HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI TÉKA

A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ tájékoztatója

Szerkesztõ bizottság Angyal László Dr. Bényei Miklós Csikai Elvira dr. Csontosné Skara Ilona Jantyik Zsolt

Felelõs kiadó dr. Cs. Tóth János igazgató

HU ISSN 2060-1050

Készült a Kaligráf nyomdában 400 példányban

1

2

HAJDÚ-BIHAR MEGYEI KÖZMÛVELÕDÉSI ÉS KÖNYVTÁRI

Támogatók

TÉKA

Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat

3

4

TARTALOM

EGY MINTAVÉTEL TANULSÁGAI

KÖZMÛVELÕDÉS

A NÉPMÛVELÕK HAJDÚ-BIHAR MEGYEI EGYESÜLETE ÉS A MÉLIUSZ KÖZPONT VIZSGÁLATA

ANGYAL László - BERÉNYINÉ Szilaj Ilona – dr. KARDOS László: Egy mintavétel tanulságai ................................................................... 6

a Méliusz Központban ...................................................................... 75 BENKÕ Sándorné: Kettõs ünnep az ártándi községi könyvtárban ............. 83

A közmûvelõdési statisztika megyei feldolgozása során tapasztalható volt, hogy néhány megyei település mutatói stagnálnak. Az évek óta nemleges jelentést leadó települések köre is nagyrészt változatlannak bizonyult. A közmûvelõdési statisztikából feltárt adatok ismeretében a Méliusz Központ és a Népmûvelõk Hajdú-Bihar Megyei Egyesülete 2009 februárjában kérdõíves felmérést indított el a megye 16 településén. A felmérés célja egyrészt a közmûvelõdés helyi megítélésének, helyzetének megismerése volt. Másrészt szerettük volna pontosan megtudni, hogy ezek a települések milyen elvárásokat, igényeket tudnak megfogalmazni a megyei közmûvelõdési feladatellátó felé. A feltárt igényeket figyelembe véve a Méliusz Központ munkatársai programokat, szakmai szolgáltatásokat dolgoznak ki elsõsorban az érintett településkör számára. A vizsgálatba bevont települések egy kivételével kistelepülések voltak. A felmérés alapját egy 13 pontból álló, nyitott és zárt kérdéseket tartalmazó kérdõív képezte, amelyet a települések polgármestereinek címezve küldtünk ki, kérve annak kitöltését, de nem kérve visszaküldését. Levelünkben jeleztük, hogy március 31-ig személyesen megkeressük a polgármestereket és a kitöltött kérdõívvel kapcsolatban esetleg felmerült kérdéseket megbeszéljük, illetve más, a település közmûvelõdési életében fontos szerepet játszó személyekkel is interjút készítünk. Sajnos a települések egy része kitöltés után visszaküldte a kérdõívet, így csak a települések felében sikerült a helyszínen összegyûjteni az íveket, míg más településeken telefonos egyeztetést végeztünk. Kedvezõnek ítéljük a felmérés fogadtatását, hiszen 12 település válaszait gyûjtöttük össze (egy település a feldolgozás után küldte meg a kérdõívet). Tekintsük át a kérdõívre adott válaszokat és azok rövid értékelését.

5

6

Kulturális Együttmûködési Program Hajdú-Bihar és Bihar megyék között 2009 ......................................... 23 SZABÓ László: Örökség Észak-Alföldi Regionális Gyermektánc Fesztivál ..... 28 dr. BOROS Béláné: Nyugdíjas népmûvelõk elsõ (de nem utolsó) országos találkozója ......................................................................... 33 ANGYAL László: Évfordulók: A Csontváry alkotótábor tíz éve ................... 36

KÖNYVTÁRAK SZABÓ Eszter: Formában a könyvtárosok: gondolatok egy elõadássorozatról ...................................................................... 38 HORVÁTH Lajos: Mozgókönyvtári ellátás Hajdú-Bihar megyében III. ......... 48 RIGÓ Tamásné: Mérlegen az elmúlt egy év ............................................ 50 NÉMETI Katalin: Téglás a fotók tükrében .............................................. 55 TOMPA Tiborné: Számítástechnikai tanfolyam a Városi Könyvtárban ....... 58 NAGY Viktória: 30 éve Barátunk a könyv .............................................. 60 Forgató-könyv, a Méliusz Központ kiadványa ...................................... 69 SZABÓ Eszter: Nemzetközi ex libris és kisgrafika kiállítás

