KÉSZPÉNZZEL BÉRMENTESÍTVE BP. 72. 1426.
MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG 1052 Budapest, Piarista köz 1.
A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG LAPJA
67. szám
2008. december
Karácsonyi levél Itt ez a jászol az ég, és több is még az egeknél, mert hisz e kis csecsemõ mûve az ég maga is.
Kedves Diáktársaink, Barátaink! Gyorsan eltelt az év. Szövetségünk eseményekben gazdag évet zár. A Karácsony és az új év közeledte jó alkalmat kínál egy kis összegzésre. Diákszövetségünk országos szervezet. Igazi gazdagságunkat tagjaink éltette tagozataink, helyi szervezeteink adják. Õk együtt közvetítik a teljes örökségünket, és õk jelenítik meg a jövõ számos fontos lehetõségét is. A budapesti mag küldetése a teljes tagság egybe fogása, segíteni a tagszervezetek közötti kapcsolattartást, bizonyos esetekben megjeleníteni, képviselni az öregdiákság egészét. Így élhetünk meg téren, idõn, intézményen átívelõ egységet a mindenkori magyar piarista öregdiákokkal. Van annak értéke, ereje, hatása, hogy egy jó ügy mellé odaállhatunk minden magyar piarista öregdiák nevében. A „központ”-nak csak akkor van létjogusultsága, ha érték- és mértéktartó a mûködése. Ha a tagozatok, tagszervezetek mindenkor érezhetik, hogy nem telepszik rájuk, de jelenlétével megtiszteli, figyeli és segíti õket. Igyekszik lehetõségekhez, jobb feltételekhez, élményekhez juttatni minden tagot, például lehetõvé teszi, hogy a tagozatok egymástól tanuljanak, ellessenek jó dolgokat. Ezek a gondolatok járnak a fejemben, miközben öszszegzem tapasztalataimat az elmúlt idõszak bevált hagyományos és ígéretes új programjairól, a megemlékezésekrõl és nagyszerû piaristák papi jubileumairól, a tagozatok munkájáról, találkozásokról, beszélgetésekrõl, vagy amikor a Reneszánsz Munkabizottság munkáját követem. Tagjainak feladata megtalálni a tartalom és forma, a szerkezet és funkció új egységét a számunkra, ahogy azt a Közgyûlés és a tagság elvárja. Munkájában a Tartományfõnök úr személyesen vesz részt. Jól haladnak, közelednek a testületi viták, döntések. A Magyarországi Piarista Rendtartomány nagyon jelentõs feladatokat tûzött ki maga elé ezekben az években. A mi dolgunk az, hogy kifejezzük: mellettük állunk, hiszünk bennük, s fontoskodás és okoskodás nélkül mindent megteszünk, hogy a Rend és iskolái minél több további diáknemzedék számára azt jelenthessék, amit minékünk jelentettek.
(Ismeretlen görög költõ)
S. Botticelli: Madonna
Mi piaristák sok mindenre büszkék lehetünk, elsõsorban olyan dolgokra, amiket más piaristák tettek. Azt se felejtsük el, hogy bármennyire is fontos nekünk a Diákszövetség, a nagy életmûvû piarista öregdiákokat nem valamilyen diákszövetségi tettük miatt ismeri, becsüli ország-világ. Ugyanakkor a Diákszövetség sem a másutt sikertelenek vagy máshonnan kiszorultak vigasza, pótléka, hanem valamennyi piaristáé. A mienké, akiknek a közös alapélménye az, hogy jó volt nekünk akkor, ott, a piarista Alma Materben. Többségünket ennek az élménynek az emléke hoz be a Diákszövetség keretei közé, s ez is tart itt meg. Aki ezt nem érzi így, az vagy el sem jön, vagy hamarosan elmarad. Hosszan lehetne sorolni, hogy annak idején kinek miért volt jó a piarista iskolában, de az egyik legfontosabb ok biztosan az volt, hogy úgy érezhettük, hogy ott örültek nekünk. Karácsony alkalmával és az új esztendõ közeledtével azt kívánom minden tagunknak és barátunknak, hogy legyen továbbra is jó együtt lennünk, és örüljünk egymásnak. Ha ez sikerül – s közel 20 év azt mutatja, hogy többnyire sikerül, – akkor mindig többen, elegen leszünk... És akkor Õ is velünk lesz. Dr. Oberfrank Ferenc, elnök
A Diákszövetség belsõ kommunikációjának megújítása A Diákszövetség tevékenységéhez nélkülözhetetlen a jó –hiteles, szakszerû és hatékony – kommunikáció. Minden évben jelentõs összegeket fordítunk rá, ebbõl az újság évi közel 1,5 millió forintba, tavaly a honlap 204 ezer forintba került. Miután tavaly öszszesen alig több mint 3,5 millió forintot tudtunk szövetségi forrásokból felhasználni, ez nagyon jelentõs összeg. Pénzeszközeink jó felhasználása az Elnökség felelõssége, rajta lehet és kell ezt számonkérni. Hoszszas tanakodás után eldöntöttük hogyan lehet a kommunikációt az eddiginél hatékonyabban felhasználni céljaink szolgálatára. Az Elnökség az elnök javaslatára az alábbi döntéseket hozta: • A Diákszövetség a nyomtatott és elektronikus kommunikációra vonatkozó új stratégiát alakít ki. Fenntartja, de évente csak kétszer jelenteti meg a Piarista Diák újságot, és elektronikus, de nyomtatott formában is hozzáférhetõ, negyedévente (késõbb sürübben is) megjelenõ Piarista Hírlevelet is kiad majd. Anyagi forrása a nyomtatott újság ritkább megjelenése révén felszabaduló összeg. Az újság és a hírlevél hírekkel, információkkal való ellátására tudósítói halózatot hozunk létre, aminek tagjaira a tagozatok és az iskolák vezetõitõl kérünk javaslatot. A tudósítói hálózat összefogására a hírlevél szerkesztõje kap megbízást. • Az Elnökség átalakítja a diákszövetségi sajtószervezetet. Sokéves tiszteletre méltó munkájuk elismerésével és megköszönésével 2008. december 31.-vel befejezi munkáját a Piarista Diák Újság Sajtóbizottsága. Borián Tibor, a bizottság elnöke a továbbiakban a kommunikációért felelõs elnökségi tag lesz. Ugyanakkor feláll a Piarista Diák és Hírlevél önálló szerkesztõsége, amelybe felkérést kapnak az eddigi szerkesztõk és további, sajtószakmához értõ, elkötelezett
piarista öregdiákok is. Kíváló, elkötelezett szakemberek kapcsolódnak be a munkába. • A következõ lépés az újság, a hírlevél és a honlap öszszehangolása lesz. E lépések a Diákszövetség életének gazdagítását, szûkös forrásainak jó, közcélú felhasználását és az alapszabályban rögzített, Közgyûlés által megerõsített diákszövetségi célok elérésének kommunikációs eszközökkel való elõsegítését célozzák. Minden piarista sajtómunkás – régiek és újak – részvételére, segítségére számítunk. Elvárjuk, hogy ezt elfogadják, magukévá tegyék, és ennek érdekében piarista szellemben mûködjenek együtt velünk és egymással. Emellett az Elnökség a jövõben is tiszteletben tartja a piarista sajtó és a szerkesztõk szakmai és morális önállóságát. Tisztában vagyunk azzal, hogy ennek megvalósítása nem lesz könnyû, de az Elnökség egyhangú döntést hozott, és eltökélt a végrehajtásában. A Választmányt is elõre tájékoztattuk minderrõl. A változások január elsejétõl lépnek teljeskörûen életbe. Gondoskodni fogunk arról, hogy az elektronikus hírlevelet nyomtatott formában is meg lehessen kapni, de ennek legjobb módja a nem e-mailezõk kapcsolatápolása az e-mailezõ tagtársakkal, akik bizonyára szívesen kinyomtatják a hírlevelet évente 4-6 alkalommal. A Piarista Diák a megszokott módon jut majd el a tagokhoz, évente kétszer. A lapszámokba be nem férõ írásokat szívesen elhelyezzük a Diákszövetség honlapján, ahonnan bárki letöltheti, kinyomtattathatja õket. A Hírlevél nélkülözhetetlen egy élénk, friss, bõvülõ és gazdagodó öregdiákélethez. Ezt pedig a tagok és a Közgyûlés várja el tõlünk. Dr. Oberfrank Ferenc
Pio atya, a XX. század misztikus szentje A történelem arról tanúskodik, hogy a Gondviselés idõrõl idõre küldött olyan embereket, akik különféle megbízásokat kaptak, és teljesítettek. „Megmozgatták” fegyvertelenül is a világot. Így volt ez Pio atya (18871968) esetében is. A XX. század misztikus szentje és Krisztus sebeinek hordozója 40 éve (1968. szeptember 23-án) halt meg. Pio atya – polgári nevén Forgione Ferenc – életének története a szülõi háznál (1887–1903) Forgione Ferenc a festõi szépségû nápolyi környezetben fekvõ Pietrelcina nevû városkában született. Szülei egyszerû emberek, földmûvesek voltak. Szerény körülmények között éltek. (Lakásuk mindössze 13.5 m2 nagyságú.) Hét gyermekük volt. Hárman már csecsemõkorukban meghaltak. Az édesapa – a család megélhetésének és Ferenc taníttatásának biztosítása érdekében – átmeneti jelleggel kivándorolt 2
Amerikába. Az édesanya – aki lényegében egyedül nevelte a gyermekeket – Assisi Szent Ferencnek volt nagy tisztelõje. A kis Ferenc csendes és nyugodt természetével, Isten iránti elkötelezettségével és szorgalmával magára vonta az emberek figyelmét. Szerzetes – szakállas kapucinus páter – akart lenni. Szent Ferencet már ötéves korában védõszentjéül választotta. Reggelente szentmisére, este pedig ájtatosságra ment. Már gyermekkorában is látomásai voltak, és elragadtatásba is esett. Látta õrangyalát, Szûzanyát és Jézust is. A Megváltó szenve-
dései utáni vágy már fiatalon az önostorozáshoz vezette. Az isteni karizma – a választottság jelei – az idõ múlásával egyre jobban erõsödtek Ferencben. Pio testvér (1903–1910) Ferenc féltõ gonddal ápolta kicsi korától kezdõdõen az isteni kegyelmet, és követte az isteni hívó szót. Tizenöt éves korában már készen volt arra, hogy szerzetes legyen. Szülei szeretõ gondoskodással támogatták e hivatás választásában és megvalósításában. Édesanyja a búcsúzás napján – 1903. január 6án, vízkeresztkor – megfogta szeretett fiának mindkét kezét, és zokogás közben azt mondta: „A szívem megszakad, de ne gondolj most édesanyád fájdalmára! Szent Ferenc hívott, tehát menj!” Forgione Ferenc a morconei kapucinus kolostor kapuján kopogtatott. 1903. január 22-én megkapta a kapucinus noviciusok habitusát és ezzel egy idõben a Pio testvér nevet. A hit szilárd elkötelezettje és Szent Ferenc méltó szolgája akart lenni. (Egészségi állapota azonban élete folyamán eléggé változékony volt.) Egy év múlva – 1904 januárjában – letette az egyszerû hármas fogadalmat. Édesanyja e szavak kíséretében ölelte át fogadalmas fiát: „Fiam, most már végleg Szent Ferenc fia vagy. Áldjon meg téged Szent Ferenc!” Az ünnepélyes fogadalmat 1907 januárjában tette le. Szubdiákonussá 1908 decemberében, diákonussá pedig 1909 júliusában szentelték. Pio testvért ezekben az években még nem tekintették a természetfeletti kegyelmek birtokosának.
más tünetekkel kapcsolatban túl óvatosak voltak. Az egyházi hierarchia ellentmondásosan viszonyult e jelenséghez. Nem voltak bizonyosak a stigmák isteni eredetében. XV. Benedek pápa Isten küldötteként kezelte Páter Piot. Nem így az utódja, XI. Pius pápa kezdetben (1922-tõl). A Szent Officium 1923-ban felhívást tett közzé, hogy ne látogassák a szerzetest, mert a Páter Pio körüli jelenségek nem természetfeletti eredetûek. A szerzetest igyekeztek – titokban – elszigetelni a külvilágtól, egy magányos kolostorba szándékozták helyezni. Megtiltották, hogy a templomban – az érte rajongó hívõk jelenlétében – mutassa be a szentmisét. A hívõk tiltakozása – a szándékok és az intézkedések titkossága ellenére – fokozódott. A tiltakozások hulláma elérte Rómát is. Elképzelhetõ, hogy ezekben az években – a külvilágtól elzárva, levelezéseiben és mozgásában korlátozva – mi játszódhatott le Páter Pio lelkében. Ez az idõszak – ez az évtized – jelentette Pio atya keresztútjának egy újabb állomását. A 10 éves megpróbáltatás alatt úgy viselkedett, ahogy Isten emberéhez illett. Szó nélkül tûrte, és viselte a rágalmazásokat, a méltatlanul korlátozó intézkedéseket. Végül XI. Pius pápa 1932-ben felismerte a félrevezetõ szándékot. A Szent Officium tárgybani nyilatkozatát hatálytalanította, Páter Piot pedig rehabilitáltatta. A pápa felmentõ ítélete 1933. július 15-én érkezett meg a kolostorba. Pio atya a meghatottságtól sírva fakadt. Másnap (június 16-án) – a 10 éves kényszerû visszavonulás után a San Giovanni Rotondoban elõször mutatta be nyilvánosan vérzõ szívvel és kézzel a szentmiseáldozatot.
