2011. augusztus Augusztus 20. az egyik legősibb magyar ünnep, Szent István király ünnepének napja. A keresztény magyar államalapítás, a magyar állam fennállásának emléknapja. A magyarság és a keresztény hit világának találkozását és összefonódását a magyar nép egyetlen uralkodó személyéhez köti, az első magyar királyhoz, az államalapító Szent Istvánhoz. István a magyar államiság és a kereszténység alapjait lerakó Géza fejedelem fia, a honfoglalást vezető Árpád fejedelem ükunokája. És ha már augusztus, vagy ősi magyar elnevezés szerint Bőség hava, akkor Szent István mellett, Nagyboldogasszony, új kenyér megáldása, Maconkai Búcsú, körmenet… Ennek kellene eszünkbe jutni erről a hónapról szűkebb környezetünkben. Ünnepi hangulatunk teljes mértékben indokolt is, miként őseink megtisztelték a hónapban az említett ünnepeket, nekünk is valami hasonló módon kellene éreznünk. Ha ezen ünnepeket meg is tartjuk, ez már nem az a felhőtlen ünnep, mint hajdanán, hiszen mindenkinek ott súlyosodik a hátán saját keresztje. Egy szó olvasása, már vissza is térít a mindennapok valóságába, mégpedig a bőség, illetve annak hiánya. Pedig a bőség, valljuk be, jogos igényünk lenne végre. Amikor fogcsikorgatva végigszenvedtük az előző évek kilátástalanságát, másfél évvel a „fülkeforradalom” után, már nagyon össze kellene állni egy békésebb, megnyugtató jövőképnek. De valahogy felemás érzései vannak az embernek és a hiányérzetünk egyre csak erősödik. Az elmúlt évek szocialista ország rombolását sajnos sokáig érezni fogjuk, és nem is várjuk el minden területen az azonnali megoldást, de vajon milyen az új irány? Valóban a helyes útra léptünk? Sajnos immár a Fidesz kormányzás alatt is folyamatosan nyomon követhető a magyarellenesség, a liberális elvárásoknak való megfelelés és egyre gyakoribb a cinikus, erőből hozott döntés. Persze nagyon már nem lepődünk meg ezen. A Nemzeti Színház élén továbbra is folytatódik az ultraliberális Alföldi Róbert ámokfutása, miközben a József Attila Színház éléről eltávolították Koltay Gábort, aki megannyi értékes filmjével adott nekünk erőt a múltban, mint pl. a Honfoglalás, Sacra Corona, Trianon, Horthy. De bicskanyitogató döntésen vagyunk túl, a finoman szólva se nem magyar, se nem egyetemes értékeket, képviselő Hitgyülekezet történelmi egyház kategóriába sorolásával. Döbbenetes az is, hogy az egyre nemzetietlenebb kormányunk Gyöngyöspatára küldött, az „egyenruhás bűnözés” - már a megnevezés is abszurd - feltárására alakított bizottságot. A bizottság még el sem kezdte az érdemi munkát, amikor csattanós válasz érkezett Gyöngyöspata lakosságától.
Bőség hava/Újkenyér hava/Kisasszony hava
Juhász Oszkárt, a Jobbik polgármesterjelöltjét választották Gyöngyöspata első emberének. Ebből egyenesen következik, mihelyt olyan emberek mondhatnak direkt véleményt egy adott élethelyzetről, akik ott élnek és szembesülnek ezzel, akkor hiába akarják nekik megmondani Budapestről, hogy miként kell gondolkodni. Ilyenkor rögtön érvényre jut a magyar ember tapasztalatból eredő bölcsessége, vagy úgy is fogalmazhatunk, az igazság. Mindenesetre ez egy görbe tükör a „pintéri rendfenntartás” téves hozzáállásának. Oszkárnak innen kívánunk sok erőt és kitartást a munkájához! Az ország és benne a nemzet problémái az egeket verdesik, a „nemzeti” kormánynak mégis jut energiája arra, hogy a következő választásra kidolgozza az új választójogi törvényt, amely a jelenlegi rendszert olyan szinten torzíthatja, ami gyakorlatilag a többpártrendszer felszámolására irányul. Mivel a Fidesz egyértelművé tette, hogy a Jobbikot tartja a legfőbb riválisának, így a fenyegetőzés, lejáratás, feldarabolás és egyéb praktikák kudarca után, a választójogi törvénnyel akar megszabadulni egyetlen komoly ellenfelétől. Látható, hogy a hatalom bebetonozásán túl, minden probléma másodlagos számára. A Fidesz sajnos csak ebben végez óriási munkát. Ezek mellett nem csoda, ha másra már nincs energiája és a mély problémákra, nem tud kellően koncentrálni. Ráadásul a „nemzeti” kormány tesz is érte, hogy nagyon ne térjen le az előző, jól kitaposott, multikat támogató, etnikai konfliktust megoldani nem akaró, magyar földet, vizet megvédeni nem hajlandó, egészségügyet, oktatást elhanyagoló,
