Esettanulmány a kártérítéshez, a közös károkozáshoz és a bizonyításfelvételhez
Határon átnyúló polgári perek
Project “Using EU Civil Justice Instruments: Development of training materials and organisation of test seminars“ (Agreement No. JUST/2013/JCIV/AG/4686)
This publication has been produced with the financial support of the Civil Justice Programme of the European Union. The contents of this publication are the sole responsibility of ERA and can in no way be taken to reflect the views of the European Commission .
1. Témakör: Határon átnyúló polgári perek Esettanulmány a kártérítéshez, a közös károkozáshoz és a bizonyításfelvételhez1 Jogeset D egy híres és népszerű francia színésznő. A világ minden táján, így az Egyesült Királyságban, Spanyolországban, Portugáliában, Franciaországban és Németországban, vállal szerepeket. Saját lakása van Párizsban, ahol a lakóhelye és a szokásos tartózkodási helye található. D épp privát nyaralójában tartózkodik Portugáliában, amikor a B kiadónak dolgozó újságíró titokban megfigyeli D-t, fényképet készít róla, majd lisszaboni hotelszobájában a következő cikket állítja össze: „Nézzék D-t bikiniben! Szégyellhetné magát, hogy a testét mutogatja? Úgy tűnik, a hatalmas népszerűség és hírnév tönkreteszi. Már nem az a csinos és vonzó nő, mint volt egykoron.” A cikk mellett található egy kép, mely bikiniben ábrázolja D-t portugáliai nyaralója kertjében. Az újságíró elküldi a cikket B kiadónak. B székhelye Berlinben (Németország) található. 2015. február 15-én B közzéteszi weboldalán a németül írt cikket, mely elérhető angolul, franciául és portugálul is. A cikk bármely országból elérhető, a legkülönfélébb emberek olvassák Németországban, az Egyesült Királyságban, Portugáliában és Franciaországban. D sértőnek találja a cikket. Azt állítja, hogy egyrészt nem igaz, amit róla írnak, másrészt nem egyezett bele a kép közzétételébe. A cikk miatt felmondják D egy fontos reklámszerződését (a reklámban D főszereplő lett volna), azzal az indokkal, hogy „D már nem felel meg az ügyfelek elvárásainak”. D úgy érzi, személyiségi jogain csorba esett és pert akart indítani B ellen a személyiségi jogai megsértéséből adódó károk megtérítése iránt, melyek révén elvesztette jóhírnevét azokban országokban, ahol olvasták a cikket (Németország, Portugália, Egyesült Királyság, Franciaország). D még bizonytalan, hol indítson peres eljárást. 1. Kérdés: Mely bíróság(ok) rendelkezik (rendelkeznek) joghatósággal a D személyiségi jogai megsértése miatt B ellen indított kártérítési ügyben?
1
Készítette: Prof.Gerald Mäsch, Chair for Private Law, Commercial and Business Law, Private International Law and Comparative law, Director of the Institute for International Business Law, University of Münster
1
2. Kérdés: Feltételezzük, hogy C, a római (Olaszország) székhelyű kiadó üzleti partnere B-nek. Mindketten úgy gondolják, hogy hasznot kellene húzni ebből a „soha vissza nem térő alkalomból”. Miután B megírta a cikket Németországban, C lefordítja azt olaszra, még több képet tesz közzé, és új megjegyzéseket ad hozzá D-ről. Ezután olaszul közzéteszi a cikket saját honlapján ugyanazon a napon, mint B. Ahogy az első esetben, D reklámszerződése emiatt is törlésre kerül (mind B, mind C cikke okozatban áll a szerződés felmondásával). a) D felháborodásában ügyvédhez fordul, és megtudakolja, hogy lehetséges-e B és C együttes perlése a károk megtérítése iránt Németországban, mivel „nem szeretne több fronton háborúzni”. b) Továbbá, mivel felismeri, hogy B perlése esetén fennáll a veszélye további „megtorló cikkek” közzétételének, ami miatt még több német rajongója pártolhat el tőle, továbbá kockázatos, hogy a C elleni pert „hazai pályán” elveszti, ha C-t Olaszországban perli be, megkérdezi ügyvédjét, lehetséges-e, hogy csak C-t perelje német bíróság előtt. Az ügyvéd feltételesen igenlő választ ad, mert a német kártérítési jog szerint B és C közös károkozónak minősül, és mindkettő önállóan felel a magatartása valamennyi következményéért. Ebből kifolyólag, ha B ellen per indítható Németországban, akkor C ellen is. Rendelkeznek-e a német bíróságok joghatósággal a C ellen indított peres eljárásban? 3. Kérdés: D részt vesz egy másik perben is egy holland bíróságnál. Ebben az eljárásban X. úr tanúkénti meghallgatását kérte. X úr ugyanezen bíróság előtt kérte franciául beszélő bíró általi meghallgatását Belgiumban, ahol jelenleg tartózkodik. Kérelmét a holland WBR 176. cikke alapján elutasították, mely szerint a holland bírónak lehetősége van, de nem köteles tanúmeghallgatást elrendelni olyan tanú esetén, aki külföldön tartózkodik. A bíró véleménye szerint a tanúkat alapvetően azon a bíróságon kell kihallgatni, amely előtt az alapul fekvő ügy folyamatban van. A bíró úgy véli továbbá, jelen esetben semmilyen kivételes körülmény nem indokolja, hogy X úr javára eltekintsen a rendelkezés alkalmazásától, különösen, mivel ezt D is kifogásolja. A Belgiumban történő meghallgatást nem alapozzák meg pusztán a nyelvi indokok, mivel X-nek lehetősége van tolmács igénybevételére a hollandiai kihallgatás során. X érve szerint a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a polgári és kereskedelmi ügyekben a bizonyításfelvétel tekintetében történő, a tagállamok bíróságai közötti együttműködéséről szóló, 2001. május 28-i 1206/2001/EK tanácsi rendelet 1. cikk (1) bekezdése szerint egy másik tagállamban tartózkodó tanú kihallgatásakor a bíró minden alkalommal kizárólag a Rendeleten meghatározott eszközökhöz folyamodhat a bizonyításfelvétel során. A bíróság szerint a bírónak lehetősége van a saját nemzeti eljárási joga által biztosított eszközök igénybevételére, így például, hogy beidézze a tanút. Kinek van igaza?
