Internorm nyílászáró tervezési és beépítési segédlet a jól működő és problémamentes épület kialakításához
Internorm nyílászáró tervezési és beépítési segédlet
Kiadványunk mindazoknak szól, akik szeretnék kiismerni magukat a nyílászárók rendkívül szerteágazó világában, felismerve a számukra megfelelő megoldásokat a tervezéstől egészen az épület elkészültéig. Akár tervezőként, akár megbízóként vagy kivitelezőként törekednek a hosszútávon megbízhatóan működő és esztétikus épület kialakítására, a segédlet megfelelő fejezeteiben számos hasznos magyarázattal, javaslattal és a jellemző hibák tárgyalásával találkozhatnak a nyílászárókat és kapcsolódó szerkezeteiket illetően. Sikeres építkezést, szép végeredményt és szerethető nyílászárókat kívánunk!
Az Internorm magyarországi csapata
A segédlet az Internorm Ablak Kft. megbízásából készült az érvényben lévő osztrák ÖNORM szabványok felhasználásával. Ezeket, valamint az illusztrációul szolgáló képeket és ábrákat Helmut Pointner és az Internom Ablak Kft. bocsátotta rendelkezésre.
Szerkesztő:
Dr. Márkus Gábor – okl. építészmérnök, MG Építész Kft. Szenes Georgina – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.
Szerző:
Dr. Márkus Gábor – okl. építészmérnök, MG Építész Kft. Szenes Georgina – okl. építészmérnök, MG Építész Kft.
Internorm
TERVEZÉS 1. Fontos szempontok a tervezés során 1.1. A vízzárás és hőszigetelés kapcsolata a fal anyagával 1.1.1. Falazóblokkból készített falak 1.1.2. Hagyományos falazatok 1.1.3. Könnyűszerkezetes falak 1.1.4. Tartókonzolos (vaktokos) beépítés 1.1.5. A nyílászáró anyagának befolyásoló hatása 1.2. A nyílászáró beépítés hatása a hangszigetelésre 1.3. Párkány beépítési módja 1.3.1. A párkány anyaga és geometriája 1.3.2. Csatlakozások kialakítása 1.3.3. Párkány alatti szigetelés kialakítása 1.3.4. Használatból adódó észrevételek 1.4. A belső káva kialakítási módjai 1.4.1.Vakolt-festett káva kialakítása 1.4.2.Gipszkartonnal burkolt káva kialakítása 1.4.3.Díszburkolattal ellátott káva kialakítása 2. A nyílászáró beépítése – vízzárás, párazárás, hőszigetelés megoldása 2.1. Hő- és párafizikai alapelvek 2.1.1.A hő útja 2.1.2.A páravándorlás 2.1.3.A hagyományos, csak PUR-habos beépítés problémái 2.2. Szabványok és beépítési alapelvek az ÖNORM B5320 alapján 2.2.1. A „kettős védvonal” – 2 szigetelési sík alkalmazása 2.2.2. A „hármas védvonal” – 3 szigetelési sík alkalmazása 2.3. Külső vízzárás 2.3.1. Tulajdonságai 2.3.2. Követelményeknek megfelelő anyagok 2.3.3. Kialakítás szempontjai 2.3.4.Lábazati vízszigetelés készítése 2.4. Közbenső hő- és hangszigetelés 2.4.1. Tulajdonságai 2.4.2. Követelményeknek megfelelő anyagok 2.4.3. Kialakítás szempontjai (hézagkitöltés!) 2.5. Belső párazárás (belső RAL-szalag) 2.5.1. Tulajdonságai 2.5.2. Követelményeknek megfelelő anyagok 2.5.3. Kialakítás szempontjai (megfelelő tapadás!)
Internorm
2.6. Fugák, rések tömítése 2.6.1. Tulajdonságai 2.6.2. Követelményeknek megfelelő anyagok 2.7. Külső hőszigetelés ablak körüli kialakítása 3. Beépítési követelmények passzívház esetén 3.1. Passzívház minősítés 3.2. Nyílászárókkal kapcsolatos követelmények 3.3. Beépítéssel kapcsolatos követelmények
BEÉPÍTÉS ELŐTT 4. A beépítés időzítésének szempontjai 4.1. Időjárási körülmények befolyásoló hatása 4.1.1. Az időjárás hatása a nyílászáró beépítés ütemezésére 4.1.2.Belső páratartalom hatása a nyílászárókra (lásd még: 21.) 5. Métervonal 5.1. Jelentése, szerepe 5.2. Kitűzésének módja és szempontjai 5.2.1. Padlóburkolat és aljzat vastagságok 5.2.2. Áthidaló magasságok 5.3. Kitűzésének eszközei 6. Falnyílás előkészítése beépítéshez – beépítés előtti „checklist” 6.1. 6.2. 6.3. 6.4. 6.5.
Vakolás szükségessége Megfelelő méretek - mérettűrés Viszonyítási pontok Megfelelő geometria Felület előkészítése szigeteléshez
BEÉPÍTÉS UTÁN 7. A beépítés ellenőrzése – beépítés utáni „checklist” 7.1. Rögzítések és záródások 7.2. Koordináták 7.3. Geometria 7.4. Szigetelések megfelelő kialakítása 7.5. Légtömörség (Blower-Door teszt)
Internorm
8. A termék ellenőrzése – nyílászáró „checklist” 8.1. Üvegezés ellenőrzése 8.2. Bevonatok ellenőrzése 8.3. Keret ellenőrzése 9. Utólagos vízszigetelés lábazati zónába kerülő nyílászárók esetén (lásd: 7.10.) 10. Kapcsolódó szerkezetek beépítése és ellenőrzése 10.1. Párkány „checklist” és beépítési hibák 11. Szellőztetés 11.1. Szerepe 11.2. Szükséges gyakorisága 11.3. Teendők párásodás / duzzadás esetén
KARBANTARTÁS lásd Internorm Garanciális, ápolási és karbantartási kézikönyv
Internorm
TERVEZÉS 1. Fontos szempontok a tervezés során 1.1. Vízzárás és hőszigetelés kapcsolata a nyílászáró és a fal anyagával 1.1.1. Falazóblokkból készített falak falazóblokkból épített falak esetén a káva nyílászáró beépítés előtti vakolása elengedhetetlen a beépítés és a szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és anyagokkal történik, különleges feltételek és kivételek nincsenek 1.1.2. Hagyományos falazatok amennyiben a falazat lyukacsos vagy rések találhatók benne, illetve a káva felülete egyenetlen, a kávát a nyílászáró beépítés előtt szükséges kivakolni, illetve a réseket, fugákat szükséges tömíteni a szigetelések későbbi tökéletes csatlakoztatása érdekében a beépítés és a szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és anyagokkal történik 1.1.3. Könnyűszerkezetes falak könnyűszerkezetes falak esetében, amennyiben a nyílászáró beépítés falkávába történik (pl. faváz esetén fagerendákból kialakított kávába), úgy a beépítés és a szigetelések kialakítása a 2. fejezetben tárgyalt módon és anyagokkal történik fontos meggyőződni arról, hogy a szigetelésként használni kívánt fólia vagy szalag tökéletesen tapad vagy ragasztható az alapfelületként szolgáló anyagra (pl. fára); amennyiben ez nem teljesül, úgy a felületet megfelelő anyagú alapozóval elő kell készíteni a tartókonzolos (falsíkon kívüli) beépítés részleteit lásd az 1.1.4. pontban 1.1.4. Tartókonzolos beépítés Hőtechnikai működés szempontjából előnyös, ha a nyílászárók a hőszigetelő réteggel azonos beépítési síkra kerülnek, tehát konzolokkal a fal síkjából „kiugratva” építjük be őket. Ez a megoldás gyakran látható passzívházaknál.
