1
„Van olyan hagyomány, amely útbaigazít, s van, amely félrevezet. Az egyik megtanít úszni, a másik a süllyedő hajó szalonjába tessékel azzal, hogy itt eddig nagyon jól lehetett ebédelni.” (Németh László)
„Igen. Szerintem is jobb, ha továbbmegyünk.” (Zsákos Frodó)
Kiadja a Banya-Tanya Alapítvány 2010. A Kaláka-program és a kiadvány a Norvég Civil Támogatási Alap támogatásával valósult meg. Kiadványszerkesztés: KMNA Kft.
2
Köszönetnyilvánítás A Norvég Civil Támogatási Alapnak az anyagi támogatásért, ami nélkül nem indulhatott volna útjára ilyen formában a program. Az Ökotárs Alapítvány munkatársainak a pályázati program rugalmas, felhasználó barát lebonyolításáért, és azért, hogy felismerték az értéket kezdeményezésünkben, bizal mat adtak. Azoknak a bátori lakosoknak, idős embereknek, akik megosztották velünk tudásukat, tapasztalataikat, időt és munkát szántak tanításunkra, mert ők is, mi is megértettük, hogy a fenntartható élethez a múlt értékeire ugyanúgy szükség van, mint a jövő felfedezéseire. Leginkább pedig a Kaláka-tagoknak, akik munkájukkal, jelenlétükkel, lelkesedésükkel vitték és viszik előre kicsi közösségünk ügyét. Köszönjük!
3
4
Bevezető Kedves Olvasó! Kérjük, fogadja szeretettel a Banya-Tanya Alapítvány első kiadványát! Elkészítésével több célunk is volt: – Elsősorban gyakorlatban használható ötleteket adni hasonlóan gondolkodó közösségi embereknek. – Bemutatni azt a munkát, amit 2010 őszéig végeztünk. Eredményeit, buktatóit, tanulságait. – Bátorítani mindenkit arra, hogy fogjon bele, kezdjen hozzá a közösségépítéshez. Nem kell hozzá diploma vagy titkos recept: barátok, ismerősök kellenek, közös cél és rászánt közös idő. A sokféleség tisztelete és egy csipetnyi szeretet :) Lesznek sikeres és kevésbé sikeres szakaszok, de a végeredmény mindig megerősödött emberi kapcsolatokat, nyugodtabb, biztonságosabb életet, tisztább környezetet, egészségesebb embereket jelent. Ezúton is szeretettel meghívunk mindenkit, akit érdekel a falu, a közösségi élet és az önellátás, jöjjön el, keressen fel minket, vegyen részt rendezvényeinken, akár napi munkánkban is, kóstoljon bele a huszonegyedik század falusi, természetközeli életébe – ahogy mi azt elképzeljük :)
A Banya-Tanya története Az Alapítvány akkor született meg, amikor végleg ráébredtünk mi, „gyüttmentek”, hogy nem, vagy csak részben találjuk meg falun azokat az értékeket, amik miatt odaköltöztünk: összetartó közösséget, egymásra odafigyelő szomszédságot, segítőtársakat, ünnepeket, alkalmakat az egymástól való tanulásra. Nyomát is alig láttuk az önellátásnak, már falun is a fogyasztói társadalom és a médiavezérelt gondolkodás lett az uralkodó. Tanultunk, olvastunk sokat a fenntartható fejlődés elméletéről, de a gyakorlatban azt tapasztaltuk, hogy ha az egyik fő alapelv, a helybeliség nem valósul meg, az összes többi okosság is csak elmélet marad. Nem lehet erős fenntarthatósági politikákat nem létező helyi társadalmakra építeni. „Magad uram, ha szolgád nincsen” – hozzáfogtunk a munkához. 2005-ben megalakult a Banya-Tanya Alapítvány. Az első években anyagi forrás nélkül szerveztünk kézműves műhelyeket, szilveszteri kirándulásunkat azóta is minden évben megtartjuk, gyógynövényt és gombát gyűjtünk, a résztvevőknek tanítjuk felhasználásukat. Kertjeinkben méregmentes módszerekkel termesztjük magunk és családjaink számára a tiszta élelmiszert, baromfit, kecskét, lovat nevelünk. A szomszédok számára furcsának tűnő módszerek lassan feltűnnek az ő kertjeikben is, belátják, hogy nemcsak mi tanulhatunk tőlük, de ők is elleshetnek olyan kisebb-nagyobb trükköket, ami a kényelmüket 5
