Intraspecifikus verseny

Fogalmak

Intraspecifikus verseny

Fogalmak • Amikor a résztvevők testi kontaktusba kerülnek a forrásért folytatott versenyben akkor interferencia kompetícióról beszélünk • A konteszt típus is tartalmazhat viselkedési vonatkozásokat (pl. territorialitás)

• • • • • •

A kompetíció egyik fajtája Azonos fajú egyedek között folyik Két fajtája van: 1) scramble („tülekedés”, „tolongás”) 2) konteszt Mindkettő az összes (azonos fajú) résztvevő jelenlétében folyik és a forrás mennyiségétől függően végződhet olyan súlyosan, hogy egyetlen résztvevőnek sem jut elegendő („scramble”), vagy kevésbé súlyosan, amikor valamennyi résztvevőnek jut, bár nem az optimálisan szükséges (konteszt) mennyiség

Az intraspecifikus verseny általános vonásai • Ez a verseny egy populáción belül az egyedek között, az azonos forrás birtoklásáért folyó harcot írja le és magyarázza meg • Két alapvető vonás: • 1) a verseny valamilyen forrás limitáltságával függ össze • 2) a verseny evolúciós következményekkel jár, mert bizonyos egyedek kizárólagosan használhatnak forrásokat, míg mások kimaradnak ebből és ez az egyed rátermettségére gyakorol hatást

Az intraspecifikus verseny általános vonásai

Az intraspecifikus verseny általános vonásai

• Ha a források bőven rendelkezésre állnak nincs verseny • Konteszt verseny egyik formája a territorialitás, ahol igazából nem a terület, hanem a hozzá tartozó források kizárólagos birtoklása a cél • Elméletileg valamennyi egyed azonos eséllyel versenyez • Valóságban az erősebb egyedek a gyengéket kiszorítják, ezért a kimenetel asszimetrikussá válik

• A gyengébb kompetítor kisebb hozzájárulást tesz a következő generációhoz kevéssé intenzív verseny esetén is, mint egy erősebb kompetítor intenzív verseny folyamán • A verseny annál intenzívebb, minél több a résztvevő • Ezért denzitás-függő jelenséggel állunk szemben

Denzitás-függés; a denzitás hatása a mortalitásra és a fekunditásra


• Denzitás-függés: egy genotípus abszolút rátermettsége a populációban található egyedek számától függ • Egyszerű kísérlet: • Egységnyi liszt-élesztő keverékbe növekvő számú lisztbogár tojást helyezünk • Két hónap múlva megszámoljuk hány bogár fejlődött ki a különböző kiindulási tojásdenzitással rendelkező üvegedényekben



Az intraspecifikus verseny és a populációméret szabályozása


• Szabályozás ráta szerint • A denzitás növekedésével csökken a születés és nő a mortalitás • A két görbe metszéspontja az egyensúlyi populációméretet jelöli • Az a denzitás amely az egyensúlyi ponthoz tartozik az eltartó képesség és K-val jelöljük • Azért eltartó képesség, mert azt a populációméretet jelöli, amelyet a környezet forrásai éppen fenntartanak növekedés és csökkenés nélkül

Az intraspecifikus verseny és a populációméret szabályozása • Az intraspecifikus verseny szabályozni képes a populáció méretét oly módon, hogy a nagyon szélesen változó kezdeti állapotokból sokkal szűkebb végső denzitások felé irányítja és bizonyos denzitások között tartja


Az intraspecifikus verseny és a populációméret szabályozása • Szabályozás egyedszám szerint • A két görbe közötti különbség egyenlő a szaporodási rátával • Az n-alakú görbe leírja a denzitás-függést • Az új egyedek száma kezdetben alacsony, majd áthalad egy maximumon • Ahol a halálozások száma nagyobb, mint a születéseké ott negatívba megy át