1. Ábra: Tartókonzolos ablak beépítés a külső hőszigetelés síkjában
2. Ábra: A nyílászárót kimozdulás ellen a belső oldalon biztosító konzolok
Internorm
Amennyiben ilyen beépítés mellett döntünk, érdemes az alaptestet a padlóig menő falnyílásoknál kellő mértékben kiugratni a falsíkból (lásd 3. Ábra), hogy a nyílászáró alsó megtámasztása ne fém konzolkora, hanem szilárd alapfelületre történjen. Az aljzatra padló rétegrend kerül, a nyílászáró beépítésénél ennek magasságával kell számolnunk. Nem rögzíthetjük tehát a nyílászárót közvetlenül az aljzatra, hanem annak síkjától fel kell emelnünk. Ideális megoldást jelent, ha a kész aljzatra megfelelő teherhordású, hőszigetelő tulajdonságú Purenit táblákat helyezünk – ezek támasztják alá közvetlenül a nyílászárót. A Purenit tábla alkalmazása parapetes ablakok esetében is javasolt, ugyanis a hőhídmentes beépítés (lásd: 2.4. és 2.4. pontok) csak így teljesül. Ennél a megoldásnál a Purenit táblát rögzítjük tartókonzolokra az ablakkáva alsó síkja alatt úgy, hogy a tábla felső síkja a beépítéshez megfelelő magasságra kerüljön.
3. Ábra: Kiugró alaptest a konzolosan beépített nyílászáró alátámasztására
4. Ábra: Tartókonzolos nyílászáró beépítés az alsó él mentén Purenit táblákra ültetve
A Purenit táblát a nyílászáróhoz minden esetben csavarozással kell rögzíteni még beépítés előtt (a nyílászáró kereteket és az Internorm termékekkel együtt megvásárolt Purenit táblákat a megfelelő pontokon gyárilag előfúrják). A légtömörség biztosítása érdekében a keret aljára tömítő szalag, a keret és a tábla közé pedig szilikon kitöltés kerül (lásd 5. Ábra).
Internorm
5. Ábra: Az ablakkeret alsó éléhez illesztett Purenit táblára előzőleg szilikon csík készült
6. Ábra: A csavarozással az ablakkerethez rögzített Purenit tábla
A nyílászárót kidőlés ellen a megfelelő sűrűségben és távolsággal (lásd 7. Ábra) elhelyezett, falra rögzített tartókonzolok biztosítják.
7. Ábra: A nyílászárót rögzítő konzolok egymástól és a sarkoktól számított maximális távolsága: A: fa és alumínium nyílászárók esetén max. 800 mm műanyag nyílászárók esetén max. 700 mm E: 150 – 200 mm
A belső szigetelő szalag elhelyezésének technikája, valamint a sarkok és csatlakozások kialakítása megegyezik a 2. fejezetben tárgyalt nyílászáró beépítési móddal. Az így beépített nyílászáró oldalához a homlokzati hőszigetelő táblákat közvetlenül csatlakoztathatjuk. A csatlakozás mentén PUR hab kerül befújásra, ügyelve a hézagmentességre és folytonosságra a teljes körvonalon. A homlokzatképzés során
Internorm
külön figyelmet kell fordítani a külső vakolat ablakkerethez való csatlakoztatására, a kettő közé ugyanis nem kerülhet víz a külső térből. amennyiben a tartókonzolok csavarjaival lábazati vízszigetelést vagyunk kénytelenek átszúrni, úgy elengedhetetlen, hogy a rögzítési pontokat kenhető szigeteléssel utólag vízzáróvá tegyük
1.1.5. A nyílászáró anyagának befolyásoló hatása Egyes anyagok tulajdonságaikból fakad, hogy olyan szempontokra is figyelni kell beépítésükkor, amikre más anyagok esetében nem szükséges külön gondot fordítani. Nyílászáróknál a következőkre ügyeljünk:
Különösen nagyméretű, PVC keretes nyílászárók esetében külön figyelmet kell fordítani a kapcsolatok helyes kialakítására, a PVC ugyanis nagy hőmozgással rendelkezik, tehát a fához és fémhez képest jelentős méretváltozáson megy át, ha a hőmérséklet emelkedik vagy csökken. Megoldást a csúszó kapcsolatok kialakítása és dilatáció soroló profilok beépítése jelent. Fa anyagú nyílászáróknál a nedvesedés okozhat problémát: a fa könnyen megszívja magát vízzel, aminek következtében duzzad. Fa kereteknél tehát különösen nagy figyelmet kell fordítani a nedvesség elleni védelemre és a szellőztetésre. (A nedvesedés és duzzadás esetén javasolt teendőket lásd a 11.3. pontban.)
1.2. A nyílászáró beépítés hatása a hangszigetelésre Akármilyen jó hangszigetelési tulajdonságokkal rendelkezik is egy nyílászáró, azok csak megfelelő beépítés esetén érvényesülnek. A hang ugyanis minden résen, hézagon keresztül megtalálja az útját, ha tehát egyetlen szükséges helyen is elmarad a megfelelő tömítés, a hanggátlásba fektetett energia kárba vész.
A gondosan kiválasztott, megrendelői igényeknek megfelelő hangszigetelési tulajdonságokkal rendelkező nyílászáró beépítésénél a következő szempontokra kell figyelmet fordítani: o a beépítési hézagba kerülő hőszigetelő hab befújásakor (lásd 2.4. pont) ügyelni kell a folytonosságra, a hézagmentes befújásra
8.
Ábra: Hőszigetelő hab hézagos, nem megfelelő befújása a nyílászáró körül
Internorm
o o
o
a befújt anyag tulajdonságai feleljenek meg a 2.4. pontban részletezett szempontoknak Beépítéskor rendszerint fa vagy műanyag ékeket használnak a pontos beállításra, amik a PUR hab befújásakor is a helyükön vannak. Eltávolításuk után ezeken a helyeken tehát a PUR hab kitöltés hiányzik, megszakad. Egy ilyen hézag akár 10 dB-lel is ronthatja a hangszigetelési értéket, fontos tehát figyelni az ékek eltávolítása után a hézagok PUR habbal való kitöltésére. Tartókonzolos (falsíkon kívüli, hőszigetelés síkjában történő) beépítés esetén érdemes figyelembe venni, hogy az EPS („hungarocell”) szigetelés jól vezeti, sőt, fel is erősítheti a hangokat. Nem célszerű tehát a keret köré közvetlenül EPS szigetelést készíteni.
1.3. Párkány beépítés módja Kész épületek esetén az ablakok környékén tapasztalt ázások jelentős része a külső párkány helytelen beépítésének következménye. Igen fontos tehát megfelelő figyelmet és szakértelmet fordítani ezen kiegészítő szerkezetek kialakítására. A legfontosabb szempontokat három témakör köré csoportosíthatjuk, ezek: a párkány megfelelő anyaga és geometriája – lejtésviszonyok a fallal és nyílászáróval való vízzáró csatlakozás kialakítása a párkány alatti szigetelés kialakítása (ha mégis a párkány alá vagy mögé jutna a víz) Ezen szempontokat a következőkben részletesen tárgyaljuk. 1.3.1. A párkány anyaga és geometriája a párkány alátámasztását az Internorm ablakok alá szerelt párkányfogadó konzolok végzik (lásd 9. Ábra); tartókonzolos (vaktokos) beépítés esetén ezek az ablakot alátámasztó Purenit táblával kombináltan, egy elemként készülnek a párkány felső síkja és az ablakkeret alsó éle közötti hézag min. 4 mm széles legyen, hogy a keretből csapóeső után kifolyó víz szabadon juthasson a párkányra (kisebb hézag esetén a kapillaritás jelensége megakadályozza ezt)
9. Ábra: Párkányfogadó konzol és hajlított fémlemez párkány
Internorm
alapvető fontosságú a külső párkány megfelelő irányú és mértékű lejtése: a vizet sem az ablakhoz, sem az oldalsó kávához nem vezetheti, hanem azt az ablaktól kezdve kifelé alakított min. 5 -os lejtéssel a homlokzat elé kell vezetnie fontos a párkánynak a homlokzat síkjához képest számított megfelelő (min. 4 cmes) kilógása és a cseppentőszegély megfelelő kialakítása (lásd 10. Ábra), hogy az ablaktól elvezetett víz ne folyjon végig a homlokzaton, hanem attól „eldobva” cseppenjen le
10. Ábra: Párkány lejtésének és kilógásának szükséges mértéke
1.3.2. Csatlakozások kialakítása lyukacsos falak esetében a párkány beépítése mindenképpen vakolt kávába történjen az ablaktok és a párkány belső éle közé beépítéskor rugalmas tömítő szalagot (pl. Compriband) kell helyezni; ez akadályozza meg, hogy csapóeső esetén a víz a párkány mögé és alá jusson (ez favázas épületek esetén különösen fontos) a párkány oldalsó kávához való csatlakozása kétféle lehet; készülhet: o a kávára felhajtott szegéllyel (a szegély és a fal között tömítéssel) o a kávába beengedve, a párkány felületére vakolattal rázárva, a csatlakozást rugalmas tömítéssel kialakítva (lásd 11. Ábra) elengedhetetlen követelmény a párkány beépítése során a párkány mellett, mögött és alatt keletkező rések, hézagok, fugák utólagos tömítése, hogy megakadályozzuk ezekben a falazatot, szigetelést és nyílászárót áztató pangó víz kialakulását külön figyelmet kell fordítani párkányszegélyek, az ablakkeret és a homlokzat sarkokon való csatlakoztatására: az itt keletkező hézagot is tömíteni kell (lásd 12. Ábra)
Internorm
11. Ábra: Párkány csatlakoztatásának helyes és helytelen módjai
12. Ábra: A párkányszegélyek, az ablakkeret és a homlokzat sarkokon való csatlakoztatása és az itt keletkező hézag helytelen és helyes kezelése
1.3.3. Párkány alatti szigetelés kialakítása a párkány alatti szigetelés biztonsági célokat szolgál, hiszen a párkány-fal és párkány-nyílászáró csatlakozásokat minden esetben úgy kell kialakítani, hogy a falra pangó víz ne kerülhessen a szigetelés lejtését a párkányhoz hasonlóan kell kialakítani, ügyelve arra, hogy az esetlegesen rákerülő víz akadálymentesen távozhasson anyagválasztáskor érdemes figyelni arra, hogy horgany- vagy horganyzott lemez és cement bázisú anyag (akár vízszigetelés!) találkozása a köztük lejátszódó kémiai folyamatok eredményeképp idővel károsíthatja a lemez cink anyagát illetve bevonatát; ezek együttes alkalmazása tehát kerülendő, illetve elválasztó réteg beépítése szükséges
Internorm
13.
