IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
200 FORINT
ÁLLAMOSÍTÁS! SZÁMONKÉRÉS! MUNKAHELYTEREMTÉS!
2
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
BALSZEMMEL Thürmer Gyula POLITIKAI BONCOLÁS
A múlt héten a pécsi egyetem politikai tudományokkal foglalkozó diákjai hívtak meg. Jó nekik! Számukra egy politikust két órán keresztül faggatni nagyjából olyan, mint az állatorvosi karon felboncolni egy lovat. Különbség persze van. A ló ritkán vállalkozik önként erre a mutatványra, a politikusnak meg örömmel vállalnia kell, hiszen, úgymond, ők az ifjúság. Mindjárt szeretném leszögezni: a magyar ifjúság nem azonos a pécsi egyetem politológus hallgatóival. Szerencsére! Ezek a fiatalok az elitbe készülnek, eltérően számtalan kortársuktól, akik számára ma az a kérdés, hogy mit esznek ma, egyáltalán esznek-e, lesz-e munkájuk, lesz-e holnapjuk. Na, de visszatérve Pécsre. Sajnálom ezeket a fiatalokat. Kérdéseikből, udvarias, de túlzottan magabiztos gesztusaikból gyorsan kiderült, hogy alapvetően nincs nekik bajuk ezzel a világgal. Jogállamban élünk, van alkotmány, rendezettek a jogi viszonyok a politikai versenyhez. Igen, számukra a politika egy nagy verseny, ahol a jobbnak, az okosabbnak, az innovatívabbnak kell érvényesülnie. Szerintük azoknak a pártoknak van esélyük, amelyek elkapnak egy-egy médiaszempontból frappáns ötletet, jó programjuk van, színes, ötletes az internetes honlapjuk. Nem is értik, például, hogy a Munkáspárt miért nem tudott húsz év alatt bejutni a parlamentbe, amikor a Jobbik vagy a Lehet Más a Politika pillanatok alatt a semmiből tör be. Szerintük jó helyünk van az Európai Unióban is, hiszen itt is adottak a verseny keretei, adottak a lehetőségek, amelyekkel az okos, a korszerű tud élni, a buta, elmaradott meg nem. Sajnálom ezeket a fiatalokat. Nem tu-
BALSZEMMEL
MI A BAL SZEMÜNKKEL NÉZÜNK A VILÁGRA. ÍGY SOK MINDENT ÉSZREVESZÜNK, AMIT CSAK A JOBB SZEMÜNKKEL NEM LÁTNÁNK. MÁSKÉNT IS LÁTJUK A VILÁGOT, MONDJUK ÚGY, BALSZEMMEL. EZUTÁN MINDEN SZÁMUNKBAN ELMONDJUK, MIKÉNT IS LÁTJUK AZ ÉPPEN ESEDÉKES ESEMÉNYEKET A SAJÁT POLITIKAI ÉRTÉKÍTÉLETÜNK ALAPJÁN, BALSZEMMEL. dom, hogy hány politológusra van szüksége kis hazánknak, de ennyire biztosan nincs. És akkor mi lesz? És mi lesz akkor, amikor kikerülnek a politológiai tanszék laboratóriumából, és szembesülnek a valósággal. Nevezetesen azzal, hogy kint a pénz az úr. Lehet persze, hogy apuka, anyuka átsegít ezen is. Egészen addig, amíg jön a soron következő kormányváltás, és másoknak lesz szükségük a gyermek állására. Akkor mi lesz? FORRADALOM
Apropó, világ! Belenyugszunk ebbe a világba? A mi sorsunkat szánjuk gyermekeinknek is? Elfogadjuk, hogy mások döntsenek helyettünk? Ma még, úgy tűnik, igen. Ma még megpróbálunk kívül maradni mindenen. A munkahelyünkön befogjuk a szánkat, örülünk, hogy van munkánk. Nem megyünk el szavazni sem, mert nem érdekel a politika. Úgy hisszük, hogy a tőke világában megteremthetjük saját kis világunkat, ahova elmenekülhetünk a munkanélküliség, a nyomor, az erkölcstelenség elől. A 20. század elején Oroszországban is sokan hitték így. A föld a földesúré, a gyár a kapitalistáé, így volt ez régen, így lesz ez mindig, minek ugráljunk? S, akkor jött a háború. A szegénység nyomorrá vált. Rövid idő alatt milliók lettek földönfutókká, akik mindenre készek voltak, hiszen láncaikon kívül semmit sem veszíthettek. Pár hónap alatt mindent végig próbáltak. Megdöntötték a cárt, belekóstoltak a többpárti demokráciába. De kenyér nem lett több, és a béke sem állt helyre. Így nem lehet tovább élni, így nem akarunk tovább élni! – mondták sok millióan. S, ekkor kéz-
nél volt egy párt, a kommunisták pártja, amely mindig is azt mondta: a bajaitokra nincs más út, csak a proletárforradalom, a kapitalizmus megdöntése. Mindig ezt mondták, de az emberek sokáig nem hitték el. Hittek a cárban, a pópában, a demokratikusnak kikiáltott pártokban, mindenben, csak önmagukban nem. 1917 őszén milliók érezték, hogy a kommunistáknak, Lenin bolsevikjainak igazuk van. S, 92 esztendeje, november hetedikén győzött a Nagy Októberi Szocialista Forradalom. Ez a forradalom más volt, mint amiket megszoktak a történelemben. Nem az egyik gazdag szerezte meg a hatalmat a másik gazdagtól, hanem a szegények milliói, a néptömegek vették kezükbe az államot. Soha nem szerveztek államot, nem irányítottak gazdaságot, de a legfontosabbat tudták: munkát kell adni a munkásnak, földet a parasztnak, békét az országnak. Kenyeret kell adni a millióknak, akik életükben még soha sem laktak jól. A tőke urai félredobták az újságokat. Ez nem program! De ez Program, és nem is akármilyen! Munkásprogram, népi program. Hét évtizeden át működött ez a program. Nemzedékek nőttek fel, nemzedékek élvezték a békét, a kenyeret, a munkát, a földet, s elfelejtették, mi is a kizsákmányolás, mi a tőke. Elfelejtették, hogy az ellenség soha sem bocsátja meg 1917 októberét. Nem bocsátja meg az 1919-es Tanácsköztársaságot, nem bocsátja meg, hogy kezet mertünk emelni a tőkére Európa és a világ számos országában. Nem vették észre, hogy a tőke a pillanatra vár. Keresi a gyenge pontjainkat, keresi az árulókat. Húsz éve megtalálta. Győzött az ellenforradalom, a munkást visszazavarták oda, ahol 1917 előtt volt, a nyomorba, a kiszolgáltatottságba. Rossz volt a program? Nem, jó volt, nem lehetett más. Ma sem lehet más, és holnap sem lehet más. A munkás, a dolgozó, a szegény csak akkor számíthat jobb életre, ha sorsát saját kezébe veszi. Úgy, mint 1917-ben Oroszországban, úgy, mint 1919-ben és 1945-ben Magyarországon. Köszöntjük a forradalmat! THÜRMER GYULA
INTERJÚ
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
3
