CSOSZÓ. Gabriella. Gabriella CSOSZÓ ben született Marcaliban

CSOSZÓ Gabriella

Gabriella CSOSZÓ

1969-ben született Marcaliban TANULMÁNYOK 1994–95 Posztgraduális képzés a JPTE Képzõmûvészeti Mesteriskolában 1995 Magyar Iparmûvészeti Egyetem, Fotó szak, vendéghallgató 1989–94 Janus Pannonius Tudományegyetem, Mûvészeti Kar, rajz-vizuális kommunikáció szak

1969 born in Marcali EDUCATIONS 1994–95 Postgraduate studies at the Master School of Fine Arts, Pécs, Hungary 1995 Auditor at the University of Applied Arts, Budapest, Hungary 1994 Graduated at the University of Sciences at Pécs at the Faculty of Fine Arts as a teacher of arts, Pécs, Hungary

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

KIÁLLÍTÁSOK (VÁLOGATÁS): „Késleltetett közvetítés”

2009

Raiffeisen Galéria, Budapest (egyéni) „Teljes hasonulás”

2008

2007

2006

2005

CSOSZÓ 2

Folyamatos jelen I–IV., összefoglaló kiállítás, Európai Fotóház, Pozsony „A nyakkendõ-kötés” Mielõtt elered az esõ, Karton Galéria, Budapest „Teljes hasonulás” Folyamatos jelen I-IV., összefoglaló kiállítás, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest „You are here”, Retrospektív kiállítás, Magyar Intézet, Stuttgart (egyéni) „Születésnap-paradoxon” Stúdió Galéria, Budapest (egyéni) „Part” Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin Hallesher Kunstverein, Halle Galerie der Stadt Sindelfingen „Part” Úgy marad, Karton Galéria, Budapest „Múltfutam” 2B Galéria, Budapest Literaturfest Berlin „Tekintet nélkül a családommal” Emberek közt, Centrum Artystycznego Fabryka Trzciny, Varsó „Hiányzó képek” Magyar Fotográfusok Háza, Budapest (egyéni) „Lehunyt szemek…”, Photonic moment, Graz, Sarajevo „You are here”, Lumen Galéria, Budapest (egyéni) „Lehunyt szemek…” – Photonic moment, Ljubljana „Látszólagos zárás” – Jegyzet és vázlat, Stúdió Galéria, Budapest „Part” Nemzetközi Fotófesztivál, Krakkó, Lengyelország „Portfolió összes” Stúdió Galéria, Budapest „Még nincs…” Magyar Fotográfusok Háza, Budapest (egyéni)

EXHIBITIONS (SELECTION) “Retransmission Timeout” 2009 Raiffeisen Gallery, Budapest (solo) “Tie a tie” The rain before it falls, Karton Gallery, Budapest “Prefaces” Present Continuous I-IV., Central European House of Photography, Bratislava “Prefaces” 2008 Present Continuous I-IV., Hungarinan House of Photography, Budapest “You are here”, Retrospective exhibition, Collegium Hungaricum, Stuttgart, G (solo) “Part” Zeitgenössische Fotokunst aus Ungarn, NBK, Neuer Berliner Kunstverein, Berlin Galerie der Stadt Sindelfingen “Part” 2007 Temporary, Gallery Karton, Budapest “Revisiting memory”, 2B Gallery, Budapest “Without regard – with my family” Miedzy Ludzmi, Centrum Artystycznego Fabryka Trzciny, Varsawa “Missing images” Hungarian House of Photography, Budapest (solo) “Eyes shut twelve times…” Photonic Moment, Graz, Sarajevo “You are here”, Lumen Gallery, Budapest (solo) 2006 “Eyes shut twelve times…” Photonic Moment, Ljubljana, Slovenia “Seeming finish” Notes and scethes, Studio Gallery, Budapest “Part” Photomonth in Krakkow, Poland “Portfolios”, Studio Gallery, Budapest “Not yet…” 2005 Hungarian House of Photography, Budapest (solo) “Faces / Closing eyes fourteen times” Gallery Collegium Hungaricum, Wien (solo) “Part” Privat matter?, Kunsthalle, Budapest

„Lehunyt szemek tizennégyszer”, Galéria Collégium Hungaricum, Bécs (egyéni) „Part”

2004

2003

2002

2001

2000

Magánügy?, Mûcsarnok, Budapest Pingyao Nemzetközi Fotófesztivál, Kína Liget Galéria, Budapest (egyéni) „Egymás közt” (videó, 30 p) Keuken-mûvészeti videotár, Tranzit- Õszi Fesztivál, Budapest Necc, Kogart Ház, Budapest „És te hogy vagy / társalgási gyakorlatok” Liget Galéria, Budapest (egyéni) „Teljes hasonulás” Folyamatos jelen, Imagem Muzeum, Braga, Portugália Esélyegyenlõség Magyarországon, Magyar Intézet, Brüsszel „Lehunyt szemek tizennégyszer” Dokumentum 6 / Távolság, Dunaújvárosi Kortárs Mûvészeti Intézet „Teljes hasonulás” Coming of ages, Benham Gallery, Seattle, USA „Teljes hasonulás” Magyar Intézet, Berlin (egyéni) Közelítés Galéria, Pécs (egyéni) „Emlék könyv” (mûvészkönyv kiállítás), Libri Palota, Budapest „Teljes hasonulás”, Liget Galéria, Budapest (egyéni) „Hasonlat” Dokumentum 5, Magyar Fotográfusok Háza, Budapest „Nektek nem kellett, de mi megszerettük” Kirakat projekt, Budapest, Hattyú u. 10/c (egyéni) „Játék”, Kisgaléria, Pécs (egyéni)

DÍJAK 2009 2008 2003

Magyar Állami Eötvös ösztöndíj New York, ICP Art Rezidens Program, Budapest Galéria, Lisszabon „Big Leap” ösztöndíj (Nemzetközi Portfolio Review – Portland, ICP – New York) 1994–97 „Pécsi József” minisztériumi fotómûvészeti ösztöndíj 1995 „Haus am See” mûvészeti alkotói ösztöndíj, Hannover

2004

2003

2002

2001

2000

Pingyao International Photography Festival, China Gallery Liget, Budapest, Hungary (solo) “Between us” (video, 30 min.) Ne(a)t / Women on Women, House Kogart, Budapest Keuken- collection of art videos, Tranzit- Autumn Festival, Budapest “And how are you / Generally conversation” Gallery Liget, Budapest (solo) “Prefaces” Present Continoue, Museu Imagem, Braga, Portugal Society of Solidarity for Equal Opportunities in, ASP “Espase Bar”, Hungarian Institute, Bruxelles “Faces / Eyes shut fourteen times” Dokumentum 6. – Distance, International exhibition Contemporary Art Institute, Dunaújváros, Hungary “Prefaces” Coming of ages, International exhibition, Gallery Benham, Seattle, USA “Prefaces” Gallery Collegium Hungaricum, Berlin (solo) Gallery Közelítés, Pécs, Hungary (solo) “Memory book” (Artbook exhibition), Gallery Libri, Budapest “Prefaces”, Gallery Liget, Budapest (solo) “Similarity” Documentum 5, House of Hungarian Photographers, Budapest “You didn't need it, but we fell in love with it” Shopwindow, Hattyú str. 10/c., Budapest (solo) “The Game”, Gallery Small, Pécs, Hungary (solo)

AWARDS 2009 Eötvös Fellowship, New York, ICP 2008 Art Residency, Lisboa (Gallery Budapest and Cultural Municipal Lisboa) 2003 “Big Leap” scholarship in the Portland (portfoilo review), New York (ICP), USA 1994–97 Scholarship of the Ministry of Education and Culture “Pécsi József”, Hungary 1995 “Haus am See” – scholarship of arts, Hannover, Germany

