KÖZSZOLGÁLATI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE VIII. KONGRESZUSA
A KSZSZ SZÖVETSÉGI TANÁCSÁNAK BESZÁMOLÓJA A 2009 – 2013. KÖZÖTT VÉGZETT MUNKÁRÓL
BUDAPEST, 2013. MÁJUS 10.
1
TARTALOMJEGYZÉK Oldal BEVEZETŐ
4.
I. A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET A Bajnai-kormány túlélőprogramja A 2010. évi választások: mindent elsöprő győzelem
4. 5.
II. AZ ÉRDEKVÉDELMI ÉS ÉRDEKKÉPVISELETI MUNKA A keresetek alakulása A munkahelyek megőrzése Az érdekegyeztető fórumok munkája Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT) Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) Összegzés Más fórumok Egy mértékadó vélemény A közszolgáltatások átalakítása Jogalkotás Szociálpolitika Nyugdíjrendszer Önkéntes egészségpénztár, önkéntes- és magán-nyugdíjpénztár Munkavédelem
9. 12. 13. 14. 18. 18. 18. 19. 19. 20. 23. 24. 24. 25. 26.
III. SZERVEZETI ÉLET A VI. kongresszus A VII. kongresszus Évfordulós ünnepség Szövetségi tanácsülések Döntések Információadás Tapasztalatcsere, kölcsönös informálódás Feladat meghatározás Alelnöki értekezletek
26. 26. 27. 27. 28. 29. 30. 31. 32.
IV. KORMÁNYHIVATALI TAGOZAT
32.
V. NYUGDÍJAS ALAPÍTVÁNY
35.
VI. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT
35.
VII. A KSZSZ A DEMONSTRÁCIÓKON
36.
VIII. ÁLLÁSFOGLALÁSOK, KÖZLEMÉNYEK, ÖSSZEFOGLALÓK
36.
2
IX. SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK
36.
X. KITÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK
36.
XI. A SZÖVETSÉG GAZDÁLKODÁSA
36.
XII. NEMZETKÖZI MUNKA
38.
Részvétel az EUROFEDOP tevékenységében Közreműködés az európai szociális párbeszéd fórumainak munkájában CESI Kongresszus Nemzetközi támogatás XIII. TAGLÉTSZÁMOK 2013.
38. 38. 41. 41. 42.
3
KÖZSZOLGÁLATI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE VIII. KONGRESSZUSA A KSZSZ SZÖVETSÉGI TANÁCSÁNAK BESZÁMOLÓJA A 2009 – 2013. KÖZÖTT VÉGZETT MUNKÁRÓL BEVEZETŐ A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége (KSZSZ) a VI. kongresszusát 2009. május 22én tartotta. A szövetség alapszabálya szerint az akkor választott tisztségviselők mandátuma négy évig érvényes, így legkésőbb 2013 májusában, a soron következő kongresszuson új tisztségviselőket kell választani. A szövetségi tanács ezért 2013. február 7-én döntött a VIII. kongresszus összehívásáról és időpontjaként május 10-ét határozta meg. (A VII. kongresszus, mint arról a beszámolóban tájékoztatást adunk, más feladattal ülésezett.) Az alapszabály előírásainak megfelelően a munkabizottságok megkezdték a működésüket, a Program Szerkesztő Bizottság összeállította a KSZSZ következő időszakra szóló programjának javaslatát, a Jelölő Bizottság előkészítette a kongresszus elé terjesztendő személyi javaslatokat. A Beszámoló Szerkesztő Bizottság (elnöke dr. Agg Géza, tagjai dr. Soós József, Várnai Ferenc, Pető Andrea) munkája nyomán megtörtént – többek között az előző kongresszus dokumentumai, elsősorban a 2009-2013. közötti időszakra elfogadott programja alapján - a szövetség négy éves munkájának jelen összegzése és előzetesen a szövetségi tanács elé terjesztése. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége munkáját nem légüres közegben végezte, hanem a társadalmi-gazdasági folyamatok szerint körülhatároltan, többek között a mindenkori kormányok által kialakított feltételrendszer közepette. Ezért a beszámoló a korábbi gyakorlatnak megfelelően elemzést ad társadalmi-gazdasági környezetről, majd bemutatja a szervezeti életet, az érdekvédelmi- és képviseleti munkát, szól a hazai és külföldi szervezetekkel kialakított kapcsolatokról, és a szövetség gazdálkodásáról. A beszámolót előzetesen jóváhagyta a KSZSZ Szövetségi Tanácsa az április 10-i ülésén és véleményezte a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság. Mindkét testület egyetértett a beszámoló kongresszus elé terjesztésével.
I. A TÁRSADALMI-GAZDASÁGI KÖRNYEZET A Bajnai-kormány túlélőprogramja Rendkívül nehéz feladat még csak vázlatosan is az elmúlt négy esztendő társadalmigazdasági folyamatainak felvázolása, árnyaltan, az igazság minden részletének bemutatásával pedig teljességgel lehetetlen. A rendszerváltást követő több mint két évtized talán legnehezebb és leginkább ellentmondásos időszaka volt ez a néhány év, amelyet örökölt elmaradottságunk, a magyar gazdaságpolitika eddigi hibái, a pártok marakodása, a gazdaság gyenge teljesítménye demokráciánk gyengesége mellett egy világgazdasági válság hatása is terhelt. Közvetlenül a KSZSZ kongresszusát megelőzően, 2009. április 14-én ért véget egy súlyos és sokáig elhúzódó kormányválság, amelynek előzményei egészen a 2006 őszi, máig nem teljesen tisztázott hátterű zavargásokig nyúlnak vissza és végig kísérték Gyurcsány Ferenc akkori miniszterelnök vezette kormány munkáját. Ennek, valamint a Magyarországot 2009 tavaszára már elérő világválság (és a világsajtót még 2008-ban bejárt, a spekulánsokat és befektetőket megrémítő hír, hogy Magyarország – a magánszektor tartozásait is magába 4
foglaló – külső bruttó adósságállománya eléri a GDP száz százalékát) eredményeként kialakult hazai gazdasági helyzet hatására a miniszterelnök március 21-én, az MSZP kongresszusán bejelentette, hogy nem kíván a szükséges reformok útjába állni, ezért a továbbiakban nem vállalja a kormányfői tisztséget. A parlament feloszlása és az új választások elkerülése érdekében (amit a Fidesz-KDNP az új erőviszonyok hatására kezdeményezett) vállalt megoldásként szocialista parlamenti képviselők konstruktív bizalmatlansági indítványt nyújtottak be saját kormányfőjük ellen. Ehhez azonban meg kellett nevezni a miniszterelnök-jelöltjüket. „Lámpással keresték” a megfelelő jelöltet. A közvélemény legalább hét ilyen személyről hallhatott. Közülük voltak, akik nem vállalták, míg mások nem kapták meg az MSZP vagy az SZDSZ támogatását. Kormányválság és zűrzavar jellemezte a következő heteket. Végül Bajnai Gordon, az addigi nemzeti fejlesztési és gazdasági miniszter személyében állapodtak meg. Az új miniszterelnök 2009. április 14-én tette le az esküt. Bemutatkozó beszédében nem sok jót ígért: „Fájni fog, minden családtól áldozatot és lemondást kíván a válságkezelés. Minden magyar családot érint majd, de lesz eredménye.” (Kísértetiesen hasonlít ez Bokros Lajos 1995-ben, a megszorító csomagja bevezetésekor elmondott szavaira.) Magyarország ekkor tért át, persze, túlzással, a „hadigazdálkodásra” és ez tényleg fájt. A Bajnai-kormányhoz fűződik többek között a közszférában a 13. havi juttatás végleges megszüntetése, az eredetileg két évre tervezett, de máig tartó bérbefagyasztás. Megszüntették a 13. havi nyugdíjat, megemelték a nyugdíjkorhatárt 65 évre, új nyugdíjindexálási szabályokat alkottak. Szintén ekkor történt a családi pótlék befagyasztása a 2009. évi szintre, két évben maximalizálták a gyes és a gyed időtartamát és a jogosultsághoz szükséges időt fél évről egy évre emelték. Csökkent a táppénz, eltörölték az addigi lakástámogatási rendszert. 20-ról 25 százalékra emelték az áfát. (Igaz, néhány alapvető élelmiszer és a távhő esetében ez 18 százalék lett.) Szigorították a cafetéria szabályokat, cserébe némileg csökkentették a munkát terhelő járulékokat. Módosult a személyi jövedelemadózás szabályait, többek között bevezették a szuperbruttót. Bejelentették, hogy 2010-re megszűntetik a gáz- és távhő kompenzációt. Megpróbálták bevezetni a becsült 50 milliárd forint bevételt hozó ingatlanadót és a vagyonadót, ezek azonban elbuktak az Alkotmánybíróság előtt. Történtek azonban a lakosság számára pozitív változások is. Többek között eltörölték a tételes egészségügyi hozzájárulást, nőtt a minimálbér, csökkentették a miniszterek és az államtitkárok fizetését és az állami vezetők külföldi napidíját. A Bajnai-kormány keserves intézkedéseinek, túlélőprogramjának hatására kiegyensúlyozottá vált a forint árfolyama és a vártnál kevesebb, a GDP 3,6 százaléka lett az államháztartási hiány. 2009-ben a fogyasztói árak 4,2 százalékkal növekedtek. Sajnos, a foglalkoztatottak száma 2,5 százalékkal csökkent és a munkanélküliség 10,1 százalékra nőtt. Összességében azonban a kiigazítások eredményeképpen stabilizálódott a 2006-ban megkezdett költségvetési kiigazítás. A kiigazítás 2009-2010-ben együttesen meghaladta az ezermilliárd forintot.
A 2010. évi választások: mindent elsöprő győzelem A baloldali erők nem tudták kihasználni azt az előnyt, amelyet a nyolc éves kormányzás biztosíthatott volna nekik. A 2006. évet követően kialakult belpolitikai helyzet, az MSZP és az SZDSZ belviszályai, az egyre növekvő korrupció, tetézve a Magyarországot is elérő pénzügyi-gazdasági válsággal és a hatására kikényszerített megszorításokkal a 2010. májusi választásokkor földcsuszamlásszerűen elsodorta az MSZP-t, és teljesen megsemmisítette a valamikori egyik nagy rendszerváltó pártot, a Szabad Demokraták Szövetségét. Nyolc ellenzékben töltött év után – elsöprő győzelmet aratva – újra átvette a kormányzást a Kereszténydemokrata Néppárttal pártszövetséget alkotó Fidesz. A (majdnem) mindenáron 5
változást akaró választópolgárok a „fülkeforradalommal” kétharmados, pontosabban 67,8 százalékos parlamenti többséghez, és ezzel meghatározó erőfölényhez juttatták őket. Adott volt a lehetőség, hogy az előző kormányzati ciklust nem mindenben megtagadva, hanem a váltást követően az ország - és nem a gazdasági klientúrák - érdekei szerint egyensúlyozva, nem minden fronton egyszerre támadva, egy erős legitimitású kormány higgadtan, okosan korrigálja a hibás döntéseket, helyes irányba fordítsa „az ország szekerét”, a fenntartható növekedéshez szükséges pályára állítsa a magyar gazdaságot és véghez vigye az ehhez szükséges reformokat. A szakszervezetek várakozással vegyes fenntartásokkal fogadták a győzelmet, mert még emlékeztek a Fidesz 1998-2002 közötti kormányzására és a munkavállalói érdekképviseletek háttérbe szorítására. A szociális partnerség és párbeszéd vonatkozásában nem sok jót ígért Orbán Viktor miniszterelnök azon kijelentése sem, amely szerint a kétharmados győzelem felhatalmazza őket a munkaadók és munkavállalók képviseletére egyaránt. (Ez már előre vetítette egy „szakszervezeti hidegháború” lehetőségét.) A későbbiek azt igazolták, hogy az érdekvédelmi szervezeteknek is együttműködést ajánló Nemzeti Együttműködés Rendszerébe, – mint arról a KSZSZ elnöke nyilatkozott egy alkalommal - valóban nem nagyon fértek bele, pedig a kapcsolódó Nemzeti Együttműködési Nyilatkozatot – nem kis megrökönyödésre - kötelezően ki kellett függeszteni minden közhivatalban. Az Orbán-kormány legfőbb gondként a válságot, a magas államadósságot és a túlköltekezést jelölte meg, ebből adódóan sürgős feladatként pedig a válság kezelését és az államadósság, továbbá a költségvetési hiány radikális, 3 százalék alá csökkentését. (Ezért született meg az államháztartást szabályozó „plafontörvény” és hozták létra a Költségvetési Tanácsot.) A miniszterelnök, mint mások már annyiszor, szintén közös áldozatvállalást kért az ország népétől. (Ennek némileg ellentmond, hogy 16 százalékos szja, tovább növelve az amúgy is igen erős tőkekoncentrációt, jövedelemátcsoportosítást jelentett, a magasan keresőket további százezrekhez juttatta – és ezzel számukra már megszűnt a válság -, vagy például szintén a tehetőseknek kedvezve, járulékmentesen foglalkoztathatók a háztartási alkalmazottak.) Bár a kormány arra törekedett, hogy az átalakítások előkészítettek legyenek, a gyors egymásutánban születő tervek és dinamikus végrehajtásuk nem mindig ezt tükrözte (Első volt a Fidesz kormányprogramját jelentő Nemzeti Együttműködés Programja, majd elkészült a Széll Kálmán Terv, illetve ennek 2.0-ás változata, a Konvergencia Program, a Magyarország 2012. évi Nemzeti Reform Programja, az Egyszerű Állam Programja, az Egyszerűsítési Program, a Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Program, az Államreform Operatív Program, stb.) Vitathatatlan azonban, hogy az Orbán-kormány eddigi közel három éve is már több változást hozott, mint a megelőző kormány nyolc éve. Vitathatók azonban a módszerek és nem egyszer a célszerűség is. Egyre nyilvánvalóbb lett az a törekvés, hogy a kormány a szándékait minél kevesebb ellenállással, lehetőleg valós társadalmi kontroll nélkül valósítsa meg. Egy kivételesnek tekinthető jogtechnikai eszköz alkalmazása lett a főszabály, így az egyéni képviselői indítványok segítségével sorra elmaradt a törvényjavaslatok egyeztetése. Különösen a kormányzás első évében „statáriális gyorsasággal” folyt a jogalkotás. A későbbiekben már zömében a kormány volt az előterjesztő, de az egyeztetések csak a látszat fenntartását szolgáltak, érdemi beleszólást nem engedtek és a javaslatokat rendszeresen figyelmen kívül hagyták. (Példa erre a Munka törvénykönyvének a munkavállalók számára hátrányos módosítása, vagy az, hogy a közszolgálati szakszervezetek minden tiltakozása ellenére törvénybe iktatták a bizalomvesztést, mint felmondási indokot.) Az államhatalom központosítását szolgálta, hogy személycserékkel is tervszerűen és tudatosan csökkentették a hatalomgyakorlást korlátozó intézményes fékek-ellensúlyok 6
szerepét (Állami Számvevőszék, Költségvetési Tanács, Magyar Nemzeti Bank, Alkotmánybíróság). Több alkalommal (legutóbb a nagy hazai és nemzetközi tiltakozás hullámot elindító negyedik alkotmánymódosításnál) módosították az Alkotmánybíróság hatáskörét, korábban pedig az állami pénzügyeket érintően született korlátozás. (Egyébként egy szoros szavazati arányú, nemrégiben hozott elvi jelentőségű határozatával az Ab kimondta: a mindenkori parlamenti többség konkrét törvényi rendelkezésbe foglalt egyedi döntést hozhat arról, hogy ki töltsön be vezető posztot a mindenkori hatalomtól független intézményekben.) Gyakorlattá vált, hogy az alkotmányellenesnek bizonyult törvényi rendelkezéseket a parlamenti többség „beírta” az alaptörvénybe. Ezeket a kiegészítéseket sem vizsgálhatja a továbbiakban az Alkotmánybíróság, még ha ellentétesek is az alaptörvény korábbi rendelkezéseivel. Centralizálás és irányváltás – egyre inkább ez jellemzi az Orbán-kormány gazdaságpolitikáját és erős pragmatizmus a gazdaságfilozófiáját. A Pénzügyminisztérium megszüntetésével (beolvasztásával) ugyanis lényegében egyetlen gazdaságpolitikai centrum maradt, a Nemzetgazdasági Minisztérium. (Napirenden lévő kérdés, hogy a Magyar Nemzeti Bank a továbbiakban mennyire kíván a kormánytól független pénzügypolitikát folytatni.) Több, lényegében az államosítás irányába mutató döntés született. Ilyen az önkormányzatok által működtetett iskolák, kórházak, majd rendelők átvétele. Ide sorolhatjuk azonban egyes, korábban privatizált cégek részbeni vagy teljes visszavásárlását (MOL-részvények, E.ON gáz üzletág és gáztározók. Az előbbi 500 milliárd – magánnyugdíj-pénztári vagyonból fedezett – kiadást jelentett, az utóbbira 256 milliárd forintot különített el a kormány). Több, a lakosság számára kedvező, ugyanakkor a piacgazdasági logikának mintha ellentmondó kormányzati erős piacszabályozói szándék is realizálódott jogszabályi szinten. Ilyen az (elsősorban tehetős) devizahiteleseket segítő végtörlesztés, illetve a legalább lélegzetvételnyi szünetet jelentő árfolyamgát. (A problémát jól érzékelteti, hogy több mint 4000 milliárd forint a lakossági devizahitel, 440 000 ezer az adósok száma és közülük 110 000-en nem képesek fizetni.) Idesorolhatjuk a különféle közüzemi szolgáltatásokra kötelező tíz százalékos (aláírásgyűjtéssel is megtámogatott) árcsökkentést. (Ami egyébként indokolt is lehet, hiszen az egy főre jutó lakásfenntartási és háztartásienergia-költség 2000ben 70 836 forint volt, ez 2011-ben 198 110 forintra emelkedett. Ugyanakkor az áram- és gázszolgáltatók az elmúlt 16 évben ezermilliárd forintot meghaladó profitot vittek ki az országból. Egyébként a Fidesz a csökkentésre már 2006-ban ígéretet tett.) Idetartozó bizonyos szolgáltatások monopolizálási szándéka (pl.: dohánykereskedelem). Mint említettük, a válságkezelésnek és az adósságcsökkentésnek és az éves költségvetési hiány három százalék alá csökkentésének adott prioritást a kormány. (Az utóbbit sikerült is 2012-ben 2,1 százalékra leszorítani.) Ez ösztönözte arra, hogy szinte az első intézkedései között bevezesse a bankadót, a távközlési és telekommunikációs adót, az energetikai szektort és a kereskedelmi áruházláncokat sújtó különadókat. (A telekommunikációs adót az Európai Bizottság megkifogásolta, de a magyar kormány nem enged, az ügy nemzetközi bíróság elé kerül. Nem ez azonban az első, hogy a kormány és személyesen a miniszterelnök a „gazdasági szabadságharc” jegyében feszültséget okozva összekülönbözött - hazánk ellen már több kötelezettségszegési eljárást indító - Brüsszellel és a nemzetközi pénzügyi szervezetekkel.) Ez volt az elsődleges indítéka a magán-nyugdíjpénztárak 3000 milliárdos vagyona államosításának is. Egy részéből államadósságot törlesztettek, és mintegy 500 milliárd forintot fordítottak arra, hogy a 16 százalékos személyi jövedelemadó bevezetése miatt keletkezett költségvetési hiányt pótolják. A KSZSZ azonban nemcsak ezért nem értett egyet az egykulcsos jövedelemadóval, és Nyugaton ez okkal nem létezik. A programban megfogalmazott igazságos közteherviselést a szövetség szerint a progresszív adózás sokkal jobban szolgálja.
