Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája

Független Szakszervezetek Demokratikus Ligája 1146 Budapest, Ajtósi Dürer sor 27/A 321-5262; Fax: 321-5405 E-mail: [email protected]

Javaslatok a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló, T/3783. sz. törvényjavaslat módosítására

A) Munkajogi szabályokat érintően Általános értékelés A rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvényjavaslatot a jelen előterjesztést aláíró szakszervezetek egészében nézve nem tudják elfogadni, mivel tagságuktól nem arra kaptak felhatalmazást, hogy támogassák az állományt megillető jogosultságok korlátozásának kiterjesztését és kötelezettségeik további növelését. Természetesen szakszervezeteink is pozitívan értékelik a törvénytervezetben megfogalmazott, 2015. július 1-től megvalósuló 30, 25, illetve 15 %-os garantált illetményemelés megvalósítását, de egyrészt az emelés értékállóságával szembeni kétségek, másrészt a hivatásos szolgálati viszony kedvezmények, előnyök biztosításával való elismerésének hiánya okán nem tudjuk elfogadni az illetményemelés mellé társuló újabb jogkorlátozásokat. Ennek ellenére, együttműködési szándékunk kifejezésre juttatása érdekében megfogalmaztuk javaslatainkat, melyek véleményünk szerint hozzájárulhatnak egy időtálló életpálya kialakításához. A szabályozás sarkalatos pontjának tekintjük, hogy: I) A törvény nyújtson jogszabályi garanciát az illetmények kezdeti jelentős mértékű, a későbbiekben pedig értékállóságot biztosító emelésére! Ennek a követelménynek véleményünk szerint a törvényjavaslat csak részben tesz eleget. Ennek oka az, hogy 2015. július 01-jétől kezdődően csak egyszeri, a beosztás függvényében 15 - 30 % közötti illetményemelésre ad garanciát, de a kormányzat képviselői által kilátásba helyezett, 2020-ig megvalósítandó további, 20 %-os mértékű emelésről sajnos nem tesz említést.

2

A köztisztviselői illetményalap 2008. óta tartó befagyasztása és a béren kívüli cafetéria juttatások csökkentése következtében a hivatásos állomány közel 50 %-os mértékű reálkereset veszteséget szenvedett el az elmúlt időszakban. Ennek csak részbeni kompenzálását biztosítja a törvényjavaslat által garantált 15 – 30 % közötti illetményemelés. Ráadásul az előmenetelt és kisebb mértékű, de kiszámítható illetményemelkedést garantáló fizetési fokozatban történő előresorolást a törvényjavaslat 2018. január 01jéig felfüggesztené. Végezetül az állomány jövedelmi helyzetének jövőbeli kedvező alakulásába vetett bizakodást az is csökkenti, hogy az eredetileg 3 pilléresnek nevezett új életpálya két pillére, nevezetesen az új lakáshitel, és az új biztosítási konstrukciók részletei nem kerültek be a törvény tervezetébe. II) A törvény teremtse meg a hivatásos állomány jogainak korlátozása, és a civil szférához mért többletkötelezettségei, valamint jogosultságai, és kedvezményei közötti egyensúlyt. Ennek az elvárásnak a törvényjavaslat véleményünk szerint még részben sem felel meg, mivel a módosítások jelentős része újabb szigorításokat vezetne be: - az alapjogok közül: • tovább növelné véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását, és • bevezetné a tulajdonjog valamint • a személyes adatok védelméhez való jog korlátozását; - fenn tartaná a kifogástalan életvitel jogbiztonságot sértő szabályozását, - bevezetné a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélküli, korlátlan áthelyezési lehetőségét,

-

-

5 + 5 évre korlátozná az állományilletékes parancsnokok kinevezésének időtartamát, 3 éves viszonyítási időszak vonatkozásában a duplájára emelné a hivatásos állomány tagjának más helyiségbe történő vezénylésének lehetséges időtartamát, fenntartaná a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetménynélküli szabadságról visszatérők kiszolgáltatott munkajogi helyzetét, több vonatkozásban is szigorítaná a könnyített szolgálat igénybevételének feltételeit, új képzési és továbbképzési követelményeket vezetne be a fizetési fokozatban történő előresorolás és a rendfokozatban történő előrelépés feltételeiként, a hivatásos állomány tagja számára kedvezőtlenül módosítaná a szolgálati időbeosztás előre közlésére vonatkozó munkáltatói kötelezettséget, felemelné az elrendelhető túlszolgálat óraszámát, bevezetné az önkéntes túlóra jogintézményét, megszűntetné a túlszolgálat pénzbeli megváltásának kötelezettségét, meghosszabbítaná a túlszolgálat megváltására nyitva álló időt,

3

-

korlátozná a vezetők által teljesített túlszolgálat megváltását, megszűntetné a délutáni pótlékot, kiterjesztené a szolgálati törvény más kereső foglalkozás vállalását korlátozó rendelkezésinek hatályát a munkavállalókra.

Mindezekkel szemben az állomány számára kedvező változást eredményező módosítások csekély számban jelennek meg a javaslatban. III) A törvény biztosítson megfelelő megoldást hivatásos szolgálati viszony életkor előrehaladásával történő lezárására, a 2011-ben megszűntetett szolgálati nyugdíjrendszer pótlására! Ennek a követelménynek a törvényjavaslat meg sem próbál eleget tenni, inkább ellenkező irányú módosításokat tartalmaz. Az ORFK adatai szerint 2013-ban a rendőrség állományából 211 tiszt (és főtiszt), valamint 730 tiszthelyettes (és zászlós) szerelt le. 2014-ben pedig a pályalehagyók száma már meghaladta az ezer főt is. Összességében tehát az utóbbi két évben két kisebb főkapitányságnyi állomány hagyta el a hivatásos pályát, ami véleményünk szerint azt bizonyítja, hogy a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése nem csökkentette érdemben a fluktuációt és nyilvánvalóan nem javította a rendőrség állománymegtartó képességét sem. Jelenleg a hivatásos állomány fele a 36 – 50 év közötti korosztályokba tartozik. Amikor majd ezen korcsoportba tartozók elérik az 55 éves életkort, a rendszer véleményünk szerint működésképtelenné fog válni, vagy olyan költségvetési forrásokat fog igényelni, amelynek biztosíthatósága erőteljesen megkérdőjelezhető! Mindezek alapján a könnyített szolgálat véleményünk szerint nem jelent valós megoldást a szolgálati nyugdíjrendszer eltörlése miatt várhatóan felmerülő problémákra, különösen nem úgy, hogy a törvényjavaslat a hatályos szabályozáshoz képest tovább szűkíteni az igénybevétel lehetőségét. A magyar népesség általános erőnléti és egészségi állapotát is figyelembe véve, véleményünk szerint egyértelmű, hogy 55 éves életkor felett a hivatásos állomány tagjai egyre kevésbé képesek megfelelni a szolgálattal együtt járó fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek! Pontosan ezért szorgalmazzuk a hivatásos szolgálat 65 éves öregségi nyugdíjkorhatár előtti lezárásának lehetővé tételét. IV) A törvény a közalkalmazotti állomány és a munkaviszonyban foglalkoztatottak számára is biztosítson a hivatásos állományéval megegyező mértékű bérfejlesztést, mivel ezen állománycsoportok tagjai is vitathatatlanul a közszolgálat részét képezik! A törvényjavaslat sajnos ennek a követelménynek sem felel meg. Álláspontunk szerint nem lehet a már jelenleg is fennálló bérfeszültséget tovább növelni, hanem éppen ellenkezőleg, annak csökkentése irányába kellene elmozdulni!

4

A rendvédelmi szervek személyi állománya egy egységet képez, akik az e szervekre rótt jogszabályi kötelezettségeket egymással együttműködve teljesítik. Ennek okán elutasítjuk a közalkalmazottak és a munkaviszonyban foglalkoztatottak másodrendű munkaválóként történő kezelését! Álláspontunk szerint számukra is a rendvédelmi szervek hivatásos állományával azonos nagyságrendű bérfejlesztést kell biztosítani, különös tekintettel arra, hogy a közalkalmazottak illetményét a hivatásos állományénál is régebben tartják befagyasztva, a munkavállalók jelentős része pedig jelenleg a bérminimumnak megfelelő vagy azt alig meghaladó összegű munkabérben részesül. V) A törvény szüntesse meg a rendvédelmi szakszervezetek 2012-ben bevezetett hátrányos megkülönböztetését és a kollektív érdekképviseleti jogosultságok indokolatlan korlátozását! E követelménynek a törvényjavaslat egyáltalán nem felel meg, mivel szabályai a jelenlegi, és véleményünk szerint az alaptörvénnyel, valamint a Magyarország által elfogadott nemzetközi szerződésekkel ellentétes helyzet konzerválására irányulnak.

Részletes javaslatok 1) A jognyilatkozat elektronikus úton történő közlése A törvényjavaslat 6. §-ának (5) bekezdése szerint: „Miniszteri rendelet rendelkezése alapján az írásbeli nyilatkozat elektronikus adathordozón is rögzíthető, valamint elektronikus úton is közölhető.” Az internethez való hozzáférés jelenleg sem a szolgálati helyeken, sem a háztartásokban nem valósult meg teljes körűen. Ráadásul a hivatásos szolgálat sajátosságai miatt a szabadidő felhasználása a civil élethez képest kevésbé tervezhető előre, ami a privát címre érkező elektronikus levelekről való tudomásszerzést is jelentősen befolyásolja. Mindezek okán nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a törvényjavaslat általános jelleggel biztosítaná a jognyilatkozatok elektronikus úton történő közlésének lehetőségét. Javasoljuk, a jognyilatkozatok elektronikus úton történő közlésének lehetőségét a hivatali e-mail címre korlátozni és abból is kizárni a törvényjavaslat 6. §-ának (3) bekezdésében meghatározott, kötelező írásbeliséghez kötött nyilatkozatokat.

2) A rendfokozat A törvényjavaslat 15. § (1) bekezdése szerint: „A hivatásos állomány tagja az állománycsoportjába tartozó, az általa betöltött szolgálati beosztás besorolása és a

5

hivatásos állomány tagjának fizetési fokozata alapján meghatározott rendfokozattal rendelkezik.” A hivatkozott rendelkezés gyakorlatilag megszűnteti a rendfokozat tekintélyét, mivel az a továbbiakban már nem juttatná kifejezésre a hivatásos szolgálatban eltöltött időt, hanem csak a beosztás szervezeti hierarchiában elfoglalt helyére utalna. Egy átszervezés miatti alacsonyabb beosztásba helyezés esetén például a hivatásos állomány tagja kénytelen lenne lemondani a korábban hosszú évek munkájával elért rendfokozatáról és az új besorolásához igazodó alacsonyabb rendfokozat viselésére kényszerülne. Ennek következtében az alacsonyabb beosztásba helyezése lefokozást is maga után vonna. Javasoljuk, hogy a rendfokozat – a rendvédelem nemzeti és történelmi hagyományaihoz igazodva – továbbra is a hivatásos szolgálatban elöltött időt elismerését szolgálja és ennek megfelelően kapcsolódjon hozzá külön díjazás is (rendfokozati illetmény címén).

3) A véleménynyilvánítás szabadságának korlátozása és a rendőr képmásának védelme A törvényjavaslat 21. § (3) bekezdése szerint: „Az országos parancsnok és az országos főigazgató közjogi szervezetszabályozó eszközben megtilthatja, hogy a hivatásos állomány tagja az internetes felületen magánszemélyként való megnyilvánulásakor, magánvélemény nyilvánításakor a hivatásos állományba tartozására vonatkozó adatot hozzon nyilvánosságra.” E korlátozó szabályból az következik, hogy a rendvédelmi szervek hivatásos állományú tagjai még a facebook profiljukon sem jelölhetik meg foglalkozásukat, nem tehetnek közzé olyan fényképet, amelyen egyenruhában mutatkoznak. E rendelkezés abszurd módon még azt is kizárná, hogy az ünnepélyes eskütételen vagy egy szakszervezeti majálison készült fotók felkerüljenek a közösségi oldalakra. A tilalom megsértőivel szemben pedig fegyelmi felelősségre vonást helyez kilátásba a törvényjavaslat. Ezzel nem arra ösztönzik a rendvédelmi dolgozókat, hogy büszkék legyenek hivatásukra, hanem éppen ellenkezőleg, annak eltitkolására köteleznék őket. A tervezett szabályozás véleményünk szerint nem felel meg az Alaptörvény alapvető jogokra és kötelezettségekre vonatkozó szabályainak sem. Az Alaptörvény ugyanis kimondja, hogy: „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható.” Véleményünk szerint a szükségesség – arányosság alkotmányos követelményének a véleménynyilvánítási szabadság törvényjavaslatba foglalt korlátozása nem felel meg, és nem biztosítja a jogok és kötelezettségek egyensúlyát sem. Amíg ugyanis a

6

törvényjavaslat erőteljesen korlátozná a véleménynyilvánítás szabadságát, a másik oldalról nem biztosítana megfelelő védelmet a hivatásos állomány tagjának privát szférája számára. Ezen kifogásunkat a Kúria év elején hozott határozatára alapítjuk, mely – az Alkotmánybíróság döntésére hivatkozva - megsemmisítette azt a 2012-es jogegységi döntést, mely szerint csak a beleegyezésükkel lehetett felismerhető fotót, hangfelvételt közölni az intézkedő rendőrökről. Ennek következtében a korábbi jogegységi döntést a bíróságok már nem alkalmazhatják, ám új támpontokat egyelőre nem tudott adni a Kúria. A bíróság szerint a jelenlegi helyzet jogalkotással, vagy esetről esetre konkrét bírósági döntésekkel, jogértelmezésekkel tehető majd egyértelműbbé. Véleményünk szerint az új Hszt. megalkotásánál kedvezőbb lehetőséget nehezen lehetne találni a kérdés megnyugtató rendezésére! A sajtószabadság fontosságát nem vitatjuk, azt azonban elvárjuk a kormányzattól, hogy minden lehetséges jogi eszközzel biztosítsa a hivatásos állomány tagjai és családtagjaik védelmét az indokolatlan zaklatásoktól, a jogszerű rendőri intézkedéssel egyet nem értő személyek fenyegetéseitől! Fentiek alapján javasoljuk a véleménynyilvánítás szabadságának korlátozását szűkíteni és jogszabályi határt szabni az intézkedő rendőrökről készített fénykép- és hangfelvételek nyilvánosságra hozásának.

