IV. fejezet Útmutató a kémiai laboratóriumok minségirányításához és akkreditálásához

Dr. Bezúr László: Laboratóriumok min ségirányítása BME. Általános és Analitikai Kémia Tanszék

2003.február

IV. fejezet Útmutató a kémiai laboratóriumok min ségirányításához és akkreditálásához 1. BEVEZETÉS 1.1. Az akkreditálás általános követelményeit az "Vizsgáló és kalibráló laboratóriumok felkészültségének általános követelményei" cím (MSZ EN ISO/IEC 17025) Európai Szabvány, a továbbiakban MSZ 17025 és az " A kalibráló- és a vizsgálólaboratóriumok felkészültségének általános követelményei" (ISO IEC Guide 25, 3rd Ed., 1990), a továbbiakban ISO Guide 25 tartalmazza. Ezek az el írások valamennyi objektív vizsgálatra vonatkoznak, de bizonyos esetekben további útmutatás szükséges a vizsgálati módszer és eljárás megfelel figyelembevételére. 1.2. Ezen dokumentum törzsét egy közös WELAC/EURACHEM munkacsoport állította össze, hogy speciális útmutatást nyújtson a kémia laboratóriumok akkreditálásához, mind az akkreditációt végz személyek, mind pedig az akkreditálásra készül laboratóriumok számára. A dokumentum részletes útmutatást tartalmaz az EN 45001 és az ISO Guide 25, illetve a 17025 szabvány értelmezéséhez mindazok számára, akik anyagok, termékek, vegyületek összetételének, viselkedésének és tulajdonságainak min ségi és mennyiségi vizsgálatát végzik. Az útmutató valamennyi, objektív mérés értékeléséhez alkalmazható, akár rutin, adhoc vagy kutatás-fejlesztés részét képez mérésr l van szó. Jelen dokumentum útmutatásai azok számára is hasznosak lehetnek, akik GLP szerinti bejegyzésre vagy az EN 29000/ISO 9000 szabványsorozat szerinti tanúsítás megszerzésére törekednek. 2. AZ AKKREDITÁLÁS TERÜLETE 2.1. Egy laboratórium akkreditálásának területe azon tevékenységek összessége, amelyekre a laboratórium akkreditálást nyert; a területet a laboratórium akkreditálási tanúsítványával együtt kiadott akkreditációs okiraton tüntetik fel. A laboratórium akkreditálásának területét a lehet legpontosabban kell meghatározni úgy, hogy valamennyi érdekelt pontosan és minden kétséget kizáróan ismerje azon vizsgálatok és/vagy elemzések körét, amelyekre az adott laboratórium akkreditálva lett. A dokumentumnak a laboratórium akkreditálásának területét az alábbiak szerint kell tartalmaznia: i) A vizsgált vagy elemzett termékek, anyagok vagy mintatípusok köre; ii) az elvégzett vizsgálatok vagy elemzések (vagy azok típusa); iii) az alkalmazott el írások vagy módszerek/eszközök/ eljárások; iv) a koncentrációtartomány és a helyesség/pontosság, ahol szükséges. 2.2. Az akkreditáló szervek kizárólag teljes mértékben dokumentált és validált vizsgálatokra akkreditálnak laboratóriumokat. Ezek egyaránt lehetnek iparági, országos és nemzetközi szabványos vagy saját fejlesztés módszerek. A szabványmódszerek validálását nem lehet magától értet d nek tekinteni - a laboratóriumnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy egy adott módszer validálásának foka megfelel céljainak. Hasonlóképpen, a laboratóriumnak nem szükségképpen kell szabvány módszerhez folyaIV-1/38


2003.február

modnia akkor, ha olyan saját fejlesztés módszer áll a rendelkezésére, amely a szabvány módszernél hatékonyabb, modernebb eszközöket alkalmaz és validálásának foka a célnak megfelel. 2.3. Ha nem rutin vizsgálati módszer alkalmazására kerül sor, nyilvánvaló, hogy a terület rugalmasabb értelmezése szükséges, de a területnek ekkor is a lehet legpontosabban körülhatároltnak kell lennie és a laboratórium min ségbiztosítási rendszerének biztosítania kell az eredmények min ségének megfelel ségét. Igen gyakran egyetlen mérési eljárást alkalmaznak különböz anyagok több, egymástól igen különböz mintából történ meghatározására. Ez a mérés egyetlen módszernek tekinthet . A mintael készítésre használt módszerek azonban jelent sen eltérhetnek egymástól az anyagoktól és a mintamátrixtól függ en. Erre jellemz példa a gázkromatográfia, amely a komponensek széles körére alkalmazható mérési eljárás. A mátrixtól függ en azonban több, egymástól igen különböz módszer használatos minta-el készítésre; a végs elemzési szakasz eljárásai azonban igen kevéssé különböznek. 2.4. Elfogadott tény, hogy bizonyos esetekben a laboratóriumoknak nem célszer olyan, a hagyományos értelemben vett, tökéletesen dokumentált mérési módszert követni, amely a minta típusát és a meghatározandó komponensek körét is rögzíti. A laboratóriumnak azonban mindenképpen rendelkeznie kell a kérdéses m szer használatára vonatkozó alapvet módszerrel vagy eljárással, amely tartalmazza a különböz mintatípusok elemzése során alkalmazandó módszer leírását. Az eljárások minden részletét, beleértve a m szerek paramétereit és az ad-hoc validálást, minden egyes elemzés elvégzésekor rögzíteni kell azért, hogy a kés bbiekben az eljárás az eredetivel tökéletesen azonos módon megismételhet legyen. Amennyiben egy adott elemzési módszer a kés bbiek során rutinmódszerré válik, a teljes módszert írásban rögzíteni és validálni kell. A dokumentumnak a módszer rovatában ez általában "Dokumentált házi módszerek GC-SM/NMR/FTIR, stb. alkalmazására" formában jelenik meg. Ha a laboratórium olyan analitikai m szereket használ, mint pl. MS, NMR vagy FTIR, akkor célszer az akkreditálási dokumentum " A vizsgálat típusa" cím rovatában a min ségi és/vagy mennyiségi kémiai analízis kifejezéseket feltüntetni. A laboratóriumnak ebb l az az el nye származik, hogy bizonyítja az akkreditálást végz knek, hogy ezen eljárások alkalmazásában az akkreditálás valamennyi el írásának megfelel. A személyzet tapasztalata, szakértelme és képzése különösképpen dönt tényez annak eldöntésében, hogy a kérdéses vizsgálati módszer akkreditálható-e vagy sem. 2.5. Az akkreditálás területének b vítése vagy módosítása során a lehet legnagyobb fokú rugalmasságot kell tanúsítani. Általában a laboratórium írásban értesíti az akkreditáló szervet azokról a vizsgálatokról, amelyekkel az akkreditálás területét b víteni kívánja, hivatkozva a szabványmódszerekre (ahol szükséges) és mellékelve a saját fejlesztés módszerek dokumentumainak és a kiegészít validálásoknak a példányait. 2.6. Ekkor az akkreditáló szerv határoz arról, hogy további értékelésre van-e szükség a terület b vítése el tt. Ez els sorban a kérdéses vizsgálatok vagy elemzések természetéIV-2/38


2003.február

t l és számától függ. Ahol a b vítés csak korlátozott mérték és a laboratórium igazolja, hogy felkészültségét hasonló vagy kapcsolódó vizsgálatokra korábbi látogatás során már megállapították, a terület b vítése általában levelezés útján elérhet . Ha azonban a javasolt kiterjesztés új eszközök vagy eljárások alkalmazásával jár, akkor valószín tlen, hogy azt további hivatalos vizsgálat nélkül engedélyezik. 2.7. Lehetséges, hogy a bevezetni kívánt vizsgálatot egy felülvizsgáló vagy újraértékel látogatás programjába illesszék, feltéve, hogy a megbízott min sít személy a megfelel szakértelemmel rendelkezik, az elvégzend vizsgálatok vagy elemzések száma korlátozott és a felek err l megfelel el zetes tájékoztatást kapnak. 3.SZEMÉLYZET MSZ 17025, 5.2 szakasz ISO Guide 25, 6.fejezet 3.1. A laboratórium vezetésének pontosan definiálnia kell a laboratórium kulcsfontosságú állásainak betöltéséhez minimálisan szükséges végzetséget és szakmai tapasztalatot. Kémiai elemzést olyan szakképzett és szakmai tapasztalatokkal rendelkez analitikus végezhet vagy felügyelhet, aki kémiából fels fokú vagy azzal egyenérték végzettséggel és megfelel szakmai min sítéssel rendelkezik. A többi, vezet állású laboratóriumi dolgozó általában hasonló képesítéssel rendelkezik. Az akkreditáló szerv más képesítést is engedélyezhet, ha a dolgozó az adott területen nagy tapasztalattal rendelkezik és/vagy a laboratórium akkreditálási területe sz k kör . A dolgozónak tanulmányai befejezése után legalább 2 évet az adott területen kell eltöltenie ahhoz, hogy szakmai tapasztalattal rendelkez analitikusként vegyék számításba. Képzésben részt vev vagy nem releváns képesítéssel rendelkez dolgozó is végezhet elemzést feltéve, ha bizonyítottan megkapta a megfelel szint oktatást és munkáját megfelel en felügyelik. 3.2. A laboratóriumnak biztosítania kell, hogy valamennyi dolgozója részesüljön olyan szint oktatásban, amely számára a vizsgálatok hozzáért elvégzését és az eszközök hozzáért m ködtetését lehet vé teszik. Ahol helyénvaló, ott ez bizonyos technikák megalapozó oktatását tartalmazza. Ahol lehetséges, a képzés során a hozzáértés megszerzésér l objektív mérce segítségével kell meggy z dni. Analitikusok csak akkor végezhetik minták elemzését, ha felkészültként vannak nyilvántartva vagy munkájukat megfelel felügyelet mellett végzik. A felkészültség folyamatosságáról például min ségszabályozási eljárások segítségével kell meggy z dni. A személyzet id nkénti újraképzésének szükségességét akkor kell fontolóra venni, ha a módszer vagy eljárás nincs állandó használatban. Minden egyes esetben a kritikus kihagyás id tartamát meg kell állapítani és dokumentálni kell. 3.3. A laboratóriumnak naprakész nyilvántartást kell vezetnie minden egyes dolgozójának képzésér l. Ezen nyilvántartás célja annak bizonyítása, hogy az egyes dolgozók IV-3/38


2003.február

megfelel képzésben részesültek és egyes akkreditált vizsgálatok elvégzéséhez szükséges hozzáértésükr l számot adtak. Néhány esetben szükségessé válhat, hogy a hozzáértés bizonyos korlátai is megállapításra kerüljenek. A nyilvántartást betekintés céljára kérésre az akkreditáló szerv rendelkezésére kell bocsátani, és annak tartalmaznia kell: i) a végzettséget; ii) az elvégzett küls és bels tanfolyamokat; iii) a megfelel munkahelyi képzést (és újraképzést, ha szükséges). Ezen felül a nyilvántartás tartalmazhatja: iv) a jártassági vizsgálatokban való részvételt a hozzátartozó adatokkal; v) a megjelent szakmai publikációkat. 3.4. Bizonyos esetekben célszer bb bizonyos eljárásokhoz, mint a módszerekhez való szakértelmet nyilvántartani. Ekkor minden egyes módszerhez külön definiálni kell a megkívánt eljárások ismeretét, néhány kiegészít követelménnyel együtt. 3.5. A laboratórium a személyzet személyi adatait tartalmazó nyilvántartással is rendelkezik. A személyi adatok védelmére vonatkozó törvények ezen nyilvántartásba való betekintést korlátozhatják. Az akkreditáló szervek általában ilyen információk után nem tanúsítanak érdekl dést. 4. A VIZSGÁLATI KÖRNYEZET MSZ 17025, 5.3.szakasz ISO Guide 25, 7. fejezet A vizsgálati környezet azokat a laboratóriumokat, és kiszolgáló helyiségeket jelenti, ahol a laboratórium tevékenysége folyik. 4.1. A mintákat, vegyszereket és standardokat olyan módon kell tárolni, hogy azok állapotában változás ne következzék be. A laboratóriumnak biztosítania kell azt, hogy az anyagok tönkremenetele, szennyez dése vagy azonosítójának elvesztése ne következhessen be. 4.2. Az ott folyó munka jellege miatt esetenként szükséges lehet a laboratórium egyes részeibe történ belépés korlátozása. A korlátozásokat biztonsági, balesetvédelmi vagy tisztasági szempontok is indokolhatják. Jellemz példák a robbanóanyagok, radioaktív vagy rákkelt anyagok kezelése, b nügyi technikai vizsgálatok, nyomelemzések. Ahol ilyen korlátozásokat léptetnek életbe, a személyzetet tájékoztatni kell: i) a kijelölt terület tervezett felhasználásáról; ii) az adott területen való munkára vonatkozó korlátozásokról; iii) a korlátozások bevezetésének indokairól. 4.3. Igen gyakran szükséges lehet bizonyos munkafázisok egymástól való elkülönítése, különösen olyan esetekben, ahol a más munkafázisból ered szennyez dés veszélye, egyéb veszély vagy probléma fennáll. Példa lehet a nyomelemzés (ahol a nagy konIV-4/38


