Thomas Mann: József és testvérei
Tartalom:
Készítették:
Királyi arcképcsarnok .................................................. 3
Szerkesztők:
„Amon isteni hitvese” ................................................. 6 Mi húzza a harci szekeret?.......................................... 8 Szakrális és hétköznapi épületek .............................. 11 Sokszínű művészet .................................................... 15
Vezető szerkesztő: Digitális tördelők:
Berezvai Szénia Machalik Kriszti Milovits Hanna Németh Fruzsina Misius Magdolna Abonyi Gábor Berta Máté
„A gyermek egy hajó, mely ismeretlen rakományt szállít” ....................................................................... 18 Az istenek titokzatos világa....................................... 21 Diákcsemege ............................................................. 25 Ki volt ő…? ................................................................ 27 Budapest, 2011. február 7.
Királyi arcképcsarnok Sumer-Akkád királyok
Enmerkar
Khashkhamer Gudea Sargon
Gilgames
Valló Berta rajza
Sumer király szobra
Ókori Kelet
3
Asszír királyok Isteni erő a jelvényekben A mezopotámiai államiság hagyománya alakította ki az asszír királyi jelvényeket és azon kifejezésmódokat, amelyek a meghódított területek és vazallus államok lakosságának, valamint a saját népességnek és az ide látogató követeknek a birodalom erejét és tartósságát szimbolizálták. Az ókori Közel-Keleten, így Asszíriában is, az isteni szférával az élet minden területén szoros kapcsolatot tartottak fenn, s az uralkodóknak ezen a szoros kapcsolaton belül is kiemelt szerep jutott. Ezzel magyarázható, hogy királyi jelvények felbukkannak az istenek hatalmi jelvényeiként is, és hogy a birodalmi propaganda nemcsak a külvilágnak, hanem az emberfeletti régió lakóinak is szólt. A mezopotámiai szóhasználatban az uralkodói jelvényeknek nincs pontos megfelelője. A sumer „me-te” és az akkád „szimtu” egyaránt jelölte az uralkodó ékszereit, ruházatát és mindennapi használati eszközeit is, ezzel is kifejezve a köznapi világtól való elkülönülését. A felsőbb régióval – az isteni világgal – való közvetlen kapcsolatot az is mutatta, hogy a királyban is megvolt az isteni erő, a „me” (e sumer szót az akkádban a leggyakrabban a „parszu” szóval adják vissza, ami azonban szertartásrendet is jelent, mutatva az eredeti kifejezés összetettségét). Ez az isteni erő az istenek és evilági helytartóik, a királyok ruházatában és jelvényeiben testesül meg, s ezeket elvesztve az istenek is esendővé válnak. Ezenkívül az uralkodót is körülvette az istenekre jellemző ragyogás, a melammu. A mai értelemben vett uralmi jelvényeket több szövegben is felsorolják, ám a felsorolásokban sok az eltérés. A legteljesebb lista egy kései szertartásrendben található, melynek pontos funkciója nem ismert. A szöveg szerint a királyi
4
jelvények a következők: uralkodói föveg, jogar, fegyver (valószínűleg buzogány vagy tőr), íj, pásztorbot, ruházat, aranykarika, kövek (talán az istenek szimbólumait ábrázoló lánc), görbe kard. A szertartás szerint a király a föveget, az aranykarikát, a jogart átadja az istennek, az íjat, a fegyvert és a pásztorbotot a trónszékre teszi, majd a görbe kardot is átadja (azaz az istenszobor felé nyújtja), miközben elmondja a megfelelő ráolvasást. E szöveg mellett fennmaradt egy koronázási rituálé a 2. évezred második feléből. Ebben a királynak mint Assur isten főpapjának a beiktatásáról van szó (az asszír uralkodó a 14. századtól viselte ezt a címet). A szövegben királyi jelvényként említik Assur koronáját és felesége, Mulisszu fegyvereit, s ez a két isten helyezi a turbánt (nem a föveget!) a király fejére. A felsorolásban szerepel még az aranykarika és a jogar is. A ninivei könyvtár megalapítójának, Assur-bán-aplinak (Kr. e. 668–627) koronázási himnuszában olvasható az alábbi fohász: „A nagy istenek adjanak neki egyenes jogart, hogy kiterjessze az országot és népét!” A himnusz szerint a királynak Anu, az ég istene adta a föveget, Enlil a trónt, Ninurta, egy hadisten a fegyverét, Nergal, a halálisten a ragyogó fényességet, s Nuszku, egy összetett, de hadi aspektussal is felruházott isten adott mellé tanácsadókat. Itt megjelenik egy újabb hatalmi szimbólum, a trón is.
Föveg, jogar, trón Az uralkodói föveg (agú) a III. évezred óta meglévő hatalmi jelkép; az Enki és a világrend c. sumer eposzban is felbukkan mint az en-ség (en = úr, egy korai uralkodói cím) jelképe. Az asszír királyok jellegzetes, fez-szerű fövege délről, a II. évezred második felében Babilóniában uralmon levő kassúktól származik.
Fedezzük Fel!
Létezett egy másfajta fejfedő is (kulúlu), mely a vallási funkcióhoz kapcsolódhatott, és amely vagy egy nyitott fejfedő, vagy egy fejkendő lehetett. A két oldalt hosszan lelógó fejkendő a trónörökös és a többi királyfi viselete volt, de ugyanilyen kendőt hordott a föveggel együtt a király is, sőt a domborművek tanúsága szerint a vadászaton föveg nélkül is viselte. A vadászat azonban már átvezet a királyábrázolások és ezzel együtt a hatalmi szimbólumok világába. Legtöbbször a föveggel együtt szerepel a jogar (hattu), mely gömbölyű végű volt, s a domborműveken igen gyakran szerepel. A trón (kusszú) ebben a korban is természetes módon válhatott a királyság jelképévé. Különleges jelentőségre tett szert később a keresztény kultúrában a pásztorság és az ezt kifejező pásztorbot (sibirru). Az uralkodónak mint jó pásztornak a képe szintén több ezer éve jelen volt a mezopotámiai és általában a közel-keleti felfogásban. Az eredeti munkaeszközből már korán hatalmi jelvény lett, melyet nemcsak a királyok, hanem több isten, pl. Sakkan, a (vad)állatok istene, Tammuz, a meghaló-feltámadó vegetációisten, de a nagy istenek, Enlil és Assur is hordtak. A képzőművészeti ábrázolásokon a pásztorbotot hosszú botként jelenítik meg.
A fegyver (kakku) a korai Mezopotámiában egyértelműen a buzogányt jelentette. Már a III. évezred közepéből maradt fenn buzogányfej. A 9–7. században ezzel a szóval már valószínűleg egy hosszú, egyenes tőrt jelöltek, melyet gyakran láthatunk a király (és a trónörökös) oldalán. A szövegekben ritkábban szerepel, de érdemes megemlékezni a pórázról (szerretu) is. Ennek az eszköznek kozmikus jelentése is van: egyes szövegekben Assur isten tartja kezében az ég és föld „pórázát”, de Istar és Marduk istenek is szerepelnek az égi póráz birtokosaként. Ugyanez a szó használatos a kötőfékre is, melyet a legyőzött ellenség orrába fűztek, tehát ez az eszköz már főleg hatalmi szimbólumként jelent meg. Elképzelhető, hogy eredetileg az a karika volt, amelyet a pálcával (jogarral?) együtt láthatunk pl. Hammurapi híres törvényoszlopán. Az ugyancsak több évezredes múltra visszatekintő jellegzetes királyi lepel szintén megkülönböztette az uralkodót környezetétől; ezt rajta kívül egyes szertartásokon csak az őt helyettesítő személy viselhette. Megfigyelhető, hogy pl. az újévi ünnepen, melyet birodalomszerte megtartottak, a tartományokban a király egyes kiemelt ruhadarabjai szimbolizálták az uralkodót. Berényi Andor és Mihók Bálint
Ókori Kelet
5
„Amon isteni hitvese” Egyiptomi királynők Hány és hányféle asszonnyal találkozhatunk történelmi időutazásunk során? Az egyiptomi birodalomban élt néhány különleges nő, aki lerázta az évszázados hagyományokat és a nőkkel kapcsolatos előítéleteket, és királynőként kormányozták országukat. A fáraók kivétel nélkül mind megházasodtak, a király mellől sohasem hiányozhatott a királyné. Az egyszerű egyiptomi asszonyokhoz hasonlóan a királyné legfontosabb feladata férje támogatása és utódok szülése volt, a dinasztikus jellegű hatalomnak megfelelően. A királynék közül azonban jónéhányan ennél nagyobb, jelentősebb szerepet játszottak, hatással voltak a birodalom politikai, gazdasági, vallási életének alakulására is. Voltak köztük olyanok, akik – általában a fáraó halála után – maguk váltak a birodalom uralkodóivá, királynőivé. Ezek közül csak az egyik legjelentősebbet, Hatsepszutot mutatjuk be. Lehet, hogy az olvasónak kedve támad ezek után részletesebben tanulmányozni a többi királynő sorsát és szerepét a nagy birodalom történelmében. Figyelmükbe ajánljuk e tárgyban legfőbb forrásunkat: Joyce Tyldesley: Egyiptomi királynők krónikája című könyvét.
hangsúlyozta. Halotti templomának domborművein rövid szövegekkel kísért ókori „képregény” meséli el a fáraónő isteni születésének történetét. Az egyik felirat így szól: „Gyere hozzám békésen, ágyékomból született lányom, szeretett Maatharé, te vagy a kislány, aki birtokba veszi a diadémot az Élők Hórusztrónján, mindörökké.” Hatalmát megerősítette azzal is, hogy új tanácsadókat válogatott maga mellé. Sokan közülük viszonylag alacsony származásúak voltak, s így hálával tartoztak felemelkedésükért a fáraónőnek, s érdekükben állt, hogy uralma a lehető legtovább tartson. Hatsepszut szilárdan fenntartotta a „maatot” (igazság, rend), nem engedte elharapózni a káosz erőit. Az idegen ellenséget (Núbia) legyőzte, a belső lázongást elfojtotta. Figyelme ezután a kereskedelem felé fordult, sikeres és jelentős kereskedelmi utakat szervezett, ez erősítette a birodalom gazdaságát.
