„ INTEGRATÍV VÁROSTERVEZÉS - MEGNYITÓ “ 3. workshop 2004. szeptember 20. – Győr – 9:00-től 17:00 óráig A témakör súlypontja: Lakossági részvétel és részvételi formák városi és kerületi szinten Peter Chlup okleveles mérnök, Mariahilf, Bécs város 6. kerületének helyettes kerületi elöljárója Állásfoglalás
Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Köszönöm a lehetőséget, hogy beszámolhatok a lakossági részvételről és az ezzel kapcsolatos bécsi és Bécs város 6. kerületi (Mariahilf) tapasztalatairól. A lakossági részvétel a reprezentatív demokrácia egyre fontosabb kitételévé válik! Települési szinten – a felbukkanó nehézségek ellenére - sürgető szükségszerűségről van szó. Egy adott település szinte valamennyi felmerülő problémájára vannak olyan modellek, amelyek már a kezdet kezdetén megkönnyítik a konszenzuskeresést, támaszkodnak a lakosság ötleteinek sokszínűségére, akik ennek következtében jobban elfogadják az eredményeket és végül a közösségi munka a helyi politikával karöltve aktívabb formát ölt a helyi politikában. Ennek során azonban nagyon fontos annak tisztázása is, hogy nem – és mindenekelőtt miért nem - lehet mindenkinek igaza, aki közreműködik a részvételi folyamatban! Mielőtt beszámolnék a bécsi részvételi eljárásról és a 6. kerületi érdemi témák kezelése során szerzett részvételi tapasztalatokról, engedjék meg, hogy a lakossági részvétel szempontját röviden a politikai szint szemszögéből is érintsem és ezzel kapcsolatban – csak úgy elgondolkodtatóul - néhány alapgondolatot és kérdést is megfogalmazzak. Bevezetőül Voltaire-t szeretném idézni: „Bár nem vagyunk a véleményeteken, de mindig azon leszünk, hogy annak hangot adhassatok!“ Hogyan is vált a demokrácia és a részvétel kérdése aktuálisan vitatott témává? Miként lehetséges az, hogy a lakossági részvétel és a politikai részvétel témája épp most foglalkoztat bennünket? Mitől ilyen izgalmasak hirtelen ezek a területek? Szüksége van a lakosságnak saját politikai részvételre és közreműködésre? Miként hat ez ki a közigazgatásra? Milyen viszonyban állnak egymással a politika ezen formái, tehát hogy viszonyul a közvetlen demokrácia a reprezentatív demokráciához? Ezen eszközök segítségével hozott döntések jobb vagy rosszabb eredményeket jelentenek? Vajon kormányozhatatlanná válik az a közösség,
2
amelyben túl nagymértékben megengedett a részvétel? Vajon a beleszólás ezen formái nemcsak a politikai, hanem az oly sokszor önző, személyes visszaélés előtt is megnyitják a kaput? Ez csak néhány azok közül a politikai kérdések közül, amelyek tisztességes megválaszolásához bizonyára külön workshopra lenne szükség. Most pedig rá szeretnék térni a tulajdonképpeni cselekvési területekre: a lakossági részvételre és a településpolitikai érdemi témákra. Ezzel kapcsolatban természetesen számtalan lehetőség, eszköz, kísérlet és megközelítés létezik. Ezekből a találkozásokból is tanulunk, megtanuljuk, mi a társadalmi realitás. Az új, reptéri kifutópályák létrehozásának nem szükséges okvetlenül verekedéseket kiváltania, mint ahogy erre Németországban a kifutópályák ellenzői és a rendőrség között sor került. A vitákban és a közös munkában testet öltő bécsi út tanúskodik arról, hogy van más járható út is, például a Bécs-Schwechati repülőtér mediációs (közvetítő) eljárása. Ennek során a mediációs eljárással nem sikerült teljességgel feloldanunk a kiváltó konfliktust – mégpedig azt, hogy egy újonnan létrehozandó reptéri kifutópálya bizonyos időjárási viszonyok között új, részben a város lakott területei feletti berepülési iránysávokat eredményez -, de végső soron elértük azt, hogy a konfliktust ésszerűen és demokratikus formában kezelik. A mediációs eljárások, a tervezőműhelyek, a tervezősejtek és a Helyi Agenda folyamatainál például az egyik lényeges tényező a többé-kevésbé jelentős kötelezettségvállalás! A legegyszerűbb formával kezdeném, mégpedig a helybéliek/lakosok helyi megkérdezésével - például egy park felújításával kapcsolatban: Ennek során kérdőíveken és/vagy a helybélieknek szervezett