2003.február

centrációszintt l való elkülönítés szükséges) és a rákkelt anyagok elemzése. A terület adott munkára történ kijelölésénél figyelembe kell venni a területen el z leg folytatott tevékenységet. Használatba vétel el tt ellen rzéssel kell meggy z dni arról, hogy a terület szennyez dést l mentes. Használatbavétel után a területre történ bejutás korlátozása és az ott folyó tevékenység gondos ellen rzése szükséges. 4.4. A laboratórium köteles az adott vizsgálatokhoz szükséges környezeti feltételek biztosításáról és szabályozásáról gondoskodni, többek között a h mérséklet, relatív páratartalom, rezgésmentes elhelyezés, a légnem és a porhoz kötött mikrobiológiai szennyezésekt l való mentesség, speciális világítás, sugárzásvédelem vonatkozásában. A kritikus környezeti paraméterek folyamatos mérésér l gondoskodni kell. 5. ESZKÖZÖK MSZ 17025 5.5. szakasz ISO Guide 25, 6.fejezet 5.1. A min ségbiztosítási rendszer részeként a laboratórium köteles az ott használt eszközök karbantartásáról és kalibrációjáról programszer en, tervezetten gondoskodni. A kémiai laboratóriumban használatos eszközök az alábbi csoportok valamelyikébe sorolhatók: i) általános célú eszközök: nem mérésre használt vagy a mérést minimálisan befolyásoló eszközök: (pl. f z lapok, kever k, nem térfogatos és közelít térfogatmérésre használt üvegeszközök, mint pl. mér hengerek) valamint a laboratórium f t - vagy szell z rendszere; ii) térfogatos eszközök: ( pl. lombikok, pipetták, piknométerek, büretták stb.); iii) mér m szerek: (pl. nedvességmér k, U-csövek viszkoziméterek, h mér k, órák, spektrométerek, kromatográfok, elektrokémiai mér m szerek, mérleg, stb.); iv) etalonok: ( súlyok, referencia h mér k); v) számítógépek és adatfeldolgozó egységek. i) Általános célú eszközök kezelése 5.2. Az általános célú eszközök a tisztításon és a szükséges biztonsági ellen rzésen kívül más kezelést nem igényelnek. Kalibrálásuk illetve m ködésük ellen rzése akkor válhat szükségessé, amikor beállításuk jelent sen befolyásolja a vizsgálatot vagy az analitikai eredményeket ( pl. tokos kemence h mérséklete vagy állandó h mérséklet vízfürd ). ii) Térfogatos eszközök kezelése 5.3. A térfogatos eszközök helyes használata dönt fontosságú az analitikai mérések szempontjából. Fenntartásuknál és kalibrációjuknál a 8. fejezetben leírtak szerint kell IV-5/38


2003.február

eljárni. Néhány térfogatos ( vagy azzal kapcsolatban lév ) speciális üvegeszköz helyes m ködése bizonyos tényez k függvénye, például a piknométerek és az U-csöves viszkoziméterek m ködése a felület nedvesítését l és felületi feszültség viszonyaitól függ, amelyeket például a tisztítás módja befolyásolhat stb. Az ilyen eszközök kalibrálását használattól függ en - jóval gyakrabban kell elvégezni. A pontosság növelése érdekében gyakran célszer térfogatmérés helyett tömegmérést alkalmazni. 5.4. Figyelmet kell fordítani az eszközt l vagy annak korábbi használatából származó szennyez dés lehet ségére. Az eszköz típusa (üveg, PTFE stb.), tisztítása, tárolása és a térfogatos eszközök elkülönítése dönt jelent ség , különösen a nyomelemzés területén, ahol a kioldódás és az adszorpció jelent s hatású lehet. iii) Mér m szerek kezelése 5.5. A készülék rendeltetésszer használata, id szakos karbantartása, tisztítása és kalibrálása önmagában még nem biztosítja azt, hogy a készülék megfelel en m ködik. Ahol szükséges, id nként ellen rizni kell a készülék teljesítményjellemz it (például a sugárforrások, érzékel k és detektorok válaszjelét, stabilitását és línearitását, a kromatográfiás rendszerek elválasztási hatékonyságát, a bemér eszköz m ködését, a spektrométerek felbontását, a hullámhossz skála pontosságát, a szórt fény tartalmat, az abszorbancia skála línearitását stb.), lásd B. melléklet. (megjegyzés: a kalibrálás kifejezést a m szerek esetben nem csak analitikai kalibrálás értelemben (jel- koncentráció függvény) használjuk, hanem a m szer részegységeinek és a teljes m szernek a vizsgálatát a m ködés jóságának jellemzését is jelenti.) 5.6. Az ilyen teljesítményellen rzések gyakoriságát a tapasztalat szabja meg és szükség szerint, a készülék típusa és korábbi m ködése alapján kerülhet rá sor. Két ellen rzés közötti szünetnek rövidebbnek kell lennie, mint az az id tartam, amely alatt a készülék beállítása a t réshatáron kívülre kerül. 5.7. Gyakran lehet ség van arra, hogy a teljesítményjellemz k vizsgálatát - a rendszer alkalmasságának vizsgálatát - egy tesztmódszerbe foglaljuk (például az adott kalibráló anyagra adott detektor válaszjel szintje, elválasztási rendszerben a kalibráló anyagok elválasztása, a kalibráló anyag spektrális tulajdonságai stb.). Ezen vizsgálatokat a készülék használatbavétele el tt megnyugtató eredménnyel el kell végezni. iv) Etalonok 5.8. Amennyiben a vizsgált fizikai paraméterek kritikusak az adott vizsgálat eredménye szempontjából, a laboratóriumnak rendelkezni kell a kalibrálás alapjául szolgáló etalonokkal vagy biztosítania kell az azokhoz váló hozzáférés lehet ségét. Az etalonokat egyedileg azonosítani kell, nyilván kell tartani, rendelkezni kell a megfelel bizonylatokkal.

IV-6/38


2003.február

5.9. A referencia anyagokat és ezek megfelel tanúsítványait a laboratórium köteles úgy tárolni és felhasználni, hogy azok referenciajellege megmaradjon. Különös figyelmet kell fordítani a standard dokumentációjában megjelölt, tárolásra vonatkozó útmutatásokra. Célszer a referencia anyagokat nyilván tartani, dokumentálni a felhasználást, figyelni a tárolási id t és a lejáratot. v) Számítógépek és adatfeldolgozó egységek 5.10. A számítógépekre vonatkozó követelményeket a 10. fejezet és a C melléklet tartalmazza. 6. VEGYSZEREK ISO Guide 25, 8.1 bekezdés 6.1. A laboratórium köteles gondoskodni arról, hogy a felhasznált vegyszerek min sége megfeleljen az elvégzend vizsgálatok céljára. Ajánlatos a vegyszereket olyan gyártóktól beszerezni, amelyek például EN 29000/ISO 9000 min ségbiztosítási rendszerrel rendelkeznek. (Célszer a vegyszereket csomagolási egységenként egyedi azonosítással ellátni és nyilvántartani, hogy a jegyz könyvekben egyszer en megadható legyen, melyik vegyszert használták az adott vizsgálatban). 6.2. Minden felhasznált vegyszer (a vizet is beleértve ) min sége meg kell hogy feleljen a módszerben megadottaknak és készítésük valamint használatuk során a leírt óvintézkedéseket mindenkor be kell tartani. Ezek az óvintézkedések vonatkozhatnak a vegyszerek mérgez voltára, gyúlékonyságára, h stabilitására, leveg - vagy fényérzékenységére, más vegyszerekkel vagy csomagolóanyagokkal való reaktivitására és egyéb veszélyekre. A laboratóriumban készített vegyszerek esetében fel kell tüntetni az anyag azonosítóját, töménységét, oldószerét (ahol nem víz ), a betartandó óvintézkedéseket vagy a lehetséges veszélyeket, a használatra vonatkozó korlátozásokat, a készítés és/vagy a lejárt id pontját. A vegyszer készítésért felel s személynek közvetlenül a címke alapján vagy nyilvántartásból azonosíthatónak kell lennie. 6.3. A vegyszerek megfelel megsemmisítése ugyan közvetlenül nem befolyásolja a minta elemzésének min ségét, ám ez is a helyes laboratóriumi gyakorlat része és mindenkor meg kell hogy feleljen az országos környezetvédelmi, egészségügyi és biztonsági el írásoknak.

7. A KALIBRÁCIÓ ÉS A VIZSGÁLATOK MÓDSZEREI/ELJÁRÁSAI MSZ 17025, 5.4. bekezdés

IV-7/38


2003.február

ISO Guide 25, 10 bekezdés A laboratóriumban alkalmazott módszereket lehetnek: i) hazai szabványos módszerek ii) nemzetközi szabványos módszerek iii)elismert intézményekben fejlesztett módszerek iv)házi fejlesztés módszerek (házi módszerek) 7.1. Standard módszerek alkalmazása esetén a minták elemzése el tt a laboratóriumnak bizonyítania kell, hogy képes a módszer dokumentált teljesítményjellemz inek kielégít reprodukálására (ez a módszer validálását jelenti). Az idegen nyelv szabványok magyar fordítását is el kell készíteni. 7.2. A saját fejlesztés módszer esetén a módszert alkalmazás el tt validálni és engedélyeztetni kell. Ha lehet ség van rá, bizonylatolt referenciaanyag alkalmazásával meg kell állapítani a rendszeres hibát, illetve ahol ez nem lehetséges, ott az eredményeket egy - lehet leg eltér mérési elven alapuló - más módszer eredményeivel kell összevetni. A mérés bizonytalanságának megállapítása ennek a validálási eljárásnak a részét kell, hogy képezze és alapvet en fontos a min ségbiztosítás folyamata szempontjából. 7.3. A laboratóriumban alkalmazott valamennyi módszert teljes mértékben dokumentálni kell. A dokumentációnak tartalmazni kell: (i) a módszer validálásának adatait, (ii) a módszer alkalmazhatóságnak korlátait, (iii) a vizsgálat min ségellen rzésének módját és (iv) a kalibrálás eljárásait. Célravezet lehet, ha a különböz módszerek dokumentálására egy egységes formátumot hozunk létre. Erre az ISO 78-2:1982 "Szabványok formátuma -2 rész: Kémiai analízis szabványai" hasznos példával szolgál. 7.4. A m szerek, módszerek és eljárások fejl dése id r l id re szükségessé teszi a módszerek megváltoztatását. Az elavult módszereket ki kell vonni a használatból, de meg kell tartani esetleges újraalkalmazásra és félreérthetetlen elavult megjelöléssel kell ellátni. A felülvizsgált módszert is teljes mértékben dokumentálni kell és azonosítani kell azt a személyt, aki illetékes annak használatára és meg kell adni az engedélyezés dátumát. 7.5. Az új és az elavult módszerek teljesít képességének különbségét meg kell állapítani, hogy lehet vé váljon a régi és az új módszerrel kapott eredmények összehasonlítása. 7.6. Ha a módszer továbbfejlesztése csak csekély változtatást igényel, mint például a minta nagysága vagy más vegyszer használata, a javított módszert validálni kell és a változtatásokat az akkreditációs szervezet legközelebbi látogatásakor annak tudomására kell hozni. Ha a módszer javasolt megváltoztatása a tudományterületen bekövetkezett változások miatt vált szükségessé, mint például az alkalmazott technika vagy módIV-8/38