7
Elsődlegesen megtakarítási célzat, forrásteremtés motiválhatta a korábban nem egyszer a tartós munkanélküliség elől való menekvést jelentő rokkantnyugdíj jogosultságok nem teljesen indokolatlan felülvizsgálatát, a rendvédelmi szervek dolgozói esetében a korkedvezményes nyugdíjak megszüntetését, a fizetés és nyugdíj együttfolyósítása szabályainak megváltoztatását a közszférában. (A korhatárt betöltött rokkantnyugdíjasok száma 384 ezer, a korhatár alattiaké 337 ezer. Az előbbiekre 2013-ban a Nyugdíjbiztosítási Alap 380 milliárd forintot, az utóbbiakra 280 milliárd forint járandóságot fizet ki. A kormány korábban a konvergencia-programban 2012-ben 88 milliárd, 2013-ban pedig 113 milliárd forint megtakarítását vállalta.) Vélhetően a gazdasági-társadalmi élet rosszul szervezett és ezért az államadósság újratermelődését okozó területek közé sorolta a kormány az egészségügyet, a gyógyszerár támogatást és az oktatást is, ezért történik e területeken radikális átszervezés és forráskivonás. (Az államilag finanszírozott felsőoktatási létszámkeret 2011-ben még 53 540 volt, ez 2012-re mintegy 30 ezerre csökkent. Az egyetemisták, főiskolások növekvő tiltakozáshullámának hatására a további drasztikus csökkentés tervétől a kormány, legalábbis egyelőre elállt.) Megjegyzendő, hogy mindezekért részben vagy egészben ellentmondásba került a Fidesz korábbi ellenzéki önmagával (nyugdíjakra vonatkozó ígérete, tandíjmentesség, ingyenes egészségügyi ellátás). Inkább népszerűséget, mint megtakarítást növelő lépés volt a kétmillió forintot meghaladó juttatásokat sújtó 98 százalékos különadó bevezetése. A szabályok enyhítése érdekében a szakszervezetek némi sikerrel lobbiztak Lázár János akkori Fidesz-frakcióvezetőnél, eredményeképpen a parlament elé kerülő változat valamivel kedvezőbb lett. Orbán Viktor kormányfő legutóbbi évértékelő beszéde szerint a kormány visszanyerte pénzügyi mozgásterét, azzal is, hogy levált a Nemzetközi Valutaalapról. (Talán ezért sem kellett az IMF elővigyázatossági hitelkerete, amelyről 2011. novemberétől oly hosszan, fél évig tárgyalt a kormány, majd sikertelenségekor 2012 októberében napilaphirdetésekben támadta az IMF-et. Vagy csak a befektetői bizalmatlanság csökkentése miatt volt a tárgyalásokra volt szükség?) Úgy tűnik azonban, hogy az államadósság csökkentésében nem született átütő siker. Igaz, hogy ez a történet hosszú évekre nyúlik vissza. 2001-től kezdődően jelentősen növekedtek a költségvetési kiadások, ugyanakkor a magyar gazdaság következetesen gyengén teljesített. Így a világgazdasági válság „megérkezésekor” Magyarországnak a GDP 70 százalékát meghaladó államadóssága volt. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök a Nemzetközi Valutaalaptól és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól kért és kapott 20 milliárd eurós, 2014-ben lejáró kölcsönt. (Amit aztán egészében sem a Gyurcsány-, sem a Bajnai-kormány nem használt fel. (8 milliárd euró adósságtörlesztésre lett felhasználva, a hitel tekintélyes része, mintegy 5,2 milliárd euró pedig a Magyar Nemzeti Bank valutatartalékait gyarapítja). Az államadósság viszont az újabb hitellel 2010 elejére a bruttó hazai össztermék (GDP) 80 százalékára növekedett. Ezt sikerült néhány százalékponttal az Orbán-kormánynak csökkenteni részben a magán-nyugdíjpénztári vagyonból erre fordított 1300 milliárd forintból (mintegy 1200 milliárd forint gazdaságélénkítésre ment el), illetve a forint erősödéséből adódóan. Az államadósság csaknem fele devizában van, így például a forint tíz százalékos erősödése az államadósság öt százalékos csökkenését jelenti és fordítva. (A GDP visszaesése és a forint gyengülése miatt 2009-ben, a válság mélypontján 315 forint volt az euró árfolyama, azt követően 270 forint körül ingadozott, csaknem ezer milliárddal csökkentve ezzel a háztartások akkor 7460 milliárdos adósságát. 2008 nyara és 2009 márciusa között a forint az euróval szemben 30 százalékkal, a yennel szemben februárig 80 százalékkal, a svájci frankkal szemben 40 százalékkal gyengült!) A GDP-arányos államadósság azonban 2013. márciusában, elsősorban a forint gyengülésének következtében már 80,5 százalékra kúszott (akkora, mint 2009-ben volt), pedig Matolcsy György volt nemzetgazdasági miniszter szerint
8
2011 és 2014 között a magyar államadósság csökken a legjobban. Csak remélni lehet, hogy ezek után nem volt hiábavaló a nagy államháztartási alrendszerek brutális megszorítása. Itt említjük meg, hogy 2009-ben a 20 421 milliárd forintos államadósság mellett a GDP 26 094 milliárd forintot tett ki (az előző évben a GDP 26 543 millió forint). 2010-ben a bruttó nemzeti össztermék 26 607 milliárd volt, az államadósság pedig 21 750 milliárd forint. 2011ben a GDP összege 27 886 milliárd forint, az államadósság pedig 22 650 milliárd forint. Orbán Viktor az említett, sorrendben a 15. évértékelő beszédében, elődeihez hasonlóan, a jövőbe helyezte az életszínvonal növekedését. („néhány év múlva meghaladja majd az európai átlagot”. Távolra tekintő, húsz éves mestertervet és grandiózus célkitűzéseket vázolt fel. („A következő húsz év az eredményekről szól majd…Megszüntetjük a külső pénzügyi függést, az energiafüggést.... A nemzeti össztermék 50 százaléka alá csökkentjük az államadósságot…A versenyképességi rangsorban hazánk az első harmincban lesz…Megáll a népességfogyás…Ismét kultúrnemzet leszünk, világnemzetet építünk…”) Mindaddig azonban a hazai munkavállalóknak, szakszervezeteiknek, köztük a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének napjaink gondjaival kell szembenézniük. Szóval, Magyarország (a valamikori „pannon puma”) legország lesz.
II. AZ ÉRDEKVÉDELMI ÉS ÉRDEKKÉPVISELET MUNKA A keresetek alakulása Mint utaltunk rá, a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége a munkáját nem légüres térben végezte, hanem meghatározott társadalmi-gazdasági közegben. Mint a fentiekből kiolvasható, ez a közeg az elmúlt négy évben sem igazán kedvezett a munkavállalók érdekeinek, beleértve nemcsak a közszférát, hanem a versenyszférát is. Az érdekvédelmi munkát a KSZSZ VI. kongresszusának programja a szövetség legfontosabb feladatának határozta meg. Középpontjában értelemszerűen a megélhetést biztosító bérek, illetmények állnak. Bár egyik kormányzat sem vonta kétségbe a közszolgálat jelentőségét az állam hatékony működtetése szempontjából, mégis az elmúlt négy évet a finanszírozási gondok, az elvonások jellemezték. A közszolgálat személyi állománya juttatásainak reálértéke az elmúlt években mintegy 45 százalékkal csökkent. (Egy másik, nem túl örvendetes adat: 2011-ben összességében a keresetek vásárlóereje mindössze 16,5 százalékkal haladta meg a 2002. évi szintet!) A jellemzően a középosztály alsó és esetleg középső hányadába tartozó közszolgáknak így a deklasszálódás valós veszélyével kell szembenézniük. (Bár a miniszterelnök állítja, hogy az elmúlt két év gazdaságpolitikájával ezt sikerült megakadályozni a szerinte bruttó havi 220 ezer forint felett már a középső hányadba tartozó munkavállalók esetében.) A következőkben számokkal jellemezzük a négy éves beszámolási időszakban a keresetek alakulását. Megbízható adataink a 2009-2012. évekre vannak. (2013 vonatkozóan a beszámoló készítésének időszakában még az első negyedévre vonatkozóan annyit ismerünk, hogy januárban a rendszeres kereset átlaga a nemzetgazdaságban 3 százalékkal haladta meg az előző évit, ezen belül a közszféra 2,8 százalékkal. Szintén e hónapban a költségvetésben dolgozók egy része – a keresetbe nem tartozó – átlag 10 000 forint kompenzációban részesült.) Az adatokat az évek sorrendjében (2009-2012) közöljük. A nemzetgazdasági bruttó átlagkereset: 183 804 Ft (versenyszféra 184 774 Ft, közszféra 183 904); 188 048 Ft (versenyszféra 191 652, közszféra 182 631 Ft); 197 911 Ft (versenyszféra 200 196 Ft, közszféra 194 193 Ft); 208 631 Ft (versenyszféra 216 167 Ft, közszféra 192 488 Ft). A nemzetgazdasági nettó átlagkereset szintén 2009-től 2012-ig bezárólag: 124 116 Ft (versenyszféra 124 308 Ft, közszféra 124 998 Ft); 132 604 Ft (versenyszféra 133 764 Ft, 9
közszféra 131 627 Ft); 141 151 Ft (versenyszféra 144 480 Ft, közszféra 134 323 Ft); 144 040 Ft (versenyszféra 150 741 Ft, közszféra 129 705 Ft). A bruttó keresetnövekedés nemzetgazdasági átlaga: 3,4%; 2,3%; 5,2%; 5,4%. (A versenyszférában 5%; 3,7%; 4,5%; 8%, a közszférában pedig -0,3%; -0,7%; 6,3%; -0,9%.) Ugyanakkor az infláció 4,2%; 4,9%; 3,9%; 5,7% volt. (Ez utóbbi adat alapján a reálkereset csökkenése 2012-ben, ha nem vesszük figyelembe a családi kedvezményeket, 3,5 százalék volt.) A KSH – elsősorban a közszolgálati szakszervezetek korábban megfogalmazott határozott igényére – rendszeresen összeállítja a kereseti statisztikát csak a köztisztviselőkre, kormánytisztviselőkre és közalkalmazottakra vonatkozóan is. Eszerint az összesített havi bruttó átlagkereset náluk 2009-ben 201 632 forint volt (köztisztviselőknél 281 845 Ft, közalkalmazottaknál 180 760 Ft), 2010-ben 195 980 Ft (köztisztviselők 271 412 Ft, közalkalmazottak 182 172 Ft), 2011-ben 203 516 Ft (kormánytisztviselők 294 110 Ft, köztisztviselő 256 430 Ft, közalkalmazott 177 764 Ft), 2012-ben 200 024 Ft (kormánytisztviselők 299 242 Ft, köztisztviselők 260 124 Ft, közalkalmazottak 185 122 Ft) A számokból megállapítható, hogy az egyes kategóriák közötti kis eltéréssel a havi bruttó átlagkereset (az előző évhez, mint bázishoz viszonyítva) 2009-ben csökkent 7,9 százalékkal, 2010-ben újabb 2,8 százalékkal. 2011-ben már növekedett 3,8 százalékkal, de 2012-ben ismét csökkent 1,7 százalékkal. Néhány megjegyzést kell fűznünk a fenti adatokhoz. Az egyik az, hogy a közszféra keresetének átlagát és növekedési ütemét – ha ettől nem tisztítják meg -, jelentősen befolyásolja (torzítja) a statisztikákban 2010-től kezdődően a közfoglalkoztatásban részt vevők létszámának alakulása. A másik, hogy a versenyszféra és a közszféra bruttó keresetének átlaga között jelentős különbség mutatkozik a versenyszféra javára. Ez döntően a költségvetési intézményekben dolgozók bér- és juttatási rendszere befagyasztásának következtében éppen a beszámolási időszakban alakult ki. Különösen két nagy területre jellemző – eltérő – munkaerő-struktúra miatt jelentős. Amíg ugyanis a költségvetési szférában egy szellemi dolgozóra közelítően két fizikai foglalkozású jut, addig a közszférában fordított az arány. Mivel a szellemi állománycsoportba tartozók kereseti átlaga jelentősen magasabb a fizikai munkakörben dolgozókénál, azonos összetétellel számolva az említett kereseti különbség jóval nagyobb volna. (Ha a versenyszférában is a közszférához hasonló lenne a szellemi foglalkozásúak aránya, illetve ha a költségvetési intézményeknél a szellemi-fizikai foglalkozásúak aránya megegyezne a versenyszféráéval.) A illetményekről-keresetekről szólva külön ki kell emelni, hogy súlyos veszteséget jelentett a közszféra munkavállalóinak, hogy megszűnt a családi költségvetésekbe a korábbi évek alapján már beépített 13. havi juttatás. 2009-ben ezt a veszteséget még részben kompenzálták, majd a Bajnai-kormány ezt is elvonta, az Orbán-kormány pedig nem állította vissza. (Részletesebben az OKÉT-üléseknél foglalkozunk ezzel.) Mi sem jellemzi jobban a helyzetet, hogy a minimálbér és a garantált bérminimum lefedi a bértábla 30 százalékát. Évek óta sikertelen a közszolgálati szakszervezetek azon törekvése, hogy a közalkalmazottaknál korrigálják a bértáblát (utoljára 2002-ben volt nagyobb lélegzetű, 50 százalékos emelés), illetve a köztisztviselői illetményalapot utolsó emelése 2007-ben volt), így az említett minimumok „beérték” a közszféra kereseteinek egy jelentős részét. (2009-ben a minimálbér 71 500 forint, a garantált bérminimum pedig 87 000 forint volt az első félévben, a másodikban pedig 87 500. 2010-ben a minimálbér 73 500 forintra, a garantált bérminimum pedig 89 500 forintra emelkedett. 2011-ben 78 000, illetve 94 000 forint volt, 2012-ben a minimálbér 93 000-re, a garantált bérminimum pedig 108 000 forintra emelkedett. 2013-ban a bérminimum már 98 000 forint, a garantált bérminimum pedig 114 000 forint.)
10
2011-től az adó- és járulékrendszer változásából adódó keresetcsökkenést a közszférában dolgozóknál - differenciáltan 300 ezer forint kereseti határig - ellentételezte a kormány. Ilyen címen a közszférában dolgozók 45 százaléka részesült, átlagosan évi 60 ezer forintban. Ez a kompenzáció azonban nem épült be a keresetbe és megállapítása a módosított szjarendszer biztosította egyéb kedvezmények (pl.: eltartottak után járó adókedvezmény) figyelembevételével történt. 2011-ben a személyi jövedelemadó nemcsak egykulcsossá vált, hanem a filozófiájában is megváltozott. A gyermekeket nevelő és munkaviszonyban álló, tehát csak a rendszeres keresettel rendelkező családokat az új adórendszer kiemelten támogatja. (Igaz, hogy ezt az alacsonyabb, havi 260 ezer forint alatt keresők nem tudják igénybe venni.) A havi adóalap egy, illetve két eltartott gyermek esetén 62 500 forinttal, három vagy több gyermeknél 206 500 forinttal csökkenthető. (A 2011. évi adatok szerint gyermektelen a családok 49,9 százaléka, egy gyermekes 24,6 százalék, két gyermekes 19,2 százalék, három vagy több gyermeke pedig csak a családok 6,9 százalékának van.) A fentieket kiegészítendő, az egy felnőttre számított létminimum 2009-ben 75 024 forint volt, két felnőtt esetében 131 292 forint, két felnőtt és két gyermek abban az évben 180 058 forintból tudott a létminimumon megélni. Két gyermekkel ez az összeg 217 500 forintra emelkedett. A 2011-re vonatkozó adatok szerint ezek az összegek így változtak: 83 941 Ft; 146 897 Ft; 201 458 Ft; és 243 429 Ft. A KSH adatai szerint 2012 első negyedévében, amikor az adójóváírás kivezetése megtörtént, az előző évinél többen, a közszférában dolgozók 56 százaléka részesült havi 10 600 forint kompenzációban. (Ez némileg eltér a SZEF beszámolójában közölt 61,9 százalékos, 10 100 forintos adatától.) Ez az átlagot tekintve mintegy 1,6 százalékos bruttó jövedelemnövekedést jelentett. Részben a nyugdíjkorhatár 65 évre emeléséből adódik az a gond, hogy a bértáblában megadott fizetési fokozatok száma miatt nincsen már előmeneteli lehetőség a nyugdíjat megelőző években. Akkor, amikor a nyugdíjszámításnál alapvetően fontosak az utolsó évek, kényszerű a „helyben járás”, mert nem sikerült elérni a fizetési fokozatok számának legalább kettővel történő növelését. Eredetileg a javaslat többek között azzal az indokolással szerepelt a KSZSZ programjában, hogy ez egyúttal ösztönözne a későbbi nyugdíjba vonulásra. A jelenlegi helyzetben, a nyugdíjkorhatár elérésekor kötelező nyugdíjba vonulással ez a kiegészítés az ösztönző szerepét elveszíti. A számok kérlelhetetlenek, hűen tükrözik azt, hogy a közszolgálati szakszervezetek nemhogy átütő sikert, de még számottevő eredményt sem tudtak elérni a keresetek emelkedését illetően. A KSZSZ már a 2009-ben elfogadott programjában elutasította azt, hogy a közszolgálati béreket két évre befagyasszák. Mára szembe kell nézni azzal a ténnyel, hogy ez a befagyasztás még mindig tart. (Ezzel és a közszféra dologi kiadásainak csökkentésével a kormány 2012-ben mintegy 270 milliárd forintot kívánt megspórolni.) Így szó sem lehetett arról, hogy a kormányzat olyan több éves bérfelzárkóztatási programot készít, amelynek kidolgozásában a KSZSZ is részt vesz. Álom maradt az is, hogy az érintett szakszervezeteknek sikerül megállapodást kötniük a kormánnyal a közszolgálati béreknek az uniós átlaghoz való felzárkóztatásról, illetve annak kritériumairól. Sovány eredmény, de meg kell említeni, hogy 2012-ben kormányrendelettel újra szabályozták a kormánytisztviselőknek (köztisztviselőknek) adható juttatásokat, a cafeteriát (ennek a közszférában történő egységesítését a KSZSZ is megfogalmazta a programjában), a lakásvásárlásnál a készfizetői kezességvállalást. A rendelet a minisztériumokban, a kormányés központi hivatalokban és mindezek területi és helyi szerveinél foglalkoztatottaknak adható képzettségi-, illetve, munkahelyi pótlék megállapításainak szabályait tartalmazza. Lehetővé teszi továbbá, hogy a rászoruló nyugállományú tisztviselők pénzbeli vagy természetbeni juttatásban részesüljenek, illetve, hogy a közszolgálat halottjának nyilvánított elhunytaknál a 11
hivatal állja részben vagy egészben a temetési költségeket. Ezek beleillenek a KSZSZ programjába, amely fontosnak tartja a törődést a közszolgálati nyugdíjasokkal.