összejövetelek keretében megkérik őket, hogy mondják el kívánságaikat a felújításra vonatkozóan. A válaszokat aztán gondosan kiértékelik, a kívánságokat technikai és gazdasági megvalósíthatóságukat illetően felülvizsgálják, aztán megvalósítási tervbe öntik és az eredményt a legkisebb közös nevezőként megvalósítják. Egy ilyen részvételi folyamat eredménye természetesen magában rejti a kudarc veszélyét is. Hiszen nem elegendő csupán az, hogy az érintetteket szépen kikérdezzük kívánságaik felől és azt annyiban is hagyjuk. A lakossági részvétel nyilvánvalóan több annál, mint hogy kikérdezzünk valakit a kívánságai felől, aztán jó pincérhez illően feljegyezzük ezeket és azt reméljük, hogy általánosan üdvözítő eredmény születik ebből. Néha sikerülhet, de nincs rá garancia. Azonban ritkán koronázza siker a másik változatot is, amely során a településpolitika többé-kevésbé önállóan dönt, kész tervet prezentál és a lakosságnak az a dolga, hogy örüljön az eredménynek. Erre a közelmúltban a „saját“ kerületemben (VI. kerület) volt egy eléggé nem kielégítő példa (Esterhazy-park). Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
3
Miután eddig inkább általánosságban, részben kritikus szemszögből elgondolkodtatóan számoltam be a lakossági részvételről és remélem, nem keltettem ezzel azt a benyomást, hogy inkább fenntartással szemlélem a részvételi folyamatokat, most áttérnék bécsi szinten és a VI. kerület szintjén tapasztalt néhány mindenképp pozitív példára: 2002 nyarán indult a „Célterület Gürtel“ elnevezésű folyamat azzal a céllal, hogy imázs szempontjából felértékeljük ezt a különösen az autósforgalom által erős terhelésnek kitett és ezért hátrányos helyzetben levő „körutat“, amely a belvárosi kerületeket öleli körül. E cél eléréséhez szükség van és volt arra, hogy az érintett lakosságot (kb. 95 000 lakost, akik 14 kerületben közvetlenül a Gürtelen és a Gürtel mindkét oldalán laknak) és a hatóságokat, az érdekképviseleteket és a politikát bevonjuk. A szervezés lebonyolításához Bécs városa egy sor létesítményt és eszközt – például saját szaktanácsot és egy irodát – hozott létre. Az Ausztriában lakossági részvétellel valaha is lebonyolított legnagyszabásúbb eljárás a 2003-as Bécsi Közlekedési Masterplan volt: Összesen 14 munkacsoportban minden érdekelt bécsi lakos megvitathatta Bécs mobilitásának jövőjébe vetett elvárásait, konkrét projekteket dolgozhatott ki és mind általános, mind helyi ötleteit elmondhatta. A folyamat 2002 elején kezdődött. Az egyes munkacsoportokat egy saját, belsősökből és külsősökből álló Æ „Bécs mobilitásával foglalkozó csapat“ (Team Mobil in Wien) vezette és szervezte. A 14 munkacsoport ötletei nagyon értékesek voltak a 2003-as Közlekedési Masterplan kidolgozásakor és ezeket bevették a végső változatba, amelyről 2003. november 4-én döntött a bécsi önkormányzati tanács. És most pedig térjünk át az összvárosi szintről a kerületi szintre: A fenntartható lakossági részvételnek van egy jól működő megközelítése, amelyet már 1998 óta Bécs IX. kerületében (Alsergrund) is sikerrel alkalmaznak és ezért 2003-tól öt további kerületre is (5, 7, 15, 22, 23) kiterjesztették: Æ Helyi Agenda 21 (Lokale Agenda 21). Megkísérli a fenntarthatóságot „kicsiben“ megvalósítani. A lakosságnak új lehetőséget kínál arra, hogy a magasabb életminőség és a fenntartható jövő szellemében részt vegyen lakókerületének alakításában és a kisebb-nagyobb változtatásokról szóló döntésekben. Az érintett kerületek mindegyikében létrehoztak egy „agenda – irodát“, amely a lelkes embereket ösztönzi és támogatja, hogy a többiekkel közösen stratégiákat és projekteket dolgozzanak ki, és ezeket a kerületi politika és a városi önkormányzat segítségével valósítsák meg. A szervezeti modell, a központi koordináció, a menedzsment és a finanszírozás alapja a „Helyi Agenda 21 Egyesület a lakossági részvétel folyamatának ösztönzésére“. Tanácsadó testületként a „Helyi Agenda 21-szaktanács“ az előbb említett egyesület elnökségének dolgozza ki a döntéshez szükséges alapokat.
