KATOLIKUS KÁNTORLAPOK

Magyar Egyházzene XX (2012/2013) 89–94

KATOLIKUS KÁNTORLAPOK Szerkeszti: Balogh P. Piusz OPraem, a gödöllői Premontrei Szent Norbert Egyházzenei Szakközépiskolában

Zarándoklatok, zarándokhelyek — II. A VII. századtól a történelmi események a keresztény világ egyetlen területén sem kedveztek a zarándoklat már kialakult szokásainak. A Szentföld és a keleti provinciák, patriarchátusok arab fennhatóság alá kerültek, Rómát és Itáliát a megújuló longobárd betörések fenyegették, Európa legnagyobb részén éppen csak elkezdődött a népvándorlás népeinek keresztény hitre térítése. Bizáncban III. Leó császár (717–741) 726-tól nyíltan fellépett a templomokban, kolostorokban őrzött „csodatévő” ikonok tisztelete, a szerzetesség befolyását növelő zarándoklatok ellen. A „képrombolásnak” (ikonoklasis) nevezett folyamat csak 843-ban zárult le a kép- és ereklyetisztelet visszaállításával. Eközben az arab hódítás már közvetlenül Európát is fenyegette az Ibériai félsziget felől: 756-ban Cordobában önálló kalifátust alapított Abd ar-Rahman. Mindez az ezredforduló tájékán alaposan „átrendezte” a zarándoklati szokásokat. Európa nyugati felében egyre több, a Szentföldre emlékeztető vagy azzal kapcsolatba hozható új zarándokhely létesült. Vézelay-ben Mária Magdolna, Compostelában Szent Jakab apostol sírja vált jelentős zarándokhellyé (1104-től, ill. 1075-től). Az utóbbi esetben a „szentföldi kapcsolat” különös áttétellel jelentkezett: Szent Jakab apostol, Jézus rokona, Jeruzsálem első püspöke (a Szentírásban szereplő két Jakab apostol személyét összemosták) önmagában is a Szentföldre utalt. De ekkor Hispánia nagy részén azok a mórok hódítottak, akik a Szentföldet is uralmuk alatt tartották. Így Szent Jakab egyben az arab uralom elleni felszabadító harc patrónusává is vált („mórölő Szent Jakab”). A nagy létszámú zarándokcsoport fogadására, az ereklyék őrzésére és bemutatására nagyméretű (többnyire bencés) monostortemplomok épültek a látogatók forgalmához alkalmazkodó jellegzetes liturgikus térrel: az oltár mögött a zarándokok részére körüljáró folyosó haladt, hozzá kapcsolódó kápolnákkal a zarándokok magánájtatosságai részére (ún. „francia-szentély”). Az ókeresztény korban általános nyilvános vezeklést ebben a korban felváltotta az önként vállalt, vagy a helyi püspök által elégtételként kiszabott zarándoklás. Az említett Sant’ Jago da Compostela a középkori Európa legnagyobb, legtöbbet látogatott búcsújáróhelye lett. Nagyobb városokban külön „Jakabkapu” volt a városfalon, ahonnan a zarándokok elindultak sokszor többéves

