Komplex vízvisszatartási program a Nagyszéksós-tó (Mórahalom) vízrendszerében
Dr.Fekete Endre,Dr.Kozák Péter PhD,Barla Enikő,FialaKároly, Vidács Lívia Alsó-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság , Szeged
A PROJEKT LEÍRÁSA A Nagyszéksós-tó mind vízgazdálkodási, mind természetvédelmi szempontból jelentős a Duna-Tisza közi Homokhátság keleti lejtőjén. Egyrészt a morfológiai adottságai következtében a jelenlegi Nagyszéksós-tó területe, mintegy 1,2 millió m3 belvíz befogadására alkalmas. A tó elhelyezkedése folytán közvetve nagy hatással bír Mórahalom belterületi szakaszának belvízmentesítésére. A tó jellegével összefüggésben értékes ökoszisztémák élőhelyeként is funkcionál. A város közelsége miatt felértékelődött a turisztikai szerepe is. A város rövid távú fejlesztési elképzelései között szerepel a Nagyszéksós-tó és környezetének ökoturisztikai és jóléti célú hasznosítása. A projekt közvetlen célja, hogy a Nagyszéksós-tó ökológiai értékeire alapozva induljon fejlődésnek a térség ökoturisztikai potenciáljának fenntartható mértékű kihasználása,a középpontban a Nagyszéksós-tó vizes élőhelyeinek biztosítása áll. Ezen célkitűzéshez kapcsolódóan a tározó területén vizes élőhelyi bemutatóhelyek létesítése céljából 30-40 ha kiterjedéssel 20-30 cm mélységű sekélykotrással nyílt vízfelületeket alakítottak ki. Az egyes élőhelyek megközelítése céljából látogató útvonalat építettek. A tározó déli részén rekreációs céllal egy 4 ha-os nyílt vízfelületet alakítottak ki. Ezen célból a mórahalmi szennyvíztisztító megfelelő minőségű tisztított vizeinek továbbítását kellett megoldani a szennyvíztisztító telep és a Nagyszéksós-tó területén keresztül a kis tórészlet között. A Nagyszéksós-tóba érkező vizeket a tározó északi végének közelében elhelyezkedő mélyfekvésű területen létesített wetland-en
keresztül utótisztításnak vetik alá. A belvíz-elvezetési biztonság megőrzése érdekében a tározó alatt elhelyezkedő Széksóstói főcsatorna fenntartási célú kotrását is előirányozták a Paphalmi főcsatornán található torkolatig bezárólag. A Paphalmi főcsatorna beruházási munkálatainak korábban forrás hiány miatt el nem végzett feladatai is a projekt részét képezték. A tervezett vízpótlás kizárólag a tározó déli részén kialakított 4 ha-os rekreációs tóegység vízpótlását célozza. A szennyvíztisztítóból kikerülő vizek a tározó egyéb területeibe nem juthatnak. A tározó üzemrendjét a tavaszi feltöltés határozza meg, és igazodva a szikes tavak vízjárásához,vízszintje folyamatosan csökken,a nyár folyamán akár teljesen ki is száradhat. Azokban az időszakokban amikor nem szükséges a rekreációs tóegység vízpótlása, a tisztított szennyvizek a jelenlegi elvezetési útvonalon a Madarásztó felé folynak le.
A projekt főbb részei 1. Vízpótlási útvonal kiépítése a mórahalmi szennyvíztisztító és a Széksóstói főcsatorna között 2. Wetland kiépítése az utólagos tisztítás céljából 3. Nagyszéksós-tó területén húzódó Széksóstói főcsatorna fenntartási célú kotrása 4. A Széksóstói főcsatorna tározó alatti szakaszának kotrása a befogadó Paphalmi főcsatornáig 5. Műtárgy-rehabilitációs munkák elvégzése a Paphalmi főcsatornán
A TERVEZETT TEVÉKENYSÉGET MEGALAPOZÓ FELMÉRÉSEK ÉS VIZSGÁLATOK 1. A Nagyszéksós-tó és környékének tájtörténete A természetes vagy természetközeli élőhelyeket érintő bármilyen beavatkozás tervezése előtt meg kell értenünk, hogy a jelenlegi állapot hogyan alakult, ki, milyen tényezők
befolyásolhatták
a
növény
és
állatvilág
fejlődését,
és
abiotikus
létfeltételeinek alakulását. Az ezt feltáró tájtörténeti elemzés leggyakrabban a történeti térképeket vizsgálja,összegyűjti és elemzi a területről szóló és fellelhető írásos és szóbeli információkat.
Első Katonai Felmérés (1782-85) A török hódoltság előtt a Duna-Tisza köze a 18. századi állapotnál lényegesen nagyobb számú lakossággal és művelt területtel rendelkezett, az I. Katonai Térképezés idejére azonban a vizsgált terület nagy része lakatlanná vált. A korábban művelt területek ekkor 150-200 éves parlagok; a török hódoltság alatt történt elnéptelenedés és pusztásodás miatt a kultúrterületek kiterjedése minimálisra csökkent. Lecsapolási munkálatok nem voltak, bőséges volt a propagulumforrás, továbbá sem tájidegen növényfajok, sem antropogén tényezők nem hátráltatták a regenerációt (Biró 2006). Mindezek következtében a parlagok regenerálódhattak, a valóban természetes/természetközeli növényzettől való elkülönülésük nem lehetett szembetűnő. Az I. katonai felmérés idején, a XVIII. század végén a Dél-Kiskunságban hatalmas kiterjedésű puszták voltak. A fűtengerben szigetszerűen nedvesebb mélyedéseket jelölnek, amelyek nagy része jól megfelel a máig megmaradt üde gyepeknek, mocsaraknak. A terület kisebb részén homokbuckákat jelölnek, amelyeket feltehetőleg szintén homoki gyepek borítottak (Bíró és Molnár, 1998). Lakott terület nincs, csak szórványos, 1-2 házból álló szállások, köröttük néhol kisebb szőlő és gyümölcsös. A sok gémeskút nagy arányú legeltetésre utal. Feltűnő jelenség a nyílt vizű élőhelyek igen kis aránya. Csak elvétve találunk apróbb, nyílt vizű „pocsolyákat”. A felmérés idején igen száraz volt az időjárás, ezért lehet az, hogy a „tó”-nak nevezett területeken (Nagy Széksós-tó, Madarász-tó) sem jelölnek nyílt vizet. A mélyedések egy részén megjelenik az „Auer sehr naer Witterung troken” felírás, ami arra utal, hogy ezek a területek csak nagyon nedves időjárás esetén vizesek, különben szárazak. A mélyedések másik részén mocsári növényzetet jelölnek. A Bogárzó-Csipak-semlyék vonal nagyjából két részre osztja a területet, ettől észak-keletre kevesebb a homokbucka, síkabb, kisebb mélyedésekkel tarkított a terület, ide esik a Nagyszéksós-tó és környéke is. A vonaltól délnyugatra a kiterjedtebb homokbuckások közé medenceszerűen ékelődnek a síkabb gyepterületek.
