Ibiza a mágikus sziget Lena Belicosa 2015 Publio kiadó Minden jog fenntartva! Fotók: Lena Belicosa, Reményi Roland, Alex H.
Jelen könyvet, illetve annak részeit a szerző előzetes írásos engedélye nélkül tilos reprodukálni, adatrögzítő rendszerben tárolni, bármilyen formában vagy eszközzel – elektronikus vagy más módon – közölni.
A könyvvel kapcsolatban további információ:
http://lenabelicosa.5mp.eu http://lenabelicosa.blogger.hu
Bevezető Közel négy esztendeig éltem Spanyolországban, Ibiza szigetén. 2009 januárjától 2012 októberéig. Amikor először a szigetre léptem, nem igazán tudtam róla semmit, talán annyit, hogy szép hely és a fiatalok kedvenc bulizó helye. Az ott töltött évek alapján arra a következtetésre jutottam, hogy sok olyan információ van a szigetről, amelyeket sem a magyarok, sem pedig más népek nem ismernek eléggé. Az utazási irodák oldalain szinte mindenütt ugyanaz a szöveg olvasható, ami ugyan figyelemkeltő, de nem annyira, hogy Magyarországról is többen kívánkozzanak oda. Szeretném, ha többet tudnának róla az emberek, ezért jött ennek a rendhagyó ibizai naplónak az ötlete. Ez a könyv hagyományos értelemben nem útikönyv, mert nem adatokat sorolok fel benne, hogy hol érdemes megszállni, mit érdemes megnézni, hanem történeteken keresztül mutatom be mindazt, amiért érdemes erre a szigetre jönni és jó tudni róla. Számos információt tartalmaz, de valójában úti olvasmány is, mely felkelti a figyelmet, szórakoztat vagy segít kikapcsolódni. A sziget számos helyén jártam, sok mindent megtapasztaltam, megfigyeltem, és ezek az élmények lelkem fontos darabjai. Az általam elcsendesedésnek nevezett időszak alatt, nagyon sokat tanultam, fejlődtem magam is. Volt idő, hogy három férfival laktam együtt, s főztem rájuk, mert így volt olcsóbb a megélhetés, összesen nyolc helyen éltem. Ibiza a Baleári szigetek harmadik szigete Mallorca és Menorca után. Közös önkormányzata van Formentéra szigetével, a két szigetnek a közös neve: Pitiusas. Ezt fordították már Borókás szigeteknek, Fenyők borította szigeteknek is. Ibiza a dombosabb, Formentéra inkább síkvidék, mely csak hajóval közelíthető meg. Aki Ibizára jön hosszabb időre, annak érdemes meglátogatnia Formentérát is. Ibiza területe 572 négyzetkilométer. Állandó lakossága 130.000 körüli, nyári szezonban ennek sokszorosa. 2010 novemberében olvastam az egyik helyi újságban, hogy a szezonban csak a repülőgéppel érkezők száma 4.870.000 fő volt, és akkor a kompot még nem is vettem figyelembe. Az újság azt taglalta, hogy csak azért ennyi, mert krízis van. Fővárosa Ibiza, katalánul Eivissa. A „mágikus” jelzőt már a korai föníciaiak is használták a szigetre. Úgy vélték, hogy Isten megáldotta a szigetet, hiszen gazdag, vörös a talaj, mely nem vulkanikus eredetű és a szigeten nincsenek veszélyes állatok és hüllők sem. Kígyó tényleg nincs, csak azok, amelyeket a turistalátványosság kedvéért hoztak az utóbbi időben. Nem igazán vannak emberre veszélyes rovarok és növények sem. Gekkóból viszont rengeteg van, mely Ibiza egyik jelképe. Sokan viselnek amulettet, úgy vélik, hogy ez megvédi őket a bajtól. Sok jelzőt találtam még: misztikus, titokzatos, varázslatos, rejtélyes, remélem, hogy a könyv elolvasása után mások is ilyennek látják majd. Bár leginkább buliszigetként ismert, úgy gondolom, hogy ez a kis paradicsom ugyanakkor a nyugalom szigete is, ahol az ember megtalálhatja a lelki békéjét a természettel összhangban. Nevezik ezt ibizai életformának is.