2
1. kérdés: Joghatóság D B-vel szembeni követelésére
A Róma II. Rendelet kártérítésre vonatkozó közös, európai rendelkezései nem alkalmazhatók becsületsértési ügyekben a Róma II. Rendelet 1. cikk (2) bek. g) pontja szerint. Ennek következtében valamennyi illetékes bíróság a saját nemzeti jogát alkalmazza, amely lehet, hogy eltér a másik tagállam bírósága által alkalmazott jogtól. Ezért kiemelt jelentősége van annak, hogy a sérelmes fél választhat-e a különböző tagállamok bíróságai között (forum shopping elve), és ha igen, melyiket választhatja.
A) A Brüsszel Ia. Rendelet alkalmazhatósága A nemzetközi joghatóságot a Brüsszel Ia. Rendelet határozza meg, ha az újságcikk B weboldalán történő közzététele a Rendelet tárgyi hatálya alá esik. I)
Tárgyi hatály
A B weboldalán közzétett újságcikk D személyiségi jogai megsértésének tárgyát képezheti, ami jogellenes2, és ebből kifolyólag polgári ügynek minősül,valamint nem tartozik a Brüsszel Ia. Rendelet 1. cikk (1) bekezdésében meghatározott kivétel alá. Fentiek alapján a Brüsszel Ia. Rendelet a tárgyi hatály alapján alkalmazható. II)
Időbeli hatály
A cikk 2015 februárjában jelent meg, így a Brüsszel Ia. Rendelet az időbeli hatály alapján is alkalmazható, tekintettel arra, hogy D 2015. január 10. után indított eljárást B ellen (Brüsszel Ia. Rendelet 81. cikk és 66. cikk (1) bek.). III)
Földrajzi hatály
Mivel B alperes lakóhelye Berlinben van(ha az alperes gazdasági társaság, akkor lakóhelyének székhelyét tekintjük, Brüsszel Ia. Rendelet 63. cikk (1) bek.) és az ügy számos nemzetközi elemmel rendelkezik,(például a felperes kapcsolata Franciaországgal és Portugáliával), ezért az ügy a Rendelet területi hatálya alá tartozik. A fentiek miatt a Brüsszel Ia. Rendelet alkalmazható az ügyben. B) Kizárólagos joghatóság A Brüsszel Ia. Rendelet 24 és 25. cikkében meghatározott kizárólagos joghatóság nem alkalmazható az ügyben.
2
Cf. Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA.[1995] ECR I-415; Case C-509/09 and C161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v MGN Limited[2011] ECR I-10269.
3
C) Általános joghatóság A Brüsszel Ia. Rendelet 4. cikk (1) bek. értelmében a joghatóságot általában az alperes lakóhelye határozza meg. Mivel B vállalatának székhelye Berlinben található (Brüsszel Ia. Rendelet 63. cikk (1) bek.) D-nek lehetősége van B-t német bíróság előtt perelni (Brüsszel Ia. Rendelet 4. cik (1) bek.). Nincsenek arra utaló jelek, hogy B központi ügyvezetésének helye (b), vagy üzleti tevékenységének fő helye (c) más országban lenne. D) Különös joghatóság További nemzetközi joghatóság alapozható a Brüsszel Ia. Rendelet kártérítési ügyekben irányadó, különös joghatóságról szóló 7. cikk (2) bekezdésére. A 7. cikk (2) bekezdése szerint egy tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető azon tagállam szerinti bíróság előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
I.
Jogellenes károkozással, bűncselekménnyel vagy bűncselekménnyel egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott kárral kapcsolatos ügy
A cikk közzététele jogellenes károkozást, bűncselekménnyel vagy bűncselekménnyel egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott károkozást valósít meg. Az EUB negatív és autonóm definíciót használ: a jogellenes károkozás, bűncselekménnyel vagy bűncselekménnyel egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott károkozás minden olyan cselekményt lefed, amely megalapozza a felperes felelősségét és amely a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (1) bekezdése3 értelmében szerződésen kívül okozott kárnak minősül. A károkozást és a szerződéses viszonyt ezért alternatívákként kell értelmezni, így az 1. és 2. eset között 4 nincs átfedés. Általánosságban a károkozás fogalma az Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (3) bekezdésében tág megfogalmazásban szerepel.5 Nem csak olyan esetekre vonatkozik, amelyben egy embert személyében ér kár, de a tisztességtelen szerződéses feltételek révén bekövetkezett, a jogbiztonságot ért kár esetén is. 6 A jogellenes károkozás, bűncselekménnyel vagy bűncselekménnyel egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott károkozás taxatív felsorolása nem szélesíti a tárgyi hatályt, az csupán nyelvi megkülönböztetést takar.7 D keresetet nyújt be B ellen a B weboldalán publikált cikk közzététele által okozott személyiségi jogok megsértéséből fakadó kártérítés iránt. B és D között nincs semmilyen szerződéses kapcsolat. A weboldalon megjelentetett cikk D személyiségi jogait sérti, mely kimeríti a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bekezdésében meghatározott jogellenes károkozás kategóriáját.8
3
