KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

2010. január

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

Megbízó:

Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács

Szakmai koordinátor:

Env-in-Cent Környezetvédelmi Tanácsadó Iroda Kft.

Témafelelős: Dr. Pálvölgyi Tamás

Szerzők: Dr. Czira Tamás Envigraph Bt. Harazin Piroska Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Dr. Pálvölgyi Tamás Env-in-Cent Kft. Szabó Éva Enikő Env-in-Cent Kft. Szakértők: Dobozi Eszter és Rideg Adrienn VÁTI Nonprofit Kft.

2010. JANUÁR

1


Tartalomjegyzék Tartalomjegyzék ..................................................................................................................... 2 BEVEZETÉS ............................................................................................................................ 4 I. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA .......................................................................................................................... 5 I.1. Energiapolitikai dokumentumok ..................................................................................... 5 I.1.1. Energiapolitika 2008-2020 ................................................................................................ 5 I.1.2. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv................................................................ 6 I.1.3. Nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia ................................. 7

I.2. Közlekedéspolitika ......................................................................................................... 9 I.3. Agrár- és vidékpolitika ................................................................................................. 11 I.3.1. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program .................................................................... 11 I.3.2. Halászati Operatív Program ............................................................................................ 13

I.4. Területpolitika .............................................................................................................. 14 I.4.1. Országos Területfejlesztési Koncepció ........................................................................... 14 I.4.2. Országos Területrendezési Terv ..................................................................................... 16 I.4.3. Balaton Törvény és Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve ........................... 18

I.5. Közösségi forrású fejlesztéspolitika ............................................................................. 21 I.6. Környezet- és klímapolitika .......................................................................................... 23 I.6.1. Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014) ......................................... 23 I.6.2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia ............................................................................... 24 I.6.3. Vízpolitika ........................................................................................................................ 25

I.7. Oktatáspolitika ............................................................................................................. 26 I.8. Kutatási, fejlesztési és innovációs politika ................................................................... 29 I.9. Egészségpolitika .......................................................................................................... 30 II. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ............................................................................................................................ 33 II.1. Alkalmazott elemzési módszertan .............................................................................. 33 II.2. A törvénytervezet rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásainak feltárása, értékelése .................................................................................................................... 37 II. 2.1. Levegőkörnyezetet érintő hatások ................................................................................ 37 II. 2.2. A felszíni és felszín alatti vizek állapotára, valamint az árvízvédelemre gyakorolt hatások ..................................................................................................................................... 38 II. 2.3. A talaj állapotára gyakorolt hatások .............................................................................. 40 II. 2.4. Természetvédelmi oltalom alatt álló területeket és az erdőket érintő hatások ............. 41 II. 2.5. Hatások a biológiai sokféleségre .................................................................................. 43 II. 2.6. Az emberi egészséget érintő hatások ........................................................................... 44 II. 2.7. Tájra, a táji eltartó képességre, természeti és kulturális táji erőforrásokra, tájképre gyakorolt hatások ..................................................................................................................... 45 II. 2.8. Területhasználatra és térszerkezetre gyakorolt hatások .............................................. 46 II. 2.9. A települési környezetminőségre és környezetbiztonságra gyakorolt hatások ............ 47 II. 2.10. A természeti erőforrások megújulására, térbeli hasznosítására gyakorolt hatások ... 48 I. 2.11. Éghajlatváltozással kapcsolatos hatások..................................................................... 50 II. 2.12. A környezettudatosság és fenntarthatóbb életmód elterjedésének várható alakulása ................................................................................................................................................. 52

2010. JANUÁR

2


III. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK HAZAI FELTÉTELRENDSZERE ........................................................................................... 54 III.1. A feltételrendszerrel kapcsolatos elvárások, követelmények .................................... 55 III.1.1. A végrehajtás társadalmi feltételrendszere ................................................................... 55 III.1.2. Gazdasági környezet, üzleti élet feltételrendszere ....................................................... 56 III.1.3. Közhatalmi, politikai feltételrendszer............................................................................. 57

III.2. Javaslatok a törvénytervezet végrehajtásának állami szervezési és eljárási feladataira.................................................................................................................... 58 III.2.1. Az Országgyűlés és a Kormány stratégia- és jogalkotási teendői ................................ 58 III.2.2. Az Országgyűlés és a Kormány szervezési és intézményfejlesztési teendői .............. 63 III.2.3. Önkormányzatok feladatai ............................................................................................ 66

III.3. Ajánlások a végrehajtás elindítására ......................................................................... 67 III.3.1. Ajánlások azonnali szervezési intézkedésekre ............................................................. 67 III.3.2. Ajánlások rövidtávú szervezési intézkedésekre ........................................................... 68 III.3.3. Ajánlások középtávú szervezési intézkedésekre .......................................................... 70

Konklúzió ........................................................................................................................... 72 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS ................................................................................................... 73 MELLÉKLETEK ..................................................................................................................... 74 1. melléklet. Hajtóerők értékelése ............................................................................................ 75 2. Melléklet: Környezeti teljesítményértékelés ......................................................................... 77

ÖSSZEFOGLALÓ.................................................................................................................. 79

2010. JANUÁR

3


BEVEZETÉS Az Országgyűlés 2009. év nyarán felkérte a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot (NFFT) az éghajlatvédelmi kerettörvény szakmai előkészítésére1. A Tanács égisze alatt intenzív megalapozó munkálatok indultak; számos háttértanulmány készült; az érintett kormányzati, civil, tudományos és szakmai szervezetek közreműködésével kidolgozásra került az éghajlatvédelméről szóló törvény (továbbiakban: Törvény) koncepciója. E megalapozó tevékenység keretében kapott felkérést az Env-in-Cent Kft. a törvénytervezet vizsgálati elemzésének elkészítésére. A jelen tanulmány keretében – a Tanács elvárásainak figyelembevételével - egységes szerkezetben tárgyalja az éghajlat védelméről szóló törvénytervezet: I. Koherencia vizsgálatát: e munkarészben elemezzük a Törvény és egyes szakpolitikák (többek között energia-, közlekedés-, terület-, fejlesztés, oktatás, K+F, egészség és környezetpolitika), kölcsönkapcsolatait, feltárjuk a stratégiai szintű kapcsolódási pontokat, illetve azok erősítésének lehetőségeit. II. Vizsgálati elemzését: e munkarészben a környezetvédelmi törvény előírásai alapján2 elemezzük a Törvény rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásait, többek között az éghajlatváltozás főbb hajtóerőire, valamint az élő és élettelen környezeti elemekre, természeti rendszerekre. III. Megvalósításának feltételrendszerét: e munkarész – önálló tanulmány formájában – a Törvény elfogadását követő tevékenységekre tesz javaslatot, azonosítja a fontosabb intézkedési, végrehajtási mechanizmusokat; a értékeli a végrehajtás állami, gazdasági és társadalmi feltételrendszerét. A jelen tanulmány a 2009. december 22.-i keltezésű Koncepciót és az arra épülő – az NFTT által megtárgyalt és 2010. január 21-én elfogadott - törvénytervezetet vizsgálja. Megjegyezzük, hogy – bár törekedtünk kitérni a fenntarthatósággal kapcsolatos összefüggések feltárására - a jelen tanulmány nem tekinthető a Törvény teljeskörű fenntarthatósági vizsgálatának; erre sem a rendelkezésünkre álló szűkös időkeret, sem a környezetvédelmi törvény vizsgálati elemzéssel kapcsolatos felhatalmazása nem adott lehetőséget. Bár elsősorban a „Megvalósítás feltételrendszere” munkarész tartalmaz végrehajtási ajánlásokat, törekedtünk javaslatok megfogalmazására a koherencia vizsgálat és a vizsgálati elemzés során is. A jelen tanulmányban foglalt ajánlások és a javaslatok a Törvény döntéselőkészítő hátterét képezik, így javasoljuk ezek figyelembevételét a Törvénnyel, illetve annak végrehajtásával kapcsolatos döntéshozatalban.

1 2

60/2009.(VI.24) OGY határozat az éghajlatvédelmi kerettörvény előkészítéséről 1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 43.- 44. §

2010. JANUÁR

4


I. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA E fejezetben elemezzük a Törvény és egyes szakpolitikák (többek között energia-, közlekedés-, terület-, fejlesztés, oktatás, K+F, egészség és környezetpolitika), kölcsönkapcsolatait, feltárjuk a stratégiai szintű kapcsolódási pontokat, illetve azok erősítésének lehetőségeit.

I.1. Energiapolitikai dokumentumok I.1.1. Energiapolitika 2008-2020 A szakpolitika ismertetése Az Országgyűlés a 2008-2020 közötti időszakra energiapolitikát3 fogadott el, melynek elsődleges célja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság együttes érvényesülése. A határozat a célok megvalósulásának érdekében 12 pontot fogalmaz meg, melyek kiemelten koncentrálnak a megújuló energiaforrások használatának és a hulladékból nyert energia arányának növelésére, a fajlagos energiafelhasználás csökkentésére, a szabályozási és támogatási környezet kialakítására és a külpolitikai feladatok biztosítására. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az aktuális energiapolitikában konkrétan megfogalmazásra kerül, hogy a magyar energiapolitika és a klímapolitika közötti összhangot biztosítani kell, ugyanakkor azt is kimondja, hogy az ÜHG kibocsátás csökkentésre vonatkozó vállalások során figyelembe kell venni ennek a magyar gazdaságra gyakorolt energia-ellátásbiztonsági, gazdasági és versenyképességi hatásait. 1. táblázat. Energiapolitika 2008-2020 és a Törvény főbb kapcsolódási pontjai Energiapolitika 2008-2020 feladat Energiapolitikai céljainak külpolitikai és diplomáciai prioritása Az energiatudatosság növelése és az oktatásba integrálása A fajlagos energiafelhasználás csökkentése, a megújuló erőforrások és a hulladékból nyert energia arányának növelése Az energiapolitika és a közlekedéspolitika összhangjának szükségessége Az állami támogatási politika eszközei, szociális támogatási rendszer A célok megvalósulását elősegítő pályázatok, források megfelelő kombinációja Atomerőművi kapacitásokra, erőmű beruházásra vonatkozó döntéselőkészítés Az energiaforrás importtal kapcsolatos tevékenységek és ezek fejlesztési lehetőségei 3

száma az OGY határozatban 7. pont. 10 és 12/n. pontok 4. pont 6. pont 8. pont 12/p., 12/r., pont 12/f., pont 12/h., 12/i., pontok

Törvény érintett bekezdése 25. §. 14. §, 15. § 5. § 9. §

40/2008. (IV.17.) OGY határozat a 2008-2020 közötti időszakra vonatkozó energiapolitikáról

2010. JANUÁR

5


A Törvény célul tűzi ki (1. §, (2) bekezdés, 5. §) a hazai összes fosszilis energiaforrás felhasználás csökkentését; az energiahordozók külpiaci függését, mint bizonytalansági tényezőt említi. Ezzel szemben az energiapolitika az egyes import lehetőségekre (Nabucco, Déli Áramlat, LNG Terminál) való támaszkodást kezdeményezi (12/i., pont). Feltehető az a kérdés is, hogy a Törvény csökkentési céljai megvalósulásának esetén vajon szükség lesz-e a bővülő külföldi energiaforrásokra, energiaszállítási infrastruktúrára. A Törvény fosszilis energiafelhasználás csökkentési törekvéseinek ellene hat, hogy a fosszilis energiahordozóra alapuló erőmű létesítés egyetlen lényeges hazai korlátja a liberalizált energiapiac működése, ugyanis nincs Magyarországnak távlatos primer energiahordozó összetételre vonatkozó jövőképe. Az összehangolás lehetőségei 1. javaslat

Javasoljuk, hogy a Törvény csökkentési céljaival összhangban, az energiapolitika keretei között készüljön – stratégiai környezeti vizsgálattal értékelt – középtávú erőműlétesítési és importszükségleti terv.

I.1.2. Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv A szakpolitika ismertetése Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve4 (továbbiakban Cselekvési Terv) 2008-2016 közötti időszakra fő célkitűzésként fogalmazza meg az ország energiafelhasználásának évenkénti 1%-os mérséklését (6,4 PJ/év). A terv a konkrét csökkentési értékek, mint célkitűzések mellett tartalmazza az egyes szektorokra (lakossági, tercier, ipari és közlekedési szektor) szabott intézkedéseket, illetve a végrehajtás, monitorozás felelős intézményeit. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Cselekvési Terv konkrétan megfogalmazza a klímavédelmi célok elérésének támogatását, melyet szemléletváltozás és az erőforrásokkal való bánásmód célrendszerén keresztül kíván teljesíteni. A Cselekvési Terv és a Törvény legfontosabb célkitűzése egyaránt az energiafelhasználás csökkentése, azonban ennek meghatározása eltérő módon történik. Míg a Cselekvési Terv az összes energiafelhasználás 1%-os csökkentésére törekszik, addig a Törvényben leginkább a fosszilis energiaforrások felhasználásának csökkentésére vonatkozik – egyenlőre nem számszerűsített - célkitűzés. A Cselekvési Terv konkrét beavatkozási területeket és intézkedéseket javasol a cél elérése érdekében, melyeket az Útiterv kidolgozása során célszerű figyelembe venni. Lényeges, hogy a Cselekvési Terv összes energiafelhasználás csökkentési, illetve a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendje, alágazati bontása és célértéke teljeskörű konzisztenciában álljanak majd egymással.

4

2019/2008 (II.23.) Korm. hat.

2010. JANUÁR

6


Meg kell említeni, hogy a fenti kölcsönös megfelelőségi követelmény egyik kiemelendő pontja az épületenergetikai és a közlekedési szektorral kapcsolatos célkitűzések. Az Útiterv, illetve az ágazati bontású fosszilis energiafelhasználás csökkentés kidolgozása során erre fokozott figyelmet kell fordítani. Az összehangolás lehetőségei 2. javaslat

Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét és alágazati bontását a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv számszerű szektorális céljaival.

I.1.3. Nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia A szakpolitika ismertetése A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia5 (továbbiakban Stratégia) a 2008-2020-as időszakra fogalmazza meg célokat. A legfőbb cél a megújuló energiaforrások használata, és az ezt elősegítő és növelő tevékenységek folytatása. A Stratégia számszerű célértéket rögzít, mely szerint 2020-ban a megújuló energiaforrások felhasználása érje el a 186,4 PJ-t a 2006. évi 55 PJ-hoz képest. A Stratégia célkitűzésének értelmében a megvalósításban leginkább piaci eszközök és a verseny segíthet. A Stratégia kiemelten koncentrál a hazai megújuló energia helyzetéből adódó lehetőségek kihasználására. Célkitűzésein belül megjelenik a zöldáramtermelés, a hőtermelésen belül a megújuló energiaforrások felhasználásának és a bioüzemanyagok energiaértékének növelése. A Stratégia különösen fontos figyelmet fordít az Unió megújuló energiafelhasználás esetében hozott előírásokkal való összhang megteremtésére, és bemutatja az eddigi rendelkezésre álló eszközöket, melyek a megújuló energiaforrások használatát ösztönzik. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Stratégia a megújuló erőforrások használatának növelését tűzi ki célul, a Törvényben pedig szintén célkitűzésként jelenik meg ezen erőforrások fenntartható módon történő felhasználásának bővítése (1. § (f)). Bár a Törvényben konkrét célérték nem vonatkozik a megújuló erőforrások használatára, a fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentése során a megújulók elméleti és technikai potenciáljára hívja fel a figyelmet (5. § (1) (f)). Ezen potenciál meghatározása a Stratégiában részletesen kifejtésre kerül és javasoljuk ennek alkalmazását az Útiterv kidolgozása során. A Stratégia koncentrál a hazai adottságoknak megfelelő megújuló energiaforrások felhasználására, ebből adódóan különösen a biomassza alapú energiatermelés jelentős mértékű növelésére: „a hazai megújuló energiaforrás felhasználás dinamikus növekedésének feltétele, hogy a mezőgazdaság fenntartható módon megtermelje a szükséges alapanyagokat, és ezek mennyisége igazodjon a felhasználói igényekhez.” 5

214/2008 (X.31.) Korm. hat.

2010. JANUÁR

7


Feltehető a kérdés, hogy e stratégiai prioritás mennyiben illeszkedik a Törvény szellemének megfelelő, a fenntarthatósági követelményeknek eleget tevő biomassza használatnak. A Stratégia hangsúlyozza, hogy: „az érvényes EU irányelvek és az azokból következő hazai támogatási rendszer jelenleg elsősorban a megújuló energiaforrások felhasználásával történő villamosenergia-termelést, illetve a megújulók közlekedésben való térnyerését preferálja.” Megítélésünk szerint az Útiterv kidolgozása keretében felül kell vizsgálni a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos ún. KÁP támogatások rendszerét és összhangba kell azt hozni a Törvény támogatási elveivel. 2. táblázat. Megújuló energiahordozókra vonatkozó számszerű célértékek Megújulós célértékek 2020-ra arány Megújulók aránya a teljes energiafogyasztásában Megújulók aránya a villamosenergia termelésben Megújuló bázisú hőtermelés Üzemanyag fogyasztáson belül a bioüzemanyagok energiaértéke

13%

10%

elérhető megújulós energiafelhasználás 186,4 PJ

elérhető CO2 kibocsátás csökkentés 15,223 kt CO2

79,7 PJ (9470 GWh)

8,807 kt CO2

87,1 PJ

5,008 kt CO2

19,6 PJ

1,408 kt CO2

Forrás: A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia

A Törvényben megjelenő input oldali szabályozás pozitívumként hat(hat) a megújuló energiahordozók alkalmazására, így segítve a Stratégia célkitűzésének megvalósítását. A cél elérése érdekében a Stratégiában ismertetett támogatási feltételek megtartása, erősítése elengedhetetlen, azonban a Stratégiában megfogalmazott energiaadó és a környezetterhelési díj kivetése összeférhetetlen lehet az input oldali szabályozással, így ennek relevanciája a Stratégiában átgondolandó. Megemlítjük, hogy a Stratégia SWOT analízisében (3. fejezet) fenyegetettségként jelenik meg a klímaváltozás, a következő sajátos megfogalmazásban:„a csökkenő csapadék révén negatívan hat egyrészt a hazai vízenergia hasznosításra, másrészt a mezőgazdasági öntözésen keresztül az energetikai célú biomassza termesztésre.” Az összehangolás lehetőségei 3. javaslat

Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét a nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia számszerű célértékeivel.

4. javaslat

Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan felül kell vizsgálni: a) az energetikai támogatások (a megújuló energiahordozók, az energiatakarékosság és energiahatékonyság-javítás, a villamosenergia átviteli árához kapcsolódó támogatások) teljes rendszerét, b) az energiahordozók jövedéki és általános forgalmi adózásának rendszerét.

2010. JANUÁR

8


I.2. Közlekedéspolitika A szakpolitikák ismertetése A közlekedéspolitikai koherencia vizsgálat szempontjából három, a magyar közlekedést meghatározó dokumentumot elemeztünk. Az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia 2007-20206, (továbbiakban EKS) figyelembe veszi a közlekedés növekvő energiafelhasználását és célul tűzi ki ennek internalizálását. Cél továbbá a mobilitással együtt járó környezetterhelés mérséklése, a legjelentősebb környezeti hatások csökkentése. A személyközlekedés, az áruszállítás és az infrastruktúra fejlesztés esetén is megjelennek igények, célok a fenntartható mobilitás biztosítására. AZ EKS küldetésként említi a biztonságos, környezetkímélő és energiahatékony működés biztosítását, továbbá külön kiemelik, hogy globális problémát jelent a közlekedés az ÜHG kibocsátás esetében, melynek kezelése a közlekedési energetikát érinti. A Logisztikai Akcióterv (2009-2013) (továbbiakban akcióterv) a területtel kapcsolatos középtávú célokat, és ennek eléréséhez szükséges kormányzati intézkedéseket tartalmazza. A helyzetelemzést követően az akcióterv érintőlegesen, konkrét célok és eszközök említése nélkül foglalkozik a fenntartható fejlődés kérdéskörével, ennek indoklásaképpen megjegyzik, hogy a negatív externális költségek harmada kötődik az áruforgalomhoz. Az akciótervben célul tűzik ki egy olyan szolgáltatási környezet létrehozását, mely növeli a logisztikai szolgáltatások iránti keresletet hazánkban, azonban e cél környezet és fenntarthatósági vonatkozásairól nem tesz említést akcióterv. A magyar közlekedéspolitika 2003-20157 (továbbiakban közlekedéspolitika) egyik célja a környezetkímélő közlekedési rendszer megteremtése, melyet környezetvédelmi intézkedésekkel, környezetbarát közlekedési módok fejlesztésével, preferálásával látnak megvalósíthatónak a 2003 és 2015 közötti időszakban. A politika „a gazdasági szempontból hatékony, a társadalmi igényeknek megfelelő, korszerű, biztonságos és a környezetet kevésbé terhelő közlekedés megteremtését” preferálja. A szakpolitikák kapcsolódása a Törvényhez A Törvény egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a közlekedési és szállítási igények mérséklésének elősegítésében és az alternatív közlekedési módok elterjesztésében a Törvény nem kínál közvetlen kapcsolódási pontokat. Az egyes közlekedési szakpolitikák és a Törvény közötti közvetett kapcsolódások tekintetében a szakpolitikák többször említik a fenntartható mobilitás megvalósítását, de egyik vizsgált közlekedéspolitikai dokumentum sem ad útbaigazítást, hogy mit is jelent ez esetben a fenntarthatóság. A szakpolitikákban problémaként említik a növekvő közlekedési igényeket és ennek következményeit. A kitűzött célok következetes megvalósítása elősegítheti az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkenését, ezzel hozzájárulva a Törvényben is 6 7

163/2006 (VII. 28.) Korm. rendelet 3. § (6) bekezdése alapján 19/2004 (III.26.) OGY határozat

2010. JANUÁR

9


kitűzött célok teljesüléséhez (4. §), vagyis ezen a ponton a célrendszerek erősítik egymást. A szakpolitikák említik, hogy a közlekedés növekedésével párhozamosan növekvő energiaigény ellensúlyozása az energiahatékony megoldások elterjesztésével lehetséges. A Törvény által meghatározott pénzügyi alap (9. §) és az alternatívákra való ösztönzése (1. § (1) f.) közvetve segítheti a cél teljesülését. Az EKS keretében készült SWOT analízis veszélyként említi a kielégíthetetlen autóhasználat igényét. A Törvény integráló szabályozó rendszere, illetve a képzésre, oktatásra irányuló eszközök (15. §), segítségével az említett veszély lehetőséggé konvertálható. Az Akcióterv horizontális célként említi az áruforgalom által okozott negatív externáliák csökkentését, melynek teljesítéséhez az ÜHG kibocsátás csökkentését sorolja. Ez a cél összhangban van a Törvény célkitűzésével (4. §), továbbá ezen a ponton a két célrendszer erősíti egymást. A közlekedéspolitikában megjelenik egy prioritás a fenntartható közlekedés biztosítása kapcsán: a hiányzó infrastruktúra kiépítése. Az EKS felhívja a figyelmet a prioritás teljesítésénél a minimalizált területhasználatra és arra, hogy figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontok egyidejű érvényesülését. Ezen a ponton a Törvény területhasználtra vonatkozó célrendszere (8. §) és a közlekedéspolitika erősítik egymást, ugyanakkor a minimalizált területhasználat és a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontok egyenlőre kidolgozatlanok. Bár egyik közlekedéspolitikai dokumentum sem említi, a Törvény céljainak teljesülését alááshatja egyes kiemelt infrastruktúra fejlesztések kivétel-szabályozása8, amelyek „felmentik” a kiemelt építési beruházást a környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat lényegi részei alól. Az összehangolás lehetőségei

8

5. javaslat

Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia közlekedési igényekre vonatkozó számszerű célértékeivel.

6. javaslat

Felül kell vizsgálni a kiemelt építési beruházások engedélyeztetésének szabályozását.

A 2003. évi CXXVIII. Törvény a Magyar Köztársaság gyorsforgalmi közúthálózatának közérdekűségéről és fejlesztéséről 2008. évi XLIX. törvény a nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról

2010. JANUÁR

10


I.3. Agrár- és vidékpolitika I.3.1. Új Magyarország Vidékfejlesztési Program A szakpolitika ismertetése A 2007-2013 időszakra vonatkozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program9 (továbbiakban: ÚMVP) az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapból (EMVA) nyújtandó vidékfejlesztési támogatásról szóló 1698/2005/EK rendelet alapján készült. Alapvető célja a magyar mezőgazdaság versenyképességének javítása, a vidéki lakosság életszínvonalának emelése, a jelenlegi foglalkoztatottsági szint megőrzése. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az ÚMVP megállapításai szerint Magyarország termőhelyi adottságai kedvezőek, ennek ellenére a növénytermesztés és az állattenyésztés hozamszintjei elmaradnak az uniós átlagtól, melynek okai mögött elsősorban a technikai és technológiai hiányosságok, a nem megfelelő és elavult gépkapacitások állnak. Az ÚMVP szerint ezek javítása szükséges és elkerülhetetlen, de – mint az ÚMVP-re készített stratégiai környezeti vizsgálat10 is megállapította – jelentős klímaváltozási kockázatokat rejtenek. Az infrastrukturális beruházások, a géppark korszerűsítés, a termelési és gazdasági szerkezetátalakítás – az I. tengely célkitűzései – számottevő többlet kibocsátásokat eredményezhetnek, elsősorban a helyi légszennyező anyagok és a ÜHG kibocsátások tekintetében, mely a Törvény 4. § végrehajtását számottevően akadályozhatja. A Törvény 5. § megfogalmazott fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentési célkitűzés megvalósíthatóságának egyik fontos pillére a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése. Ennek részét képezi a biomassza felhasználás részarányának növelése, melyet az ÚMVP intézkedései is támogatnak. Az állatjóléti kötelezettségek végrehajtása az éghajlatváltozás következtében is egyre égetőbbé válik, erre irányul a Törvény 7. § (4) p) pontja, mely az állattartás és tenyésztéstechnológia fejlesztést indítványozza. Az I. tengelyben az állatjóléti és trágyatárolásra vonatkozó intézkedések támogatják a Törvény végrehajtását. Az I tengely intézkedései között szerepelnek a mezőgazdasági területeken öntöző berendezések és a hozzájuk tartozó infrastruktúratelepítések. Ennek az intézkedésnek az éghajlatváltozás szempontjából nem egyértelmű a megítélése: a Törvény 7. § (4) i) és j) pontjainak értelmében szükség van a vízhasználatban a takarékos, hatékony megoldásokra, a vízbázisok igénybevételének csökkentésére. Ugyanakkor valószínűsíthető, hogy egyes területeken – az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás részeként – csak vízmegtartással, esetleg öntözéssel folytatható a jövőben a növénytermesztés. Erre a dilemmára jó megoldás lehet a Törvényben (7. § (4) o) pont) is javasolt hagyományos tájfajták termesztése, valamint olyan kutatások indítása, melyek a melegedő és szárazabb tenyészidőszakban is jó termésátlagot hoznak (Törvény 17. § (2) d) pont). 9

2007. évi XVII. Törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdései 10 Új Magyarország Vidékfejlesztési Terv és Program stratégiai környezeti vizsgálata (PricewaterhouseCoopers Kft. - Env-in-Cent Kft., 2006)

2010. JANUÁR

11


Az ÚMVP II. tengely célkitűzése a környezet és a tájképi jelleg megőrzése, melyek megvalósítása során többek között hangsúlyt kap a fenntartható erdőgazdálkodás és az agrárkörnyezetvédelmi beavatkozások támogatása. Ezen prioritások fontossága tükröződik a II. tengely pénzügyi kereteinek megosztásában is: a legnagyobb hányadban „Az agrárkörnyezetgazdálkodási és erdő-környezetvédelmi támogatás” és az „Erdőtelepítés támogatása” részesül. Mindkét támogatás intézkedései jelentős mértékben hozzájárulhatnak a Törvény célkitűzéseinek 1.§ (1) c) és d) pontjainak megvalósításához. Figyelemreméltó, hogy az ÚMVP szerint: „Magyarország 2015-ig 15%-kal szándékozik csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását, amelyből a mezőgazdaságnak arányosan, kb. 10-12%-kal kell kivennie a részét11”. (Megjegyezzük, hogy nem világos, hogy honnan került a 15%-os csökkentésre való hivatkozás az ÚMVP-be és milyen számítás alapozta meg a mezőgazdaság 10-12%-os, eltúlzott részesesedését.) A Törvényben megfogalmazott fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentési célkitűzés megvalósíthatóságának egyik fontos pillére a megújuló energiaforrások alkalmazásának növelése. Ennek részét képezi a biomassza felhasználás részarányának növelése, melyet az ÚMVP intézkedései is támogatnak. A megújuló energiára vonatkozó nemzeti törekvések (ld. I.1.3. fejezet) alapján a zöld energia részesedésének a teljes villamosáram-fogyasztáson belül 2010-ig el kell érnie a 3,6%-ot. A bioüzemanyagok tekintetében a cél az 5,75%-os részesedés elérése 2010-re. AZ ÚMVP kiemeli a klímaváltozás figyelembevételével történő talajgazdálkodást (melynek jelentős víztárolási és széndioxid-elnyelési kapacitása van), és az állattartási és állatjóléti feltételek javítását. A Törvény 7. § (4) i), k), n), o), p) pontjai ezzel összhangban fogalmazzák meg az agrárgazdaságban figyelembe veendő szempontokat. Az ÚMVP további céljai között szerepel az erdősítés, beleértve az őshonos erdők telepítését mezőgazdasági területeken és az erdőgazdálkodási rendszerek elterjesztését az állandó erdőtakaró létrehozatala érdekében, mely összhangban van a Törvény 8. § (4) pontjának i) és j) pontjaival. Az erdőgazdálkodásban, a természeti katasztrófák sorában az időjárási szélsőségek okozta károk és az erdőtüzek mellett főleg a biotikus tényezők, ezen belül pedig a rovarok okoznak károkat. Az ÚMVP támogatást nyújt a károk helyreállítására és megelőzésére egyaránt. Erdőtelepítéssel jelentősen mérsékelhetőek a talajerózió miatti károk, és a vízkárok egyaránt, így az ÚMVP intézkedései támogatják a Törvény 7. § (4) q) és r) pontjaiban megfogalmazottak végrehajtását. Az ÚMVP III. tengely a vidéki élet minőségére és vidéki gazdaság diverzifikálására törekszik. A megfogalmazott intézkedések a vidéki területeken élők szerény munkalehetőségeit kívánja javítani agrárgazdaságon kívüli munkahelyteremtéssel, a helyi értékek és hagyományok megőrzésén keresztül. A kulturális értékeket képező és a faluképet javító épület felújítások nemcsak a helyi közösség megtartó erejét, de az épületállomány energetikai paramétereit is javítják. A vidéki lakosság képzésére és 11

ÚMVP 3.1.3.fejezet, 45. oldal

2010. JANUÁR

12


tájékoztatására irányuló programok azonban elsősorban a vállalkozások fejlesztésre, turisztikai szolgáltatások és egyéb gazdasági tevékenységek kialakítására irányulnak, nem tartalmaznak éghajlatváltozással és az ahhoz kapcsolódó alkalmazkodási lehetőségekkel, a helyi természeti értékek, a fajok sokféleségének megőrzésével kapcsolatos képzéseket, szemléletformáló programokat, melyeknek a Törvény 14. § kiemelt jelentőset tulajdonít. Bár az ÚMVP-III. tengely célkitűzéseibe nem került be az éghajlatváltozás mérséklése és az alkalmazkodás javítása, a fenntarthatóságot elősegítő intézkedések közvetve támogatják a Törvény végrehajtását azzal, hogy átfogó megoldást próbálnak adni a társadalmi, szociális, gazdasági és környezeti problémákra. Az összehangolás lehetőségei 7. javaslat

Felül kell vizsgálni az agár- és vidékfejlesztési, halászati kifizetések teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével.

8. javaslat

A Törvény 7. § (4) n) és o) pontjai, valamint a 11. §-a értelmében kutatásokra van szükség azoknak a fajtáknak, termesztési módoknak és területeknek az azonosításához, melyek a legalkalmasabbak a hazai viszonyok közötti energetikai célú növénytermesztéshez termesztéshez, figyelembe véve a terület- és erőforrás kímélő eljárásokat és az energiaültetvények természetvédelmi és energiamérleg-kérdéseivel kapcsolatosan meglévő bizonytalanságokat.

9. javaslat

A Törvény 14. §-nak értelmében a ÚMVP képzésre, tájékoztatásra irányuló programjait ki kell egészíteni az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás lehetőségeinek ismertetésére.

I.3.2. Halászati Operatív Program A szakpolitika ismertetése Az Európai Halászati Alapról szóló rendelet12, valamint a kapcsolódó hazai jogszabályok alapján Magyarország megalkotta a Nemzeti Halászati Stratégiai Tervét (NHST) és a hozzá kapcsolódó Halászati Operatív Programot (HOP), mely a 2007-2013 időszakra határozza meg a halászattal kapcsolatos fejlesztési területeket és az azokhoz kapcsolódó intézkedéseket. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A HOP II. és III. tengelyének célkitűzései és prioritásai egyaránt tartalmaznak környezeti szempontokat, melyek támogatják a Törvény végrehajtásának 6. § (2) h), 8. § (4) f) pontját. A II. prioritási tengely olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a halászati ágazat teljesítményét környezeti szempontból befolyásolják, mint például a környezetkímélő 12

1198/2006/EK tanácsi rendelet

2010. JANUÁR

13


haltermelési módszerek alkalmazásának, az ipari méretekben történő halfeldolgozás esetén a szennyvízkezeléssel kapcsolatos berendezések beszerzésének, valamint recirkulációs rendszerek beruházásainak támogatását, a helyi foglalkoztatottság szintjének emelését. A III. tengely a vízi élővilág (növény- és állatvilág) védelmét és megóvását biztosító intézkedéseket támogatja. A halfogyasztás ösztönzését célzó intézkedések hozzájárulhatnak a lakosság egészségi állapotának és egészségtudatos gondolkodásának előmozdításához, mely összhangban van a Törvény 7. § (4) d) és e) pontjaival. A HOP-ban felvázolt intézkedések, a vizes élőhelyek megőrzésével és területük növelésével, a többfunkciós tájgazdálkodás ösztönzésével, (mely összhangot teremt az aszályos időszakok és a vízelvezetés, vízvisszatartás feladatai között), valamint a lakosság egészségtudatának fejlesztésével csökkenthetik az éghajlatváltozás kockázatait és elősegítik az alkalmazkodás feladatainak hatékonyabb végrehajtását. Az összehangolás lehetőségei Lásd az I.3.1 fejezetben.

