KATOLIKUS
HÍRMONDÓ 2009. Június Üdvösségünk eszközei: a szentségek
A bûnbocsánat szentsége (II. RÉSZ) Amióta ember van a földön a rossz lelkiismeret vádol, amíg el nem altatjuk. Szabadulni szeretnénk terheinktôl. Jézus hét szentséget hagyott nekünk, hogy velük boldogságunkra vezessen minket. A szentgyónás (bûnbocsánat szentsége) a második Jézus által felkínált lehetôség. Ez az út, mely a bukdácsoló embert Jézushoz vezeti. Ez a kapu, melyen belépve újra eljuthatunk az Istennel való életközösség minden földi képzeletet messze fölülmúló örömének állapotába. Jézus meg akarta könnyíteni az eredeti bûn következtében bûn nélkül élni nem tudó ember számára a megtisztulást, a javulást. Ezért adta apostolainak az oldáskötés csodálatos hatalmát. Hogy a gyónást mint fölösleges terhet, vagy mint szabadulást éljük meg, az nagy mértékben függ attól, hogyan készülünk fel rá. Meg kell fontolnom, hogy a világ Teremtôje engem, porszemet meg akar szabadítani az örökölt, belém nevelt, begyakorolt rossztól. Boldogságra akar vezetni. Ehhez azonban akarnom kell megszabadulni a rossztól! Meg kell vizsgálnom életemet: „A bánat, mely a bûnbánó tevékenykedései között az elsô helyet foglalja el, a lélek fájdalma, és az elkövetett bûntôl való irtózás azzal az erôs elhatározással, hogy a jövôben nem vétkezik többé.” Át kell gondolnom, sorra kell vennem, mivel bántottam meg a világmindenség kigondolóját, létrehozóját, kormányzóját és bíráját. Bûneim okát is meg kell keressem. (Aki hosszabb ideig ugyanazokat a bûnöket gyónja meg, az nem vizsgálja meg komolyan lelkiismeretét. Hiányzik a napilelkiismeret vizsgálata. Nem veszi eléggé komolyan bûneit.) Erôs elhatározásra kell jutnom, hogy el akarom ezentúl kerülni a bûnöket, alkalmaikkal együtt.
Tervet kell készítenem bûneim leküzdésére. Sorba kell vennem fontosságuk, gyakoriságuk szerint bûneimet. Egyik szentgyónástól a másikig mindig a legsúlyosabbal kell szembefordulni, azt megkísérelni kiirtani Isten segítségével. A halálos bûnök leküzdése után jönnek sorba a bocsánatos bûnök, azok után a tökéletlenségek. Ha hosszabb ideig nem vagyok képes egy bûntôl szabadulni, akkor „haditervet” kell készítenem a bûnalkalmak elkerülésére. Alig van nehezebb feladat az életben a bocsánatkérésnél. Vérünk lázad, emberi önérzetünk és büszkeségünk tiltakozik az ellen, hogy egy másik embert megkövessünk, hogy beismerjük, rosszat mondtunk, rosszul cselekedtünk, és kérjük, bocsásson meg nekünk. Nemcsak mások, de önmagunk elôtt is körmünk szakadtáig ragaszkodunk a magunk igazához. Nagy erôre, rendkívüli erôfeszítésre van szükség ahhoz, hogy elismerjünk egy sértô szót, helytelen tettet, s azért egy másik embertôl megbocsátást kérjünk. A bocsánatkérés az erô jele, nem a gyengeségé. Csak az igazán erôs lélek képes megtenni ezt a kritikus lépést a béke helyreállítása felé. De alig van szebb, felemelôbb érzés az életben az ôszinte kiengesztelôdés megtapasztalásánál, s ez az érzés annál mélyebben hat át bennünket, minél jobban szeretjük a személyt, akivel kibékültünk. Így van ez Istennel is. Ha ezzel a tudattal járulunk a szentgyónáshoz, akkor az sohasem válik számunkra rutinszerû szokássá, hanem mindig megmarad az Úristennel és Egyházával való új, egyszeri, nagy találkozásnak. (BPR-HT) #
Az európai parlamenti választásokról – keresztény szemmel Elöljáróban: „Mit keres az Egyház a plázában?” – tette fel a kérdést Dr. Erdô Péter bíboros a 2007-es budapesti városmisszió egyik helyszínéül szolgáló Westend City Center bevásárlóközpontban. Vagy: „Képzeljünk magunk elé egy papot, aki a kapitalizmus vis�szásságait ostorozza! Ugye nem nehéz? Most képzeljünk el egy másikat, aki szenvedélyesen érvel a magántulajdon és a vállalkozás szabadsága, egyszóval a szabad piac mellett! Nos, ô Robert A. Sirico atya, a michigani (amerikai) Grand Rapidsben székelô Acton Intézet elnöke.” A fentieket ugyanúgy a közvélemény értetlensége és gyanakvása