4) Az egyesülési jog korlátozása A törvényjavaslat 24. §-ának (5) bekezdése szerint: „A hivatásos állomány tagja köteles a hivatásával össze nem függő, az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezettel fennálló, valamint újonnan létesülő tagsági viszonyát előzetesen, az állományilletékes parancsnoknak írásban bejelenteni. Az állományilletékes parancsnok a tagsági viszony fenntartását vagy létesítését írásban megtilthatja, ha az a hivatással vagy az ellátott szolgálati beosztással nem egyeztethető össze, vagy a szolgálat érdekeit sérti vagy veszélyezteti. Az állományilletékes parancsnok köteles a döntését megindokolni.” Az egyesülési jog ilyen mértékű korlátozását szintén szükségtelennek, aránytalannak és életszerűtlennek tartjuk, mivel annak alapján még egy horgászegyesületi tagságot is be kell jelentenie a hivatásos állomány tagjának. Véleményünk szerint e vonatkozásban elegendő korlátozást rögzít a törvényjavaslat 108. §-nak (1) bekezdése, mely szerint: „A rendőrség, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok, valamint az Országgyűlési Őrség hivatásos állományának tagja pártnak vagy pártpolitikai célokat szolgáló egyesületnek nem lehet tagja, ilyen célú alapítvánnyal nem létesíthet jogviszonyt, munkájában nem vehet részt, politikai tartalmú közszereplést szolgálaton kívül - az országgyűlési képviselők, az Európai Parlament tagjainak, a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek, valamint a

7

nemzetiségi önkormányzati képviselők választásán jelöltként való részvételt kivéve sem vállalhat.” Mindezek alapján javasoljuk az egyesülési jog politikai szervezeteken kívüli korlátozásának elhagyását.

5) A tulajdonjog korlátozása A törvényjavaslat 30. §-a szerint: „Az országos parancsnok, az országos főigazgató vagy az állományilletékes parancsnok munkabiztonsági okból vagy a szolgálatellátás rendjének fenntartása és ellenőrizhetősége érdekében megtilthatja, hogy a hivatásos állomány tagja a szolgálatban a miniszteri rendeletben meghatározott egyes vagyontárgyakat, magáncélú telekommunikációs eszközöket, valamint meghatározott összeget meghaladó készpénzt vagy - a bankkártya kivételével - készpénzt helyettesítő eszközt magánál tartson, továbbá korlátozhatja a magáncélú telekommunikációs eszközöknek a szolgálatellátás során történő használatát.” A tulajdonjog gyakorlásának korlátozása új rendelkezésként kerülne bevezetésre, mivel ilyen jellegű alapjogi korlátozást a hatályos szolgálati törvény nem határoz meg. A korlátozást indokolatlannak tartjuk, különösen annak tükrében, hogy a törvényjavaslat 104. §-a egy további, új alapjogi korlátozás bevezetésével lehetővé tenné, hogy a rendvédelmi szerv a hivatásos állomány tagjának szolgálatteljesítését a szolgálati viszonnyal összefüggő magatartása körében, a törvényben meghatározott feltételekkel, az erre szolgáló technikai eszköz igénybevételével is ellenőrizhesse. Az alapjogok ilyen mértékű, több oldalról megvalósuló korlátozása véleményünk szerint nem felel meg az Alaptörvény által meghatározott szükségesség – arányosság követelményének. A korlátozás visszásságát fokozza, hogy amíg a hivatásos állomány tagja – a törvényjavaslat 19. § (1) bekezdése szerint – a szolgálat érdekében kötelezhető arra, hogy szolgálatteljesítési időn kívüli elérhetőségét bejelentse, addig a másik oldalról kizárnák azt, hogy ugyanezen elérhetőséget szolgáló magáncélú telekommunikációs eszközt a szolgálatellátás során is használja. Aggályosnak tartjuk azt is, hogy a törvényjavaslat a mérlegelési jogkört olyan alacsony (állományilletékes parancsnoki) vezetői szintre telepíti, ami országosan eltérő gyakorlat kialakulását eredményezheti akár az azonos beosztást ellátók között is. Javasoljuk a magáncélú telekommunikációs eszköz szolgálatellátás során történő használatára vonatkozó korlátozás elhagyását, mivel a hivatásos állomány tagjai esetében is előfordulhatnak olyan élethelyzetek, melyekben a korlátozás aránytalanul nagy sérelmet okozhat (például a gyermeket nevelő hivatásos szülőnek, akit a gyermekkel kapcsolatban az oktatási-nevelési intézményből kereshetnek).

8

6) Tartalékos nyilvántartásba vételnél joghátrány a korábbi lemondás Az új jogintézményként bevezetésre kerülő tartalékos-nyilvántartási rendszer esetében nem értünk egyet azzal, hogy a törvényjavaslat 38. §-ának (2) bekezdése a korábban lemondással leszerelteket kizárja a határozott idős szolgálati viszony létesítését előmozdítani hivatott nyilvántartásba vétel lehetőségéből. A statisztikai adatok szerint ugyanis jelenleg a rendőrségen a szolgálati jogviszony dolgozói elhatározáson alapuló megszűnésének általános módja a lemondás, mivel a munkáltatói jogkört gyakorló vezetők rendszerint nem járulnak hozzá a közös megegyezéssel történő leszereléshez. Ennek a parancsnoki hozzáállásnak a következtében tavaly több mint 600 fő távozott lemondással a rendőrségtől, míg csak kb. 60-an szereltek le közös megegyezéssel. Az esetek elsöprő többségében nem ez a kollégák szándéka, mégis a közös megegyezéstől való vezetői elzárkózás miatt sok, több éves szakmai tapasztalattal rendelkező hivatásos kényszerült szolgálati jogviszonyát lemondással megszűntetni. A kifejtettek alapján javasoljuk a lemondás ismételt hivatásos szolgálati jogviszony létesítésére gyakorolt negatív hatásának megszüntetését!

7) A kifogástalan életvitel jogbiztonságot sértő szabályozása A törvényjavaslat 42. § (4) bekezdés c) pontja szerint az életvitel nem kifogástalan, ha: „a hivatásos állomány tagja nem felel meg - különös tekintettel a szolgálaton kívüli magatartására, családi és lakókörnyezeti kapcsolataira, anyagi, jövedelmi viszonyai megváltozására, valamint a bűncselekményt elkövető vagy azzal gyanúsítható személyekkel fenntartott kapcsolatára - a szolgálat törvényes, befolyástól mentes ellátása követelményének.” Ez a megfogalmazás véleményünk szerint túlságosan elnagyolt, és így tetszés szerinti, önkényes értelmezésre ad lehetőséget, továbbá figyelmen kívül hagyja a hivatásos állomány tagjának döntésétől független objektív körülményeket (pl. nem rajta múlik, hogy a testvére, vagy gyermeke kivel házasodik). Mindezek következtében a tervezett szabályozás nem felel meg a jogbiztonság alkotmányos követelményének, ezért azt javasoljuk elhagyni.

8) A rendvédelmi oktatási intézmények tanulóinak bizonytalanságban tartása A törvényjavaslat 49. § (4) bekezdése szerint: „A középfokú rendvédelmi oktatási intézményben tanulmányokat folytató személyt - a miniszter által meghatározott feltételekkel és rendben - az első oktatási év eredményes befejezése után legalább hat,

9

de legfeljebb tizenkét havi próbaidő kikötésével a képzés szintjének megfelelően, tiszthelyettesi besorolási osztályba tartozó „A” besorolási kategóriájú szolgálati beosztás első fizetési fokozatába kinevezéssel, hivatásos állományba lehet venni.” Ez a szabályozás fenn tartja azt a jelenleg is érvényesülő bizonytalan helyzetet, melyben évről évre változik a rendészeti szakközépiskolások kinevezésének időpontja. A jogbiztonság és a tervezhetőség érdekében javasoljuk az első oktatási év eredményes befejezése után a kinevezést kötelezővé tenni.

9) A hivatásos beleegyezése nélküli, korlátlan áthelyezés lehetősége A törvényjavaslat 53. § (2) bekezdése a szervezeti egységen belüli, az 57. § (2) bekezdése pedig a szervezeti egységek közötti áthelyezést is lehetővé tenné a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélkül. Az új Hszt. megalkotásának egyik deklarált célja, hogy tervszerű előmeneteli lehetőséget biztosítson a hivatásos állomány tagja számára. Ezzel azonban véleményünk szerint nincs összhangban az a rendelkezés, mely a munkáltató számára majdnem korlátlan lehetőséget biztosít az állomány tagjának szolgálati beosztások közötti áthelyezésében. Ez, éppen a kitűzött cél ellen hat, nem kiszámíthatóságot, hanem bizonytalanságot teremt! A beleegyezés nélküli áthelyezés lehetőségének a hatályos Hszt.-hez képest történő kiszélesítését és a hivatásos állomány tagjának érdekeit védő szabályok lazítását elutasítjuk! Elfogadhatatlannak tarjuk, hogy a hivatásos állomány tagját beleegyezése nélkül bármikor, akár napi 3 órányi utazásra kényszerítve is át lehessen helyezni! Ehhez képest a munkavállalót védő garancia aránytalanul csekély, mivel az 57. § (3) bekezdése szerint a hivatásos állomány tagjának méltányos érdekét nem feltétlenül, hanem csak lehetőség szerint kell figyelembe venni. A kifejtettekre figyelemmel kezdeményezzük: a) a hivatásos állomány tagja beleegyezése nélküli, szolgálat érdekében történő áthelyezésének lehetőségét a hatályos szabályozás szerinti 5 évenkénti egyszeri alkalomra korlátozni, és b) a felmentés szabályainál is irányadó „méltányolható személyi és családi ok” fogalmi kategóriát garanciális korlátként beiktatni az egyoldalú áthelyezés esetére. A munkahely és a szolgálati hely közötti utazási időn kívül ugyanis véleményünk szerint más tényezőket is figyelembe kell venni a munkáltatói döntés során.

10

Előfordulhat például, hogy az áthelyezés következtében az utazási idő „csak” annyival növekszik, hogy még nem haladja meg a másfél órát, de az emelkedés miatt a hivatásos állomány tagja már nem tud odaérni gyermekéért az óvodába, mielőtt az bezárna.

10) A vezetői kinevezés 5 éves időkorlátja A törvényjavaslat 58. § (5) bekezdése szerint: „A területi és a helyi szerv vezetője öt évre nevezhető ki vezetői beosztásába . A kinevezés azonos szolgálati helyen egy alkalommal öt évvel hosszabbítható meg, ha a vezető egyéni teljesítményértékelése, valamint az általa irányított területi vagy helyi szerv szervezeti teljesítményértékelésének öt évi átlaga legalább jó teljesítményfokozatú.” A területi és helyi szervek vezetőinek vonatkozásában bevezetni tervezett, 5 évre szóló (és az egyéni, valamint a szervezeti teljesítményértékelés függvényében 5 évvel meghosszabbítható) határozott idős kinevezéssel nem értünk egyet. Ez véleményünk szerint ugyan úgy ellentétes a törvény céljával, és ugyan olyan kiszámíthatatlanságot eredményez, mint a beosztotti állomány szolgálat érdekében történő, gyakorlatilag korlátlan áthelyezhetősége. Fentieken túl nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy a magyarországi társadalmi viszonyok nem biztosítják a munkaerő mobilitásához szükséges feltételeket! A vezető is vásárolhat saját lakóingatlant, gyermekét iskolába járatja, felesége dolgozik, amit egy 5 évente megvalósuló, gyakorlatilag kötelező más helyiségbe áthelyezés esetén meglehetősen nehéz átszervezni. Mi lesz az időközben, vagy már a vezetői kinevezés előtt megvásárolt lakóingatlannal, az arra felvett hitellel, a házastárs munkahelyével, a gyermek iskolai elhelyezésével, a beteg szülők gondozásával? Mindezek a tényezők (mind a szakmai mind az emberi szempontok) véleményünk szerint egyértelműen indokolják a határozott idős vezetői kinevezés jogintézményének elvetését.

11) Átrendelés – a jelenlegi vezénylés lehetőségének kiterjesztése A törvényjavaslat 60. § (1)-(2) bekezdései szerint: „A hivatásos állomány tagja a szolgálat érdekében eredeti szolgálati beosztásában való meghagyása mellett, beleegyezése nélkül a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységéhez és bármely helységbe meghatározott szolgálati feladat teljesítésére átrendelhető. (2) A más helységbe való átrendelések együttes időtartama naptári évenként a négy hónapot nem haladhatja meg. A négy hónap leteltétől számított hat hónapon belül újabb átrendelésre nem kerülhet sor.”

11

Ez a rendelkezés a hatályos szabályozás szerinti vezénylés jelenleg lehetséges maximális időtartamát a duplájára emelné, egy 3 éves viszonyítási időszak vonatkozásában. Amennyiben az állomány szolgálati helyek közötti ilyen mértékű, az éves munkaidőalap egyharmadát érintő mozgatása szükséges, azt véleményünk szerint már nem ideiglenes jellegű átrendeléssel, hanem a státuszok átcsoportosításával, átszervezés útján indokolt megoldani. Mindezek alapján a hivatásos állomány tagjának beleegyezése nélküli, más szervezeti egységhez, illetve más helységbe átrendelése lehetséges időtartamának évenkénti 4 hónapra való felemelését elutasítjuk!

Javasoljuk a hatályos szabályozás fenntartását, mely szerint az ilyen ideiglenes jellegű munkáltatói intézkedések (átrendelések, vezénylések) együttes időtartama 3 évenként nem haladhatja meg a 6 hónapot.

12) Ideiglenes átrendelés – új jogintézmény, díjazás nélkül A törvényjavaslat 61. § (1) bekezdése szerint: „A hivatásos állomány tagja a rendvédelmi szerv hatékony működéséhez szükséges szolgálatszervezési okból, ideiglenesen az eredeti szolgálati beosztásához tartozó feladatok helyett a szervezeti egységen belül más szolgálati feladatok ellátására rendelhető át (a továbbiakban: ideiglenes átrendelés), az eredeti szolgálati beosztásában való megtartása mellett.” A (3) bekezdés szerint: „Az ideiglenes átrendelésre egy naptári éven belül összesen harminc munkanap időtartamban, a rész-szolgálatteljesítési időben foglalkoztatott esetében a harminc munkanap időarányos részére kerülhet sor.” Ezen, újonnan bevezetésre kerülő jogintézmény tovább növeli a hivatásos állomány tagjának kiszolgáltatottságát. Amennyiben ugyanis a munkáltató a hivatásos állomány valamely tagja esetében átrendelést és ideiglenes átrendelést is alkalmaz, úgy az érintett éves munkaidőalapjának már közel a felét lenne kénytelen a kinevezésétől eltérő szolgálati helyen, illetve eltérő munkavégzéssel tölteni. Véleményünk szerint ezt a jogintézményt szükségtelen bevezetni, mivel a szervezeti egységen belül más munkakör ellátásával a hivatásos állomány tagja a 71. § (1) bekezdése alapján egyébként is megbízható, úgy, hogy számára a megbízással betöltött szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél. Fentieken túlmenően mindkét jogintézmény (az átrendelés, és az ideiglenes átrendelés) tekintetében indokolatlannak tartjuk az új fogalmi definíciót, mivel az említett élethelyzetekre a vezénylés, megbízás, vagy akár a Munka Törvénykönyvéből használt „átirányítás” jogintézményei véleményünk szerint megfelelően alkalmazhatók.

12

Amennyiben az ideiglenes átrendelés bevezetéséhez a jogalkotó ragaszkodik, javasoljuk a szabályozást kiegészíteni azzal, hogy az átrendelt számára az ellátott szolgálati beosztás figyelembevételével megállapított illetmény jár, amely nem lehet kevesebb az eredeti illetményénél.

