HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA
A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ tájékoztatója
Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt
Felelõs kiadó dr. Cs. Tóth János igazgató
HU ISSN 2060-1050
Készült a Kaligráf nyomdában 400 példányban
1
2
HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI
Támogatók
TÉKA
Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat
3
4
TARTALOM
A KÖZMŰVELŐDÉS LEVÉLTÁRI FORRÁSAI
KÖZMÛVELÕDÉS dr. ÖLVETI Gábor: A közművelődés levéltári forrásai..........................6 dr. Cs. TÓTH János: Öt év és számtalan művészi gondolat................11 FRANCZ Vilmos: Népművelők körúton az Ózdi Kistérségben..............14 KÖNYVTÁRAK SZABÓ Eszter: Formában a könyvtárosok II. Gondolatok egy előadássorozatról...................................................................24 PAPP Istvánné: Szubjektíven egy kistelepülés, Bihartorda „mozgókönyvtári” ellátásáról.........................................................39 SZABÓ Eszter: A tehetség a társadalom kihívása – könyvtárosoknak itt és most...................................................................................41 SZABÓ Eszter: Korunk parancsszava a tehetségfejlesztés................49 SZABÓ Eszter: Nyelvek Európai Napja – új köntösben......................58 dr. SIMON Zoltán: In memoriam. Búcsú Sebők Vilmától...................63 PORTRÉ VIDA Lajos: A kultúra településfejlesztő erő, városmarketing............68
5
A téma kapcsán természetszerűleg adódik az elmúlt korok magyar – iskolán kívüli – népművelés (mai szóhasználattal: közművelődés) helyi levéltári kiadványainak a megemlítése. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár Közleményei c. sorozatának három kötete, a 11., a 13., a 17. Gazdag István szerkesztésében jelent meg. A kötetek szerzői a dualizmustól 1956-ig terjedő időszakból közölnek levéltári és sajtó anyagot, a közel egykorú kultúrtörténeti feldolgozások, valamint átfogó művelődéstörténeti munkák szemelvényeit. Az 1978-ban megjelenő első forráskiadvány a két világháború közötti iskolán kívüli népművelést vizsgálva, Bihar és Hajdú vármegyék törvényhatósági bizottságának, alispáni hivatalának, Hajdú vármegye és Debrecen város főispánjának, Debrecen város polgármesterének, Hajdú megye és Debrecen város iskolán kívüli népművelési bizottságának, az egyesületeknek és a feloszlatott egyesületeknek az iratanyagát tárta fel. Az 1979-ben kiadott forráskiadvány az 1867-1919 közötti időszakot felölelően Bihar és Hajdú vármegyék alispánjának, Debrecen város Tanácsának, Törvényhatósági Bizottságának, Debrecen város Főispánjának, a Népnevelési Bizottságnak, az egyesületeknek, valamint a tanácsköztársasági gyűjteményeknek az iratanyagát helyezte előtérbe, de kiegészítette az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének és az MSZMP MB Archívumának, valamint a Tiszántúli Református Egyházkerületi Levéltár érdeklődésre számot tartó iratával. Az utolsó forráskiadvány 1981-ben megjelent kötete 1944 és 1956 közötti iratokból mutat be válogatást. Az iratok Bihar és Hajdú vármegyék főispánjának, alispánjának, Debrecen főispánjának, törvényhatósági és közigazgatási bizottságának, járási főjegyzőjének, városok polgármestereinek, községeknek, megyei és városi szabadművelődési felügyelőknek, a tanácsoknak és az egyesületeknek a fondjaiból származnak. A forrásanyagot kiegészítették az MSZMP megyei archívumából származó iratokkal. Az említett forráskiadványokon kívül a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveiben megjelent művelődéstörténeti tanulmányok emelhetők ki. Radics Kálmán 1981-ben Hajdúböszörmény két világháború, majd a következő években a 6
hajdúváros és Hajdúnánás 1945-1956 közötti népművelés történetét írta le, meglehetősen gazdag levéltári forrásanyagot vonultatva fel. A két világháború közötti Hajdúböszörmény művelődési viszonyait meghatározó forrása a városi képviselőtestület és az egyesületek iratanyaga. 1945 után pedig a két hajdúváros vonatkozásában Hajdú megye alispánjának, érintőlegesen Hajdú megye Tankerületi Igazgatóságának, a városi képviselőtestületnek, polgármesternek, a nemzeti, illetve a földigénylő bizottságoknak, a járási jogú városok tanácsának, illetve oktatási és népművelési szerveinek és az egyesületeknek az iratai játszanak szerepet. Folytatva a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár évkönyveiből a tárgyra vonatkozó tanulmányok sorát, Gellér Ferencnének a Hajdú megyei könyvtárak és olvasókörök a két világháború között, és Gazdag Istvánnak az Egyesületek Debrecenben a harmincas években, továbbá A debreceni kertségek kulturális egyesületei a második világháborúig című műveit említhetjük meg. Ezeknek a munkáknak a forrásai a szakirodalom mellett a levéltári egyesületek és ipartársulatok levéltári iratai. Mervó Zoltánné évkönyv cikkében az iskolatörténeti kutatás levéltári forrásait ismerteti. A szerző felsorolja azokat az irattípusokat, amelyek csaknem minden iskolánál azonosak: megkülönbözteti a tantestületi jegyzőkönyveket, az ügyviteli iratokat és segédleteiket, a tanulókra vonatkozó iratokat, az iskola vagyonkezelésével kapcsolatos dokumentumokat, valamint a vegyes iratokat. A vegyes iratok az iskolai önképzőkörök, szakkörök, sportkörök iratai, melyek a tanulók öntevékeny munkájáról, az ifjúsági szervezetekben való részvételükről, a diákönkormányzatokról tájékoztatnak. Végül kronológiailag zárnánk a sort az évkönyv 1995. évi számával, amelyben Francz Vilmos Adalékok a felnőttnevelési stúdiók történetéhez című tanulmánya a lényeges. A Közművelődés-közoktatás együtt a tanulókért c. mű, amely az 1970-1995 közötti időszakot öleli fel, jól illeszkedik a Hajdú-Bihar Megyei Levéltár kiadványainak a sorába, mégis különleges, mert a közelmúlt történéseit tárja fel az élőforrások hitelességével és a két nagy munkaterület kapcsolatainak a jelennek is szóló értékeivel.
A Francz Vilmos által szerkesztett kötet abban az értelemben is levéltár közeli, hogy a közművelődési tevékenység egyik meghatározó intézmény iratanyagának egy része 2000-ben és az azt követő évben bekerült a levéltárba. A jogelőd Megyei Művelődési Központ, majd Kölcsey Ferenc Megyei Városi Művelődési Központ és Ifjúsági Ház 1968-1986 évkört felölelő iktatott iratanyagát – amelyet irattári tételszámok szerint tárolnak – 2000 júniusában, az 1961-től 2000-ig terjedő dokumentumtár anyagát pedig 2001 szeptemberében szállították be a levéltárba. Végül 2008 júliusában a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzati Hivataltól átvételre került az 1986 és 1987. évek iktatott iratai. Az iratelőzményről talán annyit, hogy az 1990-ben a Hunyadi u. 1-3. alá látogató levéltáros kolléganő a felvett jegyzőkönyvben a következőket írta: „A dokumentumtár módszertani anyagok rendszerező leltárral, mutatóval kölcsönzési naplóval ellátva. A dokumentumtár anyagának kezelése mintaszerű, áttekinthető. Az adattár hálózati anyag községenként rendezve.” A dokumentumtár fontos részét képezik a működéssel kapcsolatos iratok, így a szervezeti és működési szabályzatok /1964, 1980-1994/, a munkatervek /1967-1999/, az igazgatói utasítások /1975-1995/, a vezetőségi ülések emlékeztetői /1978-1999/. A gyűjtemény másik együttese a hálózati adattár dokumentumai /1970-1994/ és a művelődési otthonok felmérése és értékelése /1968-1985/. Mennyiségében is tekintélyes a legkülönbözőbb kiscsoportok és tanfolyamok munkanaplóinak a gyűjteménye /1963-1999/. Külön ki kell emelni a „Kölcsey”-nek a módszertani és a honismereti mozgalommal kapcsolatos kiadványait. Csak néhányat megemlítve: Thuróczy György: Gyakorló népművelő kézikönyve a tervezéshez /1975/ Litauszky Tibor: Új módszerek a Hajdú-Bihar megyei művelődési házak munkájában /1978/. Francz Vilmos: Az általános műveltséget fejlesztő munkahelyi nevelési formák és munkakapcsolataik. Hangosított diák forgatókönyvei /1981/ A dokumentumtár részét képezik a Megyei Népművelési Tanácsadó ügyiratai. A
7
8
tanácsadó az 1967. évi összevonás előtt a Megyei és Városi Művelődési Ház egyik jogelődje volt. Jelentős a nagyrendezvények iratgyűjteménye. Így a Bartók Béla Nemzetközi Kórusfesztivál /1961-1988/, a Debreceni Virágkarnevál /1970-1997/ és az Üzemi Hetek /1979-1986/ anyaga. Hasonlóan fontos irategyüttes a Korunk Valósága, a Mezőgazdaság Szocialista Kultúrája, a Közszolgálatban és a Debreceni Kaleidoszkóp című vetélkedők iratai. A dokumentumtár részét képezik a társadalom-, a természettudományi ismeretterjesztő, az egészségügyi, a közhasznú és gyermek ismeretterjesztő tanfolyamok és rendezvények, illetve a felnőttoktatás segítése. Külön blokkot képeznek a művészeti csoportok és rendezvények iratai. Így a népművészet, a képző és iparművészet, a film-fotó, a táncművészet terén képződő dokumentumok. Említést érdemelnek a Medgyessy Kör munkanaplói, a Tavaszi, Nyári, Őszi Tárlatok, a Vándorkiállítások dossziéi, a gyermekrajz, a művésztelep, a Ki mit tud és a bábos rendezvények. Hasonlóan fontos a nemzetközi utazásszervezői tevékenység. A dokumentumtárban található a médiatári csoport ügyirata. A megye közművelődésének vizsgálata során kikerülhetetlenek a kötetünkben is bemutatkozó intézmények gyűjteményei. A Debreceni Déri Múzeum 1902-1970. közötti iktatott iratai például a levéltárban találhatók meg. Hasonlóan ott tárolják 1950-től 1970-ig terjedően a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár iktatott és a Csokonai Színház 1949 és 1971 közötti igazgatási, ügyviteli iratait. Nem utolsósorban kutatható a Megyei Levéltár 1968-1981 közötti iktatott iratgyűjteménye. A XX. század első felének művelődéstörténeti kutatásai abból a szempontból is tanulságosak, hogy ráirányítják a figyelmet a közigazgatás iratanyagára. A megjelent közművelődési kötet időhatárát szem előtt tartva a következő iratképző szervek emelhetők ki. A Hajdú-Bihar Megyei Tanács tanácsülési jegyzőkönyvei 1983-ig, a Végrehajtó Bizottságé 1973-ig kerültek be a levéltárba. Fontosak a megyei szerv Művelődésügyi Osztályának 1957-1973 közötti iratai. 1978-ig kutathatók a berettyóújfalui, a debreceni, a derecskei és püspökladányi járási hivatalok művelődésügyi osztályainak az iktatott iratai. Jobb a helyzet Debre-
cen Megyei Jogú Város Tanács iratainak átvételével kapcsolatban, hiszen a tanácsülési és VB-jegyzőkönyvek 1977-el bezárólag megtalálhatók a levéltárban. Érdekességként említhető meg Debreceni Ferenc tanácselnök helyettes iratai közül 1974-1990 közötti a Debrecen kulturális életével foglalkozó anyagok. Kétségtelen érdeklődésre tarthat számot a város 1951-1991 közötti iskolai és közművelődési éves statisztikai jelentései. Még jobb a helyzet Hajdúböszörmény és Hajdúnánás városi tanácsok levéltár által átvett iratait illetően, hiszen szinte a rendszerváltásig bekerültek a tanácsülési és VB jegyzőkönyveik. 1979-ig vette át a levéltár az említett hajdúvárosok művelődésügyével foglalkozó osztályok iratait. A záróévet figyelembe véve megemlíthetők a következő városi és községi tanácsok közigazgatási iratai: Hajdúszoboszló /1973/, Bagamér /1989/, Biharkeresztes /1990/, Derecske /1995/, Kismarja /1989/, Nagyhegyes /1993/, Nagyrábé /1986/, és Nyíradony /1989/. Sajnos a középfokú oktatási intézmények esetében nem túl nagy a kínálat. Ebben az esetben is a szabad raktári kapacitás megléte miatt leginkább a hajdúnánási és hajdúböszörményi iskolák levéltári kutatására nyílik lehetőség.
9
10
dr. Ölveti Gábor igazgatóhelyettes Hajdú-Bihar Megyei Levéltár
ÖT ÉV ÉS SZÁMTALAN MŰVÉSZI GONDOLAT Közel húsz művésztelep kerül megrendezésre évente Hajdú-Bihar megyében. A nagy hagyományú hajdúböszörményi Hajdúsági és Hortobágyi Nemzetközi Művésztelep mellett Derecskén, Nyíradonyban, valamint Vámopércsen is már több mint egy évtizede működik képzőművészeti tábor. Ma már a Balmaz-Art is jelentékeny időt, fél évtizedet tudhat maga mögött, és ezzel az említett rangos összejövetelek sorához közelít. Az elmúlt öt évben körvonalazódni látszik az újvárosi alkotótábor arculata. A motívumok a környezet ihletéséből adódnak: alföldi-pusztai táj, városrészletek, templomok, Kastélykert, az állat és növényvilág. A természeti környezet és a gondolati elemek hatására születnek a kompoziciók. Helykeresés jellemzi az alkotótábor eddigi időszakát, de egy-egy zárókiállítás arról győz meg bennünket, érdemes folytatni és a természetelvű felfogáson, lényegében a realista hagyományon továbbmenni. Két lengyel művész volt az esemény vendége: Barbara Maria Skałbania és leánya Bazylinska Joanna. Barbara Mária a kastély kerítését ábrázolja művén kissé borúsan, zöld hangvételben. Lánya, az építmény bejáratát örökítette meg impresszionisztikus felfogásban. A többiek már voltak a Balmaz-Art vendégei, minden évben szellemi izgalmat váró alkotókedvvel jönnek el újra. Bere Anna Mária a katolikus és a nagy református templom egy lapra komponálásával hozott létre művet. Kovács Antal kedveli a szürke marha figuráját, és az anatómia rendje szerint vetette vászonra a nagy kék ég hátterébe. Oldott ecsetkezelésre komponált búzatáblát és csendéletet Katona Erzsébet, finom érzékenységgel. A Semsey Múzeum udvarán álló szekér késztette kompozició megalkotására Luczi Jánost. Maksai János a magától értetődő témát választotta, amikor elhagyott tanyát festett a vihar előtti térbe. Masits István nagylélegzetű munkáján a szénabálák eleven zöldben, és különös szimmetriában rendeződnek el. Egy öreg néni alakja és a múzeum épületrész-
11
letének merész kívágása adott motívumot Oláh Lászlónak. Rácz József képein továbbra is az ember és a ló örökké izgalmas kapcsolata a téma. A Balmaz-Art kitalálója, éltető szervezője Szeifert Imre, a Keleti-főcsatorna partján kanyargó út megfestésével tette le névjegyét a zárókiállításra. Az elmúlt évhez hasonlóan négy új fiatal kapcsolódott az alkotótáborhoz: Balog László és Medgyesi Szilvia mellett Posta Brigitta, valamint Prokisch Dániel. A balmazújvárosi alkotótábor egy sajátos lehetőség arra, hogy a művészi gondolkodás, a megismerés minél nagyobb területét bejárhassuk. További sikeres utat! dr. Cs. Tóth János művészeti író
Luczi János: Tisza-tó (40x50 cm, olaj, farost)
12
NÉPMŰVELŐK KÖRÚTON AZ ÓZDI KISTÉRSÉGBEN
Szeifert Imre: Földút a Keleti partján (40x50 cm, olaj, farost)
13
Észak-Magyarország dombjai között, gyönyörű természeti környezetben, Borsod megye észak-nyugati csücskében, a Hangony és a Sajó völgyében, a Borsodi-medence nyúlványaiban, az Ózdi Kistérség városaiban, falvaiban cikázott 17 hajdúsági közművelődési szakember 2009. szeptember 24-25-én, hogy egy 2005-ös hajdú-bihari vendégfogadást viszonozzon hagyományteremtő szándékkal, és a maga honismeretének, szakmai tapasztalatainak tárházát gazdagítsa. Idegenvezetőink az ózdi és a kistérségi közművelődési intézmények munkatársai voltak, kiváló szakemberek, környezetüket, értékeiket szinte imádattal szerető népművelők. Mikor szakmai munkájukról beszéltek éreztük, hogy ezt nem a kötelességtudás hangján teszik, hanem a jó gazda ragaszkodásával, örömével, hogy van mi szépet, értékeset, akár másolhatót felmutatniuk. Hogy el ne felejtsem, máris leírom: jó volt a tájban széttekinteni, a kollégákat, és intézményeiket látni. Remélem, hogy sok mindent hasznosítani is tudunk majd abból, amit tőlük hallottunk, odaadásukból tapasztaltunk. Első bemutatott intézmény Ózdon az “OLVASÓ” volt. A közös igazgatás alá vont városi művelődési központ, könyvtár, múzeum, művelődési ház szerepű központi intézmény. Az intézményegyüttes igazgatója Pappné Szalka Ildikó intézménytörténetet is vázolva mutatta be a város lakói által egyszerűen olvasónak nevezett házat. Ezen írás szerzője zavarban van a hivatalos intézménynév kis kezdőbetűs, és a szerepét is csak részben fedő leírása miatt, de meg is nyugtatja magát, mivel a nemrég felújított épület homlokzatán Ózdi Művelődési Intézmények helyett egyszerűen ez áll: “Olvasó”. Tisztelgés ez az épület korábbi szerepe előtt. Az 1924-ben átadott gyári kulturális intézményt a gyár műszaki igazgatóságán dolgozó Zarkóczy Samu vezetésével készítette, Marschalkó Béla építész, dr. Finály István főmérnök, Náhlik Béla és ifj. Finály Lajos mérnök. Az építési munkálatokat Melczer és Wensky építőmesterek munkaközösségei végezték. 2008-ban megtörtént az épület teljes körű külső, és belső rekonstrukciója.