fogadja, mint az Egyház közéleti, politikai megnyilatkozásait. Noha az Egyház „ugyanazt keresi a plázában, amit annak idején Diogenész görög filozófus mondott, amikor lámpával a kezében járt körbe a zsúfolt piactéren: embert keresek, mégpedig nem egyet vagy kettôt a sok közül, hanem minden egyes embernek a szívét, aki itt megfordul. Mert errôl van szó: az embert keressük mindenkiben, és ôt szeretnénk megszólítani.” Az említett Intézet pedig „egy olyan «szabad és erényes társadalom» kialakulását kívánja elôsegíteni, «amely az egyéni szabadságon és a vallási elvek követésén alapul»”. A XIX. századi angol katolicizmus legendás alakját, a történész Lord Actont követve azt hirdeti, hogy a politikai és a gazdasági szabadság összeegyeztethetô a keresztény hittel, sôt a szabad társadalom legmegbízhatóbb alapja éppen az a meggyôzôdés, hogy az Isten képére teremtett ember képes valóban szabadon érdemi döntéseket hozni a saját életét illetôen. Minden népszavazás, választás, népi kezdeményezés elôtt felerôsödnek – különösen a különbözô médiumokban – azok a hangok, amelyek korlátoznák, illetve sok esetben kifejezetten megtiltanák az egyház számára a politikainak tûnô állásfoglalásokat, illetve pártot támogató nyílt megnyilatkozásokat. A kritizálók szerint a lelkiismereti és vallásszabadság jogának biztosítása az egyházak hitéleti tevékenységét biztosítja ugyan, de ez nem jelentheti egyúttal az egyházak részére az aktív közéleti státuszt. A támadások miatt megfigyelhetô egyházi körökben is egy sajátos félszegség, amikor politikáról, az ország helyzetérôl, illetve a közélet egyes kérdéseirôl esik szó a nyilvánosság körében. Tény, hogy a hazai politikai viszonyok és különösen a kampány idôszak komoly ellenérzéseket keltenek az emberekben a politikával kapcsolatosan, mégis felelôsségünk, sôt kötelességünk keresztényként, egyéni élethivatásunkhoz igazodva részt venni a közéletben és bizonyos esetekben állást is foglalni. Az Egyház és a politikai közösség, bár mindkettô látható szervezeti rendszerben jut kifejezésre, ami felépítésüket és céljaikat illeti, különböznek egymástól. A II. Vatikáni Zsinat ünnepélyesen megerôsítette: „A politikai közösség és az Egyház, mindegyik a maga területén 2
egymástól független és önálló.” Az Egyház és a politikai közösség kölcsönös autonómiája azonban nem vezethet olyan elválasztásukhoz, amely együttmûködésüket kizárná: mindkettô, ha más elôjelekkel is, de ugyanannak az embernek a személyes és társadalmi hivatását szolgálja. Az Egyháznak joga van saját identitása jogi elismertetésére. [...] küldetése minden emberi területre vonatkozik [...]. Az Egyház egyenesen követeli szabadságát, érzékelve „az emberiség és történelme iránti valóban szoros elkötelezôdését”, ki kívánva fejezni erkölcsi ítéletét ezen a területen, valahányszor a személy alapjogainak védelme vagy a lelkek üdve ezt szükségessé teszi. Ezért az Egyház követeli a véleménynyilvánítás, a tanítás és az evangelizálás szabadságát is (AZ EGYHÁZ TÁRSADALMI TANÍTÁSÁNAK KOMPENDIUMA 424-426.). A június 7-i választásra figyelemmel, az állampolgári jog és „kötelesség” jegyében nyitotta meg Mayer Mihály pécsi megyéspüspök a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Iustitia et Pax Bizottsága és a Hanns Seidel Alapítvány közös, Európai parlamenti választás – Értékválasztás címû konferenciáját április 27-én a püspöki konferencia irodaházában. Olyan idôszerû témák szerepeltek napirenden, mint az értékek szerepe a társadalmi és a politikai életben, az értékek ütközése az Európai Unióban, emberközpontú gazdasági rend, illetve értékválság/váltás az Európai Unióban. (A képen a strasbougi Európai Parlament épületét láthatjuk.) Hogy mi ad pontos iránymutatást a hívô emberek számára a közéleti részvétellel kapcsolatban? Segítségül e körben a Hittani Kongregáció által kiadott, a Katolikusok részvétele és magatartása a politikai életben címû dokumentumot hívhatjuk.
