II. Rákóczi Ferenc élete és kora

Kőbán yai Szent László Gimnázium 1102 Budapest , Kőrösi Cs oma S ándor út 28 -34 . Tel: 262 -3599, Fax: 260 -2264 Bodócs István történelem háziverseny döntő 2011. december 16.

II. Rákóczi Ferenc élete és kora 1/ RÁKÓCZI FELMENŐI, REBELLIS ROKONAI „… Rákóczi sok mindent örökölt: páratlanul nagy vagyont, veszedelmet, kivételes tehetséget, széles látókört, erkölcsi érzéket, hajthatatlanságot…” A SZÜLŐK

a szülők: I.Rákóczi Ferenc és Zrínyi Ilona

a nevelőapa: Thököly Imre

AZ APAI ÁG

az apai dédszülők: I.Rákóczi György fejedelem és Lórántffy Zsuzsanna

az apai nagyszülők: Báthory Zsófia és II.Rákóczi György fejedelem

AZ ANYAI ÁG

az anyai nagyszülők: Zrínyi Péter és Frangepán Katalin

az anyai nagybácsi: Zrínyi Miklós

az anyai szépapa: a szigetvári hős

"Távol legyen Uram tőlem, családom történetét megírni és vallomást tevén néked, alázatosságban elmondani Erdély fejedelmeinek, az én őseimnek sorát, amelybe atyám is még nagyatyám életében ki vala választva, de még gyenge korában anyjától, Báthori Zsófia fejedelemnőtől a katolikus hitre tanítva, nagyatyámnak a töröktől, az ő ellenségeitől, a gyalui harcban kapott sebei következtében történt halála után a fejedelemségtől inkább meg akart válni, mint szent hitét elhagyni. Magasztal téged az én lelkem, és áld téged én Istenem, hogy őt kegyelmeddel megerősítetted és ezen elhatározásában állhatatossá tetted, ami átszállott énreám is... Nagy gondja volt a te gondviselésednek énrám, mert bár atyámat, ki még nem érte el negyvenedik évét, e nyomorult életből magadhoz szólítottad, semmiben az én nevelésemet ezután megfogyatkozni nem engedted. Gyengéden szeretett nagyanyám, a te ájtatos szolgáló leányod, aki emberi vélekedés szerint szent életű vala. Szeretett anyám igazán, anyailag, komoly szeretettel... Nagyanyám halálára csak úgy emlékezem, mint valami álomra; mégis irgalmadért könyörgök érte a legnagyobb alázattal." (R.F.)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 2/ RÁKÓCZI GYERMEK- ÉS IFJÚKORA (1676-1703) „A fiatal Rákóczi 3-4 évvel látszik idősebbnek koránál. … Egész valójában semmi középszerű sincs. Szavai, járása, magatartása mind méltóságteljesek, fejedelemhez méltóak... amilyen nemes, olyan emberséges, jóllehet tekintélyét mindig megőrzi…”

a szülőház: Borsi

Munkács vára egy XIX. századi metszeten, II. Rákóczi Ferenccel és édesanyjával, Zrínyi Ilonával

"… Anyámnak a lutheránus felekezethez tartozó Thököly Imre gróffal kötött második házasságáról is alig tartottam meg emlékezetemben valamit az ünnepi lakomákon kívül, melyeket nemzeti szokás szerint ünnepies szertartással, de mégis nagy evéssel-ivással és pazar fénnyel tartottak meg…” (R.F.) „… Mostan is még, amikor ezeket a sorokat írom, szinte elfog a szomorúság e történtek emlékétől; mert mi eshetett keservesebben a gyermekfejedelemnek, mint számkivetésbe menni hazájából, elszakadnia szülőitől, ismeretlen tartományba hurcolva, születéséhez és rangjához nem illő bánásmódban részesülnie és teljességgel idegen erkölcsökkel és szokásokkal bíró emberek közt, nyelvüket sem tudva, magára maradnia..." (R.F.)