A munkahelyek megőrzése Meghatározó, szinte a keresetemelkedéseket meghaladó jelentőségű lett napjainkban a több-kevesebb egzisztenciális biztonságot adó munkahelyek megőrzése. A munkahely elvesztésétől való félelem ma már szinte mindenütt jelen van, a versenyszférában és a közszférában egyaránt. A Bajnai-kormány regnálásának egy éve alatt nem tudott-akart sokat tenni a munkanélküliség csökkentése érdekében. A 2010. évi választások után a miniszterelnök egy óhajt ugyan megfogalmazott („tíz év alatt egymillió munkahely kellene”), de a munkahelyek teremtését támogató programok ellenére sem sikerült számottevő eredményt idáig elérni. (Az óhaj valóra válásánál 2020. májusában az álláshelyek száma 4 756 000 lenne. Időarányos teljesülésnél 2013. március végéig 289 624 új munkahely kellene, de csak 153 000 létesült, így a hiány 136 624.) A Fidesz finomított, hiszen időarányos teljesítésről szó sem lehet. Nem ígérték, hanem „ennyire lenne szükség a gazdasági növekedés, illetve a költségvetési egyensúly hosszú távú fenntarthatósága érdekében” – így hangzik az új magyarázat. A munkanélküliség 2008-ban még 7,9 százalék volt, majd a következő évben már 10,1 százalékra emelkedett. 2010-ben valamivel meghaladta a 11 százalékot és azóta is nagyjából e körül van (2012-ben 11 százalék körül volt.) A legfrissebb, 2013. februári adatok szerint a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat szerint 676 500-an kerestek állást. Ez 4,6 százalékos növekedést jelent a megelőző év azonos időszakához képest. 2013. első negyedévében a foglalkoztatottak száma 3 817 000 fő volt. (Sajnos, az elmúlt évek adatainak elemzése és a gazdasági helyzet alakulása azt látszik igazolni, hogy bizonytalan még ennek a foglalkoztatottsági szintnek a megőrzése is.) Nem lehet azonban elhallgatni azt sem, hogy az Orbán-kormány erőfeszítéseket tett a foglakoztatás növelése érdekében. (Így például megvalósult a Startmunka Program, 20122013-ban a pályakezdők bérköltség támogatására 3 milliárd forintos munkaerő-piaci program készült, a másutt munkát vállalók meghatározott feltételekkel lakhatási támogatásban részesülhetnek, munkahelyvédelmi akció program indult, 2013-ban a megváltozott munkaképességüek munkába állásának segítésére 12 milliárd forintot különített el a kormány.) Mindezek ellenére napjaink egyik legnagyobb társadalmi problémája Magyarországon (is), hogy százezrek nem dolgozhatnak, akik dolgozni akarnak. Segélyezésüket a minimálisra szorította le az állam, veszélyeztetve a létfenntartásukat. (Megjegyzendő, hogy a kormány a konvergencia-programban vállalta, hogy a foglalkoztatási célú költségvetési kereteket 200 milliárd forinttal csökkenti.) Ezért is becsülendő, hogy a közszféra munkavállalói, igaz, hogy csak viszonylag, de mégis védettek voltak A fentiekben már elemeztük az elmúlt négy évre vonatkozóan a magyarországi kereseti viszonyokat. Ha mindezeket összefüggésben vizsgáljuk, különösen a fiatalokat is jelentősen érintő magas munkanélküliséggel, érthető lesz, hogy miért olyan nagy, különösen 2010 óta a külföldön munkát vállaló magyarok száma. (Egy TÁRKI-felmérés szerint a felnőtt magyarok 19 százaléka tervezett valamilyen típusú kivándorlást. Matolcsy György korábbi nemzetgazdasági miniszter ez év februárjában félmilliós számról beszélt. Ezek szerint ennyien nem Magyarországon fizetnek adókat, járulékokat, ennyien vélekedtek úgy, hogy számukra hazánk „élhetetlen ország”.) A foglalkoztatásban és a bérezésben kialakult veszélyhelyzet magyarázza azt is, hogy a kormány miért próbálja, egyébként bizonyos szempontból akceptálható okok miatt, „röghöz kötni” a friss diplomásokat. A közszolgálati szakszervezetek számára megnyugtató volt, és a statisztikák globálisan azt igazolják, hogy a közszférát a beszámolási időszakban nem érte drasztikus 12
létszámcsökkentés. (Annak ellenére, hogy egy 2011-ben megjelent, a központi közigazgatás létszámaira vonatkozó kormányhatározatból létszámcsökkentésre lehetett következtetni és ez részben meg is valósult.) 2009-ben 747 900-an dolgoztak a közszférában. Ez 2010-ben elenyésző mértékben, 772 600 főre nőtt. Jelentősebb volt viszont a változás a következő évben, 734 600-ra esett vissza a létszám, de csak ideiglenesen. 2012 ugyanis már 751 300-ra emelkedett az alkalmazásban állók száma. Szólni kell azonban arról, hogy létszámelbocsátások a négy év alatt többször voltak napirenden a közszolgálat érdekegyeztető fórumain. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) már 2009 januárjában foglalkozott ezzel. 2011. november elején a közigazgatási létszámcsökkentési intézkedésekről kértek tájékoztatást. 2012. január 11-ével a kormány a költségvetési hiánycél teljesítése és a hatékonyan működő állam kialakítására hivatkozva kormányhatározatban minden előzetes egyeztetés nélkül, megsértve ezzel a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsának (KÉT) alapszabályát hatezer fős létszámcsökkentést rendelt el a központi közigazgatásban. A KSZSZ elnöke már másnap a KÉT összehívását kezdeményezte, majd a szövetség a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetével és a Belügyi Dolgozók Szakszervezetével közösen a kormányt rendkívül erőteljesen bíráló kommünikét adott ki, együtt követelve a tanács összehívását. Január 17-én végül összeült a fórum, a már későn. A felmentések kezdő napja ugyanis január 18-a volt. A szakszervezetek próbálták menteni a menthetőt. Együttműködést kértek központi és helyi szinten egyaránt, egyedi ügyekben felajánlották a jogsegélyszolgálat segítségét. Az elbocsátások menetét figyelemmel kísérő ad hoc bizottságba (Monitoring Bizottság) szakszervezeti képviselőket delegáltak. Felhívták a figyelmet az elbocsátottakat támogatni hívatott Karrier Híd Programra. Még megválaszolandó kérdés, hogy a közszférában mekkora létszámcsökkenést okoz a nyugdíjkorhatárt elértek kötelező elbocsátása, illetve a szintén kötelező választás munkabér (munkaviszony) és a nyugdíj között. Hasonlóképpen még nem ismert, hogy az iskolák, illetve a kórházak átvétele az állam részéről jár-e majd elbocsátásokkal? A közszolgálati foglalkoztatás biztonságának megteremtése – amit programunkban igényeltünk – tehát még korántsem teljes.
Az érdekegyeztető fórumok munkája A szövetség VI. kongresszusán elfogadott programja tartalmazta azt, hogy a munkavállalók érdekeiért folyamatosan meg kell küzdeni a munkáltatói szerepet betöltő kormányokkal, a munkáltatókkal. Ezt vissza is igazolta az elmúlt négy év. A küzdelem intézményes keretek között, a közszférát illetően elsősorban a közszolgálat érdekegyeztető fórumain zajlott. A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége közvetlenül érintett az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), a Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács, illetve utódja, a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum, valamint a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) munkájában. Az érdekegyeztetés ezen fórumainak munkavállalói oldalát a szakszervezetek külön is működtetik. Ezek ülésein előzetesen egyeztetik álláspontjaikat, kialakítják kezdeményezéseiket, amelyeket a fórumokon a soros ügyvivő képvisel. Általános érvénnyel megállapítható, hogy ezeken a fórumokon csak látszólag működik az érdekegyeztetés. A fórumokat ugyan a kormányzat működteti, az üléseiket összehívják, de lényegi párbeszéd nincsen, rendszerint csak tájékoztatók hangzanak el. A munkavállalói oldal javaslatait a kormányzati oldal általában nem fogadja be. Így valóságos beleszólási lehetősége nincsen a szakszervezeteknek a kormány közszféra munkavállalóit érintő döntéseibe. Az OKÉT ülésein a költségvetésről és a keresetekről folytatott tárgyalásokon lényegében nem lehetett eredményt elérni.
13
Most kronológiai sorrendben a rendelkezésre álló emlékeztetők alapján rövid áttekintést adunk a fórumok munkájáról. Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács 2009-ben hatszor ülésezett. Első ülésén, januárban a költségvetési szerveknél elrendelt létszámelbocsátások felfüggesztésének elrendelését követelte a szakszervezeti oldal. Egyeztettek a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2009. évi havi kereset-kiegészítéséről szóló kormányrendeletről. (A kormányzati oldal ekkor még a 13. havi illetmény „2009. évi átmeneti felfüggesztéséről” beszélt.) A szakszervezetek a havi kereset-kiegészítés szabályozását kérték, azzal, hogy az 2010. december 31-ig ne maradjon hatályban. („Ez olyan félreértéshez vezet, mintha 2010-re is fel lenne függesztve a 13. havi illetmény” – érveltek.) A szakszervezeti oldal ki akarta terjeszteni a kereset-kiegészítést a közalkalmazottakkal azonos feladatokat ellátó egyes intézményekre is, de a kormányzati oldal ezt elutasította. A fórum áprilisi ülésén a Bajnai-kormány egyéves cselekvési tervének a közszférát érintő kérdéseivel foglalkoztak. A kormányzati oldal ismertette, hogy a 2009. évi költségvetés első tervezete még 3 százalékos GDP-növekedéssel számolt, helyette hat százalékos csökkenés történt. Az összesen kilenc százalékos változás 1000 milliárd forint bevételkiesést jelent. Többek között ezért kell a közszféra béreit két évre befagyasztani. (Ugyanakkor 2009-től számítva a bérek hibernációja már az ötödik éve tart!) A munkavállalói oldal hangsúlyozta, hogy a válságkezelő terv aránytalan a munkavállalók és kiemelten aránytalan a közszféra dolgozói számára. Az OKÉT májusi ülésén a szakszervezeti oldalt tájékoztatták a 2009. évi keresetnövelő intézkedésekről. Ezen az ülésen már a 13. havi illetmény teljes megszüntetése szerepelt, azzal a kormányzati javaslattal, hogy a közszférában dolgozók külön juttatást a GDP növekedéséhez kötötten kaphatnak. A kormányzati oldal indokként a költségvetés finanszírozhatatlanságának elkerülésére hivatkozott. A szakszervezeti oldal a megszüntetést elfogadhatatlannak tartotta. (Mint tudjuk, ettől függetlenül megvalósult.) A szakszervezeti oldalt tájékoztatták a 2009. évi keresetnövelő intézkedésekről. Júliusban az egyes munkajogi tárgyú törvények módosításáról szóló előterjesztésekről egyeztettek (Ezeket már a Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa májusban megtárgyalta és az ott megfogalmazott szakszervezeti igények jórészt bekerültek a tervezetbe.) A szakszervezeti oldal több részletkérdésre vonatkozóan módosítási javaslatot tett, a kormányzati oldal vállalta, hogy ezek egy részét közigazgatási egyeztetésre viszi. Az augusztusi ülésen a szakszervezeti oldal kifogásolta, hogy nem volt előzetes egyeztetés a július elején bevezetett közigazgatási létszámstopról, a különböző minisztériumoknál bizonyos összegek zárolásáról. A továbbiakban a közszféra 2010. évi bérpolitikájáról tárgyaltak. A kormányzati oldal ismertette, hogy mivel a kiadási oldalt 1000 milliárd forinttal csökkenteni kell, ezért nem lehet szó a 180 milliárd forintba kerülő 13. havi illetményről. A munkavállalói oldal kifejtette, hogy az elmúlt három évben mintegy 15 százalék volt a közszféra munkavállalóinak reákereset vesztesége. (Ezt a kormányzati oldal is elismerte.) A reálkereset veszteség és más megszorítások miatt több, mint 2000 milliárd forint forráskivonással volt egyenértékű a munkavállalók személyi juttatásaira eső veszteség. Ezért ragaszkodnak az érzékelhető, általános körű, az illetményrendszerekben jelentkező reálkereset növekedéshez – hangsúlyozták a szakszervezeti tisztségviselők. Szeptemberben a 2010. évi állami költségvetési törvény elfogadásának menetét és fő céljait ismertette a kormányzati oldal. (Ebben az is szerepelt, hogy 120 milliárd forintot vonnak el az önkormányzatoktól. Ez az Orbán-kormány önkormányzati adósságátvállalásának fényében érdekes adat.) A szakszervezeti oldal közölte, hogy tájékoztatásról 14
nem lehet érdekegyeztetést folytatni. Az oldal kezdeményezte, hogy a kereset-kiegészítést építsék be a garantált illetményekbe. Ezt a kormányzati oldal helyben elutasította. A munkavállalói érdekképviselet 2010-re a közszférában a további megszorítások helyett a konszolidálást várt és nem tartotta elégségesnek a reálkereset szinten tartását. (Az utóbbit a kormány, a létszámmegtartással együtt megígérte). Az OKÉT 2010-ben háromszor tanácskozott. A tanács novemberben két ülést is tartott. Az elsőn kizárólag a kétmillió forint feletti kifizetéseket terhelő 98 százalékos különadóval foglalkoztak. Ez dr. Lázár János önálló törvénymódosító indítványa volt, aki kezdeményezte az ülés összehívását és e napirendi pontot előterjesztette. Az ülésen hosszas vita alakult ki például az értékhatárról, az érintett körről, a visszamenőleges hatálybalépéséről. Az előterjesztő a munkavállalói oldal kezdeményezésére elfogadta, hogy a nyugdíjba vonulók járandóságai, valamint a szabadságmegváltás kikerüljön a különadó hatálya alól. A második ülésen a kormányzati oldal tájékoztatást adott a 2011. évi állami költségvetésnek a közszféra munkavállalóit érintő vonatkozásairól. Elhangzott, hogy a lehetőségeket a mintegy 450-500 milliárd forintos bevételkiesés korlátozza. A munkavállalói oldal többek között arról szólt, hogy a közszféra reálkereseti szintje a 2002-2003. körülire esik vissza. Ezen az ülésen tájékoztatták a munkavállalói oldalt arról is, nem lesz tarifaemelés egyik ágazatban sem, hiába akartak a konföderációk az Országos Érdekegyeztető Tanácsban öt százalékos emelésben megállapodni. Ekkor derült ki, hogy a kormány nem kívánja a közszférában a 13. havi illetményt visszaállítani. Ezt követően válaszul a szakszervezetek ötpontos követelést fogalmaztak meg. 1. Legyen a keresetek nettó reálértékét megőrző tarifaemelés. 2. Történjen meg a 13. havi juttatás jogintézményének törvényi szintű visszaállítása. 3. A közszolgálati bértarifák fokozatait bővítsék további kettővel. 4. A soros előrelépéseket központilag finanszírozzák. 5. Valamennyi jogállási törvényben, törvényi garanciával alátámasztva legyen kötelező a béren kívüli juttatás (cafetéria). Az év végén, decemberben tartott OKÉT-ülésen a szakszervezeti oldal kifogásolta, hogy ismét egyéni képviselői indítványok alapján elfogadott törvényekkel – vagyis a munkavállalói érdekképviselet teljes megkerülésével – szűkítenék a szakszervezeti jogokat, csökkentenék a lehetőségeiket (pl.: a Gazdasági és Szociális Tanács költségvetési támogatásának megszüntetése, a sztrájkjog korlátozása). Emlékeztették a kormányzati oldalt, hogy dr. Lázár János az OKÉT novemberi ülésén, a 98 százalékos különadóról szóló egyeztetéskor megígérte, kezdeményezi a képviselőtársainál, hogy a munka világát érintő javaslataikról konzultáljanak az érdekképviseletekkel, illetve az érdekegyeztető fórumokon. A szakszervezeti képviselők tájékoztatást kértek a 2011-re jelzett 25-30 ezres létszámcsökkentés részleteiről. A kormányzati oldal egyetértett az illetménytábla korszerűsítéssel. Megoldására azonban csak a gazdaságélénkítő program eredményességekor látnak lehetőséget. Az ülésen egyeztettek a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról. A kormányrendelet tervezete szerint a közszférában azoknak a nettó illetménye sem csökken, akik a családi kedvezmény igénybevételének lehetősége nélkül rosszabbul járnának. A szabályozás ezért a havi 294 ezer forint alatti illetményekhez – egyéni nyilatkozatok alapján differenciált összegű kompenzációt rendel. A munkavállalói oldal kifogásolta, hogy a javaslat még a nettó keresetek szinten tartását sem valósítja meg a 2010-ben teljesített 98 ezer forint kereset-kiegészítés kiesése miatt, miután csak a nettó illetmények megőrzését tekinti célnak. Az OKÉT 2011-ben háromszor ült össze. Az októberi ülésen a munkavállalói oldal kezdeményezte, hogy az OKÉT tűzze napirendre az új Munka törvénykönyve tervezetét. (Ez teljesült novemberben.) Tájékoztatást kértek a közszolgálati kamarák tervezett létrehozásáról. Az oldal jelezte, hogy nem értenek egyet a kamarák létrehozásával, tiltakoznak az ellen, hogy az érdekképviseleti feladatokat a szakszervezetek helyett a kamarák lássák el. (A közszolgálati kamarák azóta megkezdték a működésüket. A Magyar 15
Kormánytisztviselői Kamara Országos Közgyűlésének tagja lett Varga László, a Meteorológiai Dolgozók Szakszervezetének elnöke is.) A tanács értékelte a közszféra 2011. évi bérfolyamatait. Pozitívnak ítélték meg, hogy a bérbefagyasztás ellenére működik az előmeneteli rendszer, emelkedett a minimálbér és a garantált bérminimum összege, a bérkompenzációval sikerült a nettó szinten tartás (ezt a megoldást azonban a szakszervezeti oldal igazságtalannak tartotta) és a családi adókedvezmény a közszféra egészében átlagosan mintegy három százalékos nettó pozíciójavulást eredményezett. (Mint ismert, kiemelkedően a magas fizetésű többgyermekes családoknál.) Negatív elem viszont, hogy nem volt illetménytábla emelés és a fizetési fokozatok száma sem csökkent. Mivel a 2012. évi költségvetés elsődleges célja az államadósság csökkentése, a bértáblák így változatlanok maradnak, de a nettó szinten tartáshoz az adóváltozások hatásának ellensúlyozására a kormány 64 milliárd forintot irányzott elő. „A kormány a közszféra munkavállalóitól áldozatvállalást kér” – hangzott el újra és itt is. A munkavállalói oldal öt százalékos bruttó keresetnövekedést igényelt és azt, hogy a 2012. évi kompenzálásra a 2011. évi kompenzáció figyelembevételével vett bázison kerüljön sor. Ismét igényként hangzott el a bértáblafokozatok számának növelése. A november elején tartott OKÉT-ülésen a szakszervezeti oldal tájékoztatást kért a kormány közigazgatási létszámcsökkentési intézkedéseiről. A felelet az volt, hogy nem lehet választ adni erre, mert nincsen a kormánynak konkrét elképzelése rá. (Ehhez képest decemberben, persze, ismét egyeztetés nélkül már megjelent a vonatkozó kormányrendelet.) A munkavállalói oldal kezdeményezte, hogy az ülésen tárgyaljanak a 2012. évi költségvetésről, a közszféra béreiről. Ezt a kormányzati oldal elhárította azzal, hogy egy következő ülés témája legyen. Azzal viszont a munkavállalói oldal nem értett egyet, hogy tárgyaljanak az - egyébként napirendre tűzött – új Munka törvénykönyve tervezetéről. Mindkét téma a következő novemberi tanácsülés elé került. Novemberben végén konzultált tehát a tanács az új Munka törvénykönyvéről (Mt.) szóló javaslatról. A munkavállalói oldal szóvivője kifejtette, hogy bár általánosságban elfogadható az Mt. módosításának szükségessége a foglalkoztatás növelése érdekében (a későbbiek ezt a növekedést nem igazolták vissza), de az már nem, hogy minden módosítás a munkabéke, a szakszervezetek ellen van és elfogadhatatlan az új törvény megalkotásának módszere is. A szóvivő utalt arra, hogy kérték, az Munka törvénykönyvét a többi munkajogviszony változásaival egy időben tárgyalja az OKÉT. Ehhez változatlanul ragaszkodnak. Az időközbeni módosítások és az új közszolgálati tisztviselői törvény például igazolja a szakszervezetek szerepét gyengítő kamarák létrehozásával kapcsolatos kifogásaik megalapozottságát. „A szakszervezeti oldal összességében elfogadhatatlannak tartja a kialakult jogalkotási eljárást” – jelentette ki a szóvivő. A kormányzati oldal a korábbi felvetésekre reagálva elmondta, hogy 2013. évi állami költségvetés tárgyalásakor szóba jöhet a fizetési fokozatok számának növelése. (Mint tudjuk, nem valósult meg.) A szakszervezetek által 2012-re vonatkozó öt százalékos illetményemelés fedezethiány miatt nem lehetséges. A szakszervezeti oldal mindezek alapján azt állapította meg, hogy a kormányzat minden lényeges bérkövetelésüket elutasítja. Ezért december 3-án a bérhelyzet megoldatlansága és a közszolgálatok ellehetetlenülése miatt országos demonstrációt szerveztek. 2012-ben összesen négy OKÉT-ülés volt. Az első ülésen, márciusban kérte a munkavállalói oldal, hogy minél hamarabb kezdődjenek meg a tárgyalások a 2013. évi állami költségvetésről. A felek konzultációt folytattak a 2012. évi bérkompenzáció végrehajtásáról. A munkavállalói oldal ismét kezdeményezte, hogy a kompenzáció helyett legyen öt százalékos illetménytábla növelés, hiszen közel azonos forrást igényel. (A kompenzáció 64 milliárd forintba kerül, az illetménytábla csak hat milliárddal többe.) A szakszervezetek szerint - konkrét példákkal igazoltan - nem valósult meg mindenütt a kompenzáció. Ezt a 16