Gabriella

3

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

HÉTKÖZNAPI TEREPSZEMLE, FELDERÍTÕ KÍVÁNCSISÁG, VAGY A KÖZELÍTÉS VÁGYA

Páldi Lívia: Számos korábbi beszélgetésben utaltál rá, hogy a munkáid bizonyos élethelyzetek hozzáférhetõvé tételét is jelentik. Hogyan érted ezt pontosan? Csoszó Gabriella: Munkáimat mindvégig jellemzi az önreflexió, bármely téma vagy kérdés, amellyel foglalkoztam, átszínezõdött az élethelyzetem állapotaival. Fogadott testvéreimrõl vagy a közvetlen családtagjaimról, szüleimrõl készült sorozataimra gondolok. Máskor egy kapcsolat történetét, képeit dolgoztam fel. A személyes élettérbõl kiinduló mûvek (Teljes hasonulás, Térkép, Tekintet nélkül a családommal, Hiányzó képek, A nyakkendõ-kötés) mellett aztán megjelentek azok a munkáim, amelyek a tágabb közösség, társadalom jelenben fontossá vált kérdéseire érzékenyek (Part, Cseresznyefa út, Szabad lapok, Késleltetett közvetítés) . Most jött el az a szakasza az életemnek, amikor számomra is megkerülhetetlenné vált, hogy megértsem és megfogalmazzam ezeket a kérdéseket. PL: Nemcsak megsétáltatod, de egyfajta érzéki játékba is bevonod a nézõidet. A kedvtelésbõl fegyelmezett fotónaplóvá bõvülõ Part egyszerre figyelmes séta, egy ismeretlen másikkal folytatott belsõ monológ. Tulajdonképpen ehhez kapcsolódva kérdezem: hol kezdõdnek a munkáid? CsG: Egy-egy kiállításomat hosszú gondolkodási, érlelési folyamat elõzi meg. A mûveim többsége valamely mindennapi tevékenységbõl, vágyott kommunikációból, hétköznapi terepszemlébõl, felderítõ kíváncsiságból, vagy a közelítés vágyából nõtt ki. Ilyen volt a Part és az azt megelõzõ Térkép címû munkám is. Akkoriban hosszú sétákat tettem nap mint nap, spontán, szabálytalanul ismétlõdõ cselekvéssorként. A napi sétáim egy olyan játék részei voltak, ahol egy nekem fontos személlyel távolról navigáltuk egymást és osztottuk meg egymással a tapasztalatokat. Ezekben a mûCSOSZÓ 4

EVERYDAY RECONNAISSANCE, DISCOVERING INQUISITIVENESS, OR THE DESIRE FOR BEING CLOSE

Lívia Páldi: You have mentioned in other interviews that your works are in connection with some moments of your personal life. Could you explain this in more detail? Gabriella Csoszó: My works are self-reflexions. Every theme and topic is coloured by my personal moments. As an example I could mention the photo series about my foster-siblings, my closest family members or parents. At other times, my photos were about the history of a relationship in pictures. Besides my works originating from my personal life (Including Prefaces, Map, Without Regard – with My Family, Missing Images, Tie a Tie) I have got pieces that reflect on major issues of the wider community and society (including, Part, Way of Cherry Trees, Free Copies, Retransmission Timeout). I am currently in a phase of my life when it became inevitable for me to formulate and understand these questions. LP: You not only make your audience walk, but you draw them into a certain sensual game. Part, which starts as a hobby and ends up as a serious photo diary, is a tempting walk and at the same time an inner monologue with an unnamed partner. Connected to this, I would like to ask you about the starting point in your creative work. GCs: Every exhibition is the result of a long process of contemplation and maturation. Most of my works were created from some ordinary activities, a need for communication, an everyday reconnaissance, a discovering inquisitiveness, or the desire for being close. A good example of this are my works entitled Part and Map. Back then, I made long walks every single day: it was a spontaneous, irregularly recurring activity. My daily walks

vekben ezt a gesztust õriztem meg, sajátítottam ki, használtam fel, majd osztottam meg másokkal is, akkor már nemcsak a külsõ térre, hanem a közben megfogalmazódó kérdéseimre is reflektálva. Az így megszületõ mû, ha úgy tetszik, egy folyamatot tükröz és mutat meg. A megelõzõ párbeszéd, a séta, annak dokumentációja, és végül a kiállítás együtt a mû. Nemcsak a képek vagy az installáció, de az azokat kísérõ szövegek is fontosak számomra. Az alkotás során az elsõ gesztustól számítottan a kiállításig a teljes folyamat részévé válik a mûnek. A sorozat aztán modellezi a séták állapotait, a látvány élményét, a különbözõ terek problémáit, legyen az a tér az ábrázolt táj, vagy a gondolatok tere, egyfajta belsõ út, vagy akár a kiállítás valóságos tere. A kiállítótérben a képeim folyama és a szövegek együtt lesznek fontossá, összességükben, együttállásukban hordozzák a jelentést. Richard Long vagy Hamish Fulton hosszú gyaloglása az ember nélküli tájban zajlott, a zarándoklás rítussá változott, keveredett a meditációs technikaként is ismert sétagyakorlatokkal. Velük ellentétben én nem elvonultam. A városi térben tettem meg a sétáimat, abban a térben, ahol a mindennapjaimat élem. Nem az elvonulás, nem a rítusteremtés, hanem a közvetlen tapasztalás, a részvétel, a közelítés volt a tétje az „akcióimnak”. Mûveim inkább a kapcsolatteremtés vágyának és folyamatának a modelljei. PL: Több sorozatodban is felbukkan a társ, ismeretlen, ismerõs, akinek a szerepével félig-meddig akár a nézõ is azonosulhat. CsG: A megszólítottság és annak a bizonytalansága, hogy ki „beszél” kihez, amelybe a nézõ-olvasó kerül, része annak a kalandnak, annak az élménynek, amelybe be kívánom vonni Õt. Egyszerre tûnik úgy, mintha személyesen Õt szólítanám meg, de ugyanakkor Õ maga lesz a leskelõdõ, betolakodó is egyben, aki belelát egy ismeretlenek között zajló

were part of a game where me and a close friend of mine could navigate each other from a distance, and could share our experience. In these works I preserved this gesture; I monopolized and capitalized on it. And when I shared it with others, I focused not only on the s urroundings but on the questions that arouse in the meanwhile. Thus, a work of art reflects a process: it is made up of the preliminary dialogue, the walk, its documentation and finally the exhibition. For me, importance lies not only in the images or in the installation but in the accompanying lines. The process of creation starts with the first gesture and finishes with the exhibition. The series then models the states of walks, the experience of the view, and the problems of spaces - let is be either a space depicted, or a space for ideas, or a kind of inner path, or even the existing space of the exhibition room. In the exhibition room the flow of images and the accompanying lines add up to a complete piece. They carry the meaning together. The long walk by Richard Long or Hamish Fulton took place in a landscape without humans. Their pilgrimage turned into a rite mixed with the so called ‘walk-exercise’ meditation technique. Contrary to them, I did not retreat. I walked in urban surroundings, which is the scene of my everyday life. My aim was not to retreat or create rites, but to have direct experiences and participate in the world around me. My photos are rather models of the desire and process of getting in touch with my environment. LP: In some of your photo series a partner emerges with whom even the viewers could identify themselves. GCs: I wish to involve the viewer into the artistic experience of uncertainty. It may seem as if I addressed the viewer in person, but at the same time they become intruders peeping into the personal correspondence of strangers.

