Konkoly Sándor
MEZOZOÓS ALAPHEGYSÉGI KIBÚVÁS VÁRI-PUSZTÁN Bevezetés A Dél-baranyai síkság területén a fiatal üledékekkel borított felszínbıl több helyütt mezozoós rétegek bukkannak elı. A kutatók figyelmét már a XIX. században felkeltették a Mecsek és a Villányi-hegység közt felszínre kerülı karbonátos szigetrögök. A többnyire ÉK-DNy-i vonulat – szerkezetét tekintve – szoros kapcsolatot feltételez a Mecsek és a Villányi-hegység felszín alatti folytatásával. A szigetrögök által kijelölt vonulat rétegeinek dılésiránya jellemzıen északi, vagy ahhoz közelítı. Egy részük eléri a felszínt, némelyek csak megközelítik azt, de a viszonylag vékony üledéktakaró alatt jól nyomozhatók. Az antropogén hatásra megszőnt kibukkanások adatai pedig a feljegyzésekbıl és egyéb dokumentációkból rendelkezésre állnak. A nyugatabbra lévı mészkırögök a villányi rétegekkel, a Duna menti rögök a mecseki képzıdményekkel mutatnak nagyobb rokonságot. Kutatásom során a legkevésbé ismert, ugyanakkor a legtöbb vitára okot adó Vári-pusztai1 mészkı elıfordulásra összpontosítok. Célkitőzés, kutatási módszerek Vizsgálatom célja a földtan kutatói által régóta jegyzett, ám méltatlanul elfeledett Mohácsszigeti mészkıkibúvás fácies- és anyagvizsgálata, kormeghatározása. A szigetrög földtani viszonyaival, kızetanyagával kapcsolatos kutatási eredmények erısen hiányosak. A Vári-pusztai rétegekkel kapcsolatban újabb ismeretek a feldolgozás hiánya miatt mai napig nem születtek. Ezért célul tőztem ki a korábbi lito- és biosztratigráfiai vizsgálatok összegzését és újabb, saját eredményekkel való kiegészítését. Laboratóriumi munkák során mikro- és makroszkópos, illetve anyagösszetételt elemzı munkákat végeztünk, vékonycsiszolatokat készítettünk. Elvégeztük a kızet röntgenfluoreszcens (XRF) és röntgendiffrakciós (XRD) analízisét. Kutatástörténet Elsıként Szabó József2 (1865) tesz említést a Mohácsi-sziget északi részén kibukkanó mészkıszirtrıl, melyet liász korúnak határoz meg. Szabó vizsgálta a Mecsek és a Villányihegység között kibukkanó néhány szigethegységet, köztük a szabari és a bátai kibúvást is. Egyik levelében így ír a kezdetekrıl: „ A Mohácsi-szigetrıl több ízben hallottam, hogy rajta mészkıbánya fordul elı, melyet azelıtt míveltek, sıt nem csak égetésre, hanem még márványra alkalmas anyagot is kaptak.” Az általa szerkesztett 1867-es földtani térképen már szerepel a Vári-pusztai mészkıkibúvás. Lóczy Lajos (1912) is vizsgálja a Dél-baranyai mezozóos feltárásokat, és részletes leírást ad róluk. A Kelet-nyugati irányú, pannóniai rétegekkel és lösszel fedett elszigetelt kibúvásokat, szerkezeti alapon a Mecsek-hegység délkeleti végével hozza kapcsolatba. A rétegek korát faunamaradványok alapján középsı-liászra teszi. Lóczy megemlíti, hogy a bátai-és kiskıszegi magaslatok, melyeknek „magvait a lösznél idısebb és keményebb kızetek alkotják, a Duna bal parti teraszai alatt is folytatódhatnak”.3 Vári-puszta környékén ellenben nem talált szálban álló kızetet, hanem megállapította, hogy ott egy régi épületrom (várrom, vagy erıd) 1
Vári-puszta : A Vári-család egykori birtoka, tévesen Várpusztaként jegyzett hajdani tanyaközpont
2
SZABÓ 1865 pp. 133-141.
3
LÓCZY 1912 pp. 45-56.
