TERMÉSZETTUDOMÁNYI FOLYÓIRAT. III-ik félév. Kolozsvárit, Septemb. 16-kán, IS**'. 64-ik szám. TARTALOM:
AL jégeső. II. B. — A madarak vándorlásáról. Laborfalvi Vincze. — Fontos apróságok. Tárcza.
A jégeső. II. Ha a jégeső-származás már emiitettük k ö rülményei után tekintünk, könynyen rájövünk azon következtetésre, hogy a j é g e s ő h e l y s z e r ü t ü n e m é n y g y a n á n t t e k i n t e n d ő . Ezt a j é g k á r mentő intézetek is jól tudják, azért fizetetnek k ü lönböző helyekkel különböző száztólit. A jégeső egyik szülője, a felhágó légfolyam csak az oly térségeken fejlik ki a maga teljes erejében, m e lyek a nap hatos sütésétől felhevülni képesek, vagy is melyeknek felszíne könynyen melegülö homok kal, vagy más könynyen hevülő földdel van b o rítva, mivel csak a nagyon felhevült föld küldheti az alsó levegőt a meszszi magasba; ezen körül mény még nagyobb mértékben fordul e l é , ha az ily térségek köröskörül kevésbé melegülö tájékok, például erdők által határozvák, melyekről a l e v e gő a téren felmelegült s onnan odább állott l é g tömeg helyébe szüntelen nyomulhasson. Ebből l e het megfejteni azon közönségesen tapasztalt tényt, miszerint a jégeső a tereken gyakoribb szokott lenni, mint a hegyes helységekben, hol a j é g eső egyik lényeges föltételének helye nem l e vén, kebelében nem is származhatik, hanem csak az oly ritka esetekben mutatkozik, ha a for gószél a jégesős fellegeket a térből ide hajt ja. Ki nem látja ebben is a teremtői végetlen bölcseség nyomait ? A térségek buja növényze t é t , a dús áldást gyakran megsemmisítik hatal mas jégzáporok, hogy a hegyek r i t k a , s z e g é n y e b b , de jégtől ment termékeivel egyenlősí tsék a mezei gazdák fáradalmai után felmerülő hasznot. A bezárt mélymeleg völgyekben, melyeknek körülményei a golyva kifejlésének kedveznek, és hol természetes buták (cretinek) fejlenek, jégeső
nem szokott mutatkozni. Különös egy tapasztalat, arra mutató, mintha a természet óvakodnék k ü lönböző csapásokat sújtani ugyanazon emberekhez. Azonban e tapasztalás bölcsője Helvetia, és nem bizonyos, ha vájjon honunkban is ugyanazon k ö rülmény létezik-é ? A r r a , hogy honunkban is l é teznek golyvások, elég adatot lehetne felhozni: de hogy azon vidékek, hol laknak, mentek-é a j é g esőtől, adatok hiánya miatt eldönteni nem tudom; hanem minthogy ugyanazon okok mindenütt u g y a n azon következményeket szokták szülni, azt g o n dolom, a pontos tapasztalás honunkra nézve sem tanítana egyebet, mint mit megtanított Helvetiát i l letőleg. Hogy a mély völgyekben miért nem m u tatkozik jégeső, nem bajos megfejteni. Ugyanis itt a jégeső-származás egyik kelléke, a forgószél h i ányzik. A Iégkörny felső részeiből alányomuló h i deg légtömeg csak azon esetben lehet elég hatá lyos munkásságú, ha szabadon dolgozhatik s j e l e sen ha lehetséges az útjában tanait légtömeget h e lyéből könynyen kinyomnia. Ezen eset pedig a mély völgyekben nem fordulhat e l é , minthogy a magas meredek hegyek nem engedik, hogy az a l á bocsáfkozott hideg légtömeg az alatt levő meleg levegőt elnyomja, s igy akadályozza azt i s , hogy a hideg levegő a földig nyomulhasson. Ezért az ily hegyek közelében a jégeső csak különös e s e tekben s csak helyszerü okok öszszetanálkozásánál fogva mutatkozhatik. Némely helvetiai völgyek ben a jégeső oly ritka, hogy eltelik husz eszten dő, mig egyszer mutatkozik. Ellenben gyakori a jégeső a magas hegyek közül térre nyúló völgyek nyílásánál, vagy hol magas hegyek eldombosodnak, vagy elvégződnek. Helvetiának számos oly helyei vannak, hol a j é g
eső reűdesen minden esztendőben pusztítani szo-
64
1005 kott, s felső Oloszhonban az alpoknak Mailand fe löli oldalánál a jószágok eladásában vagy kibér lésében előre bészokták tudni, hogy a termékek nek tizedrészét évenkint jég pusztítja el. Ezekből láthatni, hogy a jégeső elterjedése nagyon fontos dolog, s megérdemlené, hogy a staiistica mindazon helyeket, melyek jégesösek, éppen oly pontosan följegyezze, mint följegyzi a statisticai rendes tárgyaknak akármelyikét. Ily eljárás ban nagy segédül lehetnének a jégkármetö inté zetek, hol elég e tárgyra vonatkozó adatot lehet ne szerezni. Az ily statistica aztán igen nagy fon tosságú volna a mezei gazdákra, kik jószágvásár lásnál vagy kibérlésnél abban mindig tanácsadóra tanálnának. De fontos lenne továbbá azért is, hogy csak a jégeső eloszlásának pontos ismerete után lehetne a földeket igazságoson osztályozni; mert könynyü átlátni, hogy a különben legjobb minő ségű föld értekét is a jégeső gyakori mutatkozása jó formán devalválhatja s az első osztályból n e talán a harmadikba lökheti viszsza. Mivel pedig ily intézkedések létrehozását