Hatsepszut Hatsepszut II. Thotmesz fáraó felesége s egyben féltestvére volt. Mindkettőjük édesapja I. Thotmesz fáraó. A „király leánya”, „király húga”, „Nagy királyi hitves” címeket viselte, és megörökölte az „Amon isteni hitvese” tisztséget is, és ez lett kedvenc titulusa. Amikor férje meghalt, a trón kiskorú mostohafiára, III. Thotmeszre szállt. Neki nem volt saját fia. Kiskorú mostohafia helyett ő került hatalomra. Eleinte régensként viselkedett, azonban fokozatosan erősítette hatalmát, s hét évvel férje halála után Hatsepszutot Egyiptom királynőjévé koronázták. S bár III. Thotmesz formailag társuralkodói rangját megőrizte, a valódi egyeduralkodó egyértelműen Hatsepszut lett. Saját szakrális emlékműveinek feliratai azzal magyarázzák hatalomra jutását, hogy egyrészt I. Thotmesz fáraó szeretett lánya ő, másrészt a nagy isten, Amon lánya is. Ezt a félisteni származást Hatsepszut szívesen 6
Fedezzük Fel!
Nagyszabású építkezésekbe fogott. Valószínű, hogy minden nagyobb egyiptomi városban új templomot építtetett. A korábbi háborúkban tönkretett szentélyeket megújította. Különösen sokat köszönhetett a királynőnek a karnaki templom, ahol uralkodása 15 éves jubileumára két obeliszket
emeltek. Karnak nagy templomának középső része szinte egészben az ő uralkodása idején épült. Legnépszerűbb vállalkozása azonban a saját halotti templomának építése volt. Ez a csodálatos épületegyüttes Deir-el-Bahariban épült, s ma is lenyűgöző látványt nyújt.
Hatsepszut halotti temploma Deir-el-Bahariban
Egy sztélé tanúsága szerint Hatsepszut uralkodása 22. évének 6. hónapjában a 10. napon halt meg. III. Thotmesz végre saját kezébe vehette Egyiptom kormányzását. Uralkodása idején megpróbálta Hatsepszut emlékét elfeledtetni. A domborművekről kivésték kartusát és ábrázolásait, szobrait ledöntötték. A régészek a 19. században kezdték el a deir-el-bahari templom falain lévő szövegeket értelmezni, ez indította el azt a kutatási folyamatot, melynek során Hatsepszut visszanyerte az őt megillető helyet mint Egyiptom királynője.
Joyce Tyldesley: Egyiptomi királynők krónikája nyomán
Ókori Kelet
7
Mi húzza a harci szekeret? A háborúskodás eredete a történelem előtti időkbe nyúlik vissza. A bronzkor volt az a korszak, amikor valódi változások kezdődtek a hadviselésben. Ekkor emelkedett fel az a két folyamvölgyi civilizáció, amely két hatalmi szférára osztotta fel a Közel-Keletet és Észak-Afrikát: Egyiptom és Mezopotámia.
Rendfenntartás, védelem, hódítások a hadsereg születése A Nílus országa gazdag és hatalmas birodalom volt, ezért erős hadsereget kellett fenntartania, amely egyszerre több fronton is képes harcolni. Segített fenntartani Egyiptom egységét is, amelynek központosított rendszerét a helyi erők, a nomoszkormányzók ellenállása folyamatosan fenyegette, akik önállóságra törekedtek a fáraóval szemben. Mezopotámia felemelkedése szintén katonai jellegű volt. A sajátos építészetükről híres városok uralkodói nagy sereget szerveztek a védelem biztosítása érdekében, ugyanakkor terjeszkedő hadjáratokat is folytattak. A városállamok közötti konfliktusok gyakran vezettek fegyveres harcokhoz. Az Asszír Birodalmat tartják a legerősebb mezopotámiai államnak. Az i. e. 12. századtól Babilon és az asszírok vetélkedtek a Közel-Kelet feletti egyeduralom megszerzéséért.
Bronzkori harcosok és fegyvereik A sumérok még gyalogosan (alkalmi, sorozott parasztkatonákkal), kezdetben bronz hegyű lándzsával harcoltak és egyszerű, falapokból összeácsolt pajzzsal védekeztek. Ezen kívül csak egy bronzsisak szolgálta a katona védelmét. A korabeli lovak egyelőre még alkalmatlanok voltak az emberi súly elbírására, ezért jelentek meg a csatatereken a harci szekerek. A sumér harci szekér nagy, nehéz, négy tömör kerekű kocsi volt, amit igás állatok húztak.
8
Parittyáva:Dl felszerelt harcosok A gyalogság a hadsereg legalapvetőbb egysége volt, tagjai rövid vászonszoknyát viseltek, bőrsisakkal és marhairhából készült pajzzsal szerelték fel őket. A tőröket, buzogányokat, kardokat és lándzsákat bronzból és rézből készült fejekkel láttál el. Mivel a biztos halál várt rájuk, ezt a hadtestet többnyire hadifoglyokból állították össze. Az íj feltalálójának Hórusz istent tekintették. A nyílveszőt nádból készítették, melynek egyik végére fémhegyet húztak, amit gyantával, valamint len szállal rögzítettek. Alsó végén bevágást ejtettek, abba helyezték a húrt. Az íjászok különleges hadtestet alkottak, mely döntő szerepet játszott az előrenyomulás és az ellenséges városok körülzárása során. A núbiai íjászokat zsoldosként alkalmazták a belső rend fenntartására, de a határőrizetet is ők látták el. Az egyiptomi ábrázolásokon gyakran megörökített kétkerekű harci kocsi az i.e. 17-16. században hükszószok közvetítésével terjedt el a Nílus völgyében. Ez a sumérnél kisebb, könnyebb, két, küllős kerekű, ló
Fedezzük Fel!
vontatta szerkezet volt. A szekereket egy ember hajtotta, egy másik pedig elhajította a lándzsákat, kilőtte a nyilakat. Az ókori népekre jellemző, hogy uralkodójuk egyben a hadsereg irányítója, ahogyan Egyiptomban is a hadsereg főparancsnoka a fáraó volt, akinek a teljes hadvezetés a rendelkezésére állt. A tisztek hosszú hatalmi pálcát hordtak, így különböztették meg magukat a többi katonától. A harcokban tanúsított bátorságot arany légyfüggővel jutalmazták. Az egyiptomi katona élete nehéz volt, erőltetett menetek és hosszú hadjáratok jellemezték: „Poshadt vizet iszik és csak akkor nem menetel, ha őrséget áll. Ha eléri az ellenséget, olyan lesz, mint egy megkopasztott madár. Ha visszaérkezik Egyiptomba már olyan, mint a fa melyet féreg rág.”
A harci szekér diadala A hettita harci szekér szemben az egyiptomival négy darab hatküllős kerekével elég könnyű volt, így két ló sebesen húzhatta. Elég biztosan állt ahhoz, hogy a rajta lévő egyik harcos menet közben íjat vagy dárdát használhasson, és elég erős volt ahhoz is, hogy ellenálljon a rázkódásoknak, amikor egyenetlen terepen támadtak vele. Az ilyen harci szekereket, amelyek évszázadokig uralták a hadviselést, valamennyi közel-keleti birodalom lemásolta, de i. e. 900 körül felváltotta a lovasság és a tömeges gyalogság.
A kádesi csatában szerzett tapasztalatokból született meg az a sumér harci jármű, amely ötvözte a csatában használt két eltérő típusú (egyiptomi és hettita) harci szekér legjobb tulajdonságait. Ez a jármű négy keréken mozgott, akárcsak a jobban páncélozott és stabilabb hettita szekér, ugyanakkor két további szamarat fogtak a kocsi elé, amivel a nehezebb kocsi a Kádesnél használt, ló vontatta, könnyű egyiptomi szekér sebességét is elérhette. A „sztyeppi hadviselés” elterjedése (i. e. 2. évezred közepe) megváltoztatta a korabeli ütközeteket. A hatékonyabb, 200 – 300 harci szekérből álló haderő könnyedén legyőzte a vele szemben gyalogosan harcoló alakulatokat. Az új hadviselés a fegyverzetben is megmutatkozott: a korábbi réz- és bronzeszközöket a vasból készült fegyver váltotta fel. A közelharc eszköze (kard, lándzsa, pajzs) mellett elterjedt a közel 100 m-es lőtávolsággal rendelkező íj. Az újfajta harcmodor egy új katonai réteg kialakulásához is vezetett.