odahordott építıköveit fejtették és azt többek között mészégetésre használták. Ugyanakkor említést tesz a tudomására jutott, Dunaszekcsı melletti mederszabályozások során megvalósult mészkırobbantásokról is. (HAJDÓK-KİHEGYI 1976) Vadász Elemér4 (1913) Lóczy megkezdett szerkezeti értelmezését továbbvezeti, és a Mecsekkel összekapcsolva, de északon annak vonulatával szembeállítva „déli mezozóos vonulat” néven kiterjeszti a Dunáig. Faunaelemek, valamint Ófalu környéki kızetanalógia alapján a jura korú rétegeket az alsó-doggerbe helyezi. Késıbb a nyugati szigetrögök korát a krinoideás mészkı analógia hangsúlyozásával pontosítja és az aaleni emeletre teszi. Vadász a Bátán és Vári-pusztán kibukkanó kızeteket a mecseki kagylósmészkı rétegekkel azonosította. Kaszap András5 (1963) is vizsgálta a mezozoós szigetrögöket, és a Mohácsi-szigeten lévı Vári-puszta térségének földtani viszonyait. Megállapította, hogy Vári-pusztán meredek dıléső (300/80°) szálban álló triász korú mészkırög bukkan a felszínre, a bátai rögök pedig szürke színő dolomitos rétegekbıl állnak. Szederkényi Tibor6 (1964) álláspontja szerint a Váripusztai kibukkanás karbonátos kızete világos barnásszürke színő, aprógumós, limonitfoltos és rétegzetlen, pados elválású. Padjainak vastagsága 12-80 cm. Korát középsı triászra teszi, mecseki analógiák alapján kifejlıdése szerint alsó-anizusi. Az alluviális üledékekbıl kiemelkedı halom jellegzetessége, hogy azonos megjelenéső a mecseki anizusi képzıdményekkel. A kızet vékonycsiszolati anyagának és oldási maradékának vizsgálata ısmaradványokban rendkívül szegény, csupán néhány szivacstőre és molluszka héjtöredékekre korlátozódik. (Magyarország földtani térképei ugyancsak triász korú kibukkanást jelölnek a Mohácsi-szigeten.) Szenthe István7 (2003) a Kbfi-Triász Kft felkérésére végzett kutatásokat a térségben, amelyek a Duna menti, jobb-és bal parti geofizikai mérések eredményeit egészítették ki.
4
VADÁSZ 1961 pp. 156-182. KASZAP 1963 pp. 42-48. 6 SZEDERKÉNYI 1964 pp. 27-32. 7 SZENTHE 2003 www.kbfi-triasz.hu 5
[ 1. ábra:] A Dél-baranyai mezozoós kibukkanások és jellemzı dılési értékeik (Forrás: saját szerkesztés)
A Vári-pusztai mészkı-elıfordulás A Mohácsi-sziget északnyugati részén Vári-puszta szomszédságában az alluviális üledékekbıl mezozoós szigetrög bukkan a felszínre. Bár régóta ismert feltárásról van szó, valamiért mindig elkerülte a tudományos érdeklıdés figyelmét, és földtani feldolgozása máig csupán a nyilvántartás állapotában maradt. A medencealjzat Vári-pusztai felszíni elıfordulását már a XIX. századi földtani térképek is jelezték, és született néhány próbálkozás a kormeghatározásra is (SZABÓ 1865). Dél-Magyarország e térségének alapos földtani megkutatása – ásványi nyersanyagok híján – elmaradt. Elsıként a Kreybig által 1931-ben készített talajtérképek ábrázolják hitelesen a medencealjzat kibúvásait, viszont nem foglalkoztak azok földtani tartalmával. A terület módszeres és részletes földtani felmérése az ország 1:25000 méretarányú, egységes szemlélető földtani térképezése keretében 1952-ben valósult meg. Ezek és az idıközben lemélyített fúrások, többcélú geofizikai mérések eredményei szolgáltak alapul a különbözı méretarányú és tartalmú – ma is használatos – tematikus térképek megszerkesztéséhez. A Vári-pusztai mészkı-elıfordulás eredetileg a Duna ártéri szintje fölé 10 méternél magasabbra emelkedı, kb. 200.000 m2 területő, szirtszerő kiemelkedés volt, mely közvetlenül a hajdani Duna meder jobb partján helyezkedett el. A Duna árterületébıl kibukkanó mészkıszirten a római korban a dunai átkelıhelyet védı erıd épült, amelynek építıköveit a lakosság az évszázadok során maradéktalanul széthordta. E robusztus, mállott kockatömbök még id. Lóczyt is megtévesztették, aki 1912-ben járt a Mohácsi-szigeten és nem ismerte el a szálban álló kızet helytállóságát (LÓCZY 1912). (Megjegyzendı, hogy Cholnoky, Kertai és kezdetben Vadász sem, akik – másokkal együtt – térképezési hibának vélték a kibúvást.) Bátához hasonlóan Vári-pusztán is nagyon korán megindult a mészkı bányászata, bizonyítják ezt a hajdani mészégetık romjai, melyeknek szétszórt apróbb darabjait még ma is megtalálhatjuk a területen. A XX. század elejére a bánya kimerült, a magas talajvízszint és a vastagodó meddı miatt a további fejtés gazdaságtalanná vált, így azt 1939-ben végleg bezárták. Az uránipar az 1950-60-as évek fordulóján újabb lelıhelyek felkutatása érdekében terjesztette ki földtani kutatási tevékenységét a Dunántúl