csak is a jégkármentö intézetek segíthetik elé, minthogy a szükséges a datok megszerzése egyedül ezeknek van hatalmán ban, csak azért is, ha nyomosabb és hangosabban szóló tekintetek nem javainak i s , megérdemlenék minyájunk pártolását. A jégeső származás már közlöttük fökellékei számot adnak nekünk arról i s , miért képző dik a jégeső csak nyárban. Tavaszszal á napsugárok melege nem elég hatályos arra, hogy a föld del együtt az alsó légrétegeket is felhevítse, ugy, hogy lazok áléiról felrezegjenek a légkörny ma gasabb vidékeire; ehez járul még, hogy ezen idő tájban a levegő száraz szokott lenni, anynyira, hogy a lehullott eső vagy hó rövid idő alatt e l gőzölög s a megnedvesült föld csak hamar m e g szárad. Továbbá tavaszszal mind a légkörny fel sőbb rétegei, mind pedig a földfelszín még híve sek. Mind ezen okoknál fogva, azon müfolyam, melyet a jégeső számozásánál tapasztalunk, cse kély mértékben jő létre: a felhágó légfolyam k e vésbé élénk s a magával vitt kisebb menynyiségü vízgőz kisebb magasságban tanál hideg légré tegeket, melyekben meghűl, hópelyheket, esőcsep peket és fellegeket képez. Ezen körülmények miatt a vízgőz nem j é g , hanem d a r a - a l a k b a n hull alá, minthogy az öszszegomolyodott hópelyhek részint
1006 a csekély magasság, részint és kiváltképpen a l é g körny kevés vízgőze miatt jégesővé nem alakul hatnak. E szerint a d a r a abban különbözik a j é g töl, hogy ez nagyobb magasságban és több víz gőzt tartó, amaz pedig alantabb és szárazabb l e vegőben származik. Mivel pedig az első esetnek nyárban; az utolsónak pedig tavaszszal van helye: a jég nyári, a dara pedig tavaszi tünemény. A jégeső-származás ily felfogása még több felvilágosításban is részeltet bennünket. Átalánoson állítják, s mint megállított tapasztalati dolgot beszélik, miszerint a naptéritö-vonalak közti m e leg földövön a jégeső csaknem egészen ismeret len tünemény, s ha valaha mutatkozik, az oly r i t kán történik, hogy az öreg szülök szóhagyomány — traditio — által értesitik róla gyermekeiket, k i k nem nem egy könynyen jut részökbe az a s z e rencse, hogy e ritka tüneményt saját szemeikkel láthassák. így szinte a földsarki vidékekről is azt mondják, hogy ott jégeső soha sem pusztít, mivel még akkor is, midőn a boszszus fellegek h a r a g jok egész súlyát akarják éreztetni, csak darát vagy jégborsót képesek szórni a földre, nem pedig j e get. A mí jégesÖTSzármazásróli nézetünk ezen s a játszerű tényekről is felvilágosit. Ugyanis a föld sark közelében, hol a levegő vízgőz dolgában s z e gény, az eső többnyire csak oly finom cseppek ben hull alá, mint nálunk szokott késő öszszel vagy kora tavaszszal, s hol jelesen a fölhágó l é g folyam a napsugárok gyenge melegereje miatt é lénk és magasra terjedő nem lehet; tulajdonkép peni jégesös felleg nem képződhetik; hanem csak dara, mint nálunk tavaszszal. A naptéritök közti földtájan pedig azért nem származhatik jégeső, hogy ott rendes szelek (a passatok) uralkodnak szakadatlanul, melyek miatt a levegő soha sem juthat nyugott állapotba; de a különböző hömérsékü légrétegek is könynyebben elegyülvén e g y formább melegelterjedést eszközölnek, hogysem valamely hideg légtömeg más meleg és nedvessel hirtelen tanálkozhassék, s aképp jégképzödésre útat készíthessen. A jégeső tehát a mérsékelt égövhöz tartozó természeti tünemény, melyet a mezei gazdák ö r ö mest szeretnének a természet nagy könyvéből k i törülni, igen mert ők csak ártalmait ismerik a jégesőnek, azt a hasznot pedig n e m , melyet ne'-
1008
1007 mely ártalmas állatok elpusztítása által okoz az embereknek. Azon tapasztalás, hogy nagy jégesők alkal mával égiháború is mutatkozik, azon nézetet szül te, miszerint a jégeső villamos erő szüleményé nek volna tekintendő. A z o k , kik ezen véleményt osztották, oly formán gondolkoztak a fellegekről, mintha azoknak különböző rétegei ellenkező t e r mészetű villámmal bírnának, minél fogva most az gy Jd másik fellegréteg vonván magához és lökvén el magától a jégszemeket, azok két, r e n desen egymás felett álló fellegrétegek közt mind addig kénytelenek szökdéncselni, mig oly nagyok lesznek, hogy az alsó fellegrétegen áttörnek s a fűidre hullanak. Ezen nézet pártolói jégmentöket is gondoltak ki, melyek a mezei gazdákot a j é g eső ellen lettek volna biztositandók, mely czélnak azonban soha sem feleltek meg s nem is f e lelhettek; mert hiszen a villamosság a j é g e s ő származásnak nem oka, hanem következése. A t u domány sem tud felmutatni biztosabb jégmentöt a jó hitelű jégkármentöknél, azért a ki javait a t e r mészet ezen csapása ellen akarja biztosítani, m a gát soroztassa bé valamely jégkármentö intézetbe. e
m a
a
B.