Cf. Case C-167/00 Verein für Konsumenteninformation v. Karl-Heinz Henkel [2002] ECR I-8111 para 36. 4 Magnus/Mankowski/Mankowski, Brussels I Regulation (2nd revised edition 2012), art.5 note 193. 5 Case C-21/76 Handelskwekerij G.J. Bier BV v. Mines de Potassed’Alsace SA [1976] ECR I-1735 para 15-19; Case C-167/00, VereinfürKonsumenteninformation v. Karl-Heinz Henkel [2002] ECR I8111 para 42. 6 Case C-167/00, Verein für Konsumenteninformation v. Karl-Heinz Henkel [2002] ECR I-8111 para 42. 7 Magnus/Mankowski/Mankowski, Brussels I Regulation, art.5 note 196. 8 Cf. Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA.[1995] ECR I-415; Case C-509/09 and C161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v MGN Limited [2011] ECR I-10269
4
II)
A káresemény bekövetkezésének vagy bekövetkezhetőségének helye szerinti bíróság
A fentiek alapján D perelheti B-t azon tagállam szerinti bíróság előtt, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet. A Rendelet nem tartalmazza „a káresemény bekövetkezésének helye” fogalmát. Ugyanakkor az EUB messzire nyúló ítélkezési gyakorlatában kikristályosodott, hogy ez a hely lehet az a hely is, ahol a kárt okozó esemény megtörtént („Handlungsort”), és az is, ahol maga a kár bekövetkezett („Erfolgsort”).9 A fenti szemléletre az ún. ubiquitási elv néven történik hivatkozás. A fenti értelmezéssel az EUB számításba vette, hogy a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bekezdésének lényege, hogy a felperes választhasson az általános (Brüsszel Ia. Rendelet 4. cikk (1) bekezdés) és a különös joghatóság (Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (1) bekezdés) között. Egyes esetekben nagyon szoros kapcsolat van a jogvita és a joghatóság között. Ami a jogellenes károkozásokat illeti, mindkét hely különösen fontos lehet a tények és a bizonyítékok szempontjából. Ebből kifolyólag nem lenne helyénvaló az egyik javára dönteni, és kizárni a másikat a felperes választási lehetőségei közül.10 Ezenfelül a kárt okozó esemény megtörténtének helye számtalan esetben megegyezik az alperes lakóhelyével, így a felperes Brüsszel Ia. Rendelet 4. cikk (1) bekezdés és 7. cikk (1) bekezdés közötti választási lehetősége nem érvényesülhetne, ami ellentétes lenne a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bekezdésében foglaltak szabályozói célnak.11 Abban az esetben tehát, ha a két hely különválik, a felperes választhat közülük.12 A Rendelet nem határozza meg „a káresemény bekövetkezésének helyét”, azonban az Európai Unió Bírósága számos döntésében megállapította, hogy ez értelmezhető akár a kárt okozó esemény bekövetkezésének helyeként (Handlungsort), akár a kár tényleges bekövetkezésének a helyeként (Erfolgsort). Ezt nevezik a „mindenhol előfordulás elvének”. Alkalmazásával az Európai Unió Bírósága figyelembe vette, hogy a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bekezdése értelmében a felperes választhat az általános joghatóság (Brüsszel Ia rendelet 4. cikk (1) bekezdés) és a különös joghatóság (Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bekezdés) között. Egyes esetekben különösen szoros kapcsolat áll fenn a jogvita és a joghatósággal rendelkező bíróság között. A szerződésen kívül okozott károk esetében, a tények és bizonyítékok szempontjából mindkét hely kiemelkedő jelentőséggel bírhat, ezért nem lenne helyes csak az egyik mellett dönteni és a másikat kizárni a felperes választási lehetőségei közül. Ráadásul a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye sok esetben megfelel az alperes lakóhelyének, így a felperes választási lehetősége a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk (2) Case C-21/76 Handelskwekerij G.J. Bier BV v. Mines de Potassed’Alsace SA [1976] ECR I-1735 para 15-19; 24,25; Case C-189/08 ZuidChemie v. Philippo’sMineralenfabriek NV/SA [2009] ECR I6917 para 24; Case C-68/93 Fiona Shevillv.Presse Alliance SA [1995] ECR I-415 para 20. 10 Case C-21/76 Handelskwekerij G.J. Bier BV v. Mines de Potassed’Alsace SA [1976] ECR I-1735 para 8-12, 15-19; Kropholler/ v.Hein, EuropäischesZivilprozessrecht (9th edition 2011), art. 5 EuGVO note 82. 11 Case C-21/76 Handelskwekerij G.J. Bier BV v. Mines de Potasse d’Alsace SA [1976] ECR I-1735 para 20. 12 Case C-21/76 Handelskwekerij G.J. Bier BV v. Mines de Potasse d’Alsace SA [1976] ECR I-1735 para 24-25. 9
5
bekezdés szerinti és a Brüsszel Ia rendelet 4. cikk (1) bekezdés szerinti joghatósággal rendelkező bíróság között tulajdonképpen nem valósulhat meg, ami ellentétes a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk (2) bekezdésben foglalt célokkal. Abban az esetben, ha a két hely egymástól eltér („több államban megvalósuló jogellenes károkozás”), a felperes választhat a joghatóság kérdésben.
Abban az esetben, ha sem a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye, sem a kár bekövetkezésének helye nem EU tagállamban található, a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bekezdése alkalmazható, azzal, hogy a felperes választási lehetősége az Európai Unió területén bekövetkezett események szerinti helyekre korlátozódik.(Kropholler/v.Hein, Europäisches Zivilprozessrecht, art. 5 EuGVO note 82; Staudinger, IPrax 2010, 140 (141).