Sarolta Amália von Hessen-Wanfried-Eschwege

Benczúr Gy.: Rákóczi elfogatása a nagysárosi várban

„… Bercsényi Miklós gróffal szorosabb ismeretségre léptem, akit azután váraink közeli szomszédsága miatt gyakran meglátogattam. És így a vadászgatás közben megnövekedett kölcsönös bizalom szoros és őszinte barátsággá fejlődött, amely velem az én, vele az ő szomorúságát gyakorta elbeszéltette és mind a ketten kerestük ezekre a gyógyító írt. Nem kis csodálkozással és vigasztalódással tapasztalta ő, hogy a német köntös rajtam magyar és igazán honfi szívet takar, melyről a nemzet általában másként vélekedett és azért az ország és a haza ügyeiről nem is merészelt senki beszélgetni. Pedig az egyes előkelő és tekintélyes nemesek egymás között eleget keseregtek emiatt. De mikor a gróftól értesültek az én rejtettebb gondolataimról, rendkívül megörültek, mert egyedül az én személyem volt az, amely az én házam, az én őseim tekintélyénél fogva az egyformán gondolkozók szándékait egyesíteni bírta és a külföld keresztény uralkodóinak baráti támogatását kieszközölhette". (R.F.) "Azt hittem, hogy engem is áldozatul hurcolnak oda Magyarország szabadságáért, amelynek teljes eltörlését a császár elhatározta vala. Nem is csalt meg engem vélekedésem, mert mikor engem … odaszállítottak, bebörtönöztek egy boltozatos helyiségbe, mely az ablakok falkerítése miatt elég homályos volt s egyébként pedig a császári konyha éleskamrájául szolgált. Ide volt egykoron nevezett nagyapám, Zrínyi gróf is bezárva. A velem való bánásmódnak e legutóbbi rideg módja minden emberi reménytől megfosztott." (R.F.)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 3/ A SZABADSÁGHARCHOZ VEZETŐ OKOK „… nélkülünk határoznak felettünk …” ÖRÖK EMLÉKEZETÜL! Ismét felszakadnak a híres magyar nemzet sebei, a nemzet megsértett szabadságának annyiszor mostohán kezelt sebesülése, s most már az a veszély fenyeget, hogy tagjai lassú sorvadása közben az ausztriai uralkodóház végzetes uralma alatt az egészséges törzset is a végső halálos pusztulásba dönti, s azt követeli, hogy karddal vágjuk ki. … a világ közben csodálkozva látja, hogy ezt a nemzetet, mely oly sok évszázadon át rendíthetetlen dicsőségben s békés nyugalomban virágozva állt, most mint ragadja magával a rohanó idő, a változás gyászos végzete: sokan viszont tévesen ítélik meg a helyzetet, s mindezt a király iránti hűtlenségnek, velünk született felforgató hajlamunknak tulajdonítják. … s legyetek páratlan bíráink, míg előadjuk jogos hadban vonulásunk okát... Az oly sok mozgalom legfőbb oka most és mindig — az ősi törvények szégyenletes eltörlése... kierőszakolták a beleegyezést, s az országnak a szabad királyválasztásban oly sok századon át csorbítatlan érvényben fennálló arany szabadságát szolgai átváltozással örökletes királyság képére alakították ki. Hogy pedig annál jobban növeljék uralmukat, kikényszerítették az ország főurai egyetértését, s a saját uralmuk érdekében gyalázatos módon eltörölték ama nagy Jeruzsálemi Endre