Pio atya (1910–1933) Páter Pio az Isten embere (1933–1968) A pappá szentelés – 1910. augusztus 10-én – nagy ünnepe volt a 23 éves kapucinusnak. Édesanyja és Mihály bátyja, nagybácsija, a plébános és néhány rokon volt jelen Pietrelcinából. Édesapja még Amerikában dolgozott. A pappá szentelés– és a szentmise jelentette Pio atya számra az Úr Jézussal való teljes azonosulást. A szülõk vágya teljesült. Pio testvér páter lett. (A neve – ettõl kezdve – Pietrelcinai Páter Pio). Elöljárói aggódtak egészségi állapota miatt. Egy ideig – 1916-ig – kolostoron kívüli életre is kényszerült. Volt idõ, amikor a szervezete nem fogadott be táplálékot. Betegágyán imádkozott, és naponként megáldozott. Páter Pio nem beszélt az egészségi állapotáról. A valódi diagnózis titok maradt. Páter Pio 1916 õszétõl San Giovanni Rotondoba került, a „Mária Kegyelmek Anyja” nevû kapucinus közösségbe. Itt kapta meg – 1918. szeptember 20-án (pénteken) – külsõleg is a stigmákat. Krisztus 5 sebére emlékeztetõ vérzõ sebeket 50 évig viselte. (Pio atya kezein már 1911. szeptember 7-én megjelentek Jézus sebhelyei, de néhány napon belül eltûntek. Ez a jelenség – 1918-ig – minden héten megismétlõdött.) Az 5 állandóan vérzõ sebet Páter Pio alázattal, türelemmel és szeretettel viselte. (A sebek eredete – az orvosok szerint – természetes úton nem volt magyarázható, és nem is volt gyógyítható.) Az egyházi hatóságok abban az idõszakban a stig-
Páter Pio a szerzetesi kötelességét és közösségi tevékenységét lelkiismeretesen teljesítette. A legnagyobb befolyását és hatását a szentmiseáldozattal és a gyóntatással érte el. A szentmise alatt a hívek a Golgotán érezték magukat. Páter Pio szentmise közben átélte Krisztus szenvedésének állomásait. Látni és hallani is lehetett szenvedését és zokogását. A Gondviseléstõl csodatévõ képességet is kapott. Rendelkezett a lélekbe- és jövõbelátás, valamint a több helyen való egyidejû jelenlét (bilokációs képesség) és a gyógyítás karizmájával is. Gyóntatás közben a lelkekbe látott. Felismerte a gyónók szándékát és tetteit. Errõl a rendkívüli képességérõl – számos esetben – a gyónók is megbizonyosodhattak. Egy alkalommal – amikor a lengyel Vojtyla Rómában tanult – Karolt is gyóntatta. Megjövendölte, hogy a 27 éves lengyel papból egykor pápa lesz. Bilokációs képességének egyik emlékezetes példája 1925-ben történt, amikor a külvilágtól el volt zárva, és mozgásában is korlátozták. Lisieux-i Szent Teréz szenttéavatásán megjelent Rómában, a Szent Péter Bazilikában. XI. Pius pápa – a kapott tájékoztatás alapján – vizsgálatot rendelt el. A vizsgálat azt állapította meg, hogy Páter Pio – a jelzett idõpontban – nem hagyta el a kolostort, ugyanakkor a prelátus megesküdött, hogy a szenttéavatási ünnepségen mel3
lette állt. A pápa elgondolkozott, és azt mondta: „Ha ön mondja, elhiszem.” Páter Pio halála (1968. szeptember 23.) Páter Pio vállalta, és teljesítette is küldetését. Végigjárta a kálvária állomásait. Példát adott a kereszt hordozásában és a szenvedés viselésében. Amikor már tolókocsiban közlekedett, akkor is áldotta Isten népét. Utolsó három napja örömünnepe volt élete befejezésének. A világ minden tájáról felkeresték az ünnepélyes triduumos hálaadás alkalmából. A triduum elsõ napja – 1968. szeptember 20-án – péntek volt. Ötven évvel korábban (1918. szeptember 20-án) is péntek volt, amikor külsõleg is megkapta a stigmákat. A triduum második napján (szombaton) imanapot tartottak. A hálaadást követõen megáldotta lelki gyermekeit és az imacsoportokat. A triduum 3. napján (vasárnap) reggel 5 órakor minden erejét összeszedve mutatta be az utolsó szentmisét. A szentmise „Ámen”-jére összerop-
AZ 1012. TANÉV VÉGÉN Szárnyaló eredmények – romló feltételek mellett – az egyházi iskolákban Lapszámunknak az egyházi iskolák államosításával foglalkozó 66. számából (2008. szeptember) helyhiány miatt kimaradt fenti (Új Ember 2008. június 15i sz.) 6. cikket – szerkesztve – jelen lapszámunkban, az alábbiakban ismertetjük. (Szerk.) Az 1012. tanévet zárja ezekben a napokban a magyar közoktatás. Az iskola intézménye hazánkban néhány évvel idõsebb, mint maga az állam. Köszönhetõ ez a bencés szerzeteseknek, akik – Géza fejedelem hívására – 996-ban megalapították az elsõ magyar iskolát, melyet rövid idõn belül sok más követett. Valamennyit a katolikus egyház, illetõleg a kötelékébe tartozó szerzetesrendek hívták életre, és mûködtették. Nem is akárhogy. Források tanúsága szerint a XI. század egyházi iskolái eredményességüket tekintve elérték, vagy felülmúlták európai társaikat. Annak ellenére, hogy a magyarság akkor sem dúskált az anyagi természetû javakban. Manapság a bevásárlóközpontok árubõsége mellett igen nagy a szegénység. Baj és hiány van úgyszólván minden területen. Amit nem ellentételez iskoláink virágázása, hanem teljesítõképességük általános hanyatlásáról szól minden tapasztalat és mért adat. Az okokat itt most nem részletezve (a legdöntõbbek a növekvõ szegénység mellett a társadalmi értékrend, benne a család szerepének negatív változásai és a politikának a fogyasztói társadalmat kiszolgáló rossz döntései) rögzíthetjük a szomorú tényt: felnõttkorba lépõ fiataljaink neveltsége, morális tartása, alapmûveltsége és gyakorlati tudása lényegesen alatta marad az akár csak egy emberöltõvel ezelõtti mértéknek. Az általános negatív összképbõl ugyanakkor üdítõ 4
pant. Karját az utolsó áldásra csak segítséggel tudta felemelni. Éjfél tájban már jelentkeztek légzési zavarai. Meggyónt, és megújította szerzetesi fogadalmát is. Ezt követõen állapota rosszabbodott. Orvosok és szerzetestársai jelenlétében – haláltusa nélkül – „…Jézus, Mária…Jézus, Mária…” szavakkal elszenderült. A kolostor templomában ravatalozták fel. Százezrek vettek búcsút Pio atyától. A hála szavai szálltak az ég felé. A kapucinusok San Giovanni Rotondo-i „Mária, a Kegyelmek Anyja” templomának kriptájában – üveggel fedett érckoporsójában – várja boldog feltámadását. Páter Pio itt folytatja, amit életében tett, segíti a szükséget szenvedõket, és gyógyítja a betegeket. Pio atyát II. János Pál pápa 2002-ben avatta szentté. Dr. Dénes Ferenc (FORRÁS: Blanár Mihály: Pio atya, a titokzatos karizmatikus) szigetként emelkednek ki az egyházi közoktatási intézmények. Tudtuk ezt eddig is. Ám a napokban komoly megerõsítést kaptunk ebbéli tudásunkban, lévén, hogy megjelent a legtekintélyesebb ellenõrzõ szervezetünk, az Állami Számvevõszék idevágó jelentése. Az ÁSZ egyebek mellett megállapítja, hogy iskoláink minden tekintetben az országos átlag feletti teljesítményt nyúj- Dugonics András (1740-1818) tanak. Ezt támasztják alá a piarista szerzetes, egyetemi tanár matematikakönyvének nemzetközi és az országos 1798-as kiadása teljesítménymérések, a tanulmányi és sportversenyek eredményei, az érettségik, a nyelvvizsgák és a felvételik adatai. Az érettségi vizsgát tett tanulók létszámához viszonyítva például a továbbtanulók aránya az egyházi közoktatásban 2005-ben 62,8 százalékot, 2007-ben 64,3 százalékot képviselt, miközben az országos átlag 42,4 százalék volt. Nemcsak azt a tényt rögzíthetjük tehát, hogy lényegesen (20 százalékkal!) jobb eredményt érnek el az egyházi középiskolák diákjai, hanem azt is láthatjuk, hogy a tendencia pozitív, azaz az eredmények javulnak. Méltán lehetünk hát büszkék iskoláinkra, a bennük áldozatos munkát végzõ pedagógusainkra. Annál is inkább, mert rosszabb és egyre romló körülmények között dolgoznak. A romlás mértéke igaz az egész iskolarendszerre. „Az ellenõrzés idõszakában (2005-2007) a közoktatási feladatok támogatására fordított fejezeti összeg fokozatosan csökkent” – szögezi le az ÁSZ jelentése. Ez önmagában véve is elfogadhatatlan. Ám az egyházi oktatási rendszernek azt is el kellett szenvednie az elmúlt években, hogy az úgynevezett kiegészítõ támogatás összegét jelentõsen csökkentette az állam – miközben ennek ellenkezõjét ál-
lította. Errõl szóltak az egyházi iskolák érdekében szervezett nagy téli demonstrációk, amikor is az aktuális miniszterek azzal a hamis állítással szították a nem hívõ tömegek gyûlöletét, hogy úgymond az egyházi iskolákba járó gyerekek sokkal több pénzt kapnak a költségvetéstõl, mint az államiak. Nos, a minden tekintetben független legfelsõ szakmai ellenõrzõ szervezet dokumentuma most fehéren-feketén leszögezi, hogy 2005-2006-ban csaknem 2,7 milliárd forint jogosan járó kiegészítõ támogatás maradt el, s ekkora öszszeg hiányzik az egyházi intézmények kasszájából. Hogyan történhetett ez meg? – kérdezheti a finanszírozási rendszer útvesztõjében járatlan olvasó. Úgy, hogy valóban útvesztõ, azaz még szakembernek is majdnem átláthatatlan dzsungel a finanszírozás rendszere. A zavarosban halászni mindig kedvenc foglalkozása volt azoknak, akik nem egyenes úton járnak. Az elõírásoktól eltérõen kiszámított támogatás így nehezebben bizonyítható. Ám a bizonyítás most megtörtént. De ne legyünk naivak! Ne higgyük, hogy a fe-
héren-feketén bizonyítást nyert hiányt elismerték volna az oktatásért felelõs jelenlegi és korábbi miniszterek. Ellenkezõleg! Vitába szállnak a tényekkel, nem fogadják el az Állami Számvevõszék szakmailag megalapozott állításait. Hogyan lehetséges ez? – kérdezhetjük ismét. Nehezen hihetõ, de tény. Mint ahogyan az is az volt, amikor a kommunista diktatúra vallásszabadságot hirdetett, s eközben egyetlen tollvonással államosította az egyházi oktatási és szociális intézményeket. Éppen hatvan éve ennek a máig fájó gyásznapnak. Ne feledjük! Ma sem alszik az ördög, még ha fehér ruhát ölt is magára. De a bûn rendre elnyeri a büntetését. Az Állami Számvevõszék személyi felelõsségre vonást javasol az egyházi kiegészítõ támogatás jogszabálytól eltérõ megállapítása miatt. Ez egyelõre elmaradt. Hoffmann Rózsa, egyetemi docens
Meskó Lajos Sch.P. (1911–2008) Emlékezés a legidõsebb magyar piaristáról… ÍRTA: FELSÕVÁLYI ÁKOS Meskó Lajos Géza, Jézus Szent Szívérõl nevezett piarista szerzetes, a Rend kiemelkedõ alakja, életének 98., szerzetességének 75. és papságának 73. évében az Egyesült Államok Pennsylvania államának West Chester városában 2008. október 4-én elhunyt. Élete áthidalta az egész XX. századot. 1911. április 23-án született Baján, hat gyermek közül harmadiknak. Édesapja utásztiszt volt a Monarchia közös hadseregében, majd keresztény és nemzeti politikát folytató országgyûlési képviselõ szinte megszakítatlanul 1945-ig. A háború után a kommunisták börtönében raboskodott 1959-ig. Katonatiszt öccsei közül Tibort 1938-ban csehek lõtték le, Imrét 1945-ben magyar kommunisták verték agyon. Meskó Lajos a gimnáziumot a piaristák pesti iskolájában 1929-ben dr. Ferenczi Zoltán osztályában végezte. Közvetlenül az érettségi után felvételét kérte a Rendbe, 1933. szeptember 8-án tett ünnepélyes fogadalmat, és 1936. június 14-én szentelték pappá. Osztályából összesen hatan léptek be a noviciátusba, akikbõl hármat szenteltek föl; köztük volt a jól ismert Lénárd Ödön atya. Meskó Lajos magyar-latin szakos tanári diplomát szerzett, nyelvésznek készült, Gombocz Zoltán és Melich János tanítványaként. Szekterülete az etimológia volt, különösen a nevek eredete. Új szavakat is alkotott, amelyekbõl az erõnlét megmaradt, és mindennapi szavunkká vált. Tanári mûködését a Rend kecskeméti iskolájában
kezdte, majd Pest, Debrecen, Sátoraljaújhely és végül Kolozsvár következett. Az orosz elõnyomulás következtében a piaristák veszprémi rendházába került, ott 1944-ben szemtanúja volt Mindszenty püspök elfogatásának. Szívéhez legközelebb az õsmagyar nevek és azok „megkeresztelése” állt. Mozgalmat indított a magyar nevek felvétele érdekében; 1935-ben megjelentetett egy kis füzetet, amelybõl az õsmagyar neveknek egy óriási, 1300 névbõl álló gyûjteménye nõtt ki. Ennek kiadásra kész kéziratát 1944-ben eljuttatta a Szent István Társulathoz, de a front elõretörése miatt kiadására nem került sor. Ezt a kéziratot használta föl a piarista Fekete Antal Keresztneveink, védõszentjeink címû nagysikerû könyvéhez. Harmadik és bõvített kiadását Fekete Antal halála után Meskó atya rendezte sajtó alá 2007-ben. A háború végén, 1944. decemberében egy kórházvonat lelkészeként Nyugatra került. Óriási kartotékos rendszerében gyûjtötte a magyar menekültek adatait, hogy így segítse a családok egyesítését. 1947ben a Rend római központjába utazott, ahonnan az akkori generális, Tomek Vince az Egyesült Államokba küldte Gerencsér István és Rozsály Ferenc rendtársával egy új provincia megalapítására. Hosszú utazás után végül New York állam Derby városában létrehozták az elsõ piarista rendházat, majd 1956-ban a Pennsylvania-i Devonban alapítottak ma is mûködõ gimnáziumot; 1969-tõl ebben a rendházban élt egé5
szen haláláig. Az Egyesült Államokban latint, spanyolt, történelmet tanított. Közben állandóan részt vett amerikai és magyar pasztorációban. Az amerikai Katolikus Magyarok Vasárnapja hetilap munkatársa volt több évtizeden át. Írói álnevei: Bújdosó Bálint, Kubinyi G. Lajos, Kubinyi Géza, Kubinyi M. Lajos. A cikkek mellett verseket is írt és fordított. Négy verseskötete jelent meg (Harmadik csodaszarvas, 1972.; Rovás a romokon, 1987.; Hangok meszszirõl, 1992.; Szent magyarság versei, 1998.). Kétezer év keresztény írásaiból, himnuszaiból válogatott mûfordításait Forrásvíz címmel gyûjtötte össze – ennek kiadása még nem történt meg. Lefordította és átdolgozta a Schlott-misszálét, amely 1996-ban jelent meg Vasárnapi kalauz címmel. Az 1930-as évektõl egészen haláláig gyûjtötte a magyar szavakat és idézeteket egy szinonima szótár és idézettár összeállításához. A hatalmas anyag földolgozása és kiadása folyamatban van.
Csak 33 esztendõt élt Magyarországon, élete kétharmadát emigrációban, angol nyelvi közegben töltötte anélkül, hogy haza látogathatott volna. Magyar nyelvi és kulturális gyökere azonban olyan erõs volt, hogy egész életében abból táplálkozott. A legújabb magyar irodalmat az emigrációban is figyelemmel kísérte. Mindene volt a magyar nyelv és irodalom, az emigráció magyarságát is folyton tanította a cserkészektõl az idõsökig. Óriási lexikográfiai tudása mindenkit lenyûgözött, ugyanakkor beszélgetésében játékos, könnyed volt. Vigyázta a szép magyar beszédet idegenben is. Szentmiséit mindig latinul, „második anyanyelvén” mutatta be. Éles, friss elméjét haláláig megõrizte. A Teremtõjével való találkozásra egész életében készült. Most már megtörtént ez a talákozó, és bizonyára ott ül Ura jobbján. Utoljára búcsúzunk Tanár úrtól: LAUDETUR JESUS CHRISTUS!