Brüsszelt, Tel Aviv-ot kiszolgáló útról. A most készülő munka törvénykönyve is újra a becsületes munkavállalókat sújtja. A devizahitelesek megsegítésére hozott intézkedés gyakorlatilag értelmetlen és semmiféle könnyebbséget nem okoz. A szinte már naponta emelkedő árak és a változatlanul alacsony bérek miatt, egyre több ember érzi életszínvonalának katasztrofális süllyedését. Ma újra a három millió koldus országa vagyunk, sőt már ezt a számot is meghaladja a létminimum alatt élők száma. Miközben a kormány azt várja, hogy egyre több ajtóra tegyék ki a baba jövetelét jelző ajtódíszt, a valóság éppen az ellenkezője, egyre több kapufára gyászszalagot tűzhetnénk a növekvő öngyilkosság és a természetellenes fogyás miatt, s egyre több kapufára borul sírva az édesanya, mert gyermekének külföldön kell keresnie a boldogulását, mert ez az ország sokuknak már élhetetlen. A kétharmadot megszavazók meg csak csóválják a fejüket, hogy hát mi nem ilyen lóra tettünk. Mi jobbikosok meg mondtuk, mondjuk, hogy mi láttuk előre, ez a ló kehes… S mindezek után felteszem a kérdést: Szent István jobbja vajon milyen utat jelölt ki nekünk magyaroknak? A kereszt útját, úgy ahogy ég és föld között lebegve mutatja a helyes irányt, egyetemes emberi értékeket és nemzetben való megmaradást, vagy olyat, amilyet ma cipel a magyarok nagy többsége meggörbülve, rogyadozva? Ilyen lenne hát a mi keresztünk? Nem, Szent István bizonyára nem ilyen keresztet álmodott nekünk. Vagy mi egy bűnös nép lennénk, olyan amilyet el akarnak hitetni velünk idegenszívű liberális értelmiségiek, akik az egyetemes emberi jogokra hivatkozva felcserélik a 48-as valóban liberális szabadságvágyat a szabadossággal és egy nemzet önmagára találását az egyéni önmegvalósítás töretlen szajkózásával? Akik nap, mint nap lefasisztáznak minket helyben és országos szinten egyaránt, akik úgy akarnak mindenféle kisebbségi devianciát a többségi, józan társadalomra erőltetni, hogy állandóan a jogaikra hivatkoznak? A normális értékrenddel bíró magyar embereknek meg csak kötelességeket és nulla toleranciát írnak elő szinte minden területen? Nem és nem! Ne higgyünk nekik! Ezt a keresztet bizony ők raktár ránk, nem Szent István. Szent István keresztje a szemünk előtt kell, hogy magasodjon, nem pedig a hátunkon. Isten, Nemzet, Család, nekünk ebben kell hinnünk, valamint abban, hogy a becsületes munka előbb-utóbb újra érték lesz, a spekuláns karvalyszemléletet kiveti magából a világ, valamint mindenki an�nyit arat, amennyit vetett, és csak azt visszük a hátunkon, aki valóban nem tud menni. Ezt a keresztet le kell végre vetnünk a hátunkról, fel kell egyenesednünk, hogy meglássuk végre Szent István igazi keresztjét! Ehhez Adjon az Isten kitartást és Szebb jövőt!
JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT
„Minek ide Turul…!?” 2011. június 4. – A Nemzeti Összetartozás Napja – Városi megemlékezés, a kisterenyei településrész volt Ökumenikus Emlékművénél. Közel száz fő az izzasztó hőségben. Ez nem túl sok, talán valamivel kevesebb is, mint a tavalyi Trianon Társaság által szervezett gyásznapon. Pedig most már jöhetett volna az értelmiség is, nem kellett bujkálni, attól tartani, hogy a főnök másnap mit szól. Talán a meleg, vagy más oka is lehetett, mindenesetre a „hivatalból ott kell lenni” kategórián kívül a megszokott arcokkal találkozhattunk. Jobbikosok, Gárdisták, Trianon Társaság tagok, képviselők a Fideszből és néhány igaz magyar akiknek még mindig fáj Trianon. Balról senki. Nekik nem fáj… Pedig több mint hatvan évnek kellett eltelnie, hogy ismét kormányzati szinten elismert és támogatott megemlékezésen vehessünk részt országunk szétszakításának gyásznapján. Hogy ne nekünk kelljen már szégyellnünk a 91 évvel ezelőtti gyalázatot, amit a korabeli világ vezető politikusai tettek velünk. Maga a megemlékezés méltóságteljesen zajlik, valami miatt mégis kettős érzése van az embernek. Egyrészt örül, hogy végre állami szintre emelkedett – a magyar mellett, árpádsávos lobogót lenget a szél a központi zászlótartón, ami valljuk be lélekemelő élmény - másrészt viszont valami el is veszett az előző évek Trianon Társaság által szervezett rendezvények varázsából. Hogy mi, az talán kiderül az alábbiakból. Viszonylag könnyű helyzetben vagyok, hiszen Trianon Társaság tagként, és Jobbikos képviselőként előttem játszódott le minden, ami emlékműügyben történt. Hogy teljesen érthető legyen, időben vissza kell mennünk több mint negyven évet. A történet egyik szála ekkor kezdődik, hogy aztán találkozzon egy másikkal 2011 tavaszán. – Tehát, épül egy emlékmű1969-ben Kisterenyén a Tanácsköztársaság ötven éves évfordulójára, akkori pénzen igen komoly összegért 140.000 Forintért, tetején hatalmas vörös csillaggal. A hatalom nem kérdez, hanem épít, közpénzből. – Eltelik húsz év, csillaghullás, új funkció kell az emlékműnek. 