Gabriella

5

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

személyes levelezésbe. A Másik (a társszerzõ és / vagy a nézõ) bevonása és megszólítása olyan pszichológiai alaphelyzetet teremt a két alkotó, valamint a mû és a nézõ között, amely az emberi kapcsolatok terét használja. PL: Fontos számodra a szöveg, a bujtatott beszéd, vagy a levelek. Több síkon kialakított párbeszéddel kínálod meg a nézõt. Mibe akarod leginkább bevonni, mikor bevonod a konkrét látvány mögé? Mi a verbális aláfestés szerepe? CsG: A képeket kísérve a szövegek több síkon is értelmezhetõ és átélhetõ kontextust teremtenek. Olyan összefüggõ egységet, rendszert kívánok a képek és a szövegek együttes használatával teremteni, amelyek között a belsõ összefüggések jelentik a valódi tartalmat. Az összetett forma, a levelek, a szövegek és a képek együttese egy olyan párbeszéd kezdetét jelentik, amelyben én, mint alkotó közvetlenül és intenzíven szólítom meg a nézõt. Többnyire a szövegek hordozzák a lírai hangot, a személyes narrációt, az intimitást. A sokszor dokumentáló képeimet a levelek teszik érzékennyé. PL: Ezen a vonalon haladva, bár nem elõször, a Cseresz nyefa út sorozatban a rövid, pontos leírások mellett bevonod a „társ” képeit is. Több szálon, több idõsíkot kapcsolsz össze, és kibontakozik a képek mögött a munkafolyamat, amelynek egyik mozgatója a várakozás. CsG: A Cseresznyefa út olyan mû, amely a társadalmi, politikai, történelmi emlékezet jelenben tapasztalható bizonytalanságát mutatja fel. A sorozatot inspiráló séták a lebontott berlini fal egyes külvárosi szakaszain ültetett cseresznyefákat követték. A mû már az ötlettõl kezdve közös munka volt, ahol az alkotótárs kérésére az õ neve rejtve, illetve mindvégig jelzésszerû marad. A sorozatban két séta kapcsolódik egymásba. Az alkotótársam leírásai, az elõtanulmányok és az általa készített, vázlatnak szánt fotók segítettek a cseresznyefák felkutatásában. Ennek az elõ-sétának a képeit és leírásait kértem el, hogy aztán követve azokat, CSOSZÓ 6

By addressing and involving the partner I can create a psychological link between the work of art and its viewer in the realm of human relations. LP: It seems that words, hidden speech or letters are important for you. You offer conversation on diverse levels. What do you want to show the viewer when providing written texts as well? What is the role of words? GCs: The accompanying lines create a multi-layered context. By using images and accompanying texts I intend to create a unity where the true meaning lies in inner correlations. The complexity of combined forms, letters, texts and photos represent the beginning of a dialogue where I, the artist can address the viewers directly and intensively. In most cases it is the accompanying lines that carry a lyrical tone, personal narration or intimacy. My photos that often have a documentary-feature are made lyrical through my accompanying letters. LP: Following this path, together with the short and precise descriptions you incorporate the images of the ‘partner’ in your Way of Cherry Trees series. You connect several threads and layers of time; the work process surfaces and the viewer understands that one of the motivating features of your photos is expectation. GCs: The Way of Cherry Trees shows the uncertainty of social, political, historical remembrance of our time. The series was inspired by walks along the demolished Berlin Wall where nowadays cherry trees blossom. Right from the beginning it was a joint work with a co-artist whose name remained almost hidden. Two walks are intertwined in the photo series. I could discover the cherry trees with the help of the co-artist’s descriptions, preliminary studies and draft-photos. I received the images and descriptions of this preliminary walk, and finally I created my own version of this topic. Thus, the two walks ended up as a long series of images accompanied by description.

végül egyetlen mûben használjam fel mindet. A két séta így vált együtt egy hosszú, leírásokkal tagolt képsorrá. A berlini külvárosi helyszínek, a szikár, helyenként érdektelen táj képei mintha az emlékezet peremén elhelyezkedõ emlékhelyet is jelölnék. A hajdani berlini fal ezen szakaszai mára érdektelen sétaútvonallá váltak. Ez a sorozat itt vezet át a legújabb fotósorozataim kérdéseihez, melyekben a közelmúlt történelmének fontos helyszíneit, tárgyait, archívumait dolgozom fel. PL: A Szabad Európa Rádió könyvtárának felszámolása az OSA aulájában egy sajátos, áttûnõ emlékmûvet teremtett a hidegháború egykori „tiltott” szakirodalmaiból. Majdnem 20 évvel a rendszerváltás után ez a könyvtár leselejtezendõ, csupán pár gyûjtõ és szakember számára érdekes állományként, folyamatosan változó konfigurációban volt látható. Része volt ennek az újabb és újabb dobozok kipakolása, a munkatársak folyamatos szortírozása, a könyvek osztályozása „elvihetõ” és „megnézhetõ” kategóriákba. Ezzel a sorozattal új irány kezdõdött a munkádban. A hozzáférhetõvé tétel felõl indultál el a dokumentálás kérdései felé. CsG: A folyamat a szemem elõtt pergett. A hidegháború korában felnõni egyet jelentett a tiltott, a háttérben zajló folyamatokra való érzékenységgel, a „kettõs látással” és értéssel, a bizonytalanság és fenyegetettség megtapasztalásával. A Szabad Európa Rádió könyvtári állományának felszámolása pontosan képezte le a hidegháború „örökségének” jelenét. A könyváradat látványa a földön, a feldolgozáshoz kapcsolódó és értékelõ feliratozás, a leselejtezés, a könyvekre írt szavak egy le nem zárt, egy éppen most zajló folyamat tükre. A képek, amelyeket errõl a folyamatról készítettem, önmagukban is összetett történelmi, politikai, társadalmi

The suburb locations of Berlin, the haggard and sometimes uninteresting landscapes seem to locate the memorial place of a long forgotten past. This section of the former Berlin Wall became an ordinary walking path. At this point this series leads us to the questions raised by my latest photos series. I take snapshots of important locations, objects and archives of the recent past. LP: The elimination of Radio Free Europe’s library in the Open Society Archive’s (OSA) aula created a unique monument from the once ‘forbidden’ literature of Cold War. Almost 20 years after the change of the regime this library was seen as a continuously changing configuration, in which only certain experts were interested. This process could be seen in the discarding of boxes, the continuous sorting of the staff and the categorization of books into ‘take away’ and ‘researchable’ categories. With this series a new direction emerged in your career. You have turned from the question of ‘accessibility’ to the issues of documentation. GCs: The process unfolded in front of my eyes. By growing up in the Cold War period I could experience the sensitive nature of the ‘forbidden’ or even the secretive course of events, the ‘dichotomy’ of politics, uncertainty and intimidation. The elimination of Radio Free Europe’s library mapped the presence of the Cold War’s heritage precisely. The image of books piled upon each other, the labels, the discarding of books and the words written on them clearly mirrored a vividly pulsating process that was unfolding. The photos I have made about this procedure depict a complete historical, political and social progression on their own right. This was a course of action that unfolded in front of my eyes in the social and political atmosphere I was living in.

Gabriella

7

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

folyamatot rögzítenek. Egy olyan folyamatot, amely most zajlik, abban a társadalmi és politikai térben, amelyben a mindennapjaimat élem. A Szabad lapok címû sorozatom képei a közelmúlt történelmének, a társadalom máig fel nem tett és megválaszolatlanul hagyott kérdéseinek az „emlékmûvei” is egyben. Mivel nem történik meg az újraértékelés, a szemünk láttára válnak ezek a helyszínek, tárgyak és archívumok semmissé, lesznek az enyészeté. A velük szemben tanúsított bizonytalanság végül a csendes pusztuláshoz vezet. Ezt az állapotot tükrözik a legújabb sorozataim. PL: Részben a Cseresznyefa út, részben a Késleltetett közvetítés idézte fel bennem Joachim Koester fotóeszszéit, elsõsorban a Kant-séták címû sorozatát, ahol Kalinyingrádban, az egykori Königsbergben nyomozva igyekszik rekonstruálni a filozófus napi sétáit. A végén mégis két fiktív útszakaszt kapunk, de közben egy nagyon is pontos utazást teszünk a világháború és az azt követõ szovjet idõszak maradványaként vegetáló városról. Koester dokumentum-felvételekrõl beszél, amelyek az „ábrázolt” és a „narratív” feszültségében léteznek. CsG: A Késleltetett közvetítés címû sorozatom fotói a volt Szabad Európa Rádió legnagyobb európai átjátszóállomásának elhagyott bázisán készültek, Portugáliában. A bázis az egyik legfontosabb központja és közvetítõje volt a szabadság akkori hangjának, ma jelentéktelen, elhagyott város, szétmálló épületekkel, terekkel, tárgyakkal. A történetbõl mára mindössze a terület lett a hasznosítható örökség, a szabadság kérdése itt és most, akkori formájában már értelmetlen. A hidegháború megszûnt, de maga mögött hagyta területeit, épületeit, bázisait, tárgyait, megválaszolatlan kérdéseit. A dokumentáció itt elsõsorban nem a tárgyak, nem a helyszínek, hanem a kérdések és a bizonytalanság archívuma. A képeim a társadalmi elfordulás, az elhallgatás, a feldolgozatlanság, a megválaszolatlanság archívumai is egyben. CSOSZÓ 8