A kérdõíves vizsgálat 1. és 3. kérdésével a településeken megvalósuló közmûvelõdési tevékenységeket igyekeztünk feltérképezni. Egy másik kérdéssel (3) arra kerestünk választ, hogy a település vezetõi szerint mely tevékenységekre lenne igazán szükség – vagy melyek azok, melyeket egyáltalán nem igényelnek a településen élõk. Az elsõ kérdésben a közmûvelõdésben kidolgozott minõségbiztosítás, önértékelés 11 tevékenységtípusával dolgoztunk. A 3. kérdésnél a közmûvelõdési statisztika által is használatos és a gyakorlat alapján a településeken leggyakrabban elõforduló tevékenységformákat jelöltük meg. Itt felállítottunk „egyéb” kategóriát, lehetõséget adva a helyi speciális elvárások megfogalmazására. A 2. kérdéssel igazolni próbáltuk, hogy a tényleges és az elvárt tevékenységek megfogalmazásában szerepet játszik-e valós helyzetfelmérés, igényfelmérés. A 12 település válaszaiból egyértelmûen kiderül, hogy a településeken nem végeznek folyamatos információgyûjtést a helyi lakosság tényleges közmûvelõdési igényeinek feltárására. Egy település jelezte, – itt van közmûvelõdési intézmény és szakember – hogy alkalmanként a rendezvényekkel kapcsolatban megkérdezték a felnõtt lakosságot. A válaszok alapján megállapítható, hogy a települések közmûvelõdési tevékenységstruktúrája egysíkú és jelentõs azon tevékenységek száma, melyek teljesen hiányoznak a palettáról. Egy település közéletét, közösségi életét meghatározzák kiscsoportjai, mûvelõdõ közösségei. A megkérdezett 12 településnek mindössze egyharmadában – 4 településen – jelezték, hogy mûködnek ilyen közösségek. Egy településen jelöltek be kilenc tevékenységet, amivel kiemelkedik a vizsgált többi település közül, egy másik településen pedig öt tevékenységet jelöltek be. Sajnálatos, hogy 3 településen csupán egy tevékenységet – az információs, rendezvények szervezését és a nem programszerû tevékenységet – jelöltek meg. Ezen településeken a lakosság a kulturális javakból – kijelenthetjük – sajnálatos módon nem részesül. Természetesen a jelen helyzet kialakulásának okait egy feltáró, elemzõ vizsgálat teheti teljessé, de elgondolkodtató, hogyan jut érvényre az 1997. évi CXL.tv.

76. §-a, mely szerint a települési önkormányzat kötelezõ feladata a helyi közmûvelõdési tevékenység támogatása.

7

8

A tevékenységtípusok között kiemelkedik a rendezvényszervezés, ami valójában a falunapot és évi egy-két nagyrendezvényt takar. Öt település jelölte be az információs tevékenységet, a kiállításrendezést, a nem programszerûen szervezett tevékenységet és a tábort. (A tábor kategórián nem jelöltük be, hogy csak közmûvelõdési intézmény által szervezett táborról lehet szó, ezért a megkérdezettek ide sorolták az iskolák által szervezett táborokat is.) A képzés a tevékenységek között egy településen szerepel. Az adatokat összefoglalva az 1. sz. táblázat mutatja a településnév elhagyásával. Differenciáltabb a tevékenységek struktúrája az igények megfogalmazásában, melyek eredményét a 2. sz. táblázat tartalmazza, de itt is a szórakoztató funkció az erõsebb. Nyolc település jelölte meg elsõ helyen a falunapot nagyon igénylik kategóriával, mely így 90 %-kal vezet. Második helyen áll 88 %-kal az internetezés, és még dobogós a hagyományápolás, valamint a disco. Ezekre van a legnagyobb igény a településeken. A megkérdezettek szerint legkevésbé van igény a nyelvtanfolyamra, a filmvetítésekre és a komolyzenei hangversenyre. Sajnos a kiállítások iránti igény is alacsony. Ha összevetjük a tényleges tevékenységeket a megfogalmazott igényekkel, a rendezvényszervezés és a falunap mindkét esetben az elsõ helyen van. Ebben kifejezõdik a település vezetõinek azon szándéka, hogy a legnehezebb anyagi helyzetben is egy-egy kiemelkedõ, településszintû rendezvénnyel támogassák a közösséget. Míg a települések egyharmadában vannak mûvelõdõ közösségek, addig ez az igények szintjén már harmadik helyen 71 %-kal – tehát kétharmad arányban – fogalmazódik meg. Ez mindenképpen pozitív. A település vezetõi érzik a hagyományápoló csoportok mûködésének fontosságát. Az anyagi és személyi feltételek hiánya ezen folyamatok mûködését, beindulását is hátrányosan befolyásolja. Az igények megfogalmazását a jelenvaló hátrányos helyzet, a személyi és tárgyi feltételek hiánya – meghatározta. Ami nincs a faluban, arra talán nincs is igény?!