ugyanez a helyzet a napjainkban használatos speciális ragasztók horgany- vagy horganyzott lemezzel együtt történő alkalmazásakor
Ábra: Párkány alatti szigetelés kialakítása
helyes 14. Ábra: Helytelen párkány kialakításból adódó ázás nyoma
15. Ábra: Helytelen párkány kialakításból adódó ázások nyomai
1.3.4. Használatból adódó észrevételek a további építkezés során fontos figyelni rá, hogy a kész párkányra ne álljanak vagy pakoljanak rá, hiszen az így könnyen behorpadhat, megsüllyedhet, illetve a terhelés következtében megváltozhat a lejtés iránya
Internorm
1.4. A belső káva kialakítási módjai A nyílászáró beépítés minősége, és így a vízzárási, hang- és hőszigetelési tulajdonságoknak való megfelelés a beépítés mikéntjén múlik. A belső káva kialakításával ezeken javítani már nem lehet, rontani azonban sajnos még igen. A káva kialakításánál figyelni kell tehát a már kialakított kapcsolatok védelmére, a beépített szerkezetek megóvására. Mindezek mellett a káva igényes és szakszerű kialakítása az esztétikai minőséget növeli. 1.4.1. Vakolt-festett káva kialakítása A káva végleges vakolását a nyílászáró beépítése után kell elvégezni; ezt megelőzően a nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni. Vakolás közben ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák épségére. Fontos, hogy ilyen kialakítás esetén a belső oldalon vakolható szigetelő fóliát használjunk. A káva vakolattal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő fólia ne látszódjon ki sehol. A vakolat nyílászáró tokhoz való csatlakozása a hőmozgások következtében idővel mindenképp végigrepedne, így a kettőt rugalmas anyaggal kell egymástól elválasztani. Erre megoldást jelenthet, ha a tokra vakolólécet ragasztunk, ami mögött a vakolatban dilatációs fugát alakítunk ki. Vakolóléc hiányában a tok és a vakolat csatlakozása utólag is kitölthető megfelelő szilikonnal, ami a további hőmozgásokat felveszi. Amennyiben a festés során élvédő kerül majd a falsarkokra, úgy a kávát a belső tér felé enyhén szélesedve (a csatlakozó belső falsíkkal enyhe tompaszöget bezárva) szükséges vakolni. Így alakul ki ugyanis az élvédő felragasztása és glettelése után a nyílászáró síkjára merőleges káva 1.4.2. Gipszkartonnal ellátott káva kialakítása A káva gipszkarton borítását a nyílászáró beépítése után kell elkészíteni; ezt megelőzően a nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni. Gipszkartonozás közben ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák épségére. A gipszkartonnal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő fólia ne látszódjon ki sehol. Amennyiben a festés során élvédő kerül majd a falsarkokra, úgy a káva borítását a belső tér felé enyhén szélesedve (a csatlakozó belső falsíkkal enyhe tompaszöget bezárva) szükséges kialakítani. Így alakul ki ugyanis az élvédő felragasztása és glettelése után a nyílászáró síkjára merőleges káva
Internorm
1.4.3. Díszburkolattal ellátott káva kialakítása A káva borítását a nyílászáró beépítése után kell elkészíteni; ezt megelőzően a nyílászárókat sérülés- és piszkolódás elleni védelemmel kell ellátni. Burkolás közben ügyelni kell a nyílászárók és a körbefutó szigetelő fóliák épségére. A burkolattal a keretre a szükséges mértékben kell rátakarni úgy, hogy a szigetelő fólia ne látszódjon ki sehol.
16. Ábra: Díszburkolattal ellátott káva elkészült állapotban
2. A nyílászáró beépítése – vízzárás, légzárás, hőszigetelés megoldása A véglegesen beépített korszerű nyílászáró és közvetlen környezete akkor biztosít megfelelő védelmet az épület belsejét illetően, ha a következő épületfizikai követelményeknek megfelel: külső vízzárás (megakadályozza a csapadék, talajvíz és egyéb nedvesség, pl. locsolóvíz házba való bejutását) szélállóság (ne „süvítsen be” a szél a tok vagy a szárny mentén) hőszigetelés (nagyjából a nyílászárót körülvevő falszerkezettel megegyező mértékben) hangszigetelés (nagyjából a nyílászárót körülvevő falszerkezettel megegyező mértékben) belső légzárás (ez - mint a későbbiekben látni fogjuk – a penészesedés megakadályozásában játszik kulcsszerepet) Ezeket a védelmi funkciókat még a legmagasabb kategóriás Internorm nyílászárók is csak megfelelő beépítés esetén teljesítik! A következőkben a helyes beépítés elvét és lépéseit vesszük sorra. 2.1. Hő- és párafizikai alapelvek Ha az épületen kívül mindig ugyanolyan hőmérséklet és páratartalom lenne jellemző, mint az épületen belül, akkor erről a témáról szükségtelen lenne beszélnünk. Mivel azonban az európai éghajlatokon ez a legritkább esetben fordul elő, a levegő által hordozott hő és pára szinte folyamatos áramlásban van a nyílászáró környezetében és – ha ez ellen nem teszünk semmit – a nyílászárón és a beépítési hézagon keresztül is. A kedvezőtlen hőáramlás télen a belső tér lehűléséhez, nyáron felmelegedéséhez vezet; a nem kívánt páraáramlás pedig penészesedést okoz a nyílászáró környezetében.
