LÁSSÁTOK, FELEIM! Jánosi Zoltán
Két költő a Bódva völgyéből A költő végtelen rétjei Kalász László 1933- február 3-án született egy út karbantartó munkás ötödik gyermekeként Perkupán, egy kis Borsod-Abaúj-Zemplén megyei faluban. A szülőhelyé től légvonalban mért. alig 100-150 km-es sugarú körben kinyíló életút után örök nyugalomra is itt helyezték 1999 januárjában. Mint a legszegényebbek közül érkezőnek, aki ráadásul az ország geográfiai perifériáján, a trianoni or szághatártól alig 30 km-re, hegyek közé zárt szegény vidé ken látta meg a napvilágot, a tanulás kínálkozott a sorsát a lét tágasabb szellemi köreinek felnyitó egyetlen kitörési pontnak. Olyan híd első és elemi állomásának, amelyen át egy kultúra magasabb kilátójához jutva és elődeihez képest saját életének is új irányokat szabva, egy közösség életének belülről látott, átélt helyzetvonásait, érzelmi és gondolati világának dokumentumait hitelesen és tudatosítóan fogal mazhatja meg a nemzet előtt.
Ezekre a belülről serkenő vágyakra, amelyeket m ár fia talon határozott kontúrokkal rajzolt föl m agának, az ok tatói pálya és a költészet kínált szám ára egymásba fénylő lehetőségeket. A távlatok arányait pedig a m egörökölt sze génység, a történelm i kényszerek és sorsának személyes kanyarulatai m iatt az északkeleti országrész kisvilágának perspektívái nyújtották törekvéseinek. Életének a szülőhe lye utáni m eghatározó pontjai: a borsodi főváros, Miskolc, azután Debrecen, az „ó-kikötő”, végül Szalonna, az észak borsodi falucska lettek. A perkupái elemi iskolai évek után a miskolci, Fráter György után Földes Ferenc nevét fölvevő gim názium ban érettségizik 1952-ben. majd néhány évig a debreceni egyetem bölcsészkarán tanul. (Tanítói ok levelet 1957-ben. majd Sárospatakon szerez.) Első költői lépéseit itt Kardos Pál. Kocogh Ákos. Kiss Ferenc. Juhász Béla. Bata Imre. Székelyhídi Ágoston; a fia tal költőtársak közül pedig Buda Ferenc. Boda István és Bihari Sándor kísérték figyelemmel. Rövid ideig. 1957-től egy tanéven át Hajdúszováton tanít, ahol megis merkedik, s rövidesen (1958-ban) házasságot köt Kozma Antóniával. Ugyanebben az évben m ár ketten költöznek vissza a költő szülővidékére: előbb Meszesen, majd 1959-től Szalonnán laknak és dolgoznak. A költő hangszalag-beteg ség miatt 1982-ben kényszerül abbahagyni tanítói m unká ját. ekkortól könyvtárosként szolgálja tovább szülőföldje kultúráját, de haláláig vágyik vissza a katedrára. A Szárhegy déli nyúlványán elterülő. 1249-ben már írott forrásban is m egem lített Szalonna település (neve a 'sós' jelentésű szláv slana szóból szárm azik) - centru m ában az Árpád-kori tem plom m al - 1959-től ugyanazt a világfókuszt, a lét középpontját jelenti szám ára, mint gyerm ekkorában Perkupa, illetve - az irodalomból m erít ve példát - Benedek Eleknek Kisbacon. Fábry Zoltán nak Stósz, vagy Bohumil Hrabalnak Prága. Egész költői világképének centrum ává válik a hegyekkel és erdőkkel körülölelt falu. ..a lábnyom-világ'. a völgyben csörgedező 12
Előadás közben • Laki-Lukács Boldizsár felvétele
Rakaca-patakkal ( majd az ott kialakított Rakacai-víztározó tóval). ( 1958-ban egy éven át a Rakacai-tó leendő medrét képező völgyön keresztül jár tanítani Meszesről Szalonná ra.) A táj em beri világa és annak kultúrája pedig egyszerre a legfontosabb öröksége, kihívása és felhajtóereje is művé szetének. Eredendő, szárm azásából is következő szociális érzékenységéhez e kettős forrásból: egyszerre a táj és az em beri környezet sugallatára társítja hozzá a népkölté szet s az átfogóbb népi kultúra, majd a Kalevala értékeit. József Attila. Illyés Gyula. Kormos István és Nagy László nyom án olyan költői útra lép rá. amely költésze tünk „bartóki" vonulatának nevezett irányaként a népi és az archaikus kulturális tradíciókat - a világirodalom hosszabb ívű törekvéseihez, így az Eino Leino. Yeats, Garda Lorca. Jeszenyin. Nicolas Guillén. Pablo Neruda. Vasco Popa művészetében megfogalmazott szemléleti lánchoz is illeszkedő esztétikában - az aktuális nem zeti történelem értelmezésével és az adott kisvilág szo ciális helyzetének következetes elemzésével köti össze. Már pályája kezdetén karakteres erővel jelennek meg alkotásai közt az ezekből a sajátos esztétikai és eszmei, gondolati forrásokból egybeálló poétikai form ák. {Úgy hogy min denki hallja. Némán ügetnek. Egészét. A semmifordul. Fut énekelve) A Hetek költői közösségében pedig, az értő, figyelő és rokon pillantású tekintetek kereszttüzében még inkább elmélyülnek, kiteljesednek Kalász László verseinek ezek az alkotásait egyszerre e költői csoport szellemiségé hez kapcsoló és egyedivé varázsoló vonásai. A szerző első érettebb verseit m ég az ötvenes évek elején ( 1953-ban) az Alföld folyóirat elődje, az Építünk hasábjai közük. Később a Kortárs (1961) s m ás fórumok is helyet adnak írásainak. Egyik első m egjelent (s azóta is az egész életmű egyik tipi kus darabjaként em legetett) verse, az Anyumnak konya GÖMÖRORSZÁG 2015/3
LÁSSÁTOK, FELEIM!