A madarak
vándorlásáról.
Köztudomáson van, miszerint a mérsékelt földöv madarai nem mindnyájon állandó lakosai v i déköknek. Nálunk igen sek madarak vannak olya nok, melyek csak a meleg évszakott töltik nálunk, azért, hogy költsenek, aztán pedig bennünket ide hagyva a déli vidékekre vándorolnak, hol bő t á p lálékot tanálnak, mi nálunk később hiányzani fog na. Vannak oly madarak i s , de ezeket mi nem igen szoktuk meglátni, melyek hozzánk télbe j ö nek, s minket viszont elhagynak akkor, midőn t a vaszszal az idő lágyulni k e z d , hogy ismét viszszavonuljanak északra, honnan hozzánk jöttek volt. A madarak egy harmadik osztálya csupán öszszel és tavaszszal látogat meg bennünket, amint hazánkon keresztül s meg viszsza utaznak. Ezen vándorlási ösztön még az oly madaraknál is tapasztalható, melyek rendesen nem szoktak vándorolni s egész éven át nálunk maradnak; ezek is gyakran egyen kint vagy seregestül vándorolnak egy helyről más helyre; mi oly körülmény, mely a költés alatti
magányos élet szükségességen, mint szinte az i d ő járási és táplálkozási viszonyokon alapul. De mi az oka az oly madarak vándorlásá nak, melyek lakhelyűket szokták változtatni? Ki jelöli ki nekik az időt és biztos útat, melyek őket soha meg nem csalják ? Ezen vezér nem lehet csupán a hidegebb időjárás sejtelme, mert így mindazon madaraknak el kellene költözniük,' m e lyeknek a költözés soha eszökbe sem j u t , noha ezek is éppen oly érzékenyek a hideg iránt, mint tán akármely vándor madár; mert hiszen mily k í noson és szigorogva kell némely madaraknak d a czolniok a tél szigoraival! Jusson eszünkbe csak a sármántyu, a veréb, a harkály, a varjú, s meg mások, s legott meggyőződünk ezen állítás i g a z ságáról. Aztán a vándorlási vágy a bezárt mada raknál is szintúgy meg van, noha ezeknek sem a meleg, sem tápszer nem hiányzik. Bármenynyi nézetet gondoljunk is ki a madarak vándorlásáról, alig ha képesek lesznek azok e tünemény valódi okát egészen kimeríteni. Ha szinte köztudaton l e vő dolog is az, hogy a madarak mindig melegebb vidékekre vándorlanak, mégis azon szabályosság, melyet az idő és hely megválasztásában t a r t a nak, az egymás közti öszszetartás vándorlás i d e jén, a különböző madárnemeknél tapasztalható s a játszerű vándorlási mód megfejtetlenül maradnak, s ezen tüneményeket is, valamint sok másokat az állatvilágban az ösztönnek kell tulajdonitanunk, a zon erőnek, melyről mí a mí felfogásunkhoz mért fogalmat szerzünk ugyan magunknak, de hogy t u lajdonképpen mi legyen, azt nem tudjuk. A madárvándorlás megfejtésére különböző nézeteket állítottak fel, melyek közt a legmesterkéltebb jórészint a z , mely felveszi, hogy a l e v e gőben bizonyos anyag létezik, mely a madarakat elcsalja. Ezen nézet szerint a meleg vidékben a légkörny felső tájain, a növényi és állati testek szétbomlása által oly gőz fejlik k i , mely a föld sarkok felé foly, hogy onnan a madarakot elcsal j a ; ugy de a halak vándorlását csak nem lehet a levegő folyásával hozni kapcsolatba, s pedig ezek ís vándorlanak. Valószínűbb az, hogy a tápszerek változása, jelesen a sok madarak számára szánt állat- és növénytestek, kapcsolatban a hőmérsékváltozással, melyet a madarak az előtt jóval m e g érezhetnek, hogysem mí észrevehetnők, a vérben bizonyos változást eszközölnek, mely a vándor
1009 állatok testében azon érzést és akaratot költi fel, hogy egymással egyesüljenek s lakhelyűket oda hagyják. Ez talán ugyanazon érzés, melyet ha fi gyelünk, magunkon is gyakran tapasztalunk, csak meglehet, hogy az állatok mesterkéltelen t e r m é szetében minden természeti események oly s z a bályosén mennek végbe, mint a szóban forgó t ü nemények, így például egy embernek sokat kell nélkülöznie, sok szükséget szedvednie s nyomo rúságos jövőnek néz elébe; ekkor hirtelen azon gondolat villan meg agyában, hogy magának üd^ vöt ismeretlen távolban keressen; ámde nincs b á torsága, a lelki gyengeség érzete bekövetkezik mégis hasonló érzelműek társulatában magát erös-r nek érzi, egyesülnek egymással, s átvándorolnak a tengeren egy szebb országba. Azpnban velők együtt a régi hon felé vonzó vágy is elköltözik s majd felkölti azon óhajtást, hogy azt viszont meg^ lássák. Sokan viszsza is térnek, s bizonyosan még többen viszszatérnének, ha egyéb viszonyaik