Két település merte megfogalmazni elsõ helyen a felnõttoktatás iránti igényt – miközben a településeken legnagyobb gond a munkanélküliség, az emberek újbóli munkához juttatása. Az igények megfogalmazása átvezet a negyedik kérdéshez, miszerint szükség lenne – akár több településsel közösen is közmûvelõdési szakemberre. Nyolc település igennel válaszolt, kettõben van közmûvelõdési szakember és kettõ válaszolt nemmel. Közülük az egyik éppen az a település, ahol gyakorlatilag nincs közösségi, kulturális tevékenység. A kistérségi közmûvelõdési együttmûködéstõl, a közmûvelõdési szakember közös foglalkoztatásától a települések idegenkednek, ennek lehetõségét elvetik. Ezt a közös tevékenységet a törvényi elõírások, a pénzügyi–gazdálkodási környezet sem ösztönzi. A vizsgált települések több mint felében (hétben) van olyan személy, aki ismeri a kulturális pályázatokat. A képet kedvezõbbé teszi, hogy a többi településen, amely körjegyzõséghez tartozik, a térségi központ hivatalában van kulturális referens, aki ismeri ezeket a forrásokat. A kulturális pályázati források feltárásával az önkormányzati hivatalok dolgozói és a közmûvelõdési szakemberek foglalkoznak, azokat ismerik. Több helyen találkoztunk azzal a megjegyzéssel, hogy inkább a könyvtári pályázati lehetõségeket ismerik. Itt jelentõs szerepe lehet a jövõben a megyei módszertani központ pályázatfigyelõ és feltáró munkájának.(Az NKA pályázati tevékenység eredményességének és a megyei központok mûködésének kapcsolatára Csatlósné Komáromi Katalin hívta fel a figyelmet, Téka 2009/1.). Van olyan település, ahol az utóbbi öt évben nem adtak be közmûvelõdési pályázatot. Jellemzõ, hogy azok a települések pályáznak inkább, amelyek rendelkeznek közmûvelõdési szakemberrel. A településeknek gondot jelent a szükséges önrész biztosítása. Ez korlátozza a pályázati lehetõségeket és az aktivitást is, csak a kis mértékû önrészt tudják vállalni. A települések egy része az önrészi kötelezettség miatt nem tud pályázni. A pályázatok célmegjelölésében a falunapokkal, sport rendezvényekkel és a hagyományos közmûvelõdési tevékenységgel lehet találkozni.