14
Az épület műemléki felújítása állítólag ma is zajlik. Ennek nyomait mi vendégek nem láttuk. Előttünk egy befejezetten impozáns, korszerű, belső építészek kezemunkájáról, jó ízléséről valló, közművelődési szakemberek praktikai igényeit pozitív módon figyelembe vevő intézmény tárulkozott fel: funkcionális (színházi, öltőzői, tánctermi, kaszinói, kisközösségi, kiállítói, előtéri, irodai) tereivel, helyiségeivel és azok célszerű és igényes berendezéseivel. Összbenyomásunk szerint itt együtt van: hagyománytisztelet, jó szakmai rálátás, a nélkülözhetetlen jó ízlés és önfegyelemből fakadó mértéktartás, de a szükséges anyagi fedezet is. A kiállító teremben most Bera Károly - fiatalon elhunyt - illusztrátor képkiállítását láthattuk, magyar történelmi személyiségek tárgykörben. A kiállítás nagyszerűen alkalmazható rendhagyó történelemórák szemléltető anyagául is. Nagy élményt jelentett tárlatvezetéssel megszemlélni az Olvasó 125 éve témakörben rendezett állandó kiállításukat, mert sokféle, ma is művelhető közösségi munkaformát, annak eredményét tárja nézői elé e relikvia gyűjtemény. Az Olvasó történetét, munkáját, vezető testületeit, jellemzőbb közösségeit, most befejezett felújítását, mai munkájának jellemzőit foglalta magába az a pár lapból álló, színes, fotókkal illusztrált füzetecske, amit magunkkal hozhattunk. Nemcsak reklám, a város lakójának önérzetét joggal tápláló kis dokumentumgyűjtemény is egyben. Utunk innen – a halott nagyüzem képét mutató Ózdi Kohászati Üzemek (ma Ózdi Ipari Park) mellett elhaladva – a Városi Múzeumba vezetett. Emlékeimben az 1970-es évek második felében tett gyárlátogatások pillanatai idéződtek fel, amikor a nagyüzem több részlegét is felkerestem, mint a munkahelyi felnőttképzés-nevelés egyik Hajdú-Bihar megyei módszertanosa. Most a Kohászati Gyártörténeti Múzeum anyagát látva, alapítók, gyártörténeti városképek, üzemi makettek, bennük a martinászok, vasmunkások régi munkaeszközeikkel élethűen ábrázolt szorgoskodása jelent meg, mindez képes volt bennem a régi, élőben tapasztalt kemény helytállásukat újraéleszteni. Segített ebben Dobosy László múzeumvezető tárlatvezetése is. Vázolta a kohászat helyi történetét, az alapítók személyiségét, munkájuk újabb és újabb gyáregységeket eredményező erőfeszítéseit, a fémelőállítás, a vasércfeldolgozás folyamatait, a munkásember helytállását, a kész ipari termék gazdasági szerepét, piacát.
A múzeum emeleti termeiben pedig ugyancsak figyelmet lekötően mutatta be: a XIX. századi gömöri kézműves paraszti kultúra, a hangonyi pálos rendi kolostor emléktárgyait, az Ózd környéki települések történeti iratainak töredékeit, történetükre is utaló térképeit, fotóit, viseletkultúrájuk, munkaeszközeik, népi alkotásaik darabjait, lakásuk berendezéseit, felszerelési tárgyait, eszközeit, a borsodi átlagember közvetlen életterét, Kovács László ásványgyűjteményét, Faggyas István festő-grafikus és néprajzkutató kiállított munkáit, a mintegy százéves ózdi sporttevékenység relikviáit. A kiállítások anyagát egyben szakdolgozati témákként is szívesen a figyelmébe ajánlják a témák kiírására jogosított oktatóknak és szakdolgozatíró diákoknak, a helytörténeti pályázatokat kiíróknak és pályázati témák írására vállalkozó amatőr és szakkutatóknak egyaránt. Itt került a kezünkbe egy egyszerű és nagyszerű leporellójuk, hajtogatós városkronológiájuk. Ózd 1949-2009 közti várostörténeti eseményeit sorakoztatja időrendben, szinte csak adatokat közölve. Mindez kiváló eszköze lehet a város eredményeinek, mindenkori fejlesztő törekvéseinek vázlatos bemutatásához, ezen kívül viszonylag olcsón erősíti a lakosság identitástudatát is. Az ötlet bárhol alkalmazható. Kijőve a múzeumból újra elhaladtunk a kívülről halott üzemsor képét mutató kohászati üzem mellett. Némi megnyugvást keltett az a kísérői tájékoztatás, hogy a nagy gyártelep több részlegében működik ma is kisebb, nagyobb fémfeldolgozó, és egyéb termelőüzem, magán, és kisközösségi vállalkozásban. Ezek némileg oldják a város munkanélküliségének gondját, de a magunkfajta szakemberek számára ezek szinte áttekinthetetlenek. Így a közművelődési munka ismert célközönségeként sem jelenhetnek meg, mint annak idején a nagyüzem dolgozóinak tömege. Társadalmi méretű gond ez ma, és kár, hogy a kulturális aktivizálás termelői hasznára még nem jöttek rá az üzemeink vállalkozói. Délután a Szlovákiából importált elnevezésű “Gótikus út”-vonalon a Hangony patak mentén nyugatnak indultunk. Idegenvezetőnket, Kovács Béla képviselőt, aki szakmabelink is volt a kistérségben, Szentsimonyban vehettük fel a mikrobuszunkba. Aztán a nap végéig velünk tartott, és először Kissikátor Árpád-kori (1312-es) alapokra épített római katolikus körtemplomához irányította a tár-
15
16
saságot. A templom bemutatását végző idősebb hölgytől megtudhattuk, hogy ez a mai körtemplom 1764-ben újjáépítve, hazánk egyetlen körtemploma ebből a korból. Benne a 2000-re felújított kazettás famennyezet gazdag szimbolikáival vonzza a figyelmet. Utunk negyedik állomása Hangony és a Tóvölgye patak találkozásánál fekvő Domaháza római katolikus temploma. A településnek ez az újabb temploma 1760-ban épült, de már 1806-ban meg kellett nagyobbítani. A templom védőszentje Szent Erzsébet. Szentélyének falát az ő életének mozzanatait ábrázoló falfreskók díszítik. A templom oldalfalán a “Betegek keresztútja” című 14 kálváriakép és Krisztus életének jelenetei láthatók. Ezeket Feszty Masa - Feszty Árpád festőművész és Jókai Róza leánya, Jókai Mór unokája - készítette. A Szentély és az egyedi faliképek központi nőalakjának, Szent Erzsébetnek arcát, testalkatát helyi fiatal leányról mintázta. A templomfelújításnak és az orgonának a történetét Elek Menyhért, helyi nyugalmazott iskolaigazgató, a Domaházi Hagyományőrző Egyesület vezetője mutatta be a jelenlevőknek. Az “élő” valósággal szemléltetett tájékoztatót kiegészítette azoknak az énekeket, imádságokat, helyben készült festményeket feldolgozó könyveknek a bemutatása, amelyeket a falu baráti köre adott ki a közelmúltban. Ekkor már a Hajdú-Bihar megyei vendégek köréhez csatlakozott a Magyar Népművelők Országos Egyesületének elnöke Sajó Attila, és még három Borsod megyei kolléga is. A templombemutató Kiss Benedek Ernő kántor orgonajátékával, és a Domaházi Római Katolikus Kórus “Halló, magyar!” című dalának Elek Menyhérttel való közös előadásban fejeződött be. Nemcsak a helyi értékeikből fakadó büszkeség, hanem a nemzeti öntudat is áradt e bemutatóból. Aztán irány vissza Szentsimonra, itt is egyenesen az Árpád-kori, eredetileg román stílusú műemléktemplom kertjébe: az I- II. világháborús hősök emlékére felállított emlékmű elé, majd be a templom vegyes (katolikus, református, török) motívumú toronysisak záró díszei, és ugyancsak vegyes motívumokat tartalmazó kazettás mennyezete alá. A tájékoztatót nagy szakértelemmel Kovács Béla képviselő, szakmai kísérőnk tartotta. Elmondta, hogy az 1200-as években
épült a falu szélén lévő dombon, a település első kisméretű temploma. Ezt a templomot nagyobbították meg és építették át a későbbiek során, legutóbb 1948-1950 között restauráltatták. Ekkor 1300-ból és 1423-ból származó freskótöredékek kerültek elő. Azok ma konzerválva láthatók eredeti helyükön, a diadalíven és az északi falon. A templom jelentős értéke az 1650-ben készült, 24 nagyméretű táblából álló festett kazettás famennyezete a rajtuk látható növényi díszítményekkel, pl. akantuszból képzett tulipánok, palmetták, rózsák, rozetták, vázák, olasz koszorúk, szőlőfürtök stb. De megjelennek rajtuk pusztán térkitöltő elemek is, mint pl. apró pöttyös vonalak, de a jó összhatást ezek sem rontják. A templom főoltára korai barokk. Díszítettsége a XVII. századvégi művészetre utal. Mai oltárképe 1940 körül készült, rajta Simon és Júdás. Szépek, értékesek a templom faszobrai, mellékoltárainak festményei, és gyönyörű díszítéseivel a szószék, orgonájával a bejárat fölötti karzata is. Szépségeit nem győztük fotózni, hogy magunkkal hozhassuk. Szerencsére mindannyian megkaptuk az Ózd-Szentsimon és műemléktemploma című települést és e templomát ismertető füzetecskét, amelyet 2001-ben a Széchenyi-terv és a Nemzeti Örökség Program keretében készítettek 5000 példányban. Ez lehetővé teszi az utólagos egyéni tanulmányozását. Örültünk annak a hat oldalas túra- előkészítő leírásnak is, amelyet ózdi kollegáink a szervezés elindításakor állítottak össze és elküldtek a részünkre. Köszönet mindkettőért. Nemcsak praktikus ismereteket közlő anyagokat kell kézbe adni a hazai vagy külföldi túrákra meghívottaknak, hanem le kell írni részükre a meglátogatandó táj, intézmény, az ott élő ember által felkínált értékeket is, hogy felkészülhessenek az élmények fogadására, és jobban elraktározhassák azokat emlékeik tárházában. Én is, és hajdani munkaközösségem tagjai is így készítettük elő a mi időnkben, a volt Debreceni és Hajdú-Bihar Megyei Kölcsey Ferenc Művelődési Központ által külföldi szakmai útra kísért kollegáinkat, más útitársainkat. Szentsimon Művelődési Házában házigazdáink egy tájjellegű étkekből asztalra tálalt gulyáslevessel és juhtúrós sztrapacskával kedveskedtek nekünk, és ezt követően egy jó beszélgetés zárta a napot. Az ózdi éjszakába való betekintésről
17
18
nem tudok beszámolni, gondolom: jól sikerült a kint maradóknak, mert reggel jócskán fogyott a kollégiumi szállodánk gondnokánál személyesen megrendelhető kávéból, és még így is volt bőven ásítozás, rekedt hang is. Ezt látva egészségére kívántam minden útitársamnak az éjszakában történteket. Én és a sofőrünk jól kipihentük magunkat. Másnap reggel Putnok következett. Milyen is az ember!? Magát is érintve érzi azonnal, ahogy idegenben lakhelyéről valamelyik ismerősének, vagy neves embernek a nevét hallja. Bennem a Gömör Múzeumba érve Újváry Zoltán néprajzos professzor és a Tóth Ilus bábművészünk neve pendített meg valami láthatatlan érzelmi húrt, majd néhány utcával arrébb Holló László festőművészünké, a róla elnevezett Holló László Galériában. Vele személyes munkakapcsolatom mindössze kétszer volt Debrecenben az azóta róla elnevezett sétányon levő műterem-lakásában. Újváry Zoltán neve a Gömöri Múzeum történetét, anyagát vázoló muzeológus kolléganő első mondataiban már szerepelt, hisz a néprajztudós Újváry kezdeményezte ennek az intézménynek a létrehozását, szervezője, szakmai továbbfejlesztője volt. A gyűjtemény egy részét Ő adományozta a múzeumnak. Jó volt hallani a gömöri táj szülöttjének, professzorunknak helyi, és kistérséget érintő érdemeiről, és gondolni közben az 1972-1985 körüli debreceni és hajdú-bihari közművelődési munkakapcsolatainkra, amelyek szintén az ismeretterjesztő programsorozatainkhoz nyúlnak vissza: a Korunk Valósága, a Debreceni Kaleidoszkóp. Ezek tárgya volt megyénk népművészetének, népi iparművészetének több szakága és népi építészete. Újváry professzor itt vállalt tanszékének munkatársaival együtt felkészítő, és minősítő szerepet. Putnokon – Zsuponyóné (a professzor leánya) Újváry Mária muzeológus igazgatása alatt – a múzeum Dél-Gömör történetének, paraszti és kisipari népművészetének tárgyait, hagyományainak, és a város neves személyiségeinek dokumentumait mutatja be, és a népművészetük némelyikét gyakoroltatja szakköri és egyedi bemutatók keretében. Ilyen például a hímestojás-festés, meg a szőttes készítés. Egyben lehetővé is teszi a gyűjtőkörébe tartozó tárgykörök kutatóinak, szakdolgozatíróinak a választott témáik helyben kutatását, és segíti az intézményük keretén túli kutató munkájukat is
Tóth Sándorné Horányi Ilona (nekem hajdan Ilus néni) bábjáték művészetét a Lúdas Matyi Debreceni Bábcsoport által egykor pl. a debreceni Művész Mozi játszóterén (színpadán) és szerte az országban használt bábok idézik meg itt a “Gömöri”-ben. Művészünk néhány évet élt Putnokon, mégis tisztelik, őrzik a hagyatékának egy részét. A tárlat több neves fiának is emléket állít, pl.: dr. Répási Imre tanárnak, Lendváry Benőné Seres Sarolta gyógyszerésznek (“a Seres ház”- ma Holló László Galéria - homlokzati falán emléktáblával), Balogh Béla a város monográfiája szerzőjének, Karsai Elek történésznek, Szíhalmi Imre albíró, majd a helyi fiatal férfiak 1944-es elvitelét megakadályozó bírónak, Juhász László tudós papnak, dr. Szkala Bertalan telket adományozó orvosnak stb. 1994-ben a Holló László Galéria létrejöttét Újváry Zoltán professzor képek ajándékozásával, és az épület egykori tulajdonosa, Lendváryné Seres Sarolta gyógyszerész, az épületadományával tette lehetővé. A neves művész, Holló László - mintegy 3 millió Ft. értékű - festményei, grafikái állandó tárlatrészben (külön teremben, folyosórészben) szemlélhetők. Itt láthattuk még több ismert festő, grafikus alkotását is. Az intézmény nagyobbik kiállítóterme mindig az alkalmi kiállításoké. Jelenleg Simon M. Veronika képeiben gyönyörködhettünk. Kijőve a Galériából csoportunkat a Holló emléktábla mellett fotóztuk le, hogy láthassuk később is a Gömörben együtt barangolókat. Putnokon is bőven lett volna még látnivalónk, de az idő szólított további utunkra. Szakmai túránk utolsó érdemi állomása következett. Észak irányba, a Borsodi Dombság országhatárunk melletti nyúlványának déli völgyébe, Keleméren át Gömörszölősre kocsikáztunk, hogy még bejárhassuk az úgynevezett Szabadtéri gyűjtemények - odaérve megtudtuk - “csoda” tárát, ami állandó továbbfejlesztés közben működik: fogad alkotókat, szemlélődő turistákat, tapasztalatszerző szakmabelieket akár táborozásra is. É. Kovács László ny. tanár, volt polgármester, a helyi hagyományőrző Tompa Mihály Egyesület elnöke már várt bennünket háza bejáratánál. Azért ott, mert ennek bejárata egyben a skanzen szerűen kiképzett bemutató terület egyik főbejárata is. Először a saját képzőművészeti, illetve a felesége Babus
19
20
Éva népművészeti munkáit mutatta be az első kis faépületben. Majd a fából épített egykori gazdasági épületben, a környékbeli kézművesek munkáiból és eszközeiből berendezett, igen sokrétű gazdasági (mezőgazdasági, háziipari, minősítés nélküli népművészeti, és háztartási) tevékenység eszközeit, nyersanyagait, konzervált végtermékeit láthattuk. E gyűjtemény alapja Babus P. Benjamin saját eszközrendszere volt: a szőlészeté, borászaté, az állattenyésztésé, a házi barkácsolásé, fafeldolgozásé, az állati termékek feldolgozásáé, a háziasszonyi munkálatok (mosás, vasalás, takarítás, főzés, kenyérsütés, szappanfőzés, húsfüstölés stb.) tárgyai, anyagai, eszközei. Ebben az egységben ottlétünk alatt is folyt egyféle bognár- és kovácsmunka. A bemutató résztől némileg elkülönített pajta (most műhely) részben léckapu összeszerelését végezték. Idegenvezetőnk megmutatta azokat a felújított fatornácú kő- és faépületeket, amelyek turistafogadásra készültek, ebből a célból rendeztek be, tettek lakhatóvá. Elmondta, hogy gyakori bennük a megszálló vendég belföldről és külföldről egyaránt. Aztán a jelenleg felújítás alatt álló református templomukba kísért be bennünket. A templom egy 1673-ban már létező előbbi templom eszközeit is felhasználva épült 1824-ben. Most a belső berendezését újítják fel, amelyet eredetileg Madarász István készített. A régi templomból származik az “ANNO 1673” feliratot rögzítő, temperával festett virágmintás úrasztal. Értékes darabja a templomnak. Mennyezete hagyományosan deszkakazettás, bár ennek díszítése a többi meglátogatott temploméhoz viszonyítva igen egyszerű. 94 kazettája egyszínűre festett, felfűzötten pettyes (medalionos) eltérő színű díszítéssel. Következett a leggazdagabb része a Szabadtéri gyűjteményeknek, a Babus-féle mező- és erdőgazdasági, tűzoltói gyűjtemény már a terület völgyi részén: a szántás, a vetés, betakarítás, a szállítás, cséplés, a favágás, fafeldolgozás, a házkörüli állattartás, fémmegmunkálás, a tűzoltás stb. eszközei. Pajták, csűrök, fészerek, magtárak, ólak, féltetős célépítmények a gépek, eszközök tárlói. Folyamatos fejlesztés, korszerűsítés zajlik ezekben az egységekben. A központi főépületben láthattuk pl.: a Tancsics Mihály emlékszobát, a gömöri berendezett kisparaszti, nagygazdai lakásbelsőket, az alkotó nyári táborlakók
által készített műalkotások hátrahagyott darabjainak gyűjteményét, kint a falon pedig a Tancsics Mihály emléktáblát. Tudom, hogy Ő 1852-ben a magyar költőket szólította meg, buzdította A madár fiaihoz című versével, mégis aktuálisnak érzem most megidézni legalább egy versszakát a nép lelkével, szellemiségével is foglalkozó kollegáim buzdítására: “Hozzatok dalt emlékül, a hajdan // Lomb- s virággal gazdag tájirul; // Zengjétek meg a jövőt, ha majdan // E kopár föld újra felvirul. // Dalotokra könnyebben derül fény, // Hamarabb kihajt a holt berek; // A jelennek búját édesítvén: // Fiaim, csak énekeljetek !” Külön épületekben láthattuk még: a kendertermesztés-, feldolgozás fotó anyagát, teljes eszközrendszerét, és végtermékfajtáit, a nyári alkotó szaktáborok lakóit váró apartmanokat. Itt búcsúztunk el a praktikus, és a falusi turizmust igazán jól szolgáló építmény- és gyüjtemény- együttestől, és a kisérésünkre, vezetésünkre vállalkozó lelkesült szakemberektől is.