Az intraspecifikus verseny és a denzitás-függő testméret növekedés • Az intraspecifikus verseny befolyásolja a növekedési és a fejlődési sebességet • Pl. egy rénszarvas populációban az állkapocshossz csökkent a négyzetkilométerre jutó egyedek számának növekedésével • Uniter élőlények esetében az egyedszám szerinti szabályozás csak megközelítő, a teljes biomassza sokkal pontosabb szabályozás alatt áll (pl. Patella cochlear)

Az intraspecifikus verseny és a denzitás-függő testméret növekedés

Az intraspecifikus verseny és a denzitás-függő testméret növekedés • Itt a biomassza reguláció pontos • Egy bizonyos egyedsűrűség mellett beáll a konstans teljes biomassza, annak ellenére, hogy a testméret lineárisan tovább csökken • Magas denzitásnál sok kisméretű és kevés nagyobb méretű egyedből áll a populáció • Kis denzitásnál ez fordítva van • Moduláris szervezeteknél ez még szembetűnőbb

Az intraspecifikus verseny és a denzitás-függő testméret növekedés • Trifolium subterraneum herefajt különböző denzitássorozatban vetették • A biomassza a különböző denzitások mellett a 62. napig növekedett, majd beállt egy szintre és teljesen hasonlóvá vált a 181. napon egy széles denzitás intervallumban • Vulpia fasciculata fűfaj biomasszája az első vizsgálati időpontot kivéve erősen a denzitási értékek hatása alatt áll




• Ennek megfelelően drasztikus egyedi szárazanyag súly csökkenést mutat • Kezdetben az aprócska csíranövények csak igen nagy denzitások mellett mutatnak testtömeg csökkenést • Később az egyre alacsonyabb denzitások is hatással vannak • Mivel a tér nem változhat, a forráslimitáltság csökkent testtömeget eredményez

• A populáció egészére nézve az átlagos növényi testsúlycsökkenés pontosan kompenzálja a denzitás növekedést • Ez magyarázza a konstans végső produkció elvét, amely különböző denzitások mellett, azonos kiindulási egyedszámot véve, közel azonos végső teljes biomasszát jósol • Moduláris szervezetek esetében az intraspecifikus verseny a genetenkénti modulok számát csökkenti nem a genetek számát

Mortalitási mintázatok és az interspecifikus verseny típusa

Egyedi különbségek: az aszimmetrikus kompetíció • Egy Linum fajt három különböző denzitással vetettek • A hatás értékelésére 3 alkalommal mérték meg a növények súlyát • Legkisebb denzitás mellett 2 héttel a kelés után a növénypopuláció súlya szimmetrikus eloszlású volt • Idősebb korban jelentős volt az intraspecifikus verseny aminek következtében a a gyakoriság eloszlása balra tolódott • A populáció nagy része igen kis súlyú egyedekből áll

Egyedi különbségek: az aszimmetrikus kompetíció

Egyedi különbségek: az aszimmetrikus kompetíció • Ennek magyarázata, hogy a talajba került magvak nem egyszerre csíráznak • Korábban kelők elfoglalják a teret és csekély az intraspecifikus verseny • Árnyékolással és a források elvonásával lassítják a később csírázók növekedését • Később maguk is a kompetíció hatása alá kerülnek és az egész populáció átlagsúlya csökkenni kezd

Egyedi különbségek: az aszimmetrikus kompetíció • Nagyon kevés nagy méretű és igen sok kis méretű növény lesz található ezért a verseny aszimmetrikus • Ez a gyakorisági eltolódás meg is szűnhet ha a legkisebb, leggyengébb egyedek elpusztulnak, mert ekkor a megmaradt nagyobb egyedek számára lehetőség nyílik az intenzívebb növekedésre és egy új eloszlás kialakítására

Territorialitás • Az aszimmetrikus verseny legszélsőségesebb esete a territorialitás • Ez olyan állapot amely a források kizárólagos birtoklásában valósul meg • Egyedek és csoportok eloszlása a térben territóriumok esetében sokkal egyenletesebb és szétszórtabb, mint a véletlenszerű élőhelyfoglalás alapján várható lenne • Territórium nélkül sok egyed kimarad a szaporodásból, mert nem jutnak hozzá az életfontosságú forrásokhoz • Ez a populáció méretét is szabályozza mert adott K mellett csak bizonyos számú territórium alakítható ki