9

Szerettük volna feltárni, hogy a rendelkezésre álló forrásokat (normatív támogatás, stb.) a helyiek szerint a közösségi mûvelõdés melyik területére lenne a legfontosabb fordítani. A válaszadók jelentõs része a kérdést csak nagyon általánosan tudta megfogni, ezért születtek az ilyen válaszok: „közösségi rendezvények” vagy „mindenre jó lenne” vagy „kulturális rendezvények lebonyolítása.” A legtöbb jelölést az alábbi területek kaptak: • Rendezvények (falunap, színház, koncertek) 6 • Közösségi színtér kialakítása ill. fejlesztése, személyi és tárgyi feltételek javítása 4 • Felnõttoktatás, tanfolyamok 3 • Köztéri alkotások 2 • Hagyományõrzés 1 • Ifjúsági programok 1 • Mûvészeti csoportvezetõk képzése 1 Elõzetes feltételezésünk szerint a közösségi tevékenység nagyobb súlyát reméltük. Több szabadidõs, amatõr mûvészeti vagy réteg specifikus csoport, közösség mûködését és fejlesztését vártuk. Fontosnak érezzük, hogy a felnõttképzés markánsan jelenik meg mint igény ezeken a kis településeken. A hagyományõrzést csak egy kérdõíven jelölték meg. Azt gondoltuk, hogy ez az a terület, ahol a legtöbb aktivitással fogunk találkozni, hiszen ez a helyi kötõdés, identitástudat legfontosabb alapja. Ha nem jelenik meg igényként ennek a területnek a fejlesztése, ha nincs erre igény a kis településeken, akkor érthetõvé válik, hogy a kérdõív egy másik kérdésére adott válaszok szerint - (12) milyen kulturális, mûvészeti érték van a településen, amit másutt is bemutatnának - a települések közel felében nem jelölnek meg ilyen helyi értéket. Felmérésünk egyik fajsúlyos kérdése volt, hogy a kulturális tevékenység fejlesztése érdekében milyen térségi együttmûködést tartanak fontosnak. Kértük a térségi együttmûködés színtereinek rangsorolását, azt, hogy ezek a települések a mikrotérségi, kistérségi, megyei vagy a regionális együttmûködést

10

tartják fontosnak. A válaszadóknak egy ötös skálán kellett megjelölni a fontossági sorrendet, ahol az 1 kevésbé fontos, az 5 pedig nagyon fontos.

Nézzük az átlagokat! • Mikrotérségi • Kistérségi • Megyei • Regionális

: 3.9 : 3.5 : 3.4 : 2.1

Ezek szerint a települések a közvetlen környezetükkel az adott kistájhoz, települési vonzáskörzethez tartozó településekkel való összefogást, együttmûködést tartják a legfontosabbnak. Jó lenne megvizsgálni azt is, hogy a valóságban ennek milyen mûködési formái vannak. Léteznek-e ilyen mikrotérségi kapcsolatok, történnek-e egyeztetések, valósulnak-e meg projektek, rendezvények stb. ezen a szinten. Vizsgálódásunk fõ szempontja a megyei szint értékelése. Az átlagok alapján a megye a fontos besorolást kapta. Az utóbbi években a megyei közmûvelõdési szolgáltatás, módszertani tevékenység jelentõs változásokon ment keresztül. 2000 óta a megyei feladatellátó intézmények (Kölcsey Ferenc Megyei Közmûvelõdési Intézet, Méliusz Juhász Péter Megyei Könnytár és Információs Központ) személyi és tárgyi feltételei 2008-ig folyamatosan romlottak. Ezzel párhuzamosan hazai pályázati rendszerben is szûkültek azok a lehetõségek, amelyek a megyei szintû együttmûködést támogatták. A hangsúly inkább a kistérségekre tevõdött át. Ennek ismeretében a kistérségi együttmûködés csupán egy százalék ponttal elõzi meg a megyei szintet, amely jelzi, hogy a megyei együttmûködés és identitástudat hosszútávon határozza meg a kulturális kapcsolódásokat is. Vélhetõen a jövõben erõsíti a megyei kulturális együttmûködés mutatóit a „Közös jövõnk Hajdú-Bihar” címû projekt, amellyel a Méliusz Juhász Péter Megyei Könnytár és Mûvelõdési Központ jelentõs forrásokat tud biztosítani a helyi közmûvelõdési, kulturális fejlesztésekhez, programokhoz. A települések kétharmada (8) adott ötös értéket a mikrotérségnek. A legtöbb (5) „kevésbé fontos” megítélést a regionális együttmûködés kapta.