I.4. Területpolitika I.4.1. Országos Területfejlesztési Koncepció A szakpolitika ismertetése Az Országos Területfejlesztési Koncepciót13 (OTK), mint az országos és térségi területfejlesztési célkitűzéseket meghatározó, az ágazatok fejlesztéseit területileg orientáló fejlesztéspolitikai dokumentumot az Országgyűlés fogadta el 2005-ben. A megújított OTK igen széleskörűen értelmezte a térségi fenntartható fejlődést, amely nemcsak átfogó célként, hanem területi célként, a fenntartható területhasználat elveként, valamint az ágazatoknak szánt területpolitikai ajánlásokként is szervesen integrálódott a területpolitika üzeneteibe. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Számos olyan célkitűzést és javaslatot fogalmazott meg az OTK, amelyek közvetett módon az éghajlatváltozást megelőző, illetve ahhoz történő alkalmazkodást elősegítő területi szempontokat hordoznak. Közvetlen módon az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása részcélon belül az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira való megelőző felkészülés került nevesítésre, az árvizek, belvizek és az aszályok veszélyeztető hatásainak megelőzését, az esetlegesen keletkező károk enyhítését célul kitűzve. Emellett az alternatív természeti erőforrások és energianyerési lehetőségek feltárása és hasznosítása, az energiahatékonyság és

13

97/2005. (XII.25.) OGY. határozat

2010. JANUÁR

14


energiatakarékosság javítása szintén e részcélon belül, a klímavédelmet közvetve elősegítő céloknak tekinthetők, amelyek egyben a Törvényben is nevesített fő célterületei. Az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek közül csak a Tisza-térségre vonatkozóan került meghatározásra, hogy az árvíz, belvíz, aszály, vízhiány, és éghajlatváltozás csak integráltan kezelhető. A másik két, OTK-ban kiemelt térség esetében (Duna mente és Balaton-térség), nevesített éghajlatváltozási részcél nem került megfogalmazásra, bár a tájhoz alkalmazkodó területfejlesztési, víz- és tájgazdálkodási programok és az ökológiai rehabilitáció célkitűzései egybecsengnek a Törvény preamulumában és az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodás ökológiai feltételeinek javítása (8. §) keretében megfogalmazottakkal. Közös célok, hogy a felszínt borító természetes vegetáció nagymértékű átalakítása és folyamatos zavarása miatt csökkent ökológiai kapacitásokat fokozatosan helyre kell állítani. E célok közé tartozik a fentiek mellett az adottságokhoz illeszkedő optimális tájhasználat, a biodiverzitás és a tájökológiai változatosság (mozaikosság) megőrzése, valamint és az erdőterületek kiterjedésének növelése és természetességének növelése. A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása és a megújuló energiaforrások részarányának növelése az OTK két kiemelt célkitűzése, ezek a klímaváltozás megelőző intézkedéseit támogatják, a Törvény fő célkitűzéseinek megfelelően. Igaz, hogy a megújuló energiaforrások közül a biomassza hasznosítást preferálja az OTK, míg a feltétel nélküli megújulókra kevésbé koncentrál. A fenntartható területhasználati horizontális elvek közül a személy-, anyag- és energiaszállítás, az utazás igényét csökkentő és fenntartható módon kielégítő térhasználatszervezés és az erőforrások védelmét szolgáló elvek OTK-ban történő meghatározása szintén az éghajlatváltozás megelőzését szolgáló előírások. 3. táblázat. OTK és a Törvény kapcsolódásai és konzisztencia kritikus pontjai OTK-ban szerepel

Törvényben előírásra került

Az OTK a fenntartható térhasználati elvek meghatározásával a klímaváltozást hatásait megelőző, és a vélhető károkozást csökkentő tevékenységeket preferál. OTK 2010-ben esedékes felülvizsgálata alkalmat teremt a éghajlatvédelmi szempontok további integrációjára. Az OTK támogatja az energiahatékonyság növelését és a megújuló energiák használatának elterjesztését, az integrált víz-, táj- és környezetgazdálkodás elterjesztését és roncsolt területek ökológiai és tájrehabilitációját. Ezáltal illeszkedik a Törvény céljaihoz, azonban az OTK felülvizsgálatakor - a törvénnyel összhangban – meg kell teremteni az önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmak kidolgozásának lehetőségét. Javasolt az ország térségeinek átfogó sérülékenység vizsgálata az országos és térségi klíma-specifikus célok és intézkedések megalapozására.

A Törvény meghatározza a klímaváltozás kockázatainak megelőzését és az alkalmazkodást szolgáló alapelveket. A 18. és 20. § -ban meghatározottak szerint, valamint az integráció elve kapcsán is nevesíti a Törvény, hogy az éghajlatvédelmi szempontokat minden területpolitikai tervbe be kell illeszteni. A Törvény meghatározza a klímaváltozás kockázataira való felkészülés jegyében a megelőzési és alkalmazkodási célokat, eszközöket. Ezeket részben az OTK is nevesíti.

A Törvény nem nevesíti az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok között a 17 §ban az eltérő adottságú és fejlettségű térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységét és adaptációs potenciálját feltáró monitoring és értékelő rendszer kialakítását és folyamatos fejlesztését

2010. JANUÁR

15


Az OTK előírja a rendszeres értékelés és a tervezés információs igényét kielégítő alkalmazott területi kutatások, vizsgálatok folyamatos megvalósítását. Az OTK felülvizsgálatát és érvényesülését elősegítendő, rendszeresen készülnek az ország területi folyamatait vizsgáló kutatások, amelyekbe integrálódnak a területi klímakutatások, térségi éghajlati sérülékenység-vizsgálatok eredményei. Szükség van további ilyen jellegű területi vizsgálatokra a Törvény végrehajtása során. Az összehangolás lehetőségei 10. javaslat

Javasoljuk a Törvény alapelveinek és céljainak integrálását az OTK 2010. évi felülvizsgálati folyamatába a következők figyelembevételével: a) Önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmakat kell kidolgozni és beilleszteni az OTK-ba (jövőkép, célrendszer, kiemelt térségek és egyéb térségtípusok specifikus célkitűzései, szakpolitikai ajánlások stb.), b) az OTK fenntartható térhasználatra vonatkozó elvei közt nevesíteni kell a klímatudatos magatartásformák elterjesztését, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó tervezési, építési, beruházási tevékenységek térség-specifikus meghatározását, c) a térségi tervezés dokumentumaiban figyelembe kell venni az eltérő adottságú és klímaváltozás hatásaival szemben eltérő sérülékenységű térségek speciális fejlesztési szempontjait.

11. javaslat

Javasoljuk az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok közé a felvenni az eltérő adottságú és fejlettségű térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységét és adaptációs potenciálját feltáró monitoring és értékelő rendszer kialakítását és folyamatos fejlesztését.

I.4.2. Országos Területrendezési Terv A szakpolitika ismertetése A területrendezési tervek között legjelentősebb a tervhierarchia élén álló Országos Területrendezési Terv (OTrT)14, amely az ország egészére határozza meg léptéknek megfelelő mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat, tekintettel a fenntartható fejlődésre, valamint a területi, táji, természeti, ökológiai és kulturális adottságok, értékek megőrzésére, illetve erőforrások védelmére. Az országos terv olyan keretterv, amelynek előírásai döntően az alacsonyabb szintű területrendezési (kiemelt térségi és megyei) terveken keresztül érvényesülnek. Az országos tervről szóló törvényt az Országgyűlés 2003-ban fogadta el, a törvény módosítására 2008-ban került sor, a következő felülvizsgálat 2011-2012-ben esedékes. Az OTrT az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat foglalja magában, 6 országos területfelhasználási kategóriát és 11 övezetet jelenít meg. Az országos területfelhasználási kategóriák és övezetek mellett a törvény rögzíti a kiemelt térségi és megyei tervben megjelenítendő övezetek körét, illetve az azokhoz tartozó szabályokat is.

14

A 2008-ban módosított Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény

2010. JANUÁR

16


A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az OTrT – az övezetek megfelelő lehatárolása által – hozzájárul egy olyan területhasználati rendszer és infrastruktúra-hálózat kialakításához, amely alkalmas arra, hogy az éghajlatváltozás várható káros hatásai az ország egyes térségeiben a lehetőségekhez mérten minimális környezeti-társadalmi-gazdasági kárt eredményezzenek. Az OTrT következő felülvizsgálatakor a területi összehasonlító sérülékenységi elemzések alapján lehetővé válhat az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait mérséklő új övezetek és területfelhasználási kategóriák lehatárolása, a területrendezési szabályok újrafogalmazása. A meglévő OTrT területfelhasználási kategóriák közül elsősorban az erdőgazdálkodási térség, illetve települési térség, az övezetek közül az „erdőtelepítésre alkalmas terület”, a „vízeróziónak kitett terület”, a „rendszeresen belvízjárta terület”, az „országos ökológiai hálózat” és az „együtt tervezhető térség” olyan térkategóriák, amelyek a klímaváltozás hatásaira a leginkább érzékenyek, így ezek felülvizsgálatakor kiemelten fontos a Törvényből levezethető éghajlatvédelmi szempontok integrálása. 4. táblázat. Az OTrT és a Törvény kapcsolódásai és a konzisztencia kritikus pontjai OTrT-ben szerepel


Jelenleg az OTrT-ben az éghajlatváltozás nem szerepel, mint fogalom, és mint kérdéskör. A felülvizsgálatkor ezt orvosolni kell. Az OTrT határozza meg az ország szerkezeti tervét, valamint az országos térségi övezeteket és az ezekre vonatkozó szabályokat. Ezáltal, ha a Törvény a területhasználat módosítását és területpolitikai tervek éghajlatvédelmi szempontú integrációját tűzi ki célul, szükségessé válik az OTrT éghajlatvédelmi szempontú felülvizsgálata.

Az OTrT megfogalmazza, hogy ahol külön övezeti előírásokat nem tartalmaz, ott a vonatkozó ágazati szabályokat kell alkalmazni. Ahol a törvény övezeti előírásokat tartalmaz, ott azokat a vonatkozó ágazati jogszabályokkal együtt kell alkalmazni. Mivel az OTrT-ben zöldövezetekre ilyen szigorú tiltó határozat nem szerepel, ezért itt a Törvény tervezett előírásait kell alkalmazni, illetve azokat az OTrT felülvizsgálatakor összehangolni. Az OTrT is előírja azonban, hogy az ökológiai hálózat elemein keresztül haladó infrastruktúrák létesítésekor kiegyenlítő intézkedést kell foganatosítani, azaz a magterületen, vagy ökológiai folyosó területén, vagy más természeti területen elvégzendő helyreállítási vagy fejlesztési feladatokat kell elvégezni. Az OTrT-ben határolják le az ország ökológiai hálózatát, amelyre vonatkozó szabályozás kimondja, hogy csak olyan területfelhasználási kategória, illetve övezet jelölhető ki benne amely a természetes és természetközeli élőhelyeit és azok kapcsolatait nem veszélyezteti. Ez teljesen egybevág a Törvény szellemével A fogalom-meghatározásokat egységesíteni kell: pl. olyan fogalom nincs az OTrT-ben, hogy zöldfelület, ezt a Törvény használja. Az OTrT a területi tervezés terület és településrendezési részére alkot szabályokat érdemes lenne a terület- és településrendezést a Törvényben is nevesíteni-

2010. JANUÁR

A Törvény nevesíti a területi terveket, mint amelyeket felül kell vizsgálni éghajlatvédelmi szempontból, így az OTrT-re is vonatkozik. A Törvény 1. § (1) bekezdésében meghatározza, hogy (többek között) a települési szerkezet, az épített környezet és a területhasználat célirányos módosításával kíván hozzájárulni az éghajlatváltozás lassításához, hatásainak mérsékléséhez és a változásokhoz való alkalmazkodáshoz. Az integráció elve kapcsán is nevesíti a Törvény, hogy az éghajlatvédelmi szempontokat minden területpolitikai tervbe be kell illeszteni. A Törvény 8. § (2) bekezdése megállapítja, hogy tilos a természetes megtartású területek építési és más olyan célú felhasználása, amely az ökoszisztéma szolgáltatások csökkentéséhez vezetne. Az ország zöldfelületeinek teljes területe nem csökkenthető, ennek érdekében az egyes zöldfelületek igénybe vételének feltétele azonos biológiai aktivitásértékű zöldterület létesítésével

A Törvény 8. § (4) bekezdése előírja a ország felszínborítottság javítására vonatkozó, 2020-ig terjedő rehabilitációs és rekonstrukciós tervének elkészítését, az Útiterv részeként, és a pontja szerint ezt az ökológiai hálózatának figyelembe vételével kell megtenni, ami az OTrT egyik övezete Az OTrT és a Törvény fogalomhasználata eltérő. A Törvény a 7 §-ban nem nevesíti a település és területrendezési terveket.

17


5. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megnevezése Törvénytervezet Útiterv OTrT Az ország szerkezeti terve

OTrT térségi övezet:

OTrT térségi területfelhasználási kategória:

meghatározása „Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv” „az országos területfelhasználás rendszerét, a települések térbeli rendjét, az országos műszaki infrastruktúra-hálózatok és egyedi építmények térbeli rendjét, valamint ezek összefüggéseit az ország területrendezési tervében meghatározó terv” „országos, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben alkalmazott, sajátos jellemzőkkel rendelkező - a térségi területfelhasználási kategóriáktól függetlenül lehatárolt - területi egység, amelyben az e törvényben, illetve külön jogszabályokban meghatározott előírásokat kell alkalmazni” „országos, kiemelt térségi és megyei területrendezési tervekben alkalmazott, a térségben jellemző területfelhasználásnak megfelelően lehatárolt területi egység”

Kidolgozásának szervezése nyomon követi

elfogadja

NFFT

Országgyűlés

NFGM

Országgyűlés

NFGM

Országgyűlés

NFGM

Országgyűlés

Az összehangolás lehetőségei 12. javaslat

Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan felül kell vizsgálni és – szükség esetén módosítani – az OTrT részét képező térségi övezetek, a térségi területfelhasználási kategóriák lehatárolását a klímaváltozás hatásainak fokozott figyelembe vétele és az azokhoz való alkalmazkodás megteremtése érdekében.

I.4.3. Balaton Törvény és Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve A Balaton Törvény ismertetése A Balaton Törvény15 a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területére vonatkozóan szabályozza a térségi területhasználat módját és szabályait, valamint rendelkezik az előírások érvényesítésének garanciáiról. A Balaton Törvény preambuluma utal arra, hogy a Törvény megalkotása során a jogalkotó – a megelőzés elvét érvényesítve – figyelembe vette a véges és nehezen megújuló környezeti értékek védelmét. A fenntarthatóság gondolata ennek megfelelően érvényesül, a klímavédelmet, klímaváltozást viszont közvetlenül nem említi a Balaton Törvény. A Balaton Törvény három fő részből tevődik össze, amelyből a Térségi Szerkezeti Terv, illetve kiemelt térségi övezetek tervlapjai térképi formátumúak. A lehatárolásra került területfelhasználási egységek, illetve kiemelt térségi öveztek döntően az OTrT lehatárolásait követik, néhány esetben a Balaton-térség speciális jellegéből adódóan egyéb övezet is kijelölésre került (pl. turisztikai fejlesztési terület övezete, szőlő termőhelyi kataszteri terület 15

2008. évi LVII. Törvény által módosított 2000. évi CXII. Törvény

2010. JANUÁR

18


övezete), illetve más kategóriák esetében összevonásokra került sor. A Balaton Törvény harmadik része a Balatoni Területrendezési Szabályzat szöveges formátumú, és az előző két, térképes részben meghatározott területfelhasználási egységekre, illetve kiemelt térségi övezetekre állapít meg szabályozási előírásokat. A Szabályozási Terv térségi területfelhasználási kategóriái átfedésmentesen lefedik az egész térséget, míg a kiemelt térségi övezetek egyes speciális célok érvényesítésének eszközei. Az utóbbiak között számos a klímaadaptációval kapcsolatba hozható övezet is lehatárolásra került. A Balaton Törvény felhatalmazza a vízügyekért, a környezetvédelemért, és a területrendezésért felelős minisztereket, hogy együttes rendeletben partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tervet dolgozzanak ki16, amely – megfelelő szakmai megalapozás esetén – a változó klímához való alkalmazkodás kiváló eszköze lehet. E cél érdekében jelenleg minden Balaton-parti település esetében elkészült a parti 50-100 m-es sávra vonatkozó – miniszteri rendelettel elfogadott – ún. tanulmányterv, amelyek többsége (időbeli hatályuk elvesztése miatt) az elkövetkezendő években felülvizsgálatra szorul. A Balaton Törvény kapcsolódása a Törvényhez A Balaton Törvény egésze alapvetően konzisztens a Törvénnyel, az elsősorban a Törvénynek az ország felszínborítottság javítására vonatkozó rehabilitációs és rekonstrukciós tervére vonatkozó (26.§ (2) bek. c) pont), illetve az éghajlat változásához való alkalmazkodás körében teendő intézkedéseket tartalmazó részeivel (26.§ (2) bek. b) pont) áll szoros kapcsolatban. A Törvény felsorolja azokat a szempontokat, amelyeket az Útiterv ezen részeinek kidolgozása során kötelezően figyelembe kell venni (7-8. §). E szempontok közül számos esetében kimutatható, hogy a Balaton Törvény hozzájárul azok érvényesüléséhez (pl. ivóvízbázisok minőségi és mennyiségi paramétereinek megőrzése, zöldterületek területére vonatkozó csökkentési tilalom, stb.). Több szempont figyelembe vétele a Törvény és Balaton Törvény teljes összhangjának megteremtése érdekében azonban az utóbbi módosítását igényli (pl. többfunkciós víz- és tájgazdálkodás megteremtése, az agrárgazdaságban a terület- és erőforrás kímélő eljárásokra való átállás támogatása, stb.). 6. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megnevezése Törvénytervezet Útiterv Balaton Törvény - Kiemelt térségi övezetek - Balatoni Területrendezési Szabályzat

meghatározása „Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv” „kiemelt térségi tervekben alkalmazott, sajátos jellemzőkkel rendelkező - a térségi területfelhasználási kategóriáktól függetlenül lehatárolt - területi egység, amelyben az e törvényben, illetve külön jogszabályokban meghatározott előírásokat kell alkalmazni.”


elfogadja

NFFT

Országgyűlés

NFGM

Országgyűlés

„ a térségi területfelhasználás rendjére vonatkozó szabályok” 16

2008. évi LVII. Törvény által módosított 2000. évi CXII. Törvény: 16. § (1) bekezdés

2010. JANUÁR

19


Végrehajtási mechanizmus megnevezése Partvonalszabályozási és vízpartrehabilitációs terv

Balaton részvízgyűjtő – vízgyűjtőgazdálkodási terv

meghatározása „Az e törvényben meghatározott célok, valamint a külön jogszabályok szerinti környezetvédelmi, természetvédelmi, vízgazdálkodási célok (a továbbiakban együtt: környezeti célok) megvalósítása érdekében a környezetvédelemért felelős miniszter, a vízgazdálkodásért felelős miniszter és a területrendezésért felelős együttes rendelettel partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tervet fogad el. A Balaton részvízgyűjtő területére vonatkozó, a vízfolyások, állóvizek, felszín alatti vizek jó ökológiai, vízminőségi és mennyiségi állapotának eléréséhez szükséges intézkedések összessége.


elfogadja

NFGM

Miniszteri rendelet

KvVM

?

Szintén hozzájárul a Balaton Törvény az üvegházhatású gázkibocsátás, valamint a fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentésre vonatkozó célértékek eléréséhez, hiszen a Balaton Kiemelt üdülőkörzet területén erősen korlátozza a magas ÜHG kibocsátást eredményező ipari tevékenységek folytatását. Ugyanakkor ez a korlátozás ezen ipari tevékenységek más térségben való megvalósítását eredményezheti, ami a szennyezések földrajzi térségek közötti átterheléséhez vezethet. A megújuló energiahordozók felhasználásához a Balaton Törvény a szélerőmű elhelyezéséhez vizsgálat alá vonható terület övezete lehatárolásával járul hozzá. Az összehangolás lehetőségei 13. javaslat

Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan: a) felül kell vizsgálni és – szükség esetén módosítani – a Balaton Törvény részét képező kiemelt térségi övezetek lehatárolását a klímaváltozás hatásainak fokozott figyelembe vétele és az azokhoz való alkalmazkodás megteremtése érdekében, b) felül kell vizsgálni a Balaton Törvény részét képező Balatoni Területrendezési Szabályzatot, c) felül kell vizsgálni a Partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tanulmányterveket

A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve17 (BATrT) 5 évente felülvizsgálati kötelezettséget állapít meg. 2010-ben a BATrT felülvizsgálatra kerül, amely lehetőséget teremt a klímavédelmi szempontok érvényesítésére a tervben. A BATrT jelenleg hatályos változata az OTrT 2008-as módosítása előtti állapotán alapszik, annak területfelhasználási kategóriákra és övezetekre vonatkozó szabályozási előírásaitól alig tér el. A Területrendezési Terv konzisztens a Törvénnyel, a klímavédelmi és a Törvény Útitervének tartalmi követelményeire vonatkozó szempontok érvényesítése céljából azonban számos ponton kiegészítésre szorul. A jelenleg átdolgozás alatt álló BATrT azonban ezeknek a 17

2005. évi LXIV. Törvény

2010. JANUÁR

20


szempontoknak – legalább részben – várhatóan meg fog felelni, hiszen az OTrT új változatát veszi alapul, amely klímavédelmi szempontból kiforrottabb az előző változatánál. A tervezési folyamat lezáratlansága miatt ez a térségi terv lehet az első, amelyben a Törvény releváns előírásai, szempontjai maximálisan érvényesülnek.

I.5. Közösségi forrású fejlesztéspolitika A szakpolitika ismertetése Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013) (ÚMFT) a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásai felhasználásának terve, amelynek legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése, Magyarország versenyképességének növelése. Ennek érdekében hat kiemelt területen indít el összehangolt állami és uniós fejlesztéseket: a gazdaságban, a közlekedésben, a társadalom megújulása érdekében, a környezet és az energetika területén, a területfejlesztésben és az államreform feladataival összefüggésben (prioritások). Horizontális célja a környezeti, társadalmi és gazdasági fenntarthatóság biztosítása, valamint a területi- és a társadalmi kohézió (esélyegyenlőség) megerősítése. A megvalósulása 15 operatív programon (OP) keresztül történik. Ezek konkrét megvalósítását segítik elő az Akciótervek, amelyek a célok elérése érdekében szükséges intézkedéseket és fejlesztéseket határoznak meg 2 éves időtartamra. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A foglalkozatás növelése, a gazdaság élénkítése, az energiatakarékosság és – hatékonyság, a megújuló energiák felhasználása az ÚMFT és a Törvény is kiemelt célokként fogalmazza meg. Azonban a Törvény a fenti célokat olyan gazdasági ösztönzőkkel, pénzügyi forrásokkal kívánja elérni, amelyek a termelési, fogyasztási és települési szerkezetváltáshoz vezetnek. Az ÚMFT-ben a horizontális politikákhoz kapcsolódóan is szerepel a klímaváltozás elleni küzdelemre való nagyobb figyelemfelkeltés igénye, amelyet az ágazati politikákban kell érvényesíteni. Egyrészt az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, másrészt az éghajlatváltozáshoz történő alkalmazkodás, kármérséklés és enyhítés, illetve megelőzés területén is. 7. táblázat. ÚMFT és a Törvény kapcsolódásai és a konzisztencia kritikus pontjai ÚMFT-ben szerepel


AZ ÚMFT csak felhívja a figyelmet a klímaváltozás lehetséges kockázataira, de nem ad útmutatást arra nézve, hogy ezt miként kell kezelni. Az ÚMFT-ből a lakossági szektor nem kerül(het) közvetlenül támogatásra, az Uniós előírások alapján. Támogatja az energiahatékonyságot és a megújuló energiák használatát, a környezetbarát és kisebb üvegházhatású-gáz kibocsátással járó termelési technológiákat, a fogyasztásból és a közlekedésből eredő kibocsátás csökkentést, , erdővel borított területek csökkenésének megakadályozását.

A Törvény meghatározza a klímaváltozás kockázataira való megelőzési és alkalmazkodási eszközöket és intézményi kereteket A Törvény 2. § (1) bekezdésében hivatkozottakkal összefüggő tevékenységeket végző természetes személyekre is kiterjed. A Törvény szerint un. visszatérülő Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap támogatást nyújt a fenntartható energiagazdálkodással kapcsolatos tevékenységekhez. Ezáltal hasonló tevékenységeket támogatna, mint az ÚMFT és OP-jai. A támogatható tevékenységek elhatárolását nagyon pontosan meg kell határozni az Alap létrehozásakor.

2010. JANUÁR

21


Az összehangolást nehezítheti, hogy az ÚMFT és az operatív programok felügyeletét a Nemzeti Fejlesztési Tanácsra és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségre, az operatív programok felügyeletét az irányító hatóságokra (IH-k), azonban a pályáztatás felügyeletét18 az IH-kra és az un. Monitoring Bizottságokra, a végrehajtását az un. közreműködő szervezetekre (255/2006. (XII. 8.) és 281/2006. (XII.23) Kormány rendeletek) bízza. Míg az OP-kat a Kormány fogadja el, addig a Törvénytervezet szerint az Útiterv kidolgozásának nyomon követése az NFFT feladata és azt az Országgyűlés fogja elfogadni. 8. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megneve zése Törvényt ervezet Útiterv ÚMFT

OP-k

meghatározása „Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv” „A Tanács nyomon követi és értékeli a fejlesztéspolitikai célok megvalósulását; valamint az Országos Fejlesztéspolitikai Koncepcióban és a nemzeti fejlesztési tervben rögzített célok teljesülését, valamint az EU fejlesztési irányelvek érvényesülését és összhangját” „Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) az érintett minisztériumokkal és a fejlesztési régiókkal együttműködésben felel az Új Magyarország Fejlesztési Terv egészének tervezéséért, végrehajtásáért, valamint valamennyi operatív program irányító hatósági funkcióinak ellátásáért.”

Kidolgozásának szervezése nyomon elfogadja követi NFFT

Országgyűlés

Nemzeti Fejlesztési Tanács

Kormány

Nemzeti Fejlesztési Ügynökség

Kormány

Az ÚMFT Gazdaságfejlesztés, Közlekedés, valamint Környezet és Energia Operatív Programja (GOP, KÖZOP, KEOP) az akciótervek keretében a klímavédelem elérését célzó projekteket is támogatja, azonban a rendelkezésre álló teljes keretösszeg nagyon csekély hányadával támogatja a fenntartható energiagazdálkodás hazai elterjesztését. Az összehangolás lehetőségei 14. javaslat

Felül kell vizsgálni az európai közösségi forrásokból származó támogatások teljes rendszerét. Javasoljuk, hogy a felülvizsgálat kezdődjön el a törvény elfogadása után (az Útiterv elfogadásától függetlenül) és készüljön el 2010. december 31.-ig, mert csak így valósulhat meg a 2011-2013-ra szóló Akciótervek új prioritási szemlélete.

15. javaslat

Javasoljuk, hogy a hazai és európai uniós forrásból támogatott nagyberuházások esetén (a támogatási döntést megelőzően) készüljön: a) projekt szén-dioxid lábnyomát értékelő vizsgálat, b) komplex éghajlatváltozási kockázat elemzés.

16. javaslat

Javasoljuk a KEOP-ban rögzített megújulóenergia felhasználás növelése és a hatékonyabb energiafelhasználás prioritási tengelyek javára a forrásmegosztás növelését.

18

jelentősebb

255/2006. (XII. 8.) és 281/2006. (XII.23) Kormány rendeletek

2010. JANUÁR

22


17. javaslat

A megújuló energiaforrás hasznosítására vonatkozó pályázatok kiválasztási mechanizmusába javasoljuk beépíteni az előzetes kockázat- és hatáselemzést (annak eldöntésére, valóban fenntartható módon, a helyi adottságoknak megfelelően és a helyi igényeket, a klímavédelem szempontjait figyelembe véve történik-e a fejlesztések tervezése és végrehajtása).

I.6. Környezet- és klímapolitika I.6.1. Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014) A szakpolitika ismertetése A harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program19 (NKP) a 2009-2014 időszakra határozza meg Magyarország környezetpolitikai céljait, prioritásait és a hozzájuk kapcsolódó intézkedéseket, figyelembe véve a nemzetközi követelményeket és a hazai adottságokat. Elvei között kiemelt szerepet kap az ország fenntartható fejlődési pályára való átállásának elősegítése, a környezeti szempontok és összefüggések megjelenítése, a szükséges – a társadalmi és gazdasági lehetőségekkel összehangolt – intézkedések meghatározása. Kiemelkedő fontossággal bír a végrehajtásban az együttműködés, a decentralizáció és a szubszidiaritás elve. A kulcsfontosságú témakörök célkitűzései és intézkedései kilenc tematikus akcióprogram keretében kerülnek fogalmazásra. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez Az NKP éghajlatváltozási akcióprogramja tartalmazza az éghajlatváltozással kapcsolatos célokat és intézkedéseket. A főbb célkitűzések: •

az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése,

•

az energiahatékonyság és energiatakarékosság növelése,

•

az üvegházhatású gázok megkötésének növényborítottság növelésével,

•

a kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatások elleni védekezés az alkalmazkodóképesség javításával, a károk megelőzésével, enyhítésével,

•

a sztratoszférikus ózonréteg védelme, a kialakult helyzethez való alkalmazkodás erősítése, a kockázatok csökkentése,

•

a klímatudatosság erősítése.

növelése

a

szabad

talajfelszín

és

A NKP célkitűzései összhangban állnak a Törvény célkitűzéseivel, kiemelt hangsúlyt kap a fosszilis energiahordozók csökkentése, az energiatakarékosság és energiahatékonyság, a megújuló energiahordozók felhasználásnak növelése, a növényborítottság növelése, az alkalmazkodás elősegítése, a klímatudatosság erősítése. Az NKP megállapításai alapján az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések kulcsterületei az energia ágazat, a közlekedés, valamint a lakossági és a 19

95/2009. (XII. 9.) OGY határozat

2010. JANUÁR

23


kommunális szektor. A Törvény ÜHG csökkentési és fosszilis energia felhasználás csökkentési célkitűzései, az energiatakarékossági- és hatékonysági feladatok az Útitervben jól körülhatárolhatóak a gazdasági, kommunális szektorban, és a lakosság körében, de nem tesz említést a közlekedésről, pedig Magyarországon a közlekedési ágazat részesedése a végső energiafelhasználásból 21 százalékos, ami az egyik legjelentősebb összetevője a jelenlegi energiafelhasználásnak. Az összehangolás lehetőségei 18. javaslat

Az NKP Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogramjának intézkedéseit összhangba kell hozni az Útiterv végrehajtási eszközeivel.

I.6.2. Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia A szakpolitika ismertetése A Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia20 (NÉS) megállapítása szerint az éghajlatváltozás a magyar nemzetgazdaságot fenyegető, cselekvésre kényszerítő kockázat. A NÉS Magyarország középtávú klímapolitikájának három fő cselekvési irányát jelöli ki: •

az uniós és nemzetközi követelményeknek megfelelően intézkedéseket irányoz elő, az éghajlatváltozást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentése, és növekedésének megelőzése érdekében;

•

a már elkerülhetetlen éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai és társadalmi-gazdasági hatásai elleni védekezésnek, az éghajlatváltozás következményeihez való alkalmazkodóképesség javításának legfontosabb elemeit tartalmazza; valamint

•

az éghajlatváltozás társadalmi tudatosítása, a klímatudatosság erősítése.

A NÉS a Törvény megszületésének közvetlen előzményének tekinthető és tartalmazza azokat a szakmapolitikai és tudományos háttér-információkat, amelyek a Törvény hátteréül is szolgálnak. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Törvény a preambulumában általános utalást tesz a NÉS-el való összhang szükségességére. A Törvény céljai és felvázolt eszközrendszere illeszkedik a NÉS-hez, ugyanakkor az Alapelvek (3. §) és az Értelmező rendelkezések között találunk olyan meghatározásokat, amelyek eltérnek a NÉS-ben foglaltaktól. E definíciós eltérések nem képeznek súlyos inkonzisztenciát és közvetlenül nem akadályozzák akár a NÉS, akár a Törvény végrehajtását. A Törvény által előírt Útiterv (azaz a végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv) számos ponton kapcsolódik a NÉS által meghatározott Nemzeti Éghajlatváltozási Programhoz. E kapcsolódásról a Törvény nem tesz említést. Az összehangolást nehezítheti, hogy a NÉS

20

29/2008. (III.20.) OGY Határozat a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiáról

2010. JANUÁR

24


a kétéves Programok felügyeletét az Éghajlatváltozási Bizottságra bízza és a Programot a Kormány fogadja el, míg a Törvény szerint az Útiterv kidolgozásának nyomon követése az NFFT feladata és azt az Országgyűlés fogja elfogadni. További inkonzisztenciát jelenthet a Nemzeti Környezetvédelmi Program Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogramja, mely szintén intézkedés-szintű átfedéseket mutathat az Útitervvel. 9. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megnevezése Törvénytervezet Útiterv NÉS Nemzeti Éghajlatváltozási Program NKP Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogram

meghatározása „Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv” „A kormány a NÉS végrehajtása érdekében Nemzeti Éghajlatváltozási Programot (NÉP) fogad el.” „(…) a tematikus akcióprogram „klímabarát” célok és intézkedések megfogalmazása révén kíván hozzájárulni az ország fenntartható fejlődési pályára való áttéréséhez (…)”


elfogadja

NFFT

Országgyűlés

Éghajlatváltozási Bizottság

Kormány

Nemzeti Környezetvédelmi Program Bizottság

Kormány


Az Útiterv kidolgozása során biztosítani kell a kölcsönös összhangot: a) a NÉS Nemzeti Éghajlatváltozási Programjának b) a Nemzeti Környezetvédelmi Program Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogramjának végrehatási eszközeivel. Az illeszkedést a feladatok, források és felelősök szintjén egyaránt biztosítani kell.