Az asszírok sikerének titka
II. Ramszesz Kadesnél egyedül ront neki az ellenségnek, a gyeplő az uralkodó derekára van kötve, hogy szabadon használhassa az íját
Ókori Kelet
Az asszír sikerek egyik legfontosabb tényezője a vasfegyverek és páncélok használata volt. A katonák lándzsával, karddal, dárdával és parittyával, és ami a legfontosabb, íjjal voltak felszerelve. Az íj az asszír hadsereg meghatározó fegyvere volt. Olyan erősre készítették, hogy nagy távolságból is komoly pusztítást végzett. Más államok seregeiben csupán kisebb, portyázó egységeket szereltek fel íjjal, ám az asszírok az első sorokba állították az íjászaikat, akiknek kiváló védelmet biztosított a hosszú, 9
vaslemezekből álló páncélruha és a csúcsos sisak. Veszély estén karddal is harcolhattak, de rendszerint a pajzsot viselő gyalogság védelmére bízták magukat. Az asszírok hatalmas seregét, mely alkalmasint 200 000 katonából is állhatott, négy részre osztották: könnyűgyalogság, nehézgyalogság, harci szekerek, lovasság. Az asszír gyalogság két részből állt. A király egyrészt foglalkoztatott hivatásos, főállású harcosokat, ezek alkották a hadsereg magját. Ők idejük legnagyobb részét helyőrségi szolgálatban töltötték, de gyorsan lehetett őket mozgósítani. Ezen kívül volt egy polgárőrség is, amelyet be lehetett hívni nagyobb hadjáratok vagy baj esetén. A korábbi sumér és babiloni hadseregek néhány száz, esetleg ezerfőnyi, kiváltságokkal rendelkező, folyamatosan fegyverben tartott zsoldosból állottak. De Asszíria számára ez nem volt elegendő, a megoldást a sajátságos asszír társadalom adta. A társadalom legfontosabb rétege a földesúrtól földet bérlő parasztság, akiket az asszír királyok az i. e. 13. századtól egyre gyakrabban mozgósítottak. A seregben a vezető szerepet a nagybirtokos arisztokrácia játszotta. Az asszír harci taktika elég fejlett (a parancsnoki állomány pedig elég képzett) volt ahhoz, hogy a gyalogság előrehúzódjon az íjászok védelmére, majd a veszély elmúltával félreálljon az útjukból. Az íjat a harci kocsikon is bevetették. Kezdetben a kocsi személyzete két főből állt, de később háromra nőtt a számuk. A lovasság szintén asszír találmány. Idővel a lovasság a csatatér rettegett fegyvernemévé lépett elő, kiszorítva onnan a harci szekereket. A korabeli asszír harci szekereket három ló húzta, de csak kettőt
10
fogtak járomba. A harmadik vélhetően a tartalék ló volt, vagy így akarták gyorsabb mozgásra ösztökélni a másik kettőt. Ezt a forradalmi újítást II. Assur-nászir-apli asszír uralkodónak tulajdonítják, aki a birodalma kiterjesztésére indított hadjárataiban vértes lovasokat alkalmazott. Ugyancsak ő volt az első, aki a várostromban faltörő kost is bevetett. A területszerző háborúk végül a birodalmak kialakulásához vezettek. A sumér városállamok létrejöttétől a Nyugatrómai Birodalom bukásáig eltelt 3500 évben ez a folyamat hol gyorsabban, hol lassabban ment végbe. Jáksó Bence
Ezen a domborművön a győztes katonák karóba húzzák ellenfeleiket a lakisi falak tövében
Fedezzük Fel!
Szakrális és hétköznapi épületek Templomok AZ ÓSUMÉR KOR az építészetben egy átmeneti időszak, a korábbi építészeti örökség utánzásának korszaka, melynek csak a végén váltak érzékelhetővé a későbbi sumér jellegzetességek. Az i.e. 2900 körül épült uruki Fehértemplom, melyet az ég istene, Anu számára építettek, kitűnő példája az akkori építészetnek. Az egész épületet fehérre meszelték – innen ered a templom neve – tehát a hajdani mészkőburkolatot itt már festés helyettesítette. A templom alaprajza viszonylag szabályos volt. Az építmény bejáratához lépcsős oldalfalú lejtő ún. rámpa vezetett. A teraszra emelés módszere Eriduból származott át Urukba. A Fehértemplom falai átlagosan 1,5 m szélességűek voltak, a falaknak ez a vaskossága ellentmondásban áll a keskeny és hosszú szíjtégla használatával, s az abból kialakítható finom felületképzéssel.
udvarán állt a 6 m magas pódiumra emelt terasztemplom. A terasztemplom udvarhoz való kapcsolása fejlődést jelentett a zikkurat teljes kompozíciójának kialakulásához. Az udvart helyiségek vették körül, melyeknek hátfalát maga a körítőfal képezte. A későbbiekben egy második körítőfalat is építettek, s a két határfal közé került a papságot szolgáló udvarház. A templom kerület nem csak vallási, de közigazgatási- és uralkodói központként is funkcionált.
Templomkerület AZ ÚJSUMÉR KOR a III. Ur-i dinasztia valamint az IsinLarsa dinasztia kora. Ekkor jelennek meg az első toronytemplomok, vagy zikkuratok. AZ URI ZIKKURAT vagy másik nevén Nannar toronytemploma valamint a holdisten díszudvara a városmag északi részén helyezkedett el. A sumer zikkuratu szó jelentése: „magasságos” vagy „felmagasodó”.
Az uruki Fehértemplom Az uruki terasztemplom fejlett elődje a később megjelenő toronytemplomoknak, más néven zikkuratoknak. A KÖZÉPSUMÉR KOR építészetének meghatározó tényezője a rejtélyes eredetű plankonvex vagy göngyölt tégla. Változatos ugyanakkor ellentmondásos építészet jellemezte ezt az időszakot. A Khafadji központjában elhelyezkedő, ovális körítőfallal övezett templomkerület négyszögletű
Ókori Kelet
Az uri zikkurat
11
Az épületfajta értelmezése körül sok vita folyt már az ókortól kezdve. A görögök és rómaiak – az egyiptomi piramisok analógiájára – királysíroknak tartották őket, azonban ezek az építmények nem sírok, hanem szentélyek, ahol ég és föld, valamint isten és ember találkozik. A zikkuratok égetett téglából, bitumenből és nádból készültek, utóbbi biztosította az épület stabilitását. A toronytemplomok téglalap vagy négyzet alaprajzúak, a körbefutó teraszokhoz és a templom legtetején elhelyezkedő szentélyhez három lépcsőn keresztül lehet eljutni, ezek a lépcsők szimbolikus összeköttetések az istenekkel, az égi világgal.
„A káldeusok szerint – bár én nem hiszek nekik – maga az isten szokott ellátogatni a szentélybe, hogy a kanapén megpihenjen...” A fent olvasható Hérodotosz leírás talán arra utalt, hogy ezen a helyen zajlott a város istene és istennője által kötött szent házasság éves nászi rituáléja, melyet feltehetőleg a király és egy papnő jelenített meg az újévi ünnepségek idején.
A luxori templom EGYIPTOMban a templomok és a hozzájuk tartozó területek „az isten házát” jelentették. A nép e szent helyekre nem tehette be lábát, csak a papok és a fáraók. Sok templomot építettek a Nílus partja közelébe, ezekhez még kikötő is tartozott. Innen vezetett a szfinxekkel körülvett út a bejárathoz. Ha beléptünk rajta, akkor megpillanthattuk a főépületet, amit a paplakok és a raktárak vettek körül. Néhol kis mesterséges tavakat is találhattunk, az ősóceánokat idézve, mert úgy tartották, hogy a templom a valódi világ kicsinyített mása. Ezt fejezte
12
ki az épület díszítése is: a mennyezetét csillagok, madarak ékesítették, az oszlopok papiruszformát utánoztak, amelyeken lótuszindák kúsztak felfelé. Ha beléptünk magába a templomba, csend és félhomály fogadott. Mindenhol oszlopokat láthattunk, a mennyezettől a padlóig. Innen különböző helyiségek nyíltak, melyeket mind az istennek szenteltek. A falakat zsúfolásig töltötték a képek, domborművek, amelyek az isten életét mesélik el, és a fáraó tetteit magasztalják, hiszen ő a másik isteni lény, aki a templomot felépítteti.
Fedezzük Fel!
Hétköznapi épületek Ur városa Nannar holdisten városa, mai nevén Tell el Mukajjar mindig fontos szerepet töltött be a keleti világban. Ur jelentős tengeri kikötőváros volt, hisz az Eufrátesz torkolatvidékénél feküdt, s így fontos kereskedelmi központtá fejlődött. Településrendszere az ókori mezopotámiai városok jellegzetességeit mutatta. A vallási és uralkodói központ a város felső harmadának közepét uralta, ennek két oldalán helyezkedett el a nyugati és a keleti kikötő, a lakónegyedek pedig a várostest déli részén voltak megtalálhatók.
Lakónegyedek leginkább az Isin-Larsa korból maradtak fenn. A város déli részén helyezkedtek el, szűk zsákutcák és szövevényes alaprajz jellemezte őket, akárcsak a mai iraki városokat. A lakóházak közvetlenül egymás mellé épültek, ezek mérete változó volt, ebből pedig a jelentős vagyoni különbségre lehet következtetni. A házak elrendezése befelé forduló, zárkózott életvitelre utalnak (pl. a bejárat előszobán át nyílt, így közvetlen betekintés nem vált lehetségessé az utcáról). A házak többszintesek voltak, az emeletre többkarú lépcső vezetett föl. A lakóhelyiségek közvetlenül az udvarra, illetve a folyosóra nyíltak. A földszintet házi kápolna foglalta el.