MENJÜNK A MUNKANÉLKÜLI HIVATALHOZ! BESZÉLGETÉS ARADI DÁNIELLEL, A BALOLDALI FRONT ÓZDI SZERVEZETÉNEK ELNÖKÉVEL Aradi Dániel korán megtapasztalta a kapitalizmus minden hátrányát, megismerkedett az ál-baloldallal, mire megtalálta helyét az igazi kommunisták között. Okkal vallja: „Ezt a rendszert igazságtalannak tartom, mert az állam nem a népet, a többséget védi, hanem a multikat, akik megnyomorítanak bennünket. Ha nincs pénzem, nincs jogom tanulni. Ezt korán érezhettem a saját bőrömön. Három alapvető jogot kellene biztosítani minden állampolgárnak: tanulni, dolgozni, élni.” – Hogyan kerültél a mozgalomba? – Proletár családban születtem és nevelkedtem, a baloldali gondolkodást a családomból hoztam. A mi kis otthonunkban mindig a polcon voltak Lenin, Marx és más nagy gondolkodók könyvei. Édesapám is arra ösztönzött, hogy ezeket olvassam. 14 esztendős korom óta proletár irodalmat olvasok. 2005-ben édesapám elvitt az ATTAC Magyarország gyűléseire, ez nem kommunista, csak antiglobalista szervezet. Tizenöt évesen beléptem az ATTAC-ba. Később sok más baloldali szervezettel is megismerkedtem. Ez volt az útkeresés időszaka. – Először a Munkáspárt 2006 ifjúsági szervezeténél voltál tag. – 2008 októberében részt vettem a Malmöi Szociális Fórumon, ahol megismerkedtem Trassciatti Attilával és barátaival. 2008. november 8-án létrehoztuk a FIBU-t, a Munkáspárt 2006 ifjúsági szervezetét, ahol Borsod megyei elnökként dolgoztam. Közben kommunista irodalmat olvastam, többek között az Interneten, és ráakadtam a Baloldali Front - Kommunista Ifjúsági Szövetség honlapjára. Megismerkedtem Nagy Judit és Szabó Tamás elvtársakkal és nézeteikkel. Ekkor már elég világosan láttam a két csapat közötti különbséget. – Végül szakítottál a FIBU-val? – 2009 tavaszán, márciusban a vezetőség elkötelezte magát a Munkáspárt 2006 mellett, ekkor többekkel együtt kiléptem abból a szervezetből. Egy ideig semmilyen szervezetnek nem voltam a tagja. Ez idő alatt leveleztem Nagy Judittal, és többször találkoztam Kónya Bélával. Végül létrehoztuk Ózdon a Baloldali Frontot. 2009 októbere óta a Munkáspárt tagja is vagyok. A Front megalakulása óta gyakran szervezünk akciókat. – Már keresztül estél a „tűzkeresztségen”...
– Igen, történt velem egy sajnálatos esemény. Egyik este megtámadtak, és bakanccsal fejbe rúgtak hátulról. Mikor a hátamra fordultam, megláttam egyik támadóm felöltőjén az árpádsávos címert. Ezután szó szerint beleájultam a fájdalomba. Az arra járőröző rendőrök figyelmét felkeltette a buszmegállóban, földön fekvő test. Ők térítettek magamhoz, és kórházba kerültem. Több fogam összetört és kiesett. Úgy néz ki, hogy 20 esztendős koromra protézist kell viselnem. Ma is járok a fogászatra. – Családod hogyan viszonyul politikai elkötelezettségedhez? – Örülnek neki, felmenőim is párttagok voltak, több nemzedéken keresztül. Bíztatnak, hogy dolgozzak a pártban és a Frontban. – Miket olvastál az utóbbi időben? – Che Guevaráról szóló könyveket olvastam, és több kommunista vezető életrajzát. – Mivel töltöd a szabadidőd? – Szeretek kerékpározni, ping-pongozni és a természetben kikapcsolódni. Sajnos munkanélküli vagyok, remélem nem sokáig, de addig is több időm jut a politikai munkára. – Fiatal emberként mik a tapasztalataid? – A szocializmusban nem élhettem, de a kapitalizmust el kell szenvednem társaimmal együtt. Ezt a rendszert igazságtalannak tartom, mert az állam nem a népet, a többséget védi, hanem a multikat, akik megnyomorítanak bennünket. Ha nincs pénzem, nincs jogom tanulni. Ezt korán érezhettem a saját bőrömön. Három alapvető jogot kellene biztosítani minden állampolgárnak: tanulni, dolgozni, élni. – Szerinted, hogyan kellene végezni a propagandamunkát? – Ki kell menni minden aktivistának az
Aradi Dániel 1991. március 20-án született Miskolcon, egy mozgássérült házaspár harmadik gyermekeként. 1997-ben kezdte iskoláit az akkor még Hódcsépányi Általános Művelődési Központban, amit később, 2002-ben összevontak egy másik általános iskolával. Ekkor az iskola színvonalának romlásától félve az Ózd központjában levő Szabó Lőrinc Általános- és Szakiskolába iratkozott, ahol elvégezte az általános iskolát. 2005-ben felvételt nyert a szolnoki Romaesély Szakközépiskolába. Itt tanult másfél évig, de rossz anyagi helyzete miatt Edelénybe került. Végül Ózdon fejezte be tanulmányait. utcára! Elsősorban a munkanélküli hivatalok és a gyárak elé. Személyesen is megtapasztaltam, hogy a munkanélkülivé vált emberek bíznak bennünk, a Munkáspártban. Már csak bennünk bízhatnak.
4
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
MUNKÁSPÁRT
A TŐKE ELLEN AUSZTRIÁBAN
A Kommunista Kezdeményezés elnevezésű osztrák szervezet vendége volt múlt vasárnap Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke. A szervezet öt esztendővel ezelőtt vált ki az Osztrák Kommunista Pártból (KPÖ), mivel úgy ítélték meg, hogy a „történelmi” párt egyre kevésbé harcol a kapitalizmus ellen, és egyre mélyebben kötődik az opportunista Európai Baloldali Párthoz. Otto Bruckner, a szervezet elnöke, ci-
vil foglalkozását tekintve építésvezető, elmondta, hogy öt év alatt szervezetük sokat erősödött. Erőteljes a munkások részvétele. A KPÖ-től eljött a teljes kommunista ifjúsági szervezet, és hozzájuk csatlakoztak. Nincs olyan antikapitalista, antiglobalista rendezvény, ahol a Kommunista Kezdeményezés tagjai ne vennének részt – tette hozzá. A televíziót elvehetik tőlünk, de az utca a miénk! Ismerős jelszó! Az osztrák Munkáskamarai választásokon 2009-ben közel kétezer szavazatot, azaz 0,73 százalékot kaptak, és így Otto Bruckner bejutott a Bécsi Munkáskamarába. Ez nagy siker, ami a politikai eredmény mellett a párt anyagi lehetőségeit is segíti. A Munkáskamara (Arbeiterkammer) az osztrák munkavállalók törvényileg létrehozott érdekvédelmi szervezete, amely képviseli a munkavállalókat a munkaadókkal és a kormánnyal szemben. Jelenleg a 8,3 millió lakosú Ausztriában a szervezetnek 3,2 millió tagja van.