Az Egyesült Államok elsõ piarista iskoláinak utolsó alapító atyja ÍRTA: DR. MESKÓ ZSOLT 1949-ben Tomek Vince, a Piarista Rend akkori generálisa küldésére három magyar piarista atya érkezett Kaliforniába nem kisebb úti- és életcéllal, mint megalapítani az elsõ piarista gimnáziumot az Egyesült Államokban. Gerencsér és Rozsály atyák mellett Meskó Lajos volt a harmadik. Az 50-es évek elejétõl további magyar testvérek csatlakoztak hozzájuk. Velük közösen 1956-ban a Philadelphia államban lévõ Devonban megalapították elsõ iskolájukat, a Devon Preparatory School-t, egy angolszász stílusban épült egykori kastélyépületben, amelyet a Rend alapítója után Calasantius Hall-nak neveztek el. Az egykori alapító atyák közül 2008. október 4-én 98 éves korában utolsónak távozott a devoni rendházból társai és barátai után mennybéli Atyjához Meskó Lajos, a Piarista Rend legidõsebb tagja. A szikár vagy költõi képekkel gazdagított életrajzi adatokon túl az érdeklõdõ elõtt egy egyszerû kérdés áll: miért lehet fontos nekem, mit üzenhet egy számomra ismeretlen, távoli kontinensen elhunyt idõs magyar pap? Az Egyesült Államokban az alapító atyák kifejezésnek (founding fathers) külön súlya van, így nevezik az államok alapítóit is, George Washington-t és társait. Ezt a kifejezést anyanyelvünkön nem gyakran használjuk, és épp ezért egy kicsit távoli történelmi íz tapad hozzá. Pedig a gondolat, alapító atyának lenni közelebb áll hozzánk, mint sejtenénk. 80 évvel ezelõtt egy 18 éves fiú elhatározta, hogy tanár és pap szeretne lenni. Tanárai olyan lelkesítõ hatással voltak rá, hogy belépett a Piarista Rendbe. 18 évesen még egyikünk sem sejti és érzi, hogy egyszer még alapító atya válik belõle. 1949-ben, amikor az atyák megérkeztek az Egyesült Államokba, olyanok voltak, mint egy hollywoodi történet hõsei. Hárman voltak, 6
szegényen, nem volt semmijük, csak a hitük, a reményük, a szeretetük és egy küldetésük. Ez a küldetés magában nem sokat ért volna, ha nem társul hozzá kitartó erejük és tudásuk, amellyel belekezdtek a munkába. (Apró adalék, de jól mutatja felkészültségüket, hogy Meskó atya 6 nyelven beszélt érkezésekor; azért, hogy a spanyol ajkú hívõkkel is szót értsen, pár hónap alatt elsajátította ezt a nyelvet is.) Ma az Egyesült Államokban több ezer végzett diák, 4 iskola hirdeti, hogy munkájuk eredményes volt, küldetésüket teljesítették. Iskolát és rendtartományt alapító atyák lettek. Lám, milyen egyszerû a feladat, és milyen közeli. A ma piarista diákjai, tanárai épp úgy kezükben tartják a lehetõséget, mint Meskó Lajos atya 80 évvel ezelõtt. A jövõ alapító atyái a ma piaristái. Igen. A jövõ piarista iskoláinak, új közösségeknek, új gondolatoknak, új szellemi mûhelyeknek az alapító atyjai a ma diákjai és tanárai. Õk az alapító atyjai a Piarista Rend jövõjének, közös jövõnknek. S az, hogy ez nem csak álom, hanem megvalósulhat,
itt áll bizonyságot jelentõ példának elõttünk Meskó Lajos és társainak életútja, az általuk alapított és ma sikeresen mûködõ amerikai iskolák és az ott végzett diákok sokasága. Ha nekik sikerült küldetésüket beteljesíteniük, akkor a ma diákjainak és tanárainak is sikerülni fog, ha ilyen nemes célokat tûznek ki maguk elé. A kérdés már csak az, hogyan? Szent János azt írja levelében, amit Meskó Lajos tettre váltott életében: „Ha én megdicsõítem magamat, akkor a dicsõségem semmi, csak akkor válik valósággá, ha Atyám dicsõít meg engem.” Meskó atyát és alapító társait különös és csodálatos módon dicsõítette meg a Mennyei Atya már itt a földön, az õ dicsõsége, alapító atyai munkájának gyümölcse, tanítványai ezreinek hite, reménye és szeretete lett. Tavaly 97 évesen, születésnapján megkérdezték tõle: „Atya, mi a hosszú élet titka?” A válasz rövid volt és velõs: „Soha életemben nem sportoltam semmit.” Mosollyal hozzátette, hogy bár ez igaz, a titkok sokkal egyszerûbb dolgokból állnak össze. Õ a napi zsolozsma mellett minden nap elolvasott legalább egy verset, egy regény részletet, és minden nap írt, ha nem is egy verset, de legalább egy részletet. Ahogy mondta, a szellemnek ugyanúgy szüksége van a napi gyakorlásra, mint a testnek ahhoz, hogy megõrizze frissességét. A versek azért is fontosak voltak számára, mert ahogy gyönyörûen megfogalmazta: minden vers a szépségbe oltott jóság, ha az ember lelki táplálékhoz akar jutni, akkor az Úr imája mellett a költõk szavai azok, amelyek építik szellemünket, kitárják szívünket, és felemelik lelkünket. Meskó Lajos piarista, nyelvész, költõ lelke idén ok-
tóber 4-én emelkedett fel Teremtõjéhez, de szellemisége, életpályájának üzenete – ha mi is így kívánjuk – sokáig itt marad velünk. *** Temetési miséjét október 8-án, Magyarok Nagyaszszonya ünnepén mutatta be a Rend amerikai provinciája Devonban. A tízes koncelebráció vezetõje a tartományfõnök volt, ugyanõ mondta a homiliát is, s helyet kapott az oltárnál a magyar Pázmány Géza piarista. Lajos atyáért Budapesten dr. Bíró László kalocsakecskeméti segédpüspök mondott emlékezõ szentmisét az Egyetemi templomban, kitérve röviden a 150 éve született Prohászka Ottokár püspökre, aki „életében is, halálában is «kikezdett» ember volt, s aki – egy szent magyar próféta! – látta a jövõt, látta Krisztus igazát, és nagy bátorsággal, következetességgel hirdette.” Aztán Lajos atyáról szólt, akit Tomek Vince küldött ki. „A magyar piaristák Meskó Lajos atyát gyászolják, aki ’47-ben kívül rekedt hazáján, s Amerikában megalapította a piarista provinciát. Soha nem jött haza, de megõrizte a magyar nyelvet. A reménytelenség ellenére is remélt, akinek az élete gyönyörû tapasztalat arra, hogy mindenben van erõnk arra, Aki nekünk erõt ad. Ha hitben tudunk élni, akkor a siránkozásról talán le tudunk szokni, és tudunk a reményben tevékenykedni, amint õ is tette...” REQUIESCAT IN PACE! Farkas Zsolt
Mi lesz a tatai piarista kápolnával? Néhány évszám és egy koncert története Sikeresnek tûnõ kezdeményezésnek lehettek a résztvevõi, akik augusztus 17-én meghallgatták a Tatai Esterházy Énekegyüttes és Buhalla János közös koncertjét a piaristák volt tatai társházának kápolnájában. Álljon itt néhány adat az elõzményekrõl és az eseményekrõl: 1765. Esterházy Ferenc gróf telepítette le Tatára a piarista rendet. Rendházuk megépítésével a család az udvar építõmesterét, Fellner Jakabot bízta meg. Az épület tömbjén belül készült el az északi homlokzat egy részével határolt egy boltszakaszos kápolna. Az említett északi homlokzaton három kapuzat készült, köztük a középsõ a volutákkal, baldachin alatt elhelyezett Esterházy-címerrel ékesített legdíszesebb, a kápolna bejárata. 1841. Felszentelték, és ettõl kezdve nyilvánossá is vált a kibõvített kápolna, mert a tanári kar és a tanulók számának bõvülése miatt az eredeti már kicsinek bizonyult. Ekkor helyezték el a fõoltárt a nyugati falra, a keleti és északi falaknál pedig mellékoltárokat képeztek ki misézõ helyek számára. Ez idõben készültek el a mennyezetfreskók is. Az új kápolnában fõoltárt és négy mellékoltárt építettek. A fõoltár képe Kalazanci Szent Józsefet ábrázolta, amint tanítványait ajánlja a Szûz Anya oltalmába. Alkotója Vincenzo
Milione római mûvész. A kép tartalma és a színek együttese Maulbertsch iskolájára utal. 1938. Magyary Zoltán a „Mi lesz veled Tata-tóváros” címû munkájának bevezetõjében írja: ... Vannak megoldatlan problémák a múltból, keletkeztek új problémák az egyesítésbõl. Maga az élet is mindennap vet fel újakat. A problémákat lehet megoldani ötletszerûen is, de az ilyen megoldás ritkán kielégítõ... Ezért szükséges, hogy az egyesített Tatatóváros jövõjérõl körültekintéssel, megfontoltsággal gondolkozzunk, és átfogó terveket dolgozzunk ki, amelyek az összes életbevágó és fontos kérdés megoldására kiterjedjenek, és egyúttal lehetõséget nyitnak olyan kérdések megoldására, amelyek rövid lélegzetû, ötletszerû cselekvéssel soha sem lennének megoldhatók. ... Erre nemcsak azért érzem magam hivatottnak, mert tatai születésû vagyok, és szülõföldem sorsa szívemen fekszik, hanem azért is, mert a Tatai Piarista Diákok Budapesti Szövetségének elnöke vagyok, és végül azért, mert mint a közigazgatás szakembere és egyetemi tanára, Tata és a tatai járás helyzetének a vezetésem alatt álló Magyar Közigazgatási Intézet közremûködésével való vizsgálata útján a problémák olyan ismeretét szereztem meg, amelyek közlése hasznosan egészítheti ki a város életében résztvevõk élettapasztalatait. 7
1950. június 18-ról 19-re virradó éjjel a piaristákat a kommunista államvédelmi hatóság erõszakkal elszállította. Ez idõ óta nélkülözi a város a kegyes atyák majdnem két évszázadig tartó áldásos nevelési-oktatási tevékenységét. A kápolnát két éven át zárva tartották, végül a rend engedélyt kapott arra, hogy a megmaradt berendezés mozgatható részét – közte az oltárt és az oltárképet is – Kecskemétre szállítsák, ahol az ottani piarista templom szentélye melletti emeleti oratóriumban helyezték el. 1977. Tata történelme során három szerzetesrend játszott komoly szerepet. A létét városunk Szent István korára viszszavezethetõen a bencések megtelepedésének köszönheti, hiszen a település kristályosodási pontja az apostoli királyunk által Mártonhegyen alapított bencés apátságnak a VértesGerecse lábánál fekvõ birtokán volt. Az évszázadok során az itt élõk lelki és kulturális életének fejlõdését pedig Assisi Szent Ferenc és Kalazanci Szent József késõi utódainak áldásos mûködése is segítette, biztosította. Bár a II. világháború utáni politikai fordulat e hatásokat felszámolta, mégis megvolt Tata számára a rendkívüli helyzet, hogy a három rend egy-egy iskolája órányi utazással elérhetõ volt. A szétszóratás után 27 évvel Buhalla János és Pálinkás Zoltán a Temesvári Perbált Ferences Gimnáziumban, Esztergomban, Izing László pedig a Budapesti Piarista Gimnáziumban tehetett sikeres érettségi vizsgát. 1993. Dr. Vizkelety András, a dr. Körmendy Géza vezette Tatai Öregdiákok Szövetsége alapító tagja gyûjtést kezdeményez, és létrehozza a Pro Capella Totensi alapítványt a tatai piarista társház kápolnája felújítására. Az összeget jelenleg a Piarista Alapítvány kezeli. 1996. Kezdetben 8 fõvel, Schmidt Mónika karnagy vezetésével megkezdte mûködését egy énekegyüttes, mely a Tata életét gazdasági és kulturális szempontból alapvetõen meghatározó Esterházy család nevét vette fel. A kórus néhány helyi fellépést követõen részt vett a franciaországi Dammarie-les-Lys testvérvárosban rendezett, A Zene Ünnepe címû fesztiválon. Gyakran szerepelt Tatán vagy környékén, majd többször Budapesten, Szentgotthárdon, de hamarosan valamennyi testvérvárosban is. 2003. Az Esterházy Énekegyüttes éveken át volt szervezõje a Tatai Barokk Fesztiválnak, melyben budapesti szólisták és zenekar közremûködésével oratóriumok, kantáták és operák elõadásával vett részt. A rendezvénysorozat ez idõ alatt egyre ismertebb és népszerûbb lett. 2003ban Carissimi Jephte címû oratóriumát a piaristák valamikori tatai rendházában, a romjaiban is ódon bájt sugárzó kápolnában mutatta be. Ekkor és ezután valamennyi mûvész – aki ott játszott, énekelt – egyöntetûen azt nyilatkozta, hogy a terem kiváló adottságú, mérete, akusztikája és hangulata alapján remek koncerthelyiség lehetne. 2007. Michl József polgármester közzéteszi a tudósról és közigazgatási szakemberrõl elnevezett Magyary-terv vitairatát, melynek elõszavában ez áll:... kínálat az egész város számára. Nem csupán az önkormányzat anyagi, szellemi forrásaira alapoz, hanem az egész város közösségét szólítja meg. Számtalan olyan ötletet, programjavaslatot tartalmaz, amelyek megtermékenyítik az itt élõk, az itt mûködõ közösségek képzeletét. Az ötletekbõl kultúrát formálunk... A polgármester a vitairatban szereplõ ötletekhez még továbbiakat is vár. Schmidt Mónika elnök a Tata életét hosszú távon remélhetõen nagymértékben meghatározó átfogó terv számára be8