Internorm
2.1.1. A hő útja Feltételezve, hogy a kívánalmaknak megfelelő hőszigetelő tulajdonságú nyílászárót építünk be megfelelően hőszigetelt falszerkezetbe, a hő számára egyetlen út marad a külső és belső tér közötti áramlásra: a nyílászáró és a fal között szükségszerűen meglévő beépítési hézag. Ha ezt az utat nem zárjuk le a hő számára, a következő jelenségeket tapasztaljuk: o Nyáron az épület gyorsan felmelegszik, télen gyorsan lehűl o A nyílászárót körülvevő falszakasz a folyamatos hőáramlás hatására szintén melegszik vagy hűl. Utóbbi jelenség – párafizikai folyamatokkal összekapcsolódva – jellemzően a penész megjelenéséhez vezet. A fent leírtakból következik, hogy a beépítés részeként a nyílászáró körüli hőáramlást meg kell akadályozni. 2.1.2. A páravándorlás A melegebb levegő több, a hidegebb levegő kevesebb vizet képes a környezetből pára formájában felvenni és tárolni. Ebből következik, hogy ha adott páratartalom mellett a levegő hőmérsékletét folyamatosan csökkentjük, akkor a benne lévő pára egy adott hőmérsékleten elkezd kicsapódni (ezt a hőmérsékletet nevezzük az adott páratartalmú levegő harmatpontjának). Ha tehát egy épület belsejében olyan lehűlő felületek (hőhidak) vannak, amelyek közvetlen környezetében a levegő is hidegebbé válik, ott előbb vagy utóbb párakicsapódás következik be és megjelenik a víz. A folyamatos vizesedés a szerkezeteket károsíthatja, az anyagok tulajdonságait (pl. hőszigetelő képesség) módosíthatja és korhadást illetve penészesedést idézhet elő, ezért ez ellen mindenképpen védekezni kell. A használatban lévő épületek belső terében folyamatos a páraképződés. Egy ember naponta mintegy két liter vizet párologtat ki, ehhez hozzáadódik a mosásból, szárításból, mosogatásból, fürdésből, főzésből keletkező, valamint a belső térben jelenlévő növények, állatok által termelt nedvesség mennyisége. A levegőben feldúsult pára egy részének rendszeresen távoznia kell az épületből a telítődés (majd párakicsapódás) elkerülése érdekében. A nedvesség egy kis része a falakon keresztül távozik, ez azonban elenyészően kevés a szükséges kiszellőző mennyiséghez képest, ezért rendszeres – gépi vagy természetes – szellőztetésre mindenhol szükség van. Általánosságban igaz, hogy a nagyobb páratartalmú levegőtől a kisebb páratartalmú levegő felé történő páravándorlás folyamatos és minden olyan épületszerkezetet érint, amely képes a pára áteresztésére. Ha tehát egy épületszerkezetet szeretnénk a párától megvédeni, azt megfelelő párazáró anyaggal el kell szigetelnünk. Mivel a belső pára épületszerkezetekbe való jutása teljességgel még így sem zárható ki, a bejutott pára szabad kiszellőzéséről is gondoskodnunk kell a másik oldalon: nem szabad annak párazáró anyaggal útját állni, párafeltorlódást okozva ezzel). Általános építészeti alapelv, hogy az épületszerkezetek rétegrendjét diffúz szerkezetként alakítsuk ki, azaz a beltérben keletkező pára ne rekedjen meg a szerkezetben, hanem belülről kifelé egyre kisebb ellenállásba ütközve könnyebben távozzon, védve ezzel az épületszerkezetet a kicsapódó nedvességtől.
Internorm
2.1.3. A hagyományos nyílászáró beépítés problémái A falkáva és az ablakprofil közötti hézag kitöltésre rendszerint PUR habot használnak. A befújás után a hab kidagad, szilárd külső burkot képezve megköt. A habot ezután hagyományosan az ablakkontúr síkjában levágják, ezzel a PUR hab a szivacshoz hasonlatossá válik és nedvesség felvételére is képes lesz. Vízzel telítődve csökken a hőszigetelő képessége, továbbá károsíthatja a csatlakozó szerkezeteket, mindemellett táptalajt nyújt a penészgombának. Hőkamerás felvételeken világosan kirajzolódik, hogy a fal-ablakcsatlakozások nem szakszerű megoldása folyamatos hőhíd jelenséget okoz, amely a felsorolt problémák megjelenéséhez vezet. A PUR hab alkalmazása tehát csak a 2.4. fejezetben leírt módon és kizárólag a megfelelő szigetelő anyagokkal együtt javasolt. A fugák, rések tömítésére gyakran használnak – egyébként szaniterek fugázására kifejlesztett – ecetsavas szilikont. Ez azonban a vasalatokkal érintkezve, illetve azok környezetében a páravándorlás útján a levegőbe kerülve károsíthatja a fémszerkezeteket. 2.2. Szabványok és beépítési alapelvek az ÖNORM B5320 alapján A nyílászáró beépítésre vonatkozó osztrák (ÖNORM) szabványok már hosszú ideje érvényben vannak, így sokéves tapasztalattal bizonyítják megfelelőségüket a fent tárgyalt szempontokat illetően. Lássuk tehát az ezekben megfogalmazott korszerű nyílászáró beépítés (az úgynevezett RAL beépítés) lényegét: 2.2.1. A „kettős védvonal” – 2 szigetelési sík alkalmazása Két szigetelési síkot akkor alkalmazhatunk, ha a nyílászáró kontúrja kívülről nincs kitéve közvetlen vizesedésnek, tehát ha beépítési hézagot a külső csapadéktól és szélnyomástól burkolat vagy a tokra rátakaró hőszigetelő vakolatrendszer tökéletesen védi. Ez feltételezi, hogy a nyílászáróhoz való csatlakozásoknál rugalmas tömítő szalag (pl. Compriband) kerül beépítésre. Ebben az esetben elegendő a következő kétféle szigeteléssel védeni a tokszerkezetet körülvevő beépítési hézagot: o Belső oldali légzárás o Hő- és hangszigetelés
Fontos, hogy a két szigetelési sík megszakítás nélkül, folyamatos védvonalként fusson körbe a nyílászáró mentén
2.2.2. A „hármas védvonal” – 3 szigetelési sík alkalmazása Három szigetelési síkot kell alkalmaznunk abban az esetben, ha az ablaktok körüli hézagot egyéb anyag, burkolat, szerkezet nem védi a vizesedéstől. Ebben az esetben nekünk kell gondoskodnunk a beépítési hézag külső vízzárásáról is, ami viszont semmiképpen sem keverendő össze a párazárással (lásd 12.3. fejezet). A következő három féle szigeteléssel kell tehát megvédenünk a tokszerkezetet körülvevő beépítési hézagot:
Internorm
o o o
Belső oldali légzárás Hő- és hangszigetelés Külső oldali vízzárás; csapóeső és szél elleni védelem
Fontos, hogy a három szigetelési sík megszakítás nélkül, folyamatos védvonalként fusson körbe a nyílászáró mentén
17. Ábra: Falkávába épített ablak függőleges metszete a rétegek jelölésével
Internorm
18. Ábra: Falkávába épített ablak vízszintes metszete a rétegek jelölésével
Internorm
