Összeállította: dr. Nagy Gábor
I. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény (Htv.) módosításai (a 2016. évi CXXV. törvény alapján)
1. Építmény- és telekadó mentesség [Htv. 3. §-ának (3) bekezdése] A Htv. már kihirdetett, 2017. január 1-jétől hatályos szabályozása révén szigorúbbá válik az un. civil szervezetek (alapítvány, egyesület) számára az építmény- és a telekadóban a feltételes adómentesség feltételrendszere. A hivatkozott módosítás eredményeként az adóévi adómentesség az ingatlan nyilvántartásban tulajdonosként szereplő adóalanyt illeti meg, mégpedig kizárólag az épület(rész)e, telke után, amelyet csak a létesítő okiratában meghatározott alaptevékenysége, főtevékenysége kifejtésére használ. A 2016. évi szabályozás alapján az un. civil szervezet valamennyi adó alóli adóévi mentesülésének egyik feltétele volt, hogy az adóévet megelőző adóévben folytatott vállalkozási tevékenységéből származó jövedelme után sem belföldön, sem külföldön ne keletkezzen adófizetési kötelezettsége. A civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény alkalmazásában az ingatlan-bérbeadási, átruházási tevékenység-végzés nem minősül vállalkozási tevékenységnek, ugyanakkor az említett tevékenységből származó bevétel – a társasági adó szabályai szerint – a jogi személy társasági adóalapját növelő tétel. A módosítás szerint – a társasági adószabályozással való koherencia megteremtése érdekében – a helyi adó alóli mentességhez szükséges feltétel független attól, hogy a szervezet tevékenységének jövedelme (adóalapja) után társasági adófizetési kötelezettsége a vállalkozási tevékenysége után van-e vagy nincsen. A módosítás ugyanakkor lehetővé teszi a vasúti pályahálózatot üzemeltető közszolgáltató szervezet számára az építmény- és telekadóban a mentesség igénybevételét akkor is, ha az ingatlan-nyilvántartásban vagyoni értékű jog jogosítottjaként szerepel. A már kihirdetett, 2017 január 1-jétől hatályba lépő szabályozás általános érvénnyel azt is rögzíti, hogy az adóalanynak a folyó év ötödik hónapjának utolsó napjáig írásban nyilatkozatot kell benyújtania az adóhatósághoz a törvényi feltétel teljesüléséről, azaz arról, hogy a tárgyévet megelőző adóévben társasági adófizetési kötelezettsége nem volt, az ingatlan-nyilvántartásban az adott épület, épületrész, telek bejegyzett tulajdonosa, és ezen épületet, épületrészt, telket kizárólag a létesítő okiratban meghatározott alaptevékenysége, főtevékenysége kifejtésére használja. Az előbbiek szerinti nyilatkozat – a módosítás szerint is – adóbevallásnak minősül, azaz annak a joghatását viseli. A módosítás szerint a 2016. évi LXVI. törvény 84. §-ában kihirdetett módosítás (a postaládában közzétett módosítások II/1. pontja) január 1-jével nem lép hatályba. 2. Kapcsolt vállalkozások adóalapja [Htv. 39. §-ának új (10) bekezdése] A hatályos szabályozás szerint az eladott áruk beszerzési értéke és a közvetített szolgáltatások értéke csak korlátozottan, sávosan degresszív módon vonható le a nettó árbevételből a helyi iparűzési adóalap számításánál (minél magasabb az adóalany árbevétele, annál kisebb mértékben csökkenthető a nettó árbevétel). Ez a szabály azonban kijátszható az adóalany „darabolásával”. Ezért a 2016-ban hatályos szabályozás előírta azt, hogy (bizonyos, jellemzően kereskedelmi tevékenységet végző) kapcsolt vállalkozások esetében ezen vállalkozások adóalapját össze kell számítani, és az összeszámított adóalapra kell Htv.doc. 2016.12.21.
