KATOLIKUS
HÍRMONDÓ III. Évfolyam 7. szám 2010. Július
„Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtôl megmozdult méhemben a gyermek. Boldog, aki hitt annak a beteljesedésében, amit az Úr mondott neki!” (Lk 1,39) Dienes Valéria: Magnificat Magasztalja lelkem az én Uramat, örvendezve élek szárnyai alatt, szolgálója lettem, lepillantott rám, alázattal zengi dicséretét szám. Ami velem történt, nem volt soha még, boldognak mond engem minden nemzedék, nagyot mûvelt rajtam hatalmas keze, jóságában százszor szent az Ô neve. Irgalma leárad, népünkre borul, félelmünkre válasz, és szívünkre hull, mindenható karja, csak egyet suhint, s a kevélykedôket széjjelszórja mind.
Letöri a gôgöst képzelt magasán, alázatos hívét áldja trónusán, éhezôknek étket tele kézzel ád, de a gazdagoktól zárja kapuját. Igazak dolgára örök gondja van, szívén hordja népét nagy irgalmasan, atyáinkhoz szólott évezreken át, benne bízó népe ismerte szavát. Dicsôség az Úrnak, áldjuk az Atyát, Fiút és a Lelket századokon át! Tudom, hogy mit adtál: töviskoronát, áldott légy ma érte, s minden koron át! Ámen
#
Boldogságos Szûz Mária látogatása Erzsébetnél Egyházunk minden ünnepnap hálát ad az Istennek azokért a csodákért, amelyeket közöttünk mûvelt és mûvel mind a mai napig. Sarlós Boldogasszony ünnepén is hálát adunk, a mi egyházközségünk különösen, hiszen ezen a napon üljük templomunk búcsúját. Szentek ünnepén szokás megkérni a „nagy Elôdöket”, engedjék meg, hogy velük együtt adjunk hálát Urunknak. Most mi is kérjük az öreg Zakariást, Erzsébetet és a Boldogságos Szûzanyát, engedjék meg, hogy velük együtt adjunk hálát a Megváltó és az Elôfutár elsô találkozásának örömteli eseményéért. Ezen ünneppel kapcsolatban elgondolkodtató, hogy a mi Urunk Jézus, milyen emberi módón közeledik felénk. Szent Lukács szerint az Angyali Üdvözlet után (március 25-én ünnepeljük), Mária azonnal útra kelt Erzsébethez. Megérkezése után három hónapig ott marad az idôs, rokon házaspárnál. Megvárja, amíg megszületik a fiú (Keresztelô János születésének fôünnepe június 24-e), akirôl Gábriel fôangyal beszélt Zakariásnak. Mária, az Elôfutár születése után várt még néhány napot, egész pontosan nyolcat (így érkezünk el július 2-hoz), hiszen a szokásoknak megfelelôen, ezen a napon adtak nevet az újszülöttnek. Zakariás esetében ez a nap egyben némaságának végét is jelentette, amikor Mária nyugodt szívvel ismét hazatérhetett. Következésképpen Sarlós Boldogas�szony ünnepével nem kezdôdik, hanem lezárul Mária, Erzsébetnél töltött három hónapos szolgálata. E tevékeny három hónap alatt Mária és Erzsébet nem a szomszédasszonyokat beszélték ki, nem is az új tavaszi divatkatalógust tanulmányozták át, hanem együtt imádkoztak és számoltak be kölcsönösen egymásnak arról a csodákról, amelyekkel az Isten megajándékozta ôket. Mindeközben Mária szelíden segítette Erzsébetet, és a kishitûsége miatt némaságra ítélt Zakariást. Mária már rögtön érkezésével eloszlatta e két idôs ember minden kétségét és félelmét. Nem kell ugyanis túl nagy képzelôerô ahhoz, hogy belehelyezzük magunkat e két ember helyzetébe. Erzsébet már elég koros volt, biztos többször feltehette magában a kérdést: „Uram mi lesz ezzel a gyermekkel, ha megszületik, egyáltalán meg tud-e születni, ki fogja gondját viselni?”