szolgálja. Gyűjtjük a helybeliek által régóta termesztett kerti fajtákat, a Tápiószelei Agrobotanikai Intézettől kapott Észak-hevesi tájfajta vetőmagokkal együtt termesztjük, fenntartjuk és tél végi magbörzéinken továbbadjuk ezeket a szaporítóanyagokat. Fontosnak tartjuk, hogy a helyi viszonyokhoz alkalmazkodott, ellenálló fajtákat neveljünk, de ki próbálunk sok, szélsőséges időjárást elviselő tájidegen növényt is, ami a jelenlegi gyorsan változó klíma körülményei közt is biztonsággal terem. Háztartásainkban is törekszünk a természetközeli, környezetbarát megoldásokra. A Bátori Kaláka programmal olyan közösségfejlesztő folyamat indult el a faluban, amivel példát szeretnénk mutatni hasonló kezdeményezéseket fontolgatóknak. Lehetőséget adunk arra, hogy bárki megtapasztalhassa a folyamatot sikereivel és buktatóival együtt. Amikor tehetjük, részt veszünk a helyi önkormányzat testületi ülésein, szakmai tudásunkkal erősítve a döntéshozók munkáját.
Útravaló kiköltözőknek Illúziók Sokan keresnek fel minket olyan lelkes emberek, akik falura akarnak költözni. Helyet, közösséget keresnek, hasonló illúziókkal, amikkel mi is indultunk, amikor nekivágtunk a „bátri” életnek. A teljesség igénye nélkül megosztunk néhány szubjektív tapasztalatot, ami talán segít tudatosítani a kiköltözni vágyókban, meddig tartanak az illúziók, és mire számíthatnak a mai magyar faluban. Nem célunk szociológiai alapossággal értekezni a témáról, és természetesen a mi tapasztalatunk nem általánosítható minden egyes településre. És csak félig tréfa, ha itt megjegyezzük: „a szövegben szereplő személyek, jelenségek a fantázia alkotásai, bármiféle hasonlóságuk valóságos személyekkel a véletlen műve”. Falu és gyüttmentek Igen. Még mindig létezik falun a „gyüttment” kategória. Faluja válogatja, hogy ez mennyire jár bántó felhangokkal. Van pozitív és negatív oldala is a jelenségnek: ha egy településen gyüttmentnek bélyegeznek valakit, az bizonyítja, hogy a helyi közösség legalább annyira összetart, hogy megkülönbözteti a kívülről érkezetteket. Negatívabb már, amikor ez gyakorlatban is megvalósuló akadályokkal jár. Például csak azért nem hallgatják meg az egyébként a közösséget szolgáló javaslatokat, mert azt egy beköltöző tette. Előfordul, hogy hasznos információkhoz nem jut hozzá egy kívülálló, mert vagy nem árulják el neki például, hogy ki ért valamilyen mesterséghez, vagy mert nem tudja, kitől kérdezze? Megoldás? Mivel változtatni a státuszunkon nem lehet, hiszen még a sok évtizede beházasodott ember is gyütt6
7
8
ment, csak annyit lehet tenni a jelenséggel, hogy nem foglalkozunk vele. Minél természetesebben viselkedünk az „őslakosokkal”, annál kevesebb gátlással segítünk nekik igazolni a furcsaságunkat. Amikor pedig ők viselkednek számunkra furcsán – nos, mi vagyunk a „vendégek”, igyekezzünk megérteni, kérdezni, ha nem sikerül, akkor legalább elfogadni a „házigazdák” másságát. Odafigyelés, vagy beavatkozás a magánügyeimbe? Az egyik legnehezebb feladat a falusi élethez nem szokott ember számára a folytonos figyelem elviselése. Városon már kihalt az emberekből az érdeklődés is, nem tudjuk, ki lakik a szomszédságunkban, talán még köszönünk a lépcsőházban összefutva, de már nem beszélgetünk el velük. Falun a köszönés után az első kérdés azonnal a lényegre tör: „Hova mész?”, „Mit csinálsz?”, „Ki volt nálatok az az ember?”, „Mit vettél?” stb. Van, akit ez idegesít, nem vagyunk érdeklődéshez szokva, azt pedig végképp nem tanultuk meg, hogyan kezeljük. A közvetlen kérdésekre nehéz nem közvetlenül válaszolni, pedig gyakran nem akarunk beszélni a dolgainkról. Érdemes eldönteni, mennyi információt adunk ki, és csak annyit szőni a válaszba. Vagy működő megoldás az, ha gyorsabban tesszük fel a megszokott kérdést, mint a szomszéd… Nála a labda, és lám-lám: beszélgetünk :) Zavaró lehet a szavak nélküli figyelem is: a kerítés előtt elhaladva jól végignézik a portát, a kertszomszéd alaposan megszemléli a mi ágyásainkat is, semmi nem kerüli el a figyelmüket. Akinek ez gondot jelent, ültessen sövényt, állítson léckerítést. De érdemes megfontolni