Intézet a Demokratikus Alternatíváért 1

Intézet a Demokratikus Alternatíváért | 1

Orbán Viktor, a Fidesz elnöke tavaly januárban – a Magyar Olimpiai Bizottság vezetőségével folytatott konzultációja után – kijelentette: amennyiben pártja kormányra

kerül,

stratégiai

ágazattá

emeli

a

sportot.1 A

miniszterelnök

maradéktalanul teljesítette ígéretét: számos jogszabály módosult, a testkultúra intézményrendszere extra forrásokhoz jutott. Az aktuális szakpolitikai lépések dilemmája, hogy a központi források sportcélú felhasználása, a versenysportra koncentráló, az elitképzést preferáló koncepció a társadalom egészének érdekeit, azaz a közjót, vagy az általános politikai program és a közvélemény által negatívnak ítélt

kormányzati

intézkedések

társadalmi

elfogadottságának

elősegítését

szolgálja-e.

„A sport hatalom, sokszor elfeledett (under-used) eszköz, amely elősegítheti a kormány ambiciózus céljainak elérését”2 – szögezte le egy európai ország miniszterelnöke néhány évvel ezelőtt. Az előbbi gondolat gazdája akár Orbán Viktor magyar kormányfő is lehetne, ám Tony Blair, az európai haladó baloldal vezetőinek egyike vélekedett így a testkultúra társadalmi szerepéről. A brit politikus regnálása idején számos reformot hajtottak végre a szigetország sportjában: újrafogalmazták a sportstruktúra feladatait, modernizálták eszközrendszerét, átalakították az állami források kezelését. A második Orbán-kormány szintén prioritásként tekint a testkultúrára: a pénzügyi források bővültek, számos jogszabály módosult. A sport egyúttal a szimbolikus politika centrumába került: a kabinet számos intézkedése komoly társadalmi disputát generált, a remélt sportsikerek azonban tompíthatják a bírált lépések körüli közéleti vitát. Legalábbis a kormányzati oldal sportpolitikai döntéseiből az utóbbi forgatókönyv látszik kibontakozni.

1

2

Murányi András: Orbán performansza a Magyar Sport Házában. In: Népszabadság, 2010.01.05. http://www.nol.hu/archivum/orban_performansza_a_magyar_sport_hazaban Houlihan, Barrie - Green, Mick (2009): Modernization and Sport: The Reform of Sport England and UK sport. Public Administration, Vol. 87., No. 3. 685.

2 | Aranyban utazik a jobboldali kormány

I.

Versenysportállam születik

Az Orbán-kormány első nyolc hónapjának sportpolitikai döntései a legkevésbé sem érték váratlanul azokat, akik ismerik a kormányfő pályafutását. A korábbi amatőr labdarúgó, a Felcsút egykori futballistája fanatikus rajongója a sportágnak, továbbá rendkívüli tisztelettel tekint a sikeres versenyzőkre. Az 1998 és 2002 közötti időszakban kiemelt figyelmet szentelt a területnek: a testkultúra - európai viszonylatban szokatlanul – külön miniszteri tárcát kapott, stadionrekonstrukciós program indult, továbbá az Újpest futballcsapatában számos állami cég fedezett fel érdemi marketingpotenciált. Orbán Viktor labdarúgás iránti vonzalma azóta sem szorult háttérbe, ezt az is jelezte, hogy az élvonalbeli csapatok vezetőinek egy része már a választási kampány hajnalán Felcsútra látogatott, hogy a jövőről egyeztessen a házigazdával.3 A kormányváltás után a miniszterelnök személyi döntései

jelezték:

a

versenysport

áll

majd

politikája

centrumában,

míg

az

egészségmegőrzés, illetve az amatőr- és tömegsport a háttérbe szorul. A Nemzeti Erőforrás Minisztériumba sorolt sport szakállamtitkárságának vezetője Czene Attila, a harminchat esztendős olimpiai bajnok úszó lett.4 A fontosabb pozíciókat nemzetközi szinten is kifejezetten sikeres korábbi versenyzők foglalták el, míg a szabadidő- és tömegsport képviselőinek nem jutott releváns poszt. Bánki Erik, a kormánypárt meghatározó politikusa az országgyűlés szakbizottságának elnöki székét kapta. Fontos szerep jutott Balogh Gábornak: a Fidesz-rendezvényeken rendszeresen megjelenő olimpiai ezüstérmes, világbajnok öttusázó a kormányfő tanácsadójaként dolgozik. A személyi változásokat – egyelőre – nem követték rendszerszerű átalakítások. Pedig az Eurobarometer jelentése szerint a magyar társadalom a legkevésbé aktív közösségek egyike. Európában a magyarok sereghajtók, mindössze két százalékuk látogatja a fitnesztermeket, illetve csupán nyolc százalékuk tagja valamely sportklubnak. A magyar a legkevésbé egészségtudatos nemzetek között van: negyvenkilenc százalék azoknak az aránya, akik egészségük megőrzése érdekében rendszeresen mozognak. 5 A testkultúra művelésének relatív népszerűtlensége forintban is mérhető következményekkel jár: a költségek az egészségügyi rendszerben jelentkeznek. 3

4

5

Futballvezetők Felcsúton. In: Népszabadság, 2010.01.27. https://nol.hu/lap/sport/20100127-futballvezetok_felcsuton Pető Péter: A Fidesz lerohanta a sportot, csak Kokót hagyták ki. In: Népszabadság, 2010.06.07. http://www.nol.hu/belfold/20100607-versenysportallam_titkai Sport and Physical Activity, European Comission, 2010.03. http://ec.europa.eu/public_opinion/archives/ebs/ebs_334_en.pdf


Ugyanakkor a Fidesz sportpolitikája nem az inaktívak mozgósítására, a sportcélú közösségi terek fejlesztésére koncentrál, hanem az elit sportra. Ugyanakkor utóbbival kapcsolatban sincs napirenden a struktúra totális átalakítása. Annak ellenére sem, hogy a Fidesz szakpolitikusai már június közepén benyújtották az Országgyűlésnek a sporttémájú törvényeket módosító csomagot. A változások elsősorban a finanszírozást érintették. A csomag legfontosabb eleme, hogy az öt kiemelt, úgynevezett „látványsportág” (labdarúgás, jégkorong, kézilabda, kosárlabda, vízilabda) támogatói adókedvezményben részesülnének. Csakhogy a jogszabály eddig nem kapott zöld utat az Európai Bizottságtól, azaz továbbra is kérdéses, hogy összeegyeztethető-e a közösségi joggal.6 Amennyiben Brüsszel jóváhagyja a döntést, akkor korábban nem remélt forrásokból gazdálkodhatnak majd a klubok és a szövetségek. Muszbek Mihály közgazdász szerint a jelenlegi többszörösére, akár évi 50-60 milliárd forintra is nőhet a testkultúrába áramló szponzori pénzek összege. 7 Az intézkedés elsődleges célja, hogy tehermentesítse a központi költségvetést, amelynek helyzete nem teszi lehetővé az ideálisnak vélt összeg elkülönítését. A törvénymódosítás nyomán azonban a korábban a sport iránt egyáltalán nem érdeklődő cégek is a látványszakágak mecenatúrája mellett tehetik le voksukat, hiszen így marketingkeretük egy részét adókedvezménnyel támogatva költhetik el. A jogszabály szövege is jelzi, hogy az elit sport áll a politika középpontjában: a vállalatok ugyanis csak akkor vehetik igénybe az adókedvezményt, ha az első két osztály valamelyikében szereplő együttest favorizálnak. A lét és nemlét határán egyensúlyozó amatőr egyletek nem részesülnek a magánszektorból érkező extra forrásokból. Emellett nem csupán a látványsportágak támogatói, de a sportlétesítmények fejlesztői is jelentős bónuszt kapnak, hiszen bizonyos feltételek mellett mentesülnek a visszterhes vagyonátruházási illeték alól. A versenyzők fizetésének kifehérítését szolgálja az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás kiterjesztése. A módosítás érdekessége, hogy az első osztályban szereplő sportolók évi 100 millió forintos határig vehetik igénybe a kedvező formulát, míg például a színészek csak 25 millióig.8

6

7 8

Pető Péter: Elkészült a látványterv, koncentrálódhatnak a szponzori pénzek. In: Népszabadság, 2010.07.23. http://www.nol.hu/sport/20100723-elkeszult_a_latvanyterv u. o. http://www.parlament.hu/irom39/00573/00573.pdf


