ÉXEV&EQCIV Hasonlóképpen írnak Sz. Szofronius jeruzsá2
) P. Parente, De Verbo Incarnato 356. (1934.)
225'
lemi pátriárcha, Krétai Sz. András, Szergius és mások. Sőt Kelet népénefc lelkében oly mély gyökeret vert ez a hit, hogy még a szakadás után is hosszú időn keresztül fenntartotta magát. Különös dicsérettel kell megemlékeznünk a kievi „Mogila Hittudományi Akadémiá"-róL Ez a pravoszláv akadémia egész a XVIII. századig növendékeit esküvel kötelezte a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatásának elfogadására és az „Istenszülő szeplőtelen fogantatásának egyesülete" szép eredménnyel dolgozott. 3 ) De liturgikus könyveink sem hallgatják el ezt az igazságot. Jeruzsálemi Sz. J a k a b liturgiájában a pap már így imádkozik: „praecipue sanctissimae, immaculatae, super omnes benedictae, gloriosae Dominae, nostrae Deiparae semperque virginis Mariae." — „Dignum est, ut te vere beatam dicamus Deiparam, semper beatam et omnibus módis irreprehensam (panamóméton) et matr.em Dei nostri, honorabiliorem quam Cherubim et gloriosiorem quam Seraphim" etc.4) Ha pedig >a Bold. Szűz tisztaságával felülmúlja még a legtisztább és testnélküli Kerub és Szeráf angyalokat is, akkor semmi kétség nem férhet ahhoz, hogy valaha is csak egy pillanatra bűnben lett volna. Máshelyütt viszont a keleti szertartású könyvek „egyetlen tisztaságos"-ként dicsőítik. — íme figyeljünk meg néhány példát tételünk igazolásául: Az elbocsátó theotókionok, melyeket ,egész éven át a szentek tropárjai után az alkonyati és „Isten az Úr" . . . után reggeli zsolozsmán, valamint hétköznapokon a reggeli istentisztelet végén tropár után szokás énekelni, harmadik h. I. énekben: „A te szüzességed szépségén és szeplőtelen tisztaságodon elcsodálkozván Gábor arkangyal" . . . szavakat olvassuk. Ugyanez alatt a cím alatt a IV. h. után a következők vannak: „A templom szentélyében nevelkedett, hittel, bölcsességgel és szeplőtelen tisztasággal". . . „Egyetlen tisztaságos, egyetlen áldott Istenszülő Szűz" . . . A VII. h. után: „Szeplőtelen Istenszülő Szűz, a fensőbb erőkkel imádd F i a d a t , . . . kik téged hittel dicsőítünk." 5 ) Augusztus 15. (Szűz Mária elhúnyta.) Reggel: „Magasztalunk téged Krisz-i tus Istenünknek szeplőtelen a n y j a " . . . Az ószláv Méneológionokban, ugyanezen ünnep reggelén talán még szebben van kifejezve tételünk: „Tyá csesztno ublázsájem, jedinu csisztuju i neszkvernuju Gyivu" . . . Magasztalunk téged, egyetlen tisztaságos és szeplőtelen Szűz! Krétai Sz. András bűnbánati kánonjában, a Bold. Szüzet dicsőítve, így énekel: „ . . . a szeplőtelen anyaméh kisdedet szült." 6 ) December 9. (A Bold. Szűz szeplőtelen fogantatása.) Vecsernyén: ó legboldogabb lánya Joákimnak, . . . mert «'gyedül fogantattál szeplőtelenül és szeplőtelennek maradtál. — „Mennyei vőlegény, Krisztus . . . És te, tisztaságos Szűz, ugyanannak a legszentebb vérnek értékénél fogva lettél méltóvá, m á r magában fogantatásodban, szeplőtelenségedre." „. . . Mert téged, . . . kiválasztott a Magasságbeli hajlékául, . . . mielőtt a nap felkelt, szeplőtelennek alkotván téged fogantatásod első percétől." „Ki képes felfogni, vagy nyelvvel elmonda3 ) Jugie, Julion d : Halic. ieit Sévere d A. La doctrine du péché originel che les Péres grecs, és Visnevszkij Simon, „Kievszkaja Akadémia." 227. old. (Kiev, 1903.) 4 ) Assemani, Codex lit. lib. t. 2. p. 45. s ) Énekeljetek a mi Istenünknek! (Miskolc, 1937. (654. és 925. old.) 6 ) Liturgikon. Nyíregyháza, 1920. 37. old.
226'
ni, . . . a szeplőtelen,. . . örökikészűz leányzóról, ki fogantatásától kezdve megszentelt és méhben kiválasztott volt, hogy az idők élő Urának hajléka legyen." 7 ) Ha pedig a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatása ünnepének, megülését időrendben vizsgáljuk, akkor arra a meggyőződésre jutunk, hogy Kelet jóval megelőzte Nyugatot. A szeplőtelen fogantatás ünnepe ..in Ecclesia graeca certe jam in saeculo VII. celebratum fűit, in latina saec. XI. celebrari coepit et sic paulatim per totam Ecclesiam propagatum fűit." 8 ) Az ünnep tái'gya kezdetben nem kimondottan a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatása volt, hanem csak tisztán Szűz Mária fogantatása, vagyis a „conceptio active conside'rata". Világos ez az ünnep elnevezéséből: „Conceptio B. Annae". Különösen Dam. Sz. János egyik homilliája „Oraculum conceptioms S. Deiparae" ad erre vonatkozólag bővebb felvilágosítást: „ 0 Joachim et Annae sacratissima filia, quae principatibus ignotisque maligni telis latuisti, quae in Spiritus thalamo versata -es et sine macula custodita, ut sponsa Dei naturaque Dei mater esses." Viszont a szír, örmény és kopt liturgikus szövegek arra engednek következtetni, hogy nem Sz. Anna, hanem Szűz Mária szeplőtelen fogantatását tartották szem előtt, vagyis a conceptio proprie, seu pa&sive considerata-t. Keleten ezt az ünnepet mindig december 9-én tartották és nem 8-án, mint ahogy ez ma a nyugati egyházban szokás. Eusebius idejében, amint maga is í r j a (VIII. sz.), Keleten a szeplőtelen fogantatás ünnepét számos templomban fényesen ünnepelték. 9 ) Nyugaton ellenben egész a IX. századig semmi említésre méltó bizonyíték nem maradt fenn a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatásáról. Első eset amire Nyugaton hivatkozni lehet, Péter argori püspök szicíliai szentbeszéde Szűz Mária szeplőtelen fogantatásának ünnepén. Ebben az időben már Nápolyban is ünnepelték, amit bizonyít: „Calendarium neapolitanum marmoreum". Azonban nem december 8-án, hanem a keleti szokás szerint 9-én tartották a Conceptio sanctae Mariae Virginis-t. Itália után leghamarább Írország vette át ezt az ünnepet. Megünneplésének ideje azonban lényegesen eltért december 9-től. A „Martyrologium Tamlactense" szerint m á j u s 3-án, a „Kalendarium rhythmicum" szerint pedig májiís 2-án tartották. Írország példáját a X. század végén Anglia is követte. Itt azonban n e m ment simán a dolog, éles vita támadt, különösen Sz. Anzelm halála után (t 1109). Szent Anzelm elméletének igazságát azonban nehéz eldönteni, mert hol támadja (Cur Deus Homo?), hol pedig védelmezi a Bold. Szűz szeplőtelen 7
) Dr. K r a j n y á k G. Nagy énekeskönyv. Budapest, 419. és 420. old. Ez egyébként újkeletű officium s m á r nem tisztán a keleti, hanem a dogma kihirdetését követő általános kath. felfogást mutatja. Ugyanez a miskolci zsolozsmakönyv szerint (Ménol. III. 43. s köv.): „De az téged, Joákim isteni leánya, nem érintett, te egymagad — szeplőtelenül fogantattál és szeplőtelen maradtál." 8 ) Egger, Enchiridion Thel. Dogm. Speciális, Brixinae, 1896. p. 445. et 446. Érdekesség kedvéért megemlítem, hogy Peles, ez a neves szláv theológus „Pásztorszkoje Bohoszlovia" (Videny—Bécs, 1885.) c. m u n k á j á b a n azt állítja, hogy Keleten m á r a VI. században nyilvánosan ünnepelték a Szeplőtelen fogantatás ünnepét. 312. old. 161. ®) Tanqurey, op. cit. p. 597.