is olyanok volnának, mint a légkörny lakóié — a mar daráké. Más emberek sokkal lanyhábbak, mond hatni együgyübbek, hogysem egy jobb jövőről gon doskodnának, inkább elszenvedik a Jegsanyarubb szükséget i s , mintsem születésök helyét, g y e r mek éveik bplcsöjét odahagyják; ezek állandó ma darak. Vannak olyan emberek is, kiket az oly ma darakkal lehet egy sorba tenni, melyek nem vándorlanak el ugyan meszszi távolba, de mégis t e keregnek, darabig mulatnak, hol jól van dol g u k , aztán pedig tovább állanak, mig végre v a lamely kedvező időben viszont eljutnak régi h a zájukba. Igaz, hogy ez csak öszszehasonlitás, azon ban ilyszerü hasonlatosság a természeti tünemé nyek s az ember politicai viszonyai között oly sok van, hogy gyakran tanácsosabb volna, ha ezekben inkább bíznánk, mint némely kikürtölt tanitmányokban, melyek rendesen semmire sem szoktak vezetni. Ugy hiszem, nem természetellenes fölvé tel, a nyilvánossá vált szükség s az egyedülva lóság gyengeségének érzetét venni fel alapjául annak, hogy a madarak elvándorlanak, még pedig rendesen nagy társaságban, az idő ^s hely pon tos megválasztásával. Ezen okból az oly madarak, melyek nem szoktak saját társaságot alkotni, má sukhoz csatlakoznak. Valamint egyfelől azt hiszem, hogy a madarakot az említem ok indítja az el ván dorlásra, másfelől azt is elfogadom, hogy a visz-
1010 szavándorlás indokául a tulajdonképpeni haza felé vonzó vágy szolgál. Azon ország vagy vidék, hol az életet elébb megpillantották, a madarak emlé kéből nem törlődik ki, hanem oda viszszasovárognak, s e vágy intését anynyival is inkább köve tik, minthogy a déli vidékekben ilyenkor a t á p szerek fogyni kezdenek; mert ha a télben u r a l kodni szokott esős idők beállanak s az ekkori ott honos erős szelek lábra kapnak: akkor az e l e delül szolgálni szokott rovarok a legelrejtettebb zugokba búnak. A madarak is, valamint az embe rek midőn idegen országba vannak, a déli vidé keken bizonyos betegségnek, a honvágyénak v a n nak alá vetve. Ok ott sem nem költenek, sem k e d ves énekeiket nem hallatják. De — lehetne k é r d e ni — vájjon mi az o k a , hogy ugyanazon madár nem mindig ugyanazon vidékre vándorol, vájjon mi vezeti oda? erre azt lehet felelni, hogy ők az első vándorlás alkalmáyal mulatásul jó helyet k e ^ restek s ha azt megtanálták, később is mindig csak oda tartottak, hol elébb jól volt dolguk; eképp a kérdés magától megfejlik a nélkül, hogy a m a darak vezetésére valamely különös erőt fej?* yenni szükség yolna. Egyébiránt az éppen nem csoda, ha a madarak mindig azon vidékre z a r á n dokolnak, hol legelébb voltak, s az ifjak oda, hol fölnevelték. A fecske, a gólya, és sok más mada rak ugyanazon házat mindig megtanálják, ha csali útközbe valami szerencsétlenség nem é r i ; jó s z e mök és emlékező tehetségök biztoson elvezeti őket, a mi éppen nem fog rendkívüli dolognak tetsze-? ni, ha meggondoljuk, hogy ők a meszsze kilátás nak kedvező magasban laknak és könynyen m o zoghatósággal birnak. A miket itt elmondánk a madáryándorlásról, azok egy német tudósnak, B e r g e - n e k nézetei, kinek irataiból közöljük e czikket. Azonban ne csak a madárvándorlásnál tapasztalt tényeket, hanem másoknak is e tárgyróli nézetét vegyük vizsgálat alá, melyek meg lehet a mondottakkal nemcsak hogy nem fognak ellenkezni, hanem azoknak tán erősségül szolgálni. Némely vándormadarak Európa déli vidékéig ben maradnak, mások átszállanak a tengeren É g y p tomba, a görög szigetekbe, Syriába, Arabiába, Kísázsiába, Barbariába, Senegál melletti országokba, Nubiába sfb., hol őket a jótékony természet védi az elpusztulás ellen; azonban ott a legszebb éneklő
iOH
1018