Kalász László
van azonnal tágabb akusztikájú stilisztikai vitát kavart, am iben Fábián Pál nyelvtudós és Kardos Pál iroda lom történész is a költő mellé álltak. Első kötete, a Szánj meg idő - a bázisadó költeményei elkészüléséhez mér ten - mégis tízéves késéssel, a szerző 34 éves korában, 1967-ben látott napvilágot. A Hetek alkotói a hatvanas évek közepén léptek föl a m a gyar lírában, lazább, de határozott poétikai és gondolati arcélű költői csoportosulásként. Csapatuknak a közösen példának tekintett elődök és kortársak: József Attila, Illyés Gyula és Nagy László költői iránym utatásai és a magyar világ új poétikai értelm ezésének akarata adták (a Prágai Tavasz kibontakozásának és letörésének éveiben) a leg m arkánsabb, őket egy közösséggé form áló elemeit. A hat vanas évek közepén a látszólag egymástól távoli utakról induló szerzők Kabdebó Lóránt (Napjaink) és Far kas László {Újírás) által 1967-től tám ogatott közössége, az alig egy-két évvel utánuk induló Kilencekká együtt, m ár a magyar líratörténetben is új poétikai igénnyel lépett fel. Nagy László, Juhász Ferenc m etaforikus, intenzív képvilága és Pilinszky János, Nemes Nagy Ágnes elvont tárgyias költészete mellett ők szorosan a m indenna pokhoz, a szocializm usnak nevezett társadalm i form áció csapdáiban vergődő emberi világhoz hajolva, egyszerre szociografikus erővel és a költői program keresés új ösvé nyeit járva kísérelték meg a közéleti költészet átértelm e zését és a korábbinál em berközelibb poétikai perspektíva kim unkálását. Egy olyan új szerkezetű, s Nagy Gáspár lá zadó m agatartásáig vezető, a társadalm i életre következe tesen figyelő lírai modellt vázolva föl, amely m ár nem egy felépítendő, a politikától kreált vagy im portált ideálvilág eszményeiből indult ki - hevülettel és hitetően hanem az adott em beri és nemzeti közösséget, a társadalom ra, a lélekre és a sors m indennapos gondjaira koncentrálva, a m aga legsúlyosabb és legkellem etlenebb problémáival szembesítette. GÖMÖRORSZÁG 2015/3
E költők lakóhelyük geográfiai és településtípusa sze rint „belakták” szinte a teljes Magyarországot, költői üze neteik ezért összességében a nem zeti sors legnehezebb tanulságait foglalták össze. Az alaptém a mellett verseik világában - a Kalász Lászlóéban is - természetszerűen jelentek m eg a m ár Ady ciklusait is szabályozó legfonto sabb egyéb tém akörök: a szerelem (Ledobom ruhámat, Vonulnak), a családi élet (Nem tudsz te) az élet. a halál (Én láttam őt. Édesanyám. Ez az ég), az em beri szerep (Pilátus vagyok, Kardoddal. Bogából) és az Isten (jön Isten. Ha lenne menny) kérdései is. Kalász László életműve az észak-borsodi (tágabb at moszférájában az északkelet-magyarországi) vidéki em beri világ értelmezésével teszi teljessé ezt a nagyobb, közös képet. Költői arculatát is ennek a jellegzetes, csodálatos és nyom orúságos kisvilágnak a tükrében alakítja ki. Alkotása inak legfontosabb esztétikai eredményeként két olyan jel legzetes műfajváltozatot hoz létre, amelyek sajátosan teszik felism erhetően líratörténeti értékűvé - és Kalász László-i form átum úvá - az általa kialakított műfajtípus-variánsokat. Az egyik a rövid, a rendkívül sűrűvé koncentrált, szinte m iniatűr „bartóki dal". A másik egy hosszabb alkotásforma: a „kalevalai" ihletésű költemény. Az első műfajtípusban fő képp Erdélyi József, József Attila és Nagy László bartóki dalainak eredményeit folytatja és alakítja át a borsodi köl tő, a m ásik inkább gyűjtőfogalom. A Kalevala, de a magyar népköltészet örökségéből is (ballada, mese, monda, nép dal) táplálkozó, epikus és drámai vonásokat vagy betéteket is hordozó, hosszabb Kalász-műfajok csoportját jelenti. (A Kalevala hatása ugyanakkor Kalász parányi ..bartóki" dalaiban is egyértelműen tetten érhető. Alkotásainak általá ban véve is csupán egy szűkebb rétege m arad kívül a folklór és az archaizáló szemlélet