kormányzati oldal is elismerte, tudnak a típushibákról, emiatt módosították is a kormányrendeletet. Várták azonban a további észrevételeket, amelyeket a munkáltatói oldal később meg is küldött. Júniusban a szakszervezetek információkat kértek és kaptak arról, hol tart a közszolgálati életpályák összehangolása. Értékelték a 2012. évi közszolgálati bérkompenzáció tapasztalatait. A munkavállalói oldal szerint összességében a kompenzáció nem teljesíti azt az ígéretet, hogy senki nem járhat rosszabbul. Mindehhez hozzájárult, hogy a negyedik éve be vannak fagyasztva a bérek, csökkentek a béren kívüli juttatások, a reálkeresetek. Nem látni az egykulcsos adó beígért kedvező hatását, ugyanakkor a bevezetése jelentősen korlátozta a költségvetés mozgásterét. Önálló napirendi pont volt a 2013. évi állami költségvetéssel összefüggésben a közszféra bérezési helyzete. A lényege: a bértáblák változatlanok maradnak, a kompenzáció rendszere marad és néhány területen (bírák, ügyészek, tiszthelyettesek, köznevelés, egészségügy) a béremelések fedezetét tartalmazza a költségvetés. A kormány 2014-2016 között sem számol bérnövekedéssel, de ez nem zárja ki, hogy az életpályamodellekkel ne lenne biztosítható forrás. A szakszervezetek 2013. január 1-jétől 20 százalékos (mintegy 270-280 milliárd forintos forrást igénylő) illetménytétel növekedést követeltek, cserébe a kompenzáció megszüntethetőnek tartják. Kezdeményezték, hogy egységesen, a minimális összeget meghatározva szabályozzák a béren kívüli juttatásokat és kettővel növekedjen a fizetési fokozatok száma. Gyakorlatilag ezeket a kormányzati oldal elutasította. Júliusban az ülést azzal a munkavállalói oldaltól érkezett észrevétellel kezdték, hogy a közszférában nem működik az ágazati érdekegyeztetés, amelyeken az ágazati ügyeket az OKÉT helyett tárgyalnák. A kormányzati oldal ígérete: az észrevételt továbbítják. Ezt követően a 2013. évi állami költségvetésnek a közszférát érintő vonatkozásairól konzultáltak. A munkavállalói oldal megismételte a júniusi ülésen elhangzott igényeket. Szóvá tették, hogy hamarabb születik döntés a finanszírozásról, mint a feladatok átszervezéséről; átláthatatlanok a területek, ágazatok, feladatok finanszírozása; nem lehet nyomon követni, hogy az átcsoportosításokkal történik-e forráskivonás; a változások miatt nehéz a költségvetés összevetése a megelőző évivel; a minimálbér feletti átfedések nem szűntek meg. Válaszul a kormányzati oldal képviselője hangsúlyozta, hogy az OKÉT-ben mindig partnerek a párbeszédre, majd az egyes ágazatokra vonatkozó kérdésekre válaszolt. Októberben a tanács konzultált a közszolgálati foglalkoztatás 2013-ban várható alakulásáról. Ezzel összefüggésben ismerte meg a munkavállalói oldal, hogy a közszférában eltörlik a párhuzamos folyósítást (nyugdíj és bér). A főszabály szerint a foglakoztatás megszűnik a nyugdíjjogosultság esetén, (de egyes területeken a közfeladatok zavartalan ellátása érdekében mentességet adnak ez alól). Az így megüresedett álláshelyekre létszámstop lesz. A munkavállalói oldal minderre reagálva hangsúlyozta, hogy a közszférában viszonylag stabil a létszám, nincsen túlfoglalkoztatás. (A kormányzati oldal szerint viszont az IMF és a pénzügyi világ más szereplői nagynak tartják a közszférát. A munkavállalói oldal kérte a vonatkozó dokumentáció bemutatását.) Összességében a sajtóban elhangzott 22 ezres létszámcsökkentés (a kormány szerint ennyi a kettős ellátásban részesülők száma) elfogadhatatlan a szakszervezetek számára, mert szakmai indoka nincsen. A munkavállalói oldal kifogásolta azt is, hogy semmiről nem lehet megállapodni az OKÉT ülésein, mert kész döntésekről kapnak tájékoztatást. A kormányzati oldal persze cáfolta ezt azzal, hogy mindig készek az egyeztetésre, amikor a szakszervezetek kérik. A tanácsülés foglalkozott a közszféra 2013. havi béralakulásával is. A lényege: marad a kompenzáció, folytatódik az egészségügyi bérrendezés, vélhetően halasztódik a pedagógus illetményemelés, és még egy-két területen lesz bérnövelés. Az OKÉT 2013 márciusában a 2013. évi bérkompenzációt tekintette át és az egészségügyi intézmények államosításának munkavállalókat érintő kérdéseivel foglalkozott. 17
Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT) és Fórum (KÉF) A Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács 2011 májusában együttes plenáris ülést tartott az Országos Önkormányzati Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanáccsal (OÖKÉT). Napirendjén a kormánytisztviselők, valamint a köztisztviselők jogállására vonatkozó törvény felmentési szabályainak módosítására vonatkozó előterjesztés szerepelt. A munkavállalói oldal észrevételei a változtatás időszerűségére, az ellentételezés hiányára, a méltánytalanság és a bizalomvesztés szubjektív tartalmára, a hivatásetikai normák kidolgozására, a meghívásos pályázat szubjektivitására és a Kormánytisztviselői Döntőbizottság hatásköreire vonatkoztak. Közölték azt is, hogy az életpályamodell szabályozásának komplex szövegét meg kívánják ismerni. A KÉT 2012 januárjában a szakszervezetek kezdeményezésére rendkívüli ülést tartott a központi közigazgatási létszámcsökkentést elrendelő kormányhatározattal összefüggésben. A kormányzati oldal tájékoztatást adott a döntés indokairól. (Többek között megemlítették, hogy az elmúlt egy évben a 650 központi közigazgatási szervből 320 működik már.) Hangsúlyozták, hogy a létszámcsökkentés elrendelése a közigazgatási vezetőkkel történt egyeztetések figyelembevételével történt, útmutató készült a végrehajtásra és a Karrier Híd Programmal akarják elősegíteni a munkához jutást. A munkavállalói oldal ismételten hiányolta az előzetes egyeztetést; szóvá tették, hogy a kormányzati kommunikáció nem helytálló információkat tartalmaz; nő a munkanélküliek száma. Az ülésen megállapodás született elsősorban arról, hogyan lehetne a munkavállalók érdekében a szakszervezeteket bevonni a kormányhatározat végrehajtásába és milyen további segítséget adható az elbocsátottaknak. Az ülésen többek között döntést hoztak arról, hogy megkezdődik a (KÉT helyett) márciussal felálló Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórum előkészítése. (A munkavállalói oldal 2013 februárjában tárgyalt a KÉF Alapszabályáról, az oldal összetételéről, a testület munkatervéről.) A KÉF Alapszabályára vonatkozó javaslatot a Munkavállalói Oldal benyújtotta a KIM-be, de jóváhagyására, aláírására a mai napig nem került sor. A kormányzati oldal egyes előterjesztésekről írásos véleményt kér a szociális partnerektől. Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsa (KOMT) A Közalkalmazottak Országos Munkaügyi Tanácsának ülésén 2012 áprilisában a Munka törvénykönyve hatályba lépésével összefüggő átmeneti rendelkezésekről és törvénymódosításokról egyeztettek. A munkavállalói oldal hiányolta, hogy kérésük ellenére az előkészítésben nem vehettek részt a szakszervezetek és kezdeményezte szakmai vita lefolytatását a közszolgálati jogviszonyokról. A tervezetekhez az észrevételeket, bár szóban is elhangzott, írásban megküldték a kormányzati oldalnak. (Az OKÉT 2012. júniusi ülésén a munkavállalói oldal kifogásolta, hogy ezeket a kormányzat nem vette figyelembe. Ezt a kormányzati oldal azzal cáfolta, hogy az észrevételekre tekintettel számos ponton módosítottak a közalkalmazottak jogállását tartalmazó törvényen.) Összegzés A fentiekből megállapítható, hogy az országos érdekegyeztetés lehetséges színterein a közszolgálati szakszervezetek szívósan, felkészülten és következetesen képviselték a közszféra munkavállalóinak érdekeit, nem adták fel a tárgyalásos egyeztetés esélyeit. A munkavállalói oldal előzetesen mindig közösen alakította ki álláspontját a legfontosabb kérdésekben, követelésekben, így egységesen léphettek fel az OKÉT, KÉT és KOMT 18
ülésein. Bár részeredményeket sikerült elérniük (pl.: a 98 százalékos különadó módosítása, a bérkompenzáció igazságtalanságainak kompenzációja, a létszámcsökkentések hatásainak enyhítése, az egész közszférára az Erzsébet-utalvánnyal történő természetbeni juttatás kiterjesztése), az igazán nagy ügyekben - bár ezekben tárgyalásra késztették a kormányzati oldalt -, lényegében semmi nem valósult meg. Így a teljes ciklusban elmaradt az illetményemelés, a közszolgálati munkavállalók szempontjából hátrányos törvénymódosítások születtek, a nyugdíjszabályozás módosítása nem sikerült, nem változott a bértábla fokozatainak száma, nem épült be a kompenzáció az illetményrendszerbe. E szempontból eredménytelenek maradtak a demonstrációk is. Hiába szerepelt tehát a KSZSZ programjában, hogy érdemi, hatékony és eredményes munkát kell végezni. Ezeken a szinteken – nem a szövetség hibájából – nem lehetett megvalósítani a kitűzött célokat. Ennek oka részben abban a társadalmi-gazdasági környezetben keresendő, amelyet e beszámoló bevezetőjében bemutattunk. Szerepet játszott a szakszervezetek nyomásgyakorló erejének csökkenése és nem utolsó sorban a kormány viszonya a munkavállalói érdekképviseletekhez. A szakszervezetek háttérbe szorításának ki nem mondott, de jól érzékelhető koncepciójába semmiképpen nem illett volna az az igény, amit a KSZSZ négy éve megfogalmazott a programjában: történjen meg az érdekegyeztetés rendszerének újragondolása és egy új, átfogó – a társadalmi párbeszéd útján kidolgozott -, a munkahelyi érdekegyeztetést kötelezően előíró szakszervezeti törvény elfogadása. Ez éppen úgy elmaradt, mint a közszolgálati megállapodások. Más fórumok Bizonyos értelemben azonban mégiscsak megtörtént az érdekegyeztetés rendszerének felülvizsgálata, de csak a kormányzat részéről. Ennek következménye volt, hogy a munkavállalói oldal minden tiltakozása ellenére megszüntették az Országos Érdekegyeztető Tanácsot (OÉT). Helyét részben a Nemzeti Gazdasági és Társadalmi Tanács vette át, amelyben a szakszervezeti-munkavállalói érdekképviselet csak egy a sok résztvevő között. A testület az üléseit rendszeresen megtartotta, de ugyanaz volt rá a jellemző, mint a többi fórumra. Valójában nem tölti be az OÉT korábbi tripartit funkcióját. Működésének helyzetét, befolyását a kormány döntéseire tovább rontotta, hogy a tanács saját tevékenységének szabályozása nem teszi lehetővé a fontos kérdések megvitatását. Sajnos, a léte azonban a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma és a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetségének véleménye szerint is egyrészt lehetőséget biztosít a kormánynak, hogy korlátozza egyes oldalak önálló kezdeményezéseit, másrészt látszatlegitimációt ad a döntéseihez. A SZEF elnöke is mindezért javasolta a tanács munkájának bojkottálását, de az oldalt alkotó konföderációk ebben (sem) jutottak egységes álláspontra. A munka világát érintő kérdések egyeztetésére 2012 februárjában megalakult a Versenyszféra és Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF), amelynek munkavállalói oldalról a Munkástanácsok, a Liga és a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége a tagja. A kormány nagyvonalúan 600 millió forintot biztosított a működéséhez. (Megjegyzendő, hogy a SZEF, mint az OKÉT munkájában résztvevő konföderáció 2012ben100 millió forint forrást kapott a kormánytól, ennek egy részére a tagszervezetek is pályázhatnak. A KSZSZ 2,1 millió forint támogatást kapott.)
Egy mértékadó vélemény
19
Bihari Mihály alkotmányjogászt, az Alkotmánybíróság korábbi elnökét idézzük, aki több vonatkozásban is találóan jellemzi a magyarországi helyzetet Nemrégiben úgy nyilatkozott, hogy a piacgazdaság és a nyilvános érdekegyeztetés rendszere a rendszerváltást követően kudarcot vallott. A gazdaság gyenge teljesítménye társadalmi instabilitáshoz vezetett, széles társadalmi csoportok (értelmiségiek, kétkezi munkások) szegényedtek el. Szavakban minden kormány elismerte a párbeszéd szükségességét a munkáltatókkal és munkavállalókkal, kamarákkal és szakszervezetekkel, de igazi tárgyalásos megegyezés nem jött létre, pedig a sikeres konfliktuskezelés a társadalmi-gazdasági fejlődés egyik záloga, stabilizálja a munka világát, képes kordában tartani a politikából kiinduló, négyévente egymásnak sokszor szögesen ellentmondó, meggondolatlan reformokat, a gazdaság helyzet romlásával egyre hektikusabb válságmenedzselési kísérleteket. A magyar pártok a rendszerváltás utáni amúgy is gyenge érdekegyeztetési rendszert elbontották, alacsony a szervezettség, gyenge a szakszervezetek teljesítménye, rosszak a Kádár-rendszerbe visszanyúló előzmények és a piacgazdaság szülte félelem az elbocsátásoktól mind-mind hozzájárult a jelenlegi helyzet kialakulásához.
A közszolgáltatások átalakítása A KSZSZ programja külön fejezetben foglalkozik a szövetségnek az államreformhoz, a közszolgáltatások átalakításához fűződő álláspontjával. A beszámolási időszakban a Bajnaikormány a „tűzoltással” volt elfoglalva, így szinte semmi figyelmet nem fordított erre a területre. Az Orbán-kormány viszont a kétharmados felhatalmazás birtokában és a gyökeres változtatások szándékától vezérelten megkezdte, amit már a 2006. évi választásokra készülve ígért, az államszervezet átalakítását és erre hamar kialakította koncepcióját. Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes 2011. június 14-én mutatta be a 33 pontos Magyary Zoltán Közigazgatás-fejlesztési Programot. Ez többek között tartalmazta, hogy 2012. január 1-jétől bevezeti a kormány a közszolgálati életpályák összehangolt rendszerét, az életpálya modelleket és az új javadalmazási rendszert. A program tartalmazta továbbá, hogy 2011. augusztus 31-ig kidolgozzák a közszolgálat egységes hivatásetikai szabályzatát és decemberig létrejön a kormányzati személyügyi centrum. Mindezen bejelentés pikantériája, hogy kritizálva az előző kormányok munkáját, Navracsics Tibor kijelentette, hogy „szakítani kell az elmúlt húsz év rossz hagyományaival és olyan cselekvési tervre van szükség, ami prognosztizálhatóvá teszi a változásokat a közigazgatás résztvevőinek”. A prognózis tehát megvolt. (Ehhez képest a miniszterelnök 2013. február 22-én még mindig úgy nyilatkozott, hogy közigazgatási tárca már dolgozik a közigazgatásban dolgozók fizetése között nagy aránytalanságok eltüntetését jelentő stratégián. Szintén ekkor nyilatkozta, hogy szeretné jövő év, tehát 2014 tavaszáig befejezni a közigazgatási rendszer átalakítását.) Amit e vonatkozásban is várt a KSZSZ a kormánytól: jó szakmai előkészítés, ahol a felek indokoltnak tartják, ott társadalmi egyeztetés, gyors döntés, határozott végrehajtás. Ez utóbbi kettő megvalósult, a megelőző kettő már kevésbé. Az átalakítás először a központi közigazgatást, a kormányzati struktúrát érintette. Minisztériumokat szüntettek meg (például az évszázados múltra tekintő Pénzügyminisztériumot), támasztottak fel (például az MSZP-SZDSZ kormányzás alatt megszüntetett, szintén évszázados múltra tekintő Belügyminisztériumot), önálló tárcákat vontak össze (oktatás, egészségügy, kultúra, sport, ifjúság). Mindezzel ugyan csökkent a minisztériumok száma, de „csúcsminisztériumok” jöttek létre (Nemzeti Gazdasági Minisztérium, Emberi Erőforrások Minisztériuma, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium) és igen jelentősen megnőtt az államtitkárságok száma. Ezekre a változásokra, majd - valószínűleg az indokoltnál ismét nagyobb mértékű, esetenként talán a klientúra jutalmazását szolgáló - vezetőcseréket követően, közvetlenül a kormányváltás után került sor. Ezt követően a kormányzati struktúra stabilizálódott. (A közszolgálati 20
szakszervezetek a kormányzati szándék hiánya miatt eredménytelenül javasolták, hogy az átszervezések személyi kihatásaival foglalkozzon az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács.) Jogos azonban a félelem, hogy 2014-ben egy esetleges kormányváltáskor ismételten módosítják a központi közigazgatás struktúráját, és ez újabb terheket ró a személyi állományra is. 2011. január elsejével zökkenőmentesen megvalósult egy, a korábbi kormányok elképzeléseiben is szereplő integráció. Összevonták a Vám- és Pénzügyőrséget és az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatalt. Így az adó- és vámigazgatást egységes, mintegy 23 ezer fős kormányhivatal végzi. A racionalizálás (és nem utolsó sorban a centralizálás) jegyében jelentős volt a változás az államigazgatás területi szerveit tekintve. A korábban egyes minisztériumok felügyelete alá tartozó megyei szakhatóságok a kormányhivatalok alárendeltségébe kerültek. Jelentős lépés történt a lakosság és a közigazgatás közötti kapcsolat erősítésében, az ügyintézés gyorsításában és egyszerűsítésében. Egyre több a lehetőség az elektronikus ügyintézésben és nőtt az ún. kormányablakos ügyintézési lehetőség. Ezeknél egyre több ügy, egyre több helyen intézhető és az ígéretek szerint 2014-ben már 300 kormányablaknál 3000 ügyintézői felület áll az állampolgárok rendelkezésére. Sok évszázados múltra tekint vissza és a magyar közigazgatás jellegzetes intézményének tekinthetők a járások. Még a tanácsi rendszerben, 1983 végén azonban megszűntették ezeket. (Akkor 83 volt belőlük.) Helyüket a város- és nagyközségi környékek vették át 1990-ig, majd 1994 és 2012 között a kistérségek töltötték be ezt a funkciót. 29 év szünet után, 2013. január elsejével ismét létrehozták ezeket a közigazgatási területi egységeket, csak most már 175 van belőlük, a fővárosban pedig (nem a célszerűségnek, hanem a kerületi polgármesterek nyomásgyakorlásának köszönhetően) 23 kerületi hivatal lát el velük azonos feladatokat. Az átállás jelentősen érintette a polgármesteri hivatalok személyi állományát, de szerencsére nem járt számottevő elbocsátással. Rendkívül jelentős volt, hogy 2011 januárjától megkezdték a működésüket a megyei kormányhivatalok. A szövetségnek az ezzel összefüggésben végzett munkáját a Kormányhivatali Tagozat beszámolója tartalmazza (IV. fejezet). A KSZSZ, mint a négyéves programjában megfogalmazta, híve az átgondolt intézményrendszer kialakításának, amelyben a közigazgatási feladatok hatékonyan elvégezhetők Az eddigi átalakításokat azonban többnyire nem előzték meg a szociális párbeszéd megfelelő fórumain lezajlott viták és mint korábban is, hiányoztak a hatásvizsgálatok. A KSZSZ a programjában is megfogalmazta, hogy természetes igénynek tartja és támogatja a lakosságnak nyújtott szolgáltatások színvonalának emelést és azt, hogy minél több tehetséges fiatal válassza a köz szolgálatát. Jól segítették ezt a 2010-től évente megrendezett Kormányzati Karrier Expók és az immár harmadszor meghirdetett Magyar Közigazgatási Ösztöndíj lehetőség. 2011-ben már közel százötven diplomás részesült ebben és szerezhetett a segítségével tíz hónap alatt hazai és uniós közigazgatási tapasztalatokat. A közszolgálati szakszervezetek mondhatni kitörő örömmel üdvözölték az első Orbánkormány alatt 2001-ben megalkotott köztisztviselői életpályát, amelynek megteremtették a pénzügyi-jogi garanciáit is. Biztos egzisztencia, fokozott munkajogi védelem, kiszámítható előmenetel, nemcsak értékálló, hanem folyamatosan emelkedő illetményalap, akár nyolc hónap felmondási idő, társadalmi megbecsülés – mindezek megvalósulását segítette az megalkotott, jogszabályban rögzített életpálya modell. Olyannyira sikeres volt, hogy később felmerült, a közszféra más munkavállalóira vonatkozóan is dolgozzanak ki ilyent. A programunkban mi is szerepeltettük a közszolgálati életpálya modellek kidolgozását és folyamatos bevezetését mindegyik közszolgálati jogviszonyra kiterjedően. (Az egységes
21
közszolgálati törvény bevezetését azonban a KSZSZ nem támogatta.) A későbbiekben még foglalkozunk ezzel. A közszolgálati életpálya bevezetését követő alig néhány év múlva szinte minden megváltozott, elkezdődtek a fűnyíróelvszerű leépítések, befagyasztották az illetményalapot, elvették a 13. havi illetményt és megkezdődött a közszféra, elsősorban a köztisztviselői kar lejáratása. (Matolcsy György miniszter azt nyilatkozta, hogy a bürokrácián az elkövetkező években 600-800 milliárd forintot kell megtakarítani.) 2010-ben közvetlenül a kormányváltást követően – egyéni képviselői indítványra – az államigazgatási szervekre, kormányhivatalokra, és a rendészeti szervek közalkalmazottaira kiterjedő olyan törvényt fogadott el a parlament, amely a KSZSZ és más közszolgálati szakszervezetek szerint is szöges ellentétben állt a 2001-ben megalkotott életpályamodellel. Különösen kirívó volt a szándék 2010 nyarán az (Európai Unió Alapjogi Chartájának is ellentmondóan) indokolási kötelezettség, felmondási védelem nélküli, két hónapos felmondási idővel szerepeltett elbocsátási lehetőség szerepeltetésével. A miniszterelnök előzetesen ugyan meghirdette a Nemzeti Együttműködés Programját, de semmiféle előzetes egyeztetés nem volt a potenciális érintettek érdekképviseletét ellátó szakszervezetekkel erről. (A képviselőiket ugyan konzultációra hívta Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, de a téma a köztisztviselői életpályamodell volt.) A közszolgálati szakszervezetek az országgyűlési képviselőknek és az országgyűlés tisztségviselőinek is eljuttatott azonnali és érdemi egyeztetést igénylő közleményükben tiltakoztak. Hiába, mert a köztisztviselők jogviszonyát gyökeresen átalakító törvényt rekordgyorsasággal elfogadta az országgyűlés. Az Alkotmánybíróság ugyan megsemmisítette a kifogásolt passzust, de a kormányon nem lehetett kifogni, új indokot találtak ki: a bizalomvesztést és a méltatlanságot. A KSZSZ hiába fordult az alapvető jogok országgyűlési biztosához, 2012. végén a válaszában minden ponton elutasította azt a kérést, hogy a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvénnyel kapcsolatban az Alkotmánybírósághoz forduljon. A kormány még 2010 szeptemberében 2013 elejére ígérte a közigazgatás új életpályamodelljét az új teljesítményértékelési és előmeneteli rendszerrel együtt, bár korábban elhangzott az is, hogy 2011. július 1-jéig megalkotják és ezt követően 2012. januárjáig vezetik be több lépcsőben. 2011 márciusában, a Széll Kálmán Terv ismertetésekor még együtt akarták kidolgozni az új életpálya modelleket. Ennek keretében a köztisztviselők, a rendvédelmi és fegyveres dolgozók, valamint a hivatásos és szerződéses állományú katonák egységes életpályamodelljének kidolgozásáról döntöttek, amely megteremti az átjárás lehetőségét a különböző közszolgálati ágak között. A létrehozott Nemzeti Közszolgálati Egyetemen egységes alapképzést kaphat a civil tisztviselő, a rendőr és katona. Ismét biztonságos, kiszámítható illetményi és előmeneteli rendszert kívánnak biztosítani. Ugyanakkor az eddigieknél jobban össze akarják kapcsolni a köztisztviselők képzését az előmenetelükkel. A képzést és az igazságos, hatékony teljesítményértékelést a KSZSZ is szerepeltette a programjában. Az új teljesítményértékelési rendszerről (TÉR) már megszületett a kormányrendelet és bevezetése 2013 júliusától, illetve 2014. január 1-jétől esedékes. A rendelet végrehajtásának előkészítésén, a tartalom kidolgozásán uniós projektek felhasználásával gőzerővel folyik a munka, de ebből (is) „kifelejtették” a szakszervezeteket. 2011 második félévében megszületett a köztisztviselői etikai kódex, amely a jogszabályban előírtakon túl szabályozza a köztisztviselők magatartást és viselkedését, majd az Államigazgatási Reform Operatív Program (ÁROK) keretében 2012. őszére kidolgozták a kormánytisztviselői etikai kódex (hivatásetikai szabályzat) tervezetét (az ún. „Zöld Könyvet”). Ennek vázlatát ugyan bemutatták a Köztisztviselői Érdekegyeztető Fórumon, de a napirendjén nem szerepelt, érdemben nem tárgyaltak róla. Jelenleg a Magyar Kormánytisztviselői Kamara foglalkozik vele. Ez azonban kevés. A KSZSZ álláspontja 22
szerint ugyanis az etikai kódex nem jogi norma, hanem az adott területen működő összes érdekelt bevonásával kell azt előkészíteni és kiadni. Csak remélni lehet, hogy így is lesz.