Ibiza a Dalt Vilából
San Antonio strandja
A sziget története EGY HÁNYATOTT SORSÚ NÉPIbiza és őslakosai – az ibicencók története Őstörténet A Pitiusas szigetek tizenöt millió évvel ezelőtt, a tercier korszakban alakultak ki. A szél, uszadék, rovarok, madarak és kisebb állatok hoztak magokat az európai és afrikai kontinensekkel szomszédos szigetekre. A Krisztus előtti második évezredben talált prehisztorikus régészeti leletek jelezték ugyan az életet, de a sziget története abból az időből még eléggé homályos. Az emberek barlangokban éltek. Halászat, kezdetleges mezőgazdaság, gyümölcs, kagyló és tojásgyűjtögetés jellemezte őket. A legújabb régészeti feltárások azt bizonyítják, hogy Ibiza és Formentéra szigete már háromezer évvel ezelőtt is létezett. Formentérán Kr. e.1600-radatált barlangfestményeket találtak. Ibizán a legrégibb településnek pedig San Antonio, San Juan és San Agustin számítanak, ahol Kr. e. 800-600 közötti tárgyakat találtak a régészek.
Görögök Az Kr. e. VIII. században görögök látogattak a szigetre, ők adták a Pitiusas nevet a szigeteknek, ami fenn is maradt, sajnos az általuk létrehozott települések azonban nem.
Pun időszak Kr. e. 654-ben föníciaiak, nevezhetjük őket karthágóiaknak is, érkeztek Ibiza szigetére, és alapították meg Ibiza városát. Ők terjesztették ki katonai és kereskedelmi ellenőrzésüket Ibizán kívül még számos szigetre, valamint Spanyolország néhány államára. Ibiza már abban az időben nagy jelentőséggel bírt, hiszen a sólepárlók, halászat, bányászat, mezőgazdaság és a kerámia ipar is kezdett terjedni, valamint saját pénzverője is volt. Kikötői a tengeri kereskedelemnek biztosítottak ideális helyszínt. Az ókor legendás hajósai építkeztek itt, melyet ásatás során előkerült építkezési romok bizonyítanak (Sa Caleta). Ibizát temetkezési helynek (Puig de Molinos) is használták, idejöttek gyógyulni, és ha nem sikerült, akkor itt maradtak meghalni. Ideális helynek számított, hiszen nem éltek vadállatok, amelyek a sírokat megbontották volna. A IV. századra már 4-5000 lakosa volt a szigetnek. Tanit, a föníciaiak istennője számos ősi leleten megtalálható Ibizán. Utcát is neveztek el róla, a spirituálisan gondolkodók pedig a lakásukban Tanit-szobrokat is őriznek. A karthágóiak, a föníciai gyarmatosítók utódai pun nyelven beszéltek, a punok pedig a mai Tunézia területén éltek. Karthágó romjai is ott találhatóak.
Föníciai romok
A rómaiak A sziget népe Kr. e. 123-ban a rómaiak fennhatósága alá került. Miután a rómaiak elpusztították a karthágói birodalmat, azok gyarmatait is sajátjuknak tekintették, így volt ez a Baleári szigetekkel is.
Via Romana a Dalt Vilából (Itt laktam utoljára) Ibizán van egy utca, amely Róma nevét viseli. A rómaiak hatszáz éve alatt a sziget lakói békében, jobblétben élhettek még a válság idején is.
A sziget lakossága egy ideig független maradt, később azonban egy egyezség részeként a római birodalom részévé vált, és elvesztette autonómiáját.
