Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre

Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Kertészeti dendrológia Schmidt, Gábor Tóth, Imre Publication date 2006 Szerzői jog © 2006 Schmidt Gábor – Tóth Imre

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tartalom Bevezetés ......................................................................................................................................... viii 1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei ............................................................................... viii I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak .................................................................................. x 1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél .............................................. x 2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint ........................................................................................................................................ x 2.1. 1. Pionír fák és cserjék ............................................................................................. xi 2.1.1. 1.1. Pionír fák .............................................................................................. xi 2.1.2. 1.2. Pionír cserjék ....................................................................................... xii 2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái .................................................................. xiii 2.2. 2. Előfutár fafajok .................................................................................................. xiii 2.3. 3. Uralkodó fafajok ................................................................................................ xiv 2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék ............................................. xiv 2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok ....................................................................... xv 2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi ......................................... xvi 2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék .......................................................... xvi 3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái ...................................... xvi II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése ................................................................................... xxi 1. Alaktani alapfogalmak ....................................................................................................... xxi 2. Családhatározó ............................................................................................................... xxxiii 3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse ................................................................ xxxix 3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya ................................................................. xl 3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék .............................................................. xl 3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya ................................ xli 3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék ............................................................................... xlii 3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék .............................................................. liii 3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék ....................................................................... lvi 3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya ............................................................................. lxxv 3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék .......................................................................... lxxv 4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse ...................................................................... lxxvi 4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya .......................................................... lxxvi 4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék ............................................................... lxxvi 4.1.2. Aristolochiaceae – Farkasalmafélék ....................................................... lxxxi 4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék ............................................................. lxxxii 4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék ................................................................ xci 4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék ................................................ xcvi 4.1.6. Platanaceae – Platánfélék ........................................................................ xcix 4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék ........................................................................... c 4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék .................................................................................... c 4.1.9. Moraceae – Eperfafélék ............................................................................. cv 4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék ............................................................................. cx 4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék .................................................................. cxiv 4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék ................................................................ cxvi 4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék ......................................................................... cxviii 4.1.14. Juglandaceae – Diófélék ...................................................................... cxxvi 4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék ................................................................ cxxix 4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék ............................................................ cxxix 4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék ............................................................. cxxx 4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék ............................................................ cxxx 4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék ........................................................... cxxxii 4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék ........................................................ cxxxiv 4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék ........................................................................ cxxxvi 4.1.22. Ericaceae – Hangafélék ...................................................................... cxlviii 4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék ............................................................................... clii 4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék ...................................................................... clvi 4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék .......................................................... clvii

iii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Kertészeti dendrológia

4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék ......................................................... clviii 4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék ...................................................... clxv 4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék ........................................................... clxv 4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék ........................................................................ clxvii 4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék .............................................................. ccxxxi 4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék ........................................ ccxxxiv 4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak ....................................................... ccxxxviii 4.1.33. Rutaceae – Rutafélék ............................................................................ ccliii 4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék ........................................................... cclv 4.1.35. Anacardiaceae – Szömörcefélék .......................................................... cclvi 4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék .......................................................... cclviii 4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék ............................................................. cclix 4.1.38. Aceraceae – Juharfélék ........................................................................ cclix 4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék ............................................ cclxvii 4.1.40. Cornaceae – Somfélék .......................................................................... cclxx 4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék ............................................................ cclxxv 4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék .............................................................. cclxxv 4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék .......................................................... cclxxvii 4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék ..................................................... cclxxviii 4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék .............................................................. cclxxxii 4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék ..................................................................... cclxxxiii 4.1.47. Elaeagnaceae – Ezüstfafélék ............................................................ cclxxxv 4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék ............................................... cclxxxvii 4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék ................................................................. cclxxxviii 4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék .................................................................. ccciii 4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék ................................................................ cccxxvi 4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok ...................................................................... cccxxx 4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék ........................................................... cccxxxii 4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék ......................... cccxxxiii 4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék .................................................. cccxxxiv 4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék ....................................................... cccxxxiv 4.1.57. Asteraceae – Fészkesek ................................................................. cccxxxvii 4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya ............................................ cccxxxviii 4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék ................................................................ cccxxxviii 4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék ........................................................................ cccxlii III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása .................................................................. cccxliii 1. 1. Telepítés (ültetés) ..................................................................................................... cccxliii 1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése ................................... cccxliii 1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek ...................................................................... cccxliii 1.1.2. 1.1.2. Földlabdások .............................................................................. cccxlv 1.1.3. 1.1.3. Konténeresek .............................................................................. cccxlv 1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése ............................................................ cccxlvi 1.3. 1.3. Fenyők telepítése ...................................................................................... cccxlvi 1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig ......................... cccxlvi 2. 2. Metszés ................................................................................................................... cccxlvii 2.1. 2.1. Díszfák metszése ..................................................................................... cccxlvii 2.2. 2.2. Díszcserjék metszése .............................................................................. cccxlviii 2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok ....................................................... cccxlix 2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok .............................................. cccl 3. 3. Idős fák ápolása ............................................................................................................. cccl 3.1. 3.1. Az ágak levágása ........................................................................................... cccl 3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés ................................................................................... cccliv 3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése ...................................................................... cccliv 3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen .................................. ccclvi 3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése ............................................................................. ccclvii 4. 4. Kerti sövények .......................................................................................................... ccclvii 4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése ............................................................. ccclviii 4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból ................................................................ ccclviii 4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből ......................................................... ccclix iv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Kertészeti dendrológia

4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából ccclix 4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből ......................................................... ccclix IV. rész.Táblázatok ...................................................................................................................... ccclxi 1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat) .................................................... ccclxi 2. A fontosabb × Cupressocyparis fajok és fajták (2. táblázat) .................................... ccclxxxii 3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és magassága (3. táblázat) ................... ccclxxxiv 4. A × Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és magassága (4. táblázat) ............... ccclxxxvii 5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat) ..................................................... ccclxxxviii 5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták megkülönböztető bélyegei ............. cdi 6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat) ................................................................. cdv 6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető bélyegei ............... cdxiv 7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat) ..................................................................... cdxvi 7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető bélyegei ................ cdxx 8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat) ......................................................................... cdxxi 9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat) ............................................................ cdxxiv 9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése .................. cdxxvii 10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat) ........................................................ cdxxix 11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták (11. táblázat) ................................ cdxxxiii 12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12. táblázat) .................................................. cdxl 13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat) ......................................................... cdxliii 14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat) ..................................................... cdxlix 15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat) ................................................................ cdl 16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat) ......................................................... cdlii 17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági zóna-besorolása (17. táblázat) ............................................................................ cdliv Irodalomjegyzék .......................................................................................................................... cdlxii

v Created by XMLmind XSL-FO Converter.

A táblázatok listája 1. - ................................................................................................................................................ ccclxi 1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiii 1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxiv 1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxv 1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxvi 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxviii 1. folytatása .............................................................................................................................. ccclxix 1. folytatása ............................................................................................................................... ccclxx 1. folytatása ............................................................................................................................. ccclxxii 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiii 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxiv 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxvi 1. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxvii 1. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxviii 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxix 1. folytatása ............................................................................................................................ ccclxxxi 2. - ........................................................................................................................................... ccclxxxii 2. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxiii 3. - .......................................................................................................................................... ccclxxxiv 3. folytatása ........................................................................................................................... ccclxxxv 3. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxvi 4. - ......................................................................................................................................... ccclxxxvii 5. - ........................................................................................................................................ ccclxxxviii 5. folytatása .......................................................................................................................... ccclxxxix 5. folytatása ............................................................................................................................... cccxci 5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcii 5. folytatása ............................................................................................................................. cccxciv 5. folytatása .............................................................................................................................. cccxcv 5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcvi 5. folytatása ........................................................................................................................... cccxcviii 5. folytatása ............................................................................................................................. cccxcix 5. folytatása ..................................................................................................................................... cd 6. - ................................................................................................................................................... cdv 6. folytatása ................................................................................................................................. cdvii 6. folytatása ................................................................................................................................ cdviii 6. folytatása ................................................................................................................................... cdx 6. folytatása .................................................................................................................................. cdxi 6. folytatása ................................................................................................................................ cdxiii 7. - ................................................................................................................................................ cdxvi 7. folytatása ............................................................................................................................... cdxvii 7. folytatása ................................................................................................................................ cdxix 8. - ............................................................................................................................................... cdxxii 8. folytatása .............................................................................................................................. cdxxiii 9. - .............................................................................................................................................. cdxxiv 9. folytatása .............................................................................................................................. cdxxvi 10. - ............................................................................................................................................ cdxxix 10. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxi 10. folytatása ........................................................................................................................... cdxxxii 11. - .......................................................................................................................................... cdxxxiii 11. folytatása ............................................................................................................................ cdxxxv 11. folytatása .......................................................................................................................... cdxxxvi 11. folytatása ........................................................................................................................ cdxxxviii 11. folytatása ................................................................................................................................ cdxl 12. - ................................................................................................................................................ cdxl 12. folytatása ............................................................................................................................... cdxli 12. folytatása .............................................................................................................................. cdxlii

vi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Kertészeti dendrológia

13. - ............................................................................................................................................. cdxliv 13. folytatása .............................................................................................................................. cdxlv 13. folytatása ............................................................................................................................. cdxlvi 13. folytatása ........................................................................................................................... cdxlviii 14. - ............................................................................................................................................. cdxlix 15. - .................................................................................................................................................. cdl 16. - ................................................................................................................................................ cdlii 16. folytatása ............................................................................................................................... cdliii 17. - ............................................................................................................................................... cdliv 17. folytatása ............................................................................................................................... cdlvi 17. folytatása ............................................................................................................................. cdlviii

vii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Bevezetés Magyarországon kereken 25 000 ha közcélú zöldfelület, 35 000 ha-ra becsülhető magánkert, valamint 45 000 ha-nyi, zöldfelületként is funkcionáló temetőfelület van. Növényzetük vázát a fák és a cserjék alkotják, melyek megmaradása szempontjából nem mindegy, hogy a klímánkat és talajainkat jól vagy rosszul tűrő fajokból és fajtákból létesítik-e azokat. A zöldfelületek növényanyagának előállításához komoly és folyamatosan fejlődő díszfaiskolai háttér szükséges. Hazánkban a díszfaiskolák hasznosított területe az elmúlt tíz évben csaknem másfélszeresére (az 1990-es 620 ha-ról 2004-re több mint 1300 ha-ra) nőtt. Ha ehhez hozzászámítjuk azt a tényt, hogy közben maga a termesztés és a területhasználat is intenzívebbé vált, joggal állíthatjuk, hogy a magyar díszfaiskolai termesztés a kertészet egyik legéletképesebb, fontos alágazata. Jelentősége az EU-csatlakozás után is megmaradt, a tőlünk keletre található országok gazdasági stabilizációja után pedig felértékelődik. A termelés felfutását a termesztett fajok-fajták számának ugrásszerű növekedése is kísérte: 1990-ben 1075 díszfa-díszcserje taxon volt forgalomban. Ebből: lombos fa és cserje 756, fenyőféle 319. 2004-re ez a szám – a rózsák nélkül – 2619-re nőtt. Ebből lombos fa és cserje 1773, fenyőféle 846. A „fajtarobbanás” okai: a liberalizált fajtaimport, a több mint 70 fajtát felmutató magyar nemesítés (rózsák nélkül), a piac változása. A három ok közül talán a piaci változás volt a legfontosabb. Míg korábban a közületek (elsősorban a közcélú zöldfelületeket létesítő és fenntartó önkormányzatok) voltak a fő vásárlók, napjainkban egyre nagyobb hányadot képviselnek a házikertek, üdülőkertek és egyéb magánhasználatú zöldfelületek. Könyvünk előző kiadása 1984-ben jelent meg. A mostani, átdolgozott kiadást a dendrológiai választékban időközben bekövetkezett változások indokolták. A díszfaiskolák választékának csak egy részét, az eddig leginkább bevált és elterjedt fajokat-fajtákat tárgyalja. Valószínűleg még így is lesznek közöttük olyanok, amelyek a jelenlegi (indokolatlanul nagy) választék fokozatos letisztulása után kikopnak a termesztésből, mint ahogy az itt még nem ismertetett újdonságok egy része is idővel jobban elterjedhet és tananyaggá válhat. Budapest, 2005 októberében a szerzők

1. A könyv nomenklatúrájának alapelvei Nemcsak a növények választéka, de időnként sajnos a hivatalos elnevezésük is változik. A könyvben a latin nevek írásakor a legutóbbi botanikai és dendrológiai nomenklatúrát követtük, az alábbi mérvadó szakkönyvek alapján: Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Erhardt. W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander, Hlandwöterbuch der Pflanzennamen. Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart. Gencsi L. – Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London. Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA 2005-2010, Applied Plant Research. Boskoop, the Netherlands. Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trees and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA. OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest.

viii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Bevezetés

Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shrubs Hardy in North Amerika. Dioscorides Press, Portland, Or., USA. Azon Kárpát-medencei endémizmusok és magyar fajták esetében, amelyek a nemzetközi szakirodalomban nem szerepelnek, a hazai szerzők, ill. nemesítők által használt faj-, ill. fajtaneveket használjuk. (A magyar fajták legelső, hivatalosan elfogadott leírása a Fajtaminősítő Tanács Dísznövény Bizottságának éves jegyzőkönyveiben található meg, az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet gondozásában.) A magyar neveknél Priszter Szaniszló: Növényneveink című könyvét, 1998, Mezőgazda Kiadó, Budapest, valamint a szakma által évtizedek óta használt elnevezéseket tekintettük irányadónak. A növények szinonimnevei közül csak azokat tüntettük fel (zárójelben), amelyek a közelmúltban még érvényesek voltak, így a szakma egy része azokon ismeri az adott növényt. Ezek ismerete ugyancsak a tananyag részét képezi, elvégre alapvető, hogy az egyes szakemberkorosztályok vagy a tudományos neveket használó rokonszakmák képviselői megértsék egymást. A szöveges növényleírásokban a tudományos nevek után nem tüntettük fel az auktorneveket, mivel nehezítik az olvasást.

ix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak 1. Az ökológiai niche-elmélet és értelmezése a fás növényeknél A niche (ejtsd: nícs) az angol nyelvben részben falbemélyedést, ülőfülkét, részben pedig menedéket, menedékhelyet jelent. Az ökológiai niche-elmélet lényege, hogy minden növény termőhelytűrése sokkal szélesebb, mint a tényleges természetes előfordulási területe. A jó kerti viszonyoknak megfelelő termőhely a legtöbb fás növény számára optimális. Tűrőképességük azonban ennél általában lényegesen szélesebb: eltolódhat a szárazság, a nedvesség vagy éppen a mélyárnyék elviselése irányába. A sok, számára elfogadható termőhely közül az adott faj ott tud elterjedni, ahol a legversenyképesebb, vagy amit a többiek „üresen” hagynak számára: ebben az ökológiai térben foglal helyet, éppúgy, mint ahogy az ember beül egy üresen hagyott ülőfülkébe (niche-be). A szélsőséges termőhelyek növényei tulajdonképpen a növényvilág száműzöttjeinek tekinthetők. Általában nem igénylik, hanem inkább csak elviselik az ott uralkodó viszonyokat. A karsztvidékek cserszömörcéi (Cotinus coggygria), molyhos tölgyei (Quercus pubescens), egybibés galagonyái (Crataegus monogyna), lassú („megfontolt”) növekedésűek és kisebb termetűek, mint a síkvidéki tölgyesek fái-cserjéi. Ez is segíti őket abban, hogy túléljék a nyári aszályokat. Ugyanakkor épp e gyenge növekedés miatt a jobb termőhelyekről kiszorítják őket az igényesebb, de nagyobbra növő, agresszívebb társaik. Hasonlóképp száműzöttek az ártéri vagy mocsári erdők növényei is. Nem igénylik az állandó vízborítást, de csak ott tudnak összefüggő erdőket alkotni, mivel a náluk tovább élő és nagyobbra növő, de kényesebb keményfafajok [tölgy (Quercus), kőris (Fraxinus), szil (Ulmus) stb.] az ilyen helyeken már nem élnek meg. A fentiek választ adnak arra a látszólagos anomáliára, hogy egy városi parkban néha teljesen eltérő társulásokból származó növényeket is láthatunk egymás mellett, pl. a karsztbokorerdei molyhos tölgyet (Quercus pubescens), a vízparti fehér füzet (Salix alba) vagy a hűvös észak lucfenyőjét (Picea abies). Az más kérdés, hogy ezek nem mindegyike érzi itt igazán jól magát, és együttes látványuk is néha disszonáns látványt kelt.

2. A fás növények csoportosítása a szukcesszióban és az erdő hierarchiájában elfoglalt helyük szerint A szukcesszió az adott területet elfoglaló, egyre igényesebb és egyre nagyobb teljesítményű növénytársulások egymásra következését jelenti. Addig halad előre, míg végül a kialakult növényzet maximálisan (erdészeti kifejezéssel: potenciálisan) hasznosítja a termőhely nyújtotta ökológiai lehetőségeket (potenciált). Hazánk területének többségén ez a végső stádium (a klimax) a terület teljes beerdősülését jelentené. Amennyiben azonban bármelyik tényező nem elég kedvező, a szukcesszió a többi kedvező feltétel megléte ellenére is megreked egy adott szinten, és addig nem halad tovább, amíg ez a korlátozó tényező meg nem javul (Liebig-féle minimum-elmélet). Hazánk klimatikus viszonyai között ez a tényező legtöbbször a víz. Az egymást követő növénytársulások addig válnak egyre terjedelmesebbé, robusztusabbá, amíg a párologtatáshoz elegendő nedvesség áll rendelkezésre. Ha elfogy a víz (kevés a csapadék, vagy annak nagy része kárba vész a homokon vagy a sziklagerincen), a növényzet megreked a sziklagyep, a homokpuszta, a cserjés bozót vagy a bokorerdő szintjén. Ellenkező véglet, hogy a víz túl sok (mocsár): annyira sok, hogy megakadályozza a gyökerek normális működését. Érdekes és paradox módon itt először ismét a kis vegetációs felületű fás növények, a bokorfüzek (Salix purpurea, S. triandra, S. viminalis) jelennek meg. Ezek ugyanis a vízelárasztás idején sem párologtatnak többet, mint amit a víz alatti levegőtlenség miatt korlátozott működésű gyökérzet pótolni tud. A víztöbblet mérséklődése (pl. a mocsár feltöltődése) után jöhetnek a fatermetű füzek (Salix alba, S. fragilis), a nyárak (Populus alba, P. nigra), és végül a keményfás fafajok Quercus robur; Fraxinus angustifolia subsp. pannonica, Ulmus minor; U. laevis).

x Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A felsorolt két szélsőség között természetesen rengeteg átmenet van a helyi adottságok függvényében. Egyszerűsítve azonban a fás növények szukcessziójában majd minden esetben három alapvető stádiumot különböztetünk meg: • pionír stádium (bozót- vagy bokorerdő), • előfutár stádium (előerdő), • klimax stádium – az uralkodó fafajokból kialakult, hosszú távon többé-kevésbé változatlan összetételben felújuló erdővel. Ezen túlmenően minden stádiumon belül kialakul egy bizonyos hierarchia, egy bizonyos alá- és fölérendeltség, ill. egymásrautaltság az egyes növényi komponensek között. A fentiek tekintetbe vételével a fás szárú növények az alábbi fő társulástani csoportokba sorolhatók:

2.1. 1. Pionír fák és cserjék Pionírnak nevezzük azokat a fajokat, amelyek valamely területet elsőként képesek birtokukba venni. Az igazi pionírok általában a lágy szárú növények, a mohák, a zuzmók, a füvek stb. A fás növények esetében tulajdonképpen csak a többi fához képest beszélünk pionírokról.

2.1.1. 1.1. Pionír fák A mérsékelt égöv pionír fái általában az üde vagy a kimondottan vizes termőhelyeken jelennek meg. Ilyen pionír fák a füzek (Salix), a nyárak (Populus), az éger (Alnus), hűvös klímában a nyír (Betula), az erdeifenyő (Pinus sylvestris). A pionír fák közös tulajdonságai a. Gyors terjeszkedő képesség. Ezek a fajok hamar termőre fordulnak és apró magvúak. Magvaik a szelek szárnyán messzire eljutnak és a nyirkos talajfelszínen könnyen és gyorsan kicsíráznak. b. Nagy ellenálló képesség a termőhely abiotikus tényezőivel szemben. A természetben ez elsősorban a talajjal szembeni igénytelenségben nyilvánul meg (váztalajok). Emellett a levegő szennyezettségét is viszonylag jól tűrik. c. Gyors kezdeti növekedés a terület mielőbbi elfoglalása érdekében. d. Gyenge társulási képesség. A pionírok néha még egymás társaságát is nehezen viselik el, a természetben kiritkult, ligetes állományokat alkotnak (nyíres fenyérek). Ha a megjavult viszonyok nyomán további, társulásképesebb fák települnek közéjük, akkor a versenyben alulmaradnak. A rossz társulásképességnek több oka van. A pionír fák • nagy fényigényűek (árnyékban nem tudnak újulni), • viszonylag rövid életűek, • a későbbi stádiumok fáinál általában alacsonyabbra nőnek. A pionír fák kertészeti felhasználása • A pionír fák egyes fajai és fajtái, pl. a nyárak (Populus) nagy hozamú, fontos erdőgazdasági kultúrák. • Más fajok, jó abiotikus tűrőképességük miatt nagy szerepet kapnak a különleges erdészeti, kertépítészeti, tájrendezési feladatokban. Ilyenek: • a devasztált területek fásításai, • az iparvidékek véderdői, • az előfásítások. xi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak • Az intenzív kertekben, parkokban a pionír fák a gyors téralakítás hatékony eszközei. Erre azért is alkalmasak, mert általában elég jó várostűrők.

2.1.2. 1.2. Pionír cserjék A pionír cserjék még a pionír fáknál is szélsőségesebb termőhelyek növényei. A hazai vagy ahhoz hasonló klímában előfordulhatnak • a száraz, köves kopárokon vagy a futóhomokon (gyér bozót), • a szikes talajokon (sziktűrő vegetáció), • a lápokon, mocsarakban (bokorfüzesek). Kertjeinkbe díszként telepítünk számos olyan cserjét is, amelyek eredeti termőhelyükön pionírok, nálunk azonban már nem. Ezek a cserjék hazájukban a miénktől erősen eltérő, kedvezőtlen éghajlati viszonyok között élnek. Erre legjellemzőbb példák a magas hegységek vagy a száraz félsivatagok pionír cserjéi: • A magas hegységekből, a törpefenyvesek övéből került hozzánk a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina). Örökzöld lombjuk a rövid vegetáció kihasználásához, elfekvő termetük pedig a rendkívül hideg tél hótakaró alatti átvészeléséhez alkalmazkodott. • A száraz félsivatagokból (Arizona) származnak a télálló pálmaliliomok (Yucca) vagy a télálló kaktuszfajok (Opuntia). A pionír cserjék közös tulajdonságai a. Valamennyi pionír cserje közös jellemzője a termőhely fontosabb abiotikus tényezőivel szembeni nagyfokú igénytelenség; ezért sovány talajon, sőt még néhány egyéb kedvezőtlen adottság ellenére is megmaradnak. b. A szélsőséges viszonyok miatt az ivaros szaporodásra nincs mindig mód, ezért gyakori az ivartalan úton való lassú terjeszkedés, az ún. polikormon (sarjtelep) képzés. Ilyenek például hazánkban a kökény (Prunus spinosa), a törpe mandula (Prunus tenella) vagy a veresgyűrűsom (Cornus sanguinea). Észak-Amerikában így terjeszkedik az ecetszömörce (Rhus typhina), de hasonlóan tarackol több pálmaliliom (Yucca) faj is. A magas hegyekben a törpefenyő (Pinus mugo) és a nehézszagú boróka (Juniperus sabina) földre fekvő ágaikkal képeznek nagy kiterjedésű telepeket. A sarjtelepképzés a szaporodás mellett a termőhely meghódítását is szolgálja. A növény így védi a talajt, saját maga részére pedig állományklímát teremt. A polikormonképzési hajlam a körülményektől is függ. A cserszömörce (Cotinus coggygria) ágai például száraz, köves termőhelyen laposan a földre fekszenek és legyökeresednek. Öntözött kertben ugyanez már nem következik be, bármennyire is szeretnénk. A sarjadzási hajlamot a laza talaj elősegíti, a kötött talaj viszont fékezi. c. A pionír cserjék nagy része szúrós: egybibés galagonya (Crataegus monogyna) vagy mérgező: nehézszagú boróka (Juniperus sabina), így védekezik az állatok ellen. d. Közös tulajdonság még az erős fényigény. A termőhelyi viszonyok jobbra fordulásával a magasabb termetű, igényesebb fajok föléjük nőnek és kiszorítják őket. A pionír cserjék kertészeti felhasználása • A pionír cserjék nagy tűrőképességűek. Szélsőséges ökológiájú területeken, különleges kertépítészeti feladatok megoldására jól felhasználhatók (vízpartok, száraz kertek, devasztált területek stb.). A polikormonképző, terjedő tövű fajok meredek rézsűk, vízmosások megkötésére alkalmasak. Az intenzív kert viszonyai a pionír cserjék számára többnyire megfelelőek. Némelyek gyökere azonban levegőigényes. ezért érzékeny az erősen kötött talajra. Ilyen például a cserszömörce (Cotinus coggygria) és a közönséges boróka (Juniperus communis); kötött talajon élettanilag legyengülnek, ezért a betegségek, kártevők könnyebben károsítják. • A pionír cserjék fenntartás iránti igénye elsősorban a méretüktől függ, mivel a kertben nem hatnak azok a tényezők, amelyek az eredeti termőhelyen a konkurens növényeket féken tartották. A legrosszabb

xii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak termőhelyek alacsony pionírjai (törpecserjék) igénylik ezért a legintenzívebb fenntartást. A pionír cserjék a kertben karakteres hangulatteremtők. (Pálmaliliomok: délies hatás, kúszóborókák: magashegyi karakter stb.) • Mint már említettük, sok pionír cserje erősen sarjadzik. Ilyenek például a törpe mandula (Prunus tenella), a kökény (Prunus spinosa), a cseplesz meggy (Prunus fruticosa), a sudárzsálya (Perovskia atriplicifolia) vagy egyes vadrózsák (Rosa rugosa, R. spinosissima). Sarjaik nemcsak a terjeszkedést, hanem a bokor ifjítását, az elöregedett ágak leváltását is szolgálják. A kertben ezért feltétlenül foltszerűen telepítsük őket, ahol tősarjaikkal „kedvükre vándorolhatnak”, és közben ifjulhatnak. Ha ugyanis a nyílt gyepben, szoliterként állnak, sarjaik a kaszálás áldozatául esnek és a növény idő előtt elöregszik. A terjedőtövű pionírok társításával is vigyázni kell. Ne ültessük náluk alacsonyabb cserjék szomszédságába, mert sarjaikkal közéjük nőve elhódítják a területet.

2.1.3. 1.3. Száraz területek pionír fái Számuk viszonylag kevés, sajátosságaikat tekintve többnyire átmenetet képeznek a fák és a cserjék, vagy pedig a pionírok és az előfutárok között. Sok közülük kezdetben bokorként növekszik, és csak akkor nő fává, ha azt a termőhely megengedi [pl. vadkörte (Pyrus pyraster), mezei juhar (Acer campestre), virágos kőris (Fraxinus ornus)]. Más részük viszont az igazi pionírokhoz hasonlóan hamar nagy fává nőhet, de a cserjére jellemző sarjtelepképzési hajlamot (a termőhely makacs megtartása érdekében) élete végéig megtartja. Ez utóbbi csoportba tartoznak a devasztált területek és a szélsőséges városi körülmények legedzettebb fái, mint az akác (Robinia pseudoacacia) és a bálványfa (Ailanthus altissima), a bokorfák közül pedig a szömörce (Rhus) nemzetség nagyra növő képviselői (Rh. glabra, Rh. typhina). Aszáraz területek pionír fáinak termőhelyigénye valamivel nagyobb a száraz területek pionír cserjéiénél, ennek fejében viszont versenyképességük is jobb. Egy beállott akácos például csak igen hosszú távon (50–100 év alatt) mozdul el a klimaxtársulás irányába, és csak akkor, ha közben nem bolygatják meg. Ha ennél rövidebb időn belül tarra vágják (és ez a hazai akácosok elég elterjedt erdőművelési módja), a kivágást követő erőteljes sarjtömeg továbbra is konzerválja a csaknem elegyetlen akácos állapotát.

2.2. 2. Előfutár fafajok Ezek a fák a beerdősülés második vagy (jó termőhelyen) az első stádiumában jelennek meg. A pionírok után összefüggő erdőt alkotva előkészítik a terepet a zóna lassan terjeszkedő fő fafaja számára. Előfutárok a juhar (Acer), a kőris (Fraxinus), a szil (Ulmus) és a hárs (Tilia) fajok, de ilyen a gyertyán (Carpinus) is. Az erdőben a feltűnően nagy elegyarányuk mindig átmeneti felfutásban vagy leromlásban lévő állapotot jelez. Alacsony elegyarányuk viszont többé-kevésbé megállapodott stádiumra utal. Előfutár és pionír fajok közös tulajdonságai a. A pionír fákhoz hasonlóan könnyen és gyorsan terjednek. Gyakran és sok magot teremnek, szárnyas magvaikat messzire fújja a szél. b. Pionírokkal közös tulajdonság még a jó abiotikus alkalmazkodóképesség. A termőhely szélsőségeit kisebb mértékben bár, de még elviselik. c. Kezdeti növekedési ütemük a pionírokénál lassúbb, de azért elég gyors. Kitartóbban nőnek és hosszabb ideig élnek, mint a pionírok. d. A pionírokénál jobb a társulóképességük. Magvaik nagyobbak, több tartalékkal indítják a fák-bokrok aljában kikelő csemetét. Ezek a növények a későbbiekben is elég jól elviselik szomszédaik tartós árnyékolását és gyökérkonkurenciáját. e. Közepes élettartamúak, növekedésük elég korán leáll: pionír tulajdonságaik révén szerzett előnyüket ezért nem tudják tartani: át kell adni helyüket az állományalkotó fő fafaj számára a szukcesszió előrehaladásával. Az előfutár fajok kertészeti felhasználása • Az előfutár fajok jó alkalmazkodóképességű, elég gyorsan és elég nagyra növő, közepesen hosszú élettartamú fák. Díszfaiskolai nevelésük egyszerű.

xiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak • A gyertyán (Carpinus betulus) és egyes hársak (Tilia cordata) kivételével jó törzsnevelők. Várostűrő képességük fajonként változó, de általában a közepes körül mozog. • A felsorolt jó tulajdonságok miatt az előfutár fajok gyakran alkalmazott parkfák vagy utcai sorfák. A kertben rövid idő alatt térhatárolókká válnak. Hátrányos tulajdonság, hogy sok előfutár faj erősen gyomosít. Ezek a növények hamar termőre fordulnak, bőven és rendszeresen teremnek. A kert bokros-ligetes állományai terjeszkedésükhöz ideális feltételeket nyújtanak. Különösen veszedelmesek azok a fajok, amelyek igényeiket tekintve pionírok, de a szaporodási stratégiájuk az előfutárokéval azonos. A száraz termőhelyek gyomfája a bálványfa (Ailanthus altissima). A szárazságtűrő cserjékhez hasonlóan még sarjtelep képzésére is hajlamos. A nyirkos területek veszedelmes gyomfája a zöld juhar (Acer negundo), az ezüst juhar (Acer saccharinum) és a vörös kőris (Fraxinus pennsylvanica).

2.3. 3. Uralkodó fafajok A beerdősülés végső, legfejlettebb stádiumára jellemzően szerepük nem a területhódítás, hanem az előfutár fajoktól elfoglalt területek tartós birtoklása, uralása. Minden klímazonális övnek megvannak a maga állományalkotó fő fafajai. Hazánk sík- és dombvidékein ilyenek a különböző tölgy (Quercus) fajok, a magasabb hegyekben pedig a bükk (Fagus sylvatica). Határainktól északra vagy nyugatra a luc (Picea abies) és a jegenyefenyő (Abies alba) alkotnak állományokat. Az uralkodó fafajok közös tulajdonságai a. Atermőhely abiotikus tényezőivel (talaj, víz, levegő) szemben általában igényesebbek, mint az ott élő egyéb fafajok. Ez azt is jelenti, hogy napjaink levegőszennyezési vagy klímaváltozási ártalmaitól az uralkodó fafajok szenvednek a leginkább. Nyugat-Európában például a savas esők elsősorban a zonális luc- és jegenyefenyveseket (Picea abies, Abies alba) sújtják. b. Nagy viszont a biotikus tűrőképességük, képesek hosszú időn át elegyesen vagy elegyetlenül állományszerűen élni. Ezt lehetővé teszi • a fiatalkori jó árnyéktűrő képesség, • a tartós növekedés, • a hosszú életkor. Az uralkodó fafajok kertészeti felhasználása • Elsősorban a hosszú távra tervezett, nagyméretű parkok növényei. Itt megvan számukra a szükséges állományklíma, ugyanakkor a fejlődéshez elegendő tér és idő áll rendelkezésre. • Szoliterként ültetve a fő fafajok méltóságos megjelenésű, hatalmas fákká nőnek. Csoportosan vagy állományba telepítve stabil társulást alkotnak, és hatékony, tartós védelmet adnak. • A legalkalmasabbak a kert leváltani kívánt fáinak, facsoportjainak (pl. előfásítás) alátelepítésére. Nem túl mély árnyékban évekig vagy néha évtizedekig is képesek elvegetálni egy meglévő állomány alatt. Koronájuk ritka lesz, de arányos, függőleges növekedési jellegüket megtartják. Ha azután végül kivágják fölöttük a fákat, viszonylag hamar helyrejönnek, besűrűsödnek és átveszik a felszámolt állomány szerepét.

2.4. 4. Az erdő alsó koronaszintjeiben élő fák és cserjék A mérsékelt égövi lombos erdők nagy része több szintes. A legfelső, többé-kevésbé összefüggő koronaszint alatt egy laza, második (esetleg harmadik) koronaszint is található, az alatt pedig a cserjék szintje húzódik. Ezeket a szinteket részben az előfutár és a fő fafajok alászorult vagy ki nem fejlődött példányai alkotják. A döntő szerep azonban azoké az eleve kisebbre növő fáké, bokorfáké és cserjéké, amelyeknek az erdő széle és az erdő alja a természetes termőhelyük. Hazánk üde talajú erdőiben ilyen fa a zelnicemeggy (Prunus padus), a vadalma (Malus sylvestris) vagy az előfutár szerepet is betöltő vadcseresznye (Prunus avium). A szukcesszió előrehaladtával a második koronaszintbe szorulnak a korábban felsorolt előfutár fafajok, juharok (Acer), hársak (Tilia) is. xiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A cserjék közül az üde erdők növénye a kányabangita (Viburnum opulus). A mogyoróval (Corylus avellana), a húsos sommal (Cornus mas), a kecskerágókkal (Euonymus europaeus, E. verrucosus) és a mogyorós hólyagfával (Staphylea pinnata) pedig a közepesen száraz erdőkben találkozhatunk. Az erdő sötét belsejében ezek a növények általában szálanként, szétszórtan fordulnak elő. Annál gyakoribbak a napfényes tisztások szélén és az erdő fényben gazdag peremrészein. Itt néhány megmaradt pionírral együtt sűrű, bozótos szegélytársulást alkotnak. Ezzel fizikailag és optikailag védik, elzárják az erdő belsejét. Életükre rányomja bélyegét a nagy fákkal való együttélés. Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek közös tulajdonságai a. Igénylik és jól kihasználják az erdő által biztosított, kedvezőbb talaj- és nedvességviszonyokat. b. Az árnyékot tűrik, de nem kimondottan igénylik. Árnyékban laza ágrendszert nevelnek, fényben viszont koronájuk sűrűbb és a virágzásuk gazdagabb lesz. c. A felső koronaszint szélporozta fáival ellentétben többségük rovarmegporzásra rendezkedett be. Virágaik feltűnőek, illatosak, az erdő védelmét kihasználva a rovarok szeles időben is könnyen megtalálják. A rovarmegporzás előnye, hogy a szétszórt elhelyezkedés esetén is lehetővé teszi az idegen megtermékenyítést. d. Sok közöttük a vadgyümölcs, amit a madarak terjesztenek. (A gyümölcsfák többsége például eredetileg erdei, erdőszéli növény volt.) e. Tavasszal korán fakadnak: minél alacsonyabban élnek, annál korábban. A különbség néha 5–6 hét is lehet a felső szint fafajaihoz képest. Különösen korán fakad a mély árnyékú erdőkben élő havasi ribiszke (Ribes alpinum), akányabangita (Viburnum opulus) vagy az akác alá is behúzódó bodza (Sambucus nigra). f. Növekedésük kezdetben gyors, de utána elég hamar leáll. Az alsó koronaszintek fáinak, cserjéinek kertészeti felhasználása Az alsó koronaszintek fajainak díszkertészeti szerepe igen nagy. Ebbe a társulási csoportba tartozik a virágos díszfák és virágos díszcserjék java része. • A virágos díszfák közül ilyenek a különböző díszalmák (Malus), díszcseresznyék (Prunus serrulata, P subhirtella), a liliomfa (Magnolia) fajok, az amerikai júdásfa (Cercis canadensis). Azösszes vadgesztenyefaj (Aesculus), még a nagytermetű közönséges vadgesztenye (Ae. hippocastanum) is tulajdonképpen az üde erdőszélek vagy a második koronaszint növénye. • A virágzó díszcserjék közül erdőben él a legtöbb gyöngyvirágcserje (Deutzia), jezsámen (Philadelphus), rózsalonc (Weigela) és gyöngyvessző (Spiraea) faj; a boglárcserje (Kerria japonica), a hószirom (Rhodotypos scandens), a mályvacserje (Hibiscus syriacus) stb. A felsorolt fajok, illetve azok fajtái változatos rendeltetésű és méretű kertek intenzív díszítésére alkalmasak, általában rendszeres vízellátást és tápanyagban gazdag talajt kedvelnek. Bár eredetileg erdők árnyékában éltek, kertekben a gazdag virágzás érdekében elsősorban a napra vagy félárnyékba telepítsük őket. Árnyékban többségük kiritkul, és keveset virágzik.

2.5. 5. Az erdő gyepszintjét alkotó fajok Hazai erdőink gyepszintjét általában a lágy szárú növények uralják. Afásszárúak közül a legismertebb faj az örökzöld borostyán (Hedera helix). A Dél-Dunántúl erdeiben honos a jerikói lonc (Lonicera caprifolium), a csodabogyó (Ruscus) és az erdei rózsa (Rosa arvensis). Atávol-keleti fajok közül az erdő gyepszintjében él a kúszó kecskerágó (Euonymus fortunei) ésa japán lonc (Lonicera japonica). A gyepszintet alkotó fajok közös tulajdonságai a. Csak az erdők belsejében fordulnak elő vadon. b. Ennek ellenére általában ezek a fajok sem kizárólagos árnyékkedvelők. Ha a szükséges nedvességet és párát megkapják, a napon is megélnek, ott azonban nem versenyképesek: erős lomb- és gyökérkonkurenciájukkal kíméletlenül elnyomják őket a fénykedvelő lágyszárúak. xv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak A gyepszintet alkotó fajok kertészeti alkalmazása • Kertben inkább árnyéki gyeppótlónak használják fel, ritkábban pergolákra, virágrácsokra futtatják. • Öntözött viszonyok közt a napon felhasználhatók gyeppótlásra, könnyen begyökeresednek. Az erdő gyepszintjéhez ökológiailag közel álló fajok az alacsony erdei cserjék. Kertjeinkbe kevés ilyet ültetünk. Ebbe a csoportba sorolhatók a télálló hortenziák (Hydrangea arborescens és H.macrophylla) vagy a nálunk vadon is előforduló farkasboroszlán (Daphne mezereum). Ezek a növények nemcsak bírják, de többé-kevésbé igénylik is az árnyékot: leveleik az erős napsütésben megégnek. Nem egy esetben talajigényük is speciális. A kertben félárnyékba, árnyékba ajánlhatók.

2.6. 6. A hazánkénál melegebb vidékek díszfái, díszcserjéi A nálunk ültethető díszfák, díszcserjék túlnyomó többségének alkalmazására jó támpontot nyújt az eredeti társulási viszonyok ismerete. Van azonban egy növénycsoport, amelyet nálunk tudatosan és rendszeresen hazájától erősen eltérő társulási viszonyok között alkalmaznak. Ezek a melegigényes lombhullató díszfák, díszcserjék: a selyemakác (Albizia julibrissin), a császárfa (Paulownia tomentosa), a gránátalma (Punica granatum), a datolyaszilva (Diospyros) fajok stb. Déli hazájukban csaknem kivétel nélkül az erdők alsó szintjeiben, félárnyékban vagy árnyékban élnek. Ennek ellenére nálunk kimondottan a tűző napra, védett, meleg fekvésbe kell telepíteni. Árnyékban ugyanis – a rövidebb vegetáció és a hűvösebb nyár miatt – nem kapnák meg azt a hőösszeget, ami a hajtásaik beérleléséhez szükséges. A későig vegetáló, éretlen hajtások azután még egy enyhébb télen is könnyen elfagynak. Általában az eredetinél valamivel szárazabb termőhelyekre ültetjük őket, hogy ezzel is kikényszerítsük a hajtásnövekedés leállását. A fűszercserje (Calycanthus) fajok például hazájukban, Észak-Amerikában az üde vagy kimondottan nyirkos talajú erdők aljnövényei. Nálunk viszont közepes vízellátás mellett a legszebbek. Nyirkos talajon túl buján fejlődnek, rendszeresen visszafagynak és alig hoznak virágot. Természetesen a túlzott „szomjaztatás” is káros: a satnya, éretlen hajtások ugyanis könnyen elfagynak. Az is előfordulhat, hogy a nyár folyamán mesterségesen visszafogott növény az őszi esők hatására ismét hajtani kezd, és utána még inkább elfagy. A legjobb megoldás ezért az lenne, ha a melegigényes fajokat differenciáltan tudnánk öntözni. A nyár első felében, az intenzív hajtásnövekedés idején bőségesen lássuk el vízzel, „hadd nőjék ki magukat”. Augusztusban azután abbahagyjuk vagy erősen mérsékeljük az öntözést. Ezzel lelassítjuk a hajtásnövekedést és kikényszerítjük a hajtás beérésének folyamatát. Az ilyen differenciált öntözésre értelemszerűen csak házikertben vagy gyűjteményes kertekben van mód. A hajtás megfásodását, ezáltal a fagytűrő képességének növelését a hajtáscsúcs szeptember eleji visszacsípésével is elérhetjük.

2.7. 7. Speciális talajigényű díszfák, díszcserjék A mészkerülő fajok létfeltétele a gyakorlatilag mészmentes, erősen savanyú talaj (pH 5 alatt), meszes talajon elpusztulnak. Ilyenek például a csarab (Calluna vulgaris), aseprűzanót (Cytisus scoparius), a havasszépék (Rhododendron). A mészérzékeny fajok megélnek a lúgos kémhatású meszes talajon is, ott azonban sokkal kényesebbek, mint a mészben szegény termőhelyen. Ez elsősorban víz- és páraigényességükben jelentkezik. Rendszeres öntözést, párás környezetet kívánnak, ellenkező esetben a fejlődésben visszaesnek. (Tulajdonképpen arról van szó, hogy a talaj túlzott kalcium- vagy magnéziumtartalma fékezi a gyökerek víz- és tápanyagfelvételét az ion-antagonizmus révén.) Ilyen például a Spiraea × billardii, a Quercus rubra, a Cytisus × praecox vagy a japánbirsek (Chaenomeles) egy része. A mészérzékenység érdekes esete a mocsárciprusé (Taxodium distichum), amely meszes talajon csak kimondottan mocsári körülmények közé ültethető, míg mészben szegény talajon, normál kerti viszonyok között is kielégítően fejlődik.

3. A fás szárú dísznövények termesztőkörzetei és télállósági zónái

xvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Mint minden haszonnövény, így a díszfák-díszcserjék (díszfaiskolai) termesztése is meghatározott termesztőkörzetekre koncentrálódik. E termesztőkörzetek legelőször a felvevőpiacok (a nagyobb városok) közelében alakultak ki, majd ahogy a szállítás egyre könnyebbé és olcsóbbá vált, a termesztés a piactól (mint értékesítési optimumtól) fokozatosan a termesztési optimum irányába húzódott: oda, ahol a legkedvezőbbek a klimatikus és a talajviszonyok. Az idők változásaival a felvevőpiac súlypontjai is eltolódtak: napjainkban például településeink központjai mellett az üdülőkörzetek és magánkertek irányába. Ezen folyamatok eredményeképp alakultak az egyes országok hagyományos díszfaiskolai termesztőkörzetei, Magyarországon pl. az alábbiak: • Nyugat- és Délnyugat-Dunántúl, • Dél-Magyarország, • Kelet-Magyarország, valamint • Budapest környéke. Míg az említett első három körzet kialakulását elsősorban a klíma és a talajviszonyok befolyásolták, a Budapest környéki termesztőkörzet egyértelműen az ország legnagyobb felvevőpiacaira települt. Ez utóbbi a terjeszkedő város és az emelkedő telekárak miatt egyre inkább zsugorodik, és termesztőkörzetből inkább értékesítési körzetté alakul át (tranzit telepek, faiskolai árudák, garten centerek). Az egyesülő Európában már nem az országhatárokon belül, hanem kontinensnyi dimenzióban formálódnak a termesztőtájak. Díszfaiskolai vonatkozásban jelenleg ilyenek: • az észak-atlanti termesztőtáj (Holstein, Oldenburg környéke, Hollandia, Belgium), • a dél-atlanti termesztőtáj (Angers környéke, Franciaországban), valamint • a közép-olaszországi termesztőtáj (Toscana, Lombardia). A felsorolt termesztőtájak előnyei az atlantikus és enyhe klímából adódó hosszú vegetáció, a sok csapadék és a télen is alig szünetelő kitermelés és szállítás (nem fagynak le). Hatalmas faiskoláik és/vagy ütőképes faiskolai tömörüléseik értékesítésüket immár az egész Európára kiterjesztik, így termékeikkel Magyarországon is találkozhatunk. Az ott termesztett díszfák-díszcserjékről két alapvető dolgot kell tudnunk: 1. A miénkhez képest „luxusklímában” nevelkedtek, lazább szövetűek, ezért a kezdeti szárazság- és hidegtűrésük rosszabb, mint az ugyanahhoz a fajhoz-fajtához tartozó, de Magyarországon megnevelt növényeké. A végleges felhasználás (azaz a kertbe vagy a parkba való kiültetés) előtt célszerű legalább egy vegetáción át idehaza továbbnevelni őket, hogy adaptálódjanak a magyar klímához. Ha mégis azonnal állandó helyükre ültetjük, ezt feltétlen tavasszal tegyük: így a magyar nyáron esélyük van annyira megerősödni, hogy utána egy átlagos télen ne károsodjanak. Kiváltképp vonatkozik ez a szabály a Hollandiából importált örökzöldekre, amelyek az ottani hűvös és csapadékos nyáron a miénknél sokkal tovább és nagyobbra nőnek, viszont a hajtásaik (épp az elhúzódó vegetáció miatt) nem tudnak kellőképp beérni. Kisebb gond van az Olaszországból importált anyaggal: ott ugyanis a melegebb nyár jobb hajtásbeérést és ezáltal valamivel nagyobb télállóságot biztosít. Az innen származó anyag esetében is biztosabb azonban ősz helyett a tavaszi telepítés. 2. Az említett termesztőtájak faiskolái, különösképp az olaszok és franciák, rengeteg olyan fajt-fajtát is termesztenek és kínálnak, amely nem a magyar, hanem az ottani (vagy még melegebb) klímába való. E rendkívül impozáns portékákat előállítóik a délebbi piacokra vagy az északi országok télikertjeibe, bevásárlócsarnokaiba, középületek belső dekorációira szánják, ám ezt a körülményt a színes katalógusaik nem vagy nem eléggé tüntetik fel.

xvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Az USA-ban, ahol az integrációs folyamatok az európainál mintegy 150 évvel korábban lezajlottak, az egész kontinenst átfogó és kiszolgáló termesztőtájak kialakulása már az 1940-es évektől kezdődően megtörtént. Ma az Atlanti- és a Csendes-óceán partvidékén, valamint a Nagy-tavaknál található mamutfaiskolák az egész kontinens számára termelnek, és ún. „zónás” katalógusokat adnak ki. Ez azt jelenti, hogy a katalógusaikban feltüntetik azt a télállósági zónát, ahová az illető fajt vagy fajtát még biztonságban ajánlják. Ilyen „zónás” katalógussal és faiskolával Európában még csak elvétve találkozhatunk, de számuk a jövőben előreláthatóan gyarapodni fog. Mi is az a télállósági zóna? A télállósági zónaazt a földrajzi övezetet jelenti, ahol a szokványos telek minimum-hőmérséklete közel azonos értékű. A díszfák-díszcserjék télállósági zónabesorolása pedig azt a zónát jelzi, ahol az adott faj vagy fajta még nagy biztonsággal áttelel a szabadban. A télállósági zónák rendszerét először (az 1900-as évek elején) az USA-ban dolgozták ki; időnként újra és újra átdolgozzák, finomítanak rajta. Európában először az 1960-as években készítettek télállósági zónatérképet, évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga alapján, amit hosszú ideig csak a nemzetközi dendrológiai munkák közöltek. A zónák számozása 1–10-ig terjed: leghidegebb az 1-es számú (–40 °C!), míg a legmelegebb a 10-es zóna (+5– 10 °C). Maguk a zónák mindkét kontinens zóna-térképein 10 Fahrenheit-fokonként (kb. 5,5 °C) változnak. Mivel ez az érték még mindig meglehetősen nagy különbségeket (azaz tényleges télállóságot) foglalhat magában, Európában minden egyes zónát még két alzónára (’a’ és ’b’ alzóna) osztottak, melyek közül az ’a’ alzóna a ridegebb, a ’b’ pedig az enyhébb, kiegyenlítettebb éghajlatot jelzi. A besorolás még így is viszonylag elnagyolt (nem veszi tekintetbe a többi éghajlati tényezőt, mint a csapadék, a nyári meleg, a napfényes órák száma stb.), de a gyakorlat szempontjából már megfelelő. Észak-Amerika, valamint Európa télállósági zónáit az alábbiakban mutatjuk be. Mint látható, ÉszakAmerikában az egyes zónák többé-kevésbé kelet-nyugati irányúak: délről észak felé haladva elég egyenletesen csökkenő sorszámmal követik egymást, a fokozatosan hidegebbé váló klímának megfelelően.

Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Észak-Amerikában (Krüssmann nyomán, 1984) Európa télállósági zónatérképe ennél jóval változatosabb és első ránézésre kevésbé logikus. Dél-Európában a zónák még többé-kevésbé párhuzamosak a szélességi körökkel (kelet-nyugati irányúak), de ez a párhuzamosság xviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak csak a 8-as télállósági zónáig tart, azaz az Alpok és a Balkán déli hegyláncáig. Innen felfelé haladva már inkább észak-déli irányba futnak a zónák, többé-kevésbé az Atlanti-óceán partvonalával párhuzamosan, de erősen hullámzó határvonalakkal. Ennek oka, hogy Európa nyugati részét jobban körbeölelik a tengerek, mint a kb. 4szer nagyobb kiterjedésű Észak-Amerikát, a hegyláncai pedig kelet-nyugati irányúak (Alpok, Balkán, Kaukázus) vagy katlan alakúak (Kárpátok). Mindkettő befolyásolja a délről érkező meleg, vagy az északról érkező hideg légáramlatokat. A legalsó vonulatuk erősen lefékezi a déli légáramlatok melegítő hatását. Tőlük északabbra már az Atlanti-óceán enyhe tele küzd a kemény szibériai hideggel. Így a tengertől a kontinens belseje felé haladva először a 7., majd a 6. és 5. számú télállósági zóna (Németország, Lengyelország, Észtország és Kelet-Belorusszia) következik, míg a távoli Moszkva, gyakorlatilag azonos szélességű fokon, már a meglehetősen hidegnek számító 4. sz. télállósági zónához tartozik.

Télállósági zónák és a hozzájuk tartozó évi abszolút hőmérsékleti minimumok átlaga Európában (Krüssmann nyomán, 1984) A télállósági zónák felvázolt rendszerének óriási előnye, de egyben nagy hátránya is, hogy gyakorlatilag egyetlen meteorológiai tényezőn, a téli minimum-hőmérsékleten alapul. Előny ez azért, mert a segítségével kialakított rendszer viszonylag egyszerű és áttekinthető. (Az ábra tanulsága szerint még így is meglehetősen komplikált). Hátránya pedig azért, mert a fás növények sikeres áttelelése nem csak attól függ, hogy mennyire hideg a tél, hanem attól is, hogy ez a hideg mikor és mennyi ideig éri őket, kiváltképp pedig attól, hogy milyen volt előtte a nyár, illetve az egész vegetációs időszak. A forró, száraz nyár és a tartós napsütés elősegíti a fényés melegigényes fajok-fajták hajtásainak beérését, ezáltal fokozva a télálló képességüket. A pára- és vízigényes fajok ezzel szemben hűvös-csapadékos nyarat igényelnek a jó teleléshez: ellenkező esetben „nem növik ki magukat”, gyengén mennek a télbe, és azért károsodnak tőle. Részben ezek a körülmények is indokolták, hogy az É-Amerikánál lényegesen tagoltabb domborzatú Európában a 10 télállóságú zónát még további (’a’ és ’b’ jelű) alzónákra osztották.

xix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

I. rész. Ökológiai és társulástani alapfogalmak Magyarország nyugati fele, valamint a Szeged-Kecskemét-Békéscsaba vonaltól délre eső része a 7. sz. télállósági zónába, míg a fennmaradó területrészek (Nagyalföld, Észak-Magyarország) az egy fokozattal hidegebb 6. sz. télállósági zónába tartozik. Mint tudjuk, a valóság ennél jóval árnyaltabb. Az egyes országrészek vagy települések mezoklímáját erősen módosíthatja: • a tengerszint feletti magasság, • a kitettség, • a városklíma, • nagy vízfelületek (tavak, nagy folyók közelsége), • a szél- és árnyékvédelem, • egyebek, mint a felhősödés vagy ködösödési hajlam (csökkenti az éjszakai lehűlést), az állományklíma és így tovább. (Lásd részletesen a Növények a kertépítészetben c. tankönyv Magyarország dendrológiai körzetei és Városfásítás c. fejezeteiben). A Kertészeti dendrológia c. tankönyvünkben ismertetett fajok túlnyomó többsége a 6. sz., vagy annál is hidegebb (5, 4, esetleg 3) télállósági zónába sorolható. Mivel ezek áttelelésével nálunk nincsen gond, a besorolást, illetve a télállóságot külön nem említjük. Azok a fajok (pl. Albizia, Punica, Cupressus, Cedrus), melyeket „melegigényes”, „kissé fagyérzékeny” vagy „fiatalon fagyérzékeny” kifejezésekkel jellemzünk, már a 7. sz. télállósági zóna növényei. Az ennél melegigényesebb és az olasz, belga vagy francia katalógusokban szereplő legfontosabb fajok télállóságát az alábbi felsorolásban ismertetjük. A felsorolásban a 8-as zónába tartozó növények (pl. Magnolia grandiflora, Trachycarpus fortunei)azország legmelegebb részein és különlegesen védett fekvésbe ültetve még a szabadban is áttelelnek, a 9., kiváltképp pedig a 10. sz. télállósági zónába soroltak viszont már csak dézsás növénynek vagy belső terek dekorációjára alkalmasak. Az olasz és francia díszfaiskolák által gyakrabban forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények felsorolását és télállóságizóna-besorolását a 17. sz. táblázat tartalmazza.

xx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 1. Alaktani alapfogalmak Fás növények azok, amelyeknek föld feletti hajtásai részben vagy egészben megfásodnak, vastagodnak és több éven keresztül áttelelve megmaradnak. E nagy csoportból díszfáknak, díszcserjéknek azokat nevezzük, amelyeket elsősorban kedvező esztétikai, biológiai vagy funkcionális hatásuk miatt ültetünk, s gazdasági hasznuk nem, vagy csak másodlagosan jön számításba. A fás növények csoportosítása Félcserje: cserje termetű növény, melynek hajtásai csak részben fásodnak meg, a felső részük télen többnyire elhal. Cserje: tőből elágazó, elfásodott hajtásrendszerű, 5–6 m-nél általában nem magasabb növény. Fa: felálló, egy vagy több törzsű, koronás fás növény. A fás növények egyes típusai nem különülnek el élesen egymástól. Sok faj mint cserje és mint fa is előfordul, különösen, ha habitusának kialakulásába beleavatkozunk. Kedvező körülmények között a félcserjék cserjeként is viselkedhetnek. A növény részei Gyökér: általában a növény föld alatti része, melynek feladata a növény talajban való rögzítése, és onnan a víz, valamint a tápanyagok fölvétele. A gyökér eredeti rendeltetésétől eltérően más funkciót is betölthet, néhány fajnak pl. módosult gyökerei vannak. Ilyen pl. a szár kapaszkodását elősegítő kapaszkodó léggyökér; az élősködőknél a gazdanövény testébe hatoló szívógyökér; a mocsaras területeken élő egyes fafajokon látható légzőgyökér; mely a gyökérzet levegő-ellátására szolgál.

xxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Gyökértípusok Fatörzs: a fák hajtásrendszerének alapja, alsó, el nem ágazó része. Talajszinti része a fa töve, innen az ágakig terjed a dereka. Fáknak általában egy erőteljes, míg a cserjéknek több, viszonylag gyenge törzsük van. Kívülről a kéreg (héjkéreg) borítja, melynek felülete a fajra jellemző lehet. Korona: a fának a törzs feletti, ágakat és leveleket viselő hajtásrendszere. A sudaras koronának egyetlen, erőteljesen felfelé törő tengelye van a fatörzs közvetlen folytatásaként. A tartóágas korona több erőteljes tartóágból áll, sudara nincs. Ha egy tartóág veszi át a sudár szerepét, álsudaras koronáról beszélünk.

xxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

A fatörzs keresztmetszete

Koronatípusok

xxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Főbb koronaalakok Ágrendszer: a háromévesnél idősebb fás elágazásokat ágaknak, a fenyők több éves, tű- és pikkelyleveles, rövid ágrészeit ágacskáknak, a kétéveseket gallyaknak, míg a lombtalan, egyéves – néha több éves –, el nem ágazó részeket vesszőknek nevezzük. Ha a vesszőn a levelek még rajta vannak, akkor kertészeti értelemben vett hajtásról beszélünk. Botanikai értelemben a hajtás a növény szára és levele együtt. A hajtástengelynek az a része, ahonnan a levél ered, a csomó. Két szomszédos csomó közötti rész a szártag vagy ínköz. A hajtások fontosabb típusai • a tavaszi hajtások rügyfakadáskor indulnak fejlődésnek; • a jánosnapi hajtások atavaszi hajtások rügyeiből, júniusban alakulnak ki, azoktól sokszor alakilag is különböznek; • a fattyúhajtások azalvórügyekből fejlődnek ki bizonyos körülmények között; • a földbeli hajtások aföld felszíne alatt fejlődnek ki; • a hosszúhajtáson az ízközök nagyok, a rügyek egymástól távol állnak; • a rövidhajtás szártagjai kicsinyek. Évi növekedése nagyon kevés. A rövid- és hosszúhajtásokon levő levelek néha jelentősen különböznek egymástól; • a törpehajtás egy bizonyos alakot és nagyságot elérve nem fejlődik tovább.

Főbb cserjealakok xxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A pararéteg ahajtás külső részén található, a növény védelmét szolgálja, s néha díszértéke is van. A paraszemölcsök akülső bőrszövet színétől eltérő, onnan kiemelkedő, gázcserenyílásokból alakult szellőztető képletek. A tüske a felületről könnyen leválasztható, szúrós hegyű, bőrszöveti képződmény. A tövis többnyire rövid szártagú, kemény, hegyes végű, módosult hajtásképlet. A kacsok anövények kapaszkodásra módosult szervei. A bél ahajtás közepén húzódik végig. Ez gyakran fontos határozóbélyeg. Lehet telt, üreges vagy rekeszes. Rügy: rövid szártagú hajtáskezdemény, melyből az egyes hajtások kifejlődnek. A levélrügyből levelek és hajtások, az általában nagyobb és vastagabb virágrügyből virágok, a vegyes rügyből pedig levelek és virágok fejlődnek. A rügypikkelyekkel borított rügyet fedett rügynek nevezzük. A fedetlen vagy csupasz rügyet akülső, még teljesen ki nem alakult levelek takarják. Ha közvetlenül a hajtáshoz csatlakozik, ülő rügyről, míg ha rövid rügytartón helyezkedik el, nyeles rügyről beszélünk. Az egyesével álló rügyet magányos rügynek, a kettesével állót páros rügynek, míg az egy csomón többesével elhelyezkedő rügyeket csoportos rügynek nevezzük. A többi rügynél erősebben fejlett, hajtás végén álló a főrügy, míg a hajtástengelyen a hónaljrügyek találhatók. Szőrzet: a levelek és fiatal hajtások, néha még a gallyak felületét is szőrzet boríthatja. Ez a legtöbb esetben a fajra jellemző. A levél vagy a szár felülete lehet: kopasz – ha nincs rajta szőrzet; kopaszodó – ha a szőrzet legnagyobb része a fejlődés folyamán lehull; szőrös – hosszú, hajlékony, gyér szőrzettel fedett; szőrösödő – rövid, finom, rányomott szőrzettel borított; molyhos – igen sűrű, összekuszált szőrzettel takart; nemezes – mint az előbbi, de a szőrzet még tömöttebb, összefüggő réteget alkot; selymesszőrös – apró, rásimuló, fényes szőrzettel fedett; csillagszőrös – csillagosan elágazó szőrökkel takart; mirigyszőrös – váladékot kiválasztó szőrökkel beszórt; serteszőrös – vastag és merev, kissé szúrós szőrű; pikkelyszőrös – szétterülő, lemezszerű szőrzettel borított stb.

xxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

A lomblevél részei Levél: a fellevél rendszerint a virág vagy a virágzat alatt található, a lomblevelektől többnyire eltérő alakú és nagyságú. A murvalevél hónaljából virág nő. A bükkfafélék termős virágait a kupacslevelek övezik, melyek később a termést körülvevő kupaccsá alakulnak. A pálhalevél alevélnyél tövénél elhelyezkedő, levélszerű képződmény. A lomblevél ahajtásnak általában zöld színű, lemez alakú, asszimiláló oldalképlete. A levél éle a szembeállított levéllemez függőleges vonala, mely a levél csúcsát a vállával összeköti. Az örökzöld növény lombját több vegetációs időszak után folyamatosan hullatja le.

Levéltípusok

xxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Levélállások

Levélalakok

A levélcsúcs formái

xxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

A levélváll formái

A levél elhelyezkedési módjai Az áttelelő levelű vagy télizöld növény nem ősszel, hanem zölden áttelelve tavasszal, lombfakadáskor veszti el leveleit. A lombhullató fa vagy cserje lombját az első vegetációs időszak végén, ősszel, egyszerre hullatja le. Virág: az ivaros szaporodás céljait szolgáló törpehajtás. A nyitvatermőknél amódosult törpehajtásokon külön porzó- és külön termőlevelek alakulnak ki, és ez utóbbiak szabad felületükön viselik a magkezdeményeket. A zárvatermőknél atermőlevél és a porzólevél termővé és porzóvá alakul. Egy vagy több termőlevél szélével összenőve alkotja a termőt, s ennek belsejében találhatók a magkezdemények. A teljes virág virágtakaróból, porzókból és termőből áll. A virág rendszerint kocsányon helyezkedik el, ennek csúcsa a vacok. Ezen van a virágtakaró, melynek külső örvét a rendszerint zöld csészelevelek alkotják, míg a belső része a többnyire színes párta, amely sziromlevelekből áll.Ha a csésze és a párta nem különbözik lényegesen egymástól, akkor a virágtakarót lepelnek nevezzük. A virágtakaró nélküli virág a csupasz virág.

xxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

A levéllemez tagoltsága

xxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A levéllemez széle A párta lehet szabad szirmú és forrt szirmú. Ez utóbbi részei: a cső, ennek belső oldala a torok és a felső széle a perem. A forrt szirmú párta szabad részei a cimpák. A porzótáj a porzószálakból és a rajtuk levő portokokból áll. A termőtáj a virág tengelyének csúcsán van, melynek részei a magház, a bibeszál és a bibe. A hímnős virágban mind a porzótáj, mind pedig a termőtáj megtalálható. Ha a virágnak nincsenek ivarlevelei vagy csak csökevényes formában, akkor az meddővirág, ha pedig csak az egyik ivarlevél alakult ki, akkor egyivarú. Ha csak porzói vannak, akkor porzós virágnak, ha csak termőt fejleszt, termős virágnak nevezzük. Ha a porzós és a termős virág ugyanazon a példányon van, akkor a növény egylaki, ha pedig külön egyedeken fejlődik, akkor kétlaki. A felemásvirágú növények hímnős és egyivarú virágokat egyaránt fejlesztenek ugyanazon az egyeden. Néha a porzók egy része szirmokká alakul át, akkor féligtelt virág állelő. Ha az összes porzó átalakul, vagy a szirmok tövükig hasadnak és kiszélesednek, telt virágot kapunk.

A levéllemez éle

A levél erezete

xxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A párta formái

A virág részei

A magház állása

xxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Virágzatok Az egyedül álló virágot magányos virágnak, míg a virágokat tartó, a termésérés után elpusztuló, önálló hajtásrendszert virágzatnak nevezzük. Virágcsoportnak mondjuk a tovább növekedő szár oldalán, egyetlen rügyből fejlődő, egymás fölött vagy egymás mellett sűrűn elhelyezkedő olyan virágokat, melyeknek kocsányai nem alkotnak külön hajtásrendszert. Termés: a magházból alakul ki a megtermékenyülés után. Védi a benne fejlődött magot, és sokszor terjesztésében is részt vesz. Ha a termésképzésben a termőn kívül egyéb virágrész is közreműködik, áltermésalakul ki. A nyitvatermőknek csak magjuk van, termésük nincs. A toboz módosult és elfásodott termős virág. Ha a toboz pikkelyei elhúsosodnak, tobozbogyó fejlődik ki.

xxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Termések Mag: a magkezdeményből a megtermékenyítés után fejlődik. Főbb részei: a maghéj, a magfehérje és a csíra. A maghéjon néha különböző függelékeket – repítőszőr, szárnyak stb. találunk. Némely fajnál magköpeny veszi körül. A kertészeti gyakorlatban magnak nevezzük az egymagvú, fel nem nyíló terméseket is. Ilyen – tágabb – értelemben említi a magot e könyv a fajuk szaporítási módjaival kapcsolatban.

2. Családhatározó 1.

●

A magkezdemények a termőleveleken szabadon állnak 2. (Gymnospermatophyta – Nyitvatermők)

●● A magkezdemények a termőlevelek összenövéséből 6. alakult magházban találhatók (Angiospermatophyta – Zárvatermők) 2.

●

A 2 karéjú levelek legyező alakúak, villás erezettel

●● A levelek tű vagy pikkely alakúak 3.

●

3.

A nővirágból fásodó toboz, a Juniperusnáltobozbogyó 4. fejlődik

●● A magvakat részben húsos burok borítja 4.

●

Ginkgoaceae

Taxaceae

A levélzet átellenesen álló pikkelylevelekből, ritkábban Cupressaceae örvös tűlevelekből áll

●● A többnyire tű alakú levelek spirálisak vagy fésűsen 5. rendeződnek, egyes nemzetségeknél a rövidhajtások csúcsán csomóban vagy a törpehajtásokon kettesévelötösével állnak 5.

●

A toboz szabadon álló termő- és meddőpikkelyekből áll. Pinaceae Minden terelőpikkelyen rendszerint 2 magkezdemény van

●● A termő- és meddőpikkelyek összenőttek. előbbieken 2–9 magkezdemény helyezkedik el 6.

●

Az Taxodiaceae

A levelek hálózatos erezetűek, leggyakrabban tagoltak, 7. nyelesek, vagy a levelek tövissé alakultak. A virágtagok száma legtöbbször 4–5 vagy ennek többszöröse (Kétszikűek)

●● A levélerezet mellékerekből álló, párhuzamos-íves. A 84. levél rendszerint nem tagolt, nyeletlen. A virágtagok száma 3 vagy ennek többszöröse (Egyszikűek) 7.

8.

●

A virágoknak pártájuk van

8.

●● A virágok sziromtalapok vagy a csésze sziromszerű

60.

●

9.

A virágok szabad szirmúak xxxiii

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

9.

●● A virágok ± forrt szirmúak

43.

●

10.

A porzók száma sok, több, mint 10

●● A porzók száma nem több, mint a szirmok számának 19. kétszerese 10. ●

A magház felső állású

11.

●● A magház alsó állású 11. ●

18.

A porzók és a termő spirálisan állók

12.

●● A porzók és a termő örvösek, körökben állók 12. ●

Alevelek keresztben átellenesek

Calycanthaceae

●● A levelek szórtak

13.

13. ●● A gyakran sziromszerű csészelevelek száma 3 ●● A csészelevelek száma 5 14. ●

A levelek keresztben átellenesek

Ranunculaceae Paconiaceae

A levelek keresztben átellenesek

Hypericaceae

●● A levelek szórtak (Rhodotypos kivételével) 16. ●

16.

A porzók a bibeszál körül csővé nőttek össze

●● A porzók szabadok 17. ●

Magnoliaceae 14.

●● A levelek szórt állásúak 15. ●

12.

Malvaceae 17.

A virágzati tengelyhez nyelv alakú murvalevél nőtt

Tiliaceae

●● A virágzati tengelyen nincs nyelv alakú murvalevél

Rosaceae

18. ●

A levelek szórtak

Rosaceae

●● A levelek keresztben átellenesek 19. ●

Hydrangeaceae

A magház felső vagy közép állású

20.

●● A magház alsó állású 20. ●

38.

A 2 vagy több termőlevél különálló vagy csak kissé 21. összenőtt

●● A termőlevelek 1 vagy több rekeszű magházzá nőttek 24. össze 21. ●

A porzók a csészelevelek tövénél erednek

22. xxxiv

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A porzók eredési helye a virágtengelyen van 22. ●● A levelek átellenesek, a magház közép állású ●● A levelek szórtak 23. ●

A levelek áttetszően pontozottak

Rutaceae Simaroubaceae

A magház egy üregű

25.

●● A magház 2 vagy több rekeszű 25. ●

30.

A porzók száma 10 vagy több, ritkán 5. A termés 26. hüvely

●● A porzók száma 4–6 (–12). A termés más 26. ●

28.

A virág sugaras szimmetriájú (aktinomorf)

Mimosaceae

●● A virág egyszeresen szimmetrikus (zigomorf) 27. ●

A virág nem pillangós

Fabaceae

A porzók száma 6. A termés bogyó

Berberidaceae

●● A porzók száma 4–5 (–12). A termés tok vagy csontár 29. ●

27. Caesalpiniaeeae

●● A virág pillangós 28. ●

Hydrangeaceae Rosaceae

●● A levelek nem pontozottak 24 ●

23.

29.

A levelek kicsik, pikkelyszerűek, szárhoz simulók. A Tamaricaceae termés apró tok

●● A levelek nagyok, gyakran összetettek. A termés Anacardiaceae csontár 30. ●

A virág kétoldali szimmetriájú

31.

●● A virág ± sugaras szimmetriájú

33.

31. ●

A levelek egyszerűek

Ericaceae

●● A levelek összetettek 32. ●

32.

A levelek tenyeresen összetettek

Hippocastanaceae

●● A levelek szárnyasan összetettek 33. ●

Sapindaceae

A levelek átellenesek vagy örvösek

34.

●● A levelek szórtak 34. ●

37.

A termés lependék vagy ikerlependék

35. xxxv

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A termés tok 35. ●

36.

A levelek egyszerűek

Aceraceae

●● A levelek szárnyasan összetettek 36. ●

Oleaceae

A levelek egyszerűek

Celastraceae

●● A levelek összetettek 37. ●

Staphyleaceae

Felálló ágú cserje vagy fa

Rutaceae

●● Kapaszkodó cserje 38. ●

Vitaceae

Pálha van. A termés alma

Rosaceae

●● Pálha nincs. A termés más 39. ●

39.

A magház rekeszeiben több vagy sok magkezdemény Grossulariaceae van

●● A magház rekeszeiben l–2 magkezdemény van 40. ●

A termés két rekeszű tok

Hamamelidaceae

●● A termés más 41. ●

41.

Bibe 1 van. A levelek többnyire átellenesek

42.

●● A bibék száma 2–5. A levelek szórtak 42. ●

Araliaceae

A levelek örökzöldek

Aucubaceae

●● A levelek ősszel lehullanak 43. ●

Cornaceae

A magház felső állású

44.

●● A magház alsó állású 44. ●

40.

57.

A porzók száma a pártacimpák számának kétszerese 45. vagy annál több

●● A porzók száma a pártacimpákéval megegyezik vagy 46. annál kevesebb 45. ●

A porzók ± szabadok

Ericaceae

●● A porzók a pártacsőhöz nőttek 46. ●

Ebenaceae

A párta sugaras szimmetriájú

47.

●● A párta kétoldali szimmetriájú 47. ●

53.

A porzók száma megegyezik a pártacimpák számával

48.

xxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A porzók száma kevesebb, mint a pártacimpáké 48. ●

Vagy 2 különálló magház van, vagy 1 és mélyen 4 49. karéjú

●● Magház 1 van, nem mélyen 4 karéjú 49. ●

50.

A porzók szabadok

Apocynaceae

●● A porzók forrtak 50. ●

Oleaceae

Asclepiadaceae

A porzók száma 4

51.

●● A porzók száma 5

52.

51. ●

Pálha van

Buddlejaceae

●● Pálha nincs 52. ●

Verbenaceae

A bibe ülő. A termés bengegyümölcs

Aquifoliaceae

●● Bibeszál van. A termés bogyó 52. ●

Solanaceae

A levelek szórtak

Ericaceae

●● A levelek átellenesek 54. ●

54.

A magház minden rekeszében egy magkezdemény van

55.

●● A magház minden rekeszében több magkezdemény van 56. 55. ●

A magház 4 karéjú

Lamiaceae

●● A magház nem karéjos 56. ●

Verbenaceae

A toktermés legfeljebb valamivel hosszabb a Scrophulariaceae szélességénél. A magvak gömbölydedek, keskeny szárnnyal vagy anélkül

●● A toktermés sokkal hosszabb a szélességénél A magvak Bignoniaceae laposak, rendszerint két hosszú szárnnyal 57. ●

A szár pozsgás, rajta levél nincs

Opuntiaceae

●● A szár nem pozsgás. Levél van 58. ●

58.

A porzók száma 4–5

59.

●● A porzók száma 8–16 59. ●

Ericaceae

A virágzat fészkes, a termés kaszat

Asteraceae

●● A virágzat más, a termés bogyó vagy csonthéjas

Caprifoliaceae

xxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

60. ●

A virágok, de legalább a porzósak barkákban nyílnak

●● A virágok nem barkákban nyílnak 61. ●

61. 67.

A porzós barkák már ősszel kialakulnak

62.

●● A porzós barkák csak tavasszal fejlődnek ki

63.

62. ●

A mag kicsi, lapos, szárnyas makkocska

Betulaceae

●● A mag nagy, gömbölyded, ehető makk 63. ●

Corylaceae

A levél egyszerű

64.

●● A levél összetett 64. ●

Juglandaceae

A termés sokmagvú tok

Salicaceae

●● A termés más 65. ●

65.

A termés húsos

Moraceae

●● A termés száraz 66. ●

66.

A makk tüskés kupacsú, háromélű

Fagaceae

●● A makk hártyás kupacsú, bordás 67. ●

Carpinaceae

A virágokon, de legalább a porzósakon nincs csésze

●● A virágokon van csésze 68. ●

69.

A pálha kicsi

Hamamelidaceae

●● A pálha nagy, gallérszerű 69. ●

68.

Platanaceae

A 2 vagy több termőlevél különálló

70.

●● A termőlevelek egy- vagy többüregű magházzá nőttek 72. össze 70. ●

A csészelevelek sziromszerűek

71.

●● A csészelevelek nem sziromszerűek 71. ●

Rutaceae

A virágtakaró sok csészelevélből áll

Calycanthaceae

●● A virágtakaró 4(–8) csészelevélből áll 72. ●

Ranunculaceae

A magház felső állású, a csészéhez nem nőtt

73.

●● A magház alsó vagy felig alsó állású, vagy a 82. csészecsőbe zárt

xxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

73. ●

A levelek szórtak

74.

●● A levelek keresztben átellenesek 74. ●

79.

Legalább a termős virágok gömbös virágzatban vagy a Moraceae serleg alakú virágzati tengely belső oldalán fejlődnek

●● A virágok magányosan vagy más virágzatban állnak 75. ●

75.

A csészelevelek számával megegyező számú porzó a Rhamnaceae csészelevelekkel váltakozva áll

●● A porzók a csészelevelek felett állnak vagy a számuk 76. sok 76. ●

A bibék vagy bibeszálak száma 2–3

77.

●● Bibe vagy bibeszál 1 van 77. ●

Thymelacaceae

A termés lepellevelekkel ± körülzárt makk

Polygonaceae

●● A termés más 78. ●

78.

A termés húsos falú tok

Buxaceae

●● A termés lependék vagy csonthéjas 79. ●

Ulmaceae

A termés felnyíló tok

Buxaceae

●● A termés nem nyílik fel 80. ●

80.

A termés bogyószerű bengegyümölcs

Rhamnaceae

●● A termés szárnyas 81. ●

81.

A termés egyszerű lependék

Oleaceae

●● A termés ikerlependék 82. ●

Aceraceae

A termés felnyíló tok

83.

●● A termés húsos csontár 83. ●

Elaeagnaceae

A csésze csöves. Kapaszkodó cserjék

Aristolochiaceae

●● A csésze különálló levelű. Felálló ágú cserjék vagy fák 84. ●

Virágtakaró van. A termés tok

Hamamelidaceae Agavaceae

●● Virágtakaró nincs vagy csökevényes. Szemtermés van

Poaceae

3. Gymnospermatophyta – Nyitvatermők törzse xxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

3.1. Ginkgoopsida – Páfrányfenyők osztálya 3.1.1. Ginkgoaceae – Páfrányfenyőfélék Ősi család, mintegy 180 millió éve jelent meg a Földön. Ma egyetlen nemzetség egyetlen faja él, a többi kihalt. 3.1.1.1. Ginkgo – Páfrányfenyő Ginkgo biloba – Kínai páfrányfenyő 40 méter magasra növő, sudaras törzsű, világosszürke kérgű, fiatalon keskeny kúp alakú, idősebb korban terebélyes, szabálytalanul szétterülő koronájú, lazán ágas lombhullató fa. A hosszúhajtásokon szórtan, a rövidhajtásokon 3–5-ösével csomóban álló vastag, bőrszerű levelei jellegzetes legyező alakúak, felül középen ± mélyen hasadtak vagy szabálytalanul csipkés-karéjosak, a hosszú levélnyél felé elkeskenyedő vállúak. A főér nélküli erezet sugárirányban szétfutó, a végén villásan elágazó. Ősszel aranysárgára színeződnek. Virága kétlaki. A nem feltűnő barkaszerű hímvirágok és a hosszú kocsányú nővirágok a rövidhajtásokon a levelek hónaljában jelennek meg. Kettős burkú magja éretten sárga szilvára emlékeztet, héja fehéres-hamvas (ginkgo japánul: ezüstbarack). A lehullott mag húsa rendkívül kellemetlen szagú. Hazája Kelet-Kína. Másutt – így Japánban is – betelepített. E területeken csontárszerű, édes belű magját étkezésre is felhasználják. Érdekes leveleivel, jellegzetes habitusával a páfrányfenyő a legszebb díszfák egyike. Talajban nem túl válogatós (közepesen szárazságtűrő mezofiton), s a városi szennyezett levegőt is elég jól tűri. Sejtnedvükben található vegyületek miatt a kártevők nem bántják. (Szegeden szép fasor van belőle, s a vele beültetett utcát elkerülik a szúnyogok). Viszonylag korlátozott elterjedése szaporításmódjával kapcsolatos. A díszfaiskolák ugyanis általában magvetéssel szaporítják, így azonban – mivel elég későn fordul termőre – nem lehet biztonsággal szétválasztani a hím- és nőpéldányokat. A tömegesen kiültetett vegyes ivarú állomány viszont büdös magjával szemetel. Ezért általában csak gyűjteményes kertekbe vagy nagyobb parkokba (magánosan) ültetik. Szélesebb körű felhasználásra (pl. utcafásításra) csak a vegetatívan szaporított porzós alakok ajánlhatók. Bulgáriában (Plovdiv) utcai sorfaként alkalmaznak dugványról szaporítottakat. Mivel a porzós példányok karcsúbb koronájúak, utcai sorfának alkalmasabbak.

Ginkgo biloba

xl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ginkgo biloba Szaporítása: Az alapfajt magról szaporítják, a magvetést (egész egyéves koráig védeni kell a pockok ellen). Ivartalan úton tél végi, kora tavaszi oltással, esetleg dugványról szaporíthatjuk. A dugványok eredése nálunk bizonytalan, illetve váltakozó.

3.2. Coniferopsida (Pinopsida) – Tobozos nyitvatermők osztálya Tű- vagy pikkelylevelű, túlnyomórészt örökzöld növények. (Az itt ismertetettek közül csak a Larix, Metasequoia és Taxodium nemzetségek tagjai lombhullatók.) A nálunk telepített fajok legtöbbje a mérsékelt égöv hűvösebb zónáiból vagy magas hegységeiből származik (fenyőöv, törpefenyvesek öve). Eredeti termőhelyükön a tél legalább olyan kemény, a nyár viszont hűvösebb, párásabb, mint hazánkban. A nálunkénál rövidebb vegetációs időszak hátrányait örökzöld lombjukkal ellensúlyozzák, amely a kihajtás előtt, még a napfényes, enyhébb téli napokon is asszimilál. Merev (sokszor viaszbevonatos) tűleveleik a téli hideghez és az élettani szárazsághoz való alkalmazkodást példázzák. Az ilyen levélzet a hónak vagy jégverésnek is ellenáll, s nem szárad le – mint a széles levelű örökzöldeké – az erős téli napsütéstől. A klímához való alkalmazkodás eredményeképp alakult ki a kúpos fenyőfaalak is, melynek ferdén lefelé álló ágairól lecsúszik a hó. (A mediterrán fenyők koronája más alakú.) A magashegységi vagy sarkvidéki viszonyok alakították ki a másik, kertekből ismert fenyőtípust, az ún. kúszófenyőt. Itt a szeles, nagyon kemény, hideg teleket csak azok a fajok bírják ki, amelyek szorosan a földre lapulva a vastag hótakaró alatt védelmet találnak. A hóból kiállók előbb-utóbb elfagynak. Az eddig elmondottakból következik, hogy fenyőexótáink java része általában bírja teleinket. A száraz, meleg nyarat viszont – egy-két kivételtől eltekintve – megsínylik. Általában jobb talajba, párásabb viszonyok közé valók, mint a klímánknak megfelelőbb lombhullató fajok. Kényesebbek a levegőszennyezettségre is, ez részben tovább élő lombjukkal kapcsolatos. Csupán néhány képviselőjük tűri viszonylag jól (egy átlagos lomblevelű növénnyel azonos szinten) a nagyvárosi viszonyokat. Közös tulajdonságuk még, hogy fényigényesek, árnyékba nem valók. Az erdőben élő fatermetű fenyők fiatal korban tűrik ugyan a beárnyékolást, de később, fény hiányában fejlődésük szinte teljesen leáll. Az erdei életmóddal kapcsolatos az is, hogy sok faj magoncai érzékenyek a téli napsütésre és a nagy hidegekre. A faiskolai nevelés során gondoskodni kell az ilyen csemeték fagyvédelméről. Az egyes fajok különböző lombszínű, szelektált fajtái a fajon belül eltérő ökotípusokat is képviselnek. A szürke, kékes vagy ezüstös lombúak általában jobban bírják a szárazságot, a lombjukat borító viaszbevonat gátolja a párologtatást. Ezzel szemben a sárga- vagy fehértarka, klorofillhiányos fajták – egy-két kivételtől eltekintve – jóval igényesebbek és lassúbb növekedésűek, mint az alapfaj. Ezek csak nagy parkok védett, párás klímájában, sötét, örökzöld háttér előtt díszítenek.

xli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A fenyők a kert egyedi szépségű díszei. Alkalmazásuk során számolnunk kell azzal, hogy nagy tömegben ültetve északias, hegyvidéki hangulatot teremtenek. Ez a hatás kedvezően kiemelheti egy téli üdülőhely hegyvidéki jellegét, de disszonáns egy tipikusan alföldi vidéken vagy nyári üdülőkörzetben, pl. a Balaton mellett. Az ilyen helyeken ezért módjával, csak a kert némely hangsúlyos pontjára telepítsük őket. A glaciális és interglaciális periódusok váltakozásával az eljegesedés visszahúzódása után hazánkba a nyugatról keletre futó lánchegységek megakadályozták az örökzöld fajok tömeges visszatelepülését dél felől. Ezért a Kárpát-medence örökzöld fajokban szegény. Ökológiai viszonyaink viszont lehetővé teszik számos jövevény(exóta-) faj és fajtáik betelepítését. Erre alkalmas fajok Kelet-Ázsia északi, északkeleti tájairól és ÉszakAmerikából származnak. A szubtrópusi és mediterrán eredetű fajok csak optimális mezo- és mikroklimatikus területekre telepíthetők.

3.2.1. Pinaceae – Fenyőfélék 1.

●

A tűlevelek egyesével állnak

2.

●● A tűlevele többesével vagy csomókban állnak, 4. egyesével legfeljebb csak a hosszúhajtásokon 2.

●

A tűlevelek alul korongszerűen kiszélesedve ízesülnek Abies a hajtáshoz. A toboz felálló

●● A tűlevelek alul nem szélesednek ki korongszerűen. A 3. toboz lecsüngő vagy elhajló 3.

●

A levelek négyélűek, ritkán laposak, a levágott ágról Picea száradás után lehullanak. Az ágacskák a lehullott tűk helyén a sok kiálló levéltalptól rücskösek. A fedőpikkelyek a termőpikkelyeknél rövidebbek

●● A levelek laposak, megdörzsölve narancsillatúak, a Pseudotsuga levágott ágon száradás után is rajta maradnak. Az ágacskák a lehullott tűk helyén simák. A fedőpikkelyek a termőpikkelyek közül hosszan kiállnak 4.

●

A levelek (1–)2–5(–8)-asával hüvelyben állnak

hártyás

fenyőtű- Pinus

●● A rövidhajtásokon 15-nél több levél található, melyek 5. ecsetszerű csomókban állnak 5.

●

A levelek örökzöldek, ± négyélűek, szúrós-merevek

●● A levelek ősszel lehullanak, laposak, puhák

Cedrus Larix

3.2.1.1. Pinus – Fenyő Álörvös elágazású fák, ritkán cserjék. Hosszú, vékony tűik ún. törpehajtásokon, 2–3–5-ös csomókban (ritkán magánosan vagy 7–8-asával), hártyás hüvelyben helyezkednek el. A barkaszerű, sárga hímvirágzatok a hosszúhajtások alsó felében, kétharmadában jelennek meg, a nővirágzatok a csúcsi részen találhatók. Az alább ismertetett fajok toboza két év alatt érik. A nemzetség mintegy 80 faja az északi félgömbön él, többségük a mérsékelt és a hideg éghajlati zónában. Gyűjteményekben vagy kísérleti céllal ültetve hazánkban is sok a Pinus faj: ezek nagy része jól bírja klímánkat, különösen a két- és háromtűsek. Mivel azonban a díszérték szempontjából az egyes csoportok tagjai nem, vagy alig különböznek egymástól, díszfaiskolai termesztésben csak a jellegzetes típusok egy-egy képviselője terjedt el. Ezek a következők:

xlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése I. Egy csomóban 2 tűlevél található

1.

●

A tűlevelek 2–7 cm hosszúak

2.

●● A tűlevelek 8–16 cm-esek 2.

●

P. nigra

A tűlevelek élénkzöldek, a rügyek erősen gyantásak. P. mugo Többnyire elfekvő cserje

●● A tűlevelek kékes- vagy szürkészöldek, a rügyek csak P. sylvestris ± gyantásak. Fatermetű II. Egy csomóban 5 tűlevél található

1.

●

A hajtások hamvasak. A tűlevelek átlagban 12 cm-nél P. wallichiana hosszabbak, erősen lelógók

●● A hajtások nem hamvasak. A tűlevelek átlagban 10 P. strobus cm-nél rövidebbek, nem csüngők 1. KÉTTŰS FAJOK Pinus nigra – Feketefenyő 20–30 méterre megnövő, széles kúp alakú, később ellaposodó koronájú fa. Tűje merev, sötétzöld, 8–16 cm-es, törzsén a feketésszürke kéreg mélyen barázdált. 5–8 cm hosszú tobozát „nagy rózsatoboz” néven koszorúkötéshez használják. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk is igen gyakran ültetik. Egyik legtűrőképesebb fenyőnk, mely napra telepítve a szélsőségek (szik, nyirkos talaj, erős füst- gázszennyezettség) kivételével szinte minden talajon és környezetben felhasználható, így homokon, karsztvidéken vagy a városban is. A mediterráneumban számos alfaja él. – – subsp. nigra(P. nigra var. austriana) – Magyarországon a faiskolai forgalomban a legelterjedtebb. Ausztriában és a Balkánon honos. Fiatal korban karcsú, később széles, tojásdad koronájú. Sűrűn álló tűi 8–16 cm-esek. – – ’Fastigiata’ – Széles oszlopos termetű. – – ’Silfid’ – Karcsú, tömött, oszlop alakú fajta. Sötétzöld tűlevelei kissé csavarodottak. Magyar nemesítésű. Pinus mugo – Havasi törpefenyő Többnyire elfekvő ágú, alacsony cserje, néha kúpos koronájú fácska, kérge barnásszürke. Toboza apró (2–7 cmes). Tűlevelei 2–7 cm-esek, élénkzöldek, merevek, rügyei gyantásak. Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei (törpefenyvesek öve). Bár magashegységi faj, klímánkat jól bírja, ezért sok helyen ültetik. Igényei, tűrőképessége hasonlóak a P. nigráéhoz. Fajtái, alfajai közül nálunk az alacsony, sziklakertbe vagy cserjeszerűen foltokba telepíthetők terjedtek el: – – ’Gnom’ – 1,5 m magas, sűrűn elágazó, gömb alakú törpefenyő. – – ’Mops’ – Törpe növekedésű, kúp alakú fájta. Szélessége és magassága xliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése egyforma. – – subsp. pumilio(P m. ’Pumilio’) – Elfekvő ágú, igen lassú növekedésű. 40–50 cm-nél ritkán magasabb, lapos párnát alkot. Geográfiai változat a DéliAlpokból.

Pinus sylvestris; Pinus nigra; Pinus strobus Pinus sylvestris – Erdeifenyő 20–30 méteres fa, fiatalon széles kúpos, később szabálytalan alakú, gyakran a lombos fákra emlékeztető koronával. Törzsén a kéreg eleinte sárgásvöröses (ezért egyes vidékeken répafenyőnek – sárgarépa – is hívják), majd egészen idős korban világos szürkésbarna. 3–6 cm-es tobozát a kötészet ugyancsak felhasználja („kis rózsatoboz”) 4–7 cm hosszú tűlevelei kékes- vagy szürkészöld színűek, közepesen merevek, rügyei nem vagy alig gyantásak. Hazája Európa, Észak-Ázsia. Magyarországon a Nyugat- és Dél-Dunántúlon, valamint a Bakony nyugati részén fordul elő, főleg mint erdőt alkotó faj. Talaj és klíma iránt közepesen igényes (némi szárazságot is bír), tűrőképessége azonban elmarad a P.nigráétól,főleg a száraz és szennyezett levegő tekintetében. A fenyőnél szokatlan formájú koronájával, szép színű lombjával és törzsével szélesebb körű felhasználást érdemelne. – – ’Fastigiata’– Karcsú oszlopforma, mereven felálló oldalágakkal. – – ’Globosa Viridis’ – 2–3 m magas, széles kúp alakú törpefenyő. Tűi világoszöldek. xliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Watereri’ – Kékes-ezüstös tűjű, 3–5 méter magas, ugyanolyan széles, lassú növekedésű, tömött ágrendszerű fajta. 2. ÖTTŰS FAJOK Pinus strobus – Simafenyő, amerikai selyemfenyő 25–40 méter magasra növő, kúpos (idős korban szélesebb kúpos) koronájú fa. Tűlevelei vékonyak, puhák. Kérge még idős korban is sokáig sima marad. Toboza kissé meggörbült, henger alakú, megnyúlt, a pikkelyek lazán állnak, a toboz hossza 10–24 cm. A virágkötészet „hasítótoboz” néven főleg koszorúkötéshez használja. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk sokfelé ültetik, a Nyugat-Dunántúlon erdőnek is. Az öttűs csoport többi képviselőjéhez hasonlóan elég páraigényes mezofiton, emellett a mészre is érzékeny. Újabban – különösen kedvezőtlen ökológiai viszonyok között – gyakran megtámadja a gyapjastetű. – – ’Radiata’ (’Nana’) – 2–4 m-es, szabálytalan gömb alakú bokor. 8–10 cm hosszú tűlevelei szürkészöldek. Pinus wallichiana (P. griffithii) – Selyemfenyő, himalájai selyemfenyő 20–30 méteres, széles kúpos koronájú, gyors növekedésű fa. Széles, hengeres toboza 15–30 cm hosszú („nagy hasítótoboz”). Tűi 12–20 cm-esek, puhán lecsüngőek. Hazája a Himalája. Keleties habitusával, hosszú, lecsüngő lombjával talán a legszebb Pinus faj. Igényei hasonlóak a P.strobuséhozazzal a fő különbséggel, hogy a meszes talajon is jól érzi magát. Mélyrétegű, tápdús talajon, rendszeres öntözés mellett a városi klímát is kielégítően bírja. Melegigényes növény. Hideg fekvésben a csúcsa időnként visszafagy. A Pinus nemzetség szaporítása: Afajokat magvetéssel, a változatokat és fajtákat az alapfaj cserépbe begyökeresedett magoncára történő üvegházi oltással (oldallapozás, oldalékezés) szaporítjuk. A fajták viszonylag ritkán kaphatók kereskedelmi forgalomban. A P. mugo subsp. pumilio eredeti termőhelyről származó magról is szaporítható. 3.2.1.2. Picea – Luc Igen szabályosan „örvös”, pontosabban álörvös elágazású fenyők (tipikus „karácsonyfák”). A tobozok egy év alatt fejlődnek ki. Az Abies fajoktól a következő bélyegekben különböznek: • leveleik többnyire négyélűek (ritkán laposak), • megszáradva lehullanak, a levélripacs rücskös, • a toboz lecsüngő, érés után nem hullik szét, keresett virágkötészeti alapanyag.

1.

●

A tűlevelek ± négyszögletűek, mind a 4 oldalon 2. levegőnyílásokkal

●● A tűlevelek laposak, csak felül van 2 széles, fehér P. omorika levegőnyílás-sáv, mely a levelek elcsavarodása miatt alulra kerül 2.

●

A tűlevelek körkörösen állnak, kékes- vagy P. pungens szürkészöldek, merev-szúrósak, 1,5 mm szélesek

●● A tűlevelek a hajtás felső részén félkörben állnak, 3. tompa- vagy fényeszöldek, kissé szúrós végűek, 1 mm szélesek xlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

3.

●

A tűlevelek fényes sötétzöldek, a rügyek hegyes P. abies végűek

●● A tűlevelek fakózöldek vagy dereszöldek, a rügyek P. glauca tompa végűek Picea abies (P. excelsa) – Közönséges luc 30–40 méter magas, hengeresen kúpos koronájú fa. 1–2,5 cm hosszú, 1 mm széles, szúrós hegyű levelei 4 élűek, mindegyik oldalán alig látható levegőnyílásokkal. Toboza a nemzetségen belül nagynak számít, 8–16 cm hosszú („szivartoboz”). Hazája Észak- és Közép-Európa. Tipikus hegyvidéki faj. Magas hegységekben állományképző („fenyőöv”). Nálunk az Alpok nyúlványain őshonosnak tartják. Elsősorban erdészeti szempontból értékes mint faanyag és mint karácsonyfa. Páraigényes mezofiton, eredeti előfordulásának megfelelő hegyvidéki klímát és üde talajt kíván. Száraz, sovány talajra, városi klímába nem való. Ilyen helyen gyakran tömegesen támadja meg a lucgubacstetű, ami tovább csúfítja az amúgy is sínylődő növényeket. Igen sok fajtája van, amelyek főleg koronaformában különböznek az alapfajtól. Többségüket csak gyűjteményes kertekben ültetik. – – ’Inversa’ – 10–15 méter magasra nő. Sudara ferdén feláll, ezért karózni kell, oldalágai zuhatagszerűen lecsüngenek. – – ’Little Gem’ – Lapított félgömb alakú, törpe fajta. – – ’Maxwellii’ – 1–1,5 m-es, kezdetben lapított félgömb, később kúp alakú törpefenyő, a hajtásokon előreálló, merev tűlevelekkel. – – ’Nidiformis’ – Alig 1 méteres, lapult gömb alakú, középen kissé bemélyedő, fészek formájú. Sziklakertbe alkalmas, az előző fajtához hasonlóan. – – ’Ohlendorffii’ – Előbb gömbölyded, majd szabálytalanul széles kúp alakú, lassú növekedésű fenyő, felfelé növő, sűrű ágrendszerrel. 6–8 m magas lesz. – – ’Tompa’ – Széles, tömött kúp alakú törpefenyő, keskeny, sötétzöld tűlevelekkel. A cukorsüvegfenyőre hasonlít. Magyar fajta. Picea glauca – Kanadai luc Az alapfaj Magyarországon csak gyűjteményes kertekben látható. Alábbi fajtája viszont a törpe Picea fajták közül a legelterjedtebb: – – ’Conica’ – Cukorsüvegfenyő – Szabályos, tömött kúp alakú. Párás klímát, jó talajt igényel. Száraz helyen a takácsatka tömegesen megtámadhatja. Picea pungens – Szürke luc 20–30 méter magasra növő, karcsú kúpos koronájú fa. Világosbarna tobozai 6–10 cm-esek, puha pikkelyűek, 1,5–3 cm hosszú levelei szürkészöldek, merevek, szúrósak. Hazája Délnyugat-USA (a Sziklás-hegység déli része), de állományt nem alkot. Bár párás klímában és jó talajon fejlődik a legszebben, elég jól tűri a szárazabb, páraszegény klímát is, különösen a viaszosabb lombú, ezüstöskékes fajták. A nálunk elterjedt Picea-fajokközül a legvárostűrőbb – és talán a legdekoratívabb – faj. Fajtái közül főleg a színváltozatok isivertek:

xlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – var. glauca – Gyűjtőnév, a kékesszürke vagy kékeszöld levelű, magról nevelt egyedeket sorolják ide. – – ’Glauca Globosa’ – Kékes színű, törpe, szabálytalan növésű (1–1,5 m), de idővel vezérhajtást hozva rövid szártagú, 6–8 m-es, karcsú kúpos koronát nevel. Alacsonyan tartani az előtörő vezérhajtások eltávolításával lehet. – – ’Hoopsii’ – Nagyon szép kúpos alakú, közepesen erős növésű. Viszonylag hosszú tűi télen-nyáron kifejezetten ezüstösek. Jelenleg nálunk ez a legkedveltebb fajta. – – ’Koster’ – Lombozata feltűnően hamvas ezüstöskék színű.

Picea abies; Picea pungens; Picea omorika Picea omorika – Szerb luc 30 méteres, feltűnően karcsú koronájú fenyőfa, kicsi (3–6 cm-es), tojás alakú tobozokkal. Tűlevelei laposak, felül két széles fehér légzőnyíláscsík található, amely a levél elcsavarodása miatt alulra kerül. Hazája Bosznia. Mint glaciális reliktumfaj, viszonylag kis területen él vadon a Drina folyó völgyét övező meredek mészkőhegyeken. Talaj- és éghajlati igénye a P.abies és a P. pungens között áll. Sudár koronájával, gyors növekedésével Nyugat-Európában az egyik legkedveltebb luc. Újabban nálunk is mind gyakrabban ültetik. Terjedését azért is szorgalmazzuk, mert a luc-gubacstetű nem támadja. Toboza a fiatal példányokon már megjelenik, ami dekoratív hatását még fokozza. – – ’Nana’ – Fiatalon gömb, később tömött kúp alakú, rövid szártagú, lassú

xlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése növekedésű fenyő. 5–7 m magasra nő. – – ’Pendula’ – A csüngő ágú típusok gyűjtőneve. A hazánkban forgalmazott klón 10–15 m magas. Rövid, ívelt oldalágain a hajtások lefelé csüngenek. A Picea nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel, a fajtákat vagy a magot nem hozó, ritka fajokat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany legtöbbször a P. abies. Aleggyakrabban a P. pungens ezüstös vagy kékes levelű fajtáit oltják. Mivel ezek értékes tulajdonságaikat részben magról is örökítik, a faiskolák gyakran hoznak forgalomba magpopulációból kiválogatott növényeket is ’Glauca’ néven. Az ilyen növények lombszíne általában nem olyan intenzív, koronaformájuk viszont szabályosabb, mint az oltványoké. A törpe fajták dugványról is szaporíthatók, igen nehezen és lassan gyökeresednek. A P. glauca ’Conica’-t kizárólag így szaporítják. 3.2.1.3. Abies – Jegenyefenyő A lucfenyőkhöz hasonló megjelenésű, de azoknál általában jóval igényesebb fajok. Egy-két, a közepest majdnem elérő tűrőképességű kivételtől eltekintve a levegő szennyezettségére (SO2) rendkívül érzékeny növények, nagyvárosba nem valók. A Picea nemzetségtől megkülönböztető morfológiai bélyegeik: • leveleik általában laposak, • megszáradva nem hullanak le (az ágra „aszalódnak”), • a levélripacs kerek, • a toboz függőlegesen felálló, érés után (október–novemberben) széthullik, és csak a nyársszerű toboztengely marad a fán. A tobozok egy év alatt érnek. Egyes fajok esetében a fedőpikkelyek (brakteák) kígyónyelvszerűen kilógnak a termőpikkelyek alól, más fajokéi takarva maradnak.

1.

●

A tűlevelek felül fénylő sötétzöldek. Levegőnyílás- 2. sávok csak a fonákon, esetleg a tűk színén a csúcsi harmadban találhatók

●● A tűlevelek felül fénytelen szürkés- vagy kékeszöldek. 5. Levegőnyíláscsíkok mindkét oldalon vannak 2.

●

A tűlevelek körkörösen állnak

3.

●● A tűlevelek fésűsen vagy kefeszerűen állnak 3.

●

4.

A levelek szúrós hegyűek, 1,5–3 cm hosszúak, a Abies cephalonica hajtások kopaszok

●● A levelek tompa csúcsúak, 1–2 cm hosszúak. A A. koreana hajtások gyéren szőrösek 4.

●

A levelek fésűsen állnak. A rügyek hármasával egy A. alba síkban helyezkednek el

●● A levelek több sorban, kefeszerűen állnak. A 4 rügy A. nordmanniana közül 3 egy síkban, a negyedik alattuk helyezkedik el 5.

●

A levelek 3–8 cm hosszúak, lapítottak

A. concolor xlviii

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A levelek 0,8–1,5 cm-esek, vastagok

A. pinsapo

Abies alba – Közönséges jegenyefenyő 30–40 méterre megnövő, kúpos koronájú fa. 1,5–3 cm hosszú, 2–3 mm széles, tompa vagy kicsípett csúcsú tűlevelei fésűsen állnak, színük fénylő sötétzöld, a fonákon két fehéres légzőnyíláscsíkkal. Hajtásai kissé szőrösek. Hazája Közép- és Dél-Európa hegyei. Nálunk Nyugat-Dunántúlon, az Alpok nyúlványain őshonos, luccal, bükkel alkot erdőt A legigényesebb jegenyefenyők közé tartozik, kizárólag párás, kiegyenlített klímába, mélyrétegű, tápdús, laza talajra ültessük. Fiatalon kissé fagyérzékeny. – – ’Pyramidalis’ – Mereven felfelé törő ágú, oszlopos termetű.

Abies nordmanniana; Abies cephalonica; Abies concolor Abies nordmanniana – Kaukázusi jegenyefenyő 20–30 méter magas, tömött, kúpos koronájú fa. 2–3,5 cm hosszú, 2–2,5 mm széles, kicsípett csúcsú, fényes sötétzöld levelei megdörzsölve kellemesen narancsos illatúak, Hasonlóak az előző fajéhoz, csak a hajtás felső részén félkörben, kefeszerűen állnak. Hazája a Kaukázus. Igényes mezofiton, de az Abies nemzetségen belül edzettnek számít. Várostűrése közepes.

xlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Abies nordmanniana Abies cephalonica – Görög jegenyefenyő 15–30 méter magasra növő, tömött, kúpos koronájú fa. Hajtásai kopaszok, 1,5–3 cm hosszú, 2–2,5 mm széles levelei merevek, fényeszöldek, szúrós hegyűek. A levelek a hajtáson körkörösen helyezkednek el, fonákukon a légzőnyílások alkotta két fehéres csíkkal. Hazája Görögország hegyei. Páraszegény levegőt és közepesen száraz talajt is elbír (a legszárazságtűrőbb Abies). Abies concolor – Kolorádófenyő, kolorádói jegenyefenyő 20–40 méteres, tömött, kúpos koronájú fa. Levelei 3–8 cm hosszúak, lapítottak, sarlósan felfelé állnak, színük fénytelen szürkés- vagy kékeszöld. Levegőnyílások a levél színén és fonákán is találhatók. Hazája a Sziklás-hegység déli vidékei (Coloradotól Észak-Mexikóig). Nyugat-Európában kimondottan várostűrő fenyőnek tartják. Nálunk inkább azt mondhatjuk, hogy az Abies fajok közül az egyik legvárostűrőbb, de nagyvárosba azért nem való. Humuszban gazdag és enyhén savanyú kémhatású talajt kíván. A szárazságot közepesen tűri. – – ’Compacta’ – Szabálytalan, tömött, bokor alakú fajta, mely idővel rövid szártagú, kúpos koronájú lesz, hacsak a csúcshajtását rendszeresen vissza nem csípik. – – ’Violacea’ – Tűi kékesfehérek. Az alapfajnál szárazságtűrőbb. Abies pinsapo – Spanyol jegenyefenyő 20–25 méter magasra növő, széles, kissé szabálytalanul kúpos koronájú fa. Levelei tompák, vaskosak, rövidek (0,8–1,5 cm-esek), színük és légzőnyílásaik elhelyezkedése hasonló az előző fajéhoz. Hazája Dél-Spanyolország hegyvidéke. A legszebb, de egyben a legigényesebb jegenyefenyő. Védett fekvést, laza, tápdús talajt, kiegyenlített, párás klímát kíván.

l Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Glauca’ – Kertbe főleg ezt az intenzív ezüstös-kékes lombú fajtát ültetik. Abies koreana – Koreai jegenyefenyő 10–15 méter magasra növő fa. Lassú növekedésű, levelei rövidek, az A. nordmannianáéhozhasonlóan állnak. Az 1,5 méteres oltványokat, illetve a 2 méter magasra nőtt magoncokat már tobozok díszítik. Hazája Korea hegyvidéki területei. A meszes talajt nem kedvelő, intenzív viszonyok közé, főleg házikertbe való dekoratív faj. Az Abies nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel (vegyes állományban lévő anyanövények magjából gyakran hibrid magoncok kelnek!), a fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany az alapfaj vagy az A. nordmanniana. 3.2.1.4. Pseudotsuga – Duglászfenyő A lucfenyőhöz hasonló megjelenésű és lombozatú fák. Tűik azonban hosszabbak és lényegesen lágyabbak, laposabbak, fonákukon két vékony fehér légzőnyíláscsíkkal. Megdörzsölve narancsillatúak. Az egy év alatt érő tobozuk megnyúlt tojás alakú, a széles, laza termőpikkelyek közül nyelvszerűen kilógó, háromhegyű fedőpikkelyekkel. Pseudotsuga menziesii (P.douglasii) – Oregoni vagy közönséges duglászfenyő A világ legnagyobb fái közé tartozik. Hazájában, az USA Csendes-óceánhoz közeli, bő csapadékú területein 100 méteres magasságot is elér. Nálunk 20–40 méterre nő. Tűlevelei világoszöldék vagy szürkészöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Közepesen párás klímába, üde, mészmentes talajba való. Gyors növekedésű faj, mely erdészetileg is fontos.

Pseudotsuga menziesii – – var. viridis – Zöld duglászfenyő – Tűi hosszúak, lágyak, világos- vagy sárgászöldek, a toboz fedőpikkelyei nem hajlanak vissza. Igényes, kissé mészérzékeny. – – var. glauca(P. glauca) – Kék duglászfenyő – A var. viridis változatnál díszesebb és edzettebb, de lassúbb növekedésű. Levelei kékeszöldek, a toboz fedőpikkelyei visszahajlanak. Hazája az észak-amerikai Sziklás-hegység szárazföldi klímájú területei. Közepesen szárazságtűrő, klímánkban a li Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése legmegfelelőbb duglászfenyő. Szaporítása: magvetéssel, a fajtáké téli üvegházi oltással történik.