227'
fogantatását. (Dfe conéeptu virginali.) Szent Anzelmnek ez J bizonytalan állásfoglalása azzal magyarázható, hogy az eredendő bűnt morális és nem fizikai szemszögből vizsgálja. Érdeme azonban elvitathatatlanul nagy, mert hiszen ő egyengette a későbbi theológusok útját a Bold. Szűz szeplőtelen fogantatásának behatóbban való vizsgálására. Tévesen tulajdonítják mégis Szent Anzelmnek Eadmerus: „De conceptione Sanctae Mariae" c. könyvét, melyben ez a tudós szerzetes igen szépen ír a szepl. fogantatás lényegének mibenlétéről. Anglia után Franciaország is felkarolta a szeplőtelen fogantatás ünnepét. 1140 körül a lyoni káptalan saját templomában nagy fénnyel meg is ünnepelte. Szent Bernát azonban nem hagyta az esetet szó nélkül, hanem megtámadta és erős szemrehányással illette a káptalant, mivel olyan „újítás"-t akar behozni, melyre vonatkozólag Róma még nem hallatta szavát. Majd pedig igyekezett őket kioktatni arról, hogy a Bold. Szűz „non in ipso conceptu, sed solum post Conceptum sanctificata fűit", amit bizonyít az is, hogy Krisztuson kívül minden halandó ember vallja: „íme bűnökben fogantattam és bűnökben fogant engem anyám." A szeplőtelen fogantatás kérdésének végleges tisztázása, kétségtelenül a lángelméjü Scotus érdeme, (f 1338.) Angol származású volt és így joggal föltételezhetjük róla, hogy Eadmerus fentebb idézett könyvét nemcsak olvasta, hanem tanulmányozta is. Ezt az állítást a két elmélet közti hasonlatosság is nagyban alátámasztja. Mélyértelmű mondása a szeplőtelen fogantatásról ma is közismert: Deus „potuit, decuit, ergo fecit". A szeplőtelen fogantatás dogmájának kérdése csúcspontját a XVI. században érte el, amikor ugyanis a szertelen filozófiai elméletek csatája kezdődött; „de fecundatione, de evolutionc fetus et eius animatione". — Kérdezhetnők ma: vájjon mi szükség volt erre a nagy harcra? — Sz. Bonaventura egyik méltatója így válaszol: „Et re ver a, habita ratione omnium circumstantiarum, haec liaesitatio tunc erat laude digna et quasi necessaria. Assertio enim huiusmodi privilegii in occidentalibus terris videbatur nova; Ecclesia nondum aliquid determinaverat de hac questione, eadem festum Conceptionis B. Virginis potius videbatur tolerare in aliquibus locis, quam approbare; praxis Ecclesiae Graecae et plures Patrum graecorum sententiae in Occidente tunc non innotuerant, nondum eliquatae fuerunt, graves difficultates, quae ex universalitate tum peccati originális tum redemptionis petitae obiciebantur. Denique primi fautores festi conceptionis et defensores h u j u s privilegii ita male hoc mysterium explicabant, veris falsa immiscebant et invalidis vei falsis rationibus confirmabant, ut eorum positionibus et piae sententiae sic intellectae iure contradicendum esset. ; ' 10 ) — Tanquerey ezen szavakhoz kiegészítésként a következő találó megjegyzést fűzi: „Quibus positis, ac data haesitatione eximiorum Mediae Aetatis Doctorum, magis ac maigis patet, doctrinam de Immaculata Conceptu. nonnisi adjuvante ac dirigente Spiritu S; in Ecclesia universalem fieri posse." 11 ) Az Anyaszentegyház elöljárósága — jure solito — nagyon óvatosan kezelte a szeplőtelen fogantatás dogmájának kérdését. Bizonyítékai, melyek -i kérdés tisztázására vonatkoztak, a XVI. sz.-tól egészen a XIX. sz.-ig; két cso10
) Tanquerey, op. cit. p. 598. " ) Tanquerey, op. eit.
228'
portra oszlanak: gyakorlati ikra, mik a szepl. fogantatás kultuszát igazolják, és tantételiekre, melyek ezen hitigazságnak lépésről-lépésre, több és több létjogosultságot, kiváltságot igyekeznek biztosítani. IV. Sziksztus pápa 1476-ban jóváhagyta a szepl. fogantatás ünnepét; X. Leó pápa a lat. zsinaton fölvetette a kérdést, de Cajetanus bíboros ellenezte és így végleges döntés nem történt. A trid. egyetemes zsinat kijelentette, hogy „non esse suae intentionis, comprehendere in hoc decreto, ubi de peccito originali agitur, beatem immaculatam Virginem Mariam Dei G-anetricem." V. Pál megtiltotta a Bold. Szűz szepl, fogantatásáról nyilvánosan prédikálni; XV. Gergely azonban m á r a magánbeszélgetést megengedte. VII. Sándor 1661-ben engedélyt adott a szeplőtelen fogantatás kérdéséről szentbeszédeket tartani. Amikor aztán lassan az egész kath. világ lelkében gyökeret vert az igazság, IX. Pius pápa 1854-ben „Ineffibilis" kezdetű bullájában a Bold. Szűz szepl. fogantatását mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot, kihirdette. Ez lenne rövid története a szpl. fogantatás dogmájának, ami világosan igazolja, hogy az Istentől nyert kinyilatkoztatási nem vész el. Homály borulhat rá, talán hosszú évszázadokon keresztül, hogy aztán fényével annál jobban bearanyozza a hívő sereget és lelkébe új, szebb, nemesebb életet árasszon. Ma 'i szepl. fogantatás ünnepe az egész keresztény világon nagy tiszteletben áll és egyike azoknak a máriás ünnepeinknek, melyek emlékeztetik a híveket arra, hogy: „íme az Ür szolgáló leánya, legyen nekem a te igéd szerint."
LITURGIKUS GONDOLATOK A MÁRIAREMETEI UNÍÖS NAPON 1940. M Á J U S 26--ÁN
Amerre hajnalban pirkadni kezd az égbolt, amerről a fény, a napsugár derül a világra, amerre az Ür Jézus megváltói vére folyt, ahol egykor, nagyon régen az emberiség bölcsője ringott: arra van egy csodás titokzatos föld, amit legtalálóbban ezzel az egy szóval fejezhetünk ki: Kelet. Oda vágyódnak az utazók, arról álm o d j a titokzatos kalandjait a kisdiák és Istenért lángoló szíve oda h a j t j a az evangéliumi parancsot teljesíteni akaró misszionáriust. — Titkokat, bűbájos ' tkokat sejt arra az emberi elme, miket még eddig fel nem Iebbentett, csodálatos lepel takar. Nekünk. katholikusoknak, Kelet nem a titokzatosság hazája, nem a Kaukázus hófödte vidéke s nem Ti-
Irta és elmondta: KISS ANDOR dr. bet, a dalai láma hazája, nem is Kína, amelyet hires fal övez, még csak nem is Japán, hol gazdag nép lakik s hol mindig virágzanak a fák, mert a mi kutató tekintetünk előtt más távlatok nyílnak: a mi vágyunk és keleti álmunk tárgya az a sok milliót és százmilliót számláló keresztény lélek, akik valaha velünk egy hitet vallottak és egy közös fő alatt egyesültek, de már közel kilencszáz esztendeje, egykori vezetőik félrelépéséből a péteri sziklától eltávolodva, messze Keleten bolyongó szakadárokká, görögkeletiekke lettek. Templomaikban azonban ma is ég a mécsvilág és az imbolygó fény az Oltáriszentségben köztük is jelenlévő Krisztusról beszél. Jézussal két szín alatt ők is egyesülnek a szentáldozás-
229'
i»an: van papi rendjük^ hierarchiájuk, vannak szentségeik, hitvallásuk és theológiájuk, tisztelik a Szent Szüzet és a többi szenteket, kiket mi is tisztelünk, van gyönyörű szertartásuk, szentmiséjük, melyből krisztusi lűz, apostoli erő és Anyaszentegyházunk történelmének csodás (levegője, katholikus tanítása árad. Ennek a szertartásnak nemismerése vagy negligálésa gyakran megnehezíti az Egyház különböző ritusu katholikus híveinek testvéri közeledését, 'az elszakadt testvérek egyesülését pedig sokszor végzetesen megakadályozza. Ezért int bennünket b. e. XI. Pius pypa halhatatlan példája, aki élete főfeladataként Kelet és Nyugat egymással való kölcsönös megismertetéséi és testvéri megszeretését tűzte ki. De ugyanezt m u t a t j a nekünk a dicsőségesen uralkodó XII. Pius pápa nemes felfogása és gesztusa is, aki pl. hivatalosan közölte megválasztását a konstantinápolyi pátriárkával is, és kijelentette, hogy nagy elődjének uniós m u n k á j á t minden 'ekintetben folytani kívánja. Ennek a széni uniós m u n k á n a k pedig első feltétele egymásnak kölcsönös megismerése és édestestvérként való megszerelése. Hazánkban Máriapócson van egy híres, csodatevő, könnyező Mártakép. Görögkatholikus szerzetesek, Nagy Szent Baizil fiai őrzik, ápolják e csodákban bővelkedő kegyképet. Közel 250 esztendeje messze környékről e kegyhelyre zarándokol a görög és latin szertartású katholikus hívők megszámlálhatatlan serege. A csodatevő máriapócsi Sztízanya azonban magához vonzza az őt tisztelő másvallásúakat is. És így az ott élő magyarok között megvalósul egy fölemelően szép, ideális szent unió, mely mindenkit lebilincselő glóriás lénnyel övezett testvéri szeretetben öleli át a különböző szertartású, valíasú és nemzetiségű zarándokok n g y s z á m ú seregét. — Az isteni Gondviselés kifürkészhetetlen akarataból és a Főtisztelendő Szervita Atyáknak, mint a Fájdalmas Szűz