Dabason is várják a Munkáspártot Húsz évvel a Munkáspárt születése után, sajnos, még mindig vannak olyan települések, ahol a Munkáspárt nincs jelen a közéletben, vagy ahova a párt aktivistái egész egyszerűen nem jutottak el. A Nagy-Budapesti Elnökség nem kezdett el sopánkodni ezen az állapoton, hanem elkezdte módszeresen felkeresni ezeket a településeket. A múlt héten Dabasra szerveztek látogatást. A közel 16 ezer lakosú Pest megyei városban nincs szervezete a Munkáspártnak, s rendre ki is maradt a megyei szervezet politikai munkájából. Pedig van mit keresni itt is! A városi rendelőintézet előtt a helyi lakosok meglepődve, de szívesen fogadták a munkáspárti szórólapokat. Thürmer Gyulát sokan megismerték a piacon, és már panaszolták is gondjaikat. A munkáspárti csapat látogatást kért a Dabasi Nyomdában, és láss csodát, itt sem volt akadály. A párt elnöke Kajli Béla nagy-budapesti elnök és Pál József térségi képviselőjelölt kíséretében felkereste Kőszegi Zoltánt, Dabas polgármesterét. A Munkáspárt képviselőjelöltje Inárcs községbe való. Munkásember, egy helyi szállítmányozási cégnél dolgozik, ahogyan mondani szokás, látástól vakulásig. Pál József fiatal ember, vállalta a többletmunkát. A programból nem maradhatott ki ez a község sem, hiszen itt sokan ismerik jelöltünket. Laczy Károly polgármester adott tájékoztatást a településről. Örkény volt a harmadik állomás. A város különbözik az előzőektől. Itt az MSZP adja a polgármestert, míg Dabason a Fidesz. Örkényben két évtizede működik a párt alapszervezete. Előfizetik A Szabadságot, gondozzák a szovjet emlékművet, tartják a kapcsolatot az önkormányzattal. A korábbi választásokon mindig összegyűjtötték a kopogtatócédulákat. Reméljük, most is így lesz! – mondotta Thürmer Gyula az alapszervezet taggyűlésén, amelyen részt vett Kulcsár István alpolgármester is. A párt elnöke kérte a helyi tagságot, hogy vállaljanak még nagyobb áldozatot, gyűjtsenek minél több pénzt a választásokra, mert máskülönben nincs esély. Menjetek vissza Dabasra is, nem kell sokszor, de hetente egyszer igen. Nehéz, de nem lehetetlen munka, és megéri.
Mindegyik szövetségi tartomány, így Bécs is rendelkezik a saját szervezetével. Bécsben 645 ezer tagot számlál a szervezet. A kommunista szervezet első alkalommal vett részt ilyen választáson, és máris bejutott a Bécsi Munkáskamarába. Sikerünk titka következetes harcunk a tőke ellen. Nem alkuszunk a kapitalistákkal – hangsúlyozta Otto Bruckner. A szervezet tagjai meleg szavakkal köszöntötték Thürmer Gyulát. Kommunisták vagyunk, a tőke ellen harcolunk. Internacionalisták vagyunk, a mi barátaink Ausztria munkásai, az osztrák kommunisták – hangsúlyozta a párt elnöke. Thürmer Gyula németül elmondott beszédét többször szakította meg taps. Bruckner és Thürmer megállapodtak, hogy tovább fejlesztik a magyar és osztrák kommunisták közötti kapcsolatokat, beleértve a Burgenland és a Győr-Moson-Sopron megyei kommunista szervezetek közötti együttműködést is.
Debrecenben bevált az utca A debreceni pártszervezet „kiszokott” az utcára. A múlt szombaton is nagy rutinnal állították fel a központból kapott asztalt, a környező oszlopokra pedig munkáspárti zászlókat, transzparenseket erősítettek. Debrecen központjában egy pillanatra odafigyeltek a Munkáspártra. A hideg idő ellenére a párt idősebb és fiatalabb aktivistái lelkesen osztogatták a röplapokat. Közben a Munkáspárt programjából olvastak fel, jól kihangosítva, hogy a szomszéd utcában is lehessen hallani. A rendezvény motorjai a Központi Bizottság helyi tagjai, Edelényiné Nagy Mária, Dózsa Miklós és Gacsó Mihályné voltak, de ott szorgoskodott a Baloldali Front helyi vezetője, Kiss István is. Thürmer Gyula, aki részt vett az utcai rendezvényen, interjút adott a debreceni televíziónak, elbeszélgetett a járókelőkkel.
Egyetemisták között A múlt héten a Pécsi Tudományegyetem Politikai Tanulmányok Tanszékének hallgatói invitálták Pécsre a Munkáspárt elnökét. Az előadás hivatalosan nem része a tanrendnek, de azért mégis csak több köze van a hallgatók képzéséhez, mint, mondjuk, ha az orvosi karra hívták volna. Éppen ezért nem igen volt érthető az egyetem rektorának döntése, hogy az előadást nem lehet az egyetem területén megtartani, csak azon kívül. Néhány nappal a munkáspárti vezető látogatása előtt Vona Gábor, a Jobbik elnöke volt hivatalos ugyanide. A rektor tiltó szavára ő azzal reagált, hogy lemondta az előadást. Thürmer Gyula nem mondta le, de véleményét elmondta a rektorról. „Rektor úr nem engem bánt döntésével, hanem a diákjait. Egyébként nem a Munkáspárttól kellene féltenie diákjait, hanem sokkal inkább a bolognai rendszertől” – nyilatkozta Thürmer Gyula a városi televíziónak. A jó két órás találkozót mintegy negyven egyetemista hallgatta végig, és tett fel számtalan kérdést. A párt elnökét elkísérte Gelb Zoltán megyei elnök is.
A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI PROGRAMJA5 MUNKÁSPÁRT
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
Államosítás! Számonkérés! Munkahelyteremtés! Az egyetlen baloldali párt!
Váltsuk le a kormányt a mostani választásokon! Az MSZP és az SZDSZ felbecsülhetetlen károkat és mérhetetlen szenvedést okozott a magyar embereknek. A tőkések, a gazdagok egyre jobban élnek. Mi egyre szegényebbek vagyunk, a bankok meg egyre gazdagabbak. Nem elég a kormányt leváltani! A Fidesz most változást ígér, de ettől nekünk nem lesz jobb. Új értékeknek, új embereknek kell bekerülniük a politikába. Ha nem lesz ott a Munkáspárt, megint a dolgozóval fizettetik meg a válság árát. Rákényszerítjük a tõkést, a kormányt, a parlamentet, hogy az ország kenyeréből nagyobb szeletet kapjunk. Az elmúlt húsz évben bebizonyosodott, nem az állam a rossz gazda, hanem az a baj, hogy tolvajok vannak az ország élén. Számonkérjük, s a legszigorúbb büntetést szabjuk ki a lopáson és korrupción kapott politikusokra, állami cégek vezetőire. Államosítjuk az áram-, a gáz- és a vízszolgáltatókat, a Mol-t, az OTP-t, a nagybankokat, elvesszük a kedvezményeket a multiktól, viszont minden lehetőséget megadunk a hazai kis- és középvállalkozóknak. Az államnak kell munkahelyeket teremtenie és megvédenie az embereket a bankok kilakoltatásai ellen. Ez nélkülünk, a Munkáspárt nélkül nem megy!