A nyári dömping után decemberig nem került az Országgyűlés elé sporttémájú jogszabálytervezet, ám a tél újabb változásokat hozott. Borkai Zsolt olimpiai bajnok tornász, a Fidesz országgyűlési képviselője ült a Magyar Olimpiai Bizottság elnöki székébe, amelyet Schmitt Pál hagyott üresen. A győri polgármester, az ötkarikás grémium első embere volt az egyik benyújtója annak a törvénymódosító javaslatnak, amely a MOBra testálja az állami források elosztását. A tervezet úgy fogalmaz: a MOB „dönt az olimpiai mozgalom feladataival összefüggő, valamint egyéb, a sport stratégiai fejlesztését szolgáló, a költségvetési törvényben meghatározott állami sportcélú támogatás felhasználásáról és folyósítja azt.”9 Az a sajátos helyzet állt elő, hogy Borkai a Borkai vezette szervezetet javasolta a magyar sportstruktúra csúcsára. A MOB szerepének növelése jelzi: a 2012-es londoni olimpia sikere prioritást élvez. Borkai Zsolt a Népszabadságnak adott interjújában megerősítette: a jövő évi ötkarikás játékokon jó eséllyel induló sportolók havi félmillió forintos támogatásban részesülhetnek a Gerevich-ösztöndíjrendszerben.10 Arról, hogy ki tartozzon a kedvezményezettek körébe, a MOB elnöksége mondja ki a végső szót. Az ötkarikás szervezet vezető testülete már döntött is „olimpiaügyben”: az idén 2,1 milliárd forintot irányzott elő a londoni felkészülésre. A grémium további 932 millió forintot utal az ösztöndíj-rendszerbe, amelynek következtében az olimpián éremesélyes versenyzők és trénereik – az eredetileg említett félmilliónál valamivel alacsonyabb összegű – hozzávetőleg havi négyszázezer forintos apanázsra számíthatnak.

9 10

http://www.parlament.hu/irom39/01923/01923.pdf Bruckner Gábor: Félmilliomos olimpikonok. In: Népszabadság, 2010.12.15. http://beta.nol.hu/lap/sport/20101215-felmilliomos_olimpikonok


II.

Gólok, pénzek, célok

A miniszterelnök csaknem küldetésként tekint a magyar futball feltámasztására is. Első körben Csányi Sándor, az OTP elnök-vezérigazgatója vette át a Magyar Labdarúgó Szövetség vezetését. A kormányfő alapítója a Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiának, amely együttműködési szerződést kötött a Videotonnal. Egyébiránt a székesfehérvári csapat tulajdonosa Garancsi István, tagja a Csányi Alapítvány felügyelőbizottságának, továbbá közeli barátja Hernádi Zsoltnak, a Mol elnök-vezérigazgatójának - így nem is meglepő, hogy a cég a Videoton fő támogatójává lépett elő. Ugyancsak megjelent a szponzorok között az első Orbán-kormány idején még az Újpest futballcsapatát patronáló Magyar Fejlesztési Bank.

III.

Sportsikerek vakító fénye

A jelentős anyagi és szellemi befektetések nyomán felvetődik a kérdés, hogy – a sport szeretetén túl – milyen tényezők motiválják a jobboldali kormány szakpolitikai döntéseit. Jacek Pawlicki, a Gazeta Wyborcza lengyel lap publicistája Jörg Haider és Orbán Viktor között vont párhuzamot a lapban megjelent dolgozatában. Az európai szélsőjobboldal ismert alakjának retorikája azonban szélsőségesebb volt mint Orbáné. Az osztrák politikus beszédeiben többször is pozitív kontextusban említette például a Harmadik Birodalom foglalkoztatáspolitikáját.11 Ellenben a két politikus vezetői stílusa közötti hasonlóságok szembeszökőek: mindketten – de facto – saját hatáskörükbe vonták a párton belüli rekrutációt, az aktuális fogyasztói csoportnak megfelelve képesek változtatni retorikájukon, kiváló szónokok, továbbá mindketten a szimbolikus politika eszközeként tekintettek a sportra. Ennek magyarázatát Mattei Dogan francia kutató kutatásában lelhetjük fel.