Jogalkotás A beszámolási időszakban tovább differenciálódott a közszféra munkajoga. Más jogszabály vonatkozott korábban is a köztisztviselőkre, a közalkalmazottakra, a szolgálati viszonyban állókra, az igazságügy területén dolgozókra. Egy új jogszabály a korábbi köztisztviselői kör egy részére (minisztériumok, kormányzati szervek) létrehozta a kormánytisztviselői jogviszonyt (a kormány indoklása szerint ezzel különválasztották a közigazgatási politikai pozíciókat) és létesíthető közszolgálati munkaviszony is. 2012 március 1-jével újabb módosítás történt. Hatályon kívül helyezték a kormánytisztviselők és köztisztviselők jogállására vonatkozó két önálló törvényt Az új törvény új fogalmat alkotott: közszolgálati tisztviselők és új szabályokat állapított meg. Osztjuk konföderációnk, a SZEF álláspontját, ezek sértik a munkavállalók, a szakszervezeti tagok és a közszolgálati szakszervezetek érdekeit. A törvény kihirdetése után hat szervezet – a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ), a Belügyi és Rendvédelmi Dolgozók Szakszervezete (BRDSZ), a Fegyveres és Rendvédelmi Dolgozók Érdekvédelmi Szervezete (FRDSZ), az Értelmiségi Dolgozók Tömörülése (ÉSZT), valamint a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) közösen nyújtotta be az utólagos normakontrollra vonatkozó kérelmét az Alkotmánybírósághoz. (A taláros testülethez a szakszervezetek, köztük a KSZSZ, más esetekben is fordultak: 98 százalékos adó, visszamenőleges törvénykezés, a szakszervezeti tisztségviselők védelmének szűkítése, a bizalomvesztés törvénybe foglalása, közigazgatási alapvizsga. Ezek egy részében sikeres volt a kezdeményezés.) A KSZSZ a törvény ügyében kezdeményezte a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsának összehívását, a KSZSZ elnöke pedig az Országgyűlés Foglalkoztatási Bizottságának, valamint az Alkotmányügyi, Igazságügyi és Ügyrendi Bizottságának ülésére meghívást kapott a törvény tárgyalásakor, de csak az ellenzéki képviselők támogatták a szakszervezetek álláspontját. A SZEF többször kért találkozót a miniszterelnöktől, aki azonban ettől mindmáig elzárkózott. A négyéves programunkban állást foglaltunk arról, hogy indokolt általában a jogszabályok egyszerűsítése, a valódi végrehajthatósága. Ezzel ugyanis a közszolgálati intézmények terhelése csökkenhet és javul az állampolgárok megelégedettsége. Az elmúlt időszakot azonban a kormányzati szándékokat jogszabályokban megjelenítő törvényalkotási és törvénymódosítási dömping jellemezte és így egyre áttekinthetetlenebb, követhetetlenebb a jogrendszer. Ez már-már a jogbiztonságot, a kiszámítható jogállamiságot veszélyeztetheti. Romlott az előkészítés színvonala, így sorozatosak az utólagos korrekciók, nem egyszer, mint ahogyan a fentiekben példákat is említettünk, történt ütközés az uniós joggal. Arra pedig már több vonatkozásban hivatkoztunk, hogy a jogszabályok előkészítésében történő társadalmi részvétel szabályait tartalmazó 2010. évi CXXXI. törvény előírásait rendszeresen mellőzi a kormány, így e vonatkozásban szinte semmilyen stratégiai partnerséget nem alakított ki a közszolgálati szakszervezetekkel, beleértve a KSZSZ-t is. Bár a KSZSZ programja szól egy valódi társadalmi-gazdasági megállapodás megkötésének szükségességéről, ez már közel másfél évtizede ábránd. Megelőzően a Hornkorány már kísérletezett ezzel. Akkor talán megvolt a kormányzati szándék, de a sok eltérő érdek egy megállapodásba történő integrálása lehetetlen feladatnak bizonyult. Azóta már valóságos szándék sincsen erre. Bár a miniszterelnök azt állítja, hogy „a 2010. áprilisi választásokon új társadalmi szerződés született”, ennek feltételezett tartalma, mint e 23
beszámolóból is kiderül, meglehetősen távol áll a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége programjában megfogalmazott céloktól.
Szociálpolitika A KSZSZ a négy éves programjában úgy fogalmazott, hogy támogatja és szorgalmazza egy, az esélyegyenlőséget megteremtő és a szegénységet csökkentő, a szociálisan rászorultakat támogató szociálpolitika létrehozását. Alapvető célnak azt tartja, hogy minél kevesebben szoruljanak rá. Az elmúlt egy év tendenciája azonban más volt, a jövedelmi különbségek, a társadalmi szakadék egyre nagyobb. A munkanélküliség növekedett, a munkanélküli segély európai mércével mérve is példátlanul alacsonyra, kilencről három hónapra csökkent. (Ez év elején a Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat statisztikája szerint 648 500 volt a nyilvántartott munkanélküliek száma és közülük 340 ezren semmilyen ellátásban nem részesültek. Sajnos azokról, akik kikerültek már a nyilvántartásból, semmilyen adat nincsen.) A szociálpolitika nem tud sok segítséget adni. (Ferge Zsuzsa akadémikus szerint a GDP-hez viszonyítva a szociális kiadások aránya egyre jobban az európai átlag alatt van.) A közszféra bérei, mint a beszámolóban már említettük, évek óta stagnálnak, így a bérek reálértéke elmúlt években drasztikus esett, sok közszolgának mindennapi megélhetési gondot okozva ezzel. Becsült, de többé-kevésbé akár hivatalosnak is tekinthető adat alapján Magyarországon több millióan élnek a szegénységi küszöb környékén. (Ferge Zsuzsa akadémikus, a téma legjobb hazai szakértője nemrégiben a KSH-ra hivatkozva említett egy megdöbbentő adatot: Magyarországon négy millióan élnek létminimum alatt. Ennek összegét a fentiekben ismertettük. Bogár László közgazdász, egyetemi tanár szerint pedig a társadalomnak legalább harmada elveszett, a nyomorúságból már nem lehet visszahozni. Úgy vélekedett, hogy „a miniszterelnök látja ezt a csapdát, csak nem beszélhet róla őszintén…. Nem derülhet ki, hogy ezeket az embereket igenis ott kell hagyni az út szélén, mert ha nem így lesz, akkor a többiek sohasem fognak célba érni”.) A gyermekek a szegénység szempontjából kockázati tényezők. (Ez az egyik nyomós oka annak, hogy – bár 2012-ben már némiképpen emelkedett a születésszám, 90 300 volt, még mindig nem ellensúlyozza a halálozást. Így a múlt évben is tovább csökkent a lélekszám 39 200 fővel. Az elmúlt tíz év alatt 387 000 volt a különbség a halálozás „javára”.) Ez év februárjában tette közzé az UNICEF Magyar Bizottsága jelentését a gyermekek jóllétéről. E szerint, a gyermekek általános helyzetét vizsgálva, minden második gyermek hiányt szenved valamilyen szempontból. A gyermekes háztartások két százaléka nélkülözik, 16 százalékának minden hónapban anyagi gondjai vannak, 44 százalék éppen hogy kijönnek, 33 százalék beosztással jól boldogul és öt százalék gondok nélkül él. Még egy adat, de ez már a TÁRKI kutatása alapján.
Nyugdíjrendszer Jelentős változások történtek a nyugdíjrendszerben, de sajnos, nem a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége által elvárt irányban, pedig, mint a programunk tartalmazza, a KSZSZ érdekelt a stabil nyugdíjrendszer fenntartásában, a nyugdíjak felzárkóztatásában és a 13. havi nyugdíj fenntartásában. A közszolgálati szakszervezetek joggal bízhattak e célok elérésében, hiszen a nyugdíjasok a még ellenzékben lévő Fidesztől a 2006. évi választások előtt „garancialevelet” kaptak, sőt, a párt erre vonatkozóan az Országgyűlésnek még garanciatörvény-tervezetet is benyújtott (sőt, még a 14. havi nyugdíjról is törvényjavaslatot készítettek). 24
Az egyik legfontosabb, de a társadalom számára szinte észrevétlenül maradt változás, hogy az új alaptörvényben már nincsen az államnak garanciális kötelezettsége a nyugdíjellátás szintjének fenntartására, és a társadalombiztosítás, mint fogalom, megszűnt. (A KSZSZ a programjában még egységes, kötelező társadalombiztosítási intézmény fenntartását tartotta szükségesnek, a befizetés és felhasználás tekintetében szigorú társadalmi ellenőrzéssel. Ettől azonban egyre távolabb kerülünk.) A járulékokat a kormány szociális adóra változtatta, megszűnt tehát a korábbi szerződéses kötelezettség a járulék fejében meghatározott, garantált szintű nyugellátásra (és egészségügyi ellátásra). Ezzel is elveszett az állampolgár lehetősége, hogy az Alkotmánybírósághoz forduljon nyugdíjának, egészségügyi ellátásának sérelme miatt. (Ez egyébként más ügyekben sem teheti meg, mert – „a jogállami normák fejlődésével” - ezt a rendszerváltás óta élő, az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát, természetesen törvényes úton, megvonták.) A kormány ezzel a húzással megteremtette az elvi lehetőségét a már meglévő nyugdíjak csökkentésének (amit többször meg is lebegtettek), továbbá szabadon csoportosíthatja át a nyugdíjra, egészségügyi ellátásokra befizetett összegeket más kiadások fedezetére. (Lényegében, mint a fentiekben ismertettük, ez történt a magánnyugdíj-pénztári vagyonnal, amelynek államosításával gyakorlatilag megszűntették a nyugdíjrendszernek ezt a pillérét, megrendítették a nyugdíjcélú megtakarítások iránti bizalmat.) A korhatár egységesen 65 év lett, a korai nyugdíjazás minden lehetősége megszűnt. A nyugdíjasok még akkor sem részesülhetnek némi pluszban, ha a gazdaság teljesítmény növekedne (amelynek az elvi lehetősége nyugdíjprémium formájában még a Bajnai-kormány alatt adott volt.) A korhatár alatti nyugdíjasok már nem jutnak alanyi jogon nyugdíjhoz, azt szociális ellátássá változtatták. Még a múlt év legvégén, de ez év elejével hatályba lépő új kormányrendelet született nyugdíjazással összefüggésben. A kormány, mint a közszféra egészének munkáltatója elrendelte, hogy a nyugdíjkorhatárt elérőket, illetve már nyugdíjban levőket kötelezően el kell küldeni. Ez alól felmentést csak a kormány adhat. Akit engedéllyel tovább foglalkoztatnak, annak kötelezően választania kell a nyugdíja vagy a fizetése között. (Az egészségügyi dolgozóknak a kormány ígérete szerint kivételesen az Országos Egészségbiztosítási Pénztár a nyugdíj összegével megegyező pótlást folyósít a munkáltatónak, aki dönt, hogy az összegből mennyit kaphat meg a dolgozó.) A közszolgálati szakszervezetek több szempontból is diszkriminatívnak tartják a kormányrendeletet és az alapvető jogok országgyűlési biztosának is komoly aggályai vannak. (A végkifejlet a beszámoló készítésének időszakában még nem ismert.) Végül a jelenlegi nyugdíjrendszer jellemző néhány (2012. év végi) adata: öregségi nyugellátásban 2 202 522-en rokkant és rehabilitációs ellátásban pedig 445 157-en részesültek. Nyugdíjban, ellátásban, járadékban és egyéb ellátásban részesülők száma 2 863 557. A kötelező nyugdíjminimum 28 500 forint (2012-ben mintegy hatezren kaptak ennyit), az átlagos öregségi nyugdíj 96 602 forint. A tíz legmagasabb nyugdíj átlagos összege 679 494 forint. Átlagosan a 40 éves munkaviszony után nyugdíjba ment nők jártak, ők átlag 108 ezer forintot kapnak. 2012-ben 2642,8 milliárd forintot költött az állam nyugdíjakra. Ebből az öregségi nyugdíj összege 2167,7 milliárd forint volt.
Önkéntes egészségpénztár, magán-nyugdíjpénztár Megmaradt az adókedvezménnyel támogatott önkéntes egészségpénztári rendszer. Ott, ahol a munkáltató képes anyagilag segíteni a működését (és ez nem a közszolgálati munkavállalók teljes köre, mert ebben nem történt egységesítés) – például a Nemzeti Adó- és Vámhivatalban a NAVOSZ Önkéntes Egészségpénztárt – népszerű ez a megtakarítási forma és jelentős a tagsága. 25
Bár a nyugdíjrendszer egyik pillére, a magán-nyugdíjpénztárak gyakorlatilag megszűntek, az önkéntes nyugdíjpénztárak tovább folytatják tevékenységüket. Különösen a kezdetekben sokan csatlakoztak a még az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Szakszervezete (ADOSZT) által alapított Heller Farkas Önkéntes Nyugdíjpénztárhoz, amelynek többszöri tulajdonosváltozás, összeolvadás után Aegon Önkéntes Nyugdíjpénztárként meghatározó a jelenléte a közszférában.
Munkavédelem A KSZSZ képviselői több alkalommal részt vettek a munkavédelemmel, a munkahelyi ártalmakkal foglalkozó konferenciákon, megismerkedtek a tapasztalatokkal, illetve segítséget kaptak az ez irányú munkához. A konferenciákon elhangzott és a tagszervezeti vezetők is megerősítették, hogy a munkahelyeken jelentős a túlterhelés, rendszeresek a túlóráztatások. Az állandó szervezeti, feladatköri változások, a szinte állandósult bizonytalanság miatt nagy a stressz, a félelem. Egy uniós felmérés szerint a legstresszmentesebb munkahelyek a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban vannak. Ilyen szempontból pedig a legnagyobb megterhelés a közigazgatásban, ezen belül a központi közigazgatásban van. Ha ez igaz az Európai Unióban, akkor fokozottan igaz Magyarországon. Sajnos, a közigazgatás munkahelyein sok helyütt megszűntek a munkahelyi szakszervezetek. Így nem teljesülhetett a KSZSZ programjának az a célkitűzése, hogy a szakszervezetek vegyenek részt a munkavédelmi törvény betartásának ellenőrzésében, működjenek közre a kockázatelemzésekben, az akciótervek elkészítésében, a munkahelyi diszkrimináció megszűntetésében, az esélyegyenlőség megteremtésében. Ez szintén azt igazolja, hogy a munkahelyi vezetésnek e téren is milyen hasznos segítséget adhatnának a helyi szakszervezetek, persze, csak ha lennének.
III. SZERVEZETI ÉLET A VI. kongresszus A szövetségi tanács a kongresszust követően, 2009 júniusában értékelte a VI. kongresszus munkáját. Megállapította, a kongresszus munkája eredményes volt, róla az elektronikus sajtó kellő mértékben tudósított, viszont a vidéki sajtó alig foglalkozott az eseménnyel. A viták nem váltak parttalanná és sikerült a lényegre koncentrálni. A szövetségi tanács a tapasztalatok alapján megállapította, hogy szükséges egy, a KSZSZ Alapszabályára épülő jelölési és választási szabályzat kidolgozása, hogy a jelölési folyamat a következő kongresszuson hatékonyabb legyen. Ennek megfelelően a szabályzat koncepcióját a szövetségi tanács a 2010. áprilisi ülésén megtárgyalta és a májusi ülésen elfogadta.
A VII. kongresszus A szakszervezetek működésére is vonatkozó civil, egyesülési törvény 2012-ben megváltozott. Többek között az új előírás szerint a szakszervezeteknek minden évben össze kell hívniuk a legfelsőbb testületüket, amely a KSZSZ esetében a kongresszus. A törvényi előírások érintették a szövetség alapszabályát is. Ezért a szövetségi tanács a 2012. júniusában tartott ülésén a soron kívüli kongresszus előkészítésével foglalkozott.
26
A szövetségi tanács úgy határozott, hogy ősszel össze kell hívni a kongresszust, de csak a feltétlenül szükséges módosításokat kell napirendre venni. Alapszabályt módosító előkészítő bizottság alakult, amely a javaslatait a kongresszuson terjesztette elő. A szövetségi tanács 2012 októberében tartott ülésén újra tárgyalták az alapszabály módosításának tervezetét és határoztak a szükséges személyi kérdésekben. A 2012. november 8-án tartott szövetségi tanácsülésen döntöttek az alapszabály kongresszus elé terjesztendő változatáról és véglegesítették a napirendjét. Ez volt a KSZSZ eddigi történetének első e-kongresszusa, ugyanis minden dokumentumot elektronikus úton kaptak meg a küldöttek. A VII. kongresszus 2012. november 23-án tanácskozott. A KSZSZ alapszabályának megváltoztatásával összhangba hozták a szövetség szervezeti felépítését és működését a jogszabályi változásokkal. A kongresszus az időközben szükségessé vált személyi kérdésekben is döntött. Mivel márciusban új állami vezetői beosztására tekintettel lemondott dr. Bicskey Ildikó a KSZSZ alelnöki tisztségéről, helyette a kongresszus Powell Pált, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezetének elnökét választották meg. A Pénzügyi Ellenőrző Bizottság új alelnöke – Vizhányó Károly helyett – dr. Sebes József lett (OM Szakszervezet).
Évfordulós ünnepség A Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége 1990-ben alakult. 2010 márciusában a szövetségi tanács döntése szerint került sor a 20. évforduló megünneplésére. A megemlékezések mellett kulturális műsorszámok is emelték a rendezvény hangulatát. A KSZSZ Iroda a rendezvényen bemutatott dokumentumokat, az ott elhangzott beszédeket és a rendezvényen készített fényképeket CD-re rögzítette, amelyből egy példányt minden résztvevő megkapott.