21
22
Reméljük, hogy értékeikre figyelő vendégeikként őriznek meg bennünket, és az emlékül átadott Hajdú-Bihar megye egy-egy értékes elemét bemutató kiadványainkat minden kísérőnk haszonnal tanulmányozhatja. Köszönjük a ránk fordított idejüket, erőfeszítéseiket, a tőlük kapott írott anyagaikat. Mi az általunk készített fotóinkat CD-n is megőrizzük, hogy időnként újrapörgethessük e másfélnapos együttlétet. Francz Vilmos népművelő
FORMÁBAN A KÖNYVTÁROSOK II. Gondolatok egy előadás-sorozatról Járjunk-e az ISO-úton? Holló László Múzeum, Putnok
„Olvasó” Ózd
A kohászat múzeuma, Ózd
Skanzen, Gömörszőlős
Kissikátor
Domaháza
23
Nagy László, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár igazgatója immár második előadását tartotta az intézményükben bevezetett ISOszabvány alkalmazásáról. Második alkalommal a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Hajdú-Bihar Megyei Szervezete és a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ “Formában maradni” című előadás-sorozatának egyik előadójaként hívtuk meg. Korábbi előadásában arról igyekezett meggyőzni hallgatóságát, hogy miért érdemes választani az ISO bevezetését egy intézményben a TQM (Total Quality Management - teljes körű minőségszabályozás) helyett, míg a “Formában maradni” című rendezvényen arról számolt be, hogy milyen eredményeket mutathat fel a könyvtár a szabvány bevezetése óta, továbbá mit tervez a közeljövőben. Azoknak a könyvtáraknak a hallgatósága, amelyekben egyik rendszert sem alkalmazzák, továbbra is arra a kérdésre várja a választ, hogy melyik minőségbiztosítási rendszert alkalmazzák és miért? Az “MSZ EN ISO 9001:2001” szabvány bevezetése, azaz a “hogyan” kérdésére adott válasz és a szabvány alkalmazásának a könyvtári szolgáltatások minőségére gyakorolt hatása szintén mindenki számára tanulságos. Kiderült, hogy ez olyan téma, amelyből két előadás is kevésnek bizonyult. Az előadó a téma könnyebb megértése érdekében először az ISO bevezetése melletti döntésüket magyarázta meg. A választást részben az motiválta, hogy az ISO alkalmazása konkrét szabvány segítségével történik és emiatt dokumentációja is kötött, míg a TQM technikái nagyobb szabadságot biztosítanak, ám ennek a szabadságnak “ára” is lehet: a nagyobb hibalehetőség. Ha a megoldandó problémához olyan TQM technikát választunk, amely nem optimális, akkor a problémát nem tudjuk tökéletesen megoldani vagy csak később, “kerülő úton” jutunk el a legjobb megoldáshoz. A TQM alkalmazása az előadó szerint a
24
könyvtár munkatársai számára is több feladattal, “plusz munkával” járt volna, mint a szabvány bevezetéséhez szükséges feladatok. A szabványban a fogalmakat pontosan definiálták, azaz egyértelmű mindenki számára, milyen “utat” kell majd követni. A TQM technikáiról is tudni lehet, mit érhetünk el egy-egy technika alkalmazásával, ám minél összetettebb a megoldandó probléma, annál nehezebb hozzá a megfelelő technikákat kiválasztani. Nyíregyházán az ISO bevezetését indokolta az is, hogy az újjáépített könyvtárban az intézmény szervezeti és működési rendje megváltozott. 2006 novemberében kezdték el az ISO alapú minőségirányítási rendszer kiépítését. 2007. május 1-jétől már működtették a rendszert. A megfelelőséget a CERTOP termék- és rendszertanúsító szervezet 2007 novemberében tanúsítvánnyal igazolta. Az ISO minőségbiztosítási szabványok magát a minőségbiztosítási rendszert tanúsítják, ami a feladatvégzés mikéntjét szabályozza. A TQM fő kérdése az, hogy a jó dolgokat tesszük-e. (1) Extrém esetben még az is előfordulhat, hogy egy szervezet olyan terméket gyárt vagy olyan szolgáltatást nyújt, amelyre nincs valós igény, de közben maradéktalanul betartja az ISO-szabvány előírásait. A mai kíméletlen piaci viszonyok mellett azonban ez senkinek sem érdeke. A profitérdekelt cégek egy ISO-tanúsítvány birtokában megbízásokat is kön�nyebben kapnak külső partnereiktől. Ez még a könyvtárakra is igaz, mert a fenntartó meghatározott bevételt vár el, a könyvtárnak “cserében” ismernie kell külső partnerei (elsősorban a fenntartó) elvárásait, mérnie kell partnerei elégedettségét. A külvilág számára egy intézmény azonban csak akkor tud fontos üzeneteket kommunikálni, ha először belső szervezeti kommunikációját tökéletesíti. (2) A végeredmény szempontjából mindegy, hogy az első lépésként kívánatos helyzetelemzés milyen módszerrel történik. A minőség kulcskérdése a tudatosság. A szabvány legfontosabb eleme a hibák kiküszöbölése lesz. Az ISO–szabvány – amint azt említettük – egyértelmű fogalmakkal dolgozik. Ügyfélnek tekintenek mindenkit, aki a könyvtártól szolgáltatást kap. A minőség fogalmát is meghatározták: ez olyan egység (lehet valamely egyedileg leírható és vizsgálható folyamat, termék, szervezet) azon jellemzőinek összessége, amelyek befolyásolják képességét, hogy meghatározott és elvárt igényeket
elégítsen ki. A minőségirányítás az általános irányítási feladatköröknek minden olyan tevékenysége, amely meghatározza a minőségpolitikát, a minőségre vonatkozó célkitűzéseket, feladatköröket. A minőségirányítás eszközei közé tartozik a minőségügyi tervezés, a minőségszabályozás, a minőségbiztosítás és a minőségfejlesztés. Az egyes eszközöket az ISO minőségügyi rendszerén belül kell alkalmaznunk. (3) A könyvtár minőségfilozófiáját kellett először megfogalmazni úgy, hogy az rendszerszemléletű legyen, azaz tükrözze az intézmény könyvtári rendszerben elfoglalt helyét. “Minőségfilozófiánk: olyan korszerű technológián alapuló, mindenki számára könnyen hozzáférhető, a dokumentumok különféle formáit tartalmazó tudásbázis működtetése, amellyel hozzájárulhatunk a térség humán erőforrásának megtartásához és fejlesztéséhez” – olvashatjuk a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár minőségpolitikával foglalkozó dokumentumában. (4) Ezután meghatározták az intézmény célját, majd felsorolták azokat az alapértékeket, amelyek segítenek a célok következetes megvalósításában. Az átfogó minőségcélok meghatározásával közelebb jutottak a minőségpolitika megvalósításához, mert ekkor már szóba került a dokumentumállomány folyamatos fejlesztése, az információkhoz és a dokumentumokhoz való hozzáférés kérdése, a magyar és az egyetemes kultúra értékeinek közvetítése (és itt arra is gondolhatunk, hogy ez például egy művelődési központ esetében, mint amilyen például a Méliusz Központ, mennyire hangsúlyos kérdés). Annál a minőségcélnál, hogy “olvasóink és partnereink elégedettségének folyamatos növelése”, kissé elgondolkodtam, hiszen ez olyan cél, amit nagyon sokféle tevékenységgel lehet csak elérni, megvalósulását pedig folyamatosan mérni kell(ene). Végül nem hiányozhatott a minőségcélok közül a minőségirányítási rendszer folyamatos működtetése és fejlesztése. Ez utóbbi két minőségcél magában foglalja az előzőeket is. Az említett célok eléréséhez kreativitás, ötletgazdagság kell, akár a TQM, akár az ISO útját választjuk. A folyamatelemzés is elkerülhetetlen bármiféle minőségbiztosításnál. Célja az, hogy meghatározzuk azokat a szakaszokat, amelyek egy adott folyamatban a termék/szolgáltatás minőségét negatívan vagy pozitívan befolyásolják. A TQM
25
26
esetében a munkafolyamatok teljes körére kiterjed az elemzés, az ISO bevezetésénél azonban eldönthetjük, hogy mely szolgáltatások munkafolyamatait kívánjuk szabályozni. Ekkor a minőségbiztosítás csak azokra a területekre terjed ki, amelyeket a legfontosabbaknak tartunk céljaink eléréséhez. Az ISO szabványcsaládból olyan számú szabványt kell választanunk, amely megfelel az általunk kiválasztott folyamatok jellegének. Az ISO 9002-es szabványban nincs benne például a szolgáltatásfejlesztés, viszont az ISO 9001-es szabvány tartalmazza. Az ISO 9003-as szabvány a szolgáltatások előállítására terjed csak ki. Az ISO-szabványpontokból is csak a kötelezően előírtakat kell alkalmazni, a többiről a könyvtár maga döntheti el, mennyit érdemes felhasználni belőlük. Az ISO 9001-es szabvány lefedi egy könyvtár teljes tevékenységrendszerét. A folyamatelemzés az ISO-nak a “gerincét” képezi, mivel átfog minden olyan munkafolyamatot, amelyre a szabványt kiterjesztik. Az elemzést a dokumentációban rögzített folyamatszabályozás követi, amely lehetőséget nyújt a munkaköri leírások pontosítására is. Nagy László szerint a folyamatszabályozás volt az ISO bevezetése előkészítésének talán a legtöbb időt igénylő része. Ezen a ponton merülnek fel az ISO ellen felhozott leggyakoribb kifogások: 1. Nem is a minőségről szól. Valóban nem magát a végterméket (vagy a szolgáltatás output-ját) minősíti, hanem a végtermék (szolgáltatási output) előállításának folyamatát szabályozza, tehát közvetetten határozza meg a minőséget. 2. Csak az iparban használható. Ellenérv, hogy a menedzselés folyamata az iparban és a szolgáltatási szektorban nagyon hasonló. Ne feledjük: a szabvány alkalmazása a hibajavítást segíti! 3. Bürokratikus. Valóban sok a dokumentáció, de a helyes folyamatokat csak egyszer kell rögzíteni. A dokumentumoknak naprakészeknek kell lenniük: ha a folyamat megváltozott, azt újra rögzíteni kell. 4. Költséges. Tény, hogy a hibajavításnak is vannak költségei, de a hibák még több költséget, gazdaságtalan működést eredményeznek. Azon is érdemes elgondolkodni, ha egy könyvtár nem teljesítette az éves pénzügyi bevételi tervét, annak milyen minőségvonzata lehet: a) nem megfelelő a szolgáltatások folyamatszabályozása; b) rossz a belső kommunikáció; c) nem jó a szervezeti működés; c) rossz a külső kapcsolatok minősége (például a fenntartóval); d) nem tudott a könyvtár
alkalmazkodni a megváltozott belső és/vagy külső környezethez, esetleg az ehhez szükséges elemzések is elmaradtak. A minőségügyi rendszer követelményei között első helyen szokták említeni a felső vezető(k) felelősségét. Nem elég, ha például a főigazgató szorgalmazza az ISO bevezetését, ha ezt nem követik tettek vagy csak jelentős késéssel. A. V. Feigenbaum és D. S. Feigenbaum tanulmányukban leszögezték, hogy “nem a menedzsment mennyisége, hanem a minősége számít”. A szerzőpáros a minőségi vezetés attribútumait is is meghatározta: 1. motiváció; 2. hatáskör kiterjesztése (általánosabban: szervezeti decentralizáció); 3. fegyelmezett felelősség (a vezetés középpontjába a célorientáltság kerül). A minőségi attribútumok egyúttal a “jó vezető” három közös jellemzőjét is meghatározzák: ezek a szenvedélyesség (én inkább elkötelezettségnek nevezném), a populizmus (innováció a dolgozók bevonásával) és a fegyelmezett felelősség. A humanisztikus vezetés ezekből a komponensekből áll össze. (5) A folyamatok elemzéséhez szükséges fókuszálás során arról is dönteni kell, mennyire legyen részletes a szabályozás. A vezetőnek Nyíregyházán is figyelnie kellett arra, hogy a munkafolyamatok ne legyenek túl részletesen szabályozva, viszont olyan munkafolyamatoknál, amelyeket kevésbé gyakorlott, új munkatársak végeznek, részletesebb szabályozás szükséges. Az a hozzáállás is előfordult, hogy nem szívesen írták le részletesen a dolgozók, amit nap mint nap végeztek, mert fölösleges időrablásnak érezték. A vizsgált folyamatokat eljárások formájában kell dokumentálni a Minőségügyi kézikönyvben (MK) vagy külön. Ilyen MK Nyíregyházán is készült még a korábbi előadást megelőzően. Az elkészítésnél arra kellett ügyelniük, hogy az eljárásutasításokat pontosan kövessék a munkautasítások, mert így később az auditor is könnyen átláthatta a munkafolyamatokat. Az MK a valós munkafolyamatokat, nem pedig a könyvtártudományi szakirodalom elvárásait tartalmazza. Az auditor csak a valóságos helyzetet tükröző dokumentációból tud következtetéseket levonni a továbblépésre, jobbításra vonatkozóan. A minőségügyi rendszer tanúsítása a következő lépés. Két részből áll: 1. A dokumentumok átvizsgálása (azok megfelelnek-e a választott szabvány előírásainak); 2. Tanúsító audit (az auditor megvizsgálja, hogy a rendszer a dokumen-
27
28
tumoknak megfelelően működik-e). Kötelező belső auditot is végezni a rendszer működéséről. Nagy László szerint ez csak akkor sikeres, ha az MK elkészítése a dolgozók bevonásával történt és mindenki azonosult a minőségbiztosítás céljával, szükségességével. Ilyenkor nem félelemmel, hanem jobbító szándékkal tekintenek a munkatársak eddigi tevékenységeikre és az auditálásban a változtatás lehetőségét fogják látni. A szabvány bevezetésével kapcsolatos egyéb negatív jelenségeket, például a változásoktól való ódzkodást nem lehet az ISO negatívumaként említeni. Ugyanezeket a problémákat a TQM-et választó könyvtáraknak is meg kell oldaniuk, azaz a “hibák kijavításában” már nincs különbség a kétféle minőségszabályozás között, hacsak az nem, hogy a TQM dokumentációja nem kötelező, az ISO dokumentumait viszont bármikor elővehetjük. A látogatás végén a tanúsító csoport szóban összefoglalja tapasztalatait a vezetés számára, majd észrevételeit írásban is rögzíti. A hibajavítás az ISO esetében is kreativitást, ötletgazdagságot igényel, akárcsak a TQM esetében, elég például a rendezvényeink jobb reklámozására gondolnunk. A könyvtár külső céggel végeztette az auditálást, mert ez ahhoz hasonló, mintha egy eddig ismeretlen használó szemével látnánk saját intézményünket. Az auditálással nem ért véget az „ISO-út”: meghatározott időközönként – általában félévente - belső auditok kellenek. A minőségügyi rendszer speciális eljárásaiban is szükségesek lehetnek a folyamatos változtatások és javítások. A két, félévenkénti ellenőrző látogatás során – amelyek az intézmény „miniauditálásainak” tekinthetők – a tanúsító értékeli a változtatásokat és hatásukat a minőségügyi szabványrendszernek való megfelelésre. (6) A politikai, jogi, gazdasági, társadalmi, technológiai környezet változása új feladatokat, kihívásokat jelent a könyvtárak számára, gondoljunk a TQM-ből már ismert és sok könyvtár által alkalmazott PEST-analízisre vagy a PGTT-módszerre. Az említett kihívásoknak való megfelelés – túl a kreativitáson – az ISO-dokumentáció módosításával is együtt jár. Az ISO-t választó könyvtáraktól sem idegen a TQM-technikák alkalmazása. Az is előfordul, hogy a könyvtár a TQM bevezetése után dönt az ISO-szabvány mellett. „A hazai tapasztalatok azt mutatják, hogy a könyvtári gyakorlatban a TQM-nek van nagyobb létjogosultsága, hiszen ez a modell lényegesen ru-
galmasabb, jobban épít a kreativitásra, együttműködésre, jobban megfelel a >>közalkalmazotti kultúrának<<, mint az ISO szabvány által nyújtott minőségbiztosítás, amely meglehetősen merev, hierarchikus felépítésű, olykor csupán formális elvárásokat megfogalmazó” - olvashatjuk a Könyvtári minőségfejlesztés 21 projekt leírásában. (7) Nagy László bebizonyította, hogy miért előnyös a szabvány mentén történő munka, továbbá mennyire fontos Nyíregyházán is az ötletgazdagság. Együttműködés nélkül pedig elképzelhetetlen lett volna az ISO bevezetése. Az új verziójú ISO-minőségirányítású rendszermodellek alábbi nyolc alapelve eloszlathatja a kételyeket: 1. Folyamatszemléletű megközelítés: a kívánt eredményt hatékonyabban lehet elérni, ha a tevékenységeket és a velük kapcsolatos erőforrásokat folyamatként kezelik; 2. Rendszerszemlélet az irányításban: az egymással összefüggő folyamatokat rendszerként azonosítjuk és kezeljük; 3. Tényeken alapuló döntéshozatal; adatok, információk elemzése után lehet döntést hozni; 4. Vezetés: a vezetőknek olyan munkakörnyezetet kell létrehozniuk és fenntartaniuk, hogy abban a munkatársak teljes mértékig részt vehessenek a szervezet céljainak elérésében; 5. Vevő(használó)-központúság: használói szükségletek feltérképezése, teljesítése, a használók elvárásainak “felülmúlása”, azaz az igényeknek “elébe is lehet menni”; 6. Folyamatos fejlesztés: a szervezet teljes működésének folyamatos fejlesztése; 7. A munkatársak bevonása: csak ezzel válik lehetővé képességeik kihasználása a szervezet javára; 8. Kölcsönösen előnyös kapcsolatok a beszállítókkal: mindkét fél - a könyvtár és partnerei - értékteremtő képességét fokozza. (8) Nagy László azzal zárta előadását, hogy többek között azért is érdemes volt az ISO bevezetése mellett dönteniük, mert minőségi díjra is pályázhatnak. A Nemzeti Minőségi Díjra azok az intézmények pályázhattak, amelyek önértékelést végeztek és be tudtak mutatni az elmúlt 4 évre visszamenőleg adatokat. A Magyar Minőségi Díjat az OMFB a Nemzeti Minőségi Díj előfutáraként írta ki, és az az EFQM által kidolgozott, akkor még „Üzleti” Kiválósági modell alapján végzett, TQM alapú önértékelést jelentett. (9) A modell ötféle önértékelési módszert ajánl, ezek a következők: kérdőív, mátrix, munkaértekezlet, formális módszer és a minősítés. A könyvtár dönthet arról, melyik módszer igazodik legjobban
