A családi titkok Jane Bright 2014 Publio kiadó Minden jog fenntartva!
Ezzel a Whoppi Goldberg idézettel szeretnék köszönetet mondani Anyunak, barátaimnak: Attilának, Bellának, Mariannak, és Anitának, akik bíztak bennem, és mellettem álltak, még akkor is, amikor úgy éreztem, feladom! Kitartottam, és íme, kész lett! „Egy nap az édesanyámtól ezt a könyvet kaptam. A fiatal költőhöz írt levelek című könyv. Rainer Maria Rilke írta, csodálatos író. Egy kezdő író a tanácsát kérte, hogy váljon íróvá, és kérte, olvassa el írásait. És Rilke így válaszolt: Ne engem kérdezz arról, hogyan válhatsz íróvá, ha minden reggel úgy ébredsz, hogy csak az írás jár a fejedben, és semmi más, akkor író leszel”
Ránéztem Nigelre, akinek mintha nem lenne más dolga, a plafont bámulta! Megtartja az ígéretét! Arra a naplóra gondoltam, ami ott lapul a táskámban. Vajon ha majd az enyémet megtalálják az utókorban, mit fognak szólni? Felmentem a szobámban, kinyitottam és elkezdtem írni, az életemet! 2013 Október 10. A nevem Elisabeth Ford. 14 éves vagyok! Ma töltöttem be! 1999 .Október 10-én születtem Houstonban. Mexico! Minden születésnapomat izgatottan vártam, de ez a mai különleges, vagy az lesz! Ha minden igaz napok, de lehet, órák választanak el attól, hogy vámpír legyek. Apám, aki nem az, Leslie Fordnak hívják. Csillagász! Anyám, Patrícia Adams Ford, és vámpír. Itt van a családom többi tagja is: A bácsikám Roger, anyu bátya, nénikém Lusinda, Miranda és Lucy az unokatestvéreim, és Mike, aki az igazi apám. És mind vámpírok. Persze Adam, akivel kitudja mi lett, az elrablásom óta nem tudunk róla semmit. Igazából nem is az unokabátyám, Rogerék vették magukhoz! Különös módon, illetve különös okból tavaly nyáron kellett visszaköltöznöm apuhoz, amikor megkezdődtek a különös rosszulléteim. Nem tudtam másra gondolni, mint arra, hogy honvágy gyötör, megviselt a költözés, és az új iskola stb. Nem gondoltam másra, meg sem fordult a fejemben, hogy ezek a rosszullétek másra utalnak. Szerencsétlen szomszédunk, Mrs. Flecher hozta fel a visszaköltözésem első napján a családunkat. Hogy én mennyire hasonlítok Roger Adamsre, és a felesége történelmet tanít abban középiskolába ahova én is járni fogok, különösen kedveli a vámpírtörténeteket. Lucyvel harmadik nap találkoztam, aki nagyon is hasonlított az én drága anyámra. Majd egy, novemberi napon, amikor apu földrajzon órát tartott ismertem meg, a családom többi tagját. Hogy a történelem tanárom nem más, mint a rég elveszett nagynéném. Különös beszélgetés apa és Lusinda között, arra vonatkozóan kik is ők valójában, elkezdtem névtelen leveleket kapni, arra vonatkozóan, hogy öröklét, öröklétűek, amiket mind Adam küldött számomra, a rémképek, vérről, menekülésről, utalások a vámpírokra, Adam Karácsonykori megjegyzése a családi titokra, míg meg nem találtam a naplót! Egy olyan naplót, amelyet én is most kezdtem írni. Amely teljes igazából lefesti, a családomról a teljes igazságot, hogy egyenes ági leszármazottai vagyunk egy vámpírnak, genetikai úton válunk azzá…