király nagyfontosságú törvényét, amely a nemzet dicsőségére magában foglalta az összes rendek sarkalatos szabadságjogait a mai napig kiható érvénnyel, s örökre megadta azt a jogot, hogy törvénysértés esetében szembeszegülhessen a királyokkal... Szomorú látvány, hogy ezt a nemzetet, mely Marsnak ugyancsak híve, s amely hatalmas erőfeszítések, vérének hullatása és áldozatok árán kiváló dicsőséggel védelmezte a történelem folyamán az egész kereszténységet, minden ellenséggel szemben, most megfosztják hadi érdemeitől, s a háttérbe szorított magyar vitézséget páratlanul megcsúfolva egy idegen népségnek vetik oda prédául olyan nyíltan, hogy alig találni egy-egy erőd élén magyar embert... S miután így elvették hazánk fiaitól a felemelkedés lehetőséget, kik száműzöttek őseik földjén … Általános a felfordulás az országban; az uralkodás új módja jelent meg: az ország minden ügyintézését az udvari tanács bitorolja mohón, hogy puszta paranccsal önkényesen rendelkezhessék; valamint kizárják az ország nemeseit minden tanácskozásból, s minden, az ország közügyeit érintő ügyben nélkülünk határoznak felettünk. Mutatja ezt a karlovici békeszerződésnek nemrég nélkülünk történt megkötése... Ezzel szemben ki ne látná az Udvari Kamara önkényuralmát? Az égre csapnak a sirámok, az isteni gondviseléshez fohászkodnak megbosszulásukért az árvák és özvegyek. Elborzad a lelkünk az újszerzeményi jog, zsarnoki törekvéseik e műve puszta említésére is; és mellőzve a haza érdemes fiait, idegeneknek adományozták. Kétségtelen, hogy nem történhetett volna semmi, ami jogtalanabb, semmi, ami alkalmasabb arra, hogy a magyar nemzet lelkét elfordítsa az osztrákoktól, semmi, ami idegenebb az általános igazságtól, mint az, hogy megfosztják a törvényes birtokosokat javaiktól, amit még a török uralma alatt is folytonosan és háborítatlanul megtartották — csak azért, mert az országból kiszorították a törököt... Szégyen elmondani, hogy a fizető képességét teljesen elvesztett népet milyen sokféle kétségbeesés gyötri. Kétségkívül hallatlan példának tűnhet, hogy sokan kötéllel vetettek véget életüknek, mások a török szolgálatába szegődve könnyítettek sorsukon, megint mások hitvesüket és gyermekeiket zálogosították el a töröknél a katonai adó miatt. Oh, kegyetlen, szabad népnek tűrhetetlen szolgaság! Az ország népe még most is széltében hangoztatja, hogy jobb volt a sorsa a hódító félhold uralma alatt; az meg okmányokkal bizonyítható, hogy az osztrákok évenkénti zsarolásai az ottománoknak fél évszázad alatt teljesített szolgáltatásokat is bőségesen elérik... ….. az ország törvénykezési eljárását az osztrák jogszokásnak rendeljék alá a gyakorlatban, hazánk szabadságának megrontására. Íme, a királyi oklevelek híres sérthetetlen szentsége! Nem bízhatunk tovább azokban, akik saját okirataikat annyiszor megsértették. Ezért életünket, javainkat és utolsó csepp vérünket szabad akaratunkból édes hazánknak (ami mindenkinek a legdrágább) az osztrák iga alóli felszabadítására szenteljük.