230'
anya kiválasztott tisztelőinek nagyjelentőségű kezdeményezésére örömmel állapíthatom meg, hogy ez a kedves, Szűz Mária szeretetét lehellő máriaremetei kegyhely lesz a második állomás, hol az unió gondolaita testet öit, a különböző ritusú hívek testvéri talalkozója itt is megtermi az Egyház által hőn óhajtott gyümölcsöt. Ennek érdekében azonban szakítanunk kell sok ferde nézettel és előítélettel, melyek egyes katholikus h í vók lelkében még könnyen felmerülnek! íiyen téves felfogás az, hogy az Ft,\ház hitbeli egységéhez lényegesen hozzátartozik a külső egyházfegyelem, valamint a szertartások egysége is. Azt hiszem senkinek, sem jiut eszébe tagadni azt, hogy az ősegyházban megvolt •i teljes és tökéletes egység. Már pedig a modern liturgiatörténet kétségtelenül megállapítja, hogy az ősegyház különböző részeiben a szertartások .erén a legteljesebb változatosság és különféleség uralkodott. Az Ür Jézus első apostolai és az Anyaszentegyház legkiválóbb szentjei voltak azok, akik az Utolsó Vacsora isteni szavait, az első szentmisét, ezt a megrendítően fönséges pillanatot jelképe cselekedeteikkel és szépséges szertartásokkal keretezték körül, mint ahogy keretbe szokás foglalni a drága gyémántokat, hogy azok szépsége annál jobban kidomborodjék. A későbbi századok folyamán egyes centrumok körül történtek ugy:n egységesítési törekvések, de anélkül, hogy -a világegyházban valaha is egységes rítus jött volna létre. Ennek fényes bizonyítéka, hogy pl. magában a nyugati egyházban is a pápák a r ó mai ritus mellett az ambrózián és mozarab liturgiák fennmaradását a mainapiglan is biztosították. A keleti vagy görög egyházban különösen két liturgia van általánosan elterjedve: Nagy szent Vazul, Cezarea nagynevű érsekének liturgiája, melyet éveníe 10 esetben végeznek és Aranyszájú Szent János, Konstantinápoly f ő p ü s pökének isteni ihletséggel írott litur-
giája, amit rendszeresen használ csakaem az egész Kelet. Nagyböjt folyamán még egyes napokon szokásban Tan a Nagy Szent Gergely pápának tulajdonított „Előszenteltek Liturgiájának" végzése. Ezeket gyűjtő néven bizánci miséknek is nevezzük. Aranyszájú Szent János liturgiája azt a helyet foglalja el a keleti misék között mint a nyugati egyházban a római mise. Ezt használják minden lényege® változtatás nélkül az összes gÖTÖgkatholikus és görögkeleti (orthodox, pravoszláv) keresztények, számszerint mintegy 170 millióan, ami óriási jelentőségűnek mondható. Hisz elég csak, ha arra gondolunk, hogy a világegyház 5 pátriárkátusa közül 4 Keleten volt s ezek úgy egyházfegyelem, mint a szertartás végzése tekintetében saját egyházfőik előírásait tartoztak követni és így az egységesítő törekvéseket akarva nem akarva gyökerében megbénították. Az isteni Gondviselés azonban Keleten csodálatos módon gondoskodott •az egységes gyakorlat kifejlődéséről. Aranyszájú Szent János személyében ugyanis olyan kiváló férfiút adott a keleti egyháznak, akinek nagyságát és kiválóságát nemcsak korának pátriárkái ismerték el, hainem az egyetemes Egyház történetében is a legk : válóbb helyet vívta ki magának. Isteni sugallatra írott liturgiájának nagy szerepe van a világnak kereszténnyé tételében és több mint másfélezredes történetében megtaláljuk azt a nagy jövőt is, melyet az elszakedt kereti részek visszahódííásában be fog tölteni. E liturgiában változatokban gazdag párbeszéd viszi előre a cselekményt. Itt újraélet az ősi krisztusi Egyház és egész mennyei udvarral találkozik az Isten után vágyódó lélek. Megjelennek neki az imádandó isteni Személyek: a kezdetnélküli Atya, a Miatyánk, az örök és változtathatatlan, irgalmas és szent Isten, kihez gyakran felhangzik a Kyrie eleison, az „Uram irgalmazz" egetkérő, szívbemarkoló dallama, amit először a mi őskeresztény vér-
tanúink mondtak, mikor a kegyetlen hóhérok kínzőesköz,© vagy a kiéhezett fenevadak vérszomjas foga csattogott testükön az őrjöngő pogányok tapsa között. — A liturgia folyamán többször elhangzik az a vigasztaló igazság, hogy az Atya végtelen kegyességével az embert nemlétből létre hozta, miután elesett, ismét felemelte és nem szűnik gondviselésének munkáját teljesíteni mindaddig, amíg csak jövendő országát, a menny rrs-á« nem ajándékozhatja neki. Mert úgy szerette Isten e világot, mikép egyszülött Fiát adta érte, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne veszen, hanem örök élete legyen. Ezért küldötte le a mennyei kenyeret, a mi Urunk Jézus Krisztust, a jótevőt és megváltót, aki Istennek egyszülött Fia, ki bár halhatatlan, a mi üdvösségünkért a szent Istenszülő és mindenkor Szűz Máriától megtestesülni kegyeskedett s emberré lett. Ö az, aki könyörög, aki beszél hozzám az evangéliumban: ú j r a látom az ő egész életét és minden tanítását az egyházi év ünnepkörében. Ügy mint egyszer a tanítványok, én is találkozom a Mesterrel Jákob kútjánál, a Tábor hegyén, a Genezáret tó partján, Názáretben, szóval földi életének minden mozzanatában. S miután tanításunk fáradságos munkáját elvégezte, az egész világ táplálására átadta nekünk legtisztább testét és drága vérét, hogy méltó áldozati tárgyunk lehessen. És hogy minden üdvgondozást betöltsön, azon éjjel a világ életéért önként adta magát ellenségeinek a kezébe, hogy fölmenve a keresztre, legyőzze halálával a halált és megszabadítsa az ellenség rabságából azokat, akiket alkotott. És fölment a mennyekbe és ott ül az Atyának jobbja felől; és onnan fog ismét eljönni dicsőséggel, ,télni eleveneket és holtakat és az ő országának nem lesz vége, mert ő egyik személye a Szentháromságnak, azért az Atyával és Szentlélekkel együtt kell dicsérni, hogy üdvözítsen minket. Az Atya gondviselésének a munká-
231'
ja azonban az Űr Jézus elküldésével még nem volt teljes. Azért elküldötte nekünk a Vigasztalót, az igazságnak Léikét, ki az Atyától és Fiútól származik, ki mindenütt jelen van, mindenekeit betölt, minden jónak kútfeje és az életnek megadója. Ki azért jött el, hogy megvigasztaljon és megtanítson minket minden igazságra és üdvösséget árasztó kegyelmével kiossza Krisztus áldozatát a megdicsőült, a szenvedő és az örök élei elnyeréséért küzdő egyház tagjai között. Az Atya Fiú és Szentlélek alkotja az egyvalóságú, oszihatatlan Szentháromságot, kit megillet minden dicsőség, tisztelet és imádás, kihez senki méltóan nem járulhat azok közül, akiket a testi kívánságok és gyönyörűségek tartanak lekötve, mert a d csőség királyának szolgálni nagy és rettenetes maguknak a mennyei erőknek is, az arkangyalok ezreinek, az angyalok miriádjainak, a hatszárnyú, sokszemű fennlebegő szárnyas keruboknak és szeráfoknok, kik örökké győzelmi éneket énekelnek, kiáltanak, hangoztatnak és m o n d j á k : Szent, szent, szent a Seregek Ura, teljes az ég és a föld a te dicsőségeddel, hozsánna a magasságban . . . Áldott, aki az Űr nevében jő, hozsánna a magasságban! A Szentháromság dicsőítése, után Aranyszájú Szent János liturgiájában találkozik a hívő a legszentebb, legtisztább, legáldottabb, dicső Királynénkkal, az Istenszülő és m : ndenkorszűz Máriával. Az ő földöntúli tiszta lényének a megjelenése olyan csodálatos hatással van a hívő lélekre, liogy az örömtől és szeretettől elfogódva alig t u d j a szavikba önteni benső érzésének fenkölt gondolatait, mert Szűz Máriát nem anynyira, mint Istennek kedves szentjét magasztalja, hainem inkább, mint a felfoghatatlan titok hordozóját és minden szentek fölött álló Istenszülőt dicsőíti, ki a keruboknál is tiszteltebb és a szeráfoknál is hasonlíthatatlanul dicsőbb, ki az Istent, az Igét sérülés nélkül szülte.