90

KATOLIKUS KÁNTORLAPOK

útjukra. A XII. századtól külön útikalauzok készültek, amelyek leírták, hogy a zarándokútvonal mentén a hívek mely templomokban, mely szentek ereklyéit kereshetik föl. A leghíresebb volt az 1139-ben keletkezett „Szent Jakab apostol 4. könyve”, amely négy útvonalon írta le a Compostela felé meglátogatható szent helyeket. A keresztes hadjáratok (1096-tól) átmeneti sikerei nyomán Jeruzsálembe is újra mehettek zarándokok. Az ő részükre írta Petrus Diaconus montecassinói szerzetes az Itinera Hierosolymitana című útikalauzt 1140 körül. Más esetben egy-egy helyi püspök mestereket, megfigyelőket küldött Jeruzsálembe, hogy az ott látott épületeket lemásolva hozzon létre „jeruzsálemi zarándokhelyeket”. Lietbert püspök Cambrai-ban, Meinwerk püspök pedig Paderbornban kívánta ily módon saját székhelyén megvalósítani a jeruzsálemi Szent Sír- templomot. Más helyeken egész városrész kapta a „Jeruzsálem” nevet, s az itt épített templomok helyettesítették az eredeti helyszín különböző templomait, kegyhelyeit. Bolognában az oliveti bencések monostoregyüttese máig megőrizte ezt a XI–XII. századi koncepciót. Az építészeti hasonlóságon túl az építtetők igyekeztek saját templomuknak megszerezni azokat a kiváltságokat is, amelyek az eredeti zarándokhely meglátogatásához kapcsolódtak. A XII. századtól Róma is igyekezett a korábbi zarándokforgalmat „visszacsalogatni” a városba. Erre utal, hogy Benedek kanonok 1140-ben a római zarándokoknak is összeállított egy ismertető könyvecskét „Mirabilia urbis Romae” címen. Több ókeresztény mártírtemplomot felújítottak (pl. S. Clemente, S. Maria in Cosmedin, S. Praxedis stb., 1084 után), a Szent Ilona császárnő által a IV. században alapított S. Croce in Gerusalemme-bazilikát (Jeruzsálemi Szent Kereszt-templom) a XII. században jelentősen bővítették, s a keresztrefeszítés egyéb ereklyéit is itt gyűjtötték össze. 1300-tól a római zarándoklatokat a pápa által meghirdetett szentévek is föllendítették. Ezek középkori csúcspontját az 1450-es szentév jelentette, amikor V. Miklós pápa (1447–1455) célul tűzte ki a város ősi épületeinek és művészeti emlékeinek a fölújítását. Ezzel a lelki élmény mellett vizuális, esztétikai szempontból is emlékezetessé kívánta tenni a zarándoklatokat. Örmény területen az „ezüstkor”-nak nevezett X–XI. században az arab fennhatóság alól felszabaduló területeken a korábbi, VII. századi virágzó keresztény kultúra újraéledését tapasztaljuk. A Van-tó környékén létrejött Arcrunida királyság területén megélénkült a Szent Kereszt tisztelete és az ehhez kapcsolódó zarándoklat. Ennek központja Aghtamar volt, ahol Gaghik király a „Szent Jel” tiszteletére búcsújáró templomot emeltetett 915–921 között. Az oda vezető útvonalak mentén a zarándokkolostorok láncolata alakult ki — szinte ugyanúgy, mint Hispániában Compostela körül. A Garabed-kolostor Szent Gergely emlékét őrizte, a mellette lévő Dzsorehankiszd (öszvérpihenő) kolostor pedig a szent holttestét szállító fogat megállóhelyén épült. Az utóbbi legenda rokon a magyar Szent László király temetéséhez kapcsolódó hiedelemmel. A szomszédos Madnavank kolostorában Szent Péter apostol egyik ujj-ereklyéjét, a kö-


91

zeli Agberk templomában Jézus vér-ereklyéjét, a szintén közelben lévő Arrakeloc- (Apostolok-) kolostorban pedig a keresztre feszítésnél használt szögeket láthatták a zarándokok. Minderről egy újkori európai örmény zarándok, Szimeon Lehaci 1612-ben készült leírása számol be. További példák részletezése nélkül így megállapítható, hogy a történelmi fejlődés során a zarándoklatnak sem az eszmei tartalma, sem a külsősége lényegében nem változott, s mind keleten, mind nyugaton nagyjából azonos módon alakult. A „földi zarándokútját járó Egyház” tagjai, a hívek maguk is zarándokolnak (1Pt 2,11–12): lélekben, a mindennapi kötelességteljesítésben, a hitélet elmélyítésében, különleges alkalmakkor, pl. az idei jubileumi szentévben —lehetőség szerint— tényleges zarándoklatot is vállalva. Guzsik Tamás Megjelent az Ararát VI/7–8. 2000. július–augusztusi számában