13) A szolgálati viszony szünetelése a kifogásloható életvitel ellenőrzésének idejére – illetmény folyósítása nélkül A törvényjavaslat 75. §-a szerint: „Szünetel a szolgálati viszonya a hivatásos állomány 54. § (2) bekezdése alapján szolgálati beosztásából felmentett tagjának a kifogásolható életvitelt megalapozó feltételek fennállásának megállapításáig, vagy ha kifogásolható életvitel megállapítására nem kerül sor, a kifogástalan életvitel ellenőrzésének befejezéséig.” Ez a helyzet – a törvényjavaslat 54. §-ának (1)-(2) bekezdései alapján – akkor következhet be, ha a nemzetbiztonsági ellenőrzés során nemzetbiztonsági kockázatot tárnak fel, mely esetben az érintettet szolgálati beosztásból azonnali hatállyal fel kell menteni, egyidejűleg intézkedni kell a kifogástalan életvitel soron kívüli ellenőrzésére. A szolgálati beosztásból történő felmentés időpontjától a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonya szünetel, mely időtartamra a 76. § szerint illetmény nem folyósítható. Ezzel a törvényjavaslat az ártatlanság vélelmének elvét figyelmen kívül hagyva veszélybe sodorná a hivatásos állomány érintett tagjának megélhetését, kizárná azt, hogy gondoskodjon családtagjainak eltartásáról. Az ellenőrzés eredményének bevárása nélkül alkalmazott anyagi jellegű szankciót elfogadhatatlannak tartjuk. Javasoljuk, hogy a fenti jogcímen elrendelt felfüggesztés tartama alatt az állomány tagja számára távolléti díjának legalább 50 %-a kerüljön folyósításra.

14) Rendelkezési állomány – amely nem biztosítja a GYES-ről visszatérők munkajogi védelmét A gyermekgondozás céljából engedélyezett illetménynélküli szabadságon lévők rendelkezési állományba helyezésére, és különösen jogviszonyuk munkába álláskor történő rendezésére vonatkozó rendelkezések ellen határozottan tiltakozunk! A hatályos Hszt.-be az előző kormányzati ciklusban beiktatott és a törvényjavaslat által is átvett szabályozás ugyanis a munkáltató számára lehetővé teszi azt, hogy a GYED, GYES lejárta után munkába álló hivatásost ne az illetménynélküli szabadság előtt betöltött beosztásába helyezzék vissza, hanem számára a rendvédelmi szerv bármely szervezeti egységénél a korábbival azonos, vagy ilyen hiányában alacsonyabb

13

beosztást ajánljanak fel, annak elutasítása esetén pedig szolgálati viszonyát felmentéssel megszűntessék. A szóban forgó szabályozás nem csak nagymértékű szociális érzéketlenségről tanúskodik, de nem is illeszkedik a kormányzat gyermekvállalást támogató politikai irányvonalába. A gyermekvállalási hajlandóságot az mozdíthatná elő érdemben, ha a szülők biztosak lehetnének abban, hogy a gyermek születése után ott folytathatják szakmai karrierjüket, ahol azt korábban megszakították. Indokolatlannak tartjuk a szabályozást azért is, mert a törvényjavaslat éppen az egészségügyi okok, köztük a gyermekvállalás miatt távollévők helyettesítése céljából vezetné be határozott idős hivatásos szolgálati viszony intézményét. Javasoljuk a törvényjavaslat módosítását olyan módon, hogy a gyermekgondozás céljából igénybe vett illetmény nélküli szabadság után munkába állók számára a szabályozás biztosítson garanciát a korábbi beosztásukba történő visszahelyezésükre. Kezdeményezzük továbbá a rendelkezési állományba tartozás időkorlátjának átmenetileg hosszabb kitolását lehetővé tenni azon egészségileg alkalmatlanná vált kollégák érdekében, akik már hosszabb szolgálati időt letöltöttek a rendvédelemben, és egészségi okból le kell őket szerelni, de se nyugdíjba nem tudnak menni, de még az új rendvédelmi biztosítási konstrukció nem lép életbe. Ennek bevezetéséig és a leszolgált évek alapján őket jogosan megillető juttatás igénybevételéig kezdeményezzük rendelkezési állományban tartani.

15) Nyugdíj előtti rendelkezési állomány – nem biztosított a hivatásos szolgálat megfelelő lezárása A törvényjavaslat 78. §-a szerint: „A hivatásos állomány tagját a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt öt évvel kérelmére vagy - a rendvédelmi szerv érdekkörében felmerült okból, beleegyezésével - a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró erre irányuló döntése alapján nyugdíj előtti rendelkezési állományba kell helyezni, ha legalább harminc év tényleges szolgálati idővel rendelkezik.” A magyar népesség általános erőnléti és egészségi állapotát is figyelembe véve, véleményünk szerint egyértelmű, hogy 55 éves életkor felett a hivatásos állomány tagjai egyre kevésbé képesek megfelelni a szolgálattal együtt járó fokozott fizikai és pszichikai megterhelésnek. Ennek alapján javasoljuk, hogy a nyugdíj előtti rendelkezési állományba helyezés korhatára a jelenlegi 60-ról kerüljön leszállításra az 55. életévre, a legalább 30 éves tényleges hivatásos szolgálattal rendelkezők esetében.

16) A könnyített szolgálat feltételeit indokolatlanul szigorítaná a törvényjavaslat

14

A törvényjavaslat 79. § (1) bekezdése szerint: „A hivatásos állomány tagja a hivatásos szolgálat felső korhatárának elérése előtt tíz évvel, ha legalább huszonöt év tényleges szolgálati idővel rendelkezik , kérelmére - ha részére a rendvédelmi szervnél könnyített szolgálatban foglalkoztatottak által betölthető szolgálati beosztás felajánlható könnyített szolgálat formájában foglalkoztatható.” A (3) bekezdés szerint: „A hivatásos állomány könnyített szolgálatban foglalkoztatott tagjának illetménye a könnyített szolgálatban betöltött szolgálati beosztás szerinti besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetményének 90 %-a.” A törvényjavaslatba foglalt szabályozás több szempontból is szigorítást tartalmaz: -

egyrészt a hatályos szabályozás szerint a könnyített szolgálatba helyezés már az 52. életév betöltésétől igényelhető, ezzel szemben az új szabályozás a szolgálat felső korhatárának elérése előtti tízedik életévben szabná meg a jogosultsági határt. Tekintettel arra, hogy a szolgálat felső korhatára az öregségi nyugdíjkorhatárral azonos, amely viszont a jelenlegi 62,5 évről 2022-ig 65 évre emelkedik, az új szabályozás a gyakorlatban a jogosultsági korhatár 3 évvel való megemelését eredményezi.

-

másrészt a hatályos szabályok szerint a könnyített szolgálatba helyezett számára a könnyített szolgálat előtti utolsó beosztása szerinti havi illetménye alapján számított távolléti díjat kell folyósítani. Ezzel szemben az új szabályozás szerint már csak a könnyített szolgálatban betöltött szolgálati beosztás szerinti besorolása és szolgálati ideje alapján megállapítható illetmény 90%-a illetné meg a hivatásos állomány tagját. Ez a szabályozás halmozottan hátrányos helyzetbe hozná a hivatásos állomány tagját, amennyiben ugyanis a könnyített szolgálatot a korábbinál alacsonyabb besorolású beosztásban látja el, akkor illetménye már ennek következtében csökkenne, de még ennek az alacsonyabb összegű illetménynek is csak a 90 %-át kellene számára folyósítani. Mindez negatívan befolyásolná a későbbi szolgálati nyugdíj összegét is, mivel annak megállapítása során a könnyített szolgálat idején folyósított, csökkentett összegű illetményt vennék alapul.

Fentieken túl két további korlátozást tartalmaz a szabályozás. A könnyített szolgálatot ugyanis csak azok vehetik igénybe, akik rendelkeznek 25 tényleges hivatásos szolgálatban töltött idővel, de ők is csak akkor, ha van olyan beosztás, amely felajánlható a számukra. Ilyen beosztás hiányában, az egyéb feltételek fennállása esetén is elutasítható lenne a könnyített szolgálatba helyezés. Amennyiben a kormányzat célja nem a jogintézmény kiüresítése, akkor a hivatkozott rendelkezéseket módosítani kell. Az ismertetett feltételek mellet ugyanis gyakorlatilag elenyésző a valószínűsége annak, hogy a hivatásos állomány tagjai könnyített szolgálatba helyezésüket igényeljék, aki pedig mégis igényelné, az valószínűleg az egyéb feltételek hiánya miatt még sem tudná kihasználni ezt a lehetőséget.

15

A kifejtettek alapján javasoljuk, hogy a könnyített szolgálatot a hivatásos állomány bármely: - 10 év tényleges hivatásos szolgálati idővel rendelkező tagja, - az 52. életéve betöltésétől kezdődően, - alanyi jogon vehesse igénybe, - az utolsó beosztás szerinti illetménye csökkentése nélkül.

17) A hivatásos állomány tagjának technikai eszköz igénybevételével történő ellenőrzése – adatvédelmi szempontból aggályos A törvényjavaslat 104. § (1) bekezdése szerint: „A rendvédelmi szerv a hivatásos állomány tagjának szolgálatteljesítését a szolgálati viszonnyal összefüggő magatartása körében, az e törvényben meghatározott feltételekkel, az erre szolgáló technikai eszköz igénybevételével is ellenőrizheti.” Bár a rendelkezés jogszabályon belüli elhelyezéséből nem derül ki, valójában egy újabb alapjogi korlátozás bevezetéséről van szó. Ráadásul az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 5. § (1) b) pontja szerint személyes adat akkor kezelhető, ha azt törvény vagy - törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli. A hivatásos állomány tagja „szolgálati viszonnyal összefüggő magatartásának” törvényjavaslat szerinti korlátlan rögzítéséhez azonban véleményünk szerint semmiféle közérdek nem fűződik! Ilyen közérdek legfeljebb a rendőri intézkedés során állhat fenn, az intézkedés alá vont jogainak védelme és az intézkedés szakszerűségének objektív megítélése érdekében. Fentiek alapján javasoljuk a rendelkezés pontosítását és a hivatásos állomány tagja technikai eszközökkel való megfigyelésének lehetőségét a hatóság intézkedés jogszerűségének utólagos megítéléséhez szükséges mértékre korlátozni.

18) Fizetési fokozatban előresorolás kötelezettséghez kötése

és

rendfokozati

előrelépés

képzési

A törvényjavaslat 121. §-a szerint: „(1) A besorolás szerinti besorolási kategóriához tarozó fizetési fokozatban előre kell sorolni a hivatásos állomány tagját, ha a fizetési várakozási idő eltelt, a jogszabályban meghatározott továbbképzési kötelezettségét teljesítette és a várakozási idő éves egyéni teljesítményértékeléseinek átlaga legalább megfelelő teljesítményfokozatú. (2) A hivatásos állomány tagja a magasabb rendfokozatba és az ahhoz rendelt fizetési fokozatba az (1) bekezdésben meghatározott feltételeken felül akkor léptethető elő, ha a magasabb rendfokozathoz előírt rendfokozati vizsgát teljesítette.”

16

A törvényjavaslat tehát a magasabb beosztásba helyezésen kívül, a jelenlegi szabályozáshoz képest két új képzési kötelezettséget is bevezetne. Képzési kötelezettség teljesítéséhez kötné a fizetési fokozatban történő előre sorolást és a rendfokozatban történő előléptetést is. A képzési kötelezettségek ilyen mértékű kibővítését indokolatlannak és életszerűtlennek tarjuk, mivel: - a fizetési fokozatban való előresorolás véleményünk szerint pusztán a szolgálatban töltött idő és az annak tartama alatt szerzett gyakorlati tapasztalatok elismerését szolgálja, -

a rendfokozat a törvényjavaslat koncepciója szerint egyébként is elveszíti jelenlegi presztízsét és a továbbiakban a betöltött beosztáshoz fog igazodni. Alacsonyabb beosztásba helyezés esetén pedig a hivatásos állomány tagja elveszítheti korábban megszerzett rendfokozatát is, annak ellenére, hogy azt a számára előírt képzési kötelezettség teljesítésével szerezte meg!

-

a rengeteg képzési és továbbképzési kötelezettség előírása jelentősen csökkenti a szolgálati feladatok ellátására felhasználható munkaidőalapot, ami viszont tovább növeli a túlórák elrendelésének szükségességét.

A kifejtettek alapján javasoljuk a képzési – továbbképzési rendszer újragondolását. Javasoljuk továbbá törvényi szinten rögzíteni, hogy a továbbképzés feltételeit teljes egészében a munkáltató köteles biztosítani, és annak teljesítése nem terhelheti a hivatásos állomány tagjának szabadidejét, sem jövedelmét. Végezetül javasoljuk azt is rögzíteni, hogy a továbbképzés munkáltató hibájából történő esetleges meghiúsulása miatt joghátrány nem érheti a hivatásos állomány tagját, azaz elő kell sorolni, ha nem neki felróható a továbbképzési feltétel teljesülésének elmaradása.

19) Szolgálati időbeosztás A törvényjavaslat 135. § (6) bekezdése szerint: „A szolgálatteljesítési időbeosztást ide nem értve a túlszolgálat elrendelését - a szolgálati elöljáró a szolgálatba lépést megelőzően legalább egy héttel előbb közli a hivatásos állomány tagjával.” Gyakorlati tapasztalatok bizonyítják, hogy a szolgálatteljesítési időbeosztás meghatározásának, írásbeli rögzítésének és esetenként megfelelő formában történő közlésének hiányosságai a túlórák megváltásával összefüggésben igen sok jogvitát generáltak az elmúlt években. Ennek tükrében nem tartjuk elfogadhatónak a szolgálati időbeosztás előreközlési kötelezettségének egy hétre szűkítését.

17

A munkavállalói jogok védelme érdekében, javasoljuk a hatályos szabályozás fenntartását, mely szerint a szolgálatteljesítési időbeosztást és a pihenőnapokat legalább egy hét időtartamra vonatkozóan, ezen időtartam kezdetét megelőzően legalább tíz nappal kell közölni az állomány tagjával. A felesleges jogviták elkerülése és a munkavállalói jogok védelme érdekében javasoljuk az írásbeliség kifejezett előírását is a szolgálati időbeosztás meghatározásával és közlésével összefüggésben. A törvényjavaslat 136. § (1) bekezdése szerint: „A hivatásos állomány a) nő tagját várandóssága megállapításától gyermekének egyéves koráig, továbbá b) gyermekét egyedül nevelő tagját gyermekének hat éves koráig, ha annak felügyeletét más nem tudja ellátni, éjszakai szolgálatteljesítésre, valamint huszonnégy órás szolgálatra nem lehet beosztani.” Véleményünk szerint nyilvánvaló, hogy egy általános iskolás gyermeket még nem lehet éjszaka felügyelet nélkül hagyni, ahol pedig mindkét szülő hivatásos szolgálatot teljesít, értelemszerűen ugyancsak problémát okozhat a felügyelet ellátása, ha mindketten váltásos szolgálatban dolgoznak. Mindezek alapján a gyermeküket egyedül nevelők éjszakai szolgálatteljesítésre, illetve 24 órás szolgálatra történő beosztásának tilalmára vonatkozó rendelkezést javasoljuk módosítani úgy, hogy: - a gyermek 6 éves kora helyett az életkori határ 14. életévben kerüljön meghatározásra, és - az egyedülállókon kívül azon szülők egyikére is terjedjen ki, akinek házastársa is hivatásos szolgálatot teljesít. A törvényjavaslat 136. § (5) bekezdése szerint: „… a pihenőnap - a 135. § (3) bekezdése szerinti fokozottan veszélyes szolgálati beosztást kivéve - a szolgálati elfoglaltság miatt havonta összevontan is kiadható.” A vasárnapi munkavégzés tilalmának közelmúltban történt kiterjesztését a kormányzat részben azzal indokolta, hogy szükségesnek tarja a „családi közösségek megtartó erejének erősítését.” Ezzel az alapvetéssel véleményünk szerint nem egyeztethető össze az, hogy a hivatásos állomány tagjának pihenőnapját a munkáltató havonta lényegében tetszése szerint összevontan adja ki. Ez ugyanis egyrészről nem biztosítja az állomány tagjának folyamatos regenerálódását, másrészt nem teszi lehetővé a családi együttlétet sem. Javasoljuk a hivatkozott rendelkezés módosításával valamennyi hivatalitól eltérő szolgálati időrendszerben biztosítani, hogy a heti két pihenőnap közül havonta legalább kettőnek a hivatásos állomány tagja esetében is vasárnapra kell esnie.