. Zakariás még a kérdéseit sem tudta feltenni, hisz legfeljebb csak írásjeleket tudott lejegyezni, vagy nagy nehezen elmutogatni, azt ami foglalkoztatta. Mária látogatásával azonban nyilvánvalóvá vált Erzsébet számára, hogy gyermeke él és egészséges, hiszen megmozdult és felujjongót szíve alatt a magzat. Zakariás is a névadás után azonnal visszakapta hangját és a Benedictus-t énekelve magasztalta az Istent. Mindezek után boldogan búcsúztak el Máriától azzal a bizonyossággal: „az Úr nem feledkezett meg rólunk, nem tudjuk mi vár ránk, de az Úr irgalma körülölel minket.” Adjunk hálát az Úrnak Máriáért, Erzsébetért és Zakariásért, azért ami velük történt. Adjon nekünk is az Úr hitet, hogy merjünk bízni az Ô irgalmában, és amikor kell, tudjuk szolgálni egymást a gondok és problémák közepette. Követve a Szent Szûz példáját, hogy az Úr bennünk, általunk véghez tudja vinni a maga idejében, amit akar. (SA)
„Vegyétek a Szentlelket!” AVAGY GONDOLATOK AZ EGYHÁZMEGYEI IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ MARGÓJÁRA
Minden esztendôben Pünkösd hétvégéjén rendezik meg egyházmegyénkben a Pünkösdi Ifjúsági Találkozót, amelyen ebben az évben 140 fiatal vett részt. Az elmúlt évekhez hasonlóan ismét gyalogzarándoklat formájában indultunk Félegyházáról Szentkút felé, ám idén nem egyedül. Csatlakoztak hozzánk a kalocsai és kecskeméti ifjúsági csoportok tagjai is, így közel 60 fiatal indult útnak péntek délután. Felemelô érzés, mikor ilyen sokan indulunk egy cél felé, magunkkal hozva hétköznapjaink örömeit és problémáit. Az út nagyon jó hangulatban telt; a mellénk szegôdött vihar és zuhogó esô sem törte meg a lelkesedést. A találkozó a hivatás és a papság évének jegyében telt. Hallhattunk elôadást a papi hivatásról, 2
és egy kecskeméti család tanúságtételét is megszívlelhettük. A számos komoly program mellett helyt kapott a játék és vidámság is. A találkozót Pünkösd ünnepének elôesti szentmiséje zárta, melyet Bábel Balázs érsek atya mutatott be. A szentmise keretében a bérmálás szentségét is kiszolgáltatta. A találkozóról és annak fontosságáról a résztvevôket kérdeztem:
Doroghy Ági (Fény Gyermekei Ifj. Közösség tagja, Kiskunfélegyháza): „Nekem azért volt fontos, mert idén többen indultunk gyalog, mint tavaly és ez nagyon tetszett. Ráadásul mi akkor sem adtuk fel, mikor elkezdett esni az esô. Elôször megpróbáltuk levágni az utat ezért nem a kijelölt úton mentünk, hanem a földeken és füvekben, ahol gyorsan megtaláltuk a legnagyobb sarat és mindenki elmerült majdnem térdig a vízben. Legelôször kicsit mérgelôdtünk, de utána rájöttünk hogy ez nem olyan szörnyû dolog, és ha kitartunk, eljutunk célunkhoz. És mi megtettük.
A gitáros együtténeklések során megismerhettük más közösségek dalait, a tábortûznél önfeledten játszhattunk, a kiscsoportos beszélgetéseknél pedig még szorosabb kapcsolatot alakíthattunk ki egymással. Én nagyon jól éreztem magam.”