a jelenség másik oldalát is: nem tud úgy bejönni ember a portánkra, hogy valaki ne látta volna! Többször előfordult már, hogy a kapunk előtt álló idegenhez odament a szomszéd, megkérdezte, ki csoda ő, kit keres, és elmondta, hogy mikor talál itthon. Komoly biztonságérzetet is adhat a szomszédok figyelme… Részvétel a helyi ügyekben – csak nem politika??? Remélem, kevés olyan település van, mint a miénk, ahol a helybeliek egyáltalán nem vesznek részt a falut érintő döntésekben. Nem is nagyon vonták be őket (eddig), de ők sem fejezték ki igényüket a részvételre. Itt sikeresen működött a (nem is tudni, melyik) rendszer technikája, elhitték magukról, hogy úgysem hallgatják meg őket, akkor fölösleges a közügyeknek a közelébe is menni. Ám ha jön egy beköltöző, és érdeklődik, beleszól, kétféle fogadtatásban részesülhet: „Összeférhetetlen, mit ártja bele magát a dolgokba?” vagy: „Végre valaki, aki megmondja, aki tesz is valamit!”. Egyik hozzáállás sem arról szól, hogy a helyi lakos felelősséget vállalna a lakóhelye ügyeiért, az egyik elítéli, aki ezt megteszi, a másik maga előtt tolja az illetőt, hogy nehogy a pofonokból maga is részesülhessen. Sokat segíthet ebben a vezetés, ha komolyan bevonja a lakosságot. Ha ez nem működik, akkor az információáramlással lehet ezen javítani, el kell juttatni a döntések, tervek hírét a helybeliekhez, hogy még időben léphessenek. Tájékoz9
tatni kell őket jogaikról, és a tervezett döntések hátteréről, a választási lehetőségekről. Természetesen arról is, hogy akiket megválasztottak a Testületbe, azok őket képviselik, tehát fontos lenne a kommunikáció az érintettekkel… Kocsma, közösségi intézmények Amikor egy férfi költözik a faluba, komoly vizsga előtt áll. Bemegy-e a kocsmába, vagy sem? Ezáltal derül ki, hogyan viszonyul a helyi lakossághoz, ha nem jár kocsmába, az intézmény közössége leszűri a tanulságot: „ez az ember lenéz minket”. Azok a hangok halkabbak lesznek, akik értékelik, hogy nem ott tölti drága munkaidejét valaki, és nem ott költi a megkeresett pénzt italra, gépre… Női beköltöző esetén cifrább a helyzet: ha beteszi a lábát az intézménybe, máris leírta magát, mint részeges nőszemély. Marad a kispad – ahol még létezik ilyen. Fontos közösségi színtér lett mára a kocsma, mert a többi lehetőség eltűnt a falvakból. Kevés az a kistelepülés, ahol rendszeresen működik valamiféle közösségi hely, faluház, klub, ahova különösebb specializáció nélkül betérhetne akárki. Hasznos elem lenne mindenütt amolyan kultúrkocsma-féle hely, ahova büntetlenül járhatna férfi, nő, gyerek, találkozni, beszélgetni, információt cserélni. Nem feltétlenül sörrel, hanem akár teával a kézben :) Sok munka van még az előítéletekkel :) Önellátás, öngondoskodás Naivan azt gondoltuk, hogy falun még megtermelik az emberek a megtermelhető élelmiszert. Ugyan van vele munka, de ha jól emlékszem, a szüleim is, nagyszüleim is elbírtak vele főállás mellett. Megvolt a kiskertből a leveszöldség, pap rika, paradicsom, főzeléknövények, bogyós gyümölcsök, néhány gyümölcsfa – az egész családnak. Ma – tisztelet a kivételnek – gyepszőnyeg és tujasövény van a falusi kertekben. A gyepszőnyegből pedig alaposan kigyomlálják a pitypangot, mert az nem zöld, és szórja a magját. Hozzáteszem: kiváló gyógynövény, és szemet gyönyörködtető virág… Baromfit sem tartanak sokan, mert drága a takarmány, munka van vele. Zöldséget, csirkehúst kocsiról vásárolhatunk már a kapuban állva is, szinte termelői ár alatt. Ezzel sikerült azt elérni, hogy ne legyen becsülete a saját terméknek, a földes („piszkos”) munkáknak, állattartásnak. Éppen az a réteg van kiszolgáltatva a fenti csapdahelyzetnek, akiknek alacsony a jövedelme: nyugdíjas, vagy nagycsaládos, viszont van kertje, és ideje dolgozni benne. Ám miért is dolgozzon, ha fillérekért megkapja „ugyanazt” a kocsiról, vagy a hipermarketből?