4
A bécsi LA21 (nagyban leegyszerűsített) SZERVEZETI SÉMÁJA: „A bécsi Helyi Agenda 21 (LA21) szervezeti modellje“ (= politikai határozat Æ 2002. május önkormányzati tanács) Æ LA21 – szaktanács (stratégia – döntési alapok a Æ) Æ „Helyi Agenda 21“ Egyesület számára (központi koordináció, finanszírozás) Æ LA21 – kerületi irodák (helyszíni munka a lakosokkal)
Az Agenda 21 lényege az állandó folyamat: a probléma, a problémafelvetés kidolgozása, valamint azoknak a szabályoknak a közös meghatározása, hogy miként szeretnék valamely problémát kezelni. Konszenzus jött létre a szabályokról, hogy a részvételt egészen a megvalósítási folyamatig, a projekt végéig valóban biztosítsák. Ebben a folyamatban még a megvalósítási fázisban is lehetőség van az ismételt beavatkozásra. Ezt elég sikerrel kecsegtető modellnek tartom arra, hogy valamely városrészben, valamely kerületben a projekteket a bázis szempontjából demokratikus szinten kezeljék, úgyhogy az a végén sikeres is legyen. A sikert ennek során a projekt által érintettek elégedettségeként határozzuk meg. Ezt jelenti a részvétel mint alakítási lehetőség, saját környezetünk, közvetlen életterünk alakításának felelőssége. Biztos felteszik nekem a kérdést: „Ha a Helyi Agenda 21 modellje ennyire sikerrel kecsegtet, akkor miért nem alkalmazzák a VI. kerületben is vagy akár egész Bécset átfogóan is?“ A válasz erre hogy is hangozhatna másként, mint PÉNZ! 1.) A kerületi irodák pénzbe kerülnek (személyzet és dologi költség) – leegyszerűsítve: ½ kerületi büdzsé – ½ odaítélt egyesületi büdzsé és ez min. 4 évre lekötve. 2.) A „kötelezettségvállalás“ bevezetőben említett fogalma megköveteli, hogy a konszenzussal létrehozott projekteket a kerületekben valóban meg kell valósítani – lehetőleg röviddel a projektkonszenzus után és rendszerint a – főleg a kis kerületek esetében viszonylag szerény – kerületi büdzséből. Ha a megvalósítás büdzséokokból húzódik el, akkor a projekt létrejöttében gyakran igen lelkesen dolgozó kerületi lakosok és helybéliek rosszalása mindenesetre könnyen előrelátható és érthető is. Ez okból a VI. kerületben egy kicsit ettől eltérő eljárásmódot dolgoztunk ki: Az előttünk álló érdemi problémák - mint pl. a felszín, illetve az utca térségének pl. egy lakóutcának a kialakítása - ismertek a kerületi felelősök számára. Amennyiben a kerületben meghozták az alapvető döntést, hogy ebben vagy abban a költségvetési évben megfelelő intézkedéseket hoznak, a kerület meghívja az érintett helybélieket (lakosokat és üzletembereket) egy első találkozásra, amelyen az intézkedések mértékéről, az időtávlatokról és mindenekelőtt az átalakítási
5