1 fejezet 11 évvel korábban 1. Patrícia lebukott! Mire észbe kapott, már késő volt, s nem tudott megfelelő magyarázatott adni férjének, Leslie Fordnak az éjszaki kimaradásairól! Mert Patrícia vámpír volt! Nem boszorkány, vámpír! Ő, elment a gyerek pedig sírt kíméletlenül. Telihold volt, és nemcsak a vérfarkasokra van hatással a hold, hanem a vámpírokra is! Ilyenkor válnak igazán aktívvá. Többek közt, ez ébresztette fel Lesliet, álmából. A hold teljes mértékben bevilágított a szobába. Ismételten telihold volt! A kis Elisabeth két éves volt akkor, mit sem értett azokból a dolgokból, amik körülvették vagy épp vele történt. Még nem is sejtett ki is lesz ő valójában! Az apja sem, csak azt érzékelte, hogy Patrícia nincs a lakásban és hogy a gyerek sír kíméletlenül. Elisabethet egy sikítás ébresztette fel, és azért kezdett el sírni. Leslie is hallotta félálomban, de úgy volt vele álmában hallotta, és a sírást is. De az csak nem akart abbamaradni! Felébredt, döbbente látta, hogy a felesége nincs mellette! Már megint- gondolta magában. Ez megy már mióta! Szólni nem mert, ha fel is ébredt kótyagosnak érezte a fejét. Patrícia Adamst kereken 3 évvel ezelőtt ismerte meg, ő is, mint ő rendszeresen sportolt, futás közben tűnt fel neki a nő. Egy gyönyörű nő, ahogy a mai fiatalok mondanák: Egy bombázó! Nem rég költöztek a városba, a bátya családjával, aki ügyvédi irodát nyitott Houstonban. Az egész család nagyon furcsa volt. 3 gyerekük volt, egy 10év körüli kisfiú, Adam, szintén 10 év körül kislány Miranda, és a 3 éves Lucy. Most hogy így gondolkodik rajta Patrícia is elég furcsa volt, sápadt, vagy inkább hófehér arc, állandó karikás szem, jéghideg kéz, és a mi a legfurcsább még jó időben is állandóan hosszúujjiban jártak! Elég gyorsan összeházasodtak, majd megszületett Elisabeth. Nem is sejthette, hogy Patríciának micsoda tortúrán kellett túlesnie egy olyan helyen, aminek a kiléte titokban kell maradnia egy halandó előtt, majd esküt tett, hogy nem fedi fel kilétét, ha lebukik nincs irgalom. Lebukott csak nem is sejtette! Leslie sem sejtette, hogy hamarosan egy olyan helyen fog járni majd, ha valakinek elmondja, biztos, hogy a zárt osztályon kötött volna ki. De ez még egy kicsit arrébb volt, nem sokkal, de odébb. Órákra! Felkelt, mert a gyerek csak sírt, csak sírt. Szegény Leslie ha tudta volna, hogy az ő imádott kislánya nem is az övé! A furcsaságokat már a megismerkedésük után feljegyezte. Miért? Ő sem tudtat. Kutatni kezdett. Amire rájött, ő maga sem akarta elhinni… - Mi a baj Elisabeth? Miért sír már megint? - kint, kint… Csak ezt tudta mondani. - Nincs kint semmi kislányom! Csak tudnám, hogy anyád hol van! Már megint lelépett! Mindig eltűnik, teliholdkor. Csst nincs semmi baj, aludjál. Szerencsére hamar visszaaludt, és ahogy visszatette a kiságyba Patrícia is megérkezett. Nem is sejtette micsoda meglepetésben lesz része, mert úgy hiszi Leslie alszik. - Patrícia? Hol voltál? - Leslie? Te, nem alszol? - Képzeld nem! É az is biztos, hogy nem először lépsz le. Már megfigyeltem, majdnem mindig teliholdkor. - Biztosan holdkóros vagyok! - Nem! Nem vagy az! Feltűnt egy pár furcsaság, és nem az utóbbi időkben, hanem a megismerkedésünk után. - Furcsaság? Ugyan mi? - Ne játszd a hülyét! Kérlek! Ha azt, most amit kimondok, valaki más előtt mondanám ki, biztos, hogy beutalna a bolondok közé. Hideg kéz… - Na és? Másnak is hideg a keze. - Nemcsak az! Fehér arc, nem eszel, nem iszol. Nem gondolod, hogy talán azért enni is kellett volna? Mindig csak nekem terítettél. Azt hitted nem veszem észre? Mindig az új, divatos fogyókúra elmélettel jöttél. Nem gondolod, hogy két év után feltűnik? A családodról nem is beszélve. Feljegyeztem őket, amiket tapasztaltam és kutatni kezdtem. Azt hittem, hogy csak a mesében létezik. Ne aggódj nem mondtam el senkinek! Mert a végén még kinevettek volna érte! Ja, igen. Változó szemszín. Csak nem tudom, kimondjam- e hangosan. Ez a nagy kérdés? Kimondjam? Attól tartok kinevetsz érte.