Kik vagyunk mi? Egy párt, amely húsz éve a munkás, a dolgozó ember mellett áll. Egy párt, amely nem változtatta meg a politikáját, nem forgatott köpönyeget. Egy párt, amely becsületes, tisztességes, nincsenek „ügyei”. Kikre számítunk? A baloldali gondolkodású emberekre. Az elmúlt 20 évben többségük az MSZP-re szavazott. Az MSZP-re szavazott, mert baloldalinak hitte, mert újra és újra felült a szocialista propagandának, mert félt a jobboldaltól. A baloldali választó ma látja, hogy mi lett az MSZP-ből. Egy párt, amely könyörtelenül kiszolgálja a külföldi és a hazai nagytőkét. Egy párt, amely elvesztette minden erkölcsi tartását. Egy párt, amelynek vezetői minden áron hatalmon akarnak maradni. S még valamit, ami nagyon fontos! Értsük meg: semmi sem változik, ha a „vagy az MSZP vagy a Fidesz” kategóriában gondolkodunk. Ne azt magyarázgassuk, hogy a Fidesz sem csinálna mást. A politikába új erők, új emberek kellenek, és ezek mi vagyunk. S ne kacsintgassunk a Jobbik felé, rongy, szemétbe való emberek azok, akik mások félelmeire játszanak! A fasisztákat csak mi tudjuk legyőzni, a Munkáspárt! Thürmer Gyula
6A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI PROGRAMJA IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
MAGYARORSZÁG
Visszavesszük, ami a miénk E A privatizáció nem volt más, mint lopás. Állami tulajdonba vesszük a privatizált erőműveket, a villamosáram- és gázszolgáltatást. Leállítjuk a vízkincs privatizációjának előkészítését. E Államosítjuk a Mol-t, mert kizárólag részvényesei érdekeit tartja fontosnak, önkényesen emel üzemanyagárat és kockáztatja a biztos ellátást. E Államosítjuk a nagybankokat, elsősorban az OTP-t, mert kizsigerelik a lakosságot, egymás között alkudnak meg a lakosságra kiszabott hitelről és betéti kamatokról. A lakossági hitelekkel és befektetésekkel foglakozó állami bankot hozunk létre. A magánbankok feletti állami ellenőrzést kiszélesítjük. E Államosítjuk a vasúti teherszállítást, és megakadályozzuk a Posta, a Volán, a BKV, a helyi közlekedési cégek és az egészségügy további privatizációját. E Az államosítás azt jelenti, hogy azon az áron vesszük vissza a vállalatokat, amennyiért annak idején privatizálták őket. Azóta volt infláció és költöttek is a cégekre, de arányaiban többet kerestek az üzleten. E Az államosítás nem jelent padlássöprést. Mi megvédjük a magyar kis- és középvállalkozót a multi ellen.
Megvédjük a magyar gazdaságot E A magyar érdekeket védő és érvényesítő gazdaságpolitikát vezetünk be. A magyar minisztériumok számára kötelező lesz magyar árukat rendelni. E Megvonjuk a multik adókedvezményét. E A multik lejáró szerződéseit – ha Magyarország érdekei úgy kívánják – nem hosszabbítjuk meg.
Nem kell több külföldi, elég multi van az országban! Korlátozni kell őket, meg kell őket adóztatni! Már látjuk, hogy az adókedvezmények ellenére is csökkentik a termelést, bezárják a gyárakat, ha érdekeik úgy kívánják. Támogatni kell a hazai kis- és középvállalkozót! Pályázati pénzekkel, állami megrendelésekkel, vissza nem térítendő támogatásokkal, valóságos adócsökkentéssel, kiszámítható, stabil adórendszerrel. Olyan gazdasági környezetet kell teremteni, ahol munkahelyek teremtődnek! Ez a kulcsa a jó gazdaságpolitikának. Karacs Lajosné vállalkozó
Az MSZP bukásával a magyar munkás nem veszít, a Fidesz győzelmével nem nyer. A kormányváltás csak akkor jelent esélyt neki is, ha a Munkáspártot bejuttatja a parlamentbe. Ha nincs ott a Munkáspárt, senki sem fogja a Fideszt az ígéreteire emlékeztetni. Senki sem fog figyelmeztetni, ha a Fidesz-kormány is meghajol az IMF urai előtt. A Munkáspárt nevéhez nem köthető korrupció, nem köthető privatizáció. Nekünk nem járt és nem jár állami támogatás. Mi a saját erőnkkel küzdünk a dolgozó, a dolgozni akaró emberekért. Meggyes Zoltán munkás E A külföldi vállalatok állami támogatását megszüntetjük. Ezt a pénzt a magyar kis- és középvállalkozók támogatására fordítjuk. E Radikálisan csökkentjük a magyar kis- és középvállalkozók munkáltatói terheit, hogy még több embert foglalkoztathassanak, emberhez méltó bérekért. E Állami bérlakás-építési programot indítunk. Újjászervezzük a magyar feldolgozóipart. Más programokkal is fejlesztjük a gazdaságot. E Állami tervezési központot állítunk fel. Ez hangolja össze a különböző érdekeket, képviseli a nemzeti érdekeket, védi az embereket a piaci önkénytől. E A kiaknázható bányákat újra megnyitjuk. Előnyben részesítjük a napenergia, a szél- és vízenergia és más alternatív források felhasználását. E A környezetvédelmi szabályokat be nem tartó cégeket megszüntetjük. Megakadályozzuk, hogy hazánk a tőke szemétlerakója legyen.
Visszaállítjuk a magyar mezőgazdaság függetlenségét E Visszaállítjuk Magyarország függetlenségét az élelmiszerellátás terén. Korlátozzuk a multik jelenlétét a kereskedelemben. E Elősegítjük a szövetkezeti mozgalom újbóli fellendítését. Megszűntetjük a szövetkezetek földvásárlását akadályozó törvényt. Fellépünk a nagybirtokrendszer kialakulása ellen. E Megvédjük a magyar földet. Megszüntetjük a zsebszerződéseket. E A megműveletlen földeket visszavesszük. E Fellépünk a mezőgazdasági feketemunka ellen, megvédjük az agrárproletárok érdekeit
A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI PROGRAMJA7 MAGYARORSZÁG
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
Húsz éve élünk a kapitalizmusban. Húsz éve tűrjük, hogy elvegyék tőlünk a gyárat, a földet. Húsz éve tűrjük, hogy elvegyék tőlünk a munkahelyünket, a hivatásunkat, az életünket. Húsz éve tűrjük, hogy újabb és újabb adókat vessenek ki ránk, újabb és újabb bőrt húzzanak le rólunk. Elég volt! Elég volt, hogy néhány százezer ember jól él, mi meg meggondoljuk, hogy vegyünk-e húst vasárnapra! Elég volt, hogy a gazdagok velünk fizettetik meg az ország minden terhét! Elég volt, hogy a fizetésünk még tizede az európainak, de mi is annyit, sőt többet fizetünk a fűtésért, az ennivalóért. Elég volt, hogy a gyerekeinknek nincs más jövőjük, csak az, hogy külföldre menjenek dolgozni, élni, talán örökre! Elég volt, hogy a parlamenti urak a mi pénzünkből jól élnek, botrányokkal szórakoztatják magukat, ahelyett, hogy az ország dolgaival törődnének. Elég volt maffiaországból! Elég volt, hogy ebben az országban minden a külföldieké, s lassan azért büntetnek bennünket, mert magyarok vagyunk. Elég volt! Belovitz Károly erdész E Állami erdőtelepítéseket indítunk. Megvédjük az állami erdőgazdaságokat a további privatizációs kísérletektől. A magánkézbe került természeti értékeket, erdőket, réteket, tavakat haladéktalanul államosítjuk. E Visszaállítjuk a hazai állatállományt az 1989 előtti színvonalra és mennyiségre. E Szilárd felvásárlási árakat vezetünk be.
A válságért annak okozói fizessenek E Luxusadót vetünk ki a százmilliomosokra és a milliárdosokra! Luxusadót az uszodás villákra, magánkastélyokra, luxusautókra. E A személyi jövedelemadót progresszívvé tesszük. A kis jövedelműek adóterheit csökkentjük, a nagy jövedelműeket jobban megadóztatjuk. E Elbocsájtási moratóriumot vezetünk be a válság idejére. E Lakbérkedvezményt vezetünk be a munkanélküliek és a fiatalok számára. Visszaállítjuk a szociálpolitikai kedvezményeket. E Megtiltjuk, hogy a kölcsönök nem fizetése miatt bárkit is az utcára tegyenek.