látókörén.) A m aga különleges, „bartóki” dal változatát a szerző elsősorban a Bódva-völgyi népi kulturális hagyományok, különösen a népdalok, a tudatosan m egism ert egyéb m a gyar folklórszöveg-örökség, a Kalevala képalkotó asszociativitása és a folklórt átem elő József Attila-dalok nyomán alakítja ki. A Példaképem a népdal. Mestereim nincse nek'1 sokszor idézett gondolatával a néphagyom ánynak a verseit föltápláló legfontosabb örökségére - m int ennek a form a- és szemléletújító poétikai folyam atnak a fölizzító centrum ára - utal. .Mondákban, legendákban, mesék ben", eleven szokásokban - ahogyan Cs. Varga István erre bő illusztrációval rám utat a „népi viselet" em lékei ben, „a népi építészet' és „a népi díszítőművészet reme keiben: szőttesekben, hímzésekben, rusztikus tárgyi em lékekben" rendkívül „gazdag ez a táj." A népdal mellett a költő a tudatos Kalevala-integrációt is a legfontosabb ösz tönző erői között nevezi meg. A Kalevala iránti elragadtatásajózsef Attila-i mértékű, elődjéhez hasonlóan ő is szinte állandóan a keze ügyében tartja, idézi, tanulja, poétái tu datvilága legfontosabb erői közé építi a finnek archaikus eposzát. Mert a Kalevala, azóta hogy' tudatosabban ír tam, mindig ott volt nálam" - nyilatkozta Zimonyi Zol tánnak 1985-ben. Mestereit, József Attilán kívül Sinka 13
LÁSSÁTOK, FELEIM!
Istvánt, Erdélyi Józsefet, Kormos Istvánt és Nagy Lászlót is elsősorban ennek a két archaikus-folklorikus örökség bázisnak a holdudvara vonzotta m agához. Kalász László „bartóki” dalai nem futó hangulatokat, lazább érzéseket közvetítenek, hanem rendkívül kiterjedt látóterű és intenzív létállapot-sűrítmények. Epikát, drá mát, lírát tömörítve magukba, egyszerre ősköltészeti gesz tussal és a korszerűség villogó dinamizmusával form álják verssé a Trianon után a geográfiai perifériákra rekesztett területen élő, az erdők, hegyek, vizek s egy keletről katonai erővel im portált szellemiség erői közé zárt em ber s - a kisvilágában is Magyarországot tükröző - szűkebb emberi közösség m indennapos, de a periferikus létkeretek elle nére is nemzeti és egyetemes problém áit. S term észetesen a személyes lét ütközéseit, elmélyüléseit, derűit és válsága it is. E dalokban Kalász legfontosabb tém áiként az em beri nemzeti kifosztottság {Megütött népemmel, Nem tudom), a személyes és történeti kilátástalanság {Csak a fák. Az ég szélostora, Mögöttem), a perspektíva-hiány, a sivár táj jal és a szellemi környezettel küszködés (Mindennapos, Foggal és körömmel, Most már), a pusztulás problémái {Abortál, A toronyban), a táj és az em ber archaikus vo násokkal teli kapcsolatrendszere {A hegyek, Énhozzdm lejönnek, Hajnalán), a szűkebb táj s azon át a haza szeretete CNémet; tatár, török. Már robban), a családi lét {Nézlek., Tavasz lesz) és a barátság, em berség {Szeretaz ember, Mintha rögtön, Fogy már életemnek) minden bajjal szem ben szigetként megképződő erői nyilatkoznak elsősorban meg. Különleges műfaji variánsként költemé nyei között a képverssé alakított ..bartóki" dal is megjelenik {Szomorú). A Kalász-dalok éppen azért különleges státu súak a kor lírájának „bartóki" törekvéseiben, mert legjobb darabjaiban egy szegény és izolált történelm i és kulturális peremvidék tradícióiból és aktuális emberi-társadalmi hely zetéből képes, elődeihez viszonyítva is rendkívüli tömörség gel és az archaikus „poétikára" figyelő szintézis új minőségi vonásaival, a kor költészetében fellépni. „Bartóki” dalainak rá jellemző, újszerű szintézist alkotó ismérveit főképpen az ellenpontozó, a párhuzamosító és a többféle műnem-hatásokat m iniatűr terepeken is egymásba vetítő, a mikro- és makrovilágot gyors képvágásokkal egymásba tiikröztető drámaelvűség, és az így felépített poétikai erőtérben az ak tuális sors koncentrált, pillanatszerű felragyogtatása adják. Poétikai form akísérleteinek terjedelm i ellenpólusán az elsősorban a