Pseudotsuga menziesii; Larix decidua 3.2.1.5. Larix – Vörösfenyő Larix decidua (L. europaea) – Európai vörösfenyő 30–40 méteresre növő, hengeresen kúpos koronájú, lombhullató fenyő. Puha, lapos, világoszöld tűlevelei a hosszúhajtásokon egyesével csavarvonalban, a bütyökszerű rövidhajtásokon 30–40(–60)-as csomókban állnak. Egy év alatt érő toboza 2–4 cm-es, széles tojás alakú, és kinyílva több évig az ágakon marad. Hazája Közép-Európa hűvösebb vidékei. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon őshonos. Hegyvidéki, pára- és fényigényes, mezofiton. Nagyobb parkba, jó vízgazdálkodású, tápdús talajba való. A gyapjastetűre érzékeny, különösen fiatal korban.

lii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Puli’ – Hajtásrendszere csüng. Többnyire 50–150 cm magas törzsre oltják. Magyar fajta. Szaporítása: az alapfajé magvetéssel, fenti fajtáé téli üvegházi oltással történik, a L. decidua magoncaira. 3.2.1.6. Cedrus – Cédrus

1.

●

A tűlevelek 3–5 cm hosszúak, a sudár és a C. deodara vezérhajtások vége bókol

●● A tűlevelek max. 3 cm hosszúak, a sudár és a 2. vezérhajtások vége nem bókol 2.

●

A hajtások rövid szőrűek. A levelek 2,5 cm-nél C. atlantica rövidebbek, kékeszöldek vagy ezüstszürkék

●● A hajtások + kopaszak. A levelek 2,5–3 cm hosszúak, C. libani többnyire sötétzöldek Cedrus atlantica (C. libani subsp. atlantica) – Atlasz-cédrus 30–40 métert elérő, széles koronájú fa. Levelei a Larixéhozhasonló elrendezésűek, de örökzöldek, merevek, színük kékeszöld vagy ezüstszürke. Tojás alakú és nagyságú, sima toboza 2–3 év alatt érik. Hazája Észak-Afrikában az Atlasz-hegységben van. Páraigényes mezofiton, fiatal korban fagyérzékeny. 20–30 évenként előforduló igen kemény teleken idős példányai is visszafagyhatnak. Ezért – bár egyedülállóan szép növény – csak kis mennyiségben szaporítják és ültetik. – – ’Glauca’ – Tűi kékesezüstösek. Edzettebb és gyakrabban ültetett, mint az alapfaj. Időnként faiskolai forgalomba kerül a C.atlanticáhozhasonló igényű és megjelenésű, de kissé zömökebb és zöldebb C. libani – libanoni cédrus is, valamint a hosszú tűjű és bókoló oldalágú C. deodara – himalájai cédrus, mely nálunk a cédrusok között a legfagyérzékenyebb. A Cedrus nemzetség szaporítása: az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással.

Cedrus atlantica

3.2.2. Taxodiaceae – Mocsárciprusfélék 1.

●

Lombhullató fák

2.

liii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● Örökzöld fák 2.

●

Sequoiadendron

A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek ± Taxodium váltakozó állásúak

●● A fiatal ágak és a rövidhajtásokon a levelek átellenesek Metasequoia 3.2.2.1. Taxodium – Mocsárciprus Taxodium distichum – Virginiai mocsárciprus 30–40 méterre növő, fiatalon karcsú koronájú, később elterebélyesedő, lombhullató fenyő. Puha, lapos tűlevelei a hosszúhajtásokon szórtan, a levelekkel együtt lehulló rövidhajtásokon sűrűn, fésűsen helyezkednek el. A páratlanul szárnyalt levélre emlékeztető rövidhajtások, valamint a rügyek szórt állásúak. Lombja ősszel érdekes barnásvörösre színeződik.

Sequoiadendron giganteum; Taxodium distichum; Hazája Észak-Amerika délkeleti részének mocsaras területei. Kertben ennek megfelelő ökológiában érzi igazán jól magát, ilyen helyen kúpos-üreges légzőgyökerei is kifejlődnek. Mészben szegény talajon jó kerti viszonyok közt is kielégítően fejlődik. liv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Szaporítása: magvetés.

Taxodium distichum 3.2.2.2. Metasequoia – Ős-mamutfenyő Metasequoia glyptostroboides – Kínai ős-mamutfenyő A mocsárcipruséra emlékeztető termetű és lombozatú, 25–35 m magas, lombhullató fa. Legszembetűnőbb megkülönböztető morfológiai bélyege, hogy rövidhajtásai, valamint rügyei átellenes állásúak. Hazája Délnyugat-Kína, ahol 1941-ben fedezték fel Szecsuán tartományban. Korábban csak kövületekből ismerték és rég kihalt fajnak vélték. Gyors növekedésű, klímánkat jól tűrő, közepes igényű mezofiton. Szaporítása: magvetéssel történik tavasszal, üveg vagy fólia alatt. Csak az idős példányok magja csíraképes. 3.2.2.3. Sequoiadendron – Mamutfenyő Sequoiadendron giganteum (Sequoia gigantea) – Hegyi mamutfenyő Hazájában 100 métert is elérő, nálunk 30–40 méterre növő, karcsú kúpos koronájú, feketészöld, tömött lombozatú fa. Hajtásain a megnyúlt, pikkelyszerű levelek spirálisan, három sorban helyezkednek el. Vastag, vörösbarna kérge taplószerűen rugalmas.

lv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sequoiadendron giganteum Hazája Kalifornia, ahol állományai ma már védettek. Páraigényes, mészérzékeny mezofiton, fiatalon fagyérzékeny. Szaporítása: magvetés tavasszal hidegágyba. (Fiatal korban a nyár végén vagy télen üveg alatti félfás dugványozással is szaporítható.)

3.2.3. Cupressaceae – Ciprusfélék Parképítészeti szempontból igen fontos, alakgazdag és többnyire jó tűrőképességű nemzetségek, illetve fajok tartoznak ebbe a családba. Leveleik a Juniperus nemzetség esetében részben árszerűek, részben pikkely alakúak, a többi nemzetségé pikkely alakúak, legalábbis a kifejlett egyedeken. Az árszerű levél az ősibb alak. Erre utal az is, hogy a pikkelylevelű fajok magoncai is először puha, árszerű, juvenilis leveleket fejlesztenek, s csak később alakul ki a fajra jellemző levélforma. Érdekes módon a magoncok néha megrekednek a fiatalkori állapotban: idősebb korukban is csak árszerű leveleket fejlesztenek, s tobozt nem, vagy alig hoznak. Ilyen fiatalkori formák rügymutációval is keletkezhetnek. Ezeket a később vegetatív úton fajtaként elszaporított fiatalkori alakokat nevezi a kertészeti szakzsargon retinospóra alaknak. Különösen a Thuja és Chamaecyparis nemzetségekben gyakoriak. Az elnevezés onnan származik, hogy az ilyen – Japánban, Kínában már évszázadok óta szaporított-fajták egy részét a botanikusok kezdetben toboz híján egy külön gyűjtőnemzetségbe, a Retinospora nemzetségbe sorolták, s csak később, pontosabb vizsgálatok után kerültek végleges rendszertani helyükre. A retinospóra alakok közös jellemzője, hogy – fiatal állapotú, zsenge szövetű lévén – vegetatív úton könnyebben szaporíthatók, viszont jóval kényesebbek, igényesebbek, mint az alapfaj.

1.

●

A fiatal ágak laposak

2.

●● A fiatal ágak hengeresek vagy szögletesek, nem 5. laposak 2.

●

Már a 4–6 m-esek tobozt hoznak (a juvenilis alakjaik 3. lvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése kivételével) ●● A növények nem, vagy csak a 8–10 m-es példányok xCupressocyparis hoznak tobozt. Kúp alakú, gyors növekedésű fák, hegyes végű pikkelylevelekkel 3.

●

A toboz tojás vagy hosszúkás tojás alakú. A 4. tobozpikkelyek több sorban állva fedelékesen takarják egymást. A sudár egyenesen feláll (nem bókol)

●● A toboz gömbölyded. Az egy pontból kiinduló Chamaecyparis tobozpikkelyek csúcsukon pajzs alakúak, egymáshoz illeszkedve nem fedik egymást. A sudár oldalra hajlik (bókol) 4.

●

A toboz 6–8(–12) szabadon álló pikkelyből összetett. Thuja A levelek párosan átellenesek

●● A toboz 6 pikkelyből áll, melyek közül a középső pár Calocedrus oszlopszerűen összenőtt. A levelek 2–2 levélpár torlódása miatt látszólag 4-es örvökben állnak 5.

●

A nővirágból gömbölyded, dió nagyságú toboz Cupressus fejlődik. Egylakiak

●● A nővirágokból tobozbogyó fejlődik. Többnyire Juniperus kétlakiak 3.2.3.1. Thuja – Tuja

1.

●

A főágak az elágazásaikkal együtt ± vízszintes, esetleg 2. ferde síkban állnak, felül sötét-, alul halványabb zöldek. A keskeny tobozpikkelyek végén nincsen szarvszerű függelék

●● A főágak az elágazásaikkal együtt ± függőleges síkban Th. orientalis állnak, mindkét oldaluk egyforma színű. A tobozpikkelyek vége szarvszerűen, ívesen visszahajló 2.

●

A fiatal ágacskák alul kékesfehéren foltosak

Th. plicata

●● A fiatal ágacskák alul nem fehérfoltosak

Th. occidentalis

Thuja occidentalis – Nyugati tuja 10–20 méter magasra növő, karcsú, kúpos, tömött koronájú fa vagy cserje. Az ágacskák vízszintesen állnak: dorziventrálisak. A pikkelylevelek közepén mirigydudor van. A toboz laza, rügyszerű, a tobozpikkelyek szárazak. Az ágacskák fonáki része valamivel világosabb zöld, mint a színe, fehéres rajzolat nélkül. Hazája Észak-Amerika. Nálunk elterjedten ültetett, sok fajtája van. Közepes tápanyag- és nedvességigényű (a várost is közepesen tűri), az átlagosnál valamivel nyirkosabb talajt is kibír. Nyírott vagy nyíratlan sövénynek is alkalmas.

lvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Thuja occidentalis Oszlop alakúak – – ’Columna’ – Karcsú oszlop, ferdén felálló oldalágakkal. – – ’Fastigiata’ – Nagy termetű, széles oszlop. Gyűjtőnév: az oszlop alakú fajták magoncai. – – ’Holmstrup’ – Lassú növekedésű, 3–4 méterre megnövő, kúp alakú. – – ’Malonyana’ – 6–8 m-es, egészen karcsú oszlop, rövid oldalágai majdnem vízszintesen állnak. Ambrózy-Migazzi István malonyai arborétumából terjedt el. – – ’Malonyana Aurea’ – Mint az előző fajta, de a levelei kihajtáskor sárgák, később zöldessárgák. – – ’Micky’ – Zárt kúp alakú, fénylő sötétzöld lombú. A ’Holmstrup’ törpe változata, magyar fajta. – – ’Smaragd’ – 5–6méter magasra növő, tömör, karcsú kúp. Lombja élénkzöld, színét télen is megtartja. Jelenleg a legelterjedtebb fajta, sövénynek és szoliternek is igen szép. Gömb alakúak lviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Danica’, ’Kobold’, ’Little Champion’, ’Tiny Tim’ – 30–40 cm-es törpe fajták. – – ’Globosa’ – 1,5–2méteres gömb. – – ’Golden Globe’ – 1–l,5m-re növő, sárga lombú gömb. – – ’Golden Globe’ – 1–1,5m-re növő, sárga lombú gömb. – – ’Little Giant’ – Lapított gömb alakú, sötétzöld pikkelylevelű, igen lassan növő törpe tuja. – – ’Woodwardii’– 1–1,5m-es, igen szabályos, tömött gömb. Sárga levelűek (3–5 m-esek) – – ’Europe Gold’ – Aranysárga, színét télen is tartja. – – ’Sunkist’ – Mélysárga hajtásvégű, bronzosodó. – – ’Rheingold’ – Bronzosan sárga színű, alacsony, kúpos,vékony ágrendszerű, átmeneti alak, részben árszerű, részben pikkelylevelekkel. Egyéb fajták – – ’Brabant’ – Tompa végű, keskeny kúpkoronát nevel, lombozata nyírás nélkül is igen tömött és sűrű. – – ’Ericoides’ – Fiatalkori alak, nyáron kékeszöld, télen lilászöld, puha, lapos tűlevelekkel. – – ’Henezia’ – Keskeny oszlopos koronát nevel, ágacskái kagylósak, spirális elrendezésűek. Magyar fajta. – – ’Rynlia’ – Tömött tojásdad koronájú széles sövénynek igen alkalmas. – – ’Spiralis’ – 3–4 méter magasra megnövő, sötét lombú, kúp alakú fajta, hajtásai teratológiásak, csavarodottak.

lix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Thuja occidentalis ’Ericoides’ Thuja plicata – Óriás tuja Észak-Amerikában 60, nálunk csak 20–30 méterre megnövő, széles kúp alakú fa. Levelén a mirigydudor nem feltűnő. Az ágacskák színe fénylő sötétzöld, fonáka világoszöld, fehéres rajzolatokkal. Hazája Észak-Amerika nyugati partvidéke Alaszkától Kaliforniáig. Párás klímát, üde, tápdús talajt igényel. Kedveli a nyirkos területeket is: ilyen helyen a földre hajló alsó ágai meggyökeresednek, csúcsuk fölfelé tör, s az anyanövény körül több gyűrűben valóságos erdőt alkotnak. Fiatalon kissé fagyérzékeny. – – ’Atrovirens’ – Sötétzöld lombú, erős és tömött növésű, edzett fajta. – – ’Aurea’ – Csak ágacskáinak vége sárgás, a fajnál ellenállóbb. – – ’Zebrina’ – Hajtásai keresztben sárga, majd fehéres csíkosak.

lx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Thuja orientalis; Thuja plicata; Thuja orientalis (Biota o., Platycladus o.) – Keleti tuja, életfa 5–10 méter magas, széles kúpos, tojás alakú fa vagy cserje. Az ágacskái csaknem függőlegesen állnak, mindkét oldaluk egyformán zöld. A pikkelylevél közepén hosszanti barázda van. Toboza gömb vagy tojás alakú, tobozpikkelyei fiatalon húsosak, csúcsukon horgasan visszahajló függelékkel. Hazája Kína, Korea. Klímánkat jól tűrő, különösen a temetőkben gyakran ültetett, kedvelt faj. Szárazság- és várostűrése megközelíti a Pinus nigráét.A nyirkos talajok kivételével minden talajon jól fejlődik. Sövénynek is alkalmas. – – ’Aurea’ – Gyűjtőnév, a sárga lombú (többnyire magonc eredetű) alakokat foglalja magában. – – ’Aurea Nana’ (’Berckman’) – 0,8–1,5 m magasságot elérő, tömött tojásdad (vagy tompa kúp) alakú fajta. Lombja mélysárga, télen bronzosra színeződik – – ’Juniperoides’ – Alig 1 m-es, tompa kúp alakú. Sűrűn álló hajtásain a 8 mmes, keresztben átellenes levelek ár formájúak. Fiatalkori alak. – – ’Pyramidalis Aurea’ – Kúpos termetű, kihajtáskor sárga, később zöldessárga lombú, gyors növekedésű fajta. A Thuja nemzetség szaporítása: magvetés (alapfaj), félfás dugványozás (a legtöbb fajta), téli üvegházi oltás (néhány Th. orientalis és Th. occidentalis fajta).

lxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Thuja fajok és fajták összehasonlítása a 6. táblázatban található. 3.2.3.2. Calocedrus – Gyantáscédrus Calocedrus decurrens (Libocedrus d., Heyderia d.) – Kaliforniai gyantáscédrus 30–40 méter magas, lekerekített csúcsú, kúp vagy oszlop alakú fa. Lapos hajtásain rövid és hosszú ízközök váltakoznak, így a párosan átellenes, fényeszöld pikkelylevelek látszólag négyesével, álörvökben állnak. 2–3 cm-es, világosbarna, hosszúkás toboza az első évben érik. Hazája az USA délnyugati része. Talajigénye közepes, de párás klímát kíván. Néha faiskolai forgalomban is kapható, inkább azonban gyűjteményes kertekben találkozunk vele. Mereven felfelé törő, karcsú koronájának üdezöld színe télen sem változik. Szaporítása: magvetés tavasszal, hidegágyba.

Chamaecyparis nootkatensis; Calocedrus decurrens

Calocedrus decurrens 3.2.3.3. Chamaecyparis – Hamisciprus

lxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A tujákhoz hasonló megjelenésű és lombú örökzöld fák. Tobozuk azonban gömb alakú, a csúcsukon többszögletű, pajzsszerűen kiszélesedő tobozpikkelyekkel. A növények csúcsa bókol.

1.

●

A fiatal ágacskák alsó részén fehér folt vagy rajzolat 2. látható

●● A fiatal ágacskák mindkét oldalon sötétzöldek 2.

●

Ch. nootkatensis

Az ágacskák alján a leveleken fehér rajzolat található. 3. A levelek csúcsa hegyes vagy tompa. A szélső levelek nagyobbak, mint a középsők

●● A fiatal ágacskák alján hosszúkás fehér foltok vannak. Ch. pisifera A levelek csúcsa kihegyezett, elálló. Az örvszerűen álló levelek ± egyforma hosszúak 3.

●

A levelek hegyesek, mirigyesek. A fonákon az × alakú Ch. lawsoniana fehér rajzolat gyakran elmosódott

●● A levelek tompák, nem mirigyesek. A fonákon jól Ch. obtusa látható Y alakú rajzolat van

Chamaecyparis fajok hajtástípusai (fonáki rész) Chamaecyparis lawsoniana – Oregoni hamisciprus 20–40 méter magasra növő, oszlopszerűen kúpos koronájú fa. A sötét-, kékes- vagy szürkészöld ágacskák alján a levelek találkozásánál elmosódó × alakú rajzolat van. Egy év alatt érő tobozai 8 mm-esek, gömbölydedek. Hazája Kalifornia, Oregon csapadékban gazdag vidékei. Páraigényes faj, de jó közepes vízellátási viszonyok között is kielégítően fejlődik. A nemzetségből ez a faj bírja a legjobban a klímánkat.

lxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Chamaecyparis lawsoniana Ezüstös lombúak (az alapfajnál valamivel edzettebbek) – – ’Alumii’ – Szürkéskék lombú, felálló ágú fajta. – – ’Columnaris’– Karcsú, kúpos, majdnem oszlop alakú, levelei kékeszöldek. Közepes igényű, sövénynek és szoliternek is kiváló. Dugványai jól gyökeresednek. – – ’Lővér’ – Széles kúp alakú, gyors növekedésű, Dugványozással könnyen szaporítható. Magyar fajta.

kékeszöld lombú.

– – ’Pembury Blue’ – Az egyik legszebb fajta, ezüstkék lombú. Közepes növekedésű, kúp alakú. A hajtások a növény alsó harmadában vízszintesen állnak vagy kissé bókolnak. Igényes, érzékeny! – – ’Van Pelt’s Blue’ – Mint a ’Columnaris’, de a pikkelylevelei ezüstösebb kékek. Sárga lombúak – – ’Stewartii’ – Aranysárga lombú, erős növekedésű. – – ’Golden Wonder’ – Széles kúp alakú, szép sárga színű, fiatal korban kissé fagyérzékeny. Tűző napra ne ültessük!

lxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Nova’ – Gyors növekedésű, sárga lombú. – – ’Stardust’ – A téli hideggel szemben ellenálló, gyors növekedésű, kúpos koronájú. Hajtásai vékonyak, sárgás színűek, a hajtások vége visszazöldülésre hajlamos. Gömb alakúak – – ’Globosa’ – Alig 1 m-es, gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld pikkelylevelekkel. – – ’Globus’ – Fiatalon gömb, később tojás alakú, lassan növő, fagytűrő. Pikkelylevelei szürkészöldek. Alacsony sövény nevelésére is kiváló. Magyar fajta. – – ’Globus Silver’ – l–2 m-es, lapított gömb alakú, tömött ágrendszerű, kékeszöld pikkelylevekkel. Magyar fajta. – – ’Minima Glauca’ – Törpe növekedésű, zöldesszürke lombú. Átmeneti alakok – – ’Blue Surprise’ – Az ’Ellwoodii’ javított változata: színe még kékebb, lombja edzettebb. – – ’Ellwoodii’ – 3–4 m-es, tömött oszlopos termetű. Lombja ezüstös, többségében lapos és rövid tű, kisebb részben pikkely alakú levelekkel. Szép, de igen kényes. – – ’Fletcheri’ – Az előzőhöz hasonló, de széles henger alakú, a lombszíne pedig szürkészöld. Egyéb fajták – – ’Erecta Viridis’ – Lombja haragoszöld, koronája tojás alakú, hegyes csúcsú. – – ’Silvania’ – Közepes növekedésű, kúp alakú, mélyzöld színű. Magyar fajta. – – ’Wisselii’ – Karcsú, kúpos, sötétzöld lombú fajta. Ágai ritkásan elállók, rajtuk spirálisan elhelyezkedő, zömök ágacskákkal és hajtásokkal. – – ’Pottenii’ – Tömött, karcsú kúp alakú. Pikkelylevelei fényeszöldek. 10 m-t is elér, de lassú növekedésű. Habitusrajzok a Chamaecyparis lawsoniana fajtákról a 312. oldalon. Chamaecyparis pisifera - Szavára hamisciprus 30–50 méter magas, karcsú kúpos fa. Sötétzöld ágacskáinak fonákán a leveleken két sorban vessző alakú, fehéres foltok vannak. Gömbölyded toboza apró. 5–6 mm-es, az első évben érő. Hazájában, Japánban a nedves talajú, párás völgyek növénye, nálunk is a legigényesebb fenyők közé tartozik.

lxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Chamaecyparis pisifera – – ’Filifera’ – Vékony, fonalas, gyéren elágazó, zöld ágacskái hosszan lecsüngenek. – – ’Filifera Nana’ – Az előző fajta törpe növekedésű változata. – – ’Squarrosa’ – Fiatalkori alak, kékeszöld, puha tűlevelekkel és 10–15 méteres, laza kúpkoronával. Rendkívül kényes, páraigényes fajta, ezért ma már csak gyűjteményekben látható. – – ’Boulevard’ – Az előző fajtára hasonlít, de annál alacsonyabb, intenzívebb kékes-ezüstös színű és edzettebb. Chamaecyparis obtusa – Japán hamisciprus 20–40 m magas fa, szabályos kúp alakú koronával. Vastag, tompa csúcsú pikkelylevelei felül fényeszöldek, a fonákon ezüstösfehérek. Az első évben érő tobozai 8–10 mm-esek. Hazája Japán. Üde talajba, párás klímába való. – – ’Nana Gracilis’ – Lassan növő, szabálytalan kúp, vagy tojás alakú törpefenyő. Fényes üdezöld hajtásai kanálszerűen meggörbültek. Chamaecyparis nootkatensis – Nutka-hamisciprus

lxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 30–40 méter magas, kúpos koronájú fa. Ágacskái mindkét oldalukon egyformán szürkészöldek. 10 mm átmérőjű tobozai a 2. évben érnek. Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon elég ritkán ültetett, páraigényes, mezofiton. Tűrőképesség szempontjából a Ch. lawsoniana után a második helyen áll a nemzetségen belül. – – ’Pendula’ – Az alapfajnál elterjedtebb. Vízszintes ágairól az ágacskák és hajtások függőlegesen lecsüngenek. A Chamaecyparis nemzetség szaporítása: A fajokat tavaszi magvetéssel szaporítják. Sűrűn kell vetni, mert a magvak zöme léha. A fajták félfás dugványait ősszel hidegágyban vagy télen üvegházban gyökereztetik. A nehezen gyökeresedő, sárga levelű fajtákat és a törpe növekedésűeket (a kezdeti fejlődés meggyorsítására) inkább növényházban oltják. A Chamaecyparis fajok és fajták összehasonlítása az 1. táblázatban található. 3.2.3.4. Cupressus – Ciprus A nemzetségbe tartozó fajok a Föld szubtrópusi, illetve mediterrán klímájú területein élnek. Fény- és melegigényesek, viszont igen jó szárazságtűrők. A mi klímánkban csak néhány fajuk télálló, az is csak ott, ahol a szőlő és a füge is beérik. Közülük a faiskolák az alábbi két fajt forgalmazzák.

Cupressus arizonica; Cupressus sempervirens Cupressus arizonica – Arizónai ciprus

lxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Gyors növekedésű, szélesebb kúp alakú, 20–30 méter magasságot is elérő, dekoratív fenyőfaj. Hajtásai felfelé törők, pikkelylevelei szürkék. 2–2,5 cm-es tobozai gömb alakúak, bennük a mag áprilisban érik be (az érés jele: barna mag a tobozon belül). Hazája az USA déli-délnyugati része. Meleg- és napfénykedvelő, de ezzel együtt a leginkább fagytűrő ciprus faj. – – ’Glauca’ – Az ezüstös alakok gyűjtőneve. Már fiatal korban csíraképes magot terem. Cupressus sempervirens – Európai ciprus A mediterrán hosszú életű, karakterisztikus fája. 15–20 méter magasra is megnő. Ágai ± vízszintesen állnak. Keresztben átellenes pikkelylevelei sötétzöldek. Virága egyivarú, egylaki. 2–3 cm-es tobozai gömb alakúak. Hazája Észak-Afrika, Görögország, Kis-Ázsia. – – ’Stricta’ – Karcsú, oszlopos termetű. A mediterránban általánosan ültetett karakternövény. Gyors növekedésű, melegigényes, fagyérzékeny örökzöld. Csak kimondottan védett helyre, meleg mikroklímába telepítsük. A Cupressus nemzetség szaporítása: Az alapfajoké magvetéssel, a fajtáké oltással esetleg dugványról történik. A fajták magoncainak egy része örökli a szülőnövény bélyegeit. A faiskolában ritkás drótszerű gyökereket nevelnek, ezért az átültetést a nagyobb méretűek (1 m felett) rosszul tűrik. 3.2.3.5. × Cupressocyparis – Hibridciprus × Cupressocyparis leylandii – Leyland-ciprus A Leyland-ciprus a leggyorsabban növő, pikkelylevelű díszfenyő. Éves növekménye 1–1,5 m is lehet. 20 éves korára eléri a 20–22 m-es magasságot. Származása szakmai körökben ma is heves viták tárgyát képezi. A leginkább elfogadott álláspont szerint a Cupressus macrocarpa és a Chamaecyparis nootkatensis spontán hibridje, amely több alkalommal és több helyen is létrejött. Levelei az utóbbi szülőre emlékeztetnek, de hajtásai zöld színűek, felállóak, a sudara nem bókol. Széles oszlop alakú koronát nevel, tobozt csak idős korban, keveset hoz. Magyarországon az 1970-es évek elején ültették az első példányokat. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy sokkal jobban bírja a szárazságot, mint a hasonló díszt adó Chamaecyparis fajok. Több klónja van forgalomban, de ezek oly kis mértékben különböznek egymástól, hogy a faiskolai árjegyzékek általában fajtanév nélkül forgalmazzák őket. – – ’Haggerston Grey’ – Magyarországon a legelterjedtebb, szürkészöld lombú fajta. Szoliterként és csoportosan egyaránt jól mutat. A leggyorsabb növésű sövénynövény. Jól bírja a nyírást, de anélkül is szabályos sövényfalat ad. (Az viszont gondot okozhat, hogy 20 m-es termetével a szomszéd kertjét is mély árnyékba borítja, teljesen elszigeteli.) – – ’Silver Dust’ – Laza, tojásdad koronájú. Világoszöld lombja sárgásfehér foltos. Néha egész hajtások fehérek. Sárga lombúak (mutációval keletkeztek) – – ’Castlewellan Gold’ – Fiatalon laza, később zártabb kúpkoronájú. Gyors növekedésű, de fiatalon igen fagyérzékeny. – – ’Gold Rider’, ’Robinson’s Gold’ – A sárga lombúak között a legedzettebbek.

lxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Mindkettő lassúbb növekedésű és szélesebb, mint a zöld típusok. Szaporítása: dugványozás télen, üvegházban. A dugványt fiatal növényről szedjük: gyökeres dugványokról vagy 2–3 évnél fiatalabb (1 m-nél alacsonyabb) példányok oldalágairól. Az idős növényekről szedett dugványok gyökeresedése néha 2 évig is elhúzódik. Összehasonlító táblázat a × Cupressocyparis fajokról és fajtákról a 2. táblázatban, a habitusrajzok a 4. táblázatban találhatók. 3.2.3.6. Juniperus – Boróka A nemzetségbe tű- és pikkelylevelű fajok is tartoznak. A pikkelyes ágacskák hengeresek vagy tompán négyszögletűek. Azonos fajon belül is leltetnek fa- vagy elfekvő cserjetermetűek, az előbbi forma a sík- és dombvidéki, míg az utóbbi a magashegységi, illetve északi származására utal (hó alatt telel). Virágaik többnyire kétlakiak, termésük elhúsosodott pikkelyű tobozbogyó. A Juniperus nemzetség képviselői csaknem kivétel nélkül pionír fák vagy cserjék: a száraz-sziklás, köves vagy homokos talajok és a szélsőséges klímájú száraz nyarú és/vagy hideg telű termőhelyek lakói. A nálunk ültetett fajok és fajták legtöbbje hazánk klímáját jól tűri: még az Alföld száraz kertjeiben is szépen fejlődik. Pionírjellegük miatt nem bírják viszont a beárnyékolást. Kényesek továbbá a városi szennyezett levegőre, egyesek pedig az erősen kötött, levegőtlen talajra is. Ilyen helyen hamar elvénülnek, élettanilag legyengülnek és a borókapajzstetű (Carulaspis juniperi) tömegesen megtelepszik rajtuk. Legérzékenyebb e tekintetben a J. communis, azt követi a J. sabina (mindkettő őshonos a Kárpát-medencében). Közepesen érzékeny a J. chinensis, a J. × media és a J.scopulorum, míg a J.virginiana és a J.horizontalis gyakorlatilag teljesen ellenállónak tekinthető. Nálunk jelenleg a nemzetség több mint 170 fajtája van termesztésben, de ezek többsége csak gyűjteményes értékű. Összehasonlító táblázat a Juniperus fajokról és fajtákról az 5. táblázatban található. I. Valamennyi levél tű alakú, elálló

1.

●

A tűlevelek 10–15 szürkészöldek

mm

hosszúak,

egyenesek, J. communis

●● A tűlevelek 4–5 mm hosszúak, előre görbülők, J. squamata acélkékek II. Az idősebb növényeken a levelek zömükben pikkely alakúak, s csak ritkán, részben tű alakúak II/A. A földre fekvő, majd felemelkedő ágú cserjék

1.

●

A hajtások szétmorzsolva kellemetlen szagúak, a J. sabina termés egy év alatt érik

●● A hajtásoknak szétmorzsolva nincs kellemetlen illatuk, J. horizontalis a termés két év alatt érik II/B. Fák vagy ferdén felálló ágú cserjék

1.

●

A pikkelylevelek kihegyezettek. A tűlevelek színén 2. egy fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 5–6 mm-es, kék

●● A pikkelylevelek tompák. A tűlevelek színén 2 db 3. fehéres csík van. A termő példányok tobozbogyója 6–8

lxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése mm átmérőjű, hamvasbarna vagy hamvaskék 2.

●

A tobozbogyó egy év alatt érik. A lombozat többnyire J. virginiana zöld

●● A tobozbogyó két év alatt érik. A lombozat szürkés J. scopulorum vagy acélkék 3.

●

A fiatalkori tűlevelek hármas örvökben állnak, a J. chinensis vezérhajtás felálló végű. Kúpos, hengeres vagy tojásdad koronájú

●● A fiatalkori tűlevelek kettesével állnak, a vezérhajtás J. × media bókoló végű. Elfekvő vagy széles, szabálytalan hengeres koronájú 1. IDŐS KORBAN IS TŰLEVELŰ FAJOK Juniperus communis – Közönséges boróka Igen alakgazdag faj, az elterjedési helytől függően földre terülő, bokorszerű, vagy 5–10 méteres, faszerű termettel. Az 1–1,5 cm-es levelei hármas örvökben állnak, tűszerűek. Kék tobozbogyója két év alatt érik. Hazája az egész északi félgömb legkülönbözőbb ökológiájú vidékei, a kontinentális síkságoktól a magas hegységekig. (Ennek megfelelően különböző ökotípusai alakultak ki.) Hazánkban többnyire sziklás-köves, füves területeken és futóhomokon, száraz ökológiában fordul elő mint pionír növény (alföldi nyáras-borókások), de nyílt bokros társulásokban az ország csapadékos részein is találkozhatunk vele. Laza talajt kedvel, jól tűri a szárazságot, a szennyezett városi levegőt viszont nem bírja. Ilyen helyen hajlamos a felkopaszodásra és – különösen, ha száraz is a terület – a pajzstetvek tömegesen megtámadják.

Juniperus communis Oszloposak (főképp ezek terjedtek el)

lxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Bakony’ – Tömött, nagyon szép, keskeny oszlop alakú, magyar fajta. – – ’Sentinel’ – A legkarcsúbb koronájú. Lassú növekedésű. – – ’Hibernica’ (’Stricta’) – Tömött, keskeny oszlop, a vezérhajtások felfelé állók. – – ’Suecica’ – Széles oszlop vagy hosszúkás tojás alakú, a vezérhajtások bókolók. Elterülők – – ’Green Carpet’ – A talajra fekvő ágú. Rövid tűlevelei fényeszöldek. Kiváló talajtakaró. – – ’Repanda’ – 30–40 cm magas, viszonylag lassú növekedésű. Rövid tűlevele felül ezüstös, alul zöld. Juniperus squamata – Nepáli boróka A hármas örvökben álló tűlevelű Juniperus fajok közül ez a földre fekvő ágú, bokortermetű boróka a legismertebb. Görbült tűlevelei jóval rövidebbek, puhábbak a közönséges borókáénál. A hajtáson sűrűn állnak, színük ezüstös vagy acélszürke. Hazája a Himalája, Kína, Tajvan. Páraigényes, mészérzékeny, mezofiton. – – ’Blue Carpet’ – A talajon elfekvő ágú, ezüstöskék tűjű, gyors növekedésű talajtakaró. – – ’Blue Star’ – 20–40 cm magas, lapított félgömb alakú, tömött bokrú fajta. – – ’Meyeri’ – 3–5 méter magasra növő, egy vagy több törzsű, jól elágazódó. Intenzív kékesfehér lombú, egyike a legszebb, de legkényesebb borókáknak. Meszes, száraz talajon, páraszegény helyen a levelei megbarnulnak. 2. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FÖLDRE FEKVŐ ÁGÚ FAJOK Juniperus sabina – Nehézszagú boróka Elfekvő ágú cserje, esetleg ferdén felálló törzsű, 3–4 méteres fácska. A földre fekvő ágak végei felemelkedők. Sötétzöld pikkelylevelei tompa végűek, hajtásai szétmorzsolva jellegzetes kellemetlen szagúak. Tobozbogyója hamvaskék, lapított, borsó nagyságú, egy év alatt érik. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia és Szibéria köves hegyvidékei (törpefenyők öve). A szárazságot elég jól tűri (alföldi temetőkben is megél), a városi szennyezett levegőben azonban a pajzstetvek megtámadják. Magyarországon gyakran telepítik, de csak az elfekvő típusait. Mutatós sziklakerti cserje. Hajtásai gyomorba jutva mérgezőek, ezért ahol kisgyermekek vannak, oda ne ültessük. – – ’Blaue Donau’ (’Blue Danube’) – Oldalirányban növő, sötétzöld pikkelylevelű ágain a rövid oldalhajtásokon kékes tűlevelek találhatók. Gyors növekedésű, de atkaérzékeny fajta. – – ’Szőke Tisza’ – A ’Blaue Donau’ fehértarka hajtású rügymutációja. – – ’Tamariscifolia’ – 50–60 cm-nél nem magasabb, kerek, lapos párna alakú lxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése cserje, levelei kékeszöldek, többségükben tű alakúak. A vezérágak vége oldalra áll, majd a csúcsán rövid szakaszon felemelkedik. – – ’Tiszakürt’ – Hasonló megjelenésű és ugyancsak széles körben elterjedt. Magyar nemesítésű fajta. A ’Tamariscifolia’-nál valamivel erősebb növésű, szürkészöld lombozatában több a pikkelyszerű, mint az ár alakú levél. Vezérágai a földre fekszenek, legyökeresednek, de az utolsó 20–30 cm-es szakaszuk felfelé áll. – – ’Variegata’ – Hajtásai fehértarkák. Juniperus horizontalis – Henye boróka Elfekvő ágszövedékével 20–60 cm magas, laza gyepet alkotó cserje. Levelei megnyúlt, hegyes pikkely alakúak vagy pikkelybe átmenő, elálló tű formájúak. Ágaik egész hosszukban földre fekvők, csak a rövid oldalhajtásaik felemelkedők. Hazája Észak-Amerika, ahol homokos vízpartokon és a hegyekben él vadon. Az előző fajoknál igényesebb: közepes talajnedvességet, párás klímát kíván. – – ’Blue Chip’ – Gyenge növésű, kékes-ezüstös fajta. Elsősorban házikertbe való. – – ’Douglasii’ (’Glauca’) – Egész laposan elfekvő, kékesderes lombú fajta. Idősen gazdagon terem. – – ’Plumosa’ – 40–60 cm magas, laza párnát alkot. A hajtások az ágakon tollszerűen elrendezettek, leveleik többségükben tű alakúak. Lombja ősszel lilás árnyalatot kap. – – ’Wiltonii’ – 10–30 cm magasra és 2–3 m átmérőjűre nő. Sűrű szövedéket adó hajtásain a szürkészöld lombszín télen sem változik. 3. IDŐS KORBAN PIKKELYLEVELŰ, FATERMETŰ VAGY FERDÉN FELÁLLÓ ÁGÚ FAJOK Juniperus virginiana – Virginiai boróka 10–15 méter magas, kúpos koronájú fa. Az idősebb növényeken a levelek többsége pikkely alakú, kisebb részük (főleg a hajtások alsó részén, a korona alján és belsejében) lapos tű alakú. Kihegyezett tűleveleik többnyire átellenesen állnak, színükön egy fehér csíkkal. A tobozbogyó bors nagyságú, kékes, egy év alatt érik.

Juniperus virginiana (habitus)

lxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Juniperus virginiana Hazája Észak-Amerika, ahol elég nagy területen honos. Nálunk régóta elterjedten ültetik. Szárazságtűrése megközelíti a hazai közönséges borókáét, a szennyezett levegőt viszont jobban bírja: a pajzstetvek nem vagy alig támadják meg. Elterülők (elsősorban ezek terjedtek el) – – ’Grey Owl’ – Oldalra hajló hajtásvégeivel, pikkelyleveleivel a J. × media ’Pfitzeriana’-ra emlékeztet, azzal a különbséggel, hogy lombja ezüstszürke és nőivarú. – – ’Hetz’ – l,5–2,5 m magas, tőből elágazó, széles váza alakú oldalirányban ferdén felfelé törő ágakkal. Pikkelylevelei kékesszürkék. Nőivarú (termős). Gyors növekedésű, nagyobb parkokba való. – – ’Tripartita’ – A legelterjedtebb, igen gyors növekedésű fajta. 1,5–2 m magasra és 6–8 m szélesre nő. Ágai a föld felett alacsonyan elágazva majdnem vízszintesen állnak, a vezérhajtások vége ferdén felálló. Levelei átmenetet képeznek a tű- és a pikkelyforma között. A tűlevelek hármas örvökben, éles Valakban állnak. Az oldalhajtások is többnyire három síkban helyezkednek el. Oszlopos – – ’Pseudocupressus’ – 8–10 m-re is megnövő oszlop, mereven felfelé álló, tömött ágrendszerrel, hamvas kékeszöld pikkelylevelekkel. Juniperus scopulorum – Oregoni boróka A J. virginianahozigen hasonló faj. Fő különbség a tömöttebb és felállóbb ágrendszer, a szürkészöld lombozat és a nem egy, hanem két év alatt érő tobozbogyó. Hazája Észak-Amerika nyugati része, a Sziklás-hegység, Kanadától Észak-Mexikóig. lxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az alapfajt nálunk nem ültetik, oszlopos fajtáit viszont annál gyakrabban. – – ’Skyrocket’ – Rakétaboróka – Igen karcsú termetű, acélosszürke lombú. Az Alföldön szélesebb növésű, mint a hegyvidéken vagy a Dunántúlon. Talán a legszebb és kétségkívül a legpiacosabb oszlopfenyő. Fiatalon az ország minden részén kiválóan fejlődik. 10–15 éves kora után viszont a koronája szétesik, betegségek, kártevők támadják meg. Helyettesítésére sok újabb fajtát nemesítettek, de egyelőre egyik sem bizonyult nála ellenállóbbnak vagy hosszabb életűnek. Ilyenek: – – ’Blue Arrow’, ’Wichita Blue’ – Kékes lombú fajták, pikkelyeik megnyúltak, középen kiszélesedő oszlop alakúak, idős korban sok tobozbogyóval. – – ’Moonglow’, ’Moonlight’ –A két név feltehetően ugyanaz a fajta. Ezüstös színű. – – ’Blue Heaven’, ’Springbank’ – Az előbb felsorolt fajtáknál valamivel szélesebb, kúpos termetűek, a középsudártól lazábban elálló és tűlevelűbb oldalágakkal. Az előbbi pikkelylevelei ezüstkékek, az utóbbié ezüstösszürkék. Juniperus chinensis – Kínai boróka A J. chinensis alapfaj a virginiai borókához hasonló megjelenésű, kúpos termetű fa, kétféle levéllel: pikkelylevelei tompa hegyűek, tűlevelei többnyire hármas örvökben állnak, színükön két fehér csíkkal. Tobozbogyója borsó nagyságú, hamvasbarna vagy hamvaskék, két év alatt érik. Hazája Kelet-Ázsia. Klímánkat és a városi viszonyokat majdnem olyan jól tűri, mint a J.virginiana, de a pajzstetűre valamivel érzékenyebb. Magról szaporítva karógyökereket nevel és rosszul tűri az átültetést. Faiskolai forgalomban csaknem kizárólag a dugványról szaporított fajtáival találkozunk. – – ’Blaauw’ – 2–3 m-es, kezdetben kissé széthajló ágú, később terpedt henger alakú. Pikkelylevelei kékeszöldek. – – ’Blue Alps’ – 2–4 m magas, elfekvő növésű fajta, ferdén oldalra álló ágakkal. Ezüstszürke levelei zömében lapos tű alakúak, hármas örvökben állnak. Párás klímát kíván, különben lombja szárad, atkásodik. – – ’Keteleeri’ – 8–10 m-es, sötétzöld lombú, karcsú kúp, amit nagyszámú hamvas tobozbogyóival díszít. (Dugványa rosszul gyökeresedik, oltani kell!) – – ’Stricta’ – Széles kúpkoronát nevel. Szürkészöld levelei lapos tű alakúak, hajtásai, ágai felfelé állnak. J. × media – Hibrid boróka A J. × mediahozsorolt fajták hovatartozása 1947 óta botanikai vita tárgyát képezi. Korábban a J.chinensis fajhoz sorolták őket, a jelenlegi álláspont szerint a J.chinensis és a J.sabina természetes kereszteződéséből jöttek létre. E fajták később a kertben már pikkelylevelű borókákkal is összekereszteződtek: az így keletkezett további fajtákat ma vagy J. × media, vagy (ha tobozbogyót is hoznak) valamelyik egyéb szülőfaj (többnyire a J. virginiana)nevén forgalmazzák. Az alább felsorolt leggyakoribb fajtákat az árjegyzékben ma többnyire J. × media, de néha még mindig a korábbi J. chinensis fajnév alatt találjuk.

lxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Terülő növésűek (alegelterjedtebbek) – – ’Mint Julep’ – Sötétzöld lombszínét télen is megtartja. Hátránya, hogy idős korára ágai egyre inkább felfelé állnak, lombja pedig seprűsödik az atka- és gombakártétel miatt. – – ’Old Gold’ – Sárga színű, tömött növésű, elfekvő boróka, színét is jól tartja. (A többi színes fajta télire megfakul vagy lilás árnyalatot kap.) – – ’Pfitzeriana’ – A J. virginiana ’Tripartita’-hoz hasonló termetű, ágai azonban terpedtebben, lazán állnak, az ágvégek puhán – kissé hullámosan – oldalra bókolnak. A levelek zömében pikkely alakúak. Ezen a fajtanéven néha más, hasonló megjelenésű boróka fajtákat is forgalomba hoznak. – – ’Pfitzeriana Aurea’ – Levelei és hajtásai fiatalon sárgák, majd zöldessárgák. Alakja az előzőéhez hasonló. – – ’Pfitzeriana Glauca’ – Kékesderes levelű. Idős korban atkára érzékeny, seprűsödik. A Juniperus nemzetség szaporítása: Afajokat tavasszal magvetéssel szaporítják a szabadban (a magot rétegezni kell). A fajtákat többnyire őszi hidegágyi vagy téli üvegházi dugványozással szaporítják. Általános szabály, hogy a magasabb termetűek a magassággal fordított arányban gyökeresednek Legrosszabbul gyökeresednek az oszlopos fajták. Ez utóbbiaknál fiatal (1,5 m-nél kisebb növényről szedjük a dugványt, különben a gyökeresedés 1(–2) évig is elhúzódhat. Néhány ritka fajtát üvegházban kell oltani.

3.3. Taxopsida – Tiszafák osztálya 3.3.1. Taxaceae – Tiszafafélék 3.3.1.1. Taxus – Tiszafa

1.

●

A hajtása olajzöld, a napos oldalán kissé vöröses. A T. × media levélér erősen kiemelkedő

●● A hajtás sárgászöld. A levélér csak gyengén emelkedik T. baccata ki Taxus baccata – Közönséges tiszafa 10–20 méter magas, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú fa vagy cserje. Levelei az oldalhajtásokon fésűsen, a felálló vezérhajtásokon spirálisan állnak. Virágai kétlakiak. Az egyesével fejlődő, zöldesbarna magvakat toboz helyett csúcsán nyitott, piros színű, húsos magköpeny (arillus) burkolja. A növény minden része – a piros magköpeny kivételével – erősen mérgező! Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Nálunk a Bükkben és a Bakonyban őshonos, ahol gyertyánostölgyesek, bükkösök védelmében él. Védett növény! A szárazságot is elég jól tűrő mezofiton. Tűző napon és árnyékban egyaránt jól érzi magát, de napos helyen tömöttebb lesz. Lassú növekedésű, de igen sokáig él. A radikális metszést is kitűnően tűri: a legkülönbözőbb alakra nyírva a barokk kertek egyik kedvelt növénye volt. – – ’Aurea’ – Lassú növekedésű, sárgán kihajtó fajta. Levelei sárga szegélyűek, majd a második évben visszazöldülnek. – – ’Fastigiata’ – Széles, oszlopos növekedésű, nőivarú fajta. Ágai mereven felfelé állnak, körkörösen álló, vaskos levelekkel. Nőivarú.

lxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Fastigiata Aurea’ – Az előző fajtához hasonló termetű, aranysárgán kihajtó, majd sárga levélszegélyű, lassú növekedésű fajta. Hímivarú. – – ’Overeynderi’ – Egész fiatal korban oszlopos, később gömbölydeddé váló koronájú, felálló ágú,porzós fajta. – – ’Nissen’s Corona’ – 1–1,2 m magas, széles párna alakú fajta, földre fekvő, majd felálló végű oldalágakkal. – – ’Barmstedter’ – Sötétzöld lombú, erős növekedésű klón. – – ’Repandens’ – Lassú növekedésű, elterülő oldalágú fajta. Nőnemű.

Taxus baccata (habitus) Taxus × media (T. baccata × T. cuspidata) – Hibrid tiszafa Fiatalon zártabban, később fellazulóan növekedő, felálló ágú bokor. Jobban tűri a fagyot, mint a T. baccata fajták, sötétzöld levelei szélesek, hegyes csúcsúak. – – ’Hicksii’ és a ’Hillii’ széles oszlopos növésűek, 2–3 m magasak. Az előbbi az ismertebb és nőnemű, míg az utóbbi porzós virágú. A Taxus nemzetség szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítjuk, magját vetés előtt egy évig rétegezni kell. A fajták fűtetlen termesztőberendezésben augusztus–szeptemberi, fűtött növényházban január–márciusi dugványozással szaporíthatók.

4. Angiospermatophyta -Zárvatermők törzse 4.1. Dicotyledonopsida – Kétszikűek osztálya 4.1.1. Magnoliaceae – Liliomfafélék 1.

●

A levél tagolatlan, hegyes csúcsú

Magnolia

●● A levél karéjos, levágott csúcsú

Liriodendron

4.1.1.1. Magnolia – Liliomfa Lombhullató vagy örökzöld fák, cserjék. Szórt állású leveleik egyszerűek, ép szélűek és többnyire nagyok. Végálló virágaik magányosak, nagyok, a szabad szirmok száma (6–(9)–15), a gyakran sziromszerű csészeleveleké 3. Porzó, termő sok van. Terméscsoportjuk közös tengelyen elhelyezkedő, éréskor a háti oldalukon felnyíló, 2 magvú tüszőtermésekből áll, melyekből a húsos burkú magvak hosszú köldökzsinórokon lógnak ki.

lxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Magnolia nemzetség képviselői hazájukban üde talajú erdők alsóbb koronaszintjeiben élnek vadon. Kivétel nélkül humuszban és tápanyagban gazdag, savanyú kémhatású, üde talajt kedvelnek. Meszes földben levelei többnyire megsárgulnak, csak igen gyengén fejlődnek és idővel elpusztulnak. A nemzetség két nagy csoportra osztható: Az első csoport képviselői a lombozat kifejlődése után hozzák virágaikat. Az ide tartozó fajok többsége fa termetű és különösen kényes, igényes növény (pl. M. acuminata). Kertészeti jelentőségük minimális, de régi kastélykertekben még ma is gyakran láthatók. Számunkra fontosabb a második csoport, amelynek tagjai lombfakadás előtt adnak feltűnő virágdíszt. Bár ezek is igényesek, hazánk klimatikus viszonyait jobban elviselik. Ha talaj- és nedvességigényüket kielégítjük (például egy öntözött parkban), a város levegőszennyezését is jól elviselik. A liliomfák kertjeink, parkjaink legfeltűnőbb és egyik legnagyobb virágú fái, cserjéi. Leveleikkel és nagy rücskös uborkához hasonlító, többnyire pirosra vagy rózsaszínűre színeződő terméseikkel is díszítenek. Egyesével, szabad állásba ültessük.

1.

2.

●

A virágtakaró fehér

2.

●● A virágtakaró legalább kívül színes

4.

●

M. kobus

A virágtakaró 6–9 szirmú

●● A virágtakaró 12–18 tagú 3.

●

3.

A virágtakaró 7–8 cm átmérőjű, 12–18 tagú. A M. stellata szirmok keskeny hosszúkásak

●● A virágtakaró nagyobb, többnyire 12 tagú. A szirmok M. × loebneri szélesebbek 4.

●

A csészelevél kifejlett, zöld, rövid

M. liliiflora

●● A csészelevél a sziromhoz hasonló

M. × soulangeana

Magnolia kobus – Japán liliomfa, fehér liliomfa Kezdetben bokor termetű, később 6–8 m-es, széles kúp alakú kis fává nő. Március–áprilisban nyíló virágai fehérek. Hazája Japán. Magyarországon sokfelé ültetett díszfa. Mivel ősszel rendszeresen csíraképes magot terem, nálunk ez a legkönnyebben beszerezhető és egyben a legedzettebb Magnolia faj. Magnolia stellata – Csillagvirágú liliomfa A M. kobusrahasonlít, de mindene kisebb: termete, levelei és a virágai is. 1,5 m-es bokor, 3–5 cm-es levelekkel. Áprilisban nyíló virágai sokszirmúak, a szirmok csillagszerűen szétállnak. Hazája Japán. Kis termete miatt elsősorban házikertbe alkalmas. Magnolia × loebneri – Loebner-liliomfa A M.stellata és a M.kobus keresztezésével előállított hibridcsoport, mely a M.stellatanálmagasabb termetével (3–5 m), dúsabb és erőteljesebb virágaival különbözik. – – ’Leonard Messel’ –Virágai halványrózsaszínűek.

lxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Merrill’ – Virágai fehérek. Jó mésztűrésével is kitűnik. Magnolia liliiflora – Kínai liliomfa 2–2,5 m magasra növő, tőből sokszorosan elágazó bokor. Májustól június elejéig nyíló, liliomszerű, felálló virágai kívül bíborvörösek, belül világosabbak, pirosak vagy rózsaszínűek. – – ’Nigra’ – Virágai feketés bíborszínűek. A nyár második felében többnyire gyér másodvirágzást is produkál. Kertekben terjedt el. Magnolia ’Susan’ (M. liliiflora ’Nigra’ × M. stellata ’Rosea’) 1,5 m-re növő, dúsan virágzó bokor. Keskeny, felálló, liliomszerű virágai sötét borvörösek, április-májusban nyílnak. Magnolia × soulangeana (M. denudata × M. liliiflora) – Nagyvirágú liliomfa A legdekoratívabb és legkeresettebb, hibrid származású faj. 3–4 méteres, terebélyes cserje, néha többtörzses fácskává nő. Virágai nagyok, húsos szirmúak, tulipánszerűek, ezért – tévesen – tulipánfa néven is emlegeti a nagyközönség. Április végén – május elején virágzik. – – ’Alexandrina’ –Nálunk ez a széles, kanalas szirmú, élénk rózsaszínben nyíló fajta a legelterjedtebb. Bár csíraképes magot hoz, magoncai csak alanynak valók (F2), mert bizonytalanul virágzanak és későn fordulnak termőre. A Magnolia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Az ősszel érő húsos magot a maghurokból óvatosan kifejtve elrétegezzük és tavasszal a szabadba vagy hidegágyba elvetjük. A M.liliiflora alsó ágai gyakran meggyökeresednek, ezért házilag tőosztással is szaporítható, üzemben pedig nyári zölddugványai elég jól gyökeresednek. A M. × soulangeana fajtáit régebben oltották a M.kobus cserépben előnevelt, üvegházban meghajtatott magoncaira. A legkorszerűbb azonban a zölddugványozás. Itt alapvető, hogy a dugványt fiatal, jó növekedésben lévő növények erőteljes, és épp a leállás stádiumában lévő hajtáscsúcsaiból készítsük. Serkentőszerrel kezeljük, majd a gyökeres dugványt a dugványágyban teleltessük és csak a következő év tavaszán cserepezzük be. A Magnolia nemzetség tagjai húsos gyökérzetük miatt az átültetést rosszul tűrik, ezért földlabdásan vagy konténerben forgalmazzák őket. Telepítésükre legjobb a tavasz, amikor a talaj már kissé felmelegedett.

lxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Magnolia, Liriodendron levelek

lxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Magnolia habitus 4.1.1.2. Liriodendron – Tulipánfa Liriodendron tulipifera – Amerikai tulipánfa 15–30 m-re növő, sudaras koronájú, hosszú élettartamú fa. Nemzetségneve líra alakú leveleire, fajneve tulipánszerű virágaira utal. A hat szirmú, kívül zöldessárga, belül aranysárga virágok közelről igen szépek lennének, mivel azonban a teljes kilombosodás után, júniusban nyílnak, fent a koronában alig lehet őket észrevenni. Termése érdekes, kihegyezett szárnyú aszmagokból álló, tobozszerű aszmagcsokor, ami ősszel, érés után pikkelyenként hullik a földre. Hazája Észak-Amerika. Érdekes alakú, ősszel mélysárgára vagy dohánybarnára színeződő leveleivel nálunk is kedvelt díszfa. A nyirkosabb talajokat kedveli, de átlagos kerti viszonyok között is jól fejlődik. Szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Magját rétegezni kell. Egyenetlenül, sokszor csak a második évben kel. Csak az idős fák hoznak csíraképes magot, de ezek csíraképessége sem haladja meg a 20%-ot.

lxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Liriodendron habitus

4.1.2. Aristolochiaceae – Farkasalmafélék 4.1.2.1. Aristolochia – Farkasalma Aristolochia macrophylla (A. durior) – Pipavirágú farkasalma 8–10 m magasra csavarodva kúszó, zöldes vesszejű, lombhullató cserje. Fő díszét a nagy, tompa szív alakú levelei adják. Június–júliusban nyíló, pipaszerű, levél alá rejtett, barnáspiros virágai inkább érdekesek, mint szépek. Hazája Észak-Amerika, ahol az üde talajú erdők gyors növekedésű liánnövénye. Kertben is hasonló viszonyokat kedvel, de némi szárazságot még elvisel. Szaporítása: Mivel magot nálunk ritkán hoz, legegyszerűbben fásdugványról szaporítható.

lxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Aristolochia macrophylla

4.1.3. Berberidaceae – Borbolyafélék 1.

●

A levelek egyszerűek

Berberis

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek

Mahonia

4.1.3.1. Berberis – Borbolya A nemzetség képviselői pionír cserjék, amelyek azonban ritkás erdők árnyékát is képesek elviselni. A lombhullató fajok valamennyien a hazánkéhoz hasonló klímájú területek erdeiben vagy bozótosaiban élnek vadon. Klímánkat ezért kiválóan tűrik, még a nyári szárazságot is elég jól elviselik. Az örökzöld fajok többsége lxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése a hazánkénál enyhébb telű és csapadékosabb vidékekről származik. Valamivel érzékenyebbek ezért a szárazságra, inkább a félárnyékos, mint a napos fekvésben fejlődnek jól. A tűző napon, télen a leveleik könnyen lefagynak, illetve leperzselődnek A borbolyafajok kivétel nélkül pálhatövisesek, sárga virágaik április–májusban nyílnak. Az egyes fajok a legkönnyebben a tövisek száma, a levélszél fogazottsága, valamint a virágzat jellege alapján különböztethetők meg.

1.

2.

3.

4.

5.

●

Lombhullató cserje

2.

●● Örökzöld cserje

5.

●

3.

A levelek zöldek

●● A levelek fénytelen feketésvörösek

B. × ottawensis ’Superba’

●

B. vulgaris

A levelek széle sűrűn fogas vagy szálkásan fűrészes

●● A levelek széle ép vagy csak ritkásan fogazott

4.

●

B. thunbergii

A hajtáson a tövisek egyesével állnak

●● A hajtáson a tövisek hármasával állnak

B. × media ’Parkjuweel’

●

B. juliunae

A levelek 5–10 cm hosszúak

●● A levelek 1–3 cm-esek

B. verruculosa

1. LOMBHULLATÓ FAJOK (termésük többnyire piros) Berberis vulgaris – Közönséges borbolya 2–3 méter magas, sűrű, felálló ágrendszerű cserje. Tövisei többnyire három ágúak, egyes hajtásokon 1 vagy 5 ágúak, a levélszél szúrósan fogazott, a virágzat sokvirágú, hosszúkás fürt. Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz tölgyesekben vagy bozótosokban, nyárasborókásokban él vadon. Szárazságtűrő és elég árnyéktűrő faj. Hátránya azonban, hogy a lisztharmatra érzékeny. – – ’Atropurpurea’ – Lombja piros

lxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Lombhullató Berberis fajok Berberis thunbergii – Japán borbolya 1–1,5 méter magas, sűrűn elágazó, gömbölyded bokor. Tövisei egyágúak, a levél ép szélű, virágai 2–5 tagú csomókban nyílnak. Nem hoz olyan gazdag virág- és termésdíszt, mint a B. vulgaris, de habitusa szebb, lombja apróbb és finomabb, ősszel pirosra színeződik. Hazája Japán. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de kevés szárazságot még elvisel. Jobban tűri azonban a szennyezett levegőt és a lisztharmat nem támadja meg. – – ’Atropurpurea’ –Lombja piros. Jóval intenzívebb színű, mint az előző faj hasonnevű fajtája. (Mindkét piros levelű fajta az alapfajnál valamivel edzettebb.) – – ’Atropurpurea Nana’ –Piros lombú, törpe növekedésű. – – ’Bagatelle’ –Mint az előző fajta, csak még tömöttebb.

lxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Carmen’ –1,5–2 m-es, magyar nemesítésű fajta, kecsesen széthajló ágrendszerrel és keskeny, mélybordó színű, csillogó levelekkel. – – ’Green Carpet’ –50–60 cm magas, 1,5 m átmérőjű, elterülő ágú, világoszöld levelű cserje. Jó talajtakaró. – – ’Red Chief’ – A ’Carmen’-hez meglehetősen hasonló, nyugat-európai fajta, keskenyebb levelekkel. – – ’Red Pillar’ –Sötétvörös lombú, tömött tojásdad alakú bokor, mereven felálló ágakkal. Berberis × ottawensis ’Superba’ – Kanadai vérborbolya (B. thunbergii ’Atropurpurea’ × B. vulgaris ’Atropurpurea’) A B. thunbergii ‘Atropurpurea’-hoz hasonló megjelenésű, de annál edzettebb és erőteljesebb növekedésű: 2–3 m magasra is megnő. Levelei szélesebbek, gyakran csaknem kör alakúak, színük intenzív feketésvörös. Tövisei egyesével vagy hármasával állnak, virágai csomókban vagy rövid fürtökben fejlődnek. Berberis × media ’Parkjuweel’ (B. hybrido-gagnepainii ‘Chenault’ × B. thunbergii) 1-1,5 m magas, tömött, gömbölyded cserje, hármas tövisekkel és szélesen elliptikus, csillogó sötétzöld, vaskos levelekkel. A lomb enyhe teleken zölden telel át, kemény télen azonban december végén megbarnul, s a nyáron egyébként igen mutatós bokrot elcsúfítja. Közepesen szárazságtűrő fajta, amely az enyhe telű NyugatEurópában igen népszerű, de nálunk is több figyelmet érdemelne. – – ’Red Jewel’ – Az előzőhöz hasonló, de barnásvöröses lombú.

lxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Lombhullató borbolyák

Örökzöld borbolyák 2. ÖRÖKZÖLD FAJOK (termésük feketéskék) Berberis julianae – Julián-borbolya lxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 1,5–2,5 m-es, gömbölyded bokor, 8 cm hosszú, széles lándzsás, szúrósan fogazott, csillogóan zöld levelekkel. Hazája Közép-Kína. Méltán a legkedveltebb és leggyakrabban ültetett örökzöldjeink egyike. Szárazság- és várostűrése kiváló, erős hármas tövisei alkalmassá teszik az áttaposás veszélyének kitett parkrészek hathatós lezárására. A szélsősségek kivételével (nyirkos talaj, szik stb.) minden talajon és fekvésben felhasználható, napon és árnyékban egyaránt. A lombhullató cserjéktől eltérően hajtásnövekedése nyáron két vagy három hullámban történik, és többnyire csak augusztus végén fejeződik be. Az első növekedési hullámban fejlődött levelek ősszel sárgára, majd bíborvörösre színeződnek, végül lehullanak.

Örökzöld Berberis fajok Berberis verruculosa – Bibircses borbolya A B. julianaereemlékeztet – kicsiben. 0,5–1 m magas, gömbölyded bokor, 1–3 cm-es levelekkel. Hazája Kína. Közepes vízigényű cserje, amit napra vagy inkább félárnyékba, kisebb-nagyobb foltokba telepítsünk. Berberis ’Jytte’ (B. candidula ’Jytte’) 1 m-es, gömbölyded bokrú, örökzöld cserje, 2–3 cm-es, hosszúkás levelekkel, aranysárga virágokkal és fehéren hamvas, kékeslila termésekkel. Nyugat-Európában a borbolyák faj- és fajtaválasztéka igen nagy. A kistermetű, örökzöld fajok-fajták közül a B.verruculosáhozhasonló B. candidula, a keskeny lándzsás levelű B. × frikartii hibridek és a B. ’Klugowski’ érdemelnek említést. Valamennyien közepes igényűek, alacsony, összefüggő foltok vagy nyíratlan sövények kialakítására alkalmasak.

lxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Berberis nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják. Az ősszel érő magot a terméshúsból kitisztítva azonnal rétegezni, tavasszal pedig vetni kell. Néha azonban így is elfekszik. A fajták közül a két ’Atropurpurea’-t magvetéssel szaporítják, a magpopulációból idejében szétválogatva a nagy százalékban megjelenő piros egyedeket. Az egyéb fajtákat félfás dugványról szaporítják: a lombhullató fajokat július végénaugusztus elején, az örökzöldeket augusztus elejétől szeptember végéig.

Mahonia levelek 4.1.3.2. Mahonia – Mahónia A Mahonia nemzetségbe tövistelen hajtású, örökzöld cserjék tartoznak. Mintegy 50 fajuk ismert. A nálunk telepítettek képviselői két nagy csoportba sorolhatók: az észak-amerikai és a kelet-ázsiai fajok csoportjába.

1.

●

A levelek 30–40 cm-esek. A levélkék szélén 2–5 nagy, M. bealei tüskés fog van

●● A levelek 10–25 cm-esek. A levélkék szelén 5-nél 2. több, apró, szálkás fog van lxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

2.

●

Tarackoló tövű. A levelek nem fényesek

M. repens

●● Nem tarackoló. A levelek fényes sötétzöldek

M. aquifolium

1. ÉSZAK-AMERIKAI FAJOK Az észak-amerikai fajok a mi félszáraz vagy üde tölgyeseinkhez hasonló társulásokból kerültek hazánkba. Klímánkat és talajainkat ezért jól tűrik. Mahonia aquifolium – Kerti mahónia 1–1,5 méter magas, bokros növekedésű, de nem tarackol. Levelei 7–9 levélkéjűek, fénylő sötétzöldek és ősszel napon megpirosodnak. Sárga, illatos virágai tömött fürtökben áprilisban nyílnak. Termése hamvas kékesfekete bogyó. – – ’Apollo’ – Alacsony (60 cm), széles bokrú, sok hajtású cserje, matt zöld levelekkel és dús virágzással. Értékes talajtakaró. – – ’Hillary’ – 1m magas, gyengén terjedő tövű. Hajtásai fakadáskor bronzvörösek. Dúsan virágzik. A gombásbetegségekre nem érzékeny. Talajtakarónak kiváló, magyar nemesítésű fajta. Mahonia repens – Kúszó mahónia 0,5 méternél alig magasabb, tarackolva terjed. Levelei matt zöldek, ősszel nem színeződnek. Egyéb tulajdonságai az előző fajéval megegyeznek. Mindkét fajt már a XIX. században elterjedten ültették kastélyparkokba, temetőkertekbe, lombjukat pedig a koszorúkötészetben régóta felhasználják. Sok helyütt kivadultak és igen gyakran kereszteződtek. A M.aquifolium néven forgalmazott magcsemeték sem mindig egyöntetűek.

lxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Mahonia levéltípusok A M. aquifolium és a M. repens parkjaink, kertjeink értékes, edzett örökzöldjei lehetnének, temetőhangulatuk miatt azonban gyakran idegenkednek tőlük. Hátrányuk még a populáció kiegyenlítetlensége, valamint a lisztharmatra való elég nagy érzékenység. Ezek kiküszöbölésére hazánkban is folyik nemesítői tevékenység, mellette várható azonban a nyugat-európai fajták elterjedése. E fajták előnye még az ivartalan szaporításból adódó egyöntetűség, a kiszámítható méret, ill. növekedési jelleg, a gazdag tavaszi virágzás és az egészséges, gyakran csillogó sötétzöld lombozat. 2. KELET-ÁZSIAI FAJOK A kelet-ázsiai fajok közös jellemzője a magasabb termet, a ritkás ágrendszer és a merev, sok levélkéjű, igen szép rajzolatú levélzet. Ezek a fajok Kelet-Ázsiában a csapadékos, enyhe telű területeken élnek. Nálunk nagy részük már el is fagy. Mahonia bealei – Törzses mahónia Viszonylag elterjedt ez a fagytűrő, 1–2 méter magas, ritkás ágú cserje, február–márciusban hosszú füzérekben nyíló sárga virágokkal és nyáron érő, kék terméscsomókkal. Igényes faj, elsősorban Nyugat-Dunántúlon, hűvös klímában érzi jól magát. Az ország többi részein nagy parkok vagy kertek védett mikroklímájába, félárnyékba telepítsük, szoliterként. A Mahonia nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk (rétegezés után, elfekvésre hajlamos lehet), a fajtákat pedig augusztusi vagy szeptemberi félfás dugványozással. A tarackoló fajok, illetve fajták kisebb tételben tőosztással is jól szaporíthatók.

xc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

4.1.4. Ranunculaceae – Boglárkafélék 4.1.4.1. Clematis – Iszalag A nemzetség képviselői általában az erdőszélek, a ritka árnyékú erdők vagy a bozótosok liánnövényei. Közülük a nálunk is őshonos C. vitalba 10–12m magasra, a miénknél enyhébb és kiegyenlítettebb klímából származó C.montana 6–8m magasra, míg a dél-európai és kelet-ázsiai szülők keresztezéséből származó C. × jackmanii és a többi nagyvirágú hibrid hazánkban legfeljebb 4 m-re kapaszkodik a periodikus visszafagyás vagy visszaszáradás miatt. Virágtakarójukat sziromszerű csészelevelek alkotják. Aszmagtermésük többnyire farokszerű bibeszálmaradványban végződik. A Clematis hibridek és fajták összehasonlítása a 8. táblázatban található.

1.

2.

●

A levélkék széle fűrészes vagy fogas

2.

●● A levélkék széle ép vagy néha karéjos

C. × jackmanii

●

C. vitalba

A levelek páratlanul szárnyasan összetettek

●● A levelek hármasan összetettek

C. montana

Clematis vitalba – Erdei iszalag Csaknem minden lombos erdőnkben vagy annak szélén megtalálható. Gyors növekedésű, szárazságtűrő faj. Fiatal erdősítéseknél az egyik legveszedelmesebb gyom, képes az egész újulatot elborítani, és ha nem védekeznek, megfojtani. Levelei általában 5 levélkéjűek, az egyes levélkék durván fogazottak vagy néha ép szélűek. Fehér virágai júniustól augusztusig sokvirágú, illatos bogernyőben nyílnak. Ősszel bozontos-szőrös terméstömegével is díszít. Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legszerényebb díszt adó, de a legigénytelenebb Clematis faj, amit nagyméretű pergolák vagy kiszáradóban lévő fák befuttatására használhatunk. Alkalmas támfalak, meredek rézsűk vagy omló sziklafalak eltakarására és védelmére is. Clematis montana – Hegyi iszalag 6–8 m magasra kapaszkodó kúszócserje. 4 lepellevelű, tányérszerűen szétterülő virágai már a kerti iszalagokra emlékeztetnek, de azokénál lényegesen kisebbek (4–5 cm átmérőjűek). Színük fehér. Az év folyamán csak egyszer, május–júniusban nyílnak a vesszők oldalán. Hazája a Himalája, Közép- és Nyugat-Kína. Az előző fajnál valamivel igényesebb, de díszesebb. Télálló, közepes szárazságot még elvisel. – – var. rubens –Kihajtásban pirosló levelű, rózsaszín virágú. A fajták közül a legkedveltebb.

xci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Clematis levelek Clematis × jackmanii (C. lanuginosa × C. vitacella) – Kerti iszalag Az első ide sorolt típust mintegy 150 éve állították elő. 3–4 m magasra kúszó cserje, egyszerű vagy hármas levelekkel. Virágai nagyok (8–14 cm átmérőjűek), 4–6 db széles, tányérszerűen szétterülő, sötét kékesibolya színű lepellevelekkel, melyek az az évi hajtásokon júniustól októberig többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. A nagyvirágú iszalagok közül ez a legrégibb, a legedzettebb, és éppen ezért nálunk ez a legelterjedtebb.

xcii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Clematis montana

xciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Clematis × jackmanii Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek

xciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A múlt század közepétől kezdve Nyugat-Európában több kelet-ázsiai faj bekeresztezésével a nagyvirágú és szebbnél szebb fajták egész sorát állították elő. Ezeket néha ugyancsak C. × jackmanii néven hozzák forgalomba, de mindig a fajtanév megjelölésével. Célszerűbb – a hazai és nemzetközi viszonylatban is gyakoribb – a „nagyvirágú Clematis hibridek” elnevezés, ami után csak a fajtanevet tüntetik fel. A fajták skálája óriási: a hófehértől a rózsaszín és piros különböző árnyalatain keresztül egészen a mély sötétliláig terjed. Nagy részük nem új keletű. Többnyire lengyel vagy nyugat-európai szaporítóüzemekből kerül hazánkba, majd nálunk fokozatosan „kikopik” a szortimentből. Általában a legedzettebbek a sötétkék és részben a sötétrózsaszín virágú fajták, míg a halványkék, fehér és a fehér alapon rózsaszínnel sávozott lepellevelűek a kényesek közé tartoznak. A pusztulás gyakran egyes fajták fokozott talajigényére, a szárazsággal, a talaj nyári felhevülésével vagy téli átfagyásával szembeni érzékenységre vezethető vissza, de még gyakoribb az ún. klemátiszhervadás okozta pusztulás. A kór leginkább a fiatal telepítéseket károsítja: a hajtások egyik napról a másikra hirtelen elfonnyadnak. Szerencsés esetben a bokor tőből újra kihajt, de gyakoribb a teljes pusztulás. A betegség oka részben az élettani legyengülés, de a közvetlen pusztulást általában egy talajlakó gomba idézi elő, mely gomba a gyökereken, a gyökérnyakon keresztül károsít vagy már eleve a szaporítóanyaggal hoztuk magunkkal. Az egyes fajták toleranciája különböző, az érzékenyeknél nincs ellene biztos védekezés. Némileg segít a tő beárnyékolása, a laza, levegős talajkeverék, valamint a híg gombaölő szeres permetezés kéthetenként a májusi időszakban. A C. × jackmanii és egyéb nagyvirágú hibridek elsősorban házikertbe, ritkábban az igen intenzíven fenntartott parkokba alkalmasak, kisebb pergolák, virágrácsok befuttatására. Az ország kiegyenlített klímájú, hűvös nyarú területei kivételével keleti fekvésben vagy félárnyékban érzik jól magukat. Tövüket télire takarni kell. Házikertben ajánlatos rendszeres metszésben részesíteni. A kerti klemátiszok metszési csoportjai Napjainkban külföldi, szakosodott Clematis-faiskolákból kis- és nagyvirágú kerti iszalagok sokasága kerül az országba és jelenik meg az árudákban. A fajok és fajták egyenként kis jelentőségűek és állandóan változnak, ezért azokat tankönyvünk csak táblázatos formában tartalmazza. Fontos viszont tudni a Clematiskatalógusokban, illetve a növény színes jeltábláján feltüntetett ún. metszési csoport jelentését, mivel az nem csak az illető növény metszési sajátosságaira, hanem annak igényeire (elsősorban a fagytűrésére), közvetve pedig a szülőfajok származására is utal. A klemátiszokat virágzási idejük szerint, habitusuk és metszésigényük szerint három alapvető csoportba sorolják: 1. metszési csoport. Az előző évi vesszők oldalrügyeiből korán nyíló kis- és közepes virágú fajok. Ebbe a csoportba tartozik a már ismertetett Clematis montana, valamint az egyéb közepes méretű és színes virágú fajok (pl. C. alpina, C. macropetala) fajtái. Kivétel nélkül fagytörők. Évente egyszer virágoznak május végén – június elején. A virágzás után célszerű őket megmetszeni, eltávolítva a levirágzott részeket. Így a meghagyott vesszőrészek rügyeiből erőteljes új hajtásokat fejlesztenek, amelyek a nyár második felében termőrügyekkel berakódva a következő év késő tavaszán újra gazdag virágdíszt produkálnak. 2. metszési csoport. Vesszőn és hajtáson egyaránt virágzó, korán és későn (is) nyíló nagyvirágú fajták. Ebbe a csoportba tartozik a C. × jackmanii, valamint a legedzettebb nagyvirágú klemátisz hibridek. Első virághullámukat május végén-június elején az előző évivesszők rövid oldalhajtásain hozzák, majd azt az erőteljes új hajtásokon megjelenő másod- (harmad-) virágzások követik. Többnyire télállóak. Kora tavasszal kell őket metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. A metszésnél eltávolítjuk az elhalt és sérült szárakat, de meghagyjuk az összes egészséges és nagy rügyű vesszőt: ezek ugyanis az első virágzás letéteményesei. 3. metszési csoport. Az idei hajtáson virágzó, kései nyílású fajok és fajták. A 3. metszési csoporton belül megkülönböztetjük: a. Későn nyíló, nagy virágú és a b. Későn nyíló, kis virágú klemátiszokat a) Későn nyíló, nagy virágú fajták A legszebb, de egyben a legkényesebb klemátiszok tartoznak ebbe a csoportba. (A már említett fehér, halványkék vagy sávozott leplű szétterülő virágúak.) Elvileg valamennyi rügyükből virágzóképes hajtást hoznak, de a legfelső (virágot is tartalmazó rügyeik) télen többnyire megfagynak és csak az alulról induló

xcv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése leveles hajtások oldalán differenciálódnak, majd fejlődnek virágok június végétől egész nyár elmúltáig. Metszés nélkül is alulról hajtanak ki, mert a fölső részük megfagy. b) Későn nyíló, kis virágú fajták Virágaik viszonylag kicsik (2–4 cm-esek) csillag vagy harang alakúak és néha egész különleges (sötétlila, piros vagy aranysárga) színűek. Vesszőik télen nem fagynak le, de virágot csak az idei hajtáson differenciálnak, így a virágnyílás június végétől indul és szeptemberig tart. Metszés nélkül felülről hajtanak újra, ezért a bokor alja kopasz marad. A 3. metszési csoport képviselőit (nagy és közepes virágúakat egyaránt) kora tavasszal kell metszeni, az új hajtások megjelenése előtt. Ennek során az összes előző évi vesszőt, néhány erőteljes rügy meghagyásával, a talajszint felett 15–30 cm-re visszavágjuk. A meghagyott rügyekből erős új hajtások fejlődnek, melyek a nyár közepétől folyamatosan és gazdagon virágoznak. A Clematis nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magját érés után azonnal a szabadba vetjük. A C. montana fásdugványról is szaporítható. A nagyvirágú fajták hagyományos szaporításmódja a téli üvegházi oltás volt, egyrügyes szemlapok felhasználásával, a C.viticella vagy C.vitalba gyökérdarabjaiba vagy fiatal magcsemetére. Jelenleg leggyakoribb a speciális módon elvégzett és feltétlenül hormonkezeléssel is kiegészített zölddugványozás. Kisebb tételek hullámos bujtással is szaporíthatók.

4.1.5. Hamamelidaceae – Varázsmogyorófélék 4.1.5.1. Parrotia – Varázsfa Parrotia persica – Perzsa varázsfa, perzsafa Kezdetben lassan növő, kúpos termetű bokor, ami idős korára 8–10 m magas, többtörzsű fává, ill. bokorfává fejlődik. Alsó ágán kérge idősebb korban a platánéhoz hasonló lapokban válik le, levelei ősszel sárgára vagy (gyakrabban) csodálatos lilás bíborpirosra színeződnek. A kihajtás előtt nyíló bársonyos barnáspiros, apró virágai nem feltűnőek. Hazája a történelmi Perzsia északi része (ma: Észak-Irán és a Kaukázus déli területei). Védett és meleg fekvésbe való, az átlagosnál valamivel bővebb, de azért gyérebb vízellátást is elvisel. Megél nagy fák árnyékában is, de igazán szépen csak napon színeződik. – – „Tűzmadár’ –Új magyar fajta, rózsaszínűen kihajtó, majd ősszel tartósan és intenzíven bíborvörös levelekkel. Szaporítása: Magot nálunk ritkán hoz, ezért mind az alapfajt, mind említett fajtáját többnyire zölddugványról szaporíthatjuk május végén vagy június elején. A dugványokat télire szaporítóágyban hagyjuk, és csak a következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezzük be. Rügyei érzékenyek a szürkepenészre, ezért télen ajánlatos 3–4 alkalommal gombaölő szerrel permetezni, ill. beöntözni.

xcvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Parrotia persica, Platanus × hispanica habitus

xcvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Parrotia és Platanus levelek

xcviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

4.1.6. Platanaceae – Platánfélék 4.1.6.1. Platanus – Platán A nemzetségből három faj érdemel említést:

1.

●

A levelek 5–7 keskeny hasábúak. A kocsányon 3 vagy P. orientalis több gömbvirágzat van

●● A levelek 3–5 gömbvirágzat van 2.

●

karéjúak.

A

kocsányon

1–2 2.

A levél szélessége és hossza egyenlő. A gömbvirágok P. × hispanica száma a kocsányon többnyire 2

●● A levél szélesebb, mint hosszabb. A gömbvirágzatok P. occidentalis száma a kocsányon 1 Platanus orientalis – Keleti platán Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. 20–30 m-es fa. Kérge apró cserepes, levelei ékvállúak, mélyen karéjosak, a virágkocsányon 3–5 apró gömbvirágzat van. Kissé fagyérzékeny. Platanus occidentalis – Nyugati platán Hazája Észak-Amerika déli területei. 30–35 m magasra nő meg. Kérge nagy lapokban válik le, levelei sekélyen karéjosak, a levélváll egyenes vagy kissé szíves, a virágkocsányon egy nagyméretű gömbvirágzat van. Nem fagyérzékeny. Az említett két fajjal tiszta formában csak arborétumokban, botanikus kertekben találkozhatunk. Platanus × hispanica (P. × acerifolia, P. × hybrida) – Közönséges platán (P.occidentalis × P. orientalis) 30–35 m-es, terebélyes koronájú fa. Morfológiai bélyegei a két szülő között képeznek átmenetet. A platánok gyorsan felnövő, hosszú életkort és hatalmas termetet elérő fák. Hazájukban a miénknél lényegesen melegebb klímában, patakok vagy folyók partján élnek, a nyirkos talajt és a meleget kedvelik. Levelük többnyire nem természetes úton hullik le, hanem a fagyok megérkezése miatt. Ennek ellenére kiválóan tűrik a klímánkat és Európa-szerte több évszázada telepítik őket. Nálunk a XIX. század elejétől váltak különösen népszerűvé („platánkorszak”) kezdetben a nagy kastélyparkokban, később pedig utcafásításra is felhasználták. Fővárosunk történeti fasorainak jó része is platánból áll(t). A városi ártalmak fokozódásával azonban a platán csaknem teljesen kiszorult a lakóterületi utcákról és a meglévő fasorok is pusztulóban vannak. Ennek fő okai az út és járdafelületek hermetikus burkolása, a sózás, a fokozódó forgalom és az ebből adódó erőteljes légszennyeződés. Együttes hatásukra (de főként a víz és a levegő hiánya miatt a talajban) a platánok élettanilag legyengültek, és a járványszerűen terjedő apiognomóniás betegség és a platán-csipkéspoloska könnyű prédájává válnak. Továbbra is nagy figyelmet érdemel azonban a platán a városi közparkokban és a lakótelepi parkokban, mivel gyorsan nagyra nő és mégsem válik törékennyé. Újabban az USA-ból apiognomónia-rezisztenciára szelektált fajtákat (pl. P. occidentalis ’Bloodgood’) hoztak be, és a hazai szelekció is megindult e téren. A Platanus nemzetség szaporítása: A platánok legegyszerűbben tavaszi magvetéssel szaporíthatók. A magot benedvesítve az elvetés előtt ajánlatos 1–2 napig meleg helyen fóliazacskóban előcsíráztatni (május elején). A hibrid eredetűek Nyugat-Európában visszafagynak, ezért ott fagyálló klónokat szaporítanak. Ezek egy részét nagy faiskoláink újabban ugyancsak szaporítani kezdték (főleg export célokra) közönséges fás dugványról vagy kalapácsos dugványról. Az USA-ban névvel ellátott klónok vannak forgalomban, melyek értékét a betegségellenállóság, a szép, szabályos koronaforma, több esetben pedig a piros őszi lombszíneződés adja.

xcix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

4.1.7. Buxaceae – Puszpángfélék 4.1.7.1. Buxus – Puszpáng

1.

●

A levél a közepénél vagy az alatt a legszélesebb. A B. sempervirens hajtás többnyire kissé szőrös

●● A levél a közepe fölött a legszélesebb. A hajtás B. microphylla többnyire kopasz Buxus sempervirens – Örökzöld puszpáng Tömött ágrendszerű, fényes, apró levelű, 3–6m-es, örökzöld bokor, néha kis fává is megnő. Április–májusban nyíló, illatos, zöldes virágai nem feltűnőek. Hazája a Földközi-tenger környéke és Nyugat-Ázsia. Magyarországon ültetve sokfelé megtalálható, elsősorban temetőkben és régi kastélyparkokban. Előszeretettel használták barokkos elemek (kacskaringós sövények, szabályos gömb- vagy egyéb formák) kialakítására, mivel kiválóan tűri a nyírást. Közepes igényű mezofiton, félárnyékos fekvést kedvel. Az átlagosnál valamivel szárazabb, napos helyen is megél, de itt a puszpángszúnyog erősen károsítja, kemény teleken pedig a lombja fagyfoltos lesz. A mélyárnyékot – még a vadgesztenyéét is – tűri, a városi szennyezett levegőre nem kényes. Közparkjainkban „temetőhangulata” miatt kissé idegenkednek tőle, pedig jó tulajdonságai miatt több figyelmet érdemelne. – – ’Aurea’ –1,5–2,5 m magasra nő. Levelei kihajtáskor (és a hajtásvégeken) aranysárgák, később sárgászöldek, majd sötétzöldek. – – ’Aureovariegata’, ’Argenteovariegata’ –Sárga-, ill. fehértarka levelűek. Az alapfajnál igényesebbek és kiméra jellegük miatt könnyen visszazöldülnek. – – ’Suffruticosa’ – Sövénybuxus – Lassú növekedésű, sűrű bokor. Nyírás nélkül gömb alakú. Alacsony, nyírott szegélysövénynek alkalmas.

Buxus levelek Buxus microphylla – Kislevelű puszpáng Alacsony, 1 m körüli, gömbölyded bokrú, néha elterülő ágú cserje. Levele visszás-tojásdad, 8–25 mm-es. Japánból származik, de ott vadon nem ismert. – – ’Faulkner’ –1–1,2 m magas, ellaposodó, félgömb alakú koronát nevel. Levele tompazöld. A Buxus nemzetség szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén.

4.1.8. Ulmaceae – Szilfélék

c Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A levél főere szárnyasan elágazó. A termés lependék

Ulmus

●● A levél főere a levélvállnál 3 részre ágazik. A termés Celtis gömbös, csonthéjas 4.1.8.1. Ulmus – Szil A nemzetség képviselői jellegzetes előfutár fafajok valamelyik klímazonális erdőövben. Korábban parkjaink szép és hosszú életű fái voltak, az apró levelű mezei szil pedig kiváló nyírott sövényt adott. Jelentőségük az utóbbi időben erősen megcsappant, a fák létét veszélyeztető szilfavész elterjedése miatt. A betegség ellen kémiai védekezés gyakorlatilag lehetetlen. Járhatóbb út a szilfavésznek ellenálló fajok vagy fajták alkalmazása. Hazai sziljeink kivétel nélkül érzékenyek a betegségre (különösen a mezei szil). Az exóták közül az U. pumila var. arborea bizonyult ellenállónak. Nyugat-Európában több olyan fajtát forgalmaznak, melyet az ottani klímában gyakorlatilag nem károsít a szilfavész. Kérdés azonban, hogyan fognak viselkedni hazánk lényegesen kedvezőtlenebb klimatikus viszonyai közt. Időközben a hazai szilpopulációkból a szilfavészérzékeny egyedek jórészt kipusztultak, az ellenálló típusok pedig (természetes szelekció révén) felszaporodtak. Elképzelhető ezért, hogy e szép és szívós fák zöldfelületi jelentősége ismét nőni fog.

1.

●

A levél 2–6 cm hosszú

U. pumila var. arborea

●● A levél 6–16 cm hosszú 2.

3.

●

2.

A levél fonáka sűrűn lágy szőrös. Az érzugok nem U. laevis szakállasak

●● A levél fonáka kopasz, az érzugok szakállszőrösek

3.

●

Az oldalerek száma 9–12. A levélnyél 6–12 mm-es

U. minor

●● Az oldalerek száma 16–20. A levélnyél 3–6 mm-es

U. glabra

1. NAGYLEVELŰ FAJOK (8–16 cm-es levelekkel) Ulmus laevis – Vénicszil 20–25 méterre növő, terebélyes fa. Levelei nagyok, erősen aszimmetrikusak, fonákjuk molyhos. A termés hosszú kocsányú. Hazája Közép- és Kelet-Európa. Nálunk főleg a síkvidéki folyók mentén, ligeterdőkben fordul elő. Normál talajviszonyok közé vagy folyóvíz mellé, nyirkos talajra ültethető. Gyenge sziken is megél. Ulmus glabra (U. scabra, U. montana) – Hegyi szil A vénicszilhez hasonló termetű fa. Levelei annak leveleinél valamivel nagyobbak, fonákuk csak az érzugokban gyéren szakállas, egyébként kopasz. Egyes levelek a csúcsuk felé háromkaréjúak. A termés ülő. Hazája Eurázsia. Magyarországon hegyvidéken, a bükkös övben vagy nyirkos talajon, patakok mentén fordul elő. Jó talajviszonyok közé való. – – ’Pendula’ –Ágai lefelé csüngenek. 2. KISLEVELŰ FAJOK (10 cm-nél rövidebb levelekkel) Ulmus minor (U. campestris, U. carpinifolia) – Mezei szil ci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 20–25 méteres, hosszúkás, szabálytalan koronájú fa. Kezdetben bokortermetű és gyökérsarjakkal terjed. A levél széle kétszeresen fogazott, a fonáka az érzugokban szakállszőrös. Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Hazánkban sík- és dombvidéki erdőben vagy folyók mentén, tölgy-kőris-szil ligeterdőkben fordul elő. Az átlagosnál nyirkosabb, szárazabb termőhelyeken is jól megél, némi sziket is elvisel. Sajnos, a szilfavésszel szemben ez a faj a legérzékenyebb. Ulmus pumila var. arborea(U. turkestanica) – Turkesztáni szil 10–15 méter magasra növő, szabálytalan, laza koronájú fa. A levél széle egyszeresen fogazott. Hazája Turkesztán. Igénytelen faj, közepesen szárazság- és sziktűrő. A szilfavésznek hazánkban és világszerte ez idáig ez a faj, illetve változat mutatkozott a legellenállóbbnak. Sziktűrő képessége miatt erdészeti célra már nagy mennyiségben ültetik, erdősávok lezárására vagy az alsó koronaszintek kialakítására. (Maga az alapfaj nálunk csak néhol, gyűjteményekben található.) – – ’Puszta’ –Bokorfává vagy kis fává nő, parképítészeti szempontból is figyelmet érdemel. Erdészeti nemesítésű. Az Ulmus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják. Magja májusban érik és azonnal el kell vetni, még abban az évben kikel. A fajtákat tavasszal, 2–3 éves oltógallyal oltják vagy ősszel szemzik.

cii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ulmus és Celtis levelek

ciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ulmus és Celtis habitus 4.1.8.2. Celtis – Ostorfa A nemzetség képviselői hazájukban szívós előfutár vagy pionír fafajok.

1.

●

A levelek fonáka sűrűn szőrös. A kéreg sima

C. australis

civ Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A levelek fonáka kopasz vagy csak az erek mentén C. occidentalis szőrös. A kéreg bibircses rücskös Celtis occidentalis – Nyugati ostorfa 20–25 méteres, terebélyes koronájú fa, mélyen lehajló ágakkal. Levelei kihegyezett tojásdadok, ferde vállúak, fonákok csak az erek mentén szőrös. A kéreg bibircses. Ősszel érő, apró, édes húsú, csonthéjas termése vörösbarna színű. Hazája Észak-Amerika. Magyarországon gyakran ültetik, elsősorban városi sorfának. Gyakran ki is vadul. A városi körülményeket – szárazság, szennyezett levegő, sózás – az Ailanthushozcsaknem hasonlóan jól tűri. Száraz helyen azonban nem nő nagyra. Hátránya, hogy a közlekedést zavaró, lehajló ágai miatt rendszeresen fel kell metszeni a koronáját. Jó törzsnevelő típusok felszaporítása és új fajták előállítása folyamatban van. Celtis australis – Déli ostorfa 14–18 méteres, felfelé törő koronájú fa, sima kéreggel. Levelei valamivel keskenyebbek az előző faj leveleinél, fonákuk sűrűn szőrös. Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Nyugat-Ázsia. Fény- és melegigényes, a városi viszonyokat az előző fajhoz hasonlóan tűri. Utcafásításra jobban megfelelne, mivel ágai nem hajlanak le. A faiskolák azonban nem szívesen szaporítják, mert fiatalon igen fagyérzékeny. Ezért újabban Olaszországból importálnak félkész növényeket (suhángot vagy 8/10 cm törzskörméretű fát) és ezeket készre nevelik. A Celtis nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. A faiskolákban rossz törzsnevelők. Léteznek jó törzsnevelő fajtái (vagy fajtajelöltjei) is: oltással való elszaporításuk, kipróbálásuk folyamatban van. A kész növényeket legjobb áprilisban, közvetlenül a rügyfakadás előtt állandó helyükre ültetni, mert begyökeresedésükhöz magas talajhőmérsékletet igényelnek.

4.1.9. Moraceae – Eperfafélék 1.

●

A hajtások tövisesek

Maclura

●● A hajtások nem tövisesek 2.

●

2.

Az összenőtt pálhák lehullása után szárölelő keskeny Ficus csík marad. Az áltermés körte alakú, sima

●● A szabadon álló pálhák lehullása után szárölelő 3. keskeny csík nem marad. Az áltermés elhúsosodó epergyümölcs 3.

●

A nővirágzat barkaszerű. A terméságazat hosszúkás- Morus hengeres vagy tojás alakú

●● A nővirágzat és a terméságazat gömb alakú

Broussonetia

4.1.9.1. Morus – Eperfa

1.

●

A levéllemez vékony; felül sima, alul gyéren szőrös

●● A levéllemez vastag; felül érdes, alul érdesen szőrös

M. alba M. nigra

Morus alba – Fehér eperfa

cv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 10–15 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levéllemez vékony, alul gyéren szőrős. A levelek egy része mélyen karéjos. Virágai jelentéktelenek. Fehér, piros vagy fekete, édes epergyümölcse nyáron érik. Hazája Kína, ahonnan a selyemhernyók kizárólagos táplálékául szolgáló lombja miatt csempészték ki és honosították meg először Közép-Ázsiában, majd Európában is. Hazánkban régen tömegesen ültették, főleg út menti sorfának. A XX. század elején gyakori volt a falusi kertekben is: termését frissen fogyasztották vagy pálinkát főztek belőle, kemény fájából hordódonga, kocsikerék talpa készült. A selyemhernyó-tenyésztés háttérbe szorulása (a műszálak elterjedése) óta az alapfajt alig ültetik. Ehető termése – higiéniai szempontból – inkább hátránynak, mint előnynek számít. Fényigényes. Napra telepítve a szikes és a túl száraz területek kivételével csaknem mindenhol megél, így nyirkos, mozgóvizes talajon is. A Duna árterén kivadulva gyakori a fűz-nyárasok és a tölgy-kőris-szil ligeterdők zónájában. Magas, nyírott sövény kialakítására alkalmas. Az amerikai fehér szövőlepke és az eperfapajzstetű károsítja. – – ’Pendula’ – Függőlegesen lecsüngő vesszejű, tipikus „szomorú” alak. A legelterjedtebben ültetett fajta. – – ’Fegyvernekiana’- Magas törzsre oltva tömött, ernyő alakú koronát nevelő fajta, rövid szártagokkal és maximum 4–5 m koronaátmérővel. Termést nem hoz. Magyar fajta.

cvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

cvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Morus,Broussonetia, Ficus levelek Morus nigra – Fekete eperfa 8–10 méteres, ellaposodó koronájú, többnyire tövétől ágas fa. Levele vastag, bőrnemű, felül érdes, sötétzöld, alul érdesen szőrös. A levelek tagolatlanok, csak kivételes esetben karéjos 1–2 levél. Hazája Nyugat-Ázsia. Nálunk kellemesen savanykás ízű, fekete terméséért elsősorban házikertekben gyümölcsfaként ültetik. Védett, meleg fekvést, laza talajt kedvel. Közepes szárazságtűrő, fényigényes. A Morus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítjuk április végén. A fajtákat és a M. nigrát többnyire május–júniusban pattintott szemzéssel, tavasszal szabadföldi vagy téli üvegházi oltással szaporítják. Az alany M. alba. A M. alba fajtái (serkentőszerrel kezelve) zölddugványról, néha pedig fás dugványról is gyökereztethetők.

cviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Morus,Broussonetia, Maclura habitus 4.1.9.2. Broussonetia – Papíreperfa Broussonetia papyrifera – Kínai papíreperfa 10–12 méterre növő, ernyős vagy gömbölyded koronájú, legtöbbször rövid törzsű, vagy az aljától szélesen elágazó fa. Levelei fonákukon molyhosak. Kétlaki virágaik jelentéktelenek. Érdekes áltermése ősszel érik, a zöld gömbből a magvak narancspiros, nyelvszerű nyúlványokon lógnak.

cix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Kelet-Ázsia. Laza talajt, védett, napos fekvést kíván, néha visszafagy, de tőből ismét kihajt. Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg vagy fólia alá. Gyökérsarjak felszedése. 4.1.9.3. Maclura – Narancseperfa Maclura pomifera (M.aurantiaca) – Tövises narancseperfa 8–10 méteres, többnyire ferde törzsű fa vagy magasra növő cserje. Zöldesszürke vesszői tövisesek. Levelei fénylő sötétzöldek, megtörve tejnedvet eresztenek. Virágai kétlakiak, jelentéktelenek. Terméságazata a narancsra emlékeztető, 8–14 cm átmérőjű, rücskös felületű, sárgászöld, húsos gömb. Hazája Észak-Amerika déli része. Fénykedvelő és melegigényes, a talaj iránt – a szélsőségek kivételével – közömbös. A sziket közepesen bírja. Tövises ágai miatt telekhatároló sövénynek gyakran ültetik. Bár bírja a metszést, nem jó sövénynövény, mert túl erőteljesen fejlődik és könnyen felkopaszodik (fényigényes). Fiatalon fagyérzékeny, szigorú teleken vagy nyirkos talajon a be nem érett vesszők később is elfagyhatnak. Szaporítása: magvetés tavasszal. 4.1.9.4. Ficus – Fikusz Ficus carica – Fügefa 3–6 m magas, vastag ágú, lombhullató cserje. 10–20 cm-es levelei 3–5 karéjúak vagy hasábúak, sötétzöldek. Évente elhúzodottan, tavasztól őszig, 2–3-szor virágzik. Virágzata körte alakú, belsejében sok apró virággal. Az 5–8 cm-es fügegyümölcs gömb vagy körte alakú, júliustól októberig érik. A kelet-mediterráneumból származó fajt Magyarországon néhol házikertekben ehető gyümölcséért termesztik. Nálunk csak a tavaszi virágzásból kapunk biztosan élvezhető termést. Védett, meleg fekvést, laza talajt kíván. Mélyen karéjos leveleivel szép, déli karaktert adó dísze a kertnek, de közparkba – ehető termése és fagyérzékenysége miatt – nem való. Történeti kertekben mint régi kultúrnövény is felhasználható, elsősorban az ország déli részein és a történelmi borvidékeken. Szaporítása: Félfás dugványozás július–augusztusban, feltöltéses bujtás vagy fásdugványozás.

4.1.10. Betulaceae – Nyírfélék 1.

●

A téli rügyek nyelesek. A tobozszerű terméságazat Alnurs télire is a fán marad

●● A téli rügyek ülők. A hengeres terméságazat ősszel Betula szétesve lehull 4.1.10.1. Betula – Nyír A nemzetség képviselői a hűvös, humid klímájú vidékek pionír fái. Törzsük többnyire fehér vagy sárgásbarna, az idős alsó részen fekete, repedezett. A levelek szórt állásúak. Egylaki virágaik nem díszítők, a porzósak barkában, a termősek füzérben csoportosulnak. Termésük érés után szétesik, a lapos makkocskák szárnyasak. Ha elég nedvességet és fényt kapnak, a talaj iránt nem igényesek (alkalmasak pl. meddőhányókra is), és a légszennyezést is elég jól elviselik.

1.

●

A fiatal hajtások és levelek kopaszak

B. pendula

●● A fiatal hajtások és levelek szőrösek

B. pubescens

Betula pendula (B. alba, B. verrucosa) – Közönséges nyìr Gyorsan 15–20méterre növő, laza, karcsú koronájú fa, lecsüngő, vékony vesszőkkel. Háromszög vagy rombusz alakú levelei ősszel sárgára színeződnek. cx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Eurázsia. Nálunk elsősorban a hűvösebb, csapadékosabb országrészekben él (erdei tisztásokon, irtásokban, nyíres fenyéreken), de elvétve az alföldi homokbuckák horpadásaiban is találkozhatunk vele. Fényigényes, a talaj vagy a klíma iránt viszont nincsenek különösebb igényei: normál viszonyokat kíván, kisebb szárazságot még elvisel. Fehér kérgével, kecses habitusával északias hangulatú, karakteres dísze a kertnek. – – ’Bìbor’ –Lombja intenzívebb piros, habitusa pedig tömöttebb, mint a ’Porpurea’ fajtáé. Magyar nemesítésű fajta. – – ’Crispa’ (f. dalecarlica)–Levelei mélyen szeldeltek, vesszői hosszan lelógnak. – – ’Fastigiata’ –Oszlopos növésű. – – ’Purpurea’ – Levelei sötétpirosak – – ’Tristis’ –Habitusa az alapfajéhoz hasonló, de az oldalágak és a vesszők hosszan, ívesen csüngenek. – – ’Youngii’ – Kis ívben lecsüngő ágú, „szomorú” fajta.

cxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Betula, Alnus, Corylus habitus Betula pubescens – Szőrös nyír Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de valamivel felállóbb ágrendszerű fa, a vesszők vége nem bókol. A fiatal hajtások és a levelek szőrösek. Hazája Közép-Európától Szibériáig terjed, nálunk a Nyugat-Dunántúlon és a Nyírségben, elsősorban nyirkos, lápos területeken fordul elő (nyír- és fűzlápok, fenyéresek). Fásításra ritkán használják.

cxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Nyugat-Európában még számos egyéb szép Betula fajt ültetnek, ezek időnként a hazai faiskolákban, kertészeti árudákban és a parkokban is felbukkannak. A Betula nemzetség szaporítása: Az alapfajokat legjobb a nyár közepén (júliusban) vetni, mihelyt a magvak viaszérésben vannak, így még abban az évben kikelnek. Árnyékoló alá, takarás nélkül vessük (fényen csírázik). A teljes érésben begyűjtött mag szárazon tárolva a következő év tavaszán is vethető. A fajtákat hagyományosan, alvószemzéssel vagy télvégi, üvegházi oltással szaporították. (Az oltó- vagy szemzőgally kétéves rész is lehet.) Napjainkban egyre elterjedtebb a mikroszaporításuk, erre szakosodott üzemekben, illetve laboratóriumokban. 4.1.10.2. Alnus – Éger

1.

●

A levél fonáka zöld, a csúcsa lekerekített vagy A. glutinosa kicsípett

●● A levél fonáka kékesszürke, a csúcsa hegyes

A. incana

Alnus glutinosa – Enyves éger 20 méter magasra növő, keskeny kúpkoronájú fa. A levelek csúcsa kicsípett, a fiatal hajtások enyvesek. Hosszan lecsüngő porzós barkái lombfakadás előtt díszítenek. Lombja ősszel zölden hull le. Hazája Eurázsia, Észak-Afrika. Nálunk dombvidéki patakok mentén, a síkvidéken pedig égerlápokban, ligeterdőkben gyakori. Bár jó talajviszonyok közt is megél, elsősorban nyirkos helyre való. A pangó vizet is jól tűri. Sok kerti fajtája van, ezek nagy része különböző mértékben szeldelt levelű (’Laciniata’, ’Incisa’, ’Imperialis’), nálunk azonban általában csak az alapfajt szaporítják. Alnus incana – Hamvas éger 10–15 méteres, kúpos koronájú fa, levelei az előző fajénál kisebbek, a csúcsuk hegyes. A fiatal hajtások szürkék, nem enyvesek. Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg hegyvidéki patakok mentén fordul elő. Jó kerti viszonyok közé vagy mozgóvizes területekre ültethető. Az Alnus nemzetség szaporítása: Az alapfajok magját február–márciusban vetjük. A fajták téli üvegházi oltással szaporíthatók.

cxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Betula, Alnus levelek

4.1.11. Corylaceae – Mogyorófélék 4.1.11.1. Corylus – Mogyoró Február–márciusban nyíló porzós barkáikkal szép tavaszi díszt adnak.

1.

●

Fatermetű. A levélnyél 2–4 cm hosszú. A kupacs C. colurna mélyen rojtos-cafrangos, kemény

●● Cserje. A levélnyél 1–1,5 cm-es. A kupacs nem fásodó 2. 2.

●

A kupacs rövidebb vagy olyan hosszú, mint a makk, és C. avellana kb. a feléig hasogatott

●● A kupacs csőszerű, palack alakú, kb. kétszer olyan C. maxima hosszú, mint a makk, és csak a csúcsán behasogatott Corylus avellana – Közönséges mogyoró 3–5 méteres bokor, sűrűn növő, egyenes vesszőkkel. Hajtásai és a levélnyél mirigyesszőrösek, a nyár végéig nem kopaszodnak le. A kupacs nem hosszabb a termésen, mint a makk, kb. a feléig rojtosan hasogatott. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban főleg vegyes lombos erdőkben, tölgyesek szélén él. Közepes szárazságtűrő, a talaj iránt közömbös.

cxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Contorta’ – Ágai dugóhúzószerűen csavarodottak. Gyenge növekedésű. – – ’Fuscorubra’ – Levelei kihajtáskor sötétvörösek, majd barnásvörösek, júniustól zöldek. Corylus maxima – Csöves mogyoró Az előző fajhoz hasonló megjelenésű. Hajtásai kezdetben mirigyszőrösek, de kb. a nyár közepére lekopaszodnak. Termésén a kupacs kb. kétszer olyan hosszú, mint a makk, a vége csőszerűen összeszűkül. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Igényesebb, mint a közönséges mogyoró, jó kerti viszonyok közé való. Egyes fajtáit gyümölcséért termesztik. Ezek a házikertben mint dísznövények is felhasználhatók, önmeddők és fényigényesek. – – ’Purpurea’– Vérmogyoró – A legszebb színes levelű cserjék egyike. Lombja a kihajtástól kb. a nyár közepéig sötétvörös. Napra ültessük, különben bezöldül. Corylus colurna – Török mogyoró 15–20 méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Kérge már a kétéves ágakon is világosszürkén parásodik. A mélyen rajtos kupacsú termések gomolyszerű, gömbölyded terméságazatot alkotnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Fény- és melegigényes, a szárazságot és a városi levegőt közepesen tűri. A legszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Alkalmas utcafásításra is, de ehető termése miatt balesetveszélyes (a gyerekek felmásznak rá). Sorfának nevelve lassabban indul, mint bokorfaként. Faja „rózsafa” néven értékes bútorfa. A Corylus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal, a szabadba. A fajtákat többnyire sugaras bujtással, ritkábban nyári zölddugványozással szaporítják. A C.alvellana ’Contorta’ nem gyökeresedik, ezért oltani kell (télen, üvegházban, C.avellana vagy C.colurna magoncra).

cxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Corylus levelek

4.1.12. Carpinaceae – Gyertyánfélék 4.1.12.1. Carpinus – Gyertyán

cxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A levelek 6–12 cm hosszúak. A kupacs 3 karéjú

C. betulus

●● A levelek 3–5 cm-esek. A kupacs ferdén tojásdad C. orientalis alakú Carpinus betulus – Közönséges gyertyán 15–20 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Törzse csavarodott, gyakran kissé bordás, szürke kérge sokáig sima marad. Hosszúkás tojásdad levelei ősszel sárgára színeződnek. Egylaki, jelentéktelen virágai a vesszőn tavasszal jelennek meg. Makkocska termése a 3 karéjú kupacs tövében található. Hazája Európa, Kis-Ázsia, Irán. Nálunk főleg hűvösebb hegyvidéki erdőkben fordul elő a tölgyesek és a bükkösök öve közötti átmeneti zónában (gyertyános tölgyesek öve), az előző két fafajjal elegyesen, ritkábban elegyetlen állományban. Mezofiton, az árnyékot jól tűri. Jól metszhető, nyírott magas sövény kialakítására is alkalmas. – – ’Fastigiata’ –Erős növekedésű, széles oszlopforma. – – ’Pendula’ –Széles ernyő alakú, „szomorú” változat. Ágai először vízszintesen állnak, majd ívesen lehajlanak.

Carpinus betulus és Ostrya carpinifolia habitus Carpinus orientalis – Keleti gyertyán 5–8 méteres bokorfa, a közönséges gyertyánnál feltűnően kisebb levelekkel, vékonyabb ágakkal, a termésen pedig tojásdad kupacslevelekkel. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, nálunk a Vértes néhány védett helyén él vadon. Védett növény! A Carpinus nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajták téli üvegházi oltással szaporíthatók. Az oltáshoz egy- vagy kétéves nemes részt használjunk. (Az egyéves vesszők néha túl vékonyak és nehezen olthatók.) cxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Carpinus, Fagus, Castanea levelek

4.1.13. Fagaceae – Bükkfélék A család képviselői csaknem kivétel nélkül valamely klímazonális öv uralkodó fafajai (fő fajai). A szukcesszió csúcspontján jelennek meg, akkor, amikor az előző növények (pionírok, majd az előfutárok) már mélyrétegű, tápdús és jó víztartó képességű talajt készítettek elő számukra. Bírják a kezdeti árnyékolást, igen kitartóan és nagyra nőnek. E tulajdonságaik révén, ha közben nem bolygatják az erdőt, túlélik és túlnövik az előfutárokat. Hazánkban a bükk és a honos tölgyek a legfontosabb erdészeti fafajok közé tartoznak.

1.

●

A kupacs a makkot csak részben borítja. A levél Qnercus legtöbbször szárnyasan karéjos vagy osztott

●● A kupacs kezdetben a makkot teljesen beborítja. A 2. levél ép szélű vagy fogazott 2.