10
11
12
Csak néhány indok: Egészségesebb élelmiszerhez jut. A tömegtermékek kockázatairól rengeteget olvashatunk, hallhatunk másutt... Még azt a pénzt is megspórolja, amit ezekre költene. Egészségesebbé válik a szabad levegőn mértékkel végzett fizikai munkától. Nem mellékes következmény, hogy kevesebbet nézi a sorozatokat, csökken a napi reklám-bevitele :) Tudatosul az önellátó emberben, hogy választhat: mennyire függ a piactól, a mindenkori világméretű folyamatoktól? Akinek van öt zsák krumpli a pincéjében és elegendő tűzifa a pajtában, kevésbé kell tartania a válságoktól… Hab a tortán, ha van körülöttünk egy olyan közösség, akiktől akár vetőmagot, tanácsot, segítséget is kaphatunk. Egész-ség Kis falunkban szinte mindenkitől a betegségeiről hallok. A buszon, a boltban, utcán összefutva orvosokról, gyógyszerekről, fájdalmakról szólnak a történetek. Nem csak falun igazság, hogy mindenki saját betegségének kovácsa, de itt sokkal több a lehetőségünk egész-ségesnek maradni. Tiszta a levegő, öt perc alatt az erdőben találjuk magunkat, ahol ki lehet simítani ráncosra gyűrt idegrendszerünket, gyógynövények teremnek a határban, friss zöldséghez, gyümölcshöz, tojáshoz és tejhez jutunk, és nem kell órákat buszozni, hogy egy jót nevethessünk baráti körben. Ha még mindezek mellé elfelejtünk áskálódni, pletykákat terjeszteni, bosszúkat forralni, és felíratunk az orvossal baráti beszélgetéseket, közös alkotó munkákat, sikerélményeket, az eredmény önbizalom és jó közérzet is lehet. Egész-ség. Az az állapot, amikor kerek a Világ, amikor nem kell betegségeket teremteni magunknak, mert sikerül feloldani feszült ségeinket, nem is érünk rá betegnek lenni, annyi a tartalmas, örömet adó elfoglaltság. Közösség Erről már sokan írtak sok okosságot, tessék utánanézni :) Itt csupán néhány személyes meglátást adunk közre. A szó már sugallja, hogy itt valami közösről van szó. Lehet közös a cél, a munka, az érdeklődés, a jókedv, a belső értékek, vagy sokszor elég csak a közös lakóhely. Nagyon fontos, és sokszor elgondolkodtat, hogy honnan számítható egy több emberből álló csapat közösségnek? A válasz valahol az együtt töltött idő minőségében található… Nem a mennyiség, az aláírások, az eltöltött órák száma, hanem az a minőség, amit azzal nyerünk, hogy nem magunkban vagyunk, hanem éppen azokkal az emberekkel, akikkel például együtt építkezünk. Vagy elkészítjük Karácsonyra a csigatésztát. Ez a minőség ma már ritkán bukkan fel a falusi emberek életében, pedig sokszor emlegetik a „régi szép idők” kapcsán. Ha valaki tovább akar lépni a felemlegetésnél, egyszerű a dolog: mint a magvetésénél, kicsiből indulva, ha erős a mag, 13
életerős növénnyé tud fejlődni. Néhány barátot összehívva, tartalmasan eltöltött minőségi idők után elterjed a jó hír, és megtalálják azok az emberek, akiknek ott helyük van.