29
30
a szervezet kultúrájához és az intézmény speciális feladataihoz, mert az egyes módszerek alkalmazása során eltérően alakulhat a tények pontossága, bizonyos módszereknél háttérbe kerülhet a tudományosság, más módszerek felmérők betanítását igényelhetik, s végül fontos tényező az anyagi ráfordítás mértéke. Az „úton levő” szervezetek számára a kérdőív és a munkaértekezlet is elég lehet, míg a minőség útjára most lépő szervezetek számára standard kérdőívet vagy standard mátrixot javasolnak, de ha a minősítés módszerét választja a könyvtár, egy nagyon részletes kérdőívből vagy a saját képére formált mátrixból tudhat meg a legtöbbet. Az EFQM önértékelése az alapja az EU által kidolgozott és hivatalosan is elfogadott CAF rendszernek. A Közös Értékelési Keretrendszer (CAF) teljes körű minőségirányítást biztosít és holisztikus szemléletű, azaz a könyvtári szervezetet egyidejűleg több, eltérő szemszögből vizsgálja. Eredetileg a közszektorra tervezték, ezért alkalmazását a könyvtár egyedi igényeihez kell igazítani, de alapelemeit kötelező megtartani. Ezek a következők: 9 kritérium, 28 alkritérium és az értékelési rendszer. Léteznek még más, hazánkban még nem alkalmazott értékelési rendszerek is. Nálunk a legtöbb könyvtár a használói elégedettséget vizsgáló, véletlenszerű mintavételen alapuló, reprezentatív kérdőíves felmérést alkalmazza. (10) A Szövetség a Kiválóságért Közhasznú Egyesület (az EFQM Magyar Nemzeti Partnerszervezete) ír ki pályázatokat többféle minőségi díjra is. (11) Az Európai Minőségmenedzsment Alapítványt (EFQM) 1988-ban 14 cég alapította az Európai Bizottság védnöksége mellett, azzal a céllal, hogy az európai szervezetek versenyképességét erősítsék a világban. A Minőségi Díj elnyerésével az anyagi forrásokat is bővíthetik Nyíregyházán. A minőségirányítási rendszer továbbfejlesztése biztosított. A könyvtár 2008. évi tevékenységéről tájékozódhatnak olvasóink az éves beszámolóból és a szerző cikkéből is. (12, 13) A tartalmas és közérthető előadás bizonyára sokakat meggyőzött arról, hogy érdemes járni az ISO-úton. Akik számára a TQM a vonzóbb, azok talán belátták, hogy sok hasonlóság és átjárhatóság van a kétfajta rendszer között. A TQM szemléletét, módszereit akkor sem nélkülözhetjük, ha az ISO mellett
A címben feltett kérdésre igennel válaszolhatok: Fodor Péter előadása - a “Formában maradni” című előadás-sorozat záró rendezvénye - sokkal többet nyújtott, mint egy átlagos protokollkönyv vagy az előadó Havas Katalinnal közösen írt, ma már “a könyvtárosok Bibliájaként” forgatott munkája. (14) Egyetértek Balogh Ferencnével abban, hogy e remek könyv szerzői elsősorban könyvtárosokra szabott viselkedéskultúrát közvetítettek számos, saját vezetői és beosztott könyvtárosi tapasztalatukból vett példával illusztrálva. A könyvtári etikával is egybefonódott Fodor Péter mondanivalója. (15) Ezek azonban még mindig a kitűnő könyv rétegei. Ami túlmutatott a könyvön, az az előadó személyisége és vezetői hitvallása volt. Talán a problémakör pszichológiai megközelítése tette lehetővé, hogy ez az előadás sokkal többet adjon puszta ismeretrendszernél. Fodor Péter szemléletet formált, a már ismert (vagy ismerni vélt) jelenségek új szempontú megközelítését adta. Nem hiányzott a marketingszempontú feladatok taglalása sem. Az előadó a könyvtárt, mint kultúraközvetítő intézményt mutatta be, majd ezen a szemüvegen keresztül tárgyalta az egyén felelősségét az intézmény rendszerébe. A kommunikáció könyvtárosok szempontjából lényeges fajtáival – az egyén felől indítva – kezdte előadását, különös tekintettel a nem verbális kommunikációra. Az egyes könyvtári munkakörökben más-más elvárásokkal találkozhatunk ezen a területen is: az orrvakarás, a zsebre tett kezek vagy az összefont karok bizonytalanságra, távolságtartásra, nemtörődömségre vagy túlzott szigorra, zárkózottságra utalnak, ezért olvasószolgálatban, emberekkel közvetlenül foglalkozóknál megengedhetetlen ez a fajta metakommunikáció, pontosabban az ilyen munkakörökre alkalmatlan az így viselkedő egyén. A mondandót illusztráló képeket nézegetve a kulcskompetenciákkal foglalkozó bőséges szakirodalom is
31
32
döntöttünk. Bármelyik minőségirányítási rendszert választjuk, kreatívabbaknak kell lennünk, új gondolkodásmódra, a minőségügy iránti elkötelezettségre van szükségünk és ezért az eddigieknél többet kell tennünk. Számunkra a használók az elsők.
Könyvtári protokoll vagy még több?
eszünkbe juthatott. Előadónk még a proxemikáról, azaz a térköz-szabályozásról sem feledkezett meg. (16) Olvasókkal való beszélgetéseknél az ún. „személyes zóna” (46 cm – 1, 2 m) az ideális távolság. A sikeres fellépés összetevőinek tárgyalása során megismerhettük előadónk sajátos gondolkodásmódját. A siker fontos motiváció életünkben, még ha sokan szégyelljük is bevallani, mert attól tartunk, hogy a „karrierista” címkét aggatják ránk. A siker kezdete a magabiztosság, feltétele az önismeret és önmagunk elfogadása. Személyiségünk olyan, mint a „működő tőke”. Az egyik tőkefajta a másikba konvertálható, ezt mondja Bourdeau elmélete is. Fodor Péter szerint a pozitív gondolkodás lényege éppen az, hogy a problémából feladatot kreáljunk, majd oldjuk is azt meg. Minden könyvtáros döntési helyzetben van, azaz valamiért mindenki felelős. A sikeres fellépés másik jellegzetességeként tárgyalta az előadó az első benyomás fontosságát (például egy állásinterjún). Mindenkinek sokat kell tennie a „személyes image” megteremtéséért. A protokoll, a viselkedés és az udvariasság fogalmát is tisztázta előadónk. Tanulságos volt „a könyvtár mint kultúraközvetítő intézmény” című egység. A könyvtár közintézményként közérdeket szolgáló intézmény, amely egyúttal kulturális szolgáltató intézmény is. A könyvtári protokoll szempontjából alapkérdés, hogy mindig a használó az első. Számunkra ez azt jelenti, hogy a használó azért jön be hozzánk, mert valamilyen problémáját meg akarja oldani. A könyvtáros azért van, hogy a probléma megoldásához valamilyen feladatot fogalmazzon, azaz a problémát feladattá kell átalakítania. A könyvtárt mint intézményt megtiszteli a használó azzal, hogy akár személyesen, akár virtuálisan igénybe veszi annak szolgáltatásait, a könyvtáros pedig örül, hogy segíthet, így járulva hozzá az image épüléséhez. Minden könyvtárhasználat során intézményünket ítélik meg. Nem mindegy, hogyan. Mindennapi konfliktusainkról is szó esett. A használóval való vita esetén mindig a könyvtáros toleranciájának kell érvényesülnie. A munkahelyi kapcsolatok, viselkedésünk hat a kollégáinkra és közvetve a használókra is. A könyvtáros politikai véleménynyilvánításáról annyit jegyzett meg Fodor Péter, hogy a könyvtár ne legyen politikai rendezvény helyszíne, továbbá a könyvtáros politikai nézete
magánügy. A használó is provokálhatja a könyvtárost, de ilyenkor kerülni kell a vitát és a politikai véleménynyilvánítást. Az állománygyarapítás is etikai problémák elé állíthatja a könyvtárosokat, nem is szólva arról, ki, mit, milyen körben használhat (például milyen internetes szűrőt használjunk egy gyermekrészlegben). A felnőttek esetében is felmerülhet a dilemma, hogy a pénzéért a használónak joga van-e a teljes, mindenféle tartalomszűrés nélküli világháló eléréséhez a könyvtárban, elvégre az Internet lényege az információkhoz való szabad hozzáférés. (17) Ezekre a dilemmákra a magyar könyvtárosok etikai kódexe olyan kompromisszumok keresését javasolja, amelyben nem sérül a közjó, ugyanakkor a megoldás mind az értékorientált könyvtárosi etika, mind a használó (azaz az egyén) egyedi igényeinek kielégítését, szabadságjogainak érvényesítését lehetővé teszi, azaz a használó érdekét szolgálja. (18) „Miért van szükség marketingre?” - tette fel a kérdést az előadó. Ekkor először arra gondolhattunk, hogy ennek semmi köze a könyvtári protokollhoz, de azután hamar kiderültek az összefüggések. A piaci körülmények között működő könyvtárak számára a marketing részben gondolkodásmódot, részben a tevékenységek összehangolását jelenti. A marketingfilozófia nem más, mint üzletpolitika. Szemléletmódjának középpontjában a vevővel való azonosulás áll, ami már a könyvtáros etika területe. Szerves kapcsolatot tételez a marketing a vállalkozás célkitűzései, erőforrásai és változó piaci lehetőségei között. A marketing stratégia ürügyén ismertette Fodor Péter az A. I. D. A. modell lényegét. E modell szerint az alábbiakra kell ügyelnie a könyvtárosnak: Attention (A) = figyelem; Interesting (I) = érdeklődés; Desire (D) = vágy; Action (A) = cselekvés. A modell szorosan összefügg a marketingkommunikációval, amelynek bőséges szakirodalmától most eltekintek. Előadónk utalt a kommunikáció jelentőségére az ügyfélszolgálat információs pontjain, a belső PR során, a sajtómunkában, a lobbizásban, a válságkommunikáció területén és egyéb külső PR tevékenységekben. Fodor Péter felhívta a hallgatóság figyelmét: ha az imént felsorolt területek bármelyikén nem megfelelő a kommunikáció, akkor az csak felemás szolgáltatást eredményezhet. Ez a megállapítás a marketingkommunikáció rendszerszemléletéből fakad.
33
34
A marketing lényegét így foglalta össze az előadó: 1. Kiindulópont: az adott külső és belső helyzet (környezet), azaz az intézmény és az épület állapota, az állomány jellemzői, a szolgáltatások jelenlegi rendszere és kihasználtsága stb. 2. Koncepció: tisztáznunk kell, mit várunk önmagunktól, munkatársainktól, a fenntartó(k)tól és a közvéleménytől. 3. Fejlesztés: ekkor utalt az előadó a kudarcra is, amely azt jelenti, hogy valaki lehetőséget kapott, de nem tudott élni vele. Minden fejlesztés lényege, hogy lehetőséget adjon a vezető az arra érdemeseknek, azok képesek legyenek a problémákat feladattá átalakítani és munkájukat felelősségteljesen, a könyvtáros protokoll és etika szabályainak maradéktalan betartásával végezni (beleértve ebbe a legfelső vezetést is). Ebből az előadásból ki-ki mást és mást tartott a leglényegesebbnek. Egyik fontos üzenete volt Fodor Péternek, hogy „a használó az első”, minden érte történik a könyvtárban. Másik üzenete a „pozitív gondolkodás” volt, azaz a problémák azonnali „feladattá alakítása”. A problémákat szinte minden könyvtáros észreveszi, de nem mindenki képes azokat megoldandó feladatként értelmezni. Vajon miért? Talán sokan úgy érzik, hogy a probléma megoldása nem az ő hatáskörükbe tartozik, noha a könyvtár mint intézmény „mindannyiunké”. Lehet, hogy úgy érezzük, nem rendelkezünk megfelelő kompetenciával a probléma megoldásához. Ekkor vagy kevés az önbizalmunk, vagy „csak” tanulnunk kell, esetleg a versenytárs-figyelés – benchmarking – is elég: hogyan oldották meg ugyanazt mások? Előfordulhat, hogy nem kaptunk lehetőséget a probléma megoldására vagy azt olyan személy kapta, aki kudarcot vallott. Ha egy problémát közösen lehet a leghatékonyabban megoldani, akkor a csapatmunkát kell erősíteni. Nem hagyhatjuk elveszni a lehetőségeinket. Ez a mi felelősségünk. Jegyzetek: 1. Mikulás Gábor: Az ISO 9000-es szabványok alkalmazása információs és könyvtári szolgáltatásokban : Szemle. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás. 2000. 47. évf. 4. sz. p. 158-170.
35
Lásd még: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1360&issue_id=18 Letöltés dátuma: 2009. augusztus 26. – 21.20 2. A minőségbiztosításnak ezt a témakörét bővebben lásd: Vidra Szabó Ferenc: Könyvtári partnerkapcsolatok, kommunikációs kérdések. – Budapest : Könyvtári Intézet, 2008. – 143 p. – (A jó gyakorlat a könyvtári minőségirányítás bevezetéséhez) 3. Ism. Mikulás G. – p. 158. Lásd még: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=1360&issue_id=18 Letöltés dátuma: 2009. augusztus 26. – 21.20 A fogalmakat az alábbi kézikönyv tartalmazza: Minőségirányítás és minőségbiztosítás. Szakszótár (MSZ EN 8402) Mikulás Gábor említi, hogy az ISO 9000-es szabványok eredetije az angol BS 5750. 4. Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár: A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár minőségpolitikája.- pdf formátum. - Fájlméret 284,15 kb. – Dátum: kedd 01 május 2007 - 14:25:45 In: http://www.mzsk.hu/download.php?view.1 Letöltés dátuma: 2009. augusztus 26. - 15.35 5. Nagy László - Boda István: Gondolkodjunk együtt... : A vezetésről. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 18. évf. 7. sz. (2009. július). p. 15-19. 6. Johnson, Perry L.: ISO 9000 : Hogyan feleljünk meg az új nemzetközi szabványoknak?. - 2., jav. kiad. - Budapest : Panem : McGraw Hill, 1997. p. 178-179.
36
7. Vidra Szabó Ferenc (összeáll.): Könyvtári minőségfejlesztés 21 projekt : Projektleírás, eredmények, javaslatok. In: http://www.ki.oszk.hu/old/dok/min21/min21.html MKA 2139/0065 Budapest, 2006. július 13. Letöltés dátuma: 2009. szeptember 2. - 14.20
13. Nagy László: A Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár újjáépítése. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 17. évf. 7. sz. (2008 július). p. 31-38.
8. Csubák Antoaneta: Minőségmenedzsment a könyvtárakban. In: Tudományos és műszaki tájékoztatás. 2002. 49. évf. 5. sz. p. 187-190. Lásd még: http://tmt.omikk.bme.hu/show_news.html?id=645&issue_id=41 Letöltés dátuma: 2009. augusztus 26. - 15.42
15. Balogh Ferencné: Protokoll? Etikett? Viselkedéskultúra! In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 16. évf. 9. sz. (2007. szeptember). p. 57-59. Könyvismertetés: Fodor Péter – Havas Katalin: Könyvtári protokoll. - Budapest : Könyvtári Int., 2007. - 86 p. ; 24 cm. - (Továbbképzés felsőfokon / Könyvtári Intézet, 1589-1682)
9. Az önértékelés és az Európai Üzleti Kiválóság Modell (EFQM) bemutatását lásd: Skaliczki Judit - Zalainé Kovács Éva: Minőségmenedzsment a könyvtárban. Veszprém : Veszprémi Egyetemi K., Budapest : Informatikai és Könyvtári Szövetség, 2001. - p. 149-161. Az „Esettanulmány” című (9.) fejezetet Ramháb Mária írta. Tart.j. és előszó angol nyelven is. Bibliogr.: p. 189-193. 10. Skaliczki Judit – Zalainé Kovács Éva: A minőség értékelése a könyvtárban és az információs szolgáltatásokban. - Veszprém : Pannon Egyetemi K., 2008. - p. 109-187. Az „Esettanulmány” fejezetet Ramháb Mária írta. 11. Szövetség a Kiválóságért. [Honlap nyitóoldala.] http://www.kivalosag.hu/web/id001.htm Letöltés dátuma: 2009. szeptember 2. - 16.15 12. Bihari Albertné: Ilyen volt a 2008. év : a Móricz Zsigmond Megyei és Városi Könyvtár beszámolójából. In: Könyvtári kis híradó : a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei könyvtárak lapja. 14. (2009) 1. p. 1-6.