18

20) Túlszolgálat A túlszolgálat törvényjavaslat 139. – 140. §-aiba foglalt szabályozása ellen több ok miatt is tiltakozunk! a) Az elrendelhető túlszolgálat törvényi felső határának 300-ról 350 órára történő felemelését elutasítjuk, mivel tovább növelné a már egyébként is túlhajszolt állomány leterheltségét. A javaslat elfogadása esetén a hivatásos állomány számára elrendelhető túlórák száma már 100 órával haladná meg a civil szférában elrendelhető mértéket, amit még tovább növelhetnek a rendkívüli helyzetek miatti túlszolgálatok. b) A túlóra önkéntes vállalásának további 60 órában való lehetővé tételét szintén elutasítjuk! Véleményünk szerint ez a jogintézmény nem működtethető rendeltetésszerűen az olyan hierarchikus, parancsuralmi rendszerekben, amilyenek a rendvédelmi szervek. Ez a jogintézmény csak arra lenne alkalmas, hogy látszólag, statisztikailag csökkentse a munkáltató által kötelező jelleggel elrendelt túlórák számát. Véleményünk szerint a döntési szabadság érvényesülését a minősítési rendszer, és az annak eredményétől függővé tett teljesítményjuttatás is erőteljesen megkérdőjelezi, hiszen reálisan nehezen képzelhető el, hogy a parancsnokok a minősítés elkészítésekor ne vegyék figyelembe a beosztottaik által vállalt önkéntes túlórák számát. Ráadásul a 350 kötelező és a 60 óra úgymond „önkéntes” túlóra teljesítése a hivatali munkaidőben szolgálatot teljesítők esetében napi átlagban már kb. másfél órával hosszabbítaná meg a napi munkaidőt. c) A túlszolgálat pénzbeli megváltási lehetőségének, illetve kötelezettségének megszűntetése ellen szintén tiltakozunk! A túlórák ugyanis tapasztalataink szerint jelenleg elsősorban nem a rendkívüli eseményekkel összefüggésben merülnek fel, hanem egyszerűen azért, mert a rendőrség létszáma nem elegendő a napi szolgálati feladatok ellátásához. Ezzel a rendőrség és a BM vezetése is nyilvánvalóan tisztában van, hiszen ez a helyzet az elmúlt 25 évben gyakorlatilag folyamatosan fenn állt, és folyamatos átszervezésekkel sem sikerült a problémát orvosolni! Ráadásul a jogszabály az előmenetel minden formáját valamilyen vizsgakötelezettség teljesítéséhez kötné, mely értelemszerűen csökkenti a szolgálati feladatok ellátására fordítható munkaidőalapot! Amennyiben a rendőrség létszámát ténylegesen nem emelik meg, akkor az összes túlszolgálat szabadidőben való megváltásának bevezetése véleményünk szerint rövid időn belül a működésképtelenség határára sodorhatja a rendőri szervek jelentős részét. Minél kisebb létszámú az adott szervezet, és minél alacsonyabban

19

helyezkedik el a szervezeti hierarchiában, ez a helyzet annál rövidebb időtávon következhet be. Nem tartjuk megnyugtató megoldásnak azt a törvénytervezet 350. §-ában szereplő átmeneti szabályt sem, ami az indokolás szerint 2018. július 01-jéig még fenntartaná a pénzbeli megváltás lehetőségét. Azt ugyanis semmi nem garantálja, hogy a rendvédelem olyan meglévő létszámmal működjön, ami teljes mértékig biztosítja teljesített túlórák szabadidőben történő zökkenőmentes megváltását. Ehhez ugyanis a rendvédelmi szervek egészét nézve 10 ezer főt meghaladó mértékű létszámfejlesztésre lenne szükség, aminek sem a pénzügyi, sem a tárgyi feltételei nem biztosítottak. d) Nem értünk egyet a megváltás időbeli korlátjának meghosszabbításával sem, ami akár azt is eredményezheti, hogy egy január hónapban teljesített túlszolgálat csak a következő év június hónapjában, azaz másfél évvel később kerüljön megváltásra! Gyakorlati tapasztalat, hogy a teljesítéstől számított 30 - 60 napon belül meg nem váltott túlszolgálat szabadidőben történő megváltására jogvita nélkül később már ritkán kerül sor. Ennek oka pedig az, hogy a megváltást az időközben felmerülő újabb túlszolgálatok ellehetetlenítik, és beláthatatlan távolságba tolják ki. Mindezek alapján kezdeményezzük, hogy a teljesítéstől számított 60 napon belül szabadidőben meg nem váltott túlszolgálat minden további feltétel nélkül a továbbiakban is pénzben kerüljön ellentételezésre. e) Nem értünk egyet a rendvédelemi szerv vezetője és helyettese, valamint a szervezeti egység vezetője és helyettese által teljesített túlszolgálat megváltásának időbeli korlátozásával sem, mivel a túlóra esetükben is plusz teljesítményt és többlet időráfordítást igényel, ami nem maradhat ellentételezés nélkül! A kifejtettek alapján javasoljuk a túlórákra vonatkozó szabályozás újragondolását és teljes mértékű átalakítását.

21) Készenlét A törvényjavaslat 141. § (2) bekezdése szerint: „A készenlét időtartama havonként többhavi szolgálatteljesítési idő-keret alkalmazása esetén havonkénti átlagban - a százhatvannyolc órát nem haladhatja meg.” Az idézett rendelkezés a hatályos szabályozással szemben végre korlátot szab a készenlét elrendelésének. Ennek ellenére a felső határt eltúlzottnak tartjuk, mivel az, 30 napos hónappal számolva, még mindig napi átlagban 5,6 órányi készenlét elrendelésére adna lehetőséget, amikor is a hivatásos állomány tagjának szolgálatképes állapotban olyan elérhető - szolgálati helyen kívüli - helyen kell tartózkodnia, ahonnan szolgálati feladatra bármikor igénybe vehető.

20

Javasoljuk az elrendelhető készenléti szolgálat felső határát a heti szolgálatteljesítési idő 50 %-ában meghatározni azzal a korlátozással, hogy készenléti szolgálat csak a heti két pihenőnap egyikén rendelhető el. Ez utóbbi rendelkezés egyébiránt a Munka Törvénykönyvében is megtalálható (havonta legfeljebb 4 alkalommal rendelhető el heti pihenőnapra készenlét). Erre véleményünk szerint azért van szükség, mert információink szerint a rendőrségnél több szolgálati helyen gyakorlattá vált, hogy a kollégák szinte folyamatos készenlétben vannak: ledolgozzák a napi szolgálatukat, majd a következő szolgálatig készenlétben tartják őket. Ez a jogszerűségében megkérdőjelezhető gyakorlat abszolút tervezhetetlenné teszi a családi, illetve magánéletet.

22) Pótszabadság A 143. § (2) bekezdésében meghatározott pótszabadság mértékét a szolgálatteljesítés felső korhatárának kitolódása miatt javasoljuk még két további kategóriával kiegészíteni: a) a 36-40 év szolgálati viszonyban töltött idő után 11 nap; b) a 41 év és annál hosszabb szolgálati viszonyban töltött idő után 12 nap pótszabadságra való jogosultság meghatározásával. Elutasítjuk ugyanakkor a pótszabadság mértékének – 143. § (3) bekezdésébe foglaltak szerinti – tényleges hivatásos szolgálati időhöz kötését. Egyetlen más foglalkoztatási törvény sem szűkíti le a pótszabadságra való jogosultságot az adott munkáltatónál vagy meghatározott foglalkoztatási körben eltöltött szolgálati időre. A pótszabadságra való jogosultságot vagy életkorhoz kötötten, vagy társadalombiztosítási szolgálati időhöz kapcsolódóan javasoljuk meghatározni.

a

Kezdeményezzük továbbá 146. § (1) bekezdésében meghatározott 10 nap rekreációs célú pótszabadságra való jogosultságot – a fokozottan veszélyes beosztásokban szolgálatot teljesítőkön felül – kiterjeszteni a 25 évnél hosszabb hivatásos szolgálati idővel rendelkezőkre is.

23) Szabadság megváltás A túlóra pénzbeli megváltásának tervezett megszűntetésére, valamint a szabadság kivehetőségének a 3 éves elévülési időn belüli időszakra történő korlátozására figyelemmel kezdeményezzük, hogy az esedékesség évét követő harmadik évben ki nem adott szabadság pénzben megváltásra kerüljön.

21

A törvényjavaslat 152. § (5) bekezdése szerint ugyanis az elévülési időn belül ki nem adott szabadság csak a szolgálati viszony megszűntetésekor kerülhetne pénzbeli megváltásra, ami adott esetben évtizedekkel későbbi ellentételezést is eredményezhet. Ezt a megoldást életszerűtlennek és működésképtelennek tartjuk!

24) Az illetményrendszer A törvényjavaslat egyik legnagyobb hiányosságának azt tartjuk, hogy annak indokolása nem tér ki az új illetményrendszer várható hatásaira. Feltételezzük, hogy a minisztérium a hivatásos állomány élet- és munkakörülményeit, valamint jövedelmi helyzetét hosszútávon meghatározó törvény előterjesztése előtt kellő körültekintéssel vizsgálta a jogszabály lehetséges hatásait. Ez azonban azt is feltételezi, hogy az előterjesztőnek már a törvény-tervezet benyújtása előtt legalább fő vonalaiban meg kell határoznia a munkakörök besorolását és a rendvédelmi illetményalap összegét is, mivel ezek nélkül nem lehet felmérni sem a végrehajtáshoz szükséges költségvetési fedezetet, sem a jogszabályi változások egyéni illetményekre gyakorolt hatását. Ezekről azonban a minisztérium a szakmai egyeztetésnek nevezett folyamat során nem adott érdemi tájékoztatást, így a valós hatások rejtve maradtak a szakszervezetek, a Rendvédelmi Kar, de még az országgyűlési képviselők előtt is! A törvényjavaslat záró rendelkezései között elhelyezkedő 353. §-a 2015. július 01jétől: - a rendvédelmi szerv alapfeladatainak ellátására létrehozott beosztásokban szolgálatot teljesítő tiszti és tiszthelyettesi állomány számára 30 %-os, - a nem alapfeladatok ellátására létrehozott szolgálati beosztásokban szolgálatot teljesítők számára 25 %-os, - a vezetői beosztásban szolgálatot teljesítők számára pedig 15 %-os illetményemelkedést garantál. Amennyiben az új illetményrendszer a hivatásos állomány valamely tagja számára nem biztosítaná a fentiek szerint illetmény növekedést, akkor az érintett új besorolás szerinti illetményét olyan összegű kompenzációs díjjal kell megemelni, mellyel együtt eléri a garantált mértékű illetményemelést. Ez a 2016. január 01-je utáni időszakra is vonatkozik, a 354. § (2) bekezdése szerint. Amennyiben viszont az új besorolás 30 %-ot meghaladó mértékű illetményemelkedést biztosítana, akkor a hivatásos állomány tagjának törvényjavaslat szerinti beosztási illetményét a 2015. július 01. és december 31. közötti időszakban olyan mértékben kell csökkenteni, hogy az emelkedés ne haladja meg 30 %-ot. 2016. január 01-jétől kezdődően a hivatásos állomány valamennyi tagja számára a törvényjavaslat szerinti illetményt kell folyósítani.

22

A törvényjavaslat szerinti illetményt kell folyósítani azok számára is, akiknek beosztása 2015. július 01-je után módosul. A 355. § (1) bekezdésének ezen rendelkezését – a hivatásos állomány tagjának belegyezése nélküli, új szabályok szerint gyakorlatilag korlátlan áthelyezhetőségére figyelemmel - javasoljuk kiegészíteni azzal, hogy ez esetben is el kell érni a törvény által egyébként garantált mértékű illetményemelkedést. Fentiekkel szemben a törvényjavaslat nem tesz említést a kormányzat képviselői által korábban beígért, 2020-ig további 20 %-os mértékben magvalósítani tervezett illetményemelésről. Ennek elmaradása esetén azonban véleményünk szerint nem valósul meg az illetmények 2008. óta tartó befagyasztása miatt bekövetkezett keresetveszteség reálértéken számított kompenzálása. Ennek elkerülése érdekében javasoljuk törvényi garanciát adni az illetmények következő 4 évben megvalósuló, évenkénti további 5-5 %-os mértékű emelésére.

25) Az illetmény védelme Az illetményre vonatkozó általános szabályok között (a hatályos Hszt. 102. § (2) bekezdésében foglaltakhoz hasonlóan) javasoljuk rögzíteni, hogy a hivatásos állomány tagjának fel nem róható (pl. átszervezés miatti) alacsonyabb illetmény besorolásba kerülése esetén a meglévő (korábbi) illetménye nem csökkenhet.

26) Fizetési fokozatban történő előresorolás felfüggesztése A törvényjavaslat 359. §-ának (1) bekezdése szerint: „E törvény alapján a hivatásos állomány tagjait fizetési fokozatban első alkalommal 2018. január 1-jei hatállyal lehet előresorolni, abban az esetben, ha a fizetési fokozatban előresoroláshoz szükséges feltételekkel rendelkezik.” Fentieket a (2) bekezdés azzal egészíti ki, hogy akinek a fizetési fokozathoz meghatározott várakozási ideje 2018. január 01-je előtt telik le, annak a fizetési várakozási ideje a 2018. január 1-jéig hátralévő időtartammal meghosszabbodik. A fizetési fokozatban történő előresorolás felfüggesztését elutasítjuk, mivel az ellentmondásban van a törvény alapvető céljával. A tervszerű, belátható előmenetelt kizáró rendelkezést javasoljuk elhagyni.