A Nagyszéksós-tó és környéke 1782-85-ben Az I. katonai felmérés térképén a Nagyszéksós-tó kiterjedése valamivel kisebb a mainál. A tavat időszakosan vízzel borított szikes mélyedésként ábrázolják, de a neve már itt is „Nagy Szekek to”, tehát a vízborítás a korábbi években gyakori lehetett. A Második Katonai Felmérés (1863-64) A térképek minősége igen jó, részletes értékelés készíthető róluk. Ez annál is fontosabb, mert az előző térképezés ideje (1782-85) óta eltelt 80 év alatt jelentős tájátalakítás történt a területen. A terület túlnyomó részét felszántották, a buckásabb, homokosabb területekre szőlőt telepítettek. A térképen a kék (kaszáló, vizes élőhely) a fehér (szántó) és a drapp (szőlők) színek dominálnak. Falu még mindig nem található a területen, de a tanyák száma megsokszorozódott. Mindenütt meghagyták azonban a mélyebb fekvésű területeket, amit feltehetőleg kaszáltak és legeltettek. Számos vizes élőhelyet, tavat is jelöl a térkép ezen a részen.
A Nagyszéksós-tó és környéke 1863-64-ben. A II. katonai felmérés idején (1863-64) a Nagyszéksós-tó kiterjedése és formája már a maival megegyező. A tó környéke benépesült, megindult a tanyásodás. Ebből az időből írásos adat is van a területről. Okruczky Aurél, Szeged egykori közjegyzője, vadászatai alkalmával alaposan bebarangolta a területet. Tájleírásai magukért beszélnek: „Az alsó–városi határ tanyái közt a dél felé nyúló szőlőkön túl, a várostól két órányira találjuk a Nagyszéksós nevű tavat. Ezen 1/3 mérföld hosszú, átlag azonban csak 600 öl széles tó, szélének néhány jelentéktelen, náddal szegélyezett pontját kivéve, egészen sík puszta víz, tavasszal és ősz felé egész befagyásáig szárcsák, vöcsökök, kacsák és ludak nappali tanyája,…csónakról talán többet lehetne lőni, de ilyet talán senki sem tart e tón, mert sűrűen szikes, szürkésen sárgás vizében nem él meg a hal…” A leírás és a térképről leolvasható információ pontosan egyezik.A Nagyszéksóstó sík, puszta, szikes víz. Nyár derekára rendszerint kiszáradt, de lehettek olyan hosszabb időszakok, amikor ez nem történt meg, illetve olyanok is, amikor a terület már tavasszal száraz volt.
A Negyedik Katonai Felmérés (1953) Az 1:25000 léptékű térképen a Nagyszéksós-tó alakja és kiterjedése a maival megegyező, időszakosan száraz szikes tóként ábrázolják. A tó pereménél (a déli oldal kivételével) kiemelkedő vízi növényzetet (nád, sás, gyékény) jelöl a térkép. A tó körül minden oldalon földút fut végig, délen pedig burkolt út. Az utak és a tó közti keskeny sávban mezofil vegetációt találunk, mely tavasszal sokszor vízborítás alatt is áll. Az északnyugati csúcsából ásott csatorna indul ki a Széksóstói- főcsatorna, amely keresztül halad a nyugatra elhelyezkedő semlyékeken. Déli csúcsából egy másik csatorna indul a Kis Széksós-tó irányába. A tó melletti tájban a Bite-szék szikes laposait leszámítva mindenütt kiterjedt szántók és tanyák találhatók, néhol elszórtan szőlőket is találunk.
A Nagyszéksós-tó és környéke 1953-ban.
A legjelentősebb változás az ásott csatornák megjelenése. Csongrád megye homokháti vidékein a nagyobb szabású belvíz–mentesítési munkák az 1930–as évek végéig lezárultak, bár – igen korlátozott számban – még az 1970–es években is létesültek kiegészítő jellegű csatornák. 1953-ban tehát a Nagyszéksós-tó már jó ideje csaknem lefolyástalan tóból átfolyó jellegű víztestté alakult át, megindult kilúgozódása, szikességének csökkenése. Talán ez okozta a meder szélén megjelenő egyre szélesedő nádas-mocsaras élőhelysáv megjelenését. A Kisszéksós-tó is kapott be- és kivezető ásott csatornát, de mintázata még nem változott jelentősen. A tanyák száma jelentős növekedést mutat a területen. Az M= 1:25 000 topográfiai térkép (1992) 1992 előtt elkészült a tó medrébe vágott ún. alapcsatorna mind a Kis- mind a Nagyszéksós-tónál. A Nagyszéksós-tó teljes területén jelölik a kiemelkedő vizinövényzetet (nádast), a Kisszéksós-tónál pedig nyílt vizet egyáltalán nem találunk, csak mocsarat. A Bite-széken gyepeket jelölnek, ahol csak néhol tűnik fel a mocsár jele. A Nagyszéksós-tavon már 1968-ban jelentős volt a nádas kiterjedése, érdemes volt nádgazdálkodást folytatni, ami ma is folyik. A 70-es években a sok csapadék és magas talajvízszint miatt halastó üzemelt a Nagyszéksós-tavon. Ennek érdekében a tavat észak déli irányba átszelő csatornát kikotorták, megszélesítették. A 80-as évek végéig folyt halgazdálkodás, majd 1989től megindult a kiszáradás. Az édesvízzel történt vízcserék hatására a szikes jelleg tovább csökkent, ami a növényzet elburjánzásához vezetett. Napjainkban az egész tómedret nádas borítja,a 91-92-es években nyár derekán alig láttak nyílt vízfelületet. Mivel a tó partja viszonylag meredeken emelkedik, igen keskeny és szakadozott a mocsár és a gyep zóna, a meder pereméhez közel már szántásra alkalmas a terület. A tó környéki gyepfoltok szántókkal meglehetősen szabdaltak. A tanyák mellett 1990ig intenzív volt a legeltetés, majd a legelő állatok száma a drasztikusan csökkent. A legeltetés hiányának a közvetlen eredménye a tavat körbevevő szikes rétek elnádasodása elgazosodása.
A Nagyszéksós-tó és környéke 1992-ben.