37
14. Fodor Péter – Havas Katalin: Könyvtári protokoll. - Budapest : Könyvtári Int., 2007. - 86 p. ; 24 cm. - (Továbbképzés felsőfokon / Könyvtári Intézet, 1589-1682)
16. A proxemikáról, térről, térérzékelésről multidiszciplináris megközelítésben lásd: Hall, Edward Twitchell: Rejtett dimenziók. - :4. kiad. - Budapest : Háttér, [1996]. - 264 p. : ill. ; 18 cm. - (Lélek kontroll, 1217-0364) Bibliogr.: p. 245-258. Eredeti cím: The hidden dimension. Ford. Falvay Mihály. 17. Balogh András: Könyvtáros etika a gyakorlatban. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 16. évf. 1. sz. (2007. január). - p. 9-19. 18. A magyar könyvtárosság etikai kódexe - magyarázatokkal, kommentárokkal, kiegészítésekkel / [összeáll. Papp István]. - Budapest : OSZK KI, 2006.p. 32-36. Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ
38
SZUBJEKTÍVEN EGY KISTELEPÜLÉS, BIHARTORDA „MOZGÓ KÖNYVTÁRI” ELLÁTÁSÁRÓL Az idézőjelnek azért van itt helye, mert – mint kiderült – valójában nem a könyvtár mozog, hanem a könyvek és a szolgáltatások, és persze az olvasók és az én agyam, amikor először hallottunk erről az elképzelésről. Vagyis, hogy az egyébként „jól” működő kisközségi könyvtárakat – így a bihartordait is- Kistérségi Társulással, mozgókönyvtárra alakítják át!? Ezen hír hallatán, nagy lett a riadalom az olvasók körében, s magam is elbizonytalanodtam, egyetlen kapaszkodóm az volt, hogy olyan megyei munkatárs szorgoskodott ezen az ügyön, akinek szakértelménél, szerénységénél csak a jóindulata nagyobb, ennek 23 évnyi tapasztalatom ad nyomatékot. Benne bízva reménykedtem, talán nem dől össze a világ, és nem lesz vége a közel 120 éve működő könyvtárunknak. S nem mozgatják el a helyéről a 2007-ben kívül-belül szépen felújított intézményünket, s persze a 23 éve lelkiismeretesen (én így érzem) dolgozó könyvtárost sem. Jó néhány álmatlan éjszaka után, megérkezett Csiri, a megnyugtató magyarázattal. -Nem kell megijedni, nem a könyvtárat és a könyvtárost mozgatjuk, csupán a dokumentumokat. Szapora szívdobogásom kezdett csitulni, s bátran nyugtatgattam olvasóimat, hogy gyakorlatilag nem változik meg a nyitva tartásunk, nem viszik el a könyvállományunkat, sem a könyvtárosukat. Sőt, sokkal több új könyvvel fog gyarapodni az állomány, a cserekönyveket negyedévenként ugyan úgy biztosítják részünkre mint eddig, ezen kívül számítógépeket és internetvonalat is kapunk. Ehhez képest most örömmel számolhatok be 2009. októberében, hogy nem csak a fent említett ígéretek teljesültek, hanem annál jóval több, s micsoda különbség van az akkor jól működőnek gondolt könyvtárunk és a mai szolgáltatásunk között. 2005 őszétől, 2007 augusztusáig az önkormányzat pályázaton nyert 8 millió forintot a Községi Könyvtár és Népház külső, belső felújítására. 39
Közel 3 évig folytak a munkálatok úgy, hogy közben a könyvtárat nem kellett bezárni az olvasók előtt. Aki ezt már végig csinálta nem kell mondanom, hogy nem leányálom, de az eredmény megérte. Új nyílászárókat kaptunk, kicserélték a régi mozaikos és pvc-s burkolatot, áthúzták a teljes villamoshálózatot, akadálymentesítették a bejáratokat, faburkolatot kapott a nagyterem, és a színpad is nagyobb lett, megtörtént az egész intézmény tetőcseréje, és egy újabb sikeres pályázatnak köszönhetően a könyvtár régi bútorzata, polcai is megújultak. Ehhez párosult az igazi, régen várt „csoda„ amit már a társulásnak, illetve a megyei könyvtárnak köszönhetünk, kaptunk az egy meglévő számítógép mellé még kettőt, valamint fénymásolót és szkennert, és 2008 decemberében internetvonalat is. Első időben idegenkedtem tőle, de kezdem megszeretni. Azt, hogy ez mekkora lehetőség a munkámban és az olvasóim kiszolgálásában, korábban nem gondoltam volna. Minden nap tanulok valamit, és tanítani tudok valakit, és ez nagyon jó érzés. Sok, szép új könyvvel bővült állományunk. Fénymásolással, internetezéssel, számítógép tanfolyammal, író-olvasó találkozóval és még sok-sok új lehetőséggel szolgáljuk a lakosságot. Munkánkat elismeréssel és köszönettel egyre többen igénybe is vesznek. A mozgókönyvtári kifejezés talán nem a legtalálóbb, de aki ezt a rendszert kitalálta és végigvitte, és rátermett kollégáival fáradhatatlan lelkesedéssel működteti , minden elismerésünket megérdemli! - Igaz-e kistelepüléseken egyedül dolgozó kollégák? Bár a sokszorosan megnövekedett igények igen elfárasztanak a nap végére, s néha úgy érzem jó lenne egy stabil kisegítő munkatárs, aki a takarítás mellett más munkálatokba is besegítene, mégis úgy érzem, amikor hálás szavakkal hagyják el látogatóim a könyvtárat - legszebb hivatás az enyém. Papp Istvánné könyvtáros Szabó Pál Községi Könyvtár, Bihartorda 40
A TEHETSÉG A TÁRSADALOM KIHÍVÁSA –
A Magyar Könyvtárosok Egyesülete 41. Vándorgyűlése nyitó plenáris ülésén, a Debreceni Egyetemen 2009. július 9-én került sor Dr. Nagy Mihály, az Európai Bizottság Oktatási és Kulturális Főigazgatósága brüsszeli szakértőjének előadására. „A jelen és a jövő kihívásai Európa számára – mit tehetnek a könyvtárosok?” címmel megtartott, ábrákkal illusztrált, statisztikai adatokkal alátámasztott gondolatmenet a vándorgyűlés legelső előadása volt. A vándorgyűlés helyszínének megválasztása, a tehetségeket kibocsátó református Debrecen, a kálvinizmus 500. évfordulója és a napjainkban különösen aktuális téma szerencsésen találkozott ezen a vándorgyűlésen. Különösen szerencsés volt a nyitó előadás megválasztása, mert az előadó társadalmi kontextusba ágyazta a tehetségekkel való foglalkozást mint témát, s tette ezt európai kitekintéssel. Múlt és jelen úgy fonódott egybe ebben az előadásban, hogy Debrecen a reformáció korában az akkor leghaladóbbnak számító európai eszmerendszert, a kálvinizmust követte, ma pedig az Európai Unió iránymutató tevékenysége a példa a hazai könyvtárosok számára. A tehetség mint téma is ugyanilyen összekötő kapocs: fontos volt a múltban, és kihívást jelent ma is. Milyen társadalmi környezetben vergődnek vagy boldogulnak napjaink tehetségei Európában? 2020-ig meghatározza az Európai Unió feladatait a pénzügyi válság. Az Európai Unió vezetése 2008 októberétől kezdett foglalkozni a válsággal. A napjainkban tapasztalható „válság” fogalmát nem szűkíthetjük le a pénzügyi válságra: társadalmi válságról is beszélhetünk, mert az EU népességét elöregedés jellemzi, alacsony a születési ráta, fokozódik a migráció, nehéz a migránsokat a társadalomba integrálni. Környezeti válságról is szólhatunk a klímaváltozás mindannyiunkat érintő negatív következményei miatt, továbbá a határokon átnyúló környezetszennyezés is megjelenik. A pénzügyi válság következtében egyre csökkennek az állam adóbevételei. Nem csoda, ha megnőtt
az igény a közfinanszírozásra: javítani kellene az oktatás és képzés minőségét, csökkenteni kellene a szegénységet, ráadásul mindezt egyre kevesebb pénzből. Az EU régi tagállamai versenyképesek szeretnének maradni az új tagállamok mellett, kihasználva mind komparatív, mind kompetitív versenyelőnyeiket. A komparatív versenyelőny olyan adottságok felkutatását és kihasználását jelenti, amelyekkel más tagállamok nem rendelkeznek. A kompetitív versenyelőny a minőségre törekvésben, a már meglevő tudásbázis jobb kihasználásában rejlik. A tehetség mindkét versenyelőny érvényesítésekor nélkülözhetetlen. A kompetitív versenyelőny kihasználása nagyrészt tehetséggondozást jelent. Véleményem szerint a könyvtárak szerepe mindkét versenyelőny-típus esetében kulcsfontosságú, mert a komparatív előnyt jelentő felfedezésekhez, találmányokhoz információra van szükség, a hungarikumokat pedig reklámozni kell. Ha csak a versenyelőnyök szempontjából tekintem át a hazai könyvtári rendszert, máris kiderül, hogy mindenfajta könyvtártípus szerepet kap a tehetségek kibontakoztatásában, hazánk versenyképességének javításában. Az előadás további részében a gazdaság ágazataira és az ezekben szerepet játszó kulcskompetenciákra tevődött a hangsúly. 2020-ra az EU munkaerőpiacának kb. háromnegyedét a szolgáltatások teszik majd ki. Az ún. „húzó” ágazatok között szerepel szakmánk, a könyvtárosság is, mint a kommunikációs és információs technológia területe. Már most jelentős szerepet kap munkánkban a „consulting” (tanácsadás), gondoljunk a könyvtárhasználók képzésére, az e-tanácsadásra vagy az emberekkel való foglalkozás egyéb speciális formáira. A tanácsadás körébe sorolható az egészségügy, a szociális munka vagy az idegenforgalom területe is. A könyvtár a megváltozott gazdasági ágazati struktúrához azzal is kapcsolódik, hogy az ún. „lifelong learning” (az egész életen át tartó tanulás) színtere. Az előadóval egyetértve én sem szeretem az „élethosszig tartó tanulás” kifejezést mint az említett angol szókapcsolat elterjedt fordítását. A definíciója a következő: „olyan informális tanulás, amely nem iskolarendszerű”. A definíció több kérdést felvet. Hogyan mérjük az informális tanulás kimeneteit? Miképpen hasznosul a társadalomban ez a fajta tudás?
41
42
KÖNYVTÁROSOKNAK ITT ÉS MOST
Az egész életen át tartó tanulás mint program megvalósítása érdekében az Európai Parlament és a Tanács ajánlást fogadott el 2006. december 18-án az ún. kulcskompetenciák fejlesztéséről. Ján Figel, az Európai Bizottság szakfelelőse hangsúlyozza, hogy a kulcskompetenciák az egyén fejlesztésén túl segítik majd az állampolgárok bevonását a közéletbe, aktív állampolgári részvételüket és boldogulásukat a munkaerő-piacon a tudásalapú társadalomban. Nyolc kulcskompetenciát határoztak meg: 1. anyanyelvű kommunikáció; 2. idegennyelvű kommunikáció; 3. matematikai kompetencia és alapvető készségek a műszaki és természettudományok területén; 4. digitális kompetencia; 5. „learning to learn” (a tanulás technikája); 6. szociális és állampolgári kompetenciák; 7. kezdeményező- és vállalkozókészség; 8. kulturális tudás és kifejezőkészség. A kulcskompetenciákat ismeretek, jártasságok és attitűdök kombinációjaként definiálták. Bármelyik kulcskompetenciát választjuk, abban elkülöníthető az említett három sajátosság, és ezt a hivatalos dokumentumban is rendre sorra veszik. Mindegyik kompetencia egyformán fontos és egymást is erősíti. (1) A könyvtárosok felelőssége is e kompetenciák fejlesztésében rejlik. Az Európai Bizottság kezdeményezésére 2009 a Kreativitás és az Innováció tematikus éve lett. A kezdeményezés célja az egyéni innováció, a társadalom és a gazdaság fejlesztése, a jó gyakorlat elterjesztése, az oktatás és a kutatás támogatása, a politikai élet és a civil társadalom élénkítése. Az EYCI (The European Year of Creativity and Innovation) hivatalos honlapján örömmel találtam rá arra, hogy az olvasás kiemelt helyen szerepel az év magyarországi programjai között. (2) A HVG Kiadó az alkotás folyamatába is bevonja olvasóit (borító tervezése, kreatív címadás). (3) A kreativitás két definíciója közül az első szorosan kapcsolódik az olvasás lényegéhez: e meghatározás szerint a kreativitás nem más, mint a képzelet működtetése úgy, hogy az eredmény értékes, érdekes és hasznos legyen. A pszichológusok szerint a képzelet fejlesztésének fő eszköze az olvasás. Az előadó úgy véli, hogy „a nyomtatott szöveg még mindig megbízhatóbb, mint az információs technológia”. Ezt nem vitatom, bár egy Dublin Core szabvány szerint, jó minőségben digitalizált tartalom ellen aligha emelhetünk kifogást. A jó „lead-ek” – a figyelmet felkeltő, rövid, a lényeges elemeket kiemelő összefoglalók – szintén megmozgatják a képzeletet a Világhálón.