1) A kárt okozó esemény bekövetkezésének helye („Handlungsort”) A D jó hírnevének megsértése okán történő szerződés megszüntetése esetén két különböző mozzanat is kárt okozó eseménynek tekinthető. Egyrészről a cikk B honlapjára történő feltöltése – amely lehetővé tette, hogy mindenki tudomást szerezhessen a cikk tartalmáról – okozati kapcsolatban áll annak elterjedésével és nyilvánosságra kerülésével. Lehetővé tette, hogy bárki megismerje a cikk tartalmát. Ez az esemény Németországban történt. Másrészről a sértett megfigyelése, a cikk megírása Portugáliában történt, és az ügy láncolatában ez az esemény hamarabb történt, mint a cikk megjelenése. Az Európai Unió Bírósága joggyakorlata szerint a nyomtatott sajtón keresztül megvalósuló személyiségi jogi jogsértések esetében az eljárás helye a jogsértő tartalmat megjelentető kiadó létesítő okirat szerinti székhelye, akkor is, ha a cikk megírása és terjesztése más helyeken történt. A kiadó székhelye tekinthető annak a helynek, ahol a sértett személyiségi jogait sértő cikket kiadták. Bár jelen esetben B nem a nyomtatott sajtón keresztül, hanem az interneten tette közzé a cikket, ugyanezt az értelmezést kell alapul venni.13 Ez az értelmezés megakadályozza az elkövetés lehetséges helyeinek parttalan kiterjesztését.14 Mivel B létesítő okirat szerinti székhelye Berlinben, Németországban található, ez tekinthető a kárt okozó esemény helyének. A cikk Portugáliában történt megírásának nincs jelentősége.15
13
Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA [1995] ECR I-415 para 24 Case C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para 52. 15 Musielak/Stadler, ZPO(11th edition 2014), art.5 VO (EG) 44/2001 note 24 a. 14
6
2) A kár bekövetkezésének helye (Erfolgsort) A kár bekövetkezésének helye az a hely, ahol a sértett a kárt okozó esemény kifejtette hátrányos következményeit a sértettre nézve.16 A kár bekövetkezésének helye meghatározása különösen a sajtó által okozott személyiségi jogi jogsértésekkel kapcsolatos ügyekben okoz nehézséget. Az Európai Unió Bírósága a Shevill-ügyben hozott ítéletében kimondta, hogy több tagállamban terjesztett újságban megjelent cikk útján történő jó hírnév megsértése esetén a kár bekövetkezésének helye az EU-n belül valamennyi olyan hely, ahol a sértett személyiségi jogait sértő cikket terjesztették és ahol a sértett állítása szerint jó hírneve sérült, vagyis ahol a sértett ismert (mozaikelv, Shevill-doktrína). Mindazonáltal a felperes kereset benyújtási lehetősége a terjesztés és a vélelmezett kár bekövetkezésének helye szerinti bíróságra korlátozódik, mivel csak ebben a bizonyos tagállamban okozott kár megtérítését követelheti. Következésképp a felperes vagy részleges kártérítést követel valamennyi tagállamban, ahol neki kárt okoztak, vagy eldönti, hogy a teljes kár megtérítését kéri abban az államban, ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett (természetesen a felperesnek még mindig megvan a lehetősége, hogy a teljes kár megtérítése iránti igényét az alperes lakóhelye szerinti bíróság előtt érvényesítse). Bár ez az elmélet az alperesnek kedvez, és korlátozza a felperes joghatóság választását, az egymással ütköző érdekek között kompromisszumot kellett kötni az egyetemes joghatóság elkerülése érdekében. Az Európai Unió Bíróságának Shevill-doktrínája17 értelmében a kár bekövetkezésének helye az EU-n belül bárhol lehetséges, ahol a D személyiségi jogait sértő cikket terjesztették és ahol D állítása szerint jó hírneve sérelmet szenvedett. Mindamellett az internet, mint tömegtájékoztatási eszköz elterjedésével új kérdések merülnek fel. A cikkhez történő széleskörű hozzáférés révén – elméletileg – a világ bármely pontja terjesztési helynek tekinthető. Jelen esetben D állíthatná, hogy mivel Európa-szerte ismert és a cikk bármely tagállamban elérhető volt, minden tagállam bíróságának van joghatósága.18 Az Európai Unió Bírósága az eDate-ügyben hozott ítéletében felismerte, hogy az online tartalmak weboldalakon történő elhelyezését meg kell különböztetni a nyomtatott sajtó adott területre korlátozódó terjesztésétől, hiszen az online tartalom azonnal korlátlanul hozzáférhető minden felhasználó által, tekintet nélkül a kiadó szándékára.19 Történtek lépések a korábbi doktrínafelülírására, miszerint például kifejezett belföldi kapcsolatot követeltek meg az eljáró államhoz, akár azon a szubjektív alapon, hogy mire irányult a kiadó szándéka, akár azon az objektív alapon, hogy az ellentétes érdekek – a felperes személyiségi jogainak tiszteletben tartásához fűződő érdeke és az üzemeltető
16
Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA. [1995] ECR I-415 para 28. Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA [1995] ECR I-415 para 33. 18 Case C-68/93 Fiona Shevill v. Presse Alliance SA [1995] ECR I-415 para 33. 19 Case C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para 45 f. 17
7
honlap-kialakításhoz és tájékoztatáshoz fűződő érdeke – összeütközése bekövetkezett vagy bekövetkezhet az adott tagállamban.20 Mindazonáltal az Európai Unió Bírósága maradt az eredeti doktrínájánál: az elvek érintetlenül maradtak, csak az elméletet dolgozták át. A Shevill-ügyben meghatározott perindítási lehetőségeken felül, az interneten keresztül megvalósuló személyiségi jogi jogsértés elszenvedője a teljes kár megtérítése iránt keresetet nyújthat be azon tagállami bíróságnál, ahol a jogsértést elszenvedő érdekeinek központja található, azaz ahol a közzététel a legsúlyosabb hatást fejtette ki. Az érdekeinek központja általában megfelel a sértett szokásos tartózkodási helyének, ám ez lehet más hely is, amennyiben más tényezők, például valamely szakmai tevékenység gyakorlása egy különösen szoros kapcsolat fennállását alapozza meg. 21 Ez a megközelítés az alperes tekintetében is megfelel a joghatósági szabályok kiszámíthatósága célkitűzésének22, mivel a sértő tartalom közzétevője tudhatja, hogy hol található az online elhelyezett tartalom tárgyát képező személy érdekeinek központja. Ezáltal az érdekeinek központjához kapcsolódó kritérium egyrészt lehetővé teszi a felperesnek, hogy azonosíthassa, mely bíróság előtt indíthat keresetet, másrészt az alperesnek is, hogy ésszerűen kiszámíthassa, mely bíróság előtt indítható ellene per.23 Azon lehetőségen túl, hogy a felperes a teljes kártérítési igényét egyetlen bíróság előtt érvényesítse, továbbra is adott a lehetőség valamennyi olyan tagállam bírósága előtt részleges kártérítési igénnyel történő fellépésre, amelynek területén az interneten közzétett tartalom hozzáférhető.24
Megjegyzés: a Brüsszel Ia rendelet preambuluma (16) bekezdésének 3. fordulata kihangsúlyozza a felperes részére a joghatóság kiszámíthatóságának fontosságát, figyelemmel az internet útján megvalósuló személyiségi jogi jogsértéseket érintő esetekre. Kétséges, hogy az eDate-ügyben hozott döntés ilyen egyértelmű lenne. (vHein, RIW 2013, 97, (100)). Mégis, a Róma II. rendelet lehetséges módosításával, bekerülhetnek a rendeletbe a személyiségi jogi jogsértések szabályaival ellentétes rendelkezések (lásd az Európai Parlament határozatát a szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogról (Róma II) szóló 864/2007. számú (EK) rendelet módosításáról, P7_TA (2012) 0200, elérhető: http://....) A szabályozó hatóság feltehetően nem kívánja megelőzni ezt a Brüsszel Ia rendelettel (v. Hein, RiW 2013, 97 (102)).