2
érvényesíteni az eladott áruk beszerzési értékére és a közvetített szolgáltatásokra vonatkozó korlátozó szabályt. A gyakorlatban azonban sokszor nehéz megállapítani, hogy mely vállalkozások állnak kapcsolt vállalkozási jogviszonyban. Ezért a kiegészítő előírás szűkíti az adóalap összeszámítási szabály hatókörét azokra az esetekre, amelyekben feltételezhető, hogy a kapcsolt vállalkozási jogviszony az adóelkerülés miatt jött létre, azaz a szétválással – 2016. október 1-jét követően – létrejött kapcsolt vállalkozások esetére írja elő a módosítás a rendelkezés alkalmazását. Ez a rendelkezés ugyan 2017. január 1-jével lép hatályba, átmeneti rendelkezés szerint azonban a 2016. szeptember 30-át követően kezdődő adóév helyi iparűzési adójának megállapítása során is alkalmazni lehet. 3. Közös őstermelői igazolvánnyal rendelkezők adókötelezettsége [Htv. 41. §-ának új (8) bekezdése] A Htv. alkalmazásában vállalkozónak és így az iparűzési adó alanyának tekintendő az Szja-tv.-ben meghatározott mezőgazdasági őstermelő, feltéve, hogy őstermelői tevékenységből származó bevétele az adóévben a 600 ezer forintot meghaladja. A közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező őstermelők adóalanyok a közös őstermelői tevékenységből származó bevételüket – és a kapcsolódó költségeket (anyagköltség, alvállalkozói teljesítések) – arányosan osztják meg egymás között. Amennyiben ezen bevételmegosztás eredményeként az egy főre jutó éves bevétel a 600 ezer forintot nem haladja meg, akkor a Htv. alkalmazásában az őstermelők nem minősülnek iparűzési adóalanyoknak, míg a 600 ezer forintot meghaladó éves bevétel következtében az őstermelők önálló adóalanyként, külön-külön teljesítik az iparűzési adóban adómegállapítási, bevallási és fizetési kötelezettségüket. A módosítás szerint a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyok az adóévi iparűzési adókötelezettségüket – az Szja-tv.-ben meghatározott bevétel megosztástól eltérően – úgy is teljesíthetik, hogy a közös őstermelői tevékenységvégzésből származó teljes bevétel és nettó árbevétel–csökkentő tételek egyenlegeként előálló iparűzési adó adóalap kapcsán kizárólag az adószámmal rendelkező adóalany állapítja meg, vallja be és fizeti meg az adót. Ezen adómegállapítási mód választásáról – az adóévi adóbevallásban – a közös őstermelői igazolványban szereplő valamennyi adóalanynak nyilatkozatot kell tennie. A módosítás külön rendelkezik arról, hogy a családi gazdálkodó a családi gazdaság tekintetében – a nem foglalkoztatottként működő családtagok, mint iparűzési adóalanyok helyett – az adóévi iparűzési adókötelezettségét a közös őstermelői igazolvánnyal rendelkező adóalanyokra irányadó szabály szerint is teljesítheti. A rendelkezés 2017. január 1-jétől hatályos. Az átmeneti rendelkezés szerint azonban a 2016. évben kezdődő adóévi helyi iparűzési adókötelezettség teljesítése során is alkalmazni lehet. 4. Építmény- és telekadó megállapítása [Htv. 42. §-ának új (6) és (10) bekezdése] Az építmény és telekadóban a korrigált forgalmi érték szerinti adóztatás elterjedésével szükségessé vált a mentességek figyelembe vételére vonatkozó kiegészítő szabály beiktatása. Az új előírás alapján egyértelművé vált, hogy az adómentességek nem csupán a terület (m2) szerinti adóalap (hasznos alapterület, terület) alkalmazása esetén illetik meg az adózót, hanem a korrigált forgalmi érték szerinti adóalap-megállapítási mód esetében is. Mindez nem eredményez a vagyoni típusú adók körében új mentességi tényállást, azonban egyértelműsíti azt, hogyha az önkormányzat a vagyoni típusú adók körében az adók alapját a korrigált
3