●

A levelek ép vagy hullámos szélűek

Fagus

●● A levelek széle fogazott

Castanea

4.1.13.1. Fagus – Bükk Fagus sylvatica – Közönséges bükk 20–30 méter magas, boltozatos koronájú fa, hengeres törzzsel és sima, szürke kéreggel. Nem feltűnő, egylaki virágai lombfakadás után április–májusban jelennek meg. Termése 3 élű makk, melyből 2 darabot puha tüskéjű, éréskor felnyíló kupacs vesz körül. Hazája Európa. Nálunk a magasabb hegyekben vagy lejjebb, a hűvös szurdokvölgyekben állományképző (bükkös öv). Igényes mezofiton. Későn lombosodik és igen mély árnyékot ad. Lombja ősszel aranysárgára színeződik.

cxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Atropunicea’ – Vérbükk –Levele a kihajtáskor sötétpiros, később barnáspiros, párás helyen egészen a nyár végéig. – – ’Dawyck’ (’Fastigiata’) – Fiatalon keskeny, később kissé elterebélyesedő oszlopforma. – – ’Laciniata’ –Levelei szeldeltek, kevésbé elterjedt, mint az itt felsorolt fajták. – – ’Pendula’ – Az alapfajjal közel azonos méreteket is elérő, hullámzó felületű, kúpos koronájú fa, többségében vízszintesen álló, csüngő végű ágakkal. A „szomorú” változatoknál megszokottól eltérően gyökérnyakba oltva hozzák forgalomba. – – ’Purpurea Pendula’ – Csüngő koronájú, piros levelű, lassú növekedésű fajta. – – ’Zlatia’ – Levelei kihajtáskor aranysárgák. E két utóbbi szép, de kényes, ezért inkább házikertbe való. Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják, ősszel, érés után. Viszonylag ritkán (5–10 évenként) ad bőséges magtermést. A fajtákat télen üvegházban oltják az alapfaj cserépben előnevelt magcsemetéire. Az ’Atropunicea’ fajta piros levélszínét magról is elég jól örökíti. Angliában például ’Purpurea’ gyűjtőnéven piroslombú magpopulációkat ültetnek (még sövénynek is).

cxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Fagus és Castanea habitus 4.1.13.2. Castanea – Gesztenye Castanea sativa – Szelíd gesztenye 20–30 méterre is megnövő, szélesen boltozott koronájú fa. Hosszú, krémszínű porzós barkái júniusban nyílnak. Éréskor felnyíló, sűrűn tüskés kupacs veszi körül a kissé lapított, barna makktermést, mely sokféleképpen fogyasztható.

cxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a gesztenyés mészkerülő tölgyesek kiritkításával keletkezett gesztenyésekben vagy gesztenyés tölgyesekben fordul elő, főleg a Nyugat-Dunántúlon és a Mecsekben, valamint Nagymaros környékén. Savanyú talajt és meleget kedvelő, igényes faj, mészérzékeny. Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után. 4.1.13.3. Quercus – Tölgy Az igen faj- és alakgazdag nemzetség tagjainak nagy része jól bírja a klímánkat. Gyűjteményes kertekben ezért sok szép Quercus fajjal és fajtával találkozhatunk. Az egyes típusokon belüli fajok azonban díszérték szempontjából nem különböznek annyira egymástól, hogy mindegyikkel érdemes legyen foglalkozni. Elszaporításukat sokszor az is nehezíti, hogy nem vagy alig hoznak csíraképes magot. Oltani kellene őket, ami a tölgyek esetében elég nehéz. Ezért a faiskolai termesztésben csak a fontosabb típusok egy-egy jó magtermő képviselője terjedt el.

1.

2.

3.

●

Áttelelő levelű

Qu. × turneri ’Pseudoturneri’

●● Lombhullató

2.

●

A levélkaréjok vagy a fogak szálkás csúcsúak

7.

●● A levélkaréjok vagy a fogak nem szálkás csúcsúak

3.

●

A karéjok hegyesek, a rügypikkelyek mellett hosszú, Qu. cerris szálas pálhák vannak

●● A levélkaréjok vagy fogak lekerekítettek. A rügyek 4. mellett nincs sallangos pálha 4.

●

A hajtások kopaszak

5.

●● A hajtások szőrösek vagy molyhosak 5.

●

6.

A levélnyél 1 cm-nél rövidebb. A kocsány 2–10 cm Qu. robur hosszú

●● A levélnyél 1 cm-nél hosszabb, a kupacs ülő vagy igen Qu. petraea rövid nyelű 6.

7.

●

A levél 3–8 cm-es, rövid karéjú, ékvállú

Qu. pubescens

●● A levél 10–18 cm-es, mélyen karéjos, füles vállú

Qu. frainetto

●

A levelek nem karéjosak, a szélük sűrűn fűrészes

Qu. libani

●● A levelek karéjosak, a karéjokon csak néhány fog van

Qu. rubra

1. LOMBHULLATÓ TÖLGYEK Quercus robur – Kocsányos tölgy A legtovább élő és legnagyobbra növő őshonos fafajunk 30–40 métert is elérő, robusztus, szabálytalan koronát nevel. Levelei igen rövid nyelűek (csaknem ülők), a levélváll szívesfüles. A termés kocsányos. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon sík- és dombvidéken állományalkotó faj, különösen ott, ahol a gyökerek számára elérhető magasságban van a talajvíz. (Pusztai és gyöngyvirágos tölgyesek, tölgy– cxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése kőris–szil ligeterdők, égeresek, elegyes gyertyános tölgyesek.) Normál vagy enyhén nyirkos talajba való, de kisebb szárazságot és némi sziket is elvisel. Fényigényes, a késői fagyokra érzékeny. – – ’Fastigiata’ – Piramistölgy A legelterjedtebb tölgyfajta. Oszlopos alakú, ágai mereven felfelé állnak. Mivel nálunk többnyire magról szaporítják, az ezen a „fajta”-néven forgalmazott anyag nem teljesen egyöntetű: termete a tojás alaktól a karcsú jegenyeformáig változik. – – ’Wageningen’ vörösesbarnák.

–

Levelei

a

kihajtáskor

sötétpirosak,

később

fakó

Quercus petraea – Kocsánytalan tölgy A kocsányos tölgyhöz hasonló méretű, de valamivel szabályosabb koronájú fa. Levelei egyenletesen rövid karéjúak, viszonylag hosszú (1–3 cm) nyelűek, a levélváll nem füles. A termés ülő (kocsánytalan). Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban elsősorban a halom-, a domb- és az alacsonyabb hegyvidéken állományalkotó. Gyakran elegyedik gyertyánnal, kőrissel, hárssal vagy egyéb tölgyekkel, többnyire a csertölggyel. Közepesen szárazságtűrő, fénykedvelő faj. Később hajt ki, mint a Qu.robur, ezért a kései fagyok nem károsítják. Megjegyzés: Erdészetileg a tölgyek közül a fenti két faj a legértékesebb: síkvidéken a kocsányos, dombvidéken a kocsánytalan tölgy. Fájukból nemes bútoranyag, kemény parketta, hordódonga, furnérlemez készül, régen az építőiparban és vasúti talpfának is használták.

cxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Quercus habitusok Quercus pubescens (Qu. lanuginosa) – Molyhos tölgy 10–15 méteres, széles, szabálytalan koronájú fa. Levelei viszonylag kicsik (3–8 cm hosszúak), ékvállúak. A levéllemez vastag. Hajtásai, rügyei, levelei (a fonákukon) molyhosak. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Legészakibb előfordulása többé-kevésbé egybeesik a Kárpát-medence felső szélével, és egyben a szőlőtermesztés északi határát is kijelöli (Moesz-féle vonal). Főleg a Középhegységben, száraz tölgyesekben, karszt-bokorerdőkben, meleg, sziklás lejtőkön él, de néha az Alföld meszes homokján is megtalálható. A legszárazságtűrőbb fás növények egyike, hátránya, hogy igen lassú növekedésű. Fényigényes, melegkedvelő. Quercus frainetto (Qu. farnetto, Qu. conferta, Qu. hungarica) – Magyar tölgy 20–30 méterre növő, gömbölyded koronájú fa. Hajtásai, levelei a molyhos tölgyéhez hasonlóak, de a levelek igen nagyok (10–18 cm-esek), füles vállúak. A levéllemez mélyen, többszörösen karéjos.

cxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Dél-Olaszország, Balkán, Kis-Ázsia. Neve ellenére nálunk csak néhány helyen, kisebb foltokban található meg ültetve, meleg tölgyesekben. Igen dekoratív fa, sajnos ritkán van faiskolai forgalomban. Quercus cerris – Csertölgy 20–30 méter magasra növő, széles, kúpos, terebélyes koronájú fa. Kérge mélyen ripacsos. Levelei egyedtől függően igen változatos alakúak (sekélyen vagy mélyen karéjosak), a levélkaréjok porcos csücskű hegyben végződnek. A levéllemez felül feltűnően fénylő sötétzöld (messziről is látszik), a fonákán, szürkén molyhos. Rügyei sallangosak, kupacsa a hosszú kupacspikkelyektől bozontos. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk cseres–kocsánytalan tölgyesek, verőfényes lejtők egyik uralkodó fája, az Alföldön ritka. Fényigényes, melegkedvelő. A Qu.petraeahozhasonlóan közepesen szárazságtűrő, de annál gyorsabb kezdeti növekedésű és rövidebb életű. Bár vadon a mészkerülő tölgyesek egyik karakterfaja, meszes talajon is jól fejlődik, kevés sziket is kibír. Quercus libani – Libanoni tölgy 7–10 méter magas, gömbölyded koronájú fa. Levelei kicsik (6–10 cm-esek), egyenletesen fűrészes szélűek. Termése nagy, sötétbarna, kozákkucsmaszerű, bozontos kupaccsal. Hazája Kis-Ázsia, Szíria. Nálunk csak gyűjteményes kertekben található mezofiton. Quercus rubra (Qu. borealis) – Vörös tölgy 20–30 méterre növő, széles, gömbölyded koronájú fa. Levelei igen nagyok (10–20 cm-esek), mélyen és kihegyezetten karéjosak, de a levélkaréjok nem érnek beljebb a levéllemez felénél. Ősszel csodálatos bíborvörösre színeződnek.

cxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Quercus levéltípusok Hazája Észak-Amerika keleti része. Mezofiton. Kedveli a nyirkosabb fekvést, de nem bír el sem annyi nedvességet, sem annyi szárazságot, mint a Qu.robur. Mészérzékeny. Mivel a honos tölgyeknél gyorsabb növekedésű, megfelelő termőhelyen erdősítésre is felhasználják. Őszi lombszínével szép szoliter növény. 2. ZÖLDEN ÁTTELELŐ LOMBÚ TÖLGYEK cxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az örökzöld tölgyek a mediterránra jellemzőek. Klímánkat csak egy-két hibrid származású faj bírja, ami nálunk alacsony, gömbölyded koronájú fává nő. Páraigényes mezofitonok, emellett védett, meleg fekvést kívánnak. Gyűjteményes kertekbe valók. Quercus × turneri ’Pseudoturneri’ (Qu. robur × Qu. ilex) – Turner-tölgy 8–10 m-es fa. Lombja enyhe teleken zöld marad, hideg teleken megbarnul. Levelei egy keskeny, rövid nyelű Qu. petraea-levélreemlékeztetnek, fonákuk gyéren szűrös. Gyűjteményes kertekben és néhány közparkban is megtalálható. A Qaercus nemzetség szaporítása: Azalapfajokat magvetéssel szaporítják ősszel az érés után, vagy rétegezést követően a tavasszal. A makkot sekélyen kell rétegezni, vagy lapos halomban, vastag lombtakaró alatt teleltetni, mert levegőigényes. A fajtákat téli üvegházi oltással szaporítják. A Qu. × turneri és Qu. frainetto nem vagy alig hoznak csíraképes magot, azért Qu. robur alanyra oltják őket. Az oltványok nagy része nem éri meg az idős kort, valószínűleg összeférhetetlenség miatt.

4.1.14. Juglandaceae – Diófélék 1.

●

A hajtások és vesszők bele rekeszes

2.

●● A hajtósok és vesszők bele nem rekeszes. A Carya termésburok 4 szabályos kopáccsal nyílik 2.

●

A kicsi, szárnyas termés hosszú, lelógó füzéreken Pterocarya helyezkedik el

●● A diótermés nagy, nem szárnyas. A termésburok Juglans szabálytalanul reped fel 4.1.14.1. Juglans – Dió A nemzetség képviselői a nálunk valamivel melegebb klímájú vidékek uralkodó fafajai. Hazájukban üde talajokon élnek tölgyekkel társulva vagy elegyetlenül.

1.

●

A levelek 5–9 levélkéjűek, melyek ép szélűek

J. regia

●● A levelek 15–25 levélkéjűek, melyek fűrészes szélűek J. nigra Juglans regia – Közönséges dió 15–25 m-re megnövő, gömbölyded koronájú fa, 5–9 levélkéjű levelekkel. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországi őshonossága (melegebb patak-völgyekben) vitatott. Gyümölcséért termesztik, de a fája is igen értékes. Bár mutatós, hangulatos fa, közparkba nem való. Felhasználható viszont házikertben, vagy mint régi kultúrnövény, építészeti emlékek történelmi jellegének hangsúlyozására. Melegigényes mezofiton, az átültetést és a metszést rosszul tűri. Allelopátiás hatása miatt alatta más növények nem vagy csak rosszul fejlődnek. Juglans nigra – Fekete dió 20–40 méteres, széles koronájú fa. Levelei feltűnően sok (15–25) levélkéjűek, a levélkék fűrészes szélűek. A termés csonthéja rücskösen bordázott, csaknem fekete, igen vastag és kemény. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nálunk gyakran ültetik. Nyirkosabb helyen, mozgó víz közelében gyorsan nagy fává nő, de normál talajviszonyok közt is megél. A közönséges dióhoz hasonlóan igen mély árnyékú, alatta a többi növény rosszul fejlődik.

cxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Juglans nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A J. nigra gyakran elfekszik. (A közönséges dió gyümölcstermő fajtáit a tél végén üvegházban oltják vagy augusztusban szemzik.)

Juglans habitusok Carya – Hikoridió A dióhoz hasonló megjelenésű és igényű, nagyra növő fák, szórt állású, páratlanul szárnyalt levelekkel. Csonthéjas termésük húsos burka 4 kopáccsal nyílik. A termés gyakran lapított vagy hosszúkás. Nálunk néhány Észak-Amerikából származó fajt ültetnek, elsősorban arborétumokban. (Faiskolai forgalomban ritkán kaphatók.) Szép formájuk és tartós aranysárga őszi lombszínük miatt több figyelmet érdemelnének. (Hazájukban értékes, szívós faanyagot adó, fontos erdészeti fafajok.) Carya cordiformis – Keserű hikoridió 5–9 keskeny levélkéjű levelei a Fraxinuséraemlékeztetnek. A csonthéj lapított, végén hegyes csőröcskével. Víz közelébe vagy üde, tápdús talajba ültethető. Szaporítása: magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba.

cxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Juglans, Carya, Pterocarya levelek 4.1.14.2. Pterocarya – Szárnyasdió Pterocarya fraxinifolia – Kaukázusi szárnyasdió 15–20 méterre növő, gyakran többtörzsű, elterülő koronájú fa. Gyökérsarjaival többnyire kis ligetet alkot. Rügyei nagyok, csupaszok. Levelei 20–45 cm hosszúak, páratlanul szárnyaltak, apró szárnyas termései olvasószerű, hosszú füzéren lógnak. cxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája a Kaukázus, Észak-Irán. Nálunk a régi parkokban és arborétumokban található. Nyirkos helyekre, vízpartra való mutatós parkfa, az árnyékot is tűri. Szaporítása: Magvetés rétegezés után a szabadba. Kisebb tételben számos gyökérsarjának felszedésével is szaporítható.

4.1.15. Opuntiaceae – Kaktuszfélék 4.1.15.1. Opuntia – Medvetalpkaktusz A télálló Opuntia fajok az USA és Mexikó határvidékén elterülő félsivatagos, száraz, meleg nyarú, de már szigorú telű területeiről származnak. Napos, meleg fekvést kívánnak. A nyári öntözést meghálálják, de a téli fölös vízre érzékenyek. (Többnyire ez pusztulásuk fő oka.) Laza, homokos vagy köves talajra, vagy jól drénezett sziklakertbe ültethetők. Érdekes, szép hobbinövények, de közparkba nem valók. Mivel erősen elütnek a többi növénytől, ajánlatos számukra külön részt kialakítani, más, sivatagi jellegű növényekkel (Yucca fajokkal) közösen telepítve. Nálunk a legismertebbek az alábbiak:

1.

2.

3.

●

Felálló törzsű

O. imbricata

●● Elfekvő szárú

2.

●

3.

Hosszú, kemény tövisű

●● Többnyire tövistelen

O. humifusa

●

O. phaeacantha

Sárga virágú

●● Piros virágú

O. rhodantha

1. FELÁLLÓ TÖRZSŰ Opuntia imbricata – Gyertyatartókaktusz Vékony. hengeres törzset nevel, rajta szabálytalan övökben álló, hengeres szártagokkal Kb. 1 méter magasra nő. Tövisei 2–3 cm-esek, barnák. Húsos, sokszirmú virágai a nyár közepén nyílnak, bíborpiros színűek. 2. ELFEKVŐ SZÁRÚ Opuntia phaeacantha – Kolorádói medvetalpkaktusz Elfekvő ágú, tenyérnyi, lapos szártagú, nagy, kemény tövisekkel. Virágai sárgák. Opuntia humifusa – Heverő medvetalpkaktusz Az O. phaeacanthahozhasonló termetű és virágszínű, de többnyire nincsenek rajta tövisek, csak tömött csomókban álló horgas szőrök (glochidák). Opuntia rhodantha – Pirosvirágú medvetalpkaktusz Szára elfekszik, de a vége felemelkedik. Szártagjai kissé domborúak, virága kárminpiros. – – ’Xanthostemma’ – Szártagjai gumószerűen megvastagodottak, szabálytalan, fordított tojás alakúak. Az Opuntia nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár közepén.

4.1.16. Polygonaceae – Keserűfűfélék

cxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 4.1.16.1. Fallopia – Tatáriszalag Fallopia baldschuanica – Tadzsikiszalag (F. aubertii, Reynoutria b., R. aubertii, Polygonum baldschuanicum) 15–20 m magasra csavarodva feljutó kúszócserje. Fénytelen sötétzöld levelei hosszú nyelűek. Kicsi, fehér, a külső részén gyakran pirosló virágai nagy, végálló virágzatban június–júliusban, majd augusztus–októberben nyílnak. Termése jelentéktelen. Hazája Közép-Ázsiától Tibeten át Nyugat-Kínáig terjed. Klímánkat kitűnően tűri, elvadulva sokfelé megtalálható. Lombja a legnagyobb szárazságban is haragoszöld marad. A szélsőségek kivételével minden talajon és fekvésben megél. Nagy virágbugáival terjedelmes, üde színfoltot ad, de ettől eltekintve nem különösebben dekoratív. Elsősorban extenzív parkokban nagy pergolák, kiszáradt fák gyors befuttatására alkalmas. Óriási vessző- és lombtömege miatt erős támberendezést igényel, ajánlatos 3–4 évenként visszavágni. Kiváló az autópályák mellett zajvédő falak befuttatására. Jó talajban évi 5–6 m-t is nő. Szaporítása: Fásdugványozás (ősszel!), zölddugványozás.

Fallopia baldschuanica

4.1.17. Punicaceae – Gránátalmafélék 4.1.17.1. Punica – Gránátalma Punica granatum – Közönséges gránátalma 2–4 m magas, sűrűn ágas, lombhullató cserje. Ép szélű, lándzsás levelei többnyire átellenesek. 3–6 cm széles, tölcsér alakú, korallpiros virágai júniustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 5–12 cm átmérőjű, gömbölyű, fényes sárgásvörös, majd barna termései ősszel érnek. Hazája Kis- és Közép-Ázsia, ahol elsősorban gyümölcséért termesztik. Ősi kultúrnövény. Nálunk a mediterrán jellegű kertekben élénk színű virágaiért és különleges terméseiért ültetik. Hosszú életű cserje, jól társítható teás, melegigényes növényekkel. Északról védett, napos, meleg helyet, vízáteresztő, laza talajt szeret. – – ’Legrelliae’ – Tömvetelt virágú. A világossárga szirmok széle sűrűn piros csíkos. – – ’Pleniflora’ – A skarlátpiros virágok tömveteltek. Szaporítása: Hajtás- és fásdugványozás, tősarjak felszedése. Magvetés is lehetséges.

4.1.18. Paeoniaceae – Bazsarózsafélék 4.1.18.1. Paeonia – Bazsarózsa Paeonia suffruticosa – Fás bazsarózsa 1–2 m magas, terebélyes cserje. Nagy levelei kétszeresen hármasan összetettek. 10–25 cm-es, sokszirmú virágai a hajtások csúcsán május első felében nyílnak. A színük a hófehértől a rózsaszínen keresztül a sötétvörösig cxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése változik, egyesek telt, mások félig telt vagy szimpla virágúak: ez utóbbiaknak a sárga porzótömege is díszít. Tüszőtermése van. Az alapfaj Északnyugat-Kína hegyvidékein, üde, lombos erdők tisztásain él vadon. Kínában és később Japánban is már több mint kétezer éve kultúrába vették, és a fajták szinte hihetetlen gazdagságát állították elő. Nemesítése Európában tovább tartott és tart. Paeonia suffruticosa néven ma már gyakran annak más Paeonia fajokkal alkotott hibridjeit is forgalmazzák. Mélyrétegű, tápdús, laza talajt, védett, meleg, napos fekvést kíván, igényei és feltűnő dísze miatt elsősorban házikertbe vagy a reprezentatív parkokba magányosan vagy ritkás csoportba telepítik. Szaporítása: A fajtákat P. lactiflora gyökérdarabokra oltják augusztus végén-szeptember elején. E nagy kézügyességet igénylő szaporítástechnológia miatt általában hiánynövény, néha ezért magról is vetik. Magja a gyököcske és a rügyecske külön-külön jarovizációs igényéből eredő kettős nyugalma miatt általában két év múlva csírázik. A csírázási idő a nyár közepi érést követő azonnali magvetéssel, majd a periódusos hideg-meleg kezeléssel a következő év tavaszáig hozható előre. A magoncok nagy hányada örökli az anyanövény szépségét, de az azonnal nyíló oltványokkal ellentétben csak 4–5 év múlva kezd virágozni.

cxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Paeonia és Hypericum levelek

4.1.19. Hypericaceae – Orbáncfűfélék 4.1.19.1. Hypericum – Orbáncfű Alacsony cserjék vagy inkább félcserjék. Egy részük, például a gyeppótlóként tömegesen alkalmazott H. calycinum (örökzöld orbáncfű), tulajdonképpen inkább évelő, mint cserje. Gyakran évelőágyba is telepítik őket. Az alább felsorolt fajokat-fajtákat a díszfaiskolák és az évelőkertészetek egyaránt forgalmazzák.

cxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

20–70 cm magas félcserje, cserje

2.

●● 1–1,5 m magas cserje 2.

●

4.

20–30 cm magas, erősen terjedő tövű. A hajtás csúcsán H. calycinum többnyire csak 1 virág van

●● 40–70 cm magas. A hajtás csúcsán több virág van 3.

4.

●

3.

A hajtás felső része 2 bordájú. A virág 4–5 cm H. patulum átmérőjű

●● A hajtás gyengén 2 vagy 4 élű. A virág 5–7 cm széles

H. × moserianum

●

H. ’Hidcote’

Bibeszál 3. Száraz toktermése van

●● Bibeszál 5. A termés bogyószerű

H. × inodorum

Hypericum patulum – Japán orbáncfű 50–70 cm-es, felálló ágú cserje. Hajtásai legalább a virág alatt kétélűen szögletesek, leveleik hegyesek. Lombja örökzöld jellegű, de tél közepére a nagyobb hidegek beköszöntével általában lefagy. Aranysárga virágai július– szeptemberben a hajtások végén kevés virágú bogernyőkben nyílnak. Hazája Kelet-Ázsia. Igényes mezofiton, félárnyékos helyet kedvel. Hypericum × inodorum (H. androsaemum × H. hircinum) – Szagtalan orbáncfű 1–1,5 m magasra növő, felálló ágú, terjedő tövű ± télizöld cserje vagy (kemény teleken visszafagyó) félcserje. Apró, világossárga virágait sokvirágú bogernyőben július–augusztusban hozza a hajtásvégeken. Fő díszét augusztustól színesedő, borsó nagyságú, húsos, bogyószerű toktermései adják: színük kezdetben zöld, pirosló, majd (fajtától függően) piros, narancs- vagy barnássárga. Az éréssel egyre sötétebbé válnak, végül szürkésbarnára száradnak. A hibridcsoport legtöbb fajtáját elsősorban vágási célra, csokorlazítónak nemesítették, de kerti kiültetésben is jól mutat. Egyes fajták lombja sárga vagy pirosló. Jó talajt és vízellátást kívánnak. Némely fajtája a rozsdára érzékeny. Hypericum calycinum – Örökzöld orbáncfű 20–30 cm magas, tarackoló félcserje. 5–10 cm-es, ép szélű, hosszúkás tojásdad levelei felül fényes sötétzöldek, a fonákon kékesek. 6–8 cm széles, fényessárga virágai a hajtáscsúcsokon magányosan vagy ritkán 2–3-asával júliustól szeptemberig nyílnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Normál vagy kissé laza talajba, félárnyékos vagy árnyékos helyre való. Napon a levelei télen lefagynak. Kiváló talajtakaró vagy árnyéki gyeppótló növény, a talajt gyorsan beborítja. Hosszú időn át hozza hosszú porzójú, nagy virágait. Hypericum × moserianum (H. calycinum × H. patulum) – Francia orbáncfű Hibrid eredetű, megjelenésében a két szülő között áll. 40–50 cm magas, felálló ágú félcserje. Lombja többnyire zölden telel át. Sárga virágai a hajtásvégeken egy–hármasával július–szeptemberben nyílnak. Igényei a H. patuluméhozhasonlóak.

cxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Hypericum ’Hidcote’ Hypericum ’Hidcote’ (H. patulum ’Hidcote’) Ezt a fajtát egy angol kastélykertről nevezték el. A legmagasabb termetű Hypericum: 1–1,5 méterre nő. Lombja félárnyékban néha áttelel. Nagyméretű, világítósárga virágai júliustól októberig kevés virágú bogban nyílnak. Igen szép, de nagyon igényes növény: félárnyékba való, szoliternek vagy kisebb foltba. A Hypericum nemzetség szaporítása: Nyári–kora őszi hajtásdugványozás, ritkábban magvetés.

4.1.20. Tamaricaceae – Tamariskafélék 4.1.20.1. Tamarix – Tamariska Gyors növekedésű, vékony vesszejű cserjék, apró, pikkelyszerű levelekkel. Idővel felkopaszodva alacsony, görbe törzsű fácskává is megnőnek. Díszük finom, fátyolszerű lombjuk és dús virágzásuk. A mérsékelt és a szubtrópusi égöv találkozásánál, száraz, homokos, köves vagy szikes területeken honosak (tengerparti szikesek, sós mocsarak, Közép-Ázsia szikes-homokos pusztaságai stb.). Igen fénykedvelők, de ettől eltekintve igénytelenek, minden talajon megélnek, még az erős sziken is. Ez utóbbi helyen gyökereik felveszik a sziksót, majd azt a levelek „kiizzadják”. Talajjavító hatást ezért nem várhatunk tőlük, sőt, lehulló lombjuk sóban gazdagítja a feltalajt. Rendszeres nyírás mellett sövénynek is alkalmasak. A nálunk telepített fajok két nagy csoportba sorolhatók: a lombfakadás idején, ill. a nyáron nyíló tamariskák csoportjába. I. Lombfakadáskor, a vesszők oldalán virágzó fajok

1.

●

Elnyílás után a szirmok lehullanak

T. tetrandra

●● Elnyílás után a szirmok a virágon rajtamaradnak

T. parviflora

II. Nyáron, a hajtások csúcsán virágzó fajok

1.

●

Elnyílás után a szirmok lehullanak

T. gallica

●● Elnyílás után a szirmok a virágra rászáradnak

T. ramosissima

1. A LOMBFAKADÁSKOR A VESSZŐK OLDALÁN NYÍLÓ FAJOK

cxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése E csoport képviselői nálunk a legfagytűrőbbek és a legmagasabb termetűek. 3–5 méteres bokorrá, idővel pedig ferde törzsű kis fává is megnőnek. Tamarix tetrandra – Korai tamariska A legelterjedtebb faj. Vesszői sötét vörösesbarnák, majdnem feketék, lombja élénkzöld. Apró, rózsaszín virágai májusban a vesszők teljes hosszában rövid álfüzérekben nyílnak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Tamarix parviflora – Kisvirágú tamariska Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de kb. két héttel későbbi nyílású, fakó virágú és magasabb termetű. Hazája Délkelet-Európa. 2. A NYÁR FOLYAMÁN AZ AZ ÉVI HAJTÁSOK CSÚCSÁN, BUGASZERŰ, VÉGÁLLÓ FÜRTÖKBEN VIRÁGZÓ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozó fajok nagy értéke a nyári virágdísz. A késői virágnyílás azonban elhúzódó hajtásnövekedéssel is párosul. Kemény teleken ezért visszafagyhatnak, különösen a T. ramosissima. Tamarix gallica – Francia tamariska A csoportból ez a nálunk legismertebb. 3–5 méteres cserje, vesszői vörösbarnák, lombja világoszöld. Kicsi, halványrózsaszín virágai június–augusztusban nyílnak. Hazája a mediterrán medence nyugati részén van.

Tamarix virágzási típusok Tamarix ramosissima (T. odessana) – Szürke tamariska Nálunk csak 2–3 méter magasra nő, júniustól augusztusig (néha szeptemberben is) nyílik. cxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája a Kaszpi-tenger környéke. Szürke lombja, késői és intenzív rózsaszín virágzása igen dekoratívvá teszi. Nálunk mégis kevéssé elterjedt, mert kissé fagyérzékeny. A Tamarix nemzetség szaporítása: fásdugványozás. Az átültetésre kényesek, ritkás, drótszerű, el nem ágazó gyökereik miatt. A faiskolák ezért többnyire közvetlenül a konténerbe dugványozzák (2–3 db/edény, őszre eladható). Házikertben, sövénynek ezért helybe dugványozzák őket, másutt konténereseket telepítenek.

4.1.21. Salicaceae – Fűzfélék A család tagjai közül a Salixokrovarbeporzású, míg a Populusokszéllel porzódó, kétlaki növények. Víz mellett vagy csapadékos klímában élnek, és rendelkeznek a pionírok összes jellemző bélyegeivel: érzéketlenek a termőhely abiotikus tényezőivel szemben, ha víz- és fényigényüket kielégítjük. A légszennyezést vagy a hideget-meleget jól elviselik. Ez utóbbival kapcsolatos az egyes fajok igen nagy áreája is: a fehér fűzé például Egyiptomtól egész Skandináviáig terjed. A család képviselői jól bírják a várost, a légszennyezést, alkalmasak meddőhányók és egyéb devasztált területek rekultiválására. Apró magvaik a széllel terjednek, késő tavasszal vagy nyár elején akkor érnek, amikor természetes élőhelyükről levonul az áradás, és azonnal a fényen csiráznak. Gyorsan nőnek, hamar öregszenek. Fényigényesek. Bár eredeti termőhelyük vízhez kötött, a vízborítást nem igénylik, inkább csak elviselik: a fűzek többet, a nyárak kevesebbet. A víz közvetlen közelében ezért először a fűzekkel találkozunk: a leggyakrabban elárasztott területen a legkevesebbet párologtató bokorfüzekkel (S.cinerea, S. purpurea, S. elaeagnos), a terepszint emelkedésével először a bokorfa-, majd fatermetű füzek (S.triandra, S. fragilis, S. alba), végül pedig a náluk is nagyobbra növő nyárak következnek. (A vízborítás levegőtlenné teszi a talajt, ezáltal részlegesen vagy teljesen blokkolja a gyökerek működését. A vízzel elárasztott területek fás növényei ezért – a látszólagos vízbőség ellenére – valójában az élettani szárazságtól szenvednek). Közös tulajdonság még a szemetelő termés, ami főleg a nyáraknál okoz gondot. Kertbe-parkba ezért lehetőleg porzós klónokat ültessünk. (A vattaszerű termés egyébként egy alapos locsolással „eltüntethető”, a gyepből.)

1.

●

A hajtásokon csúcsrügy nincs. A levelek ± rövid Salix nyelűek. A rügyeket csak két pikkely fedi, ami összeforrt és egynek látszik

●● A hajtások csúcsrügyekben végződnek. A levelek Populus többnyire hosszú és lapított nyelűek. A rügyeket több pikkely takarja 4.1.21.1. Salix – Fűz A füzek álló- és mozgóvizeink környékének megszokott karakteres növényei. Víztűrésük többek között annak köszönhető, hogy az elárasztás idején törzsük víz alatti részén preformált gyökereket fejlesztenek, amelyek a víz felső, oxigénben dús rétegében elbokrosodva részben átveszik a levegőtlenné vált talajban lévő gyökérzet szerepét. Általában nyirkos talajt kedvelnek (a pangó vizet is tűrik), de normál viszonyok között is jól fejlődnek.

1.

2.

●

A hajtások, vesszők erősen csüngők

2.

●● A hajtások, vesszők felállók

3.

●

S. × erythroflexuosa

A vesszők hullámosan görbültek

●● A vesszők egyenesek 3.

●

S. babylonica

A levelek legalább a fonákokon selymesszőrösek vagy molyhosak

sűrűn 4.

●● A levelek fonáka kopasz vagy csak kissé szőrös

9.

cxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

4.

●

A levelek nagyok, széles elliptikusak, hosszúkás vagy 5. visszás tojásdadok

●● A levelek lándzsásak vagy szálasak 5.

6.

●

6.

A levelek a felső harmadukban a legszélesebbek. S. cinerea Pálha van

●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5–20 cm hosszúak

S. caprea

●

S. rosmarinifolia

Alacsony, 1 m-es cserje. A levelek 1–5 cm-esek

●● Nagyobb bokor vagy fa. A levelek 5–20 cm hosszúak 7.

●

7.

A levél 5–10 cm hosszú, a széle végig aprón fűrészes, S. alba nem begöngyölt

●● A levél 8–20 cm hosszú, a széle ép vagy csak a csúcs 8. felé finoman fűrészes, visszagöngyölt 8.

●

A levél 3–6 mm széles, a fonák szürkés vagy fehéres S. elaeagnos nemezes

●● A levél 8–15 mm széles, a fonák rásimulón ezüstös S. viminalis selymesszőrös 9.

●

A levelek a hajtások felső részén látszólag átellenesek 10.

●● A levelek végig szórt állásúak 10. ●

S. matsudana

A levelek 3–6 cm-esek, keskeny hosszúkásak, S. integra lekerekített vagy szíves vállúak

●● A levelek 5–10 cm-esek, visszás lándzsásak, ékvállúak S. purpurea 1. FA TERMETŰ FAJOK Salix alba – Fehér fűz 20–25 méterre megnövő, terebélyes, csaknem mindig tőtől ágas fa. Levelei lándzsásak, a fonákuk rásimuló ezüstös selyemszőrös. Porzós barkái és termős füzérvirágzatai nem díszítenek. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Parkokba főleg fajtáit ültetik: – – ’Bédai Egyenes’ – Erdészeti célra szelektált, egyenes törzsű klón. Magyar nemesítésű – – ’Tristis’ (S. a. var. vitellina pendula) – Szomorúfűz – Aleggyakrabban ültetett fajta. Hosszú, sárga vesszői a földig lógnak. (Feltehetően a S. babylonica és a S.alba ’Vitellina’ hibridje. Egyes szerzők ezért önálló fajnak tartják S. × sepulcralis néven.) – – ’Vitellina’ – Termete, mint az alapfajé, de vesszői feltűnően sárgák. cxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Kosárfonásra is alkalmas.

Salix habitusok Salix babylonica – Babiloni fűz A legősibb szomorúfűz. Levelei kopasz fonákúak, vesszői sárgászöldek, a napos oldalon megvörösödnek. Hazája Kína, de Nyugat-Ázsiában, majd az iszlám hódítások nyomán Észak-Amerikában és Kelet-Európában már régóta ültetik. Nyugat-Európában a XVII. században terjedt el, és a romantikus kertek egyik divatnövénye volt. Később részleges fagyérzékenysége miatt visszaszorult, helyette inkább az edzett és szebb vesszőjű S.alba ’Tristis’-t telepítették. Salix matsudana (S. babylonica var. pekinensis) – Mandzsu fűz 8–12 méteres, felálló koronájú fa. Leveleinek fonáka kopasz, a vesszők sárgás- vagy olajzöldek. Virágzata nem díszít. Hazája Észak-Kína, Korea. Az alapfajt nálunk csak gyűjteményes kertekbe ültetik. – – ’Golden Spiral’ (’Aranyspirál’, ’Tortuosa Aurea’) – Csavarodott vesszői és ágai télen aranysárga színűek. – – ’Tortuosa’ – Spirálfűz – Elterjedt fajta, dugóhúzószerűen csavarodott, szürke hajtásokkal és ágakkal. Mindkét fajta bizarr megjelenésű növény, szoliternek való. Salix × erythroflexuosa – Csüngő spirálfűz (S. alba ’Tristis’ × S. matsudana ’Tortuosa’) Kistermetű fácska, csüngő-kunkorodó hajtásokkal és ágakkal. Kérge télen zöldesvörösre színeződik. Mindkét szülőnél kényesebb és rövidebb életű. 2. BOKOR TERMETŰ, NEM FELTŰNŐ BARKÁJÚ FAJOK Salix elaeagnos (S. incana) – Ciglefűz, parti fűz

cxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A tőfaj néha kisebb fává (bokorfává) is megnő. Nagy, keskeny lándzsás levelei felül sötétzöldek, a fonákon szürkés molyhosak. Virágzatával nem díszít. Hazája Közép- és Dél-Európa, Ázsia. Bár a Kisalföldön és a Mura mentén nálunk is honos, kertbe nem ültetik. – – ’Angustifolia’ – Elterjedt keskenylevelű fajta. Ez 2–3 méter magas, szélesen elterpeszkedő cserje. Finom, szürkészöldes, laza lombjával mutatós szoliter növény. Nyirkos vagy normál talajra való. Salix purpurea – Csigolyafűz 2–3 méteres cserje, keskeny, deresen kopasz levelekkel és télen pirosra színeződő vesszőkkel. Levelei gyakran látszólag párosával állnak. Virágzata jelentéktelen. Hazája Európától Közép-Ázsiáig terjed, nálunk árterek bokorfüzeseiben gyakori. – – ’Gracilis’ – A kertbe az alapfaj helyett ezt a kislevelű, vékony, szürke vesszőjű fajtáját ültetik, ami 1,5 méter körüli tömött gömbölyded bokorrá nő. – – ’Pendula’ – Vékony vesszői ívesen lehajlanak. Salix integra – Koreai fűz A Salix purpureahozigen hasonló megjelenésű, de levelei kisebbek és kerekded vagy majdnem szíves vállúak. – – ’Hakuro-nishiki’ – Levelei szélesen fehérrel és rózsaszínnel futtatottak, különösen az intenzív hajtásnövekedés idején. (Erős napon viszont megégnek.) Vesszőit célszerű minden tavasszal rövidre vágni, hogy jól színeződő, erős, új hajtásokat hozzon. – – ’Pendula’ – Többnyire félmagas törzsre oltott, csüngő ágú fajta. Salix viminalis – Kosárkötőfűz 2–4 méteres cserje (néha kis fa), hosszan, szálasan lándzsás (10–20 cm-es), ezüstös fonákú levelekkel. Vesszői télen zöldessárgára vagy pirosasra színeződnek. Hazája Európától a Himalájáig terjed, nálunk főleg az árterek bokorfüzeseiben él. Kosárkötésre régóta termesztik és időnként extenzív parkokba is ültetik.

cxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Salix levelek 3. BOKOR TERMETŰ, DÍSZES BARKÁJÚ FAJOK (BARKAFÜZEK) Salix rosmarinifolia (S. repens subsp. rosmarinifolia) – Serevényfűz

cxl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Legfeljebb méteresre növő, sűrű vesszőjű, gömbölyded cserje. Levelei kicsik (1–5 cm-esek), a fonákuk rásimuló selyemszőröktől ezüstfehér. Apró barkái áprilisban nyílnak a vessző teljes hosszában. Régebben „gyöngybarka” néven hozták a piacra, mint vadon begyűjtött vágott virágot: jelenleg védett növény, gyűjtése tilos. Hazája Eurázsia. Magyarországon főleg az alföldi homokbuckák nedves talajhorpadásaiban és a dunántúli lápréteken fordul elővadon. Nyirkos helyre vagy legalább üde talajviszonyok közé ültessük. Salix cinerea – Hamvas fűz, rekettyefűz 3–5 m-es, félgömb alakú, dúsan ágas cserje. Vastag hajtásai tömötten molyhosak. 4–12 cm-es, hosszúkás visszástojásdad levelei felül fénytelen szürkészöldek, alul sűrűn szürkés molyhosak. Barkáját húsvét táján árusítják. Hazája Európától Közép-Ázsián át Nyugat-Szibériáig terjed, Magyarországon elsősorban síkvidéki álló- és lassú folyású vizek partján, lapos, nedves, területeken él. Fény- és vízigényes pionír növény. Salix caprea – Kecskefűz 5–10 méteres, nagy bokor vagy, bokorfa. Vastag hajtásai fiatalon bársonyosan molyhosak, a levelek fonáka szürkésen molyhos. Fő díszét március–áprilisban virágzó nagy, ezüstös barkái adják (mint vágott barka is keresett). Hazája Eurázsia. Hazánkban elsősorban üdébb talajú erdők, domb- és hegyvidéki erdők szelén, tisztásain fordul elő. Jó talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető, némi árnyékot elvisel. – – ’Pendula’ – Gyenge növekedésű. Magas törzsre oltva miniatűr „szomorú” fácskát kapunk. Termős és porzós alakja is van. A csüngő ágúak gyűjtőneve. – – ’Kilmarnock’ – Csüngő ágú, porzós virágú fajta. – – ’Weeping Sally’ – Mint az előző, de nővirágú. A S. caprea mellett időnként egyéb barkafűzeket is szaporítanak a faiskolák. Ilyen a S. daphnoides – boroszlánlevelű fűz. Nagyméretű porzós barkáikkal intenzív tavaszi díszt ad még a S. aegyptica – egyiptomi fűz és a S. × smithiana – szépbarkájú fűz. 3–5 méteres, félgömb alakú, robusztus bokorrá nőnek, a kertben időnként ajánlatos radikálisan visszavágni őket, hogy újra erőteljes, barkákkal dúsan berakódó vesszőket hozzanak. A Salix nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb a fásdugványozás, bár magról is könnyen szaporíthatók. A magot érés után azonnal vetni kell, mert hamar elveszti csíraképességét. Nyirkos talajon, fényen csírázik. A S. caprea fajtáit többnyire oltják (tavasszal a szabadban vagy télen üvegházban). 4.1.21.2. Populus – Nyár A Populus nemzetség tagjai gyors növekedésükről közismert fák. Leveleik kedvező vízellátás mellett jól bírják a levegő szennyezettségét, és több oxigént termelnek, mint a legtöbb egyéb fafaj levelei. Városfásításra tehát ideálisak lennének, ha felhasználásukat nem korlátozná néhány tényező: • Hamar öregszenek. Ágaik törékennyé válnak, így forgalmas utak mellé, balesetveszély miatt nem ajánlatos telepíteni őket. E tekintetben a legveszélyesebbek a gyorsan nagyra növő nemes nyárak (P. × canadensis), melyek bár 40–45 évig is elélnek, 18 éves koruk után már potenciális balesetveszélyt jelentenek. Rövid életű még a kínai nyár (P. simonii – 30–40 év), különösen pedig annak oszlopos fajtája (P.simonii ’Fastigiata’ – 20–30 év). Viszonylag kevés gondot okoz a P.alba, a P. tremula, a P. × canescens, mivel 70–90 évig is élnek. • Egy részük későn lombosodik, s a park többi, leveles vagy már virágzó növénye közt csúnyán fest. Ilyenek elsősorban a nemes nyárak (P. × canadensis). • Korai lombhullás, ugyancsak a P. × canadensis hibrideknél (az amerikai szülőnek a szélsőséges prériklímához való alkalmazkodása miatt.)

cxli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése • Termős példányaik a nyár elején érő, vattaszerű termésükkel erősen szemetelnek. A nemzetség ezért elsősorban erdészeti szempontból érdekes, sok hibrid származású és exóta faját és fajtáját telepítik. A parképítés főleg a hazai fajokkal és néhány exótával dolgozik. Parkokba, előfásításokhoz vagy védősávok létesítésére alkalmasak. I. Kanyargós levélszélű vagy karéjos levelű fajok

1.

●

A levelek a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak

●● A levelek a hosszúhajtásokon nem karéjosak 2.

●

P. alba 2.

A hosszúhajtásokon a fiatal levelek fonáka szürkén P. × canescens nemezes

●● A levelek fonáka kopasz, legfeljebb fiatalon gyéren P. tremula szőrös II. Nem karéjos levelű fajok

1.

2.

●

A levelek széle áttetszőn porcos szegélyű

2.

●● A levelek szélén áttetsző porcos szegély nincs

3.

●

Alevelek ± pillás élűek, levágott vállúak. A levéllemez P. × canadensis alapjánál többnyire szemölcsök vannak

●● A levelek nem pillásak, ékvállúak. A levéllemez P. nigra alapjánál szemölcsök nincsenek 3.

●

A levelek középen a legszélesebbek. A csúcshajtások P. simonii élesen szögletesek

●● A levelek az alsó harmadukban a legszélesebbek. A P. × berolinensis csúcshajtások csak kissé szögletesek 1. KANYARGÓS LEVÉLSZÉLŰ VAGY KARÉJOS LEVELŰ FAJOK 1.1. A LEVÉLFONÁK EZÜSTÖS, GYAKRAN MOLYHOS Populus alba – Fehér nyár 20–30méteres, vaskos törzsű, szabálytalan koronájú fa. Levelei a hosszúhajtásokon tenyeresen karéjosak, fonákuk fehéren molyhos, míg a rövidhajtásokon tojásdadok, kanyargósszélűek. Hazája Észak-Afrikától Közép- és Dél-Európán keresztül Nyugat-Szibériáig terjed. Hazánkban elsősorban sík vidéken él, ártéri ligeterdőkben, gyöngyvirágos tölgyesekben vagy az alföldi homokbuckás területek mélyebb részein (nyáras-borókások). Széles ökológiai skálán felhasználható faj: elsősorban víz közelébe, nyirkos talajra való, de az átlagosnál szárazabb viszonyok közt is megél, sőt, ha a talajvíz nincs túl mélyen, közepes erősségű sziken is. Száraz termőhelyen azonban többnyire alacsony lesz vagy bokorszerű marad. Az időszakos vízborítást is tűri. Ezüstfehér lombjával, fehéres kérgű festői ágrendszerével a legszebb nyárak egyike. Hátránya, hogy igen sokat terem, ezért csak a porzós alakokat lenne szabad szaporítani és parkokba ültetni. – – ’Pyramidalis’ (P. a. var. bolleana) – Felálló ágú, széles jegenyetermetű fajta. Kérge szürkészöld, a rövidhajtásokon a levelek fonáka gyakran lekopaszodik. Nálunk a porzós példányai terjedtek el. Megjegyzés: A jegenyenyárak oszlopos cxlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése növésüket magról szaporítva is nagy arányban megtartják és keresztezésbenis elég jól örökítik. A legtöbb fajta, bár a faiskolák ivartalanul szaporítják, tulajdonképpen klónkeverék, típustól függően többségében porzós vagy többségében termős egyedekkel.) – – ’Villafranca’ – Egyenes törzsű, kúpos koronájú, finomabb ágrendszerű, nőivarú fajta. Gyors növekedésű, dugványról könnyen szaporítható. Populus ’Favorit’ (P. alba × P. grandidentata) Gyors növekedésű, hímnemű klón. Megjelenése a P.albáéraemlékeztet,de levelei kerekdedebbek, fonákuk kopasz. Törzse hengeres, a koronán át végig követhető. Ágai a fehér nyárénál finomabbak, koronája viszonylag karcsú és laza szerkezetű. Kérge sima, fehéres világosszürke. Jó várostűrő és a fehér nyárnál kevésbe törik. Populus × canescens (P. alba × P tremula) – Szürke nyár A fehér nyárhoz igen hasonló megjelenésű fa, kérge azonban zöldesebb árnyalatú, a rövidhajtásokon a levelek fonáka lekopaszodik. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk a P. albávalkeverten fordul elő, elsősorban a Dunántúlon. Igényei ésfelhasználása hasonló az említett fajéhoz, de a tartós vízborítást nem tűri. 1.2. A LEVÉLFONÁK ZÖLD, KOPASZ Populus tremula – Rezgő nyár 20–25 méteresre növő, gyökérsarjakkal terjedő tövű, gömbölyded koronájú fa. Kérge sima, zöldesszürke. Hajtásai kopaszok, fénylő sárgásbarnák. Lapos nyelű, kerekded levelei a legkisebb szellőre is megmozdulnak, ősszel aranysárgára vagy narancsvörösre színeződnek. Porzós barkái a nyílás kezdetén a Salix capreáéhozhasonlóan ezüstösek, ezért néha vágott virágként a piacra hozzák őket. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Szibériáig terjed. Magyarországon elsősorban hegyvidéki erdőkben fordul elő. Normál talaj- és nedvességviszonyok közé ültethető.

cxliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Populus levéltípusok 2. NEM KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Populus nigra – Fekete nyár, topolya

cxliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 20–30 méter magas, szélesen felálló koronájú fa, idősebb korban mélyen repedezett, feketésszürke kéreggel. Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Magyarországon főleg ártereken, vizek mentén gyakori. Ilyen helyre vagy normál nedvességviszonyok közé ültessük. Száraz homoktalajon is megél, ott azonban gyenge növekedésű. Bírja az időszakos elárasztást. Védett növény! – – ’Italica’ (P. n. var. pyramidalis, P. italica) – Jegenyenyár – Keskeny oszlopos termetű, szabad állásban a törzse alul erősen bordás. Kérge sötét színű. Nálunk csaknem kizárólag a porzós példányait ültetik. Gyors növekedésű, de az alapfajnál is hamarabb öregszik. Közepes szárazságot is kibír. Régebben út menti sorfának tömegesen ültették. Erre a célra gyorsforgalmú utak mellett, rácshatása” miatt nem alkalmas. – – var. thevestina– Tiszaháti nyár – Az előző fajtánál szélesebb jegenyetermetű változat. Törzse hengeres, a kérge szürkésfehér. Kertészeti szempontból kisebb jelentőségű, mivel nálunk csak nőpéldányai ismeretesek. Közép-Ázsiából származik és valószínűleg még a törökökkel került hazánkba. Populus × berolinensis (P. laurifolia × P. nigra ‘Italica’) – Berlini jegenyenyár Széles jegenyeforma, kissé szögletes és molyhos hajtásokkal és romboid alakú, kihegyezett végű levelekkel. Igényei, felhasználása mint a közönséges jegenyenyáré. Porzós alak. Villásodik. Populus ’Kórnik-21’ (P. nigra ’Italica’ × P. berolinensis) Egyenes törzsű, mérsékelten szétterülő koronájú, nőivarú klón. Igen korán kihajt, a betegségeknek, kártevőknek ellenáll. Üde vagy nedves, mészmentes talajba, hűvös, párás helyre való. Populus × canadensis (P. × euramericana) –Nemes nyár, kanadai nyár A fekete nyárhoz hasonló, de annál is robusztusabb termetű, gyorsabb növekedésű és valamivel nagyobb levelű fa. Levelei levágott vállúak, a levéllemez alapjánál többnyire szemölcsök vannak. A hibrid csoport első képviselője mintegy 200 éve keletkezett Franciaországban, az észak-amerikai P.deltoides és az európai P. nigra spontán kereszteződéséből. Később ide sorolták a P.nigránakmás észak-amerikai Populus fajokkal alkotott mesterséges és többszörös hibridjeit is. Ezeket erdészeti céllal (fahozam) állították elő. A kertészeti gyakorlatban (a legelső név nyomán) P. × canadensis, azaz kanadai nyár néven terjedtek el. Szakmailag helytállóbb az erdészek által használt elnevezés: P. × euramericana, nemes nyárak. Közös tulajdonságuk, hogy igen gyors növekedésűek, de általában igényesebbek, mint a P.nigra: sem a pangó vizet, sem a tartós szárazságot nem tűrik. Száraz helyen már augusztusban lehull a lombjuk. Rendkívül hamar, már 16–18 éves korukban törékennyé és balesetveszélyessé válnak. Leváltásukat ezért (árnyéktűrő fák alátelepítésével) módszeresen elő kell készíteni és ezt távlati programként a kertterv műleírásában is dokumentálni kell.

cxlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Populus habitusok Porzós fajták Kertészeti szempontból elsősorban ezek a fajták érdekesek:

cxlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Durvakérgű’ – A ’Robusta’-hoz hasonló. Jó vízellátású területeken igen gyors növekedésű. Vastag, durva kérge a vadkár ellen megvédi. – – ’1-45/51’ – Paráskérgű nyár – Sudaras koronájú, finom ágrendszerű, vastag, korán parásodó, sötétszürke kérgű klón. Nagy, bőrnemű levelei sötétzöldek. Ártéri területeken intenzív növekedésű. – – ’1-154’ – Olasz nyár – Terebélyes koronájú, erősen ágas fajta. Kezdetben rendkívül gyors növekedésű, a termőhelyt illetően igényes, a levélkárosító gombásbetegségekkel szemben ellenálló. – – ’Koltay’ – Korán lombosodó, a termőhelyt tekintve toleráns, betegségellenálló, intenzív növekedésű fajta. – – ’Kopecky’ – Egyenes törzsű, karcsú koronájú, óriásnyárszerű klón. Őszi lombszíne élénksárga. Kezdeti növekedése kissé lassú. A termőhelyre nem túl igényes. – – ’Robusta’ – Óriás nyár – Egyenes, hengeres törzsű, fiatalon kúpos koronájú. 45°-os szögben felfelé törő ágai örvszerűen állnak. 20–25 éves korig gyorsan nő, majd hamar elöregszik. A nedves talajt nem szereti, mérsékelten szárazságtűrő. – – ’Sudár’ – Karcsú kúpos koronájú fa, álörvös, vékony ágakkal. Korán, már április elején bronzosan fakad. Sárga lombja október végén hull le. Nedves és félszáraz helyen egyaránt megél. Termős fajta A termésükkel szemetelő, nővirágú alakok csak lakott területektől távolabb telepíthetők. Közülük legkevésbé igényes, ezért a leggyakrabban ültetett fajta a: – – ’Marilandica’ – Korai nyár – Nagyra növő, többnyire görbült törzsű, tojásdad koronájú fa. Korán, már április közepén fakad, de élénksárga lombja hamar le is hullik. Kezdetben lassan, később gyorsabban nő. Populus ’Meggylevelű’ (P. maximowiczii × P. trichocarpa) Egyenes, sokáig sima törzsű, közepesen szétterülő koronájú. Mutatós, sötétzöld levele a meggyére emlékeztet. Tavasszal igen korán kihajt. Hímivarú. Nedves talajba, hűvös, párás klímába való. Populus simonii – Kínai nyár 10–15 méter magas, keskeny, laza koronájú fa, ívesen visszahajló vesszőkkel. Levelei lekerekített rombusz vagy fordított deltoid alakúak. Hazája Észak-Kína. Magyarországon gyakran ültetett, közepesen szárazságtűrő faj. Lombja késő őszig zölden marad, az átlagnál ellenállóbb a füstgázokkal szemben. A faiskolák általában csak a porzós alakjait szaporítják, így termésével nem szemetel. Méreteinél fogva kisebb kertekbe is alkalmas. – – ’Fastigiata’ – Széles oszlop vagy inkább tojás alakú. Levelei az alapfajénál keskenyebbek. Porzós alak. Edzettsége és gyors növekedése miatt lakótelepeken előszeretettel telepítik térhatárolónak. Tudni kell róla, hogy 20– 30 éves kora után hajlamos a meglepetésszerű pusztulásra.

cxlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Populus nemzetség szaporítása: Legelterjedtebb szaporításmódjuk a fásdugványozás. Igen könnyen gyökeresednek, kivéve a P. × cunescenstésa P. tremulat,melyek gyökérsarjakról és gyökérdugványról szaporíthatók. A P. ’Favorit’ fajtát szemzik vagy oltják P. × canescens vagy P.alba magcsemetéire. Magról – ritkábban – az alapfajokat szaporítják. Magjuk a Salixéhozhasonlóan a tavasz végén vagy a nyár elején érik, és azonnal, fényen csírázik.

4.1.22. Ericaceae – Hangafélék 1.

●

A levelek aprók, tű alakúak vagy pikkelyszerűek

●● A levelek nagyobbak, szélesebbek 2.

●

2. Rhododendron

A csésze színes, hosszabb, mint a párta. Nyár végén Calluna virágzik

●● A csésze zöld, a pártánál nem hosszabb. Tél végén, Erica néha már tél elején virágzik 4.1.22.1. Rhododendron – Havasszépe A nemzetség képviselői a legszebb virágzó díszcserjék közé tartoznak. Nyugat-Európában, ahol a talajok többségükben savanyúak és mészben szegények, rengeteg fajt, illetve fajtát ültetnek. Magyarországon kertépítészeti jelentőségük minimális, mivel kivétel nélkül páraigényes mezofitonok, s ami a legfontosabb, mészkerülők. Ezért csak a Nyugat-Dunántúlon, egyes lombhullató fajok esetleg még a mészben szegény tiszántúli vagy észak-magyarországi területeken (Zempléni-hegység) ültethetők. Májusban virágoznak. Hazánkban a legszebb Rhododendron gyűjtemény a Kámoni (Szombathely) és a Jeli (Kám) Arborétumban található. A nálunk is ültetett fontosabb alapfajok a következők: I. Örökzöld fajok

1.

●

A levél hosszúkás tojásdad, tompa csúcsú, lekerekített Rh. catawbiense vállú

●● A levél hosszúkás lándzsás, mindkét végén hegyes

Rh. ponticun

II. Lombhullató fajok

1.

2.

●

A porzók száma 5, a virág nem fehér

2.

●● A porzók száma 8–10, a virág fehér

Rh. murcronatum

●

Rh. luteum

A virágok sárgák

●● A virágok más színűek 3.

●

3.

A 2–4 virág és a levelek közös csúcsrügyből hajtanak Rh. kaempferi ki

●● A 6–22virág a csúcsrügyből, oldalrügyekből hajtanak ki

a

levelek

az Rh. japonicum

1. ÖRÖKZÖLD FAJOK cxlviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Rhododendron catawbiense – Ketaba-havasszépe 2–3 méteres, terebélyes bokor, nagy, elliptikus, fénylő, bőrszerű levelekkel. Virágai pirosaslilák, dús sátorvirágzatban május közepén nyílnak. Nyugat-Magyarországon az örökzöld fajok közül leggyakrabban ültetik. Nevét egy kihalt indián törzsről, a ketabákról (angolos helyesírással catawba) kapta. Az örökzöld hibridek egyik legfontosabb szülőfaja és maga is igen változékony: fajtái a legkülönbözőbb virágszínűek lehetnek a fehértől a sötét bíborpirosig. Hazája az USA délkeleti része. Rhododendron ponticum – Pontusi havasszépe 2–4 m magas. Megjelenése az előző fajéra emlékeztet, de levelei keskenyebbek, virágai kisebbek, liláspiros színűek. Angliában, a Rhododendronokfontos honosítási és nemesítési központjában annyira otthon érzi magát, hogy a szigetország déli-délnyugati részein az erdőkben kivadult és gyomként terjeszkedik, sőt a walesi Nemzeti Parkban kiirthatatlan bozótosokat alkot. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia és a Kaukázus. 2. LOMBHULLATÓ FAJOK A lombhullató Rhododendron fajok többségét régebben önálló nemzetségbe sorolták Azalea néven. Ezt később beolvasztották a Rhododendron nemzetségbe, de a kertészeti szaknyelvben az azálea elnevezés továbbra is fennmaradt. Elsősorban a többszörös keresztezéssel kinemesített, puha levelű, törpe fajtákat nevezik így, amelyeket télen vagy kora tavasszal, üvegházban hajtatva, cserepes dísznövényként forgalmaznak. Rhododendron luteum (Rh. flavum) – Sárga havasszépe A lombhullató fajok közül nálunk a legismertebb. Illatos, sárga virágú. 1–3 méter magas, gyér ágú cserje, levelei hosszúkás lándzsásak, szőrösek. Az egyik legedzettebb faj. Hazája Délkelet-Európa és a Fekete-tenger környéke. Rhododendron kaempferi – Kämpfer-havasszépe 1–2 méter magasra nő, virágai rózsaszín, piros vagy skarlátpiros színűek. Levelei rombosak, hegyesen elliptikusak, gyéren szőrözöttek. Egy részük zölden telel át. A Japánban keletkezett ún. Kurume-azáleák egyik fontos szülőfaija. Hazája Japán. Rhododendron japonicum (Azaleajaponica) – Japán havasszépe 1–2 m magas cserje. Virágai rózsaszínűek, téglapirosak, narancsosak vagy okkersárgák. Lombfakadás előtt, májusban nyílik. Hazája Észak- és Közép-Japán. Rhododendron mucronatum – Hófehér havasszépe 1 méter magasra nő, fehér virágú. Levelei kicsik, 3–8 cm-esek, elliptikusak, szőrösek. Az első növekedési hullámból származók ősszel lehullanak, a második hullámból származó, ún. nyári hajtások zölden telelnek át. Hazája Japán. A Rhododendron nemzetség szaporítása: Azalapfajokat vagy az alanyokat magvetéssel szaporítják tavasszal, üveg alatt. A magvak igen aprók, fényen csíráznak. A hibrideket és fajtákat leveles dugványokkal, a nehezen gyökeresedő, nagyvirágú fajtákat téli üvegházi oltással szaporíthatjuk.

cxlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Rhododendron levél 4.1.22.2. Calluna – Csarab Calluna vulgaris – Örökzöld csarab 20–100 cm vastag, laza gyepet alkotó, heverő szárú örökzöld cserje, majdnem szabályosan négy sorban álló, megnyúlt, pikkelyszerű levelekkel. Apró, lilásrózsaszín virágai tömött, felálló fürtökben augusztus– szeptemberben nyílnak. Hazája Európa, valamint a Kis-Ázsia északi, hűvösebb része. Magyarországon csak a Zempléni-hegységben, a Nyugat-Dunántúlon és a Bakony egyes részein honos, mert mészkerülő. Fényigényes faj, fenyvesek, mészkerülő tölgyesek szélén él. Az ún. nyíres fenyérek (más néven hangamezők – németül Heide) egyik karakterfaja Nyugat-Európában. A nyíres–fenyéres a szélsőségesen savanyú (elsavanyodott) talajokon kialakuló ligetes növénytársulás. Karakterfajai a gyepszintben a Calluna vulgaris, a cserjeszintben a Cytisus scoparius, Juniperus communis, Crataegus monogyna, alaza lombkoronaszintet a magányosan vagy kisebb csoportokban álló Betula cl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése pendula és Pinus sylvestris adják. A mi nyáras-borókásainkhoz hasonló, de párásabb klímájú és savanyú kémhatású futóhomokokon hatalmas, összefüggő foltokat képes beborítani; ősszel, a virágzás idején már messziről piroslik. Mészben szegény talajra, párás klímába, nagy foltokba ültessük, napra, esetleg félárnyékba. Nyugat-Európában sok, különböző színű és magasságú, szimpla vagy telt virágú fajtája ismert. Ezeket – Erica és esetleg Rhododendron fajokkal elegyítve – a sziklakert analógiájára készült ún. „hangakertek” kialakítására is felhasználják. Szaporítása: félfás dugványozás a nyár végén, tőosztás, esetleg magvetés üveg alá.

Calluna, Erica levelek 4.1.22.3. Erica – Erika Erica carnea – Alpesi erika, alpesi hanga 20–30 cm magas, laza gyepet alkotó, heverő szárú, örökzöld törpecserje. Lapos, tű alakú, élénkzöld levelei rendszerint négyes örvökben állnak. Húspiros virágai felálló kis fürtökben a tél végén vagy kora tavasszal nyílnak. Sokszor már késő ősszel vagy enyhébb téli napokon virágozni kezd. Hazája az Alpok középső és keleti része, Nyugat-Balkán. Páraigényes mezofiton. Az Ericaceae családra nem jellemző módon a meszes talajon is megél, de a túl sok meszet nem szereti. Nyugat-Dunántúlon és hegyvidékén napra, máshol inkább félárnyékba ültessük. Nyugat-Európában az erikák kertépítészeti jelentősége igen nagy, termesztésükkel külön szakosodott erikakertészetek foglalkoznak. A választék több faj számtalan fajtáját foglalja magában, melyek virágzási ideje –

cli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése fajtól függően – augusztus végétől egész a következő év áprilisáig tart. A virágszín a hófehértől a rózsaszínen át a sötét bíborvörösig terjed, egyes fajták pedig sárga lombjukkal is díszítenek. Afelhasználásuk az alábbi területeken történik: • A csarabnál említett hangakertekben, ahol a Calluna fajták augusztus–szeptemberi virágzását Erica fajok és fajták folytatják a következő év késő tavaszáig. • Temetőkben, sírkertekben, különösen a német nyelvterületeken. Ezeken a vidékeken a Magyarországon használt krizantém helyett az erikák adják a Mindenszentek ünnepének virágdíszét, ám a virágzásuk korábban elkezdődik és jóval tovább tart. • Házikertekben és intenzíven fenntartott közparkokban, virágzó talajtakaró cserjeként. • Balkonládákban ősztől tavaszig. (Nyárra az erikák helyére egynyári balkonnövényt ültetnek.) További nagy felhasználási területet jelentenek a cserepes erikák (időszakos beltéri dekoráció), melyek javarészt afrikai és dél-európai (nem télálló) fajok többszörös hibridjei. A télálló erikák között több mésztűrő faj és hibrid is van, de mint név, legismertebb a már említett Erica carnea. Hazai felhasználása – különösen a házikertekben – növekvőben van. Néhány magyar főiskola már nagy mennyiségben termeszti legalább egy-egy jól bevált fehér, piros és rózsaszín fajtáját. Szaporítása: hajtásdugványozás a nyár végén.

4.1.23. Tiliaceae – Hársfélék 4.1.23.1. Tilia – Hárs A hárs nemzetség egyes fajai többnyire elegyfaként (előfutár) élnek a számukra alkalmas erdőtársulásban, de megfelelő körülmények között (pl. a T. tomentosa a Zselicségben vagy a T. platyphyllos a bükkös öv kőgörgeteges szurdokerdeiben) elegyetlen állományokat is alkothatnak. A kertben a hársak voltak az első fák, amelyeket (már Mátyás király idején) nem hasznukért, hanem a díszükért és illatos virágaikért ültettek. Puha, homogén fájukat fafaragásokhoz, templomi szobrokhoz előszeretettel használták. A Tilia fajok és fajták összehasonlítása a 15. táblázatban található.

1.

●

A levelek fonáka sűrűn, ezüstösen csillagszőrös

T. tomentosa

●● A levelek fonáka kopasz vagy szőrös, de nem 2. csillagszőrös 2.

●

A levelek fonáka, de gyakran a színe is szőrös

T. platyphyllos

●● A levelek fonáka kopasz, vagy csak az érzugokban 3. szőrös 3.

●

A virágban 5 tagú mellékpárta van. Szakállszőrök a T. americana fonákon csak az oldalerek találkozásainál vannak, a főér tövénél nincsenek

●● A virágnak nincs mellékpártája. Szakállszőrök a főér 4. tövénél is vannak 4.

●

A harmadrendű erek a fonákon kiemelkednek. A T. × euchlora termés fala vastag

●● A harmadrendű erek a fonákon nem állnak ki. A T. cordata termés fala vékony clii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Tilia tomentosa (T. argentea) – Ezüst hárs 20–30 méter magas, boltozatos vagy tojásdad koronájú fa. A levelek fonáka sűrű csillagszőröktől ezüstösfehér. A hazai hársak közül a legkésőbb, június–júliusban virágzik. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Dél-Dunántúlon és a Nyírségben, üde talajú tölgyesekben él. A Mecsekben a gyertyános tölgyesek és részben a bükkösök elegyfája. A várost legjobban elviselő hársunk. Levelét a takácsatka nem károsítja, de a sózásra az összes többi hárshoz hasonlóan kényes. Alábbi fajtái kivétel nélkül magyar nemesítésűek: – – ’Balaton’ – Koronája gömbölyded, a faiskolában jó törzsnevelése miatt kedvelt. – – ’Bori’ – A ’Teri’-hez hasonlóan lassú növésű, de a koronája felálló (csaknem tojásdad) alakú. – – ’Szeleste’ – Igen szabályos, karcsú, tojás alakú koronát nevel. Mereven felálló ágaival útfásításra a legalkalmasabb fajta. Gyors növekedésű. – – ’Teri’ – Lassú növésű fajta, lapos gömbkoronával, keskeny utcákba, légvezeték alá is alkalmas. – – ’Wagner János’ (T. t. f. rhodopetala) – Virágai rózsaszínűek, koronája lazán széteső. – – ’Zentai Ezüst’ – Fiatalon csaknem oszlopos, később karcsú kúpkoronát nevelő fa, felálló ágakkal és ezüstös levélfonákkal. Tilia platyphyllos – Nagylevelű hárs 25–30 méteres, széles kúpos vagy kissé tojásdad koronájú. A levelek fonáka – főleg az erek mentén – gyéren fehéren szőrös, az érzugokban fehéren szakállas. Illatos virágai a hazai hársak közül a legkorábban, június elején nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk főleg a bükkösök és a gyertyános tölgyesek övében alkot előerdőt: északi lejtőkön vagy szurdokvölgyekben magas kőrissel, hegyi juharral, gyertyános tölgyessel. Gyors növekedésű mezofiton, az árnyékot tűri. Megfelelő párás klímában kiváló parkfa és sorfa. – – ’Ági’ – Felálló ágú, széles oszlop vagy karcsú tojásdad koronájú, erős növekedésű magyar fajta. – – ’Laciniata’ – Mélyen szeldelt, kissé torz levelű fajta. Az alapfajnál jóval gyengébb növekedésű, tojás alakú koronát nevel. – – ’Örebro’ – Karcsú kúp alakú, mereven felfelé álló ágakkal. A T. platyphylloshoz igen hasonló megjelenésű a T. × europaea(T. cordata × platyphyllos), melynek NyugatEurópában és nálunk is gyakorlatilag csak egyetlen fajtáját, a ’Pallida’-t forgalmazzák. Ez a fajta magas termetű, széles kúpkoronájú, erős növekedésű fává növő.

cliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Tilia habitusok Tilia americana – Amerikai hárs A T. platyphylloshoz hasonló megjelenésű, de levelei feltűnően nagyok (fiatal korban 25–30 cm-esek is lehetnek!), a fonákukon csak az oldalerek zugaiban szőrösek. Halványsárga, enyhe illatú virágai a T.tomentosaéhoz hasonlóan későn (június végén, július elején) nyílnak. – – ’Nova’ – Igen erős növésű egyenes törzset nevelő fajta, fiatalon tojásdad,

cliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése később széles kúp alakú koronával. – – ’Redmond’ – Az előző fajtához hasonló, de tömöttebb koronájú.

Tilia levelek clv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Tilia cordata (T. parvifolia) – Kislevelű hárs 20–25 méter magasra növő, hosszúkás vagy szélesen elterebélyesedő koronájú fa, idős korban a földig hajló ágakkal. Vesszői pirosak, levelei viszonylag kicsik, sötétzöldek, fonákuk az érzugokban barnásvörös szakállas, egyébként kopasz. Erős illatú virágai június második felében nyílnak, a legjobb hársmézet adják. Termése 4–6 mm-es, sima héjú. Hazája Európa. Hazánkban főleg a domb- és hegyvidéki erdőkben a cseres-kocsánytalan és gyertyánostölgyesek övében fordul elő. Viszonylag lassú növekedésű. Még jól tűri a szárazságot és az árnyékot, a városi klímára azonban igen érzékeny: szennyezett levegőben a takácsatka tömegesen megtámadja. Az alapfaj mellett a faiskolák két fajtát forgalmaznak: a magyar nemesítésű ’Savaria’-t és az amerikai ’Greenspire’-t. Mindkettő értéke a jó törzsnevelés, az ún. „átmenő sudár” és az egészséges lombozat. Hasonló díszt adó fajta a T. cordatáhozközel állóT. × flavescens‘Glenleven’. Tilia × euchlora – Krimi hárs (T. cordata × T. dasystyla) A kislevelű hársnál valamivel alacsonyabb, gömbölyded vagy tojásdad koronájú fa, vesszői sárgák. Fénylő, sötétzöld levelei az előző fajéra emlékeztetnek, de vaskosabbak, a fonákon a harmadrendű erek is kiemelkednek. A termés fala vastag, kemény. Az ezüst hárssal agyidőben vagy meg annál is később, július elején virágzik. A kislevelű hárshoz hasonló szárazságtűrésű faj. A városi klímát jobban bírja, mivel a takácsatkák nem károsítják. Tilia ’Szent István’ – Szent István-hárs Átmenő sudarú, szabályos koronájú, többszörös hibrid. Magyar szelekció. A Tilia nemzetség szaporítása: Magvetés – rétegezést követően – a tavasszal. A T. tomentosátfeltétlen rétegezni kell egy nyáron át. A fajtákat saját magoncukra szemzik a nyár végén vagy kézben oltják télen, üvegházban. A T. tomentosa T. platyphyllosrais oltható, a T. × euchlora alanya a T. cordata. Faiskolában általában rossz törzsnevelők, ezért a nemesítésnél ennek tulajdonságnak a kiküszöbölése elsőrendű szempont volt.

4.1.24. Malvaceae – Mályvafélék 4.1.24.1. Hibiscus – Mályvacserje Hibiscus syriacus – Kerti mályvacserje 2–4 méteres, mereven felálló ágú cserje. Virágai júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. Színük a típusnál kékeslila, a fajták virágszíne a hófehértől a sötétpirosig a legkülönbözőbb, szimpla vagy telt virágú. Hazája Kína, India. Dús és igen szép nyári virágzásáért kedvelt, széltében ültetett növény. Jó kerti viszonyokat kíván, párás klímában nagyobb és intenzívebb színű virágokat hoz. Bírja a magas talajvizet és az enyhén szikes talajt is. Fény- és melegigényes, fiatalon kissé fagyérzékeny. Egyszerű, nagyvirágú fajták (csak jó termőhelyekre!) – – ’Blue Bird’ – Igen nagy, kékeslila. – – ’Diana’ – Hatalmas fehér virágai éjjel is nyitva maradnak. – – ’Red Heart’ – Fehér, középen bíborpiros szemmel. – – ’Pink Giant’ – Nagy, rózsaszínű. – – ’Russian Violet’ – Sötét mályvalila.

clvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Telt virágú fajták – – ’Ardens’ – Kékesviola. – – ’Jeanne d’Arc’ – Fehér. – – ’Lady Stanley’ – Rózsaszínnel futtatott fehér, mályvaszín középpel. – – ’Puniceus Plenus’– Borvörös. Tarka levelű fajták – – ’Purpureus Variegatus’ – Levelei fehértarkák. Apró, telt, borvörös virágai alig nyílnak ki. Szaporítása: Az alapfajt magvetéssel szaporítják (tavasszal, hidegágyba), a fajtákat téli oltással, augusztusi szemzéssel, esetleg zölddugványról.

4.1.25. Thymelaeaceae – Boroszlánfélék 4.1.25.1. Daphne – Boroszlán A nemzetség alább ismertetett fajai elsősorban mint a hazai dendroflóra nem túl gyakori, de igen szép képviselői érdemelnek említést. Kertbe, parkba ritkán telepítik őket mérgező termésük miatt.

1.

●

A levelek 1–2 cm-esek. Heverő szárú törpecserje

●● A levelek 3–8 cm hosszúak. Felálló ágú cserje

D. cneorum D. mezereum

Daphne mezereum – Farkasboroszlán 0,5–1 méter magas, gyéren ágas, lombhullató cserje. Erős illatú, rózsaszín virágai februártól áprilisig a levéltelen vesszők oldalán nyílnak. Májusban érő fénylőpiros bogyótermése mérgező! Olyan helyre, ahol gyerekek vannak, ne telepítsük. Hazája Európától Szibériáig terjed, nálunk gyertyános tölgyesekben, bükkösükben szálanként fordul elő. Félárnyékos, árnyékos fekvést, üde talajt kíván. Daphne cneorum – Henye boroszlán Alacsony, heverő szárú törpecserje, apró (1–2 cm-es), keskeny, örökzöld levelekkel. A 10–30 cm magas, ritkás foltot alkotó növényke inkább évelőre, mint cserjére hasonlít. Ciklámen színű, kellemes illatú, apró virágai április–májusban a hajtások csúcsán, lapos csomókban nyílnak. A nyár végén gyakran még egyszer virágzik. Sárgásbarna, bőrszerű termése nem feltűnő. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon dolomitos, füves északi lejtőkőn, szárazabb tölgyesek szélén él vadon. Kertészetileg ez a faj érdemelne nagyobb figyelmet és elterjedést: öntözött sziklakertbe, előkertbe, alacsony évelőkkel társítva. A Daphne nemzetség szaporítása: Magvetés, rétegezés után. Magja gyakran elfekszik. Az örökzöld fajok nyárinyár végi félfás hajtásdugványról is szaporíthatók.

clvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Hibiscus, Daphne és Hydrangea levelek

4.1.26. Hydrangeaceae – Hortenziafélék

clviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A porzók száma a szirmok számának a kétszerese

2.

●● A porzók száma a szirmok számának több mint a Philadelphus kétszerese 2.

●

A virágok kétfélék: a termősek aprók, a nagy, meddő Hydrangea virágok a virágzat szélén találhatók

●● Valamennyi virág termékeny, egyforma

Deutzia

4.1.26.1. Hydrangea – Hortenzia A nemzetség képviselői eredeti termőhelyükön az üde talajú erdők cserjeszintjében élnek vadon. Általában véve ezért humuszban gazdag, jó vízellátású talajt, párás mikroklímát kívánnak. Sok fajuk erősen mészérzékeny vagy kifejezetten mészkerülő, jelentős részük pedig a szubtrópusi származás miatt hajlamos a visszafagyásra. A nyugat-európai kertektől eltérően nálunk ezért többnyire csak két fajjal találkozunk: a H. macrophyllávalés a H. arborescensszel. Mindkét faj vad alakjának virágzata kétféle virágból áll: a virágzat közepén lévő apró, jelentéktelen termővirágokból és a virágzat peremén elhelyezkedő sugárvirágokból, melyeknek nagy, sziromszerű díszét a megszínesedett csészelevelek adják. Kertben mindkét fajból általában a „telt” virágú, azaz csak meddő virágokból álló virágzatú fajtákat ültetik. Újabban a faiskolák (és az árudák) néhány egyéb fajt is forgalmaznak, elsősorban a laza kúpos bugavirágzatot hozó H. paniculata fajtáit, néha pedig a tölgylevélszerűen karéjozott levelű H. quercifoliat.

1.

●

A virágzat lapos félgömb vagy ernyő alakú

2.

●● A virágzat kúp alakú 2.

●

3.

Az alapfaj virágzatának a szélén körben meddő virágok H. macrophylla vannak. Szirom 4, porzó 8

●● Az alapfaj virágzatának szélén meddő virágok H. arborescens nincsenek vagy csak néhány. Szirom 5, porzó 10 3.

●

A levelek kihegyezett tojásdadok

H. paniculata

●● A levelek tölgylevélszerűen karéjosak

H. quercifolia

Hydrangea macrophylla – Kerti hortenzia 1–2 m magas, vastag hajtású, nagy levelű, lombhullató cserje. Termesztett fajtái meddő virágúak. A sziromszerű csészelevelek színesek, és 15–20 cm átmérőjű, gömbölyded vagy ernyőszerű virágzatban június–júliusban nyílnak. Hazája Japán, nálunk elsősorban cserepes dísznövényként ismert. Gyakran kiültetik azonban a szabadba is, különösen a csapadékos Nyugat- és Dél-Dunántúlon. Itt a kiegyenlített klímában a napon is jól fejlődik, egyébként félárnyékos-árnyékos fekvést kíván. Vannak kimondottan kiültetésre való edzett fajtái is, de ezek nálunk nem terjedtek el. A cserepesek közül a szabadban való nevelésre a piros és rózsaszín virágúak a legalkalmasabbak, erősen savanyú talajon (Zalában, Belső-Somogyban) viráguk gyakran megkékül. Szép, nyáron nyíló díszcserje, bár merev lombozatával és virágzatával kissé idegenül hat kertjeinkben. A sok mészre és a szárazságra érzékeny, télire ajánlatos a tövét takarni. Hydrangea arborescens – Cserjés hortenzia 1–2 m magas, lombhullató cserje. Tejfehér virágai június–szeptemberben több hullámban nyílnak. clix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Amerika keleti része. Az előző fajnál valamivel edzettebb, rendszeres öntözéssel az ország bármely részén megtartható. Mésztűrő. – – ’Annabelle’ – Óriás virágzatú, nálunk most van elterjedőben. – – ’Grandiflora’ – Lapos gömbvirágzatú. Ez terjedt el nálunk. Hydrangea paniculata – Bugás hortenzia 1,5–2 m magas cserje, vastag, szőrös hajtásokkal. 10–25 cm hosszú, laza bugákban július–augusztusban nyílnak kicsi, kétivarú virágai, köztük elszórtan nagy, meddő, fehér, elnyílva rózsaszín virágokkal. Hazája Kína, Japán. Nagy, kúpos virágzata, nyári nyílása miatt kedvelt. Mészérzékeny. – – ’Tardiva’ – Virágzata nagyobb, benne sok meddő virággal. Később nyílik, mint az alapfaj. Hydrangea quercifolia – Tölgylevelű hortenzia 1–2 m-es, gömbölyded cserje. Nagy levelei a tölgyéhez hasonlóan karéjosak. Június–augusztusban felálló, széles kúp alakú virágzatban vegyesen hozza apró, hímnős és nagy, meddő, fehér virágait. Hazája az USA délkeleti része. Jellegzetes formájú, ősszel narancs- vagy lilásvörösre színeződő levele és nyári virágzása miatt ültetik. A Hydrangea nemzetség szaporítása: zölddugványozás puha állományú hajtáscsúcsokról, májusban. 4.1.26.2. Deutzia – Gyöngyvirágcserje A nemzetség képviselői a jezsámenekhez hasonlóan erdei aljnövények, de a jezsámenek termőhelyénél valamivel üdébb erdőkben. Általában jó talajt és legalább közepes vízellátást igényelnek. Öntözött kertben valamennyi ismertetett fajuk és fajtájuk ültethető. Az alacsony termetű fajok elsősorban házikertbe valók, a középmagas és magas termetűek házikertbe és közparkba egyaránt alkalmasak. I. Magas, felálló bokrú fajok A levelek csaknem ülők (levélnyél < 5 mm), a virágok csengettyűszerűen lefelé bókolnak.

1.

●

A virágzat keskeny kúp alakú

D. scabra

●● A virágzat széles, tömzsi kúp alakú

D. × magnifica

II. Középmagas és alacsony bokrú fajok A levelek határozottan nyelesek (levélnyél > 10 mm) kerek vagy ékvállúak. Virágaik oldalra bókolók vagy felfelé nézők.

1.

●

Alacsony 0,6–0,7 m-es cserje

D. gracilis

●● Nagyobb. 1–2 m-es cserje 2.

●

2.

A levelek ékvállúak, a virágok ferdén oldalra vagy D. × hybrida kissé lefelé néznek

●● A levelek kerek vállúak, a virágok ferdén lefelé néznek D. × elegantissima

clx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 1. MAGAS BOKRÚ FAJOK Deutzia scabra (D. crenata p. p.) – Érdeslevelű gyöngyvirágcserje 2–3méteres, mereven felálló ágú bokor. Fehér virágai június–júliusban nyílnak. Hazája Kelet-Ázsia. Nálunk a szimpla virágú alapfaj helyett elsősorban az alábbi teltvirágú fajtáit ültetik: – – ’Candidissima’ – Virágai teltek, tiszta fehérek. – – ’Codsall Pink’ – Jelenleg a legsötétebb rózsaszínű, népszerű fajta. – – ’Plena’ – Virágai tömveteltek, belül fehérek kívül halványrózsaszínűek. – – ’Pride of Rochester’ – Az előző fajtához hasonló, de keskenyebb szirmú. Deutzia × magnifica (D. scabra × D. vilmorinae) – Teltvirágú gyöngyvirágcserje Hasonló megjelenésű és igényű faj, amely a D. scabrától valamivel szélesebb leveleivel és tömzsibb, dúsabb, fehér színű virágfürtjeivel különbözik. 2. KÖZÉPMAGAS BOKRÚ FAJOK Deutzia × hybrida (D. discolor × D. longifolia) – Hibrid gyöngyvirágcserje Középtermetű (1–1,5 méteres), közepes igényű cserje, a D. scabráraemlékeztető, de keskenyebb és kisebb levelekkel, és rendkívül gazdagon nyíló, kezdetben élénkrózsaszín, majd az elnyílásban fehéresre fakuló virágokkal. – – ’Mont Rose’ – Szimpla virágú. – – ’Pink Pom-Pom’ – Telt virágú. Deutzia × elegantissima – Rózsaszínű gyöngyvirágcserje (D. purpurascens × D. sieboldiana) 1–2 m magas cserje, 5–8 cm hosszú, élesen fűrészes szélű,matt zöld levelekkel. Fehér virágai május–júniusban nyílnak. – – ’Rosealind’ – 1–1,5 m magasra nő. Ívesen elhajló vesszőin laza, oldalra álló bogernyőkben hozza sötétrózsaszín virágait. 3. ALACSONY BOKRÚ FAJ Deutzia gracilis – Kecses gyöngyvirágcserje 60–70 cm-es, vékony, felálló ágrendszerű cserje, május–júniusban nyíló fehér virágokkal. Hazája Japán. Alacsony, nyíratlan, virágzó sövények vagy alacsony cserjefoltok kialakítására alkalmas. – – ’Nikko’ – 50 cm magas, dúsan elágazó, gazdagon nyíló, fehér virágú cserje. A Deutzia nemzetség szaporítása: A nagytermetű fajok és fajtáik fás- vagy zölddugványozással, az apró termetű, vékony vesszejűek nyár eleji zölddugvánnyal szaporíthatók.

clxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Deutzia fajok

clxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Deutzia és Philadelphus levéltípusok 4.1.26.3. Philadelphus – Jezsámen, hamisjázmin A mintegy 70 fajt számláló nemzetség május–júniusban nyíló virágairól kapta magyar nevét, amelyek illata a szubtrópusokon élő valódi jázminok (pl. a Jasminum grandiflorum) illatára emlékeztet. A XIX. század második clxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése felének és a XX. század elejének egyik divatnövénye volt. Ekkoriban Nyugat-Európában igen intenzíven nemesítették: rengeteg fajtáját hozták létre, amelyek nagy része hibrid, sokszor ismeretlen származással. Érthető ezért, hogy Magyarországon is elég sok, egymással néha teljesen azonos díszt adó és igényű Philadelphus fajt és fajtát ültetnek. Közülük csak egy-egy típus legfontosabb képviselőjét ismertetjük.

1.

2.

3.

●

A virágok egyszerűek

2.

●● A virágok teltek

Ph. × virginalis

●

Ph. pubescens

A vesszők kérge sárgásszürke, nem hámlik

●● A vesszők kérge sötétbarna, részletekben lehámló

3.

●

Ph. × polyanthus

1 m-es cserje. Levele 3–3,5cm hosszú

●● 2–3m-es cserje. Levele 4,5–9cm hosszú

Ph. coronarius

Philadelphus coronarius – Közönséges jezsámen 2–3m magas cserje, erősen illatos, fehér virágokkal. Vesszőinek kérge sötétbarna, kissé hámló. Hazája Olaszországtól a Kaukázusig terjed. Magyarországon az egyik legrégebben és leggyakrabban ültetett Philadelphus faj, közepes szárazságtűréssel. Philadelphus pubescens – Molyhoslevelű jezsámen 3–5m magas, erőteljes növekedésű cserje, leveleinek fonáka sűrűn szürkeszőrös, a vesszők kérge világos színű, nem hámlik le. Tejfehér virágai nem illatosak, és a közönséges jezsámennél 1–2héttel később, június végénjúlius elején nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Szárazságtűrő faj. Philadelphus × polyanthus – Éplevelű jezsámen (? Ph. insignis × Ph. lemoinei) 1 m körüli, kislevelű cserje. A vesszők gesztenyebarnák, lehámlók. Rengeteg 3cm átmérőjű, kereszt alakú, egyszerű, fehér virágot hoz. Philadelphus × virginalis – Teltvirágú jezsámen (Ph. lemoinei × ? Ph. nivalis ’Plenus’) Többszörös keresztezés eredményeként létrejött fajtacsoport, mely fajtáinak közös tulajdonsága a telt, illatos virág. Termetben, levélszabásban és ökológiai igényekben eltérnek egymástól. Az alacsony (1–1,5m-es) fajták viszonylag igényesek, az erős növekedésűek (2–2,5 m) a Ph. coronariushoz hasonlóan edzettek. – – ’Albâtre’ – 1,2–1,5m magas, széles termetű, kis levelű fajta, 5–7-esével álló, hófehér, telt virágokkal. – – ’Girandole’ – 1–1,5 m-es, lassú növekedésű cserje, tejfehér, telt, 3–5cm átmérőjű virágokkal. Már fiatalon is dúsan nyílik. – – ’Schneesturm’ – 1,5–2,5 m magas, gyors növekedésű. Középnagy, hófehér virágai teltek. Néha az angol ’Snowflake’ néven is forgalmazzák. A Philadelphus nemzetség szaporítása: Fásdugványozás az erős növekedésűeknél, vagy nyár eleji zölddugványozás a kisebb termetűeknél. clxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Philadelphus fajok

4.1.27. Calycanthaceae – Fűszercserjefélék 4.1.27.1. Calycanthus – Fűszercserje Calycanthus floridus – Illatos fűszercserje 1,5–2 m magas, lombhullató cserje. 4–5 cm széles virágai június–júliusban nyílnak. A nagyszámú bordóvörös lepellevél csúcsa hamar beszárad. Hazája az USA délkeleti részén van. Sok keskeny lepellevélből álló, szamócaillatú virágával és illatos, sötétzöld levelével díszít. Üde, tápdús talajba, napos, védett helyre egyesével ültessük. Szaporítása: Hajtás-, esetleg fásdugványozás, mert magot keveset hoz.

4.1.28. Grossulariaceae – Ribiszkefélék 4.1.28.1. Ribes – Ribiszke

1.

2.

●

A levélfonák molyhos, mirigyes. A virág rózsaszín R. sanguineum vagy piros

●● A levélfonák kopasz. A virág sárga vagy sárgászöld

2.

●

A virágok aprók, zöldessárgák. A termés piros

R. alpinum

●● A virágok nagyobbak, sárgák. A termés fekete

R. aureum

Ribes aureum – Arany ribiszke 1,5–2 méteres, terjedő tövű cserje. Illatos, sárga virágai április–májusban nyílnak, fekete termése júliusban érik. Lombja igen korán (augusztus végén) színesedik és hullatni kezdi.

clxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Amerika nyugati része. Magyarországon gyakran ültetett, szárazságtűrő faj, gyenge sziken is megél. Laza talajt és napos fekvést kedvel, árnyékban gyengén fejlődik. A gyümölcstermesztésben a köszméte magastörzsű alanyaként használják.

Ribes levéltípusok Ribes alpinum – Alpesi ribiszke 1–2 méteres, sűrű, vékony ágrendszerű, gömbölyded cserje. Április–májusban nyílnak apró, zöldessárga virágai. Kétlaki faj. Termése sötétpiros. Hazája Európa és Szibéria hegyvidéki erdői. Hazánkban néhol az Északi-középhegységben, bükkösök szélén, szurdokerdőkben tenyészik. Közepesen szárazságtűrő növény, melyet főleg korai kihajtása és jó árnyéktűrése tesz értékessé. – – ’Schmidt’ – 1–2 m magas, felfelé törő növésű, tömött bokrú cserje. Hímivarú. – – ’Soroksár’ – Hazánkban szelektált, gyorsan növő és terebélyes bokrú, hímivarú fajta. Ribes sanguineum – Vérvörös ribiszke 1–2 méteres cserje. Ágai, levelei a fekete ribiszkéjére emlékeztetnek. Piros virágai lelógó, laza fürtben április– májusban nyílnak. Termése kékesfekete. Hazája Észak-Amerika nyugati része. Igényes faj, nyirkos talajon kissé fagyérzékeny. A meszes talajt nem szereti. – – ’King Edward VII’ – A fajták közül főleg ez a sötétpiros virágú terjedt el. A Ribes nemzetség szaporítása: Zölddugványozással minden faj szaporítható, a R.alponum és R. aureum fásdugványozással is. Az alapfajokat néha magról vetik.

clxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ribes fajok

4.1.29. Rosaceae – Rózsafélék Kertészeti szempontból talán a legfontosabb növénycsalád. Gyümölcsfáink java része, de virágos díszfáink, díszcserjéink nagy hányada is e családba tartozik. Képviselőik hazájukban többnyire az erdők alsó koronaszintjében vagy szélén élnek, ritkábban cserjések, bozótosok növényei.

1.

2.

●

A termés tüsző

2.

●● A termés más

5.

●

3.

A levelek egyszerűek clxvii

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek 3.

●

Sorbaria

A levelek karéjosak, tövükben hamar lehulló pálhákkal Physocarpus

●● A levelek nem, vagy csak kissé karéjosak, tövükben 4. pálhák nincsenek 4.

●

A virágok 5–10 mm-esek. A termés apró tüsző

Spiraea

●● A virágok 3–5 cm szélesek. A termés (4–)5 nagyobb Exochorda tüszőre széteső, tokszerű 5.

●

A magház alsó állású

6.

●● A magház felső állású 6.

●

13.

A magvakat körülzáró termőlevelek érés idején 7. kőkemények. A termés 1–5 magvú

●● A termőlevelek éréskor vékony pergamenszerűek. A 9. termés 1–5 rekeszű alma, rekeszenként 1 vagy több maggal 7.

●

A levelek ép szélűek vagy csak ritkán finoman Cotoneaster fűrészesek. A hajtások nem tövisesek

●● A levelek széle csak ritkán ép. A hajtások többnyire 8. tövisesek 8.

9.

●

Örökzöld cserje. Termő 5

Pyracantha

●● Lombhullató cserje. Termő 1–5

Crataegus

●

Sorbus

A virágzat sátorozó buga vagy bogernyő

●● A virágzat ernyő vagy fürt 10. ●

10.

A termő 1–2 magvú

11.

●● A termő 4 vagy több magvú 11. ●

Chaenomeles

A magház és a termés 2–5 rekeszű. A virágzat ülő, 12. sátorozó fürt

●● A magház és a termés 6–10 rekeszű. A virágzat rövid Amelanchier fürt 12. ●

A bibeszálak az aljukon ± összenőttek. A portokok Malus sárgák

●● A bibeszálak aljukon is szabadok. A portokok pirosak Pyrus 13. ●

A termőlevél többnyire sok, nem csontosodó. A csésze 14. maradó

clxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A csontosodó termőlevél száma többnyire 1(–2–5). A Prunus csésze lehulló 14. ●

A vacok lapos vagy domború

15.

●● A vacok gömbös vagy serleg alakú, a termők ennek Rosa belsejében állnak 15. ●

Termő 2–5. A levelek egyszerűek, tagolatlanok

16.

●● Termő sok. A levelek többnyire tagoltak vagy Potentilla összetettek 16 ●

A levelek szórt állásúak

Kerria

●● A levelek átellenesek

Rhodotypos

4.1.29.1. Spiraea – Gyöngyvessző I. A lombfakadás előtt, illetve ezzel egy időben, közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó fajok

1.

2.

●

A virágok tömveteltek

S. prunifolia

●● A virágok egyszerűek

2.

●

S. × arguta

A kifejlett levél fonáka kopasz

●● A levél fonáka rásimuló selymes szőrös

S. × cinerea

II. A lombfakadás után a vesszők oldalrügyeiből fejlődő rövid, leveles hajtósokon nyíló fajok

1.

2.

●

A hajtások szögletesek, cikkcakkosan növők

●● A hajtások ± hengeresek, egyenesen növők

2.

●

3.

A virágzat egyszerű, ernyőszerű

●● A virágzat összetett, bogernyő 3.

●

6.

A levelek ép szélűek, csak a csúcs felé ritkán 4. fogazottak

●● A levelek széle az alsó harmadtól durván fűrészes 4.

S. chamaedryfolia

●

5.

A hajtások szögletesek, a levelek 1–3 cm hosszúak, a S. nipponica hajtás végén kerekdedek, lekerekített csúcsúak

●● A hajtások hengeresek, a levelek 3–5 cm hosszúak, S. media tojásdadok, hegyes csúcsúak 5.

●

A levelek hosszúkásak vagy lándzsásak, a fonákon S. cantoniensis kiálló szárnyas erezettel

clxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A levelek rombos tojásdadok, gyakran kissé 3–5 S. × vanhouttei karéjúak 6.

●

A porzók a szirmoknál hosszabbak. Felálló ágú

S. betulifolia

●● A porzók hossza a szirmokéval megegyezik. Elterülő S. decumbens bokrú III. Nyáron, az az évi hajtások végén nyíló fajok

1.

2.

●

A virágok ± széles, lapos sátorvirágzatban nyílnak

S. × japonica

●● A virágzat 10–20 cm hosszú, ± keskeny buga

2.

●

S. salicifolia

A levelek kopaszak

●● A levelek molyhos szőrösek

S. × billardii

A lombhullató nemzetség képviselői három nagy csoportba sorolhatók a virágzási idő és a virágzat jellege szerint: 1. A lombfakadás előtt közvetlenül a vesszők oldalrügyeiből virágzó, 2. A lombfakadás után a vesszők oldalán fejlődött rövid, leveles hajtásokon virágzó, 3. A nyár folyamán az az évi hajtásvégeken virágzó fajok. 1. A LOMBFAKADÁS ELŐTT, ILLETVE EZZEL EGY IDŐBEN, KÖZVETLENÜL A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL VIRÁGZÓ FAJOK A csoportba tartozó fajok április végén, május elején fehéren nyílnak. A virágok egyszerű ülőernyőkben fejlődnek a vesszők oldalán. Spiraea prunifolia – Szilvalevelű gyöngyvessző 2–3 m-es, felálló, laza ágrendszerű cserje. 1 cm-es, fehér virágai tömveteltek. Hazája Kína. Érdekessége, hogy a fajként ezt a régóta dísznövényként termesztett, teltvirágú formát írták le, és csak később bukkantak rá Kína Hupeh tartományában a szimpla virágú, szerény díszű, vad alakjára. A legszebb, de legigényesebb gyöngyvessző. Párás klímát és savanyú talajt igényel. Meszes talajon sínylődik, súlyosabb esetben el is pusztul. Hazánkban nagyobb kertészeti jelentőséggel bír az alábbi két, hibrid származású faj. Spiraea × arguta (S. thunbergii × S. multiflora) – Élesfogú gyöngyvessző 1,5m körüli magasságú, vékony, felálló ágrendszerű cserje. Levelei aprók (2–4 cm-esek), élénkzöld színűek, keskeny lándzsásak vagy keskenyen visszástojásdadok, szélük fűrészes. Fehér virágait április–május elején a vesszők teljes hosszában igen dúsan hozza. Jó kerti viszonyokat igénylő faj: savanyú talajt és rendszeres vízellátást kedvel. A mészre kissé érzékeny. Spiraea × cinerea (S. cana × S.hypericifolia) – Hamvas gyöngyvessző Az előző fajjal gyakorlatilag azonos időben és hasonlóan gazdagon virágzó, de annál lényegesen edzettebb. Hazánkban a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik. Vékony vesszői felfelé törnek, majd oldalra hajlanak, termete ettől inkább félgömb alakú. Levelei a S. × arguta leveleivel azonos méretűek és formájúak, de ép szélűek, színükön és fonákukon egyaránt finoman selyemszőrösek (hamvasak).

clxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Grefsheim’ – A legismertebb megegyeznek. Nem mészérzékeny.

fajta.

Tulajdonságai

az

alapfajéval

Tavasszal virágzó Spiraea fajok 2. A LOMBFAKADÁS UTÁN A VESSZŐK OLDALRÜGYEIBŐL FEJLŐDŐ RÖVID, LEVELES HAJTÁSOKON NYÍLÓ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozók az előző csoporthoz hasonlóan fehér virágúak, tavasszal nyílnak, de azoknál később, a lombfakadás után, május közepén-végén. Többségük a hazánkéhoz hasonló klímájú vidékekről származik, ahol a félszáraz erdők cserjeszintjében vagy szélein él vadon. Spiraea media – Szirti gyöngyvessző 1–1,5 méter magas, tarackokkal terjedő tövű cserje. Hosszúkás tojásdad levelei fonákukon gyéren szőrösek, a Mecsekben és a Pilisben élő S. m. var. oblongifoliáé kopaszok. Viszonylag későn, júniusban virágzik. Védett faj! clxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Délkelet-Európa és Ázsia. Magyarországon az alacsonyabb hegyvidékek sziklás lejtőin, sziklagerincein alkot összefüggő cserjéseket. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő növény. Terjedő tövével rézsűk megkötésére is alkalmas. Spiraea chamaedryfolia – Cserlevelű gyöngyvessző Az előző fajhoz hasonló termetű, tarackoló cserje. Hajtásai szögletesek, kopaszak, zegzugosan ide-oda hajlók. 4–6 cm-es, ékvállúan tojásdad levelei hegyes csúcsúak, durván fűrészesek, virágai csontfehérek. – – var. ulmifolia – Szillevelű gyöngevessző – A tőalaknál erősebb növésű. A hozzá igen hasonló S. × schinabekiivel (és a gyengébb növekedésű alapfajjal) együtt kiváló szárazságtűrő, erős tarackjaival rézsűk megkötésére alkalmas. Spiraea betulifolia – Nyírlevelű gyöngyvessző 50–80 cm-es, tömött bokrú cserje. Széles tojásdad, lekerekített csúcsú, ékvállú, csipkés szélű levelei felül sötét-, alul szürkészöldek. Fehér virágai 3–6 cm átmérőjű bogernyőkben júniusban nyílnak. Hazája Északkelet-Ázsia, Japán. Humuszos, üde talajba, intenzíven gondozott kertbe, sziklakertbe, tetőkertbe való. Spiraea decumbens – Karintiai gyöngyvessző 20–30 cm magas, 40–50 cm széles törpecserje, vékony, drótszerű hajtásokkal, vesszőkkel. A fehér virágok a leveles hajtások csúcsán 3–5 cm széles, ernyőszerű virágzatban júniusban nyílnak. Hazája Karintia, Dél-Tirol. Napos vagy félárnyékos helyre, normál vagy mérsékelten száraz talajba ültessük. Sziklakertbe, virágvályúba, házikertbe kisebb foltokban talajtakarónak telepítsük. Spiraea × vanhouttei (S. cantoniensis × S. trilobata) – Kerti gyöngyvessző 1,5–2 m magasra növő, mereven felálló ágú cserje, ami edzettsége és igénytelensége révén a legszélesebb körben elterjedt. Alkalmas nyírott vagy nyíratlan sövénynek, térhatároló cserjefoltok kialakítására, de szoliterként is jól mutat.

clxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Spiraea levéltípusok Spiraea nipponica – Nipponi gyöngyvessző

clxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Ez a 1,5–2,5 m magas, gömbölyded cserje nemrég került kultúrába. Edzettsége megközelíti a S. × vanhoutteiét,de annál jóval látványosabban és gazdagabban virágzik, ezért szoliternek vagy térhatároló cserjének alkalmasabb. Hazája Japán. – – ’Halward’s Silver’ – Alig egy méter magas, bokros termetű, ellaposodó tetején közel egy síkban elhelyezkedő fehér virágokkal. Talajtakarónak vagy alacsony jelzősövénynek alkalmas. – – ’Snowmound’ – A típusnál valamivel alacsonyabb (1,5 m), tömöttebben és gazdagabban virágzik. Jelenleg a legelterjedtebb fajta. Spiraea cantoniensis – Kantoni gyöngyvessző 1,5 m körüli, széthajló ágú, félgömb alakú cserje. Levelei 3–6 cm-esek, széles lándzsásak, mélyen fűrészesek. Virágai valamivel nagyobbak, mint az eddig felsorolt fajoké. Hazája Dél-Kína (Kanton). – – ’Lanceata’ – Telt virágú fajta. Az alapfajnál ugyan gyengébb növekedésű és kissé fagyérzékeny, de sokkal mutatósabb. Normál kerti viszonyokat, napos vagy félárnyékos fekvést kíván.

Spiraca cantoniensis ’Lanceata’ 3. NYÁRON, AZ AZ ÉVIHAJTÁSOK VÉGÉN NYÍLÓ FAJOK Az előző két csoport fehér vagy csontszínű virágaival ellentétben a harmadik csoport képviselőinek virágai többségében rózsaszínűek vagy csaknem pirosak, és csak néhány fajnál vagy fajtánál fehérek. Közös tulajdonságuk, hogy üde, némely esetben nyirkos talajt kedvelnek, és az erősen meszes talajra érzékenyek. Megjelenését tekintve a csoport két további alcsoportra osztható: • lapos, széles sátorvirágzatúak, • hengeres vagy megnyúlt kúpos bugavirágzatúak. 3.1. LAPOS SÁTORVIRÁGZATÚ FAJOK Spiraea japonica (S. × bumalda) – Japán gyöngyvessző

clxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 60–120 cm magas, gömbölyded cserje. Levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, tavasszal, kihajtáskor barnáspirosak. Nagy, lapos bogernyőkben csoportosuló rózsaszín virágai június végétől több hullámban nyílnak egészen augusztus végéig. Hazája Japán. Igényes növény, az átlagosnál kissé nyirkosabb talajokat is kedveli. Elsősorban az intenzíven fenntartott kertekbe (házikert, kiemelt közpark stb.) való, ahol szoliternek, virágos cserjefoltnak vagy szabadon növő jelzősövénynek ültethető. A dúsabb virágzás érdekében ajánlatos a vesszőket tavasszal rövidre visszametszeni. Újabban ide sorolják a korábban önálló fajnak tekintett, alacsonyabb termetű Spiraea × bumaldat fajtáival együtt. Ezeket a leírásoknál jelöljük.

clxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

clxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Spiraea japonica Sötétrózsaszín virágúak – – ’Anthony Waterer’ (S. × bumalda ’A. W.’) – Virága bíboros rózsaszínű, leveleinek egy része rózsaszínes-fehéresen tarka (csíkozott a vírusfertőzéstől). Erősen mészérzékeny, igényes fajta. – – ’Atrosanguinea’ – Virágai sötétvörösek. – – ’Crispa’ (S. × bumalda ’C.’) – Élesen fűrészfogas levelei fodrosak. – – ’Froebelii’ (S. × bumalda ’F.’) – A típusnál erőteljesebb növekedésű és edzettebb. Levelei szélesebbek, kihajtáskor és ősszel bronzos színűek. Virágai sötét liláspirosak. – – ’Ruberrima’ – Sötétrózsaszín virágú. Világosrózsaszín virágú – – ’Little Princess’ – Törpe növekedésű, világos rózsaszín virágú. Fehér és rózsaszín virágú – – ’Shirobana’ – Virágai részben fehérek, részben rózsaszínűek, részben pirosak, így igen kellemes összhatást nyújtanak. Nyugat-Európában és nálunk is divatnövény. Sárga lombúak – – ’Golden Princess’ – Mint a ’Little Princess’, de a levelei sárgásak. Napégésre nem érzékeny. – – ’Goldmound’ – A napjainkban divatos, viszonylag nagy számú sárga lombszínű fajták közül a legkedveltebb. Alig 0,5 m-es, tömött félgömb alakú, virágai pirosak. 3.2. HENGERES VAGY KÚPOS BUGAVIRÁGZATÚ FAJOK Spiraea salicifolia – Fűzlevelű gyöngyvessző 1,5 méteres, felálló ágú, tarackokkal terjedő, terebélyes cserje. Rózsaszín virágai június–júliusban nyílnak. Hazája Délkelet-Európától Japánig terjed. Nálunk a Nyugat-Dunántúlon lápos, vizes területeken, savanyú talajon él vadon. Védett! Erősen mészérzékeny. Tájfásításnál lehet szerepe, egyéb kertészeti jelentősége nincsen. Spiraea × billardii (S. douglasii × S. salicifolia) – Pirosvirágú gyöngyvessző Az előző fajtól valamivel tartósabb és gazdagabb virágzásával, szürkészölden molyhos levélfonákával és valamivel jobb mésztűrésével különbözik. Kertészetileg közepesen fontos. Elsősorban az ország nyugati részein és a Nyírségben telepítik széles körben. A Spiraea nemzetség szaporítása: Az erős növésű fajokat fás-, a gyengébb növekedésűeket általában nyár eleji zölddugványozással szaporítják.

clxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 4.1.29.2. Sorbaria – Tollasgyöngyvessző A nemzetség képviselői Észak- vagy Kelet-Ázsiában honos cserjék, páratlanul szárnyaltan összetett levelekkel és a hajtások végén fejlődő, nagy, laza bugavirágzatokkal. Nálunk két faja terjedt el:

1.