A dokumentum bevezetôjében röviden összefoglalja az Egyház állandó tanítását a hívô ember társadalmi szerepérôl. Eszerint a keresztény elkötelezettség 2000 év történelme folyamán különbözô módon valósult meg a világban. Az elsô századokban a politikai cselekvés egyértelmûen a közéletben való polgári részvételt jelentette. Az Egyház a szentek sorában tisztel olyan férfiakat és nôket, akik a kormányzásban és politikai életben fejtették ki nagylelkû elkötelezettségüket. Közéjük tartozik Mórus Szent Tamás, aki a vezetôk és politikusok védôszentje, és akinek a vértanúhalálát II. János Pál pápa ekként illette: a sérthetetlen lelkiismeret méltóságának kifejezôdése. Korunk demokratikus társadalmai, amelyekben a vezetés – a vélelmezett demokratikus elvek alapján – mindent teljesen szabadon tesz a közjó érdekében, a keresztény és nem keresztény polgárok egyre szélesebben kibontakozó részvételének új formáit keresik. Valójában a keresztények az önkormányzati és képviselôi választásokon való megjelenésükkel, az önkormányzati és politikai életben való részvételükkel és más módokon is segíthetik a közjót. A Hittani Kongregáció álláspontja szerint, a demokratikus közéletben elképzelhetetlen, hogy ne hasznosan, elkötelezetten, felelôsségteljesen és odaadóan dolgozzon mindenki, bár ez különbözô, egymást kölcsönösen kiegészítô formákban, fokozatokban, feladatokban és felelôsségekben jut kifejezésre. A dokumentum egyértelmûen rögzíti, hogy a világi hívôk mindenkor keresztény lelkiismerettel és az azzal megegyezô értékekkel egyetértésben teljesítik általános politikai kötelességeiket, gyakorolják sajátos feladatukat, hogy az evilági rendet keresztény módon átitassák. Emellett elismerik az evilági rend törvényes létét és önállóságát, és illetôségük, valamint felelôsségük szerint együttmûködnek a többi állampolgárral. A II. Vatikáni Zsinat tanításából következik, hogy a világi Krisztus-hívôk, annak érdekében, hogy a világot keresztény szellemben átformálják, semmi módon nem mondhatnak le a politikai életben történô részvételrôl, vagyis arról a sokrétû és szerteágazó gazdasági, társadalmi, törvényhozói, adminisztratív és kulturális munkáról, melynek célja szervezett és intézményes módon a közjó elômozdítása. E közjó magába foglalja az olyan javak támogatását és védelmét, mint a közrend, a béke, a szabadság, az egyenlôség, az emberi élet tisztelete, a környezetvédelem, az igazságosság, a szolidaritás, stb.
hogy felelôsségüket átruházhatják másokra, mivel Jézus Krisztus evangéliuma által arra hivatottak, hogy hirdessék és valóra váltsák az emberrôl és a világról szóló igazságot. Amikor a politikai tevékenység összeütközésbe kerül az erkölcsi elvekkel, amelyek nem engednek meg kivételt, kompromisszumot vagy korlátozást, a katolikus elkötelezettség még nyilvánvalóbbá és felelôsségteljesebbé válik. Az alapvetô és elidegeníthetetlen etikai követelmények fényében a keresztényeknek észre kell venni, ha az emberi személyiség igazi javát érintô, erkölcsi értékek forognak kockán. Ez a helyzet az abortuszt és az eutanáziát érintô törvények esetében (nem összetévesztendô a rendkívüli kezelésekrôl való lemondás esetével, amely erkölcsileg elfogadható), amelyeknek védeniük kell az élethez való alapvetô jogot a fogantatástól a természetes halálig. Ugyanígy szükséges emlékeztetni arra a kötelességre, hogy tiszteletben kell tartani és védeni kell az emberi magzat jogait. Hasonlóképpen védelemre és támogatásra van szüksége a családnak, amely egy férfi és egy nô monogám házasságán alapszik, és védeni kell egységét és stabilitását a modern válási törvényekkel szemben. Semmiképpen sem szabad más együttélési formákat a házassággal azonos szintre emelni, sem jogi elismerést adni ilyeneknek. Az Egyházi Tanítóhivatal ezen Azt is meg kell jegyezni, hogy egy jól megnyilatkozásával nem akar pomegalapozott keresztény öntudat nem engedi litikai hatalmat gyakorolni, és nem akarja a katolikusoknak az ehhez meg olyan politikai programra vagy egyes kapcsolódó kérdésekrôl alkotott törvényjavaslatra történô szavazást, szabad véleménynyilvánítását sem amely ellentétes a hit és erkölcs alapvetô korlátozni. Ez azonban – sajátos tételeivel. A keresztény hit szerves egységet alkot feladatának megfelelôen – feltételezi a hívôk lelkiismeretének okés ezért nem lehetséges valamely részelemét kiragadni tatását és megvilágosítását, méganélkül, hogy az egész katolikus tanítás ne sérülne. pedig legelôször azokét, akik részt vesznek a politikai életben annak Az Egyház szociális tanításának egyes kiválasztott vonatko- érdekében, hogy cselekedetük zása iránti politikai kötôdés nem meríti ki a közjó iránti teljes mindig a személy és a jólét átfogó felelôsség vállalását. A katolikusok nem gondolhatják azt sem, elômozdítását szolgálja. (HT) 3