2003.február

szer jelent s változása, a laboratóriumnak az akkreditációs bizottság engedélyét kell kérnie. Az akkreditációs testület és megbízottjának hatáskörébe tartozik az, hogy eldöntse, szükséges-e az eljárás újbóli értékelése a laboratórium meglev akkreditált tevékenységének érvényességi köre alapján (lásd 2. fejezet). 8. A KALIBRALÁS ÉS A MÉRÉS VISSZAVEZETHET SÉGE MSZ 17025, 5.6. szakasz ISO Guide 25, 9 fejezet 8.1. A kémiai laboratórium mér eszközeinek kalibrációjára szolgáló programot úgy kell megtervezni, hogy biztosítsa azt, hogy azokban az esetekben, ahol erre lehet ség van, a mérések visszavezethet k legyenek a laboratórium birtokában lev tanúsítványokon keresztü1 országos vagy nemzetközi szabványokkal vagy hitelesített referenciaanyagokkal. Amennyiben ilyen referencia standardok vagy hitelesített referencia anyagok nem állnak rendelkezésre, a laboratórium köteles egy megfelel tulajdonságú és stabilitású anyag elkészítésér l vagy beszerzésér l gondoskodni és azt laboratórium referenciaanyagként használni. Ezen anyag megfelel tulajdonságait több, célszer en különböz 1aboratóriumban és különböz módszerekkel végzett mérések alapján ismételt vizsgálatokka1 kell jellemezni (lásd ISO Guidte 35:1989, Referenciaanyagok hitelesítése. Általános és statisztikai elvek.). 8.2. Az analitikai vizsgálatokat a szükséges kalibráció típusa alapján három általános csoportba sorolhatjuk: i)

Általában az alapvet tulajdonságok (p1. tömeg, hosszúság, h mérséklet és id ) illetve az egyszer bb származtatott tulajdonságok (p1. terület, térfogat és nyomás) közvetlen mérésére használt eszközök esetében elfogadott standardok vannak a nemzetközi vagy országos standardokra történ visszavezethet ség biztosítására. Azokban az esetekben, ahol ezeknek a tulajdonságoknak jelent s szerepük van az elemzés eredménye szempontjából, az MSZ 17025, 5.6. és az ISO Guide 25, 9.1 bekezdéseiben leírtak szerint kell eljárni.

ii)

Ha a vizsgálat egy minta empírikus tulajdonságának mérésére irányul, mint példáu1 a lobbanáspont, az országos vagy a nemzetközi standard módszer gyakran meghatározza az eszközt és ahol ez lehetséges, a kalibrációra visszavezethet referenciaanyagot kell alkalmazni. Új vagy újonnan beszerzett készülékeket használat el tt a laboratóriumban ellen rizni kell a megadott kiviteli, teljesítmény- és méretjellemz k megfelel séget il1et en.

iii)

Az olyan m szerek esetében, mint p1. kromatográfok vagy spektrométerek, amelyek normális m ködésük részeként is kalibrációt igényelnek a kalibrációt ismert és megfelel tisztaságú anyagokkal vagy ismert összetétel referenciaIV-9/38


2003.február

anyagokkal kell elvégezni. 8.3. A kémiai elemzés során igen gyakran egy módszeren belül az egyes paramétereket nem lehet kalibrálni. Ilyen esetekben az egész módszer visszavezethet kalibrációja a hitelesített referenciaanyag (CRM) haszná1atával végezhet el. A referenciaanyagot ugyanazoknak az eljárásoknak vetjük alá, mint a mintákat. A hitelesített referenciaanyagra kapott elemzési érték és annak hitelesített értéke közötti egyezés fokát használhatjuk a minták elemzési eredményei helyességének meghatározására. 8.4. Az elemzés speciális követelményeit l függ en egyéni kalibrációs program is alkalmazható. Továbbá szükséges lehet a m szerek kalibrációjának leállást (akár szándékos, akár nem), javítást vagy egyéb számottev karbantartást követ ellen rzése is. A kalibráció szintjének és gyakoriságának mindig el kell érnie legalább a gyártó által megszabott mértéket. 8.5. Kalibráció eljárását megfele1 en dokumentálni kell, akár egy adott analitikai módszerrészenként, akár egy általános kalibrációs dokumentum formájában. A dokumentumnak tartalmaznia kell a kalibráció kivitelezésének módját, el írt gyakoriságát, a kalibráció és esetleges sikertelensége esetén teend intézkedéseket. A standardok újra kalibrációjának gyakoriságát is fel kell tüntetni. 8.6. Különböz analitikai m szerek esetében a kalibráció jellemz gyakoriságára vonatkozó útmutatást a B melléklet tartalmazza. 9. REFERENCAANYAGOK ÉS KÉMIAI STANDARDOK MSZ 17025, 5.6.3. szakasz ISO Guide 25, 9.7. fejezet 9.1. A referenciaanyagokat és a hitelesített referenciaanyagokat az ISO/IEC Guide 30 az alábbiak szerint definiálja: A referenciaanyag (RM) olyan anyag vagy vegyület, amelynek egy vagy több tulajdonsága kielégít en megállapításra került azzal a céllal, hogy azt egy készülék kalibrációjára, egy mérési módszer értékelésére vagy anyagok meghatározására lehessen felhasználni. Hiteles anyagminta (CRM) egy olyan. referenciaanyag, amelynek egy vagy több tulajdonságát egy m szakilag érvényes eljárás segítségével határozták meg, és amely mellé közvetlenül vagy követhetd módon egy hitelesít bizottság által kiadott tanúsítványt vagy egyéb dokumentumot mellékelnek.

IV-10/38


2003.február

A referenciaanyagok a kémiai mérések alapvet visszavezethet séget biztosítják és az eredmények helyességének bizonyítására, m szerek és módszerek kalibrációjára, a laboratórium munkájának követésére és a módszerek validálására, átviteli standardok használata esetén pedig módszerek összehasonlítására alkalmazhatók. Ahol lehetséges, alkalmazásukra törekedni kell. 9.2. Ahol a mátrix zavaró hatásával kell számolni, ideális esetben a módszert egy megbízható módon hitelesített, megfelel mátrix referenciaanyaggal validálni kell. Ha ilyen anyag nem áll rendelkezésre, a mintához hozzáadott kémiai standard használata elfogadható lehet. 9.3. Fontos, hogy a hitelesített referenciaanyagot m szaki1ag megfelel módon állítsák el és jellemezzék. A CRM használóinak tisztában kell lenniük azzal, hogy nem minden anyagot validáltak ugyanazzal a referenciaanyaggal. A gyártótól rendszerint beszerezhet homogenitás vizsgálatok, stabilitásvizsgálatok. a hitelesítés során alkalmazott módszerek részletei és a megadott elemzési eredmény bizonytalansága és változásai alapján a standard jóságára következtethetünk. 9.4. Számos analitikai vizsgá1atnál a kalibrációt ismert tisztasági és összetétel anyagok felhasználásával végezzük. A vegyszerek egy része a tisztaságot feltüntet tanúsítvánnyal együtt vásárolható. Lehet ség van arra; hogy a bizonylattal nem rendelkezd vegyszereket olyan gyártótól vásároljuk, amelynek gyártási folyamata az ISO 9000/EN 29000 szerint tanúsított. Bármi legyen is a beszerzési forrás, a felhasználó felel ssége annak igazolása, hogy a felhasznált standard min sége megfelel . Általában egy új szállítmány standard esetében a régivel történ összehasonlítást kell elvégezni. Ideális esetben valamennyi kémiai standardot olyan gyártótól kell beszerezni, amely bebizonyított min ségbiztosítási rendszerrel rendelkezik, mint p1. ISO 9000/ EN 29000. A min ségbiztosítási rendszer megléte azonban meg automatikusan nem garantálja a termék min ségét és a laboratóriumnak minden lehetséges lépést meg kell tennie, hogy igazolja a kémiai standard min ségét. 9.5. A kémiai standarddal szemben támasztott tisztasági követelményeket a módszer megengedett t rése határozza meg. Például, az eredmény 0,1 %-nál kisebb t réshatára esetétén a kémiai standard koncentrációja megbízhatóságának 99,9 %-nál szignifikánsan nagyobbnak kell lennie.

9.6. A referenciaanyagokat és a kémiai standardokat félreérhetetlenül címkével kell ellátni oly módon, hogy minden kétséget kizáró módon azonosítható és a mellékelt tanúsítványhoz vagy más dokumentumhoz félreérthetetlenül társítható legyen. A tárolási id re, tárolási körülményekre, alkalmazhatóságra, használati korlátozásokra vonatkozó IV-11/38


2003.február

információkat is fel kell tüntetni. A készített standardokat a címkézés szempontjából vegyszereknek kell tekinteni (lásd 6.2. fejezet). 9.7. A nyomelemzéseknél a szennyez dések ellen rzése dönt fontosságú. Minden körbe kell tartani a gyártó tárolási körülményekre és eltarthatósági id re vonatkozó utasításait. 9.8. A referenciaanyagokat és standardokat úgy keI1kezelni; hogy azok elszennyez dését vagy a meghatározandó alkotó veszteségét elkerüljük. Az oktatás során ezekre a követelményekre is hangsülyt kell fektetni. 10. SZAMÍTÓGEPEK ALKALMAZASA ISO Guide 25, 10.7 bekezdés 10.1. A kémiai vizsgálatoknál, alkalmazott számítógépek használatával kapcsolatban az alábbiakban adunk útmutatást. A C me1lékletben a számitógépekke1 kapcsolatos olyan általános tudnivalók olvashatók, amelyek a kémiai vizsgálatokra is vonatkoznak. 10.2. A kémiai vizsgáló laboratóriumokban a számítógépeket széles körben alkalmazzak, többek között: a kritikus környezeti feltételek szabályozására, -

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

-

leltár nyomon követésére és ellen rzésére; kalibráció- és karbantartás ütemezésére; vegyszerek és standard anyagok raktárnyilvántartására; statisztikai kísérletek tervezése és végrehajtása, a minták ütemezésére és a munkateljesítmény követésére, ellen rz kártyák létrehozására, vizsgálati eljárások nyomon követésére, az automatikus m szerek szabályozására az adatok manuális vagy automatikus gy jtésére, tárolására, beolvasására, visszakeresésére és feldolgozására, a minta és a könyvtári adatok összehasonlítására, vizsgálati jelentések létrehozására, szövegszerkesztésre, kommunikációra.

10.3. Az interfész és a kábelezés fizikai kapcsolatot teremt a számítógép különböz részei vagy különböz számítógépek között. Fontos, hogy az interfész és a kábelezés IV-12/38


2003.február

az adott alkalmazásnak mindenkor megfelel legyen, hiszen ezek jelent s mértékben befolyásolhatják az adatátvitel sebességet és min ségét. 10.4. A kémiai vizsgálatok környezete különös veszé1yt jelent a számítógépek m ködése és tárolása szempontjából. Az erre vonatkozó ajánlások rendszerint a használati utasításokban megtalálhatók, de különleges figyelmet kell fordítani a kémiai, mikrobiológiai vagy porszennyezés, h , nedvesség vagy mágneses tér okozta károsodás elkerülésére. 10.5. A kémiai vizsgálatoknál használt számítógépek validálásánál rendszerint elegend a helyes m ködést feltételezni, ha a számítógép ismert bemen paraméterek esetén a várható választ adja. Meg kell azonban jegyezni, hogy bizonyos hibák csak egy adott bemen jel sorozat esetén lépnek fel. A kezdeti validálásnál a számítógép m ködésének lehet legszélesebb tartományát kell tekintetbe venni. Hasonló ellen rzést kell végezni akikor, ha a számítógép egy új alkalmazására kerül sor, továbbá karbantartás, és a szoftver revíziója után. A kémiai vizsgálatoknál, a kezdeti valid1ási szakaszában hitelesített referenciaanyag felhasználásával kell az ellen rzést végezni, míg az id nként megismételt ellen rzéseknél rnásod1agos standardot, p1. min ségbiztosítási anyagot kell használni. A gyártó ajánlásait is számításba kell venni. Egy adott rendszer esetén alkalmazott validálási eljárást a validálás során rögzített adatokkal együtt dokumentálni kell. Célszer a validálás illusztrálása néhány jellemz alkalmazási példával: 10.5.1. A szövegszerkeszt programokat a laboratóriumokban különböz dokumentumok elkészítésére széleskör en használjak. A laboratóriumnak biztosítania kell, hogy a szövegszerkeszt használata olymódon szabályozott legyen, hogy azon illetéktelenek jelentést vagy más dokumentumot ne készíthessenek. A legegyszer bb esetekben, amikor a számítógép szerepe alig több, mint egy elektromos írógépé, a validálás a dokumentum kinyomtatott változatának kézi ellen rzésével történik. Bonyolultabb rendszerek az adatok beolvasásával és feldolgozásával automatikusan el re meghatározott formátumú jelentést készíthetnek el. Az ilyen rendszereknél kiegészít ellen rz vizsgálatokra van szükség (lásd 10.5.3.) 10.5.2. A mikroprocesszor által vezérelt m szerek többnyire önellen rz programmal rendelkeznek, amelyeket a m szer bekapcsolása hoz m ködésbe és amelyek a perifériák felismerését és ellen rzését is elvégzik. Rendszerint a szoftver nem hozzáférhet . A legtöbb esetben a validálás a m szer m ködésének széleskör vizsgálatát jelenti ismert paraméterek segítségével, például referenciaanyagok, fizikai vagy kémiai kalibrációs standardok vagy min ségellen rz minták vizsgálatával. 10.5.3. Adatkezel vagy feldolgozó rendszerek, integrátor rendszerek. A feldolgozás _ el tt az analitikai m szer kimen jelét analóg/digitál konverter segítségével digitális jellé kell alakítani. A digitalizált adatokat a szoftver algoritmusa felismerhet jelIV-13/38