27) Nyelvtudási pótlék Javasoljuk a törvényjavaslat 160. §-át kiegészíteni a 66/2011. (XII.30.) BM rendelet 13. § (2) bekezdésében és 2. számú mellékletében meghatározott, ún. ritka nyelvek

23

utáni nyelvtudási pótlékkal, melyet alapfokú nyelvvizsga után is folyósítani kellene, az illetményalap 10 %-ának megfelelő mértékben. E pótlékot elsőlegesen az államhatáron szolgálatot teljesítők esetében tartjuk fontosnak fenntartani, mivel a szomszédos országok nyelvének már az alapfokú ismerete is nagymértékben megkönnyíti a szolgálati feladatok ellátását. A nyelvpótlékra vonatkozó szabályozás körében javasoljuk továbbá, hogy amennyiben a hivatásos állományú a már pótlékkal elismert komplex nyelvismerete mellé a magasabb fokozat szóbeli vagy írásbeli részét is teljesíti, úgy ezt anyagilag is ismerje el a munkáltató akként, hogy a meglévő pótlékán felül a két szint komplex minősítésére járó pótlékkülönbözet felét is folyósítja. Példán bemutatva: angol komplex középfok után 60 % pótlék jár, míg a szóbeli vagy írásbeli felsőfokra 50 %. A komplex felsőfok díjazása pedig 100 % lenne. A tervezet szerinti szabály alapján pl. angol szóbeli felsőfok megszerzése esetén továbbra is csak a 60 %-os komplex középfokot fogja kapni a kolléga, holott több tudásra tett szert. Az általunk javasolt megoldással a meglévő 60 % pótlékon felül + 20 %-kal lenne elismerve a többlettudás.

28) Délutáni pótlék megszüntetése A rendvédelem területén tipikusan a hivatali munkarendtől eltérő munkaidőbeosztásban történik a szolgálatellátás. Az általánoshoz képest kedvezőtlenebb munkafeltételeket véleményünk szerint ellentételezni szükséges, melynek egyik eszköze a délutáni pótlék. Az említett pótlékfajta eltörlését elfogadhatatlannak tartjuk! A pótlék megszűntetésének esetleges indokaként a Munka Törvénykönyvére való hivatkozást sem tudjuk elfogadni. Addig ugyanis, ameddig a jogalkotó bőkezűen határozza meg a hivatásos állomány emberi és munkavállalói jogainak korlátozásait, addig véleményünk szerint nem lehet szűkmarkú az ellentételezést szolgáló juttatásokkal sem!

29) Bankszámla-hozzájárulás Nem tartjuk elfogadhatónak, hogy a munkáltatói bankszámla-hozzájárulást csak adható juttatásként szabályozza a törvényjavaslat 163. §-ának (4) bekezdése. Kezdeményezzük, hogy a bankszámla-hozzájárulás alanyi jogon járó, kötelező jellegű juttatásként kerüljön meghatározásra, és törvény csak a mérték tekintetében biztosítson mérlegelési lehetőséget a tárcát irányító miniszternek.

24

30) Természetbeni ellátás Javasoljuk törvényjavaslat 175. §-ban meghatározott ruházati utánpótlási ellátmány rendészeti illetményalap 250 %-ának megfelelő összegének felemelését, mivel az a megállapítása óta eltelt idő alatt jelentősen veszített vásárlóértékéből. Ráadásul az utóbbi időszakban évente rendszerbe állításra kerülő újabb és újabb ruházati termékek kötelező beszereztetése, valamint az idei évtől bevezetett kihordási idők miatt az éves keretösszeg már nem is elég az előzőekben említettek teljesítésére. Amennyiben a ruhapénz összege nem kerül felemelésre, úgy azt kérjük törvényi szinten lerögzíteni, hogy az új ruházati termékek rendszerbe állításának költségei nem háríthatóak át a hivatásos állomány tagjára. Elvégre utánpótlási ellátmányról van szó, melynek rendeltetése nem az újonnan rendszerbe állított egyenruházati cikkek beszerzésének finanszírozása, hanem az elhasználódottak pótlásának biztosítása.

31) Választható juttatások (cafetéria) Javasoljuk, elhagyni a 176. § (4) bekezdésének második mondatát, mely a cafetéria elemek adóterhét a hivatásos állomány tagjaira hárítja. Az évek óta változatlan, önmagában sem túl magas, bruttó kétszázezer forintos keretösszeg vásárlóértéke napjainkra irreálisan alacsonyra csökkent. Példaként szolgálhat, hogy egy BKV bérlet ára a cafetéria keretből a közterhek levonása után fennmaradó, ténylegesen felhasználható 148 ezer forintnyi összeg 77 %-át emészti fel, így más juttatás igénybevételére alig marad fedezet! A cafetéria közterheinek munkáltató általi finanszírozását azért is tartjuk indokoltnak, mert 2010-ben a hivatásos állomány béren kívüli juttatása még 251 ezer forint volt, és ezen felül járt még a helyi utazási bérlet, valamint a gyermekesek iskolakezdési támogatása! Kezdeményezzük továbbá, hogy a cafetériára való jogosultsági időbe a távolléti díjhoz hasonlóan a felmentési idő alatti átalagkereset folyósítás időtartama is beszámításra kerüljön. A szóban forgó juttatási forma ugyanis véleményünk szerint a jogviszony fennállására tekintettel illeti meg a hivatásos állományút.

32) A szolgálati törvény munkavállalókra való kiterjesztése A törvényjavaslat 290. §-ának (5) bekezdése a rendvédelmi szerveknél foglalkoztatott munkavállalókra is kiterjesztené a hivatásos állományra vonatkozó összeférhetetlenségi szabályokat.

25

A rendőrségnél dolgozó munkavállalók, köztük a fegyveres biztonsági őrök jelenleg méltánytalanul alacsony díjazással látják el feladataikat. Számukra a rendőrség sem a hivatásos, sem a közalkalmazotti jogviszonyban állókat megillető csekély kedvezményeket sem biztosítja. A jogoknak és a kötelezettségeknek azonban egy jogviszonyon belül egyensúlyban kell lenniük. Ez felel meg az Alaptörvény által megfogalmazott szükségesség – arányosság követelményének. Ezt a jogelvet azonban a törvény-tervezet nem juttatja érvényre, mivel a rendőrség munkavállalói számára a Munka Törvénykönyvéhez viszonyítva semmiféle többlet jogosultságot vagy juttatást nem állapít meg, ellenben súlyos kötelezettséget róna reájuk. Olyan kötelezettséget, mely a más kereső foglalkozás gyakorlásának korlátozásával még a megélhetésüket is negatívan befolyásolhatja. Javasoljuk mindezek okán a hivatkozott rendelkezés elhagyását.

33) A Magyar Rendvédelmi Kar A Magyar Rendvédelmi Kart (MRK) a rendvédelmi szakszervezetek kifejezett tiltakozása ellenére hozta létre a kormányzat. Az elutasítás oka az, hogy a hatályos Hszt. olyan jogosultságokat biztosított a testület számára, melyeket a Magyarország által is elfogadott nemzetközi egyezmények az önkéntes alapon, alulról szerveződő szakszervezetek kizárólagos jogosultságaiként határoznak meg. Ezen a helyzeten a törvényjavaslat nem változtatna, így a szakszervezeti álláspont módosításának sincs helye. Ennek ellenére elfogadhatatlannak tarjuk, hogy a törvényjavaslat 305. §-ának (3) bekezdése a szakszervezeti tisztségviselőket megfosztaná annak lehetőségétől, hogy az az MRK tisztségviselői, vagy ügyintézői testületeinek nem tisztségviselő tagjai lehessenek. Ez a rendelkezés véleményünk szerint ellentétes a törvényjavaslat 312. §-ának (3) bekezdésével, mely rögzíti, hogy szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a hivatásos állomány tagjával szemben bármilyen megkülönböztetést alkalmazni. A 312. § (1) bekezdése szerint a rendvédelmi szerv nem is követelheti meg, hogy a hivatásos állomány tagja szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzon. E rendelkezésből az következik, hogy a szakszervezeti tisztség MRK-ban viselt tisztséggel való összeférhetetlenségének megállapításához arra lenne szükség, hogy a rendvédelmi szervek állományilletékes parancsnokai az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezéseit megsértve, az MRK rendelkezésére bocsássák a törvény szerint különleges adatnak minősülő szakszervezeti tagságra, illetve tisztségre vonatkozó azon személyes adatokat. Azon adatokat, melyeket egyébként csak és kizárólag a szakszervezeti

26

tisztségviselőket megillető munkajogi védelem és munkaidő-kedvezmény biztosítása érdekében, és ezen célokhoz kötötten kezelhetnének! Mindezek alapján javasoljuk a szakszervezeti tisztség és az MRK-ban viselt tisztség, valamint ügyintéző testületi tagság közötti összeférhetetlenségre vonatkozó szabály elhagyását.

34) A rendvédelmi érdekegyeztetés fórumai A rendvédelmi érdekegyeztetés fórumaira vonatkozó szabályozás is alátámasztja azt, hogy az MRK – a törvényjavaslatban megfogalmazottak ellenére – nem minősíthető tipikus köztestületnek. A törvényjavaslat 308. §-a ugyanis a hivatásos állomány tagjainak élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó kérdésekben illetékes ágazati érdekvédelmi tanács tagjaink köréből a szakszervezeteket kizárja, és részvételi jogosultságot – a miniszteren valamint a rendvédelmi szervek országos parancsnokain kívül – csak az MRK számára biztosít. A törvényjavaslat a 317. §-a a szolgálati viszonyban állók érdekegyeztető fórumaként az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsot (OKÉT) jelöli meg. Az OKÉT azonban szervezeti felépítése, működési rendje és alapvető rendeltetése miatt véleményünk szerint nem alkalmas arra, hogy kiváltsa az ágazati érdekegyeztető tanácsot. A rendvédelmi érdekegyeztetés jövője szempontjából felhívjuk a figyelmet arra is, hogy a Belügyi Érdekegyeztető Tanács (BÉT) létrehozásáról szóló, 1991. január 22-én megkötött megállapodás a maga nemében egyedülálló volt! Ilyen jellegű, az érdekegyeztetésre vonatkozó, konfliktusfeltáró- és megoldó fórum rendszer akkoriban még nem épült ki más szférákban. Az azóta eltelt időszakban a közös munka – véleményünk szerint – eredményesen járult hozzá a rendvédelmi szféra egészét érintő problémák megoldásához. Mindezek alapján érthetetlennek és elfogadhatatlannak tarjuk azt, hogy a törvényjavaslat nem nevesíti a belügyi érdekegyeztetés fórumrendszerét. Ezzel sérül a 151. sz. ILO Egyezmény 7. cikke, amely olyan tárgyalási eljárások ösztönzését és elősegítését követeli meg, amelyek lehetővé teszik a foglalkoztatási feltételek és kikötések megtárgyalását az érdekelt hatóságok és a közszolgálatban foglalkoztatottak szervezetei között. A munkavállalói szervezetek véleményének, tanácsának kikérését az érdekeiket érintő törvények és rendelkezések előkészítése és végrehajtása kapcsán a 113. sz. ILO Ajánlás 5. pontja is előírja. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 27. cikke is megerősíti, hogy a munkavállalók vagy képviselőik számára az uniós jogban, valamint a nemzeti jogszabályokban és

27

gyakorlatban meghatározott esetekben és feltételekkel biztosítani kell a megfelelő szintű és kellő időben történő tájékoztatást és konzultációt. A Hszt. maga is több uniós jogszabály végrehajtását szolgálja, ezért kifogásolható a konzultáció jogának szűkítése. Javasoljuk, hogy a törvény kifejezetten rendelkezzen a BÉT működéséről, mint az ágazati érdekegyeztetés fórumáról, mely szervezeti keretet biztosít az alulról szerveződő, önkéntes tagságon és valós munkavállalói támogatáson alapuló szakszervezetek és a munkáltatói oldal képviselői közötti, munkavállalói jogokkal kapcsolatos párbeszédnek.

35) A kiemelt szervek állományának besorolása Véleményünk szerint tovább mélyítené a jelenleg sem csekély bérfeszültséget az, hogy az általános rendőri feladatokat ellátó szervekhez viszonyítva a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szervnél, a terrorizmust elhárító szervnél, az Országgyűlési Őrségnél, és a polgári nemzetbiztonság szolgálatoknál állományban lévők számára a törvényjavaslat 7-8. számú mellékletei magasabb illetményszorzókat tartalmazó bértáblát határoznak meg. A speciális szerveknél szolgálatot teljesítők bértáblája a tiszthelyettesek esetében 15 %-al, a tisztek esetében 21,6 %-al magasabb kezdő beosztási illetményeket garantálna az általános rendőri feladatokat ellátók bértáblájához képest. Ráadásul a hivatásos pótlék mértéke is eltérő lenne az említett szervek viszonylatában. Annak mértékét ugyanis a miniszter a rendvédelmi illetményalap 50-650 %-a közötti mértékben állapíthatná meg, gyakorlatilag ugyan azon körülmények mérlegelése alapján, mint ami az eltérő bértáblák kialakítását is megalapozza, vagyis azok a speciális feladatokat ellátó rendvédelmi szervek állománya esetében végső soron kétszeresen kerülnének értékelésre, illetve az illetményben elismerésre. Véleményünk szerint az eltérő szolgálatteljesítési körülmények elismerésére elegendő az első tervezethez tágabb keretek között megállapítható hivatásos pótlék, ezért a speciális rendőri szervek bértáblájának bevezetéséhez szükséges bértömeget javasoljuk inkább a közalkalmazotti és munkavállalói állomány bérfejlesztésére fordítani!

36) Az alparancsnoki állomány besorolása A törvényjavaslat 9. számú melléklete a vezetői beosztások között nem nevesíti sem az alosztályvezetői, sem az osztályvezető-helyettesi munkaköröket, holott a beosztotti állományhoz képest nyilvánvalóan több felelősség hárul az alparancsnoki feladatokat ellátókra. Ezt véleményünk szerint a díjazásukban is indokolt elismerni.

28

Javasoljuk a 9. számú melléklet által meghatározott beosztott vezetői beosztásokat kiegészíteni egy további beosztással, melybe az osztályvezető-helyettesek és az alosztályvezetők kerülhetnek besorolásra.

B) Szakszervezeti jogokat érintően 2012. január 01-jén olyan jogszabályi rendelkezések léptek hatályba, melyek mindenféle előzetes egyeztetés és felkészülési idő biztosítása nélkül jelentősen korlátozták a rendvédelmi szakszervezetek korábbi jogosultságait és egyértelműen hátrányos megkülönböztetést vezettek be velük szemben. Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács munkavállalói oldala is kifogásolta, hogy a közalkalmazottakra és a magánszféra munkavállalóira vonatkozó törvények: a) nagyobb számú szakszervezeti tisztségviselő esetében teszik lehetővé a tisztségviselők védelmére vonatkozó szabályok alkalmazását, b) a tisztségviselői munkajogi védelem hosszabb időre áll fenn, c) a szakszervezeti tisztségviselőt hosszabb időtartamú munkaidő-kedvezmény illeti meg, d) biztosítják a tagdíjlevonást és a helyiséghasználat jogát is. A szakszervezeti jogokra vonatkozó szabályok ezért a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjait és közalkalmazottait hátrányosan különböztetik meg a többi közalkalmazottal, valamint a munkaviszonyban álló munkavállalókkal szemben. (Ez vonatkozik a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. tv. hatálya alatt álló közszolgálati tisztviselőkre is.) Amellett tehát, hogy a szakszervezetekre vonatkozó hazai szabályozás több, Magyarország által is elfogadott nemzetközi (ILO) egyezményt sért, még indokolatlanul hátrányos megkülönböztetést is alkalmaz a rendvédelmi szakszervezetek hátrányára. A törvényjavaslat a fentiekben részletezett negatív diszkriminációt fenntartja, ami ellen ismételten, határozottan tiltakozunk! Csak olyan szabályozást tartunk elfogathatónak, amely megszünteti a rendvédelmi szakszervezetek 2012-ben bevezetett hátrányos megkülönböztetését.

