Ludescher Gabriella DOKTORI ÉRTEKEZÉS

PÉCSI TUDOMÁNYEGYETEM EGYETEM KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR REGIONÁLIS POLITIKA ÉS GAZDASÁGTAN DOKTORI ISKOLA

Ludescher Gabriella A helyi társadalmak szerepe a falvak sikerességében

DOKTORI ÉRTEKEZÉS

Témavezetı: Dr. Kovács Teréz

Pécs, 2009

Tartalomjegyzék 1. Bevezetés................................................................................................................................ 5 1.1 A témaválasztás indoklása ............................................................................................... 5 1.2 A kutatás célja és hipotézise............................................................................................. 6 1.3 A dolgozat felépítése........................................................................................................ 8 2. Az elméleti háttér bemutatása ................................................................................................ 9 2.1 A központi fogalmak meghatározása ............................................................................... 9 2.2 A közösség és vidékfejlesztés elmélete más szemszögbıl............................................. 12 2.2.1 Vidékfejlesztés–falukutatás..................................................................................... 21 2.3 A társadalmi és puha tényezık szerepe a falvakban ...................................................... 23 2.3.1 Társadalmi tıke ....................................................................................................... 24 2.3.2 Együttmőködés........................................................................................................ 27 2.3.3 Habitus .................................................................................................................... 28 2.3.4 Motiváltság.............................................................................................................. 28 3. Kutatási módszerek .............................................................................................................. 31 3.1 Primer adatgyőjtés módszertana..................................................................................... 33 3.2 Empirikus falukutatás..................................................................................................... 34 3.3 Az interjúk feldolgozása................................................................................................. 36 3.4 A mentális térképek kirajzolódása ................................................................................. 36 3.4.1 A kognitív vagy mentális térkép fogalmának ismertetése ...................................... 37 3.4.2 A vizsgálat módszertana.......................................................................................... 38 4. A három falu bemutatása...................................................................................................... 40 4.1 Bükkösd bemutatása....................................................................................................... 42 4.2 Himesháza bemutatása ................................................................................................... 52 4.3 Szalánta bemutatása ....................................................................................................... 58 5. A három falu helyi térszemlélete ......................................................................................... 65 5.1 A három falu bemutatása térségi szempontból .............................................................. 65 5.2 A helyi lakosság térre vonatkozó információi és térhez való viszonyulása................... 67 5.3 A helyi társadalom térbeni megjelenése......................................................................... 76 5.4 A térszemlélet és az identitástudat kapcsolata ............................................................... 86 6. Esettanulmányok a helyi társadalmak szerepének feltárására a falvak sikerességében....... 90 6.1 Mi szükséges a falvak sikerességéhez?.......................................................................... 90 6.2 A vállalkozók szerepe a falvak sikerességében.............................................................. 92 6.2.1 A vállalkozások társadalmi környezete................................................................... 95 6.2.2 Vállalkozók egyéni adottságai .............................................................................. 106 6.2.3 A vállalkozók hatása a település életére................................................................ 116 6.3 A helyi társadalom szerepe a falvak életében .............................................................. 118 6.3.1 A polgármester jelentısége a falvak életében ....................................................... 120 6.3.2 Helyi intézmények lágy és kemény komponensei ................................................ 122 6.3.3 A puha tényezık fontossága a falvak sikerességében ........................................... 128 6.4 A három falu etnikai kultúrája...................................................................................... 135 6.5 A falusi társadalom fıbb jellemzıi .............................................................................. 144 7. Következtetések és az eredmények összefoglalása............................................................ 148 7.1 A kiinduló hipotézisek elfogadása, illetve elvetése ..................................................... 148 7.2 A kutatás legfontosabb új és újszerő eredményei ........................................................ 149 7.3 Az értekezés eredményének hasznosíthatósága ........................................................... 152 Irodalomjegyzék..................................................................................................................... 153 1. melléklet: Végleges interjúvázlat ....................................................................................... 167 A szerzı témához kapcsolódó publikációi ............................................................................. 170 2

A szerzı témától eltérı publikációi........................................................................................ 171 Szakmai önéletrajz ................................................................................................................. 173

Ábrajegyzék 1. ábra: A bizalom fajtái ........................................................................................................... 24 2. ábra: Porter és Lawler elméleti modellje.............................................................................. 29 3. ábra: A három falu elhelyezkedése ...................................................................................... 40 4. ábra: Bükkösd légi felvétele................................................................................................. 42 5. ábra: Bükkösd településrészei .............................................................................................. 44 6. ábra: Bükkösd lakosságának korcsoport szerinti megoszlása .............................................. 46 7. ábra: Bükkösd lakosságának iskolai végzettség szerinti megoszlása................................... 47 8. ábra: A bükkösdi népesség gazdasági aktivitása.................................................................. 48 9. ábra: Bükkösdi vállalkozások számának ágazati megoszlása .............................................. 49 10. ábra: Himesháza légi felvétele ........................................................................................... 52 11. ábra: Himesháza lakosságának korcsoport szerinti megoszlása ........................................ 54 12. ábra: Himesháza 7 éves és idısebb lakosságának legmagasabb iskolai végzettsége......... 54 13. ábra: Himesháza lakosságának gazdasági aktivitása.......................................................... 55 14. ábra: Szalánta légi felvétele................................................................................................ 59 15. ábra: Szalánta lakosságának korszerkezete ........................................................................ 61 16. ábra: Szalánta 7 éves és idısebb lakosságának legmagasabb iskolai végzettsége ............. 62 17. ábra: A szalántai népesség gazdasági aktivitása ................................................................ 62 18. ábra: Bükkösd térképe........................................................................................................ 68 19. ábra: Egy bükkösdi interjúalany mentális térképe ............................................................. 69 20. ábra: Himesháza térképe .................................................................................................... 70 21. ábra: Egy himesházi interjúalany mentális térképe............................................................ 71 22. ábra: Szalánta térképe......................................................................................................... 72 23. ábra: Egy szalántai interjúalany mentális térképe .............................................................. 73 24. ábra: Egy vállalkozó mentális térképe Szalántáról ............................................................ 78 25. ábra: Falvak lokális térszemléletének és identitástudatának kapcsolata ............................ 88 26. ábra: Vállalkozások társadalmi átmenete......................................................................... 100 27. ábra: Vállalkozás és a helyi társadalom kapcsolata ......................................................... 116 28. ábra: A helyi társadalom szervezıdési szintjei ................................................................ 118 29. ábra: A vizsgált községek önkormányzatainak költségvetési bevételei 2005-ben........... 124 30. ábra: Sikeres falu kialakulásához szükséges helyi társadalmi feltételek.......................... 151

Táblázatjegyzék 1. táblázat: A három faluban megkérdezett személyek száma................................................. 35 2. táblázat: A három vizsgált falu adatainak összehasonlítása................................................. 41 3. táblázat: Bükkösd lakosságszámának alakulása................................................................... 46 4. táblázat: Bükkösd nemzetiségi összetétele 1941-ben........................................................... 50 5. táblázat: Bükkösd lakossága nemzetiségi hovatartozása szerint.......................................... 51 6. táblázat: Bükkösd lakosságának vallási összetétele ............................................................. 51 7. táblázat: Himesháza lakosságának nemzetiségi összetétele................................................. 57 8. táblázat: Himesháza lakosságának vallási összetétele ......................................................... 57 9. táblázat: Himesházi németek kitelepülésével összefüggı adatok ........................................ 58 3

10. táblázat: Szalánta lakosságának nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlása 1941-ben 64 11. táblázat: Vállalkozók összetétele ....................................................................................... 94 12. táblázat: A vállalkozások száma és az infrastruktúra kiépítettsége.................................... 96 13. táblázat: Vállalkozók cselekvéstípus szerint .................................................................... 108 14. táblázat: Vállalkozók motivációi a cselekvések fı típusai szerint ................................... 112 15. táblázat: Vállalkozás és a helyi társadalom egymásra hatása .......................................... 117 16. táblázat: Intézményvezetık és notabilis személyekkel készített interjúk megoszlása..... 119 17. táblázat: A vizsgált községek önkormányzatainak költségvetési bevételei 2005-ben ..... 123 18. táblázat: Bükkösd lakosságának 2001-es etnikai megoszlása.......................................... 138 19. táblázat: A himesházi német etnikum 2001-es aránya .................................................... 139 20. táblázat: Szalánta lakosságának 2001-es etnikumi megoszlása ....................................... 142 21. táblázat: A falusi társadalom együttélésének fıbb jellemzıi a három vizsgált településen ........................................................................................................................................ 144

4

1. Bevezetés A tanulmány a helyi társadalmak szerepét kívánja bemutatni a falvak életében. A kutatás elızetes feltételezése szerint ahhoz, hogy egy falu sikeres legyen, nem elégséges csupán az igényelt anyagi forrás megléte és a megfelelı infrastruktúra kiépítettsége, hanem fontos, hogy a lakosság erıs közösségi és területi identitástudattal rendelkezzen. A rendszerváltozás következményei jelentıs gazdasági és társadalmi változást idéztek elı a falvak életében. Ezek a változások olyannyira differenciálták a településeket, hogy azok a statisztikai

mutatók

hasonlósága

ellenére

is

eltérı

életminıségbeli

különbségeket

produkálnak. A falvaknak, a többi településtípushoz hasonlóan, fontos feladata a helyi lakosság számára megteremteni a mindennapi élethez szükséges feltételeket. Azon települések kerülnek ki nyertesen az állandó versenybıl, melyek gazdasági helyzete biztonságos, jó életminıséget tudnak teremteni, továbbá helyi közösségük integráló és megtartó erıvel bír. A szerzı a hazai társadalmi sajátosságokat kívánta vizsgálni a falvak életében, ezért 2006−2008 között empirikus kutatásokat végzett Baranya megye három településén: Bükkösdön, Himesházán és Szalántán. A kutatás során szerzett adatokat és eredményeket a szerzı esettanulmány formájában, a szakirodalom fényében mutatja be. A tanulmány általános célja rámutatni a vidéki helyi társadalmak jelentıségére a falvak életében és a vidékfejlesztésben.

1.1 A témaválasztás indoklása A szerzı elkötelezettsége a téma iránt elsısorban szociológus végzettségében gyökerezik. Falukutatási gyakorlatai és kistérségi munkái során ugyanis feltőnt: elıfordul, hogy a hasonló infrastruktúrával, lélekszámmal és térbeni fekvéssel rendelkezı települések, falvak gazdasági fejlettsége jelentısen eltér egymástól, holott a hasonló adottságú településeknek hasonló gazdasági

helyzetet

kellene

tükrözniük/produkálniuk.

Például

két

nyugat-romániai

szomszédos település (Mezıpetri és Piskolt), amelyek megegyezı infrastruktúrával és lélekszámmal rendelkeznek, etnikai összetételükben, kulturális és gazdasági helyzetük tekintetében különbözıségeket mutatnak fel. További jó példa a jelenségre a Kárpát-medence 5

három hasonló helyzető települése Gencs (Romániában), Borzsova (Ukrajnában) és Ököritófülpös (Magyarországon) (Borsos–Csite–Letenyei 1999), illetve Baranya megyében hat szomszédos falu (Gáspár 2001 [1986]). A szerzı disszertációjában fontosnak tartja azoknak a társadalmi tényeknek a feltárását, amelyek az azonos nagyságú és adottságú falvakat megkülönböztetik egymástól, és befolyásolják a társadalmi, gazdasági fejlettségüket. A tanulmány hozzá kíván járulni a regionalizmus, és ezen belül a vidékfejlesztés új típusú elemzéséhez, amely nagyobb szerepet szán a nem mérhetı és számokkal nem kifejezhetı társadalmi tényezıknek. A témaválasztás indokoltságát a magyarországi elszegényedett és elöregedı vidék fejlesztésének szükségessége adja. Ismert tény, hogy Magyarország népességének 37%-a él községekben. Ötszáz fı alatti településen a lakosság 3%-a, ötszáz és ezer fı közötti lélekszámú településen a lakosság 5%-a él. Ezer léleknél többet számláló falvakban találjuk az emberek 29%-át. Összességében elmondható, hogy a falvak többsége rossz gazdasági és népességi mutatókkal rendelkezik. A szerzı vizsgálata szerint a fejlesztésre szoruló települések esetében célszerő a munkahely és az infrastruktúra megteremtése, emellett kiemelten fontos szerepet játszik a helyi társadalom fejlesztése is.

1.2 A kutatás célja és hipotézise A szerzı kutatása során három fı cél elérését fogalmazta meg: 1. Mindazon társadalmi tényezık megismerése, melyek hozzájárulnak a falvak sikerességéhez. Továbbá a társadalmi sikeresség feltételrendszerének kidolgozása. 2. A három vizsgált falu öröklött és társadalmi adottságainak megismerése. Ezen tényezık szerepének feltárása a falvak sikerességében. 3. A mentális és a valós térkép közötti összefüggések feltárása. Annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy közösségi tényezık megjelennek-e a térszemléletben? 4. A kutatási módszer alkalmasságának bizonyítása a falvak társadalmi helyzetének feltárásában. A kutatás nem vállalkozott reprezentativitásra, a kiválasztott három település vizsgálata során csak a fent említett célok elérésére törekszik. Továbbá nem ad kielégítı választ Magyarországon összes településének helyzetére, de általános érvényő következtetésekkel és 6

használható tapasztalatokkal szolgálhat. A kutatás kezdetén a szerzı elızetes vizsgálatai és a témakörben szerzett információi, tapasztalatai alapján kérdéseket fogalmazott meg, melyek mentén felállította kutatási hipotéziseit: 1. Mi játszik fontosabb szerepet a falvak fejlıdésében, a helyi társadalom vagy az örökölt adottságok (például a földrajzi és közlekedési helyzet, a meglévı infrastruktúra)? Mekkora szerepük van a helyi együttmőködéseknek a falvak sikerességében? A szerzı azt feltételezi, hogy egy adott falu sikerességében fontos szerepet tölt be az örökölt adottságok mellett a helyi társadalom minısége (társadalmi tıkéjének erıssége, együttmőködési, érdekképviselési adottságai). 2. A helyi gazdasági szereplık, helyi vezetık és a helyi notabilitások egyénisége, kreativitása vagy annak hiánya döntı jelentıségő-e a falu sikerességében? A szerzı hipotézise szerint a helyi vállalkozók, intézményvezetık és notabilitások habitusa és társadalmi felelısségvállalása nagymértékben befolyásolja egy falu sikerességét. 3. A falu hátrányos adottságait kompenzálja-e a közösségi élet és az együttmőködési hajlam? Kimutatható-e, hogy az erıs helyi kulturális és közösségi szervezıdések fékezik a fiatalok elvándorlását? Feltételezhetı, hogy az élénk közösségi élet nem csupán kompenzálja a hátrányos adottságokat, hanem emellett népességmegtartó ereje is van. 4. Kihat-e a nemzetiség, a kultúra a falvak sikerességére? A tanulmány hipotézise szerint a kultúrának, etnikumnak is fontos szerepe van a falu eredményességében. 5. Elıfordulhat-e, hogy a helyi szereplık közötti konfliktusok a legnagyobb hátráltató tényezıi egy falu fejlıdésének? A tanulmány hipotézise szerint a helyi társadalomban fennálló viszonyok (széthúzások, együttmőködések) kihatnak a falu gazdasági és társadalmi mőködésére. 6. Megjelenik-e a falu tényleges képe a „virtuális valóságban” (mentális térképen)? Ha igen, akkor mennyire tudja leképezni a vizsgált társadalmi helyzetet? Vélhetıleg a falvak tényleges képe nem csupán megjelenik a mentális térképen, hanem társadalmi jellemzıket is hordoz magában.

7

1.3 A dolgozat felépítése A tanulmány hét fejezetbıl áll. Az elsı fejezetbıl a témaválasztás indokai, a kutatási célok és hipotézisek ismerhetık meg. Az értekezés önálló, második fejezetét képezi az elméleti háttér bemutatása, mely elsıként a központi fogalmakat kívánja értelmezni. E fogalmi keretek segítséget nyújtanak abban, hogy a szerzı és az olvasók között konszenzus alakuljon ki a terminus technicusok használatát és értelmezését illetıen. A kutatás a helyi társadalom szerepét kívánja feltárni a falvak életében, így szükséges röviden körüljárni a leíráshoz nélkülözhetetlen alapfogalmakat, úgymint: helyi társadalom, közösség, habitus, sikeresség stb. A fogalmi mezı ismertetése után a közösség- és vidékfejlesztés területeinek tudománytörténeti elızményeit és ezek kapcsolatát mutatja be az egyik alfejezet. Ezt követıen a tanulmány a puha tényezık összetevıit és hatásait ismerteti, kapcsolódva a három településen végzett vizsgálathoz. A harmadik fejezet a kutatás során használt elemzési módszertant tárgyalja. A vizsgálat elsısorban félstrukturált interjúkra, mentális térképek rajzolására és részvevıi megfigyelésre, másodsorban a KSH adatbázisának, valamint az önkormányzatok által nyújtott adatok másodelemzésére épült. A felhasznált módszerek ismertetése után a negyedik fejezetben a falvak (Bükkösd, Himesháza, Szalánta) bemutatására kerül sor. A három település mentális térképét vázolja fel az ötödik fejezet, ahol ismertetésre kerülnek a vizsgált településekrıl alkotott mentális térképek, melyek kvalitatív magyarázó tényezıkkel egészülnek ki. A hatodik fejezet a falvak sikerességét befolyásoló tényezıket kívánja feltárni. E fejezet nagy hangsúlyt fektet a vállalkozók és intézményvezetık habitusára, motivációjára stb. A három esettanulmány függvényében a sikeres falu kialakulásához szükséges helyi társadalmi feltételekre mutat rá, továbbá a vidéki társadalom jellemzıinek felvázolására és ennek elemzésére tesz kísérletet E fejezet egyik utolsó alfejezetében a tanulmány az esettanulmányokhoz kapcsolódóan a kultúra és a nemzetiség szerepét vizsgálja a falu életében. Végezetül önálló fejezetben kerül sor a következtetések és eredmények összefoglalására. Az utolsó fejezet a kutatás újszerőségére mutat rá, és az eredmények hasznosíthatóságát ismerteti. 8

2. Az elméleti háttér bemutatása

2.1 A központi fogalmak meghatározása A disszertáció az alábbi központi fogalmak köré szervezıdik: falu, helyi társadalom, helyi közösség, társadalmi tıke, együttes élmény, vállalkozó, habitus, munkaetika, motiváció, versenyképesség, siker. 1. A falu másik ismert elnevezése a község. Városnak a hivatalosan elismert városi rangú települést, falunak vagy községnek pedig a nem városi települést hívjuk. Utóbbi két megjelölés között csupán annyi a különbség, hogy a „község” inkább államigazgatási, statisztikai használatú fogalom, míg a „falu” a település szélesebb körő társadalmi, gazdasági helyzetére utal, s többnyire a szociológia és a néprajz használja. Jelen tanulmány falunak nevezi a községet. A szóismétlést elkerülendı a „település” többször a falu szinonimájaként jelenik meg. 2. A helyi társadalom meghatározására Bıhm Antal definícióját (1996) idézi a szerzı. „Helyi társadalomnak nevezem azt az egy-egy településen kialakult mezo-csoportot, amely az individuum és a társadalom egésze között a primer csoportokon keresztül érdekeket, értékeket, ideológiákat közvetít, tradíciókat ıriz és az autochton1 strukturálódás lehetıségét nyújtja. A fel- és leépülés által szüntelen mozgásban lévı társadalmi egység hiearchikusan tagolt csoportjai a strukturálódás különbözı fázisait reprezentálják az integrálódás, a kohézió és az identitás fokozatai alapján” (Bıhm 1996, 15). A helyi társadalom a fentiek alapján nem csupán leképezi a társadalom szerkezetét, hanem másként is szervezıdik. A vizsgálat során a helyi társadalmat a szerzı úgy operacionalizálta, hogy az az adott település lakosságából (a nonprofit szervezetek is ide sorolandók, mivel azok a helyi lakosság részvételével mőködnek), intézményi és gazdasági szereplıibıl tevıdik össze. 3. A következı magyarázatra szoruló fogalom a „közösség”. A weberi definíció szerint „közösségnek nevezzük azt a társadalmi kapcsolatot, ha a társadalmi cselekvést a résztvevık szubjektíve

átérzett

(érzelmi,

indulati

vagy

tradicionális)

összetartozáson

alapuló

beállítottsága jellemzi” (Weber 1987, 66). Jól ismert Ferdinand Tönnies (1983 [1887]) meghatározása a közösségrıl (lásd 2.2 alfejezet), mely a falut közösségként értelmezi,

1

Az autochton görög eredető szó, jelentése bennszülött, ısi, törzsökös, eredeti.

9

szembeállítva azt a várossal. Jelen tanulmány a weberi meghatározást veszi alapul, mert lehet egy falunak helyi társadalma, de nem biztos, hogy ezáltal helyi közösséget is képez. 4. A társadalmi tıkét egyesek a társadalom szerkezetébıl vezetik le (Coleman 1988), mások az erıforrást biztosító csoporttagságra építik (Bourdieu 1997), és vannak, akik a fogalmat az egyének közötti kapcsolat minıségére vonatkoztatják (Putnam 2000). A Pierre Bourdieu-i definíció a legelfogadottabb a szociológusok körében, de jelen vizsgálat szempontjából Robert Putnam meghatározását szükséges elınyben részesíteni. Putnam elmélete szerint a társadalmi tıke négy összetevıbıl áll: (1) szoros társadalmi háló, (2) a civil szervezetek erıssége, (3) a közösségi – helyi – azonosságtudat és a szolidaritás mértéke, (4) a bizalom és a támogatás foka. 5. Egy adott csoporton, illetve közösségen belül együttes élmények jönnek létre, melyek erısítik a helyi társadalom tagjai közötti kohéziót és kooperációt. Mérei Ferenc (1988) elmélete szerint együttes élmény az, amikor egy csoporton belül közös szokások, értékek alakulnak ki. 6. A tanulmányban a „vállalkozók” megnevezés egyaránt vonatkozik önfoglalkoztatókra, mikrovállalkozásokra, kisvállalkozásokra és középvállalkozásokra is. A vizsgálat célja a vállalkozók habitusának, munkaetikájának stb. elemzése függetlenül a vállalkozás nagyságától vagy gazdasági mutatóitól. 7.

A

„habitus”

fogalmát

Bourdieu

honosította

meg

a

társadalomtudományi

gondolkodásban. A habitus nem mechanikus beállítódás, melyet az egyének döntési helyzetekben

mechanikusan

alkalmaznak,

hanem

a

törekvéseknek,

értékeknek,

megoldásmódoknak, rutinoknak egy adott közösség kultúrájába beépült együttese. A habitus fogalma a cselekvés állandóságának megragadására alkalmas, hogy hasonló kulturális feltételek között szocializálódott emberek viselkedésének egyöntetőségét megmagyarázza. „A habitus által létrehozott gyakorlatok eleve alkalmazkodnak az objektív körülményekhez, legalábbis, ha azok a körülmények, amelyek között a habitus mőködik, azonosak (vagy hasonlóak) maradtak azokhoz a körülményekhez képest, amelyek között a habitus kialakult (Bourdieu 1978, 238–239). 8. A „munkaetika” fogalmát Max Weber vezette be a tudományos diskurzusba. Weber a gazdasági viselkedés mozgatórugóját az etikában vélte felfedezni. A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme (1982 [1905]) címő értekezésében kifejti, hogy a modern, európai kapitalizmus kialakulásában nagy szerepe volt a puritánok eszméinek és életszemléletének. A kálvinista reformátori mozgalom a szigorú fegyelmet és önmegtartóztatást tőzte ki célul, ami 10

Németalföldön és Angliában a gazdasági vállalkozásokat felvirágoztatta. Ezzel Weber egy új jellemideál kialakulására mutatott rá, melyet nem pusztán a szerzés éltet, hanem a gazdasági életben kamatozó racionalitás is jellemez, ami rendszeressé és fegyelmezetté teszi az életet. A protestáns etika általános világnézet és értékrend, mely nem csupán a munkára, a munkával kapcsolatos értékekre, vélekedésekre vonatkozik, hanem befolyásolja az evilági aszkézist, szorgalmat, a takarékosságot, a fogyasztást, az idıbeosztást, a vagyonnal és a lehetıségekkel való élést. 9. A jól ismert maslowi (1954) motivációelmélet helyett a szerzı Farkas Zoltán (2001) cselekvés-motiváltságát használja fel az elemzésekhez. Farkas a hozadék és a kényszer, valamint a szükséglet alapján strukturálja a motivációt, így beszélhetünk közvetlen és közvetett szükségmotivált, illetve közvetlen és közvetett kényszermotivált cselekvésrıl. A különbözı motiváltság eredményességének a hozadékát is megkülönbözteti pozitívum és negatívum alapján.2 10. A versenyképesség egyik legkiválóbb meghatározása Michael Porter (1998) nevéhez főzıdik. Porter értelmezésében a versenyképesség az a nemzetgazdasági mutató, amely azt fejezi ki, hogy egy nemzet milyen hatékonyan hasznosítja a rendelkezésre álló emberi, pénzbeli és természeti tıkét. Jelen tanulmány nem nemzeti, hanem települési, falusi versenyképességrıl beszél, nevezetesen, hogy egy falu közösségének és helyi társadalmának milyen a versenyképessége. A versenyképesség Garelli (2008) szerint csupán a gazdaság tartós sikerességét és az emberek jólétét szolgáló eszköz. Csath Magdolna (2008) megfogalmazásában: „A versenyképesség azt fejezi ki, hogy egy nemzet hogyan tudja a leghatékonyabban hasznosítani valamennyi erıforrását és képességét azzal a céllal, hogy a lakosság prosperitása: életszínvonala és életminısége tartósan növekedhessék” (Csath 2008, 2). 11. Végezetül egy adott falvat a tanulmány abban az esetben tekint sikeresnek, amennyiben a helyi társadalom életminısége kedvezı, gazdasági helyzete biztonságos, továbbá a helyi közösségnek integráló és megtartó ereje van.

2

Ezen elméletre részletesen kitérünk az esettanulmányok tárgyalásakor.

11

2.2 A közösség és vidékfejlesztés elmélete más szemszögbıl A közösség3 fogalmát Ferdinand Tönnies (1983 [1887]) Gemeinschaft und Gessellschaft4 címő munkájában vezette be. Tönnies „közösségi elmélete” a falu hagyományos rendjét tükrözi, amelyben bizalmas viszonyban élnek egymással az emberek, s kapcsolataik a családon belüli viszonyok (anya és gyermekei, férfi és nı mint házastársak, testvérek közti kapcsolatokban manifesztálódik) mintái szerint épülnek ki, az érzület és akarat egységét teremtve meg egy organizmusban. A mai fı irányzat szakít ezzel az elmélettel, és a weberi iskolát követi, mivel a Tönnies által leírt faluközösség megváltozott. A falvak önellátásának elvesztésével a hagyományos közösség is átalakul. Max Webernél a közösség úgy jelenik meg, mint társadalmi kapcsolat és érdekérvényesítı lehetıség mely, „többek magatartása értelmi tartalmának megfelelıen kölcsönösen egymáshoz igazodik, és magatartásukat ez a kölcsönös igazodás irányítja. A társadalmi kapcsolat tehát teljes egészében és kizárólag azt az esélyt jelenti, hogy a cselekvés (értelme szerint) megoldható és társadalmi cselekvésként játszódik le […]. A kapcsolat tartalma a legkülönfélébb lehet: rendi, nemzeti vagy osztályközösség (feltéve, hogy puszta együvé tartozáson túl társadalmi cselekvés is létrejön). A fogalomról tehát egyértelmően nem derül ki, hogy a cselekvık szolidárisak-e egymással, vagy sem” (Weber 1987, 54–55). A közösség együttes válasszal születik meg: az egymáshoz igazodással. Antony Cohen (1985) továbbfejlesztette a közösségelméletet. Szerinte négy feltételnek kell teljesülnie közösség kialakulásához. Ezek a következık: 1. Társadalmi tér, illetve lokalitás. Területi közösségrıl akkor beszélünk, ha az emberek a

közösségüket

egyfajta

geográfiai

entitásban

–

„helybéliségnek”,

az

„idevalósiságban” – élik meg. 2. Érdekek, problémák, identitások, melyek személyeket arra ösztönöznek, hogy csoporttá formálódjanak. A közösséget azonos érdekek határozzák meg (vallás, etnikai azonosság stb.), melyek identitáspolitikát alakítanak ki. 3. A közösség tagjai között társadalmi interakciók zajlanak. 4. A közösség feltétele, hogy önmagát kollektív társadalmi cselekvések folyamatában azonosítsa. A közösség hely, csoport és idea gyújtópontjában áll, s tagjait a kultúrájuk

3

E fejezetben a helyi társadalom és a közösség szinonimaként jelenik meg, annak ellenére, hogy a két fogalmat a szerzı nem tekinti azonosnak, de az ismertetésre kerülı kutatások többsége nem tesz különbséget köztük. 4 Közösség és társadalom címő könyve.

12

vitalitásába vetett hit, illetve várakozásaik tartja össze. A közösségek e tekintetben szimbolikusak. Cohen a közösségi feltételek megfogalmazásánál figyelembe vette az összes meghatározó tényezıt, ami egy társadalmi csoport közösséggé válásához szükséges. Igaz, új helyzetet hozott az internet, amely segítségével lokalitás nélkül is létrejöhetnek közösségek. A közigazgatásban és a regionalizmusban is kiemelt szerepe van a közösségnek. A helyi önkormányzás gyökere, alapvetıen közösségi karaktere alkotmányosan képviseleti jellegében testesül meg, mivel önkormányzati szervek választással nyerik megbízatásukat (Pálné Kovács 2008). Tönnies (1983) is hangsúlyozza, hogy a közösségnek kiemelt szerepe van az állam kialakulásában. A társadalom eleinte vérségi, majd területi, szomszédsági alapon szervezıdı közösségekbıl áll, melyek „polisszá” válnak, és egyetlen testületbe, az államba olvadnak. „A helyi közösség ügyeit intézı szervezetek beépültek az állami szervezetrendszerbe, de megırizték a helyi társadalomtól származó legitimitásukat, s az ebbıl következı autonómiájukat” (Pálné Kovács 2008, 24). Így az önkormányzatokhoz kezdettıl fogva a decentralizáció és a demokrácia adta önrendelkezés elve kötıdik. A közösségek vizsgálata iránt a 20. században a szociológia, néprajz, antropológia is élénk érdeklıdést mutatott. A nyugati közösségtanulmány (community studies) a Chicagói Iskolából5 (Lynd 1929; Park–Borgess–McKenzie 1925; Whyte 1943 stb.) és a szociál-antropológiából nıtte ki magát. Magyarországon Sárkány Mihály (2000) a közösségtanulmányt összefüggı módszernek tekinti, mely az egymást átható társadalmi folyamatok leírására és értelmezésére alkalmazható. A komplex társadalom ritkán tekinthetı át, ragadható meg egészében, ám kisebb alakulatok esetén, mint amilyen egy falu, több esély van az életviszonyok teljességének érzékelésére. Módszerét a szociológia és az antropológia területérıl kölcsönzi. Kovács Éva (2007) elemzése a közösségtanulmánnyal foglalkozó nemzetközi kutatók három nemzedékét mutatja be. Az elsı nemzedék a 20. század elsı évtizedeiben, a Chicagói Iskolából (Lynd–Lynd 1929, 1937; Park–Burgess–McKenzie and Roderick 1925; Whyte 1943 stb.) és a brit szociálantropológiából nıtte ki magát (Evans–Pritchard 1940; Rees 1950 stb.), de más nyugateurópai országok kutatói is csatlakoztak hozzá (Jahoda–Lazarsfeld–Zeisel 1999 [1933], 5

A chicagói szociológusok között Small és William I. Thomas különösen érdeklıdött az antropológia megközelítése és módszerei iránt. Ennek eredményeként a Chicagói Iskola karakteréül vált a városszociológiai elemzés és a közösségek vizsgálata. A kutatásokban központi szerepet játszott a résztvevı megfigyeléses módszer.

13

Arensberg–Kimball 1937). Az elsı nemzedék képviselıi a közösséget adottnak vélték; harmonikus és funkcionálisan egészséges közösséggel operáltak, túlhangsúlyozva a népet, azaz a ruralitást. A második nemzedék az 1950-es években jelenik meg. Átörökíti az elsı nemzedék szemléletmódját, ugyanakkor kritikusan is viszonyul hozzá. E körhöz tartoztak: Colin Bell, Howard Newby, David W. Minar, Robert A. Nisbet, Talcott Parsons stb. A harmadik nemzedék a hetvenes években lépett színre. Barney Glaser és Anselm Strauss a

megalapozott

elmélet

kidolgozásával

módszertanilag

új

alapokra

helyezte

a

közösségkutatást. A témával kapcsolatban olyan híres munkák jelentek meg, mint Clifford Geertz (1994 [1973]) „sőrő leírása”, Mark Granovetter kapcsolatháló elemzése (1973) és Kevin Lynch6 mentális térképezési eljárása. A harmadik nemzedék munkája paradigmaváltást hozott. Magyarországon a közösség- vagy falukutatók mőködését (a hazai kutatók többnyire az utóbbi csoportba voltak sorolhatók) a nemzetközi kutatóktól eltérıen lehetséges csupán vizsgálni. A disszertáció szerzıje két besorolási szempontot vél felfedezni a magyarországi kutatók munkái alapján. A 20. század második-harmadik évtizedében jelennek meg az elsı falukutatók és szociográfiai írások (melyek jelentıségére a késıbbiekben bıvebben kitér a szerzı). A magyar szociográfia második „virágkorát”, Váradi Monika Máriához (2007) hasonlóan a nyolcvanas évek puhuló diktatúrájának idıszakára teszi a szerzı, amikor a mőfaj tematikájában kapcsolódott a két világháború közötti szociográfiához, ám módszertani eszköztárát tekintve differenciáltabbá és tudományosabbá vált (Váradi 2007). Conrad Arensberg (1954) a közösségtanulmányok két csoportját különbözteti meg. Az elsı magának a közösségnek (mint mőködı helyi társadalomnak) megismerésére, leírására, bemutatására törekszik, míg a másik a közösséget mint keretet használja arra, hogy valamilyen kérdésre választ kapjon. Az elsı típusú tanulmányozási mód antropológiai jellegő, mely a helyi társadalom mőködését kívánja megismerni. Arensberg úgy vélte, hogy az egész társadalomra jellemzı problémákat lehet így helyileg áttekinteni.7 A második típusú közösségtanulmányozási módszert alkalmazók olyan konkrét kérdésekre keresik a választ, mint például egy intézmény mőködése, munkamegosztása stb.

6

A mentális térképezési eljárás módszerét a tanulmány az ötödik fejezetben tárgyalja. Arensberg John Dollard (1937) Caste and Class in Southern Town (New Haven: Yale University Press) címő mővére hivatkozik, melyben Dollardnak sikerült a fehérek és az afroamerikaik problémáit közösségi szinten megragadni, és képes volt arra, hogy a problémákra megoldásokat is javasoljon. 7

14

Az Arensberg által említett (antropológiai és a feltáró-magyarázó jellegő) módszerek nem rendelkeznek erıs hagyományokkal a magyar társadalomtudományi vizsgálatokban.8 A hazai kutatók többsége a komplex eredményeket felmutató monografikus9 közösségkutatás helyett a szociografikus kutatást gyakorolta, mellyel egy-egy társadalmi csoport, réteg vagy tájegység, település életmódját írták le.10 Sárkány és szerzıtársai (1982) szerint magyarországi közösségtanulmányokról nem is beszélhetünk, ha szigorúan vesszük a közösség definícióját. A disszertáció szerzıjének meglátása szerint Magyarországon a közösségvizsgálatokat, tanulmányokat a kutatók többsége falukutatásként értelmezte. Így nem is tettek különbséget közösség és helyi társadalom között, hanem egy lokális életvilág komplex szemlélető feldolgozását célozták meg. Sárkány Mihály (1979) és Kotics József (2007) írásaikban a falukutatás történetét ismertetik. Jelen tanulmánynak nincs módja részletes képet adni a 20. század falukutatásairól, csupán arra van lehetısége, hogy néhány kiemelkedı kutatási törekvést ismertessen. A 20. század elején Magyarországon, Nyugat-Európához és Amerikához hasonlóan, élénk társadalomtudományi érdeklıdés volt tapasztalható. A tudományterület mővelıi a Huszadik század címő folyóirat köré gyülekeztek. Írásaikban a külföldi szakirodalom eredményeit tárgyalták tovább, és elméleti problémákat boncolgattak. Falukutatással nem foglalkoztak, de elhintették a szociográfia eszméjének magvait. Az elsı diák falukutató mozgalmat a csehszlovákiai magyar fiatalok szervezete, a Sarló indította el. 1927-tıl kezdıdı falujárásaik során kezdetben a népmővelés kapott nagyobb szerepet. A magyar értelmiséget a társadalmi bajok11 fokozódó jelentkezése arra ösztönözte, hogy a magyar falut, ahol az ország lakosságának többsége élt, mind jobban megismerje, legsúlyosabb problémáit a társadalom elé tárja, orvoslásukon és megoldásukon gondolkodjék. Az 1930-as évek elején kibontakozó és társadalmi mozgalommá szélesedı falukutatást falukutató mozgalomnak nevezték. Az elméleti ismeretek nem hiányoztak, de a falukutatás egészét módszertani tisztázatlanság jellemezte. 1930-ban megalakult a Szegedi Fiatalok

8

Például Romániában, Lengyelországban nagy múltra tekint vissza a falvak módszertani monografikus kutatása; a 20. század elsı negyedéig nyúlik vissza. 9 A monográfia görög eredető szó. Jelentése: valamely szőkebb tárgyra vonatkozó kérdést kimerítıen tárgyaló mő. A településmonográfia valamely település jellemzıinek tételes kutatásáról, illetve azok eredményeinek leírásáról szól. 10 Magyarországon az 1930-as években hódított, amikor a népírók mozgalma fellendítette a falukutatást. 11 A társadalmi problémák megfogalmazása az 1930-as években társadalmi bajokként jelenik meg a szakirodalomban.

15

Mővészeti Kollégiuma, melyre jelentısen hatottak Dimitrie Gusti vizsgálatai.12 Ezzel egy idıben szerverzıdött a romániai magyar fiatalok falukutató mozgalma. A szegedi egyetemisták falujárásaival egy idıben a budapesti Bartha Miklós Társaság is falukutatást kezdeményezett. İk fogalmazták meg a Ki a faluba! címő kiáltványt, amely a magyar falu társadalmi és gazdasági helyzetét, a parasztság nemzeti szerepét vizsgáló pályázati felhívás volt. A felhívásnak jelentıs eredménye nem lett, mert a társaság politikai színtérré vált. Ebben az idıben több kollégium is alakult falukutatás céljából, közülük ismertebb a Sárospataki Református Fıiskola Faluszeminárium (1931) és a Pro Christo Diákszövetség (1934). Céljuk hasonló volt a többi diák falukutató mozgaloméhoz: megismerni a falut és gyógyírt találni a problémákra. A Pro Christo „kemsei munkaközösségének” tagjai voltak többek között Elek Péter, Gunda Béla, Hilscher (Mády) Zoltán, Kerényi György és Kovács Imre. Hilscher (Mády) felügyeletével az Ormánságban az akkori rendszer számára kényes témákat feszegettek. A magyar falukutatás egyik legértékesebb munkája, az Elsüllyedt falu a Dunántúlon (Budapest 1936) címő könyv is a munkacsoport tagjaihoz kötıdik. A Pro Christo falukutató csoportja az elméleti kérdések mellett gyakorlati falumunkát is végzett. Ez a munka szociális segélyakciókkal összekapcsolt népmővelést is jelentett. Gunda Béla (1935) a Kemse-kötet módszertanát Gustitól vette át, ugyanis a román szociológus munkacsapata jórészt kisfalvakat vizsgált. A módszertani szigorúság megjelenik a Pro Christo falukutató csoport kutatásaiban is: a kemsei kutatás alaposan elıkészített vizsgálat volt. A kutatócsoport igyekezett részt venni a falu életében. Elsısorban megfigyeléses módszerrel dolgoztak, de elıfordult, hogy a lakosságot is kérdezték. A falu életének különbözı aspektusait igyekeztek alaposan feltárni. Az elkészült mő formáját tekintve „etnográfus” beállítottságú, s tudományosan a leginkább megalapozott munka a harmincas évek szociográfiái között (Némedi 1985), ugyanakkor szemléletmódját romantikus parasztfelfogás hatja át. A mő a paraszti kultúra eltőnését siratja. A kutatócsoport a paraszti hagyományok átalakulására és az egykejelenség okaira kereste a választ. „Nem vezetheti tehát a kutatásra vállalkozó munkásokat sem az ötletszerőség, sem a véletlen játékából kínálkozó alkalom, hanem kizárólag a nagy népi problémáknak a magyarság egyetemes szempontjai alapján

12

A román szociológust a szociológiai monográfia módszere létrehozójának és nagyhatású alkalmazójának tekintik. Tanítványaival több száz román falu monografikus feldolgozását végezte el 1925−1948 között.

16

megállapított értékrendje és az ezzel minden körülmények között végzetesen összefüggı veszélyeztetettség” (Elek–Gunda–Hilscher 1936, 7−8). A népi írók szociográfiai munkáinak a '30-as években nagy szerepük volt a szociográfiai mőfaj kialakulásában. Az irodalmi szociográfusok közül a legismertebb Illyés Gyula (Puszták népe), Veres Péter (Számadás, Falusi krónika), Darvas József (Elindult szeptemberben), Kovács Imre (A néma forradalom, Kivándorlás), Féja Géza (Viharsarok) munkái. De Erdei Ferenc

(Futóhomok)

és

Szabó

Zoltán

(Cifra

nyomorúság)

társadalomelméleti

megalapozottságú mőveirıl sem feledkezhetünk meg. Erdei Ferenc korai munkái külön figyelmet érdemelnek, különösen Kishegyrıl szóló írása, amely a Makó melletti kistelepülést mutatja be. A tanulmányt még egyetemistaként, 1931-ben publikálta. Erdei korai munkái a makói helyi társadalom szociográfiája mellett a paraszti státusz felbomlásának és a parasztpolgári társadalomba való betagolódásának elméletét is tartalmazzák (Némedi 1985). Erdei a paraszti társadalom egészét vizsgálja, és a paraszti világnak a társadalom nagy csoportjaihoz főzıdı viszonyát elemzi. Munkásságában a magyar társadalomfejlıdés jellegérıl vallott álláspontja is kikristályosodik. Erdei korai írásait a tényszerőségre való törekvés jellemzi. A Futóhomoktól (1935) kezdve azonban a parasztság felemelésének szándéka és ideológiája kap nagyobb hangsúlyt. A korszakban több olyan szociológiai munka is napvilágot látott, mely nem kötıdött egyetlen falukutató közösséghez sem (Weiss István, Matolcsy Mihály, Kerék Mihály). Ezek a szerzık a magyar falu vizsgálata során elsısorban a földbirtok kérdésére fókuszáltak. (Kotics 2007). A '30-as évek közepéig a helyi társadalomkutatás a néprajz területén még gyerekcipıben járt. Az elsı nagyobb lélegzetvételő munkák Fél Edit tollából származnak. Kocsról készült monográfiája a szerzı egyik legismertebb mőve (Fél 1941). A kötet egy átfogóbb szociológiai kutatás keretében született azzal a szándékkal, hogy feltárja a közigazgatás mőködését az 1930-as évek derekán. A cél „egy társadalmi rétegek, vagyoni rétegek, társadalmi csoportok szerint tagolt állapotrajz” (Fél 1991, 170) készítése volt. Fél munkásságának betetızése a Hofer Tamással közösen készített Átány-trilógia (1997). Terjedelmi korlátok miatt erre a disszertáció szerzıje nem kíván részletesen kitérni, csak annyit szeretne megjegyezni, hogy e néprajzi vizsgálódások hozzájárultak a késıbbi falukutatási munkákhoz. 1960-tól a faluszociológia területén ismét lendületet kapott a szociografikus hangvételő szépirodalmi irány, amely felhívta a figyelmet a parasztság és a vidék problémáira. 17

Képviselıit (Csók Gyula, Csoóri Sándor, Sántha Ferenc, Mocsár Gábor, Féja Géza és mások) a közös gazdálkodásba kezdı falu élete, a város és a falu új típusú viszonya, a magyar parasztság gyökeresen megváltozott sorsa foglalkoztatta (Sárkány 1979). Az 1970-es években Bodrogi Tibor vezetésével egy nógrádi kis településen zajlott falukutatás. A ’70-es évek állapotának rögzítése és elemzése céljából Bodrogi (1978) hozzájárult a varsányi kötet megjelenéséhez. Ahogy a tanulmány korábban már említette, az 1980-as években a szociográfia második virágkorát éli. T. Kiss Tamás (2007) álláspontja szerint a 1970-es és 1980-as években a falukutatás egyre erıteljesebb hatást gyakorolt a hazai felsıoktatásra. A táborszerő kutatások során a fiatalokat a valóságról való tudósítás, a társadalmi struktúrát megváltoztatni kívánó individuumokból álló közösségek létrehozásának törekvése, az egyéni élmények és empirikus tapasztalatszerzés vágya vezette. 1984-ben létrejött a homokmégyi falukutató csoport Kiss József vezetésével. Munkájuk eredményeként született az Egy falukutatás vázlata. Homokmégy, 1984−1987 címő tanulmány, amely módszertanilag a kemsei kötettel vállalt szoros rokonságot. A 1980-as években a vidék kutatása „professzionálissá” vált, a kutatók a kor egy-egy problémás szegmensével foglalkoztak. Egyes szerzık már kritikailag közelítettek a múlt örökségéhez, például Csalog Zsolt (Parasztregény 1985 [1978]), Albert Gábor (Emelt fıvel 1983), Mátyus Aliz–Tausz Katalin (Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek 1984), Závada Pál (Kulákprés 1984), İrszigethy Erzsébet (Birsalmasajt 1995) stb. Mások a folytonosság és a megszakítottság kérdését helyezték vizsgálatuk középpontjába. Az utóparasztság (Márkus István 1979), a polgárosodás és a proletarizálódás problémakörét (Juhász Pál 1985, 1986/1987; Szelényi Iván 1992 [1988]; Kovách Imre 1988; Kovács Katalin 1990, 1994) boncolgatták. A rendszerváltást követı idıszakban számos, az agrárgazdaságban lezajlott folyamatokat elemzı munka jelent meg (Kovács Cs.–Kovács K.–Bihari 1998; Bihari–Kovács K.–Váradi 1996; Kovács T. 2008; Csite–Csurgó–Himesi–Kovách 2002). „A kilencvenes évek kutatatásai elsısorban arra keresték a választ, hogy kik voltak az átalakulás fıszereplıi – ha úgy tetszik, nyertesei és vesztesei –, s hogy a magyarországi agrárátalakulás után milyen tulajdoni, eszköz- és földhasználati, üzemszervezeti struktúrák vannak kiépülıben, illetve azt vizsgálták, hogy az agráriumban lezajlott tulajdon- és gazdaságszerkezeti változások miként alakítják át a magyar vidék helyi társadalmát” (Váradi 2007, 53). Megjelentek olyan munkák is, melyek a

18

mezıgazdaságban végbemenı megszakítottság és folytonosság dimenzióját elemezték (Andor–Kuczi–Swain 1996; Kovách 1997; Laki 1996, 1997). Összefoglalva: az 1930-as évek falukutatói számára a falu problematikájának feltárása és megoldása a domináns, melyhez szociografikus kutatási módszerrel közelítettek. Az 1960-as években újraéled a falukutatás, fıként a néprajzkutatók körében. Az 1980-as évek végén a kutatások szemléletében és módszerében jelentıs változás figyelhetı meg. A szerzı meglátása szerint a falukutatás megszőnik szociografikus lenni. A módszerekkel együtt a vizsgált témák köre is kitágul, differenciálódik. „Az önállóságát fokozatosan elvesztı falu „feloldódik” a társadalomban, így a társadalom más alkotórészeihez hasonlóan kutatható” (Cernescu 1995, 107). Tudományos szakosodás történik a falukutatás témakörében, mint például: településszociológia, agrárszociológia, antropológia, szociográfia, néprajz. Az 1930as évek falukutatói úgy vélték, hogy a faluban össztársadalmi problémákat lehet megragadni. Ez a szemléletmód a 20. század utolsó két évtizedében megváltozott. „A falu már nem sőrítette magában, mint cseppben a tengert a magyar társadalom valamennyi problémáját” (T. Kiss 2007, 77). A falukutató táborokon túl az 1990-es években módszertanilag igen kimunkált és sikeresen megvalósított kutatások születtek, melyek többnyire a Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja munkatársainak nevéhez főzıdnek. A szerzı szükségesnek látja e kutatók közül a teljesség igénye nélkül kiemelni Csatári Bálintot, Gáspár Gabriellát, Kovács Katalint, Kovács Terézt, Kovách Imrét és Pálné Kovács Ilonát. A jelenlegi tanulmány empirikus vizsgálata szempontjából célszerő külön megemlíteni három tanulmányt. Elsıként Gáspár Gabriella (2001 [1986]) Hat falu hat sorsa címő munkáját, mely szociográfiai esettanulmány. Gáspár egy kistérség településeinek helyi társadalmi jellegzetességeit és hasonlóságait vizsgálta a történeti folyamatosság és megszakítottság szempontjából. Míg a tanulmány elsı fele kizárólag a történeti források, statisztikák feldolgozásán alapul, addig a második rész interjúk elemzésével foglalkozik. Gáspár tanulmányában újszerő egy-egy közösség kohéziós állapotának vizsgálata. E vizsgálat ismételt elvégzése az eredetitıl eltérı eredményt adna, mivel az 1980-as években végzett vizsgálatokhoz viszonyítva az adott falvakban generációváltozás történt. A második tanulmány, Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében Borsos Endre, Csite András és Letenyei László vezetésével (1999) készült munka. A szociológiai és antropológiai vizsgálaton alapuló kutatás a három településrıl nem a megszokott módon ad helyzetelemzést. Találunk demográfiai, gazdasági, társadalmi leírást, amely kiegészül mentális térképpel és kapcsolatihálózat-elemzéssel. A mő a rendszerváltozás 19

hatásait újszerő módszertannal vizsgálja. Jelen értekezés is támaszkodik e módszertani sokszínőségre, a fent említett tanulmány leíró jellegével szemben azonban magyarázó jelleggel bír. A tanulmány nagy hatást gyakorolt a disszertáció szerzıjére, nem csupán vizsgálati módszere révén, hanem azáltal is, hogy a szerzık milyen nagy sikerrel tudták a rendszerváltozás folyamatait az adott településeken megragadni. A harmadik tanulmány Vincze Mária Románia vidékpolitikája felül- és alulnézetbıl13 (2005 [2004]) címő habilitációs elıadása. Vincze Székelyföldön és Kalotaszegen végzett kistérségi kutatásai új eredményekkel gazdagították a regionális tudományt. E tanulmány egyik érdeme, hogy nem csupán a vidékpolitikát veszi górcsı alá, hanem a vidéki vállalkozók vidékfejlesztésben betöltött szerepét is vizsgálja. A terepmunkákon több tucat egyetemi hallgató vett részt. Módszerét Vincze területi kutatásnak nevezi, mely megegyezik a falukutatás vizsgálati metódusával. A 20. századi falukutatás jellegő vizsgálatok bemutatásából az a következtetés vonható le, hogy léteznek jelentıs közösségtanulmányok, melyek a néprajz, szociológia területén születtek. E tanulmányok (fıként az utóbbi három) sok esetben nem falukutatás céljából íródtak, hanem a térségi problémák feltárásához, magyarázatához és megoldásához kívántak hozzájárulni. A Szegedi Fiatalok Mővészeti Kollégiuma és a Pro Christo falukutató csoport tagjai nemcsak a társadalmi problémák megismerését, illetve megismertetését tartották fontosnak, hanem a problémákat orvoslandó ellátogattak a falvakba, hogy szociális és oktató szerepet vállaljanak. Ahogy Némedi Dénes (1985) leírásából kiderül, a falukutatás szociális segélyakciókkal összekapcsolt népmővelést jelentett. A szerzıben felvetıdik a kérdés: ha az 1930-as években használatban lett volna a vidékfejlesztés kifejezés, lehet, hogy az akkori kutatók nem falukatatóknak, hanem a mai divatos elnevezéssel élve, vidékfejlesztıknek titulálták volna magukat. A szerzı meggyızıdése szerint Magyarország erıs vidékfejlesztési és közösségkutató múlttal rendelkezik, annak ellenére, hogy a 1930-as években még nem annak nevezte a szakirodalom.