Bátori Kaláka Kezdetek A Kaláka indulásához szükség volt egy olyan csapatra, akik tisztában vannak a program céljaival. Ezért meghívtuk Almássy Tamást, a Talentum Kör alapító tagját és a magyarországi alternatív helyi gazdasági kezdeményezések szakértőjét, szorgalmazóját, tartson nekünk egy tréninget a pénznélküli gazdaságról. Itt született első közösségszervezői tanulságunk: a faluban nyilvánosan meghirdetett képzésre csak azok jöttek el, akikkel személyesen is beszéltünk, meghívtuk az eseményre. Vidéken nehezen mennek el az emberek olyan alkalmakra, amikről nem tudják, ki szervezi, és nem szólították meg őket személyesen, arcot adva a programnak. Itt már kiderült, kire számíthatunk a KÖR-ben, hiszen voltak olyanok, akik meghallván, hogy itt nem pénzről lesz szó, el is búcsúztak tőlünk.
Célok, eredmények, tanulságok Közösség Egy működő közösség létrehozása, akik együtt gondolkodnak és dolgoznak azon, hogy a nagy ellátó rendszerektől egyre inkább függetlenedve el tudják látni alapvető szükségleteiket. Fontos rendező elv ebben a munkában a fenntarthatóságra való törekvés, a természet megismerése, védelme, és a sokféleség tisztelete. Kalákamunkák A közösség egyik legerősebb összetartó ereje a közös munka. Ezt csak megtapasztalva érzi meg, aki részt vesz benne. Akinek segítünk, hatalmas lendületet kap a csoport munkája által, a csoport pedig megéli az együttdolgozás élményét, a közös értékteremtést. Természetesen kölcsönösségi alapon :) Kalákában cseréltünk tetőt a Banya-Tanya épületén. Közösen gyűjtöttünk kökényt, és együtt főztünk belőle lekvárt. Gyógynövényeket, gombát gyűjtöttünk, kerítésfonathoz gyalogakácot arattunk, csatornaárkot ástunk. Minden Karácsony előtt csigatésztát sodrunk az ünnepi levesbe, és együtt készítjük díszeinket. Ami még fejlesztésre szorul, az a kérés képessége: azt tapasztaltuk, hogy sokkal könnyebb másnak segíteni, mint megkérni a csapatot, hogy jöjjenek, dolgozzanak nálunk. 14
Önellátás Célunk az is, hogy fokozatosan újratanuljuk azt, hogyan teremtheti elő a falun élő ember maga és családja számára az alapvető élelmiszereket, használati tárgyakat, épületeket, energiaforrásokat, az egészséges élethez szükséges alapokat. Felhasználjuk ehhez a hagyományos tudásanyagot, és a legújabb technikákat is – amennyiben azok környezetbarát, tájba illő megoldások. Azt tapasztaltuk, hogy egyre többen fognak újra kertészkedéshez, sokan érdeklődnek eladó házak iránt, határozottan gazdálkodni szeretnének, ezért költöznének ki a városból. A KÖR összejöveteleken mindig felmerülnek az évszaknak megfelelő kerti munkákkal kapcsolatos kérdések, háztartási tippek, tartósítással kapcsolatos ötletek terjednek a tagok között. A teljes önellátás még távoli cél, de a fokozatos haladás látható: egyre többen termesztünk kerti zöldségeket, gyümölcsfát telepítünk, erdei terményeket gyűjtünk, és fel is dolgozzuk. A szántóföldi művelés érdekében elkezdődött a lóvontatású eszközök gyűjtése, és munkába állítottunk egy komolyabb egytengelyes kistraktort talajmaróval és fűkaszával felszerelve. Helyi kereskedelem Ha sikeresen elindul a helyi termékek és termények előállítása, a fölöslegek értékesítését, illetve hosszabb távon akár piacra termelést is tervezzük helyi szinten megoldani. A szervezett rendszer nem indult el, ennek elsősorban a tervezhetőség hiánya volt az oka. Végeztünk egy kérdőíves felmérést városi ismerősök között, aminek eredményeképp kiderült, hogy hozzávetőlegesen sem tudnak előre tervezni: mikor, milyen és mennyi kerti terményre