Jogi összehasonlítás az Mt., a Hjt., valamint a jelenleg és 2012 előtt hatályos Hszt. rendelkezések figyelembevételével Az összehasonlítás során az alábbi jogszabályok kerültek vizsgálat alá: a Munka Törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (továbbiakban: Mt.), a fegyveres szervek

29

hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény (továbbiakban: Hszt.) jelenleg hatályos, illetve 2011. december 31-ig hatályban volt rendelkezései, valamint a honvédek jogállásáról szóló 2012. évi CCV. törvény (továbbiakban: Hjt.). A jogszabályok vizsgálata következtében képet kaphatunk a jelenleg hatályos, eltérő foglalkoztatási törvények által alkalmazott szabályozási konstrukciókról, valamint a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény közszolgálati életpályák összehangolásával összefüggő, valamint egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXXXIV. törvény általi – szakszervezeteket érintő – főbb jogszabályi változásokról. A foglalkoztatási jogviszonyokat szabályzó jogszabályok talán „anyajogának”, „háttérjogának” is tekinthető Mt. vonatkozó releváns passzusai az alábbiak: Mt. 236. § (1) A munkavállalók a munkáltatónál vagy a munkáltató önálló telephelyén, részlegénél (a továbbiakban: telephely), ha a munkavállalóknak a választási bizottság megalakítását megelőző félévre számított átlagos létszáma a tizenöt főt meghaladja, üzemi megbízottat, ha az ötven főt meghaladja, üzemi tanácsot választanak. (2) Önállónak minősül a munkáltató telephelye, ha vezetője az üzemi tanácsot megillető egyes részvételi jogok tekintetében jogkörrel rendelkezik. 262. § (1) Az üzemi tanács feladata a munkaviszonyra vonatkozó szabályok megtartásának figyelemmel kisérése. 272.§ (8) A szakszervezet - a munkáltatóval történt megállapodás szerint - jogosult arra, hogy munkaidő után vagy munkaidőben a munkáltató helyiségeit érdekképviseleti tevékenysége céljából használhassa. (9) A munkáltató a szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet. 273. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a (2) bekezdésben meghatározottak szerint megjelölt választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának a munkáltató által felmondással történő megszüntetéséhez, valamint a munkáltató 53. § szerinti intézkedéséhez. (2) Az (1) bekezdés szerinti védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére és annak megszűnését követő hat hónapra illeti meg, feltéve, ha szakszervezeti tisztségét legalább tizenkét hónapon át betöltötte. (3) A szakszervezet a 236. § (2) bekezdésében foglaltak szerint önállónak minősülő telephelyen foglalkoztatott munkavállalók közül, ha a munkavállalók megelőző naptári évre számított átlagos statisztikai létszáma a) az ötszáz főt nem haladja meg, egy főt, b) az ötszáz főt meghaladja, de az ezer főt nem haladja meg, két főt, c) az ezer főt meghaladja, de a kétezer főt nem haladja meg, három főt,

30

d) a kétezer főt meghaladja, de a négyezer főt nem haladja meg, négy főt, e) a négyezer főt meghaladja, öt főt jelölhet meg. (4) A (3) bekezdésben megjelölt munkavállalón túlmenően az (1) bekezdésben meghatározott védelem illeti meg a munkáltatónál képviselettel rendelkező szakszervezet alapszabály szerinti legfelsőbb szerve által megjelölt egy főt. (5) A szakszervezet akkor jogosult a (3)-(4) bekezdésben foglaltak szerint megjelölt munkavállaló helyett másik munkavállalót megjelölni, ha a munkavállaló munkaviszonya vagy szakszervezeti tisztsége megszűnt. (6) A szakszervezet az (1) bekezdésben foglaltak szerinti munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a munkáltató írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított nyolc napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a munkáltatóval, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért. 274. § (1) A munkavállalót szakszervezeti érdek-képviseleti tevékenységének ellátása érdekében munkaidő-kedvezmény illeti meg, továbbá a 273. § (3)-(4) bekezdése szerint megjelölt munkavállaló mentesül munkavégzési kötelezettsége alól a munkáltatóval való konzultáció tartamára. (2) Az (1) bekezdés alapján naptári évenként igénybe vehető összes munkaidőkedvezmény a munkáltatóval munkaviszonyban álló minden két szakszervezeti tag után havi egy óra. Az igénybe vehető munkaidő-kedvezményt a szakszervezet január elsejei taglétszáma alapján kell meghatározni. (3) A munkaidő-kedvezményt a szakszervezet által megjelölt munkavállaló veheti igénybe. A szakszervezet a munkáltatónak a munkaidő-kedvezmény igénybevételét előre nem látható, halasztást nem tűrő és rendkívül indokolt esetet kivéve - legalább öt nappal korábban köteles bejelenteni. (4) A munkaidő-kedvezmény a tárgyév végéig vehető igénybe. A munkaidőkedvezményt megváltani nem lehet. (5) A munkaidő-kedvezmény, valamint a munkáltatóval való konzultáció tartamára távolléti díj jár. 275. § A szakszervezet képviseletében eljáró, munkaviszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a munkáltatóval munkaviszonyban álló tagja van, a munkáltató területére beléphet. A belépés és a munkahelyen való tartózkodás során a munkáltató működési rendjére vonatkozó szabályokat meg kell tartani. 2011.12.31-én hatályos Hszt. rendelkezések IV. Fejezet ÉRDEKKÉPVISELETI SZERVEK ÉS ÉRDEKVÉDELEM 27. § (1) A hivatásos állomány tagjai a szolgálati viszonnyal kapcsolatos jogaik és jogos érdekeik védelmére és képviseletére érdekképviseleti szerveket, szövetségeket hozhatnak létre, illetve azok tagjai lehetnek, érdekképviseleti fórumokon képviselettel rendelkezhetnek.

31

(2) Az érdekképviseleti szervek e törvény keretei között szabadon működhetnek és gyakorolhatják jogosítványaikat. Sztrájkot azonban nem szervezhetnek, és tevékenységükkel - ide értve a fegyveres szerv működéséhez szükséges közbizalom fenntartásának veszélyeztetését is -, nem akadályozhatják meg a fegyveres szerv jogszerű és rendeltetésszerű működését, a hivatásos állomány tagjának a parancsok és intézkedések végrehajtására vonatkozó kötelezettsége teljesítését. 28. § (1) A fegyveres szerv köteles együttműködni az érdekképviseleti szervvel és biztosítani működésének feltételeit. Ez utóbbi körben lehetővé kell tenni, hogy az érdekképviseleti szerv a) az érdekképviseleti tevékenysége céljából a fegyveres szerv kijelölt helyiségeit és azok berendezését a napi szolgálati (munka-)időn túl, illetőleg a szolgálati időben térítésmentesen használja; b) az általa szükségesnek tartott tájékoztatásokat, felhívásokat, valamint a tevékenységével kapcsolatos adatokat a szolgálati helyen szokásos vagy más megfelelő módon közzétegye. (2) A fegyveres szerv nem követelheti meg azt, hogy a hivatásos állomány tagja az érdekképviseleti hovatartozásáról nyilatkozzék, nem szüntetheti meg a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát, és nem károsíthatja meg a hivatásos állomány tagját az érdekképviseleti hovatartozása vagy tevékenysége miatt. (3) Jogosultságot vagy juttatást a fegyveres szerv az érdekképviseleti szervezethez való tartozástól nem tehet függővé. 29. § (1) E törvény alkalmazásában szakszervezeten - elnevezésétől függetlenül - a hivatásos állomány tagjainak minden olyan érdekképviseleti szervét érteni kell, amelynek célja a hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek képviselete és megvédése. (2) A szakszervezet jogosult, hogy a) a fegyveres szerven belül működjön és tagjait tevékenységébe bevonja; b) a hivatásos állomány tagjait az anyagi, szociális és kulturális, valamint az élet- és szolgálati körülményeiket érintő jogaikról és kötelezettségeikről tájékoztassa; c) tagjait a szolgálati viszonyt érintő körben a szervezeti egységgel szemben, illetőleg az állami szervek előtt, meghatalmazás alapján pedig az élet- és szolgálati körülményeiket érintő kérdésekben bíróság, más hatóság és egyéb szervek előtt képviselje. (3) A szakszervezet a szervezeti egységgel kapcsolatban az alábbi jogokat gyakorolhatja: a) minden olyan kérdésben tájékoztatást kérhet, amely a hivatásos állomány tagjainak a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeivel kapcsolatos; b) az a) pontba tartozó kérdésben a parancsnoki (vezetői) intézkedéssel (döntéssel) kapcsolatos álláspontját, véleményét az állományilletékes parancsnokkal közölheti, és ezzel összefüggésben konzultációt kezdeményezhet; c) a szolgálati és munkakörülményekre - ennek keretében az egészséges és biztonságos szolgálatteljesítés betartására - vonatkozó szabályok megtartását hivatali munkaidőben, illetve indokolt esetben szolgálatteljesítési időben ellenőrizheti, azok

32

végrehajtásáról tájékoztatást, adatot kérhet, melyet részére meg kell adni. Az ellenőrzés a szolgálati feladatok ellátását nem veszélyeztetheti, illetve nem akadályozhatja. (4) A szakszervezet az ellenőrzés során észlelt hibákra és mulasztásokra a végrehajtásért felelős szerv vezetőjének a figyelmét felhívhatja. Ha az a szükséges intézkedést kellő időben nem tette meg, a megfelelő eljárást kezdeményezheti. Ennek eredményéről az eljárást lefolytató szerv a szakszervezetet tájékoztatni köteles. (5) A (3) és (4) bekezdésben meghatározott jogok az elöljáró szervek irányítása körébe tartozóan az adott szervezeten belüli reprezentatív szakszervezeti szervet illetik meg. 30. § (1) A szakszervezettel való együttműködés keretében az állományilletékes parancsnok köteles: a) a szükséges tájékoztatás megadásával a szakszervezet érdekképviseleti tevékenységét elősegíteni; b) a szakszervezet által tett észrevételekre, javaslatokra vonatkozó álláspontját és ennek indokait közölni; c) a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi, szociális és kulturális érdekeket érintő intézkedésének megtétele előtt - ha az a hivatásos állomány legalább 25%-át vagy több mint 50 főt közvetlenül érinti - a szervezeti egységen belül működő szakszervezet képviselőjét tájékoztatni. (2) Az (1) bekezdésben meghatározottak irányadók - irányítása körébe tartozóan - az elöljáró szervek parancsnokaira (vezetőire) is. 31. § (1) A szervezeti egységnél képviselettel rendelkező szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagjait, illetve a szervezetét közvetlenül érintő jogellenes intézkedés, mulasztás (a továbbiakban együtt: intézkedés) ellen kifogást benyújtani. (2) A kifogást az állományilletékes parancsnokhoz kell benyújtani a jogellenes intézkedésről való tudomásszerzéstől számított 5 munkanapon belül. A kifogást az intézkedés megtételétől számított 1 hónapon túl nem lehet benyújtani. (3) Nincs helye kifogásnak, ha az intézkedéssel szemben a hivatásos állomány tagja jogvitát kezdeményezhet. (4) Ha az állományilletékes parancsnok a kifogással nem ért egyet, egyeztetésnek van helye. Az egyeztető tárgyalást a kifogás benyújtásától számított 3 munkanapon belül meg kell kezdeni. Ha az egyeztetés 7 napon belül nem vezetett eredményre, az eredménytelenség megállapításától számított 5 napon belül a szakszervezet a bírósághoz fordulhat. A bíróság nemperes eljárásban, 15 napon belül dönt. (5) A kifogásolt intézkedést az egyeztető eljárás eredményes befejezéséig vagy a jogerős bírósági döntésig végrehajtani nem lehet, illetőleg a végrehajtását fel kell függeszteni. 32. § (1) A szervezeti egység köteles a szakszervezet tisztségviselője számára munkaidő-kedvezményt biztosítani. (2) A munkaidő-kedvezmény mértéke valamennyi tisztségviselőt figyelembe véve összesen - eltérő megállapodás hiányában - minden, a szervezeti egységnél szolgálati viszonyban álló szakszervezeti tag után havi 1 óra. E kedvezmény mértékébe a szervezeti egységgel való tárgyalás időtartama nem számít be. A munkaidő-

33

kedvezmény felhasználásáról a szakszervezet dönt. A munkából való távolmaradást előre be kell jelenteni. (3) A szakszervezet kérésére a (2) bekezdés alapján járó munkaidő-kedvezményből fel nem használt időtartamot, de legfeljebb a munkaidő-kedvezmény felét a szervezeti egység köteles pénzben megváltani. A pénzbeni megváltást a szakszervezeti tisztségviselő előző naptári évi átlagkeresete, illetve ha a szervezeti egységnél a szakszervezet tisztségviselővel nem rendelkezik, úgy a fegyveres szerv más szervezeti egységeinek állományába tartozó tisztségviselők előző naptári évi átlagkeresetének átlaga alapján kell megállapítani, és bruttó összegben - a munkáltatóval kötött megállapodás alapján havonta vagy negyedévente - utólag kell kifizetni a szakszervezet részére. Ez a pénzösszeg kizárólag érdekvédelmi tevékenységgel összefüggő célra használható fel. Negyedéves elszámoláskor a havonkénti munkaidőkedvezmény összevonható, ha azt a szakszervezeti tagok továbbképzése céljából vették igénybe. (4) A fegyveres szerv a szakszervezet által a tagjai részére szervezett képzés időtartamára munkaidő-kedvezményt köteles biztosítani. (5) A szakszervezet tagjai részére összesen - a szakszervezet által szervezett képzés, illetve továbbképzés céljára - a szervezeti egység köteles előzetes egyeztetés alapján minden tíz, a szervezeti egységnél szolgálatot teljesítő szakszervezeti tag után évente egy nap rendkívüli fizetett szabadságot biztosítani. A szabadság igénybe vehető mértékét a szakszervezet határozza meg. A szabadság igénybevétele előtt a szervezeti egységet legalább harminc nappal értesíteni kell. (6) A (2) és (5) bekezdésben meghatározott munkaidő-kedvezmény időtartamára a hivatásos állomány tagját távolléti díj illeti meg. 33. § (1) A hivatásos állomány választott szakszervezeti tisztséget betöltő tagjának más szolgálati helyre való - a fegyveres szerv által kezdeményezett - beosztásához, áthelyezéséhez, 15 munkanapot elérő vezényléséhez és a szolgálatteljesítés helyének megváltoztatásához, továbbá szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetéséhez az adott szervezeten belüli érintett reprezentatív szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges. Ha a felmentés a hivatásos állomány tagjának nemzetbiztonsági szempontból felróható alkalmatlansága, vagy az 56. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott alkalmatlansága miatt válik szükségessé, valamint, ha a szakszervezeti tisztségviselőt fegyelmileg kell felelősségre vonni, erről a megfelelő szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell. (2) Az (1) bekezdésben meghatározott védelem a tisztségviselőt megbízatásának idejére és annak megszűnését követő 1 évre illeti meg, feltéve, hogy tisztségét legalább 6 hónapon át betöltötte. (3) Ha a választott tisztségviselő ügyében az eljárásra jogosult szakszervezeti szerv nem határozható meg, az (1) bekezdésben meghatározott jogosultságot az a szakszervezeti szerv gyakorolja, amelyben a tisztségviselő a tevékenységét kifejti. 34. § (1) A 31. és 33. §-ban biztosított jogok a szervezeti egységnél reprezentatívnak minősülő szakszervezetet, illetőleg tisztségviselőjét illetik meg. E jogok megilletik az előbbiek hiányában az országosan reprezentatívnak minősülő szakszervezetet is, ha a szervezeti egységnél legalább egy tagja van.