Szövetségi tanácsülések Bár a VI. kongresszus megváltoztatta a KSZSZ alapszabályát, két kongresszus között változatlanul a szövetségi tanács irányítja a szövetség munkáját. A beszámolási időszakban következetesen megfelelt e feladatának, üléseit rendszeresen megtartotta és azon a határozatképesség mindig biztosítva volt. Működésében új elem, hogy a szövetségi tanács tagjainak módjuk volt interneten is véleményt nyilvánítaniuk, illetve esetenként ezen a módon szavazhattak is. Az ülésekről precíz, a végzett munkát jól nyomon követhető emlékeztetők készültek, amelyek egyértelműen, rendszerezetten rögzítették a hozott határozatokat is. A szövetségi tanács 2009-ben háromszor ülésezett, 2010-ben ötször hívták össze, 2011-ben háromszor, 2012-ben ismét ötször tanácskozott, 2013-ban pedig, a kongresszus összehívásáig háromszor ült össze. Folytatódott a megelőző beszámolási időszakban meghonosodott gyakorlat, miszerint üléseit különböző helyszíneken tartotta és esetenként kulturális programokkal színesítette. Így 2011 júniusában a Xántus János Idegenforgalmi Gyakorló Középiskolában volt a tanácskozás, ahol a résztvevők megismerkedtek az iskola közel két évtizedes történetével is. A következő, novemberben tartott kétnapos tanácsülésnek az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Dolgozók Szakszervezetének (ADOSZT) Zamárdiban lévő üdülője adott otthont. 2010 májusában az Országos Meteorológiai Szolgálat székházában ült össze a szövetségi tanács és egyúttal megismerkedett a szolgálat működésével. Júniusban a Pénzügyőr Sportegyesület Budapest, II. kerület, Pasaréti úti sportpályáján volt a soron következő tanácskozás. Októberben a szövetségi tanács az Országos Egészségbiztosítási Pénztár székházában, novemberben pedig ismét az ADOSZT üdülőjében tanácskoztak két napig. 27
2011-ben Sárospatakon, a Miskolci Egyetem Comenius Főiskolai Kar adott otthont a tanácsülésnek. Rövid fényképes bemutatón ismerkedhettek meg a jelenlévők Sárospatakkal és a főiskolai karral. 2012-ben a szövetségi tanács Bujákon, a Borbála Vendégházban tanácskozott. A munka mellett kulturális programokban is részt vettek. Megtekintették a helyi Glatz Oszkár Múzeumot és a világörökség részét képező Hollókő falut. A szövetségi tanács munkáját a következetesség jellemezte és ez a tanácskozásain jól nyomon követhető. A tartalmi munka szempontjából négy területet különíthetünk el. Az egyikbe a döntésre váró ügyek tartoznak, a másodikba a szövetség vezetői és más szakszervezeti tisztségviselők, illetve állami vezetők által biztosított információadás, a harmadikba a tapasztalatcsere, kölcsönös informálódás, végül a negyedikbe a feladat meghatározás és a végzett munka ellenőrzése sorolható. Döntések A tanács az elmúlt négy évben több, a szövetség számára fontos ügyben döntött, illetve foglalt állást. Az alapszabály szerinti kötelezettségének eleget téve minden évben értékelte a szövetség gazdálkodását és döntött a következő év költségvetéséről. 2010 májusában megtörtént a KSZSZ Jelölési és Választási Szabályzatának elfogadása. A szövetségi tanács a 2011. márciusi ülésén fogadta el a szövetség új Bizonylati Szabályzatát és mellékleteként a Bizonylati Albumot. Ezen az ülésen alakult meg a Kormányhivatali Tagozat, amelynek elnöke Schneider Istvánné, társelnökei pedig dr. Bögyös Gábor, Klein Péter és Usák István lettek. A tanács 2011. júliusi ülésén újabb szabályzatot hagyott jóvá, a Leltározási Szabályzatot. Nehezen lehetett döntést hozni a KSZSZ tisztázandó helyzetű tagszervezeteire vonatkozóan. Már a 2010. májusi tanácsülés napirendjére került, de körültekintő tájékozódás után végül döntés csak később, a júniusi tanácsülésen született. A szövetségi tanács megszüntette a KSZSZ-tagságát a következő tagszervezeteknek: Oktatási Minisztérium Alapkezelő Igazgatóság Szakszervezete, Idegenforgalmi Szakszervezet, Külképviseletek Magyar Alkalmazottainak Szakszervezete. A 2012. novemberében tartott szövetségi tanácsülésen – többlépcsős előkészítés után újabb tagszervezetek tagságát szüntették meg. Ezek: Akadémiai Igazgatási és Szolgáltatási Dolgozók Szakszervezete, Informatikai Szakszervezet, Munkavédelmi és Munkaügyi Szervezetek Szakszervezete, Sportszakszervezet. A szövetségi tanács az alelnöki értekezleten kialakított álláspontok alapján a 2010. novemberi ülésén ismét foglalkozott a KSZSZ szervezeti életének korszerűsítésével. A tanács egyetértett azzal, hogy az elnökség, mint testület a későbbiekben kezdje meg az érdemi munkát és feladatait egyelőre változatlanul az 5 tagú alelnöki értekezlet lássa el. A SZEFhez tartozás ügyében a tagszervezetek vezetői külön-külön fejtették ki a véleményüket. A szövetségi tanács 2011. júliusi ülésén született döntés szerint a KSZSZ tagszervezetei a SZEF Ügyvivő Testületébe dr. Agg Gézát delegálták. Itt döntöttek arról is, hogy a SZEF Pénzügyi Ellenőrzési Bizottságába Sőregi Lászlóné helyett Millerné Tarr Dórát, a KSH Szakszervezetének titkárát delegálják. Már korábban többször foglalkozott a szövetségi tanács a KSZSZ és a SZEF kapcsolatával. Erről a tagszervezeti vezetők is kifejtették a véleményüket. Végül a tanács a 2011. novemberi ülésén döntött az ügyben. A KSZSZ teljes jogú tag lett 2013. január 128
jétől, miután 2012. márciusi ülésen a SZEF Szövetségi Tanács felvette a tagok sorába. Következetesen részt vesz a konföderáció munkájában, a KSZSZ elnöke, alelnöke és a NAVOSZ ügyvezető elnöke tagja a SZEF irányító szervének, az Ügyvivő Testületnek. Pető Ferenc a SZEF Mandátumvizsgáló Bizottságának elnöke, dr. Agg Géza pedig a Szavazatszámláló Bizottságot vezeti. Az együttműködés eredményes és ez megnyilvánul a pénzügyi segítségadásban is. A KSZSZ képviselői aktívan közreműködtek a konföderáció alapszabálya módosításának előkészítésében, a jogszabályok véleményezésében és a SZEF kommunikációjának megújításában. A KSZSZ elnöke dolgozta ki a SZEF Akadémia koncepcióját, valamint elkészítette a SZEF SWOT analízisét. A KSZSZ tisztségviselői közül többen részt vettek a SZEF Akadémia előadásán. Információadás A szövetségi tanács tagjai rendszeresen kapták a munkájukhoz szükséges információkat a tanács ülésein. 2009 októberében dr. Hazafi Zoltán, a Miniszterelnöki Hivatal Közszolgálati Személyzetpolitikai Főosztályának vezetője adott tájékoztatást a közszolgálatot érintő legfontosabb 2010. évi változásokról. A 2010. májusi ülésen a tanács tagjai megismerhették a Munkaügyi Közvetítői és Döntőbírói Szolgálat (MKDSZ) szerepét és működését, majd ezt követően, a 2010. júniusi ülésen döntés született Együttműködési Megállapodás megkötéséről. A 2010. októberi tanácsülés egyik napirendi pontjának meghívott előadója Varga László, a Szakszervezetek Együttműködési Fórumának (SZEF) elnöke volt, aki az országos érdekegyeztetés aktuális kérdéseiről és a SZEF készülő alapszabályáról tájékoztatta a tanács tagjait. Az előadást követően a tanács tagjai kiemelték a konföderációk összefogásának fontosságát, és a szakszervezetek stratégiája kidolgozásának, valamint működésük anyagi alapjainak szükségességét. A KSZSZ elnöke szintén ezen az ülésen a szövetség szervezeti élete korszerűsítésének lehetőségeiről szólt. Foglalkozott a tagszervezetek konföderációkhoz tartozásával, az érdekképviseleti munka irányultságával, a tagdíjemelés lehetőségével, a SZEF Ügyvivő Testületébe való delegálás lehetőségével. 2011. márciusában a közszolgálati érdekegyeztetés aktuális kérdéseiről Fehér József, az Országos Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldalának szóvivője, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének főtitkára adott tájékoztatást. Többek között szólt az új közszolgálati életpályamodellről, a szociális párbeszéd leértékelődéséről, a központi közigazgatásban végrehajtott elbocsátásokról, a szakszervezetek jövőképéről, a javadalmazási rendszerről, az OKÉT működéséről, a 2011. évi bérkompenzációról, és a jogállási törvények módosításáról. Dr. Agg Géza, a KSZSZ elnöke, Schneider Istvánné, a KSZSZ Kormányhivatali Tagozatának elnöke és Powell Pál, a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezetének elnöke a szövetségi tanács 2011. júliusi ülésén a közszolgálati érdekegyeztetés aktuális kérdéseiről adtak tájékoztatást. Dr. Agg Géza úgy minősítette a helyzetet, hogy keveset sikerült a KSZSZ programjából megvalósítani, pedig sok volt a munka, mégis nagyon kis eredménnyel alacsony hatékonysággal. Powell Pál többek között arról számolt be, hogy a 2010-ben megalakult Rendvédelmi Érdekegyeztető Tanács ülésein mindig részt vesz a belügyminiszter, így a kormány képviselete ilyen magas szinten biztosított. A gondot a több mint 15 szakszervezet érdekeinek összehangolása jelenti. A napirenden az új életpálya kidolgozása, a szolgálati nyugdíjak rendszerének, valamint az oktatási-képzési rendszer átalakítása van. Szintén az érdekegyeztetés aktuális kérdéseiről, valamint a szakszervezetek szerepéről és lehetőségeiről volt szó a tanács 2011. novemberi ülésén, dr. Agg Géza előadásában.
29
A szakszervezetek kihívásai és mozgástere az új jogi környezetben – erről Lázár András, a SZEF alelnöke, a Postai és Hírközlési Dolgozók Szakszervezetének elnöke tartott előadást a szövetségi tanács 2012. februári ülésén. Többek között szólt arról, hogy olyan szakszervezeti struktúraváltozásnak kellene létrejönnie, ami alkalmas a jelenlegi viszonyok kezelésére. Ezt azonban akadályozza a szakszervezeti vezetők egzisztenciális függése jelenlegi tisztségüktől. A kormány jól kihasználja a szakszervezeti mozgalom megosztottságát, három konföderációt támogat. Nagy a kiábrándultság, súlytalanok lettek a szakszervezetek, pénzügyileg is erősíteni szükséges. Profitot termelő tevékenység kellene, például szakszervezeti bank. Az előadást tartalmas eszmecsere követte, amely során a tagszervezeti vezetők kifejtették a véleményüket az elhangzottakról, elemezték a gondokat. Varga László, a SZEF elnöke szintén a szakszervezeti mozgalom aktuális kihívásairól és feladatairól beszélt, de ez már a 2012. májusi tanácsülésen történt. Az előadó úgy minősítette, hogy a SZEF a 2010. évi kormányváltás után „élet-halál harcot” folytat. Megszűntek az érdekegyeztetés fórumai működni, nagyon kevés témáról hajlandó a kormány egyáltalán tárgyalni. Példaként említette, hogy az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács legutóbbi ülésén csak a kompenzációról tudott a SZEF tárgyalni, a béremelésről nem. A SZEF a kialakult helyzet miatt bel- és külföldön egyaránt tiltakozott. Beadványaikat eljuttatták az alapvető jogok országgyűlési biztosához és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezethez. A szövetségi tanács a 2012. októberi ülésén újra foglalkozott az érdekegyeztetés aktuális kérdéseivel. A KSZSZ elnöke ismertette az érdekegyeztető fórumok munkáját. Beszámolt arról, hogy több, a SZEF-hez tartozó tagszervezet létszáma radikálisan csökkent. Ekkor tájékoztatta a szövetségi tanácsot arról, hogy a Bírósági Dolgozók Szakszervezete és az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezete – tagdíjfizetésének év végéig történő fenntartásával - bejelentette a kilépését a KSZSZ-ből. A SZEF Ifjúsági Tagozatának tevékenységéről a szövetségi tanács 2012. októberi ülésén kapott tájékoztatást. Kérte, hogy a tagszervezetek jelezzék, hány 41 év alatti taguk van. Nem foglalkozunk külön fejezetben az információ áramoltatással, ezért itt jegyezzük meg, hogy a KSZSZ Irodának élő a kapcsolata a tagszervezetekkel. Elsősorban elektronikus úton minden, a rendelkezésre álló és a tagszervezeteket érintő anyagot megküld. Felfrissült és naprakész a szövetség honlapja (www.kszsz.org.hu). A lehetőségekhez képest ide is felkerülnek a publikus, a tagszervezetek tagságát érintő anyagok, a szövetség működésével összefüggő információk és esetenként a közszférával, közigazgatással foglalkozó cikkek is. A közvélemény informálást segítette, hogy a KSZSZ elnöke többször szerepelt a médiában, így az ATV műsorában, az ECHO TV-ben és nyilatkozott több újságnak is. Az MTI OS segítségével is hírt adtunk a közvélemény számára a bennünket foglalkoztató kérdésekről. Ennek ellenére a szövetség megjelenése a nyilvánosság előtt nem kielégítő, megoldást kell találni e helyzet javítására. A titkárság elkészítette a KSZSZ tagszervezeteinek jogállását összefoglaló törvényi kataszterét. 2012-ben a tagszervezetek munkavállalói 8 törvény alá tartoztak. Tapasztalatcsere, kölcsönös informálódás Minden alkalommal, amikor az aktuális volt, a KSZSZ vezetői beszámoltak az érdekegyeztető fórumok – Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (OKÉT), Köztisztviselői Érdekegyeztető Tanács (KÉT) – munkájáról. Ezzel összefüggésben került sor arra, hogy 2009 októberében a szövetségi tanács állást foglalt arról, hogy a 2009. évi kereset kiegészítésének milyen legyen a kifizetési módja. Ugyanekkor kaptak tájékoztatást az Egységes Közszolgálati Sztrájkbizottság tárgyalásairól. A következő hónapban ismét napirenden szerepelt e fórumok munkája, az ott folytatott tárgyalások. 30
Egymás tájékoztatását is szolgálta az, hogy a szövetség vezetése tagszervezetektől adatokat kért arról, hogy milyen módon és mekkora összegű tagdíjat szednek be a tagjaiktól. Hasonlóképpen arról is, hogy mennyi az aktív (munkaviszonyban lévő) és passzív (nyugdíjas, gyesen, gyeden, stb. lévő) tagok száma. Az adatszolgáltatás, mint az emlékeztetőkből megállapítható, kissé nehézkes volt. A tagszervezetek alapszabályai sokszínűséget mutatnak. A tagszervezetek arról is információt adtak, hogy hány helyen kötöttek együttműködési megállapodást a munkáltatókkal. A szövetséghez négy ilyen dokumentum érkezett. Ezeket is figyelembe véve készült el egy „Minta-megállapodás”. A KSZSZ vezetői jó és rendszeresen alkalmazott gyakorlatot honosítottak meg azzal, hogy a tanács ülésein a tagszervezeti vezetők tájékoztatást adtak saját szakszervezeteik aktuális ügyeiről. A szövetségi tanács 2012. novemberi ülésén került először sor arra, hogy a tagszervezeti vezetők kölcsönös érdeklődéstől kísérve bemutatták a szakszervezetüket és egyúttal napi érdekvédelmi ügyekben tanácsot is adtak egymásnak. Általános tapasztalat volt, hogy alacsony a taglétszám, ritka a tagfelvétel és viszonylag jelentős a nyugdíjas tagok száma. (Legnagyobb a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat Érdekképviseleti Szervezeténél: 7-800 fő.) Több helyütt voltak átszervezések és ezek is befolyásolták a taglétszám alakulását. A tagdíjak mértéke tagszervezetenként változó, de takarékos gazdálkodással el tudják látni a feladataikat. Relatíve sokat költenek segélyezésre. Általában elfogadható a kapcsolat a munkahelyi vezetéssel. E tapasztalatcsere végén az egyik levont következtetés, hogy a központi közigazgatásban egységes szakszervezet kellene és az alakuló kormányhivatalokban szükség van a szakszervezet jelenlétére, fokozott egüttműködésére. 2011. novemberében került sor a következő kölcsönös tájékoztatásra, illetve tapasztalatcserére. Ezen elsősorban a közigazgatás átszervezésének helyi hatásaival, illetve a bekövetkezett létszámcsökkentésekkel foglalkoztak. Ismét szóba került egy összminisztériumi nagy szakszervezet létrehozása (MIDOSZ) és felmerült több tagszervezet megszűnésének lehetősége. A KSZSZ Ifjúsági Bizottságának vezetője arról számolt be, hogy sok a munka, szükség lenne az összefogásra. Javasolta, hogy szövetségi tanácsülésen legyen önálló napirendi pont az Ifjúsági Bizottság kérdése. A tagszervezeti vezetők 2012. júniusában ismét tájékoztatták egymást a szakszervezetük legfontosabb ügyeiről, elsősorban a tagdíjlevonás helyzetéről, illetve az intézményi vezetőkkel történő együttműködésükről. Az elhangzottak szerint a legtöbb helyen a tagdíjlevonás ügye rendeződött, egy-két helyen kell még megoldást találni. A taglétszám a jobbik esetben mindenütt stagnál, sajnos, több helyen viszont csökken. Emelkedés csak az Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezeténél volt. Az intézményi vezetéssel való kapcsolatot többféleképpen jellemezték. Elhangzott az is, hogy az új kurzus vezetői leginkább „megtűrik” a szakszervezetet. A KSZSZ Ifjúsági Bizottságának vezetője arról számolt be, hogy a SZEF Ifjúsági Tagozatának létrejöttével felélénkült a tevékenységük. A már kialakult gyakorlatnak megfelelően a szövetségi tanács 2012. novemberi ülésén újra sor került a tagszervezeti vezetők eszmecseréjére. Most elsősorban a napi ügyek kerültek terítékre, illetve a tisztségviselők megosztották egymással a kormányzat elgondolásaira vonatkozó híreiket (kormányhivatalok, társadalombiztosítási szervezet jövője, létszámcsökkentések, stb.) A tagszervezeti vezetők tájékoztatást kaptak a SZEF Akadémia beindításáról, a SZEF tagtoborzási pályázatáról, a Pedagógus Sztrájkbizottság munkájáról. 2012 októberében Schneider Istvánné, a Kormányhivatali Tagozat elnöke adott tájékoztatást a tagozat munkásáról, majd a tagszervezeti vezetők is szót kaptak. Tagrevízió, taglétszámváltozás, tagszervezés - ezek voltak a legfontosabb témák.
31
Feladat meghatározás A szövetségi tanács több alkalommal visszatért a hozott feladatok végrehajtásának helyzetére és értékelték azt. Így volt a VI. és a VII. kongresszus munkájára vonatkozóan. Több-kevesebb következetességgel történt az éves-féléves feladatok munkatervben történő meghatározása. A VI. kongresszust követően, júniusban a kongresszuson elfogadott program alapján került sor az abból adódó feladatok megvitatására. A vita alapján átdolgozott részletes feladat- és ütemtervet az alelnöki értekezlet véglegesítette, majd a 2009 novemberében tartott szövetségi tanácsülésen hagyták jóvá. (Kiemelt feladatok: kormányzattal kapcsolatfelvétel; új szakszervezetek alapítása, ahol jelenleg nincs, vagy nem működik; a szakszervezet fiatalítása, a fiatalok képzése; tagtoborzás; tagdíjrendezés.) A tanács 2010 májusában ismét visszatért az áprilisi ülésen hozott döntések végrehajtására. A tanácsülés munkájában nyomon követhető, hogy nehéz teendőt jelentett a 2009 októberében hozott az a határozat, hogy a KSZSZ strukturált belső működése érdekében éves munkatervek alapján dolgozó tagozatok és munkabizottságok felállítására kerüljön sor. Ezzel a szövetségi tanács a 2009. novemberi ülésén újra foglalkozott. Bár az ifjúsági- és a nyugdíjas tagozat már korábban is létezett, a beszámolási időszakban a leghatékonyabb munkát az újonnan alakult kormányzati tagozat végezte. (Munkájáról a beszámoló külön ad tájékoztatást.)
Alelnöki értekezletek Az alelnöki értekezletek rendszere operatív jelleggel, öt résztvevővel (elnök, három alelnök, irodavezető) működik. Döntési hatásköre nincsen, munkájával az elnökséget helyettesíti. Összehívása havonként történik. Ezeken történik a szövetségi tanács üléseinek előkészítése, a folyamatos napi ügyekről konzultálnak és elosztják a feladatokat. Hasonlóan a szövetségi tanácshoz, az alelnöki értekezletek résztvevői is élnek az internetes véleményezés lehetőségével. Az ülésekről részletes emlékeztető készül. amit a tagszervezetek jól felhasználhatnak mindennapi munkájukban.
