2015. szeptember
Áprily Lajos
Imádkozom: legyek vidám
Én Istenem, legyek vidám, hogy házamat vidítni tudjam. Mosolyogjak, ha bántanak és senkire se haragudjam. Arcom ne lássa senkisem bánkódni gondon és hiányon. Legyen szelíd vasárnapom, ha mosolyog a kisleányom. Én Istenem, legyek vidám, ma minden gondot tűzre vessek. Nyujtsam ki kincstelen kezem s szegényen is nagyon szeressek.
Tudom, sokat bűvölt a gyász, a hollós téli bút daloltam. A bátrakkal hadd mondom el: panaszkodtam, mert balga voltam. Én Istenem, legyek vidám, ujjongjon újra puszta lelkem, mint rég, mikor falum felett az első forrásvízre leltem. Ködökbe csillanó sugár, víg fecskeszó bolond viharban, tudatlan gyermekhang legyek a jajgató világzavarban.
Teológiai szemezgetés - „Tebenned bíztunk eleitől fogva…”
2. oldal
„Tebenned bíztunk eleitől fogva…” Református himnuszunkká vált énekeskönyvi zsoltárunk első sorát olvashatjuk a fenti címben, amely zsoltár méltán vált hitvallássá egyházunk számára. Sajnos ritkán énekeljük végig ezt a zsoltárt; teljes egészében, inkább a Bibliában leírt formában ismerjük. Összefoglalja számunkra mindazt, amit hitünk tartalmaz: megjelenik benne a teremtéstörténet, az ember bűne és büntetése, majd könyörög a kegyelemért, amely imádságra tudjuk: Jézusban meg is érkezik a válasz. Bármennyire is ijesztő a zsoltár tartalma - hogy Isten bűneink miatt életünk végességéről határozott és életünket 7080 esztendőben szabja meg (10. vers) – mégis azzal kezdi, hogy Isten kezében valónak vallja meg életünket. „Uram, te voltál hajlékunk” – szólal meg első gondolatként a zsoltáros, vagyis Isten maga, mint „hajlék” szerepel gondolataiban, akinek világában élhetünk. Amit pedig a teremtésről leír, abból az is kiderül, hogy nem csak a földi világot érti „hajlék” alatt, hanem az egész „világot”, amiről már akkor sem csak földi viszonyok között gondolkodtak az emberek. „Mielőtt hegyek születtek, mielőtt a föld és a világ létrejött, öröktől fogva mindörökké vagy te, ó Isten!” (2. vers) Isten örökkévalóságából indul ki és nem az ember múlandóságából, amiről a következő versekben ír: „elmúlunk haragod miatt” (7. vers). Ugyanakkor Istenről jelen időben beszél. Szembe állítja az ember életének 70-80 esztendejét azzal, hogy „ezer esztendő előtted annyi, mint a tegnapi nap” (4. vers). Isten az lesz a jövőben is, aki a múltban volt. Ha a múltban megismertük szeretetét, a jövőtől sem kell félnünk, még akkor sem, ha ama 70-80 esztendőnek végét le is zárja Isten. Az emberi élet, mint álom és fű (5. vers), rövid és múlandó. Az álmot az ókori ember a bűnnel hozta összefüggésbe, amelyről vallja is: bűneink miatt szabott Isten véget az ember életének: „Bizony, elmúlunk haragod miatt… ha magad elé állítod bűneinket, titkolt vétkeinket orcád világossága elé… úgy elmúlnak esztendeink, mint a sóhajtás.” (7-9. versek) Aztán hirtelen megfordítja imádsága tartalmát a zsoltáros és bölcs szívet kér. Ez is több annál, minthogy azért könyörögjön, hogy a földi életre adott évekkel segítsen jól élnünk Isten. Imádsága Isten örökkévalóságát vallva szólal meg, tehát az örök élet felől kér bölcsességet. Kéri, hogy helyesen gondolkodjunk az életről: „Legyenek láthatóvá tetteid szolgáidon és méltóságod fiaikon” (16. vers). Ez a bizonyos méltóság csak