●

A levélkék 1,5 cm-nél szélesebbek, kétszeresen S. sorbifiolia fűrészesek

●● A levélkék 1,5 cm-nél keskenyebbek, egyszeresen S. aitchisonii fűrészesek Sorbaria sorbifolia – Északi tollasgyöngyvessző 1–1,5 m magasra nő, gyökérsarjaival idővel kiterjedt sarjtelepet alkot. Fehér virágai július–augusztusban végálló bugákban nyílnak. Hazája Észak-Ázsia. Kertben összefüggő virágos foltok létesítésére vagy rézsű megkötésére alkalmas. Sorbaria aitchisonii – Afganisztáni tollasgyöngyvessző 2–3 m magasra nő és csak alig sarjadzik. Összetett levélzetében az egyes levélkék az előző fajénál valamivel keskenyebbek, virágai június–júliusban nyílnak. Hazája Afganisztán, Kasmír. Mindkét faj közepesen szárazságtűrő, napra vagy félárnyékba alkalmas. A Sorbaria nemzetség szaporítása: téli gyökérdugványozással vagy a gyenge oldalhajtások júliusi zölddugványozásával, néha pedig üveg alatti magvetésről történik. 4.1.29.3. Physocarpus – Hólyagvessző Physocarpus opulifolius – Bangitalevelű hólyagvessző 1,5–2 m magas, sűrűn ágas cserje, az idősebb ágakról jellegzetesen nagy, összefüggő darabokban hámló kéreggel. Csontfehér virágai, június–júliusban, 3–5 cm átmérőjű bogernyőkben nyílnak. Hazája Észak-Amerika középső és keleti része. Klímánkat és talajainkat jól tűri, napra és félárnyékba egyaránt alkalmas tömegcserje. – – ’Diabolo’ – Sötétpiros levelű új (és védett) fajta. – – ’Luteus’ – Feltűnő díszt ad a sárgán kihajtó fajta, mely az alapfajnál valamivel gyengébb növekedésű, de ahhoz hasonlóan edzett. Szaporítása: fásdugványozás, nyár közepi zölddugványozás, ritkábban (tavaszi) magvetés üveg, ill. fólia alá.

clxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Physocarpus opulifolius

Physocarpus levéltípusok 4.1.29.4. Exochorda – Gyöngycserje

1.

●

Porzó 15. A szirom a köröm elkeskenyedik. 3–5 m-es cserje

felé

hirtelen E. racemosa

●● Porzó kb. 20. A szirom a köröm felé fokozatosan E. × macrantha keskenyedik el. 1–1,5 m-es cserje ’The Bride’ Exochorda racemosa – Fürtös gyöngycserje

clxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A nemzetség nálunk legelterjedtebb képviselője. 3–5 m magasra növő, lombhullató, terebélyes cserjék. Fő értéküket a májusban nyíló hófehér virágai adják, de ötbordás, papsapkára emlékeztető, tokszerű tüszőtermésük is érdekes téli dísz. Rendszeresen csíraképes magot terem. Hazája Kína. Klímánkat jól tűri, a szélsőségek kivételével gyakorlatilag mindenhol telepíthető. Kórokozók, kártevők nem bántják.

Exochorda racemosa clxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sorbaria és Exochorda levéltípusok Exochorda × macrantha ’The Bride’ – Dúsvirágú gyöngycserje (E. korolkowii × E. racemosa) Csak –1,5 m magasra nő és igen gazdagon virágzik. Új hibrid fajta.

clxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az Exochorda nemzetség szaporítása: tavasszal magvetéssel a szabadba (az alapfajt), vagy a nyár elején zölddugványozással (a fajtát). 4.1.29.5. Cotoneaster – Madárbirs Lombhullató vagy örökzöld, közepes vagy alacsony termetű, kecses ágrendszerű cserjék. Május júniusban nyíló rózsaszínesfehér virágaik – 1–2 kivételtől eltekintve – aprók, nem mutatnak, őszi terméstömegük viszont rendkívül látványos. Klímánkat jól tűrik, kiváltképp a lombhullatók. Parkjainkban, de a faiskolákban is elég sok fajjal és fajtával találkozunk. Az almatermésűeket károsító tűzelhalásra (Erwinia amylovora) azegyes fajok különböző mértékben érzékenyek. A túlzott fogékonyság miatt egyelőre a C. bullatus, C. franchetii, C. lucidus, C. microphyllus, C. salicifolius és C. × watereri termesztését tiltották be, de elképzelhető, hogy ez a „feketelista” a jövőben változik. I. Lombhullató fajok I/A. Nagylevelű fajok (Alevél 3–5 cm-es vagy nagyobb)

1.

2.

3.

4.

●

A levéllemez sima felületű

2.

●● A levéllemez hólyagos felületű

C. bullatus

●

3.

A levél fonáka szőrös

●● A levél fonáka kopasz

C. multiflorus

●

C. nebrodensis

A levéllemez felül is ± szőrös

●● A levéllemez felül kopasz v. lekopaszodó

4.

●

C. integerrimus

A termés piros

●● A termés bíborfekete

C. niger

I/B. Kislevelű fajok (Alevél 1–2,5 cm hosszú)

1.

2.

3.

●

Elfekvő ágú cserje

C. horizontalis

●●

Felálló ágú cserje

2.

●

A levél fonáka szőrös

C. dielsianus

●●

A levél fonáka kopasz

3.

●

A termés piros

C. divaricatus

●●

A termés fekete

C. nitens

II. Örökzöld fajok II/A. Nagylevelű faj

1.

●

A levél 3–8 cm hosszú, kihegyezett ellipszis alakú, C. salicifolius felálló vagy elfekvő ágú cserje

II/B. Kislevelű fajok (Alevél 2 cm-nél rövidebb, visszás tojásdad. Elfekvő ágú cserjék) clxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

2.

●

A hajtások legyökeresednek

2.

●● A hajtások nem gyökeresednek le

3.

●

C. dammeri

A levél 2–3(–5) cm-es, igen rövid nyelű

●● A levél 1–2 cm hosszú, a nyél 4–8 mm-es 3.

4.

●

C. radicans

A levél 2–3 cm hosszú, visszás tojásdad. Erős C. × suecicus növekedésű cserje ’Skogholm’

●● A levél 5–8 mm-es. Törpecserje

4.

●

C. congestus

A levél fonáka fehéres, kopasz

●● A levél fonáka szürkésfehér, szőrös

C. microphyllus

1. LOMBHULLATÓ FAJOK A lombhullató madárbirsek többsége a hazánkéhoz hasonló éghajlati körülmények közül, a félszáraz tölgyeseknek megfelelő társulásokból került hozzánk. Klímánkat ezért kiválóan tűrik; parkokba telepített növényekről a madarak által széthordott magokkal néha maguktól is terjednek. Származásukat, morfológiai bélyegeiket tekintve az alábbi típusokba sorolhatjuk őket: 1.1–1.2. Nagylevelű fajok 1.3–1.4. Kislevelű fajok 1.1. NAGYTERMETŰ (2–4 m), NEM ŐSHONOS FAJOK Cotoneaster bullatus – Hólyagoslevelű madárbirs 2–3 m magas cserje. Fénytelen sötétzöld, hólyagos felületű, 3–8 cm-es levelei ősszel pirosra színeződtek. Kissé pirosas virágai május–júniusban nagy tömegben nyílnak. Borsónyi, fényespiros termései augusztus– szeptemberben érnek. Hazája Nyugat-Kína. Normál talajba, napos helyre való. Dús termésdísze miatt az egyik legszebb madárbirs. A levéltetű gyakran károsítja. Cotoneaster multiflorus – Dúsvirágú madárbirs A nemzetség nálunk telepített képviselői közül eza legnagyobb termetű: 2–3 m magas, széles, gömbölyded bokorrá nő. Különleges értéke még a gazdag júniusi virágzás: félgömb alakú, kellemetlen szagú, fehér virágzatai a gyöngyvesszőkéére emlékeztetnek. Levelei elég nagyok (4–5 cm-esek), kihajtáskor enyhén molyhosak, később lekopaszodnak. Piros termése ősszel érik és a többiekéhez viszonyítva hamar lehull. Hazája a Kaukázustól Nyugat-Kínáig terjed. Nálunk a szélsőségek kivételével bárhova telepíthető, napra és félárnyékba egyaránt.

clxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cotoneaster multiflorus

Lombhullató Cotoneaster fajok 1.2. KÖZÉPTERMETŰ (1–2 m), ŐSHONOS MADÁRBIRSEK Három faj tartozik ebbe a csoportba: Cotoneaster integerrimus – Szirti madárbirs Cotoneaster nebrodensis (C. tomentosus) – Molyhos madárbirs clxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Cotoneaster niger – Fekete madárbirs Közös tulajdonságuk az 1–2 m magas termet, a fonákjukon és gyakran a színükön is sűrűn molyhos, viszonylag nagyméretű (4–5 cm-es) levelek, és a gyakran szőrös, fiatal hajtások. Hazánkban száraz, meleg, köves helyeken, karsztbokorerdőkben fordulnak elő vadon. Mindhárom faj védett növény, díszértékük elmarad a többi Cotoneaster fajétól. Díszfaiskolai forgalomban nem találkozunk velük. 1.3. ELFEKVŐ, KISLEVELŰ TÍPUS Cotoneaster horizontalis – Kerti madárbirs A legismertebb és legkedveltebb lombhullató madárbirsünk. Kecses ágrendszerével, csodás lombszínével sokoldalúan felhasználható: szoliterként, sziklakertbe, rézsűmegkötésre vagy talajtakaró foltok kialakítására. Hazája Nyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő és mérsékelten árnyéktűrő faj, jól bírja a városi levegőt. 1.4. APRÓ, TOJÁSDAD LEVELŰ, 1,5–2 m MAGAS FAJOK Cotoneaster divaricatus – Ragyogólevelű madárbirs Kopasz, hegyes levelű, piros termésű. Hazája Közép- és Nyugat-Kína. Cotoneaster nitens – Fényeslevelű madárbirs Az előzőhöz hasonló, de feltűnően sima, sötétzöld, tompa csúcsos levelű, és előbb piros, majd feketésbordó termésű. Hazája Nyugat-Kína. Cotoneaster dielsianus – Dústermésű madárbirs Kissé ráncolt, fonákán erősen molyhos levelű, piros termése lapított gömb alakú. Hazája Közép- és NyugatKína. A klímánkat mindegyik faj kiválóan bírja, napra vagy félárnyékba egyaránt telepíthetők. 2. ÖRÖKZÖLD (HELYESEBBEN TÉLIZÖLD) FAJOK A nálunk is telepíthető örökzöld madárbirsek a lombhullatóknál lényegesen igényesebbek: jó talajt, nyáron rendszeres vízellátást, lehetőleg párás mikroklímát és inkább félárnyékos, mint napos fekvést kívánnak. Napra telepítve állományszerűen alkalmazzuk őket, így kevésbé károsodnak a téli napsütés okozta élettani szárazságtól vagy a hidegektől. Az alább tárgyalt fajok – a hibridek kivételével – mind Kínából származnak. Cotoneaster salicifolius – Fűzlevelű madárbirs 2–4 m-es, rendkívül alakgazdag faj, melynek a közelmúltig a következő fajtái voltak faiskolai forgalomban: – – ’Gnom’ – Laposan a földre fekvő, tömött növekedésű fajta, apró, fényes levelekkel. Házikertbe, sziklakertbe vagy (téli takarás mellett) kőedénybe alkalmas. – – ’Herbstfeuer’ – Földre fekvő ágrendszerével 50–60 cm magas, hullámos szőnyeget alkot. Ősszel piros terméstömegével és részben pirosra színeződő lombjával díszít. Viszonylag gyorsan nő, intenzív zöldfelületeken talajtakarónak alkalmas. A C. salicifolius lombozata nálunk közepesen fagytűrő. A tél különösen a felálló termetűeket sújtja. Az elfekvő alakok a hó védelmében többnyire sikeresen áttelelnek. Mint korábban említettük, a faj és fajtáinak termesztését a tűzelhalás iránti fogékonyság miatt betiltották, de a korábban kiültetett növények a kertekben, parkokban még megtalálhatók.

clxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cotoneaster levéltípusok

clxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Örökzöld Cotoneaster fajok és fajták Cotoneaster dammeri – Szőnyeg-madárbirs A levelek színe fénylő, a fonákokon az erek (különösen a főér) erősen kiemelkedik, a májusban nyíló apró, fehér virágok többnyire egyesével állnak. – – ’Major’ (C.d. var. radicans) – Azalapfajnál erősebb növekedésű, nagyobb levelű. Ágai, hajtásai a földre fekszenek. Kitűnő, de igényes talajtakaró. Cotoneaster ’Bella’ A C. dammeri ’Major’-hoz hasonló, de annál nagyobb levelű, robusztusabb termetű és edzettebb magyar fajta. 30–40 cm vastagságú örökzöld gyepet alkot. Elsősorban házikertbe való, de intenzív közparkban is megállja a helyét. Cotoneaster × suecicus ’Skogholm’(C. dammeri ’Skogholm’)– Svéd madárbirs 20–40 cm-es, elfekvő ágú cserje, 2–3 cm-es, visszás tojásdad levelekkel. Agresszív növekedésű fajta, az egyik legkiválóbb örökzöld talajtakaró. Egy átlagos (öntözött) közpark viszonyai közt évente 1–1,5 m-es hajtásokat nevel, és 1–2 év alatt 50–60 cm vastag, tömött szőnyeget alkotva minimális ápolással a terület gyommentesen tartható. Télen (és főleg napos fekvésben) a levelek egy része lefagy ugyan, de a többség zölden telel át. Egyetlen hátránya, hogy termésdísze nem túl dús. Cotoneaster ’Coral Beauty’ (C. dammeri ’Coral Beauty’)

clxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 40 cm körüli, elfekvő, sűrű ágú cserje, viszonylag kicsi (max. 2 cm-es), fénylő sötétzöld levelekkel és ősszel rengeteg piros terméssel. Cotoneaster radicans – Kúszó madárbirs A C. dammerihezigen hasonló megjelenésű (egy időben annak változataként forgalmazták), de levelei kisebbek (1–2 cm), felül tompa zöldek, fonákjukon az erek kevésbé kiemelkedők. A hajtások ívesen a földre hajlanak (40–60 cm-es hullámzó gyepet alkotók). Virágaik többnyire párosával állnak. Hazája Délnyugat-Kína. Elsősorban házikertben vagy intenzív parkban árnyéki gyeppótlónak alkalmas. – – ’Eichholz’ (C. dammeri ’Eichholz’) – Tömött növésű, talajtakarónak alkalmas. Cotoneaster microphyllus – Kislevelű madárbirs 20–70 cm között változó termetű, alacsony cserje. A faiskolák a földre fekvő, gyenge növekedésű, kerekded levelű var. cochleatus változatát forgalmazzák többnyire a faj nevén, házikerti felhasználásra. Cotoneaster congestus – Havasi madárbirs Visszahajló ágaival szorosan a földre vagy a sziklákra lapuló, lassú növekedésű cserje, 5–8 mm-es levelekkel. Házikertbe való (sziklakert, kőedény). A Cotoneaster nemzetség szaporítása: Az alapfajok magvetéssel szaporíthatók: az ősszel megszedett termések egészben elrétegezhetők, majd kora tavasszal a rétegező anyaggal (és az elkorhadt terméshússal) együtt vethetők. A magvak néha csak a 2. évben csíráznak ki. Ezt a módszert elsősorban a lombhullató fajoknál alkalmazzuk. Az örökzöldek (fajok és fajták) legelterjedtebb szaporításmódja a hajtásdugványozás: a C. dammeri fajtái a téli és kora tavaszi hónapok kivételével bármikor, a többi örökzöld faj júniustól augusztus végéig dugványozható. 4.1.29.6. Pyracantha – Tűztövis Pyracantha coccinea – Közönséges tűztövis 2–3 m magas, sűrű bokrú, tövises ágú cserje. 2–4 cm-es, örökzöld levelei tojásdadok, vékonyak. Fehér virágai rövid bugákban május–júniusban nyílnak. Borsónyi, korallpiros termései augusztus végétől sokáig díszítik a bokrokat. Hazája Dél-Európában és Kis-Ázsiában van; egyike a nálunk leggyakrabban felhasznált örökzöldeknek. Ebben nagy díszértéke mellett edzettsége és kezdeti gyors növekedése is szerepet játszik. Talaj iránt nem igényes, a közepes szárazságot jól elviseli. Tűri a városok szennyezett levegőjét, napon és árnyékban is megél. Lombja igazából csak télizöld, tél végére sokszor megbarnul vagy megvörösödik és részben lehullik. A hűvös nyarú országrészben és kemény teleken a hajtásai is visszafagyhatnak, de tőből újra kihajt. Elsősorban nagyvárosokban összefüggő cserjefoltok kialakítására alkalmas, de nyírott sövényt is nevelhetünk belőle. (Tövisei mindkét esetben átjárhatatlanná teszik.) – – ’Kasan’ – Kúpos, tömör növekedésű fajta, narancspiros, gazdag terméstömeggel. Párás klímában (az alapfajhoz hasonlóan) megtámadja a varasodás, és a terméseket elfeketítve elcsúfítja a bokrot. (Nagyvárosban a száraz, forró levegő miatt a fertőzés minimális.) A termelésből és felhasználásból fokozatosan kiszorítják a varasodás-ellenállásra és intenzívebb díszre szelektált kerti hibridek. Pyracantha hibridek Az utóbbi évtizedekben Nyugat-Európában és az USA-ban az új tűztövisfajták széles skáláját állították elő. A nemesítési cél a varasodás elleni ellenállóság és a díszérték növelése volt. A nálunk is telepíthető fajták a Pyracantha coccineanaknémely délkelet-ázsiai Pyracantha fajjal alkotott hibridjei. Közös tulajdonságuk a laza, „rácsos” ágrendszer, és az ágakat teljes hosszukban tömötten borító, apró termések tömege. Hajtásaik csak clxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése gyéren szőrözöttek, leveleik fényesebbek, a terméskocsány pedig (a P. coccinea szőrös kocsányához képest) kopasz. A fajták általában varasodás-ellenállók (a szülők nem, vagy alig érzékenyek, és a ritka ágállás miatt a termésen és lombozaton nem ül meg a pára, így nem tud a gomba megtelepedni). Az utóbbi években megjelent tűzelhalás sajnos a Pyracantha fajtákat is megtámadja, bár a Cotoneasterekhezképest sokkal kisebb mértékben.

Pyracantha’Orange Glow’

clxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Pyracantha coccinea ’Kasan’ Nálunk a legismertebbek: – – ’Golden Charmer’ – Termése mélysárga. – – ’Mohave’ – Termése sötétpiros, igen dús. – – ’Orange Charmer’, ’Orange Glow’ – Termésük narancsvörös. – – ’Red Column’ (P. coccinea ’Red Column’) – Felálló sudarat és fiatalon karcsú, később szélesebbé váló kúpkoronát nevel. Termése a P.coccineaéhozhasonlóan elég nagy és gömbölyded: évjárattól függően sötétvörös vagy narancspiros színű. Sűrűbb növésű és edzettebb fajta, mint az előbb felsorolt hibridek. – – ’Soleil d’Or’ – Termése citromsárga. – – ’Teton’ – Mereven felfelé törő habitusú, rengeteg sárgáspiros, sokáig az ágakon maradó terméssel. Sajnos fagyérzékeny. A felsoroltak a P.coccinea ’Kasan’ fajtánál sokkal díszesebbek, és elsősorban magánosan vagy ritka csoportokba ültessük. Összefüggő cserjefoltként való telepítésük során hátrány, hogy a gyér ágrendszer miatt cxc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése fiatal korban is gyomosodnak. A nedvesség és a talaj iránt valamivel igényesebbek, mint a P.coccinea, és a leveleik is hajlamosabbak a téli fagyásra. Legkényesebb a ’Teton’ (néha tövig visszafagy), elég kényes még a ’Soleil d’Or’ (lombja 2–3 évente lefagy). A Pyracantha nemzetség szaporítása: Zöld- vagy félfás dugványozás júniustól szeptemberig, vagy – ha a lomb még nem fagyott meg – egész december elejéig. Magvetéssel – bár jól csírázik – nem szaporítják.

Pyracantha és Chaenomeles levéltípusok 4.1.29.7. Chaenomeles – Japánbirs A lombfakadás kezdetén nyíló, nagy, viasszerű virágaikkal díszítő, közkedvelt cserjék. Ágaik tövisesek. Apró, sárga birsalmatermésük erősen illatos, de keserű, nem ehető (kompót ízesítésére viszont kiváló). Magyarországon két, Japánból származó alapfajjal, illetve azok hibridjeivel találkozhatunk.

1.

2.

●

A fiatal hajtások molyhosak vagy szőrösek. A vesszők 2. ± bibircsesek

●● A fiatal hajtások kopaszak, a vesszők nem bibircsesek

Ch. speciosa

●

Ch. japonica

A levelek 3–5 cm hosszúak, csipkés szélűek

●● A levelek nagyobbak, élesen fűrészesek

Ch. × superba

Chaenomeles japonica – Téglapiros japánbirs Mintegy méteresre növő, terjedő tövű cserje, élénk téglapiros virágokkal. Termései gömbölydedek, vesszői többé-kevésbé bibircsesek. A tiszta fajjal kertben viszonylag ritkán találkozunk, mert a későbbi, nemesített fajták díszértékben felülmúlják. Chaenomeles speciosa – Pompás japánbirs Az előzőnél gyakrabban fordul elő, különösen a régi kastélykertekben. 1,5–2m magas, csak kismértékben sarjadzó cserje, közepes növekedési eréllyel. Fiatal hajtásai kopaszak, vesszői nem bibircsesek. A magról szaporított alapfaj virágai többnyire pirosak vagy élénk rózsaszínűek, termése pedig hosszúkás, palackszerű. – – ’Brilliant’ – Világos- és sötétrózsaszín között váltakozó árnyalatú virágai egyszerűek. – – ’Nivalis’ – Virágai fehérek, egyszerűek. Erős növekedésű (2 m) fajta. cxci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Chaenomeles × superba (Ch. japonica × Ch. speciosa) – Bìbor japánbirs Az előző két faj keresztezéséből létrejött fajták csoportja. Termetük és egyéb morfológiai bélyegeik a két szülőfaj között állnak, jelenleg főleg az alacsony (1 m körüli) piros fajták vannak divatban. (’Elly Mossel’, ’Etna’, ’Crimson and Gold’ stb.) A japánbirsek jó vízellátású, tápdús talajt, napos vagy félárnyékos fekvést igényelnek. Érzékenyek a magas mésztartalomra. A robusztus termetű fajták fenntartásigénye minimális, idős korban radikális visszavágással jól ifjíthatók, miután gyökérről könnyen sarjadzanak. A Chaenomeles nemzetség szaporítása: A tiszta fajok magvetéssel szaporíthatók. A faiskolák időnként – tévesen – Ch. japonica vagy Ch. speciosa néven forgalmazzák a bizonytalan származású és változó virágdíszt adó magpopulációkat is. Az ősszel begyűjtött magot a terméshúsból kimosva elrétegezzük, majd tavasszal a szabadba vetjük. A fajtákat többnyire nyári zölddugvánnyal szaporítják, kisebb tételben feltöltéses bujtással, házilag pedig tőosztással vagy szemzéssel. 4.1.29.8. Pyrus – Körte A nemzetség tagjai száraz területek pionír fái vagy kiritkult tölgyesek elegyfái. Általában jól bírják a szárazságot (néha a sziket is), és díszértékük nem marad el a többi díszfa mögött. Májusban fehér virágtömegükkel, a nyár folyamán csillogó lombjukkal, ősszel pedig barnásvörös vagy lilásvörös színeződésükkel adnak kellemes díszt. Parképítészeti szempontból ezért az eddiginél több figyelmet érdemelnének. Elterjedésük egyik fő akadálya a goromba tövises ágrendszer (nehéz kezelni), valamint az, hogy a legtöbb faj ritkás karógyökérzetet nevel, és sorfává nevelve rosszul tűri az átültetést. Ez utóbbi alól kivétel a dúsan elágazó gyökerű P. betulifolia és a P.calleryana, amelyek ezért alanyként is érdekesek lehetnek, valamennyi díszkörte, de különösen a P.calleryana fajták számára. Újabban a tűzelhalás a körtéket is megtámadja. E téren a távol-keleti fajok (egyelőre) ellenállóbbak az európaiaknál. I. A termés 2 cm-nél nagyobb, körte alakú, rászáradt csészelevelekkel

1.

●

A levelek és a hajtások kopaszak

2.

●● A levelek és a hajtások ezüstösen molyhosak 2.

●

3.

A levelek a rövidhajtásokon kerekdedek, 2–4 cm-esek. P. pyraster Az ágak tövisesek

●● A levelek hegyes tojásdadok, 3–8 cm-esek. Az ágak P. communis többnyire nem tövisesek 3.

●

A levelek lándzsásak

P. elaeagrifolia

●● A levelek kerekdedek vagy elliptikusak

P. nivalis

II. A termés 1–2 cm-es, gömbölyű, csészelevél nélküli

1.

●

A kifejlett levél fonáka kopasz

P. calleryana

●● A kifejlett levél fonáka molyhos

P. betulifolia

1. „NORMÁL” KÖRTE TERMÉSŰ FAJOK, A TERMÉSEN FENNMARADÓ CSÉSZELEVELEKKEL Pyrus pyraster – Közönséges vadkörte 10–15m magasra növő, hosszú életű, tömött, gömbölyded koronájú fa, kerekded, kopasz levelekkel. Hazája Európa, Kis-Ázsia. A legkülönbözőbb társulásokban találkozunk vele a tölgy-kőris-szil ligetektől egészen a karsztbokorerdőkig. Ennek megfelelően igen széles ökológiai skálán használható: jól bírja a száraz cxcii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése homokot és a szikes talajt is. Mindennek ellenére a korábban említett problémák miatt díszfaiskolákban ritkán találkozunk vele. Csemetéit erdészeti csemetekertekből lehet többnyire beszerezni: gyümölcsfák alanyául vagy extenzív fásításoknál elegyfának vagy erdősávok lezárására használják. Edzettsége miatt hazai díszkertészeti szelekciója folyamatban van (’Veszprémi’ – tömött tojás alak, ’Márkói’ – laza oszlopkorona; ’Bihar’ – gömbkorona). Pyrus communis – Nemes körte Nálunk ez a név a gyümölcseiért termesztett körték kultúrkörét takarja. – – ’Beech Hill’ – 8 m-es, keskeny oszlopkoronát nevelő, mereven felálló oldalágú. Levelei a Pyrus pyrasterérehasonlítanak. Pyrus elaeagrifolia – Ezüstöslevelű díszkörte 5–10 m-es, felálló ágrendszerű fa. Levelei keskeny elliptikusak vagy lándzsásak, színükön és fonákukon fehéren molyhosak. Termése viszonylag nagyméretű (zölddió nagyságú), édeskésen fanyar. Hazája Kis-Ázsia. Jól bírja a szikes talajt és a szárazságot. Hátránya, hogy ez is kissé tövises faj. Pyrus nivalis – Hófehér körte Az előző fajhoz hasonló termésű és megjelenésű, de növekedése lassúbb, termete zömökebb, levelei tojásdadok, sűrűbben molyhosak. Védett! Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon az Északi- és Dunántúli-középhegység déli lejtőin, bokorerdőkben elszórtan található. Napos, meleg helyet szeret. – – ’Kartália’ – Széles oszlop alakú magyar fajta. 2. CSERESZNYE NAGYSÁGÚ VAGY KISEBB, BOGYÓSZERŰ TERMÉST HOZÓ FAJOK, A TERMÉSRŐL LEHULLÓ CSÉSZÉVEL Pyrus betulifolia – Nyírlevelű körte 10–12 m-re növő, gyors növekedésű fa, lazán elhajló, gyéren tövises ágakkal. Levelei rombusz alakúak, puhák; kihajtáskor gyéren (lisztesen) molyhosak, később színük lekopaszodik. Őszi lombszíne csodálatos bíborvörös. Termésének érdekessége, hogy lehullik róla a csészelevél, így éretten barna, parás héjú, cseresznyeméretű bogyóra hasonlít. Hazája Kína. Közepes igényű, gyors növekedésű és jól átültethető faj.

cxciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Pyrus levéltípusok Pyrus calleryana – Kínai körte Az előző fajtól elsősorban merevebb, tojásdad alakú és őszre lekopaszodó fonákú leveleivel különbözik.

cxciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az utóbbi ötven évben az USA-ban intenzíven foglalkoztak a faj nemesítésével fénylő, egészséges lombozata és jó várostűrése miatt. Ennek eredményeképp tövistelen, többé-kevésbé szabályos tojásdad koronájú fajták egész sorát hozták létre. Hazája Kína. – – ’Capitol’ – Kezdetben keskeny, később kissé szélesebb hengeres oszlopkoronát nevelő fajta. Oldalágai mereven felfelé állnak. Levelei bőrszerűek: nyáron csillogó sötétzöld színűek, ősszel bíborvörösre színeződnek. Gazdagon virágzik, de termést keveset hoz. – – ’Chanticleer’ – Nálunk elsősorban ez a széles oszlopos fajta van forgalomban, de a többiek elterjedése is várható. Levelei a nemes körte leveleihez hasonlóak, de valamivel húsosabbak és fénylőbbek, termésük a P. betulifoliaéraemlékeztetően bogyószerű, de valamivel apróbb. A Pyrus nemzetség szaporítása: A vad fajokat többnyire magvetéssel szaporítják ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. A fajtákat P. betulifolia vagy (gyakrabban) P. pyraster magcsemetéire szemzik. Ez utóbbi alanyon gyakori átiskolázást igényelnek.

Pyrus és Malus habitus 4.1.29.9. Malus – Alma Díszkertészeti és gyümölcstermesztési szempontból egyaránt igen fontos nemzetség. A díszként ültetett fajok, fajták, ill. azok szülőfajai eredeti hazájukban a mi tölgyeseinkhez hasonló társulások alsó koronaszintjében vagy peremén élnek vadon. Többségük ezért jól bírja klímánkat, és a szélsőségek kivételével csaknem minden kertben vagy parkban megél. Nagy értékük, hogy virágukkal és termésükkel egyaránt díszítenek, sőt színes lombú fajták is vannak közöttük. Nemesítésükkel már régóta és sok helyen foglalkoztak és foglalkoznak ma is. Hazai faj- és fajtaválasztékuk korábban is gazdag volt, az utóbbi tíz évben pedig rengeteg új fajtával gyarapodott. Az igen széles választékból részletesen csak a már bevált fajokat és fajtákat ismertetjük. A régi és új fajták bélyegeit táblázatos formában foglaljuk össze. A Malus fajok és fajták összehasonlítása a 10. táblázatban található.

cxcv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Malus terméstípusok

1.

2.

●

A levelek a hosszúhajtásokon karéjosak

M. sargentii

●● A levelek tagolatlanok

2.

●

M. × purpurea

A virágok és termések pirosak

●● A virágok fehérek, a termések sárgák

M. spectabilis

1. ALAPFAJOK Díszalmából kevés tiszta fajt találunk a kertekben, helyettük inkább az igen nagyszámú és jelentős díszértékű hibrideket ültetik. Malus spectabilis – Aranyalma A Kínából származó (de vadon ott sem ismeretes) faj régebben kastélyparkjaink kedvelt növénye volt. Kis fa vagy magas cserje, fénylő sötétzöld, széles levelekkel. Virága bimbóban rózsaszínű, kinyílva fehér. Nagyobb cseresznye nagyságú, fénylő aranysárga termései augusztus végén érnek és szeptember végéig maradnak. Igen ízletesek (ez házikertben előny, közkertben hátrány), kompótnak vagy savanyúságnak elkészítve is kiválóak. Malus sargentii – Sargent-díszalma 2–3 m-re növő, szétálló ágú, bokor termetű faj. Levelei a hosszúhajtásokon háromkaréjúak, a virágzó hajtásokon keskeny tojásdadok. Virágai bimbóban kissé piroslók, kinyílva hófehérek, nagyok. Piros, borsó nagyságú terméséről a csészelevelek lehullanak. – – ’Gyöngyvér’ – Tömött növésű, gazdagon nyíló és sok piros termést hozó magyar fajta. cxcvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 2. MALUS HIBRIDEK Többszörös keresztezés eredményeképp létrehozott fajták tartoznak ide. Egy részüket különböző – tulajdonképpen fajtatípus értékű – hibridfaj-csoportokhoz sorolják, másokat fajnév nélkül, csupán a nemzetség és a fajtanév megjelölésével forgalmazzák. A jelenleg leginkább elterjedtek az alábbiak: 2.1. „NORMÁL” TERMETŰ FAJTÁK Malus × purpurea – Piros díszalma (M. atrosanguinea × M. niedzwetzkyana) Ez a piros virágával és őszi piros terméstömegével kettős intenzív díszt adó faj, fajtái, valamint a hasonló megjelenésű egyéb hibridek ma a legnépszerűbbek hazánkban. Széles termetű, alacsony fa vagy bokor. Levelei kihajtáskor pirosak, gyakran nyáron is pirosaszöldek maradnak. Hajtásai, vesszői barnásvörösek, kezdetben kissé molyhosak, később kopaszak. Virágai a többi díszalmáéhoz hasonlóan április végén–május elején nyílnak. Jókora cseresznye nagyságú, piros almácskái sokáig, gyakran december közepéig a növényen maradnak. Malus ’Eleyi’ (M. × purpurea ’Eleyi’) A M. × purpurea alakkörhöz tartozó régi, de még mindig versenyképes fajta. A faiskolában gyorsan és egyenes törzset nevel. A kertben pirosan kihajtó, egészséges lombozata, nagy, szimpla, piros virágai és piros termései teszik értékessé. Malus ’Royalty’ A M. × porpurea fajtáihoz hasonlóan piros virágú és termésű, de a termete valamivel zömökebb, növekedése gyengébb. Ezt ellensúlyozza a sokkal díszesebb megjelenés: sötétbordó virág, csaknem feketésvörös termés és vessző, csillogó sötétpiros, merev levélzet. Malus ’Van Eseltine’ 3–5 m magasra növő, a csoport többi tagjához képest mereven felálló ágú fácska. Koronája kezdetben csaknem oszlop, később tölcsér alakú. Virágai bimbóban sötét-, később élénkrózsaszínűek, teltek. Termésszíne barnássárga. Virágzásban az egyik legszebb díszalma.

cxcvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Malus levéltípusok 2.2. CSÜNGŐ KORONÁJÚ FAJTÁK Malus ’Cheal’s Weeping’ Kis ívben, szinte függőlegesen lecsüngő ágú fácska. Virágai egyszerűek, élénkrózsaszínűek, termése 2–3 cm-es, piros, jó ízű. Malus ’Piroska’ (M. × purpurea ’Piroska’) Magyar fajta, ágai ívesen oldalra hajlanak, majd lecsüngenek. Virága, lombja és termése a M. × purpureáéhozhasonló. Malus ’Red Jade’ Széles ívben lecsüngő ágú, szomorú fa. Levelei keskeny elliptikusak, üde zöldek. Virágai bimbóban piroslók, kinyílva rózsaszínűek, majd fokozatosan kifakulnak. Termése élénkpiros, jókora borsó nagyságú, a csésze lehullik róla. 2.3. KESKENY OSZLOP ALAKÚ FAJTÁK Az ún. Ballerina-almák tartoznak ebbe a csoportba. A Ballerina-almák tulajdonképpen olyan házikerti gyümölcsfa-fajták, melyek kevés helyet foglalnak és az ízletes gyümölcs mellett szép díszt is adnak. 2–2,5 m magasra növő, zömök, felálló sudarakon rövid oldalhajtásokat hoznak, így keskeny oszlopformájukat életük végéig megtartják. Virágaik (a pirosat nyíló ’Maypole’ kivételével) bimbóban pirosak, kinyílva fehéresrózsaszínűek. 6–8 cm átmérőjű almáik fajtától függően pirosak, zöldek, sárgák vagy cirmosak. Igen igényesek és a többi (gyümölcstermő) almához hasonlóan rendszeres metszést és növényvédelmet kívánnak. A Malus nemzetség szaporítása: Az alanyokat tavaszi magvetéssel szaporítják, magját decembertől rétegezni kell! A termesztett fajokat és fajtákat szemzik a gyümölcstermő almák valamelyik alanyára. (Az M 106-os alanyon hamar és gazdagon virágoznak, illetve teremnek. M 111-es alanyon erős lesz a növekedés, de valamivel későbbi és gyérebb a virág- és termésdísze.)

cxcviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 4.1.29.10. Sorbus – Berkenye Az egész északi félgömbön elterjedt, rendkívül faj- és alakgazdag nemzetség. Ez nemcsak a fajon belüli nagy változatosságból ered, a formák (és fajták) számát hibridek is növelik. A Kárpát-medencében különösen a S. aria és a vele egy szekcióba tartozó, hasonló megjelenésű fajok (pl. S.graeca) kereszteződnek a S.torminalisszalés a S. aucupariaval.A hibridek érdekes tulajdonsága, hogy apomixis útján állandósult fajokká alakulhatnak, önálló (gyakran csak egy völgyre korlátozódó) elterjedési területtel. Az alapfajok közti morfológiai különbség szembetűnő, míg a köztes fajok egy-egy származási csoporton belül elég nehezen különíthetők el egymástól. A Sorbus nemzetség kertészetileg legfontosabb képviselőit ezért származás szerint csoportosítva ismertetjük (csaknem minden faj, ill. fajta május közepe táján virágzik, termésével pedig augusztus közepétől vagy szeptembertől december elejéig díszít). A hibrid származású fajokra jellemző még az erős heterofilia: a fiatal, még nem termő példányok levelei általában sokkal erősebben tagoltak, mint az idős, termőre fordult példányokon. Ez utóbbiakon is nagy különbségek vannak a korona aljából fejlődő meddőhajtások és a koronában elhelyezkedő termőhajtások levelei között. Mivel a legstabilabban a termőhajtások tekinthetők (már nem változnak tovább) az alábbi határozókulcs elsősorban ezek levélformáját veszi tekintetbe. A Sorbus fajok és fajták összehasonlítása a 13. táblázatban található. I. A levél szárnyasan összetett, de legalább alul különálló levélkepárral ●

1.

2.

3.

Az egész levél páratlanul szárnyasan összetett

2.

●● Csak a levél alján van 1–4 levélkepár

3.

●

S. ancuparia

A termés skarlátpiros

●● A termés narancssárga

S. × arnoldiana ’Golden Wonder’

●

S. × ’Gibbsii’

A levél 8–10 oldalérpáros, alul 1–2levélkepárral

●● A levél 10–14oldalérpáros, alul 1–4levélkepárral

S. thuringiaca

II. A levél egyszerű

1.

2.

3.

4.

●

A levél tagolatlan, csak fogazott

S. aria

●● A levél karéjos, hasadt vagy szeldelt

2.

●

3.

A levélkaréjok, -szeletek lekerekített csúcsúak

●● A levélkaréjok, -szeletek hegyes csúcsúak

5.

●

S. borbasii

A levél alapja majdnem a főérig szeldelt

●● A levél alapja nem szeldelt

4.

●

S. dacica

A levél fonáka fehéren molyhos

●● A levél fonáka szürkén nemezes 5.

●

hybrida

S. intermedia

A levél 3–5 érpáros, az alsó osztat hosszú, a főérre S. torminalis cxcix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése majdnem merőleges ●● A levél 5–8 érpáros, csak karéjos, az alsó osztat nem 6. éri el a fél levéllemez felét 6.

7.

●

A levél fonáka csak kihajtáskor kissé molyhos, később S. decipientiformis kopasz

●● A levél fonáka őszig gyéren szőrös vagy molyhos

7.

●

S. degenii

A levél tojásdad, a termés hosszúkás

●● A levél széles tojásdad, a termés gömbölyű vagy csak S. rotundifolia alig nyújtott 1. ALAPFAJOK Sorbus aucuparia – Madárberkenye 10–12 m-es, laza koronájú fa, az akácéra emlékeztető, páratlanul szárnyalt levelekkel. Levélkéinek válla feltűnően ferde, fogaik szétállók. Virágai nagy, lapos sátorban nyílnak, termései kb. borsó nagyságúak, skarlátpirosak. Mivel kedvelik a madarak (és talán a száraz klíma miatt is), a nagyvárosokban 3–4 hétnél ritkán díszít tovább, és szeptember végén többnyire lehullik. Hazája Európától egész Nyugat-Szibériáig terjed, ahol a bükkösök vagy fenyveserdők övében él vadon. Nálunk is az ország hűvös, párás klímájú hegyvidéki erdeiben találkozhatunk vele. Igényes növény, az ország csapadékos területeire, egyéb helyeken pedig csak öntözött parkba való. – – ’Edulis’ (S. aucuparia var. moravica) – Középmagas fa, kezdetben keskeny, később szélesebb ovális koronával. Savanykás-édes termése ehető. Megjegyzés: A S. aucuparianak számos, ugyancsak páratlanul szárnyalt levelű rokon faja él az északi félgömb hűvös éghajlatú vidékein. Egy részük rendkívül dekoratív, ezért Nyugat-Európában egyre divatosabbá válik: a termésük nemcsak piros, de bíborlila, aranysárga vagy fehér is lehet, szép kontrasztot adva az ősszel pirosra színeződő lombozattal. Sorbus aria – Lisztes berkenye 5–15 m magas, széles, hengeres koronájú fa vagy cserje. Tojásdad levelei kezdetben felül nemezesen molyhosak, később fénylő sötétzöldek. A fonákuk fehéren molyhos. Mintegy 1 cm átmérőjű, gömbölyded termése vörös vagy narancssárga színű, néhány világosabb ponttal. Húsa megérve lisztes, édes-kesernyés. Hazája Európa, Északnyugat-Afrika. Magyarországon hegyvidéken, üde tölgyesekben, szurdokerdőkben él vadon. Védett! Jó kerti viszonyokat kíván. Faiskolai termesztését 2001-től betiltották a tűzelhalásra való fogékonysága miatt. – – ’Favorit’ – Magyar nemesítésű fajta, keskeny tojásdad (majdnem oszlop alakú) koronával. Az eddigi tapasztalatok szerint ellenállóbb a tűzelhalással szemben, mint a nyugat-európai típusok.

cc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sorbus levéltípusok Sorbus torminalis – Barkócaberkenye

cci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazánkban a legnagyobbra növő és a legedzettebb Sorbus faj, hosszú élettartammal. 10–15, ritkán 20 m-es fává nő, csonka kúp vagy szabálytalan gömb alakú koronával. A többi fajnál valamivel később, május végén-június elején virágzik. Külön értéke, hogy lombja ősszel pirosra színeződik. Termése hosszúkás vagy körte alakú, éretten barna színű és végül megpuhul (szotyósodik), a naspolyára emlékeztető, igen kellemes ízű. Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig terjed. Hazánkban főleg a közepesen száraz vagy száraz tölgyesekben fordul elő. A legedzettebb Sorbus faj, kertben mégis ritkán találkozunk vele. Ennek az az oka, hogy a vadkörtéhez hasonlóan ritkás karógyökérzetet nevel, így sorfa méretűvé nevelve rosszul tűri az átültetést. A jó gyökerű körte- vagy berkenyealanyokon viszont megmaradása bizonytalan (összeférhetetlenség). Fiatal (2– 3 éves) csemetéi az erdészeti csemetekertekből szerezhetők be. 2. AZ ARIA SZEKCIÓ ÉS A S. AUCUPARIA KÖZÖTTI FAJOK Leveleik – különösen fiatal korban – részben az egyik, részben a másik szülőfajra hasonlítanak: alsó részükben vagy harmadukban párosan szárnyaltak, a csúcsuk felől tompán és karéjosan egyszerűsödnek. Idős korban a levélformájuk tölgylevélszerűen karéjossá válik, csupán néhány – a S.aucupariáhozközelebb álló – faj időskori leveleinek alapi részén található 1–2, a főérig szeldelt levélkaréj vagy levélkepár. E változékonyság miatt mindig csak a virágos hajtásokon található időskori leveleket vehetjük a meghatározás során számításba. Termésük piros, valamivel ritkább fürtű és nagyobb méretű, mint a S.aucupariáé,de kisebb, mint a S.ariáé. Sorbus dacica – Erdélyi berkenye Tojásdad koronájú kis fa, ritkábban bokorfa. Levelén a karéjok a fél levéllemez közepéig érnek. Közepes szárazságot még elvisel. Hazája Erdély. – – ’Torda’ – Jó növekedési erélyű, egyenes törzsű, szép lombú fajta. Sorbus intermedia – Svéd berkenye Az előző fajhoz hasonló megjelenésű, de annál valamivel erőteljesebb növekedésű faj. Észak-Európában igen kedvelt. Nálunk elsősorban alanynak használják, de parkfának, sorfának megnevelve is jól mutat. Talajainkat (a meszes talajt is), jól, a klímánkat közepesen tűri. Hazája Észak-Európa. Sorbus × hybrida ’Gibbsii’ (S. aucuparia × S. intermedia) A S. dacicahozhasonló megjelenésű és igényű, észak-európai fajta. Egyenes törzset, tömött csonkakúp alakú koronát nevel. Sorbus borbasii – Borbás-berkenye Nagy bokor vagy kisebb fácska. Levelei a fél lemez közepéig vagy mélyebben karéjosak, és a legalsó 1–2 levélkaréj a termőhajtások alsó levelein is a főérig hasad. Korán érő, sötétvörös termését nem szeretik a madarak, ezért augusztus elejétől sokszor december végéig is díszít termésével. Hazája a Déli-Kárpátokban van. Normál kerti viszonyokat igényel. Többtörzsű parkfának nevelve a legdekoratívabb, de egytörzsesen kis koronájú fa is alakítható belőle. – – ’Herkulesfürdő’ A parkokban elsősorban ezzel a dúsan termő fajtájával találkozunk.

ccii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sorbus fajok levéltípusai Sorbus × thuringiaca – Türingiai berkenye

cciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az eddig felsorolt fajok közül ez áll a legközelebb a S.aucupariához:hosszú leveleik a fiatal növényeken legalább kétharmadukban, de néha csaknem teljesen páratlanul szárnyaltak, míg az idős példányok levelein alul csak 1–4 pár levélke található. Ezek fölött a levél egyre csökkenő mértékben karéjos, és a levélcsúcs közelében már csak fogazott. Termésdísze, termete és igényei a S. aucupariáéhozhasonlóak. – – ’Fastigiata’ – Oszlopos termetű (5–10 m magasra növő). 3. AZ ARIA-SZEKCIÓ ÉS A S. TORMINALIS KÖZÖTTI ALAKOK Leveleik többé-kevésbé karéjosak és a levélkaréjok a S.torminaliséhozhasonlóan kihegyezettek. A legalsó karéj azonban az említett fajtól eltérően nem ér el a fél levéllemez közepéig. Termésük gömbös vagy hosszúkás, sárgásbarna vagy barnáspiros, erősebben vagy gyengébben lenticellás. Szárazságtűrésben, edzettségben általában a S. torminalishozállnak közelebb. Sorbus decipientiformis – Keszthelyi berkenye Kúp alakú, sűrűn elágazó, középnagy koronájú fa. Bőrszerű levele deltoid alakú, egyenletesen fogazott, sárgászöld, fényes; fonáka kihajtáskor gyengén molyhos, később csupasz. Ősszel sárgásbarnára színeződik. Termése körte alakú, fényesbarna, fehér, apró pettyekkel. Védett! – – ’Vallus’ – Erős növekedésű, átmenő sudarat és tömött koronát nevelő, magyar fajta. Sorbus rotundifolia – Kereklevelű berkenye Egyenes törzsű, kis vagy középtermetű fácska, felül kissé kihegyesedő, gömbölyded koronával. Őszi lombszíne egyedülállóan szép, először csak a legfelső levelek lesznek fénylő barnáspirosak, majd ez a pirosság felülről lefelé fokozatosan elborítja az egész koronát. Termése a S.torminaliséraemlékeztet, de kerekebb és kissé piroslóbb. Hazája a Kárpát-medence északi és nyugati részén van, tölgyesekben fordul elő. – – ’Bükk Szépe’ – Formás koronájával, intenzív termésdíszével és tartós őszi lombszínével egyik legértékesebb berkenyénk. Különösebb igényei nincsenek, a szárazságot is elviseli, nem túl szennyezett levegőjű városrészben utcafásításra alkalmas. A kártevőkkel és betegségekkel szemben viszonylag ellenálló. Sorbus degenii – Dégen-berkenye Levele és termése egyaránt nagyon hasonlít a S.torminaliséra,de a levelek valamivel sekélyebben karéjosak: az alsó karéj a fél lemeznek kb. egyharmadáig ér. Fonákuk – a S.torminalis lekopaszodó levélfonákával szemben – a nyár végéig ritkás zöldesszürkén molyhos marad. Őszi lombszíne barna. A Vértes közepesen száraz karsztbokorerdőiben vagy északi füves lejtőin honos. Védett! A S.torminalisszalcsaknem azonos növekedési erélyű és tűrőképességű, vele gyakorlatilag azonos díszt adó faj. Előnye, hogy valamivel jobban tűri saját gyökerén az átültetést. – – ’Csákvár’ – Szabályos koronaformájú. 4. EGYÉB ALAKOK Sorbus ’Gran Sasso’ Tojásdad koronát nevelő kis fa. Bőrszerű levelei kicsik, kerekdedek, gyengén fűrészesek. A levél színe mélyzöld, erősen fényes, fonáka fehéren molyhos, sűrűn erezett. Lombja ősszel barnássárgára színeződik. Piros termése hosszúkás, középnagy. Kiskertekbe vagy parkokba alkalmas magyar fajta. cciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Sorbus × arnoldiana ’Golden Wonder’ – Sárgatermésű madárberkenye (S. aucuparia × S. discolor) Kisméretű, széles kúp alakú koronát nevelő fa, gyakran soktörzsű. Páratlanul szárnyaltan összetett levele ősszel élénksárga-pirosas színben pompázik. Tojásdad alakú termése már augusztusban sárgára, világos narancssárgára színeződik. Savanyú talajt kedvel, de a kissé meszes talajokon is szépen fejlődik. A Sorbus nemzetség kertészeti szerepe: Szép lombjukkal, májusban nyíló virágukkal, ősszel színes termésükkel tartósan díszítő, igen dekoratív megjelenésű kisebb fák vagy nagy bokrok. Egy részük sorfaként is felhasználható, de a parkokban többtörzses, tövétől ágas fának nevelve mutatnak a legjobban. A gyümölcsfákhoz hasonlóan hajlamosak az alternanciára, azaz egy-egy gazdagon termő évet többnyire egy kevésbé gazdag „kihagyó” év követ. Várostűrésük származástól függően változik. A magasabb hegyvidékről származó S.aucuparia, S. aria és hibridjeik a mi klímánkban legyengülnek, ezért a pajzstetűre és a farontó lepkére elég érzékenyek. (A tűzelhalás-érzékenység miatt a S.aria termesztését betiltották. Elképzelhető, hogy ez a lista a jövőben sajnálatosan bővülni fog, elsősorban ebből az alakkörből.) Szennyezett és meleg városi levegőn legyengülve a kártevők fellépésének fokozottabban ki vannak téve, növényvédelmükre ezért különösen ügyelni kell. Ahol e tényezők igen erősen hatnak – pl. egy nagyváros utcáin –, lehetőleg ne alkalmazzuk őket. Nagyvárosokba megfelelőbbek a S.torminalis származékai (S. rotundifolia, S. degenii): a pajzstetűvel szemben inkább ellenállóak és a farontó lepke hernyója is kevéssé károsítja őket. Erősen szennyezett viszonyok közé azonban ezek sem valók. Folyamatban van (Alsótekeresen) az edzett, endémikus Sorbus kisfajok további szelekciója. A közeljövőben ezért a szortimens változása várható. A Sorbus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal a szabadba vetve. A S. degenii, S. dacica, S. borbasii így jól szaporítható: sokat terem, jól csírázik és kiegyenlített magpopulációt ad. A köztes fajok némelyike csak kevés magot terem, vagy nem ad kiegyenlített magpopulációt. Többségüket, valamint a fajtákat ezért szemzik. Alanyként egy időben elterjedten alkalmazták a birset. Hátránya volt, hogy tulajdonképpen törpésítő alany, ugyanakkor gyökérzete bojtos, de sekély elhelyezkedésű és nem elég stabil (megdőltek rajta a fák). Helyette ma Magyarországon inkább a S.intermedia magcsemetét használják. Ez az apomiktikus faj teljesen kiegyenlített populációt ad, rajta a fentebb felsoroltak jól erednek és később nem hoz tősarjakat (nem kell vadalni).

Sorbus és Crataegus habitus 4.1.29.11. Crataegus – Galagonya Nagytermetű, tövises bokrok, amelyek idővel kisebb, lapos koronájú fává nőhetnek. Május–júniusban nyíló fehér virágukkal, ősszel tömeges termésükkel, némely esetben pedig szép lombjukkal díszítenek. A nemzetség képviselői az északi félgömbön a száraz, félszáraz területek pionír cserjéi, klímánkat ezért egy-két kivételtől eltekintve jól tűrik. Parkjainkban sok fajjal találkozunk, közülük csak a honos fajokat és néhány fontosabb típus egy-egy egzóta képviselőjét ismertetj ccv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

2.

3.

4.

●

A levelek tagolatlanok

2.

●● A levelek tagoltak

3.

●

A levelek fonáka kopasz

C. crus-galli

●● A levelek fonáka szőrös

C. × lavallei

●

A levelek 1,5–5 cm-esek, 3–5 karéjúak

4.

●● A levelek 5–10 cm-esek, 5–11 karéjúak

5.

●

A levelek a fél levéllemez közepénél mélyebben C. monogyna szeldeltek vagy hasadtak

●● A levelek sekélyen karéjosak. Az öblök nem terjednek C. laevigata a fél levéllemez közepénél tovább 5.

●

A levelek fonáka kopasz

C. pinnatifida

●● A levelek fonáka sűrűn szőrös

C. nigra

Lombozat szerinti csoportosításuk: 1. Mélyen karéjos levelű fajok 2. Tagolatlan, vagy csak egészen sekélyen karéjos levelű fajok 1. MÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Crataegus monogyna – Egybibés galagonya Virágjában egy bibeszál van, a vörös termés egymagvú. 3–5 cm-es levelei a fél levéllemez közepénél mélyebben – néha majdnem a főérig – karéjosak. Hazája Európa, Észak-Afrika, Nyugat-Ázsia. Nálunk száraz tölgyesekben, bozótosokban fordul elő. A legigénytelenebb, igen szárazságtűrő fajok egyike. Az alapfajt a díszfaiskolák alanynak használják, kész növénnyé ritkán nevelik. Alkalmas lenne extenzív parkokba, és kiváló nyírott sövény nevelhető belőle. – – ’Stricta’ – Oszlopos növésű fajta. Crataegus laevigata (C. oxyacantha) – Cseregalagonya Virágjában általában két bibeszál van és a borsó nagyságú, piros termés kétmagvú. 2–5 cm-es levelei legfeljebb a levéllemez feléig karéjosak, a levélhasábok tompák. Hazája Európa, Észak-Afrika. Hazánkban a párásabb klímájú, üdébb talajú területeken (gyertyános-tölgyes, bükkös régió) fordul elő. Némi szárazságot még elviselő faj. – – ’Paul’s Scarlet’ – Virágai teltek, sötét kárminpiros színűek. A legszebb, leggyakrabban ültetett díszgalagonyánk. Kevésbé elterjedt a:

ccvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Plena’ – Fehér, teltvirágú fajta. – – ’Rosea Plena’ – Világos rózsaszín, teltvirágú. A fajtákat C.monogyna alanyon törzses fává nevelve utcafásításra is használják; jól tűrik a szennyezett levegőt és elviselik a szárazságot. Crataegus pinnatifida – Szárnyaltlevelű galagonya 3–4 m-es, merev ágú bokor vagy kis fa, nagy, fehér virágokkal és hosszúkás, 2–3 cm-t is elérő, fényespiros, aprón pontozott terméssel. Koronája ősszel fénylő pirosra színeződik. Hazája Észak-Kína. – – ’Tahi’ – Gazdagon termő és jól színesedő levelű, magyar fajta. Crataegus nigra – Fekete galagonya Az összes egyéb ismertetett fajtól eltérően a termése fekete. Levelei kétszer nagyobbak az első két faj leveleinél, a fonákukon sűrűn molyhosak. Hazája Délkelet-Európa, nálunk ártéri ligeterdőkben fordul elő. Kertészeti jelentősége csak a tájfásításban van. 2. TAGOLATLAN VAGY CSAK EGÉSZ SEKÉLYEN KARÉJOS LEVELŰ FAJOK Crataegus crus-galli – Egyenestövisű galagonya, sarkantyús galagonya Fénylőbarna színű, hosszú, vékony töviséről télen is felismerhető. Levelei hosszúkás vagy visszás tojásdadok, bőrneműek, ősszel szép sárgáspirosra színeződnek. 1 cm-es termése fénytelen sötétpiros. Hazája Észak-Amerika. Hozzá hasonló megjelenésű, de valamivel keskenyebb levelű faj a C. × prunifolia – szilvalevelű galagonya. Crataegus × lavallei (C. × carrierei) – Fényeslevelű galagonya (C. crus-galli × C. pubescens) Az eddigi terebélyes vagy ellaposodó koronájú fajoktól eltérően felálló ágrendszerű, tojásdad alakú, nagy bokor vagy kisebb fa. Vesszői, fiatal ágai sárgászöldek, gyéren tövisesek. Tompazöld levelei a fonákukon molyhosak, és igen későn, többnyire csak novemberben hullanak le. Nagyméretű, hosszúkás, narancsvörös termései csaknem egész télen át fennmaradnak. Az eddig tárgyalt galagonyáknál igényesebb faj, száraz vagy félszáraz helyen gyengén fejlődik. A Crataegus nemzetség szaporítása: A fajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot rétegezni kell és tavasszal a szabadba vetni. Elfekvésre hajlamos. A fajtákat és a hibrideket szemzik az egybibés galagonya vagy valamelyik közelálló faj magcsemetéire.

ccvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Crataegus, Amelanchier, Kerria, Potentilla és Rhodotypos levéltípusok 4.1.29.12. Amelanchier – Fanyarka

ccviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A 2,5–4,5 cm-es levelek lekerekített csúcsúak

●● A 4,5–8,5 cm-es levelek hegyes csúcsúak

A. ovalis A. lamarckii

Amelanchier ovalis – Szirti fanyarka 1–2 m magasra növő, kerek levelű, őshonos faj. Hazája Északnyugat-Afrikától Dél-Európán a Kaukázusig terjed. Magyarországon a Dunántúliközéphegységben a Gerecsétől a Keszthelyi-hegységig fordul elő. Száraz karsztbokorerdőkben, mészköves, dolomitos lejtőkön vagy sziklagerinceken él. Védett növény, kertészeti jelentősége nincs. Amelanchier lamarckii – Rézvörös fanyarka 5–10 m-es, kúp alakú, nagy bokor vagy kis fa, hosszúkás levelekkel. Díszét tömeges április végi–május eleji fehér virágai adják. Kékesfekete, ehető termése júniusban érik, hamar elhordják a madarak. Lombja ősszel a sárgától a tűzvörösig sokféle árnyalatra színeződik. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közt is jól fejlődik. A faiskolák gyakran A. canadensis néven forgalmazzák. Az Amelanchier nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) a szabadba vagy szemzés Sorbus aucuparia, S. intermedia, Crataegus monogryna vagy Pyruspyraster alanyra. 4.1.29.13. Kerria – Boglárcserje Kerria japonica – Kínai boglárcserje 1,5–2 m magas, széles növésű cserje, csillogózöld, felálló vesszőkkel és ágakkal. Sárga virágai április végén– májusban nyílnak. Hazája Kína, onnan került át a japán kertekbe, ahol első példányait leírták és elnevezték a botanikusok. Az egyszerű virágú alapfajt kertbe viszonylag ritkán ültetik. – – ’Picta’ – Fehéren szegélyezett levelű fajta, inkább félárnyékba való, jól öntözött talajba. – – ’Pleniflora’ – Igen elterjedt ez a tömvetelt virágú, buja növekedésű fajta. Közepes igényű, a szélsőségek kivételével mindenhol kielégítően fejlődik, napon és félárnyékban egyaránt. Szaporítása: Kisebb tételeket tőosztással vagy sarjak leválasztásával szaporíthatunk, üzemileg pedig fás- vagy zölddugványozással.

ccix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Kerria japonica ’Pleniflora’ 4.1.29.14. Potentilla – Pimpó Potentilla fruticosa – Cserjés pimpó 50–150 cm magas, sűrű, vékony ágrendszerű cserje. Kicsi levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Sárga virágai május elejétől augusztus végéig csaknem folyamatosan nyílnak. Az egész északi félteke mérsékelt égövén honos, de a miénknél kiegyenlítettebb és csapadékosabb klímájú területeken. Nyugat-Európában igen kedvelt: alacsony, virágzó cserjefoltokban, virágos jelzősövénynek vagy (előkertben) szoliterként is rengeteg fajtáját ültetik a hófehértől a csaknem pirosig terjedő virágszínben. A mi klímánkban elsősorban házikertbe és intenzíven fenntartott, öntözött parkokba való. Számos fajtája közül a sárga virágúak alegszebbek. – – ’Elizabeth’ – Alacsony, szürkésen szőrös levelű. Tartósan és gazdagon nyílik. – – ’Goldfinger’ – Viszonylag magas (0,8–1 m-es), üdezöld lombú. – – ’Goldteppich’ – Alig 40 cm magas, elfekvő ágú fajta. Virágai mély aranysárgák. – – ’Klondike’ – Az ’Elizabeth’-hez igen hasonló. A narancsos, rózsaszínű vagy piros virágú fajták kényesek: levelük leég, viráguk kifakul a nyári melegben. (A pirosnak hirdetett ’Red Ace’ például csak ködös, párás klímában hozza a jellemző színét: nálunk a legelsőnek (április végi) és a legutolsónak (szeptemberben) nyíló virág lesz ilyen színű.) A fehéren nyílók zömükben mészérzékenyek, kivétel az edzett var. mandshurica, a ’Grönland’ és az ’Abbotswood’. Szaporítása: zölddugványozás késő tavasszal vagy a nyár elején.

ccx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Potentilla fruticosa 4.1.29.15. Rhodotypos – Hószirom Rhodotypos scandens (Rh. kerrioides, Rh. tetrapetala) – Hószirom 1–2 m magas, sűrű, gömbölyded bokor. Levelei a boglárcserje leveleire emlékeztetnek, de azokénál merevebbek, kerekdedebbek, és – a Rosaceae családnál kivételes módon – átellenes állásúak. Május–júniusban

ccxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése nyíló, négyszirmú virágai fehérek, 6–8 mm-es, fekete aszmagtermései is többnyire négyesével állnak, és a tél végéig kitartanak. Hazája Japán és Közép-Kína. Edzett, közepes szárazság- és légszennyeződést tűrő faj. Elsősorban tömegcserjének alkalmas. Szaporítása: őszi magvetés, fás-, esetleg zölddugványozás.

Rhodotypos scandens 4.1.29.16. Rosa – Rózsa A rózsák az emberiség első ültetett dísznövényei közé tartoznak. Nemesítésük több ezer éve kezdődött és napjainkban is tart, számtalan fajtát, a színek és formák megszámlálhatatlan sokaságát hozva létre. A fajták pontos botanikai besorolása szinte lehetetlen az ismeretlen időkbe visszanyúló származás, a számtalan, nehezen követhető keresztezés, és az egyre-másra létrehozott újabb és újabb típusok miatt. E helyett inkább gyakorlati ccxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése csoportokba osztják őket a díszérték és a felhasználás szempontjából. E csoportok a nemesítés különböző állomásait és egyben különböző nemesítési irányokat képviselnek. Díszértékük mellett biológiai ritmusuk és igényeik is különböznek.

1.

2.

3.

4.

●

A virágok egyszerűek

●● A virágok teltek vagy félig teltek

6.

●

R. multiflora

Felfutó szárú vagy támaszkodó cserje

●● Felálló ágú cserje

3.

●

4.

A hajtásokon csak tüskék találhatók

●● A hajtásokon tüskék és serteszőrök is vannak

5.

●

R. foetida

A tüskék egyenesek, a virágok sárgák

●● A tüskék horgasak, halványrózsaszínűek 5.

6.

2.

●

a

virágok

fehérek

A levélkék sima felületűek

R. spinosissima

●● A levélkék felülete ráncos

R. rugosa

●

R. × alba

A virágok fehérek vagy rózsaszínesfehérek

●● A virágok rózsaszínűek 7.

vagy R. canina

●

7.

A szárat mirigyes serteszőrök és egyenes tüskék R. × centifolia borítják

●● A szárakon sok egyforma, horgas tüske van

R. × damascena

1. BOTANIKAI FAJOK Jellegükben, igényeikben nem különböznek lényegesen az egyéb lombhullató díszcserjéktől: virágaik szimplák, a betegségekre, kártevőkre és a téli hidegre nem érzékenyek. A fontosabb fajok az alábbiak: Rosa canina – Gyepűrózsa 2–3méter magasra megnövő, ívesen elhajló, zöld vesszejű cserje. Fehér vagy halvány rózsaszín virágai júniusban nyílnak. Skarlátpiros termése tojásdad. Ágai felállóak. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Változatos populációjú, legelterjedtebb rózsafajunk. Jelentősége inkább alanyként való felhasználásában van. Parkokba nem nagyon ültetik, pedig gazdag virágzása és piros terméstömege erre alkalmassá tenné. Extrém viszonyok közé is ültethető: védősövénynek, erdősávok lezárására. Termése C-vitaminban gazdag, iparilag is feldolgozzák. – – ’Inermis’ – Tüske nélküli. Elsősorban alanynak használják, de parkban is mutatós. Rosa multiflora – Sokvirágú rózsa

ccxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 3 méter magasra is megnövő, elhajló vagy kúszó ágú cserje. Tüskéi aprók, horgosak. Ágai gallyakkal rakódnak be, melyeken június–júliusban kúpos sátorvirágzatban tömegesen nyílnak a szedervirághoz hasonló, fehér virágai. Termése piros, apró. Hazája Japán, Korea. Virágos sövénynek, kerítések mellé ültethető futórózsaként is alkalmazható. Egy-két öntözéssel a szárazabb viszonyokat is jól tűri. Mészmentes talajon általánosan használt alany. A futó-, a polyantha és a babarózsák egyik őse.

Rosa rugosa Rosa rugosa – Japán rózsa, ráncoslevelű rózsa 1–2 méter magas, erősen tüskés és serteszőrös, vastag, felálló szárú, tarackoló, kelet-ázsiai cserje. Levélkéi ráncosak, fonákukon szőrösek, erezetük kiemelkedő. Sötét lilásrózsaszínű, nagy virágai júniustól augusztusig folyamatosan nyílnak. Termése nagy, lapított gömb alakú, narancsvörös. Ugyanazon a tövön virág és termés együtt is található. Hazája Kelet-Szibéria, Észak-Kína, Korea, Japán. Nyugat-Európában alacsony termete, gyors növekedése miatt tömegesen alkalmazzák. Intenzíven fenntartott parkban jó virágos sövénycserje és sokáig díszítő takarócserje. ccxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Nálunk száraz viszonyok között kezdeti gyors növekedése után fejlődésben hamar leáll, 1–2 év alatt kiritkul és elöregedik. Mészérzékeny. Van fehér és piros színű, telt virágú fajtája is, de ezek kevésbé ismertek. Rosa spinosissima (R. pimpinellifolia) – Jajrózsa 50–100 cm magas, terjedő tövű cserje. Vékony hajtásai sűrűn tüskések és serteszőrösek. Levelei többnyire 7–9 levélkéjűek. Fehér, néha kissé sárgás vagy rózsaszínes virágai május–júniusban nyílnak. Barnásfekete termése lapított gömb alakú. Hazája Eurázsia. Magyarországon a Középhegység száraz, köves, bokros területein, tölgyesekben él. Az alacsonyabb típusai sűrű hajtásnövekedésük miatt a legjobb talajtakaró fajnak számítanak városban, autópályák mellett egyaránt. Sziklakertbe és rézsűre is ültethető. Nagyobb figyelemre érdemes faj. 2. KÖZÉPKORI RÓZSÁK A középkori rózsák számos fajt és fajtát foglalnak magukba, amelyek egy része – a történelem viharait átvészelve és sarjakból szaporítva – ma is fellelhető, elsősorban mint a falusi kertek, régi temetők „parasztrózsája”. Nincsenek faiskolai forgalomban. A fontosabbak az alábbiak: Rosa × alba – Fehér rózsa (R. canina × R. damascena) Kb. 2–3 méterre növő, felálló ágú cserje. Angliában a Rózsák Háborúja idején ez volt a York család fehér rózsája. Júniusban nyílik. Virága fehér vagy halványrózsaszín, telt vagy féligtelt. Rosa foetida – Sárga rózsa Kis-Ázsiából került kertjeinkbe, először a keresztes háborúk idején. 1,5–2,5 méter magas, terebélyes bokor. Virágai igen szépek, de kissé kellemetlen szagúak. Teltvirágú fajtája a ’Persiana’, az énekben is megörökített „sárga rózsa”. Rosa × centifolia – Százlevelű rózsa, káposztarózsa, Provence-i rózsa A R. × albahozhasonlóan valószínűleg többszörös hibrid faj (illetve fajtacsoport), alacsony termettel és nagy, tömvetelt, illatos virágokkal. Többek között idetartozik az erősen mirigyes szárú, rózsaszín virágú moharózsa (’Muscosa’), valamint a pirosan nyíló burgundi rózsa (’Parviflora’). Rosa × damascena – Damaszkuszi rózsa (R. gallica × phoenicia vagy R. gallica × R. moschata) Valószínűleg Kis-Ázsiából származik és ott ősidők óta termesztett, erős illatú, telt, rózsaszín virágú rózsa. A var. trigintipetala alakkörből került ki a bolgárok híres rózsája, melynek szirmaiból rózsaolajat nyernek. Nálunk többnyire visszafagy, szinte csak elvétve találkozunk vele.

ccxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Rosa levéltípusok 3. PARKRÓZSÁK Erős növésű, 2–3 m-es bokrot nevelő rózsák tartoznak ebbe a csoportba. Virágaik általában teltek vagy szimplák, de igen nagyok, illatosak vagy illat nélküliek. Nagy részük a nyár folyamán kétszer, esetleg többször ccxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése is nyílik. A parkrózsák igényesebbek a vad fajoknál, de azért általában edzettek: különösebb növényvédelmet vagy téli takarást nem igényelnek. Metszésük is csak a 2–3 évenkénti ifjításra szorítkozik. 4. KERTI RÓZSÁK (NEMES RÓZSÁK) Az idetartozó fajtatípusokat jórészt az utóbbi száz évben állították elő az Európában addig elterjedt, egyszer virágzó (középkori) rózsák és a Délkelet-Ázsiából behozott folyton nyíló rózsák többszörös összekeresztezésével. Ezek a rózsák a nemesítés magas fokát képviselik. Virágaik teltek és többnyire illatosak. Színskálájuk a hófehértől a sárga és rózsaszínen keresztül a sötétvörösig terjed. A nyár folyamán több hullámban, többé-kevésbé folyamatosan nyílnak. Magas díszértékük fokozott igényekkel párosul: évente rendszeres metszést, egyes fajtái pedig folyamatos növényvédelmet is kívánnak. Kelet-ázsiai szülőiktől a folyton-virágzó képesség mellett némi fagyérzékenységet is örököltek. A legújabb nemesítésű fajták között már olyanok is vannak, amelyek ellenállóak a két legveszélyesebb kórokozóval, a feketefoltossággal és a lisztharmattal szemben. Ha pedig Rosa canina alanyra szemzik őket, a szárazságtűréssel sincs gond.

Rózsa fajtatípusok A kerti rózsák a kert kiemelt pontjaira valók: utak, pihenők mellé, épületek közvetlen környezetébe. Feltűnő és folyamatosan nyíló virágaikkal reprezentatív jelleget adnak, amit a rózsanemesítők évszázados tevékenysége alakított ki. Felhasználási módjuk a fajtacsoporttól függően többféle lehet. Főbb fajtatípusaik: 4.1. TEAHIBRIDEK (RÖVIDÍTVE: TH) Képviselői egy száron kevés (1–3, ritkán 5 db), de nagyméretű virágot hoznak. Többnyire nagyra nőnek, nyár végére a 1,5 méter magasságot is elérik.

ccxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Napjainkban ezek a legelterjedtebb nagyvirágú kerti rózsák, amiket vágásra is előszeretettel termesztenek üveg alatt hajtatva és szabadföldön egyaránt. Virágzásuk május végétől kezdve egészen az őszi fagyokig folytonos, mivel minden hajtás bimbóban zár. Színskálájuk a fehér, sárga, rózsaszín és piros minden árnyalatát és kombinációját felöleli, sőt még lilás („kék”) színű fajtáik is vannak. A magas díszérték „ára”, hogy a teahibridek kényesek és igényesek. Fokozottan érzékenyek a fagyra, de a betegségre, kártevőkre is. Az idetartozó rózsafajták a kertben szoliterként vagy laza csoportokban mutatnak a legjobban, ahol a növény alakja, lombja és virága egyaránt érvényesül. Telepíthetők rózsaágyba is, ez esetben a tőállás 4–5 db/m2. Általában nem adnak annyira intenzív és egyöntetű színfoltot, mint az ágyásrózsák, a nagyobb növénymagasság és a virághoz képest nagyobb tömegű lombozat miatt. 4.2. POLYANTHA (PO) ÉS POLYANTHAHIBRID (PH) RÓZSÁK Alacsony vagy középmagas növekedésűek (40–100 cm). Virágaikat sokvirágú, lapos bugavirágzatokban hozzák. Az egyes virágok viszonylag kicsik és nem is mindig illatosak, a lombozat fölött nagy tömegben fejlődve azonban igen intenzív színhatást adnak. Az említett két fajtatípust legtöbbször rózsaágyak kialakítására használják, ezért az ide tartozó fajtákat virágágyi rózsáknak is nevezik. A telepítés sűrűsége 6–10 db/m2 (30–40 cm-es tőtávolság). Ilyen sűrű állásban a növények már nem egyedileg, hanem összefüggő színfoltként érvényesülnek, az egynyári virágokhoz hasonlóan. A virágágyi rózsák alkalmazási területei sok tekintetben hasonlóak az egynyári virágokéhoz. A színek társítására az általános elvek az irányadók. A virág mellett egyes fajták pirosan kihajtó lombja is színeffektust ad, mások a termésükkel is díszítenek. A virágágyi vagy ágyásrózsák a teahibrideknél valamivel edzettebbek. 4.3. FLORIBUNDA (FL) RÓZSÁK Ezek átmenetet képeznek a polyanthahibridek és a teahibridek között, ami a polyanthahibridekénél magasabb termetben, egy virágzatban kevesebb, de nagyobb méretű virágban nyilvánul meg. A floribunda grandiflora rózsák már egy kisebb teahibridre emlékeztetnek, sokszor nem is lehet köztük éles határt vonni. Felhasználásuk ennek megfelelően szoliterként, de ágyakban is történhet. 4.4. TÖRPE RÓZSÁK (BABARÓZSÁK) Közös tulajdonságuk a törpe termet (max. 30–40 cm), a gyenge növekedés, a finom ág- és levélrendszer és a sok apró, egyszerű vagy féligtelt virág. A törpe rózsákat zölddugványról szaporítva többnyire cserepes dísznövényként forgalmazzák, de a házikertbe kiültetve és télire takarva a szabadban is megélnek. A betegségekre, fagyra és a kártevőkre a kerti rózsákhoz és virágágyi rózsákhoz hasonlóan kényesek. 4.5. KÚSZÓRÓZSÁK Változatos származású és díszű fajták tartoznak ide, melyek egyetlen közös vonása a kúszó jellegű hajtásnövekedés. Virágaik többnyire teltek, a nyár folyamán egyszer vagy többször is nyílnak. Általában véve a folytonvirágzók igényesebbek az egyszer nyílóknál, mind a növényvédelem és metszés, mind pedig a téli takarás vonatkozásában. A kúszórózsák önálló kapaszkodásra nem képesek. Ezért csak támberendezésre (pergolák, virágrácsok, gúlák) futtathatók, de annál is némi segítséget, kötözést igényelnek. A kerti és a virágágyi rózsákhoz hasonlóan erősen kultúrjellegűek. A kúszórózsákon belül külön csoportot képeznek az ún. climbing változatok, amelyek valamelyik korábban ismertetett fajtából keletkeztek rügymutáció útján. Nevük származásukra utal: a ’Climbing Peace’ a ’Peace’ teahibrid rózsa kúszó sportja, a ’Climbing Orange Triumph’ az ’Orange Triumph’ polyantha rózsáé és így tovább. Ezek a változatok nem igazi kúszórózsák, csak ívesen elhajló, hosszú hajtásokat nevelnek, ezért támrendszerre futtatandók. 4.6. TALAJTAKARÓ RÓZSÁK A csoport – a kúszórózsákhoz hasonlóan – rendkívül vegyes származású és virágzási jellegű fajtát foglal magában, melyek közös tulajdonsága a viszonylagos edzettség (általában nem kell permetezni és takarni) és az ccxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése alacsony (50–100 cm-es), de agresszív növekedés. Egyes képviselői a már ismertetett alacsony termetű fajok (többnyire a R.rugosa) „újrafelfedezett” szimpla, telt vagy féligtelt fajtái, másokat az utóbbi 1–2 évtizedben kimondottan talajtakaró célra állították elő. Ez utóbbiak elterülő növekedésűek, apró, fényes, egészséges levélzettel és folytonos virágzással. Szaporításuk részben szemzéssel, részben dugványról történik. Ez utóbbi minden felhasználó számára előnyösebb, mert így nem hoznak vad sarjakat. 4.7. SÖVÉNYRÓZSÁK Sűrűn elágazó, erősen tüskés, felfelé törő hajtású rózsák. A kora tavaszi metszést jól tűrik. Évente egyszer sok virágot hoznak. A Rosa nemzetség szaporítása: A vad alapfajokat magról szaporítják (rétegezés után), a nemes rózsákat szemzik vad fajokra, illetve tüskétlen alanyfajtákra. A félvad fajták közül a gyökérnemes sarjadzók kis tételekben tőosztással, nagy tételben szemzéssel szaporíthatók. Lehetséges a hajtásdugványozás is. 4.1.29.17. Prunus Korábban az összes csonthéjas fajt (szilva, cseresznye, mandula, kajszi stb.) ebbe a nemzetségbe sorolták. Az 1958-as Montreali Botanikai Kongresszuson a nemzetséget önálló alcsalád (Prunoideae) rangjára emeltek és fajait hét önálló nemzetségbe osztották. Ezt az új nomenklatúrát sok ország (és faiskola) nem vette át. Jelenleg – kompromisszumként – a régi és az új elnevezést egyaránt érvényesnek fogadják el. Könyvünk, a hazai és a nemzetközi díszfaiskolai gyakorlattal összhangban, a „hagyományos” elnevezéseket alkalmazza, feltüntetve azonban az egyes országokban (korábban nálunk is) a botanikusok által használt montreáli neveket is. A Prunus fajok és fajták összehasonlítása a 11. táblázatban található. Az alnemzetségek határozókulcsa

1.

●

A virágok magányosan, 2–3-asával vagy ernyőszerű 2. csomókban nyílnak

●● A virágok hosszú fürtökben nyílnak 2.

●

6.

A virágok hosszú kocsányúak, a magház kopasz. A 3. termés nem szőrös

●● A virágok ülők vagy igen rövid kocsányúak. A magház 4. sűrűn szőrös. A termés többnyire szőrös 3.

●

A termés hamvas. A virágkocsányok tövében a Prunus alnemzetség pikkelyek nem enyvesek

●● A termés nem hamvas. A virágkocsányok tövében a Cerasus pikkelyek enyvesek alnemzetség 4.

5.

6.

●

A termés gömbös, húsos

5.

●● A termés hosszúkás, lapított, húsa éréskor száraz

Amygdalus alnemzetség

●

Persica almzetség

A csonthéj mélyen barázdált

●● A csonthéj ± sima

Armeniaca alnemzetség

●

Laurocerasus alnemzetség

A levelek örökzöldek

ccxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

●● A levelek ősszel lehullanak

Padus alnemzetség

A továbbiakban a nemzetséget alnemzetségenként ismertetjük. 1. PRUNUS ALNEMZETSÉG (SZILVÁK)

1.

●

A fiatal hajtások bársonyos szőrösek

P. spinosa

●● A fiatal hajtások kopaszak 2.

●

2.

A levelek zöldek, a csúcsuk hegyes. A virágok kicsik, P. cerasifera szimplák

●● A levelek pirosas- vagy zöldesbarnák, kihegyezett P. × blireana csúcsúak. A virágok nagyobbak, féligteltek Prunus cerasifera (P. myrobalana) – Cseresznyeszilva, mirabolán Március végén zöldesfehéren nyíló, tövises, 5–8 m-es fa vagy bokorfa. Gömbölyű termése sárga vagy piros színű, kellemes édeskés-savanykás ízű. Kiváló kompót készíthető belőle. Hazája Délnyugat-Ázsia. Edzett, igénytelen növény, az átlagosnál valamivel szárazabb vagy nyirkosabb viszonyokat is elvisel. Tűri a nyírást, áthatolhatatlan sövénnyé nevelhető. Az alapfajt a faiskolák mirabolánszilva néven alanynak szaporítják. Egy sor csonthéjas gyümölcsöt, díszfát, díszcserjét szemeznek rá. Dísznövényként a fajtái kedveltek, közülük is elsősorban a piros levelű, ún. vérszilvák. – – ’Nigra’ – Fénylő feketéspiros lombú, jobb növekedésű. – – ’Pissardii’ (P. c. var. pissardii) – Időben legelső, kevésbé intenzív színű, ezért ma már visszaszorulóban lévő fajta. – – ’Woodii’ – Sötétpiros levelű. Kevésbé elterjedt fajtái: – – ’Hessei’ – Az előzőeknél gyengébb növekedésű és apróbb levelű. A hosszúhajtásokon a kissé torzult formájú levelek piros alapon sárgatarkák. – – ’Pendula’ – 3–5 m átmérőjű, csüngő ágú fa, ami tavasszal gazdagon virágzik, majd később terem. Prunus × blireana – Teltvirágú vérszilva (P. cerasifera ’Pissardii’ × P. mume) 3–5 m-es bokor vagy bokorfa, a P.cerasifera ’Pissardii’-hoz hasonló, de annál valamivel kisebb és világosabb színű levelekkel. Színes lombja mellett áprilisban a szilvarózsára emlékeztető telt, rózsaszín virágjaival díszít. Szebb, de igényesebb az előző fajnál, ill. annak fajtáinál, jól öntözött viszonyok közé való. Prunus spinosa – Kökény 2–3 m-es, sűrűn elágazó, terjedő tövű cserje. Rövid oldalhajtásai tövises végűek. 2–4 cm-es levelei sötétzöldek, kopaszak. Fehér virágai lombfakadás előtt, március végén, április elején nyílnak. 1–1,5 cm-es, gömbölyded termése hamvas kékesfekete.

ccxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Afrikától Európán át Kis-Ázsiáig húzódik. Hazánkban a szárazabb erdők szélén, bozótosokban, utak mentén igen elterjedt, igénytelen cserje. Kertben tövises ágai miatt ritkán ültetik. Csemetekertekből származó csemetéit extrém területeken rézsűmegkötésre, erdősávok fásítására, vízmosásos területek védelmére lehet használni. A Prunus alnemzetség szaporítása: Az alapfajokat szabadföldi magvetéssel (rétegezés után), a hibrideket és a fajtákat saját magoncra vagy mirabolánra való alvószemzéssel szaporítjuk. 2. AMYGDALUS ALNEMZETSÉG (MANDULÁK)

1.

●

A levelek ± 3 karéjúak

P. triloba

●● A levelek tagolatlanok 2.

●

2.

Alacsony cserje. A levelek 3–7 cm hosszúak, fénylő P. tenella zöldek

●● Fa vagy nagyobb cserje. A levelek 7–12 cm hosszúak, P. dulcis fénytelen szürkészöldek Prunus dulcis (P. amygdalus, Amygdalus communis) – Édes mandula Gyümölcséért régóta termesztett, igen korán (február–március) virágzó, középtermetű fa. Virága rózsaszín vagy majdnem fehér. Hazája a Földközi-tenger keleti része és Nyugat-Ázsia. Laza talajt, napos fekvést kedvel, kiválóan tűri a szárazságot. – – var. amara – Keserű mandula – A csonthéjas gyümölcsűek egyik legfontosabb alanya. Díszként délies jellegű kertekbe, száraz talajú parkokba telepíthetjük. – – ’Balaton’ – Kimondottan díszítő értékű, oszlopos termetű, édes gyümölcsöt termő, magyar fajta. Az ehető termésű, nemes mandulák gyümölcsnövények. Házikertben a kert díszítő részébe is ültethetők, miután szépen virágoznak, természetes alakúak, metszést, permetezést gyakorlatilag nem igényelnek.

ccxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Prunus fajták Prunus tenella (P. nana, Amygdalus n.) – Törpe mandula Alig 100 cm magas, terjedő tövű cserje, ágai miniatűr manduláéra emlékeztetnek. Bimbóban piros, kinyílva rózsaszín virágai a vesszők oldalán áprilisban gazdagon nyílnak. Védett növény!

ccxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Délkelet-Európa, Ázsia; nálunk köves-füves lejtőkön, száraz erdők szélén, cserjésekben fordul elő. Napos, meleg fekvést kedvel, kiválóan bírja a szárazságot. – – ’Kati’, ’Pipacs’ – Sötétrózsaszín (csaknem húspiros), dúsan virágzó, magyar nemesítésű fajták. – – ’Rózsaszìn Szőnyeg’ – Erősen terjedő bokrú. Szintén magyar szelekció. Prunus triloba (Amygdalus t.) – Szilvarózsa 2–3 méter magas, sűrűn ágas cserje, sötétbarna vesszőkkel. Rózsaszín virágai a lombfakadás előtt április végénmájus elején nyílnak. Hazája Kína. Az alapfajjal nálunk csak gyűjteményekben találkozhatunk. – – ’Multiplex’ – Teltvirágú fajta, az egyik legkedveltebb díszcserje, különösen házikertekben és falusi kertekben. Közepes igényű, a szárazságot is elviseli. Ha virágzás után a vesszőit visszavágjuk, erőteljes, új hajtásnövekedést és a következő évben rendkívül gazdag virágzást kapunk. Az Amygdalus alnemzetség szaporítása: Magvetéssel a törpe mandulát és a keserű mandulát (mint alanyt) szaporítják, rétegezés után. A nemes mandulákat keserű mandulára szemzik. A törpe mandula fajtáit kisebb tételben tőosztással, vagy (ami elég nehéz) zölddugványozással szaporíthatjuk; szemezhetjük keserű mandulára – ez esetben nem sarjadzik. A szilvarózsát mirabolánra vagy keserű mandulára szemzik: ez utóbbi alany az előnyösebb, mert nem sarjadzik. Legjobb, de a legnehezebb szaporításmódja a május végi zölddugványozás. A saját gyökerű szilvarózsa lassabban nő, de nem kell vadalni, és idővel nemes sarjakat hoz, amelyekről szaporítható is.

ccxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Prunus levéltípusok 3. PERSICA ALNEMZETSÉG (ŐSZIBARACKOK) Prunus persica (Persicavulgaris) – Őszibarack

ccxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Kínából származó és nálunk gyümölcséért nagy felületeken termesztett fajnak van néhány teltvirágú változata is (a hófehértől a sötétpirosig terjedő virágszínnel), de nálunk ezek nem terjedtek el. Prunus ’Rubin’ Díszkertészetileg az előzőeknél jóval fontosabb, hófehér virágú, csillogó sötétpiros levelű fajta. Származását tekintve feltehetően az őszibarack és a Dávid-mandula (Prunus davidiana) hibridje. Ez utóbbi fajtól örökölhette edzettségét és ellenálló képességét. Az őszibarack szokásos betegségei, mint a lisztharmat és a levélfodrosodás nem károsítják, és a kártevők között is csak a levéltetű okoz némi kárt. A Persica nemzetség szaporítása: Szemzéssel szaporítják (vadbarack vagy keserű mandula alanyra). A piros lombú ’Rubin’ fajta magról is 30%-ban piros levelű populációt ad, de a magoncok habitusa, virága és ellenálló képessége erősen változó. 4. CERASUS ALNEMZETSÉG (CSERESZNYÉK, MEGGYEK)

1.

2.

3.

●

A rügyek a vesszők oldalán hármasával állnak

●● A rügyek a vesszők oldalán magányosak

2.

●

3.

A csészecimpák felfelé vagy vízszintesen állnak

●● A csészecimpák visszahajlók

5.

●

P. serrulata

A levelek fonáka kopasz

●● A fonákon az erek szőrösek 4.

P. glandulosa

●

4.

A levelek 3–7 cm hosszúak. A virágok ernyőszerű P. subhirtella csomókban nyílnak

●● A levelek 6–13 cm-esek. A virágok rövid fürtökben P. × yedoënsis jelennek meg 5.

6.

●

A fiatal hajtások szőrösek

P. mahaleb

●● A fiatal hajtások kopaszak

6.

●

P. fruticosa

A levelek 2–5 cm-esek, a nyelük 0,5–1,5 cm hosszú

●● A levelek 5–15 cm hosszúak, a nyelük 1–5 cm-es 7.

●

7.

A levelek 5–15 cm hosszúak, szabálytalanul, durván P. avium fűrészesek. A fonákok ± szőrös

●● A levelek 5–8 cm-esek, a szélük aprón fűrészes. A P. cerasus fonákuk kopasz Prunus avium (Cerasus a.) – Vadcseresznye 10–12 m magas, széles koronájú fa, látványos tavaszi virágzással és apró, édeskés-kesernyés terméssel. Hazája Európa és Nyugat-Ázsia. Üde tölgyesekben nálunk vadon is előfordul mint elegyfa (előfutár). A kertészetben elsősorban mint alany jelentős, a parkokban is akkor látjuk, ha a nemes lepusztul róla. Jól használható viszont az extenzív zöldfelületeken, kevésbé forgalmas utak mentén vagy erdősávokban.

ccxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Plena’ – Virágai teltek. Termést nem hoz. Gyümölcstermő fajtái házikertben díszként is ültethetők, mivel metszést nem igényelnek és permetezés nélkül is többé-kevésbé elvannak. Üde talajt igényel, de a közepes szárazságot elviseli. Prunus serrulata (Cerasus s.) – Japán dìszcseresznye A japán díszcseresznye a közönséges cseresznyéhez hasonló igényű, levele is hasonló ahhoz. Fontosabb különbségek: a közönséges cseresznye levelei a végükön egyenletesen hegyesednek, szélük szabálytalanul durván fogazott. A japán díszcseresznye levele a végén hirtelen elkeskenyedik, majd hosszú hegyben végződik; a levél széle egyenletesen, aprón fogazott, a fogak előre állnak és finom, szálkaszerű hegyben végződnek. Hazája Kelet-Ázsia. A legkedveltebb díszcseresznyénk. – – ’Kanzan’ – Tömvetelt, rózsaszín virágú fajta (tölcsér alakú koronájáról télen is könnyű felismerni). Az összes díszcseresznye csaknem 80%-át ez a fajta teszi ki parkjainkban. A többi (többségében még Kínában vagy Japánban szelektált) fajta szín- és alakgazdagsága rendkívül nagy, a hófehértől a sárgászöldön keresztül a sötétrózsaszínig terjedő szimpla vagy telt virágokkal. Közülük fontosabbak: – – ’Amanogawa’ – Oszlopos termetű, halványrózsaszín virágú. – – ’Kiku-shidare-zakura’ – Csüngő koronájú, élénkrózsaszín, telt virágú. – – ’Shirotae’ – Lapos koronájú, féligtelt-telt, fehér virágú. Megjegyzés: A kelet-ázsiai díszcseresznyék közül nálunk számos egyéb faj és fajta is megtalálható. Közülük említést érdemelnek: Prunus × yedoënsis (Cerasus × y.) – Jedói cseresznye (P. speciosa × P. subhirtella) A Prunus serrulatánálkisebb levelű. Áprilisban nyíló, egyszerű virágai kezdetben halványrózsaszínűek, később hófehérek. Származása ismeretlen. A „faj” nevén (fajtanév nélkül) egy 4–5 m magas, lapos koronájú, korán és igen gazdagon virágzó klónt forgalmaznak. Fajtanévvel ellátott alakjai: – – ’Moerheimii’ (P. incisa var. moerheimii) – Vékony ágai csüngők. – – ’Shidare Yoshino’ – Erős, vastag hajtásai kis ívben lefelé hajolnak. A kicsi, fehér, egyszerű virágok március végén, április elején nyílnak. Mindkét fajtát magas törzsön hozzák forgalomba. Prunus subhirtella (Cerasus herincquiana) – Higan-cseresznye Vékony vesszőjű, apró levelű, kis virágú, 10–12 m magas fa. Szimpla vagy telt, fehéres vagy rózsaszín virágú fajtái a tél végén vagy tavasszal nyílnak. Hazája Japán.

ccxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Prunus ’Accolade’ (P. sargentii ’A.’) (P. sargentii × P. subhirtella) Magas, több ágas cserje vagy 5–7 m-es fa. 4–5 cm átmérőjű, féligtelt, lilásrózsaszín virágai igen korán, már márciusban nyílnak. Prunus ’Spire’ (P. × hillieri ’S.’) 5–7 m magas, alulról felfelé kiszélesedő koronájú fa. Nagy levelei kihajtáskor bronzvörösek, később fénylő sötétzöldek, ősszel narancsvörösek. 2,5–3,5 cm átmérőjű, egyszerű, pasztellrózsaszínű virágai áprilisban nyílnak. Prunus cerasus (Cerasusvulgaris) – Meggy 5–8 m magas, laza gömbkoronájú fa, levelei a cseresznye leveleinél valamivel kisebbek, szélesebbek, bőrneműbbek és a levelek fonáka teljesen kopasz. Virágfürtjein az előző fajok levéltelen fürtjeitől eltérően, 1–2 zöld, levélszerű fellevél is található. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. A növény elsősorban mint gyümölcsfa jelentős, a házikertben a cseresznyéhez hasonlóan díszként is alkalmazhatjuk. Közepesen szárazságtűrő. Prunus fruticosa (Cerasus f.)–Cseplesz meggy 1–2 méteres, laza ágú, sarjadzó cserje, a meggyére emlékeztető, de annál kisebb és keskenyebb levelekkel, április–májusban nyíló, fehér virágokkal és apró, piros, ehető terméssel. Hazája Közép-Európától Kelet-Szibériáig terjed, nálunk száraz cserjésekben, száraz tölgyesek szélén él vadon. Az alapfajt kertekben nem alkalmazzák. – – ’Globosa’ – Magas törzsre szemezve az egyik legszebb, legszabályosabb, tömött gömbkoronát neveli.

ccxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Prunus habitusok Prunus mahaleb (Cerasus m.)– Sajmeggy 5–10 méteres, alacsony törzsű fa, szélesen ellaposodó koronával. Levelei széles tojásdadok, lekerekített vagy szíves vállúak. Fiatal hajtásai és lombja megdörzsölve kumarinszagúak. Apró, fehér virágai májusban nyílnak, termése fekete. Hazája Délkelet-Európa, Közép-Ázsia, nálunk száraz tölgyesekben, karsztbokorerdőkben él vadon. Elsősorban mint a meggy- és cseresznyefélék alanya jelentős, de száraz és extenzív parkokban díszként is jól felhasználható. Prunus glandulosa (Cerasus g.)– Japán dìszmeggy 1 m magas, vékony vesszejű cserje, hosszúkás, lándzsás, vékony lemezű levelekkel. Vesszői a Spiraeavesszőkre emlékeztetnek, jellegzetességük, hogy rügyei hármasak. Hazája Kína, Japán. A szimpla virágú alapfaj kertészetileg nem jelentős. – – ’Alba Plena’ – Fehér, tömvetelt virágú. – – ’Rosea Plena’ (’Sinensis’) – 2–2,5 cm-es virágai rózsaszínűek, tömveteltek. Kertekbe ezt a két fajtát ültetik. A Cerasus alnemzetség szaporítása: Tekintettel a díszváltozatok nagy számára, magról csak a madárcseresznyét és a sajmeggyet szaporítják. A többi faj fajtáit cseresznye vagy sajmeggy alanyra szemzik, termettől függően gyökérnyakba vagy magas törzsre. (Sajmeggyen a gömbkoronák rövid életűek.) A távol-keleti fajok és fajtáik sajmeggyre nem szemezhetők. A P.glandulosat,aszilvarózsához hasonlóan mirabolánra szemeznek vagy zölddugványról gyökereztetnek, a P.trilobánálelmondott előnyökkel és gondokkal. 5. ARMENIACA ALNEMZETSÉG (KAJSZIK) Prunus armeniaca (Armeniaca vulgaris) – Kajszibarack ccxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Gyümölcstermő növényeink egyike. Házikertben a meggyhez, cseresznyéhez hasonlóan díszfaként is felhasználható, mivel minimális metszéssel (így természetes alakjával) kellemes díszt, ugyanakkor ízletes gyümölcsöt is ad. Hazája Közép-Ázsia, Észak-Kína. Az Armeniaca alnemzetség szaporítása: Az alapfaj magját rétegezés után tavasszal szabadba vetjük. A fajtákat alvóra szemezzük. 6. PADUS ALNEMZETSÉG (MÁJUSFÁK)

1.

●

A levél felül fénylő sötétzöld, a fonákon a főér sűrűn P. serotina szőrös

●● A levél felül fénytelen sötétzöld, a fonák kopasz vagy P. padus az érzugokban fehér szakállszőrös Az alnemzetség képviselői 10–15 m-es, kúpos termetű fák vagy bokorfák. Az alább ismertetett fajok közül hazájában a P. padus a nyirkos, a P.serotina a félszáraz és száraz erdők második koronaszintjében él vadon. Prunus padus (Padus avium) – Zelnicemeggy, májusfa Nevét csüngő, nyúlánk fürtökben április végén–május elején nyíló fehér virágairól kapta. Apró, fekete termése nyár közepén érik. Hazája Kelet-Európától Kelet-Ázsiáig terjed, nálunk a vízparti vagy üde talajú erdőkben él vadon. Közepes kerti viszonyokat kíván, a nyirkos talajt is elviseli. Jól bírja az árnyékot, de ott keveset virágzik. – – ’Coloratus’ – Halványpiros levelű és rózsaszín virágú. Páraigényes. – – ’Rózsaszìn Hajnal’ – Az előzőhöz hasonló, de edzettebb. Magyar nemesítésű. Prunus serotina (Padus s.) – Kései meggy, fürtös meggy Az előző fajtól keskenyebb és bőrszerűen csillogó leveleivel, valamint kb. két héttel később nyíló, kevésbé díszes, fehér, karcsú virágfürtjeivel különbözik. Jellegzetessége még, hogy a levél fonákán a főér mentén két szőrcsík húzódik, melynek színe kezdetben fehér, később barna. Hazája Észak-Amerika. Nálunk a félszáraz, száraz területeken ültetik, gyakran erdészeti célokra is elegyfának. Kissé mészérzékeny. Újabban terjed az ugyancsak észak-amerikai Prunus virginiana – virginiai zelnicemeggy – ’Shubert’ és ’Canada Red’ fajtája. 4–6 méteres kis fák vagy bokorfák. Leveleik merevek, csaknem bőrszerűek, felül fénylők. A kihajtáskor zöldek, később pedig sötét borvörösre váltanak. A Padus alnemzetség szaporítása: A július–augusztusban érő magot azonnal rétegezni kell, és lehetőleg még az ősszel a szabadba vetni. A fajtákat az alapfajra szemezzük. 7. LAUROCERASUS ALNEMZETSÉG (BABÉRMEGGYEK) Prunus laurocerasus (Laurocerasus officinalis) – Balkáni babérmeggy Délkelet-Európában és Kis-Ázsiában őshonos, igen dekoratív, lomblevelű örökzöld. Déli típusai nagytermetűek és nagy levelűek, míg az északi áreahatár felé (a Balkánon) termete és levele egyre kisebb lesz, és a növény az erdők árnyékába húzódik. Örökzöld lombja mellett május–júniusban nyíló, a májusfáéhoz hasonló, karcsú virágfürtjeivel is díszít. Termése fényesfekete. – – ’Magnoliifolia’ – A legnagyobb levelű, a leggyorsabb növekedésű és a ccxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése legnagyobbra növő (3–5 m) fajta, de egyben a legigényesebb és a legfagyérzékenyebb. – – ’Otto Luyken’ – 1,5 méternél ritkábban nő magasabbra. Tömött, felálló ágú bokor, sötét smaragdzöld levelű, jó fagytűrő. – – ’Schipkaensis’ (L. o. f. schipknensis) – Bulgáriából, a Sipka-szorosból származó geográfiai változat. Közepes termetű (2 m körüli), közepesen edzett fajta, ami védett helyen rendszeresen virágzik és dúsan terem. Tulajdonságait magról is örökíti. – – ’Zabeliana’ – 1–1,5 méter magas, szétterülő növésű. Jó fagytűrő. Levelei hosszúak, keskenyek. Csaknem vízszintes ágú cserje. Jelentősek a magyar nemesítésű fajták: – – ’Baumgartner’ – 2,5 méteres, széles bokor, levelei szélesek, viszonylag nagyok, de télállóak, porcelánszerűen fénylők és merevek. – – ’Klári’ – 2 méter körüli bokor, levelei széles tojásdadok, fénylő sötétzöldek. – – ’Mari’ – 1,5 méter magas, gömbölyded bokor, középnagy és fagytűrő levelekkel. – – ’Piri’ – Még a ’Zöld Párna’ fajtánál is tömöttebb növésű, lombja sötétzöld. Mindkét fajta csak intenzív parkba vagy házikertbe való, a gyenge növekedés miatt. – – ’Zöld Párna’ – Kompakt, félgömb alakú a bokra. – – ’Zöld Szőnyeg’ – Vízszintesen elterülő ágrendszerű, levelei középnagyok. Magassága 0,5–1 m. Jó talajtakaró, de kemény teleken lombja visszafagyhat. Megjegyzés: Babérmeggyből Európa-szerte jelentős nemesítés és több országban módszeres fajtaértékelés folyik. A legelterjedtebb fajtákról a 367. táblázat ad összefoglaló áttekintést. A Laurocerasus alnemzetség szaporítása: nyár végi–őszi félfás dugványozással, vagy ha magot hoz, magvetéssel.

ccxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Prunus laurocerasus fajták. Erős növekedésű (>3m) fajták

Prunus laurocerasus fajták. Közepes (2–3 m) és széles növekedésű fajták

Prunus laurocerasus fajták. Kompakt növekedésű (1–2 m) fajták

Prunus laurocerasus fajták. Elterülő növekedésű (1–1,5 m) fajták

4.1.30. Mimosaceae – Mimózafélék 4.1.30.1. Albizia – Selyemakác Albizia julibrissin – Perzsa selyemakác 6–10 méter magasra növő, ernyős koronájú fa, júniustól szeptemberig több hullámban nyíló, sárgás-rózsaszínes virágokkal. Hazája a szubtrópusi öv északi határán Irántól Japánig húzódik. Az utóbbi 20 évben terjedt el hazánkban. Korábban fagyérzékenynek tartották. Nyugat-Európában valóban elfagy a hűvös nyár miatt, amely a hajtások ccxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése beérését megakadályozza. Nálunk a hegyvidéki és a nyugati országrészek kivételével gyakorlatilag télálló. Áttelelésének alapfeltétele azonban a napos, meleg fekvés, fagyzugba nem való. Szaporítása: Magvetés. Az átültetés után 1–2 évig lassan, majd később elég gyorsan növekedik.

ccxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Albizia julibrissin

ccxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

4.1.31. Caesalpiniaceae – Szentjánoskenyérfélék 1.

2.

●

A levelek egyszerűek

Cercis

●● A levelek összetettek

2.

●

Gleditsia

A levélkék 2–3 cm-esek. Az ágak tövisesek

●● A levélkék 6–8 cm hosszúak. Az ágak nem tövisesek

Gymnocladus

ccxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Albizia, Cercis, Gleditsia, Gymnocladus levelek 4.1.31.1. Cercis – Júdásfa

1.

●

A levél csúcsa lekerekített vagy kicsípett

C. siliquastrum

●● A levél rövid hegyű

C. canadensis ccxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Cercis siliquastrum – Közönséges júdásfa 6–10 méteres, gyakran többtörzsű fa vagy laza ágú nagy bokor. Levelei vese alakúak. Érdekes formájával és április–májusban a csaknem fekete ágakon, sőt a törzsön is dús csomókban megjelenő élénkrózsaszín virágaival az egyik legszebb virágzó díszfa. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Elsősorban parkfaként alkalmazzák, de egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is felhasználható. Szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Fiatal korban fagyérzékeny. Cercis canadensis – Amerikai júdásfa 10–12 méteres, széles, gömbölyded vagy felálló koronájú – gyakran tövétől elágazó – fa. Kérge világosabb szürkésbarna, április–májusban nyíló virágai halványabb rózsaszínűek, mint az előző fajé. Levelei szív alakúak. Hazája Észak-Amerika. Jelenleg nincs faiskolai forgalomban, bár felállóbb ágrendszere miatt a kisforgalmú, keskeny utak mellé alkalmas lenne. Vízigénye közepes. A Cercis nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá, a magot szkarifikálni vagy forrázni kell. (A magkezelésnek ez a módja a Caesalpiniaceae és Fabaceae családok csaknem minden képviselőjére vonatkozik.)

ccxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cercis, Gleditsia, Gymnocladus habitusok 4.1.31.2. Gleditsia – Lepényfa Gleditsia triacanthos – Tövises lepényfa 20 méterre megnövő, ernyőszerű koronájú fa. Levelei egyszeresen vagy kétszeresen párosan, szárnyasan összetettek. Zöldes színű, jelentéktelen virágai a nyár elején nyílnak, hosszú, kissé csavarodott hüvelytermése egész télen át díszít. Hazája Észak-Amerika. Edzettsége és szívóssága közismert: elég jól bírja a szárazságot (de a nyirkos talajt is), a gyengébb sziket, városban a sózást. Utcafásításra – és általában a kertépítészetben – egészen a közelmúltig nem terjedt el, elsősorban goromba tövisei, részben pedig „szemetelő” termése miatt. A tövises alapfajt gyakran

ccxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése ültetik védősövénynek. Erre a célra nem túl alkalmas, mert bár a metszést jól tűri, de igen erős növekedésű, így hamar felkopaszodik. – – ’Elegantissima’ – Felfelé törő ágú, tömött, tojás alakú (3–5 méteres). – – f. inermis – Tövis nélküli, magról szaporított egyedek gyűjtőneve. Az utóbbi időben kezdték el a faiskolák a f. inermis alakkörből szelektált tövis és termés nélküli amerikai fajták szaporítását. Közülük utcafásításra legjobbak: – – ’Moraine’ – Tömött koronaformájú. – – ’Rubylace’ – Pirosan kihajtó, torz gomba alakú koronájú, 3–4 m-es fácska, visszahajló sudárral és oldalágakkal. – – ’Shademaster’ (árnyékmester) – Robusztus, széles kúpkoronájú. – – ’Skyline’ – Karcsú termetű. – – ’Sunburst’ – Aranysárgán kihajtó, ellaposodó koronájú. Sokáig sárga marad. Szaporítása: Magvetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után. A fajtákat az alapfaj magoncaira, gyökérnyakba oltják tavasszal vagy nyáron szemzik. Karógyökerű, ezért feltétlenül iskolázni kell. 4.1.31.3. Gymnocladus – Vasfa Gymnocladus dioicus – Kanadai vasfa 20–25 méteres, vaskos, ritkás ágrendszerű fa. Vesszői hamvas szürkésbarnák, nagy, patkó alakú levélripaccsal. 30–80 cm-es levelei kétszeresen szárnyaltak. Júniusban nyíló virágai kétlakiak, zöldes színűek, nem feltűnőek. Hazája Észak-Amerika. Jókora bab nagyságú magvait az első kivándorlók pörkölve fogyasztották, innen egyik angol elnevezése is: ,,Kentucky-kávé”. Nálunk többfelé ültetett, közepes igényű faj. Fiatalon mutatós, idősebb korában azonban gyakran csúcsszáradás jelentkezik, ilyenkor (vagy ha megsérül a koronája) erősen sarjadzik. Szaporítása: Magvetés, szkarifikálás vagy forrázás után, tavasszal.

4.1.32. Fabaceae – Pillangósvirágúak 1.

2.

3.

4.

●

A levelek egyszerűek, kicsik, néha hiányoznak

2.

●● A levelek összetettek

3.

●

Spartium

A hajtás hengeres

●● A hajtás szögletes, rovátkolt

Cytisus

●

Caragana

A levelek párosan összetettek

●● A levelek páratlanul összetettek

4.

●

5.

A levelek hármasak

●● A levelek 5-nél több levélkéjűek

6.

ccxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

5.

6.

7.

8.

●

A levélkék 2,5 cm-nél rövidebbek

Cytisus

●● A levélkék 3–8 cm-esek

Laburnum

●

Wisteria

Csavarodva kapaszkodó cserje

●● Felálló ágú fa vagy cserje

7.

●

Amorpha

A virágtakarót csak egy sziromlevél, a vitorla alkotja

●● A virágtakaró 5 sziromlevélből áll

8.

●

Robinia

A hajtás pálhatövises

●● A hajtás nem tövises 9.

●

9.

A virágok bugákban állnak, a termés olvasószerűen Sophora tagolt hüvely

●● A virágok fürtben állnak. A termés felfújt hüvely

Colutea

4.1.32.1. Sophora – Japánakác Sophora japonica – Közönséges japánakác 15–20 méter magas, széles, gömbölyded koronájú fa, jellegzetes zöld vesszőkkel. Krémfehér virágai a nyár közepén (július–augusztusban) végálló bugában nyílnak. Hazája Kína, Korea. Edzett, közepes szárazságtűrő, és a városi szennyezett levegőt jól elviseli. Utcafásításra gyakran használják. Az eperfapajzstetű elterjedése óta (melyre érzékeny) alkalmazása némileg visszaszorult. – – ’Pendula’ – Csüngő ágú, nem vagy csak alig virágzó. – – ’Regent’ – Egyenes törzsű, gyors növekedésű. Szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálni vagy forrázni kell); a fajtákat tavaszi oltással vagy júliusi alvószemzéssel szaporítják. Faiskolai nevelése nehéz, mert a ’Regent’ fajta kivételével – igen rossz törzsnevelő. 4.1.32.2. Cytisus – Zanót Alacsony vagy legfeljebb középtermetű cserjék, illetve félcserjék. Leveleik többnyire hármasak, a tárgyalt növények közül a C. × praecox levelei egyszerűek. I. Szőrös hajtású és levelű fajok

1.