Patrícia csak nézett maga elé, s azon gondolkodott, hogy hol rontotta el, hogy lebukott. A családja, megmondta, nem célszerű egy halandóhoz hozzá menni! Megmondták, könnyen lebukhat, nagyon könnyen. Hát igazuk lett! De hol rontotta el! De ő csak parancsot teljesített! A többiek a családjából nem is sejtették! - Mondd ki! Mondd ki, hangosan, hogy még Mrs. Flecher is hallja! Úgy is erre néz éppen, minket les! - Kimondani sem tudom… nem jön a szó a számra… ha valaki, évekkel ezelőtt ezt mondja, hogy összekerülök, összekerülök egy… egy…
- Egy mivel? Mondd ki! Halljam!! - VÁMPÍR!!!!! Az én feleségem egy vámpír!
2.. Patrícia nagy bajban volt, nagyon nagyban. És ezt ő is nagyon jól tudta. Eltitkolni nem tudta, mert a Kamarilla hamar rá fog jönni, a családjáról nem is beszélve. Roger! Istenem Roger! Most majd hallgathatja, hogy ők megmondták. Mi lesz a gyerekkel? Elveszik tőle, biztos, hogy elveszik! - És Elisabeth? - Mi van vele? - Ő is? Olyan, mint te? - Nem! Félvér! - Csak magában gondolta, hogy nem az, de ezt Lesleinek nem kell tudnia! - Hát nem! Majd én kiírton belőle ezt az elmebajt! Teszek róla, hogy nem lesz az, az egyszer biztos! - Igen? Sok sikert hozzá! Megszólalt a telefon! Ami ismételten felébresztette az alvó gyereket. Patríciának egybeugrott a gyomra! A Kamarilla, mondta ki félhangosan, így Leslie is meghallotta. - Kamarilla? Mi a franc az a Kamarilla?- De nem azok voltak, még! Hanem Roger! Mintha megérezte volna, hogy baj van. - Roger? Istenem Roger! Nem szoktál az éjszak közepén hívni! - Most hívlak, mert úgy érzem, valami baj van! Lusinda úgy érzékeli, hogy Morpheusz elindult otthonról és nagyon dühös! Idetart! Gondoltam szólok! Nekünk nincs idegeskedni valónk, biztos egy másik vámpír klán csinált valamit, akik szintén itt laknak. - Nem Roger! Nem! Én csináltam valamit! Én! - Te? Ugyan mit? - Lebuktam Roger! Leslie mindent tud! Már rég óta tudja, nincs félórája, hogy kinyögte, hogy tudja, hogy kik vagyunk! Ezért jön ide a Kamarilla! - Te szerencsétlen! Mit tettél, mit?? Végünk van! De legfőbbképp neked!! Megmondtuk neked, de nem hallgattál ránk! Akkor most viseld a következményeket. Ezzel lecsapta a telefont. - Hé, hé, állj csak meg! Még nem fejeztük be! Mi az, vagy ki az a Kamarilla? - Vezetők! A vámpírtársadalom vezetői! Idejönnek! Előttük nincs titok! Szerintem hamarosan ideérnek! - Ide? Hova ide? - Ide, hozzánk! Rogerék is jönnek! Itt vannak, Jézusom itt vannak! Csengettek! Az ajtóban idősebb férfi állt, Leslie megítélése szerint lehetett vagy 100 éves. De a kinézete, a szeme, düledező, békaszerű. Mellette egy nagyon fiatal, csinos nő állt. Szőke, hosszú hajú, piros szemű. Csak ketten voltak. Az idősebben látszott, hogy nagyon mérges, fel tudna robbanni a dühtől. - Morpheusz, Zarta! Micsoda meglepetés! Örülök, hogy látlak titeket. Belülről viszont reszekedett a félelemtől. - Te csak ne örülj! - Szólalt meg az idősebb vámpír. - Ne örüljek? És miért ne? - Csináltál valamit, ami miatt lebuktál! Tudod jól, hogy ez mivel jár? - Én… nem… esküszöm, hogy nem…
- Leslie? - Ismerjük egymást? - Nem! De én igen! - Döntést kell hoznunk, ami azt jelenti, velünk kell jönnötök! És Rogeréknek is! - Menni? Hova? Kérdezte Leslie. - A társadalmunk fővárosába. De te úgy sem fog az utazásból semmit érzékelni. Zarta!