232'
De rátalál a hívő Aranyszájú Szent János liturgiájának mennyei udvarában Keresztelő Szent Jánosra, Szent Péter és Pál, valamint a többi szent apostolra és általában minden szentre, úgy hogy s;nki el nem marad, aki előtte kedves vagy akinek pártfogását kérhetné. — E liturgiában a hívő nem áll tehetetlenül, üres kézzel a fölséges mennyei udvar előtt és nem pusztán szemlélője a szentmisének, hanem az Egyház szándéka és a liturgia kifejezésmódja szerint maga is bemutatója a legszentebb áldozatnak a pappal együtt. Itt a li'.urgia nem ad helyet a privát ájtatosságoknak, magánimádásoknak, hanem be kell olvadnunk a liturgia mindere kiterjedő, dicsérő, hálaadó, bűnbánó és kérő imáival, énekeivel a hitközség közös istentiszteletébe és a többi hívővel, a miséző pappal egybeforrva a megilletőlés szárnyain a fönséges Isten t r ó n j a elé emelkedve, dicsőséget zengeni „az Atyának és Fiúnak és Szentléleknek". így az egyesülés gyarapítja az egyén erőit és a leggyöngébbet is magával ragadó hatalmas folyamot teremt. S boldog az a hívő, aki megértő lélekkel el tud merü'ni az Egyház eme legfönségesebb szertartásában, amely által megtanul érdemszerzően imádkozni és örökre egyesülve élni a mi Urunk Jézus Krisztussal. Ez a liturgia, mely végleges kialakulására nézve régibb a római rítusnál is, nem schizmatikus s még kevésbbé eretnek alkotás, hanem Kelet és nyugat egyetemes katholikus Egyházának legsajátosabb szülö'tje. És ezért az Egyházban nem a nagyobb bajok elkerülése végett megtűrt, másodrangú ritus szerepét tölti be — mint ahogy nincsenek első- és másodosztályú katholikusok sem —, hanem a római liturgiával teljesen egyenértékű, dogmatikus mély hittanítás szempontjából még azt is meszsze túlszárnyaló, legféltettebben őrzött kincse a katholikus Egyháznak. Ezért a római pápák (VI. és IX. Pius, XIII. Leó, XI. Pius) nemcsak megen-
gedték az Egyház kebelébe visszatérteknek az ősi keleti szertartások "megtartását, hanem Kelet iránt érzett mélységes tiszteletből egyenesen megparancsolták azt. Innen érthető meg az is, hogy Jézus Egyházában egyenlő értékkel lehet dicsérni Istent azzal a szertartással, mely Róma templomaiban fejlődött ki, de hasonlóképpen azzal is, melyet Krisztus földi hazája, Kis-Ázsia lelkülete formált és Bizánc kereszténykulturája terjesztett. Egyformán érvényes a szentmisehallgatás, szentgyónás és szentáldozás akár a latin szertartású római katholikus templomban akár görög szertartású római katholikus templomban járulunk hozzá. A szertartások gazdag változatossága Is en bölcseségét hirdeti, a bennük megnyilvánuló hit, erkölcs, kegyelemeszköz és főpásztori hatalom pedig Isten erejéről beszél. Ezt az isteni erőt kezdték kd a szentek ezreitől tündöklő Keletnek hajdani ve zérei, amikor megtagadták a Krisztus által rendelt családfőt és a hívek millióival elszakadtak Jézus földi helytartójától, a római pápától. Azonban a szakadás óta eltelt kilencszáz esztendő zűrzavaros viszonyai között is az isteni hitet, a keresztény erkölcsi törvényeket, a régi közös emlékeket és az ősegyház liturgiájának összekötő aranyfomalát mindmáig sértetlenül megőrizták. Belgrád, Bukarest, Moszkva, Szófia, Konstantinápoly, Kisázsia katedrálisaiban ez az ős katholikus liturgia csendül fel a magasba és Krisztust lehozva az áldozati oltárra, mindnyájunk egyesítéséért könyörög . . . Vájjon mit tehetünk mi, katholikus Testvéreim! Ezekért a jószándékú, de az atyai tekintélyt öntudatlanul megvető tékozló fiakért? Mert hogy tennünk kell valamit, azt mindnyájan érezzük. Hisz az Isten irgalmas szeretete a vörös pokol vallásgyűlölő tébolyulata között a vértanúság k o r o n á j á r a t a r t j a őket méltóknak. A Boldogságos Szent Szűz szeretete pedig csodaitevő kegyhelyeket fa-
kaszt közöttük is. Ügy látszik, hogy az is*eni bölcseség azt a buzgóságot, mellyel ragaszkodnak atyáik hitéhez, azzal a k a r j a megjutalmazni, hogy beláthat á időn belül visszavezeti őket Krisztus családjába, a katholikus Anyaszentegyházba. Ennek előmozdítására Nyugat katholikus országaiban úgy Olaszországban, mint Franciaországban, Belgiumban és Hollandiában már régen megindult az uniós munka. Csak nálunk, hol Kelet és Nyugat aranyhídjának kellene állani, alig vesznek tudomást e téren >aiz emberek. Pedig történelmi, földrajzi és népi adottságainknál fogva tehát nemcsak katholikus, hanem szükségszerűen magyar népi hivatásból is kötelezve volnánk arra, hogy a szakadékokat kiegyenlítsük, a köztünk élő szakadárok közeledését minden erőnkkel előmozdítsuk. Az Üristen a szakadár szláv gyűrűvel körülvett kaitholikus népünknek különleges hivatást szánt az unió terén. Hisz az orthodoxia mezében settenkedő pánszláv propaganda 20 év alatt a most visszakerült Kárpátalján csaknem százezer főnyi hívőt szakított el az Egyháztól, de egyszersmind a magyar Hazától is, mert magyargyűlölő, kommunista táborok harcos tagjaivá nevelte őket. Ezért kell nekünk magyaroknak kétszeresen együtt dolgoznunk az Egyházzal, hogy az eltévelyedetteket viszszavazethessük az elhagyott atyai házba, a lélekben megtagadott katholikus Egyházba és a magyar hazába. De amint >a szakadás az elfogultság és a gyűlölet műve volt, úgy az uniót is csak szeretettel és megértéssel lehet előkészítenünk. Azért ne az ellentéteket keressük, hanem az összekötő szálakat. Lássuk meg az elszakadt testvéreiknek Krisztus szentségi vérétől ragyogó lelkét és szívükben lángolni az Istenanya iránt érzett gyermeki szeretetet. Igyekezzünk megismerni a keleti egyházak helyzetét, szokásait és főleg liturgiáját, melynek tanulmányozxsa nagyban elősegíti a testvér latin ritus megértését
233'
és bensőségesebb átélését. De nemcsak magunk égjünk a lelkes munkától, hanem szükséges, hogy apostoli munkássággel másokat is megnyerjünk az unió szent munkájának, hogy így egy hatalmas hadsereget toborozva megindítsuk imahadjáratunkat és megostromoljuk az Eget a tévelygő lelkek visszavezetéséhez szükséges isteni kegyelem kiesdéséért. Ennek elérése érdekében lépjünk be mindannyian a Nagyméltóságú Püsöki kar védnöksége alatt álló és a Keleti Egyház c. uniós folyóirat Szerkesztőségéniek fáradhatatlan előkészíítő munkássága folytán az eucharisztikus szentévben megalakult Szent Miklósról elnevezett Magyarországi Uniós Szövetségbe. A toborzó ívek az egyházi Főhatóságok kegyes közvetítésével rövidesen minden kis faluba eljutnak, hogy már a közel jövőben megindulhasson egy erőteljes uniós mozgalom, mely minden katholikust, legyen alz bár latin vagy görög szertartású, egy hatalmas táborban egyesít és úgy hallatja szavát, hogy az elszakadt Keletben nemcsak érdeklődést, hanem szeretetet és a közös anyához, az Anyaszentegyházhoz való visszavágyást ébreszt. Ez alól, a Krisztustól reánk rótt súlyos kötelesség alól ne a k a r j a kivonni magát senki azon a címen,
Karácsonyi
hogy ő görög vagy latin szertartású katholikus, mert legyünk azzal egyszer és mindenkorra tisztában, hogy az un" 's munka sem nem görög, sem nem latin feladat, hanem Krisztus Urunktól végrendele'"eg ránkhahagyott egyetemes katholikus kötelesség, melynek lelkiismeretes munkálása közben el kell tűnnie minden akadálynak, melyek Keletet és Nyugatot eddig elválasztották az „egy akol és egy pásztor" közösségétől és be kell teljesülnie Krisztus főapi imájának, amit Nagypéntek vigiliáján az utolsó vacsora asztalánál mondott el: „Hogy mindnyájan eggyé legyenek". Vajha ezek után mindegyikünk imádságos lelkében kigyúlna a Szentlélek Isten pünkösdi tüzétől hevíte'.t kicsi lángocska és egyesülve Krisztus Urunknak, a Boldogságos Szent Szűznek, a szenteknek és az összes testvéreink érdemeinek s imádságainak lángjával, oly hatalmas fénycsóvával árasztaná el az egész keresztény világot, melynek útmutató tűzoszlopánál az összes elszakadt testvérek visszatalálnának a közös atyai házba! . . . Hogy ezt minél hamarább valóra válthassuk, hathatósabb dolgot nem tudok ajánlani, mint azt. hogy imádkozzunk és mindig csak imádkozzunk Testvérek! . . .
ajándékul
legalkalmasabb az első magyar uniós regény Szántay-Szémán István dr.
Császárnőm parancsára című érdekfeszítő műve. Visszavezet a görög egyház dicső múltjába. — Most van sajtó alatt ÁRA
2
P E N G Ő
Megrendelhető a szerzőnél: Miskolc, Hunyadi-utca 3. sz.