20
Question for a preliminary ruling under Art. 267 TFEU of the German Bundesgerichtshof, GRUR 2010, 261; decided inCase C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011], ECR I-10269 para 24. 21 Case C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para 48 f. 22 Cf. Case C-144/10 Berliner Verkehrsbetriebe BVG [2011] ECR I-3961 para 33; recital15 and 16 of Brussels Ia. 23 Case C-533/07 Falco Privatstiftung and Rabitsch [2009] ECR I-3327 para 22; Case C-509/09 and C161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para 50. 24 Case C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez, Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para 52.
8
A B-ről szóló cikk az EU bármely tagállamában elérhető volt, ezért az eDate-ügyben hozott döntés értelmében valamennyi tagállam a terjesztés helyének tekinthető. A technikailag lehetséges hozzáférésen túl nem szükséges, hogy különös kapcsolat legyen a vitatott tartalom vagy a weboldal és a bíróság állama között.25 D minden olyan tagállamban ismert, ahol a cikk elérhető, és állítása szerint jó hírneve sérült Németországban, az Egyesült Királyságban, Portugáliában és Franciaországban. Mivel a cikk mind a négy nyelven elérhető volt, és olvasták ezekben az országokban, a sértett ezekben az országokban kártérítés iránti igényével fordulhat a bírósághoz. Tekintettel arra, hogy D szokásos tartózkodási helye Párizsban, Franciaországban található, ez a hely számít fő érdekei központjának, így a francia bíróságok előtt teljes kártérítési igényét érvényesítheti. E) Eredmény Következésképpen D beperelheti B-t az általános joghatósággal rendelkező bíróságok előtt Németországban (Brüsszel Ia rendelet 4. cikk (1) bekezdés), csakúgy, mint a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye szerinti bíróság előtt vagy a kár bekövetkezésének helye szerinti bíróság előtt. (Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bekezdés) Amennyiben D úgy dönt, hogy a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságok előtt perel, Németországban a teljes kár megtérítése iránt perelheti B-t. Amennyiben D úgy dönt, hogy a kár bekövetkezésének helye szerinti bíróságokon perel, a francia bíróságon teljes kártérítés iránti igényt nyújthatja be, mindemellett követelhet részleges kártérítést az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Portugáliában, amennyiben keresetet nyújt be valamennyi tagállamban, ahol a kár bekövetkezett. 2. kérdés: A német bíróságok nemzetközi joghatósága D C ellen benyújtott keresete esetére a) D és C elleni közös fellépés
Megjegyzés: Ebben az esetben D a jó hírnév elvesztése miatt történő szerződés megszüntetésből eredő károk miatt perel. Mindazonáltal nem feltétlenül szükséges, hogy a kárt a múltban szenvedje el, ahogy ez a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bek. utolsó fordulatából is következik („vagy bekövetkezhet”) (C-167/00 ügy, Verein für Konsumenteninformation v. Karl-Heinz Henkel [2002] Európai Bírósági Határozatok Tára I-8111 46-49 old.)).
A) A Brüsszel Ia rendelet alkalmazhatósága 25
Case C-509/09 and C-161/10 (joined cases) eDate Advertising GmbH v. X and Olivier Martinez,Robert Martinez v. MGN Limited [2011] ECR I-10269 para52.