adja az Esterházy Énekegyesület javaslatát, melyben egy mûvészeti-oktatási központ kialakításának terve is szerepel: „az adottságok nagyon ideális helyszínné tehetnék Tatát egy nemzetközi mûvészeti-oktatási központ kialakítására. (Helyszín az Esterházy Kastély illetve a Piarista rendház is lehetne.) Ennek a tervnek kidolgozásában és létrehozásában részt vehetnének Tata testvérvárosai, valamint a szomszédos országok közül Ausztria is. Az egyesület ehhez is felajánlja szellemi kapacitását, segítségét. A központ elsõ ütemben felnõttek továbbképzésével foglalkozna több mûvészeti ágban: zene, képzõmûvészet, elõadó mûvészet (pantomim, színház)”. Ugyanitt írja, hogy ha nincsenek a kápolna sorsát célozó egyéb elképzelések, koncertterem kialakítását ajánlja megfontolásra. 2008. A kápolna jelenlegi állapota egyrészt méltatlan, másrészt mivel ez a város legjobbnak mondható akusztikájú terme, az Esterházy Énekegyesület, továbbá Pálinkás Zoltán a Pax et Bonum Esztergomi Ferences Diákegyesület tagjaként, és Izing László a Magyar Piarista Diákszövetség Tatai Tagozat titkára szervezni kezd egy, a kápolna felújítására irányuló jótékonysági koncertet. Ezen együtt lép fel az egy hónappal korábban a gráci kórusolimpián aranydiplomát és bronzérmet szerzõ, kiemelt hangversenykórus minõsítésû Esterházy Énekegyüttes és a ferences öregdiák Buhalla János tenor, a Torinói Opera Színház, a Teatro Regio di Torino énekese, Prónikné Mezõ Judit, a tatai Menner Bernát Zeneiskola tanára kíséretével. Az eltelt több mint öt évtized alatt a kezdetben talán szándékos gondatlanság, rongálás bizony csak nagy anyagi áldozatok árán jóvátehetõ sérüléseket okozott a kápolnabelsõben. Most viszont köszönet illeti a jelenlegi József Attila Kollégium vezetõit és dolgozóit, hogy az egykor pompás, és bensõséges helyet az esemény fogadására alkalmassá tették. A hangverseny a teljesen megtelt kápolnában valósult meg, az est védnökei dr. Vizkelety András, Széchenyi díjas akadémikus, Tata város díszpolgára, és Michl József, Tata város polgármestere, továbbá dr. Strommer Pál, a Magyar Piarista Diákszövetség ügyvezetõ alelnöke jelenlétében. A rendezvényt dr. Nemes Lajos, a diákszövetség Tatai Tagozatának elnöke köszöntötte és zárta. A mûsorban operarészletek, áriák, kórusok hangzottak el, a szép számú érdeklõdõnek tetszett az énekegyüttes ausztriai és spanyolországi sikeres szerepléseibõl adott ízelítõ, és vastapssal jutalmazta a vendégmûvész elõadásában Bánk románcát, a Hazám, hazám címen ismert áriát, illetve az együtt énekelt dalokat. Az énekegyesület a jeles alkalomra Dobroszláv Lajosnak a helyi piarista gimnázium egykori tanárainak, a rendházat ábrázoló akvarelljével díszített CD-t jelentetett meg „Genius Loci” címmel, melyen a kórus a kápolna akusztikáját mutatja be. A koncertet követõen a közönség számos kisebb hozzájárulása mellett Dr. Vizkelety András akadémikus 50 ezer Ft-ot, továbbá Posztoczky Iván a tatai tagozat vezetõségi tagja és Buhalla János elõadómûvész egyaránt 10 ezer Ft-ot adományozott a kitûzött célra. Ekkora összeggel növelte a kezdeményezés eredményét még Pálinkás Zoltán és Izing László is. Az est erre fordítható bevételébõl a kápolna felújításának terveit és költségvetését szándékozunk elkészíttetni. Izing László a Tatai Esterházy Énekegyesület alelnöke, a Magyar Piarista Diákszövetség tatai tagozati titkára
MINDSZENTY JÓZSEF HÁROM FOGSÁGA S mindaz, ami ide elvezetett… ÍRTA: FARKAS ZSOLT VI. Pál pápa a római Szent Péter téren 1975. május 7-én a szerdai általános kihallgatást ezekkel a meghatódott, bensõséges szavakkal nyitotta meg: „(...) A halál most olyan lángot oltott ki a Földön, amely ragyogó fényével bevilágította az Egyház útjának legutolsó évtizedeit. (...) Egyedülálló papi és lelkipásztori egyéniség volt, hite lángolt. (...) A Gondviselés akaratából nemes hazája 1000 éves egyháztörténetének egyik legnehezebb és legbonyolultabb korszakában élt. (...) Tisztelet övezte személyét, és ugyanakkor heves támadások célpontja volt. Olyan bánásmódban részesült, amely fájdalmas döbbenetet váltott ki a közvéleményben, különösen is a katolikus világban, és amely nem kímélte felszentelt személyét és szabadságát.(...)” A Mariazell-i ideiglenes sír márványtáblája villanásszerûen szól fogságairól: az elsõ kettõrõl és az azt követõ harmadikról, amely 1948. karácsonyának másodnapján kezdõdött – 60., szomorú évfordulójáról decemberben emlékezünk. Esztergomi bazilikai sírjának márványtáblája latin nyelven adja a látogatók tudtára: „... a zsarnoki hatalom megkínozta és fegyházra ítélte, hazájának számûzöttje lett...” A részletesebb, magyar nyelvû ezt is mondja: „... ártatlanul rabságra vetve testi-lelki megtöretését alázattal viselõ, kínzóinak szívbõl megbocsájtó erõs férfi...” A (csehi) mindszenti Pehm magyar nemesi család negyedik (életben maradt elsõ) gyermekeként 1892ben született. A szombathelyi egyházmegye papnövendékeként 1915-ben Mikes János pappá szentelte. Másfél éves felsõpatyi káplánsága után a Zalaegerszegi Állami Fõgimnáziumba helyezték, ahol 1917. év elejétõl egy éven át hitoktató, sõt kisegítõként osztályfõnök és latin tanár is. Ifjúsági szónokként és a Mária Kongregáció elöljárójaként is foglalkozott az ifjúsággal meg a felnõttekkel. A megyeszékhely társadalmi és kulturális életébe bekapcsolódva sokakkal került szoros munkatársi viszonyba; így a városi képviselõtestületnek és a hitelszövetkezet igazgatóságának is tagja lett. Helyi újságcikkeket már a háború legutolsó szakaszában kezdett írni, sõt 1918. karácsonyától saját hetilapot indított, minthogy érzékelte a keresztény sajtó gyengeségeit – szemben a „profán” lapokkal... Fiatal papként teljes odaadással vetette be magát a katolikus hit és eszmények védelmébe. Nemcsak a sajtóban, de gyûléseken is hangoztatta a maguk igazát a törvénytelenség és a terror eszközeinek használata ellen. Így hát nem lehet csodálkozni, hogy 1919 elején körözést bocsájtanak ki ellene, letartóztatják, s internálják a szombathelyi Püspökvárba. (Mikes püspököt már elõbb õrizetbe veszik.) A budapesti törvényszéken bûnvádi eljárás indul ellene a „nép-
köztársasági” államforma védelmérõl rendelkezõ „néptörvény” alapján. A zalai „forradalmi” kormánybiztos a rendõri felügyeletet fönntartja, így Zala-vármegyébe történõ visszatérése egyelõre meghiúsul. A proletárdiktatúra március 21-i kikiáltásával aztán a szombathelyi törvényszéki fogdába szállítják át, ahol fogsága két hónapig tart, majd innen kiutasítva szüleihez utazik, ahol a vörös hatóságoknál rendszeresen jelentkeznie kell. A fiatal pap, Csehimindszent szülötte a vörös vészkorszak megszûntével 1919 augusztusának elsõ napjaiban visszatérhetett Zalaegerszegre, ahol kereken negyed évszázadon át kiemelkedõ munkát végzett lelkipásztorként is és társadalmilag is. Alig 27 évesen már a megyeszékhely plébánosa. Fölpezsdítette az egyházközség és a hitbuzgalmi meg a kulturális egyesületek életét, a hitoktatást, támogatta az ifjúságnak és a felnõtt fiataloknak szóló egyleteket. Számos templomot és paplakot építtetett, elemi és zárdaiskolát. A közéletbõl is kivette a részét. Így tagja volt a megyei törvényhatósági bizottságnak és a városi képviselõtestületnek, a kereszténypárt megyei elnöke, hasonlóan Prohászka püspökhöz, akinek eszméit ismerte, támogatta, követte! Közismert volt szociális és karitatív tevékenységérõl. Gazdasági és pénzügyi témákhoz is értett, egyházközsége ügyeit rendbe tudta tenni. Õ maga viszont híres volt aszketikus, szegényes életvitelérõl. A sajtót is fontosnak tartotta: 1921. évi „Röpiratában” éppen az újságokra hívta fel a figyelmet szenvedélyes hangon, amelynek gerincét az 1919-ben megjelent írásai, elõadásai alkották a destruktív szellemiségû (liberális és szabadkõmûves, keresztényellenes és Krisztus-gyûlölõ) sajtó ostorozásával (ami a proletárdiktatúra leverését követõ pár évben érthetõ is!). Mindezzel az „országrontók” ellenében lépett föl, vallásellenes és erkölcsromboló mozgalmaik ellen tollal és élõszóval is. Ahogyan Prohászka tette országosan, hasonlóan a nála másfél generációval fiatalabb zalai lelkipásztor is. Az Egyház hierarchiájában gyorsan emelkedett. 1924-ben c. apát, pár év múlva a „zalai részek” püspöki biztosa, 1937-ben pápai prelátus, 1944-ben – 52 évesen – veszprémi püspök, amikor negyedik éve folyt a II. világháború. A nevét 1942-ben magyarosító Mindszenty József széleslátókörû, rendkívüli ember benyomását keltette, akit minden érdekelt a világpolitikától le az egyházmegyéig. (Teleki Pál a Nemzetpolitikai Szolgálatban közremûködésre kérte.) Szónoklatai magyarosak és megfontoltak voltak, szemeiben erély és fölény nyilvánult meg, ezért kisszámú ellenfele a tekintélyhez, címekhez ragaszkodónak, gõgösnek vélte, s akár legitizmusát is kifogásolhatták. Magas egyházi kinevezését elõször a kormány, a nun9
cius és maga Serédi hercegprímás sem javasolta (ez utóbbi a szenvedélyessége és a papokkal szemben való szigorúsága miatt), de aztán Kállay miniszterelnök elfogadhatónak találta, és Horthy kormányzó sem ellenezte. Az Apostoli Szentszék is – nyilván XII. Pius pápa véleménye alapján – Mindszenty mellett döntött, ismerve eltökéltségét és távoltarását a nacinálszocializmustól (amelyben mindvégig ellenfelet érzett), s persze a szovjetorosz bolsevizmustól és annak kevésszámú hívétõl. Mindszenty – a püspöki karral együttesen – merészen felemelte szavát az akkori üldözöttek mellett. Aztán õsszel emlékirat-tervezetet fogalmazott az új kormányhoz, amit dunántúli püspöktársaival is megbeszélve, aláírva október legvégén átadott a miniszterelnök-helyettesnek. Ebben kérték, hogy „a még ép Dunántúlt ne vessék oda visszavonulási harcok martalékának (...), mert vele a magyar jövõ és felépülés utolsó reménye is odavész”. A veszprémi helyi újságban pedig a kormánynak ellentmondva az itthon maradást ajánlotta, a papokat viszont erre egyenesen kötelezte. A legsúlyosabb harcban álló államhatalomnak nyilván nem tetszett a püspökök állásfoglalása. Ezt még fokozta az, hogy Mindszenty a veszprémi püspöki palota katonai célú igénybevételének is ellenáll november végén, miközben magát az illetékes hadmûveleti kormánybiztost is kulturált viselkedésre kényszeríti. A kormánybiztos erre házkutatást rendel el, s „bûnjelként” a püspök számos levelét meg a totális mozgósítás ellen izgató újságcikkét lefoglalják, s egyúttal a püspököt is letartóztatják. Püspöki díszbe öltözötten, papjaitól és kispapjaitól körülvéve, csakis gyalogosan hajlandó a rendõrségre menni. (Ennek szemtanúja volt a 98 éves korában mostanában elhunyt Meskó Lajos piarista atya.) Az õrizetbe vételi véghatározat okként a hatósági rendelkezéssel szembehelyezkedést, hatósági közeg elleni erõszakot, tüntetõ felvonulás rendezésével a lakosság fellázítását tüntette fel, amely cselekedet a közrendet, a közbiztonságot, ezáltal a hadmûveleti érdekeket nagymértékben veszélyezteti. A törvényszéki fogházban töltött egy hónap alatt biztosítva van a megszokott lelki életrend szentmisével, elmélkedéssel, sõt papszentelés is végbement. Viszont vádemelés nem történik, s valószínûleg éppen ezért karácsonyra átszállítják õket Sopronkõhidára egy, a bírósághoz tartozó melléképületbe. Itt is a veszprémihez hasonló napirend van, rendszeres szentmisével, sõt karácsonyi ünnepléssel, szentestei vacsorával, amit a Vezérkari Fõnök III. sz. bíróságának vezetõ hadbíró õrnagya engedélyez számukra, a belügyminiszter védõõrizeteseinek. Hiszen ellenük hadbírói eljárás nem is folyik, s maga a miniszter is csak jogi véleményadást kér a bíróságtól, hogy ez a fórum teljes tárgyilagossággal foglaljon állást: emelhetõ-e vád hûtlenség (vagy más bûncselekmény, például üldözöttek rejtegetése) miatt, és fogságban tarthatók-e továbbra is, hasonlóan õrizetbe vett politikusokhoz, neves személyekhez. Maga a bíróság vezetõje is ezen az állásponton van, csakhogy a kijelölt vizsgáló hadbíró számára most elõáll egy különleges 10
helyzet még a veszprémi letartóztatás idejébõl. Történt ugyanis, hogy a palota házkutatásakor Mindszentyvel kinyittatták saját íróasztalának fiókját, mire a püspök kikapott onnan egy levelet, hirtelen mozdulattal összetépte, és a szájába vette, hogy ott elrejthesse. Ebben a nyomozók meggátolták, a nedves papírdarabkákat pedig bûnjelként az aktához csatolták. Az elõadó hadbíró aztán hosszadalmas munkával összeállítva megállapítja: nem sokkal korábban a balatonboglári plébános, Varga Béla írta, aki beszámolt Eckhardt Tibornak – Horthy Miklós által 1940-ben Amerikába kiküldött, angol orientációjú kisgazdapárti politikusnak – a levelérõl (amelyben szó esett Ottó trónörökösrõl is). A kijelölt hadbíró századosnak a jogi vélemény készítésekor nagy gondot okoz ez a levél – de magát a püspököt is izgatta és idegesítette –, hiszen valójában az angolszász „ellenséggel” tartotta ilyenféleképpen, áttételesen a kapcsolatot, mégpedig az ország szovjet elleni harcának legkritikusabb idõszakában. A hadbíró a mozaikszerûen összeállított levelet ismét darabjaira szedve visszateszi a kopott borítékba, remélve annak titokban maradását. Tehette is, mert a levélben semmi olyan tartalom sem volt, ami hazafiatlanságra, államot felforgató cselekményre vagy a magyar hadsereg ellen a szovjettel való kapcsolatkeresésre utalt volna. Erre késztette még egykori szerzetesi gimnáziumi neveltetése is (cserkészvezetõje Kaszap István volt...!) Az ügy aktájában tehát nem szerepelt kikérdezési jegyzõkönyv, hanem csak a Nemzeti Számonkérõ Szék által felvett hosszú nyomozati jelentés (amelyet a gyanúsítottnak nem is kellett aláírnia). Az elkészült jogi vélemény azzal a két kérdéssel foglalkozott: a letartóztatás alakszerûen jogos volt-e, és hogy fennforog-e a bírósági eljárásra alkalmas bûncselekmény? A válasz mindkettõre: nem! Ugyanis a Fõrendiház tagját védi a mentelmi jog. Másrészt viszont: olyan cselekmény nem történt, amely a magyar és szövetséges fegyveres erõknek szándékosan hátrányt, az ellenségnek pedig elõnyt okozott volna. (Egyébként a büntetés halál is lehetett volna!) A megindokolt javaslat a szabadlábra helyezés lett. A fenti terjedelmes jogi véleményt a bíróság vezetõje azzal a változtatással fogadta el, hogy csak a 26 vádlott-társ szabadon bocsájtását javasolta, Mindszentynek pedig – a fennálló rendszer iránti ellenségessége okán – a háziõrizetbe vételt ajánlotta, amit a belügyminiszter is jóváhagyott. (Az a bizonyos kompromittáló levél tehát ismeretlenségben maradt!) Mindszentyt így védõõrizetesként átszállítják Sopronba, az Isteni Megváltó Leányainak a zárdájába. Aztán április elsõ napjaiban – a magyar karhatalom visszavonásával – szabaddá lesz, visszatérhet veszprémi székhelyére. Életének megtisztelõ, de végzetesen meghatározó fordulata szeptemberben következett el: XII. Pius esztergomi érsekké nevezte ki, hercegprímássá tette. Ebben a pápa nagyfokú bizalma nyilvánult meg, mert bizton tudta, hogy hajlíthatatlanul szembeszáll majd Moszkva budapesti bábjával is. Hallatta hangját parlamenti választásokkor „az erkölcsi tisztaság, a jog, az igazság és a rend” érdekében fellépõ jelöltek