Minden karácsonyfa alatt ott legyen! 234'
KRÓNIKA
TIZENÖTÉVES A MISKOLCI GÖR. KAT. APOSTOLI KORMÁNYZÓSÁG Október hó utolsó vasárnapján fennállásának tizenötödik esztendeáét töltötte be a miskolci gör. kath. Apostoli Adminisztratura. Egészen szűk — mondhatnók — családi körben ülte meg hajdudorogi Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó az „emlékezés ünnepét," a mindössze h a t tagot számláló konzultori testület díszülése keretében, csupán a sajtó képviselőinek jelenlétében, de a konzultori testülettel bensőséges érzésben együtt ünnepelt az egész kath. társadalom, főleg az egész magyar kath. klérus és ezek sorában nem utolsó helyütt a magyar gör. kath. papság, a miskolci keresztény sajtó hivatott képviselői pedig ezúttal, a szokottnál is inkább, valóban a magyar közvéleményt képviselték. A miskolci gör. kath. Apostoli Kormányzóság léte szorosan összefügg Magyarország trianoni sorsával. A békediktátum a latin szertartású kath. egvházmegyéket is — szinte kivétel nélkül — megtépázta, a görög szertartásúakat pedig szinte darabokra hasogatta. A hajdudorogi gör. kath. egvházmegyének pont a fele került idegen uralom alá, a munkácsi és eperjesi egyházmegyének viszont csak egy-egy kis csonkja m a r a d t a trianoni országhatáron belül. A munkácsi egyházmegyéből egyetlenegy parókia (Rudabányácska) és két jelentékenyebb fiókegyház (Beregdaróc és Kölese) maradt magyar impérium alatt némi kis szórvánnyal együtt; az eperjesi' egyházmegyének 21 anyaközsége és számos fiókegyháza maradt kívül saját püsjökének kormányzati lehetőségein. Míg ezek itt az atyátlanság keserveit sínylették s előbb a kerületi esperesek, m a j d az ukrán velleitásairól hirhedt Nyárády Dénes dr. volt körösi püspök és eperjesi ap. kormányzó megbízása folytán az általános helvnökséggel megbízott ifj. Vaskovits Antal múcsonyi esperes kormányzat alá kerültek (aki azonban tisztajlellemű magyar ember volt érzésben és kormányzati tényeiben egyaránt,) — addig a csehszlovák impérium előbb Nóvák István dr. eperjesi püspököt üldözte el székhelyéről, ki egyháza érdekében kitért az üldözések elől s már az államváltozás kezdetén Budapestre jött, ahol pár év multán meghalt: addig hajdudorogi Papp Antal nemzeti nagyságokhoz és hitvallókhoz méltó hősiességgel védelmezte önmagát, a schizma által m á r a világháború előtt kikezdett egyházát és a csehszlovák impérium támogatásával a magyarságtól és a kath. egyháztól egyaránt elidegenített, imitt-amott teljes szakadásba vitt népét >a Trianon-felkavarta szennyes áradat ellen. Végetérm nem akaró hajsza indul ellene, főleg miután ő — a magyar apostoli király mint főkegyúr által kinevezett magyar főpap, a csehszlovák hűségesküt is megtagadta, minek vége az 1924-ben bekövetkezett nagy meghurcoltatás, a püspöki székről való lemondatás volt — amit csak egyházmegyéjének jól felfogott érdekében tett — és végül 1925-ben a csehszlovák területről való kiutasítás lett. Hitvallói sorsa és az itt atyátlanul maradt parókiák helyzete egyformán ismeretesek voltak a Szentszék előtt s az idő és körülmények a kettőt egybekapcsolták. így jutott a Szentszék arra az elhatározásra, melynek eredményeként a munkácsi és eperjesi egyházmegyék magyar kormányzat alatt maradt részeiből apostoli adminisztraturát alakított és azt exarchatusi jelleggel felruházva, az egyidejűleg kyzikei érseki címmel kitüntetett hajdudorogi P a p p
285'
Antal v. munkácsi püspök, Sz. Péter és Pál apostolokról n. tapolcai apátra bízta a megyéspüspököket megillető összes jogokkal és kiváltságokkal. 1925 októberében foglalta el ú j méltóságát. Az ú j intézménynek az egyébként a hajdudorogi egyházmegyéhez tartozó Miskolc nyújtott vendégszerető hajlékot s részesítette a falai között megtelepedett főpásztort fejedelmi fogadtatásban. A lefolyt 15 év a város és a főpásztor közötti kapcsolatot egyre szorosabbra fonta. Míg az államkormányzat tisztelő elismerése előbb a m. kir. titkos tanácsosi méltósággal ékesítette, majd legújabban a magyar felsőház tagjai közé emelte, mely utóbbi ténnyel maga az Apostoli Kormányzóság vált magyar közjogi tényezővé, addig a város törvénvhatósága is örökös tagsággal tisztelte meg. De még e megtisztelésnél is nagyobb jelentőségű az a meleg szeretet, mellyel a főpapot Miskolc város egész közönsége és a keresztény társadalom körülveszi. Főpásztori működése nyomán ú j egyházközségek szerveződtek, a régiek megerősödtek. A hitélet magas lendületet vett, a kultúrintézmények száma megszaporodott, színvonaluk magasra emelkedett. Tizenöt éven át hűséges és fáradságot nem ismerő munkatársa, Szántay-Szémán István dr. archipresbyter, p. prelátus, vicarius generális fáradozásai fellendítették az Actio Gatholicá-t, életrehívták a Keleti Egyházat, melyről m a m á r az öndicséret minden gyanúja nélkül, széleskörű elter jedettsége folytán is teljes tárgyilagossággal állapíthatjuk meg, hogy a magyarországi kath. folyóiratok legelsői között áll. Ennek segítségével kifejtett eleven agitációja az 1938. évi nemzetközi eucharisztikus kongresszust az uniós eszme hívei számára világviszonylatban is emlékezetes élménnyé emelte, egy évvel utána a Szemisz megalakulása révén az uniós mozgalomba Magyarországot is belekapcsolta. Az Apostoli Kormányzóságok jogi természetüknél fogva is csak ideiglenes intézmények. A körülmények változásával vagy megszűnnek, vagy egyházmegyékké alakulnak. Az utolsó két év politikai változásokkal kis részben megfogyott, másrészt (Kassavidék, Cirókavölgv) révén jelentékenyen megnőtt miskolci gkath. aip. kormányzóságra is, az idők változásával m a j d n e m e két sors egyike vár. Az a 15 év azonban, mely mögötte áll, korszakhatár, mely be van írva Magyarország történetébe, de be van írva, maradandó emlékkel a magyar görög katholikusság, sőt a liturgia fejlődéstörténetébe is. Ezért ünnepel hajdudorogi Papp Antal érsek úr híveivel együtt az egész mag var görögkatholicizmus, a magyar kath. egyház s vele az egész magyar nemzeti társadalom, Szent István egész Regnum Marianuma. *
Papp Antal c. érsek emlékezni akart, ünnepelni nem. Az évforduló napján, október 27-én az érsekfőpásztor évenként szokásos Krisztus-király miséjét mutatta be: a miskolci gkath. templomban Szántav-Szémán István dr., Schirilla Szóion Andor tb. kanonok-uarochus és Kozma János püsp. tanácsos aszszisztenciájával és fényes segédlettel. A liturgia végén Schirilla Szóion Andor meleg, szeretetteljes szavakkal hívta föl a hívek figyelmét a jeles évfordulóra. Kedden, október 29-én pedig az adminisztratura konzultori testülete emlékező díszülést tartott, melyen maga a főpásztor elnökölt. A „Mennyei Király" eléneklése után Papp Antal c. érsek magasröptű megnyitó beszédet mondott. — Főpásztori örömmel jöttem — mondotta — közelebbi tanácsadó testületem mai ünnepi ülésére, amelyen ha nem is ünnepelni, de melegen emlékezni akarunk Apostoli Kormányzóságunk betöltött első tizenöt esztendejére . . . Tizenöt esztendő nehéz munkája, tapasztalata, öröme és f á j d a l m a van mögöttünk. Számra kevés esztendő, de egy Apostoli Kormányzóság életében szinte korszak, mert azok hivatása a múltban az volt, hogv az egyházi kormányzat teljes jogú és zavartalan folytatását biztosítsák ott, ahol nagy történelmi események és okok folytán az az egyházmegyék eredeti kereteiben egy időre meg nem valósítható. Ránk arz isteni Gondviselés két ősi egyházmegye magyar részeinek kormányzását bízta, amelyek közül az egyik, a munkácsi egyházmegye elszakított
236'
részei, Kárpátalja visszatérésével áz anyaegyházmegyéhez csatoltatott vissza. Területünk még is megnövekedett, mert aiz első bécsi döntés és Kárpátalja visszatérése a Kassa-vidék és a Cirókavölgy paróchiáinak Apostoli Kormányzóságunk joghatósága alá történt rendelését eredményezte. Apostoli Kormányzóságunk ebben az ú j összetételében domborodik ki egyházi feladatai mellett annak magyar szempontból való fontossága is. Szinte mondhatnók, hogy ha az Apostoli Szentszék bölcs előrelátásából nem lett volna felállítva, meg kellett volna szervezni, hogy az eperjesi egyházmegye húsz éven át magyar impérium alatt élő és ú j fejlődési vonalon haladó részét zökkenés nélkül lehessen egybekapcsolni a húsz éves cseh uralom alatt élő és a visszatért részek liturgikus és nemzetiségi sajátosságával úgy, hogy az egész egyházi terület hasznos részként illeszkedjék bele a magyar egyházi és nemzeti életbe. Hála a jó Istennek, ez meg is történt és egyedül ezért is elég okunk volna az ünneplésre, mert a kisebbségi sors és bármely intézmény csonkasága mindig súlyos nyomást és a működésben is akadályt jelent. Itt csak a megkétszerezett m u n k a és sajátos hivatásunknak eleven tudatából fakadó kemény akarásunk hozhat eredményt! Tizenöt év határkövénél elmondhatom, hogy munkánk nem volt meddő. Ezért is a nyugodt lelkiismeret felemelő érzésével bocsátjuk az illetékesek ítélete alá munkánkat, viszont az illetéktelen gáncsoskodók esetleges más véleménye sem fog bennünket soha letéríteni arról az útról, amelyet Isten, a Haza, híveink és embertársaink iránt érzett kötelességünk előír. Ebben a pillanatban az isteni Gondviselés iránt érzett gyermeki hála kifejezése után alázatos fiúi és alattvalói hálás érzelemmel száll lelkem az Örök Város felé, mert az Apostoli Szentszék előrelátó, bölcs és mindenkor a hívek üdvét néző gondoskodása és bölcsesége keltette életre Apostoli Kormányzóságunkat és az elmúlt tizenöt éven át meleg támogatásban is részesítette. Ugyancsak hódolatos érzelemmel gondolok most országgvarapító Kormányzó Urunkra, akinek a történelmi igazságszolgáltatás eljövetelében olv nagy része van, s hogy az országgyarapítás révén Apostoli Kormányzóságunk nemcsak területtel gyarapodott, hanem értékes nemzeti feladat munkása és jövő reményeink hordozója lett. Az őszinte köszönet érzelmeit fejezem ki a magyar kormány megértő támogatásáért, amely nélkül feladatunk megoldása alig lehetett volna sikeres. Az érsekfőpásztor nagyhatású bevezető beszéde után Szántay-Számán István dr. pápai preláius, az apostoli kormányzóság helynöke számolt be színes és történelmi fajsúlyú jelentésében az adminisztratúra 15 éves történetéről: Az isteni Gondviselés m u n k á j a küldetést jelentett az ¡adminisztratívra számára, hogy élessze azt az egyházi és nemzeti tüzet, amelyet Nagymagyarország gyújtott fel, amelyet Trianon és az idegen uralom kioltani igvekezett, de amelv tűz égett itt mindig a szent kötelességteljesítésben az érsekfőpásztor vezetésével. Ez az apostoli kormányzóság 15 éves fennállása után Papp Antal érsek fennkölt személye révén nyerte el igazi súlyát Róma, a keleti kongregáció és a társadalom felé. így volt elérhető, hogy egy Isten, egy haza és egy szertartás jegvdben lehetett dolgozni. Róma elismerte az adminisztratúra különleges hivatását és érdemeit, amikor úgy szervezte meg a miskolci apostoli adminisztratúrát, mint exarchátust, az ősi apostoli intézmények mintájára. Tény az, hogv csonka országban nehéz volt a helyzetünk, de sokszor kellett vitatnia ennek az apostoli kormányzóságnak, hogy csonka területen is van létjogosultsága. Az isteni Gondviselés minket igaizolt, mert itt vagyunk és a történelem jogán fogadhattuk visszatérő testvéreinket olyan atyai szeretettel, ahogv a szülő fogadja gyermekeit. Isten, haza és egyház iránti kötelességgel eltelt szív irányítja az adminisztratúra működését, ebben a gondolatban ajánlotta fel az érsek úr mai szentmiséjét Isten kegyelméért. Egészen biztos az, hogy a miskolci apostoli kormányzóság 15 éves működése alapján elmondhatja, hogy lelkekből semmit sem vesztett el és hogy mindent a haza, a nemzet és az egyház érdekében cselekedett és történelmi missziót töltött be.