Népzsolozsma-misszió a Hit Évében A népzsolozsma-misszió célja kettős: hogy egyfelől a magyarországi és a határokon túli mintegy 3000 római katolikus templom közül minél több templomban elhangozzék magyar nyelven énekelt népzsolozsma, másfelől hogy ezekben a templomokban, ill. ezek a közösségek énekeljék tovább lehetőségük szerinti rendszerességben az Egyház zsoltározó liturgiáját, a zsolozsmát. Késztetést érzünk minderre a XVI. Benedek pápa által meghirdetett Hit Évében, a II. vatikáni zsinat liturgikus konstitúciójának (Sacrosanctum Concilium) két kérését szem előtt tartva: „Ajánlatos, hogy a hívek is imádkozzák a szent zsolozsmát, a papokkal együtt vagy maguk között csoportokban, de akár egyénileg is” (SC 100), valamint: „A zsolozsmát kórusban és közösségben lehetőleg énekeljék”. (SC 99) Talán kevesen tudják, hogy sokan vannak olyan gyermekek és fiatalok, de plébániai és más (pl. iskolai) közösségek is, akik rendszeresen énekelnek népzsolozsmát (hetente vagy ünnepek alkalmával, de időnként naponta is), szinte ezen nőnek fel, áthatja életüket és vallásgyakorlatukat, segíti őket a szentmisén való gyümölcsöző és tevékeny részvételben. Velük bátorkodtunk elkészíteni a Népzsolozsmák című könyv teljes, több mint 40 órás hangfelvételét egy DVDlemezen, melyen két zsoltározó énekétől a 200 fős templomi hívősereg énekéig számtalan zsolozsmázási lehetőséget bemutatunk. Segítségül kívánjuk adni ezt mindazoknak, akik elfogadják ingyen egy népzsolozsmás kötettel együtt, valamint lehetőséget nyújtanak arra, hogy személyesen is elmenjünk hozzájuk közösen zsolozsmát énekelni. Ezt akár kisebb, akár nagyobb csoportokban (gyermekekkel és fiatalokkal) is meg tudjuk valósítani, és ha alkalmas, feldíszítjük közös énekünket többszólamú zsolozsmatételekkel vagy néhány latin nyelvű énekkel is. Mindezt jótevőink és támogatóink segítségével tehetjük meg Isten nevében, az Anyaszentegyház javára.

92


A Népzsolozsmák című kiadvány 1990-ben jelent meg először, néhai Dankó László kalocsai érsek úr írt hozzá ajánló sorokat. A kötet az Éneklő Egyház (1984) énekeskönyvben található népzsolozsmás vesperások és halotti virrasztás továbbfejlesztése, mivel kellő számban és elosztásban tartalmaz a keresztény nép által anyanyelven énekelhető imaórákat kis-zsolozsma formában. Ezek nem mások, mint a nagyobb ünnepekre és a különféle liturgikus időszakokra könynyen megtanulható vesperások, laudesek, virrasztó zsolozsmák (matutínumok) és kishórák. Az említett kötetek tartalmának részletei, valamint szövegei és dallamai nyomán készült további népzsolozsmák az elmúlt két évtized folyamán számos kiadványban jelentek már meg: Szent István tisztelete (Szent István Társulat, 1988), benne: Népvesperás Szent István király tiszteletére; Nagyhét (ferences kiadvány, 1992, 2009), benne: nagyheti zsolozsmák lamentációkkal; Praeorator, liturgikus vezérkönyv (Szent István Társulat, 2009), benne: Jeremiás siralmai (lamentációk) Nagycsütörtökre, Nagypéntekre és Nagyszombatra; Ecclesia Agathae (Magyar Napló, 2011), benne: Magyar népgregorián Szent Ágotazsolozsma; Énekek Szent László király tiszteletére (Magyar Napló, 2012), benne: Népvesperás Szent László király tiszteletére. A népzsolozsma (kis-zsolozsma, officium parvum) nem ugyanaz, mint az Egyház hivatalos zsolozsmája (az ún. papi zsolozsma). Ez utóbbi, az Imaórák Liturgiája (Liturgia Horarum) olvasott zsolozsmázásra készült könyv, melynek éneklése az Egyház hagyományai szerint vagy lehetetlen, vagy igen nagy nehézségekbe ütközik. A néppel olyan imaórákat kell énekeltetni, ill. neki megtanítani, melyek ugyan a nagy zsolozsmahagyományból merítenek, de azt egyszerű formában, többször elénekelhető módon helyezik a gyakorlatba, úgy, amint ez az Egyház különféle korszakaiban működött, valamint magyar népzenei felvételeken is hallható. A papi (plébánosi) és szerzetesi részvétel ezeken a zsolozsmákon kívánatos, ugyanakkor a zsolozsmakötelezettségnek is eleget tesz: „A lelkipásztoroknak azon kell lenniök, hogy a jelentősebb imaórákat, elsősorban az esti dicséretet, legalább vasárnapokon és nagyobb ünnepeken a templomban a néppel együtt végezzék.” És: „A zsolozsma végzésére kötelezett klerikus, ha a híveknek egy csoportjával a nép nyelvén végzi el a zsolozsmát, eleget tett kötelességének”. (SC 101) A zsolozsma elimádkozása természetesen pap nélkül is lehetséges. A népzsolozsma bevezetésének gyakorlata igen sokrétű, ezt az eddigi tapasztalat is megerősíti. Ünnepi vagy hétköznapi szentmise előtt vagy után (előkészületül vagy hálaadásképpen) éppúgy végezhető, mint rózsafüzérhez vagy litániához csatlakoztatva. Vasárnap vagy nagyobb ünnepeken egy vesperás a templomban liturgikus alkalmat biztosít az alkonyat óráiban, ha akkor épp nincs szentmise, és ha pap hiányában nem is lehet szentmise, akkor a nagyobb imaórákhoz áldoztatási szertartás is kapcsolható. Egyes ünnepi készületi virrasztások (pl. búcsúk alkalmával zarándokhelyeken) kiválóan bővíthetők virrasztó zsolozsmákkal, de az egynapos vagy többnapos közösségi lelkigyakorlatok liturgikus keretét is jól biztosítják a nap megszen-