Isten ajándékaként lehet a mienk, és fontosabb, hogy a men�nyei örök életünkre nézve kapjuk meg, mint hogy földi életünkben ez alatt különleges elbánásmódot várjuk Istentől. Essen szó az álomról is! Ha az álom a halálra utalva szólal meg, akkor itt a „reggel” gondolata mellett sem mehetünk el szó nélkül: „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként” (14. vers), aminek hátterében az a jogi gyakorlat áll, hogy ítéletet általában valaki felett reggel hoztak abban az időben. És itt az „ítélet” eredménye a kegyelem. Tehát bölcsességért és áldásért könyörög. Azért, hogy „legyen velünk Istenünknek jóindulata” (17. vers). Folytatás a 10. oldalon
Mindig azon az úton járjatok, amelyet az Úr, a ti Istenetek parancsolt néktek, hogy éljetek, és jól legyen dolgotok, és hosszú ideig élhessetek a földön, amelyet bírni fogtok.” V. Mózes 5:33
Kedves Testvérek! Azt gondolom, abban mindannyian egyetértünk, forró volt ez a nyár! Nemcsak hőhullám, de menekülthullám is átcsapott országunkon. Kinek-kinek, megvolt a maga saját nyári története is. Most, hogy újra közeledik az ősz, és fordul az idő kereke, mérlegre kerül sok minden. Megérte? Jó volt? Így kellett alakulnia?… Talán nem is ennek kellene lenni az első kérdésnek, hanem annak, hogy vajon jó úton járok-e? Ez az én utam, vagy csak valaki mellé szegődtem, és már nem találok vissza a sajátomhoz? Vagy a görcsös útkeresésben már úgy eltévedtem, hogy azt sem tudom, merre van előre? Esetleg már hosszú távot megtettem egy úton, amit sajátomnak éreztem, és most itt állok egy kereszteződésnél, és nem tudom, hogy merre tovább? Testvérem, bár e kérdésekre a választ Neked kell megtalálnod, van egy jó hírem: lehet ez a rácsodálkozás pillanata arra, hogy mindeddig kézen fogva vezetett az Isten. Sokan sok pénzt fizetnek azért, hogy önismereti tréningeken megmutassa valaki nekik, hogy kicsodák is ők valójában. Egyesek magukba fordulva, megkeseredve mondják: erre kell mennem, nincs más lehetőségem. Mások, azt állítják, minden mindegy, semmi sem érdekel. Tényleg, honnan tudhatom, hogy melyik az én utam? Ha már feltetted a kérdést, meg is kellene keresned azt az ösvényt, amit Isten rendelt Neked Mi legyen az első lépés? Ne tiltakozz, amikor azt mondom, nézz a lelkedbe, vedd kezedbe a Szentírást, gyere el a templomba! Ez nem csak vallásos szöveg, ez sokak által végigjárt út, amit megtettek azért, hogy megleljék önmagukat, céljukat, életük értelmét. Ezen a nyáron több mint 100 gyerek jött el különböző táborokba. Jó lenne, ha szülőként Te is megismernéd ezt az utat, amelyen gyermeked most tanul járni. Mi lenne, ha társául szegődnél, és nem azt mondanád, hogy neked ehhez már nincs kedved? Idén sok esküvőn mondták ki: „Isten engem úgy segéljen”. Jó lenne, ha élettársi kapcsolatba élőként rájönnél, tudod-e a veled élővel vállalni az Isten szerinti utat egy életen át. Vannak, akik egyedül maradtak az életben és mégsem veszítették el hitüket. Mi lenne, ha megpróbálnád megélni az ének szavát: „Velem vándorol utamon Jézus”. Találkoztam olyannal, aki a munkanélküliség alatt jött rá, merre is vezet az ő útja. Lehet, hogy nem a főnök, hanem Isten „tett az utcára”, hogy kiszállj a rohanásból, és megtaláld a saját célodat. Isten nem tévedett, amikor megengedte, hogy megszüless. Adott egy utat, amit bejárhatsz, és időt, amit itt tölthetsz. De adott mellé szabad akaratot is, hogy dönthess, miként akarod ezt az utat bejárni, és kell-e az, amit Isten ajánlott. Templomajtónk, alkalmaink (ld. hátsó oldal), szívünk nyitott. Kezdjük együtt ezt a „tanévet” az Isten útján járva, hogy jól legyen dolgunk. 2015 augusztusában