Territorialitás

Territorialitás

• Ha a territórium tulajdonosát eltávolítják a tulajdonosi pozíció gyorsan betöltődik a perifériáról • A perifériára szorult egyedek között a predáció által okozott mortalitás is sokkal nagyobb • A territórium előnyöket jelent a tulajdonosnak (mérete arányos a források mennyiségével) • Bőséges források esetén mérete kisebb • Madarak és rovarok esetében a territórium mérete pozitív korrelációban van a testmérettel • A territorialitás esetén sokszor a reprodukciós siker növelése a cél

Territorialitás

Öngyérítés

• Pl. Dipetra és Hymenoptera rend néhány fajánál a hímek virágokat monopolizálnak territoriálisan • A nőstények csak akkor jutnak hozzá ezekhez a virágokhoz, ha előbb a birtokos hímmel párzanak • A territorialitással összefüggő forrásbirtoklás sok esetben tényleges konteszt formájában valósul meg (pl. fizikai erő, másodlagos szexuális jegyek összemérése, stb.)

• Az intraspecifikus kompetíció során a verseny fokozódásával bizonyos egyedek nagyobb valószínűséggel pusztulnak el • Pl. Lolium perenne vizsgálata • A nagyszámú alacsony súlyú egyed nagy része elpusztul miközben a megmaradó néhány egyed súlya növekszik és az egész parcella az alacsony denzitás felé halad • A denzitás meghatározza a súlyváltozást, de ugyanakkor újabb denzitást hoz létre

Öngyérítés

Öngyérítés • Különböző növényi növekedési formák esetében azt tapasztaljuk, hogy a lágyszárúak nagy denzitásban és kis méretben vannak jelen • Cserjéket kisebb denzitás és közepes méret, míg a fákat alacsony denzitás és nagy méret jellemzi • Az utóbbi két csoport a testanyag beépítését végzi, de valójában nem biomasszát hanem nekromasszát (nem élő támasztó és strukturális szövetet) növel

Öngyérítés

Öngyérítés

• A klasszikus denzitás-függés nem mindig vezet a fejenkénti elérhető forrásmennyiség csökkenéséhez • Több olyan eset ismert, amelyben az un. denzitásfüggő facilitáció tapasztalható, amely pl. a nem euszociális, hanem csak a forráskihasználás érdekében tömörült állatokra igaz • Ekkor az egy főre jutó táplálék mennyisége növekedhet a tápanyag reciklizáció facilitációja által megemelkedett növényi növekedési intenzitás következtében

• Pl. a Szerengeti nagytestű herbivorjai válthatnak ki ilyen hatást az ürülékükkel • Másik eset, amikor az intraspecifikus verseny olyan denzitásoknál is intenzív lehet, ahol a forráslimitáltság nem jelentkezik • Pl. hajnalpír lepke • A lepke a kányazsombor és a kakukktorma virágzatába rakja tojásait (1 virágzatba 1 tojást)

Öngyérítés

Öngyérítés

• A tojások elhelyezésére csak egy rövid (10-15 napos) idő áll rendelkezésére • A nőstény nagyon szelektív a virágzaton belüli tojásrakási hely kiválasztásában • Több kritériumnak is teljesülni kell: • 1) a virágzatnak nagynak kell lennie • 2) a növényeknek napos helyen kell lennie • 3) a növénynek más nőstények tojásaitól mentesnek kell lenniük

• Dempster 4 tényezőt emel ki amelyek szabályozó szerepet játszhatnak: • 1) a szelektivitás következtében 71-96%-a az elérhető növényeknek nem használódik fel táplálékként • 2) rövid időszak áll rendelkezésre a tojásrakáshoz • 3) a nőstények epideiktikus feromont használnak az újabb tojásrakás megakadályozására • 4) a lepkék tojásrakási hely hiányában megnövekedett diszperziót mutatnak és szomszédos habitatokban próbálkoznak • Tehát a nagyfokú tojásrakási szelektivitás következtében denzitás-függő folyamatok már akkor jelentkeznek amikor még semmiféle forráslimitáltság nem tapasztalható