délkeleti részére. A kutatási koncepció kiemelten vizsgálandó területként jelölte meg a mórágyi gránittömb közvetlen környezetét. Mindez megkívánta a Duna mentén található természetes feltárások ilyen szempontú értelmezését, és a rendelkezésre álló földtani ismeretanyag felszíni, geofizikai kutatásokkal történı kiegészítését. Ekkor került sor elıször a bátai és a Vári-pusztai rögök geoelektromos vizsgálatára, melyek kimutatták azok egymással való szoros összefüggését és a mórágyi gránittömeg fedıjéhez, ill. tágabb értelemben a villányi-hegységi kifejlıdéshez való tartozását.8
[ 2. ábra: ] A Báta – Vári-puszta feltárások érintésével szerkesztett földtani szelvény 1. Gránit
4. Jura rétegek
7. Alluviális üledékek
2. Kataklázos gránit
5. Triász anizusi mészkı
8. Lösz
3. Felsı permi homokkı
6. Pannóniai rétegek
9. Diszlokációs öv
(Forrás: Szederkényi T. (1964) nyomán saját szerkesztés)
A tudományos körökben egyre ismertebbé váló feltárást – mint földtani kuriózumot – Vadász kezdeményezésére védetté akarták nyilvánítani, ám ez kellı támogatottság híján megtorpant és mára sajnos végleg meghiúsult. 1972-ben Vári-puszta települést megszüntették, épületeit lerombolták, és megpróbálták az egyenetlen felszínt elsimítani. Ma a tájból alig 1-2 méter magasságban kiemelkedı lankás, kb. 100 méter átmérıjő, kettıs lapos halommá vált az egykori szirt. A mészkırög kiemelt helyzető részeit 1-1,5 méter vastag bányameddı, mészkıtörmelékkel kevert agyagos talaj fedi, amelyen mezıgazdasági termelés folyik. A megszőnt feltárást az 1990-es években – ugyancsak bányászati céllal – ismét megnyitották. A szükséges vizsgálatokhoz kapcsolódóan kutatóárkot mélyítettek, ezáltal a rétegeket megint hozzáférhetıvé tették. A feltárás említett szakaszán a kutatók elvégeztek néhány technológiai vizsgálatot, ám mindazok a korszerő rétegtani és kızettani vizsgálatok, amelyek alapján a képzıdmény korrelációs kapcsolatai is hitelesen tisztázhatók lennének, ismét elmaradtak. Mielıtt erre sor kerülhetett volna, a területet kezelı illetékes önkormányzat betemettette az árkot. A modern mőszerekkel elvégzett geoelektromos mérések ugyanis megerısítették a már korábbról is ismert eredményeket, miszerint a kızettömegnek csak aránytalanul kis része van a talajvízszint felett, így gazdaságtalan volna egy mészkıbánya nyitása. A kutatóárokban mért dılésszögek eltérnek a korábbi, szálban álló kızetpadon mért értékektıl, ami alapján feltételezhetjük, hogy győrt képzıdményrıl van szó (23o illetve 78o-82o). A rétegdılés 8
SZEDERKÉNYI – ULBRECHT 2007 pp. 8-32.
északnyugati (300o-305o), amely egybeesik az általános délkelet-dunántúli fı szerkezeti csapásiránnyal. A képzıdmény kızetanyaga jellemzıen drapp, világos barnásszürke színő, gyakran limonitfoltos, kalciteres, törésekkel szabdalt. Aprógumós változata bioturbált, rhizocoralliumos, makroszkóposan megegyezni látszik a lapisi mészkıvel. A rétegzetlen kızet pados elválású, padjainak átlagos vastagsága 22-27 cm. Pontosabb földtani kora mecseki analógiák alapján és kifejlıdése szerint középsı triász alsó anizusi. Jellegzetessége, hogy azonos kifejlıdést mutat az idıben egyezı mecseki, és nem a rétegtani helyzetébıl elvárható villányi anizusi képzıdményekkel. (SZEDERKÉNYI 1964)9 A mészkıtömeg erısen karsztosodott, kiváló vízleadó képessége összefüggésbe hozható a környezetében lévı folyami üledékekkel, amelyen keresztül szoros kommunikáció mutatható ki a Duna vizével. A hidrogeológiai viszonyok értékelése során feltőnt a karsztvíz feltőnıen magas oldott széndioxid- és metántatalma, melynek okát eddig nem sikerült „megnyugtatóan” megmagyarázni. A mészkıhalom környezetében világosszürke, apró szemő, csillámos, agyagos homoklencsék foszlányai láthatók. Vadász szerint ezek a felsı pannóniai homokos rétegek maradék összletének tekinthetık, melyeket az erózió eddig megkímélt a teljes lepusztulástól. (VADÁSZ 1961)10
Jelmagyarázat: 1. 2. 3. 4. 5. 6. 7. 8. 9.