1993, az akkori képviselő testület meg is találja a megoldást, legyen ökumenikus az emlékmű. A hatalom most sem kérdez, a lakók a döntésből ismét kimaradnak. Az emléktáblák felkerülnek az emlékműre, 1848 az I. Világháború, 1919 és 1956 hősi halottainak emlékére. Ez így is marad 2011. májusáig. – 2010 tavasza - A Trianon Társaság egy látványtervet készítve bead egy kérelmet az akkori szocialista városvezetésnek egy Trianon emlékmű felállítására az Ökumenikus Emlékmű melletti területre. A kérvényt mondvacsinált ürüggyel elutasítják, illetve olyan méltatlan helyszíneket ajánlanak fel, ami eleve kizárja az emlékmű felállítását. Részükről ez természetes, távol áll tőlük Trianon. – 2011 tavasza - Testületi üléseken folyamatosan kérem a városvezetést, hogy biztosítsanak méltó helyet a Barják Képeslapmúzeum udvarából, időközben eltávolított Nógrádi Trianon Kereszt számára. A Trianon Társaság tagjai hosszú egyeztetés után a Gyürky-Solymossy kastély parkját találják erre legalkalmasabbnak. A konkrét helyszínről látványtervet kap a testület, de a fideszes városvezetésnek nem tetszik a helyszín, így ismét a leglehetetlenebb területeket ajánlják fel számunkra. Deja Vu érzésem van. A dolgot nem is tudom mire vélni, ha a „nemzeti” oldal sem támogatja az emlékmű felállítását, akkor ki?
A budai Várpalota díszkapuja
– 2011. május 13 - Testületi ülés, végre megvan a megoldás, lehull a lepel. A 3. napirendi pontban az Ökumenikus Emlékhely Nemzeti Összetartozás Emlékhelyévé történő átalakításáról kell döntenünk. Előzetes egyeztetés a Trianon Társasággal, megkapjuk az emlékmű jobb oldali területét, ahol felállíthatjuk saját költségen a Nógrádi Trianon Keresztünket. Mivel más lehetőség nincs, kénytelenek vagyunk elfogadni. Az előterjesztés tartalmazza ezen kívül, a táblák eltávolítását az emlékműről - ezeket majd a városban szétszórva méltó helyre állítják a későbbiek során - helyette viszont az emlékmű kap egy új márványtáblát, gravírozott Nagy-
Magyarország sziluettel és egy idézettel. Ezen kívül jövőre az emlékmű tetejére majd egy Turul szobor kerül. Mikor szót kapok, a Jobbik nevében tiltakozom a szélesebb társadalmi vélemény és egyeztetés nélküli előterjesztés miatt, és elmondom, hogy a Jobbiknak sokkal fontosabb Trianon annál, mint, hogy két hét alatt összecsapjon valamit a fideszes városvezetés, majd kipipálja, hogy ezt is megcsináltuk. Az ülésen javaslom, hogy ebben az évben csak a Nógrádi Trianon Kereszt kerüljön felállításra, a nagy emlékmű átalakítására írjunk ki egy pályázatot és jövőre készüljön el. Így nem kell kapkodni és elég széles kört tudunk bevonni egy színvonalas emlékmű elkészítésébe. A jelenlegi formában viszont ki van zárva az egész város ebből, sőt mi több, a témában talán legautentikusabb Trianon Társaság sem tudja érdekeit megfelelőképpen érvényesíteni. Így az emlékmű átalakítása szinte teljes egészében a Fidesz elgondolása alapján történik, mindenki más érdemleges beleszólása nélkül. Folyamatosan az az érzésem, hogy a Trianon Társaság bevonásának is egy a célja, igazolni a szélesebb társadalmi támogatottságot. Mivel a fent említett előterjesztés egyben kerül szavazásra, mint egy tisztességtelen árukapcsolás, így esély sincs más lehetőség megtárgyalására. Ráadásul bő két héttel a megemlékezés előtt dönteni kell, így a Jobbik nevében mindent mérlegelve döntök az elfogadás mellett, hiszen valahol csak meg kell emlékezni. Az elfogadás felé billen a mérleg nyelve, a jövőben tervezett emlékpark kialakításának szándéka miatt is, amit viszont jó elképzelésnek tartok. Bízom benne, hogy meg is valósul. – 2011. május 19 – A hatalom most sem kérdez, hanem bont, közpénzen. Eltűnik az összes tábla az emlékműről. Így kell egy alapvetően jó kezdeményezést úgy végrehajtani, hogy gyakorlatilag senki ne legyen maradéktalanul elégedett. Sajnos itt is tetten érhető a kétharmados hatalmi arrogancia, a kapkodás, és a felületesség. Már az elnevezés is arról szól, - Nemzeti
JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT Összetartozás Napja - hogy ki se kelljen mondani Trianon nevét, így gyakorlatilag az eredeti tartalmát, lényegét eltüntetve teszik tönkre a gyásznapot. Meg is van az eredménye, az országban több helyen piknik hangulat uralkodik június 4-én a fideszes rendezvényeken, bográcsozással egybekötve. Jogosan kérdezhetjük, képben van egyáltalán a Fidesz Trianon kapcsán, vagy tudatosan tolja el egészen más irányba? A kérdés költői, sejtjük a választ. És, hogy a rendezvény végére is marad egy nem túl elegáns mozzanat, talán már felesleges is kommentálni, inkább csak halkan megkérdezem: Miért maradt le Barják Gyula bevezetője a BátonyTV összefoglalójából? A kamera felvette, a beszéd színvonalas volt, valamilyen érdeket mégis sértett… Nos, lépjünk is tovább! Eddig a „jobb” oldali térfélen pattogott a labda, ezután került át a pálya bal felére, és ha az első félidő gyenge játékot hozott, akkor a második már kimondottan pocsék, ráadásul sportszerűtlen is. – A szavazás után pár nappal, aktiválja magát a baloldal és rendkívüli érzékenységről tesznek tanúbizonyságot történelmünk iránt. Ki is adnak egy szórólapot, „Őrizzük meg a múlt emlékeit” címmel. Hogy is van ez? „A múltat végképp eltörölni…” vagy „Őrizzük meg a múlt emlékeit”? Teljes a káosz, szerintem már ők sem tudják mit akarnak. Ráadásul Trianon és