Az V. és IX. század között sokan megszállták a szigetet. A vandálok Az V. században a vandálok, egy keleti germán törzs tagjai szállták meg az ibériai félszigetet. Andalúzia nekik köszönheti a nevét, ott telepedtek le, mielőtt Afrikába vándoroltak volna. A betörés és a későbbi expedícióik során sok mindent zsákmányoltak. Támadásaik után Ibiza hanyatlásnak indult. A lakosság változatlan maradt, a vandálok azonban katonailag ellenőrizték őket és adókat is szedtek. Uralkodók váltották egymást, akik szintén sanyargatták a népet, és szorosabbá tették a függőséget a szárazföldi központi hatalomtól, ezzel is növelve saját tőkéjüket. A barbárok A történelem említi őket, viszont nem találtam közölhető adatokat róluk. A bizánciak A Bizánci Birodalom alatt a sziget kisebb függetlenséget élvezett. Bizánci hatás volt az öntözési rendszerek elterjedése. Kevés tárgyi emlék maradt meg, de például Santa Ines földalatti kápolnája ebből az időből való. Bár ez is gazdasági és katonai uralom volt, mégis sok lerombolt területet építettek újjá,embereket telepítettek be. Ezek után fellendülés indult be a régi pun és római élőhelyeken, újraéledt a sziget. A vizigótok A VII. században a vizigótok legyőzték a bizánciakat, s valószínűleg erre az időre tehető, amikor Ibiza szigete beolvadt az akkor vizigót uralom alatt lévő Spanyolországba. Ez nagyon sötét időszak Ibiza történelmében.
A muzulmánok – arabok, mór uralom a kilencedik századtól Mohamed vallása a korai VII. században nagyon gyorsan terjedt. A IX. században elérte Spanyolországot is, ahol a mór uralom ötszáz évig tartott. Ibizát is bekebelezték. Új adókat vetettek ki, de azért előfordult viszonylagosan béke és nyugalom is. Sok arab szó beépült a szigetlakók nyelvébe. Hatással voltak az építkezésre, de még a hangszerekre és népviseletre is. Gazdasági fellendülés következett ismét, a sópárlók, a halászat és a mezőgazdaság virágzott. Megerősítették a vár falait, és egy mecsetet emeltek a Dalt Vilában. Közben normannok is pusztítottak a szigeten.
A katalán hódítás 1235. augusztus 8-án katalánok hódították meg a szigetet, és űzték el az arabokat.
Egy legenda szerint az akkori arab uralkodó testvérével hozták kapcsolatba az árulás tényét. Az ő segítségével jutottak be a Dalt Vilába egy titkos földalatti folyosón a támadók. A titkos átjáró ma is létezik, de el van zárva a nyilvánosság elől. A katalán uralom alatt új emberek, új szokások, új nyelv, új vallás kerültek a szigetre, innen kezdődik a katalán Eivissa (Ibiza) története. A lerombolt arab mecset helyére a katalánok építették a ma is látható székesegyház alapjait. A falvak felvették a keresztény szentek neveit. Pl. San Miguel, San Antonio, Santa Eulalia (a spanyol különbséget tesz a nemek között, az a-ra végződő nevek nőt jelölnek).
Katalán templom a Dalt Vilában Minden májusban megrendezik a középkori fesztivált. Ilyenkor a Dalt Vila tele van régiségekkel, műsorokkal, népviseletbe öltözött emberekkel és rengeteg turistával. Nézzétek meg, hogyan éltünk 1000 évvel ezelőtt - hirdetik. A szárazföldön élő katalánok elhanyagolták a szigetet a következő századokban, így Ibiza ismét támadásoknak, fosztogatásoknak lett kitéve.
A kalózok A kalózok rendszeresen portyáztak a Földközi tengeren, a szigetet is gyakran veszélyeztették, kifosztották.