Törmelékkel kevert talaj. Talajjal kevert egykori bánya meddı, 5-20 cm-es mészkı darabokkal. Szürke színő triász anizusi mészkı, 7,5-8 cm-es padvastagsággal. Szürke színő vastagpados triász anizusi mészkı, 18-22 cm-es padvastagsággal. 7-10 cm széles vetızóna, vörösesbarna kızetmorzsalék-és agyagkitöltéssel. (Hidrotermás nyomokat mutat.) Enyhén hajlított vastagpados triász anizusi mészkı, 10-17 cm-es padvastagsággal. Enyhén hajlított szürke vékonypados triász anizusi mészkı, 5-6 cm-es padvastagsággal. Enyhén hajlított szürke vastagpados triász anizusi mészkı, 12-20 cm-es padvastagsággal. Szürke, lemezes anizusi mészkı 0,5-2 cm-es lemezvastagsággal. Enyhén hajlított.
[ 3. ábra: ] A Vári-pusztai kutatóárok északkeleti falának vázlatos földtani szelvénye (Forrás: Szederkényi T. (1999) nyomán saját szerkesztés) 9
SZEDERKÉNYI 1964 pp. 27-32. VADÁSZ 1961 pp. 156-182.
10
A Dunafalvai Polgármesteri Hivatal 1994-ben megbízta a GEO-S Bt-t, hogy Vári-puszta térségében geofizikai méréseket végezzen a már korábban külszíni fejtéssel mővelt alaphegységi mészkırög elterjedésével kapcsolatban. A kıfejtı újbóli megnyitását alapos földtani elıvizsgálatoknak kellett megelıznie. A tektonikusan kiemelt helyzető, horst szerkezető triász mészkıösszlet kızetanyagának bányászatát a magas talajvízszint miatt az 1970-es években egyszer már gazdaságtalannak minısítették. (A terület tengerszint feletti abszolút magassága +90,5 méter, a közepes talajvízszint +83 – +84 méter Bf. közé tehetı.) Jelenleg a nagy ellenállású mészkıtömeg talajvízszint feletti legnagyobb vastagsága csupán 6,5 méter. Ez a továbbiakban sem jelentene gazdaságos kitermelést. A mészkırög területi és mélységi elhelyezkedésének vizsgálatát a vertikális elektromos szondázás (VESZ) módszerével végezték. A területen három szelvény mentén 20 pontban végeztek minimálisan 70 méter lehatolási mélységet biztosító VESZ mérést. (1. számú melléklet) A fajlagos elektromos ellenállásértékek változása alapján kirajzolódott egy vékony, talajréteg alatti kis ellenállású (15-30 ohm/m) rétegcsoport, majd egy lépcsıs átmenettel következik a nagy ellenállású (100-200 ohm/m) alaphegységi kızet. Ahol a nagy ellenállású képzıdmények közelebb helyezkednek el a felszínhez, ott a lépcsıs átmenet mélysége is kisebb. Az átmenet felsı, alacsonyabb ellenállású tartományba esı 1-2 rétege még a fedıüledékekhez tartozhat, a többi pedig már a nagy ellenállású alaphegységhez. Az átmeneti szakasz az alaphegységi kızet repedezettségét, bontottságát ill. jelentıs víztartalmát is jelezheti. A vizsgált terület változó vastagságú ártéri agyagos-homokos üledéke 20-25 ohm/m, a fedıüledékek alatti alaphegységi mészkırög mindenütt 100 ohm/m feletti értékeket mutat (1/a, 1/b, 1/c sz. melléklet). Általános törvényszerőség és tapasztalati tény, hogy az agyagos, agyagmárgás rétegek elektromos ellenállása 15-20 ohm/m, az agyagos-homokos üledékeké 25-35 ohm/m, a homokos-kavicsos képzıdményeké 40-70 ohm/m, a kemény alaphegységi kızeteké (homokkı, gránit, mészkı) pedig 100-200 ohm/m. A rétegellenállás izoohm/m térképe alapján megállapítható, hogy a 60 ohm/m-es izovonalakon belül (lépcsıs átmenet) elhelyezkedı területek már a nagy ellenállású alaphegységi mészköveket jelzik az adott mélységben. Nagyobb mélységek irányában a „mészköves” terület alakja változó, nagysága egyre inkább növekszik. Az összlet területe 2 méter mélységben mindössze 0,75 hektár, 5 méter mélységben 3,1 hektár, 10 méter mélyen pedig már 7,3 hektár. Mindazonáltal a terület hidrogeológiai viszonyai (magas talajvízszint) negatív módon befolyásolják a felszíni kiterjedéső, de a mélységbe meredek oldalakkal lehatoló mészkırög ipari bányászatának lehetıségét. A geoelektromos szelvények tanúsága szerint a talajvízszint feletti területrész nagysága csupán 2,2 hektár. Számítások alapján a talajvízszint felett elhelyezkedı nagy ellenállású mészkıtömeg térfogata 57000 m3, a törmelékes (60 ohm/m) összleté további 18500 m3. Az 1. számú geoelektromos szelvény mentén az ellenállásértékek alapján három, egymástól jól elkülöníthetı réteg figyelhetı meg. (1/a sz. melléklet) Az alsó, legnagyobb ellenállású