mellett, az erkölcstelenség és züllés ellen, de az ezeréves magyar királyság eltörlését is kifogásolva. Hamarosan felemelte szavát az „új üldözöttek”, a börtönbe zártak, az áttelepítésre kárhoztatott felvidékiek és hazai svábok érdekében meg a kommunista ideológia ellen. A kötelezõ hitoktatás megszüntetésére a pártok között 1947 tavaszán létrejött megállapodást már akkor súlyosan kifogásolta. A leghatásosabb eszközt az ország lelkierejének, keresztény öntudatának megtartására-megerõsítésére a magyar egyház Boldogasszony Évének megrendezésében látta, amely a XX. század elsõ felének kétségtelenül legnagyobb hazai lelkiségi eseménye volt. 1947. augusztusa és 1948. decembere között mintegy 4,6 milliónyian vettek részt – a hatóságok által sokféle korlátozott, megzavart – zarándoklatokon szerte az országban. A mindinkább kommunista uralom alá kerülõ rendszer nem is nézte jó szemmel a hercegprímás igen aktív ténykedését, ezért sajtótámadásokat és tüntetéseket rendeztetett ellene. Végsõ megoldásként még 1948 tavaszán meghirdette a vele való leszámolás programját. Már elég erõsnek érezte magát, hogy nyáron végrehajtsák az iskolák államosítását. Karácsony második napján aztán megkezdõdik életének harmadik „jogi számonkérése”, amely azonban nem hasonlítható az elõzõ kettõhöz, mert azok tényleg csak „fogságok” voltak. De ami most (éppen 60 esztendeje) kezdõdött, az csak a példát adó szovjetorosz „igazságszolgáltatáshoz” hasonlítható. Mert nem püspöki ornátusban, papjaitól és híveitõl kísérve, áldást osztva, megtagadva az autóba szállást vonul a fogdába, hanem az éj leple alatt a kínvallatások kegyetlen színhelyére, az Andrássy út 60-ba. Elsõ éjszakáján sem kap vetett ágyat, hanem egy hideg hodályban – õt gúnyoló nõk és férfiak népes csõdületének szeme láttára – durván meztelenre vetkõztetik. A cellájában sem tarthat elmélkedést és szentmisét, hanem az állandóan jelenlévõ kommunista suhancok mocskos trágárságaival kívánják megalázni. Hamisított jegyzõkönyvek aláírására kényszerítik, aminek megtagadását ütlegelés, rugdalás, késsel ûzött körbefuttatás egy volt partizán, most ávós pribék által, aki nekifutásból, teljes erejébõl rúg bele a fedetlen gerincbe, meg a szadista õrnagytól, aki tetõtõl-talpig gumibottal veri végig. Eszméletvesztésbõl történõ fellocsolás után ugyanez folyik éjszakákon át, miközben újabb és újabb – a legsúlyosabb, de valótlan vádakat tartalmazó – kihallgatási jegyzõkönyveket teszik eléje aláírását követelve. A kábító és akaratbénító szerek, a rendszeres kínzások és alvásmegvonások végülis megteszik hatásukat: fizikai és szellemi ereje fogy, önérzete kihuny. A bírósági kirakatper színjátékában könnyedén tudják életfogytiglani fegyházbüntetésre ítélni. A Markó utcában pedig nincsenek az õ javát keresõ „népbírák”, sem megértõ belügyminiszter, jogtisztelõ igazságügyi miniszter, miniszterelnök-helyettes, még kevésbé elnézõ, vallásos kihallgatók, hacsak nem az a magát „vallásosnak” beállító „tiszti becsületszavát” is adó ávós fõhadnagy, aki álnok módon „amerikai repülõgéppel” végrehajtható szabadulást ígér, vagy a kongreganista múlttal rendelkezõ tanács-
vezetõ „vérbíró”, Olti Vilmos (’45 elõtt még törvényszéki joggyakornok, szélsõjobboldali múltja miatt megzsaroltan), aki majd félévszázad múlva, már nagyon öregen és betegen a kórházi ágyon kapja meg a feloldozást Kerényi atyától (talán a bíboros égi közbenjárására?). Több börtönben elviselt, egészségét megrokkantó hat és fél éves rabság után ötnegyed éves háziõrizetét a forradalom szakítja félbe. A fõvárosba jövetele diadalút, de a pár napos szabadságot másfél évtizedes, „aranykalitkába” zárt félfogság követi az amerikai követségen. Közben változások történnek Washingtonban és Rómában is. Az „enyhülési politika” jegyében nemkívánatos vendéggé válik, távozását kívánják. A prímás feltételei: az Egyház sérelmeinek orvoslása, a hitoktatás szabadsága, érseki székének megtartása. A Vatikán viszont kéri: nem publikálja emlékiratait, nem tesz sértõ nyilatkozatot a Kádárkormány ellen, viszont érintetlen marad prímás-érseki méltósága haláláig. Az országot 1971. szeptember végén hagyja el. Rómában a Püspöki Szinóduson ünneplik, VI. Pál pápa tisztelete számos jelével tünteti ki, és szóban is megígéri fõpásztori tisztségének megtartását haláláig. Bécsi szállására, a Pázmáneumba éppen október 23-án érkezik, s ettõl kezdve közel négy éven át járja a nagyvilágot, hogy vigasztalja, és hitet öntsön a négy földrészen szétszóródott menekült magyarokba. A hazai diktatúra egyre kevésbé tûri a bíboros ténykedését, s követelõdzésének a pápa végülis enged: a prímástól kéri lemondását, majd ennek elmaradása miatt karácsonyra egyoldalúan megüresedettnek nyilvánítja az esztergomi széket, amit – talán jóindulatú gesztusként – kirakatperének, a Justizmord kihirdetésének pontosan negyedszázados fordulóján, 1974. február 5-én jelentenek be. Mindszenty József boldoggá avatásának kívánsága – már nem sokkal 1975. májusában bekövetkezett halála után – megfogalmazódott. A piarista generális Tomek Vince 1980-ban így vélekedett: – „Én három dologért nagyon becsülöm õt. Az elsõ a kommunizmussal szemben való viselkedése, és rengeteget szenvedett. A második dolog, hogy amikor kijött, végiglátogatta az emigrációt. És a harmadik, hogy senkirõl, magyar emberrõl, eddig ennyit nem írtak, és nem beszéltek külföldön, mint õróla. Ezért a három dologért nagyon becsülöm õt, nagyon!” A boldoggá avatásról is szó került: – „Gyûjtenek embereket, de nem volna ajánlatos most kezdeni. Nem arról van szó, hogy õ nem érdemes erre. Nagyon érdemes! De az idõ az nem alkalmas rá, merthogy a magyar kormány és a Püspöki Kar olyan erõs, hogy azt annulálni tudná. Most hagyjuk, várni kell!” A rendszerváltozás hozta el az örvendetes fordulatot. A Fõszentszéki Bíróság 1994. évi kezdeményezésével a Mindszenty Alapítvány vállalta az actor (felperes) szerepét, az ügy posztulátora (összekötõ a Szentszékhez) Szõke páter szalézi szerzetes lett. Az aktákat még 1996-ban levitték Rómába, s ma már alkalmazható az „Isten szolgája” cím, mivel bizonyított „az erények hõsi fokon történt gyakorlása”, s elõjött két csoda is. De az ügy itt megrekedni látszott, mert 11
az iratok vizsgálata érthetetlenül igen hosszadalmas, s bár nincs tartalmi vagy formai hiba, mégis alig van elõrehaladás. Úgy tûnik: vannak téves megítélések, politikai vádak, káros ellenvetések. (Talán a XII. Piust vagy Prohászkát elmarasztaló, sok évtizedre viszszautaló kritikák hatnak?!) Egy legújabb személyi váltással talán már bízhatunk a német pápa pozitív döntésében, s oltárra emelik Mindszenty Józsefet, aki ÉLT ÉS ÉLJEN SZENT MAGYARORSZÁGÉRT! (VIXIT ET VIVAT PANNONIAE SACRAE!) – miként a sírfeliratán olvasható.
A legszebb magyar zsoltár Az utókor eredeti címén ismeri ezt a csodálatos zenemûvet: Psalmus Hungaricus. Psalmus, a görög eredetû psallo igébõl származik és azt jelenti, húrt pengetni. A klasszikus görög ókorban a fõ zenei eszköz a húros hangszer volt. Keletkezésének története. Pest, Buda és Óbuda 1873. november 19-én egyesült. Az esemény 50. évfordulójának emlékére, 1923-ban a fõváros pályázatot írt ki zenemû írására. Hárman pályáztak; Dohnányi Ernõ nyitányt írt, Bartók Béla táncvizitet. Kodály Zoltán Kecskeméti Vég Mihály 1535 táján írt 55. zsoltárát zenésítette meg. Amint a történelmi eseményeket nézzük, kiderül, hogy kilenc évvel azelõtt volt a végzetesen szomorú mohácsi csatavesztés. A történelem tanúsága szerint ekkor a török éppen nem volt hazánkban (Nemeskürty: Elfelejtett tíz esztendõ), de Mohács után a gyõztes kirabolta Budát és százezer foglyot hajtott el a konstantinápolyi rabszolgapiacra. A Psalmus a magyar nép fájdalmának kifejezõje. Három éve fosztották meg Magyarországot területének kétharmadától. Ez az alapgondolata, a szellemi fenntartója ennek a csodás zenemûnek. Az elsõ sora így hangzik: „Mikoron Dávid király nagy búsultában...” Ez a zsoltár a babiloni fogságról emlékezik. Ismeretes, hogy Nabukodonozor, perzsa uralkodó Kr. e. 597-ben leverte az izraeli sereget és a nép jelentõs részét Babilonba, fogságba hajtotta. Tyrus király 50 év múlva engedte vissza a foglyokat hazájukba. (Emlékeztetek Verdi Nabucco címû operájának szépséges szabadságkórusára.) A Psalmus a magyarság sorsának drámája a 20. században, könyörgés a Mindenható Istenhez; „Hozzád kiáltok...”, „Istenbe vessed a bizodalmadat...”, „Igaz vagy ítéleteidben...”. Megrendítõ hangzású mondatok a szövegben. A Psalmus még keletkezésének évében indult el diadalútján. A budapesti elõadás után még Genfben is elõadták. New Yorkban 1928-ban 200 tagú énekkar és 150 tagú zenekar vitte színre óriási sikerrel. A dallam a magyar ötlábú (pentaton) skála mintaképe, hitvallás népünknek fájdalmában is nemes önérzetérõl. Kodály a magyar zenekultúrával óhajtotta öntudatra ébreszteni a magyarságot. Mert „csak a nemzet lelkületének közössége teremtheti meg Magyarország jövõjét.” 12
HIVATKOZÁSOK: Mindszenty József: Emlékiratok; Szekfû Gyula: Magyar Történet VII.; Dr. Varga László: Népbíróság elõtt; Dr. N. G. hadbíró: Visszaemlékezések; Révai-, Új idõk-, Katolikus Lexikon; Tyekvicska Ádám: Zala megye ezer éve; Szõke János SVD: Vértanúink, hitvallóink; Bábel Balázs: Kossuthék (Új E.: 2005. márc. 13.); Bábel Balázs: Prohászka (M.N..: 2008. okt. 11.); Spányi Antal: Prohászka (Új E.: 2008. okt. 5.); Z.egerszegi, Bp-i piarista gimnáziumi Értesítõk; Forradalom és szabadságharc (Szikra, 1948.). Kodály egész mûvészetének kiindulópontja a magyar nép történelme. Ezért fordult mûvészi pályáján a néphez, annak érzelmi kifejezõjéhez, a népdalhoz. Kosztolányi Dezsõ írta, hogy Kodály és Bartók a zenéjükben olyanok, mint a költészetben Petõfi és Arany. A Psalmusról Tóthpál József írja: „Egyedülálló pillanat ez a magyar zene történetében, amikor a nemzeti eszme és a keresztény hitvallás mûvészi szimbiózisában transzcendentálisan egyesül a lélek.” Illyés Gyula Kodály Zoltán 80. születésnapjára írta: „...Karmester, nemcsak ezt a kart vezényled, jól tudod, hanem egy népet, a magyart...” Megszívlelendõ sorok! Dr. Rixer Gusztáv
Maturalapok A Magyar Piarista Diákszövetség, a Piarista Tartományfõnökséggel és az Iskolákkal közösen a 2008-2009. tanévhez kapcsolódóan is szeretnék a nevezetes (25, 50, 60, 65, 70 és 75 éves,) érettségi találkozókon résztvevõket ezüst-, arany-, gyémánt-, vas-, rubin- és platina- Matura-emléklappal köszönteni. Ezért kérjük az érettségi találkozók szervezõit, hogy a következõ adatokkal adjanak hírt a találkozóról és emléklap igényükrõl: • Az érettségi találkozó helye • Az érettségi találkozó idõpontja • Az érettségiztetõ iskola megnevezése • Az érettségi éve • Az érettségizõk névsora (az érettségi bizonyítványban szereplõ névvel) • A találkozó szervezõjének adatai (név, lakcím, telefon, internet cím). A Maturalap megrendeléséhez Adatlap letölthetõ a www.diakszov.piar.hu címrõl. Honlapunkon a Diákszövetség legördülõ fülben, a Maturalap megrendelés úton, illetve igényelhetõ a 486-4432-es telefonszámon és személyesen a Diákszövetség irodájában. Az adatszolgáltatási határidõ: 2009. április 15. A Maturalapok elõállítási költsége 300 Ft/db.
In memeoriam!
Dr. Török Jenõ
Néhány hónapja Franciaországban hunyt el dr. Tóth Tihamér Diákszövetségünk tagja. Tihamér 1942-1950 között volt a budapesti piarista, illetve az egyházi iskolák államosítása után a jogutód áll. Ady Endre gimnázium tanulója. 1950-ben érettségizett, 1956-ban hagyta el az országot, Franciaországban telepedett le, orvosi egyetemet végzett, családot alapított. R.I.P. Eleméry József
(TÖRÖK EUGENIUS A SS. CORDE JESU) RELIGIOSUS ORDINIS SCHOLARUM PIARUM (1908. ÁPRILIS 23. – 1983. MÁRCIUS 5.)