A piacon sok olyan - általában olcsóbb, „helyettesítő” - termék található, amely látszólag képes azon funkciókat ellátni, amelyekkel ebben a fejezetben foglalkozunk. Fontos azonban, hogy a követelményekkel kapcsolatban tisztán lássunk és így ellenőrizni tudjuk a termékek megfelelőségét. Az anyagválasztásnál a következő szempontokat vegyük tehát figyelembe: 2.3. Külső vízzárás (külső RAL-szalag és lábazati szigetelés) 2.3.1. Tulajdonságai egyoldalú áteresztő, bőrszerűen lélegző hártya elven működik: meggátolja a víz szerkezetbe jutását, de elősegíti a szerkezetben már jelen lévő pára kiszellőzését rugalmas öntapadó vagy megfelelő kötőanyaggal ragasztható és tökéletesen tapad minden aljzatként használt anyagra vakolható (szövettel bevont) időjárás- és UV-álló 2.3.2. Követelményeknek megfelelő anyagok SWS (Soudal Window System) – Külső szalag Tremco Illbruck Kültéri Ablak Fólia egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, e célra kifejlesztett szigetelőszalag vagy fólia 2.3.3. Kialakítás szempontjai fontos a tökéletes, rés- és hézagmentes tapadás, valamint a nyílászáró körüli folytonosság (ha ez megszakad, a víz bejutása azonnal lehetővé válik és a rendszer értelmét veszti) a tapadás és folytonosság biztosítása érdekében a ragasztás nem történhet lyukacsos felületre, pl. vakolatlan hőszigetelő falazóblokkra; ilyen falak esetében a káva előzetes vakolása mindenképpen szükséges 2.3.4.Lábazati vízszigetelés készítése azon nyílászárók esetében, amelyek külső alsó síkja az épület lábazati zónájába esik (pl. erkélyajtók, padlószintről induló földszinti ablakok), beépítést követően a lábazati vízszigetelés nyílászáróhoz való csatlakozásának kialakítása szükséges ez lényegében azt jelenti, hogy a lábazati vízszigetelést a nyílászáró közvetlen környezetében, illetve arra rávezetve is el kell készíteni, ügyelve a folytonosságra és a vízzáró csatlakozások kialakítására 2.4. Közbenső hő- és hangszigetelés 2.4.1. Tulajdonságai a fal és az ablaktok közötti rést teljesen kitöltő rugalmas szigetelő anyag, amely kompenzálja a tok hőmérsékletingadozás és páratartalom okozta minimális mozgását az nyílászáró értékeinek megfelelő hő- és hangszigetelő tulajdonság, amely az idő múltával is megmarad zártcellás szigetelőanyag, amely azonban a páradiffúziót nem akadályozza megfelelően széles tartományú hőmérsékletállóság
Internorm
fontos, hogy a PUR-habok közül alacsony tágulásút használjunk e célra
2.4.2. Követelményeknek megfelelő anyagok SWS (Soudal Window System) – Soudafoam pisztolyhabok Tremco Illbruck pisztolyhabok egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, alacsony tágulású PUR-habok 2.4.3. Kialakítás szempontjai alapvető követelmény, hogy az alapfelületnek tisztának, por-és zsírmentesnek kell lennie a megfelelő kikeményedés érdekében a felületet a hab befújása előtt és után be kell nedvesíteni befújáskor ügyelni kell a hézagok teljes kitöltésére (ne szakadjon meg a hőszigetelés vonala, ne képződjenek zárványok) a PUR hab utólagos duzzadása miatt a befújást megelőzően a nyílászáró tokot vízszintesen ki kell támasztani és a megtámasztásokat a PUR-hab teljes keményedéséig a helyükön kell hagyni 2.5. Belső párazárás (belső RAL-szalag) 2.5.1. Tulajdonságai párazáró: meggátolja a nedvesség és pára hőszigetelésbe jutását rugalmas öntapadó vagy megfelelő kötőanyaggal ragasztható és tökéletesen tapad minden aljzatként használt anyagra vakolható (szövettel bevont) 2.5.2. Követelményeknek megfelelő anyagok SWS (Soudal Window System) – Belső szalag Tremco Illbruck Beltéri Ablak Fólia egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ÉMI engedéllyel rendelkező, e célra kifejlesztett szigetelőszalag vagy fólia 2.5.3. Kialakítás szempontjai fontos a tökéletes, rés- és hézagmentes tapadás, valamint a nyílászáró körüli folytonosság (ha ez megszakad, a víz bejutása azonnal lehetővé válik és a rendszer értelmét veszti) a tapadás és folytonosság biztosítása érdekében a ragasztás nem történhet lyukacsos felületre, pl. vakolatlan hőszigetelő falazóblokkra; ilyen falak esetében a káva előzetes vakolása mindenképpen szükséges
Internorm
19. Ábra: Belső párazáró szigetelő fólia felragasztása az ablakkeretre
20. Ábra: A falkávába rögzített nyílászáró belső szigetelő fóliájának felragasztása a falkáva felületére (előzőleg kellősítő réteg felvitelével)
Érdemes tudni, hogy léteznek a piacon a külső és belső szigetelőszalag funkcióját egyaránt ellátó univerzális fóliák (pl. Illbruck Duo Ablak Fólia). Ezek működése a hőmérsékleti viszonyoktól függ, így tudnak egyszerre párazárók és páraáteresztők lenni. Kifejlesztették továbbá a háromfázisú szigetelés mindhárom funkcióját egy termékben egyesítő multifunkcionális szalagot is (pl. Illbruck Illmod Trio). Ennek az impregnált, előre összenyomott szigetelőszalagnak a használata egy lépésben biztosítja a megfelelő nyílászáró szigetelés követelményeit.
Internorm
Speciális tulajdonságaikból adódóan ezek jellemzően nem olcsó termékek, tehát az alacsony áron kínált univerzális anyagok megvásárlása előtt tanácsolt megfelelően tájékozódni tulajdonságaikról. 2.6. Fugák, rések tömítése Még a szigetelőszalagok leggondosabb felragasztása esetén is keletkezhetnek (pl. sarkok vagy ablakrögzítő fülek mentén) olyan rések, hézagok, amelyeken keresztül a levegő és nedvesség a szerkezetbe juthat, illetve amelyek következtében az épület légtömörsége csökkenhet. Ennek kiküszöbölésére a szigetelő fóliák vagy szalagok felragasztása után azokat alaposan át kell vizsgálni és az esetleges hézagokat e célra kifejlesztett tömítőanyaggal kell lezárni. 2.6.1.Tulajdonságai megfelelő tapadás a szerkezetben alkalmazott anyagokhoz rugalmas UV- és időjárásálló ellenáll a kopásnak és penészképződésnek tulajdonságait legalább annyi ideig őrzi, mint a beépítésnél alkalmazott egyéb anyagok
21. Ábra: Szigetelő fólia sarkainak és egy nyitásérzékelő kábel átvezetési helyének utólagos szilikonos tömítése
Internorm
2.6.2.Követelményeknek megfelelő anyagok SWS (Soudal Window System) – Silirub 2 Tremco Illbruck – FA 101 és 151 szilikonok egyéb, a fenti kritériumoknak megfelelő, ablakokhoz és peremtömítésekhez kifejlesztett szilikonok a vasalatok károsítása miatt nem felelnek meg a célnak a szaniterek fugázásánál használt ecetsavas szilikonok 2.7. Külső hőszigetelés ablak körüli kialakítása A hőhídmentes beépítéshez a fent leírt kialakítás szükséges, de nem elégséges. A hőre jellemző ugyanis, hogy képes „kerülőúton”, azaz nem egyenes vonalban is közlekedni. Ebből következik, hogy amennyiben a nyílászáró tok és a homlokzati hőszigetelés nem, vagy csak egy vonal mentén találkozik, a tok körüli falrész hőhidassá válik (lásd 12.7. Ábra), így télen lehűl, ami pedig nedvesedés, majd penész megjelenéséhez vezethet. Ennek kiküszöbölésére a falsíkon belül elhelyezett nyílászárók esetén a homlokzati hőszigeteléssel a nyílászáró tokra legalább 3 cm-nyit rá kell takarni (a tokra rávezetve vagy toktoldó használata mellett a kávába befordítva azt); lásd. 22. Ábra.
22. Ábra: Külső hőszigetelés és vakolat kétféle rugalmas csatlakoztatása a nyílászáró kerethez a hőmozgások repedés nélküli felvétele érdekében
3. Beépítési követelmények passzívház esetén 3.1. Passzívház minősítés Passzívház minősítést az az épület kaphat, mely eleget tesz a következő három alapfeltételnek: 1. Fűtési igény: max. 15 kWh/m²a 2. Nyomáspróba (Blower-Door teszt): n50 < 0,6 h-1 (50Pa nyomáskülönbség mellett az óránkénti levegőcsere mértéke nem haladhatja meg az épület belső légköbméterének 60%-át) 3. Elsődleges (primer) energiaigény: max. 120 kWh/m²a
Internorm
Mindhárom tényezőt jelentősen befolyásolják a beépített nyílászárók épületfizikai tulajdonságai, valamint a beépítés módja. Ökölszabályként megjegyezzük, hogy a nyílászárók körüli hőhídmentes beépítés (lásd 2.7. fejezet) a gyakorlatban kiemelten fontos szerephez jut. Ennek biztosítása esetén ugyanis az épület energiamérlegének számításakor kihagyható a nyílászárók körüli vonalmenti hőveszteségek hatása, ami lehetővé teszi az 1. és 3. követelmény teljesülését. Hőhídmentes nyílászáró beépítés hiányában ez igen nehezen biztosítható.