2. A terület élőhelyei, növényzete és faunája 2.1. A terület vegetációja Nagyszéksós-tó A tómederben és a medret övező területeken 32 vegetációfoltot lehet elkülöníteni, mely 13 féle élőhelytípus egyikébe vagy élőhelytípusok mozaikjába sorolható. Az előforduló élőhelytípusok a következők: A1 - Békalencsés, rucaörmös, tócsagazos úszóhínár A2 - Rencés kolokános lebegőhínár A3 - Békaszőlős, süllőhinaras, tündérrózsás vizitökös, tündérfátylas, sulymos rögzült hínár B1 - Tavak zárt nádasai és gyékényesei B5 - Nem zsombékoló magassásrétek D4 - Alföldi mocsárrétek J3 - Bokorfüzesek
O5 - Alföldi gyomos szárazgyepek O6 - Alföldi gyomos üde gyepek S6 - Nem őshonos fafajokból álló spontán erdők és cserjések S7 - Facsoportok, erdősávok és fasorok U4 - Telephelyek, roncsterületek U8- Folyóvizek
A tómederben öt féle élőhelytípus található meg, de a domináns ezek közül a B1, a nádas mely a vegetációfolt 90-95 %-át borítja. Ahol a nádas felnyílik és kis nyílt vízfelületek tudnak kialakulni ott a többi típus (A1, A2, A3, B5) is megjelenik. Mindezen élőhelytípusok nem túl fajgazdagok, tehát az itt található relatív fajszegénység nem egyéb okok következménye. Általában a generalista mocsári fajok az uralkodóak, színező elemek nem jellemzőek. Degradációra utaló fajok nincsenek. Védett növényfaja Nymphaea alba melyből kb.10-50 tő található a foltban. A nádas szélén egy kb. 5-10 m – es sávban, ahol még nincs állandó vízborítás, a nádas alacsony és a nádborítás sem olyan sűrű (40-60%), a nád mocsári fajokkal elegyedik. A hínárnövényzet a nem túl sűrű nádasban is megjelenik, ahol a nád borítása eléri a (80-90%)-ot ott visszaszorul. A tó keleti felében a nagyobb nyílt vízfelszíneknél a néhány tő Nymphaea alba is előfordul, kísérő faja a Potamogeton pectintus (1020%). Ezek nem válnak el élesen a fentiekben leírt hínárnövényzettel, azzal keveredve fordulnak elő. A tómeder keleti és nyugati fele (ahol a csatorna képezi a határvonalat) annyiban különbözik egymástól, hogy a nyugati rész sekélyebb, enyhén szikesebb, és magas sásos foltok nagyobb területeken fordulnak elő. A keleti, mélyebb tómederfélben vannak olyan nyíltabb vízfelületek, ahol még a Nymphaea alba is előfordul. Széksóstói főcsatorna A csatorna átszeli a tómedret, a Nagyszéksós-tó északnyugati sarkától indul és a tó délnyugati sarkáig tart. A csatornában a vízszint kb.30-40cm körüli. A csatorna mederben Phragmites australis (20-40%) és Typha angustifolia található (1-5%), ahol van nyílt vízfelület Ceratophyllum demersum és Lemna minor található különböző borításokban. A tómeder mellett a tavi zonáció meglehetősen szegényes. A part mentén végig egy kb. 20-30 m széles sávban mocsárrétek (D4) vagy ezek degradálódott formái az alföldi gyomos üde gyepek (O6) veszik körül a medret. A mocsárrétekkel a határ
nem éles, folyamatos az átmenet, sokszor magas sásos foltokon keresztül valósul meg és a nád is beterjed a rét területére is. A keleti és északi parton előforduló mocsárrétek szebbek, üdébbek, típusosabbak mint a nyugati parti állományok. A nyugati parti állomány szárazabb, keskenyebb, és szikesebb, a szikes fajok aránya nagyobb. A tisztított szennyvíz tározására kijelölt terület („wetland”) A „wetland” területen három vegetációfoltot lehet elkülöníteni ami egyben három élőhelytípust is jelent. A három élőhelytípus a következő:
T1 (fiatal parlag) S7 (akác erdő) O6 (Alföldi gyomos üde gyepek) 2.2. Kétéltűek és hüllők A területre vonatkozó konkrét irodalmi adatok hiányában csak egyéb élőhelyekre vonatkozó adatok és személyes közlések (Krenács, Gaskó) alapján mondhatunk véleményt. A vizsgált területen 2007 júniusában legnagyobb egyedszámban a leveli béka került elő. A vízben csak kevés kétéltű egyed volt megfigyelhető, ezek is elsősorban a nyílt vízfelületek (alsó csatornakivezetés, felső csatornabevezetés, a két tórészletet összekötő csatorna déli, nyílt szakaszán, a Kisszéksós-tó kevés nyílt vizében és alsó elvezető csatornájában). A fajok között a zöld békák domináltak (Rana ridibunda, R. esculenta), igen kevés vöröshasú unka volt jelen. Hüllők közül a vízisikló néhány példánya jelezte, hogy él a területen. Mocsári teknős a területen nem észlelhető, de néhány helyen talán előfordulhat, ahol van nyíltabb vízfelület és állandó vízborítás legalább 50-60cm-rel. A beavatkozás hatása a kétéltűekre és hüllőkre A jelenlegi állapotban a tómeder a kétéltűek fejlődése számára előnyös (sekély, gyorsan felmelegedő víztest, gazdag vízinövényzet). A nyugalmi időszak átvészeléséhez azonban hasznos, ha a tótól nem nagy távolságra megfelelő búvóhelyek is rendelkezésre állnak (pl. facsoportok). Ezzel biztosítható a rövidebb vándorlási útvonal, ami az utakon történő áthaladás során kialakuló mortalitás mértékét
csökkentheti. Ismerve a tervet, miszerint a tervezett vízpótlás kizárólag a tározó déli részén kialakítandó 4 ha-os rekreációs tóegység vízpótlását célozza, és a tározó vízszintje folyamatosan csökken a nyár folyamán, akár teljesen ki is száradhat, ez az ott tartózkodó kétéltűek elvándorlását okozhatja. Ekkor vagy megnő a mélyebb vizű részekben az egyedsűrűség, vagy a mortalitás nő meg (esetleg mindkettő). Meg kell gondolni a teljes kiszáradást megakadályozó vízmennyiség biztosítását más, sekélyebb mederrészekben is. A beavatkozás mindenképpen megnöveli az élőhely-diverzitást, így az egyes fajok térbeli szegregációjának kedvez. Az állandó mély víztest létrejötte és a nyílt vízfelületek méretének növekedése elősegíti a mocsári teknős populáció megerősödését. Ehhez azonban egyéb feltételeket (tojásrakó helyek, napozóhelyek) is biztosítani kell. A tojásrakó helyek kialakíthatók a kotrás során kikerülő homokos talajból felépített „dünesávval”. Összességében a tervezett beavatkozások a kétéltű fauna fajszámának és az egyedszámának növekedését eredményezhetik, míg a hüllőfauna fajszáma ugyan nem fog nőni, de erős, stabil mocsári teknős populáció kialakulása várható. 2.3. Madarak A területen madártani szempontú megfigyeléseket többen végeztek de ezek nem minden esetben nevezhetők tudományos megalapozottságúnak. A Dél-alföld madártani eredményeit összefoglaló kötetben (A Dél-alföld madárvilága szerk.: Marián M. 1980) a területre vonatkozó adatok nem szerepelnek. Ami azt jelenti, hogy itt az 1960-as- 70-es években rendszeres madártani megfigyelést senki sem végzett. Csizmazia György ad először teljesebb képet a tó madárvilágáról az 1980-as évek második felében végzett megfigyelései alapján, melyet a Mórahalom monográfiában (1992) közöl. Később a Körös-éri Tájvédelmi Körzet kezelési tervében (2002) találunk a Nagyszéksós-tóra vonatkozó adatokat. A közelmúlt madártani információi Krnács György 2002 és 2007 év között végzett megfigyeléseire alapulnak. Eddig 64 madárfaj került leírásra a területről, amiből korábban vagy jelenleg 41 faj fészkelt a tavon. Először természetesen a mélyebb nyílt vizet kedvelő fajok csörgő réce, búbos vöcsök tűntek el a területről. Majd a tündérrózsás foltok benádasodása és felszámolódása után a fattyúszerkő és a feketenyakú vöcsök. Később a nádasgyékényes teljes térhódítása és a sorozatos záraz évek hatására a madárvilág