Dr. Sibalszky Zoltán diavetítéses elõadásai 2009 elsõ felében • 2009. január 14., szerda, 17 óra: Újabb spanyolországi kalandozások. Gazdasági Minisztérium Természetjárói, Margit krt.-Széna tér. • 2009. január 21., szerda, 18 óra: Spanyolország II. rész. Erdélyi Magyarok Egyesülete, Molnár u. 5. • 2009. február 4., szerda, 17 óra: Dél-Franciaország. Gazdasági Minisztérium Természetjárói, Széna tér. • 2009. február 11., szerda, 17 óra: Mallorca. Gazdasági Minisztérium Természetjárói, Széna tér. • 2009. február 25., szerda, 18 óra: Dél-Franciaország. Erdélyi Magyarok, Molnár u. 5. • 2009. március 25., szerda, 18 óra: Észak-Németország. Erdélyi Magyarok, Molnár u. 5. • 2009. április 22., szerda, 18 óra: Bihar-Hegység. Erdélyi Magyarok, Molnár u. 5. • 2009. május 27., szerda, 18 óra: Szicília és Szardínia. Erdélyi Magyarok, Molnár u. 5.
100 esztendeje annak, hogy Budapesten megszületett Török Jenõ, egy jómódú család fiaként, amely az ifjút jogásznak szánja. A jogi tanulmányok mellett sûrûn eljár Prohászka Ottokár - akkor még - budapesti egyetemi tanár teológiai elõadásaira, melyek olyan hatással voltak rá, hogy otthagyja a jogi kart és a pap-tanári pályát választja. Otthagyja az egyetem jogi karát és – piarista gimnáziumi neveltetése okán is – a kegyesrendi szerzetesek közé lép be, s Vácra vonul be, az ottani piarista szemináriumba. Rövid tanári pályáját követõen a világháború más feladatok felé sodorja: megszenvedve a négy évi börtönbüntetést is, Ausztriába távozik és onnan két évi római tartózkodás után, segíti egyházi kiadmányok szerkesztésével és terjesztésével, valamint Magyarországra csempészésével az elnyomott magyar katolikus egyházat és anyaintézményét, a piarista szerzetesrendet. A halál 75 évesen külföldön éri, de kívánságára Vácott helyezik örök nyugalomra a piarista templom kriptájában. Dr. Török Jenõ O. Sch. P. életpályáját lapunk 68. számában közöljük.
Aforizmák – Egy percnyi cselekedet többet ér, mint egy heti beszéd. Tenni nehezebb, mint beszélni. (bobai Gyõrffy László: Irányelvek az élet tudományához c. könyvébõl) Az alábbi bölcs gondolatok C. H. Spurgeon angol hitszónok prédikációiból származnak: – Aki a jámborság aranyát meg akarja találni, az keresse már korán reggel – Istent. – Az odahaza is gyakorolt jámborság a legjobb jámborság. – A jámborság Istenhez való hasonlatosság. – Az igazi jámborság nem tûr gonosz indulatot. – Jézus nyomán minden megnemesedik. – Legyen a mi életünk Jézus dallamának meghoszszabbított visszhangja; hosszan hangzó, édes melódia. – Jézus nem fizetett orvos, aki kötelességszerûen jön és megy. Néha csak késõ este érkezik, hogy ráeszméljünk, miszerint Õ nem a mi lekötelezettünk. – Az égi Mestert készséggel szolgálni és amerre jár, elszántan követni – ez a diadalmas lelki élet titka. – Jézus az a forrás, amely a lélek szomját oltja. Posztoczky Iván
A tatai volt piarista kápolna 2008. augusztus 17.
13
Etele György 0. Sch. P. gyémántmisés Etele György 1924. június 9-én született Budafokon. 1942. augusztus 27-én lépett a piarista rendbe. 1943. augusztus 28-án tett egyszerû fogadalmat. 1943-1949 között a teológia mellett az ELTE Bölcsészettudományi Karán történelem, földrajz szakos tanári pályára készült. 1947. március 25-én tett a rendben örök fogadalmat. 1948. november 7-én szentelték pappá Budapesten. Az Etele (Eisele) család õse Württembergbõl került Magyarországra hídácsnak a Széchenyi Lánchíd építése idején. Itteni munkájáért megkapta a magyar honosságot. Szülei Budafokon éltek egy barlanglakásban. György atya is ott született. A család innen költözött a Villanytelepre szolgálati lakásba. Édesapja a város áramellátásának fõ irányítója volt. Segítõkészségéért szerették és tisztelték. 1944 végén, az ostrom idején egy eltévedt orosz golyó oltotta ki életét. A helybeliek mély fájdalommal kísérték utolsó útjára a „jó Etele bácsi”-t. Ezermesterként sok mindenre megtanította fiát, aminek késõbb a cserkészéletben és a gyerekek között jó hasznát vette. A család mélyen vallásos volt. Öccse, Ágoston is piarista lett. Középiskolai tanulmányit a budapesti piarista gimnáziumban végezte, ahol 1942-ben érettségizett. Az ott töltött nyolc éve alatt a gyermeknevelésben látta meg a lélekmentés akkori hazai lehetõségét. Ez a lélekmentési ideál jelentett számára törésmentes papi életet akkor is, amikor késõbb nem taníthatott, eltiltották a gyerekektõl, és amikor adminisztrátori munkakörbe került. Felszentelése után Tatára került 1949 áprilisban. 1949 november 1.-vel Sátoraljaújhelyre helyezték, ahol a gimnáziumban állami hittanár volt. A rend templomának plébánosa is lett, és megszervezte az egyházközséget. A gyerekek hittanórái kirándulások keretében a hegyen voltak. Amikor meghallotta, hogy az államosított iskola igazgatója el akarja vitetni, Sík Sándor Debrecenbe helyezte át, ahol a Csapókert-i plébánián káplán lett 1952-ben. Onnan egy hónap múlva behívták katonának. Leszerelése után a Fejér megyei Szár községbe került kántornak, mivel papi hivatásának gyakorlását az állam nem engedte. 1954-ben Sík Sándor innen helyezte az akkor már visszakapott kecskeméti házba konviktusi prefektusnak. Ekkor mindjárt jelentkezett az ELTE Bölcsész Karán, és egy év alatt letette a hiányzó történelem, földrajz tanári vizsgát. Ettõl kezdve tanárként mûködhetett. Négyszer volt osztályfõnök, Kecskeméten 1955-1980 között. Utána a budapesti iskolában és a Kalazantinumban tanított. 1970 után földrajztanárként bejárta a Felvidéket, Nyugat-Európát és rokonai jóvoltából Dél-Amerikát is. 1988 és 1991 között Kecskeméten volt házfõnök. 14
1991-ben visszakerült Sátoraljaújhelyre. Az egykori piarista rendházat ugyanazzal a kulccsal nyitotta ki, amelyet 1950. augusztus 1-én hajnali fél kettõkor õ adott át az ávósnak. A volt rendházat kollégiumként használta az állam. Azóta is kollégiumként tartja fenn a rend. Sikerült oda katolikus szellemû, lelkes nevelõket szereznie. A kollégium jelenlegi vezetõje, Sebes Péter volt piarista diák, aki egyben a város katolikus iskolájának az igazgatója is. György atya a piarista templom templomigazgatója. 2004-ben a város vezetõsége Sátoraljaújhely díszpolgárává avatta. A teljesség kedvéért az 1950. nyarán történtekrõl annyit, hogy amint az július hónapban ismertté lett, a rendházban lakó piarista atyákat elhurcolják. Etele György hivatalosan már korábban kijelentkezett a rendházból, ott csak két idõs rendtag maradt. Július 31-én este meg is jelentek az ávósok. Etele atyát fölszólították, hogy mutassa meg a rendházat. A Szent Imre szobornál megkérdezték, hogy az kit ábrázol? Etele atya azt felelte,hogy Szent István fiát. „És mi a véleménye Szent Istvánról?” kérdezte a tiszt. Etele György, történelem tanár lévén, aki az egyetemen az utolsó tanév anyagát már az új, marxista szellemû jegyzetbõl tanulta, tudta a hivatalos véleményt: Szent István a leghaladóbb szellemû király volt, aki az akkori modern kereszténységet hozta el az országba, és így csatlakoztatta azt Európába. (Az ávós megjegyezte „Nem is tudtam, hogy maga ilyen haladó gondolkodású!”) Augusztus 1-én éjjel fél kettõkor adta át a rendház kulcsát az ávósoknak, miután a két idõs rendtársat elvitték a jászberényi ferences rendházba. Annyit elért az ávósoknál, hogy korukra való tekintettel matracot és takarót tehettek részükre a teherautóba. Etele György maradhatott, mert õ jogilag nem lakott a rendházban, másrészt szükség volt plébánosra a templomban. Errõl még aznap táviratban értesítette Sík Sándort: „Itt hagytak, hogy fönnakadás ne legyen a plébánián. Etele”. 1950 õszén, amikor a rend visszakapta kecskeméti iskoláját és a konviktust, Etele György két vagonnyi bútort küldött Sátoraljaújhelybõl Kecskemétre azokból a bútorokból, amelyeket még idejében családoknál helyeztek el. Etele György hálaadó gyémántmiséje Sátoraljaújhelyen – pappá szentelésének 60. évfordulóján – 2008. november 7-én 15 órakor volt. Budapesten 2008. november 9-én 17 órakor mondta gyémántmisés hálaadó szentmiséjét a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnában. Adjon Isten György atyának jó erõt, egészséget a jövõben is áldásos hivatásának ellátásához! Források: Catalogus Religiosorum Provinciae Hungariae Ordinis Scholarum Piarum. 1666-1997. Budapest 1998., Böszörményi Géza: A magyarországi piaristák 1950-ben. Budapest 2007., Keresztény Élet c. hetilap 2008. szeptember 7. sz. Papi arcélek c. cikke. Posztoczky Iván, piarista confrater
A DICS Frissített emlék-nyomok egy piarista diákszervezetrõl A Pilinszky-Kör elsõ ülésén (2008.X.17.) azt mondta Jelenits tanár úr, hogy Körünk az egykori DICS szellemi örököse kíván lenni. Néhai tagjaiként megkísérelünk emlékezni ifjúkorunk e nevezetes mozgalmára. A Budapesti Piarista Diákszövetséget 1924-ben alapították volt diákjai a Rend támogatásával. Ennek a Diákszövetségnek az Ifjúsági Csoportját rövidítették DICSnek; ezt így röviden is használták. Ennek diáksegítõ, szociális tevékenysége mellett a Rend s az iskola lehetõvé tette, hogy keretében – e korban páratlanul – a Szövetség az iskola épületében mûködtessen egy klubot. Volt itt pingpong- és biliárd-terem, könyvtár, még kártyaszoba is, ahol a volt diákok szórakozási lehetõséget találtak. A pingpong-asztalok a pincében voltak. E szakosztály vezetõje Lakatos György (Gyugyu), a magyar asztalitenisz szövetségnek és világszövetségének évtizedeken keresztül vezetõ egyénisége lett. Legjobb játékos Simon Béla (Kutya) volt, elsõ osztályú magyar játékos, s akinek a felesége e sport világnagysága lett. Esetenkint belátogatott, és játszott Asbóth József is, aki évekig a világ elsõ tíz teniszezõje közé tartozott. A kártyaszobában, a földszinten bridzs és tarokk partikat tartottak, hazárdjátékról persze szó sem lehetett. Volt házi verseny is. Ennek a társaságnak többször látogatója volt Zánkay Péter, aki késõbb a bridzs-kultúra országosan ismert szószólója lett. Ezek közt a játékosok között évtizedekre szóló barátságok alakultak ki. De lehetõvé vált a magas színvonalú szellemi élet is. A megelõzõ gimnáziumi önképzõ kör s az itt tovább folytatott beszélgetések, viták több tehetség kibontakozását is segítették. Ilyen volt Thurzó Gábor és Pilinszky János. Emlékeiben írja Takács Vilmos: „Jancsi jóformán minden nap belátogatott a DICS-be, mondhatni ez volt a törzskávéháza.” (1.) A ’40-es évek elején jelentõs esemény történt a DICS életében. Már a Rendnek sem tetszett ez a túlzottan a szórakozásra állított klubélet. Segítették azokat a fiatalokat, akik az iskolai önképzõkör továbbfejlesztésével szellemi életet is akartak szervezni. Már az iskolában és a közös nyaralásokon összeverõdött ez a Társaság: Honffy Tivadar (Foxi), Pilinszky János, Rékey Tibor (Ricsi), Rényi Oszkár és Takács Vilmos. (1., 2.) Ez öt emberhez mások is csatlakoztak, és lecserélték a vezetõséget. Az új vezetõ Honffy lett, a vezetésben Takács segítette. Szellemi matinéik az önképzõköri világot folytatták, magasabb szinten, de meghívták a kor szellemi vezetõit is. „Így például Szabó Zoltánt, a Márciusi Front tagját, a Tardi helyzet szerzõjét, vagy Sinka Istvánt, a parasztköltõt” (1.) A régi vezetõséggel a barátság és együttmûködés továbbra is megmaradt. Ezek a matinék társadalmi jelentõségûek voltak. Így az 1943. II.28-án a Vígszínházban rendezett összejövetel, ahol a polgári társadalom egyes tagjai szerepeltek, közöttük Horváth Tivadar és Pilinszky János. E rendezvény fõ szervezõje Gervay Miklós volt, aki késõbb hõsi halált halt. A DICS-ben, az elõadásokon megkezdett témák az életben folytatódtak. „Néha hajnalig is sétálgattunk a Korzón, egy-egy izgalmas témába belefeledkezve…; irodalmi élmé-
nyeket cseréltünk. Thomas Mann, Dosztojevszkij, Mauriac, André Gide, Huxley, Dos Passos, Verlaine, Baudelaire, Rimbaud, Hölderlin és Rilke volt akkor a mi irodalmi világunk.” (1.) De sokat foglalkoztak a magyar irodalommal, pl. Ady, Babits, József A., Kosztolányi – akinek Ádám fia a DICS tagja volt. Volt újságja is a DICS-nek, a Piarista Öregdiák, az újságunk elõdje. Ezt a DICS tagjai írták, szerkesztették, és az egyesületi ügyek mellett kulturális kérdésekkel is foglalkozott. De segített a DICS más formában is. 1944-ben, a német megszállás után született Zsidótörvény elõírta, hogy ki kell zárni a zsidónak minõsített tagokat. Az errõl szóló határozatukat természetesen õk is nyilvánosságra hozták, de hozzátéve, hogy „vendégekként továbbra is szívesen látjuk õket”. Ez lehetõvé tette nemcsak társadalmi életünket, sõt olyan igazolványok kiadását is, amelyeket „árjaságunk” valószínûsítésére is fel tudtunk használni. A Diákszövetség s vele a DICS 1948-ban megszûnt, szellemét kellene folytatnunk. A „frissítõk”: 1. Takács Vilmos: „Tündéri izzás”. Vigilia, 1988. Pp. 687–694. 2. Kovács Erika: Pilinszky János ifjúkori barátai. Vigilia 2006. Pp. 854–858. Pajzs András és Rényi Oszkár
Marosi Endre mezõberényi c. apát – plébános köszöntése Szeretettel köszöntöttük Marosi Endre címzetes apátplébános urat a 70 éves jubileuma, rubin-miséje alkalmával. Szerettük volna, ha a köszöntõ nem a szokásos lett volna, ezért a plébános úr amikor kinyitotta a széthajtható kártyát, és olvasni kezdte a gratuláló sorokat, Bach muzsikája szólalt meg, aláfestvén a jókívánságokat. Úgy látszik, hogy sikerült egy kis meglepetést szereznünk, mert az apátplébános úr hálás szívvel köszönte meg a gratulációt, amely bizonyára meglepetésszerûen hatott. „Hálás köszönettel vettem a diákszövetség nagyon kedves gratulációját papságom 70. évfordulója alkalmából. Én is mindig szeretettel gondolok volt iskolámra, tanáraimra, különösen osztályfõnökömre, Barborik Istvánra és diáktársaimra. A Jó Isten segítse mindannyiukat, az elhunytaknak adjon örök nyugodalmat. Huszka Laciról tudom, még életben van, néha kapok tõle levelet. Sok szeretettel gondolva minden piarista tanárra és diákra a Jó Isten áldását kéri.” Marosi Endre, plébános 15