I.6.3. Vízpolitika A szakpolitika ismertetése A rendelkezésre álló vízkészlet megőrzése egyaránt nemzetgazdasági és éghajlatvédelmi érdek, melyet tükröz a Víz Keretirányelv (VKI)21 z Országos Vízgazdálkodási Terv (VGT)22 és a kidolgozás alatt álló Európai Duna Stratégia is. A VKI előírásai szerint az Európai Unió tagállamaiban 2015-ig jó állapotba kell hozni a felszíni és felszín alatti vizeket, és fenntarthatóvá kell tenni ezt a jó állapotot. A VKI-ból adódó részfeladatok nem tartalmaznak az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét teendőket, közvetve azonban elsősorban az éghajlatváltozás- vízminőség-vízhasznosítás és jó ökológiai állapot kapcsolatrendszerben - hozzájárulnak a Törvény 7. § (4) k) és m) pontjaihoz, a 8. § (4) f) pontjához. A VGT-hez Intézkedési Program kapcsolódik, mely tartalmazza a vízfolyások, állóvizek és felszín alatti vizek, valamint védett területek állapotának javítását szolgáló lényeges 21 22

2000/60/EK Víz Keretirányelv VGT jogszabály kidolgozás alatt

2010. JANUÁR

25


intézkedéseket. Ezek közül prioritást élveznek a vizek „jó” állapotának (természetes vizek esetén a jó ökológiai állapot, mesterséges és erősen módosított vizek esetén a jó ökológiai potenciál) eléréséhez, ezen belül a hazai vízkészletek mennyiségi és minőségi védelméhez, fenntartható használatához kapcsolódó intézkedések. Az Európai Duna Stratégia hazai előkészítése és egyeztetése jelenleg is folyik, a dokumentum keretet biztosít a Duna menti térségek egységes gazdasági és területfejlesztési elképzeléseinek projektjeihez. A fejlesztési igények között környezetvédelmi és vízügyi, közlekedésfejlesztési, fenntartható turisztikai fejlesztések és az örökségvédelem tematikus programjai jelennek meg a leghangsúlyosabban. Az említett elképzeléseknek jelentős éghajlatvédelmi hatásai lehetnek, melyeket már a tervezés során célszerű figyelembe venni. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A VGT tervezése során figyelembe vették a VKI (4. cikk (7)) szerint megfogalmazottakat, mely szerint a víztesteket érintő intézkedések tervezése során igazolni kell, hogy a felszíni víztest fizikai jellemzőiben vagy egy felszín alatti víztest vízszintjében bekövetkezett új változások, illetve fenntartható emberi tevékenységek megvalósítása elsőrendű közérdek. Azonban a VKI 4.7 elemzés (teszt) elvégzése nem történt meg, mely felfedné azokat a természetvédelmi, ökológiai kockázatokat, társadalmi-gazdasági összefüggéseket melyek az éghajlatvédelem szempontjából is jelentősek lehetnek. A Törvény 1. § (2) e) pontja, valamint a 7. § (4) i), j), k) pontjai összhangban állnak a tervezett projektekkel, de hangsúlyozni kell a Törvény 21. §-ban is megfogalmazott előzetes vizsgálatok és környezeti hatásvizsgálatok éghajlatvédelmi céljainak figyelembevételét. Az összehangolás lehetőségei 20. javaslat

A VGT-ben megfogalmazott beavatkozások megvalósítása során az engedélyezési eljárásokban részletesen térjenek ki a beavatkozás éghajlati kockázataira, annak csökkentésére és az alkalmazkodás lehetőségeinek érvényesítésére.

21. javaslat

Az Európai Duna Stratégia egyeztetési folyamata során azok a projektjavaslatok élvezzenek előnyt és épüljenek be a stratégiába, melyek kitérnek az éghajlatváltozásra gyakorolt várható hatásokra, takarékos anyag és energiahasználatra épülnek, és javaslatot tesznek az alkalmazkodás lehetőségeire.

I.7. Oktatáspolitika A szakpolitika ismertetése Az oktatási közpolitikák a következőképpen környezettudatos képzés stratégiai és jogi feltételeit:

2010. JANUÁR

teremtik

meg

az

oktatásban

a

26


•

a Közoktatási Törvény23 előírja a környezeti nevelési, egészségnevelési programok előkészítését,

•

a Nemzeti Alaptanterv (NAT)24 a műveltségterületek között közös követelményként fogalmazza meg a környezeti nevelést, melynek fogalmát kiterjeszti a fenntarthatóság pedagógiájára is,

•

az Óvodai Nevelés Alapprogramja25 kiemeli a környező világ tevékeny megismerését,

•

a Felsőoktatási Törvény26 célként fogalmazza meg az intézmények programjaiban és működésében a fenntartható fejlődés biztosítását; egészségtudatos, környezettudatos szemlélet és értékek közvetítését.

A jogi alapok ellenére az oktatáspolitika környezeti nevelést, ökológiai szemléletet, fenntarthatóságot magába foglaló része nem érte el a kívánt hatást. Ennek okai között találhatjuk az oktatáspolitika gyakori módosítását, az egyre súlyosbodó forráshiányt, mely ellehetetleníti a tanórákon kívüli tevékenységek szervezését, márpedig a mentalitásban bekövetkező változásoknak elsősorban a személyes megtapasztalás és példamutatás képezi az alapját. „Elkötelezettséget csakis az élményszerű (pozitív és negatív) tapasztalat ébreszt, a társadalmi és természeti folyamatok közvetlen megfigyelése, illetve a részvétel a befolyásolásukra tett kísérletekben – a konyhakerttől a komposztgödörig, az 27 üvegvisszaváltótól a tájsebészeti akciókig” . A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Törvény 15. §-a az oktatáspolitikával, az ehhez szorosan kapcsolódó társadalmi tudatossággal a 14. § foglalkozik. (Ez utóbbi részletes kifejtését ld. a II. 2.12. fejezetben.) A Törvény értelmében valamennyi oktatási és képzési szinten biztosítani kell az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek átadását. A Közoktatási Törvény nem nevesíti az éghajlatváltozást, mint a környezeti nevelés részét képező oktatási programot, melyet az oktatási intézményeknek integrálni kell az oktatási és pedagógiai programjukba. Ehhez feltétlenül szükséges a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők szakmai továbbképzése, melynek tartalmaznia kell az éghajlatváltozással kapcsolatos ismereteket is. A NAT „természettudományos kompetenciák kialakítása” között szerepel az emberi tevékenység okozta változások megértését és az ezzel kapcsolatos, a fenntartható fejlődésért viselt egyéni és közösségi felelősséget vállaló készségek kialakítása, míg a „kiemelt fejlesztési feladatok” között szerepel a környezeti nevelés és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szemlélet és viselkedési módok elsajátítása. A fenti ismeretek mellett szükséges kiemelni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeire, a károk enyhítésére irányuló ismereteket is.

23

1993. évi LXXIX törvény a közoktatásról 243/2003. (VII. 17.) Kormány rendelet a Nemzeti Alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alakalmazásáról 25 137/1996. (VIII. 28) Kormány rendelet az Óvodai nevelés alapprogramjának kiadásáról 26 2005. évi CXXXIX törvény a felsőoktatásról 27 Czippán Katalin, Lányi András: Tanulás a fenntarthatóságért, 2009 24

2010. JANUÁR

27


A Törvény 15. § (2) pontjának értelmében minden hallgatónak részesülnie kell a fenntartható fejlődéssel és az éghajlatvédelemmel kapcsolatos ismeretek oktatásából. A Felsőoktatási Törvény céljai között jelenleg csak közvetett utalást találunk ennek megvalósítására. Ahhoz, hogy a Törvényben megfogalmazottak megvalósuljanak szükséges a felsőoktatásban – lehetőleg az adott képzési szakterület jellegéhez alkalmazott tematikával – olyan kurzusok indítása, melyek bevezetést nyújtanak, és összefüggő képet adnak a globális ökológiai válság kihívásairól, az ezzel kapcsolatos tennivalókról, a fenntarthatóság fogalom- és problémarendszeréről, a globalizáció folyamatairól és következményeiről, a technológiai-gazdasági rendszerek működésével kapcsolatos környezeti kölcsönhatásokról. 10. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megnevezése Törvénytervezet Útiterv

Közoktatási Törvény, Nemzeti Alaptanterv

NKP Környezeti nevelés, oktatás, szemléletformálás tematikus akcióprogram

meghatározása „30. § d) nyújtsa be az Országgyűlésnek a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvénynek és a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvénynek a 15. § értelmében szükséges módosításához szükséges törvényjavaslatokat” -„17. §..hozzájárul az alapképzésben megszerzett ismeretek és jártasság megújításához, kiegészítéséhez.. -„19. § A pedagógus hét évenként legalább egy alkalommal - jogszabályban meghatározottak szerint továbbképzésben vesz részt.” (…)Tananyag és módszertani fejlesztés, valamint tanár és óvodapedagógus képzés, továbbképzés tartalmi megújítása, támogatása.


elfogadja

Kormány

Országgyűlés

Országos Köznevelési Tanács

Országgyűlés

Nemzeti Környezetvédelmi Program Bizottság, Országos Köznevelési Tanács

Kormány


A Közoktatási Törvényben, a Felsőoktatási Törvényben, a Szakképzési Törvényben és a Nemzeti Alaptantervben nevesíteni kell a környezeti oktatás és nevelés keretén belül az éghajlatváltozással kapcsolatok ismeretek átadását, mely egyaránt kitér az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás lehetőségeire.

23. javaslat

Biztosítani kell a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők éghajlatváltozással kapcsolatos szakmai továbbképzését, az interdiszciplináris megközelítést fejlesztő modulok kidolgozását.

2010. JANUÁR

28


I.8. Kutatási, fejlesztési és innovációs politika A szakpolitika ismertetése A 2007-2013 évekre vonatkozó tudomány-, technológia- és innováció-politikai (TTI) stratégia28 átfogó célkitűzése, hogy Magyarország középtávon olyan országgá váljon, ahol a gazdaság hajtómotorja a tudás és az innováció, és a vállalatok a globális piacon versenyképes termékekkel, szolgáltatásokkal jelennek meg. A horizontális stratégiai szempontok között a TTI stratégia kiemeli a fenntarthatóság elvének érvényesítését, valamint, hogy a környezetbarát rendszerek és technológiák, a tiszta, anyag- és energiatakarékos eljárások kifejlesztése és elterjesztése segíti az egészség, a természeti értékek és a biológiai sokféleség megóvását, a rendelkezésre álló természeti és emberi erőforrások takarékos felhasználását. A TTI stratégia középtávú (2013-ig kitekintő) célokat fogalmaz meg, melyek többek között számszerű célokat, indikátorokat is tartalmazó követelményeket is rögzít (pl. vállalati K+F ráfordítás a GDP arányában, OTKA költségvetésének évi 10%-os bővítése stb.). A TTI stratégia alapján a 2009-2010. évekre intézkedési terv29 készült, mely a stratégia végrehajtásának kormányzati teendőit részletezi. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Törvény a 17. §-ban rögzíti az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatokat, melyek összhangban állnak a TTI alapelveivel, és célkitűzésével. Ugyanakkor a TTI részletes prioritás rendszerébe illeszteni kell a Törvény K+F feladatait, többek között az alábbi prioritások esetében: 11. táblázat. TTI stratégia prioritásai, melyekben figyelembe kell venni a Törvény K+F feladatait Kapcsolódó TTI prioritások I.2) Támogatjuk a társadalmi és gazdasági kihívások komplex megoldásainak, valamint a társadalomban végbemenő jelentős változások versenyképességre, növekedésre és életminőségre gyakorolt hatásának kutatását. I.5) Támogatjuk a társadalmi érdekeket szolgáló, a vállalati szféra közvetlen érdekeltségébe nem tartozó, közérdekű kutatás-fejlesztést (pl. közbiztonság, honvédelem, környezetvédelem, ökológia, vízgazdálkodás - árvízvédelem, fogyasztóvédelem, egészségügy), továbbá az ország számára fontos – nagy távlatú, de rövid távú gazdasági érdek által nem motivált – kutatásokat, és a hatósági vagy más közösségi tevékenységet megalapozó kutatásokat. II.1. A kutatóhálózatra vonatkozó középtávú kormányzati feladatok II.2 A költségvetési és a közhasznú kutatóhelyeket érintő kormányzati feladatok II. 3. A tudomány-, technológia- és innováció-politika kormányzati koordinációja IV. A). Középtávú kormányzati feladatok a kutatásfinanszírozás területén V.7) Erősítjük a kutatási eredmények társadalmi-gazdasági hasznosítását célzó, a kutatói és a vállalati szféra együttműködésére épülő kutatási tevékenységet. Továbbfejlesztjük a nemzetgazdaságilag jelentős, koncentrált erőforrás igény!, alkalmazás-orientált K+F programjainkat.

28

1023/2007. (IV. 5.) Korm. határozat a 2007-2013 évekre vonatkozó tudomány-, technológia- és innovációpolitikai stratégiájáról 29 1019/2009. (II. 19.) Korm. határozat a 2009-2010-re vonatkozó tudomány-, technológia- és innováció-politikai intézkedési tervről

2010. JANUÁR

29


A Törvény a 11. §-ban határozza meg, hogy a K+F feladatokra biztosított források összege a mindenkori kutatás-fejlesztési kiadások legalább 10%-át érje el. Ez egy kiemelt jelentőségű, konkrét rendelkezése a törvénynek, melyet mind az éves költségvetési törvényben, mint a TTI Intézkedési Tervben figyelembe kell venni. Az összehangolás lehetőségei 24. javaslat

Az Útiterv keretében kidolgozásra kerülő, az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges kutatási-fejlesztési program tervezésével párhuzamosan: a) felül kell vizsgálni a tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégia prioritásait, szükség esetén a prioritások kiegészítése, módosítása szükséges, b) a technológia- és innováció-politikai stratégia intézkedési tervében – a 10%-os éghajlatváltozási K+F követelmény figyelembevételével – meg kell jeleníteni éghajlatváltozási K+F program intézkedéseit.

I.9. Egészségpolitika A szakpolitika ismertetése Az egészségpolitika alapdokumentuma az „Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja”30 (továbbiakban: Népegészségügyi Program), amelynek fő célja, hogy minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen, és ennek következtében 10 év távlatában 3 évvel nőjön a születéskor várható élettartam mindkét nem vonatkozásában. A Népegészségügyi Program négy fő cél alá rendezve határozza meg az egészségpolitika fő feladatait meghatározó programokat. A fő célok közül a klímaváltozással legszorosabb kapcsolatban az „Egészséges életmód programjai, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése” áll, amelynek keretében külön fejezetként szerepel a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram. Ennek részcéljai között „a klímaváltozás globális hatásaihoz történő humán adaptáció elősegítése, a klímaváltozással összefüggésbe hozható halálozások, megbetegedések csökkentése” nevesítve is szerepel. (Említést érdemel, hogy környezetegészségügyi akcióprogram nemcsak a Népegészségügyi Programban, hanem a Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Programban is szerepel „Környezet és Egészség Tematikus Akcióprogram” néven). E két Akcióprogram – a Népegészségügyi Program megfogalmazása alapján – egymást kiegészítve kívánja a kitűzött célokat elérni.) A Népegészségügyi Program fent említett fő célja mellett a másik három cél is közvetett kapcsolatban áll a klímaváltozás hatásaival, igaz ez az összefüggés nevesítve nem szerepel azokban. „Az egészséget támogató társadalmi környezet kialakítása” fő célon belül „az idősek egészségi állapotának javítása”, és az „esélyegyenlőség az egészségért” programok a klímaváltozás hatásai által legveszélyeztetettebb társadalmi rétegek közegészségügyi körülményeinek javítását célozzák. „Az elkerülhető halálozások, megbetegedések, fogyatékosság megelőzése” főcélon belül a „koszorú- és agyérbetegségek okozta megbetegedések, halálozások visszaszorítása” program elsősorban a krónikus betegek 30

4/2006. (II.8.) OGY határozat által módosított 46/2003. (IV.16.) OGY határozat

2010. JANUÁR

30


hőhullámokkal szembeni fokozott érzékenységén keresztül áll kapcsolatban a klímaváltozással, míg „Az egészségügyi és népegészségügyi intézményrendszer fejlesztése az egészségi állapot javítása érdekében” főcél elsősorban az ellátórendszer strukturális fejlesztésén, illetve átalakításán keresztül kapcsolódik a klímaváltozáshoz. A szakpolitika kapcsolódása a Törvényhez A Törvény és a Népegészségügyi Program fő kapcsolódásai pontja Útitervnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás körében teendő intézkedéseket tartalmazó része (26.§ (2) bekezdés b) pont). Az Útiterv e részének kidolgozása során figyelembe veendő, Törvényben meghatározott szempontok közül ui. számos a humán egészségügyi alkalmazkodásra vonatkozik. Ezek közül az általános népegészségügyi jellegűek (7. § (4) bekezdés d) e) h) pontok) közvetlenül, vagy közvetetten megjelennek a Népegészségügyi Programban. A klímaváltozás egyes hatásaihoz – hőhullámok, UVsugárzás erősödése, éghajlatváltozás következtében megjelenő fertőzések – kapcsolódó szempontok (7. § (4) bekezdés f) és g) pontok) érvényesülése a Népegészségügyi Program részét képező Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramban azonban nem teljes körű. Ez utóbbi gyakorlatilag csak a lakosság megváltozott időjárási helyzetekhez való alkalmazkodására vonatkozó felvilágosítására korlátozódik. Vagyis az „Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja” és a Törvény konzisztenciájának megteremtése érdekében az előbbi kibővítésére van szükség. Az összehangolás lehetőségei A Törvényben meghatározott Útiterv humán egészségügyi klímaalkalmazkodásra vonatkozó szempontrendszerének érvényesítése érdekében a Népegészségügyi Program Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram részében önálló stratégiai irányként célszerű nevesíteni a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését, és ezen belül feladatként felsorolni valamennyi az Útitervben felsorolt és egyéb vonatkozó alkalmazkodási feladatot. 12. táblázat. Összehangolást igénylő eszközrendszerek Végrehajtási mechanizmus megnevezése meghatározása Törvénytervezet „Az egyes végrehajtási feladatokat, továbbá az Útiterv azokhoz rendelt határidőket, felelősöket és forrásokat részletező cselekvési terv” „Egészség A Népegészségügyi Program második főcélja alá rendelt önálló Nemzeti KörnyezetÉvtizedének egészségügyi Akcióprogram Népegészségügyi Programja” (a végrehajtási mechanizmus meghatározása nem szerepel a Nép-egészségügyi Programban) Környezet és Egészség” Tematikus Nemzeti Akcióprogram Környezetvédelmi Program (a végrehajtási mechanizmus meghatározása „ nem szerepel a III. NKP-ban)

2010. JANUÁR

Kidolgozásának szervezése nyomon követi elfogadja NFFT

Országgyűlés

EüM

Országgyűlés

KVvM

Országgyűlés

31



Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan: a) felül kell vizsgálni és módosítani az ”Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja” Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramját. b) meg kell teremetni a kölcsönös összhangot a Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program Környezet és Egészség Tematikus Akcióprogramjával.

2010. JANUÁR

32


II. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET VIZSGÁLATI ELEMZÉSE E fejezetben a környezetvédelmi törvény előírásai alapján31 elemezzük a Törvény rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásait, többek között az éghajlatváltozás főbb hajtóerőire, valamint az élő és élettelen környezeti elemekre, természeti rendszerekre. Megjegyezzük a vizsgálati elemzés állami intézményrendszerrel, feladatokkal kapcsolatos munkarészeit egységes szerkezetben, a megvalósíthatósági vizsgálat keretében (III. fejezet) mutatjuk be.

II.1. Alkalmazott elemzési módszertan A GRDP kézikönyv32 alapján kidolgozott módszertan egy olyan elemzési-értékelési keretet alkot, amely feltárja, hogy a Törvénynek: •

milyen közvetlen, vagy közvetett kihatása lehet az üvegházhatású gázok kibocsátását és megkötését, továbbá az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és felkészülést befolyásoló főbb hajtóerőkre,

•

milyen környezeti változások várhatók a Törvény végrehajtása során, milyen természetűek és kiterjedésűek a várható hatások.

Az elemzési-értékelési módszertan arra korábban kidolgozott33 és alkalmazott34 – megközelítésre épít, hogy Törvény releváns rendelkezéseit egységes módszertani keretek között egy-egy hajtóerő-értékelési és környezeti teljesítményértékelési sémában vizsgáljuk a következő módszerrel: 1. A releváns környezetpolitikai éghajlatváltozás kiváltó okainak alkalmas – hajtóerő-értékelési szempontrendszer figyelembe

dokumentumok alapján35 meghatároztunk egy – az és az éghajlatváltozásra adott válaszoknak értékelésére és környezeti szempontrendszert (ld. alább). A veszi a megelőzés, újrahasznosítás (újrahasználat),

31

1995. évi LIII. törvény a környezet védelmének általános szabályairól 43.- 44. § Handbook on SEA for Cohesion Policy 2007-2013, Greening Regional Development Programmes Network February 2006, Exeter, UK 33 Pálvölgyi T., Tombácz E. (2004) Módszertan a regionális fejlesztések stratégiai környezeti vizsgálatára. In: Strukturális alapok és fenntarthatóság. Magyar Természetvédők Szövetsége, 2004, Budapest, Fleischer T., Szlávik J., Baranyi R., Branner F., Nagypál N., Füle M., Kósi K. Pálvölgyi T., Princz-Jakovits T., Szlávik P. (2005) A magyar közlekedéspolitika stratégiai környezeti vizsgálata. Közlekedéstudományi Szemle LV. évfolyam 2. szám, 47-55 34 Új Magyarország Vidékfejlesztési Stratégiai és Terv stratégiai környezeti vizsgálata (PriceWaterhouseCoopers Kft. és Env-in-Cent Kft. 2006), Halászati Operatív Terv stratégiai környezeti vizsgálata. (Env-in-Cent Kft. 2007) Balaton Régió Fejlesztési Stratégia és Részletes Fejlesztési Terv stratégiai környezeti vizsgálata (VÁTI Kht. és Env-in-Cent Kft. 2008) Regionális Területfejlesztési Operatív Programok stratégiai környezeti vizsgálata (VÁTI Kht. és Env-in-Cent Kft. 2009) 35 Második és Harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program, Országos Területfejlesztési Koncepció, Országos Hulladékgazdálkodási Terv, Nemzeti Fenntartható Fejlődési Stratégia, Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia 32

2010. JANUÁR

33


ártalmatlanítás környezetpolitikai prioritásait, továbbá a fenntarthatóság főbb releváns természeti, társadalmi-gazdasági összetevőit. 2. A Törvényt a teljesítményértékelés következőképpen:

szempontjából

munkarészekre

bontottuk

a

1. A törvény célja, célkitűzései és hatálya 2. Az éghajlat változását okozó tényezők csökkentése - az ÜHG-k kibocsátásának csökkentése - a fosszilis energia felhasználás csökkentése - megújuló energia felhasználás növelése 3. Integráló szabályozó rendszer (Az éghajlatváltozás társadalmi okainak kezelése keretében) 4. Az éghajlatvédelem gazdasági és pénzügyi alapjai - visszatérülő Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap - burkolt energia támogatások leépítése - karbonsemleges közbeszerzés és ÚMFT 5. Cselekvési program az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra (Az éghajlatváltozás hatásaihoz való egyéni és társadalmi alkalmazkodás feladat- és eszközrendszere keretében) 6. Az alkalmazkodás ökológiai feltételeinek javítása - felszínborítottsági rekonstrukciós terv 7. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó társadalmi tudatosság erősítése 8. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó oktatás és képzés 9. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok - éghajlatváltozási K+F program - K+F (10%) 10. Tervezési, hatásvizsgálati tevékenység az éghajlat védelmében - Koherencia meglévő stratégiákkal - Tervezési eszközök - Környezethasználatot megelőző vizsgálatok 11. Végrehajtási rendszer - Monitoring, nyilvántartások, inforendszerek, - Jelentések, intézményrendszer 12. Nemzetközi feladatok

3. A munkarészeket – kollektív szakértői értékeléssel – összevettettük a környezeti és hajtóerő-értékelési szempontrendszerrel és a teljesítményt minden egyes intézkedésre -2 és +2 közötti értékekkel jellemezzük. 2 pont 1 pont 0 pont -1 pont -2 pont NR ? PR

amennyiben a munkarész egyértelműen, közvetlenül és jelentősen támogatja a szempont teljesülését amennyiben a munkarész gyengén, vagy közvetve támogatja a szempont teljesülését amennyiben a munkarész összességében semleges hatást gyakorol a szempont teljesülésére amennyiben a munkarész gyengén, vagy közvetve veszélyezteti a szempont teljesülését amennyiben a munkarész egyértelműen, közvetlenül és jelentősen veszélyezteti a szempont teljesülését ha a munkarész nem érinti a szempont teljesülését ha a munkarész hatása nem megítélhető „lehetséges kockázat”, ha a munkarész közvetett hatásai környezeti, ökológiai kockázatot jelentenek 2010. JANUÁR

34


Megjegyezzük, hogy a „pontozásos” értékelés nem a Törvény környezeti teljesítményének általános megítélésére szolgál, hanem – a vizsgálati elemzés javaslattevő jellegének eleget téve – a negatív értékekkel azokra a szempontokra hívja fel a figyelmet, ahol a Törvény végrehajtási részleteinek meghatározásánál a fenntarthatósági, környezeti szempontokat határozottabban kellene megjeleníteni. Azaz a módszertan nem a „környezetbarát – környezet károsító” dimenzióban kívánja a Törvényt elhelyezni, hanem egy stratégiai szintű, tervezést segítő eszköz, amely konkrét útmutatást kíván nyújtani, hogy a környezetvédelmi és fenntarthatósági törekvéseket hogyan lehet integrálni a végrehajtási folyamatba. A környezeti és fenntarthatósági teljesítményértékelés nem helyettesíti az objektív indikátorokon, monitoringon, modellezésen alapuló tudományos vizsgálatokat, viszont ráirányíthatja a figyelmet egyes elemzési, kutatási feladatok fontosságára. A hajtóerő-értékelés szempontrendszere Az értékelés során azt vizsgáltuk, hogy a Törvény egyes munkarészei milyen mértékben felelnek meg az alábbi szempontoknak. S1

HOZZÁJÁRUL A TÁRSADALOM ISMERETEINEK BŐVÜLÉSÉHEZ, AZ ÉRTÉKORIENTÁLT VISELKEDÉS ELTERJESZTÉSÉHEZ Biztosítani kell, hogy az éghajlatvédelem jelentősége tudatosuljon, céljai és eszközei elismerést és támogatást nyerjenek a társadalomban és a döntéshozók soraiban, oly módon, hogy az érintetteknek a döntésekben való részvétele biztosítva legyen.

S2

HOZZÁJÁRUL A TAKARÉKOS ÉS FENNTARTHATÓ TERMELÉSI ÉS FOGYASZTÁSI SZOKÁSOK KIALAKÍTÁSÁHOZ

S3

SEGÍTI A KÖZPOLITIKÁK ÉS AZ ÁLLAMI INTÉZMÉNYRENDSZER FENNTARTHATÓBBÁ TÉTELÉT

S4

ELŐSEGÍTI AZ ANYAG- ÉS ENERGIAIGÉNYEK CSÖKKENTÉSÉT, ILLETVE AZOK HATÉKONYABB FELHASZNÁLÁSÁT A TERMELÉSBEN, SZOLGÁLTATÁSOKBAN ÉS A HÁZTARTÁSOKBAN Alkalmazni kell az energia- és erőforrás takarékos megoldásokat, a hulladékkímélő és újrahasznosítási eljárásokat. A természetbe hulladékként visszakerülő, lebomló szerves anyagok mennyiségét csökkenteni kell.

S5

ELŐSEGÍTI A FOSSZILIS TÜZELŐANYAGOK FELHASZNÁLÁSÁNAK MÉRSÉKLÉSÉT

S6

ELŐSEGÍTI A MEGÚJULÓ ENERGIAHORDOZÓK ALKALMAZÁSÁT

S7

ELŐSEGÍTI A KÖZLEKEDÉSI ÉS SZÁLLÍTÁSI IGÉNYEK MÉRSÉKLÉSÉT, AZ ALTERNATÍV KÖZLEKEDÉSI MÓDOK ELTERJESZTÉSÉT

S8

ELŐSEGÍTI A FENNTARTAHTÓ MEZŐGAZDASÁG FELTÉTELEINEK KIALAKULÁSÁT Fenntartható térségi gazdálkodási, komplex környezetgazdálkodási rendszerek kialakítása, az ökológiai gazdálkodás elterjesztése.

S9

ELŐSEGITI A FENNTARTHATÓ TÉRSZERKEZET ÉS TERÜLETHASZNÁLAT KIALAKULÁSÁT A területkímélő megoldásokat kell előnyben részesíteni, miközben az építészeti, táji és kulturális értékek fennmaradását biztosítani kell.

S10 ERŐSÍTI A TÉRSÉGEK HELYI LAKOSSÁGOT MEGTARTÓ EREJÉT Támogatja a helyben foglalkoztatást, a „termelj helyben, fogyassz helyben” szemléletet, őrzi a helyi kultúrát. Hozzájárul ahhoz, hogy a helyi szinten kezelhető erőforrások használata elsősorban a helyi közösség hasznát szolgálja.

2010. JANUÁR

35


S11 ELŐSEGÍTI AZ ELTÉRŐ FEJLETTSÉGŰ TÉRSÉGEK TÁRSADALMI KOHÉZIÓJÁT, FELZÁRKÓZTATÁSÁT Támogatja a vidéken élők megélhetésének javítását, a szegénység leküzdését, a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok felzárkóztatását. S12 ELŐSEGÍTI AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁSHOZ VALÓ TÁRSADALMI ALKALMAZKODÁST. Az érintettek számára a lehető legkisebb környezeti, biztonsági és gazdasági kockázatot jelentse.

Környezeti teljesítmény értékelés szempontrendszere Az értékelés során azt vizsgáltuk, hogy a Törvény egyes munkarészei milyen mértékben felelnek meg az alábbi környezeti elemekre irányuló szempontoknak. E1

MÉRSÉKLI A LOKÁLIS LÉGSZENNYEZŐ ANYAGOK KIBOCSÁTÁSÁT (CO, NOx, , SO2, PM10) ÉS A HELYI ZAJTERHELÉST

E2

MÉRSÉKLI AZ ÜVEGHÁZHATÁSÚ GÁZOK KIBOCSÁTÁSÁT A globális légszennyező hatások (szén-dioxid, metán és dinitrogén-oxid kibocsátások) csökkentése.

E3

JAVÍTJA A FELSZÍNI VÍZKÉSZLETEK MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI VÉDELMÉT Felszíni vizek védelme: integrált vízgyűjtő gazdálkodás a hazai vízgyűjtőkön, a vizek jó ökológiai állapotának megőrzése. A térségi vizes élőhelyek kémiai és biológiai kockázatának mérséklése, halfauna védelme.

E4

JAVÍTJA A FELSZÍN ALATTI VÍZKÉSZLETEK (IVÓVÍZ) MENNYISÉGI ÉS MINŐSÉGI VÉDELMÉT

E5

SEGÍTI AZ ÁRVÍZVÉDELMI ÉS A VÍZRENDEZÉSI FELADATOK ELLÁTÁSÁT pl. árvíz- belvízvédelem, vízpótlás, öntözés stb.

E6

SEGÍTI A TALAJ ÉS FÖLDTANI ÉRTÉKEK VÉDELMÉT Hulladék keletkezésének megelőzése és minimalizálása, erózió védelem

E7

JAVÍTJA A VÉDETT TERMÉSZETI TERÜLETEK ÖKOSZISZTÉMÁINAK ÁLLAPOTÁT, A BIOLÓGIAI SOKFÉLESÉG MEGŐRZÉSÉT Natura 2000 és érzékeny természeti területek védelme, fenntartható hasznosítása, védett közösségi, országos és helyi jelentőségű természeti területek oltalma, biológiai sokféleség megóvása

E8

MINIMALIZÁLJA AZ ÖKOSZISZTÉMÁK ANTROPOGÉN EREDETŰ. KÁROS ZAVARÁSÁNAK TÉRBELI ÉS IDŐBELI KITERJEDÉSÉT

E9

HOZZÁJÁRUL AZ ERDŐK MEGŐRZÉSÉHEZ Természetközeli fafaj faösszetételű erdők megtartása, zöldfelületek feldarabolódásának csökkentése

E10 SEGÍTI A TÁJI ÉRTÉKEK, ÉLŐHELYI STRUKTÚRÁK MEGŐRZÉSÉT A természeti és az épített környezetben a táji értékek megőrzése E11 JAVÍTJA A TERMÉSZETI CSAPÁSOKKAL SZEMBENI FELKÉSZÜLTSÉGET Szélsőséges éghajlati helyzetek és természeti csapások (viharok, árvíz, jégverés stb.) következményei elleni védelem. E12 JAVÍTJA A KÖRNYEZETI HAVÁRIA HELYZETEK MEGELŐZÉSÉT Havária helyzetek elkerülése; ipari, mezőgazdasági, szállítási szennyezési vészhelyzetek megelőzése, kockázat mérséklése E13 HOZZÁJÁRUL AZ EMBERI EGÉSZSÉG MEGŐRZÉSÉHEZ, JAVÍTÁSÁHOZ Egészség-megőrzés, környezeti szempontú életminőség javítása és az élelmiszer-biztonság növelése E14 HOZZÁJÁÁRUL AZ ÉPÍTETT KÖRNYEZETI ÉRTÉKEK ÉS KULTURÁLIS ÖRÖKSÉG 2010. JANUÁR

36

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE MEGÓVÁSÁHOZ E15 ELŐSEGÍTI A TELEPÜLÉSI KÖRNYEZETMINŐSÉG JAVÍTÁSÁT pl. környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése E16 KÖRNYEZETVÉDELMI K+F ÉS INNOVÁCIÓ, KÖRNYEZET-ÁLLAPOT MONITORING ÉS MEGFIGYELÉS ELŐMOZDÍTÁSA E17 MINIMALIZÁLJA A KÖRNYEZETI RENDSZEREK ÉS FÖLDRAJZI TÉRSÉGEK KÖZÖTTI SZENNYEZÉS-ÁTTERHELÉSEKET Nem vezethet más térségekben (közvetett) ÜHG kibocsátáshoz, illetve a környezeti elemek terhelése (emissziók és hulladék) nem haladhatja az érintett lokális környezeti rendszerek terhelhetőségét, elnyelő képességét.