tovább szegényesedett és bekövetkezett a mai állapot, ami csak néhány faj költési valamint táplálkozási igényeink fele meg. A beavatkozás madárvilágra gyakorolt hatása A beavatkozás a tó eredeti állapotához hasonló viszonyokat hoz létre a sekélyebb kotrás esetében. A mélyebb kotrás, egy a tó életében korábban nem létezett állapotot hoz létre, az állandó mély víztest létrejöttével. A sekélyebb kotrás nyílvánvalóan pozitív hatású beavatkozás (fajszám és egyedszám növekedést is okoz). Mélyebb kotrás kis kiterjedésű (a tómeder teljes területének kb. 5%-át teszi ki) ugyan, de a tó más részeinek kiszáradása után megtarthat a területen madárfajokat, és a tó többi részétől eltérő állapotokat fenntartva, ezen a területrészen új fajok megjelenését is prognosztizálni lehet.
Kijelenthetjük, hogy a tó madárfaunájának szempontjából mindkét beavatkozási forma pozitív hatású, és a jelenlegi állapothoz képest mind fajszám mint egyedszám növekedést okoz.
3. A területen végzett víz és talajvizsgálatok 3.1. Vízvizsgálatok 2007-ben az INTERREG III/A program által támogatott „ A déli határszakasz felszíni végeinek jó környezeti állapota megőrzéséhez szükséges akcióterv” (HU-ROSCG-1/146) anyaghoz Dr. Vörös Lajos szakértő készített vízkémiai és hidrobiológiai tanulmányt, amelyben a jelen projektben szereplő Nagyszéksós-tóra és Széksóstói csatornára vonatkozóan is találhatók adatok . A tanulmány készítése során 2006. augusztus-2007. július időszakban 3 alkalommal történt mintavétel. A vízmintákból az alábbi vizsgálatok történtek: pH-érték meghatározása, vezetőképesség mérése, oldott oxigén koncentráció, oldott szerves szén és összeg szerves szén koncentráció, oldott reaktív foszfor és összes foszfor koncentráció, nitrogén formák koncentrációi,
a klorofill koncentráció meghatározása, továbbá fitoplankton index, kovamoszat index meghatározása. A vizsgálati adatokat a mellékelt táblázatok tartalmazzák. A vizsgálatok alapján a szakértő a tervezési terület víztereit a következők szerint jellemezte: Nagyszéksós-tó Korábban kiterjedt nyíltvízzel rendelkező szikes tó volt, most a levezető műtárgy előtti területen kimélyített csatorna jellegű részében van hínárral benőtt nyíltvíz, a tó szinte teljes területét nádas borítja. Ebben a vízben a jellemző a-klorofill koncentráció 12 mg/l, az összes P koncentráció pedig 107 mg/l volt. Ezzel egybehangzóan a Qindex értéke is jó ökológiai állapotot jelzett Q=3,3 . Jellemző és domináns planktonikus algafajai a Criptomonas fajok voltak, miközben a perifitonra az Epithemia adnata és Nitzschia fajok dominanciája volt a jellemző. Az IDAP index érték (8,4) és az IBD index (8,2) érték alapján közepes ökológiai állapotú. Jelen állapotában azonban nem igazán nevezhető tónak, inkább nádas mocsárnak, ezért az ökológiai állapota nem tekinthető jónak. Vizének kedvező állapotából arra lehet következtetni, hogy rehabilitációja- ami elsősorban a nyílt vízfelület növelését kell, hogy jelentse- sikerrel kecsegtet. Széksóstói főcsatorna – Vereskereszt-Madarásztói főcsatorna elágazás előtt A csatornában 2006 nyarán és 2007 tavaszán találtunk nagyon lassan csordogáló vizet, 2007 nyarán teljesen kiszáradt. A medret sűrűn benőtte a gyékény. A növényzet által árnyékolt vízben nagyon kevés algát találtunk (a-klorofill: 0,510 g/l). Ehhez képest vize számottevő mennyiségű (230-1570 g/l) közvetlenül felvehető oldott reaktív foszfort (ORP) tartalmaz, ami a vizével táplált tavak szempontjából nagyon kedvezőtlen. Az algákat tehát nem a P, hanem a fényhiány limitálja ezen a szakaszon. A TOC és a DOC értékei mérsékeltek , ami arra utal,hogy a vizet jelentős szerves szennyezés nem éri. A fitoplankton uralkodó fajai a
metafitikus Tachelomonas-ok és kovamoszatok voltak. Az ökológiai állapotot kifejező Q-index érték sem utal jó állapotra(Q=2,12-2,98). Az élőbevonatban az Achnanthes lanceolata és az Epithemia argus voltak az uralkodók. Az IDAP index (12,0) és az IBD index (10,1) értékek alapján a víz közepes ökológiai állapotúnak minősült. Az állapot a mintavételi térségben nem ad okot beavatkozásra, a meder tisztítása sem szükséges ökológiai szempontból. Meg kell vizsgálni , hogy a vízgyűjtőn lokalizálható-e a viszonylag magas P koncentráció forrása. A foszforterhelés csökkentése kívánatos, azonban úgy tűnik, hogy alapvető gondot nem a víz minősége, hanem annak hiánya jelenti. Széksóstói főcsatorna a Kisszéksós-tó után Medre makrofitonokkal sűrűn benőtt, a vízben kevés az alga (a-klorofill: 1-30 g/l), viszonylag sok a foszfor, az ORP: 100 g/l, a TP: 180 g/l körüli. De ez a tápanyagkínálat a növényzet árnyékoló hatása miatt nem tud manifesztálódni. A fitoplanktonban a fonalas nem nitrogénkötő cianobaktériumok domináltak, ezért a Qindex alapján (Q=2,24-3,46) a rossz és a közepes állapot között ingadozónak minősíthető. A makrovegetáció árnyékoló hatásának tudható be a víz időszakos oxigénszegénysége.Az élőbevonatban a Fragilaria ulna és a F. tenera dominált. A kovamoszat indexek alapján , az IDAP (11,2) alapján közepes az IBD index (13,3) szerint jó ökológiai állapotú. Közvetlen beavatkozásra nincs szükség, állapota a felsőbb szakaszokon történő esetlegesbeavatkozásoktól függ. Vízhozama nagyon kicsi volt a vizsgálat idején, 2007 nyarán pedig teljesen kiszáradt, a probléma itt is nem elsősorban minőségi, hanem vízmennyiségi. 3.2. Talajvizsgálatok A területen az SZTE Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéke végzett vizsgálatokat a Nagyszéksós-tó alatti üledékrétegek vízzáróságának meghatározása céljából.