A tudós

kiindulópontja, hogy a politikai elit tagjai, valamint a közintézmények súlyos bizalmi deficittel küzdenek. A csehek és a litvánok 89 százaléka nem bízik a parlamentben. Európában a politikusi hivatást övezi a legkisebb közbizalom.12 Ilyen realitások között a 11 12

Balogh Róbert et al.(2008): Politikai állatfajták. Magyar Progresszív Társaság Platform. 44. Dogan, Mattei (2005): Political mistrust and the Discrediting of Politicians. Leiden and Bosron, Brill.


politikai elit fontos célja, hogy hiteles személyiségek fölvonultatásával dezideologizálja vagy legalább neutralizálja programját. A sport pedig alkalmas a feladatra, hiszen legfontosabb társadalmi funkciói egyike az, hogy közösségi tudatot alakít ki az aktív és a passzív

részvevőkben

egyaránt.

Magyarországon

a

politikai

kurzus

vezetői

a

rendszerváltás előtt a szisztéma legitimálására használták a sportsikereket. A honi testkultúra kontextusában az élsport jelentőségét az 1989-es fordulat után is majdnem minden kormány felismerte, illetve felhasználta. Ebből adódóan a sportstruktúra túlpolitizált, sem a civil, sem az üzleti szféra nem tudta lényegesen csökkenteni az állam szerepét a sportban.13 A jobboldali kormány is igyekszik kihasználni a sportban rejlő politikai

lehetőségeket.

A

kollektív

néplélekből

ugyanis

kitörölhetetlen

a

„sportnemzettudat”. Ennek eklatáns bizonyítéka a Tárki 2008-as, „Akikre büszkék vagyunk” című kutatása, amelynek konklúziója, hogy a válaszadók legnagyobb részét a magyar sportolók jó nemzetközi szereplése tölti el büszkeséggel: az ezen állítással inkább és teljes mértékben egyetértők aránya 88 százalék volt.14 Orbán testkultúra iránti leplezetlen rajongása így illeszkedhet politikai programjának társadalmi legitimációjához: a „büszke” magyar polgárok könnyebben elfogadnak olyan alkotmányosan aggályos döntéseket, mint a magán-nyugdíjpénztárak – de facto – államosítása. Liubov Borusiak szerint a kortárs világban a háború elsődleges terepe a sportpálya, hiszen a fegyveres konfliktusok már csupán izolált formában léteznek. A nemzeti büszkeség legfőbb eleme – ahogy a Tárki kutatása is alátámasztja – a siker, és a győztes harcokat napjainkban pedig a stadionokban lehet megvívni.15 A konklúzió bizonyítékaképpen elég csak a sportközvetítések nyelvét idézni: a hadvezérek döntő csatába küldik fiaikat, a játékosok élete a tét, az utolsó esély, gyilkos erejű lövés; a sor végtelen.16 A sport közvetítette férfidomináns, heteroszexuális, militáns világkép sem áll messze a FideszKDNP víziójától: a párt vezetésében egyetlen nő sincs, politikusai elutasítják a melegek jogainak kiterjesztését, a rendre a legfőbb értékek egyikeként tekintenek. Orbán Viktor kitűnően ismerte föl a stadionok eufemisztikusan romantikus patriotizmusként definiálható jelenségeiben rejlő potenciálokat. A testkultúra pozitív hozadéka, hogy a tömegmédia is 13

14

15

16

Földesiné Szabó Gyöngyi - Gál Andrea - Dóczi Tamás (2010): Sportszociológia. Semmelweis Egyetem Testnevelési és Sporttudományi Kar. 168-174. Akikre büszkék vagyunk: a TÁRKI és az Image Factory kutatási jelentése a nemzeti büszkeség kérdéséről (2008). http://www.tarki.hu/adatbank-h/kutjel/pdf/b195.pdf Borusiak, Liubov (2009): Soccer as a Catalyst of Patriotism. In: Sociological Research,Vol. 48, No. 4, July-August. 61. McLeod Ken (2006): ‘‘We are the Champions’’, Masculinities, Sports and Popular Music. In: Popular Music and Society, Vol. 29., No. 5. 553.