II.2. A törvénytervezet rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásainak feltárása, értékelése E fejezetben felhasználtuk a hajtóerő-értékelési és környezeti teljesítményértékelés eredményeit, melyet az 1. mellékletben mutatunk be. Hangsúlyozzuk, az értékelő mátrixok a javaslataink megfogalmazását, illetve a hatásokkal kapcsolatos megállapításaink „fókuszálását” segítik elő. II. 2.1. Levegőkörnyezetet érintő hatások Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, illetve a fosszilis energiahordozók felhasználásnak mérséklése maga után vonja a különböző – lokális és regionális légszennyezéssel, zajkibocsátással járó – tevékenységek visszafogását is, így a Törvény közvetve hozzájárul többek között az SO2, CO, NOx, PM10, PAH stb. kibocsátások csökkentéséhez. A Törvény végrehajtása egyértelműen elősegíti az anyagés energiaigények csökkentését, illetve azok hatékonyabb felhasználását, a megújuló energiahordozók elterjedését és a szállítási igények mérséklését, így ezek révén szintén javulhat a lokális (pl. települési) levegőminőség és csökkenhetnek a légszennyezésre visszavezethető megbetegedések is. Ugyanakkor a Törvény által felvázolt integrált szabályozórendszer magában hordoz két – a lokális levegőminőségre gyakorolt – potenciális kedvezőtlen hatást, illetve kockázatot: •

térbeli átterhelések: amennyiben a szabályozórendszer részletes kialakítását és bevezetését nem övezi széleskörű társadalmi-gazdasági konszenzus, úgy egyes szereplők (pl. energia-intenzív iparágak) külföldre telepíthetik gyártói kapacitásaikat, és ezzel az új telephelyükön különböző, többek között légszennyező kibocsátások növekedése vetíthető előre. Hasonló „kikerülési mechanizmusok” lehetségesek a Magyarországon áthaladó közúti tranzitszállítások vonatkozásában is.

•

forró pontok kialakulása: a megvalósult kvótakereskedelmi rendszerek egyik sajátossága az ún. forró pontok kialakulása. Ez azt jelenti, hogy - bár a kvóták rendszerszintű összmennyisége csökken – egyes földrajzi helyeken jelentős kvótafelhasználás koncentrálódhat. (Ez a hatás a halászati kvóták esetében is megfigyelhető, amikor egyes 2010. JANUÁR

37


gazdaságilag erősebb halász társaságok kvótákat vásárolnak fel, melyek felhasználása lokális túlhalászatra vezethet.) Az input oldali kvótarendszer esetében a gazdagabbak megvehetik az energiafogyasztásukhoz szükséges kvótákat, anélkül, hogy energiaigényük mérséklésére számottevő nyomás nehezedne. (E szempont részletesebb kifejtését a II.2.10. fejezetben közöljük.) Ez azt vonja maga után, hogy a hazai energiafogyasztás (és az ezzel járó lokális légszennyező anyagok kibocsátásának) térszerkezete úgy változhat, hogy a gazdagabb térségek „forró pontokat”, jelentősebb légszennyező forrásokat alkothatnak. 26. javaslat

A fosszilis energiahordozók csökkentésének keretében kapjanak magasabb prioritást azok a „win-win” intézkedések, amelyek - éghajlatvédelmi előnyeik mellett - a helyi légszennyező anyagok, por kibocsátás és a zajterhelés csökkenésére is vezetnek (pl. épületenergetikai fejlesztések, közösségi közlekedés).

27. javaslat

Javasoljuk, hogy: a) az Útiterv keretében kidolgozásra kerülő intézkedések tervezése során vizsgálják a térbeni átterheléseket és törekedjenek azok minimalizálására b) az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges kutatás-fejlesztési program kialakítása során vegyék figyelembe a szennyezés-átterhelések minimalizálásával kapcsolatos kutatási feladatokat is.

II. 2.2. A felszíni és felszín alatti vizek állapotára, valamint az árvízvédelemre gyakorolt hatások Felszíni- és felszín alatti vizek állapota Az éghajlatváltozás hatására módosulhat egyrészt az országban rendelkezésre álló vízmennyiség, másrészt annak minősége is. A víz mennyiségét tekintve a hosszan tartó aszályos időszakok, valamint az árvizek, belvizek okozhatnak nehézséget, többek között az alábbi területeken: •

hasznosítható lehetőségek;

•

a vizek öntisztuló képességének csökkenése, a melegedés miatt a vizek oxigén ellátottsága csökken, nő az eutrofizáció veszélye;

•

kedvezőtlenebb hajózási viszonyok;

•

a kisvízfolyások, folyók mellékágainak kiszáradása veszélyezteti a biológiai sokféleséget;

•

a hirtelen lezúduló esőzések megnövelik a szennyvíz- és csatornarendszerek terhelését,

vízkészlet

mennyiségének

csökkenése,

rosszabbodó

vízkivételi

A megváltozott vízgazdálkodási viszonyokhoz való alkalmazkodás leginkább elősegítő intézkedések, melyeket a Törvény is támogat a következők: •

víztakarékos öntözőrendszerek illetve egyéb energiamegtakarító technikák alkalmazása (Törvény 7. § (4) i) és n) pontok

•

kis kemikália igényű öko- és biogazdálkodás elterjedése, hagyományos tájfajták megőrzése a növény és állattenyésztésben (Törvény 7. § (4) o) és q) pontjai

2010. JANUÁR

38


•

vízhasználat hatékonyságát növelő technológia-váltás, különösen a nagy vízhasználatot igénylő ágazatok esetében (mezőgazdaság, erőművek), (Törvény 7. § (4) j) pontja.

•

a hazai éghajlat meteorológiai és klímavonatkozású hidrológiai kutatások kiemelt támogatása (Törvény 17. § (2) d) pontja)

Bár a Törvény nagymértékben hozzájárul a felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségének és minőségének javításához, a Törvény végrehajtása néhány kezelendő kockázatot is felvet. Az energetikai célú növénytermelés többek között talaj és vízvédelmi problémákra vezethet. A biomassza-hasznosításhoz szükséges alapanyag előállítása általában intenzív talajműveléssel jár, műtrágya- és növényvédőszer-igénye jelentős, mely a talaj és felszín alatti vízkészlet, ivóvízbázis minőségbeli romlását eredményezheti. A szilárd biomassza tüzeléstechnikai célú felhasználásának lehetséges alternatívái közül a mezőgazdasági és erdészeti melléktermékek és biohulladékok hasznosítása, valamint az ökológiai és gazdasági szempontból is tartamos erdei biomassza-termelés van leginkább összhangban a fenntarthatóság kritériumaival. 28. javaslat

a) Az energetikai célú ültetvények engedélyezése során fokozott figyelmet kell fordítani a talajszerkezetre és a vízbázisok elhelyezkedésre, csökkentve ezáltal a szennyezés lehetőségét. b) A biomassza termelés során a fás- és lágyszárú energiaültetvényeknél törekedni kell a minél természetesebb, extenzívebb termesztésre, csak az élelmiszertermelési célú művelés alól kivonandó területeken kerüljön sor.

A nagy állattartó telepek szintén vízvédelmi és éghajlatvédelmi kockázatot jelentenek. Az ilyen telepek létesítése csak abban az esetben fogadható el, ha az állattenyésztésben keletkező melléktermékek és hígtrágya hasznosítása a telepen zárt technológiai rendszerben valósul meg, illetve az intenzív állattartó telepek biogáz üzemekkel kapcsolódnak össze, csökkentve ezáltal a metán kibocsátás mértékét. (Törvény 7. § (4) p) pont) A szennyvíztisztítás kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a tisztított szennyvizeket befogadó vízfolyások vízhozamai és a „természetes öntisztuló képessége” valószínűleg csökkeni fog: a biológiai tisztítási eljárások elsődlegesen hőmérsékletfüggők, és a hőmérséklet növekedése módosíthatja a tisztítási eljárások jövőbeli hatásfokát. Aszály, ár- és belvízvédelem Többször előfordult az elmúlt időszakban, hogy az országban különböző helyeken egyszerre okoz gondot az aszály, valamint az ár- és belvíz. Ezek a szélsőséges vízháztartási viszonyok jelentős gazdálkodási kockázatot jelentenek, de nem elhanyagolható a közvetlen hatása az emberi egészségre és biztonságra, a természetes élővilágra és a vizet felhasználó gazdasági ágazatokra (pl. mezőgazdaság, turizmus, ipar, energetika). Az aszály miatt nő az erdőtüzek kialakulásának veszélye. Nemcsak a nagyobb és közepes folyókon nő az árvizek kialakulásának kockázata, hanem a gyakoribbá váló záporok miatt a hegy- és dombvidéki

2010. JANUÁR

39


kisvízfolyásokon is. A Törvénnyel összhangban lehetőségek kiaknázására van lehetőség:

a

következő

alkalmazkodási

•

a gazdaság és a háztartások vízfelhasználása hatékony és takarékos legyen (Törvény 7. § (4) i) pont),

•

többfunkciós víz- és tájgazdálkodás, a vízlevezetés kényszerének feloldása; a tározók ökológiai szempontok figyelembevételével történő üzemeltetése, a leginkább érintett régiókban víz-visszatartás és a folyamatos növénytakarás biztosítására (Törvény 7. § (4) k) pont),

•

szárazságot jobban tűrő haszonnövények alkalmazása, (Törvény 7. § (4) o) pont),

•

a bel és árvízzel veszélyeztetett területek beépítésének elkerülése, (Törvény 7. § (4) r) pont),

•

az EU Víz Keretirányelvben meghatározott komplex vízgazdálkodási rendszer megvalósítása az ökológiai előírások, a természetvédelmi szempontok figyelembe vételével (Törvény 7. § (4) m) pont),

•

a vízellátottság és a vízjárás a természetes állapotot közelítse, az eredetileg vízjárta, jelenleg belvizes területeket vissza kell adni a természetnek, összhangban a Vásárhelyi Terv Továbbfejlesztése vonatkozó részeivel.

II. 2.3. A talaj állapotára gyakorolt hatások A talaj Magyarország legnagyobb kapacitású – potenciális – víztározója, aminek a várható szélsőséges vízháztartási helyzetek miatt mezőgazdasági, környezetvédelmi és éghajlatvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentősége van. Az emelkedő hőmérséklet következtében a termőréteg hőmérséklete is növekszik, melynek hatására felgyorsul a szervesanyag lebomlása. Ez nagyban befolyásolja a termőképességet, melynek ellensúlyozása érdekében nagyobb műtrágya felhasználásra lehet szükség. (A II.2.2. fejezetben ismertettük, hogy a fokozott műtrágya használat milyen veszélyeket jelent a vízminőségre.) Az extrém csapadékok nagyban hozzájárulnak talajerózióhoz, mely károk az ország termőterületének 40 százalékát érintik. Az eróziós jelenségek sújtják a mezőgazdasági területen kívül az ipari, illetve lakott térségeket és a kiépített infrastruktúrát is (pl. feltöltődés, sárelöntés, földcsuszamlás, stb.). Lényeges, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemben az alkalmazkodás és az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések egymás hatását segítsék, támogassák, ne pedig rontsák. Pozitív kölcsönhatásra példa az egyre melegedő és szárazabbá váló éghajlat miatt pusztuló felszínű földterületek erdősítése. Még az ilyen pozitív alkalmazkodási intézkedés során is követelménye a rendszerszemlélet, ennél a példánál maradva a legelőből kialakított erdő például csak évekkel később eredményezhet nettó szénnyelést - a talajból származó metán és szén-dioxid kibocsátás miatt évekig több üvegházhatású gázokat bocsáthat ki, mint amennyit elnyel.

2010. JANUÁR

40


A talajvédelem tekintetében a klímaváltozás negatív hatásaihoz való alkalmazkodást leginkább támogató feladatok – a Törvénnyel összhangban – a következők: •

A talajművelésnél fontos a víztakarékos technológiák, valamint a növények igényeihez igazított talajművelési módok kiválasztása. Törekedni kell a talaj vízkészleteinek megóvására, illetve a csapadék befogadására és a termőrétegben való tárolására a talajforgatások számának csökkentésével és mindig „zárt” talajfelület biztosításával. (7. § (4) n) pont).

•

az éghajlatváltozás miatt bekövetkező közvetett hatásokból, a termőhelyi változásokból (pl. talajvíz-süllyedés), valamint a tájhasználat változásból (pl. szántók felhagyása) adódó veszélyeztetettség becslése és hatásának mérséklése (7. § (4) k) pont).

•

extenzív és ökológiai gazdálkodási formák előtérbe helyezése (7. § (4) n) pont).

•

a talajerózió megakadályozása érdekében az erdősítés, növényborítottság növelése, melynek nemcsak mezőgazdasági vonatkozásai jelentősek, de ipari, illetve lakott térségeket és a kiépített infrastruktúrát is (pl. feltöltődés, sárelöntés, földcsuszamlás) is érint (7. § (4) s) pont).

A talaj, illetve a földtani közeg a leválasztott szén-dioxid tárolásának (CCS) lehetőségét is hordozza. A szén-dioxid tárolása történhet kimerült kőolaj és földgázmezőkben, mélyen fekvő sósvizes rétegekben vagy aktív kőolaj és földgázmezőkben a kőolaj és földgáz kitermelésével egybekötve. A szén-dioxid földalatti elhelyezése során a befogadó földtani közeggel szemben elsődleges követelmény, hogy a szén-dioxidot megfelelően hosszú időre, elszigetelve, a természetre veszélytelen módon legyen képes tárolni. Ennek megfelelően a szén-dioxid földalatti tárolója és annak környezete összetett földtani-geofizikai az élő- és élettelen természeti értékekre kifejtett hatásának tekintetében komplex, fenntarthatósági szemléletű vizsgálatokat igényel. (Ld. II.2.11. fejezetben tett javaslatot.) A Törvény hozzájárul a talaj védelméhez, de nem utal a földtani értékek veszélyeztetettségére. A Törvény végrehajtása során figyelmet kell fordítani egyes kockázati tényezőkre is. Ilyen például az energetikai célú fás és lágyszárú biomassza intenzív termesztése, ami a talaj termőképességének és szerkezetének leromlását eredményezi, melyet jelentős műtrágya utánpótlással lehet ellensúlyozni. II. 2.4. Természetvédelmi oltalom alatt álló területeket és az erdőket érintő hatások Természeti örökség Hazánk összterületének 9,40%-a, 874 440 ha áll természetvédelmi oltalom alatt. Természeti örökségünk - az ország földrajzi fekvésének, életföldrajzi helyzetének és földtörténeti múltjának köszönhetően - ma még viszonylag értékekben gazdag. Ezek a változatos, fajokban gazdag élőhelyek mozaikos elhelyezkedésük, sokrétűségük miatt igen sérülékenyek. Széttöredezésük, elszegényedésük veszélye nagy, ezért fennmaradásuk csak fokozott védelemmel érhető el. Gazdasági és társadalmi életünk az egyébként korlátos

2010. JANUÁR

41


természeti erőforrásokra támaszkodik és az ökoszisztémák legkülönfélébb hasznait (szolgáltatásait) élvezi anélkül, hogy ezt pénzben kifejezné. A természetvédelem területén az éghajlatváltozás káros hatásainak a mérséklésére elsősorban az élőhelyek éghajlatváltozással szembeni alkalmazkodóképességének javításán keresztül van lehetőségünk. Alkalmazkodási feladatok, melyeket a Törvény is közvetlenül támogat, a következők: •

a klímaváltozásra érzékenynek tartott élőhelyek és fajok prioritási listáinak kialakítása,

•

a biológiai (táji, faji, genetikai stb.) sokféleség megőrzése, illetve regenerációja, az antropogén zavarások minimalizálása (8. § (4) g) pont),

•

a vizes élőhelyek vízmegtartó képességének helyreállítása, esetleges vízpótlási lehetőségek kidolgozása; a szükséges élőhely-rekonstrukciók megvalósítása illetve folytatása, (8. § (4) f) pont),

•

az élőhelyek heterogenitásának, mozaikosságának és a különböző szukcessziós stádiumoknak a fenntartása, (8. § (4) c) pont),

•

a tágabb kultúrtáj átjárhatósága az élőhelyek fajai számára, ökológiai hálózat javítása, (8. § (4) d) pont).

A klímaváltozás során közvetlenül veszélyeztetettek a vizes és hűvös mikroklímát igénylő élőhelyek (pl. lápok, mocsarak), a fajösszetétel átrendeződés miatt pedig elsősorban a zonális erdők és gyepek (pl. kékperjés láprétek, gyertyános-tölgyesek); az özönfajok (inváziós fajok) előre jelzett további terjedése miatt közvetve veszélyeztetettek pedig például a hullámterek, homoki gyepek, erdősztyeppes erdők. 29. javaslat

Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan javasoljuk: a) a különböző védettségi státuszú területek, valamint a Nemzeti Ökológiai Hálózat felülvizsgálatát a várható éghajlatváltozás hatásai és következményei szempontjából. b) a klímaváltozás szempontjából sérülékenynek tartott élőhelyek és fajok listáinak kialakítását

Erdőgazdálkodás A természetszerű erdőkben a kitermelt faanyag mennyiségének csökkenése és a természetkímélő technológiák térnyerése várható, míg az intenzív fakitermelések súlypontja a faültetvények területére koncentrálódik. Az erdészet terén a természetes erdődinamikai folyamatokra alapozott erdőgazdálkodási módszerek szélesebb körű alkalmazásával (költség- és energiafelhasználás csökkentés), a hagyományos és energiatakarékos fakitermelési, szállítási, faközelítési technológiák alkalmazásával (irányított és visszamaradó állományt kímélő fadöntések, fogat, fa-csúszda, kötélpálya stb.) és új erdők telepítésével (szén-dioxid-megkötés fokozása, mezoklimatikus viszonyok stabilizálása) lehet legfőképp eredményt elérni. A törvény végrehajtása összességében közvetlen és kedvező hatást gyakorol az erdeinkre. Az alábbi esetekben azonban kisebb mértékű kockázatok azonosíthatók:

2010. JANUÁR

42


•

a gyorsan növő idegenhonos fafajták ((akác, nyár, fenyők) telepítésével akár kétszer annyi szén-dioxid megkötés érhető el, mint az őshonos fajok esetében. A „karbon megkötési nyomás” nem kedvez az erdők sokféleségének megőrzéséhez, az őshonos fajok térnyeréséhez,

•

az integráló szabályozó rendszer bevezetése az illegális fakitermelés növekedéséhez vezethet.

A felmelegedés által elsődlegesen sújtott erdőtakaró faállományai az egyes alföldi erdőtípusok, a síkvidékeket környező dunántúli dombvidékek cseres-kocsánytalan tölgyesei és az elterjedési határuk közelében álló bükkösök lesznek. A Törvénnyel összhangban álló alkalmazkodási feladatok a következők: •

a természetes folyamatokra alapozott erdőgazdálkodás mind szélesebb körű alkalmazása, a természetes erdő-felújítási módszerek alkalmazása, az erdőállományok védelmi funkcióinak társadalommal való elismertetése, (Törvény 8. § (4) i) pont)

•

a folyamatos erdőborítás fenntartása, figyelembe véve a termőhelynek megfelelő vagy őshonos fafajú erdők kialakítását, az erdősztyepp zónában alacsonyabb záródású ligeterdők fenntartását, (Törvény 8. § (4) j) pont)

•

a természetvédelmi és Natura 2000 területek továbbfejlesztése, határainak rendszeres felülvizsgálata a fajok és társulások elmozdulásának megfelelően, szoros együttműködésben a nemzetközi természetvédelmi szervezetekkel, (Törvény 8. § (4) e) pont)

II. 2.5. Hatások a biológiai sokféleségre Az ENSZ nemzetközi tudóscsoportjának egyik jelentése szerint36 a klímaváltozás természetes élővilágra, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása szempontjából Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa. Amíg más országokban csak egyes területek esnek az ökológiailag legmagasabb sérülékenységi besorolás alá, addig Magyarországon szinte alig van ettől eltérő térség. A klímaváltozás miatt bekövetkező természeti átrendeződési folyamat fajgazdagság szempontjából elszegényedett, sérülékenyebb társulásokat eredményez, és így további fajok inváziója előtt nyitja meg az utat, és általában a könnyen terjedő fajok előretörése várható. Az élőhelyek elterjedési térképeinek alapján történt első becslés alapján számos élőhely került a kritikusan veszélyeztetett kategóriába (pl. láprétek, éger- és kőrislápok, égeres mocsárerdők, mészkerülő bükkösök). Figyelembe kell venni, hogy a vadon élő növényeket és állatokat csak élőhelyük és életközösségeik fenntartásával együtt lehet megőrizni, ezért a természetközeli tájgazdálkodás segítségével kell gondoskodni a nemcsak természetvédelmi területeken található élőhelyek megtartásáról. A hazai természeti területek jellemzője, hogy - főleg az ember tájátalakító tevékenysége következtében - kis kiterjedésűek, mozaikos elhelyezkedésűek. Fennmaradásuk ezért többnyire folyamatos és gyakran speciális beavatkozást

36

NÉS 4.1.1. fejezet

2010. JANUÁR

43


igényel: ösztönöznie kell a természetes élővilág szempontjából elsődleges fontosságú táj arculatának megőrzését, azaz a biológiai sokféleség védelmét táj szinten kell megvalósítani. A Törvénnyel összhangban álló alkalmazkodási feladatok: •

vizes élőhelyek vízmegtartó képességének javítása, (Törvény 8. § (4) f) pont),

•

az élőhelyek heterogenitásának, mozaikosságának és a különböző szukcessziós stádiumoknak a fenntartása, (Törvény 8. § (4) c) pont),

•

figyelembe kell venni az élőhelyek természetes változásának dinamikáját (Törvény 8. § (4) h) pont).

A Törvénynek az alkalmazkodás ökológiai feltételeinek javítását tartalmazó 8. §ának rendelkezései egyértelműen hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez. Ugyanakkor az ÜHG kibocsátási és fosszilis energia felhasználás csökkentési feladatok (Törvény 4. § és 5. §) potenciális kockázatot jelenthetnek abban az esetben, ha az energetikai ültetvények nem kellő mértékben veszik figyelembe az eltartóképességet és az ökoszisztéma szolgáltatásokat. A természetes és természetközeli élőhelyek kiterjedésének csökkentésével, illetve a korábbi extenzív művelési eljárásokkal érintett területek művelésének intenzifikálásával csökkenhet a biológiai változatosság, így az energiaültetvények telepítése körültekintő tervezést kíván mind a termőhelyi adottságokat, a területhasználat mértékét, mind a telepítendő fajokat tekintve. 30. javaslat

A fás és lágyszárú biomassza ültetvények telepítését megelőzően fenntarthatósági vizsgálatot kell végezni, amelynek többek között ki kell terjednie a termőhelyi adottságok, a területhasználat a telepítendő fajok értékelésére, valamint a biomassza hasznosítás ökológiai és karbon lábnyomára.

II. 2.6. Az emberi egészséget érintő hatások A szélsőséges időjárási események közül elsősorban a gyarapodó és erősödő hőhullámok, valamint a gyors hőmérsékletváltozások érintik negatívan a lakosság egészségügyi állapotát. A magasabb nyári hőmérséklet különösen a városban élőket érinti kedvezőtlenül, ugyanis a városokban 2-8°C-kal melegebb is lehet (városi hősziget hatás) az építészeti és városbeépítési körülményektől függően. A hűtés szerepe felértékelődik, az általános építészeti tervezés mellett már nem lehet belső hőkomfortot biztosítani, de passzív eszközökkel (árnyékolás, hőtárolás, éjszakai szellőztetés) komfortos házak építhetők. Az egyre melegebb nyarak és enyhébb telek miatt a vírusok, baktériumok, kórokozók elterjedése, populációja lényegesen megnőhet. Az éghajlatváltozás megváltoztatja az allergiát okozó pollen kiporzásának időszakát, és a pollen mennyiségét. Az éghajlatváltozás bizonyos időjárási körülmények között negatívan érinti a légszennyező anyagok koncentrációját. A felhőzet csökkenése következtében megnövekedő UV-B sugárzás miatt növekedhet a bőrdaganatok száma. A Törvény végrehajtása egyértelműen és számottevően hozzájárulhat az emberi egészség javulásához, illetve segítheti az éghajlatváltozás emberi egészségre veszélyt

2010. JANUÁR

44


jelentő hatásaihoz való alkalmazkodást. Az alkalmazkodás leginkább segítő intézkedések, melyeket a Törvény is támogat: •

a lakosság rendszeres tájékoztatása a klímaváltozás egészségre veszélyes hatásairól, az alkalmazkodás lehetőségeiről, az egészségtudatos viselkedés minták elterjesztése (Törvény 7. § (4) d), f), e) pontok),

•

a lakosság éghajlatváltozás szempontjából érzékeny csoportjai számára (krónikus betegek, gyerekek, idősek, hátrányos helyzetűek, szegények) meg kell teremteni a speciális szükségleteikhez igazodó ellátás feltételeit (Törvény 7. § (4) h) pont),

•

prevenciós programok, kampányok szervezése a hőségriadó, UV riadó, szmog riadó idején szükséges teendőkről (Törvény 7. § (4) g) pont).

31. javaslat

El kell fogadni a kidolgozás alatt álló Klíma-egészségügyi Prevenciós Stratégiát.

II. 2.7. Tájra, a táji eltartó képességre, természeti és kulturális táji erőforrásokra, tájképre gyakorolt hatások A természetközeli és kultúrtájakra egyaránt hatással van a klímaváltozás, és az azt kísérő jelenségek, amelyek komoly tájátalakító tényezőként jelentkezhetnek. A rendkívüli csapadékesemények, szélsőségesen erős viharok, az árvizek, valamint a tartós aszályos időszakok tájátalakító hatásainak kivédését, a tájalkotó elemek, a talaj és a növényzet degradációját, a vízkészletek veszélyeztetését a törvény az éghajlati szélsőségeknek megfelelően kialakításra kerülő többfunkciós víz- és tájgazdálkodás preferálásával, az Útiterv adaptációs intézkedéseinek kialakításakor kívánja figyelembe venni. Az Útiterv olyan komplex megoldást javasol, amely az árvizes és az aszályos időszakokat, a vízelvezetés és vízvisszatartás feladatait a tájgazdálkodással, a természetes élőhelyek megőrzésével és a vízbázisok, vízkészletek védelmével összehangoltan képes kezelni. Ez az integrált megoldás biztosíthatja a sérülékeny tájak és tájalkotó elemek védelmét és a táji eltartóképesség megtartását. A szélsőséges időjárási események következtében tovább roncsolódhatnak a már eleve sérült tájalkotó elemek, különösen az olyan térségekben, ahol eleve rehabilitációt igénylő, tájképileg sérült tájak vannak (felszíni bányászati területek, építkezés által bolygatott felszín, sérült talaj és növényzetborítás). Ezekre a Törvény, mint egységes rehabilitálandó rendszerekre ugyanakkor nem hívja fel a figyelmet, bár az erdők, vizes élőhelyek, mezőgazdasági területek és az egész felszínborítás rehabilitációját előirányozza. Az erdőtelepítés, erdőfelújítás, zöldfelületek növelése valóban a fenntartható tájgazdálkodás egyik fontos eleme. Különösen a mezőgazdasági művelésből kivett területek újrahasznosítására és a szén-dioxid megkötő képesség növelésére jól szolgálja a klímavédelmet. Mindemellett az Útiterv kidolgozása során célszerű lenne – a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiával összhangban – a táji rendszerek védelmére is felhívni a figyelmet, és a tájvédelmi szempontokat a már eleve rehabilitációt igénylő térségekre vonatkozóan integrálni.

2010. JANUÁR

45


A táji eltartóképességet befolyásolhatják a megújuló energiára alapozott fejlesztések. A vidéki térségek helyi, közösségi fejlesztései, a mezőgazdasági melléktermékekre, biomasszára, biogázra alapozott megújuló energia előállítás hozzájárul a helyi energiaellátási költségek mérsékléséhez, a komplex tájgazdálkodás rendszerének kiteljesítéséhez és a helyi foglalkoztatás szinten tartásához, vagy növeléséhez. Ugyanakkor a nagytáblás, monokultúrás lágyszárú biomassza ültetvények, vagy telepített energiaerdők, különösen, ha tájidegen fajokból állnak ronthatják egy táj esztétikai megítélését, így a tájképet jelentősen befolyásolhatják. 32. javaslat

Javasoljuk, az Útiterv (felszínborítottság javítására vonatkozó, 2020-ig rehabilitációs és rekonstrukciós terv) kidolgozása során figyelembe venni: a) az eltérő sérülékenységű természeti- és kultúrtájak fontos szerepét a klímaváltozás mérséklésében, b) a táji értékek megőrzését, a tájak átjárhatóságának, változatosságának, mozaikosságának biztosítását, valamint a roncsolt és veszélyeztetett területeken a tájrehabilitációs, tájrendezési, tájtervezési beavatkozások szükségességét.

II. 2.8. Területhasználatra és térszerkezetre gyakorolt hatások A Törvény több vonatkozásban is befolyásolhatja a területhasználat alakulását. Egyrészt előírja a területi tervek éghajlati szempontú felülvizsgálatát, ezáltal az e tervekben előirányzott fejlesztéseket, vagy az azok fizikai környezetét szabályozó rendelkezéseket (területrendezés) igazíthatja a klímavédelmi előírásokhoz. A Törvény által befolyásolt térszerkezeti elemek közé tartozhatnak egyrészt a természeti rendszerek (agrár és természetes ökoszisztémák, a felszínborítás elemei, az ökológiai hálózat, zöldfelületek), amelyek közül a Törvény kiemelten kezeli az erdőket és vizes élőhelyeket. A természeti rendszerek védelmét, rekonstrukcióját, illetve rehabilitációját az Útitervben meghatározott, és az alkalmazkodóképességet erősítő, illetve az ökoszisztéma szolgáltatásokat növelő intézkedések segíthetik majd elő, amelyek pozitív hatással lehetnek a területhasználat természetességének javítására. A vizes élőhelyek és az erdők mellett az épített környezethez tartozó kritikus infrastruktúrák (vízi, árvízi létesítmények, elektromos távvezetékek, csővezetékek, vasúti szállítási infrastruktúrák), valamint az emberi életterek, azaz a települések alakítását, ezek tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének éghajlati szempontjait is kiemelten kezeli a Törvény. E térszerkezeti alapelemek, amelyek a várható klímaváltozással kapcsolatos alakulását a törvény a kutatási feladatok között is nevesíti. A Törvény a megelőzési intézkedések részeként a megújuló energiaforrások hasznosításának növelését tűzi ki célul. Ennek azonban vannak olyan elemei, amelyek a területhasználatot negatívan befolyásolhatják. A feltételesen megújuló energiaforrások közül a jelentős területhasználattal járó energiahordozók hasznosítása (pl. a monokultúrás, lágyszárú energetikai ültetvények, vagy a telepített energiaerdők) gátolják a biodiverzitás fenntartását, illetve az természetes ökorendszerek fennmaradását. A feltétel nélküli megújuló energiaforrások hasznosításában a szélerőmű parkok tájképalakító és ökoszisztéma zavaró hatását lehet kiemelni.

2010. JANUÁR

46


A helyi ellátást biztosító, megújuló energiaforrásra alapozott, a közösségi energiaellátásban szerepet vállaló decentralizált energiaellátó rendszerek, valamint az egyedi, vagy kombinált megújuló energiaforrást hasznosító kisberendezések viszont előnyösek lehetnek azáltal, hogy kiváltanak költséges és jelentős környezet-átalakító infrastrukturális beruházásokat, illetve olyan térségekbe is képesek eljuttatni pl. a villamos energiát, ahol az hagyományos módokon, költséghatékonysági okokból nem megoldható (pl. tanyás térségek). Az ilyen fejlesztések támogatására az Éghajlatvédelmi Alap kiválóan alkalmas lenne, kiváltképp, ha lenne nem visszatérítendő támogatási konstrukciója is. 33. javaslat

Javasoljuk a felszínborítási rekonstrukciós terv készítése során - az erdőállományok és a vizes élőhelyek sokrétű szerepének kiemelése mellett – a gyepek, rétek, legelők, valamint az ökológiai gazdálkodásba vont szántóföldi növénytermesztéssel érintett területek szerepének hangsúlyozását is.

34. javaslat

Javasoljuk, hogy az Éghajlatvédelmi Alapnak legyen vissza nem térítendő támogatási konstrukciója is, hogy a hátrányos helyzetű csoportok is igénybe tudják venni megújuló energiaforráson alapuló energetikai kisberuházásaik, vagy energiatakarékossági fejlesztéseik támogatására.

II. 2.9. A települési környezetminőségre és környezetbiztonságra gyakorolt hatások A települési környezetminőség javítása, környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, az épített környezeti értékek, a kulturális örökség megóvása, valamint a szűkebb értelemben vett környezetbiztonság terén a Törvény kiemelt jelentőséget szentel a zöldfelületek méretének szinten tartására, a vízerózió, árvizek, szárazodás, vízszintváltozások miatt az épített struktúrákban bekövetkező károk megelőzésére, valamint a kritikus infrastruktúrák tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének éghajlati szempontjaira. Az Útiterv a hatásviselők közül az emberi életterek és a kritikus infrastruktúrák sérülékenységének jelenlegi mértékét, és a várható hatásoknak, kockázatoknak megfelelő felkészülés cselekvési szükségességét is kitűzi szempontként. Ezek mellett az adaptációhoz szükséges intézkedések kialakításakor a kibocsátás és energiafelhasználás-csökkentési célokat tartalmaz, a települések egymás közötti szennyezés átterhelések lehetséges legnagyobb mértékű kiküszöbölése és a környezetbiztonság megóvása érdekében. Ez utóbbit szolgálja az Útiterv szempontrendszerében rögzített a műszaki kármentesítés biztosításának szükségessége helyi és országos szinten is önkéntes és hivatásos egységek képzésével és fenntartásával. A településeken az épített környezet minőségére pozitívan hathatnak olyan, a Törvény által kitűzött célokat elősegítő tervezett intézkedések, mint például a településeken lévő intézmények, közösségi és szolgáltató terek, a helyi védettséggel rendelkező épületek energiatakarékossági és -hatékonysági felújítása és korszerűsítése, zöldtetők kialakítása, lakó- és kommunális épületek fűtéskorszerűsítése, csapadékvíz hasznosítási lehetőségek, és környezetbarát közlekedési módokat támogató elképzelések (kisvasút, kerékpárút) stb.. Ezek kialakítása hozzájárulhatnak az éghajlatváltozás káros hatásainak megelőzéséhez és a szélsőségesebb időjárási viszonyokra való felkészüléshez is. 2010. JANUÁR

47


A törvénytervezet szerint az elmaradott térségek, települések és rászoruló társadalmi rétegek visszatérítendő támogatást kaphatnak a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alapból. A megítélt támogatások visszafizetése azonban még kamatmentes formában is nehézséget okozhat. Az input oldali kvótarendszer a fejletlen térségekben a termelőszférában és a lakossági szektorban is, a jellemzően alacsonyabb fosszilis energiafogyasztás miatt kisebb megtakarítási potenciál jelent, így a felhasználók megtakarításai is sokkal kisebbek az ebből származó, a kereskedelemre fordítható kvótapénz minimális lesz. Ennek növelése extrém takarékosságra vezethet, ami fűetlen lakásokat, a természeti erőforrások illegális (nem mérhető, kvótásítható) felhasználását vonhatja maga után; veszélyeztetve a közbiztonságot, vagy akár a gyermekek esélyegyenlőségét. Az esetlegesen megtakarított kvótapénz korlátozott felhasználása annak illegális, és áron aluli értékesítését vonhatja maga után a kiszolgáltatott társadalmi rétegek kihasználásával, amelyet a gazdagabb társadalmi csoportok saját többletkibocsátásaik kompenzálására fordíthatnák. A klímaváltozás elleni védekezés érdekében a Törvény rögzíti, hogy a Kormány ösztönzi az önkormányzatokat és az önkormányzati társulásokat, hogy önálló települési környezetvédelmi programjuk részeként vagy önálló programként éghajlatvédelmi programokat készítsenek, amelyhez módszertani útmutatót, szakmai segítséget és anyagi forrást nyújt az önkormányzatok számára az emisszió-kereskedelem bevételeiből. E programok megvalósulása közvetetten hozzájárulhat a települések környezetminőségének javításához, épített környezeti értékek, és a kulturális örökség megóvásához is. 35. javaslat

Javasoljuk, hogy Magyarország a 2011-es EU elnöksége alatt adjon javaslatot útmutató, ajánlás, vagy kézikönyv formájában a települési (városi) klímavédelemi stratégiák, programok elkészítésére.