Szeretettel:
Szloboda József lelkipásztor
Kisszínes
4. oldal
Nyírő Gyula emlékezetére1 Angyalföldi lakosként bizonyára mindenki számára ismerős a Lehel úton álló Nyírő Gyula kórház. Nap, mint nap elmegyünk mellette; talán szeretteinket is látogattuk már a kórház falain belül. Gyülekezetünk kórházlátogató csoportja is kétheti rendszerességgel ellátogat beszélgetni a betegekkel, Bibliát olvasni, vagy imádkozni velük, amely alkalmak egyrészt a szolgálat lehetőségei, másrészt egy-egy ilyen látogatás után máshogy tekint az ember az életre és arra, mi is az, ami igazán fontos. Érdekesen alakult gyülekezetünk és a kórház kapcsolata, amely régebbi, mint gondolnánk. Mert hiszen Nyírő Gyula, református hívő emberként éppen így szemlélte annak idején az embert és az Isten Igéjét. És ha bár ő már nem tudja nekünk elmondani orvosi hitvallását (elhunyt 1966. Budapest), tettei alapján méltán őrzi nevét ma is a róla elnevezett intézmény. Lássuk közelebbről is, ki volt ő és milyen kapcsolata volt gyülekezetünkkel! 1895. március 12-én született Désen. Orvosi diplomáját Kolozsváron szerezte meg, majd Lipótmezőn és Szegeden is dolgozott, míg 1939-től az angyalföldi elmegyógyintézet igazgatója lett, 1951-ig. Célja az volt, hogy a pszichés megbetegedésben szenvedőket közelebb hozza a társadalomhoz, ezzel megszüntetve kényszerű elszigetelődésüket. Emellett szerette volna, ha a kórház ellátási területe is kibővül és a pszichiátriai gondozás mellett más szakterületeken is gyógyító munkát végezhetnének. Gyülekezetünk életébe is tevékenyen bekapcsolódott. 1943-ban gondnoki, 1947ben főgondnoki beiktatására is sor kerülhetett, amely tisztséget 1950-ig töltötte be. Irodájában rendszeresen bibliaórákat is tartottak. 1943-as beiktatási beszédében említést tesz hite születéséről, amellyel akár szakmai hitvallását hitbeli alapokon is megfogalmazhatta volna. „Nem csak tanulmányaim, de a neurotikus betegekkel való foglalkozás révén vált bennem mind világosabbá a tudat, hogy a vallás az emberi tudat integráns része, s mint ilyen, bizonyíték az isteni gondoskodás mellett.” Kórházi látogatásaink akár Nyírő Gyula Istent és embert is szolgáló tevékenységének munkájában is állhatnának. Talán ő maga sem gondolta volna, hogy egyszer ez a gyülekezet keresi majd meg a róla elnevezett kórházat és próbálja enyhíteni a benn fekvők elszigetelődését, hirdetni annak az Istennek valóságát, akinek ügyéért annak idején ő maga is tisztséget hordozott, és áldozatot vállalt, hogy így újra létre jöjjön a kapcsolat a gyülekezet és a kórház között. Ennyi év távlatából is látszik: „munkája nem volt hiábavaló az Úrban” (1Korintus 15: 58) Kiss Gyöngyi beosztott-lelkipásztor • Millisits Máté: A Budapest-Angyalföldi Református Egyházközség története – Budapest Angyalföldi Református egyházközség (2008) Budapest. • Millisits Máté: Mint élő kövek…– Budapest Angyalföldi Református egyházközség (2011) Budapest.