vevő az előállított tartalomra: a „for-profit” médiumok szívesen küldik adásba a sikerről szóló beszámolókat. Jellemző, hogy a miniszterelnök egyórás interjút adott a Sport TV-nek a választások után a testkultúra jelenéről és jövőjéről. Ennek a politikának azonban kockázati tényezői is vannak: Borusiak felhívja a figyelmet arra, hogy a sport világa szimplifikált formában is leírható, azaz vannak győztesek és vesztesek.17 Ha a „versenyző” pályára lépett, akkor később már nem függetlenítheti magát a meccs eredményétől. A jobboldali kormány vállalta a rizikót, és lelkesedése komoly lehetőséget jelenthetne a magyar sportnak, amennyiben beavatkozása a struktúra totális átalakításával kapcsolódna össze. Barrie Houlihan és Mick Green a brit rendszer reformját elemzi; a kutatók szerint a szigetországi struktúra számos kritikát kapott az utóbbi évtizedekben: képtelen reagálni a fogyasztói igényekre, bürokratikus és messzemenően bonyolult, nélkülözi a világos stratégiát, továbbá a felelősségi körök is tisztázatlanok. 18 Kínálkozik a párhuzam a magyar, valamint a reform előtti angol szisztéma között. A brit Munkáspárt kormányzása idején az országmárka újjáépítésének részeként tekintett az olimpiai sikerekre, így a 2012es londoni pályázat diadalára. A források bővítésekor a struktúra modernizációja sem maradhatott el. Blair – a bevezetőben idézett – gondolatát, továbbá a sport politikában játszott szerepét igazolja, hogy Andrew J. Healy és társai közvetlen kapcsolatot mutattak ki a szavazói preferenciák változása, illetve a helyi, egyetemi amerikaifutball-csapat eredményei között az Egyesült Államokban. A vizsgálat szerint, ha a választás előtti hétvégén győzött a város csapata, akkor szignifikánsan nőtt a hatalmon lévő párt vagy politikus támogatottsága. Még erősebb a hatás, ha sikeres a helyi együttes, azaz korábban például bajnokságot nyert. A következtetés szerint a választópolgárok egy része érzelmi alapon hoz döntést a szavazófülkében: voksukat közvetlenül befolyásolhatják a sporteredmények.19 A honi élsportolók korábban tucatszámra szállították az olimpiai érmeket, a társadalom többsége a sportsikerekre a legbüszkébb, tehát igényli a pályán elért „háborús győzelmet”. Az amerikai vizsgálat szerint az aranyak és a gólok voksokat is jelenthetnek a választásokon. A jobboldali kormány következetesen végrehajtott szakpolitikája tehát közvetlen politikai hasznot hajthat.

17

18

19

Borusiak, Liubov (2009): Soccer as a Catalyst of Patriotism. In: Sociological Research, Vol. 48., No. 4. 79-80. Houlihan, Barrie - Green, Mick (2009): Modernization and Sport. In: The Reform of Sport England and UK. Sport, Public Administration. Vol. 87., No. 3. 678. Healy, Andrew J. - Malhotra, Nail - Ho, Cecilia H.(2009): Euphoria and Retrospective Voting: The Impact of College Football Outcomes on Incumbent Re-election. Stanford University.


IV.

Aranyak bűvöletében

Az Orbán Viktor vezette kormány – számos vitatható döntése mellett – választási ígéretének eleget tesz: növeli a sportra szánt forrásokat, megkísérli megmenteni a haldokló klubéletet. Elkötelezettsége ezen a területen találkozik az Európai Unió iránymutatásával, hiszen a közösség a Lisszaboni Szerződésben rögzítette a sport különleges státuszát. Ugyanakkor a versenysportra koncentráló, az elitképzést preferáló koncepció kétségessé teszi az eszmét, amely szerint a testkultúrára költött központi források a társadalom egészének javát, a közjót szolgálják. A

fentebb

részletezettek

fényében

arra

a

következtetésre

juthatunk:

a

látott

intézkedéssorozat nagyrészt a politikai marketing eszközrendszere, küldetése pedig a politikai program társadalmi elfogadottságának elősegítése. A szakpolitikai manőverek ebben a formában forintokon vásárolt ötkarikás érmeket, valamint felettébb bizonytalan Bajnokok Ligája szereplést vetítenek elő.

A szerző a Népszabadság újságírója.


Intézet a Demokratikus Alternatíváért 1

Recommend Documents