Fogalmak

A szerves anyag lebontása (dekomponálás és detritivoria)

• A lebontó szervezetek az elhalt növényi és állati anyagokat bontják le, miközben a lekötött energiát felszabadítják • A kémiai tápanyagokat a mineralizáció útján visszajuttatják az anyagkörforgalomba • A folyamat végső termékei a szén-dioxid, a víz és szervetlen anyagok • A lebontásban 2 nagyobb csoport vesz részt: • 1) dekomponálók (baktériumok és gombák)

Fogalmak

Fogalmak

• 2) detritivorok: elhalt szerves anyagot fogyasztó állati szervezetek (pl. Szerengetin élő nagytestű herbivorok tetemét eltakarító dögevők, vagy növényi levelet feldaraboló ászkák) • Tetemeken élő szervezeteket: nekrofágok (zoonekrofágok, fitonekrofágok) • Ürüléken élő szervezetek: koprofágok (zookoprofágok)

• Általánosságban az ilyen szervezeteket nekrotrófoknak vagy szaprofágoknak nevezhetjük • Az elhalt anyagokat fogyasztó élőlényeket, mivel a holt anyag egy részét az élő szervezetek számára felvehető anyagokká alakítják rekuperánsoknak (visszaszerzők) nevezzük • A lebontó szervezetek nem tudnak közvetlen módon hatni a forrásuk megújulási sebességére

Fogalmak

Fogalmak

• Ők teljes mértékben attól függenek, hogy milyen sebességgel válik elérhetővé számukra az a forrás, amelyen élnek • Ezt a kapcsolatot „donor által szabályozott” viszonynak hívják, mert a forrás határozza meg a rajta élő szervezetek számát, de ezek nem képesek a forrás elérhetőségét befolyásolni • Azonban ezek a szervezetek indirekt úton nagyon is befolyásolják a források elérhetőségét, habár épp a rendelkezésükre állókéit nem

• A detrituszból származó táplálék a növényi produktivitást nagymértékben befolyásolja • Modellek azt mutatják, hogy 10%-os csökkenés a detritusz mennyiségében 50%-os csökkenést okoz a növényi produktivitásban • A donor által szabályozott rendszerek különösen stabilak, és ez a stabilitás növekedik a kapcsolatban részt vevő szervezetek számának növekedésével

Fogalmak

Fogalmak

• A lebontás sorsára jutnak az élő szervezet bizonyos anyagai is (pl. lárvális bőr, ürülék, a kültakaró egyes részei) • Vannak specializálódott lebontó szervezetek (pl. leváló emberi bőrdarabkákat fogyasztó háziatkák) • A szénvegyületek legfontosabb tárolási módja egy közösségben a detrituszban található Ctömeg, amely az ugyanott élő növényi anyag akár háromszorosát is kiteheti

• A detritusz C-fluxusát a primer produktum határozza meg elsődlegesen • A primer produktum átlagosan kb. 56%-a jut a detrituszba

Lebontó szervezetek


• Ha a nagyobb testű lebontók nem távolítják el azonnal az elpusztult növényi vagy állati szervezetet akkor az első kolonizálók baktériumok és gombák lesznek • Az elpusztult szervezetekben ezektől függetlenül is folyamatok indulnak be • Enzimek az autolízis folyamatában szénhidrátokat és fehérjéket egyszerűbb vízben oldható anyagokká bontják

• A baktériumok főként a cukrokat és aminosavakat hasznosítják • Nem rendelkeznek olyan enzimekkel amelyek a cellulóz, lignin, kitin, keratin lebontásához szükségesek • A Penicillium, Mucor és Rhizopus sugárgombák a korai kolonizációs fázis tagjai • Ezek a baktériumokkal együtt opportunista rstratégista populációk, amelyek jelentős növekedést mutatnak az elpusztult szervezeten