2003.február

csoporttá alakítja át (számok, csúcsok, spektrumok, a rendszert l függ en). Az algoritmus számos döntést hoz (például eldönti, hol kezd dik vagy végz dik egy csúcs, vagy egy számot lefelé vagy felfelé kell kerekíteni, a beprogramozott utasításoknak megfelel en. Az algoritmus a furcsa m ködések gyakori forrása és a validálás során az algoritmusok által hozott döntések logikáját kell vizsgálni. Problémát jelenthet ezeknek a rendszereknek az eredeti jelet el állító analitikai módszert 1 elszigetelt validálása. Gyakran az egész rendszert egyetlen futamban validáljuk, kémiai standardok vagy referenciaanyagok segítségével. Az ilyen validálás általában elfogadható. Kivételes esetekben szükségessé válhat az adatfeldolgozó rendszereknek az analitikai m iszert 1 elkülönített validálása, ekkor az analitikai m szer kimen jelét standard elektronikus jellel szimuláljuk. A jelgenerátorok a kereskedelmi forgalomban kaphatók, elektromos standardokra vezethet k vissza, bár ezek els sorban az analóg rekorderek és a nem-számító integrátorok validálására használhatók, hiszen ezek csúcs helyett rendszerint feszültség torzu1ást hoznak létre. A szintetikus csúcsok generálásának szükségessége a számító integrátorok validálása esetén merül fel. A számítógép alapú adatfeldolgozó rendszer validálása egy visszavezethet jelgenerátorral kalibrált analóg rekorderrel vagy egy nem számítógép alapú integrátorral történ párhuzamos futtatással is elvégezhet . Jelenleg számos olyan rendszer van fejlesztés alatt, amely egy ana1óg m szer kimen jelét szimulálni képes szoftverb l áll, és amely esetleg validálási standardként használható. Ügyeljünk arra, hogy a szintetikus és a valódi jelek esetében a zajszint nem egyezik meg, így a validálás során kell körültekintéssel kell eljárni. 10.5.4. Számítógép-vezérelt automatizált rendszerek. Ez az el bb említett példák közül egyet vagy többet foglalhat magában, egyidej leg vagy szabályozott sorrendben m ködtetve. A rendszer validálását az egyes összetev k validálásával, valamint az egyes részek és a vezérl számítógép közötti kommunikáció ellen rzésével kell elvégezni. Fontos szempont, hogy a számítógép, az interfészek és a csatlakozó kábelezés a kívánt alkalmazásnak megfelel kapacitással rendelkezzenek. Ha a rendszer bármelyik részét túlterheljük, m ködése lelassul és adatok veszhetnek el. Ez súlyos következményekkel járhat azokban az esetekben, ahol a m ködés id sorrendbe állított eljárások egymásutánjából áll. Az ilyen rendszereket a felügyelet nélküli m ködtetés el tt általában a megfelel m ködés ellen rzésével ideértve a széls séges körülmények közötti m ködtetést és a rendszer megbízhatóságának vizsgálatával validá1ni kell. A meghibásodások lehetséges okait fel kell tárni. Ahol ez lehetséges, a vezérl szoftvert úgy kell kialakítani, hogy azonosítsa és feltárja az ilyen meghibásodásokat és megjelölje az érintett adatokat. Ezt követ en. a minták között a min ségbiztosítási minták és standardok id nkénti alkalmazása elegend a helyes m ködés napi ellen rzéséhez. A számítási programokat ismert paraméterek mellett kell ellen rizni. IV-14/38


2003.február

Az adatok elektronikus átvitele esetén ellen rizni kell, hogy az adatátvitel során torzulás nem lépett-e fel. Ezt a számítógépen a verifikációs file-ok használatával végezhetjük, de azokban az esetekben, ahol az gyakorlati szempontból lehetséges, az adatátvitelt az adatok kinyomtatásával is meg kell er síteni. 10.5.5. Laboratóriumi információs (menedzsment) rendszerek (LIMS). A számítógép alapú laboratóriumi információs rendszerek (Laboratory Information Management System, LIMS) segítenek a laboratórium tevékenység irányításának automatizá1ásában. A LIMS egy olyan szoftvercsomag, amely képes a gyakran más m szerekt l kapott adatok összevetésére, számítására és terjesztésére. Olyan adatbázis, amely szövegszerkeszt és adatfeldolgozó lehet ségekkel is rendelkezik. Számos funkció elvégzésére alkalmazható, a minta regisztrálásától és nyomon követését l a beérkezett adatok feldolgozásáig, min ségellen rzésre, pénzügyi ellen rzésre és jelentések elkészítésére. A speciális validálási követelmények tartalmazzák a különböz funkciókhoz való hozzáférés, valamint a nyilvántartás megváltoztatása és a filekezelés ellen rzését.

IV-15/38


2003.február

11. A LABORATORIUM FELÜLVIZSGÁLATA ÉS MIN SÉGÜGYI RENDSZER ÁTTEKINTÉSE MSZ 17025, 4.13., 4.14. szakasz ISO Guide 25, 5.3 5.5 szakasz 11.1. A felülvizsgálat és az áttekintés fontos tényez k a min ségügyi rendszer m ködése szempontjából. A min ségi felülvizsgálat id szakos ellen rzése annak, hogy a laboratórium min ségbiztosítási rendszere biztosítja annak hatékonyságát, végrehajthatóságát és el írásának betarthatóságát. A min ségbiztosítási áttekintés pedig a min ségbiztosítási rendszer id nkénti vizsgálata annak biztosítására, hogy az a laboratórium szükségleteinek és min ségügyi szabványok el írásainak megfelel. 11.2. A felülvizsgálatot és az áttekintést részleteiben a WELAC információs anyag „WGD 1” tartalmazza. Ezen útmutató A melléklete egy ellen rz listát tartalmaz, részletezve azt, hogy milyen szempontok vizsgálatára kerül sor egy kémiai laboratórium min ségügyi felülvizsgálata során. 12. MINTAVÉTEL, MINTAKEZELÉS ÉS MINTA-EL KESZÍTÉS MSZ 17025, 5.8. szakasz ISO Guide 25, 10. és 11. 12.1. Az analitikai vizsgálatokra számos különböz ok miatt kerülhet sor, többek között az alkotó anyagbeli átlagos koncentrációjának vagy koncentráció-profiljának megállapítására, vagy az anyag helyi szennyezettségének meghatározására. Néhány esetben, például a b nügyi elemzés területén a teljes anyagmennyiség vizsgálatára is szükség lehet. Más esetekben bizonyos meghatározott mintavétel szükséges. A mintavétel módja alapvet en az elemzés céljának függvénye. 12.2. Ha a mintarészlet nem reprezentatív az eredeti anyagra, akkor nem lehetséges a kapott analitikai eredményeket az eredeti anyagra a vonatkoztatni, tekintet nélkül arra, hogy milyen jó az analitikai módszer, illetve gondossággal kerül végrehajtásra. A végs eredmény függhet az analitikai módszert l, de mindig függ a mintavétel módjától. 12.3. Ahogy az analitikai módszerek fejl dnek és a módszerek egyre kisebb mintarészleteket igényelnek, a mintavétel hibái így válnak egyre nagyobb jelent ség vé. A mintavétel hibáit nem lehet standardok vagy referenciaanyagok segítségével felderíteni. A mintavétel mindenkor egy hibaforrás. 12.4. A kémiai vizsgálatok számos területén a mintavétellel kapcsolatos problémákat vizsgálták, a módszereket validálták és nyilvánosságra hozták. A 16.fejezet hasznos hivatkozások felsorolását tartalmazza. Az analitikusoknak szükség esetén országos vagy iparági szabványokat is figyelembe kell venniük. Ahol speciális módszer nem áll IV-16/38


2003.február

a rendelkezésre, az analitikus tapasztalatára kell hagyatkozni, illetve hasonló alkalmazásokból vett módszereket kell adaptá1nia. Amikor kétség merül fel, a kérdéses anyagot és az abból vett mintákat mindenkor heterogénnek kell tekinteni. 12.5. Nagyobb mennyiség anyagból a mintarészlet kiválasztása a kémiai analízis igen fontos szakasza. Ez ritkán egyértelm . Ideális esetben, ha a kapott végs eredmények gyakorlati érték ek, akkor a mintavételt egy olyan képzett mintavev személynek kell végeznie vagy irányítania, akinek az analízis teljes folyamatáról áttekintése van. Az ilyen személy valószín leg egy tapasztalattal rendelkez analitikus vagy a mintavételben járatos személy. Amennyiben nem célszer a mintavételi feladatra ilyen képzett munkaer t alkalmazni, a laboratóriumnak fel kell vennie a kapcsolatot a megrendel vel és tanácsot adni illetve lehet ség szerint gyakorlati segítséget nyújtani, hogy a mintavétel a lehet legmegfelel bb legyen. 12.6. A mintavétellel kapcsolatos különböz kifejezéseket részletesen a IUPAC által kiadott ajánlások tartalmazzák (lásd Iroda1omjegyzék, 16. fejezet). Ezen útmutatóban az alábbi definíciók szerepelnek. Minta: Az anyag egy része kiválasztva az anyag egy nagyobb tömegének reprezentálására. Mintakezelés: Ez mindazon m veletek összességét jelenti, amelyeken. a minták a mintavétel folyamatában. keresztülmennek, a mintázandó anyag kiválasztásától egészen a minták és mintarészletek megsemmisítéséig. Részminta: Ez kiválasztás vagy osztás útján nyert mintarészletet jelent; a minta egy részleteként választott egység vagy; egy többlépcs s mintavétel utolsó egysége. Minta-el készítés: Ez a mintábó1 vagy almintából a vizsgálati mintarészlet kiválasztása utáni eljárásokat jelenti, többek között: laboratóriumi minta-feldogozást, keverést, tömegcsökkentést, összegy jtést és negyedelést, átforgatási, rlést és darálást. Vizsgálati mintarészlet: Ez az elemzés céljára ténylegesen bemért anyagot jeleni. 12.7. A mintavétel stratégiájának tervezésénél, bevezetésénél vagy végrehajtásánál betartandó fontos szabályok: i) A mintavételt szükségessé tev analitikai problémát folyamatában meg kell tenni és a mintavételi eljárást ennek megfelel en kell megtervezni. A követend mintavételi stratégia probléma természetét l függ, például: a) a komponens anyagon belüli átlagos koncentrációjára van szükség; b) a komponens anyagbeli koncentrációprofiljára van szükség; c) az anyagban egy adott szennyez el fordulása valószín síthet

IV-17/38


2003.február

Ezen kívül más, nem analitikai tényez k figyelembevételére is szükség lehet, például a vizsgálandó terület természetére vonatkozóan. ii)

Téves azt feltételezni, hogy az anyag homogén, meg ha annak t nik is. Ha az anyag szemmel láthatóan két vagy több fizikai fázisból áll, a komponens megoszlása mindegyik fázisban különböz lehet. Ekkor megfelel lehet, ha a fázisokat egymástál elkülönítjük és különálló mintáknak tekintjük. Hasonlóképpen lehetséges a fázisok egyesítése és homogenizálása, ekkor egy mintát kapunk. Szilárd anyagok esetében a (komponens koncentrációja számottev en változhat, ha az anyag szemcseméret-eloszlása jelent s mértékben változik és az anyag egy id után kiülepedhet. Mintavétel el tt ezért célszer lehet az anyag összekeverése a reprezentatív szemcseméret-eloszlás biztosítása céljából. Hasonlóképpen a komponens koncentrációja számottev n. változhat a szilárd anyag különböz pontjain attól függ en, hogy az milyen hatásoknak van kitéve. Vegyük például a vinil-klorid monomer (VCM) mérését egy injektálva öntött PVC palack anyagában. A VCM koncentrációja számottev en függ attól, hogy azt a palack nyakánál, vállánál, oldalán vagy alján mérjük.

iii)

