Iránymutatás az EU halálbüntetéssel kapcsolatos, harmadik országok felé irányuló politikájához I. BEVEZETÉS (i) Az Egyesült Nemzetek, többek között a Politikai és Polgári Jogok Nemzetközi Egyezségokmányában, a gyermekek jogairól szóló egyezményben, valamint az ECOSOC halálbüntetésre ítéltek jogainak védelmét garantáló védintézkedéseiben, szigorú feltételeket állapított meg, amelyeket be kell tartani a halálbüntetés alkalmazása esetén. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyve előírja az államoknak, hogy kötelezzék el magukat a halálbüntetés végleges eltörlése mellett. Az Európai Unió ennél már messzebb megy, és a maga, valamint mások számára az eltörlés mellett áll ki. (ii) Az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága 53. ülésén, illetve 54. ülésén egy, valamennyi EU tagállam által támogatott állásfoglalásban az alábbiakra hívta fel a halálbüntetést alkalmazó országokat: –azon bűncselekmények körének fokozatos korlátozása, amelyek esetében halálbüntetés szabható ki; –moratórium bevezetése a kivégzések tekintetében, célul tűzve ki a halálbüntetés végleges eltörlését. (iii) Az Európa Tanács 1997. októberi ülésén/csúcstalálkozóján a kormányfők, beleértve valamennyi EU-tagállamot, a halálbüntetés egyetemes eltörlése mellett szálltak síkra. Továbbá az Európa Tanács új tagállamai elkötelezték magukat a moratórium elrendelése és az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. jegyzőkönyvének megerősítése mellett, amely a halálbüntetés végleges eltörlésére kötelez. (iv) Az Európai Unió 1997-es Amszterdami Szerződése megállapítja, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezménye 6. jegyzőkönyvének aláírása óta a halálbüntetést az EUtagállamok többségében eltörölték, és egyik tagállamban sem alkalmazták. (v) Az EBESZ-ben részt vevő államokat a koppenhágai dokumentum kötelezi a halálbüntetés eltörlésével kapcsolatos információcserére és ezen információk nyilvánossá tételére. Az EU ennek az EBESZ „emberi dimenzióira" vonatkozó kötelezettségvállalások keretében rendszeresen kiadott nyilatkozatokkal tesz eleget.
1
(vi) A volt Jugoszláviában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék és a Ruandában elkövetett humanitárius bűncselekményeket vizsgáló nemzetközi törvényszék – az EU mindkettőt támogatta – alapokmányai nem rendelkeznek a halálbüntetésről, annak ellenére, hogy a törvényszékeket azért hozták létre, hogy a humanitárius jog tömeges megsértésének, többek között a népirtásnak az eseteivel foglalkozzanak.
II. OPERATÍV DOKUMENTUM Az EU úgy véli, hogy a halálbüntetés eltörlése hozzájárul az emberi méltóság erősítéséhez és az emberi jogok fokozatos fejlődéséhez. Az Európai Unió célkitűzései a következők: –a halálbüntetés egyetemes eltörlésének elősegítése, mint valamennyi EU-tagállam által elkötelezetten képviselt politika; –felhívás a halálbüntetés fokozatos korlátozására ott, ahol azt továbbra is alkalmazzák, és ahhoz ragaszkodás, hogy a mellékelt dokumentumban megállapított minimum-előírásokat betartva alkalmazzák azt. Az EU e célkitűzéseket emberi jogi politikájának szerves részeként ismerteti. Az Európai Unió intenzívebbé teszi a nemzetközi fórumokon és más országok irányába tett kezdeményezéseit, beleértve a halálbüntetésre vonatkozó nyilatkozatokat és demarche-okat is, a minimum-előírásokról szóló mellékelt dokumentum figyelembevételével. Az Európai Unió eseti alapon és a követelmények alapján mérlegeli, hogy a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatban más országok irányában demarche-ot alkalmazzon. Az EU megközelítésének fő elemei a következők:
2
ÁLTALÁNOS DEMARCHE-K Adott esetben az Európai Unió felveti a halálbüntetés kérdését a harmadik országokkal folytatott párbeszédében. E kapcsolatok elemei többek között: – az EU felhívása a halálbüntetés egyetemes eltörlésére vagy legalább moratórium elrendelésére. – azon országok esetében, ahol a halálbüntetést továbbra is alkalmazzák, az EU hangsúlyozza, hogy az államok kizárólag a mellékelt dokumentumban megállapított minimum-előírásokkal összhangban alkalmazhatják a halálbüntetést, és biztosítaniuk kell az alkalmazás teljes átláthatóságát. Az ilyen megközelítések pontos jellemzői többek között az alábbiakat veszik figyelembe: –az ország megfelelően működő és nyílt igazságszolgáltatási rendszerrel rendelkezik-e; – az ország tett-e nemzetközi vállalásokat, hogy nem alkalmazza a halálbüntetést, pl. regionális szervezetek és okmányok keretében; – az ország jogrendszere és a halálbüntetés alkalmazása a nyilvánosság és a nemzetközi kivizsgálás előtt zárt-e, és vannak-e jelei annak, hogy a halálbüntetés alkalmazása során széles körben megsértik a minimum-előírásokat. Különösen mérlegeli az EU általi demarche-t a halálbüntetés alkalmazásának ügyében akkor, ha az ország halálbüntetésre vonatkozó politikája változik, pl. ahol a halálbüntetés hivatalos vagy de facto moratóriumát megszüntetni készülnek, vagy ahol a halálbüntetést jogszabály révén újra be akarják vezetni. Különös figyelmet fordítanak az illetékes nemzetközi emberi jogi szerveződések jelentéseire és megállapításaira. Demarche vagy nyilvános nyilatkozattétel lehetséges olyan esetekben, amikor bizonyos országok lépéseket tesznek a halálbüntetés eltörlésére.
3
EGYEDI ESETEK Továbbá ha az Európai Unió tudomást szerez a halálbüntetés olyan egyedi eseteiről, ahol megsértették a minimum-előírásokat, az EU fontolóra veszi különleges demarche alkalmazását. Ezekben az esetekben gyakori, hogy a gyorsaság alapvetően fontos. Az ilyen lépést javasoló tagállamoknak ezért annyi háttér-információt kell adniuk, amennyi csak lehetséges, igénybe véve minden elérhető forrást. E tájékoztatásnak magába kell foglalnia az állítólagos bűntény és a büntetőeljárás rövid leírását, pontosan meg kell adnia a minimum-előírások megsértésének jellegét, a fellebbezések státusát, ha van fellebbezés, és, amennyiben ismert, a kivégzés várható napját. Ha elegendő idő áll rendelkezésre, mérlegelni kell, hogy a missziók vezetőitől részletes tájékoztatást és tanácsot kérjenek az esettel kapcsolatban a demarche megtétele előtt.
EMBERI JOGI JELENTÉSEK Az EU-missziók vezetői, magától értetődően, emberi jogi jelentéseikben elemzik a halálbüntetés alkalmazását és rendszeresen értékelik az EU megközelítéseinek hatását.