13

Lásd Vincze Mária hasonló mővét „Vidéki helyzetelemzés, Kászoni esettanulmány” (2002)

20

2.2.1 Vidékfejlesztés–falukutatás Az elızı részbıl kiderült, hogy a falukutatók fı célként fogalmazták meg „a vidéki bajok” orvoslását, s ez nem történt másként 1996-ban a Corkban elfogadott nyilatkozatban sem. A tíz pontba szedett nyilatkozatból, annak is különösen az elsı pontjából („A vidék elıtérbe helyezése”) jól látható, hogy az kísértetiesen hasonlít a Magyarországon az 1930-as években megfogalmazott célokhoz. „Céljai: az elvándorlás megelızése, a szegénység elleni küzdelem, a munkahelyteremtés serkentése, az esélyegyenlıség kialakítása, valamint az egészség, a biztonság, a személyiségfejlıdés, a pihenés és a vidéki jólét területeken megfelelıen növekvı minıségi igényének. A vidéki környezetminıség megóvásának és javításának szükségességét a Közösség minden vidékfejlesztést célzó politikájában szem elıtt kell tartani. Az állami kiadások igazságosabb elosztására van szükség a vidék és a városok között az infrastrukturális beruházások, az oktatás, az egészségügy és a távközlési szolgáltatások területén. A rendelkezésre álló források növekvı hányadát kell a vidékfejlesztés és a környezeti célok megvalósítására felhasználni” (Cork 1996. november 9.). Ezen célok elérése továbbra is aktuális nem csak Magyarországon, mivel a vidéki térségek14 jelenleg is küzdenek a gyenge infrastruktúrával, szegénységgel, a népesség csökkenésével, a munkahelyek hiányával, az alacsony szakképzetséggel, a közösségek elsorvadásával stb. A célok elérésére a vidékfejlesztés nyújt megfelelı eszközt. Ám elsı lépésben tisztázni kell a fejlesztés fogalmát. A fejlesztést gyakran a növekedéssel azonosítják, holott a két fogalom között jelentıs különbség van (Stears–Reid 1995). „A növekedés az összgazdasági tevékenység kiterjesztését jelenti egy adott területen. Mérhetı a munkahelyek növekvı számával, a lakosság jövedelmének emelkedésével. A növekedést elindító programok az azonnal létrehozható munkahelyek megteremtésére helyezik a hangsúlyt, általában állami támogatások ösztönzésével. A fejlesztés az egyéni és közösségi, intézményi munkatermelékenység fenntartható növekedését célozza, amely magasabb jövedelmet biztosíthat az egyén számára. A fejlesztés

14

A tanulmány Kovács Teréz (2003) és Buday-Sántha Attila (2001) vidéki térségi lehatárolását használja. A szerzık rurális térségnek nevezik azokat a településeket, falvakat, városokat, amelyekben a népesség nem haladja meg a 10 000 fıt és népsőrősége a 120 fı/km2 értéket.

21

járhat növekedéssel, de a kapcsolat nem direkt, mert például a gyengébb munkahely jobb állásra cserélhetı anélkül, hogy a munkahelyek száma nıne” (Vincze 2005, 10). Vincze Mária (2005) növekedés és fejlıdés fogalmának összehasonlításával látható, hogy a fejlesztés fogalma hatásosabban fejezi ki a vidék számára szükséges faladatot. Nemes Nagy József (2006) Vinczéhez hasonlóan megkülönbözteti a regionális fejlettséget a növekedéstıl, ahol a fejlettséget az egyenlıtlenség mérésének fókuszálására használja. A fogalmak körülírása után lássuk az eszközöket, amelyek rendelkezésünkre állhatnak a fejlesztéshez. A fejlesztés abban az esetben lesz megfelelı, ha nemcsak gazdasági növekedést céloz meg, hanem az életminıség javulását, a környezetre figyelı fenntartható fejlıdést, korrupciómentes társadalom létrehozását, együttmőködı és szolidáris közösségeket, valamint jó és biztonságos társadalmi környezet kialakítását teszi lehetıvé. A szakirodalom a vidékfejlesztést többnyire a vidéki térségek anyagi támogatásaként és felülrıl

irányított

központi

stratégiai

cselekvésként

értelmezi.

A

disszertáció

e

szemléletmódtól kíván elszakadni, amikor a fejlesztéseket nem tekinti forrásfüggınek, emellett a hatékony stratégiát helyiként értelmezi, valamint a helyi társadalmat véli irányadónak a vidéki társadalom mőködésében. A szerzı meggyızıdése, hogy a fejlesztésekben a helyi társadalom beintegrálása, a gazdasági-társadalmi problémák orvoslása nemcsak elméleti, hanem gyakorlati szinten is fontos. A problémákra olyan megoldást kell találni, hogy az a falun élık gazdasági felemelkedését és a szociális különbségek feloldását szolgálja. „Ennek érdekében a vidékfejlesztést a gazdaság és infrastrukturális fejlesztés, illetve a humán erıforrás fejlesztése irányába célszerő kiépíteni” (Kovács 1999, 175). Végezetül tekintsük át a feladatokat, amelyeket szükséges megtenni egy falu, illetve vidéki térség fejlıdéséhez. Kovács Teréz (1999) a következı feladatokat ismerteti: 1. Annak felmérése, hogy a mezıgazdaság modernizálása mennyire lesz hatással a vidéki gazdaságra. 2. A vidéki gazdaság diverzifikált fejlesztése. 3. Az infrastruktúra fejlesztése. 4. A humán erıforrás fejlesztése. Jelen tanulmány fontosnak tartja a vidék fejlesztésében a fent említett feladatokat, de kiegészíti egy ötödik ponttal: 5. A közösség, a helyi társadalom fejlesztése. A szerzı szerint ajánlatos lenne a helyi társadalom behatóbb vizsgálata, mivel az fontos szerepet játszik a vidékfejlesztésben, a helyi erıforrások értékesítésében, a mezıgazdaságból 22

kiszorulók foglalkoztatásában. A disszertáció hatodik és hetedik fejezete az ezzel összefüggésben álló vizsgálati eredmények bemutatására vállalkozik. Végezetül megállapítható, hogy a vidékfejlesztés nem más, mint a helyi gazdaság és társadalom fejlesztése, melynek feltárási módszerét a falukutatás kelléktárából kölcsönözte a szakma.

2.3 A társadalmi és puha tényezık szerepe a falvakban T. Kiss Tamás (2007) szerint a kutatók egy része az adott település mindenkori helyzetét és fejlıdését a faluból és annak közösségébıl próbálja levezetni. Mintha mindazt, ami a faluban történt/történik, a helyben élık anyagi és szellemi energiája, spontán küzdelme és jóra törekvése okozná. A kutatók másik csoportja egy adott település minden lényeges jegyét, nehézségeit és változásait külsı erık hatásaként fogta/fogja fel (például: országos munkanélküliség, gazdasági válság, iparosodás stb.). Mintha mindenütt az országban „lényegileg” ugyanaz ment volna végbe a falvakban, és a folyamatokban a helyi társadalomnak nem is lett/lenne szerepe. Az elsı kutatócsoport megközelítésére alapozva, a szerzı elsıdlegesen a helyi társadalomból és annak adottságaiból kiindulva kívánja a falvakat elemezni. A kutatás fı hangsúlya a puha tényezık vizsgálatára és ezen tényezıknek a helyi társadalom fejlesztésében betöltött szerepére helyezıdik. A tanulmány puha tényezınek tekint minden olyan faktort, melyet nem lehet számok segítségével kifejezni és tetten érni. Ilyen tényezık lehetnek: társadalmi tıke, együttmőködés, habitus, munkamorál, motiváció, vezetési színvonal, valamint a helyi társadalom értékrendje, szolidaritása. E tényezıkkel összefüggésben – Mezei Cecília (2007) kutatásai alapján –, a helyi gazdaság csak akkor válik eredményessé, ha a helyi szereplık vagy kezdeményezıként vagy a külsı fejlesztési elképzelés elfogadóiként, támogatóiként és alakítóiként lépnek fel. A disszertáció koncepciója szerint ez érvényes a vidékfejlesztésre is. A fentiek alapján a tanulmány a következı puha tényezıket vizsgálja: társadalmi tıke, együttmőködés, habitus és motiváció. A puha tényezık összetevıinek fontosságát sokan tárgyalták (Kuczi 1998; Kovács T. 2008; Kovács K. 1990; Gáspár 2001 [1986] stb.) de többnyire azt vizsgálták, hogy ezen tényezık hogyan segítik egy-egy személy boldogulását, és nem azt, hogy miként támogatják a helyi társadalmat, illetve közösséget. 23

A tanulmány arra vállalkozik, hogy a puha tényezık szerepét a gazdasági szereplık, az intézményvezetık és a lakosság mindennapi tevékenységei kapcsán vizsgálja meg.

2.3.1 Társadalmi tıke Robert Putnam (2000) – mint ahogy arra a 2.1 alfejezet kitér – a társadalmi tıkét alapvetıen a bizalomra, a normákra és a közösségképzı erıkre alapozza. A társadalmi tıke mőködése során a szakemberek megkülönböztetnek dinamizáló és stabilizáló funkciót. A dinamizáló funkció a bizalomra, a szervezeteken belüli párbeszédre, kommunikációra és a közjó elvére épül. A társadalmi töke elsı eleme a bizalom. A stabilizáló funkció egyik alapja ugyancsak a bizalom, de emellett a jövı kiszámíthatósága, a jövıbe vetett hit és a segítıkészség is a bizalmon nyugszik. Így a bizalmat a disszertáció szerzıje további két csoportra osztja: a jövıvel és az egyénekkel szemben táplált bizalomra. Az egyénekkel szembeni bizalom lehet: személyes bizalom, kölcsönösségen alapuló (reciprocitás) bizalom és általános bizalom (1. ábra).

1. ábra: A bizalom fajtái

Bizalom

Egyénnel szemben

Személyes bizalom

Kölcsönös bizalom

Jövıvel kapcsolatban

Általános bizalom

Forrás: Saját szerkesztés

24

Személyes bizalomnak azt a bizalmat nevezi a tanulmány, melyet családon belül élünk meg,

valamint

szomszédokkal,

barátokkal,

közösséggel

szemben

tapasztalunk.

Kölcsönösségen alapuló bizalmat a kisebbségi, etnikai csoporton belül élünk meg, olyan egyénekkel szemben, akik már bizonyítottak számunkra, és megbízunk bennük, hogy a jövıben is úgy fognak eljárni, ahogy azt eddig is tették. E csoporton belül akkor is létezik a (kölcsönönös) bizalom, ha az egyének személyesen nem ismerik egymást, de összekötik ıket a csak rájuk jellemzı szimbólumok. A kutatás során e bizalomtípus mőködése megfigyelhetıvé vált bizonyos kisebbségi csoportokon belül és a szolgáltatások mőködésében. Általános bizalomnak tekinthetı az, ha egy személynek nincs konkrét elvárása a másikkal szemben, de ennek ellenére bízik benne, hogy az érdekeinek megfelelıen fog eljárni. Az egyének között nem alakul ki szoros kapcsolat. Az ilyen személyek a közjót képviselik, például az intézményi, vallási és politikai vezetık. Összegezve: ahhoz hogy egy társadalom sikeresen mőködjön, fontos, hogy az adott falu lakói között, valamint a helyi hatalommal, közösséggel szemben kialakuljon az általános bizalom. Ha a helyi hatalom által kommunikált üzenetet nem fogadja el a közösség, magának a cselekvés végrehajtásának megvalósíthatósága kerül veszélybe. Ezáltal a hatalom legitimitása is kérdésesé válik. A társadalmi tıke második eleme a norma. Normáknak vagy normarendszernek nevezi a szakirodalom azt, amit a közösség, illetve a társadalom jelentıs része elfogad. Ezeket a szabályokat, normákat a szocializáció során sajátítjuk el. A helyi társadalom számára fontos, hogy az egyének a kialakult normarendszernek megfelelıen cselekedjenek. A normák mentén az egyén könnyebben tud igazodni a társadalomhoz, azok mindennapi életének szervezését is megkönnyítik. A normák ezen túl segítséget nyújtanak a demokratikus orientáció, az egymással szembeni szolidaritás, a tolerancia, a kötelezettség, valamint az identitás kialakulásában. Egy falu életében és mőködésében a kialakult normák különösen fontos szerepet játszanak. A szerzı egyetért Gáspár Gabriella (2001 [1986]) Bóly térségében hat településen végzett vizsgálata során tett megállapításával. „Ha elég ereje marad a közösségnek ahhoz, hogy normáit megırizze és azoknak érvényt szerezzen, megállíthatja, de legalább lefékezheti a helyi társadalom lepusztulási folyamatát” (Gáspár 2001, 101). Amennyiben egy adott közösség normarendszerei föllazulnak, újak pedig nem váltják fel azokat, anómiás állapot alakul ki. A fogalmat a modern szociológia egyik megalapítója, Émile Durkheim vezette be annak kapcsán, hogy a modern társadalmakban a hagyományos normák és szabályok felbomlanak, újak pedig még nem alakultak ki. De anómiához vezet az is, ha a 25

társadalmi élet egy adott területén nem léteznek világos szabályok, amelyek vezérelnék az emberek viselkedését. Az anómiás állapot egy faluban töréspontot okoz a helyi társadalom életében, késıbbiekben a történelmében. Ilyen anómiás (Gáspár ezt törésnek tartja, míg a szerzı véleménye szerint itt anómiáról van szó) állapotnak tekinthetı a II. világháború környéke. Az egyik vizsgált település (Himesháza) életében például társadalomtörténetileg erısen meghatározó volt, hogy a lakosság egy részét egyik napról a másikra kitelepítették, illetve málenykij robotra hurcolták. E traumás idıszak hosszú távra meghatározta a társadalom jövıjét. Ebben a faluban, és a hozzá hasonló helyi társadalmakban a II. világháború utáni fejlıdés nem lehetett organikus, mivel a politikai beavatkozások jelentısen megváltoztatták a helyi struktúrákat (Gáspár 2001). Ha egy normarendszerváltás lassan megy végbe, és helyette kialakulóban van egy új, akkor mindez a társadalom életében kisebb kárt okoz. Ilyen váltásnak tekinthetı a két vizsgált településen (Himesházán és Szalántán) a nyelvveszteség, nyelvi asszimiláció,15 ami fokozatosan megy/ment végbe. Védekezésként – a két vizsgált faluban – a lakosság gazdaságilag kompenzálta a traumát, és viszonylag hamar tudott alkalmazkodni a megváltozott viszonyokhoz. A falvak lakói gyorsan megtanultak magyarul, hogy biztosítani tudják megélhetésüket. Az egzisztencia megtartása fontosabbá vált a nyelvi normáknál, anélkül hogy ez az egyénekben tudatosult volna. A normaváltásoknál ugyanis az is lényeges, hogy mennyire történik kényszer hatása alatt. A társadalmi tıke harmadik összetevıje a közösségképzı erı, amely viselkedésmintát ad és megteremti az egyensúlyt a személyes felelısségvállalás és a közösségre való támaszkodás között. A tanulmány konkrét közösségképzı erınek tekinti, ha egy településen az egyének sokféle kapcsolattípust építenek ki egymás között, valamint gyakran lépnek interakcióba, emellett közösek az érdekeik, vagy legalábbis így érzik. Közösségképzı erı lehet egy faluban a polgári kötelezettség, a kultúra gyakorlása, a munkakapcsolat, barátság, rokonság, szabadidı eltöltése. Felvetıdik a kérdés, hogy miért van szüksége a településnek a közösségre. Több kutató (Gáspár 2001; Kiss 2007; Vincze 2002) véleményével egyetértve azért, mert a fennmaradás és fejlıdés esélye azon múlik, hogy a helyi társadalmak mennyire ragaszkodnak a falujukhoz és a közösségükhöz. Egy erıs közösség képes hatni az újonnan jöttekre, így könnyedén be 15

Ha a nemzet, nemzetiség, népcsoport vagy annak tagja nem képes saját értékeinek megtartására, és alkalmazkodik a többségi vagy más etnikumhoz, akkor asszimilációról, beolvadásról beszélünk. Az asszimiláció lehet egyedi vagy csoportos, önkéntes vagy erıszakos.

26

tudja ıket integrálni a helyi társadalomba, ezt követıen pedig az integráltak is magukénak érzik az adott falut. Szükséges, hogy a közösség rendelkezzen egy erıs maggal, amely többnyire ıslakosokból áll. Ezért nem mindegy, hogy egy faluban napjainkban milyen mértékben ırzıdött meg ez a mag. Ahol ugyanis nincs ilyen réteg vagy gyenge, az a település jövıjét tekintve jóval kiszolgáltatottabb a társadalmi-gazdasági negatív változásoknak (Gáspár 2001).

2.3.2 Együttmőködés A falvak életében az együttmőködés – mint puha tényezı – a társadalmi tıkétıl ugyan elkülönülve, de mégiscsak annak segítségével tud sikeresen megjelenni. Egy adott település életében az együttmőködés azt jelenti, hogy közös cél érdekében a helyi társadalom tagjai közösen lépnek fel. Együttmőködés esetében, ahogy a tanulmány korábban említette, megjelenik a bizalom (a falu lakói bíznak abban, hogy amit tesznek, az eredményre vezet), a norma (elfogadott értékek szerint cselekszenek) és a közösségképzés (a tevékenység során együttes élmény jön létre). A megvalósított együttmőködés fent említett sikere mellett a település még oly módon is profitál, hogy a résztvevı egyének az elsı sikeres közös fellépés után továbbra is együttmőködnek, és olyan közösségi mag formálódik, mely pozitív példaként szolgálhat azok számára, akik nem vettek részt az elsı fellépésben és az együttmőködésben. Az együttmőködés megléte és hiánya sok esetben számokban is kifejezhetı. A helyi erıforrásokra épülı fejlesztések eredményessége nagymértékben függ attól, hogy milyen a helyi szereplık együttmőködési kézsége, milyen a társadalmi kohézió, illetve a fentiekben említett egyének és a közösségek közötti összetartó erı. Azokban a falvakban, amelyekben nem jönnek létre sikeres együttmőködések, nincs aktív közösség, a lakosság részérıl a közcélokkal szemben társadalmi közöny tapasztalható, majd elvándorlás, a befektetések hiánya, és az ingatlanok leértékelıdése jellemzı. Antropológiai vizsgálatok (Sárkány 2000) bizonyítják, hogy azon társadalmakban erısebb az együttmőködés, ahol azonos etnikumú közösség él. Továbbá bizonyos együttmőködések etnikai alapon jönnek létre annak érdekében, hogy a közösség mint népcsoport az adott társadalomban fennmaradjon.

27

2.3.3 Habitus Látható, hogy az azonos etnikumnak, kultúrának nagy szerepe van a bizalom, normák, közösségek és az együttmőködések kialakulásában. Ez nincs másképp a habitus esetében sem. Azonos kulturális hátterő emberek bizonyos körülmények között hasonló döntéseket hoznak, és így hasonló habitus is jön létre. Ez magyarázata lehet annak, hogy egy adott falu miért sikeresebb a másiknál. Egyes társadalmakból könnyebben nınek ki olyan társadalmi, gazdasági szereplık, akik meghatározzák a település életét és mőködését, mivel ezt a közösségi habitus lehetıvé teszi. Ezen településeken több egyén rendelkezik olyan habitussal, mellyel képesek a körülöttük lévı embereket, kapcsolatokat úgy szervezni, hogy versenyképes vállalkozást és sikeres helyi társadalmat hozzanak létre. Ha a közösség szereplıi hasonló habitussal bírnak, az értékrendjük és céljaik is közelítenek egymáshoz, így az együttmőködés könnyebbé válik, és a konfliktusok kialakulásának is kisebb az esélye. A habitus termeli az egyéni és társadalmi gyakorlatokat, tehát magát a történelmet, így biztosítja a múlt tapasztalatainak aktív jelenlétét (Pokol 1999). Azon társadalmakban, amelyekben a lakosok a történelem során ellenségesen viszonyultak egymáshoz, ott ezek a konfliktusok közösségrombolóan jelennek meg az egyéni és közösségi habitusokban. A közösségi habitusra építı jelleggel hatnak a társadalom együttélése során tapasztalt pozitív élmények és a megpróbáltatások, melyek az együttmőködési, összetartozási és szolidaritási készséget fejlesztik a közösségben. A helyi habitusok a közel- és távoli múlt emlékeinek hatására formálódnak. Így ha azonos történelmi hatás éri az embereket, és erre hasonlóképpen válaszolnak, akkor ez hasonló közösségi magatartás kialakulását is eredményezheti.

2.3.4 Motiváltság A társadalmi szereplık motiváltsága tükrözıdik a település mőködésében. Ahol a település lakói motiváltak, és munkájuk nemcsak a létfenntartásra irányul, hanem a falu fejlesztését, közös célok megvalósítását is szem elıtt tartják, ott látványos fejlesztés megy végbe.

28

A település minden szereplıje hasznosnak kell, hogy érezze magát a helyi társadalomban. A hasznossági komponens arra utal, hogy a személy hogyan értékeli az általa várt eredményt más lehetséges kimenetelhez képest. A Porter–Lawler-modell (1968) hangsúlyozza a jövıbeni esemény anticipációját, és azt, hogy a megelégedettség a személy nézeteitıl függ. Ha egy adott társadalom szereplıi tudatában vannak képességeiknek, lehetıségeiknek, és tudomásuk van arról, hogy milyen erıfeszítést képesek megtenni a közös jutalom/cél érdekében, akkor nagy valószínőséggel elérik a közös megelégedettséget. Ez a további munkájuk/együttmőködésük során megfelelıen motiválni fogja ıket.

2. ábra: Porter és Lawler elméleti modellje

1. A jutalom értéke

4. Képességek, vonások

8. Jutalmak méltányosságának észlelése 7A. Belsı jutalmak

3. Erıfeszítés

6. Teljesítmény

9. Megelégedettség 7B. Külsı jutalmak

2. Észlelı erıfeszítés→jutalom valószínősége

5. Szereppercepció

Forrás: Landy 1985, 329. p.

A disszertáció szerzıje a Porter–Lawler-modell (2. ábra) alapján elemzi egy adott közösség hasznossági mőködését. Megállapítható, hogy e kilenc pontba szedett cikluson minden közösségnek együttesen kell keresztülmennie, kisebb-nagyobb zökkenıkkel. A helyi vezetıknek azokon a pontokon kell külsıleg segíteni az adott társadalmat, mely pontokon megakadnak, vagy nem áll rendelkezésükre elegendı információ a további lépéshez. A 29

hasznosság és megelégedettség révén nı a közösség érdekérvényesítı képessége, ami hozzájárul a település fejlıdéséhez. Összegzésként megállapítható, hogy a fentiekben tárgyalt társadalmi puha tényezık nem fedik le a létezı összes puha tényezıt, de nem is ez volt a szerzı célja; csupán szemléltetni kívánta, hogy e tényezıknek milyen nagy szerepük van egy falu életében, esetleges sikerességében. E tényezık segítenek abban, hogy olyan közösségek jöjjenek létre, amelyek képesek arra, hogy egyes vidéki térségekbıl például gyengítsék az elvándorlást. A migráció gyakran társadalmi erózióval jár együtt, ahogy ez az ormánsági falvakban is megfigyelhetı.

30

3. Kutatási módszerek A kutatás helyzetfeltárásból és -magyarázatból áll. A szerzı elıször feltárja a helyi társadalom, közösség szerepét a falvak életében és a gazdaságban, majd oksági magyarázatot keres arra, hogy a fent említett tényezık hatására miként lesz az egyik falu sikeresebb a másiknál. Az elemzési egység (célcsoport) a vállalati vezetık, illetve tulajdonosok és az adott települések intézményvezetıi, helyi notabilitások.16 Az elemzési egységet azért fontos világosan meghatározni, mert a kutatás során ık az interjúalanyok. Vállalkozókat azért választott interjúalanynak a szerzı, mert a gazdaságban gyökerezı habitust e csoporton keresztül lehet leginkább megragadni, valamint egy adott település életszínvonalát, életesélyét és

gazdaságát

nagymértékben

a

vállalkozók

tevékenysége

határozza

meg.

Az

intézményvezetık kiválasztása azért volt fontos a kutatás szempontjából, mert ık irányítják a települést és hoznak naponta döntéseket a falu életérıl. A helyi notabilitások megismerése pedig azért fontos, mert ık a közösség hangadói. A kontrollcsoport az adott település lakosai, akik nem tartoznak az intézményvezetık, a vállalati vezetık vagy a tulajdonosok egyik köréhez sem. A kutatás orientációja megismerni a célcsoport, valamint a kontrollcsoport habitusát, attitődjét, véleményét, jövıképét, személyiségvonásait és más hasonlókat. Emellett a kutatás középpontjában áll a vizsgálati csoport cselekvéseinek megismerése, mely ebben az esetben a vállalkozói befektetés és megtakarítás, valamint a szakmai tudás fejlesztésébıl és más, vállalkozással kapcsolatos cselekvésekbıl áll. A vizsgálat szempontjából nagy szerepet kap a vállalkozók, az intézményvezetık és a lakosság közötti kapcsolatok feltárása és a falvak közösségi életének elemzése. A helyzetfeltárás mint munkafázis kiemelkedı jelentıséggel bír, hiszen hiányosságai az egész munka sikerét megkérdıjelezhetik. A feladat elvégzéséhez tehát olyan munkamódszert kellett választani, ami garantálja, hogy a mőködési környezet minden fontos eleme és szegmense feltérképezésre kerül. Emellett a választott módszernek alkalmasnak kell lennie arra is, hogy megmutassa, elırevetítse a környezet egyes elemeinél a stratégiai idıtávon belül várható változások irányát és mértékét is. A helyzetfelméréshez a szekunder és a primer adatgyőjtés tartozott. 16

Olyan egyének, akik az adott társadalomban kitőnıséggel bírnak, illetve fıember-pozíciót töltenek be. Ide tartoznak sok esetben a civil szervezetek vezetıi is.

31

Az adatgyőjtés elsı lépése a már meglévı primer és szekunder információk feltárása és összegyőjtése volt. Ennek menete:


elıször fel kellett térképezni, illetve azonosítani kellett a legfontosabb adatszolgáltatókat (intézményeket), az adatokhoz való hozzáférés feltételrendszerét;




össze kellett győjteni a területre vonatkozó statisztikai, demográfiai adatsorokat;




át kellett tekinteni azokat a korábban kelt dokumentumokat, amelyek fejlesztési elképzeléseket fogalmaztak meg;




át kellett tanulmányozni a megye természeti, geográfiai adottságait, illetve a társadalmát bemutató leírásokat;




össze kellett győjteni a gazdaság szerkezetére, szereplıire vonatkozó adatokat;




tanulmányozni kellett a nonprofit és civil szféra szervezeteit, mőködését, céljait. A fenti adatok, információk megszerzéséhez elsıdlegesen az erre hivatott szervezetek,

intézmények segítségét vette igénybe a tanulmány szerzıje. Feltétlenül szükséges volt primer információgyőjtést végezni a település gazdaságának és társadalmának meghatározó személyei, intézményvezetıi körében annak érdekében, hogy:


a szerzı megismerje habitusukat, jövıképüket, attitődjüket, valamint tudásukat a gazdaságról;




megtudja véleményüket a település helyzetérıl;




a szerzı számára világos legyen, mely teendıket tartják szükségesnek;




a szerzı megismerje az együttmőködéssel kapcsolatos gondolkodásmódjukat és a hozzá való viszonyulásukat. A primer adatgyőjtés legfontosabb célcsoportjai a kiválasztott három településen

(Bükkösd, Himesháza, Szalánta):


a három település (önkormányzati) vezetıi, vezetése;




a húzóágazatba tartozó – meghatározó – vállalkozások vezetıi;




a vállalkozói, gazdaságfejlesztıi szervezetek, szakmai szövetségek, a KKV-k szakmai, érdekképviseleti szervezeteinek (vállalkozói központok stb.) vezetıi;




turisztikai szervezetek vezetıi;




az intézményi szféra (oktatás, egészségügy, szociális ügyek, kultúra) meghatározó szervezeteinek képviselıi;




a civil szféra meghatározó személyiségei.

32

3.1 Primer adatgyőjtés módszertana A releváns információkat a szerzı „puha” módszerrel kívánta begyőjteni, félstrukturált (részlegesen strukturált) interjúkat alkalmazva. Az interjús információgyőjtés a kutatás szempontjából azért tőnt megfelelınek, mert így lehetett pontos adatokat nyerni az egyének habitusáról, elképzeléseirıl, hozzáállásukról a fejlesztéshez, illetve a közösséghez.


A szerzı elsı lépésben konceptualizálta azokat a fogalmakat, amelyeket az interjúvázlatban használt, illetve a vizsgálat során kutatott. Ahhoz ugyanis, hogy az egyes tényezık/fogalmak kutathatók legyenek, tudni kell, hogy a leírt fogalom alatt mások mit értenek.




A fogalmak meghatározása és a kutatási módszer kijelölése után az operacionalizálás következett, mely „azon konkrét lépések, illetve mőveletek meghatározását jelenti, melyeket egy bizonyos fogalom mérésére használni fogunk” (Babbie 1996, 130).




Az

interjúvázlat

elkészítése

után

a

szerzı

próbainterjúkat

készített,

hogy

megbizonyosodjon, megfelelıen állította-e össze a kérdéseket. E folyamat során elvégezte a kérdések javítását.


A végleges interjúvázlat elkészítését követıen a felsorolt kérdéseket a szerzı valamennyi interjúalanynak feltette. Az interjúkészítés során az interjúvázlaton kívüli kérdések is elhangzottak, de ezek nem igényelték, hogy minden interjúalany esetében megkérdezésre kerüljenek.




Az empirikus vizsgálat félstrukturált interjúk segítségével zajlott, és négy területre irányult: elsıként a demográfiai jellemzıkre (kor, nem, iskolázottság, foglalkozás, stb.); másodsorban a tevékenységi jellemzıkre; harmadsorban a habitusra, értékrendre, világképre, jövıképre, valamint a fogyasztásra; negyedrészt pedig a véleményre (1. számú melléklet). A vizsgálat legnagyobb részét a habitus, értékrend és a helyi társadalomhoz való viszonyulás feltérképezése jelentette.




Az interjúk rögzítése diktafon segítségével történt, hogy minél kisebb legyen az adatvesztés kockázata.

A primer vizsgálatokat a szerzı kibıvítette résztvevıi megfigyeléssel, azaz próbált bekapcsolódni a falu életébe: részt vett a helyi rendezvényeken, illetve elvegyült a falu mindennapi életében. A kutatási módszer a fentiek mellett kiegészült fókuszcsoportos interjúkészítéssel, melyet a kultúra, a konfliktusok, a település társadalmi, történeti sajátosságai, valamint jelenlegi 33

helyzetének feltérképezéséhez alkalmazott a szerzı. A módszer elınye, hogy moderátor segítségével a résztvevık lehetıséget kapnak arra, hogy átbeszéljék az adott témát, és olyan tényezık is felszínre kerüljenek, melyek egyéni interjúk során nem verbalizálódnának. A kiscsoportos, néhány órás beszélgetések során azonos álláspontok, közös értékek, de sok esetben konfliktusok is megfogalmazódnak. Végezetül szükséges megemlíteni, hogy a szerzı a hagyományos elsıdleges információ győjtését jelen kutatásban kibıvítette a megkérdezettek mentális térképének megjelenítésével – mely a megszokott leíró jelleg helyett most magyarázó eszközként szolgált –, valamint megvizsgálta

az

adott

falvak

helyi

notabilitásainak

(három

személy)

társadalmi

kapcsolathálózatát.

3.2 Empirikus falukutatás A kutatás elsı lépése a települések kiválasztása volt. A következı feltételeknek kellett megfelelniük: baranyai települések legyenek, közepes lakosságszámmal, hogy a helyi társadalom még átlátható legyen (ez kb. 1200 fıs települést jelent). Az elhelyezkedés szempontjából a szerzı fontosnak tartotta, hogy a kiválasztott falvak ne tartozzanak Pécs város agglomerációs körzetéhez. Az etnikai összetétel a vizsgálandó falvak kiválasztásánál nem volt szempont. Csak akkor vált hangsúlyossá, amikor bebizonyosodott, hogy szerepe van a falvak életében. A szerzı egyedül végezte az empirikus kutatást, így az interjúkészítés idıigényességén túl szembesülnie kellett azzal a problémával is, hogy az interjúalanyokat sok esetben nehéz válaszadásra bírni. A tartózkodás az interjútól a vállalkozókra volt leginkább jellemzı. A nyitottság hiányának nem csupán elfoglaltságuk volt az oka, hanem az attól való félelem, hogy a válaszadás során vállalkozásukról olyan negatív információk kerülnek a nyilvánosság elé, melyek személyüket kedvezıtlenül érintik. A tanulmány szerzıje 2006 tavaszán Bükkösdön,17 2006−2007 között Szalántán, 2008−2009 között Himesházán végezte empirikus vizsgálatait. Az elsı interjúk mindhárom faluban az intézményvezetıkkel készültek, az ı segítségükkel jutott a szerzı ahhoz az információhoz, hogy kik a falu életének meghatározó személyei. A mintavétel hólabdamódszerrel történt. A vizsgálati módszer célja az intézmények vezetıinek, jelentıs 17

Ezen kutatási eredményeket frissítette a szerzı 2009-ben.

34

vállalkozóknak, civil szervezetek elnökeinek és a lakosság hangadóinak felkeresése volt. A szerzı nem törekedett arra, hogy nagy mintájú, reprezentatív felmérést készítsen (idı- és erıforráshiány miatt sem), mégis úgy véli, hogy sikerült mindazon személyeket válaszadásra bírnia, akik a falvak mindennapi életében, jelenének és jövıjének formálásában meghatározóak. Összessen 54 egyéni és 3 fókuszcsoportos (összesen 19 fı) interjú készült. Voltak olyan személyek, akiket több alkalommal is megkérdezett a szerzı, valamint a mintában olyan személyek is részt vettek, akik egyszerre többféle szerepet is betöltöttek a falu életében. Például egyes civil szervezetek oszlopos tagjai egyben vállalkozók is voltak. Az interjúalanyok bemutatásának összefoglalása az 1-es számú táblázat, melyben minden interjúalany − függetlenül attól, hogy hány szálon kapcsolódik a falu életéhez − csupán egyszer szerepel.

1. táblázat: A három faluban megkérdezett személyek száma18 Megkérdezettek

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

fı

fı

fı

Intézményvezetık

4

4

6

Vállalkozók

10

7

7

Civil szervezetek vezetıi

4

2

19

7

12

Kontrollszemélyek

3

3

4

Összes:

17

18 (+7)

19 (+12)

Fókuszcsoport

A három faluban készült interjúk száma

0

54 egyéni interjú 19 személlyel fókuszcsoportos

Forrás: Saját szerkesztés

Fontos megjegyezni, hogy a három faluban végzett empirikus kutatás során a szerzı számára nem mindig adódtak hasonló kutatási feltételek (kiemelten a vállalkozók esetében). Bükkösd településen sokszor elutasításba ütközött a szerzı, de kisebb-nagyobb rábeszélést követıen mégis kellı számú vállalkozó mondott igent az interjúadásra. Szalántán az interjúkészítés csupán beajánlással mőködött, itt sokszor lehetıség sem volt elmondani a jövetel célját. Az empirikus kutatás szempontjából Szalánta feltárása több idıt vett igénybe. A nehézségek miatt a szerzıben néha a szalántai kutatás berekesztése is megfogalmazódott. 18

A táblázatban a szerzı nem tüntette fel azon személyeket, akikkel interjún kívül beszélgetett az adott település helyzetérıl. 19 Bükkösd esetében a fókuszcsoportos interjú kivitelezhetetlen volt.

35

Himesházán ugyanakkor a kutatás iránt nagyfokú nyitottság volt tapasztalható a helyi társadalom részérıl. A vállalkozók is nagyobb hajlandósággal válaszoltak a kérdésekre, mint a másik két faluban. Azonban az interjúk készítéséhez itt is hasznosnak mutatkoztak az ajánlások.

3.3 Az interjúk feldolgozása A félstrukturált interjúk feldolgozása csoportosításos módszerrel történt. Elsı lépésben az interjúk lejegyzésére került sor, majd ezt követte a feldolgozásuk. A vállalkozóktól kapott válaszok értékelésénél a szerzı Webert és Parsont követve cselekvéstípusokat hozott létre, melyek szerint csoportosította az interjúk során elhangzott információkat. Így jött létre célracionális, értékracionális, indulati vagy emocionális és tradicionális cselekvés, melyhez a szerzı érzelmi, érzelmileg semleges, sajátos, általános, minıségi, teljesítmények szerinti, szétszórt és meghatározott cselekvési kategóriákat társít. Az intézményvezetıktıl és a helyi notabilitástól nyert információkat a puha tényezık alapján elemzi a szerzı. Így ezen interjúk esetében olyan tényezıket vesz figyelembe, mely a helyi társadalom, közösség felépítését, mőködését, társadalmi tıkéjét írja le, valamint meghatározza a helyi szereplık habitusát, motivációját.

3.4 A mentális térképek kirajzolódása A vizsgálat az eredeti tervek szerint nem tért volna ki a térre vonatkozó adatgyőjtésre, de az elsı településnél (Bükkösdön) a próbainterjúk készítésekor a megkérdezettek olyan plusz információkkal szolgáltak, melyek az egész vizsgálatra kihatottak. Már a próbainterjúzás során problémaként jelent meg a lakosság által alkotott eltérı településkép. Az egymástól különbözı térszemlélet a közösségi élet szemmel látható gátjaként jelent meg Bükkösd esetében. E felismerés hatására a további vizsgálatok (Himesházán és Szalántán) is kutatták a mentális térképeket. A szerzı arra kérte az interjúalanyokat, hogy rajzolják le a települést, feltüntetve a fontosabb útvonalakat, csomópontokat, intézményeket, tájékozódási pontokat, határokat stb. 36

Az így kapott térképeket a szerzı összesítette, és megrajzolta a települések mentális térképeit, melyeket részletesen a tanulmány ötödik fejezete mutat be. A következı alfejezet egyes pontjaiban a szerzı ismerteti a térhasználati kutatás fontosabb fogalmait, módszereit.

3.4.1 A kognitív vagy mentális térkép fogalmának ismertetése Lynch (1960) írását olvasva a szerzı számára világossá vált, hogy az ember a térbeli környezetét viselkedésével, észlelésével sajátos területekre – bizalmas, személyes, társasági és nyilvános terekre – osztja. Ezen felosztás alakítja ki az egyén mentális térbeli tudatát. A kutatási módszer és eredmények megértéséhez elengedhetetlen a kognitív vagy mentális térkép fogalmának ismerete. A disszertáció e fogalmakat Downs−Stea (1973) nyomán próbálja meghatározni, mivel ık úgy gondolták, hogy a térhasználat átrajzolja tudatunkban a tényleges képet. A ritkán látogatott helyek távolinak tőnnek, míg saját környezetünket barátságosnak véljük, más településrészeket pedig idegennek, barátságtalannak látunk. Hogy mi az idegen, és mi számít ismertnek, barátságtalannak és barátságosnak, minden esetben szubjektív kategória. A térre vonatkozó elképzeléseink elsısorban nem az objektív valóságon, hanem annak szubjektív észlelésen nyugszanak. A mentális térképezés pszichológiai folyamatok sorozatából álló folyamat, amely megjegyzi, kódolja, raktározza, elıhívja és dekódolja a mindennapi térbeli környezetre vonatkozó információt. A mentális térkép tükrözi a vizsgált személy(ek) látásmódját, véleményét vagy egy társadalmi csoport környezetrıl alkotott tudati képét. A szociológia (és jelen tanulmány is) a mentális, illetve kognitív térkép fogalmát szinonimaként kezeli. Ezzel szemben a pszichológiában és a társadalomföldrajzban a kognitív vagy mentális térképezés két különbözı jelentéssel bír. Az ismert szakember – Cséfalvay 1990 – a külvilágnak a tapasztalatok alapján történı leképezését „kognitív térképezésnek” hívja. Ennek végtermékét, hasonlóan a mentális térképhez, nem konkrét térképnek tekintik, hanem úgy, mint ami a területekrıl alkotott elıítéletek, vélemények, adatok formájában él az emberek tudatában. Az egyén szubjektív viszonyát térbeli környezetéhez négy fázison áthaladó folyamatként írja le Cséfalvay (1990). Elsı lépésként a tér észlelése történik. A második szakaszban ezt egy belsı tájékozódási rendszerré alakítjuk át. A folyamat harmadik szakaszában történik a 37

szimbolizáció, amikor a környezeti információkhoz szubjektív tartalmat, egyéni jelentést kapcsolunk. Az utolsó szakaszban az identifikáció zajlik, mely során az észlelt térbeli elemek szubjektív jelentését érzelmi úton is feldolgozzuk. A fentiek alapján megállapítható, hogy mentális térnek általában az a földrajzi egység nevezhetı, melynek van neve, kartográfiai elemei – helye, iránya, távolsága, koordinátái –, melyre hivatkozva lehetséges a róla való beszéd. Ha egy bármely szempontból különlegesnek tőnı helyet az emberek nem tudnak megnevezni, akkor az nem önálló mentális tér.

3.4.2 A vizsgálat módszertana

Kutatása során a szerzı a térre vonatkozó információkat, véleményeket, történeteket, valamint sztereotípiákat kívánja elemezni, mivel a tanulmány hipotézisként fogalmazta meg (1.2 alfejezet), hogy a megkérdezettek a rendelkezésükre álló információk segítségével alakítják ki a településrıl alkotott nézetüket. A tanulmányban szereplı mentális térképeket elsısorban Lynch (1960), Downs és Stea (1973) munkája alapján készítette a szerzı, figyelembe véve, hogy Lynch vizsgálatait nagyvárosokban végezte, de fıbb módszerei eredményesen alkalmazhatók a vidéki térségekben is. A kutatás a szabad térképrajzolás20 módszerét használta, mely minden esetben kiegészült kvalitatív, nem rajzolható adatfeltárással. Interjúi készítésekor a szerzı kétféle adatot győjtött: A) a térre vonatkozó információkat, melyek öt elemet tartalmaznak: 1. mentális terek neve és kiterjedése; 2. törésvonalak, határok; 3. tájékozódási pontok; 4. útvonalak; 5. csomópontok; B) a megkérdezettek térre vonatkozó véleményei,21 történetei, valamint sztereotípiái.

20

A szabad térképrajzolás megegyezik a vázlatrajzos módszerrel, vagyis a vizsgált személy egy üres papírlapra rajzolja le a városról, településrıl, illetve térrıl alkotott tudati képét. 21 A megkérdezettek térrıl kialakult véleményét az ilyen típusú kérdésekbıl ismerhette meg a szerzı: mi a véleménye a településrıl, milyen tereket tekint közösségi térnek, ön szerint milyenek a szalántai/németi emberek stb.? Minél egyszerőbb kérdés hangzott el, a válasz annál inkább leképezte a valóságot.

38

A B pontban megjelölt információk többnyire általánosak és nem szigorúan térjellegőek. E tényezıket „genius locii” (hely szelleme) megnevezéssel jelölhetné a tanulmány. A genius locii a mentális terekhez és azok lakóihoz kötıdı közkelető megítélések, történetek, sztereotípiák, hangulati, szubjektív vagy érzelmi elemek. Az adott térrıl való tudás minden esetben megjelent a megkérdezetteknél. A szabad térképrajzolás és az interjúkészítés kiegészült résztvevıi megfigyeléssel, ami által érthetıbbé váltak az elmondottak és a lerajzoltak. A vizsgálat legnehezebb része az adatok, kapott információk feldolgozása volt. Az „A pontban” lévı információkat a szerzı összesítette, majd a kapott adatokból olyan mentális térképet rajzolt meg, melyrıl általánosítva megállapítható, hogy ez a helyi lakosság saját településérıl kialakított mentális térképe. A „B pontban” foglalt puha tényezık esetében a szerzı egyszerő szabályt követett: a leggyakrabban

elhangzott

véleményeket,

történeteket,

valamint

sztereotípiákat

az

elhangozottak szerint rögzítette.

39

4. A három falu bemutatása A három falu kiválasztásánál az elsıdleges szempont az volt, hogy a kutatási területek Baranya megyében helyezkedjenek el. A kiválasztásnál felmerült számos további aspektus között fontossági sorrendet kellett fölállítani. Hogy az összehasonlítás elvégezhetı legyen, a legfontosabb

három

szempont

(1)

a

falvak

lélekszámának,

(2)

infrastrukturális

ellátottságának, (3) gazdasági és a társadalmi mutatóinak hasonlósága volt. A kiválasztott falvak (Bükkösd, Himesháza, Szalánta) megfelelnek a felsorolt mutatókban kifejezhetı fontossági szempontoknak, de földrajzi adottságaik szükségszerően eltérnek egymástól (kiváltképp Bükkösd Himesházától és Szalántától), ahogy az a 3. ábrán is látható.

3. ábra: A három falu elhelyezkedése

Forrás: http://www.baranyatour.hu/index.php?p=terkepek (2009. július 14.)