E A parlament létszámát 150 főre csökkentjük. E A választók folyamatosan ellenőrizhetik parlamenti és önkormányzati képviselőiket, s ha elégedetlenek velük, visszahívhatják őket. E A pártok nem kapnak állami támogatást, éljenek tagdíjakból, az egyéb pénzbevételeket a számvevőszék szigorúan ellenőrizni fogja! E Megszüntetjük a csalásra alkalmas „kopogtatócédula” gyűjtésének rendszerét. Új választási törvényt alkotunk, amely egyenlő esélyt biztosít a választásokon induló pártoknak.
Felelősségrevonás E Magyarországot az elmúlt húsz évben nem általában lopták szét, konkrét felelősök vannak. Ők a bíróság előtt fognak felelni tetteikért. A tolvajoknak nem a parlamentben a helyük, hanem a börtönben. E A sikkasztási, a korrupciós ügyek elkövetőire a törvény által megengedett legszigorúbb büntetést szabja ki a bíróság! Az életfogytiglan nem csak az életellenes, hanem a gazdasági bűncselekményekre is vonatkozzon! E A Magyarország számára előnytelen privatizációs szerződések állami aláíróit, jóváhagyóit visszamenőleg büntetőjogi felelősség alá vonjuk. Bizonyított esetben vagyonukat az állam elkobozza.
Rendet teremtünk E Új alkotmányt kezdeményezünk. Az új alkotmány védje a tisztességes munka becsületét! Tegye ellenőrizhetővé a hatalom minden intézményét!
Nem szabad elhinni, hogy jön Orbán Viktor meg Vona Gábor, és ők mindent megoldanak. Ez csak duma. Hiszen ha belegondolunk, az MSZP-vel karöltve ők juttatták ide az országot. Ezek a bitang hazaárulók eladták földjeinket, gyárainkat, ami állami tulajdon volt, tehát a miénk. Azokat a gyárakat, amiket apáink indítottak el a termelés útján, és nap, mint nap megküzdöttek azért, hogy a futószalag végén a termék világhírű legyen. Jogunk van az örökségükhöz! Urbán Szandra tanuló
8A MUNKÁSPÁRT VÁLASZTÁSI PROGRAMJA IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
VÉLEMÉNY
E A televíziókban, rádiókban nem lesz fizetett politikai kampány, az óriásplakátokat se vehetik bérbe pártpropagandára. Ugyanannyi esélyt kap minden párt. E Zérótolerenciát hirdetünk a hatalommal való visszaélésre. Szigorú rendet teremtünk a közéletben. E Az állami szervek kötelesek minden információt megadni a választóknak, s az interneten nyilvánosságra hozni. Az államtitkok körét minimálisra korlátozzuk. E Minden törvényt szakmai és társadalmi vitára bocsátunk. A társadalom nagy részét érintő kérdésekben országos és helyi szinten rendszeresen népszavazást tartunk. E Megteremtjük a bíróságok függetlenségét. E Átszervezzük és megerősítjük a rendőrséget. Csökkentjük a bürokráciát, kevesebb lesz a vezető, viszont több rendőr lesz az utcán. A rendőrt tisztességesen megfizetjük, és megvédjük minden támadással szemben. Az önkormányzatok beleszólhatnak a helyi közbiztonsági feladatokba. Segítjük a polgárőrségeket. E Valóságos harcot hirdetünk a faji megkülönböztetés, a cigányellenesség és az antiszemitizmus ellen. Megszüntetjük társadalmi és gazdasági gyökereit, a szegénységet, a nyomort. A cigányságnak munkát és iskolázási lehetőséget teremtünk. A törvény előtt mindenki egyenlő, cigány és magyar egyaránt.
E Az oktatást kiemelt állami feladatnak tekintjük. Magyarország erre költi majd a megtermelt jövedelem legalább 10 százalékát. E Az oktatás anyagi támogatásának lényeges szempontja legyen az egész életen át tartó tanulás programjainak segítése. E Egységes érettségit, egységes egyetemi felvételit vezetünk be, kilépünk a bolognai rendszerből. E A magyar nemzeti gazdaság céljait szolgáló szakképzést teremtünk. A szakképzést összehangoljuk az ország fejlesztési programjaival, tényleges kenyeret adunk a fiatal kezébe.
Munkát és tisztességes fizetést biztosítunk
E Az egészségügy állami és önkormányzati tulajdonban marad. Mindenfajta privatizációs kisérletet leállítunk. E Az egészségügy részesedését a GDP-ből 10 százalékra emeljük. E A gyógyszergyárakat rákényszerítjük az extraprofitjuk csökkentésére, elérjük, hogy a gyógyszerek olcsóbbak legyenek. E A befizetett társadalombiztosítási járulékot az egészségügy céljaira költjük.
E Mindenki számára lehetővé és kötelezővé tesszük a munkát. Ennek érdekében az állam fog munkahelyeket teremteni, közmunka-programokat indítani. E Új munkatörvénykönyvet és szakszervezeti törvényt vezetünk be. Nagyobb védelmet adunk a dolgozóknak, több jogot kapnak a szakszervezetek. E A minimálbér havi 100 ezer forint lesz, a maximum bér havi egy millió! E Szigorúan ellenőrizzük, hogy a 8 óra munkaidő 8 óra legyen! Vasárnap minden üzlet és bevásárlóközpont zárva lesz.
Esélyt adunk a magyar fiataloknak E Minden gyermek számára ingyenes bölcsődei és óvodai ellátást, illetve napközi-otthonos ellátást biztosítunk. E Visszaállítjuk az eredeti GYES és a GYED intézményét. A GYES-en lévőknek lehetővé tesszük az otthon végezhető távmunkát. E Minden fiatalnak alkotmányos joga lesz az első munkahelyhez és az első lakáshoz. Ennek érdekében nagy beruházási programokat indítunk, szociális bérlakásokat, utakat, vasutakat építünk, fejlesztjük a falusi turizmust.
Élhető időskort biztosítunk szüleinknek, nagyszüleinknek E A nyugdíjkorhatár emelését leállítjuk. A nők 55 éves korban, a férfiak 60 éves korban mehetnek nyugdíjba. E Visszaállítjuk a nyugdíjasok kedvezményeit, amelyeket a válságra hivatkozva elvettek. E Az egyedül élő időseknek lakóotthonokat építünk.
Az egészségügy állami ügy marad
A külpolitika Magyarországot fogja szolgálni E Nem a NATO-t és az Európai Uniót szolgáljuk, hanem a nemzet érdekeit! E Az Európai Unióban érvényesítjük nemzeti érdekeinket. Ha az Európai Unió erre nem hajlandó, megvizsgáljuk kilépésünk lehetőségét. E Kilépünk a NATO-ból, hazahívjuk külföldről a magyar katonákat, Magyarország semleges lesz. E A NATO érdekekeit szolgáló zsoldos hadsereg helyett, Magyarország védelmére képes honvédséget teremtünk. Szükség esetén – más demokratikus európai államokhoz hasonlóan – visszaállítjuk a sorkötelezettséget. E Támogatjuk a népek egyenlőségén alapuló többpólusú világrend kialakulását.