Kalevala ösztönzésein kialakított, a hoszszúvers felé közeledő, de terjedelmével és kompozíciójával annak tartom ányaiba m ár be nem lépő, azt csupán meg érintő költemény helyezkedik el. A „kalevalázó" „félhosszú vers” a Kalász-esztétikában egyszerre terem t stílusim itáci ót, önstilizációt, intertextuális kapcsolatlétesítést, új poéti kai érték- és formakeresést, s (az alkotói szemlélet archai kus átform álásával) önstilizációt is. A Kalevala hatása ott fénylik Kalász mellett többek között Weöres Sándor. Juhász. Ferenc. Szilágyi Domokos. Ágh István, Kiss Anna. Kiss Benedek műveiben is. Kalász László népköltészeti, Kalevala- és más finnugor folklórelemeket 14
vegyítő hosszabb verseinek lírát, epikát, drám át az archa ikus szellem poétikai tartom ányában egybeoldó műfaji karaktere többféle kísérletező form aváltozatot mutat. Az alakító elv hol az archaikus finnugor folklórra hangolt népmese {Tetejetlen fa, Harminc hattyútojást leltem), hol a mágikus vonásokkal telített sorsállapot-összegző népballada {Kilenc csillag, 56 október), hol a kalevalai világkép-imitáció és az archaikus mítosz eszmei üzenetét a m aga jelenének és küldetésének gondolati rácsára ráül tető, egyszerre ars poeticát és eszm ei életkép-koncentrátumot adó önvallom ás {Szint vallók a szelekkel) poétikai szféráiba mutat. Hol pedig (szinte Rákos Sándor óceá niai fordításait megidézve) a törzsi költészet gondolati dinam ikájára, ritm ikai szerkezetére emlékeztető önsorsés létértelm ező ívű term észetleírást {Fut énekelve) vagy szellem ében és stílusában is a Kalevalát idéző önportrét (.Nőttön nő) terem t. S arra is van példa, hogy a szerkesztés a környező világot és az em beri szerepeket a Kalevala és a kiterjedtebb finnugor folklór esztétikai hagyom ányának vonásaival világ- és sorsértelm ezéssé, a küldetéses költői lét program darabjává alakító tágasabb bartóki kompozí ció ( Végtelen rét havában) irányában mozdul el. A rövid és a létbeli kontrasztokat, a világ-, a sorsállapotokat és a történelem disszonáns vonásait néhány gyors villanású képben m agukba sűrítő dalokkal szemben ezek az alko tások a modern folklór- és archaikum -im itációnak - a Ju hász eposzai, Nagy László hosszú versei és a m aga Kalász László által létrehozott m iniatűr „bartóki" dal közötti po étikai térben - a „félhosszú" műfajváltozati lehetőségeire m utatnak rá. A Kalevala motívum- és formavilágából táplálkozó Kalász-művek középpontjában a m agyar líratörténetnek is az egyik legigényesebb „kalevalás” alkotása, a Végtelen rét havában áll. Benne összegzésszerűen és illusztrációs értékkel szemlélhető mindazoknak az értékvonásoknak a rendszere, amely a finn művet forrásként alkalmazó hosszabb terjedelmű Kalász-verseket is jellemzi. Az is összegzésszerűen m utatkozik m eg a műben, ami a Kalevala-ihletésű Kalász-típusú hosszabb alkotások egyik leg jellem zőbb sajátossága: hogy a finn eposz szemléleti vo nalait és stílus-m eghatározóit a szerző átlényegítő erővel vetíti rá a Bódva-völgvi kisvilág társadalm i és természeti szféráira. Káló Béla gondolatát idézve, az ország egyik leghátsóbb zugában élő költő valóságos .szalonnái Ka levalát" terem t. Az ott élő em berek világa, az ott eleven társadalmi, m orális és lelki problém ák jelennek meg a Ka levalától örökölt művészi eszközök m ezőiben. Ez azt is je lenti. hogy a szülővidék szűkebb tárgyi és szellemi közege (s a rövidebb versek egy jelentős része sem kivétel ez alól) a kalevalai m ítosz tereibe emelkedik. A táj, a hegyek, a völ gyek. a vizek és az égbolt, a Vejnemöjneti. llmarinen és LemminkeinenMWA vidék jegyeit hordozzák magu kon. s az itt élő em beri és költői személyiség is az eposzbeli hősök vonásaival telítődik. Ugyanakkor a konkrét magyarországi társadalm i feszültségek erővonalai m eghatározó an ütnek át ezen a Kalevala-emlékidőn és stílusimitáción; GÖMÖRORSZÁG 2015/3
LÁSSÁTOK, FELEIM!