A Nagyszéksós-tó DNy-i, kb. 4 ha-os részletének partján 5 ponton történt 210310 cm mélységig furatmélyítés szelvényleírással, a fizikai talajféleség helyszíni meghatározásával, illetve a jelzett tórészlet átellenes sarkán mélyült furatokból bolygatatlan mintavétel az üledékrétegek vízáteresztő képességének (K-tényező) és térfogattömegének meghatározása céljából.
A feltárt rétegsorok leírása az alábbi táblázatban található: Furat jele 1t
2t
3t
4t
5t
Furat elhelyezkedése EOV-x: 96728 EOV-y: 719726 A furat a terület DK-i sarkában, a nádas szélén mélyült, max. 60 cmrel a vízfelszín felett. A talajvizet 60 cm-es mélységben értük el. EOV-x: 96978 EOV-y: 719676 A furat a terület ÉK-i sarkában, a Széksós-tói-főcsatorna gátjának Ny-i tövében, a vízparton mélyült. A talajvizet 20 cm-es mélységben értük el. EOV-x: 96956 EOV-y: 719583 A furat a terület ÉNy-i sarkában, a nagyon enyhe lejtésű part és a víz találkozásánál, nádasban mélyült. A vizet 10 cm-es mélységben értük el. EOV-x: 96818 EOV-y: 719608 A furat a terület Ny-i oldalának közepén, a nagyon enyhe lejtésű partot követő vízfelszínből kiemelkedő zsombékon, gyakorlatilag a vízszintről indulva, nádasban mélyült. A vizet 5 cm-es mélységben értük el. EOV-x: 96735 EOV-y: 719639 A furat a tó DNy-i sarkában, gyakorlatilag a vízszintről indulva, nádasban mélyült. A vizet 5 cm-es mélységben értük el.
Rétegsor leírása 0-20 cm: sötétbarna iszapos homok 20-290 cm: középszürke homok
0-20 cm: középbarna homok 20-50 cm: fokozatosan világosodó homok 50-70 cm: barnásszürke homok 70-300 cm: középszürke homok 0-20 cm: szürkésbarna iszapos homok 20-70 cm: sárgásbarna homok 70-310 cm: középszürke homok
0-20 cm: szürkésbarna iszapos homok 20-50 cm: világosszürke homok 50-250 cm: középszürke homok A nagymennyiségű, beomló homok miatt a furat további mélyítése ellehetetlenült. 0-20 cm: szürkésfekete iszap 20-50 cm: sárgásbarna homok 50-210 cm: barnásszürke homok A nagymennyiségű, beomló homok miatt a furat további mélyítése ellehetetlenült.
Laboratóriumi vizsgálatok a tó DNy-i szegletéből Minta jele
2t/75-80 cm 5t/50-55 cm
Hidraulikus vezetőképesség mm/h m/s 48,2 1,3*10-5 5,05 1,4*10-6
Térfogattömeg (g/cm3)
1,54 1,53
Összegzés a tó DNy-i szegletében végzett vizsgálatokról A mélyített furatok terepi megfigyelése alapján elmondható, hogy a változó vastagságú, de max. 70 cm-es felső rétegek alatt olyan homogén szürkés homok található, amely a vízfelszíntől számítva legalább 200 cm-es mélységig terjed, és a laborvizsgálatok alapján a jó vagy nagy vízvezetőképességű kategóriába sorolható be, tehát nem vízzáró.
Szúróbotos vizsgálatok a tómedencében A tómedencében 6 helyen vizsgálták 1 m hosszú Pürkhauer-féle szúróbottal a víz alatt található üledékréteget. A feltárt rétegsorok leírása az alábbi táblázatban található:
Furat jele P1
P2
P3
P4
P5
P6
Furat elhelyezkedése Rétegsor leírása EOV-x: 97450 EOV-y: 719730 0-10 cm: szürkésbarna iszapos A furat a tó közepén, nádasban homok mélyült. Vízmélység: 40 cm 10-30 cm: középszürke homok 30-60 cm: középszürke finomszemű homok EOV-x: 97760 EOV-y: 719990 0-15 cm: sötétszürke iszapos A furat a tó ÉK-i részén, nádasban homok mélyült. Vízmélység: 35 cm 15-50 cm: középszürke homok 50-80 cm: középszürke iszapos homok, tömődött EOV-x: 97150 EOV-y: 720120 0-15 cm: sötétszürke iszapos A furat a tó DK-i részén, nádasban homok mélyült. Vízmélység: 30 cm 15-80 cm: középszürke homok EOV-x: 96920 EOV-y: 719820 0-20 cm: feketésszürke iszapos A furat a tó D-i részén, nádasban homok mélyült. Vízmélység: 35 cm 20-50 cm: középszürke homok 50-70 cm: középszürke iszapos homok EOV-x: 97750 EOV-y: 719350 0-10 cm: szürkésfekete iszap A furat a tó ÉNy-i részén, 10-30 cm: szürke finomszemű nádasban mélyült. Vízmélység: 45 homok cm 30-65 cm: szürke agyagos homok rozsdafoltokkal EOV-x: 97659 EOV-y: 719222 0-20 cm: szürkésfekete iszap A furat a tó Ny-i partjának 20-50 cm: sötétszürke homok közelében, füves-nádas területen mészgöbecsekkel mélyült. Vízmélység: 10 cm 50-60 cm: sárgásvörös rozsdafolt 60-80 cm: középszürke homok
A szúróbotos vizsgálatok alapján levonható következtetések A P5 pont kivételével a vizsgálati helyek mindegyikén 50 cm-ig olyan homok található, amely jó vagy nagy vízvezetőképességű, tehát ezen mélységig vízzáró réteg nincs. A P5 esetében csupán 30 cm-re tehető a homok alsó határa. Az 50, illetve 30 cm-es mélység alatt a tó északi medencéjében és a P4-es ponton is olyan iszapos, illetve agyagos homok található, mely nagyban lassítja a lefelé irányuló szivárgást.