36. javaslat

Javasoljuk, hogy készüljön módszertani útmutató a (i) települési, térségi környezetvédelmi programok és stratégiák, (ii) klímavédelmi programok és stratégiák, valamint a (iii) területfejlesztési, területrendezési tervek éghajlatvédelmi szempontjainak összehangolására.

II. 2.10. A természeti erőforrások megújulására, térbeli hasznosítására gyakorolt hatások A Törvény a természeti erőforrások hasznosítására, illetve megújulására gyakorolt hatásának megítélése során mindenképpen indokolt azokat két csoportba sorolni, és a hatásokat ezek szerint vizsgálni. A kimerülő természeti erőforrások egyik – meghatározó – csoportjának, a fosszilis energiahordozóknak a hasznosítására a Törvény közvetlen, erőteljes hatást gyakorol, hiszen a Törvény logikája éppen azon alapul, hogy ezek felhasználásának mérséklését kell elérni annak érdekében, a klímaváltozást erősítő üvegházhatású gázok kibocsátása csökkenjen. A Törvény ugyanakkor várhatóan „csak” globális szinten idézi a fosszilis természeti erőforrások kitermelésének – kismértékű – csökkenését, a Magyarország területén kinyerhető fosszilis energiahordozók hasznosítására várhatóan nem gyakorol hatást. A Törvény által előírt Útiterv (26.§) fosszilis energiaforrás felhasználás-csökkentési részének kidolgozására vonatkozó szempontrendszerben első helyen szerepel „hazánk nagymértékű 2010. JANUÁR

48


külpiaci függése a fosszilis, primer energiahordozók tekintetében” (5.§ (1) bekezdés a) pont). E szempont érvényesítése az Útiterv vonatkozó részének kidolgozása során pedig azt eredményezheti, hogy a Törvényben meghatározott fosszilis energiaforrás-felhasználás csökkentési időszak elején az import fosszilis energiahordozók felhasználása fog csökkeni, és ezzel párhuzamosan a hazai – az ország összes fogyasztásához képest kis hányadot kitevő – fosszilis energiaforrások felhasználása folytatódik. A kimerülő természeti erőforrások másik csoportjának – az ásványkincseknek – a hasznosítását a Törvény szintén befolyásolja, várhatóan elsősorban a nagy energiaigényű kitermelési tevékenységek visszaszorulását eredményezi. Ugyanakkor – elsősorban az energiahatékonysági beruházásokhoz kapcsolódóan egyes szigetelőanyag-alapanyagok kitermelése – az igények fokozódása miatt nőhet. A megújuló természeti erőforrások felhasználásának növelése a Törvényben célként nevesítve szerepel (1.§ (2) bekezdés f) pont), annak elérését a Törvény számos eszköze hatékonyan segíti (pl. a tervezett Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap célzott támogatást is nyújt az ezek felhasználást elősegítő beruházásokra). Ennek eredményeképpen a Törvény nagymértékben hozzájárul a megújuló természeti erőforrások felhasználásának növeléséhez. Fontos azonban felhívni a figyelmet egy lehetséges kockázataira. Amennyiben a fosszilis energiahordozó-felhasználásra vonatkozó csökkentési célértékek meghatározása és az erre vonatkozó ütemezés nem kellően megalapozott, előfordulhat, hogy az előírt csökkentési célértékek csak a feltételesen megújuló természeti erőforrások túlzott, annak megújulási idejét és számos – e vizsgálati elemzésben is feltárt – kockázatát figyelmen kívül hagyó felhasználásával valósulhatnak meg. A megújuló természeti erőforrások jövőbeli hasznosításának térbeli elosztását a Törvény több eszköz érvényesülésén keresztül is befolyásolja. A Törvényben megnevezett Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap (9. §) elsősorban kamatmentes támogatást (vagyis hitelt) nyújt éghajlatvédelemmel kapcsolatos beruházások megvalósításához, így biztosítva – nevesítve – a legrászorulóbbak számára a takarékossághoz szükséges anyagi hozzáférést. Félő azonban, hogy az ország társadalmi-gazdasági szempontból fejletlenebb, elmaradott, hátrányos helyzetű térségeiben nem lesz kellő fizetőképes kereslet egy újfajta hitel felvételére, ha mégis, azt várhatóan nem a megújuló energiaforrások felhasználását lehetővé tevő, hanem a kisebb volumenű, és gyorsabb megtérülést lehetővé tevő energiahatékonyság-növelő beruházásokra fordítanák, amelynek következtében a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap – szándékával ellentétben – elsősorban társadalmilaggazdaságilag fejlettebb régiókban ösztönözné majd a megújuló energia felhasználását. A Törvényben meghatározott átfogó, integrált szabályozó eszköznek (6. §) a természeti erőforrások térbeli hasznosulására gyakorolt hatása csak nagy bizonytalansággal becsülhető, amelyet főként az okoz, hogy a szabályozó eszközrendszer működésének lényeges összetevői még nincsenek kidolgozva. Előfordulhat, hogy az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegek által lakott térségekben valamilyen formában a szükségleteket

2010. JANUÁR

49


meghaladó mértékű pénzügyi források keletkeznek, amelyek értékesíthetők lesznek, és amelynek ellenértékéből – többek között – megújuló energiaforrások felhasználását lehetővé tévő beruházások is finanszírozhatóak lesznek. Így elvben elképzelhető, hogy az integrált eszközök révén a fejletlenebb térségekben is megemelkedik az ilyen jellegű beruházások aránya, de a térségbe érkező forrás nagysága várhatóan nem lesz képes teljes mértékben fedezni a megújuló energiahordozók felhasználására irányuló beruházásokat. Valószínűsíthető, hogy az átfogó, integrált eszközrendszer keretében a fejletlenebb térségbe érkező pluszforrásokat a helyi társadalmi-szereplők inkább kisebb volumenű, kiegészítő forrást nem igénylő célok elérésére fogják fordítani, vagy ami még rosszabb, megtakarításaikat – feltehetően áron alul – értékesítik, amennyiben ezt a szabályozó rendszer megengedi majd. Mint arra a II.2.4. fejezetben utaltunk, a Törvény komoly kockázati tényezőjének számít, hogy – elsősorban az ország szegényebb térségeiben – megnő a tűzifa illegális megszerzése, illetve felhasználása. Összességében a Törvény várhatóan a megújuló természeti erőforrások felhasználásának enyhe térbeli differenciálódását eredményezi, mégpedig a társadalmilaggazdaságilag fejlettebb régiókban jellemzően nagyobb arányú lesz a megújuló természeti erőforrások felhasználása, a fejletlenebb régiókban egyedül a biomassza felhasználás országos átlagnál nagyobb arányú növekedése prognosztizálható, ami azonban nem tekinthető egyértelműen kedvező jelenségnek. 37. javaslat

Javasoljuk az Útitervben meghatározni, hogy a fosszilis energiahordozó-felhasználásra vonatkozó csökkentési célértékek teljesítésében mekkora hányadot biztosíthatnak a feltételesen megújuló és a feltétel nélkül megújuló energiaforrások.

38. javaslat

Javasoljuk, hogy a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap nagyobb támogatásintenzitással, támogatási volumennel és egyéb támogatáspolitikai eszközökkel ösztönözze a feltétel nélkül megújítható erőforrások hasznosítását.

I. 2.11. Éghajlatváltozással kapcsolatos hatások A Törvény célját és eszközeit tekintve is az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és a változásokhoz való alkalmazkodását szolgálja. A Törvény végrehajtása közvetlenül és jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez és az éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai, társadalmi-gazdasági, egészségügyi hatásaira való felkészüléshez. A Törvény kibocsátás-csökkentési céljait a következő kulcselemeinek végrehajtása teszi lehetővé: •

üvegházhatású gázok kibocsátás- csökkentésének ágazatonkénti és üvegházhatású gázonkénti bontású számszerű megosztása (4. § (4)),

•

fosszilis energiaforrás-felhasználás számszerű megosztása (5. § (2)),

csökkentésének

2010. JANUÁR

ágazatonkénti

bontású

50


•

integráló szabályozó rendszer (6. §),

•

klímabarát területhasználat, zöldfelület-gazdálkodás szabályozása ((8. §)),

•

visszatérülő Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap és más gazdasági eszközök (9-13. §)-

(Természetesen egyéb, a Törvény által meghatározott eszközök, úgymint a társadalmi tudatosság, a K+F és az oktatás stb. is érdemben hozzájárulnak a kibocsátás-csökkentési célok teljesíthetőségéhez.) A kulcselemek nemzetközi összehasonlításban is progresszív szabályozási törekvésnek tekinthetők, ugyanakkor a részletszabályozásaik kidolgozása jelentős végrehajtási nehézségeket támaszthat. Javasoljuk, hogy a Törvény végrehajtási mechanizmusainak kidolgozása során a következő szempontokra kiemelt figyelmet fordítsanak: •

térbeli átterhelések megakadályozása: mint arra II.2.1. fejezetben utaltunk, az integráló szabályozórendszer esetében felmerülhet a jelentős ÜHG kibocsátó források külföldre telepítése, mely alááshatja a Törvény éghajlatvédelmi integritását. E szempontot érinti az input oldali kvótarendszerről készített stratégiai környezeti vizsgálat37 is, és megoldásként felveti, hogy az ETS szektor szereplői első lépésben „maradjanak ki” az input oldali kvóta rendszerből.

•

környezeti elemek közötti átterhelések kérdése: A Törvény a 4. § (1) bekezdésben egyértelműen rögzíti, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését a nyelők nélkül számított összkibocsátás alapján kell számítani. Ugyanakkor szem előtt tartva a szén-dioxid megkötési technológiák (CCS) alkalmazásának tendenciáit és a nemzetközi kibocsátás-csökkentési kötelezettségekben való esetleges beépülését, vizsgálni kell a szén-dioxid leválasztás és talajban, földtani közegben történő tározásának környezeti és fenntarthatósági vonatkozásait.

•

ágazati integráció kérdése: A Törvény 4. § (4) és 5. § (2) bekezdése jelentős feladatokat ad az ágazati tervezésnek. Javasoljuk, hogy a NÉS által meghatározott ágazatok (energetika, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás) mellett a turizmus is kiemelt figyelmet kapjon az ágazati végrehajtási mechanizmusok meghatározása és nyomon követése során.

39. javaslat

A széndioxid leválasztási és tárolási technológiák (CCS) hazai alkalmazását megelőzően átfogó fenntarthatósági elemzést kell készíteni, melynek megállapításait és javaslatait a környezetvédelmi engedélyeztetés során figyelembe kell venni.

A Törvény alkalmazkodással és felkészüléssel kapcsolatos törekvéseit a 7. §. szempontjainak figyelembevételével készülő program nagy valószínűséggel megfelelően biztosítja. Ugyanakkor lényeges, hogy a mitigációs (kibocsátás-csökkentési) és adaptációs intézkedések egymást erősítsék; e szinergia – akár projekt szintű - biztosítására célszerű kiemelt figyelmet fordítani. 40. javaslat

37

Útmutatót kell kidolgozni a mitigációs és adaptációs intézkedések közötti összhang biztosítására.

Az éghajlatvédelmi törvény tervezetének Stratégiai Környezeti Vizsgálata. ÖKO zRt., 2009.

2010. JANUÁR

51


II. 2.12. A környezettudatosság és fenntarthatóbb életmód elterjedésének várható alakulása Az éghajlatváltozás oka alapvetően nem a technikai tudásunk hiányosságában, hanem a természettől való eltávolodásunkban, társadalmi értékeink és viselkedésünk torzulásaiban rejlik. Amíg az emberek nem tulajdonítanak értéket az alapvető emberi életfeltételeknek, a tiszta levegőnek, a földnek és az ivóvíznek, hanem magától értetődőnek tekintik megszokott életkörülményeiket, amíg a környezeti javakat kiapadhatatlan forrásnak tekintik és amíg nincsenek tisztában az éghajlatváltozás következményeivel, nem is változtatnak szokásaikon és életmódjukon. Az éghajlatváltozás a társadalom valamennyi szereplőjét érinti, ebből adódóan a társadalom egészének részt kell vállalni az éghajlatváltozás mérséklésében és a hatásaihoz való alkalmazkodásban. A társadalom különböző szereplői részére eltérő eszközök állnak rendelkezésre, de fontos, hogy az egyes érintettek egymással összefogva, rendszerszemléletben gondolkodva cselekedjenek. A Törvény nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosság fokozására, az éghajlatváltozással és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismeretek, tudás átadására, a társadalom hatékony felkészítésére a várható hatások és az alkalmazkodás tekintetében. A nemzetközi szervezetek, nemzeti kormányok, állami szervek elsősorban jogi szabályozó eszközökkel, a támogatási rendszerek átalakításával (Éghajlatvédelmi Alap) példamutatással és a szemléletváltás támogatásával járulhatnak hozzá a mitigációs és adaptációs feladatok sikeres végrehajtásához. (Törvény 9-13. §) A régiók és kistérségek a területfejlesztési programok, koncepciók kialakításával segíthetik a klímaváltozás elleni küzdelmet. (Törvény 18 és 20.§ (1). §) A települési önkormányzatok a település klíma-sérülékenységét és a helyi adottságot figyelembe véve települési klímaprogramokkal segíthetik a klímaváltozás helyi hatásaihoz való alkalmazkodást. (Törvény 20. § (2)) Az üzleti, vállalkozói szféra szerepvállalására is szükség van, felelősségének erősítése érdekében elengedhetetlen a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) jelenlegi gyakorlatának az éghajlatváltozás elleni küzdelem stratégiája szerinti befolyásolása, az anyag és energiatakarékos vállalti termelés és működés megszervezése, az Országos Környezet Irányítás Rendszerhez való kapcsolódás, az ÜHG kibocsátás csökkentésének és az alkalmazkodási tevékenységnek a nyilvántartása (Törvény 22. §) A civil szervezeteknek szemléletformáló kampányokon, akciókon keresztül a civil számos eredményt sikerült már eddig is elérniük. Fokozottan szükség van a döntéshozatalban való részvételükre, a társadalom és a döntéshozók közötti párbeszéd erősítésében. (Törvény 14. § (5) és 16. §) A média szerepe a folyamatos és objektív tájékoztatás, a reklámok és a műsorok szerkesztői sokat tehetnek a klímabarát viselkedési minták közvetítéséért. (Törvény 14. § (4))

2010. JANUÁR

52


A lakosság fogyasztása által közvetlenül és közvetve is jelentősen befolyásolni tudja a kibocsátásokat, ezáltal pedig a klímaváltozás mértékét. De az alkalmazkodás sem képzelhető el a lakosság tevőleges támogatása nélkül. Példaként a vízhasználat említhető, amely biztosan a jövendő időszakok lényegi kérdésévé válik. Aszályos időszakokban különösen fontos lesz, hogy a lakosság belássa a vízhasználat korlátozásának szükségességét, és takarékosan használja a vizet. A lakosság klímatudatos viselkedése, a fenntartható fejlődés elvének megértése és elfogadása biztosíthatja a jövő nemzedék számára a környezeti és természeti javakhoz való hozzáférést. A társadalom szereplői számos ponton tudnak hozzájárulni a mitigációs és adaptációs feladatok sikeres végrehajtásához. Ezeknek a feladatoknak a végrehajtása azonban csak akkor lehet sikeres, ha a környezettudatosság már gyermekkorban, a közoktatási programok részeként, az egyéni példamutatás segítségével természetes viselkedési móddá válik. Az oktatáspolitika átalakítása, az éghajlati és fenntarthatósági szempontok integrálása a tananyagba kulcsfontosságú feladat. (Törvény 15. §) A takarékosabb anyag- és energiafelhasználás egyrészt kibocsátás-csökkentést, másrészt megtakarítást eredményez a vállalatoknál és a háztartásokban egyaránt. A legalapvetőbb szempont, hogy a társadalom szereplői törekedjenek a termékek lehető leghosszabb használatára, ha ez nem lehetséges, akkor legalább arra, hogy a hulladékkeletkezést megelőzzék. A közlekedés terén is változásra van szükség: egyrészt lehetőség szerint minimalizálni, de legalábbis ésszerűsíteni szükséges az utazások számát, gyakoriságát, illetve a tömegközlekedés preferálása lenne célravezető.

2010. JANUÁR

53


III. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK HAZAI FELTÉTELRENDSZERE A Törvény a hazai stratégiai és jogi környezetben, ösztönző- és támogatási rendszerekben teljesen új eszközöket szándékozik megteremteni, mely gyökeres szemléletváltást igényel a társadalomtól, az üzleti világtól, valamint a közhatalom és a politika gyakorlóitól is. A végrehajthatóságot alapvetően meghatározza, hogy a Törvény a jelenlegi, növekedésre épülő társadalmi értékrend és gazdaságfilozófia paradigmáinak meghaladását is feltételezi. Megítélésünk szerint - összhangban a Jövőkereső38 megállapításaival – e gyökeres szemléletváltás elvileg lehetséges, az alábbi, egymással összefüggő szempontok figyelembevételével: 1. A Törvény végrehajtását „az elfogadását követő napon” meg kell kezdeni, többek között az éghajlatvédelemmel kapcsolatos közbizalom megteremtése és a példaállítás végett. 2. A végrehajtási eszközöket rugalmas és nyílt stratégiai tervezés keretében, fokozatosan és kis lépésekben kell bevezetni, elegendő türelmi és felkészülési időt hagyva, hogy teret nyerjen az új szemlélet a társadalom és gazdaság szereplői körében. E szempontok szem előtt tartásával az éghajlat védelméről szóló törvénytervezethez készülő vizsgálati elemzés keretében önálló tanulmányt készítettünk a megvalósítás feltételrendszeréről. A tanulmány keretei között elsősorban azoknak a mechanizmusoknak a feltárására törekedtünk, amelyek segíthetik az elindulást egy alacsony üvegházhatású gázkibocsátással járó fejlődési pálya felé. Ily módon a tanulmány a Törvény elfogadását követő tevékenységekre tesz javaslatokat, azonosítja a fontosabb intézkedési, végrehajtási mechanizmusokat; értékeli a végrehajtás állami, gazdasági és társadalmi feltételrendszerét. A III. 4. fejezetben összegezzük azokat ajánlásainkat, amelyeket: a) a Törvény elfogadását követően azonnal, akár még a hatályba lépését megelőzően, b) rövidtávon, az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan, c) középtávon, az Útiterv végrehajtásának időszakában javasolunk megvalósítani. Vizsgálataink ugyanakkor nem tekinthetők átfogó bevezethetőségi hatáselemzésnek vagy részletes megvalósíthatósági tanulmánynak; erre a rendelkezésünkre álló szűkös idő és a kerettörvény jellegből adódó általános jelleg sem adott módot.

38

Jövőkereső - A Nemzeti Fenntartható Fejlődési Tanács Jelentése a magyar társadalomnak

2010. JANUÁR

54


III.1. A feltételrendszerrel kapcsolatos elvárások, követelmények A Törvény végrehajthatóságának egyik alapfeltétele, hogy illeszkedjen egy (jelenleg nem létező) átfogó, hosszabb távú gazdaság- és társadalompolitikai tervhez, amely a társadalom egyéb problémáira is választ keres, az éghajlatváltozás okozta gondok mellett. A Törvény megvalósításának sikeres elindításához számos további specifikus feltétel, elvárás, kritérium azonosítható; ezeket összegezzük – nagymértékben támaszkodva a Jövőkereső megállapításaira – a jelen fejezetben. E feltételek figyelembevételével kidolgozott mechanizmusoknak (ld. III.2. és III.3. fejezetek) olyan harmonizált és kikerülhetetlen tervezési és érdekeltségi rendszert kell alkotniuk, amelyek „sodorják magukkal” a végrehajtást. E kikerülhetetlen mechanizmusok képezhetik a Törvény végrehajthatóságának másik alapfeltételét. III.1.1. A végrehajtás társadalmi feltételrendszere A társadalmi feltételek egyik meghatározó tényezője a társadalom fenntarthatóság iránti igényének felkeltése. Ahogy a Jövőkereső megállapítja: „amíg nem lép fel a fenntartható társadalom igénye, sem politikai akarat, sem kormányzati cselekvés nincs a fenntarthatósággal kapcsolatban”. A társadalomnak széles körben el kell fogadnia és életvitelében következetesen alkalmaznia kell a fenntartható fejlődés Herman Daly féle meghatározását: „a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jól-lét megvalósítása, anélkül hogy a környezet eltartóképességét veszélyeztetnénk.” A Törvény végrehajtása alapvető változásokat tételez fel a társadalomban, továbbá az egyének és közösségeik értékrendjében, melyeket az alábbiakban foglalhatjuk össze: • •

felülemelkedés az egyéni, rövid távú érdekeken, és a közösségi, hosszú távú érdekek előtérbe helyezése; a társadalom által vallott értékek egyensúlyának megteremtése, amely feltételezi annak elfogadását, hogy a környezetminőséget és -biztonságot, az egészséget, a társadalmi igazságosságot és más általános értékeket az anyagi jóléttel egyenrangúan kell kezelni;

•

az összefüggésekben gondolkodás, amely szerint az életünket kísérő problémák összefonódtak, éppen ezért nem lehet őket a ma jellemző módon, különállóan működő intézményrendszerekben megoldani;

•

a társadalom egyetértésének kialakítása a jövő azon céljainak elérése érdekében, mely szerint a környezet adta lehetőségekhez kell igazítanunk a fogyasztási igényeinket – a társadalom csak annyit vehet el a környezetétől, amennyit a természetes folyamatok képesek újratermelni; a társadalomban uralkodó viszonyok újragondolása az igazságosság, a kölcsönös szolidaritás, az egymásért való felelősség, a megértés, a békesség, az együttműködés, és a befogadás jegyében;

• •

az egyén a társadalom és a politikai értékválasztásának, viselkedésének változása a hosszabb távú gondolkodás, a közérdek primátusa és a nem anyagi értékek felé. A Törvény végrehajtásának társadalmi feltétele tehát egy olyan harmonikus értékkövető és értékőrző társadalom kialakulása, melyben a boldogulás alapja – az anyagi értékek helyett – az egészség, a tudás, az erkölcs (mely többek között hiten, bizalmon és tiszteleten alapul), valamint a családi, közösségi és a nemzeti összetartozás.

2010. JANUÁR

55


Nem téveszthetjük szem elől, hogy egy életvitelében, életmód-választási lehetőségeiben, tudásban, anyagi helyzetében szétszakadó társadalomban nem lehet mélyreható változásokat elindítani. Nincsenek gyakorlati tapasztalatok a társadalmi átalakulási folyamat végigvitelére, bár léteznek ígéretes kísérletek helyi, közösségi szinteken. A fenntarthatóság iránti társadalmi igényből „szárba szökkenő” társadalmi átalakulást közvetve segítheti, hogy a fejlett társadalmak (különösen az erősödő technológiai függéssel jellemezhető nagyvárosokban) egyre érzékenyebbek, sérülékenyebbek az éghajlatváltozásra, melynek egyes jeleit már megtapasztalhattuk (pl. téli közlekedési nehézségek, szélviharok, hosszabb áramellátási zavarok stb.). E tapasztalatok – alkalmas szemléletformálással – hozzájárulhatnak a társadalmi paradigmaváltás elindulásához. III.1.2. Gazdasági környezet, üzleti élet feltételrendszere A Törvény végrehajtása alapvető változásokat tételez fel az üzleti életben, továbbá a vállalkozások és a gazdaságpolitika értékrendjében. A Törvény végrehatásának gazdasági feltételei azon a megközelítésen alapulnak, hogy a gazdaság olyan eszköz, amely a természeti javakat közvetíti a társadalom felé. A megvalósítás gazdaságfilozófiai váltást tételez fel, többek között az alábbi területeken: •

tartósan és jelentősen csökkennie kell a nemzetgazdaság külső függésének (tőke, hitel, import termékek és energia stb.);

•

a helyi sajátosságokat, természeti, társadalmi, kulturális adottságokat figyelembevevő sokszínű, sok lábon álló lokális gazdaságnak kell kiépülnie;

•

erősödnie kell a tulajdonosi felelősségnek, melynek elsősorban a termelés és a termék által gyakorolt negatív társadalmi és környezeti hatások elkerülésében kell megnyilvánulnia;

•

az áraknak a teljes internalizált (ökológiai, környezeti, társadalmi) költségeket kell tükröznie.

jobban

A Törvény végrehajtásának gazdasági feltétele egy olyan új közmegegyezés (Társadalmi Szerződés), melyben a gazdaság és a társadalom szereplői, valamint a közhatalom gyakorlói elfogadják a termékek és szolgáltatások - a természeti erőforrásoknak a környezet eltartóképességén és az externáliák figyelembevételén alapuló – reális árazását, „cserébe” tartós és egyszerű szabályozókörnyezetre, valamit bürokrácia- és korrupció mentes hivatalokra számíthatnak.

Lényeges, hogy egyes gazdasági szereplők felismerték, hogy az éghajlatváltozás következményei hosszabb távon olyan kockázatot jelentenek, amelyek a szokásos üzletmenet keretében nem beárazhatók. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása (CSR) keretében is találhatunk olyan kezdeményezéseket, amelyek a gazdasági paradigmaváltás irányába tett kísérletnek tekinthetők. Ugyanakkor sajnálatos, hogy a pénzügyi válság sem

2010. JANUÁR

56


indított el olyan folyamatokat, amelyek a fent említett gazdasági közmegegyezés igényét vetnék fel. III.1.3. Közhatalmi, politikai feltételrendszer A Törvény együttműködő, az éghajlatvédelem és a fenntartható fejlődés kérdéseiben egyetértő politikai környezetet és egyszerű szabályokkal működtetett, szolgáltató jellegű közhatalmi struktúrát tételez fel. A végrehajtáshoz szükséges főbb közhatalmi, közpolitikai szempontokat az alábbiakban foglalhatjuk össze: •

helyre kell állítani a politika tekintélyét, érték-közvetítését és a politikus felelősségét;

•

a szabályozásnak elsősorban a kiváltó okokra, a problémák megelőzésére kell irányulnia;

•

kiszámítható, érthető és végrehajtható szabályozásra van szükség, amelynek rendszerében a különböző elvárások erősítik egymást. A szabályozás pozitívan hasson a társadalom értékeire, erkölcsére, szemléletére, viselkedésére;

•

összhangot kell teremteni az elkülönült, különböző ágazati érdekeket és szakmai kultúrákat képviselő szakpolitikák között.

•

nagy átbocsátó képességű, tartósan működőképes, hiteles intézményeket és finanszírozási mechanizmusokat kell kialakítani. Évente több százezer egyedi éghajlatvédelmi projekt (pl. épületenergetika, klímabarát közlekedés, ökoturizmus, biotermesztés, stb.) generálására, értékelésére, finanszírozására, ellenőrzésére alkalmas intézményrendszerre van szükség. A Törvény végrehajtásának egyik politikai (közhatalmi) feltétele a szilárd politikai konszenzuson nyugvó tartós közbizalom. A politika feladata olyan - a szakigazgatás „nyelvére lefordítható” - normaalkotó részletszabályozásokat kialakítani, amelyeket a végrehajtás iránti széleskörű elkötelezettség övez. A végrehajtás másik politikai feltétele a példamutatás, azaz a közhatalom gyakorlóinak hiteles, a közbizalmat építő intézményrendszert kell kialakítaniuk.

Nem téveszthetjük szem elől, hogy a Törvény hatálya valamennyi hazai üvegházhatású gáz-kibocsátóra kiterjed, így a kötelezettek, a kötelezettségek, az ösztönzők és szankciók, az engedélyező hatóságok és támogatást biztosító intézmények működésének rendkívül szerteágazó, de koherens (és többnyire kogens) rendszerét kell majd megalkotni. Ám a hazai szabályozási rendszerek egyik közös gyengesége az együttműködési készség hiánya, melyet az ágazati szemléletű, „szakma-soviniszta” érdekérvényesítés helyettesít. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi közhatalmi mechanizmusaink számos, a Törvény törekvéseivel ellentétes és a megvalósítás elindítását nehezítő szabályozást tartalmaznak (pl. távhő ÁFA csökkentése, vasútvonalak felszámolása, energiatakarékossági források alacsony szintje, nemzetgazdaságilag jelentős (pl. infrastruktúra) beruházások „különutas” engedélyeztetési eljárása stb. Ezek felszámolása, kiiktatása szintén csak távlatos és együttműködő politikai szándékon alapulhat.

2010. JANUÁR

57


III.2. Javaslatok a törvénytervezet végrehajtásának állami szervezési és eljárási feladataira Mint arra korábban utaltunk, a végrehajtási mechanizmusoknak olyan harmonizált és kikerülhetetlen tervezési és érdekeltségi rendszert kell alkotniuk, amelyek „sodorják magukkal” a megvalósítást. A jelen fejezetben az állami intézmények azon - elemzőértékelő, tervezési, stratégia- és jogalkotási, szervezési, koordinációs és monitoring – feladataira teszünk javaslatokat, melyek megítélésünk szerint elengedhetetlenek a Törvény végrehajtásának elindításához. III.2.1. Az Országgyűlés és a Kormány stratégia- és jogalkotási teendői A Törvény végrehajtásának elindításához az állami stratégia- és jogalkotók számára a következő főbb tevékenység irányok azonosíthatók: •

megalapozó elemzési és hatásvizsgálati feladatok;

•

az ágazati stratégia- és jogalkotás kiemelt prioritásai;

•

jogszabály-módosítási feladatok.