My Free Copies series is not only a ‘memorial’ to recent past events but also to some unanswered questions of our society. As revaluation would not take place, these places, objects and archives end up in disintegration. Our uncertainty finally results in their quiet decay. My latest photos visualize this condition. LP: Way of Cherry Trees and Retransmission Timeout reminded me of Joachim Koester’s photo essays, first of all his series entitled Kant-walks where he tried to reconstruct the philosopher’s daily walks in Kaliningrad, former Königsberg. Finally, we get two fictive paths while making a real journey in the city remnant of World War II and the Soviet area. Koester speaks about document-snapshots that exist through the tension between ‘depiction’ and ‘narration’. GCs: The photos of the Retransmission Timeout series were made in Portugal at the currently deserted, largest European transmission base of the former Radio Free Europe. This was one of the most important centres and transmission bases of the voice of freedom in the past. Nevertheless, today it is an unimportant, deserted city scattered with decaying buildings, spaces and objects. The sole exploitable heritage is the land itself. The question of ‘freedom’ seems already nonsense in its past form from the present’s point of view. The Cold War is over, but it has left its mark on land, buildings, bases, objects and unanswered questions. Primarily, this documentation creates an archive of unanswered questions and uncertainty, and not of objects or locations. At the same time my photos help to remember social alienation, concealment and unanswered questions. Similarly to Koester’s images, I do not use accompanying lines in this series. I do not give any narration; everything is shown by the photos themselves: they are the story-tellers. LP: Another photographer whose way of thinking might be similar to your latest works is Moyra Davey.

Hasonlóan Koester képeihez, ebben a sorozatban nem használok szövegeket, nem „narrálom” külön a képeket. A „narráció” a képek felületén zajlik, a képek sûrítik, beszélik el a történetet. PL: A másik fotós, akinek gondolkodásmódja talán közel állhat újabb munkáidhoz, Moyra Davey. A tavaly megjelent fotó- tanulmánykötetének egyik központi témája a véletlen. Kérdés, hogy mi a helye a véletlennek, lehet-e releváns módon beszélni róla a túlnyomórészt rendkívül tudatosan megszerkesztett kortárs fotográfiában? Davey-nek van egy mondata, amely egyben a könyv másik célkitûzését is jelzi: „Néhány képet is akarok csinálni, de azt akarom, hogy szavakból nõjenek ki.” (I want to make some photographs, but I want them to take seed in words.) CsG: Nem minden sorozatom és témám elõre elhatározott és megtervezett. Több munkám született egy-egy olyan élethelyzetbõl vagy találkozásból, amelyet nem én terveztem el, hanem véletlenek sorozataként találtam rá, és végül abból alakult ki a mû. Ilyenek a séták, vagy apám nyakkendõkötése. Ilyenkor nem tervezhetõ el, mi fog történni, mit fogok rögzíteni. Csak a motívum kiválasztására, a szituáció megteremtésére tudok felkészülni, a további folyamatok lépésenként formálódnak, megtalálva a végsõ bemutatás formáját, médiumhasználatát. A képek sora, a fotózás közben alakuló szituációk és a kiállítási helyszín tere mindmind befolyásolják a végleges mû formáját. Ezek a folyamatok, amelyek a mûvek megszületését, majd „megosztását” (kiállítását) jellemzik, egyszerre egyesítik magukban a determináltság, a véletlen, a meghatározottság és a változásra nyitottság lehetõségét. Ide kapcsolódóan fontos még az is, hogy miként vezet át egyik munkám a másikba. A fogadott testvéreimrõl készült portrék és mozdulatfotók vezettek el a jelnyelvhez, a jelnyelv aztán a hiány kérdéséhez, ebbõl eredtek a lehunyt szemû portréim, abból késõbb a családom lehunyt szemû sora következett, és ez vezetett el a nyakkendõ-kötéshez, a szüleim kapcsolatához. Egymás-

One of the central themes of her photo-essay book is chance. The question is whether there is room for chance in consciously composed contemporary photography. A sentence written in Davey’s essay sets the book’s other objective: “I want to make some photographs, but I want them to take seed in words.” GCs: My photo series and topics are not always premeditated. I have several works that were created after an interesting meeting or a peculiar moment in my life. They were not planned at all, they simply happened as a series of co-incidences, and finally the work of art was born. Walks or my father putting on his tie could be examples of these occasions. In these cases I cannot plan what will happen and how I am going to record it. I can only prepare myself for the choice of motives and the creation of a given situation. All further processes come to being step by step, and the final form and media realizes. The sequence of images, the emerging situations and the space of the exhibition room all influence the final form of my creation. The processes, that characterise the birth and ‘sharing’ (exhibition) of these works, unify in themselves features such as determination, chance, definitiveness, and the possibility for new ideas. Another important thing concerning this question is my progression from one work to another. The portrait and movement photos taken about my foster-siblings led me to sign language, sign language led me to the question of void. Furthermore, this directed me to make portraits about people with eyes shut, and later on I took photos of my family members with eyes shut. Finally, this has shown the way to the tying of the tie and my parents’ relationship. Missing Images was made out of e-mails and photos taken in a relationship, it was followed by the foldable Map that guided us to a specific location through a walk. This inspired my Part Installation, which recorded a Danube riverside walk, and finally the Way of Cherry Trees was born. In this work the theme of the Cold War period emerged, and now it seems that this historical motif plays

Gabriella

9

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

nak készített fotókból, egy kapcsolat képeibõl és e-mailjeibõl született a Hiányzó képek címû leporellóm, azt követte az összehajtogatható Térkép, amely egy sétával elvezetett egy konkrét helyszínre, ezután készült el a duna-parti sétát rögzítõ Part installációm, majd a Cseresznyefa út. Itt jelent

an important role in my work nowadays. Very often my images are not connected to each other through form. It is primarily their content and questions that guide the viewers in the labyrinth of my photos.

meg témaként a hidegháború korszaka, az a történelmi szál, ami most hosszan tartó motívum a munkáimban. A kapcsolódás a mûveim között tehát nem mindig és nem elsõsorban formai, sokszor a tartalom, a kérdések vezetik tovább a nézõt a munkáim között.

But I would like to return to Moyra’s above mentioned sentence. My answer to it is as follows: I create images, sometimes I accompany them with words, but and I want them to grow out of thoughts.

De visszakanyarodnék Moyra fenti mondatára, amire válaszul az enyém így hangzik: Képeket hozok létre, néhol szavakkal kísérem azokat, és azt akarom, hogy a gondolatból nõjenek ki.

The interview with Gabriella Csoszó was made by Lívia Páldi (Kunsthalle, senior curator). 8 th June 2009, Budapest

Csoszó Gabriellával Páldi Lívia (Mûcsarnok, fõkurátor) beszélgetett. Budapest, 2009. június 8.