237'
A nagyhatású beszéd után Parpp Antal érsek-főpásztor emelkedett szavakkal fejezte be az emlékező ünnepséget. Meleg szavakkal mondotta el, hogv a miskolci apostoli adminisztratúrát nehéz küzdelmében a nehézségeket leküzdő igaz szeretet tartotta fenn. És a krisztusi, egyházat és hazát szolgáló szeretet fogja továbbra is fenntartani. Az eddigi működésért köszönetet mondott elsősorban vikáriusának, Szántay-Szémán Istvánnak, provikáriusának, Zapotoczky Konstantin pápai kamarásnak, a konzultori tanács minden tagjának, a lelkészeknek és tanítóknak és szerető szavakkal köszönte meg nagv szolgálatát Schirilla Szóion kanonoknak, hogy a székesegyház nagy kérdését megoldásra segítette templomának átengedésével. Továbbra is szolgálja az apostoli adminisztratúra az egyház és a haza üdvét az igazi keresztényi és tiszta hazaszeretet munkájával. A lélekemelő, emlékező ünnepségtől táviratokban üdvözölte Papp Aat-sű érsek a pápai nuncius útján, a Kormányzó Ür Öfőméltóságát, a miniszterelnököt, a kultuszminisztert és a metropolita hercegprímást. A magasztos szép ünnepség a „Valóban méltó dicsérni" kezdetű ősi himnusszal és a főpásztor áldásával ért véget.
—- SZENTSZÉKI DÖNTÉS SZERTARTÁSVÁLTOZTATÁSI ÜGYBEN. A kódexmagyarázó pápai bizottsághoz kérdést intéztek, hogy a C. I. C. 98. k á n o n j a értelmében a latin szertartásról férjének keleti szertartására térő nő kötelezve van-e házasságánál a tridenti forma megtartására', illetve a Codex 1099. k á n o n j a 1. §-ának 3. pontjában foglaltakra. A kódexmagyarázó bizottság a föltett kérdésre igenlőleg felelt. — KITÜNTETÉSEK. Papp Antal c. érsek, apostoli kormányzó Bubnó And o r dr. homrogdi lelkész, csereháti esperest c. főesperessé, Gulovics Andor dr. ap. korm. fogalmazót és szsz. jegyzőt, a SZEMiSZ főpénztárosát püspöki tanácsossá nevezte ki. —- A SZAMOSŰJVÁR—KOLOZSVÁRI EGYHÁZMEGYE PÜSPÖKE Hoszszú Gyula dr., ki püspöki kinevezését még a magyar királyság idején a királytól, mint főkegyúrtól kapta, október 22-én letette az esküt Horthy Miklós kormányzó kezeibe;. Ugyancsak ő és püspöktársa, Russ Sándor nagybányai püspök résztvettek az október 16-i püspöki konferencián is Budapesten, mely uniós szövetségünk ügyeivel is foglalkozott.
288'
— A HÁBORÚS ÁLLAPOTOK uniós munkánkat is hátráltatják. Eltekintve attól, hogy itthon is vannak, kik legalább is kétkedéssel gondolnak arra, hogy vájjon a mostani ido-kben lehet-e valami tenni az uniós álmok megvalósulása érdekében, nem gondolva arra, mennyire igaz ebben a vonatkozásban is, hogy az erő az erőtelenségben fejlik ki, — sajnosrtn kell nélkülöznünk több értékes külföldi kapcsolatunkat, melyeket a politikai változások megakadályoztak. Különösen a szlávok felé alig-alig van összeköttetésre mód. A szlávok értékes uniós folyóiratai és lapjai (Apostolát, Oriens, Neva) szünetelnek, a velehrádi Akadémia nem működik. Gyérült — bár ennek politikai magyarázata nem lehet — J i p szlávia felé is a kapcsolatunk. A politikai változások ellenére is megvannak azonban ma is értékes román kapcsolataink s kilátás van nyugat felé, helyesebben a nyugati irányokon át építeni ki újabb kapcsolatokat, főleg a távolkelet felé. Hisszük, hogy biztató sikereink reménye mielőbb beválik és ez örvendetesen meg fog látszani a krónikarovatunk megelevenedésén is.
— BAZILISSZÁK FOGADALOMT É T E L E . Szeptember 22-én Máriapócson, a könnyező Szűz kegytemplomában ünnepélyes szerzetesi fogadalmat tett Jencsik Aurélia és Bisó Veronika Sz. Bazil r. nővér. A fogadalomtétel a kegytemplom ünnepélyes nagymiséje közben történt, melyet P. Jőcsák Máté O. S. B. M. tartományfőnök celebrált. A tropárok eléneklése után gyertyavivő nővérek vezették a fogadalomtételre készülőket az ikonosztáz elé, hol a trónon ülő Dudás Miklós dr. O. S. B. M. h a j dudorogi megyéspüspök előtt arcraborultak. Az énekkar a püskösdi, m a j d a „Tárd ki felém atyai karjaidat" tropárt énekelte. A szokásos kérdések és válaszok után a püspök a jelentkezőket a szentélybe vezette s miután a nyitott tabernákulum előtt, a szentségi Ür Jézusra hivatkozva kinyilatkoztatták, hogy teljesen önként és szabad akaratból választják a szerzetesi életet, a püspök előtt az evangéliumra helyezett kezekkel elmondták a fogadalom formáját. A szerzetesi ruhába való beöltözés után a temetési zsoltár éneklése következett: „Boldogok^ kiknek útjok feddhetetlen. . ." mely után a főpásztor gyújtó hatású szentbeszédet tartott. „A szerzetesi fogadalom — mondotta — egy fiatal és reményteljes élet tüzbevetése. Szükség van erre az égőáldozatra, a világ bűnös volta, gyarlósága teszi ezt szükségessé. Az ilyen önként égő lelkek t u d j á k csak megérteni Istent, hogy vissza ne hozza ismét Szodoma és Gomorra sorsát." A bazilissza apácák, az egykori veszprémvölgyi apácák utódai, ma a csonka ország területén egy magyar házzal és ennek egy expozi túrájával bírnak s van négy ruthén házuk, illetve expoziturájuk is.
Legközelebbi számunk h ó 15-én jelenik meg.
deeember
— A NAGYVÁRADI és szatmári latin szert, püspökségek ismét üre • állanak. Napholz Pál S. J., kinek püspökké való fölszentelése szept. 8-ra volt kitűzve, nehogy személye útjában legyen az állam változásai! járó egyházi területrendezésnek, az aeque-principaliter egyesített szatmár-nagyváradi latin szert, püsjöki trónról lemondott. Híreink szerint az Apostoli Szentszék a szatmári és nagyváradi egyházmegyéket a Trianon előtti állapot szerint rövidesen helyreállítja és mindkét egyházmegye élére külön főpásztort állít. A nagyváradi és szatmári egyházmegyéket egyelőre még Márton Áron gyulafehérvári püspök helynökei ú t j á n kormányozza. — AZ ACTIO CATHOLICA ÉS AZ UNIONIZMUS. Az Actio Calholica központi igazgatósága minden plébániára szétküldte az 1940—41. évi munkaidényre szükséges előadási anyagot. A tárgykör ezidén is az Anyaszentegyház a következő gondolatmenetben: 1. Az Anyaszentegyház Krisztus gondolata. 2. A leggazdagabb jótevő. 3. A meg nem tépett köntös. 4. Az Egyház szentsége. 5. A birodalom, melynek nincs határa. Ez utóbbi előadás-anyag részletesen foglalkozik az unió kérdésével is, különösen az intelligencia számára készített előadástervezet, melyet Gáspár Gusztáv írt. A keleti ritusok áttekintése után rátér a szakadás okaira, m a j d a különböző korabeli egyesülési kísérletekre. Megvilágítja a szakadár egyház siralmas helyzetét, melynek egyik főoka, hogy papjaik a legtöbb országban szánandóan kevés műveltséggel rendelkeznek. Az 1921. évi hivatalos adatok szerint ismerteti Görögország akkori helyzetét, hol az akkor működésben állott 4432 világi pap közül 1708 még középiskolai végzettséggel sem bírt, gimnáziuma csak 323-nak volt, főiskolai végzett-
239'
sége csak 245-nek. F e l h í v j a a figyelmet a Szent Miklós Szövetségre és a Keleti E g y h á z r a is. Az egy,elsülés által, m o n d j a „mi is k a p n á n k sokat: áhitat, misztikus szemlélet, önsanyargató életszentség és hősies lemondás van ott bőven. Ez pedig biztató jelenség, m e r t amit nem t u d n a k megoldani a theologusok és jogászok, az sikerülhet a szenteknek. Hasonló gondolatokkal találkozunk a népies előadás tervezetében is, melyet szerkesztőnk írt meg az A. (',. számára. — ATHÉN VÉDŐSZENTJÉNEK, Areopagita Sz. Dénesnek emlékét október 3-án nagy fénnyel ülte meg a görög főváros. Az ünnepséget főpapi vecsernye és szentbeszéd vezette be. Magán az ü n n e p e n társas főpapi mise és szentbeszéd u t á n ünnepélyes körmenet vonult az Areopágra, melyben a k o r m á n y tagjai is résztvettek.