Kôhegyi Dani (Forrás Ifj. Közösség, Kalocsa): Az ifjúsági találkozók számomra azért fontosak, mert mindig lehetôség nyílik megismerkedni más fiatalokkal, más szokásokkal, és más-más történetekkel, és hogy kinek miért is fontos ez az egész. Zenészként és csoportvezetôként vettem részt elsôsorban ezen a programon, ahol nagyon jól éreztem magam. Sok fiatallal ismerkedtem meg és találkoztam rég nem látott barátokkal is. Azt gondolom, fontos a véleménycsere. Éppen a szentségimádást követôen egy kisebb csoporttal beszélgettem. Rengeteg kérdése volt mindenkinek. Persze, voltak olyan felvetések is, amikre nem tudtunk pontos választ adni. Úgy érzetük, hogy valami ûr van most bennünk. S másnap, Mohos Gábor atya elôadásában minden kérdésre választ kaptunk úgy, hogy fel sem tettük azokat. Erre Gábor atya csak annyit mondott nekem, hogy „a Szentléleknek köszönhetô mindez”. A keresztény ifjúság helyzete jövôvel teli, és úgy gondolom, mindig sokkal több rejlik benne, mint amennyit látunk. Pontosan az ilyen programoknak köszönhetô, hogy megerôsödjünk és lelkesítsük egymást. Így kimondhatjuk: igen, lehet így is, s nem muszáj követnünk a világ által támogatott és elôtérbe helyezett »szennyet« és ferdítést, hanem igenis, van másik út.” (BPR)
Töprengések… „Valami nincs rendben. Érzem, tudom, hogy hiányzik. Bekapcsolom otthon a tévét, éppen a híradó megy. Árdrágulás, katasztrófa, baleset, rendôrségi nyomozás, csalás, rossz statisztikák. Nem fontos az örömhír. Itt nincs Isten. Vá1togatom a csatornákat. Evolúció, ôsrobbanás a természettudományos adókon; kártyavetés, mágia – szórakoztatásképpen; politikai csalás leleplezése, demográfiai csökkenés a társadalomtudománnyal foglalkozó csatornákon; hisztéria, fondorlat, teátrális érzelemkinyilvánítás szerelemként eladva. Itt sincs Isten. Beülök a barátnôkkel moziba romantikus filmet nézni. Nem fontos a házasság, a tisztaság, a kitartás. Lényeg az itt és most. Az a fontos, hogy nekem jó legyen, mert megérdemlem. Ez nem Isten. 3
Átlapozok néhány nôi újságot. Diéta, alakformálás, divat, smink, horoszkóp, flört és szex mindegyikben megtalálható. Nincs bátorítás, remény, szolgálatkészség, odaadás, bizalom. Karácsonykor mindenki ajándékok után szaladgál, szeretetrôl émelyeg és „csendes éj”-t énekel. Idétlen pufók angyalkákat és mikulásokat lógat az ablakba, de senkit nem érdekel, hogy mit, esetleg kit ünneplünk ilyenkor. Már itt sincs Isten. Szilveszterkor általános vélemény, hogy jól be kell rúgni, különben nem „buli” az évvége. Esetleg még rájönnénk, hogy értelmetlenség az egész. Nem okoz nagy kielégülést, nem tart sokáig, es az ürességet sem veszi el belü1rôl. De józanul akkor is képtelenség ünnepelni. Ez sem Isten. Keresem Istent a szavainkban, de túlharsogja a káromkodás. Keresem a szerelemben, de elhomályosítja a test akarata; keresem a hitünkben, de hangsúlyosabbak az érzelmek. Belül pedig tombol az üresség. Hol van Isten? Utolsó ötletként kétségbeesetten a Bibliát veszem elô. Kis idô múlva Isten igéje szó1. Furcsa módon erôvel tölt el, reményt ad, és már nem olyan sötét es kétségbeesett a jövôm. Az üresség lassan megszûnik, szabadság és öröm tölt fel. Megtaláltam, amit kerestem. Ez Isten. Kár, hogy csak utolsó ötletként jutott eszembe. »Az Úr pedig a Lélek, es ahol az Úr Lelke, ott a szabadság. « (2Kor 3,17)”
Lezárult a papság éve 2010. június 11-én XVI. Benedek pápa szentmisével zárta le a papság évét. A misén mintegy tizenötezer pap jelenlétében a Szentatya bocsánatot kért a katolikus lelkipásztorok által elkövetett szexuális visszaélésekért. „Várható volt, hogy a papság évében a papi hivatás láthatóvá vált új fényei nem fognak tetszeni a gonosznak. Az ellenség inkább azt szeretné, hogy a papság kihaljon, s így Isten végül kiszoruljon a világból” – mondta XVI. Benedek. E szimbolikus esztendô elmúltával se feledkezzünk meg papjainkról, továbbra is támogassuk ôket imádságunkkal, és kérjük a mi Urunkat, hogy ezek után is küldjön jó munkásokat szôlôjébe. (BPR)