●

A virágzat fürt

C. nigricans

●● A virágzat fejecske

C. supinus

II. Kopasz hajtású és levelű fajok

1.

●

Valamennyi levél egyszerű

C. × praecox

●● A levelek legalább a hajtások, vesszők alsó részén 2. ccxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése hármasak 2.

●

A virágok a hajtások csúcsán fejecskében nyílnak

●● A virágok a vesszők oldalán 1–2-esével nyílnak

C. sessilifolius C. scoparius

Igényeik és morfológiai bélyegeik alapján két nagy csoportba sorolhatók: 1. Szőrös hajtású és levelű fajok 2. Kopasz hajtású és levelű fajok 1. SZŐRÖS HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK Az ebbe a csoportba tartozó fajok Közép- és Dél-Európában honosak, többségük nálunk vadon is előfordul. Laza talajt, napos vagy félárnyékos, meleg fekvést kedvelnek. Általában szárazságtűrők. Vadon rendszerint félcserje vagy évelő jellegűek, mert a vadon élő állatok – főképp a nyulak – telente tövig lerágják őket. Elsősorban sziklakertbe vagy napos rézsűkre valók, a C.nigricans inkább félárnyékba. A faiskolákban jelenleg nem, vagy csak elvétve szaporítják. Cytisus nigricans – Fürtös zanót 0,5–1,5 m-es, felálló ágú cserje. Levelei 3 levélkéjűek, hosszú nyelűek. Aranysárga, illatos virágaik végálló fürtökben június–júliusban nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Nálunk az Alföld kivételével erdőszéleken, bokros területeken, félárnyékban él, többnyire mészmentes talajon. A talaj kémhatása az alkalmazást nem befolyásolja. Cytisus supinus (C.capitatus) – Gombos zanót 0,5–1 m-es, sűrűn ágas, gömbölyded cserje. Hosszú nyelű levelei hármasak. Sárga virágai májustól augusztusig a hajtásvégeken fejecskékben nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz, meleg talajú cserjésekben, domboldalakon, napos helyen gyakori. Egész nyáron át virágzik, lombja ősszel sokáig a bokron marad. 2. KOPASZ HAJTÁSÚ ÉS LEVELŰ FAJOK Az idetartozók az előzőekénél intenzívebb díszt adnak vagy erőteljesebb növekedésűek, ezért kertészeti jelentőségük is nagyobb. Legalább normál víz- és tápanyagellátást igényelnek, és – a C.sessilifolius kivételével – mészmentes vagy savanyú talajt. Cytisus sessilifolius – Déli zanót 1–1,5 méteres, gyors növekedésű, sűrű ágú cserje. Hajtásai eleinte lilásvörösek és kissé hamvasak. Világossárga virágai végálló, laza fürtökben május–júniusban nyílnak. A virágzó hajtásokon a levelek ülők, a többi hajtáson nyelesek. Hazája a mediterrán medence nyugati vidéke. Közepes igényű faj, főleg mint töltőcserje telepíthető.

ccxl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

ccxli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Cytisus sessilifolius Cytisus × praecox – Korai zanót (C. multiflorus × C. purgans) 1–1,5 méter magas, sűrűn ágas, szürkészöld vesszejű cserje. Levelei egyszerűek. Nagy, krémfehér virágai a vesszők teljes hosszában április–májusban nyílnak. Színük – fajtától függően – lehet még sárga, esetleg pirosló. Virágzásban a legszebb, de egyben a legigényesebb Cytisus faj. Jó talajra, párás klímába való. A mészre érzékeny. Fajtaválasztéka Nyugat-Európában igen nagy. Nálunk időnként a csontfehér virágú „alapfajjal”, az első, még fajtanév nélküli hibriddel találkozunk, elsősorban házikertekben. Hozzá hasonló a liláspiros virágú C. ’Hollandia’ hibrid. Cytisus scoparius (Sarothamnus s.) – Seprűzanót 1–2 méter magas, felálló ágú, sűrű vesszejű cserje. A vesszők sötétzöldek, bordásan ötszögletűek. Levelei alul hármasan összetettek, a hajtás csúcsa felé többnyire egyszerűek. Nagy, élénksárga, illatos virágai május– júniusban nyílnak. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon Nyugat- és Dél-Dunántúlon, savanyú, laza talajon, fenyvesek szélén, nyíres fenyéreken tenyészik. Igen fényigényes. Dús virágzásával, télen zöld vesszőtömegével nagyon mutatós cserje. Nyugat-Európában sok fajtáját ültetik, de nálunk csak korlátozott jelentőséggel bír, mivel mészkerülő. A Cytisus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról szaporítják (vetés tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után). A hibridek és a különböző fajták zölddugványai nyáron gyökereztethetők. Konténerben kell őket nevelni, mert rosszul tűrik az átültetést.

ccxlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Cytisus scoparius 4.1.32.3. Spartium – Jeneszter Spartium junceum – Jeneszter 2–3 méter magas cserje, lombtalan állapotban a Cytisus scopariusrahasonlít, de zöld vesszői hengeresek, sima héjúak. Egyszerű, lándzsás levelei a hajtásokon ritkásan elszórva helyezkednek el, hamar lehullanak. Nagy, illatos, aranysárga virágai felálló, laza füzérben júniustól szeptemberig nyílnak. Hazája a Földközi-tenger környéke. Nálunk főleg gyűjteményes kertekbe ültetik. A seprűzanóttal azonos díszértékű, de attól eltérően kimondottan meszes talajra való. Napos, védett, kissé száraz helyet kedvel. Szigorú teleken gyakran tövig visszafagy, de tőből újra kihajt. Vesszői idős korban fagykár nélkül is száradnak („szalmásodnak”), ezért ajánlatos a bokrot 3–5 évenként radikálisán visszavágva megifjítani. Szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után május elején.

Spartium junceum 4.1.32.4. Laburnum – Aranyeső 5–7 méteres, felálló ágú bokrok, melyek egytörzsű fácskává is nevelhetők. Leveleik hármasak; enyhén illatos virágaik sárgák, hosszú, lecsüngő fürtökben május–júniusban nyílnak. Minden részük (levél, hajtás, virág és a mag) mérgező!

1.

●

A hajtások rásimuló szőrösek, a fürtök 10–20 cm-esek L. anagyroides

●● A hajtások kopaszak, a fürtök 20–40 cm hosszúak

L. × watereri

Laburnum anagyroides – Közönséges aranyeső ccxliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hajtásai és a levelek fonáka rásimuló selymesszőrösek, virágfürtjei 10–20 cm-esek, május végén nyílnak. A Dél-Európában őshonos, a Dunántúlon nálunk vadon is előfordul félszáraz, meleg tölgyesekben, cserjésekben. Napra és árnyékba egyaránt alkalmas, közepesen szárazságtűrő faj. Laburnum × watereri – Kerti aranyeső Az előző faj és az ugyancsak Dél-Európában, de a magasabb hegyvidékeken élő, kopasz hajtású és levélfonákú L. alpinum – alpesi aranyeső keresztezéséből jött létre. A közönséges aranyesőnél kb. egy héttel később, május végén, június elején virágzik. Hajtásai kopaszak, a levelek fonákán csak a főér és az oldalerek selyemszőrösek. – – ’Vossii’ – Karcsú, kúpos, csüngő virágfürtjei 40–50 cm hosszúak. A L. anagyroidesnéljóval intenzívebb díszt ad, de a szárazságot kevésbé tűri.

ccxliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cytisus, Spartium, Laburnum és Wisteria levéltípusok A Laburnum nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. A magot késő tavasszal, szkarifikálás vagy forrázás után vessük. A L. × watererittöbbnyire L.anagyroides magoncokra oltják tavasszal vagy szemzik a nyár végén. 4.1.32.5. Amorpha – Gyalogakác

ccxlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Amorpha fruticosa – Cserjés gyalogakác 3–4 méterre is megnövő, de többnyire csak embermagasságú, terebélyes cserje. Rügyei a felálló, barna, nem tövises vesszőkön gyakran egymás felett kettesével állnak. Barnás-ibolyás virágai felálló, karcsú fürtben júniustól augusztusig nyílnak. Hazája Észak-Amerika keleti és délkeleti része. Nálunk gyakran ültetik, főleg erdősávok lezárására. Ártereken többfelé kivadulva él. Fő értéke igénytelensége: a szárazságot elég jól tűri, sovány, köves vagy homokos talajon, sőt, nem túl erős sziken is megél. Nyirkos talajon gyakran visszafagy. Szaporítása: Magvetés (szkarifikálás vagy forrázás után) tavasszal, fásdugványozás. 4.1.32.6. Wisteria – Lilaakác Wisteria sinensis (Glycine s.) – Kìnai lilaakác Balról jobbra csavarodó hajtásaival 8–10 méter magasra is felkapaszkodó, erőteljes kúszócserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Kékeslila, gyengén illatos virágai áprilistól június elejéig, 20–30 cm-es, lecsüngő fürtökben nyílnak. Termése 12–15 cm hosszú, bársonyosan szőrös hüvely. Hazája Kína. Kedvelt, dúsan és tartósan nyíló kúszócserje. Elsősorban nagyobb méretű pergolák, rácsok, lugasok befuttatására alkalmas. Kisebb szárazságot még elviselő, meleg, napos fekvést kedvelő mezofiton. Fiatal korban ajánlatos vesszőit télire a föld felszínén letakarni, mert kissé fagyérzékeny, később azonban jól tűri a klímánkat. – – ’Alba’ – Fehér virágú fajta, azonban nem olyan elterjedt, mint az alapfaj. Néha, főleg gyűjteményes kertekben, az ugyancsak balról jobbra csavarodó, de kopasz hüvelyű, piroslila, rövid virágzatú W. frutescens – amerikai lilaakác – és a jobbról balra csavarodó W. floribunda – dúsvirágú lilaakác – is megtalálható. Ez utóbbi a legszebb virágú (a virágfürtök hossza 50 cm vagy több is lehet), de az előbbi két fajnál jóval igényesebb. A Wisteria nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal (szkarifikálás vagy forrázás után) üveg alá. Magról nevelt növények csak idősebb korban kezdenek virágzani, és gyakran akkor is keveset. Elterjedtebb ezért a dúsan virágzó alakok vegetatív szaporítása: oltás, hullámos bujtás vagy zölddugványozás pára alatt. Egyes fajtáit – ha rendszeres visszametszéssel erős vesszők hozására késztetjük –, fásdugványozással is szaporíthatjuk. 4.1.32.7. Robinia – Akác A mintegy 10 fajt számláló nemzetség képviselői Észak-Amerikában, részben pedig Mexikóban őshonosak. Bár eredeti termőhelyük többnyire kedvezőbb a magyarországinál, a nálunk elterjedt fajok klímánkat kiválóan bírják és szárazságtűrő pionírokként viselkednek: szívósak, tövisesek, fényigényesek, kezdetben gyorsan növekednek és számtalan gyökérsarjukkal sarjtelepképzésre is hajlamosak. A sarjadzási hajlam a cserje vagy bokorfa méretű fajoknál a legnagyobb, amelyek így egyben önmagukat ifjítják. A cserje termetű R. hispida ága például 6–8 év alatt, a bokorfává növő R. luxurians, R. viscosa törzse 10–15 év alatt elvénül (és részben vagy teljesen) elszárad; szerepét az addigra nagy számban fejlődő új gyökérsarjak veszik át. A legnagyobbra növő R. pseudoacacia esetében ez az önifjulás nem olyan feltűnő, mivel természetes úton sokkal hosszabb idő (50–70 év) alatt zajlana le. Eközben az akácost többször is letermelik, így a sarjról való felújulás a beavatkozás eredményének tűnik. Jellemzője még az akácoknak az igen kései (májusi) fakadás.

1.

●

A hajtások kopaszak, a virág fehér

R. pseudoacacia

●● A hajtások hosszú serteszőrösek, virága rózsaszín

R. hispida

ccxlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sophora, Cladrastis és Robinia habitus Robinia pseudoacacia – Fehér akác 20–25 m magas, állományban ennél jóval alacsonyabb, ± sudaras, idős korban elterebélyesedő koronájú fa. Hajtásai kopaszak, a rügyek mellett 2 pálhatövissel. Nagy levelei páratlanul szárnyasan összetettek. Illatos, fehér virágai 10–20 cm-es fürtökben május–júniusban nyílnak. Lapos hüvelytermése 5–10 cm hosszú, barna. A fehér akác volt az első fafajok egyike, amit (1601-ben) Amerikából Európába áthoztak, hazánkban pedig az első, erdősítésre felhasznált exóta faj. Az 1700-as évek elején került Magyarországra, majd a XVIII. század végétől országszerte tömegesen kezdték telepíteni. Ma egyike a legfontosabb erdészeti fafajoknak (mintegy 16% területaránnyal), de egyben azon kevés fának is, amit a falusi kertekben (a gyümölcsfákon kívül) megtűrtek, sőt ültettek is. Alföldi falu például el sem képzelhető akác nélkül. Népszerűségét – szívóssága mellett – sokoldalú felhasználhatóságának köszönheti: virága illatos, kiváló mézet ad, fája alkalmas oszlopnak, szőlőkarónak, cölöpnek, parkettának, hordókészítésre, szerszámnyélnek és még számos egyéb célra. Tűzifaként szárítás nélkül „nyersen” is ég. Meg kell azonban jegyezni, hogy igazán jó minőségű fát és nagy fahozamot csak a Dunántúlivagy az Északi-középhegység lábánál elterülő, jó termőhelyeken szolgáltat. Hazája az USA középső és keleti része. Fény- és melegigényes, szárazság- és várostűrő. A fehér akácnak, mint alapfajnak a kertészeti jelentősége jóval kisebb. Hátránya, hogy tövises, árnyéka gyér, zárt állománya alatt pedig (allelopátiás hatása miatt) más fás szárú növény (díszcserje) nemigen marad meg. Kivétel a nitrogénkedvelő, rendkívül korán fakadó Sambucus nigra, kisebb mértékben pedig a Syringa vulgaris, Ptelea trifoliata, Prunus serotina. Utcafásításra főképp a fajtáit használják: – – ’Bessoniana’ – Laza, gömbölyded koronájú, elég erős növekedésű fajta. Ritkán virágzik. Régebben ezt telepítették – rendszeres visszacsonkázás mellett – gömbakác gyanánt. – – ’Pyramidalis’ – Jegenyeakác – Karcsú, oszlopos koronájú fajta. – – ’Tortuosa’ – Dendrológiai ritkaság, ágai, hajtásai erősen görbültek vagy csavarodottak. – – ’Umbraculifera’ – Gömbakác – Magas törzsre oltva metszés nélkül is szabályos, 3–4 méternél nem szélesebb gömbkoronát nevel. Szűk utcák fásítására is alkalmas. Virágot nem hoz.

ccxlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Unifoliola’ – Levelei 1–3 levélkéjűek, sötétzöldek, koronája tömött tojásdad alakú. Az erdészeti célra nemesített, gyorsan növő, egyenes törzsű fajták részben mint magas törzsű alanyok, részben pedig a szennyezett viszonyok között ismét tért hódító utcai sorfaként érdemelnek figyelmet. Ilyenek az ÉszakAmerikában nemesített ’Appalachia’, valamint a magyar nemesítésű „árbócakácok”: ’Zalai’, ’Jászkiséri’ stb. Robinia ’Casque Rouge’ Az árjegyzékekben néha a R. pseudoacacia fajtái között szerepel, de valójában hibrid származású. Gyengén tövises, közepes fává növő fajta, élénk rózsásvörös virágokkal. Kérge ólomszürke. Kevésbé törékeny, mint a R. hispida. Robinia hispida – Rózsás akác 1–1,5 méteres, terjedő tövű cserje, amit többnyire törzsre oltva, alacsony, gömbölyded fácskaként hoznak forgalomba. Hajtásai hosszú, barnásvörös serteszőrösek, virágai élénkrózsaszínűek vagy húspirosak, nem illatosak. A május júniusi fővirágzás után többé-kevésbé folyamatosan, de gyérebben egész szeptemberig nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Szép színű virágzata miatt keresett növény. Mezofiton. Feltétlenül szélvédett helyre ültessük, mert a széltörésre igen érzékeny. Részben a széltörést megelőzendő, részben pedig az ifjítás végett, ajánlatos minden év tavaszán rövidre (csaknem tarra) metszeni. Az önifjulás így sem tökéletes, ezért a magas törzsre oltott R. hispida ritkán él 10 évnél tovább. Az ismertetett fajon kívül hazánkban főképp faluhelyen még több rózsaszín virágú fajjal vagy azok egymással, vagy a R. pseudoacaciavalalkotott hibridjével találkozhatunk. A növekvő termetet általában fakuló virágszín és csökkenő másodvirágzási hajlam kíséri. Közülük a leggyakoribb a tövises és mirigyszőrös (de nem ragadós) hajtású R. luxurians – mirigyes akác, valamint a hozzá igen hasonló, de erősen mirigyszőrös, ragadós hajtású R. viscosa – szurkos akác. Mindkét faj 6–8 m magasra nő, június elejétől augusztusig több hullámban virágzik, erősen sarjadzik. A Robinia nemzetség szaporítása: Magvetés szkarifikálás vagy forrázás után tavasszal. A fajtákat és a R. hispidátfehér akácra oltják, többnyire magas törzsre, héj alá oltással április végén, május elején. A saját gyökéren lévő fajok és fajták gyökérdugványról is szaporíthatók.

ccxlviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Sophora, Amorpha, Robinia, Colutea és Caragana levéltípusok 4.1.32.8. Colutea – Dudafürt Colutea arborescens – Pukkanó dudafürt

ccxlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 2–3 méter magas, széles bokrú cserje, páratlanul szárnyalt levelekkel. Virágai sárgák, május–júliusban elég hosszú ideig nyílnak. Termése rózsaszíneszöld, pergamenszerű, felfújt hüvely. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Magyarországon szárazabb tölgyesekben, meszes talajú cserjésekben fordul elő. Laza talajt, meleg fekvést kedvel, a szárazságot elég jól tűri. Szaporítása: Magvetés tavasszal.

ccl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Colutca arborescens 4.1.32.9. Caragana – Borsófa ccli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Caragana arborescens – Sárga borsófa 4–6 méter magas, sűrű, ferdén felálló ágú bokor. A vesszők és a fiatal ágak zöldek, hosszú, rostszerűen lehajló, feketés kéregfoszlányokkal. Pálhalevelei pergamenszerűek, kissé szúrósak. Levelei a Colutea leveleire emlékeztetnek, de párosan szárnyaltak, mivel a levélgerinc rövid, serteszerű nyúlványban végződik. Sárga virágai májusban a vesszők oldalán, rövid, leveles csomókban nyílnak. Termése 3–5 cm hosszú, hengeres (borsószerű) hüvely. Hazája Szibéria, Észak-Kína. A szárazságot jól tűrő, hazánkban is gyakran ültetett tömegcserje. – – ’Pendula’ – Koronába oltva ágai lecsüngenek. – – ’Walker’ – Ugyancsak csüngő ágú fajta, de a levélkéi feltűnően keskenyek, csaknem szálasak. Virágai is keskenyebb szirmúak a típusénál. Mindkét fajta viszonylag rövid életű (10–15 év), mivel koronába oltva nem tudja megifjítani magát. Szaporítása: Az alapfaj magját tavasszal vetjük, a fajtáit középmagas törzsre télen üvegházban vagy tavasszal szabadban oltjuk.

cclii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Caragana arborescens

4.1.33. Rutaceae – Rutafélék 1.

●

A levelek hármasak

Ptelea

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek

Euodia

4.1.33.1. Ptelea – Alásfa Ptelea trifoliata – Hármaslevelű alásfa 3–5 méteres, ritkás ágú bokor vagy többtörzsű fácska. Vesszői, ágai vörösbarnák, levelei hármasak. Júniusban nyíló apró, zöldes virágai nem mutatósak, kerek, érmeszerű lependéktermése viszont egész télen át díszít.

ccliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Amerika keleti része. Közepes szárazságot még elviselő, edzett faj. Elsősorban tömegcserjeként ültetik, napos vagy félárnyékos fekvésbe. Szaporítása: Magvetés tavasszal. A sárga levelű ’Aurea’ lombszínét részben magról is megtartja, de téli kézbenoltással és tavaszi kecskelábékezéssel is szaporítható. 4.1.33.2. Euodia – Mézesfa Euodia hupehensis – Kínai mézesfa (Tetradium daniellii var. hupehensis) 10–15 méteres lombhullató fa, ernyőszerűen elterebélyesedő koronával. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5–9 db fénylőzöld, ép szélű levélkével. Apró, fehér virágai széles, végálló sátorvirágzatokban július végén–augusztus elején nyílnak. Ősszel vörösbarna, apró toktermései is mutatósak. Hazája Kína. Közepesen szárazságtűrő, napos, meleg fekvést kívánó faj. A szennyezett levegőt elég jól bírja. Kiváló mézelő, ezért egy időben nyári virágzású méhlegelőnek ültették. Szigorúbb teleken a vesszőinek egy része visszafagy, különösen nyirkosabb talajon. Szaporítása: Magvetés tavasszal üveg alá. A második évtől 4–5 éves korukig igen gyorsan nőnek – évente 1,5–2 métert –, de gyakran visszafagynak.

ccliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ptelea, Euodia és Ailanthus levéltípusok

4.1.34. Simaroubaceae – Bálványfafélék 4.1.34.1. Ailanthus – Bálványfa Ailanthus altissima (A. glandulosa) – Mirigyes bálványfa 15–20 méter magasra növő fa, idősebb korban ernyőszerűen ellaposodó koronával. Június–júliusban nyíló, apró, zöldessárga virágai többnyire kétlakiak. Termése egyes példányokon sötétpirosra színeződik (f. erythrocarpa), a sötétzöld lombok között nagy csomókban fejlődve igen dekoratív. cclv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Északkelet-Kína, Korea. Nálunk elvadulva többször találkozunk vele, mint ültetve. Az egyik legtűrőképesebb fafaj, a nyirkos, hűvös területek kivételével jóformán mindenhol megél. Jól bírja a szárazságot, és a levegőszennyezésre csaknem teljesen érzéketlen. Némi sziket is elvisel. Hátránya, hogy lombja kellemetlen szagú, valamint, hogy rengeteg magoncával és gyökérsarjaival erősen gyomosít (gyökérsarjat főleg akkor hoz, ha koronáját vagy gyökerét megsértik). Igényes parkba, reprezentatív épületek közelébe ezért ne telepítsük. Nagy jelentősége van viszont ipari objektumok erősen szennyezett levegőjű közvetlen környékének fásításánál, vagy a száraz, homokos, köves vagy enyhén szikes talajú területeken. A nagyvárosok forgalmas útjai mentén utcafásításra is felhasználják. Az elmúlt száz év folyamán többször kísérleteztek erdészeti terjesztésével is („a homok nyárfája”). A próbálkozások nem váltak be, mivel állományban visszafagyásra hajlamos, nem hoz elég vastag törzset és a fája puha. – – ’Bìborsárkány’ – Augusztusban fénylő sötétpiros termésével díszít. Egyenes törzset és gömbölyded koronát nevel, utak mellé inkább ez a fajta javasolható, mivel szebb és egyöntetűbb a magoncoknál. Magyar nemesítésű. Szaporítása: Magvetés (alapfajt), gyökérdugványozás (a fajtát).

4.1.35. Anacardiaceae – Szömörcefélék 1.

●

A levelek egyszerűek

Cotinus

●● A levelek páratlanul szárnyasan összetettek

Rhus

4.1.35.1. Cotinus – Cserszömörce Cotinus coggygria – Sárga cserszömörce 3–5 méteres, terebélyes bokor. Fiatal hajtásai és levelei megdörzsölve jellegzetes kesernyés terpentin illatúak. Lombja ősszel mély bíborvörösre (ritkán sárgára) színeződik. Júniusban nyíló virágbugái érdekes díszét a rengeteg meddő virág tollas-szőrős virágkocsányai adják. Színük liláspiros, rózsaszínes vagy sárgászöld, és az elvirágzás után még sokáig, néha augusztus végéig is megmarad. Hazája a mérsékelt égöv melegebb zónáiban, Európától Kínáig terjed. Magyarország kb. a legészakibb előfordulását jelzi (Moesz-féle vonal). A karsztbokorerdőkben, meszes, dolomitos kopárokon fordul elő. A szélsőséges szárazságot is jól elviselő, fény- és melegkedvelő faj. A normálisnál nyirkosabb talajra már nem való, mert levegőigényes gyökerei könnyen megbetegszenek (Verticillium). Hasonló okok miatt nem szabad mélyre telepíteni. Alkalmas száraz rézsűk megkötésére: ilyen helyen alsó ágai a földre fekszenek és legyökeresednek. – – ’Royal Purple’ – Piros levelű. A szárazságot csak közepesen tűri, viszont a Verticilliumrakevésbé érzékeny. – – ’Rubrifolius’ – az előbbinél tompább piros színű és kisebb levelű. – – ’Kanárimadár’ – Sárga lombú magyar fajta. – – ’Grace’ – Erős növekedésű, nagy levelű és világos bíborpiros színű. Dugványozással könnyebben szaporítható, ezért újabban inkább ezt termesztik.

cclvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cotinus és Rhus levéltípusok

cclvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Szaporítása: Az alapfajt tavaszi magvetéssel szaporítjuk, hidegágyban (rétegezni kell, mert elfekszik). A fajtákat hagyományosan zölddugványozással vagy sugaras bujtással, napjainkban inkább mikroszaporítással szaporítják, de a pirosak magról is elég nagyarányú piros populációt adnak. 4.1.35.2. Rhus – Szömörce

1.

●

A hajtások kopaszak

Rh. glabra

●● A hajtások sűrűn bársonyosan szőrösek

Rh. typhina

Ailanthus, Rhus és Koelreuteria habitus Rhus typhina (Rh. hirta) – Valódi ecetfa, ecetszömörce 3–5méter magas, gyökérsarjakkal terjedő tövű bokor vagy kis fa. Levelei nagyok, páratlanul szárnyaltak, a hajtások és a vesszők sötétbarnán bársonyos szőrösek. Lombja ősszel intenzív lilásvörösre színeződik. Virágai kétlakiak, zöldessárgák, szőrös bugát alkotnak. Sötétvörös szőrű terméscsomói júliustól a tél végéig díszítenek. Hazája Észak-Amerika keleti része, ahol a mi cserszömörcénkhez hasonló termőhelyeken él. Szárazságtűrő, fényigényes. Nagy foltokba telepítsük, mert erősen terjed. Ha a nyílt gyepfelületbe szoliterként ültetik, alacsony, görbe ágú fává nő. (Ilyen helyen a sarjait rendszeresen lekaszálják, így nem tud terjedni.) Erősen kötött vagy nyirkos talajra nem való. – – ’Dissecta’ –Az alapfajnál kedveltebb fajta, mélyen szeldelt levélkékkel. Rhus glabra – Hamvas szömörce Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra növő, egyébként igen hasonló megjelenésű és díszt adó, sarjadzó bokor. Hajtásai kopaszak, liláshamvasak. Ritkábban telepítik, mint a Rh. typhinat,mivel igényesebb: megkívánja a normál kerti viszonyokat. Hazája Észak-Amerika. – – ’Laciniata’ – Szeldelt levélkéjű fajta. A Rhus nemzetség szaporítása: Magvetés, gyökérdugványozás hidegágyba, tősarjak leválasztása.

4.1.36. Staphyleaceae – Hólyagfafélék 4.1.36.1. Staphylea – Hólyagfa Staphylea pinnata – Mogyorós hólyagfa

cclviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 2–5méter magas, felálló ágú cserje, ágai jellegzetes, márványosan csíkozott kérgűek. Levelei páratlanul szárnyaltak, 5–7levélkével. Krémfehér, kívül kissé pirosló, illatos virágai május–júniusban nyílnak. Termése gömbösen felfújt, kétrekeszű tok. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon üde talajú tölgyesekben, sziklaerdőkben, ritkás bükkösökben fordul elő. Jó árnyéktűrő, némi szárazságot még elviselő mezofiton. Elsősorban tömegcserjének alkalmas. Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal a szabadba.

Staphylea és Koelreuteria levél

4.1.37. Sapindaceae – Szappanfafélék 4.1.37.1. Koelreuteria – Csörgőfa Koelreuteria paniculata – Bugás csörgőfa 5–10 méteres, gömbölyded koronájú fa, páratlanul szárnyalt, nagy levelekkel. Sárga virágai nagy, végálló bugákban június–júliusban nyílnak. Hólyagosan felfújt, háromrészes toktermése ugyancsak díszít. Hazája Kelet-Ázsia. A szárazságot és a városi levegőt elég jól tűri, ezért különösen utcafának gyakran ültetik. Szűkebb utcákban a villanyvezeték alatt is elfér. Szaporítása: Magvetés érés után a szabadba.

4.1.38. Aceraceae – Juharfélék 4.1.38.1. Acer – Juhar

cclix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A juharok közül a fatermetűek tipikus előfutár fajok, a cserje vagy bokorfa termetűek pedig az erdő peremrészeinek és alsóbb szintjeinek lakói valamely klimazonális övben. Az alább ismertetett fajok az A. palmatum kivételével jól bírják klímánkat és talajainkat. A fontosabb Acer fajok fajtáinak összehasonlítása a 7. táblázatban található. 1. ●

A levelek egyszerűek

2.

●● A levelek páratlanul A. negundo szárnyasan összetettek 2. ●

A levelek 5 vagy több 3. karéjúak, a levéllemez hossza és szélessége közel azonos

●● A levelek tagolatlanok 7. vagy 3 karéjúak, a levéllemez 1,5-szer hosszabb a szélességénél 3. ●

A fiatal hajtás és a levél 4. megtörve tejnedvet bocsát ki

●● A fiatal hajtás és a levél 5. tejnedvet nem tartalmaz 4. ●

A levélkaréjok rövidek, A. campestre tompák

●● A levélkaréjok A. platanoides kihegyezettek, mindegyiken több kihegyezett, nagy fog van 5. ●

A levelek legfeljebb a fél A. levéllemez közepéig pseudoplatanus karéjosak

●● A levelek a fél levéllemez 6. felén túl is hasogatottak 6. ●

A levél 5 hasábú, a A. saccharinum középső hasáb 3 karéjú. A fonák ezüstösfehér

●● A levél 5–7–11 hasábú, a A. palmatum hasábok épek. A fonák világoszöld 7. ●

A levelek tagolatlanok A. tataricum vagy csak gyengén karéjosak

●● A levelek 3 karéjúak, a A. ginnala

cclx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése középső erősen megnyúlt Acer platanoides – Korai juhar 20–25 méteres, terebélyes koronájú fa. Levelei 5–(7) karéjúak, a karéjok kihegyezettek. Sárgászöld, elég mutatós, enyhén illatos virágai lapos ernyőben áprilisban nyílnak. Hazája Európa, a Kaukázus. Nálunk a jó vízellátású tölgyesekben és részben a bükkösök övében fordul elő vadon. A szárazságot közepesen tűri, gyors növekedésű mezofiton. Szép törzset nevel, ezért gyakran ültetik utcai sorfának. Erre a célra azonban csak a kis járműforgalmú területeken alkalmas, mert a füstgázokat és a sózást elég rosszul tűri. Piros levelű fajták – – ’Crimson King’, ’Royal Red’ – Levelei kihajtástól a lombhullásig sötétvörösek, tompa fényűek. – – ’Deborah’ – Széles kúpkoronát nevel, átmenő sudárral és ferdén felálló oldalágakkal. Levelei tavasszal piroslóan márványozottak, később megzöldülnek. – – ’Faassen’s Black’ – Levelei a kihajtástól a lombhullásig fénylő feketésvörösek. – – ’Schwedleri’ – Levelei kihajtáskor vörösek, a nyár derekára visszazöldülnek. Egyéb fajták – – ’Cleveland’, ’Emerald Queen’ – Új amerikai fajták, nyílegyenes törzzsel, egészséges, sötétzöld lombbal, tömött koronával és „átmenő” sudárral. – – ’Columnare’, ’Olmsted’ – Karcsú oszlop, felfelé törő, rövid, zömök oldalágakkal. – – ’Drummondii’ – A levelek fehér vagy sárga szegélyűek. Érzékeny, páraigényes fajta. – – ’Globosum’ – Lapos, tömött gömbkoronát nevel. (Koronába oltják.) – – ’Summershade’ – Gyors növekedésű, terebélyes koronájú. – – ’Superform’ – Nagy termetű, formás koronájú, gyors növekedésű fajta. Az Acer platanoides fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található. Acer campestre – Mezei juhar 10–20 méterre megnövő, többnyire görbe törzsű fa, tömött, gömbölyded koronával. Vesszői fiatal korban néha vastagon paralécesek (f. suberosum). Levelei 3–5 karéjúak, tompa csúcsúak, ép szélűek. Sárgászöld virágai lombfakadáskor nyílnak. A termésszárnyak majdnem vízszintesen állnak. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig majd minden erdőtársulásban elegyfaként előforduló, igen tág ökológiai amplitudójú növény. A szárazságot és a szennyezett levegőt jól tűri, némi sziket is elvisel. Alkalmas ezért extrém parkokba vagy nagyvárosokban, ipartelepek környékén utcafásításra. Hátránya, hogy lassan nő és rossz törzsnevelő. Jól metszhető, szép, magas sövény alakítható ki belőle.

cclxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Elsrijk’ – Tömött tojásdad koronájú. – – ’Nana’ – Bokor termetű: magas törzsre oltva torz gömbkoronát nevel. – – ’Queen Elizabeth’, ’Zentai’ – Nyílegyenes törzset, felálló koronát nevelő fajták, jó utcai sorfák. Az Acer campestre fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található.

Acer levéltípusok Acer pseudoplatanus – Hegyi juhar 20–30méterre megnövő fa, széles, boltozatos koronával. Kérge pikkelyes. 5karéjú leveleinek széle szabálytalanul fűrészes. Zöldes színű virágai lombfakadás után hosszú, lecsüngő fürtben nyílnak. A termésszárnyak egymással hegyesszöget zárnak be. A mag a termésrekeszből erősen kidomborodik. Hazája Közép-Európától Kis-Ázsia hegyvidékeiig és a Kaukázusig terjed. Nálunk üde talajú, hegyvidéki erdőkben (bükkösök, gyertyános-tölgyesek, szurdokerdők) él vadon. Megfelelő helyen szép park- és utcafa, mert jó törzset nevel és gyorsan nő. Az A.platanoidesnél valamivel edzettebb, de ez sem kimondottan nagyvárosi utcákra való.

cclxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Erectum’ – Levágott végű, keskeny kúp alakú koronát nevel. – – ’Leopoldii’ – A levelek kihajtáskor sárgásak, később sűrűn fehéren vagy sárgán pontozottak. Kényes, páraigényes fajta. – – ’Purpurascens’ – A levél felül tompa sötétzöld, a fonákán liláspiros. – – ’Rotterdam’, ’Negenia’ – Új nyugat-európai fajták, egészséges lombbal és széles kúpkoronával. Megjegyzés: Az új (nyugat-európai vagy amerikai) fajták előnye az egyöntetű, nem túl feltűnő, de szabályos forma, egységes lombozat, jó koronafelépítés (átmenő sudár), a faiskolákban pedig a gyors növekedés, jó törzsnevelés. Az Acer pseudoplatanus fajták összehasonlítása a 7. táblázat után található. Acer saccharinum (A.dasycarpum) – Ezüst juhar 20–30méterre növő fa, széles gúla alakú koronával. Levelei mélyen ötkaréjosak, a fonákuk ezüstös, ősszel bíborpirosra színeződnek. Jelentéktelen barnás virágcsomói február–márciusban nyílnak, kétlakiak vagy néha egylakiak. Termése már júniusban megérik, lehull és azonnal csírázik. Hazája Észak-Amerika délkeleti része. A nedves, nyirkos helyeket szereti, de normál viszonyok közt is igen jól fejlődik, ha a talaj nem túl meszes vagy szikes. A Populus fajokhoz hasonlóan igen gyorsan nő, de hamar el is öregszik. Ágai törékenyek, balesetveszélyesek, törzse a szélnyomástól elferdülhet. Ezért elsősorban parkfának alkalmas. – – ’Pyramidale’ – Kezdetben széles oszlop, később fokozatosan szétnyílik, és kúp alakúvá válik. – – ’Laciniatum Wieri’ (’Wieri’) –Tavaszi levelei még csak mélyen karéjosak, a nyáriak már majdnem a főérig szeldeltek, a szeletek gyakran egészen keskenyek és erősen tagoltak. Gyors növekedésű fajta, ívesen lehajló, vékony ágakkal. Acer negundo – Kőrislevelű juhar, zöld juhar 10–20méter magas, széles koronájú fa, többnyire ferde törzzsel. Zöld vagy lilásbarnás, sima héjú vesszőiről télen is könnyen felismerhető. Levelei páratlanul szárnyaltan összetettek. Virágai kétlakiak, szirom nélküliek; sárgászöld, laza csomókban a lombfakadás előtt, március–áprilisban nyílnak. Hazája Észak-Amerika. Nálunk ültetve és mint ruderális gyomfa elvadulva is csaknem mindenhol megtalálható. A nyirkos talajokat kedveli, a Duna és Tisza árterén kivadulva él. A közepesen száraz területeken is megél, ilyen helyen azonban – különösen, ha a levegő szennyezett – lombját hamar elhullatja. Gyorsan növekszik és hamar termőre fordul. Rengeteg magjával erősen gyomosít. E sok hátránya miatt utcafásításra nem ajánlható, parkba is csak módjával ültessük.

cclxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Acer habitusok – – ’Auratum’ (’Odessanum’) – Fajták közül ez a gyors növekedésű, körülbelül a nyár közepéig aranysárga levelű a legedzettebb, bár ez is valamivel igényesebb, mint az alapfaj. Magról mintegy 50%-ban ad sárga lombú populációt.

cclxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Több egyéb, sárga vagy fehértarka levelű A. negundo fajta is forgalomban van (’Aureovariegatum’, ’Argenteolimbatum’ stb.). Ezek valamennyien páraigényesek, száraz klímában védett, félárnyékos helyre valók, mert leveleik a napon megperzselődnek. – – ’Flamingo’ – Napjaink legdivatosabb zöldjuhar fajtája. Levelei fehértarkák, a növekvő hajtásokon rózsaszín árnyalattal. Viszonylag gyenge növésű: 6–8 méteres fává fejlődik. Acer tataricum – Tatár juhar, feketegyűrű-juhar 5–10 méteres, többnyire többtörzsű bokorfa, ellapuló koronával. Levelei hosszúkás tojásdadok, nem vagy csak alig karéjosak. Őszi lombszíne sárga vagy piros. Krémfehér virágai jóval a kihajtás után május–júniusban, rövid, felálló bugában nyílnak. Egyes példányok termése nyáron élénkpiros színű. Hazája Délkelet-Európától Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk a nem túl száraz, melegkedvelő tölgyesekben fordul elő, mint második és harmadik koronaszintet alkotó faj. A szárazságot közepesen, az árnyékot elég jól tűri. Acer ginnala – Mandzsu juhar Az A. tataricumhozhasonló megjelenésű, de a levelei (legalábbis többségükben) határozottan háromkaréjosak. Hazája Kelet-Ázsia. Felhasználása az előző fajéval azonos. Valamivel igényesebb, de intenzív lilásvörös őszi lombszíne miatt díszítőértéke is nagyobb. Egy törzsre nevelve szűk utcák fásítására is alkalmas.

Acer ginnala Acer palmatum – Japán juhar 3–4 méter magas, vékony vesszejű bokor vagy ernyős koronájú miniatűr fa, jellegzetes tenyeresen karéjos levelekkel. Hazája Japán, Korea, ahol az üde és savanyú talajú erdők aljnövénye. Finom rajzolatú leveleivel, őszi mélyvörös lombszínével az egyik legszebb szoliter cserje. Pára- és vízigényes, árnyéktűrő, mészérzékeny.

cclxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Acer levéltípusok Rengeteg fajtája és alakja van. Ezek nagy része eredeti japán vagy nyugat-európai szelekció, és oltják vagy zölddugványozzák, másokat magról szaporítva latin gyűjtőneveken forgalmazzák. Nálunk egyelőre inkább ez utóbbiakkal találkozhatunk:

cclxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Atropurpureum’ – A levelek mélyen ötkaréjosak, a kihajtástól a lombhullásig sötétvörös színűek. – – var. dissectum – Levelei a közepükig szeldeltek, az egyes szeletek szárnyasan bemetszettek. Lassú növekedésű. – – ’Ornatum’ – A levelek az előző fajtához hasonlóan szeldeltek, de sötétvörös színűek. – – ’Garnet’ – Levelei mélyen, szinte a levélvállig szeldeltek, az egyes karéjok szintén mélyen hasogatottak. Színük folyamatosan barnásvörös, ősszel kárminpiros. Az Acer nemzetség szaporítása: az alapfajokat magvetéssel szaporítjuk. Júniusban az érés után azonnal el kell vetni az A. saccharinum magját, mert csíraképességét hamar elveszíti. A többi faj magját ősszel vagy rétegezés után a tavasszal vetjük a szabadba. Elfekvésre hajlamosak az A.campestre és az A. tataricum magjai. A fajtákat az alapfaj magoncaira szemzik. Az A.palmatum fajtáit üvegházban oltják, némelyiket pedig zöld dugványról szaporítják. Az egyes típusok (piros, szeldelt, sárga) tulajdonságaikat magról is elég jól örökítik.

4.1.39. Hippocastanaceae – Vadgesztenyefélék 4.1.39.1. Aesculus – Vadgesztenye

1.

●

2–3m magas, terjedő tövű cserje

Ae. parviflora

●● Magasabb fa 2.

●

2.

A levélkék a felső harmadukban a legszélesebbek. A Ae. hippocastanum virágok fehérek

●● A levélkék középen a legszélesebbek. A virágok Ae. × carnea húspirosak vagy rózsaszínűek

cclxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Aesculus habitusok

cclxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Aesculus levéltípusok Aesculus hippocastanum – Közönséges vadgesztenye

cclxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 16–20 m-es fa. A tenyeresen összetett levél egyes levélkéi a felső harmadukban a legszélesebbek. A rügyek enyvesek. Keskeny, boltozatos koronájával, ívesen lehajló ágaival, májusban nyíló nagy, kúpos, fehér virágbugáival az egyik legszebb fa. Hazája a Balkán és Kis-Ázsia. Régen, a lovas kocsik és a mainál lényegesen szellősebb beépítettség korában utcafásításra is előszeretettel használták (pl. Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor). Erre a célra ma már legfeljebb kisvárosokban, jó talaj- és nedvességviszonyok közt alkalmas. Nem bírja ugyanis a nagyvárosok száraz, meleg klímáját, és a levegőszennyeződésre, különösen pedig a sózásra igen érzékeny. Ilyen helyen sokszor már júliusban leszárad a lombja, majd a rügyeket megtámadó atkák szívogatásától ősszel újra kihajt. Forgalmas utak mentén ősszel a gyerekek által gyűjtött termése baleset forrása lehet. Mindezek miatt elsősorban parkfának alkalmas. Lombkoronája alatt, akárcsak a többi Aesculus faj alatt, minden más növény kipusztul, részben a mély beárnyékolás és az esőárnyékolás miatt, részben pedig a lehullott levelekből kioldódó mérgező anyagok hatására (allelopátia). (Megoldások: az oldalágak enyhe felmetszése, a fa alatt rendszeres öntözés, ősszel a lehullott lomb eltávolítása.) Újabban a vadgesztenyelevél-aknázómoly tömeges lombhullást okoz. – – ’Baumannii’ – Telt virágú fajta. Nem ad sokkal jelentősebb díszt az alapfajnál, de nem hoz termést. Aesculus × carnea (Ae. × rubicunda) – Piros vadgesztenye (Ae. hippocastanum × Ae. pavia) 15–18 méteres, gömbölyded koronájú fa. A levélkék középen a legszélesebbek, erősen hullámos szélűek. A rügyek csak kissé enyvesek. Virágai húspirosak, termése ritkásan tüskés. Mezofiton. Lombja valamivel edzettebb, mint az Ae. hippocastanumé,de városfásításra azért ez a faj sem alkalmas, bár a vadgesztenyelevélaknázómoly nem, vagy csak alig károsítja. – – ’Briotii’ – Intenzív piros virágú. Aesculus parviflora – Cserjés vadgesztenye 2–3 méter magas, gyökérsarjakkal erősen terjedő cserje. Levélkéi visszáslándzsásak. Fehéres virágai a többi vadgesztenyétől eltérően a nyár második felében nyílnak. Hazája Észak-Amerika keleti része. Nedves, nyirkos talajt kedvel, de normál kerti viszonyok közé is telepíthető. Nincs mindig faiskolai forgalomban. Az Aesculus nemzetség szaporítása: A tiszta fajokat magvetéssel szaporítják. Magját – a tölgyéhez hasonlóan – a lombtakaró alatt kell tárolni, és tavasszal a szabadba elvetni. Az Ae. parviflora gyökérdugványozással vagy tősarjakkal könnyen szaporítható. A hibrideket és fajtákat Ae. hippocastanum magoncokra oltják télen üvegházban vagy szemzik (pajzsos szemzéssel) a nyár közepén.

4.1.40. Cornaceae – Somfélék 4.1.40.1. Cornus – Som A nemzetség képviselői különböző erdőtársulások szegély-, esetleg aljnövényei. A parképítés a kis virágúakat főképp tömegcserjeként alkalmazza őket, napon vagy félárnyékban, míg a nagy virágzatúak szoliterként mutatnak a legjobban. I. A virágzat körül nincs fellevél (kis virágú somok)

1.

●

A levelek szórt állásúak

C. controversa

●● A levelek keresztben átellenesek 2.

●

2.

A levelek fonákán az érzugok fehér szakállszőrösek. A C. mas

cclxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése sárga virágok lombfakadás előtt nyílnak ●● A levelek fonákán az érzugok nem szakállszőrösek. A 3. fehér virágok lombfakadás után nyílnak 3.

4.

●

A levelek a fonákon berzedten szőrösek, a termés C. sanguinea fekete

●● A levelek ± kopaszok, a termés fehér

4.

●

C. stolonifera

Legyökeresedő szárú, terjedő tövű cserje

●● A vesszők, ágak nem gyökeresednek le

C. alba

II. A virágzatot 4 nagy, fehér fellevél veszi körül (nagy virágzatú somok)

5.

●

A fellevél kicsípett csúcsú

C. florida

●● A fellevél kihegyezett csúcsú

C. kousa

1. KIS VIRÁGÚ SOMOK Cornus mas – Húsos som 4–6 méter magasra növő bokor vagy idős korára kisebb fa. Zöldespirosas vesszőiről, gömb alakú virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető. Levelei alul az érzugokban fehéren szakállszőrösek. Apró, sárga virágai igen korán, gyakran már februárban kinyílnak, ősszel érő piros termése kellemes savanykás ízű. Hazája Közép- és Dél-Európa. Magyarországon száraz tölgyesekben, karszterdőkben, bokros déli lejtőkön fordul elő. Szárazságtűrő faj, nyírott sövény nevelésére is alkalmas. Cornus sanguinea – Veresgyűrűsom 3–4 méter magas, terjedő tövű cserje. Vesszői barnászöldek, a napos oldalon piroslók. Levelei a C. mas leveleihez igen hasonlóak, de fonákukon az érzugokban nincsenek szőrcsomók. Fehér virágai lapos álernyőkben május–júniusban nyílnak, termése apró, fekete. Hazája Európa. Nálunk lombos erdőkben vagy cserjésekben majd mindenütt előfordul az ártéri erdőktől a karsztbokorerdőkig, ahol különböző ökotípusai alakultak ki. Felhasználása ennek megfelelően történhet. Mivel terjedő tövű, rézsűk megkötésére is alkalmas. Cornus alba – Fehér som 2–3 méteres, terebélyes cserje. Ágai általában nem gyökeresednek le, sarjakat sem hoz. Kékes- vagy fehéreszöld fonákú levelei a veresgyűrűsoménál nagyobbak, és ernyőszerű, fehér virágzatai annál 1–2héttel később nyílnak. Termése fehér vagy kékesfehér. Hazája Szibéria, Mandzsúria, Észak-Korea. Kertben a kisebb szárazságot, de a nyirkos talajt is elviseli. Csillogó piros vesszői szép téli díszt adnak. Jól bírja a városklímát és gyorsabban nő, mint a két hazai Cornus faj. – – ’Elegantissima’, ’Sibirica Variegata’, ’Argenteomarginata’ (’Variegata’) – Levelei fehér szegélyűek, néha fehér foltosak. – – ’Kesselringii’ – Vesszői télen csokoládébarnák. – – ’Sibirica’ – Vesszői fénylő korallpirosak.

cclxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Spaethii’ (’Gouchaultii’) – Levelei a kihajtáskor bronzosak, később széles sárga szegélyűek, illetve foltosak.

Cornus fajok – – ’Westonbirt’ – Az irodalom szerint azonos a ’Sibirica’-val, valójában annak javított változata, még élénkebb vesszőszínnel és erőteljesebb növekedéssel. A tarka levelű fajták a zöld levelűeknél gyengébb növekedésűek és igényesebbek. Cornus stolonifera – Tarackos som Az előző fajra annyira hasonlít, hogy magoncait és azok vegetatív szaporulatát gyakran – tévesen – C.alba néven hozzák forgalomba. Legfeltűnőbb különbség, hogy vesszői-ágai földre hajlanak és legyökeresednek, a legalsó ágak pedig néha az avar alatt vízszintesen kúszva, tarackszerűen terjednek tovább. Hazája Észak-Amerika keleti része. – – ’Flaviramea’ – Sárgászöld vesszőjű; a tompa piros vesszőjű alapfajnál népszerűbb. Normál kerti viszonyok közé vagy nyirkos talajra való. – – ’Kelseyi’ – Törpe növésű fajta: alig félméteres, lapított gömb alakú bokorrá nő, vékony korallpiros vesszőkkel. Házikertbe vagy igényes parkba való, levelei foltosodást okozó gombás betegségre érzékenyek. 2. NAGY VIRÁGZATÚ SOMOK A csoport képviselőinek virágai ugyancsak aprók, de a virágcsomókat négy hatalmas sziromszerű fellevél veszi körül, amelynek színe többnyire fehér, a szelektált fajtáknál néha rózsaszín vagy piros. Cornus florida – Virágos som 3–5 m magas cserje, hazájában kisebb fa. Matt zöld levelei őszre skarlátvörösre színeződnek. Kicsi, zöldesfehér vagy sárgás virágai 10–12 mm-es fejecskékben májusban nyílnak.

cclxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cornus florida

cclxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Cornus, Aucuba és Hedera levéltípusok A gömbölyded virágzatot kereszt alakban 4 kicsípett csúcsú, 4–5 cm-es, fehér fellevél övezi. 1 cm-es termése skarlátvörös, tojás alakú.

cclxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Amerika. Humuszos, üde, lehetőleg mészmentes talajba, párás klímába, világos vagy félárnyékos helyre ültessük. Cornus kousa – Csillagsom Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de nagyobbra nő, a fehér fellevelek kihegyezett csúcsúak, és a hosszú kocsányú, gömbölyded termése sötétrózsaszínű. Hazája Japán, Korea. 3. FATERMETŰ SOM Cornus controversa – Emeleteságú som 5–6 m-es cserje, vagy annál jóval magasabbra növő fa, emeletesen elrendezett, vízszintes oldalágakkal. Szórt állású, nagy levelei ősszel vörösek. Apró, fehér virágai felálló, 6–12 cm-es bogernyőkben júniusban nyílnak. Termése kékesfekete. Hazája Japán, Kína. Igénye a C. floridaéval megegyezik. Szabad állásba ültessük. A Cornus nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magvetéssel szaporítják, rétegezés után tavasszal. A C.mastajánlatos egy teljes évig rétegezni, mert elfekszik. A fajták zölddugványozással, a C.alba és C. stolonifera fásdugványozással is szaporítható. A „nagy virágú” somok ritkán és kevés magot hoznak, dugványról nehezen erednek. Igényességük és mészérzékenységük mellett a nehézkes szaporítás a fő oka a kismérvű elterjedtségüknek.

4.1.41. Aucubaceae – Babérsomfélék 4.1.41.1. Aucuba – Babérsom Aucuba japonica – Japán babérsom 1–2 m magas, vastag, zöld ágú, örökzöld cserje. Keresztben átellenes, ritkásan, durván fogazott levelei fényes élénkzöldek. Kétlaki növény. Apró, barnászöld virágai a tél végén nyílnak. A nőivarúak piros húsú termése ősszel érik és a következő év tavaszáig (az új virágok nyílásáig) díszít. Hazája Japán. Nálunk elsősorban mint hidegházi cserepes dísznövény ismert, és csak másodsorban mint szabadba is kiültethető cserje. Páraigényes, mezofiton. Árnyékvédelmet kapjon és lombtakarással teleltessük, mert télen levelei vagy az egész növény is elfagyhat. – – ’Longifolia’ – Levelei hosszúak és keskenyek. – – ’Picturata’ – A levéllemez közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található. – – ’Variegata’ (’Maculata’, ’Punctata’) – Levelei sűrűn sárgafoltosak, a foltok aprók és egyenlőtlen nagyságúak. A tőalaknál gyakrabban felhasznált, erőteljes növekedésű, nagy levelű. Érdekes módon valamivel jobban elviseli a páraszegény levegőt, mint az alapfaj. Többnyire porzós virágot hoz. – – ’Crotonifolia’, ’Marmorata’ – A ’Variegata’-hoz hasonlóan sárgafoltos levelű fajták, de nőivarúak: ősztől tavaszig a tarka levelek tövében megjelenő piros termésükkel is díszítenek. Szaporítása: félfás dugványozás augusztustól októberig hidegágyban vagy január–februárban üvegházban. Magvetés lehetséges, de nem szokásos.

4.1.42. Araliaceae – Borostyánfélék 4.1.42.1. Hedera – Borostyán

1.

●

A vegetatív hajtás levelei 10–20 cm-esek, nem H. colchica cclxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése karéjosak ●● A vegetatív hajtás levelei 4–10 cm-esek, 3–5 karéjúak 2. 2.

●

A vegetatív hajtás levelei kupolásan karéjosak. A H. hibernica virágzó hajtás levelei szíves vállúak

●● A vegetatív hajtás levelei hegyes karéjúak. A virágzó H. helix hajtás levelei ékvállúak Hedera helix – Közönséges borostyán A borostyán a heterofilia klasszikus esete. Az ötkaréjos levelű, fiatalkori, meddő alak a földön kúszva sűrű, örökzöld gyepet alkot, és többnyire árnyékban él. A fák koronájába, sziklára vagy falra léggyökerekkel felkapaszkodva fokozatosan alakul át ékvállú rombos tojásdad levelű, zömök hajtású, időskori alakká. Ez hozza ősszel, szeptember-októberben a gömbös ernyőkben álló, zöldessárga virágokat, a borsó nagyságú, fekete termés tavasszal érik. Hazája Európa, a Kaukázus. Magyarországon az Alföld kivételével erdőkben gyakori. Igen széles ökológiai határok közt alkalmazható: árnyékos vagy félárnyékos fekvésben a szélsőségesen száraz vagy szélsőségesen nyirkos talajok kivételével jóformán mindenhol megél. Árnyéki gyeppótlónak tömegesen ültetik: hamar sűrű borítást ad. Rendszeres öntözés mellett napon is jól fejlődik, itt azonban nagyon gyomosodik. Kőedényekben is nevelhető. Alkalmas északi falak vagy idős fák törzsének befuttatására. – – ’Arborescens’ – A vegetatív szaporítással rögzített időskori alakok gyűjtőneve, amelyek torz, gömbölyded, örökzöld bokorrá fejlődnek. Fényigényes. Árnyékban visszaalakul a kúszó, meddő alakká. – – ’Balkon’ – Tömött gyepet alkotó, sokszorosan elágazó hajtásrendszerű, magyar fajta. Balkonládába kiváló, de gyeppótlónak is igen jó. – – ’Glacier’ – Közepes méretű leveleinek alapszíne szürkészöld, a széle felé ezüst színű és fehér foltokkal. Télálló. – – ’Ivalace’ – Fodros szélű, élénkzöld levelei közepes méretűek. Rövid ízközű, kompakt fajta. – – ’Perint’ – A ’Balkon’ fajtánál valamivel lazább és gyorsabb növekedésű magyar fajta. – – ’Woerner’ – Fagytűrő és gyors növésű, északnyugat-európai fajta, kerekded levelekkel és feltűnő, fehéres levélerekkel. A borostyán sok levélváltozatát mint hidegházi cserepes ámpolnanövényt is szaporítják. Ezek közül a zöld levelűek a szabadba is ültethetők, pl. ’Pedata’, ’Sagittifolia’, de igényesebbek az alapfajnál. A tarka levelű fajták, mint szabadföldi növények, esetleg házikertben vagy gyűjteményekben jöhetnek számításba. Egy részük fagyérzékeny, ezért télire lombbal kell takarni őket. A ’Goldheart’ fajta a fagytűrők közé tartozik, levelei viszonylag aprók, középen széles, fénylő, szabálytalan, aranysárga folttal. Függőleges felületek befuttatására való, talajtakarónak kevésbé alkalmas. Hajlamos zöld levelű hajtásokat hozni. Hedera hibernica (H. helix var. hibernica) – Ír borostyán Gyors növekedésű faj, kupolásan széles karéjú, kevésbé feltűnő (világoszöld) erezetű levelekkel. Az időskori hajtás levelei szív alakúak, szíves vállúak. Igényesebb, mint a nálunk honos közönséges borostyán. Hazája Írország. Magyarországon egyre jobban terjed. Talajtakarónak, falak befuttatására ültetik. Hedera colchica – Kolchiszi borostyán cclxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Talajon elfekvő hajtású, később léggyökerekkel magasra kapaszkodó, örökzöld cserje. Nagy, széles tojásdad levelei többnyire ép szélűek, néha sekélyen távol fogazottak, szíves vállúak, szétdörzsölve zellerillatúak. Kékesfekete termései a közönséges borostyánénál nagyobbak. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia, a Kaukázus. Árnyékos, párás, védett helyet, üde talajt szeret. Kissé fagyérzékeny. Igényeinek megfelelő körülmények között gyorsan nagy felületet befed. – – ’Sulphur Heart’ – Levelei sárgatarkák. A Hedera nemzetség szaporítása: A meddő alakot többnyire félfás hajtásdugványról szaporítjuk hidegágyban, ritkábban magvetéssel, tavasszal. A termő alak félfás dugvánnyal szaporítható, de csak serkentőszerrel kezelve gyökeresedik és lassú kezdeti növekedésű.

4.1.43. Aquifoliaceae – Magyalfélék 4.1.43.1. Ilex – Magyal

1.

●

A hajtások zöldek, kopaszok

I. aquifolium

●● A hajtások zöldes kékesvörösek, szőrösek

I. × meserveae

Ilex aquifolium – Közönséges magyal 5–15 méter magasra növő, örökzöld cserje vagy tövétől ágas, keskeny kúp alakú fa. Fénylő, bőrszerű levelei öblösen fodros szélűek, nagy, szúrós fogakkal. Az idős példányok ép szélű, tüskétlen leveleket hoznak. Apró, fehér, illatos virágai kétlakiak, május–júniusban nyílnak. Élénkpiros termése tavaszig a növényen marad. Hazája Észak-Afrikától Nyugat- és Dél-Európán keresztül Észak-Iránig terjed. Páraigényes faj, ezért elsősorban a csapadékos nyugati országrészben alkalmazható. Az ország egyéb területein nagyobb parkokba, árnyékvédelembe telepítsük. – – ’Alaska’ – Kompakt növésű, viszonylag fagytűrő, dúsan termő, nőivarú fajta. – – ’Angustifolia’ –Alig 3 cm-es levelei keskenyek, egyenletesen fogazott szélűek. Igen lassú növésű fajta. Keskeny, tömött, kúp alakú koronát nevel.

Ilex aquifolium levéltípusok – – ’Aureomarginata’, ’Argenteomarginata’ – Sárga- és fehértarka levelű fajták. cclxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Mint a többi tarka levelű, feltűnő díszt adnak, de lassú növekedésűek és igen páraigényesek. – – ’Ferox’ – A levél széle és a levél lapja is sűrűn apró tüskés. – – ’J. C. van Tol’ – Hermafrodita virágú, ezért magánosan telepítve is igen gazdagon termő klón. Levelei csaknem ép szélűek (1–2 foggal). – – ’Golden van Tol’ – Mint az előző, de lombja sárgatarka, növekedése lassú. Ilex × meserveae – Kékeslevelű magyal (I. aquifolium × I. rugosa) 2–3,5 m magas, széles bokrú, örökzöld cserje. Fényes, sötét kékeszöld, 3–6 cm-es levelei nagy szúrós, elálló fogúak. Kétlaki, apró virágai májusban nyílnak. A gömbölyded termések fényes élénkpirosak és tavaszig megmaradnak. Az USA-ban szelektálták. Az I. aquifoliumnálalacsonyabb és fagytűrőbb, ezért Európa-szerte, így nálunk is terjedőben van. Sok fajtája ismert. – – ’Blue Angel’ – Nővirágú, bőven termő. Kékes sötétzöld levelei az alapfajénál nagyobbak, hullámosabbak. 1,5 m-es, lassú növekedésű. – – ’Blue Prince’ – Hímivarú. Sűrű bokrú, fényes sötétzöld lombú. Az I. × meserveae fajták jó porzónövénye. Fagytűrő. – – ’Blue Princess’ – Nőivarú. Bőven hozza sötétpiros termését. Levelei fénylő kékes-, télen feketészöldek. Szaporítása: Az Ilex aquifoliumot magvetéssel szaporítjuk (az érés után vagy rétegezést követően tavasszal, hidegágyba). A hibrideket, fajtákat a nyár végén hidegágyba dugványozzuk, vagy télen növényházban, melegtalpon gyökereztetjük.

Ilex levéltípusok

4.1.44. Celastraceae – Kecskerágófélék 4.1.44.1. Euonymus – Kecskerágó Lombhullató vagy örökzöld cserjék. A nyár elején vagy közepén nyíló, apró virágaik nem mutatósak. A nemzetség fajainak közös ökológiai tulajdonsága, hogy rosszul tűrik a szennyezett, füstgázos levegőt. Ilyen helyen – különösen, ha ez száraz, meleg levegővel is párosul – elvesztik természetes ellenálló képességüket és a cclxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése pajzstetvek tömegesen ellepik őket. Ennek következtében még jobban legyengülnek és idővel el is pusztulhatnak. Nagyvárosi klímába ezért nem valók. Különösen érzékeny az E. japonicus. és az E.europaeus, viszonylag ellenálló az E. fortunei var. radicans ellenálló az E. alatus.

Lombhullató kecskerágók levéltípusai

Örökzöld kecskerágók levéltípusai I. Lombhullató fajok

1.

●

A levelek szórt vagy örvös állásúak

E. nanus

●● A levelek átellenesek

2. cclxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

2.

3.

●

A hajtások, vesszők sűrűn fekete bibircsesek

E. verrucosus

●● A hajtások, vesszők simák vagy paralécesek

3.

●

E. alatus

A vesszőkön 2–5mm széles paralécek vannak

●● A vesszőkön legfeljebb 1–2mm-es parás csíkok E. europaeus találhatók II. Örökzöld fajok

1.

●

Felálló ágú cserje

E. japonicus

●● Heverő vagy kapaszkodó szárú cserje

E. fortunei

1. LOMBHULLATÓ FAJOK Euonymus verrucosus – Bibircses kecskerágó 1–2méter magas, vékony ágú cserje. Vesszői, ágai sűrűn, feketén bibircsesek. Lombja ősszel liláspirosra színeződik. Liláspiros toktermései hamar kinyílnak. Hazája Dél-Európától a Kaukázusig és Kis-Ázsiáig terjed. Nálunk elsősorban a középhegységi melegkedvelő tölgyesekben, karsztbokorerdőkben fordul elő. Jó szárazság- és közepes árnyéktűrő, lassú növekedésű faj. Euonymus europaeus – Csíkos kecskerágó 2–5méteres, felálló ágú bokor. Vesszői zöldek, négy, hosszanti irányban futó, barna paraléccel. Lombja ősszel pirosra színeződik. Ősszel nagy tömegben fejlődő rózsaszín vagy piros termése szép díszt ad. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk erdős, bokros helyeken igen gyakori. Közepesen szárazságtűrő. Euonymus alatus – Szárnyas kecskerágó Lassan növő, 2–2,5méteres cserje, szétálló ágakkal. Vesszői látványosan széles paralécesek, lombja ősszel világító liláspirosra színeződik. Közepesen szárazságtűrő, a pajzstetű (eddig) nem károsítja. Hazája Északkelet-Ázsia, Kína. – – ’Compactus’ – Csak 0,5–0,8m magasra nő. Euonymus nanus – Törpe kecskerágó Alacsony, vékony vesszejű cserje, keskeny, szálas levelekkel. Ágai a földre fekszenek és részben legyökeresednek, de a végük 40–80cm magasan felhajlik. Érdekes, barnáspiros virágai május–júniusban nyílnak, termése nagy, rózsaszínű, négybordás tok. Hazája a Keleti-Kárpátok külső oldalától Nyugat-Kínáig terjed. Igényes és kényes faj. Száraz, napos helyen kiritkul és könnyen elgyomosodik. Félárnyékban a leveleinek egy része zölden telel át. – – var. turkestanicus(E. nanus var. koopmanii) – Azalapfajnál erősebb növekedésű változat. Levelei valamivel szélesebbek, szélük nem begöngyölt.

cclxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Részben áttelelő vagy örökzöld lombú Euonymus fajok 2. ÖRÖKZÖLD FAJOK Euonymus japonicus – Japán kecskerágó Gyors növekedésű, 2–3 méter magas, dekoratív bokor, fénylő sötétzöld, visszás tojásdad levelekkel. Termése halványpiros, lapított gömb alakú. Hazája Japán. Jó viszonyok közé, védett, félárnyékos helyre ültessük. Szigorú teleken visszafagy, ezért, ha mód van rá, ajánlatos télire betakarni. A fajt hidegházi cserepes vagy dézsás növényként is igen gyakran termesztik. Sok szép tarka levelű fajtája van (’Albomarginatus’, ’Aureomarginatus’, ’Ovatus Aureus’), ezek a tőfajnál is kényesebbek, házikertbe valók. – – ’Microphyllus’ – Törpe növésű és kis levelű: 30 centiméter magasra nő, hajtásai vékonyak, levelei alig 1 centiméteresek. Euonymus fortunei – Kúszó kecskerágó Levelei az előző faj leveleinél kisebbek, az erek mentén fehéresek. Igen változékony, viselkedése a borostyánéra emlékeztet: fiatal korban legyökeresedő, sűrű gyepet alkot vagy a fák törzsére kapaszkodik, termést csak az időskori, bokrosodó alakjai hoznak. Ezek levele általában szélesebb, merevebb. Hazája Kína. Magyarországon különösen a kúszó, fiatalkori alakjait ültetik félárnyékba vagy árnyékba, gyeppótlónak. Üde talajt, párás klímát kíván. Tűző napra ne tegyük, mert télen a levelei lefagyhatnak. Alkalmas alacsony falak, fatörzsek befuttatására. Fiatalkori alakok – – ’Blondy’ – Levelei merevek, hullámos felületűek, középen fénylő aranysárga cclxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése folttal. – – ’Coloratus’ – Erős növésű kúszó fajta. Levelei nyáron smaragdzöldek, télen liláspiros árnyalatot kapnak. – – Emerald’n Gold’ – Középerős növésű, kúszó fajta, levelei smaragdzöldek, széles aranysárga szegéllyel. – – ’Emerald Gaiety’ – Mint az előző, de a levelei fehér szegélyűek. – – var. radicans – Elfekvő vagy léggyökerekkel kapaszkodó geográfiai változat. Levelei kicsik, hosszúkásak, termést alig hoz. Hazája Japán. Nálunk gyeppótlónak régebben ezt használták. – – ’Sunspot’ – Levelei közepén nagy, hosszúkás, aranysárga folt található – – ’Variegatus’ (’Gracilis) – Gyűjtőnév: ide sorolják a fehér vagy sárgástarka levelű, elfekvő alakokat. Megjegyzés: A felsorolt fajták egy idő után időskorivá alakulhatnak, egyre nagyobb levelekkel és néha virággal, terüléssel. Időskori alakok – – ’Canadale Gold’ – 1–1,5 m magasra növő bokor, széles tojásdad (majdnem kerek) levelekkel, melyek szélén széles aranysárga sáv található. Törzsre oltott „törpefa” formájában is forgalmazzák. – – ’Vegetus’ – Szabad állásban felálló ágú bokor, árnyékban, félárnyékban felkúszik a környező tárgyakra. Levelei szélesen elliptikusak vagy tojásdadok, alig feltűnő erezettel. Rendszeresen virágzik és terem. Hazája Japán. Az Euonymus nemzetség szaporítása: Alombhullatókat többnyire magvetéssel szaporítják érés után. Az E. nanus és az örökzöldek legelterjedtebb üzemi szaporításmódja a nyár végi félfás dugványozás.

4.1.45. Rhamnaceae – Bengefélék 1.

●

Alevelek párosan átellenesek. A virág négytagú. Rhamnus Rügypikkelyek vannak

●● A levelek szórt állásúak. A virág öttagú. A rügy Frangula csupasz 4.1.45.1. Rhamnus – Benge Rhamnus cathartica – Varjútövisbenge 6 méter magasra is megnövő, nagy bokor, idősebb korban esetleg többtörzses kis fa. Levelei átellenesek, a hajtás többnyire tövisben végződik. Sárgászöld, jelentéktelen virágai május–júniusban nyílnak, fénylő, fekete, bogyószerű bengetermése ősszel érik.

cclxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Rhamnus levéltípusok Hazája Eurázsia. Nálunk főleg melegkedvelő tölgyesekben fordul elő. A szárazságot közepesen tűri. Elsősorban tájfásításra, extenzív parkokba vagy védőerdősávok lezárására való. Szaporítása: Magvetés ősszel vagy rétegezés után tavasszal, szabadba. 4.1.45.2. Frangula – Kutyabenge Frangula alnus (Rhamnus frangula) – Közönséges kutyabenge 2–3 méteres, tövistelen bokor vagy bokorfa, szórt állású, visszás tojásdad levelekkel. Zöldes, apró virágai májustól júliusig folyamatosan nyílnak. Termése először piros, majd megfeketedik. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig terjed. Magyarországon nyirkos talajú erdőtársulásokban vagy savanyú talajú tölgyesekben él vadon. Nedves, nyirkos helyekre, vízpartra alkalmas. Szaporítása: Magvetés ősszel, érés után vagy rétegezve tavasszal a szabadba.

4.1.46. Vitaceae – Szőlőfélék 4.1.46.1. Parthenocissus – Vadszőlő Elsősorban a lombjukkal díszítő, erőteljes növekedésű kúszó cserjék. Apró zöldes vagy zöldessárga virágaik a nyár folyamán nyílnak, a termés kékesfekete.

1.

2.

●

A levelek egyszerűek, csak a magoncok legalsó levelei P. tricuspidata 3 levélkéjűek

●● A levelek 5 levélkéjűek

2.

●

P. quinquefolia

A kacsok 5–8 ágúak, a végükön tapadókorong van

●● A kacsok 3–5 ágúak, a végükön tapadókorong nincs

P. inserta

cclxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Parthenocissus levéltípusok Parthenocissus tricuspidata – Repkényszőlő Tapadókorongokkal 10–15 méter magasra kapaszkodó cserje. Világoszöld levelei jellegzetes háromkaréjúak, ősszel fénylő narancs- vagy skarlátvörösre színeződnek. (A fiatal magoncok legalsó levelei hármasak, majd széles tojásdadok.) Apró, sárgászöld virágai a levelek takarásában június–júliusban nyílnak. Borsónyi bogyói hamvas kékesfeketék. cclxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Kína, Japán. – – ’Veitchii’ – Elterjedt fajta, nálunk az épületek, falak befuttatására leggyakrabban alkalmazott vadszőlő. Ágainak többsége vízszintes irányban fut, s a növény egy-egy függőleges hajtással szinte emeletenként halad egyre feljebb. Napos fekvést, normál talajviszonyokat kíván. Árnyékos falra futtatva időnként visszafagy. Parthenocissus quinquefolia – Tapadó vadszőlő 10–15 méter magasra is felkúszó, tapadókorongokkal kapaszkodó cserje. Levelei tenyeresen osztottak, 5 levélkével, ősszel mély bíborpirosra színeződnek. Árnyékos vagy félárnyékos fekvésbe, jó vízellátású talajba ültessük. Napos helyen viszonylag alacsony marad. Felhasználható északi falak, sziklák, fatörzsek befuttatására. Mivel főleg függőleges irányban terjed, panelházak ablaktalan tűzfalainak eltakarására különösen alkalmas. – – var. engelmannii – Gyakran ültetett változat, a típusénál kisebb és keskenyebb levélkékkel. Parthenocissus inserta – Közönséges vadszőlő Lombja és termete az előző fajra hasonlít, de a kacsokon nincs tapadókorong és valamivel alacsonyabbra nő. Tápdús, üde földbe, vagy víz közelébe, nyirkos talajra való. (Ártereken, patakok mentén nálunk is gyakran kivadul.) Mivel kacsokkal kapaszkodik, csak támrendszerre futtatható. Az előző fajjal együtt Észak-Amerikából származik. A Parthenocissus nemzetség szaporítása: A magvetés lehetséges mód, de ritkán alkalmazzák. A P.quinquefolia és a P.inserta fásdugvánnyal jól szaporítható. A P.tricuspidatat január–márciusban üvegházban oltják P. quinquefolia vagy P. inserta gyökérdarabjaiba, gyökeres vagy sima fásdugványaira vagy magoncaira. A ’Veitchii’ fajta speciális magyar technológiával, hajtásdugványozással is gyökereztethető.

4.1.47. Elaeagnaceae – Ezüstfafélék 1.

●

A levelek szálasak vagy keskeny lándzsásak. A Hippophaë csészelevelek száma 2

●● A levelek lándzsásak vagy tojásdadok. A csészelevelek Elaeagnus száma 4 4.1.47.1. Elaeagnus – Ezüstfa

1.

●

A levelek fonáka csak ezüstös pikkelyszőrös. A termés E. augustifolia lisztes húsú, ezüstös vagy barnás

●● A levelek ezüstös fonáka elszórtan barna pikkelyes. A E. umbellata termés lédús, vörös Elaeagnus angustifolia – Keskenylevelű ezüstfa Kezdetben gyors növekedésű nagy bokor, ami idővel 5–15 méter magas, ferde törzsű fává nő. Ágai tövisesek, a hajtások ezüstösek. Az alacsonyabb típusok gyakran gyökérsarjakkal terjednek. Hosszúkás vagy lándzsás levelei felül fénytelen zöldek vagy fehéresek, a fonákon ezüstfehérek. Apró, bódító illatú, sárga virágai a levelek hónaljában május–júniusban nyílnak. Termése ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló, lisztes húsú csontár.

cclxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Elaeagnus,Hippophaë és Periploca levelek Hazája a Földközi-tenger környékétől Mongóliáig terjed. A tengerparti sós mocsarak, a közép-ázsiai szoloncsákos szikes puszták pionír fája. Hasonló viszonyok között Magyarországon is meghonosodott és kivadult: az Alföld mély fekvésű szikesein (Békéscsaba könnyékén) vagy a Velencei-tavat övező szikesedő, nyirkos lapályokon. Erdősávok lezárására tömegesen ültetik. Erősen fényigényes, egyébként jóformán mindent kibír: a sovány, száraz, homokos vagy köves talajt, a magas talajvizet, az erős sziket, a szennyezett levegőt. Gyökerén mikroorganizmusok élnek, amelyek megkötik a levegő nitrogénjét. Kiváló várostűrése ellenére utcafásításra sajnos nem alkalmas, mert törzse elhajlik vagy eldől. Jól metszhető, szép, magas élősövény nevelhető belőle. Elaeagnus umbellata – Pirostermésű ezüstfa 3–4 méteres, tövistelen vagy néha tövises ágú bokor, az előző fajnál kisebb és keskenyebb levelekkel. Sárga, illatos virágai május–júniusban nyílnak. Ősszel apró, piros termései a vesszőket teljes hosszukban elborítják és intenzív díszt adnak. Hazája Kelet-Ázsia. Napos fekvést, közepes vízellátást és humuszos, lehetőleg savanyú talajt kedvel. A magas mésztartalomra érzékeny. Az Elaeagnus nemzetség szaporítása: Magvetés (rétegezés után) tavasszal a szabadba. 4.1.47.2. Hippophaë – Homoktövis Hippophaë rhamnoides – Közönséges homoktövis 3–6 méter magas, gyökérsarjakkal terjedő, tövises ágú bokor vagy kis fa. Keskeny levelei felül szürkészöldek, alul ezüstfehérek. Jelentéktelen, kétlaki virágai a lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. A nőpéldányokon tömegesen fejlődő, fénylő narancssárga, bogyószerű, húsos csontártermése augusztustól díszít. Vitaminokban gazdag, ezért mint gyümölcsnövényt is termesztik.

cclxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Európától Észak-Kínáig terjed. Hazánkban néhol a Dráva és a Duna árterén, folyó menti hordalékon vagy homokon fordul elő. Védett! Laza, közepes vízellátású talajt, napos fekvést kíván. Ha a talajvizet eléri, sovány futóhomokon is megél. Mivel terjedő tövű, nagy foltokba ültessük a hím- és nőpéldányokat vegyesen. Szaporítása: Magvetés tavasszal, fás- vagy gyökérdugványozás.

4.1.48. Asclepiadaceae – Selyemkórófélék 4.1.48.1. Periploca – Fatekercs Periploca graeca – Görögtekercs Csavarodó szárával 10 –15 méterre is felkapaszkodó cserje. Sima, hengeres hajtásai tejnedvet tartalmaznak. 4– 10 cm-es, tojásdad vagy lándzsás levelei fénylő sötétzöldek, simák. Belül ibolyásbarna, kívül sárgászöld, augusztusban nyíló virágai érdekesek, de nem túl mutatósak. Termése hosszú, hengeres, sokmagvú tüsző. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia, ahol a vizeket kísérő galériaerdők liánnövénye. Nyirkos talajt vagy legalább normál, közepes víz- és tápanyagviszonyokat kíván. Ilyen helyen gyors növekedésű, pusztuló fák hatásos eltakarására is alkalmas. Szaporítása: fás-, esetleg zöIddugványozás.

cclxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Periploca graeca

4.1.49. Oleaceae – Olajfafélék cclxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A család alább tárgyalt képviselői parkjainkban tömegesen ültetett fák vagy cserjék. Közepes igényű növények. Gyors kezdeti növekedésűek. Sekélyen elhelyezkedő bojtos gyökérrendszerükkel jól bírják az átültetést, viszont faiskolában a gyomirtó vegyszerekre érzékenyek.

1.

2.

●

A termés száraz falú

2.

●● A termés húsos

4.

●

Fraxinus

A termés lependék (szárnyas)

●● A termés nem szárnyas 3.

4.

●

3.

A virágok sárgák. A hajtások üreges vagy rekeszes Forsythia belűek

●● A virágok nem sárgák. A hajtások bele tömött, fehér

Syringa

●

A levelek egyszerűek

Ligustrum

●● A levelek összetettek

Jasminum

4.1.49.1. Fraxinus – Kőris Gyors növekedésű, középes vagy nagytermetű fák. Leveleik páratlanul szárnyasan összetettek. Hazájukban valamely klímazonális öv előfutár fajai. A fontosabb Fraxinus fajok fajtáinak összehasonlítása a 9. táblázatban található.

1.

2.

3.

●

A rügy barna

3.

●● A rügy más színű

2.

●

F. excelsior

A rügy fekete

●● A rügy szürke

E. ornus

●

E. pennsylvanica

A hajtás és a levélgerinc szőrös

●● A hajtás és a levélgerinc kopasz 4.

●

4.

A levélkék tojásdad lándzsásak vagy tojásdadok, ép E. americana szélűek

●● A levélkék keskeny lándzsásak, a szélük élesen E angustifolia fűrészes subsp.pannonica 1. LOMBFAKADÁS ELŐTT NYÍLÓ, JELENTÉKTELEN VIRÁGÚ FAJOK Fraxinus excelsior – Magas kőris 20–30 méter magas fa, fekete rügyekkel. Levelei 9–11 levélkéjűek, melyek széles lándzsásak vagy lándzsásak. Virágtakaró nélküli, nem feltűnő virágai lombfakadás előtt, áprilisban nyílnak. Lependéktermésük 3–4,5 cm hosszú.

cclxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk hegyvidéken, hárs-kőris sziklaerdőben, bükkösökben, gyertyánosokban, szurdokerdőkben él. Némi szárazságot még elvisel, a városi levegőre sem túl kényes. Szép törzset nevel és jól tűri az átültetést. A kisebb járműforgalmú helyeken jó utcai sorfa. Lombja ősszel többnyire zölden hull le. – – ’Aurea’ – Levelei kihajtáskor és augusztustól a lombhullásig világos aranysárga színűek. Vesszői és fiatal ágai sárgák. Gyenge növekedésű. – – ’Jaspidea’ – Hasonlít az ’Aurea’ fajtára, de erősebb növekedésű. Vesszői sárga alapon zölddel sávozottak. – – ’Diversifolia’ (F. e. f. heterophylla) – Levelei egyszerűek vagy néha hármasan összetettek, koronája tömött tojásdad alakú. – – ’Pendula’ – Ágai széles ívben lehajlanak. Nem igazi „szomorú” változat, mert idős korára elég terebélyesre és magasra nő. – – ’Heterophylla Pendula’ – Termete mint a ’Pendula’ fajtáé, de levelei egyszerűek vagy hármasak. A fentieken túl megjelentek már hazánkban az új nyugat-európai fajták is. Ilyenek például az ’Altena’, az ’Atlas’, az ’Eureka’ vagy a ’Westhof’s Glorie’, melyek értékét a gyors és erőteljes torzsnevelés, az „átmenő sudár”, az egészséges, sötétzöld lombozat és az alapfajénál valamivel tömöttebb, egyöntetű koronaforma adja. Többségük nem hoz termést. A Fraxinus escelsior fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.

Elaeagnus, Fraxinus és Sambucus habitusok Fraxinus angustifolia subsp. pannonica – Magyar kőris (F. a. subsp. danubialis) F. excelsiorhozhasonló termetű fa, de hajtásai és vesszői vékonyak, a levélkék feltűnően keskenyek (keskeny lándzsásak). Rügyeik barnák. ccxc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája a Kárpát-medence síkságai, a Bécsi-medence, a Morvamező, Nyugat-Ukrajna. Nálunk síkvidéken, állóvagy folyóvizek mentén, ligeterdőkben vagy láperdőkben Qaercus roburral, Ulmus laevisszel, Almusglutinosaval állományképző táj. Vizes talajt kedvel (a pangó vizet is bírja), de átlagos vízellátás mellett megél, sőt némi szárazságot is elvisel. A városi klímát – meglepő módon – jól viseli. Lombja ősszel szépen színeződik. – – ’Raywood’ – A F.angustifolia alakkörből származó. Ausztráliában szelektált és Angliában forgalomba hozott fajta. Tömött tojásdad koronát nevel, merev, felálló oldalágakkal. Nem hoz termést és lombja ősszel fénylő liláspirosra színeződik. A Fraxinus angustifolia fajtákösszehasonlítása a 9. táblázat után található. Fraxinus americana – Fehér kőris 20–30 méteres fa, rügyei ugyancsak rozsdabarna színűek, de a hajtások és vesszők normál vastagságúak, a levélkék szélesek, tojásdad lándzsásak vagy elliptikusak. Hajtásai és a levélgerinc kopaszak. Hazája Észak-Amerika. Sudár termetű, szép, fénylő barnásvörös vagy sárga őszi lombszínt adó faj. Jó vízellátású vagy nyirkos talajra ültethető. Új amerikai fajtái, az ’Autumn Purple’ és az ’Urbanite’ még kipróbálás alatt vannak. Előnyük az élénk őszi lombszín és a jó faiskolai növekedés. A Fraxinus americana fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található.

ccxci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Fraxinus levéltípusok Fraxinus pennsylvanica – Amerikai kőris Az előző fajnál valamivel alacsonyabbra (15–20 méterre) nő. Sudaras, széles koronájú, kissé lehajló ágú. Hajtásai és a levélgerinc szőrösek. A vastag levélkék felül sötét-, a fonákon fehéreszöldek.

ccxcii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hazája Észak-Amerika. Nálunk régebben elég elterjedten, ma már ritkábban használják erdősítésre a másodikharmadik koronaszintben. A Duna és a Tisza árterén kivadulva is megtalálható. Nyirkos, de üde talajra, mozgó víz mellé való. A pangó vizet nem tűri. Szárazabb helyen, sőt gyenge sziken is megél, de itt kimondottan csúnya lesz: lassan nő, hamar termőre fordul, s azután erősen gyomosít. Az új amerikai és nyugat-európai fajták, mint a ’Patmore’ vagy a ’Zundert’, nálunk még az előzetes elszaporítás és kipróbálás stádiumában vannak. Az alapfajtól a F. excelsior új fajtáinál felsorolt tulajdonságokban különböznek, némelyikük lombja pedig ősszel szép pirosra színeződik. Mind a F. americana, mind a F: pennsylvanica hátránya, hogy lombjuk két héttel korábban lehull, mint az európai kőriseké. A Fraxinus pennsylvanica fajták összehasonlítása a 9. táblázat után található. 2. VIRÁGOS KŐRIS Fraxinus ornus – Virágos kőris, mannakőris 8–10 méteres fa, jellegzetes gömbölyded vagy ernyőszerűen ellaposodó koronával. Rügyei szürkék (esetleg kissé vörhenyesek), molyhosak. Lombja ősszel lilásvörösre vagy narancssárgára színeződik. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, meleg, sziklás-köves lejtőkön él vadon. A legszárazságtűrőbb fák egyike, amely májusban a lombfakadás idején intenzív virágdíszt is ad. Napos, meleg fekvést, laza talajt kedvel. – – ’Mecsek’ – Magyar nemesítésű fajta, az első valódi gömbkőris: sűrű, szabályos koronával és egészséges, mélyzöld lombozattal. A Fraxinus nemzetség szaporítása: Magvetés érés után (a F. excelsior magja többnyire elfekszik). A fajtákat az alapfaj magoncára szemzik a nyár végén vagy tavasszal oltják. 4.1.49.2. Forsythia – Aranycserje Lombhullató cserjék, keresztben átellenes, többnyire egyszerű, ritkábban hármas levelekkel. Nagy, sárga virágaik lombfakadás előtt a vesszők teljes hosszában március–áprilisban nyílnak. A párta 4 cimpájú. Termésük 2 kopáccsal nyíló, rövid, hegyes csúcsú tok. Rendkívül népszerű díszcserjék. Nálunk három kelet-ázsiai alapfajjal és azok hibridjeivel találkozhatunk.

1.

●

A hajtás belül üres, csak a csomóknál tömör

●● A hajtás az ízközökben belül rekeszes 2.

●

E. suspensa 2.

A hajtás belül a csomóknál tömör, az ízközökben F. × intermedia rekeszes, néha üres. A levél a hosszúhajtásokon többnyire hármas

●● A hajtás belül teljes hosszában rekeszes, a levél 3. egyszerű 3.

●

A hajtás hengeres, sárga. A levél széles tojásdad

●● A hajtás négyélű, zöld. A levél lándzsás

E. ovata E. viridissima

Forsythia suspensa – Közönséges aranycserje Az alapfajok közül eleinte ezt az aranycserjét ültették. Két változata ismert:

ccxciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – var. fortunei – 3 m-es, erős növekedésű, felfelé törő ágú. Levelei a hosszúhajtásokon többnyire hármasak vagy szárnyasan hasogatottak. Kicsi virágai 1–2-esével állnak. – – var. sieboldii – 2 m-re növő, vékony, lehajló, legyökeresedő vesszőjű. Levelei mindig egyszerűek, nem tagoltak. Virágai többnyire egyesével állnak. Hazája Kína. Mindkét változat kevés és kicsi virágot hoz, ezért ma már nem termesztik, de régi parkokban még előfordul. Forsythia viridissima – Zöldkérgű aranycserje Ágai felállóak, levelei a hosszúhajtásokon is egyszerűek. Hazája Kína. Késői virágzása és fagyérzékenysége miatt szorult vissza. – – ’Weber’s Bronx’ – Törpe növésű, alig 60 cm magas.

Forsythia levéltípusok Forsythia ovata – Koreai aranycserje Alacsony (1–1,5 m) termetű, keveset, de korán virágzó cserje. Hazája Korea. Fajtái a más fajokénál alacsonyabbak (1,5–2 m) és kb. 1 héttel korábban nyílnak. – – ’Tetragold’ – Sötét okkersárga virágú, gazdagon nyílik.

ccxciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Forsythia × intermedia – Hibrid aranycserje (F. suspensa × F. viridissima) A fajták a vad szülőfajoktól gazdagabb virágzásukkal különböznek. Ma ezeket ültetik a legelterjedtebben. 2–3 m magasra nőnek: – – ’Beatrix Farrand’ – Tetraploid fajta: viszonylag kevés, de igen nagy, okkersárga virágot és vaskos leveleket hoz. – – ’Golden Tide’, ’Weekend’ – 1 m-re nőnek. – – ’Lynwood’, ’Goldzauber’ – Virágaik sötét aranysárgák. – – ’Minigold’ – 1,4–1,6 m magas, gömbölyded bokor. – – ’Primulina’ – Kissé zöldes aranysárga virágú. Az aranycserjék közepes igényű, sokhasznú növények, csaknem minden, nem túl száraz talajon szépen díszlenek, napon vagy félárnyékban. A Forsythia nemzetség szaporítása: Fás- vagy zölddugványozás. 4.1.49.3. Syringa – Orgona

1.

2.

3.

●

A virágzat a vesszők oldatrügyeiből fejlődik

2.

●● A tövénél leveles virágzat a hajtás csúcsán fejlődik

3.

●

S. vulgaris

A levélváll szíves vagy levágott

●● A levél ékvállú

S. × chinensis

●

A levél 2–4cm-es

S. meyeri

●● A levél 6–12cm hosszú

S. josikaea

Syringa vulgaris – Közönséges orgona 3–7 méterre növő, tarackokkal terjedő tövű, nagy bokor, idővel kisebb fa. Felálló vesszőin csak a legfelső 1– 2,ritkán 3 rügypárból fejlődik virág, amely április végén, májusban nyílik. Az alapfaj orgonalila virágú, a kerti fajták színe a hófehértől a feketés sötétliláig a legkülönbözőbb (még sárga is van közöttük), a virágok egyszerűek vagy teltek. Hazája a Balkánon van. Először a törökök ültették kertekbe, tőlük került a keresztény Európába. Török nevéből (leilak) származik a lila szín neve sok európai nyelvben. Az egyszerű virágúak akedveltebbek: sötétlila az ’Andenken an Ludwig Späth’ és a ’Negro’, fehér a ’Mme Florent Stepman’. A telt virágú fajták csapadékos időben hamar rozsdásodnak a sok apró szirom között megálló víztől. Fehér a ’Mme Lemoine’, lila a ’Charles Joly’. Az alapfaj a szárazságot jól tűri, rézsűk megkötésére is alkalmas, mert tarackol. Száraz helyen, öntözés nélkül azonban nem díszít: sokszor már augusztusban lehull a lombja. A fajták jó kerti viszonyok között fejtik ki díszértéküket. Egy-egy csoportba csak egy fajtát ültessünk, mert az egymáshoz túl közel, vegyesen telepített színek elnyomják egymást. ccxcv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Syringa × chinensis – Kínai orgona Neve félrevezető, ugyanis Franciaországban jött létre a S.vulgaris és a S. persica kereszteződésével. 3–5méteres, sűrűn ágas bokor, vesszőin a legfelső 3–6rügypárból fejlődik virágzat. Leveles hajtása a közönséges orgonáéra hasonlít, kicsiben. Virágzatai egyenként kisebbek, de az 5–8virágzat összessége együtt nagyobb, mint az előbbi fajé, enyhén illatosak. Normál talajviszonyok közé való. – – ’Saugeana’ – Középlila színű, igen nagyméretű virágzatokat hoz. Syringa meyeri – Törpe orgona Lassú és tömött növekedésű, 1,5–2 m magasságot elérő bokor, apró, széles, tojásdad levelekkel. Illatos, lilás virágai többszörösen összetett, szabálytalan bugákban nyílnak május közepén. Hazája Kína.

ccxcvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Syringa levéltípusok – – ’Palibin’ – Nagy bugájú, rózsaszín virágú. A faiskolák ezt a fajtáját szaporítják. Közepes igényű, főleg házikertbe való.

ccxcvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Hasonló megjelenésű és termetű, de valamivel nagyobb levelű az ugyancsak Kínából származó S. microphylla – kislevelű orgona, amelynek ’Superba’ fajtája van időnként forgalomban. A másodvirágzásra hajlamosak.

Syringa microphylla ’Superba’

ccxcviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

ccxcix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Syringa josikaea Syringa josikaea – Jósika-orgona 3–4 méteres, Felálló ágú cserje, hosszúkás és mindkét végén hegyes levelekkel. Jellemző sajátossága, hogy virágzatát 1 db csúcsrügyből, kevés levelű hajtás végén hozza. Az enyhén illatos, rózsaszíneslila virágok ezért a közönséges orgonáénál 1–2 héttel később, május második felében nyílnak. Nem ad olyan szép díszt, mint a közönséges orgona, ezért közkertben ritkán találkozunk vele. Jó kerti viszonyokat kíván, bírja a nyirkos talajt is. Hazája a Keleti-Kárpátokban és Galíciában van. Nyirkos, párás völgyekben élő reliktum faj. Legközelebbi rokonai a Himalájában találhatók. Megjegyzés: Nálunk néha a Jósika-orgona kelet-ázsiai rokonait is ezen a néven telepítik, amelyek az említett fajtól csak igen nehezen különböztethetők meg. A Syringa nemzetség szaporítása: Az alapfajokat magról vetik, ősszel vagy tavasszal, hidegágyba. A S. × chinensis fás- és zölddugvánnyal is szaporítható. A S. vulgaris fajtákat többnyire saját magoncokra szemzik, az oltványokat mélyre kell ültetni, hogy a nemes rész legyökeresedjen, és az alany elpusztuljon. Az előtörő vad sarjak ugyanis sok gondot okoznak („elfajzik” az orgona). Egyre keresettebb ezért a nemes gyökerű kerti orgona, amit mikroszaporítással vagy a virágzás idején megszedett zölddugvánnyal szaporítanak. 4.1.49.4. Ligustrum – Fagyal Elsősorban a lombjukkal díszítő tömegcserjék, egyszerű, ép szélű, keresztben átellenes levelekkel. Apró, fehér virágaik június–júliusban a hajtások csúcsán nyílnak. Termésük többnyire fekete vagy kékesfekete bogyó.

1.

2.

3.

●

A fiatal hajtások kopaszak

L. ovalifolium

●● A fiatal hajtások szőrösek

2.

●

L. vulgare

A pártacső rövidebb, mint a pártacimpák

●● A pártacső háromszor hosszabb a pártacimpáknál

3.

●

L. amurense

A csésze és a kocsány kopasz

●● A csésze és a kocsány szőrös

L. obtusifolium

Ligustrum vulgare – Közönséges fagyal 3–4 méteres, terjedő tövű, felálló ágú cserje. Fiatal hajtásai finoman szőrösek. Levelei lándzsásak vagy keskeny hosszúkásak, védett helyen néha áttelelnek. Illatos virágai június–júliusban nyílnak. Termése fénylő fekete, gömb alakú. Hazája Észak-Afrika, Európa, Kis-Ázsia. Nálunk erdőkben, cserjésekben gyakori. Igénytelen, jó szárazságtűrő faj, gyakran ültetett sövénycserje. Rézsűk megkötésére is alkalmas. – – ’Atrovirens’ – Erősen felfelé törő növekedésű. Lombja nyáron sötétzöld, ősszel barnásra színeződik és úgy telel át. – – ’Atrovirens Compacta’ – Mint az előző, de alacsonyabb, tömöttebb bokrú. – – ’Atrovirens Select’ – Mint az előző, de lombja zölden telel át. – – ’Chlorocarpum’ – Zöldessárga termésű, a típusnál tömöttebb növekedésű. – – ’Lodense’ – Lassú és kompakt növésű fajta. Idővel max. 1,5 m-re nő. Lombja ccc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése többnyire áttelel. Alacsony sövénynek nyírás nélkül is alkalmas. – – ’Pyramidale’ – Mereven felálló ágú oszlopforma, vaskos levelekkel és zöldessárga terméssel. Ligustrum ovalifolium – Széleslevelű fagyal, télizöld fagyal 2–5 méteres, sűrű, felálló ágú bokor. Fénylő, sötétzöld levelei szélesebbek és kissé merevebbek a L.vulgare leveleinél, többnyire szabályos ellipszis alakúak, enyhe télen zölden maradnak egész tavaszig. Termése tompa fekete vagy ólomszürke, kissé hosszúkás. Hazája Japán. Nálunk gyakran ültetik, elsősorban sövénynek. Közepesen szárazságtűrő faj, napos vagy félárnyékos fekvést kedvel. Napon a levele a tél közepére rendszerint lefagy vagy leszárad. Igen szigorú teleken a vesszők is károsodhatnak. – – ’Aureum’ – Fajtájának levelei sárgatarkák vagy teljesen sárgák. Kiméra jellegű, igen hajlamos a visszazöldülésre. – – ’Góliát’ – Gyors, erős növekedésű fajta. Magas (max. 3 m) sövénynek vagy törzses, nyírott koronájú, dézsában is tartható fácskának alkalmas. Magyar fajta. – – ’Nünü’ – Igen lassan, max. 1,5 m-re növő, sűrűn elágazó, gömbölyded bokrú, gazdagon nyíló cserje. Kevés nyírással alacsony sövény nevelhető belőle. Magyar nemesítésű. Ligustrum amurense – Amuri fagyal 3–4 méteres, mereven felfelé törő ágú cserje. Lombos állapotban igen hasonlít a L.ovalifoliumra, de fiatal hajtásai az előző faj kopasz hajtásaival ellentétben szőrösek. Levele ősszel lehullik. Hazája Észak-Kína. Kisebb szárazságot elviselő mezofiton, amely az előző fajnál lényegesen fagytűrőbb. Ligustrum obtusifolium – Tompalevelű fagyal A Japánból származó alapfajjal viszonylag ritkán, gyűjteményekben találkozunk. – – var. regelianum – Puha hajtásai és vékony vesszői erősen szőrösek. Szőrös fonákú levelei a hajtásokon szabályosan két sorban állnak. Lombja ősszel kékeslilára színeződik. Termései aprók, tompa feketék, sörétszerűek. Közepesen szárazságtűrő, igénytelen faj, kiváló sövénycserje. – – ’Őszi Bìbor’ – 2 méter magas, vízszintesen álló oldalágú, szép őszi lombszínt adó, magyar nemesítésű fajta. A Ligustrum nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, vagy rétegezés után tavasszal a szabadba. Fásdugványozás, zölddugványozás.

ccci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Ligustrum, Jasminum és Sambucus levéltípusok 4.1.49.5. Jasminum – Jázmin

cccii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A nemzetség tagjai többségükben trópusi-szubtrópusi cserjék, illetve kúszócserjék. Egyes fajok (J. grandiflorum, J. sambac) erősen illatos, fehér virágjából illóolajat párolnak. Az alább ismertetett fagytűrő fajok sárgán nyílnak, nem vagy csak alig illatosak.

1.

●

A levelek hármasak

J. nudiflorum

●● A levelek 5–7levélkéjűek

J. humile

Jasminum nudiflorum – Téli jázmin 1,5–2 méterre is megnövő, de többnyire ennél alacsonyabb, szétterülő ágú cserje, átellenes, hármasan összetett levelekkel. Zöld vesszői jellegzetesen négyszögletűek, földig hajolva meggyökeresednek, majd ívesen tovább nőnek. A növény, ha van mire támaszkodnia (sűrű ágú cserje, rézsű oldala), 3–4 méter magasra is felkúszik. Sárga virágai a tél végétől áprilisig nyílnak. Hazája Kína. Mezofiton. Félárnyékba telepítsük, mert napon már sokszor decemberben nyílni kezd, és a rákövetkező hidegben a virágok lefagynak. Jasminum humile – Télizöld jázmin 1,5–2méteres, vastag vesszőjű, gömbölyded bokor. Sötétzöld levelei vaskosak, 5–7(ritkán 3) levélkéjűek, páratlanul szárnyaltak. Védett fekvésben zölden telelnek át. Sárga, enyhén illatos virágai június–júliusban nyílnak. Hazája Nyugat-Kína. A télálló Jasminum fajok közül talán ez a legszebb. Védett, meleg fekvést, laza, de tápdús talajt kíván. Szigorú teleken lombja és a fiatal hajtások esetleg lefagynak. – – ’Revolutum’ – Erősebb növekedésű, nagyobb és több virágú. A levélkék száma 5–7. A Jasminum nemzetség szaporítása: fás- és zölddugványozás.

4.1.50. Caprifoliaceae – Loncfélék A család alább tárgyalt nemzetségei és fajai az erdők cserjeszintjében vagy peremrészein élnek a hazánkéhoz hasonló klimatikus viszonyok között. Nagy részük ezért edzett tömegcserje, széles körű kertészeti elterjedéssel.

1.

2.

●

A levelek páratlanul szárnyasan összetettek

Sambucus

●● A levelek egyszerűek

2.

●

3.

A termés húsos vagy száraz csontár vagy bogyó

●● A termés tok 3.

●

5.

A virágok sokvirágú bugában vagy bogernyőben Viburnum állnak. A termés egy magvú

●● A virágzat más. A párta harang alakú, csöves vagy 4. tölcséres. A termés 2vagy több magvú 4.

●

A virágok kicsinyek, fürtben, füzérben vagy csomóban Symphoricarpos állnak

●● A virágok a levélhónaljban párosával, a kúszó fajok Lonicera többségénél örvszerűen hatosával helyezkednek el. A ccciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése termés több magvú 5.

●

A termés erősen szőrös, kicsi, tojás alakú, egy magvú Kolkwitzia tok

●● A termés hosszúkás, kopasz, több magvú tok

Weigela

4.1.50.1. Sambucus – Bodza

1.

●

A vesszők bele fehér, a termés fekete

S. nigra

●● A vesszők bele barna, a termés vörös

S. racemosa

Sambucus nigra – Fekete bodza 4–6méteres bokor vagy zömök, több törzsű kis fa. Vesszői lenticellásak, fehér belűek. Csontfehér, illatos virágai június–júliusban nyílnak. A termés fekete, ehető. Hazája Észak-Afrikától Európán keresztül Nyugat-Ázsiáig húzódik. Magyarországon a nagyon száraz és a nagyon hűvös, nyirkos helyek kivételével majd mindenhol előfordul (akácosban is!), különösen üde, tápdús talajokon. Nitrogénkedvelő, de alapjában véve nem túl igényes faj. Hátránya, hogy nagyon szeretik a levéltetvek. Karakteres emberkísérő (falumúzeumok portáin szinte mindig megjelennek). – – ’Albovariegata’ – A levélkék fehéren tarkázottak. – – ’Luteovariegata’ – A levélkék kihajtáskor aranysárgák, később világossárga foltosak és csíkosak. – – ’Aureomarginata’ – A levélkék sárga szegélyűek. E három tarka levelű fajta kissé páraigényes, elsősorban félárnyékba való. – – ’Laciniata’ – Levélkéi szeldeltek. A leggyakrabban ültetett fajta. Sambucus racemosa – Fürtös bodza 2–3méteres cserje. Vesszői simák, barna belűek. Virágai zöldessárgák, tömött, hosszúkás fürtben a lombfakadás idején, áprilisban nyílnak, a vörös termés mérgező. Hazája Európa, Nyugat-Ázsia. Nálunk a bükkösök övében, erdők szélén, tisztásain fordul elő. Június végétől színesedő skarlátpiros terméscsomóival intenzív díszt adó, de igényes faj. Száraz helyen a termés hamar lehullik vagy ki sem fejlődik. A Sambucus nemzetség szaporítása: fásdugványozás vagy magvetés érés után. 4.1.50.2. Viburnum – Bangita I. Lombhullató fajok

1.

●

A rügyek csupaszak, gyakran szőrösek. A hajtások és a 5. levelek többnyire sűrűn csillagszőrösek

●● A rügyeket pikkelyek fedik. A hajtások és a levelek 2. nem vagy csak gyengén szőrösek 2.

●

A levelek 3–5karéjúk

V. opulus

ccciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

3.

●● A levelek épek, nem karéjosak

3.

●

4.

Novembertől márciusig virágzik

●● Május–júniusban nyílik 4.

●

V. plicatum

A virágok bugában nyílnak, színük fehér vagy V. farreri halványrózsaszín

●● A virágok csomókban nyílnak, sötétrózsaszínűek, kinyílva világosabbak 5.

6.

●

bimbóban V. × bodnantense

A levelek széle, sűrűn, aprón fogazott

V. lantana

●● A levelek széle szabálytalanul, durván fogazott

6.

●

V. × carlcephalum

A virágzat 8–13cm széles, a pártacső 2–3mm hosszú

●● A bogernyő 4–8 cm széles, a pártacső 6–10mm hosszú V. carlesii II. Örökzöld vagy télizöld levelű fajok

1.

2.

●

A levelek elliptikusak vagy széles tojásdadok

V. × burkwoodii

●● A levelek lándzsásak vagy keskeny elliptikusak

2.

●

V. × pragense

A levelek 5–10cm hosszúak, fényeszöldek

●● A levelek 8–18cm hosszúak, erősen ráncosak

V. rhytidophyllum

1. LOMBHULLATÓ FAJOK Viburnum opulus – Kányabangita 2–4 méteres cserje, jellegzetesen karéjos levelekkel. Hófehér virágai lapos bogernyőben nyílnak május– júniusban. Az apró, belső termővirágokat nagy, mutatós, sziromszerű, meddő virágok veszik körül. Húsos, élénkpiros termése sokáig a bokron marad. Hazája Észak-Afrika, Eurázsia. Nálunk nyirkos talajú erdőszéleken, ligetekben él vadon. Víz közelébe vagy jó kerti viszonyok közé ültessük, száraz helyen a levéltetű, szilvapajzstetű könnyen megtámadja. – – ’Compactum’ – 1 m magas, rövid szártagú, kis levelű cserje. Virága, termése az alapfajéval megegyezik. – – ’Nanum’ – 40–50cm-es törpe fajta, levelei aprók, virágot nem hoz. – – ’Roseum’ (V. o. var. sterile) – Labdarózsa. Gömb alakú virágzata kizárólag fehér, meddő virágokból áll, amelyek elnyíláskor lilásrózsaszínűek lesznek. Viburnum plicatum – Redős bangita 2–4 méter magas cserje, redőzött felületű levelekkel és az előző fajhoz hasonló, lapos virágzatokkal. Hazája Kína és Japán. Jó kerti viszonyokat igénylő faj.

cccv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Lanarth’ és ’Mariesii’ – Virágzatai igen nagyok, laposak, és a bokor vízszintes, emeletes ágára merőlegesen helyezkednek el. – – ’Sterile’ – Virágzata a labdarózsáéhoz hasonló.

Viburnum plicatum Viburnum farreri (V. fragrans) – Korai bangita Viburnum × bodnantense (V. fragrans × V. grandiflorum) – Kikeleti bangita A fenti neveken két, egymáshoz igen hasonló fajt forgalmaznak a faiskolák. Az első Kínából származik, míg a második annak hibridje. 2–3 méter magas, felálló, barna ágú cserjék, elliptikus vagy visszás tojásdad, a V. plicatuméhozhasonló felületű levelekkel. Rózsaszín, fehér vagy fehéresrózsaszín virágaik oldalra álló, zömök fürtökben a tél végén (néha már a tél elején) nyílnak, kellemes illatúak. Védett fekvést, jó kerti viszonyokat igényelnek. Viburnum lantana – Ostorménfa 3–4 méteres, felálló ágú cserje. Szőrös vesszőiről, nagy, lapos, kerek virágrügyeiről télen is könnyen felismerhető. Széles tojásdad levelei alul szürkén nemezes-szőrösek, ősszel napos fekvésben bársonyos sötétpirosra színeződnek. Krémfehér virágai május–júniusban nyílnak, termése eleinte piros, majd fekete. Hazája Európa, Kis-Ázsia. Nálunk karsztbokorerdőkben, száraz cserjésekben, erdők szélén él vadon. Mészkedvelő, szárazságtűrő.

cccvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Viburnum lantana

cccvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

cccviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Viburnum × carlcephalum Viburnum carlesii – Illatos bangita 1,5–2 méter magas cserje, a V. lantanaraemlékeztető, de annál szélesebb és kopaszabb levelekkel és rügyekkel. Erős illatú virágai áprilisban nyílnak. Színük bimbóban kissé rózsaszínes, kinyílva fénylő porcelánfehér. Hazája Korea. Üde, tápdús talajba való. Lassú növekedésű. Viburnum × carlcephalum – Illatos labdarózsa (V. carlesii × V. macrocephalum) Mint az előző faj, de virágai kevésbé illatosak, porcelánfehérek. Az egyik legszebben nyíló Viburnum, mérsékelt szárazságtűréssel.

Lombhullató bangiták levéltípusai

cccix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Télizöld és örökzöld bangiták levéltípusai 2. ÖRÖKZÖLD VAGY ÁTTELELŐ LOMBÚ FAJOK Viburnum rhytidophyllum – Ráncoslevelű bangita 3–5 méter magas, felálló ágú cserje, jellegzetesen ráncolt felületű, vaskos levelekkel. Csontfehér virágai május– júniusban nyílnak (a nagy, lapos virágrügyek már az előző év őszén kifejlődnek). Termése eleinte piros, majd fekete. Hazája Kína. Félárnyékban érzi igazán jól magát, de kedvező vízellátás mellett napra is telepíthető.