PART FOTÓINSTALLÁCIÓ 415 DB 18×24 CM LAMBDA PRINT SZÖVEG 2005

PART PHOTOINSTALLATION LAMBDA PRINT 415 PIECES, 18×24 CM TEXT 2005

CSOSZÓ 10

Gabriella

Kedves,

Dearest,

elsõ pillanatban szép gondolatnak tûnt…

at first it seemed like a nice idea…

CSOSZÓ 12

Le akartam ellenõrizni, hogy besétálható-e a part. Nem erre számítottam.

I wanted to check out if the riverside was passable. This is not what I was bargaining for.

Gabriella

13

Persze tudom, tudtam, hogy a víz szennyezett, mégsem erre akartam figyelni. Túl egyszerûnek, túl banálisnak tûnt ezt megmutatni.

CSOSZÓ 14

Of course I know, I knew the water is contaminated, but I did not want to focus on that. It seemed too simple, too commonplace to show just this.

A mindennapi városi sétákat vágytam, ez a vágyam vitt a partra. Máskor is lementem. Aztán mindig fel, vissza, hogy felülrõl nézzem. Mert szörnyû állapotban volt.

I desired everyday walks in the city, this desire lead me to the riverside. Then I went back there. Then always up, then back again, to look down from the top. Because it was in a terrible state.

Gabriella

15

Most nem mentem vissza. Nem akartam elhinni, amit láttam. Az utolsó bejárt szakaszon is reméltem, van elviselhetõ része a közvetlen partnak. Nincs.

CSOSZÓ 16

This time I did not go back. I did not want to believe what I saw. Even at the last bit I walked through, I was hoping for some bearable part of the direct riverbank. There is none.

A belsõ városi szakaszt végigjártam, mindkét oldalon. Nemcsak a víz szennyezett. A teljes partvonal is az. A közlekedés ugyan nehezíti a partra jutást, de lehetséges. Ha alacsony a vízállás, kis megszakításokkal az egész part járható a kövek mentén.

I walked through the inner part of the city, on both sides. Not only is the water contaminated. The whole bank is. Transportation makes it difficult to get to the riverside, but it is possible. If there is a low tide, with few interruptions almost the entire bank is passable along the rocks.

Gabriella

17

De senki nem jár ott.

CSOSZÓ 18

But no one walks there.

Aki mégis, az a szükségét végzi, vagy a közvetlenül a vízbe ömlõ szennyvíz csatorna mellett pecázik, vagy induló hajóra vár. Nincs sétáló városlakó a vízparton.

If someone does, it is to relieve themselves, or to fish directly next to the wastewater that pours into the channel, or to wait for a ship to arrive. There are no citizens just walking on the riverside.

Gabriella

19

Kedves, jelenleg a Duna budapesti belvárosi szakaszán egyetlen rövid szakasz sincsen, amely besétálható volna.

CSOSZÓ 20

Dearest, at the moment there is not even a short section of the Danube in central Budapest which is passable.

Gabriella

21

A mû kísérlet egy több napos séta dokumentálására. Több száz különbözõ kép a Duna budapesti partvonaláról, a vízrõl, annak állapotáról. A fotók egyetlen képpé állnak össze, beborítva a galéria falát.

CSOSZÓ 22

The work is an attempt to document a several day long walk. The hundreds different photographs are about the riverside of the Danube in central Budapest, about the water and its state. The photos join together to form one single photo that covers the wall of the gallery.

Gabriella

23

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

CSERESZNYEFA ÚT FOTÓINSTALLÁCIÓ 4,2 M LAMBDA PRINT (40 DB 40×50, 24×40 CM) SZÖVEGEK 2008

WAY OF CHERRY TREES PHOTOINSTALLATION 4,2 M LAMBDA PRINT (40 PIECES 18×24, 24×40 CM) TEXTS 2008

„Egy japán alapítvány 1990-ben 10 000 cseresznyefát adományozott Berlinnek, amit a valamikori fal (teljes hosszúsága 160 km volt!) Osdorfer Wäldchen és Lichterfelder Allee közötti szakaszán ültettek el – tehát nem csak Pankow-ban, ahogy korábban gondoltam, hanem lemegy egészen az alsó kerületekig (Pankow ,fent’ van – majd megnézegetjük valamikor a térképet). Talán mert ezeknek a területeknek egy része ma is belakatlan, nem találkoztam vele. A pankow-i szakaszon a fal felépítése elõtt volt már út a mai cseresznyék helyén, ami Weddinggel (késõbb nyugati kerület, ma nagyrészt bevándorlók lakják) kötötte össze a kerületet, a fal azonban kettévágta, ott tehát volt egy korábbi történelmi réteg (de ez akár Berlin más részein is hasonlóan lehetett). Pankow mindenképpen érdekes hely, de a helyszín megválasztására ezek szerint elvileg több lehetõség is kínálkozik… hm. Eddig az elsõ ,recherche’.” KZ

CSOSZÓ 26

“In 1990 a Japanese foundation donated 10 000 cherry trees to Berlin, planted along a section of the former Wall (it’s total length was 160 km) between Osdorfer Wäldchen and Lichterfelder Allee – so not only in Pankow as I thought earlier; it goes all the way down to the southern districts (Pankow is ‘up’ in the North – we will have a look at the map sometime). I never came across it, perhaps because part of these districts is still scarcely inhabited. There had already been a road along the Pankow section of today’s row of cherry trees before the wall; it had connected the district to Wedding (which later became a Western district, and is today inhabited by immigrants), but it was dissected by the Wall. So there had been an earlier historical layer there (just like in other parts of Berlin). Pankow is by all means an interesting place, but apparently there are several other opportunities for choosing the location… hm. This is the first ‘recherche’ so far.” ZK

Kedves, Berlin belvárosának északi részén vagyunk, ott, ahol az S-Bahn-gyûrû elválasztja egymástól Prenzlauer Berget és Weddinget – itt halad át a valamikori fal mentén vezetõ út, a Mauerweg Nordbahnhof és Wollankstrasse közötti szakasza, amelynek két, az S-Bahn gyûrû egyik és másik oldalára esõ részére telepítették a cseresznyefákat. A gyûrû belsõ oldalán csak a gyûrû felett átívelõ híd felvezetõ szakaszán találunk fákat. Ha a hídról visszafelé, a belváros irányába nézünk, még látjuk a Tévétornyot, lefelé nézve pedig egy kiterjedt, üres területet. Ha a hídon átérünk a weddingi oldalra, néhány perc után elérjük a következõ összekötõ hídat, a Bösebrückét – itt kezdõdik a cseresznyesor következõ szakasza. Ez a szakasz mintegy 2-300 méter hosszan vezet el a kerület szélére épült kertesházak mellett. A cseresznyesor és a sínek között kissé elhanyagolt, homokos rész, afféle maradékterület fekszik, kutyasétáltatásra alkalmas. Sokan itt tapostak maguknak utat, közvetlenül a cseresznyesorral párhuzamosan. Ha az útra merõlegesen, a házakkal szemben fényképezünk, olyan, mintha egy falusi utcán vagy Budapest egy kertvárosi kerületében lennénk. De nincs könnyû dolgunk, mert a házak sok helyütt megbújnak a fák között. Ha visszafelé jövet felmegyünk a Bösebrückére, még egyszer megnézhetjük a cseresznyesor bejáratát a híd lábánál, a cseresznysor és a sín között vezetõ gyalogutat, és a cseresznyesor melletti kerteket. Z.

Dear, We are in the Northern part of Berlin's downtown, where the S-Bahn ring separates Prenzlauer Berg from Wedding – this is where the NordbahnhofWollankstrasse section of Mauerweg, the alley along the former Wall passes through. The cherry trees were planted along this alley on the two sides of the S-Bahn ring. Along the inner side of the ring we only find trees at the entrance of the bridge crossing the S-Bahn. Looking back towards downtown from the bridge, we can see the TV tower, and a large expansion of deserted area below us. Crossing the bridge to the Wedding side, we reach the next connecting bridge, Bösebrücke – this is where the next section of the rows of cherry trees begins. This section leads for 2-300 metres along the patio homes built on the edge of the district. There is a little neglected non-functional sandy area between the cherry trees and the rails, suitable for walking dogs. People have trod a path here, parallel to the row of cherry trees. Taking a shot across the path, facing the houses, it appears as though we were in a suburb of Budapest. We have a hard task, for houses are often hidden between the trees. If we walk up Bösebrücke on the way back, we can take another look at the entrance of the cherry alley at the foot of the bridge, the walkway between the cherry trees and the rails, and the gardens along the alley. Z.