forgalmi érték alapján állapította meg rendeletében, akkor az adómegállapítás során a törvényben és az önkormányzati rendeletben rögzített mentességeket – ha a mentesség nem az adótárgy teljes területére vonatkozik – négyzetméter-arányosan lehet figyelembe venni. A kiegészítő előírás a korrigált forgalmi érték szerinti építményadó megállapítása kapcsán kiegészítő szabályként – összhangban a hasznos alapterület szerinti adómegállapítással – rögzíti, hogy a korrigált forgalmi érték szerinti építményadóban lakás esetén a lakáshoz kapcsolódó kiegészítő helyiség, melléképület, melléképületrész alapterületére jutó korrigált forgalmi érték nem része a lakás korrigált forgalmi értékének (az adóalapnak). 5. Értelmező rendelkezések 5.1. Nettó árbevétel hitelintézeteknél és pénzügyi vállalkozásoknál [Htv. 52. §-a 22. pontjának b) alpontja, új 51/C. § (4) bekezdése] A hitelintézetekre és a pénzügyi vállalkozásokra vonatkozó számviteli előírások szerint a hitelintézetek a vásárolt követelések értékesítése esetén 2015-től választhatnak, hogy azt nettó módon számolják el (a követelés könyv szerinti értéke és az eladási ár különbözetét – jellegétől függően – az egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként, illetve az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként mutatják ki), vagy bruttó módon, azaz annak a könyv szerinti értékét az egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításával szemben vezetik ki, míg a követelés eladási árának összegét az egyéb pénzügyi szolgáltatás bevételeként számolják el. Így a bruttó elszámolást választók esetében – a módosítás előtti szabályozás szerint – a vásárolt követelés értékével nő a nettó árbevétel a nettó elszámolást választókkal szemben. A módosítás ezt a kettősséget szűnteti meg azzal, hogy a bruttó elszámolást választók esetében levonhatóvá teszi a vásárolt követelés egyéb pénzügyi szolgáltatás ráfordításaként elszámolt összeget, azaz „nettósítja” az adóhatást. Ezen előírás az átmeneti rendelkezések szerint már a 2015-ben és 2016-ban kezdődő adóévek iparűzési adójának megállapítása során is alkalmazható. 5.2. A tulajdonos, a vagyoni értékű jog jogosultja [Htv. 52. §-ának 7. és 49. pontja] A tulajdonos módosítására már elfogadott és kihirdetett szabályozás [a postaládában közzétett módosítások II/9.7. pontja] kizárja azokat a visszaéléseket, amelyek olyan formában jelentek meg, hogy az ingatlan tulajdonosa vagyontalan személlyel kötött adásvételi szerződést az év végén, azért, hogy a következő év első napján szerző félként ezen személy legyen az építményadó, a telekadó alanya, majd ezen szerződést később felbontották. (A Htv. adóalanyiságra vonatkozó szabályai szerint, ha a tulajdon átruházásra irányuló szerződést az ingatlanügyi hatósághoz benyújtották, akkor a szerző felet kell tulajdonosnak, s ha a bejegyzés még nem történt meg az év első napjáig, akkor az év első napján adóalanynak tekinteni, akkor is, ha a szerződést a teljesedésbe menetele előtt felbontják.) A módosítás – a szabályozási cél azonossága mellett – ezen szabályt egyértelműbb rendelkezéssel váltja ki azzal, hogy a szerző felet kell tulajdonosnak tekinteni, de beiktat egy kivételi eljárást, azt, hogy kivéve, ha a tulajdonjog bejegyzése iránti kérelmet az ingatlanügyi hatóság jogerősen elutasította, vagy azt visszavonták, vagy a bíróság megállapította a szerződés érvénytelenségét. A törvénymódosítás – az egységes szabályozás érdekében – azonos tartalommal korrigálja a vagyoni értékű jog jogosítottjának fogalmát is, figyelemmel arra, hogy ha az ingatlanon vagyoni értékű jog áll fenn, akkor az építményadó, telekadó, a magánszemély kommunális adójának alanya nem a tulajdonos, hanem a vagyoni értékű jog jogosítottja.