3 Leslie előtt elsötétült a világ. Amikor magához tért, egy nagy teremben találta magát, hangzavar uralkodott. Körül nézett. Maga mellett látta Patríciát, aki a gyereküket fogta a kezében, és nagyon magyarázott valamit, annak a nőnek, aki a gülü szeművel jött, ahogy ő elnevezte. A baloldalán Roger állt a családjával, majd a gülü szemű is feltűnt a szeme előtt, aki széles mosollyal a száján vidáman üdvözölte. - Á! Leslie! Végre, hogy magadhoz tértél, már azt hittem, hogy a lányom egy kicsit túllőtt a célon. Isten hozott az otthonunkban. Csendet kérek! Kedves Leslie barátunk magához tért. El is mondanám miért is gyűltünk össze! Nagy ritka dolog, vámpírok között, hogy halandót fogad otthonában. Kivéve akkor, ha a cél az evést szolgálja. De akkor sem dalolva jönnek, mi inkább vadászunk! – Leslie csuklott egyet. – Nem kell félned, nem eszünk meg, nem azért hoztunk ide. bár az illatod elég csábító, hogy magam is megszomjazom! Mint tudjátok, pár órával ezelőtt a tanács, tudomást szerzett arról, hogy a mi drága Patríciánk lebukott! Mi kedves barátunk a mai éjszakát választotta a színvallásra, hogy elárulja neki, hogy tudja ki is ő valójában. Elég rég óta tudja, hogy a felesége vámpír! Csak kínlódott magában, és továbbra is fog. Azért mondom mind ezt, mert döntést kell hoznunk. Bár, én már meghoztam azokat, és remélem, hogy mind egyet fogtok velem érteni. - Egyet! Helyeselt a többi vámpír! - Akarsz valamit mondani nekünk Patrícia? – Nem akarta! Csak egyet, de azt nagyon! Elmenni innen. Hozzák meg a döntést, menjek végre haza. Ránézett Rogerre, de nem figyelt rá, Lusindával viszont találkozott a pillantásuk! - Így is jó! Az okokat tudjátok, hát elmondom a döntésemet. A döntésem végleges és így hangzik! Bár Patrícia bűnt követett el azzal, hogy hibát, hibára halmozott és lebukott, ami az ő esetében a halált jelentette volna. Leslie számára is, hisz halandó nem tudhat a társadalmunkról. Sem itt, sem máshol a világban, hisz a világ minden pontján élnek vámpírok. Ki egyedül járja a világot, kik párban, és klámban! Mi figyelmezettünk annak idején Patrícia, de megparancsoltam neki hogy halandóhoz menjen hozzá! De ha lebukik, nemcsak a saját életedet kockáztattad, hanem az övét, és a gyerekét is. Leslie, Leslie! Neked esküt kell tenned, az alaptörvényünk előtt, Patrícia, az életedet megkíméljük, most az egyszer, de a vének tanácsa nem ad újabb esélyt, ha hibát követsz el. Egyetértetek? - Igen! Mondták egyszerre! - Ti is Roger?- Csak bólogatni tudtak. Leslie azt gondolta magában biztosan álmodja az egészet, otthon fekszik az ágyban, és csak álmodik és álmodik. hamarosan megszólal az óra, és felébred ebből a rémálomból. Ez a gülü szemű is csak álom, magyarázz valami törvényről és neki esküdt kell tennie, hogy nem fedi fel, hogy vámpírok léteznek. Mit is nézett az este a tv-ben, hogy ilyenek jutnak az az eszébe? Nem is emlékszik rá, mi ment a tv-ben, hamar elaludt. De miért nem szólal meg