9
A Brüsszel Ia rendelet alkalmazhatósága a fentiek szerint adott. B) Általános joghatóság Mivel a cikket közzétevő C egy társaság, a Brüsszel Ia rendelet 63. cikkének I a) bekezdése értelmében a létesítő okirat szerinti székhely számít lakóhelynek, ami Rómában, Olaszországban található, nem pedig Németországban. C) A szerződésen kívüli károkozáshoz kötődő különös joghatóság Nem egyszerű meghatározni, hogy vajon az ügy tényállása alapján a német bíróságok joghatósággal rendelkeznek-e C felett azon az alapon, hogy ők jelentik a „forum loci delicti commissi-t”, azaz a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye szerinti bíróságot, a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bekezdése alapján, mivel vita tárgya az a bonyolult probléma, hogy vajon lehetséges-e B Németországban elkövetett cselekményét C-nek tulajdonítani? (lásd lentebb) D) Brüsszel Ia rendelet 8. cikk (1) bekezdés szerinti joghatóság (a B elleni követeléssel való szoros kapcsolat) Nem kell megfejtenünk a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk (2) bekezdésének rejtélyét, amennyiben a német bíróságok joghatóságát B alperesi pertársára, C-re is ki lehet terjeszteni a Brüsszel Ia rendelet 8. cikk (1) bekezdése értelmében. A német bíróságok joghatósággal rendelkeznek B felett, mivel annak székhelye Németországban található (Brüsszel Ia rendelet 4. és 63. cikk). Ebből következik: fennáll a német bíróságok joghatósága C felett, ha D mindkettőjükkel szemben benyújtott keresetei között „olyan szoros kapcsolat áll fenn, hogy az elkülönített eljárásokban hozott, egymásnak ellentmondó határozatok elkerülése végett célszerű azokat együttesen tárgyalni és róluk együttesen határozni”. Erről itt könnyen meggyőződhetünk: mindkét kereset középpontjában az a kérdés áll, hogy vajon a B által közölt cikk és fénykép, amiket továbbított C-nek, sértik-e D személyiségi jogait. Az a tény, hogy C további fényképeket közölt D-ről további megjegyzésekkel, úgy tűnik, nem változtatja meg a C-t érintő kérdést, ugyanakkor további kártérítési igények forrása lehet D számára. Következésképp D B-vel együtt C-t is perelheti Németországban a Brüsszel Ia rendelet 8. cikk (1) bekezdése értelmében. b) Joghatóság Németországban B, mint önálló alperes esetén A) A Brüsszel Ia. Rendelet alkalmazhatósága A Brüsszel Ia. rendelet alkalmazhatósága a fentiek szerint adott. B) Általános Joghatóság Mivel C kiadó egy gazdasági társaság, bejegyzett székhelye minősül állandó lakóhelynek aBrüsszeli Ia. Rendelet 63. cikk szerint, mely Olaszországban, Rómában található és nem Németországban. C) Különös joghatóság a károkozás alapján 10
További nemzetközi joghatóság alapozható a Brüsszel Ia. Rendelet kártérítési ügyekben irányadó, különös joghatóságról szóló 7. cikk (2) bekezdésére. A 7. cikk (2) bekezdése szerint egy tagállamban lakóhellyel rendelkező személy perelhető azon tagállam szerinti bíróság előtt károkozásért, bűncselekménnyel vagy azzal egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott kárért, ahol a káresemény bekövetkezett vagy bekövetkezhet.
I)
A károkozás, bűncselekménnyel vagy azzal egy tekintet alá eső cselekménnyel okozott kár
A cikk megjelentetése C részéről (mint ahogy B részéről való megjelentetés is) D személyiségi jogainak megsértését okozta, ezzel kimeríti a 7. cikk (2) bekezdésében foglaltakat. II)
A káresemény bekövetkezésének vagy bekövetkezhetőségének helye szerinti bíróság
Ennek eredményeképpen D perelheti C-t ott, ahol a sérelmes esemény történt vagy megtörténhetett.
1) A hely, ahol kár bekövetkezett (‘Erfolgsort’) A fenti Shevill-doktrína és az eDate-döntés alapján, D perelhet részleges károkozásért az érintett tagállamokban külön (Németország, Egyesült Királyság, Franciaország, Portugália) vagy perelhet a teljes kár alapján a fő érdekközpontjának helye szerint, ami Párizsban, Franciaországban található. 2) A kárt okozó esemény bekövetkezésének helye (‘Handlungsort’) Azokban az esetekben, ahol a személyiségi jogi sérelmet a média az interneten keresztül okozza, a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye a kiadó bejegyzett székhelye.26 C bejegyzett székhelye Róma, Olaszország. Így D C-t Olaszországban tudja perelni. 3) Közös károkozás Mivel C és B kiadók társas vállalkozásként dolgoznak együtt, így felvetődik a kérdés, hogy D perelheti-e őket közösen ott, ahol ténylegesen csak az egyikük járt el, vagyis, hogy D beperelheti-e C-t is Németországban, mivel B mint C társa Németországban perelhető. (‘Handlungsort’).
26
See Question 1 D III 1.
11
D jogi képviselője a német Ptk. 830 §. alkalmazását javasolja, amelyben B cselekményét C – nek is tulajdonítja és ezen az alapon perelné C kiadót német bíróság előtt, annak ellenére, hogy C nem Németországban járt el. Hosszú ideje vitatéma, hogy valamennyi károkozót lehet-e perelni azon bíróság előtt, melynek joghatósága alatt ténylegesen csak az egyik fél járt el.27 Néhány szerző nem úgy értelmezi a Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bekezdését, mint amely csak az elsődleges cselekményre korlátozódik, az alperes illetve azok tekintetében is tevékenységet feltételez, akikkel jogi kapcsolatban áll. 28 Míg az EUB - az indokolása alátámasztásául -, utal a Brüsszel 1a. Rendelet 8. cikk (1) bekezdésére,29 mely szerint van lehetőség bíróság előtt perelni akkor is, ha a károkozás nem az adott bíróság joghatóság alá tartozik, a 8. cikk (1) bekezdése mégsem használható ellenérvként. Ezen túlmenően a 8. cikk alkalmazásának feltételét jelentő kapcsoló tényező számos esetben is olyan információra támaszkodna, amelyhez a felperesnek nincs hozzáférése, így jogbizonytalanságot eredményezhet. Mégis a tevékenységek megosztása nem vezethet az együttes károkozástól eltérő eredményre. A Brüsszel Ia. Rendelet 7. cikk (2) bek. alkalmazhatóságának megerősítése szükségessé tenné egy európai koncepció kidolgozását arra vonatkozóan, hogy kit lehet társnak tekinteni a károkozás tekintetében.30 AZ EUB végül megoldotta a kérdést a Melzer-döntésben.31 A német bíróság azt kérdezte, hogy Brüsszel I. Rendelet 5. cikk (3) bek. (Brussels Ia Rendelet 7. cikk (2)) lehetővé teszi-e a káresemény bekövetkezésének helye szerinti bíróság joghatóságát (ami a kár feltételezett okozójának tudható be, aki nem részese a jogvitának) egy a másik feltételezett károkozó felett, akinek a tevékenysége nem a megkeresett bíróság joghatósága alá tartozik. 32 A német jog egyébként lehetőséget biztosít erre az ún. kölcsönös betudhatóság elve alapján a német Ptk. 830 § szerint. Alkalmazható ez a rendelkezés ebben az esetben? Az EUB szerint nem. Kiemelte, hogy a kérdés nem a kár bekövetkezése helyének azonosítását ( amely egyébként Németországban van, ‘Erfolgsort’), hanem a kárt okozó esemény helyének (‘Handlungsort’) értelmezését jelenti. 33 Ezt a helyet nem lehet úgy tekinteni, mint azt a helyet, ahol a cselekményt egy másik személy állítólag véghezvitte, ha ez a másik személy az alperes társaként viselkedett. Az EUB nem véli úgy, hogy a kárt okozó cselekmény helyének kölcsönös betudhatósága változtat azon, hogy a beperelt személy maga nem csinált semmit az adott bíróság helye szerint. A tény, hogy az a személy, aki ténylegesen a joghatóság helyén hajtotta végre a cselekményt és a beperelt személy, összekapcsolódnak, nem alapozza meg a bíróság joghatóságát. 34 Nem létezik olyan elmélet, amely közös az egyes tagállamok nemzeti jogával és amely felhatalmazná az Európai Uniót a károkozók cselekményeinek kölcsönös betudhatóságára, 27
See affirmative Magnus/Mankowski/Mankowski, Brussels I regulation, art. 5 Brussels I note 221; negative Rauscher/Leible, EuZPR/EuIPR art. 5 Brüssel I-VO note 88f. 28 Magnus/Mankowski/Mankowski, Brussels I regulation art.5 note 221;v.Hein, IPrax 2006, 460 (461) 29 Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 39. 30 Magnus/Mankowski/Mankowski, Brussels I regulation art. 5 note 221 31 Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported). 32 Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 19. 33 Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 29. 34 Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 37.
12
mert ez a nemzeti bíróság saját jogának alkalmazhatóságához vezetne (mint ahogy azt a német törvényszék tette). Ez a helyzet jogbizonytalansághoz vezetne és nem tenné lehetővé az alperesnek, hogy ésszerűen kiszámítsa, mely bíróság előtt perelhető. 35 Ez a fajta megközelítés a Brüsszeli Ia Rendeleten túlterjeszkedne, így ellentétes lenne annak általános koncepciójával és célkitűzéseivel.36 III)
Eredmény
D perelheti C-t a teljes okozott kár megtérítése iránt Franciaországban is, mivel ez az a hely, ahol a kár bekövetkezett és a fő érdekeltségi köre van. Perelheti az olasz bíróság előtt is, mivel ez az a hely ahol a kárt okozó esemény bekövetkezett és ez az általános joghatóság helye is egyben.( Brussels Ia Rendelet 4. cikk (1) bek.). Perelheti C-t a teljes károkozás megtérítése iránt Németországban is, ha B mellett C-t nevezi meg mint társ-károkozót.
Figyelembe kell venni: a Melzer ügy nem a személyiségi jogok megsértését, hanem egy német fél keresetét tárgyalja az Egyesült Királyságban müködő alkusz ellen, aki állitólag közös károkozó volt az ügyfél ügyvédjével. Abban az esetben ha az EUB másképpen döntene egy személyiségi jogokat sértő, a nevezetesen a Shevill-doktrinával összhangban, azt a jövőben figyelembe kell venni. Figyelembe kell venni továbbá, hogy az EUB közelmúltbeli döntésénél (-360/12 sz. ügy Coty Prestige Lancater Group GmbH v. First Note Perfumes NV 2014. június 5-I döntése (még nem kihirdetett)) az EUB fenntartotta a Melzer-ügyben hozott végzését a kárt okozó esemény bekövetkezésének helye meghatározására vonatkozóan. (Coty, para 50). Ugyanakkor a Coty ügyben az EUB lehetővé tette, hogy egy társ-károkozó cseleménye irányadó legyen a kár bekövetkezésének helye meghatározásának tekintetében. (Coty, para 55 f.); vö. Hackbarth, GRUR-Prax 2014, 320.
3.kérdés: Bizonyítás felvétele a 1206/2001/EK rendelet alapján
A kérdés az, hogy a holland bíróság beidézheti-e és tanúként kihallgathatja-e Mr X-t a nemzeti joga szerint vagy köteles a 1206/2001/EK rendelet 1. cikk (1) bek. szerinti eljárás szerint eljárni.
35 36
Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 34. Case C-228/11 Melzer v. MF Global UK Ltd, judgment of 16 May 2013 (not yet reported) para 36.