Jézus példájára a pap, „Isten titkainak sáfára” akkor önmaga, amikor „másokért él”. Az imádság különleges érzékenységet ad ezek iránt a „mások” iránt, képessé teszi ôt, hogy meglássa szükségeiket, figyelni tudjon életükre és sorsukra. Az imádság lehetôvé teszi a pap számára, hogy fölismerje azokat, „akiket az Atya neki adott”. Ôk mindenekelôtt azok, akiket a jó Pásztor az ô papi szolgálatára, pásztori gondoskodására bízott. Akik lelkileg közel állnak hozzá, akik hajlandóak segíteni apostoli munkájában – de a távoliak, a hiányzók, a közömbösök is, akik még keresôk. Hogyan lehet mindenkiért – és ezek mindegyikéért – Krisztus példájára élni? Hogyan lehet azokért élni, akiket „az Atya nekünk adott”, feladatként ránk bízott? Ez mindig szeretetünk próbája lesz, olyan próba, amit el kell fogadnunk, mindenekelôtt az imádság területén. És amikor úgy tûnik, hogy egy ekkora próba felülmúlja erônket, emlékezzünk arra, amit az evangélista mond Jézusról a Getszemáni kertben: „Halálfélelem fogta el, és még buzgóbban imádkozott” (Lk 22,44). (II. János Pál pápa: Levél a papokhoz, 1987. Nagycsütörtök)
4
„Lélektôl lélekig” DR. KISS-RIGÓ LÁSZLÓ, SZEGED-CSANÁDI MEGYÉSPÖSPÖK GONDOLATAI
„Ezekben a napokban akár csupán az idôt kitöltô udvariassági, akár valódi személyes beszélgetéseinkben gyakran utalunk arra, hogy alig kezdôdött el az év, máris a második felében találjuk magunkat, ahol pedig ismét egyre rövidebbek lesznek a nappalok. Jézus is már túl volt tanítói körútjainak, ún. nyilvános mûködésének felén, amikor azok felé, akik a legkülönbözôbb indíttatásból elkezdték ôt követni, világosan megfogalmazta követelményeit, amelyeket a mai [Évközi 12. vasárnap] evangéliumban hallunk. Ezek elsô hallásra nem túl vonzóak. Miután Jézus közli velük, hogy szembe fog kerülni népe egész vezetésével, jelzi a körülötte lévôkkel, hogy nekik is mindennap fel kell venni keresztjüket, sôt az általa képviselt értékekért le kell mondani életükrôl. Ez nem valamilyen értelmetlen fanatizmus, hanem az egyetlen értelmes és célravezetô hozzáállás az élethez. Mert aki pitiáner módon, csökönyösen mindig ragaszkodik saját kényelméhez, látszólagos érdekeihez, önzô, rövidlátó elképzeléseihez, akárhányszor önpusztító ösztöneinek kiszolgálásához, az könnyen elveszítheti, tönkreteheti egész életét. Aki pedig látszólag értelmetlenül felad ezekbôl bármit, vagy tudatosan lemond valamirôl ezek közül, az valójában gazdagítja saját életét, sôt elnyerheti az élet teljességét. Akkor is és ma is, sok követôje Jézusnak az ilyen jellegû követelmények teljesítésére szavakban kész, a gyakorlatban azonban élete egész mást mutat. Egy francia drámában megjelenik a színen Napóleon fia, fején apja hajából készült parókában. Valaki megjegyzi neki: »A haj apádé, a fejed, az eszed nem.« Valahogy így vélekedhetnek a kívülállók Jézus sok követôjérôl, sok keresztényrôl: a kereszt Krisztusé, a szöveg az Evangéliumból ismerôs, de az életed nem, az inkább egy karikatúra. Sajnos a jelenség megfigyelhetô a társadalom életének meghatározott területein is. Sokan szépeket tudtunk eddig is mondani nemzeti identitásról, egymáshoz tartozásról, szolidaritásról, erkölcsrôl, hitrôl, áldozatvállalásról. Hivatkoztunk sokszor arra, hogy ezekre nincs igény, fölösleges, értelmetlen ezek szerint élni. Hát most végre más, új idôket élünk! Most mutassuk meg! Saját példánkon, mindenki a maga helyén, akár hos�szabbodnak a nappalok, akár rövidülnek.”