Egyiptomi lakóházak Az ókori Egyiptomban, mintegy 3500 évvel ezelőtt két-hárommillió ember élhetett. Falvakban és kisebb városokban laktak, a Nílus mentén. Abból a korból szinte alig tudunk valamit, mert sem romok, sem épületek nem maradtak fönt. Csupán az egyiptomi írásjelekből – hieroglifákból – következtethetünk az első, nádból, agyagból és szárított téglából összeeszkábált egyiptomi lakóházak elrendezésére és kialakítására. Ókori egyiptomi lakóház makettje
Ókori Kelet
13
Az építészeti stílusuk minden addig ismert vonást egyesített. Házaik többsége kocka alakú volt, amit vályogból építettek. A folyóparton gyűjtött iszapból, sárból formázták hozzá a téglákat. Majd mészkőből készült gipszréteggel vonták be a belső falakat, az így keletkezett sima felületet színesre festették. Az épületek egy- vagy két szintes házak voltak, lapos tetővel. A fény, a levegő apró ablakokon át jutott be. Odabent nappali, hálószoba és éléstár volt. A helyiségek egyszerűek, hűvösek és sötétek voltak, berendezésük székekből, asztalokból, ágyakból állt. Az ételt odakint, az udvaron készítették.
Egy átlagos faluban sok kis ház állt gyakran csoportokban, melyeket egy közös fal vett körül. A házak között szűk kis utcák voltak, amelyet az emberek és az állatok közösen használtak.
Az egyiptomi házakban, egyszerű bútorokat használtak, mint ez a támla nélküli szék.
Miből lesz a tégla?
A Nílusból vizet és ragacsos iszapot, a földekből szalmát hoznak a vályogtetőhöz.
Mindezt lábával vályoggá tapossa
A vályogot tégla alakú fakeretbe préseli.
A megformázott téglákat sorba rakja, a napon hagyja kiégni.
Száradás közben elpárolog a téglából a víz, ezért összezsugorodik.
Végül agyaggal és homokkal tapasztják egymáshoz a téglákat.
Dankó Nóra és Herczog Noémi
14
Fedezzük Fel!
Sokszínű művészet Egyiptom Az óbirodalom művészete Az egyiptomi művészet első virágkora a memphiszi fáraók félévezredes uralma alatt bontakozott ki. Az építészet, a szobrászat, a reliefművészet és a festészet formarendje véglegesen kialakult, rögződtek azok az elvek, melyeket az egyiptomi művészek későbbiekben használtak. A harmadik dinasztia – Dzsószer – idején történt felvirágzás szinte váratlan és előzmény nélküli, gyorsan jött viharként hatotta át egész Egyiptomot. A szárított téglából kőépítészet született, a szobrászat megteremtette az emberméretű szobortípust. A relief és a festészet előzményeiből szinte varázsütésre jött létre az ábrázolásmód formai rendszere és véglegesen Egyiptomi falfestmény elrendeződtek a síkábrázolás alapelvei. A kézműves ágak meggyorsuló fejlődése, a vallásos eszmék kifejezésének szükségszerűsége és Imhotep tevékenysége segítette elő a művészet virágzását.
Festészet A festészet a kerámiával jelenik meg. Vörösbarna agyagedényeket díszítettek ember – és állatalakokkal. Az első edények Nagadából maradtak fenn. Ugyan szabály még nem volt rá, de az egyes figurákat már a később törvénnyé vált profilnézetben örökítették meg. A falfestészet legkorábbi emléke a felsőegyiptomi Hieraconspolis szentélyének kamrájában található. A falon már cselekményt örökítettek meg, főként harci- és vadászati történeteket. A perspektivikus ábrázolást mellőzve a távoli tárgyakat feljebb, a közeli tárgyakat lejjebb rajzolták, valamint minden szabad teret kitöltöttek, ami a fő jelenet körül maradt. A kép felső sávjában az
Ókori Kelet
egyiptomi otthonokban használatos tárgyakat ábrázolta a festő.
A festészet szabályai Az egyiptomi rajzok sajátos jellege a legnagyobb felületek törvényéből adódik. Az embereket és állatokat oldalnézetben, a tárgyakat részben oldalnézetben, részben felülnézetben örökítették meg. A profilábrázolás lehetővé tette, hogy a test egyes részeit a legjellegzetesebb formában mutassák be. Az ember- és állatalakok olyan tartásban tűnnek fel, melyben a testrészek legtipikusabb tartása érvényesülhet. Az oldalnézetű ábrázolás elve azonban nem jelenti azt, hogy a test minden részét így festették le. A testrészeket önálló egységeknek tekintették, és a többi résztől függetlenül, legnagyobb felületben ábrázolták.
Gondolatok az alkotás előtti pillanatokban… …először is vízszintes sávokra kell osztanom a rendelkezésemre álló falat. Ez megvolt, jöhetnek a jelenetsorok. Tehát a lényeg, hogy a cselekmény szereplői egy irányba haladjanak. Persze nem mindegy, hogy merre! Na, akkor, lássuk csak! Hol is fekszik ennek a sírnak a tulajdonosa? Látom. Szóval minden élőlénynek és tárgynak felé kell fordulnia, világos. Mivel viszont az elhunytat a fal közepén helyeztem el, hat sáv magasságban, hogy mindent láthasson, az előtte sorakozó sávok jelenetei jobbról balra, a mögötte haladó cselekmény szereplő balról jobbra tartó irányt követnek majd. Az elképzelés tökéletes, már csak a megvalósítás van hátra.
15
Reliefművészet
Társasozunk egyet?
A kőmegmunkálással párhuzamosan alakult ki az egyiptomi dombormű. A kezdetben fára és csontra vésett geometriai jelek később díszítőelemekké váltak a kőből készült dísztárgyakon. Az eleinte bizonytalan rajzú és megmunkálású domborművek egy új művészeti ág születésének alapköveit mutatták be. A reliefművészet idővel túl is szárnyalta a festészetet.
Az egyiptomiak kedvelt állatfigurái voltak az oroszlán, a madár, a víziló és a majom. Így a társasjáték figurákat is állatokról mintázták és élethű vonásokkal látták el a bábukat.
Egy relief-festőművész bevásárló listája:
tojásfehérje, méhviasz, enyv és gyanta a kötőanyaghoz vörös, sárga, zöld, kék, fekete és fehér festék temperatechnikához szükséges eszközök száraz gipsz a fal alapozásához
Szobrászat
Mégis a ruha teszi az embert? Az egyiptomi szobrászok hatalmas, akár 4 méter magas alkotásokkal is próbálkoztak. A test henger alakú tömb, az arc erősen rongált, a vonások elmosódtak, de a ruha díszítése aprólékos, az övszalag kagylós és állatmintás ábrázolása tökéletességre törekszik.
A szobrászok a relief és a festészet virágzása idején még mindig az anyag megmunkálásával és a kifejezésmód alap problémáival küzdöttek. A legkorábbi emlékek sírokból kerültek elő. Agyagból és iszapból készült, kisméretű, meztelen női- és férfiszobrocskák, valamint állatfigurák. Ezek szinte csak körvonalak voltak, de nem is a szobor szépsége volt a fő cél, hanem a temetési szertartás részét képezték. A szobrászatban lassú fejlődés során alakult ki a sajátos, egyiptomi jelleg. Templomi raktárakból tárták föl azokat az alkotásokat, amik fogadalmi ajándékként kerültek be és fejlettebbek, mint a korábbi figurák. A test felépítése arányosabb, gondot fordítottak a ruházat díszítésére és a női hajviselet megkülönböztetésére is. Az ábrázolásmód egyre realisztikusabbá, a kidolgozás technikája egyre tökéletesebbé vált. Létrejött az alapvető szobor típus; az álló, bal lábbal kilépő alak. Itt nyert először megfogalmazást a törvény, miszerint frontális nézetben és statikus biztonságban kell megalkotni a szobrokat.
16
Fedezzük Fel!
Sumérok Főként uralkodók és papok portréit, sikeres vadászatokat, törvénykezési szokásokat ábrázoltak. A kisebb szobrokat rézből, vagy bronzból készítették. Főleg domborműves kőlapokat, sztéléket készítettek.
Asszír démonszobor Esunnai sumer szobrok (i.e. 27. sz.)
Létezett-e sumer könyvtár? A sumereknél az i.e. 4. évezred második felében jelent meg a képírás. Ezt követte az ékírás, amit agyagtáblákon rögzítettek. A világ legrégebbi irodalmi művei Urukból és Szúzából származnak. Legtöbbet előforduló műfajok az istenekhez írt ódák, királyi feliratok, mondák és eposzok. A tudományos irodalom, az orvostudomány és a csillagászati művek is megtalálhatóak. A fontosabb agyagtáblákat egy helyen őrizték, de mai értelemben ezek még nem voltak könyvtárak.