lehetőségekről tájékoztatják őket és ezeket vitatják meg. Ennek során még nincsenek semmiféle konkrét előírások vagy tervek! A gyarkan egymástól eltérő kívánságokkal és ötletekkel (például az egyirányúsítás megtartása / irányának megváltoztatása, fásítás, szélesebb járdák, kevesebb parkoló vagy több parkoló/fa nélkül stb.) a magisztrátus illetékes osztályait szembesítik, akik a helybéliekkel szervezett további találkozón szakmai szempontból elmagyarázzák, hogy egyik-másik ötlet miért valósítható meg, vagy miért nem. Valamennyi technikailga lehetséges és várostervezési szempontból ésszerű javaslatot a szakosztályok bedolgozzák a különböző változatokat tartalmazó tervekbe és egy további találkozó során ismét megvitatják az érintettekkel („az érintettekből résztvevőket csinálnak“). Ennek során rendszerint többségi konszenzus jön létre („a konfliktustól a konszenzusig“ és a „problémától a projektig“). Miután - mint már említettük - költségvetési szempontból már biztosítva van a projekt, már nem áll semmi megvalósításának útjában. Ez az eljárásmód a kerületi felelősök és a közigazgatás számára fáradtságosnak és időtrablónak tűnhet, azonban megtakarítja a közkéznek egy többé-kevésbé mégiscsak költséges és plusz szervezeti struktúra felépítését és költségét, amely a részvételi folyamat lebonyolítását szolgálná, az érintetteknek/résztvevőknek közvetlen kapcsolatot kínál és lehetővé teszi az eszmecserét a kerületi felelősökkel és a közigazgatással, azt az érzést kelti, hogy a döntések meghozatalánál nem gázolnak át az egyéneken, és végül a mielőbbi megvalósítás kötelezettsége is adott a már előre megszavazott büdzsé biztosításával! Néhány példa a lakossági részvételi eljárásra (a teljesség igénye nélkül), amelyeket a fent említett módszer alapján az utóbbi években bonyolítottak le, zártak le sikerrel és valósítottak meg a VI. kerületben: •
a Schmalzhofgasse átalakítása (szélesebb járdák, fásítás, járda előrehozása, kereszteződésben szintemelés stb.) • a következő lakóutcák átalakítása: Eggerthgasse, Dürergasse, Luftbadgasse • a nyilvános park utólagos tökéletesítése (Esterhazy-park) • egy nyilvános park pihenő- és terápiaparkká való alakítása (Vinzenz von Paul Park). Egy zajvédő fal átalakításához a részvételi folyamatot befejezték, a megvalósításhoz egy PPP-projekt formájában (public private partnership) mégis még tisztázó tárgyalásokra van szükség (Grünwald-Park). A múlt évben „Jövőkép a Gumpendorferstraßére vonatkozóan“ címen nagyon széleskörű és nagyszabású lakossági részvételi eljárás indult szakszerű
6
konferálással, amelyet az idén kora nyáron sikerült befejezni. Ez az eljárás úgymond egy „köztes dolog“ az intézményesített Agenda 21 folyamata és a pragamatikus mariahilfi megközelítés között. Mivel itt egy olyan nagyméretű projektről van szó, amely nagymértékben keresztmetszetorientált és a lakosság élet- és környezeti körülményeinek fenntartható javításáról szól egy kb. 2,1 km hosszú lakó és bevásárlóutca mentén, amely nagy forgalmi terhelésnek van kitéve és egy sor egyéni problémával küszködik, a megvalósítása – akár lépcsőzetesen is - függ még néhány vizsgálattól és néhány szakmai kérdés tisztázásától. Kis kerületünk számára ez „ a kis lépések nagy projektje“. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Miután a rendelkezésemre álló időt valószínűleg már túlléptem, zárom Önökhöz intézett gondolatsoraimat és megköszönöm figyelmüket. Peter Chlup okleveles mérnök Mariahilf, Bécs város 6 kerületének helyettes kerületi elöljárója