3.2. Nyílászárókkal kapcsolatos követelmények Európában az Internorm a passzívház nyílászárók első számú gyártója, termékei maradéktalanul megfelelnek az aktuális előírásoknak, szabványoknak. A kiváló energianyerő Internorm ablakok akár 0,4 W/ m²K Ug értékkel és 62%-os g értékkel rendelkezhetnek. (U: hőátbocsátási tényező g: összenergia áteresztési hányad, vagyis a szoláris nyereség) Ilyen adottságok mellett – az épület egyéb szerkezeteit is érintő megfelelő tervezéssel és körültekintő beépítéssel – a passzívház minősítés feltételei teljesíthetők. 3.3. Beépítéssel kapcsolatos követelmények A passzívház szint eléréséhez szükséges nyílászáró beépítési mód a 2. fejezetben olvasható. Ha az itt felsorolt szempontok, követelmények mindegyike teljesül – különös tekintettel a megfelelő légtömörségre a nyomáspróba miatt – a beépítés megfelelő. A nyílászárók kedvező épületfizikai tulajdonságai csak hőhídmentes beépítés esetén érvényesülnek, ez tehát elengedhetetlen feltétele az épület megfelelő hőtechnikai működésének és a passzívház minősítéshez szükséges feltételek biztosításának. Hőhidmentes beépítés esetén ugyanis az épület energiamérlegének számításakor kihagyható a nyílászárók körüli vonalmenti hőveszteségek hatása, ami lehetővé teszi az 1. és 3. követelmény teljesülését. Hőhídmentes nyílászáró beépítés hiányában ez igen nehezen biztosítható. A hőhídmentes beépítésre vonatkozó részleteket lásd a 2.4. és 2.7. pontban. Passzívházaknál a nyílászárókat általában tartókonzolok segítségével a hőszigetelés síkjában építik be, hőtechnikailag ugyanis ez a legkedvezőbb megoldás. Ennek részletei a 1.1.4. pontban olvashatók.
Internorm
BEÉPÍTÉS ELŐTT 4. A beépítés időzítése 4.1. Időjárási körülmények befolyásoló hatása 4.1.1.Az időjárás hatása a nyílászáró beépítés ütemezésére A hőszigetelő anyagok egy részének szerkezete képes víz felvételére. Ez a hőszigetelő képesség csökkenését okozza, ugyanis a hőszigetelésben lévő víz jó hővezető. Kiszáradás után a hőszigetelő anyag visszanyeri eredeti hőszigetelő képességét. A fenti hatás miatt a vízzel érintkező szerkezetekhez – pl. lábazati hőszigetelésként – kizárólag olyan hőszigetelő anyagot szabad választani, mely nem vesz fel vizet. Ilyenek például a zártcellás polisztirol (XPS) táblák. A külső hőmérséklet a hőszigetelő anyagok tulajdonságait nem módosítja, az egyes ragasztók és kenhető szigetelések használata azonban erősen hőmérsékletfüggő. Ezért a beépítés ütemezésekor érdemes a választott anyagok felhasználhatóságának korlátairól tájékozódni (különös tekintettel a télen végzendő munkákra). A nyílászáró beépítést érdemes úgy ütemezni, hogy a hozzá kapcsolódó utómunkák (lábazat utólagos vízszigetelése, hőszigeteléssel való rátakarás a nyílászáró tokokra, homlokzatképzés) elvégzését se akadályozza meg az időjárás (elsősorban a téli hideg). Ha mégis félbe marad a munka, akkor befejezésig különös figyelmet kell fordítani a víz előtt nyitva maradt hézagok védelmére és a fennmaradt hőhidak (pl. nyílászárók környezete) téli „viselkedésére”. Ezek mentén a belső térben ugyanis könnyen kicsapódhat a nedvesség, így fokozott szerephez jut a párátlanítás és szellőztetés (lásd 11. fejezet). 4.1.2.Belső páratartalom hatása a nyílászárókra (lásd még: 11. fejezet)
A fa keretes nyílászárók anyaguk természetéből fakadóan érzékenyek a nedvességre. Bármely zárt épület esetén kritikus lehet az első tél, ugyanis a lassanként még száradó beton felületek vagy folyamatban lévő szakipari munkálatok – első sorban is a festés, aljzatkészítés, burkolás – nagyon sok víz bevitelével járnak. Ez a vízmennyiség a száradás során a levegőbe kerül, ami tavasztól őszig nem jelent problémát, hiszen a külső és belső hőmérséklet és páratartalom nem áll nagyon messze egymástól, nincsenek jelentősen lehűlő felületek, az ablakok pedig nyitva tarthatók. Télen azonban a zárt belső tér levegője hamar telítődik vízzel, így a nedvesség a lehűlő felületek mentén kicsapódik. Ilyen lehűlő felületek az esetleges hőhidak, de az ablakok is, amelyek belső felülete hűvösebb a falfelületnél. Nagy mennyiségű víz folyamatos kicsapódása eláztathatja a fa keretszerkezetet, ami így jelentősen megduzzadhat.
A duzzadás egy bizonyos mértékééig ez a folyamat visszafordítható, kiszáradás után az anyag lassan visszaáll eredeti méreteibe. Ha azonban a duzzadás olyan mértékű, hogy illesztéseket vagy ragasztásokat feszít szét, az tartósan károsíthatja a szerkezetet.
Internorm
23. Ábra: Szellőztetés hiányából adódó páraképződés az ablakfelületeken és ezek hatásai (parketta nedvesedése, fa ablakkeret duzzadása)
Mindezekből következően télen szükséges fokozott figyelmet fordítani az épület rendszeres szellőztetésére, szükség esetén gépi párátlanítására illetve a nyílászárókon kicsapódó nedvesség rendszeres felszárítására. Gondos páramentesítéssel megelőzhető a tok- és keretszerkezetek károsodásra. Fontos tudni, hogy a duzzadt, elázott fa más tulajdonságokkal bír, mint a megfelelően száraz faanyag. Kerülendő ilyen időszakban a fába történő bárminemű fúrás, rögzítés (pl. nyitásérzékelők beszerelése!), az anyag ugyanis könnyebben roskad vagy szakad be.
5. Métervonal A métervonal használata nem csak alapvető fontosságú egy színvonalas építkezésen, hanem jelentősen meg is könnyíti azt, megkímélve az építtetőt és a kivitelezőt olyan hibák elkövetésétől, amelyek helyrehozása jelentős pénzt és időt emésztene fel később. Ahol tehát nincs, ott szükséges azt mielőbb kitűzni; ahol pedig van, ott érdemes a magasságát nyílászáró beépítés előtt ellenőrizni. Az Internorm által szállított nyílászárók mindegyikét gyárilag ellátják egy az 1m szintmagasságot jelölő matricával; beépítéskor a métervonalhoz való függőleges beállítás (tehát az ablak magassági elhelyezése) ennek segítségével történik. 5.1. Jelentése, szerepe A métervonal – vagy „vóglisz” – a 0,00 m (földszinti padlószint) felett pontosan 1m magasságban kijelölt vízszintes sík, amely az egész építkezés folyamán kiindulási és viszonyítási síkot jelent a függőleges (magassági) méretek meghatározásához. A métervonal kijelölése és az építkezés során történő folyamatos használata biztosítja az azonos magasságban építendő aljzatok, burkolatok, élek, nyílások pontos kialakítását (valóban „egy vonalba” kerülnek), a szintek és szintugrások könnyű számítását. Métervonal használatával kiküszöbölhetők olyan alapvető hibák, amelyek eredményeképp valamely burkolt felület magassága megakadályozná egyes ajtók nyitását, egy párkány hibás magassága miatt nem férne el az ablak alatt a megfelelő radiátor vagy éppen a nyílászárók beépítése után a homlokzaton kirajzolódna, hogy azok nincsenek egy vonalban.