A vár falait ekkortájt megerősítették, a belső részét átépítették, hogy a szigetieknek menedéket biztosítson. Kalóz tornyok épültek a sziget több pontján, ahonnan már időben észlelték a veszélyt és értesíteni tudták a környékbelieket. Ezeknek nem volt bejáratuk, köteleken kellett felhúzódzkodni a nyílásba. (Ma is léteznek, zömmel romos állapotban, és nem szabad bemenni, felmászni rájuk.) A torony alkalmas volt arra, hogy tűzjelzéssel üzenjenek, ha kalózhajó, vagy bármilyen veszély fenyegeti a szigetet. Ez ugyan primitív, mégis hatékony jelzőrendszerként működött. A föníciai romoknál kis alagutak találhatók ma is, ahová csak guggolva fért be egy ember. A kis ibicencok könnyen átfértek rajtuk, de egy nagyobb darab berber kalóz lehet, hogy benne rekedt. Az egyház bőkezűen támogatta az átépítést és a tornyok emelését. Elhitették az emberekkel, hogy számíthatnak az egyházra, így híveket is nyertek. A tizennegyedik században járvány és éhínség dúlt a szigeteken. Ibiza lakossága ekkor 3000 körülire csökkent, míg Formentéra teljesen elnéptelenedett. A katolikus egyház mellett megjelentek a ferencesek, majd domonkos rend is. A tizenhetedik században a bizonytalan gazdasági helyzet, a pénzügyi válság és a súlyos éhínség miatt hatszáz ember halt meg. A század végére megalakult a Jezsuita Rend, és újra kezdték benépesíteni Formentéra szigetét.
A spanyol hódítás A XVIII. század elején, Európa is bekapcsolódott a spanyol örökösödési háborúba, Aragónia, Kasztilia és Katalónia konfliktusába. A kasztíliaikat a francia udvar támogatta. 1714-ben a francia és spanyol csapatok győztek, ezzel kezdetét vette egy hosszú, sötét időszak, mely a vesztesek elnyomására, a megtorlásra irányult. A katalán nyelv és kultúra megsínylette ezt az időszakot. Üldöztetések, tilalmak, a sóbányák lefoglalása, törekvés a katalán nyelv eltörlésére, mind kegyetlen csapást mért a sziget lakóira. Viszont sok épületet újjáépítettek, az első nyárfaligeteket is ekkor ültették, a parti tornyok és két új templom építésébe fogtak, és a népesség is növekedni kezdett. A jezsuitákat kiutasították, majd egy pápai rendelet után kapta meg a sziget az Ibiza nevet. 1789-ben nyílt meg egy közkút San Rafaelben, ahonnan sokan vitték a vizet (mi is innen hordtuk). Kialakult egy új rendszer (hallgatólagos politikai és gazdasági), és a század végére kimondták, hogy Ibiza és Formentéra legyen egy tartomány. Megnőtt a kereskedelmi forgalom, de fellendült újra a kalózkodás is. 1797-ben a lakosság száma 15.496 fő. Az 1800-as években nyomorgott a sziget, kalóztámadások, parasztlázadások törtek ki. Az 1900-as évek elején a lakosság száma a két szigeten 25.814 fő, ebből Ibizán 23.566-an éltek. Ez idő tájt sokan kivándoroltak Amerikába és Kubába.
Aktuális időszak A spanyol polgárháborút a sziget is megsínylette. (1936-39) 1939-1975 között Franco tábornok uralma. Nem maradt ki a második világháború zűrzavarából sem, fasizmus, kommunizmus, stb. Hírnevét azonban mindig megőrizte. 1958-ban nyílt meg a repülőtér, a hatvanas években pedig sok hippi jött a szigetre, nekik köszönhetően beindult a tömeges idegenforgalom. Az 1960-as, 1970-es években következett be a "Turisztikai Boom" néven elhíresült változás, mely gyökeresen megváltoztatta Ibiza korábbi életét. A lakosságon belül a szegények gyakran küzdöttek a túlélésért. Volt földjük, de a bevándorlóknak is földet osztottak, és meg kellett teremteni a sokféle faj egységét, együttélési lehetőségét. Nagy volt a létbizonytalanság. Ma már a sziget a turizmusból él, sokan látogatnak ide, és olykor a zsivaj is nagy, mégis megőrizte azt a csodálatos szépségét, ami szerintem Európa egyik legvarázslatosabb szigetévé emeli. Ma ismét Katalóniához tartozik és mind a két nyelvet beszélik. Az őslakosok a katalán és a kasztíliai mellett még egy sajátos nyelvet is használnak, ami a katalánnak egy nyelvjárása, az ibicenco.