ezek érkeznek fel nem csillapuló dom inanciával a Kalász által megénekelt földről, az intertextualitás hídján, a szer zői poétika archaizáló tartom ányaiba. Vagyis a táj valós elemei, a dombok, hegyek, a házak és a vizek mellett az emberi viszonyok, rétegek problém akörei is intenzíven a kalevalai igényű szellem látóhatárába jutnak. Mindezek a sajátosságai a - többek között a szerző kortársai közül Kányádi Sándor, Szilágyi Domokos, Ratkó Jó zsef. Kiss Anna verseiben term ékenyen tovább alakuló - magyar „bartóki” líramodell és a folklór és archaikum asszimiláló egyetemes költői vonulat jelentős alkotójává emelik a szinte egész életében elzártan, „a szeretet börtö nében és kínjában”, a hegyek m ögött élő és az édesanyja kifehérített vásznaira emlékeztető „messzi” után verseiben örökké vágyakozó Kalász László életművét. Aki hegyek közé szorított világából a m agasra kitörni képes poézis és a személyes szabadság „végtelen rétjeié' a Kalevala és a né pi kultúra tágasságaiban találta meg. A Bódva-völgyet - Cs. Varga István szavaival - elsőként „a magyar irodalom térképére rárajzoló" költő m un kásságát, a hetvenes évekhez közeledve, többek között az Alföld folyóirat és Miskolc város nívódíjaival, 1973-ban Radnóti-, 1975-ben JózsefAttila-, 1987-ben Szabó Lőrincdíf\ú ism erték el, 1992-ben m egkapta a Borsod-AbaújZemplén Megyei Közgyűlés Alkotón Díjál 1993-ban a köztársasági elnök a Magyar Köztársasági Érdemrend kiskeresztjének polgári tagozatává tüntette ki. Művei számos országos antológiában szerepelnek, ezek között a két leggazdagabb válogatás a két Hetek-gyűjtemény, Az ének megmarad (1 9 8 5 ) és a Más ég, másfö ld (20 0 1 ). Életében a Szánj meg idő című első könyvétől (1967) a Nagyjövő mögöttünk című kiadványig (1 9 9 8 ) összesen tíz kötete látott napvilágot, közöttük 1995-ben az Össze gyűjtött versek. Az eddigi legfontosabb irodalom történeti összefoglalás Kalász László m unkásságáról Cs. Varga Ist vánnak a Költő a Bódva-völgyben című könyve (19 9 8 ). Kötetben eddig meg nem jelent műveit tartalm azó A vi lág dallama cím en kiadott posztumusz verseskönyvével &Mintha rögtön meghalnék szerzőjének - a halála után hat évvel is - elevenen ható, aktuális szellemiségű tizen egyedik kötetét tartja kezében az olvasó. A mintegy negyedszázados, elzárt földrajzi vidéken végzett oktatói m unkájáért Kalász László kitüntetést, díjat soha nem kapott. De József Attilához hasonlóan tanít és nevel m a is: messzire visszhangzó kisvilágából a harang szó végtelen „dallamaként” repülnek fel, s üzennek sorsról, tanúskodnak egy szép em beri küldetésről költeményei. „Szemrésbe szorult csillag Fecske Csaba, noha ugyanabból a völgyből, Szögli getről száll fel a Pegazus paripa hátára, akárcsak Kalász László, noha hasonló végeredményre: a kifosztott és a ver gődő Magyarország vonásainak m egrajzolásához jut; egé szen másféle m intákat követ, mint a Rakaca-patak menti mester. Nála a népköltészet nem játszik akkora szerepet, jóval rejtettebben tűnnek át motívum ai a versein, mint ”
GÖMÖRORSZÁG 2015/3
Fecske Csaba • Laki-Lukács Boldizsár felvétele
a Kalászén. S az archaikus kultúrára, a Kalevalára, a ke reszténység előtti m ítoszokra a költészet barbár húrjaira is csak távolról emlékezik. (Csupán a keresztény mitológia kap nyom atékosabb szerepet m unkáiban.) Képanyagában, látom ásaiban, ritm ikájában a folklórhatások jóval vissza fogottabbak. A nagyításokkal, a kozmikus terek bejárásá val, a küldetéses, a közösség-képviseleti költői m agatartás fogalmaival jóval szerényebben él, m int a perkupái szüle tésű elődje. Nála a m ikrovilágra és a lélekre nagy érzékeny séggel és részletességgel kiterjedő szigorú költői analízis kerül a középpontba, amelynek sajátos kifejlesztésében - habár vannak a Kalász-életművel is kisebb fokú érintke zések - elsősorban mégis az egykori miskolci vasutas-gye rek: Szabó Lőrinc volt a m estere. Az a médium pedig, am elyen keresztül, m int m inden lényeges vonást m agába sűrítő m em bránon, képet ad világáról, koncentrált lírai portrékat rajzol Borsodról és Magyarországról, az éppúgy, akár a Tücsökzene szerzőjénél, nem más, m int: önm aga. Kalász személyisége az ábrázolások többségében mitikus sá válik, vagy mitikus kohéziókba kerül; akárcsak minden szereplő vagy természeti elem versei erőterében. Nem így Fecske Csaba, a személyiség, a szögligeti alkotó műveiben. Ő a leghétköznapibb, legprofánabb, „legfecskecsabább" marad, kozmikus esélyek, cselekvési arányok, mitikus perspektívák nélkül: pontosabban önm aga lesz a saját lé tének a lét valódi esélyeihez képest aláfokozott m ítosza. De ez a mítosz m ár nem a Vejnetnöjnemk, zHéphaisztoszo k , a Heraklészok, az Aeneasok, a nagy küldetések mítosza. Hanem a személyes lét történeteiből, m últjából, emlékeiből, élményeiből, kapcsolataiból, „a hétköznapok gy’ámoltalan hőseiből” összeálló világ- és én-analízis, csu pán emléke m ár a m ítosznak. A költői képekben hordozott vázlata, olyan egyenes síkú tükör már, amelyben a m inden napi lét közvetlenül szem lélheti m agát. A görbe tükrökben játszó mitologikus nagyítások, egym ásra torlódó látom á sok, fölizzó remények nélkül, m int az alábbi Hétközna 15
LÁSSÁTOK, FELEIM!