Íme az ember – Egy pápa arcai KIÁLLÍTÁS II. JÁNOS PÁL PÁPÁVÁ VÁLASZTÁSÁNAK 30. ÉS HALÁLÁNAK 4. ÉVFORDULÓJÁRÓL
2008-ban ünnepeltük Karol Wojtyła pápává választásának 30. évfordulóját, valamint idén április 2-án emlékeztünk meg II. János Pál halálának 4. évfordulójáról. Ez a két évforduló adta a kiállítás rendezésének ötletét a 2007es Városmisszión alakult Mission is Possible (a küldetés lehetséges) lelkes egyetemistákból álló csapata számára. Ezen kívül a témát aktuálissá teszi II. János Pál küszöbön álló boldoggá avatása. A kiállítás a Nagy Pápa üzenetét közvetíti a látogatók felé, amellett, hogy az érdeklôdôk betekintést nyerhetnek a Katolikus Egyház fejének mindennapjaiba is. Az Egyház élén álló Szentatya ezúttal miseruha nélkül, emberként mutatkozik be: „Íme az Ember”. A kiállítás keretében több mint 1300 négyzetméteren lehet a pápával „találkozni”. A fotókat (közel 200 kép) Arturo Mari, a pápa személyi fotósa bocsátotta a rendelkezésre, aki 1956 óta a Szentszék napilapjának, az Osservatore Romanonak munkatársa, és aki 50 éves pályafutása alatt több mint hat pápát fotózott és követhette a Vatikán életének változását XII. Piustól XVI. Benedekig. Hosszú pontifikátusa és közvetlen személyisége révén II. János Pálhoz került a legközelebb. Erdô Péter bíboros-prímás e szavakkal méltatta tevékenységét: „Arturo Marinak megadatott, hogy II. János Pálhoz való közelsége révén, emlékezete a fényképezôgép lencséjéhez hasonlóan fogadhassa magába a pápa személyes kisugárzásának legapróbb részleteit is.” A képeken kívül II. János Pál személyes tárgyai (Stanislaw Dziwisz krakkói bíboros – II. János Pál volt személyi titkára – bocsátotta rendelkezésre a Szentatya életnagyságú szobrát, sílécét, ruházatát; a Pannonhalmi Bencés Fôapátságtól kapták a ’96-os pápalátogatás emlékét: a térdeplôt, melyen a Szentatya imádkozott; Erdô Péter a bíborossá kreálásakor kapott birétumot, valamint a pápa ajándékát, egy imakönyvet adott oda a kiállítás céljára), illetve a róla készült válogatott film- és hanganyag is megtekinthetô. A pápáról már életében képregényt írtak. Ô volt az elsô pápa, aki szinte megállás nélkül úton volt, nem hiába kapta az „utazó pápa” nevet: csaknem 130 országban járt. Milliókkal találkozott szolgálata idején. Mindig saját maga írta a beszédeit, s tucatnyi apostoli buzdítást és konstitúciót, enciklikát jegyzett. Történelmi pillanat volt, amikor a pápaság történetében elsôként tett látogatást egy zsinagógában, valamint egy mecsetben. Neve karitatív tevékenységekkel, a betegségek, a szegénység, 4
valamint a háború elleni küzdelemmel fonódik össze. Sok tekintetben megôrizte az Egyház korábbi dogmáit, ám haladt a korral, s nyitott volt a modern technológiák, így a XX. század kommunikációs találmányaira is. Legérdekesebb döntései közé tartozott az észak-amerikai Verizonnal megkötött szerzôdés, amelynek értelmében a mobillal rendelkezô elôfizetôk csekély összegért cserébe sms-ben kapták meg a pápa napi üzenetét. A Szentatya olyannyira haladt a korral, hogy engedélyével 2002ben a Vatikánnak önálló weboldala született, amelyen keresztül az internetezôk közvetlenül hozzáférhettek a pápa hitrôl és világbékérôl szóló beszédeihez. II. János Pál azt vallotta: „a média roppant lehetôséggel bír, hogy elômozdítsa a békét és felépítse a párbeszéd hídjait a népek között, széttörve a gyûlölet, a megtorlás és az újfajta erôszak ördögi körét [...]” A kiállítás segítségével a látogató megtapasztalhatja a Nagy Pápa személyének emberi vonásait: egykori pápát, amint síeléshez készülôdik, kirándul a hegyek között, felpróbálja Bononak, a U2 frontemberének a napszemüvegét, vagy leprásokkal körbevéve, Teréz anyával imádkozik. Arturo Mari fotóinak köszönhetôen bárki láthatja tûnôdéseit, vidámságát, határozottságát és szelídségét, valamint az imádságban és az emberi valóságban való elmélyülését. II. János Pál hiteles ember volt, aki szerette az Istent és az embereket. Megélte