• A forrás kimerülése után azonban ezek a populációk gyorsan összeomlanak és tartós alakok képződnek, amelyek egy újabb kolonizációs lehetőségnél aktiválódnak ismét • Penicillium, Mucor: megromlott kenyéren keményítőt és cukrokat hasznosítanak • Élesztőgombák: a növényi nektár és az érő gyümölcs első kolonizálói • Tejsavbaktériumok: a siló, a savanyú káposzta és az uborka savanyodásában vesznek részt

• Ezek a baktériumok az elérhető cukrokat anaerob körülmények között főleg tejsavvá bontják, amely azután a Ph-t megfelelően alacsony szintre csökkenti a további bontás elkerülése érdekében • A kender, len, juta rostjainak áztatásakor szintén opportunista baktériumok működnek, amelyek a rostokat a közöttük lévő anyagok lebontásával szabadítják fel



• Az oxigén elérhetősége a bontás kezdetén alapvetően meghatározza a folyamatok útját és eredményét • Oxigéntartalmú környezetben a cukrok széndioxiddá alakulnak • Anaerob körülmények között alkohol és szerves savak keletkeznek • A leggyakoribb anaerob bomlási környezet az üledékes tó- és tengerfenéken van

• A vízfenékre süllyedt üledékkel még nem borított szerves anyagot aerob baktériumok bontják, amelyek a vízben oldott oxigént használják • A mélyebb, oxigénmentes viszonyok között már speciális anaerob respirációs mechanizmussal rendelkező baktériumok működnek • A legmélyebb zónákban denitrifikáló, szulfátredukáló és metántermelő baktériumok élnek



• A tengerek szulfátokban gazdagok, emiatt sok szulfátbontó baktérium található bennük • Ezzel szemben az édesvízre inkább a metántermelő baktériumok jellemzők • Sokszor a véletlen határozza meg, hogy melyik lebontó szervezet hasznosítja elsőnek a szerves anyagot (pl. vízre hulló faleveleken specializált vízi gombák telepednek meg)

• Az egyes szerves anyagok eltérő ellenállást mutatnak a lebontással szemben • Cukrok < keményítő < hemicellulóz < pektinek és proteinek < cellulóz < lignin < suberin < kutin sorrendben nő az ellenállás a lebontással szemben • Ezen anyagok lebontása specialista szervezetek tevékenységét igényli • A lebontásban részt vevő szervezetek egymásra következésében bizonyos szukcessziós jelleg figyelhető meg

Lebontó szervezetek • Pl. erdei fenyő tűlevelének lebontása • A lebontás kezdetétől jelenlévő mikrobiális szervezetek meglepő módon specializáltak szubsztrátjaik tekintetében • Azonban mivel nagyon sok specialista faj egyszerre van jelen, úgy tűnik mintha a szerves anyag lebontása egyszerre menne végbe

Detritivorok és specializált mikrobivorok • Detritivorok: az elhalt szerves anyag feldarabolását végzik • Mikrobivorok: a mikroflórát fogyasztják, vagyis a dekomponálásban résztvevő baktériumokat és mikrogombákat (pl. szabadon élő amőbák és fonálférgek) • Szárazföldi detritivorok a következő méretosztályokba sorolhatók:

Detritivorok és specializált mikrobivorok


• 1) mikrofauna: protozoák, nematodák és kerekesférgek tartoznak ide 100 µm határig • 2) mezofauna: atkák, ugróvillások és televényférgek taroznak ide 100 µm és 2 mm között • 3) makrofauna: a testméret 2 mm feletti. Ide tartoznak az ászkarákok, ikerszelvényesek, faj, földigiliszták, néhány puhatestű alacsonyabb rendű rovarok, kétszárnyúak és bogarak