„Ôt dicsérje éneked, mert Ô a te Istened!” (5Mz 10,21) II. RÉSZ
Bizonyára senkinek sem cseng ismeretlenül a név: Sillye Jenô. Kereszténységüket a közéletben is nyíltan vállaló, hitvalló embereket mutat be egyik legújabb sorozatában az Új Ember katolikus folyóirat. E sorozat rendhagyó annyiban, hogy a meginterjúvolt egyházi-közéleti emberek személyiségének kevésbé ismert vonásait tárja az Olvasó elé. Az alábbiakban Sillye Jenô dalszerzôvel, a hazai keresztény „könnyûzene” alapító apostolával készült beszélgetést idézzük.
NÉVJEGY
Sillye Jenô (Budapest, 1947-), zeneszerzô, egyházi könnyûzenész. Angyalföldi, anyai ágon nagyon vallásos családba született. Bár apja három és fél éves korában elhagyja ôket, mégis apatiszteletre nevelik. 15 éves korában már nagykórusban énekel. A beatzene nagy hatással van rá, elkezd gitározni. Magyar-történelem szakos tanárnak készül, de vallásossága (illetve annak megvallása) miatt nem folytathatja tanulmányait. További életére nagy hatással van Lucien Aimé Duval, francia jezsuita atya: tôle hall egy magnófelvételt, amelyen az gitárral kísérve énekel. 1967-ben, húsz évesen írja elsô dalát (Hol van a szeretet), 1970-tôl kísér gitárzenével fiatal énekeseket a kismarosi plébánián, saját költeményeket adnak elô. Az úgynevezett Dunakanyar-egyházközségben (Kismaros, Nagymaros, Felsôgöd, Verôce) a hittanórákon a beszélgetése5
ket egyre gyakrabban festi alá gitárral. A találkozók rendszeressé válásával és a létszám gyarapodásával a társaság kinôtte a helyi templomot, s 1978-tôl Nagymaros lesz a találkozók helyszíne (mind a mai napig). Az Állami Egyházügyi Hivatal pap-áthelyezésekkel kívánta szétoszlatni a társaságot, ám fordított hatást értek el: így még több fiatalhoz értek el. Jenô és barátai késôbb országjárásba kezdtek. 30 év alatt (19671997) több, mint 300 dalt írt, melyek száma azóta is gyarapszik.