van szükség a konyhában? Így viszont a termelő sem tud előre gondolkodni, hogy mi az, amire várhatóan igény lesz a „piacon”. Az esetenként keletkező fölöslegeknek viszont mindig találtunk gazdát, akár csere, akár adásvétel formájában. Sikeresen szervezünk beszerzéseket, cseréket a KÖRben olyan alapvető termékekből, mint például a teljes kiőrlésű liszt, vetőburgonya, méz, befőzni való gyümölcs, házi tej, tejtermékek, tojás, vágott baromfi. Helyi értékek Felvállaltuk, hogy megismerjük és megismertetjük a környék természeti és kulturális, tárgyi értékeit. Kirándulásainkon készült növényfotókból kiállítást rendeztünk a Faluházban. Bátor idős lakóitól elkezdtük gyűjteni régi fényképeiket, ebből az anyagból, a régi falu életéről, családjairól, gazdálko dásáról is tervezünk egy kiállítást. 15
16
Tudásátadás, képzések Előadásokat, tanfolyamokat szerveztünk az önellátáshoz kapcsolódó témákból. Képzéseket tartottunk a permakultúra, a kaláka-körök, kemenceépítés, komposztálás, energiatakarékos megoldások témákban. Tanulmányutakat szerveztünk olyan kezdeményezések, gazdaságok meglátogatására, ahonnan gyakorlati ötleteket, tudást gyűjthettünk itthoni munkánkhoz. Láttunk állattartó tanyát, biogazdaságot, ökofalut, tanultunk gyümölcsfaoltást, -szemzést, részt vettünk sikeres falusi rendezvényeken. A tanulmányutakon, előadásokon látott hasznosítható ötleteket sokan alkalmazzuk is, látszik, hogy érdemes messzebbre is tekinteni a falu határánál :) Kaláka-találkák Kéthetenként összegyűlünk, hogy beszélgessünk az éppen időszerű kerti feladatokról, akinek segítségre van szüksége, ilyenkor kérhet, kérdezhet, ha pedig fölösleg akad valamiből, itt általában gazdára talál. Ilyenkor szervezzük meg a tanulmányutakat, kirándulásainkat, ötletelünk, hogy mit szervezhetnénk még a Kalákának és a falunak. Sokan már emiatt is szeretnek a csapathoz tartozni: jó hangulatú, beszélgetős összejövetelekből nagy a hiány manapság… Magbörzék Tél végén, tavasszal több alkalommal is rendezünk magbörzéket. Ilyenkor mindenki elhozza fölösleges vetőmagjait, és az érdeklődők kis mennyiségben ingyenesen csereberélnek, visznek belőlük. Ha önellátásra termelünk, fontos, hogy olyan fajtákat ültessünk kiskertjeinkbe, amik megbízhatóan, jól te remnek az adott talajon, mikroklímán. Ezért használunk olyan szaporítóanyagot, ami már évek, évtizedek óta bevált a környéken, a gazdája maga fogja a magot saját növényeiről, így megvan az a biztonságunk, hogy már bevált, ismert fajtákkal dolgozhatunk. Fontos ez a munka a szabványosított vetőmagok világában, ahol rengeteg tájfajta, változat eltűnt már az olcsó, ám kevés változatosságot mutató, és komoly mérgekkel csávázott magok megjelenése miatt. Kísérletezünk olyan ellenálló fajtákkal, amik várhatóan jól szerepelnek Bátor körülményei között, és ha beválnak, a következő magbörzén már bárki kipróbálhatja őket :) 17
Filmklub A hosszú őszi-téli estéken filmklubba hívjuk a falu lakosságát, ahol elgondolkodtató, figyelemfelkeltő, vagy egyszerűen csak az emberi értékeket nem a kereskedelmi televíziók színvonalán bemutató filmeket osztunk meg az érdeklődőkkel. Jó alkalom ez arra, hogy olyanokat is bevonzzunk a KÖRbe, akik kíváncsiak rá, mit is csinálunk, de eddig nem mertek jönni… Kézműves műhelyek Karácsony és Húsvét előtt gyerekek és felnőttek együtt készítik az ünnep díszeit, ajándékait. Igyekszünk természetes alapanyagokból dolgozni, de szívesen fogadjuk mindenkitől, ha új ötletet, technikát mutat a csapatnak. Tanultunk kosárfonási