40

A célként megfogalmazott összehasonlíthatóságot szem elıtt tartva, a részletes terepvizsgálatkor a szerzı számára világossá vált, hogy e települések csupán (!) a statisztikai számadatok alapján hasonlóak (2. táblázat). A településtípusú azonosságokat a helyi társadalmat alkotó közösségek, gazdasági szervezetek és intézmények megváltoztatják, aminek hátterében a fentiekben említett, számszerően nem mindig kifejezhetı adottságok állnak.

2. táblázat: A három vizsgált falu adatainak összehasonlítása Település

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

1179 42,8 6

1144 69,6 6

1240 67,4 5

36

40

34

29

32

33

42

62

73

20 Országos tendenciát mutat

40 Öregedı tendencia

14 Országos tendenciát mutat

4

4

4

Lakónépessége (fı) 2007-ben Népsőrősége/km2 Munkanélküliségi ráta a teljes népesség körében (%) Inaktív keresı a teljes népesség körében (%) Foglalkoztatott a teljes népesség körében (%) Foglalkoztatottak körébıl helyben foglalkoztatottak (%) Pécstıl való távolsága km-ben kifejezve Korfája Felsıfokú végzettséggel rendelkezık aránya a teljes népességhez viszonyítva (%) Legnagyobb számú kisebbsége Vallása Részei (önálló falvak voltak)

Cigány Német Horvát Római katolikus Római katolikus Római katolikus Bükkösd, Gorica Himesháza Németi, Szalánta Megyefa (az utóbbin belül Eszterágpuszta)

Forrás: Saját szerkesztés

A tanulmány fontosnak tartja bemutatni a helyi társadalom szerkezetének meghatározó elemeit. A helyi társadalom, illetve a közösség mibenléte függ a település történetétıl, közvetlenül a helyi társadalom szerkezetétıl. A falu fennállása és lakóinak származása, gazdasági szereplıinek foglalkoztatási aránya is hatással van a jelenkori viszonyokra. A falvak történetét áttanulmányozva könnyebben érthetıvé válik a mai társadalmi szervezıdés. „Másképpen integrálódik egy hajdan volt gazdák által lakott, és másként szervezıdik egy volt uradalmi területen elhelyezkedı falu népessége. A helyi integrációra és kooperációra hatással lehet a közös sors megélése, emléke, például egy közelmúltbeli csapás (árvíz, kitelepítés)” (Bódi–Bıhm 2000, 18). 41

4.1 Bükkösd bemutatása A falu földrajzi nagysága Bükkösdöt a dél-dunántúli régióban, Baranya megyében találjuk; a falu a Szentlırinci Statisztikai Kistérség része. A település a múltban körzetközponti feladatokat látott el, ma is a környezı hét település legnagyobb lélekszámú községe. Szomszédos települések észak-keleten Hetvehely, nyugaton Almáskeresztúr, délnyugaton Dinnyeberki, délen Helesfa és Cserdi, délkeleten Boda, valamint Bakonya. Távolsága a megyeszékhelytıl 20-23 km, attól függıen, hogy milyen irányból érkezünk. Bükkösd közúton három irányból közelíthetı meg. Pécstıl kiindulva elérhetı (1) észak felıl az Orfő-Abaliget idegenforgalmi centrumon keresztül, (2) a 6-os számú fıúton, (3) a 6os számú útról, a Pécs−Szigetvár közötti szakaszon. A

település

fontos

vasúti

fıvonallal

Budapest−Pusztaszabolcs−Dombóvár−Szentlırinc−Pécs

rendelkezik,

a

villamosított

40-es

számú

vasútvonalon

helyezkedik el. E vasútvonal Bükkösd és Megyefa településrész érintkezésénél halad, és észak−déli irányban kettészeli a falut. Bükkösd szoros kapcsolatban áll három szomszédos településsel: Dinnyeberkivel, Helesfával és Cserdivel: a négy település körzeti óvodája és általános iskolája is Bükkösdön található, valamint Helesfa kivételével közös körjegyzıséget tartanak fenn.

4. ábra: Bükkösd légi felvétele

Forrás: http://www.bukkosd.hu/index.php?option=com_easygallery&Itemid=110 (2009. március 7.)

42

A település bel- és külterületeinek vizsgálatából megállapítható, hogy a belterület két részre oszlik. E területek a központhoz képest, a természeti adottságokat is figyelembe véve, viszonylag távol (2-5 km) helyezkednek el, fizikailag is teljesen elkülönülve. A belsı területek elsısorban lakó- és üdülıfunkcióval bírnak. A falu külterületéhez mezıgazdasági jellegő lakóhelyek és egyéb, nem lakott üdülıépületek tartoznak. Ezek a területek is körülbelül 2 km távolságra helyezkednek el a faluközponttól.

Településrészek A település nagy belterületen fekszik. Ennek okát Bükkösd történetébıl ismerhetjük meg. A falu három település egyesülésébıl jött létre: elıször, 1950-ben Megyefa, majd 1979-ben Gorica olvadt bele. Bükkösdön azonban további területi felosztottságra utaló falurészelnevezést is találunk: Megyefán és Goricán kívül Szentdomjánt és Becsalit, mely elnevezések a két egykori különálló településrész mellett szintén máig élnek a köztudatban, bár identitásalkotó szerepük és jelentıségük a közelmúltban gyengült. Ennek az a magyarázata, hogy Bükkösd lakosságának közösségi igényeit nem elégítik ki, valamint nem rendelkeznek közösségi térrel, csomóponttal. Gorica, mint üdülıfalu, távol helyezkedik el a másik két településrésztıl (Megyefa, Bükkösd), üdülıfalu-jellege csak kis mértékben transzparens, a másik két jelentıs településrészhez viszonyítva is kis lélekszámmal bír.

43

5. ábra: Bükkösd településrészei22

Gorica

Becsali

Megyefa Bükkösd

Szentdomján

Vasút

Forrás: Saját szerkesztés23

A

két,

egykor

különálló

legnagyobb

Budapest−Pusztaszabolcs−Dombóvár−Szentlırinc−Pécs

települést villamosított

a

40.

számú

vasútvonal

is

kettéválasztja (5. ábra).

Infrastruktúrája A falu büszkeségeit a település központjában találjuk: a Petrovszky család által 1787-ben építetett copf stílusú − ma magántulajdonban lévı − kastélyt, valamint az 1788−1790 között épült római katolikus templomot, mely a Jeszenszky család nevéhez főzıdik, ahogy a Megyefán (1788-ban) épített kisebb kastély története is. A településen 661 db lakóingatlan van, ebbıl 449 db lakásként, 163 db üdülıként funkcionál, ezen kívül 3 db egyéb lakóegység található a faluban. A hétvégi házak aránya magas (27%), ez többek között a goricai üdülıfalu felújításával, újraélesztésével áll

22 23

Az ábrán azok a települések láthatók, melyek ma a Bükkösd helységnév alatt szerepelnek. A település elektronikus bel- és külterületi térképének hiányában saját szerkesztéső térképre volt szükség.

44

összefüggésben. A lakások közel egyharmada (449) 1919 elıtt épült, ezért felújításra szorulnak. A település arculatának meghatározó elemei a tipikusan szocialista egységmintára épült sátortetıs kockaházak. Az 1990-es években az önkormányzat által biztosított kedvezı feltételeknek köszönhetıen nıtt az építkezési kedv a településen. A lakások döntı többsége hálózati vízvezetékkel rendelkezik, 19 lakás házi vízvezetéket mőködtet, 76 otthonban azonban semmilyen vízhálózat nincs bekötve. A 449 lakásból 343 rendelkezik meleg folyó vízzel, vízöblítéses WC-vel pedig csak 325. A szennyvízcsatorna még nincs kiépítve a településen, de terveit a Szigetvíz Kht. már elkészítette.24 Házi csatornát 369 lakásnál találunk. A hálózati gázvezeték még nem épült ki a faluban,25 így a lakosság fızéshez palackos gázt használ. Az otthonok főtése fával, szénnel történik. A lakások közül 164-ben találunk központi főtést. Vezetékes telefonnal szinte valamennyi háztartás rendelkezik. A kábeltévé-hálózat még nem épült ki, a falu vezetése a tárgyalási szakaszban tart. A szélessávú internethez való hozzáférési lehetıség kiépítése a közelmúltban történt meg. A faluban megtalálhatók a fontosabb intézmények: önkormányzat, (kör)jegyzıség, körzeti óvoda és általános iskola, valamint közösségi ház (mővelıdési ház).

A falu demográfiai adatai és aktivitási rátája A település lakónépessége a 2001-es népszámlálás adatai szerint 1289 fı volt. A legfrissebb adatok szerint ez 2007 végén kevesebb, mint 1179 fı körül alakult. A település területe 3015 ha (30,15 km2), népsőrősége 42,8 fı/km2. A lakosság száma az elmúlt évtizedekben jelentısen visszaesett (3. táblázat). Az 1970-es népszámlás adatait és a 2007-es felmérés eredményét összehasonlítva, 37 év alatt közel 700 fıvel csökkent a bükkösdi lakosság lélekszáma. Az 1960-as években a bıvülı mészkıbánya a lakosság megtartását, valamint a faluba való betelepülést eredményezte (a bánya a férfiaknak munkát adott, és ezzel együtt megélhetést biztosított a családoknak is). Az 1980-as évektıl csökkent a munkaerıigény a bányákban, a város munkaerıpiaca ugyanakkor vonzóvá vált a bükkösdiek számára, így megindult az elvándorlás.

24

Egyes felmérések szerint a lakosság 80%-a nem is igényli a szennyvízelszállítást (a szennyvíz elszivárog a tározóból, illetve felhasználják trágyázásra). A szennyvízhálózat kiépítésére ugyancsak nem mutatkozik nagy igény. 25 Vezetékes gázhálózat kiépítésére szintén nincs igény a faluban.

45

3. táblázat: Bükkösd lakosságszámának alakulása Év

Lélekszám

1949

1692

1960

1874

1970

1875

1980

1589

1990

1384

2001

1289

2007

1179

Forrás: Az 1949−2007 évi KSH-adatok alapján saját szerkesztés

Az elköltözési hullám az 1990-es évek közepén lassult le, mivel a település kezdett vonzóvá válni két csoport számára. Az elsı osztályba azok tartoznak (többnyire középkorúak), akik számára a település rekreációs lehetıséget jelent, a másik csoportot azok alkotják, akiknek a település költségtakarékos életvitelt tesz lehetıvé. A település demográfiai problémája megegyezik a többi kistelepülésével, mivel a fiatal korosztályba tartozó lakosok elvándorlása jelentıs. Köztudott, hogy a jelenség hozzájárul a természetes szaporulat visszaeséséhez. A jelenlegi lakossági összetételrıl elmondható, hogy országos tendenciát mutat. A lakosság 18%-a 60 év feletti, a fiatalok számaránya a teljes lakosság 25%-át teszi ki. Sok fiatal azért hagyja el a községet, mert a két közeli városban (Pécs, Szentlırinc) jobbak a megélhetési lehetıségek.

6. ábra: Bükkösd lakosságának korcsoport szerinti megoszlása Korcsoport szerinti megoszlás

18%

25% 0-19 korcsoport 20-39 korcsoport 40-59 korcsoport 60-X korcsoport

28% 29%

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

A népesség iskolai végzettség szerinti összetételét vizsgálva megállapíthatjuk, hogy a települést erıs aluliskolázottság jellemzi. Az analfabéták aránya a 10-X korú lakosságon belül 46

2001-ben 1,51%, a semmilyen iskolai végzettséggel sem rendelkezık aránya 2% (2001-es KSH-adatok alapján). A lakosság döntı többsége csak általános iskolai végzettséggel rendelkezik. Felsıfokú diplomája 4%-nak van, és a település lakóinak 11%-a tett érettségit (7. ábra).

7. ábra: Bükkösd lakosságának iskolai végzettség szerinti megoszlása

1%4% 11%

22%

1-7 évfolyam 8 évfolyam középiskola, de érettségi nélkül érettségivel rendelkezı

25%

egyetemi, fıiskolai oklevél nélküli 37%

oklevéllel rendelkezı

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálás adatai alapján saját szerkesztés

A fenti adatok jelentıs mértékben tükrözik Bükkösd gazdasági lehetıségeit és szellemiségét. A felsıfokú iskolai végzettséggel (fıiskola és egyetem) rendelkezık hiánya alapot ad a magas munkanélküliség kialakulásához. A 21. században a tudás és az iskolázottság nemcsak a kulturális tıke alapja, hanem elıfeltételként jelenik meg más tıketípusok megszerzésénél is. A fı intézmények és a szolgáltatások nagy része a régi bükkösdi területen található. 1996 ıszén Megyefa utolsó intézménye, a három tantermes iskola is megszőnt. A vállalkozások, az intézményekhez hasonlóan, Bükkösd településrészen nagyobb számban vannak jelen, mint a település egyéb részein. A település gazdasági helyzete nem nevezhetı kedvezınek, mivel a földek minısége nem teszi lehetıvé a jövedelmezı mezıgazdasági termelést, a környéken lévı bányák is bezártak, és a település közelében nincsenek jelentıs számú munkaerıt igénylı üzemek. A bükkösdi lakosság fı foglalkoztatója a helyi önkormányzat (iskola, óvoda stb.).

47

A település gazdaságának alakulásáért nem csak a fent említett tényezık a felelısek, számos egyéb okot is találunk, melyek nem transzparensek, de összefüggésben állnak a jelenlegi gazdasági állapottal. Az adatokat tekintve a legszembetőnıbb a helyi lakosság gazdasági aktivitása: 368 fı eltartott, 379 fı foglalkoztatott, az inaktív keresık száma 466 fı, illetve 1289 fıbıl 76 fı munkanélküli (a 8. ábrán látható).

8. ábra: A bükkösdi népesség gazdasági aktivitása 500 450 400 350 Fı

300 250 200

466 379

368

150 100 50

76

0 foglalkoztatott

munkanélküli

inaktív keresı

eltartott

Gazdasági aktivítás

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

Jelenleg a településen fellelhetı kis-, közép-, és nagyvállalkozók száma nagyon alacsony, bıvítés vagy újabb befektetés nincs tervben. Az egyedüli cél a talpon maradás.26 A települést a vállalkozások alacsony száma jellemzi: 7 korlátolt felelısségő társaság (kft.), 11 betéti társaság (bt.) és 58 egyéni vállalkozás található Bükkösdön (2007. évi KSH). A vállalkozások 28-28%-a a kereskedelem és mezıgazdaság, erdı- és vadgazdaság, halászat területeken mőködik (9. ábra). Emellett más, hagyományos vállalkozási területeket is találunk a településen, mint amilyen a bányászat, vendéglátás, szolgáltatás.

26

Megállapítás a feldolgozott interjúk alapján.

48

9. ábra: Bükkösdi vállalkozások számának ágazati megoszlása

9

4

3

4 2

Szálláshely, szolgáltatás, vendéglátás

Bányászat, feldolgozóipar

Mezıgazd, erdıés vadgazd, halászat

Építıipar

Ingatlanügyletek, gazdasági szolgáltatások

1

Szállítás, raktározás, posta, távközlés

9

Kereskedelem, Javítás

10 9 8 7 6 5 4 3 2 1 0

Forrás: Szerzı által győjtött adatok alapján

A falu lakóinak nemzetiségi és vallási hovatartozása Bükkösd, sok más baranyai faluhoz hasonlóan, a török uralom alatt elnéptelenedett. 1748-ból és 1752-bıl rendelkezésünkre áll Bükkösd és Megyefa összeírása. 1752-ben Bükkösd 25 családfıje közül 21 német, míg Megyefa valamennyi 11 családja magyar volt. A törökök kiőzése után Bükkösd uradalmának életében jó kétszáz évig három nemesi család játszott fıszerepet.27 Bükkösd uradalmát Bükkösd, Megyefa, Gorica és sok más kisebb falu alkotta (Kiticsics 1997). 1830-ban a falu mezıvárosi címet és vásártartási jogot kapott, amit 1886-ig tudott megırizni. Várady Ferenc (1897) vizsgálata alapján elmondható, hogy az adófizetések nagyságát tekintve a vidék nem volt gazdag. A falu fejlıdése azonban az 1882-ben elkészült Pécs– Budapest vasútvonal megépítésével elindult, és ettıl kezdve egyre intenzívebb mezıgazdasági termelés bontakozott ki. A társtelepülések több száz éves nemzetiségi megoszlása eltért a jelenlegitıl. A bükkösdi településrészre az 1700-as évektıl kezdıdıen nagy számban érkeztek német származású betelepülık. Megyefán magyarok, Goricán a 16. században betelepült délszlávok éltek többségben, utóbbiak a település eredeti nevét (Erdi) Goricára cserélték fel. A lakosság nemzetiségi összetétele a közel háromszáz év alatt lényegesen megváltozott, ahogy ez az 1941-es népszámlásnál is megmutatkozott (4. táblázat). 27

Horváth Dániel, Petrovszky József és Jeszenszky János családja.

49

4. táblázat: Bükkösd nemzetiségi összetétele 1941-ben A falu

Népesség

Német

Német

Magyar

nemzetiség

anyanyelv

nemzetiség

Fı

Fı

Fı

Bükkösd

848

14

Megyefa

806

1

településrészei

Cigány

Egyéb

Fı

Fı

Fı

176

821

9

4

12

762

43

0

Forrás: Az 1941-es népszámlás nemzetiségre és anyanyelvre vonatkozó KSH-adatainak felhasználásával saját szerkesztés

Bükkösd, mely jobbára németek lakta település volt, 1941-re többségében magyar nemzetiségővé vált, ez késıbb a 2001-es népszámlásból is jól látható. Bükkösd lakosságát elkerülte a kitelepítés. Az interjúk során szerzett információk alapján mindez egy helyi tanítónak volt köszönhetı, aki óva intette a lakosságot a Volksbund-tagságtól, a névváltoztatástól és az önkéntes német katonai szolgálattól. A lakosság félelmét talán az is bizonyítja, hogy az 1941-es népszámlás során kevesen (15 fı) vallották magukat német nemzetiségőnek, holott 188 fı a lakosságból német anyanyelvő volt. Megyefa lakossági összetétele annyiban változott, hogy a magyar lakosság mellett jelentıs cigány kisebbség is megmaradt, illetve számuk tovább nıtt. Mindez a KSH adataiban nem jelenik meg, mivel a megkérdezett cigány származásúak többsége magyar nemzetiségőnek vallja magát. A szerzı a 2001-es népszámlálási adatok alapján vázolja a falu kisebbségi összetételét (5. táblázat), amely a helyi önkormányzati becsléstıl eltér. E szerint a cigány kisebbség a lakosság 15%-át teszi ki.

50

5. táblázat: Bükkösd lakossága nemzetiségi hovatartozása szerint28 Nemzetiség

Cigány/fı

Német/fı

Horvát/fı

Nemzetiséghez tartozók

24

5

2

Kulturális értékekhez,

19

15

5

Anyanyelvőek

38

7

1

Nyelvet családi, baráti körben

31

7

2

75

27

5

Magyar29/fı

hagyományokhoz kötıdök

használók Nemzetiségi besorolás alapján

1059

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

6. táblázat: Bükkösd lakosságának vallási összetétele Év Település Vallás

1941 Bükkösd Megyefa Fı Fı 848 806

2001 Bükkösd30 Fı

Római katolikus Ortodox

814

778

984

Református

27

16

46

Evangélikus

3

2

3

Görög katolikus Zsidó/izraelita Más egyházhoz tartozik Nem tartozik egyházhoz Összlakosság

2 4

4

1

1

5

5 133

848

806

1289

Forrás: A KSH 1941-es és 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

A felekezeti hovatartozást tekintve a falu lakosságának többsége az 1941-es népszámláshoz viszonyítva továbbra is római katolikus. Változás abban történt, hogy a lakosság közel 11%-a nem tartozik egyetlen egyházhoz sem (6. táblázat). 28

A disszertáció szerzıje csupán a legnagyobb számban megjelenı etnikumokat tüntette fel. A 2001-es évi népszámlás során a magyarországi kilenc kisebbséghez tartozók kötıdését kérdezték meg. A magukat magyar nemzetiségőnek vallóknál nem tér ki az adatfelvétel az anyanyelvre, kulturális értékekre, hagyományokra stb. 30 A bükkösdi falurészen napjainkban többen laknak, mint Megyefán. 29

51

4.2 Himesháza bemutatása A falu földrajzi nagysága Himesháza Baranya megye keleti részén, a Geresdi-dombság területén helyezkedik el, a megyeszékhelytıl 40 km-re. Közlekedés-földrajzilag a településen áthalad az 57-es és a 6-os számú utakat összekötı kanyargós út. A falu 40 kilométerre fekszik Pécstıl, 17 km-re Pécsváradtól és 16 km-re Mohácstól. A falu a Mohácsi Kistérséghez tartozik. Közvetlen szomszédságában lévı települések észak-keletrıl Szőr (2 km-re), északról Geresdlak, délkeletrıl Görcsönydoboka. Délrıl Székelyszabar, délnyugatról Erdısmárok fekszik a szomszédságában. A Mohácsot Pécsváraddal összekötı fıút keresztülhúzódik a falun. A település másik összekötı mőútja a szomszédos kis lélekszámú Szőrrel biztosít közúti kapcsolatot, Görcsönydobokába pedig földút vezet. A falu területe 1754 ha (17,54 km2), a Központi Statisztikai Hivatal 2001-es népszámlálási adatai 1220 fırıl számolnak be (2007-ben 1144 fı), a népsőrőség 69,6/km2. Az általános falukép a sváb községekre jellemzı gondozottságot, rendezettséget mutat. Tíz aszfaltozott utcájában 452 ház (2007 KSH) található. A fıutcával párhuzamosan fut a Petıfi Sándor utca, melyet régebben csak „új utcaként” emlegettek. A többi utca keresztbe szeli át a falut, hogy összekösse a Kossuth Lajos (fıutcát) és a Petıfi Sándor utcát (10. ábra).

10. ábra: Himesháza légi felvétele

Forrás: http://www.himeshaza.hu/index.php?page=keptar&cont=1 (2009. március 5.)

52

Az 1970-es évek elején megkezdıdött Himesházán a Radnóti lakótelep építése, melynek telekelrendezése eltér a szokványos falutérszerkezettıl. E településrész kialakítását az 1980-as évek közepére fejezték be. A telkek nagysága a falu nyugati oldalán meghatározóan nagyobb, mint a keleti oldalon, mivel e területek végébıl alakították ki az új utca telkeit. Elmondások szerint a Petıfi Sándor utca fıutcai oldalának telkeit (melyek „zsebkendı” nagyságúak) a falu szegényebb rétege vásárolta meg.

A település infrastruktúrája 1983-ban a település kiépítette vízhálózatát, melyen keresztül az ivóvíz Mohácsról Himesházára érkezik. Az 1990-ben kiépített kábeltévé-hálózaton 2005 óta saját tévécsatornát is mőködtet a falu. A gáz bevezetésére 1990-ben került sor. 2000 óta a település rendelkezik szennyvízcsatornával, mely másik három szomszédos település (Szőr, Székelyszabar, Görcsönydoboka) összefogásával épült; a szennyvíztisztító telep Himesházán kapott helyet. Tulajdonviszonyi megoszlása szerint a telep 51%-a négy település önkormányzatáé és 49%-a a mőködtetı kft.-é. Szilárd burkolatú utak és járdák a település egészére jellemzıek. A falu arculata kellemes és rendezett. A lakosság és az önkormányzat mindent megtesz a község tisztán tartásáért, csinosításáért. A falu rendelkezik a fontosabb intézményekkel: (kör)jegyzıséggel, óvodával, iskolával, idısek klubjával (a szociális intézmény fenntartója a Mohácsi Többcélú Kistérségi Társulás) mővelıdési házzal, tájházzal és könyvtárral. Emellett a faluban körzeti házi orvos és fogorvos rendel (a rendelık helyben találhatók), a kismamák védınıhöz fordulhatnak, a településnek van

gyógyszertára,

valamint

katolikus

temploma,

plébániája,

rendırırse

és

takarékszövetkezete is. Továbbá korszerő sportpályát és két játszóteret is találunk itt. A helyi identitástudat erısítése és a kultúra ápolása céljából az óvodában és az általános iskolában német nemzetiségi nyelvoktatás folyik. A templomban havonta egyszer németül éneklik az egyházi énekeket, és évente több alkalommal tartanak német nyelvő misét.

A település demográfiai adatai és aktivitási rátája A falu lélekszáma a 2001-es népszámlás alapján 1220, 2007 év végére 1144 fı, tehát 76 fıvel csökkent. A népességfogyás magyarázható az alacsony születési (5 gyermek) és a magas halálozási aránnyal (21 fı). 53

11. ábra: Himesháza lakosságának korcsoport szerinti megoszlása

Korcsoport szerinti megoszlás

18% 26% 0-19 korcsoport 20-39 korcsoport 40-59 korcsoport 60-X korcsoport

26%

30%

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

A falu korcsoport szerinti megosztása a 2001-es adatokat tekintve nem tőnik kedvezınek, mivel a 0−19 korosztály százalékos aránya kisebb, mint a többi korcsoporté (11. ábra). Az átlagos magyarországi falvakhoz hasonlóan Himesháza is az elöregedı települések útjára lépett. 1993-ban, az iskola építésekor 220 általános iskolás gyerek31 volt a faluban, 2007 év végére a tanulok létszáma 123 fıre csökkent. 12. ábra: Himesháza 7 éves és idısebb lakosságának legmagasabb iskolai végzettsége elsı évfolyamát sem végezte el

1% 4%1% 15%

23%

1-7 évfolyam 8 évfolyam középiskola, de érettségi nélkül érettségivel rendelkezı

32%

24%

egyetemi, fıiskolai oklevél nélküli oklevéllel rendelkezı

Forrás: A KSH 2001-es adatai alapján saját szerkesztés 31

A szomszédos települések gyermekei is Himesházára járnak iskolába.

54

A másik két település adataival összehasonlítva Himesházán az elsı évfolyamot sem végzık száma alacsony, mindössze 10 fı (a lakosság 1%-a). Bükkösdhöz és Szalántához hasonlóan a lakosság 4%-a rendelkezik fıiskolai vagy egyetemi végzettséggel (12. ábra). A foglalkoztatottak száma 387 fı, melynek 50%-a (193 fı) helyben dolgozik. A település szervezeti egységei összesen 243 személynek adnak munkát, fıként a szolgáltatások területén (131 fı) és a mezıgazdaságban (70 fı) (KSH 2001). A 2007-es KSH-kimutatás alapján 415 személy (a lakosság 23%-a) részesül nyugdíjban, illetve nyugdíjszerő ellátásban, ami megközelíti a 60 felettiek százalékarányát. Pozitívumnak tekinthetı, hogy 2007-ben csak 11 személy szorult rendszeres szociális segélyre. A faluban hivatalosan 6%-os a munkanélküliség, mivel a „munkanélküliek” többsége Németországban dolgozik, ahol a nık többnyire idıs embereket látnak el, míg a férfiak kisegítı munkát végeznek (13. ábra).

13. ábra: Himesháza lakosságának gazdasági aktivitása 600 494

500

Fı

400

387

263

300 200 76

100 0 fogalkoztatott

munkanélküli

inaktív keresı

eltartott

Gazdasági aktivítás

Forrás: A KSH 2007-es adatai alapján saját szerkesztés

A nyilvántartás szerint a 112 bejegyzett vállalkozás közül 17 korlátolt felelısségő társaság (kft.), 17 betéti társaság (bt.) és 78 egyéni vállalkozásként mőködik a faluban. Legjelentısebb vállalkozás a sertéstelep, amely évente 10 000 sertést értékesít, emellett 450 ha-on takarmánytermesztés is folyik a telep részére. 2008-ban a 25 alkalmazott száma 12-re csökkent. E vállalkozás − az ország többi településére jellemzı folyamatokhoz hasonlóan − a termelıszövetkezetek megszőnésével, a téeszbıl kiválva, a régi téesz területén jött létre. 55

További jelentıs vállalkozó a faluban a baromfitenyésztı; vállalkozása létrejöttének története hasonlít az elıbb említetthez. A fentiek mellett a faluban további mezıgazdasági vállalkozásokat is találunk, melyek 50−100 ha-on folytatnak gazdálkodást. A településen két kisebb varroda is mőködik, melyek 10-10 fıt alkalmaznak; az elıállított termék értékesítıje egy helyi vállalkozó. A vállalkozások döntı része kis alkalmazotti létszámmal kereskedelmi tevékenységet folytat. A falu rendelkezik nagyobb mérető étteremmel−panzióval is, a Mediterránnal, melynek mőködése kevésbé sikeres. Napjainkban az autópálya-építés kedvezıen hat a bevételre, mivel a munkások elszállásolását és étkeztetését a panzió biztosítja. A szolgáltatások terén megemlítendı a két fodrászat és a kozmetika. A faluban a kereskedelemi értékesítés széles spektrumát találjuk: mészárszéket, gazdaboltot, virágboltot, vegyes élelmiszerboltot (négy), kocsmát, presszót. E vállalkozások mellett továbbra is a himesházi önkormányzat a legnagyobb foglalkoztató; körülbelül 45-50 személynek ad munkát.

Himesháza lakosságának nemzetiségi és vallási hovatartozása A falu jelenlegi nemzetiségi összetételének értelmezéséhez a 18. század elsı két évtizedéhez kell visszanyúlni, bár a településrıl már az 1333. évbıl is találunk feljegyzést. „1564-tıl a falunak nyoma vész. Kétségtelenül a török néptelenítette el. […] Az elsı német telepesek 1722 körül jelennek meg. Az akkori földesúr, Pécs püspöke, Nesselrodei Wilhelm Franz hívta ıket Himesházára. Általános feltételezések szerint 120 paraszt telepedett le itt családostul, közülük 80-at 5/8, 40-et 6/8 parasztnak hívtak. Az elıbbiek 16, az utóbbiak pedig 20 hold földet kaptak” (Aubert 1991, 9–10). A 18. századi betelepülök ıshazája az egyházi anyakönyv elsı feljegyzésébıl pontosan meghatározható: a Himesházára érkezett németek a Fulda-térségbıl származnak. E mikrorégióból késıbb is betelepültek a faluba. A telepesek katolikusok voltak, és komolyan gyakorolták a vallásukat. 1724-ben már a falu közepén szalmatetıs imaházat is emeltek, ami 28 évvel késıbb a plébániával együtt leégett. 1754-ben Klimo György püspök egy magaslaton templomot és plébániát épített, elıbbinek 100 évig nem volt tornya (Aubert 1991). 1945-ig a falut többségében németek (7. táblázat) és katolikusok (8. táblázat) lakták. Nagyon kis számban találunk csak magyar, szerb (horvát) és zsidó nemzetiségő lakosokat. A település 1880−1941 közötti etnikai megoszlását alább foglaljuk össze (7. táblázat).

56

7. táblázat: Himesháza lakosságának nemzetiségi összetétele Év

1880

1890

1900

1910

1920

1930

1941

2001

Nemzetiség Német Magyar Horvát Szerb Zsidó Egyéb

Fı 1396 52 -

Fı 1573 60 -

Fı 1637 47 5 2 29 -

Fı 1522 81 22 -

Fı 1562 67 9 -

Fı 1616 88 1 6 1

Fı 1487 123

Fı 660

Összlakosság

1455

1637

1691

1603

1629

1706

1610

4 1220

Forrás: 1880−1941 közötti és a 2001-es KSH-adatok alapján saját szerkesztés

8. táblázat: Himesháza lakosságának vallási összetétele Év Vallás Római katolikus Ortodox Református Evangélikus Görög katolikus Zsidó/izraelita Más egyházhoz tartozik Nem tartozik egyházhoz Összlakosság

1900

1910

1920

1930

1941

2001

Fı

Fı

Fı

Fı

Fı

Fı

1661 1

1576 3 2

1619 1 -

1696 1 2

1604

1091 18 1

29

22

9

1 6

1 4

2 1 9

1691

1603

1629

1706

1610

1220

Forrás: 1900−2001 közötti KSH-adatok alapján saját szerkesztés

1941-ben az 1610 fıbıl 1529 német anyanyelvőnek, 1487 német nemzetiségőnek vallotta magát. A németek javainak elkobzását, valamint a menekültek (Csehszlovákiából kitelepített magyarok) elhelyezését, letelepítését az 1710/1945. ME. Sz. rendelet alapján hajtották végre. „A lakosságcserét akadályozta a telepítendık elhelyezésére alkalmas ingatlanok hiánya. Ezért a magyar kormány 1947. március 31-én úgy rendelkezett, hogy a németek kitelepítéséig a Csehszlovákiából áttelepített magyarok elhelyezése érdekében a kitelepítendı németeket ideiglenesen össze lehet költöztetni (4300/1947. ME. sz. rendelet, 1. §)” (Füzes 1986, 734). Többszörös módosításokkal a 12.200/1947. korm. sz. azokat a személyeket kötelezte áttelepülésre, akik 1941-ben német nemzetiségőnek vallották magukat, a Volksbundnak tagjai 57

voltak, illetve magyarosított nevüket visszanémetesítették. Kivonták a kitelepítésbıl az ipari, bánya- és mezıgazdasági munkásokat, a kézmőves-kisiparosokat (Komanovics 1978).

9. táblázat: Himesházi németek kitelepülésével összefüggı adatok Himesházán

Fı

Volksbund-tag

429

Wermacht-szolgálat, SS-szolgálat

96

Névváltoztatás, hozzátartozó önkéntes kitelepítése

256

Kitelepített

78

Forrás: A magyarországi németek kitelepítésének adatai az 1941-es népszámlálás alapján, saját szerkesztés

Himesházán 676 családból 23 családot telepítettek ki Németországba. Az 1949-es népszámlás alapján „csupán” 24 személy volt hadifogoly, internált, ismeretlen helyen fogva tartott. Ma már köztudott, hogy sokkal több ember került fogságba (9. táblázat). Azok közül, akik itthon maradhattak, többeknek egyik napról a másikra el kellett hagyniuk a házaikat, és helyükbe 82 (fıleg Hadikfalváról érkezett) székely és 31 (115 fı) csallóközi, fıként Kiskaszmalyról származó családot telepítettek be. Kezdetben ez a helyzet sok feszültséget okozott a lakosság körében. A különbözı nemzetiségekhez tartozók évekig elkülönülten éltek a faluban, alig tartottak egymással kapcsolatot, a fiatal generációk azonban késıbb megbékültek. A harmonikussá fejlıdött viszonyt számtalan vegyes házasság is példázza.

4.3 Szalánta bemutatása Településföldrajzi adatai Szalánta a Mecsek hegység és a Villányi-hegység között terül el, így a Pécsi-medence része. Domborzati szempontból sík terület. A település Pécs (14 km) közelsége miatt a megyeszékhely vonzáskörzetéhez tartozik, és több szállal kötıdik hozzá. Ilyen kapcsolódási pontok például az infrastruktúra, a foglalkoztatás vagy az oktatás.

58

Szalánta megközelíthetı az 58-as számú fıútról, mely átszeli a települést. A forgalom Pécs irányából érkezik, és délre, Harkány irányában halad tovább. A falu nyugat felıl Görcsöny irányából, Regenye és Szilvás falvakon át bekötıúton is elérhetı. Szalántával közvetlenül szomszédos települések: délen Bisse és Turony, nyugaton Bosta, északon Pogány, keleten Szıkéd és Áta. A mai település két község egyesítésébıl jött létre, Szalántából és Németibıl, valamint a Szalántához hozzátartozó Eszterágpusztából. Ez az elkülönülés a falvak fekvésében ma is jól nyomon követhetı. Németi 1977-tıl szőnt meg önálló település lenni, és ettıl kezdve Szalánta név alatt szerepel. Az egykori Németi egy utcából áll, amely észak−déli irányban fekszik, és kisebb dombon helyezkedik el. Tıle nyugatra húzódik, hosszan elnyúló fıutcájával az ısi Szalánta, amely ugyancsak észak−déli fekvéső, és az 58-as számú fı közlekedési út vágja ketté. E két településrészt kelet−nyugati fekvéssel a Németi nevet viselı utca köti össze. A település délkeleti részét pedig Eszterágpuszta foglalja el (14. ábra).

14. ábra: Szalánta légi felvétele

Forrás: Erdıdy Gyula 2001, 220. pp.

59

Az egyesítés idején a lakosság lélekszámát tekintve a két település közül Szalántának volt több lakosa, például 1970-ben 717 fı élt Szalántán és 305 fı Németiben.32 Felvetıdik a kérdés: az egyesítés során miért Szalánta neve maradt meg? Válaszként általában két érvet említenek. Az elsı: mert Szalánta nagyobb és fejlettebb település volt Németinél, a második érv: Szalánta nevő település nem volt még az országban, míg a Németi nevet már az egyesítés idején is négy település viselte. A Szalánta és Németi között található helységnévtáblán Németi továbbra is szerepel, úgymint Szalánta-Németi. Ennek elsısorban emocionális okai vannak: a lakosság számára megnyugtató, hogy településük neve nem tőnt el teljesen.33

A falu infrastruktúrája A településen található lakások száma 413, melybıl 4 önkormányzati tulajdonban áll. A faluba a megyeszékhely közelsége miatt viszonylag hamar bevezették a vezetékes ivóvizet, melynek kiépítettsége ma teljes. Szennyvízcsatornával a település még nem rendelkezik, ezért a folyékony kommunális hulladék elszállítása tartálykocsival történik. A kommunális szilárd hulladékgyőjtés szervezett, a hulladék megfelelı elhelyezése megoldott. Győjtését, szállítását a pécsi székhelyő BIOKOM Kft. végzi. A gáz bevezetésére a település egy részén már sor került, de a teljes kiépítettség még hátravan. A szilárd burkolatú utak, valamint járdák a teljes települést behálózzák. A helyi kábeltelevíziós-hálózat megépült, a szélessávúinternet-hálózat is kiépülıben van. A település arculata kellemes, mind az önkormányzati szereplık, mind a lakók nagy figyelmet fordítanak a falu csinosítására. Spontán jellegő fásítások, virágültetések történnek, a füves részeket ápolják, a faluban sétálva karbantartott árkokat látni. A helyi önkormányzat közösségi teret alakított ki a szalántai és németi falurész találkozásánál fekvı mesterséges tó partján. Az önkormányzat saját beruházásából parkosított itt: fákat, virágokat ültetett az élhetıbb környezetért. E tér létrehozásával is erısíteni próbálják a két településrész lakossága közötti kapcsolatot. A közösségi élet szempontjából fontos, hogy a település rendelkezik óvodával, általános iskolával, mővelıdési házzal, könyvtárral és sportpályával. A helyi identitástudat és kultúra 32

1970-ben a 717 szalántai lakosból 412 fı vallotta magát horvátnak és 3 fı németnek. A németi lakosságból 83% horvátnak tartotta magát. 33 A szerzı által végzett korábbi vizsgálatok arra mutatnak rá, hogy egyes településeken a késıbbi összeolvadáskor vagy egyesítéskor a kisebb település nevét nem tüntetik fel az újonnan létrejövı település nevében, pl. Bükkösd és Megyefa esetén nem szerepel a helységnévtáblán a régi településnév.

60

megırzése és megerısítése érdekében az óvodában és az általános iskolában horvát nemzetiségi nyelvoktatás folyik. Minden helyi intézményben kiemelt figyelmet fordítanak a nemzetiségi kultúra ápolására, amely nemzetiségi rendezvényekben, horvát nyelvő könyvek beszerzésében, ünnepségekben nyilvánul meg. A településnek katolikus temploma van, amely a Németi településrészen található.

A település demográfiai adatai és aktivitási rátája A lakosság száma a 2001-es népszámlálás alapján 1151 fı, az 1990-es népszámlás óta a népesség 146 fıvel gyarapodott.

15. ábra: Szalánta lakosságának korszerkezete

Korcsoport szerinti megoszlás

18%

24% 0-19 korcsoport 20-39 korcs. 40-59 korcs. 60-X korcs.

30% 28%

Forrás: A KSH 2001-es adatlapja alapján saját szerkesztés

A település korcsoport szerinti megoszlása kedvezınek látszik (15. ábra), mivel a 20 éven aluliak aránya 24%, a 60 év felettieké pedig 18%. Az összlakosság 58%-át az aktív korú személyek teszik ki. Amennyiben a lakosság nembeli összetételét vizsgáljuk, megállapítható, hogy az átlagos magyar településekhez hasonlóan Szalántán is a nık vannak többségben, a lakosság 52%-át teszik ki (606 fı).

61

16. ábra: Szalánta 7 éves és idısebb lakosságának legmagasabb iskolai végzettsége elsı évfolyamát sem végezte el

1% 4% 2%

1-7 évfolyam

22%

17%

8 évfolyam középiskola, de érettségi nélkül érettségivel rendelkezı 26%

egyetemi, fıiskolai oklevél nélküli

28%

oklevéllel rendelkezı

Forrás: A KSH 2001-es adatlapja alapján saját szerkesztés

Szalánta lakosságának 2%-a (19 fı) az általános iskola elsı osztályát sem végezte el (16. ábra), de pozitívum, hogy a lakosság 22%-a (236 fı) érettségivel vagy annál magasabb iskolai végzettséggel rendelkezik. A

munkanélküliek

jellemzıen

a

szakképzetlen

lakosságból

kerülnek

ki.

A

munkanélküliségi ráta az országos átlag alatti, kb. 5-6%-os (2001-es KSH-adatok szerint 5%os volt). 384 fı foglalkoztatott, és 317 fı tartozik az eltartottak közé (17. ábra). 17. ábra: A szalántai népesség gazdasági aktivitása 450 400

390

384

350

317

Fı

300 250 200 150 100

60

50 0 Foglalkoztatott

Munkanélküli

Inaktív keresı

Eltartott

Gazdasági aktivítás

Forrás: A KSH 2001-es adatlapja alapján saját szerkesztés

62

A 82 bejegyzett vállalkozás közül 11 korlátolt felelısségő társaság (kft.) formában, 2 szövetkezetként, 17 betéti társaságként (bt.) és 49 egyéni vállalkozásként mőködik. A legjelentısebb gazdálkodó szervezet a Szalánta Rt., amely a településen korábban mőködı termelıszövetkezetbıl alakult. A termelıszövetkezetbıl létrejött, az abból kivált, illetve a tıle függetlenül létesült mezıgazdasági vállalkozások a kárpótlásként vagy részarányként kiosztott földeken, illetve az állattartás területén folytatják tevékenységüket. A vállalkozások döntı része kereskedelmi tevékenységet folytat, és jelentıségük egyre nagyobb. Szálloda, kereskedelmi szálláshely nincs még a településen. 2 vendéglátóhely, 2 fodrászat, 11 kiskereskedelmi üzlet mőködik, melybıl 4 élelmiszerek kiskereskedelmi értékesítésével foglalkozik. A kereskedelemmel foglalkozó vállalkozók magas száma annak köszönhetı, hogy a településen mőködı kereskedelmi egységek, valamint a szolgáltatásnyújtás a helyi lakosság igényeinek kielégítésén túl a Horvátországból erre irányuló bevásárlóturizmus nyújtotta lehetıségeket is képes kihasználni. A szalántai lakosság nemzetiségi és vallási hovatartozása A település nemzetiségi meghatározottságának értelmezéséhez és elemzéséhez vissza kell nyúlnunk a 17. század utolsó évtizedeihez. Szalánta és Németi török hódoltság alóli felszabadulása szorosan összefügg a területi elhelyezkedésével (már akkor is fıútvonal mellett feküdt), valamint az 1686−1687. évi hadjáratokkal és Pécs felszabadulásával. A 16. században megyeszerte megindult a falvak népességének erıs csökkenése. Az egykori Németi ebben az idıben például teljesen elnéptelenedett. Szalánta lakosságának csökkenésében szerepet játszott a lakosságot sújtó nagymértékő megadóztatás. A súlyos adófizetési kötelezettség (adózni kellett a magyarnak, a töröknek, az egyháznak) miatt a lakosság nagy része elvándorolt. A hosszú ideig tartó török hódoltság alól Szalánta és Németi 1686 végén szabadult fel. A két falu népességének újratelepítése a bosnyákokkal, vagyis a Boszniából érkezı katolikus horvátokkal történt meg. A horvát nemzetiségőek betelepítését az indokolta, hogy a visszaszerzett káptalani és püspöki birtokon földmővelıkre volt szükség, ugyanakkor a reformátusok és szerbek miatt kisebbségbe szoruló római katolikusok arányán javítani lehetett a katolikus vallású népcsoport magyarországi beköltöztetésével.

63

10. táblázat: Szalánta lakosságának nemzetiség és anyanyelv szerinti megoszlása 1941-ben A lakosság nemzetiségi és

Szalánta

Németi

anyanyelvbeli összetétele 1941-ben

Fı

Fı

Összlakosság

794

346

Magyar anyanyelv

282

44

Magyar nemzetiség

792

346

Német anyanyelv

5

0

Német nemzetiség

0

0

493

302

Horvát, bunyevác nemzetiség

0

0

Cigány anyanyelv

14

0

Cigány nemzetiség

2

0

Bunyevác, sokác anyanyelv

Forrás: A KSH 1941-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

Az 1941-es népszámlás során sokan jelölték meg anyanyelvükként a horvátot – Szalánta lakosságának 62%-a, Németinek pedig 87%-a – (10. táblázat) –, ám ennek ellenére nem vallották magukat horvát nemzetiségőnek. A statisztikai eredmények alapján jól látható, hogy a Németi településrészen többségében horvát anyanyelvőek éltek 1941-ben, ami napjainkban is jellemzı, ugyanis több idıs horvát kisebbségő személy még ma is anyanyelvként beszéli a nyelvet. A 21. században az egyesített településen továbbra is jelentıs létszámban élnek horvát nemzetiségőek és katolikus vallásúak. A lakosság 32%-a a 2001-es népszámlálás során horvát nemzetiségőnek vallotta magát, míg szerbnek a lakosság 2%-a, cigánynak és németnek 30, illetve 19 fı. Az interjúk során Szalánta esetében jól megfigyelhetı, hogy sokan nem tesznek különbséget „nemzetiség” és „állampolgárság” között, a két fogalmat sokszor egybemossák. A szerzı véleménye szerint ezzel magyarázható, hogy 1941-ben azok is magyar nemzetiségőnek vallották magukat, akik nem beszéltek magyarul. A lakosság 82%-a katolikus vallású. A miséket a Németi településrész templomában celebrálják horvát nyelven.

64

5. A három falu helyi térszemlélete A tanulmány 5. fejezetének célja bemutatni, hogy a három település társadalma hogyan látja saját falujának térbeliségét, és e kognitív tudat mennyire segíti vagy hátráltatja a lakosság együttmőködését és fejlıdését. Egy terület, illetve település fejlıdésének fı vonásait az határozza meg, hogy az adott lakosság milyen társadalmi és gazdasági jellemzıkkel ruházza fel a települést, továbbá hogyan használja ezen tulajdonságokat. A települések lakosságuk tevékenysége és habitusa révén kapják funkcionális tartalmukat. A szerzı egyetért Mészáros (1994) elméletével, mely szerint a településen belül zajló gazdasági, társadalmi folyamatok zöme térfolyamatokként is felfogható. E fejezet alfejezetei bemutatják Bükkösd, Himesháza és Szalánta lakosságának mentális térképét. Az ismertetést követıen a tanulmány arra szeretne rávilágítani, hogy milyen kapcsolat van a vizsgált község lakosságának mentális térképe és az együttmőködés, fejlıdés között.