Az internetes kommunikáció legalább annyi nyelvi leleményt, kreativitást nyújt, mint amennyi igénytelenséget. Az innováció a definíciója szerint valamilyen új termék, forma, munkaszervezés, üzleti gyakorlat, technológia és még sok minden lehet. Könyvtárosok számára fontos, hogy a szervezeti megújulás is innovációnak tekinthető. A szervezeti innováció egyúttal a minőségbiztosítás alapja is, akár a TQM-et, akár az ISO-t kívánja majd bevezetni a könyvtár. Az innovációhoz nélkülözhetetlen kreativitás szorosan összefügg a kulcskompetenciákkal, amiről korábban már szóltunk. Az első fórum a tehetségről a spanyolországi Navarra városában zajlott. Napjaink globális válságának megoldására jelentették meg 2009 februárjában az ún. „Navarra Nyilatkozatot” a tehetségről és egyúttal a kreativitás évéhez való csatlakozásról (The Navarra International Declaration on Talent). (4) A tanácskozás jelentősége többek között a fogalomhasználatban is megmutatkozott: az ősi „talentum” szót (angolul: talent) használták, amely Máté Evangéliumában is előfordult. A dokumentum holisztikus (átfogó) szemléletű. Ez a szemlélet már a „talentum” definiálásában is megmutatkozik: 1. technikai talentum: matematikai és nyelvészeti intelligencia, problémamegoldó képességek. 2. innovatív talentum: kreativitás, együttműködési készség; 3. vezetői talentum: irányításra való hajlam, kockázatok kezelése; 4. állampolgári és erkölcsi talentum: az (általános) emberi értékek elfogadása és a más kultúrák iránti tolerancia; 5. társadalmi és humanisztikus talentum: a társadalmi integráció képessége; 6. érzelmi talentum: az érzelmek kezelése, viselkedési és jogszabályok betartása. A továbbiakban az előadó részletesen ismertette az Európai kreativitás és innováció éve (European Year of Creativity and Innovation, 2009) célkitűzéseit és prioritásait. Az eddig megtett út „mérföldköveit” is taglalta. Az eddig megtett út azzal kezdődött, hogy az EU miniszterei még 2006-ban széleskörű innovációs stratégiát fogadtak el. (5) Érdekesség, hogy 27 speciális nagykövet egy kiáltványt készít a kreativitás kibontakoztatására. (6) A nagykövetek között találjuk Rubik Ernő feltalálót és Losonczi Áron építészt, az „átlátszó beton” kiötlőjét is. Az a kérdés is felmerült, hogy az Európai Unió mit tesz a könyvtárakért? Dr. Nagy Mihály elmondta, hogy a könyvtárakat a Strukturális Alapokból finan-
43
44
szírozzák, azaz közvetlenül semmit, de közvetetten a tagállamok miniszterei meghatározhatják a tennivalókat, amelyek, ha megvalósulnak, minőségi tehetséggondozást biztosíthatnak. A könyvtár legnagyobb előnye az, hogy megbízható információkat szolgáltat. Szintén előny, hogy az elektronikus technológiák segítségével hozzájárulhat az emberek fejlődéséhez, azaz a könyvtárak részt vesznek az ún. „e-befogadás” terjesztésében. 2009. május 12-én fogadta el az Európa Tanács a 2020-ig megvalósítandó főbb teendőket a kreativitás és az innováció területén. (7) A célkitűzések között szerepel az élethosszig tartó tanulás programja mellett az is, hogy az innovációt és a kreativitást a könyvtárakban is elő kell segíteni. A minisztériumok döntik el, melyek lesznek a prioritások. Két kihívásnak mindenképpen meg kell felelniük a könyvtáraknak: 1. A célkitűzésekben felsorolt kompetenciákhoz mindenki hozzáfér; 2. A tudást, innovációt teljes mértékben meg kell valósítani. A kihívások riasztónak tűnhetnek, de valójában nem azok, mert az alábbiakra törekedve eleget tehetünk azoknak, ha: 1. megfelelő légkört alakítunk ki a kreativitáshoz; 2. innovációbarát könyvtári szervezetet hozunk létre; 3. megtaláljuk munkánkhoz az alkalmas partnereket. Az Európai Kreativitás és Innováció Évének említett területek „jó gyakorlatairól” már most sokat olvashatunk angolul az EU weboldalain. Zárszavában az előadó visszatért a reformáció és a tehetség összefüggésének gondolatköréhez. A reformáció mindig segítette a gazdasági növekedést. Napjainkra is igaz ez: azokban az országokban jellemző a gazdasági prosperitás, ahol elterjedt a református szellem, mint például Németországban, Svédországban, Svájcban, de említhetjük a német mintákat követő Japánt is. (8)
Jegyzetek: 1. Key Kompetences for Lifelong Learning – A European Framework. In: http://ec.europa.eu/dgs/education_culture/publ/pdf/ll-learning/keycomp_en.pdf
45
Nyomtatott formában az alábbi forrás tartalmazza: Official Journal of the European Union. 30 December 2006. L394. Lásd még: http://eur-lex.europa.eu/ LexUriServ/site/en/oj/2006/l_394/l_39420061230en00100018.pdf Ez utóbbi a hivatalos változat. Összeállításomban azért az előbbire hivatkoztam, mert az Ján Figel magyarázatát is tartalmazza, illusztrált és a közlöny szövegénél olvasmányosabb. Letöltések időpontja: 2009. július 31. 2. Projects in Hungary : Books that inspires. In: http://create2009.europa.eu/about_the_year/participating_countries/ magyarorszag_hungary.html Letöltés időpontja: 2009. július 31. 3. Bővebben lásd: http://www.hvgkonyvek.hu/ 4. The Navarra International Declaration on Talent. [Teljes, angol nyelvű szöveg.] In:http://www.agoratalentia.es/en/declaracion-navarra/declaracion-navarra. asp 5. European Year of Creativity and Innovation. In: http://www.euractiv.com/en/innovation/european-year-creativity-innovation/ article-179487 6. Ambassadors. In: http://www.create2009.europa.eu/ambassadors.html 7. Council of the European Union:Council Conclusions on Culture as a Catalyst for Creativity and Innovation. : 2941th Education, Youth and Culture Council meeting / Council of the European Union. - Brussels, 12 May 2009. In:http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressdata/en/ educ/107642.pdf 46
8. Inglehart, Ronald – Welzel, Christian: Modernization, Cultural Change and Democracy. - New York : Cambridge University Press, 2005. - p. 64 Based on the World Values Surveys. Az adatokat lásd még: http://www.worldvaluessurvey.org/ A témához kapcsolódó másik tanulmány: Inglehart, Ronald – Baker, Wayne E.: Modernization, cultural change, and the persistence of traditional values. In: American Sociological Review. Vol. 65: (2000) February. - p. 19-51 In: http://www.worldvaluessurvey.org/Upload/5_19-51_IN.PDF A szerzők a világvallások és az egyes országokban az egy főre eső GNP öszefüggéseit vizsgálták. Ez a tanulmány rámutat arra is, hogy a fejlett ipari országokban nőtt a legnagyobb arányban az értékőrzés (hagyományőrzés). Nem foglalkoznak vele a tanulmányban, de ez összefügghet a könyvtári rendszerek fejlettségével is. Dr. Nagy Mihály előadást tart
Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ
47
48
KORUNK PARANCSSZAVA A TEHETSÉGFEJLESZTÉS Dr. Balogh László, a Debreceni Egyetem Pedagógiai Pszichológiai Tanszékének egyetemi docense, a Magyar Tehetséggondozó Társaság elnöke „Tehetséggondozás – korparancs” címmel tartott előadást a Magyar Könyvtárosok Egyesülete 41. Vándorgyűlésén, Debrecenben 2009. július 10-én. Az előadónak sok könyve és cikke járja körül a tehetség témakörét, mégis öröm volt hallgatni a jól felépített, pontos definíciókon alapuló előadást. Ha kevés időre is, de újra egy nagyszerű egyetemi előadáson érezhettük magunkat, ahonnan lélekben megfiatalodva, rendszerezett tudással felvértezve távozhattunk. A tehetséggondozásban a XX. század utolsó évtizedei jelentettek áttörést, mivel 1975-ben megalakult a Tehetség Világtanács, majd 1987-ben az Európai Tehetségtanács. A tehetséggel való foglalkozás intézményesülésének harmadik lépcsőjét az Európa Parlament (EP) ajánlásai jelentették. 1994-ben az EP leszögezte, hogy a törvényalkotásnak figyelembe kell vennie a gyermekek különböző adottságait, amely egyúttal az esélyegyenlőség elismerését jelenti, továbbá meg kell szervezni a tanárok és a tehetségekkel foglalkozó egyéb szakemberek képzését. A könyvtárak szemszögéből figyelmet érdemel az az ajánlás, amely szerint a tehetségre és a tehetséges gyermekekre vonatkozó információkat széles körben el kell juttatni azokhoz a szakemberekhez, akik különböző intézményekben, szervezetekben, szakterületeken, irányítási szinteken dolgoznak. A különlegesen tehetséges gyermekek gondozását korán érdemes elkezdeni és gyorsítani is lehet. Ezt az ajánlást alátámasztják Czeizel Endre genetikus megállapításai is: a tehetség 80%-ban öröklött, 20%-ban egyéb tényezők hatására bontakozik ki. Mind a biológiai öröklődés, mind a mentális adottságok öröklődése többféle. E hatások általában összeadódnak.(1) Az „egyenlőség” kérdésköre számos problémát felvet a tehetséggondozásban. Egyrészt minden gyermeknek meg kell adni az esélyt, hogy tanuljon és teljesítse
potenciálját (azt, amire képes), tehát a megfelelő oktatáshoz egyforma hozzáférési lehetőséget kell biztosítani, másrészt a kiválóságot hazánkban még mindig gyakran szembeállítják az egyenlőséggel, ami szükségtelen feszültségekhez vezet. A tanár úr Sirotnik szép gondolatát idézte: „Az iskolázás minősége nem csupán a feladattal eltöltött időt jelenti, hanem a hasznosan eltöltött időt is”. Egy másik, szintén megszívlelendő idézet Gardnertől: „A jó társadalom nem az, amelyik figyelmen kívül hagyja az egyéni eltéréseket, hanem az, amelyik bölcsen és emberségesen kezeli azokat”. (2) A tehetséggondozás minőségét az „International Handbook of Giftedness and Talent” című kézikönyv szerzője, F. J. Mönks úgy értékelte, hogy az egyes országokat három kategóriába sorolta: jó, közepes és gyenge színvonalú tehetséggondozás. (3) Magyarország a „jó” kategóriába került, olyan országok közé, mint Nagy-Britannia, Németország, Hollandia, Ausztria, Csehország, Lengyelország. A tehetséggondozást elősegítő kutatások helyzete is rávilágít arra, hogy men�nyire fontosak egy adott ország számára a tehetségek. Az Európai Tehetségtanács (European Council for High Ability - ECHA) értékelése szerint a tehetség törvényi szabályozása Európában változatos képet mutat: akad olyan EUtagállam, ahol nincs is külön törvényi szabályozás a tehetséggondozásról. A volt szocialista országok többségében a rendszerváltást követően új oktatási törvényeket, rendeleteket alkottak, amelyekben külön is említést tesznek a tehetséges gyermekekkel való foglalkozásról. (4) Magyarország a tehetséggondozásban jó eredményeket mutathat fel, a tehetségek azonosításában (felfedezésében) viszont gyenge, amire az ECHA-jelentésen kívül hazai kutatók is rámutatnak. A könyvtárosok felelőssége is, hogy minél több tehetséget felfedezzenek. Szép, hogy az ECHA-értékelés szerint „Napfény ragyog hazánk tehetségfejlesztése egén”, de vajon hány tehetség kallódik el ebben az országban, és miért? A tehetség világszerte elfogadott ún. Mönks – Renzulli modelljének lényege, hogy a gyerek tehetségének kibontakoztatásában három környezeti tényező játszik döntő szerepet: az iskola, a család és a társak. Három belső tényező, a motiváció, a kreativitás és a kivételes képességek – ha e belső tényezőket halmazokként képzeljük el – metszete jelenti a modellben a tehetséget. A könyvtárak
49
50
erősíthetik a már meglevő motivációt, de kedvcsinálóként is hozzájárulhatnak az emberekben meglévő, tudatosult vagy a szunnyadó tehetség kibontakoztatásához. Az iskolával és a családdal való kapcsolattartás szintén kötelessége a könyvtáraknak. A modellt nézegetve a munkahelyem, a Méliusz Központ pozitív példái is felvillantak előttem: mind több családi programot igyekszünk szervezni, amely elősegítheti a tehetségek kibontakoztatását: szombatonként „Ringató” címmel baba-mama foglalkozást tartunk, mert a tehetséggondozást nem lehet elég korán kezdeni, ahogy a tanár úr is hangsúlyozta. Az „Összefogás a könyvtárakért, összefogás az olvasókért” októberi rendezvénysorozata keretében már hagyománnyá vált a megyei könyves családi vetélkedő. Czeizel Endre továbbfejlesztette a Renzulli-féle háromkörös modellt, mégpedig úgy, hogy a kivételes képességek körében különválasztotta az általános intellektuális képességeket és a speciális mentális képességeket. A Mönks által leírt környezeti tényezőket is háromról négyre bővítette: negyedik tényezőként a társadalom közvetlen szerepét hangsúlyozza (elvárások, lehetőségek, értékrend stb.) A könyvtárak azáltal is felértékelődnek, hogy lehetőséget teremtenek a tehetségek azonosítására és gondozására, továbbá határozott értékrenddel bírnak, ami napjaink társadalmában különösen fontos. Czeizel Endre bevezeti még a sorsfaktort, mivel a tehetség kibontakoztatásához szükség van bizonyos élettartamra és megfelelő egészségi állapotra: ez utóbbi tehetségfajtánként befolyásolja az ember sorsát, de tágíthatók a határok, gondoljunk csak a fogyatékkal élők Paralimpiájára. (5) Az ismertetett 2x4+1 faktoros modell nem szerepelt a kivetített ábrák között, viszont a „társadalom” beemelése a környezeti tényezők közé még a Renzulli-féle alapmodellnél is erősebben hangsúlyozza a könyvtárak felelősségét. (6) A másság elfogadásával, például fogyatékkal élő és ép társaik számára szervezett közös rendezvényekkel a könyvtárak a tehetségesek sorsfaktorát is pozitívan befolyásolhatják. A tehetség azonosításának kérdéskörében először azt a tévhitet igyekezett eloszlatni az előadó, hogy „a tehetség mindig utat tör magának”. Balogh László elmondta, hogy az angol „gifted talent” kifejezés mennyire találó az ún. „szunnyadó tehetségre”. A másik tévhit: a jó tanulók egyúttal tehetségesek
is. A képesség és a teljesítmény két különböző dolog. Sok tehetséges, de az iskolában alulteljesítő gyermekkel találkozhatunk a könyvtári foglalkozásokon is. Lehet, hogy éppen a könyvtár lesz az a közeg, ahol ezek a gyerekek kibontakozhatnak. Abban a másságban rejlik a könyvtár varázsa, hogy nem hasonlít az iskolára és nincs meg az ottani teljesítménykényszer. A tehetségazonosításban nagyon fontos a komplexitás: minél több forrásból szerzünk információkat egy gyerekről, annál könnyebben kiderül, milyen területen tehetséges. Ezért kell változatos könyvtári foglalkozásokat szervezni: a versillusztrálás, színjátszás, fotózás, mesemondás, dalverseny, kézműves foglalkozás vagy bármilyen más játék mind-mind alkalmas arra, hogy felfedezzük a tehetségeket. Szerencsés, ha ezt a pedagógusoknak, pszichológusoknak, szülőknek is jelezzük. Minden tehetségfejlesztő program kiindulópontja az ún. Gagné-féle ábra, ami a vetítővászonra pillantva először bonyolultnak tűnt, de előadónk segített bennünket abban, hogy hamar eligazodjunk rajta. Lényege, hogy a tehetség gyenge oldalát éppúgy fejleszteni kell, mint az erőset. Akad olyan ember, akinél hiányzik a tehetsége (az erős oldala) kibontakoztatásához a megfelelő motiváció (ezért jó kezdeményezés például a Tini Könyvtári Napok vagy az idős emberek meggyőzése arról, hogy érdemes számítógépet használni). Másoknál a kevés önbizalom is oka lehet a tehetség rejtve maradásának. Ilyenkor a könyvtáros részéről elég lehet a jó szó. Az egyéni fejlesztési terv, a differenciált foglalkoztatás nagyon fontos eleme a tehetségfejlesztésnek. A Gagné-ábra megmutatja, hogy az intraperszonális katalizátorok (pl. motiváció) mellett szükséges a környezeti katalizátorokra való odafigyelés is: megfelelő fizikai környezet, személyek (szülők, tanárok, társak jelenléte, ami segítheti a tehetség kibontakoztatását), érdekes feladatok és események (kihívások, jutalmak, véletlenek stb.). A szunnyadó tehetség csak tanulás, gyakorlás során kerül a felszínre „mások által is tapasztalható tehetségként” (az ábrán a végeredmény „tehetség”-ként szerepel). (7) Az előadó beszélt a szakemberek továbbképzéséről, a főbb kutatási irányokról és a Debreceni Egyetemen folyó tehetségkutatásról is. A Debreceni Egyetem PhD programjában az egyik altéma éppen a tehetség problémaköre a Pedagógiai - Pszichológiai Tanszéken. A tanszék munkatársai sok külföldi tanulmány-
51
52
úton vettek részt és a nyolcvanas évek végétől több mint negyven előadást tartottak különféle nemzetközi konferenciákon. A külföldi publikációk száma is jelentős: közel ötven tanulmányt jelentettek meg külföldi folyóiratokban és tanulmánykötetekben. Országos szinten is történt előrelépés a tehetségfejlesztésben: a Nemzeti Tehetségsegítő Tanács 2006-ban kidolgozta a Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program tervezetét Csermely Péter professzor vezetésével. Ennek egyik eredményeként 2008-tól TÁMOP-pályázatokon lehetett (és még a vándorgyűlés után is lehet) az összesen egymilliárd forintos keretből pénzt lehívni az egyes projektekre (TÁMOP-3.4.4./A-08/1 és 3.4.4./B-08/1). Előadónk elmondta, hogy az eredmények ellenére számos probléma még megoldatlan: egyenetlen a tehetséggondozó tevékenység mind tartalmilag, mind területileg, nem működnek rendszerben az egyes programok, nincs megfelelő módszertana a programokba való beválogatásnak, továbbá a programok szisztematikus értékelésének szempontjai is hiányoznak. Szemléletbeli problémák is akadályozzák a tehetséggondozást: nálunk legfeljebb a sport területén élnek a „gyorsítás” programjával, míg más országokban a korai tehetségfejlesztés vagy a „léptetés” (évfolyamok összevont elvégzése, fiatalabb korban egyetemre kerülés) jobban elterjedt. Balogh László hangsúlyozta, hogy a tehetséggondozás legfőbb alapelve tartalmi szempontból a gazdagítás (dúsítás). Szerinte a könyvtárak ezen a területen tehetnek a legtöbbet a tehetségekért, mert a gazdagítás célja az ismeretek és képességek kötelező tananyagon túllépő fejlesztése. A gazdagítás mennyiségi vagy minőségi dominanciájú egyaránt lehet. Akármelyik gazdagítási modellt választjuk, mindegyikben helyet kap a könyvtár, részben úgy, hogy az ismeretek széles skáláját nyújtja, de úgy is, hogy kritikus gondolkodásra és kreativitásra nevel. Az átfogónak tekintett Renzulli-modell három típusú programélményt különít el: 1. felfedező élményeket (ebben szerepelhet a könyvtár összes dokumentumtípusa, rendezvénykínálata); 2. a kognitív és affektív folyamatok fejlesztésére szolgáló csoportos képzések, gyakorlatok (ezt valamennyi gyermek számára ajánlják, a könyvtárak élnek is a csoportfoglalkozások, versenyek lehetőségével); 3. valós problémák egyéni és kiscsoportos vizsgálata szakemberek
segítségével (ilyen tevékenység számára a könyvtár legfeljebb helyet biztosíthat). Betts és Kercher 1999-ben kidolgozták az Autonóm tanítási-tanulási modellt (Autonomous Learner Model – ALM), amelynek öt dimenziója közül az egyik éppen a gazdagítás. Az ALM a gazdagítás alábbi módozatait sorolja fel: feltárások, vizsgálódások, kulturális tevékenységek, szolgáltatás, kaland utak. A tehetséggondozás elméleti modelljei tehát számolnak az iskolán kívüli tevékenységekkel is. (8) A Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program egyik célja az átfogó módszertani fejlesztés, amely biztosítja az iskolán kívüli tehetségfejlesztés támogatásának egységes alapelvek és célok szerinti megvalósulását. Ezért egy országos civil bázisú tehetségsegítő hálózatot igyekeznek kiépíteni. E hálózatban az oktatási folyamatban kidolgozott kezdeményezéseket összekapcsolják az iskolán kívüli tehetségsegítő kezdeményezésekkel. A tehetséges fiatalok önszerveződését is támogatják. Kiemelt feladatként kezeli a program a hátrányos helyzetű régiók felzárkóztatását, a tehetséggondozás új formáinak kialakítását, amelybe bekapcsolódhatnak a könyvtárak is. Debrecen és Hajdú-Bihar megye számára különösen fontos lehet az átjárási lehetőségek biztosítása a hazai és a határon túli magyar kezdeményezések között a tehetségsegítés területén is. Előadónk szerint az eddigieknél hatékonyabb információ-áramlásra lenne szükség, továbbá a tehetségfejlesztéshez önkormányzati, civil, és magán erőforrásokat egyaránt mozgósítani kell. Az előadást hallgatva bennem is megfogalmazódott a kérdés, hogy milyen eredményeket remélünk a tehetségfejlesztéstől? A fóliára kivetített sok-sok dolog közül (országos és a határon túli területek tehetségtérképe stb.) közül az ragadott meg, hogy sokféle, új és komplex programot valósíthatnának meg a könyvtárak is mint a tehetségfejlesztés szakintézményei. Tehetségnapot is rendezhetnénk Magyarországon és a határainkon túl is. A könyvtárosképzésbe és – továbbképzésbe szintén beépülhetne a tehetségazonosítás és – fejlesztés. Az Országos Tehetségsegítő Hálózat ehhez is segítséget nyújthat. (9) Végül mindenkinek ajánlunk egy rövid linkgyűjteményt a tehetségekről és reméljük, hogy olvashatjuk majd a „jó gyakorlat” gyűjteményét a könyvtári tehetségfejlesztés területén is. (10)
53
54
Jegyzetek: 1. Czeizel Endre: A tehetség korszerű genetikai értelmezése. In: A tehetségfejlesztés pszichológiája : Szöveggyűjtemény / összeáll. és szerk. Balogh László, Herskovits Mária, Tóth László. – Debrecen : Kossuth Egyetemi K., 2000. – p. 9-22. 2. Az idézetek az előadáson vetített fóliáról származnak. 3. Ekkor és a tehetséggondozás országok szerinti csoportosításánál az előadó az alábbi kézikönyvre hivatkozott: International Handbook of Giftedness and Talent / edited by Kurt A. Heller, Mönks, F. J., Subotnik, R., Robert Sternberg. – Amsterdam – New York – Oxford – Tokyo : Pergamon, 2000. ( Balogh, L - Persson, R. - Joswig, H. : Gifted Education in Europe: Programs, Practices and Current Research ) Previous ed.: published as International handbook of research and development of giftedness and talent. Oxford: Pergamon, 1993. 4. Az ECHA az Európa Tanács nemzetközi non-profit szervezete. A szervezetről és céljairól bővebben lásd: http://www.echa.info/modules/content/index.php?id=1 Letöltés dátuma: 2009. 09.27. 19.20 Az ECHA 7. konferenciáját Debrecenben tartotta: Tehetség az új évezredért : az Európai Tehetségtanács (ECHA) 7. konferenciája, Debrecen, 2000. augusztus 19-22. : előadáskivonatok / szerk. Balogh László, Tóth László. – Debrecen : [s. n.], 2000. - 103 p. ; 21 cm 5. Idézet az előadáson vetített fóliáról.