4. A Nagyszéksóstó állapotának értékelése A sekély, fenékig felkeveredő, fehér vizű szikes tavak nyílt vízfelülete ma már alig több, mint 1300 ha tehát kifejezetten veszélyeztetett élőhelyeknek tekinthetők.Ezek az élőhelyek a vándorló vízimadarak tradicionális vonuló- és gyülekezőhelyei. A fehér vizű szikes tavak pusztulását illetve megváltozását mindig a szikesség mértékének csökkenése, a sók eltűnése, kilúgozódása eredményezi. Ekkor a kiédesült vizű élőhelyen sűrű mocsári vegetáció nő fel, ugyanis a magas növényi tápanyagtartalom is jellemző ezekre a vizekre, csak amíg jelen van a magas sótartalom addig évelő növényfajok nem képesek megtelepedni. A tápanyagtartalmat a tavon időző jelentős mennyiségű vízimadár ürüléke is jelentősen megnövelheti. Ennek szerepét a tavi életközösségek trofikus kapcsolataiban még csak kevesen tanulmányozták A növényzettel benőtt vizet a szél már nem tudja fenékig felkeverni, a zavarosságot okozó anyagok kiülepednek, és a tó „fehér vízű”-ből „fekete vízű”-vé válik, és teljesen megváltozik az élővilága. A regionális léptékű talajvízszint csökkenés következtében a mélyről származó, magas sótartalmú talajvíz már sohasem éri el a felszínközeli rétegeket, a csapadék egyre mélyebbre mossa a felszín közelében korábban felhalmozódott sókat. Ha nemcsak a szikesség mértéke csökken, hanem szárazodik is a terület, mocsári vegetáció helyett alacsony értékű, közönséges fajokból álló gyep alakul ki . A Nagyszéksós-tó úgynevezett „fekete vizű” szikes tónak tekinthető, mivel területének legnagyobb részén homogén nádas található. A történeti adatok alapján feltételezhető, hogy korábban nyílt, ún. „fehér vizű” szikes tó lehetett. Átalakulását degradációnak tekinthetjük.
A PROJEKT RÉSZEI, A MŰSZAKI MEGOLDÁSOK ISMERTETÉSE
1. Nagyszéksóstó vízrendszere Csatlakozó vízelvezetési útvonal elemeinek átépítése, rekonstrukciója Jelenlegi állapotában a város belvíz mentesítését végző Széksóstói főcsatorna két irányban továbbítja a városból érkező vizeket. Déli irányba Szerbia felé a Vereskereszt-Madarásztó főcsatornán keresztül, míg délkeleti irányban a Széksóstói főcsatornán keresztül a Nagyszéksós-tói tározóba, onnan a Széksóstó főcsatorna alsó szakaszának közbeékelődése után a Paphalmi főcsatornán keresztül a Gyálai Holt-Tiszába. A vízelvezetés kapacitása a jelenlegi állapotokhoz kapcsolódóan Szerbia felé nem megfelelő, így a délkeleti elvezetési irány vízhálózati elemeinek fejlesztése szükséges. Elvégzett beavatkozások A Nagyszéksós-tó területén kialakult tározó mintegy 1,2 millió m3 fölös víz befogadására és tározására alkalmas. Mivel a tározó természetes morfológiai képződmények között jött létre, így ott a gyakori vízborítások eredményeként vizes élőhelyek alakultak ki. A vízi élőhelyek fenntartása főleg vízhiányos időszakokban
jelentenek nagy feladatokat, hiszen ekkor a felszíni lefolyás mennyisége nem biztosítja a szükséges vízutánpótlást. Ebből a célból a területen összegyülekező, kellően tisztított használt vizek felhasználása válik szükségessé.
Mederkotrás, csatornaépítés A Mórahalom város belterületéről érkező szennyvizek tisztítását végző szennyvíz tisztító telep tervezett kibocsátása 2000 m 3/nap. A telepről előregyártott aknába
telepített
szivattyúegység
közbeiktatásával
átlagosan
1000
m 3/nap
mennyiségű tisztított szennyvizet. A nyomócsövön keresztül a Széksóstói csatorna 9+090 km szelvényébe juttatnak. A Széksóstói csatornán a 9+090-5+350 km szelvények között, helyenként mederelfajulás megszüntetése végett gyökérzónás kotrást és parthelyreállítást kell végezni, a 7+360-7+252 km szelvények, illetve a 6+912-5+865 km szelvények között a főcsatorna fenékszintjét ki kell kotorni az engedélyezett üzemi fenékszintig. A csatorna 7+700-7+410 km szelvényei között a víz minőségének javítása érdekében „wet-land”-et alakítanak ki. A már többszörösen tisztított víz a csatorna 5+350-3+832 km szelvénye közötti Nagyszéksós-tóba kerül. Ezen a területen kialakítható egy olyan tározó, amely 1,2 millió m 3 fölös víz befogadására és tározására alkalmas. Az érkező víz nem megfelelő minősége esetén, a vizet egy újonnan épített megkerülő üzemi csatorna segítségével, megkerülve a Nagyszéksós-tót, vezetjük tovább a Széksóstói főcsatornába. Az üzemi csatorna a Széksóstói főcsatorna 5+352 km szelvényéből indul és a 3+867 km szelvényében torkollik vissza a főcsatornába. Az üzemi csatorna betorkolásánál egy 4 ha-nyi területen tó kialakítását terveztük, mely a mórahalmi Polgármesteri Hivatal kezelésébe kerülne. A főcsatorna 3+832-0+000 km szelvénye között mederelfajulás megszüntetése végett a mederfenék növényzetét el kell távolítani, parthelyreállítást kell végezni.