5.1 A három falu bemutatása térségi szempontból A települések földrajzi, történelmi, demográfiai, vallási és nemzetiségbeli bemutatásából (4. fejezet) látható, hogy a települések közös vonásai mellett több különbség is megfigyelhetı. Bükkösd 3015 ha-on fekszik, a falu belterülete nagy, ugyanis három – Bükkösd, Megyefa, Gorica – településbıl jött létre, melyek további két kisebb egykori falut – Szentdomján, Becsali – foglalnak magukba. A település bel- és külterületeinek vizsgálatából megállapítható, hogy a belterületek a központhoz képest, a természeti adottságokat is figyelembe véve, viszonylag távol (2−5 km) helyezkednek el, fizikailag is teljesen elkülönülve. A távolabbi belterületek elsısorban lakó- és üdülıfunkcióval bírnak. A falu külterületéhez mezıgazdasági jellegő lakóhelyek és egyéb, nem lakott üdülıépületek is tartoznak. Ezek a területek is körülbelül 2 km távolságra helyezkednek el a faluközponttól. Szalánta 1708 ha-on fekszik. Két falu – Szalánta és Németi – egyesülésébıl, valamint a Szalántához hozzátartozó Eszterágpusztából jött létre. Eszterágpusztán csupán néhány család él, és kisebb-nagyobb vállalkozásoknak biztosít székhelyet, raktárt és üzemet. Eszterágpuszta 65

lakossága társadalmilag és gazdaságilag nagyon megosztott. A településrész elején új típusú házak épültek, valamint egy lakópark, ahová Pécsrıl kitelepült, középosztálybeli emberek költöztek. A régi településrészen, ahol korábban a pécsi püspökség uradalmának cselédei laktak, jelenleg a szalántai lakosság társadalmi perifériájára szorult emberek élnek. A társadalmi leszakadás a cigány kisebbséghez tartozással is párosul. Himesházát egységes térbeliség jellemzi, annak ellenére is, hogy az 1970-es években a falu kibıvült a Radnóti lakóteleppel. A település térszerkezetében semminemő szegregáció nem jelent meg a lakótelep hatására, melynek társadalmi összetétele nem különbözik a településétıl. A vizsgált falvak eltérı történelmi múltja az adott települési térszemléletben is megmutatkozik. Bükkösd több évszázadig uradalmi birtoknak számított, ahol a lakosság, a betelepített németek és magyarok jobbágyok34 voltak, majd 1848 után 1920-ig földnélküli agrárbérmunkásokká váltak. Bükkösd fénykorát az 1830-as években élte, amikor a falu mezıvárosi rangot kapott. Nemzetiségi összetétele az idık folyamán sokat változott. A bükkösdi részt a 18. században németek lakták, Megyefát magyarok, Goricát horvátok. Lassú, de folyamatos elmagyarosodás ment végbe, valamint megjelent a cigány kisebbség is, melynek százalékos aránya napjainkra jelentıssé vált. A falu társadalomtörténete a lakosság habitusában is leképezıdik. Himesházán gazdák/parasztok éltek, akik a II. világháborúig növénytermesztésbıl és állattenyésztésbıl éltek. Jelentıs nagygazdacsaládokat nem találunk itt a múltban, csupán egy-egy iparost. Az 1700-as évektıl 1945-ig többségében németek lakták a települést. A lakossági összetétel a betelepített (bukovinai) székelyekkel és a felvidéki magyarokkal megváltozott.

E

társadalmi

asszimiláció

a

szakirodalom

szerint

több

település

térszemléletében is megjelenik. Arra a késıbbiekben tér ki a tanulmány, hogy jelen falu esetében ez miért nem tapasztalható. Szalánta püspöki birtok volt, a betelepültek pedig horvát jobbágyok.35 Eszterágpusztán püspöki cselédek éltek. A falu lakossága, Himesházához hasonlóan, agráriumból biztosította a megélhetését. Nemzetiségi összetételét tekintve az 1960-as évekig többségében horvátok (bosnyákok) lakták. A megélhetést biztosító munkalehetıségek változásával a lakosság nemzetiségbeli összetétele is változott, amit fıként a migráció magyaráz. Az 1960-as és 197034

Az 1752-es jobbágyösszeírás szerint 25 jobbágycsalád élt Bükkösdön és 5 jobbágycsalád Megyefán (Nagy 1935). 35 1733-ban 24 jobbágycsalád mellett egy zsellércsalád élt a faluban (Erdıdy 2001).

66

es években sokan elköltöztek a közeli városba, míg az 1980-as évek utolsó évtizedeiben a migráció pozitív irányt vett: a faluba többen költöztek be, mint ki. Pécshez való közelsége miatt több városi is felfigyelt a településre, és ingatlanokat vettek, vagy építkezni kezdtek. 2007-ben 8 lakást építettek a településen, míg Himesházán egyet, Bükkösdön pedig egyet sem (KSH 2007). Ugyan Szalánta nem szerepel a pécsi agglomerációs övezet KSHnyilvántartásában, de ténylegesen a részének tekinthetı.

5.2 A helyi lakosság térre vonatkozó információi és térhez való viszonyulása Egy falu valódi arcát kevesen látják. A következıkben a tanulmány külön-külön megvizsgálja az egyes települések valós képe és a megkérdezettek mentális térképe közötti különbségeket, és a helyi társadalom gócpontjaira világít rá. Lássuk egyenként a valóság és a mentális térképek közötti eltéréseket. Az egy-egy kiragadott mentális térkép mellett a tanulmány a falu térképészeti térképét is feltünteti.

67

18. ábra: Bükkösd térképe

Észak

Forrás: http://maps.google.com/maps?hl=en&tab=wl (2009. 07. 25.)

68

19. ábra: Egy bükkösdi interjúalany mentális térképe

Észak Forrás: Interjúalany rajza

69

20. ábra: Himesháza térképe

Észak

Forrás: http://maps.google.com/maps?hl=en&tab=wl (2009. 07. 26.)

70

21. ábra: Egy himesházi interjúalany mentális térképe

Észak Forrás: Interjúalany rajza

71

22. ábra: Szalánta térképe

Észak

Forrás: http://maps.google.com/maps?hl=en&tab=wl (2009. 07. 26.)

72

23. ábra: Egy szalántai interjúalany mentális térképe

Forrás: Interjúalany rajza

Dél

A falvak mentális térképérıl, mely a megkérdezettek ábrázolásai alapján készült, a következı pontokban tárgyalt közös tényezık, illetve jellemzık állapíthatók meg: 1. Egy adott falu életében csomópontként jelenik meg a fıút és a mellékút találkozása, illetve a templom, fıtér/közösségi tér, szórakozóhely. A csomópontok prioritási fokozatai minden korosztálynál más és más, mivel azok kötıdnek a napi feladatokhoz és érdeklıdési körökhöz. 73

A csomópontok feltüntetése esetében a megkérdezettek Bükkösdön és Szalántán saját régi településükön lévı intézményeket, csomópontokat tüntettek fel. Például: Bükkösd esetében a saját településrészükön lévı szolgáltatót, kastélyt jelölték meg markánsabban. A szalántaiak az 58-as út mentén helyeztek el minden csomópontot, a Németi falurészt „az 58-as útról levezetı” útként jelölték meg. Általánosságban elmondható, hogy azokat a csomópontokat érzik a legjobban a magukénak e két falu lakói, melyek a saját településrészükön vannak, míg a másik falurészen lévıket ismerik ugyan, de nem megszokott számukra. Himesháza esetében az ott lakók „fejében” azonosak a csomópontok, azaz mindenki ugyanazt a teret, intézményt, szolgáltatóhelyet jelöli meg. 2. A falvak többségénél megfigyelhetık a különbözı törésvonalak, melyeket sok esetben a földrajzi elhelyezkedés vagy egy államilag irányított településrendezési terv hozott létre. Társadalmi szinten is kirajzolódnak települési töréspontok, például nemzetiségi, vallási vagy gazdasági alapon. E töréspontok bizonyos települések esetében társadalmi szegregációt idézhetnek elı. A vizsgálat során a bükkösdi és szalántai megkérdezettek is törésvonalat jelöltek meg. Közös a két településnél, hogy a törésvonal a két egyesített falurész között húzódik. Bükkösd esetében a törésvonalat a vasútvonal jeleníti meg, mely Megyefa és Bükkösd terület találkozásánál (északra Bükkösd, délre Megyefa) fut. Szalánta esetében a falu törésvonalaként, határvonalaként tüntették fel a két régi település között húzódó patakot, mely Eszterágpusztát is elválasztja Szalántától. Eszterágpuszta nem jelenik meg önállóan, mert bár jól elkülönült településrész, a történelem során mindig is szorosan kapcsolódott Szalántához. Himesháza esetében a szerzı által végzett vizsgálat nem fedett fel törésvonalat, csupán arra mutatott rá, hogy a mentális terek nem térnek ki az 1970-es években épült Radnóti lakótelep részletes felvázolására. 3. Mindhárom falu esetében tájékozódási pontként a fıbb intézményeket: önkormányzatot, mővelıdési házat, iskolát, óvodát, postát, orvosi rendelıt, valamint a templomot nevezték meg. Érdekességként említendı, hogy a himesházi megkérdezettek háromnegyede a temetıt fontos tájékozódási pontként tüntette fel, míg a másik két településen ezt senki nem tette, ami egyrészt azzal magyarázható, hogy a német nemzetiségő lakosság az elmúlt rendszerben nagyon sokáig csak a temetkezési szertartás során gyakorolhatta közösségben

74

nyelvét és kultúráját, de annak is jele, hogy Himesháza elöregedı falu. Az idısek gyakran mennek ki a temetıbe, ahol több közeli hozzátartozójuk nyugszik. 4. Az útvonalak megjelölésénél jellegzetes volt, hogy a válaszadók azokat az utcákat, intézményeket emelték ki, illetve jelölték meg markánsabb vonalakkal, melyek valamilyen szempontból kapcsolódnak az élettereikhez (ott élnek vagy ott dolgoznak). A falu térszerkezetérıl teljes mentális térkép olyan személyeknél rajzolódik ki, akik intézményvezetık vagy valamilyen közszolgáltatást látnak el a településen. A látásmódjuk objektív: nemcsak azokról a településrészekrıl van tudásuk, amelyekhez személyesen is kötıdnek. El tudnak vonatkoztatni az egyes területektıl, mivel a helyi erıforrásokat nem csak bizonyos településrészen birtokolják és mőködtetik, hanem a falu egészében. Szalánta esetében érdekes, hogy minden interjúalany ábrázolásában felcserélıdnek az égtájak, mely a falu megközelíthetıségével, útvonalával magyarázható. A lakosság többsége északi irányba (Pécs felé) közlekedik, így a rajzokon az északi oldal a falu „vége” és a déli az „eleje” (23. ábra). 5. A mentális terek neveit és kiterjedéseit illetıen megállapítható, hogy a megkérdezettek esetében azok nem fedik le az egész települést. A térképek vonalai az utolsó szolgáltatóig, illetve utcáig rajzolódnak ki. A megkérdezettek nem tüntetik fel a jelentısebb vállalkozókat, csupán a szolgáltatókat. A rajzok szerint ezen vállalkozók, illetve „ipari parkok” nem integrálódtak a falvak életébe. 6. A mentális térképek elemzésével kapcsolatban megállapítható, hogy az arányoknak és a preferenciáknak nagy szerepük van. A falvak térbeni megjelenésénél a megkérdezettek azon

pontokat

tüntették

fel

markánsabb

vonalakkal,

melyekhez

szorosabban

kapcsolódnak. Az interjúalanyok a saját − sokszor kisebb − utcáikat gyakran nagyobbnak jelölik, mint a fıutcát. Különbség mutatkozik a preferenciák sorrendjében is. A megkérdezettek azokat az intézményeket emelték ki, melyekkel napi ügyintézésük során rendszeres kapcsolatban vannak. A méretek és arányok legnagyobb összhangja a himesházi megkérdezettek körében mutatkozik. A bükkösdi, szalántai esetekben az elkülönült településrészek kiemelten jelennek meg. Szalánta esetében minden személynél érezhetı, hogy Szalántát és Németit elkülönült településnek tekintik. Azzal az információval valamennyien rendelkeznek, hogy a két egykori különálló település 1977-ben egyesült, de a mindennapi gondolkodásban ez a mozzanat nem jelenik meg kellı hangsúllyal. Igaz, az sem figyelhetı meg a mentális rajzokon (térképeken), hogy a szalántai falurész belterületének szerkezete eredetileg 75

egyutcás útifalu. Ez az egykori fontos utca nem a mai országút (mely késıbb épült), hanem a mellette lévı kis völgyet kísérı, szabálytalan, változó szélességő, ma Barátság nevet viselı utca volt. A Pécs−Harkány országút megépülése után a 19. század közepétıl alakultak ki a fı (Hunyadi) utca szabályosabb szalagtelkei, ekkor vált Szalánta kétutcássá. A falu terjeszkedése során északi és déli irányban folyamatosan növekedett, a legutóbbi telekalakítások már a Németi felé vezetı út mentén történtek, ami még inkább segítette a két település összenövését. Bükkösd esetében is megjelennek a szalántai jellegzetességek, kibıvülve azzal, hogy a két településrész feltüntetése mellett a harmadik részt, Goricát ritkán ábrázolják.

5.3 A helyi társadalom térbeni megjelenése A település terét az ott lakók „belakják”, és olyan tulajdonságokkal ruházzák fel, melyek valósak és valótlanok egyaránt lehetnek. Ezen tulajdonságok tudatában megalkotják magukban a térbeli világ modelljét és sajátjukká avatják. E mentális tér kialakításával birtokba veszik térbeli környezetüket, és ezzel együtt tagjaivá is válnak az adott tér társadalmának. Erre a vizsgált településeken is találhatunk konkrét példákat. A térbeli fejlettség különbsége (Itt szükséges megjegyezni, hogy a vizsgálat végén

I.

Bükkösd és Szalánta hasonló eredményeket mutat.) 1. Szalánta és Németi lakosságának gazdasági helyzete többnyire hasonló, míg Eszterágpusztáé elmaradottabb a másik két településhez képest. Erre léteznek magyarázatok, melyek, mint ahogy a tanulmány említette, lehetnek valósak vagy fiktívek: •

Szalánta-Németi lakossága települését különállónak tekinti, véleményük szerint csak azáltal kötıdnek Szalántához, hogy intézményeik ott találhatók. Ezen önállóság megjelenik a szalántaiaknál is, de az intézmények birtoklásával önállóbbnak és értékesebbnek tekintik a településrészüket.

•

A szalántai (a régi település-) rész magasabb lélekszámát azzal magyarázzák, hogy a település lakossága gazdagabb volt, mint Németié.

•

Szalánta fejlettségét a frekventált elhelyezkedéssel is indokolják.

76

•

A németi településrészt az 1990-es évek elejéig a külvilágtól elszigeteltebbnek tekintették, ennek köszönhetıen intimitását jobban meg tudta ırizni, ám fejlıdési lehetısége csökkent.

2. Bükkösd és Megyefa lakosságának helyzete is hasonló, míg Goricáé eltérı, mivel e településrész esetében üdülıfaluról van szó. Mindennapi életüket nem itt élik az emberek, holott Gorica rendelkezik településrészi önkormányzattal, melyet öt önkormányzati képviselı alkot. Megyefa és Bükkösd gazdasági különbségét azzal magyarázza a lakosság, hogy Bükkösdöt gazdagabb emberek lakták (svábok), míg Megyefán szegényebbek (magyarok) éltek. II.

A területileg megosztott falvak településrészei közötti kapcsolat és az egyéni térpályák A falvak lakosságának területi megoszlását vizsgálva etnikai csomópontokra figyelhetünk

fel. Himesháza térképét és a lakosok névlistáját áttekintve a szerzı azt vette észre, hogy az egykor németek lakta fıutca most vegyes etnikumú képet mutat, mivel 1945 környékén innen sok lakót kitelepítettek. A zártabb és a szegényebbek által lakott utcák többnyire megırizték etnikumi sajátosságukat. Szalánta esetében is megfigyelhetı, hogy Németiben a horvát nemzetiségőek egymáshoz közeli csomópontokat alkotnak, ami a lakosság elöregedésével a jövıben változni fog. A szalántai fıutca mindkét végén többnyire betelepültek élnek, ugyanis az utca az újabb és újabb beépíthetınek nyilvánított telkek iránti igénnyel együtt nıtt. Az 1970-es években kialakított Barátság utcában 2009-ben csak elvétve található horvát etnikumú lakos. Az interjúalanyok Bükkösd és Szalánta esetében rendelkeznek azzal az információval, hogy a három egykori település egy települési egységgé olvadt össze, ám a szavak világa nagyon csalóka, mert ez a tudás nem jelenik meg a rögtönzött térképvázlatokon, azaz a mentális térképen (24. ábra). Példaként említendı a 24-es számú ábrán látható jelenség: az interjúalanyok – ez esetben egy szalántai vállalkozó, de másoknál is megfigyelhetı ugyanez – a térképükön fel sem tüntették Németit és Eszterágpusztát, csak irányt jelöltek meg, hogy merre is találhatók. A térkép elárulja az olvasónak azt is, hogy a megkérdezett milyen térpályán mozog, vagyis milyen a településen belüli rendszeres elmozdulásának iránya. E térpálya szorosan kötıdik azokhoz a térképen feltüntetett intézményekhez, melyek a mindennapi életében szerepet játszanak (ilyen például: a templom, az orvosi rendelı, az önkormányzat, a mővelıdési ház). A megkérdezettek rajzaiból megállapítható, hogy az egyéni térpályák

77

megegyeznek a lakosság áramlási irányával is, mely az egész fıutcára kiterjed. A lakosság áramlási iránya kifejezi a lakosság térbeli mozgásának fı irányát.

24. ábra: Egy vállalkozó mentális térképe Szalántáról

Dél Forrás: Interjúalany rajza

„Az egyéni térpályák térbeli végcélja azonos, az iránya azonban a lakóházak térbeli elkülönültsége miatt eltérı (pl. templomba járás, bevásárlás, orvosi rendelı látogatása stb.). A térpályák ezen tulajdonságának hangsúlyozása azért fontos, mert ha a településen belül 78

több azonos végcél van, úgy láthatóvá tehetık az egyéni térpályák alapján a településen belüli áramlási irányok nagy csoportjai, amelyek egyben alkalmasak lehetnek a településen belüli térszerkezeti elhatárolásra is” (Mészáros 1994, 54). Ezen végcélok ismeretében, megállapítható, hogy olyan mikroterek alakultak/alakulnak ki, melyek még jobban gyengítik Bükkösd és Szalánta esetében a kisebb településrészek megjelenését a lakosság tudatában. Felvetıdik a kérdés: baj-e az, hogy egyes területek – településrészek – kisebb vagy nagyobb hangsúlyt kapnak az összlakosság életében? Erre a kérdésre jelen esetben az alábbi pont ismeretében kapható kielégítı választ. III.

A közösségi tér megjelenése

Bükkösd esetében a települési determináltság visszatükrözıdik a helyi társadalmi és területi megosztottságban. Továbbá, ahogy a 19. ábrán is láthattuk, a település nem rendelkezik egy közös, mindenki számára sajátnak érezhetı közösségi térrel, ahol nincs régi bükkösdi, megyefai vagy goricai megkülönböztetés. Annak ellenére van ez így, hogy a település 2004ben megtalálta egyedi, egynapos attrakcióját: a Mézes–Mázas Napokat.36 A rendezvényt próbálják összekötni a pécsi Mediterrán İsz rendezvénysorozattal, melyhez kapcsolódva a mézhez, méhészethez, méztermeléshez kötıdı tudományos elıadásokat és szakmai bemutatókat, valamint kézmővesvásárt szerveznek. Amikor a település elhatározta az esemény megrendezését, abból indult ki, hogy Bükkösdnek több mint tíz méhésze van, és a hasonló jellegő rendezvények mind a helyi lakosokat, mind a turistákat a település központjába vonzhatják. A szervezık részérıl kívánatos lenne, hogy a rendezvények kivitelezését olyan irányba folytassák, mely mindenki számára kedvezı és kellıen motiválja a helyi társadalmat az együttmőködésre. A szerzı meglátása szerint célszerő megoldást jelentene a jövıben a térbeli megosztottság kezelésére, ha a település kialakítana egy olyan közösségi teret, melyet Bükkösd egész lakossága a magáénak érez. Továbbá az intézményvezetıknek, a lakossággal közösen, nyílt fórumokat kellene szervezniük, mely minden csoportot megszólítana, mert csak így válik lehetségessé a település közös érdekeinek megfogalmazása. Ha ez a lépés megtörténne, erre alapozva közös érdekképviselet is létrejöhetne. Továbbá kidolgozhatnának egy olyan, úgynevezett kúriahasznosítási tervet, mely a két kastély (Petrovszky, Jeszenszky) adottságainak kihasználásával erısítené a régi két település közötti együttmőködést.

36

A 2008-as Mézes–Mázos Napokon tett látogatás során a tanulmány szerzıje megtapasztalhatta, hogy az attrakció mára elveszítette varázsát. A helyi lakosság töredéke − a helyi hangadók − vett részt a programokon.

79

Végezetül Bükkösd esetében fontos feladatként jelenik meg a szerzı szerint a régi települések beolvadása által elszenvedett sérelmek orvoslása, valamint egy közös, fenntartható identitástudat kialakítása. Ötletként fogalmazódott meg az a gondolat, hogy Bükkösd település nevében (megnevezésében) is kívánatos lenne tükrözni az 1950-ben beolvadt település nevét (pl. Bükkösd-Megyefa). A szalántai interjúalanyok pontos választ tudtak adni a település közösségi terének kiválasztásával kapcsolatban. Mindenkinek volt véleménye arról, hogy miért a tó mellett (lásd 23. ábra) került kialakításra a közösségi tér,37 ahol az aktualitásokhoz igazodva szerveznek programokat. A vélemények közül a szerzı fontosnak tart néhány markánsabbat kiemelni, amelyek a weberi kategóriarendszer segítségével két csoportba sorolhatók. A célracionálisan38 gondolkodó személyek szerint az önkormányzatnak nem volt más térbeni lehetısége e tér kialakítására, mivel a régi Szalánta település a fıút mellett fekszik, így az adottságai más térbeni lehetıségre nem megfelelıek. Az értékracionális39 személyek véleménye szerint a két régi település között elterülı zöld rész volt esztétikailag a legkedvezıbb hely a közösségi tér kialakítására. További indokként említették, hogy ez a terület a templom közelében helyezkedik el, ezért megalapozott a terület közösségi térként való definiálása. Különösen azért, mert az emberek nagy része az egyházi ünnepeket szentmisével és közösségi összejövetellel ünnepli meg. Fontos magyarázatként jelent meg a tér kiválasztásakor az interjúalanyok válaszaiban az, hogy a két régi településrésztıl egyforma távolságra helyezkedik el a közösségi tér. Az önkormányzat indoklása a közösségi tér kiválasztásával kapcsolatban mindkét magyarázattal összecseng. Ennek a területnek a kialakítására az önkormányzat álláspontja szerint azért itt került sor, mert a régi településrészek nem rendelkeztek más megfelelı lehetıséggel, valamint olyan környezetet szerettek volna létrehozni, amely esztétikus és azonos távolságra található mindkét résztıl. Az önkormányzat további célja volt, hogy e tér hídként jelenjen meg a két település között, az igazi összekapcsolódást, az egyesülést elısegítendı.

37

A közösségi tér kialakítása 2002-ben történt, mely egy dísztavat és rekreációs övezetet foglal magába. A célracionális cselekvést az motiválja, hogy a cselekvı milyen viselkedést vár el a külvilág tárgyaitól és más emberektıl, és mennyiben képes e várakozásokat mint feltételeket vagy eszközöket felhasználni arra, hogy saját racionálisan kiválasztott és mérlegelt céljait elérje (Weber 1987, 53). 39 Az értékracionális cselekvést az adott cselekvés feltétlen etikai, esztétikai, vallási vagy más önértékbe vetett tudatos hit motiválja (Weber 1987, 53). 38

80

Végezetül, válaszként az elızı pontban feltett kérdésre, a szalántai vizsgálat alapján megállapítható, hogy jelen esetben nem probléma, hogy bizonyos településrészek kisebb vagy nagyobb hangsúlyt kapnak a település életében. Hiszen tudatos térkialakítás és -használat történik, amely élvezi mind az önkormányzat, mind a helyi társadalom konszenzusát. Tehát a közösségi területet, bár mesterségesen alakult ki, a helyi társadalom (szalántai, németi, eszterágpusztai) magáénak érzi. Olyan hely ez, ahol valamennyien összegyőlhetnek ünneplésre, szórakozásra és a szabadidı eltöltésére. Himesháza közösségi tere a fent bemutatott két településtıl abban is eltér, hogy nem kell olyan feladatokat ellátnia, mint amilyen a különbözı településrészek összekötése. A mentális terek során határozottan megjelenik az azonos közösségi tér, melyekhez közösségek és események kapcsolódnak. A település közösségi tere túlmutat egy térbeli ponton, mivel az események, rendezvények nem mindig ugyanott zajlanak. A településnek voltak olyan rendezvényei, amelyek a falu összes utcáját és terét bekapcsolták a közösség kulturális életébe. Összesítve a három település lakóinak közösségi terekre vonatkozó véleményét: nem baj, ha egyes térségek nagyobb hangsúlyt kapnak egy falu életében, de elkerülendı, hogy olyan közösségi terek jöjjenek létre, amelyek nem elfogadottak az összlakosság számára. A közösségi terek egyik feladata ugyanis a helyi közösség és a lokális identitás megerısítése. IV.

Falvak gazdasági helyzete a térbeliségben

A gazdaság kihat a település struktúrájára, hiszen a térpályák, áramlási irányok valójában megjelenítik a gazdaság, a település és a településhálózati környezet bizonyos súlypontját. Esetünkben a vállalkozások jelentıs része a település fıútvonalán található. Szalántán néhány vállalkozás térpályán kívül – Eszterágpusztán – helyezkedik el. Ennek oka, hogy a terület püspökségi uradalom volt, ahol gazdasági épületeket emeltek, valamint az egykori cselédek itt éltek családjukkal. Vélhetıleg a jelenlegi vállalkozások e térbeli adottság és az olcsóbb munkaerı kihasználása céljából települtek erre a területre. Szalánta település mezıgazdasága (például a Szalánta Rt.) tartós és erıteljes impulzusokkal vesz részt a település formálásában, és integrációs tevékenységet is ellát. Tekintettel arra, hogy a helyi mezıgazdaság nem csupán munkahelyeket teremt, hanem a település gazdaságának része, és felfogja más települések ingázóit is. Emellett meg kell említeni, hogy jelentıs mértékben hozzájárul a település rendezvényeinek támogatásához. A mezıgazdasághoz hasonló a vendéglátóhely szerepe is. Olyan találkozási pont ez, mely

81

nemcsak szórakozásra nyújt lehetıséget, hanem a horvát kultúra ápolására is lehetıséget teremt. Szalánta azon települések közé tartozik, melyeknek vállalkozói helyiek vagy többségének tulajdonosi kötıdése van. Így a falu gazdaságára, társadalmára és térszerkezetére jelentıs kihatással bírnak. A település vezetıje jelen esetben nemcsak birtokolja a hatalmat, hanem a helyi erıforrások jó gazdájának is bizonyul. Képes szervezni a helyi társadalom tevékenységét, ezáltal alakítani a lakosság viszonyát településéhez és mobilizálni anyagi eszközeinek egy részét (Mészáros 1994). A vizsgálat azt mutatja, hogy a település vezetıje képes volt változtatni [felszámolni (?)] a kialakult erıs térbeli elkülönülésen és csökkenteni a szegregációt azzal, hogy olyan munkahelyeket hozott létre, melyek két szempontból is a közösség javát szolgálják. Egyrészt a társadalom perifériájára szorultaknak munkát biztosítanak, és visszaintegrálja ıket a társadalomba, másrészt ezzel a közterületek gondozása is megoldottá válik.40 A korábban már ismertetett mentális terek sajátossága, hogy az egyének történeteket kapcsolnak hozzájuk, valamint határozott véleményük van róluk. Mindez magyarázó jelleggel is szolgál a falu történéseire, problémáira és megosztottságára. Az interjúalanyok jellemzıen tagadták azokat a negatív elıítéleteket, melyek utcájukra, falurészükre vonatkoznak. A sztereotípiák győjtésénél a szerzı egyszerő szabályt követett: feljegyezte, hogy mi hangzik el leggyakrabban a falurésszel kapcsolatban. E sztereotípiák nagy része történetekbe szıve bukkan fel, amelyekbıl megtudható, hogy az elıítéletesség milyen okokra vezethetı vissza. Ezeket az okokat Bükkösd esetében öt csoportra bontotta a szerzı.41 1. Gazdasági: a falu kettészakadását, a lakossági együttmőködés hiányát elsısorban azzal magyarázzák, hogy gazdasági különbség van Bükkösd és Megyefa között. Mint azt a tanulmány korábban említette, míg Bükkösdöt gazdagabb emberek lakták (svábok), addig Megyefán szegényebbek (magyarok) éltek. 2. Hiedelmi: a megkérdezett személyek állítása szerint Megyefa fejlıdéséhez a gazdasági tényezın túl az akarati tényezı is hiányzik. Ezt metaforikusan úgy magyarázzák, hogy a bükkösdiek olyanok, mint a bükkfa, amely kemény, erıs, sudár, míg a megyefaiak meggyfához hasonlók, ami kicsi, hajlékony és gyenge. Így a településen mindig úgy 40

A helyi politika vezetıje a közmunkaprogramok (például a 2006-os és 2007-es években) által nyílt lehetıségeket példaértékően kihasználta, segítségével a rendszeres szociális segélyre szorultaknak munkahelyet biztosított. 41 Csak Bükkösd esetében jelentek meg e sztereotípiák.

82

alakulnak a dolgok, ahogy azt Bükkösd (a bükkfa) akarja. E kedves hasonlatnak van némi igazságtartalma, mivel valamennyi intézmény a bükkösdi településrészen mőködik, és a sportélet kivételével a kulturális élet is ott zajlik. E kijelentés a jól mőködı vállalkozások nagyobb hányadára is érvényes. 3. Társadalomtörténeti: az interjúk és megfigyelések alapján nyilvánvalóvá válik, hogy a település szolgáltatói (sörözı, ABC) is felosztották a falut kisebb „piacokra”, a határokat pedig próbálják betartani és betartatni. Az emberek nem mennek a másik településrészre vásárolni, még akkor sem, ha ott valamivel olcsóbb az áru és a szolgáltatás. A helyi sörözık a település életében találkozási pontok szerepét tölthetnék be, de tekintettel arra, hogy a lakók az egyik helyrıl nem járnak át a másikba, a kapcsolatfelvétel nem valósul meg. 4. A Megyefa helységnév eltőnése: a megyefai interjúalanyok véleménye szerint az is hozzájárult a megosztottsághoz, hogy a megyefai település a bükkösdi összeolvadással elveszítette nevét. Ez a település megszőnésének érzetét kelti a helyi és nem helyi lakosság számára egyaránt, valamint hozzájárul a lakosság helyi identitástudatának elvesztéséhez. 5. Cementmőépítés körüli konfliktus: a település legújabb megosztottságát azzal magyarázzák, hogy a Strabag Építı Rt. által Bükkösdre tervezett cementmő elképzelését a falu egyik része támogatja, a másik nem. A 2004 augusztusában megtartott népszavazás eredménye másodszor is a cementgyár létesítését ellenzık gyızelmét hozta. A 2006. szeptember 24-én megtartott újbóli népszavazáson42 a „cementpártiak” gyıztek. Nem lehet a népszavazás alapján megállapítani, hogy akik a cementgyár ellen voksoltak, többségében bükkösdiek vagy megyefaiak voltak-e, de a szerzı kutatása során több olyan megyefai lakossal találkozott, akik támogatták a cementgyár megépítését, mint ellenezték. Ennek hátterében az áll, hogy a megyefai részen élık a létesítendı cementmő zaját és a megnövekedı közúti forgalmat kevésbé érzékelnék, mint a bükkösdi településrészen élık. Továbbá Megyefán többen érdekeltek az új munkahelyteremtésben.43 Megállapítható az is, hogy a megyefai részen élık között arányaiban nagyobb a munkanélküliek száma, mint a bükkösdi területen. Emellett a település jövıképében szereplı fejlesztések és befektetések, mint például az erdı- és vadgazdálkodási, növény- és gyógynövénytermesztési alternatívák Bükkösd (eredeti Bükkösd) területét részesítik elınyben, a település hegyes-dombos viszonyai miatt.

42 43

A népszavazáson 627-en vettek részt; 342 igen, 282 nem és 3 érvénytelen szavazat született. 2007 tavaszán eldılt, hogy a névszavazás eredménye ellenére nem valósul meg a cementmő megépítése.

83

Himesháza térbeliségében a vállalkozások jelentısége csekély, csupán az egykori téeszmajor jelenik meg elvétve. Ami azzal is magyarázható, hogy a vállalkozók nagy százalékban mezıgazdaságból, illetve szolgáltatásból élnek. Figyelemre méltó ezzel kapcsolatban, hogy a falu mezıgazdasági földterületei sváb neveket viselnek, ami a hely jellegzetességére mutat rá. Ezen nevek több száz éve fennmaradtak. A gazdálkodáskultúra megjelenése abban is megnyilvánul, hogy a régi házak nevüket az egykori építıik, illetve lakóik után kapták, melyet évszázadokkal, évtizedekkel késıbb is használnak, annak ellenére, hogy a házak tulajdonosai lecserélıdtek.44 V.

A társadalom és térbeliség jövıje

A falvak térbeli változásai jelentısen kihatnak a társadalom nemzetiségi, generációs és gazdasági összetételére. A társadalmi átalakulás új térkapcsolatokat formál, új vonzáskörzetet, illetve közösségi teret alakít ki. Szalánta település esetében új lakótelkek jöttek/jönnek létre. E telkek tulajdonosai többnyire nem ıslakosok, így új szemléletmódot is hoznak magukkal, mely többnyire eltér a horvát kultúrától, szokásoktól. A ’90-es években már elindult egy migrációs folyamat, mely során pécsi és német (állampolgárságú) családok költöztek Szalántára (fıként Németibe). Ez a település nemzetiségbeli összetételére is hatással van. Elmondások szerint a település egy része nem örült a betelepülıknek, mivel szokásaik eltérnek a horvát lakosság tradícióitól. „Vannak, akik könnyen beilleszkednek, de vannak, akik úgy élnek, mint ezelıtt a panelben. Mondják, hogy a horvát ember nagyon nehezen fogadja be az idegent, de ha már befogadott valakit, akkor a szívébe zárja. Az én esetem is hasonló, mert nem itt születtem” (interjú alapján). Az ıslakosság attitődje vélhetıen lassan átalakult a beköltözıkkel szemben, mivel Németi településrész fennmaradását a betelepülıknek köszönheti. „Jelenleg 15-20 házat birtokolnak németek. Ezek a házak szépen fel vannak újítva. Ennek egyenes következménye volt, hogy a terület értéke megnıtt. Németiben 3 millió alatti telekárak nincsenek, és 10 millió alatt semmilyen házat nem lehet venni. Ez esélyt adott a településnek a fennmaradásra” (interjú alapján). Hogy az újabb beköltözık hatására milyen módon változik a település térbeli és társadalmi összetétele, valamint közösségi élete, a jövı dönti el, de a település vélhetıleg továbbra is megırzi nemzetiségi sokszínőségét és falusi jellegét.

44

A jelenségre magyarázat lehet, hogy a faluban sok hasonló nevő család lakott, így a háznév után jobban meg tudták egymást különböztetni.

84

Bükkösd jövıje fényes múltjához képest sokkal sötétebb. A település cigány kisebbsége a vasúti sín megyefai oldalán él, ami a két településrész között felerısíti a megosztottságot. Ugyanis a települések jelentıs részénél a cigányság a falu szélén lakott, ami Megyefára is érvényes volt, ám itt ez a terület közel esett a Bükkösddel határos részhez. Így 1950-ben az egyesített Bükkösd térbeli központjává váltak az egykori faluvégi cigány lakóhelyek. Jelenleg is laknak ott cigányok, de nem olyan nagy tömbben, mint a’70-es években. Az elmúlt rendszer utolsó évtizedében ugyanis az önkormányzat segítségével sokan új lakásokba költöztek. A cigány kisebbség aránya a lakosságon belül növekszik, míg a többségi nemzetiség lélekszáma csökken. A két nemzetiség között nyílt konfliktusok nem tapasztalhatók, csupán a magyar lakosság viszonyulása változik meg a településsel szemben. A szülık nem kívánják olyan óvodába, iskolába járatni gyermekeiket, melyben leendı osztálytársaik cigány származásúak. E kisebbségi csoportba tarozó gyerekek sok esetben nem érik el a korcsoportuktól elvárt tudás- és viselkedési szintet: az óvodaköteles gyerekek gyakran még nem tudnak beszélni, illetve nem szobatiszták. A cigány szülık alacsony iskolai végzettsége kihat gyermekeik fejlıdésére is. E probléma várhatóan térbelileg is meg fog jelenni, aminek napjainkban már határozott jelei vannak. A fiatalok elvándorolnak, és ez a magyar lakosság fokozatos elöregedéséhez vezet. Ha egy gyerek nem a helyi oktatási intézményben folytatja tanulmányait, nehezebben szerez a településen barátokat, idegen marad számára a helyi lakosság és környezet. Az érzelmi eltávolodás a késıbbiek folyamán tovább fokozódik, a faluját csupán lakhelynek és nem otthonának tekinti. A lokalitáson alapuló identitástudat a fiatal számára megszőnik. Himesháza jövıbeli helyzetét a szerzı stagnálónak látja. A vizsgálatok alapján a falu számára nem áll rendelkezésre térbeli kitörési pont. A település jelenlegi kiegyensúlyozott helyzete a helyi közösség népességmegtartó erejével magyarázható. Összegzésként elmondható, hogy Bükkösd földrajzilag sokszorosan tagolt település, ami problémaforrás a falu életében. Szalánta térbeli tagoltságát a lakók a mindennapokban is tapasztalják, de ez nem okoz konfliktust, míg Himesházán nem is jelenik meg e földrajzi megosztottság. A tagoltság okának feltárásakor a szerzı a két falunál – Bükkösdnél és Szalántánál – más-más gazdasági, társadalmi okokat vél felfedezni.

85

5.4 A térszemlélet és az identitástudat kapcsolata A fentiekben tárgyalt három település térszemléletét a mentális térképek segítségével mutatja be a szerzı. A kutatás során a térszemléletben visszatükrözıdik/megjelenik a megkérdezettek lokális identitástudata. A szerzı elmélete szerint a pozitív térszemlélet erısíti az egyén lokális identitástudatát, amely csökkenti az elvándorlási hajlamot. A gondolatot tovább folytatva kérdéses, hogy mely tényezık tudják a falvak lakosságának térszemléletét pozitív, illetve negatív irányba befolyásolni. A térszemléletre építıen hat a terület iránti vonzalom, a társadalmi szolidaritás, az etnikaiterületi jellegzetesség és azonosság, az oktatási, mővelıdési, szellemi környezet minısége, a kiegyensúlyozott gazdasági állapot és az infrastruktúra fejlettsége. Rombolóan hat az egyének térszemléletére a területi és társadalmi megosztottság, a nemzetiségbeli konfliktus, a mővelıdési és kulturális egyenlıtlenségek, a gazdasági fejletlenség és infrastrukturális elmaradottság. A térszemlélet vizsgálatánál nélkülözhetetlen az identitás és a területi identitás fogalmának meghatározása. Az identitást Csepeli (1997) szerint olyan nemzeti, vallási, nemi, generációs, világnézeti kategóriák alkotják, melyeket a szocializáció során sajátítunk el, késıbb pedig magától értetıdıen alkalmazzuk önmagunk és mások társadalmi helyének meghatározásakor. Funkciója, hogy az egyén a közvetlen személyes tapasztalat világán túlmenıen képes legyen elhelyezni önmagát az ismerısség és az idegenség dimenziója mentén. A területi identitás Somlyódyné (2007) meghatározása értelmében kétféleképpen fogható fel: 1. „Egy meghatározott területi egységhez való kötıdés tudata érthetı alatta, ami mindenekelıtt jelenti a szülıföldhöz való tartozás érzését. Ebben különféle materiális, nyelvi, kulturális stb. szimbólumok kerülnek elıtérbe” (Somlyódyné Pfeil 2007, 63) 2. Területi identitás jelentheti a mindennapi tudat területspecifikus kifejezıdését, a különféle szociokultúrákat, illetıleg a területi problémák és közös fejlıdés kérdésének megragadását (Somlyódyné Pfeil 2007). A területi identitás fenti két meghatározása közül a szerzı a második megközelítést tartja jelen tanulmány esetén célszerőnek, mivel a szülıföld mint területi identitás meghatározás képlékeny, hiszen a föld rendkívül sokféle területi egységet jelenthet (falu, város, kistérség,

86

megye, de akár egy kontinens is lehet), másrészt egyáltalán nem biztos, hogy az egyén a szülıföldjével azonosul, s ahhoz érzelmileg kötıdik. Egy adott falu lakóinak identitástudata különbözı hatások nyomán alakul ki, amit nem kizárólag a társadalmi és gazdasági tényezık befolyásolnak, hanem maga az adott terület térszemlélete is. Két hatáshalmaz (pozitív−negatív) jelenik meg a 25. ábrán, melyek együttesen, de külön-külön is hatást gyakorolnak a térre és a helyi lakosok településbeli azonosulására, azaz a helyi identitástudatra, melynek erıs meglétében az egyének képesek a falu, illetve a közösség érdekében áldozatokat vállalni.

87

25. ábra: Falvak lokális térszemléletének és identitástudatának kapcsolata

Negatív hatások • Területi megosztottság • Társadalmi megosztottság • Nemzetiségbeli és vallásbeli konfliktusok • Mővelıdési, kulturális konfliktusok • Gazdasági fejletlenség • Infrastrukturális elmaradottság

Negatív lokális térszemlélet

Gyenge területi identitástudat

Lokális térszemlélet

Lokális identitástudat

Pozitív hatások • Társadalmi szolidaritás • Etnikai-területi jellegzetesség és azonosság • Eltérı nemzetiségőek közötti együttmőködés • Minıségi oktatási, mővelıdési, szellemi környezet • Kiegyensúlyozott gazdaság • Infrastrukturális fejlettség

Pozitív lokális térszemlélet

Erıs területi identitástudat

Forrás: Saját szerkesztés

88

A fenti ábrán (25. ábra) látható, hogy a falu – lakóhelyi – helyi társadalmi identitástudata abban a dinamikus viszony- és vonatkozásrendszerben nyilvánul meg, amelyet az adott közösség kohéziója, integráltsága felerısíthet vagy csillapíthat. A tanulmány szerzıje Bıhm Antalhoz (2002) hasonlóan felteszi a kérdést, vajon végiggondolták-e az illetékes döntéshozók, hogy egy település helyi társadalmában milyen következményekkel jár a betelepítés, illetve ennél kisebb fajsúlyú, mégis jelentıs tényezı, a falu több évszázados nevének elvétele? Hogyan rombolja az identitástudatot, ha a falu etnikailag megosztott, illetve a név eltörlésével formálisan már nem létezik, holott a helyiek a névvel azonosulnak?

89

6. Esettanulmányok a helyi társadalmak szerepének feltárására a falvak sikerességében A disszertáció három településen folytatott esettanulmány segítségével kívánja feltárni, hogy egy középnagyságú falu sikerességében mely társadalmi tényezık játszanak meghatározó szerepet. A társadalmi tényezıkön túl a szerzı figyelmet fordít a vizsgált falvak adottságaira, úgymint földrajzi, infrastrukturális helyzetükre, természeti adottságaikra, környezetük állapotára, munkaerıpiaci helyzetükre stb., melyek meghatározhatják pályájukat, gazdasági fejlıdésüket, sikeres vagy sikertelen voltukat.

6.1 Mi szükséges a falvak sikerességéhez? Az alcímben megfogalmazott kérdésre a szerzı nem kíván kizárólagos választ adni, csupán (!) azon tényezıket kívánja bemutatni, melyek nélkülözhetetlennek egy falu fejlıdéséhez és sikerességéhez. Bódi Ferenc és Bıhm Antal (2000) írásukban négy helyi társadalmi sikertípust különböztetnek meg: 1. „Felvilágosult abszolutista”: a helyi elit olyan környezetet hoz létre saját maga és vállalkozása, ezáltal települése számára, mely a lakosságnak megteremti a közjavakat. Erıs helyi elitet és passzív helyi közéletet feltételez. 2. „Miénk itt a tér!”, vagy „sündisznóállásban védekezı”: e típusra jellemzı, hogy nem törekszik a külsı és belsı erıforrások bevonására és koncentrálására. 3. „Rablólovag”, komprádor elit: nem alakult ki helyi vállalkozói elit, a település jobb üzleti lehetıségeit idegen gazdasági-társadalmi szereplık csapolják meg. 4. „Demokratikus, profi”: a demokratikus

elit törekszik a belsı kohézióra,

konszenzuselven teremt közösséget, döntéseit ennek szolgálatában hozza meg. A siker eléréséhez Bódi−Bıhm három feltételt nevez meg. Az elsı az integrátor polgármester, akit újító személyiségérıl lehet megismerni. Sajátos helyzete révén képes összekötni a falu egészét a település környezetével. A második a helyi nagykoalíció, mely a helyi érdekek közös nevezıre hozatalában játszik döntı szerepet. Egy-egy falu boldogulását öt-hat ember egymáshoz főzıdı kapcsolata mélységesen meghatározza. Végezetül a kiterjedt kapcsolatok,

90

a kistérségi legitimáció, presztízs, a Budapesttel való kapcsolat, az esetleges országos reputáció egy település jövıjét messzemenıkig meghatározzák (Bódi−Bıhm 2000). Bódi−Bıhm szerint „A sikeres települések tipológiáját a legitimáció forrásából és belsı koalíciók formációjából, a helyi hatalom legitimitásának tartósságából és a helyi döntések racionalitásának mértékébıl állíthatjuk fel” (Bódi−Bıhm 2000, 19). Empirikus vizsgálatai után a szerzıpáros a következı típusokat határozta meg. Elsıként léteznek megcsinált települések, ezen belül: vállalatként irányított, felkapaszkodó, külsı kapcsolatokra nyitott települések, illetve felülrıl kiemeltek. Második típusként a kívülrıl jött ötlet alapján mőködı települést nevezi meg. Harmadikként a közösségépítık típusát. Végül utolsónak típusnak a „csak elrontani lehet” elvén mőködı települést említi. Ez alapján a siker feltételei is bıvültek, és a következık szükségesek hozzá: •

egy személy, aki magára vállalja a település érdekeinek képviseletét, vannak elképzelései, határozott céljai, és tisztában van azzal, hogy az adott körülmények között mit lehet megvalósítani;

•

szükség van helyi véleményformáló és mintaadó rétegre;

•

felismerése annak, hogy az adott település miben egyedi;

•

a lakosság együttmőködése a település gondjainak megoldásában;

•

helyi vezetés, az önkormányzat szerepe (Bódi−Bıhm 2000).

A fent bemutatott tényezık kétségtelenül szükségesek a sikerhez. Az önkormányzatnak, valamint a polgármesternek kiemelt szerepe van a falu életében, mert nagyban meghatározza a település fejlıdésének irányát. A szerzı empirikus kutatására alapozva úgy véli, hogy a fentieket ki kell egészíteni a falvak vállalkozóinak, a helyi notabilitás status quo-jának, a lakosság kultúrájának, identitástudatának, valamint a helyi közösségeknek a szerepével is. Kuczi Tibor (2000) és Kovács Teréz (2008) vizsgálataik során bebizonyították, hogy azokban a falvakban, ahol erıs a vállalkozói szféra, ott a település társadalma is profitál a gazdasági szereplık mőködésébıl. Még akkor is, ha önfoglalkoztató vállalkozóról van szó. „Minden körülmények között ık legalább maguknak tudnak munkahelyet teremteni, de a fejlıdésükbıl a helyi társadalom is profitálhat” (Kovács 2008, 123). „A kisvállalkozások gazdasági interakcióik egy részét nem piaci, hanem társadalmi mezıben bonyolítják, és ezen az úton néha meglepıen versenyképes teljesítményre képesek” (Kuczi 2000, 12). Ezen gazdasági szereplık vizsgálatát a tanulmány szerzıje racionalitás, fenntarthatóság és szociokulturális szempontból vizsgálja.

91

Felvetıdik a kérdés, hogy a kultúrának milyen szerepe van a falvak sikerességében. A szerzı úgy véli, hogy a kultúra megtartó ereje, illetve identitáserısítı jelentısége mellett kiemelt szereppel bír a vállalkozóvá válás lehetıségeinek megteremtésében. Egyes falvak hagyományai, gazdasági gyakorlatai, struktúrái megnövelik vagy csökkentik a vállalkozóvá válás lehetıségeit, továbbá a mőködés formájára is kihatással vannak.

6.2 A vállalkozók szerepe a falvak sikerességében A vállalkozók kiválasztásakor a szerzı törekedett arra, hogy ne a legkisebbnek számító önfoglalkoztató vállalkozásokból merítsen mintát. A mezıgazdasági, szolgáltató, gépjavító vállalkozók száma a három településen 24 (Bükkösdön 10, Szalántán, Himesházán 7-7), ezen vállalkozókhoz több vállalkozás is tartozik (elıfordul, hogy akár öt 5 is). E vállalkozások összességben legalább 205 személyt foglalkoztatnak.45 A családtagok nagy szerepet töltenek be a vállalkozások tevékenységeiben rendszeres, illetve alkalmi munkájuk révén, akkor is, ha nem szerepelnek alkalmazottakként. Így a foglalkoztatottak köre tovább bıvül, melynek mértékére csupán becsélésekkel rendelkezik a szerzı. A vizsgálatban szerepel kft., bt. és rt. „A

települések,

kisrégiók

rendelkeznek

valamiféle

vállalkozói

potenciállal,

együttmőködési kézség, kapcsolatrendszer, bizalmi viszonyok, technikai kultúra bizonyos együttesével. Az ötlet- és információadás, a kölcsönös segítségnyújtás normája és finoman szabályozott gyakorlata a technikai berendezések létrehozásában megemeli egy adott közösség problémamegoldó potenciálját” (Kutczi 2000, 174). A problémamegoldó potenciál növelheti a közösség szolidaritását (Portes−Sensenbrenner 1993), és növelhetik a történelmileg kialakult bizalmi viszonyok (Sabel 1992) vagy az együttmőködés ugyancsak történelmileg kialakult formáit (Brusco 1986; Sengenberger és Pyke 1990). „Sok vállalkozásnak a legjelentısebb erıforrása a társadalmi környezet; az itt fellelhetı kapcsolatok, bizalmi hálózatok, kooperációs lehetıségek, az önállósodást elısegítı értékrend teszi lehetıvé a cégalapítást, illetve a fennmaradást, a versenyképességet” (Kuczi–Makó 1999, 24). Kutczi megállapítását a szerzı úgy értelmezi, hogy a kisvállalkozások mőködési, illetve gazdasági interakcióinak egy részét nem piaci, hanem társadalmi mezıben bonyolítják. 45

Szalánta legnagyobb munkáltatója 2009 márciusában 100 embert foglalkoztatott. A foglalkoztatottak száma 10-20 fıvel több volt az elmúlt években.