Internorm
5.2. Kitűzésének módja és szempontjai Ideális esetben métervonal már az építkezés kezdetétől fogva rendelkezésre áll; ekkor a nyílászárók beépítése előtt csupán ellenőrizni kell ennek magasságát. Ha azonban a kitűzésre is csak ekkor kerül sor, ahhoz a következő szempontokat szükséges figyelembe venni: 5.2.1.Padlóburkolat és aljzat vastagságok (lásd 24. Ábra) Az alapozásra készített vasalt aljzat magassága az épület egészét tekintve lehet egyenletes vagy (nem szándékoltan) váltakozó. Előbbi esetben erre nem kell külön figyelmet fordítani, utóbbi esetben azonban szükséges megállapítani, hogy az épület mely részén található legmagasabban a vasalt aljzat felső síkjának szintje és a továbbiakban ezt kell figyelembe venni a métervonal magasságának beállításánál (szintugrást nem tartalmazó épületek esetén). A vasalt aljzaton a felületkiegyenlítés és szintbeállítás egy finomabb beton réteg terítésével történik. Ennek vastagságát az egyes helyekre kerülő padlóburkolatok vastagsága és kívánt felső szintje határozza meg (értelemszerűen az adott helyiségben rendelkezésre álló vasalt aljzat szintmagasságához mérten). Azon helyiségek közül, ahol a végső padlóburkolat felső szintje a 0,00 m padlószint lesz, meg kell keresni az aktuálisan legmagasabban lévő vasalt aljzat szintet. Ehhez hozzáadva a szükséges kiegyenlítő aljzatbeton és a padlóburkolati rétegek össz vastagságát, majd a kapott értékhez hozzáadva az 1 métert, megkapjuk a métervonal kitűzési magasságát. 5.2.2.Áthidaló magasságok (lásd 24. Ábra) Az előzőekben leírt módon meghatározott métervonal magasságát minden helyiségbe tovább kell vinni és az összes falnyílásnál egyenként ellenőrizni, hogy a már beépített áthidaló alsó síkja elég magasan van-e: a métervonal szerint elhelyezett nyílászáró elfér-e alatta. A terv szerint azonos felső síkkal rendelkező nyílászárók – különösen, ha egy homlokzaton jelennek meg – a valóságban is azonos felső sík mentén kell, hogy beépüljenek. Így tehát a falnyílások közül az áthidalót tekintve a legalacsonyabb alsó síkkal rendelkező fogja meghatározni a métervonal pozíciójának elfogadhatóságát.
Internorm
24. Ábra: - Jelmagyarázat: A – a szerkezetkész állapot elérésekor meglévő, vasalt aljzat és áthidaló által meghatározott kitűzési tartomány, amely tartalmazza a kiegyenlítő beton, a padlóburkolati rétegek és a nyílászáró körüli beépítési hézag vastagságát B – a végleges állapot elérésekor kialakult szintek és a métervonal viszonya (ekkor lesz a métervonal „valóban” 1 méter magasan) C – a szerkezetkész állapotkor jellemző, az épület egészét tekintve különböző vasalt aljzat és áthidaló szintmagasságokból adódó valódi kitűzési tartomány
5.3. Kitűzésének eszközei A kitűzés történhet hagyományos (libellás) szintezőműszerrel és vízmértékkel vagy korszerű lézeres műszerrel (ez képes kivetíteni a meglévő épületszerkezetekre a beállított szintet). A kitűzött szintet a függőleges szerkezetek (falak, oszlopok) mentén mindenhol jól látható módon (célszerűen krétával) végig kell „vinni”, tehát fel kell rajzolni, ügyelve arra, hogy a métervonal abszolút (tengerszinthez viszonyított) magassága ne változzon. Az esetlegesen tervezett szintugrásoknál külön figyelni kell arra, hogy a métervonal magassága a szintugrásnak megfelelően változzon.
25. Ábra: Métervonal kitűzése és egy a beépítés során megfelelő magasságra pozícionált nyílászáró
Internorm
6. Falnyílás előkészítése beépítéshez – beépítés előtti „checklist” 6.1. Vakolás szükségessége Lyukacsos vagy egyenetlen felületű falazatok esetén – mind a méretpontos, szabályos falnyílás kialakításához, mind a szigetelések megfelelő rögzíthetőségéhez – szükséges a falnyílás beépítés előtti kivakolása. A tökéletes száradás érdekében a beépítés előtt minimum két nappal történjen meg a kávák vakolása. 6.2. Megfelelő méretek – mérettűrés A falnyílás mérete a behelyezhetőség érdekében a nyílászáró befoglaló méretéhez (tokkülméret) képest a következőképpen alakul: o ablaknyílás szélessége: tokkülméret + 20 mm (két oldalt 10-10 mm beépítési hézag) o ablaknyílás magassága: tokkülméret + 50 mm (alul és felül 10-10 mm beépítési hézag + 30 mm a párkányfogadó elem számára!) o erkély- vagy bejárati ajtónyílás szélessége: tokkülméret + 20 mm o erkély- vagy bejárati ajtónyílás magassága: tokkülméret + 10 mm (vagyis a felső falnyílás és a végleges alsó burkolati magasság közötti távolság 10 mm-rel legyen nagyobb, mint a nyílászáró befoglaló mérete) 6.3. Viszonyítási pontok A beépítéshez feltétlenül szükséges viszonyítási sík a métervonal által kijelölt sík (lásd 5. fejezet). Ha ennek kitűzése megfelelő volt és a beépítés is pontos, akkor a parapet- és szemöldökmagasságok a kívánt helyre kerülnek. 6.4. Megfelelő geometria A falnyílás végleges kialakítása után vízmértékkel és fém derékszöggel ellenőrizni kell, hogy a vízszintesek és függőlegesek valóban vízszintesek és függőlegesek-e, illetve a derékszögek szöghelyesek-e. A derékszögek ellenőrzésénél figyelembe kell venni, hogy amennyiben a nyílászáró beépítése után még élvédő felhelyezésére és vakolásra kerül sor az oldalsó kávában, azt a belső falsíkhoz képest enyhe tompaszögben kell kialakítani. 6.5. Felület előkészítése szigeteléshez A beépítés során a szigetelések elhelyezése előtt – azok megfelelő tapadásához – fontos a falnyílás tisztítása, portalanítása.
Internorm
BEÉPÍTÉS UTÁN 7. A beépítés ellenőrzése – beépítés utáni „checklist” 7.1. Rögzítések és záródások A beépítés elkészültével meg kell győződni arról, hogy a tokszerkezet falhoz való rögzítése, valamit a felszerelt szárnyak tokhoz való rögzítése megfelelő (nem lötyög vagy mozog a helyén semmilyen szerkezeti elem). A beállítás követően egyenként végig kell nézni minden nyílászáró összes lehetséges nyitását és záródását. 7.2. Koordináták Szükséges ellenőrizni a nyílászáró beépítési magasságát a métervonalhoz, valamint a padlóburkolati síkhoz és – egy helyiségen belül – egymáshoz képest is. Ajtók esetében fontos ellenőrizni, hogy a nyíló szárny alsó és a végső burkolat felső síkja közötti hézag elegendő-e az akadálymentes nyitáshoz – a beállított szárny alja sehol sem érhet hozzá a burkolat felső síkjához. Érdemes számolni azzal, hogy az évek során a szárny pár milliméternyit ereszkedhet, és még ekkor is akadálytalanul kell nyílnia. Ellenőrizni kell a vízszintes beépítési síkot, azaz, hogy a nyílászáró a falsíkon belül (vagy kívül) a kívánt pozícióban került-e beépítésre. 7.3. Geometria Vízmérték és fém derékszög segítségével ellenőrizni kell a beépített nyílászáró vízszinteseit és függőlegeseit, illetve azt, hogy a káva síkjához képest derékszögben került-e beépítésre. 7.4. Szigetelések megfelelő kialakítása A 2.3. – 2.6. fejezetekben leírt szigetelés kialakítási szempontokat szem előtt tartva meg kell vizsgálni, hogy azok megfelelő minőségben készültek-e és a lezárások hézagmentességéről is meg kell győződni. A szigetelőszalagok esetében érdemes enyhe húzással ellenőrizni, hogy azok könnyedén elválnak-e a fogadófelülettől. Ha igen, a ragasztás minősége nem megfelelő. 7.5. Légtömörség (Blower-Door teszt) Passzívházak esetén kötelezően, egyéb épületeknél lehetőségéként merül fel a BlowerDoor teszt elvégzése, amely pontosan kimutatja az épület – és így a nyílások – légtömörségét. Amennyiben ennek eredménye n50 < 0,6 h-1 (50 Pa nyomáskülönbség mellett az óránkénti levegőcsere mértéke nem haladja meg az épület belső légköbméterének 60%át), az épület megfelelően légtömör; képletesen fogalmazva: sehol sem „lyukas”. A szigetelések és tömítések tehát megfelelő minőségben készültek a beépítés során és a nyílászárók is megfelelően zárnak. Viszonyításként megjegyezzük, hogy a légtömörség ezen 0,6-es értéke normál épületek esetében 3, alacsony energiaigényű épültek esetében 1,2 körül alakul.