Asszírok Az asszírok inkább istenszobrokat készítettek, a méltóságot jelképező haj és szakáll aprólékos kidolgozására nagy hangsúlyt fektettek, így érzékeltették az erőt, a nagyságot, a fenséget. Démonalakjaik állati és emberi keveréklények voltak. Szobraikat az erőteljesség jellemzi, valamint a frontális beállítás. Nyugodt arcok, de feszült izmok. A fejet és a lábat mindig profilban ábrázolták, a vállat szemben. Témájuk a király kormányzati tevékenységével volt kapcsolatban, általában. A fontos kapuk mindkét oldalára kőszobrokat helyeztek el, nagyméretű szárnyas bikákat. Emberfejük és aprólékosan megmunkált halpikkelyes bőrük volt, amivel azt akarták érzékeltetni, hogy a legjobb emberi és állati tulajdonságok egyesülnek bennük. Ókori Kelet
Assurbanipal asszír király sztéléje
Milovits Hanna és Machalik Kriszti
17
„A gyermek egy hajó, mely ismeretlen rakományt szállít” Két ember, két életút. Egy nő és egy férfi. Soha nem találkoztak, nem is egy földrészen éltek, talán nem is egy évszázadban, vagy évezredben. Valójában nem is valóságos, csak kitalált személyek. Mi lehet a közös bennük és miért érdekesek számunkra? Pusztán azért, mert az ő sorsuk és életútjuk alapján kíséreljük meg bemutatni és közelebb hozni azt az ókori világot, amelyben a hozzájuk hasonló átlagemberek éltek. Kezdjük tehát az időutazást!
Egy férfi élete az ókori Mezopotámiában Egy mezopotámiai férfi mindennapjait legjobban úgy tudnánk bemutatni, ha végigkísérünk egy képzeletbeli életutat. Képzeljük el magunk előtt az ókori Ur városát, a házakat, az utcákat, az embereket. Nehéz feladatunk van, hiszen sokunk csak keveset tud erről az időről. Mire történetünk véget ér ez a világ sokkal közelebb fog állni hozzánk, mint bármikor azelőtt. De ne szaladjunk ennyire előre! Időszámításunk előtti második évezredben születik meg hősünk. Családja nem túl gazdag, szülei földműveléssel foglalkoznak. Az édesanya már a terhessége alatt tele van félelemmel. Ráolvasásokkal próbálják a születendő gyermektől távol tartani a gonoszt, főleg Lamastu istennőt. A vajúdás alatt is nagy a feszültség, mindenki imádkozik, hogy a gyermek fiú legyen (a lányokat ugyanis hagyták meghalni, mert úgy gondolták, hogy csak a fiúk lesznek képesek őket öreg korukban támogatni), és hogy ne szülessen semmilyen deformitással, ugyanis akkor a folyóba kellene fojtaniuk. De szerencséjükre az anya egészséges, szép fiúgyermeknek ad életet. Az aggodalom azonban a szülés után is megmarad, mert attól tartanak, hogy a kisded sírása felébreszti és feldühíti az isteneket. Innen származik a ráolvasás is: „a gyermek egy hajó, mely ismeretlen rakományt szállít”. Gyermekkorában hősünk otthon él. Szülei nevelik, segít a földeken vagy otthon játszik. Csecsemő és totyogó korában terrakottacsörgővel, később csúzlikkal, kis íjakkal és nyilakkal, bumerángokkal
18
foglalja el magát. Akárhányszor csak be akarja utazni a világot, rendelkezésére állnak a kézbe fogható hajók és harci kocsik, apró málhás állatok és szekerek. A még nagyobb mulatság kedvéért vannak labdák, karikák és ugróköteles játékok is. Alig múlik öt éves, amikor a szülei beíratják a tábla házába. Ott az írást, az olvasást és a mindennapi élethez szükséges alapismereteket tanulja. Családja nem elég jómódú és rangos ahhoz, hogy a gyermeket tovább taníttassa, így hősünkre is a fáradságos földművelő élet vár. A családnak van egy magánföldterülete a város mellett. Főként kétsoros árpát és búzát termesztenek. Az Eufrátesz áprilisi áradása után leengedik a vizet a földekről és elvetik a magokat. A betakarított terményt szekérrel szállítják haza, és ugyancsak szekérrel viszik a felesleget eladásra, a piacokra. Mint minden családnak, nekik is vannak állataik, például ökör, kecske, juh, szarvasmarha és sertés. Legnagyobb hasznukra a juh válik, mert nem csak a tejét és húsát, hanem gyapját is hasznosítják. Amikor az ifjú eléri a megfelelő kort, édesapja feleséget keres számára. A család elég tehetős ahhoz, hogy szerződésileg vegyen feleséget a fiúnak. Egy hasonló helyzetben álló családdal kötnek egyezséget gyermekeikről. A fiú családja a szó legszorosabb értelmében megvásárolja a lányt, míg a menyasszony apja hozományt ad lányával, ami akár nagyobb összeg is lehet, mint a vételi díj. A házasság legfontosabb része a szerződés, ami nélkül jogilag nem lesznek házasok. A frigy valójában nem is két szerelmest, hanem két családot köt össze. A szerződés aláírása után hatalmas lakomával ünnepelik meg a pár egybekelését. Az ifjú pár esküvője után hozzálát saját háza megépítéséhez. A munkát úgy kezdik, hogy a területet, ahova a házat kívánják építeni, laposra
Fedezzük Fel!
döngölik. Ezután a szárított téglákat egymásra rakják, és higított agyagot használnak habarcsként. A falakat vastagra építik, hogy kizárják a nappali forróságot. Hősünk új házában találhatunk egy középső fedett udvart, amely körül csoportosulnak a kisebb helyiségek. A házuk alaprajza, mint minden sumér házé, téglalap alakú. A tető lapos, széles pálmadeszkákból és rájuk fektetett pálmalevekből áll. A konyha egy külön helyiségben kap helyet. Az elsötétített helyiségeket agyaglámpásokkal világítják, melyben szezámmag olaját égetik. Ha fűtésre volna szükségük, akkor azt parázstartókban, izzó pálmafadarabokkal oldják meg. Hősünk korában már ismerik a szennyvízelvezetést és a toalettet is. A szemetet az utcára hajítják a portyázó állatoknak, vagy pedig a város szélén felhalmozott közösségi szeméthalomra vetik. Nem telik el sok idő, és a férfit neje egészséges kisfiúval ajándékozza meg. Az újszülött ugyanazt az életutat fogja bejárni, mint édesapja, hiszen a lehetőségei ugyanazok. Sokmindent láttunk már e férfi életéből, azonban mindennapjai megismeréséhez, valamint azért, hogy jobban magunk elé tudjuk idézni alakját, néhány szót kell szólnunk arról is, milyen ruhákban járt ő és családja, milyen kozmetikumokat, szépítőszereket használtak abban a korban. Hősünk, a közrendű férfi, a kor szépségideáljának megfelelően vállas, zömök, vastag karú és lábú, kurta nyakú, szőrös ember, hosszú göndörített szakállal. Sima, rövid szoknyát vagy kötényt visel a mindennapokon, míg asszonya egyszerű, egybeszabott tunikát hord, valamilyen felsőruházattal a hűvösebb napokon. A kozmetika is elterjedt volt már ebben az időben. Főként a halottakat festik ki a temetés előtt, hogy még jobban nézzenek ki a túlvilági életben. Lassan eljutottunk az emberi élet végéhez. Hősünk néhány hónapnyi betegeskedés és gyengeség után meghal. De halála előtt – mezopotámiai szokás szerint – a családja és egy pap vette körül. Az ágya bal oldalán egy üres szék áll a léleknek fenntartva. A szék mellé már oda van helyezve az első áldozat, sör és egy keletlen kenyér, hogy a léleknek legyen elég ereje a túlvilágra vezető úton. Amikor a halál végül eljön érte, testét lemossák, bekenik illatos olajokkal és felöltöztetik, majd ékszereivel és egyéb kedvelt vagyontárgyaival együtt felravatalozzák. A holttestét végül egy égetett agyagkoporsóba helyezik, melyet
Ókori Kelet
levisznek az otthona alatti családi vályogtégla kriptába. A testet, étel- és italáldozataival együtt, a kriptába fektetik, olyan pózban, mely a pihentető alvást szimulálja, amiből a lélek majd újra életre ébred. Egy falfülkébe végül agyaglámpást tesznek, mely majd bevilágítja a lélek útját a sötét alvilágon át. Ilyen lehetett egy férfi élete az ókori Mezopotámiában, születésétől egészen az alvilágba menetelig. Már tudjuk, hogy született meg, hogyan élt gyermek- és felnőttkorában, hogyan tanítatták, miként dolgozott, milyen ruhákat viselt és mi történt vele a halála után.