III.2.1.1. Megalapozó elemzési és hatásvizsgálati feladatok A Törvény az Útiterv keretében számos - jelentős környezeti, ökológiai és társadalmigazdasági, makrogazdasági hatással járó - eszköz kidolgozását írja elő. Ezen eszközökre azonban - részletes kimunkálásukat megelőzően – nem készülhettek egységes metodikai keretek között kivitelezett, számszerű társadalmi-gazdasági értékelések. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy készüljön teljes körű, ex-ante értékelés szintű, társadalmi-gazdasági, hatásvizsgálat és jogi szempontú bevezethetőségi elemzés az Útiterv intézkedéseinek egészére, ezen belül is kiemelt figyelemmel: a) az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a fosszilis energiaforrásfelhasználás csökkentésének ágazatonkénti megosztására, b) az integrált szabályozó- és érdekeltségi rendszerre, valamint c) a felszínborítottság javítására vonatkozó rehabilitációs és rekonstrukciós tervre

A Törvény végrehajtásának egyik centrális eleme az integrált szabályozó- és érdekeltségi rendszer, melynek hátterében egy input oldali energiakvóta rendszer áll. Ezen eszköz kidolgozását több tanulmány és stratégiai környezeti vizsgálat alapozza meg, azonban megítélésünk szerint az integrált szabályozórendszer bevezetése előtt Részletes Megvalósíthatósági Tanulmányt kell készíteni. A megvalósíthatósági tanulmánynak – az energiaadó-reform és zöld költségvetés39, mint alternatív input oldali eszközzel történő, objektív alapú, számszerű becsléseket tartalmazó összehasonlító vizsgálat formájában – többek között a következőkre kell kiterjednie: 39

Tanulmány a zöld költségvetés élénkítésről (Compass Közpolitikai Intézet, 2009)

2010. JANUÁR

58


•

hatások a társadalom képességére;

•

hatások a sérülékeny társadalmi csoportokra (pl. nyugdíjasok, nagycsaládosok, fogyatékosok, halmozottan hátrányos helyzetűek stb.);

•

makrogazdasági hatások: foglalkoztatásra, hazai KKV-k versenyképességére, inflációra, GDP-re, export- és importfüggésre, külkereskedelemre;

•

ágazati hatások: a karbon-szivárgásra (leakage effect), az energiaintenzív iparágak (ETS szektor) külföldre településére;

•

hatások a hazai területi folyamatokra, térségeink különbségekre, felzárkóztatásra, hot spot-ok kialakulása;

•

„potyautas” hatások (szürke és feketegazdaság szerepe, csempészet, illegális energiakereskedelem, korrupció, spekuláció stb.);

•

költségvetési hatások: a szabályozórendszer működtetésének költségei és forrásai;

•

A kezelő szerv hatáskörének, a kvóták kiosztásának és ellenőrzésének alkotmányossági illeszkedése.

elszegényedettségére

és

túladóztatottságára,

közötti

hitelfizetési

társadalmi-gazdasági

A Törvény konkrét rendelkezéssel rögzíti 2020-ra és 2050-re az országos kibocsátási plafont és előírja az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a fosszilis energiaforrásfelhasználás csökkentésének ágazatonkénti bontású számszerű csökkentését. Javasoljuk, hogy készüljenek ágazati elemzések a kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentésnek szektorális potenciáljáról és lehetőségeiről (energetika, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás, turizmus szektorokra). Az ágazati elemzéseknek – különösen az energetika esetében – ki kell terjednie a közösségi szintű szabályozási kötelezettségek átvételéből adódó szempontokra is. Az ágazati elemzéseknek célszerűen ki kell terjedniük a jelenlegi EU-s (ÚMFT OP-k és ÚMVP) és hazai forrású állami támogatások éghajlatvédelmi szempontú átvilágítására is. Az ágazati elemzéseket azért is tartjuk fontosnak, mert a Törvény – kerettörvény jellegéből adódóan – az energetikán kívül nem foglalkozik más ágazatokkal. III.2.1.2. Az ágazati stratégia- és jogalkotás kiemelt prioritásai A Törvény törekszik az ágazatok „felett” kialakítandó szabályozókra, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül, hogy a közhatalmi intézmények, a jog- és stratégia-alkotás „rendje” jelenleg ágazati struktúrákban működnek. Ily módon a Törvény végrehajtásának elindítása során az ágazati struktúrák teendőire (is) tekintettel kell lenni. Megítélésünk szerint a Törvény végrehajtásának elindításához a következő kiemelt ágazati feladatok azonosíthatók (ld. 13. táblázat):

2010. JANUÁR

59


13. táblázat. Kiemelt ágazati feladatok a Törvény végrehajtásának elindításához40 ágazat

stratégia- és jogalkotás prioritásai, jogalkotási feladatok

Környezetpolitika

• Felül kell vizsgálni az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó hazai irányelveket (BAT útmutatókat), hogy milyen mértékben támogatják a szállítási távolság és a területhasználat minimalizálásával, a takarékos erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos törekvéseket. • a környezeti vizsgálati jogszabályokba (pl. EKHE, KHV, SKV) kell mielőbb be kell vezetni az éghajlatvédelmi szempontú vizsgálati követelményeket, amelyek biztosítják a társadalmi és éghajlatvédelmi szempontok összehangolását. • Ki kell dolgozni és mielőbb be kell vezetni a fenntarthatósági vizsgálat eszközrendszerét • Ki kell dolgozni a jelentős anyag- és energiaigénnyel, számottevő területhasználattal járó beruházások és fejlesztések esetében a legkisebb (a társadalmi, környezeti, ökológiai externáliák figyelembevételével számított) teljes költségre tervezés (full cost pricing) módszerét. E metodika kidolgozását követően a legkisebb költségre tervezést (azaz az alátámasztottan legkisebb társadalmi költségű alternatíva megvalósítását) be kell vezetni a környezetvédelmi engedélyeztetésbe. • Ki kell dolgozni a projekt-szintű karbon lábnyom értékelő vizsgálat és komplex éghajlatváltozási kockázat elemzés módszerét • Meg kell kezdeni a meglévő stratégiák, tervek, programok, koncepciók éghajlatvédelmi szempontú felülvizsgálatát • Útmutatókat, irányelveket kell kidolgozni a zöldhatóság, elsőfokú építési hatóságok, ÁNTSZ számára

Területpolitika

• az OTK 2010. évi felülvizsgálatába integrálni kell a Törvényből levezethető alapelveket és célokat a következők figyelembevételével: a) Önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmakat kell kidolgozni és beilleszteni az OTK-ba (jövőkép, célrendszer, kiemelt térségek és egyéb térségtípusok specifikus célkitűzései, szakpolitikai ajánlások stb.), b) az OTK fenntartható térhasználatra vonatkozó elvei közt nevesíteni kell a klímatudatos magatartásformák elterjesztését, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó tervezési, építési, beruházási tevékenységek térség-specifikus meghatározását, c) a térségi tervezés dokumentumaiban figyelembe kell venni az eltérő adottságú és klímaváltozás hatásaival szemben eltérő sérülékenységű térségek speciális fejlesztési szempontjait. • az OTrT 2011-2012-ben esedékes felülvizsgálatát előbbre kell hozni és integrálni kell a Törvényből levezethető alapelveket és célokat. • Területi, térségi tervek, programok, koncepciók kidolgozásába és felülvizsgálatába mielőbb be kell vezetni az éghajlatvédelmi szempontok figyelembevételét • A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének 2010-ben esedékes felülvizsgálatába integrálni kell a Törvényből levezethető alapelveket és célokat • felül kell vizsgálni a Balaton Törvény részét képező Balatoni Területrendezési Szabályzatot • Felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni „a területfejlesztés 2010-13-ra szóló 4 éves szakmai programját a klímaváltozás hatásainak mérséklésre”. • Az Integrált Városfejlesztési Stratégiák (IVS) módszertani útmutatójának klímavédelmi szempontú felülvizsgálata, valamint a már kidolgozott IVS-ek módosítása egyaránt szükséges.

Építésügy

• Fel kell mérni a jelenlegi épületállományt, az abban rejlő épületenergetikai lehetőségeket és kihívásokat, • szigorúbb követelményeket és szigorúbb ellenőrzést kell bevezetni az épületek energetikai teljesítményére, • az épületek energiatanúsításának (energiacímke) továbbfejlesztése mellett be kell vezetni az építmények fenntarthatósági minősítési rendszerét, • ki kell dolgozni a 2020-ig kitekintő épületenergetikával foglalkozó stratégiát és finanszírozási programot, melyben előnyt kell biztosítani a jó hőszigetelésű, korszerű fűtőberendezésekkel felszerelt, megújuló energiákkal működtetett, környezetbarát

40

A feladatokra vonatkozó javaslatok részletesebb kifejtése a Vizsgálati Elemzésben található.

2010. JANUÁR

60


ágazat

Fejlesztés- és támogatáspolitika

stratégia- és jogalkotás prioritásai, jogalkotási feladatok anyagokból épülő lakóházaknak, középületeknek, valamint az előtakarékossági, öngondoskodási programoknak, • meg kell vizsgálni, hogy milyen módjai lehetnek a tulajdonosi struktúraváltásnak a hazai lakásállományban (bérlakások számának növelése) • meg kell vizsgálni, hogy a közműszolgáltatók milyen módon vonhatók be (kötelezhetők) az energiahatékonysági projektek, tervek végrehajtásába, • felül kell vizsgálni az építéssel kapcsolatos jogszabályokat, szabványok, műszaki irányelveket, azok klímabiztossá tételéhez • be kellene vezetni egy egységes számítógépes nyilvántartási rendszert, akkreditált méretező programokkal, az energiaauditok, tanúsítványok, pályázatok, nyomon követésére, engedélyeztetésére, statisztikai adatok gyűjtésére • felül kell vizsgálni az állami támogatások teljes rendszerét, azaz a központi költségvetésből, elkülönülő állami alapokból vagy európai közösségi forrásból származó támogatások klímavédelmi teljesítményét • ki kell alakítani és pozitív preferenciaként be kell vezetni a klímabarát közbeszerzés rendszerét

Energiapolitika

• Ki kell alakítani a decentralizált energiarendszerek támogatási rendszerét; • energetikai innováció és tudásmenedzsment kiemelt támogatása, akár egy Fenntartható Energiagazdálkodási Kutató és Innovációs Központ intézményének megteremetésével. • középtávú erőmű létesítési és importszükségleti terv készítése • felül kell vizsgálni az energetikai támogatások (a megújuló energiahordozók, az energiatakarékosság és energiahatékonyság-javítás, a villamosenergia átviteli árához kapcsolódó támogatások), valamint az energiahordozók jövedéki és általános forgalmi adózásának teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével

Közlekedéspolitika

• Felül kell vizsgálni a kiemelt infrastruktúra beruházások engedélyeztetési szabályozását

Agrárpolitika

• az ÚMVP Irányító Hatósága a pályázatok kiírásánál vegye figyelembe a Törvény 13. §-át, melynek végrehajtása érdekében dolgozzon ki egy „fenntarthatósági útmutatót”, melyet a pályázók rendelkezésére bocsát • Felül kell vizsgálni az agár- és vidékfejlesztési, halászati kifizetések teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével

oktatáspolitika

• haladéktalanul meg kell kezdeni a köztisztviselői kar képzését (minisztériumok, hatóságok, önkormányzati hivatalok) - a Jövőnéző és a Törvény koncepciójára támaszkodó képzési tematika, alapján, akár „vizsga jelleggel” is. • Biztosítani kell a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők éghajlatváltozással kapcsolatos szakmai továbbképzését • felül kell vizsgálni a Nemzeti Alaptantervet, melyben nevesíteni kell a környezeti oktatás és nevelés keretén belül az éghajlatváltozással kapcsolatok ismeretek átadását

K+F politika

• Felül kell vizsgálni a technológia- és innováció-politikai stratégia 2009-2010. évi intézkedési tervét, melyben meg kell jeleníteni a Törvény által meghatározott éghajlatváltozási K+F program intézkedéseit

egészségpolitika

• felül kell vizsgálni és módosítani az ”Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja” Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramját

III.2.1.3. Jogszabály-módosítási feladatok A hazai szabályozási rendszer egyik gyenge pontja az egymást kioltó, nem koherens jogszabályok nagy száma. A környezetjog területén sajnálatosan számos olyan jogforrást 2010. JANUÁR

61


találhatunk, amelyeket „nem vezettek át” más ágazatok szabályozási rendszerébe. Esetenként e kettős szabályozások eljutnak az Alkotmánybíróság döntéséig vagy a Jövő Nemzedékek Ombudsmanjának ajánlásáig, de nagyobb részük lappangó akadályát képezik a környezetvédelmi törekvéseknek. Javasoljuk, hogy a Törvény végrehajtásának kiinduló pontjaként kerüljön sor azon jogszabályok (törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek) átfogó és teljes körű felmérésére, amelyeket – a koherencia biztosítása végett – módosítani kell. Megítélésünk szerint többek között a következő törvények (és kapcsolódó végrehajtási rendeleteik) módosítását szükséges mérlegelni41: •

energiaellátás alaptörvényei (gáztörvény, villamosenergia törvény, távhő törvény stb.)

•

természeti erőforrások alaptörvényei (bányászati törvény, erdőtörvény, föld törvény)

•

környezetés éghajlatvédelem alaptörvényei természetvédelmi törvény, kiotói törvény)

•

területhasználat alaptörvényei (területfejlesztési törvény, OTrT, Balaton törvény, Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, építési törvény)

•

köz– és államigazgatás alaptörvényei (államháztartási törvény, önkormányzati törvény, KET, közbeszerzési törvény*, állami pénzalapokra vonatkozó törvény*)

•

oktatás alaptörvényei (közoktatási törvény*, felsőoktatási törvény*, szakképzési törvény)

(környezetvédelmi

törvény,

(A *-gal jelölt módosítandó törvények szerepelnek a Törvény 30. §-ban.) Lényeges, hogy a koherenciát biztosító törvénymódosításokat következetesen át kell vezetni a kapcsolódó jogszabályokban, stratégiákban is. (E „jogalkotási csúcsfeladat” szervezésére tett javaslatainkat ld. a III.2.3. fejezetben.) Végül megemlítjük, hogy a Törvény alapján kidolgozásra, illetve módosításra kerülő jogszabályokhoz egységes, jogilag értelmezhető meghatározásokat kell adni egyes fogalmakra (azon túl, amelyeket Törvény értelmező rendelkezései tartalmaznak). 14. táblázat. Egységes, normatív értelmezést igénylő fogalmak42 Fogalom

helye a Törvényben

életviteli szerkezet módosítása

1. § (1), 6. § (1),

veszélyes mértékű globális éghajlatváltozás

1. § (1) b)

hazai társadalom valós szükségletei

1. § (1) c)

Magyarország természetes rekonstrukciója

növénytakarójának

szükséges

mértékű

1. § (1) e)

az üvegházhatású gázok légköri kibocsátását eredményező tevékenységek és folyamatok, az üvegházhatású gázok légkörből történő eltávolítása

2. § (1)

élethez nélkülözhetetlen szükségletek

3. § f)

igazságos és méltányos teherviselés

6. § (1) b)

41

Hangsúlyozzuk, hogy e javaslataink nem tekinthetők teljes körűnek, további jogszabály-módosító feladatok is felmerülhetnek, illetve más, itt nem említett ágazatok esetében is azonosíthatók hasonló teendők 42 E táblázat összeállításához köszönettel felhasználtuk Dr. Pomázi István szíves személyes közlését.

2010. JANUÁR

62


éghajlatvédelem céljaival ellentétes támogatások

10. § (2)

éghajlatváltozással összefüggő kutatás-fejlesztési tevékenységek

11. §

az üvegházhatású gázok lakossági forrásból származó egyéni kibocsátása

14. § (3)

kormányzati dokumentumok, amelyek tevékenységei a klímaváltozással összefüggésben állnak

3. §

ÜHG kibocsátás megosztásában érintett ágazatok

4. § (4)

országos energiatakarékossági mozgalom

14. § (2)

éghajlatváltozás szempontjából jelentőséggel bíró egyedi közigazgatási eljárások

16. § (2)

III.2.2. Az Országgyűlés és a Kormány szervezési és intézményfejlesztési teendői A Törvény végrehajtásának megkezdése szempontjából sarkalatos kérdés, hogy sikerüle olyan államigazgatási szervezési struktúrát kialakítani, amely nemcsak „kipipálja” a Törvény által delegált feladatokat (és ezzel elsorvasztja a megvalósítását), hanem egy együttműködő tervezési és döntés-előkészítő, valamint kikényszerítő erejű döntéshozó mechanizmust alkot. A Törvény végrehajtásának elindításához a követező – államszervezési hatáskört érintő – intézkedési irányok azonosíthatók: •

átfogó államigazgatási végrehajtási, szervezési mechanizmusok kidolgozása és elindítása;

•

az elfogadottságot segítő mechanizmusok kidolgozása és elindítása.

III.2.2.1. Átfogó végrehajtási, szervezési mechanizmusok kidolgozása és elindítása Mint arra korábban utaltunk, az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan rendkívüli mennyiségű jogszabályt kell módosítani, illetve számos új részletszabály kidolgozását kell megkezdeni, mely új kormányzati és országgyűlési intézmények létrehozását indokolhatja. Javasoljuk, hogy a Törvény végrehajtásának államigazgatási szervezése három pilléren nyugodjon: a) Klíma-energia minisztérium: az éghajlatvédelem progresszív nemzetközi példái is megerősítik azt a megközelítést, hogy az energiagazdálkodás és az éghajlatvédelem operatív állami irányítása hatékonyan nem választható szét43, így a Törvény végrehajtásának államigazgatási bázisát a klíma és energia ügyekért egyaránt felelős minisztériumban kell kialakítani. b) Kormánybiztos: Az Útiterv kidolgozásának és a kapcsolódó jogszabályok módosításának

koordinációját

megfelelő

hatáskörrel

felruházott

Kormánybiztosnak kell ellátnia. A Kormánybiztos intézménye lehetővé teszi

43

Megjegyezzük, hogy – bár politikai realitása kisebb – a temészeti erőforás-gazdálkodás (környezet- és természetvédelem, erdő, ásványvagyon, föld, víz, energia) hatásköreinek közös minisztériumba telepítése volna a leghatékonyabb megoldás.

2010. JANUÁR

63


az

ágazati

szemlélet

meghaladását

és

szervezéssel

kapcsolatos

számonkérhetőség megteremtését. c) OGY Éghajlatvédelmi Bizottság: a végrehajtás törvényhozói felügyeletét, a szükséges politikai koordinációt nem célszerű a meglévő országgyűlési bizottságok valamelyikéhez telepíteni – többek között a várható jelentős leterhelés miatt sem. Az Éghajlatvédelmi Bizottság, mint a Törvény végrehajtásához

kapcsolódó

törvényalkotás

politikai

műhelyeként

is

működhet.

A Törvény végrehajtásának államigazgatási szervezését további mechanizmusokkal kell megerősíteni. •

Éghajlatvédelmi Tervezési Irányelvek kiadása: A kormányapparátus munkáját, illetve a végrehajtás teendőihez kapcsolódó költségvetési források tervezését - a következő évi költségvetési törvény előkészítésével párhuzamosan - tervezési körirat kiadása alapozza meg.

•

Konzultatív Fórum (Nemzeti Klíma Tanács) létrehozása. E Fórum az NFFT „előegyeztető” ernyőszerveként, akár 50-80 taggal is működhet. Feladata az NFFT elé kerülő – a Törvényhez kapcsolódó - előterjesztések, állásfoglalások kidolgozása, egyeztetése. A Fórum az NFFT jóváhagyásával és felügyelet mellett munkacsoportokat alakíthat, tehermentesíti a Tanácsot a nyomon követési és javaslattételi feladataiban. Tagjai lehetnek többek között: −

− − − −

A jelentős ÜHG kibocsátással járó termelő és szolgáltató tevékenységek (elsősorban energia, ipar, mezőgazdaság, közlekedés, turizmus) reprezentatív szakmai szervezetei, kamarái, szakszervezetei fogyasztói, fogyasztóvédelmi szervezetek, egészség- és környezetvédelmi civil szervezek, az oktatás és a tudományos élet köztestületei és reprezentatív szervezetei a média reprezentatív szervezetei

•

Törvények által létrehozott, többoldalú tanácsok bevonása a végrehajtásba: szakterületeiket kiválóan ismerő, horizontális integrációt ellátó országos testületek (pl. Országos Környezetvédelmi Tanács, Országos Területfejlesztési Tanács, Országos Érdekegyeztető Tanács, Nemzeti Építészeti Tanács, Nemzeti Egészségügyi Tanács stb.) segíthetik a végrehajtás kezdeti lépéseit. Célszerű, ha e testületek áttekintik, hogy szakterületükön milyen stratégia- és jogalkotási lépések szükségesek, állásfoglalást fogalmaznak meg a teendőkről, szükség esetén az NFFT-vel együttes ülésen vitatják meg azokat. A Tanácsok – az államigazgatástól, kormányzattól való részbeni függetlenségük miatt – segíthetik a végrehajtás útjában álló ágazati akadályok felszámolását.

•

MTA bevonása a végrehajtásba: A végrehajtás - a Törvény által meghatározott, az éghajlatváltozással összefüggő kutatás-fejlesztési tevékenységeken túlmenően is – jelentős és koordinált K+F munkát igényel. Célszerű, ha a Kormány és az MTA 2010. JANUÁR

64


középtávú megállapodás és éves munkaprogramok formájában rögzíti a teendőket és forrásokat. Megfontolandó, hogy a III.2.1. fejezetben bemutatott „Megalapozó elemzési és hatásvizsgálati feladatok” szintén az MTA szakmai bázisán kerüljenek kidolgozásra. •

Állami Számvevőszék és Jövő Nemzedékek Ombudsmani Hivatal bevonása a monitoring feladatokba: ki kell alakítani a végrehajtás többszintű nyomon követési és ellenőrzési rendszerét, a társadalmi és hatósági kontroll mellett biztosítani kell a független monitoring intézmények „belépését” a végrehajtási folyamatokba. Ez különösen a kezdeti fázisban lehet fontos, hiszen olyan szabályozási megoldások várhatók, amelyek jelentős számú állampolgárt és gazdasági társaságot érintenek, jelentős mértékű államai források allokációjára terjed ki.

III.2.2.2. Az elfogadottságot segítő mechanizmusok kidolgozása és elindítása Mint arra a III.1. fejezetben utaltunk, a végrehajtást széleskörű társadalmi közbizalom és szakmákon átívelő és támogatás kell, hogy övezze. A Törvény megismertetéséhez és elfogadtatásához a következő mechanizmusokat javasoljuk:

Állami példaállítás: Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi Program Haladéktalanul el kell indítani egy - a lakosság és a közintézmények széles körére kiterjedő programot (célszerűen a ZBR bázisán), ami mindenki számára nyilvánvalóvá tenné a Törvény „értelmét”. Több hazai kutatás is alátámasztja, hogy egy tízéves épületenergetikai korszerűsítési program keretei között (évi 300-400ezer lakás- és középület felújítását feltételezve) akár 13-15 millió tonna CO2 kibocsátás is megtakarítható, oly módon, hogy a társadalmi összköltségek alacsonyabbak, mint a beruházási költségek. Ehhez hozzávetőleg évi 300mrd Ft költségvetési forrású támogatásra van szükség, melyet az államháztartás szintjén kompenzálnak a csökkenő szociális és foglalkoztatási kiadások, az építőanyagok értékesítéséből származó növekvő adóbevételek. E mellett számottevően javul a foglalkoztatás és a KKV-k versenyképessége, csökken az energiafüggőség, gyarapszik a nemzeti vagyon.

•

„Zöld hivatalok, zöld önkormányzatok mozgalom”: Lényeges, hogy a közintézmények (hivatalok, iskolák, eü. intézmények stb.) élen járjanak a korszerűsítési programban. Szintén lényeges összetevője a példaállításnak a közbeszerzések mielőbbi átalakítása a klímabarát szempontok figyelembevételével.

•

Köztisztviselők képzése: haladéktalanul meg kell kezdeni a köztisztviselői kar képzését (minisztériumok, hatóságok, önkormányzati hivatalok) - a Jövőnéző és a Törvény koncepciójára támaszkodó képzési tematika, alapján, akár „vizsga jelleggel” is.

•

Mintaprojektek: ki kell alakítani Törvény végrehajtását demonstráló mintaprojektek rendszerét (pl. helyi pénz vagy klímajegy bevezetése, önkéntes kibocsátás átvállalások, CO2 semlegesítő rendszerek) támogatása.

2010. JANUÁR

65


•

Tudatosság javítása: A Törvény bevezetését megelőzően erős, országos kampányra van szükség. A Törvény konkrét eszközöket határoz meg a lakosság környezeti tudatosságának javítására, az oktatás-képzés teendőire és egy országos energiatakarékossági mozgalom elindítására. Ezek végrehajtását már a kezdeti fázisban magas prioritással kell kezelni, különösen a mozgalom mielőbbi elindítására.

•

Éghajlatvédelmi Módszertani és Kommunikációs Központ: megfontolandó egy olyan kisebb operatív szervezet létrehozása, amely feladata közé tartozna a tájékozató anyagok kidolgozása, honlap, tanácsadó szolgálat működtetése, tájékoztató kampány szervezése média kapcsolat stb.

•

Információs endszer: az önkormányzatok, pályázók, hatóságok, közreműködő szervezetek számára a fejlesztések klímavédelmi hatását azonosító szakértői és információs rendszer megtervezése, működtetése.

III.2.3. Önkormányzatok feladatai A Törvény helyi szintű végrehajtásában, a területi tervezésben, az intézkedések, projektek lokális fejlesztésében és ellenőrzésében kiemelt szerepe van az önkormányzatoknak. Ahhoz, hogy a települési és magasabb térségi szintű önkormányzatok érdemben „beléphessenek” a végrehajtás kezdeti fázisába, az alábbi mechanizmusokat javasoljuk: •

települési klíma/energia referens kötelező alkalmazása: valamennyi kistérségben, valamit az 50ezer lakosnál nagyobb településeken klíma és energiaügyekben kompetens referenst kell alkalmazni a kistérség munkaszervezetében (Polgármesteri Hivatal, kistérségi munkaszervezet stb.). E köztisztviselők képzésének és fizetésének költségeit a központi költségvetésből kell biztosítani.

•

Regionális Energia és Természeti Erőforrás Parlamentek létrehozása: Erős hatáskörrel rendelkező NUTS-2 szintű döntéselőkészítő, javaslattevő szerveket kell létrehozni, melyek, többek között: − − −

javaslatot tesznek a regionális szintű pénzügyi források allokációs prioritásaira, jogalkotási javaslattal (jogszabály előterjesztéssel) élhet a közhatalom felé, állást foglal a régió természeti erőforrásait jelentős mértékben igénybevevő beruházásokról (az engedélyezési folyamat részeként).

Tagjai - háromoldalú paritásos elvek alapján - a régió: − − −

energia-, víz-, mező- és erdőgazdálkodással foglalkozó gazdasági szereplőinek választott képviselői, civil szervezeteinek választott képviselői, közigazgatási szerveinek kijelölt képviselői.

A Regionális Energia és Természeti Erőforrás Parlamentek a regionális közigazgatás munkaszervezetébe illesztve, de attól szervezetileg függetlenül működhetnek.

2010. JANUÁR

66


III.3. Ajánlások a végrehajtás elindítására E fejezetben nem teszünk új javaslatokat, hanem strukturáltan összefoglaljuk a vizsgálati elemzés egyes munkarészeiben és a jelen megvalósíthatósági vizsgálat keretében tett javaslatainkat. Az egyes javaslatok részletesebb ismertetése, indoklása, háttere a vizsgálati elemzésben található meg. III.3.1. Ajánlások azonnali szervezési intézkedésekre Megítélésünk szerint a Törvény elfogadását követően (akár még a 2010. július 1.-i hatálybalépést megelőzően, de mindenképp az Útiterv végső kidolgozását megelőzően) a következő feladatokkal kell előkészíteni a Törvény végrehajtását: Sürgős elemzési, hatásvizsgálati feladatok Kerüljön sor azon jogszabályok és stratégiák átfogó és teljes körű felmérésére, amelyeket – a koherencia biztosítása végett – módosítani kell. (III.2.1.3.) Készüljön teljes körű, ex-ante értékelés szintű, társadalmi-gazdasági, hatásvizsgálat és jogi szempontú bevezethetőségi elemzés az Útiterv intézkedéseinek egészére (szempontjait ld. III.2.1.1.) Az integrált szabályozórendszer bevezetése előtt Részletes Megvalósíthatósági Tanulmányt kell készíteni (szempontjait ld. III.2.1.1.) Készüljenek ágazati elemzések a kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentésnek szektorális potenciáljáról és lehetőségeiről (szempontjait ld. III.2.1.1.) Sürgős államigazgatási, szervezési feladatok Létre kell hozni a klíma-energia ügyekkel foglalkozó minisztériumot (III.2.2.1) Kormánybiztost kell kinevezni az Útiterv kidolgozásával kapcsolatos koordinációs feladatok ellátására (III.2.2.1) Létre kell hozni az Országgyűlés Éghajlatvédelmi Bizottságát (III.2.2.1) Az NFFT-nek mielőbb be kell vonnia a törvények által létrehozott, többoldalú tanácsokat (pl. OKT, OTFT, OÉT, NÉT stb,) a végrehajtá szervezésébe Az NFFT bázisán létre kell hozni a Nemzeti Klíma Tanácsot (Konzultatív Fórum). A Kormány és a Magyar Tudományos Akadémia között meg kell újítani az éghajlatváltozás kutatásával kapcsolatos megállapodást és munkaprogramot, melynek célja az MTA „korai” bevonása a Törvény végrehajtásába (III.2.2.1) A Kormány és az Állami Számvevőszék, illetve a Jövő Nemzedékek Ombudsmani Hivatala között együttműködési megállapodásokat kell kötni, melynek célja az említett szervek „korai” bevonása a monitoring feladatokba (III.2.2.1) Sürgős (2010-ben esedékes) felülvizsgálati és integrációs teendők Felül kell vizsgálni az európai közösségi forrásokból származó támogatások teljes rendszerét. (Javasoljuk, hogy a felülvizsgálat kezdődjön el a törvény elfogadása után (az Útiterv elfogadásától függetlenül) és készüljön el 2010-ben, mert csak így valósulhat meg a 2011-2013ra szóló Akciótervek új prioritási szemlélete.) Javasoljuk a KEOP-ban rögzített megújuló energia felhasználás növelése és a hatékonyabb energiafelhasználás prioritási tengelyek javára a forrásmegosztás növelését. Javasoljuk a Törvény alapelveinek és céljainak integrálását az Országos Területfejlesztési Koncepció 2010. évi felülvizsgálati folyamatába a következők figyelembevételével: a) Önálló és integrált éghajlatváltozási területi tartalmakat kell kidolgozni és beilleszteni az OTKba (jövőkép, célrendszer, kiemelt térségek és egyéb térségtípusok specifikus célkitűzései, szakpolitikai ajánlások stb.), b) az OTK fenntartható térhasználatra vonatkozó elvei közt nevesíteni kell a klímatudatos magatartásformák elterjesztését, a klímaváltozáshoz alkalmazkodó tervezési, építési, 2010. JANUÁR

67

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE beruházási tevékenységek térség-specifikus meghatározását, c) a térségi tervezés dokumentumaiban figyelembe kell venni az eltérő adottságú és klímaváltozás hatásaival szemben eltérő sérülékenységű térségek speciális fejlesztési szempontjait. A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Tervének 2010-ben esedékes felülvizsgálatába integrálni kell a Törvényből levezethető alapelveket és célokat Felül kell vizsgálni és meg kell erősíteni a területfejlesztés 2010-13-ra szóló 4 éves szakmai programját a klímaváltozás hatásainak mérséklésre Az Európai Duna Stratégia egyeztetési folyamata során azok a projektjavaslatok élvezzenek előnyt és épüljenek be a stratégiába, melyek kitérnek az éghajlatváltozásra gyakorolt várható hatásokra, takarékos anyag és energiahasználatra épülnek, és javaslatot tesznek az alkalmazkodás lehetőségeire. Javasoljuk, hogy Magyarország a 2011-es EU elnöksége alatt adjon javaslatot útmutató, ajánlás, vagy kézikönyv formájában a települési (városi) klímavédelmi stratégiák, programok elkészítésére. Sürgős jogszabály-módosítási teendők A környezeti vizsgálati jogszabályokba (pl. EKHE, KHV, SKV) mielőbb be kell vezetni az éghajlatvédelmi szempontú vizsgálati követelményeket Felül kell vizsgálni a kiemelt építési beruházások engedélyeztetésének szabályozását. 2010-től évente Éghajlatvédelmi Tervezési Irányelveket kell kiadni (III.2.2.1) Sürgős tájékoztatási, képzési, „példaállítási” teendők A Törvény bevezetését megelőzően országos tájékoztató kampányt kell indítani. Haladéktalanul meg kell kezdeni a köztisztviselői kar képzését (minisztériumok, hatóságok, önkormányzati hivatalok). Állami példaállítás érdekében Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi Programot kell indítani Ki kell alakítani Törvény végrehajtását demonstráló mintaprojektek rendszerét

III.3.2. Ajánlások rövidtávú szervezési intézkedésekre Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan számos - a Törvény koherenciáját és végrehajtásának hatékonyságát javító – intézkedést kell megvalósítani. Az Útiterv kidolgozásával párhuzamosan felül kell vizsgálni (szükség szerint jogszabályt kell módosítani): az energetikai támogatások (a megújuló energiahordozók, az energiatakarékosság és energiahatékonyság-javítás, a villamosenergia átviteli árához kapcsolódó támogatások), valamint az energiahordozók jövedéki és általános forgalmi adózásának teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével az agár- és vidékfejlesztési, halászati kifizetések teljes rendszerét, azok éghajlatvédelmi teljesítményének figyelembevételével. az OTrT részét képező térségi övezetek, a térségi területfelhasználási kategóriák lehatárolását a klímaváltozás hatásainak fokozott figyelembe vétele és az azokhoz való alkalmazkodás megteremtése érdekében. Az OTrT 2011-2012-ben esedékes felülvizsgálatát előbbre kell hozni. a Balaton Törvény részét képező kiemelt térségi övezetek lehatárolását, Balaton Törvény részét képező Balatoni Területrendezési Szabályzatot, és a Partvonal-szabályozási és vízpart-rehabilitációs tanulmány-terveket a klímaváltozás hatásainak fokozott figyelembe vétele és az azokhoz való alkalmazkodás megteremtése érdekében a Közoktatási Törvényt, a Felsőoktatási Törvényt, a Szakképzési Törvényt és a Nemzeti Alaptantervet, melyekben nevesíteni kell a környezeti oktatás és nevelés keretén belül az éghajlatváltozással kapcsolatok ismeretek átadását, mely egyaránt kitér az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás lehetőségeire. a tudomány-, technológia- és innováció-politikai stratégia prioritásait, szükség esetén a prioritások kiegészítése, módosítása szükséges, 2010. JANUÁR

68

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE a közbeszerzési törvényt, melynek keretébe ki kell alakítani és pozitív preferenciaként be kell vezetni a klímabarát közbeszerzés rendszerét a különböző védettségi státuszú területek, valamint a Nemzeti Ökológiai Hálózatot fa várható éghajlatváltozás hatásai és következményei szempontjából Meg kell kezdeni a meglévő stratégiák, tervek, programok, koncepciók éghajlatvédelmi szempontú felülvizsgálatát Felül kell vizsgálni az elérhető legjobb technikákhoz kapcsolódó hazai irányelveket (BAT útmutatókat), hogy milyen mértékben támogatják a szállítási távolság és a területhasználat minimalizálásával, a takarékos erőforrás-gazdálkodással kapcsolatos törekvéseket. Az Útiterv kidolgozásának keretében össze kell hangolni: Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátásés fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét és alágazati bontását a Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv számszerű szektorális céljaival. Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátásés fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét a nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia számszerű célértékeivel. Az energetikai ágazati célértékek kidolgozása során össze kell hangolni a Törvény kibocsátásés fosszilis energiafelhasználás csökkentési menetrendjét az Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia közlekedési igényekre vonatkozó számszerű célértékeivel. Az Útiterv eszközeit, a NÉS Nemzeti Éghajlatváltozási Programját és a Nemzeti Környezetvédelmi Program Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogramját. Az illeszkedést a feladatok, források és felelősök szintjén egyaránt biztosítani kell. Az Útiterv eszközeit, az Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogramját, valamint a Nemzeti Környezetvédelmi Program Környezet és Egészség Tematikus Akcióprogramját. Az illeszkedést a feladatok, források és felelősök szintjén egyaránt biztosítani kell. Az Útitervvel való összhang érdekében új módszertant, stratégiát, tervet, jogszabályt kell kidolgozni: a Törvény csökkentési céljaival összhangban, az energiapolitika keretei között – stratégiai környezeti vizsgálattal értékelt – középtávú erőmű-létesítési és importszükségleti tervet kell készíteni El kell fogadni a kidolgozás alatt álló Klíma-egészségügyi Prevenciós Stratégiát. Mielőbb be kell vezetni a fenntarthatósági vizsgálat eszközrendszerét. Ki kell dolgozni a jelentős anyag- és energiaigénnyel, számottevő területhasználattal járó beruházások és fejlesztések esetében a legkisebb (a társadalmi, környezeti, ökológiai externáliák figyelembevételével számított) teljes költségre tervezés (full cost pricing) módszerét. E metodika kidolgozását követően a legkisebb költségre tervezést (azaz az alátámasztottan legkisebb társadalmi költségű alternatíva megvalósítását) be kell vezetni a környezetvédelmi engedélyeztetésbe. Ki kell dolgozni a projekt-szintű karbon lábnyom értékelő vizsgálat és komplex éghajlatváltozási kockázat elemzés módszerét. Útmutatót kell kidolgozni a mitigációs és adaptációs intézkedések közötti összhang biztosítására. Az Útiterv végrehajtási eszközeinek kidolgozása keretében figyelembe kell venni, meg kell határozni: a fosszilis energiahordozó-felhasználásra vonatkozó csökkentési célértékek teljesítésében mekkora hányadot biztosíthatnak a feltételesen megújuló és a feltétel nélkül megújuló energiaforrások. az eltérő sérülékenységű természeti- és kultúrtájak fontos szerepét a klímaváltozás mérséklésében a táji értékek megőrzését, a tájak átjárhatóságának, változatosságának, mozaikosságának biztosítását, valamint a roncsolt és veszélyeztetett területeken a tájrehabilitációs, tájrendezési, tájtervezési beavatkozások szükségességét. intézkedések tervezése során vizsgálni kell a térbeni átterheléseket és törekedjenek azok 2010. JANUÁR

69

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE minimalizálására. a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap nagyobb támogatásintenzitással, támogatási volumennel és egyéb támogatáspolitikai eszközökkel ösztönözze a feltétel nélkül megújítható erőforrások hasznosítását. a Nemzeti Éghajlatvédelmi Alapnak legyen vissza nem térítendő támogatási konstrukciója is, hogy a hátrányos helyzetű csoportok is igénybe tudják venni megújuló energiaforráson alapuló energetikai kisberuházásaik, vagy energiatakarékossági fejlesztéseik támogatására. Tájékoztatási, képzési, „példaállítási” teendők Elő kell írni valamennyi kistérségben, valamit az 50ezer lakosnál nagyobb településeken települési klíma/energia referens kötelező alkalmazását (III.2.3) Regionális Energia és Természeti Erőforrás Parlamenteket kell alapítani (NUTS-2 szintű döntéselőkészítő, javaslattevő szervek) (III.2.3.) Éghajlatvédelmi Módszertani és Kommunikációs Központot kell létrehozni (útmutatók, segédletek, PR) III.2.3.