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 4/ RÁKÓCZI ORSZÁGGYŰLÉSEI (1705-IG) „…Kikiáltottak a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé…” 1704. febr. 1704. júl. 1705. szept-okt.

Miskolc Gyulafehérvár Szécsény

„… Egy Erdélyből jött futár hírül hozta, hogy e fejedelemség fejedelmének választottak Gyulafehérvárott, a fejedelmek székhelyén, egyhangúan és a megfelelő formaságok megtartásával. … és átnyújtott nekem egy emlékiratot hazájuk állapotáról, arról a nagy zűrzavarról, mely az én nevemben működő hadak fosztogatása miatt ott uralkodik. Végül arra kértek, hívjam össze a rendek gyűlését fejedelemválasztásra, mert Apafi tudvalevően elárulta a fejedelemséget, amikor a császárnak engedte át jogait. Azt feleltem neki, ami igaz is volt, hogy semmiféle seregemet nem küldtem Erdélybe, s azok, akik az országot fosztogatják, erdélyiek, akik fölött semmi hatalmat nem igényelek, valamint azt a jogot sem, hogy összehívjam a fejedelemség rendjét. S hogyha orvosolni akarják az ott uralkodó zűrzavart, nem tehetnek jobbat annál, mint ha maguk látnak hozzá ahhoz, ami előttük leghelyesebbnek tűnik fel. Erre kifejtették nekem, hogy parancsolataim nélkül semmire se mennek, ellenben megkockáztatják azt, hogy bántalmazni fogják őket az országban szerte portyázó hadak, amelyek, bár erdélyiek, azt állítják magukról, hogy hűségesküt tettek nekem. Így hát, amint a saját nevükben akarnának cselekedni, ezek azonnal rájuk rohannának, és mindazokra, akik felhívásukra összegyűlnek. Ezért továbbra is arra kértek, bocsássak ki nyílt levél formájában egy nyilatkozatot, amely szerint kérésükre beleegyezem abba, hogy ezen és ezen a napon Gyulafehérvárott, a fejedelmek székhelyén a rendek gyűlést tartsanak, és senki azok közül, aki nekem behódolt, ne merje semmiképpen se megzavarni az oda készülő megyei követeket meg a székelyek és szászok követeit. Nagyobb biztonság okáért egy részemről felhatalmazott személyt kértek, aki védelmezze gyűlésüket. Nagyon nehezen egyeztem bele ebbe az utolsó kérésükbe, mert azt akartam, hogy minden teljesen szabadon történjék, és még a látszatát se keltsem annak, mintha bármit is tettem volna megválasztásom érdekében. …” (R.F.) „… Valamennyi megye és szabad királyi város követe megjelent ezen a gyűlésen (Szécsényben), kivéve négy-öt várost, amelyben német helyőrség volt. Az országgyűlés számára a két vonal között, szállásom parkján kívül nagy sátrat emeltettem. A megnyitás Veni sancté-val kezdődött, melyet az egri püspök celebrált. Az első ülésen megköszöntem a rendeknek, hogy szabad akaratukból hozzám csatlakoztak, és támogatták erőfeszítéseimet, amelyekkel három év óta igyekszem a nemzetet az idegen igától megszabadítani. Kijelentettem, boldog vagyok, hogy odáig vittem ügyünket, hogy a rendek jó állapotban láthatják és teljesen