a magyar őstörténet természetesen nem tartozik a múlthoz, mint majd látni fogjuk. A kiadványban felháborodásuknak adnak hangot, az emléktáblák leszerelése okán, sőt, tiltakozó demonstrációt szerveznek május 23-án az emlékműnél. Na, nem mintha gyakran jártak volna megemlékezni. A tiltakozáson húsz–harminc fő demonstrál az idősebb korosztályból, akik valahogy másképpen emlékeznek a történelemre. Mindenesetre a beszédek elég egyoldalúra sikerülnek. Az ellentábor is megjelenik, polgármesterestül, képviselőstül, legalább akkora létszámban, de közülük nem kap szót senki. – A következő két hétben négy lakossági közmeghallgatást tart a város képviselőtestülete a település más-más részein. Már az elsőn, a Városházán kiéleződik a vita az emlékmű ügyében, és a baloldal prominense nekimegy a Város testületének, Trianon Társaságnak, Trianon Keresztnek, mindenkinek és mindennek, aki és ami, meggyőződése ellen való. Félretájékoztat, hamis adatokat állít tényként, tetten érhető a rosszindulat. Helyreigazítom a tévedéseit, de felesleges, néhány napra rá, Kisterenye városrészen már össztűz zúdul a polgármesterre, képviselőtestületre. Hiába Gál Attila a Trianon Társaság elnökének történelmi kiegészítője, amikor már minden érv kevés és a tehetetlenség, a meg nem értés gyűlöletbe csap át, a
szélsőbal elnöke az égre néz, karjait is az égnek emeli (Vajon kihez fohászkodik?) és elhangzik szájából egy mondat, ami azóta is a fülembe cseng: „Minek ide Turul…!?” Azt hiszem felér egy gyurcsányi klasszikussal. Döbbenet, majd óriási felháborodás, zúgolódás. Kiveri a biztosítékot és nem csak nálam. Nem is lehet szó nélkül hagyni: „Talán újra vörös csillag kellene rá!?” Válasz nincs, de azzal valószínűleg kibékülne. Az legalább nem magyar. Szóval, ízlelgessük csak ezt a mondatot, benne van az elmúlt hatvan év minden dühe, tudatlansága, magyar és nemzetellenessége, az idegen hatalmak romboló hatása, ránk erőltetett értékrendszere! Hol van a miénk? Ki ismeri Emese álmát, akinek egy éjszaka megjelent a magyarok szent madara a Turul és tőle fogant Álmos vezér, Árpád apja? Hány magyar tudja, hogy Attilát is a pajzsán lévő Turul védte minden csatában? Vajon Rómában megkérdezné-e egy olasz: Minek ide anyafarkas? Sajnos mi már azt sem tudjuk, mit kell megvédenünk. A múltunk ismerete, tisztelete nélkül nincs jelenünk és nincs jövőnk sem. Ne is csodálkozzunk, hogy nem találjuk a kivezető utat, amikor magyar ember száját elhagyja egy ilyen mondat: „Minek ide Turul…?!” 2011. május, Adjon az Isten Szebb Jövőt! CsI
Testületi ülésről jelentjük…
Állandó rovatunk, városunk testületi ülésének legfontosabb és legérdekesebb napirendi pontjairól, a teljesség igénye nélkül. Mindenről tájékoztatunk, ami közérdeklődésre tarthat számot. A második negyedév is mozgalmasan telt, sok tanulsággal. Mottónk továbbra is: Mindent megszavazunk, ami a városnak jó, de semmit, amiben nem hiszünk. Vágjunk is bele, nézzük meg mit támogattunk és mit nem a második negyedévben: – Beszámolót hallhattunk a rendőrség 2010-es évi munkájáról. Megtudhattuk, hogy komoly létszámhiánnyal küszködnek, ami az állomány leterheltségét növeli és kihathat a lakosság biztonságérzetére is. De negatív befolyásoló tényező a romló társadalmi, gazdasági környezet, az intézkedési kényszer, a motivációs problémák, az indokolatlan magas nyomozás elrendelése és az új bűnelkövetői réteg kialakulása. A Jobbikhoz is eljutnak kétségbeesett lakók segélykiáltásai, akik valamilyen oknál fogva, a sérelmükre elkövetett bűncselekményt nem emelik hivatalos szintre, magyarul, nem tesznek feljelentést. Több ilyen eset is történt a közelmúltban, amikor a segítségünket kérték. Két fizikai erőszakot is elkövettek cigány fiatalok Kisterenye városrészen idős emberek sérelmére, akik félve az elkövetők retorziójától, és a hivatalos tárgyalás hosszú menetétől, nem tettek feljelentést. A rendőrség szempontjából, ha nincs feljelentés, nincs ügy alapon, nem is indult eljárás. Ezen esetekben mindenképpen azt javasoljuk, hogy bár valóban fárasztó egy ilyen tárgya-