(E) — ROMÁN PAPOK MENEKÜLÉSE. A balázsfalvai „Unirea" közlése szerint a honvédek bevonulása előtt Kelet-Magyarországról és Erdélyből 55 göc. kath. pap m e n e k ü l t r o m á n területre. A lap a menekültek névsorát is közli. Az 55 közül 15 olyan parókián, vagy önállósított fiókegyházb a n működött, mely a Christifideles Graeci bulla a l a p j á n a h a j d u d o r o g i egyházmegye kötelékébe tartozott. A r o m á n területre m e n e k ü l t p a p o k n a k a r o m á n k o r m á n y eddigi illetményeiket olyan m é r t é k r e csökkentve folyósítja, mely a fizetéscsökkentéssel felfüggesztett tisztviselőkének felel meg. — A LEUKOSIAI ÉS ITHAKAI ÉRSEKSÉG Görögországban régebb
240'
idő óta betöltetlen volt, amit legink á b b Görögország zavaros és sokszor változó politikai helyzete okozott. Most ú j a b b a n mégis betöltötték. Az ú j érsek, Dorotheus Palladinos fölszentelése szeptember 29-én ment végbe Athénben. — AZ ATHOSZ-HEGYI SZERZETESEK telepeit sokszor m o n d j á k a kelet Vatikánjának, nem ugyan a hatalon, h a n e m a r a j t u k keresztül megnyilvánuló összetartó erő folytán. Ezek a telepek Kr. u. 1000 óta állanak az ú. n. Szent-hegyen (Hagios Oros). A szerzetesek h a j t h a t a t l a n u l ragaszkodnak a hitvallásnak és az első hét egyetemes zsinatnak a tani sához. Talán legjobban Gluny-hez hasonlíthatók nyugati viszonylatban ezek a szerzetesi közösségek. Nem egy helyre eljuttatták a keleti egyház jellegzetes szerzetesi u r a l m á t (v. ö. starec). Az Athos-hegyet, ahol egymás mellett görög, orosz, bolgár, szerb, r o m á n és georgiai nemzetiségű kolostorok vannak, m i n d e n ü n n e n nagy zarándokcsoportok keresik fel, a világh á b o r ú előtt még Oroszországból is számosan jöttek. (E. L.) — FINNORSZÁGBAN mindössze 2000 katholikus él, kiket a helsinkii apostoli vikáriátus 9 p a p p a l gondoz. A katholikusok teljes vallásszabadságot élveznek ugyan, de sem kolostort, sem jótékonysági szervezeteket n e m létesíthetnek, mert az egyháznak nincs jogi személyisége. Ilyennel az alkotm á n y értelmében csak a l u t h e r á n u s ság és az orthodoxia bír, mely ott magát görögkatholiikusnak nevezi, de nem a pápával, h a n e m a konstantinápolyi pátriárkával tart f e n n k a p csolatot.
IIGYELO AZ ORTHODOX EGYHÁZ A BALTI ÁLLAMOKBAN Irta: MASSALSKY MIKLÓS dr. herceg A balti államokban lejátszódó eseményeik, főleg ezeknek a szovjetunióhoz való csatlakozása figyelmünket ismét e földterületek felé irányították és fölkeltették érdeklődésünket az ottani egyházi viszonyok iránt. Az 1917. évi oroszországi forradalomig a három balti állam: Észtország, Lettország és Litvánia az Orosz birodalom tartozékai voltak, hol az orthodox egyház — mindhárom területen — kiegészítő része volt az orahodox orosz államegyháznak. A forradalom és a most a szovjetunióhoz csatolt nemzeti államok megalakulása után előállott az ezeken a területeken működő orthodox egyházak jogi helyzete rendezésének szüksége is, ami a három területen háromféleképen történt meg. Észtországban, hol az orthodoxok az 1—1 milliónyi lakosságnak mintegy 19%-át képezték, önálló (autokephal) egyház alakult, mely a Révaiban (most: Tallin) lakó püspöknek volt alárendelve. Ez részt vett az országnak a bolsevizmus ellen folytatott küzdelmében és sikeres ellenpropagandát folytatott a szovjet-propaganda ellen. Ez az egyház vezetőivel szemben a szovjet nemtetszését vonta magára, minek következményekép, mint ismeretes, 1935-ben, egy éjjel ismeretlen tettesek hatoltak be az orthodox püspök házába, a püsjököt megkötözve egv asztalra fektették s benzinnel leöntve fegyujtották. Az emberek először azt hitték, hogy véletlenül kiütött tűzzel van dolguk, m a j d azt gondolták, hogy a püspököt álmában érte a veszedelem. Csak mikor azt vették észre, hogy félig megszenesedett teste az asztalhoz volt kötve, ébredtek a valóságra. A meggyilkoltnak utódai azonban rendületlenül tovább folytatták antibolsevista politikájukat. A szovjetunióban azonban tudvalevően most is fennállanak Szergiusz metropolita főnöksége alatt az egykori államegyház maradványai, melyeket a szovjet-kormányzat azzal a föltétellel tűr meg, hogy semmi önálló tevékenységbe nem fog és a kormány utasításainak vakon engedelmeskedik. így aztán számára és lelkészei számára engedélyezve van valamiféle „árnyék-lét." Ez az „egyház"' — némi ¡kivétellel, amelyről még szó lesz — teljesen a szovjetunió területére húzódott vissza. Észtország a szovjetunióhoz való visszacsatolásának első következménye az eddig autokephal orthodox egyháznak Szergius metropolita alá való rendelése lett, amelyet különöskép épen az egyébként vallásellenes és ateista szovjetkormányzat, tehát a világi hatalom rendelt el és hajtott is végre. Teljesen egyedülálló eset! Az eddig tizenhat önálló egyházat számláló orthodoxia számbelileg eggyel szegényebb lett. Lettországban a kétmilliónyi összlakosság 7%-át tevő orthodox egyház semmiféle autokephal egyházi szervezetet nem létesített, hanem Észországra bízta magát. Számára m á r a második lehetőség volt az, amely Oroszország
241'
bukásával kínálkozott, hogy ú j o n n a n szervezett önálló egyházzá lehessen. Lettország bukása után az állam orthodox egyháza most m á r az észtországi orthodoxia sorsában kénytelen osztozni. Egy egészen más utat járt be a litván orthodox egyház, ahol az orthodoxia a 2.2 milliónyi lakosságnak 2%-át teszi ki. Az ottani orthodox püspök (Eleutherius, a mostani metropolita, a forradalom után Szergius, moszkvai érseknek vetette magát alá s így alattvalója lett az ennek vezetése alatt álló „árnyékegyháznak." Ez a rendszabály a szovjetkormánynak! igen kedvére való volt, s örömmel üdvözölte, hogy a hatalma alatt álló egyháznak külföldi letéteményesére is akadt, s ennek révén állandóan érvényesítheti befolyását s elhitetheti, hogy a szovjetunió területén „szó sem lehet" egyházüldözésről, sőt olyan szabadságot élvez az egyház, hogy külföldön is van egyházmegyéje. Sajátságos, hogy a Litvániában megtelepedett orosz (antibolsevista) emigránsok is Eleutherius egyházi kormányzata alá helyezkedtek s így közvetve a moszkvai Szergiusznaik s r a j t a keresztül a szovjetuniónak voltak alárendelve anélkül, hogy ennek a helyzetnek paradox voltát észrevették volna. Minden esetre a litván egyházmegye képezte az egyetlen esetet, melyben Szergiusz joghatósága a szovjetunió határain túlhatott és Eletherius volt az egyetlen püspök, akinek egy másik állam területén is volt egyetlenegy községei. Ez pedig épen Berlin volt, hol a Pasanenstrassén áll egy kis templom, mintegy 90 Jagot számláló egyházközséggel, illetve lelkészettel, mely Eleutheriusnak van alárendelve. (A többi németországi orthodox egyházak különböző más egyházi főhatóságok joghatósága alatt állanak.) Litvániának a szovjetunióhoz való csatlakozása tehát itt egyházi tekintetben semmi jogi értelemben vett változást neim eredményezett, noha a tényleges változásokról egyáltalán nem k é s telkedhetünk.
ADATTÁR Áz egyesüli keleti egyházak Magyarországon kívül. Görögök. II. Konstantinápoly, Kelet kultúrális fővárosa, főleg mikor a déli pátriarkátusok területe arab kézbe jutott, előbb a nagy krisiztologiai eretnekségek harctere lett, később pedig a képromboló eretnekség központjává vált. A niceai második zsinatig (vagyis a VII. egyetemes zsinatig) terjedő időben 203 évig állott ikívül a római egyház közösségén. Mindazáltal egyáltalán n e m áll helyt azok állítása, kik Kelet ellen azzal argumentálnak, hogy mindig hajlandósággal bírt a szakadásra, sőt eretnekségre, m e r t mint tudjuk, Nyugatnak is meg voltak később ugyanezek a bajai. Tagadhatatlan azonban, hogy a pátriárkáknak a főhatalom elnyerészére irányuló törekvésed nagyon károsan befolyásolták az egyházi egységet. Még károsabban hatott a császároknak az egyház ügyeibe való minduntalan beleártakozásuik. Ilyen beleártakozás következménye volt a különben nagytehetségű Photios-nak pátriárkái trónra való emelése (8585-867. és- 877—886.), mely személyi természetű szakadásra vezetett s később befejezést nyert 1054-ben a Kerulariosz-féle schizmaban. Mikor Umberto di Silva
242'
Caiidida bíboros pápai követ az excommunicatio-t kihirdette, a kedélyek in 7 uen is, túl is annyira túlfütöttek voltak, hogy a szakadásnak m á r lehetetlen volt be nem következnie. A III. Ince pápa által egyházi fenyítékkel sújtott IV. kereszteshadjárat (1204) aztán általánossá tette legalább görög részről az eddig csak személyinek nevezhető ellenszenvet. Az addig még el nem szakadt keleti népek egymás után csatlakoztak a szakadáshoz. A római pápák fáradozásai folytán 1274-ben a lyoni zsinat helyreállította az egységet. És bár Bekkos János pátriarka (1275—1282) híven ragaszkodott hozzá, minthogy VIII. Palaelog Mihály császár nem lelki, hanem politikai okokból kötötte meg, egy évtizeden belül felbomlott. Szintén politikai indokok vitték VII. Palaeolog János császárt is az 1439. évi firenzei unió megkötésére is, bár Bessarion niceai és Izidor kievi metropolita minden igyekezetükkel azon voltak, hogy az uniónak dogmatikus és lelki alapot a d j a n a k . Efezusi Márk érsek agitációja azonban a népet az unióval szemben ellenséges érzületre ragadta. III. (Mammasz) Gergely pátriarka, aki az uniót elfogadta, kénytelen volt Rómába menekülni. Oda került Besszárion és Izidor is, kiket uniós érdemeikért a pápa bíborosokká nevezett ki. 1443-ban Simeon trapezunti érsek Jeruzsálemben felmondta az uniót. E zsinati határozat ellenére Konstantinápolyban 1452-ben mégis kihirdették. Konstantinápoly török kézre jutása után (1453) azonban ismét elenyészett. (Folytatjuk.)