34

(2) Az (1) bekezdés alkalmazásában reprezentatívnak azt a szakszervezetet kell tekinteni, amelynek taglétszáma eléri a szervezeti egység, országosan pedig a fegyveres szerv hivatásos állományának 10%-át. Ha a szervezeti egységnél csak egy szakszervezet működik, azt taglétszámától függetlenül reprezentatívnak kell tekinteni. (3) A reprezentatívnak nem minősülő szakszervezetet is megilleti a 31. § szerinti kifogás joga, ha a munkáltatói jogkört gyakorló elöljáró intézkedése jogszabályban foglalt rendelkezést sért. 34/A. § (1) Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács (a továbbiakban: OKÉT) az e törvény, a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény, a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi XCV. törvény által szabályozott jogviszonyokat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér- és jövedelempolitikai kérdések országos szintű érdekegyeztetési fóruma. (2) Az OKÉT-ban a Kormány - az alapszabályban meghatározott - országos szakszervezeti szövetségek és országos önkormányzati érdek-képviseleti szervezetek képviselőivel egyeztet. (3) Az OKÉT az alapszabályában maga határozza meg a szervezetét, a működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint a szociális partnereket megillető jogosítványokat. (4) Az OKÉT működésének feltételeit a Kormány a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter útján biztosítja. 34/B. § (1) A Rendvédelmi Szervek Érdekvédelmi Fóruma (a továbbiakban: RÉF) az e törvény által szabályozott jogviszonyban állókat együttesen érintő munkaügyi, foglalkoztatási, bér-, jövedelempolitikai és a rendvédelmet érintő egészségügyi kérdések országos szintű, ágazatközi érdekegyeztetési fóruma. (2) A RÉF-ben a Kormány - az alapszabályban meghatározott - a hivatásos állomány képviseletét ellátó országosan reprezentatív szakszervezetekkel, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok érdekképviseleti szerveivel egyeztet. (3) A RÉF az alapszabályában maga határozza meg a szervezetét, a működésének rendjét, az egyeztetés célját és tárgyköreit, valamint a szociális partnereket megillető jogosítványokat. (4) A RÉF működésének feltételeit a Kormány a rendészetért felelős miniszter útján biztosítja. 35. § (1) A szolgálati viszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben a miniszter - az országos parancsnok részvételével - az Ágazati Érdekegyeztető Fórummal (a továbbiakban: Érdekegyeztető Fórum) egyeztet. Az Érdekegyeztető Fórumban minden, a 34. § (2) bekezdése szerinti taglétszámot országosan elérő érdekképviseleti szerv képviseltetheti magát. Az Érdekegyeztető Fórum véleményezési, javaslattételi jogkörrel rendelkezik. (2) Az Érdekegyeztető Fórum testületként működik, működési rendjét maga állapítja meg.

35

Hszt. jelenleg hatályos rendelkezései IV/A. Fejezet A SZAKSZERVEZET 33. § (1) Az e törvényben a szakszervezet számára biztosított jogok a fegyveres szervnél képviselettel rendelkező szakszervezetet illetik meg. (2) E törvény alkalmazásában a) szakszervezet olyan érdekképviseleti szerv, amelynek elsődleges célja a hivatásos állomány tagjai szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és megvédése, b) a fegyveres szervnél képviselettel rendelkező szakszervezet, amelyik alapszabálya szerint a fegyveres szervnél képviseletére jogosult szervet működtet vagy tisztségviselővel rendelkezik. 33/A. § (1) A hivatásos állomány tagjai jogosultak a fegyveres szervnél szakszervezet létrehozására. A szakszervezet a fegyveres szervnél szerveket működtethet, ezek működésébe tagjait bevonhatja. (2) A fegyveres szerv, illetve a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről. 33/B. § (1) E Fejezet alkalmazásában tájékoztatás a szolgálati viszonnyal összefüggő információ átadása, ennek megismerését, megvizsgálását és az ezzel kapcsolatos vélemény kialakítását és képviseletét lehetővé tévő módon. (2) A fegyveres szerv nem köteles tájékoztatást adni, ha ez olyan tény, információ, megoldás vagy adat nyilvánosságra kerülésével járhat, amely a rendvédelmi érdekeket vagy a fegyveres szerv jogos érdekeit, illetve működését veszélyeztetné. (3) A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy olyan tényt, információt, megoldást vagy adatot, amelyet a fegyveres szerv jogos érdekei, illetve működése, valamint a közszolgálat érdekei védelmében kifejezetten bizalmasan vagy minősített adatként való kezelésre történő utalással hozott tudomására, semmilyen módon nem hozhatja nyilvánosságra és azt az e törvényben meghatározott célok elérésén kívüli tevékenységben semmilyen módon nem használhatja fel. (4) A szakszervezet nevében vagy érdekében eljáró személy a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a fegyveres szerv jogos érdekeinek, valamint a rendvédelmi érdekeknek a veszélyeztetése, illetve a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra. 33/C. § (1) A fegyveres szerv nem követelheti meg, hogy a hivatásos állomány tagja szakszervezethez való tartozásáról nyilatkozzék. (2) A szolgálati viszony létesítését, illetve fenntartását nem lehet attól függővé tenni, hogy a jelentkező vagy a hivatásos állomány tagja valamely szakszervezetnek tagja-e, illetve megszünteti-e korábbi szakszervezeti tagságát vagy vállalja-e a fegyveres szerv által megjelölt szakszervezetbe történő belépést.

36

(3) Szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a hivatásos állomány tagjának szolgálati viszonyát megszüntetni vagy vele szemben bármilyen megkülönböztetést alkalmazni. (4) Nem lehet jogosultságot vagy juttatást valamely szakszervezethez való tartozástól vagy az attól való távolmaradástól függővé tenni. (5) A fegyveres szervnél működő szakszervezetek vonatkozásában a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényt nem kell alkalmazni, a fegyveres szerv a hivatásos állomány tagjának illetményéből a szakszervezeti tagdíjat a fegyveres szerv és a hivatásos állomány tagjának erre vonatkozó megállapodása esetén vonja le. A fegyveres szerv szakszervezeti tagdíj levonásáért és a szakszervezet részére történő átutalásáért ellenértéket nem követelhet. Szakszervezeti érdekegyeztetés a fegyveres szervvel 34/A. § (1) A fegyveres szervnél a szolgálati viszonnyal összefüggő érdekegyeztetésben a fegyveres szerv kijelölt képviselője és a szakszervezet választott tisztségviselője vesz részt. A tárgyalópartnerek a vitás kérdések egyeztetésébe szakértőket is bevonhatnak. Az állományilletékes parancsnok a szakszervezet által tett észrevételekre, javaslatokra tett álláspontját, illetve a tájékoztatásra adott válaszát legkésőbb 30 napon belül, indokolásával együtt közölni köteles. (2) A szakszervezet a fegyveres szervtől a hivatásos állomány tagjainak szolgálati viszonnyal összefüggő gazdasági és szociális érdekeivel kapcsolatban tájékoztatást kérhet. (3) A szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagját érintő munkáltatói intézkedéssel (döntéssel) vagy annak tervezetével kapcsolatos véleményét a fegyveres szervvel közölni. (4) A szakszervezet jogosult a hivatásos állomány tagjait az érdekegyeztetéssel és a szolgálati viszonnyal összefüggő kérdésekben tájékoztatni. (5) A fegyveres szerv - a szakszervezettel egyeztetve - biztosítja annak lehetőségét, hogy a szakszervezet a tevékenységével kapcsolatos tájékoztatást a fegyveres szervnél a szolgálati helyen szokásos vagy más megfelelő módon közzétegye. (6) A szakszervezet joga, hogy a hivatásos állomány tagjait a fegyveres szervvel vagy annak érdekképviseleti szervezetével szemben a szolgálati viszonyt érintő körben, anyagi, szociális, valamint élet- és munkakörülményeiket érintő jogaikkal és kötelezettségeikkel kapcsolatban képviselje. (7) A szakszervezet jogosult a tagját - meghatalmazás alapján - szolgálati viszonyát érintő ügyben, valamint gazdasági- és szociális érdekeinek védelme céljából bíróság, hatóság és egyéb szervek előtt képviselni. 34/B. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges a szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által megjelölt hivatásos állományú tag 15 munkanapot elérő vezényléséhez és a szolgálatteljesítési helyének megváltoztatásához, továbbá szolgálati viszonyának a fegyveres szerv által felmentéssel történő megszüntetéséhez kivéve, ha a felmentés az 56. § (2) bekezdése alapján kötelező. Az 56. § (2) bekezdés szerinti felmentésről a közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell.

37

(2) Az (1) bekezdésben foglaltak alkalmazása során a szakszervezet szervezeti egységenként a hivatásos állomány legfeljebb egy tagját jogosult megjelölni. (3) A szakszervezet az (1) bekezdés szerinti védelemre jogosult hivatásos állományú tag helyett másikat akkor jelölhet meg, ha a védelemre jogosult szolgálati viszonya vagy tisztsége megszűnt. (4) A szakszervezet az (1) bekezdés szerinti munkáltatói intézkedéssel kapcsolatos álláspontját a fegyveres szerv írásbeli tájékoztatásának átvételétől számított 8 napon belül írásban közli. Ha a tervezett intézkedéssel a szakszervezet nem ért egyet, a tájékoztatásnak az egyet nem értés indokait tartalmaznia kell. Az indokolás akkor alapos, ha a tervezett intézkedés végrehajtása a szakszervezet érdek-képviseleti tevékenységében történő közreműködés miatti hátrányos megkülönböztetést eredményezne. Ha a szakszervezet véleményét a fenti határidőn belül nem közli a fegyveres szervvel, úgy kell tekinteni, hogy a tervezett intézkedéssel egyetért. (5) A szakszervezet az egyetértés gyakorlására jogosult szervről a védelemre jogosult hivatásos állományú tag megjelölésével egyidejűleg tájékoztatja a fegyveres szervet. 34/C. § (1) Feladata ellátása érdekében a fegyveres szerv hivatásos állománya legalább 10%-ának - de legalább 30 főnek - a tagságával rendelkező szakszervezetnél választott tisztséget betöltő és a szakszervezet által a hivatásos állomány 34/B. § (2) bekezdése szerint védelemre jelölt tagját a szolgálati beosztás szerinti havi szolgálatteljesítési ideje tíz százalékának megfelelő szolgálatteljesítési idő kedvezmény illeti meg. A szolgálatteljesítési idő kedvezmény nem vonható össze. A szolgálatteljesítési idő kedvezmény igénybevételét legalább tíz nappal korábban be kell jelenteni. Ha a kedvezmény igénybevételét megalapozó indok a hivatásos állomány tagja önhibáján kívüli okból ennél később jut a tudomására, a tudomásszerzést követően köteles haladéktalanul bejelenteni a szolgálatteljesítési idő kedvezmény igénybevételére vonatkozó szándékát. A fegyveres szerv különösen indokolt esetben tagadhatja meg a szolgálatteljesítési idő kedvezmény igénybevételét. (2) A szolgálatteljesítési idő kedvezmény tartamára távolléti díj jár. A szolgálatteljesítési idő kedvezményt pénzben megváltani nem lehet. (3) A szakszervezet képviseletében eljáró, szolgálati viszonyban nem álló személy, ha a szakszervezetnek a fegyveres szervvel szolgálati viszonyban álló tagja van, a fegyveres szerv területére hivatali időben beléphet. A belépés és a fegyveres szerv területén tartózkodás során a szakszervezet képviseletében eljáró köteles betartani a fegyveres szerv működési rendjére vonatkozó szabályokat. 35. § Az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanács a szolgálati viszonyban állók érdekegyeztető fóruma is.

A hatályos Hszt nem tartalmazza a szolgálati viszonnyal összefüggő anyagi és szociális intézkedések előtti munkáltatói tájékoztatást. A változások formálissá tették a szakszervezetek érdemi érdekérvényesítő tevékenységét. A jogszabály-módosítások folytán – a szakszervezetekkel való együttműködési kötelezettség jogszabályban rögzített kitételének eltörlésével – a szakszervezetek formális konzultatív szerepet tölthetnek csak be, a munkáltatóval szemben az általános jogi eszközökön, a

38

munkavállalókat megillető egyedi jogosítványokon túl nincs érdemi érdekérvényesítő eszközük Megszüntették a jogellenes intézkedés ellen benyújtható kifogás jogát, az ezzel kapcsolatos kötelező egyeztető tárgyalások megtartása nem szerepel a Hszt.-ben. A 2012. január 1. előtt hatályos Hszt. 31.§-ában rögzített kifogás intézményének jogalkotó általi eltörlésével a szakszervezetek már nem élhetnek ezzel az eszközzel az érdekérvényesítés során, ami gyakorlatilag a munkavállalók hátrányára válik, hiszen az erőegyensúlyt munkavállaló és munkáltató között csak egy „felfegyverzett” szakszervezet volt képes fenntartani. Az érdekegyeztetés csak a szolgálattal összefüggő körre szűkül és kikerültek a parancsnokok a tárgyalásból, akik növelhették az együttműködési kötelezettséget a sajátos hierarchiából adódóan. Kikerült a Hszt.-ből a szakszervezetek egészséges és biztonságos szolgálat-teljesítés betartására vonatkozó ellenőrzési jogosítványa. A korábban hatályos Hszt. 29.§ (3) bekezdés c) pontjában rögzített munkahelyi ellenőrzés jogát a jogalkotó tehát eltörölte. Rendkívül jelentős eszköz volt a szakszervezetek kezében, hiszen számtalan hiányosságra, mulasztásra hívta fel a figyelmet a munkavállalók testi épségének, egészségének a megóvása jegyében. A szakszervezetek szakemberei a korábbi törvény hatályban létéig a rendészeti szervek állományába tartozó személyek voltak, „függetlenített státuszban” látták el az érdekérvényesítő, érdekképviseleti tevékenységüket. A szakszervezeti tevékenységet főállásban végző dolgozók a jogszabályi feltételek megváltozása miatt így a munkáltató által meghatározott beosztásban kötelesek a hatályos szabályozás alapján munkát végezni. A jogszabály feltételhez köti, s ezáltal korlátozza a munkáltató esetlegesen diszkriminatív intézkedéseivel szemben védelmet élvező szakszervezeti tisztségviselők számát. A törvény kimondja, hogy e védelemre a szakszervezet az állományilletékes parancsnok által vezetett, önálló állománytáblával rendelkező szervenként a hivatásos állomány legfeljebb egy tagját jogosult megjelölni, s hogy e tisztségviselő helyett csak akkor jelölhet másikat, ha a védelemre jogosult tisztségviselő szolgálati jogviszonya vagy szakszervezeti tisztsége megszűnt. Az eddig munkajogi védettséget élvező többi szakszervezeti tisztségviselő elveszítette az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevékenység szempontjából kiemelkedő jelentőséggel bíró védett státuszt. Tehát rendkívül fontos kiemelni, hogy míg a korábbi jogszabály valamennyi választott szakszervezeti tisztségviselő vonatkozásában rendelte ezt a szabályt alkalmazni, addig az új rendelkezés ehhez képest rendkívül szűkít, hiszen szervezeti egységenként legfeljebb egy tagot jogosult a szakszervezet megjelölni. Ez az előírás gyakorlatilag azt is lehetetlenné teszi, hogy a védelemre jogosult tisztségviselő távollétében más szakszervezeti tisztségviselő járjon el helyette. A