Műtárgyépítés A kitűzött cél megvalósítása érdekében a Nagyszéksós-tó vízrendszeréhez tartozó területen több műtárgy építése szükséges. A mórahalmi szennyvíztisztító telepről kikerülő szennyvíz egy előregyártott átemelő segítségével kerül a 1030 m hosszú NA315-ös nyomócsőbe. Az átemelő akna előregyártott betonból készül, 18 cm falvastagsággal, belső átmérője D=200 cm. Az átemelőbe két FLYGT NP3102 típusú szivattyút helyeztek el..
A szerelvényaknából indul az NA 315-ös nyomócső, mely a Széksóstói főcsatorna 9+090 km szelvényében egy gerebbel és visszacsapó-szeleppel ellátott előregyártott kitorkolló fejen (1) keresztül csatlakozik. A kitorkolástól jobbra és balra 5-5 m-es távolságban, illetve a kitorkolással szemben 10 m-es hosszban partvédelmet kell biztosítani. A partvédelem előregyártott elemekből valósul meg. A főcsatorna 7+700 km szelvényében kezdődik a víz utótisztítására szolgáló „wet-land”, melynek vízzel történő ellátása egy tiltós előregyártott beton betorkolló fejen keresztül történik. A víz a wet-landet a betorkolló fejhez hasonló tiltós előregyártott beton kitorkolló fejen keresztül hagyja el. Ez a pont megfelel a főcsatorna 7+410 km szelvényének. A wet-land vízzel történő felduzzasztása érdekében a Széksóstói csatorna 7+640 km szelvényében egy egynyílású tengelyszimmetrikus vasbeton szerkezetű duzzasztó műtárgyat építettek. Az üzemi elvezető csatorna kezdőpontjában és végpontjában egy-egy tiltós előregyártott vasbeton be-, illetve kitorkolló fejet terveztünk. A Széksóstói főcsatorna 5+350 és 3+869 km szelvényébe egy-egy betétpallós elzárós műtárgy található, melyeket leromlott állapotuk miatt fel kellett újítani. A korszerűtlen, funkciójukat ellátni képtelen műtárgyak rekonstrukciójával az a célunk, hogy ezek teherbírási, forgalom átvezetési és nem utolsó sorban vízelvezetési követelményeknek megfeleljenek.
Tulajdonviszonyok, terület felhasználás A Széksóstói főcsatorna kivett terület, magyar állami tulajdon, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. A projekt területe Mórahalom város közigazgatási területét érinti. A főcsatorna mederrendezése és kotrása során a kitermelt mederanyagot saját területen, a főcsatorna partján helyezték el. Mederanyag vizsgálatok, talajtani adatok A Nagyszéksós-tó DNy-i, a 4 ha-os terület partján 5 ponton történt 210-310 cm mélységig
furatmélyítés
szelvényleírással,
a
fizikai
talajféleség
helyszíni
meghatározásával, illetve a jelzett tórészlet átellenes sarkán mélyült furatokból bolygatatlan mintavétel az üledékrétegek vízáteresztő képességének (K-tényező) és térfogattömegének meghatározása céljából.
2.Paphalmi főcsatorna Csatlakozó vízelvezetési útvonal elemeinek átépítése, rekonstrukciója A Széksóstó főcsatorna befogadója a Paphalmi főcsatorna, melyen keresztül a Gyálai Holt-Tiszába jutnak a mórahalmi és a röszkei területekről érkező belvizek. Elvégzett beavatkozások A
Széksóstói
főcsatornán
érkező
belvizek
biztonságos
levezetésének
érdekében a Paphalmi főcsatornán is rekonstrukciós beavatkozást végzünk: a főcsatorna feliszapolódott szakaszairól eltávolítjuk a mederanyagot, a mederbe nőtt fákat, cserjéket a víz útjának biztosításának érdekében. Jelen beruházás keretében a 0+000 – 3+048 km közötti szakasz mederkotrását és műtárgyak átépítését irányoztuk elő. Mederkotrás, csatornaépítés A tervezett szakaszon elsődleges cél a belvizek és öntözővizek biztonságos elvezetésének megteremtése, ezért a mederszelvények kialakításánál a kialakult medret, a jelenlegi benőttséget vettük figyelembe. A munka folyamán az eredeti meder helyreállítása történik.
Műtárgyépítés és rekonstrukció A tervezési munkák során felmértük a főcsatornán található műtárgyak állapotát, áteresztő képességét. 5 műtárgy esetében, melyek dűlő úti keresztező műtárgyak, újjáépítés szükséges. A főcsatorna érintett szakaszán a többi meglévő, közlekedést biztosító műtárgy állapota megfelelő.
Tulajdonviszonyok, terület felhasználás A Paphalmi főcsatorna kivett terület, magyar állami tulajdon, az Alsó-Tisza vidéki Vízügyi Igazgatóság kezelésében van. A projekt Röszke közigazgatási területét érinti. A főcsatorna rekonstrukciója során a kitermelt mederanyagot saját területen, a csatorna partján helyezkedik el. A Paphalmi főcsatorna 0+000 – 0+600 km közötti szakaszán helyhiány miatt a kitermelt mederanyag nem helyezhető el (lakóházak
közelsége, csatornával párhuzamos útig lenyúlóan művelt terület), melyet a Kancsaltói csatorna torkolata és a vasúti keresztezés közötti csatorna bal partra helyeznek el, szintén ATIVIZIG kezelésű területre. Ezen a szakaszon a főcsatornából csak minimális mederanyag kerül ki, ezért a rendelkezésre álló 4 m széles sávon az átszállított anyag deponálható.
Mederanyag vizsgálatok, talajtani adatok A főcsatorna medréből az 4+353 és a 4+802 km szelvényekben történt mintavétel 2002. évben. A mintavételt és a vizsgálatot akkreditált szervezet végezte az előírásoknak megfelelően. A szakasz rekonstrukciós munkálatok során a mederanyagot a meder partján, saját területen helyezik el, amely környezet szempontjából kedvezőtlenebb állapotot nem idéz elő.
3. Kivitelezési munkálatok Mederkotrás A Széksóstói főcsatorna medréből mintegy 5 ezer m3 mederanyag eltávolítása szükséges. A Nagyszéksós-tói tározó két részében sekély kotrást végeztek: a tározó déli végénél. Az innen kitermelt fanyagot (60000 m3) a tározó nyugati partvonalának rendezésére használták fel. A Paphalmi főcsatornán a 0+000-0+600 km szelvények között a már ismertetett technológia szerint kikotort földmennyiség a csatorna melletti területre ill. a meglévő földútra került, majd kellő szikkadás után elszállították a kijelölt helyre. A 0+600-3+048 km szelvények között a kitermelt mederanyagot a csatorna ATIVIZIG kezelésében lévő kivett területeire helyezik el.