11

Ezen preferenciák, adatok birtokában nézzük meg a települések konkrét elvárásait a megyei feladatellátó irányába. Az elvárásokat két alcsoportba osztottuk, szakmai és pénzügyi elvárásokat határoltunk el. A visszaküldött kérdõívek esetén elõfordult hízelgõ megjegyzések természetesen nem tükrözik a valóságos helyzetet, és nem segítik a feltáró munkánkat. „Minden szakmai segítséget megkapunk” írja egy olyan település polgármesteri hivatala, ahol a kérdõív 8 kérdésére nem, vagy nincs a válasz. Fontos segítség lehetne ennek és más településeknek is egy helyzetfelmérés elkészítése, amely tisztázná a valós helyzetet, és ami hozzájárulhatna a közmûvelõdési rendeletek aktualizálásához. Volt olyan válaszadó, aki csak „támogatást” vár, de nem tudja konkretizálni. Szakmai elvárások: • Tájékoztatás ingyenes programokról • Szórakoztató programok biztosítása (nóta, bábszínház, népzenei találkozó) • Játszóházak szervezése • Segítség falunapok megrendezéséhez • Rendezvény és mûsor ajánlatok • Szakmai módszertani tanácsadás a helyi dolgozóknak • Közmûvelõdési dolgozók továbbképzése • Pályázati információk illetve segítség pályázatíráshoz • Kiállítások biztosítása • Ifjúsági programok • Hagyományõrzést fejlesztõ programok • Közvetlen segítség felnõttképzések beindításához • Kiscsoportok munkájának segítése • Színházlátogatások szervezése • Megyei szintû fellépések biztosítása a helyi csoportoknak • Kihelyezett rendezvények (A dõlt betûvel jelzett területek több településen megjelentek) Áttekintve az elvárásokat megállapíthatjuk, hogy a megyei feladatellátó szolgáltatásaiban, tevékenységében jelen vannak ezek az elemek. Meglepõ, hogy a pá-

12

lyázati információs szolgáltatásra milyen nagy igény mutatkozik a településeken. Javasoljuk, hogy a Méliusz Központ ezen elvárások alapján tekintse át a szolgáltatásainak jegyzékét, ha szükséges, akkor azt aktualizálja, egészítse ki. Talán ennél is fontosabb lehet a felmérés eredményeit felhasználva konkrét ajánlatokat, programokat kidolgozni, és azokat eljuttatni a kistelepülésekre. Indokolt lehet a mikrotérségi koordináció felhasználása, hiszen a felmérés alapján ebben látják a vizsgált települések a legtöbb lehetõséget. Itt vezetõ szerepet azok a települések tölthetnek be, ahol van közmûvelõdési szakember vagy kulturális referens (körjegyzõségek). Pénzügyi elvárások: • Több anyagi támogatás • Pályázati önrész (részbeni) biztosítása • Rendezvények támogatása (színházi elõadások) • Kisebb fejlesztések támogatása pld: technikai • Megyei pályázati alap létrehozása • Programlátogatási támogatás (A dõlt betûvel jelzett területek több településen megjelentek) A Méliusz Központ 2008-ben indított programja sok tekintetben megfelel a megfogalmazott elvárásoknak. A partnerségben megvalósított rendezvények, programok forrásokhoz juttatják a helyi rendezvényeket, amelyek így meg tudnak valósulni, vagy tovább tudnak gazdagodni, és ezáltal egyfajta katalizátor hatást fejthetnek ki a településeken. A megyei pályázati alap több megyében jól mûködik. Meglepõ eredményt hozott az a kérdésünk, amely a megyei közmûvelõdési rendelet ismeretére vonatkozott. A válaszadók közül csupán ketten ismerik a rendeletet. A települések kétharmada elképzelhetõnek tartja, hogy a településükön közmûvelõdési civil szervezettel lássák el a közmûvelõdési alapfeladatokat. Váratlannak, és kedvezõtlennek érezzük, hogy tíz településrõl nemleges válasz érkezett arra a kérdésünkre, hogy ismernek-e olyan közmûvelõdési kezdeményezéseket, amelyek a kistelepülések közmûvelõdési alapellátását kívánják