A kérdéses komponens tulajdonságait is számításba kell venni illékonyság, fényérzékenység, h instabilitás és kémiai reakciókészség mind fontos szempontok, amelyeket a mintavételi stratégia kialakításánál, és az eszközök kiválasztásánál, a csomagolás és a tárolás körülményeinek megválasztásánál tekintetbe kell vennünk. A minta vagy részminta vételre, mintakezelésre, mintael készítésre vagy extrakcióra használt eszközöket úgy kell megválasztani, hogy elkerüljük a minta természetének olyan nem kívánatos megváltozását, ami a végs eredményre is hatással lehet. A mintavételnél elkövetett tömeg vagy térfogatmérési hiba jelent ségét tekintetbe kell venni és a kritikus eszközöket kalibrálni kell. El nyös lehet a mintához stabilizálás céljából vegyszereket adni, mint például savakat vagy oxidációgátló adalékokat. Ez különösen fontos a nyomelemzések esetében, ahol a komponensek adszorpciója a tárolásra szolgáló edény falán jelent s veszély lehet.

iv)

Bizonyos esetekben a minta eltávolítása után visszamaradó eredeti anyag felhasználásának és értékének a kérdését is fontolóra kell venni. A rosszul kivitelezett mintavétel, különösen ha az destruktív, az eredeti mintát is értéktelenné és további felhasználásra alkalmatlanná teszi.

v)

Bármi legyen is a mintavétel stratégiája, dönt fontosságú, hogy a mintavételt végz személy egyértelm feljegyzéseket készítsen az alkalmazott eljárásokról azért, hogy a mintavétel folyamata az eredetivel pontosan egyez módon megismételhet legyen. A rutinszer en használt mintavételi eljárásokat teljes mértékben dokumentálni kell.

vi)

Amennyiben az eredeti anyagból több mint egy mintavéte1re kerül sor, hasznos IV-18/38


2003.február

lehet a dokumentáció részeként egy diagramot mellékelni, amely a mintavétel térképét tünteti fel. Ez egyrészt megkönnyíti a mintavétel újbóli elvégzését egy kés bbi id pontban, másrészt segítséget nyújthat a vizsgálat eredményeib l következtetések levonásához. Jellemz alkalmazás, ahol ilyen séma hasznos lenne, nagy területen történ talajmintavétel a kémények emissziójának vizsgálata céljából. vii)

Ahol a laboratórium nem felel s a mintavételért, célszer a jelentésben rögzíteni, hogy a mintákat a beérkezett formában elemezték. Ha a mintavételt a laboratórium végezte vagy irányította, célszer a jelentésben az alkalmazott eljárást ismertetni és az eredményekre ebb l adódó esetleges korlátokat is feltüntetni.

12.8. A minta csomagolását és a minta kezelésére használt eszközöket ügy kell megválasztani, hogy a mintával érintkez felületek gyakor1ati1ag inertek legyenek. Különösen ügyelni kell arra, hogy a mintatartóból vagy dugójából fémek vagy plaszticizáló szerek kerülhetnek a mintába és azt elszennyezhetik. A csomagolásnak azt is biztosítania kell, hogy a minta kezelése során kémiai vagy mikrobiológiai veszélyt nem okoz. 12.9. A minta csomagolásának lezárását úgy kell e1végezni, hogy a mintatartóból minta ne távozhasson. illetve oda szennyez dés ne kerülhessen be. Néhány esetben, például akkor, ha ennek jogi szempontból jelent sége lehet, a mintát úgy kell lezárni, hogy a mintához való hozzáférés csak a zár feltörésével legyen lehetséges. A zár megfelel állapotának bizonyítása általában az analitikai jegyz könyv részét képezi. 12.10. A minta címkézése fontos és egyértelm en kell, hogy azonosítsa a mintát a kapcsolatba hozható egyéb azonosítókkal és megjegyzésekkel. A minta címkézése különösen fontos a további analitikai feldolgozás során, ahol a minta osztására, részminták létrehozására vagy módosítására kerülhet sor. Ilyenkor további információ feltüntetése is célszer , mint például a f mintára és annak extrakciós mintáira vagy részminták osztására való utalás. A címkét szilárdan a minta csomagolásához kell rögzíteni és úgy kell megválasztani, hogy ne halványodjon el vagy semmisüljön meg autoklávos kezelés, minta vagy vegyszer kiömlése és reálisan el forduló h mérséklet és nedvesség hatására sem. 12.11. Bizonyos minták, például a peres eljárásban szerepl minták esetében a címkézésnek és az egyéb dokumentálásnak speciális követelményei vannak. Ezeket a mintákat esetleg olyan címkével is el kell látni, amelyen. a mintával kapcsolatba kerül személyek aláírásai szerepelnek, többek között a mintát vev személyé és a minta elemzését végz analitikusé. Ezt általában egyéb dokumentumok, például átvételi elismervények egészítik ki, amelyek bizonyítják, hogy az el z aláíró (akit a címke alapján is azonosítani lehet) átadta a mintát a következ nek. Mindez azt a célt szolgálja, hogy minta folytonossága fennmaradjon.

IV-19/38


2003.február

12.12. A mintákat oly módon kell tárolni, hogy a laboratórium személyzetére semmiféle veszélyt ne jelentsenek és állapotuk változatlan. maradjon. A tárolásra szolgáló területet tisztán kell tartani és úgy kell kialakítani, hogy szennyez dés vagy keresztszenynyez dés ne következhessen be és a csomagolás vagy a zár ne sérülhessen. Azokat a széls séges körülményeket kerülni kell, amelyek a minta összetételének megváltozását eredményezhetik, például a komponens veszteséget okozó bomlás vagy adszorpció révén. Ha szükséges, a környezeti feltételek folyamatos mérését is biztosítani kell. Megfelel szint biztonsági rendszabályokat kell foganatosítani ahhoz, hogy a mintákhoz illetéktelen személyek ne férhessenek. 12.13. A mintakezelési rendszer irányítását végz valamennyi személyt megfelel képzésben kell részesíteni. A laboratóriumnak írásos eljárásrenddel kell rendelkeznie a minták tárolását és rendelkezését illet en. A rendelkezési eljárás során a korábbiakban ismertetett kimutatásokat figyelembe kell venni.

IV-20/38


2003.február

13. MIN SÉGELLEN RZÉS ISO Guide 25, 5.6 fejezet 13.1. A min ségellen rzés és min ségbiztosítás fogalmak jelentése a szövegkörnyezett l függ en gyakran változik. Ezen útmutatóban az alábbiakban definiált ISO értelmezéseket használjuk: Min ségbiztosítás (Quality Assurance, QA): Mindazok a tervezett és rendszeres tevékenységek, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy a termék vagy szolgáltatás megfeleljen az adott min ségi követelményeknek. (ISO 9000, 3.5). Példák a min ségbiztosításra QA: kalibrálás, képzés, m szerek karbantartása, ellen rzés és felülvizsgálat. Min ségellen rzés (Qttality Control, QC): Azok a m ködési eljárások és tevékenységek, amelyeket a min ségi követelmények teljesítése céljából alkalmaznak (ISO 9000, 3.4). Példák min ségellen rzésre QC: ellen rz kártyák, vak meghatározások, standard hozzáadásával el állított minták, ismételt meghatározások, vakminták. 13.2. A min ségügyi rendszerük részeként, valamint a napi és a sarzsonkénti analitikai munka nyomon követésére a laboratóriumok kötelesek rendszeres bels min ségellenrzési (QC) tevékenységeket végezni, és ahol lehetséges, közrem ködni jártassági vizsgálatokban (küls QC). Ezeket a jellemz ket a min ségbiztosítási kézikönyvben világosan fel kell tüntetni. A QC szintje és típusa az analízis kritikus voltától és természetét l, gyakoiiságátó1, a sarzs méretét l, az automatzálás fokától, és a vizsgálat nehézségétb l és megbízhatóságától függ. 13.3. A min ségellen rz minták olyan jellemz minták, amelyek megfelel stabilitással rendelkeznek és elegend mennyiségben állnak rendelkezésre ahhoz, hogy elemzésüket hosszabb id n keresztül el lehessen végezni. Ezen id szakon belül a módszer jellemz it a QC minta elemzett értékének nyomon követésével ellen rizhetjük, rendszerint ellen rz kártyán történ ábrázolással. 13.4. Bels QC: Az elfogadott szintnek bizonyítottan elégségesnek kell lennie ahhoz, hogy az eredmények érvényességét garantálja. Irányelvnek tekinthetjük, hogy rutinelemzéseknél az elemzett minták legalább 5%-a QC minta legyen, azaz minden húsz mintából egy QC minta kell hogy legyen. Bonyolultabb eljárások esetében a 20%-os szint sem ritka és alkalmanként ez az érték akár 50 % is lehet. A ritkábban végzett elemzéseknél a teljes rendszert minden egyes alkalommal validálni kell. Ez jellemz en magában foglalja olyan referenciaanyag használatát, amely hitelesített vagy ismert koncentrációban tartalmazza az alkotót, majd a minták és az addicionált minták (olyan minta, amelyhez a komponens ismert mennyiségét szándékosan adtuk hozzá) többszörös elemzése következik. A gyakrabban végzett elemzéseknél rendszeres QC eljárások IV-21/38


2003.február

alkalmazása szükséges ellen rz kártyák és ellen rz minták segítségével. 13.5. A min ségellen rzésse1, különösen pedig az ellen rz kártyák használatával kapcsolatos további információ az Irodalomjegyzékben (16.fejezet) megtalálható. 13.6. Jártassági vizsgálat (küls QC): Az egyik legjobb mód egy laboratórium számára, hogy felkészültségét saját követelményeivel, illetve más laboratóriumok normáival szemben értékelje, a jártassági vizsgálatokban való rendszeres részvétel. A jártassági vizsgálat (p1. körelemzés) nemcsak a laboratóriumok közötti ismételhet ségre, illetve reprodukálhatóságra világit rá, hanem a módszeres hibát is feltárja. Az akkreditáló szervek, felismerve ezeknek a programoknak az el nyeit, határozottan ajánlják, hogy a laboratóriumok min ségbiztosítási rendszerük szerves részeként ilyen programokban vegyenek részt. Fontos, hogy a jártassági vizsgálat eredményeinek nyomon követésével a min ségbiztosítási rendszert ellen rizzék és az esetleg szükségessé váló lépéseket megtegyék. Néhány esetben az akkreditáló szerv az akkreditálást egy adott körvizsgálatban való részvételhez kötheti. 14. MÉRÉSI BIZONYTALANSÁG MSZ 17025, 5.4.6 szakasz ISO Guide 25, 13.2 fejezet WECC Dokumentum 19-1990 14.1. Mérési bizonytalanság: A méréshez tartozó becslés, amely kijelöli azon értékek tartományát, amelyen belül a valódi érték található (ISO/DIN 3534-1). Minden mérésnek van bizonytalansága, amely a mintavétel és az analízis különböz szakaszaiban fellép hibákból és az eredményt befolyásoló tényez k nem tökéletes ismeretéb l ered. Hogy a mérés gyakorlati szempontból értékes legyen, szükséges, hogy bizonyos ismeretekkel rendelkezniük a mérés megbízhatóságát vagy bizonytalanságát illet en. Az eredményhez tartozó bizonytalanság megadása a megrendel felé az eredmények min ségét jelzi. 14.2. A bizonytalanság megadása egy mennyiségi becslése azoknak a határoknak, amelyeken belül a mérend mennyiség (például az alkotó koncentráció) valódi értéke feltételezhet en megtalálható. A bizonytalanságot a tapasztalati szórással vagy annak számított többszöröseivel adják meg. Egy adott módszerhez és alkotóhoz tartozó bizonytalanság becslésénél vagy megadásánál dönt fontosságú annak biztosítása, hogy a becslés közvetlenül a bizonytalanság valamennyi lehetséges forrását számításba vegye. Így például az ismételhet ség és a reprodukálhatóság nem fogadhatók el az összes bizonytalanság mértékéül, mert egyik sem veszi számításba a módszerben eredend en jelen lev módszeres hatásokat. (Általában feltételezzük, hogy az ismert módszeres hibákat korrigáljuk). IV-22/38