Műtárgyak építési munkálatai
SZIKES ÉLŐHELYEK KEZELÉSÉNEK ÉS HELYREÁLLÍTÁSÁNAK TAPASZTALATAI A helyreállítási kísérletek két élőhelytípusból indulnak ki: vagy kiszáradt területen kísérlik meg a vízpótlást, vagy kiédesült, mocsári vegetációval benőtt területen (fekete vizű szikes tó) próbálnak sekély, növényzetmentes vízteret létrehozni. Mindkét esetben a cél az értékes, fehér vizű szikes tavakhoz hasonló élőhely létrehozása elsősorban a madarak élőhely igényeit figyelembe véve.
BEAVATKOZÁSOK VÁRHATÓ HATÁSAI A TERÜLET ÉLŐVILÁGÁRA 1. Tisztított szennyvíz bevezetése, tározása A mórahalmi szennyvíztisztító telep és a Széksóstói főcsatorna közötti nyomvonalon nincs tudomásunk értékes élőhely előfordulásáról, természetvédelmi szempontból nem kifogásolható. A tervezett „wetland” terület botanikai vizsgálata alapján kiemelkedő természeti érték nincs veszélyben, ezért a terv végrehajtható. Az itt detektált élőhelytípusok: fiatal parlag, akácos és gyomos üde gyep. Az itt detektált védett kisfészkű aszat (Cirsium brachycepahalum) a térségben nem ritka, de állományát meg kell őrizni. A kialakuló vízmélységektől függően, itt különböző mocsári vegetáció kialakulása várható. Mindenképpen javasolt, sőt elengedhetetlen, vízkémiai vizsgálatok elvégzése a beavatkozások előtt a tavakból, csatornákból és a tisztított szennyvízből, és a folyamatos vízkémiai monitorozás.
2. Horgásztó kialakítása A Nagyszéksós-tó délnyugati részén kotrással alakítottaá ki egy 4 ha-os, mélyebb, rekreációs célú területet. Természetvédelmi szempontból ezzel egy mélyebb, nyílt vizű élőhely keletkezett. Ez jelenthet előnyt is (élőhelyi változatosság nő) de ugyanakkor a korábbi élőhely eltűnik, vagyis csökken az ex lege szikes tó területe! Mivel az erősen szikes víz a halak számára kevésbé alkalmas, a horgásztó vizét a Nagyszéksós-tó vizétő el kellett választani. A horgásztó használata során biztosítani kell, hogy az emberek a lehető legkisebb mértékben zavarják az élővilágot. Ez állandó őrzést, és a természetvédelmi kezelővel tartott szoros kapcsolattartást teszi szükségessé. A legfontosabb problémák a nem őshonos halak
telepítése, az etetés okozta vízminőség romlás, és az emberek zavaró hatása. Ezeket a konfliktusforrásokat itt mindenképpen el kell kerülni, hiszen itt egy ex lege védett területen, az Élőhelyvédelmi Irányelv által is védett élőhelytípusban alakítottak ki rekreációs lehetőséget.
3. Madárélőhely kialakítás, legeltetés A cél sekély, nyílt vizű madárélőhely kialakítása. A botanikai vizsgálatok azonban itt nem mutattak ki zsiókásokat, hanem a nádas dominál. A beavatkozás előtt
ajánlatos
megvizsgálni
az
eltávolítandó
nád
rizómáinak
mélységi
elhelyezkedését. Mivel bivalyok legeltetését is tervezik, a vegetáció teljes eltávolítása nem ajánlatos. A beavatkozásnál el kell kerülni a tündérrózsa (Nymphaea alba) előfordulási helyeit. A beavatkozás a nádas egy részét cseréli fel egy másik, értékes élőhelyre,ezért az természetvédelmi szempontból támogatható. Fészkelősziget, madármegfigyelő torony vagy ház, bivalybemutató alakítható ki. A látogatást, bemutatást gondosan meg kell szervezni, és biztosítani, hogy a természeti értékeket ne veszélyeztesse.
4. A csatornák kotrása, kialakítása A csatornák kotrása az élőhely természetességét csökkenti, bár önmagában nem veszélyezteti a csatornák eredeti kialakítása után még megmaradt természeti értéket. A természetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő, vízmegtartást célzó működtetésük esetén a természetvédelmi értékek megőrizhetők.
VII. ÖSSZEFOGLALÁS A Nagyszéksós-tó a korábbi használatok (belvíztározás, halastó) következtében megváltozott, enyhén degradált élőhelynek tekinthető, amely azonban most is számos természeti értékkel rendelkezik, ex lege minősítésű, és mint szikes élőhely az EU Élőhelyvédelmi Irányelve alapján is megőrzendő élőhelytípus. A Nagyszéksós-tó területén kialakított komplex hasznosítású tározó létesítését megelőző vizsgálatok és felmérő munkák alapján megállapítható volt, hogy a vizsgált élőlénycsoportok szempontjából a megvalósítást kizáró okot nem találtunk, sőt a kétéltűek, hüllők és madarak számára valószínűleg pozitív hatása is lesz a változásoknak.
A projekt megvalósítása után ki kell dolgozni az élővilágcentrikus monitorozó
rendszer,
amellyel
a
változások
nyomon
követhetők,
és
a
beavatkozások korrigálhatók. Fontos a háttérfaktorok (vízkémia, vízdinamika) monitorozása is, mivel az életközösségekben bekövetkező változások okát csak ezek ismeretében lehet megállapítani. A projekt egyik fontos (talán a legfontosabb!) hozadéka az, hogy sikerült olyan bemutatóhelyet, az ökoturizmus számára is attraktív célpontot kialakítani, amely hatékonyan szolgálja a természeti értékek megismerését és ezáltal a fenntartható társadalom kialakításához nélkülözhetetlen tudatformálást.
FELHASZNÁLT FORRÁSMUNKÁK, SZAKÉRTŐI ANYAGOK 1. A Nagyszéksós-tó területére tervezett komplex hasznosítású tározó kialakításának természetvédelmi szempontú véleményezése SZTE Ökológiai Tanszék Kiskunsági Nemzeti Park Szeged, 2007. július
2. Komplex vízvisszatartási akcióprogram a Nagyszéksós-tó vízrendszerében. Létesítési vízjogi engedélyes terv ATIKÖVIZIG Szeged. 2008. január
3. Csizmazia Gy.: Mórahalom környéke természeti földrajza, 1992.
4. Gaskó B.: Természetes és természetközeli élőhelyek védelme Csongrád megyében. Kézirat. 1995.
5. Magyarország kistájainak katasztere I.-II. MTA Földrajztudományi Kutató Intézet, 1990.
