Esettanulmány a joghatósági kikötéshez, a teljesítés helyéhez és az iratok kézbesítéséhez
Határon átnyúló polgári perek
Project “Using EU Civil Justice Instruments: Development of training materials and organisation of test seminars“ (Agreement No. JUST/2013/JCIV/AG/4686)
This publication has been produced with the financial support of the Civil Justice Programme of the European Union. The contents of this publication are the sole responsibility of ERA and can in no way be taken to reflect the views of the European Commission .
1. Témakör: Határon átnyúló polgári perek Esettanulmány a joghatósági kikötéshez, a teljesítés helyéhez és az iratok kézbesítéséhez 1
Jogeset D lakóhelye Amszterdam, ahol egy kicsi, de színvonalas bútorboltot üzemeltet. A vevőivel való kapcsolattartás céljából sürgősen szüksége van egy új autóra, mivel a régi autója egyre rosszabb állapotban van. Abból a célból, hogy megfelelően reprezentálja exkluzív bútorboltját, az az elképzelése, hogy egy piros Ferrarit vesz. Rövid keresgélést követően hamarosan talál egy megfelelő modellt egy olasz autókat forgalmazó kereskedőnél, az amszterdami F-nél, de D észleli, nincs elegendő pénze, hogy egy összegben kifizesse az autó meglehetősen magas vételárát. F tájékoztatja D-t, hogy lízingelheti is az autót B banktól. B létesítő okirat szerinti székhelye Bécsben van. 2014 októberében D egyeztetet B-vel, és megállapodnak a lízingszerződés megkötésében. B megveszi az autót F-től és rendelkezik arról, hogy az autót szállítsák D-nek Amszterdamba. A lízingszerződés nemcsak D-nek B felé fennálló havi részletfizetési kötelezettségét rögzítette, hanem kizárta D-nek az autó minőségére vonatkozó, B-vel szembeni szavatossági jogait is. Egyúttal B átruházta D-re az F-fel szemben őt megillető, az adásvételi szerződésekből származó szokásos szavatossági jogait. B Prágában működő ügyfélszolgálati egységének alkalmazottja pár nappal később felhívja D-t, hogy a lízingszerződéssel kapcsolatban néhány részletet egyeztessen. Miután az autóval kapcsolatos általános dolgokat és a luxus kiegészítőket részletesen tisztázták, B alkalmazottja többek között azt javasolta D-nek, hogy a jövőre vonatkozó, a szerződésből eredő esetleges jogviták rendezésének helyéül a Cseh Köztársaságot kössék ki. D, aki ekkor másra sem tudott gondolni, mint az új autójára, nem kérdezett vissza arra, hogy mit kell érteni a jogviták alatt, hanem azonnal elfogadta a javaslatot. Pár nappal később B egy másik alkalmazottja a pénzintézet bécsi központi fiókjából küldött D-nek egy számlát az első fizetendő részletről. A számla hátoldalán kerültek feltüntetésre az általános szerződési és üzleti feltételek. Mivel B jogi osztályának
1
Készítette: Prof.Gerald Mäsch, Chair for Private Law, Commercial and Business Law, Private International Law and Comparative law, Director of the Institute for International Business Law, University of Münster
1
székhelye Stockholmban volt, az ÁSZF a következő rendelkezést tartalmazta: A teljesítés helye a Brüsszel Ia. rendelet 7.cikke értelmében Svédország. D-nek egy rövid ideig várnia kellett az autójára, mivel az általa választott modell nem volt azonnal elérhető. Végül három hónappal később az autót kiszállították D-nek Amszterdamba. Két hónappal később, mikor már az első kéthavi törlesztőrészlet kifizetésre került, D észrevette, hogy az autó fékrendszere nem megbízható, ugyanis körülbelül egy órás, folyamatos, gyors tempójú autópályán vezetés után a fékhatás jelentős mértékben gyengül, mely miatt D vezetés közben veszélyben érezte magát. Emiatt D érvényteleníteni kívánja az F-nek B-vel kötött adásvételi szerződését, figyelemmel a B által ráruházott jogokra. F visszavette az autót, melynek következményeként D felmondta a B-vel kötött lízingszerződését, és követelte B-től a már kifizetett kéthavi törlesztőrészlet összegét. B a visszafizetést megtagadta.
1. kérdés: Melyik bíróság rendelkezik joghatósággal D keresetének elbírálására?
2. Kérdés: D keresetlevelét kézbesítik B-nek. D a keresetlevelet németül nyújtja be, de a mellékletek (amelyek között található a D által készített havi törlesztőrészletek listája és egy szakértői vélemény, amely a fékhatás gyengülését az elégtelen fékhűtésnek tulajdonítja) nem kerültek lefordításra, és kizárólag D anyanyelvén, vagyis hollandul állnak rendelkezésre. B-t jogszerűen tájékoztatták azon jogáról, hogy megtagadhatja a számára idegen nyelvű dokumentumok átvételét. Noha B ügyvezető igazgatója jól beszéli a holland nyelvet, mivel van egy üdülője Hollandiában, B él a jogával, és megtagadja a részére kézbesített iratok átvételét egy héten belül. Sikeres-e D keresetlevelének kézbesítése B részére?
3. Kérdés: Feltételezzük, hogy a felek cseh bíróságot kikötő fórumválasztása érvényes, és azt, hogy D a megfizetett törlesztőrészletek visszafizetésére irányuló keresetét B-vel szemben már Ausztriában benyújtotta. B – összhangban a felek fórumválasztásával – keresetet terjeszt elő a Cseh Köztársaság bírósága előtt annak megállapítása iránt, hogy B nem tartozik D-nek, mivel az autó két hónapon át tartó, korlátlan használatát a B által megfizetett kéthavi törlesztőrészlet fedezi. B perbe hívta F-et, mivel véleménye szerint sokkal inkább F a felelős a fék meghibásodásáért. Miként jár el a cseh és az osztrák bíróság?
2
A joghatóság A bíróságok nemzetközi joghatóságát D és B perében a Brüsszel la. rendelet határozza meg, amennyiben a Brüsszel Ia. rendelet ezen jogvitában alkalmazandó.
A) A Brüsszel la. rendelet alkalmazhatósága A Rendelet alkalmazhatóságának tárgyi, időbeli és területi hatálya van. I) Az alkalmazhatóság tárgyi hatálya A már ismertetett adásvételi szerződés egy polgári/kereskedelmi ügy a Rendelet 1. cikkének (1) bekezdése értelmében. II) Az alkalmazhatóság időbeli hatálya Figyelemmel a tényállásra, így arra, hogy a szerződéskötés időpontja 2014 októbere, az autó leszállítása erre három hónapra történt, majd D ezt követően két hónapig használta az autót, a Brüsszel Ia. rendelet (hatálybelépés: 2015. január 10.) alkalmazható [Brüsszel Ia. rendelet 81. és 66. cikk (1) bekezdés].
III) Az alkalmazhatóság területi hatálya A Brüsszel Ia. rendelet területi hatálya fennáll, mivel B valamely tagállamban lakóhellyel rendelkezik [4. cikk (1) bekezdés], illetve gazdasági társaság estében a társaság létesítő okirat szerinti székhelye minősül lakóhelynek [63. cikk (1) bekezdés a) pont]. A székhely meghatározásának szempontjából nincs jelentősége annak, hogy B valamely igazgatási egysége vagy a központi ügyintézés helye egy másik tagállamban van [63. cikk (1) bekezdés b) pont; 63. cikk (1) bekezdés c) pont], mivel a rendelet értelmében valamennyi székhelynek minősül.
A) Kizárólagos joghatóság Valamely bíróság joghatósága a Brüsszel Ia. rendelet rendelkezései értelmében kizárólagos is lehet. Utóbbiról a Brüsszel Ia. rendelet 24. cikke rendelkezik, mely alapján felmerül a kizárólagosság eshetősége, ha D és B közti szerződést egy atipikus bérleti szerződésnek tekintjük. Mivel azonban a hivatkozott cikkely csupán ingatlan bérletére vonatkozik jelen esetben nem lehet beszélhetünk kizárólagos joghatóságról. Azonban a Brüsszel Ia. rendelet 25. cikk (1) bekezdése alapján mégis lehetősége van D-nek és B-nek valamely bíróság kizárólagos joghatóságát kikötni abban az esetben, ha azt a hivatkozott jogszabályhely rendelkezéseinek megfelelően, jogszerűen teszik.
3
I.
A bíróság joghatóságáról való megállapodás telefonon
1) Megállapodás tagállam bíróságának előnyben részesítéséről A Brüsszel Ia. rendelet kifejezetten előírja, hogy a felek rögzítsék a szerződésben, mely EU tagállam bírósága rendelkezik joghatósággal. Nem szükséges, hogy a megegyezés eredménye egy határozott bíróság megjelölése legyen, a joghatóságot korlátozhatják valamely meghatározott tagállam bíróságaira is. A feleknek lehetőségük van arra is, hogy illetékességet határozzanak meg.2 Azáltal, hogy B és D – vélhetőleg – megállapodtak a Cseh Köztársaság bíróságainak joghatóságában, a feltétel teljesült, a kikötés érvényes.
A Brüsszel Ia. rendelet 25. cikke eltérően a jogelőd rendelet 23. cikkében foglaltaktól, már nem követeli meg a felektől, hogy a jogügylet megkötésének államában lakóhellyel rendelkezzenek, ebből következően a módosítás eredményeként a Rendelet alkalmazhatóságának hatálya kibővült; harmadik tagországra egyaránt kiterjeszthető (v.Hein, RIW 97 (101)).
Nem megengedett kikötések A joghatóságban való megegyezés nem lehetséges a Brüsszel Ia. rendelet 19. cikkének rendelkezéseiből kifolyólag (vesd össze a hasonló rendelkezéseket tartalmazó 15. cikkel). D a rendelkezések értelmében nem minősül magánszemély vevőként, mivel az autót cégének vásárolta. 3) A felek megállapodása A Brüsszel Ia. rendelet megengedi a feleknek, hogy kötetlenül megállapodjanak abban, melyik bíróságnak van joghatósága. A felek korábbi megállapodása megtámadható, mivel D és B munkatársa “véletlenszerűen” (nem átgondoltan, előre megfontoltan) beszélgettek a megállapodásról telefonon. Azonban mindkét félnek gondolnia kellett a jogviták bekövetkezésének lehetőségére, mivel mindkét fél üzletember és ebből következően tapasztalattal rendelkeznek üzleti ügyekben. Ezért beszélgetésüket, mint a Brüsszel Ia.
2
Case C-24/76 Estasis Salotti v. Ruewa [1976] ECR 1831 para 7; Case C-25/76 Segoura v. Bonakdarian [1976] ECR 1851 para 6; Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilprozessrecht (9th edition 2011), art. 5 EuGVO note 71.
4
rendelet 25. cikk (1) bekezdése alapján érvényesen megkötött megállapodásként kell figyelembe venni. 4) Megfelelés a formai követelményeknek Az eset kapcsán vizsgálni szükséges, hogy a felek eleget tettek-e a joghatóságról való megállapodás formai követelményeinek. A Brüsszel Ia. rendelet 25. cikk (1) bekezdés a) pontja értelmében, az ilyen típusú megállapodások nem történhetnek kizárólag szóban. Ha előzetesen szóban is kötik, azt írásban meg kell erősíteni. Mivel D és B munkatársa csak szóban, telefonon állapodtak meg a választott joghatóságról és azt írásbeli megerősítés nem követte, így a megállapodás alaki követelményei hiányosak, tehát megállapodásuk érvénytelen. A Brüsszel Ia. 25. cikk (1) bekezdés b) vagy c) pont rendelkezései, melyek enyhítik ugyan a formai követelményeket, azonban nem vezethetnek eltérő eredményre, mint
Ha a választott joghatóságban való megállapodás eleget tesz a Brüsszel Ia. rendelet 25. cikk (1) bekezdése szerinti formai követelményeknek, az anyagi érvényesség (mely szintén újdonság a rendeletben) a tagállami jog mentén értékelendő, feltéve, hogy a nemzetközi magánjog szabályainak is megfelel. Mindamellett a Róma I. Rendelet 1. cikk (2) bekezdés e) pontja nem alkalmazható a joghatóság ilyenformán történő megválasztására. Előbbiek okán, az említett “újdonság” nem alkalmazható általános gyakorlatként (Pohl, IPrax2013, 109 (111)).
ami a felek között korábban kialakított gyakorlatnak vagy a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatnak megfelel. I)
Eredmény
A választott joghatóságban való megállapodás előbbiek okán érvénytelen.
C) Általános joghatóság A Brüsszel Ia. rendelet 4. cikk (1) bekezdése értelmében, az alperes lakóhelye szerinti bíróság az általános joghatóság. Ha az alperes társaság, akkor a létesítő okirat szerinti székhelye minősül lakóhelynek a Brüsszel Ia. rendelet 63. cikke (1) bekezdésének a) pontja alapján. Mivel B létesítő okirat szerinti székhelye Bécs, így D a Brüsszel Ia. rendelet 4. cikk (1) bekezdése alapján jogosult pert indítani B-vel szemben az osztrák bíróságok előtt.
5
D. Különös joghatóság szerződéses kapcsolatokban [Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk] A joghatóság alapulhat továbbá a szerződésekre vonatkozó különös joghatóságról szóló rendelkezésen, a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 1. pontján.
I. Szolgáltatások nyújtására irányuló szerződés, a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontja
E rendelkezés szerint, ha az eljárás tárgya egy szerződés, a vitatott kötelezettség teljesítésének helye szerinti bíróság előtt perelhető az alperes. A Brüsszel Ia. rendelet 7. cikke 1. pontjának b) alpontja, amelynek alkalmazása elsőbbséget élvez az a) alponttal szemben, szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésből eredő valamennyi szerződéses kötelezettség teljesítésének közös helyét – kizárólag eljárási szempontból – akként határozza meg, hogy az a tagállam területén az a hely, ahol a szerződés szerint a szolgáltatást nyújtották, vagy kellett volna nyújtani. Először is, a D és B között létrejött bérleti szerződés a Brüsszel Ia. rendelet szerinti szolgáltatás nyújtására irányuló szerződésnek kell minősülnie. E kifejezést is önállóan kell meghatározni. Az EUMSZ 57. cikkében található meghatározáshoz visszanyúlni azért nem lehetséges, mert önálló fogalomra van szükség a polgári peres eljárásra tartozó ügyek tekintetében. 3 A „szolgáltatás” kifejezés magában foglalja a szolgáltatást nyújtó félnek valamilyen – díjazás ellenében végzett – tevékenységét.4 Ezért van az, hogy nem csupán a klasszikus szolgáltatási szerződések, hanem a munka- és ügynöki szerződések is a fenti rendelkezés hatálya alá tartoznak.5 A két vagy több elemből álló vegyes szerződések akkor tartoznak a rendelkezés hatálya alá, ha a szolgáltatási elem a szerződés tipikus, meghatározó eleme. 6 Ennek megfelelően dolgok vagy jogok puszta bérbeadása nem tekinthető szolgáltatásnak, mert hiányzik belőle a tevékenység, mint meghatározó elem.7 Eltérően kell megítélni, ha a bérleti szerződés olyan tevékenységeket is előír, melyek nem kisebb jelentőségűek. Ez jellemző a tőkelízing-szerződésekre: figyelembe véve a tényt, hogy e szerződések a használati jog puszta átruházásán túlmenően finanszírozási funkcióval is bírnak, továbbá számos egyéb kötelezettséget is keletkeztetnek, európai uniós jogi értelmében nem minősíthetők bérleti szerződésnek. 8 Sokkal inkább szolgáltatási
3
Case C-533/07 Falco Privatstiftung [2000] ECR I-3327 para 33f.; Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivliprozessrecht, art. 5 EuGVO note 43; of another opinion: BGH, judgement of 2 March 2006, Az. IX ZR 15/05=NJW 2006, 1806 4 Case C-533/07 Falco Privatstiftung[2000] ECR I-3327 para 29. 5 Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilprozessrecht, art. 5 EuGVO note 43 6 Kropholler/v Hein, Europäisches Zivilprozessrecht, art 5 EuGVO note 43; Magnos Mankowski/Mankowski, Brussels I Regulation (2nd revised edition 2012), art. 5 note 92. 7 Rauscher/Leible, EuZPR, EulPR (editing 2011), art. 5. Brüssels I-VO note 50c; 8 Rauscher/Leible, EuZPR, EulPR, art. 5 Brüssel I-VO note 50c: the lease contract is covered by Art. 7 No. 1 b) Brussels Ia, referring to Case C-451/99 Cura Anlagen [2002] ECR I-3193 para 18 f. which considers the lease contract as service contract within the meaning of Art. 57 TFEU.
6
szerződésnek minősülnek.9 Tehát D és B között a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerinti szolgáltatási szerződés jött létre.
II. A teljesítés helye
A szolgáltatások teljesítésének helyét éppen ezért meg kell határozni. A felek feltételezhetően érvényesen megállapodtak egy svédországi teljesítési helyben B általános szerződési feltételei alapján.