2003.február

14.3. Valamilyen analitikai mérés eredménye több hatás eredményeként törvényszer en eltér a valódi értékt l. Például a h mérséklet hatása a térfogatmér eszközökre, a fényelhajlás és a szórt fény az optikai spektroszkópiai m szerekben, a tápfeszültség ingadozásai, a speciális módszerek egyéni értelmezése és a nem teljes extrakciós viszszanyerés mind lehetséges hibaforrások. Amennyire gyakorlati szempontból kivitelezhet , az ilyen hibákat küls ellen rzéssel minimálisra kell csökkenteni vagy közvetlenül korrigálni kell, például egy megfelel korrekciós tényez ve1. Egyetlen mérési eredmény pontos eltérését az ismeretlen valódi értékt l azonban lehetetlen meghatározni, ezért az eltérés valószín síthet tartományát becsülni kell. 14.4. általános gyakorlat, hogy a mérési folyamatban megkülönböztetünk véletlen és rendszeres hatásokat. A teljes bizonytalanság becslésénél azonban a legfontosabb azt tudatosítani, hogy mindkét hatás hozzájárul az eredmények ered bizonytalanságához. 14.5. A véletlen hatások olyan hibákat eredményeznek, amelyek mérésr l mérésre változnak, bizonytalanságot eredményezve a valódi érték becslésénél. A bizonytalanság ezen tényez jét gyakran véletlen bizonytalanságnak nevezik. A véletlen hatásoknak tulajdonítható bizonytalansági komponens értékét elegend számú, reprezentatív mérési körülmények között elvégzett meghatározás eredményei eloszlásának mérése alapján becsülhetjük. A véletlen bizonytalanság vizsgálatánál elvégzend kísérletek száma általában tíznél kevesebb nem lehet. 14.6. A rendszeres hatások olyan hibákat eredményeznek, amelyek az ismétlések id skáláján állandók. Ahol egy adott rendszeres hatás lehet sége fennáll, de az eredményre gyakorolt hatása nem pontosan ismert, második típusú bizonytalansági tényez r l beszélünk. Ezt a második típusú bizonytalansági tényez , a továbbiakban második típusú bizonytalanságot, gyakran sokkal nehezebb meghatározni. Nagyságát matematikai modell segítségéve1, tapasztalat vagy nemzetközi laboratóriumi összehasonlítások eredményei alapján becsülhetjük. A második típusú bizonytalansági tényez t is tapasztalati szórás formájában kell megadni. Meg azokban az esetekben is, amikor egy rendszeres hatást, mint például a rendszeres hibát felismerünk és korrekciót alkalmazunk, a korrekció pontos értéke, a valódi értékhez hasonlóan, ismeretlen. A pontos korrekció és az alkalmazott becslés különbsége a valódi érték becslésénél bizonyta1anságot eredményez. 14.7. Fontos megjegyezni, hogy a második típusú bizonytalansággal meg azokban az (esetekben is számolni kell, ahol egy adott okból fellép rendszeres eltérés korrekciója várhatóan nulla. Például egy atomabszorpciós m szer egy adott referenciaoldattal történ kalibrációjának az a következménye, hogy a rendszeres hiba korrekciója nul1a. Az azonban valószín tlen, hogy a referenciaoldat és mintaoldat tökéletesen egyezik, és így a m szer válaszjelében mutatkozó különbség ismeretlen rendszeres hibát eredméIV-23/38


2003.február

nyez az adott mintatípus esetében. Továbbá a referenciaoldat koncentrációja is általában eltér kis, nem ismert mértékben a névleges koncentrációtól. Mindkét eset második típusú bizonytalansági tényez t eredményez. 14.8. A mérés bizonytalanságának meghatrozásáná1 els dleges feladat a bizonytalanság tényleges forrásainak azonosítása és az egyes tényez khöz tartozó értékek meghatározása. A teljes érték meghatározásához az egyes tényez ket a 14.16. pontban megadott módszer szerint összesíteni kell. A bizonytalanság minden egyes azonosított forrását, az egyes tényez k értékeit és azok forrásait (például kísérleti munka, irodalmi hivatkozás, hitelesített kalibrációs érték stb.) jegyz könyvbe kell venni. 14.9. A bizonytalanság tényleges forrásainak azonosításánál az elemzés céljának eléréséhez szükséges teljes eseménysort tekintetbe kell venni. Általában ez az esemény a mintavételt és rész-mintavételt, minta-el készítést, extrakciót, tisztítást, dúsítást vagy hígítást, a m szer kalibrációját (beleértve a referenciaanyag készítését is), a m szeres analízist, a nyers adatok feldolgozását és az eredmények mege1enitését jelenti. 14.10. A fenti szakaszok mindegyikéhez, illetve egy adott esetben el forduló bármely egyéb lépéshez hibaforrás társul. Ahol ezeket a gyakorlatban világosan fel lehet deríteni és a teljes bizonytalanságból a rájuk es tényez t meg lehet határozni vagy becsülni, ott ezt meg kell tenni. Ahol a meghatározás adott szakasza egy közbens eredményt ad, ott célszer az összes közbens eredményhez társuló bizonytalanság értékét is meghatározni. 14.11. Amennyiben minden egyes szakaszra az egyes hibaforrások gyakorlatilag nem mérhet k (mint például h mérséklet hatása, tömegmérés hibája, stb.), a csoporthatások figyelembevétele esetleg lehetséges. Például a mérés ismételhet sége mindazon szakaszok együttes véletlen bizonytalanságára jelent becslést, amelyekre nézve a folyamat szigorú értelemben véve ismételhet nek tekinthet . Hasonlóképpen, a második típusú bizonytalanság egy részének becslését a módszer laboratóriumok közötti vizsgálatokból származó körelemzések adatainak ismeretében végezhetjük el. 14.12. Lényeges az ilyen elemzések hatókörén kívül es második típusú bizonytalanságok tekintetbe vétele. Például a referenciaanyagok névleges értékét ugyan egy tartomány formájában adják meg, de ahol több laboratórium ugyanazt a referenciaanyagot használja egy körelemzés során, akkor a referenciaanyag értékének bizonytalansága az egyes laboratóriumok közötti szokásokban mar nem jelenik meg. Ahol a kalibrációhoz használt anyagon kívül hitelesített referenciaanyag is rendelkezésre áll, ez felhasználható a második típusú bizonytalansági tényez független becslésére, de minta és referenciamátrixok különböz ségének hatását ekkor számításba kell venni.

IV-24/38


2003.február

14.13. Általában az analitikai eredmények bizonyta1ansági tényez i az alábbi négy f csoport valamelyikébe sorolhatók: i) ii)

Véletlen hatások tényez i, általában az ismételhet ségi kísérletekb l becsülve. Második típusú bizonytalanság, mint például a kezel és a kalibráció bizonytalansága, skálabeosztásból ered hibák, a készülék és a laboratórium hatásai, amelyek laboratóriumok közötti reprodukálhatósági vizsgálatok alapján becsülhet k. iii) A laboratóriumok közötti elemzések hatókörén kívül es második típusú bizonytalanságok, mint például a referenciaanyag bizonytalansága. iv) Egyéb bizonytalansági források, mint például a mintavétel változásai és a mátrixhatás. Ha a bizonytalansági tényez k becslését csoportokban végezzük, fontos, hogy az egyes csoportokba vélhet en tartozó bizonytalansági forrásokat rögzítsük, és ahol lehetséges, az egyes bizonytalansági tényez k értékeit mérjük és rögzítik a csoport hozzájárulás ellen rzése céljából.

14.14. Gyakran gazdaságtalan a bizonytalanság meghatározását minden egyes elemzésés mintatípusra elvégezni. Ahol az adott elemzést gyakran végzik, elégséges lehet a bizonytalanság egyszeri vagy id nkénti meghatározása. Egy másik lehet ség, hogy egy hasonló elemzés vagy rendszer megfelel alaposságú vizsgálatának eredményeit felhasználjuk a szórás becslésére. 14.15. Minden egyes forrás bizonytalansági tényez jét azonos módon és egységekben kell megadni, tapasztalati szórás formájában. Néhány esetben ez bizonyos átalakításokat von maga után. Például a referenciaanyag tartománya és néhány második típusú bizonytalanság abszolút értékben van megadva. Egy kényelmes közelítés a normális eloszlást W szélesség egyenletes eloszlásnak tekinteni és az összegzéshez a szórást W/(2√3)-nak venni. A megbízhatósági intervallumokat tapasztalati szórását a Studenttényez nagy mintaszámra vonatkozó megfelel értékével való osztással alakíthatjuk át (1,96 a 95%-os konfidenciaszinten). 14.16. Miután a bizonytalanságok listáját felállítottuk, a tapasztalati szórások közvetlen összegzését a hibaterjedés törvényének megfelel en végezhetjük el. Ez úgy történik, hogy az egyes bizonytalansági tényez k szórással kifejezett értékeinek négyzetét öszszegezzük, majd ennek a négyzetgyökét vesszük. Ahol a részeredményekkel szorzás vagy osztás m veletét végezzük, a relatív szórás (RSD) értékév úgy számítjuk, hogy minden egyes részeredmény négyzetre emelt RSD értékének összegéb l vont négyzetgyököt vesszük, és a szórást az RSD értékekb l számítjuk. 14.17. A teljes bizonytalanságot a teljes tapasztalati szórással vagy többszörösével fejezzük ki. Néhány esetben el nyösebb a megbízhatósági intervallum megadása. Ebben IV-25/38


2003.február

az esetben a 95%-os megbízhatósági intervallumot a teljes tapasztalati szórás kétszeresével közelíthetjük. 15. VALIDÁLÁS (ÉRVÉNYESÍTÉS) 15.1. Egy adott módszer bizonytalanságának becslése mellett egyéb ellen rzésekre is szükség van annak bizonyítására, hogy a módszer teljesítményjellemz it kézben tartjuk és a módszer az alkalmazni kívánt körülmények között tudományosan megalapozott. Ezeket az ellen rzéseket gy jt néven validálásnak, érvényesítésnek nevezzük. Egy módszer validálása bizonyítja, rendszerezett laboratóriumi vizsgálatokon keresztül, hogy a módszer teljesítményjellemz i kielégítik az analitikai méréseredmények tervezett felhasználására vonatkozó követelményeket. A meghatározott teljesítményjellemz k többek között: • Szelektivitás és specifikusság • Tartomány • Linearitás • Érzékenység • Kimutatási határ • Meghatározási határ • Pontosság, helyesség • Precizitás (ismétl képesség, reprodukálhatóság) • Állékonyság, robosztusság A dokumentált módszernek ezeket a paramétereket egyértelm en tartalmaznia kell, hogy a felhasználó eldönthesse, alkalmas-e a módszer a saját igényeire. A szabványos módszereket szakért k csoportja egymással együttm ködve dolgozza ki. Elméletileg ez a fejlesztés a validálás valamennyi aspektusának figyelembevételét jelenti. A felel sség azonban kizárólag a felhasználót terheli abból a szempontból, hogy ellen rizze, vajon a módszer dokumentált validálás foka megfelel-e az igényeinek. Még ha a validálás teljes kör is, a felhasználónak a dokumentált teljesítményjellemz ket ellen riznie kell. Magától értet d en a fenti paraméterek kiszámítása mögötti elméletben különböz nézetek vannak. Az alábbi magyarázatok inkább útmutatásnak, semmint definíciószer álláspontnak tekinthet k. 15.2. Egy módszer szelektivitása arra vonatkozik, hogy a módszer milyen mértékben képes adott alkotó(k) meghatározására egy komplex mintamátrixban a mátrix egyéb komponenseinek jelenlétében (zavaró hatása mellett). Azt a módszert, amely egy kom-