alapokat, csuhéfonást, horgolást, hajtogatást, szalvétatechnikát, szalmadísz-készítést, és sok, semmilyen kategóriába nem sorolható alkotás született már. Karácsony előtti hétvégén pedig nagyszüleink eszközeivel csigatésztát készítünk az ünnepi ebédhez. Annyira monoton ez a munka, hogy közösség nélkül nem is vágnánk bele, de így beszélgetős-teázós-süteményezős környezetben gyorsan peregnek a csigák :) Terepmunka: gyógynövény, gomba, kökény, csipke Közös tanulás, és egészségünket szolgáló örömteli munka a nyári gyógynövény-túrák sora. Megtanuljuk egymástól, ki melyik növényt mire használja, melyik részét kell szedni, hogyan tartósíthatók. Közben rengeteg más élőlénnyel is megismerkedünk, településünk környéke ellát minket gyógyszerrel, élelemmel és élményekkel is :) Kalákában vidámabban telik a kökény-és a csipkebogyószedés aprólékos munkája is. Egyeztetjük receptjeinket, főztünk is közösen kökénylekvárt. Aki magozott már apró csonthéjas bogyót, tudja értékelni a teljesítményt :) Ünnepek: szilveszteri túra, tavaszköszöntő A közösség alapja a közös ünneplés. Az Óévet régóta kirándulással búcsúztatjuk, jólesik a kimozdulás a téli, kályha mellé kucorodós napokon. A kikeletet is az erdőben ünnepeljük, tavaszköszöntő túráinkon mindig nagy örömmel üdvözöljük a korai virágokat, a régen várt zöld levélkéket… A melegebb hónapokban alkalmanként összeülünk egy-egy szalonnasütésre, hogy a kaláka-találkák ne mindig a négy fal között történjenek. 18
19
20
Folyamatok, tapasztalatok Nyilvántartásból nem-nyilvántartásba Kezdetben lendületesen indult a szívességbank, a pénz nélküli nyilvántartott cserék rendszere. Közösen megalkottuk a szabályait, rendszerét. Gazdát cserélt többek között kerti fölösleg, angolóra, napkollektoros aszaló, lovasoktatás, lakatosmunka, gyerekvigyázás, házi tej, jógaóra és fuvarozás. Később lassan átalakult a KÖR: inkább közös programokról, tapasztalatcserékről szólt, mint a „kereskedelem” pénzmentesítéséről. Rá kellett jönnünk, hogy a szívességbank csak egy eszköz, egy tanulási segédanyag ahhoz, hogy újra rájöjjünk, mi a segítség értéke, mennyire nem a nyilvántartott értékeken és mértékeken múlik, mikor, mennyit adunk vagy kapunk. A kezdeti ijedtségből: „most mi történt a KÖR-rel?” megnyugvás lett, hiszen cserék, segítségek máig is történnek, de ritkán kell méricskélni, jegyezni, inkább igazi szívességek cserélnek gazdát :) Közvetlen kereskedelem Megtanultuk, hogy nemcsak a termelőnek, de a fogyasztónak is tudnia kell tervezni a sikeres együttműködéshez. Tudunk segíteni egymásnak ebben, akad feladatunk a jövőre nézve itt is :) Értékek tisztulása Ahogy a Kaláka-KÖR értékei tisztázódtak a tagok előtt, elsősorban a tevékenységek során, természetes csoportfolyamatként kiderült, ki az, aki nem tud ezekkel azonosulni, nem szívesen vesz részt a közösségben. Szerencsére alig akadt ilyen, az érdeklődők voltak többen. Sajtó, ismerősök – egyre több érdeklődő A megyei sajtó figyelmének és jó kapcsolatunknak köszönhetően programjaink híre eljutott sokfelé, az addigi kap csolati hálónk jelentősen kibővült. Részt vettünk országos szakmai rendezvényeken is, ahol lehetőség nyílt rövid bemutatkozásokra, ezek kapcsán többen eljöttek Bátorba tapasztalatcsere, vagy akár több napos önkéntes munka céljából is. A világ mai alakulásának köszönhetően nő azok száma, akik inkább a földközeli, fenntarthatóbb életformát választják, ők keresnek minket akár kiköltözés, akár tanulás miatt. A környező települések civil szervezeteivel is jó kapcsolatot alakítottunk ki, látogatjuk egymás rendezvényeit, szakmai segítséget adunk, előadásokat tartunk, több magbörzét szerveztünk más falvakban is. 21