lássorozat, de okvetlen tegyék meg a feljelentést és vetessék fel az orvosi látleletet, máskülönben a bűnözőket fogják megerősíteni abban a hitükben, hogy mindent megtehetnek a magyar emberek sérelmére. Másik oldala a történetnek, hogy a Jobbik, ugyan felvállalja a társadalom legkényesebb kérdéseit is, de a nyilvánosság erején kívül nem rendelkezik olyan kompetenciákkal, ami lehetővé tenné, hogy ilyen esetekben jó megoldást találjon. Miközben a kormány összes ilyen irányú rendelkezése afelé irányul, hogy a társadalom egészséges védekezőképességét is teljesen lenullázza, akkor eszköz és jogkör híján, valamint a kiemelt büntetési tételek miatt a mi eszközeink is korlátozottak. Az esetek nyilvánosságra hozatala mellett viszont figyelemfelkeltő demonstrációt is tervezünk, ha a helyzet nem változik, illetve rosszabbodik. A rendőrség munkájában mindenképpen pozitív változás, hogy csökkentek a büntetésre kihegyezett akciók, így reménykedünk, hogy elindul a rendőrség is azon az úton, ami tényleg a lakosság szolgálatát eredményezi, politi-
kamentessé válik, mindenhol ott van, de megpróbál „láthatatlanul” is hatékonyan dolgozni. Ebben segíthet Dr. Lengyel Tamás rendőrkapitány úr véglegesítése a fél éves próbaidő letelte után, amit mi is támogattunk. – Szigorodtak az illegálisan vizet vételező, vagy a szennyvízelvezető közcsatornába szennyvizet, vagy csapadékvizet kibocsátó lakók szabálysértési tételei. Az eddigi 10.000 Ft helyett 100.000 Ft pótdíjat köteles megfizetni a szolgáltatónak, aki megszegi a szabályokat. Természetesen támogattuk a rendeletmódosítást. – Az Önkormányzat Szervezeti és Működési Szabályainak egy olyan módosítása történt, ami röviden arról szól, hogy a testületi ülések előtt, bizonyos idővel közzé kell tenni a város honlapján a rendelet-tervezeteket, hogy minden, városban lakó hozzáférjen, és véleményt nyilváníthasson, javaslatot tehessen arról. Természetesen csak azon rendeletekre vonatkozik, ami nem a költségvetésről, egyéni juttatásokról, szól, vagy sürgős elfogadást igényel. A módosítást
JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT támogattuk, mi több hasznosnak tartjuk. Kíváncsian várjuk, hogy a véleményszabadságot folyamatosan korlátozó Fideszes városvezetés, hogy alkalmazza ezt a gyakorlatban. Mindenesetre a városi honlap jelenleg is igen gyenge. Eltűnt a fórum, nem használják ki a reklámok adta bevételi forrásokat, nem szerepel rajta még egy fogadó, vagy vendégház hirdetése sem, pedig ez azon túl, hogy pénzt is hozhatna, már természetesnek kellene lennie. – Elkészült a 2010 őszén életre hívott csatornavizsgálati bizottság jelentése a beruházás pénzügyi és műszaki oldaláról. A vizsgálat célja: Érthette-e a várost bármilyen hátrány, kár a beruházás során. Szerettünk volna egy bővebb tájékoztatást adni a vizsgálat eredményéről, de mivel az ügyben a rendőrségi mellett, ügyészségi vizsgálat is folyik, így a nyomozásra hivatkozva egyelőre nem tehetjük meg. Ahogy az ilyen vizsgálatok menetét ismerjük, borítékolható a több éves időtartam. A vizsgálódás megerősítette bennünk, amit eddig is tudtunk az elmúlt időszak szocialista módszertanáról, miszerint a pályázatok útján elnyert beruházások, ritka kivételtől eltekintve a korrupció melegágyai voltak. Ezen kívül a hanyagság, a nemtörődömség, az érdek és minden más fontosabb volt attól, hogy a városnak tisztességes csatornahálózata legyen. – Az adósságcsökkentési támogatások szigorúbb elbírálása, azon polgáraink irányában, akik az elmaradt köztartozásaikat szeretnék kifizettetni a várossal. A hivatal megvizsgálja és ha szükséges, elutasítja ezen kérvényeket, ha a tartozást felhalmozó, nagy értékű gépkocsival, ingatlannal és egyéb vagyontárggyal rendelkezik. Az ilyen irányú fellebbezéseket a testület általában elutasítja, többek között mi is. Sarkosan fogalmazva, aki A6-os Audival jár, az talán ki tudja fizetni a számláit is. – A város értékesíteni szeretne hat önkormányzati bérlakást, a szorospataki tábort, az ott lévő két fogadót, a kiskastélyt és egyéb földterületet. A Fidesz és az MSZP is megszavazta az eladások előkészítésének elvi lehetőségét, egyedül a Jobbik ellenezte ezt. Beszédes a szavazati arány is: 11:1. Sajnos ugyanaz az irányelv, mint az előző ciklusban a szocialista városvezetésnél, amikor a Fidesz ágált leginkább az eladás ellen. A szocialisták legalább ebben következetesek voltak. Mi javasoltuk, hogy a tábort csak bérbeadásra és a tábor funkcióját megtartva lehessen hasznosítani, amit természetesen elutasítottak. Az egész csomagban éppen a tábor eladása ellen emeltük fel leginkább a szavunkat, és ha szükséges, városi szintre fogjuk emelni a tiltakozást! A táborban kerül megrendezésre immár 15 éve a North Patrol motoros találkozó, ami sok fiatalnak nyújt kikapcsolódást, és már hozzánőtt a táborhoz, városhoz. Ez mellett lehetne gondolkodni, erdei iskola beindítására, cserkésztáborok és egyéb iskolai rendezvények szervezésére