réteg (100-170 ohm/m) egyértelmően az alaphegységi kızetekkel azonosítható. Felszínközelbe leginkább ott kerül, ahol korábban kıfejtı is mőködött. A VESZ-görbék alapján az alaphegységi kızetek nem homogének. A görbék szárnyain helyenként erıs torzulások figyelhetık meg, amely vagy a mészkıösszlet talajszint közeli részének erıs töredezettségére, szerkezeti zóna hatására, vagy valami más, a makroporozitás jelentıs megnövekedését elıidézı hatásra utal. A mészkırög inhomogenitására utalhat a nagy ellenállású mészkıfelszín domborzatának szabdaltsága is. A szelvény tanúsága szerint a talajközeli mészkırög két szélére viszonylag alacsony ellenállású (14-34 ohm/m) agyagoshomokos üledékek települnek. Ezek nagy valószínőséggel a Duna ártéri üledékei. Az alaphegység egyes pontjai felett észlelt igen alacsony értékek (7,5 ohm/m) zsíros-agyagos üledékekre jellemzıek, de lehet, hogy a nagymértékő ellenállás-csökkenés valamilyen szennyezı, sós oldatok hatására következett be. A szelvény által jelölt harmadik
geoelektromos réteg ellenállása átmeneti a kis ellenállású Duna hordalék és a nagy ellenállású alaphegység értéke között. A regisztrált 60-100 ohm/m közti érték csak az alaphegység legkiemeltebb szakaszán, ill. az 5-ös pontban kimutatott árokban figyelhetı meg. Nagy valószínőséggel ez a kiemelt helyzető mészkırög helyben keletkezett, fiatal üledékekkel kevert törmelékes anyagával azonosítható. A nagy ellenállású alaphegység mélysége a szelvények szélei felé egyre inkább növekszik. Újbóli, felszínközelbe történı kiemelkedése a térség más részein a korábbi földtani-geofizikai vizsgálatok alapján nem várható. A geofizikai vizsgálatok eredményei hozzásegítenek a nagy ellenállású alaphegység felszínközeli összlete helyének, alakjának, területi méreteinek pontos meghatározásához, ezáltal kétséget kizáróan igazolják annak létét. A hajdan szálban álló mészkıszirtbıl mára csak a szántóföldé alakított területen szétszórt kızettörmelék maradt, mint az elfedett kızetblokk felszíni indikációja. (2. számú melléklet)
[4. ábra:] Vári-puszta. Az eltemetett mezozoós gerinc déli oldala ( Fotó: saját felvétel)
A Mohács-szigeti Vári-puszta területén 1997-ben ivóvíznyerés céljából kutatófúrás mélyült a kibillent helyzető mezozoós mészkırögbe. A fúrás vizsgálati eredményei kiemelt fontossággal bírnak az alaphegységi kibúvás rétegtani - kızettani viszonyainak pontos megismerése céljából. A Vári-puszta – 1. számmal jelzett kutatófúrás 103 méter talpmélységig hatolt. A teljes szelvénnyel mélyülı pilótafúrásból nyert fúrómagminták kızettani minısítését Szederkényi Tibor (1997) végezte. Fúrómag-mintavételre csak négy mélységszakaszon került sor: 40,0 – 41,0 ; 60,0 – 61,0 ; 80,0 – 81,0 ; 100,0 – 101,0 méter között. Mind a négy fúrómagminta váltakozó repedezettségő (hol gyengébben, hol erısebben), gyakran elıforduló nyitott oldási járatokkal és másodlagos kalcit bevonattal átszıtt mészkıbıl áll. Az oldási járatok mentén ma is aktív vízáramlási útvonalak valószínősíthetık. A fúrómagokon gyakran megfigyelhetık limonitos festıdések ill. kitöltések, ami megmagyarázza a fúrásból vett vízminta magas vastartalmát. A fúrásban 9,0 – 85,0 méter közötti mélységintervallumban végeztek karotázs méréseket, és kétfajta behatolási mélységő elektromos ellenállást és természetes potenciált (SP) vizsgáltak. A mérések pontossága és jó minısége következtében lehetıvé vált a fıbb kızethatárok, töredezett vízjáratos ill. karsztos szakaszok megbízható kijelölése. A fúrási rétegsorok alapján egyértelmően kijelölhetık a legjobb víztároló szakaszok a víznyerésre alkalmas, karsztosodott
triász mészkıösszlet vonatkozásában. A kinyert víz hımérséklete 14,8 C° amely magasabb, mint az adott átlagmélységbıl az elvárható lenne. Feltételezhetı azonban, hogy a fúrás térségében nagyobb mélységben (300-500 m) jelentıs sótartalmú, gázos termálvizek jelentkeznek. Ilyen magas ásványi anyag tartalmú vizek általában szénhidrogén lelıhelyek környezetében, vagy azok peremein fordulnak elı, ezért a fúrás térsége más aspektusból ugyan, de továbbra is földtani, hidrogeológiai vizsgálatok, valamint nyersanyagkutatás tárgyát képezheti.