13
A 1206/2001/ EK rendelet tárgyi hatálya: A 1206/2001/EK rendelet 2004. január 1-én lépett hatályba. Az 1. cikk (1) bek. alapján a rendelet polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó, ahol a tagállami bíróság, összhangban a saját nemzeti jogával, (a) vagy kéri egy másik tagállam hatáskörrel rendelkező bíróságát a bizonyításfelvételre vagy (b) ő maga szerzi be a bizonyítékot a másik tagállam területén. Illetékessége bizonyítás felvételére a következő két módon állhat fenn: Az első bizonyításfelvételi mód a megkeresett bíróság bizonyításfelvétele a 1206/2001/ EK rendelet10-16. cikke alapján a másik tagállam bíróságának kérelme alapján (‘a’ változat). Az eljárás a megkeresett bíróság joga alapján ( lex fori) zajlik, 1206/2001/ EK rendelet 10. cikk (2) bek. A 1206/2001/ EK rendelet 13. cikkben korlátozó rendelkezések találhatók. A kérelmet különböző indokokra való tekintettel meg lehet tagadni a 1206/2001/EK rendelet 14. cikke alapján, pl. a 14.cikk (2) bekezdésben foglalt jogok alapján. A második módszer, hogy a bizonyításfelvételt a kérelmező bíróság saját maga, közvetlenül végzi a másik tagállamban, melynek szabályait a 1206/2001/ EK rendelet 17. cikke tartalmazza (b opció). Erre csak akkor kerülhet sor, ha bizonyításfelvétel önkéntes módon történik és nincs szükség korlátozó szabályok alkalmazására. Ahol bizonyításfelvétel tanúkihallgatást igényel, a kérelmező bíróságnak tájékoztatnia kell a személyt a meghallgatás önkéntességéről. A bizonyíték felvétele egyébként a kérelmezett tagállam bíróságának a joga alapján történik,a 1206/2001/ EK rendelet 17. cikk (3) alapján. A 1206/2001/EK rendeleten kívül az 1970. március 18-i Hágai Egyezmény is tartalmaz rendelkezéseket a bizonyításfelvételről külföldön polgári és kereskedelmi ügyekben. A Hágai Egyezmény 21. cikke szerint a 1206/2001/EK rendelet irányadó. Azokban az esetekben, ahol az érintett ország nem részese az Egyezménynek, a Hágai Egyezmény rendelkezéseit alkalmazni kell. Dánia vonatkozásában a 1206/2001/EK rendeletet nem alkalmazandó, vö. 1. cikk (3) bek.
14
A választ a 1206/2001/EK rendelet 1. cikk (1) bekezdése tartalmazza, amely rögzíti a rendelet alkalmazására vonatkozó kérelem másik bíróságra való benyújtásának előfeltételeit, vagyis a rendelet csak akkor alkalmazható, ha a kérés benyújtásra került és amennyiben van rá lehetőség, nem tartalmaz kötelezettséget a Rendelet alkalmazására. 37
Ezt az értelmezést támasztja alá a rendelet célkitűzése is, hogy a határokon átnyúló ügyekben a bizonyításfelvétel egyszerű, hatékony és gyors legyen. Ellentétes lenne a rendelet célkitűzésével, ha a rendelet általánosságban megtiltaná egy tagállam bíróságának, hogy más tagállamban lakóhellyel rendelkező tanút nemzeti joga alapján hallgasson ki. 38 Sokkal egyszerűbb, hatékonyabb és gyorsabb lehet az illetékes bíróságnak kihallgatni a tanút saját nemzeti joga alapján.39 A 1206/2001/EK rendelet 21. cikk (2) bek. alapján, mely kifejezetten felhatalmazza a tagállamokat egymás közötti egyeztetéseikben és szerződéseiben a bizonyításfelvétel könnyítésére, egyértelműen kitűnik, hogy a rendelet nem szabályozza kimerítően a határon átnyúló bizonyításfelvételt.40 Ezt az értelmezést támasztotta alá az EUB 2012-ben. A tagállam illetékes bíróságát, mely egy másik tagállamban lakóhellyel rendelkező felet tanúként kíván kihallgatni, nem kötik a rendeletben lefektetett bizonyításfelvételi módszerek. Ebből következik, hogy a rendelet jellege nem kötelező érvényű; a bíróságnak lehetősége van a felet a saját nemzeti joga szerint kihallgatni, vagyis a rendelet alkalmazása fakultatív.41 Ennek eredményeként a rendelet alkalmazása csak a 1206/2001/EK rendelet 10. cikk alapján megkeresett bíróság tekintetében kötelező, azzal, hogy a bíróság nem köteles egy másik tagállam bíróságát bizonyításfelvételre felkérni.42 A fentiek alapján a holland bíróság véleménye, miszerint beidézheti és kihallgathatja Mr. X-t a holland bíróság előtt a holland jog szerint, helyes.
37
Case C-170/11 Lippens and others v. Kortekaas and others, judgment of 6 September 2012 para 25 f. Case C-170/11 Lippens and others v. Kortekaas and others, judgment of 6 September 2012 para 29 f. 39 Case C-170/11 Lippens and others v. Kortekaas and others, judgment of 6 September 2012 para 31. 40 Case C-170/11 Lippens and others v. Kortekaas and others, judgment of 6 September 2012 para 33. 41 Case C-170/11Lippens and others v. Kortekaas and others, judgment of 6 September 2012. 42 Bach, EuZW2012, 831 (833). 38
15
Vegyük figyelembe: az EUB megerősítette a döntését a legutóbbi C-332/11 ügyben ProRail, 2013. február 21. (még nem jelent meg) hozott határozatában, 42.paragrafus. EGy belga bíróság előtti ügyben a szakértőnek Belgiumban és Hollandiában is meg kellett vizsgálnia a sínhálózatot. Kérdéses volt, hogy a szakértő csak Hollandiában járhat-e el a 1206/2001/EK rendeletben meghatározott eljárás szerint, így a Holland bíróságot kell-e megkeresni a 1206/2001/EK rendelet 1.cikke és 17. cike alapján. Az EUB ez esetben is tagadta, hogy a rendeletben lefektetett eljárást kötelező követni. A rendelet csak akkor alkalmazandó, ha egy tagállam bírósága úgy dönt, hogy a két bizonyításfelvételi módszer egyikét alkalmazza (ProRail, para 42). Amennyiben a bizonyításfelvétel ütközik egy másik tagállam saját nemzeti jogával ezen tagállam felségjogára (pld. mert tilos vagy korlátozott bizonyos személyekkel szembeni alkalmazása) és nincsen megállapodás vagy rendelkezés e tekintetben a két tagállam között (1206/2001/EK rendelet 21. cikk (2). bek),kizárólag abban az esetben végezheti el az adott tagállam bírósága a bizonyításfelvételt (ProRail, 48 paragrafus; lásd még Bach, EuZW 2012, 831 (834)).
16