is. Ha a tábort eladjuk, mindezen lehetőségektől el fogunk esni. Elgondolkodtató a polgármester tanácsadó testületének 2011. március 30-án elfogadott négy éves gazdasági tervben szereplő mondata is: „a szorospataki tábort és környékét idegenforgalmi célra történő hasznosításra kívánjuk felújítani.” De idézhetünk szó szerint a polgármester úr 2010-es kampányfilmjéből is: „Építsük együtt a várost, egy olyan várost, ahol nem eladják a szorospataki tábort, hanem felújítják, fejlesztik és tartalommal töltik meg.” Éppen a fenti megnyugtató mondatok miatt nem terjesztettük be pl. azt a javaslatot, hogy a város értékes, forgalomképes vagyonát (mint a kiskastély, a szorospataki tábor, az összefüggő, viszonylag nagy kiterjedésű, jó minőségű földek, erdők, mezők, szántók, valamint a város többségi tulajdonú cégei, mint a BÁVÜ, Vízmű, Bátonyrehab, uszoda) minősítsük át a forgalomképtelen kategóriába. Azt gondoltuk az adott és az írott szó kötelez. Sajnos be kell látnunk, ez nem így van, és úgy tűnik ez is csak egy választási lózung volt. De már megszokhattuk, hogy a Fidesz kommunikációja legtöbbször szöges ellentéte a tetteinek. Véleményünk szerint a hatékony vagyongazdálkodás egyébként sem az eladással kezdődik, főleg akkor nem, ha az eladott érték valószínűleg a város működésébe folyik. – A polgármester tanácsadó testülete vezetőjének első féléves beszámolóját elfogadtuk, és mivel a testület a vezetőjén kívül nem kap tiszteletdíjat, a városért dogozik, tudását, szabadidejét áldozva, így természetesen a működését továbbra is támogatjuk. – ÖNHIKI – Megkapta a város az önhibáján kívül rossz körülmények közé került önkormányzatoknak a támogatására kiírt pályázati pénzt, ami hiába volt több mint 140 millió forint, de a tartozások összes kifizetésére sem volt elég. – Megtörtént a városi kitüntetések megszavazása, aminek átadása augusztus 20-án lesz a Maconkai Búcsú rendezvényén. A Jobbik a Bátonyterenye kitüntetés, közösség kategóriájába a Trianon Társaság helyi szervezetét javasolta. Ebben a kategóriában volt még a Bányász Dalkör is. A testület a Jobbik kivételével érdemtelennek tartotta a társaságot a cím odaítélésére, minthogy a Bányász Dalkört is, így idén ez a kategória nem lesz kiosztva. Az azért elgondol-
kodtató, hogy 2011. június 4-én a Trianon emléknapot a város vezetése közösen szervezte a Trianon Társasággal, úgy tűnik erre a feladatra nem volt érdemtelen. Véleményünk szerint arról van szó, hogy a testület inkább nem adta ki a fenti kategóriát, mivel ezt a Jobbik javasolta. Lehet még ezen kívül természetesen sok más oka is. Ha tegyük fel Barják Gyula - a Trianon Társaság alapítója - nem a mi lapunkban publikálja helytörténeti írásait, aminek ugye az az egyszerű oka van, hogy mi kértük fel erre, akkor talán szintén megkaphatta volna a díjat. Sajnos itt tartunk és nem túlzás azt gondolnunk, hogy ha Jobbik a polgármester úr fizetésemelésére tenne javaslatot, talán még azt is elutasítanák… De még tovább kereshetjük az okokat egy látszólag ös�szefüggéstelen ügyben is. Mint látható, elkezdődött Maconkán a járda lerakása, ami egy korábban elnyert pályázati pénzből épül. A járda az eredeti tervek szerint a bútorbolttól a Maconkai tó-ig az út jobb oldalán kerül lerakásra. Természetesen a maconkai embereket senki nem kérdezte meg, hogy ugyan melyik oldalon szeretnék a járdát? Az ő mindennapjaikat az szolgálná leginkább, ha a járda, a tótól a templomig, a templom oldalán húzódna. Ezt sok, ott élő ember kérésére, a Trianon Társaság elnöke - egyszerű maconkai lakóként - jelezte is a város vezetése felé, amit viszont Maconka első számú fideszes képviselője és a polgármester úr sem támogatott, mondván, már nincs mit tenni. Ők nem járnak arra gyalog, így ez részükről úgy tűnik nem is annyira fontos. Természetesen nem akarunk összefüggést keresni a díj elutasítása és a járda vitája között, de azért hajlunk arra, hogy a Trianon Társaság a fenti okok miatt, egy kicsinyes és nemtelen bosszú áldozata lett. A maconkai lakók érdeke, meg persze másodlagos… – Megtörtént a Városi Bölcsőde vezetői posztjára kiírt pályázat értékelése, majd szavazása, amit Králik Pálné nyert el öt éves időtartamra. – Szintén pályázati kiírás történt a Zrínyi úti volt általános iskola épületének energetikai rendszerének korszerűsítésére, aminek összege 119 millió forint, ebből a városnak 21 milliós önrészt kellene előteremteni. – Az Ökumenikus Emlékmű átalakítása a régi emléktáblák leszerelése, komoly vihart okozott, erről bővebb vélemény az előző oldalon található.