szabadon rendezhetik érdekeiket. A hadviselés közben semmit sem mulasztottam el, ami jó békéhez vezethetne, olyan békéhez, amely megegyezik szabadságainkkal, amelyekért már annyi vért ontottunk. Jelen vannak a császár követei, hogy számot adjanak a rendeknek azokról az ajánlatokról, amelyeket elénk kell terjeszteniök, amelyeket a gyűlésnek kell megfontolni, mert ezután én magam csak úgy jelenek meg a gyűlésen mint az ország főurainak egyike, vagy még inkább mint a rendek javáért buzgólkodó polgár. Így hát ezennel lemondok minden hatalomról és tekintélyről, amelyet idáig egyenként letett hűségi esküjük rám ruházott, és nem akarok előírni, de még csak javasolni sem semmiféle rendet a gyűlések tartására, ha nem követem mindazt, amit ebben az ügyben a rendek közös megegyezéssel elhatároznak és elrendelnek. Végül megegyeztek abban, hogy a vezér címe az ország nyelvének szellemében olyan fejedelmet jelöljön, aki vezérel, jobban mondva a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmét, amit a latin Dux szóval jelöl. Ezt a tervet helyeseltem. Megegyeztek abban, hogy a szenátorok száma huszonnégy legyen, de feltétlenül azt akarták, hogy én nevezzem ki őket. Ennek az ajánlatnak három napig ellenálltam, mert tudtam, hogy sokan igényt tartanak erre a rangra, és minthogy csak huszonnégyet tudok kielégíteni, a többit elégedetlenné teszem. De amikor láttam, hogy a rendek sohasem tudnának megegyezni a választásban, kijelentettem, hogy szívesen neveznék ki azok közül, akiket a rendek ajánlanak e méltóságra. Végül ezekről jegyzéket állítottak össze. Ezek után kikiáltottak a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé, az egri püspök misét tartott, én az elkészített esküminta szerint kezébe letettem az esküt. Végül, mivel követni akarták a nemzetnek azt a régi szokását, hogy vezérüket pajzsra emelik, engem is a legfőbb urak karjukra emeltek. Az összes főpapok, szenátorok, főurak, a megyék és királyi városok követei engedelmességet, hűséget esküdtek nekem, és azt is, hogy megtartják a szövetség alkotmányát. Az erről szóló oklevelet három példányban készítették el, mindnyájan aláírták, lepecsételték, egyiket az én kezembe helyezték el, másikat Lengyelország prímásának levéltárába, harmadikat a protestánsok kérésére a hannoveri választófejedelemnek kellett megküldeni, aki azóta I. György néven angol király lett. Miután a követek visszatértek megyéikbe, minden megyében külön jegyzőkönyvet készítettek, ahová beírták a szövetkezés oklevelét, minden nemes aláírta és lepecsételte címerével és gyűrűjével. Ezeket a könyveket minden megye és szabad királyi város elküldte hozzám, most is levéltáramban őrzöm őket….” (R.F.)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 5/ RÁKÓCZI ORSZÁGGYŰLÉSEI (1706-TÓL) „Eb ura fakó, József császár nem királyunk!”