Ha ezt akarod, támogasd a Munkáspártot, szavazz a Munkáspártra! Ezt a programot nem lehet a Munkáspárt nélkül megcsinálni. Ezt a programot csak a Munkáspárttal lehet megcsinálni. Mi nem a tőkések, nem a milliárdosok, mi a dolgozó emberek pártja vagyunk! A Munkáspárt az egyetlen baloldali párt!
MUNKÁSPÁRT
TILTAKOZUNK A JÖVŐ ÉVI KÖLTSÉGVETÉS ELLEN! Általánosan és konkrét példákra lebontva is, egyaránt rontaná a kormány az oktatás amúgy is egyre rosszabb színvonalát. Az alapvető morális feltételek mellett (normális tanár-diák viszony, jutalmazás és fegyelmezés biztosítása, stb.) így már az anyagi feltételek is egyre kevésbé lesznek adottak ahhoz, hogy a diákok megfelelő színvonalú képzést és nevelést kapjanak az iskolákban. Ez a költségvetés csak a magán nyelviskoláknak kedvezne, ahol sokkal inkább meg vannak félemlítve a tanárok és alkalmazottak állásuk elvesztésével, és ahol több támogatás, pénz tűnik el, mint az oktatásügyben szinte bárhol (a minisztériumon kívül). Ez a költségvetés csak a tehetősebb gyerekek számára tenné elérhetővé a művészeteket, a zene, a tánc és a képzőművészet oktatását. A tehetségeket nem, hogy nem helyezi így előbbre, hanem gátolja kiművelésüket a kormány. Ez a fajta oktatáspolitika az 1945 előtti színvonalra sorvasztaná a művészképzést, amikor csak az tanulhatott művészeteket, akinek a családja anyagilag ezt megengedhette magának. A jövő évben drasztikusan csökkentenék a gyermekétkeztetésre, az iskolai menzára szánt forrásokat, pedig ez rengeteg hátrányos helyzetben lévő család számára létkérdés. Az új költségvetés nem hagyna esélyt a fogyatékkal élők, a mozgássérültek és a látássérültek számára ahhoz, hogy beilleszkedhessenek a társadalomba, és boldog életet éljenek. Az új költségvetés végett a Vakok és Gyengénlátók Intézete az utcára kerülne. A magát szocialistának nevező kormány üzenete: „Pusztuljanak a gyengék!” Az amúgy is tragikus helyzetben lévő magyar egészségügytől való újabb pénzelvonások rendkívül súlyosan érintenék az állami gyermekorvosi praxisokat, kórházakat. Az új költségvetés még kevésbé törődne az önkormányzatokkal, így a jövő évben az önkormányzatok túlnyomó többsége csődbe juthat. Nem a gyermekek oktatásán és a betegek ellátásán, nem az egyszerű és ártatlan népen kellene spórolni, hanem a százmillió forintokat kereső és végkielégítéseket kapó korrupt állami cégvezetőkön! Amit itt összegeztünk, nem demagógia, nem kitaláció: a sivár valóság, a milliárdosok 20 éve működő diktatúrája, és annak a jövő évre az ő hatalmukat növelő költségtervezet hatása, Magyarországon, a XXI. században. Ebben a társadalomban nem emberként kezelnek: fogyasztó vagy. Ha tudsz fizetni. Ha most nem állunk ellen, ha nem lépünk fel közösen, akkor pár év múlva nem lesz miért fellépni! BALOLDALI FRONT – KOMMUNISTA IFJÚSÁGI SZÖVETSÉG
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
9
NYÍLT LEVÉL A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG KÖZLEKEDÉSI, HÍRKÖZLÉSI ÉS ENERGIAÜGYI MINISZTERÉNEK MINISZTER ÚR! Napi rendszerességgel utazom vonattal, ahol utasoktól és MÁV alkalmazottaktól értesültem arról, hogy az ország egyik legrégebbi vasútvonalán fel akarják számolni a személyszállítást. Amint felröppent a hír a médiában, az Önök szaktárcája tagadta ezen szándékot, engem viszont ez korántsem nyugtatott meg. Az elmúlt húsz évben annyi mindent vettek már el Salgótarjántól: bezárták gyárainkat, elvették a munkásember büszkeségét, naponta megalázzák a dolgozni vágyókat. Mi, átlagemberek, csak az életminőség romlását éljük meg. Ránk nem vár szolgálati autó, sofőrrel. Mi szeretjük a vasutat, minden problémájával és nehézségével. Hiszen környezetromboló hatása sokkal kisebb, mint a közúti forgalomé, ugyanakkor biztonságosabb és emberközelibb. Véleményem szerint az lenne Magyarország érdeke, hogy a lakosság minél szélesebb része utazzon vonattal, mert a mai energiapazarló életünk kizsákmányolja a környezetet. Az eddigi folyamat semmiképpen nem tartható fent. Salgótarján, 2009. október 30.
Tóth László, Salgótarján
Munkát, békét, biztos megélhetést! Elérkezett az idő, hogy Munkát, Békét, Biztos megélhetést követelve tömegesen vonuljunk az utcára és megálljt parancsoljunk a népnyúzó politikának, az embertelen kizsákmányolásnak!
November 8., 13.30-kor, Szabadság tér A Magyar Szociális Fórum – Szociális Kerekasztal Vállalkozások Érdekvédelmi Szövetsége Igazságos Jogállamért Szövetség Magyar Antifasiszta Ligaszövetség Antifasiszták Magyarországi Demokratikus Pártja Fehér Kéményseprők Országos Szövetsége Országos Nyugdíjas Polgári Egyesület Bp. XI. ker. Szervezete, ÚJÚL Egyesület Magyar Kommunista Munkáspárt Magyar Adófizetők Országos Szövetsége
10
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
MUNKÁSPÁRT
TOVÁBB VISSZÜK A VÖRÖS ZÁSZLÓT!