[ 5. ábra:] A Vári-puszta -1. számú kutatófúrás földtani szelvénye (Forrás: Fúrási adatok alapján - saját szerkesztés)
Anyagvizsgálatok Terepbejárás alkalmával felkerestük a Mohácsi-sziget egykori alaphegységi kibúvásának Vári-pusztai helyszínét. A felszíni indikációból mintegy 20 kg kızetmintát győjtöttünk. A laboratóriumban 5 eltérı típusjegyet felmutató kızetet válogattunk szét, melyekbıl kızetvágó géppel szeleteket vágtunk a makroszkópos vizsgálatokhoz, majd néhányukból vékonycsiszolatok készültek a mikromorfológiai leírásokhoz. A csiszolatok elıkészítését és leírását a PTE Földrajzi Intézet fizikai laborjában Jevtuhov Boglárka végezte. Conodonta és Radiolaria vizsgálatokhoz 2×5 kg kızetet aprítottunk fel helyi készítéső törızúzó géppel, majd a zúzalékot feloldottuk 60 liter 17 %-os ecetsavban. Az alkalmazott ecetsavas oldás kiszabadítja a kızetekbıl a nem mészvázú fosszíliákat és az ecetsavban nem oldódó ásványokat. Az oldási maradékot ezután vizsgálat alá vetettük. A maradék mikroszkópos vizsgálata közben néhány klorit, limonit, gıtit és magnetit szemcse is felismerhetı volt. Ugyancsak találtunk kvarc, mangán és azurit szemcséket, amelyek hidrotermális jelenlétre utalnak. A mőszeres analitikai vizsgálatok számára további kızetmintát ıröltünk. A kızetszeleteket mikroszkópos vizsgálatnak vetettük alá, melynek eredményeként megállapítható, hogy a kızettestet intenzív tektonikai hatások érték. Minden mintában erıs repedések láthatók, a tektonikai igénybevétel során a kızet breccsásodott valamely miocén szerkezeti mozgás következtében. A breccsásodás valószínőleg annak a felpikkelyezıdésnek köszönhetı, amely a közeli Dunafalva-1. számú fúrásban a malm képzıdményekre rátolta a középsı-triász kızettömeget. (A miocén idıszaki szerkezeti mozgásokat a területrıl készített szeizmikus szelvények is alátámasztják.) Egyes kızetszeleteken jól láthatók a vashidroxid és az esetleges agyagásványok jelenlétére utaló vöröses-sárgás foltok. Néhány mintában makroszkópos mérető, mészvázú ısmaradványok is találhatók, melyek az erıs átkristályosodás miatt fajra meghatározhatatlanok. A minták mátrixa finom szemő, intraklasztokat elvétve tartalmazhat, némely esetben biomikrites, jellemzıen kalciteres kızet. Az egyik elkülönített kızettípus makroszkópos jegyei alapján megegyezni látszott a Mecsekhegység Lapisi Mészkı Formáció krinoideás mészkövével, így külön figyelemmel voltunk az esetlegesen elıfordulható Crinoidea maradványokra. Várakozásunk sajnálatos módon nem igazolódott, a minták faunisztikai értékelése újabban néhány szivacstő maradványra és Ostracoda váztöredékre korlátozódott. A vékonycsiszolatok szövetében szabályos és szabálytalan repedések egyaránt találhatók. Foltokban vasas elszínezıdések jellemzık, fıleg a repedések mentén, melyek ebben az esetben is a hidrotermás folyamatokat bizonyítják. A szabad hely kitöltése mikropátitos, a kızet szövete mikrites, porózus. A másodlagos ásványok elszórtan hulltak ki a minták jelentıs hányadában. Egyes mintákban agyagásványok, intraklasztok jelentkeznek, némely esetben a mátrix biomikrites. A molluszka váztöredékek rossz megtartásúak, a vékonycsiszolatokban sem azonosíthatók. A vasas lerakódások mindenütt jellemzık, a repedések kitöltése mikrites karbonát-ásvány együttes. Egyes repedésekben mikropátit kitöltés található. A kalcitkristályok az üregeket töltik ki, vagyis ortopátitok. Egyik mintánkban idiomorf, enyhén koptatott mikropátitos intraklasztok figyelhetıek meg, melyek színe világosabb szürke, mint a mátrixé.