• Ezek felelősek a növényi anyag kezdeti feldarabolásáért, a detritusz eloszlásáért és a talajszerkezet kialakításáért • A detritivorok minden habitatban és igen nagy számban fordulnak elő • Pl. egy mérsékelt övi erdőtalaj egy négyzetmétere 1000 állatfajt is tartalmazhat • Itt a protozoák és a fonálférgek egyedszáma akár 10 millió is lehet



• Az ugróvillások és a talajatkák egyedszáma 100 000, míg az egyéb gerinctelenek száma 50 000 lehet • A mikrofauna a boreális erdő és a tundra szerves anyagban nagyon gazda talajában aktív, a rövid vegetációs periódus idején • A trópusi száraz, forró talaj viszont alig tartalmaz mikrofaunát • A kettő között megtalálhatók a rendkívül aktív lebontással és főként a makrofauna tevékenységgel jellemezhető sekély, szerves anyagban szegény és nedves trópusi talajok

• A mérsékelt égövi zóna a legnagyobb mélységű szerves talajokkal jellemezhető, ahol a mezofauna tagjai a legaktívabbak • A talaj hőmérséklete és a nedvesség tartalma igen lényeges ezekben a folyamatokban • Az elhalt szerves anyag mennyiségének időegység alatti csökkenése az adott habitatokra jellemző lebontási konstanssal (k) adható meg



• A trópusi területeken gyorsabb a lebomlás, mint a mérsékelt vagy hideg éghajlat mellett • A lebomlás sebessége úgy mérhető, hogy a lehullott lombot sűrű, de talajlakó lebontó szervezetek számára átjárható hálóba rakják, majd a megmaradt szerves anyagot időről időre megmérik • Ha k értéke -1-nél kisebb akkor felhalmozódás van, ha értéke nagyobb akkor lebomlás

• Édesvízi habitatokban a mozgó közeghez adaptálódott szervezetek tevékenykednek • Három nagyobb gerinctelen fogyasztó csoport van: • 1) feldarabolók: 2 mm-nél nagyobb szerves anyagokkal táplálkoznak (pl. Gammarus és Asellus fajok) • 2) gyűjtögetők: 2 mm-nél kisebb részecskéken táplálkoznak


A mikroflóra és a detritivorok relatív szerepe

Ezek is két csoportra bonthatók: a) mederfenéken táplálkozók b) víztestből szűrögetők 3) legelők-kaparók: a kövekre tapadt algákat, baktériumokat, gombákat és elhalt szerves anyagot távolítják el (pl. vízicsigák) • A legtöbb vízi lebontó szervezet nagy mértékben generalista • Bizonyos közösségek (pl. denevér-barlangok talaján élők) csaknem kizárólag lebontó szervezetekből és azok predátoraiból állnak

• A lebontás során a mikroflóra domináns a detritivorok fölött • A különbség még szembetűnőbb a biomassza tekintetében • A baktériumok tömege 5-10-szerese a detritivor szervezetekéinek • A mikroflóra főként nyáron van jelen • A detritivorok az egész év során megtalálhatók és legnagyobb számban télen fordulnak elő

• • • •



• A detritivorok jelenlétében a mikroflóra aktivitása is nagyobb • Ezt rágcsálók tetemeinél vizsgálták: • 2 csoport: • 1) ép tetemek • 2) tűvel átszúrt tetemek • Az utóbbiak sokkal gyorsabban bomlottak le a mikroorganizmusok által, mivel a járatok növelik a felületet, és a levegővel ellátottság is javul

• Másik példa a növényi szerves anyag lebontása mérsékelt égövi erdők talajában • A detritivorok által felaprózott levél nemcsak nagyobb felületen bontható, hanem a detritivor szervezetében élő mikroorganizmusok is segítenek a folyamatban • A detritivor ürüléke ha maga nem fogyasztja el újból, egy másik szervezet számára szolgál táplálékul


A dekomponálók, detritivorok és forrásaik kémiai összetétele

• Ennek ürüléke is felhasználásra kerül, amíg a láncolat végén szén-dioxid és sók keletkeznek