és képes volt érthetôen és vonzóan közvetíteni azokat az értékeket, amelyek életünket boldoggá teszik. A pápa most is köztünk él, akár találkozhatunk is Vele, és újra átélhetjük személyiségének varázsát, a kiállítást végigjárva. A tárlathoz (mely június 2-áig tartott) még egyéb rendezvények is kapcsolódtak A helyszínen járt például a nagysikerû osztrák pop-rock banda, a Cardiac Move, színpadra lépett a Liszt-díjas zongoramûvész, Hegedûs Endre, vagy a rappelô pap, Stan Fortuna. A szervezôk interaktív, elgondolkodtató és szívszorító kiállítással készültek mindenki számára, akik ellátogattak, fiataloktól az idôsekig egyaránt. II. János Pál messze fölötte állt mindenféle világnézeti- és pártharcoknak, életével nem csak a katolikus híveknek, hanem felekezettôl függetlenül az egész világnak nyújtott példát. Személyének hitelessége, a mai világban oly kevéssé gyakorolt embersége emeli ôt a XX. század nagy humanistájává. (KA)
„Amo ergo sum – Szeretlek, tehát vagyok” Ebben az évben június hónap elsô vasárnapján ünnepeli keresztény közösségünk a Szentháromságos Istent, amelynek megértése mindig nehézséget jelentett az emberek számára. Vladimir Lossky 20. századi orosz teológus szavait idézve „ez az emberi gondolkodásmód keresztje”. Nüsszai Szent Gergely is arról ír, hogy a Szentháromság titkát kutatni olyan, mintha rejtvényekben beszélne az ember, „mely meghaladja a szavakat és a megértést”. Vagy ahogyan kortársa Nagy Szent Vazul is megjegyzi: „Okoskodó eszünk gyönge és nyelvünk még ennél is gyengébb. Könnyebb egy kicsiny pohárral kimerni az egész tengert, mint emberi értelemmel megragadni Isten kifejezhetetlen nagyságát.” Ugyanakkor nem kell teológusoknak lennünk ahhoz, hogy bevalljuk saját magunknak is: tudásunk véges Isten nagyságához képest. Minap egy édesapa mesélte a következôket: Tíz éves lányom hazajött az iskolából és azt mondta: „Apa! Megtanultam, hogy egy Isten van, három személyben, de én ezt még mindig nem nagyon értem…” Mit lehet válaszolni egy ilyen mondatra? „Kislányom! Mi sem értjük és soha nem fogjuk teljesen megérteni, de teljes szívünkbôl hisszük, hogy igaz!” Igaza van ennek az édesapának, igaza van a szent teológusoknak, mikor az Isten hatalmassága, nagysága és kimeríthetetlensége elôtt meghajtják a fejüket. Aranyszájú Szent János is ezt mondja: „Sok minden van, amit csodálunk, de félelem nélkül, például az oszlopok szépségét, a falfestményeket, a virágzó szépségû testeket. Ugyancsak csodáljuk a tenger nagyságát és végtelen mélységét, de ezt már félelemmel, ha a mélység fölé hajolunk. Így hát a próféta is, amikor az Isten bölcsességének végtelen és tátongó tengere fölé hajolt, megszédült, és nagy félelemmel visszahôkölve, csodálatában így kiáltott: hálát adok neked, mert félelmetesen csodálatossá lettél. Csodálatosak a te mûveid.” Mégis mi segít minket közelebb a Szentháromság titkához? Talán ha céljára tekintünk, ami nem más, mint a tökéletes szeretet, ami egyedül nem valósulhat meg. A kereszténység Istene nem csak Egy, de egyesülés, nem csak egység, de közösség is. És ez a Szentháromságos közösség hasonlít a mi társadalmunkhoz is. Ô sem egyetlen személy, egy magányos Isten, Aki egyedül önmagát szereti, hanem hármas egység: három egyenlô személy mindegyike egymásban lakik a kölcsönös szeretet szüntelen áramában. Hiszen ez lényegének alapja: szeretni és szeretve lenni örökkön örökké. Ahogyan Kathleen Raine versének címe is mondja, és ezt vehetnénk mottónak is: „Amo ergo sum”, vagyis „Szeretek, tehát vagyok.” Keresztény életünk, lelki utunk végcélja, hogy részesei legyünk ennek az életnek, mondhatjuk azt is, hogy itt a földi keretek között kell megvalósítanunk azt a szeretetközösséget, mely az egy Isten három személye közt fennáll. Ehhez adjon kellô erôt és kegyelmet a Teremtô Atyaisten, a Megváltó Fiúisten és a Megszentelô Szentlélekisten! (GP)
„Engedjétek hozzám a gyermekeket!” Miután Jézus elküldte Szentlelkét az apostoloknak, bátorság és magabiztosság töltötte el ôket. Biztosan tudták, hogy az a feladatuk, hogy Isten igéjét kell hirdetniük szerte a világban. Mindenki az apostolok tetteirôl beszélt: a hívek nagyon boldogan, a zsidó vezetôség pedig irigy féltékenységgel, sôt késôbb gyûlölettel. Az apostolokat sokszor megbüntették és börtöne zárták az evangélium örömhírének hirdetése miatt. Egyre gyakoribb lett a keresztények üldözése.