Makroszkópos vizsgálatok
A töredezett kızet erıs tektonikai hatásra utal
Átkristályosodott váztöredékek a szövetben
Mikroszkópos vizsgálatok vékonycsiszolatokon (4-szeres nagyítás, 1 nikol)
Limonitos elszínezıdés a kalcittal kitöltött repedések mentén
Mikrites szövet, mikropátitos intraklasztok
Ostracoda héjak a szövetben
Agyagásványok a mikrorepedésekben
Eredmények A makroszkópos és mikroszkópos vizsgálatok eredményei során bebizonyosodott, hogy a kızetet a feltételezéseknek megfelelıen vasas-karbonátos hidrotermális folyamatok érték, vélhetıen az alsó-kréta bazalt vulkanizmus (Mecsekjánosi Bazalt Formáció) hatására. Feltőnıen erıs repedések találhatók a kızetben, melyek a mikrotektonikai folyamatok (miocén felpikkelyezıdés) eredményeként jöhettek létre. A repedéseket nagykristályos kalcit tölti ki, melyek a vékonycsiszolatokban is jól láthatók. A kızetekben gyakoriak a vashidroxid és az esetleges agyagásványok jelenlétére utaló vöröses-sárgás foltok. Néhány kızetmintában makroszkópos mérető ısmaradványok is láthatók: kagylók, csigák, osztrakodák. A vékonycsiszolatok faunamaradványai az átkristályosodás miatt meghatározhatatlanok. Legújabb eredményként sikerült azonosítani néhány ostracoda példányt. A kızet külsı jegyei alapján (szürke aprógumós, bioturbált, rhizocoralliumos) leginkább a Lapisi Mészkıre hasonlít, bár Crinoidea maradványokat ezidáig nem találtunk a kızetben. A kızetet relatív korának meghatározása céljából Conodonta és Radiolaria vizsgálatoknak vetettük alá, melyek negatív eredménnyel zárultak. Az ecetsavas oldás maradékát mikroszkóppal vizsgáltuk, melyben többek közt félgömb alakú, kérges bevonatú szemcséket találtunk, amelyek kérge vasoxid-hidrát bevonatú, belsı része pedig fekete színő, mangános anyagú. A borsókövekhez hasonló képzıdmény – a kova, klorit és azurit szemcsékhez hasonlóan – szintén a hidrotermális jelenlétet igazolja. Az oldási maradékból és a mészkı porított mintájából XRF és XRD vizsgálatokat végeztünk, amelyek során bebizonyosodott, hogy a kızet dolomitos mészkınek minısíthetı. Agyagásványok közül illit és halloysit jelenlétét detektáltuk. A fı-és nyomelem analízis során aktínium-, ittrium-, ytterbium-, stroncium-, titán- és krómtartalmat mutattunk ki. Némely elem az anomális Zn-tartalommal, továbbá az említett agyagásványokkal együtt ugyancsak a hidrotermás folyamtok jelenlétét igazolja, amelyek hozzájárulhattak a dolomitosodás folyamatához. Saját kutatási eredményeink és az eddigi vizsgálatok alapján megállapíthatjuk, hogy a Váripusztai rétegek kızetanyaga a feltételezéseknek megfelelıen középsı-triász (anizusi) korú, és a Misinai Formációcsoport tagjaként leginkább a Lapisi Mészkı Formáció kızetanyagával azonosítható.