madarak pl. a f ü l m i i ék elvesztik széphangu szavukot s csak idétlen félhangokat adnak. Égyptomot a fülmilék nem látogatják oly nagymenynyiségben mint Syriát, minthogy amannak nincsenek erdei. Legszámosabban a f ü r j e k mennek É g y p tomba, melyek ezen ország homokos partjaira iszonyú nagy sergekben érkeznek. Első pillanatra elbámul az e m b e r , hogy miként vándorolhatnak ily meszsze ezek a madarak, melyek oly nehezen tudnak r e pülni; azonban ezen csodálkozás némileg kiseb bülni fog, ha meggondoljuk, hogy nekik a k ö zéptenger szigetei, pl. Málta, s azon hajók, m e lyek oda eveznek, nyugponttul szolgálnak. De ezen helyeken is, melyekre gyengeség miatt, nem m i n dig érnek el a fürjek, s melyek távolléte nekik gyakran halált okoz, sokan elpusztulnak, mert ha elfáradtak könynyen meglehet őket fogni. A h a jóköteleken puszta kézzel is megfoghatni, s ha a nagy fáradság miatt többé nem haladhatnak, a h a jókba oly erősen belé ütköznek, hogy onnan v i s z szabukkannak s a habok közt lelik fel sirjokat. De bármily nagy is a fürjek veszedelme e hoszszu úton s bármily sokan pusztulnak is el útköz-ben, még is Alexandriába oly nagy menynyiségü szokott érkezni, hogy számuk hihetlen nagy. Az égyptomi vadászok hálóval szokták megfogni a für jeket s a vándorlás.első napjaiban az alexandriai piaczon anynyit árulnak, hogy kevés pénzzel igen sok embert meg lehet vendégelni. A görög szigeteken csaknem mindenféle ván dor madarat lehet tanálni, melyek közül némelyek ott telelnek, mások pedig csak átvándorlanak r a j tuk. Megérkezésük az ottan uralkodó szelektől függ. tehát nem érkeznek minden évben ugyanazon egy időben. Ha későbbre tanálnak megérkezni, mint közönségesen szoktak, nem mulatnak hoszszason, hanem a legelső kedvező széllel elutaznak, hogy rendeltetésűk helyére jókor megérkezhessenek. Mi dőn viszszaútaznak, sokkal kisebb seregekben, i n kább szétszórva, s egyenként jönek, mint őszi ván dorlásuk alkalmával. Ezen körülménynél fogva most nagyobb bátorságban vannak, s azon hálókat, m e lyeket útjoknak. elébe szoktak vetni, könynyebben kikerülik. Nevezetes körülmény még az i s , hogy tavaszszal, midőn a vándormadarak viszszatérnek, soványok, öszszel pedig, midőn elutaznak, nagyon kövérek szoktak lenni, a mi nyilván mutatja, hogy T
a honvágy sanyargatta testen a legdúsabb táplálék sem használ. * Ha a tél nagyon hideg, némely görög s z i getek legmagasabb csúcsain f a j d t y u k o k a t is tanálhatni, de melyek legott eltávoznak, ha az idő szelídülni kezd. A madarak vándorlásáról azt mondja T e m m i n k , hogy az egy éves és öreg madarak r i t kán vándorlanak együtt. Ezen különválás oka h i hetőleg abban rejlik, hogy az ifjak és vének nem azon egy időben vetkeznek — hullatják el tollaikat, miért az ifjak sem őszszel, sem tavaszszal nem tesznek oly hoszszu útat mint a vének, Midőn a vén madarak egészen a meleg földöv vidékeire vándorlanak, az egy és két évesek csak Európa déli vidékein keresnek lakhelyet; s nem mennek keresztül a földközi tengeren, mely Európát Északáfrikától elválaszja, ide hol a mi vándormadaraink .nagyobbjai, melyek az első évben nem nőnek ki egészen, szokták tölteni a telet; s midőn tavasz szal a yenek a mérsékelt földöv északibb r é s z e i re vonulnak, az ifjak a delibb vidékekkez köze^ lebb maradnak. Az Eszakáfrikában, vagy az e u r ó pai déli szigeteken telelt madarak tavaszszal csak nem egyszerre indulnak yiszsza. Az ily madara kat ekkor Európa minden déli parajain lehet t a nálni, jelesen ott, hol a tenger öblöket képez, m i nők a görög szigetcsoport, az adriai, genuai, és lyoni tengeröböl. Ezen öszszejövetel 8, 10 vagy legfennebb 15 napot tart. Az i r á n y , merre a mi vizi madaraink vonulnak, a vizek folyásától s a nagy tavak irányától függ. Mivel a YÍzek szolgál tatják a vizi madarak táplálására szükséges t á p szereket: ezen madarakot valami bámulatos ösz-; tön látszik yezérleni arra, hogy vándorlások alatt oly helyeket keressenek fel, melyeken a tenger től az óhajtott folyóig vagy tóig legrövidebb az út. E q k s t r ö m Svyédhon vándormadarairól azt mondja, hogy rendesen a széllel szembe repülnek. A különböző madárnemek e l - és viszszaköltözésök ajkalmával nem ugyanazon útat követik; miért azon egy vidékben egy év alatt csak egyszer le* het látni. A nélkül, hogy vitatná, miszerint a h ő mérsék- és táplálék-különbség nem csekély okul szolgál arra, hogy némely madarak másokkal fekcseréljék vidéköket: azt hiszi az emiitők tudós, hogy e tüneménynél a megszojsás nem csekély munkásságú. Szerinte a vén madarak azon emlé-