• A növényi anyag 40-80:1 C:N aránya a detritivor ürülékében is tükröződik • Maguk a szervezetek és a mikroflóra jóval magasabb zsír és fehérjetartalommal rendelkeznek • Mikroflórában a C:N arány 10:1 • Így a lebontás gyorsasága nagyban függ az anyag N-tartalmától • Mivel a növényi anyag N-tartalma alacsony, csak korlátozott számú lebontó szervezetet tud fenntartani

A dekomponálók, detritivorok és forrásaik kémiai összetétele • Ha N máshonnan elérhető, akkor felgyorsul a folyamat • A lebontási folyamat a lebontó szervezetek testére jellemző 10:1 arány felé halad, hiszen a talajok C:N aránya is hasonló

Növényi detritusz fogyasztása • A növényi detritusz egyik fő forrása a föld feletti vegetáció • A földigiliszták igen jelentősek a növényi szervesanyag lebontásában • Két nagy csoportjuk van: • 1) avarlakók és –fogyasztók • 2) ásványi talajlakók • A hazai gyertyánosok avarpordukciója 6 hónap alatt eltűnik a nagytestű avarlakók táplálkozása következtében

Növényi detritusz fogyasztása


• A két fő szerves komponens az elpusztult levelekben és fában a cellulóz és a lignin • A legtöbb állati fogyasztó számára ezek lebonthatatlanok • A cellulóz katabolizmus celluláz aktivitást igényel • Állati eredetű celluláz ritka (pl. éti csiga, néhány diptera faj lárvja és néhány földigilisztafaj)

• A legtöbb detritivor nem rendelkezik cellulázzal, ezért szimbiontákra, mutualistákra szorul • Obligát, és fakultatív típusú mutualizmus egyaránt előfordul • Fakultatív mutualizmus: a detritivor a detritusszal együtt fogyasztja el a celluláz aktivitással rendelkező bélflórát



• Obligát mutualizmus: csótány és termeszfajoknál fordul elő. Ezeknek endoszimbionta baktériumai és protozoái vannak a strukturális poliszacharidok elfogyasztására • Eutermes csoportban a protozoák a testsúly 60%-át is kitehetik és az utóbélben találhatók • Finomra rágott fát bontanak le

• A gyümölcsök fermentálódása során keletkező alkohol szintén gátat szab a hasznosításnak • A lebomló gyümölcsön, egyes régiókban, a Drosophila fajok alkoholtartalomtól függő szukcessziója alakulhat ki • A lárva által termelt jelentős mennyiségű alkohol dehidrogenáz veszélytelen metabolitokká bontja le az etanolt

Táplálkozás ürüléken


• A gerinctelen talajlakó szervezetek ürüléke nagyon fontos forrás más szervezetek számára • Mások akkor fejlődnek optimálisan ha saját ürüléküket is elfogyasztják • Pl. Apheloria ezerlábú • Egy angliai Sphagnum lápban a víz tápanyagban szegény • A tőzeget lefelé süllyedéskor baktériumok borítják be

• A fenéken élő Chironomus árvaszúnyog faj lárvái ezeket fogyasztják • Ürülékükön egy gomba képez bevonatot és a lebontás is valamennyire előrehalad • A saját ürüléküket a mérete miatt nem tudják elfogyasztani • Ezeket egy ágascsápú rák fogyasztja el • Ez lelegeli az ürülékszemcsén lévő gombaréteget is



• Közben az ürüléket kisebb szemcsékre aprózza • Ekkor már a Chironomus lárva ismét elfogyaszthatja ami gyorsítja a növekedését • A ragadozó gerincesek ürüléke nagyon szegény még felhasználható tápanyagokban (az ürülék több mint 80%-a lebontott) • A ragadozók gyakorisága is jóval alacsonyabb a herbivorokéhoz képest, ezért nincs stabil lebontó-közösségük