A Munkáspárt hőseire emlékezett, akik négy évtizede megvédték a munkáshatalmat. Az alábbiakban Fogarasi Zsuzsanna beszédéből idézünk. Hős mártírjainkra emlékezünk ma, az 1956-os ellenforradalom évfordulóján. Ez az esztendő nemcsak az emlékezés, hanem a számvetés és önvallomás ideje is. Ezen a helyen azok az elvtársaink nyugszanak, akik fegyvert fogtak a szocializmus védelmében, katonák, akik a Magyar Népköztársaságot védték esküjükhöz híven 1956 őszének hideg és sötét napjaiban. Ártatlan magyar emberek, akiket felkoncolt az emberi mivoltából kivetkőzött csürhe. 1956. október 30-án a Köztársaság téri pártház megrohanása után Szabó Lajos honvédezredest lábánál fogva, drótkötéllel felakasztották és agyonkínozták. Asztalos János honvédezredest egy kuláklány szíven döfte, miközben az ellenforradalmárok azt üvöltötték, hogy ki kell tépni a szívét. Papp Józsefet és Mező Imrét akkor lőtték agyon, mikor fehér zászlóval tárgyalni indultak. Országszerte halállistákat készítettek, és festékkel jelölték meg a kivégzendők házát. Az 50-es években elkövetett súlyos hibák nem adnak felmentést a fehérterrorra, az újnyilas hosszúkések éjszakájára. A bűnösöknek nem lehet, nem szabad megbocsátani, mert a népi hatalomra fogtak fegyvert, és a legbestiálisabb gyilkosságokat hajtották végre. Józan ésszel, a történelmi tények ismeretében ezeket az eseménye-
ket nem nevezhetjük forradalomnak, népfelkelésnek sem. Bár úgy nézett ki, hogy annak indul, halálosztás lett belőle. A fehérterrorról szóló hírek bejutottak a parlamentbe, ezt maga Donáth László is elismerte. „Azt, hogy mégis kitartottunk a kormány álláspontja mellett, lehet magyarázni, de szépíteni nem” - mondta a bírósági tárgyaláson. Ez Nagy Imrének és társainak a felelőssége is. A bűnösök egy része elnyerte méltó büntetését, másik részük nem. Akik nem gyilkoltak, a szocialista rendszerben hallgatólagos bocsánatot nyertek, és dolgozhattak hazájuk és családjuk boldogulásáért. Az ellenforradalmi erők el akarták hitetni, hogy a nép támogatja őket. A nép azonban félt kimenni az utcára. Inkább éhezve fagyoskodott a tomboló erőszak közepette. Semmi sem vált be azokból a jóslatokból, amelyek az ínségről, munkanélküliségről és az ellenforradalmat követő megpróbál-
maradt, kötelességünk visszavenni, ezért élünk és dolgozunk. Magunknak építünk, s nem azoknak, akik ideiglenesen birtokolják a hazát. Hitet, önfeláldozást, hűséget e sírhantok alatt nyugvó elvtársainktól tanulunk, akik inkább a halált választották az árulás, a megalázkodás helyett. Ők is a mi példaképeink. Nem engedték leverni a gyár homlokzatáról az ember vörös csillagát 1956-ban. A körmönfont aknamunka mégis eltüntette 1989-ben, de ott él szíveinkben, agyunkban. Gondolatainkat nem dobjuk az ebek elé. Húsz esztendő telt el a második ellenforradalom óta. A jobboldali erők 1989-et ’56 folytatásának nevezik. Ez is ugyanolyan rossz, a nép lassú kínszenvedésének időszaka. Számukra sincs bocsánat. Húsz esztendő haszonlesőit, kizsákmányolóit, árulóit a magyar népnek kell felelősségre vonni törvényes, tiszta eszközökkel.
Amit 1956-ban nem tudtak elvenni, attól 20 esztendő alatt megfosztották a magyar dolgozókat: a méltóságuktól, a köztulajdontól, s mára már a saját tulajdonuktól is megfosztják mindazokat, akik a bankárdiktatúra áldozataivá váltak. tatásokról szóltak. Néhány hónappal a rend helyreállítása után még a nyugati lapok is magyar csodáról írtak. Sokan mondják ma is: ha nem segítenek a szovjet csapatok, még az ellenforradalmárok sem élnének. A nép újjáépítette lerombolt életét. Iskolákat, üzemeket, kórházakat, lakásokat építettek és álmokat szőttek maguknak, gyermekeiknek, unokáiknak 1989-ig. Ahol addig hamu és parázs idézte az embertelenséget, ott a szocialista évtizedekben virágok nyíltak, tervek születtek. Kié ma a gyár? Kié a kórház? Kié az erdő és a föld? Ki aratja le a búzát, és ki lesz boldog a munka gyümölcsétől? Kit illet a haszon? A gyár a nagytőkésé, s a föld nagy része nem azé, aki megműveli. 1956 szellemi örökösei gondoskodtak róla, hogy földönfutóvá tegyék a munkásosztályt, s nyomorgóvá a parasztságot. A szocializmus árulói hazaárulók is egyben, a tőkés rendszer kiszolgálói, bankok és behajtó cégek paradicsomává változtatták a dolgozó nép államát. Megfosztottak bennünket mindattól, amit nagyszüleinktől, szüleinktől örököltünk, s attól is, amit magunknak megtermeltünk. Visszavesszük, ami meg-
Kedves elvtársak! Ti, akik eljöttetek emlékezni hőseink nyughelyéhez, a mai kapitalista rendszer élő mártírjai vagytok. Szívetekben hűséggel, becsülettel szolgáljátok a kommunista eszmét. Elvtársak! Ti, akik már nem láthatjátok 2009 idős és fiatal kommunistáit, legyetek nyugodtak, pihenjetek békében! Tovább visszük a vörös zászlót, igyekszünk méltó módon harcolni, nem hozva szégyent Rátok. Kedves Elvtársak! Köszönjük, hogy életetekkel tettetek hitet a jövő, a szocializmus mellett, s erőt meríthetünk bátor kiállásotokból Móra Ferenc időtálló sorai a béklyóktól való örök megszabadulásra bíztatnak: „Komor dacod, a zsarnok-gyűlölő, Miénk villámod a királyölő, És hagyatékodul miénk a dal: Amely világszabadságról rivall.” „Trónunk izzó parázsba ültetik, Húsunk hóhérlegények csipdesik, A homlokunkon tüzes korona De azért rabok nem leszünk soha!”
VÉLEMÉNY
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
11
Az én húsz évem – Erdős Ferenc
20 év A SZABADSÁG A MUNKÁSPÁRT 20. SZÜLETÉSNAPJA ALKALMÁBÓL SOROZATOT INDÍT „AZ ÉN HÚSZ ÉVEM” CÍMMEL. A MUNKÁSPÁRT TÖRTÉNETE - KÖZÖS HARCUNK HISTÓRIÁJA. NAGYGYŰLÉSEKRŐL, FELVONULÁSOKRÓL ÉS VÁLASZTÁSOKRÓL ÉPPÚGY SZÓL, MINT A MINDENNAPI MUNKA, A SZÓRÓLAPO ZÁS, A KOPOGTATÓCÉDULA GYŰJTÉS VAGY AKÁR CSAK EGY PIACI BESZÉLGETÉS „APRÓ” PILLANATAIRÓL. VÁRJUK MINDAZON PÁRTTAGJAINK ÍRÁSAIT, AKIK ÚGY GONDOLJÁK, HOGY A MUNKÁSPÁRT KÖZÖS KINCSÉVÉ TENNÉK AZ ELMÚLT HÚSZ ÉV SZÁMUKRA FONTOS, EMLÉKEZETES PILLANATAIT. EZÚTTAL ERDŐS FERENC EMLÉKEIT IDÉZZÜK FEL.