1013 Kezese, hogy ők utaztak s kisdedeiket is magukkal vitték, éppen ugy tekintetbe veendő, mint azon vándorlásra késztö ösztön, mely bizonyos időkben valóságos honvágybetegségbe ejti őket; ez utolsó körülmény, szerinte kiváltképpen való s közvetlen oka a vándorlásnak, melyet egyedül a tápszer hiá nyának tulajdonítani nem lehet. Meg mások B r e h m mel egyetértöleg azt h i szik, hogy minden madárnak meg van saját h a zája, hol szaporodik s tölti az esztendő egy r é szét, a többi részt pedig vándorlással tölti el. N é mely madarak, nevezetesen a ragadozók, nappal vándorolnak, a legnagyobb rész pedig éjszaka, s vannak olyanok is, melyek vándorlásukot éjjel n a p pal folytatják. Ezek ugy látszik egész vándorlá suk alatt nem alusznak, mert nappal eledel után látnak s csak oly helyeken állanak m e g , hol ezt bőségben feltanálják. A levegőben meglehetős m a gasan járnak, még pedig mindig ugyanazon távol ságra a földtől ugy, hogy midőn hegy felett utaz nak a levegőben magasabbra hágnak, midőn völgy felett, alább szállanak. Ezek a vándorlás okáröl következőleg gondolkoznak: a tápszer hiánya nem okozhatja a vándorlást, mert a legtöbb vándor madarak saját lakta vidéköket már akkor elhagy ják, midőn az még bő táplálékot nyújtana. A l é g folyamok sem okai, sőt az évszakok változásai sem, minthogy a legtöbb vándor madár, ha szép is az idő, elindul, meg mások, minők a pacsirta és s e regély, csúf hideg időben is megjönek. A légkörnyi befolyások csupán siettethetik az őszi költö zést, a tavaszi megjövést csak hátráltathatják. S z e rintök a madarakot a következendöknek előérze te indítja vándorlásra. Ez pedig az az ösztön, mely őket vezérli, s a bekövetkezendő időjárási esemé nyekbe beavatja. Ők képesek a következő évszak sanyarjait előre megsejteni, s rendkívüli érzékeny séggel birnak azon levegői változások iránt, m e lyek még nem állottak ugyan bé, de közel állanak. Ez alkalommal szabadjon még valamit m e g említenünk a fecskékről, melyekről régebb csak nem átalánosan hitték, hogy nem költöznek. Ugyan is azt hitték, hogy a fecskék a mocsárokba r e j tőznek, s az iszopba alusznak téli álmot. Azon példák száma, hogy mocsárokban s partlyukakban megmeredett fecskéket tanáltak, melyek a mele gen viszont felébredtek, igen nagy. Sőt még t o vább mentek ezen emberek állításuk igazolásában
1014 erősítvén, miképp őszszel a fecskék seregestül r o hannak a mocsárokba, s hogy ezen madarak k ö zül némelyek oly későn költenek, hogy a fiaknak lehetetlen elutazni. Azonban másfelöl bizonyosan tudják, miszerint a vén fecskék, melyek fiai nin csenek anynyira erősödve, hogy elutazhassanak, azokat a fészekbe hagyják az éhségnek martalé kul; azon fiak pedig, melyek tudnak ugyan repül ni, de a vándorlásra erőtlenek, önmagoktól viszszatérnek a, fészekbe. Továbbá azt is tudják, még pedig pontos kísérletekből, hogy a fecskék 12 — 15 fok téli hidegnél megfagynak, s hogy a téli álomba merülő emlős állatok közül csak azok van nak e tünemény alá vetve, melyeknek vére 10 foknál nem melegebb; a fecskék vére pedig a z o kénál tízszerte is melegebb. Továbbá az sem i s meretlen dolog, hogy a fecskék vándorlásuk alatt a mocsárokban levő nádok közé vonják b é maguj kat, részint, hogy a csipös szelek ellen védelmet ' tanáljanak, részint pedig mert legtöbb bogarat t á p lálékul ott kapnak. Ha igaz volna, hogy a fecs kék az iszopba rejtik el magukat, tavaszszal k e vés térne viszsza, minthogy az ily helyeken könynyen ellenségeik martalékává lennének; nem is jelenhetnének meg tavaszszal azon új fényes ö l tözetben, mely öszszel még nem volt sajátjuk, ha télen át iszopban laknának. Mivel továbbá csak nem minden télalvó állatok ottan ottan, nagyon s z e líd idő alkalmával fölébrednek és mutatkoznak, kérdeni lehetne, hogy a fecskék miért nem m u tatkoznak nálunk soha téli szép lanyha napokon? Azért, mert távol vannak tőlünk Afrikában, hol őket a természetvizsgálók vándorlás alkalmával sok szor látták. Noha a fecske valódi vándor madár gyanánt tekintendő s a téli álmára vonatkozó beszédnek mint mesének nem kell hinni, az azonban mégis igaz, hogy tavaszszal sokszor lehet egyenként vagy csoportosan is fecskét megmerevedett állapotban tanálni, melyek mihelyt meleg szobába viszik, fel üdülnek. Ennek azonban az az oka, hogy tavaszszal a fecskék korán megérkeznek s gyakran a b e következő hó és hideg kényszeríti őket, hogy más rovarevö madarak társaságában a vizeket és m o csárokat felkeressék, hol legtöbb rovart tanálnak. Itt pedig kénytelenek a hideg elől hasadékokba, partlyukakba vonulni, hol aztán, ha az idő még inkákb meghűl, megmerednek. Laborfalvi Vincze.