4
6. Lényegesebb pontosító szövegcsere 6.1. Kincstári program rendszerre való átállás [Htv. 44. §-ának (2) bekezdése] A módosítás előtti szabályozás értelmében azoknak az önkormányzatoknak, amelyek 2014. június 30-án nem a kincstár által rendelkezésre bocsátott számítógépes rendszert használtak az adónyilvántartásaik vezetésére, 2017. október 1-jétől kell átállniuk a kincstári programrendszer használatára. A módosítás – az átállás nehézségei miatt – a kincstári programrendszer használatát 2021. január 1-jétől írja elő. 7. Hatályát vesztette 2017. január 1-jével 7.1. Önkormányzati hatókörben adóelőnyök [Htv. 39/C. §-ának (5) bekezdése] A módosítás előtti szabályozás értelmében az önkormányzati hatókörben lévő előnyök (2,5 millió forint adóalapot el nem érő vállalkozások, valamint háziorvos, védőnő vállalkozók tevékenysége) de minimis (csekély összegű) támogatásként nyújthatók. Ezen adóelőnyök érvényesítése ugyanakkor aránytalanul magas adminisztrációs teherrel járt együtt. Ezért a törvénymódosítás – adminisztrációs egyszerűsítésként, figyelemmel a releváns uniós jog céljára és hatékony érvényesülésére – hatályon kívül helyezte ezt a rendelkezést, amely előírta, hogy az adóelőnyök de minimis támogatásnak minősülnek. Átmeneti rendelkezés szerint a hatályon kívül helyezett előírást a 2016. évben kezdődő adóév helyi iparűzési adójának megállapítása során sem kell alkalmazni. 7.2. Feleslegessé vált rendelkezések – – –
az adó részletekben fizetése, adókivetés hiányában a teendő [Htv. 42. §-ának (1), (3) bekezdése]; hatályukat vesztett rendeletek alapján az adófizetés [Htv. 50. §-a] önkormányzati adatszolgáltatás [Htv. 51/A. §-a]
8. Az IFRS-t alkalmazókra vonatkozó törvénymódosításokat külön összeállítás tartalmazza.
II. A Htv. 2017. január 1-jétől hatályos módosításai (a 2016. évi LXVI. törvény alapján) Közzétéve a postaládában 2015. 09. 22-én. Nem lép hatályba: – a Htv. 3. §-ának (3) bekezdését módosító előírás (közzétett módosítások II/1. pontja), helyette jelen összeállítás 1. pontja – a Htv. 52. §-ának 7. pontját módosító előírás (közzétett módosítások II/9.7. pontja), helyette jelen összeállítás 5.2. pontja. III. A helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 2018. január 1-jétől hatályos módosításai (a 2016. évi CLXXXII.törvény alapján) 1. Építményadó [Htv. új 11/A., 12/A., 15/A., 16/A., §-ai és a 14. § új (5) bekezdése]
5
Az új előírás kiterjeszti az építményadó tárgyi hatályát az önkormányzat illetékességi területén lévő ingatlanon elhelyezett, a településkép védelméről szóló 2016. évi LXXIV. törvény szerinti reklámhordozóra. A reklámhordozó utáni építményadó esetén az adó alanya az év első napján a reklámhordozó Ptk. szerinti tulajdonosa. A reklámhordozóhoz kapcsolódó építményadó-kötelezettség a reklámhordozó elhelyezésére vonatkozó hatósági engedély kiadását, engedély hiányában a reklámhordozó elhelyezését követő év első napján keletkezik, és a reklámhordozó lebontása, eltávolítása vagy megsemmisülése, de legkorábban az adókötelezettség keletkezése évének utolsó napjával szűnik meg. A reklámhordozóhoz kapcsolódó építményadó alapja a reklámközzétételre használható, négyzetméterben – két tizedes jegy pontossággal – számított felülete. A törvénymódosítás 12.000 forintban rögzíti a reklámhordozók utáni építményadó négyzetméterenkénti legmagasabb éves összegét. Az önkormányzat – a helyi sajátosságokat mérlegelve – szabadon állapíthatja meg az adó mértékét a 0 forint és a felső határ között a település egészére vagy az általa kialakított övezetek, településrészek szerint differenciálva.