• A herbivorok ürüléke még sok (30-50%) szerves anyagot tartalmaz • Ezért sajátos lebontó faunájuk van (ganajtúrók, trágyalegyek és egyéb alkalmi fogyasztók) • A ganajtúró bogarak galacsinokat képeznek a friss trágyából, amibe tojásokat raknak • Afrikai szavannán nedves időben a trágya egy nap alatt eltűnik a ganajtúróknak köszönhetően • A száraz évaszakban keletkezett ürülék csak kevéssé kerül felhasználásra



• Ausztráliában a juh- és marhatartás természetellenes állapotokat hozott létre • Itt csak a helyi herbivorok (kenguruk) ürülékének felhasználására specializálódott ganajtúró közösség létezik • A haszonállatok trágyája hamarosan nagy területeken nagy mennyiségben halmozódott fel • Az ürülék alatt a növényzet kipusztult, így a legelők fokozatosan tönkrementek

• További probléma, hogy káros légyfajok szaporodtak el a marhaürüléken • Olyan ganajtúró bogárra volt szükség, ami elég gyors ahhoz, hogy a légyfajok kompetítora legyen • Ha az ürülék nem temetődik el 6 nap alatt akkor egy újabb légynemzedék kelhet ki • A probléma megoldására Dél-Afrikából importáltak ganajtúró bogarakat

Táplálkozás állati tetemekkel


• Ezek a szervezetek inkább specializált ragadozók, mert ugyanazzal az enzimatikus „felszereltséggel” rendelkeznek • A dögevők sokszor megelőzik a lebontókat és eltávolítják a tetemeket még mielőtt e lebontási folyamat elindulna (pl. keselyűk, hollók, marabuk, sakálok) • A kistermetű rágcsálók tetemeit nyáron és ősszel a baktériumok, gombák és gerinctelen detritivorok 7-8 nap alatt lebontják ha azokat nem viszik el a dögevők

• A húslegyek lárvái a kisméretű tetemek 80%-át fogyasztják el nyáron • A dögevők általi tetem eltávolítás ekkor alacsonyabb százalékú, de gyorsabb • A téli-tavaszi időszakban a lebontás lassú, a dögevőknek elegendő idejük van, hogy nagyobb százalékban találják meg a tetemeket • Dögevők hiányában a gerinctelen detritivorok és a mikroflóra nagyon jelentős szerepet játszik



• Az állati test részeinek lebontásában specializációk is ismertek • A Lucilia légyfaj lárvái által termelt kollagenáz elbontja az inakat és a puhább csontokat • A haj és a tollak alkotórészét a keratint egyes bogarak és molyok képesek elbontani • Az Onygenaceae családba tartozó gombák a szaru és a toll anyagát képesek bontani • Az elpusztult puhatestűek tetemeinek lebontására is specializált légy fajok találhatók

• A temetőbogarak olfaktórikus orientáció alapján találják meg az elhullott kisemlős tetemét • Ha a tetem még friss akkor eltemetik őket • Ez akár 20 cm mélyre is történhet • A sekélyen elásott tetemre légyfajok tojásokat rakhatnak és azt a kikelő lárvák elfogyaszthatják • A bogarakon található atkák segítenek megszabadítani a tetemet a légytojásoktól • A hím és a nőstény bogár eltávolítja a tetemről a szőrt és és ezzel a légytojásokat is



• A tetemet a dögbogarak gömbszerű csomóvá dolgozzák és közben a nyálukkal vagy az ürülékükkel is bevonják, amely távol tartja a gombákat • A párzás után a nőstény bogár a tetemet körülvevő kamra falában képzett üregekbe rakja a tojásait • A pár, de a nőstény mindenképpen a kikelő lárvákkal marad • A tetemen mélyedést készít, amelybe előre emésztett anyagokat juttat

• A lárvákat a hangadószervével csalogatja az etetőhelyre és esetenként eteti is őket • Csak bábozódásukkor hagyja el a kamrát • Az ivadékgondozás tehát fejlett, a szülői ráfordítás jelentős, ebből kifolyólag az utódszám alacsony

Ajánlott irodalom • Szentesi-Török: Állatökológia (2003) 7389.o., 147-156.o.

Intraspecifikus verseny

Recommend Documents