39

hierarchikus viszonyt megszüntető függetlenített státusz kiiktatása miatt a szakszervezetek elveszítették az emberi erőforrásaikat, a szakszervezeti tevékenységet főállásban végzők szükségszerűen a munkáltató által meghatározott beosztásban kötelesek munkát végezni. A törvényből tehát kikerült az a rendelkezés, hogy akit függetlenített szakszervezeti tisztségbe választottak, tisztsége betöltéséig rendelkezési állományban áll. A hatályos Hszt. további korlátozást tartalmaz az Mt.-hez képest is, amikor a fegyveres szervekre vonatkozó törvény e védelmet csak a tisztség fennállása idejére írja elő. A jogszabály-változás folytán a helyiséghasználat és az infrastruktúra munkáltató általi kötelező biztosítását rögzítő rendelkezés is hatályon kívül lett helyezve, míg az Mt. a munkáltatóval történő megállapodással ezt lehetővé teszi, a Hjt. pedig kifejezett ez irányú rendelkezést nem tartalmaz, így viszont a szakszervezettel kötött megállapodás keretében szabályozható a kérdés. 2012-től csökkent a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményének mértéke is. A korábban valamennyi tisztségviselő által igénybe vehető, összevonható, a fel nem használt részben pénzben megváltható munkaidő-kedvezmény helyett olyan rendszer került bevezetésre, melyben munkaidő-kedvezményre munkáltatónként kizárólag egy fő tisztségviselő jogosult. A munkaidő-kedvezményben részesíthető szakszervezeteknél a munkaidőkedvezmény mértéke a tisztségviselő havi munkaidejének (szolgálatteljesítési idejének) maximum 10 %-a. Ez független a tagok számától. A szolgálatteljesítési idő kedvezmény csak a védelemre is jogosult tisztségviselőket illeti meg, külön-külön, az ő részükre járó munkaidő-kedvezmény tehát nem vonható össze. Szemben az említett Mt. rendelkezéssel nem a szakszervezet által megjelölt egy tisztségviselő számára érvényesíthető, így nem lehetséges, hogy a szakszervezetnek legalább egy olyan tisztségviselője legyen, aki csak szakszervezeti munkát végez teljes munkaidejében. A munkaidő-kedvezmény igénybevételét legalább tíz nappal korábban be kell jelenteni a munkáltatónak, ennél rövidebb idejű bejelentésre csak nagyon kivételes esetben van lehetőség. A korábban hatályos Hszt. 32. § (2) bekezdés csupán annyit mondott, hogy a távolmaradást előre be kellett jelenteni, s csupán a csoportos képzéseknél írt elő 30 napos határidőt. A korábbi törvényben szabályozott szakszervezeti oktatásra szánt fizetett szabadság képzésekre fordítható munkaidő-kedvezmény intézménye - megvonása miatt kizárt, hogy a dolgozókat a munkaügyi törvények változásával kapcsolatban a szakszervezetek bármilyen összevont képzésben részesítsék. Ez azzal jár együtt, hogy a szakszervezetek működésére vonatkozó jogszabályi előírásokat, illetve saját belső szabályzókat sem tudják a szakszervezetek sokszor maradéktalanul megtartani. Hiszen

40

sem egy választmányi ülést, sem egy közgyűlést nem lehet összehívni, hiszen a fegyveres szerveknél alkalmazott különféle munkaidőrendnek köszönhetően nem lehet akár egy szombatra vagy egy vasárnapra közgyűlést, oktatást összehívni, hiszen a tisztségviselők jelentős része vélelmezhetően szolgálatban van akkor is A jogalkotó hatályon kívül helyezte azt a rendelkezést, amely kötelezte a munkáltatót arra, hogy a tagdíjat a tag erre irányuló nyilatkozata alapján a munkabérből közvetlenül levonja, így – figyelemmel a 2. pontban leírtakra – a szakszervezetek rendkívül nehéz gazdasági helyzetbe kerültek. Hjt. 27. § (1) Az állomány tagja szolgálati viszonyával kapcsolatos érdekeinek előmozdítása és védelme érdekében a Honvédségnél szakszervezetet hozhat létre. (4) A munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló törvény az állomány tagjának tagdíjfizetésére nem alkalmazható (5) A Honvédség és a szakszervezet közötti kapcsolatrendszerben a) tájékoztatás a szolgálati viszonnyal összefüggő információ átadása, amely lehetővé teszi ennek megismerését, megvizsgálását, vélemény kialakítását és képviseletét, b) érdekegyeztetés a véleménycsere és a párbeszéd, amelyet a kezdeményezésben megjelölt célnak megfelelően oly módon kell lefolytatni, hogy biztosított legyen a felek megfelelő képviselete, a közvetlen, személyes egyeztetés, az érdemi tárgyalás és a megállapodás lehetősége. 28. § (1) A Honvédség és a szakszervezet köteles egymást írásban tájékoztatni a képviseletére jogosult, valamint a tisztségviselő személyéről. Az érdekegyeztetésen a Honvédség kijelölt képviselője és a szakszervezet választott tisztségviselője vesz részt. A vitás kérdések egyeztetésébe szakértők is bevonhatók. (2) A miniszter köteles kikérni az állomány tagjainak legalább 10%-át képviselő szakszervezet véleményét a szolgálatteljesítésre, a szolgálatteljesítési időre és a pihenőidőre, a jutalmazásra, valamint a juttatásokra vonatkozó, hatáskörébe utalt szabályozásról. (3) A (2) bekezdésen túl az állomány tagjainak legalább 10%-át képviselő szakszervezet jogosult az állomány tagjainak legalább 10%-át érintő munkáltatói döntéssel vagy annak tervezetével kapcsolatos véleményét a Honvédséggel közölni, és ezzel összefüggésben érdekegyeztetést kezdeményezni. 29. § (1) A közvetlen felsőbb szakszervezeti szerv egyetértése szükséges az állomány legalább 10%-ával, de a honvédségi szervezetnél legalább 30 fő tagsággal rendelkező szakszervezetnél az állomány választott tisztséget betöltő, a szakszervezet által (2) bekezdés szerint megjelölt tagja szolgálati viszonyának a Honvédség által felmentéssel történő megszüntetéséhez, kivéve, ha e törvény szerint a felmentés kötelező. A tervezett munkáltatói döntésről a közvetlen felsőbb szakszervezeti szervet előzetesen értesíteni kell. (2) A szakszervezet honvédségi szervezetenként az állomány legfeljebb egy tagját jogosult az (1) bekezdés szerinti védelemre jogosultként megjelölni. A szakszervezet

41

az állomány védelemre jogosult tagja helyett másikat akkor jelölhet meg, ha a védelemre jogosult szolgálati viszonya vagy tisztsége megszűnt. (5) Feladata ellátása érdekében az állomány (2) bekezdés szerint védelemre jelölt tagját - ha a Honvédség és a szakszervezet közötti írásbeli megállapodás kedvezőbb szabályt nem állapít meg - a szolgálati beosztás szerinti havi szolgálatteljesítési ideje 10%-ának megfelelő szolgálatteljesítési időkedvezmény illeti meg. A szolgálatteljesítési időkedvezmény igénybevételét legalább 10 nappal korábban be kell jelenteni. (6) A szolgálatteljesítési időkedvezmény tartamára távolléti díj jár. A szolgálatteljesítési idő-kedvezményt pénzben megváltani nem lehet. Jogi összevetés megállapításai A hatályos jogszabályok egybevetéséből látszik, hogy a különböző foglalkoztatási viszonyokat szabályzó normák közül az Mt. adja a legtöbb jogosultságot a szakszervezeti működés körében, ezzel lehetővé téve egy valóban működő, nemcsak „agonizáló” érdekképviselet működését. A főbb eltérések – a hatályos jogi normákban -, melyek mentén körvonalazódik a rendkívül jelentékeny különbség, azok pedig az alábbiak. 1. Az Mt. engedi a szakszervezeteknek a munkáltató helyiségeinek a használatát, igaz a munkáltatóval történő megállapodás alapján, ez a Hszt.-ből teljesen hiányzik, mint ahogy a Hjt.-ből is, ott azonban a munkáltató és a szakszervezet közötti megállapodás mentén erre is lehetőség van. 2. Az egyik legkardinálisabb kérdéskör a tagdíjak beszedése. A három foglalkoztatási törvény közül a Hszt. és a Hjt. rendelkezik úgy, hogy nem kell a munkavállalói érdekképviseleti tagdíjfizetés önkéntességéről szóló 1991. évi XXIX. törvényt alkalmazni. A Hszt. ugyan lehetőséget ad az ilyen irányú megállapodás megkötésére a munkáltatóval, de attól a munkáltatók rendre, következetesen és mereven elzárkóznak. 3. A munkajogi védelem a szakszervezeti tisztségviselőt nemcsak a megbízatásának idejére, hanem azt követő 6 hónapon belül is megilleti az Mt. szerint, a másik kettő törvény ilyen lehetőséget nem biztosít. 4. Míg az Mt.-ben önálló telephelyenként a munkavállalók létszámával arányban álló – munkajogi védelemben részesülő – több tisztségviselő is megjelölhető, addig a Hszt. értelmében a szakszervezet szervezeti egységenként a hivatásos állomány legfeljebb egy tagját jogosult megjelölni, míg a Hjt. alapján a szakszervezet honvédségi szervezetenként szintén az állomány legfeljebb egy tagját jogosult megjelölni. Továbbá az Mt. szerint a szakszervezet legfelsőbb szerve jogosult plusz egy főt megjelölni.

42

5. A munkaidő-kedvezmény vonatkozásában az Mt. úgy fogalmaz, hogy a munkáltatóval munkaviszonyban álló minden két szakszervezeti tag után havi egy óra munkaidő-kedvezmény jár a szakszervezetnek, míg a Hszt. értelmében a védelemre jelölt tagot a szolgálati beosztás szerinti havi szolgálatteljesítési ideje tíz százalékának megfelelő szolgálatteljesítési idő kedvezmény illeti meg. A Hjt. főszabályként követi a Hszt. szabályozását (10% szolgálatteljesítési idő kedvezmény), azonban csak akkor, ha a Honvédség és a szakszervezet közötti megállapodás mást nem rögzít. 6. Az Mt. alapján a munkaidő-kedvezmény összevonható, hiszen a szakszervezet által megjelölt tisztségviselőt illeti meg, a Hszt. azonban „expressis verbis” kimondja, hogy a szolgálatteljesítési idő kedvezmény nem vonható össze. A Hjt. erről kifejezetten nem rendelkezik, illetve a szakszervezettel kötött megállapodás fedi le ezt a témát is. 7. Az Mt. rendelkezései szerint a munkaidő-kedvezményt a tárgyév végéig lehet igénybe venni. Sem a Hszt., sem pedig a Hjt. nem tartalmazza ezt a lehetőséget, bár a Hjt. esetében ott a már említett írásbeli megállapodás lehetősége. 8. A szakszervezet képviseletében eljáró, a munkáltatóval munkaviszonyban nem álló személy az Mt. alapján a munkáltató területére időbeli korlátozás nélkül beléphet, a Hszt. szabályai szerint azonban csak hivatali munkaidőben teheti meg a jogszabály hatálya alá tartozó szakszervezeti tisztségviselő, illetve képviselő.

Fent leírtak alapján, és a 2012-től a rendvédelmi szakszervezetek által indokolatlanul elszenvedett joghátrány megszüntetése érdekében kezdeményezzük A) elsődlegesen azt, hogy a rendvédelmi szakszervezetek érdekképviseleti jogosultságai a 2012. január 01-jei előtti állapotnak megfelelően kerüljenek visszaállításra. Ezen belül, az új szolgálati törvény biztosítsa: -

a dolgozói megbízáson alapuló kötelező és díjmentes tagdíjlevonást, szervezeti egységenként a szakszervezet által megjelölt 1 fő tisztségviselőnek munkaidő-kedvezményt és munkajogi védelmet, a munkajogi védelem fennállását a tisztség megszűnését követő 1 évig a tisztségüket legalább 6 hónapon át betöltött személyeknek, szakszervezeti tagonként havi 1 óra munkaidő-kedvezményt, és a fel nem használt rész legfeljebb 50 %-ának pénzbeli megváltását, minden 10 tag után évi 1 nap képzési célú rendkívüli szabadságot, helyiség és az ahhoz tartozó berendezések térítésmentes használatát, kedvezményes gépjármű használati lehetőséget, a munkáltatói intézkedéssel szembeni kifogásolási jogot,

43

-

-

szakszervezeti tájékoztatók megtartásának, illetve a munkáltató telephelyére érdekképviseleti tevékenység végzése céljából időbeli korlát nélküli belépés lehetőségét, a nagyobb személyi csoportot érintő munkálattói intézkedés előtti kötelező jellegű egyeztetést a szakszervezetekkel, a munkavédelmi ellenőrzés lehetőségét a szakszervezeti megbízottak számára, ágazatközi és ágazati érdekegyeztetést a rendvédelmi szakszervezetekkel.

B) Az előző pontban tett javaslatunk elutasítása esetén, másodlagosan a hatályos Munka Törvénykönyve által garantált szakszervezeti jogosultságokat kérjük a rendvédelmi szakszervezetek számára. Ezen belül: -

-

a hivatásos állomány tagjának erre irányuló megbízása esetén a tagdíj kötelező és térítésmentes levonását, a tisztségviselői védelem biztosítását szervezeti egységenként (kapitányságonként), az ott dolgozók létszámának arányában, 500 főig 1 fő, 500 és 1.000 fő között 2 fő, valamint ezen felül a legfelsőbb szakszervezeti szerv által jelölt további 1 fő számára, a munkajogi védelemre való jog fenntartását a tisztség megszűnését követő 6 hónapig, minden 2 szakszervezeti tag után havi 1 óra, összevonható, a tárgyév végéig felhasználható munkaidő-kedvezmény biztosítását, a helyiséghasználat lehetőségét erre vonatkozó megállapodás alapján, a működési rendre vonatkozó szabályok betartása melletti, a munkáltató telephelyére történő belépés és ott tartózkodás lehetőségét.

B u d a p e s t, 2015. március 17.

Pongó Géza Független Rendőr Szakszervezet főtitkára

Vincze Tibor Rendészeti és Közigazgatási Dolgozók Szakszervezetének elnöke

Gaskó István LIGA Szakszervezetek elnöke