Gabriella

27

CSOSZÓ 28

Gabriella

29

CSOSZÓ 30

Gabriella

31

CSOSZÓ 32

Gabriella

33

CSOSZÓ 34

Gabriella

35

Kedves, a cseresznyesor leghosszabb szakaszát a valamikori fal Lichtenrade és Lichterfelde közötti részére telepítették: a Rade jelentése „gyom”, a Feld jelentése „szántóföld”. A Lichtenrade-i S-Bahn megállótól néhány sarkot kell csak megtenni, hogy a kertes házak között elérjük Berlin szélét. A legutolsó utcából egy vékony kis ösvény nyílik, itt indul a Mauerweg. Az ösvény elõször visszafelé, a város irányába vezet, és keresztülhalad egy másik utcán; a Mauerweg az utca túlsó oldalától erdei úttá szélesül ki. Hosszú és a városi szemnek egyhangú útszakasz kezdõdik itt, amely alig kínál olyan jelet, amelyet olvasni lehetne. Az út jobb oldalán egy betonsáv húzódik végig, amelyet többnyire elnyel az út menti növényzet – talán ez a valamikori fal nyoma. Az út hol egy kuszán benõtt erdei sétány, hol egy katonai gyakorlóút benyomását kelti. A cseresznyesor déli szakaszát az amerikai hadsereg valamikori gyakorlótelepe mellé ültették. A gyakorlótelep nyomai ma már nem látszanak, legalábbis az útról nem. A Mauerwegrõl apróbb ösvények ágaznak le, amelyeken gyorsan elérjük a földek szélét. A Mauerweg déli szakaszába több nagyobb erdei útvonal is becsatlakozik – tulajdonképpen kirándulóutak hálózatába épült. A cseresznyesort, amelyet Lichtenrade felõl több kilométer után érünk el, az út utolsó, L alakú vonalán találjuk. Az L két szárának találkozásában pihenõt építettek ki. A cseresznyesor déli szakasza a földekre visz ki. Z.

Dear, The longest section of the rows of cherry trees was planted along the Lichtenrade-Lichterfelde section of the former Wall. Rade means “weed”, Feld means “field”. Walking a few corners among the patio homes from the Lichtenrade S-Bahn stop, we reach the city's end. A narrow path opens from the last street, and here is where Mauerweg starts. The path first leads back towards the city, crossing a street. From the other side of the street Mauerweg broadens into a forest road. A long and, to the urban eye, dull section starts from here, offering almost no sign to read. There is a concrete strip on the right side of the road, mostly overgrown by vegetation – perhaps this is the trail of the former Wall. The road alternates between a lush forest path and a military practice road. The southern section of the rows of cherry trees was planted along a former US Army practice ground. Its traces are not visible today, at least not from the road. Narrow paths branch off from the Mauerweg, leading to the nearby fields. Several bigger forest routes lead into the southern section of the Mauerweg – it was practically built within a network of excursion trails. The row of cherry trees, which we can reach after walking several kilometres from Lichtenrade, is found on the last, L-shaped section of the road. There is a resting point fashioned in the junction of the two stems of the L. The southern section of the rows of cherry trees leads out into the fields. Z.

CSOSZÓ 36

Gabriella

37

CSOSZÓ 38

Gabriella

39

CSOSZÓ 40

Gabriella

41

Kedves, megtaláltam a cseresznyesor nyugati szakaszát, egészen közel, a Landwehrkanal Maybach-, ill. Paul-Linke-Ufer-i szakasza után indul, és a csatorna egyik kiszélesedése mentén halad, mindössze egy-kétszáz méter hosszan. Ez a rész Kreuzberg és Treptow határa, és egyszerre látszik elhanyagoltnak és élettel telinek, mint a város sok más része. Ha a Paul-Linke-Ufer oldalán indulunk el, egy pétanque-pálya mellett megyünk el, szemben pedig, a Maybachufer oldalán a sövények mögött egy focipályát találunk. Ha elhagyjuk a Maybachufert, és átmegyünk a Lohnmühlbrückén, már látjuk azt az épületet, ahonnan a cseresznyesor indul. Itt is tábla jelöli a Mauerweget. A Mauerweggel párhuzamosan egy másik, rövidebb gyalogút is indul, amelyet fémkerítés választ el a partszakasztól. Ha ezt követjük, egy ponton rálátunk a csatorna kiszélesedett szakaszára is. Néhány méterrel késõbb a cseresznyesorra érünk ki, amely itt a part és egy újabb építésû házsor között halad el. Az útszakasz egy része most építési terület, kicsit arrébb az egyik üres telken kisebb játszóteret alakítottak ki, amelyet kapu választ el az úttól. A cseresznyesor végén találunk egy hídat, amely egy kis szigeten is átvezet; itt szintén egy játszótéren sétálunk át. Ha átmegyünk a hídon, ismét a Paul-Linke-Ufer oldalán vagyunk, és még egyszer megnézhetjük a pétanque-játékosokat. Z.

Dear, I have found the western section of the rows of cherry trees. It starts very near, after the Landwehrkanal's Maybach – Paul-Linke-Ufer section, leading for 1-200 metres along an offshoot of the channel towards the North. This is the border between Kreuzberg and Treptow, and it appears at once neglected and lively, just like other parts of this city. Starting on the side of PaulLinke-Ufer, we pass a petanque court, and on the facing side we find a football court behind the bushes lining Maybachufer. If we cross Lohnmühlbrücke leaving Maybachufer, we can spot the building from which the row of cherry trees starts. Here, too, a sign indicates the Mauerweg. Parallel to the walkway, there is another short path separated from the bank by a metal railing. If we follow this path, we will spot the broadening in the channel at the junction. A few metres more and we are under the cherry trees, leading between the bank and a newly build row of houses. Part of the section is now a construction site, and a little off from the path a small playground was designed, separated from the path by a gate. After the end of the row of cherry trees we find a bridge leading through a small island; we can walk through yet another playground. Crossing the bridge, we end up on the PaulLinke-Ufer side, and we can once again observe the petanque players. Z.

CSOSZÓ 42

Gabriella

43

CSOSZÓ 44

Gabriella

45

A fotóinstalláció a lebontott Berlini Fal helyén ültetett cseresznyefák útvonalát követi. A mû egy párbeszéd is egyben, mely a képekkel és a leírásokkal, levelekkel két alkotó sétáját õrzi.

The photo installation follows the path of cherry trees planted at the place of the demolished Berlin Wall. The piece is also a dialogue that depicts the promenade of two artists through images, description and letters.

SZABAD LAPOK FOTÓINSTALLÁCIÓ SZABADON ELVIHETÔ KÉPESLAPOK 2007

FREE COPIES PHOTOINSTALLATION FREE CARDS 2007

CSOSZÓ 46

Gabriella

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

Az OSA (Open Society Archives) a volt Szabad Európa Rádió Könyvtárából közel 100 000 kötet könyvet örökölt meg. Az állomány történetileg és szakmailag is fontos része a Közép-Európai Egyetem és az OSA könyvtáraiba került. A könyvarchívum jelentõs részét 2007 nyarán leértékelték, majd a közönség részére lehetõvé tették, hogy szabadon válogassanak a könyvek közül. Az ily módon átlényegült, át- és leértékelt, kiselejtezett könyvek a hidegháborús korszak politika- és gazdaságtörténeti kiadványai voltak. A képek ennek az újraértékelésnek, a leértékelésnek és a felszámolásnak a folyamatát mutatják fel. Az installáció szabadon elvihetõ képeslapokból áll.