Örökzöld és áttelelő lombú Viburnum fajok Viburnum × pragense – Prágai bangita (V. rhytidophyllum × V. utile) Prágában állították elő. 2–3 méteres, vékony ágú cserje. Levelei a V. rhytidophyllum leveleire emlékeztetnek, de jóval kisebbek, fénylőek, csaknem sima felületűek. Virágai enyhén illatosak. Igényei az előző fajéval azonosak. Viburnum × burkwoodii – Tavaszi bangita cccx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése (V. carlesii × V. utile) Az előző fajhoz hasonló termetű cserje, 4–6 cm-es, sötétzöld levelekkel és április–májusban nyíló, nagy, illatos virágzatokkal. Lombja különösen enyhe télen megmarad, egyébként december–januárban már lefagy. Normál kerti viszonyokat kíván. A Viburnum nemzetség szaporítása: Magvetés érés után vagy rétegezést követően tavasszal. Magjuk elfekvésre hajlamos. A lombhullatók (hibridek és fajták) zölddugványozással, az örökzöldek félfás dugványozással szaporíthatók. 4.1.50.3. Symphoricarpos – Hóbogyó 1–1,5 méteres, vékony vesszejű cserjék. Leveleik egyszerűek, átellenes állásúak. Apró, fehér vagy rózsaszín virágaik a hajtások csúcsán vagy a levelek hónaljában csoportosan júniustól szeptemberig nyílnak. Termésük bogyószerű csontár. Csoportosan ültetve napon és árnyékban hamar sűrű borítást adnak, ugyanakkor nem nőnek túl magasra. A városi klímát jól tűrik. Hulladékdepóniák befedésére, talajtakaró jelleggel tömegesen alkalmazhatók.

1.

2.

3.

●

A termés fehér

S. albus

●● A termés színes

2.

●

S. orbiculatus

A termés egyenletesen sötét liláspiros

●● A termés fehérfoltos vagy fehéres rózsaszín

3.

●

S. × chenaultii

A levelek 1–2cm-esek

●● A levelek 2–4 cm hosszúak

S. × doorenbosii

Symphoricarpos albus (S. racemosus) – Fehér hóbogyó Termése bogyószerű, fehér. A levelek alul ritkásan szőrösek vagy kopaszok, a hosszúhajtásokon gyakran karéjosak. Hazája Észak-Amerika északibb részei. Nálunk csak botanikus kertekben található. – – var. laevigatus(S.rivularis) – Nyugati hóbogyó – Normál viszonyokat kíván, de nyirkos talajra is alkalmas. A nagy szárazságot nem tűri. Tarackokkal terjedő tövű. Hazája Alaszkától Kaliforniáig terjed. Nálunk kertekben, parkokban ezt ültetik. Symphoricarpos orbiculatus – Piros hóbogyó Termése liláspiros, levelei kisebbek, tompa végűek, fonákuk sűrűn puha szőrös. Mereven felálló ágú cserje. Hazája Észak-Amerika. A szárazságot és az árnyékot elég jól tűri; lombja későn hullik le. Talajtakaróként az utak terelőszigetein is bevált.

cccxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Symphoricarpos levéltípusok Symphoricarpos × chenaultii – Kislevelű hóbogyó (S. microphyllus × S. orbiculatus) Hajtása és termése az előző fajéhoz hasonlít, de a termés az árnyékos oldalán fehéren foltos, a levelek hegyesek. Ívesen elhajló vesszejű, laza növésű cserje. Közepes szárazságot még eltűr, talajtakaróként a legjobban bevált Symphoricarpos. Gyorsan nő, és hamar sűrű, egyenletes borítást ad. Terelőszigeteken vagy nem túl száraz rézsűk megkötésére jól felhasználható. – – ’Hancock’ – Ágai a földre fekszenek és 30–50 cm magas, hullámzó, gyepszerű borítást adnak. Symphoricarpos × doorenbosii – Hibrid hóbogyó A nemesítőjükről, Doorenbos holland dendrológusról elnevezett hibridcsoport egyetlen közös tulajdonsága a közös nemesítés. – – ’Mother of Pearl’ – A legszebb, de legigényesebb fajta (a Gyöngy Anyja), lazán elhajló ágrendszerrel és nagy, gyöngyházrózsaszín termésekkel. Jó talajra, szoliternek alkalmas. – – ’Magic Berry’ – A piros hóbogyóéhoz hasonló megjelenésű, de rendkívül dúsan termő, hibrid származású fajta. Lilásvörös, tömött terméscsomói többnyire a tél végéig megmaradnak. – – ’White Hedge’ – A fehér hóbogyóhoz hasonló megjelenésű, de hibrid származású. 1–1,5 méteres, tömött, gömbölyded bokor, mereven felálló hajtásain rengeteg, viszonylag apró, fehér terméssel. Nyíratlan sövénynek is alkalmas.

cccxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése A Symphoricarpos nemzetség szaporítása: Fás- vagy (ritkábban) zölddugványozás, magvetés. 4.1.50.4. Lonicera – Lonc Faj- és alakgazdag nemzetség, változatos igényekkel és felhasználással. Mintegy 180 faja él az északi félgömbön. Lombhullató cserjék, de van örökzöld és télizöld is. Átellenes állású leveleik egyszerűek, rendszerint ép szélűek. A legtöbb virág kétajkú, felül 4, alul 1 cimpával. A termés többmagvú álbogyó, melyek közül kettő az ikervirágú fajok többségénél az alapjuknál összenőtt. I. Felálló vagy elterülő ágú cserjék I/A. Lombhullató cserjék, > 3 cm-es levelekkel

1.

2.

3.

4.

●

A levelek mindkét oldalon kopaszak

2.

●● A levelek legalább az ereken szőrösek

3.

●

L. tatarica

A hajtások kopaszak, a levelek 4–6 cm-esek

●● A hajtások szőrösek, a levelek 3–4 cm hosszúak

L. × amoena ’Alba’

●

L. korolkowii

A levelek 1–3 cm hosszúak

●● A levelek 3 cm-nél hosszabbak

4.

●

6.

A hajtások belül üregesek. Május–júniusban nyílók

●● A hajtások belül tömött, fehér belűek. Kora tavasszal 5. virágzók 5.

6.

●

A hosszú hajtások kopaszok

L. fragrantissima

●● A hosszú hajtások gyéren serteszőrösek

L. × purpusii

●

L. maackii

A levéllemez sötétzöld, kihegyezett csúcsú

●● A levéllemez szürkészöld, tompa vagy rövid hegyű

L. xylosteum

I/B. Örökzöld jellegű alacsony cserjék, < 3 cm-es levelekkel

1.

●

Az ágak elterülők, hajtásai ± kétsorosan állnak. Levelei L. pileata 1–3 cm hosszúak

●● Felálló ágú cserje, a hajtásai ± keresztben átellenesek. L. nitida A levelek 6–12 mm-esek II. Kúszó cserjék,

1.

●

Lombhullató. A virágok a hajtások végén örvös 2. füzérekben állnak. A termés piros

●● Télizöld. A virágok a levelek tövében párosával állnak. L. japonica A termés fekete

cccxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

2.

●

A levelek a virágos hajtások csúcsán is különállóak

L. periclymenum

●● A virágos hajtásokon a legfelső levélpár a állánál 3. összenőtt 3.

4.

5.

●

A virág sárga vagy krémfehér

4.

●● A virág rózsaszínű vagy piros

5.

●

L. × tellmanniana

A virág sárga

●● A virág kívül pirossal futtatott sárgásfehér

L. caprifolium

●

L. × brownii

A virág hosszú cső alakú, 5 cimpájú, skarlátpiros

●● A virág rövid csövű, kétajkú, kívül világos hússzínű

L. × heckrottii

Az alábbiakban kertépítészeti szempontból csoportosítva tárgyaljuk a legfontosabb fajokat. 1. MAGAS BOKRÚ LONCOK Virágaik a lombfakadás után, május–júniusban nyílnak, termésük piros. A csoportba tartozó fajokat elsősorban térhatároló tömegcserjeként alkalmazzák, bár egyik-másik szoliterként ültetve is mutatós. Átlagos nedvességigényűek, kisebb szárazságot még jól elviselnek. Lonicera tatarica – Tatár lonc 3–4 m magas cserje. Korán fakadó, szürkészöld levelei tojásdad alakúak, kopaszok. Párosával nyíló, kétajkú virágai rózsaszínűek. Piros ikerbogyói június–júliusban érnek. Hazája Közép-Ázsia. Jelenleg a parkokban ez a loncfaj a legelterjedtebb. Sajnos, épp ezt támadja meg tömegesen a hajtások seprűsödését okozó lonctetű. A védekezés nehézkes, s a beteg növények elveszítik díszértéküket. Telepítése igényes parkba ezért semmiképp sem ajánlható, kiváló viszont az autópályák mentén vagy azok választósávjában. Mindez vonatkozik a kerti fajtáira is. Ilyen a fehér virágú ’Grandiflora’, a sötétvörös virágú ’Hack’s Red’ vagy a törpe ’Louis Leroy’ (’Leroyana’). Helyettük a csoport többi, hasonlóan edzett és azonos díszértékű képviselőjét ültessük, melyek a lonctetűvel szemben ellenállóak.

cccxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Magas bokrú Lonicera fajok Lonicera korolkowii – Szürke lonc 2–4 méteres, ívesen visszahajló vesszejű cserje. Levelei szürkészöldek, puhán szőrösek, köztük jól mutatnak a pasztellrózsaszín virágok, majd a világospiros termések. Hazája Turkesztán. Fényigényes és elég szárazságtűrő faj, szürke lombjával dekoratív foltot ad. Lonicera × amoena ’Alba’ – Kései lonc cccxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Az előző két faj spontán hibridje, és egyben a legedzettebb, agresszív tömegcserje. 3–5 méteres, mereven felálló ágú bokor, a L.tataricarahasonlító, de annál valamivel kerekdedebb, kopasz levelekkel és fehér, az elnyílásban megsárguló virágokkal. Termése szeptember–októberig fennmarad. Lonicera maackii – Koreai lonc 4–5 méter magas, terebélyes cserje. Levelei nagyok, kihegyezett csúcsúak, legalább az erek mentén mindkét oldalon szőrösek. Virágai fehérek, az elnyílásban sárgák. Sötétpiros, gyöngyszerű termése ősszel érik és még a lombhullás után is jó sokáig díszít. Hazája Mandzsúria, Korea. Gyorsan nagyra növő, edzett faj, szoliterként is alkalmazható. 2. KÖZÉPMAGAS BOKORLONCOK (1-2 m) Lonicera xylosteum – Ükörkelonc Vesszői szürkék, szőrös rügyei elállóak, hegyesek. A levelek mindkét oldalon puha szőrösek, különösen a fonákokon. Virágai krémfehérek, elnyílásban sárgák, termése piros, mérgező. Hazája Eurázsia. Nálunk sűrű árnyékú hegyvidéki erdőkben él vadon. Kiválóan tűri a mély árnyékot is (bükkös árnyékát), s mint a legtöbb bükkös aljnövény, korán lombosodik. – – ’Clavep’s Dwarf’ (L. × xylosteoides ’C. D.’) – A faiskolák jelenleg elsősorban ezt a tömött növekedésű (1–1,5 méteres) fajtát forgalmazzák. 3. ALACSONY, ÖRÖKZÖLD JELLEGŰ LONCOK Lonicera pileata – Törpe lonc Alig félméteres, lapos bokor, ferdén elfekvő ágakkal. Levelei 1–3 cm hosszúak, lándzsásak vagy hosszúkás tojásdadok. A fonákukon a középéren szőrösek. Csak kimondottan párás klímában, félárnyékban telelnek át, egyébként (a földre fekvő legalsó ágak leveleinek kivételével) még az ősszel lehullanak. Apró, világossárga, májusban nyíló virágai és októberben érő pirosaslila bogyói a levelek között többnyire rejtve maradnak. Hazája Közép- és Nyugat-Kína.

cccxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Középmagas és alacsony loncok

cccxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Lonicera levéltípusok

cccxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Lonicera nitida – Mirtuszlonc 1 méter körüli magasságú, terebélyes bokor. Vezérágai felfelé állnak, rajtuk szabályosan, keresztben átellenesen elhelyezkedő, rövid oldalágakkal. Levelei az előző faj leveleinél lényegesen rövidebbek (6–12 mm-esek), tojásdadok, a fonákuk teljesen kopasz. Általában napos fekvésben is örökzöldek. Tejfehér, illatos, kicsi, májusban nyíló virágai és liláskék termései nem feltűnőek. – – ’Maigrün’ – Üdezöld lombú, elterülő növésű, tömött bokrú fajta. – – ’Elegant’ – Tulajdonképpen az előző két faj közötti átmeneti alak. 1–1,3 méter magasra nő. Vezérágai felfelé állnak, de rajtuk a hosszú oldalágak ívesen lehajlanak. Levelei mindkét alapfaj leveleire hasonlítanak, és majdnem annyira télállók, mint a L. nitida levelei. Mindegyik cserje apró, fényes leveleivel díszít. Öntözött viszonyok között talajtakaró cserjének tömegesen használják őket, erre a célra elsősorban az edzett, gyors növekedésű L. nitida ’Elegant’ vagy a valamivel lassabban fejlődő L.nitida ’Maigrün’ alkalmas. A L. pileata – alacsony termete és rossz lombtartása miatt – csak jó klímában, félárnyékos fekvésbe javasolható. 4. KORA TAVASSZAL VIRÁGZÓ LONCOK 2–3 méter magas, terebélyes bokrok. Kellemes illatú, krémfehér virágaik enyhe időben gyakran már a télen nyílni kezdenek, majd a virágzás február–márciustól egyre gazdagabbá válva egész április elejéig tart. A kert forgalmas pontjára ültessük őket, ahol illatuk is érvényesül, magánosan vagy csoportokba. Lonicera fragrantissima – Illatos lonc A hajtásai, vesszői kopaszok. Merev tapintású levelei csak a fonákukon, a főér mentén serteszőrösek. Kínában őshonos.

cccxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Lonicera fragrantissima Lonicera × purpusii – Korai lonc (L. fragrantissima × L. standishii Az előző fajtól valamivel bőrszerűbb, nagyobb, sötétebb zöld, jobban áttelelő lombjával és gyéren serteszőrös hajtásaival különbözik. Mindkét faj normál kerti talajt és félárnyékos vagy napos fekvést kíván. 5. KÚSZÓ LONCOK Lonicera japonica – Japán lonc 4–5 méter magasra kúszó vagy a földön laza gyepet alkotó télizöld faj. Erős illatú virágai fehérek, kívül kevés rózsaszínnel, elnyílásban sárgák, június–júliusban a levelek hónaljában nyílnak. Gyakori az augusztus– szeptemberi másodvirágzás. Termése fekete. Hazája Kelet-Ázsia. Közepes nedvességigényű cserje, félárnyékos vagy árnyékos helyen gyeppótlóként tömegesen alkalmazzák. Napra talajtakarónak nem való, mert átnő rajta a gyom. Télen a levelei leszáradnak vagy lefagynak. Pergolák, virágrácsok befuttatására is felhasználható. – – ’Halliana’ – Az alapfajnál erősebb növekedésű, gyeppótlónak különösen alkalmas. Virágai tiszta fehérek, elnyílásban sárgák. – – ’Reticulata’ (’Aureoreticulata’) – Gyenge növekedésű. Levelei aranysárgán hálós-eresek. Lonicera periclymenum – Búbos lonc 4–5 méterre kapaszkodó, lombhullató cserje. Vesszői barnáspirosak. Kívül pirossal futtatott, illatos, sárgásfehér virágai örvös füzérekben májustól augusztusig nyílnak. Az összes többi lombhullató kúszó lonccal ellentétben a levelek a virágzat alatt nem nőnek össze. Hazája Észak-Afrika, Dél-Európa, Kis-Ázsia. Magyarországon a Mecsekben elvadulva is megtalálható. Mezofiton. Félárnyékban vagy napon lugasok, virágrácsok befuttatására alkalmas, különösen a későn, augusztus–szeptemberben gazdagon nyíló ’Serotina’ fajtája.

cccxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Lonicera levéltípusok Lonicera × heckrottii – Húspiros lonc (? L. americana × L. sempervirens) Az előző fajhoz hasonló megjelenésű és igényű, de gyengébb növekedésű faj. Megkülönböztető bélyegei a virágzat alatt gallérszerűen összenőtt levelek, és a kívül húspiros, belül narancsos virágszín.

cccxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Kúszóloncok Lonicera caprifolium – Jerikói lonc 5–6 méterre kúszó, lombhullató cserje, kívül halványrózsaszín, belül sárgásfehér virágokkal. Hazája Közép- és Dél-Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban a Dunántúl melegebb tölgyeseiben, cserjéseiben él vadon. Állványok befuttatására vagy gyeppótlónak felhasználható, jó árnyéktűrő és közepes szárazságtűrő faj. Lonicera × tellmanniana – Magyar lonc (L. tragophylla × L. sempervirens) Erőteljes növekedésű, június–júliusban örvökben hozza nagy, aranysárga virágait. Levelei kékesderesek, kopaszok. A Budapesti Kertészeti Tanintézet (egyetemünk Kertészettudományi Karának jogelődje) tanára, Magyar Gyula állította elő az 1920-as években. Ma is a legszebb kúszó loncok egyikének tartják világszerte. Igényes mezofiton: jó talajra és feltétlenül öntözött viszonyok közé való. A levéltetvekre érzékeny, szívásukra a virágok torzulnak és zöldesek lesznek. Lonicera × brownii – Skarlát trombitalonc (L. hirsuta × L. sempervirens) Az előző fajhoz hasonló lombú, de cső alakú és skarlátpiros virágú hibrid. Júniustól augusztusig több hullámban nyílik. Virágai a tetűszívástól szintén torzulnak és zöldülnek.

cccxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Megjegyzés: A L. × brownii és L. × heckrottii nem igazi kúszók, csak kúszó jellegűek: 2–3 méternél magasabb támrendszer befuttatására nem alkalmasak. A Lonicera nemzetség szaporítása: A lombhullató fajok többsége fás és zöld dugványról, az örökzöldek és félig örökzöldek nyárvégi félfás dugványokról könnyen gyökereztethetők. Magról szaporítják a rosszul gyökeresedő L. maackiit vagy egyes alapfajokat (pl. L. xylosteum, L. korolkowii), ha nagy mennyiségű, olcsó tömegárura van szükség. 4.1.50.5. Weigela – Rózsalonc Weigela florida – Ösztörűs rózsalonc 2–3 méteres, terebélyes cserje. A fiatal hajtásokon két szőrcsík húzódik. Bimbóban pirosló, kinyílva rózsaszínű, esetleg fehér, tölcsér alakú, 5 széles cimpájú virágai május–júniusban nyílnak. Hazája Észak-Kína, Korea. Kimondottan jó kerti viszonyokat kíván. Ilyen helyen sokáig él és jól regenerálódik, még idős korban is tűri az átültetést. Száraz fekvésben hamar elvénül. Hazánkban helyenként más Weigela fajokat és fajtákat is ültetnek. A kerti hibridek többnyire fajnév nélkül kerülnek forgalomba. Ezek igényei és felhasználása megegyezik a W. floridáéval. – – ’Purpurea’ és ’Nana Purpurea’ – A két név valószínűleg ugyanazt a fajtát jelzi. Alig 1 m-es, gyenge növésű bokor, feketéspirossal futtatott levelekkel és lilásrózsaszín, hosszúkás virágokkal. Különleges megjelenésű, de mészérzékeny, és minden szempontból kényes növény. Az ország csapadékos és savanyú talajú vidékeire, elsősorban házikertbe való. – – ’Nana Variegata’, ’Variegata’ –A két név valószínűleg ugyanarra a fajtára vonatkozik. 1,2–1,6 m-es, kompakt növésű bokor, üdezöld levelei széles fehér szegélyűek. Klímánkat és talajainkat az alapfajhoz hasonlóan (közepes) bírja. – – ’Victoria’ – Alacsony növésű (1,2–1,4 m), mészérzékeny fajta, üdezöld levelekkel és nagyméretű, világítópiros virágokkal.

cccxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Weigela florida Piros virágú – – ’Bristol Ruby’ – Kárminpiros pártájú. – – ’Eva Rathke’ – Kisebb, sötétpiros virágú, régi fajta. Mészérzékeny. – – ’Eva Supreme’ – Intenzív kárminpiros virágú, talán a legszebb a hasonló színűek között. – – ’Lucifer’ –Alacsony növésű (1,2–1,5 m) bronzoszöld levelű fajta, élénk sötétpiros virágokkal. – – ’Newport Red’ – Kárminpiros virágú. – – ’Red Prince’ – A ’Lucifer’-hez hasonló megjelenésű, de annál kényesebb: párás klímát, savanyú talajt kíván.

cccxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Weigela és Kolkwitzia levéltípusok Rózsaszín virágú – – ’Boskoop Glory’ – Gyöngyházrózsaszín virágú. – – ’Carnaval’ – Alig 1–1,4 m magas, széles növésű bokor, viszonylag kicsi (4–6 cm-es), széles tojásdad levelekkel. Virágai tarkák, színük a sötétrózsaszíntől a csaknem fehér halványrózsaszínig változik. A klímánkat és talajainkat kiválóan tűrő, kedves megjelenésű díszcserje. – – ’Conquête’ – Virága rózsaszínből fehérbe vált. Fehér virágú – – ’Candida’ – Fehéren nyíló. A Weigela nemzetség szaporítása: zölddugványozás júniusban, az erős vesszőjűeknél esetleg fásdugványozás. A Weigela fajok és fajták összehasonlítása a 16. táblázatban található. 4.1.50.6. Kolkwitzia – Viráglonc Kolkwitzia amabilis – Kínai viráglonc 2–3 méteres, felálló ágú cserje. Érdekes, szőrös csészelevelű virágai fehéres-rózsaszínesek, sárga torokkal. Május–júniusban nyílnak. Elnyílás után szőrös, barnáspiros termése is díszít. Hazája Közép-Kína. A szárazságot tűri, laza talajt, napos fekvést szeret. Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.

cccxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Kolkwitzia amabilis

4.1.51. Verbenaceae – Vasfűfélék 1.

●

A levelek egyszerűek

Caryopteris

●● A levelek tenyeresen összetettek

Vitex

4.1.51.1. Vitex – Barátcserje Vitex agnus-castus – Illatos barátcserje 2–3 méter magas, szellős ágrendszerű, illatos cserje, tenyeresen összetett levelekkel. A levélkék ép szélűek. Virágai világoslilák, fajtáié rózsaszínűek vagy fehérek, júliustól szeptember elejéig nyílnak. Hazája Dél-Európa, Kis-Ázsia. Közepesen szárazságtűrő, fényigényes és melegkedvelő faj. Keményebb teleken visszafagy, de tőből újra kihajt és dúsan virágzik. A gyengébb sziket is tűri. Szaporítása: Magvetés tavasszal hidegágyba (csemetekorban különösen fagyérzékeny), zölddugványozás vagy fásdugványozás az ősszel megszedett és fagymentesen elvermelt vesszőkből.

Vitex agnus-castus 4.1.51.2. Caryopteris – Kékszakáll

1.

●

A levelek tojásdadok, durván fűrészesek

C. incana

●● A levelek lándzsásak, ép szélűek vagy csak l–2 fogúak C. × clandonensis cccxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Callicarpa bodinieri Caryopteris incana (C. mastacanthus) – Kìnai kékszakáll 50–100 cm-es, ívesen lehajló vesszejű, gömbölyded cserje. Levelei tojásdadok vagy hosszúkás tojásdadok, durván fűrészesek. Az egész növény szürkén szőrös. Liláskék virágai augusztus–szeptemberben az évi hajtásokon, a levelek hónaljában, kis bugákban nyílnak. Hazája Északnyugat-Kína, Japán. Laza talajt, napos, meleg fekvést kíván. A szárazságot jól tűri. A téli fölös vízre érzékeny – húsos gyökerei könnyen rothadnak.

Caryopteris incana

Caryopteris incana Déli tájolású rézsűbe, kőedényekbe, sziklakertbe alkalmas. Hajtása kemény teleken visszafagyhat, de ez a virágzást nem befolyásolja. Fiatalon gyorsan nő, ezért laza, meleg talajon talajtakarónak is felhasználható. – – ’Cary’ – Igen gazdagon nyíló, sötét liláskék virágú fajta.

cccxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Caryopteris × clandonensis

cccxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

cccxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Caryopteris × clandonensis Caryopteris × clandonensis – Angol kékszakáll (C. incana × C. mongholica) 60–120 cm-es, sűrű, felálló ágú félcserje, szürkén szőrös hajtásokkal és levelekkel. Levelei lándzsásak, ép szélűek vagy ritkán 1–2 fogúak. Élénkkék virágai augusztus–szeptemberben a hajtások végén bugaszerű leveles virágzatban nyílnak. Igényei, felhasználása az előző fajéval azonos. – – ’Heavenly Blue’, ’Kew Blue’ – Az alapfajnál sűrűbb növésű, sötét liláskék virágú, gazdagon nyíló fajták. A Caryopteris nemzetség szaporítása. Zölddugványozás a nyár elején. Fásdugványozás is lehetséges, ha a vesszőket még a nagyobb fagyok előtt megszedjük. A C.incana magról is vethető, tavasszal, hidegágyba.

4.1.52. Lamiaceae – Ajakosok A család fás szárú képviselői tulajdonképpen csak félcserjék. Megjelenésükben és technológiai tulajdonságaikban is (szaporítás, nevelés, fenntartás) elég közel állnak az évelő dísznövényekhez. Az alábbi fajokat ezért – különösen a levendulát és a kerti zsályát – a faiskolák gyakran az évelőkkel együtt termesztik, s néha a parkokban is az évelőágyakba ültetik.

1.

2.

●

A virágok ± sugaras szimmetriájúak, a párta 4 cimpájú Elsholtzia

●● A virágok ± kétajkúak, a párta 5 cimpájú

2.

●

Perovskia

A párta felső ajka 4 egyenlőtlen cimpájú

●● A párta felső ajka ép vagy 2–3 cimpájú 3.

●

3.

A párta felső ajka ép vagy kicsípett. Az ép porzók Salvia száma 2

●● A párta felső ajka 2 cimpájú. Az ép porzók száma 4

Lavandula

4.1.52.1. Lavandula – Levendula

1.

●

Levele 2–4 cm hosszú, 2–4 mm széles

L. angustifolia

●● Levele 3–6 cm hosszú, 4–6 mm széles

L. × intermedia ’Dutch’

Lavandula angustifolia (L. officinalis) – Közönséges levendula 40–80 cm-es, örökzöld félcserje. Keresztben átellenes, sűrűn álló, keskeny szálas levelei ezüstszürkék, molyhosak. Liláskék virágfüzérei június–júliusban nyílnak. Hazája a mediterraneum. A szárazságot elég jól tűrő, fényigényes faj, laza, meszes talajt, meleg fekvést kedvel. Felhasználható sziklakertekben, déli rézsűkön, nagy védőfoltok kialakítására, esetleg szárazabb parkokban talajtakaró jelleggel. 3–4 évenként ifjító metszést igényel, különben felkopaszodik, kizsombékosodik. Mint karakteres, régi kultúrnövényt építészeti emlékek környékén is előszeretettel alkalmazzák. Illóolajáért régóta termesztik.

cccxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

– – ’Dwarf Blue’ –Alacsony növésű, virágai sötétkékek. – – ’Rosea’ – Virágai halvány rózsaszínűek. Lavandula × intermedia ’Dutch’ (L. angustifolia × L. latifolia) A L. angustifolianakrobusztusabb növésű és nagyobb levelű hibridje. Elsősorban feltűnően ezüstös lombja miatt kedvelt, virágot későn és keveset hoz. A Lavandula nemzetség szaporítása: Dugványozás a nyár végén, magvetés ősszel, hidegágyba. 4.1.52.2. Salvia – Zsálya Salvia officinalis – Kerti zsálya 40–60 cm magas, szürkésezüstös félcserje. Finoman ráncos felületű levelei hosszúkásak vagy lándzsásak, áttelelnek Nagy, ibolyáspiros virágai június–júliusban nyílnak. A mediterráneumból származó, régi kultúrnövény. Igényei, felhasználása, szaporítása megegyezik a levenduláéval. – – ’Purpurascens’ – Pirosló levelű. – – ’Tricolor’ – Levelei sárgával és pirossal futtatottak. Gyenge növésű, fagyérzékeny. – – ’Variegata’ – Sárgatarka levelű fajta. Szaporítása: Őszi magvetés, dugványozás.

június–augusztusi

hajtásdugványozás vagy szeptember–októberi félfás

4.1.52.3. Perovskia – Sudárzsálya Perovskia atriplicifolia – Kék sudárzsálya 1–1,5 méter magas, illatos félcserje, szürkészöld levelekkel és hajtásokkal. Liláskék virágai a hajtásuk végén szeptemberben nyílnak. Hazája Afganisztántól Tibetig terjed. Hasogatottan szeldelt levelével díszít a Himalájából és Közép-Ázsiából származó P. abrotanoides ürömlevelű sudárzsálya, valamint a P. ’Superba’(P. abrotanoides P. × atriplicifolia). Mindhárom említett növény laza talajt, napos fekvést kedvel, közepes szárazságot még elvisel. Ritkás, felálló ágrendszerük miatt önmagukban kiültetve könnyen gyomosodnak. Elsősorban házikertbe, közparkokban pedig évelőágyba valók. A Perovskia nemzetség szaporítása: zölddugványozás, fásdugványozás, magvetés ősszel, hidegágyba. 4.1.52.4. Elsholtzia – Szálkamenta Elsholtzia stauntonii – Kései szálkamenta 1 méternél ritkán magasabb, illatos félcserje. Levelei tojásdad lándzsásak, zöld színűek. Világos bíborpiros virágai augusztustól októberig, keskeny, felálló álfüzérekben nyílnak. Hazája Észak-Kína. Fő értékét késő őszi virágzása adja. Az előző fajnál igényesebb (mezofiton), bár kevés szárazságot még elvisel. Meleg, laza talajba, védett, napos fekvésbe ültessük. cccxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Szaporítása: Zölddugványozás, fásdugványozás vagy őszi magvetés.

Lavandula, Salvia, Perovskia, Elsholtzia, Lycium és Buddleja levéltípusok

4.1.53. Solanaceae – Burgonyafélék cccxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése 4.1.53.1. Lycium – Ördögcérna Lycium barbarum (L. halimifolium) – Közönséges ördögcérna 2–3 m-es lombhullató cserje, ívesen elhajló, tövises vesszőkkel. Lándzsás levelei szürkészöldek, kopaszak. Lilás, elnyílva világosbarna virágai júniustól augusztusig láthatók. Ősszel érő, skarlátpiros terméstömege elég intenzív színfoltot ad, de ettől eltekintve nincs különösebb dísze. (A nyár közepétől ellepi a lisztharmat.) Fő értéke igénytelensége. Jóformán minden talajon és fekvésben megél, az erős sziket is tűri. Felhasználható száraz rézsűkre, vízmosásos, kőgörgeteges helyek megkötésére: erősen tarackoló tövével, sűrű ág- és vesszőtömegével kiválóan védi a talajt. Hátrányai hogy bokrai tele vannak elszáradt vesszőkkel és levelekkel, ami gyúlékony. Autóutak, vasutak közvetlen közelébe ezért nem ajánlható. Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia száraz, köves helyei. Nálunk elsősorban mint ruderális gyomcserje ismert. Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás, magvetés.

4.1.54. Buddlejaceae (Buddleiaceae) – Nyáriorgonafélék 4.1.54.1. Buddleja (Buddleia) – Nyáriorgona

1.

●

A levelek keresztben átellenesek

B. davidii

●● A levelek szórt állásúak

B. alternifolia

Buddleja davidii (B. variabilis) – Közönséges nyáriorgona 2–3 méteres, gyorsan növő cserje vagy nálunk inkább félcserje. Levelei keresztben átellenesek, a virágok a hosszúhajtások végén hosszú fürtökben júliustól szeptemberig folyamatosan nyílnak. 1,5–2 méteres hajtásai a tél folyamán gyakran tövig visszafagynak, ez azonban nem befolyásolja a következő évi virágzást, mivel tőből újra erőteljesen kihajt, s a hajtásai virággal zárulnak. (Egyes kertekben a növényt éppen az intenzív virágzás érdekében évente tövig vagy rövidre visszametszik.) Hazája Kína. Fényigényes, melegkedvelő fáj, laza talajt és jó kerti viszonyokat kíván. – – ’Black Knight’ – Sötét feketéslila virágú. Gyenge növekedésű. – – ’Empire Blue’ – Kissé lilás sötétkék virágú. – – ’Fascinating’ – Halványrózsaszín és igen nagy virágzatú. – – ’Ile de France’ – Lilásrózsaszín virágú. – – ’Nanho Blue’ – Alig másfél méteresre növő, halvány liláskék virágú fajta. Levelei keskenyek és kisebbek a típusénál. – – ’Pink Delight’ – Talán a legszebb rózsaszín virágú fajta. 1,5–2 m magasra nő, virágzatai nagyok, tömöttek, oldalra bókolnak. – – ’Royal Red’ – Bíborpiros virágú. – – ’White Profusion’ – Fehér virágú.

cccxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Buddleja alternifolia Buddleja alternifolia – Korai nyáriorgona 2–3 méteres bokor, ívesen bókoló, vékony vesszőkkel és szórt állású, keskeny lándzsás levelekkel. Apró, liláskék virágai az éves vesszők oldalrügyeiből, csomókban nyílnak júniusban. Hazája Északnyugat-Kína. Közepesen szárazságtűrő mezofiton, fényigényes és melegkedvelő. A Buddleja nemzetség szaporítása: Zölddugványozás vagy tavaszi fásdugványozás a tél előtt megszedett és fagymentesen átteleltetett vesszőkkel.

4.1.55. Scrophulariaceae – Tátogatófélék 4.1.55.1. Paulownia – Császárfa Paulownia tomentosa (P. imperialis) – Nagylevelű császárfa 10–20 méteres, széles koronájú fa, hatalmas, szív alakú levelekkel. Gyűszűszerű, halvány liláskék virágai a lombfakadás előtt április–májusban, felálló, kúpos bugákban nyílnak, illatosak. Hazája Kína. Virágzáskor feltűnően szép, nálunk is közkedvelt szoliter növény. Mezofiton, de kevés szárazságot még elvisel. Fiatal korban igen erőteljes növekedésű (3–4 métert is nő egy év alatt) és elég fagyérzékeny. Vesszői, vagy már ősszel kialakuló virágbimbói szigorú teleken idős korukban is károsodhatnak. Védett, meleg fekvésbe, laza talajba ültessük. Szaporítása: Magvetés tavasszal, üveg alá.

4.1.56. Bignoniaceae – Bignóniafélék 1.

●

Egyszerű levelű, fatermetű

Catalpa

●● Összetett levelű kúszócserje

Campsis

4.1.56.1. Catalpa – Szivarfa

cccxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A levelek ± tagolatlanok, a fonákon szőrösek

C. bignonioides

●● A levelek 3(–5) karéjúak, a fonákon az erek kivételével C. ovata kopaszak Catalpa bignonioides – Szívlevelű szivarfa 10–15 méteres, laza koronájú fa. Nagy levelei szív alakúak vagy kihegyezett tojásdadok, általában ép szélűek, ritkán 1–2 kisebb, sekély oldalkaréjjal. Fehér virágai június–júliusban nagy, sokvirágú, felálló bugákban nyílnak. Termése 20–40 cm hosszú és kb. 8 mm átmérőjű, vékony falú tok. Hazája az USA déli része. A városi levegőt a közepesnél valamivel jobban tűrő mezofiton, amit néha utcafásítási célra is ültetnek. Hátránya, hogy az ágai széltörésre hajlamosak. Fény- és melegigényes. – – ’Nana’ – Lapos gömbkoronát nevel, virágot nem hoz. Magas törzsre oltva szűk utcák fásítására használják.

Paulownia és Catalpa habitusok Catalpa ovata (C. kaempferi) – Karéjoslevelű szivarfa 8–10 méteres, széles koronájú fa. Levelei sekélyen három-(öt) karéjúak. Virágai kisebbek, mint az előző fajé, színük sárgásfehér, június–júliusban nyílnak. Termése elég vékony és rövid (20–30 cm-es), kissé görbült. Hazája Kína. Igényei a C.bignonioideséhezhasonlóak, de nem ad olyan intenzív virágdíszt, ezért ritkábban, elsősorban parkfának ültetik. A Catalpa nemzetség szaporítása: Magvetés tavasszal, hidegágyba. Csemetéi 1–2 éves korukig fagyérzékenyek. A fajtákat tavasszal koronába vagy télen üvegházban gyökérnyakba oltják. Az oltáshoz kétéves részt használnak, mert az egyéves vesszők túl puhák.

cccxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

Paulownia, Catalpa, Campsis és Phyllostachys levéltípusok 4.1.56.2. Campsis – Trombitafolyondár

cccxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

1.

●

A csészecimpák háromszögletűek, rövidek

●● A csészecimpák lándzsásak, hosszúak

C. radicans C. × tagliabuana

Campsis radicans (Tecoma r.) – Amerikai trombitafolyondár Léggyökereivel 8–10 méter magasra is felkúszó, erőteljes növekedésű cserje. Levelei átellenes állásúak, páratlanul szárnyaltan összetettek. Sötét téglapiros virágai a hajtásvégeken laza, fürtszerű virágzatban júniustól szeptemberig nyílnak. Hazája az USA délkeleti része. Edzettsége, dús nyári virágzása miatt nálunk is igen kedvelt. Fény- és melegigényes mezofiton, idősebb korban, ha jól begyökeresedett, a szárazságot is tűri. Campsis × tagliabuana – Olasz trombitafolyondár (C. grandiflora × C. radicans) A C. radicansnálgyengébb növésű. Virágai feltűnően nagyok, tág tölcsérűek, élénk narancsos téglavörös színűek. – – ’Mme Galen’ –Nyugat-Európában a legelterjedtebb, látványos díszt adó fajta. Virága kívül narancs színű, belül kissé világosabb, sötétebb erezettel. Nyílása 2–3 héttel később kezdődik (és fejeződik be) a C.radicanshozképest. – – ’Galen Select’ – Virágdísze az előző fajtáéhoz hasonló, de korábbi nyílású és edzettebb. Magyar fajta. A Campsis nemzetség szaporítása: Magvetés ősszel, hidegágyba; gyökérdugványozás hidegágyba, zölddugványozás.

4.1.57. Asteraceae – Fészkesek 1.

●

Örökzöld. A virágzatok egyesével állnak

Santolina

●● Lombhullató. A virágzatok kis bugában csoportosulnak Artemisia 4.1.57.1. Santolina – Cipruska A mediterráneumból származó, illatos, örökzöld félcserjék, apró, tollszerűen szeldelt levelekkel. Mintegy félméteres, gömbölyded, párnaszerű bokorrá nőnek. Csak kögvirágokból álló, gombszerű virágzatuk július– augusztusban nyílik.

1.

2.

●

A levél ezüstszürke

S. chamaecyparissus

●● A levél zöld

2.

●

S. pinnata

A virág fehér

●● A virág világossárga

S. rosmarinifolia

Santolina chamaecyparissus – Szürke cipruska Hajtásai és levelei szürkén molyhosak, virágai sötétsárgák. A nemzetségen belül a legedzettebb.

cccxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Santolina pinnata – Tollas cipruska Zöld és kopasz levelű, fehér virágú. Santolina rosmarinifolia (S. virens) – Zöld cipruska Az előzőhöz hasonló megjelenésű, de világossárga virágú. Mindhárom faj fényigényes és melegkedvelő. Védett fekvést, laza talajt kívánnak, a szárazságot jól tűrik. Szigorú teleken hajtásaik visszafagyhatnak, de tőből ismét kihajtanak. Nyirkos, hűvös fekvésbe nem valók, mert ott fokozottan fagyérzékenyek, különösen a S. pinnata és a S.rosmarinifolia. Alkalmasak sziklakertbe, kőedényekbe vagy megfelelő ökológiában talajtakarónak. Előnyük, hogy gyorsan nőnek: egy év alatt elérik végleges méreteiket. Legalább kétévenként vissza kell azonban őket metszeni, különben felkopaszodnak, kiritkulnak. A Santolina nemzetség szaporítása: Zölddugványozás az év bármely szakában. 4.1.57.2. Artemisia – Üröm Artemisia alba – Sziklai üröm Mintegy félméteres, legyökeresedő szárú félcserje, keskeny cimpákra osztott, szürkészöld levelekkel. Fő díszét finom lombozata adja; a nyár végén, végálló fürtökben nyíló apró, sárgásfehér virágai inkább csak érdekesek, mint szépek. Hazája Dél-Európa, Észak-Afrika. Nálunk száraz, sziklafüves, kőtörmelékes lejtőkön a subsp. saxatilis alfaja fordul elő vadon. Kiváló szárazságtűrő, fény- és melegkedvelő. Sziklakertbe, laza talajon évelőágyba, esetleg száraz, napos területen talajtakarónak alkalmas. Az évelő dísznövényekhez hasonlóan minden tavasszal vissza kell vágni, különben felkopaszodik. Szaporítása: Fásdugványozás, zölddugványozás.

4.2. Monocotyledonopsida – Egyszikűek osztálya 4.2.1. Agavaceae – Agávéfélék 4.2.1.1. Yucca – Pálmaliliom Törzs nélküli vagy alacsony törzses, levélüstökös örökzöld cserjék. Bókoló, csontfehér vagy zöldesfehér virágaik a nyár második felében, 1–1,5 méteres, sudár bugavirágzatban nyílnak. A nálunk szabadban is áttelelő fajok az USA déli részéről (a nemzetség északi áreahatáráról) származnak.

1.

●

A levelek szélén vékony rostok vannak

Y. filantentosa

●● A levelek szélén elálló rostok nincsenek

Y. recurvifolia

1. TÖRZS NÉLKÜLI FAJOK A csoport képviselői vastag rizómákkal terjedő tövűek. Levelük széléről fonalas rostok válnak le. Többnyire évelő dísznövényként termesztik és alkalmazzák őket. Yucca filamentosa – Kerti pálmaliliom Nálunk a legelterjedtebb Yucca faj. Levelei mereven felállnak. Hasonló megjelenésű, de valamivel puhább, visszahajló levelű a Y. flaccida – puhalevelű pálmaliliom. A gyűjteményes kertekben számos, főképp keskeny levelű Yucca faj található még. Igen mutatósak, de kevés sarjat hoznak.

cccxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

cccxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Yucca filamentosa

cccxl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése

cccxli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

II. rész. A díszfák és díszcserjék ismertetése Yucca recurvifolia 2. ALACSONY TÖRZSET NEVELŐ FAJOK Yucca recurvifolia – Törzses pálmaliliom A nálunk ültetett Yucca fajok közül ez a legszebb, de egyben a legkényesebb. 1–1,5 méteres törzset nevelő cserje. A levelek szélén nincsenek leváló rostok. A szárazságot kevésbé tűri, és kemény teleken néha visszafagy. Főleg a Dél-Dunántúlon (Pécs, Mohács, Baja környékén) terjedt el. A pálmaliliomok napos, meleg helyet, jó vízáteresztő, laza talajt kívánnak. Homokon jól fejlődnek. A szárazságot kiválóan tűrik, a téli fölös vízre ellenben érzékenyek. Elsősorban házikertbe vagy sziklakertbe valók. Szabályos termetükkel, könnyed virágzatukkal jól mutatnak kőlapos utak, kőlépcsők, támfalak közelében. Közparkban kevésbé kedvelik őket, mert könnyen begyomosodnak és gyomlálásuk – szúrós levelük miatt – körülményes. A Yucca nemzetség szaporítása: Kora őszi tőosztással, a rizómák vagy a törzs feldarabolásával történik.

Yucca recurvifolia

Yucca filamentosa

4.2.2. Poaceae – Pázsitfűfélék 4.2.2.1. Phyllostachys – Botnád Phyllostachys viridiglaucescens – Dereslevelű botnád 3–6 méter magas, tarackoló tövű, fásodó szárú bambuszféle. Szívós ágai fénylő sárgák vagy olajzöldek. 5–20 cm-es, keskeny lándzsás levelei árnyékban zölden telelnek át. Hazája Kína. Karakteres kelet-ázsiai növény. Nyirkos talajt, párás, kiegyenlített klímát kíván, ezért Magyarországon elsősorban a Balaton környékén és a Nyugat-Dunántúlon találkozunk vele. Félárnyékba, párás helyen pedig napra is ültethetjük. Megfelelő fekvésben nagy foltokat képes beborítani. Hazánkban gyakran visszafagy, 50–60 évente virágzik, ezt követően elpusztul. Szaporítása: Tőosztás. Fontos, hogy a szétosztott egyedek mindegyikén hagyjunk legalább egy darab lombos „szívóhajtást”. Ha ugyanis megfosztjuk a leveleitől (pl. úgy, hogy a tőosztás után erősen visszavágjuk), a növény nagyon visszaesik a fejlődésben és csak lassan regenerálódik. Megjegyzés: A „télálló bambuszok”, amelyek a kelet-ázsiai, soknemzetiségű alcsalád északra szorult (és egyre törpébb termetű) képviselői, Nyugat-Európában nagy népszerűségnek örvendenek; elképzelhető, hogy a közeljövőben nálunk is divatossá válnak.

cccxlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása 1. 1. Telepítés (ültetés) 1.1. 1.1. Lomblevelű, lombhullató fák és cserjék telepítése 1.1.1. 1.1.1. Szabadgyökerűek 10–12 cm-es körméretnél vastagabb törzsű fát és 3 évesnél idősebb cserjét szabad gyökérrel már ne ültessünk. 1.1.1.1. 1.1.1.1. A telepítés időpontja A lombhullatókat a nyugalmi időszakban – lombhullás és lombfakadás között –, fagymentes időben, és ha a talaj sincs átfagyva, elvileg bármikor telepíthetjük. Az ültetés két fő időszaka azonban ősszel (október végén– novemberben) és kora tavasszal (február végén–márciusban) van, a gyümölcsfákéhoz hasonlóan. Az őszi ültetés a jobb megeredés szempontjából előnyösebb. Ilyenkor a növény gyökerein ejtett sebek télig még gyógyulni kezdenek, és mivel a gyökérképződés a fagymentes talajzónában télen sem áll le teljesen, tavaszig a begyökeresedés is megindul. Tavaszi ültetés esetén a növénynek a kihajtásig kevesebb ideje van a begyökeresedésre és a gyökerein ejtett sebek beforradására. Az ilyenkor megmozgatott talaj könnyebben szárad, a megeredés többszöri bőséges beöntözés nélkül bizonytalan. Ez munkatöbblettel is jár, ezért tavasszal csak akkor ültessünk, ha erre ősszel nem volt mód. A telepítés időpontjával kapcsolatban elmondottak a díszfák, díszcserjék többségére érvényesek. A gyümölcsfákhoz hasonlóan azonban közöttük is akadnak olyan fajok, amelyek számára jobb a tavaszi, mint az őszi telepítés. Déli származású vagy húsos gyökérzetű növények ezek, amelyek a gyors begyökeresedéshez magasabb talajhőmérsékletet igényelnek, és őszi telepítés esetén a talajban a begyökeresedés folyamatának elhúzódása ősszel visszavetheti fejlődésüket. Ilyenek az alábbi fajok:

- Broussonetia papyrifera,

- Euodia fajok,

- Carya fajok,

- Magnolia fajok,

- Catalpa fajok,

- Paulownia tomentosa,

- Celtis fajok,

- Tilia tomentosa.

Ha mód van rá, a fenti fajokat akkor telepítsük, amikor rügyeik pattanni kezdenek. Ebben az állapotban a növény „élő hőmérőként” saját maga jelzi, hogy a hőmérséklet elérte az aktiváláshoz szükséges határértéket. A konténeres növények – a fagyos napok kivételével – bármikor telepíthetők. 1.1.1.2. 1.1.1.2. Az ültetőgödör előkészítése Az ültetőgödör mérete: • fák számára: 1 × 1 × 1 méter, • suhángok és bokorfák számára: 0,8 × 0,8 × 0,8 méter, • cserjék számára: 0,6 × 0,6 × 0,6 méter vagy 0,4 × 0,4 × 0,4 méter. A gödör kiásásának és előkészítésének a menete termett talajon az alábbi: cccxliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása A kiásás során tegyük külön a humuszban gazdag feltalajt és a humusz- és tápanyagszegény altalajt. Később, a betemetés során a feltalaj kerül majd alulra a gyökerekhez. Alaptrágyázásként ezt a talajt még érett istállótrágyával vagy komposzttal keverjük össze. Egy 0,6 × 0,6 × 0,6 m-es gödörbe kb. 1 vödör istállótrágyát vagy komposztot tegyünk. A friss trágya nem megfelelő, mert az erjedésben lévő, gyorsan bomló szerves anyag a gyökerek rothadását okozhatja. A gödröket az ültetés előtt lehetőleg 3–4 héttel ássuk meg, így a trágya a talajjal tökéletesen keveredik, „összeérik”. Az elkészített gödröket utána temessük vissza, hogy ülepedjen. Ültetéskor csak annyira ássuk ki újra, hogy a növény gyökérzete beleférjen. Városi utcán és parkban többnyire nincs „feltalaj”, illetve „altalaj”, mivel a terület bolygatott, gyakran építkezések visszahagyott törmelékével töltötték fel. Itt a kiásott gödröket teljes mértékben idehozott termőtalajjal töltsük meg, amit a fentiek szerint komposzttal vagy egyéb trágyával gazdagítsunk. Sűrűn telepített cserjefoltnál a folt egész tükrét kiemeljük, majd termőföldet terítünk bele. Megjegyzés: A kellő méretű és jól előkészített ültetőgödör jó kezdeti növekedést biztosít az elkövetkező 1–2 esztendőre, így tulajdonképpen a nyári fenntartás munkáit csökkenti. A gödörásáson ezért – amit a téli holtszezonban tudunk elvégezni – soha ne akarjunk spórolni. 1.1.1.3. 1.1.1.3. A növények visszametszése Először a gyökereket éles ollóval visszametszve eltávolítjuk a sebzett, roncsolt részeket. A gyökérvisszavágás ne legyen mechanikus előfordul, hogy a gyökérsebek egy része már a vermelőben beforrt, sőt, bennük az elágazások kezdeményei is kialakultak. Ezt a gyökérvégek bunkószerű megvastagodása jelzi. Az ilyen gyökereket ne kurtítsuk meg, hiszen ezzel a növényt 2–3 hetes előnytől fosztanánk meg a begyökeresedés folyamán. A következő művelet a pépezés: a gyökereket híg sárba mártjuk. Ajánlatos a pépet komposzt vagy érett trágya és agyagos föld 1:1 arányú keverékéből készíteni. A pép megakadályozza a kiszáradást a telepítés folyamán. Az átültetés során a növény elveszti gyökereinek egy részét. A további normális fejlődés érdekében ezért metszéssel kell egyensúlyba hozni a föld feletti és a föld alatti részek arányát. Optimális időpontja a fagytűrő növények esetében közvetlenül az ültetés előtt van, amikor a fát vagy cserjét kézben tartva jól látható az ágrendszer, annak esetleges hibái, a rügyek állása, és a visszametszés kényelmesen állva elvégezhető. Ezek után a megmaradt rügyek időben felkészülhetnek a kihajtásra, és az ültetés után a növényekhez jó darabig nem kell nyúlni. Díszfák esetében kiválasztjuk a leendő korona sudarát képező vezérvesszőt, és 3–4, esetleg 5 oldalvesszőt. A többit eltávolítjuk. A meghagyott vesszőket hosszúságuk felére-harmadára visszametsszük úgy, hogy az uralkodó helyzetben lévő sudárhoz képest egy képzelt kúppalást mentén helyezkedjenek el. A visszavágás mértéke a növekedés erélyétől függ: erős növekedésű fajokat gyengébben, a gyengébb növekedésűeket erősebben kell visszametszeni (kevesebb meghagyott rüggyel terhelni). Minél erőteljesebb a visszametszés, annál bujább, erőteljesebb lesz a hajtásfejlődés, ezzel tulajdonképpen a fácska jövendő vázágrendszerét készítjük elő. Az oldalvesszőket kifelé álló rügyre metsszük, a vezérvesszőt pedig olyan állású rügyre, hogy a belőle fejlődő hajtás növekedési iránya ellensúlyozza a sudár esetleges várható elferdülését, görbületeit. A páros rügyállású fajok (Acer, Fraxinus) visszavágott sudarának egyik rügyét kivakítjuk, hogy elejét vegyük a villás elágazódás kialakulásának. A felsorolt általános szempontokat később a koronaalakító metszés során is vegyük figyelembe. Ne metsszük vissza az erős csúcsrügyű Aesculus sudarát, mivel visszavágás nélkül csak a csúcsrügyből, visszavágás esetén viszont a legfelső 2–4 rügyből hoz új hajtást villás elágazással. Ilyen esetben a koronavesszőket ritkítjuk. A fagyérzékeny növények (pl. Albizia, Buddleja, rózsahibridek) föld feletti részét ősszel ne metsszük, csak tavasszal, rügyfakadás után, amikor már jól látható az esetleges elfagyás. A bokor- vagy koronaformát a megmaradt, élő részekből alakítjuk ki. A díszcserjék erősebb visszametszést igényelnek. Először is tőből eltávolítjuk a beteg vagy sérült ágrészeket. A meghagyott vesszőket a talaj felett 20–25 cm-re vágjuk vissza egészséges, jól fejlett rügyekre. Az ezekből fejlődő erőteljes hajtások a későbbiekben a bokor szilárd vázátalkotják. Míg a fáknál a metszlapot a rügy felett kb. 1,5 cm-rel készítjük és úgy, hogy a rüggyel ellentétes irányban lejtsen, cserjéknél ez kevésbé fontos, mivel rügyeik mindenképpen sűrűn állnak. 1.1.1.4. 1.1.1.4. Az ültetés cccxliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása A kisebb méretű lombhullató díszfák, díszcserjék többsége szabad (csupasz) gyökérrel is nagy biztonsággal átültethető. Miután az ilyen növények a legolcsóbbak, a kertépítésben (ha csak szervezési gondok nem indokolják az ellenkezőjét) lehetőleg ilyen anyag felhasználására kell törekedni. Olyan mélyre ültessünk, amilyen mélyen a növény eredeti helyén a talajban volt. Sekélyebb telepítésnél a gyökerek kiszáradhatnak, a túl mélyre ültetés esetén a gyökerek befulladása miatt a növény satnyán fejlődik. Kivételt képeznek a gyökérnyakba szemzett oltványok. Ezeket ajánlatos úgy telepíteni, hogy az oltás helye 5–10 cm-rel a talaj felszíne alá kerüljön. Így sok esetben a nemes rész legyökeresedve az alanyt mintegy megfojtja maga alatt, ezzel megakadályozzuk a vadhajtások előtörését. A gyökerek a talajban természetes helyzetben, egyenletesen elosztva helyezkedjenek el. Jó, ha az ültetést ketten végzik: az egyik tartja a növényt, a másik a földet húzza a gyökerekre, majd rétegenként óvatosan megtapossa. A gyökerek egyenletes eloszlását a növény óvatos rázogatásával is elősegíthetjük. Ültetéskor (ősszel is!) a gyökereket még a gödör betemetése előtt 1–2 vödör vízzel beiszapoljuk, majd a gödröt a maradék földdel betemetjük. Ősszel a töveket lazán felkupacoljuk, ezzel is védve őket a téli hideg ellen. Tavasszal azután a kupacokat kibontva a tő körül tányérszerűen képezzük ki a talajt. Ilyenkor nem árt még egyszer alaposan beöntözni a növényt. Tavaszi telepítés esetén felkupacolás helyett tányérozzuk a töveket. A fák ültetésének fontos mozzanata a karózás. A karó a fa törzsénél kissé magasabb legyen, és még a gödör betemetése előtt helyezzük el a gyökerek között a növény szél felőli oldalán (az uralkodó szélirányt tekintve). Az ültetés után laza 8-as kötéssel rögzítsük.

1.1.2. 1.1.2. Földlabdások A lombhullató fák, cserjék közül feltétlenül földlabdával kell telepíteni az Alnus, a Betula, a Carpinus, a Fagus, a Juglans, a Magnolia, a Paeonia, a Paulownia és Quercus nemzetségek képviselőit, továbbá a Corylus colurnát és az Acer palmatumot. A felsoroltak többsége erdőt alkotó fafaj: a földlabdával a gyökerek gombaflóráját (mikorrhiza) visszük át és őrizzük meg. A Magnolia, a Juglans, a Paeonia, a Paulownia és a Carya fajoknál a földlabda a kényes húsos gyökerek védelme miatt szükséges. A felsoroltakon túlmenően néhány faiskola csaknem minden díszfát földlabdával forgalmaz a biztonságos megeredés érdekében. A telepítés során elsőrendű fontosságú, hogy a földlabda épen maradjon. Az ültetés előtt a kiásott gödröt annyira temessük vissza, hogy a belé helyezett földlabdás növény gyökérnyaka a talajszintbe vagy (számítva némi süppedéssel) 2–3 cm-rel a talajfelszín fölé kerüljön. Ha a földlabdát (szabályosan) a talajban elbomló jutazsákba vagy hálóba csomagolták, a csomagolóanyaggal együtt helyezzük a gödörbe. Ezután a lebontott takaróanyagot vízszintesen terítsük szét, és a gyökerekkel együtt temessük be. Előtte a földlabdából esetleg kilógó gyökereket éles ollóval vágjuk vissza. Ha a földlabdát (helytelenül) valamilyen el nem bomló anyagba (fólia, műanyag rafia stb.) burkolták, ezt értelemszerűen ki kell venni betemetés előtt a gödörből, mivel a későbbiekben akadályozná a gyökérfejlődést. A földlabdával telepített bokorfa, parkfa vagy sorfa méretű fákat, cserjéket az ültetés után általában nem vágjuk vissza. Az így telepített fajok kb. 8–10 cm-es törzskörméretig ezt nem igénylik. Kivételt képeznek a földlabdás továbbnevelt (túlkoros) fák, melyek koronaméretét, a csupasz gyökerű fákhoz hasonlóan, ültetés után csökkenteni kell a gyökérzettel arányosan vagy a vesszők visszavágásával vagy koronaritkítással.

1.1.3. 1.1.3. Konténeresek A földlabdás telepítésnél felsorolt fajokat – kb. bokorfa méretig – a faiskolák néha konténerben nevelik. Feltétlenül konténerben kell nevelni ezeken kívül a gyéren elágazó vagy az átültetésre érzékeny gyökerű cserjefajokat: Caryopteris, Cytisus, Heliauthemum, Hypericum stb. A felsoroltakon túl bizonyos mennyiséget általában a többi cserjéből is konténerben állítanak elő, a telepítés és az értékesítés időszakának meghosszabbítása végett. Sorfát ilyen formában csak keveset nevelnek, mivel egy idő után a konténer visszafogja a növekedést, és nehéz megakadályozni a gyökérzet körbefordulását. Ez utóbbiaknál gyakoribb, hogy a csupasz gyökérrel kiásott növényeket konténerbe teszik és földlabdásként nevelik tovább.

cccxlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Konténerből – elvileg – a túl fagyos téli időszak kivételével bármikor telepíthetünk. Az eredés és az ápolás szempontjából azonban ekkor is az őszi és a tavaszi ültetési időszak a legelőnyösebb. A telepítés menete az alábbi: Az ültetőgödröt annyira temessük vissza, hogy a gyökérlabda magassága + 10 cm maradjon üresen. A gyökérlabdáról szedjük le a konténert, majd a körbefordult gyökereket bontsuk szét és sugarasan húzzuk el a gödör alján. Ezt a műveletet többnyire elmulasztják, pedig két okból is fontos: • a gyökereket így a talajba „kényszerítjük”, elejét véve annak, hogy a laza és tápdús termesztőközegben maradva egy gyors nyári kiszáradás, télen pedig élettani kiszáradás vagy fagyás áldozatává váljanak, • a körkörösséget megszüntetve lehetővé tesszük a stabil pányvázógyökérzet kialakulását. Ha a gyökerek túl hosszúak, vágjuk rövidebbre vissza. A gödröt a szokásos módon temessük be, a gödör teljes betemetése előtt pedig öntözzük be a növényt. Városi parkban – talajcsere után – a konténeres cserjéket gyakran kapával ültetik. Hatékony és gyors módszer ez, de a gyökérlabda szakszerű elhelyezésére itt is ügyelni kell. A konténeres lombhullató fák, cserjék a telepítés után nem igényelnek visszavágást, miután gyökerük teljes egészében megmarad. Ennek ellenére a cserjéket a csupasz gyökérrel telepítettekhez hasonlóan ajánlatos a talajfelszín felett 20–25 cm-re visszametszeni. Ez kizárólag a növény bokrosodását szolgálja. Elhagyandó a visszavágás, ha a cserjefoltnak (pl. Berberis thunbergiibőllakótelepi parkban) forgalomterelő funkciót szánunk, és azt akarjuk, hogy ennek kezdettől fogva eleget tegyen.

1.2. 1.2. Lomblevelű örökzöldek telepítése A lomblevelű örökzöldeket a faiskolák régebben földlabdával, ma szinte kivétel nélkül konténerben hozzák forgalomba. Így szakszerűen kezelve fagymentes időben elvileg az év minden szakában átültethetők, de az ültetés optimális időpontja a kora ősz: szeptember második fele. Ilyenkor a növekedés már leállt, a levegő lehűlt, többnyire csapadék is van, a talaj viszont még elég meleg ahhoz, hogy télig a begyökeresedés beinduljon és az esetleges gyökérsebek beforrjanak. Az ültetés menete azonos a lombhullató cserjékével. A lomblevelű örökzöldeket ültetés után nem vágjuk vissza, és később sem igényelnek alakító metszést, legfeljebb a sérült vagy beteg ágrészeket távolítjuk el.

1.3. 1.3. Fenyők telepítése A fenyőket földlabdával vagy konténerben hozzák forgalomba. Konténerből elvileg bármikor ültethetők, földlabdásan ősszel vagy tavasszal. Az ültetés legmegfelelőbb időpontja azonban tavasszal van, közvetlenül a hajtásnövekedés megindulása előtt (március vége–április eleje). Különösen fontos ez a melegigényes fajoknál: Pinus nigra, Picea omorika, Cedrus fajok stb. A Cupressus fajokat még később telepítjük: április második felében, amikor a téli vízvesztéses időszak után ismét „megszívták” magukat, lombozatuk kisimult és visszanyerték üde, nyári színüket. Az ültetés menete megegyezik a földlabdával vagy konténerben elültetett lomblevelű fák, cserjék ültetésmenetével. Telepítés után a fenyőket sem vágjuk vissza (nem is kedvelik), és a későbbiekben se metsszük különösebben. Ha azonban módunk van rá, a telepítést követő 1–2 évben védjük árnyékolóval a túl erős napsugárzástól, a széltől és rendszeresen öntözzük. Megjegyzés: A téli telepítés mind a tű-, mind a lomblevelű örökzöldek számára kedvezőtlen. Ilyenkor a talaj hideg, a növény nem tud begyökeresedni, és nem is annyira a téli fagy, mint az élettani szárazság tehet igen nagy kárt bennük. Üzemszervezési okokból mégis előfordul, hogy télen kell telepíteni. Ilyenkor ügyeljünk az élettani szárazság elkerülésére: szalmával, lombbal vagy tőzeggel takarjuk a talajt, hogy át ne fagyhasson.

1.4. 1.4. Díszfák, díszcserjék szállítása és vermelése a telepítésig Az ültetésre kerülő fákat, cserjéket díszfaiskolában vagy kertészeti árudában vásároljuk meg. A szállítás során a gyökereket – az örökzöldeknél pedig a lombot is – óvni kell a kiszáradástól. A csupasz gyökerek közé nedves szalmát tömködünk, a gépkocsi platóját pedig ponyvával védjük a széltől. Fagyos időben (–2 °C alatt) csupasz cccxlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása gyökerű növényt ne szállítsunk. Földlabdás vagy konténeres növények –8–10 °C hidegig még biztonsággal szállíthatók. A fákat és cserjéket megérkezés után azonnal bontsuk ki, vizsgáljuk meg, hogy nem érte-e károsodás, majd ültetésig gyorsan vermeljük el. A vermelőben a növényeket soronként döntve helyezzük el úgy, hogy dél felé nézzen a csúcsuk: így a korona árnyékolja a tövet, ugyanakkor „elszalad” felette a (télen többnyire északészaknyugati) szél. A vermelés során a gyökereket olyan mélyen temessük be földdel, hogy a gyökérnyak is föld alá kerüljön. A rászórt földet tapossuk meg. A szállítás során a növényeket különböző károsodás érheti: fonnyadás, fagyás, sérülés. Ha a gyökerek vagy a vesszők a szállítás során kisebb-nagyobb sérüléseket szenvedtek, vermelés előtt a sérült, roncsolt részeket az egészségesig metsszük vissza. Ha az idő meleg és száraz volt és a csomagolás nem teljesen szakszerű, előfordul, hogy a növények megfonnyadva érkeznek meg. Ezt arról vehetjük észre, hogy a vesszők héja megráncosodott. Ilyenkor a gyökereket kissé visszametszve, a töveket 1 napig áztassuk vízbe, és csak ezután vermeljük el. Szükség esetén ott is öntözzük be. Csak akkor szabad ültetni, ha a vesszők héja kisimult, jelezve, hogy elég vizet vettek fel. Ha a szállítmányt fagy érte, először hűvös helyen, a fagypontnál csak néhány fokkal magasabb hőmérsékleten hagyjuk kiengedni, és miután meggyőződtünk róla, hogy a gyökereket nem érte károsodás, ültessük vagy vermeljük el. Ha ősszel már nem tudunk ültetni, télire ritkásan vermeljük el a növényeket, és a vermelőt lombbal vagy szalmával takarjuk, hogy át ne fagyjon. A földlabdás vagy konténeres növényeket nem kell vermelni. Tegyük szorosan egymás mellé őket, és takarjuk szalmával vagy lombbal a fagyás elleni védelem céljából. Száraz télen, hosszú tárolás során előfordul, hogy a földlabda vagy a konténer földje kiszárad. Rendszeresen figyeljük ezért, és ha szükséges, alaposan áztassuk be.

2. 2. Metszés A gyümölcsfákhoz és a szőlőhöz hasonlóan a díszfák, díszcserjék metszésére is a tél vége a legmegfelelőbb időpont. Ilyenkor már láthatók és szükség szerint metszéssel korrigálhatók az esetleges téli károk, és attól sem kell tartani, hogy a visszavágott ág vagy vesszőrész a kihajtásig tovább károsodik: visszafagy vagy visszaszárad. Lényeges különbség viszont a haszonnövényekhez képest, hogy a díszfáktól, díszcserjéktől nem várunk egyenletes és jó minőségű terméshozamot. Egyetlen fontos elvárás, hogy legyenek életerősek, egészségesek: fejlesszék ki tökéletesen természetes formájukat, lombozatukat, virág- vagy terméspompájukat. A fentiekből következik, hogy a díszfák, díszcserjék a szőlőnél, gyümölcsnél lényegesen ritkább és enyhébb metszést igényelnek. Általában alapelv, hogy minél nagyobbra nő és tovább él az adott faj, annál kevesebbet metsszük, és viszont. A két nagy (és néha mesterséges) növénycsoport közül ezért • a díszfák csak némi alakítást, • a díszcserjék viszont periodikus ifjítást igényelnek.

2.1. 2.1. Díszfák metszése A fák alapvető jellemzője, hogy egy tengellyel folyamatosan nőnek felfelé, egészen életük végéig. A díszfákat ezért lehetőleg keveset és csak a legszükségesebb esetben metsszük. Igyekezzünk követni a fa természetes növekedési jellegét, s inkább csak az esetleges hibákat, rendellenességeket korrigáljuk. A díszfák koronáját – a faj biológiai adottságainak megfelelően – különböző magasságban alakíthatjuk ki, így nevelhetünk tövétől ágas parkfát, alacsony vagy magas törzsű sorfát. A legtöbb fafaj jobban szereti, ha kezdetben tövétől ágasan fejlődhet: így nagyobb lombtömeg táplálja, ami egyben védi is a törzset a tűző nap hevétől. Némely faj igen érzékeny a törzse idő előtti lekopaszítására: fejlődése csaknem teljesen leáll és 3–4 év is eltelik, mire ismét normálisan megindul. Ilyen pl. a Betula, a Carpinus, a Corylus colurna, a Fagus, a Quercus. Később azután a törzsük természetes úton is feltisztul: a legerősebb oldalágaik 2–3 méter magasságban fejlődnek és árnyékukkal fokozatosan elsorvasztják a lentebb lévőket. (Ez utóbbiakat, mihelyt legyengülésüket, száradásukat észleljük, tőből távolítsuk el!) Ha viszont azt szeretnénk, hogy valamely díszfánk idős korára is tövétől ágas maradjon, a felső ágak ésszerű ritkításával elérhetjük, hogy az alsók elegendő fényhez jutva megerősödhessenek. Így idővel igen szép és a gyerekek által különösen kedvelt „mászófát” nevelhetünk. Nem javasolt az oszlop alakú fák törzsének feltisztogatása: az 1–2 méter magasról induló „felstuccolt” oszlopkorona igen szomorú vagy nevetséges látványt nyújt. Ha a növény a kívánt magasságban nem ágazik el, a vezérvessző visszavágásával elágazódásra késztetjük.

cccxlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Mindig a visszavágás helyéhez legközelebb eső 4–5 rügy fog kihajtani. Ezekből a nyár folyamán vagy a következő tavasszal kiválasztjuk a nekünk megfelelőket, a többit pedig eltávolítjuk vagy egy (esetleg két) évig törzserősítőnek visszavágjuk. Koronaalakítás az első években Ügyeljünk arra, hogy a kis fának csak egy sudara legyen. A két- vagy többsudarú fa a szélnek kevésbé ellenálló, a villás elágazásnál könnyen széthasad. Ezért a csúcs körüli rügyekből nőtt, mereven felálló vesszők közül csak egyet, a legmegfelelőbbet hagyjuk meg, a többit tőből távolítsuk el. Az oldalágakat emeletenként vagy a törzsön elszórtan nevelhetjük ki. A legtöbb esetben a legalsó emeleten 3, esetleg 4 ágat, a felsőbb emeleteken 2–3 ágat hagyjunk. Az emeletek közötti távolság erős növekedésű fajoknál 70–80 cm, gyengébb növekedésűeknél 40–60 cm legyen. Szórt elhelyezkedésű ágrendszerben az ágak egy képzelt spirálvonal mentén egymás felett 20–40 cm-re álljanak. A vezérvesszőt ott vágjuk vissza, ahol a következő ágcsoportot kívánjuk kiképezni. Megfelelő állású rügyre metsszük, hogy a fa sudara egyenes legyen. A sudár uralkodó szerepét az oldalágak végén fejlődött vesszők egyharmaddal-egynegyeddel történő visszavágásával érjük el. Az egyes oldalágak végei (az oldalvezérek) viszont az ág többi részével szemben legyenek uralkodó helyzetben. Egyes fajok növekedési jellegének jobban megfelel és díszítő értéküket is növeli, ha többtörzses fácskát nevelünk belőle. Ilyen a júdásfa (Cercis), a legtöbb díszalma (Malus), némely berkenye (Sorbus) stb. Ezek legtöbbször már eleve tőben elágaznak, vagy ha nem, alacsonyabb visszavágással elágazásra késztethetők. Ha azonban a faiskolából idősebb, egy törzsre nevelt, koronás fát kapunk, a törzs visszavágásával ne kísérletezzünk, mert a sarjadás bizonytalan. A fiatal fa koronája a legtöbb esetben 4–5 év alatt kialakul. A fenntartó metszés a későbbiekben minimális legyen: csak a beteg, elhalt, befelé növő vagy egymást túlzottan beárnyékoló részeket távolítsuk el. Ha vastagabb ágat vágunk le, amelynek helyét a fa abban az évben nem tudja beforrni, a sebfelületet fasebkenőccsel (pl. Vulneron) kenjük be, hogy megakadályozzuk a farontó gombák megtelepedését, a seb visszaszáradását, és elősegítsük a beforradását.

2.2. 2.2. Díszcserjék metszése A cserjék jellemzője, hogy több tengelyből nőnek (több törzset vagy szárat fejlesztenek). Növekedésük egy bizonyos kor és méret elérése után leáll, ezután az idős szárrészek fokozatosan elhalnak, s szerepüket több, a tőből hajtó új sarj veszi át. Idővel ezek is elvénülnek, és a megifjulás ciklikusan újra és újra ismétlődik. A díszcserjék metszésénél ezt az önifjulási folyamatot segítjük elő, tesszük zökkenőmentessé. Ezáltal azt is elérjük, hogy évről évre dúsan virágozzanak. Egészséges, jó növekedésű, laza ágrendszerű, kellőképpen szellős bokor kialakítására törekedjünk. A bokor besűrűsödött részei a kártevők búvóhelyeivé válnak, és csak elcsúfítják a növényt. A tápanyagszállítás akkor a legkönnyebb, leggyorsabb, ha közvetlenül a tőből kinőtt fiatal részek közvetítésével, lehetőleg minél kevesebb elágazás közbeiktatásával történik. Az elöregedett részek szállítóképessége csökken, minden egyes elágazási csomópont akadályozza a szállítást. Az eddig elmondottak alapján a metszést a következőképpen végezzük el: Először tisztogatunk. Eltávolítjuk a sérült, beteg, elhalófélben lévő, befelé növő vagy egymást beárnyékoló részeket. Ha a bokor elterülő növekedésű, akkor a földre szorított, elfekvő ágait is levágjuk, mivel azok a beárnyékolás következtében idővel úgyis elhalnak. Ezután következik az ifjítás: annyi idős részt távolítunk el, amennyit a bokor károsodás nélkül kibír. Ennél a műveletnél mindig a tőhöz közeli egy-, esetleg kétéves vesszőket, illetve ágakat (vízhajtásokat) hagyjuk meg. Végezetül, ha a bokor már túl sűrű sarjtömeget fejlesztett, végezzük el ezek óvatos ritkítását, és csak a legerőteljesebbeket hagyjuk meg, egyenletes elrendezésben. (A túlzott besűrűsödés biztos jele, ha a sarjak, illetve vízhajtások egy részének a csúcsa elhalt az erős beárnyékolás miatt). A másik véglet, ha a bokor nyilvánvalóan elvénült, felkopaszodott, de nem hozott olyan sarjakat, amelyre visszaifjíthatnánk. Ez esetben az ifjítás több évig elhúzódik. Első lépcsőben mérsékelten visszavágjuk az egész koronát úgy, hogy azért a látható rügyek (egyéves vesszők) mintegy harmada maradjon meg. A visszavágás 1–2 éven belül kikényszeríti a talajhoz közeli alvórügyek kihajtását. Az ezekből fejlődő hajtások megerősödése után következhet az elvénült felső részek teljes eltávolítása.

cccxlviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Ez az elnyújtott ifjítási procedúra soha nem árt, de természetesen nem mindig szükséges. A legrezisztensebb, edzett tömegcserjék még azt is eltűrik, ha egyszerűen tarra várjuk őket. Ilyenek pl. a fagyal (Ligustrum), a legtöbb lonc (Lonicera), az aranycserje (Forsythia), a gyöngyvessző (Spiraea) fajok, továbbá a japánbirs (Chaenomeles) és az orgona (Syringa). Ezutóbbiból csak a vad alapfajt vagy a saját gyökerű (dugványról szaporított) nemes fajtákat vághatjuk tarra: az oltványoknál ugyanis a vadalany sarjadzását (a bokor „elfajzását”) segítenénk elő.

Díszcserjék metszése: a) Ha a bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, a munkát az általános visszavágással kezdjük. b) Ezután távolítjuk el azokat a részeket, amelyek mindenképpen feleslegesek vagy károsak: a sérült, a beteg, az egymást árnyékoló, valamint a földre szorult ágakat. c) A következő lépés az ifjítás: az elvénült, legyengült növekedésű ágakat lehetőleg a tőhöz közeli fiatal vesszőkig, gallyakig vágjuk vissza. Ha a bokor még ezután is túlságosan sűrű a túlburjánzott sarjaktól, a metszést ezek óvatos és egyenletes ritkításával fejezzük be. Megjegyzés: Ha a túl terebélyesre nőtt bokor méreteit is csökkenteni akarjuk, akkor a munkát általános visszavágással kezdjük, s csak utána végezzük el a ritkítást és ifjítást. Igaz, hogy így több dolgunk lesz, de nem eshetünk abba a hibába, hogy a ritkításkor olyan ágakat is levágunk, amelyekről később – az általános visszavágás után – kiderülne, hogy szükség lett volna rájuk. Díszcserjéknél a metszés gyakorisága (a már korábban felvázolt törvényszerűségek szerint) a növekedés erélyétől és az élettartamtól függ. A naggyá növő bokrokat, melyek már átmenetet képeznek a fák felé, csak ritkán vagy egyáltalán nem szükséges ifjítani. Ilyen például az Acer tataricum, az A. ginnala, a Malus, a Syringa, sőt részben a Viburnum opulus ’Roseum’ is: idővel miniatűr fává (bokorfává) fejlődnek, és metszés nélkül is sokáig élnek. A legtöbb cserje a „középkategóriába” sorolható, 2–3 méteres magassággal és 3–5 évenkénti önifjulási periódussal Ilyenek a Forsythia fajok, a Lonicera tatarica, a Spiraea × vanhouttei, a Deutzia scabra, a nagytermetű Philadelphus fajok, a Kerria japonica vagy a Weigela fajták. A felsoroltakat 3–4 évenként kell feltétlenül ifjítani. Az ennél gyakoribb (kétévenkénti), óvatos ifjítást buja növekedéssel és gazdag virágzással hálálják meg. A félcserjék már a lágy szárú évelő növényekhez képeznek átmenetet: vesszőik őszre csak részben érnek be, és a tél folyamán többé-kevésbé visszaszáradnak vagy visszafagynak. Tavasszal azután a földhöz közeli részekből vagy a föld alatti gyökérnyakból erős, új hajtásokat fejlesztenek. Ilyenek a Buddleja davidii, a Vitex, a Caryopteris, a Lespedeza vagy a Santolina fajok. A felsoroltak jól tűrik a tavaszi alacsony visszavágást; az elszáradt, elfagyott részektől megszabadítva hamar visszanyerik eredeti formájukat és nyárra dúsan virágzanak. A visszavágás gyakorisága itt is fordítottan arányos a növény méretével: a cipruskát (Santolina), sudárzsályát (Perovskia), fehér ürmöt (Artemisia alba), istenfát (A. abrotanum) legjobb minden tavaszon megnyírni: ennek híján hamar felkopaszodik, elvénül, sőt el is pusztul. A nyáriorgonát (Buddleja davidii), barátcserjét (Vitex) viszont ifjíthatjuk minden évben, de 4–5 évenként is. Évenkénti ifjítás esetén szebb lesz a formája, de csak jó talajon, öntözés és kapálás mellett hoz elegendő és dús virágot. Mint már korábban említettük, a metszés ideje általában a tél végén van. Díszcserjéknél azonban, ha módunk van rá, ajánlatos a metszés időpontját a virágzáshoz időzíteni. E tekintetben két nagy csoportot különböztetünk meg.

2.2.1. 2.2.1. Az egyéves vesszők oldalrügyeiből közvetlenül, vagy az azokból fejlődő rövidhajtásokon tavasszal virágzó fajok A csoport legfeltűnőbb képviselői a Forsythia és Chaenomeles fajok, a Prunus triloba ’Multiplex’ vagy a Spiraea × cinerea, de ide sorolhatók a tavasz egyéb díszcserjéi is: az orgonák (Syringa), jezsámenek cccxlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása (Philadelphus) vagy a gyöngyvirágcserjék (Deutzia). A dús virágnyílás feltétele, hogy minél több 1–2 éves vessző legyen a bokron. Metszeni tavasszal, közvetlenül az elvirágzás után a legjobb. Így nem fosztjuk meg magunkat a gazdag virágpompától. Az elnyílás után meghagyott rügyekből fejlődő hajtások biztosítják a következő évi virágzást. A kambiumtevékenység ilyenkor a legaktívabb, s a metszéssel ejtett sebek hamar beforrnak.

2.2.2. 2.2.2. Az évi hajtások végén virágzó fajok A később nyíló díszcserjék tartoznak ide: Buddleja davidii, Hibiscus syriacus, Vitex, Caryopteris, Hypericum fajok stb. Metszeni mindig kora tavasszal kell, a rügyfakadás előtt. A meghagyott rügyekből kevesebb, de erőteljes hajtás fejlődik, ezek dús, nagy virágokkal-virágzatokkal zárnak.

3. 3. Idős fák ápolása Mint korábban szó volt róla, a fiatal fák koronaalakítása a telepítés után 4–5 éven belül általában befejeződik. Ezután a fa hosszú időn át nem, vagy csak minimális beavatkozást igényel, a legnyilvánvalóbb koronahibák kiküszöbölése végett. Újabb, intenzívebb ápolásra van szükség életének késői, öregedő szakaszában, részben egészségi állapota helyreállítása (így élettartama meghosszabbítása) érdekében, részben pedig a nyilvánvaló balesetveszély elhárítására. A leggyakrabban előforduló műveletek a következők.

3.1. 3.1. Az ágak levágása Viharkár, visszaifjítás vagy egyéb ok miatt szükség van a vékonyabb-vastagabb ágak levágására. Mielőtt az ág levágásának munkaműveleteit ismertetnénk, ismerkedjünk meg a sebgyógyulás folyamatával! Az egy-két éves hajtások, vesszők levágásakor az internódium hamar beszárad. További károsodás általában nem következik be, legfeljebb még a seb alatti második internódium egy részének visszaszáradásával kell számolni. Kisebb szövetroncsolások – még idős fák esetében is – az előbbiekhez hasonlóan hegednek be. Egészen más a helyzet a nagyobb (5 cm átmérő feletti) sebfelületek gyógyulásakor. A fákon a sebhormonok hatására a vágási vagy törési felületek közelében lévő szövetekben sebzáró és védekezőanyagok raktározódnak, amelyek a gombafertőzést igyekeznek megakadályozni. A csonthéjasok erős mézgaképződéssel reagálnak a sebzésekre, ezzel vonják be a sebfelületet. Ugyanez a helyzet a fenyőknél is, ahol erre a célra a gyanta szolgál. A védekezéssel egy időben indul meg a kambiumzónában a kalluszképződés. A kallusz később másodlagos parakambiumra és szállítószövet-gyarapító kambiumra tagozódik. A kétféle merisztémából képződő szövetek a szabaddá vált fatestet kívülről befelé haladva fokozatosan növik be. Ideális esetben a sebhely idővel teljesen eltűnik. A hosszú folyamat sikeres befejezését hátrányosan befolyásolják a korhadást okozó gombák, amelyek a sebhelyen táptalajt találnak életvitelükhöz, amihez nélkülözhetetlen a víz, a levegő, a meleg. Az ágak levágásakor ezért az első szempont az ágalapra való metszés, hogy a regenerálódás alapfeltételét ezzel megadjuk. „Tarisznyaakasztó” csonk hagyása megakadályozza a seb beforradását, elősegíti a korhadást.

cccl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Sebforradás az ágak különböző módon történő levágása után (a–c). Leggyorsabban az oválisformájú „áramvonalas” seb heged be (c), mivel teljes hosszában a tápanyagszállítás útjába esik. A „tarisznyaakasztó” ágcsonk hagyása megakadályozza a beforradást (d). A visszavágott ág vagy vessző metszlapjának optimális kialakítása (e) Ugyanilyen fontos az is, hogy a metszfelület sima legyen. Ezért a seb szélét éles késsel utánvágjuk. Ezzel elősegítjük, hogy az eső a sima felületen minél hamarabb lecsorogjon, a fatest gyorsan száradjon. Az éles késsel körülvágott sebszéleken gyorsabban képződik a kallusz. A nagyobb ágakat több részletben vágjuk le, hogy ezzel a háncs és a kéreg beszakadását, és nem utolsó sorban a baleset bekövetkezését kizárjuk. Az ágakat kézi, rudas fűrésszel és motoros fűrésszel lehet vágni. A fűrésszel való munka veszélyes, ezért nagyon fontos az idevágó biztonságtechnikai előírások megtartása.

A vastag koronaágak töve a levágás során behasadhat (a), ezért az ágat több részletben darabolva vágjuk le (b)

cccli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Vastag oldalágak tövének levágási sorrendje a) tompaszögű, b) hegyesszögű elágazás esetén

ccclii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Kisebb felszíni odvasodások kezelése. A kitisztított sebfelület fertőtlenítése és lezárása mellett a vízelfolyásról is gondoskodni kell

cccliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Ágak levágására szolgáló szerszámok a) rudas fűrész, b) keresztvágó fűrész, c) rókafarkfűrész, d) motoros fűrész

3.1.1. 3.1.1. Sebkezelés A gombás fertőzések ellen a sebet több hónapon keresztül a levegőtől és nedvességtől hermetikusan el kell zárni. Erre a célra oltóviaszt, olajfestéket, fasebkátrányt, Vulneront vagy egyéb sebkezelő anyagokat használnak. Ha a sebet lezáró anyag felszakad és/vagy megsérül, a gombás fertőzés megelőzése céljából előnyös a letisztított fatestet xylamonnal kezelni és a fedőréteget ismét megújítani.

3.2. 3.2. Plombálás, faodvak kezelése Korhadás, sérülés vagy háborús károk következtében az idős fák törzsében üregek keletkeznek, amelyek a fák pusztulását, idő előtti kidőlését okozhatják. Ezek kívülről gyakran nem láthatók. A fatörzs vagy az ág belső állapotára az erdészetben növedékfúróként használt Mattson-féle fúró adhat tájékoztatást. A fúróból kikerülő facsapon nemcsak az évgyűrűk, hanem a fa állapota is láthatóvá válik. Régebben az üregek kitöltésére kizárólag betont használtak. Ma már ezt a megoldást elvetik, mert egyes esetekben, pl. a magasabban elhelyezkedő üregekben a betontömeg a fa stabilitását rontja. Újabban ezért szemcsés, könnyű anyagokkal, pl. fűrészporral és gyantakeverékkel vagy műanyag habbal töltik ki az üreget. Kedvező a tapasztalat a perlit és cement, valamint a salak és cement keverékével is. Fontos, hogy a vízbeszivárgás ellen a könnyűbetonra cementhabarcs-felhordás kerüljön, amely az üreget vízzáróan fedi be.

cccliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Nagyobb faodvak kitisztítása A plombálás munkaműveletei: 1. Az üregből az összes beteg és korhadt farészt el kell távolítani, ki kell kaparni; 2. Az egészséges fatestet gombaölő szerrel kell fertőtleníteni, pl. rézgálicos oldattal, xylamonnalvagy más gombaölő szerrel; 3. Az üreg belső falát ezután sebkezelő anyaggal itatják át: oltóviasz, fasebkátrány, olajfesték stb.; 4. Az üreget megtöltjük a plombálóanyaggal kb. a fatest széléig; 5. A háncs síkjánál kissé beljebb hajlékony anyaggal kell a nyílást lezárni, hogy a kambium hatására kialakuló hegedési párkányok a plombát minél gyorsabban befedhessék. Az üregben esetleg összegyűlő nedvesség elvesztésére dréncső szolgál. Az üreget lefedő anyag lehet 5–6 cm vastag beton rabicfal is.

A plombálás nélküli odúkezelés különösen a nagyméretű üregeknél lehet indokolt. A nyílásokat vaspálcákkal zárjuk el a bemászás ellen, a fa tövénél pedig drénerezéssel biztosítsuk a víz elfolyását ccclv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Az odvak kezelésének másik megoldása, hogy a szakszerűen kikapart üreget gombaölő és sebkezelő anyaggal kezeljük, de a plombálás elmarad. Ha az üreg nagyméretű, a bemászás ellen a fatestben több helyen elhelyezett vasszállal védekezzünk. A madarak befészkelését az odú nyílására szegezett bádoglappal vagy sűrű szövésű dróthálóval akadályozhatjuk meg. Itt jegyezzük meg, hogy szakmai gyakorlatban az idős fák gondozásának körébe csak a föld feletti részek tartoznak. A föld alatt elhelyezkedő gyökerekről, a talaj tápanyag-, víz- és levegőellátásáról már jóval kevesebb gondoskodás történik, pedig a feltételek javítása nélkül a költséges plombálás – bár hálás, népszerű feladat –, vajmi keveset ér.

3.3. 3.3. Idős fák koronaágainak biztosítása leszakadás ellen Öreg fák villás elágazásainál a többtonnás ágak szétszakadására is számítani kell. Ez a helyzet elsősorban akkor áll fenn, ha az elágazási helyeken a fatörzs korhadni kezd. Baleset és anyagi kár megelőzésére az idős fák ágait egymáshoz kell kikötni. Erre a célra régebben 6–8 cm széles vasabroncskötés szolgált. A fa növekedésével az abroncs bevágott a kéregbe és a háncsba, ezáltal a tápanyagok szállításában zavarok keletkeztek. Az abroncs felett a kéreg megvastagodott, alatta pedig fokozatosan elhalt. Súlyos esetben az abroncsozott rész teljesen elgyengült, végül (10–15 év múlva) eltört. Helyette ezért a következő megoldást javasoljuk:

Könnyen megindul az odvasodás az ágvillákon, ahol megül a por ésmegreked a víz

Odvasodástól meggyengült ágvilla kitisztítása, majd megerősítése az ágakon átvezetett vaspálcával (a); Többszörös elágazás rugalmas rögzítése az ágakra erősített gyűrűkön áthúzott drótkötéllel (b)

ccclvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása

Vaspálca végének rögzítési módja a törzs külső oldalán a) menetes pálcavég; b) közvetlenül a fatestre fekvő ovális fémalátét; c) csavaralátét; d) csavaranya Az ágakat egymással szemben átfúrjuk. Két végén csavarmenetes vaspálcát dugunk át a lyukakon, amelyeknek végeit alátéttel és csavaranyával látjuk el, hogy az ágakat összefogja. Az ilyen rögzítést a kéreg 2–3 év alatt benövi.

3.4. 3.4. Fagyrepedések kezelése Kemény és szeszélyes teleken, derült időben egyes fák törzse hosszában végigrepedhet, a nappali fölmelegedést hirtelen követő erős éjszakai lehűlés miatt. Az ilyen fagyrepedés a többnyire napos oldalon következik be. Különösen hajlamos rá a csertölgy (Quercus cerris), a cseresznyék (Prunus avium) és a nyírfa (Betula pendula). Atél elmúltával sürgős teendő a repedések gyógyítása.

Farepedések széleinek kiképzése és összehúzatása Először a repedés széleit simára képezzük, a sebet gombaölő szerrel fertőtlenítjük. Ezután a repedést az ábrán látható módon, szorítócsavarokkal összehúzzuk. Hosszú, nagy repedések esetén 4–5 csavar is szükséges lehet (80–100 cm-enként), s az összehúzás sem mindig tökéletes. Ilyenkor a csavarokat egymáshoz kissé elforgatva helyezzük el, hogy a forradásig a különböző irányú erőkkel szemben is biztosan tartsanak.

4. 4. Kerti sövények A sövények a terek szabályos növényi határolását szolgálják. Akkor alakítsunk sövényt, ha hangsúlyozni akarjuk a kert vagy kertrészlet épített jellegét, vagy ha nincsen elég hely a szabadon növő, térhatároló cserjefoltok létesítésére.

ccclvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása A fenntartás módját tekintve beszélünk nyírott vagy nyíratlan sövényről. Nyírt sövénynek azok a fajok alkalmasak, amelyek levele kicsi, egyöntetű és ágrendszere a nyírás után jól regenerálódik. Méretük szerint a sövények lehetnek magasak (1,5–2 méter), félmagasak (1 méter), vagy alacsony, úgynevezett jelzősövények. Nyírás nélkül is kiváló jelzősövények az alacsony, gömbölyded virágos cserjék: a Spiraea japonica, Santolina, Lavandula angustifolia, Caryopteris fajok stb. Szép jelzősövény nevelhető a törpe változatokból: Buxus sempervirens ’Suffruticosa’, Ligustrum ovalifolium ’Nünü’, Ligustrum vulgare ’Lodense’, Viburnum opulus ’Nanum’ stb.

4.1. 4.1. Sövények kialakítása és metszése 4.1.1. 4.1.1. Lombhullató fajokból Tavasszal, 25–40 cm-es tőtávra a sövény nyomvonalában kiásott 40 cm széles és mély árokba telepítsünk, majd a növényeket a talajfelszín felett 8–10 cm-rel vágjuk vissza. A visszavágást a következő tavaszokon mindig az előző évi felett 30–40 cm-rel ismételjük meg, hogy a tövek oldalágakkal sűrűn berakódjanak. A kívánt magasság elérése után évente minél többször, de legalább két alkalommal (tavasszal és nyár elején), az előző nyírás felett 2–3 cm-rel vágjuk vissza a növényeket.

Nyírott sövény kialakítása lombhullató fajokból: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) negyedik év

A sövény keresztmetszete: a) és b) helyes, c) helytelen A sövény keresztmetszete téglalap vagy nyújtott trapéz alakú legyen. A felfelé szélesedő sövény nem jó, mert az alja felkopaszodik a túlzott beárnyékolás miatt. Alkalmas fajok: Acer campestre, A. ginnala, Berberis fajok, Carpinus betulus, Cornus mas, C. sanguinea, Cotoneaster divaricatus, C. dielsianus, C. nitens, Crataegus monogyna,, C. laevigata, Cytisus sessilifolius, Elaeagnus fajok (fényigényesek!), Ligustrum fajok, Lonicera bokor termetű fajai, Morus alba, Prunus cerasifera, Rhodotypos scandens, Spiraea fajok, Syringa vulgaris, Tamarix fajok (fényigényes!).

ccclviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Nyírott, de ún. virágos sövénynek alkalmasak egyes virágos díszcserjék (díszfák) is: Chaenomeles fajok, Cercis siliquastrum, Spiraea × vanhouttei, S. × cinerea, Forsythia × intermedia, Hibiscus syriacus. Ha a belőlük nevelt sövényt csak egyszer nyírjuk (a nyáron hajtáson nyíló mályvacserjét a kihajtás előtt, a többi, tavasszal nyíló fajt az elnyílás után), kevésbé szabályos formát, de gazdagabb virágzást kapunk.

4.1.2. 4.1.2. Lomblevelű örökzöldekből 60 × 60 cm-es árokba 50–80 cm tőállásra telepítsünk tavasszal. A növények kezdetben szabadon nőjenek: nyírásuk felesleges, mert anélkül is jól bokrosodnak. Amint a kívánt szélességet és magasságot elérték, az elképzelt profilból kilógó vesszőket-hajtásokat visszakurtítva fokozatosan kezdjük meg a sövény kialakítását. Később az örökzöld sövényt évente kétszer nyírjuk: tavasszal, közvetlenül a kihajtás előtt, és júliusban, a hajtásnövekedés csillapodásának idején. Alkalmas fajok: Berberis julianae, Buxus sempervirens, Prunus laurocerasus, Ilex aquifolium és Pyracantha coccinea.

4.1.3. 4.1.3. Tiszafából, tujákból, hamisciprusokból, Leyland-ciprusból, borókából A lomblevelű örökzöldeknél leírt időpontban, de ritkábbra (80–120 cm) telepítsük. Ne metsszük, csak azután, hogy összeborultak és megnőttek a növények. Később évente kétszer: késő tavasszal és kora ősszel nyírjunk. A nyírás során ügyeljünk arra, hogy ne menjünk a leveles zónánál beljebb, mert a levéltelen részükig visszacsonkolt ágak újrahajtása bizonytalan. Az oszlopos fajtákból nyírás nélkül is szabályos sövényfal nevelhető.

Nyírott sövény kialakítása pikkelylevelű örökzöldekből: a) első év, b) második év, c) harmadik év, d) végleges sövényprofil

4.1.4. 4.1.4. Örvös elágazású fenyőkből Szép, csipkeszerű sövény nevelhető a lucokból (különösen a szerb lucból (Picea omorika), a vörösfenyőből (Larix decidua), valamint a duglászfenyőből (Pseudotsuga menziesii). Akis fenyőket 1–1,3 méter tőállásra ültetjük, 60 × 60 × 60, vagy 80 × 80 × 80 cm-es gödrökbe. Kezdetben szabadon hagyjuk őket fejlődni, majd ha a képzelt határvonalat elérték, új hajtásaikat május végén, június elején kurtítsák felére-harmadára. A visszavágás hatására ezek az egyébként ritka ágállású fajok is besűrűsödnek. Nyírni a továbbiakban is évente egyszer kell: a tavaszi hajtásnövekedés végén.

ccclix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

III. rész. Díszfák és díszcserjék ültetése, gondozása Hasonló módon, meleg fekvésben cédrusból (Cedrus) is nevelhető sövény: rendkívül dekoratív, de meglehetősen költséges.

ccclx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok Könyvünk eddigi szöveges részében azokat a legfontosabb és többé-kevésbé már bevált fajtákat ismertettük, melyek a hazai kertekben-parkokban, valamint a díszfaiskolákban általában fellelhetők. A tényleges díszfaiskolai választék ennél lényegesen nagyobb: megközelíti a 3000 taxont. A most következő fejezet azon nemzetségek vagy fajok nálunk fellelhető teljes fajtaválasztékát tartalmazzák, melyek szortimense még nem tisztult le (sok a hasonló fajta) és ez az állapot előreláthatóan az elkövetkező évtizedekben is fennmarad. Táblázatos formában ismerteti az alábbi taxonokat: Fenyők 1. táblázat. Chamaecyparis fajok fajtái (Orlóci L.) 2. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták (Orlóci L.) 3. táblázat. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusrajzai (Orlóci L.) 4. táblázat. × Cupressocyparis fajok és fajták habitusrajzai (Orlóci L.) 5. táblázat. Juniperus fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B., Schmidt G.) 6. táblázat. Thuja fajok fajtái (Komiszár L., Kiss M., Pálmai B.) Lombosak 7. táblázat. Acer fajok fajtái (Ifju Z.) 8. táblázat. Clematis hibridek és fajták (Koósné Váradi É.) 9. táblázat. Fraxinus fajok fajtái (Ifju Z.) 10. táblázat. Malus fajok és fajták (Gurisatti G., Schmidt G.) 11. táblázat. Prunus fajok és fajták (Gurisatti G., Tóth I.) 12. táblázat. A Prunus laurocerasus fajták (Józsa M.) 13. táblázat. Sorbus fajok és fajták (Barabits E.) 14. táblázat. Spiraea japonica fajták (Csikor J.) 15. táblázat. Tilia fajok és fajták (Barabits E.) 16. táblázat. Weigela fajok és fajták (Csikor J.) 17. táblázat. Szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági besorolása (Schmidt G.) A Szerzők bíznak benne, hogy a fejezet hasznos iránymutatásul szolgál a jövő szortimensének alakításához, mind a termesztők, mind a felhasználók számára.