p i strófák című önhelyzet-nieghatározásnak a m agáért beszélő, az egész életm űre jellegzetes érvényű soraiban (am elyekben a költő szinte az itt hagyott, megöregedett, lefokozott József Attila hangján beszél): létezem hiszenfizetem az adót és rubrikákba írják nevemet este mindig megnézem a Híradót dühömben olykor káromkodom eg\'et összekuszálom az álmot és valót nem vagyok képes megölni egy leg}'et elnézem a sarokban mint sző a pók s hallom kefélni a felettem lakót A Fecske Csaba-versek szézám -ajtajának kulcsa ezért m aga a személyiség: az az em beri arc, amely minden esetben a művek középpontjában áll. S m int m agnetikus centrum , szervezi a szóképek, szavak, m inősítések, leírá sok és fogalm i ítéletek lírai bolygórendszerének hálózatát. A Fecske Csaba-személviség pedig mindig kettős aspektu s a egyaránt szuverén, a m aga pszichológiai-biológiai lé tébe zárt entitás, de ugyanakkor történelm i katalizátor is. Ebbe az utóbbi term észetébe, arcába, alakjába sűrűsödik előbb Szögliget és a Bódva-völgy, majd Miskolc és Borsod-Abaúj-Zemplén, végül pedig az egész Magyarország. Amikor tehát Fecske Csaba látszólag ..csak” m agáról be szél, akkor ezekről az em beri-geográfiai és történelm i di m enziókról is szól. Kicselezi az újabb keletű teoretikákat. a költészetet ezoterikus terekbe, a közösségtől, a társadalmi gondolatoktól távolodásra szólító burkolt vagy nyílt eszté tikai imperatívuszokat; és úgy terem t - látszólag - szemé lyiség-lírát; hogy közben ezen a m em bránon át - akárcsak Kalász, de nem a közvetlen kinyilatkoztatás vagy a mitizáló sorselem zés metodikájával - folyam atosan a valódi lét esélyei alá szorított em beri világáról beszél. Amikor a miniatűr, a bárm ilyen kicsi, a személyes emlékek sora válik sorssá, a lét nagyobb szabású illúzióit helyettesítő, de a személyiségben mégis fontos, m ert egyedi, az egyetlen kincsként kezelt szellemi vagyonná, a világ, a társadalom , a szabadság hiányát, űrét kitöltő, helyettesítő matériává. A Fecske Csaba-személyiség ezért hát koncentrátum is: a borsodi em ber - de nem a felső „körökhöz” tartozó né hány száz hanem az alulsók, az oldalra sodortak, a lét em beri arányaihoz sem a szocializm usban, se m ost eljutni nem képesek, nem engedettek poétikai sűrítménye. Az ő lírába vont személyisége jellegzetes „borsodisága” ellenére m aga Magyarország, pontosabban a m agyarországi népek utóbbi ötven-hatvan évének tragédiája. Az 1956 után már a tragédia átéléséig, katarzisáig eljutni sem képes, az odá ig vezető úton valahol ott hagyott, oda rekedt, torzóban m aradt magyar létesélyek eleven foglalata. Ennek a sze mélyiségnek a sorsjelölő alapkategóriája ezért a hiány, az ebben a történelm i struktúrában kiteljesedni, m éltón élni nem tudás. A szerző arcát is a hiányok, az elm aradások, a kifosztottságok esztétikája építi, félreism ert álarcba takarózom / fázom, hiszen szűkében vagyok magam 16
nak" - fogalm azza meg: és sorolhatnánk tovább a lét- és én-hiány hajszálpontos dokum entációját: „nem találok magamra senkiben", „elhidegülve álmaimtól" élek, a kézből, a létből elcsúszó dolgok közepette, m ert .soha sem az jött. amire vártam", s e jövőből kirugdosottságban m ár ..akár nélkülem is boldogan elüldögélnék." Fecske Csabának mind a költészete, mind pedig a fizi kum a (jelképesen) ezt a fájdalm at hordja m agán, ezt a stigm át: a letört, a m aga kínjaiba kötözött, a megváltásig sohasem jutó. eljutni nem engedett ország sorsát. A költő fizikai léte, biológiai hányattatása, szenvedései ugyanis sohasem véletlenek, a személyes sors, a betegség: az a köl tői nyelven túl folytatódó szöveg, világszöveg, létszöveg. S ahogyan - Pilinszky Jánossal szólva - Auschwitz el hányt bádogkanalai képesek beszélni egy nép tragédiájá ról és a világ bűnéről, éppúgy képesek ezekről értelmező szavakat m ondani a m agyarországi írók fizikai helyzetei, arcuk ráncai, betegségei is. Balassi ágyúgolyó-ütötte. Zrí nyi vadkan-szúrta. Petőfi orosz dárda-okozta. Radnóti fasiszták-lőtte sebétől a novellista Szabó István, az író Hajnóczy Péter öngyilkos