– Mi jelent az Ön számára igazi örömet? – Amikor zenei szolgálatomat végzem, énekelek, tanúságot teszek a hitemrôl, egészen különös öröm jár át. Úgy érzem, ez az Úr áldása, ajándéka 38 éve végzett munkámon. Ha családommal, gyerekeimmel, unokáimmal, barátaimmal együtt lehetek, az számomra igazi örömöt jelent, valamint az is igazi öröm számomra, amikor a bûnbánat szentségében megtisztulok. – Ön szerint mi az igazi irgalmasság lényege? – Az igazi irgalmasság nem személyválogató, felülemelkedik az érzelmeinken, érzéseinken, és Krisztus iránti szeretetbôl táplálkozik. – Melyik az az erény, amelynek a jelenlétét a legszükségesebbnek tartja mai társadalmunkban? – A keresztény értékrend alapján álló „áldozatvállalást”, ami lelkiekben és anyagi téren egyaránt nagyon hiányzik. – Mi az, amit a leginkább nagyra becsül a nôkben? – Lenyûgöz az anyai hivatás, az anyaság szépsége. Az anyák szolgáló szeretete, áldozatvállalása nélkül már kihalt volna az emberiség. Egy szerelmes asszony, egy szeretô anya a legnagyobb kincs a férfi életében. – Ha önmagát jellemezné, mely tulajdonságait tartaná a legfontosabbnak? – Hamarosan hatvan éves leszek, de még mindig tudok lelkesedni, a szívemre hallgatni. – Mit tart a legnagyobb hibájának? – Azt, hogy a gyakorlati életben nagyon ügyetlen vagyok. – Mi a legnagyobb kincs az Ön életében? – Köszönöm Istennek a hit ajándékát, a hivatásomat, a családomat, amely egyre növekszik (öt gyermek, négy unoka) – és hol van még a vége!? – Mi az, amit másképpen tenne, ha még egyszer elkezdhetné az életét? – Ezt a kérdést már magam is föltettem magamnak, de nem tudtam (vagy nem is akartam) rá válaszolni. Most sem tudom. – Mit jelent az Ön számára a katolikussága? – A magyarságom mellett alapvetôen meghatározza az életemet az, hogy katolikus vagyok. A Katolikus Egyházban nôttem fel gyermekként, ifjúként, és remélem, így lesz halálomig. – Ki a kedvenc nôi és férfi szentje? – 2007 szentje: Árpád–házi Szent Erzsébet. Egy lobbanás csupán az élete, de micsoda gazdagsággal teli! Gyönyörû, szerelmes asszony, háromgyermekes édesanya, az irgalmas szeretet példaképe. Huszonnégy évesen, özvegyen hal meg, de nyolcszáz éven át hat, és ma is sugárzik lelkülete. A férfiak közül „kedvencem” Boldog Batthyány–Strattmann László, korunk – számomra fantasztikus életet élt – „szentje”. Minden magyar ember számára példakép lehet, ahogy a hivatását és családapai állapotát megélte. Önzô, törtetô világunkban bátorítást, bíztatást jelent számunkra, hogy csak így érdemes élni. Ha „tehettem volna”, akkor a feleségével együtt avattam volna boldoggá a szegények orvosát. – Ki a kedvenc történelmi alakja? – A magyar történelem csodálatos hôsöket ajándékozott nekünk. Még felsorolni is nehéz azokat, akiknek az élete, munkássága példamutató ma is: Szent István, Szent László, Hunyadi János, Zrínyi Miklós, a végvári hôsök, az aradi vértanúk, nem beszélve a XX. századi elhallgatott, eltagadott hôseinkrôl. Ôk mind történelmünk csillagai. – Melyik a kedvenc evangéliumi részlete, imája? – Alapvetô, mindennapi imám a Miatyánk. Több fontos és kedves evangéliumi részletem is van. Például a hegyi beszéd és az emmauszi út története. 6
– Melyik az a könyv, amelyet a Szentírás mellett magával vinne, ha hosszú idôre egy lakatlan szigetre kellene mennie? – Néhány verseskötetet; Ady Endrétôl, Juhász Gyulától, József Attilától, Weöres Sándortól, valamint Wass Albert néhány regényét. És ha még fér a hátizsákba, akkor egy–egy Kodolányi vagy Nemeskürty kötetet. – Ki a kedvenc regényalakja? – Sok kedvencem van. Mostanság több Wass Albert regényt olvastam, és leginkább hozzám közelálló regényalak Táncos Csuda Mózes lett, az életrevaló, humoros, sokat szenvedô, küszködô 20. századi székely–magyar ember. – Ki az az öt személy, akit szívesen meghívna egy vacsorára? – Balás Béla kaposvári megyéspüspök, Majnek Antal, Kárpátalja püspöke, Demjén Ferenc elôadómûvész, dalszerzô, dr. Morvai Krisztina jogász, jogvédô, dr. Tahy Ádám, a Szent Ferenc Kórház igazgató fôorvosa. Ôket hívnám meg arra a vacsorára. – Melyik a kedvenc magyar bora, étele? – A kedvenc borom a tokaji aszú, ételem pedig a pörkölt (lehet akár sertés, marha, borjú