55
6. Balogh László: Pedagógiai pszichológia az iskolai gyakorlatban. Budapest : Urbis Kvk., 2006. - p. 131. 7. Ism. Balogh L. p. 119-123. 8. Ism. Balogh L. p. 145-179. 9. Megvalósíthatósági Tanulmány: a Társadalmi Megújulás Operatív Program : Országos Tehetségsegítő Hálózat kialakítása – Magyar Géniusz Integrált Tehetségsegítő Program. In: http://www.tehetsegpont.hu/dokumentumok/vezetoi.doc Letöltés dátuma: 2009. 10. 09. 18.10 10. Néhány hasznos link: Korai tehetségfejlesztés - http://csodagyerek.lap.hu/ Magyar Tehetséggondozó Társaság - http://www.mateh.hu/ Pályázati lehetőségek (egy oldal a sok közül) - http://palyazatok.org/ Nemzeti Tehetségsegítő Tanács - http://www.tehetsegpont.hu/ Összművészeti tehetségkutató portál - http://www.1eni.hu/site/site_main. php?subsite=subsite_main Tehetséges Magyarországért Alapítvány - http://www.temal.hu/index. php?id=11&lang=magyar Tehetségkutatás - http://tehetsegkutato.lap.hu/ Tehetségmenedzsment - http://tehetsegmenedzsment.lap.hu/ Tehetségnapok programjai - http://www.tehetsegpont.hu/96-11562.php Trénerképzés (Nyitott Szem Bt.) - http://www.nyitottszem.hu/nyitott_szem. php?pageid=menu5-1 Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ
56
NYELVEK EURÓPA NAPJA – ÚJ KÖNTÖSBEN
Dr. Balogh László előadás közben
57
A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ 2009. szeptemberében is megtartotta a Nyelvek Európai Napját. Ebben az évben a hivatalos ünnep szeptember 26. szombati napra került a naptárban, ezért úgy döntöttünk, hogy rendhagyó módon, egész hétre vagy más időpontokra eső rendezvénysorozattal hívjuk fel a lakosság figyelmét Európa nyelvi sokszínűségére, az Európa Tanács 2001. évi felhívása szellemében mi is fontosnak tartottuk, hogy a nyelvtanulást és az egész életen át tartó tanulást népszerűsítsük. Megerősített tervünkben az a gondolat is, amely a Nyelvek Európai Napja honlapján is olvasható: a naphoz kapcsolódó rendezvényeket nem feltétlenül szeptember 26-án tartják. Rendezvényeink egyrészt Nyelvi részlegünk szolgáltatásainak megismertetését, másrészt a 18 éven aluliak nyelvi és könyvtárhasználati ismereteinek bővítését szolgálták. Az iskolákkal való rendszeres kapcsolattartást azért tartjuk fontosnak, mert így még több potenciális könyvtárhasználót érhetünk el. A szeptember mint időpont alkalmasnak bizonyult a könyvtárral való megismerkedésre. Az intézmény új helyétől, a Bem tértől távolabb helyezkednek el a középiskolák, mint a Nagytemplom közelében levő régi épülettől, ezért fokozottan figyelnünk kell a középiskolások, középiskolai tanárok igényeire. Az egyes nyelvek tanulása iránti igény is szinte évről évre változik: növekszik a kéttanyelvű és az angol tagozatos osztályok száma, terjed az orosz nyelv oktatása, de egyre több középiskolában tanítanak olaszt, spanyolt, franciát is. A Nyelvi részlegben szerzett tapasztalataim alapján a keleti nyelvek közül a japán iránt érdeklődnek a legtöbben. A középiskolákkal való kapcsolatfelvételt megkönnyítette egy címjegyzék az angol szakos munkaközösségekről, angoltanárokról, amely a telefonkönyvnél részletesebb információkat tartalmaz. Plakátjainkon, szórólapjainkon négy nyelvből hirdettünk könyvtári foglalkozásokat: angol, német, francia, orosz. Ezeket a francia kivételével igénybe is vették a pedagógusok. A tanárok munkáját azzal
58
próbáltuk megkönnyíteni, hogy a teljes foglalkozás anyagát mi állítottuk össze, mentesítve őket a felkészülésre fordított időtől. Délelőtti és délutáni időpontokat egyaránt biztosítottunk, mert némelyik iskolában iskolaotthonos keretben zajlik a tanítás vagy a nyelvi szakkör délután működik. A pedagógusok örültek a megkeresésnek, de a közlekedés mindenhol időigényes, a távolabb levő általános és középiskolák pedig nem tudják igénybe venni a szervezett könyvtárlátogatást. Ezeknek az iskoláknak a Nyelvi részleg “vérkeringésébe” való bekapcsolására másféle stratégiát kell kidolgoznunk, például levelező rendszerű vetélkedőket. A Nyelvek Európai Napja célkitűzéseit olyan feladattal igyekeztünk követni, amelyik megoldásával Európa nyelvi sokszínűségét ismerhették meg a tanulók. Európa vaktérképét “puzzle”-ként összerakták a paravánon, majd az országok és az ott beszélt nyelvek nevét azon a nyelven kellett megkeresni a szóhalmazból, amelyik nyelven tanultak (angolul, németül stb.). A neveket gombostűvel tűzték fel a térképre. Ügyeltünk arra is, hogy az általános iskolásoktól szűkebb szókincset vártunk el, mint a középiskolásoktól. Fontosnak tartottuk azt is, hogy amelyik nyelven tanulnak, annak az orszáknak (azoknak az országoknak) a kisebbségi nyelveit is ismerjék (pl. Írország - gall nyelv; Németország - plattdeutsch, szorb) csakúgy, mint a hazánkban élő kisebbségeket vagy a határainkon túli magyarságot. A feladat azért volt szerencsés, mert többnyire a tanév elején szerepel a tantervekben is az országnevek, népnevek, nyelvek megnevezésének tanítása. A könyvtárban való eligazodást, a szolgáltatások megismerését feladatlap segítségével gyakorolhatták a diákok. Ezeket nyelvenként és kezdő, haladó csoportok számára állítottuk össze. A British Council-sarok dokumentumainak megismertetése is szerepelt a feladatlapon néhány országismereti érdekesség mellett. A feladatok megoldása közben sokfelé járkálhattak a gyerekek a Nyelvi részlegben, használhatták a könyvtár on-line katalógusát (OPAC), megnézhették az Európai Nyelvek Napja alkalmából készült kiállításainkat. Az egyik kiállítás a Nyelvi részleg dokumentumtípusainak sokféleségét szemléltette és a nyelvvizsgák főbb témaköreihez kölcsönözhető dokumentumokhoz kapcsolódott, míg a másik a
magyar irodalom híres alkotásait mutatta be különböző fordításokban, valamint bibliafordításokat is láthattak az érdeklődők. A könyvtárhasználati játékot a kis létszámú csoportok tagjai egyénenként, a nagy létszámú osztályok csapatmunkában, verseny részfeladataként próbálhatták ki. A gyerekek nyelvtudása, könyvtárhasználati felkészültségük, motiváltságuk különböző volt, ami arra késztetett bennünket, hogy a könyvtárhasználat módszereit, formáit újragondoljuk, átalakítsuk, esetleg egy konkrét mű köré építsük fel. A gyerekek számára ezek a feladatok újszerűek, szokatlanok voltak, de szemmel láthatólag élvezettel kutakodtak a könyvtárban. Az OPAC használatára és az internethasználatra nagyobb gondot kell fordítanunk, mert sokan nem ismerték a nyelvvel kapcsolatos weboldalakat (néha még a pedagógusok sem). Az iskolák eltérő technikai felszereltsége, a gyerekek internetezési szokásai (kizárólag játékok, közösségi oldalak használata) egyaránt szerepelhetnek az okok között, de az is, hogy saját weblapunk nem eléggé interaktív e korosztályok számára. A szakközépiskolás diákok hasonló eredménnyel oldották meg a feladatokat, mint a gimnazista tanulók. Általában jellemző volt, hogy a kézikönyvek (lexikonok, címjegyzékek) használata nehezen ment, a tárgymutatótól is többen idegenkedtek. Fontosnak tartottuk, hogy sikerélményt biztosító, tréfás feladatok is szerepeljenek kínálatunkban: “SzóCsavargó, Képrejtvények, Keresztrejtvények” címmel illettük ezeket. A feladatok összeállítása során felhasználtuk a British Council által előfizetett Hot English című folyóiratot, a Speek Up magazint és a nyelvtanulást célzó ELI-lapokat is. A tanulócsoportok valamennyien szívesen fogadták az olyan kérdéseket, amelyekre “igaz-hamis” válaszok adhatók. Nagy sikert arattak a képregények, bár ezek között akadt olyan is, amelyik “túl könnyűnek” bizonyult a diákok számára. A képregény nyelvi részlegekben való alkalmazásával többet kell foglalkoznunk. A keresztrejtvények közül csak a rövidek, egyszerűek, esetleg a konkrét szöveghez kapcsolódók alkalmasak egy-egy foglalkozásra. A Nyelvek Európai Napja mérlege pozitívnak mondható a Nyelvi részlegben: ös�szesen 191 tanuló látogatott el hozzánk négy középiskolából, egy szakközépiskolából és kettő általános iskolából. Önkormányzati és egyházi iskolák egyaránt
59
60
igénybe vették szolgáltatásainkat. Az iskoláknak 10 foglalkozást tartottunk. Olyan iskola is akadt, ahol nem volt lehetőség a csoportbontásra: az osztály fele német, másik fele angol nyelvet tanult, ezért mindkét nyelvből készültünk a foglalkozásra. A kisebb létszámú csoporttal való munka eredményesebbnek bizonyult. Annak is örültünk, hogy senki sem távozott a könyvtárból “üres kézzel”: a gyerekeknek a British Council szóróanyagait és az EU idegennyelvű kiadványait adtuk. Diákok, tanárok egyaránt örültek az ún. “hasznos linkek” gyűjteményének, amelyet nyelvenként állítottunk össze. A Nyelvek Európai Napja rendezvénysorozatát az idén egész Hajdú-Bihar megyére kiterjesztette a Méliusz Központ. A Debreceni Nyelviskola Kft. megszervezte nagy érdeklődéssel kísért utazó rendezvényét Hajdú-Bihar megyei Nyelvi Információs Körút címmel. A rendezvény célja a nyelvtanulás, nyelvvizsgázás népszerűsítése volt. A Debrecentől távol élők örömmel fogadták, hogy a programok, előadások “házhoz jönnek”. Az ELTE ITK Nyelvvizsgaközpont előadói elsősorban a Junior és az alapfokú nyelvvizsgáról tájékoztatták idén az érdeklődőket. Az Oxford és a Hueber kiadó tankönyvbemutatóval és SMART interaktív tábla bemutatásával színesítette a programot. A Hajdú-Bihar megyei helyszíneken több száz érdeklődő vett részt. A próbagnyelvvizsgát az alapfokú és a Junior nyelvvizsgából most kedvezményes áron, 900,-Ft befizetése mellett lehetett megírni. Sokan éltek ezzel a lehetőséggel. A legjobban szereplő próbanyelvvizsgázókat jutalom várta: egyegy ingyenes nyelvvizsga lehetőségében részesülhetnek. A Méliusz Központban elhelyezett plakátokat is sokan böngészték: több fiatallal is találkoztunk, akik úgy döntöttek, hogy a kellemeset (a hajdú-bihari település megismerését) ös�szeköti a hasznossal (a próbanyelvvizsgával). A szervezők az idén az alapfokú és a Junior nyelvvizsgát helyezték a középpontba, de a középfokút is bárki megírhatta 3.800,-Ft-ért. A próbanyelvvizsgák elsősorban a nyelvtudás tesztelését szolgálják, ezért érdemes azokat mindenkinek kipróbálni. A sikeres próbavizsga önbizalmat ad az “élesben történő vizsgázás” kipróbálásához. A nyelvvizsga növeli a felsőoktatási tanulmányokra jelentkezés és az álláskeresés esélyeit. A Hajdú-Bihar megyei program záró rendezvényére szeptember 26-án, a Nyel-
vek Európai Napján került sor Debrecenben, a Kölcsey Ferenc Református Tanítóképző Főiskolán.
61
62
Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ
Foglakozás közben a Nyelvek Európai napján
IN MEMORIAM
Márai Sándor egyik cikkében úgy vélekedett, hogy szerinte a valóság arra tanít: „élni, tehát győzni csak akkor lehet, ha elég bátrak vagyunk szembenézni … minden pillanatban káros szenvedélyeinél is károsabb, minden emberi tragédia alján szunnyadó nyavalyával, amelynek köznapi neve a fásult beletörődés, bibliai neve a jóra való restség.” Márai gondolatmenetéből az következik, hogy Sebők Vilma az élet győztesei közé tartozott. Meggyőződésem, hogy barátai, munkatársai, közeli ismerősei között aligha akad egy is, aki felidézve alakját, amint bötén bicegve, kacska bal
kezét ép jobbjával simogatva a könyvespolcok között keresgél, úgy gondolna rá, mint aki az élet győztesei közé tartozik. Ám lehet, hogy mégis Márainak van igaza. Ugyanis Sebők Vilma életének nagyobbik része amint azt előbb az egyetemen, később a munkahelyén, végül pedig szűkebb baráti körben megtapasztalhattam, maradéktalanul megfelel a Márai által elősorolt kritériumoknak, azaz távol állt tőle a sorsában való „fásult beletörődés” éppúgy, mint a „jóra való restség”. Pedig lett volna oka rá. Egy szegény balmazújvárosi családban látta meg a napvilágot, és kilencéves korában gyermekparalízis következtében baloldarára nagyrészt lebénult. E kettős hátrány ellenére sikerrel végezte tanulmányait, és 1957-ben a debreceni egyetemen magyar-történelem szakos tanári diplomát szerzett. Első munkahelye Hajdúszoboszló egyik gimnáziuma volt, de hamar kiderült, hogy fizikai állapota miatt a kamasz fiúk körében nem tud eredményesen dolgozni. Ezért munkahelyet változtatott, a Hajdú-Bihar Megyei Könyvtárban helyezkedett el, ahol – és ez akár a sors fintorának is felfogható – olvasószolgálati, tájékoztatási feladatot kapott, ami bicebóca állapotában állandó mozgást igényelt. Ennek ellenére ezt a feladatot majd négy évtizeden át, azaz nyugdíjba vonulásáig maradéktalanul teljesítette. Ha ehhez hozzáveszem, hogy mindeközben otthon gondozta elesett nagynénjét, felnevelte gyermekét, munkahelyén mindennapi munkáján, sőt aktív munkaidején is túlhaladva elkészítette az Alföld repertóriumát a kezdetektől kezdve az ezredfordulóig, akkor joggal állíthatom, hogy Sebők Vilma életútja nehéz volt ugyan, ám sikerekkel teljes is egyben, mivel – elutasítva minden külső segítséget – konok kitartással sikerült leküzdenie minden eléje került akadályt. Talán egyet kivéve. Nem tudom, hogy most miként van, de a mi időnkben a magyar szakra jelentkezők nem jelentéktelen része nem csak tanár szeretett volna lenni, hanem irodalmi babérokra pályázó alkotó is. Bizonyos, hogy Sebők Vilmában is volt erre való törekvés, amit korai sikerei meg is erősítették ebben, hiszen már egyetemistaként több verse megjelent az Alföldben, később pedig a helyi újság-
63
64
BÚCSÚ SEBŐK VILMÁTÓL 1935-2009
ban, ezt követően pedig a régió költőit bemutató antológiában. E reménykeltő kezdetek ellenére az önálló verseskötet megjelenéséig nem jutott el. Részben azért, mert soha, senkitől nem volt hajlandó segítséget kérni, de meg azért is, mert mindennapi gondjainak megoldását követően nem maradt ereje verset írni. Hogy mennyire nem, az kiderült abból is, hogy néhány hónappal halála előtt a nekem elküldött kiadatlan verseinek száma alig haladja meg a kéttucatot. Ezek között azonban egy – a Halottak napja című az alkalomhoz illő, de annyira jellemző Sebők Vilma emberi tartására is, hogy e versét idézve tudok méltóképpen búcsúzni tőle: Halottak napja táján megindulnak a kertek, Temetők félhomályában mécsek világa reszket. Itt felszakad egy jajszó, hangtalan a bánat. Gyertyák fakó fényében dideregnek az árnyak. Tisztelet a halottaknak, és az élőknek: béke! Szeretet, konok éhség, marja a szívünket végre, Hogy ne csak akkor kezdjük a másikat szeretni, Mikor már nem lehet semmit jóvá tenni. dr. Simon Zoltán nyugalmazott könyvtárigazgató
Sebők Vilma munkái Az Alföld repertóriuma 1950-1969 / összeáll. Sebők Vilma. – Budapest : Népművelési Propaganda Iroda ; [Debrecen] : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár gond., 1972 [!1973]. - 387 p. Az Alföld repertóriuma 1970-1979 / összeáll. Sebők Vilma. - Debrecen : HajdúBihar Megyei Könyvtár, 1981.- 383 p. Az Alföld repertóriuma 1980-1989 / összeáll. Sebők Vilma. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 1990.- 297 p. Az Alföld repertóriuma 1990-1999 / összeáll. Sebők Vilma. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár., 2000. - 128 p. Bibliográfia : Sajtóközlemények a könyvtárról / összeáll. Sebők Vilma, Nagyné Marton Andrea. In.: A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár 50 éve 1952-2002. : Dokumentumok, tanulmányok, adatok / Szerk. Bényei Miklós. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 2002. - 297-321.p. Gulyás Pál : 1899-1944 / a verseket vál. Nagy János ; bev: Sebők Vilma. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 1983.- 31 p., [15]t. Bevezetés: 5-10.p. Küzdtünk híven a forradalomért / összeáll. Fehér Piroska, Sebők Vilma. – Debrecen : KISZ Hajdú-Bihar Megyei Bizottsága, 1967.- 60 p. Bibliográfia Mit olvassunk? : A középkor / összeáll. Sebők Vilma. - Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, [1970].- 12 p. Ajánló bibliográfia a művészettörténeti kiállítás – sorozathoz
65
66
Mit olvassunk? : Az ókori Görögország és Róma / összeáll. Sebők Vilma. – [1970]. [12] p. Ajánló bibliográfia a művészettörténeti kiállítás – sorozathoz Mit olvassunk? : Az ókori Kelet / összeáll. Sebők Vilma.- Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, [1970] - 8 p. Ajánló bibliográfia a művészettörténeti kiállítás – sorozathoz Mit olvassunk? : Az ősember művészete / összeáll. Sebők Vilma. - Debrecen: Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 1970. [4] p. Ajánló bibliográfia a művészettörténeti kiállítás – sorozathoz Soós Imre : 1930. február 12 – 1957. június 20 / összeáll. Sebők Vilma. – Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 1972. - 75 p. Tüzes trón : Regények, drámák, eposzok Dózsa Györgyről és az 1514-es parasztháborúról / szerk. Bényei Miklós; összeáll. Bényei Miklós, Gellér Ferencné, Gombkötő Péterné, Sebők Vilma. - Debrecen : Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár, 1972. - 75 p. Bibliográfia
Összeállította: Nagyné Marton Andrea helyismereti tájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Művelődési Központ
A kultúra településfejlesztő erő, városmarketing Beszélgetés Berényiné Szilaj Ilona asszonnyal a hajdúszoboszlói Kovács Máté Városi Művelődési Központ és Könyvtár igazgatójával abból az alkalomból, hogy a magyar államiság napján, Szent István első királyunk ünnepén Wlassics Gyuladíjjal tüntette ki a kulturális kormányzat.