Aktualitások
5. oldal
Programok 2015 szeptemberétől is sok színes programmal, alkalommal várjuk a kedves Testvéreket. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy változtattunk a diakóniai bibliaóra időpontján. Havonta egy alkalommal, csütörtökön délelőtt 10 órai, illetve délután 18 órai kezdettel tartjuk. Természetesen a két időpontban azonos témával. Ennek jelentősége abban rejlik, hogy így többen részt tudnak venni mind az alkalmon, mind pedig az önkéntes szolgálatban, függetlenül a munkabeosztásunktól. A diakóniai bibliaóra keretén belül kerül sor a szolgálati lehetőségek ismertetésére és kiosztására. Nyilván más szolgálati lehetőségek adódnak azoknak, akik inkább csak délelőtt, s azoknak, akik csak munka mellett tudnak önkéntes feladatot végezni. Igény szerint lehetőség van a szolgálati területek bővítésére. Így például lehetőség lesz bekapcsolódni a kórházi beteglátogatásba is. Szeptemberben és októberben is szervezünk egy-egy kisebb kirándulást Budapesten belül. Természetesen a már hagyománnyá vált kirándulást, gyülekezeti hétvégét, kertrendezést az idén is megtartjuk. A szeptemberben két alkalommal is tartunk szeretetvendégséget, mely kötetlenebb lehetőség arra, hogy megismerjük egymást, s az újonnan érkezők bekapcsolódhassanak közösségünkbe. Az őszi hónapok programjai részletezve a következő oldalon találhatók. Aki szeretne névre szóló körlevelet, illetve tájékoztatást az aktuális programokról, jelezze a lelkészi hivatalban, vagy a
[email protected] e-mail címen. Folytatás a 2. oldalról
Úrvacsorai istentiszteleteink záróénekeként szólal meg rendszeresen templomunkban ez a zsoltár és épp ezzel a gondolattal, az énekeskönyvi 9. versszak üzenetével. Talán nincs is szebb gondolat annál, mint amit ennek a zsoltárnak záró sorai üzennek. Nem kérhetünk mást mi sem, mint amit a zsoltáros kér: áldást és kegyelmet. Mert hogy az úrvacsora épp arról szól, hogy mindkettőt megkaptuk. Jézus meghalt, hogy földi életünk 70-80 esztendeje helyett az örök élet lehetőségét hirdesse és mennybemenetelekor úgy búcsúzott: „Veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Máté 28:20) Éppen ezért énekeljük mi is, azóta is a zsoltárossal együtt Isten felé: „Tebenned bíztunk eleitől fogva”. Kiss Gyöngyi lelkipásztor
Szeptember - Október hónapra tervezett programjaink: Szeptember 3. csütörtök
Szeptember 6. vasárnap Szeptember 8. kedd Szeptember 13. vasárnap Szeptember 15. kedd Szeptember 15. kedd Szeptember 17. csütörtök Szeptember 20. vasárnap Szeptember 22. kedd Szeptember 23. szerda Október 1. csütörtök Október 3. szombat Október 6. kedd Október 13. kedd Október 15. csütörtök Október 17. szombat Október 20. kedd Október 20. kedd Október 28. szerda
10.00 és 18.00 11.00 9.30 10.00 14.00 18.00 15.00 11.00 9.30 18.00 10.00 és 18.00 16.00 9.30 14.00 15.00 Reggel 9.30 18.00 18.00
Diakóniai bibliaóra Istentisztelet után szeretetvendégség Kórházmisszió
Tanévkezdő Istentisztelet Közös kirándulás Budapesten Bibliaiskola Istentisztelet az Empátia Gondozóházban Szeretetvendégség Kórházmisszió Házaspárkör Diakóniai bibliaóra Családi délután Kórházmisszió Közös séta a Fiumei úti sírkertben Istentisztelet az Empátia Gondozóházban
Gyülekezeti buszos kirándulás Kórházmisszió Bibliaiskola Házaspárkör
A lap készítésében közreműködött: Bartal Zsuzsanna, Budavári Andrea, Goldbach Ferenc, Kiss Gyöngyi, Koroknai Tegez Ferenc, Nagy Gábor, Némediné Vajnai Márta, Szloboda József Kiadja: Budapest Angyalföldi Református Egyházközség A szerkesztőség címe: 1139 Budapest, Frangepán u. 43. Telefonszáma: 350-8659 е-mail:
[email protected] A gyülekezet számlaszáma: 10700691-25603301-51100005
7. oldal
Kisszínes - Bizonyságtétel
„Legyetek tehát türelemmel és erősítsétek meg a szíveteket…”
E
(Jakab 5. 8)