III.3.3. Ajánlások középtávú szervezési intézkedésekre A Törvény végrehajtásának központi eszköze az Útiterv, melynek „menetrendjével” összhangban számos stratégiát és jogszabályt kell megalkotni, módosítani, illetve több „rásegítő” végrehajtási eszközt kell útjára indítani: Útmutatók, elemzések készítése Útmutatókat, irányelveket kell kidolgozni a zöldhatóság, elsőfokú építési hatóságok, ÁNTSZ számára készüljön módszertani útmutató a (i) települési, térségi környezetvédelmi programok és stratégiák, (ii) klímavédelmi programok és stratégiák, valamint a (iii) területfejlesztési, területrendezési tervek éghajlatvédelmi szempontjainak összehangolására. az ÚMVP Irányító Hatósága a pályázatok kiírásánál vegye figyelembe a Törvény 13. §-át, melynek végrehajtása érdekében dolgozzon ki egy fenntarthatósági útmutatót, melyet a pályázók rendelkezésére bocsát. A széndioxid leválasztási és tárolási technológiák (CCS) hazai alkalmazását megelőzően átfogó fenntarthatósági elemzést kell készíteni, melynek megállapításait és javaslatait a környezetvédelmi engedélyeztetés során figyelembe kell venni. A fás és lágyszárú biomassza ültetvények telepítését megelőzően fenntarthatósági vizsgálatot kell végezni, amelynek többek között ki kell terjednie a termőhelyi adottságok, a területhasználat a telepítendő fajok értékelésére, valamint a biomassza hasznosítás ökológiai és karbon lábnyomára. További K+F feladatok A Törvény 7. § (4) n) és o) pontjai, valamint a 11. §-a értelmében kutatásokra van szükség azoknak a fajtáknak, termesztési módoknak és területeknek az azonosításához, melyek a legalkalmasabbak a hazai viszonyok közötti energetikai célú növénytermesztéshez termesztéshez, figyelembe véve a terület- és erőforrás kímélő eljárásokat és az energiaültetvények természetvédelmi és energiamérleg-kérdéseivel kapcsolatosan meglévő bizonytalanságokat. Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatok közé a fel kell venni az eltérő adottságú és fejlettségű térségek klímaváltozással szembeni sérülékenységét és adaptációs potenciálját feltáró monitoring és értékelő rendszer kialakítását és folyamatos fejlesztését. Az éghajlatváltozás kezeléséhez szükséges kutatás-fejlesztési program kialakítása során vegyék figyelembe a szennyezés-átterhelések minimalizálásával kapcsolatos kutatási feladatokat is. További, a végrehajtást segítő „folyamatos” feladatok

2010. JANUÁR

70

ÉGHAJLATVÉDELMI TÖRVÉNY KOHERENCIA VIZSGÁLATA, VIZSGÁLATI ELEMZÉSE, MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE A megújuló energiaforrás hasznosítására vonatkozó pályázatok kiválasztási mechanizmusába be kell építeni az előzetes kockázat- és hatáselemzést (annak eldöntésére, valóban fenntartható módon, a helyi adottságoknak megfelelően és a helyi igényeket, a klímavédelem szempontjait figyelembe véve történik-e a fejlesztések tervezése és végrehajtása). A VGT-ben megfogalmazott beavatkozások megvalósítása során az engedélyezési eljárásokban részletesen térjenek ki a beavatkozás éghajlati kockázataira, annak csökkentésére és az alkalmazkodás lehetőségeinek érvényesítésére. A hazai és európai uniós forrásból támogatott jelentősebb nagyberuházások esetén (a támogatási döntést megelőzően) készüljön a projekt szén-dioxid lábnyomát értékelő vizsgálat, valamint komplex éghajlatváltozási kockázat elemzés. A fosszilis energiahordozók csökkentésének keretében kapjanak magasabb prioritást azok a „win-win” intézkedések, amelyek - éghajlatvédelmi előnyeik mellett - a helyi légszennyező anyagok, por kibocsátás és a zajterhelés csökkenésére is vezetnek (pl. épületenergetikai fejlesztések, közösségi közlekedés). Az energetikai célú ültetvények engedélyezése során fokozott figyelmet kell fordítani a talajszerkezetre és a vízbázisok elhelyezkedésre, csökkentve ezáltal a szennyezés lehetőségét. A biomassza termelés során a fás- és lágyszárú energiaültetvényeknél törekedni kell a minél természetesebb, extenzívebb termesztésre, csak az élelmiszertermelési célú művelés alól kivonandó területeken kerüljön sor Biztosítani kell a nevelési-oktatási intézményekben foglalkoztatott vezetők, pedagógusok, valamint a nevelő és oktató munkát segítők éghajlatváltozással kapcsolatos szakmai továbbképzését, az interdiszciplináris megközelítést fejlesztő modulok kidolgozását. Az ÚMVP képzésre, tájékoztatásra irányuló programjait ki kell egészíteni az éghajlatváltozás mérséklésére és az alkalmazkodás lehetőségeinek ismertetésére

2010. JANUÁR

71


Konklúzió Megítélésünk szerint a Törvény végrehajtása a társadalom, a gazdaság és a közhatalom valamennyi tagjától gyökeres szemléletváltást igényel, mely elvileg lehetséges. Ugyanakkor e szemléleti, vezetési és életmód-beni paradigma-váltáshoz vezető út jószerével ismeretlen, nincsenek gyakorlati tapasztalatok, hogy a meglévő szokások és mechanizmusok hogyan „vihetők át” egy fenntartható(bb) világba. Alapvető fontosságú, hogy a Törvény végrehajtását „az elfogadását követő napon” meg kell kezdeni, többek között az éghajlatvédelemmel kapcsolatos közbizalom megteremtése és a példaállítás végett. Szintén lényeges, hogy a végrehajtási eszközöket rugalmas és nyílt stratégiai tervezés keretében, fokozatosan és kis lépésekben kell bevezetni, elegendő türelmi és felkészülési időt hagyva, hogy teret nyerjen az új szemlélet a társadalom és gazdaság szereplői körében. A Törvény végrehajtásának elindítása szempontjából négy kulcselemet azonosítottunk: 1.

A Törvény végrehajtásának közhatalmi feltétele a szilárd politikai konszenzuson nyugvó tartós közbizalom. Helyre kell állítani a politika tekintélyét, érték-közvetítését és a politikus felelősségét.

2.

A Törvény végrehajtásának szakmapolitikai bázisát a klíma és energia ügyekért egyaránt felelős minisztériumban kell kialakítani. Az Útiterv kidolgozásának és a kapcsolódó jogszabályok módosításának koordinációját megfelelő hatáskörrel felruházott Kormánybiztosnak kell ellátnia. A végrehajtás törvényhozói felügyeletét, a szükséges politikai koordinációt az Országgyűlés Éghajlatvédelmi Bizottságához célszerű telepíteni, mely a Törvény végrehajtásához kapcsolódó törvényalkotás politikai műhelyeként is működhet.

3.

Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy készüljön teljes körű, ex-ante értékelés szintű, társadalmi-gazdasági, hatásvizsgálat és jogi szempontú bevezethetőségi elemzés az Útiterv intézkedéseinek egészére, különös tekintettel az integrált szabályozó rendszerre és a számszerű kibocsátás-csökkentést megalapozó ágazati hatáselemzésekre.

4.

Elengedhetetlen az állami példaállítás, melynek érdekében el kell indítani egy - a lakosság és a közintézmények széles körére kiterjedő - Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi Programot, ami mindenki számára nyilvánvalóvá tenné a Törvény „értelmét”. Több hazai kutatás is alátámasztja, hogy egy tízéves épületenergetikai korszerűsítési program keretei között a 2020-ra előirányzott kibocsátás csökkentés hozzávetőleg kétharmada elérhető, oly módon, hogy tízéves időtávon az államháztartás többlet kiadásai nem haladják meg a növekvő adóbevételeit.

2010. JANUÁR

72


KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS A vizsgálati elemzés kidolgozói ezúton szeretnék köszönetüket kifejezni Dr. Bulla Miklósnak, Dr. Csete Máriának, Dr. Csoknyai Tamásnak, Dr. Ijjas Istvánnak, Láng István akadémikusnak, Lestyán Máriának, Máyer Zoltánnak, Dr. Pomázi Istvánnak és Schmuck Erzsébetnek, akik véleményükkel, észrevételeikkel hozzájárultak az elemzés megállapításainak, javaslatainak és ajánlásainak véglegesítéséhez.

2010. JANUÁR

73


MELLÉKLETEK

2010. JANUÁR

74


1. melléklet. Hajtóerők értékelése Hajtóerő értékelés szempontrendszere S6

S7

S8

S9

S10

S11

S12

2

NR

2

2

NR

2

NR

NR

2

2

PR

PR

PR

1

1

NR

1

2

NR

2

2

2

1

1

NR

1

-1

NR

2

2

1

2

2

2

1

1

NR

2

1

1

1

?

1

1

1

1

NR

2

2

1

1

2

2010. JANUÁR

elősegíti a megújuló energiahordozók alkalmazását

2

hozzájárul a takarékos és fenntartható termelési és fogyasztási szokások kialakításához segiíti a közpolitikák és az állami intérményrendszer fenntarthatóbbá tételét elősegíti az anyag- és energiaigények csökkentését, illetve azok hatékonyabb felhasználását a termelésben, elősegíti a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának mérséklését

elősegíti az éghajlatváltozáshoz való társadalmi alkalmazkodást.

Cselekvési program az éghajlat-változáshoz való alkalmazkodásra (Az éghajlatváltozás hatásaihoz való egyéni és társadalmi alkalmazkodás feladat- és eszközrendszere keretében)

S5

elősegíti az eltérő fejlettségű térségek társadalmi kohézióját, felzárkóztatását

Integráló szabályozó rendszer (Az éghajlatváltozás társadalmi okainak kezelése keretében) Az éghajlatvédelem gazdasági és pénzügyi alapjai - visszatérülő Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap - burkolt energia támogatások leépítése - karbonsemleges közbeszerzés és ÚMFT

S4

erősíti a térségek helyi lakosságot megtartó erejét

Az éghajlat változását okozó tényezők csökkentése - az ÜHG-k kibocsátásának csökkentése - a fosszilis energia felhasználás csökkentése - megújuló energia felhasználás növelése

S3

elősegiti a fenntartható térszerkezet és területhasználat kialakulását

A törvény célja, célkitűzései és hatálya

hozzájárul a társadalom ismereteinek bővüléséhez, az értékorientált viselkedés elterjesztéséhez

Törvény főbb munkarészei

S2

elősegíti a közlekedési és szállítási igények mérséklését, az alternatív közlekedési módok elterjesztését elősegíti a fenntartható mezőgazdaság feltételeinek kialakulását

S1

elősegíti a közlekedési és szállítási igények mérséklését, az alternatív közlekedési 2 PR PR 1 PR PR 2

75

S2 S3 S4 S5 S6 S7 S8 S9 S10

elősegíti az eltérő fejlettségű térségek társadalmi kohézióját, felzárkóztatását

S11

?

elősegíti az éghajlatváltozáshoz való társadalmi alkalmazkodást.

S12

Hajtóerő értékelés szempontrendszere

S1

erősíti a térségek helyi lakosságot megtartó erejét

-1

NR

NR

NR

1

1

NR

elősegiti a fenntartható térszerkezet és területhasználat kialakulását

-1

1

NR

NR

1

1

NR

elősegíti a fenntartható mezőgazdaság feltételeinek kialakulását

2

1

1

1

2

1

NR

elősegíti a közlekedési és szállítási igények mérséklését, az alternatív közlekedési módok elterjesztését

2

1

1

2

1

1

NR

elősegíti a megújuló energiahordozók alkalmazását

NR

1

1

?

1

1

NR

elősegíti a fosszilis tüzelőanyagok felhasználásának mérséklését

NR

2

2

2

2

1

1

elősegíti az anyag- és energiaigények csökkentését, illetve azok hatékonyabb felhasználását a termelésben, szolgáltatásokban és a háztartásokban

NR

2

2

2

2

1

2

NR

2

2

2

2

1

1

NR

1

1

NR

1

2

2

NR

2

2

2

2

1

1

1

2

2

2

1

1

1

segiíti a közpolitikák és az állami intérményrendszer fenntarthatóbbá tételét

76

hozzájárul a takarékos és fenntartható termelési és fogyasztási szokások kialakításához


1. Melléklet. Hajtóerők értékelése (folytatás)


Az alkalmazk ökol. feltételeinek javítása - felszínborítottsági rekonstrukciós terv Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó társadalmi tudatosság erősítése

Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó oktatás, képzés

Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatásfejlesztési feladatok - éghajlatváltozási K+F program - K+F 10%

Tervezési, hatásvizsgálati tevékenység az éghajlat védelmében - Koherencia meglévő stratégiákkal - Tervezési eszközök - Környezethasználatot megelőző vizsgálatok

Végrehajtási rendszer - Monitoring, nyilvántartások, inforendszerek, - Jelentések, intézményrendszer Nemzetközi feladatok

2010. JANUÁR

hozzájárul a társadalom ismereteinek bővüléséhez, az értékorientált viselkedés elterjesztéséhez

2

1

2

1

1

1


2. Melléklet: Környezeti teljesítményértékelés E7

E8

E9

E10

E11

E12

E13

E14

E15

E16

E17

2

NR

NR

NR

NR

1

NR

1

NR

NR

NR

PR

2

1

2

PR

?

2

NR

PR

NR

PR

PR

PR

PR

PR

NR

NR

?

NR

NR

1

-1

1

2

NR

NR

NR

?

NR

NR

-1

NR

NR

NR

NR

NR

1

1

-2

1

2

NR

NR

NR

NR

NR

NR

NR

NR

NR

NR

NR

1

1

2

NR

1

?

2

2

2

1

NR

NR

NR

1

2

2

2

2

1

NR

2

segíti a talaj és földtani értékek védelmét javítja a védett természeti területek álla-potát, a biológiai sokféleség megőrzését minimalizálja az ökoszisztémák antropo-gén eredetű káros zavarását

NR

javítja a felszíni vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét javítja a felszín alatti vízkészletek (ivó-víz) mennyiségi és minőségi védelmét segíti az árvízvédelmi és a vízrendezési feladatok ellátását

javítja a környezeti havária helyzetek megelőzését

E6

javítja a természeti csapásokkal szembeni felkészültséget

E5

segíti a táji értékek, élőhelyi struktúrák megőrzését

Integráló szabályozó rendszer (Az éghajlatváltozás társadalmi okainak kezelése keretében) Az éghajlatvédelem gazdasági és pénzügyi alapjai - visszatérülő Nemzeti Éghajlatvédelmi Alap - burkolt energia támogatások leépítése - karbonsemleges közbeszerzés és ÚMFT Cselekvési program az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra (Az éghajlatváltozás hatásaihoz való egyéni és társadalmi alkalmazkodás feladat- és eszközrendszere keretében)

E4

hozzájárul az erdők megőrzéséhez

Az éghajlat változását okozó tényezők csökkentése - az ÜHG-k kibocsátásának csökkentése - a fosszilis energia felhasználás csökkentése - megújuló energia felhasználás növelése

E3

mérsékli az ÜHG kibocsátást

A törvény célja, célkitűzései és hatálya

E2

mérsékli a lokális légszenny. anyagok kibocsátását és a helyi zajterhelést


E1

hozzájárul az emberi egészség megőrzéséhez, javításához hozzájárul az épített környezeti értékek és kulturális örökség megóvásához elősegíti a települési környezetminőség javítását környezetvédelmi K+F és innováció, monitoring és megfigyelés előmozdítása minimalizálja a szennyezésátterheléseket

Környezeti teljesítmény értékelés szempontrendszere

2010. JANUÁR

77


2. Melléklet: Környezeti teljesítményértékelés (folytatás) Környezeti teljesítmény értékelés szempontrendszere minimalizálja a szennyezés-átterheléseket

E17

környezetvédelmi K+F és innováció, monitoring és megfigyelés előmozdítása

E16

elősegíti a települési környezetminőség javítását

E15

hozzájárul az épített környezeti értékek és kulturális örökség megóvásához

E14

hozzájárul az emberi egészség megőrzéséhez, javításához

E13

javítja a környezeti havária helyzetek megelőzését

E12

javítja a természeti csapásokkal szembeni felkészültséget

E11

segíti a táji értékek, élőhelyi struktúrák megőrzését

E10

hozzájárul az erdők megőrzéséhez

E9

minimalizálja az ökoszisztémák antropogén eredetű káros zavarását

E8

javítja a védett természeti területek állapotát, a biológiai sokféleség megőrzését

E7

segíti a talaj és földtani értékek védelmét

E6

segíti az árvízvédelmi és a vízrendezési feladatok ellátását

E5

javítja a felszín alatti vízkészletek (ivó-víz) mennyiségi és minőségi védelmét

E4

javítja a felszíni vízkészletek mennyiségi és minőségi védelmét

Végrehajtási rendszer - Monitoring, nyilvántartások, inforendszerek, - Jelentések, intézményrendszer Nemzetközi feladatok

E3

mérsékli az ÜHG kibocsátást

Az alkalmazk ökol. feltételeinek javítása - felszínborítottsági rekonstrukciós terv Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó társadalmi tudatosság erősítése Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó oktatás és képzés Az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatásfejlesztési feladatok - éghajlatváltozási K+F program - K+F 10% Tervezési, hatásvizsgálati tevékenység az éghajlat védelmében - Koherencia meglévő stratégiákkal - Tervezési eszközök - Környezethasználatot megelőző vizsgálatok

E2

mérsékli a lokális légszenny. anyagok kibocsátását és a helyi zajterhelést


E1

1

2

1

NR

NR

1

2

2

2

1

1

NR

NR

NR

1

NR

NR

1

2

1

1

NR

1

1

1

1

1

NR

NR

2

NR

1

NR

NR

2

2

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

NR

1

2

2

2

2

1

2

2

1

1

?

?

2

2

1

2

?

1

2

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

2

1

1

2

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

1

2

2

2010. JANUÁR

78


ÖSSZEFOGLALÓ Az Országgyűlés 2009. év nyarán felkérte a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsot (NFFT) az éghajlatvédelmi kerettörvény szakmai előkészítésére. A Tanács égisze alatt intenzív megalapozó munkálatok indultak; számos háttértanulmány készült; az érintett kormányzati, civil, tudományos és szakmai szervezetek közreműködésével kidolgozásra került az éghajlatvédelméről szóló törvény (továbbiakban: Törvény) tervezete. E megalapozó tevékenység keretében értékeltük a Törvény koherenciáját az egyes szakpolitikák vonatkozásában, elvégeztük - a környezetvédelmi törvény előírásai alapján - a Törvény vizsgálati elemzését, továbbá javaslatokat, ajánlásokat fogalmaztunk meg a megvalósíthatóság feltételrendszerére.

I. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET KOHERENCIA VIZSGÁLATA Energiapolitika 2008-2020 Az Országgyűlés a 2008-2020 közötti időszakra energiapolitikát fogadott el, melynek elsődleges célja az ellátásbiztonság, a versenyképesség és a fenntarthatóság együttes érvényesülése. A dokumentum kimondja, hogy az ÜHG kibocsátás csökkentésre vonatkozó vállalások során figyelembe kell venni ennek a magyar gazdaságra gyakorolt energia-ellátásbiztonsági, gazdasági és versenyképességi hatásait. Bár az energiapolitika az energiahordozók külpiaci függését, mint bizonytalansági tényezőt említi, az egyes import lehetőségekre (Nabucco, Déli Áramlat, LNG Terminál) való kiemelt támaszkodást kezdeményezi.

Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terv Magyarország Nemzeti Energiahatékonysági Cselekvési Terve (továbbiakban Cselekvési Terv) 2008-2016 közötti időszakra fő célkitűzésként fogalmazza meg az ország energiafelhasználásának évenkénti 1%-os mérséklését (6,4 PJ/év). A Cselekvési Terv és a Törvény legfontosabb célkitűzése egyaránt az energiafelhasználás csökkentése, azonban ennek meghatározása eltérő módon történik. A Cselekvési Terv konkrét beavatkozási területeket és intézkedéseket javasol a cél elérése érdekében, melyeket az Útiterv kidolgozása során célszerű figyelembe venni. A kölcsönös megfelelőségi követelmény egyik kiemelendő pontja az épületenergetikai és a közlekedési szektorral kapcsolatos célkitűzések.

.Nemzeti megújuló energiahordozó felhasználás növelési stratégia A magyarországi megújuló energiaforrások felhasználásának növelésére vonatkozó stratégia (továbbiakban Stratégia) a 2008-2020-as időszakra fogalmazza meg célokat. A legfőbb cél a megújuló energiaforrások használata, és az ezt elősegítő és növelő tevékenységek folytatása. A Stratégia számszerű célértéket rögzít, mely szerint 2020-ban a megújuló energiaforrások felhasználása érje el a 186,4 PJ-t a 2006. évi 55 PJ-hoz képest. A Stratégia koncentrál a hazai adottságoknak megfelelő megújuló energiaforrások felhasználására, ebből adódóan különösen a biomassza alapú energiatermelés jelentős mértékű növelésére. Az Útiterv kidolgozása keretében felül kell vizsgálni a megújuló energiahordozókkal kapcsolatos ún. KÁP támogatások rendszerét és összhangba kell azt hozni a Törvény támogatási elveivel. A Törvényben megjelenő input oldali szabályozás pozitívumként hat(hat) a megújuló energiahordozók alkalmazására, azonban a Stratégiában megfogalmazott energiaadó és a környezetterhelési díj kivetése összeférhetetlen lehet az input oldali szabályozással, így ennek relevanciája a Stratégiában átgondolandó.

2010. JANUÁR

79


Közlekedéspolitikák A közlekedéspolitikai koherencia vizsgálat szempontjából három, a magyar közlekedést meghatározó dokumentumot elemeztünk. (Egységes Közlekedésfejlesztési Stratégia 2007-2020 , (továbbiakban EKS), Logisztikai Akcióterv (2009-2013) (továbbiakban akcióterv) és a magyar közlekedéspolitika 2003-2015.) A Törvény egészét figyelembe véve megállapítható, hogy a közlekedési és szállítási igények mérséklésének elősegítésében és az alternatív közlekedési módok elterjesztésében a Törvény nem kínál közvetlen kapcsolódási pontokat. Az egyes közlekedési szakpolitikák és a Törvény közötti közvetett kapcsolódások tekintetében a szakpolitikák többször említik a fenntartható mobilitás megvalósítását, de egyik vizsgált közlekedéspolitikai dokumentum sem ad útbaigazítást, hogy mit is jelent ez esetben a fenntarthatóság. Az akcióterv horizontális célként említi az áruforgalom által okozott negatív externáliák csökkentését, melynek teljesítéséhez az ÜHG kibocsátás csökkentését sorolja. Ez a cél összhangban van a Törvény célkitűzésével. A közlekedéspolitikában megjelenik egy prioritás a fenntartható közlekedés biztosítása kapcsán: a hiányzó infrastruktúra kiépítése. Az EKS felhívja a figyelmet a prioritás teljesítésénél a minimalizált területhasználatra és arra, hogy figyelembe kell venni a gazdasági, társadalmi és ökológiai szempontok egyidejű érvényesülését. Bár egyik közlekedéspolitikai dokumentum sem említi, a Törvény céljainak teljesülését alááshatja egyes kiemelt infrastruktúra fejlesztések kivétel-szabályozása , amelyek „felmentik” a kiemelt építési beruházást a környezetvédelmi engedélyeztetési folyamat lényegi részei alól.

Agrár- és vidékpolitika A 2007-2013 időszakra vonatkozó Új Magyarország Vidékfejlesztési Program44 (továbbiakban: ÚMVP) alapvető célja a magyar mezőgazdaság versenyképességének javítása, a vidéki lakosság életszínvonalának emelése, a jelenlegi foglalkoztatottsági szint megőrzése. Az infrastrukturális beruházások, a géppark korszerűsítés, a termelési és gazdasági szerkezetátalakítás – az ÚMVP I. tengelyének célkitűzései – számottevő többlet kibocsátásokat eredményezhetnek, elsősorban a helyi légszennyező anyagok és a ÜHG kibocsátások tekintetében. Az I. tengelyben az állatjóléti és trágyatárolásra vonatkozó intézkedések támogatják a Törvény végrehajtását. Az I tengely intézkedései között szerepelnek a mezőgazdasági területeken az öntöző berendezések és a hozzájuk tartozó infrastruktúratelepítések. Ennek az intézkedésnek az éghajlatváltozás szempontjából nem egyértelmű a megítélése: a dilemmára jó megoldás lehet a Törvényben is javasolt hagyományos tájfajták termesztése, valamint olyan kutatások indítása, melyek a melegedő és szárazabb tenyészidőszakban is jó termésátlagot hoznak. Az ÚMVP II. tengely célkitűzése a környezet és a tájképi jelleg megőrzése, melyek megvalósítása során többek között hangsúlyt kap a fenntartható erdőgazdálkodás és az agrárkörnyezetvédelmi beavatkozások támogatása, melyek számottevően hozzájárulhatnak a Törvény célkitűzéseinek megvalósításához. Az ÚMVP III. tengely a vidéki élet minőségére és vidéki gazdaság diverzifikálására törekszik. A megfogalmazott intézkedések a vidéki területeken élők szerény munkalehetőségeit kívánja javítani agrárgazdaságon kívüli munkahelyteremtéssel, a helyi értékek és hagyományok megőrzésén keresztül. A vidéki lakosság képzésére és tájékoztatására irányuló programok azonban elsősorban a vállalkozások fejlesztésre, turisztikai szolgáltatások és egyéb gazdasági tevékenységek kialakítására irányulnak, nem tartalmaznak éghajlatváltozással és az ahhoz kapcsolódó alkalmazkodási lehetőségekkel, a helyi természeti értékek, a fajok sokféleségének megőrzésével kapcsolatos képzéseket, szemléletformáló programokat.

44

2007. évi XVII. Törvény a mezőgazdasági, agrár-vidékfejlesztési, valamint halászati támogatásokhoz és egyéb intézkedésekhez kapcsolódó eljárás egyes kérdései

2010. JANUÁR

80


Területpolitika Az Országos Területfejlesztési Koncepciót (OTK), mint az országos és térségi területfejlesztési célkitűzéseket meghatározó, az ágazatok fejlesztéseit területileg orientáló fejlesztéspolitikai dokumentumban közvetlen módon az erőforrások fenntartható használatát biztosító fejlesztéspolitika megvalósítása részcélon belül az éghajlatváltozás lehetséges hatásaira való megelőző felkészülés került nevesítésre. Az országos jelentőségű integrált fejlesztési térségek közül csak a Tisza-térségre vonatkozóan került meghatározásra, hogy az árvíz, belvíz, aszály, vízhiány, és éghajlatváltozás csak integráltan kezelhető. A termálvízkincs integrált térségi hasznosítása és a megújuló energiaforrások részarányának növelése az OTK két kiemelt célkitűzése, ezek a klímaváltozás megelőző intézkedéseit támogatják. A megújuló energiaforrások közül a biomassza hasznosítást preferálja az OTK, míg a feltétel nélküli megújulókra kevésbé koncentrál. Az OTK felülvizsgálatát és érvényesülését elősegítendő, rendszeresen készülnek az ország területi folyamatait vizsgáló kutatások, amelyekbe integrálódnak a területi klímakutatások, térségi éghajlati sérülékenység-vizsgálatok eredményei.

Országos Területrendezési Terv Az Országos Területrendezési Terv (OTrT) az ország egészére határozza meg léptéknek megfelelő mélységben a területhasználatra és az infrastruktúra térbeli rendjére vonatkozó jövőképet és az annak elérését szolgáló szabályokat. Az OTrT – az övezetek megfelelő lehatárolása által – alkalmas arra, hogy az éghajlatváltozás várható káros hatásai az ország egyes térségeiben a lehetőségekhez mérten minimális környezeti-társadalmi-gazdasági kárt eredményezzenek. Az OTrT következő felülvizsgálatakor a területi összehasonlító sérülékenységi elemzések alapján lehetővé válhat az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásait mérséklő új övezetek és területfelhasználási kategóriák lehatárolása, a területrendezési szabályok újrafogalmazása.

Balaton Törvény és Budapest Agglomeráció Területrendezési Terve A Balaton Törvény a Balaton Kiemelt Üdülőkörzet területére vonatkozóan szabályozza a térségi területhasználat módját és szabályait, valamint rendelkezik az előírások érvényesítésének garanciáiról. A fenntarthatóság gondolata ennek megfelelően érvényesül, a klímavédelmet, klímaváltozást viszont közvetlenül nem említi a Balaton Törvény. A Balaton Törvény egésze alapvetően konzisztens a Törvénnyel, az elsősorban a Törvénynek az ország felszínborítottság javítására vonatkozó rehabilitációs és rekonstrukciós tervére vonatkozó, illetve az éghajlat változásához való alkalmazkodás körében teendő intézkedéseket tartalmazó részeivel áll szoros kapcsolatban. A Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve (BATrT) 5 évente felülvizsgálati kötelezettséget állapít meg. 2010-ben a BATrT felülvizsgálatra kerül, amely lehetőséget teremt a klímavédelmi szempontok érvényesítésére a tervben. A BATrT konzisztens a Törvénnyel, a klímavédelmi és a Törvény Útitervének tartalmi követelményeire vonatkozó szempontok érvényesítése céljából azonban számos ponton kiegészítésre szorul. Ez a térségi terv lehet az első, amelyben a Törvény releváns előírásai, szempontjai maximálisan érvényesülnek.

Közösségi forrású fejlesztéspolitika Az Új Magyarország Fejlesztési Terv (2007-2013) (ÚMFT) a Strukturális Alapok és a Kohéziós Alap forrásai felhasználásának terve, amelynek legfontosabb célja a foglalkoztatás bővítése és a tartós növekedés feltételeinek megteremtése, Magyarország versenyképességének növelése. Az ÚMFT-ben a horizontális politikákhoz kapcsolódóan is szerepel a klímaváltozás elleni küzdelemre való nagyobb figyelemfelkeltés igénye, amelyet az ágazati politikákban kell érvényesíteni. Az összehangolást nehezítheti, hogy az ÚMFT és az operatív programok felügyeletét

2010. JANUÁR

81


a Nemzeti Fejlesztési Tanácsra és a Nemzeti Fejlesztési Ügynökségre, az operatív programok felügyeletét az irányító hatóságokra, azonban a pályáztatás felügyeletét az IH-kra és az un. Monitoring Bizottságokra, a végrehajtását az un. közreműködő szervezetekre bízza. Az ÚMFT Gazdaságfejlesztés, Közlekedés, valamint Környezet és Energia Operatív Programja (GOP, KÖZOP, KEOP) az akciótervek keretében a klímavédelem elérését célzó projekteket is támogatja, azonban a rendelkezésre álló teljes keretösszeg nagyon csekély hányadával támogatja a fenntartható energiagazdálkodás hazai elterjesztését.

Környezetpolitika: Nemzeti Környezetvédelmi Program (2009-2014) A harmadik Nemzeti Környezetvédelmi Program (NKP) a 2009-2014 időszakra határozza meg Magyarország környezetpolitikai céljait, prioritásait és a hozzájuk kapcsolódó intézkedéseket. A NKP célkitűzései összhangban állnak a Törvény célkitűzéseivel, kiemelt hangsúlyt kap a fosszilis energiahordozók csökkentése, az energiatakarékosság és energiahatékonyság, a megújuló energiahordozók felhasználásnak növelése, a növényborítottság növelése, az alkalmazkodás elősegítése, a klímatudatosság erősítése. Az NKP megállapításai alapján az éghajlatváltozás mérséklésére irányuló intézkedések kulcsterületei az energia ágazat, a közlekedés, valamint a lakossági és a kommunális szektor.

Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégia (NÉS) Magyarország középtávú klímapolitikájának fő cselekvési irányait jelöli ki. A NÉS a Törvény megszületésének közvetlen előzményének tekinthető és tartalmazza azokat a szakmapolitikai és tudományos háttér-információkat, amelyek a Törvény hátteréül is szolgálnak. . A Törvény céljai és felvázolt eszközrendszere illeszkedik a NÉShez, ugyanakkor az Alapelvek és az Értelmező rendelkezések között találunk olyan meghatározásokat, amelyek eltérnek a NÉS-ben foglaltaktól. E definíciós eltérések nem képeznek súlyos inkonzisztenciát és közvetlenül nem akadályozzák akár a NÉS, akár a Törvény végrehajtását. A Törvény által előírt Útiterv számos ponton kapcsolódik a NÉS által meghatározott Nemzeti Éghajlatváltozási Programhoz. E kapcsolódásról a Törvény nem tesz említést. További inkonzisztenciát jelenthet a Nemzeti Környezetvédelmi Program Éghajlatváltozási Tematikus Akcióprogramja, mely szintén intézkedés-szintű átfedéseket mutathat az Útitervvel.