A díjat három évtizedes népművelői munkád elismerése és jutalmaként kaptad. Hogy érzed, idejében jött ez a díj? Hiszen ez a terület korábban arról volt részben ismert, hogy sok szakember és jó szakember hagyta el a pályát? Azzal kezdem, nem akartam ezt a beszélgetést, mégis vállaltam végül, mert a Szókimondó főszerkesztője, egykori kollégám kért meg, az az ember, aki engem elindított ezen a pályán. 1979. augusztus elsején éppen az interjút készítő Vida Lajos volt a művelődési ház igazgatója. Neki is köszönhető, hogy népművelő lettem Hajdúszoboszlón. Emlékszem, mikor egy hideg februári napon beléptem a művelődési házba, s átadtam a pályázatomat. Nos, azóta vagyok itt Hajdúszoboszlón, s azóta koptatom ennek az intézménynek a lépcsőit. Nagyon sok minden történt az elmúlt harminc évben. Az ember dolgozik, megpróbál az elvárásoknak megfelelni, a feladatokat teljesíteni, s mindezt nem a kitüntetésért teszi. Ha az embernek a munkáját mások elismerik, értékelik, az természetesen nagy megtiszteltetés és mindig jól esik. Erőt, s újab lendületet ad a további munkához.
Akik közelebbről figyelik a munkádat, köztük én is, azt tapasztaljuk, hogy sikeres vagy. Ezt több új tisztséged is jelzi: jó kapcsolatod van a szakmával, a szakmát irányítókkal. Kíván ez több energiát, pluszokat tőled, mint ha csak egyszerű, beosztott népművelő lennél, hiszen feleség és anya is vagy?
67
68
Ez a harminc év eredménye, s nem kívánt plusz energiát, hiszen ez a munkánk része. Az egyik program hozza a másikat, a kapcsolat az újabb kapcsolatot és az ismerettség hozza a továbbit. A mi szakmánknak az egyik sajátossága a széles kapcsolati háló, amely nélkül nagyon nehezen lehetne dolgozni. Az ember a köz javára használhatja azokat a lehetőségeket, amelyeket kialakított kapcsolatrendszere biztosít. Ehhez sok rendezvényt kellett szervezni, programokon, továbbképzéseken, szakmai fórumokon részt venni, s ezeken nyitottan jelen lenni. A harminc év alatt sok barátság, ismeretség is köttetett, melyeket az ember féltve ápol. Jóleső érzés a népművelők társadalmához tartozni. Fontos, hogy a szakma országos szintű irányítói is ismerjék és értékeljék munkánkat, mert ez visszaigazolást jelent számunkra. Ebben az évben például az OKM támogatta a Folkhétvégét, a rockzenei tehetségkutatón együttműködtünk a Magyar Művelődési Intézettel. Kiemelt rendezvényeinket az NKA és a Magyar Turizmus Zrt. Észak-alföldi Regionális Marketing Igazgatósága is támogatta. Nagyon fontosak a helyi kapcsolataink a fenntartóval, a civil szervezetekkel és az önszerveződő közösségekkel.
A harminc évet említetted, amit népművelői pályán eltöltöttél, nyilvánvaló, hogy sikereid ebben a harminc évben végzett jó munkádnak tudható be, és a kitüntetésed is ennek az eredménye. A harminc év alatt más állami vagy helyi kitüntetést kaptál-e? Tulajdonképpen mi az, hogy sikeres a munkájában? Szerintem az a siker, hogy az ember egy intézményt vezethet, rábíznak egy intézményt. Sikeresség az, hogy van ahol dolgozhat, ahol megvalósíthatja elképzeléseit, hasznára van a közösségnek. Visszatérve a másik kérdésedre – igen – én megérhettem azt, hogy az a képviselő-testület, amelyik kinevezett, 2005-ben Hajdúszoboszló város kultúrájáért Szép Ernő-díjjal tüntettek ki. Vigyázni kell ezekre a díjakra, meg kell tartanunk az értékét! Ezt pedig úgy lehet, ha még többet teszünk le a közösség asztalára.
69
Mi a véleményed, hogyan változik a népművelői munka módszere, tartalma, s a népművelők megbecsülése? A körülmények, a feltételek állandóan változnak és nem biztos, hogy mindig megkönnyítik a munkánkat. Néha szélmalomharcot is kell vívnunk. Minden kollégának a saját településén, a saját közösségében kell megtalálnia azokat a lehetőségeket és eszközöket, amelyekkel bebizonyíthatjuk, hogy igenis egy adott településen szükség van a művelődési házra, s azok munkatársaira. Aki ezt a hivatást választja tudnia kell mire vállalkozik. Ezt, a szakma és az emberek szeretete nélkül teljességgel nem lehet csinálni. Én is erre törekszem.
Beszéljünk egy kicsit az intézmény munkájáról, éppen lezárult a nagy nyári rendezvények időszaka és kezdődik az őszi-téli szezon. Sajátos az intézményünk helyzete és sajátos az a közeg is ahol nekünk dolgozni kell. A világhírű gyógyfürdő meghatározza a város életét. Ez, amelyet munkánk során nekünk is szem előtt kell tartani. Sokféle igénynek, kihívásnak kell megfelelnünk. Nem csak a helyi lakosok igényeire kell figyelnünk, hanem azokra a hazai és külföldi vendégekre is, akik a várost pihenés, üdülés céljából keresik fel. Olyan programokat kell szerveznünk, melyekkel komfortosabbá, élménydúsabbá tehetjük az itt eltöltött idejüket. Nyáron két helyszínen dolgozunk, a szabadtéri színpadon és a művelődési központban, ami a munkatársak számára plusz feladatokat jelent. Nagyon kevés idő jut ilyenkor pihenésre, szabadságra. A nyári programoknak azonban van egy sajátos varázsa, melyekre mindig nagy várakozással készülünk. Az intézményi feltételek javítása lassan elengedhetetlen. A város folyamatosan pályázik felújításra, bővítésre, mi pedig bízunk abban, hogy egyszer sikeresek is lesznek pályázataink. Ebben az évben pl. sikerült a szabadtéri színpadot és a nézőteret felújítani önkormányzati pénzből. Ez a nyár nagyon mozgalmas volt, sok programmal. Még annál is több rendezvénnyel tudtunk kedveskedni a látogatóknak, mint amelyeket a programfüzetünkben előre jeleztünk. Nem csak a munkatársak fáradtak el egy kicsit, anyagi kereteinket is
70
kimerítettük. A fenntartó lehetőségeihez mérten támogatja a rendezvényeket, ezért is tudjuk ingyenessé tenni azokat. Ez fontos háttere a munkánknak, s a vendégek is értékelik ezt a hozzáállást. A visszajelzések azt igazolják, hogy a helyi lakosok és az itt pihenő vendégek nagy számban érdeklődnek a rendezvények iránt. Visszaigazolódni látszik az a tény, hogy a vendégek egy része a városban zajló kiemelt rendezvények idején jön Hajdúszoboszlóra. Bővíteni kell a kínálatot, szükség van a programokra. A pénzt, a szellemi tőkét koncentrálnunk kell, fontos, hogy a turizmusban érdekeltek összefogjanak.
Van erre tapasztalat, történik-e egyeztetés? Van gyakorlati példa, működik a Programkoordinációs Bizottság, alakulóban van a turisztikai desztinációs menedzsment, bár a TDM-nek mi nem vagyunk tagjai. Egy biztos, a turizmus és a kultúra szorosan összefonódik, hiszen a szakmánk már több évtizede beszél a „kultúra turizmusáról és a turizmus kultúrájáról”. A kulturális programok összeségében is segíthetik egy város pozitív idegenforgalmi arculatának kialakítását, olyan erőforrás, melyet ha jól használunk, növelheti a turisták számát. A Turizmus Zrt a 2010-es évet a Fesztiválok évének nyilvánította, s mi is ennek figyelembevételével alakítjuk következő évi programkínálatunkat. Ennek szellemében – a rendezvény elismeréseként – a Turizmus Zrt Észak-Alföldi régiós programkínálatába a Folkhétvégét is felvette.
Kis létszámú a népművelők száma az intézményben. Meg merem kockáztatni, hogy a feladatokhoz nagyon kevesen vagytok, mégis egész évben folyamatosan dolgoztok.
vényekre is. Nincs megállás, de ez így van rendjén. Jönnek hozzánk kérésekkel, igényekkel a szoboszlóiak, számos civilszervezettel működünk együtt. Van úgy, hogy társrendezők vagy lebonyolítók vagyunk, de mindenképpen számítanak a munkatársakra, a szellemi tőkére. Az intézmény szolgáltatásait a város lakossága „használja”. Nem csak fizikailag vagyunk a központban – hiszen az épület a város központjában található – tevékenységünkkel a munkánk során arra törekszünk, hogy a kultúra középpontba kerüljön. Arra törekszünk, hogy a város szellemi életében ott legyünk. Itt van például a Szókimondó című havi lapunk is, amely szintén ezt a szellemiséget képviseli. A közösségi, a szabadtéri rendezvények, vagy a különböző korosztályoknak szervezett rendezvények az emberek nagy csoportját hozza közel egymáshoz. Igyekszünk olyan kínálatot nyújtani, amelyekre megvan a lakosság részéről az igény, s ezt igyekszünk a képességünk szerint a legjobban megtervezni és megrendezni. Ha magyar nóta kell, akkor magyar nótát, de ha operett kell, akkor operettet hozzunk, ha lehet a legjobbat, de ha kell az akadémikus előadása, akkor őt is meghívjuk. Tehát igyekszünk mindenből a legjobbat és csak a minőséget nyújtani kínálatunkban. A munkatársak kreativitása, ötletei nyomán folyamatosan bővítjük, változatosabbá tesszük a programkínálatot. Igyekszünk munkánk során mindenből a legjobbat és csak a minőséget nyújtani.
Van- e olyan területe a te munkádnak, amit nagyon szeretsz és többet szeretnél vele foglalkozni?
Valóban kevesen vagyunk, a technikai személyzet szinte teljesen hiányzik az intézményből. A pihenőnapokat, szabadságokat nagyon nehéz jól beosztani. Nyáron különösen leterhelt a csapat. Az őszi-teli szezon szervezésének időszakával még néhány szabadtéri rendezvény (Birka- és slambucfőző Örömnap, Régiségvásár) egybe esik, és már gondolnunk kell a következő évi nagy rendez-
Az elmúlt harminc évben módomban volt szinte minden területen dolgozni, hiszen ez egy kis intézmény ahhoz, hogy szakosodni lehetne. Nekem ez a munka az életem, minden túlzás nélkül állíthatom, tényleg nagyon szeretem, ezért is tudtam megmaradni a pályán. Most volt a harmincéves évfolyam találkozónk az egyetemen, akikkel együtt végeztem az egyetem történelem-népművelés szakán. Hárman maradtunk a pályán, és egyedül voltam, aki ezen idő alatt végig a közművelődésben dolgozott. Harmincketten végeztünk együtt, sokan elmentek tanítani, újságírónak, szellemi szabadfoglalkozásúnak.
71
72
A nyári nagy rendezvényeket szeretem, az mindig összehozza a csapatot. Eddigi tapasztalataimat tudom hasznosítani a közművelődési szakfelügyeletben. Ez izgalmas munka, de időigényes. Egy új kezdeményezés van a szakmánkban, minőségbiztosítás a közművelődsben. Ezzel is jó lenne kicsit többet foglalkozni, az intézményt ebbe az irányba elindítani. Korábban kérdezted, hogy változott-e a szakma, most visszatérnék ehhez a kérdéshez. Változott, ez folyamat úgy húsz éve kezdődött, a rendszerváltozás után, amikor a nagy társadalmi folyamatok elindultak. Azóta nálunk is egyre nehezebb talpon maradni, mind az intézményeknek, mind a népművelőknek. A szakmának az érdekérvényesítési ereje nem túl erős, mindig helyi szinten kell keményen megvívni a csatát. Ha bezárnak egy intézményt, vagy ha nincs népművelő a településen, a közösségi élet hiányt szenved. Az önkormányzatok nehéz helyzetben vannak és lesznek, egyre nehezebben tudják fenntartani az intézményeket. Nagyon fontos, hogy a helyi vezetőkkel, a fenntartókkal és a lakossággal hogyan tudjuk elfogadtatni mindazt, amit csinálunk.
hatékonyabban dolgozzunk. Minden év végén kicsit szorongva gondolunk a jövőre. Jól képzett kollegákkal dolgozok, jó a csapat, igaz, hogy én is valamikor harminc évvel korában jó csapatba kezdtem a munkámat, és így is szeretném folytatni. Nagyon köszönöm kollegáim munkáját, a kitüntetésemben ők is benne vannak. Köszönöm a lap figyelmességét, amivel kitüntetésem alkalmával megtisztelt.
Úgy gondolom, nekem is meg kell mondanom, aki harminc éve, vagy talán több is, hogy figyeli Hajdúszoboszló kulturális életét, sőt nem csak figyelem, hanem részt is veszek benne, azt látom, hogy a nehézségek ellenére, amelyekkel folyamatosan meg kellett küzdeni az elmúlt években, ez a ház nagyon is magára talált. Részemről ez a végszó, s nagyon jól éreztem magam a beszélgetés alatt. Köszönöm az interjút. Vida Lajos Szókimondó főszerkesztője
Ahogy szűkülnek az önkormányzatok lehetőségei, úgy egyre kevesebb pénz jut oktatásra, kultúrára… Én kerültem eddig ezt a témát, de valóban így van, nehéz gazdasági helyzetben az oktatásra és kultúrára fordítható költségeket is csökkentik az önkormányzatok. Hajdúszoboszlón még viszonylag jó helyzetben van a kultúra. Úgy érezzük, hogy az önkormányzat is felismerte, hogy kell a kultúrára áldozni, ezért pályázik és támogatja a rendezvényeket, civilszervezeteket. A város kiscsoportjainak, művészeti együtteseinek támogatása nagyon fontos, hiszen fellépéseikkel, kapcsolataikkal a város hírnevét erősítik. A kultúra mindenképpen településfejlesztő erő, városmarketing. Ahhoz, hogy a nehézségeket legyőzzük, nagyon fontos a csapatmunka. Az eredményeknek ez az alapja. Ebben a munkában benne vannak a közvetlen kollegák, benne vannak a partnerek, s mindazok, akik igénybe veszik szolgáltatásainkat. Állandóan javítani kell munkánkat, törekedni, hogy minél gazdaságosabban és
73
A Wlassics Gyula-díjas Berényiné Szilaj Ilona 74