Open Society Archives (OSA) inherited approximately 100,000 books from the library of the former Radio Free Europe. The holdings’ politically and historically most relevant pieces were deposited in the library of Central European University (CEU) and OSA. In summer 2007, the majority of books were devalued, and people were given the chance to freely choose from this archive. The devalued and hence transformed books represented the political and econo-historical heritage of the Cold War era. The photos show the process of this revaluation, devaluation and elimination. The installation is made of free postcards.

CSOSZÓ 48

Gabriella

49

CSOSZÓ 50

Gabriella

51

CSOSZÓ 52

Gabriella

53

CSOSZÓ 54

Gabriella

55

CSOSZÓ 56

Gabriella

57

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

KÉSLELTETETT KÖZVETÍTÉS 70×100, 50×70, 40×50, 30×40 CM LAMBDA PRINT 2008

RETRANSMISSION TIMEOUT 70×100, 50×70, 40×50, 30×40 CM LAMBDA PRINT 2008

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

MÉLYI JÓZSEF KÉSLELTETETT KÖZVETÍTÉS

JÓZSEF MÉLYI RETRANSMISSION TIMEOUT

Többek között az a jó a fotóban, hogy olyan sokféleképpen nézhetõ. Nézhetjük a motívum felõl, tekinthetjük puszta dokumentumnak, esetleg metaforának, idõlenyomatnak, vagy – ha megfelelõen vájtfülûek vagyunk – szólhat számunkra magáról a fotóról. A felsorolt nézetek közül egy sincs az – egyébként is csak elképzelt – ártatlan szemre szabva, mindegyikhez elõzetes tudásrétegek és kontextus-ismeretek szükségesek. Ezt sokszor tényleg hajlamosak vagyunk elfelejteni, amikor a fotót egyszerûen a valóságnak látjuk.

Photos are fascinating as they can be seen from so many perspectives. One can interpret them through their motives, they can be seen as simple documents or a metaphor, they can show a certain moment of time, or if we are true experts, they can represent the art of photography itself. All these imaginary perspectives require certain layers of knowledge and context. Photos are not meant for the innocent. We often forget this and consider photos as depictions of the reality surrounding us.

Ha Csoszó Gabriella mostani fotósorozatát csupán a motívumok felõl nézzük, a képek valóban pusztán dokumentumoknak tûnnek. A fotográfus Portugáliában, szinte véletlenül talált rá erre a másfél évtizede elhagyott helyre, a Szabad Európa Rádió egykori adóállomására, egy elzárt területre, amely valaha önálló és önellátó településként mûködött. Csoszó nem tervezte el elõre a felmérést, spontánnak tûnõ, átfutó kamera-tekintete végigpásztázta a látványt; miközben érdekes és érdektelen egyszerre került elé. Persze valójában egyetlen motívum sem lehet közömbös, hiszen ami képre kerül – és ez közhely – már a kiválasztás aktusa nyomán elveszti ártatlan látvány-jellegét. Ha csak arról beszélünk, hogy a Szabad Európa Rádió negyven éven keresztül sugárzott errõl a helyrõl, az egyszerû tárgyakra és terekre óhatatlanul máris további kontextus-rétegek rakódnak. A helyszín magyar vonatkozása ebbõl a szemszögbõl tagadhatatlan, sõt, aki ma egy bizonyos életkor fölött jár – „n” talán nagyobb egyenlõ harmincöt – valamilyen módon, talán egy megjegyzés erejéig vagy leginkább csak képzeletben, kapcsolatba is került ezzel a kitüntetett hellyel. Így aztán az ott készült fotók, kilépve a dokumentum-létbõl, akár a személyes, akár a kollektív emlékezet asszociációs láncait is elindíthatják. Vagy éppen az emlékezet metaforáivá válhatnak.

Gabriella Csoszó’s present photo series could be interpreted as mere documents of reality from the motives’ point of view. The photographer discovered Radio Free Europe’s former broadcasting station in Portugal by chance. This secluded area, deserted for more than 15 years, was once an independent and self-supportive place. Csoszó did not mean to play: she spontaneously observed the landscape with her camera, and thus depicted interesting and uninteresting things at the same time. Of course, none of her motives could be considered as indifferent. Anything she chose to visualize lost its innocent landscape-view feature. If we consider that Radio Free Europe broadcast from this place for four decades, all the ordinary objects and spaces would bear further layers of meaning and context immediately. There exists an obvious link to Hungarian history at this place. What is more, generations over 35 in one way or another had connections with this outstanding place. Therefore, the photos taken in Portugal could kick off a chain association of collective memory. Or they could become the metaphors of remembrance.

Csoszó Gabriella Portugáliában nem az emlékezés jegyében, hanem a feljegyzés során a motívumok között válogatva, szinte véletlenül egy érvényes szabadság-metaforára talált rá.

CSOSZÓ 60

Gabriella Csoszó has found almost by accident a genuine metaphor of freedom in these motives in Portugal. Through her photo series we understand that today’s generation can pronounce the word ‘freedom’ with an unbearable lightness and ease. However, this notion of ‘freedom’ becomes extremely complicated if we turn back

Képsorozatából mintegy mellékesen derül ki, hogy nekünk, ma élõknek milyen elviselhetetlenül könnyû kimondani ezt az idõvel mindig lejáratódni látszó szót: szabadság. És milyen bonyolult ugyanez a szabadság-kérdés, ha visszaforgatjuk az emlékezet kerekét. Hiszen képzeljük el ezt a fotósorozatot negyven vagy húsz évvel ezelõtt. Negyven éve a fotóst kémkedés vádjával vagy itt, vagy ott elítélték volna, esetleg ugyanezért épp a másik helyszínen kitüntetik. Ha pedig húsz éve készül, a helyszínen készült sorozat pusztán rövid dokumentációs jegyzet lehetett volna a rendszerváltás margóján. Most pedig Csoszó Gabriella, magyar fotográfus mindebbõl egy emlékmûvet hozott létre, egy talán feledésre ítélt, de mindennapjainkat ma is átszövõ fogalom, a hidegháború emlékmûvét. Tárgya csupán számunkra, és csakis a fotósorozat nyomán tûnik fontosnak, hiszen a való világban, Portugáliában mindez az enyészeté lett és lesz. A fotókat nézve olyan ez az emlékmû, mintha a vasfüggöny vagy még kézzelfoghatóbban a berlini fal inverze lenne. A Szabad Európa Rádió átjátszóállomását, ha nem is konkrétan, de tulajdonképpen a berlini fal ellenében, a vasfüggöny idején hozták létre, és azzal szinte egyszerre szûnt meg. A helyszínt tulajdonképpen tényleg akkor kezdték elhagyni, amikor a berlini falat lebontották. Ha visszaemlékszünk, a vasfüggöny vagy a berlini fal darabjaiból gyorsan ereklye lett, megmaradt szakaszai ma már múzeumi védettséget élveznek. A szabadság állomásából viszont elfeledett és elhagyatott hely lett, amelyet nem kell védeni, mert senkinek sem kell. A berlini fal a megszûnésével szimbólummá vált, a Szabad Európa Rádió a megszûnésével elfelejtõdött. Ez az emlékmû pedig most nem a megszüntetve megõrzésbõl lett, hanem az enyészetbõl. Ez a szabadság, ami van. Minél jobban távolodunk idõben ettõl a kortól, a Szabad Európa Rádió korától, annál megfoghatatlanabb lesz a szabadság hiánya is. „Három év múlva kap majd útlevelet … egyáltalán nem kaphat útlevelet … ez drágám, nem telefontéma … nem írhatja meg, mert nem is közlik … bemondta a Szabad Európa … az igazság valahol a kettõ között van”. Milyen furcsa szófordulatok, amelyek jelentését gyerekeinknek hosszan kell majd elmagyarázni. Amit nem