1706. márc. 1707. ápr. 1707. máj-jún. 1708. nov-dec.

Huszt Marosvásárhely Ónod Sárospatak

„… Első Joseph császár, és ő általa az egész Austriai ház … a magyar Coronánkhoz, Országunkhoz, annak igazgatásához, most vagy jövendőben akár mimódon való ragaszkodásától fel-szabadultnak, és megmenekedettnek lenni végezvén, … és ekképen régi ditső szabadságunknak, ’s legfelső törvényes jussunknak erejével, és authoritásával mely mind isteni, mind emberi törvények szerént, reánk szállott, … tellyes jókedvünkből és szabad akaratunkból Hazánkban interregnumot lenni vallunk, tudniillik: Országunkat király nélkül lenni jelentjük, és hirdettyük. Declarállyuk azok kívül, és kiadjuk, hogy mindazokat a Hazánk fiait, publicus, és nyilván-való ellenséginknek fogjuk tartani, valakik … Confoederationkban, avagy Szövetségünkben bé-állani nem akarván, a’ meirtt Austriai Háznak hűségében … megállapodnak …, azoknak minden javai, s jószági azonnal … az ország Fiscusára (kincstár) szállyanak…” (Ónod, 1707. június 22.)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 6/ AZ ORSZÁG GAZDASÁGI HELYZETE, RÁKÓCZI GAZDASÁGPOLITIKÁJA „Mindnyájan … senkit ki nem vévén, két millió pénzbeli segítség adást rendeltünk” „Rákóczi államának a bevételi forrásait hét típusra oszthatjuk: adók, nemesfémpénzverés, kincstári jövedelmek (állami bányák, vámok, elkobzott birtokok), bányászat, francia pénzsegély XIV. Lajostól, kölcsönök, Rákóczi birtokai. … Minden állam a bevételeinek a zömét az adóztatásból szerzi, azonban Rákóczinak ezen a téren nagy problémákkal kellett szembenéznie: az utóbbi években a Habsburgok óriási adóterheket róttak ki Magyarországra és Erdélyre, ami a lakosság elszegényedéséhez és az adóztatással szembeni ellenszenvének a növeléséhez vezetett. Ezért Rákóczi a szabadságharc első évében (1703) nem is folyamodott rendszeres pénzadózáshoz, a terményadót is csak minimálisan, a hadsereg ellátási szükségleteinek a fedezésére korlátozta. Szüksége volt azonban készpénzre és ezért ideiglenesen visszaállította a sómonopóliumot, noha ezt a császári kormányzat egyik fő bűnének tartotta. A készpénzszükséglet egyre égetőbbé vált és Rákóczinak egyelőre nem volt törvényes felhatalmazása készpénzadó kivetésére, amitől egyébként is ódzkodott. A készpénzhiányt rézpénzkibocsátással próbálta megoldani. A rézpénzt szükségpénzként akarta bevezetni a hadsereg fizetésére és a parasztság megadóztatásának elkerülésére. Reménykedett, hogy a háború hamarosan véget ér és az államkincstár a békekötés után beváltotta volna a rézpénzt arany- illetve ezüstpénzre. 1704 tavaszán 2 millió forint értékű rézpénz verésére kért felhatalmazást a vármegyéktől. A rézpénz verése kisebb mértékben már elkezdődött, azonban 1704 tavaszán ezt nagy mennyiségben kezdték kibocsátani. A 2 millió forint hatalmas összeget jelentett abban a korban, amikor egy marhát 15 forinttal, egy lovat 25 forinttal lehetett megvenni. A rézpénz forgalomba hozatala valójában belső kényszerkölcsön felvételét jelentette: aki rézpénzért árut adott el, lényegében kölcsönzött a kuruc államnak, a viszonyok konszolidálódásával történő visszafizetés reményében. A rézpénz megfelelt a később általánossá váló papírpénznek, tehát tulajdonképpen pénzjegy volt, amelynek fedezetét a kortársak a kincstári javakban, valamint a hatalmas Rákóczi- és Bercsényi-birtokokban látták. Forgalma tehát a bizalomtól függött, ezt azonban már kezdettől bizonytalanná tette, hogy a „verespénz” csak a katonaság fizetésére, élelmiszer és iparcikkek vásárlására szolgált, tehát nem volt teljes funkciójú fizetőeszköz. Külföldön természetesen nem fogadták el, s a felkelés katonai helyzete sem növelte a bizalmat iránta.” (Wikipédia)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 7/ A KURUC ÉS A LABANC HADSEREG „Cum Deo pro Patria et Libertate”