Volt egy Saul nevû férfi, aki születése óta nemes zsidó családban élt, ismerte és tisztelte a régi hagyományokat. Egy napon Damaszkuszba indult, hogy még több keresztényt tudjon börtönbe zárni. Ám útközben csodás dolog történt vele. Egyszerre az égbôl nagy fényesség vette körül, és az Úr szólt hozzá. Megkérdezte tôle: „Saul, Saul miért üldözöl engem?” Ekkor a földre esett és megvakult, a társai vitték el Damaszkuszba. A városban egy Ananiás nevû ember a kezét Saul szemére tette és kérte számára a Szentlélek ajándékait. Ettôl a naptól Saul nem üldözte többé a keresztényeket, megtért és megkeresztelkedett, majd felvette a Pál nevet. Ezt nevezzük „pálfordulatnak”. (Bôvebben itt találod: ApCsel 9,1)
MI TÖRTÉNT SAULLAL A DAMASZKUSZI ÚTON? MEGTUDHATOD, HA IDÔRENDI SORRENDBE ÁLLÍTOD AZ ESEMÉNYEKET, ÉS A MONDATOK UTÁN LÉVÔ BETÛKET ÖSSZEOLVASOD! (BPR) Jézus meglátogatja tanítványait a Tibériás tavánál. [T] Jézus elküldi a megígért Szentlelket. [R] Jézus megjelenik Mária Magdolnának. [E] Tamás nem hiszi el, hogy a Mester föltámadt. [G] Jézus Krisztust keresztre feszítik. [M] Az apostolok megkezdik az evangélium hirdetését. [T] Jézus megígéri az apostoloknak, hogy elküldi a Szentlelket, majd az égbe emelkedik. [É] 5
AZ EGYHÁZMEGYEI MISSZIÓ
Júniusi programja Kalocsán:
• J únius 23-25. – Hitoktatói Lelkigyakorlat (Vezeti: Ft. Sebôk Sándor atya); • Június 25. 1500 – konferencia a Fôegyházmegye életének utóbbi 100 esztendejérôl. Ennek keretében kiállítás megnyitása az Érseki Kincstárban ugyanerrôl a témáról; • Június 25. 1800 – Dr. Bábel Balázs Érsek Úr székfoglalásának 10. évfordulós ünnepi szentmiséje Fôszékesegyházban. Fôcelebráns: Julius Janus Nuncius Úr; • Június 26. – a Nagyasszonyunk Katolikus Intézmény jubileumi ünnepe: elôadás, kiállítás, ünnepi hangverseny 1900 órakor a Fôszékesegyházban; Egyházmegyei ministránstalálkozó; • Június 27. 1000 – papszentelés; 1500 – Családtalálkozó.
Kiskunhalason:
• J únius 26. este – a plébániai csoportok, lelkiségek bemutatkozása a Közösségi Házban; • Június 27. du. – elôadás a Zenepavilonban; továbbá a katolikus iskolás diákok színdarabot mutatnak be Szent Pál életérôl; • Június 28. de. – a Szent Pál év bezárása alkalmából ünnepi szentmise a Kiskunhalas-Alsóvárosi templomban, a Kossuth és a Katolikus Rádió közvetítésével; • Június 28. du. – ökumenikus imaóra, melynek keretében a település lelkészei megáldják Kiskunhalas városát; • A hétvégén koncertet ad: Sillye Jenô és barátai.