végre az az óra! - Leslie! Gyere ide hozzám! Ne félj nem foglak bántani! - Közelebb lépett Morpheuszhoz. Tedd meg az esküdet. Ami így hangzik: A Masquarada törvényre esküszöm, hogy halandóként, megfogadom, hogy amíg élek, soha de soha nem fedem fel a vámpírtársadalom kilétét! Ha eskümet megszegem, legyek örökkön, örökké elkárhozott! Vagy, nem akarsz hozzánk csatlakozni? – Csak a fejét tudta rázni, és csak az járt az eszében, ébredjen már fel! - Kár! Pedig biztos jó hasznodat vettük volna, mint vámpír! Nos, itt az idő a távozásra! - Ide figyelj te, gülü szemükém!- Leslie kiabálták egyszerre a többiek. De nem hallgatott rájuk, mondta tovább a magáét. Egyszer biztos felébredek ebből a rémálomból, és ha felébredek a lányomból kiírtam az elmebajt! Ki én! A lányomból nem lesz vámpír, az egyszer biztos. Holnap első dolgom lesz, hogy elmegyek egy pszichiáterhez! Morpheusz és a többi vámpír, de nemcsak ők, hanem a családja többi része, Rogerék is kinevették! - Kiírtod? Arra kíváncsi leszek! Sok szerencsét kívánok hozzá! Ég veled Leslie! Szerintem, hamarosan találkozni fogunk, és kíváncsi leszek rá, hogy sikerült- e! Ó Patrícia még egy pillanatra! Valahonnan egy borítékot varázsolt elő. Ez még a tiéd! Minden úgy legyen, ahogy ebben bele van írva! Mert ha nem úgy történik, számolj a következményekkel!
A lányod, mielőtt betölti a tizenharmadik életévét, küldd vissza az apjához. Ezt 2012. augusztus végéig tedd meg. Mielőtt az átváltozás megtörténne. Ha betöltötte a tizenharmadik életévét, októberben térj vissza a bátyádhoz, úgy hogy sem a lányod, sem Leslie nem tudhat róla! Ha az átváltozás megtörténik, vidd el onnan, hogy számára megfelelő neveltetésben részesüljön, ha a változás valami oknál fogva nem történik meg, ő neki is fogadalmat kell tennie, hogy nem fedi fel kilétünket! A legrosszabb esetben elvisszük és megöljük. Ha hibát, hibára halmozol, tud mi vár rád. Elisabethet akkor is magunkkal visszük, és többé nem hallasz felőle. Jól vigyázz mit csinálsz! Morpheusz!
4. Ahogy hazaértek, Patrícia eltette a levelet, amit évek múlva pontosan 11 évvel később talált meg, augusztus közepén, majdnem a meghatározott idő végén! Leslie is álmodott, 11 éve álmodja ugyanazt! Mennyi minden történt az óta az átkozott este óta! Még Patríciától is elvált, csak a lányát sajnálta! Kitudja mi lesz vele, vagy belőle! Már nem is emlékszik rá, hogy a barátaiknak vagy épp a munkatársainak mit mondott, miért is adata be a válópert. Rémálom az egész! És a rémálomtól nem tud szabadulni. Ezeken gondolkodott, miközben a repülőtéren a lánya gépének érkezését várta! Patrícián is gondolkodott, hogy egyik pillanatról a másikra, ideküldi Elisabethet. Elisabeth is gondolkodott egész úton és a leszállás közben, hogy hogy kerül ide egyik pillanatról a másikra! Anya csak úgy közölte itt a repülőjegyet, pakolj össze, apádhoz költözöl, és szeptemberben-Houstonban folytatod a középiskolát. Aztán megkezdődtek a problémák!