„Megtanultam, hogy hadaim jó szándékúak, de azontúl, hogy rosszul vannak felszerelve, a tisztek nem tudják vezetni őket; a stratégiához, taktikához egyikük sem ért.” (R.F.)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 8/ SZATMÁR ÉS NAGYMAJTÉNY (A SZABADSÁGHARC ÉRTÉKELÉSE IS) „…Sohasem tulajdonítottam ezt az eseményt a nemzet könnyelműségének, hűtlenségének vagy talán személyemtől való megcsömörlésének, hiszen mindig nagyon érezhető jelét adta ragaszkodásának…” (R.F.) Mi, Eleonóra Magdolna Terézia … úgy is mint a legfelségesebb és leghatalmasabb uralkodónak és úrnak: III. Károlynak, … egyetlen fiunknak anyja és az ő országainak jelenlegi kormányzója, tudtára adjuk mindeneknek… Először. Az említett jeles Rákóczi Ferenc életének és összes, Magyarországon s a hozzá csatolt részeken, valamint bárhol egyebütt található ingó és ingatlan javainak … kegyelmet adunk, a javak közül kivéve azokat, amelyek az erődítményekhez tartoznak, beleértve az országban való nyugodt megmaradást is, … ennek végső határidejéül - ha ő a kegyelmet elfogadja, de a hűségeskü letételét el akarja halasztani - három hetet engedélyezünk, … Másodszor. Valamennyi - mind felsőbb, mind alsóbb rendű és rangú, akár polgári, akár katonai renden levő Rákóczi-követőnek, magyaroknak és mindhárom erdélyi nemzetbelieknek egyaránt, azoknak is, kik jelenleg az országban vannak s azoknak is, akik most a jeles Rákóczi Ferencnél tartózkodnak, … szintén a már gyakrabban említett határidőn belül, ugyancsak megbocsátó kegyelmet adunk jóságosan; és bőségesebb kegyelmünk és jóságosságunk jeleként azoknak is, kik jelen megegyezést megelőzően visszatértek a szent királyi korona iránti köteles hűségre, ámbár csak életükre szólt a kegyelmi ígéret, bármikor tértek is vissza s tették le a hűségesküt jóllehet az egyezség pontjai szerint ki volnának zárva -, jelen soraink szavával kegyelmesen javaikra is kiterjesztjük a kegyelmet; … a fegyverletételt sem kell olyan értelemben felfogni, mintha senkinek sem lenne szabad fegyvert viselni, ezzel szemben minden ellenségeskedést abba kell hagyni; szabad lesz tehát a mágnásoknak, nemeseknek és szolgáiknak is - a nemesség ősi, bevett szokásjoga szerint - kiváltságképpen a jövőben is a fegyverhordozás (a fegyver azonban nem lehet támadásra kész állapotban). Harmadszor. A vallás ügyében érvényben hagyjuk az ország elfogadott törvényeit, … senki elől sem zárjuk el az útját annak, hogy nálunk és a királyi felségnél, avagy az országgyűlés színe előtt sérelmeinek előadása céljából megjelenhessék. Hatodszor. E megbocsátó kegyelemben jóságosan részesítjük az összes nemzetbeli, bármilyen rendű hadifoglyokat, de előbb le kell tenniük a hűségesküt. Tizedszer. Sértetlenül megmarad nemcsak annak a lehetősége, hogy az elkövetkező országgyűlésen az egyéb sérelmeket előadhassák, hanem annak is, hogy mindarra, ami ténylegesen a nemzet üdvét és becsületét szolgálja, szabad kívánság formájában, kellő tisztelettel és törvényes úton, a királyi kegyes jóváhagyást is megkérhessék; így tehát valójában senkinek sem kell kételkednie abban, hogy a királyi felség az előbb említett Magyarország és Erdély törvényeinek megtartásában és azzal, hogy az országos méltóságokra e haza szülötteit emeli, az egész keresztény világnak bizonyságot akar tenni arról, hogy Magyarország és Erdélyi Fejedelemség iránti jószándék tekintetében ugyanazon királyi felségtől már nem is lehet kívánni többet. "Én, N. esküszöm a mindenható élő Istenre, az ég és a föld teremtőjére, hogy miután ő legszentebb császári és királyi felsége, túláradó kegyelme folytán - azon teljhatalmú felhatalmazás alapján, amelyet a legkiválóbb Erdődi Pálffy János gróf úrnak, ugyanazon királyi felség főhadimarsalljának, Magyarország katonai főparancsnokának, Horvátország bánjának, a vasasok ezredesének engedélyezett - a már kibocsátott és közhírré tett nyilatkozatai révén, a legutóbbi pártütésben való részvétel miatt az életre és javakra kiterjedő, megbocsátó kegyelmet adott és engedélyezett, továbbá miután megígérte, hogy mind Magyarország, mind Erdély jogait, törvényeit, szabadságjogait, mind a köz-, mind a tartományi ügyekben, mind pedig a bevett vallásfelekezetek egyházi ügyeiben ő maga is és utódai is szentül meg fogják tartani, éppen ezért én mától fogva a jövőben és mindenkoron, életem utolsó leheletéig ugyanazon legszentebb császári és királyi felségnek és az uralkodásban törvényes utódainak megbízható és hűséges embere leszek, és e hűségesküvel vállalt kötelezettségem ellen soha semmit, sem közvetlenül, sem közvetve, sem idegen, sem saját kezdeményezésre avagy kísérletre nem követek el, hanem mindazt kellő módon és becsületesen, a valóságban és tettekkel meg fogom tenni és szolgáltatni fogom, amit csak az alattvalói tiszteletnek, engedelmességnek és szolgálatnak megfelelően meg kell tenni és szolgáltatni kell most és a jövőben; így esküszöm, így ígérem, és így kötelezem el magamat, szent és sérthetetlen hűséggel, a szentséges evangéliumokra. Úgy segéljen engem a háromszemélyű egy Isten!" (A hűségeskü mintája)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 9/ A RÁKÓCZI-SZABADSÁGHARC NEMZETKÖZI HÁTTERE „A leghatásosabb, legkönnyebb és mindkét részről legmegfelelőbb segítség a franciáké lett volna, az Adria-tengeren át…”