‚ Üzen a mult…
JOBBIK BÁTONYTERENYÉÉRT
A
szkíták
… Meneküljetek! Ne késlekedjetek! Az oroszlán felkelt fekhelyéről … lovasok, nyilasok jönnek! Egy távoli nemzetet szabadítok rátok … mondja az Úr. Egy hatalmas nép tör elő. Kegyetlen és nem ismer könyörületet, csatakiáltása, mint a tenger zúgása, lovakon nyargalnak, mind harcra kész… Jeremiás könyve
Ázsia végtelen, füves pusztáiról, újabb néphullám zúdul Napnyugatnak. Az idő, Kr.e. 4. század. A tudomány szkítáknak mondja őket. Előbb a Dunántúlt szállják meg, majd felnyomulnak az Északi – középhegység völgyeibe is. Telepeiket a hadi és kereskedelmi utak mentén építik, többségükben Erdélyben, és a Felvidéken az ős – Mátra alatt. Szkíta település nyomait lelik meg Pásztó határában, az Óvár alatt is. Faluképük, fa és vályogházak nádtetővel, de akad közöttük tégla és kőház is. Homlokzatukon egységesen jelenik meg a napsugaras motívum. Közöttük legelésző állatok tömegei. Zömében állattenyésztő, földműves nép, de érdeklődnek érclelőhelyek után is és az itteni bronzot sikeresen ötvözik a magukkal hozott vassal. Aranykincseiknek művészi megformálása, csodálatot érdemlő. Ezt tanúsítják a Kisterenye – Hársas hegyen talált aranytárgyak. Itt ásatott a XIX század első felében id. Kubinyi Ferenc is, miután a „terennei palócz legények” kalapján és szűrén arany sodronyt, és egyéb ékszereket vélt felfedezni, akik elmondták, hogy nagy esők után a Hársas északnyugati lejtőin találták azokat. Azóta hívják
a Hársast Aranyhegynek. Fazekasmesterségük remekei, agyagedényeik, a folyóvölgyek kereskedelmi útjain eljutnak még a Dunántúli római provinciákba is. Erről szólnak Kazár, Mátraszele, Rákóczibánya régészeti emlékei. Népművészetének állandó virágmotívumát a tulipánt, Ázsia szívéből hozta magával, ahol 15 millió évvel ezelőtt bontotta ki szirmait először és ahol ma is több mint ötven féle fajtája honos. (ma Kelet – Turkesztán) A Mátra és a Bükk vidékére települők a környéken található állatokat, és növényvilágot jelenítik meg ruházatukon, használati eszközeiken, fegyvereiken, lószerszámaikon. Itt, ezen az Isten áldotta földön van számukra minden: Só, réz, bronz, vas, arany, ezüst, állat, fa, föld… fölösen. Legfőképp pedig menedék és haza. Az őslakos nép testvérként fogadta őket, hiszen hazajöttek ők is, mint mások
őelőttük. Egységes Ó-magyari nyelvet beszélnek a 10.000 éves őslakos néppel, legfeljebb nyelvjárásbeli különbségek adódnak. Eredetük, vallásuk egyazon gyökérből fakad, hiszen az Égi Anya, a Szent Szűz kultusza is összeköti őket, ami olyan régi, hogy még a legöregebb ember öregapja sem tudott számot adni róla. Mágus papjaik az itteni népek tanítói, gyógyítói is lettek. Regölték itteni véreiknek alkalmanként, hogy törzsük akkor született, amikor az égből három aranytárgy esett le: eke, kard és ivócsésze. Mert földünket karddal védjük, ekével műveljük és szőlőbort iszunk. A mágus papokat a szkíták Kámoknak hívták, ami hitük szerint az Égből jött embert jelentette. Tudásukat az égiek adták. Nevüket őrzi a Nagybátony – Ófalu határában található Kámos-hegy is, amely egykoron ősi áldozóhely lehetett. E hegyből buzog a néhány éve felszentelt Szent-György forrás. Templomaik nem lévén, fák, források, kövek mellett áldoztak a táltosok, innen származnak a szent kutak, és fák nevei is. Ezen a helyen mutatta meg az újszülöttet a Kám (táltos) a felkelő nap felé emelve és a fénnyel keresztelve. Napisten hívők voltak, de más vallást is megtűrtek maguk mellett, így sok volt közöttük a Jézus hitű keresztény is. A Napistennek fehér lovat áldoztak, hiszen a ló tisztelete népüknél időtlen időkig nyúlik vissza. Az egykoron vadászott vadon élő lovat ők igásították, lovagolták, lovas hadviselésük legyőzhetetlenné tette őket. Nyilaikat idegen népek rettegték, mégis az antik krónikák a föld legbékésebb, legigazságosabb népének mondották őket. Fehérbőrű, szőke hajú, férfiak, varkocsba font hajjal, szívükben a természet istenei iránti hódolat, az új haza iránti csodálat és feltalált véreikkel való egyesülés lelkesültsége. Szerkötés, ami Ómagyar alkotmány, minden törvényének elfogadása volt, amelyre esküt tettek. Ez az ősi alkotmány az Alföldön a Kökény-domb nevű szent helyen született Kr. e. 6000 évvel az itt élő őslakos népek akaratából. Folytatása következik… Barják Gyula
Alapszervezeti
hírek hírek Miénk a jövő! Csatlakozz! „Lehetünk magyarok egyenként, de lehetnénk egyek, mind magyarként!”