IV-26/38


2003.február

ponensre vagy a komponensek egy csoportjára tökéletesen szelektív, specifikusnak nevezzük. A módszer alkalmazhatóságát különböz , ismert összetétel mintákkal, a tiszta standard oldatoktól a komplex mátrixokig, kell tanulmányozni. Minden esetben a kérdéses alkotó(k) visszanyerési értékét meg kell határozni és a feltételezett zavaró hatásokat kell jellemezni. A módszer alkalmazására vonatkozó bármilyen korlátozást a módszer dokumentációjában rögzíteni kell. 15.3. Tartomány: a mennyiségi elemzés céljára a módszer munkatartományát az alkotót különböz koncentrációban tartalmazó minták elemzésével meg kell állapítani, kijelölve azt a koncentrációtartományt, amelyre kielégít pontosság és precizitás érhet el. A munkatartomány általában szélesebb, mint a lineáris tartomány, amelyet több, a komponenst különböz koncentrációban tartalmazó minta elemzési eredményeib l regresszióval számíthatunk ki, általában a legkisebb négyzetek módszerének alkalmazásával. A komponens válaszjele és a koncentráció között nem szükségképpen kell tökéletesen lineáris összefüggésnek lennie, hogy a módszer hatékonyan alkalmazható legyen. (Az UV-VIS spektrometrás módszerek, a HPLC módszerek a GC, GC-MS módszerek általában lineáris kalibrációt adnak és így elvárható a lineáris tartomány használata. Az atomabszorpciós módszer kalibrációs viszont méréstechnikai okokból, egyes elemek esetén (Fe, Ni stb.) nem lineárisak, így nem is várható el a lineáris tartomány használata minden esetben.) A jó linearitású módszerek esetén nulla vagy vak és 5 különböz koncentrációt reprezentáló pont általában elégséges az kalibráló függvény vagy kiértékel függvény elkészítéséhez. Nem lineáris analitikai függvény esetén esetleg több kalibráló pont alkalmazása is alkalmazása is indokolt lehet. A min ségi elemzésben elterjedt, hogy több különböz koncentrációjú minta elemzésével határozzák meg a detektálhatóság és a nem-detektálhatóság pontos határvonalát. 15.4. A linearitást a módszer tartományát lefed koncentrációjú minták elemzésével határozzuk meg. Az eredményb l a legkisebb négyzetek módszerével számítjuk ki a regressziós egyenest a komponens koncentrációja függvényében. El nyös, ha a módszer egy adott tartományban lineáris, de ez nem feltétlenül követelmény. Amennyiben a linearitás elengedhetetlen egy adott eljáráshoz, a számítás megfelel algoritmusát meg kell határozni. (a linearitás jellemzésére felhasználhatjuk a reziduumok eloszlásának vizsgálatát, és az F-probát). 15.5. Az érzékenység a módszer válaszjelében bekövetkez legkisebb érzékelhet változáshoz tartozó koncentrációkülönbség. Értéke a kalibrációs görbe meredekségével egyezik meg és a legkisebb négyzetek módszerével, vagy kísérletileg különböz koncentrációjú minták segítségével határozható meg. (nem lineáris kalibrációs függvény esetén az érzékenység változik a koncentráció függvényében (lokális meredekség)). 15.6. Egy komponens kimutatási határát (cL) független vak minták ismételt elemzésével állapíthatjuk meg, és azt a koncentrációt jelenti, amelyre adott válaszjel értéke a vak minta közepes válaszjele plusz a tapasztalati szórás háromszorosa (3s). A 3s-hez tertozó koncentrációt (cL) kalibrációs egyenesr l történ leolvasással (vagy számítással IV-27/38


2003.február

cL=3s/S, S= meredekség) kapjuk. A kimutatási határ általában függ a mátrixtól is, így a különböz típusú minták esetén különböz lehet. A kimutatási határ statisztikai definiciójából következik, hogy a kimutatási határ koncentrációnál 33% relatív szórással (RSD) lehet elemezni. 15.7. A meghatározási határ (cM) a legkisebb koncentráció, amely még elfogadható pontossággal és precizitással (pl. nyomelemzésnél RSD 10% vagy RSD 5% általában az elvárás) határozható meg. A meghatározási határ ismert koncentrációjú minták segítségével felvett koncentráció és szórás összefüggésb l határozható meg vagy a kimutatási határból becsülhet (pl. ha cm=3cL ez azt jelenti, hogy a becsült RSD 33/3≅10%). Ez a becslés abból indul ki, hogy a kicsi koncentrációk tartományában a szórás kb. állandó, a jel viszont arányos a koncentrációval. 15.8. Állékonyság, robosztusság vagy szilárdság. A vizsgálati módszer alkalmazásakor az egyes m veletek paraméterei ingadoznak, a különböz analitikusok, illetve különböz laboratóriumok megismételve egy azonos minta elemzését kisebb nagyobb mértékben eltér eredményt kapnak. A jól kidolgozott, robosztus módszerek eredménye kevéssé függ a körülményekt l az analitikus ügyességét l, a használt m szert l, míg a kevésbé robosztus módszerrel viszont csak a legjobb, legügyesebb analitikus kap jó eredményt. Ha különböz laboratóriumok ugyanazt a módszert alkalmazzák, akkor elkerülhetetlenül bevezetnek az eljárásba olyan apró eltéréseket, amelyeknek esetleg számottev hatása lehet a módszer teljesítményére. A módszer állékonyságát úgy vizsgáljuk, hogy szándékosan apró változtatásokat eszközlünk a módszerben és mérjük azok következményeit. A változtatott paramétereket és a változás tartományát a módszer lépéseinek elemzésével, a hibaforrások számbavételével határozzuk meg és ezután készítjük el a vizsgálati tervet. Számtalan tényez t kellene vizsgálni, de mivel többségüknek a hatása elhanyagolhatóan kicsi, több tényez együttes vizsgálatára is lehet ség van. Az eljárást részleteiben az AOAC (8) ismerteti. Az állékonyságot általában el ször a módszerfejleszt laboratórium vizsgálja, még miel tt más laboratóriumok közrem ködésére sor kerülne. 15.9. A módszer pontossága, helyessége a kapott érték és a valódi érték egyezésének mértéke. A pontosság meghatározásának legjobb módszere ha megfelel (i) hiteles referenciaanyagot elemzünk a módszerrel és összevetjük az elemzési eredményt a deklarált értékkel. Ha megfelel hiteles vagy tanúsított referenciaanyag nem áll rendelkezésre, a helyesség becslése úgy is elvégezhet , hogy a mintához az elemzés megfelel fázisában hozzáadjuk a vizsgált komponens ismert mennyiségét és vizsgáljuk a (ii) visszanyerést. A visszanyerés vizsgálat érvénye korlátozott, a helyesség meghatározására csak a módszernek a hozzáadást követ szakaszára alkalmas korlátozásokkal (pl. a kioldásos el készítésnél másként viselkedik a hozzáadott anyag, a mintában található anyaghoz képest.) A helyességet egy (iii) elfogadott módszer vagy más (iv) független

IV-28/38


2003.február

eljárás eredményeivel történ összehasonlítás vagy (v) laboratóriumok közötti összehasonlító vizsgálat (körvizsgálat) alapján is meghatározhatjuk. 15.10. A módszer precizitása kölcsönösen független vizsgálati eredmények közötti egyezés mértéke, rendszerint a tapasztalati szórással kifejezve. Értéke általában függ a komponens koncentrációjától, ezért a precizitás koncentráció függését is meg kell határozni és dokumentálni kell. A módszer precizitása függ attól, hogy meghatározása milyen körülmények között történt. Az ismételhet ség a precizitás azon fajtája, amely az ismételhet ségi körülmények között elvégzett kísérletekre vonatkozik, vagyis egy jellemz minta elemzését a tanulmányozott módszerrel, azonos anyagok felhasználásával, azonos kezel , azonos laboratóriumban, rövid id intervallumban 7-11 szer megismételi és ezen mérések szórását számítjuk (ismételhet ségi szórást). .A reprodukálhatóság a precizitás azon fajtája, amely a reprodukálhatósági körülmények között elvégzett kísérletekre vonatkozik, vagyis egy jellemz (azonos) minta elemzését a tanulmányozott módszert módszerrel, különböz laboratóriumokban, különböz m szerekkel, hosszú id intervallumban különböz analitikusok 7-11 szer megismételik és kiszámítják a kapott összes eredmény szórását (reprodukálhatósági szórás). (Ha az adott vizsgálati módszer csak egy laboratórium használja akkor a reprodukálhatóság vizsgálatánál a más laboratórium elmarad és csak a többi tényez t változtatjuk.). Ha az ismétl képesség és reprodukálhatóság jelent s eltérést mutat fel kell tárni a megnövekedett szórás okát ( eszköz, m velet, kezel , vegyszer stb.).

IV-29/38


2003.február

16. IRODALOMJEGYZÉK Az alábbiakban megadunk néhány, a témával foglalkozó hasznos irodalmi forrást (a címek magyar fordításban): 1. Murdoch, J. Ellen rz grafikonok, Macmillan 1979. 2. Garfield, F. M., A min ségbiztosítás elvei analitikai laboratóriumokban, Association of Official Analytical Chemist, Arlington VA, 1984. 3. Association of P ublic Analysts, Eljárás a közszolgálati analitikai laboratóriumok min ségbiztosítására, APA, London, 1986. 4. Dux, J. P., A min ségbiztosítás kézikönyve analitikai laboratóriumok számára, Van Nostrand Reinhold, New York, 1986. 5. Taylor, J. K., Kémiai mérések min ségbiztosítása, Lewis Publishers, Michigan 1987. 6. British Standard BS 5700:1984, AMD 5480:1987, Útmutató a folyamatszabályozáshoz min ségellen rz grafikonok és cusum eljárások alkalmazásával. 7. Miller, J. C., and Miller J. N., Statisztika az analitikai kémiában, Ellis Horwood, Chichester, 1988. 8. Youden W. S., and Steiner E. H., Az AOAC statisztikai kézikönyve, Association of Official Analytical Chemists, 1975. 9. Smith, R., and Jatres, G. V., Mintavétel nagyobb mennyiseg anyagból, The Royal Society of Cheraistry (Analytical Sciences Monographs No 8). 10. Garfield, F. A., Mintavétel az analízis folyamatában, J. Assoc. Off. Anal. Chem. 1989, 72(3), 405-411. 11. Kratochvil, B., and Taylor, S. K., Mintavétel a kémiai analízisben, Anal. Chem.1981, 53(8), 924A-938A. 12. Kratochvil, B., Wallace, D., nd Taylor, S. K., Mintavétel a kémiai analízisben, Anal. Chena. 1984, 56(5), 113R-129R. 13. Horwitz, W., Az analitikai módszerek és a mintavétel problémái, J. Assoc. Off. Anal. Client 1976, 59(6), 1197-1203. 14. Enell, J. W., Melyik mintavételi módot válasszam? Journal of Quality Technology, 1984, 16(3), 168-171. 15. Feder, P. I., Mintavétel szakaszos egységekb l, Journal of Quality Technology 1975, 7(2), 53-58. 16. Horwitz, W., A mintavétel nevezéktana az analitikai kémiában, (Ajánlások 1990).IUPAC, Pure Appl.Chern. 1990, 62(6), 1193-1208. IV-30/38


2003.február

17. Mintavétel, standardok és homogenitás, ASTM speciális m szaki publikáció 540, az ASTM 75.közgy lésének anyaga, Los Angeles, CA, jim. 25-30, 1972. Igényelhet az American Society for Testing and Materials, 1916 Race St., PA 19103 címén. 18. Víz és szennyvíz mintavétel és tartósítás, EPA-600/4-82-029, 1982 szeptember, és Kiegészítés, EPA-600/4--83..039, 1983 augusztus. Mindkett példányai igényelhet k a Office of Research and Development, Publications, Center for Environmental Research Infomaation, US EPA, Cincinatti, OH 45268 címén. 19. A mintavétel nemzetközi szabványai: ISO 707:1985; ISO 2859-Part 1:1989; ISO 2859-Part 2:1989; I[SO 3951:1989; ISO 7002:1986; ISO 8213:1986; ISO 6206:1979.