Ibiza repülőtere
Itt iskolában alapnyelv a katalán, de tanulják a castellano-t (kasztíliai, spanyol) is, és már óvodás korban elkezdik tanulni az angol vagy német nyelvet. Így a gyerekek minimum három nyelven beszélnek, emellett a bennszülöttek az ibicenco-t is. A sok vegyes házasság révén pedig még több a nyelv. Néha úgy éreztem magam, mintha a bábeli zűrzavar idején lennék. Egy száz méteres szakaszon haladva hallottam a spanyolt, a katalánt, az ibicenco-t, az angolt, a németet, a franciát, románt, olaszt, az arabot, a kínait. Ezeket rendszeresen, de alkalmanként orosz, lengyel, cseh, magyar, stb. is előfordult. (Nem értem, hogy miért beszélünk ennyi nyelven, milyen jó lenne, ha csak egy nyelv lenne!) A leírtak azt mutatják, hogy ez a nép sokat szenvedett, sok mindent megélt, a még élő ibizai őslakosok a példák rá, hogy ez a küszködés változtatta őket olyan nyugodt emberekké, amilyenek most. Nem csoda, ha a szigetlakók híres toleranciáját emlegetik. Mert amit a szigeten számos turista művel, ahhoz már akkora türelem kell, amire csak ezek az emberek képesek. Ezt nevezhetném passzív toleranciának, közönynek is. Bármi történik a szigeten, nagy nyugalommal veszik tudomásul, és nem hagyják, hogy befolyással legyen az életükre. Mi, magyarok is sokat szenvedtünk, sokféle elnyomást megéltünk, de ez a maroknyi nép, amely túlélt ennyi elnyomást, átalakulást,tiszteletet érdemel.
A Turisztikai Boomnak, a maga pozitív és negatív hatásaival a fellendülés volt az érdeme. Ma már a gazdaság kilencvenöt százaléka függ a turizmustól. A szigetet az évszázados elszigeteltsége tette széppé, híressé, most azonban ezek a nyugodt emberek azt is tétlenül nézik, ahogyan gátlástalan üzletemberek próbálják tönkre tenni az otthonukat. Úgy gondolom, minden további építés árt a szigetnek. Egyre kevesebb a parkoló, ugyanis azt csinálják, hogy a meglévő parkolókat is felhasználják, és hamarosan épületek nőnek ki rajtuk. Kíváncsi vagyok, hogyan alakul a sziget sorsa. Vajon marad-e itt minden nációból ember? Jelenleg olyan a sziget, mint a Föld kicsiben. Szinte minden nép képviselteti magát, és ezt nem a turistákra értem, hanem arra 130.000 lakosra, akik állandóan itt vannak. Dél-amerikai indiánok is szép számmal élnek itt, mégis legtöbb az arab, és a román. Úgy vélem, ez a három népcsoport az, akik leginkább benépesítik a szigetet, mert alig látni őket babakocsi, és kisgyerekek nélkül.
A főváros, Ibiza 30.000 állandó lakossal a fiatalok egyik közkedvelt turisztikai célpontja a keleti parton, ahol a diszkókon kívül számos látnivaló található. Többek között a Dalt Vila, mely Ibiza történelmi városrésze. A dombtetőre épült vár körül számos ódon ház fekszik a hegyoldalban. A Vara de Ray tér pedig a belváros szívében számos kulturális esemény színhelye. A nyugati parton pedig San Antonio városa a legfelkapottabb, mely a diszkók mellett naplementéiről, hangos kocsma negyedéről (West End), szökőkútjairól és a Kolumbusz tojása alkotásról híres. A keleti parton található Santa Eulalia már csendesebb, inkább családok által látogatottabb. Ez a harmadik legnagyobb város. A többi település már jóval kisebb, mind lélekszámban, mind pedig infrastruktúrában. Legtöbbet San Antonio és Ibiza városában éltem. Az első emlékem San Antonióhoz fűződik, hiszen 2008-ban ott töltöttem a vakációmat, és ezután hoztam meg életem egyik legnagyobb döntését, mely alapján egy észak-magyarországi zsákfaluból Ibiza szigetére költöztem.