93

telésére kijelölt hórák az egyházi év bármely időszakában. Ahol több templom vagy kápolna van, ott akár zsolozsma-zarándoklat is tartható, zsolozsmával vagy annak egyes részletével megtisztelve a védőszenteket. Az egyházi iskolák reggeli vagy napközi imádságos időpontjainak is megfelelő közösségi alkalmat nyújt. Nem elhanyagolhatók ugyanakkor a zsolozsmaimádság ökumenikus szempontjai sem. A keresztény együttimádkozás minden kívánalmának eleget tesz: biblikus, történelmi a felekezetek hagyományaira nézve, anyanyelvi szövegű, könnyű és nemes zenei anyag, amelyet mindenki létező liturgiának tart. Az Úr Jézus azt tanítja, hogy „szüntelenül imádkozni kell, és abba bele nem fáradni”. (L 18,1) Az Egyház ezt a parancsot papi és szerzetesi tagjaiban az imádság kötelességével teljesíti, melyből részesül a keresztény nép is, nemcsak kegyelmileg, hanem gyakorlati formában, jelenlétével is. Mert „az isteni zsoltározás annak a mennyei himnuszéneklésnek a leánya, mely szüntelenül hangzik Isten és a Bárány trónja előtt” (VIII. Orbán pápa). Mi is csatlakozunk ehhez, hogy „zsoltárainkat zengjük majd életünk minden napján az Úrnak házában”. (Is 38,20) A népzsolozsma-misszió folytatásához szeretettel várjuk a plébánosok, szerzetesek, egyházi iskolák és a hívek jelentkezését, hogy személyes találkozással, együtt-zsolozsmázással, hangfelvételekkel és kiadványokkal segítve minél több helyen dicsérjék a szentháromságos Istent énekelt zsolozsmával, a Boldogságos Szűz Mária örömével a szentek közösségében. Gödöllőn, 2012. október 11-én, a Hit Évének kezdetekor Balogh Piusz OPræm, gödöllői premontrei, templomi szkólás és énekes iskolás gyermekek és fiatalok, valamint az énekes zsolozsma elkötelezett hívei Elérhetőségek: [email protected] / (+36)-30-225-7656

A „régi rítus” (forma extraordinaria) hírei A római rítus ún. rendkívüli formáját gyakorló (és a Szentszékkel egységben lévő) közösségek —papjaik és híveik fiatal átlagéletkorától nem függetlenül— rendszeresen s jórészt eleven, de szolid stílusban tájékoztatnak a világhálón liturgikus életükről; sok más hasznos anyagot közölnek. Leggyakrabban a Szent Mihály Laikus Káptalan (Capitulum Laicorum Sancti Michaelis Archangeli/ CLSMA) honlapja frissül (http://capitulumlaicorum.blogspot.hu), amelyet kiegészít facebook-oldaluk is (https://www.facebook.com/clsma). (Ennek „címlapképe” azért is megejtő nekem, mert késő gyermekkorom és ifjúkorom faluja, ma kisvárosa falusi, ún. Öregtemplomában mutatja a nagyheti káptalani gyülekezetet.) A közösség a városligeti „jáki” kápolnabeli kezdetek (2006–2007)