260 éves a templomunk Városunk elsô középülete a Sarlós Boldogasszony templom, melyet 1749-ben kezdtek el építeni. Imádságunk szóljon az építôkért és minden embertestvérünkért, akik valaha is betértek e templomba: „Uram, én Istenem, halld meg kiáltásomat és kérésemet, amellyel ma hozzád fordulok! Tartsd rajta szemed ezen a házon, éjjel-nappal, azon a helyen, amelyrôl azt ígérted: ’Ott lesz a nevem’, s hallgasd meg az imát, amelyet szolgád ezen a helyen mond. Hallgasd meg szolgádnak és népednek, Izraelnek könyörgését, amikor csak imádkoznak majd ezen a helyen. Igen, hallgasd meg ott, ahol trónodon ülsz az égben, hallgasd meg és bocsáss meg.” (1Kir 8,28-30)
Egyházközségünk archívumából „Kérjétek hát az aratás urát, küldjön munkásokat az aratásba.” (Mt 9, 38) – XVI. Benedek pápa a hivatások világnapja alkalmából üzenetet intézett a papsághoz és a hívekhez, melyben rögzíti: „A papi és szerzetesi hivatás különleges isteni ajándék, amely szerves része Isten minden emberrôl és az egész emberiségrôl alkotott hatalmas üdvözítô szeretettervének.”. Az alábbiakban egyházközségünk papnövendéke, Kovács Ferenc veszprémi szeminarista számol be az idei hivatás-hétvégén szerzett élményeirôl. „Május második hétvégéjét Kecskeméten, a Szent számomra, hiszen nekem ez volt az elsô alkalom, hogy Család Plébánián töltöttem, Menyhárt Sándor plé- kispapként ilyen hétvégére mehettem. bános atyánál, hivatás-hétvégén. Nagy élmény volt Péntek délután indultam Veszprémbôl. Amikor 6
megérkeztem a Hírös Városba, az autóbusz-pályaudvarra Hatházi Róbert káplán atya jött ki értem a plébániáról. Miután a plébániára értünk, találkoztam Sándor atyával is. Az este további részét Róbert atyával és egyetemista csoportjával töltöttem. Másnap, szombaton, reggel 8 órakor szentmisével kezdtük a napot. A hétvége alatt a kecskeméti fôplébánián is voltam, így szombat este részt vettem egy középiskolás korosztályú ifjúsági hittanon, amelyet Ruskó Norbert káplán atya vezetett. Nagyon jól éreztem magam. Közös énekléssel kezdôdött, ezt követôen beszélgetés volt, olyan témákban, mint pél-
dául „Mi volt az a döntô pont az életedben, amikor különösen is megtapasztaltad: szeret az Isten?”. Én a hivatásom kialakulásáról is szóltam, dióhéjban, majd a fiataloktól különbözô kérdéseket kaptam. Kettô ezek közül: „Gondoltál-e családalapításra?”, „Voltál-e már szerelmes?”. Igyekeztem teljesen ôszintén válaszolni. Az ôszinteség, úgy gondolom, az egyik legfontosabb az emberekkel való kapcsolatainkban. A fiatalok között egy Félegyházán tanuló ismerôst is felfedeztem. A vasárnap volt a hivatás-hétvége csúcspontja. A délelôtt 9 órakor kezdôdött szentmise keretében hivatásomról beszéltem a híveknek. Nagy örömömre szolgált, hogy a szentmisére családom és egy kedves barátom is eljött. Befejezésül a prédikációmból szeretnék egy gondolatot megosztani a kedves Olvasóval: «Jelmondatomat Szent Pál apostoltól választottam, aki a Filippieknek írt levelében ezt írja: ‘Mindent elviselek abban, aki erôt ad.’ (Fil 4,13) Igen, kedves Testvérek: Jézus, a jó Pásztor, aki meghívott a papi szolgálatra, el is fog vezetni a papságig. Ameddig Ô erôt ad nekem, addig Ôbenne, Ôérte mindent kész vagyok elviselni, ha olykor ez nem is annyira egyszerû.»” (KF)
Vár a 18. BUGACI ifjúsági tábor A tábor helyszíne a HITTANYA, a bugaci puszta mellett; ideje: 2009. augusztus 2-9., vasárnaptól vasárnapig. Téma: A halászbárkától a pápamobilig – Tanulságok az egyház történelmébôl. Ki ne hallott volna erôs kritikákat az egyházunk történelmével, annak bizonyos eseményeivel, idôszakaival kapcsolatban, mint például a keresztes háborúk, az inkvizíció, a gazdag középkori papság. Mennyiben igazak a vádak, mennyiben ôszinték és jogosak ezek a kérdések? Tényleg legalább annyi rosszat tett a kereszténység a világban, mint jót? Tényleg annyira sötét az egyház történel-
me, mint amilyennek ma sokan látják? Ezekre a kérdésekre keressük a választ! A tábor napirendjében helyet kapnak a témában járatos emberek elôadásai, melyeket utána kis csoportokban vitatunk meg. A tábor hittanos jellegét erôsítik a gitáros szentmisék, a közös imádságok. Ugyanakkor fontosnak tartjuk az ismerkedést, a közösségépítést, a jó hangulatot is. Ezért gondoskodunk arról, hogy ne hiányozzon a sport, a játék, a túra, a zene és tánc sem. A tábor ára: 10.000 Ft/fô/8 nap. Ha egy családból több résztvevô jön, kedvezményt kapnak. Az ár tartalmazza: a napi 3 étkezést és (sátor) táborhelyet. A tábor résztvevôi: mintegy 100-120 gyerek, fiatal az egyházmegyébôl. Mindenki vigyen magával: kényelmes ruhát, tisztálkodási szereket, evôeszközt, jegyzetfüzetet, szentírást, hálózsákot, laticelt, s aki csak teheti, sátrat.
KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA Kiadja: Római Katolikus Plébánia I. Kiskunfélegyháza, Béke tér 1., http://otemplom.gportal.hu Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor
[email protected] A szerkesztőség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Selb Györgyné, Dr. Sipos Krisztina, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Geszler Péter, Kelemen András
Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas) 29/365-564, 30/210-5644 7
Ha jót teszel, megvádolnak, hogy önzés és hátsó gondolat vezérli cselekedeted, MÉGIS TÉGY JÓT! Ha sikeres vagy, hamis barátokat és igazi ellenségeket nyersz, MÉGIS ÉRJ CÉLT! A jó, amit teszel, holnap már feledésbe megy, MÉGIS TEDD A JÓT! A becsületesség és ôszinteség sebezhetôvé tesz, MÉGIS LÉGY BECSÜLETES ÉS NYÍLT! Amit évek alatt felépítesz, egy nap alatt lerombolják, MÉGIS ÉPÍTS! Az embereknek szükségük van a segítségedre, és ha segítesz, támadás érhet, MÉGIS SEGÍTS! A legjobbat add a világnak abból, amid van, s ha verést kapsz is cserébe, MÉGIS A LEGJOBBAT ADD A VILÁGNAK, AMID VAN! (KALKUTTAI TERÉZ ANYA) Liturgikus naptár – JÚNIUS Dátum
#
Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe
Evangélium
Szent Jusztinusz vértanú
Mk 12,1-12
1.
H
2.
K
3.
Sze
Lwanga Szent Károly és társai vértanúk
Mk 12,18-27
4.
Cs
köznap
Mk 12,28b-34
5.
P
Szent Bonifác püspök és vértanú
Mk 12,35-37
6.
Szo
7.
V
8.
H
köznap
Prágai Szent Ágnes szûz
Mt 5,1-12
9.
K
köznap
Szent Efrém diakónus és egyháztanító
Mt 5,13-16
10.
Sze
köznap
Mt 5,1719
11.
Cs
Szent Barnabás apostol
Mt 10,7-13
12.
P
köznap
Mt 5,27-32
13.
Szo
Páduai Szent Antal áldozópap és egyháztanító
Mt 5,33-37
14.
V
Krisztus Szent Teste és Vére, Úrnapja
Mk 14,1216.22-26
15.
H
Árpád-házi Boldog Jolán szerzetesnô
Mt 5,38-42
16.
K
köznap
Mt 5,43-48
17.
Sze
köznap
Mt 6,1-6.16-18
18.
Cs
köznap
Mt 6,7-15
19.
P
Jézus Szentséges Szíve
Lk 15,3-7
20.
Szo
A Boldogságos Szûz Mária Szeplôtelen Szíve
Lk 2, 41-51
21.
V
Évközi 12. vasárnap
Mk 4,35-41
köznap
köznap
Szent Marcellínusz és Szent Péter vértanúk
Szent Norbert püspök
Szûz Mária szombatja
Szentháromság vasárnapja
köznap
Nolai Szent Paulinusz püspök
Fisher Szent János püspök vértanú és Morus Szent Tamás vértanú
Mk 12,13-17
Mk 12,38-44 Mt 28,16-20
22.
H
23.
K
köznap
Mt 7,6.12-14
24.
Sze
Keresztelô Szent János születése
Lk 1,57-66.80
25.
Cs
köznap
Mt 7,21-29
26.
P
27.
Szo
28.
V
29.
H
30.
K
köznap
Alexandriai Szent Cirill püspök és egyháztanító
Szent László király Évközi 13. vasárnap Szent Péter és Pál apostolok köznap
A római Egyház elsô szent vértanúi
Mt 7,1-5
Mt 8,1-4 Mt 22,34-40 Mk 5,21-24.35b-43 Mt 16,13-19 Mt 8,23-27