1. A fontosabb Chamaecyparis fajok fajtái (1. táblázat) 1. táblázat - -

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

ccclxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

Chamaecyparis lawsoniana

– – 'Albospica'

– – 'Albovariegata' ('Albopicta')

– – 'Alumigold'

– – 'Alumii'

kúp

ovális vagy kúp

oszlop

gyenge 1,5-2

erős

kesken erős y kúp

– – 'Alumii Magnifica' oszlop

– – 'Argentea Smith' ('Greycoat')

sűrű, elhajló közepes 8-10 ágak

erős

kúp, mint az erős alapfaj

sűrű, elhajló ágak

középzöld, kihajtáskor a hajtáscsúcs fehér

dugvány a hajtáscsúcs színe ozás télen visszazöldül

a fehér foltok kiégnek, kifagynak; mélyzöld, fehér dugvány igényes; hasonlít az foltokkal ozás 'Albospica'-ra, de annak csak a hajtáscsúcsa fehér

1415

tavasszal ágak rövidek és alakra hasonlít az sötétsárga, dugvány elhajlók, 'Alumii'-ra, de később kékes ozás hajtások csüngők sárgán hajt árnyalatú sárga

1415

ágak rövidek és elhajlók, fémes kék hajtások csüngők

hasonlít a 'Fraseri're, de annak dugvány pikkelylevelei ozás nagyobbak és durvább tapintásúak

5-6

ágak rövidek és elhajlók, intenzív kék hajtások csüngők

dugvány keskenyebb, mint az ozás, 'Alumii', jó télálló oltás

ágak rövidek és dugvány szürkészöld, a 8-10 elhajlók, ozás, fonák ezüstkék hajtások csüngők oltás ágak rövidek és zöld, gyengén elhajlók, sárgásfehér hajtások csüngők foltos

dugvány ozás, napon sem ég meg oltás

ágak rövidek és elhajlók, halványsárga hajtások csüngők

hasonlít a 'Lutea'-ra, dugvány de annak színe ozás kénsárga

– – 'Argenteovariegata széles Nova' kúp

gyenge

– – 'Aurea'

kúp

gyenge 6-8

– – 'Aurea Nova'

kúp

ágak szétterülők, apró, gyenge 8-10 hajtások gyengén zöldessárga csüngők

– – 'Aureospica'

kúp

közepes

1416

az alapfajjal megegyező

fiatal levelek és dugvány a hajtások ozás aranysárgák

– – 'Aureovariegeta'

kúp

erős

1416

az alapfajjal megegyező

világossárga foltos, télre fakul

dugvány ozás

– – 'Barabits Gold'

oszlop

erős

4-5

tömött

aranysárga, télen is

dugvány ozás

1820

ccclxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány ozás

IV. rész.Táblázatok

– – 'Blaue Bautzener'

kúp, törpe

gyenge

1416

sűrű és felálló acélkék ágak és hajtások

gyenge 1,5-2 felálló, merev

dugvány ozás

hasonlít a 'Chilworth ezüstös, puha, dugvány Silver'-re, de az árlevelű, fényes ozás félbevágott kúp alakú

– – 'Bleu Nantais'

kúp

– – 'Blom'

kiszéles sűrű, felálló ágak szürkészöld edő gyenge 1,5-2 és hajtások egész évben oszlop

dugvány ozás

1. táblázat - folytatása

Név

Chamaecyparis lawsoniana 'Blue Surprise' ('Comet')

– – 'Caudata'

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

keskeny oszlop

felálló ágak, gyenge 1,5-2 rövid, merev hajtások

széles kúp

adult levelek megnyúlt fonalas lapítottak, az ágak, hosszan dugvány gyenge 1,5-2 oldalhajtásokon kinyúló és terülő ozás csoportokban hajtásvégek állnak, zöldek

ezüstös, puha árlevelű

– – 'Chilworth Silver'

félbevágott kúp

gyenge 1-1,5

felálló ágak és hajtások

puha kék árlevelű

– – 'Coerulea'

kúp

közepes 8-10

sűrű, csüngő ágú zöld, fonák és hajtású világoskék

– – 'Columnaris' keskeny kúp erős

sűrű, felálló 9-10 hajtások csúcsa kékes színű

– – 'Columnaris Glauca'

kúp

sűrű, felálló 9-10 hajtások csúcsa kékes színű

–– 'Coralliformis'

szabálytalan, idős korban közepes 2-3 széles kúp

fonalas hajtásai a korall szürkészöld növekedéséhez hasonlítanak

– – 'Croftway'

kúp

az alapfajjal megegyező

erős

közepes 8-10

Megjegyzés

dugvány fitoftorára érzékeny, ozás fagyérzékeny

hasonlít a 'Bleu Nantais'-ra, de dugvány félbevágott kúp ozás alakú és a levelei apróbbak dugvány ozás

sötétzöld, fonák dugvány ezüstös ozás

szürkéskék

hasonlít az 'Alumii'dugvány ra, de annál ozás szélesebb és néha fakóbb színű hasonlít a dugvány 'Lycopodioides'-re, ozás de levelei nem szúrnak

fiatal levelek dugvány fehéres színűek, ozás később

ccclxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

sötétzöldre váltanak

14közepes 15

felálló ágak, csüngő hajtások

fiatal levelek sárgásfehérek, később bezöldülnek

dugvány ozás

– – 'Dow's Gem' terülő

közepes 1

féljuvenilis, széthajló ágak és kékeszöld, hajtások fonák fehéren erezett

dugvány ozás

–– 'Drummondii'

közepes 6-8

szabályos ágállás, csüngő hajtások

sötétzöld

dugvány ozás

zárt ágállású, fonalas hajtású

levelek csomókban a nóduszokon állnak, szürkészöldek

dugvány ozás

– – 'Depkenii'

– – 'Duncanii'

–– 'Elegantissima'

karcsú kúp

széles kúp

ellaposodó csúcsú kúp

kúp

gyenge 2-2,5

közepes 8-10 felálló ágállású

fiatal hajtások és levelek dugvány kanárisárgák, ozás télen kifakulnak

1. táblázat - folytatása

Név

Chamaecyparis lawsoniana 'Ellwoodii'

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

keskeny kúp gyenge 1,5-2

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Megjegyzés

puha, fényes, hasonlít a 'Fletcheri'felálló ág- és dugvány sötétzöld re, de annak hajtásrendszerű ozás árlevelű lombozata szürkés

puha, fényes, – – 'Ellwoodii felálló ág- és dugvány szürkéskék keskeny kúp gyenge 1,5-2 jó télálló Glauca' hajtásrendszerű ozás árlevelű – – 'Ellwood's felálló ág- és puha, keskeny kúp gyenge 1,5-2 Gold' hajtásrendszerű árlevelű – – 'Ellwood's keskeny kúp ngy Pillar'

– – 'Ellwood's White'

1-1,5

keskeny kúp gyenge 1,5-2

sárga dugvány elfajzásra hajlamos ozás

puha fényes, felálló ág- és dugvány kékeszöld hajtásrendszerű ozás árlevelű

felálló ág- és hajtásrendszerű

puha, fényes, szürkészöld árlevelű, krémfehér hajtásokkal foltos

ccclxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány a fehér foltok ozás kibarnulnak

IV. rész.Táblázatok

hajtások fehér erős, felfelé törő csúcsúak, ágállású levelek zöldek

dugvány ozás

gyenge 1,5-2

felálló ág- és hajtásrendszerű

aranysárga

dugvány hónyomásra ozás érzékeny

tömött kúp

gyenge 4-5

rövid, felálló hajtás

levelek nagyon dugvány kicsik, ozás világoszöldek

keskeny oszlop

gyenge 9-10

felálló ágak és hajtások

kékeszöld

kúp

felálló ágak, közepes 8-10 szétterülő hajtások

– – 'Erecta Alba' karcsú kúp

erős

– – 'Erecta Aurea'

kúp

– – 'Erecta Filiformis' – – 'Erecta Glaucescens'

– – 'Erecta Viridis'

8-10

dugvány ozás

hasonlít a 'Sabján'-ra, kicsi puha dugvány amelynek alakja alul levelek, ozás nem szélesedik ki és ragyogó zöldek a hajtásai is felállók

juvenilis, vagy átmeneti tömötten felálló, lombozat, dugvány vörösbarna ágak keskeny levelek ozás és hajtások élesek és fényeszöldek

– – 'Ericoides'

lapos, törpe gömb

– – 'Filifera'

nyitott ágállású, keskeny kúp gyenge 8-10 csüngő, fonalas hajtású

– – 'Filiformis Compacta'

törpe félgömb

gyenge 1

szétterülő, fonalas ágú és hajtású

sötét kékeszöld dugvány lomb, fehéren ozás erezett fonákkal

– –'Filiformis Compacta'

törpe félgömb

gyenge 1

szétterülő, fonalas ágú és hajtású

sötét kékeszöld dugvány lomb, fehéren ozás erezett fonákkal

gyenge 1

halványzöld dugvány fonalas levelek ozás

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Chamaecyparis lawsoniana 'Fletcheri'

több sudarú, közepes 9-10 felálló ágú felálló kúp

–– 'Forsteckensis'

kihegyesedő, gyenge 1 törpe gömb

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Megjegyzés

télre bebarnuló, féljuvenilis, hasonlít az szürkészöld dugvány 'Ellwoodii'-ra, de lombozatú, ozás annak lombozata fonáka zöld, nem barnul sötétzöld

rövid hajtások tömötten állnak, szürkészöld csavarodottak, végük vastagodó

ccclxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlít a dugvány 'Tharandtensis ozás Caesia'-ra, de annál kékebb lombszínű

IV. rész.Táblázatok

felálló ágú és hajtású

kemény, nagy pikkelylevelek szürkészöldek

– – 'Fraseri'

keskeny kúp közepes 8-10

– – 'Gimbornii'

mereven felálló, tömött, rövid, lapított tojás gyenge 2-2,5 csavarodott kékeszöld hajtások fiatalon vöröslők

– – 'Glauca'

kúp

erős

– – 'Globosa'

félgömb

ágak felállók, hajtások terülők, gyenge 1-1,5 szabályos állásúak, rövidek

– – 'Globosa Aurea'

nyitott gömb közepes 1

2530

az alapfajjal megegyező

ezüstöszöld

hasonlít a 'Alumii'dugvány ra, de keskenyebb és ozás zöldebb

dugvány ozás

dugvány ozás

részben hasonlít a 'Globus'juvenilis, apró, ra, de apróbb levelű, halványzöld dugvány szabályosabb lombozata a ozás ágállású. Nálunk fonákon fagyérzékeny ezüsttel erezett

laza, ágak terülők, hajtások szürkéssárga csüngők

dugvány ozás

– – 'Globus'

laza, ágak nyitott gömb közepes 2-2,5 terülők, hajtások szürkészöld csüngők

az egyik legellenállóbb fajta; a talaj túlzott mésztartalmát dugvány sárgulással jelzi; ozás, hasonlít a 'Globosa'oltás ra, de pikkelylevelei nagyobbak, az ágállása szabálytalanabb

– – 'Globus Silver'

laza, ágak nyitott gömb közepes 1,5-2 terülők, hajtások szürkéskék csüngők

a talaj túlzott dugvány mésztartalmát ozás sárgulással jelzi

– –'Gnome'

széles, törpe szabálytalan kúp, néha gyenge 1-1,5 ágállású fészekszerű

néha juvenilis

hasonlít a 'Forsteckensis'-re, de annál gyengébb dugvány növekedésű, zöldebb ozás lombszínű; a hajtásvége nem vastagodó

– – 'Golden Wonder'

kúp

erős

ágrendszere és hajtásai felállók

aranysárga, télen is megtartja

dugvány ozás

– – 'Green Globe'

törpe félgömb

gyenge 0,5

merev, felálló, sűrű ágállású

néha erős apró, puha, zöld dugvány hajtáskitöréseket lombozatú ozás fejleszt

5-6

1. táblázat - folytatása ccclxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Név

Chamaecyparis lawsoniana 'Green Hedger'

Alak

szabályos, tömött kúp

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

közepes 5-6

sűrű ágállású

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Megjegyzés

fényeszöld

hasonlít az 'Erecta Viridis'-re, de annál dugvány gyengébb ozás növekedésű, szélesebb

– – 'Green Star'

kúp

erős

8-10

felálló, sűrű ágállású

világos smaragdzöld

jó fagytűrő; hasonlít az 'Erecta Viridis'-re dugvány de annál fényesebb ozás lombszínű, gyorsabb növekedésű

– – 'Grisette'

kúp

közepes

1012

laza ágállású, csüngő hajtású

szürkészöld

dugvány ozás

– – 'Hillieri'

karcsú kúp

ágállása közepes 8-10 szétterülő, aranysárga hajtások szélesek

– – 'Intertexta'

nyitott korona, határozott sudárral

15közepes 16

szélesen csüngő ágállású, rövid, széles hajtásokkal

nagy, durva tapintású, szürkészöld pikkelylevelek

dugvány ozás

– – 'Intertexta Kék'

nyitott korona, határozott sudárral

15közepes 16

szélesen csüngő ágállású, rövid, széles hajtásokkal

nagy, durva tapintású, kékesszürke pikkelylevelek

dugvány ozás

– – 'Kelleris Gold'

keskeny kúp közepes

– – 'Kék Hordó'

tömött hordóalakú, törpe

– – 'Konijn's Silver'

szabálytalan közepes 6-8 kúp

– – 'Lilla'

laza kúp

közepes

1012

– –'Lővér'

karcsú oszlop

erős

ágak felállók, 9-10 hajtások szétterülők

– – 'Lutea'

kúp

gyenge 4-5

1416

ágállása rövid és sárga, télen terülő bezöldül

felálló ágállású, gyenge 1,5-2 rövid, erős hajtásokkal

féljuvenilis, kékesszürke lombozat

ágak felállók, fiatal részeken hajtások széles, fehér szétterülők, kissé foltos csüngők csüngő ágállású és hajtású

dugvány ozás

dugvány ozás dugvány ozás

dugvány ozás

ezüstkék, télen dugvány lilás árnyalatú ozás

szürkéskék

ágak rövidek és elhajlók, kénsárga hajtások csüngők

ccclxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány ozás hasonlít az 'Aurea'dugvány ra, de annak színe ozás halványsárga

IV. rész.Táblázatok

–– széles kúp, 'Luteocompacta' vagy tojás

gyenge 2-3

szabályos, ívesen álló ágállás, hajtások visszahajlók, fiatalon aranysárgák, később bezöldülnek

világossárga, kékeszöld dugvány fonákkal, télen ozás bezöldül

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Megjegyzés

Chamaecyparis lawsoniana 'Lycopodioides'

lapított, széles kúp

gyenge 4-5

merev, spirálisan csavarodott kékeszöld hajtások

páraigényes, fagyérzékeny; hasonlít a dugvány 'Coralliformis'-ra, de ozás a levele szabadállású, hegyes csúcsú

– – 'Maas'

kúp

erős

1415

terülő ágállású, gyengén csüngő sárgászöld hajtások

dugvány ozás

– – 'Mattersburg'

karcsú oszlop

felálló, sűrű közepes 9-10 ágállású, rövid, ezüstöskék sűrű hajtásokkal

– – 'Micky'

mereven felálló, rövid ágak, karcsú, törpe sötétzöld, nagy dugvány gyenge 0,5-1 fagyérzékeny oszlop vastag, rövid levelek ozás hajtásokkal

– – 'Minima Aurea'

nyújtott, törpe tojás

gyenge 1

felálló, merev, rövid ágak és hajtások

aranysárga mindkét oldalon

dugvány ozás

– – 'Minima Glauca'

tömött, törpe gyenge 1 félgömb

felálló, merev, rövid ágak és elterülő, sűrű hajtások

szürkészöld, ezüstös fonákkal

dugvány ozás

–– 'Monumentalis'

sűrű, lapított merev, felálló közepes 9-10 ezüstkék oszlop ágak és hajtások

–– 'Monumentalis Nova'

sűrű oszlop

közepes 4-5

nyitott, merev, felálló ágak idősebb korban vízszintessé válnak, a hajtások

kékesen hamvas lombozat fonáka zöld

ccclxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlít a 'Columnaris Glauca'dugvány ra, de annál kékebb ozás színű, merevebb ágállású

dugvány ozás

dugvány ozás

IV. rész.Táblázatok

szabálytalan méretűek

– – 'Naberi'

fiatal lombozat ágállása terülő, kénsárga, dugvány 9-10 hajtások csüngők kékesen ozás hamvas

kúp

erős

félgömb, később kúposodó

elterülő, kissé csüngő ágrendszerű, gyenge 1,5-2 hajtások lazák és vékonyak, elhajlók

– – 'Nidiformis'

fészekszerű

a csúcshajtás vízszintesen elhajlik, ágállása kékeszöld, fonáka erősen gyenge 2-2,5 terülő, a hajtás vége csüngő, kék keresztmetszete kerek

– – 'Nova'

ágállása terülő, hajtások keskeny kúp közepes 8-10 aranysárga elfordulók, néha csüngők

– – 'Nana Rogersii' ('Rogersii')

– – 'Nova Mini'

széles kúp

gyenge 3-4

ágállása terülő, hajtások merevek, csüngők, elfordulók

kicsik, lapítottak, halvány szürkészöldek, kékek

aranysárga

dugvány ozás, oltás

hasonlít a dugvány 'Tamariscifolia'-ra, ozás de levelei durvább tapintásúak

oltás, dugvány ozás

oltás, dugvány ozás

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Megjegyzés

Chamaecyparis lawsoniana 'Orlóci Gold'

kiszélesedő kúp

közepes 6-8

kis levelek sűrű, csüngő ág, dugvány aranysárgák, kevés tobozt fejleszt és hajtásállású ozás fonákuk ezüstös

– – 'Patula'

sűrű, széles kúp

közepes 4-5

sűrű, csüngő ág és hajtásállású

szúrós, sötétzöld levelek

– – 'Pelt's Blue' ('Van Pelt's Blue')

karcsú kúp, oszlop

közepes 6-8

mereven feltörő ágak, felálló hajtások

ezüstkék, nagy dugvány pikkelylevelek ozás

– – 'Pembury Blue'

kiszélesedő kúp

közepes 8-10

terülő, sűrű ágállású

kékesszürke, nagy pikkelylevelek

ccclxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány ozás

dugvány ozás

IV. rész.Táblázatok

– – 'Pendula'

– – 'Pottenii'

keskeny, 10szabálytalan közepes 12 kúp

keskeny oszlop

nyitott ágállású, hosszan csüngő ágakkal és hajtásokkal

hosszú, mereven felálló ágállás, gyenge 9-10 hajtások felállók, csúcsuk visszahajló

sötétzöld

oltás

fagyérzékeny

részben juvenilis, puha, dugvány szürkészöld ozás lombozat

ágak merevek, hajtások rövidek, kékeszöld, lemezesen állnak hajtáscsúcsok és kissé fehérek elfordultak

– – 'Pygmaea Argentea'

szabálytalan gyenge 1 gömb

– – 'Rijnhof'’

ágállása csüngő, Microbiotához hasonló, de lapított gömb közepes 1,5-2 szürkészöld kevésbé lapos és télen is zöld marad

dugvány ozás

– – 'Robusta Glauca'

széles kúp

2022

csüngő végű, erős ágállású, szürkészöld hajtások bókolók

dugvány ozás

közepes 6-8

ágállása felálló, kicsi, puha szabályos, tapintású, lemezesen álló, halványzöld hajtások felállók

fagytűrő; hasonlít az dugvány 'Erecta Viridis'-hez, ozás de annál karcsúbb, fagytűrőbb

– – 'Sabján'

oszlop

– – 'Scarabantia' széles kúp

– – 'Silvania'

kúp

gyenge

szétterülő ágállású, elterülő gyenge 1,5-2 szürkészöld hajtáscsúcsú, csüngő

gyenge 3-4

felálló, kagylós ágállású, hajtások rövidek, szintén sötétzöld kagylósan állnak, csúcshajtások lecsüngők

dugvány ozás

dugvány ozás

oltás, gyökérbolygatást dugvány nem tűr, ozás mészérzékeny

1. táblázat - folytatása

Név

Chamaecyparis lawsoniana 'Silver Queen'

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

ezüstös krémszínű ágállás és dugvány széles oszlop közepes 8-10 hajtások csüngők fiatalon, később ozás bezöldül ccclxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

1416

ágállása lazán szétálló, némileg durva hajtásvégek tapintású, csüngők, a hajtás szürkéskék világosbarna színű

dugvány ozás

– – 'Spek'

kúp

gyenge

– – 'Squarrosa'

kúp

gyenge 5-6

szétterülő ág, és hajtásrendszer

juvenilis, halványzöld

dugvány ozás

sűrű kúp

gyenge- 15közepes 20

ágállása felálló, hajtása szétterülő, sűrű állású

kénsárga

dugvány ozás

1416

felálló, később szétterülő ágállású, hajtások elterülők, végük csüngő

hatások vége és a lombozat aranysárga, oltás fonákuk sárgászöld

– – 'Stardust'

– – 'Stewartii'

keskeny kúp közepes

–– 'Tamariscifolia'

fészekszerű

változatos irányban szétterülő ágállású, közepes 2,5-3 hajtások háromszög keresztmetszetűe k

–– 'Tharandtensis'

törpe gömb, vagy széles kúp

ritka ágállású, hajtások gyenge 1,5-2 szorosan, sűrűn állnak

–– 'Tharandtensis Caesia'

kúp

szabálytalan ágállású, gyakran közepes 1,5-2 szürkésszöld erős kitöréseket hoz

hasonlít a dugvány 'Forsteckensis'-re, de ozás a színe zöldebb

–– 'Transsylvania'

karcsú kúp

ágállása gyengén közepes 8-10 kagylós, sötétzöld mereven felálló

dugvány ozás, oltás

– – 'Triomf van Boskoop'

széles kúp

közepes

1416

ágállás és hajtás szélesen lehajló

– – 'Versicolor'

széles kúp

közepes

1820

széthajló zöld alapon ágállású, hajtása sárgán csíkos lecsüng

dugvány ozás

közepes 5-6

világossárga, fonáka sűrű, csüngő ágú szürkészöld, sárgás foltos

dugvány ozás

– – 'Winston Churchill'

kúp

halvány középzöld, ezüstös bevonattal

hasonlít a dugvány 'Nidiformis'-ra, de ozás levelei puhább tapintásúak

zöld

dugvány ozás

durva tapintású, dugvány szürészöld ozás

ccclxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

– – 'Wisselii'

keskeny kúp gyenge

1415

ágak mereven felállók, majd gyengén széthajlók, kicsik, hajtások rövidek, kékeszöldek vastagok, zárt állásúak, gyakran sugár irányban növők

oltás

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

Chamaecyparis lawsoniana 'Wissel's Saguero'

többsudarú oszlop

gyenge 4-5

mereven felálló ágállású, hajtások körkörösen állók, rövidek

– – 'Witzeliana'

oszlop

közepes 4-5

levelek kicsik, ágak és hajtások sűrűn állnak, felállók sötétzöldek

dugvány ozás

oszlop

14közepes 15

mereven felálló, sűrű ágállású, szürkészöld rövid és kemény hajtásokkal

dugvány ozás

– – 'Worlei'

– – 'Yellow Transparent'

– – 'Youngii'

kúp, vagy gyenge 4-5 lapított tojás

karcsú kúp

felálló ágállású, hajtások sűrűn állók

erősen lehajló ágú, hajtások közepes 8-10 csüngők és csavarodottak

levelek aprók, szürkészöldek, hajtások simulók

Megjegyzés

oltás

átmeneti lombozat puha hasonlít a 'Fletcheri'tapintású, dugvány hez de ennek hajtásai féljuvenilis, ozás kénsárgák kénsárga, télen bebarnul

páfrányszerű, mélyzöld

Chamaecyparis (Xanthocyparis) nootkatensis

gyenge

1820

kihajtások gyengén csüngő ragyogó sárga, ág- és később hajtásállású sárgászölddé fakul

–– széles kúp 'Aureovariegata'

közepes

1820

sárga foltos, hajtások csüngők télen matt, bebarnul

dugvány ozás

– – 'Barabits'

közepes 14-

hajtások

dugvány

– – 'Aurea'

kúp

kúp

részben

ccclxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlít a 'Lutea'-ra, dugvány de annál élénkebb ozás színű

IV. rész.Táblázatok

16

csüngők, rövid juvenilis hajtások kevésbé lombozatú, szürkéskék

ozás

– – 'Compacta'

nyújtott gömb, törpe

nyitott ágállású, hajtások gyenge 1,5-2 váltakozva felállók, vagy laposan növők

– – 'Compacta Glauca'

tojás alakú

gyenge 1,5-2

– – 'Glauca'

kúp

közepes

– – 'Gracilis'

lapított tojás, gyenge 2-2,5 sűrű ágállású törpe

– – 'Lutea'

kúp

közepes

kúp

erős vezérágat nevelő, csüngő ág- és közepes 8-10 szürkészöld hajtásrendszerű, az oldalhajtások ritkán állnak

oltás

Növeke Lombozat és Mére Koronaszerkezet dési lombszín t (m) és ágállás erély nyáron (télen)

Szaporítá Megjegyzés s

– – 'Pendula'

2830

1820

sűrűn felálló ágrendszer

levele kicsi, keskenyek, halványzöldek

oltás, hasonlít a 'Gracilis'dugvány hoz, de annál ozás világosabb színű

féljuvenilis, levelek kékeszöldek

oltás, dugvány ozás

ágállása részben kék felálló

szabálytalanul csüngő ágállású

oltás hasonlít a 'Compacta'-ra, de annál sötétebb színű

sötétzöld

oltás

fakózöld

dugvány hasonlít az 'Aurea'ozás, ra, de annál fakóbb oltás színű

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Chamaecyparis széles kúp nootkatensis 'Tatra'

közepes 8-10 sűrű ágállású

– – 'Viridis'

erős

kúp

1416

ágállása felfelé törő, hajtások csüngenek

puha tapintású, féljuvenilis dugvány lombozatú, ozás kékesszürke fényeszöld, színét télen is megtartja

dugvány ozás

Chamaecyparis obtusa

– – 'Aurea'

kúp

közepes 6-8

ágállása terülő, néhány arany dugvány hajtások rövidek, levél tarkítja a ozás merevek zöld lombozatot

– – 'Blue Feathers'

törpe kúp

gyenge 0,5-1

juvenilisek, ágállása merev, puhák, rövid hajtásokkal szürkészöld

ccclxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

oltás

IV. rész.Táblázatok

színűek aranysárga, télen bronz színűre vált

– – 'Bronze Pygmy'

félgömb

gyenge 0,5-1

merev, gyengén csavarodott

– – 'ChaboYadori'

törpe kúp

gyenge 05-1

juvenilis, sűrű, csavarodott világoszöld, oltás ágrendszerű adult részekkel

– – 'Confucius'

törpe kúp

gyenge 1-1,5 laza ágállású

– – 'Contorta'

törpe kúp

gyenge 1,5-2

törpe kúp

nagyon rövid, csavarodott ággyenge 1-1,5 és hajtásrendszerű

– – 'Contorta Minima'

–– 'Coralliformis'

–– 'Coralliformis Aurea'

kúp

kúp

csavarodott ágrendszerű

oltás

világos aranysárga, oltás, korral sötétedő dugvány lombozat, ozás melynek fonáka smaragdzöld üdezöld

oltás

üdezöld

oltás

közepes 1,5

ágak rendszertelenül hosszabbrövidebb ízközűek, hajtás vörösesbarna, a korall ágaihoz hasonló

zöld, a fonákon ezüstös, oltás gyengén barnán pettyezett

gyenge 1,5

ágak rendszertelenül hosszabbrövidebb ízközűek, hajtás vörösesbarna, a korall ágaihoz hasonló

sárga lombozatú

oltás, dugvány fagyérzékeny ozás

oltás

– – 'Crippsii'

széles kúp

közepes 6-8

ágrendszere aranysárga, vízszintesen fonáka terülő, hajtások sárgászöld csúcsa elforduló

– – 'Densa' ('Nana Densa')

kis kúp

gyenge 1,5

hajtásai kakastaréjszerűe zöld n kiszélesedők

hasonlít a Ch. laws. 'Coralliformis'-ra, de ennek lombja zöld

oltás

lassúbb növekedésű és élénkebb színű, mint a 'Nana'

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

ccclxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

Chamaecyparis obtusa 'Draht'

– – 'Filicoides'

– – 'Fontana'

– – 'Goldilock's'

tömött kúp

kúp

széles kúp

oszlopos

közepes 2-3

mereven felálló ágrendszerű, hajtásokon hat sorban, sűrűn állnak a pikkelyszerű levelek

levelek gerince kemény, dugvány árszerű, ozás szürkészöld

1415

nyitott ágállású, ágak hosszúak, keskenyek, sötétzöld, fonák dugvány hajtások rövidek, ezüstös ozás szabályosak, laposak, páfrányszerűek

1012

ágak hosszan, ívesen hajlók, ritkán állnak, hajtás rövid, gyengén csavarodott

zöld, fonáka ezüstös

oltás

közepes 5-6

ágrendszere széthajló, hajtások vége csüngő

aranysárga

dugvány ozás

fiatal levelek citromsárgák, télen is megtartják színűket

dugvány ozás

közepes

erős

– – 'Goldspire'

keskeny kúp közepes 4-5

sűrű, szabálytalan ágállású

– – 'Gracilis Aurea'

széles kúp

gyenge 3-4

ágállása sűrű, aranysárga, hajtásai bókolók foltos, tarka

dugvány ozás, oltás

– – 'Gracilis'

keskeny kúp gyenge 6-8

terülő ágrendszerű, sötétzöld, néha visszahajló, fonáka szabálytalan halványzöld állású hajtásokkal

oltás

– – 'Hage'

ágak tömötten törpe, ovális gyenge 1-1,5 állnak és csavarodottak

– – 'Juniperoides törpe, Compacta' félgömb

– – 'Kosteri'

gyenge 0,5

merev ágállású, sűrű, apró hajtású

szabálytalan ágállása terülő, gyenge 1,5-2 kúp hajtások

nagyon kicsik, sötétzöldek, télen sárgásbarnára színesednek

oltás

apró levelű, sötétzöld

oltás

fényes, sötétzöld

oltás

ccclxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlít a 'Nana Gracilis'-hoz, de

IV. rész.Táblázatok

kagylósan állnak, gyakran csavarodottak – – 'Loenik' ('Graciosa', 'Lunik')

kis kúp

– – 'Lutea Nova' széles kúp

annál szabálytalanabb alakú

gyenge 3-4

szabálytalan vastag ágú

fényeszöldek, csipkeszerűek

oltás

közepes 6-8

ágak és hajtások szétterülők, halványsárga, nyitott koronát télen bebarnul nevel

oltás

szélálló

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

ágak és hajtások szabálytalanul állnak, szétterülők, gyenge 2-2,5 hajtásvége gyakran kakastaréjszerűe n ellaposodó

Chamaecyparis obtusa 'Lycopodioides'

törpe, félgömb

– – 'Magnifica'

nagyon széles, erős kúp

erős

törpe, laza kúp

laza, gyenge 0,5-1 szabálytalan ágállású

– – 'Mariesii'

– – 'Nana'

alacsony kúp gyenge 2

– – 'Nana Aurea' törpe kúp

– – 'Nana Bartley' ('Bartley')

6-8

gyenge 1,5-2

lapított csúcsú, gyenge 0,5 szabálytalan

ágak vízszintesek, hajtások vörösesbarna gerincűek

Megjegyzés (hasonló faj, fajta; Lombozat és Szaporítá lombszín betegségérzékenység s nyáron (télen) , különleges igény stb.)

levelek szabálytalanok, néha oltás juvenilisek, sötétzöld

zöld

dugvány ozás, oltás

krémfehér vagy halványsárga, pöttyös, foltos oltás nyáron, fonáka sárgászöld

ágai kevésbé kagylósak, szétálló hajtásrendszerű

halványzöld

oltás

szétterülő ágállású

lombja napon aranysárga, árnyékban halványzöld, télen bronzosodik

oltás

ágállása szabálytalan

zöld, árnyékban a fiatal hajtások oltás hamvasak

ccclxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlít a 'Densa'-ra, de a színe fakóbb, növekedése gyorsabb

IV. rész.Táblázatok

alakú, törpe kúp ágállása terülő, hajtások fényes, gyenge 1,5-2 kagylósan állnak, sötétzöld gyakran csavarodottak

– – 'Nana Gracilis'

széles kúp

– – 'Nana Pyramidalis'

karcsú, törpe gyenge 1-1,5 sűrű ágállású kúp

– – 'Opaal'

– – 'Pagoda'

– – 'Pygmaea' ('Pygmaea Aurescens')

széles kúp, törpe

karcsú, tömött kúp

terülő félgömb

sötétzöld

ágállása terülő, hajtások gyenge 1-1,5 kagylósan állnak, sárgászöld gyakran csavarodottak

gyenge 1-2

gyenge 1

oltás

hasonlít a 'Kosteri're. Elkülönítő bélyegek a hasonló fajtól: szabályosabb

oltás

oltás

oldalágak hosszabban kihajlók, végük felfelé kunkorodó

smaragdzöld

hajtások legyezőszerűek

levelek a hajtáson egymást átfedők, zöldek, oltás nyáron vöröslők, télen bebarnulnak

fiatalon bőven terem (tobozosodik)

oltás

hasonlít a 'Repens're, de színe középzöld és télen bebarnul

1. táblázat - folytatása

Név

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Alak

Chamaecyparis rövid törpe oszlop gyenge 1-1,5 obtusa oldalhajtások 'Pyramidalis' – – 'Reis Dwarf' cipó alakú

gyenge 0,5

– – 'Repens'

lapított gömb gyenge 1

– – 'Rigid Dwarf'

felálló törpe

kúp,

laza, ágállású

felálló

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

zöld

oltás

üdezöld

oltás

levelek a hajtáson hajtások rövidek, egymást oltás legyezőszerűek átfedők, zöldek, nyáron vöröslők

ágak függőleges gyenge 1-1,5 állásúak, sötétzöld hajtások terülők

ccclxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

oltás

Megjegyzés

hasonlít a 'Pygmaea'ra, de hajtásai rövidebbek, télen is zöld lombozatú

IV. rész.Táblázatok

– – 'Spiralis'

hajtások serleg mereven alakú-ak, ritkán felálló, törpe közepes 1-1,5 állók, az ágak zöld kúp körül körbe csavarodottak

oltás

– – 'Split Rock'

ágak gyengén csavarodottak, fővezérhajtás szabálytalan, közepes 1-1,5 hosszan, laza kúp fonalasan növő, hajtások rövidek és merevek

ezüstös zöld, fémes színű, juvenilis levelek is előfordulnak benne

oltás

– – Hiba'

laza kúp

zöld

oltás

'Suiroya

– – 'Tempelhof'

kunkorodó, közepes 2-2,5 fonalas hajtásrendszer

sűrű, széles, hajtások közepes 1,5-2 tojás legyezőszerűek

ágak hosszúak, visszahajlók, – – 'Tetragona közepes kúp közepes 1,5-2 Aurea' sűrűek, hajtások négyszögletesek

– – 'Tonia'

– – 'Tsatsumi'

zöld, dugvány sárgászöld, ozás, gyakran barnán oltás árnyaltak bronzsárga napon, árnyékban kékeszöld

oltás

napégésre érzékeny

világoszöld, kicsi csúcshajtásokon oltás ezüst-fehér, foltos

törpe, kúp

gyenge, gyenge 1,5-2 hajtások

kúp

ágak terülők, hajtásai közepes 1-1,5 fonálszerűek, sötétzöld simák, kissé csavarodottak

oltás

hasonlít a 'Coralliformis'-ra, de annál gyengébb növekedésű

Chamaecyparis pisifera

– – 'Aurea'

kúp

erős

1415

apró levelű, a laza ágállású, fiatal levelek hajtások sűrűek aranysárgák, fonákuk zöld

dugvány ozás

1. táblázat - folytatása

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Chamaecyparis szabálytalan közepes 4-5 pisifera kúp 'Boulevard'

terülő ágállású

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen) juvenilis, levelek behajlók, lágy tapintásúak,

ccclxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

dugvány mészérzékeny, ozás árnyékkedvelő.

IV. rész.Táblázatok

szürkészöld, ezüstkék fonákkal

– – 'Compacta'

lapított, törpe, félgömb

– – 'Compacta Variegata'

lapított félgömb

– – 'Filifera'

széles kúp

gyenge 1

laza ágrendszerű kékeszöld

dugvány ozás

gyenge 1

vastag nyitott csúcsú, foltokban matt laza ágrendszerű aranysárga színű

hasonlít a 'Nana dugvány Aureovariegata'-ra, ozás de annál gyengébb növekedésű

erős

1820

zöld, fonák hosszú, csüngő ezüstös, dugvány végű ágak és gyengén szúrós ozás fonalas hajtások levelek aranysárga, hosszú, csüngő fonák ezüstös, dugvány végű ágak és gyengén szúrós ozás fonalas hajtások levelek

– – 'Filifera Aurea'

széles kúp

közepes 5-6

– – 'Filifera Aurea Nana'

nyújtott gömb

aranysárga, hosszú, csüngő dugvány idős korára 'Filifera fonák ezüstös, gyenge 1,5-2 végű ágak és ozás. Aurea' méretűvé gyengén szúrós fonalas hajtások oltás kinőheti magát levelek

– – 'Filifera Aureovariegata'

kúp

krémsárga, hosszú, csüngő tarka, fonák dugvány napon a sárga ezüstös, ozás, gyenge 1,5-2 végű ágak és hajtások megégnek fonalas hajtások gyengén szúrós oltás levelek

– – 'Filifera Nana'

széles, közepes 1 lapított gömb

– – 'Gold Spangle'

lapított kúp

– – 'Nana'

lapított félgömb, törpe

– – 'Nana Aureovariegata'

félgömb

sötétzöld, fonák hosszú, csüngő ezüstös, dugvány végű ágak és gyengén szúrós ozás fonalas hajtások levelek

vékony fonalas ágrendszerű, közepes 2,5-3 szabálytalan szálas, merev hajtások

halványsárga, vagy dugvány aranysárga, ozás télre bebarnuló pikkelyszerű, sötétzöld, ezüstös fonákkal

gyenge 1

hajtásai legyező alakúak

gyenge 1

hasonlít a 'Compacta Variegata'-ra, de vastag nyitott csúcsú, dugvány foltokban matt annál erősebb laza ágrendszerű ozás fakósárga színű növekedésű; napégésre érzékeny

1. táblázat - folytatása ccclxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány ozás

IV. rész.Táblázatok

Név

Alak

Növeke Mére Koronaszerkezet dési t (m) és ágállás erély

Lombozat és Szaporítá lombszín s nyáron (télen)

levelek átmenetet mutatnak az adult és ágak terülők, juvenilis között, dugvány hajtások felállók, színük ozás tollszerűek világoszöld, ezüstös fonákkal, télen bebarnul

Chamaecyparis széles kúp pisifera 'Plumosa'

közepes

– – 'Plumosa Albopicta'

sötétzöld, apró, fehér foltokkal, ágak terülők, melyek dugvány gyenge 1,5-2 hajtások felállók, koranyáron a ozás tollszerűek legintenzívebbe k

– – 'Plumosa Aurea'

széles kúp

széles kúp

erős

1820

1416

ágállása szétterülő, sárga hajtások felállók, tollszerűek

dugvány ozás

átmeneti, túlnyomóan féljuvenilis, de ágállása felálló, a hajtásvégeken sokcsúcsú, – – 'Plumosa dugvány mindig lapított gömb gyenge 1,5-2 Aurea Compacta' hajtások felállók, ozás juvenilis, tollszerűek aranysárga, fonákán két fehér csíkkal

– – 'Plumosa Compacta'

kúp

ágak terülők, visszahajlók, gyenge 1,5-2 hajtások tömötten állnak

– – 'Plumosa Compressa'

gömb, törpe

gyenge 1

– – 'Plumosa Juniperoides'

félgömb

gyenge 05-1

('Juniperoides Aurea')

– – 'Plumosa Nana Aurea'

félgömb, törpe párna

gyenge 1

zöld, féljuvenilis, dugvány ritkán juvenilis, ozás fonákán szürkéskék

tömött, sűrű ágállású

ezüstöszöld, dugvány levelei kevertek ozás

négyszögletes, éles hajtások

juvenilis lombozat, nyáron aranysárga, télre bezöldül

dugvány ozás

tömött, sűrű ágállású

levelek juvenilisek, erősen görbültek, aranysárgák

dugvány ozás

ccclxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

– – 'Plumosa Rogersii'

törpe, kúp

gyenge 1-1,5 ágak felállók

levél juvenilis, egész évben aranysárga

dugvány ozás

1. táblázat - folytatása

Név

Chamaecyparis pisifera 'Snow'

Alak

Növeke Mér Lombozat és Koronaszerkeze Szaporìt dési et lombszìn t és ágállás ás erély (m) nyáron (télen)

lapított, törpe hajtásai fehérek, kékeszöld, gyenge 0,5-1 zsemle sűrűn állók féljuvenilis

– – 'Squarrosa' ('Squarrosa Veitchii')

kúp

erős

– – 'Squarrosa Intermedia' ('Dwarf Blue')

fiatalon lapított gömb, később erős vezérágakat fejleszt

gyenge 1-2

– – 'Squarrosa Lombarts'

laza, széles kúp

– – 'Squarrosa Lutea'

lapított kúp

erős

1820

ágak terülők, végük visszahajló, hajtások szabálytalanok, tollszerűek, puhák

Megjegyzés

dugvány szárazságra érzékeny ozás

levelek egyenesek, dugvány laposak, ozás ezüstös-zöldek

juvenilis, ezüst hajtások rövidek, dugvány vagy szabálytalanok ozás ezüstöszöld

laza, merev ágállású, 8-10 hajtások puhán csüngenek

ezüstszürke, juvenilis

dugvány ozás

gyenge 1

ágak terülők, végük visszahajló, hajtások szabálytalanok, tollszerűek, puhák

levelek egyenesek, dugvány laposak, ezüstös ozás zöldessárgák, hamvasak

gyenge 4-5

ágak terülők, végük visszahajló, hajtások szabálytalanok, tollszerűek, puhák

levelek egyenesek, dugvány laposak, ozás kénsárgák, télen ezüstszürkék

– – 'Squarrosa Sulphurea'

lapított kúp

– – 'Sungold'

hosszú, csüngő lapított, törpe végű ágak és gyenge 0,5-1 gömb vékony, fonalas hajtások

aranysárga, sárgás, bronzos, dugvány fonák ezüstös, napra nem érzékeny ozás gyengén szúrós levelek

– – 'Tamu-

félgömb,

juvenilis,

gyenge 0,5

sűrű ccclxxxi

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

dugvány hasonlít a Ch. obtusa

IV. rész.Táblázatok

Név himuro'

Alak

Növeke Mér Lombozat és Koronaszerkeze Szaporìt dési et lombszìn t és ágállás ás erély (m) nyáron (télen)

törpe

ágrendszerű, kékeszöld sűrű hajtásállású lombozatú

ozás

Megjegyzés 'Blue Feathers'-re, de erősebb növekedésű és fakóbb lombszínű.

2. A fontosabb × Cupressocyparis fajok és fajták (2. táblázat) 2. táblázat - -

Latin név

Alak

Növeke Magas Korona dési ság sűrűség erély (m) e

Növekedési típus

Hajtásc Lombszí súcs n

Megjegyzés

cupressoid

hengere szürkész fagyérzékeny s öld

– – 'Castlewellan' ('Castlewellan Gold', 'Keownii', 'Barden’s oszlopos közepes 10-12 nyitott Gold', 'Galway Gold', 'Netherton Gold')

cupressoid

zöldessár hengere ga, fagyérzékeny s hajtáscsú cs sárga

– – 'Emerald See'

tojás

gyenge 2-3

zárt

cupressoid

hengere zöld s

– – 'Fota'

kúp, csüngő

erős

nyitott

cupressoid

hengere szürkésk s ék

– – 'Gold Rider'

tojás

közepes 4-5

zárt

cupressoid

hengere aranysár s ga

– – 'Golconda'

oszlopos gyenge 4-5

zárt

cupressoid

hengere citromsár napégésre hajlamos, s ga páraigényes

– – 'Green Spire'

oszlopos erős

12-14 zárt

cupressoid

többévilágosz kevésbé öld lapos

tojás

nyitott, idős 12-14 cupressoid korban záródó

× Cupressocyparis tojás leylandii'Blue Jeans'

– – 'Haggerston Grey'

– – 'Harlequin'

gyenge 4-5

erős

6-8

oszlopos közepes 6-8

zárt

zárt

cupressoid

ccclxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hengere szürkész porzótoboz ritka, s, ritkán öld termőtoboz gyakori lapos tarka, szürkész hengere öld s, néha alapon lapított sűrűn elszórt apró

IV. rész.Táblázatok

hófehér foltokkal – – 'Herculea' (Miniver)

– – 'Jubilee'

oszlopos gyenge 2-3

kúp

közepes 3-4

zárt

nyitott

chamaecyparis lapos oid

halványz öld

chamaecyparis lapos oid

tarka, zöld alapon ritkásan elosztott aranysár fagyra és napégésre ga foltos, érzékeny néha egész hajtások aranysár gák

2. táblázat - folytatása

Latin név

× Cupressocyparis leylandii 'Kyloe'

Alak

Növeke Magas Korona dési ság sűrűség erély (m) e

oszlopos erős

Növekedési típus

nyitott, idős 18-20 cupressoid korban záródó

Hajtásc Lombszí súcs n

Megjegyzés

hengere s, ritkán sötétzöld lapított

– – 'Leighton Green' oszlopos erős

nyitott, rengeteg pollent idős chamaecyparis hengere hamvasz termel, allergén 18-20 korban oid s öld növény! záródó

– – 'Naylor's Blue'

kúp

erős

15-16 nyitott

– – 'Olive’s Green'

kúp

közepes 4-5

– – 'Pyramidalis'

keskeny, erős oszlopos

– – 'Robinson's Gold' oszlopos erős

– – 'Rostrevor'

6-8

nyitott

cupressoid

hengere szürkésk s ék

cupressoid

hengere olajzöld s

zárt, többsud cupressoid arú

10-12 zárt

nagyon oszlopos 16-18 nyitott erős

hengere zöld s

kihajtásk or aranysár chamaecyparis hengere ga, oid s később világosz öld rombus chamaecyparis z sötétzöld oid keresztmetszet

ccclxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hónyomásra érzékeny, rendszeres metszést igényel

IV. rész.Táblázatok

ű

– – 'Silver Dust' ('Variegata')

tojás

közepes 8-10

– – 'Skinner's Green' oszlopos erős

nyitott

10-12 nyitott

zárt

tarka, világosz öld alapon ritkásan elosztott a fehér hajtások chamaecyparis hengere krémfehé napégésre oid s r foltos, érzékenyek néha egész hajtások krémfehé rek cupressoid

hengere fakózöld s

cupressoid

hengere kénsárga s

– – 'Spring Gold'

oszlopos gyenge 3-4

– – 'Stapehill'

oszlopos erős

10-12 zárt

chamaecyparis hengere zöld oid s

× Cupressocyparis notabilis

kúp

erős

15-16 nyitott

cupressoid

× Cupressocyparis ovensii

széteső kúp

nagyon 16-18 nyitott erős

kiváló sudárnevelő

hengere szürkész s öld

chamaecyparis lapos oid

szürkész kissé fagyérzékeny öld

3. Chamaecyparis lawsoniana fajták habitusa és magassága (3. táblázat) 3. táblázat - -

'Albo variegata' 'Alumii ('Albopicta' 'Alumigold' 'Alumii' 14- Magnifica' ) 1,5-2 m 14-15 m 15 m 5-6 m

'Argentea 'Argenteova Smith' riegata 'Greycoat' Nova' 18- 'Aurea' 6-8 8-10 m 20 m m

'Aurea 'Aureovarie 'Blaue Nova' 8-10 'Aureospica gata' 14-16 'Barabits Bautzener' m ' 14-16 m m Gold' 4-5 m 14-16 m

'Bleu Nantais' 1,5-2 m

ccclxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

'Blom' 1,52m

IV. rész.Táblázatok

'Blue Surprise' ('Comet') 1,5-2 m

'Caudata' 1,5-2 m

'Dow's Gem' 1 m

'Ellwoodii 'Depkenii' 'Drummond 'Duncanii' 'Elegantissi 'Ellwoodii' Glauca' 1,514-15 m ii' 6-8 m 2-2,5 m ma' 8-10 m 1,5-2 m 2m

'Chilworth Silver' 11,5 m

'Columnaris 'Coerulea' 'Columnaris Glauca' 9- 'Croftway' 8-10 m ' 9-10 m 10 m 8-10 m

'Ellwood's 'Ellwood's 'Ellwood's 'Erecta 'Erecta 'Erecta 'Erecta Gold' 1,5-2 Pillar' 1-1,5 White' 1,5- Alba' 8-10 Aurea' 1,5- Filiformis' Glaucescen m m 2m m 2m 4-5 m s' 9-10 m

3. táblázat - folytatása

'Erecta Viridis' 810 m

'Ericoides' 'Filifera' 8- 'Filiformis 1m 10 m Compacta' 1m

'Fletcheri' 9-10 m

'Forstecken 'Fraseri' 8sis' 1 m 10 m

'Gimbornii' 'Glauca' 18- 'Globosa' 1 'Globosa 'Globus' 2'Globus 'Gnome' 12-2,5 m 20 m m Aurea' 1 m 2,5 m Silver' 1,51,5 m 2m

'Golden 'Green 'Green 'Green Star' Wonder' 5- Globe' 0,5 Hedger' 5-6 8-10 m 6m m m

'Grisette' 10-12 m

Hillieri' 810 m

ccclxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

'Intertexta' 10-15 m

IV. rész.Táblázatok

'Intertexta 'Kék Hordó' 'Kelleris 'Konijn's 'Lilla' 10-12 'Lővér' 9-10 'Luteocomp Kék' 10-15 1,5-2 m Gold' 14-16 Silver' 6-8 m m acta' 4-5 m m m m

'Lycopodioi 'Maas' 14- 'Mattersbur 'Micky' 0,5- 'Minima 'Minima 'Monument des' 4-5 m 16 m g' 9-10 m 1m Aurea' 1 m Glauca' 1 m alis' 9-10 m

3. táblázat - folytatása

'Monument 'Naberi' 9- Nidiformis' 'Nova' 8-10 'Nova Mini' 'Orlóci 'Patula' 4-5 alis Nova' 10 m 2-2,5 m m 3-4 m Gold' 6-8 m m 4-5 m

'Pelt's Blue' 'Pembury ('Van Pelt's Blue' 8-10 Blue') 6-8 m m

'Pendula' 10-12 m

'Pottenii' 9- 'Pygmaea 10 m Argentea' 1 m

'Nana 'Sabján' 6-8 'Scarabantia 'Silvania' 3'Silver Rogersii' m ' 1,5-2 m 4m Queen' 8('Rogersii') 10 m 1,5-2 m

'Rijnhof' 1,5-2 m

'Robusta Glauca' 2022 m

'Spek' 1416 m

'Squarrosa' 5-6 m

ccclxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

'Stardust' 25-30 m

'Stewartii' 14-16 m

'Tamariscif 'Tharandten 'Transsylva 'Triomf van 'Versicolor' olia' 2,5-3 sis' 1,5-2 m nia' 8-10 m Boskoop' 18-20 m m 14-16 m

'Winston Churchil' 56m

'Wisselii' 14-15 m

'Witzeliana' 'Worlei' 14- 'Yellow 'Youngii' 8- 'Wissel's 4-5 m 15 m Transparent 10 m Saguero' 5' 4-5 m 6m

4. A × Cupressocyparis fajok és fajták habitusa és magassága (4. táblázat) 4. táblázat - -

× C. l. 'Blue × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. Jeans' 4-5 'Castlewella 'Emerald 'Fota' 6-8 m 'Gold Rider' 'Golconda' m n' 10-12 m See' 2-3 m 4-5 m 4-5 m

× C. l. 'Green Spire' 1214 m

× C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. 'Haggerston 'Harlequin' 'Herculea' 'Jubilee' 3-4 'Kyloe' 18- 'Leighton 'Naylor's Grey' 12-14 6-8 m ('Miniver') m 20 m Gree n' 18- Blue' 15-16 m 2-3 m 20 m m

ccclxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

× C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. × C. l. 'Olive's 'Pyramidali 'Robinson's 'Rostrevor' 'Silver 'Skinner's 'Spring Green' 4-5 s' 6-8 m Gold' 10-12 16-18 m Dust' Green' 10- Gold' 3-4 m m m ('Variegata' 12 m ) 8-10 m

× C. l. 'Stapehill' 10-12 m

× C. notabilis 15-16 m

× C. ovensii 16-18 m

Rövidítése × C. = × Cupressocyparis k: × C. l. = × Cupressocyparis leylandi Megjegyzés: A × Cupressocyparis leylandii 'Castlewellan' fajta habitusa és magassága egyezik a következő fajtákéval: 'Castlewellan Gold', 'Keownii', 'Barden's Gold', 'Galway Gold', 'Netherton Gold'.

5. A fontosabb Juniperus fajok fajtái (5. táblázat) 5. táblázat - Méret (m) Név

Forma

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

gyenge

szürkészöl d

♀

8-9; szárazságtűrő; fiatalon h.zöld/h.kék; hasonlít az kevés (ritkán, 'Echiniformis'-ra közepes)

gyenge

szürkészöl d (szürkészöl d)

♀

3-4; atkára, pajzstetűre h.zöld/h.kék; érzékeny sok

♂

?

magasság/s Növeked ési erély zélesség (10 évesen)

Juniperus chinensis

– – 'Belvedere'

(fiatalon gömb) kúp

0,8-1/1-1,2

– – 'Blaauw'

(fiatalon váza) terpedt 1,8-2/0,8-1 henger

– – Alps'

'Blue

katlanszerű v. féloldalasan sudaras

2/2

közepes

ezüstkék (ezüstkék)

– – Point'

'Blue

kúp

2-2,5/1.21.5

közepes

kékesszürk e

ccclxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ritkán előfordul!

atkára, pajzstetűre érzékeny; páraigényes; többségében tűleveleket fejleszt atka támadhatja; páraigényes; hasonlít fiatalon a 'Stricta'-ra,

IV. rész.Táblázatok

– – oszlop, széles 3,5-4,5/1,5'Columnaris' kúp 1,8

erős

zöld (szürkészöl d)

♂

–

szárazságtűrő

–

páraigényes; hasonlít a 'Belvedere'-re, juvenilis lomb

– – 'Echiniformis'

lapított v. szabályos gömb

0,5-0,6/0,60,8

gyenge

világoszöld (világoszöl d)

nv

– – 'Jacobiana'

kúp

4-5/1,2-1,5

erős

zöld (zöld)

♀

6-7; h.zöld/h.kék; szárazságtűrő sok

gyenge

zöld (sárgásbarnászöld )

♀

8-12; h.zöld/h.kék fiatalon sok tűlevél (h.barna); kevés

♀

8-12; hirtelen bekövetkező h.zöld/h.kék erős fagy hajtáselhalást (h.barna); okozhat közepes

♀

10-12; h.zöld/h.kék (h.barna); sok 8-12; h.zöld/sötétlila szárazságtűrő, pajzstetű(h.barna); igen rezisztens sok

katlanszerűen – – 'Japonica' széthajló v. karcsú kúp

2-3/1-1,5

– – 'Kaizuka'

szabálytalan csavart kúp

2,5-3/1-2

közepes

frisszöld (frisszöld)

– – 'Kék'

karcsú kúp

2,8-3,2/11.5

közepes

kékesszürk e

karcsú kúp

4,5-5,5/11.2

erős

sötétzöld (barnászöl d)

♀

– – 'Kuriwao széles bokor, 2-3/1,4-1,8 közepes Gold' majd kúp

aranysárga -tarka (barnássárgatarka)

♂

–

szárazságtűrő

– – 'Kuriwao széles bokor, 2-3/1,2-1,4 közepes Sunbeam' majd kúp

sárgászöld (zöld)

♂

–

szárazságtűrő

– – 'Leeana'

– – 'Keteleerii'

– – 'Monarch'

kúp

4-5/1,2-1,5

erős

zöld (zöld)

♂

–

szárazságtűrő

széles kúp

4,5-5,5/1,82,2

erős

szürkészöl d

♀

8-12; (h.barna); gyakran

szárazságtűrő

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Forma

Növeked magasság/s ési erély zélesség (10 évesen)

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

ccclxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

IV. rész.Táblázatok

Juniperus chinensis 'Obelisk'

fiatalon karcsú kúp, később 4-5/1,2-1,5 széteső széles kúp

erős

szürkészöl d (szürkészöl d)

♀

szárazságtűrő; 7-9; (h.kék); többségében tű alakú gyakran leveleket fejleszt

8-12; h.zöld/h.kék szárazságtűrő (h.barna); sok

– – 'Olympia'

kúp

3-3,5/1,51,8

erős

zöld (zöld)

♀

– – 'Parsonsii'

elfekvő

0,3/0,8-1,5

erős

szürkészöl d

nv

– – 'Plumosa'

bokros

1,4-1,8/1,52

gyenge

zöld (zöld)

♂

– – 'Plumosa Aurea'

bokros

1,4-1,8/1,52

gyenge

aranysárga (aranysárg a)

♀

– – 'Plumosa Aureovariegat a'

bokros

1,4-1,8/1,52

gyenge

sárgatarka (sárgatarka )

♂

–

– – 'Robusta szabálytalan 2-2,5/0,8-1 Green' kúp

gyenge

szürkészöl d (barnászöl d)

♀

8-12; h.zöld/h.kék (h.barna); sok 5-6; (zöld); ritkán

– – 'San Jose'

elfekvő

0,2-0,3/1,21,5

gyenge

zöld (zöld)

♀

– – 'Spartan'

oszlop

6-7/1,8-2

közepes

zöld

nv

– – 'Stricta'

– – 'Titlis'

– – 'Variegata'

szürkészöl széles d 2,5-3,5/1,2(gömbölyded) közepes 1,8 (szürkészöl kúp d) szabálytalan 2-2,5/0,8-1 kúp

kúp

juv.

zöld (zöld)

♂

fehértarka 3-4/1,2-1,4 közepes (fehértarka )

♀

gyenge

–

páraigényes

3-4; sárgászöld/h.k páraigényes ék; kevés

páraigényes

5-6; hasonlít a Juniperus h.zöld/h.kék; virginiana 'Canaertii'-re igen sok

ritkán előfordul!

atkára érzékeny; fiatalon páraigényes; puha tűlevelek

8-10; h.zöld/h.barna atka megtámadhatja ; ritka

Juniperus communis – – 'Arnold'

keskeny oszlop

2,4-2,6/0,40,5

gyenge

zöldezüstös

nv

hasonlít a 'Sentinel'-re

– – 'Bakony'

oszlop

4,5-4,8/0,70,9

erős

zöldezüstös

nv

kifejezetten ellenálló, hó nem károsítja; hasonlít a 'Hibernica'-ra és a

cccxc Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

'Suecica'-ra –– 'Compressa' – – 'Cracovia'

oszlop (törpe!)

0,4/0,05

erős

zöldezüstös

nv

kúp

4,0-4,5/2,52,7

erős

zöldezüstös

nv

zöldezüstös

nv

ágai könnyen törnek

♀

4-5; zöld/kék; ágai könnyen törnek sok

– – subsp. 0,4-0,6/1,5terülő /katlan/ közepes depressa 1,8

– – 'Depressa 0,6-0,8/2terülő /katlan/ Aurea' 2,3

közepes

sárgászöldezüstös

törpe oszlop

nem terem

(bronzos) – – 'Dresdner 2,5-2,8/1,4széles oszlop közepes Heide' 1,6

zöldezüstös

hónyomás károsítja

nv

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m)

Név

Forma

Növeked magasság/szélessé ési erély g (10 évesen)

Lombszín Ivarjell nyáron eg (télen) zöldessárga

Juniperus communis 'Gold Cone'

karcsú oszlop

1,4-1,6/0,3-0,4

gyenge

– – 'Green Carpet'

elfekvő

0,3-0,4/1,5-2

közepes

mélyzöldezüst

közepes

zöld, alig ezüstös

gyenge

zöld, kissé ezüstös

nv

zöld, kissé ezüstös

nv

–– 'Hibernica'

–– 'Hornibrookii'

széles oszlop

3,2-3,5/1,6-1,8

(fakóbb sárga)

nv

–

nv

–

nv

elfekvő

0,3-0,4/1,8-2

–– 'Horstmann'

szabálytalan csüngő

3-3,5/1,5-2,5

– – 'Meyer'

kúp

2,5-2,8/1,3-1,5

közepes

zöld, kissé ezüstös

♀

széles, laza kúp, csüngő

4,2-4,6/2,5-2,8

erős

zöldezüstös

?

– – 'Pendula'

cccxci Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló szín és faj és fajta: gyakoriság pajzstetű; fagyra, napégésre kissé érzékeny; hasonlít a 'Suecica Aurea'-ra

–

pajzstetűre érzékeny; hónyomás károsítja; hasonlít a 'Bakony'-ra és a 'Suecica'-ra

–

borókamoly!; hasonlít a 'Repanda'-ra és a J. communis var. montanara hasonlít a J. rigidara

4-5; zöld/kék; hónyomásra érzékeny sok –

IV. rész.Táblázatok

–– 'Pyramidalis'

karcsú kúp

2,8-3/1-1,2

közepes

zöldezüstös

♀

5-6; zöld/kék; pajzstetűre érzékeny, kevés borókamoly!

– – 'Repanda'

elterülő

0,6-0,8/2,8-3

erős

sötétzöldezüstös

nv

hasonlít a 'Hornibrookii'-ra

–– 'Schneeverdin ger Goldmachang el'

bokros /csüngő hajtás/

2,3-2,5/1-1,3

közepes

zöldezüstös, sárgászöld

nv

bókoló hajtás

– – 'Sentinel'

keskeny oszlop

2,5-3/0,4-0,5

közepes

zöldezüstös

nv

hasonlít az 'Arnold'-ra

– – 'Spotty Spreader'

elfekvő

0,3-0,4/0,8-1,2

gyenge

sötétzöldezüstös, krémtarka

nv

♀

pajzstetű; hónyomás4-5; zöld/kék; érzékeny; hasonlít a kevés 'Hibernica'-ra és a 'Bakony'-ra

– – 'Suecica'

oszlop

1,5-1,7/0,6-0,7

gyenge

zöldezüstös

– – 'Suecica Aurea'

széles oszlop

1,3-1,5/0,4-0,5

gyenge

élénksárga (fakóbb sárga)

nv

erős nyári napsugárzás károsítja; hasonlít a 'Gold Cone'-ra

terülő

0,4-0,5/2,0-2,4

erős

zölderősen ezüstös

nv

hasonlít a 'Hornibrookii'-ra és a 'Repanda'-ra

közepes

zöldezüstös

– – var. saxatilis

– – 'Wallis'

felfelé szélesedő kúp

2,3-2,5/1,7-1,9

♀

rezisztens az 4-6; zöld/kék; almaféléket is károsító sok rozsdagombákkal szemben

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Forma

magasság/sz Növeked ési erély élesség (10 évesen)

Lombszín Ivarjell nyáron eg (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

Juniperus horizontalis

– – 'Alpina'

– – 'Andorra Compact'

elfekvő, majd 0,5-0,6/2,2emelkedő 2,4 hajtások

közepes

szürkészö ld (lilás)

♀

0,4-0,5/1,71,9

közepes

szürkészö ld (lilás)

♂

elterülő

cccxcii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

5-6; h.zöld/h.kék; atka károsítja sok –

atka károsítja

IV. rész.Táblázatok

– – Harbor'

'Bar

elfekvő

0,1-0,15/1,82

gyenge

kékeszöld (kissé lilás)

♀(♂)

– – Acres'

'Blue

laposan elterülő

0,15-0,2/1,71,9

gyenge

kékeszöld (erősen lilul)

nv

–

csak ár alakú levelek; hasonlít a 'Blue Chip'-re

– – Chip'

'Blue boltozatosan 0,2-0,25/1,3terülő 1,5

gyenge

h. kék, kékeszöld (lilás árnyalat)

nv

–

csak ár alakú levelek; hasonlít a 'Blue Acres'-re

– – Forest'

'Blue

elfekvő, felálló hajtások

gyenge

kékeszöld

nv

'Bonin

elfekvő

0,15-0,2/1,9közepes 2,1

fakószürk e (kissé lilás)

♀

7-8; h.zöld/; igen ritka

– – 'Douglasii'

elfekvő

0,1-0,15/1,01,3

gyenge

ezüstszür ke (lilás)

♀

6-7; hasonlít a'Wiltonii'-ra és h.zöld/h.kék; a 'Bar Harbour'-ra (syn. igen ritka 'Glauca'?)

– – 'Emerald Spreader'

elfekvő

0,15-0,2/1,21,4

gyenge

smaragdz öld (barnás l.)

♂

– – 'Glauca'

elfekvő

0,15-0,2/1,8közepes 2

ezüstszür ke (alig lilás)

♀

gyenge

sárgás szürkészö ld (fakóbb sárga)

nv

gyenge

élénkszür ke (alig lilás)

nv

juvenilis lomb

erős

ezüstös kékesszür ke (hajtásvé g lilás)

♂

lombszín télen alig változik

erős

ezüstkékszürke (lilás árnyalatú)

♂

hasonlít a 'Glauca'-ra

ezüstszür ke

♂

– – Isles'

– – 'Golden Carpet'

elfekvő

– – Pearl'

elfekvő

'Grey

– – 'Hughes'

– – River'

'Jade

– – 'Plumosa'

elterülő

0,2-0,3/

0,25-0,3/1,01,3

0,9-1,1/2,83,1

elfekvő

0,2-0,3/2-2,3

elfekvő

0,4-0,6/1,8-2 közepes

cccxciii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

6-7; hasonlít: a'Wiltonii'-ra és h.zöld/h.kék; a 'Douglasii'-ra sok

–

páraigényes; hasonlít a 'Prince of Wales'-re

7-8; hasonlít a 'Jade River'-re, h.zöld/h.kék; és a 'Wiltonii'-ra (syn. sok 'Douglasii'?)

–

magas gyep, télen feltűnő (nem túl szép)

IV. rész.Táblázatok

(barnáslil a)

lombszín; hasonlít a 'Winter Blue'-ra

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Forma

Juniperus horizontalis 'Prince of Wales'

elfekvő, párnás

– – 'Prostrata'

elfekvő

– – 'Pumila'

elfekvő

magasság/s Növeked zélesség ési erély (10 évesen)

0,2-0,25/11,3

0,2-0,25/ ?

Lombszín nyáron Ivarjelleg (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

élénkzöld (lilás árnyalat)

♂

sötét ezüstöszö ld

♀

gyenge

szürkészö ld

nv

♀

7-8; sárgatarkah.zöld; bőséges

gyenge

–

hasonlít a Spreader'-re

'Emerald

sötétzöld/szür laza ágrendszer késkék; alig

– – 'Sunspot'

elfekvő

0,2-0,3/ ?

gyenge

szürkészö ld, sárgatark a (kissé lilás)

– – 'Turquoise Spreader'

elfekvő

0,2-0,3/22,4

gyenge

tűrkizzöld (bronzos)

?

–

elterülő

0,30,35/1,51,6

gyenge

szürkészö ld, krémtarka (barnáslil a)

♀

alig terem

elfekvő

0,10,15/1,41,5

ezüstkéke s (erősen közepes lilás árnyalat)

♀

elfekvő

ezüstszür 0,4-0,6/1,8közepes ke/liláské 2 k

♂

–

hasonlít a 'Plumosa'-ra

széthajló

1-1,2/1-1,4

világoszö ld (zöld)

♂

–

szárazságtűrő

– – 'Variegata'

– – 'Wiltonii' (az USA-ban néha 'Blue Rug') – – 'Winter Blue'

juvenilis lomb jelenléte

laza ágrendszer

7-8; hasonlít a 'Bar Harbor'-ra h.zöld/h.kék; és a 'Douglasii'-ra, nem túl továbbá a 'Glauca'-ra bőséges

Juniperus × media –– 'Armstrongii'

gyenge

('Pfitzeriana cccxciv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Nana')

elterülő

szürkészö ld 1,2-1,4/2,5közepes 3 (szürkész öld)

– – 'Blue and Gold'

kiterülő

0,91,2(3)/1,52

kékeszöld közepes krémsárg a

– – 'Dierks' ('Dierks Gold')

elterülő

0,5-0,6/1,51,8

gyenge

sárga

nv

erős

halványsá rga (bronzos narancssá rga)

♀

– – 'Berry Hill'

– – 'Favorit'

katlanszerű, 1,2-1,5/1,5meredeken 1,8 széthajló

♂

–

♀

5-7; h.zöld (sárga tarka)/h.kék (sárgatarka); kevés (ritkán közepes)

szárazságtűrő

szárazságtűrő; fagyra kényes; többségében tűlevelek; hasonlít a 'Winter Gold'-ra

kényes a hasonlít a Aurea'

napfényre; 'Pfitzeriana

4-6; h.sárgaszárazságtűrő; hasonlít a zöld/h.kék 'Pfitzeriana Aurea'-ra (h.barna); sok

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Forma

Növeked magasság/s zélesség ési erély (10 évesen)

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

elterülő

aranysárga (élénk 0,8-1/2-2,5 közepes világossárg a)

♂

–

napfényre kényes; hasonlít az 'Old Gold'-ra és a 'Mordigan Aurea'-ra

– – 'Gold Star'

elterülő

0,5-0,6/1,51,8

gyenge

aranysárga (bronzsárg a)

♂

–

napfényre kényes; hasonlít a 'Goldkissen'-re

–– 'Goldkissen'

elterülő

0,4-0,6/1,41,6

gyenge

világossárg a

?

– – 'Maney'

szürkészöl ívesen 1,2-1,5/1,5d felemelkedő, közepes 1,8 (szürkészöl kiterülő d)

♀

– – 'Mathot'

szürkészöl d 0,8-1/2-2,5 közepes (szürkészöl d)

♂

Juniperus × media 'Gold Coast'

elterülő

cccxcv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

napfényre kényes; hasonlít a 'Gold Star'-ra 8-12; h.zöld/h.kék; szárazságtűrő sok

–

szárazságtűrő; hasonlít a 'Pfitzeriana Compacta'-ra

IV. rész.Táblázatok

– – 'Mint Julep'

– – 'Mordigan Aurea'

– – 'Old Gold'

emeletesen széthajló

1,4-1,8/2-3

frisszöld (frisszöld)

erős

♀

5-6; idős korban atkásodik, h.zöld/h.kék; színét télen is tartja; kevés (ritkán szárazságtűrő közepes)

elterülő

aranysárga (élénk 0,8-1/2-2,5 közepes világossárg a)

♂

–

napfényre kényes; hasonlít a 'Gold Coast'ra, az 'Old Gold'-ra, és a 'Saybrook Gold'-ra

kiterülő

0,8-1,2/22,5

aranysárga közepes (mélysárga )

♂

–

szárazságtűrő; hasonlít a 'Mordigan Aurea'-ra, 'Gold Coast'-ra

♂

–

szárazságtűrő, jól bevált régi fajta; hasonlít a Juniperusvirginiana 'Kosteri'-re

–– 'Pfitzeriana'

szétterülő

1,8-2,2/4-5

erős

zöld (fakózöld)

–– 'Pfitzeriana Aurea'

szétterülő

1,8-2,2/4-5

erős

sárgacirmo s (bronzos)

♂

–

szárazságtűrő; hasonlít fiatalon a 'Dierks'-re, 'Favorit'-ra

–– 'Pfitzeriana Compacta'

laposan szétterülő

0,8-1,0/22,5

szürkészöl közepes d (szürkészöld)

♂

–

hasonlít a 'Mathot'-ra

szétterülő

2,2-2,4/3,54

erős

kékesszürk e (kékesszür ke)

♂

–

atkára érzékeny; hasonlít a'Hetz'-re, a 'Grey Owl'ra, 'Blue Cloud'-ra

elterülő

0,5-0,6/1,51,8

gyenge

élénksárga (sárga)

♂

–

napfényre kényes; hasonló: 'Mordigan Aurea', 'Gold Coast'

–– 'Pfitzeriana Glauca'

– – 'Saybrook Gold'

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Juniperus × media 'Winter Surprise'

Forma

Növeked magasság/s ési erély zélesség (10 évesen)

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

elterülő

0,3/

gyenge

sárgatarka

♂?

fagyra kényes; hasonlít a 'Blue and Gold'-ra

elterülő

0,6-0,7/2,52,8

erős

világosabb zöld

♀

6-9; zöld; hasonlít: a 'Scandia'-ra és nagyon ritka a 'Rockery Gem'-re

Juniperus sabina – – 'Arcadia'

cccxcvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

–– 'Aureovariega ta' – – 'Blaue Donau'

elterülő

0,6-0,7/22,5

közepes

sárgatarka

♂

–

terülő

1,2-1,4/2,32,5

erős

szürkészöl d

♂

–

atkára, pajzstetűre igen kényes

0,3-0,4/1,2közepes 1,4

zöld

♂

–

hasonlít a 'Tamariscifolia'-ra

–– 'Broadmoor'

terülő, boltozatos

– – 'Buffalo'

terülő

0,3-0,4/1,71,9

gyenge

zöld

♀

8-9; hasonlít a h.zöld/h.kék; 'Tamariscifolia'-ra sok

–– 'Cupressifolia'

terülő

0,6-0,8/22,5

erős

tompazöld

♀

kék, bőséges

közepes

zöld

♀

4-5; h.zöld/h.kék; kevés

erős

zöld (barnás)

♀

6-7; ágvégek ívesen oldalra h.zöld/h.kék; hajlanak igen kevés

zöld, a héj sárga

nv

hajtásainak héja sárgán csíkozott

zöld

♀

Magyarországon szelektált klón

1-1,3/1,8-2 közepes

kékeszöld (lilás)

♂

– – 'Fastigiata'

torz oszlop v. 4,5-5/1,2kúp 1,4

– – 'Hicksii'

terülő, boltozatos

– – 'Karaca Variegata'

terülő

– – 'Kékes'

elterülő, boltozatos

– – 'Mas'

1,7-1,9/2,32,6

0,5-0,6/1,8közepes 2 1,4-1,6/2,32,5

erős

– – 'Rockery Gem'

elterülő

0,5-0,6/2,73

erős

szürkészöl d

nv

– – 'Skandia'

elterülő

0,5-0,6/2,62,9

erős

világosabb zöld

♂

– – 'Szőke Tisza'

elterülő

0,5-0,6/1,8közepes 2

szürkészöl d, sárgatarka

nv

– – 'Tam No Blight'

–

többségében pikkelylevelű

idős korban 1-2 termést is hoz atka károsíthatja, hasonlít az 'Arcadia'-ra és a 'Skandia'-ra

–

hasonlít a 'Arcadia'-ra, és a 'Rockery Gem'-re

hasonlít a 'Variegata'-ra

0,7-0,8/22,3

közepes

szürkészöl d

♂

–

hasonlít a 'Tamariscifolia'-ra

–– 0,7-0,8/2'Tamariscifoli terülő, párnás 2,3 a'

közepes

szürkészöl d

♂

–

egyik legelterjedtebb, bevált fajta

erős

szürkészöl d

♀

– – 'Tiszakürt'

terülő, párnás

terülő

1,2-1,4/2,42,6

cccxcvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

5-6; hasonlít a h.zöld/h.kék; 'Tamariscifolia'-ra szórványos

IV. rész.Táblázatok

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Juniperus sabina 'Variegata'

Forma

Növeked magasság/s ési erély zélesség (10 évesen)

elfekvő, 0,9-1,3/1,7meredeken közepes 2 felálló ágak

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

zöldsárgatarka

7-8; h.zöldhasonlít a 'Szőke Tisza'sárgatarka/h.k ra ék; szórványos

♀

Juniperus scopulorum

– – 'Blue Arrow'

4-4,5/1-1,4

erős

acélkék (lilás)

nv

– – 'Blue Heaven'

keskeny kúp 5,7-6/2-2,4 v. oszlop

erős

ezüstszürk e

♀

–– 'Compacta'

széles kúp v. 2,3-2,6/1,2oszlop 1,5

gyenge

h.szürke

♀

5-6; h.zöld (h.kék); kevés

zöldsárgászöld (bronzos)

♀

3-4; h.zöld (h.kék); sok

h.szürke

♂

– – 'Gold Star' 'Barabits' – – 'Holmes Silver'

oszlop

széles kúp

kúp

2,8-3/2-2,3 közepes

2,7-3/1,61,8

közepes

–

atkára érzékeny, hónyomás károsítja; hasonlít a 'Moonglow'ra, 'Skyrocket'-re és a 'Wichita Blue'-ra

8-10; h.zöld hasonlít a 'Springbank'(h.kék); sok ra

magyar szelekció

–– 'Moonglow'

oszlop

5,5-6/1,8-2

erős

ezüstösszür ke

♀

hasonlít: a 'Blue Arrow'ra, 'Wichita Blue'-ra, a 8-10; h.zöld 'Skyrocket'-re; (h.kék); sok valószínűleg azonos a 'Moonlight'-tal,

–– 'Moonlight'

keskeny kúp v. oszlop

5,5-6/1,51,8

erős

ezüstösszür ke

♀

8-10; h.zöld valószínűleg azonos a (h.kék); sok 'Moonglow'-val

kúp

5,5-6/1,8-2

erős

ezüstösszür ke

♀

7-9; h.zöld (h.kék); gyér

–– 'O'Connor'

bokros (katlan)

3-3,2/2,42,6

közepes

ezüstösszür ke

♀

3-4; h.zöld különleges alakja idős (h.kék); gyér korban látványos

–– 'Pathfinder'

széles kúp

2,5-3/1,8-2 közepes

kékesszürk e

♂

–

– – 'Silver Star'

keskeny kúp

2,8-3,2/1,2közepes 1,5

ezüstszürk e, krémes

♀

6-8; h.zöld (krém-

– – 'MX'

cccxcviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

tarkázott

–– 'Skyrocket'

keskeny oszlop

7,5-8/1,61,8

ezüstösszür ke

erős

tarka)/h.kék

♀

atkára, pajzstetűre 3-4; h.zöld érzékeny, hónyomás (h.kék); igen kidönti, hasonló: 'Blue gyér Arrow', 'Wichita Blue', 'Moonglow', 'Monlight'

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Forma

magasság/s Növeked zélesség ési erély (10 évesen)

Juniperus scopulorum 'Springbank'

keskeny kúp

– – 'Tarka'

keskeny kúp 1,8-2/1-1,2 v. oszlop

4-4,2/1,21,5

– – 'Wichita Blue'

oszlop

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

2,5-2,8/1,7ezüstösszür közepes 1,9 ke

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

♂

–

ezüstösszür gyenge ke, sárgatarka

♀

5-7; h.zöld (h.kék) sárgatarka; gyér

kékes gyenge ezüstösszür ke

♂

–

hasonlít a 'Blue Heaven're, aminél keskenyebb

magyar szelekció

atkára érzékeny, hasonlít a 'Blue Arrow'-ra és a 'Skyrocket'-re

Juniperus squamata

elfekvő

0,6-1/2-2,2

erős

ezüstös (lilás)

♀

7-8; barnás/kék; kevés

– – 'Blue Star'

lapított gömbszerű

0,4-0,5/0,60,7

gyenge

ezüstös (lilás)

nv

–

– – 'Golden Flame'

elterülű, katlanszerű

1,3-1,5/1,51,7

gyenge

ezüstös, krémtarka

♀

3-4; h.kék; gyér

lombja télen sötétlilásra vált

– – 'Holger'

elterülő, katlanszerű

1,5-1,7/1,8közepes 2

ezüstös

♀

6-7; barna/kék; közepes

párás klímában tavasszal sárga hajtásvégek

–– 'Hunnetorp'

elterülő, katlanszerű

1,4-1,6/22,4

közepes

kékeszöld

nv

–

– – 'Loderi'

bokorszerű

0,8-1/0,60,9

gyenge

ezüstöszöl d (lilás)

♀

5-6; zöld/h.kék igen kevés

– – 'Meyeri'

bokros,

2-2,2/2,5-

erős

ezüstös

♀

5-6;

– – 'Blue Carpet'

cccxcix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

meszes talajra kissé érzékeny (klorotikus)

két éves lomb bebarnul

páraigényes, kétéves

IV. rész.Táblázatok

katlanszerű

– – 'Wilsonii'

barnászöld/ké lomb barnul k; nagyon kevés

2,8

ezüstöszöl d (fakóbb színű)

nv

hamvaszöl d

♀

zöld sárga hajtásvégg közepes el (bronzos)

nv

–

laza kúp vagy 1,9-2,1/1,8közepes gömbös 2,1

–

Juniperus virginiana –– 'Alsótekeres'

terülő

0,5-0,7/44,5

erős

(Barabits) terülő – – 'Aranyeső' (meredeken felálló ágak)

– – 'Blue Cloud'

terülő

– – 'Blue Surprise'

elterülő

?

8-10; gazdag kék termésdíszt h.zöld/h.kék; adó, ellapuló habitusú sok magyar szelekció

0,8-1/2,5-3 közepes

h.szürke

♀

8-10; szürkés/kék; sok

közepes

h.szürke

♀

6-8; h.zöld/h.kék; sok

?

magyar szelekció, 10 évnél fiatalabb

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5. táblázat - folytatása Méret (m) Név

Juniperus virginiana 'Burkii'

Forma

széles kúp

– – 'Canaertii' széles oszlop

– – 'Fastigiata' széles oszlop

Növeked magasság/s ési erély zélesség (10 évesen)

Lombszín Ivarjelle nyáron g (télen)

Tobozbogyóm éret (mm), Megjegyzés, hasonló faj szín és és fajta: gyakoriság

7,5-8/4-4,5

erős

h.szürke

♀

3-4; h.zöld/h.kék; hasonlít a 'Glauca'-ra sok

6-8/1,8-2

erős

sötétzöld

♀

5-6; hasonlít a J. chinensis h.zöld/h.kék; 'Spartan'ra sok

zöld

♀

5-6; h.zöld/h.kék; sok

3,8-4,3/1,7közepes 2

– – 'Glauca'

széles kúp

7-8/4-4,5

erős

h.szürke

♀

3-4; h.zöld/h.kék; hasonlít a 'Burkii'-ra sok

– – 'Globosa'

széles kúp v. gömb

0,8-1,1/11,2

gyenge

zöld

♀

3-4; h.zöld/h.kék;

cd Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

sok h.zöld sárgás közepes hajtásvégg el

– – 'Golden Spring'

elterülő

?

– – 'Grey Owl'

elterülő

1,6-2/4-5

erős

h.szürke

♀

6-8; hasonlít a J. × media h.zöld/h.kék; 'Pfitzeriana'-ra, 'Hetz'-re, sok 'Blue Cloud'-ra

szétterülő

1.5-2/3-4

erős

ezüstszürk e (szürke)

♀

5-6; szárazságtűrő; hasonló: h.zöld/h.kék; 'Pfitzeriana Glauca', sok 'Grey Owl', 'Blue Cloud'

széles oszlop

7-8/1,8-2

erős

h.szürke

♂

–

magyar szelekció

– – 'Kosteri'

elterülő

1,2-1,6/4-5

erős

zöld

♂

–

hasonló a J. × media 'Pfitzeriana'

– – 'Pendula'

laza, széles kúp

5,5-6/3,5-4

erős

(fű)zöld

♀

4-6; h.zöld/h.kék; oldalágak csüngők sok

–– 'Pseudocupres sus'

keskeny oszlop

8-10/2-2,3

erős

h.szürke

♀

4-5; kéregtetű megjelenhet, h.zöld/h.kék; kemény teleken kevés kambiumfagyás

– – 'Reptans'

elfekvő

0,2-0,3/1,51,8

gyenge

h.szürke

♀(♂)

5-6; h.zöld/h.kék; kevés

– – 'Silver Spreader'

elterülő

0,8-1,1/3,54

erős

h.szürke

♂

–

– – 'Tripartita'

elterülő

1,8-2/5-6

erős

ezüstösen zöld

♂

–

– – 'Hetz' (J. × media 'Hetzii') – – '(kék oszlopos)'

nv

–

időnként atka károsítja

Rövidítések: a lombszín és termésméret oszlopokban h.= hamvas, az ivarjelleg oszlopban nv=(még) nem hoz virágot

5.1. Az egymáshoz igen hasonló Juniperus fajták megkülönböztető bélyegei Juniperus chinensis Juniperus chinensis 'Belvedere', J. chinensis 'Echiniformis' Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta gömb alakú, tűlevelű. Különbségek: A 'Belvedere' idősebb korban széles kúp alakú, erősebb növekedésű, tobozbogyót hoz. Az 'Echiniformis' nagyon gyenge növekedésű, lapított gömb alakú és csak tűleveles hajtásai vannak, tobozbogyót ne mhoz. Juniperus chinensis 'Blue Point', J. chinensis 'Stricta' Közös tulajdonság: Fiatalon mindkét fajta kúp alakú, puha árlevelű. cdi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Különbségek: A 'Stricta' idősebb korban pikkelyleveles hajtású, keskenyebb, szabályos alakú. Juniperus chinensis 'Spartan', J. virginiana 'Canaertii' Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak. Különbségek: A 'Spartan' ágrendszere meredeken feltörő és zártabb. A 'Canaertii' ágrendszere széthajló, lazább szerkezetű. Juniperus communis Juniperus communis 'Arnold', J. communis 'Sentinel' Közös tulajdonság: Keskeny oszlop alakúak, hasonló méretűek és ezüstös zöld lombúak. Különbségek: Az 'Arnold' talán kissé szélesebb. Juniperus communis 'Bakony', J. communis 'Hibernica', J. communis 'Suecica' Közös tulajdonság: Oszlop alakúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak. Különbségek: A 'Bakony' a 'Hibernica'-nál szürkébb lombszínű, szúrós tűlevelű, és magasabb; a 'Suecica'-nál erősebb növekedésű és keskenyebb oszlop alakú (ivarjellege ?). A 'Hibernica' a 'Bakony'-nál puhább és zöldebb tűlevelű, a 'Suecica'-nál puhább zöldebb tűlevelű és keskeny koronájú, felálló hajtásvégű. A 'Suecica' mindkettőnél szélesebb növekedésű, vezérhajtásai bókolóak, tobozbogyót hoz. Juniperus communis 'Gold Cone', J. communis 'Suecica Aurea' Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, nem teremnek(?). Különbségek: A 'Gold Cone' keskenyebb habitusú, színe zöldesebb árnyalatú, erősebb növekedésű. A 'Suecica Aurea'-t az erős nyári napsugárzás károsítja, a 'Gold Cone'-nál gyengébb növekedésű, élénkebb sárga. Juniperus communis 'Horstmann', J. rigida Közös tulajdonság: Szabálytalan, csüngő korona, laza ágrendszer. Különbségek: A 'Horstmann' levélfelszíne szürkébb, nem barázdált. Juniperus communis 'Repanda', J. communis 'Hornibrookii', J. communis var. saxatilis Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak és ezüstöszöld lombúak, tobozbogyót nem hoznak. Különbségek: A 'Repanda' tűi puhábbak, nem szúrósak. A Juniperus communis var. saxatilis a 'Hornibrookii'nál, és a 'Repanda'-nál merevebb, vaskosabb, erősebb, ezüstösebb levelű. A 'Hornibrookii' tűi zöldebbek, szúrós végűek, mindkettőnél alacsonyabb. Juniperus horizontalis Juniperus horizontalis 'Bar Harbor', J. horizontalis 'Wiltonii' (az USA-ban néha 'Blue Rug'), J. horizontalis 'Douglasii' Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek és hasonló méretűek, kékeszöld lombúak. Különbségek: A 'Bar Harbor' a 'Wiltonii'-nál több tobozbogyót hoz és lombja zöldebb árnyalatú, 'Douglasii'-nál zöldebb árnyalatú. A 'Douglasii' szürkébb, kevés tobozbogyójú, gyengébb növekedésű. (Dirr szerint több klón azonos néven, sok juvenilis levéllel.) A 'Wiltonii' a 'Bar Harbor'-nál ezüstösebb, erősebb növésű, kevesebb termésű, a 'Douglasii'-nál zöldebb, erősebb növésű, több termésű, néha 'Glauca' néven forgalmazzák. Juniperus horizontalis 'Blue Acres', J. horizontalis 'Blue Chip' Közös tulajdonság: Elterülő és gyenge növekedésűek, kékeszöld lombúak, árlevelűek, nem teremnek.

cdii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Különbségek: A 'Blue Acres' laposan terül, télen erősen lilul. A 'Blue Chip' boltozatosan terül, télen kevésbé lilul. Juniperus horizontalis 'Emerald Spreader', J. horizontalis 'Prince of Wales' Közös tulajdonság: Elfekvő habitusúak, hasonló méretűek és gyenge növekedési erélyűek. Különbségek: Az 'Emerald Spreader' a 'Prince of Wales'-nél szabálytalanabb formájú, alacsonyabb, több ♂ virágzatú, igényesebb. A 'Prince of Wales' szabályosabb formájú, gyengébb növekedésű, kevés ♂ virágzatú, juvenilis lomb. Juniperus horizontalis 'Plumosa', J. horizontalis 'Winter Blue' Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, azonos méretűek és nyáron ezüstszürke, télen lilás lombszínűek ♂. Különbségek: A 'Winter Blue' szebb téli lombú; liláskék, a barnáslila'Plumosa'-hoz képest. Juniperus horizontalis 'Glauca', J. horizontalis 'Jade River', J. horizontalis 'Wiltonii' Közös tulajdonság: Elfekvő növekedésűek, hasonló méretűek és ezüstszürke lombszínűek. Különbségek: A 'Glauca' a 'Jade River'-rel ellentétben ♀, a 'Wiltonii'-nál (talán) nagyobb tobozbogyójú. A 'Jade River' a 'Glauca'-hoz képest télen lilás, ♂. A 'Wiltonii' ♀ nyáron ezüstöskékes, télen lilás árnyalatú. Juniperus × media Juniperus × media 'Dierks' ('Dierks Gold'), J. × media 'Pfitzeriana Aurea', J. × media 'Favorit' Közös tulajdonság: Elterülő, laza habitusúak, sárga lombúak. Különbségek: A 'Dierks' a 'Pfitzeriana Aurea'-hoz képest szinte vízszintes, merev vázágú, gyengébb növekedésű, télen élénkebb sárga színű. A 'Pfitzeriana Aurea' fiatalon hasonlít a 'Dierks'-re, 'Favorit'-ra, de bókoló hajtású, erősebb növekedésű, fakóbb, barnás téli színű, ♂. A 'Favorit' a 'Pfitzeriana Aurea'-nál meredekebben felálló vázágú, sárgább lombszínű télen is, ♀. Juniperus × media 'Gold Coast', J. × media 'Old Gold', J. × media 'Mordigan Aurea', J. × media 'Saybrook Gold' Közös tulajdonság: Elterülő, tömött habitusúak, egyforma méretűek és aranysárga lombúak, középerős növésűek, ♂. Különbségek: A 'Gold Coast' az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga színű télen is, a 'Mordigan Aurea'-nál szabályosabb alakú. Az 'Old Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál is kevésbé élénksárga színű, télen lényegesen fakóbb, viszont a napégésre nem kényes. A 'Mordigan Aurea' a 'Gold Coast'-nál kevésbé szabályos; az 'Old Gold'-nál élénkebb sárga télen is; 'Saybrook Gold'nál kevésbé intenzív sárga színű, napégésre kissé érzékeny. A 'Saybrook Gold' a 'Mordigan Aurea'-nál és a 'Gold Coast'-nál gyengébb növekedésű, és a legsárgább lombozatú. Juniperus × media 'Mathot', Juniperus × media 'Pfitzeriana Compacta' Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, azonos méretűek és szürkészöld lombszínűek, ♂. Különbségek: A 'Mathot' szárazságtűrő, a 'Pfitzeriana Compacta'-nál szúrósabb lombozatú, kevesebb porzós tobozkájú. A 'Pfitzeriana Compacta'-hoz képest a 'Mathot' sok porzós tobozú, kevésbé szúrós. J. × media 'Pfitzeriana', Juniperus virginiana 'Koster' Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂. Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával. Juniperus × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana, 'Hetz', J. virginiana 'Grey Owl', J. virginiana 'Blue Cloud' Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek, erős növésűek és szürke lombszínűek.

cdiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Különbségek: A 'Pfitzeriana Glauca' a J. virginiana, 'Hetz'-nél vastagabb hajtású és ♂ atkára érzékeny, a J. virginiana 'Grey Owl' és a J. virginiana 'Blue Cloud' pedig vele ellentétben ♀, atkára nem érzékeny. A J. virginiana 'Hetz' a J. chinensis 'Pfitzeriana Glauca'-nál finomabb hajtású, ♀, atkára nem érzékeny; a J. virginiana 'Grey Owl'-nál és a J. virginiana 'Blue Cloud'-nál valamivel magasabb növésű. Juniperus × media 'Winter Surprise' J. × media 'Blue and Gold' Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, fagyra kényesek és tarka lombozatúak. Különbségek: A 'Blue and Gold' középerős növésű, ♀. A 'Winter Surprise' a gyengébb növésű (♂?). Juniperus × media 'Goldkissen' J. × media 'Gold Star' Közös tulajdonság: Elterülő formájúak, hasonló méretűek és sárga lombszínűek, viszonylag sok árszerű levéllel, nem teremnek, napfényre kényesek. Különbségek: A 'Gold Star' a 'Goldkissen'-nél kevésbé szúrós lombú, élénkebb sárga színű. Juniperus sabina Juniperus sabina 'Arcadia', Juniperus sabina 'Skandia', Juniperus sabina 'Rockery Gem' Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és hasonló méretűek, világos, ill. szürkészöld lombúak. Különbségek: Az 'Arcadia' a 'Skandia'-hoz képest ♀ és sötétebb zöld, a J. sabina 'Rockery Gem'-nél világosabb zöld. A 'Skandia' a 'Arcadia'-hoz képest ♂, J. sabina 'Rockery Gem'-hez képest világosabb zöld színű és ♂. A 'Rockery Gem' az 'Arcadia'-hoz és az 'Scandia'-hoz képest szürkés színű, ivari jellege kérdéses, atkára kissé kényes. Juniperus sabina 'Broadmoor', J. sabina 'Buffalo', J. sabina 'Tam No Blight', J. sabina 'Tamariscifolia', J. sabina 'Tiszakürt' Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és szürkészöld lombszínűek. Különbségek: A 'Broadmoor' a 'Tamariscifolia'-nál laposabb. A 'Buffalo' a 'Tamariscifolia'-hoz képest laposabb és ♀. A 'Tam No Blight' a 'Tamariscifolia'-nál betegségellenállóbb. A 'Tiszakürt' a 'Tamariscifolia'-nál lazább lombozatú. Juniperus sabina 'Szőke Tisza', J. sabina 'Variegata', J. sabina 'Karaca Variegata' Közös tulajdonság: Elterülő növekedésűek és sárgatarka lombozatúak. Különbségek: A 'Szőke Tisza' a 'Variegata'-nál kevésbé felemelkedő formájú, szürkés színű, ivari jellege kérdéses. A 'Variegata' a 'Szőke Tisza'-nál zöldebb, felemelkedő forma, nőnemű. Juniperus scopulorum Juniperus scopulorum: Hasonlít a J. virginianara, amihez képest lombja szürkébb, termése két év alatt érik meg, lombja szürke vagy kékeszöld Juniperus scopulorum 'Blue Arrow' (?), 'Skyrocket' (♀), 'Wichita Blue' (♂), 'Moonglow' (♀), 'Moonlight' (♀) Közös tulajdonság: Keskeny oszlopos termet, ezüstszürke vagy kékesszürke lomb, mereven felálló, tömött ágrendszer. Különbségek: A 'Blue Arrow' (nálunk még nem hozott virágot) a 'Skyrocket'-nél kékesebb, a 'Wichita Blue'-hoz képest pikkelyei nyúltabbak, keskenyebbek. A 'Skyrocket' a 'Blue Arrow'-nál és a 'Wichita Blue'-nál ezüstösebb lombszínű, a 'Moongow'-nál karcsúbb oszlop alakú. A 'Wichita Blue' a 'Blue Arrow'-nál ezüstösebb, a 'Skyrocket'-nél kékesebb és ♂. A 'Moonglow' valószínűleg azonos a 'Moonlight'-tal, mindkettő a 'Skyrocket'-hez hasonló, de szélesebb és ♀. Az atkával és idős korban a pajzstetűvel szemben (egyelőre) legérzékenyebbek a tobozbogyót nem hozó 'Blue Arrow', 'Skyrocket' és 'Wichita Blue' fajták, míg a tobozbogyót hozó 'Moonglow' és 'Moonlight' fajták viszonylag ellenállóak.

cdiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Juniperus scopulorum 'Blue Heaven', J. scopulorum 'Springbank' Közös tulajdonság: Széles oszlopos vagy keskeny kúpos termet, ezüstszürke lomb, az előző csoporthoz képest lazább (szétállóbb) ágrendszer, határozott központi sudárral. Különbségek: A 'Blue Heaven' szélesebb koronájú, ♀ a 'Springbank' keskenyebb, ♂. Juniperus virginiana Juniperus virginiana: Hasonlít a J. scopulorumra, de tobozbogyója egy év alatt érik, lombja általában zöld. Juniperus virginiana 'Burkii', J. virginiana 'Glauca' Közös tulajdonság: Kúpos termet, hamvasszürke lomb, ♀. Különbségek: A 'Burkii' tömöttebb, de torzabb, a 'Glauca' lazább kúp alakú. Juniperus virginiana 'Canaertii', J. chinensis 'Spartan' Közös tulajdonság: Oszlop alakúak, sötétzöld lombúak. Különbségek: A 'Spartan' nem terem. Juniperus virginiana 'Koster', J. × media 'Pfitzeriana' Közös tulajdonság: Terülő habitus, gyors növekedés, zöld lombszín, ♂. Különbségek: A 'Koster' a 'Pfitzeriana'-hoz képest alacsonyabb növésű, idős korban is lapos koronával. Juniperus virginiana 'Hetz' (J. chinensis 'Hetzii'), J. × media 'Pfitzeriana Glauca', J. virginiana 'Blue Cloud' Közös tulajdonság, különbségek: Lásd a J. × media 'Pfitzeriana Glauca'-nál

6. A fontosabb Thuja fajok és fajták (6. táblázat) 6. táblázat - Méret Név

Forma

(‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség

Növekedési erély

Lombszín nyáron (télen)

Tobozméret (mm) gyakoriság

Megjegyzés, hasonló faj és fajta

Thuja occidentalis

– – 'Alba'

laza kúp

4,3-4,8/2,12,5

zöld, kis mértékben világossárga közepes v. tarkázott erős

11-12 közepes

(fakóbb színű) zöld –– keskeny 'Asplenifoli kúp a'

2,7-2,8/1,51,7

közepes, gyenge

(fakózöld) bronzos hajtásvégek

8-9 közepes

cdv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

a hajtások, ágacskák csavarodottak, laza ágrendszer. hasonlók: 'Spiralis', 'Leptoclada'

IV. rész.Táblázatok

– – 'Aurea'

széles laza kúp

élénksárga 3,5-4,0/1,72,0

közepes

–– 'Barabits Gold'

kúp

4,0-4,5/1,41,5

közepes

–– 'Bodmeri'

széles kúp

3,5-3,8/2,52,8

közepes

–– 'Brabant'

kúp

5,5-6,0/2,32,6

erős

(fakóbb sárga)

sárga (mélysárga)

10-11 közepes (sok)

10-12 közepes

zöld

10-11

(barnás zöld)

sok

fényes zöld

15-16

(fakóbb zöld)

közepes

zöld –– 'Buchanani'

széles oszlop

6,5-7,0/1,92,2

erős

(fakóbb, kissé sötétebb zöld)

7-8 sok

napégésre nem v. kissé érzékeny; hasonlók: 'Europa Gold', 'Sunkist', 'Yellow Ribbon', 'Semperaurea' felkopaszodó (laza ágrendszer)

hasonlók: 'Columna', 'Fastigiata', 'Holmstrup', 'Pyramidalis Compacta', 'Rosenthalii' hónyomás károsíthatja, hasonlók:

–– 'Columna'

keskeny oszlop

6,5-7,5/1,01,3

lapított, – – 'Danica' tömött gömb

05,-0,6/0,80,9

–– 'Dergoot's Spire'

1,7-1,9/0,30,4

keskeny oszlop

–– terebélye 2,4-2,7/1,7'Ellwangeri s bokor 2,0 a na'

–– 'Ellwangeri ana Aurea'

terebélye s bokor (széles kúp)

erős

gyenge

zöld

10-11

(sötétzöld)

közepes

zöld (bronzos, fakó sötétzöld) zöld

gyenge

(sötétzöld) zöld

közepes

(bronzos fakózöld) zöldes-sárga

2,5-2,8/1,92,3

közepes

(bronzos fakósárga)

'Fastigiata', 'Buchanani', 'Holmstrup ', 'Pyramidalis Compacta', 'Rosenthalii'

hasonlók: 'Kobold', 'Tiny Tim', 'Szeged'

a hajtások, ágacskák kanalasan csavarodottak; (igen-) kevés hasonlók: 'Henezia' 9-10

közepes

finom, részben juvenilis lomb, hónyomás károsítja

7-8

hónyomás károsítja;

sok

hasonlók: 'Rheingold'

7-8

cdvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

–– 'Ericoides'

terebélye s bokor (széles kúp)

2,3-2,6/2,02,5

közepes

szürkézöld (lilás barna)

nincs

juvenilis alak, hónyomás károsítja; hasonlók: 'Juniperoides' (Barabits)

6. táblázat - folytatása Méret Név

Forma

(‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség

Növekedési erély

Lombszín nyáron (télen)

Tobozméret (mm) gyakoriság

/zöldes-/ sárga Thuja occidentali s 'Europe Gold'

keskeny kúp

4,8-5,4/1,51,8

közepes (erős)

(fakóbb színű)

10-11 közepes

kénsárga részekkel

–– 'Fastigiata'

oszlop

–– 'Frieslandia'

széles kúp

7,5-8,0/1,82,2

erős

zöld

11-12

(sötétzöld)

sok

mélyzöld 3,8-4,5/3,13,4

erős

(haragoszöld )

lapított gömb

1,1-1,3/1,61,8

közepes, gyenge

(fakózöld), bronzos hajtásvégek

– – 'Golden Globe'

–– 'Henezia'

gömb

1,6-1,8/1,72,0

gömb

1,4-1,6/1,31,5

gyenge

1,6-1,8/0,30,4

gyors

keskeny oszlop

közepes

9-10 közepes

9-10

(kissé fakóbb), bronzos hajtásvégek

kevés

élénk sárgászöld

10-11

(fakóbb szín)

hasonlók: 'Columna', 'Buchanani'', 'Holmstrup', 'Pyramidalis Compacta', 'Rosenthalii'

sok

zöld –– 'Globosa'

napégésre kissé érzékeny; hasonlók: 'Barabits Gold', 'Sunkist', 'Yellow Ribbon', 'Semperaurea'

11-12

zöld –– 'Froebelii'

Megjegyzés, hasonló faj és fajta

hónyomás károsíthatja. hasonlók: 'Globosa', 'Little Champion', 'Woodwardii' hónyomás károsíthatja; hasonlók: 'Froebelii', 'Little Champion', 'Woodwardii'

kevés

zöld

9-10

(sötétzöld)

kevés

cdvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

a hajtások, ágacskák kanalasan csavarodottak;

IV. rész.Táblázatok

hasonlók: 'Degroot’s Spire' –– 'Hoersholm iensis'

–– 'Holmstrup'

–– 'Holmstrup Yellow'

széles kúp v. bokor

oszlop

1,7-2,0/1,61,8

3,0-3,5/1,01,3

gyenge

közepes

zöld

8-9

(fakózöld)

kevés

zöld

13-15

(sötétzöld)

sok

élénksárga kúp

2,5-2,8/1,71,9

tojás

2,5-3,0/3,03,5

gömb

0,4-0,5/0,50,6

gyenge

(fakóbb bronzos sárga) világoszöld

– – 'Hoveyi'

–– 'Kobold'

ellenálló; hajtásai kissé kanalasodók; hasonlók: 'Buchanaii', 'Fastigiata', 'Columna', 'Rosenthalii'

közepes

(bronzos fakózöld) zöld

–– keskeny 'Leptoclada' kúp

2,0-2,3/1,41,6

– – 'Little Champion'

2,0-2,3/2,12,3

gömb

gyenge

közepes

erős

10-11 kevés

9-10 közepes

9-10

(fakó sötétzöld)

kevés

zöld

8-9

(sötétzöld)

közepes

laza ágrendszer

hónyomásra érzékeny

hasonlók: 'Danica', 'Tiny Tim', 'Szeged'

a hajtások, ágacskák csavarodottak, laza ágrendszer; hasonlók: 'Asplenifolia', 'Spiralis'

hónyomásra kevésbé érzékeny; hasonlók: 'Woodwardii', (fakóbb szín) közepes (sok) 'Froebelii', 'Globosa' zöld

9-10

6. táblázat - folytatása Méret (‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség

Növekedési erély

4,2-4,6/1,61,8

közepes

–– szabályo 5,0-6,0/0,5'Malonyana' s, karcsú 0,8

fiatalon erős

Név

Forma

kúp Thuja occidentalis (laza ágrend'Lori' szer)

Lombszín nyáron (télen)

Tobozméret (mm) gyakoriság

világoszöld

8-9

(zöld)

kevés

világoszöld (zöld)

sok

cdviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés, hasonló faj és fajta

hajtásai kanalasan behajlók;

IV. rész.Táblázatok

hasonló:'Smaragd'

oszlop –– 'Nekrológ'

hasonló: 'Pendula'

(Barabits)

–– 1,7-2,0/0,8'Ohlendorffi laza tojás 1,1 i'

gyenge

–– 'Pendula'

közepes

csüngő

–– keskeny 'Pyramidali kúp s Compacta'

0,8-1,5/0,71,2

5,0-5,5/0,81,0

hosszú, fonalas hajtások és ágacskák, hónyomásra nem érzékeny; hasonlók: 'Filiformis'

zöld

közepes

(barnás zöld)

zöld

8-10

(fakóbb szín)

sok

zöld

10-11

(fakózöld)

kevés

zöldes-sárga –– 'Rheingold'

bokor

2,4-2,7/2,52,8

közepes

(fakóbb sárga)

7-8 kevés

barnul

–– 'Rosenthalii'

–– 'Semperaur ea'

–– 'Smaragd'

oszlop

3,4-3,7/0,70,9

közepes

zöld

8-9

(fakóbb szín)

sok

3,4-3,7/1,71,9

közepes

(fakóbb szín) kissé barnul

6,5-7,0/1,6(keskeny 1,8 kúp)

erős

(mélyzöld) fényeszöld

sok

6-8 kevés

zöld

kúp – – 'Spiralis' (széles oszlop)

9-10

zöld

oszlop

5,5-6,0/2,42,8

közepes

(sötétzöld) kissé barnul

ellenálló; hasonlók: 'Buchanani' 'Columna', 'Fastigiata', 'Pyramidalis Compact a', 'Rosenthalii' részben vagy teljesen juvenilis lomb, hónyomás károsítja; hasonlók: 'Ellwangeriana Aurea' hasonlók: 'Buchananii', 'Columna', 'Holmstrup', 'Fastigiata', ’Pyramidalis Compacta' napégésre érzékeny;

zöldes-sárga kúp

hasonló: 'Nekrolog' (Barabits)

8-9 sok

cdix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hasonlók: 'Europa Gold', 'Barabits Gold', 'Sunkist', 'Yellow Ribbon' jellegzetes a télen is fényeszöld, lombszín, és a finom lombszerkezet, mely a többi oszlopos fajtától egyértelműen elkülöníti a hajtások, ágacskák csavarodottak; hasonlók: 'Asplenifolia', 'Leptoclada'

IV. rész.Táblázatok

–– 'Stolwijk'

széles kúp

2,8-3,2/2,32,5

közepes, (gyenge)

fényes zöld, sárga spriccelt

12-13 sok

(fakóbb szín)

keskeny – – 'Sunkist' kúp

3,3-3,6/1,21,5

közepes

zöldes élénksárga

9-10

(fakóbb szín)

sok

napégésre hajlamos; hasonlók: 'Gold Perle', 'Compacta Elegans'

hasonlók: 'Barabits Gold', 'Europe Gold', 'Semperaurea', 'Yellow Ribbon'

6. táblázat - folytatása Méret Név

Thuja occidentali s 'Szeged'

(‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség

Növekedési erély

Lombszín nyáron (télen)

gömb

0,7-0,8/0,9-1

közepes

(fakó zöld)

oszlop

2,3-2,5/0,60,8

közepes

Forma

– – 'Szőlősi klón' ('Malonyan a Aurea') – – 'Tiny Tim'

gömb

0,5-0,6/0,60,7

gyenge

–– 'Wagneri'

tojásdad

5,3-5,8/2,32,6

közepes

–– 'Wareana'

széles kúp vagy henger 3,4-3,7/2,62,9 (tojásdad )

közepes

széles 3,5-3,8/2,4kúp vagy 2,6 henger

erős

–– 'Wareana Lutescens'

–– 'Woodward ii'

gömb

– – 'Yellow keskeny

Tobozméret (mm) gyakoriság

10-12 közepes

élénksárga

10-11

(melegsárga)

sok

zöld

9-10

(barnászöld)

(igen) kevés

zöld

9-10

(sötétzöld)

igen kevés

Megjegyzés, hasonló faj és fajta

ellenálló

napégésre érzékeny

hasonlók: 'Danica', 'Kobold', 'Szeged'

hónyomásra érzékeny

zöld (fakóbb szín) kissé barnul

1,7-1,9/1,82,1

közepes

3,5-4,0/1,3-

közepes

9-10

ellenálló

sok

krémsárga

9-10

(fakóbb szín)

közepes

zöld

8-9

(fakóbb szín)

közepes

/zöldes/sárga

8-9

cdx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

ellenálló

hónyomásra érzékenyebb; hasonlók: 'Little Champion', 'Froebelii', 'Globosa' napégésre kissé

IV. rész.Táblázatok

kúp

Ribbon'

1,5

(fakóbb szín)

(v. oszlop)

sok

barnás sárga

érzékeny; hasonlók: 'Barabits Gold', 'Europa Gold', 'Sunkist'

Thuja orientalis

– – 'Aurea'

– – 'Aurea Nana'

–– 'Balaton'

széles kúp v. tojásdad

3-4/2-3

tojásdad

1,4-1,5/0,60,7

laza tojás

0,8-1,2/0,71,0

közepes

zöldessárga (bornzos)

14-16

zöldessárga

14-15

(bronzos)

kevés

zöld

15-16

(zöldesbarna)

csak 1-2 db

zöldessárga

15-16

(bronzos)

igen kevés

gyenge

gyenge

–– 'Berkmanni tojásdad i'

1,5-1,6/0,70,8

–– 'Blijdenstei n'

tojásdad

0,8-1,0/0,50,6

gyenge

– – 'Cedar Lodge'

keskeny oszlop

2,2-2,5/0,70,9

gyenge

–– tojásdad 'Elegantissi (v. kúp) ma'

3,2-3,5/1,82,1

közepes

–– 'Filiformis Erecta'

zömök kúp

0,8-1,2/0,50,6

gyenge

– – 'Golden Surprise'

széles kúp

1,2-1,5/0,81,0

gyenge (közepes)

gyenge

világoszöld

széles kúp (v. bokor)

1,9-2,2/1,51,8

12-13

(bronzoszöld )

igen kevés

zöld

16-18

(fakóbb szín)

kevés

zöldessárga

15-16

(bronzos)

sok

zöldessárga (bronzos) zöldes élénksárga (bronzos)

–– 'Juniperoide s'

sok

fagyérzékeny; hasonlók: 'Berkmannii' fonalas hajtások és ágacskák; hasonlók: 'Filiformis', ill. Thujaoccidentalis 'Ohlendirfii' kevésbé fagyérzékeny; hasonlók: 'Aurea Nana'

hasonlók: 'Sieboldii'

hasonlók: 'Balaton'

15-17 közepes

zöld gyenge

sárgalombú magoncok gyűjtőneve

nincs (lila)

hónyomásra kissé érzékeny; hasonlók: 'Meldensis', 'Rosedalis', 'Sanderi'

6. táblázat - folytatása Név

Forma

Méret

Növekedési

Lombszín

Tobozméret

cdxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés, hasonló

IV. rész.Táblázatok

(‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség Thuja orientalis 'Magnifica'

–– 'Meldensis'

kúp

tojásdad

2,6-2,9/1,61,8

erély

közepes

0,9-1,1/0,50,6

gyenge

3-3,5/2

közepes

–– 'Pyramidali s Aurea'

kúp

4,5-5,0/2,12,4

erős

1,4-1,5/0,70,8

(bokor)

–– 'Sanderii'

–– 'Semperaur ea'

–– 'Sieboldii'

zömök kúp

széles kúp (v. tojásdad)

zöldessárga

13-14

(bronzos)

kevés erősen fagyérzékeny, hónyomásra érzékeny; hasonlók: 'Juniperoides', 'Rosedalis', 'Sanderi'

zöldessárga (bronzos) zöldessárga

19-21

(ó-arany)

közepes

nincs

fagyérzékeny, hónyomásra kissé érzékeny; hasonlók: 'Juniperoides', 'Meldensis', 'Sanderi'

kékes zöld (vöröses lila)

nincs

hasonlók: 'Juniperiodes', 'Rosedalis', 'Meldensis'

zöldessárga

12-14

(bronzos)

sok

sárga → zöld gyenge

0,8-1,0/0,50,6

gyenge

6,5-7,0/3,54,0

erős

(zöldesbarna)

zöld

tömött tojásdad vagy gömb

3,2-3,5/1,61,8

kúp

7,0-8,0/3,43,8

kúp

7,0-8,0/3,43,8

közepes

faj és fajta

gyakoriság

(barna)

kúp

–– 'Rosedalis'

(mm)

zöld

– – 'Nusi'

zömök kúp

nyáron (télen)

(fakóbb szín)

12-13 közepes

hónyomásra kissé érzékeny

hónyomásra kissé érzékeny; hasonlók: 'Blijdenstein'

bronzos

Thuja plicata

–– 'Atrovirens'

– – 'Aurea'

fényes zöld erős

erős

12-14

(sötét fényes zöld)

kevés

sárgás mattzöld

12-14

(mattzöld)

kevés

cdxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

igényes

régi, télálló fajta

IV. rész.Táblázatok

–– 'Compacta Elegans'

széles kúp

3,2-3,5/2,83,1

közepes

fényes zöld sárga spriccelt

12-13 kevés

hasonlók: 'Stoljwijk', 'Gold Perle'

(fakóbb) fényes zöld

– – 'Dura'

–– 'Elegantissi ma'

–– 'Euchlora'

kúp

széles kúp

3,8-4,1/2,12,3

közepes

2,1-2,3/2,02,2

gyenge

(bokor)

(sötét fényes zöld) bronzos sárgászöld, fényes (fakóbb) fényes világoszöld

kúp

4,8-5,3/2,22,4

erős

(fakóbb szín)

10-11 kevés

hasonlók: 'Euchlora', 'Gelderland'

15-17 közepes

15-16 sok

hasonlók: 'Dura', 'Gelderland'

bronzos –– 'Excelsa' –– 'Gelderland'

– – 'Gold Perle'

keskeny kúp

2,5-2,8/1,51,7

széles kúp

2,5-2,8/2,02,2

kúp

1,7-2,0/1,21,4

fényes zöld

9-10

(fakóbb)

sok

közepes

fényes zöld

12-13

(gyenge)

(barnás)

közepes

12-13

gyenge

fényes zöld, sárgán spriccelt

gyenge

kevés

teljesen télálló

hasonlók: 'Euchlora', 'Dura'

hasonlók: 'Stolwijk'

(fakóbb)

– – 'Gracilis Aurea'

kúp

1,3-1,5/0,91,0

gyenge

krémsárga/zö ld/ (fakóbb)

10-11 kevés

6. táblázat - folytatása Méret Név

Thuja plicata 'Stoneham Gold'

Forma

kúp

(‹m› 10 évesen) magasság/ szélesség

1,1-1,3/0,40,5

Növekedési erély

Lombszín nyáron (télen)

Tobozméret Megjegyzés, hasonló (mm) faj és fajta gyakoriság

zöldessárga gyenge (bronzos)

cdxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

–– 'Zebrina'

– – 'Zebrina Extra Gold'

széles kúp

7,0-8,0/3,43,8

kúp

2,1-2,5/1,61,8

erős

gyenge

fényes zöld, sárga csíkos (sötétebb színű)

12-14 kevés

fénylő zöld élénksárgacsíkos (fakóbb)

hasonlók: 'Zebrina Extra Gold'

napégésre érzékeny; hasonlók: 'Zebrina'

6.1. Az egymáshoz igen hasonló Thuja fajták megkülönböztető bélyegei Thuja occidentalis Thuja occidentalis 'Asplenifolia', Thuja occidentalis 'Leptoclada', Thuja occidentalis 'Spiralis' Közös tulajdonság: Kúp forma, valamint csavarodott hajtások, ágacskák Különbségek: Az 'Asplenifolia' a 'Spiralis'-nál alacsonyabb, gyengébb növekedésű és finomabb a hajtásszerkezete, a 'Leptoclada'-nál lazább ágrendszerű, hajtásai kevésbé csavarodottak és kissé gyengébb növekedésű. A 'Spiralis' mindkettőnél erősebb növekedésű, nagyobb termetű, hajtásai kisebb mértékben csavarodottak Thuja occidentalis 'Dergoot’s Spire', Thuja occidentalis 'Henezia' Közös tulajdonság: Keskeny oszlopforma, kanalasan csavarodott hajtások Különbségek: A 'Henezia' kompaktabb, kissé sűrűbb lombozatú, ellenállóbb. Thuja occidentalis 'Barabits Gold', Thuja occidentalis 'Europa Gold', Thuja occidentalis 'Sunkist', Thuja occidentalis 'Yellow Ribbon', Thuja occidentalis 'Semperaurea' Közös tulajdonság: Kúp vagy keskeny kúp forma, sárga lombszín Különbségek: A 'Semperaurea' mindegyiknél lazább ágrendszerű, kevésbé tetszetős. A 'Sunkist' mindegyiknél gyengébb növekedésű, lombozata zöldes élénksárga és finom szerkezetű. A 'Barabits Gold' az 'Europa Gold'-hoz nagyon hasonló, de annál kissé erősebb sárga színű, s ez a többi sárga fajtától is megkülönbözteti. A 'Yellow Ribbon' hajtásának belső pikkelylevelei jellegzetesen sárga élűek, mely a többi fajtánál hiányzik vagy nem ennyire feltűnő. Lombja a 'Barabits Gold' és az 'Europa Gold' lombozatánál kevésbé sárgább, azoknál karcsúbb. A 'Sunkist'-nál sárgább színű, erősebb növekedésű. Thuja occidentalis 'Buchanani', Thuja occidentalis 'Columna', Thuja occidentalis 'Fastigiata', Thuja occidentalis 'Holmstrup', Thuja occidentalis 'Pyramidalis Compacta', Thuja occidentalis 'Rosenthalii', Thuja occidentalis 'Malonyana', Thuja occidentalis 'Smaragd' Közös tulajdonság: Keskeny kúp illetve oszlop forma Különbségek: A 'Buchanani' a többihez képest halványabb zöld színű (télen is). A 'Columna' a 'Fastigiata'-hoz nagyon hasonló, de annál keskenyebb (egy sudarú), és a tobozkák mennyisége sem annyira feltűnő. A 'Pyramidalis Compacta'-nál nagyobb termetű és szélesebb is. A 'Buchanani', 'Holmstrup', 'Rosenthalii' fajtáktól finomabb lombszerkezete egyértelműen elkülöníti. A 'Holmstrup' zömök, kissé kanalasodó hajtásai jellegzetesek, mely a többi oszlopos formától jól elkülönítik. Leginkább a 'Buchanani' téveszthető össze vele, de annál keskenyebb forma, tobozkái viszont nagyobbak. A 'Rosenthalii' már fiatalon is feltűnően sok tobozkát hoz, s e jellegzetessége mindegyik hasonló ’oszlop’-tól jól megkülönbözteti. A 'Holmstrup' és 'Buchanani' fajták cdxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

idősebb korukban hoznak sok tobozkát, de azok robosztusabb megjelenésükkel elkülöníthetők a nyúlánkabb 'Rosenthalii'-tól A 'Smaragd'-ot jellegzetes fényeszöld, télen is maradó lombszíne és finom lombszerkezete minden oszlopos formától kétséget kizáróan megkülönbözteti. Thuja occidentalis 'Danica', Thuja occidentalis 'Kobold', Thuja occidentalis 'Szeged', Thuja occidentalis 'Tiny Tim' Közös tulajdonság: Kismérető gömb Különbségek: A 'Danica' robusztus, sűrű, tobozmentes hajtásai, idős korában ellapuló gömbformája miatt a többi hasonló fajtával nem keverhető össze. A 'Kobold' lombozata a 'Tiny Tim'-énél durvább, tobozkái nagyobb számúak. A 'Szeged'-nél kisebb termetű, kevesebb tobozkái is kisebbek. Thuja occidentalis 'Froebelii', Thuja occidentalis 'Globosa', Thuja occidentalis 'Little Champion', Thuja occidentalis 'Woodwardii' Közös tulajdonság: Nagyméretű gömb Különbségek: A 'Froebelii' idősebb korában ellapuló formájával, kisebb termetével és több tobozkájával a 'Globosa'-tól, a durvább lombozatával, jelentősen kisebb magasságával különbözik a 'Little Champion' és 'Woodwardii' fajtáktól. A 'Globosa' mind a 'Little Champion'-nál, mind a 'Woodwardii'-nál alacsonyabb, növekedési üteme kisebb, lombozata viszont kissé durvább azokénál. Idős korára a 'Little Champion' kissé nyúltabb alakú és nagyobb termetű, mint a szabályosabb 'Woodwardii', de fiatalon a két fajta szinte megkülönbözhetetlen a egymástól. Thuja occidentalis 'Ellwangeriana Aurea', Thuja occidentalis 'Rheingold' Közös tulajdonság: Hasonló méretű bokorforma és sárgás lombszín Különbségek: A két fajta közül az 'Ellwangeriana Aurea' több tobozkát hoz, a 'Rheingold' viszont idősebb korában is több juvenilis hajtást fejleszt. Thuja occidentalis 'Stolvijk', Thuja plicata 'Gold Perle', Thuja plicata 'Compacta Elegans'. Közös tulajdonság: Kúp illetve széles kúpforma, sárgán spriccelt hajtások. Különbségek: A 'Gold Perle' kisebb termetű, szabályosabb alakú, mint a másik két fajta. A 'Compacta Elegans' erősebb növekedésű és kevesebb tobozkát fejleszt, mint a 'Stolvijk'. Thuja orientalis Thuja orientalis 'Aurea Nana', Thuja orientalis 'Berkmannii'. Közös tulajdonság: Tojásdad forma, zöldes-sárga lombszín, hasonló méret. Különbségek: Az 'Aurea Nana' több tobozt hoz és érzékenyebb a fagyra. Thuja orientalis 'Juniperoides', Thuja orientalis 'Meldensis', Thuja orientalis 'Rosedalis'. Közös tulajdonság: juvenilis alakok. Különbségek: A 'Juniperoides' kissé szabálytalan kúp vagy bokor formájú, ágrendszere lazán álló, lombja télen lilára színeződik. A 'Meldensis' tojásdad alakú, lombja a 'Rosedalis'-tól eltérően puhább tapintású, lombja télen barnás színezetű. A 'Rosedalis' inkább kúp formájú, ágrendszere feltörő, lombja télen barnáslilára színeződik. Thuja plicata Thuja plicata 'Dura', Thuja plicata 'Euchlora', Thuja plicata 'Gelderland' Közös tulajdonság: Kúp formájúak, fényeszöld lombúak

cdxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Különbségek: A 'Dura' az 'Euchlora'-nál sűrűbb és sötétebb lombozatú, tobozkái kisebbek és kevesebb számúak. A 'Gelderland' mindkettőnél szélesebb növekedésű és kisebb termetű.