2 fejezet. 11 évvel később. 1. Soha nem gondolkodtam még a halálon, Otthon soha nem került szóba! Nem gondoltam azt, hogy a születésem napja, egyben a halálom és az újjászületésem napja is lesz egyben! Ha az elmúlást valami miatt szóba hoztam, anyám bölcsen hallgatott, vagy más merre terelte a szót! Azon sem hogy milyen a halál! Egy 13 éves lány még nem gondolkodik ezen. Elüthet egy autó, tömegközlekedési baleset, vagy egyszerűen megölnek! Á nem jár, ilyen a fejemben jobban érdekelnek a fiúk, meg a szüleim. Akik elváltak, új apám lett, az apám meg egy másik államban dolgozik. A nevem Elisabeth Ford 13 éves vagyok, New Yorkban lakom, apám meg Texasban Azon belül is Houstonba. Ide költözöm, egyik napról a másikra, augusztus végén. Szüleim 3 évvel ezelőtt elváltak, a nevelőapám Mike! Jó fej, de az idegeimre tud menni. Elég régóta ismerem őt, ha lehet azt mondani, amióta elkezdtem járni, beszélni, de a rémtörténeteivel, mostanában kezdett el ijesztgetni! Egyke vagyok! Néha jó, néha nem! Főleg akkor rossz, ha Mike a rémtörténeteivel ijesztgetni. Főleg a vámpírtörténetekkel, azok a kedvencei. Soha nem hittem a természetfelettiben, a kis zöld emberekben, akik repülőcsészeajjal közlekednek, vérfarkasokban, vámpírokban! Néha azért elgondolkodom azon, milyen lenne vámpírral találkozni, vagy egy UFO-val! Igazán elrabolhatna egy… A legrosszabb az, ha kiderül, vámpír van a családban! Főleg ha kiderül magad is az vagy! Egyszóval nem gondolkodtam azon milyen a halál, addig a bizonyos napig. Amíg ember vagy, mindent másként látsz, de utána, minden megváltozik, mindent más lesz! Az illatok, a színek, a hangok! A vér! Igen a vér! Meg kell említenem, hogy kiskorom óta rosszul vagyok a vér látványától. Nem tudom miért, de anyut állandóan kiakasztottam vele! Soha nem értettem miért baj az számára, ha én nem bírom. Ilyenkor érdekes dolgokat vágott a fejemhez, amiket szintén nem értettem addig… Csak azt a pár hónapot kell kibírni… utána minden jó lesz! Csak akkor kívánod majd meg, ha éhes leszel. Az áldozat sem érez semmit, még akkor, sem ha a vérét szívod, egyszerűen becserkészed, megragadod, és látod a félelmet a szemében! A legjobban viszont akkor ijedtem meg, amikor úgy éreztem rá kell támadnom az apámra, és kiszívni a vérért… mert éhesnek éreztem magam! És akkor még mit sem sejtettem arról, ki is vagyok valójában!
2. Elérkezett a nap, hogy újult erővel, ismételten elutazzak apuhoz! Utálok búcsúzkodni, repülni, meg pláne. Mindig attól tartok, ha ráülök a repülőre le fog zuhanni, mert én rajta ülök. Mióta a szüleim elváltak, azóta az egész nyarat apámnál töltöttem! Neve Leslie Ford az NASA-nál dolgozik. Csillagász! Izgalmas nyarak szoktak lenni, pláne ha dolgozik. Egyedül lenni egy nagy házban. Igazából nem hasonlítunk egymásra, én inkább anyámra hasonlítok. Mindentéren! Mikor leszállt a gép, esett. Utálom az esőt!! - Már három napja esik! - Mondta apa. Megbolondult a világ, én mondom. - Maja jóslat! Tudod? - Mi? - Háta Maja naptár! Tudod Világvége! Mindenki erről beszél! Közeleg 2012. december 21. 4 hónap is itt lesz! - Tényleg! Elég nagy világvége pánikot okoznak a Maják! Inkább a Globális felmelegedés! Én ebben hiszek! Az ember okozza! Különben sem lesz semmi! Tudnák róla, hogy December huszonegyedikén bármi is fenyegetné a Földet a világűrből. Tudnánk róla! - Apa! Mondd, nem tudod miért kellett ilyen hírtelen egyik napról a másikra idejönnöm? - Nem tudom, kislányom! Én is csodálkozom az anyádon, felhívott és közölte, hogy jössz, és írassalak be ide a középiskolában, mert mostantól nálam laksz. Úgy látszik elfelejtette, hogy a bíróság neki ítélt! - Hát én is csodálkozom! Ne érts félre, szeretek itt lenni, de akkor is. Kezembe nyomta a repülőjegyet, pakoljak össze, és irány a reptér! - Nem is csodálkozom! Anyád néha egy kissé… nem épelméjű! Én már 11 éve kérdezem magamtól, hogy én az vagyok e! - Tessék? - Semmi! Ne is figyelj rám. Ilyen okfejtések közepette érkeztünk meg a házunkhoz! Csak nem vették észre az autót, amely a repülőtértől követte őket. Ha észrevették volna, Lesleinek feltűnt volna egy ismerős szőke, csínos nő, aki az autót vezette! Ami egyben azt is jelentette, hogy a Kamarilla szintén megérkezett a városba! Mikor megérkeztünk, eszembe jutottak az itt töltött nyarak! Illetve, azok az évek, amikor még tényleg itt laktam, és a szüleim még nem váltak el. Aztán az is eszembe jutott hiába töltöttem itt a nyarakat itt éltem évekig, alig ismerek valakit! Csak a szomszédot!