1015
1016 FONTOS APRÓSÁGOK.
A virágbokrétákot hoszszason f r i s á l l a p o t b a n m e g t a r t a n i igyekezni, nem hasztalan foglalatosság, mert a virág legszebb éke a szobáknak, csak az a k á r , hogy a levágottak s pohárba, virágedénybe tartottak magukra hagyva hamar elhervadnak. E bajon lehet ugyan az által segíteni, hogy a vízből kivéve a virágot, a szár végéből keveset levágunk s újra vizbe teszszük. Azonban a h e r vadni kezdett virágoknak ezen eljárás előbbi e r ő teljes, élénk alakjukat nem adja viszsza. Hanem van egy más mód, mi által ez igen is megtörténhetik, az pedig ebből á l l : A virágokat f o r r ó m e l e g v i z b e anynyira béteszszük, hogy száraiknak egy harmada v i z be legyen. Ezen kezelés által a virág, mig m e g hűl azon viz melyben áll, felüdül, s elébbi élénk alakját viszszanyeri. Ha a szarok eképp leforrázódtak, le kell vágni azt a részt, mely a forró vizben állott, s a virágot fris, hideg vizbe kell tenni. Ily módon még az oly virágokat is felfrisitették, melyek egy egész nap levágva hevertek, de egészen elszáradva nem voltak. A virágok fölelevenitését az által is el l e het érni, noha nem akkora mértékben s oly k i e légitöleg mint ha forró vizbe teszik, hogy a v i rágok szárainak végeit tüzes szén vagy égő g y e r tya felett addig tartják, mig belőlük egy hüvelyk nyi elég; ekkor azt levágják s a virágot legott fris vizbe teszik.
Tárcza. (Agassiz tanár Északámérikában). Murchison ismeretes brit geolog kivonatot közöl A g a s s i z tanár egy mult tavaszi leveléből, melyszefint ezen derék schweizi természetvizsgáló h a lálos betegségéből teljesen fölgyógyult. Olvasóink előtt is érdekkel fog bírni néhány sora ezen l e vélnek, mely az atlantitengeren túl levő mái v i rány és Európa ösvilági viránya közti hasonlatos ságról s z ó l : — „Úgy vélem szerencsés és egészen váratlan fölfedezést tevék sikerülvén nekem az európai ö zönytelep ásványi viránya és Eszakamérika mérsé
kelt övének élöviránya közt rendkívüli hasonlatra bukkannom. Ezen megegyezés a létmüves valók minden typusán átvonul. Miután én az itteni m o csárokban a fák árnya alatt a C h e l y d r a - t látám — mely egészen hasonló az oeningeni őstelepet e l borító ásványi társaihoz — önkényt rá kellett j ö nem a gondolatra, hogy Európának égalya azon korban, midőn az oeningeni réteg leülepült, n e m l e h e t e t t t r o p i c a i . Az is megjegyzendő, hogy. Eszakamérika atlanti partviránya és a japáni v i rány között rendkívül nagy rokonság létezik, és itt él a M e g a l o b a t r a c h u s , ezen megfelelő ty-^ pusa az oeningeni A n d r i a s vagy az ásványi nagy S a l a m a n d é r n e k . Minthogy jelenleg nincs időm e tárgyban értekeznem, szívesen fogadnám ha k e gyed jelen soraimat nyilvánosságra juttatná mielőtt magam in extenso közölhetném," ( B a r r o w J á n o s ö n é l e t r a j z a ) , A brit tengernökség (Admiralitát) érdemekben megőszült titkára B a r r o w J á n o s a napokban önéletrajzot, képét egy rendkívüli nevezetességekkel biró nyolczvan éves életnek, bocsáta világ elé. 0 44 év óta szol gál a brit tengernökségnél, honnan a világ l e g hatalmasb tengerészetét toüyonásival vezeti, és brit hon koronkint kiküldött világkörüli utazójinak az útirányt megadja. Mostani hivatala előtt maga is egyike volt a legvállalkozóbb utazóknak és leg-? merészebb tengerészeknek. Világot látni óhajtó hő vágya korán vivé el öt a honi partoktól, miután már az előtt Mongolfierrel egyidöben készített, A n golhonban legelső, nagyszerű léggömbjében a l e vegőbe fölszállott volt. Első utazását Grönlandba tevé, aztán haza térve a tengerósziskolánál máthesis tanára lön; majd a Macartney lord hires c h i nai követségi útjához csatlakozék s egy darab ideig a Jóremény-fokhoz települt meg, mig végre 1803. a háború akadályozván további tengeri útjában, a brit tengernökségnél vállalt szolgálatot. (A v a l ó d i j a l a p a z r Exogonium purga B e n t h.). A gyógyszerészeiben hajtó-erejórol k ö zönségesen ismeretes jalapagyökeret hoszszas időn keresztül a Convolvulus jalapa Linn. és az Ipo~ moea macrorrhiza Michaux meg /. Purga Wender mexicoi növények tögyökének tartották. Legújabb vizsgálatok szerint azonban kiderült, hogy az e m iitett növények is birnak ugyan hajtó-erővel, de a vatódi jalapa egyiktől sem származik, hanem ez az Exogonium Purga-mk tögyöke, mely növény
1017
1018