„A höchstadti csatavesztés megfosztott még a reményétől is annak, hogy egyesülhessek a bajor választófejedelemmel. Ez a remény volt egyetlen alapja annak, hogy belefogtam a háborúba, amelynek nehézségeit nagyon is előre láttam…” (R.F)

XIV. Lajos

I.Lipót

I. József

III. Károly

Nagy Péter cár

XII. Károly

„… az egész Magyarországból minden regimenteket (ezredeket) felvittenek vala a franczia ellen, … a várakban penig semminemű provisio (ellátás) nem volt, sem munitióból (lőporból), sem profontbúl (kenyér), sem praesidiumból (várőrség), bízván a törökkel való békességhez, s nem gondolkodván, hogy soha a magyarok többször feltámadnának, a császárnak minden gondja a franczia és bavarus (bajor) ellen vala, azért juta oly könnyen Rákóczi Ferencz a sok várakhoz Magyarországban…” (Cserei Mihály krónikája) „… A felséges cár kegyesen megígéri, hogy a felséges császárt Magyar- és Erdélyország szabadságának visszaadására bírja, s erre nézve minden lehetőt megtesz. … A felséges cár minden lehetőt el fog követni a felséges császárnál, hogy a fenséges fejedelemnek az erdélyi fejedelemségben való megtartására ünnepélyesen és forma szerint kötelezze magát.” (I. Péter orosz cár és II. Rákóczi Ferenc szövetségi szerződése, 1707)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 10/ RÁKÓCZI ÉS TÁRSAI A SZÁMŰZETÉSBEN „A bujdosásban is bujdosnunk kell…”(Mikes K.)

Mikes Kelemen szobája

„Rodostó – ostorod”(Bercsényi) „

Én úgy szeretem már Rodostót, hogy soha el nem felejthetem Zágont!" (Mikes)

„… szinte már azt sem tudom, élek-e még, vagy csak azért vagyok a világon, mert elfelejtettek eltemetni. Ugyanis az a szomorú tapasztalatom, hogy a lelki és testi halálon kívül van politikai halál is. Már semmi, de semmi nem köt ehhez a világhoz. Senki nem veszi hasznomat, és amikor magam sem látom hasznát személyemnek, kétszeresen szerencsétlen vagyok.” (R.F.) „A száműzetés keserűsége csak a földi vándorlás legvégén, a halál kapujában vált meg tőle. Szomorúság volt osztályrésze, nagyobb szomorúság, mint amit a sors egyéb száműzöttekre szokott kimérni. Nem elég, hogy a hazától, a nemzet közösségétől elszakadt, utolsó évtizedeiben a keresztény világ vigasztalását, a nyugati műveltség áldását is nélkülöznie kellett. Végtelen egyedülvalóság feküdte meg lelkét embertelen súllyal, senkitől tanácsot, senkitől útmutatást nem remélhetett. Mindent saját magából, saját gondolat- és érzésvilágából kellett merítenie.” (Szekfű Gyula történész)


II. Rákóczi Ferenc élete és kora 11/ RÁKÓCZI EMLÉKEZETE „Rendkívül tisztességes, egyenes, igaz, a végsőkig bátor ember…” „A magyar történelem kiváló alakjai közül egyedül II. Rákóczi Ferenc hamvai nyugosznak idegen földben, s e hamvaknak hazaszállítása a nemzetnek ismételten kifejezett közóhaját képezi.” (Ferenc József)

a rodostói emlékmúzeum

a kassai emlékmúzeum

II. Rákóczi Ferenc élete és kora

Recommend Documents