Énekóra 70 évvel ezelõtt dr. Maklári Lajos emlékének Maklári Lajos tanár úr 1938-ban (aki nem zenetanár, hanem kémia-biológia-földrajz szakos tanár volt), hozzáfogott a bikfa-hangú kamaszokból összeállítani egy énekkart. A szoprán és alt kórustagok az elsõsökbõl, másodikosokból, a tenor és basszus szólam pedig a felsõsökbõl került ki. Nem volt nehéz összeszedni az énekeseket, mert ekkor még szokás volt a házi muzsikálás: zongora, hegedû és némely fúvós hangszer tanulása. A szoprán és alt alsós ifjakból egy kis kórust is összeállított a tanár úr, és elindított bennünket egy Bárdos Lajos-Kodály Zoltán hangversenyen a szegedi „Tisza szálló” tükörtermében. Sõt a versenyen nem õ vezényelt, hanem Matók Gyuri osztálytársunk a maga 120 centijével. Nagy sikerünk volt. A nagy kórusunk állandó szereplõje volt a Dóm-ban a püspöki nagymiséknek, de persze ott Maklári tanár úr volt a karnagy. Szintén tanár úr volt a fõszervezõje a szombat délutáni ifjúsági opera elõadások látogatásának és egyéb hangversenyeknek. Sõt ott voltunk, amikor vezényelte a szegedi Filharmonikusokat, Fricsay Richárd és Ferenc zenekarát. Az operaelõadások után a színészbejárónál bemuta-
Sík Endre és a piaristák Sík Sándor öccse, Sík Endre, a késõbbi kommunista külügyminiszter is az 1900-as évek elsõ évtizedében piarista kispap volt. Õ 1892-ben született, és Tomek Vincével, a késõbbi piarista generális rendfõnökkel járt egy évfolyamban. De az elsõ évek után kilépett a Kalazantinumból, és civil foglalkozást választott, jogász lett. Az elsõ világháborúban behívták, 1915-ben orosz fogságba esett, ott aztán az 1917-es forradalom után kommunistává vált, és csak 1945-ben tért vissza Magyarországra, ottani származású feleségével együtt. Mint elsõ, még a hatvanas években megjelent visszaemlékezési kötetében, az „Egy diplomata visszaemlékezései” c. könyvben megírta, 30 év után találkozott testvéreivel a Budakeszi úti Sík-villában. Leírja, hogy azok azt mondták neki: „Velünk nem történt semmi, de Te mesélj, hiszen 30 éve nem láttunk!” Erre õ tréfásan megfenyegette õket ujjával és azt mondta: „Azt mondjátok, nektek nincs mesélnivalótok? Itt az asztalokon minden van, ami szem-szájnak ingere, én viszont, vegyétek tudomásul, 30 éve nem ettem gyümölcsöt!” Ez a megállapítás betekintést engedett a Szovjetunióban való életszínvonalba és elég merész volt könyvében abban az idõben! Többször ellátogatott a piarista rendházba bátyjához, Sík Sándorhoz és régi évfolyamtársaihoz, és panaszkodott nekik, hogy mivel a washingtoni követségi tanácsosságra való készüléshez 1000 Napoleon aranyat kapott (infláció volt, és a magyar pénz értéke naponta csökkent), és a Pártközpontban lakván, egyszer16
tott bennünket az énekeseknek, például Simándi Józsefnek, aki sokra tartotta a diákság tapsát; úgy mondta, hogy „Ti csak akkor tapsoltok, ha szép és jó az elõadás.” Vaszy Viktor karnagy meghallgatta kritikánkat, sõt szerepléseinket. Sajnos, e sok szépnek, jónak vége lett. Jött a háború, majd az iskola megszûnése, a szegedi rendház feloszlatása. Nem Szegeden, hanem Budapesten éledt újra Maklári tanár úr kórusa (1948-ban) Kalazancius Kórus néven öregdiákokból és énekelni szeretõ rokonaikból. A régi szegedi diákkórusból sok karnagy, operaénekes született, akárcsak késõbb a budapestibõl. Féltem Lajos bá halálakor, hogy vége a kórusnak, de volt egy lelkes atya (Borián Tibor tanár úr), aki a leejtett karnagyi pálcát felvette, és folytatta e mûvet itthon és külhonban is 1977-tõl. Lassan már egy éve, hogy volt diáktársunk és elnökünk, Szûcs Ervin emlékmiséjén hallottam a kórust az Újlaki templomban. A mise után, a templom elõtt, ahonnan Ervin régi tisztelõi – köztársasági elnök, orvosok, mûvészek – és öregdiákok között odamentem Borián Tiborhoz, és azzal köszöntem el, hogy ezen a misén a kórus éneke nemcsak „Kotta és ütem volt” hanem szív és lélek is – Teremtõm és diáktársunk elõtt. Gubicza Sándor, öregdiák re nem mehettek ki onnan a városba feleségével, mert egyiküknek mindig õrizni kellett a Napoleonaranyakat. Erre, mint könyvében írja: „A jóságos V. atya (Tomek Vince) azt mondta: Bandi, hozd ide az aranyakat, azokat majd a rend páncélszekrényében õrizzük, és ha szükséges, onnan bármikor kiveheted a megfelelõ összeget! Be is hoztam és ettõl kezdve feleségemmel együtt is kimehettünk a városba.” A hatvanas-hetvenes és nyolcvanas években, valahányszor turista vagy hivatalos úton Nyugaton jártam, mindig úgy intéztem, hogy utam során, vagy végén, hacsak lehet kitérõt tettem Rómába, és meglátogattam Tomek Generális urat. Amikor Sík Endre volt a külügyminiszter, Tomek Úr elmondta, hogy: „Valahányszor Sík Bandi hivatalos látogatásra Rómába jön, hozzám mindig ellátogat” Bár nem Sík Endrével kapcsolatos, de ide kívánkozik egy másik kommunista idõkbeli külügyminiszter, Puja Frigyes múltjára vonatkozó kis történet. Õ Horthy Miklósné unokabátyjának, Purgly Frigyes Békés megyei földbirtokosnak volt a törvénytelen gyereke. Innen a Frigyes keresztnév és a Puja vezetéknév. Amikor 1964-ben 20 éves évfordulója volt annak, hogy a Csonka-Magyarország határain lévõ elsõ várost, Battonyát „felszabadították”, a battonyai plébános megemlékezett errõl a Kossuth rádióban. Azt mondta, este elhatározták, hogy a városi magisztrátus ünnepélyesen adja át a város kulcsait a bevonuló csapatokat parancsnokló szovjet tábornoknak. „De végül is, mindenkinek inába szállt a bátorsága, és csak én vittem oda a kulcsokat ministráns gyerekemmel, Puja Fricivel!” Dr. Sibalszky Zoltán
Dr. Vajta Gábor emlékezete Tíz évvel ezelõtt, 1998. október 18-án halt meg dr. Vajta Gábor orvos, a Váci Tagozatnak az újraindulástól haláláig elnöke. Diákként a Váci Piarista Gimnáziumnak volt nyolc éven át kitûnõ tanulója, a cserkészcsapat meghatározó alakja, õrsvezetõje, majd rajvezetõje, 1945-ben érettségizett. Igazi elkötelezettsége azonban az iskola államosítása után mutatkozott meg. A cserkészcsapatot betiltották, paptanár nem foglalkozhatott a fiatalsággal. Ekkor vette át földalatti mozgalomként a cserkészek vezetését, a sátrakat, felszerelést a templom padlásán rejtegetve, de kirándulásokon, táborozásokon a régi módon hasznosítva. Szervezõ erejének érvényesítésére, röviddel ezután új terület adódott. Ludmány Antal piarista 1949-ben néhány korábban végzett öregdiákkal kórust szervezett, hogy a szerzetesek nélkül maradt Piarista Templomban az aktív kisdiákok szolgálata helyett vasárnaponként rendszeresen megszólaljon az egyházi zene. Ennek a kórusnak lett aztán vezetõje, zenei vezetõje is az akkor még orvostanhallgató, majd késõbb sebészorvos Vajta Gábor. Közel tíz évig szolgált a kórus ezzel a rendszerességgel, de aztán ebbe
Megemlékezés Prof. Dr. Rédei (Radanovics) Károlyról (1932–2008) A hét évtizedes barátság, a Nagykanizsai Piarista Gimnáziumban eltöltött közös évek emléke, a kegyelet és a tisztelet arra kötelez, hogy emlékezzünk neves öregdiáktársunkra, a Piarista Diákszövetség Nagykanizsai Tagozatának elkötelezett tagjára, a szülõváros díszpolgárára, Zala megye Pais Dezsõ-díjasára. Rédei – diákkori nevén Radanovics – Károly osztálytársaim közül talán a legmeszszebbrõl indult. (Édesapját a II. világháborúban – már 1943-ban – eltûntnek nyilvánították, édesanyja pedig a sok nélkülözés és viszontagság következményeként viszonylag korán meghalt.) A Radanovics család és Karcsi élete – a II. világháború idõszakában és azt követõen is – rendkívüli módon elnehezült. Karcsi gyermektársai még játszadoztak, amikor neki már szembesülnie kellett a rideg valósággal, részt kellett vállalnia a család gondjaiban, viselnie kellett a megélhetés terheit és a nélkülözés gondjait is. Már középiskolás korában – a következõ tanévre való elõteremtése érdekében – kemény, embert próbáló fizikai munkák végzésére kényszerült fiatalabb testvérével együtt. A „Magyar Nyelvész Pályaképek és Önvallomások” c. kiadványában – 1999-ben mint nyelvész professzor –
is, mint mindenbe a mi életünkben, beleszólt a Forradalom utáni megtorlás. Dr. Vajta Gábornak, aki a Váci Kórház megbecsült sebészorvosa volt, a Forradalom alatt vállalt szerepe miatt el kellett hagynia a várost, és csak néhány év eltelte után jöhetett vissza körzeti orvosként. A Kórus munkája ezután újra folytatódott, a korábbinál már kisebb gyakorisággal, de Gábor haláláig szervezetten létezett, és a nagyobb ünnepeken szolgált. Ekkor már nem a zenei szolgálaton volt a hangsúly, hanem azon, hogy jelen voltunk, szolgáltuk a Templomot, és tulajdonképpen fenntartottuk a Piarista Diákszövetség folytonosságát Vácon, ahol az országban elsõként alakult meg 1923-ban a diákszövetség. 1990 után, újra csak Gábor volt, aki megszervezte a diákszövetségi munkát, és természetszerûleg Õ lett a hivatalos szervezet elsõ elnöke. A Rend újbóli megtelepedésében pótolhatatlan segítséget jelentett, áldozatos szervezõkészsége sokadik alkalommal kapott méltó teret. Elmondhatjuk, hogy egész életén át szorosan kötõdött a Piarista Rendhez, amely confraterként is befogadta. Igazán méltó arra, hogy a piarista család megemlékezzék Róla. dr. Chikány Béla így írt: „Grammaticus non nascitur, sed fit... Nyelvésznek nem születik az ember, hanem az élete elsõ szakaszában... válik azzá érdeklõdése és tanulmányai révén... A piarista gimnázium humánumra, az emberi értékek megbecsülésére nevelt... Igényességével ez az iskola ébresztette fel bennem a tudásvágyat, az ismeretek megszerzésének örömét... a gimnáziumi évek adták meg a lehetõségét annak, hogy majdan nyelvész váljék belõlem...” A nyelvtudományok magaslataira, a kandidátusi és az akadémiai doktori fokozat megszerzéséhez, a Bécsi Egyetem Finnugor Intézetének alapításához, a Magyar Tudományos Akadémia-i és a Finn Akadémia-i tagsághoz vezetõ szerpentinút szeretett szülõvárosa piarista gimnáziumában kezdõdött. A pálya íve – az egyetemi és az aspiráns évek után – az etimológia (szófejtéstan), a finnugorisztika, a magyar nyelv régmúltja, a magyar õstörténet és az õshaza területén folytatódott, kutatásokban, írásokban, kiadványokban, szakfolyóiratokban és a tanításban végzõdött. Karcsi az utóbbi években a szenvedések tengerében élt. A gyógyulásba vetett hitünk reménysugara – sokunk imádsága mellett is – egyre gyengült, majd augusztus 17-én végleg kialudt. Karcsit – számos osztálytársa, munkatársa, tanítványa és tisztelõje jelenlétében – egykori egyetemi évfolyamtársa, Prof. dr. Jelenits István piarista atya búcsúztatta és temette. Gyászbeszédet mondott az MTA nevében prof. dr. Honti László, a Bécsi Egyetem részérõl prof. dr. Johanna Laakso. A gimnáziumi osztály- és iskolatársak, valamint a szülõváros társadalma nevében pedig – a viszontlátás hitével és az Örök Élet reményével – kanizsai osztálytársa és barátja búcsúztatta. Dr. Dénes Ferenc 17
STÁJERORSZÁGI KALANDOZÁSOK A Piartours ezidei õszi kalandozása (szeptember 23–27.) során Stájerország rejtett érdekességeit kerestük fel. Elsõ nap azokat a szlovéniai városokat vettük útba, amelyek felkeresése tavaly a természeti okok miatt elmaradt. Elsõ állomásunk a szlovéniai magyarság központja, Alsólendva volt, ahol meglátogattuk a történelmi szerepet játszott várat, a plébániatemplomot és a Makovecz Imre által tervezett színházat. Második állomásunk Muraszombat, ahol azt tapasztaltuk, hogy az utóbbi idõben teljesen átépítették, és megnagyobbították a középkori templomot, csak az oltár mögötti kis rész õrizte meg gótikus (?) múltját. A következõ állomás Stájerország legdélkeletibb városkája, a kis ékszerdoboz Bad Radkersburg volt, melynek még a városfalai is épen megvannak. Innen ismét Szlovéniába mentünk, Ptui városába, ahol felmásztunk a várba, és gyönyörködtünk az óváros utcáin járva. A szlovéniai út utolsójaként az ország második legnagyobb városát, Maribort kerestük fel, melynek katedrálisa és fõtere nagyon hangulatos és szép. Most már végleg átjutva Stájerországba, Grazon át értük el szálláshelyünket, a hegyek közt idilli helyen fekvõ Semriach városkát, mely igen szép gótikus templommal rendelkezik.
hatalmas templom mellett. Innen Judenburg városát látogattuk meg, amelynek belvárosa szép és még a Habsburgok itteni ágának palotáját is rejti. Röviden áttérve Ausztria Karinthia tartományába, Friesach városkában álltunk meg, melynek hangulatos fõtere és hatalmas gótikus ferences temploma felett egy részben romos várláncolat húzódik. Dél felé menet megálltunk a mesebelien ható Hochosterwitz vára alatt. A vár egy hatalmas sziklán épült, a felvezetõ és a sziklát többször megkerülõ út 16 kapun át jut fel. Ez a vár szolgált Walt Disney „Hófehérke” címû rajzfilmjében szereplõ vár mintájául. Völkermarkt városka hangulatos, lábasházas fõterét bejárva, a Packsattel alatt fekvõ Bad St. Leonhard hatalmas templomát kerestük fel. A templomot teljesen körülveszi egy vaslánc, melyet egy odavaló kovácsmester készített annak örömére, hogy kiszabadult a több hónapos török fogságból. Visszatérve Stájerországba, Grazon át jutottunk vissza szállásunkra.