AZ EU BEAVATKOZÁSAINAK LEHETSÉGES EREDMÉNYEI EGYÉB KEZDEMÉNYEZÉSEK Ahol lehetséges, az EU-nak az a célkitűzése, hogy meggyőzze a harmadik országokat a halálbüntetés eltörléséről. E célból az EU arra ösztönzi az országokat, hogy csatlakozzanak a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának második fakultatív jegyzőkönyvéhez és az ehhez hasonló regionális jogi okmányokhoz. Ahol ez nem lehetséges, az EU mindazonáltal fenntartja a halálbüntetés eltörlését mint célkitűzést, és: – ösztönzi az államokat, hogy erősítsenek meg nemzetközi emberi jogi okmányokat és teljesítsék azok követelményeit, különösen a halálbüntetés alkalmazásával kapcsolatosakat, beleértve a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányát is;
4
– felveti a kérdést többoldalú fórumokon, és törekszik annak előmozdítására, hogy a halálbüntetés alkalmazására moratóriumot rendeljenek el, majd – megfelelő idő elteltével – töröljék el a halálbüntetést; – ösztönzi a megfelelő nemzetközi szervezeteket, hogy tegyék meg a kellő lépéseket, hogy az államokat a halálbüntetésre vonatkozó nemzetközi előírások megerősítésére és betartására ösztönözzék; – ösztönözzék és ajánlják fel a kétoldalú és többoldalú együttműködést, együttműködve többek között a civil társadalommal, például jogi téren is, abból a célból, hogy a bűncselekményekre vonatkozóan tisztességes és pártatlan igazságszolgáltatási eljárást határozzanak meg. III. MINIMUM ELŐÍRÁSOKRA VONATKOZÓ DOKUMENTUM Abban az esetben, ha egy állam ragaszkodik a halálbüntetés fenntartásához, az EU fontosnak tartja, hogy az alábbi minimum-előírások teljesüljenek: (i) Halálbüntetést csak a legsúlyosabb bűncselekményekért lehet kiszabni; elfogadva azt, hogy ezen bűncselekmények köre a szándékosan elkövetett, halált okozó vagy egyéb különösen súlyos következménnyel járó bűncselekményekre korlátozódik. Nem lehet halálbüntetést kiszabni nem erőszakos pénzügyi bűncselekményre vagy nem erőszakos vallási gyakorlatra vagy lelkiismereti megnyilvánulásra.
(ii) Halálbüntetés csak olyan bűncselekményekért szabható ki, amelyeket elkövetésük idején halállal büntettek, elfogadva azt, hogy amennyiben a bűncselekmény elkövetése után olyan jogszabályi rendelkezés születik, amely enyhébb büntetést ír elő, az annak a bűncselekménynek az elkövetőjére is vonatkozzon. (iii) Nem lehet halálbüntetést kiszabni: – olyan személyekre, akik a bűncselekmény elkövetésekor még nem töltötték be a 18. életévüket; – állapotos nőkre és kismamákra; – megtébolyodott személyekre. (iv) Csak akkor szabható ki halálbüntetés, ha a vádlott bűnösségét egyértelmű és meggyőző bizonyítékokra alapozzák, amelyek kizárják a tényállás bármilyen más értelmezését.
5
(v) Halálbüntetést csak illetékes bíróság által hozott jogerős ítélet alapján lehet kiszabni, olyan jogi eljárást követően, amelynek során a tisztességes eljárás valamennyi lehetséges biztosítéka adott volt; e biztosítékoknak legalább egyenértékűnek kell lenniük a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 14. cikkében meghatározottakkal, beleértve a halállal büntethető bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy vádolt személyek számára megfelelő jogi védelem garantálását az eljárás valamennyi szakaszában, és adott esetben a konzuli képviselővel való kapcsolatfelvétel jogának biztosítását. (vi) Minden halálraítéltnek ténylegesen joga van magasabb szintű bírósághoz fellebbezni, és lépéseket kell tenni annak biztosítása érdekében, hogy e fellebbezéseket kötelezővé tegyék. (vii) Adott esetben minden halálraítéltnek joga van egyéni panaszt benyújtani nemzetközi eljárások szerint; a halálbüntetés nem hajtható végre addig, amíg ezen eljárások alapján a panasz vizsgálata be nem fejeződött. (viii) Minden halálraítéltnek joga van kegyelmet, vagy az ítélet megváltoztatását kérni. A halálos ítélet alóli amnesztiát, kegyelmet vagy az ítélet megváltoztatását a halálbüntetés valamennyi estében meg lehet adni. (ix) A halálbüntetést nem lehet végrehajtani az állam nemzetközi elkötelezettségeinek megsértésével. (x) A halálos ítélet meghozatalát követően eltöltött idő is tényező lehet. (xi) Ahol van halálbüntetés, ott az ítéletet úgy kell végrehajtani, hogy az a lehető legkevesebb szenvedéssel járjon. Nem lehet nyilvánosan vagy egyéb megalázó módon végrehajtani azt. (xii) Halálbüntetést nem lehet kiróni politikai bosszúként a minimum-előírások megsértésével, pl. összeesküvők ellen.
__________________
6