92

Közelebbrıl megvizsgálva a társadalmi mezıt,46 a szerzı arra a következtetésre jut, hogy e mezıben verseny folyik, melyben szerepet kap a kultúra, a társadalmi kapcsolatok, a képzettség és a rátermettség. A versenybıl a legalkalmasabb vállalkozó kerül ki gyıztesen, akit a helyi társadalom is elismer. Empirikus vizsgálatok alapján (Czakó és mtsai 1994, 1997) megjósolható, hogy mely társadalmi csoportokból rekrutálódnak a vállalkozók. Az átlagnál iskolázottabb, többéves munkatapasztalattal rendelkezı középkorú férfiakból nagyobb valószínőséggel lesz önálló vállalkozó, mint más társadalmi csoportokhoz tartozókból. A jelen kutatás esetében a 24 személybıl csupán 5 nı (11. táblázat). A férfiak többsége (többnyire nem a kényszervállalkozók) a régebbi munkahelyi tapasztalataikat ültették át jelenlegi vállalkozásukba.

46

A fogalmat Bourdieu vezette be a tudományos diskurzusba. Elméletének alapkategóriái közül is a legalapvetıbb a „társadalmi mezı” fogalma, amely az elınyökre törekvı résztvevık és csoportjaik közötti partikuláris harcokra helyezi a hangsúlyt (Bourdieu 1978).

93

11. táblázat: Vállalkozók összetétele

Bükkösd

Nem

Életkor

Végzettség

Vállalkozási terület

Jelölése

Nı Férfi

41 42

Középfokú Középfokú

Állattenyésztés Vendéglátás

BA BB

Férfi Nı

41 62

Középfokú Középfokú

Áruszállítás Szolgáltatás

BC BD

Férfi

58

Felsıfokú

Állattenyésztés és

BE

Férfi (valamint

54

Felsıfokú

nıvénytermesztés Egészségügyi

BF

a felesége)47

szolgáltatás és

Férfi (valamint

32

Középfokú

növénytermesztés Vendéglátás és

BG

a felesége) Férfi

46

Középfokú

élelmiszerüzlet Áruszállítás

BH

Férfi (valamint

48

Középfokú

Használt cikkek

BI

a felesége)

Himesháza

Szalánta

árusítása

Férfi

46

Középfokú

Vendéglátás

BJ

Férfi Férfi Férfi

59 33 57

Középfokú Középfokú Felsıfokú

Állattenyésztés Kisiparos Állattenyésztés és

HA HB HC

Férfi

46

Középfokú

nıvénytermesztés Szolgáltatás

HD

Férfi

34

Felsıfokú

Szolgáltatás

HE

Nı

39

Középfokú

Szolgáltatás

HF

Nı

26

Középfokú

Szolgáltatás

HG

Férfi

33

Felsıfokú

Állattenyésztés és

SZA

Férfi

57

Középfokú

növénytermesztés Növénytermesztés

SZB

Férfi

38

Középfokú

Vendéglátás

SZC

Férfi

45

Középfokú

Szolgáltatás

SZD

Nı Férfi

24 36

Középfokú Középfokú

Kisiparos Növénytermesztés

SZE SZF

Férfi

41

Középfokú

Kisiparos és

SZG

szolgáltató Forrás: Saját szerkesztés

A vállalkozók személyének titokban tartása érdekében nevüket a tanulmányban betőkkel (11. táblázat) jelöli a szerzı. Az interjúalanyok a késıbbiekben a 11. számú táblázatban 47

Ezen esetekben több vállalkozás van a megkérdezettek tulajdonában, melyek közül az egyiket a férj, másikat a feleség vezeti.

94

látható betőkóddal szerepelnek. A vállalkozókat jelölı két betőbıl az elsı minden esetben a települést jelöli: „B” Bükkösdöt, „H” Himesházát és „SZ” Szalántát. A második bető az adott település konkrét vállalkozóját jelöli. A szerzı a kisiparos megjelölés alatt a tanulmány során olyan vállalkozásokat ért, mint például: asztalos, kovács, ács, kımőves, szabó, cipész, esztergályos, autószerelı stb. A vállalkozásokra jellemzıen, de kiemelten a mezıgazdasági vállalkozók önállóságának megteremtésében, nagy szerepet kap a paraszti kultúra. Fél Edit és Hofer Tamás (1997) átányi vizsgálatukban nagyszabású képet adnak a paraszti gazdálkodásról. A paraszti habitus, éber önfegyelem olyan kulturális sajátosság, amely megjelenik a társadalmi gyakorlatok egyéb dimenzióban. A szerzı egyetért Bergière (1971) megállapításával, miszerint a modern vállalkozás a kis vidéki közösségek értékrendjében és gyakorlatában gyökerezik. Max Weber elgondolása a fentiektıl kicsit különbözik. Weber a modern vállalkozás kultúrájának alkotóelemeit a korai kálvinizmusban kívánja megragadni. Weber (1982) A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme címő mővében arra törekedett, hogy összekapcsolja a mélyreható történelmi változásokat az egyéni motivációkban, viselkedésben és gondolkodásmódban végbement átalakulásokkal, különös jelentıséget tulajdonítva a munkához való viszony megváltozásának. A vállalkozások kulturális megközelítése alkalmas annak bemutatására, hogy a gazdasági növekedés, „alulról fölfelé”, nem pedig „felülrıl lefelé” megy végbe (Berger 1998). A vállalkozás kulturális tényezıit a kutatók közül sokan hangsúlyozzák, kiemelten fontosnak tartják a vállalkozás kibontakozását elısegítı társadalmi klímát (Schumpeter 1980; Kilby 1979; Morris és Somerset 1971; Kuczi 2000, 1998). A tanulmány szerzıje ezt az elképzelést továbbgondolja, és megállapítja, hogy nem csupán a helyi társadalom hat ki a vállalkozásra, hanem a vállalkozás is alakítja a helyi társadalmat, azáltal, hogy munkahelyet teremt, szolgáltatást nyújt, és egyfajta munkaetikát jelenít meg a lokális társadalom számára.

6.2.1 A vállalkozások társadalmi környezete Egy adott település elhelyezkedése, infrastruktúrája és gazdasági adottságai mellett a kultúrának, a társadalmi összetételnek és lakosság habitusának is befolyásoló hatása van a vállalkozások kialakulására és mőködésére.

95

A három falu elhelyezkedésében számos hasonlóság, ugyanakkor meghatározó különbségek is észlelhetık. Bükkösd megközelíthetı mind kötöttpályás, mind közúti útvonalon. 20 km-re fekszik Pécstıl, infrastruktúrájának hiányosságára több ízben kitért a tanulmány: a település nem rendelkezik vezetékes gázzal és szennyvízcsatornával. A faluban 76 bejegyzett vállalkozás van (KSH 2008). Himesháza csupán közúttal rendelkezik, 40 km-re fekszik Pécstıl, az infrastrukturális adottságai megfelelıek, vállalkozóinak száma 112 (KSH 2008). Elhelyezkedése szempontjából Szalántának a legkedvezıbbek az adottságai: 18 km-re található a megyeközponttól (a Pécs−Harkányt összekötı útvonal mellett fekszik), infrastrukturális

szempontból

kedvezıtlen

azonban,

hogy

nem

rendelkezik

szennyvízhálózattal. A vállalkozások száma 109 (KSH 2008).

12. táblázat: A vállalkozások száma és az infrastruktúra kiépítettsége A vállalkozások típusai

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

db

db

db

7

17

18

Betéti társaság (bt.)

11

17

25

Egyéni vállalkozó

58

78

66

Összesen

76

112

109

Korlátolt felelısségő társaság (kft.)

A falvak infrastruktúrája

Szennyvízcsatorna,

Teljes kiépítettség

vezetékes gáz

Szennyvízcsatorna kiépítetlen

kiépítetlen Forrás: Saját szerkesztés a 2007-es statisztikai évkönyv alapján

A 12-es táblázatból kiolvasható, hogy Bükkösdön található a legkevesebb vállalkozó, ami magyarázható az infrastrukturális hiányosságokkal, a lakosság munkavállalásával a közeli városokban és a vállalkozási szándék habitusának hiányosságával. A lakosság habitusa a múltban gyökerezik, egy adott rendszer, személyek kiszolgálására rendezkedett be. Himesháza infrastrukturális szempontból teljes kiépítettségnek örvend, mely a szerzı feltételezése szerint összefüggésbe hozható a vállalkozók magas számbeli arányával. Az egyéni vállalkozók aránya a másik két településhez viszonyítva itt a legmagasabb, amit a tanulmány a társadalmi környezet, vállalkozói habitus és az egyéni adottságok mellett azzal kíván magyarázni, hogy a lakosság a napi Pécsre, illetve Mohácsra ingázás helyett inkább helyben keresi a boldogulását. A vállalkozók habitusában felfedezhetı az egykori paraszti 96

mentalitás: ha a vállalkozás csak a szükségest képes elıállítani, akkor is helyben marad a biztonság és önállóság érdekében. A harmadik falu esetében egy arányosabb vállalkozástípusú megoszlás látható. Szalántán a betéti társaságok száma magasabb, mint a másik két településen. A vállalkozások száma a lakossághoz viszonyítva kedvezı, ami azzal is magyarázható, hogy a falu pécsi közelsége miatt vonzza a településre a nem helyi vállalkozókat is. A szerzı meggyızıdése szerint kedvezıtlen helyi feltételek mellett nem jön létre vállalkozás, és a helyi társadalom is stagnál. Ha viszont kedvezıvé válik a gazdasági, infrastrukturális környezet, rögvest megélénkül a vállalkozói kedv. De a változáshoz önmagában ez még nem elegendı. Szükséges, hogy az adott társadalom intézményrendszere és az emberek gondolkodásmódja is megváltozzon. A magyarországi vállalkozók több gazdasági és társadalmi törést is elszenvedtek, melyek hatásai a jelenkori vállalkozók mőködésében is érzékelhetık. Az 1946-ban elindult államosítási folyamat 1949-re (a 10 fınél többet foglalkoztató vállalatok államosításával) befejezıdött, ami az összes termelı, illetve szolgáltató vállalkozásra kiterjedt (Buday-Sántha 2001). „Az ’50-es évek elején a kiskereskedelem és kisipar visszaszorításával, ipari szövetkezetekben

történı

szervezésével

lényegében

a

mezıgazdaságot

kivéve

a

termelıeszközök köztulajdonban vétele megtörtént” (Buday-Sántha 2001, 75). 1948–1949-ben a magas beszolgáltatás és

az adókötelezettségek (1949-tıl a

kulákgazdaságok felszámolása) miatt megnıtt az államnak fölajánlott földek nagysága. Az állami gazdaságok területe 1949-re meghaladta a 300 000 ha-t, az ötvenes évek közepére a 900 000-950 000 ha-t. „A mezıgazdasági nagyüzem átszervezésével lényegében a kisgazdák megszőntek… A nagyüzemek által biztosított háztáji (szövetkezetek), illetve illetmény (állami gazdaságok) – föld azonban lehetıséget nyújtott a kisüzemi termelésre. Ennek hivatalosan deklarált célja a rossz vidéki élelmiszerellátás miatt a családi szükségletek biztosítása, és emellett a kezdeti alacsony szövetkezeti jövedelmek miatt a kiegészítı jövedelemszerzés feltételeinek megtermelése volt (Buday-Sántha 2001, 91). Az 1960-as évek elején az állam bár nem támogatta, de nem is korlátozta a kisgazdaságban folyó termelést, melyet már a ’60-as évek második felében felváltott a kisüzemi termelés támogatása. Ebbıl alakult ki az úgynevezett háztáji integrációs rendszer (Buday-Sántha 2001). 97

Az 1970-es években a kemizálás és a gépesített növénytermesztés általánossá válásával a munkaerı egy részének folyamatos foglalkoztatására már nem volt lehetıség. Ezért inkább a termelés kihelyezésével, a háztájiban végzett munkával oldották meg a foglalkoztatást. Az 1980-as évtizedben a központi elvonások, bérkorlátozások elıl a kistermelés bıvítésével tértek ki. A növénytermesztéshez hasonlóan az állattenyésztést is bérbe adták, és vállalkozókkal mőködtették. Ez a megoldás a részidıs foglalkoztatásból a fıállású vállalkozási konstrukcióba vezetett át (Buday-Sántha 2001). A mezıgazdasági termelıszövetkezetek anyagi-pénzügyi helyzetének megerısödése a vidéki lakosság számára lehetıvé tette a jelentıs „civilizatorikus” fejlıdést. Az 1980-as évtizedben megjelennek a nagyobb területő és magasabb komfortfokozatú lakásállományok. A vidéki lakosság körében is érezhetıvé válik az életszínvonal növekedése, amit a vizsgált falvak ingatlanállománya kellıképpen tükröz. Az 1980-as évek végén újabb fordulat következik. A keleti agrárexport visszaesése és az ehhez kapcsolódó támogatások csökkenése a mezıgazdaságban hatalmas bevételkiesést okoz, aminek következtében a mezıgazdasági szektorban dolgozók jövedelme is nagyot zuhant. 1989 után radikálisan megváltozott Magyarország gazdasági helyzete. Az általános és nemzetgazdasági válság fı terheit a falusi-vidéki térségeknek kellett elviselniük. Az ipari, építıipari munkahelyek megszőnésének döntı hányada is a falusi lakosságot érintette. Egyrészt elıször a „több pénzbe kerülı” ingázókat bocsátották el, így megszabadultak az utazási költségtérítéstıl. Másodrészt a nagyvárosi vállalatok megrendelésének csökkenése következtében elıször a vidéki, falusi telephelyeiket zárták be, számolták fel. Harmadrészt ugyancsak a megrendelések csökkenése a mezıgazdasági nagyüzemek ipari, építıipari és egyéb kiegészítı tevékenységeit is érintette (Illés 1995). Illés Iván (1995) a „proletárállam” bukása utáni idıszakban látja az igazi proletarizálódást, ekkor tört meg a kispolgár felemelkedési pályája. „Hiszen egyrészt elveszítette a városi munkahelyét, másrészt a mezıgazdasági árszínvonal és a felbomlott, illetve „elmaffiásodott” felvásárlási rendszer következtében nagymértékben csökkent a mezıgazdaságból való jövedelemszerzési lehetısége, sokan önfogyasztás, önellátás szférájába vonulnak vissza. Elveszett, vagy legalábbis fenyegetve van mindkét pillér, amin a korábbi polgárosodása épült” (Illés 1995, 55). A vállalkozásalapítások általában 1989 után kezdıdnek, többnyire a második gazdaságból agrár-, illetve kiskereskedelem, kisipar területeken. Továbbá a korábbi „fusizók”, valamint a vállalkozásra nyitott erıs szakmai képességekkel rendelkezı egyének elhagyják a 98

munkahelyüket, annak reményében, hogy jobb kereseti lehetıséget, valamint nagyobb függetlenséget élvezhessenek tervezett vállalkozásukban. Vállalkozásuk típusa igazodik a végzettségükhöz, illetve az addigi tevékenységükhöz, tapasztalatukhoz. Azon vállalkozók, akik ez idıben „céget” alapítanak, kis kockázatot vállalnak, kis pénzbeli befektetéssel. Az 1990-es évek közepe felé kényszer hatására megjelenik egy új vállalkozótípus. Ezek a vállalkozók elveszítették munkájukat, illetve a munkahelyükre való ingázási feltételek ellehetetlenítették a munkavállalásukat. A létfenntartás érdekében e társadalmi csoport önfoglalkoztatóvá válik. A vállalkozásbeli befektetés esetükben minimális, a cég mőködtetését a legtöbben átmenetinek gondolják. De arra is van példa, hogy késıbb e vállalkozások mőködésükben túlnövik a kezdetben vele szemben támasztott igényeket. Az 1990-es évek második felében megjelennek az önmegvalósító vállalkozók, akiket a külföldi szakirodalom „self made man”-nek nevez. E csoportot olyan egyének alkotják, akiknek erıs a belsı motiváltságuk, és vállalkozásukat a társadalmi lehetıségeket kiaknázva hozták létre (26. ábra).

99

26. ábra: Vállalkozások társadalmi átmenete

Forrás: Saját szerkesztés

A vizsgált három település sajátos társadalmi-gazdasági összetétele különbözı vállalkozói jellemvonásokra mutat rá.

Bükkösd társadalomtörténeti hatása a vállalkozások kialakulására A falu, mint uradalmi birtok, nagymértékben megsínylette a földbirtokok államosítását. 1949-ben a kastélyokat is kisajátította az állam. A bükkösdi kastély a szigetvári cipıgyár kihelyezett üzeme lett. A régi uradalmi földek államosításával létrejött a termelıszövetkezet, illetve az állami gazdaság.

A

településen

két

kıbánya

is

mőködött/mőködik,

mely

megélhetést

biztosítotott/biztosít a lakosság egy részének. A bükkösdi társadalom az 1940-es években nem rendelkezett jelentıs mezıgazdasági, ipari, illetve a szolgáltató szektorban mőködı vállalkozókkal. A föld minısége és domborzati viszonyai miatt nem alkalmas a megmővelésre (állattartásra megfelelı). A lakosság megélhetését a múltban a Jeszenszky család kiszolgálása biztosította. A rendszerváltást követıen a földtulajdonok magánkézbe

100

kerültek, nagy birtoktestek nem alakultak ki, de a földterületek nagy része két-három vállalkozó kezébe került.48 A bükkösdi lakosság megélhetését a szentlırinci és pécsi munkahelyek biztosítják. A település társadalma nem rendelkezik jelentıs vállalkozói tapasztalattal, habitussal. A történelem során a helyi társadalom kiszolgálói feladatot látott el; mindig voltak olyanok, akik biztosítottak munkahelyeket. Felsı irányítás nélkül nem tudott kitermelıdni egy erıs vállalkozói réteg, amely a helyieknek munkahelyet biztosítana. A legerısebb vállalkozások mőködtetıi többnyire nem tısgyökeres bükkösdiek. A lakosságnak a különbözı szolgáltatásokat a szomszédos városokból kell igénybe venniük (szabó, fodrász, cipész, kozmetikus stb.), mert nem jelenik meg egy olyan vállalkozói réteg, amely kevés pénz reményében is felvállalná e szolgáltatások megteremtésének kockázatát. Kevesebb kockázatot, szaktudást és tıkét igényelnek a kiskereskedıi vállalkozások. A vállalkozókat vállalkozásuk létrehozásában a sok esetben csábító kis befektetés melletti normál hasznon túl a munkanélküliségi kényszer is motiválta. Vizsgálata idején (2006-ban) a falu négy kocsmával rendelkezett,49 mely a késıbbiekben háromra csökkent. A településen négy élelmiszerbolt is mőködött/mőködik. A vállalkozások kialakulásában a múltbeli tapasztalatokon túl az is fontos, hogy a jelenlegi társadalom mennyire befogadó és segítıkész. Két társadalmi feltétel szükséges ahhoz, hogy egy vállalkozás létrejöjjön és sikeresen mőködjön. Elsıként: a családi, baráti, szomszédsági kapcsolatokkal átszıtt világnak nem szabad közömbösen viszonyulnia a vállalkozással szemben. Másodszor: ha egy vállalkozás sikeres szeretne lenni, el kell érnie, hogy a környezete együttmőködı legyen a „cég” létrehozásában és mőködtetésében (Kuczi 2000). Ahhoz, hogy e két feltétel teljesüljön, szükséges, hogy a helyi társadalom egyénei egymással kapcsolatot alakítsanak ki, vagy legalább különbözı érintkezések történjenek. A kultúra és a területi közelség ezt ösztönözheti. A szerzı empirikus vizsgálatainak eredménye alapján megállapítható, hogy Bükkösd társadalma nem rendelkezik olyan kultúrával, illetve társadalmilag megélt múlttal, mely elısegíthetné az erıs, nem kényszerszerő vállalkozások létrejöttét. Emellett az önkormányzat sem ösztönzi és segíti a vállalkozások kialakulását, megerısödését. A falu iparőzési adójának meghatározásakor az önkormányzat 1,7%-ot állapított meg a nettó árbevétel szerint, illetve 1000 Ft/napot a napi átalány szerint.

48 49

Interjú is készült a két legnagyobb föltulajdonnal rendelkezı vállalkozóval. A négy kocsmatulajdonos közül hárommal készített interjút a szerzı.

101

Himesháza társadalomtörténeti hatása a vállalkozások kialakulására A himesházi társadalom a II. világháború elıtt jellegzetesen paraszti társadalom volt. Az agrár beállítottságú települést érzékenyen érintették az 1940−1950 közötti évek intézkedései, a helyzetet tovább súlyosbította a német (sváb) lakosság kitelepítése és elhurcolása málenkij robotra. A település társadalmát az 1940-es években kis- és középparasztok alkották. A téeszesítéssel, valamint a német nemzetiségő lakosság vagyonának elkobzásával társadalmi átalakulás ment végbe. Azoknak a fiataloknak, akiknek családja az 1940-es évek végéig mezıgazdaságból élt, most munkát kellett keresniük a közeli ipari területeken. A helyzetüket és az elhelyezkedésüket az is nehezítette, hogy nem anyanyelvi szinten beszélték a magyar nyelvet, a továbbtanulásra pedig nem volt lehetıségük. Olyan ipari munkát kellett keresniük, mely nem igényelt nyelvtudást. Ez nagy törést okozott az aktív korú férfilakosság körében. A munkavállalók független paraszti életre szocializálódtak, amit a biztos megélhetés érdekében fel kellett adniuk egy beosztott, szabályokkal terhelt, monoton munkáért. A paraszti életet hirtelen olyan munkastruktúra váltotta fel, mellyel eddig semmilyenféle kapcsolata nem volt a lakosságnak. Egyetlen dolog maradt meg a múltból: a munkamorál. A családok arra kényszerültek, hogy minél többet dolgozzanak, annak érdekében, hogy saját házaikat − amelyekbıl kitelepítették ıket − visszavásárolják. Az aktív férfi lakosság jelentıs része a pécsi bányákban dolgozott. A 1960-as években a faluból három autóbusz szállította a munkaerıt a közeli bányákba. A házasság elıtt álló fiatal nık megélhetés hiányában arra kényszerültek − a helyi társadalomtörténetben elıször −, hogy nagyobb városokban vállaljanak munkát. A fogságból (orosz, magyar munkatáborból) a férfi lakosság 1950−1955 között érkezett haza, lelkileg és testileg megnyomorítva, itthon maradt vagyonától megfosztva. A helyi társadalom ezen rétege, valamint az otthon hagyott és a málenkij robotot megjárt nık kevésbé mobilis helyzetük miatt, a téesz keretén belül mezıgazdasági munkásokká váltak. Empirikus vizsgálatainak eredményeire támaszkodva a szerzı arra a megállapításra jutott, hogy

Himesházán

olyan

egyének

lettek

agrárvállalkozók,

akiknek

felmenıik

is

mezıgazdaságból éltek, valamint a középparaszti réteghez tartoztak. Az átalakulás azoknál zajlott könnyebben, akik rendelkeztek az önálló mezıgazdasági múlt tapasztalatával és szeretetével,

valamint

lehetıségük

nyílt

arra,

hogy

a

téeszek

felbomlásával

munkaeszközökhöz, illetve kárpótlásokkal könnyen földhöz jussanak.

102

Összességében, a vizsgált falvakban és a szerzı falukutatása során szerzett ismeretei alapján, illetve Andor és munkatársainak (1996) vizsgálatait figyelembe véve megállapítható, hogy a mindenütt létrejövı 120-130 ha nagyságú birtokok zöme a hajdani téeszek vezetıinek, agrárértelmiségieknek a birtokában, használatában állt, akik közül a többség nem volt a helyi közösség tagja. Himesháza esetében a helyzet kedvezıbb, mert bár a legnagyobb földtulajdonos nem helyi születéső, hanem a szomszéd faluból származik, házastársa himsházi illetıségő, akivel több évtizede a faluban él. Himesházán nem jelenik meg a „rablólovagok” rétege, amely a falut értékeibıl kifosztaná. A falu életében a megszakított agrártevékenység folytatódik, ehhez társultak olyan egyéni vállalkozások, melyek a mezıgazdasági mőszaki feltételeket teremtik meg. Ez a réteg az 1980-as évek közepén (26. ábra) a kisiparosokból és azokból jött létre, akik a munkahelyüket felszámolták a jobb megélhetés, illetve az önfoglalkoztatás érdekében. Ezen vállalkozók a szakmai tudásuknak köszönhetıen a mai napokban is mőködtetik vállalkozásukat. A falu gazdaságában egy korábban nem észlelt önmegvalósító (self made man) vállalkozótípus jött létre, amelyik nem egyszerően a megélhetését és a függetlenségét kívánja megırizni, hanem a munkája egyfajta önmegvalósítás is számára. Ezen vállalkozótípusból van a legkevesebb nemcsak Himesházán, hanem a többi vizsgált településen is. A szolgáltatói vállalkozók köre széles: a falunak hat darab vendéglátóhelye és kiskereskedıje van, de mőködik hentes, virágüzlet, gazdabolt, továbbá két fodrász, egy kozmetikus, valamint a háziorvos mellett körzeti fogászata is van a településnek. A falu bizonyos szolgáltatások tekintetében önellátó. A szolgáltató vállalkozásokra nemcsak hogy igény mutatkozik a helyi társadalom részérıl, hanem a kínálat is színes és színvonalas. A vállalkozások kialakulásához és mőködéséhez a himesházi társadalom és önkormányzat megfelelı feltételeket nyújt. A lakosok között szoros interakciók figyelhetık meg annak ellenére, hogy mindenki feszesen éli a mindennapjait, és az elmondások alapján az embereknek kevesebb idejük jut egymásra. Kisebb közösségek mőködése (néptánccsoport, sportkör, kórus stb.) segíti az egyének közötti érintkezést, mindez lehetıséget ad arra, hogy különbözı kérések is megfogalmazódjanak mind a vállalkozó, mind az igénybevevı részérıl. A családtagok, rokonok szoros kapcsolatot ápolnak egymással, nem ritka, hogy több generáció él egymás mellett.50 Ez több okból is fontos: például a családok, rokonok segítenek egymásnak az ötlet és a támogatás szintjén is a vállalkozások kialakításában, valamint ha 50

Alacsony az elváltak és a házastársuktól külön élık aránya.

103

szükséges, munkaerejükkel, illetve anyagilag is támogatják a másikat. A szerzı kutatása során a vállalkozási együttmőködések olyan példájával is találkozott, hogy egy vállalkozó úgy alakította ki tevékenységi körét, hogy az ráépült egy másik vállalkozás termelési profiljára. Az önkormányzat egyik legnagyobb támogatása a vállalkozók számára az, hogy a településen nincs iparőzési adó.51 A tanulmány megállapítja, hogy Himesháza a vállalkozásokat serkentı társadalmikulturális környezettel rendelkezik, amely pozitívan hat a vállalkozások kialakulására és fejlıdésére, függetlenül attól, hogy azok milyen típusú ágazathoz tartoznak.

Szalánta társadalomtörténeti hatása a vállalkozások kialakulására A szalántai horvát (bosnyák) betelepülık, akárcsak a himesházi svábok, vagyon nélkül érkeztek, de a magukkal hozott polgárosultabb munkakultúra és önszervezıdési képesség révén hamarosan kiemelkedıen sikeres gazdálkodást folytattak. A falu lakossága a múlt század elején fıként mezıgazdaságból élt, ez a falut körülvevı földek minıségének, valamint a lakosság mezıgazdasági szakértelmének és szorgalmának volt köszönhetı. A település a káposztatermesztés területén kiemelkedett a környezı falvak közül. A terményt a közeli városi piacokon értékesítették a termelık. A lakosság a mezıgazdasági munkák többségét kalákában végezte. Ennek a hagyománya ma is megjelenik a mezıgazdasági vállalkozók körében; ha munkaerıt nem is, munkaeszközöket kölcsönöznek egymásnak. A kutatás eredményeire támaszkodva megállapítható, hogy a szalántai agrártársadalomban is törést okozott a II. világháborút követı idıszak. A falu annyiban volt szerencsésebb Himesházánál, hogy lakossága nem volt kitéve etnikumalapú politikai üldöztetésnek.

A

település vállalkozói körében az agrárvállalkozók vannak többségben, ami annak köszönhetı, hogy: 1. Sok a tısgyökeres lakos. Laki László (1995) véleményével egyetértve a szerzı is lényegesnek tartja, hogy a mezıgazdaságban dolgozó egyének számára fontos a lakóhely, a származási és családi kötelék. 2. A lakosok többsége olyan családban nıtt fel, amely rendelkezett földbirtokkal. 3. A helyi társadalom gazdálkodó hagyománnyal bír. „Legalább a gyerekkorát vagy annak egy részét családi gazdaság viszonyai között töltötte, megismerkedve az ehhez 51

A település önkormányzata 2008 ıszén az iparőzési adó bevezetését fontolgatta.

104

kapcsolódó gazdálkodási szokásokkal, értékvilággal és mentalitásokkal” (Laki 1995, 46). 4. Végzettsége és foglalkozása tekintetében a település lakosságának magas a mezıgazdasági területen szerzett képesítése, tapasztalata. Az agrárvállalkozók, fıként a kisebbek, szoros köteléket alakítottak ki a településsel, így könnyen beépültek a falu életébe. A településen találunk kisiparosokat, mesterembereket, de nem elegendı számban, pedig rájuk vélhetıleg nagyobb igény lenne a lakosság részérıl. A szolgáltatást nyújtó vállalatok számára sok esetben problémát okoz Pécs város közelsége. A faluban mőködött zöldségesüzlet, amely jó minıségő áruja ellenére hamar bezárt. Ezt követıen ugyanabban az épületben (a falu központjában) hentesüzlet nyílt, amely úgyszintén megszőnésre kényszerült. A bezárások vélt oka a pécsi nagy bevásárlóközpontok alacsonyabb árai. A lakosság a helyi, minıségi termék helyett az olcsóbb árut részesíti elınyben. Az interjúk során a megkérdezettek ezt a folyamatot a lakosság irigy magatartásával is magyarázták (a lakók nem szerették volna, hogy a vállalkozó jobb megélhetését ık biztosítsák). Mindebben a lakosság vállalkozókhoz való viszonyulásának kultúrája tükrözıdik. Ennek köszönhetıen az önkormányzat tulajdonában lévı üzlethelyiség több éve üresen áll. A lakosság fent említett magatartása gyengíti a vállalkozások kialakulásának esélyét. A szalántaiaknak

elınyben

kellene

részesíteniük

a

helyi

szolgáltatókat,

elismerve

legitimitásukat, valamint célszerő lenne közös érdeknek tekinteniük egy vállalkozás eredményes mőködését, ahogy azt Himesháza is teszi. A faluban mőködik egy olyan vendéglátóhely, amely a horvát kultúrát, hagyományokat ápolja, ezt a szalántai lakosság pozitívumként értékeli. A helyi önkormányzat viszonyulása a vállalkozókhoz sem nevezhetı támogatónak: az engedélyezett legmagasabb iparőzési adót szabta ki a helyi vállalkozókra, mely 2%-os a nettó árbevétel szerint évente, illetve 1500 Ft/nap a napi általány szerint. A vállalkozók többsége ezt magasnak tekinti, valamint azt is nehezményezi, hogy az önkormányzat nem minden esetben tartja szem elıtt a helyi vállalkozók érdekeit. Például önkormányzati beruházásokkor nem minden esetben a helyi vállalkozásokat kérik fel az adott munka elvégzésére. A helyi társadalom munkakultúrája (munkaszeretete, munkamorálja) ugyan kitermeli a vállalkozói réteget, de a vállalkozások mőködtetéséhez nem kap megfelelı támogatást. A település legnagyobb foglalkoztatói 1989 elıtt is léteztek. 105

Összegezve: a három település vizsgálata során a szerzı arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozások kialakulása és mőködése összefüggésben van a helyi társadalom sajátos társadalmi-kulturális közegével.

6.2.2 Vállalkozók egyéni adottságai A vállalkozók olyan egyéni adottságokkal rendelkeznek, melyek a vállalkozások kialakulásának feltételeit erısítik, valamint a mőködés sikerességében is meghatározóak. A vállalkozók egyéni adottságainak befolyásoló tényezıjét a szakirodalom számos szerzıje felismerte [Schumpeter (1982); Weber (1987); Kuczi (1998, 2000); Berger (1998)]. Ezen adottságokat mindenki máshogy értelmezte, definiálta. Joseph Schumpeter (1982) a vállalkozók sajátosságait személyiségükben, etnikumukban, a társadalmi helyzetükben látta. Schumpeter lényegében pszichológiai sajátosságokkal magyarázza azt, hogy kibıl lesz vállalkozó. Értelmezése szerint az olyan egyénbıl, akiket a hatalomvágy, az uralkodni akarás visz elıre. Max Weber magyarázata szerint a gazdasági viselkedés hátterében az erkölcs áll. Brigitte Berger (1998) értelmezésében az ember vállalkozói-újítói hajlama mindig az adott kultúrában ölt konkrét formát, mivel a személyes képesség, az egyéni rátermettség önmagában túl absztrakt, irány nélküli. A disszertáció szerzıje szerint az, hogy kibıl lesz vállalkozó, és mennyire lesz sikeres, egyéni tulajdonságok és adottságok alapján megragadható, de olyan személyiségtesztet nem lehet kidolgozni, amellyel ez elıre megjósolható lenne. Jelen tanulmány az egyének motivációját, habitusát, munkamorálját, valamint társadalmi tıkéjük megszervezését, irányítását, továbbá saját jövıjükhöz való viszonyulásukat tartja meghatározónak a vállalkozói réteg kialakulásában és tevékenységében.

Vállalkozói cselekvéstípusok a habitus alapján Weber A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme címő írásában felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági viselkedés hátterében az erkölcs áll. Weber cselekvéstípusokat hozott létre; tipológiájára a mai szociológiaelméleti irodalomban is gyakran találunk hivatkozást. Weber négyféle cselekvéstípust különböztet meg: célracionális, értékracionális, indulati vagy emocionális és tradicionális cselekvést.

106

E cselekvéstípusokat a disszertáció szempontjából indokolt kiegészíteni Parsons mintaváltozóival. A mintaváltozók a parsonsi cselekvéselmélet középpontjában állnak, s lényeges vonatkoztatási pontjai a rendszerelméletnek is. A mintaváltozók részben a cselekvı beállítottságára, részben arra vonatkoznak, hogy a cselekvı számára az adott létezık milyen oldalai, módozatai fontosak. Eszerint a cselekvınek négy szempontból kell választania kétváltozós alternatívák között ahhoz, hogy adott körülmények között meghatározott módon cselekedjen. A cselekvınek mindig választania kell: (1) az érzelmi vagy az érzelmileg semleges, (2) a sajátos vagy az általános, (3) a minıségi vagy a teljesítmények szerinti, (4) a szétszórt vagy a meghatározott irányultság, illetve szemléletmód között (Parsons 1951). Parsons

a

mintaváltozókat

Tönnies

„közösség”

és

„társadalom”

fogalmainak

megkülönböztetésébıl kiindulva dolgozta ki. A parsonsi felfogás szerint nemcsak a Tönnies által felvetett szempontból kell a cselekvınek a szituáció egyes összetevıit értelmeznie, hanem a fent említett négy szempontból is. Farkas Zoltán (2001) elmélete szerint a szükséglet-kielégítés összetevıi kifejezik a mintaváltozók által képviselt szempontokat, s így a négy mintaváltozó mögött mégiscsak egyetlen lényeges szempont húzódik meg. Farkas azt mutatja be, hogy a mintaváltozók hogyan feleltethetık meg a szükséglet-kielégítés összetevıinek. Az érzelmi vagy érzelmileg semleges mintaváltozó a cselekvı közvetlen kielégülésére törekszik, vagy lemond a közvetlen kielégülésrıl és cselekvése közvetett következményére van tekintettel. A második mintaváltozó a cselekvı a létezıknek a saját motívumai szempontjából történı értékelésére, vagy általános vonatkozási keretben való megismerésére törekszik. A harmadik mintaváltozó arra vonatkozik, hogy a cselekvı más cselekvıket önmagukban „minıségük” szerint vagy teljesítményeik, azaz a cselekvés következményei szerint veszi figyelembe. Az utolsó mintaváltozó a szétszórt vagy a meghatározott beállítottság közötti választást foglalja magába, azt fejezi ki, hogy a cselekvı számára a környezet létezıi teljes egészükben vagy csupán bizonyos oldalaikat tekintve fontosak (Parsons 1951; Farkas 2001). A vállalkozók elemzésében a szerzı elsıként a weberi cselekvéstípusokat és a parsonsi mintaváltozókat kívánja alkalmazni, majd ennek tekintetében a farkasi cselekvések fı típusait is felhasználja. A parsonsi és farkasi cselekvéselméleteket nem a vállalkozók megismerésére és csoportosítására hozták létre, hanem a társadalmi viszonyok megértésére. A vállalkozók megoszlása interjúk alapján: Bükkösdön 10 vállalkozó (16 vállalkozás irányítása), Himesházán 7 vállalkozó (9 vállalkozás irányítása), Szalántán ugyancsak 7 107

vállalkozó (8 vállalkozás irányítása). A 13. táblázatban a vállalkozók cselekvési rendszer szerinti besorolása látható.

13. táblázat: Vállalkozók cselekvéstípus szerint Cselekvéstípus

Célracionális

1.1 érzelmi 1.2 érzelmileg

BE, BF, BG,

semleges

HA,

HC,

Értékracionális

Indulati vagy

Tradicionális

emocionális

cselekvés

BA, BC,

BI, BJ, BH, BB,

BD,

SZE

HF

HG,

BA,

HF

HB,

HE, SZA, SZB, SZC, SZG 2.1 sajátos

BE, BF, BG, HA,

HC,

HB,

HE

HD, SZD,

SZA, SZB, SZC, SZG 2.2. általános

BC,

BI, BJ, BH, BB,

SZF, 3.1 minıségi

BE, BF, BG, HA,

HC,

BA, BC, HB,

BD, HG,

HF,

SZD, SZE, SZF,

HE SZA, SZB, SZC, SZG 3.2 teljesítmények

HD,

BI, BJ, BH, BB,

szerinti

HG,

4.1 szétszórt 4.2 meghatározott

BD,

BI, BJ, BB, BE, BF, BG, HA,

HC,

HB,

HE,

BA, BC,

BH,

BD,

HD,

HF,

HG,

SZD, SZE, SZF,

SZA, SZB, SZC, SZG Forrás: Parsons és Weber alapján saját szerkesztés

108

„A célracionális cselekvést az motiválja, hogy a cselekvı milyen viselkedést vár el a külvilág tárgyaitól és más emberektıl, és mennyiben képes e várakozásokat, mint feltételeket vagy eszközöket felhasználni arra, hogy saját racionálisan kiválasztott és mérlegelt céljait elérje” (Weber 1987, 53). A BE, BF, BG, HA, HC, HB, HE, SZA, SZB, SZC, SZG, vállalkozók mindent megtesznek vállalkozásuk érdekében, érzelmileg semlegesek, konkrét, sajátos tervük van a céljaik eléréséhez, amihez eszközöket jelölnek ki. A minıségre törekvés üzletpolitikájuk homlokterében áll. A célracionalitás mellett ezekre a vállalkozókra jellemzı a parsonsi mintaváltozók szerinti érzelmileg semleges, sajátos, minıségi, meghatározott habitus. A vállalkozókat külön-külön vizsgálva látható, hogy BE (növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik) és BF (egészségügyi és mezıgazdasági vállalkozást vezet) vállalkozók a befektetésüket szakszerően végzik, és tevékenységük végrehajtása során is törekednek a szakszerőségre. Az adott gazdasági helyzet és lehetıség tudatában úgy alakítják terveiket, hogy ne ütközzenek akadályokba és valamennyi helyzetet elınyükre használjanak ki. A fentiek a HA (állattenyésztéssel foglalkozik több évtizede), HC (évtizedek óta ugyancsak növénytermesztéssel és állattenyésztéssel foglalkozik) és SZA (az elızı két vállalkozóval megegyezı tevékenységet folytat) vállalkozókra is igazak. A vállalkozók elindulásában és tevékenységében nem csupán a célracionális cselekvésük volt meghatározó, hanem egy számukra kedvezı gazdasági helyzet is, melyet megfelelıen tudtak kihasználni. Ezek a vállalkozások a téeszek megszőnésekor alakultak kft.-vé. HA vállalkozó második gazdaságként mőködött a téesz idején, aztán a feltételek változásával, azaz a téesz felbomlásával, helyiségeket és eszközöket vásárolt fel a téesztıl, majd családi vállalkozást hozott létre. A HC és az SZA vállalkozás tagjai a helyi téesz agrárértelmiségéhez tartoztak. A szövetkezet felbomlásával alakultak meg, a gazdasági helyiségeket és a földeket kárpótlás útján vásárolták fel. Az SZA vállalkozás annyiban tér el, hogy itt a vállalkozásnak több tulajdonosa van, és jelenleg is úgy mőködik, mint egy szövetkezett. HA és HC vállalkozók egyik legnagyobb gondja, hogy nem rendelkeznek olyan utódokkal, akik a vállalkozás irányítását átvennék. HB (kisiparos), HE (szolgáltató), BG (szolgáltató, vendéglátó), SZC (vendéglátó) és SZG (kisiparos, szolgáltató) vállalkozókra jellemzı a fiatalos kreativitás és az önmegvalósítás. Újabb és újabb ötletekkel rukkolnak elı, melyek egyediek és minıségiek. A cél érdekében minden esetben érzelmileg semleges döntésekre törekszenek. HB vállalkozó viszonylag fiatal, 109

aki feladatait, munkáit maximálisan próbálja ellátni. Igényes, ötletes vállalkozó BG (sörözıt és ABC-t vezet) és HB (kisiparos); cselekvéseik ugyan célracionálisak, de céljaik nem olyan mértékben kiforrottak, mint az elızı vállalkozóknak. A korábban kitőzött célt megvalósították, így most új célokat kell találniuk. E két vállalkozó a helyi politikai életbe is szeretne bekapcsolódni.52 „Az értékracionális cselekvést az adott cselekvés feltétlen etikai, esztétikai, vallási vagy más önértékbe vetett tudatos hit motiválja” (Weber 1987, 53). Az értékracionális és a célracionális cselekvéstípus között a különbség látszatra nem jelentıs, mivel a cselekvést a sajátosság, a minıség és a meghatározottság jellemzi. Ami e két cselekvést lényegesen megkülönbözteti az az érzelem, mivel a célokat, a célracionálistól elérıen, az értékracionális cselekvı nem érzelmileg semlegesen tőzi ki. Ezen csoportba tartoznak BA, BC, HD, SZD, SZE és SZF vállalkozók. A vállalkozók besorolása a parsonsi cselekvéstípusok szerint ebbe a kategóriában kicsit differenciáltabb, mint a célracionális cselekvés esetében. Az érzelem a legnagyobb meghatározó erı az értékracionális vállalkozók döntéseiben. BA (állattenyésztı), BC (fuvarozó) HD (munkaruha-eladással foglalkozik), SZD (asztalos), SZE (fodrász) és SZF (növénytermesztı) vállalkozókra jellemzı a legnagyobb mértékben az értékracionális cselekvés. Vállalkozásuk elsıdleges szempontja a megélhetés mellett az, hogy önfenntartók legyenek, és mőködésük az elveikkel összeegyeztethetı legyen. Ez még akkor is fennáll, ha tevékenységük anyagilag veszteséghez vezet. Tudatában vannak lehetıségeiknek, és minıségre törekszenek, de ennek maximális megvalósítását az értékrendjük nem mindig teszi lehetıvé. Ezek a vállalkozók a megélhetésüket más módon is tudnák biztosítani. „Az indulati vagy emocionális cselekvést indulatok és érzelmi állapotok motiválják” (Weber 1987, 53). Az emocionális cselekvéstípusú személyek jó cégirányítási érzékkel rendelkeznek, de intézkedéseik nem mindig átgondoltak és reálisak, mivel cselekvéseik érzelemmel, indulattal erısen átitatottak. A tevékenységeik általános szinten mőködnek, mert jelentısen szétszórtak. BI (használtcikkbolt), BJ (sörözı), BH (fuvarozó), BB (sörözı) és HF (kulturális szolgáltató) vállalkozókra is e cselekvéstípus jellemzı, mely sok esetben hátráltatja a hatékony mőködést. Vállalkozásuk beindítása kezdetén lelkesedésük, terveik és beruházási kedvük kiemelkedı volt, de az idık folyamán csalódtak, mivel az elért eredmények elmaradtak az elképzeltektıl. Így a kezdeti pozitív érzelmi fellángolás rossz hangulatba és pesszimizmusba torkollott. E vállalkozóknál is megfigyelhetı, hogy az érzelem a ráció fölé

52

Célját BG vállalkozó a 2006-os választáson el is érte.

110

emelkedik. HF vállalkozó kivételével általános cselekvések a meghatározóak. A mőködésben a teljesítmény nagyobb hangsúlyt kap, mint a minıség. Végezetül „a tradicionális cselekvést meggyökeresedett szokások motiválják” (Weber 1987, 53). A vállalkozók közül BD és a HG vállalkozókat a tradicionális, érzelmi cselekvés jellemzi. BD vállalkozását (kis szódavíztöltıhely) azért tartja fenn, mert 1957-óta családja mőködteti, és nosztalgiából folytatja a tevékenységet, amíg csak ereje bírja (62 éves hölgy). Meghatározott célja van, de az elsısorban nem profit termelésére irányul, mivel a vállalkozást a konkrét tevékenység iránti szeretet mozgatja. A vállalkozót az elıdök örökségének fenntartása iránti elkötelezettség motiválja, holott a kisvállalkozásoknak rövid az élettartalmuk, és csupán a töredékük ér meg három nemzedéknyi idıt (Berger 1998). HG (fodrász) vállalkozó esetében a tradicionális cselekvés nem jelenik meg olyan erısen, mint BD vállalkozónál. Igaz, vállalkozását ı is édesanyja elızı vállalkozására építette. A tradicionális cselekvésnél megmutatkozik a racionalizmus is, mivel pontos tervezés szerint mőködik, ami egy faluban a helyi vállalkozó által üzemeltetett fodrászatnál komoly áldozatok árán kivitelezhetı csak. Összegezve: a vállalkozók cselekvéstípus szerinti elemzése során a szerzı arra a megállapításra jut, hogy a vállalkozók az egyes kategóriákban (célracionális, értékracionális stb.) cselekvéseiket hasonlóan kivitelezik, mivel vállalkozásuk hasonló gazdasági-kulturális körülmények között jött létre és mőködik. A habitusnak ebben van fontos szerepe, hiszen ezek a vállalkozók a cselekvéstípusuknak megfelelıen hozták létre és folytatják vállalkozásukat.

Vállalkozói motiváció A fentiekben tárgyalt cselekvéstípusokat a kényszer és a szükséglet határozza meg, amit Farkas (2001) a cselekvések hátterében lévı fontos tényezıknek tekint. A szerzı ezt kiegészíti azzal, hogy a motiváció szempontjából nem mindegy, hogy az egyén belsı, illetve külsı motiváció szerint cselekszik. „A belsı motiváció arra vonatkozik, hogy maga a cselekvés, a feladat a jutalmazó. A külsı motiváció ezzel ellentétben a cselekvés külsı következményeire, a külsı jutalomra irányul. A belsı és külsı motiváció bizonyos feltételek között csak egymás rovására érvényesíthetı. Azaz, ha a külsı motívumok szerepe növekszik, ez magával vonja a belsı motívumok szerepének a csökkenését, és fordítva” (Bandura 1986, 243).

111

A 14-es számú táblázat bemutatja a vállalkozók belsı−külsı motivációit, valamint a közvetlen−közvetett, szükséglet−kényszermotiváltság kombinációit.