3 A régi házunk! Semmi nem változott a pár hét alatt! Kétszintes cuki nagyvárosi ház. Az én szobám az emeleten, külön fürdővel! A ház falai fehérre vannak festve, de úgy látom, apu nem nagyon foglalkozik vele! Nem úgy néz ki, hogy mostanában foglalkozott azzal, hogy újra ki legyen festve. Az én szobámban nem változott szintén semmi! A falon mindig kedvenc gyerekkori rajzfilmfigurákkal teli tapéta díszeleg! Ideje lenne felnőni! Azt hiszem! 13 éves úgy érzem, ez már tényleg gyerekes! Van egy kis kert, de nem nagyon használja. Na, majd én! Persze én sem értek annyira a kertészkedéshez. Addig is elfoglalom magam, nem gondolok az új sulira, az új osztálytársakra Jézusom! Van pár nap az évnyitóig. Egy picit magamról: Kb. 155 cm magas vagyok (még), hosszú barna a hajam, szemem és szemüveges vagyok! Hát ennyit a megérkezésemről! Még annyit fűznék hozzá megérkezésem utáni harmadik nap kezdtem nem jól érezni magam. Mintha beteg lennék. Jobban mondva mintha beteg akarnák lenni! Akkor érzi így magát az ember, amikor azt érzi, mintha valami bujkálna benne, mielőtt beteg lesz! Nem, nem az idegességtől van, meg is jegyeztem apunak, aki persze rögtön rávágta az idegességtől van, lehet! De én biztos vagyok benne, hogy ez valami más! Vagy honvágy gyötör! A szomszédunk Mrs. Flecher is boldogított már az első nap óta!
4 - Istenem Elisabeth! Pár hete láttalak utoljára, mintha közben nőttél volna! Nem? Amióta apád tudja, hogy visszaköltözöl, a fejetetejére állította az egész lakást! Itt szokásához híven megcsipkedte az arcomat. Én pedig azt gondoltam magamban, én ugyan nem vettem észre! Minden ugyan olyan, mint volt! Ráhagytam! - Gondolom a két utcával arrébb lévő középiskolába mész? - Igen oda! - 2 utcával arrébb, a másik irányba, de azért nem messze az iskolától laknak Adamsék, Mr. Adams ügyvéd, már segített nekem egy párszor, a felesége Lusinda ő tanár abban az iskolába ahova te is jársz majd! Történelmet tanít! Annyira hasonlítasz Rogerre, a férjére. Nagyon bírom őket, kedves család, bár a fiúk, ha jól emlékszem Adamnak hívják, kissé fura. Anyádnak mintha lenne egy testvére nem? - Igen! Van egy bátya, valahol. De mi nem… Beszélünk róluk. Vele! - Ó! Három gyerekük van. Lucy szerintem korodbéli. Érdekes! Mikor anyáddal elköltöztetek, akkor költöztek vissza! Érdekes! Megjegyzem ez volt a szavajárása. Pedig annak idején, míg ti is itt laktatok ők is itt laktak! - Valószínű, hogy találkoztunk, bár nem emlékszem, hogy találkoztunk volna! - Azt is hallottam, hogy Lusinda kutat! Ezt az iskola igazgatója mesélte nekem a jó múltkor, valamilyen jótékonysági esten futattunk össze. Mr. Parker a neve. - Kutat? - Nem értek én az ilyen tudományokhoz! A történelmen belül kutat. Állítólag a vámpírok megszállottja! Azokat kutatja! - Vámpír? Érdekes! Ezt momentán én gondoltam