19
Egy egyiptomi nő élete Az egyiptomiak közül legtöbben ún. „beszélő” nevet viseltek. Többek között különböző állatokat jelölő szavak is előfordultak névként, így például a Debit női név, ami vízilovat jelent (a víziló termékenységi szimbólum volt). Tehát legyen a hölgy neve Debit. Gyermekkorában nem költöttek rá sokat, a legmelegebb hónapokban ruha nélkül szaladgált, nevelése nem jelentett gondot szüleinek. Odaadó és gondoskodó családban nőtt fel. Sokféle játékszere volt: babákkal, állatfigurákkal, táncoló törpékkel és egyéb bábokkal játszhatott. Barátnőivel sokszor labdázott. Fiatalkorában az idősebbek bemutatták a jó hírű ifjaknak. (Általában a férfiak hamar házasodtak, hogy még fiatalon gyermekük lehessen.) Miután eldöntötték, hogy kihez menjen férjhez, az eljegyzést egy ajándékcsere jelképezte, és házassági szerződést is kötöttek. Az esküvő után Debit a ház úrnője lett, és környezete féltő gondoskodással vette körül. A háztartási munkákat azonban nem ő végezte személyesen, hanem több szolgát tartott ere a célra. Az intelmek arra intették a férjét, hogy szeresse, etesse, ruházza asszonyát, és igyekezzen a kedvében járni. Az emberek szemében feleségként töltötte be legfőbb társadalmi szerepét, de a törvény előtt ugyanolyan jogokkal rendelkezett, mint férje, és házassági vagyonközösségben éltek. Ő volt az egyetlen feleség, de férje rajta kívül tartott még két ágyast. Mivel sokáig nem szült gyermeket Debit, majdnem hoztak a házhoz egy rabszolgalányt is, hogy ő szüljön gyereket urának. Azonban kisvártatva teherbe esett Debit, így elkerülte a gyermektelenség komoly személyes tragédiáját. A terhesség és a gyermekszülés óriási kockázatokkal járt, sok nő halt meg, vagy a gyermekek nem éltek pár hónapnál tovább. Szerencsére Debit egészséges gyermeket hozott a világra, és neki se esett baja.
20
Még sok gyermeket szült, olyannyira, hogy a végén már fogamzásgátlással kellett szabályozniuk a család méretét. (fogamzásgátlás: lsd. Diákcsemege c. cikkünkben) Személyes megjelenésével igen sokat törődött. Simára borotválta a fejét, és mindig parókát hordott. Egyszerű, rövid, de változatos frizurákat viselt, kiegészítőkén virágokkal, szalagokkal díszítette. Többféle kozmetikumot is használt, ennek egyik célja a bőre megvédése volt a napsugárzás és a száraz klíma ellen, de a parfümjei is szép számot kitettek. Amikor lakomákra ment, gyógynövényekkel és fűszerekkel illatosított viaszkúpot viselt parókája tetején, amelyek idővel elolvadtak, és kellemes illatot árasztott. Ruhái vászonból készültek, általában fehér színűek voltak, de akadtak színesek is. Nem takarták el a testét, sőt, kiemelték a kebleit és a lábai vonalát. Alapruházatát gyakran egy szinte áttetsző köpeny is kiegészítette. A ruhákat nyakláncok, de még inkább széles, tarka gallérok díszítették. Lábbeliként bőrsarut használt. Ha szórakozásra vágyott, számos játék állt rendelkezésére, nézőként élvezhette a sportversenyeket vagy lakomák alkalmával élt társadalmi élete. Amikor nyugalomra áhítozott, kiment a kertbe, és az árnyas fasor ülőhelyein csodálhatta a gyönyörű kertet, tele árnyas fákkal, illatos virágokkal, illetve hűvös medencékkel vagy tavacskákkal. De háziállatai körében is kitűnő kikapcsolódási lehetőségre talált. Sajnos a boldog házasélet hamar vége szakadt, mert a férje nagyon fiatalon meghalt. Minden vagyonát és ingatlanát felesége örökölte. Ám ő sem élte túl sokkal férjét, pár hónapra rá meghalt Debit is. Örököseként gyermekeit nevezte meg. Legidősebb fia gondoskodott arról, hogy megfelelőképpen eltemessék. Debit ugyanolyan öröklétben részesült, mint férje, és egyenlő arányba osztozott vele a sírján. A temetésen gyönyörű gyászzene szólt.
Berezvai Szénia és Németh Fruzsina
Fedezzük Fel!
Az istenek titokzatos világa Két vallás, egymással szemben
hangulat legerőteljesebben a Kr. e. II. évezred mitikus tárgyú eposzaiban, könyörgő himnuszaiban jut kifejezésre, mint ahogy a sumer-akkád bűnbánó zsoltáraiban is megjelenik;
A Tigris és Eufrátesz közti termékeny síkság ismert „Nem ismerem a vétket, amit vétkeztem. lakói, a sumerek. Irodalmuk megjelenésének táján Nem ismerem a hibát, amit hibáztam. alighanem kialakult vallási elképzelésekkel Nem akartam az iszonyatot, amit megettem. rendelkeztek az emberek, és a náluk sokkalta Nem akartam az utálatot, amit megittam… hatalmasabb, természetfeletti lények, démonok közti Én istenem, meddig büntetsz még? viszonyról. Én istennőm, meddig gyötörsz még? Ezek a démonok Valló Berta Te isten, akit ismerek, vagy nem ismerek, rendkívül sokféle rajza csillapítsd már le szívedet… alakban testesülhettek Az ember süket és tudatlan… meg, rendszerint – az Rosszat is, jót is cselekedhet; emberrel szemben – de bármit tesz, mégis tudatlan, önzők, telhetetlenek, Istenem, szolgádat ne sújtsd le! és rosszakaratúak Ingovány vizébe zuhantam… voltak. Kezedet nyújtsd ki értem! Ez a legfőbb A rosszat, amit tettem, jóra változtasd! hangulati eltérés az Szórd a szélbe bűneimet! egyiptomi és a sumer Vétkeimet szennyes ruhaként hitvilág, vallás húzd le rólam!” között. A Nílus vidékének lakói a napfény örök ragyogásában, a Nílus periodikus áradásainak tudatában – mely jólétükért volt felelős – a természeti erőket az ember iránt egyaránt jóknak, kedvezőknek vélték, és ezeknek mintájára alakították ki istenvilágukat is. Isteneik jóakarattal vannak az emberek iránt, és minél hatalmasabbak, annál bőségesebb áldásban részesülhetnek az őket tisztelők. Ezekkel a tényezőkkel magyarázhatjuk a nap- és termékenységistenek kiemelkedő szerepét. Még Széth istent sem nevezhetjük „ősgonosznak”, hiszen neki is megvannak a maga kegyeltjei, a vörös sivatag nomád népei. A sumer nép megjelenésének zord természeti környezete, majd későbbi hazájának kiszámíthatatlan árvizei, viharos szelei, a mocsaras Folyóköz egy félelmetes természetfeletti erők/lények uralta vallást tett indokolttá. Ez a komor, nyomasztó alaphangulat kíséri végig a sumerek, majd az ő politikai és vallási örökükbe lépő sémi népek világnézetének kialakulását is. Ez a
Ókori Kelet
Enlil
21
A két mitológia halál utáni létet illetően és szöges ellentéte egymásnak, hogy miért, arra is fény derül az alábbi két részlet olvasása során… „Kelj föl, ó király! Emeld föl fejedet, szedd össze csontjaidat, egyenesítsed tagjaidat, rázd le húsodról a port! Vedd kenyeredet, amely nem penészedik meg, és söröd, amely nem savanyodik meg! Az ajtónál állsz, amely távol tartja a halandókat. Hentamentiu odajön hozzád, és megfogja a kezed. Elkísér téged az égbe apádhoz, Gebhez. Geb örvend érkezésednek, magához ölel, megsimogat. A megdicsőültek, a soha el nem pusztuló csillagok élére állít téged” (Piramisszövegek, a fáraó fogadása a túlvilágon)…Hát így fogadják Egyiptom istenei a megboldogult fáraókat, míg a sumereknél mindenkire ugyanaz a kegyetlen sors várt halála után, még Gilgames királyra is: „Por és agyag az ételük, pocsolyavíz az italuk, madártoll a ruházatuk. A holtak szellemei meztelenül járulnak Ereskigal elé, hol bűneiket megvallván, a Sötét Palota örök foglyaivá válnak…”
A Gilgames-eposz (Gilgames Kr. e. 2650 táján uralkodott a mezopotámiai Uruk Városállamban.) Ez az ötezer éves költemény a mitológiai irodalom egyik legmegrendítőbb, ezzel együtt pedig az emberiség első irodalmi műve. Az eposz témája az emberi halandóság, és az istenek értetlensége, de mindenek fölött himnusz a már szerelemhez hasonló barátságról, két egyszerre hasonló és különböző ember között. A félelmetes kalandokkal megtűzdelt eposz előrehaladtával a két társ felfogása folyamatosan változik a halálról, míg egyikük meg nem tapasztalja azt. Nehéz párhuzamot vonni a két istenvilág alakjai közt, mert bár mindkét vallás pantheonját zömében termékenységistenek alkotják, szinte lehetetlen kiemelni két olyan istent, akik nem csak, hogy közel azonos funkciókat látnak el, még tulajdonságaikban is hasonlóságot mutatnak.
22
Tegyünk azért egy próbát! Vegyük a már említett Gebet, Egyiptom földistenét, és Enkit, a sumér földistent. (Ő nem tipikus istene a sumereknek, alapvetően jóindulatú.) Enki származására nézve eridui, lakhelye a föld belseje, az édesvizek birodalma, míg Gep magát a Földet testesíti meg az egyiptomi vallás szerint. Enki testesíti meg a bölcsességet, a technika feltalálója, egyes mítoszok szerint magát az embert is ő teremtette, az istenek szolgálatára. Ő tanította őket a csatornázásra, a földművelésre, írásra, ő ad vizet a kutakba, és egyben a városépítés, kézművesség istene is. Geb ezzel szemben a földrajzi adottságok kialakításáért felel; Su isten (levegő) választja el felségétől Nuttól (égistennő), akit hiába próbál elérni, hasztalan hánykolódása által hozza létre a hegyeket és dombokat. Hasonlóságuk, hogy mindketten saját panteonjuk élén állnak; Geb a héliopoliszi legnagyobb istenek körének tagja, míg Enki az asztrális triászhoz tartozik, az egyik a világmindenség felett uralkodó három isten közül. A három isten közül leginkább ő áll az emberek pártján, ezért rangban is ő a legkisebb. A héliopoliszi teológia szerint Atum, a személytelen napkorong áll az istenek élén, neve egyaránt jelenthet semmit és mindent. Ő önmagából ősnemzéssel hozta létre az első istenpárt, Su istent, és Tefnut, a száraz levegő és a nedvesség őselemeit. Általuk jött létre Nut és Geb is. Az ősházasságukból születtek az első személyes jellegű istenek; Ízisz, Ozirisz, Széth és Neftisz. Ők alkotják a héliopoliszi legfőbb istenek körét.