a f e l f o l y ó k (Convolmlaceae) családába tarto zik és Xalapa város tájékán nem meszsze Vera Cruztól a capechei öbölnél 6000' magasan terem a tenger szine fölött. Dr. B a 1 f o u r kimerítő leí rást ada ezen növényről az edinburghi növényészeti társulat elé. (K a h u c s u - ü z l e t B r a s i l i á b a n ) . Az ipar és tudományos világban ezerféle hasznú r u g g y a n tát (gummi elasticum) vagy mint az induk n e v e zik k a h u c s u - t ( a z európaiak által elrontva: k a u c s u k ) egy magasra, valami 60 lábra növő fa n e d véből nyerik. Ezen fa neve Siphonia elastica Per. (Hevea guianensis Aubl.) a f ü t e j f é l é k h e z ( E u phorbiaceae) tartozik és Brasilia s Guiana erdei ben terem. A fa pikkelyes kérgét megmetszvén, a kiszivárgó csípős nedvet felfogják, különböző, l e g inkább körtealaku, anyagmintákra kenve füstön m e g szárítják. Ezután a mintákról leveszik ós g u m m i e l a s t i c u m név alatt kereskedésbe adják. A b r a siliai kahucsu-forgalom tetemesen növekedett az újabb időben: 1828. a kivitel nem volt több 20,000 fontnál, mi öszszesen valami 4000 milreist (1 milreis ~ 1 for. 4 4 kr. e. p.) jövedelmezett, midőn a legközelebbi 1 8 4 % évben 800,000 font és ezen felül 415,953 kahucsu-czipő, öszszesen 500,000 milreis értékű, vala a kivitel. A kormánynak a n y nyivalinkább érdekében áll ezen jövedelmező ü z letczikket virágzásban tartani, mert igen n y e r e s é ges, csak kézmunka kell hozzá, egyetlen ember naponta tiz pár czipöre való kahucsut gyűjthet, s minthogy egy pár czipö 300 r e i s , egy ember 3000 reist ( 4 7 p. for.) képes naponta szerezni. 2
fél hat órakor a villám becsapott a p i e t r a n e r a i (Rovegnoi község Sardiniában) toronyba, onnan az egyházba nyomult, hol a pap éppen misézett. Itt borzasztó pusztítást vitt v é g h e z : nyolcz hall gatót megölt, negyvent megsebesített s a többi j e len volt híveket tetszhalva földre teritette. Néhány szertartási készületet meggyújtott, az egyház és a torony is erősen meg lőnek rongálva. ( A z e m b e r i test hőm é r s e k e nem oly á l l a n d ó ) , mint közönségesen tartják; Dr. D a v y ezt közelebbről kétségbevonhatlan kíséretekkel m e g mutatta. Kísérleteinek, melyeket egy nagyon é r zékeny, egy foknak tizedrészét kimuta^é f a h r é n heitféle hévmérövel tön, ez rövid eredménye: L e g magasbra hág a hömérsék reggel fölé||i^tléskor, legalantabban áll éjfélkor, a legnagyobb k ü l ö n b ség 0°,8 F. C0°,33 R.). Az évi változatok a l é g mérsékével párhuzamban mennek, de kevesebb értékűek mint vélné az ember. Testi munkánál, ha nincs ellankadásig űzve, az állati meleg egyen lő arányban nevekedik a munkához kellő m e g erőltetéssel. A szenvedőleges mozgásnak, pl. s z e kerezésnek, ugylátszik ellenkező eredménye van. A hideg légben nyugvás gyorsan 1°—-2° F. fok kal szállítja le a meleget. Megfeszített gondolko-, dás szintúgy neveli a test melegét, de nem a n y - , nyira mint a testi mozgás. A boros nagy ebéd szembelünöleg csökkenti a hőmérséket. — Ezen észleléseket Davy nyolcz haván át folytatta az ü t emek, leheletnek s a levegő mérsékének egyide jű vizsgálata mellett; melyekből világos: h o g y az e m b e r i t e s t h ő m é r s é k e f o l y t o n o s i n g a d o z á s b a n van, m é g p e d i g s z a b á l y s z e r ü e n m i n d e n 24 ó r a a l a t t é s s z a b á l y t a lanul a külső viszonyokhoz képest.
( F ö l d r a n g é s E g y p t o m b a n ) . Mult hó 7-kén reggeli 7 óra 45 perczkor A l e x a n d r i á ban néhány függélyes- és viziránynak tartott föld rengést éreztek; a lökések 20—25 másodperczig C T a r n o p o l b a n aug. 6-kán e g y f ö l d é s z n ő tartottak, a lakósok közt nagy volt a rémülés, a l e á n y i k r e t s z ü l t ) , kik a negyedik oldalbordától zonban néhány falrepedésen és egy pár kunyhó j kezdve ugy öszsze vannak nőve, hogy mind a ket öszszeomlásán kivül egyéb kár nem történt... S o k tőnek csak egy melle és egy hasa van. E lánykák t ö kal nagyobb pusztítást tön ugyanezen földrengés kéletesen ki vannak fejlődve és sürü hoszszn fekete hajjal ellátva, arczvonalaik igen szabályszerűek s K a i r ó b a n , hol valami 110 ház és két mosche barátságosak, s az egész testalkat r e n d e s , csak oszlopai s boltozata omlottak öszsze, s a romok hogy az egyiknek befelé görbült lábai vannak. több embert ütöttek agyon vagy sebesítettek meg. Többnyire átkarolva tartják magukat, mi valóban ( V i l l á m c s a p á s i p u s z t í t á s ) . Genuai t u megindító látvány. Egyébiránt mindketten e g é s dósítások szerint folyó év július 16-kán reggeli ségesek. Szerkesztik
B e r d e
\v
o n és T a k á c s Kolozsvárit a kir. Lyceum betűivel.
J á n o s .