14. táblázat: Vállalkozók motivációi a cselekvések fı típusai szerint Motiváció

Belsı

Külsı

Szükséglet–kényszer Közvetlen szükségletmotivált BG, HA, HB, HD, HF, SZB, SZC, SZE, Közvetlen kényszermotivált BH, BI, BJ, SZF,

Hatása

Közvetett szükségletmotivált BD, BE, BF, HC, HE, SZA, SZG, Közvetett kényszermotivált BB, BA, BC, SZD,

Pozitív

Negatív

Forrás: Farkas (2001) motivációs elmélete alapján saját szerkesztés

A belsı motivációval rendelkezı gazdasági szereplıkre jellemzı (BG, BD, BE, BF, HA, HB, HC, HD, HF, SZA, SZB, SZC, SZE és SZG vállalkozók), hogy vállalkozásuk létrehozásakor olyan tényezık motiválták, illetve vezették ıket, mint az önmegvalósítás, siker, szakmai fejlıdés, valamint a ki nem mondott küldetéstudat. Az erısen belsı motivált vállalkozásokat gazdasági rátermettség „jó helyen jó idıben cselekvés” (kivétel BD vállalkozó)

is

jellemzi,

mely

az

adott

vállalkozások

gazdasági

helyzetében

is

visszatükrözıdik. A külsıleg motivált vállalkozások (BA, BB, BC, BH, BI, BJ, SZD és SZF vállalkozók) mozgatórugói a mindennapi megélhetés biztosítása és a szükséges anyagi javak megszerzése. Rövid távon terveznek, célkitőzésüket a kudarc elkerülése motiválja, mely a sikerre orientáltság belsı lehetıségétıl vonja el az energiát. Továbbá ezen vállalkozóknál, hasonlóan a fent említettekhez, ugyancsak megfigyelhetı a motiváltság hatása a gazdaságra. A külsı motiváltsággal

rendelkezı

vállalkozások,

többnyire

Bükkösdön,

tıkehiányos

kényszervállalkozások. Mőködésüket a fejlıdés és folyamatos fejlesztés helyett a fenntartás jellemzi, biztonság helyett a bizonytalanság. A motiváltság és mőködés összefüggésének jobb megértésére példaként megemlíthetı, hogy míg a belülrıl motivált vállalkozó egy eszköz vásárlásakor az adott új követelményeknek, elvárásoknak elébe megy, addig a külsıleg motivált csak akkor hozza meg ezt a döntését, ha a megélhetését, a cég biztonságát fenyegetve érzi. Igaz, e motiváltság mellett a vállalkozás rendelkezésére álló tıke is meghatározó tud lenni. A 13-as és a 14-es számú táblázatok összehasonlítása alapján látható, hogy azok a vállalkozások,

melyek

belsıleg

szükségletmotiváltak,

vállalkozási

cselekvéseiket 112

célracionálisan valósítják meg. Továbbá a célracionális vállalkozók a vizsgálat alapján sikeresen mőködtetik a vállalkozásaikat. A vizsgálat során felbukkant ugyan olyan vállalkozó is, aki kezdetben kényszermotivált volt, és most jó gazdasági helyzetben lévı vállalkozást vezet (BA vállalkozó).

Vállalkozói kapcsolatháló és kapcsolati tıke A kapcsolati tıke fogalmát a vállalkozók esetében James Coleman és Pierre Bourdieu munkásságának eredményeként használja a szerzı53 Coleman, J. (1990) három tıkefajtát különböztet meg: az anyagi tıkét, a humán- vagy tudástıkét, illetve a társadalmi vagy kapcsolati tıkét. Coleman meglátása szerint a három tıkefajta mindegyike külön-külön is hozzásegítheti az egyént céljai eléréséhez, ráadásul a különbözı tıkefajták átkonvertálhatók egymásba, azaz tudástıke révén kapcsolatokra tehetünk szert, a kapcsolatainkat anyagi tıkére válthatjuk, és így tovább. A kapcsolatháló-elemzés szemszögébıl tekintve a kapcsolatitıke-elemzések legfontosabb sajátossága, hogy nem a teljes kapcsolthálóra, hanem az egyes szereplık kapcsolataira összpontosítanak. A bükkösdi és szalántai kapcsolatháló elemzésekor megtévesztı, hogy valamennyi szereplı kapcsolatban áll egymással, és ez mégsem jelenik meg anyagi tıke formájában. Ugyan a vállalkozók jól ismerik egymást, létezik közöttük mindennapos interakció, üzleti alapú együttmőködésrıl azonban nem beszélhetünk. Ennek oka – az agrárvállalkozók kivételével –, hogy még nem ismerték fel az együttmőködés, a kapcsolatok elınyeit, vagyis azt, hogy a kapcsolati tıke az emberi tıkéhez hasonlóan növeli a vállalkozás teljesítményét. A célok eléréséhez gazdasági tıkére van szükségük, azonban azt csak megfelelı kapcsolati tıkével lehet megszerezni. A gazdasági kapcsolatháló hiányának vélhetı oka, hogy a potenciális kapcsolati egyéneket konkurenciának, versenytársnak tekintik, így akarják védeni a piacukat. Az együttmőködésre, kapcsolatépítésre vállalkozókat, üzlettársakat a településen kívül keresnek. A himesházi vállalkozók esetében erısebb kapcsolatháló jött létre, mely köszönhetı Pécs város távolságának, valamint a közös kultúrának, annak ellenére, hogy a falu etnikumi összetételét 1945-ben erısen megváltoztatták. A vegyes házasságok és rokoni kapcsolatok késıbb az etnikai törést feloldották, és ismét kulturális egység jött létre a faluban. A

53

A vállalkozók kapcsolatitıke-elemzésénél a tanulmány a fenti szerzıkre támaszkodik. A helyi társadalom vizsgálatakor pedig Putnam elméletét részesíti elınyben.

113

vállalkozók többsége a helyi társadalom érdekében interakcióba lép egymással. Felvetıdik a kérdés: milyen kapcsolat létezik a helyi vállalkozók között? A szerzı vizsgálatai során a következıket állapította meg:


A vállalkozók egy adott faluban ismerik egymást, és ebbıl hasznuk is származik. Jól ismerik egymás tevékenységeit, ami megkönnyíti a település helyzetérıl való tájékozódásukat, valamint olcsóbbá teszi az információáramlást, és nem mellékesen a kapott információk megbízhatóbbá is válnak.




A kapcsolatok akkor érvényesülnek leginkább, amikor közös érdekek állnak a középpontban, mint például Bükkösdön a Strabag cég betelepítése vagy éppen kiépítésének megakadályozása. Himesházán a rendezvények szervezésekor mindenki azon belsı-külsı kapcsolatait mozgósítja, mely a leghatékonyabban segíteni a közös cél megvalósítását.




A hírnév, megbecsültség, közismertség birtokosának befolyást jelent a számára fontos körökben, például BG és a HC vállalkozók54 így nyertek vezetı pozíciót a településen.




A vállalkozók a falun kívüli kapcsolatnak55 nagyobb jelentıséget és a gazdasági tıkében is megjelenı hasznosságot tulajdonítanak.




A vállalkozók gazdasági tevékenységük során húzóerıként hatnak egymásra.

Az interjúzás során feltett egyik kérdés az volt: lenne-e igényük a vizsgált falvak vállalkozóinak ilyen fajta együttmőködésre, kapcsolatépítésre? A bükkösdi és szalántai válaszadók többsége a kérdésre elutasítással válaszolt vagy közönyösen reagált. A szerzı véleménye szerint a meglévı informális kapcsolatot és kapcsolati tıkét nem kívánják formálissá tenni, mivel a jelenlegi is elegendı számukra, és ellátja ıket a megfelelı információval és együttmőködési lehetıséggel.

Vállalkozói jövıorientáltság, célok A Hideg–Nováky (1998) szerzıpáros kutatásai megmutatták, hogy a jövıorientáltság értelmezhetı kategória egyének és csoportok (vállalatok/vállalkozások, intézmények) jövıhöz való viszonyának és az összetevıkben bekövetkezı változások kifejezésére. A jövı iránti érdeklıdés és az arról való gondolkodás útján el lehet jutni a jövı érdekében végzett cselekedetekhez, amelyek a várakozások valóra váltásának is kifejezıi. Az értékkel terhelt 54

BG vállalkozó Bükkösd polgármestere lett 2006-ban. HC vállalkozó 2006−2008 között Himesháza polgármestere volt. 55 A HD vállalkozás külsı kapcsolat nélkül létre sem jött volna, de a BA, BF, BE, HB, HA, HC, SZA, SZG, vállalkozások mőködéséhez szintén nélkülözhetetlen a jó kapcsolati tıke.

114

jövıre orientáltság azt fejezi ki, hogy amit a jövıért teszünk, az behatárolt és irányított az egyének gondolkodása és attitődje által. A disszertáció szerzıjének vizsgálatai arra mutattak rá, hogy a vállalkozók jövıorientáltságát

meghatározza

a

település

gazdasági

állapota.

Azon

bükkösdi

vállalkozóknak (BG, BI, BJ, BB, BD vállalkozók), akik számára az „üzleti terepet” a helyi piac jelenti, borús a jövıképük, és nem nagyon látnak kiutat, továbblépési lehetıséget a jelenlegi állapotból. „Szegény településen a helyi szolgáltató is szegénnyé válik.”56 „Ha a lakosságnak van pénze, akkor nekem is lesz pénzem”57, hangzott el az interjúk során. E vállalkozások többsége – BG, BD kivételével – külsı kényszer hatására jött létre, és nem volt kellıen megalapozva, megtervezve. Így a jövıjük is olyan spontán módon alakul, mint a múltjuk. Valamennyi interjúalany kész a jövıtervezésre, különösen, ha saját és családjának jövıje érdekében kell tenni valamit. Nem tudják egymástól teljes mértékben elkülöníteni vállalkozásuk és családjuk jövıképét. A tervezéseik során is a családban hoznak döntést, ritka esetben fordulnak szakmai tanácsért. Ha mégis sor kerül rá, akkor a vállalkozó fı tanácsadója a könyvelı. A negatív jövıkép a célok meghatározásában is megjelenik: olyan célokat tőznek ki, melyek ideális állapotot elevenítenek fel és sokszor utópisztikusak, vagy a mindennapi gondok túlélését, például a felvett banki hitelek törlesztését, az áru eladását stb. szeretnék elérni. A célvezéreltség és az egyéni teljesítmény között szoros kapcsolat áll fönn. Akiknek a vállalkozási tevékenységük prosperáló, azoknak a kitőzött céljaik is ennek megfelelıen formálódnak. Annak ellenére, hogy BE, BF, HA, HB, HC, HD, HE, SZA, SZB, SZC, SZE és SZG vállalkozók belsıleg motiváltak és önmegvalósításra törekszenek, mégis csupán középtávon58 mernek tervezni. A fent említett vállalkozók csoportjához tartozók termelését, illetve szolgáltatásait az országos piac határozza meg. Így nincsenek kitéve a helyi keresleti hiánynak. A vállalkozások termelési nagysága is nagyobb, mint a fentiekben említett negatív jövıképpel rendelkezı kényszervállalkozóké. SZA (állattenyésztés és növénytermesztés), SZG (szolgáltató és kisiparos) és HC (állattenyésztés és növénytermesztés) vállalkozók kivételével a vállalkozók többnyire a jelenlegi életszínvonalukat kívánják megtartani. A vállalkozók jövıjét az is befolyásolja, hogy lesz-e olyan megfelelı személy, aki az üzlet irányítását továbbviszi. Az agrárvállalkozók többségét érinti ez a probléma. 56

BG vállalkozó BI vállalkozó 58 A szerzı rövid távú tervezés alatt 1 évet, középtávú alatt 3 évet és hosszú távú alatt 5 évet ért. 57

115

Összességében a szerzı arra a megállapításra jut, hogy a vállalkozások hatékonyságát meghatározzák az egyéni adottságok, a vállalkozás létrejöttének indoka, továbbá a helyi piac nagysága. Amennyiben a vállalkozó habitusát a célracionalitás és az önmegvalósítás motiválja, úgy a jövıkép is pozitív lesz. Azonban ha kényszer hatására jön létre a vállalkozás, akkor általánosságban az egyének jövıjét is a megélhetés biztosítása és nem a fejlesztési tervezés határozza meg.

6.2.3 A vállalkozók hatása a település életére A vállalkozások mőködésének meghatározó szerepe van a vidéki térségekben, függetlenül attól, hogy a vállalkozó csupán önfoglalkoztató, vagy több személynek ad munkát. Ahol megtalálható az egyéni vállalkozás lehetısége vagy szándéka, ott kisebb a szociális segélyezés aránya. „Valószínő, hogy az egyéni vállalkozás legalább rövid távon megmenti az ott élık jelentıs részét a munkanélküliségtıl és a társadalom által eltartottak szerepétıl” (Bódi 2001, 93). A betelepülı, illetve helyi vállalkozók a falvak lakossága számára közvetve munkahelyeket, szolgáltatást nyújtanak, az önkormányzatnak támogatást biztosítanak. Emellett közvetett hatásuk is van a népességmegtartásban és a település fejlesztésében. A társadalmi és környezeti biztonság eléréséhez célszerő a helyi vállalkozások létrehozásának elısegítése – sok esetben a betelepülı vállalkozókkal szemben.

27. ábra: Vállalkozás és a helyi társadalom kapcsolata Lakosság munkaetikája és képzettsége

Önkormányzat és intézmények mőködése

Vállalkozás mőködése

Területi adottság

Falu közösségének kultúrája, habitusa

Forrás: Saját szerkesztés

116

A falvak szempontjából fontos felismerni, hogy a helyi vállalkozóknak nélkülözhetetlen szerepük van a település fejlıdésében. Továbbá be kell látni, hogy a vállalatokra nagy befolyással bírnak a helyi tényezık, nevezetesen az önkormányzat intézményeinek mőködése, a helyi közösség adottságai és a falu területbeli lehetıségei (27. ábra és 15. táblázat).

15. táblázat: Vállalkozás és a helyi társadalom egymásra hatása Önkormányzat és az intézmények

•

• • •

•

anyagi és erkölcsi támogatás érdekképviselete gyors ügyintézés kommunikációs fórum biztosítása közbiztonság

Munkavállaló

• • • • •

munkaerı megfelelı képzettség munka-etika hely-ismeret helyi fogyasztás

A falu közösségének kultúrája, habitusa

• • • • •

közösségi kapcsolat helyi identitás ötletek társadalmi kontroll szolidaritás

Területi adottság

• • •

telephely infrastruktúra település arculata

Vállalkozás mőködése

• munkahely • helyi adó • önkéntes adakozás • szolgáltatás • társadalmi és környezeti felelısség • népességmegtartó erı • intézményfejlesztı erı

Forrás: Saját szerkesztés

A helyi vállalkozók kötıdésük miatt jobban sajátjuknak érzik a települést, a helyi közösséget, és próbálják elımozdítani annak fejlıdését. A szerzı empirikus tapasztalatai alapján arra a következtetésre jutott, hogy a vállalkozások anyagi sikerük érdekében kisebb mértékben használják ki az emberi munkaerıt és a természeti adottságokat. Fontos, hogy a közösség a helyi vállalkozók mőködésével kapcsolatban hatékonyabb kontrollt tudjon kifejteni. A helyi vállalkozók a gazdasági feltételek megváltozásával kevésbé motiváltak a késıbbi kitelepülésre, mint a betelepültek. Továbbá nem szabad figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a helyi vállalkozóknak a közös kultúra és a szolidaritás elve mentén sok esetben intenzívebb a támogatásuk a helyi társadalom részérıl, mint amiben az idegen, betelepült vállalkozások részesülnek.

117

6.3 A helyi társadalom szerepe a falvak életében A helyi társadalomnak a 21. században is fontos szerepe van, mivel védelmet nyújthat a lakosságnak értékeik és közösségeik megırzésében. Továbbá „minél többféle közösséget tartalmaz a társadalom, állampolgárai minél többféle közösség tevékenységében tudnak részt venni, annál fejlettebb és strukturáltabb a társadalom” (Bıhm 2002, 9).

28. ábra: A helyi társadalom szervezıdési szintjei

A társadalom egésze Közvetítı mechanizmusok és csatornák

A helyi társadalom integrációs fokozatai

Termelés és fogyasztás

Közigazgatás

A település egészének közössége Civil szervezetek Klikkek, érdekcsoportok Ad hoc véd- és dacszövetségek Nagycsalád Rokonság Szomszédság Család

Ideológiák, értékek

Marginalizálódott személyek

Az individuum Forrás: Bıhm 2002, 11. p.

A szervezıdés legmagasabb szintje, amikor a helyi társadalom az adott település közösségeként jelenik meg, megfelelıen artikulált érdekekkel és érdekképviselettel, kialakult identitástudattal. A helyi társadalmak elsısorban a termelés, a fogyasztás, a közélet és a kommunikációs csatornákon keresztül szabályozzák a helyi társadalmat (28. ábra). A szerzı Bıhmhöz kapcsolódva megjegyzi, hogy egészen más szervezıdési feltételeket, kereteket nyújt az a falu, amelyben helyben biztosított a lakosság foglalkoztatása, mint ahonnan az emberek kénytelenek eljárni dolgozni (Bıhm 2002). A tanulmány a vizsgált falvak helyi társadalmát ezen alfejezetben az intézmények mőködése, vezetıinek habitusa és a helyi közösség megtartó ereje alapján kívánja vizsgálni. 118

Ezen vizsgálatok során a figyelem középpontjába az individuum habitusa, motiváltsága kerül, a mód, ahogy az egyén a családon, szomszédságon, rokonságon stb. keresztül bekapcsolódik a helyi társadalomba. A puha tényezık a helyi társadalmak integrációs fokozatainak és csatornájának a feltérképezésében is nagy szerepet kapnak.

16. táblázat: Intézményvezetık és notabilis személyekkel készített interjúk megoszlása Megkérdezettek59

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

Fı

Fı

Fı

260

1

1

Jegyzı

0

1

1

Iskolaigazgató

1

1

1

Óvodaigazgató

1

061

1

Alpolgármester

1

1

0

Szociális gondozási központ

0

1

1

Mővelıdési ház

1

1

1

Civil szervezet

3

6

2

Fókuszcsoport

62

1 csoport (7 fıs)

2 csoport (9 fıs és

Polgármester

vezetıje

0

3 fıs) Kontrollszemélyek

3

3

3

Összesen

12

22

23

Forrás: Saját szerkesztés

Elemzéseit a kutatása során szerzett empirikus adataira építi a szerzı, úgy, hogy megkülönböztet három elemzési csoportot: 1. az adott települések intézményvezetıit (ez alatt a szerzı az iskola, óvoda, mővelıdési ház, idısek szociális gondozási központja vezetıit érti); 2. a helyi notabilitás státuszával rendelkezıket, valamint egyesületek és civil szervezetek vezetıit;

59

A helyi notabilis személyek is ide tartoznak, mivel jelen esetben vagy intézményvezetık vagy civil szervezet vezetıi. 60 Az elsı interjúk készítése 2006-ban kezdıdött Bükkösdön, ahol a 2006-os ıszi polgármester-választáson más személy nyert. Így 2009-ben az új polgármesterrel is készült interjú. 61 Az óvodaigazgató és az iskolaigazgató egy személy, mivel költségmegtakarítás céljából egyesítették az intézmény vezetését. 62 Nem nyílt lehetıség arra, hogy fókuszcsoportos interjú(interjúk) készüljön(készüljenek).

119

3. kontrollszemélyeket, akik helyiek, de nem vesznek részt aktívan a falu életében (16. táblázat).

6.3.1 A polgármester jelentısége a falvak életében A falu sikeres mőködtetésében meghatározó szerepet játszanak a helyi intézmények és azok vezetıi. A helyi vezetés az önkormányzatisággal visszanyerte korábban elveszített hatalmát, azonban az elmúlt közel húszéves önkormányzati gyakorlatban nagyon sokféle mőködési mechanizmus és vezetési stílus alakult ki. E széles skálán megtalálhatók: •

múltbeli, tanácsrendszeri vezetık,

•

öntevékeny, vállalkozó szellemő személyek,

•

helyi érdekeket szolgáló reálpolitikusok,

•

külsı, felsı pártérdekek helyi megbízottai,

•

„kis diktátorok”,

•

megszállottak, akik küldetéstudattal gyakorolják a helyi hatalmat (Bódi–Bıhm 2000).

Probléma fıleg azon településeken mutatkozott, ahol minden ciklusban más-más vezetési stílussal rendelkezı polgármester irányította a falut. A három falu közül Bükkösd önkormányzata találkozott a legtöbb vezetési stílussal. A falu elsı polgármester-választását a tanácsrendszer alatt mőködı polgármester nyerte meg, akit 2002-ben ismét megválasztott a lakosság – a kevésbé rossz elve alapján. Annak ellenére nyerte el a posztot, hogy nem volt helyi illetıségő. A jelenlegi polgármester öntevékeny, vállalkozó szellemő, akit a Strabag Rt. (a cementmő építtetıje) támogatott a polgármesteri székért vívott küzdelemben. A szerzı meggyızıdése, hogy 2006-ban a választópolgároknak a polgármesterjelöltek közül a legrátermettebbet

sikerült

kiválasztaniuk.

Sajnálatosan

a

település

úgy

választott

polgármestert és vele programot, hogy a képviselıtestület összetételét nem vette figyelembe. Ugyanis a 2006. októberi önkormányzati választást megelızte 2006 szeptemberében egy helyi népszavazás, melyen a cementmő bükkösdi megépítésérıl kellett voksolni. A harmadjára kiírt népszavazás63 eredménye a cementmő megépítése mellett döntött. A lakosság azonban nem

63

Az elızı két népszavazáson a választók a cementmő megépítését elutasították.

120

számolt azzal, hogy amit népszavazáson elfogadott, azt a pár héttel késıbb megválasztott képviselık nem támogatják. A nyolctagú képviselıtestületben egyedül a polgármester szorgalmazta a cementmő megépítését, a többiek elutasították. A Strabag döntési és elıkészítési folyamatait késleltette az egyet nem értés, ezért a cég végül Királyegyházára helyezte át a beruházást. 64 A választási idıszak elemzésével kapcsolatban a szerzı arra az álláspontra jutott, hogy a helyi lakosság nem programokra, elvekre szavazott, hanem egyénekre; ugyanezen jelenség egyébként megfigyelhetı a nagypolitika szintjén is. A falu részérıl huszonnyolc képviselıjelölt indult a választáson, melybıl hét személy lett megválasztva. A három polgármesterjelölt közül voltak olyanok is, akiket megélhetésük biztosítása motivált. Himesháza jelenlegi polgármestere a helyi érdekeket szolgáló reálpolitikus, aki a ’90-es évek óta részt vesz az önkormányzat munkájában, volt képviselı, alpolgármester, polgármester. 1994 óta vezeti a falut, két éves megszakítással, ugyanis a 2006-os önkormányzati választást nem nyerte meg. A 2006-ban megválasztott polgármester lemondásával 2008 nyarán az idıközi polgármester-választáson ismét gyızött. Ez a választás a falu kiegyensúlyozott életében konfliktust idézett elı. Ugyanis olyan jelöltek indultak a posztért, akik a választást megelızıen jó baráti viszonyban álltak. Az öt jelölt a falu életében is aktívan részt vesz, így azok a konfliktusok, amelyek a választás ideje alatt kialakultak közöttük, a lakosság szemében is ellenszenvet, konfliktust generáltak. Szalántán a két falutól eltérıen a polgármesteri pozíció elnyeréséért nem folyt harc. A polgármester 1994 óta irányítja a falu életét. A helyi politikával a lakosság elégedett, amit nemcsak az bizonyít, hogy a polgármester személye tizenöt éve változatlan, hanem az is, hogy az önkormányzati választásokon nincs helyi rivalizálás: a legutóbbi választáson is csupán egy jelölt indult. Az önkormányzat és a falu eredményes mőködésében kiemelt szerepe van a polgármester személyének. Olyan vezetıkre van szüksége a falvaknak, akik a lakossággal konszenzust keresı demokratikus elveket vallanak és gyakorolnak. Fontos, hogy a polgármesterek ne kívülrıl várják a falu fejlesztését, hanem képesek legyenek mindent megtenni a település sikeressége érdekében.

64

Az interjúk során gyakran elhangzott, hogy a Strabag több településsel tárgyalt a beruházással kapcsolatban.

121

6.3.2 Helyi intézmények lágy és kemény komponensei A falvak intézményeinek mőködését a helyi politikán kívül más tényezık is meghatározzák, melyeket a szerzı kemény és lágy komponensekre oszt. Kemény komponensek alatt a szerzı a stratégiákat, struktúrákat és rendszereket érti. Ezek megrajzolják a falvak intézményeinek mőködési irányait, kereteit és lehetıségeit. A stratégia az önkormányzatok alapvetı céljainak, elérésüket szolgáló akcióknak és mőködési irányoknak, módoknak és az erıforrásoknak, illetve a szervezeti feltételek megteremtéséhez szükséges lényeges változásoknak összefoglalása. Minden önkormányzati ciklus kezdetekor a képviselıtestületnek el kell készítenie a település stratégiáját. A három falu stratégiáját vizsgálva a szerzı a következı megállapításra jutott: nagy általánosságokat tartalmaznak, és csupán azon beruházásokat tárgyalják részleteikben, melyekrıl a képviselıtestület biztosan tudja, hogy a település képes megvalósítani. A stratégia kidolgozottsága alapján a három település közül Himesháza és Szalánta rendelkezik konkrét elképzelésekkel. A struktúrák meghatározzák a vertikális (vezetési) és horizontális munkamegosztást, a funkciók, feladatok és hatáskörök, valamint felelısségek szervezeti elosztását. A szerzı meggyızıdése, hogy egy falu intézményeinek mőködtetésében kiemelt szerepe van a megfelelı szakemberek kiválasztása mellett annak is, hogy az intézmények alkalmazottai helyiek legyenek. Ennek lényege nemcsak abban áll, hogy a helyiek nagyobb felelısséget éreznek a saját falujuk iránt, hanem ezáltal a település munkahelyet is biztosít az értelmisége számára, amelynek megtartó és közösségformáló ereje van. A vizsgált falvaknál Bükkösd esetében az önkormányzat nyolc dolgozójából csupán három személy helyi, azok is a kevésbé képzett beosztásokat igénylı helyeket töltik be. A falu körjegyzıje abaligeti, de az iskolának és az óvodának sem helyi illetıségő az igazgatója. A pedagógusok nagy része szentlırinci és pécsi. A falu felismerte a helyzet problematikusságát. A település lakossága legutóbb helyi személyt választott meg polgármesternek, aki próbál mindent megtenni annak érdekében, hogy minél több helyi lakos kapjon munkát az önkormányzatnál. Az interjúkból az a következtetés vonható le, hogy a problémát kicsit megkésve ismerte fel a falu, a pozíciók betöltéséhez ugyanis nem találnak megfelelı végzettségő helyi pályázót. Himesháza vezetısége idıben ráébredt a helyi értelmiség, munkaerı helyben történı foglalkoztatásának fontosságára, valamint arra, hogy az intézmények mőködésére kihat azok 122

vezetıinek és alkalmazottainak településhez való viszonya. A település polgármestere, körjegyzıje, iskola-óvoda igazgatója tısgyökeres himesháziak, akik a falu gondjainak ismeretében irányítják az intézményeket. A pedagógusok kiválasztásakor nagy figyelmet fordítanak arra, hogy azok helybeliek legyenek. Ezzel lehetıvé teszik a fiatal értelmiségi réteg visszacsatolását a falu életébe, akik így a településen maradnak. A legkifejezıbb kijelentés, amely az interjúk során a megkérdezettek szájából elhangzott, a következı volt: „Mindent a helyiek tegyenek/tesznek a faluért”. Azaz hisznek abban, hogy a helyiek a falu érdekében cselekszenek. Szalántán nem kapott olyan nagy hangsúlyt a helybéliek alkalmazása, mint Himesházán. A település iskoláját, óvodáját, körjegyzıségét nem helyiek vezetik. A polgármester nem született szalántai, de mégis sikerült elfogadtatnia magát. A falu intézményei jól mőködnek, annak ellenére, hogy teljességében nem szalántaiakat foglalkoztatnak, amit a vezetık megfelelı elhivatottsága és a településen eltöltött idı ellensúlyoz. Az irányítási rendszerek arra hivatottak, hogy az önkormányzat mőködését az alaprendeltetés biztosítása érdekében ellássák. Van tervezési, költségvetési, gazdálkodási, információ-, érdekeltségi rendszer, stb. A vizsgált falvak ezen rendszereit külön-külön nem tudta a szerzı tüzetesen megvizsgálni. Azt sikerült megállapítani, hogy a három falut nem terheli adósság. A bükkösdi önkormányzat a 2008-as évet 17 millió plusszal zárta.

17. táblázat: A vizsgált községek önkormányzatainak költségvetési bevételei 2005-ben

Önkormányzatok 2005 Bükkösd Himesháza Szalánta

Összes bevétel 292581 218259 264510

Bevételek (adatok ezer Ft-ban) Saját folyó Átengedett bevételek bevételek Felhalmozási Ebbıl: helyi Ebbıl: és tıkejellegő bevételek adók Összes Összes SZJA 27116 7529 74527 71055 3453 22664 3062 59221 52905 4425 18792 6252 62532 56837 357

Hitelbevételek 0 0 0

Forrás. Saját szerkesztés a www.kozinfo.hu alapján

123

29. ábra: A vizsgált községek önkormányzatainak költségvetési bevételei 2005-ben

A falvak bevételei 2005-ben (ezer Ft-ban) 350000 300000 250000 Bükkösd

200000

Himesháza

150000

Szalánta

100000 50000 0 1

2

3

4

5

6

7

1=összes bevétel 2=saját folyó bevétel összes 3=helyi adók 4=átengedett bevételek összes 5= ebbıl SZJA 6=felhalmozási 7=hitelbevétel

Forrás. Saját szerkesztés a www.kozinfo.hu alapján

A fentiekbıl látható (17. táblázat és 29. ábra), hogy Bükkösd rendelkezik a legnagyobb összbevétellel, melyet saját befolyó bevételeinek és átengedett bevételeinek is köszönhet. Bükkösdnek és Szalántának magasabb a bevétele Himesházánál, mégis utóbbi falunak volt 2005-ben a legnagyobb felhalmozása. A szerzı megállapítása szerint a bevételek mértéke nincs összefüggésben a helyi társadalom puha tényezıivel. Jelen esetben azon falu rendelkezik erıs helyi társadalommal, mely bevételei a legalacsonyabbak. Lágy komponensek. Az intézmények mőködésében a kemény komponensek mellett nagy szerepük van a lágy komponenseknek, melyeket a közös értékek, a személyzet objektív és szubjektív jellemzıinek, adottságainak, képességeinek és habitusának vizsgálatával lehet kimutatni. E kimutatáshoz az interjúk során szerzett információkat használja fel a szerzı. A bükkösdi intézmények lágy komponensei. A tanulmány már több ízben említette, hogy a négy intézményvezetı65 között egy kivételével 2006-ban nem találunk helybélit, így értékrendjük is sokban különbözik egymástól, valamint a helyi társadalomtól. Az intézményvezetık próbálnak motorként hatni a helyi társadalomra, de mivel nem falubeliek, a többségük nem tudja a helyi társadalom igényeit megfelelıen felmérni. A közösségi ház (mővelıdési ház) vezetıje mindent megtesz a közösség formálásáért, de sajnos ehhez a helyi társadalom befogadó szándéka nem mindig elégséges. A közösségi ház az egyedüli 65

A bükkösdi intézményvezetık között szerepel a polgármester, az iskolaigazgató, az óvodaigazgató, a mővelıdési ház vezetıje, valamint két tanár, akik közül az egyik helybeli (alpolgármester), a másik pécsi.

124

közszíntér, ahol a helyiek nagyobb létszámban tudnak találkozni. Az intézmény falain belül mőködik a kisebbségi önkormányzat (német), a Teleház, a mozgókönyvtár, valamint a helyi újságot is itt szerkesztik. A munkafeladat sokszínősége az intézményvezetı tenni akarási habitusának köszönhetı. A többi intézmény nem mőködik közösségi színtérként a településen, ami az intézményvezetık habitusából, valamint a helyi lakosság érdektelenségébıl is adódik. Újabbnál újabb célok megfogalmazásában nincs hiány, de ezek gyakran nem valósulnak meg, mivel a lakosság körében nem találnak megértésre. A falu jövıjével kapcsolatban az intézményvezetık pesszimistán nyilatkoznak, mivel a település jelenleg nem rendelkezik egyetlen olyan perspektívával sem, amely mindenki számára elfogadható és követhetı lenne. Az önkormányzat nem alakított ki a lakosság számára közös, mindenki számára elfogadható célokat. Több irányvonal és célkitőzés is létezik, de a célok megvalósulását a helyi társdalom egyik része rendszeresen megakadályozza. Vélhetıen ezt úgy lehetne orvosolni, ha a társadalmi megosztottságból egységet alakítanának ki, és ezzel egy idıben közösségi együttmőködést hoznának létre. A település másik nagy problémája, hogy nem rendelkezik közösségi szintérrel, melyet mindenki a magáénak érez. Ez nemcsak a közösségi életet veszélyezteti, hanem az együttmőködést is negatívan befolyásolja. A település harmadik fı problémájának tartják a fiatalok elvándorlását, és ezzel együtt a tudás és munkaerı elszivárgását a településrıl. Az

interjúalanyok

a

helyi

társadalmat

beletörıdınek,

motiválatlannak

és

elkényelmesedettnek látják. Magyarázatként említették a volt rendszer által nyújtott biztonságot és gondoskodást, amely az emberek elkényelmesedéséhez vezetett. A kontrollcsoport (három személy) az intézményvezetıkhöz hasonlóan ítélte meg a falu helyzetét, annyival kiegészítve, hogy az intézményvezetık igyekezetét nem igazán látja. Hiányolja a közösségi életet, mely összefogná a lakosságot és színesebbé tenné a mindennapi életet. A megkérdezettek helyben maradásának egyedüli oka a táj szépsége; a közösségmegtartó erıt nem említik. A himesházi intézmények lágy komponensei. Himesházán hat intézményvezetıvel66 készült interjú (közülük jelenleg négyen töltik be funkciójukat), valamint három kontrollszeméllyel. 66

Himesháza intézményvezetıi között szerepel a polgármester, a körjegyzı, iskolai-óvodai igazgató, a szociális gondozási központ vezetıje, a mővelıdési ház és tájház vezetıje (utóbbi kettı lemondott pozíciójáról).

125

Az intézményvezetık az intézmények mőködtetésekor figyelembe veszik a falu lakosságának érdekeit. Feladatuk mellett közösségformáló erıvel is bírnak. Élvezik a helyi társadalom támogatását, amit nemcsak a jelenlegi státuszuknak köszönhetnek, hanem annak is, hogy a falu ismeri a habitusukat, képességeiket és motivációjukat. Többnyire ıslakosok, akik gyermekkoruktól fogva a faluban élnek. Így tisztában vannak azzal, hogy a közösség mit vár el tılük, valamint azt is belátják, hogy mi az, amit a falu segítségével megvalósíthatnak. Mivel helybeliek, munkaidın kívül is a falu szolgálatában tudnak állni. Az intézményvezetıkrıl elmondható, hogy azonos habitussal, motivációval rendelkeznek. A feladatukat önmegvalósításként és nem kényszerként élik meg. Hőséges támogatóik (család, rokon, barát, szomszéd stb.) vannak a feladatok ellátásához. Erıs legitimitással rendelkeznek. A helyi közösség magját képezik, kulcsszerepet töltenek be a falu életében olyankor is, amikor közemberekként jelennek meg. Mindenki által elfogadott normák, értékek mutatkoznak meg a településen, melyek e tanulmány keretei között nem kerülnek vizsgálatra. Ilyen például a kultúra, a hagyomány és a nyelv ápolása, a lakosság megtartása, úgy, hogy a helybeli elsıbbséget élvez egy munkahely betöltésénél, illetve letelepüléskor. Az intézményvezetık racionális alapon próbálnak igazgatni és fenntartani intézményüket, a helyi érdekeket is szem elıtt tartva. Olyan intézkedések meghozatalára törekszenek, melyek nem érintik negatívan a lakosságot. Ilyen például a 1993-ban épített általános iskola, melybe akkor 220 gyerek járt, míg 2008-ban számuk 123-ra csökkent. A tanulólétszám csökkenésével a fenntartási költségeket is mérsékelniük kellett az intézményvezetıknek. Az intézmények vezetıi realistán tekintenek a jövıbe, és ez a mindennapi tevékenységük során is megmutatkozik. Véleményük szerint a falu jövıjét az jelenti, ha megırzik az oktatási intézmények színvonalát, és a lakosság számára élhetı közösséget formálnak, amely tanulmányaik befejezése után visszacsalogatja a fiatalokat a településre. Az autópálya közelségében lehetıségként látják, hogy az könnyebbé teszi a napi ingázást a munkahelyre, így elısegíti a lakosság faluban maradását. A kontrollcsoport megkérdezettei az intézményvezetıkhöz hasonlóan látták a település jelenét és jövıjét. Bár az ı válaszaikban az egykori beruházási tervek is megjelentek, mint a falu jövıjének lehetséges komponensei. Az ’90-es évek elején Himesházán két német állampolgár 100 ha területet vásárolt termálfürdı kialakításának céljából. Ez a beruházás a mai napig nem történt meg, az M6-os autópálya 2008-ban végzett kivitelezési munkálatai kettészelték a területet. 126

Szalánta

intézményeinek

lágy

komponensei.

Hat

intézményvezetıvel,67

három

kontrollszeméllyel, valamint két intézményben dolgozó személlyel készített interjúk eredményeit áttekintve az látható, hogy a szalántai intézményvezetık nyitottak a települést érintı fejlesztésre és együttmőködésre. Nagyfokú a tenni akarás, és mindig keresik az újabb és újabb fejlesztési lehetıségeket. Motiváltak a településen belüli és kívüli együttmőködésre. Jó kapcsolatot építettek ki a környezı falvakkal, valamint a határon túli horvát testvértelepüléssel is. Magas motivációs szinttel rendelkeznek, annak ellenére, hogy a hat intézményvezetıbıl három pécsi lakos. A szerzı megfigyelése szerint ez a tény a lakosság számára nem jelent problémát. A fejlesztések elsıdleges célja a helyi emberek érdekeinek képviselete. Saját területén minden intézményvezetı maximálisan a helyi emberek érdekeit képviseli. Olyan oktatás, kultúraápolás, településirányítás jellemzi a falut, amely figyelembe veszi a helyi hagyományokat és szokásokat. Az interjúalanyok a helyi társadalmat a 15-20 évvel ezelıtti társadalomhoz képest individualizáltabbnak és anyagiasabbnak látják, ahol a szolidaritási hajlam is csökkent. Ennek indokai az országos magyarázatoknak is megfelelnek. A közösségi helyett az individualista viselkedés és gondolkodás lépett elıtérbe. Ezzel magyarázható a kulturális élet átalakulása a településen. Bár jelenleg is rendszeresen zajlanak kulturális programok, a lakosság csupán kis része nyitott ezekre. A közelmúltban (10-20 évvel ezelıtt) lényegesen nagyobb volt az érdeklıdés. A megkérdezettek véleménye szerint a település kezd elvárosiasodni, gyengül az egyének közötti kapcsolat. A jelenlegi állapotra a megkérdezettek kritikus szemmel tekintenek, de mégis képesek pozitív tényezıket is felsorakoztatni a közösségi, illetve a kulturális élettel kapcsolatban. A megkérdezettek arra a kérdésre, szerintük mit vár el tılük a helyi lakosság, azt válaszolták: hogy megfelelıen lássák el a feladatukat. A munkájukat úgy alakították, hogy a szükséges tennivalók mellett önkéntes feladatokat is vállaljanak. Az interjúalanyokkal szemben nem volt elvárás a tudatos közösségépítı és gazdaságfejlesztı szerep. A település jövıjét az intézményvezetık pozitívabban látják a vállalkozóknál. Véleményük szerint a település az elmúlt tíz év alatt nagy fejlıdésen ment keresztül, mely várhatóan folytatódni fog. Álláspontjuk szerint újabb és újabb családok fognak betelepülni 67

Az intézményvezetık között szerepel a polgármester, az iskolaigazgató, az óvodaigazgató, a körjegyzı, a mővelıdési ház és a szociális gondozóközpont vezetıje, valamint három szociális, egészségügyi dolgozó és egy óvónı.

127

Szalántára Pécsrıl, ami a gazdasági fejlıdés mellett társadalmi megújulást is elıidéz. Szükségesnek látják a fejlıdés fenntartásához új munkahelyek teremtését és az infrastruktúra további fejlesztését, ezen belül is kiemelt jelentıséget tulajdonítanak a szennyvízelvezetı rendszer kiépítésének. A település jövıje szempontjából továbbra is fontosnak tartják, hogy az alapintézmények megmaradjanak, és azok a jelenlegi színvonaluknak megfelelıen mőködjenek. A település intézményei – ahogy azt már a helyzetelemzés is tárgyalta – nemcsak a település igényeit elégítik ki, hanem a környezı apró településekét is. A megkérdezettek a település lakosságát sem területileg, sem etnikailag nem vélik megosztottnak. Ez azért is fontos, mert ha a lakosság képes egységes helyi társadalmat létrehozni, az érdekeit is hatékonyabban tudja képviselni. A kontrollszemélyek a faluval kapcsolatban a következı véleményeket fogalmazták meg: lakossága szorgalmas, tiszta, vallásos, becsületes, de egyben zárkózott. A zárkózottságot negatív tulajdonságnak tekintik, véleményük szerint ez mindig is jellemzı volt a településre, ami magyarázható a lakosság etnikai összetételével és az ebbıl adódó habitusával. Továbbá úgy vélik, hogy a lakosság nehezen nyílik meg a betelepülık elıtt, de ha ez megtörténik, akkor ıszintén el tudják fogadni és megkedvelik az újonnan érkezıket. Az intézményvezetık munkájával a lakosság elégedett.

6.3.3 A puha tényezık fontossága a falvak sikerességében Egy falu sikerességéhez, illetve versenyképességéhez, ahhoz, hogy a leghatékonyabban tudja hasznosítani társadalmának valamennyi erıforrását és képességét azzal a céllal, hogy a lakosság prosperitása növekedhessék, elengedhetetlen a puha tényezık megléte és megfelelı erıssége. A puha tényezık vizsgálatakor a helyi társadalom társadalmi tıkéjét, együttmőködési készségét, habitusát és motiváltságát elemzi a tanulmány. A következıkben a szerzı kísérletet tesz a falvak puha tényezık alapján történı leírására, majd összehasonlítására.

128

Bükkösd társadalma a puha tényezık alapján A puha tényezık vizsgálata elıtt érdemes megnézni, hogy a falu társadalma rendelkezike közösséggel, amely a Cohen (1985) által leírt négy feltételnek (2.2 alfejezet) kell, hogy megfeleljen. 1. A helyi társadalom ugyan rendelkezik lokális identitással, ám a település fekvése és a társadalmi konfliktusok miatt a lakosság megosztott (5. fejezet). 2. Érdekek, problémák mentén Bükkösdön különbözı csoportok formálódtak, melyek Bıhm (2002) szavaival élve ad hoc véd- és dacszövetségek. A település közösségeinek nagy része akkor jött létre, amikor a Strabag Rt. létre akarta hozni a cementmővet, és ezzel konfliktust gerjesztett a helyi társadalomban. Az érdekek megszőnésével a közösségek is lassan felbomlottak. A helyi társadalmat apró közösségek alkotják (5-8 személyes), melyek a mindennapi érdeklıdés mentén alakultak ki (pl. horgászok, sportolók, munkatársak, közeli szomszédság, rokonság stb.) A településen vallási, illetve nemzetiségi alapon nem jöttek létre közösségek. A legnagyobb számú kisebbség a faluban a cigány lakosság, amely a helyi társadalmat leképezve nem tud igazi nagy közösséget létrehozni. A közösségek hiánya megmutatkozik a település kulturális életében is. 3. A meglévı közösségek tagjai között az interakció gyenge, amely tovább gyengül azzal, hogy a közös célok nem valósultak meg, újak pedig még nem formálódtak. 4. A közösség kellene, hogy legyen az a társadalmi csoport, amelyben a helyi társadalom céljai és érdekei megfogalmazódnak, és amely célokat és érdekeket a késıbbiekben közösségi cselekvéssel kiviteleznek. Bükkösd településen nem létezik olyan közösség, amelyet mindenki elfogadna és magáénak érezne. Így a megfogalmazódó célok nem a falu egészének érdekeit képviselik, hanem csupán egy adott kis közösségét. A falu csupán érintılegesen teljesíti a közösséggel szemben állított négy feltételt. Társadalmi tıkéje – mely bizalomból, normákból és közösségképzı erıbıl tevıdik össze – gyenge. A falu bizalma a település jövıjével kapcsolatban még vezetıi szinten is alacsony. A falu jövıképét az is befolyásolja, hogy a helyi társadalom nem tud együtt gondolkodni és tervezni. 2006-ban a település jövıjét a helyi társadalmat alkotó két meghatározó közösség különbözıképpen gondolta el. Az egyik közösség az ipar létesítésében, a másik a turizmusban, méhészetben látta a perspektívát. Az egyik út járhatatlanná vált (az ipari), mára csak a „zöld tervek” maradtak meg, melyek megvalósítására kevés eszköz áll a helyi

129

társadalom rendelkezésére. A tervek csupán általánosan kidolgozottak, és a lakosság támogatása sem egyértelmő. Az emberek közötti bizalom tradicionális: akit ismernek, abban megbíznak, az idegennel szemben bizalmatlanok. Így az egyének részérıl a személyes bizalom a legerısebb. A szerzı a falu jövıje szempontjából veszélyt lát abban, hogy az egymással szembeni kölcsönös bizalom elveszik azáltal, hogy a lakosság nagy része nem helyben foglalkoztatott, valamint az óvodás-, iskoláskorú gyermekeket elviszik a faluból, hogy más oktatási intézménybe járassák (Pécsre). A település helyi normarendszerét nem tudta megırizni, mivel a helyi társadalom összetételének változásával a régi normák eltőntek, új, egységes normák pedig nem alakultak ki. Ennek a hiánynak tudható be, hogy a falu lakossága nem formál egységes közösséget, jövıképe és céljai eltérıek. A település életében ugyan nem áll fenn anómiás állapot, de az értékrendi ütközések megjelennek. A munkamorál tekintetében tapasztalható a legnagyobb normaveszteség. A helyi társadalomban is hasonló a helyzet, mint országos szinten, azaz a falu nem tudja, nem akarja érvényesíteni a meglévı normáit azokkal az egyénekkel szemben, akik szociális segélyt igényelnek és emellett feketén alkalmazásban állnak.68 A normaveszteség megjelenik a környezet megóvásának területén is, mivel elfogadottá vált, hogy a lakosság nagy százaléka69 nem szállíttatja el a szennyvízét. A falu közösségképzı ereje gyenge, mivel inkább a konfliktusok határozzák meg a lakók közötti kapcsolatot, mint az egyetértés. A közösségképzéshez a helyi társadalom részérıl közös érdeklıdés, érdek kellene, hogy megjelenjen. A lakosság társadalmi-területi megosztottsága gyengíti egy nagyobb közösség kialakulását. A településnek nincs lehetısége arra, hogy olyan közösségi program jöjjön létre, amely az emberek többségének tetszését elnyerné. Az együttmőködés akkor manifesztálódik, amikor konkrét feladat jelenik meg a falu életében. Ilyen például egy helyi program megszervezése, amikor a szervezı másokat is felkér arra, hogy segítsenek az esemény megvalósításában. Az együttmőködéseket a szervezı személy egyénisége, valamint a helyi társadalom kooperatív készsége határozza meg. Ha van határozott cél, akkor függetlenül a település összetartó erejétıl, az irányító személy mellett megjelenik egy támogató csoport. Ez a csoport az irányító személy helyi kapcsolathálózatát jeleníti meg. Bükkösd esetében hosszú évek óta a helyi mővelıdési ház, közösségfejlesztı 68 69

Rendszeresen szociális segélyezett, illetve munkanélküli kb. 60 személy a településen. Becslés szerint a lakosság 80%-a.

130

egyesület vezetıje a programok szervezıje. Részletesen elemezve a kapcsolathálózatát, a szerzı arra a következtetésre jutott, hogy általában huszonkilenc személyt tud mozgósítani, akik egy esemény létrehozásában közremőködnek. Ezek a személyek sok esetben közeli családtagok, rokonok, barátok, szomszédok, kollégák stb. Így a kis közösség az egyénen át integrálódik a helyi társadalomba. A habitust meghatározó tényezı az azonos kulturális háttér. Ám az olyan falvak esetében, ahol nincs határozott, kiforrott kulturális értékrend, nem is alakul ki a lakosság körében azonos habitus. A helyi társadalom motiváltsága összefüggésben áll a település társadalmi tıkéjével, kiváltképp a jövıjébe vetett bizalommal. Olyan közös célra van szükség, amely mindenkit kellıképpen motivál. Porter és Lawler elméleti modellje (2.3.4 alfejezet) alapján megállapítható, hogy Bükkösd kisebb körök érdekei mentén szervezıdı közösségeinek motiváltsága erıs, és el is érik céljaikat, de hiányzik a szélesebb körő társadalmi motiváltság.