[ 6/a. ábra:] A Vári-pusztai mészkı porított mintájának XRF-vizsgálati eredménye
[ 6/b. ábra:] A Vári-pusztai mészkı oldási maradékának XRF-vizsgálati eredménye
További kutatási lehetıségek Új feltárást (kutató aknát) vagy magfúrást kellene létesíteni ahhoz, hogy a vizsgálatok szálban álló kızeten legyenek elvégezhetık. A törmelékfeltárásból származó minták csak szerencsés esetben helyezhetık el a rétegsorban, és gyakran állaguk sem megfelelı. Sajnos manapság nem várható el egyetlen intézménytıl sem, hogy Vári-pusztán ilyen mesterséges feltárást létesítsen. Maradnak tehát a törmelékeken elvégezhetı alábbi továbbkutatási lehetıségek: - Újabb és minél nagyobb mérető, üde kızettömböket találni az elıforduláson. - Mivel a vizsgálatok igazolták, hogy fosszíliák meglehetısen ritkák ebben a kızetben, olyan faunaelemeket találni, amelyek elfogadható módon meghatározhatók és rétegtani jelentıségük is van. - Olyan mennyiségben és minıségben végezni ásvány-, kızettani és geokémiai vizsgálatokat, amelyek már biztonsággal értelmezhetık. - További vizsgálatok agyagásványokon újabb összehasonlítási bizonyítékokat adnának más, azonos korú kızetekkel. - További kutatási lehetıség volna a nehézásványok vizsgálata. - Összehasonlító vizsgálatok szükségesek a mecseki és a villányi zóna formációinak azonos korú karbonátos kızetanyagával - Összehasonlító vizsgálatok szükségesek a mecseki-és a villányi zóna formációinak azonos korú karbonátos kızetanyagával A szerzı a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karának 5. évfolyamos geográfus hallgatója. Irodalomjegyzék • • • • •
A Dunafalva - Vári-pusztai mészkı elıfordulás geoelektromos vizsgálata (1994) GEO-S Bt A Dunafalvai mészkıbánya Mőszaki üzemi tervtérképe. (1995/97) M = 1:500 HAJDÓK – KİHEGYI 1976 = HAJDÓK Imre – KİHEGYI Mihály: „Nagybaracska Földrajza és Története. Bajai Dolgozatok 2. HAAS J. (szerk) (1993): Magyarország litosztratigráfiai alapegységei. Triász. MÁFI, Budapest KASZAP 1963 = KASZAP András: „A Dél-baranyai mezozóos szigetrögök.” Földt. Közl. XCIII. 4. füzet, pp. 42-48.
• • • • • •
• • •
• • • •
KONRÁD 2005 = KONRÁD Gyula: „Földtörténet és ıslénytan.” Kézirat, PTE-TTK KUBOVICS 1973 = KUBOVICS ISTVÁN: „Kızetmikroszkópia.” ELTE Természettudományi Kar, Tankönyvkiadó, Budapest Kutatási jelentés – Földtani lehetıségek termálvízkutató fúrás lemélyítéséhez Baja városában és környékén. (2002) GEOMEGA Kft, Budapest LÓCZY 1912 = LÓCZY Lajos: „A Villányi és Báni hegység geológiai viszonyai.” Földt. Közl. XLII. pp. 45-56. SZABÓ 1865 = SZABÓ József: „Földtani Jegyzetek Batina-Bán és a Mohácsi-szigetrıl” Magyarhoni Földtani Társ. Munkálatai III., Budapest, pp. 133-141. SZEDERKÉNYI – ULBRECHT 2007 = SZEDERKÉNYI Tibor – ULBRECHT István: „Földtani szakvélemény a bajai termálkút helykijelöléséhez.” AKTINOLIT Kutatási és Oktatási BT, Szeged. pp. 8-32. SZEDERKÉNYI 1964 = SZEDERKÉNYI Tibor: „A baranyai Duna menti mezozóos szigetrögök földtani viszonyai.” Földt. Közl. XCIV, I. füzet. pp. 27-32. SZEDERKÉNYI 1997 = SZEDERKÉNYI Tibor: „Zárójelentés – A Váripuszta-1 sz. vízkutató fúrás vizsgálati eredményeirıl.” GEO-CONSULT Bt. Pécs SZEDERKÉNYI 2002 = SZEDERKÉNYI Tibor: „Ma már nem látható, jelentıs kızetkibúvások Tolnában és Baranyában a Duna mentén.” Tanulmányok Tóth Józsefnek, Egyetemi Kiadó, Pécs, pp. 209-219. SZENTHE 2003 = SZENTHE István: „Adalékok a Mohácsi-sziget földtani felépítéséhez.”Kbfi-Triász Kft. www.kbfi-triasz.hu VADÁSZ 1961 = VADÁSZ Elemér: „Magyaroroszág földtana.” Akadémiai Kiadó, Budapest, pp. 156-182. www.kbfi-triasz.hu (2008. 10. 25.) www.mafi.hu (2008. 12.10.)
Mellékletek 1. számú melléklet: VESZ mérés geoelektromos szelvények nyomvonala (Vári-puszta)
Jelmagyarázat: • 18 Mérési pont helye és száma 1 • • 1’ Geoelektromos szelvény nyomvonala (Forrás: GEO-S Bt. 1994)
1/a. sz. melléklet: 1. sz. geoelektromos szelvény (forrás: GEOS Bt. 1994)
1/b. sz. melléklet: 2. sz. geoelektromos szelvény (forrás: GEO-S Bt. 1994)
1/c. sz. melléklet: 3. sz. geoelektromos szelvény (forrás: GEO-S Bt. 1994)
2. sz. melléklet: A szálban álló kızet elıfordulása a ’60-as években…
Fotó: Hajdók I. 1962
….és törmelékes formában jelenleg.
Fotó: Konkoly S. 2008.