7. A fontosabb Acer fajok fajtái (7. táblázat) 7. táblázat - Lombszí n

Koronaforma

Növekedési erély

Hasonló fajok, fajták, megjegyzés

− − 'Elsrijk'

zöld

tömött, kúpos

8-15

4-6

közepes

'Queen Elizabeth', 'Red Shine', 'Zentai'

− − f. erythrocarpu m

zöld

kerekded

8-15

6-10

közepes

piros termésű alakok gyűjtőneve

− − 'Nanum'

zöld

lapos, gömb

3-8

8-9

gyenge

− − 'Queen Elizabeth'

zöld

tojásdad

10-15

6-8

erős

− − 'Red Shine'

piros, majd visszazöl dül

széles kúpos

8-10

6-8

közepes

'Elsrijk', 'Queen Elizabeth', 'Zentai'

−− 'Schwerinii'

kezdetbe n vörös, majd megzöldü l

gömbölyded

5-10

4-6

közepes

'Red Shine'

− − 'Zentai'

zöld

keskeny tojásdad

10-15

6-8

erős

'Elsrijk', 'Queen Elizabeth', 'Red Shine'

erős

'Cleveland', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Summershade', 'Superform'

Latin név

Magassá Szélesség g (m) (m)

Acer campestre

'Elsrijk', 'Red Shine', 'Zentai'

Acer platanoides

− − 'Autumn Blaze'

zöld

boltozatos, majd gömbölyded

18-20

8-10

−− 'Cleveland'

zöld

tojásdad

15-20

10-12

erős

'Autum Blaze', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Summershade', 'Superform'

−−

zöld

oszlopos

10-15

4-6

erős

'Olmsted'

cdxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

'Columnare' − − 'Crimson King'

piros

gömbölyded

10-12

5-6

közepesen gyenge

'Crimson Sentry', 'Royal Red', 'Faassen’s Black'

− − 'Crimson Sentry'

piros

tojásdad

6-9

4-5

gyenge

'Crimson King', 'Royal Red', 'Faassen’s Black'

−− 'Cucullatum'

piros

tojásdad

10-15

5-8

közepes

a levelek kanalasak, 7 erűek

− − 'Deborah'

piros

kerekded

15-20

10-15

erős

'Fairview', 'Schwedleri'

közepesen gyenge

a levél széle világossárga vagy fehér, majd világoszöld, kihajtáskor rózsaszínes árnyalatú

−− fehértark 'Drummondii' a

− − 'Emerald Lustre'

gömbölyded

zöld

gömbölyded

10-12

15-20

7-9

8-10

erős

'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Summershade', 'Superform' 'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Lustre', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Summershade', 'Superform'

− − 'Emerald Queen'

zöld

boltozatos, majd terebélyes

15-20

8-10

erős

− − 'Faassen’s Black'

piros

gömbölyded

12-15

6-8

közepes

'Crimson King', 'Crimson Sentry', 'Royal Red'

7. táblázat - folytatása Latin név

Lombszí n

Koronaforma

Acer platanoides 'Fairview'

piros, majd visszazöl dül

tojásdad

Magassá Szélesség g (m) (m)

12-15

5-7

− − 'Farlake’s Green'

zöld

boltozatos, majd gömbölyded

12-15

8-10

−−

zöld

lapos gömb

3-4

4-6

Növekedési erély

Hasonló fajok, fajták, megjegyzés

középerős

'Deborah', 'Schwedleri'

erős

cdxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Parkway', 'Summershade', 'Superform' vitorla barnásvörös,

IV. rész.Táblázatok

majd zöld levél

'Globosum'

−− 'Goldsworth Purple'

világos barnásvör ös, majd matt bordó

gömbölyded

10-12

10-12

közepesen gyenge

'Faassen’s Black', 'Crimson King'

− − 'Olmsted'

zöld

oszlopos

10-12

4-5

középerős

'Columnare'

−− 'Palmatifidum'

zöld

lapos gömb

6-8

4-6

gyenge

mélyen, a főérig karéjos levél, a karéjok egymásra simulnak, a levél kicsi, mintha öt levélke lenne a levélnyélen

− − 'Parkway'

zöld

széles oszlop

12-15

5-6

közepes

'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Summershade', 'Superform'

− − 'Princeton Gold'

sárga

laza gömb

6-7

6-7

gyenge

lombja sárga, nyári melegben a széle megéghet

− − 'Royal Red'

piros

gömbölyded

10-15

5-7

közepes

'Crimson King', 'Crimson Sentry'

piros, majd visszazöl dül

gömbölyded

15-20

10-13

közepes

'Deborah', 'Fairview'

zöld

kúp, majd gömbölyded

közepes

a levél 3 karéjú, ép szélű, a levélváll gyakran stanicliszerűen összenőtt

−− 'Schwedleri'

− − 'Stollii'

−− 'Summershad e'

−− 'Superform'

zöld

zöld

széles tojásdad, majd gömbölyded

széles tojásdad, majd gömbölyded

8-10

15-20

12-15

12-14

10-15

5-7

középerős

'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Superform'

középerős

'Cleveland', 'Autumn Blaze', 'Emerald Lustre', 'Emerald Queen', 'Farlake’s Green', 'Parkway', 'Summershade'

Acer pseudoplatanus

cdxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

−− a fonákán 'Atropurpureu liláspiros m'

boltozatos

20-25

12-18

középerős

fehér, −− sárga, 'Brilliantissim rózsaszín um' foltos

gömbölyded

5-7

4-5

gyenge

− − 'Erectum'

széles oszlop

16-18

8-10

erős

zöld

'Purpurascens'

'Leopoldii', 'Nizetii', 'Pseudonizetii', 'Spaethii', 'Worleei'

7. táblázat - folytatása Latin név

Koronafor Magassá Széless ma g (m) ég (m)

Lombszín

Növekedési erély

Hasonló fajok, fajták, megjegyzés élénkpiros termésű alakok gyűjtőneve

Acer pseudoplatan us f. erythrocarpu m

zöld

boltozatos

18-20

10-12

erős

− − 'Leopoldii'

sárga, majd fehéres foltos

gömbölyd ed

12-14

10-14

közepesen gyenge

− − 'Negenia'

zöld

tompa kúp

18-20

8-12

erős

12-14

8-10

közepes

'Brilliantissimum', 'Leopoldii', 'Pseudonizetii', 'Spaethii', 'Worleei'

− − 'Nizetii'

fehér, sárga, rózsaszín boltozatos foltos

'Brilliantissimum', 'Nizetii', 'Pseudonizetii', 'Spaethii', 'Worleei' 'Rotterdam'

10-12

8-9

gyenge

'Brilliantissimum', 'Leopoldii', 'Nizetii', 'Pseudonizetii', 'Spaethii', 'Worleei'

− − fehér, sárga, rózsaszín boltozatos 'Pseudonizetii' foltos

12-14

8-10

közepes

'Brilliantissimum', 'Leopoldii', 'Nizetii', 'Spaethii', 'Worleei'

− − 'Purpurascens'

a fonákán piros

18-20

12-18

erős

− − 'Rotterdam'

zöld

18-20

10-12

középerős

'Erectum', 'Negenia'

'Atropurpureum'

− − 'Prinz fehér, sárga, rózsaszín Handjery' foltos

széles tojásdad

boltozatos

− − 'Spaethii'

sárga foltos

boltozatos

10-15

6-8

közepesen gyenge

− − 'Worleei'

narancs-, majd aranysárga, végül zöldes

gömbölyd ed

10-15

5-8

gyenge

cdxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

a levélfonák és a termésszárnyak feltűnő piros színűek

'Brilliantissimum', 'Leopoldii', 'Nizetii', 'Pseudonizetii', 'Spaethii'

IV. rész.Táblázatok

7.1. Az egymáshoz igen hasonlító Acer fajták megkülönböztető bélyegei Acer campestre 1. Zöld levelű, felálló koronájú fajták: − − 'Elsrijk' − A levél 4−7 cm hosszú, 3−5 karéjú, mely a levéllemez közepéig ér, mellékkaréjok nélkül. A hosszúhajtások levelei kevésbé tagoltak, sokszor hullámosak, a karéj széle ép. A levélnyél 5−6 cm hosszú. − − 'Queen Elizabeth' − A levél 6−10 cm hosszú és széles, sötétzöld, fényes; a karéjok közti öböl a fiatal leveleken egyformán a levéllemez alsó harmadáig ér. A karéjok széle nem ép, sok pilla kiemelkedik, a levéllemez széle kanalas és erőteljesen hullámos, a vitorla bronzos. A vesszőn 2−3 mm-es, hosszúkás lenticellák vannak. A levélnyél 5−9 cm hosszú, az ízesülésnél széles háromszög alakú. A terméskocsány 1,5−2 cm-es, a termés felső széle egyenes, a vége lecsapott, 6−7 cm hosszú. − − 'Zentai' − A levél 7−9 cm széles, 5−7 cm hosszú, a levéllemez alja a levélnyélhez közelít. A vitorla bronzos, a fiatal levelek mélyen, szinte a főérig karéjosak, sok mellékkaréjjal; az idős levél sekélyebben karéjos. A vessző sötétbarna, a vesszőn sok apró lenticellával. Törzse parásodik. 2. A kihajtáskor piros, később ± visszazöldülő fajták: − − 'Red Shine' − A levél 7−12 cm-es, a fiatal levél gyakran 3 karéjos, szélessége kisebb, mint magassága. A vitorla és a felső 5−7 levélpár piros, a levélnyél 8−15 cm-es, a fő-erek és a levélnyél piros. Termése július−szeptemberben díszít, a magnál sötét-, a szélén világosabb piros. Egy kocsányon sok a termés, melynek alsó széle hullámos. A vessző világosbarna. − − 'Schwerinii' − A legelső pirosan kihajtó A. campestre fajta volt, ma már nem termesztik. Acer platanoides 1. „Normál” habitusú, zöld levelű fajták, idős korban boltozatos vagy gömbölyded (a 'Parkway' esetében széles oszlopos, majd tojásdad) koronával, őszi lombszínük többnyire sárga vagy narancssárga: − − 'Autumn Blaze' − A vitorla zöldes, karéjok kicsik, a levéllemez vastag. Ősszel vörösre színeződik. − − 'Cleveland' − Márványozott vitorla, 5−7 cm-es levélnyél a fiatal, 8−15 cm-es az idős levélnél. A levélnyél felül pirosas, a levélerek pirosak. A levélváll szinte a levélnyélig zárt. − − 'Emerald Lustre' − A vitorla élénk mattpiros színű, a levélnyél 8−17 cm hosszú, a levéllemez vastag. − − 'Emerald Queen' − A vitorla levelei halványpirosak, a levél tenyérszerűen felfelé hajlik, mélyen szeldelt, a karéjok a levéllemez közepéig érnek. A főér piros, levélnyél alsó felén hosszanti paraléc van, a levélnyél és lemez közel 30 fokos szögben áll. − − 'Farlake’s Green' − A vitorla zöld, a haragos sötétzöld levél sekélyen karéjos, a levélnyél és főér zöld. A levélváll szinte a levélnyélig zárt. − − 'Parkway' − A vitorla sárgásbarnásan márványozott, a levélnyél 15−25 cm-es, a levél a nyélen közel vízszintesen áll. Nagy, mélyen karéjos a levél, a karéj vége csavarodott. − − 'Summershade' − A vitorla világos sárgászöld, a levéllemez az erek mentén erősen ráncos, a levélszél erőteljesen karéjos hullámos, a karéjok nagyok. A levélnyél 10−18 cm hosszú, alján sárgás folt van. − − 'Superform' − A vitorla világos sárgászöld. Az idős levelek kanalasan görbülnek, a levéllemez az erek mentén hullámos-ráncos. 2. Oszlopos habitusú zöld levelű fajták: − − 'Columnare' − Hosszabb ízközök, több erőteljesebben kiugró ág, vessző.

cdxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

− − 'Olmsted' − A vitorla barnáspiros bronzos, márványozott, a levélkaréj kihegyesedő, hosszú, a levélnyél 5−10 cm-es. Rövid ízközű, karcsú oszlop alakú, a levél sötétzöld. − − 'Parkway' − Koronája nem igazi oszlop, inkább tojásdad. A vitorla sárgásbarnás márványozott, a levél nagy, mélyen karéjos. A karéjok vége csavarodott. 3. A kihajtás idején piros, a nyár közepétől ± visszazöldülő levelű fajták: − − 'Deborah' − Kihajtáskor bordó, majd barnászöld a levél, a levéllemez válla közelít az egyeneshez. − − 'Fairview' − A vitorla levelei pirosan hajtanak ki, alatta 5−7 levélpár világospiros, majd matt barnászöld, a levélnyél, főér piros, a levélpárok sűrűn helyezkednek el, a levélkaréjok vége kanalas. Az ágak, vesszők hegyesszögben állnak. − − 'Schwedleri' − Bronzospiros kihajtáskor, később tompa fényű barnászöld a levél. 4. Tavasztól őszig ± egyenletesen piros (sötétvörös) lombú fajták: − − 'Crimson King' − Sötét feketésbordó, matt a levéllemez, a levélváll közel vízszintes, a karéjok vége görbült, a fiatal levelek ráncosak. A levélnyél hosszú, a virágban sok sárga porzó van. − − 'Crimson Sentry' − Sötét feketéspirosas a levél. Hosszú, vékony a levélnyél, a levéllemez szélessége kétszerese a hosszúságának, a karéjok rövidek. − − 'Goldsworth Purple' − A levél kihajtásban világos barnásvörös, majd mély bíborvörös, matt. − − 'Faassen’s Black' − Kihajtáskor bordó majd barnászöld levél 10−16 cm-es, a fiatal levelek nem ráncosak, a levél széle kissé „karimás”, fölfelé hajló. A levélnyél középhosszú. − − 'Royal Red' − Bronzospiros, nagy levelű, rövid karéjokkal. A levélnyél hosszú, vékony. Acer pseudoplatanus 1. Tömött, felálló koronájú fajták: − − 'Erectum' − Hegyesszögben álló ágak a vessző olívzöld, sárgászöld vitorla. Közel 30 cm-es levelek, matt világoszöld levéllemez, fonák szürkészöld. − − 'Negenia' − A levél nagy, sötétzöld, a fonák kékes szürkészöld, kicsit fényes, rövid karéjú. A levélváll közelít a levélnyélhez, találkozásuknál keskeny háromszög figyelhető meg. A barnáspiros levélnyél az ízesülésnél hirtelen kiszélesedik. − − 'Rotterdam' − A sötétzöld, matt, durvább levél 5 karéjos, mélyebb beöblösödésekkel. A levélváll és a levéllemez találkozásánál széles háromszög látható, a levélnyél alul fokozatosan szélesedik ki. 2. Sárga vagy sárga+piros foltos levelű fajták: − − 'Brilliantissimum' − Kihajtáskor rózsaszínes narancssárga a 10−20 cm-es levél. A levélváll szinte egyenes, a levélerek határozottan kiemelkednek, a levélnyél felül bordó. − − 'Leopoldii' − A vitorla rózsaszínes sárgásbronzos, a világoszöld levél fehér- vagy sárgafoltos, pettyes. − − 'Nizetii' − A levelek felül sárga foltosak, fonákuk liláspiros. − − 'Prinz Handjery' − A levelek kihajtáskor felül világos téglapirosak, nyáron zöldek és szürkéssárgán foltosak vagy mozaikosak. A fonákuk fakó liláspiros. − − 'Spaethii' − A 3−5 karéjú levél fényes világoszöld, nagy, sárga foltokkal, a fonáka sötétbordó. A termés rózsaszínes, a vitorla kihajtáskor világoszöld.

8. Clematis hibridek és fajták (8. táblázat) cdxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

8. táblázat - Latin név

Metszési csoport

Hibridcsopor t

Virágszín

Virágátmérő (cm)

Virágzási idő

Magasság Növekedési (m) erély

Clematis 'Aureolin' (syn: C. tangutica 'Aureolin')

3

harang alakú, sárga

5-6

6-9

6

erőteljes

– 'Bill MacKenzie' (syn: C. orientalis 'Bill MacKenzie')

3

harang alakú, sárga

6-7

6-9

6

nagyon erőteljes

– 'Chalcedony'

2

jégkék, teltvirágú

12-15

5v-6, 8-9

2,5-3

erőteljes, gyors

– 'Comtesse de Bouchaud' (syn: C. 'Comtesse de Bouchard')

3

J.

lilásrózsaszín

10-15

6-9

2-2,5

mérsékelt

15-20

5v-8

2,5-3

mérsékelt

– 'Crimson King' (syn: C. 'Crimson Star')

2

L.

bordóspiros, nyáron telt, később egyszerű

– 'Daniel Deronda'

2

P.

sötétkék

18-20

5v-6, 8-9

2,5-3

erőteljes

– 'Dorothy Walton' (syn: C. 'Bagatelle')

3

lilásrózsaszín

10-14

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Dr Ruppel'

2

P.

sötétrózsaszín, világosrózsasz ín széllel

15-20

5,7-9

2-2,5

mérsékelt, kompakt

2 vagy 3

V.

petúniapiros

10-15

7-10

3-3,5

erőteljes

3

V

liláskék, sötétebb csíkkal

6-7

6-9

3-4

erőteljes

világoskék

16-18

5v-6, 8-9

2-2,5

kompakt

– 'Ernest Markham'

– 'Etoile Violette'

– 'Fujimusume'

2 vagy 3

– 'Gipsy Queen'

3

J.

ibolyalila

12-14

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'H. F. Young'

2

P.

középkék

15-20

5-6, 8

2,5-3

erőteljes

– 'Hagley Hybrid' (syn: C. 'Pink Chiffon')

3

J.

rózsaszín

10-15

7-9

2-2,5

mérsékelt, kompakt

– × jackmanii

3

J.

sötétlila

10

6-9

3-3,5

erőteljes

2 vagy 3

J.

fehér

12

6-9

3-3,5

erőteljes

– – 'Alba'

cdxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

– – 'Superba'

3

kékeslila

13-14

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Kakio' (syn: C. 'Pink Champagne')

2

rózsaszín

14-16

5v-6, 8-9

2-2,5

mérséklet, kompakt

– 'Kardynal Wyszynski'

3

J.

püspöklila

15-20

6-9

2,5-3,6

erőteljes

– 'Kermesina' (syn: C. viticella 'Rubra')

3

V.

karmazsinpiro s

6

6-9

3-4

erőteljes

– 'Lady Betty Balfour'

3

V.

mélykék

15-20

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Lazurstern'

2

P.

levendulakék

18-23

5v-6, 8-9

2,5-3

erőteljes, gyors

– 'Marie Boisselot' (syn: C. 'Mme Le Coultre')

2 vagy 3

P.

krémfehér

15-20

6, 8-9

2,5-3

erőteljes

– 'Markham’s Pink'

1

5

4v-5

2-2,5

mérsékelt

15-20

6-8

2,5-3

erőteljes

– 'Monte Cassino'

J.

teltvirágú, harang alakú, rózsaszín bársonyos lilás-piros

2 vagy 3

Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella

8. táblázat - folytatása Latin név

Metszési csoport

Virágátmérő (cm)

Virágzási idő

Clematis 'Moonlight' (syn: 'Yellow Queen')

2

krémsárga

15-20

6-7(8)

2,5-3

erőteljes

– 'Mrs. N. Thompson'

2

P.

lila, bordó csíkkal

12-15

5v-6,9

2-2,5

mérsékelt

– 'Multi Blue'

2

P.

telt-kék

10-12

5-8

2-2,5

mérsékelt

2

L.

világosrózsasz ín, sötétrózsaszín csíkkal

15-20

5v-6, 8-9

2,5-3

erőteljes

– 'Niobe'

2 vagy 3

J.

vörös

12-15

6, 8-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Pink Fantasy'

2 vagy 3

rózsaszín, sötétrózsaszín csíkkal

12-14

6-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Polish Spirit'

3

5-6

6-9

3-4

erőteljes

– 'Nelly Moser'

Hibridcsopor t

V

Virágszín

sötétkék

cdxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Magasság Növekedési (m) erély

IV. rész.Táblázatok

– 'Rhapsody'

3

indigókék

10-12

6-9

2,5-3

erőteljes

– 'Rouge Cardinal'

2

bíborvörös

15-20

6-9

2-3

erőteljes

– 'Sir Garnet Wolseley'

2

püspöklila

12-15

5-6, 8-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Snow Queen'

2

kékesfehér

15-18

5v-6, 8-9

2-2,5

mérsékelt

– 'Star of India'

3

kékeslila bordó csíkkal

10-12

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Sunset'

2

liláspiros

10-12

6-9

2-2,5

mérsékelt

– 'The President'

2

P.

sötétkék

15-17

5v-6, 8-9

2,5-3

erőteljes

– 'Ville de Lyon'

3

V.

cseresznyepiro s

10-15

6-9

3-3,5

erőteljes

– 'Warsawska Nike' (syn: C. 'Warsaw Nike')

3

V.

bordó

12-15

6-9

2-2,5

mérsékelt

bársonyos sötétvörös

10-12

6-8

1-1,8

kompakt

sötétkék, bíbor csíkkal

12-15

6-9

2-3

erős

5-6

5

8-10

nagyon erőteljes

– 'Westerplatte'

J

J.

2 vagy 3

– 'Xerxes'

3

– montana 'Rubens' (syn: C. montana var. rubens)

1

rózsaszín

– texensis 'Princess Diana' (syn: 'The Princess of Wales')

3

tulipán alakú, sötétrózsaszín

6

5v-9

2-2,5

erőteljes

– viticella 'Betty Corning'

3

harang alakú, liláskék

5-6

6-9

2,5-3

erőteljes kúszó

– – 'Mme Julia Correvon'

3

piros

7-10

6-9

3-4

erőteljes

P

Hibridcsoportok rövidítései: J. = Jackmanii; P. = Patens; L. = Lanuginosa; V. = Viticella Az 1–2–3. metszési csoport leírása az Egyéb nagyvirágú Clematis hibridek c. fejezetben található.

9. A fontosabb Fraxinus fajok fajtái (9. táblázat) 9. táblázat - Latin név

Koronafor Magass Széless Növekedé ma ág (m) ég (m) si erély

Hasonló fajták

cdxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Fraxinus americana – – 'Autumn Purple'

tojásdad

– – 'Champaign County'

gömbölyde d

15-18

15-18

10-12 közepes

Fraxinus americana, 'Champaign County'

10-12 közepes

Fraxinus americana, 'Autumn Purple', F. pennsylvanica 'Urbanite'

12-15 közepes

'Atlas', 'Eldik', 'Geessink', 'Eureka', 'Grift', 'Westhof's Glorie'

Fraxinus excelsior

– – 'Altena'

tompa kúp

15-20

8-12

közepes

'Altena', 'Eldik', 'Eureka', 'Geessink', 'Grift', 'Westhof's Glorie'

tojásdad

5-8

4-6

gyenge

'Jaspidea'

torz, álló gömb

3-5

3-5

gyenge

tömött tojásdad

15-20

– – 'Atlas'

boltozatos

– – 'Aurea' – – 'Crispa' – – 'Diversifolia' ('Monophylla')

– – 'Eldik'

– – 'Eureka'

– – 'Geessink'

20-25

10-15 közepes

'Altena', 'Atlas', 'Eureka', 'Geessink', 'Grift', 'Westhof's Glorie'

20-25

15-17 erős

'Altena', 'Atlas', 'Eldik', 'Geessink', 'Grift', 'Westhof's Glorie'

15-20

'Altena', 'Atlas', 'Eldik', 'Eureka', 10-12 középerős 'Grift', Fraxinus angustifolia 'Raywood'

18-20

'Altena', 'Atlas', közepesen 'Eldik', 'Eureka', 10-12 gyenge 'Geessink', 'Westhof's Glorie'

18-20

gömbölyde d

gömbölyde d

– – 'Grift'

– – 'Heterophylla Pendula'

csüngő

– – 'Jaspidea'

tojásdad,

10-15 közepes

közepes 10-15

5-8

'Pendula'

középerős 'Aurea' cdxxv

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

boltozatos – – 'Nana'

lapított gömb

5-6

4-5

középerős

– – 'Pendula'

csüngő

8-10

8-10

közepes

– – 'Westhof's Glorie'

gömbölyde d

20-25

10-12 erős

'Heterophylla Pendula' 'Altena', 'Atlas', 'Eldik', 'Eureka', 'Geessink', 'Grift'

Fraxinus pennsylvanica

– – 'Aerial'

széles, tömött oszlop

9-12

4-5

közepes

Fraxinus pennsylvanica, 'Bergesson', 'Marshall Seedless', 'Patmore', 'Summit', 'Zundert'

– – 'Aucubifolia'

boltozott

8-9

5-6

gyenge

az egyetlen sárgán pettyezett levelű fajta

– – 'Bergeson'

– – 'Marshall Seedless'

– – 'Patmore'

tojásdad

tojásdad

tojásdad

15-20

Fraxinus pennsylvanica, 10-12 középerős 'Aerial', 'Marshall Seedless', 'Patmore', 'Summit', 'Zundert'

15-17

10-12 közepes

Fraxinus pennsylvanica, 'Aerial', 'Bergesson', 'Patmore', 'Summit', 'Zundert'

15-18

Fraxinus pennsylvanica, 10-12 középerős 'Aerial', 'Bergesson', 'Marshall Seedless', 'Summit', 'Zundert'

– – 'Summit'

tojásdad

16-18

12-14 erős

Fraxinus pennsylvanica, 'Aerial', 'Bergesson', 'Marshall Seedless', 'Patmore', 'Zundert'

– – 'Urbanite'

tompa kúp

15-17

10-12 középerős

Fraxinus americana 'Champaign County'

9. táblázat - folytatása

Latin név

Koronaforma

Magass ág (m)

Széles növekedés ség i erély (m)

Hasonló fajták

cdxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Fraxinus pennsylvanica, 10-12 középerős 'Aerial', 'Bergesson', 'Marshall Seedless', 'Patmore', 'Summit'

Fraxinus pennsylvanica 'Zundert'

tojásdad majd boltozott

15-20

Fraxinus angustifolia 'Elegantissima'

kerekded

8-10

7-8

gyenge

'Raywood', 'Tahi', 'Tekeres', 'Pleinweg'

– – 'Pleinweg'

széles oszlop, majd tojásdad

12-15

8-9

közepes

'Raywood', 'Elegantissima', 'Tahi', 'Tekeres'

– – 'Raywood'

tojásdad, majd gömbölyded

20-25

'Elegantissima', 10-15 középerős 'Tahi', 'Tekeres', 'Pleinweg'

– – 'Tahi'

kerekded

20-25

10-14 erős

'Raywood', 'Elegantissima', 'Tekeres', 'Pleinweg'

– – 'Tekeres'

tojásdad

20-25

10-14 erős

'Raywood', 'Elegantissima', 'Tahi', 'Pleinweg'

9.1. Az egymáshoz igen hasonló Fraxinus fajták részletes jellemzése Fraxinus americana Nemesítésénél elsődleges szempont volt az erőteljes, egyenes törzs, az átmenő sudár, az intenzív (többnyire bíboros) őszi lombszín, valamint a termésnélküliség. Ez utóbbi feltételnek néhány fajta már nem tesz eleget, mivel az idő múlásával elvénült, termőre fordult. A fontosabb fajták jellemzése az alábbi: – – 'Autumn Purple' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna, nem csúcsos rügy, levélnyél rövid, lilásbarnás, tompán fűrészes, a fonákon kidomborodó erek, a főér lilás. Őszi lombszíne bíborvörös. – – 'Champaign County' – Koronája gömbölyded. Vastag, hamvas vessző, sötétbarna rügy, a végálló rügy csúcsos. A levél széle szinte ép, a levélnyél, főér lilászöld. – – 'Urbanite' – Lásd F. pennsylvanica 'Urbanite'. Fraxinus angustifolia Fajtáit felálló ágrendszer és tömött, kezdetben tojás, majd az idő múlásával gömb alakúvá szélesedő korona jellemzi. Elvileg meddőek (nem hoznak termést), ám az elöregedéssel ez valószínűleg változni fog. (A 'Raywood' fajta már terem). Lombjuk sokáig fennmarad, novemberben fénylő, sötét bíborvörösre vált. Az egyes fajták jellemzése az alábbi: – – 'Elegantissima' – Koronája gömbölyded alakú. Sötétbarna, szinte fekete rügy, gyakran 3-as örvökben, vessző sűrűn paraszemölcsös. Világos sárgászöld levél, nagyon keskeny szinte fűzszerű, a fonák az erek mentén teljesen kopasz. – – 'Pleinweg' – Koronája széles oszlop, majd tojásdad alakú. Zöldesszürke vessző, világosbarna, elálló rügy. Matt világoszöld, bőrszerű levél, 7-11 levélke, a végálló levélke hosszú levélkenyelű, a fonák a levélke alapjánál fehéren gyapjas.

cdxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

– – 'Raywood' – Koronája tojásdad, majd gömbölyded alakú. A kéreg fiatalon sötétszürke, sima, paraszemölcsös, a téli vessző fényes szürkés olajzöld, barna rügy. Bronzospiros levelekkel fakad, a mélyzöld, fényes ülő levélkék gyakran 3-as örvökben, finoman nyújtottan fűrészesek, a főér mellett molyhosak. Bordó őszi lombszín, termése bordós. – – 'Tahi' – Koronája gömbölyded alakú. Vékony, szürkés, sűrűn lenticellás vessző, vörösbarna rügy gyakran 3-as örvökben, tompán csúcsos végálló rügy. Kihajtáskor bronzos vitorla, fényes sötétzöld levelek, durván fűrészesen fogazottak, a hosszú levélkék egymástól távol állnak. – – 'Tekeres' – Gyors növekedésű. Koronája kezdetben kúp, majd tojás alakú. Fekete rügy, a keskeny lándzsás levelek középzöldek, mattak, alig fogazott levélkékkel. Őszi lombszín barnászöld. Fraxinus excelsior A kőrisek közül elsőként a Fraxinus excelsiorból ültettek és szaporítottak névvel ellátott fajtákat. A legelső hagyományos fajták szelekciója az 1700-as évek végén indult. Ekkor (még) a különleges megjelenés volt a fő szempont: csüngő vagy gömb korona, színes (sárga) lomb, illetve vessző. A második nemesítési irányzat az 1900-as évek közepén vette kezdetét, akkor, amikor a F. excelsior mint utcai sorfa került egyre inkább előtérbe. Ez utóbbi korszakban előállított fajták közös jellemzője a gyors törzsnevelés, valamint a jó koronaszerkezet (felálló ágrendszer, átmenő sudár, tojásdad vagy gömbölyded forma). Őszi lombszínében a F. excelsior elmarad a F. americana, F. pennsylvanica és a F. angustifoliahoz képest. Levele ősszel többnyire zölden hullik le, legfeljebb 5-10 napra ölt sárga vagy sárgászöld színt. Előnyük viszont a jó lombtartás (csaknem 3 héttel tovább, mint a F. pennsylvanica vagy a F. americana), mely téren csupán a F. angustifolia közelíti vagy előzi meg. Az egyes fajták jellemzése az alábbi: 1. Kisméretű gömbkoronájúak – – 'Crispa' – Torz álló gömb. A fiatal vesszők vastagok, rövid ízközök, méregzöld levélkék erősen görbültek, tompa vagy kicsípett csúcsúak. – – 'Nana' – Lapított gömb alakú. Kisebb levél, mint alapfajnál, 9-11 sűrűn elálló, szálkásan fűrészes sötétzöld levélke, a csúcslevél hosszan elkeskenyedő vállú. 2. Csüngő koronájúak – – 'Heterophylla Pendula' – Ritkább korona, kevesebb elágazás, a vessző szürkébb, sötétebb rügy, egy levélkéjű levelek. – – 'Pendula' – Koronája sűrűbb, mint a 'Heterophylla Pendula'-é a csúcsrügy a koronából kifelé mutat, a vesszőtől elálló, fekete. A vitorla sötétbíbor, hosszú levélnyél, durván fűrészes, gyűrt felületű, páratlanul szárnyasan összetett a levél. 3. Sárga lombúak – – 'Aurea' – Sűrű ízközű, a rügyek koromfeketék, gyakran 3-as örvökben állnak. Kerek paraszemölcsök a vesszőn, a kéreg sárga. Világos sárgászöld levélkéi, keskeny lándzsásak. – – 'Jaspidea' – A vesszőtől elálló, gömbölyded fekete rügy, kevés paraszemölcs van a vesszőn az ízközök hossza közel azonos. A téli vessző bronzosan színeződhet, a hajtás kérge sárga, gyakran zöld csíkokkal. Levele nagy, 13 levélkéjű, szélesebb mint az 'Aurea'-é. 4. Utcai sorfának nemesítettek, tojásdad vagy gömbölyded koronával – – 'Altena' – A csúcsrügy püspöksapkaszerű, sárgásszürke vesszőjű. A világos levél durván fogazott, a levélnyél az ízesülésnél lilás. – – 'Atlas' – Ritkább ágrendszer, sötétszürke kéreg. Kihajtás bronzos, keskenyebb, hosszabb, határozottan fogazott a levélke, a levélnyél az ízesülésnél zöld. – – 'Eldik' – A csúcsrügy alatt bunkószerűen duzzadt, a vessző a rügynél nem laposodik el. A sötétzöld, nagy levél széles, mélyen fűrészelt szélű, a levélkék enyhén csavarodottak.

cdxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

– – 'Eureka' – Ritka korona, világosbarna vessző, fehér lenticellákkal, a levélnyélalapnál 2 kicsi, egyenes borda van. A fényes sötétzöld levélkék szorosan, szinte nyél nélkül ülnek, fűrészesebbek, mint a 'Westhof’s Glory'-é. – – 'Grift' – Fénylőzöld levele világosabb, mint 'Westhof’s Glory'-é, 7-9 levélkéjű, a csúcslevélke viszonylag nagy, a főér barnásan molyhos. – – 'Westhof's Glorie' – A virágban sötétlila portokok vannak. A fényes sötétzöld, sima, enyhén hullámos, szinte épszélű, kicsit tompán fűrészes levélkék széle is hullámos. A levélalapnál nincs kiugró széllebeny, a levelek szabályosan hegyesszögben állnak. Fraxinus pennsylvanica Nemesítési szempontjai (ezért fajtái is) hasonlóak voltak, mint a F. americana esetében, azzal a fő különbséggel, hogy a fajták őszi lombszíne (a kétséges hovatartozású 'Urbanite' fajtája kivételével) többnyire sárga. Hátrányuk a korai lombhullás. A fontosabb fajták jellemzése az alábbi: – – 'Aerial' – Koronája széles, tömött, oszlop alakú. Csillogó élénkzöld, tömött levél, citromsárga őszi lombszín. – – 'Aucubifolia' – Koronája boltozott. A bőrszerű zöldessárga levél sárgán pettyezett, 5-7 levélke ülő, a végálló kivételével. Vörösbarna rügy, a hajtás szőrős. – – 'Bergesson' – Koronája tojásdad alakú. Vörösbarna vessző, sűrűn kerek paraszemölcsös, világosbarna, nagy csúcsrügy. Sárgás vitorla, fénylő sötétzöld 7 levélke, a levélnyél, főér zöld. Őszi lombszíne sárga. – – 'Marshall Seedless' – Koronája tojásdad alakú. Durván parás kéreg, sima, fényes, sötétzöld levél, a fonák molyhos. Ez a fajta, nevével ellentétben sokat terem (bevénült). Hajlamos az Y elágazásra. Őszi lombszíne sárga. – – 'Patmore' – Koronája tojásdad alakú. Törzse sötét, sima, majd laposan barázdált, a vesszőn kerek lenticellák. A hajtáscsúcs sárgászöld, a hajtás és a levelek fonáka erősen molyhos, gyakran a csúcslevélke is ülő, 5-7 levélkéjű. Rozsdabarna, tompán kúpos rügyű, virágzata bíbor színű. – – 'Summit' – Koronája tojásdad alakú. A fiatal vesszők, ágak lenticella nélküliek. 5-9 levélke, fényes középzöld. Őszi lombszíne sárga. – – 'Urbanite' – Koronája tompa kúp alakú. Vesszői ezüstösen hamvasak, vastagok, hengeresek a rügynél is, csúcsrügyei nagyok, gömbölyűek, élénk barnák. Bőrszerű, nagy levelei felül fénylő, sötétzöldek alul hamvasak, kopaszak. Az ép szélű, nyeles levelek (ősszel fénylő lilásvörösek) sokáig a fán maradnak. Bár hivatalosan a F. pennsylvanica-hoz sorolják, valójában a F. americana fajhoz tartozik. – – 'Zundert' – Koronája tojásdad, majd boltozott alakú. Rügyei világosbarnák, a vesszőn ovális lenticellák, 7-9 levélke rövid levélnyélen ül, felül fényes sötétzöld, a vitorla enyhén bronzos, a levélke a főér mellett szőrös. Zöldes virágzatú.

10. A fontosabb Malus fajok és fajták (10. táblázat) 10. táblázat - Levél

Koronafor ma, Név

magasság / szélesség (m)

Malus baccata

Virág színe és teltsége

Termés

színe alakja a fakadás vegetációb hosszúhajtásokon kor an

széles kúp világosz fényes 3-4 / 2-4 öld világoszöld

bimbóban

nyílásban

színe

fehér

fehér

sárga, piros

tagolatlan

cdxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

átmé a rő csésze (cm)

1

lehull ó

IV. rész.Táblázatok

folttal 3-4 cm átmérőjű, fehér

sárga, narancss árga

1

lehull ó

fehér

fénylővö rös, gömböly ded

1,5

lehull ó

– – 'Gracilis'

terebélyes, fényesz fényeszöld 5 / 5-5,5 öld

keskeny, tagolatlan

sötétrózsasz ín

– – 'Street Parade'

terebélyes, 6 / 3-3,5

zöld

fényeszöld

tojásdad, tagolatlan

halványrózs aszín

Malus coronaria 'Charlotte'

terebélyes, 5-7 / 4-6

zöld

zöld

tölgylevélszerűen karéjos

rózsaszín

halványrózs zöldessár marad 4-5 aszín-fehér ga ó

Malus floribunda

terebélyes, 6 / 5-6

zöld

sötétzöld

4-8 cm-es, ± tagolt

rózsaszín

halványrózs aszín, fehér, apró

3/3

barnásvörös

zöld

keskeny, tagolatlan

sötétpiros

sötétrózsasz vörösbar ín, félig telt na

terebélyes, pirosló 4/8

zöld

tagolatlan

piros

piros, egyszerű

vöröslő

bronzos

tojásdad, tagolatlan

rózsaszín

terebélyes, barnás 4-7 / 3-4 vörös

bronzos vörös

tojásdad, tagolatlan

Malus halliana Malus niedzwetzkyana Malus prattii Malus × purpurea (gyűjtőnév)

6/5

sárga, piros folttal

1

lehull ó

0,7

lehull ó

piros

5-6

marad ó

fehér

vörös

1-1,5

marad ó

bíborvörös

4 cm átmérőjű, vörös

sötét lilásvörö s

2,5

marad ó

Malus sargentii (syn. Malus toringo var. sargentii)

ernyő, félgömb, 1,5 / 2

zöld

zöld

hármasan karéjos

fehér

fehér, egyszerű

sötétvörö s

1

lehull ó

– – 'Gyöngyvér'

terebélyes, 1,5 / 2

zöld

zöld

hármasan karéjos

fehér

fehér, egyszerű

sötétvörö s

1

lehull ó

Malus spectabilis

tojásdad, 8 /7

zöld

zöld

széles, tagolatlan

rózsaszín

fehér, egyszerű

aranysár ga

2,5

marad ó

– –'Plena'

tölcséres, 4-5 / 5-6

zöld

keskeny elliptikus, tagolatlan

sötétrózsasz halványrózs ín aszín, telt

narancsb arna, érdes felületű

1,5

lehull ó

Malus sylvestris

széles kúp, 6-8 / 4-5

fénylőzöld

ovális-tojásdad

világosrózsa szín

zöldessár marad 3-4 ga ó

Malus toringo 'Tina' (syn: M. sargentii 'Tina')

tömött, elterülő, 3 /2

zöld

3-as tagolt

Malus tschonoskii

kúpos, 8- halvány szürkészöl 10 / 4-6 zöld d

zöld

zöld

széles ovális, durván fogazott

fehér

sötétrózsasz világosrózs sárgásvö ín aszín, fehér rös halványrózs aszín

cdxxx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

fehér

1,5

lehull ó

sárgásbar marad 2-3 na ó

IV. rész.Táblázatok

Malus × zumi

terebélyes 7/7

zöld

zöld

hármasan karéjos

rózsaszín

fehér, egyszerű

piros, sárga

1

lehull ó

10. táblázat - folytatása Levél

Koronafor ma, Név

magasság / szélesség (m)

Virág színe és teltsége

Termés

színe fakadás vegetáci kor óban

átmé a rő csésze (cm)

alakja a hosszúhajtásokon

bimbóban

nyílásban

színe

hármasan karéjos

rózsaszín

fehér, egyszerű

piros

1

lehull ó

kárminv örös, gömböly ű

1,5

marad ó

Malus × zumi 'Calocarpa'

terebélyes 7/7

Malus 'Adams'

kerekded, halvány bronzos 4-6 / 5-5,5 zöld

tojásdad, tagolatlan

vörös

4-5 cm átmérőjű, sötét rózsaszín

– 'Adirondack'

széles sötétzöl sötétzöl oszlop, 4 / d d 2-3

keskeny, hosszúkás

lilásrózsasz ín

4 cm átmérőjű, fehér

narancsv örös

1

– 'Butterball'

4-5 / 5-5,5

halvány zöld

zöld

széles tojásdad, néha tagolt

rózsaszín

fehér

aranysár ga

3-4

lehull ó

– 'Cheal’s Weeping'

csüngő, 5bronzos 6 / 3-4

zöld

hosszúkás

liláspiros

halvány téglavörös

bordó

2,5-3

lehull ó lehull ó

zöld

zöld

– 'Coccinella'

4-5 / 4-5

piros

bronzos

hosszúkás

liláspiros

halvány téglavörös

bordó

2,5-3

– 'Coralcole' ('Coralburst')

gömbölyde d, tömött, 3-4 / 2-3

zöld

zöld

hosszúkás

rózsaszín

halványrózs aszín

bordó

1-1,5

– 'Dolgo'

terebélyes, bronzos 5-7 / 4-6 zöld

zöld

tagolatlan

fehér

fehér

téglapiro s

3

lehull ó

– 'Echtermeyer'

csüngő, 3 / bronzos 3-4 zöld

zöld

tagolatlan

piros

sötétrózsasz ín

piros

2

marad ó

– 'Eleyi'

terebélyes, 6-7 / 4,55,5

vörös

bronzos

hosszúkás

sötétvörös

borvörös

sötétvörö s

2

marad ó

– 'Evelyn'

terebélyes, 3-5 / 3-5

vörös

bronzos

hosszúkás tojásdad, karéjos

rózsaszín

sötétrózsasz ín

zöldessár ga és piros

3

marad ó

– 'Evereste'

terebélyes, 5-6 / 4-5,5

zöld

sötétzöl d

ovális, 6-8 cm

sötétlilás rózsaszín

fehér

narancsv örös

2,5

marad ó

cdxxxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

– 'Golden Hornet'

– 'Hillieri'

terebélyes, 6 / 4-5

5-7 / 6-7

zöld

frisszöld

zöld

zöld

– 'Hopa'

terebélyes, vöröslőbronzos 4-6 / 3-4 zöld

– 'John Downie'

tojásdad, 6 / 4-5,5

sötétlilás halványlilás aranysár rózsaszín fehér ga

ovális, tagolatlan

3 cm átmérőjű, elliptikus, sötétzöld vörös, kései rózsaszín, féltelt

ovális, tagolatlan

kárminvörö s

4 cm átmérőjű, sötétlilás rózsaszín

4-5 cm fénylőzö halványrózs átmérőjű, tojásdad, tagolatlan ld aszín fehér

zöld

vörösess árga

2,5

lehull ó

2

marad ó

halványv 2-3 örös

marad ó v. ± lehull ó

Sárga, narancsv marad 3-4 örös ó folttal

10. táblázat - folytatása Levél

Koronafor ma, Név

magasság / szélesség (m)

Virág színe és teltsége

Termés

színe fakadás vegetáci kor óban

Malus 'Liset'

terebélyes, sötét 5-6 / 3,5vörös 4,5

– 'Piroska'

csüngő, 5 / bronzo vöröslő 4 s zöld

– 'Professor Sprenger'

terebélyes, 5-6 / 3,54,5

– 'Profusion'

váza, 6-7 / vöröslővöröslő 4-5 zöld

– 'Radiant'

terebélyes, bronzv 4-6 örös

– 'Red Jade'

csüngő, 34 / 6-8

– 'Red Sentinel'

terebélyes, bronzo 5-6 / 4-5 s

bronzos zöld

zöld

zöld

zöld

alakja a hosszúhajtásokon

ovális, tojásdad, 2-3 karéjú

tagolatlan

ovális, hármasan karéjos

6-10 cm-es, ovális néha 3-asan tagolt

bimbóban

nyílásban

színe

3-4 cm gömböly lilás átmérőjű, ded, sötétvörös, lilásrózsasz lilásbord barnás ín ó

átmé a rő csésze (cm)

1,5

marad ó

vörös

2

marad ó

narancsv örös

1,5

lehull ó

4 cm sötétvörö átmérőjű, s, mélyvörös 1,5 sötét lilásvérvörös vörös

marad ó

bíbor

vörös

4,5 cm sötétrózsas átmérőjű, zín fehér, egyszerű

zöld

tagolatlan

mélyvörös

2-3 cm hosszúká átmérőjű, s, piros rózsaszín

halvány zöld

ovális, hármasan karéjos

lilásrózsas zín

3-4 cm átmérőjű, fehér

fénylővö lehull 1-1,5 rös ó

zöld

tojásdad

halványlil ás

4 cm átmérőjű,

ibolyásv örös

cdxxxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

1

2,5

marad ó

részbe n

IV. rész.Táblázatok

hófehér

– 'Roberts'

terebélyes, vörös 5-6 / 5-6

bronzos zöld

tojásdad, tagolatlan

bíborvörös

vörös

– 'Royalty'

széles kúp, sötétvö barnásv 5-6 / 3-4 rös örös

elliptikus, tagolatlan

bíborvörös

– 'Rudolph'

5-6 / 3,5- bronzv sötétzöl 4,5 örös d

ovális, 6-8 cm

barnáslila

– 'Pom’zai' = 'Courtabri'

3-4 / 2,5

– 'Selkirk'

széles felálló, később ernyős

– 'Striped Beauty' ('Gorgeous')

halvány zöld

zöld

kicsi, tagolatlan 2,53,5 cm

vörös

lehull ó feketésv örös

6-8

marad ó

borvörös

sötétvörö 1,5 s

marad ó

sötétlilás rózsaszín

narancso 1,5-2 s

sárga, halványvör narancss ösárga rózsaszín foltos

rózsaszín, egyszerű v. féltelt

bronzpi pirosasz ros öld

6/6

zöld

zöld

tagolatlan

– 'Van Eseltine'

tölcséres, 6 /4

zöld

sötétzöl d

tagolatlan

– 'Winter Gold'

terebélyes, 6-7 / 4,5-5

zöld

fénylőzö ld

3-5-ös tagolt

fehér

fénylő bíbor

fehér, egyszerű

2

2,5-3

sötétvörö s, sárgán 2,5 csíkos

sárgászöl lehull d, 1,5-2 ó parásodó

rózsaszín

világos jórészt zöldessár 1,5 lehull ga ó

fehér

11. táblázat - -

Név

Koronaforma, magasság / szélesség (m) kihajtásk or tölcséres koronájú, 6-7 / 4-6

Levél színe

Virág színe és teltsége

nyáron

bimbóban

zöld

zöld

sötétrózsaszí n

nyilásban

Termés színe, átmérője (cm)

lilásrózsaszín, – félig-telt

Prunus 'Accolade'

Cerasus

Prunus armeniaca

kúpos v. Armenia széles kúpos ca v. boltozott, 510 / 5-12

zöld

zöld

halványrózsa szín

fehér

narancssár ga, 3-6

Prunus avium

Cerasus

boltozott, 1012 / 10-15

zöld

sötétzöld

fehér

fehér

feketéspir os, 2

cdxxxiii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

lehull ó

halványpir sötétrózsasz os ín, félig telt

11. A fontosabb lombhullató Prunus fajok és fajták (11. táblázat)

Alnemze tség

lehull ó

IV. rész.Táblázatok

– – 'Plena'

Cerasus

boltozott, 1520

zöld

sötétzöld

fehér

fehér, telt

Prunus besseyi

Cerasus

gömbölyded, 1/3

zöld

szürkészöld

fehér

fehér

Prunus × blireana

Prunus

gömbölyded, barnásvö 3-5 / 4-6 rös

vörösesbarna

sötétrózsaszí n

rózsaszín, féligtelt

Prunus cerasifera

Prunus

gömbölyded, 5-8 / 4-6

zöld

zöldesfehér

fehér

sárga v. vörös, 2-3

–– 'Atropurpure a'

Prunus

gömbölyded, sárgásvö 5-7 / 3-6 rös

vörös

sötétrózsaszí n

rózsaszín

sötétvörös , 2-3

– – 'Hessei'

Prunus

gömbölyded, 3,5-4 / 4-5

sötétvörös, rózsaszín sötétrózsaszí és sárga tarka n

rózsaszín

vörös, 22,5

– – 'Nigra'

Prunus

gömbölyded, barnásvö 5-7 / 3-6 rös

feketéspiros

sötétrózsaszí n

rózsaszín

sötétvörös , 2-3

– – 'Pendula'

Prunus

zöld

fehér

fehér

vörös, 2-3

– – 'Woodii'

Prunus

gömbölyded, barnásvö 5-7 / 3-6 rös

sötétpiros

sötétrózsaszí n

sötétrózsaszín

sötétvörös , 2-3

Prunus cerasus

Cerasus

gömbölyded, 5-8 / 5-9

zöld

zöld, fénylő

fehér

fehér

sötétpiros, 1,5-2

– – 'Plena'

Cerasus

gömbölyded, 5-6 / 5-6

zöld

zöld, fénylő

fehér

–– gömb, 3-4 / 4'Umbraculife Cerasus 5 ra'

zöld

zöld, fénylő

fehér

fehér

sötétvörös , 1,5-2

tojásdad, 2-2,5 / 2-2,5

vörös

élénk fénylővörös

halványrózsa szín

fehér

sötétvörös ,2

csüngő ágú, 46 / 4-6

zöld

vörös

zöld

Prunus × cistena

Cerasus

Prunus davidiana

Amygdal ernyős, 3-10 / világosz us 5-12 öld

sötétzöld

– feketésbor dó, 1,5 –

fehér, féligtelt –

halványrózsa halványrózsaszí sárgás, szín n szőrös, 3

Prunus × davidiopersic Persica a

ernyős, 4-6 / 6-12

világosz öld

szürkészöld

rózsaszín

rózsaszín

szürke, szőrös, 35

– – 'Tavasz Hírnöke'

ernyős, 4-6 / 6-12

világosz öld

szürkészöld

rózsaszín

rózsaszín

szürke, szőrös, 35

Amygdal tojásdad, 4-6 / világosz us 6-10 öld

világoszöld

rózsaszín

Prunus dulcis

Persica

cdxxxiv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

fehér – szürke, halványrózsaszí szőrös, 3n 6

IV. rész.Táblázatok

– – var. amara

Amygdal tojásdad, 4-6 / világosz us 6-10 öld

világoszöld

rózsaszín

– – 'Balaton'

Amygdal oszlopos 3-5 / világosz us 1-2 öld

szürkészöld

fehér

– – 'Rosea Plena'

Amygdal ernyős, 5-7 / us 6-10

szürkészöld

sötét rózsaszín

világosz öld

fehér – szürke, halványrózsaszí szőrös, 3n 6

fehér

szürke, szőrös, 36

sötétrózsaszín, – telt

11. táblázat - folytatása

Név

Prunus fruticosa

Alnemze tség

Koronaforma, magasság / szélesség (m) kihajtásk or

Levél színe

Virág színe és teltsége

nyáron

bimbóban

nyilásban

Termés színe, átmérője (cm) meggypir os, 0,6-1

1-1,5 / 2-5

zöld

fénylő sötétzöld

fehér

fehér

– – 'Globosa' Cerasus

gömb, 3,5-4,5 / 2,5-3

zöld

sötétzöld, fénylő

fehér

fehér

Prunus glandulosa

Cerasus

gömbölyded, sarjakkal terjedő tövű, 1-1,5 / 1-2

világosz öld

zöld

fehér

fehér

Cerasus

gömbölyded, sarjakkal terjedő tövű, 1-1,5 / 1-2

zöld

zöld

fehér

hófehér, telt

Cerasus

gömbölyded, sarjakkal terjedő tövű, 1-1,5 / 1-2

zöld

zöld

sötétrózsaszí n

– 'Hollywood' Prunus (– cerasifera 'Hollywood')

gömbölyded, 6-8 / 4-6

pirosló

hajtáscsúcsa rózsaszín, lejjebb zöldes

Prunus kurilensis

Cerasus

gömbölyded, 1/1

zöld

zöld

fehér

fehér vagy feketésbor halványrózsaszí dó, 0,7 n

– – 'Brilliant' Cerasus

gömbölyded, 1,5-2 / 1,5

zöld

zöld

fehér

hófehér, egyszerű, 3 cm átmérőjű

6-10 / 6-8

zöld

fényeszöld

fehér

fehér

– – 'Alba Plena'

– – 'Rosea Plena'

Prunus maackii

Cerasus

Padus

cdxxxv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

piros, 11,2

-

rózsaszín, telt -

sötétrózsaszín piros, 5-6, halványvörös (4-5 cm), néha keveset féltelt terem

fényesfek ete, 0,5

IV. rész.Táblázatok

terebélyes, 4-6 / 4-6

zöld

fénylőzöld

fehér

fehér, egyszerű, 1,5 cm fekete, 1 átmérőjű

Armenia Prunus mandshurica ca

széles kúpos, 5-6(-20) / 68(-15)

zöld

zöld

rózsaszín

halványrózsaszí sárga, 2,5 n

Prunus maximowiczi Cerasus i

5-10 / 6-12

üdezöld

zöld

fehér

rózsaszín

Prunus mahaleb

Cerasus

fehér

fekete, 0,5

Prunus mume

Armenia ca

széles kúpos, 4-6 / 3-5

zöld

zöld

–– 'Alphandii'

Armenia ca

széles kúpos, 4-6 / 3-5

zöld

zöld

–– 'Kenkyoh'

Armenia ca

széles kúpos, 4-6 / 3-5

zöld

zöld

rózsaszín

rózsaszín, apró

– – 'Omoino-mama'

Armenia ca

széles kúpos, 4-6 / 3-5

zöld

zöld

halványrózsa szín

fehér, apró

Prunus nigra

Prunus

keskeny, 6-9 / 5-8

zöld

sötétzöld

fehér

– 'Okame'

Cerasus

keskeny, 3-4 / bronzos 1-2

Prunus padus

Padus

kúpos, 10-15 / 5-10

zöld

mattzöld

fehér

fehér fürtvirágzat

fekete, 0,6

kúpos, 4-7 / 2,5-5

zöld

zöld

fehér

teltfürtű, hófehér

fekete, 0,6

kúpos, 4-6 / 45

piros

sötétvörös

sötétrózsaszí n

lilásrózsaszín

rózsaszín

– – 'Albertii' Padus

– – 'Aurora'

Padus

– – 'Colorata' Padus

kúpos, 6-8 / 4bronzos 6

zöld

halványrózsaszí sárga n, fehér

sötétrózsaszí rózsaszín, telt, – n nagy

fehér, elnyílva narancsvö rózsaszín rös, 2-3

sötétrózsaszín – sötétrózsaszí kárminvörös, 2n 2,5 cm

sötétrózsaszín fekete, 0,6

rózsaszín

fekete, 0,6

Virág színe és teltsége

11. táblázat - folytatása

Név

Prunus padus 'Rózsaszín Május'

Koronaforma, Alnemze magasság / tség szélesség (m) kihajtásk or

Padus

kúpos, 6-8 / 4bronzos 6

Levél színe nyáron

bimbóban

nyilásban

Termés színe, átmérője (cm)

halványpiros

rózsaszín

rózsaszín

fekete, 0,6

cdxxxvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

piros, apró, halványrózsa fehér, egyszerű, csereszny szín 3 cm átmérőjű eszerű, ritkán terem

gömbölyded, 4-6 / 2-3

bronzos

sötétzöld

Prunus pennsylvanic Cerasus a

5-12 / 4-10

zöld

fényeszöld

fehér

Prunus persica

Persica

ernyős, 3-6 / 4-7

üdezöld

zöld

rózsaszín

rózsaszín vagy sárgáspiro piros s, 5-7

– – 'Duplex'

Persica

ernyős, 3-4 / 4-5

üdezöld

zöld

rózsaszín

halványrózsaszí – n, féligtelt

–– 'Purpurea'

Persica

ernyős, 3-4 / 4-5

vörös

vörös

rózsaszín

– – 'Windle Weeping'

Persica

csüngő ágú, 35 / 2-4

zöld

zöld

Prunus prostrata

Cerasus

terülő, 0,5-1 / 1

zöld

felül zöld, alul fehér

rózsaszín

rózsaszín

feketéspir os, 1

Prunus pumila

Cerasus

terülő, 1 / 3

zöld

szürkészöld

fehér

fehér

feketésbor dó, 1

– – var. depressa

Cerasus

terülő, 0,5 / 5

zöld

szürkészöld

fehér

fehér

feketésbor dó, 1

– 'Rubin'

Amygdal us

ernyős

rubinvör ös

zöldespiros

rózsaszín

fehér

Prunus salicina

Prunus

6-9 / 5-8

zöld

világoszöld

fehér

fehér

sárga, piros, 5-7

Prunus sargentii

Cerasus

10-15 / 5-10

bronzos

zöld

rózsaszín

rózsaszín

sötétpiros, 1

Prunus serotina

Padus

kúpos, 10-15 / 10-12

zöld

fényeszöld

fehér

fehér

sötétbordó , 0,8-1

Prunus serrulata

Cerasus

terebélyes, tölcséres, gömb, 3 / 3

bronzos

fényeszöld

fehér

fehér, telt

feketésbor dó, 0,5

zöld

rózsaszín

– 'Pandora'

Cerasus

–– Cerasus 'Amanogawa'

oszlopos, 3-5 / bronzos 1-2

fehér

rózsaszín

piros, 0,6

vörös, 4-6

sötétrózsaszí sötétrózsaszín, zöld, 4-6 n féligtelt

halványrózsaszí – n, telt

– – 'Fugenzo' Cerasus

ernyős, 3-5 / 4-6

bronzos

zöld

rózsaszín

rózsaszín, féligtelt

–

––

tölcsér, 6-10 / bronzos

zöld

rózsaszín

rózsaszín,

–

Cerasus

cdxxxvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

'Hizakura'

féligtelt

6-12

– – 'Hokusai' Cerasus

terebélyes, 5-6 bronzos / 10-12

zöld

világosrózsas világosrózsaszí – zín n, féligtelt

– – 'Horinji'

Cerasus

tojásdad, 4-5 / bronzos 3-5

zöld

világosrózsas világosrózsaszí – zín n, féligtelt

– – 'Ichiyo'

Cerasus

terebélyes, 5-7 bronzos / 4-6

zöld

világosrózsas világosrózsaszí – zín n, féligtelt

– – 'Jo-nioi'

Cerasus

terebélyes, 5-7 sárgásbar / 5-8 na

zöld

– – 'Kanzan' Cerasus

tölcsér, 8-12 / bronzos 6-10

zöld

– – 'Kikushidarezakura'

Cerasus

csüngő ágú, 4bronzos 6 / 3-5

zöld

rózsaszín

–– 'Mikurumagaeshi'

Cerasus

terebélyes, 4-6 bronzos / 3-4

zöld

rózsaszín

– – 'Ojochin' Cerasus

tojásdad, 5-7 / bronzos 3-5

zöld

fehér

fehér

fehér

–

sötétrózsaszí sötétrózsaszín, – n telt

rózsaszín, telt –

rózsaszín

–

fehéresrózsaszí – n

11. táblázat - folytatása

Alnemze tség

Koronaforma, magasság / szélesség (m) kihajtásk or

Prunus serrulata 'Pink Perfection'

Cerasus

gömb, 8-10 / 6-10

– – 'Royal Burgundy'

Cerasus

–– 'Shirofugen'

Név

Levél színe

Virág színe és teltsége

nyáron

bimbóban

zöld

rózsaszín

kúpos, 6-8 / 4- bronzvör 6 ös

bronzos, halvány vörös

vöröslő

Cerasus

terebélyes, 7-9 bronzos / 8-12

zöld

rózsaszín

– – 'Shirotae' Cerasus

terebélyes, 3-4 bronzos / 8-12

zöld

fehér

– – 'Taihaku' Cerasus

gömbölyded, rézvörös 6-8 / 6-8

zöld

fehér

– – 'Ukon'

kúpos, 6-8 / 6bronzos 8

zöld

zöldesfehér

Cerasus

bronzos

cdxxxviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

nyilásban

Termés színe, átmérője (cm)

rózsaszín, telt –

sötétrózsaszín, ritkán telt terem fehér

–

fehér, egyszerű – v. féligtelt fehér

–

sárgás, féligtelt –

IV. rész.Táblázatok

– – 'YaeMurasaki'

Cerasus

ernyős, 2-3 / 3-4

bronzos

zöld

sötétrózsaszí sötétrózsaszín, n féligtelt

– – 'YedoSakura'

Cerasus

tölcsér, 6-8 / 6-8

sárgásvö rös

zöld

kárminpiros

sötétrózsaszín, féligtelt

Prunus spinosa

Prunus

sarjakkal terjedő tövű, 2-3 / 3-4

zöld

sötétzöld

fehér

fehér

– – 'Plena'

Prunus

sarjakkal terjedő tövű, 2-3 / 3-4

zöld

sötétzöld

fehér

fehér, telt

–

–– 'Purpurea'

Prunus

sarjakkal vörösesb terjedő tövű, arna 2-3 / 3-4

barnászöld

rózsaszín

rózsaszín

hamvas kékesfeket e, 1-1,5

– 'Spire'

Cerasus

tölcsér, 5-7 / 2-4

Prunus subhirtella

Cerasus

széles kúp, 6- világosz 10(-15) / 4-10 öld

üdezöld

rózsaszín

–– Cerasus 'Autumnalis'

széles kúpos, világosz 4-5 / 4-5 öld

üdezöld

fehér

fehér, félig telt –

–– 'Fukubana'

Cerasus

széles kúpos, világosz 3-5 / 3-5 öld

üdezöld

sötétrózsaszí n

rózsaszín, telt –

– – 'Pendula' Cerasus

csüngő, 6-10 / világosz 6-12 öld

üdezöld

fehér

fehéresrózsaszí – n

– – 'Pendula Cerasus Plena Rosea'

csüngő, 3-5 / 3-6

világosz öld

üdezöld

fehér

fehéresrózsaszí – n

– – 'Plena'

Cerasus

ernyős, 3-5 / 3-5

világosz öld

üdezöld

sötétrózsaszí n

fehér, telt

Prunus tenella

sarjakkal Amygdal terjedő tövű, 1 us / 1-2

zöld

szürkészöld

piros

rózsaszín

szürkés, szőrös, 2

– – 'Alba'

sarjakkal Amygdal terjedő tövű, 1 us / 1-2

zöld

szürkészöld

fehér

fehér

szürkés, szőrös, 2

– – 'Kati'

sarjakkal Amygdal terjedő tövű, 1 us / 1-2

zöld

zöld

piros

sötétrózsaszín

szürkés, szőrös, 2

–– 'Rózsaszín Szőnyeg'

sarjakkal Amygdal terjedő tövű, 1 us / 1-2

zöld

zöld

piros

sötétrózsaszín

szürkés, szőrös, 2

zöld

zöld

cdxxxix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

hamvas kékesfeket e, 1-1,5

halványrózsa halványrózsaszí szín n halványrózsaszí feketésbor n dó, 0,9

IV. rész.Táblázatok

Prunus tomentosa

Amygdal gömb, 1-2 / 1us 1,5

zöld

szürkészöld

rózsaszín

rózsaszínesfehé piros, 1 r

11. táblázat - folytatása

Alnemze tség

Koronaforma, magasság / szélesség (m) kihajtásk or

Prunus triloba

Amygdal us

gömb, sarjakkal terjedő tövű, 2-3 / 1,5-2,5

–– 'Multiplex'

Amygdal us

–– Amygdal 'Rosenmund' us

Név

Levél színe

Virág színe és teltsége

nyáron

bimbóban

nyilásban

zöld

sötétzöld

sötétrózsaszí n

rózsaszín

gömb, sarjakkal terjedő tövű, 2-3 / 1,5-2,5

zöld

zöld

gömb, sarjakkal terjedő tövű, 2-3 / 1,5-2,5

zöld

sötétzöld

Termés színe, átmérője (cm)

szürke, 1

rózsaszín, telt, sötétrózsaszí gömbös (2,5-3 – n cm)

rózsaszín sötétrózsaszí igen szép, féltelt, lapos (2n, tömött kényes 2,5 cm)

Prunus Padus virginiana 'Canada Red'

kúpos, 4-6 / 4- halványz 6 öld

fénylőzöld, majd borvörös

krémfehér

fehér, apró

fekete, 1

– – 'Shubert' Padus

széles kúpos, halványz 5-8 / 4-6 öld

fénylőzöld, majd borvörös

krémfehér

fehér, apró

fekete, 1

Prunus × yedoensis

Cerasus

terebélyes, 610 / 6-10

zöld

zöld

rózsaszín

fehér

–– Cerasus 'Moerheimii'

csüngő ágú, 23 / 2-3

zöld

zöld

rózsaszín

– – 'ShidareCerasus yoshino'

csüngő ágú, 23-4 / 3-4

zöld

zöld

fehér

fekete, 0,5

rózsaszín, majd fekete, 0,5 fehér fehér

12. A fontosabb Prunus laurocerasus fajták (12. táblázat) 12. táblázat - -

Név

'Albaregia'

Koronaforma Növekedés magasság/ i erély szélesség (m) gömbölyded, zárt, 1,5−2 /

közepes

Levél színe

Levél alakja, hossza / szélessége (cm)

sötétzöld

elliptikus

cdxl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Virágzat mérete; Fagytűrés egyéb jellemzői jó

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

1,5−2 ellapuló, 1−1,2 / 1−1,5

gyenge

tarka

keskeny elliptikus

1−2/1,5-2,5

közepes

fénylő sötétzöld

keskeny elliptikus

'Baumgärtn tojásdad, 2−3/ er' 1−2

erős

csillogó zöld

széles elliptikus

közepes

„porcos” levelek, gyenge, ősszel nehezen áll közepes le

'Camelliifo robusztus, > 3 lia'

erős

sötétzöld

széles elliptikus, visszahajló

gyenge

gyenge

Angliában termesztik

felálló 'Caucasica' ágrendszerű, > 3 / 1−2

erős

fénylősöt étzöld

elliptikus 13−20/3−4

középna gy

közepes

a nagylevelűekből a legtélállóbb

'Cherry Brandy'

Ívesen elhajló, 1−1,5 / 2−3

nagy

élénkzöld , matt

nagy: sok, remontál

közepes kihajtáskor bronzos

'Etna'

széles gömbölyded, 1,5−2 / 1,5−2

'Barabits Silver' 'Barmstedt'

alig virágzik

gyenge

közepes

zárt; hosszú fürtök

fénylő élénkzöld

visszás tojásdad, 10−10,5/4,5−5

Levél színe

Levél alakja, hossza / szélessége (cm)

Virágzat mérete; Fagytűrés egyéb jellemzői közepes

közepes

kihajtáskor bronzos narancs

12. táblázat - folytatása

Név

Koronaforma Növekedés magasság/ i erély szélesség (m)

'Green Marble'

2−3 / 1−2

erős

fénylő sötétzöld

elliptikus 12−15/4−5

'Green Star'

elfekvő

közepes

fénylő sötétzöld

13−16/3−4

'Grüner Teppich' ('Zöld Szőnyeg')

elfekvő, 0,8−1 / 3−4

erős

fénylő élénkzöld

elliptikus 7−9/2−3

közepes; keveset nyílik

jó

'Herbergii'

2−3 / 1−2

erős

fénylő sötétzöld

elliptikus

közepes; remontál

jó

keskeny, elliptikus

sok; ősszel erősen remontál

közepes

közepes

jó

'Interlo' ('Dart's Low’s Green')

lapos, elhajló

erős

fénylő sötétzöld

'Klári'

széles, lapos, 1-2 / 2-3

közepes, erős

sötétzöld

cdxli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

talajtakaró, idővel a közepe kikopaszodik

IV. rész.Táblázatok

'Kleopátra'

közepes

közepes, erős

fénylőzöl d

széles, elliptikus

'Latifolia'

felálló, laza tojásdad, 3−6 / 2−4

erős

világoszö ld

széles, elliptikus 15−18/6−8

ritkán virágzik

igen gyenge

hazánkban 'Magnoliifolia' néven

'Leander'

széles, felálló, 2−3 / 1−2

erős

fénylő sötétzöld

keskeny, elliptikus

közepes; remontál

közepes

levél széle kissé visszahajló

'Luxus'

1,5−2 / 1,5−2

közepes

fénylő élénkzöld

keskeny, elliptikus

közepes

csillogó levél

'Magnoliif olia'

laza tojásdad, 3−5 / 3−4

erős

fénylő sötétzöld

magas 15−30/4−8

hazánkban nincs, nagy; igen helyette: 'Latifolia', ritkán fagyérzéke 'Rotundifolia' virágzik ny néven

'Manó'

tömött tojás, 1−2 / 1−1,3

közepes

fénylő sötétzöld

hegyes elliptikus 7−8/3−4

sok; leggazda gabban nyíló

jó

'Marbled White'

széles, szabálytalan

erős

fehértark a

11−13/3−5

ritkán nyílik

fagyérzéke ny

'Mari'

gömbölyded, zárt, 2−3 / 1−1,5

közepes

sötétzöld, matt

elliptikus, 8−10/3−4

közepes

jó

'Miky'

tömött tojás, majdnem oszlop, 3−4 / 1,5

erős

fénylő sötétzöld

lándzsás, fűrészes, elliptikus 5,5−8/1−2

közepes; keveset nyílik

közepes

vékony vessző, heterofiliás levél

'Mischeana elfekvő, 1−1,5 ' / 2−3

erős

fénylő sötétzöld

9−10/3−4

felálló, sok; remontál

közepes

Späth 1898.

nagyon gyenge

fénylő sötétzöld

keskeny elliptikus 8−11/3−4

még nem nyílott

közepes

hó befedi

Levél színe

Levél alakja, hossza / szélessége (cm)

fénylő sötétzöld

keskeny elliptikus 9−11/3−4

'Mount Vernon'

földre fekvő, tömör, 0,3−0,4 / 0,5−0,6

jó

kihajtáskor bronzos

jellegzetes levélforma

12. táblázat - folytatása

Név

'Otto Luyken'

Koronaforma Növekedés magasság/ i erély szélesség (m)

tömött felálló, 1−1,5 (1,8) / 0,5−1,5

közepes

cdxlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Virágzat mérete; Fagytűrés egyéb jellemzői sok, kicsi, felálló; remontál

közepes

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

gömbölyded, 0,5−1 / 0,5−1

gyenge

matt, zöld

elliptikus, 6−8/2−3

közepes

közepes

tömött félgömb, 0,6−0,8 / 0,6−0,8

gyenge

fénylő sötétzöld

széles elliptikus

alig virágzik

közepes, nincs gyenge termesztésben

'Porpáczi'

terebélyes, 2−2,5 / 2−2,5

közepes

fénylő sötétzöld

a levél éle hullámos

közepes, felálló; csontszín ű

igen jó

'Reynvaani i'

1−2 / 0,5−1

erős

tompazöl d

keskeny, elliptikus, 9−14/2−4

sok

jó

'Piri'

'Polster' ('Zöld Párna')

'Rotundifol ia'

'Rudolf Billeter'

4-5 / 2-3

fénylő világoszö ld

erős

11−15/5−7

fénylő sötétzöld világos erekkel

ritkán virágzik

1865 Franciaország, közepes, hazánkban gyenge többnyire 'Magnoliifolia' néven'

6−8/1−3

-

közepes

fénylő sötétzöld

széles elliptikus, 9−12/3−4

sok, középna gy, széles, felálló; remontál

jó

közepes

közepes nagy; széles, fénylő széles, elliptikus, 10-13 felálló sötétzöld / 3-5 virágzat, néha remontál

jó

nagylevelű, holland szelekció

'Serbica'

lapos félgömb, 1−1,2 / 1−1,2

gyenge

sötétzöld

széles elliptikus

közepes, nem mindig virágzik

jó

nagyon régi, nincs termesztésben

'Van Nes'

széles bokor, 1/2

közepes

fénylő sötétzöld

7−11/3−5

nagy; remontál

igen gyenge

nincs termesztésben

'Zabeliana'

lapos (ernyőszerű), 1−1,5 / 2−3

közepes

fénylő sötétzöld

keskeny, 8−15/2−4

sok, közepes; remontál

igen jó

1898, Späth

'Schipkaen sis'

1/2

1,5−2,5 / 2−3

'Schipkaen sis széles, felálló, Macrophyl 1,5−2,5 / 2−3 la'

közepes

széles elliptikus visszás tojásdad

nincs termesztésben

közepes

1889, Späth termesztésben: magoncok

13. A fontosabb Sorbus fajok és fajták(13. táblázat) cdxliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

13. táblázat - -

Név

Sorbus americana

–– 'Belmonte'

Sorbus aria

– – f. cyclophylla

– – 'Favorit'

–– 'Gigantea'

Korona Levél Levél Növeke Őszi Korona alak alakja a Virág dési széles lombszín -forma típus hosszúhajtá magass színe erély ség a sokon ág (m) (m)

piros

tojásda dkerekde d

1

páratlanul szárnyalt

10

5

piros

tojásda d

1

páratlanul szárnyalt

12

5

sárga

sárga

sárga

tojásda d

tojásda d

oszlopo s

sárga

2

2

2

2

tojásdad

kerekded

kerekded

hosszúkás tojásdad

10

10

10

10

6

5

4

5

közepes fehér

erős

fehér

közepes fehér

közepes fehér

közepes fehér

közepes fehér

Termés Megjegyzés

színe

átmér ő (cm)

élénkpiro s

0,7

bokrosodó hajlam

élénkpiro s

0,7

sorfának alkalmas

narancs/ piros

piros

piros

piros

1

levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron szürkészöld

1,2

levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron szürkészöld

1,3

karcsú, kúpos korona, levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron szürkészöld

1,2

levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron zöld

–– 'Lutescens'

sárga

tojásda d

2

tojásdad

10

5

közepes fehér

narancsv örös

1,2

kihajtáskor hamvas lombozat, levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron szürkészöld

–– 'Magnifica'

sárga

széles kúpos

2

tojásdad

10

5

közepes fehér

narancsv örös

1,2

levele kihajtáskor fehéren

cdxliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

molyhos, nyáron sötétzöld Sorbus × arnoldiana' Golden Wonder'

lazac

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

10

5

1

páratlanul szárnyalt

5

5

erős

rózsaszín , majd fehér aranysár ga

1,2

viszonylag szárazságtűrő

1

szárnyalt levélnyél, bőrszínű levélkék, levele kihajtáskor szürkészöld, nyáron sötétszöld

piros

1

–

fehér

kármin

0,9

–

fehér

piros

1,3

–

gyenge fehér

piros

1,2

sűrű, tömött lombozat, széles oszlop

vörös

1

sötétbarn a, majd gyenge fehér krémsárg a

– 'Astrid'

barna

kerekde d

Sorbus aucuparia

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

fehér

– – 'Cardinal Royal'

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

– – 'Edulis' (syn. – – 'Moravica')

piros

telt kúp

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

–– 'Fastigiata'

piros

oszlopo s

1

páratlanul szárnyalt

6

2

– – 'Őszi Tűz'

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

fehér

–

Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S. rotundifolia típus, 6. egyéb típus

13. táblázat - folytatása

Név

Sorbus aucuparia 'Pendula'

Korona Levél Levél Növeke alakja a Őszi Korona alak Virág dési széles lombszín -forma típus hosszúhajtá magass színe erély ség a sokon ág (m) (m)

piros

csüngő ágú

– – 'Rossica Major'

– – 'Schmidt

Termés

színe

átmér ő (cm)

piros

1

1

páratlanul szárnyalt

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

10

6

erős

fehér

piros

1,5

piros

kerekde

1

páratlanul

12

6

erős

fehér

vörös

1

3

4

gyenge fehér

cdxlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

–

levele kihajtáskor zöld, nyáron szürkészöld –

IV. rész.Táblázatok

klón' –– 'Sheerwater Seedling'

szárnyalt

d kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

fehér

narancsv örös

1

–

sárgásbar kerekde na d

1

páratlanul szárnyalt

12

6

erős

fehér

vörös

1

–

Sorbus barnáspir tojásda bakonyensis os d 'Fánivölgy'

3

rombusz alakú, karéjos

8

5

közepes fehér

narancss árga

1,2

–

barnáspir tojásda os d

4

hosszúkás, karéjos

6

4

közepes fehér

kárminpi ros

1

bokrosodó törzsű

–– barnáspir tojásda 'Herkulesfür os d dő'

4

hosszúkás, karéjos

6

4

közepes fehér

kárminpi ros

1

bokrosodó törzsű

Sorbus borosiana 'Alba Regia'

sárga, piros

tojásda d

3

elliptikus, karéjos

8

5

fehér

barna

1,4

– 'Brigitte'

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

4

3

fehér

kajszisár ga

1

– 'Burka'

piros

sarjakk al terjedő tövű

4

hosszúkás, karéjos

fehér

fekete

1,4

tartós, csillogó piros őszi lomb

Sorbus commixta

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

8

6

közepes fehér

narancsv örös

0,9

–

– – 'Tekeres'

piros

kerekde d

1

páratlanul szárnyalt

8

6

közepes fehér

narancsv örös

Sorbus dacica

barnáspir tojásda os d

4

karéjos

6

4

közepes fehér

téglavörö s

1,4

–

– – 'Torda'

barnáspir tojásda os d

4

karéjos

6

4

közepes fehér

téglavörö s

1,4

ehető termés

– – 'Tekeres'

Sorbus borbásii

piros

erős

sötétzöld levelei késő őszig díszítik –

tartós, kárminpiros lomb

Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S. rotundifolia típus, 6. egyéb típus

13. táblázat - folytatása

Név

Korona Levél Levél Növeke alakja a Őszi Korona alak Virág dési széles lombszín -forma típus hosszúhajtá magass színe erély ség a sokon ág (m) (m)

cdxlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Termés

színe

átmér ő (cm)

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

sárga

kerekd ed, majd tojásda d

3

rombusz, karéjos

8

5

erős

fehér

sárga

1,4

–

sárga

kerekd ed, majd tojásda d

3

rombusz, karéjos

8

5

erős

fehér

barna

1,4

átmenő sudarú

piros

terebél yes

1

páratlanul szárnyalt

10

5

Sorbus degenii

narancsv tompa örös kúp

3

tojásdad, karéjos

10

5

erős

fehér

barna

1,5

–

Sorbus degenii 'Csákvár'

narancsv tompa örös kúp

3

tojásdad, karéjos

10

5

erős

fehér

barna

1,5

–

Sorbus discolor

narancsv széles örös kúp

1

hosszú hajtáskon páratlanul szárnyalt

8

8

közepes fehér

fehér

1

mészérzékeny

2,4

rügyei ragadósak, levele kihajtáskor molyhos szürke, nyáron zöld

Sorbus decipientifo rmis

– –'Vallus'

Sorbus decora

Sorbus domestica

– 'Gran Sasso'

barna

sárga

vörösbar Sorbus × hybrida'Gib na bsii' (barnás)

Sorbus × incana

Sorbus intermedia

kerekd ed, tojásda d

1

páratlanul szárnyalt

20

15

élénkpiro közepes fehér s

erős

fehér

zöldessár ga

1

kerekd ed

2

elliptikus

10

6

közepes fehér

piros

1,2

levele kihajtáskor molyhos szürke, nyáron sötétzöld

gömb

1

hosszúkás, karéjos

7

4

közepes fehér

téglavörö s

1,3

–

kúpos

2

tojásdad, karéjos

10

6

erős

fehér

?

?

vörösbar tojásda na d

4

tojásdad, karéjos

15

8

erős

fehér

tompavörös

1,2

barna

levele kihajtáskor barnászöld, nyáron zöld

cdxlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

levele kihajtáskor és nyáron szürkészöld; tömött korona, átmenő sudár, nem terem? levele kihajtáskor

IV. rész.Táblázatok

szörkészöld, nyáron sötétzöld

–– 'Brouwers'

– 'Joseph Rock'

barnáspir tojásda os d

4

tojásdad, karéjos

15

8

felálló

4

páratlanul szárnyalt

6

3

5

széles tojásdad

piros

Sorbus barnássár széles pseudolatifo ga kúpos lia

10

6

erős

fehér

közepes fehér

erős

tompavörös

1,2

levele kihajtáskor szürkészöld, nyáron sötétzöld; holland szelekció, erős növény

krém

0,9

angol fajta, mészérzékeny, páraigényes

2-

levele kihajtáskor világoszöld, nyáron zöld

barnássár fehér ga

Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S. rotundifolia típus, 6. egyéb típus

13. táblázat - folytatása

Név

Korona Levé Levél Növeke Őszi Korona lalak alakja a Virág dési széles lombszín -forma típus hosszúhajtá magass színe erély ség a sokon ág (m) (m)

Sorbus sárgásbar kerekde redliana na d 'Burokvölgy'

5

széles, elliptikus

8

Sorbus 'Rosemary'

1

páratlanul szárnyalt

5

narancsv kerekde Sorbus örös d rotundifolia

5

– – 'Bükk Szépe'

Sorbus semiincisa

lazacvör kerekde ös d

barnássár széles ga kúp

5

6

tojásdad

tojásdad

12

8

Termés

színe

5

barnássár közepes fehér ga

1,5

3

gyenge fehér rózsaszín

1

7

6

erős

cdxlviii

levele kihajtáskor szürkészöld, nyáron zöld –

fehér

–

fehér

1,2

fénylő barnásvörös őszi lomb, levele kihajtáskor zöld, nyáron sárgás zöld

1,2

levele kihajtáskor szürkén molyhos, nyáron

közepes fehér

Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

átmér ő (cm)

barnás sárga

narancsv örös

IV. rész.Táblázatok

szürkészöld Sorbus × thuringiaca 'Fastigiata'

tojásda vöröslő d, majd zöld álló gömb

4

hosszúkás, karéjos

6

3

erős

fehér

narancsv örös

1,3

–

– – 'Leonard Springer'

vöröslő zöld

kúpos, majd tojásda d

4

hosszúkás, karéjos

8

4

erős

fehér

narancss árga

1,2

–

piros

tojásda d

4

hosszúkás, karéjos

3

3

barnáspir tompa os kúp

3

mélyen karéjos

15

10

– 'Titan'

Sorbus torminalis

–'Ullong'

Sorbus umbellata var. cretica

narancso tojásda slazac d

1

páratlanul szárnyalt

8

6

gyenge fehér liláspiros

erős

fehér

közepes fehér

barna

narancsv örös

1

1,5

1

kárminpiros őszi lombszíneződés – narancsvörös őszi lombszíneződés , levele kihajtáskor zöld, nyáron fűzöld

szürkésb terebély arna es

2

Tojásdad

8

5

közepes fehér

piros

1,2

levele kihajtáskor fehéren molyhos, nyáron szürkészöld

tojásda d

2

hosszúkás elliptikus

10

5

közepes fehér

sárgás narancs

1,2

–

Sorbus vertesensis

sárga

Levélalak tipizálásai: 1. S. aucuparia típus, 2. S. aria típus, 3. S. torminalis típus, 4. S. × intermedia típus 5. S. rotundifolia típus, 6. egyéb típus

14. A fontosabb Spiraea japonica fajták (14. táblázat) 14. táblázat - Név

Magass Széless Növekedési Virág szìne ág (m) ég (m) erély

'Anthony Waterer' (syn: S. bumalda 0,6-0,8 0,6-1,0 'Anthony Waterer') 'Anthony Waterer Sapho' (syn: S.

0,8-1,0 0,8-1,0

Megjegyzés

félgömb alakú gyenge

mély rózsaszín (piros)

levele kihajtáskor pirosas, majd zöld néhány levélen fehér, sárga csíkok; hasonlít az 'Anthony Waterer Sapho'-ra, de levelén sárga hosszúkás foltok vannak

középerős

mély rózsaszín (piros)

levele kihajtáskor bronzos, ősszel pirosas; hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, amivel ellentétben vírusmentes, sárga foltok nem

cdxlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Név

Magass Széless Növekedési Virág szìne ág (m) ég (m) erély

találhatók a levélen

bumalda 'Anthony Waterer Sapho') 'Crispa'

Megjegyzés

0,8-1

0,8-1,2

középerős

rózsaszín

levelének széle erősen csipkézett sötétzöld kihajtáskor bordó

'Elegans' (syn: S. bumalda 'Elegans')

0,8-1,2 0,8-1,0

erős

'Froebelii' (syn: S. bumalda 'Froebelii')

0,8-1,0 0,8-1,2

kerekded, erős

mély rózsaszín

levele kihajtáskor bronzos; viszonylag edzett ± mésztűrő fajta, virága halványabb, mint az 'Anthony Waterer'-é

'Goldflame' (syn: S. bumalda 'Goldflame')

0,6-0,8 0,81,0

középerős

pirosas rózsaszín

levele kihajtáskor pirosas, majd világos zöld-sárga, ősszel bronzos; napégésre érzékeny

'Golden Princess'

0,5-0,8 0,6-1,0

lassú

'Goldmound'

0,5-0,7 0,6-0,8

lassú, kerekded

rózsaszín

levele kihajtáskor sárga, majd zöldessárga

'Little Princess'

0,5-0,6 0,6-0,8

kerekded, lassú

halvány rózsaszín

levele világos zöld ősszel vöröses; idővel 1-1,2 m magasra is megnő; viszonylag edzett és ± mésztűrő fajta; hasonlít a 'Nana'-ra, de annál magasabb

'Manon'

0,6-0,8 0,6-0,8

kerekded, lassú

'Nana' (syn: S. japonica 'Alpina')

0,3-0,4 0,5-0,6

lassú

rózsaszín

sötétzöld; hasonlít a 'Little Princess'-re, de annál alacsonyabb, sötétebb levél; ősszel pirosas-narancs

'Ruberrima'

0,8-1,0 0,8-1,0

lassú

sötét rózsaszín

sötétzöld, ősszel pirosas

0,6-0,8 0,6-0,8

kerekded, lassú

'Shirobana'

halványrózs hasonlít az 'Anthony Waterer'-re, aminél aszín erősebb növekedésű, sötétebb virágú

sötétrózsasz levelekihajtáskor bronzos kihajtáskor ín sárga, ősszel narancs, syn. 'Lisp'

mélyrózsas hasonlít a 'Ruberrima'-ra, de kisebb, zín, (piros) virágzata sötétebb színű

fehér és rózsaszín hasonlít a 'Little Princess'-re, aminél egy erősebb növekedésű, syn. 'Genpei' növényen

Megjegyzés: A jelenleg a Spiraea japonica fajnév alatt forgalmazott fajták egy részét korábban hibridnek tekintették, S. × bumalda néven. A fajták többsége mészéerzékeny és vízigényes.

15. A fontosabb Tilia fajok és fajták (15. táblázat) 15. táblázat - cdl Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Koronaforma és méret (magasság / szélesség) (m)

Növeked ési erély

20/14

erős

a levél nagy széles tojásdad, durván fogazott

– – 'Nova'

kúp; 20/14

erős

hasonlít a 'Redmond'-ra, hegyesebb koronájú

– – 'Redmond'

kúp; 20/14

erős

hasonlít a 'Nova'-ra, de annál tömöttebb koronájú

17/10

közepes

a levél felszíne zöld, fonáka kékeszöld, érzugok vörösesbarnák

– – 'Greenspire'

kúp; 16/8

közepes

szimmetrikus, kúp alakú korona, egyenes törzs és végigmenő sudár

– – 'Rancho'

tojás; 12/6

közepes sűrű, tömött korona

– – 'Rathaus'

keskeny kúp; 14/10

– – 'Savaria'

kúp; 20?/14?

Név Tilia americana

Tilia cordata

Tilia × euchlora

Megjegyzés

de

ahhoz

képest

közepes levélszín fényes, sötétzöld fonák matt zöld erős

kúp; 14/8

közepes hajtása sárgászöld

Tilia × europaea'Pallida '

széles kúp; 20/14

közepes vessző élénkpiros

Tilia henryana

tojás; 15/8

közepes

vesszők fiatalon csillag levelek mélyen, öblösen fogazottak, késő július-augusztusban virágzik

Tilia mongolica

változó; 10/8

gyenge

vesszői sötétbarnák, kissé lehajlóak, a levelek mintázata szőlőlevélre emlékezetet

Tilia petiolaris

változó; 17/10

erős

hasonlít a Tilia tomentosa-ra, de a vesszői ívesen lehajlók, lelógóak, néha gömb alakú koronájú

Tilia platyphyllos

változó; 20/14

erős

kúp; 20/14

erős

mint az alapfaj, de ± tömötebb, gyorsabb növésű

– – 'Fastigiata'

keskeny kúp; 14/8

erős

ágai hegyesszögben felállók

– – 'Laciniata'

tojás; 10/6

gyenge

levelei szeldeltek, koronája fiatalon karcsú, majd tojásdad

– – Örebro

keskeny kúp; 14/8

erős

hasonlít a 'Fastigiata'-ra, de fiatalon karcsú termetű korona

– – 'Rubra'

20/14

erős

hasonlít az alapfajra, de vesszői bordópirosak

kúp; 20/14

erős

erőteljes növekedésű, átmenő sudarú

– – 'Ági'

– 'Szent István'

cdli Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

változó; 20/14

Tilia tomentosa – – 'Bori'

tojásdad; 8/6

– –'Bozsok'

tompa kúp; 14

– – 'Brabant'

tömött kúp; 14/10

– – f. rhodopetala

terebélyes; 20/14

– – 'Szeleste'

kúp; 14/10

– – 'Teri'

kerekded; 6/6

erős

csillag szőrös hajtás, levél; a levelek fonáka ezüstszürke

gyenge a korona igen tömött, kéregbetegségre érzékeny

hasonlít a 'Szeleste'-re és az 'Argentea'-ra, de közepes tömöttebb és szélesebb koronájú, egyenes törzs jellemzi erős

rózsaszínű virágú

hasonlít az 'Argentea'-ra és a 'Brabant'-ra, de közepes tömött a korona, egyenes koronában követhető törzs jellemzi gyenge koronája tömött, terpedt, kúp alakú

– – 'Wagner János'

széles tompa kúp; 20/14

erős

– – 'Wandell' ('Sterling Silver')

tojás, gömbölyded; 20/14

erős

– – 'Zentai ezüst'

keskeny kúp; 20/14

erős

rózsaszín virágú

felálló ágú és robusztus növekedésű

Megjegyzés: 1. A fák méretei szabad állású egyedekre vonatkoznak; állományban 25-30 m-re is megnőnek 2. A keskeny kúp alakú fajták koronája idővel „szétnyílik”, kúp, majd széles tompa kúppá válik

16. A fontosabb Weigela fajok és fajták (16. táblázat) 16. táblázat - Név Weigela florida –– 'Alexandra'

Magassá Széless Növekedé g (m) ég (m) si erély 2,5-3

2

0,5

0,5

Virág színe

Megjegyzés

erős

rózsaszín, sötétrózsaszín, belül világosabb

jól remontál

gyenge

sötétrózsaszín-piros

levele vörös; hasonlít a 'Victoria'-ra, de annál nagyobb virágú, szétállóbb szirmokkal, syn. 'Wine and Roses' jól remontál; hasonlít a 'Bristol Ruby'-ra és a 'Newport Red'-re; élénkebb virágszín, lassú, gyengébb növekedés

– – 'Eva Rathke'

1-1,5

1-1,5

gyenge fénylő, mély piros közép erős

– – 'Korea'

1-1,2

1-1,2

közép erős sötét rózsaszín, elnyílásban fehéredik dúsan virágzik, szép bokorfa

cdlii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

levele világoszöld, fehér és rózsaszín szegéllyel; mészérzékeny, pára- és vízigényes

– – 'Monet'

0,5

0,5

– – 'Nana Variegata'

1,5-2

1-1,2

közép erős halvány rózsaszín

levele sárgásfehér szegélyű; hasonlít a 'Florida Variegata'-ra aminél alacsonyabb, zártabb bokor

– – 'Purpurea'

1-1,5

1-1,2

lassú

sötét rózsaszín (torok sárga foltos)

páraigényes, a meszes talajra érzékeny; levele bordóspiros, majd zöldes barna; syn. 'Foliis Purpureus'

–– 'Variegata'

2-2,5

2

erős

halványrózsaszín

levele sárgásfehér szegélyű; jól remontál

gyenge

rózsaszín

középerős élénk lilásrózsaszín, piros

páraigényes, a meszes talajra érzékeny; levele bordósbarna, majd barnászöld; hasonlít a 'Florida Purpurea'-ra, aminél élénkebb virágszínű

2

erős

fénylő piros, a torok sárga csíkos

elhajló ágak jellemzik

2-2,5

2

erős

lazacrózsaszín, elnyílásban fakul

jól remontál; jellemzője még: bimbó és a virág erősen szőrős

– 'Brigela'

1,5-2

1-1,2

közepes

tűzpiros

levele világoszöld, széles sárga szegéllyel; mészérzékeny, pára- és vízigényes, syn. 'French Lace'

– 'Bristol Ruby'

2,5-3

2

erős

rubin piros, torok sárga foltos, nagy

jól remontál; a hasonló 'Eva Rathke'nál erősebb a növekedése, kevésbé fénylő a virága

– 'Candida'

1,5-2

1,5

középerős

bimbóban rózsaszín fedőszín, virág tiszta fehér

levele világoszöld

– 'Carnaval'

1,5 -2

1,5

erős

különböző színű virágok (fehérrózsaszín-sötétpiros –világos szegéllyel)

jól remontál; syn: 'Courtalor'

– 'Conquete'

2-3

3-4

erős

halványrózsaszín majd fehér

az alapfajhoz hasonló, de nagyobb és dúsabb virágú, edzett régi fajta

1,5-2

1,5

középerős élénk piros, belül halványabb

– – 'Victoria'

1-1,2

1-1,2

2-2,5

– 'Boskoop Glory'

Weigela hibridek – 'Abel Carriere'

– 'Eva Supreme'

jól remontál; hasonlít az 'Eva Rathke'-re, aminél kompaktabb a forma, fénylőbb a virág

16. táblázat - folytatása Név

Magassá Széless Növekedé

Virág színe

cdliii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Megjegyzés

IV. rész.Táblázatok

g (m) Weigela hibridek

0,8

ég (m)

si erély

sötétpiros, torokban sárga csík

páraigényes, a meszes talajra érzékeny; jól remontál; hasonlít az 'Eva Rathke'-re, de annál alacsonyabb

erős

rózsaszín, fehér szegély

syn. 'Springtime'

közepes

sötétpiros

kompakt bokor, jól remontál; syn. 'Courtared'

lassú

sötétrózsaszín torok, sárga foltos, illatos

levele enyhén bronzos, ősszel bordóra színeződik, mész és páraigényes

sötétpiros

jól remontál; hasonlít az 'Eva Rathke'-re aminél erősebb növekedésű, télen zöld hajtású, syn. 'Vanicek'

0,8-1,2 lassú

– 'Evita' – 'Le Printemps'

2-2,5

2

– 'Lucifer'

1,2-1,5

1-1,5

– 'Minuet'

0,5-0,75

0,5

– 'Newport Red'

2-2,5

2

– 'Red Prince'

1,5-2

1,5

középerős elhajló sötétpiros ágakkal

levele ősszel sárga, narancssárga; jól remontál; jellemzője még a keskeny virágtölcsér és a tömeges virágzás

– 'Snowflake'

1,5-2

1,5

középerős fehér

levele világos zöld; jól remontál; syn. 'Bristol Snowflake'

– 'Styriaca'

2-2,5

2,5

középerős rózsaszín, kárminpiros

levele keskeny, világoszöld

Weigela praecox

1,5-2

1,5-2

erős

középerős

sötét rózsaszín, kárminpiros, belül sárga

legkorábban nyílik

17. Olasz és francia díszfaiskolák által forgalmazott szubtrópusi és mediterrán fás növények télállósági zóna-besorolása (17. táblázat) 17. táblázat - Név

Növénytípus*

Zóna

cs, l-ö, +

7

Abutilon fajok

cs, ö

9

Acacia dealbata

fa, ö

9

Acacia farnesiana

bf, ö

9

Acacia egyéb fajok és fajták

fa, ö

9-10

Actinidia arguta

ku, l

6

Abelia × grandiflora

cdliv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Actinidia deliciosa (syn. Actinidia chinensis)

ku, l

(7-)8

Actinidia kolomikta

ku, l

7

Araucaria araucana

fe, ö, +

8

Araucaria bidwillii

fe, ö

(8)9

Arbutus unedo

fa, ö, +

9

Banksia fajok

cs, ö

10

Bauhinia fajok

fa, l

9

Berberis darwinii

cs, ö

8

Bignonia capreolata

ku, ö,

9

Bougainvillea glabra

ku, ö-l

(9-)10

Brahea armata

pálma

9

Butia capitata

pálma

9

Caesalpinia gillesii

cs, l

8-9

Callistemon citrinus

cs, ö, +

9

bf, ö

8

Callistemon egyéb fajok

cs, ö, +

9

Camellia japonica

cs, ö, +

8

Camellia egyéb fajok

cs, ö, +

8

cs

8 (9)

Casuarina cunninghamiana

fe, ö

(9-)10

Ceanothus × pallidus és C. × delilianus

cs, l

8

cs, l, ö

8-9

fa, ö

9

Chamaerops humilis

pálma

9

Chamelaucium uncinatum

cs, l-ö

9

fa, l

(9-)10

cs, ö, +

(7-)8

Callistemon viminalis

Cassia fajok

Ceanothus egyéb fajok és fajták Ceratonia siliqua

Chorisia speciosa Choysia ternata

cdlv Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Cinnamomum camphora

fa, l

10

Cistus laurifolius

cs,ö

7

Cistus egyéb fajok és fajták

cs, ö

8

Citrus fajok és fajták

bf, ö

9-10

Clerodendrum bungei

cs, l

7

Clerodendrum trichotomum

cs, l

7

Cordyline australis

cs, ö

8

Cordyline indivisa

cs, ö

9

Cotoneaster glaucophyllus

cs, ö

8

Cotoneaster lacteus

cs, ö

8

Cupressus fajok és fajták

fe, ö

8

páfrány, ő, +

8(-9)

pálma

9

Dasylirion glaucophyllum

cs, ö

9

Delonix regia (syn. Poinciana regia)

fa, l

10

páfrány, ö, +

8(-9)

fa, l

(7-)8

Növénytípus*

Zóna

Elaeagnus × ebbingei

cs, ö

7

Elaeagnus pungens

cs, ö

7

cs, ö, +

7-8

Eriobotrya japonica

bf, ö

8

Erythrina crista-galli

cs, e

(8-)9

cs, ö, +

8

fa, ö

8

Cyathea australis (syn. Alsophila australis) Cycas fajok

Dicksonia antarctica Diospyros kaki

17. táblázat - folytatása Név

Erica fajok (az E. carnea kivételével)

Escallonia fajok Eucalyptus gunnii, E. camphora, E. johnstonii, E. pauciflora, E. parviflora

cdlvi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Eucalyptus egyéb fajok

fa, ö

9

Fatsia japonica (syn. Aralia sieboldii)

cs, ö

7

Feijoa sellowiana

cs, ö

8-9

Ficus carica

cs, l

6

Ficus pumila

ku, ö

(7-)8

Ficus egyéb fajok

fa, ö

(9-)10

Firmiana simplex (syn. Sterculia platanifolia)

fa, +

10

Fremontodendron californicum

bf, ö

8

Fuchsia fajok és fajták

cs, l

8-9

Gardenia jasminoides

cs, ö, +

8

Grevillea robusta

fa, ö

9

Griselinia littoralis

cs, ö

8-9

Hebe apró levelű fajok és fajták

cs, ö

8 (7?)

cs, ö, +

9

Hibiscus rosa-sinensis

cs, ö

10

Jacaranda mimosifolia

fa, l

10

Jasminum officinale

ku, ö

8-9

Jasminum sambac

ku, ö

9

Lagerstroemia hibridek

cs, l

7-8

Lagerstroemia indica

fa, l

8

Lantana camara

cs, ö

9

Laurus nobilis

cs, ö

8

Lavandula stoechas

cs, ö

8

Leptospermum fajok

cs, ö, +

8

Ligustrum delavayanum

cs, ö

8

Ligustrum japonicum

fa, ö

(7-)8

Hebe közepes és nagy levelű fajok, fajták

cdlvii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Ligustrum japonicum var. texanum

bf, ö

7(-8)

Ligustrum lucidum

bf, ö

8

Livistona chinensis

pálma

10

Lycianthes rantonneti (syn. Solanum rantonetti)

cse, l

9

Magnolia grandiflora

fa, ö

8

Mahonia japonica

cs, ö

(7-)8

Mahonia lomariifolia

cs, ö

7-8

Mahonia × media 'Charity'

cs, ö

8

Mandevilla fajok

ku, ö, +

9(10)

Melaleuca fajok

fa, ö, +

(9)10

Melia azedarach

fa, l

8

Metrosideros excelsa

cs, ö

10

Musa basjoo (kenderbanán)

cse, ö

8

Musa egyéb fajok és fajták

cse, ö

9-10

Myrtus communis

cs, ö

(9-)10

Nandina domestica

cs, ö

(7)8

Nerium oleander

cse, ö

8

Olea europaea

fa, ö

8

Olearia fajok és fajták

cs, ö

8-9

Osmanthus heterophyllus

cs, ö

(7-)8

Növénytípus*

Zóna

Parthenocissus henryi

ku, l

7

Passiflora coerulea

ku, ö

9

Passiflora egyéb fajok és fajták

ku, ö

10

bf, ö, +

9

17. táblázat - folytatása Név

Persea americana

cdlviii Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Phillyrea fajok

cs, ö

(7-)8

Phlomis fruticosa

cs, ö

8

Phoenix canariensis

pálma

9

Phoenix dactylifera

pálma

9

Phormium fajok és fajták

cs, ö

8

Photinia × fraseri

cs, ö

7

Pinus halepensis

fe, ö

8 (7?)

Pinus pinaster

fe, ö

8 (7?)

Pinus pinea

fe, ö

8

Pistacia lentiscus

cs, ö

8

Pittosporum fajok

cs, ö

8-9

Plumbago auriculata (syn. P. capensis)

ku, ö

9

cs, l, +

9

Prunus lusitanica

fa, ö

8(-9)

Psidium guajava

bf, ö, +

10

Punica granatum

cs, l

7

Punica granatum 'Nana'

cs, l

8

Pyracantha 'Teton'

cs, ö

8

Quercus ilex

fa, ö

8

Quercus suber

fa, ö

9

Raphiolepis fajok

cs, ö

(7-)8

Rosmarinus officinalis

cs, ö

(7-)8

Russelia equisetiformis

cs, ö

(8-)9

Sabal palmetto

pálma

9-10

Schinus molle

fa, ö

9-10

Senna × floribunda

cs, l

(9)-10

Sequoia sempervirens

fe, ö

8

Plumeria rubra

cdlix Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

Solanum jasminoides

ku, ö

8-9

Stephanandra incisa

cs, l, +

7

Strelitzia reginae

cse, ö

(9-)10

Syagrus romanzoffiana (syn. Arecastrum romanzoffiana)

pálma

9

ku

9

Thunbergia grandiflora

ku, ö

9

Tibouchina heteromalla

cse, ö

10

Trachelospermum jasminoides

ku, ö

10

Trachycarpus fortunei

pálma

8

Veitchia merrillii

pálma

10

Viburnum davidii

cs, ö

7

Viburnum tinus

cs, ö

8

pálma

9

Yucca aloifolia

cs, ö

8

Yucca gloriosa

cs, ö

(7-)8

Ziziphus jujuba

bf, l

(7-)8

Tecomaria capensis

Washingtonia filifera

Jelmagyarázat:

*

a hazájában jellemző tulajdonságok

+

mészérzékeny vagy mészkerülő (savanyú talajt kíván)

bf

bokorfa

cs

cserje

cse

edényes (dézsás) növény

fe

fenyőféle

fa

fa

ku

kúszónövény

l

lombhullató cdlx Created by XMLmind XSL-FO Converter.

IV. rész.Táblázatok

ö

örökzöld

cdlxi Created by XMLmind XSL-FO Converter.

Irodalomjegyzék Bartha D. (1997): Fa- és cserjehatározó. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Borhidi A. (1995): A zárvatermők fejlődéstörténeti rendszertana. Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest. Debreczi Zs. – Rácz I. (2000): Fenyők a Föld körül. Dendrológiai Alapítvány, Budapest. Dirr, M. A. (1990): Manual of Woody Landscape Plants: Their Identification, Ornamental characteristics, Culture, Propagation and Uscs. Stipcs Publ. Company, Champaign, Illinois. Erhardt, W. – Götz, E. – Bödeker, N. – Seybold, S. R. (2002): Zander Handwörterbuch der Pflanzennamen. Eugen Ulmer GmbH & Co., Stuttgart. Gencsi L. – Vancsura R. (1996): Dendrológia. Erdészeti növénytan II. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Griffiths, M. (1997): Index of Garden Plants. The MacMillan Press Ltd., London. Hoffman, M. H. A. (2005): List of Names of Woody Plants. International standard ENA 2005-2010, Applied Plánt Research. Boskoop, the Nctherlands. Iliev, I. (2001): Genetika i szelekcija na dekorativnite rasztenija. Sejani Ed., Szófia. Józsa M. (2002): Fenyők. Botanika Kft., Budapest. Krüssmann, G. (1985): Manual of Cultivated Conifers. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1989): Manual of Cultivated Broad-leaved Trecs and Shrubs. Timber Press, Portland, Or., USA. Krüssmann, G. (1990): Manual of Woody Landscape Plants. Stipes Publ. Company, Champaign, Illinois, USA. Nagy B. (szerk.) (1980): Díszfák, díszcserjék termesztése és felhasználása. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. OMMI (2002): Díszfaiskolai termelés Magyarországon. Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet, Budapest. Priszter Sz. (1998): Növényneveink. A magyar és a tudományos növénynevek szótára. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Rehder, A. (1990): Manual of Cultivated Trees and Shmbs Hardy in North Amerika. Dioscoridcs Press, Portland, Or., USA. Retkes J. – Tóth I. (2005): Lombos fák, cserjék. Botanika Kft., Budapest. Schmidt G. – Tóth I. (2003): Kertészeti dendrológia. BKÁE Kertészettudományi Kar jegyzete, Budapest. Schmidt G. – Tóth I. (szerk.) (1996): Díszfaiskola. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Schmidt G. (szerk.) (2003): Növények a kertépítészetben. Mezőgazda Kiadó, Budapest. Tóth I. (1969): Díszfák, díszcserjék. Mezőgazdasági Kiadó, Budapest. Udvardy L. (szerk.) (2003): A Kertészeti Növénytan Növényismereti kompendiuma. BKÁE KETK. Budapest

cdlxii Created by XMLmind XSL-FO Converter.