A második nap elõbb északra mentünk fel a hegyekbe, ahol megismertük az almok idilli hegyi világát, és pihenõt tartottunk a kis tó partján fekvõ Teichalm településnél. Visszatérve a Graztól észak felé vezetõ autópályára, Leoben városában néztük meg a templomot és az óvárost, majd Seckau óriási kolostorát kerestük fel. Ez régebben az Ágostonrendi szerzetesek kolostora volt, és 300 éven át a grazi püspök is itt székelt. Most a bencéseké, akik a szerzetesi életet bemutató kiállítást rendeztek be a kolostorban, a gazdag díszítésû
Harmadik nap Graz belvárosát jártuk délelõtt, majd délnyugatra mentünk, és Deutschlandsberg városának fõterét és gazdag aranyozott berendezésû templomát néztük meg. Utána Stainzba mentünk, ahol a valamikori ágostonrendi kolostort rejtõ várépületet tekintettük meg, benne az igen gazdag és szép templommal. Innen két kis körutat tettünk az ottani borvidéken, a „Silchersche Weinstrasse” mentén, ahol a szépen gondozott, meredek hegyoldalakon termõ szõlõk között kanyargott az út. Grazba visszatérve megnéztük a várostól nyugatra fekvõ Eggenberg kastélyt, melyet a meggazdagodott kereskedõcsaládból a császár barátjaként egyszerre hercegi rangra emelt és tartományi helytartóvá kinevezett Ulrich von Eggenberg 1630 táján építtetett. A szép képzõmûvészeti gyûjteményt is rejtõ kastély minden elrendezése az év naptára szerint van elkészítve.
Herbstein vára
Gráz – opera
18
A negyedik nap a Graztól északkeltre elterülõ vidék várait és kolostorait jártuk. Elõször Vorauban a hatalmas ágostonrendi kolostort és annak ugyancsak hatalmas templomát néztük meg, majd a városkától 7 km-re északra, ugyancsak az ágostonrendi kolostor birtokában lévõ, magas hegycsúcsra épített Festenburgot , amely hat egymásután elhelyezkedõ kápolnával ékeskedik, és azokon át lehet felmenni a felsõ emeleten lévõ plébániatemplomba. Dél felé fordulva Pöllauberg híres, hegycsúcson fekvõ Mária-zarándokhelyére mentünk, majd a Pöllau városban a régi vár alapjaira épült ugyancsak ágostonrendi kolostort és templomot kerestük fel. Az elõttük lévõ fõtéren álló csinos városháza homlokzatába be van építve az egykori pellengér oszlop. Innen a Feistritz folyócska völgyében fekvõ Herbertstein várát látogattuk meg. A várba erõsen lefelé kell lemenni, mert az minden ellenség elõl rejtve, a folyó mély völgyében, egy meredek szikla tetejére épült. Itt, elõre megbeszélve, magyar nyelvû vezetéssel jártuk be a ma is a grófi család által lakott érdekes várat. Utána kis motoros vonat vitt fel bennünket az ország-
út magasságába. Végül a Stöckl hegy oldalában fekvõ Bad St. Radegund üdülõhelyen át, annak kis gótikus templomát megnézve jutottunk vissza szállásunkra. Az utolsó nap elõször Stájerország legerõsebb várát, a török és magyar betörések ellen épített Riegersburgot néztük meg. Itt a magasan fekvõ várba egy sikló vitt fel. A több vizesárokkal védett és két felvonóhídon át megközelíthetõ vár termeiben nemcsak történelmi berendezésû helyiségek vannak, hanem az itt a régi századokban folyt boszorkányperekbõl készített kiállítás is. Innen már a Burgenland tartomány határán lévõ Fürstenfeld városában néztük meg a hajdanában a johannita lovagok által épített templomot és a lovagok egykori várát, majd a Burgenlandban fekvõ Németújvár (Güssing) várát alulról megcsodálva, imádkoztunk a ferences templomban Boldog Batthyány-Strattmann László ereklyéi elõtt. Innen aztán átlépve a magyar határt, élményekkel gazdagon tértünk haza Budapestre. Dr. Sibalszky Zoltán
Beszámoló a Reneszánsz munkabizottság tevékenységérõl Közel 20 éve alakult újjá a Magyar Piarista Diákszövetség. A húsz év gazdag története, megteremtett hagyományai mellett is tudjuk, hogy a diákszövetség értékei a jelenleginél több lehetõséget nyitnak, tevékenységük még tartalmasabb, még gazdagabb, még aktívabb lehetne. A 2008. április 5-én megtartott közgyûlés igen aktív, néha szenvedélyes hozzászólásai fontos kérdéseket vetettek föl, megújulásra ösztönözték az egyesületünket. A diákszövetség új vezetõsége szigorúan vett feladatának gondolja, hogy ezt a munkát végezze el, ezértaz Elnökség javaslatára a Választmány 2008. június 7-i ülésén létrehozta a Reneszánsz munkabizottságot. A munkabizottság statútumában megfogalmazott feladata, hogy a Magyar Piarista Diákszövetség Alapszabályában rögzített célok megvalósítása érdekében vizsgálja meg a diákszövetség jelenlegi mûködését, és tegyen javaslatot a mûködés javítására, hatékonyabbá tételére. A közgyûlés felszólalásai alapján különösen megvizsgálandó, hogy: – miként szólítható meg több diáktársunk, hogyan vonható be a diákszövetség munkájába több korosztály a piarista iskolák végzett diákjai közül, – hogyan teremthet a diákszövetség kommunikációs és találkozási fórumot több öregdiák társunknak; – hogyan alakíthat ki a diákszövetség szorosabb együttmûködést a Piarista Rend magyarországi tartományával és a piarista iskolákkal; – mi az a szervezeti és mûködési mód, ami híven szolgálja a Diákszövetség céljait és feladatait, ezen belül meg kell határozni az országos vezetõség és a tagozatok viszonyait; – milyen szempontos vezéreljék a diákszövetség más szervezetekkel való kapcsolattartását, (határon túli
magyar szervezetek, más országok piarista diákszervezetei, katolikus iskolák diákszövetségei, keresztény szervezetek, civil szervezetek stb...) A munkabizottság 2008. december 15-ig javaslatot tesz a Magyar Piarista Diákszövetség Alapszabályának Szervezeti és Mûködési Szabályzatának módosítására úgy, hogy az megfeleljen a diákszövetség alapvetõ céljainak, annak a mûködési módnak, amely hatékonyan szolgálja tagjai érdekeit, együttmûködését, és összhangban van a diákszövetség jogszabályban elõírt kötelezettségeivel. A munkabizottság tapasztalatai alapján cselekvési tervet készít, ami a javasolt változások végrehajtási módját határozza meg és lehetõvé teszi ezek követését. A Reneszánsz munkabizottság tagjai: Urbán József tartományfõnök, Pataki Ervin gazdasági alelnök, Laczkó János a kecskeméti tagozat elnöke, Strommer Pál alelnök, a munkabizottság vezetõje és Balázs Sándor alelnöki titkár. A munkabizottság elfogadott munkaterv szerint dolgozik, eddig elvégzett munkájáról a választmány 2008. október 24-i ülésén adott számot. Ennek megvitatása után a Választmány – az ülésen elhangzottak figyelembe vételével – határozatában megerõsítette, hogy a munkabizottság az elõterjesztett elvek mentén határidõre dolgozza ki az Alapszabály és az SZMSZ módosításait. Ebben a fázisban dr. Weinzierl Tamás segíti a munkabizottság munkáját. Amennyiben a választmány a decemberi ülésén egyetért az Alapszabály módosítására tett javaslattal, azt a következõ közgyûlés elé fogja terjeszteni. Strommer Pál A Reneszánsz munkabizottság vezetõje 19
A Piarista Alapítvány közleménye A Piarista Alapítvány kuratóriuma köszönetet mond mindazoknak, akik rendelkezésükkel, a 2006. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ából, támogatták Alapítványunk céljának megvalósítását. Az APEH által 2007. októberében átutalt 1 008 879 Ft-ot, és a Diákszövetség, által átadott 605 267 Ft, 1%-os keretének felhasználásával, együtt a Piarista iskolák nyári túráinak támogatására nyújtott 1 859 000 Ft-os támogatásban használtuk fel. Kérjük, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-val a továbbiakban is támogassák Alapítványunkat.. Adószám: 19013598-1-42
A Magyar Piarista Diákszövetség közleménye A Magyar Piarista Diákszövetség elnöksége köszönetet mond mindazoknak, akik rendelkezésükkel, a 2006. évi személyi jövedelemadójuk 1%-ából, támogatták egyesületünk céljainak megvalósítását. Az APEH által 2007. októberében átutalt 306 969 Ft-ot, az elõzõ évrõl tartalékolt 298 298 Ft-tal együtt 605 267 Ft-ot, a Piarista Alapítvánnyal közös szervezés keretében, a Piarista iskolák nyári túráinak támogatására fordítottuk. Kérjük, hogy személyi jövedelemadójuk 1%-val a továbbiakban is támogassák egyesületünket.. Adószám: 19013581-1-42
Adománykérõ felhívás A Piarista Diák jelen számában, a korábbi évek gyakorlatának megfelelõen, a Piarista Alapítványnak szóló Készpénzátutalási megbízást (csekket) mellékelünk, azzal a kéréssel, hogy tehetségük szerint adományokkal ezúton is segítsék alapítványi céljaink megvalósítását. Az adományok után - az adószám/adóazonosító közlése alapján kiadott igazolással - az Alapítvány „közhasznú” jogállása szerinti adókedvezmény vehetõ igénybe. Külföldrõl az adomány befizetés közvetlen bankátutalással intézhetõ. Átutalási adatok a lap utolsó oldalán lévõ keretes táblázatban találhatók. A Piarista Alapítvány Kuratóriuma
Az elhunyt diáktársainkra és Antall Józsefre emlékezõ szentmise december 14-én, vasárnap 18 óra 30 perckor lesz a Mikszáth Kálmán téri piarista kápolnában. (A Duna part a kápolna építési munkák miatt zárva van.) Ó-év búcsúztató december 29-én, hétfõn 14 órakor a „Lovagteremben” (Mikszáth tér 1.)
A PIARTOURS 2009. évi tanulmányútjai 1. 2009. május 19–23 közt tanulmányút Észak-Morvaországba, várak, kastélyok és az Aderspach-Teplice vidéki Sziklavilág megtekintésére. A részvétel díja: 22 000 Ft és 150 Euró. Jelentkezni lehet a hétfõi klubnapokon 3–5 közt Csapody Gézánál 10 000Ft és 60 Euró elõleg egyidejû befizetésével január 20-ig. A hátralévõ összeget – 12 000Ft és 90 Euró – április 10-ig kell befizetni. A díj magába foglalja a félpanziós szállás, a busz költségeit és egyes belépõket. 2. 2009. április 18-án, szombaton egynapos tanulmányutat indítunk Pécsre. Részvételi díj: 4000Ft, ezt jelentkezéskor be kell fizetni. 3. Szeptember 15–19 közt 5 napos tanulmányutat vezetünk a Székelyföldre. 4. Október 10 körül kétnapos tanulmányutat tervezünk Magyaróvár környékére. A két utóbbi út részleteit a lap márciusi számában fogjuk ismertetni. Magyar Piarista Diákszövetség Kiemelkedõen közhasznú szervezet Adószám: 19013581-1-42 Elnök: Dr. Oberfrank Ferenc 06-20 552 01 89 Számlaszám: OTP Bank: 11708001-20504685 SWIFT kód: (BIC) OTPVHUHB IBAN szám: HU68 1170 8001 2050 4685 0000 0000 Piarista Alapítvány (Alapító: Magyar Piarista Diákszövetség) Közhasznú szervezet Adószám: 19013598-1-42 Kuratórium elnök: Dános Ottó (36-30) 225 46 32 Számlaszám: ERSTE Bank: 11991102-02103154 SWIFT kód: (BIC) GIBAHUHB IBAN szám: HU29 1199 1102 0210 3154 0000 0000 Gazdasági ügyek: Pataki Ervin (36-30) 397 2037; 1052 Budapest, Piarista köz 1.; Levélcím 1364 Budapest 4. Pf: 220; Telefon/üzenetrögzítõ: (36-1) 486 44 32; Internet: http://www.diakszov.piar.hu; e-mail cím:
[email protected] Hivatalos órák: Budapest, Piarista köz 1. IV. emelet alatt minden hétfõn 15-17 óra között. (Sapientia Szerzetesi Hittudományi Fõiskola) Tagdíj: aktív keresõk évi 2000 Ft, nyugdíjasoknak, tanulóknak és pártoló tagoknak évi 1000 Ft. Külföldiek tagdíja 40 Euro, vagy annak megfelelõ más pénznem. Adományokat a fenti számlákon köszönettel fogadunk. Név, lakcím, adóazonosító / adószám megadása esetén adókedvezmény igénybevételéhez igazolást adunk. Befizetés a házi pénztárban a hivatalos órákban, a kiküldött csekkel, vagy banki átutalással a fenti számlákra.
A Piarista Diák következõ, 68. száma 2009. március hónapban jelenik meg. Lapzárta: 2009. február 9., hétfõ Piarista Diák • Kiadja a Magyar Piarista Diákszövetség • Nyilvántartási szám: 163/440/1/2008 Szerkesztette a Sajtóbizottság: Borián Tibor, Farkas Zsolt, Posztoczky Iván • Jelen lapszámunk a Nemzeti Civil Alap támogatásával készült. • Tördelés: Logod Bt. • Nyomda: Innova-Print Kft. • Felelõs vezetõ: Komornik Ferenc
20