Himesháza társadalmi puha tényezıi Himesháza helyi társadalma a coheni elmélet közösséggel szemben támasztott négy feltételét teljesíti. 1. A helyi társadalomnak erıs geográfiai entitása van, büszkén vallják magukat himesházinak még olyanok is, akik nem tısgyökeresek. 2. E falu esetében nem az érdekek, problémák ösztönzik az egyéneket a közösség kialakítására, hanem az azonos etnikum (4.5 alfejezet), vallás és a település szeretete. 3. Megfelelı intenzitású interakció zajlik a közösség tagjai között, ami annak köszönhetı, hogy a helyi társadalmat több kisebb közösség alkotja. Ám mivel az egyének egyszerre több közösségnek is tagjai, egy egységes nagy közösséget is létrehoznak. 4. A közösséget a kollektív cselekvések és a közös kultúra tartja össze. A helyi közösség együttesen cselekszik kultúrája megırzése érdekében. A falu helyi társadalma kimeríti a közösséggel szemben támasztott összes feltételt. A település társadalmi tıkéjét vizsgálva látható, hogy a helyi társadalom egyénei közötti bizalom erıs, melyet az egyének családon, etnikai csoporton belül élnek meg. A faluban elfogadott és gyakori a többgenerációs együttélés, amelynek gazdasági hatásai is vannak (például: a családi vállalkozásokban, GYED utáni munkavállalásban stb.). Az erıs kölcsönös

131

bizalom megjelenik a kalákákban végzett munkáknál, egyes termékek megvásárlásánál,70 valamint a közösségi cselekvések során. A falu lakosságának jövıvel szembeni bizalma sokkal árnyaltabb. Ugyan pozitív jövıképpel rendelkeznek, ám a kétségek minden esetben megfogalmazódnak. A fejlıdést a település a helyi munkahelyteremtésben és az oktatási intézmény további fenntartásában látja. A helyi társadalom erıs normarendszerrel bír, melyet a történelem átformált. Törést jelentett a II. világháború utáni idıszak, amely gyökeresen átalakította a lakosság mindennapi életét. Közösségképzı erı a faluban a lakosság etnikai és vallási identitása, annak ellenére, hogy a lakosság összetétele 1945 után megváltozott. A betelepülı székelyek és felvidékiek kivételes módon elsajátították a német kultúrát, amiben a vegyes házasságok és az erıs német öntudat játszott fontos szerepet. A faluban találunk egy „erıs magot”, amely közösségképzı erıvel bír. Ezt a magot a falu ıslakosságának utódai alkotják, akik éreznek magukban elhivatottságot és tenni akarást a falu életének jobbá tételéért, versenyképességének javításáért. Himesháza magáénak tudhat egy erıs, közösen megélt múltat, melyben a lakosok egymással szembeni szolidaritása és együttmőködése gyökerezik. A lakosság a település történelme során több alkalommal bebizonyította, hogy képes az együttmőködésre, akkor is, amikor nincs kitéve a szükségszerőség kényszerének. A gyökerekhez való erıs kötıdése által a település 1995-ben meg tudott szervezni egy olyan rendezvényt (tradicionális német parasztlakodalom), amely kétszáz népviseletbe öltözött személy aktív részvételével zajlott. A helyi társadalom képes több, a fentihez hasonló rendezvény megszervezésére a hagyományok ápolása és önmaga szórakoztatása érdekében. A lakosság összefogásával létrejött egy tájház is, melyet a helyiek adományaiból (több mint száz személy járult hozzá a győjteményhez) rendeztek be. A helyi társadalomra közös habitus jellemzı, mely a közös kultúrában és etnikumban gyökerezik. A falu lakóinak hasonló az értékrendje, és azonos célokat fogalmaznak meg a település mőködésével kapcsolatban. A hasonló habitus segít az egység erısítésében és abban, hogy világos és mindenki által elfogadott célok fogalmazódjanak meg. A falu lakossága nem dédelget hiú ábrándokat a település jövıjével kapcsolatban. Himesháza megmaradását abban látják, hogy továbbra is élhetı és közösségi értelemben vonzó településként mőködjön. 70

A szódavizet a lakosság úgy vásárolja, hogy a ház elé kiteszik a tárolót a pénzzel együtt. A kölcsönös bizalom kifejezıdése ez, hiszen a lakosság megbízik a szolgáltatóban, a szolgáltató pedig a vásárlóban, valamint mindazon egyénekben, akiknek módjukban állna a pénzt eltulajdonítani.

132

A falu rendezvényeiben kulcsszerepet betöltı személy71 kapcsolathálózatát vizsgálva az látható, hogy a vizsgált három személy közül ı rendelkezik a legösszetettebb és legtöbb egyént megjelenítı kapcsolatrendszerrel. Harmincnyolc személyre számíthat egy rendezvény, program megszervezésénél. Legnagyobb arányban család, rokon, barát jelenik meg a kapcsolathálózatában, ismerıs csak elvétve. A hálózat sőrősége jelen esetben összefüggésben van a programok hatékonyságával. Megállapítható, hogy minél többen vesznek részt az esemény szervezésében, annál többen érzik sajátjuknak a közösségi programot. Fontos megemlíteni, hogy ez az egyén nem foglalkozásából kifolyólag vállalja a szervezési feladatokat, hanem csupán a faluval és a helyi társadalommal szembeni elhivatottságból. A település lakossága kellıképpen motivált. A falu életében részt vállaló személyeket annak figyelembevételével kéri fel a helyi társadalom, hogy a tehetségüknek megfelelı feladattal legyenek megbízva. A Himesházához hasonló mérető falvaknál fontos, hogy az embereket megszólítsák. Kisebb társadalmi közösségek ezt még magától értetıdınek veszik. Porter és Lawler elméleti modelljén a kilenc pontot úgy járja be a helyi társadalom, hogy rendelkezik együttes élménnyel, tudva azt, hogy milyen nagy a jutalom a helyi társadalom többi tagja részérıl, ha a kitőzött célokat elérik. A motiváltság mindig erısebb ezen közösség körében, mint az erıfeszítés, melyet ki kell fejteniük. Továbbá a lakosság már annyira ismeri egymást a többszöri együttmőködéseknek köszönhetıen, hogy tudja, ki milyen képességgel és belsı motiváltsággal rendelkezik bizonyos szerepek betöltéséhez.

Szalánta társadalmi puha tényezıi Cohen négy feltételét Szalánta esetében is célszerő figyelembe venni, hogy megragadhatóvá váljék közösségének erıssége. 1. A település térszemléletében megjelenik a megosztottság, de ez nem jelent törést a helyi identitásban. Ugyan a lokális társadalomban mindenki szalántainak vagy németinek nevezi magát, az idegenek felé már csak szalántaiként jelennek meg. 2. A két településrészt etnikai azonosság köti össze, mely segít a közösség megerısítésében. 3. A társadalmi interakció gyenge; csupán kisebb körökön belül erısebb. Az ıslakosság és a betelepülık között rejtett konfliktus tapasztalható, amelyet az etnikai és helyi érdekkülönbségek generálnak. 71

E személy születése óta Himesházán él. Szerencsére a helyi társadalomban több hozzá hasonló, a közösségi életben aktív szerepet betöltı személy van.

133

4. A helyi társadalom nem képes közösséggé szervezıdni, amit a fennmaradásba vetett hit tart össze. A betelepülı lakosság bizonyos része még nem érzi magáénak a települést, csupán lakhelyeként tartja számon. A coheni feltételeknek Szalánta társadalma csak részlegesen tud megfelelni, ennek elsıdleges oka a betelepülık és az ıslakosok közötti feszült viszony. A társadalmi tıke tekintetében e helyi társadalom életében is nagy szerepet kap a bizalom, a normák és a közösségképzı erık. A település ıslakossága és a régebben (az 1980-as években) betelepülık között a hosszú évek során kialakult a bizalom. Az ıslakosság nagyon sokáig úgy élt, mint egy nagy család, ami annak tudható be, hogy az 1970-es évekig csupán az egymás közti házasság volt elfogadott, illetve a rokonságot a komasági kapcsolatok bıvítették. A személyközi bizalmat a több száz éves együttélés és az azonos etnikai közösséghez tartozás alapozta meg. A jelenleg fennálló bizalom az ismeretlennel (betelepülıvel) szemben a referenciákra épül. Azaz lényeges, hogy a szomszédoknak például mi a véleménye az új lakóról stb. A jövıvel kapcsolatos víziók pozitívak, annak ellenére, hogy a település a további lakosságbıvüléssel elveszítheti falusias jellegét és közösségi életét. A helyiek abban látják a falu jövıjét, hogy egyre többen választják a települést lakhelyül, így annak intézményei tovább tudnak fejlıdni. A helyi társadalom tehát külsı tényezık függvényében képzeli el Szalánta jövıjét. A helyi társadalom bizonyos része még ma is horvát normarendszer alapján mőködik, amely eltér a többségi normarendszertıl. A betelepülık hozott normák szerint élnek, melyekre sokszor nincsenek hatással a helyi normák. Például egy faluban mindenki mindenkinek köszön, ami elfogadott norma a helyi közösség számára. Ezt a normát azonban sokszor a betelepülık figyelmen kívül hagyják. Továbbá nehezíti a két csoport (betelepülık−ıslakosok) közötti kapcsolatot az is, hogy az újonnan érkezettek nem ismerik a horvát nyelvet és kultúrát. Közösségképzı erıvel legnagyobb mértékben a horvát kultúra és a sport rendelkezik. A falu lakossága igényelné egy erıs közösség létrejöttét, melyhez kultúrától függetlenül kapcsolódni tudna. Együttmőködés tekintetében Himesházához képest sokkal kedvezıtlenebb a helyzet. Megjelenik ugyanis egy réteg, amelyik felvállalja a feladatokat, de megvalósításukból a helyi társadalom jelentıs hányada kimarad. A város közelsége miatt a szalántai lakosság körében erısebb az individualizmus, az egyéni érdekek a közösségi érdekek elé helyezıdnek. 134

Tényleges együttmőködés azok között van, akik erısen motiváltak a közösségi élet kialakításában. A falu rendezvényein a lakosság többsége megjelenik, ám mint résztvevı, és nem mint együttmőködı. Az utóbbi évtizedekben azonban a résztvevık száma is csökkent, amit azzal magyaráznak a megkérdezettek, hogy az emberek kevésbé nyitottak egymás felé. Szalánta település esetében a kapcsolathálózat vizsgálatakor a szerzı a Marica Táncegyesület elnökének kapcsolati rendszerét elemezte. A szerzı megfigyelései alapján a falu életében civilként ı játssza a legfontosabb szerepet. Munkáját tizenegy személy segíti, akik többnyire a tánccsoportban fellépı gyermekek szülei (a rokoni, szomszédi kapcsolatok nem jelennek meg); a hosszú évek során baráti kapcsolatokat alakítottak ki. A szülık nemcsak gyermekeik miatt segítıkészek, hanem a kultúra ápolása is együttmőködésre készteti ıket. A falu életébıl hiányoznak a táncegyesület vezetıjéhez hasonló civilek, akik munkájuk és kapcsolataik révén gazdagabbá tennék a falu közösségi életét. A helyi társadalom életében háromféle habitus jelenik meg, melyek a kultúra mentén alakulnak ki. Az elsı habitustípus az ıslakosság körében figyelhetı meg. İk ragaszkodnak kultúrájához, szokásaihoz, és a falut úgy szeretnék látni, amilyen az a betelepülések elıtt volt. A második habitustípus a 1980-as években betelepülıket jellemzi, akik a települést magukénak érzik, és szerepet kívánnak vállalni benne a jobb közösségi élet kialakítása érdekében. A harmadik csoportot a legújabb betelepülık (az 1990-es évek végén) alkotják, akik csupán lakhelynek tekintik a falut, és nem kívánnak részt venni a közösségi életben. Ám lehet, hogy gyermeküket már a helyi iskolába járatják. A helyi társadalom motiváltságára, akár csak a habitusára, megosztottság jellemzı. A falu nem minden lakója kíván közös célok érdekében bekapcsolódni a falu életébe. A lakosság azon része, amely nem tart igényt a közösségi életben való részvételre, nem is motivált abban, hogy tegyen valamit a faluért. E probléma a késıbbiekben, az integrálódás során lehet, hogy gyengülni fog, illetve integrálódás hiányában felerısödik, és a település elveszíti falusias jellegét. Ezt a lakosság azonban a kutatás idején nem érezte fenyegetı veszélynek.

6.4 A három falu etnikai kultúrája Ezen alfejezet célja a kultúra szerepének hangsúlyozása a gazdaságfejlesztésben, a területi és települési különbségek növekedésében. Jól ismert tény, hogy a kultúra jellemzıi 135

emberi tényezıkın keresztül nyilvánulnak meg: humán erıforrásokon, tevékenységeken, nyelvi sajátosságokon, dialektusokon, habituson, szokásokon át. Mielıtt a tanulmány rátérne kultúra és vidékfejlesztés kapcsolatának ismertetésére, célszerő tisztázni a kultúra és etnikum fogalmakat. A szerzı Edward, Burnett Tylor 1871-es (1997) kultúra-meghatározásából indul ki. A definíció a következıképpen hangzik: „A kultúra vagy civilizáció, tágabban vett etnográfiai értelmében az a komplex egész, mely magában foglalja a tudást, a hitet, a mővészetet, az erkölcsöt, a törvényt, a szokást és minden más képességet és sajátosságot, amelyre az ember, mint a társadalom tagja tesz szert” (Tylor 1997, 108). Tylor egyrészt a kulturális alkotás és újraalkotás, másrészt a kultúra és társadalom közötti igen szoros összefüggésre világít rá. A kultúra és társadalom viszonya az, amelybıl a kultúra és az etnikum viszonya is kifejezhetı. Sárkány Mihály (2000) azt hangsúlyozza, hogy bizonyos együttmőködés elıfeltétele az etnikumok formálódásának. Az együttmőködés három területen a legfontosabb: 1. együttmőködésnek kell létrejönnie a létfenntartás terén, mely kezdetben a tevékenység cseréjét jelenti, csak késıbb a javak cseréjét, amely a társadalmi fejlıdés magasabb fokán válik majd integratív tényezıvé; 2. biológiai létfenntartás; 3. kommunikációs rendszer, melyen belül a nyelv kiemelt szerepet tölt be (Sárkány 2000) „Az együttmőködés ezen három területén alapul az etnikus kultúra egésze, amely nem attól etnikus, hogy az etnikumra korlátozódó, azt másoktól megkülönböztetı jegyeket is tartalmaz, hanem attól, hogy egy etnikum által hordozott, teljes kultúra” (Sárkány 2000, 97). Barabás Jenı 1958-as meghatározása szerint az etnikai csoport nem más, mint „egy meghatározott népen belül eltérı származással rendelkezı csoport” (Barabás 1985, 26). A disszertáció szerzıje a következıkben e meghatározás szerint fogja értelmezni az etnikum fogalmát. Folytatva a fent elkezdett gondolatot, az etnikumnak és ezáltal a kultúrának kiemelt hatása van a területfejlesztésre, különösen a vidéki települések fejlıdésére. Sokak számára elfogadott tény, hogy egyes etnikumok által lakott vidékek fejlettebbek vagy éppen fejletlenebbek a többinél. Fejlettség szempontból ilyen például Magyarországon a dél-dunántúli németség által lakta vidék. A válságtérségek, -falvak etnikai összetételében jól ismert, hogy a cigány lakosság van többségben. Ezen fejlettségek és fejletlenségek a falu arculatán túl kimutathatóak gazdasági mutatókkal is, mint például munkanélküliségi aránnyal, ezen belül 136

tartós munkanélküliségi mutatóval, személyi jövedelemadó egy lakosra esı értékével (SZJA), mőködı vállalkozások vagy személygépkocsik 1000 lakosra jutó arányával. Jelen kutatásban a három település más-más etnikai összetétellel rendelkezik. Bükkösdöt magyarok és cigányok, Himesházát németek és magyarok, Szalántát horvátok, magyarok és cigányok lakják. Ezen falvaknál számbelileg nem lehet nagy eltéréseket kimutatni, csupán abban,

hogy

míg

Bükkösd

lakossága

a

2007-es

KSH-vizsgálat

alapján

322

személygépkocsival rendelkezik, addig Himesháza és Szalánta 370-380-nal. A vállalkozások számában ugyancsak kevés eltérés mutatkozik: Himesházán 112, Bükkösdön 76, Szalántán 109 vállalkozás van bejegyezve. Az SZJA értékében a vizsgált falvakban nincs eltérés. Vannak olyan tényezık, melyek nem számszerősíthetık, ám meghatározó szerepük van a fejlıdésben. Ilyen tényezık a közösséget jellemzı vonások. A következıkben a közösségek azon etnikai alapú kulturális sajátosságait mutatja be a tanulmány, melyek a szerzı véleménye szerint hozzájárultak a falvak mostani fejlettségi szintjéhez. „A kultúrát sokáig elsısorban a szabadidıs tevékenységek és az ezzel kapcsolatos szükségletek kielégítéseként határozták meg, nem tekintették önálló és gazdasági értelemben vett értéket létrehozó tevékenységnek, vagyis nem kezelték gazdasági, társadalmi erıforrásként, és ennek hatása napjainkban is érzékelhetı” (László 2008, 9). A kultúra minden falu számára más-más társadalmi erıforrást jelent.

Bükkösd település etnikai összetétele Bükkösd esetében a magyar etnikum mellett a cigány etnikum az, amelyik kulturális jellemzıit megjeleníti a helyi társadalomban (a 18. táblázat nem fejezi ki a valós számbeli arányt; becslések szerint nagyobb a cigány etnikum aránya Bükkösdön). A helyi cigányok kulturális jellemzıje, hogy önmaga uraik kívánnak lenni, nehezen viselik a formális kötöttségeket. Ezzel magyarázható, hogy a helyi társadalom munkanélküli rétege is nagy számban ebbıl az etnikai környezetbıl kerül ki. A függetlenség, szabadelvőség kihat az etnikai csoport kiskorúira is, akik többnyire az oktatási rendszer kötöttségét nem tudják elviselni.

137

18. táblázat: Bükkösd lakosságának 2001-es etnikai megoszlása Nemzetiségi besorolás

Az 1289 fıbıl Cigány/fı

Horvát/fı

Német/fı

1. Nemzetiséghez tartozó

24

2

5

2. Kulturális értékekhez,

19

5

15

3. Anyanyelvőek

38

1

7

4. Nyelvet családi, baráti körben

31

2

7

hagyományokhoz kötıdık

használók Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

Az etnikum formálódásához e csoport rendelkezik a létfenntartáshoz szükséges együttmőködéssel, az etnikumon belüli házasodással (cigány cigánnyal házasodik), valamint élı kommunikációs rendszerrel. A cigány etnikum kultúrája a megkérdezettek véleménye szerint negatívan hat a helyi társadalom életére. Azon szülık, akiknek anyagi lehetıségeik megengedik, hogy gyermekeiket Szentlıricen vagy Pécsett tanítassák, ezt meg is teszik. Ez elsı lépésben a helyi iskola lassú leépüléséhez vezet, ami már napjainkban is megfigyelhetı. Többségben vannak azok a gyerekek, akiknek az otthonról hozott tudásszintjük alacsony (az analfabéta lakosság nagy része a cigány etnikumú családokból kerül ki). Második lépésben csökken a gyermeklétszám a helyi iskolában, ami elvileg a hatékonysági mutatók javulásához vezet, de tudni kell, hogy a gyakorlatban a létszámcsökkenés miatt hatékonysági problémák keletkeznek (M. Császár 2004). Végezetül az egész folyamat az iskola bezárásához vezethet. Ez nemcsak az oktatási intézmény elvesztésével jár, hanem a lakosság elvándorlásával is. Ebbıl kifolyólag pedig romlik a falu demográfiai és társadalmi struktúrája.

138

Himesháza lakosságának etnikai összetétele

19. táblázat: A himesházi német etnikum 2001-es aránya Német nemzetiségi besorolás

Az 1220 fıbıl

1. Nemzetiséghez tartozó (fı)

520 (42%)

2. Kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötıdık (fı)

660 (54%)

3. Anyanyelvőek (fı)

571 (46%)

4. Nyelvet családi, baráti körben használók (fı)

604 (49%)

Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

A fenti táblázatból (19. táblázat) látható, hogy az egykor többségében németek lakta település német etnikumú lakosainak száma napjainkban több mint 50%-ra csökkent. A betelepítésekkel, valamint a vegyes házasságokkal a falu német etnikumának százalékos aránya megváltozott, de a mindennapi életben továbbra is domináns szerepet kap, ami ritka kivételnek számít még Baranyában is. A betelepülık hosszú idı alatt ugyan, de elfogadták és magukévá tették a kultúrát, a vegyes házasságot kötöttek körében asszimiláció ment végbe a magyar etnikumba tartozók részérıl. Kérdés, hogyan is tudott a német kultúra ilyen erısen megmaradni, hiszen a II. világháború után a német etnikum nem tudta a hagyományát gyakorolni. A válasz talán abban keresendı, hogy a németek részaránya Himesházán magas volt, így a családban és esetleg az „utcán” is a német nyelvet használták Sokak által (Barakonyiné Winiczai 2001, Solymár 1983, 1997, Gáspár 1986 (2001), Reményi 2008) megfogalmazódott, hogy a dél-dunántúli németeket a szorgalom, a takarékosság, a pontosság, a munka megbecsülése, a szakadatlan serénykedés jellemzi. A szerzı ezen tulajdonságokat szükségesnek látja kiegészíteni a közösség azon tényezıivel, mely a szolidaritást, a hagyományok ápolását segíti elı. Himesháza esetében mind a munkamorál, mind a közösséghez viszonyulás fejlesztı erejő. A falu számokban kimutatható munkanélküliségét feloldja önfoglalkoztatással, illetve az anyaországgal kialakított kapcsolatával. A faluból sokan dolgoznak betegápolóként, mezıgazdasági munkásként Németországban. A falu lakói kapcsolatot tartanak fenn az egykor kitelepítettekkel, illetve kitelepültekkel, valamint a testvérvárossal. Himesháza kultúráját tekintve hagyományokban gazdag település. A II. világháború elıtti színes, az évszakok ünnepeihez kötıdı szokások ugyan megkoptak, de a helyi embereknek még mindig igényük van a hagyományok megırzésére és ápolására.

139

Mint sok más faluban, itt is tartanak falunapot és templomi búcsút, de ezek mellett sok más esemény is színesíti a falu életét. Ha csak az elmúlt 15 év kulturális kínálatát tekinti át a szerzı, olyan programok tőnnek fel,72 melyek a szórakoztatás és a hagyományápolás mellett a fiatalok felé olyan értékeket kívánnak közvetíteni, amelyek erısítik identitástudatukat és közösségi kapcsolataikat. Ezt nemcsak azáltal érik el, hogy a résztvevık sváb népviseletben jelennek meg a hagyományápoló rendezvényeken, hanem együttmőködés tapasztalható a kivitelezésben is, ezáltal együttes élmény születik, mely szoros, élı közösséget formál. A szerzıben sokszor felvetıdött a kérdés: ezen túlmenıen hogyan élik meg a kultúrájukat a német etnikumhoz tartozó lakosok? A választ nem kellett sokáig keresni: a nyelvében. Széchenyi István szállóigévé vált „Nyelvében él a nemzet” kijelentésében a szerzı jelen esetben nemzet helyett inkább etnikumot mondana. Számtalan helyen hallható, olvasható, hogy egy etnikum megmaradásához a nyelv megırzésére, gyakorlására van szükség. A himesházi lakosság 46%-a 2001-ben a német tájnyelvet tartotta anyanyelvének, mely fıként a közép- és idıs korosztályra jellemzı. Míg az 1980-as években gyakori volt, hogy egy gyerek úgy kezdte meg óvodás éveit, hogy nem tudott magyarul, ma már ez ritka. Ha a középkorúak beszélik is a nyelvet, a gyermekeikkel, házastársukkal már nem német nyelven kommunikálnak, csupán az idısebb generációval (szüleikkel, nagyszüleikkel). A szerzı megfigyelései alapján arra a következtetésre jutott, hogy azok a gyerekek, akik a nagyszülık közelében nıttek fel, jobban beszélik és inkább sajátjuknak érzik a nyelvet, függetlenül attól, hogy szüleik vegyes vagy nem vegyes házasságban élnek. Az iskolai német nyelvoktatás célja ugyan a kultúra ápolása, de sok szülı csupán egy nyelv elsajátítását látja benne, melybıl a késıbbiekben nyelvvizsgát lehet tenni. A faluban az irodalmi német nyelv mellett fennmaradt a tájnyelv is, melynek gyakorlására különbözı szokásokat elevenítenek fel. Az iskolában a német nyelvoktatás mellett néptáncoktatás is folyik, ami német zenei szakkörrel egészül ki. A falu iskolájának magas színvonala népességmegtartó erıt fejt ki, a helyi, pedagógiai végzettséggel rendelkezı egyének számára munkahelyet biztosít. Az iskola pedagógusai az oktatáson túl a közösségi életben is fontos szerepet töltenek be. 1983-ban a hagyományok ápolása céljából a falu kapcsolatot épített ki a fuldai Rasdorffal, mely településsel a himesháziak nyelvjárása sokban hasonlít. 1987-ben elıször utaztak ki néhányan látogatóba, majd 1989-ben a két falu megerısítette testvérközösségét, és megalakult a Népek Barátsága Egyesület.

72

Szüreti mulatság, tradicionális sváb parasztlakodalom, ıszi búcsú.

140

A falu felismerte, hogy intézményi szinten is lehetne a német etnikum érdekeit képviselni. Ebbıl a célból az 1998-as önkormányzati választásokon megalakult a német kisebbségi önkormányzat, amely azóta is folyamatosan mőködik. A hagyományok ápolása mellett a falu igényt érzett arra, hogy a múlt tárgyi értékeit is megmentse és bemutassa. Ezért 1997-ben a településen Tanmúzeum, azaz tájház (Heimat) létesült. Megnyitása elıtt a falu az 1900-as évek elejének-közepének tárgyi anyagát győjtötte össze két helyi elkötelezett pedagógus segítségével. A 1997-ben nyílt győjtemény az egykori forgalmas, vásárjoggal is rendelkezı falu mindennapjait idézi fel. A sváb hagyományok mellett a múzeum figyelmet fordít a székely kultúra bemutatására is. A település a múzeum kialakításánál is bizonyította együttmőködési és békés együttélési képességét. A helyi kultúrák és nemzetiségi értékek megırzése érdekében a településen három énekkórus (egyházi, nemzetiségi és nyugdíjas) és két tánccsoport (német iskolások számára és magyar felnıttek részére) mőködik. Elmondások szerint a 1990-es években ennél is több énekkara és tánccsoportja volt a falunak. A mővelıdési ház központi szerepet tölt be a falu életében; itt a kultúra közvetítésével a helyi közösség megerısítése is folyik. A hagyományırzı programokon túl a helyi amatır színjátszók szereplésével olyan rendezvényeket szerveznek,73 mint az „István, a király” rockopera vagy a „Hotel Menthol” musical bemutatása. Emellett a településnek figyelemre méltó zenés karácsonyi mősora van. Évente megrendezett események a svábbál, a farsangi, húsvéti és karácsonyi bál. A fentiekben bemutatott gazdag kulturális életnek a hagyományok ápolásán és közösségerısítésen túl népességmegtartó ereje is van. A falu fiataljainak programokban gazdag szabadidıs tevékenységeket kínál, lehetıséget arra, hogy helyben töltsék el szabadidejüket és a közösségen belül barátságokat kössenek. Szalánta település etnikai összetétele Szalánta lakosságát horvátok, szerbek, németek és cigányok alkotják (20. táblázat). A falu lakói többségében (1037) magyarnak vallják magukat, ami talán azzal magyarázható, hogy nehezen tudnak különbséget tenni állampolgárság és etnikai hovatartozás között.

73

2008 nyaráig a mővelıdési házat az önkormányzat vállalkozásban mőködtette, jelenleg e vállalkozó megszüntette e tevékenységét.

141

20. táblázat: Szalánta lakosságának 2001-es etnikumi megoszlása Nemzetiségi besorolás

Az 1151 fıbıl Horvát

Szerb

Német

Cigány

Fı

Fı

Fı

Fı

9

10

21

355

23

16

23

3. Anyanyelvőek

279

2

7

17

4. Nyelvet családi, baráti körben

248

4

7

15

1. Nemzetiséghez tartozó

292 2. Kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötıdık

használók Forrás: A KSH 2001-es népszámlálási adatai alapján saját szerkesztés

Százalékos arányban (25%-a nemzetiséghez tartozó és 30%-a a kulturális értékekhez, hagyományokhoz kötıdik) a horvátok vannak többségben, így a szerzı ezen etnikai réteget részletesen kívánja elemezni. A horvát etnikum sok hasonlóságot mutat a némettel. Itt is megjelenik a szorgalom, a munkaszeretet, tisztaság, mint közösségi vonás, az idegenekkel szemben azonban zártabb közösséget alkot. A betelepülésekkel a falu az 1970-es évektıl kezdıdıen etnikai átalakuláson ment keresztül. Az addig etnikailag zárt társadalom kezdett felbomlani. A környezı falvakból magyar nemzetiségőek telepedtek le a faluban, ez pedig vegyes házasságokat eredményezett, amit a hagyományok változása követett. Az etnikai megmaradásban itt is fontos szerepet játszik a horvát nyelv gyakorlása, melyet anyanyelvi szinten a lakosság 24%-a beszél. A többi kisebbséghez hasonlóan Szalántán is többnyire az idısebb lakosság beszéli a horvátot. Az interjúk eredménye alapján a szerzı arra a megállapításra jutott, hogy ha a szülık anyanyelvi szinten is beszélik a nyelvet, a gyermekükhöz gyakran akkor sem horvátul szólnak. A gyerekek az óvodában és iskolában sajátítják el a nyelvet, és lassan a hagyományokat is. Az óvodában van horvát nemzetiségő csoport, az iskolában horvát nemzetiségi oktatás folyik, mely délszláv zenei szakkörrel egészül ki. A falu óvodája, iskolája közösségformáló szerepet tölt be, és vonzóbbá teszi a települést a betelepülni szándékozók számára.

142

Az idısebb horvát etnikumú lakosság a gazdagon díszített népviseletét még ma is ırzi. Az idısek a fiatalokat segítik abban, hogy identitásuk megırzését ne csak a hagyományok és népviseletek segítségével próbálják fenntartani, hanem a horvát nyelv és kultúra ápolásával is. A Marica Táncegyüttes (1979-es megalakulása után) 1997-ben újraalakult, a polgármester és néhány lelkes szülı kezdeményezésével. Az együttes a horvát táncok fennmaradásáért és ismertté tételéért küzd napjainkban is. A mővelıdési ház központi szerepet tölt be a település kultúrájának és hagyományainak megırzésében. Az intézmény biztosít helyszínt a rendezvényeknek és a Marica Kulturális Egyesület mőködésének. A lakosság azonban nincs megelégedve a közösség szervezıivel, valamint a fiatalok foglalkoztatásával, mivel nincsenek olyan programok, a horvát tánc és zenei együttesen kívül, ahol a fiatalok a szabadidejüket eltölthetnék. Az 1994-es önkormányzati választásokon megalakult a horvát kisebbségi önkormányzat, amely azóta folyamatosan biztosítja a nemzetiségi érdekek érvényesítését. A helyi kisebbségi és kulturális nemzetiségi értékek ápoláson túl a település rendelkezik egy Marica nevő étteremmel, ahol a horvát ízvilág és konyha remekei is szerepelnek az étlapon. Az étterem nemcsak a hagyományos értelemben vett szolgáltatást nyújtja a település lakóinak és a vendégeknek, hanem kulturális programokat is szervez, továbbá anyagi támogatásával biztosítja a Marica Kulturális Egyesület mőködését.74 Hagyománnyá három rendezvény vált a faluban: a pünkösdi ünnepség, a június elsı vasárnapján rendezett németi búcsú és az április utolsó vasárnapján tartott szalántai búcsú. Ezek a rendezvények fıként a horvát kultúra ápolása jegyében zajlanak, ami helyi konfliktust is gerjeszt. A lakosság azon része, amely kulturálisan nem kötıdik a horvát etnikumhoz, hiányolja a magyar népzene, néptánc megjelenítését. A településnek csupán horvát testvérvárosa van, ez a lakosság egy részébıl (magyar nemzetiségőek körében) felháborodást vált ki. Az etnikai rejtett konfliktusok fıleg az elmúlt 10-15 évben betelepülık és az idısebb ıslakosok körében figyelhetık meg, ennek feloldásáért kíván tenni a helyi értelmiségi réteg.

74

A tulajdonossal készített interjú során szerzett információ.

143

6.5 A falusi társadalom fıbb jellemzıi A falvak bemutatása során mind az intézményi, mind a társadalmi puha tényezık révén látható, hogy a 20. században a falusi társadalmak átalakuláson mentek át. A falvak közösségei már kevésbé hasonlítanak a Tönnies által 1887-ben publikált falusi közösségek leírásához, de még mindig nem jellemzıek rájuk a városi társadalmak sajátosságai. A szerzı célszerőnek látja összefoglalni a falusi társadalom fıbb jellemzıit a három vizsgált település bemutatására. A szerzı az összefoglaló táblázat elkészítésekor Ronnie Frankenberg (1966) „falusi” és „városi” leíró modelljének elképzelésére épít. A szerzı nem kívánja a három települést a falutól a városig húzódó vonal mentén elhelyezni, valamint Frankenberg modelljét sem szeretné felhasználni. A tanulmány a falusi jellemzıket úgy kívánja meghatározni, hogy figyelembe vételükkel könnyebben megállapíthatók legyenek a falvak sikerességéhez hozzájáruló tényezık (21. táblázat). 21. táblázat: A falusi társadalom együttélésének fıbb jellemzıi a három vizsgált településen Vidéki társadalom jellemzıi 1. Szoros közösségi kapcsolat a coheni feltételek alapján, mely egységes helyi társadalmat hoz létre.

Ideális eset

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

Több kisebb

Több kisebb

Több kisebb

Egymás mellett

közösség, mely

egymással szemben

közösség, mely

mőködı

színes, de egységes

álló közösség. A

egységes

közösségek,

társadalmat alakít

helyi társadalom

társadalmat hoz

melyek nem

ki.

egységességének

létre.

képesek egységet

hiánya. Többszörös viszony

létrehozni.

2. Többszörös szerepviszonyok,

Például a helyi

Többszörös

Többszörös

azaz egy társadalmi szereplı több

pedagógus,

viszony

viszony (mely

funkcióban vesz részt.

intézményvezetık,

változóban van,

Ezek gazdagítják a helyi

vállalkozók

vagy kezd

kapcsolatokat, közösségeket.

nemcsak a

eltőnni)

feladatukat végzik, hanem a falu életében is különbözı feladatokat látnak el.

144

Vidéki társadalom jellemzıi

Ideális eset

Bükkösd

Himesháza

Szalánta

3. Munkamegosztás: mindenki

A megfelelı

Többnyire nem helyi

Helyi egyének

A

képessége szerint tölti be feladatát,

végzettséggel,

személyek töltik be

végzettségük és

legalkalmasabb

mert a helyi társadalom jól ismeri a

képességgel bíró,

az önkormányzat

képességük

egyén látja el az

helyi embereket.

legalkalmasabb

által biztosított

szerint látják el

adott feladatot.

egyén kerül az

munkahelyeket. Így

feladatukat.

Nem

adott pozícióba.

a végzettség

követelmény a

fontosabb szerepet

helyi társadalom

kap a képességnél.

részérıl, hogy a képesség mellett az egyén helyi is legyen.

4. Erıs társadalmi szolidaritás

A helyi társadalom

Gyenge szolidaritás

szolidáris a helyi

Erıs

Gyenge

szolidaritás

szolidaritás

egyénekkel szemben. 5. Azonos habitus, kultúra akkor is,

Hasonló

Különbözı habitus,

Azonos habitus,

Több eltérı

ha az adott falu lakosságának

gondolkodás és

kultúra, mely

kultúra és az

habitus, kultúra.

etnikuma különbözı.

szemlélet, mely

konfliktust gerjeszt.

etnikai

A különbözı

megkönnyíti az

összetartozás

habitusokon belül

együttmőködést.

erıssége segíti

hasonló kultúra

a falu sikeres

és etnikum

mőködését.

figyelhetı meg.

6. A helyi társadalom által

Mindenki által

Gyenge

Mindenki

Több norma van,

kialakított és elfogadott normák.

ismert és elfogadott

normarendszer

ismeri és

és nem alakult ki

magáénak érzi

az egység. A

a helyi

betelepülık

normákat.

küszködnek a

normák

számukra új normákkal. 7. Erıs lokális identitástudat

Népességmegtartó

Nincs

Egységes

Több, külön-

ereje van az

népességmegtartó

identitástudat

külön erıs

identitástudatnak.

ereje, mivel nincs

van, mely

identitástudat

egységes identitás.

elısegíti a falu

van.

sikeres mőködését. Forrás: Saját szerkesztés

145

Láthatjuk, hogy összességében a vizsgált falvak társadalmai közösségi jellegőek, annak ellenére, hogy két falu nem teljesíti egészében a coheni feltételeket. De az emberek még itt is sokrétő kapcsolatban állnak egymással és gyakran érintkeznek. Sok közös érdekük van, vagy legalábbis így érzik. A helyi társadalmakon belül különbözı egyéni társadalmi mezı jön létre, mely vagy a közös érdeklıdés vagy a munkamegosztás mentén alakul ki. Így különbözı szerepekben érintkeznek egymással különbözı egyének, ami még jobban színesíti a személyközi, valamint a társadalmon belüli kapcsolatokat. Ez ugyanakkor gyakran szerepzavart is okoz, amely konfliktusként jelenik meg a helyi társadalomban. A munkamegosztás abban jelenik meg, hogy mindenki azzal foglalkozik (azt teszi), amihez ért, és amit szeretne tenni. A kényszer hatása megszőnt, de továbbra is fennáll, hogy egy-egy munka elvégzésével nem kell az egész társadalmat megbízni. A helybeli vezetıknek kiemelt szerepük van a falu és az intézmények életében, mert a falusi társadalom jobban elfogadja ıket. A helyi notabilitások, mivel ismerik, képesek alkalmazkodni a helyi értékrendhez. A falusi társadalomban a társadalmi szolidaritás nagyobb hangsúlyt kap, mint a többi társadalomban. Az emberek képesek szolidárisan viselkedni azon egyénekkel szemben, akiket ismernek. A helyi társadalomnak közös érdeke a rászorultak megsegítése, mivel a közösség tagjának szegénysége a késıbbiekben nem hat ki az egész társadalomra. Erıs szolidaritás nagyobb összetartást, míg a gyenge szolidaritás gyengébb összetartást eredményez. A három falu vizsgálata során a szerzı több alkalommal is szembesült azzal, hogy egy adott falu sikerességéhez elengedhetetlen feltétel az azonos normarendszer, valamint a hasonló habitus és kultúra. Az egyének a normák segítségével egymáshoz tudják igazítani cselekvésüket, valamint a hasonló habitusnak és kultúrának köszönhetıen hasonló döntéseket hoznak. Ha utóbbiak (kultúra, habitus) nagy eltéréseket mutatnak egy adott társadalmon belül, akkor kevés az esély arra, hogy egységes normarendszer alakuljon ki. Az erıs lokális identitástudat szerepét az 5. fejezet részletesen tárgyalja. Végezetül a tanulmány kísérletet tesz arra, hogy meghatározza az empirikus vizsgálat alapján a sikeres falu társadalmi feltételrendszerét. Különbözı regionális és társadalmi kutatások (Horváth 2006, Lengyel 2000, Lengyel–Rechnitzer 2000, Nemes Nagy 1987, Bódi– Bıhm 2000 stb.) születtek az elmúlt évtizedekben egy térség, illetve település versenyképességének, sikerességének meghatározására. A fenti szerzık kutatási eredményeit

146

a disszertáció szerzıje méltányolja, de azt a társadalmi tényezık kutatásával szeretné kiegészíteni. Összefoglalva, a következı feltételnek kell teljesülnie egy falu sikerességhez: a településnek megfelelı társadalmi tıkével kell rendelkeznie. Ehhez a következı három társadalmi tényezı megléte szükséges: 1. Egy olyan helyi társadalom, mely erıs társadalmi tıkével és közösséggel rendelkezik, ennek feltétele: •

Egy erıs közösségi mag, mely a helyi véleményformáló és mintaadó réteg szerepét tölti be.

•

Hasonló habitus és normarendszer.

•

A lakosság együttmőködése közös célok érdekében.

2. Stabil helyi intézmények, azok élén pedig olyan helyi vezetık, akik elkötelezettek a helyi társadalom iránt, ilyenek: •

a helyi érdekeket szolgáló polgármesterek;

•

helyi elkötelezett értelmiségiek, akik hajlandók a falut szolgálni.

3. Tıkeerıs helyi vállalkozások, amelyek képesek felelısen viszonyulni a helyi társadalomhoz és a környezethez. A helyi vállalkozók és a társadalom között kölcsönhatások figyelhetık meg, azaz mindkét csoport képes a másik fejlıdését elısegíteni: a vállalkozó munkahelyek biztosításával, a falu önfenntartásával, a helyi társadalom pedig a munkaerı biztosításával és támogatásával. Végezetül a tanulmány megállapítja, hogy egy adott településen nem elegendı csupán az intézményi, infrastrukturális és gazdasági fejlesztés, hanem a közösség fejlıdéséért is mindent meg kell tenni, hogy az adott település sikeressé váljon. A falusi közösségbe való befektetés a többi befektetéshez hasonlóan megtérül, hiszen a közösség nevelı ereje és szolidaritása jelentıs gazdasági erıt jelenthet.

147

7. Következtetések és az eredmények összefoglalása

7.1 A kiinduló hipotézisek elfogadása, illetve elvetése A kutatás kezdetén a szerzı hat hipotézist fogalmazott meg, melyeket a vizsgálat befejeztével kívánatos felülvizsgálni. 1.

A falvak örökölt adottságainak fontos szerepük van, de önmagában mindez még nem elégséges a falvak sikerességéhez. A kooperációval jellemezhetı helyi társadalmaknak erısebb az érdekérvényesítı képességük, továbbá kisebb a lokális és a társadalmi megosztottságuk. Amennyiben egy falu erıs közösséggel rendelkezik, amely az érdekeit megfelelıen tudja artikulálni és érvényesíteni, abban az esetben a település infrastrukturális

problémái

megoldottá

válhatnak.

Himesháza

helyi

társadalma

összefogással és megfelelı vezetıvel 15 év alatt képes volt a teljes közüzemi hálózat kiépítésére. Bükkösdön azonban, ahol társadalmi érdekellentétek jellemzik a helyi társadalmat, gyakran a szükséges fejlesztések is elmaradnak. Ha módjában is állna a falunak a szennyvízcsatorna kiépítésre (melyre most nincs nagy esélye), akkor sem tudná az önkormányzat kivitelezni, mert társadalmi közönyösségbe ütközne (nagy területen fekszik, ami növeli a beruházási költségeket). 2. A vállalkozók és intézményvezetık habitusa és motivációja, illetve a lakosság humántényezıje nagyban kihat a falu sikerességére. A polgármesternek kiemelt szerepe van a falu fejlesztésében. Az ı munkája mellett kedvezı, ha kitermelıdik egy véleményformáló, mintaadó réteg is, valamint az kiegészül a lakosság együttmőködı attitődjével. A vizsgálatok alapján megállapítható, hogy hasonló habitussal rendelkezı intézményvezetık és vállalkozók könnyebben tudnak együttmőködni, elımozdítva ezzel a település fejlıdését. 3. A virágzó közösségi élet nem képes minden típusú hátrányos adottságot kompenzálni. Ha egy falu hátrányos adottságai a lakosság életminıségét gyengítik, akkor az aktív közösségi élet népességmegtartó ereje is gyengül. A közösségi élet népességmegtartó erejét infrastrukturálisan, környezetileg és gazdaságilag a lakosság igényei számára kielégítı feltételek között tudja érvényesíteni. 4. A kultúrának, etnikumnak nagy szerepe van a falvak sikerességében. Többnyire nem az a meghatározó, hogy milyen etnikumú az adott falu lakossága, hanem inkább az, hogy 148

mennyire képes egységet létrehozni, valamint milyen normákat közvetít a helyi társadalom felé. A himesházi fiatalok számára (akik középiskolások, fıiskolások vagy egyetemisták) a város gazdag kulturális kínálata mellett a helyi programok is vonzóak. Szívesen töltik szülıfalujukban a szabadidejüket, melyben nagy szerepet kap a közösségi élet. Ez a késıbbiekben életre szóló barátságokat, illetve élettársi kapcsolatokat alapozhat meg. Ennek folyományaként gyakori a helybeli fiatalok, illetve a szomszédos falvak fiataljai közötti házasságkötés. Bükkösdön a közösségi élet hiánya miatt a fiatalok gyakran elvágynak más, kulturális programokban gazdagabb falvakba, városokba. Szalánta csupán a horvát kultúrát ápoló fiatalok számára kínál programokat, foglalkozásokat, ezáltal leszőkül a közösségi csoportok kialakulásának lehetısége. Ennek ellenére a falunak mégsem kell félnie a népességfogyástól. 5. A falvakban elıforduló konfliktusok a fejlıdés legnagyobb akadályai közé sorolhatók. Egy adott falu konfliktusai gátolni képesek a település társadalmi-gazdasági fejlıdését. Ahogy láttuk, Bükkösd esetében a társadalmi széthúzások az egységes társadalmi döntés megszületését késleltették (többszöri népszavazás), majd a késıbbiekben a végsı döntést (cementgyári befektetés) kivitelezhetetlené tették. 6. A mentális térképeken nem minden esetben jelenik meg teljességében egy adott falu valós képe, ennek ellenére hordoz magán jellegzetes és egyedi társadalmi jellemzıket. A kutatás kezdetén megfogalmazott hat hipotézisbıl négyet elfogad a szerzı, melyek a vizsgálat során többszörösen is bizonyítva lettek. A harmadik és hatodik hipotézist jelenlegi formájukban csak módosításokkal tudja elfogadni a disszertáció szerzıje.

7.2 A kutatás legfontosabb új és újszerő eredményei A kutatás egyik legfontosabb újszerő eredményének tekinthetı a kapcsolódó szakirodalom adott kutatási szemlélethez illeszkedı szőrése, strukturált bemutatása, és az abban közölt kutatási tapasztalatok, szemléletek szintézise. A szakirodalom bemutatása során a szerzı arra a második új eredményre jutott, hogy Magyarország nagy közösségkutatási múlttal és jelennel rendelkezik, amit a falukutatók munkái alapoztak meg a vidéki társadalom és közösség szerkezetének és helyzetének

149

vizsgálatával. Ezzel az eredménnyel a szerzı hozzá kíván járulni azon tévhit eloszlatásához, mely szerint magyarországi közösségvizsgálat nem létezik. A harmadik új eredmény a sikeres falu fogalmának definiálása, mely az összegyőjtött és többféle szempontból csoportosított szakirodalom megismerése alapján, valamint a szerzı kutatási tapasztalatának segítségével született meg. Egy falut a szerzı abban az esetben tekint sikeresnek, amennyiben a helyi társadalom életminısége jó, gazdasági helyzete biztonságos, továbbá a helyi közösségnek integráló és megtartó ereje van. A helyi társadalmak „mélyfúrás” típusú elemzését a szerzı fontosnak és hiánypótlónak tekinti, mind a vidékfejlesztés, mind pedig a helyi társadalmakkal foglalkozó szakma szempontjából. Ezen empirikus kutatás segítségével számos új és újszerő eredmény megfogalmazását teszi lehetıvé a disszertáció: 1. A vidékfejlesztéssel foglalkozó kutatók körében is vita folyik még arról, hogy mi szükséges a sikeres falvak létrejöttéhez. A szerzı ehhez a vitához szeretne hozzájárulni azzal, hogy kísérletet tesz, rendszerezi, összefoglalja a sikeres falu társadalmi feltételrendszerét (30. ábra).

150

30. ábra: Sikeres falu kialakulásához szükséges helyi társadalmi feltételek

Sikeres falu kialakulásához szükséges helyi társadalmi feltételek Társadalmi tıkével rendelkezı helyi társadalom Helyi közösség és civil szervezetek

Saját szerkesztés Helyi önkormányzat, Forrás: Helyi vállalkozók intézmények

Közösségi mag (ıslakosság)

Elkötelezett polgármester és képviselıtestület

Tıkeerıs vállalkozások

Közösségi– területi identitás

Helyi elkötelezett értelmiségiek

Társadalmi és környezeti felelısségvállalás

Közösségi habitus, kultúra (azonos)

Helyi intézményvezetık

Sikerorientált vállalkozói habitus

Erıs közszolgáltató intézmények Forrás: Saját szerkesztés

2. A falusi társadalom fıbb jellemzıinek bemutatása a három vizsgált településen (lásd. 21. táblázat) bizonyította a kutatás során felhasznált módszerek alkalmazhatóságát a településvizsgálat terén. A módszer hasznosságát és szükségszerőségét alátámasztja, hogy a társadalmi tényezık jobb megismerésével nagyobb lehetıség nyílik a falvak fejlesztésére és sikeresebbé tételére. 3.