z az apostoli mondat nagyon nekem szól. Jellemző életemre, igyekezetemre, sietségeimre, melyek mindennapjaimat átszövik. Temperamentumos, gyors cselekvésű vagyok, ami bizonyos helyzetekben jó, de nem minden esetben. A családban, munkahelyen, barátaim közt, akár az utcán mindig van megoldásra váró helyzet, történik olyan esemény, ami cselekvésre sarkall. Emellett gyakran aggodalommal, szorongva várom az eseményeket, fejleményeket. Így középkorúként már tapasztalom, hogy nem mindig célravezető a sietség. A türelmetlenség, pedig a másik fél és a saját magam életét is megnehezítheti, lassíthatja a probléma megoldását. Gyülekezetünk jóvoltából ez év március 27-29-ig lehetőségem volt eltölteni három hitmélyítő böjti napot a balatonszárszói Soli Deo Gloria református konferenciaközpontban, ahol nagy megtapasztalásokban volt részem. Az első este imaséta volt. Kijelölt útszakaszokon haladtunk teremről teremre, halk zene szólt, mécsesek jelezték az állomásokat, idézetek, feliratok, képek szólították meg az úton járót, az Úrral és önmagával való belsőséges kapcsolat lehetőségét hozva. Az egyik állomáson egy nagy fakereszt állt, alatta különböző nagyságú kövek. A felirat szerint, ha valami bánt, nehéz teher: egy ember, egy élethelyzet, vagy önmagad, vegyél fel egy követ, majd imádkozz és tedd le a kereszt alá a követ és a terhet is. Felvettem néhány követ, imádkoztam, majd egy idő múlva letettem a kereszt alá, otthagyva ezzel nehézségeimet. A mindennapokban gyakran felidézem a megrendítően szép eseményt és az élet nehéz helyzeteiben, figyelmeztetem magam, hogy Istentől kapott feladataim, kihívásaim során ne legyek türelmetlen, kétségbeesett, aggódó, hanem legyek türelemmel, bizalommal és tudjak várni, hogy Isten cselekedjen az ő terve, akarata és időzítése szerint. Ebben és az élet többi nehézségében, lelki próbáiban erőt ad az imádkozás, az istentiszteletek, a Biblia és a keresztény irodalom napi olvasása, hallgatása, zsoltárok éneklése is. „Hogy senki meg ne tántorodjék ama szorongattatások között, mert ti magatok tudjátok, hogy mi arra rendeltettünk.” (Pál I. Thess. 3:3) Bátran tegyük le a kereszt alá köveinket! Budapest, 2015. július Mezősiné Rózsár Erika gyülekezeti tag
Kisszínes - Véget ért a nyár
8. oldal
Élménybeszámoló, azaz táborozók a templomkertben Július 20-tól 24-ig 28 óvodás és kisiskolás gyermek gyülekezett reggelente a templom udvarán, hogy részt vegyenek a napközis hittantáborban, ahol Jézus nyomába indultunk. Úgy teltek a napok, mint egy nagycsaládban. A gyermekek sokat és sokféle játékot játszottak, miközben persze rengeteget is tanultak. Ez utóbbit – éppen ezért – talán észre sem vették. A nap reggeli tornával, mozgásos játékkal kezdődött, majd a reggeli áhítaton ráhangolódtunk a nap témájára. „Jézusom, nem kívánsz te csodás tetteket, csupán annyit, hogy kövessem léptedet.” – imádkoztuk közösen reggelente. Jézus életéből négy eseménnyel ismerkedtek meg a gyermekek. Hétfőn Simeon és Anna történetén keresztül megtanulták, hogy a várakozás is lehet jó, mert Isten az Ő ígéretét mindig beteljesíti. Örömmel vették a kicsik azt is, hogy végre alkalmuk nyílt szabadon és ráérősen bebolyongani templomunkat. Számos régóta érlelődő kérdésre kaptak választ. Például arra, hogy mire való a szószék, vagy hogyan készül fel a lelkész a prédikációjára. A keddi történet Jézus megkereszteléséről és arról szólt, hogy Ő Isten fia. De megismerhették Keresztelő János életmódját is, miközben izgalmas sáskakereső játékban vettek részt. A harmadik napon a kánai menyegzőre voltak hivatalosak, persze úgy hogy maguk is aktív részeseivé váltak az eseménynek. A nap tanulsága, hogy Jézus megadja azt, amire szükségünk van. A történet végére persze ők is megszomjaztak, de vörös bor helyett vörös szőlőlével oltották szomjukat. A következő napon a betesdai beteg meggyógyításának történetét ismerték meg a gyerekek, és azt, hogy Jézusnak hatalma van csodát tenni, gyógyítani. A napokat sokféle izgalmas program, tevékenység színezte. Alkalmunk nyílt meglátogatni a Béke téri Szent László katolikus templomot, ahol – a plébános úr vezetésével – alaposan körülnézhettünk. Megtudtunk számos érdekes dolgot, valamint a gyerekek megismerkedtek Szent László legendájával. De számtalan dalt és aranymondást is elsajátítottak a kicsinyek. De nem maradtak el a kézműves foglalkozások sem. A szorgalmasabbak a tábori munkafüzet színezőlapjain, feladatlapjain is dolgozhattak. A délutánokat mókás akadályverseny, rókavadászat tette izgalmassá. A nagy meleg elviselésében segített a délutáni pancsolás, fagyizás. A tábor utolsó napján átismételtük a héten tanultakat, és felkészültünk az ismeretek „széles plénum” előtti bemutatásra. A meghívott szülőknek a megtanult énekek segítségével dalban mondtuk el, mi mindennel lettünk okosabbak.