vagy birka) nokedlivel. – Melyik virágot szereti a legjobban? – A rózsát és a gerberát nagyon szeretem, de talán leginkább a mezei virágok tengerét. – Mivel tölti szabadidejét? – Olvasással, zenehallgatással, tévénézéssel, csendes sétával. – Ki a kedvenc festôje, muzsikusa? – Nagyon szeretem Munkácsi Mihály Krisztus–trilógiáját, Csontváry színeit, Mednyánszky fényeit, valamint Simon András grafikáit. A zene terén nagyon nehéz lenne felsorolni a kedvenceimet, ezért csak egyet–egyet említek. A komolyzenében Mozartot, a könnyûzenében Demjén Ferencet kedvelem. – Van–e kedvenc sportja, sportolója? – Kedvenc sportom a labdarúgás, az angol focit szeretem. Kedvenc sportolóm pedig már régóta Balczó András, ugyanakkor kedvencemmé vált Egerszegi Krisztina és Nagy Tímea. – Melyik szín fejezi ki leginkább az Ön egyéniségét? – Talán a zöld, a remény színe. – Ha csodatévô hatalmat kapna, mire használná? – Olyan nagy ma a legkülönfélébb testi–lelki nyomorúság, hogy talán a gyógyító hatalmat kérném, hogy gyógyíthassam az embereket. – Melyik várost vagy országot tartja a legszebbnek? – Magyarországot, és ebbe beleértem a történelmi Magyarország minden részét. – Hol érzi igazán otthon magát? – Itt, ahol élek, Újpest–Káposztásmegyeren, hiszen itt van az otthonom, a családom, a közösségem. Ugyanakkor azt is elmondhatom, hogy bármerre jártam a Kárpát–medencében, mindenütt otthon éreztem magam. – Ha csak egy órája maradna az életébôl, mit tenne a rendelkezésére álló idôben? – Ez a kérdés ugyanolyan költôi, mint az, hogy mit tennék másként, ha újra kezdhetném az életemet. Nos, valószínûleg imádkozva készülnék a halálomra.
KATOLIKUS HÍRMONDÓ A KISKUNFÉLEGYHÁZI SARLÓS BOLDOGASSZONY EGYHÁZKÖZSÉG HAVILAPJA
[email protected] http://katolikushirmondo.mindenkilapja.hu Kiadja: Római Katolikus Plébánia I.
Kiskunfélegyháza, Béke tér 1.,
http://otemplom.gportal.hu
Felelôs kiadó: Talapka István c. apát, plébános Fôszerkesztô: Dr. Hevér Tibor
[email protected]
A szerkesztôség tagjai: Barna-Pap Rozália, Hevér Nóra, Keresztesi Gréta, Papp Alexandra, Sárkány Bence, Tarjányi Attila E havi számunk további munkatársa: Seffer Attila
Nyomda: Pressman Nyomdaipari Bt. (Dabas)
29/365-564, 30/210-5644 7
Imádság az egyházközségünkért Mindenható és irgalmas Isten, ég és föld Teremtôje és a mi szeretô Mennyei Atyánk! Áldunk, és dicsôítünk Téged! Kérünk Téged, töltsd be fényeddel egyházközségünket, amit most Neked ajánlunk, hogy itt minden gyermeked otthonra találjon, megismerjen, és egyre jobban szeressen Téged! Legyen meg a Te szent akaratod mindannyiunk életében és egyház- községünkben is! Úr Jézus Krisztus, Testvérünk és Mesterünk! Imádunk és magasztalunk Téged! Te ismered örömeinket, fájdalmainkat, sikereinket, kudarcainkat, terveinket és vágyainkat. Áldd meg mindazokat, akik keresik az igazságot, és add, hogy Benned minél többen rátaláljanak! Engedd, hogy felismerjünk Téged, mint Megváltónkat és Üdvözítônket! Adj nekünk vágyakozást és reményt egy Istenben gyökerezô élet után! Segíts, hogy döntsünk Melletted, és kövessünk Téged! Adj halló fület és készséges szívet, hogy meghalljuk szavad és engedelmeskedjünk kéréseidnek! Önts erôt és bátorságot mindazokba, akik országod eljöveteléért fáradoznak! Szentlélek, Szeretet, Imádság és Egység Lelke! Szükségünk van Rád, hívunk Téged, jöjj el! Áradj ki gazdagon Egyházadban itt és most! Készíts fel minket, hogy befogadhassuk ajándékaidat, melyekkel el akarsz halmozni minket! Vezess bennünket indításaiddal, hogy mindig a közösség javára használjuk ôket! Szûz Mária, Édesanyánk! Rád bízzuk magunkat, családjainkat, közösségeinket, egyházközségünket, a szegényeket és a betegeket! Vezess bennünket egyre közelebb szeretett Fiadhoz! Könyörgünk papjainkért, szeretett gyermekeidért és különös védelmedet kérjük rájuk. Szent Erzsébet, Szent Imre és összes magyar szentjeink, akik különös módon megismertétek és megéltétek Isten Igéjét, imádkozzatok értünk, hogy Isten országa egyre inkább élôvé és láthatóvá váljék bennünk és általunk! Szent Mihály arkangyal és összes szent angyalok, védelmezzetek és segítsetek bennünket, hogy hûségesen teljesíthessük Isten akaratát! Ámen.