IV-31/38


2003.február

A) melléklet. A min ségügyi helyzet vizsgálata kémiai laboratóriumokban 1. Személyzet i) a személyzet megfelel en képzett, a képzésr l naprakész nyilvántartást vezetnek. (Miel tt valaki egy adott vizsgálatot önállóan végezne meg kell szereznie a vizsgálat végzéséhez szükséges jártasságot és be kell mutatnia, hogy a laboratórium által el írt megbízhatósággal tudja a vizsgálatot elvégezni. ii) a vizsgálatokat csak arra felhatalmazott, megfelel jártassággal rendelkez analitikusok végzik iii) az elemzéseket végz személyzet munkáját megfelel en felügyelik, ellen rzik 2. Eszközök, m szerek, berendezések i) A használt eszközök, berendezések, m szerek megfelelnek a végzett vizsgálatokhoz. Ezt a megfelel séget megvizsgálták és dokumentálták. ii)

A berendezéseket, m szereket rendszeresen karbantartják. Az elemzési eredmények szempontjából meghatározó m szerek karbantartásáról, állapotáról egyedi nyilvántartást vezetnek.

iii)

Az egyszer bben jellemezhet , ellen rizhet eszközök, pl. mérlegek, h mér k, térfogatmér eszközök, id mér k, stb. hitelesítettek , illetve kalibráltak és a megfelel , érvényes tanúsítvány rendelkezésre áll, amely alapján az országos szabványnak való megfelelés ellen rizhet .

iv)

A hiteles vagy kalibrált eszközök címkézve vannak vagy más módon azonosíthatók.

v)

Az eszközök, m szerek kezelésére vonatkozó el írások rendelkezésre állnak.

vi)

A m szerek m köd képességének (kalibrálásának) vizsgálati eljárásai dokumentáltak az ellen rzéseket az el irt rendszerességgel elvégzik és a vizsgálatokat dokumentálják

vii)

A m szerek meghatározott teljesítményjellemz i az el írt értékeknek megfelelnek

3. Módszerek és eljárások i) A saját fejlesztés módszerek teljes mértékben dokumentáltak és megfelel en validáltak ii)

A módszerek megváltoztatása engedélyhez kötött és megfelel en dokumentált

iii)

A személyzet számára mindig az utolsó érvényes változat áll rendelkezésre. Az érvénytelen változatokat visszavonják.

iv)

A vizsgálatokat a személyzet a leírtak szerint végzi

IV-32/38


2003.február

4. Standardok, kalibráló anyagok és hiteles referenciaanyagok i)

A vizsgálatokhoz szükséges, megfelel min ség standardok rendelkezésre állnak.

ii)

A standardokról, referenciaanyagokról megfelel nyilvántartást vezetnek. Rendelkeznek az anyagok tanúsítványaival.

iii)

A standardokat és referenciaanyagokat azonosítóval látják el és az el irt körülmények között tárolják, figyelik a lejáratot és az fogyását.

iv)

A standardok hitelesek vagy a beszerezhet legjobbak

v)

A használati standardok készítésének módja dokumentálva van.

vi)

A frissen készített használati standardot összevetik az el z standarddal.

vii)

A vizsgálatokhoz a megfelel min ség anyagokat használják ( A használt anyagokat hasznos csomagolási egységenként, egyedileg azonosítani és dokumentálni a jegyz könyvben)

5. Az elemzések min ségbiztosítása i)

Minden egyes módszer megfelel kalibrációval rendelkezik.

ii)

Ha a módszer teljesít képességét ellen rz diagrammal vizsgálják a vizsgált jellemz k az elfogadható tartományon belül vannak.

iii)

A min ségellen rz (QC) mintákat a megfelel módon és a megkívánt gyakorisággal vizsgálják. Az eredményekr l és az esetleges intézkedésekr l (ha az eredmények a megengedett határon kívül esnek) naprakész nyilvántartást vezetnek.

iv)

A minták véletlenszer újraelemzésének eredményei az eredeti elemzéssel megfelel mérték egyezést mutatnak.

v)

Ahol erre lehet ség van a laboratórium részt vesz jártassági és/vagy laboratóriumok közötti összehasonlításokban. Az összehasonlításokban mutatott teljesítmény kielégít , semmiféle problémát vagy lehetséges problémát nem tárt fel. Abban az esetben, ha az eredmények nem megfelel k a javítást szolgáló intézkedéseket megtették.

6. A minták kezelése i)

A minták átvételére, a minták azonosítására az elemzés céljának megfelel en, az elemzés pillanatnyi állására és a minták sorsára vonatkozólag hatékony nyilvántartás m ködik.

ii)

A mintákat megfelel en címkézik és tárolják.

7. Nyilvántartások

IV-33/38


2003.február

i)

A vizsgálatok során vezetett jegyzettömbök/munkalapok tartalmazzák a vizsgálat id pontját, az elemzést végz nevét és aláírását, a módszer azonosítóját, az alkotóra és a mintára vonatkozó adatokat, a kísérleti megfigyeléseket, az alkalmazott eszközök, anyagok adatait, valamennyi közbüls számítást, a m szer által adott eredményeket és a vonatkozó kalibrációs adatokat.

ii)

A jegyzettömbök/munkalapok vezetése tintával történik. Javítás esetén a hibás adatot nem törlik csak áthúzzák és a javítást végz szignálja.

iii)

A véletlenszer en kiválasztott mintákkal végzett vertikális ellen rzés, a minta átvételét l a jegyz könyv kibocsátásáig terjed ellen rzési céllal végzett újraelemzése (a személyzet nem tudja, hogy újraelemzést végez), nem tárt fel semmiféle problémát.

8. Vizsgálati jegyz könyvek i)

a jegyz könyvek megfelelnek az EN45001 és/vagy az ISO Guide 25 és a módszer vonatkozó el írásainak.

9. Egyéb i)

Dokumentált eljárások vannak a elmerül kérdések, panaszok és a rendszer meghibásodásának kezelésére.

ii)

A Laboratórium Min ségi Kézikönyve naprakész és valamennyi érdekelt számára hozzáférhet .

iii)

Az alvállalkozásban végzett munkának dokumentált eljárásai vannak

IV-34/38


2003.február

B. Melléklet A m szerek teljesít képességének ellen rzése, a m szerek kalibrálása B1) Az M-B1 táblázat útmutatást tartalmaz a az analitikai laboratóriumban általánosan használt eszközök kalibrálásához (hitelesítéséhez = országos mérésügyi intézmény által végzett kalibrálás, teljesít képesség ellen rzés), amelyekt l más m szerek kalibrálása is függhet. M-B1 táblázat. Általánosan használt alapeszközök ellen rzése Készülék mérlegek

Az ellen rzés gyakorisáVizsgálandó paraméter ga használattól függ en linearitás, nullpont megbízhatóság (referencia tömeggel) használattól függ en megbízhatóság, precizitás

térfogatmér eszközök (büretták, pipetták) s r ségmér k (használatban évente lév k) s r ségmér k (referencia) 5 évenként nyomásmér k órák h mér k (referencia)

5 évenként 2 év vagy kevesebb használattól függ en 5 évenként

h mér k (használati)

évente

egypontos kalibráció referencia s r ségmér vel szemben egypontos kalibráció ismert s r ség standarddal egypontos pontosság a skála kritikus pontjai, rögzített pontok pl. jég olvadás a skála kritikus pontjai ellen rizzük a referencia h mér höz hasonlítva

M-B.2.1. Kromatoráfiás m szerek ellen rzése (általában) i) ii) iii) iv) v)

Mintabemérés, az injektálás pontossága, megismételhet sége, memória effektus Az oszlop hatékonyságát jellemz paraméterek ellen rzése: kapacitásfaktor, felbontás, retenció A detektor jellemz i: válaszjel nagysága, zaj, alapvonal stabilitás, szelektivitás, linearítás F tés/termosztálás: pontosság, precizitás, stabilitás, f tési karakterisztika automatikus mintaadagoló: id programok, pontossága, precizitása

M-B.2.2. Folyadékkromatográfia és ionkromatográfia IV-35/38


2003.február

i)

a mozgófázis összetételének ellen rzése ( az elkészítés megbízhatósága)

ii)

a pumpa ellen rzése: pontosság, precizitás, pulzálás

M-B.2.3. pH és pX mér k, vezet képesség-mér i)

stabilitás és válaszjel

ii)

rögzítet pont és meredekség ellen rzése standardokkal

M-B.2.4. H t /f t berendezések pl. fagyasztva szárító, fagyasztó, szárítószekrény, izzítókemence, inkubátor, olvadáspont és forráspont mer eszközök, vízfürd , olajfürd , f t blokk, forróleveg s sterilizáló, g z sterilizáló stb. ellen rzése i)

A h mér egység id nkénti kalibrációja referencia h mér vel

ii)

h mérséklet stabilitás ellen rzése, a beállított h mérséklet precizitása

iii)

programozható készülékeknél a h tési/f tési ciklusok, h mérsékletváltozási sebesség

iv)

vákuum vagy nyomás

M-B.2.5. UV-VIS és IR spektrométerek i)

a hullámhossz skála pontossága, a hullámhossz beállítás precizitása

ii)

transzmittancia és abszorbancia skála pontossága

iii)

szórt fény

iv)

a fényforrás stabilitása

M-B.2.6. Atomabszorpciós spektrométer (láng) i)

a hullámhossz skála pontossága, a beállítás stabilitása

ii)

a porlasztó m ködése, felszívási sebesség, ütköz gömb beállítása

iii)

a gázadagoló egység m ködése a gázsebességek stabilitása

iv)

ellen rzés referencia oldattal ( Mn, Cu)

IV-36/38


2003.február

C) Melléklet Számítógépek alkalmazásával kapcsolatos eljárások C.1. M ködési eljárások i)

Ha a szoftverhez van nyomtatott kezelési utasítás azt a kezel k rendelkezésére kell bocsátani

ii)

A szokásos eljárástól való eltér használatot olyan módon kell dokumentálni, hogy az egy kés bbi id pontban megismételhet legyen

iii)

A laboratóriumnak a biztonsági el írásokkal, áramszünettel, filekezléssel (archiválás, változtatás, tárolás), validálással és a személyzet képzésével kapcsolatos valamennyi eljárást dokumentálnia kell.

C.2. Számítógépes adatok védelme i)

A laboratóriumnak minden szükséges intézkedést meg kell tenni annak érdekében, hogy a számítógépek, szoftverek és adatok állapota megmaradjon.

ii)

A laboratórium köteles megakadályozni, hogy a számítógépekhez illetéktelen személyek hozzáférjenek ( pl. biztonsági zónák létesítése, jelszavak alkalmazása, billenty zet lezárása, beléptet alkalmazása). Külön intézkedések szükségesek, ha a számítógép kívülr l modemen vagy hálózaton keresztül is elérhet .

iii)

A laboratóriumnak minden egyes számítógépre vagy alkalmazásra meg kell becsülnie az adatokhoz való véletlen vagy szándékos hozzáférés kockázatát és a biztonsági szintet az adatok fontosságának és a sebezhet ség figyelembevételével kell meghatároznia.

iv)

Valamennyi szoftver használatát engedélyhez kell kötni, amit vírusellen rzés és validálás kell megel zzön (bizonyos széles körben forgalmazott szoftvereket validáltnak lehet elfogadni). A laboratóriumnak meg kell tiltania, hogy a számítógépeken illegális szoftvereket használjanak. Valamennyi szoftvert hiteles forrásból kell beszerezni, illetve a laboratóriumban kell megírni. Az engedélyezési eljárásban a szoftverek elavult változatait hatálytalanítani kell a további felhasználás elkerülése céljából.

v)

Ahol a szoftver és az adatok hozzáférhet k és ki vannak téve véletlen vagy szándékos változtatásnak ott az adatok a gépen nem tárolhatók. Elmentésükr l és tárolásukról gondoskodni kell.

vi)

Ahol az adatok hozzáférhet k a laboratóriumnak biztonsági eljárást kell alkalmaznia, ami jelzi a véletlen vagy szándékos beavatkozásokat ( a változtatott adatokat új file-ba menti és rögzíti a beavatkozás id pontját, illetve a file történetét.

vii)

Ha szoftver vagy adatfileokat archiváltuk, tárolásukról úgy kell gondoskodni, hogy csökkentsük a megsemmisülés vagy hamisítás lehet ségét ( t zálló, vízál-

IV-37/38


2003.február

ló, mágneses mez t l védett zárt tárolás). Ha az archiválás több példányban készül a példányokat eltér helyen kell tárolni. C.3. Számítógépek, szoftverek karbantartása i)

A szoftverek gyakran nem tökéletesek. Ha lehetséges a szoftvereknek teljesen dokumentáltnak kell lennie, az eladótól a hibák listáját be kell szerezni, a m ködés során tapasztalt hibákat fel kell jegyezni.

ii)

Ha a számítógép karbantartását küls szakemberek végzik biztosítani kell, hogy az érzékeny adatok sértetlenek maradjanak. Szükséges lehet, hogy írásos garanciát kérjünk a vállalkozótól, hogy a tudomására jutott információkat nem hozza nyilvánosságra.

C.4. Szofteverek validálása i)

A számítógépeket típusoktól függetlenül un. „fekete doboz” szindróma jellemzi: az egyik oldalon bemegy a jel és a másik oldalon kijön a válaszjel. Nem látjuk mi történik a dobozon belül, fel kell tételeznünk, hogy a doboz jól m ködik. A validálás akkor igazolja ezt a feltételezést, ha a megfelel en jellemzett bemen adatokra a program a várható választ adja.

ii)

A validálás szükséges szintje a számítógép pontos használati területét l függ.

C.5. Nyilvántartás/archiválás i)

Ha a szoftvert felújítottuk a megváltoztatás módjáról és id pontjáról jegyz könyvet kell készíteni.

ii)

Ha a minta eredményeit archiváljuk, szükséges, hogy az összes csatlakozó információt is tároljuk, hogy az eredeti állapot visszaállítható legyen A nyers adatfile-ok mellett valamennyi kapcsolódó adatfeldolgozó file is a megfelel szoftver verzió tárolását is jelenti. Bizonyos esetekben az elavult hardver megrzése is szükséges lehet.

IV-38/38

IV. fejezet Útmutató a kémiai laboratóriumok minségirányításához és akkreditálásához

Recommend Documents