time. For a second just imagine these photos taken in the 1960s or 1980s. The photographer would have either been charged with intelligence work, or rewarded, depending on the country of stay. 20 years ago the photo series could have been a mere documentation on the sideline of the change of the regime - and now, the Hungarian photographer, Gabriella Csoszó erected a monument of an almost forgotten but still defining moment of history: the cold war. This theme is relevant only for us, Hungarians through the photo series. In Portugal everything is forgotten and in decay. These images visualize a moment as if it were the inverse of the Iron Curtain, or more precisely the Berlin Wall. Radio Free Europe’s broadcasting station was built as a counterpoint of the Berlin Wall, and they both disappeared at the same time in history. The actual location was abandoned at the moment of the Berlin Wall’s demolition. We all know that parts of the Berlin Wall and the Iron Curtain became relics immediately, and their remains fall under special museum protection. But the broadcasting station of freedom became an abandoned and forlorn place in which no one is interested. The Berlin Wall became the symbol of its time; however, Radio Free Europe was forgotten in history. Thus, the artist’s photographical monument is built on disintegration - it represents freedom in itself. The more time elapses since the activity of Radio Free Europe, the more difficult it becomes to grasp the notion of the lack of freedom. “You’ll get your passport in 3 years…” “You can’t get a passport…”, “Honey we shouldn’t discuss this over the phone”, “You can’t write it as it won’t get published”, “It was announced by Radio Free Europe”, “Truth lies somewhere in between…” Strange sentences… We will have to explain their meanings to our children. What we do not have to explain is we were left alone with our massive freedom. Gabriella Csoszó’s photo series tells the story of historical forlornness in Eastern Europe, and the peculiarity of our freedom. Some of her photos are the depictions of historical void and collective solitude.

Gabriella

61

MAI MAGYAR FOTÓMÛVÉSZET C O N T E M P O R A RY P H O T O G R A P H Y F R O M H U N G A RY

kell majd elmagyarázni, az az, hogy mennyire magunkra maradtunk a már emlegetett nagy és könnyû szabadságunkkal. Csoszó Gabriella fotósorozata Európa keleti felének történelmi magárahagyatottságáról, a szabadság magányosságáról is szól, egyes képei pedig a történelmi kiüresedés és a kollektív magány darabjai. A fotók talán éppen azért tudják megjeleníteni ezt a kollektív magányt, mert érzékeltetni tudják az egykori eleven életet. A Csoszó kamerája által megörökített, ma már üres helyszíneken évtizedeken át emberek dolgoztak azon, hogy a szabadságot magukba foglaló információk jussanak el a világ egyik pontjáról a másikra. Lenyomatként látszik a képeken, hogyan tevékenykedtek: pingpongoztak, írtak, olvastak, rádiójeleket küldtek és fogadtak, ültek, álltak, aludtak, gyerekeket hoztak a világra, elkerítve a világtól, szabadon. Már e furcsa relativitás érzékeltetése is elegendõ ahhoz, hogy itt a világ másik pontján átérezzük, milyen megfoghatatlan dolog a szabadság. Csoszó munkája így aztán valóban a Szabadság Szellemének emlékmûve lehet. Valóban van valamiféle szellemi rokonság Szentjóby Tamás több mint másfél évtizeddel ezelõtti kimagasló posztkonceptualista gellérthegyi akciója, a Szabadság-szobor lepelbe burkolása, és e mostani fotósorozat között. Nemcsak a kollektív emlékezet vonatkozásában, de akár abban a profán tényben is, hogy Csoszó minden egyes fotója virtuálisan egy-egy konceptuális mûalkotást rejt magában. Az erdõ itt csak gigantposzter, a fák közé bevezet egy ajtó, abból a fából, amit kivágtak az erdõben. Vagy nem is vezet be, látjuk, csak oda van támasztva a falhoz, árnyéka ott van a fákon. Az egymásra tornyozott matracok installációja mintha a kilencvenes évek egyik képzõmûvészeti kiállítóterét idézné. Az inkubátor pedig, ha háromdimenziós mûtárgy lenne, maga lenne a koraszülött szabadság. De a képeken persze nem mûtárgyakat látunk. Egy mégiscsak semleges tekintet súrolja a valós tárgyakat, amelyben ha akarjuk, észrevesszük az alig észrevehetõ kompozíciót, értékeljük a színek és a formák finom egyensúlyát, vagy a képeket egy-egy valóságszelet természetes lenyomatának tekintjük.

CSOSZÓ 62

The images can grasp the feeling of collective solitude as they radiate a vivid abundance of that time. For decades, people worked at these locations, presently abandoned, to transmit and broadcast information on freedom from one part of the world to another. By watching the images, one can feel the atmosphere of the time through the activities they did, including playing table tennis, writing, reading, sending and receiving radio signals, giving birth to children in this secluded but free world. Through this strange relativity, we can truly understand in Eastern Europe what an indefinable thing freedom is. Thus, Csoszó’s work becomes the monument of the Spirit of Freedom on its own right. There is a spiritual connection between Tamás Szentjóby’s outstanding post-conceptual act, namely the wrapping of the Statue of Liberty on Gellért Hill 15 years ago, and Csoszó’s photo series. This connection does not exist just from the collective memory’s point of view, but through the interesting aspect that all of Csoszó’s images are virtually a conceptual work of art on their own. Here the forest is just a gigantic poster. There is a door made out of the tree cut in the forest that leads us inside. Or maybe it does not lead us there: it is only leaning against the wall with shadows cast on the trees. The installation of piled mattresses recalls one of the exhibition spaces of the 1990s. If the incubator were a 3D work of art, it would be premature-freedom itself. However, we can see anything but pieces of art on the images. Real objects are taken into account through a neutral glance, and in case the viewer wishes, an almost unnoticeable composition, a fine balance of colours and forms could be perceived.

A képeken a késleltetett valóság jelenik meg; mintha a por éveken keresztül a felvétel kedvéért gyûlt volna a tárgyakon. A porból, enyészetbõl, kopásból, burjánzó flórából és faunából összerakódó motívumok mindegyike idõlenyomat, ahogy gyakran magát a fotót is nevezik. Merthogy Csoszó Gabriella képei igazi, ha úgy tetszik klasszikus fotók, amelyekben a semleges dokumentáció és a szubjektív látásmód közti megállapíthatatlan határ a legérdekesebb. Mivel nem egyszerû hatásról van szó, nem is észrevehetõ, milyen eszközökkel tünteti el a különben nyilvánvalónak hitt határt. Kompozícióban van benne talán vagy a finoman levágott tárgyakban? Vagy a fényben, ami nagyon is el akar ömleni mindenen, de útját állják a tárgyak. Esetleg a nézõpontban. Talán mégis az a legjobb Csoszó Gabriella képeiben, hogy olyan valóságosak és annyiféleképpen nézhetõk.

point can hardly be distinguished. Could it be traced in the composition or in the elegantly distorted objects, or in the light darkened by some of them? Maybe it is just the viewpoint. One of the best things in Gabriella Csoszó’s photos is that they are so real and can be seen in so many different ways. 16th March 2009, Budapest

Budapest, 2009. március 16.

The photos show delayed reality; as if dust has been accumulating on the objects just for the sake of being taken. The motives are time-prints made up of dust, decay, fading, exuberant flora and fauna. Photos themselves are often referred to as time-prints, and Gabriella Csoszó creates classical photos in which the sublime border between neutral documentation and subjective view-

Gabriella

63

CSOSZÓ $"

Gabriella

$#

CSOSZÓ $$

Gabriella



%$ CSOSZÓ $&

Gabriella

69

CSOSZÓ 70

Gabriella

71

CSOSZÓ 72

Gabriella

73

CSOSZÓ 74

Gabriella

75

CSOSZÓ 76

Gabriella

77

CSOSZÓ %&

Gabriella

%'

CSOSZÓ &

Gabriella

&

CSOSZÓ &

Gabriella

&!