Internorm
8. A termék ellenőrzése – nyílászáró „checklist” 8.1. Üvegezés ellenőrzése Az üvegezéssel kapcsolatban fontos ellenőrizni, hogy a magas minőségű gyári szilikonozás nem sérült-e a beépítés során. Javasolt ellenőrizni továbbá, hogy az üvegfelületeken karcolás, repedés, lepattanás nem keletkezett-e a beépítés során. 8.2. Bevonatok ellenőrzése Ablakbeépítés után meg kell győződni arról, hogy a különböző bevonatokkal rendelkező és nem rendelkező üvegrétegek megfelelő sorrendben és irányban kerültek-e beépítésre, ez ugyanis szintén fontos szempont az üveg megfelelő hőtechnikai működése szempontjából. A jó átláthatóság érdekében tekintsük át a bevonat tulajdonságait, célját és helyes kialakítását: 8.2.1.A lágyfém bevonat
A gyakran használt Low-e elnevezés az angol „low emissivity”, vagyis alacsony hőátbocsátás kifejezésből származik. Azokat a – jellemzően magas ezüsttartalmú – lágyfém bevonatokat nevezzük így, melyek rendeltetése, hogy az üvegfelületre érkező hosszú hullámú (infravörös) sugarakat – tehát a hőt – visszatükrözzék az épületbe, javítva ezzel az üvegezés U értékét és így energiahatékonyságát. Az elnevezés változhat – az Internorm nyílászárók esetében Solar + és Light bevonattal találkozunk – de a lágyfém bevonat lényege ugyanaz marad. Funkciójából adódóan (a belső hőt veri vissza) a lágyfém bevonat célszerű helye a belső tér felőli üvegtábla kifelé, tehát légrés felé néző oldala (a belső oldalon képzett bevonat a használat és takarítás során könnyen megsérülhetne). (lásd 18.2. Ábra)
8.2.2.A bevonat ellenőrzése A lágyfém bevonat szabad szemmel nem látható, de mivel a normál üvegfelülethez képest sokkal több infravörös sugarat ver vissza, egy lángnyelv segítségével láthatóvá tehető a következő módszert követve: Tartsunk egy égő gyufaszálat vagy öngyújtót az üvegfelülettől pár milliméter távolságra, majd kb. 45 fokos szögből nézve figyeljük meg az egyes üvegrétegek felületén visszatükröződő képét. Amelyik felületen a láng színe sárga helyett vörösre vált, azon található a lágyfém bevonat. Ha ez a belső üvegfelület külső oldala, a beépítés helyes. 8.3. Keret ellenőrzése Átvétel előtt a kereteket is érdemes átvizsgálni: nem keletkezett-e rajtuk valahol sérülés, eldeformálódás. Le kell ellenőrizni, hogy minden elemük hiánytalanul beépült-e, különös figyelmet fordítva a különböző takarósapkákra (profil lezárások), takaróbolhákra (rögzítések). 9. Utólagos vízszigetelés lábazati zónába kerülő nyílászárók esetén (lásd 2.3.4. pont) Azon nyílászárók esetében, amelyek külső alsó síkja az épület lábazati zónájába esik (pl. erkélyajtók, padlószintről induló földszinti ablakok), beépítést követően a lábazati vízszigetelés nyílászáróhoz való csatlakozásának kialakítása szükséges. Ez lényegében azt jelenti, hogy a lábazati vízszigetelést a nyílászáró közvetlen környezetében, illetve arra rávezetve is el kell készíteni, ügyelve a folytonosságra és a vízzáró csatlakozások kialakítására.
Internorm
10. Kapcsolódó szerkezetek beépítése és ellenőrzése 10.1. Párkány „checklist” és beépítési hibák lyukacsos falak esetében a párkány beépítése mindenképpen vakolt kávába történjen a belső párkányt PUR-habbal a kávára ragasztva, a külsőt – a hőszigetelésre való támaszkodást elkerülendő – a külső kávára vagy az ablak aljára szerelt párkányfogadókra illesztve kell készíteni, a párkány alatti teret hőszigeteléssel vagy PUR-habbal gondosan kitöltve alapvető fontosságú a külső párkány megfelelő irányú és mértékű lejtése: a vizet sem az ablakhoz, sem az oldalsó kávához nem vezetheti, hanem azt az ablaktól kezdve kifelé alakított min. 5 -os lejtéssel a homlokzat elé kell vezetnie fontos a párkánynak a homlokzat síkjához képest számított megfelelő (min. 4 cm-es) kilógása és a cseppentőszegély megfelelő kialakítása (lásd: 10. Ábra), hogy az ablaktól elvezetett víz ne folyjon végig a homlokzaton, hanem attól „eldobva” cseppenjen le a párkány oldalsó kávához való csatlakozása kétféle lehet; készülhet: o a kávára felhajtott szegéllyel (a szegély és a fal között tömítéssel) o a kávába beengedve, a párkány felületére vakolattal rázárva, a csatlakozást rugalmas tömítéssel kialakítva elengedhetetlen követelmény a párkány beépítése során a párkány mellett, mögött és alatt keletkező rések, hézagok, fugák utólagos tömítése, hogy megakadályozzuk ezekben a falazatot, szigetelést és nyílászárót áztató pangó víz kialakulását a további építkezés során fontos figyelni rá, hogy a kész párkányra ne álljanak vagy pakoljanak rá, hiszen az így könnyen behorpadhat, megsüllyedhet, illetve a terhelés következtében megváltozhat a lejtés iránya 11. Szellőztetés 11.1. Szerepe A használatban lévő épületek belső terében folyamatos a páraképződés. Egy ember naponta mintegy két liter vizet párologtat ki, ehhez hozzáadódik a mosásból, szárításból, mosogatásból, fürdésből, főzésből keletkező, valamint a belső térben jelenlévő növények, állatok által termelt nedvesség mennyisége. A levegőben feldúsult pára egy részének rendszeresen távoznia kell az épületből a telítődés (majd párakicsapódás) elkerülése érdekében. A nedvesség egy kis része a falakon keresztül távozik, ez azonban elenyészően kevés a szükséges kiszellőző mennyiséghez képest, ezért rendszeres – gépi vagy természetes – szellőztetésre mindenhol szükség van. Optimális belső állapot a kb. 20° C – os hőmérséklet kb. 50 % relatív páratartalom mellett, melynek nemcsak a helységekben, hanem az ablak bélésfalaiban is uralkodnia kellene. 11.2. Szükséges gyakorisága A hatékony szellőztetés rövid ideig tartó intenzív légcserét jelent, ami legkönnyebben kereszthuzattal érhető el. Átlagos épülethasználat mellet napi néhány alkalommal történő, pár percig tartó szellőztetéssel optimális szinten tartható a levegő páratartalma. Fontos azonban ezt télen is betartani, hiszen pont a hideg időjárás jelent veszélyt páralecsapódás szempontjából. A pár perces intenzív légáram a falakat és egyéb, hőtároló tömeggel rendelkező testeket nem hűti le, így a levegő szellőztetés után gyorsan felmelegszik ismét.
Internorm
11.3. Teendők párásodás / duzzadás esetén Ha az óvintézkedések ellenére (pl. nagy páraterheléssel járó belső építési munkák esetén) mégis páralecsapódás történik az ablakfelületeken, az további intézkedések szükségét jelzi: A levegő páratartalmának csökkentése érdekében gyakoribb szellőztetést, és lehetőség szerint gépi páraelszívást kell alkalmazni (mobil eszközök is léteznek e célra). Ha fa anyagú nyílászárók vannak az épületben, azokat a lehető leggyakrabban száraz ruhával le kell törölgetni, nehogy a fa túlságosan megszívja magát a folyamatos vízterhelés következtében. Ekkor ugyanis megduzzad, ez a folyamat pedig egy bizonyos mértéket elérve illesztéseket vagy ragasztásokat feszíthet szét, azaz tartósan károsíthatja a szerkezetet. Rendszeres szárítással a duzzadás kordában tartható, így kiszáradás után az anyag lassan visszaáll eredeti méreteibe. Fontos szem előtt tartani, hogy a duzzadt, elázott fa más tulajdonságokkal bír, mint a megfelelően száraz faanyag. Kerülendő tehát ilyen időszakban a fába történő bárminemű fúrás, rögzítés (pl. nyitásérzékelők beszerelése!), az anyag ugyanis könnyebben roskad vagy szakad be.
Internorm