alkoholizmusáig és mások sokféle bajáig. Az alig ötvenévesen bottal járó, bicegő Fecs ke Csaba pontosan olyan, m int a vágyaiba törött. Európa hátsó udvarában botozgató ország. S ahogyan a sínekre fekvő József Attila, a haláltábort még túlélő, de tífuszban haldokló Gelléri. a meggyilkolt Szerb Antal, az orosz hóm ezőkre hurcolt és ott örök betegségeket kapott Zelk Zoltán, úgy hordja ő is teljes fizikai valójában a magyar világ helyzetét. S verseiben is élesen és pontosan kifejező dik ez az em blem atikus modell. Költem ényeiben nem csak a fizikai, a hús-vér személyiség, az egyedi költő, hanem a magyar világ is ott botorkál, botol, vagy éppen forog kör be, folytonosan fürkészve és vágyva, hol a múltba, hol a jö vőbe kémlelve, s végül mégis kiúttalanul. Ebben a Fecske Csaba által látott és versekbe em elt m agyarországi világ ban ugyanis, műveiből idézve tovább: „mindennek vége eleitőlfogva", és ..minden, ami van. olyan csak mint ha", a .sűrűsödő semmiben" vergődik a lét. és ..az lesz. ami volt": m ert „nincs út hova. nincs idő mire", ezért hát ..rákosán burjánzik a múlt." Fecske Csabának az egész költői világát az ezt a létér zést kifejező m otívum háló uralja. A kórházi szoba a benne haldokló rokonnal (Tanúid voltunk), az egykori kisvárosi gim názium i bál és a csókok {Kamasz), az első testi .sze relmi élmény"(Először), az öreg szülők arca a szögligeti házban (Ők múlnak el. Ősz végén), a séták a miskolci külvárosi utcákon (Őszi reggel. Mint halott rigószemek) mind ennek a beszorított perspektívák közé kényszerített létnek a képkockái abban a filmben, amelyet a 20. század végi és harm adik évezred-kezdeti magyar létről forgatnak a legnagyobb iker-rendezők: a Történelem és az Idő. S am ely errefelé, a Sajó-, a Hernád- és a Bódva-völgyben Fecs ke Csaba-i arccal lépdel a m aga jövője, avagy a végkifejlete felé. Ez a belső lírai táj így M agyarország allegóriájává nő: a válságaival küszködő, m últjának egy-egy fényesebb vagy m eghatóbb, vagy egyszerűen csak a többinél kevésbé sö GÖMÖRORSZÁG 2015/3
LÁSSÁTOK, FELEIM!
tét emlékébe menekülő, léte kis köreit rovó, élete mikrotájait, m iniatűr szépségeit felnagyító országévá, s annak alakosokban hordott közelmúltbeli történelm évé és jelen beli sorsává. Fecske Csaba a Szabó-Lőrinc-i típusú szigorú analízisével a legpontosabb módon Magyarországról: a lecsonkolt remények roncsai közt botladozó, önm agába kapaszkodó, sem külső erőkben, sem volt, sem jelenkori vezetőiben, sem Európa jóakaratában nem bízó magyarországi népek sorsáról beszél, ahol már, a személyesben hordozott tipikusság fájó távlataival is kimondva: ..kive szett belőlem a várakozás bizalma." S eközben mégis hatalm as belső távlatait nyitva m eg annak - szeretetnek, életöröm nek, tisztaságnak és egymást becsülésnek - ami odakint nincs meg, m ert valahová elsodródott az időben. Az ő arca a történelem igazságszolgáltatásából kivetett nép arca, a legszelídebb tanulsága, a befelé néző tapasztalata és a m aga elé meredő létfájdalm a egyszerre. Versei méltó építmények, erős hidak, öreg tem plom ok ném a tiltakozá sai mégis a konzumkultúrával, az igénytelen konzum-léttel szem ben, am ibe a kor beleszorította m indazokat, akiket tönkretett. S akiknek nem adatott m eg sem a szellemi erő, sem a belső táplálék tiltakozni és m eghaladni, legyőzni azok nyomasztó primitivitását. Nem véletlen, hogy gyűj teményes kötetét, életműve sűrítm ényét Első életem cím re (Bíbor Kiadó, Miskolc, 2006. Feledy Gyula rajzaival) keresztelte, mintegy jelezve, hogy következik, van valahol egy másik is, egy méltóbb és igazabb, felemelőbb. Fecske Csaba versei a csendben maradó, a ném a Ma gyarország versei, a fekete Volgán, majd hófehér Audin sohasem közlekedőké. A villamossal, a rázkódó távolsági buszon, a tornanádaskai vonal m unkásvonatán, később legfeljebb Trabanttal, majd görbe bottal járóké: Szögli get, Boldva, Szendrő, Izsófalva, Szuhogy, Kdelény népéé; a mindenkori népsorsban m a is elhagyottaké. A sorsukat a maguk szívéből, egyetlen, drága szegénységükből még is felragyogtatóké, a