Ingatlanvásárlások Elöregedő népességű településünkön sok az eladó ingatlan, amelyek iránt egyre nő a kereslet, többek között annak köszönhetően, hogy hallanak róla az emberek: itt van közösségi élet. Segítőink Ugyan a lakosság zöme még mindig furcsán nézi, hogy a „gyüttmentek” miért túrják a földet, de már sokaktól kaptunk komoly segítséget. Akadt, aki vetőmagot adott a régóta nevelt fajtáiból, volt, akitől gyümölcsfa-oltást tanulhattunk, és mesélt a helyben kedvelt fajtákról, sok régi fényképet kaptunk kölcsön digitalizálásra, és nagy segítség volt az a számos bíztató megjegyzés, amit azoktól kaptunk, akik nem jöttek el ugyan, de örömmel fogadták, hogy végre történik valami olyan is, ami nem a viszályokról szól… Közös munkák, barátságok A KÖR munkája nyomán kialakult egy kapcsolati háló, olyan emberek is összebarátkoztak, megismerkedtek egymással, akik addig éveken keresztül csak elmentek egymás mellett a faluban, ma pedig együtt gyűjtik a csipkebogyót, közben megbeszélik a gyereknevelési elveiket :) Tapasztalatok terjesztése Programunk célja az is, hogy a saját bőrünkön megtapasztaltakat továbbadjuk olyanoknak, akik hasonló terveket fontolgatnak magukban. Amit a gyakorlatban megéltünk, megtanultunk, szívesen továbbadjuk másoknak, hogy a hibákba ne fussanak bele, és használják bátran ötleteinket. Jelen kiadvány is ezt a célt szolgálja, emellett létrehoztunk egy bemutatkozó honlapot, ahonnan elérhető a párbeszéd re is lehetőséget adó, az aktuális eseményeket követő internetes naplónk is. Jövő Egy közösség jövője azon múlik, van-e benne elég energia a folytatáshoz. Energiát sokfelől kaphatunk: a tagok „hozzájárulásából”, külső elismerésekből, visszajelzésekből, közös sikerélményekből, vagy akár a kudarcokból is. Terveink vannak, energiát teremtünk hozzájuk :) Közösségi kertet alakítunk ki a Bátor határában. Saját kertünket bemutató kertként is „üzemeltetjük”. Folytatjuk a közvetlen kereskedelem alapozását. Önkéntes programokat hirdetünk olyanoknak, akik még nem tapasztalták meg a falusi életet, de tervezik a kiköltözést. 22
Vagy csak úgy kíváncsiak a Bátori Kalákára, és szívesen segítenek :) A Banya-Tanya közösségi terében összejöveteleket szervezünk, asszonykört, kézimunka-műhelyeket hívunk össze Ugyanitt összegyűjtjük a témáinkba vágó szakkönyveinket, szakirodalmainkat. Az internetes naplót sűrűn frissítjük, hogy több információt kapjanak a távolabbról érdeklődők. És még sokan mások, amiket majd az Élet hoz elénk, a KÖR megfogalmazza, és idővel megvalósítja.
Szervezetünk örömmel fogad önkénteseket kerti, szántóföldi, ház körüli munkákra, állattartással kapcsolatos feladatokra. Nagyszerű alkalom lehet ez a jelentkezők számára a falusi élet kipróbálására, kerti munkák tanulására, tapasztalatszerzésre. Kérjük, az időszerű munkákról és a fogadókapacitásról időben egyeztessenek velünk, hogy az önkéntesség örömteli és hasznos legyen a segítő és az Alapítvány számára is! 23
Kapcsolódások Drótposta:
[email protected] Honlap: www.banya-tanya.hu Blog: www.banyatanya.blogger.hu Alapítványunk közhasznú szervezet, kérjük, támogassa munkánkat adója 1%-ának felajánlásával! Adószámunk: 18588639-1-10 Ha készpénzzel, tárgyi adománnyal kívánja segíteni munkánkat, kérjük, e-mailben küldje el személyi adatait, hogy a támogatásról kiállíthassuk az igazolást. Bankszámlaszám: 62800307-11028086 Eger és Környéke Takarékszövetkezet
24