IV. KORMÁNYHIVATALI TAGOZAT A Közszolgálati Szakszervezeti Szövetségében 2010. októberben megalakult a Kormányhivatali Tagozat. Jelentős, sokoldalú munkájáról készített beszámolót Schneider Istvánné, a tagozat elnöke. A tagozat 2010. novemberétől rendszeresen működik. Ezt az is indokolja, hogy a kormány 2011 januárjától a közigazgatást érintő egyik legnagyobb változást, a megyei kormányhivatalok megalakítását tervezte és meg is valósította. Már a megalakulást megelőzően nagyon sok kérdés és probléma merül fel, ezért a tagozat folyamatosan konzultált az illetékesekkel. 2010. október 7-én munkavállalói oldalegyeztetés volt a megyei kormányhivatalokról szóló törvény tervezetéről és várható átalakításról. A tagozat elnöke 2010 októberében személyes megbeszélést kért dr. Virág Rudolftól, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) munkatársától, akihez a kormányhivatalok szervezése tartozott. A megbeszélésen részt vett a dr. Agg Géza, a KSZSZ elnöke, a minisztériumtól dr. Zöld Nagy Viktória helyettes államtitkár is. A tagozat vezetése 2010 novemberében megbeszélésre hívta a KSZSZ-hez tartozó tagszervezetek vezetőit, és felkérte dr. Virág Rudolfot, hogy most már szélesebb körben adjon 32
tájékoztatást a megyei kormányhivatalok megalakulásáról és válaszoljon a tagszervezeti vezetők kérdéseire. A 2010. december 22-én tartott megbeszélésen a Társadalombiztosítási Dolgozók Szakszervezete (TBDSZ) alapszervezeti titkárainak felvetéseire Lóczi Péter szakmai főtanácsadó, a KIM munkatársa válaszolt. A megyei kormányhivatalok 2011. januártól megkezdték működésüket. Ettől az időponttól a kettős irányítás érvényesült, mert a szakmai maradt a főhatóságoknál, a munkáltató jogokat pedig a megyei kormányhivatalok vezetői gyakorolták. Ez a kettős irányítás kaotikus állapotot idézett elő mind a szakmai területen, mind a szakszervezetekkel történő együttműködéssel összefüggésben. A tagozat 2011 januárjától folyamatosan kapcsolatban volt és tárgyalt a kormányhivatalok illetékeseivel, az alapszervezeti titkárokkal, egyeztettek a felmerült problémákról. Sajnos, ezek nem mindig voltak eredményesek, mert a szakszervezetek javaslatait, érveit csak néhány esetben vették figyelembe. A Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (KÉT) ülésein és az azt megelőző munkavállalói oldalegyeztetéseken is felmerültek a kormányhivatalok működésével kapcsolatos problémák. A szakértői bizottságok munkájában a tagozat szorosan együttműködött a KSZSZ és az Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Munkavállalók Szakszervezete (MKKSZ) munkavállalói oldalának képviselőivel. Az álláspontokat közösen alakították ki. A tagozat képviselője többször kezdeményezett és folytatott egyeztetést a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium illetékesével, illetve a megyei kormányhivatalok megalakulásáért felelős helyettes államtitkárral a problémák megoldása és a zökkenőmentesebb átalakulás érdekében. A legnagyobb gondot az okozta és még mai nap is okozza, hogy ahány megyei kormányhivatal van, annyiféleképpen működnek, nincs egységes irányítás. A tagozat az MKKSZ-el közösen elkészített három együttműködési megállapodás mintát. Az egyik a megyei kormányhivatali szakszervezetek közötti, a másik a megyei kormányhivatali vezetők és a megyei kormányhivatali szakszervezetek közötti, a harmadik pedig a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium és a szakszervezetek közötti. Az aláírásuk azonban néhány helyen történt csak meg. 2011. április 12-én egyeztetés volt a Fővárosi Kormányhivatal kormánymegbízottjával az ellenőrök bérletével, a cafetériával, az üzemorvosi szolgálat működésével, a szociális segéllyel, a létszámcsökkentéssel összefüggésben, valamint a szakszervezetekkel történő együttműködésről. A tagozat 2011. május 31-én az MKKSZ-el együtt konferenciát szervezett a kormányhivatalban működő szakszervezetek képviselőinek a megyei kormányhivatalok működésével kapcsolatos problémákról. Az előadó Lóczi Péter volt. 2011. június 6-án a Fővárosi Kormányhivatalhoz tartozó szakszervezetek egyeztettek és az együttműködési megállapodás aláírását sürgették. Az MKKSZ-el közös konferencia volt 2012. január 23-án a Közszolgálati tisztviselői törvény (Ket.) tartalmáról az Országos Egészség Pénztár székházában. A házigazda Schneider Istvánné volt, és a rendezvényen részt vett dr. Agg Géza, a KSZSZ elnöke és Fehér József, az MKKSZ főtitkára is. A KSZSZ részéről közelítően húszan, az MKKSZ részéről több mint hetvenen vettek részt rajta. 2012. április 12-én dr. Zöld Nagy Viktória helyettes államtitkárral egyeztetett a tagozat vezetése. A megbeszélésen rész vett még dr. Taskovics István. Ezzel egy időben levélben keresték meg Navracsics Tibor minisztert. A megyei kormányhivatalok működésénél az a tagozat tapasztalata, hogy sem működésük, sem a munkavállalók juttatásai vonatkozásában nem egységesek. A Ket. 33
végrehajtása, szigorítása érzékenyen érinti a munkavállalókat, mert így nagyon leterheltek. Az együttműködési megállapodások megkötését egységesen szeretnék minden megyei kormányhivatal vezetőjével, valamint a Közigazgatási Minisztérium illetékesével megkötni. Felmerült, hogy azon ügyfélszolgálati feladatok közül, amelyeket most a kormányhivatalok szakigazgatási szervei látnak el, melyek fognak átkerülni január1-jétől a kormányablakokhoz? Esetleg lesznek-e közöttük olyanok, amelyeket egyébként most nem azok a szakigazgatási szervek látnak el, amelyeket érintene a járások kialakítása (pl. egészségbiztosítás, nyugdíjbiztosítás). Van olyan szakigazgatási szerv, ahol bizonyos munkakör ellátásához a szokásos alkalmassági vizsgálattól eltérő, úgynevezett speciális vizsgálatokon is át kell esnie a dolgozóknak. Van, ahol lejárt a képernyő előtti éleslátást biztosító szemüveg készíttetésére a jogszabályban előírt két év és a kormányhivatal ezzel sem foglalkozik. A fentivel ellentétben a dolgozókat viszont folyamatosan, évenkénti rendszerességgel küldik alkalmassági vizsgálatra, miközben a vonatkozó rendelet szerint a 18. év alattiakat, a nyugdíjkorhatárt betöltötteket, valamint a fokozottan baleseti veszéllyel járó, fizikai vagy kémiai kóroki tényezők hatásának, illetve a fokozott pszichés terhelésnek kitett, stb. dolgozókat kell ilyen gyakorisággal felülvizsgálni. Ha ez nem évenként történne ott, ahol nincs előírva, akkor volna pénz a szükséges és már említett speciális vizsgálatokra, valamint szemüveg készítés finanszírozására. Válaszra vár az is, hogy miként változik a járási főállatorvosok besorolása és bérezése? Kap-e valami pótlékot az, aki több járást lát el? Gépkocsi rendelkezésre fog-e állni? A hatósági állatorvosok a megyénél vagy a járásnál lesznek? A falugazdászok járási szinten maradnak, lesz-e náluk áthelyezés az agrárkamarába? A tagozat 2012. április 25-én a Békés Megyei Kormányhivatalban – a főigazgató részvételével - konferenciát szervezett, melynek programjában a kormányhivatalok működése és a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény alkalmazásának ismertetése szerepelt. Előadó a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium főosztályvezetőjének megbízásából Lóczi Péter volt. Az előadást konzultáció követte. A konferencia munkáját dr. Agg Géza értékelte és zárta. Lóczi Péter az előadásában a közszféra dolgozóira 2012. március 1-jétől hatályos munkajogi szabályozást ismertette. A főtanácsadó elmondta, a közszférában dolgozó HR-munkatársak szempontjából rendkívül bonyolult a foglalkoztatásjogi rendszer működése. A közszféra dolgozóira összesen 13 jogállási törvény vonatkozik, nem szólva a hatályos Munka törvénykönyvéről, illetve egyéb közszolgálati tartalmú törvényekről. Az előadó a közszolgálati tisztségviselőkről szóló törvény változásait az alábbi témakörök szerint ismertette. Kamarai tagság - 2012. július 1-jétől a törvény erejénél fogva kötelező lesz. Képesítés szabályozása-továbbképzési rendszer - Nemzeti Közszolgálati Egyetem. Vagyonnyilatkozat - átalakításra szorult a Nemzeti Adó- és Vámhivatal miatt. Az alkalmazás feltételei - a létszám 10 százalékáig munkaszerződéssel lehet alkalmazni. Besorolás - az új törvény nem sok újat hoz, de ezen túl elismeri például a vállalkozói jogviszony időszakát. A jogok és kötelezettségek aránya megváltozott, most a kötelezettségek kerülnek előtérbe. Nagyon komolyan kell venni az etikai kódexet, mert nem csak a munkahelyen, hanem azon kívül is alkalmazandó. A méltatlanság és a bizalomvesztés jogcíme azonnali hatályú elbocsátást jelent, melyhez semmi nem jár. A pályázati rendszer annyi változást hozott, hogy az üres álláshelyeket nem kötelező megpályáztatni, kivétel, ha ezt jogszabály előírja. Új típusú önéletrajzot vezetnek be, melyet a hivatali alkalmazottaknak is ki kell tölteniük. Megváltozik az értékelés, 2013. január elsejétől megszűnik a szakmai értékelés. A minősítés negyedévenként történik a KIM által biztosított program segítségével. A négy részteljesítés alapján születik meg az év végi átlag. A gyenge eredménynek jogi következményei lesznek. Végezetül a főtanácsos hangsúlyozta a kamara rendszer fontosságát. 2012. július elsejétől az újként belépőknek, valamint a meglévő 34
állománynak a törvény erejénél fogva kötelezően kamarai tagsággal kell rendelkezniük. A kamara ellát majd érdekvédelmi feladatokat is, de nem helyettesíti a szakszervezeteket. A kamarának saját működési rendszere lesz, felügyeli az etikai szabályok betartását, valamint a képzés vizsgarendszerét, továbbá kidolgozza a jóléti, szociális kedvezményeket. A TBDSZ székhelyén 2012. május 9-én az új civil törvényről volt konferencia dr. Agg Géza és Schneider Istvánné részvételével. A tagozat 2012. május 31-én a Közigazgatási és Igazságügy Minisztériummal együttműködve konferenciát szervezett a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatalban. Ezen a KSZSZ-hez tartozó, érintett szakszervezeti titkárok is részt vettek. Jelen volt dr. Kerényi János kormánymegbízott is, aki a megnyitót tartotta. A konferencián a munkatársak részéről a sok kérdés, észrevétel hangzott el. Mikorra várható a SZÉP-kártyák kiosztása? Javasolták, hogy a szakszervezeti tagdíjak levonása visszamenőlegesen, március 1-jétől történjen. Információkat kértek a július 1-jétől felálló rehabilitációs szakigazgatási szervről. A kormánymegbízott beszélt a létszámadatokról, de arról nem, hogy hogyan oszlik meg, a hivatal a megye területén hány helyen fog működni, lesznek-e vezetői szintek (osztályvezetők, főosztályvezetők) a szervezeten belül. A személyügyi szabályzat szerint a rendes szabadság kiadása szabadságolási terv alapján történik. A jelenlévők együttműködési megállapodás megkötését szorgalmazták a munkáltató képviselőjével és a kormányhivatalnál működő szakszervezetekkel. A konferenciát Schneider Istvánné vezette, Lóczi Péter tartott előadást és válaszolt a felmerült kérdésekre. Az előadó – a Békéscsabán megrendezett konferencia anyagával azonosan - a közszféra dolgozóira vonatkozó, 2012. március 1-jétől hatályos munkajogi szabályozást ismertette. A tanácskozás dr. Agg Géza zárszavával ért véget. 2012. december 7-én a tagozat elnöke személyesen egyeztetett dr. Zöld Nagy Viktória helyettes államtitkárnál. Jelen volt még dr. Taskovics István, dr. Bögyös Gádor és Usák István is. A 2012. április 12-i személyes megbeszélés során szóvá tett kérdéseket ismételten jelezték, de továbbra is maradtak megválaszolatlan problémák. Erre azt az ígéretet kapták, hogy későbbiekben írásban kapnak válaszokat. Mivel válasz nem érkezett, a tagozat elnöke 2013. március 11-én ismételten levelet írt dr. Zöld Nagy Viktória helyettes államtitkárnak - ennek a levélnek egy példányát eljuttatták dr. Navracsics Tibor miniszternek is. Válasz március közepéig sem érkezett. Ismételten jelezték az előző kérdéseken túl a járási hivatalok megalakulásával és a Nemzeti Rehabilitációs Intézet szétválásával kapcsolatban felmerült problémáinkat. A tagozat további tervei között szerepel, hogy 2013. április, május, június hónapokban konferenciákat tartanak azokban a megyei kormányhivatalokban, ahol még eddig nem volt.
V. NYUGDÍJAS ALAPÍTVÁNY (KÖSZNYA) A KSZSZ tagszervezetei és más, azóta már többségében megszűnt szakszervezetek 1990ben alapítványt hoztak létre a nyugdíjas tagjaik segélyezésére Közszolgálati Szövetségi Nyugdíjas Alapítvány néven (KÖSZNYA). Az alapítvány azonban 2009-et megelőzően elsősorban személyi problémák miatt nem tudta a feladatát teljesíteni. A szövetség tanács a 2009. októberi ülésén az Oktatási Minisztérium nyugdíjas tagozatának megkeresésére úgy határozott, hogy az alapítványt ismét működőképessé kell tenni. Ezt követően indult el az alapítványtevő szervezetek listájának elkészítése, a jogutódlási nyilatkozatok bekérése. A szövetségi tanács 2011. novemberi ülésén fogadta el a nyugdíjas alapítvány alapító okiratának módosítását és tudomásul vette, hogy az évben nem tud támogatást nyújtani. Az alapítvány változtatási kérelmének nyilvántartásba vétele a Fővárosi Ítélőtáblán 2012
35
februárjában megtörtént és május 23-án felállt a kuratórium, megkezdte a munkát. A kuratórium elnöke dr. Réti Sándor, titkára Juhász Pál lett.
VI. JOGSEGÉLYSZOLGÁLAT A jogsegélyszolgálat tanácsadó szervezet, a KSZSZ tagszervezeteihez tartozó tagoknak ad jogi tanácsot. Ha szükséges, akkor jogi képviseletet is ellát külön díjazás fejében. A szövetségi tanács írásos összefoglaló alapján utoljára a 2012. februári ülésén értékelte a KSZSZ jogsegélyszolgálatának munkáját. Az évben összesen 26 megkeresés volt. (Ez nem tartalmazza az Oktatási Minisztérium Szakszervezetének és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma Szakszervezetének nyújtott jogsegélyt, mert e két szervezet esetében külön megállapodás érvényes.) A jogsegélyszolgálathoz érkeztek nem tisztán munkajogi megkeresések, ezekben az esetekben sem tagadták meg az információadást. Voltak szakszervezeti tisztségviselőket ért sérelmek miatti segítségkérések is. Általában elég volt a tanácsadás, de esetenként írásbeli állásfoglalás, illetve tájékoztató készült. Két esetben pert kellett indítani. Mint a jogsegélyszolgálat vezetője jelezte, a tagság részéről jelentős igény mutatkozik a szakszervezetek belső ügyeivel (szétválás, egyesülés, bírósági regisztráció, stb.) kapcsolatos ügyintézésre. Felmerült, hogy megfontolandó a jogsegélyszolgálat tevékenységének kiterjesztése az ilyen ügyek intézésére is, különösen most, amikor új egyesülési, civil törvény van, és így a szakszervezetek új jogi környezetbe kerültek.
VII. A KSZSZ A DEMONSTRÁCIÓKON SZEF demonstráció (2010. december 4., Budapest, Roosevelt tér) Európai Szakszervezeti Szövetség demonstrációja (Budapest, Hősök tere, 2011. április 9.) Tüntetés (Budapest, 2011. június 29-30.) Euródemonstráció (Wroclav, 2011. szeptember 17.) Pedagógus tüntetés (2012. június 3., Budapest, Szalay utca)
VIII. ÁLLÁSFOGLALÁSOK, KÖZLEMÉNYEK, ÖSSZEFOGLALÓK Aktuális közszférát érintő kérdések (2009. október) A gazdaság válság munkavállalókat érintő hatásai (2009. október) A KSZSZ elvárásai a 2010-2014. közötti kormányzati ciklusra (2010. május) Közlemény a Köztisztviselők Napjával összefüggésben (2010. június) Összefoglaló a szakszervezetek és a kormány közötti tárgyalásokról 2008. szeptemberétől (2010. november)
IX. SZEMÉLYI VÁLTOZÁSOK Oktatási és Kulturális Minisztérium Demokratikus Szakszervezetének elnöke: Óváry István. Oktatási Minisztérium Szakszervezetének elnöke: Gaál Edit, 2013. január 16-tól dr. Agg Géza Pénzügyi Ellenőrző Bizottsági tag: Gálosi György SZEF Pénzügyi Ellenőrző Bizottsági elnök: Sőregi Lászlóné KSZSZ Pénzügyi Ellenőrző Bizottság: dr. Sebes József alelnök, majd mb. elnök. 36
X. KITÜNTETÉSBEN RÉSZESÜLTEK Dr. Tóth Csaba vezető ügyvivő (Geológiai Dolgozók Szakszervezete) Bibó István Emlékérem Dr. Bicskey Ildikó elnök (Ügyészségi Dolgozók Országos Szakszervezete), KSZSZ-alelnök Bibó István Emlékérem, Köz Szolgálatáért Díszoklevél
XI. A SZÖVETSÉG GAZDÁLKODÁSA A Közszolgálatok Szakszervezetek Szövetségének gazdálkodását a rendelkezésünkre álló adatok alapján csak vázlatosan mutatjuk be, mert a Pénzügyi Ellenőrző Bizottság e vonatkozásban részletesebb fogja tájékoztatni a kongresszust. A szövetség vagyona 2009. december 31-én összesen 83 725 550 forint volt. Ez tartalmazta a folyószámlán lévő pénzt, a kötvényekbe, a pénzpiaci alapokba fektetett összeget és az Abonyi 31 Kft. eszközeiben, forgóeszközeiben lévő, a KSZSZ-t megillető értéket. 2009 novemberében tárgyalta és fogadta el a tanácsülés a KSZSZ 2010. évi költségvetését, amelynek fő számai megegyeztek a 2009. évivel. Nagyobb eltérést csak az okozott, hogy a továbbiakban a Miniszterelnöki Hivatal nem finanszírozta az iroda egy munkatársának bérét, és így ezt a szövetségnek kellett megtennie. A költségvetés a tarthatóság érdekében szoros és takarékos gazdálkodást irányzott elő, és tartalmazta, hogy külön rendezvények, képzések és konferenciák fedezete csak külső forrás bevonásával lehetséges. (TÁMOP-pályázat, de ezen nem sikerült nyerni.) A 2010. júniusi tanácsülésen hagyta jóvá a testület a KSZSZ 2009. évi zárszámadását és az Abonyi 31 Kft. 2009. évi mérlegét. A szövetségi tanács 2010. novemberében tárgyalt a KSZSZ 2011. évi költségvetéséről. Mivel elnyerhető támogatásra nem volt esély és az Abonyi 31 Kft.-től várható osztalék összege nem volt ismert, a szövetség a bevételnél csak a tagdíjjal számolt. Figyelembe véve, hogy ez kiegészíthető banki kötvényekből és így a KSZSZ működése folyamatosan finanszírozható lesz, tartalmazta a javaslat. A szövetségi tanács az előterjesztést csak munkaanyagként fogadta el. A szövetségi tanács 2011. márciusi ülésén foglalkozott a 2010. évi költségvetési beszámolóval, amely 3 millió forint megtakarítást tartalmazott. A 2011. évi költségvetésre vonatkozó javaslat szerint a benyújtott terv teljesen reális és végrehajtható. Így látta a szövetségi tanács is, mert változtatás nélkül megszavazta. Később, a végrehajtásról szóló beszámolóban 2011-ben a KSZSZ összes bevétele 14 917 000 forint volt, az összes kiadás pedig 15 442 000 forint tett ki. Az 1 235 000 forint különbséget a szövetség a folyószámlán lévő összegből fedezte. 2011. novemberében került sor a KSZSZ 2012. évi költségvetésének megtárgyalására. Mivel kormányzati támogatás nem ígérkezett, a SZEF-en keresztül pályázati forráshoz nem lehetett jutni és a taglétszám is várhatóan csökkenésével és ezzel együtt a tagdíjbevétel mérséklődésével is számolni kellett, az előterjesztés szerint a szövetségnek rendkívül szigorú gazdálkodást kell folytatnia. A tervezetet a tanács munkaanyagként fogadta el. A KSZSZ 2011. évi költségvetésének végrehajtásáról a szövetségi tanács 2012 májusában tárgyalt. A beszámolót a tanács elfogadta. Ezt követően került ismét sor a 2012. évi költségvetés tervezetének megtárgyalására. Egy szabadságmegváltás miatt kifizetendő több mint kétmillió forintos tétel miatt nem tudott a szövetség 1,6 millió forinttal kevesebbet tervezni a működésére, mint a megelőző évi volt. A tanács az elnöki tiszteletdíj módosításával jóváhagyta a tervezetet. Az elnök a megemelt tiszteletdíjat nem vette fel, hanem a titkárságvezető részére Széchenyi Pihenőkártya formájában átadta. 37
A 2013. évi költségvetéssel a szövetségi tanács a 2013. februári ülésén foglalkozott, de csak előzetesen, mivel a 2012. évi pénzügyi beszámoló még nem készült el. A tervek szerint továbbra is rendkívül takarékos költségvetésre kell készülni, az alapok meg fognak egyezni a 2012. évivel, de nagyobb kiadásként belekerül a VIII. kongresszus megrendezése. A tagdíjfizetés több szövetségi tanácsülésen szerepelt. Fel-felmerült a szövetségi tagdíj emelése, de ezeket végül elvetették, így a beszámolási ciklusban nem történt emelés. A szövetségi tanács a 2009. novemberi ülésén előzetesen foglalkozott azzal, hogy a közös tulajdonban lévő Abonyi utcai irodaépület melyik része legyen a KSZSZ tulajdona. Határozott arról is, hogy az épületet kezelő Abonyi 31. Kft. ennek megfelelően váljon szét. A vagyonmegosztásról és önálló kft. alapításáról a végleges döntés a 2010. októberi ülésen született meg. A cégbíróság az KSZSZ-Abonyi Kft.-ét 2011. júniusában jegyezte be. Bár az ingatlan tulajdonában lévő két szint folyamatos hasznosítása nem volt könnyű feladat, összességében sikeres volt. Az ebből származó bevételt a KSZSZ, mint tulajdonos, osztalékként kapta meg minden évben és ezzel az éves költségvetéseiben, mint bevétellel, folyamatosan számolni tudott. Az ingatlan megvásárlása tehát jó hosszú távú befektetésnek bizonyult.