csöndes tiltakozóké. Költői képeinek gyors, fekete-fehér villanásai ezért hordozzák egyszerre a társadalom ban, az emberi közösségben gondolkodó köl tészet örökségét Vörösmarty Mihály, Aranyjános, Pe tőfi Sándor, Ady Endre, Radnóti Miklós, József Attila, Illyés Gyula, Nagy László és Kalász László átadott tradícióit és azt a korszerűséget, am ely a társadalom és az em ber (a köl tő) viszonyáról a késő modern és a posztmodern időkben inkább az utóbbira, az individuumra helyezi a hangsúlyt. De az a közvetett, finom és áttételes sorsértelm ezés, amely a legtöbb versét, így a Nyárvégi schanson, az Őszi ga lopp a Széchenyi utcán, a Budakeszin a tél, a Nélkülem cím űeket áthatja, olykor nyílt, látható váddá nő, a közbe széd nyílt hangú ítéletévé emelkedik. Mert fecskeszárnyon és görbe boton egyszerre jár m ost errefelé az idő; s Fecske Csaba m indkét utat megnevezi, de m ég inkább: szembesí ti abban a hazában, amelynek az ő fölgöm bjén m ár-m ár neve is alig van, a világhálón önm agáért beszélve csupán a @ .hu cím en (Elveszett nyári vers) érhető el. S ez a kettős aspektus érvényesül nagyszerűen többek között A Széchenyi utcai koldus című versében, amelyben GÖMÖRORSZÁG 2015/3
a nyomorult, mocskos koldus helyzete a Miskolci Nemzeti Színháznők., a Bartók-fesztiválok színhelyének épületénél pontosan ugyanolyan, mint koldus hazájának helyzete Európa bejáratánál. Sőt annak szinte emblematikus-allegorikus mása. A harmadik évezredi Magyarország szimbolikus pillanatképe, mert Budapest, Miskolc. Győr. az egész ország hajléktalanjai nak, sorsukból kiebrudaltjainak helyzete ebben az utcaképben szimbolikus jellé: már-már új nemzeti címerré áll össze Az Eu rópa hátsó udvarából előoldalgó, Európához törleszkedő, an nak árnyékában, alamizsnán tengődő hazáé. Mert ez a koldus a mai Magyarországon (m int az új számkivetettségek eleven jele) m ár szervesen hozzátartozik az utcaképhez. Az igényte lenség a mi akaratunkból immár a Kárpát-medence kellős kö zepére érkezett. Ez a koldus ezért a mai Magyarország entitás erejű portréja is. Mednyánszky László ceruzájára illő. első világháborús nyomorképeinek sorozatából. A rendszerválto zással, a világpolitika nagy fordulataival élni képtelen nép szé gyene és sebe egy szerre. Hatalmas vád egyszersmind a rábízott ország esélyeit szétszéledni engedő magyar értelmiség iránt: a színház árkádjai alatt ül a nyomorúság trónusán vihari ért tolószékében a falakon túl az idegen város vinnyogása [...} arca kifejezéstelen akáregv ikoné csak nagyranőtt borostája viselkedik pedig mintjó l sikerült habos köpet olyan szép a délután [... |két szeme ellenkező irányba elgurultgolyó az eleven hús meleg sarában nem látja hát hogyan élik el előle a várost [... |néha-néhafelszisszen a karfára tett üres konzen dobozsötétjea beledobottaprópénz nyomán taknya ezüstjén csillan a közeledőalkonytkülönösfénye a hang ahogy' megköszöni a kuncogófilléreket mintha nem is a szájábóljönne iulahonnéta gyomrából a bőre alól mert nincsenek szavai már csak szervei a csontjai hangoskodnak van minta kő minta szemrésbe szorultcsillag benne minden seb Ljárt véget ért minden ünnep S m indeközben Fecske Csabának még van ereje ironikusan-játékosan parafrazeálni például Dantét, Adyt. Kosztolányit, van jókedve és hite nyelvi bravúrokra, stí lusim itációkra, játszadozásra is. A Kosztolányira, Babitsra emlékező, a posztmodern nyelvi játékaival összevillogó nyelvi megoldásaiból m ost éppen csak ízelítő adható, pél dául a Szeptemberi áhitat helyett a Szeptemberi átiratbői. „de arcomban immár két öreg szem / öregszem bár erre nem törekszem":, avagy a Miskolcon járt az ősz soraiból: „ballagtam épp afüstös Tháliába / Bandi pin cér már hütötte söröm / de ja j hiába minden hiába / minden sör langyos lesz végsősoron. ” Kívánom Fecske Csabának, hogy a gyakran langyoso dé) sörök ellenére, m inél tovább elem ezhesse hazáját, és ne adja fel Miskolc, Borsod, a Bódva-völgy költői értelm e zésének akaratát. Kívánok neki egy m éltóbb M agyaror szágot, s hogy öregkorára játékosabb költő lehessen... 17