13

segíteni. Arra gondoltunk, hogy a kistérségi együttmûködést segítõ pályázatok eredményei, illetve a térségi összefogást segítõ kezdeményezések, amelyek megyénkben megvalósultak, meg fognak jelenni ennél a pontnál. Úgy tûnik ezek a települések szakmai kapcsolatok nélkül - döntõen a szakember hiány miatt – végzik közmûvelõdési feladataikat. Csupán két település jelölt meg ilyen kezdeményezéseket: a Sárréti Kistérségi Együttmûködést és a Minerva AMI-t. Mindezek ellenére hét település nevezett meg olyan kulturális, mûvészeti értéket, amelyet a település határain túl is bemutatnának. Ezek az értékek széles skálán mozognak a Lovas Hagyományõrzõ Egyesületen keresztül a rongyszõnyegszövésen át a mûemlékekig. Azonban egyértelmûen kijelenthetõ, hogy ezek az értékek majdnem kizárólag a helyi hagyományokhoz, a népmûvészeti örökséghez kötõdnek. Szakmánk távlati megítélése szempontjából kedvezõnek tekinthetõ, hogy 10 település egyetért azzal a kijelentéssel, hogy a közmûvelõdés sajátos eszközeivel hozzájárulhat a települések népességmegtartó képességének erõsödéséhez, a felnõttképzés helyi, térségi lehetõségeinek megteremtéséhez, és ez által az életminõség javításához és a helyi közösség és humánerõ fejlesztéséhez. Az a két település, amely nem értett egyet a fenti kijelentéssel, olyan kérdõívet küldött vissza, amelyben a válaszok többsége a nem.

Összegzés, javaslat és tennivalók A megkérdezett 12 település nehéz gazdasági, pénzügyi feltételek között éli mindennapjait, melyben a kötelezõen ellátandó feladatok – így a közmûvelõdés támogatása is – nehézséget jelent a vezetõknek. A kérdésekre kapott válaszok alapján megállapítható, hogy a településeken a közmûvelõdési tevékenységek kínálata nagyon szûkös, jelentõs területek teljesen hiányoznak. A lakosság kulturális szokásainak, szükségleteinek felmérése hiányzik, az igények megfogalmazásában a válaszadók szubjektivitása a meghatározó.

14

Legtöbben a falunapot, az internetezést és a disco-t, amatõr mûvészeti csoportok mûködését jelölték meg. Ezek a területek inkább a szórakoztatás kategóriájába sorolhatók. A felmérés mindenképpen hasznosnak és eredményesnek ítélhetõ a szervezõk részérõl, mivel a stratégiai tervezés számára használható és igazolható tényeket tárt fel. A megyei feladatellátó számára jelzi a tevékenységek körében megjelenõ fehér foltokat, a meglévõ, vagy éppen megfogalmazhatatlan igényeket. A beavatkozáshoz, a segítséghez mankóként szolgál. Látható hol vannak a leggyengébb pontok, itt a megyei feladatellátó a sajátos lehetõségeivel, szakmai és anyagi eszközeivel segíteni tud, folyamatokat indíthat be, menedzselhet. A folyamatban fontos a partnerség elvének követése, a helyi érdekek és értékek figyelembevétele. A tevékenységek a helyiek aktív közremûködése nélkül nem valósulhatnak meg.

Angyal László közmûvelõdési szakértõ Berényiné Szilaj Ilona közmûvelõdési szakértõ Dr. Kardos László vezetõ közmûvelõdési szakértõ

15

16

II. sz. melléklet KÉRDÕÍV A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ és a Népmûvelõk Hajdú-Bihar Megyei Egyesületének fejlesztési programja. Adatgyûjtési idõszak: 2009. február 15.- március 31. 1. A közmûvelõdési tevékenység alábbi területei közül melyek jelennek meg a településükön? Kérjük, jelölje X-el! Információs tevékenység Ismeretterjesztés Képzés Kiállításrendezés Mûvelõdõ közösségek tevékenysége Rendezvények szervezése Közmûvelõdési tanácskozás és szolgáltatás Nem programszerûen szervezett tevékenységek Tábor Nemzetközi együttmûködés Kiegészítõ jellegû szolgáltatások 2. Végeznek-e folyamatosan információgyûjtést, feldolgozást a helyi lakosság, a közösségek valós közmûvelõdési igényeinek feltárása, illetve kielégítése érdekében? Igen

nem

Ha igen kérjük írja le ezek gyakoriságát, célcsoportját, megállapításait és az intézkedéséket! ..................................................................................................... .....................................................................................................