GIZELLA KIRÁLYNÉ VESZPRÉMI HÍMZŐISKOLÁJA Árpádkori művelődésünk történetében nem egyszer vezetőszerepet töltött be Veszprém. Szi. István és Gizella kedvelt tartózkodási helye lévén, az első püspökség-alapítások között szerepel és a veszprémi püspök töltötte be a királyné mellett a kancellári szerepet. Szent István legkorábbi oklevelét, az 1001-ből való görög nyelvű oklevelet a veszprémvölgyi ¡apácakolostor részére adományozta. Székesegyháza is a szent király alapítása. Az ú j o n n a n alapított székesegyházat Szent István gazdagon ellátta felszereléssel, gazdag aranykincsekkel, Gizella pedig a díszes miseruhákat készíttette, a palotája mellett felállított himzőiskolákban. A legrégibb himzés-emlékünk a koronázási palást. A magyarságot — keleti nép lévén — külső megjelenésében mindég nagy fényűzés jellemezte és ebben m á r ai honfoglalás előtt nagy szerepe lehetett a textilművességnek. Kézzelfogható textilmunkánk ugyan a honfoglalás korából nem maradt, de m á r az első jelentősebb emlékünk, a koronázási parlást, világhírű darab. Koronázó palástunk bizánci eredetű szederjes (kékes viola) színű selyemszövet, sötétebb viola színű selyembéléssel. A hímzés anyaga selyemre sodrott aranyfonál. A koronázó paláston a szentek koszorúja közt ábrázolva van Szent István, Gizella és Szent Imre is. A koronázó palást eredetileg miseruhának készült, amit a ráhimzett szöveg teljesen bizonyít: „Krisztus megtestesülésének 1031-ik évébein a XlII-ik indictióban. István király és Gizella királyné által ezen misemondó ruha a Fehérvár városában lévő sz. Mária-templom számára készült és adományozt a t o k . " Később valószínűleg a XII. században átalakították. Az eredetileg harangalakú miseruhát elől felhasították, megcsonkították, hosszából is levágtak. .A koronázási palást Veszprémben készült. A XI—XII. században, mint külföldön, nálunk is a kolostorok voltak a textilművesség főhelyei. A középkorban és természetesen a későbbi századokb a n is szokásban volt az, hogy a fejedelmek és nemes urak asszonyai és leá-
243'
nyai jobbágyaik fehémépável együtt az ú. n. asszonyházakban fontak, szőttek, varrtak. Érdekes és az egész világon elterjedt szokás az, hogy az asszonynépezt a sajátosan női munkát társaságokká alakulva, közösen szerette végezni és pedig lehetőleg külön e célra rendelt helyiségekben úri és paraszti sorban egyaránt. Ebben gyökerezik a fonóház szokása is. Ilyen asszonyháza volt Gizella királynőnek is Esztergomban, Fehérváron és Veszprémben, ahol főképpen a Szent István által alalpított egyházak és kolostorok textiles szükségleteinek ellátásán dolgoztak. A koronázási palást készítésének helyéről sok vita folyt s náhány német tudós Gizella b a j o r származására hivatkozva, német m u n k á n a k t a r t j a a koronázási palástot. Veszprémben azonban m á r Szent István korában volt a p á c a kolostor, amelyben görög apácák voltak az első lakók s a palástnak bizánci stílusa, hímzésének bizánci technikája szintén bizonyossá teszi, hogv ez az emlék a veszprémi kolostorban készült. „Point de Hongrie" — „magyar öltés." A koronázási paláston kívül azonban volt Gizellának egy miseruhája, amellyel a) magyar himzőművészet nevét ismertté és csodálttá tette Európában. Erről a koronázási palástot megelőzően 1004-ben készült miseruháról csak irott tudomásunk van. A francia forradalom alatt (1792) nyomaveszett. Addig a metzi Szent Arnulf-templombiain őrizték. Lemásolt felirata szerint Szent István és Gizella ajándékozta XIX. János pápának. A vörös bizánci selyembrokát miseruha gazdag figurális hímzése itthon készült, mégpedig sajátos öltésmóddal, »amelyet a franciák ma is „miaigyar öltésnek" neveznek. Erről a magyar öltésről külön is kell szólnunk. Lefefoure francia író köny vében aki a Gizella-féle miseruhát ismertette, azt állítja, hogy ezt a híres m a gyar öltést Gizella királyné alkotta meg palotája mellett felállított himzőisikolában (s nem lehetetlen, hogy éppen Veszprémben). Franciaországban és Olaszországban még ma is kedvelik a magyar öltést, mely névvel a zeg-zúgos vonalakkal kidolgozott öltési módot illetik. A veszprémi himzőiskola hatása A kolostorok és nemesudvarokban felállított himzoiskolákkal kapcsolatban önkéntelenül is felvetődik a kérdés*, hogy milyen hatással voltak ezzel a magyar himzőművészetre. Hogy az árpádházi himzőiskolák m u n k á j á b a n mekkora részt vettek a királyné magyar származású udvarhölgyei, természetesen nem tudjuk, de arról sincsenek adataink, hogy a kézimunka a nemesség és jiobbágyság körében milyen nagy mértékben volt elterjedve. Azt azonban tudjuk, hogy honfoglaló őseink a kender termesztéséhez és megmunkálásához értettek. T u d j u k azt is, hogy a volgamenti rokonnépek ruhaneműik — ingek, fejrevaló kendők — kivarrását ősi alapon magas fejlettségre vitték. Ezek a népek a mesés textiles készítményekkel pompázó Bizánc hatáskörébe estek és ennek a hatásnak nyomai ma is kiérezhetők munkáikon. A fekete-tengermelléki magyarok szintén kapcsolatban állottak Bizánccal és ez a kapcsolat még az új hazában sem szakadt meg teljesen. Alapos okunk van tehát azt állítani, hogy őseink a népi művészet ez ágát is magukkal hozták Ázsiából. A kolostorok és udvarházak himzőiskolái természetesen nem maradhattak hatás nélkül a népi kézimunkára, amint népi kézimunkánk nem egy mintájáról kimutatható úri eredete. A veszprémvölgyi apácazárda Gizella királyné által fenntartott himzőiskolája pedig fényes bizonyítéka annaik, hogy a magyarok a kereszténység átvételével belekapcsolódtak nyugat kultúrájába, mindemellett megőrizték keleti sajátságukat és ízlésüket, amit kézimunkájuknak külföldi hatása szépen bizonyít. (Veszprémi Hírlap, 1940 okt. 16.) (Dr. H. K.) Felelős szerkesztő és kiadó: Szántay-Szémán István dr. pápai prelátus. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Miskolc, Melinda-u. 11. Telefon: 57-98. Nyomatott Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-utca 18. sz-
244'
Szántay-Szémán István dr. Dr. Szántay-Szémán István: A PÁPASÁG AZ OROSZ ORTHODOXIA TÜKRÉBEN. Könnyű és világos előadásban áttekintést nyújt az orosz orthodoxiának Rómával századokon át fönntartott kapcsolatairól. Sok becses történelmi adatot tesz közkinccsé . . . 2.20 P KELET ÉS AZ EUCHARISZTIA. A Keleti Egyház 1937. évi folyama eucharisztikus cikksorozatának különlenyomata . . 2.20 P Előfizetőknek: . . . 1.20 P Dr. Szántay-Szémán István: AZ UNTONIZMUS. Az egyházak egyesülésének kérdését minden oldalnál megvilágító, alapvető mű. Hász Látván dr. püspök előszavával Elfogyott Dr. Szántay-Szémán István: MINDENNAPI KENYÉR. Oktató imádságos könyv a görög szert, szentmise nyilvános részeinek teljes magyar fordításával. Elfogyott Di. Szántay-Szémán István: XI. PIUS PÁPA ÉS AZ UNIÓ. Az egri szemináriumban 1935 május 8-án rendezett „keleti napon" tartott előadás szövege. —.40 P Dr. Szántay-Szémán István: KATHOLICIZMÜS ÉS UNIÓ. Az 1935 november 5-én Veszprémben rendezett papi konferencián s az 1935 november 6-án Győrött teteti napon tartott előadás szövege. (Külön lenyomat a Keleti Egyház 1936. évi jannári számából.) —.40 P
Megrendelési cím:
Dr. Szántay-Szémán István, Miskolc, Hunyadi-u. 3.
Egyházi
nyomtatványok
Ludvig István könyvnyomdájában Miskolc, Rákóczi-u.
18. Telefon:
25—69.
Hogy mindnyájan egyek legyünk." Uniós vezérkönyv az egyházak egyesüléséért imádkozni és dolgozni kívánó katholikusok (papok és világiak) számára. Alapvető ismeretek. Bő imádságos rész az egyház keleti és nyugati liturgikus imáiból.
Ara U \ pengd Szent István Társulat — Budapest VIII., Szentkirályi-utca 28—30. s z .