Liturgikus naptár – JÚLIUS Dátum
#
Liturgikus esemény, ünnep / Miseruha színe
Evangélium
1.
Cs
köznap
Mk 9,1-8
2.
P
Szûz Mária látogatása Erzsébetnél (Sarlós Boldogasszony)
Lk 1, 39-56
3.
Szo
Szent Tamás apostol
Jn 20, 24-29
4.
V
Évközi 14. vasárnap.
Mk 12,35-37
5.
H
köznap
Zaccaria Szent Antal Mária áldozópap
Mt 9,18-26
6.
K
köznap
Goretti Szent Mária szûz és vértanú
Mt 9, 32-38
7.
Sze
köznap
Mt 10, 1-7
8.
Cs
köznap
Mt 10,7-15
9.
P
köznap
Zhao Rong Szent Ágoston áldozópap és társai vértanúk
Mt 10, 16-23
10.
Szo
köznap
Szûz Mária szombatja
Mt 10,24-33
11.
V
Évközi 15. vasárnap.
Lk 10,25-37
12.
H
köznap
Mt 10,34-11,1
13.
K
köznap
Szent Henrik
Mt 11, 20-24
14.
Sze
köznap
Lellisi Szent Kamill áldozópap
Mt 11, 25-27
15.
Cs
16.
P
köznap
17.
Szo
köznap
18.
V
Évközi 16. vasárnap.
Lk 10,38-42
19.
H
köznap
Mt 12, 38-42
20.
K
köznap
Szent Appolinaris püspök és vértanú
Mt 12, 46-50
21.
Sze
köznap
Brindisi Szent Lôrinc áldozópap és egyháztanító
Mt 13,1-9
22.
Cs
Szent Mária Magdolna
Jn 20, 1-2.11-18
23.
P
Szent Brigitta szerzetesnô, Európa társvédôszentje
Jn 15, 1-8
24.
Szo
Árpád-házi Szent Kinga szûz és szerzetesnô
Mt 13,24-30
25.
V
Évközi 17. vasárnap.
Lk 11,1-13
26.
H
Szent Joakim és Szent Anna, a Boldogságos Szûz Mária szülei
Mt 13, 31-35
27.
K
28.
Sze
köznap
Mt 13,44-46
29.
Cs
Szent Márta
Jn 11, 19-27 v. Lk 10, 38-42
30.
P
31.
Szo
Szent Bonaventúra püspök és egyháztanító
köznap
köznap
Kármel-hegyi Boldogasszony Szent Zoerárd-András és Benedek remeték
Szûz Mária szombatja
Szent Charbel Makhlouf áldozópap
Aranyszavú (Krizológ) Szent Péter püspök és egyháztanító
Loyolai Szent Ignác áldozópap
Mt 11, 28-30 Mt 12, 1-8 Mt 12, 14-21
Mt 13, 36-43
Mt 13, 54-58 Mt 14,1-12