17

18

3. Kérjük, jelölje meg azokat a közmûvelõdési tevékenységeket, amelyek iránt véleménye szerint a településükön igény van! (1=egyáltalán nem igénylik, 5=nagyon igénylik) Disco Könnyûzenei koncert Falunap Amatõr mûvészeti csoport Komolyzenei koncert Kiállítások Filmvetítés Internetezés Népmûvészeti csoport, hagyományápolás Nyugdíjas klub Ifjúsági klub Ismeretterjesztés Felnõttoktatás, képzés Nyelvtanfolyam Egyéb 4. Véleménye szerint szükség lenne településükön, illetve több településen közös közmûvelõdési szakemberre? (ha nincs jelenleg) ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... 5. Van-e településükön olyan személy, aki ismeri a kulturális pályázati forrásokat? Milyen közmûvelõdési, kulturális pályázatokat ismer? Tudnak-e a pályázatokhoz önrészt biztosítani? ..................................................................................................... ..................................................................................................... .....................................................................................................

19

6. Az állami normatív hozzájárulást, az önkormányzati kiegészítést, a pályázatokon nyert összegeket és egyéb támogatásokat a közösségi mûvelõdés melyik területeire lenne a legfontosabb ráfordítani a településen? ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... 7. A közmûvelõdési tevékenység fejlesztése érdekében milyen térségi együttmûködést tart fontosnak? (1=kevésbé fontos, 5= nagyon fontos) Mikrotérségi Kistérségi Megyei Regionális 8. Mit vár el a megyei közmûvelõdési feladatellátótól? Szakmai: ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... Pénzügyi:: ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... .....................................................................................................

20

9. Ismeri-e Ön a Hajdú-Bihar Megye Közgyûlés közmûvelõdési rendeletét? (Aláhúzással szíveskedjen jelezni) Igen nem

felnõttképzés helyi, térségi lehetõségeinek megteremtéséhez, és ez által az életminõség javításához, és a helyi közösség és humánerõ fejlesztéséhez? Igen nem

10. Elképzelhetõnek tartja-e, hogy közmûvelõdési célú civil szervezettel megállapodás keretében lássák el településükön a közmûvelõdési feladatokat? Igen nem

Dátum:

aláírás

11. Ismernek-e olyan, hazai közmûvelõdési kezdeményezéseket, amelyek a kistelepülések közmûvelõdési alapellátását kívánják segíteni? Igen nem Ha igen kérjük , nevezze meg azokat! ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... .....................................................................................................

Köszönjük, hogy kitöltötte kérdõívünket. A felmérés eredményeit záró tanulmányban foglaljuk össze, mely várhatóan májustól lesz olvasható intézményünk honlapján.

12. Van-e olyan helyi kulturális, mûvészeti érték, amelyet a településük határain túl is szívesen bemutatnának? ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... ..................................................................................................... 13. Egyetért ön azzal a kijelentéssel, hogy a közmûvelõdés sajátos eszközeivel hozzájárulhat a települések népességmegtartó képességének erõsödéséhez, a

21

22

KULTURÁLIS EGYÜTTMÛKÖDÉSI PROGRAM HAJDÚ-BIHAR ÉS BIHAR MEGYÉK KÖZÖTT 2009

3. Varadinum Fesztivál Meghívott: egy debreceni kvartett Ideje: 2009. május Helye: Nagyvárad

A közmûvelõdési, kulturális együttmûködést több mint egy évtizede megállapodás keretében valósítják meg a Hajdú-Bihari és a Bihar megyei feladatellátó intézmények. Az alábbiakban közöljük az ez évre vonatkozó megállapodást, amelyet Debrecenben írt alá a két szervezet vezetõje.