Isteni számok An birtokolja a legtökéletesebb számot, a hatvanat. Enlilé az ötven (ezért tisztelik ötven néven), Enki száma csupán negyven, Szin istené a harminc, Inannának pedig csak a tizenöt jutott.
Fedezzük Fel!
Istenkatalógusok A legrégebbi, 4500 évvel ezelőtt készült sumer istenkatalógus, több mint 500 isten nevét tartalmazza, feltüntetve azoknak szent számait, kedvenc állataik nevét, tulajdonságaikat, az általuk ellátott funkciókat. Egy Kr. e. 1500 körül megalkotott akkád felsorolás már kétezernél is több nevet említ, de a későbbi mezopotámiai hittudósok már kereken 3600 istent tartanak számon.
Szent állatok és állatistenek az ókori Egyiptomban „...te kutyaképű, lenvászonba bújtatott egyiptomi, te ki vagy drágaságom, és hogyan egyezteted össze isten voltodat az ugatással?” Ez a kultusz, mely látszólag oly jellemző Egyiptomra, valójában csak egyes korszakokban volt meghatározó. Első emlékei a prehisztorikus időkből származnak. Egyes vélemények szerint az egyiptomi vallás korai szakaszában a fetisizmus és az állatkultusz egy időben mutatható ki, míg az antropomorf istenek csak párszáz évvel később jelentek meg. Például a póznán álló sólyom már az egyesítés korában megjelenik (egyesítés: i.e. 2900.), míg az ülő, emberforma alakot csak később kezdik használni. Ez azt jelenti, hogy a sólymot, az isteni hatalom fő megtestesítőjét méltóbb alaknak tartották az istenség számára, mint az embert! Az ősi állatkultusz eredetét eddig nem sikerült tisztázni. Totemizmusra gondolva rossz úton indulnánk el, hiszen a kezdeti szakaszban nem egész fajokat, hanem egy-egy példányt tiszteltek istenként. Tudtad, hogy... Még a Kheopsz piramisba is kerültek állatmúmiák? Az állati és emberi forma között állnak az állatfejű, embertestű istenek, melyek –valószínűleg a II. Dinasztia korától- évezredeken keresztül igen nagy népszerűségnek örvendhettek. Ilyen istenek például: Ré, Hórusz, Anubisz, Széth. Az istenek állatfeje a szimbolika nyelvén általánosságban utal az állat, és ebből következőleg az istenség karakterére.
Ókori Kelet
A szentként, istenként tisztelt állatok az emberekéhez hasonló temetkezésben részesültek. Az első rituális állattemetkezések maradványai közt találtak szarvasmarha-, juh- (vagy kecske-) és sakálsírt. Némelykor kutyát, gazellát temettek el emberi csontvázzal egy sírba, valószínűleg azért, hogy az állat és gazdája a túlvilágon is együtt maradhasson. Egy abüdoszi sírban 17 macska leleteit azonosították. Ez a sír, már a későbbi tömeges állattemetkezésekre emlékeztet. Az állatok halotti kultuszában fontos változás következett be III. Amenhotep uralkodása alatt. Thotmesz herceg sírt építtetett az Ápisz-bika részére. A Sírba helyezett kanópuszedények Ozirisznak nevezik a halott Ápiszt. Így megszűnt minden különbség a halott ember és állat között. Sőt, mivel Ápisz életében is isteni lény volt, a túlvilágon is magasabb rangúnak gondolták az embernél. A szent állatok kiválasztását különleges ismertetőjelek alapján hajtották végre. Hérodotosz leírásai szerint Ápisz fekete volt, homlokát háromszög, hátát sas formájú fehér folt díszítette, nyelvén skarabeus alakú jel volt. Mindig csak egy bika lehetett Ápisz, halála után újat kellett választani. Később már egy-egy faj minden egyedét szentként tisztelték. Macskák, íbiszek, krokodilusok, kosok, kígyók képében istenek tömege élt a városokban, falvakban és folyókban. Egészen különleges formái is léteztek az állatok tiszteletének! Apró, láda alakú koporsókban skarabeusokat temettek el különböző helyeken. Később a méhek is nagy tiszteletben álltak, bár méhkoporsók nem kerültek elő. Egy sírtemplomban gyíkkoporsókat is találtak a régészek, bár a gyík általában nem tartozott a szent állatok közé.
23
Jóslás az ókori Mezopotámiában A mezopotámiaiak jóslással kapcsolatos tevékenységének legfontosabb forrásai az ún. ómenszövegek. Ezek a szövegek a mezopotámiai írnokok tudományos munkái. E tevékenység nyomán a Kr. e. 1. évezred elejére több ezer megfigyelést tartalmazó ómenkollekciók alakultak ki. A mezopotámiai ómeneket többféleképpen is osztályozhatjuk, általában megkülönböztetünk spontán előforduló, illetve előidézett előjeleket. Az előbbi csoportba tartozó ómenek Mezopotámia világában spontán módon nyilvánulnak meg, míg az utóbbiak valamilyen konkrét céllal, illetve konkrét kérdés okán. A spontán ómenek közé tartozik például a napfogyatkozás, a torzszületés, vagy vadállatok városokban való megjelenése is. Az előidézett ómenek kapcsán számos technika alakult ki, az óbabiloni források a következő rítusokat különböztetik meg: vízbe csepegtetett olaj szétterjedése a víz felszínén, füstölőből felszálló füst alakzatainak megfigyelése, a vízbe szórt liszt szétterjedése a víz felszínén és az állati belsőségekből, különösen az áldozati állat májából való jóslás. A fenti két kategória mellett létezett egy harmadik ómentípus is, amely egy közvetítőt igényelt. A jóslás ezen típusa az emberi lényeket használja isteni közvetítőként és rajtuk keresztül közli üzenetét szóban vagy írásban. A mezopotámiai jóslási módszerek közül az álomfejtést szokás ebbe a csoportba sorolni. A jóslási eljárások közös lényege azonban – függetlenül attól, hogy spontán előforduló, előidézett vagy közvetítőn keresztül megnyilvánuló ómenről van szó – az előjel isteni üzenetként való értelmezése volt. Álomómenek: Ha valaki azt álmodja, hogy egy kutya elszakítja a ruháját, akkor az szükséget fog szenvedni.
amely a templomi kultusz állatáldozati rituáléjából eredeztethető. A béljóslási szövegek három évezreden átnyúló tradíciója egy komplex és igen terjedelmes szövegemlék-gyűjteményt eredményezett, amelynek széles körű elterjedtségét az ókori Közel-Keleten talált számos ómenszöveg és májmodell mutatja. A mezopotámiai jóslási eljárások közül a legnagyobb hatásúak és a legismertebbek a csillagászati ómenek voltak. Bár az égi jelenségek jóslatként való értelmezése már a Kr. e. 2. évezredben is bevett gyakorlatnak számított, de az eljárás a Kr. e. 1. évezredben vált különleges jelentőségűvé. Az évezred első felében (az ún. újasszír időszakban) született meg a mezopotámiai tudomány legnagyobb terjedelmű szövege, a több mint 100 táblás „Amikor Anu Enlil” kezdősorú asztrológiai ómensorozat. Ebben a szövegben a csillagászati megfigyelések bonyolult matematikai műveletekkel ötvöződnek.
A város sorsára vonatkozó előjelek: Ha a város az égre emeli a fejét, az a város elhagyatottá válik. Ha a város szemétgödre zöld, az a város virágozni fog, más esetben elpusztul. Ha sok hírnök van a városban, akkor a város szétszóródik. Nagy Kalliópé és Valló Berta
Az ókori Mezopotámiában a legrégebbi hagyományokkal a Kr. e. 1. évezredig a legrangosabbnak számító béljóslás rendelkezett,
24
Fedezzük Fel!