Vízpolitika A Víz Keretirányelv (VKI) 2015-ig jó állapotba kell hozni a felszíni és felszín alatti vizeket, és fenntarthatóvá kell tenni ezt a jó állapotot. A VKI alapján készülő vízgyűjtőgazdálkodási tervek nem tartalmaznak az éghajlatváltozással kapcsolatos konkrét teendőket, közvetve azonban elsősorban az éghajlatváltozásvízminőség-vízhasznosítás és jó ökológiai állapot kapcsolatrendszerben - hozzájárulnak a Törvény végrehajtásához. A VGT tervezése során még a VKI 4.7 elemzés (teszt) elvégzése nem történt meg, mely felfedné azokat a természetvédelmi, ökológiai kockázatokat, társadalmi-gazdasági összefüggéseket melyek az éghajlatvédelem szempontjából is jelentősek lehetnek. Az Európai Duna Stratégia hazai előkészítése és egyeztetése jelenleg is folyik, a dokumentum keretet biztosít a Duna menti térségek egységes gazdasági és területfejlesztési elképzeléseinek projektjeihez. A fejlesztési igényeknek jelentős éghajlatvédelmi hatásai lehetnek, melyeket már a tervezés során célszerű figyelembe venni.

Oktatáspolitika Az oktatáspolitika kereteit a Közoktatási Törvény, a Nemzeti Alaptanterv (NAT), az Óvodai Nevelés Alapprogramja és a Felsőoktatási Törvény jelöli ki. A jogi alapok ellenére az oktatáspolitika környezeti nevelést, ökológiai szemléletet, fenntarthatóságot magába foglaló része nem érte el a

2010. JANUÁR

82


kívánt hatást. A Törvény értelmében valamennyi oktatási és képzési szinten biztosítani kell az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretek átadását. Ugyanakkor a Közoktatási Törvény nem nevesíti az éghajlatváltozást, mint a környezeti nevelés részét képező oktatási programot. A NAT „természettudományos kompetenciák kialakítása” között szerepel az emberi tevékenység okozta változások megértését és az ezzel kapcsolatos, a fenntartható fejlődésért viselt egyéni és közösségi felelősséget vállaló készségek kialakítása, míg a „kiemelt fejlesztési feladatok” között szerepel a környezeti nevelés és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos szemlélet és viselkedési módok elsajátítása. A fenti ismeretek mellett szükséges kiemelni az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeire, a károk enyhítésére irányuló ismereteket is. A Törvény szerint minden hallgatónak részesülnie kell a fenntartható fejlődéssel és az éghajlatvédelemmel kapcsolatos ismeretek oktatásából. A Felsőoktatási Törvény céljai között jelenleg csak közvetett utalást találunk ennek megvalósítására. A Törvény nagy hangsúlyt fektet a környezettudatosság fokozására, az éghajlatváltozással és fenntartható fejlődéssel kapcsolatos ismeretek, tudás átadására, a társadalom hatékony felkészítésére a várható hatások és az alkalmazkodás tekintetében.

Kutatási, fejlesztési és innovációs politika A 2007-2013 évekre vonatkozó tudomány-, technológia- és innováció-politikai (TTI) stratégia átfogó célkitűzése, hogy Magyarország középtávon olyan országgá váljon, ahol a gazdaság hajtómotorja a tudás és az innováció, és a vállalatok a globális piacon versenyképes termékekkel, szolgáltatásokkal jelennek meg. A TTI stratégia alapján a 2009-2010. évekre intézkedési terv készült, mely a stratégia végrehajtásának kormányzati teendőit részletezi. A Törvény rögzíti az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kutatás-fejlesztési feladatokat, melyek összhangban állnak a TTI alapelveivel, és célkitűzésével. Ugyanakkor a TTI részletes prioritás rendszerébe illeszteni kell a Törvény K+F feladatait. A Törvény meghatározza, hogy a K+F feladatokra biztosított források összege a mindenkori kutatás-fejlesztési kiadások legalább 10%-át érje el. Ez egy kiemelt jelentőségű, konkrét rendelkezése a törvénynek, melyet mind az éves költségvetési törvényben, mint a TTI Intézkedési Tervben figyelembe kell venni.

Egészségpolitika Az egészségpolitika alapdokumentuma az „Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja továbbiakban: Népegészségügyi Program), amelynek fő célja, hogy minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen, és ennek következtében 10 év távlatában 3 évvel nőjön a születéskor várható élettartam. A fő célok közül a klímaváltozással legszorosabb kapcsolatban az „Egészséges életmód programjai, az emberi egészség kockázati tényezőinek csökkentése” áll, amelynek keretében külön fejezetként szerepel a Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogram. Ennek részcéljai között „a klímaváltozás globális hatásaihoz történő humán adaptáció elősegítése, a klímaváltozással összefüggésbe hozható halálozások, megbetegedések csökkentése” nevesítve is szerepel. A Törvény és a Népegészségügyi Program fő kapcsolódásai pontja Útitervnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás körében teendő intézkedéseket tartalmazó része. A klímaváltozás egyes hatásaihoz – hőhullámok, UV-sugárzás erősödése, éghajlatváltozás következtében megjelenő fertőzések – kapcsolódó szempontok érvényesülése a Népegészségügyi Program részét képező Nemzeti Környezet-egészségügyi Akcióprogramban azonban nem teljes körű. Az „Egészség Évtizedének Népegészségügyi Programja” és a Törvény konzisztenciájának megteremtése érdekében az előbbi kibővítésére van szükség. A Nemzeti Környezetegészségügyi Akcióprogram részében önálló stratégiai irányként célszerű nevesíteni a klímaváltozáshoz való alkalmazkodás elősegítését.

2010. JANUÁR

83


II. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET VIZSGÁLATI ELEMZÉSE A környezetvédelmi törvény előírásai alapján elemeztük a Törvény rendelkezéseinek feltételezhető környezeti hatásait, többek között az éghajlatváltozás főbb hajtóerőire, valamint az élő és élettelen környezeti elemekre, természeti rendszerekre vonatkozóan. Az alkalmazott elemzési módszertan (melyet részletesen ismertetünk a vizsgálati elemzés II.1. fejezetében) arra korábban kidolgozott és alkalmazott megközelítésre épít, hogy Törvény releváns rendelkezéseit egységes módszertani keretek között egy-egy hajtóerő-értékelési és környezeti teljesítményértékelési sémában vizsgáljuk.

Levegőkörnyezetet érintő hatások Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, illetve a fosszilis energiahordozók felhasználásnak mérséklése maga után vonja a különböző – lokális és regionális légszennyezéssel, zajkibocsátással járó – tevékenységek visszafogását is, így a Törvény közvetve hozzájárul a környezeti levegőbe történő kibocsátások csökkentéséhez. Ugyanakkor a Törvény által felvázolt integrált szabályozórendszer magában hordoz két – a lokális levegőminőségre gyakorolt – potenciális kedvezőtlen hatást, illetve kockázatot. Egyrészt amennyiben a szabályozórendszer részletes kialakítását és bevezetését nem övezi széleskörű társadalmigazdasági konszenzus, úgy egyes szereplők (pl. energia-intenzív iparágak) külföldre telepíthetik gyártói kapacitásaikat, és ezzel az új telephelyükön különböző, többek között légszennyező kibocsátások növekedése vetíthető előre (térbeli átterhelés). Másrészt fennáll az ún. „forró pontok” kialakulásának kockázata. Ez azt jelenti, hogy - bár a kvóták rendszer-szintű összmennyisége csökken – egyes földrajzi helyeken jelentős kvótafelhasználás koncentrálódhat. Az input oldali kvótarendszer esetében Ez azt vonja maga után, hogy a hazai energiafogyasztás (és az ezzel járó lokális légszennyező anyagok kibocsátásának) térszerkezete úgy változhat, hogy a gazdagabb térségek „forró pontokat”, jelentősebb légszennyező forrásokat alkothatnak.

A felszíni, a felszín alatti vizek és a talaj állapotára gyakorolt hatások Az éghajlatváltozás hatására módosulhat egyrészt az országban rendelkezésre álló vízmennyiség, másrészt annak minősége is. A víz mennyiségét tekintve a hosszan tartó aszályos időszakok, valamint az árvizek, belvizek okozhatnak nehézséget. A Törvény nagymértékben hozzájárul a felszíni és felszín alatti vízkészletek mennyiségének és minőségének javításához. Ugyanakkor meg kell említeni, hogy az energetikai célú növénytermelés többek között talaj és vízvédelmi problémákra vezethet. A biomassza-hasznosításhoz szükséges alapanyag előállítása általában intenzív talajműveléssel jár, műtrágya- és növényvédőszer-igénye jelentős, mely a talaj és felszín alatti vízkészlet, ivóvízbázis minőségbeli romlását eredményezheti. A nagy állattartó telepek szintén vízvédelmi és éghajlatvédelmi kockázatot jelentenek. A szennyvíztisztítás kialakításánál figyelembe kell venni, hogy a tisztított szennyvizeket befogadó vízfolyások vízhozamai és a „természetes öntisztuló képessége” valószínűleg csökkeni fog: a biológiai tisztítási eljárások elsődlegesen hőmérsékletfüggők, és a hőmérséklet növekedése módosíthatja a tisztítási eljárások jövőbeli hatásfokát. A talaj Magyarország legnagyobb kapacitású – potenciális – víztározója, aminek a várható szélsőséges vízháztartási helyzetek miatt mezőgazdasági, környezetvédelmi és éghajlatvédelmi szempontból is kiemelkedő jelentősége van. Az emelkedő hőmérséklet következtében a termőréteg hőmérséklete is növekszik, melynek hatására felgyorsul a szervesanyag lebomlása. Az extrém csapadékok nagyban hozzájárulnak talajerózióhoz, mely károk az ország termőterületének 40 százalékát érintik. A talajvédelem tekintetében a Törvény számos beavatkozást irányoz elő, melyek nagy valószínűséggel kedvező hatást gyakorolnak a talajok állapotára, ugyanakkor

2010. JANUÁR

84


nem utal a földtani értékek veszélyeztetettségére. A Törvény végrehajtása során figyelmet kell fordítani egyes kockázati tényezőkre is, mint pl. a leválasztott szén-dioxid tárolásának (CCS) lehetősége. a szén-dioxid földalatti tárolója és annak környezete összetett földtani-geofizikai az élő- és élettelen természeti értékekre kifejtett hatásának tekintetében komplex, fenntarthatósági szemléletű vizsgálatokat igényel.

Természeti örökséget, erdőket és a biológiai sokféleséget érintő hatások Az ENSZ nemzetközi tudóscsoportjának egyik jelentése szerint a klímaváltozás természetes élővilágra, a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása szempontjából Magyarország a világ egyik legsérülékenyebb országa. A hazai természeti területek jellemzője, hogy - főleg az ember tájátalakító tevékenysége következtében - kis kiterjedésűek, mozaikos elhelyezkedésűek. Fennmaradásuk ezért többnyire folyamatos és gyakran speciális beavatkozást igényel: ösztönöznie kell a természetes élővilág szempontjából elsődleges fontosságú táj arculatának megőrzését, azaz a biológiai sokféleség védelmét táj szinten kell megvalósítani A Törvénynek az alkalmazkodás ökológiai feltételeinek javítását tartalmazó rendelkezései egyértelműen hozzájárulnak a biológiai sokféleség megőrzéséhez. Ugyanakkor az ÜHG kibocsátási és fosszilis energia felhasználás csökkentési feladatok potenciális kockázatot jelenthetnek abban az esetben, ha az energetikai ültetvények nem kellő mértékben veszik figyelembe az eltartóképességet és az ökoszisztéma szolgáltatásokat. A természetvédelem területén az éghajlatváltozás káros hatásainak a mérséklésére elsősorban az élőhelyek éghajlatváltozással szembeni alkalmazkodóképességének javításán keresztül van lehetőségünk, melyet a Törvény intézkedései egyértelműen támogatnak. A természetszerű erdőkben a kitermelt faanyag mennyiségének csökkenése és a természetkímélő technológiák térnyerése várható, míg az intenzív fakitermelések súlypontja a faültetvények területére koncentrálódik. A törvény végrehajtása összességében közvetlen és kedvező hatást gyakorol az erdeinkre. Meg kell ugyanakkor említeni, hogy az integráló szabályozó rendszer bevezetése az illegális fakitermelés növekedéséhez vezethet. Szintén potenciális kockázat a biodiverzirtás szempontjából, hogy a gyorsan növő idegenhonos fafajták telepítésével akár kétszer annyi szén-dioxid megkötés érhető el, mint az őshonos fajok esetében. A „karbon megkötési nyomás” nem kedvez az erdők sokféleségének megőrzéséhez, az őshonos fajok térnyeréséhez.

Az emberi egészséget érintő hatások A szélsőséges időjárási események közül elsősorban a gyarapodó és erősödő hőhullámok, valamint a gyors hőmérsékletváltozások érintik negatívan a lakosság egészségügyi állapotát. Az egyre melegebb nyarak és enyhébb telek miatt a vírusok, baktériumok, kórokozók elterjedése, populációja lényegesen megnőhet. Az éghajlatváltozás megváltoztatja az allergiát okozó pollen kiporzásának időszakát, és a pollen mennyiségét. Az éghajlatváltozás bizonyos időjárási körülmények között negatívan érinti a légszennyező anyagok koncentrációját. A felhőzet csökkenése következtében megnövekedő UV-B sugárzás miatt növekedhet a bőrdaganatok száma. A Törvény végrehajtása egyértelműen és számottevően hozzájárulhat az emberi egészség javulásához, illetve segítheti az éghajlatváltozás emberi egészségre veszélyt jelentő hatásaihoz való alkalmazkodást.

Tájra, a táji eltartó képességre, természeti és kulturális táji erőforrásokra, tájképre gyakorolt hatások A természetközeli és kultúrtájakra egyaránt hatással van a klímaváltozás, és az azt kísérő jelenségek. Az Útiterv olyan komplex megoldást javasol, amely az árvizes és az aszályos időszakokat, a vízelvezetés és vízvisszatartás feladatait a tájgazdálkodással, a természetes élőhelyek

2010. JANUÁR

85


megőrzésével és a vízbázisok, vízkészletek védelmével összehangoltan képes kezelni. A szélsőséges időjárási események következtében tovább roncsolódhatnak a már eleve sérült tájalkotó elemek, különösen az olyan térségekben, ahol eleve rehabilitációt igénylő, tájképileg sérült tájak vannak (felszíni bányászati területek, építkezés által bolygatott felszín, sérült talaj és növényzetborítás). Ezekre a Törvény, mint egységes rehabilitálandó rendszerekre ugyanakkor nem hívja fel a figyelmet, bár az erdők, vizes élőhelyek, mezőgazdasági területek és az egész felszínborítás rehabilitációját előirányozza. Az Útiterv kidolgozása során célszerű lenne – a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiával összhangban – a táji rendszerek védelmére is felhívni a figyelmet, és a tájvédelmi szempontokat a már eleve rehabilitációt igénylő térségekre vonatkozóan integrálni. A táji eltartóképességet befolyásolhatják a megújuló energiára alapozott fejlesztések: a nagytáblás, monokultúrás lágyszárú biomassza ültetvények, vagy telepített energiaerdők, különösen, ha tájidegen fajokból állnak ronthatják egy táj esztétikai megítélését.

Területhasználatra és térszerkezetre gyakorolt hatások A Törvény előírja a területi tervek éghajlati szempontú felülvizsgálatát, ezáltal az e tervekben előirányzott fejlesztéseket, vagy az azok fizikai környezetét szabályozó rendelkezéseket (területrendezés) igazíthatja a klímavédelmi előírásokhoz. A Törvény által befolyásolt térszerkezeti elemek közé tartozhatnak egyrészt a természeti rendszerek (agrár és természetes ökoszisztémák, a felszínborítás elemei, az ökológiai hálózat, zöldfelületek), amelyek közül a Törvény kiemelten kezeli az erdőket és vizes élőhelyeket. A természeti rendszerek védelmét, rekonstrukcióját, illetve rehabilitációját az Útitervben meghatározott intézkedések segíthetik majd elő, amelyek pozitív hatással lehetnek a területhasználat természetességének javítására. A Törvény a megelőzési intézkedések részeként a megújuló energiaforrások hasznosításának növelését tűzi ki célul. Ennek azonban vannak olyan elemei, amelyek a területhasználatot negatívan befolyásolhatják. A helyi ellátást biztosító, megújuló energiaforrásra alapozott, a közösségi energiaellátásban szerepet vállaló decentralizált energiaellátó rendszerek, valamint az egyedi, vagy kombinált megújuló energiaforrást hasznosító kisberendezések viszont előnyösek lehetnek azáltal, hogy kiváltanak költséges és jelentős környezet-átalakító infrastrukturális beruházásokat, illetve olyan térségekbe is képesek eljuttatni pl. a villamos energiát, ahol az hagyományos módokon, költséghatékonysági okokból nem megoldható (pl. tanyás térségek).

A települési környezetminőségre és környezetbiztonságra gyakorolt hatások A települési környezetminőség javítása, környezetvédelmi infrastruktúra fejlesztése, az épített környezeti értékek, a kulturális örökség megóvása, valamint a szűkebb értelemben vett környezetbiztonság terén a Törvény kiemelt jelentőséget szentel a zöldfelületek méretének szinten tartására, a vízerózió, árvizek, szárazodás, vízszintváltozások miatt az épített struktúrákban bekövetkező károk megelőzésére, valamint a kritikus infrastruktúrák tervezésének, létesítésének és üzemeltetésének éghajlati szempontjaira. A klímaváltozás elleni védekezés érdekében a Törvény rögzíti, hogy a Kormány ösztönzi az önkormányzatokat és az önkormányzati társulásokat, hogy önálló települési környezetvédelmi programjuk részeként vagy önálló programként éghajlatvédelmi programokat készítsenek, amelyhez módszertani útmutatót, szakmai segítséget és anyagi forrást nyújt az önkormányzatok számára az emisszió-kereskedelem bevételeiből. E programok megvalósulása közvetetten hozzájárulhat a települések környezetminőségének javításához, épített környezeti értékek, és a kulturális örökség megóvásához is.

2010. JANUÁR

86


A természeti erőforrások megújulására, térbeli hasznosítására gyakorolt hatások A kimerülő természeti erőforrások egyik – meghatározó – csoportjának, a fosszilis energiahordozóknak a hasznosítására a Törvény közvetlen, erőteljes hatást gyakorol, hiszen a Törvény logikája éppen azon alapul, hogy ezek felhasználásának mérséklését kell elérni. A Törvény ugyanakkor várhatóan „csak” globális szinten idézi a fosszilis természeti erőforrások kitermelésének – kismértékű – csökkenését, a Magyarország területén kinyerhető fosszilis energiahordozók hasznosítására várhatóan nem gyakorol hatást. A megújuló természeti erőforrások felhasználásának növelése a Törvényben célként nevesítve szerepel, annak elérését a Törvény számos eszköze hatékonyan segíti. Ennek eredményeképpen a Törvény nagymértékben hozzájárul a megújuló természeti erőforrások felhasználásának növeléséhez. Fontos azonban felhívni a figyelmet egy lehetséges kockázataira. Amennyiben a fosszilis energiahordozó-felhasználásra vonatkozó csökkentési célértékek meghatározása és az erre vonatkozó ütemezés nem kellően megalapozott, előfordulhat, hogy az előírt csökkentési célértékek csak a feltételesen megújuló természeti erőforrások túlzott, annak megújulási idejét és számos – e vizsgálati elemzésben is feltárt – kockázatát figyelmen kívül hagyó felhasználásával valósulhatnak meg. A megújuló természeti erőforrások jövőbeli hasznosításának térbeli elosztását a Törvény több eszköz érvényesülésén keresztül is befolyásolja. Valószínűsíthető, hogy az átfogó, integrált eszközrendszer keretében a fejletlenebb térségbe érkező pluszforrásokat a helyi társadalmi-szereplők inkább kisebb volumenű, kiegészítő forrást nem igénylő célok elérésére fogják fordítani, vagy ami még rosszabb, megtakarításaikat – feltehetően áron alul – értékesítik, amennyiben ezt a szabályozó rendszer megengedi majd. Ezen túlmenően, megnőhet a tűzifa illegális megszerzése, illetve felhasználása. Összességében a Törvény várhatóan a megújuló természeti erőforrások felhasználásának enyhe térbeli differenciálódását eredményezi, mégpedig a társadalmilag-gazdaságilag fejlettebb régiókban jellemzően nagyobb arányú lesz a megújuló természeti erőforrások felhasználása, a fejletlenebb régiókban egyedül a biomassza felhasználás országos átlagnál nagyobb arányú növekedése prognosztizálható, ami azonban nem tekinthető egyértelműen kedvező jelenségnek.

Éghajlatváltozással kapcsolatos hatások A Törvény célját és eszközeit tekintve is az éghajlatváltozás hatásainak mérséklését és a változásokhoz való alkalmazkodását szolgálja. A Törvény végrehajtása közvetlenül és jelentős mértékben hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez és az éghajlatváltozás kedvezőtlen ökológiai, társadalmi-gazdasági, egészségügyi hatásaira való felkészüléshez. (Természetesen egyéb, a Törvény által meghatározott eszközök, úgymint a társadalmi tudatosság, a K+F és az oktatás stb. is érdemben hozzájárulnak a kibocsátás-csökkentési célok teljesíthetőségéhez.) A Törvény kulcselemei nemzetközi összehasonlításban is progresszív szabályozási törekvésnek tekinthetők, ugyanakkor a részletszabályozásaik kidolgozása jelentős végrehajtási nehézségeket támaszthat. Javasoljuk, hogy a Törvény végrehajtási mechanizmusainak kidolgozása során a térbeli és a környezeti elemek közötti átterhelések megakadályozására, valamint az ágazati integrációra fokozott figyelmet fordítsanak. A Törvény az alkalmazkodással és felkészüléssel kapcsolatos törekvéseket nagy valószínűséggel megfelelően biztosítja. Ugyanakkor lényeges, hogy a mitigációs (kibocsátás-csökkentési) és adaptációs intézkedések egymást erősítsék; e szinergia – akár projekt szintű - biztosítására célszerű kiemelt figyelmet fordítani.

2010. JANUÁR

87


II. AZ ÉGHAJLAT VÉDELMÉRŐL SZÓLÓ TÖRVÉNYTERVEZET MEGVALÓSÍTÁSÁNAK HAZAI FELTÉTELRENDSZERE A Törvény a hazai stratégiai és jogi környezetben, ösztönző- és támogatási rendszerekben teljesen új eszközöket szándékozik megteremteni, mely gyökeres szemléletváltást igényel a társadalomtól, az üzleti világtól, valamint a közhatalom és a politika gyakorlóitól is. A végrehajthatóságot alapvetően meghatározza, hogy a Törvény a jelenlegi, növekedésre épülő társadalmi értékrend és gazdaságfilozófia paradigmáinak meghaladását is feltételezi. Megítélésünk szerint e gyökeres szemléletváltás elvileg lehetséges. Ugyanakkor e szemléleti, vezetési és életmód-beni paradigma-váltáshoz vezető út jószerével ismeretlen, nincsenek gyakorlati tapasztalatok, hogy a meglévő szokások és mechanizmusok hogyan „vihetők át” egy fenntartható(bb) világba. A Törvény végrehajthatóságának egyik alapfeltétele, hogy illeszkedjen egy (jelenleg nem létező) átfogó, hosszabb távú gazdaság- és társadalompolitikai tervhez, amely a társadalom egyéb problémáira is választ keres, az éghajlatváltozás okozta gondok mellett. A Törvény sikeres megvalósításának másik alapfeltétele kikerülhetetlen mechanizmusok bevezetése és tartós alkalmazása.

A végrehajtás társadalmi feltételrendszere A társadalmi feltételek egyik meghatározó tényezője a társadalom fenntarthatóság iránti igényének felkeltése. A társadalomnak széles körben el kell fogadnia és életvitelében következetesen alkalmaznia kell a fenntartható fejlődés Herman Daly féle meghatározását: „a fenntartható fejlődés a folytonos szociális jól-lét megvalósítása, anélkül hogy a környezet eltartóképességét veszélyeztetnénk.” A Törvény végrehajtása alapvető változásokat tételez fel a társadalomban, továbbá az egyének és közösségeik értékrendjében. A Törvény végrehajtásának társadalmi feltétele egy olyan harmonikus értékkövető és értékőrző társadalom kialakulása, melyben a boldogulás alapja – az anyagi értékek helyett – az egészség, a tudás, az erkölcs, valamint a családi, közösségi és a nemzeti összetartozás. Nem téveszthetjük szem elől, hogy egy életvitelében, életmód-választási lehetőségeiben, tudásban, anyagi helyzetében szétszakadó társadalomban nem lehet mélyreható változásokat elindítani. Nincsenek gyakorlati tapasztalatok a társadalmi átalakulási folyamat végigvitelére, bár léteznek ígéretes kísérletek helyi, közösségi szinteken.

Gazdasági környezet, üzleti élet feltételrendszere A Törvény végrehajtása alapvető változásokat tételez fel az üzleti életben, továbbá a vállalkozások és a gazdaságpolitika értékrendjében. E változások során tartósan és jelentősen csökkennie kell a nemzetgazdaság külső függésének, sokszínű, sok lábon álló lokális gazdaságnak kell kiépülnie, továbbá erősödnie kell a tulajdonosi felelősségnek. A Törvény végrehajtásának gazdasági feltétele egy olyan új közmegegyezés (Társadalmi Szerződés), melyben a gazdaság és a társadalom szereplői, valamint a közhatalom gyakorlói elfogadják a termékek és szolgáltatások – a természeti erőforrásoknak a környezet eltartóképességén és az externáliák figyelembevételén alapuló – reális árazását, „cserébe” tartós és egyszerű szabályozókörnyezetre, valamit bürokrácia- és korrupció mentes hivatalokra számíthatnak.

Közhatalmi, politikai feltételrendszer A Törvény együttműködő, az éghajlatvédelem és a fenntartható fejlődés kérdéseiben egyetértő politikai környezetet és egyszerű szabályokkal működtetett, szolgáltató jellegű közhatalmi struktúrát tételez fel. A Törvény hatálya valamennyi hazai üvegházhatású gáz-kibocsátóra kiterjed, így a kötelezettek, a kötelezettségek, az ösztönzők és szankciók, az engedélyező hatóságok és támogatást biztosító intézmények működésének rendkívül szerteágazó, de koherens (és többnyire kogens) rendszerét kell majd megalkotni. Ám a hazai szabályozási rendszerek egyik

2010. JANUÁR

88


közös gyengesége az együttműködési készség hiánya, melyet az ágazati szemléletű, „szakmasoviniszta” érdekérvényesítés helyettesít. A Törvény végrehajtásának egyik politikai (közhatalmi) feltétele a szilárd politikai konszenzuson nyugvó tartós közbizalom. A politika feladata olyan - a szakigazgatás „nyelvére lefordítható” normaalkotó részletszabályozásokat kialakítani, amelyeket a végrehajtás iránti széleskörű elkötelezettség övez. A végrehajtás másik politikai feltétele a példamutatás, azaz a közhatalom gyakorlóinak hiteles, a közbizalmat építő intézményrendszert kell kialakítaniuk. Megjegyezzük, hogy a jelenlegi közhatalmi mechanizmusaink számos, a Törvény törekvéseivel ellentétes és a megvalósítás elindítását nehezítő szabályozást tartalmaznak (pl. távhő ÁFA csökkentése, vasútvonalak felszámolása, energiatakarékossági források alacsony szintje, nemzetgazdaságilag jelentős (pl. infrastruktúra) beruházások „különutas” engedélyeztetési eljárása stb.) Ezek felszámolása, kiiktatása szintén csak távlatos és együttműködő politikai szándékon alapulhat.

A bevezetéshez szükséges megalapozó elemzési és hatásvizsgálati feladatok A Törvény az Útiterv keretében számos – jelentős környezeti, ökológiai és társadalmi-gazdasági, makrogazdasági hatással járó – eszköz kidolgozását írja elő. Ezen eszközökre azonban – részletes kimunkálásukat megelőzően – nem készülhettek egységes metodikai keretek között kivitelezett, számszerű társadalmi-gazdasági értékelések. Feltétlenül szükségesnek tartjuk, hogy készüljön teljes körű, ex-ante értékelés szintű, társadalmi-gazdasági, hatásvizsgálat és jogi szempontú bevezethetőségi elemzés az Útiterv intézkedéseinek egészére. A Törvény végrehajtásának egyik centrális eleme az integrált szabályozó- és érdekeltségi rendszer, ennek bevezetése előtt Részletes Megvalósíthatósági Tanulmányt kell készíteni, melynek szempontjait a vizsgálati elemzés III.2.1.1. fejezetében adtuk meg. A Törvény konkrét rendelkezéssel rögzíti 2020-ra és 2050-re az országos kibocsátási plafont és előírja az üvegházhatású gázok kibocsátásának és a fosszilis energiaforrásfelhasználás csökkentésének ágazatonkénti bontású számszerű csökkentését. Javasoljuk, hogy készüljenek ágazati elemzések a kibocsátás- és fosszilis energiafelhasználás csökkentésnek szektorális potenciáljáról és lehetőségeiről (energetika, közlekedés, mezőgazdaság, hulladékgazdálkodás, turizmus szektorokra).

A bevezetéshez szükséges jogszabály-módosítási feladatok Javasoljuk, hogy a Törvény végrehajtásának kiinduló pontjaként kerüljön sor azon jogszabályok (törvények, kormányrendeletek, miniszteri rendeletek) átfogó és teljes körű felmérésére, amelyeket – a koherencia biztosítása végett – módosítani kell. Megítélésünk szerint többek között a gáztörvény, villamosenergia törvény, távhő törvény, bányászati törvény, erdőtörvény, föld törvény, környezetvédelmi törvény, természetvédelmi törvény, kiotói törvény, területfejlesztési törvény, OTrT, Balaton törvény, Budapesti Agglomeráció Területrendezési Terve, építési törvény; államháztartási törvény, önkormányzati törvény, KET, közbeszerzési törvény, állami pénzalapokra vonatkozó törvény, közoktatási törvény, felsőoktatási törvény, szakképzési törvény módosítása indokolt. (Az ágazati stratégia- és jogalkotás kiemelt prioritásait a vizsgálati elemzés III.2.1.1. fejezetében adtuk meg.. A végrehajtás elindítására időben ütemezett ajánlásokat is megfogalmaztunk (azonnali teendők, rövidtávú teendők, folyamatos feladatok) bontásban, melyet vizsgálati elemzés III.3.1. fejezetében adtuk meg.)

A bevezetéshez szükséges szervezési és intézményfejlesztési teendők A Törvény végrehajtásának megkezdése szempontjából sarkalatos kérdés, hogy sikerül-e olyan államigazgatási szervezési struktúrát kialakítani, amely nemcsak „kipipálja” a Törvény által delegált feladatokat (és ezzel elsorvasztja a megvalósítását), hanem egy együttműködő tervezési és döntéselőkészítő, valamint kikényszerítő erejű döntéshozó mechanizmust alkot. A Törvény végrehajtásának szakmapolitikai bázisát a klíma és energia ügyekért egyaránt felelős minisztériumban kell

2010. JANUÁR

89


kialakítani. Az Útiterv kidolgozásának és a kapcsolódó jogszabályok módosításának koordinációját megfelelő hatáskörrel felruházott Kormánybiztosnak kell ellátnia. A végrehajtás törvényhozói felügyeletét, a szükséges politikai koordinációt az Országgyűlés Éghajlatvédelmi Bizottságához célszerű telepíteni, mely a Törvény végrehajtásához kapcsolódó törvényalkotás politikai műhelyeként is működhet. A Törvény végrehajtásának államigazgatási szervezését további mechanizmusokkal kell megerősíteni. Ilyen lehet például Éghajlatvédelmi Tervezési Irányelvek kiadása, Konzultatív Fórum (Nemzeti Klíma Tanács) létrehozása, törvények által létrehozott, többoldalú tanácsok bevonása a végrehajtásba, az MTA bevonása a végrehajtásba, továbbá az Állami Számvevőszék és Jövő Nemzedékek Ombudsmani Hivatal bevonása a monitoring feladatokba.

Az elfogadottságot segítő mechanizmusok kidolgozása és elindítása Az állami példaállítás keretében haladéktalanul el kell indítani egy - a lakosság és a közintézmények széles körére kiterjedő - Komplex Épületenergetikai és Klímavédelmi Programot, ami mindenki számára nyilvánvalóvá tenné a Törvény „értelmét”. Több hazai kutatás is alátámasztja, hogy egy tízéves épületenergetikai korszerűsítési program keretei között (évi 300-400ezer lakás- és középület felújítását feltételezve) akár 13-15 millió tonna CO2 kibocsátás is megtakarítható, oly módon, hogy a társadalmi összköltségek alacsonyabbak, mint a beruházási költségek. Emellett haladéktalanul meg kell kezdeni a köztisztviselői kar képzését, ki kell alakítani Törvény végrehajtását demonstráló mintaprojektek rendszerét, valamint a Törvény bevezetését megelőzően erős, országos kampányra van szükség. Megfontolandó egy olyan kisebb operatív szervezet létrehozása, amely feladata közé tartozna a tájékozató anyagok kidolgozása, honlap, tanácsadó szolgálat működtetése, tájékoztató kampány szervezése média kapcsolat stb.

Önkormányzatok feladatai Ahhoz, hogy a települési és magasabb térségi szintű önkormányzatok érdemben „beléphessenek” a végrehajtás kezdeti fázisába, javasoljuk, hogy valamennyi kistérségben, valamit az 50ezer lakosnál nagyobb településeken klíma és energiaügyekben kompetens referenst kell alkalmazni. Ezen túlmenően Regionális Energia és Természeti Erőforrás Parlamentek létrehozását javasoljuk. Ezen erős hatáskörrel rendelkező NUTS-2 szintű döntéselőkészítő, javaslattevő szervek, többek között javaslatot tesznek a regionális szintű pénzügyi források allokációs prioritásaira, jogalkotási javaslattal (jogszabály előterjesztéssel) élhetnek, állást foglalnak a régió természeti erőforrásait jelentős mértékben igénybevevő beruházásokról (az engedélyezési folyamat részeként). Tagjai háromoldalú paritásos elvek alapján - a régió (i) energia-, víz-, mező- és erdőgazdálkodással foglalkozó gazdasági szereplőinek választott képviselői, (ii) civil szervezeteinek választott képviselői, valamint (iiii) közigazgatási szerveinek kijelölt képviselői lehetnek.

2010. JANUÁR

90

KOHERENCIA VIZSGÁLATA, KÖRNYEZETI SZEMPONTÚ VIZSGÁLATI ELEMZÉSE ÉS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK FELTÉTELRENDSZERE

Recommend Documents