XII. NEMZETKÖZI MUNKA A rendelkezésre álló szerény lehetőségek figyelembe vételével a Közszolgálati Szakszervezetek Szövetsége fenntartotta, sőt, sikerült erősítenie nemzetközi kapcsolatait, ismertségét. Erre kitűnő alkalmat szolgáltak az EUROFEDOP rendezvényei és más nemzetközi konferenciák. Ezeken – a kialakult nemzetközi pénzügyi-gazdasági- és különböző hazai helyzetből adódóan – a központi téma elsősorban a gazdasági válság, annak hatása a közszolgálatokra és kapcsolódóan a szociális párbeszéd alakulása volt. A nemzetközi szervezetek tervszerűen folytatott munkájából adódóan a magyar delegáció megismerkedhetett a nemzetközi, valamint az uniós országok közszolgálati szakszervezeteinek hazai tapasztalataival, valamint a KSZSZ fejleszthette a formális és informális találkozókon a két- és többoldalú kapcsolatait. Az alábbiakban röviden azokat a nemzetközi rendezvényeket ismertetjük, amelyeken a szövetség képviseltette magát. (A tanácskozások munkája részletesen is megismerhető az azokról készített és a KSZSZ honlapján közzétett beszámolókból és a magyarra lefordított dokumentumokból.)
Részvétel az EUFEDOP tevékenységében Dr. Agg Géza a Közszolgálati Szakszervezetek Európai Szövetsége (European Federation of Employes in Public Services - EUROFEDOP) Elnökségének (Végrehajtó Bizottságának) tagjaként rendszeresen részt vett a testület ülésein. Az elnökség 2010 márciusában Luxemburgban ülésezett. A napirenden a központi államigazgatás területén a szociális párbeszéd eredményei és gondjai, továbbá másik témaként az állam pénzügyi gazdálkodásának a munkavállalókra és a nyugdíjas társadalomra gyakorolt kihatásai szerepeltek. Ez utóbbiról a KSZSZ képviselője is tájékoztatást adott. Az elnökség 2011 decemberében Berlinben, majd 2012 szeptemberében újra Luxemburgban tartotta ülést. Mindkét elnökségi ülésen a főtitkár számolt be a rendezvényekről, ismertette a következő időszak munkatervét. 2013-ban újra tanácskozott az EUROFEDOP elnöksége. Szintén a végzett munkával foglalkoztak és elfogadták a 2013. évi költségvetést. Az elnökség tagjai részletes tájékoztatást kaptak az EUROFEDOP Luxemburgban 2013. április 4-5. között sorra kerülő XII. 38
kongresszusáról. Ez utóbbin a KSZSZ-t négy fős delegáció képviselte. A kongresszuson dr. Agg Gézát a következő ötéves ciklusra az EUROFEDOP 21 fős Elnökségébe választották. Személyes találkozóra is sor került. A szervezet főtitkára, Bert van Caelenberg 2010 júniusában Budapestre látogatott és ekkor tárgyalt a KSZSZ elnökével. Az EUROFEDOP az elmúlt négy évben több tanácskozást is szervezett. Így 2009 októberében a Szlovák Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (SLOVES) közreműködésével szervezte meg azt a pozsonyi szemináriumot, amelyen közszolgálat szerepével foglalkoztak a gazdasági válság idején. Részletesen elemezték a feladatok közszolgálatból történő kiszervezésének helyzetét, az EUROFEDOP lehetőségeit a gazdasági válság idején. A konferencián a Magyar Közigazgatási Intézet főigazgató-helyettese, mint magyar részről meghívott kormányzati előadó a magyarországi helyzetet és a magyar kormánynak a gazdasági válságból történő kilábalás érdekében tervezett lépéseit ismertette. „Etika és munka a közszolgálatban” – ezzel a címmel került sor EUROFEDOPkonferenciára Hollandiában 2010 októberében. A konferencia résztvevői kiemelték, hogy nagy elhivatottságot jelent a nemzetért dolgozni. Szóltak arról, hogy a megfelelő hivatali apparátus a stabil jogrendszer alapja. 2011. decemberében Berlin volt a helyszíne az EUROFEDOP következő szemináriumának. Arról tanácskoztak, hogy milyen a gazdasági válság hatása a helyi szintű közszolgálatokra és kiemelten foglalkoztak az egészségüggyel. A mintegy 120 résztvevő áttekinthette az európai közszolgálatok sokszínűségét és kicserélhette a tapasztalatait. 2012-ben több EUROFEDOP konferencia és szeminárium is volt. Belgrádban Bert van Caelenberg felkérésére dr. Agg Géza élénk érdeklődéssel kísért előadást és prezentációt tartott arról, hogy milyen a szociális párbeszéd helyzete Magyarországon. A szeminárium konklúziója az volt, hogy a szociális párbeszéd munkahelyi, ágazati, nemzeti és európai szinten lételeme egy jól működő szociális társadalomnak. A KSZSZ elnöke a SZEF elnökének felkérésére előadást tartott Berlinben is, a Friedrich Ebert Alapítvány által rendezett nemzetközi szemináriumon. Zágráb adott helyszínt a 2012 szeptemberében tartott újabb EUROFEDOP szemináriumnak, ahol dr. Agg Géza előadást tartott a magyar tapasztalatokról. A résztvevők sokoldalú tájékoztatást hallgattak meg arról, hogyan változott a szociális párbeszéd a Nyugat-Balkán országaiban. Ennek megfelelően az ebbe a régióba tartozó nyolc ország szakszervezeti képviselői voltak jelen. Ausztriában, Bécsben 2013 januárjában 12 országból mintegy hetvenen vettek részt azon a szemináriumon, amelynek középpontjában a szociális párbeszéd fejlődése és hatása volt a régióban. A delegációk az egyes országok beszámolói alapján információkat kaptak a kialakult gyakorlatról. A KSZSZ-t három fős delegáció képviselte.
Közreműködés az európai központi közigazgatás szociális fórumainak munkájában
párbeszéd
A Nemzeti és Európai Közigazgatás Szakszervezeteinek Küldöttsége (Trade Union’s National and European Administration Delegetion – TUNED) rendezvények állandó résztvevője volt dr. Agg Géza, aki az EUROFEDOP képviseletében a TUNED Munkacsoport tagja. Mellette – a téma fontosságától és az anyagi lehetőségektől függően – ezeken részt vettek a KSZSZ más tisztségviselői is. Az EUPAE-TUNED Szociális Párbeszéd Munkacsoport (Social Dialugue Working Group - SDWG), amelynek a TUNED égisze alatt, az EUROFEDOP delegációban dr. Agg Géza is tag, éves munkaterve szerint Stockholmban tanácskozott 2009 szeptemberében. A fő téma a magyar szakszervezeteket is foglalkoztató munkahelyi stressz, továbbá az volt, hogy mi a bizalom szerepe a közszférában. A KSZSZ a tanácskozás alapján a 2011. évi magyar EU-elnökséghez kapcsolódóan összefoglalta a javaslatait és átadta a Miniszterelnöki 39
Hivatalnak és Makszin Péter szakállamtitkárral megbeszélést is folytatott ezekről. (Témajavaslatok a szociális párbeszéd témakörben: köztisztviselői életpályamodellek az EUban, Munkaköralapú Értékelési Rendszer (MÉR), megelégedettség mérése a közszférában, Általános Értékelési Keretrendszer-modell (CAF), a legjobb gyakorlatok megosztása.) A Munkacsoport (SDWG) 2010-ben Spanyolországban, Madridban kétszer is ülésezett. Márciusban az ágazati szociális párbeszéddel foglakoztak. Sikertörténetként értékeltek, hogy az elmúlt egy évtized alatt ez 38 ágazatban alakult ki európai szinten és a közigazgatásban is minta lehet. A témáról a tanácskozáson a kormány- és a szakszervezeti oldal külön-külön is tárgyalt. Májusban elfogadták a további munka alapját képviselő stockholmi dokumentumokat és a résztvevők kifejezték azt az igényüket, hogy 2010-ben szülessen megállapodás formalizált szociális párbeszédre a közigazgatási ágazatban. A Munkacsoport következő ülését 2010 novemberében tartotta Belgiumban. A helyszín Bruges volt. Az egyik fő téma a válság és annak a közigazgatásra gyakorolt hatása volt. Az eszmecserén megvitatták azt is, hogy mit tehetnek a szakszervezetek a folyamatok javításáért. (Ugyanez volt a tanácskozás tárgya a Független Szakszervezetek Európai SzövetségénekCESI Spanyolországban, Valenciában tartott szimpóziumán is.) Ennek a témakörei a következők voltak: a gazdasági válság – kihívás a közszolgáltatások számára, a szociális partnerek a gazdasági válságban, a közszolgáltatások és a szociális partnerek szerepe a válság leküzdéséhez. Többek között megerősítették, hogy a szociális párbeszéd a gazdasági válság idején különösen fontos. Kiemelték, hogy a közszolgáltatások átalakítása nem növelheti a munkanélküliséget és a demokrácia-tolerancia-szociális párbeszéd követelményeinek betartása elengedhetetlen. 2010 decemberében ismét Belgiumban, Genvalban tanácskozott a Munkacsoport. Megvitatták a gazdasági válság és a konzultációs mechanizmus összefüggéseit az Európai Unióban a közigazgatás területén. Ekkor írták alá közel öt évi előkészítés után a központi közigazgatás formalizált szociális párbeszéd fórumának, hivatalos nevén az Európai Unióban Működő Központi Kormányzati Szektor Európai Szociális Párbeszéd Bizottsága (SDC CGA) ügyrendjét. (Az SDC CGA-ban az EUPAE a központi közigazgatásban működő európai szociális partnerek képviseletében a munkáltatói oldalt jelenti, a TUNED pedig a munkavállalói-szakszervezeti oldalt. A magyar kormány megfigyelői státuszba képviselteti magát e bizottságban.) A Munkacsoport (SDWG) 2011. februárjában Brüsszelben ülésezett. Elfogadták a három éves munkatervet, melyben elhatározták, hogy foglalkoznak az Európai Bizottság által kidolgozott és a Bizottság elé terjesztendő napirendekkel, így a munkaidő direktíva felülvizsgálatával, a munkaerő szabad áramlásával a közigazgatásban, az esélyegyenlőségi stratégiával, a munkaerőképzéssel és az Európai Unió fejlesztési stratégiájával. A munkatervben szerepeltették továbbá a következő témákat: a közszolgálat imázsának és attraktivitásának növelése, a gazdasági válság hatása a központi közigazgatásra. 2011. szeptemberében ismét Brüsszelben ülésezett a Munkacsoport (SDWG), amelyen az EUROFEDOP-ot a KSZSZ elnöke képviselte. Tárgyaltak az Európai Unió ötéves esélyegyenlőségi stratégiájáról, munkaidő direktívájáról, továbbá az Európai Unió által kezdeményezett – a működés korszerűsítésével foglalkozó – konzultációkról. 2011 októberében újra Brüsszelben tárgyalt a Munkacsoport a „Közszolgálat arculata és vonzereje” című témáról. Napirenden szerepelt azonban a közszolgálati munkavállalók szabad mozgása az unióban, a nemek közötti bérkülönbség, a gazdasági válság hatása az EU államainak központi közigazgatására. A EUPAE-TUNED Európai Unióban Működő Központi Kormányzati Szektor Európai Szociális Párbeszéd Bizottsága (SDC CGA) Magyarország soros uniós elnöksége alatt először informális, majd ezt követően a plenáris ülését tartotta 2011 júniusában Gödöllőn. A KSZSZ a szakszervezeti oldalnak előkészítő értekezletet szervezett, 40
melyen dr. Agg Géza írásos és szóbeli tájékoztatást adott az oldal tagjainak a magyar viszonyokról. A szabadidős programon és a plenáris ülésen részt vett Varga László, a SZEF elnöke. A plenáris ülésen egy tanulmányt mutatott be a magyar kormányzati oldal is. Ennek témája volt az, hogy milyen a mobilitás az állami- és versenyszféra között a gazdasági válság hatására. A résztvevők többek között elfogadták a Bizottság három éves munkatervét, véglegesítették „A közszolgálat arculata és vonzereje” című pályázati projektet. (A KSZSZ a magyar munka világával foglalkozó tájékoztatójában szólt arról, hogy a hazai társadalmi párbeszéd problémáival nemzetközi szervezetek is foglalkoztak.) A plenáris ülést megelőzően, februárban Budapestre látogatott a TUNED képviselője, aki a KSZSZ közvetítésével megbeszéléseket folytatott az illetékes kormányzati szervekkel. Az SDC CGA a következő plenáris ülését 2011 decemberében, szintén Brüsszelben tartotta. Ezen megvitatták „A közszolgálat attraktivitásának növelése” című projektet és közös álláspontot fogalmaztak meg az esélyegyenlőségről a közszolgáltatásokban és arról, hogy milyen a válság hatása a központi közigazgatásra. 2012 júniusában szintén plenáris ülést tartott az SDC CGA Brüsszelben. Ezen a résztvevők több témát vitattak meg „A közszolgálat attraktivitásának növelése”, „Jó közigazgatás”, „Esélyegyenlőség a közigazgatásban”, „A közigazgatás korszerűsítése” címmel. A Bizottság 2012 decemberében tartotta újabb plenáris ülését Brüsszelben. Tárgyaltak a közigazgatás imázsának és attraktivitásának növelésével foglakozó uniós projekttel összefüggő következő lépésekről, a jövő évi munkatervről, továbbá értékelték a megelőző hároméves munkaterv végrehajtását. Elfogadtak egy keret-megállapodást a központi közigazgatás minőségi továbbfejlesztéséről. Szintén 2012 decemberében, Ciprusban, Nicosiában volt az SDC CGA EUPAN és TUNED tárgyaló csoportjainak értekezlete. Ezen több előadás hangzott el a nyitott, alkalmazkodó és rugalmas közigazgatásról és arról, hogyan tudnak a szociális partnerek hozzájárulni a közigazgatás fejlesztéséhez. A KSZSZ négyfős delegációval képviseltette magát az Európai Közigazgatási Hálózat (EUPAN) és a TUNED közös munkaértekezletén 2009 júniusában, Prágában. Ezen a résztvevők tájékoztatást kaptak a megelőző évben „Stressz a munkahelyeken” címmel Stockholmban kiadott nyilatkozatuk hatásáról, és a „Bizalom erősítése a központi közigazgatásban a hatékony szociális párbeszéd által” címmel szintén Prágában megrendezett korábbi közös konferenciáról. E Magyarországon is fontos téma konklúzióiról a tanácskozás dokumentumot fogadott el. A júniusi konferencián ismertették az EU szintű szociális párbeszéd két éves működésének tapasztalatait. Szintén e két szervezet közös rendezésében Prágában 2012. októberében konferencia volt „A központi közigazgatás vonzerejének növelése Európában„ címmel. Erre vonatkozóan ismertették egy nemzetközi felmérés eredményeit, és munkacsoportokban beszélték meg a tapasztalatokat. A rendezvényen a KSZSZ-t a titkárságvezető képviselte.
CESI-Kongresszus A közel 8 millió tagot tömörítő Független Szakszervezetek Európai Szövetsége (CESI) 2012 decemberében tartotta a kongresszusát, amelyre a KSZSZ elnökét is meghívták, mint az EUROFEDOP Elnökségének tagját. Már korábban szóba került az EUROFEDOP és a CESI egyesülése, amelyre a tervek szerint ezen a kongresszuson került volna sor, de ez elmaradt. A CESI új vezetőségében az EUROFEDOP-ot két alelnök képviseli. A CESI új főtitkára, Klaus Heeger még az évben az MKKSZ meghívására Magyarországra látogatott és tárgyalt a KSZSZ elnökével és a vezetőség néhány tagjával is.
41
Nemzetközi támogatás A nemzetközi kapcsolatok hasznosnak bizonyultak, amikor a szövetség (közreműködve más társszervezetekkel) a nemzetközi fórumokhoz fordult támogatásért. Az Európai Szakszervezeti Szövetség (CESI) athéni kongresszusa 2011-ben levélben fejezte ki szolidaritását a magyar szakszervezete. A CESI főtitkára, Helmuth Müllers szintén 2011-ben a magyar kormánynak írt levelében fejezte ki az aggodalmát. Ennek a levélnek a magyarországi publikálását a KSZSZ végezte. Jerzy Busek, az Európai Parlament elnöke – a SZEF kérésére - is foglalkozott azzal, hogy milyen Magyarországon a munka világának helyzete. A KSZSZ elnöke, dr. Agg Géza a SZEF delegáltjaként tagja a Nemzeti ILO Tanácsnak, s a Nemzeti ILO Tanács képviseletében rendszeresen részt vett a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ülésein, képviseli a konföderációt Genfben is, a szervezet éves tanácskozásán. Ennek a szervezetnek a főtitkára – az Európai Unió álláspontjával megegyezően – bírálta az új Munka törvénykönyvet. Itt említjük meg, hogy az ILO magyar munkáltatói és munkavállalói oldalának delegációja az ILO 100. Konferenciájáról – dr. Agg Géza kezdeményezésére - állásfoglalást tett közzé a tripartizmus mellett az Munka törvénykönyve törvénytervezetének közzétételekor.
XIII. TAGLÉTSZÁMOK 2013. Tagszervezet Állategészségügyi Sz. GEODOSZ Ig. Min.Sz. KASZ (Közl. Főfel.) KSH Sz. Meteorológiai Sz. MMBDSZ (Mérésügy) MTESZ NAVOSZ NFGM SZ. NSZÉSZ Okt. Min. Sz. OMDSZ (NKÖM) Pénzügyminisztérium STATISZT TIG-KHT TBDSZ Vöröskereszt Összesen
Összlétszám
Aktív
35 év alatti
Nyugdíjas
Egyéb
268
268
32 25 34 317 58 56
16 25 21 170 55 56
0
16
0
0 20 8 0
13 141 0 0
0 6 3 0
0 2715 383 250 377 128 25
2548 55 250 144 83 5
0 12 0 8 3 0
167 324 0 231 38 20
0 4 0 2 7 0
293 80 779 10 5830
286 40 543 10 4575
34 2 82
1 40 182
6 0 54
169
1173
82
Lezárva 2013. 03. 12-én. 42
A Szakszervezetek Együttműködési Fórumához tartozó tagszervezetek összesített taglétszáma: 85 740 fő. A KSZSZ elmúlt négyévi munkájáról további információk találhatók az alábbi honlapokon: www.kszsz.org.hu www.szef.hu www.szakszervezetek.hu www.eurofedop.org
A beszámolót a KSZSZ VIII. Kongresszusa 2013. május 10-én elfogadta.
43