Történetem valójában 1959-61-ben kezdődik. Ez időben édesanyám Mezőtúron az egyik MSZMP alapszervezet gazdasági felelőse volt. Amikor fájt a lába, 13-14 éves koromban én hordtam ki helyette a tagbélyegeket, gyűjtöttem be az akkor filléres-forintos tagdíjakat. Ilyenkor gyakran beszélgettek velem az idős kubikusok és más munkakörben dolgozó emberek, akik édesanyámmal együtt ebben az időben „fertőztek meg” a kommunizmus eszméjével. Az „átkosban” békefenntartóként megjártam Dél-Vietnamot, majd az úgynevezett rendszerváltás után Bosznia-Hercegovinát. Megítélésem szerint mindkét külszolgálatom alatt óriási élettapasztalatot szereztem. A rendszerváltásig hivatásos elhárító tisztként szolgáltam a dolgozó népet, hazámat. 21 éves koromtól 1989-ig tagja voltam az MSZMP-nek, majd, mint hivatásos tiszt nem folytathattam politikai tevékenységem. 1997. július 1-én saját kezdeményezésre, közös megegyezéssel kerültem nyugállományba. Úgy éreztem, ezek után is tartoznom kell egy olyan szervezethez, ahol az egyszerű dolgozó emberek érdekeit képviselik, azt tartják szem előtt. Első utam a Munkáspárthoz vezetett. 1997. szeptember 1-én már újra aktív tagja lettem annak a politikai szervezetnek, amelyet magam választottam. Mint az alapszervezet legfiatalabb tagját, rövid időn belül megválasztottak alapszervezeti titkárnak. 1998-ban már országgyűlési, majd az év őszén önkormányzati képviselőjelölt voltam. Napjainkig ötször indultam a különböző választásokon jelöltként, és egyre szerényebb eredményeket értem el – sajnos pártunkkal együtt. A 2006-os választáson a negatív tapasztalatok miatt már össze sem tudtuk gyűjteni a szükséges ajánlószelvényeket. Azért közben történt egy-két más dolog is. 2000. május 1-én a Munkáspárt budapesti ünnepségén a Hősök-terén én is mondhattam beszédet. Óriási megtiszteltetésnek
éreztem, amikor 2003. januárjában megválasztottak a Munkáspárt Fejér megyei elnökének. E funkcióban feladataimat igyekeztem legjobb tudásom szerint végezni. Elsősorban nem személyemnek köszönhetően, de abban a választási ciklusban öt új alapszervezetet alakítottunk, kettőben megerősítettük hitükben tagjainkat. Ekkor hatalmas öröm lakozott szívemben, lelkemben. Ugyanakkor még nagyobb szomorúság kapott el, amikor ugyanezen szervezetek közül néhány, és más alapszervezetek megszűnését kellett megélnem. Hiábavaló volt minden agitációs, meggyőző munkánk. Szégyelltem magam, amikor Dunaújvárosban minket is utolért az árulás. Az akkori dunaújvárosi területi elnök vezetésével néhány tagunk elárulta pártunkat, átállt a Vajnai-féle opportunista, áruló csapathoz, óriási kárt okozva ezzel Fejér megye kommunistáinak. Azért biztató volt, hogy néhányan ott is kitartottak pártunk mellett, és nem váltak árulóvá. Ők ma is aktívan dolgoznak. Valószínűnek tartom, hogy megyei elnökként akaratom ellenére hozzájárultam a dunaújvárosi eseményekhez. Ugyanis új megyei elnökként első lépésem volt, hogy etikai bizottsági kivizsgálást kértem Sztankó János területi elnökkel szemben, az általam is megtapasztalt negatív tevékenysége miatt, s ezért megsértődhetett.
De jó munkánk gyümölcsét láttam abban is, amikor 2002-2006 között három külföldi delegációt fogadhattunk. Jártak nálunk görög, román és kínai elvtársaink. Az országos vezetés úgy gondolta, jó helyre küldi őket tapasztalatcserére. Igaz, Székesfehérvár nincs is túl messze Budapesttől. Annak ellenére, hogy én is megkaptam az aranycsillag kitüntetést, az örömök mellett igen sok csalódás is ért. Ezért a mostani választási ciklusban már nem vállalok semmilyen tisztséget pártunkban. Most már csak egyszerű, harcos kommunistaként végzem munkámat, és a tőlem telhető legnagyobb odaadással segítem a megyei vezetés munkáját. Végül is csak azt adom vissza a mai megyei elnöknek, amit annak idején tőle kaptam. Róla mondtam Thürmer elvtársnak, hogy „ahol ilyen alelnök van, ott a megyei elnöknek csak azt kell tudnia, hogy hol írjon alá”. Bízva és reménykedve abban, hogy dédés ükunokáim egy tisztességesebb, emberarcú társadalom tagjai és építői lesznek – nevezzük azt szocializmusnak, kommunizmusnak – kötelességemnek tartom, hogy munkámmal hozzájáruljak az ők szebb és jobb, boldogabb jövőjéhez. ERDŐS FERENC
12
IV. (XX.) ÉVFOLYAM, 41. SZÁM 2009. NOVEMBER 5.
AKTUÁLIS
„A tettekre figyeljünk…” A gyűjtés tizedik hete (2009. november 2-án) A teljes adományozott összeg 5.433 ezer forint. Ezt az összeget 911 fő adományozta a szimpatizánsokkal együtt. Az egy főre eső átlag 5.964 forint. Kiemelt adományozóink: Sánta Sándor, Budapest 50.000 forint, Szalai Lajos, Székesfehérvár 20.000 forint, Pintér Lajos, Mosonmagyaróvár 10.000 forint, Dr. Szániel Imre, Szeged 10.000 forint, Móricz Sándor, Budapest 10.000 forint, Delikát Imre, Budapest 10.000 forint, Schlay Henrikné 10.000 forint. Karacs Lajosné
Nőtagozati csütörtökök
Mi volt Kádár János végrendelete? Erre a kérdésre is választ kap, ha eljön november 10-én, délután 16 órakor a Csepeli Munkásotthon második emelet 204-es termébe, ahol Thürmer Gyula, a Munkáspárt elnöke dedikálja most megjelent, „Az elsikkasztott ország” című könyvét. Minden érdeklődőt szeretettel várunk! A Munkáspárt csepeli szervezete November 6-án, 18 órakor Thürmer Gyula a Fókusz Könyváruházban (1072 Budapest, Rákóczi Ferenc út 14.) dedikálja „Az elsikkasztott ország” című, most megjelent könyvét. Minden érdeklődőt szeretettel várunk!
Téged is várunk
Első alkalommal került megrendezésre az országos Nőtagozat – reményeink szerint – hagyományteremtő klubdélutánja. Remek hangulatban telt a délután, finom sütemények várták a vendégeketó. Ezentúl minden hónap utolsó csütörtökén 15 órától 18 óráig megtartjuk klubdélutánunkat a Baross u. 61-ben, ahova minden érdeklődőt szeretettel várunk.
Kommunista győzött Magyar győztese is van annak a vetélkedőnek, amelyet a Kínai Nemzetközi Rádió (CRI) indított a Kínai Népköztársaság kikiáltásának 60. évfordulója alkalmából. A hivatalos díjátadási ünnepséget a pekingi Tiaojütaj állami vendégház egyik dísztermében tartották kedden. A CRI elnöke, Vang Keng-nien elmondta, hogy összesen 650 ezer rádióhallgató jelentkezett a vetélkedőre, melynek első tíz helyezettjét egyhetes kínai úttal díjazták. A nyertesek között volt még amerikai, olasz, japán, Sri Lanka-i, malajziai, mongol, szerb, afgán és francia hallgató. A magyar győztes Belovitz Károly volt. Belovitz, aki a Munkáspárt Győr-Moson-Sopron megyei és a Nyugat-Magyarországi Regionális Szervezetének elnöke, csodálattal beszélt a közel egyhetes kínai útján tapasztaltakról, és megállapította: itt tartózkodása megerősítette abban, hogy „a kínai típusú szocializmus emberközpontúsága követendő példa lehet más társadalmak számára is”.
A FILMKLUBBA November 7-én, szombaton a Baross utca 61-ben 16:00-kor filmvetítés lesz! Megtekintjük a LENIN VONAT című filmet, utána kötetlen beszélgetés és zsíroskenyér-party! Informácio:
[email protected] A Magyar Kommunista Munkáspárt központi politikai lapja. Szerkeszti a szerkesztőbizottság. Szerkesztőség: 1082 Budapest, Baross utca 61.; Telefon: 334-1509; Telefax: 313-5423; A Szabadság e-mail címe:
[email protected]; internetcím: www.aszabadsag.hu Kiadja: a Progressio Kft., a kiadásért felelős: Vajda János igazgató; ISSN 0865-5146 A Munkáspárt internetcíme: http://www.munkaspart.hu