Diákcsemege Játék Kahúnban fából és bőrből készült labdák, valamint ostoros pörgettyűk és pilinckák is előkerültek. A pilinckával olyan játékot játszottak, hogy egy ütővel vagy egy bottal felütötték a levegőbe a pilinckát – általában egy fából készült pecket – majd mielőtt földet ért volna, újból megütötték, és az nyert, aki messzebbre tudta ütni. 2010-ben a Kairótól 300 kilométerre lévő Abüdosz város feltárása során a régészek 10 szamárcsontvázra bukkantak. Az állatokat olyan pompával helyezték végső nyugovóra, mintha magasrangú tisztségviselők lettek voltak. Ez a lelet azt bizonyítja, hogy a szamár a korai egyiptomi társadalomban fontos szerepet tölthetett be. Fogamzásgátlás Annak megelőzése, hogy egy nő teherbe essen: Krokodil ürülékkel egy szövetcsomót nedvesítsenek meg, és tegyék méhének nyílására! Egyiptomi nőgyógyászat a klasszikus ókorban A klasszikus ókorban az egyiptomiakat övezte az orvoslás terén a legnagyobb elismerés. Hérodotosz kiemeli a hivatás szakszerűségét, hiszen az egyes betegségek kezelésére specialistákkal rendelkeztek. Különösen érdekes lehet, miképp kezelték a női betegségeket, a szüléssel kapcsolatos problémákat. A menstruációs fájdalmak csillapítására és a méhbetegségeik kezelésére főzeteket használtak. Érthető okokból rendkívül fontosnak tartották a fogamzó képesség megállapítását, a születendő gyermek nemének megállapítását. Hittek benne például, hogy ha az asszony zsákban tartott árpát locsol naponta a vizeletével és az árpa kihajt, fiút fog szülni. Rendelkeztek receptekkel a szülés és a méhlepény eltávolításának megkönnyítésére is.
Ókori Kelet
Néhány háztartási módszer: A férgeket és a rovarokat például növényi keverékekkel igyekeztek távol tartani. Bolhafertőzés ellen bolhafüvet kevertek össze faszénnel, majd ezzel a porral felszórták a házat. A világításról a szezámolajba mártott növényi szálakból készült gyertyák gondoskodtak. A király és az előkelő urak egyaránt nagyon kedvelték a törpéket. A törpék nagy része bizonyosan rendellenesen kis növésű egyiptomi volt, nagy ritkaságnak számítottak viszont a déli expedíció során szerzett pigmeusok. A masztabák ábrázolásai alapján tudjuk, hogy milyen munkákat bíztak a főrangúak háztartásában a törpékre. Ők kezelték a ruhákat, a vásznakat, de foglalkoztak ékszerkészítéssel is. A ház kedvenc állatai, a kutyák, macskák, majmok társaságában is találkozunk velük. Tehát ezek gondozása is feladatkörükbe tartozott. Szépségápolás Az egyiptomiak kétféle szemfestéket használtak: a malachitot (zöld rézércet) és a galenitet (sötétszürke ólomércet) palettákon összetörték, összekeverték valamilyen kenőccsel, és úgy kenték fel a szemükre. A vörös okkert rúzsként, illetve olajjal vagy zsírral keverve szájfényként is alkalmazták. A hajat, a lábat és a kezeket, valamint a körmöket hennával festették meg. A legfelsőbb osztálybeliek lábait és kezeit gondosan manikűrözték és pedikűrözték. Az egyiptomiak híresek voltak a parfümjeikről. Az egyik ilyen parfümöt – az „Egyiptomit” – Mendész városában készítették, és Rómába exportálták. Sokáig elállt, akár nyolc évig is, és azt rebesgették, hogy a bőrön is nagyon sokáig megmarad az illata. Egy másik híres parfüm, a Liliom Olaja előállításához tételenként ezer fehér liliomra volt szükség. A szükséges mennyiséget külön elkerített kertekben termesztették.
25
Diákcsemege Naptárkészítés, újév az ókorban Mezopotámiában a Kr. e. 4-3. évezred fordulója és a Kr. u. 1. sz. között – amíg a klasszikus mezopotámiai műveltség és ennek ékírásos írásbelisége eleven volt (sumér, babiloni, asszír, perzsa, hellenisztikus és parthus kor) – nagyjából azonos naptári rendszert használtak, még ha a rendszernek számos helyi változata élt is. Az időszámítás 3 elemi egysége a nap, a hónap és az év. Az ékírás megfelelő jeleivel már a legkorábbi írásos emlékeken is találkozunk; igaz, az év később bukkant föl. A mezopotámiai rendszer a Kr. e. 3. évezred közepén a sumér okmányokban már kifejlett állapotában látható, ide értve a naptári ünnepek rendszerét is. A nap Mezopotámiában mindig napnyugta után kezdődött, estétől estéig tartott.
Néhány információ az egyiptomi nép viszonyáról a bolygókhoz... Már a Kr. előtti III. században ismerték a bolygók pályáját, azok neveit pedig a következő módokon jelölték: A bolygók mai neve
Egyiptomi név
Jelentésük
Jupiter
Hor-up-seta
A dél csillaga
Szaturnusz
Ka-en-pét
Az égi bika
Mars
Hor-khuti
A fénylő Hórusz
Hor-tesr
A vörös Hórusz
Merkúr
Szebku/Szebek
Szét csillaga
Vénusz
Szeb-ucza-Aszar
Ozirisz bolygó csillaga
Szeb-uczaBennu
Bennu bolygó csillaga
Neter-dua
A hajnal istene
Szeb-dua
A hajnali csillag
Régebbi forrásokból kiderült, hogy e bolygók egy-egy istenhez voltak szentelve, a Jupiter Ozirisznek, a Saturnus Hórusznak, a Mars Rának, a Merkúr Szétnek a Vénusz pedig Ízisznek.
Sumer ékírás
Hieroglif írás
Csomós Lilla, Kovács Anna Sára és Rubold Emília A betűírás fejlődése
26
Fedezzük Fel!
Ki volt ő…? Kákosy László Budapest, 1932. augusztus 15. – Budapest, 2003. január 29. Egyetemi tanulmányait 1956-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudomány Karán régész diplomával fejezte be. Még ugyanebben az évben felvették az MTA aspiránsának. Az 1959-ig tartó időszakot a Szépművészeti Múzeum Egyiptológiai Osztályán töltötte. 1960-ban leadta kandidátusi értekezésének (Az egyiptomi aranykor-mítoszok és társadalmi vonatkozásaik) kéziratát, és tanársegédként megkezdhette tanári pályáját a Dobrovits Aladár vezette tanszéken. 1972-től docensként, majd 1976-tól egyetemi tanárként vezette az az Egyiptológiai Tanszéket. Kutatási területeit az ókori egyiptomi vallástörténet, Egyiptom kapcsolata az antik világgal, a kopt gnózis jelentették. Tudományos értekezéseinek száma közelített az 500 tételhez. Ezek túlnyomó többségét idegen nyelven írta. Magyar nyelvű ismertterjesztő munkáinak sorát a Varázslás az ókori Egyiptomban (1969) és a Varga Edithtel közösen írt Egy évezred a Nílus völgyében (1970) nyitotta meg. Három kiadást is megért a Ré fiai (1979) címet viselő vaskos monográfiája, amelynek hatására a művelt, ókori történelem iránt érdeklődő olvasótábor megismerkedhetett az egyiptomi történelem és kultúra majd minden aspektusával. 1964-ben a Magyar Tudományos Akadémia núbiai expedíciójának tagja volt, 1983-ban pedig az UNESCO megbízásából részt vett egy új kairói múzeum tervezésében. Életének utolsó húsz esztendeje alatt, évente három-három hónapot töltött a nyugati parton elhelyezkedő, II. Ramszesz fáraó korából származó Dzsehutimesz-síregyüttes (TT 32) régészeti feltárásával, illetve a leletek tudományos feldolgozásával. A feltárások során nemcsak a gazdasági vezető, hanem feleségének gránit szarkofágját is megtalálták. Az ásatás 1997-ben zárult le, s a tudományos kutatás megkoronázásaként feltárhatták a sír piramisát is. Sajnos a két kötetben megjelenő sírpublikáció nyomtatott változatát már nem érhette meg.
Források: Bácskay András: Jóslási és bajelhárító rítusok az ókori Mezopotámiában (http://www.freeweb.hu/ookor/archive/) Stephen Bertram: Élet az ókori Mezopotámiában Rosalie David: A múlt születése - Az egyiptomi birodalmak ( Helikon Kiadó, 1986., Kákosy László által szakmailag ellenőrizve) Rosalie David: Élet az ókori Egyiptomban Hajnóczi J. Gyula- Az építészet története- Ókor- Keleti és átmeneti kultúrák (Tankönyvkiadó, Budapest 1991) Kákosy László – Varga Edith: Egy évezred a Nílus völgyében, Gondolat kiadó, Budapest, 1970 Kákosy László: Ókori Egyiptom története és kultúrája , Osiris kiadó, Budapest, 2002 Kákosy László: Ré fiai (1979, Gondolat Könyvkiadó) Josef Klíma: Mezopotámia Kóthai Katalin Anna, Gulyás András: Túlvilág és mindennapok az ókori Egyiptomban Lukianosz összes művei (1974, Magyar Helikon) Mahler Ede: Ókori (1909, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest) John Malam: Az ókori Egyiptom - Utazás egy titokzatos birodalomban (GABO Könyvkiadó, 2005.) Francois Trassard - Dominique Antérion - Renaud Thomazoí: Hétköznapi élet a fáraók korában (Corvina Kiadó, 2009.) Hilary Wilson: A fáraók népe http://corpuscuit.us/joma/index.php?option=com_content&view=article&id=417:a-sumer-iras&catid=59:rovo-magyar-iras&Itemid=45 http://feherkatalin.hanoi.hu/upld/Mezopotamia.doc http://pedagog001.freeweb.hu/III/6.htm - Bognár László http://spiritizmus.hupont.hu/29/a-sumerok-muveszete http://vilagbiztonsag.hu/keptar/thumbnails.php?album=245&page=7 http://www.naptarkereskedes.hu/mezopotamiai_naptar.htm http://www.sulinet.hu/tart/fncikk/Kda/0/4002/sumer.html
Ókori Kelet
27