magamban. Mi a fenét lehet kutatni, egy nem létező személyen! Pláne ha az egy meselény! - Liz, hol vagy? - Itt kint! Mrs., Flecherrel beszélgetek! - Csak épp azt mondtam Elisabethnek hogy Roger Adams mennyire hasonlít rá, és hogy a felesége tanít a középiskolában. Történelmet, kedvenc témája a vámpírok! - Vámpírok Mrs. Flecher? Kérem, ilyeneket ne merjen mondani a gyerek előtt! Még a végén rémálmai lesznek! – Akkor is nézzen rá Mr. Ford, teljesen hasonlít Rogerre! – Menj be a házba Liz! Nézze Mrs. Flecher, kérem, ne említse őket. Semmi közünk nincs hozzájuk, s ha lenne is, akkor sincs semmi köze hozzá! Vámpírok nem léteznek, nem léteznek! Bram Stoker találta ki!!!! Halottam, ahogy apu kiabál vele! Bár arra gondoltam, ha bejön, szóba hozom a nagybátyámat, meg a családját, de ezek után talán még sem! Igen, anyámnak van egy bátyja, de évek óta nem hallottunk felőle, még a nevét sem lehetett kimondani! Szerencsére az iskolára való felkészülés elfelejtette velem Mrs. Flecher meséjét a vámpírokkal kapcsolatban és apu sem hozta fel! Csak ez a fura érzés nem akar elmúlni, szörnyen érzem magam! A kutyáról még nem tettem említést! Mrs. Flechernek van egy kutyája. Olyan amilyen Columbonak is van!(a nevét mindig elfelejtem, azt hiszem Bruno, én egyszerűen Columbonak hívom) Naphosszat bámul kifelé az utcára! Nagyon szeretem ezt a kutyát. Ha tehetem, mindig megsimogatom, de úgy látszik, nem csak rám van hatással a visszaköltözés, hanem a kutyára is! Megérkezésem második napján kezdődött, ahogy így jöttem mentem, vagy megálltam, hogy megsimogassam, morgott, ez ment pár napig! Hetekkel ezelőtt, amikor
szintén itt voltam, nem viselkedett így! Majd egy hét elteltével szabályosan rám akart támadni a kerítésen keresztül, vicsorgott rám, mint egy nem normális! Úgy látszik, nem csak az emberek tudnak megbolondulni! Ilyen izgalmak közepette érkezett el az első tanítási nap!
3 fejezet Az iskola 1. Lassan egy hete tart a suli, én vagyok a nagy szenzáció az új csajszi! Nem tudok úgy végig menni a folyosón, hogy valaki ne forduljon mindig utánam! Remélem mihamarabb véget ér, minden csoda három napig tart! Legalább is azt hittem! Úgy látszik itt nem! Ó hogy hiányzik nekem az otthonom, a régi iskolám, az osztálytársak! Azok legalább normálisak voltak, néha úgy érzem, mintha be lennék zárva a diliházba! Izgalommal vártam az első történelem órát. Ahol végre találkozhattam Lusinda Adamsel! Meg sem mertem mondani apunak, hogy ő tartja az órákat! Nem is értem mi baja van velük! Miért baj az, ha ő tanít engem? Harmadik nap Maryvel épp a biológia terem felé mentünk, mikor megálltam, földbegyökerezett lábbal csak álltam! Szerintem a számat is tátva hagytam, mert Mary oldalba lökött, hogy mi van! Én csak néztem és néztem a felénk közeledő lányt! Csak annyit tudtam kinyögni neki:
