Halfaunisztikai kutatások a Tarna középs® és fels® vízgy¶jt®jén Kutatási jelentés Sály Péter
1
Hódi Beáta
Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszék 2103 Gödöll®, Páter Károly utca 1.
2010. december
1 E-mail:
[email protected]
Kivonat
2010 évben a Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszéke szezonális ütemezés¶ halfaunisztikai felméréssorozatot végzett a Tarna fels® és középs® vízgy¶jt®jén. A halászati adatgy¶jtést a 2010. év széls®ségesen csapadékos id®járása nem tette lehet®vé, ezért munkánk során, a területr®l egyetlen átfogó halfaunisztikai vizsgálat készült. Összesen öt vízfolyás 13 helyszínén végeztünk felmérést. A felmérésre el®zetesen kijelölt helyek halászatát a s¶r¶ növényzet (nádas), illetve a mély víz nehezítette, így három helyen egyáltalán nem, két helyen, pedig korlátozott mintavétel történt. A mintavételt 150 m vízfolyás szakaszon gázolva, elektromos kutató-halászgéppel végeztük. Vizsgálatunk során 12 halfaj 807 egyedét azonosítottuk. A kimutatott halfajok közt öt hazai védelmet élvez® és két idegen honos halfaj volt. A terület legjellemz®bb halfaja a domolykó (Squalius cephalus ) és a kövicsík (Barbatula barbatula ). Gyakori elterjedés¶, de tömegességében az el®z® két fajtól jelent®sen elmarad a fenékjáró küll® (Gobio gobio ). Szintén gyakori elterjedés¶ és közepesen tömeges volt az invázióra hajlamos idegen ezüstkárász (Carassius gibelio ). A sügér (Perca uviatilis ), halványfoltú küll® (Romanogobio albipinnatus ), bodorka (Rutilus rutilus ), razbóra (Pseu-
dorasbora parva ) és bagolykeszeg (Abramis sapa ) fajok csak egyetlen helyen fordultak el®. A bagolykeszeget a vizsgált vízterekb®l korábban még nem jelezték. Több helyütt a patakot övez® puhafás társulás tarra vágását tapasztaltuk. A 2010. évhez hasonló csapadékos években a Tarna gázolásos módszerrel történ® halfaunisztikai felmérését a magas alapvízhozam és a mederbevágódás nehezíti. A parti növényzet tarvágása kedvez®tlen a dombvidéki halfajok lokális fennmaradására nézve. Javasoljuk, hogy a patak menti fakitermelés engedélyezésekor a hatóság tiltsa a tarvágást, és csak szakért®i felügyelettel ellen®rzött egyeléses munkához járuljon hozzá.
Tartalomjegyzék 1. Bevezetés
2
2. Módszerek
2
2.1. Terepi felmérések . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
2
2.2. Adatelemzés . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
4
3. Eredmények
4
3.1. Nem mintázott és kis ráfordítással mintázott felmérési helyek . . . . . . . .
4
3.2. A vizsgált terület halegyüttes-szerkezete . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
5
3.3. A mintavételi helyek viszonya a halegyüttes-szerkezet alapján . . . . . . . .
7
3.4. Egyéb tapasztalatok . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
8
4. Értékelés
8
4.1. A kimutatott halfajok szerepe az általános halegyüttes-szerkezetben
. . . .
8
. . . . . . . . . . . . . . . . . . .
10
4.3. Természetvédelmi problémák . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .
10
4.2. A mintavételi helyek lokális halegyüttesei
5. Következtetések és javaslatok
12
Köszönetnyilvánítás
12
Hivatkozások
13
A.
Képmelléklet
14
1
1.
Bevezetés
A Szent István Egyetem Állattani és Állatökológiai Tanszéke 2010-ben kutatási engedélyért folyamodott a Mez®gazdasági Szakigazgatási Hivatal Központhoz (1024 Budapest, Keleti Károly u. 24.) és az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyel®séghez (3530 Miskolc, Mindszent tér 4.). A kutatás célja szezonális ütemezés¶ halfaunisztikai vizsgálat volt a Tarna középs® és fels® vízgy¶jt®jén.
2.
Módszerek
2.1.
Terepi felmérések
2010. év során három alkalommal (májusban, augusztusban, novemberben), összesen öt kisvízfolyáson, 13 helyen végeztünk felmérést. A felmérési helyeket a vizsgált terület térképének el®zetes tanulmányozása alapján és terepbejáráskor a megközelíthet®ség gyelembevételével jelöltük ki (1. táblázat; 1. ábra). 1. táblázat. A vizsgált vízfolyásokon a felmérési helyek azonosítószáma (ld. az 1. ábrát), geokoordinátái, és az év során végzett felmérések száma. A Mintavétel oszlop jelöli azt, hogy az adott felmérési helyen volt-e mintavétel: 1 igen, 0 nem. Azonosító- Vízfolyás
Felmérési hely
szám
Felmérések Minta- EOV X száma
vétel
EOV Y
1
Ceredi-Tarna
Istenmezeje felett
2
1
723955
307362
2
Ceredi-Tarna
Istenmezeje alatt
2
1
726088
303323
3
Ceredi-Tarna
Pétervására
1
1
728928
297625
4
Ivádi-patak
Pétervására
2
1
728666
297796
5
Leleszi-patak
Pétervására
1
1
728922
297723
6
Leleszi-patak
Bükkszenterzsébet alatt
1
0
730525
299619
7
Bükkszéki-patak
Bükkszék
1
0
734057
294123
8
Bükkszéki-patak
Bükkszék alatt
2
0
732825
291845
9
Ceredi-Tarna
Sirok
1
1
735227
288506
10
Tarna
Sirok
1
1
735282
286615
11
Tarna
Verpelét
2
1
737501
279608
12
Tarna
Feldebr®
1
1
738014
274811
13
Tarna
Kápolna
1
1
739665
269503
2
1. ábra. A felmérési helyek elhelyezkedése a vizsgált területen. A számok a felmérési helyek azonosítószámai (ld. a 1. táblázatot).
A 13 felmérési hely közül mintavétel csak tíz helyen történt (továbbiakban: mintavételi helyek). A mintavételt kb. 150 m hosszú patakszelvény mentén, a folyásiránnyal szemben gázolva, háton hordozható elektromos kutató-halászgéppel (Hans-Grassl IG200-2) végeztük. A megfogott halakat faji azonosításuk után sértetlenül visszaengedtük a vízbe. A felmérési helyek geokoordinátáit GPS vev®vel (Garmin eTrex Vista HCx ) mértük be.
3
2.2.
Adatelemzés
A terület halegyüttes-szerkezetét a fajok el®fordulás-tömegesség ordinációjával vizsgáltuk. A halfajok adott helyre vonatkozó tömegességét az egy felmérésre es® egyedszámukkal fejeztük ki. A mintavételi helyek halegyüttes-szerkezettel értelmezett egymáshoz való viszonyát hierarchikus osztályozással elemeztük. A hierarchikus osztályozás a jelenlét-hiány adatok esetén a Jaccard-indexszel, a tömegességi adatok esetén a Bray-Curtis-indexszel képzett távolságmátrixból kiinduló teljes lánc módszerrel történt [5].
r statisztikai programcsomaggal [7], a felmérési térképi ábrázolását a Quantum GIS térinformatikai programmal [6] végeztük. A statisztikai elemzéseket az
3.
helyek
Eredmények
A célkit¶zésben megfogalmazott szezonális felméréssorozat halfaunisztikai adatgy¶jtését a 2010. év átlagosnál sokkal csapadékosabb id®járása nem tette lehet®vé, a Tarna vízhozama április közepét®l június közepéig szinte folyamatosan meghaladta a biztonságosan gázolható mértéket. Ezért a területen, az év során egyetlen átfogó halfaunisztikai vizsgálatot végeztünk. 3.1.
Nem mintázott és kis ráfordítással mintázott felmérési helyek
A Leleszi-patak medre Bükkszenterzsébet alatt (1. kép), valamint a Bükkszéki-patak medre Bükkszék alatt (2. kép) a teljes nádborítás miatt volt halászhatatlan. A Bükkszékipatak Bükkszéknél vizsgált helyszínén a közúti hídláb egy magas betonlépcs®t képezett (3. kép). A híd felett a pataknak betonlapokkal kialakított csatornaszer¶ medre volt, csekély vízhozammal, az alvízi részt pedig magántelkek határolták, ezért ott nem lehetett hozzáférni a vízhez, így mintavétel itt sem történt. A Ceredi-Tarna átlagmélysége Siroknál (azonosítószám: 9) 1 m felett volt, ezért a mintavételt a partról végeztük, kb. 90 m hosszúságban. A kisebb ráfordítással végzett adatgy¶jtés eredménye ezért nem reprezentatív. A Tarna mélysége Feldebr®nél (azonosítószám: 12) szintén jelent®sen meghaladta a gázolhatóság mértékét. A partról történ® halászatot a meder mély bevágódása miatti szakadt, meredek part nem tette lehet®vé. Az ottani adatok a közúti híd alatti, mintegy 5 m hosszú part menti rész halászatából származnak, ezért szintén nem reprezentatívak.
4
3.2.
A vizsgált terület halegyüttes-szerkezete
Munkánk során összesen 12 halfaj 807 egyedét azonosítottuk, melyek közt öt védett és két invazív halfaj volt (2. táblázat). A leggyakoribb el®fordulású halfaj volt a domolykó (Squalius cephalus ) és a kövicsík (Barbatula barbatula ). Gyakori el®fordulású volt a fenékjáró küll® (Gobio gobio ), az ezüstkárász (Carassius gibelio ) és vágócsík (Cobitis elongatoides ). Közepes, illetve ritka el®fordulási gyakoriságúnak találtuk a sujtásos küszt (Alburnoides
bipunctatus ), illetve a küszt (Alburnus alburnus ). Öt igen ritka el®fordulású halfajjal találkozunk, melyek a felmért helyek közül csupán egyetlen helyszínen voltak jelen (2. ábra). A legtömegesebb faj a domolykó és a kövicsík volt. Közepesen tömeges volt a fenékjáró küll®, vágócsík, küsz és ezüstkárász. Csekély tömegesség¶ fajnak (összesen 1810 egyed × felmérés−1 ) mutatkozott a sügér (Perca uviatilis ), a sujtásos küsz és a halványfoltú küll® (Romanogobio albipinnatus ). A bodorka (Rutilus rutilus ), razbóra (Pesudorasbora parva ) és a bagolykeszeg (Abramis sapa ) fajokból csupán egy-egy példányt találtunk a területen (2. ábra).
5
6
abrsap albalb albbip barbar cargib cobelo gobgob peru psepar romalb rutrut squcep
bagolykeszeg küsz sujtásos küsz kövicssík ezüstkárász vágócsík fenékjáró küll® sügér razbóra halványfoltú küll® bodorka domolykó
Abramis sapa Alburnus alburnus Alburnoides bipunctatus Barbatula barbatula Carassius gibelio Cobitis elongatoides Gobio gobio Perca uviatilis Pseudorasbora parva Romanogobio albipinnatus Rutilus rutilus Squalius cephalus nem védett
nem védett
védett
invazív
nem védett
védett
védett
invazív
védett
védett
nem védett
nem védett
státusz
védelmi
Rövidítés Természet-
Magyar név
Species
1. táblázatot.
2.5
1.5
1
4.5
1
1
0.5
2
18
29
16
4
27
1
3
5
5
43
2
11.5
13
8
2.5
56.5 18
4
1
12
3
15
2
9
2
1
4
4
8
6
10
52
1.5
28
4.5
6
3.5
11
Mintavételi helyek azonosítószáma
2
4
12
31
10
1
18
13
2
14
3
2
56
1
13
Természetvédelmi státusz oszlop a fajok magyarországi természetvédelmi helyzetére utal: nem védett a faj hazai jogszabály által nem védett, védett a faj hazai jogszabály által védett, invazív invázióra hajlamos idegen halfaj. A mintavételi helyek azonosításához lásd az
2. táblázat. A kimutatott halfajok és helyi tömegességük. A Rövidítés oszlopban a faj tudományos nevéb®l képzett rövidítés található. A
2. ábra. A vizsgálati terület általános halegyüttes szerkezete. A címkék a kimutatott hafajok tudományos neveib®l képzett rövídítések (a fajok teljes neve a 2. táblázatban található). A vízszintes tengelyen a halfajok el®fordulási gyakorisága, a függ®leges tengelyen, pedig a tömegessége látható. (A tömegesség meghatározását lásd az Adatelemzés fejezetben.)
3.3.
A mintavételi helyek viszonya a halegyüttes-szerkezet alapján
A lokális halegyüttes fajösszetétele alapján a mintavételi helyek négy csoportba rendezhet®k. A többit®l leginkább elkülönül® csoportot képez a Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (azonosítószám: 2) és a Tarna, Feldebr® (12). Szintén határozott elkülönülés¶ a Tarna, Kápolna (13) mintavételi hely. A fennmaradt helyek közül további két csoportba különíthet®k a vízgy¶jt® fels®, illetve középs® részén lév® mintavételi helyek (Ceredi-Tarna Istenmezeje felett (1); Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Ivádi-patak, Pétervására (4); Leleszi-patak, Pétervására (5); illetve Ceredi-Tarna, Sirok (9); Tarna, Sirok (10); Tarna, Verpelét (11)) (3. ábra). A lokális halegyüttesek tömegességi szerkezete alapján a mintavételi helyekb®l három csoport képezhet®. Az egyik csoportba a Ceredi-Tarna, Istenmezeje felett (azonosítószám: 1); Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (2) és Tarna, Feldebr® (12) helyek tartoznak. További csoportba különültek a Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Ivádi-patak, Pétervására (4); Leleszipatak, Pétervására (5); Ceredi-Tarna, Sirok (9) mintavételi helyek. A harmadik csoportot a Tarna, Sirok (10); Tarna, Verpelét (11) és Tarna, Kápolna (13) helyek képezték (4. ábra). 7
3. ábra. A mintavételi helyek fajösszetétel (jelenlét-hiány) alapján végzett hierarchikus osztályozása. Az álló téglalapok az azonos csoportba tartozó mintavételi helyeket határolják.
3.4.
Egyéb tapasztalatok
A Ceredi-Tarnán és a Tarnán általánosan el®fordult, hogy tarra vágták a patakot övez® bokorfüzest, puhafa ligeterd®t (pl. Istenmezeje alatt (4. kép), Sirokban (5. kép), Kápolnán (6. kép)). Korábbi tapasztalataink szerint a Tarna menti magaskórós társulásokban egyre gyakoribb el®fordulású az invazív japán keser¶f¶ (Fallopia sp.), bár a felmért helyek között a vizsgálat során nem találtunk elözönlötteket.
4.
Értékelés
4.1.
A kimutatott halfajok szerepe az általános halegyüttes-szerkezetben
A vizsgált terület két legjellemz®bb halfaja a domolykó és a kövicsík. Bár a fenékjáró küll® szintén általánosan elterjedt halfaj a területen, tömegessége a vizsgált helyeken elmaradt a várakozásunktól. Szepesi és Harka [9] a fenékjáró küll®t a Zagyva-Tarna vízrendszer általuk alsó-domolykózónába sorolt részein, amelybe a Ceredi-Tarna és a Tarna e kutatásban vizsgált szakaszait is sorolták, a második legtömegesebb halfajnak találta. Eddigi eredményeink alapján az állománycsökkenés tényét és okait nem tudjuk biztosan kijelenteni, illetve magyarázni. Az ezüstkárász (7. kép) gyakori és nagy kiterjedés¶ el®fordulása
8
4. ábra. A mintavételi helyek tömegesség alapján végzett hierarchikus osztályozása. Az álló téglalapok az azonos csoportba tartozó mintavételi helyeket határolják.
a faj stabil jelenlétére utal. Ha a következ® évben is el®fordulnak az ideihez hasonló nagy áradások, akkor lehetséges, hogy a lesodródás miatt átmenetileg csökken az ezüstkárász mennyisége. Ugyanakkor a széls®séges es®zések miatt a halastavakból, víztározókból (pl. Búzás-völgyi-tó, Recsk) kijutó további példányok utánpótlást jelenthetnek, illetve er®síthetik a megmaradt állományt. A küsz Szepesi és Harka [9] szerint a Zagyva-Tarna vízrendszer alsó-domolykózónájának egyik jellemz® halfaja, ezért gyakoribb el®fordulására számítottunk. Eredményeink szerinti viszonylag ritka el®fordulása feltételezhet®en a 2010. év széls®séges vízjárásából adódó lesodródásra vezethet® vissza. A jelenleg meggyelt ritka el®fordulásához társuló közepes tömegességet, a faj rajalkotó tulajdonsága magyarázza. Az egyetlen helyr®l el®került fajok közül a sügér, halványfoltú küll® és bodorka ritkasága azzal magyarázható, hogy ezek a fajok a Zagyva-Tarna vízrendszer alacsony esés¶, sügérzónába sorolt síkvidéki részeire jellemz®ek [9]. A fels®bb helyzet¶, nagyobb esés¶ domolykózóna és az alsóbb helyzet¶ sügérzóna a halványfoltú küll® jelenléte alapján különíthet® el (B n rescu 1964, in: [9]), mely zónák határa a Tarnán Feldebr® Káplona térségére tehet®. Vagyis a kutatásunk során vizsgált kápolnai mintavételi hely érintette a sügérzóna fels® részét. A bagolykeszeg el®fordulása nehezebben magyarázható. Ez a reol faj els®sorban a folyók fels® dévérzónáját, márnazónáját kedveli, és bár el®fordulhat a kis folyók sügérzóná9
jában, ott nem általános, a lágyüledékes szakaszokat kerüli [3]. Tudomásunk szerint a faj jelenlétét korábban a Tarna vízrendszerének vízfolyásaiban még nem tapasztalták, Viszont Endes [1] közli jelenlétét a Domoszlói-víztározóból. Ezek alapján azt feltételezzük, hogy a megtalált példány természetes él®helyét keresve valamilyen halastóból jutott a Tarnába. A razbóra jelenléte is vélhet®en halastóból való kijutással magyarázható, bár ez a faj a Tarna alsóbb szakaszairól is ismert [2, 4], így az onnan történ® felúszás sem zárható ki biztosan. 4.2.
A mintavételi helyek lokális halegyüttesei
A mintavételi helyek osztályozása mind a fajkompozíció, mind a tömegesség alapján a lokális halegyüttesek hossz-szelvény menti szervez®dését jelzi. A fajkompozíció alapján végzett osztályozásban a Ceredi-Tarna, Istenmezeje alatt (azonosítószám:2) és a Tarna, Feldebr® (12) helyek a legfajszegényebb, míg a Tarna, Kápolna (13) hely a legfajgazdagabb csoportot képviselik. A fennmaradt helyek fajgazdagságban hasonlók (46 faj), további elkülönülésüket f®ként a sujtásos küsz és a vágócsík jelenléte okozza: a fels®bb helyzet¶ helyeken a vágócsík, az alsóbbakon a sujtásos küsz fordul el®. A tömegességi szerkezet alapján végzett osztályozásban az Istemenmezeje feletti (azonosítószám:1) és alatti (2), valamint a feldebr®i (12) helyek a legszegényebb halegyüttessel bírnak. A Tarnán lev® alsóbb helyek halegyüttesére a domolykó dominanciája jellemz® (Sirok (10), Verpelét (11), Kápolna (13)). A fels® vízgy¶jt®n lev® fennmaradt helyek halegyütteseit els®sorban a kövicsík és/vagy a vágócsík nagyobb helyi állományai jellemzik (Ivádi-patak, Pétervására (4); Ceredi-Tarna, Pétervására (3); Leleszi-patak, Pétervására (5), Ceredi-Tarna, Sirok (9)). Az osztályozásoknak a feldebr®i és a Ceredei-Tarna siroki helyekre vonatkozó eredményei a kis ráfordítású mintavételek miatt félrevezet®k, illetve bizonytalanok. Úgy gondoljuk, hogy térbeli pozíciójából és él®helyi adottságaiból adódóan a feldebr®i hely halegyüttese valójában a kápolnai helyhez hasonló. A szóban forgó siroki hely és térben hozzá közel lev® tarnai siroki hely (azonosítószám: 10) megjelenése teljesen eltér®, ezért nem célszer¶ közöttük a feldebr®i és kápolnai helyhez hasonló párhuzamot feltételezni. 4.3.
Természetvédelmi problémák
Figyelemre érdemes az istenmezejei helyek szegényes halegyüttese. Eddigi eredményeink alapján a halegyüttes elszegényedésért felel®s okokra vonatkozóan csupán feltételezésekkel élhetünk. Elképzelhet®, hogy vegyi terhelés érte/éri a vízgy¶jt® legfels® részét (pl. tisztítatlan kommunális vagy ipari szennyvíz). Azonban úgy gondoljuk, hogy a pataki él®hely természetes, illetve természetközeli parti vegetációjának degradációja legalábbis részben mindenképpen okolható a helyi halegyüttesek elszegényedéséért. Az Istenmezeje felett lev® mintavételi hely (azonosítószám: 1) fels® harmadát természetközeli bokorfüzes övezte
10
(8. kép), míg az alsó kétharmad részének mindkét partján tarra vágták (9. kép) és tavasszal felégették a vegetációt. A dombvidéki kisvízfolyások partján lév® fás szárú vegetáció kiírtásának halakra gyakorolt kedvez®tlen hatására utal az, hogy az ®szi felméréskor az Istenmezeje feletti helyen fogott halak közül a tarra vágott alsó szakaszról mindössze egyetlen kövicsík került el®, és a további halak kizárólag a természetközelibb fels® harmadon voltak. Az Istenmezeje alatti mintavételi szakasz teljes hosszában ki volt vágva a fás növényzet. Itt tavasszal csupán egyetlen vágócsíkot, ®sszel két domolykót és hat idegenhonos ezüstkárászt találtunk. Az Istenmezeje feletti helyhez hasonlatosan, a verpeléti mintavételi szakasz (11) alsó felén is hiányzott a patakot kísér® füzes, a fels® részen viszont jelen volt. A mintavétel során az alsó részhez képest a fels® részen a halak nagyobb denzitását tapasztaltuk, továbbá feln®tt sujtásos küszök is csak a fels® részr®l kerültek el®. Azon túl, hogy a vízfolyásokat kísér® puhafás társulások jelent®sen hozzájárulnak a patak él®helyi változatosságához (pl. a gyökerek búvóhelyet és menedéket biztosítanak a halaknak a ragadozók el®l és az áradások idején; a vízbed®lt fatörzsek a meder részleges elzárásával mély, lassú sodrású medencéket alakítanak ki; a lombozat árnyékolással véd a t¶z® napsütést®l; a vízbehulló levelek hasznosítására épül® gerinctelen fajegyüttesek a halak számára táplálékforrást jelentenek), a part talaját átszöv® gyökérzet mechanikai stabilitást biztosít az erózióval szemben [10]. A tarvágásos mintavételi helyeken, különösen Istenmezeje alatt és Verpeléten, a meder eredetileg márgás-agyagos, kavicsos, aljzatát több deciméter vastagságban borította a partról csapadékkal bemosódott felszíni talaj. A kemény aljzatot kedvel® halfajok, mint pl. a kövicsík, a fenékjáró küll®, a módosult aljzatú szakaszokat elkerülik. A szeszélyes (hol aszályos, hol tartósan csapadékos) id®járás során, az aljzatösszetétel megváltozása és a tartósan alacsony vízhozamú id®szakok kedveznek a gyökerez® vízinövények megtelepedésének. Az ily módon lassacskán átalakuló él®helyek már nem alkalmasak a területre eredend®en jellemz® dombvidéki halfajok számára, viszont megfelel®ek a környezeti tényez®kkel szemben sokkal toleránsabb invazív halfajoknak (ezüstkárász, razbóra). A patakpartok fás szárú növényzetének teljes kivágása egyúttal lehet®séget nyit a megtelepedésre és túlburjánzásra az olyan ártéri gyom vagy invazív lágyszárúaknak, mint a farkasalma (Aristolochia clematitis ) és a japán keser¶f¶. Összességében tehát, a patakokat kísér® fás társulások nagy kiterjedés¶ kiirtása és a megújulásának akadályozása id®vel a teljes pataki él®helyek általános természeti elértéktelenedéséhez vezethet. A Bükkszéki-patakon Bükkszéknél lév® magas hídláblépcs®höz hasonló mesterséges objektumok, m¶tárgyak akadályozzák a halak számára a patakok hosszirányú átjárhatóságát. Ugyanerr®l a problémáról számol be Sály et al. [8] néhány Borsod megyei kisvízfolyás esetén. A klímaváltozással járó széls®séges vízjárások miatt a hosszirányú átjárhatóságnak fontos szerepe van a halfajok helyi populációinak stabil fennmaradásában: a halak az aszályos években kiszáradó szakaszokról eljuthatnak a b®víz¶bb, fenéktáplált mederrészekre; tartós 11
és er®s áradáskor pedig felúszhatnak az alacsonyabb rend¶ befolyó patakok kevésbé áradó szakaszaira, melyekr®l az ár hamarabb levonul.
5.
Következtetések és javaslatok
A 2010-es évhez hasonló csapadékos években a megnövekedett alapvízhozam és a mederbevágódás miatt a Tarna középs® szakasza csak helyenként, illetve részben gázolható. Ez alapjaiban korlátozza a vizsgálatra alkalmas felmérési helyek körét, nehezíti a vízfolyás halairól történ® megbízható adatgy¶jtést, a halegyüttesek nagyobb térlépték¶ reprezentatív monitorozását. Eredményeink szerint a vizsgált terület fajösszetétele a korábbi kutatások eredményével lényegében megegyezik. A heves es®zések azonban el®segítik a tógazdasági körülmények közt tartott halfajok kijutását a mesterséges tározókból, ami egyrészt átmenetileg színesíti a vízfolyások halfaunáját, másrészt segíti a nem kívánatos idegen halfajok természetes vizeinkben való megtelepedését. A vízfolyások mentén lev® puha fás társulások tarra vágása kedvez®tlen a dombvidéki halfajok lokális fennmaradásra nézve. Javasoljuk, hogy a természetvédelmi hatóság kísérje gyelemmel, hogy a vízfolyásokon létesített mesterséges víztározóban milyen halfajok találhatók meg, felügyelje a tározók m¶tárgyainak m¶szaki kialakítását, hogy lehet®ség szerint megel®zhet® legyen nem kívánt halfajok kijutása ezekr®l a helyekr®l. Javasoljuk továbbá, hogy a patakok mentén végzett fakitermelések engedélyezésekor a hatóság tiltsa a tarvágást, és csak természetvédelmi szakember felügyeletével történ® egyeléses munkálatokhoz járuljon hozzá.
Köszönetnyilvánítás
A kutatási engedélyek biztosításáért köszönetet mondunk a Mez®gazdasági Szakigazgatási Hivatal Központnak, illetve Mészáros Gergelynek, valamint az Észak-magyarországi Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Felügyel®ségnek. A kutatási engedélykérelemmel kapcsolatos útmutatásért Dr. Horvai Zoltánnak. A terepi munkában nyújtott segítségért Csala Ferencnek. Az 1. ábra elkészítésében nyújtott segítségéért Dr. Er®s Tibornak.
12
Hivatkozások
[1]
Endes Mihály: A mátra és a mátra-alja halfaunája. In Folia Historico Naturalia Musei Matraensis, 12. évf. (1987), 8185. p.
[2]
Harka Ákos: A zagyva vízrendszerének halfaunisztikai vizsgálata. In Állattani Közlemények, 75. évf. (1989), 4958. p.
[3]
Harka Ákos Sallai Zoltán: Magyarország halfaunája. Szarvas, Nimfea Természetvédelmi Egyesület, 2004.
[4]
Harka Ákos Szepesi Zsolt Ko²£o Jan: Adatok a zagyva vízrendszerének halfaunájához. In Halászat, 97. évf. (2004) 3. sz., 117124. p.
[5]
Podani János: Bevezetés a többváltozós biológiai adatfeltárás rejtelmeibe. Budapest, Scientia Kiadó, 1997.
[6]
Quantum GIS Development Team: Quantum GIS Geographic Information System. Open Source Geospatial Foundation, 2009. URL http://qgis.osgeo.org.
[7]
R Development Core Team: R: A Language and Environment for Statistical Computing. R Foundation for Statistical Computing, Vienna, Austria, 2008. URL http://www.R-project.org. ISBN 3-900051-07-0.
[8]
Sály Péter Takács Péter Er®s Tibor: Halfaunisztikai vizsgálatok borsod-abaújzemplén megye északi térségében. In Állattani Közlemények, 94. évf. (2009) 1. sz., 7391. p.
[9]
Szepesi Zsolt Harka Ákos: A mederesés hatása a vízfolyások halegyütteseinek összetételére a zagyva-tarna vízrendszerén. In Pisces Hungarici, 1. évf. (2007), 4553. p.
[10]
Wootton Robert J.: Ecology of teleost shes. Fish and Fisheries Series, no. 24. sorozat. second edition. kiad. Dordrecht, Kluwer Academic Publishers, 1998.
13
Képmelléklet
A.
1. kép. A Leleszi-patak náddal ben®tt medre Bükkszenterzsébet alatt. (2010 november).
2. kép. A Bükkszéki-patak náddal ben®tt medre Bükkszék alatt. (2010 november). 1
14
3. kép. A Bükkszéki-patakon Bükkszék faluban a közúti hídláb betonlépcs®je. Sajnos a patakot határoló telkek kerítései miatt nem lehetett szemb®l fotózni, ezért a fényképen nem látszik a lépcs® mélysége. (2010 november).
4. kép. A Ceredi-Tarna tarra vágott partja Istenmezeje alatt (2010 november).
15
5. kép. Fakivágás a Tarna partján Sirok alatt, Liszkónál (2010 április).
6. kép. Fakivágás a Tarna partján Kápolnánál (2010 december).
16
7. kép. Ezüstkárászok a Tarnából, Verpelétnél (2010 november).
8. kép. A Ceredi-Tarnán Istenmezeje felett lev® mintavételi hely természetközelibb fels® része (2010 november).
17
9. kép. A Ceredi-Tarnán Istenmezeje felett lev® mintavételi hely tarra vágott alsó része (2010 november).
Notes 1
AT Xrendszerben készült. Ez a documentum L E
18