9. oldal
Kisszínes
Vidám kis előadás kerekedett az udvaron. Büszkén viselték a gyermekek a tábori pólót, melyen a felirat és a rajz összetartozásunkat hirdette. Mivel mi Jézus nyomában járunk egy nagy lepedőn színes lábnyomainkat is ott hagytuk emlékül. A hitoktatókkal azonban reméljük, hogy nem csak ez a lepedő marad örök emléke ennek a hétnek. Bízunk benne, hogy a gyermekek ezután bátrabban lépnek majd be a templomunkba, szívesebben jönnek majd a gyermek-istentiszteletekre is. Nem titkolt célunk volt a tábor során, erősíteni a gyermekek összetartozását. Csoportokba osztottuk őket, de nem a versengés miatt, hanem azért, hogy a csoporton belül tudjanak egymásra figyelni, egymásnak segíteni. A tábor napirendje, a kialakított szokások segítették a legkisebbeket is abban, hogy jól érezzék magukat. Köszönjük a lelkes közreműködőknek, segítőknek, hogy lebonyolíthattuk ezt a vidám napközis hittantábort. Koroknai Tegez Ferencnek beosztott lelkésznek, Orgovánné Káté Erzsébet, Tóthné Szabó Tímea hitoktatóknak, Uitz Viktória és Király Krisztina már rutinos segítőnknek. Hálásak vagyunk Bartos Istvánné Erzsike néninek és Bartal Zsuzsának, akik a fáradhatatlan munkájukkal segítették a tábor zökkenőmentes életét. Némediné Vajnai Márta hitoktató
Képeslap helyett Kedves Testvérek! Szeretném a táboros gyerekek nevében megköszönni az adományokat, amelyekkel gazdagíthattuk számukra a Balatonfűzfőn töltött hetet. Hittanosaink nagyon örültek a finom házi süteményeknek, a jutalomként kapott keksznek, csokinak, lufinak, kulcstartóknak. Lelkesen keresték a nyereményekre beváltható cédulákat a „rókavadászaton”. Örömmel játszottak az ajándék labdákkal, hatalmas pingpongmeccseket rendeztek, és boldogan hűsítették magukat a strandon a jégkrémmel és a gyümölcsökkel. A péntek esti tábortűznél a gyerekek által bemutatott jelenetek mellett köszöntük meg Uitz Mátyásné, Ildi néninek szerető gondoskodását, amellyel tíz éve veszi körül a táborozókat, és Baján Álmosnak, hogy 20 éve biztosítja számunkra jókedvet és a gitárkíséretet énekeinkhez. Isten iránti hálával számolok be arról is, hogy mennyire sokat jelentettek a gyerekeknek azok az üzenetek, amelyeket nap mint nap kaptunk Elizeus próféta történeteiből. A hét címe ez volt: HIDD EL! TEDD MEG! Igen, elhittük, hogy Isten szava hozzánk szól, és megpróbáltuk meg is tenni, amit parancsolt nekünk. Befejezésül álljon itt az, amit az egyik gyermek írt hálaadásként a tábori füzetébe: „ Köszönöm, Istenem, hogy ilyen közel kerülhettem Hozzád!” Képzeletbeli képeslapunkon néhány kedves tábori pillanat látható. Szloboda Józsefné - Kati néni