Térségszemlélettel foglalkozó szakemberek a mentális térképezés módszerét feltáró jelleggel használták. A kutatás során bizonyítást nyert, hogy e módszer alkalmas feltáró jellegén túl magyarázatot is adni több társadalmi, közösségi kérdésre. A mentális 151

térképek elemzésekor a három vizsgált falu esetében a fejlıdésére gyakorolt hatások, valamint a térszemlélet és a helyi identitás kölcsönössége jelenik meg. 4.

A szerzı igazolta, hogy a vállalkozóknak és a helyi társadalomnak kölcsönös egymásra hatása van a vizsgált falvakban. A vállalkozók befolyásolják a falu fejlıdését. A társadalmi feltételek pedig befolyásolják a vállalkozások kialakulását és mőködését. Összességében a disszertáció hét új, újszerő eredményt mutat be, melybıl három

eredmény a szakirodalom tanulmányozása, feldolgozása és rendszerezése során forrt ki. A tanulmány

további

újszerő

eredményei

az

empirikus

kutatás

általános

érvényő

következtetései.

7.3 Az értekezés eredményének hasznosíthatósága Jelen kutatás, bár csupán három falu vizsgálatán alapszik, mégis figyelemre érdemes eredményeket mutat fel. •

Ezen eredmények beépíthetıkké válhatnának a mai vidékhelyzet feltárásába és fejlesztésébe.

•

Jobban ráirányíthatná a szakma figyelmét a vidéki társadalmak fejlesztı szerepének fontosságára.

•

A szociológiai kutatási módszerek és a mentális térképezés (behaviorista térszemlélet) együttes használata eredményesen alkalmazható a vidéki térségek helyi társadalmának megismeréséhez.

•

Végezetül a vidékfejlesztés iránt elkötelezettek számára új kutatási irányokat is sugallhatnak az értekezés során ismertetett eredmények.

Jelen kutatás bizonyos területeken kielégítette a szerzı kíváncsiságát, mégis óhatatlanul további kutatási kérdéseket, célkitőzéseket, irányokat fogalmaz meg fıként saját maga, de mások számára is: •

Hogyan lehetne a helyi társadalmat motiválni a közösségük és a falvaik fejlıdése érdekében?

•

Egy-egy esettanulmány bemutatása sikeres vidéki helyi gazdaságfejlesztésrıl.

•

Az összehasonlítás érdekében további hasonló nagyságú falvak megismerése.

152

Irodalomjegyzék Albert Gábor (1983): Emelt fıvel, Magyarország felfedezése. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó Andor Mihály–Kuczi Tibor–Swain, Nigel (1996): Közép-európai falvak 1990 után. Szociológiai Szemle, 3–4. pp. 95–121. Andorka Rudolf (1999): Gazdasági, társadalmi változások és problémák a mai magyar falvakban. In: Pócs Gyula (szerk.): Vidékfejlesztés, vidékpolitika cikkek, tanulmányok. Bp., Agroinform Kiadóház Andorka Rudolf (1996): Gazdasági, társadalmi változások és problémák a mai magyar falvakban. A Falu, XI. évf. 4. sz. pp. 7–17. Appadurai, Arjun (2001): A lokalitás teremtése. Regio, 2001/3. pp. 3–31. Arensberg, Conrad M.–Kimball, Solon T: (1937) [1968]: Family and Community in Ireland. Oxford, Oxford University Press. Arensberg, Conrad M. (1954): The Community Study Method. The American Journal of Sociology, 60, pp. 109–124. Aubert Antal (1991): Himesháza lakói a múltban és a jelenben. Pécs, Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképzı Kar, Földrajztudományi Intézet Babbie, Earl (1996): A társadalomtudományi kutatás gyakorlata. Budapest, Balassi Kiadó, Bandur, A. (1986): Social Foundationsof Thought and Action: A Social Cognition Theory. Engelwood Cliffs: Prentice Hall, pp. 243–249. Bánlaky Pál (1995): Családi gazdálkodás lehetıségei és esélyei falun. A Falu, X. évf. 2. sz. pp. 55–61. Barabás Jenı (1985): Tanulmányok az anyagi kultúra körébıl. Budapest, Eötvös Loránd Tudományegyetem Barakonyiné Winiczai Klára (2001): A sváb múlt nyomai Bóly társadalmában. Tér és Társadalom, XV. évf. 3–4. sz. pp. 153–166. Barth, Fredrich (1969): Etnic Groups and Boundaries. The Social Organisationa of Cultural Difference. London, Allen and Unwin Barth, Fredrich (1996): Régi és új problémák az etnicitás elemzésében. Regio, 1996/1. pp. 3–25. Berger, Brigitte (1998): A modern vállalkozás kultúrája. Replika, 29 (március), pp. 171–184.

153

Berger, Peter; Berger, Brigitte; Kellner, Hansfried (1973): The Homeless Mind: Modernization and Consciousness. New York, Random House Bergière, Jean-François (1971): The Industrial Bourgeoisie. In. P. Kilby (szerk.) Entrepreneurship and Economic Development. New York, Free Press Bihari Zsuzsanna–Kovács Katalin–Váradi Monika Mária (1996): Pest megyei közelképek a szövetkezeti átalakulásról. Tér és Társadalom, 4. pp. 139–152. Bódi Ferenc–Bıhm Antal (2000): Sikeres helyi társadalmak Magyarországon. Budapest, Agroinform Kiadóház Borsos Endre, Csite András, Letenyei László (szerk.) (1999): Rendszerváltozás után. Falusi sorsforduló a Kárpát-medencében. Budapest, Számalk Kiadó Bourdieu, Pierre (1978): A társadalmi egyenlıtlenségek újratermelıdése. Budapest, Gondolat Bourdieu, Pierre (1997): Gazdasági tıke, kulturális tıke, társadalmi tıke. In. Angelusz Robert (szerk.): A társadalmi rétegzıdés komponensei. Budapest, Új Mandátum, pp. 156–177. Boudon, Raymond – Besnard Philippe (1998): Szociológiai Lexikon. Corvina, Budapest, Bıhm Antal (2002): Helyi társadalom, önkormányzatok, településfejlesztés. Budapest, Agroinform Kiadóház Bıhm Antal (1996): A helyi társadalom. Csokonai Vitéz Mihály Tanítóképzı Fıiskola Társadalomtudományi és közmővelıdési Tanszéke Bıhm Antal–Pál László (1983): Hipotézisek–kutatási módszerek. In. Helyi társadalom I. MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet Brusco, Sebastian (1986): Small firms and industrial districts: the experienceof Italy. In. New Firms and Regional Development in Europe. David Keeble–Gber Wever szerk. London–Syney–Dover–New Hempshire: Croom Helm Buday-Sántha Attila (2001): Agrárpolitika – vidékpolitika. Budapest – Pécs: Dialóg Campus Kiadó Cohen, Antony P. (1985): The Symbolic Construction of Community. London, Tavistock Coleman, James S. (1988): Social capital int he creation of human capital. American Journal of Sociology, 94, pp. 95–120. Csalog Zsolt (1985 [1978]): Parasztregény. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó Csatári Bálint (2004): Magyarország új vidékfejlesztési tézisei. MTA RKK ATI, Kecskemét

154

Csatári Bálint (2007): Tények az európai és magyarországi vidékekrıl, 2000 táján. In. Kovács Teréz (szerk.) VII. Falukonferencia. A vidéki Magyarország az EUcsatlakozás után. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 59–67. Csath Magdolna (2008): A Magyar Versenyképesség és „puha tényezıi”. Valóság, 2008/11. LI. évf., pp. 1–13. Czakó Ágnes, Kuczi Tibor, Lengyel György és Vajda Ágnes (1994): Vállalkozók és vállalkozások, 1993. Budapest: KSH–BKE Szociológia Tanszék Czakó Ágnes (1997): Kisvállalkozások a kilencvenes évek elején. Szociológiai Szemle, 3. sz. pp. 93–116. Csepeli György (1997): Szociálpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó Cséfalvay Zoltán (1990): Térképek a fejünkben. Budapest, Akadémiai Kiadó Csite András–Kovách Imre (2002): Vidéki történet. In. Kovách Imre (szerk.): Hatalom és társadalmi változás. A posztszocializmus vég. Szociológiai Tanulmányok, Budapest, Napvilág pp. 219–309. Dávid János (2004): A hátrányos helyzető (42) térségek további fejlesztésének lehetıségei és irányai. Falu – Város – Régió, 1–2. sz. pp. 30–36. Downs, Robert M. és Stea, David (1973): Cognitive Maps and Spatial Behavior: Process and Products. In: Downs és Stea (szerk.): Image and Environments. Chicago, Aldine Publishing Dusek Tamás (2004): Területi elemzések alapjai. Regionális tudományi tanulmányok 10. Bp.: ELTE regionális Földrajzi Tanszék – MTA ELTE Regionális Tudományi Kutatócsoport Durkheim, Émile (1917): A szociológia módszere. Budapest, Franklin–Társulat Elek Péter–Gunda Béla–Hilscher Zoltán (1936): Elsüllyedt Falu a Dunántúlon. Kemse község élete. Budapest, Sylvester Enyedi György (1980): Falvaink sorsa. Gyorsuló idı. Budapest, Magvetı Könyvkiadó Enyedi György (1986): Település és társadalom. Helyi társadalom 4. Mőhelytanulmány. Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézet Erdıdy Gyula (2001): Szalánta-Németi története. Szalánta község Önkormányzati Képviselıtestülete, Szalánta Erdısi Ferenc: A vidék közlekedési ellátottságának problémái. A Falu, 14. évf. 3. sz. pp. 71– 80.

155

Erdısi Ferenc (2000): A kommunikáció szerepe a terület- és településfejlıdésben (elsı kötet). h.n., Váti Erdısi Ferenc (2000): Magyarország közlekedési és távközlési földrajza. Budapest – Pécs: Dialó Campus Kiadó Evans–Pritchard, Edward E. (1940): The Nuer. A description of the modes of livelihood and political institutions af a Nilotic people. New York, Oxford University Faluvégi Albert (2004): Térbeli kirekesztıdés, a térségek leszakadása. In. Monostori Judit (szerk.): A szegénység és a társadalmi kirekesztıdés folyamata – Tanulmányok. Bp.: Központi Statisztikai Hivatal, pp. 197–222. Faluvégi Albert (2003): Tájékoztató a kiemelten támogatott településekrıl. Budapest, Központi Statisztikai Hivatal Farkas Tibor (2002): Vidékfejlesztések a fejlıdéselméletek és fejlesztési koncepciók tükrében. Tér és Társadalom, 16. évf. 1. sz. pp. 41–57. Farkas Zoltán (2001): A társadalmi viszonyok. Az intézményes szociológia elmélete. Miskolc, Bíbor Kiadó Ferge Zsuzsa (2005): Ellenálló egyenlıtlenségek. Budapest, ELTE TáTK Fél Edit (1941): Kocs 1936-ban, Budapest, A Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem Magyarságtudományi Intézete Fél Edit (1991): Összegzı visszatekintés a paraszti társadalom kutatására. –Ethnographia CII. pp. 168–18. Fél Edit – Hofer Tamás (1997): Arányok és mértékek a paraszti gazdálkodásban. Budapest, Balassi Kiadó Finta István (1995): A válsághelyzetben lévı agrárövezetek községi önkormányzatainak gazdálkodásáról.

In.

Kovács

Teréz

(szerk):

III.

Falukonferencia

A

mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 429–433. Földi Zsuzsa (2004): A Coleman-modell alkalmazása a lakókörnyezeti kutatásokban. Tér és Társadalom, 18. évf. 1. sz. pp. 43–52. Frankenberg, Ronnie (1966): British community studies. In. Problems of synthesis. Banton pp. 123–154. Furnham, A. (1990): The Protestant Work Ethic. The psyhology of work – relations, beliefs and behaviours. London: Routledge

156

G. Fekete Éva (1995): Közösségi összefogáson alapuló térségfejlesztés. In. Kovács Teréz (szerk): III. Falukonferencia A mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 391–398. Garai László (1997): Általános gazdaságpszichológia. Szeged, JATEPress Garelli, Simon (2008): Competitiveness 20 years later IMD. World Competitiveness, Yearbook, Lauanne, Svájc Gáspár Gabriella (2001 [1986]): Hat falu hat sorsa. Pécs, Dr. Haller Média Kiadó, Geertz, Clifford (1994 [1973]): Sőrő leírás; „A bennszülöttek szemszögébıl.” Az antropológia megértés természetérıl. In. Niedermüller Péter (szerk.): Az értelmezés hatalma. Budapest, Századvég, pp. 170–216. Geertz, Clifford (1993): Local Knowledge. New York, Basic Books Gray, D. (1986): The Entrepreneur’s Complete Self-Assessment Guide. Worcester, Billing and Sons Hall, Edward T (1995): Rejtett dimenziók. Budapest, Gondolat, Katalizátor Iroda Halmai Péter (2002): Az Európai Unió agrárrendszere. Budapest, Mezıgazda Kiadó, 185. p. Hideg Éva, Nováky Erzsébet (1998): Egyének, társadalmi intézmények jövıorientáltsága, Jövıelméletek 2., BKE Jövıkutatás Tanszék, Budapest Hofer Tamás és Fél Edit (1997): Arányok és mértékek az átányi gazdálkodásban. Budapest, Balassi Hofmeister-Tóth Ágnes, Töröcsik Mária (1996): A fogyasztói magatartás. Budapest, Nemzeti Tankönyvkiadó, pp. 121–127. Horváth Gyula (2006): Régiók és települések versenyképessége. Pécs, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja Hubbard, Phil (2005): ’Inappropriate and incongruous’: opposition to asylum centre sin the English countryside. Journal of Rural Studies 21, pp. 3–17. Hunyady György – Székely Mózes (2003): Gazdaságpszichológia. Budapest, Osiris Kiadó Illés Iván (2002): A területfejlesztés pénzügyi eszközei az Európai Unióban és Magyarországon. Közgazdasági Szemle, 49. évf. 4. sz. pp. 677–698. Illés Iván (1995): Falupolitika–agrárpolitika. In. Kovács Teréz (szerk): III. Falukonferencia A mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 49–57.

157

Jahoda, Marie–Lazarsfeld, Paul F.–Zeisel, Hans (1999) [1933]: Marienthal. Szociográfiai kísérlet a tartós munkanélküliség hatásairól. Budapest, Új Mandátum–Max Weber Alapítvány. Társadalom és Történet 1. Jász Krisztina és mások (2005): A szociális tervezés regionális aspektusai. Tér és Társadalom, 19. évf. 1. sz. pp. 65–68. Jenkins, T. N. (2000): Puttingpostmodernity into practice: endogenous development and the role of traditional cultures int he rural development of marginal regions. Ecological Economica, 34. sz. pp. 301–314. Juhász Pál (1985): A visszatorlódásról (és a nıhiányról). Kritika, 1, p. 6. Juhász Pál (1988): A településfejlesztési koncepció és a faluosztályok elmélete. Tér és Társadalom, 2. évf. 2. sz. pp. 3–19. Juhász Pál (1998): Leckéink a mezıgzdaság új rendje érdekében. Szociológiai Szemle, 2. sz. pp. 33–46. Juhász Pál (1986/1987): Mai képünk a parasztságról és a falusi társadalom néhány jellegzetességérıl. Medvetánc, pp. 4–19. Juhász Pál (2006): Emberek és intézmények. Két zsákutca az agráriumban. Terepmunkák 2; Budapest, Új Mandátum–Jelenkutató alapítvány Kilby, Peter (szerk.) (1979): Entrepreneurship and Economic Development. New York, Free Press Kiss Dénes (2004): A román faluszociológia a posztszocialista korszakban. Tematikus elemzés. Szociológiai Szemle, 1. pp. 94–122. Kiss Réka (2007): Falusi értékek, városi igények. A szuburbanizációs folyamatok hatása a helyi társadalom alakulására Budajenın. In. Szarvas Zsuzsa (szerk.): Migráció és turizmus. Budapest, L’Harmattan Kiticsics

Anikó

(1997):

Bükkösd

község

helytörténete 1950-ig.

Kézirat

(www.

Bukkosd.hu/data/bukkosd-fix/helytortenet.pdf–2009. március 5.) Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (2004): Társadalmi Riport 2004. Budapest, Tárki társadalomkutatási intézet Rt. Kotics József (2007): Magyar közösségkutatás a 20. században. In. Kovács Éva (szerk.): Közösségtanulmány.

Módszertani

jegyzet;

Néprajzi

Múzeum

PTE-BTK

Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, pp. 23–42. Kotler, Philip (2001): Marketing menedzsment. Budapest, Mőszaki Könyvkiadó, pp. 210– 228. 158

Kovách Imre (1988): Termelık és vállalkozók, Mezıgazdasági kistermelık a magyar társadalomban. Rétegzıdés–Modell Vizsgálat IX; Budapest, MSZMP KB Társadalomtudományi Intézete Kovách Imre (1997): Posztszocializmus és polgárosodás. Szociológiai Szemle, 4. pp. 19–47. Kovách Imre (szerk) (2007): Vidék- és falukép a változó idıben. Argumentum–MTA Politikai Tudományok Intézete Kovács Csaba–Kovács Katalin–Bihari Zsuzsanna (1998): Az agrárgazdasági folyamatok térségi összefüggései a kilencvenes években. In. Hamar Anna (szerk.): Agrárátalakulás Magyarországon a kilencvenes években, 1. kötet, Szolnok, Phare, KGF, pp. 81–165. Kovács Dezsı (1995): A falusi turizmus és fizetıvendéglátás értelmezéséhez. In. Kovács Teréz (szerk): III. Falukonferencia A mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 352–356. Kovács Dezsı (szerk.) 2003: A falusi turizmus hagyományai. Budapest, Mezıgazda Kovács Éva (2007): Közösségtanulmány. Módszertani jegyzet. Pécs, Néprajzi Múzeum PTEBTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék Kovács Imre (1935): Falumunka a Pro Christo Diákokházában. Magyar Szemle, XXIII. Kötet 1 (89.) szám, Budapest, pp. 61–68. Kovács József (2002): Szociálpszichológia. Budapest, Macropolis Bt. Kovács Katalin (1987): Integráció vagy széttöredezés? Társadalom szerkezeti változások egy dunántúli aprófalu, Magyarlukafa példáján. Budapest MTA Regionális Kutatások Központja Kovács Katalin (1990): Polgárok egy sváb faluban. Tér és Társadalom, 1. sz.. pp. 67–72. Kovács Katalin (1994): A falvak szerepe polgáraik sorsa. A falusi polgárosodás dilemmái. Budapest. Kandidátusi értekezés Kovács Katalin (1999): A vidék kutatása az MTA Regionális Kutatások Központjába. In. Pócs Gyula (szerk.): Vidékfejlesztés vidékpolitika. Cikkek, tanulmányok. Budapest Agroinform Kiadóház pp. 139–166. Kovács Katalin (1998) Elfújja a szél? Esettanulmányok a ’Homokvár’ szövetkezetrıl. Replika, 33/34. pp. 137–150. Kovács Katalin (1999): Agrárgazdasági szereplık az átmenet éveiben. In. Hantó Zsuzsa (szerk): Magyar falvak a szocializmus után, Szolnok, Phare, KGF, GATE, pp. 109–133. 159

Kovács Teréz (1995): Agrárpolitika–vidékpolitika. In. Kovács Teréz (szerk): III. Falukonferencia. A mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 24–35. Kovács Teréz (1999): A vidékfejlesztés problémái és feladatai. In. Pócs Gyula (szerk.): Vidékfejlesztés

vidékpolitika.

Cikkek,

tanulmányok.

Budapest

Agroinform

Kiadóház pp. 167–178. Kovács Teréz (2003): Vidékfejlesztési politika. Budapest – Pécs, Dialóg Campus Kiadó Kovács Teréz (2006): Az egyéni mezıgazdálkodás és területi különbségei Magyarországon. Nagydoktori mő, Pécs (kézirat formában) Kovács Teréz (2007): A fıfoglalkozású egyéni gazdák mentalitásvariációi. In. Kovács Teréz (szerk.) VII. Falukonferencia A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás után. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 36–58. Kovács Teréz (2008): Gazdaportrék. Budapest, Agroinform Kiadó Köles Sándor: A közép-kelet-európai piramis és a vidéki közösségfejlesztés szerepe. A Falu, 14. évf. 2. sz. pp. 39–42. Köszegfalvi György, Tóth József (1998): Általános településföldrajz. In: Tóth József, Vuics Tibor (szerk.): Általános társadalomföldrajz I. Budapest – Pécs: Dialóg Campus Kiadó, pp. 389–448. Kuczi Tibor (2000): Kisvállalkozás és társadalmi környezet. Budapest, Replika Kör Kucszi Tibor (1998): Vállalkozói kultúra–az életutak finalitása. Replika, 29 (március), pp. 157–170. Kuczi Tibor–Makó Csaba (1999): A vállalkozások–társadalmi erıforrásai (A vállalkozások növekedése és életciklusaik összefüggései). Mőhelytanulmányok sorozat 1. szám. Laki László (1995): Falu–család–mezıgazdasági vállalkozás. A Falu, X. évf. 2. szám, pp. 43–53. Laki László (1996): Egy alföldi község megélhetési-. Földbirtok és gazdálkodási viszonyai. In. Csanády András (szerk.): Hagyományos térségek megélhetési szerkezete. Budapest, Ab Aeterno pp. 40–73. Laki László (1997): A háztájizás tegnap és ma. (A problémáról egy empirikus kutatás kapcsán). Szociológiai Szemle, 1. pp. 39–63. Láng István (1997): A magyar mezıgazdaság fenntartható fejlıdése – Lehetıségek és korlátok. In. Kovács T. (szerk.): A fenntartható mezıgazdaságtól a 160

vidékfejlesztésig. IV. Falukonferencia. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 40–45. László Mária (1995): Az önkormányzatok gazdálkodásáról. In. Kovács Teréz (szerk): III. Falukonferencia A mezıgazdaságtól a vidékfejlesztésig. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 425–428. László Mária (1998): A gazdasági szervezetek szerepe a közösségi fejlesztések finanszírozásában. Tér és Társadalom, 1–2. pp. 39–57. László Mária (2008): Kultúra és területfejlesztés. In. Pap Norbert (szerk.): Kultúra– Területfejlesztés. Pécs–Európa Kulturális Fıváros 2010-ben. Pécs, Imedias Kiadó Landy, F. J. (1985): Psychology of Work Behavior. Chicago, Dorsey Press Lengyel Balázs (2004): A tudásteremtés lokalitása: Hallgatólagos tudás és helyi tudástranszfer. Tér és Társadalom, 18. évf. 2. sz. pp. 51–71. Lengyel Imre (2000): A regionális versenyképességrıl. Közgazdasági Szemle, 12. pp. 962– 987. Lengyel Imre–Rechnitzer János (2000): A városok versenyképessége. In. Horváth Gyula– Rechnitzer János (szerk.): Magyarországi területi szerkezete és folyamatai. Pécs, MTA Regionális Kutatások Központja, pp. 130–152. Letenyei László (2006): Településkutatás. Budapest, Új Mandátum Kiadó-Ráció Kiadó Lynch, Kevin (1960): The Image of the City. Cambridge MA, MIT Press Lynd, Robert S. – Lynd, Merrell H. (1929): Middletown. A study in American culture. New York, Harcourt Brace. Lynd, Robert S. – Lynd, Merrell H. (1937): Middletown in Transition. A study in cultural conflicts. New York, Harcourt Brace. M. Császár Zsuzsanna (2004): Magyarország oktatásföldrajza. Pécs, Pannónia Tankönyvek Malinowski, Bronislaw (1992): A nyugat-csendes-óceáni térség argonautái. In: Letenyei László (szerk.): Településkutatás szöveggyőjtemény. Budapest, L’Harmattan-Ráció Kiadó Maslow, Abraham H. (1954): Motivation and personalití. New York: Harper and Row Publishers Marsden, Terry (2005): Pathways int he sociology of rural knowledge. In. Cloke, P. – Marsden, T. – Mooney, P. (szerk.): Handbook of Rural Studies. London, Sage Marx, K. és Engels, F. (1839–1844): Mővei. 1. kötet, Budapest k.n. 161

Márkus István (1979): Nagykırös. Budapest, Szépirodalmi Könyvkiadó Márkus István (1980): Az ismeretlen fıszereplı–a szegényparasztság. Valóság, 1980/4, pp. 13–39. Márkus István (1996): Polgárosodó parasztság, A magyar társadalomfejlıdés egy faluszociológus szemével. Budapest, Dinasztia Mátyus Aliz–Tausz Katalin (1984): Maga-ura parasztok és uradalmi cselédek. (Szociográfia) Budapest, Magvetı Meert, H és mások (2005): Farm household survival strategies and diversification on marginal farms. Jurnal of Rural Studies, 21. vol. 1. issue, pp. 81–97. Menyhay

Imre

(2002):

Gazdálkodás,

vállalkozás,

etika.

A

társadalomelméleti

gazdaságszociológia alapvetése és alkalmazása. Budapest, Akadémiai Kiadó Mezei Cecília (2006): A települési önkormányzatok szerepe a helyi gazdaság fejlesztésében. PhD-értekezés. PTE Közgazdaságtudományi Kar Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola Mészáros Rezsı (1994): A település térbelisége. Szeged, JATEPress Morris,

Peter–Somerset,

Anthony

(1971):

African

Businessman:

A

Study

of

Entrepreneurship and Development. London, Routledge and Kegan Paul Nagy Jenı (1935): A Bükkösdi-völgy településföldrajza. Pécs Nemes Nagy József (1987): A regionális gazdasági fejlıdés összehasonlító vizsgálata. Budapest, Akadémiai Kiadó Nemes Nagy József (1998): A tér a társadalomkutatásban. Bevezetés a regionális tudományba. Budapest, ember – település – régió Nemes Nagy József (2003): Regionális folyamatok, régiók. In: Perczel György (szerk.): Magyarország társadalmi – gazdasági földrajza. Budapest, ELTE Eötvös Kiadó Nemes Nagy József (2006): A területi versenyképesség elemzési módszerei. In. Horváth Gyula (szerk.) Régiók és települések versenyképessége. Pécs, Magyar Tudományos Akadémia Regionális Kutatások Központja pp. 69–83. Némedi Dénes (1985): A népi szociográfia 1930–1938. Budapest, Gondolat Némedi Dénes (1988): Talcott Parsons a társadalmi rendszerrıl (válogatás). Budapest, Az ELTE Szociológiai Intézet és Továbbképzı Központ Nováky Erzsébet (2003): A jövıkutatás módszertana stabilitás és instabilitás mellett, Jövıelméletek 10., BKÁE Jövıkutatási Kutatóközpont, Budapest

162

İrszigethy Erzsébet (1995): Birsalmasajt. Két szomszéd falu az Alföld peremén. Budapest, Sík Pap Norbert (2004): A kistérségek helye, szerepe Magyarországon a 21. század elsı évtizedében. Tér és Társadalom, 18. évf. 2. sz. pp. 23–36. Pap Norbert (2008) (szerk.): Kultúra–Területfejlesztés. Pécs–Európa Kulturális Fıváros 2010-ben. Pécs, Imedias Kiadó Park, Robert–Burgess, Ernest W.–McKenzie and Roderick D. (1925): The City. Chicago, University of Chicago Press Parsons, Talcott (1951): The Social System. New York, Free Press Parsons, Talcott (1963): Structure and process in modern societies. New York, The Free Press of Glencoe Pálné Kovács Ilona (2008): Helyi kormányzás Magyarországon. Budapest–Pécs, Dialóg Campus Kiadó Perczel Tamás (1990): Életstratégia, foglalkozási szerep, értékorientáció. Budapest, Akadémiai Kiadó Pokol Béla (1999): Szociológiaelmélet. Budapest, Rejtjel Kiadó Porter, Michael (1998): The Competitivness of Nations, Macmillan Press Ltd., London Portes, Alejandr-Julia Sensenbrenner (1993): Embeddedness and immigration: notes on the social determinants of economic action. In. American Journal of Sociology, 98(6). Putnam, Robert D. (2000): Bowling Alone. The collapse and revival of American community. New York, Simon and Schuster pp. 296–331. Pyke, Frank–Sengenberger, Werner (1990): Small-Firm Industrial District and Local Economic Regeneration:Research and Policy Issues. In. Frank Pyke–Werner Sengenberger (szerk.): Industrial Districts and Local Economic Regeneration. Genf, ILO Reményi Péter (2008): Pécs és a „dunai dimenzió”– A dunai németek és potenciális szerepük Pécs fejlıdésében. In. Pap Norbert (szerk.): Kultúra–Területfejlesztés. Pécs– Európa Kulturális Fıváros 2010-ben. Pécs, Imedias Kiadó Rees, Alwyn D. (1950): Life in a Welsh Countryside. Cardiff, University of Wales Press Sabel, Charles (1992): Studied Trust: Building New Forms os Co-operation in a Volatile Economy. In. Frank Pyke–Werner Sengenberger (szerk.): Industrial Districts and Local Economic Regeneration.Genf, ILO 163

Sárkány Mihály (1979): A falukutatás. Magyar Néprajzi Lexikon 2., Akadémiai Kiadó, pp. 34–40. Sárkány Mihály (2000): Közösségtanulmányok és összehasonlításuk lehetıségei. In. Sárkány

Mihály

(szerk.):

Kalandozások

a

20.

századi

kulturális

antropológiában. Budapest, L’Harmattan pp. 56–71. Sárkány Mihály (2000): Kultúra, etnikum, etnikai csoport. In. Sárkány Mihály (szerk.): Kalandozások a 20. századi kulturális antropológiában. Budapest, L’Harmattan pp. 89–99. Schumpeter, Joseph (1982): A vállalkozó. In. Lengyel György (szerk.) A vállalkozó: Történeti gazdaságszociológia válogatás. Szociológiai füzetek 28. pp. 29–49. Schumpeter, Joseph (1980): A gazdasági fejlıdés elmélete. Budapest, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó Skuras, Dimitris és mások (2005): Entrepreneurial human capital accumulation and the growth of rural businesses: a four-country survey in mountainous and lagging areas. Journal of Rural Studies, 21. pp. 67–79. Stears, David W.–Reid, Norman (szerk.) (1995): Rural Development Strategies. Chicago, Nelson Hall Publishers. Sik Endre (1988): Az „örök” kaláka. Budapest, Gondolat Kiadó Solymár Imre (1983): Regionális mentalitás és történeti életmodell a völgységi sváboknál. Dunatáj 2. pp. 61–70. Somlyódyné Pfeil Edit (2007): Mozaikok a regionális identitás értelmezéséhez. Tér és Társadalom, XXI. évf. pp. 57–71. Stahl, Henri N.; Springer, Ecaterina; Larionescu, Maria; Cernescu, Mihai (1981): Rural Community Studies in Europe. In. Trends, Selected and Annoted Bibliographies, Analyses. Vol. 1., Oxford–New York Pergamon Press Szakál Ferenc (1999): A hazai vidékfejlesztés rendszerének EU-konform átalakítási lehetıségei. In. A vidékfejlesztés szervezési és ökonómiai problémái, a mezıgazdasági és a vidékfejlesztési politika összefüggései. Zöld Belépı Sorozat, http://korny 10.bke.hu Szelényi Iván (1992 [1988]): Harmadik út? Polgárosodás a vidéki Magyarországon. Budapest, Akadémiai Kiadó Szörényiné Kukorelli Irén (2005): A fenntartható fejlıdés stratégiai elemei a rurális térségekben. Tér és Társadalom, 19. évfolyam 3–4. szám, pp. 111–137. 164

T. Kiss Tamás (2007): Tett(Hely)ek. Egyetemisták valóságkutató táborai Magyarországon a 20. században. Budapest, Új Mandátum Kiadó Takáts Péter (2003): A nyugati és a keleti vállalkozói mentalitásról. Budapest: Új Mani-fest Tibor Timea–T. Kiss Tamás (2000): Közösségi formációk, Új Mandátum Könyvkiadó Tóth József (1993): Területi egyenlıtlenségek Magyarország népesedésében. In. Enyedi György (szerk.): Társadalmi – területi egyenlıtlenségek Magyarországon. Budapest: Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, pp. 297–333. Tönnies, Ferdinand (1983 [1887]): Közösség és társadalom. Budapest: Gondolat Kiadó Tylor, Eduárd Burnett (1997): A primitív kultúra. In. Bohannan, P. Glazer, M. (szerk.): Mérföldkövek a kulturális antropológiában. Budapest, Panem–McGraw– Hill Utasi Ágnes (1984): Életstílus – csoportok, fogyasztási preferenciák Rétegzıdés modell vizsgálat V. Budapest, Társadalomtudományi Intézet Varga A. Tamás–Vercseg Ilona (1998): Közösségfejlesztés. Budapest, Magyar Mővelıdési Intézet Váradi Monika Mária (2007): Utak, elágazások – a közelmúlt falukutatásai. In. Kovács Éva (szerk.): Közösségtanulmány – Módszertani Jegyzet. Pécs Régió Könyvek, pp. 43–68. Váradi Monika Mária (2008): Kisiskolák és „reformok”. Ezredforduló, 2008/3. pp. 19–20. Várady Ferenc (1897): Baranya múltja és jelenje II. Kötet. Pécs, Pécsi Irodalom és Könyvnyomdai Részvénytársaság Nyomása Vincze Mária, Mezei Elemér (2003): A romániai kászoni kistérség fejlesztésének emberi erıforrás-adottságai. Tér és Társadalom, 17. évf. 1. sz. pp. 155–183. Vincze Mária (2002): Vidéki helyzetelemzés, kászoni esettanulmány. Csíkszereda: Hargita Kiadóhivatal Vincze Mária (2005) Románia Vidékpolitikája felül- és alulnézetbıl. Habilitációs elıadások. Pécs, PTE Közgazdaságtudományi Kar, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola Weber, Max (1982 [1905]): A protestáns etika és a kapitalizmus szelleme. Budapest: Gondolat Kiadó Weber, Max (1998): Tanulmányok. Budapest, Osiris Kiadó Whyte, William F. (1943): Street Corner Society. The social structure of an Italian slum. Chicago, University of Chicago Press 165

Závadi Pál (1986): Kulákprés. Dokumentumok és kommentárok egy parasztgazdaság történetéhez. Mőhelysorozat 6; Budapest, Mővelıdéskutató Intézet www.bukkosd.hu (2006–2009) www.himeshaza.hu (2008–2009) http://europa.eu.int/comm/agriculture (2000) www.kozinfo.hu (2008) http://portal.ksh.hu/pls/ksh/docs/hun/teratlas (2006) www.szalanta.hu (2006-2009)

Forrásmunka 1710/1945. ME. sz. rendelet 4300/1947. ME. Sz. rendelet 1. §. A leghátrányosabb helyzető kistérségek (2003): Budapest, KSH A magyarországi németek kitelepítése és 1941. évi népszámlálás (2004): Budapest KSH Népszámlálás

1941

(1943):

A

népesség

anyanyelve

szerint,

községenként

és

községenként

és

községenként

és

törvényhatóságonként. Budapest, Magyar Királyi KSH Népszámlálás

1941

(1944):

A

népesség

nemzetiség

szerint,

törvényhatóságonként. Budapest, Magyar Királyi KSH Népszámlálás

1941

(1943):

A

népesség

vallás

szerint,

törvényhatóságonként. Budapest, Magyar Királyi KSH Népszámlálás 2001 (2002): 6. Területi adatok, 6.3 Baranya megye I. és II. kötet, Budapest, KSH Népszámlálás 2001 (2002): 4. Nemzetiségi kötıdés. A nemzeti, etnikai kisebbségek adatai Baranya megye, Budapest, KSH Népszámlálás 2001 (2002): 5. Vallás, felekezet (2002): Baranya megye, Budapest, KSH Statisztikai Évkönyv (2008): Települések fontosabb adatai 2007. Budapest KSH Társadalmi Helyzetkép (2004): Budapest: KSH

166

1. melléklet: Végleges interjúvázlat Demográfiai jellemzık -

Életkora

-

Szülık iskolai végzettsége

-

Iskolázottsága

Vállalkozási jellemzık -

Foglalkozás: -

Mi a foglalkozása?

-

Kérem, mesélje el a foglalkozási életútját! (Pályafutását)

-

Mi volt a legnagyobb beosztása?

-

*Meséljen, kérem a vállalkozásának létrejöttérıl!*75

-

*Milyen indíttatásból jött létre a vállalkozása?*

-

*Hány alkalmazottja van a vállalatnak?*

-

Mennyire fontos az Ön számára a vállalkozása/munkája?

-

Szokott-e áldozatot hozni a vállalkozása/munkája érdekében?

-

Milyen típusú áldozatokat szokott megtenni annak érdekében, hogy hatékonyabban mőködjön a vállalkozása?

-

Jövedelem: - Mennyire van megelégedve a vállalkozás bevételével?

-

Hogyan viszonyul a tevékenységéhez a párja? -

Milyen szerepet tölt be a vállalkozásában?

-

Mivel foglalkozik?

Erıforrással való gazdálkodása: -

Mi alapján dönt egy befektetés... -

típusáról?

-

összegérıl?

-

idejérıl?

-

Ha többletjövedelme van, akkor mire használja fel ezt az összeget?

-

Mennyire határozza meg a tevékenységét a takarékosság? -

75

Milyen típusú takarékosság jellemzi a tevékenységüket?

Fogyasztás:

* kérdések csak a vállalkozókra érvényesek.

167

-

Jövedelmének hány százalékát költi fogyasztásra?

-

Milyen típusú fogyasztásra költ a legtöbbet? -

Tartós fogyasztási cikkek

-

Élvezeti cikkek

-

Háztartási cikkek

-

Kulturális cikkek

Tevékenységi jellemzık – Mentalitás − Vélemény -

Munka/vállalkozás: -

Mennyire van megelégedve a munkájával/vállalkozásával?

-

Terveihez képest mennyit valósított meg?

-

Élvezettel tölti el a munkája?

-

Hogyan szokott a vállalkozására/munkájára gondolni?

-

Mi motiválja az ön mőködését nap mint nap (gazdasági vagy közösségi)?

-

(Mennyire kapcsolódik a motivációhoz érdek?)76

Jövıorientáltság -

Milyen a jövıképe?

-

Milyen tervei vannak rövid és hosszú távon a munkája/vállalkozása területén?

-

Hogyan szokta megtervezni az ön elıtt álló tevékenységeket?

-

Szokta-e keresni az új lehetıségeket?

-

76

-

Hogyan teszi ezt?

-

Mi alapján tőzi ki a céljait?

-

Milyen típusú célokat szokott kitőzni?

-

Milyen hosszú idıszakra tőzi ki a céljait?

-

Mi volt az utolsó célkitőzése?

-

Milyen arányban valósulnak meg a céljai?

Célok:

A kérdés nem kerül megkérdezésre közvetlenül, de a fenti motivációs témák erre a kérdésre keresnek választ.

168

Vállalkozói együttmőködések -

Vállalkozói összejövetelek: -

Részt szokott venni vállalkozói/munkai eseményeken? Ha igen: -

Milyen intenzitással?

-

Milyen gyakorissággal?

-

Milyen típusún?

-

Igényt tart még nem létezı szolgáltatásra?

-

Részt szokott venni szakmai oktatásokon?

-

Részt szokott venni tanácsadásokon?

-

Igényt tart valamilyen létezı/még nem létezı szakmai tanácsadásra?

- Teljesítmény: - Mennyire van megelégedve a teljesítményével? - Mennyire van megelégedve az eddigi életével? - Milyen típusú teljesítményére büszke? Térségidentitás és közösségszemlélet -

Hogyan látja a helyi közösséget?

-

Mennyire érzi a közösséghez tartozást?

-

Igényelné-e, hogy nagyobb közösségi élet legyen a faluban?

Az intézményvezetık interjúvázlata

Az intézményvezetıkkel készítendı interjúk sokkal kötetlenebbek, mint a vállalkozókkal. Itt félstrukturáltinterjú-vázlat helyett kötetlenebb interjúkészítés célravezetıbb. Az interjúalany fel van kérve arra, hogy bemutassa: -

az intézményt;

-

szakmai feladatkörét;

-

az intézmény szerepét a helyi közösségben;

-

hogyan látja a helyi vállalkozókat és azok helyzetét;

-

az intézmény szerepét a helyi vállalkozás fejlesztésében;

-

hogyan látja a helyi közösséget, valamint miben lát pozitívumot és negatívumot; 169

-

a település mentalitását és motivációját;

-

az intézmény jövıképét;

-

a település jövıképét;

Ezek a témák nem minden esetben a fenti sorrendben kerülnek feltevésre, ám az összes intézményi szereplıvel készített interjú során felmerül, de nem mindig ugyanolyan hangsúllyal. A cél: megtudni, hogy az adott intézmény mit tesz a helyi vállalkozóért és közösségért.

A szerzı témához kapcsolódó publikációi -

Ludescher Gabriella (2006): Területi-társadalmi egyenlıtlenségek. In. Klausz Melinda (szerk.): Tudás és versenyképesség pannon szemmel. Pannon Gazdaságtudományi Konferencia tanulmánykötet I., Veszprém pp. 43–48.

-

Ludescher Gabriella (2006): A vállalkozói mentalitás szerepe egyes települések vagy térségek sikerességében. In: Pap Norbert (szerk.): A Balatontól az Adriáig. Pécs: Lomart, pp. 221–231.

-

Ludescher Gabriella (2007): Bükkösd lakosságának térszemlélete. A Falu, 22. évf. 1. sz. pp. 81–90.

-

Ludescher Gabriella (2007): Bükkösd lakosságának térszemlélete. In. Buday-Sántha Attila–Rácz Gábor (szerk.): Évkönyv 2007. PTE KTK, Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs pp. 226–238.

-

Ludescher Gabriella (2007): Annotált bibliográfia: Puha tényezık a területfejlesztésben. In. László Mária – Bucher Eszter (szerk.), Lomart, Pécs, pp. 71–81.

-

Ludescher Gabriella (2006): Társadalmi tıke, mentalitás és motiváció szerepe a vidékfejlesztésben. In. Csíkszeredai Konferencia 2006. 10. 14. (kiadás alatt)

-

Ludescher Gabriella (2007): A vidékfejlesztés „puha” módszerei. In. Kovács Teréz (szerk): VII. Falukonferencia, A vidéki Magyarország az EU-csatlakozás után. MTA Regionális Kutatások Központja, Pécs, pp. 429–435.

-

Ludescher Gabriella (2008): Térbeli-társadalom egy kistelepülésen. A Falu, 2008. 23. évf. 2. sz. pp. 79–89.

-

Ludescher Gabriella (2008): Térbeli-társadalom Szalántán, In. Buday-Sántha Attila, 170

Zemplényiné Bartha Júlia (szerk.): PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola Évkönyv 2008. Pécs, pp. 182–195. -

Ludescher Gabriella (2008): A Pécsi Kistérség helyi identitástudata, egy kutatás tapasztalatai.

In.

Buday-Sántha

Attila,

Hegyi

Judit,

Rácz

Szilárd

(szerk.):

Önkormányzatok gazdálkodása – helyi fejlesztés. PTE KTK Regionális Politika és Gazdaságtan Doktori Iskola, Pécs, pp. 349–355. -

Ludescher Gabriella (2008): Kistérség és Identitástudat. Területfejlesztés és Innováció, 2009. 3. évf. 3. sz. http://balkancenter.ttk.pte.hu (kiadás alatt)

-

Ludescher Gabriella (2008): A vállalkozói mentalitás és a helyi kapcsolatrendszerek Bükkösd

példáján.

In.

László

Mária–Bucher

Eszter

(szerk.):

A

terület-

és

településfejlesztés társadalomföldrajzi megközelítésben. Pécs, Pécsi Tudományegyetem Földrajzi Intézet, pp. 295–308. -

Ludescher Gabriella (2009): Motivation, habit of the Hungarian small and medium sized entrepreneurs. In. Megatrend–review. The international review of applied economics. Belgrade 2010 (kiadás alatt).

-

Ludescher Gabriella (2009): The role of the local communities in the success of the villages. In. Romanian Review of Population Studies, 2009. (kiadás alatt).

-

Ludescher Gabriella (2009): A társadalmak szerepe a falvak sikerességében. A Falu, 2009. 24. évf. 3. sz. (kiadás alatt).

A szerzı témától eltérı publikációi -

Pap

Norbert–Ludescher

Gabriella

(2006):

Innovációs

projekt

a

terület-

és

településfejlesztési képzésben és kutatásban. In. Csíkszeredai Konferencia 2006. 10. 14. (kiadás alatt) -

Ludescher Gabriella (2006): Partiumi identitás. In. Reményi P.–Szebényi A. (szerk.): V. Magyar Politikai Földrajzi Konferencia. A nagy terek politikai földrajza, PTE TTK FI Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja pp. 426–432.

-

Ludescher Gabriella (2007): Recenzió: Benedek József Területfejlesztés és Regionális Fejlıdés. Tér és Társadalom, 2007. 21. évf. 2. sz. pp. 147–149.

-

Ludescher Gabriella (2007): Innováció, mint szolgáltatás a szakirodalom tükrében. Területfejlesztés és Innováció, 2007. 1. évf. 2. sz. http://balkancenter.ttk.pte.hu pp. 9–13. 171

-

Ludescher Gabriella (2007): Pap Norbert: Kistérségfejlesztés. A kistérségfejlesztés elmélete és gyakorlata Magyarországon a rendszerváltás után. Tér és Társadalom, 2007. évf. 3. sz. pp. 219–221.

-

Ludescher Gabriella (2009): Kovács Teréz: Gazdaportrék. Tér és Társadalom, 2009. 23. évf. 1. sz. pp. 229–232.

-

Ludescher Gabriella (2009): Kovács Teréz: Gazdák a siker függvényében. A Falu, 2009. 24. évf. 1 sz. pp. 91–92.

172

Szakmai önéletrajz Név: Ludescher Gabriella Szül. hely és idı: Nagykároly (Románia), 1979. 06. 20. Nyelvismeretek: angol középfokon ír és beszél (C) német alapfokon ír és beszél (C) román felsıfokú (Román állami nyelvvizsga) Tanulmányutak: 2003–2004 Lilian Bishop Angol Nyelviskola, London 2002 (4 hónap) – Bayreuth Tudományegyetem, Németorszég, Szociológia szak támogató: ERASMUS tevékenység, téma: Területi és társadalmi egyenlıtlenségek Végzettség: 2003: Szociológus, politológia szakirány (PTE) Tanulmány: 1998–2000: Babeş-Bólyai Tudományegyetem, Szociológia szak, Kolozsvár 2000–2003: Pécsi Tudományegyetem, Bölcsésztudományi Kar, Szociológia szak 2004–2007: Regionális Politika és Gazdaságtani Doktori Iskola (PTE) 2005–2006 ROP-3.3.1-2005-02-0008/33 A kutatás a leghatékonyabb tanulás. Hallgatói kutatások a Dél-dunántúli régió belsı problematikájáról és külsı kapcsolatrendszerérıl Tudományos közéleti tevékenység: 2005-tıl: Magyar Regionális Tudományi Társaság tagja 2007-tıl: Pécsi Kistérség Vidékért Alapítvány tagja Munkahelyek: 2009– Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Kar Földrajzi Intézet, Politikai Földrajz és Területfejlesztési Tanszék Munkakör: Tudományos segédmunkatárs 173

2006– Pécsi Többcélú Kistérségi Társulás Munkakör: területfejlesztési referens leírás: vidéki területek fejlesztése, Területfejlesztési Bizottsági tevékenység koordinálása 2005–2006 AACM Central Europe Kft. Munkakör: projektmenedzser leírás: fejlesztési tanulmányok kidolgozása, projektek koordinálása Kutatási terület: Vidékfejlesztés humántıke segítségével Térszemlélet kialakulása Az energetika jelentısége a települések életében

Referenciajegyzék - KIOP Állati Hulladék Kezelése a Pécsi Kistérségben (2006–2008), beruházás állati hulladék tárolására. - Pécsi Többcélú Kistérség által szervezett közmunka programok (2006–2007), pályázatírás és szervezés - AVOP 1.5 „Szakmai továbbképzés és átképzés támogatása” oktató (2006–2007) - CÉDE, TEKI, TEUT projektek forráselosztásának tervezése (2006–2007) - ROP-3.3.1-2005-02-0008/33 (2005) „A kutatás a leghatékonyabb tanulás – hallgatói kutatások a Dél-dunántúli régió belsı problematikájáról és külsı kapcsolatrendszerérıl” (ROP projekt), résztvevı kutató

174