1)
A teljesítés helyéről szóló “absztrakt” megállapodás megengedhetősége
A teljesítési helyről szóló ilyen megállapodások megengedhetősége már a rendelkezés megfogalmazásából is következik (“eltérő megállapodás hiányában”). Vitatott ugyanakkor, hogy az “eltérő megállapodás hiányában” kitételhez milyen jelentés társul: ha a felek szabadon állapodhatnak meg az áru kiszállításának vagy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerinti szolgáltatás nyújtásának helyét illetően, a teljesítési helyről szóló szerződéses megállapodás minden esetben megengedett. Így az említett kifejezés többletjelentéssel bír. Különböző álláspontok vannak e kérdésben. Az általános vélekedés szerint a felek számára biztosítani kell a lehetőséget, hogy a teljesítés tényleges helye szerinti bíróság helyett más bíróság joghatóságát kössék ki, amennyiben az a szerződéssel összefüggésbe hozható.10 Az Európai Unió Bírósága azonban úgy döntött, hogy a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja nem hordoz ilyen jelentést: a felek számára csak a kötelezettség teljesítésének helyéről szóló megállapodást kell lehetővé tenni, és nem azt, hogy eljárásjogi szempontból is meghatározhassák a teljesítés helyét. 11 Máskülönben a megállapodás “absztrakt megállapodásnak” minősül. Ugyanakkor a teljesítési helyről szóló absztrakt megállapodások nem automatikusan hatálytalanok: joghatósági kikötéssel egyenértékűnek tekinthetők, és ekként megfelelnek a Brüsszel Ia. rendelet 25. cikkében írt követelményeknek.12 Ez meggyőző: amíg a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja megkövetel egy bizonyos kapcsolatot a joghatóság és a szerződéses kötelezettségek teljesítésének helye között, a 25. cikk a kötelezettségek tartalmával semmilyen kapcsolatot nem követel meg, viszont számos formai követelményt támaszt. Következésképpen, ha ilyen kapcsolat nem áll fenn, a 25. cikk speciális követelményeinek kell megfelelni. Máskülönben a rendelet ellentmondásoktól mentes rendszere kérdőjeleződne meg a leggyakrabban előforduló, a szerződésbe foglalt fórumválasztási megállapodásokkal kapcsolatos ügyekben. 9
Case C-451/99 Cura Anlagen [2002] ECR I-3193 para 18 f.; Rauscher/Leibe, EuZPR, EuIPR, art. 5 Brüssel IVO note 50c. 10 Wipping, Der europäische Gerichtsstands des Erfüllungsortes – Art. 5 Nr. 1 EuGVVO (2008), p. 217; Ignatova, Art. 5 Nr. 1 EuGVO – Chancen and Perspektiven der Reform des Gerichtsstands am Erfüllungsort (2005), p. 295. 11 Case C-383/08 Car Tim GmbH v. KeySafety Systems Srl. [2010] ECR I-1255 para 46. 12 Case C-106/95 Mainschiffahrts-Genossenschaft eG (MSG) v. Les Gravières Rhénanes SARL [1997] ECR I-00911 para 33; Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilprozessrecht, art. 5 EuGVO note 36.
7
Még mindig nincs határozott válasz egy másik kérdésre, amely a 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerinti teljesítési hely felek általi szabad megválasztásához kapcsolódik: választhatnak-e a felek nem egy, hanem több különböző helyet az adásvételi vagy szolgáltatási szerződésből eredő kötelezettségek teljesítésére (pl. egy bizonyos helyet a szolgáltatás nyújtására és egy másik helyet a díj kifizetésére)? A Svájci Szövetségi Bíróság a közelmúltban nemleges választ adott erre a kérdésre, a Luganói Egyezmény megfelelő rendelkezésére hivatkozással (BGer, 2014. május 12-i ítélet, Az. 4A_522/22013. ), ugyanakkor más következtetés is levonható abból, hogy a 7. cikk 1. pontjának a) alpontja az egyéni kötelezettségre fókuszál ahelyett, hogy az egész szerződésre vonatkozó, egységes teljesítési helyről rendelkezne. (Hoffman/Kunz, in Basler Kommentar Lugano-Übereinkommen (2011), art. 5 note 235; Heinig, Grenzen von Gerichtsstandsvereinbarungen im Europäischen Zivilprozessrecht (2010), p553 ff.).
A szóban forgó ügyben számos kétség merült fel a megállapodás érvényességét illetően, ugyanis a kikötés a B által általánosan alkalmazott feltételek részeként, az általa kiállított számla hátoldalán szerepelt.13 Először is, hiányzik a felek közötti megállapodás, mivel annak létrejöttéhez két egyező akaratnyilatkozat szükséges. Ez nem biztosított abban az esetben, ha az egyik fél egy számla hátoldalán küldi meg az általános szerződési feltételeit, mivel ilyen esetekben az sem biztos, hogy a címzett egyáltalán tudomást szerzett-e ezen általános szerződési feltételekről, nem beszélve arról, hogy egyáltalán elfogadja-e azokat.14 Másodsorban a szerződés semmi esetre sem felel meg a Brüsszel Ia. rendelet 25. cikkében írt írásbeliség kritériumának: még ha el is fogadjuk B-nek a számla hátoldalán található ajánlatát írott formaként, hiányzik D írásbeli elfogadó nyilatkozata.15
2) A teljesítés helye a Brüsszel Ia rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerint
Abban az esetben, ha nem áll rendelkezésre érvényes megállapodás, a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerinti általános definícióhoz kell visszatérni. Azaz meg kell határozni, hogy hol kerül sor a szolgáltatás nyújtására. A Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontjának b) alpontja szerinti teljesítési hely önállóan meghatározott. 16 Alkalmazni kell valamennyi szerződéses követelés tekintetében, így nem csupán a szállítás vagy a 13
Negative concerning a general inadmissibility of abstract agreements on the place of performance through standard terms and conditions: MüKO/Gottwald, ZPO (4th edition 2013), art.5 EuGVVO note 39. 14 Cf. OLG Düsseldorf, judgement of 30 January 2004, Az. 23 U 70/03; Case C-24/76 Estasis Salotti v. Ruewa [1976] ECR 1832 para 12 15 Cf. OLG Düsseldorf, judgement of 30 January 2004, Az. 23 U 70/03; Case C-24/76 Estasis Salotti v. Ruewa [1976] ECR 1832 para 12. 16 As to Art. 5 No. 1 a) Brussels Ia, the Tessili-doctrine leaves itt o the law governing the contract to determine the place of performance, Case C-12/76 Tessili v. Dunlop [1976] ECR I-1473 para 15.
8
szolgáltatás nyújtása iránti követelésre, hanem a vásárló, illetve a szolgáltatást igénybe vevő fél fizetési kötelezettségeire is. 17 E tekintetben döntő jelentőséggel bírnak a tipikusan az adott szerződés tárgyát képező szolgáltatások. 18 Mindazonáltal, a lízingszerződés teljesítési helyének meghatározásakor a szerződés egyedi jellegét kell figyelembe venni. A lízingszerződés megkötése különbözik attól az esettől, amikor a bank csupán a fogyasztó rendelkezésére bocsátja a hitelt azért, hogy a fogyasztó maga vásárolja meg a terméket az eladótól. A szóban forgó esetben, B arra kötelezett, hogy biztosítsa az autó használatát D-nek, aki az autót többnyire saját hazájában, Hollandiában fogja használni. Ezen felül a lízingszerződések általában a lízingbe vevőt helyezik a lízing tárgyát képező termék vevőjének pozíciójába (így pl. a minden vevői jogot engedményeznek D-re). Ez a funkció elsőbbséget élvez a szerződés finanszírozási funkciójával szemben. Ezért az ingó dolgok értékesítésének a Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 1. pontja b) alpontja szerinti teljesítési helye is érvként hozható fel. Következésképpen, a dolgok leszállításának helye is figyelembe vehető a szerződés jellegét meghatározó kötelezettség megállapításakor. Mivel az autó D lakóhelyére, Amszterdamba lett leszállítva, ahol D szándéka szerint az autót elsődlegesen használni fogja, így a teljesítés helye Hollandiában van. Ezért a holland bíróságok joghatósága a 7. cikk 1. pontjának b) alpontja alapján megállapítható.
E. Eredmény A holland bíróságok joghatósága nemzetközi jogforráson alapul. Ugyanakkor D hivatkozhat az általános joghatóságra is, és pert indíthat B ellen Ausztriában, vagyis abban a tagállamban, ahol B létesítő okirat szerinti székhelye található.
Amennyiben az alkalmazott Prágában nem az ügyfélszolgálati részlegen dolgozott volna, hanem B helyi fióktelepénél, D-nek lehetősége lett volna pert indítani B-vel szemben a cseh bíróságok előtt is, amennyiben elégséges kapcsolat állt fenn a követelés és a fióktelep között (Brüsszel Ia. rendelet 7. cikk 5. pontja szerinti különös joghatóság).
17 18
Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilsprozessrecht, art. 5 EuGVO note 45. Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilsprozessrechts, art. 5 EuGVO note 45.
9
A D és B között létrejött szerződés nem tartalmaz jogválasztási kikötést. D nem fogyasztóként kötött szerződést, figyelembe véve, hogy az autót szakmai tevékenységének elősegítése érdekében lízingelte. A holland bíróságok ennek megfelelően elvileg az osztrák szerződések jogát kötelesek alkalmazni a Róma I. rendelet 4. cikke 1 b) bekezdése szerint, összhangban az eljárásjogi minősítéssel, feltéve, hogy B nem egy Hollandiában lévő fióktelep útján járt el, lásd Róma I. rendelet 19. cikk (2) bekezdés. Ugyanezen következtetésre jutunk a Róma I. rendelet 4. cikke opho (2) bekezdésének alkalmazása esetén, amennyiben a lízingszerződés bérleti jellegét kívánjuk hangsúlyozni (MüKo/Martiny, BGB, Art. 4 Rom I VO note 33; Rauscher/Thorn, EuZPR, EuIPR, Art. 4 Rom I-VO note 94). Az a tény azonban, hogy a lízingszerződés szoros kapcsolatban áll a B és F között létrejött adásvételi szerződéssel (amely nem tartalmaz jogválasztási kikötést), amelyre a holland jogot kell alkalmazni (Róma I. 4. cikk 1 a) bek.), továbbá hogy a lízingszerződés tárgyát képező autót Hollandiába szállították le, a holland bíróságokat arra indíthatja, hogy a Róma I 4. cikk (3) bekezdése szerinti, ún. „menekülő klauzulát” alkalmazza azon az alapon, hogy a szerződés „nyilvánvalóan közelebbi kapcsolatba” hozható Hollandiával, mint Ausztriával.
2. kérdés: A kézbesítendő irat átvételének megtagadása
Az iratok kézbesítésének érvényességét a tagállamokban a polgári és kereskedelmi ügyekben keletkezett bírósági és bíróságon kívüli iratok kézbesítéséről (iratok kézbesítése), és az 1348/2000/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. november 13án kelt 1393/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: 1393/2007 rendelet) határozza meg.
A) Az 1393/2007 rendelet alkalmazhatósága Először a 1393/2007 rendelet alkalmazhatóságának kell fennállnia.
I)
A Rendelet tárgyi hatálya
Az 1393/2007 rendelet 1. cikk (1) bekezdése szerint a rendeletet polgári és kereskedelmi ügyekben kell alkalmazni, amennyiben bírósági vagy bíróságon kívüli iratokat kell továbbítani az egyik tagállamból a másikba ez utóbbiban történő kézbesítés céljából. Az 1. cikk (2) bekezdéséből következően azonban a Rendelet nem alkalmazható, ha az irat címzettjének címe ismeretlen. A „polgári és kereskedelmi ügyek” kifejezés azonos a Brüsszel Ia.
10
rendeletben használt kifejezéssel. A jelen esetben a Brüsszel Ia. rendelet 1. cikkének (1) bekezdése szerinti polgári és kereskedelmi ügyről van szó (lásd fent).19 Ennek megfelelően a rendelet tárgyi hatálya kiterjed az ügyre.
A 1393/2007 rendeleten kívül ismeretes még az 1965-ös Hágai Kézbesítési Egyezmény; az 1393/2007 rendelet 20. cikkének (1) bekezdése értelmében ez utóbbi Rendelet alkalmazása elsőbbséget élvez a Hágai Kézbesítési Egyezménnyel szemben. A Hágai Egyezményt ugyanakkor alkalmazni kell minden olyan állam tekintetében, amelyek nem tagállamai az EU-nak. Dánia vonatkozásában az 1393/2007/EK rendelet az ABI egyezmény miatt is alkalmazandó.
II)
A Rendelet területi hatálya
A 1393/2007 rendelet nem alkalmazható a harmadik államokba irányuló és onnan érkező iratok kézbesítésére, hanem kizárólag az Európai Unión belül, azaz egyik tagállamból a másikba történő kézbesítésekre vonatkozik. A jelen ügyben a keresetlevelet Hollandiából Ausztriába kézbesítik. Tehát a Rendelet területi hatálya is kiterjed az ügyre.
B)
A kézbesítendő irat átvételének indokolt megtagadása
Megkérdőjelezhető, hogy B jogszerűen utasította-e vissza a kézbesítendő iratot. A Rendelet szerinti kézbesítés esetén a kézbesített irat fordítása általában nem szükséges. Az eljárást megindító fél számára kedvező rendelkezéssel szemben viszont a címzettet megilleti a jog, hogy a kézbesítendő irat átvételét megtagadja az 1393/2007 rendelet 8. cikk (1) bekezdése alapján, amennyiben az iratot nem az átvevő tagállam hivatalos nyelvén, vagy több hivatalos nyelv esetén a kézbesítés helyének hivatalos nyelvén vagy hivatalos nyelveinek egyikén, illetve nem olyan nyelven szövegezték meg, amelyet a címzett megért.
I)
Kézbesítendő irat
Először annak tisztázása szükséges, hogy a keresetlevélhez csatolt dokumentumok is az idézett rendelkezés szerinti „kézbesítendő iratnak” minősültek-e. Maga a Rendelet nem tartalmaz semmilyen meghatározást arra nézve, hogy mit kell érteni „irat” alatt. Hasonlóan, a tagállamok jogában használt meghatározások olyannyira ellentmondásosak 20, hogy döntő fontosságú egy egységes európai definíció megalkotása.
19
Rauscher/Heiderhoff, EuZPR, EuIPR (editing 2010), art. 1 EG-ZustVO 2007 note 1. Advocate General Verica Trstenjak, final conclusion on Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammer Berlin [2008] ECR I-3371 para 55. 20
11
Ha definiálni akarjuk ezt a fogalmat, akkor a kézbesítés funkciójából kell kiindulni, amely különösen a címzetthez való gyors és pontos eljuttatást jelenti,21 s amelynek korlátját jelenti védelemhez való jog, így pl. a tisztességes tárgyaláshoz való jog. 22 Ebből pedig azt következik, hogy a címzett félnek lehetőséget kell biztosítani az irat tartalmának megértésére azért, hogy védekezni tudjon. Továbbá, mivel a bírói gyakorlat a keresetlevél keretein belül nem ismétli meg a mellékletek teljes tartalmát, hanem csupán körülírja azokat, a keresetlevél tartalmának megértése akár a mellékletek megértésétől is függhet.23 Előfordulhatnak ugyanakkor olyan mellékletek is, amelyeket teljes egészében aligha lehetséges lefordítani a terjedelmük miatt. 24 Nem világos az sem, hogy ezekben az esetekben is szükség van-e fordításra, mint ahogy az sem, hogy milyen minőségű fordítás követelhető meg. A rendelkezés céljával összhangban, terjedelmes mellékletek esetén olyan szintű fordítás elvárt, amely a törvényes, fair tárgyalás biztosításához szükséges.25 Ezért szükséges a különbségtétel: ha a mellékletek puszta bizonyítási funkcióval bírnak, és nem lényegesek a követelés tárgyának és alapjának megértése szempontjából, akkor nem képezik a keresetlevél lényegi részét és ennek megfelelően nem részei a „kézbesítendő iratnak”.26 Ha azonban a mellékletek megértése lényeges az eljárás tárgyának és okának, a bíróság előtti eljárás megindítása iránti kérelem vagy a jogorvoslati kérelem megértéséhez, akkor a mellékletek a „kézbesítendő irat” részét képezik.27 A jelen esetben a mellékletek egyikét egy, a már teljesített fizetéseket felsoroló táblázat képezi. Ez B számára valószínűleg a holland nyelv speciális ismerete nélkül is értelmezhető. Ugyanakkor csatoltak egy szakértői véleményt is a gépjármű hibás voltáról, ami D-t arra indította, hogy megszüntesse az F-fel kötött szerződést. E vélemény a keresetlevél megértése szempontjából nagy jelentőséggel bír, mivel B számára biztosítja annak lehetőségét, hogy felmérje a sikeres védekezés esélyeit és védekezzen D „vádjával” szemben. Ennélfogva a szakértői vélemény lényegi részét képezi a keresetlevélnek, s így a 1393/2007 rendelet 8. cikk (1) bekezdése szerinti „kézbesítendő iratnak” minősül.
II) “Olyan nyelv, amelyet a címzett megért” Mivel a mellékleteket nem az átvevő tagállam hivatalos nyelvén szövegezték meg, döntő jelentőségű, hogy a címzett B „megérti-e” az irat tartalmát, a 1393/2007 rendelet 8. cikk (1) bekezdésének megfelelően. Speciális problémát jelent e tekintetben, hogy jogi személyek esetén kinek a nyelvtudása számít. 28 Különböző álláspontok ismeretesek: egyes kutatók véleménye szerint a [jogi 21
Cf. recital 2 Regulation No 1393/2007; Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 46. 22 Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 47. 23 Avocate General Verica Trstenjak final conclusions on Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammer Berlin [2008] ECR I-3371 para 59. 24 Rauscher/Heiderhoff, EuZPR, EuIPR, art. 8 EG-ZustVO 2007 note 17 f. 25 Sujecki, EuZW 2008, 37 (38) 26 Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367para 69. 27 Case C-14/07 Weiss v. Industrien- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 73. 28 As to the language skills of individuals c.f. Rauscher/Heiderhoff, EuZPR, EuIPR, art. 8 EG-ZustVO
12
személy] alkalmazottjának nyelvi ismeretei bírnak döntő jelentőséggel. 29 Mások úgy vélekednek, hogy legalább a társaság tényleges székhelyének hivatalos nyelvének 30 vagy az angol nyelvnek 31 az ismerete elvárható. Mások objektív kritériumokra, felvetve ezzel a kérdést, hogy harmadik személyek milyen nyelvi tudást várhatnak el egy jogi személytől.32 Az egyéni szempontok középpontba helyezése ugyanakkor nagy bizonyítási nehézségekhez és jórészt véletlenszerű eredményekhez vezetne. Éppen ezért megfelelőnek tűnik az objektív kritériumok alkalmazása. Objektív kritériumok lehetnek a szerződés nyelvéről, a joghatóságról vagy az alkalmazandó jogról szóló megállapodások. Jóllehet maga a megállapodás nem jelent biztosítékot arra nézve, hogy mindkét fél ténylegesen ért is a választott nyelven, viszont a felek jogszerűen elvárhatják ezt.33 Az Európai Unió Bírósága által hozott egyik ítélet szerint, ha a felek (az átvevő tagállammal szemben) az iratot kézbesítő tagállam hivatalos nyelvét jelölték meg a szerződés nyelveként, nem lehet vélelmezni, hogy a jogi személy rendelkezik a szükséges nyelvi ismeretekkel. Ugyanakkor egy ilyen megállapodás jelzés értékű lehet.34 Legalábbis az olyan esetekben, ahol a címzett kereskedelmi tevékenysége körében kötött szerződést és kikötötte, hogy a kapcsolattartás nyelve az áttevő tagállam nyelve legyen, a jóhiszeműség követelményének megfelelően meg kell akadályozni, hogy a címzett az átvétel megtagadásának jogával visszaéljen.35 A fentiekből következően az a körülmény, hogy B vezető tisztségviselője véletlenül ismeri a holland nyelvet, semmilyen hatással nincs arra, hogy B megérti-e a holland nyelven szövegezett iratokat. Mivel B központja Ausztriában van, és Csehországban, illetőleg Svédországban rendelkezik fióktelepekkel, semmilyen kapcsolata nincs Hollandiával, s főleg mivel a holland nyelvet a felek nem tették a szerződés nyelvévé, B az 1393/2007 rendelet 8. cikk (1) bekezdése értelmében nem érti a holland nyelvet.
III)
Határidőn belüli megtagadás
B-nek továbbá határidőn belül kell az átvétel megtagadását jeleznie, akár az iratok átvételének közvetlen megtagadásával a kézbesítés időpontjában, vagy az irat egy héten belül történő visszaküldésével, az 1393/2007 rendelet 8. cikk (1) bekezdése szerint.
2007 note 14 Schlosser, EU-Zivilsprozessrecht (3rd edition 2009), art. 8 EuZVO note 2a: it is decisive whether the document is received by a managing agent who is capable of speaking that language int he course of reasonable organisation work. 30 MüKO/Rauscher, ZPO, art. 8 EuZVO note 12 31 Schlosser, EU-Zivilsprozessrecht art. 8EuZVO note 2a 32 MüKO/Rauscher, ZPO, art. 8. 8 EuZVO note 12; Rauscher/Heiderhoff, EuZPR, EuIPR, art. 8. EG ZustVO 2007 note 25. 33 Cf. Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 88. 34 Cf. Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 88. 35 Cf. Case C-14/07 Weiss v. Industrie- und Handelskammern Berlin [2008] ECR I-3367 para 92. 29
13
E határidőt kritikával illették: a rendelkezés már egyébként is a küldő félnek kedvez, hiszen a címzett számára a hiányzó fordítással szemben csak az aktív megtagadást biztosítja védekezési lehetőségként. Az egy hetes határidő rendkívül rövid és ezért összességében nem indokolható.
IV)
Végeredmény
Ezért a kézbesítendő irat átvételének megtagadása indokolt volt.
Az 1393/2007 rendelet 8. cikkének (3) bekezdése első és második mondatai értelmében a kérelmező fél az irat kézbesítését teljessé teheti akként, hogy az iratot fordítással látja el. Amíg a rendelkezés látszólag az ellenkezőjét vélelmezi, az első kézbesítés nem sikertelen: sokkal inkább a kézbesítés „orvoslására”36 kerül sor a fordítás benyújtásával, ami azt jelenti, hogy minden olyan határidőt, amelynek a kérelmező köteles megfelelni, az első kézbesítés időpontjában teljesítettnek kell tekinteni az 1393/2007 rendelet 8. cikk (3) bekezdésének harmadik mondata értelmében. A második, fordítást is tartalmazó iratkézbesítés csak azon határidők esetében döntő, amelyek a címzett fél számára lényegesek, így például az ellenkérelem benyújtásának határideje, ld. 1393/2007 rendelet 8. cikk (3) bekezdés második mondata. Így azon határidők tekintetében, amelyeket D köteles megtartani, a figyelembe veendő időpont az eredeti irat kézbesítésének dátuma. A B számára irányadó határidők tekintetében viszont az irat kézbesítésének időpontja a fordítással ellátott irat kézbesítésének dátuma. Mindkét időpont csak akkor tekinthető érvényesnek, ha D fordítással ellátott mellékletekkel, másodszorra is kézbesíti az iratokat.
3. kérdés: Az azonos jogalapból származó, különböző bíróságok előtt indított perek problémája Abban az esetben, ha azonos jogalapból származó több pert is indítottak különböző bíróságok előtt, az eljárásjogi következményeket a Brüsszel Ia. rendelet 29. cikkének (9) bekezdése határozza meg.
A) Az elsőbbség elve
36
Rauscher/Heiderhoff, EuIPR, art. 8 EG-ZustVO 2007 note 23.
14
A Brüsszel Ia. rendelet 29. cikkének (1) bekezdése rögzíti az elsőbbség elvét: ha különböző tagállamok bíróságai előtt azonos felek között, azonos jogalapból származó több pert indítottak, az elsőként felhívott bíróságon kívül minden más bíróság hivatalból felfüggeszti az eljárást az elsőként felhívott bíróság joghatóságának megállapításáig.
Az első feltétel tehát az, hogy az azonos jogalapból származó pereket különböző tagállamok bíróságai előtt indították. A „jogalap” kifejezést szokás szerint önállóan kell meghatározni. Attól függ, hogy a kereseteket azonos alapon, azonos jogcímen indították-e.37 Az „alapon” a tények és az alkalmazandó jogi előírások azonosságát kell érteni.38
A feltétel teljesüléséhez elegendő, ha a jogi kérdés mindkét kereset lényegét képezi. 39 A jelen esetben D pénzvisszafizetést követel, míg B annak megállapítását kéri, hogy a szerződéses kötelezettségek még mindig hatályban vannak: lényegét tekintve mindkét kérelem a szerződés hatályosságát érinti.40 Vagyis mindkét kérelem ugyanazon jogalapból származik a Brüsszel Ia. rendelet 29. cikke értelmében.41 A második feltétel, hogy a felek azonosak legyenek. A felek azonossága akkor állapítható meg, ha legalábbis mindkét eljárásban ugyanazok a személyek vesznek részt. 42 Nincs jelentősége annak, hogy a felek milyen eljárási pozícióban vannak (felperes, alperes).43 Így az a körülmény, hogy D az egyik eljárásban felperes, a másikban viszont alperes, nem bír jelentőséggel. B kérelmezte F bevonását a perekbe. Ez azonban nem változtat a felek azonosságán, hiszen a két döntő személy, D és B, egyenrangúan vesznek részt mindkét eljárásban, míg F perbevonása irreleváns marad.
A Brüsszel Ia. rendelet 29. cikkében foglalt elvet követve a cseh bíróság, mint később felhívott bíróság, köteles volt felfüggeszteni az előtte folyamatban lévő eljárást.
B) Az elsőbbségi elv módosítása joghatósági kikötés esetén
A Brüsszel Ia. rendelet 29. cikkének (1) bekezdése szerint ez az elv csak a 31. cikk (2) bekezdésének sérelme nélkül alkalmazható. Ez utóbbi rendelkezés szerint az elsőként felhívott bíróság köteles felfüggeszteni az előtte folyamatban lévő eljárást, ha a felek megállapodása egy másik bíróságnak a 25. cikk szerinti kizárólagos joghatóságát kötötte ki. Az elsőbbség elvét tehát fellazítják annak érdekében, hogy a joghatósági kikötések végrehajthatóak legyenek.
37
Magnus/Mankowski/Fentiman, Brussels I Regulation, art. 27 note 10. Case C-406/92 Tatry v. Maciej Rataj [1994] ECR I-5439 para 38-40. 39 Case C-144/86 Gubisch Maschinenfabrik v. Palumbo [1987] ECR I-4861 para 16. 40 Case C- 144/86 Gubisch Maschinenfabrik v. Palumbo [1987] ECR I-4861 para 16. 41 Magnus/Mankowski/Fentiman, Brussels I Regulation, art. 27 note 10. 42 Rauscher/Leible,EuZPR, EuIPR, art. 5 Brüssel I-VO note 6. 43 Kropholler/v. Hein, Europäisches Zivilprozessrecht, art. 27 EuGVO note 4. 38
15
Ez is a Brüsszel Ia rendeletnek köszönhető újítás, amely megelőzné, hogy a kikötött bíróság előtt egy bizonyos időre megakasszák a követelés érvényesítését, ha a szemben álló fél előzőleg egy olyan bíróság előtt indított eljárást, amely ugyan nem rendelkezik joghatósággal, viszont feltehetőleg kevésbé gyorsan dönt (ún. „olasz torpedó”).
A jelen ügyben ez a rendelkezés azt jelenti, hogy az osztrák bíróság, hacsak nem elsőként hívták fel, köteles az eljárást felfüggeszteni a cseh bíróság javára.
Az elsőként felhívott bíróság ugyanakkor jogosult dönteni a joghatósági kikötés érvényességéről és alkalmazhatóságáról mindaddig, amíg a kikötött bíróság érdemben nem tárgyalja az ügyet. A Brüsszel I/a rendelet 31. cikkének (2) bekezdése szerinti eljárás megtagadásának kötelezettsége ennek megfelelően nem csupán a joghatóság hiányának kifogásolásától függ, hanem csak akkor áll fenn, ha a kikötött bíróság ténylegesen tárgyalni kezdte az ügyet. Ez azért előnyös, mert máskülönben új lehetőségek nyílnának meg a visszaélésre (Pohl, IPrax 2013, 109 (112)).
16