94


után 2007 óta a budapest-belvárosi Nagyboldogasszony-főplébániatemplomban talált otthonra; vasár- és ünnepnapi miséiket korábban délután fél 4-kor, 2010 óta déli 12 órakor mutatja be (ritka alkalmakat leszámítva) Kovács Ervin (Gellért) premontrei atya a káptalan férfitagjainak asszisztenciájával és a káptalan gregorián kórusának és orgonistáinak szolgálatával. Az évenkénti kb. 70–80 mise egy részét —plébániai ütközések esetén— a Váci utcai Szent Mihály- (Angolkisasszonyok) templomában vagy a Gellért hegyi pálos kápolnában tartják, és az előbbi ad helyet a káptalan évenként 15 virrasztó zsolozsmája (matutínum) nagy részének. A misék átlagos látogatottsága ez idő szerint kb. 100, de alkalmanként további néhány tucat hívő látogatja a miséket. Külön honlapot működtetnek (http://www.peregrinatio.hu/) a rendszeresíteni kívánt szeptemberi mátraverebély-szentkúti Peregrinatio fidei zarándokhoz, melyet a régi rítus híveinek hirdetnek meg, de a környékbeli falvakból is számos hívő részt vesz rajta. A püspöki misét Varga Lajos váci segédpüspök pontifikálja. A testvérközösségek szerényebb, de gondos és informatív honlapokat működtetnek, mindenekelőtt a felvidéki Keresztelő Szent János Laikus Káptalan (Capitulum Laicorum Sancti Ioannis Baptistae/CLSIB, Nagymácséd/Galánta) (http://szentjanoskaptalan.blogspot.hu). Eme 2011-ben hivatalosan megalakult káptalani közösség lelki vezetője Józsa Attila galántai esperes-plébános. 2010/2011 óta hetente (általában hétfőnként este) és parancsolt ünnepeken tartanak régi rítusú énekes miséket és néhányszor matutínumot a galántai Szent István-plébániatemplomban, és előfordulnak csendes misék is. A Csongrád megyei régi rítusú híveket Alácsi Ervin János tábori lelkész fogja össze. Korábban 2009-től a szeged-alsóvárosi ferences templomban, 2012-től a felsővárosi minorita templomban vasárnap fél 4-kor, Hódmezővásárhelyen pedig kedd esténként 6-kor a belvárosi r.k. templomban mutat be hagyományos, latin nyelvű szentmisét a forma extraordinaria szerint. A szervezeti hátteret a Szent György Alapítvány (http://szentgyorgyalapitvany.blogspot.hu/) jelenti, de Alácsi Ervin saját blogot (http://strigonium.blogspot.hu/) is fönntart Quantum potes, tantum aude címmel. A Kecskeméti Liturgikus Kör (http://www.missakecskemetiensis.org/) a piarista templomhoz kapcsolódik. A Piarista Liturgikus Kórus zenei szolgálatával 2009 ősze óta hétfőnként a nyarat leszámítva havonta legalább egyszer népénekes kismisét vagy énekelt nagymisét celebrál Galaczi Tibor SchP a „rendkívüli forma” szerint. A vasárnapi „deles” misén (a megújított, zsinat utáni szertartásrend szerinti ünnepélyes formában) az állandó részeket latinul éneklik. Az eucharisztia liturgiáját Acél Zsolt SchP ad orientem végzi. Vácott is több-kevesebb rendszerességgel mutatott, ill. mutat be régi rítusú misét Varga Lajos segédpüspök, majd Stanco Attila atya. A Missae Latinae Vacienses (latin nyelvű és régi rítusú misék) sorozatáról Vác templomaiban honlap tájékoztat (https://sites.google.com/site/missalatinavaciensis/). Déri Balázs

KATOLIKUS KÁNTORLAPOK

Recommend Documents