A Jobbik Magyarországért Mozgalom, Bátonyterenyén is elindítja Ifjúsági Tagozatát. Várunk, ha 15 és 25 év közötti fiatal vagy, ha hazád és szülőfölded fontos neked! Várunk, ha részt kívánsz venni az ország erkölcsi és szellemi újjáépítésében! Várunk, ha úgy szeretnél élni, ahogy apáink, nagyapáink is szerették volna, hogy élj! Várunk, ha életviteleddel és közösségi munkáddal példát szeretnél mutatni a fiataloknak! Várunk, ha még hiszel Istenben, Hazában, Családban! Várunk, ha mindezekért tenni is akarsz! Várunk, mert mi tudjuk, mit kell tennünk: „Ameddig azok döntik, mi ültetjük addig a fenyőt.” Jelentkezni lehet az alábbi telefonszámon:
Tel: 70 7744-264
A magyar nép őstörténete Kiszely István előadása
2011. május 8.
A Szélkakas fogadóban a Jobbik és a Trianon Társaság helyi szervezete közös szervezésében, Kiszely István antropológus professzor tartott a Honfoglalásról és a magyarságtudatról egy lélekemelő előadást. A professzor urat hallgatva, erőt, hitet és útravalót meríthettünk, miként kell büszkén, egyenes gerinccel magyarként élnünk.
Bográcsozás
2011. május 21.
Felsőlengyenden tartott alapszervezetünk egy csapatépítő bográcsozást közel ötven fővel. A rendezvényen részt vettek a salgótarjáni, a pásztói és Nemti alapszervezet vezetői is. Az egész napos esemény remek hangulatban telt, baráti beszélgetésekkel, íjászkodással és természetesen finom ebéddel. Minden támogatónknak köszönjük a segítségét, aki bármi módon hozzájárult az esemény sikeréhez.
Trianoni
megemlékezés
2011. június 4.
Trianon Emléknap, koszorúzás a Nógrádi Trianon újra felállított keresztjénél. Jobbikosok, Gárdisták, a Trianon Társaság tagjai valamint a város hivatali és civil képviselői helyezték el koszorúikat a kereszt tövében, emlékezve a 91 évvel ezelőtti gyásznapra Több mint hatvan évet kellett várni, hogy a város vezetése hivatalosan is képviseltesse magát a megemlékezésen.
„Most Lomnic ormán rakjunk nagy tüzet,Versailles-ig lobogjon az üzenet, Hogy megroppant bár karunk ereje: Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!” Reményik Sándor
Bajtársiasság napja 2011. július 3.
Alapszervezetünk is képviseltette magát a Bajtársiasság napján, Budapesten, az Erzsébet téren. A megemlékezést abból az alkalomból tartották, hogy két éve, 2009. július 4-én az Erzsébet téren 200 gárdista sorakozott fel egyenruhában, hogy demonstráljon a Magyar Gárda feloszlatását kimondó jogerős bírósági döntés ellen, illetve a terrorcselekménnyel, robbanóanyaggal való visszaéléssel és emberölés előkészületével is meggyanúsított Budaházy György szabadon bocsátása mellett. Az Erzsébet téren akkor összegyűlteket a rohamrendőrök körbevették és távozásra szólították fel, de miután ennek nem tettek eleget, könnygázzal kezdték oszlatni a tömeget. A „magyar” rendőrök akkor összesen 216 embert hurcoltak el egyesével, köztük Vona
Gábort is előállították. A Jobbik elnöke ebben az évben legfontosabb feladatként, az időközben több felé szakadt Magyar Gárda egyesítésére szólította fel, a szétszakadt szervezetek vezetőit, hiszen „…Ha az Isten egy, a Nemzet egy, Gárda sem lehet kettő.”
Kiadja: Jobbik Magyarországért Mozgalom Bátonyterenyei Alapszervezete Felelős szerkesztő: Cseresznyés István - e-mail:
[email protected] Szerkeszti: szerkesztőbizottság - e-mail:
[email protected] Megjelenik 6000 példányban Ingyenes kiadvány, kereskedelmi forgalomba nem hozható!