4. Mazsorett Fesztivál Meghívott: egy Hajdú-Bihar megyei mazsorett csoport és egy fúvószenekar Ideje: 2009. június Helye: Nagyvárad

Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ Bihar Megyei Kulturális Hagyományõrzõ és Népszerûsítõ Központ

KULTURÁLIS EGYÜTTMÛKÖDÉSI PROGRAM Hajdú-Bihar (Magyarország) és Bihar (Románia) megyék között 2009. évre

5. Együttmûködés a Nagykereki vár nyári tematikus hétvégéin Közös programok kidolgozása és megvalósítása Ideje: június- augusztus Helye: Nagykereki

A. Fesztiválok

6. Diószegi Napok és az Érmelléki Õszi Fesztivál Meghívott: egy néptánc együttes Ideje: 2009. augusztus Helye: Diószeg és Székelyhíd

1. Bihar- Hajdú-Bihar Diákszínjátszó Fesztivál Ideje: 2009. április Helye: Derecske

7. Nyitott ablak Európa felé ,,Virágkarnevál’’ Ideje: 2009. augusztus 20-21. Helye: Debrecen-Nagyvárad (Bihar, Hajdú-Bihar megyék szervezésében)

2. ,,Nyíló akác” Napok Meghívott: a nyírábrányi népi együttes Ideje: 2009. május Helye: Érmihályfalva

23

8. Kelet-Magyarországi nemzetiségi Hagyományõrzõ Találkozó Meghívott: egy Bihar megyei román hagyományõrzõ együttes Ideje: 2009. szeptember Helye: Körösszegapáti

24

9. Régi nóta híres nóta Felmenõ rendszerû csoportos nótaéneklési verseny megrendezése Résztvevõ megyék: Hajdú-Bihar, Bihar, Szatmár, Szabolcs-Szatmár-Bereg Elõdöntõk és megyei döntõk megrendezése megyei szinten. Meghirdetés: február Elõdöntõk, döntõk: szeptember - november 15. Döntõ: Debrecen, Bartók terem, december

10. Hajdú-Bihar megyei modern tánc és mazsorett találkozó Meghívott: egy mazsorett vagy modern tánccsoport, összesen 20 fõ Ideje: 2009. november Helye: Nádudvar

11. Magyar Kórusok Fesztiválja Meghívott: két Hajdú-Bihar megyei kórus Ideje: 2009. november Helye: Székelyhíd

12. IV. Eurorégiós Ifjúsági Dalfesztivál Ideje: 2009. december 5. - Debrecen (döntõ) december 6. - Nagyvárad (gála)

13. Nyíradonyi Népzenei Találkozó Meghívott: egy Bihar megyei román vagy magyar népzenei együttes 10 fõvel Ideje: 2009. december 6. Helye: Nyíradony

25

B. Szimpóziumok, kiállítások, alkotótáborok 14. Nemzetközi Képzõmûvészeti Kulturális Útvonal Együttmûködés: kiállítások megvalósításába és bemutatásában Ideje: 2009. márciustól Helye: a két megye települései 15. Európai Fotómûvészek Találkozója Meghívott: a Hajdú- Bihar megyei fotóklub Ideje: 2009. június Helye: Nagyvárad 16. Festészeti és grafikai alkotótábor Meghívott: 2 fõ Bihar megyei alkotómûvész Ideje: 2009. június 29-július 10. Helye: Derecske 17. ,,Gyökerek’’ Hagyományõrzõ és Készségfejlesztõ tábor Meghívott: 2 fõ Hajdú-Bihar megyébõl Ideje: 2009. július Helye: Bihar 18. Alkotótábor Meghívott: 2 fõ Hajdú- Bihar megyei alkotómûvész Ideje: 2009. szeptember Helye: Sonkolyos 19. Debreceni Fotóklub fotópályázata Kiállítás: 2009. október Bihar megyébõl 20 db. Fotó kiállítási lehetõséget kap A kiállítás megnyitójára 2 fõ kap meghívást Helye: Debrecen

26

C. Módszertani munka 20. A szerzõdõ felek megállapodnak abban, hogy intézményeik kiemelt feladatnak tekintik a két szomszédos országban élõ román, illetve magyar nemzetiségû lakosság közmûvelõdésének fejlesztését, hagyományõrzésének elõsegítését, a nemzetiségi identitás tudat erõsítését. 21. A fenti célok megvalósítása érdekében szervezzük január 15-én Körösszegapátiban a Hajdú- Bihar megyei Román Kisebbség Közmûvelõdési Napját. A tartalmas, színes program alkalmat ad egy koszorúzással egybekötött megemlékezésre Mihai Eminescuról, a nagy román költõrõl. Székelyhídon ünnepi megemlékezést és mûsort rendezünk a Magyar Kultúra Napja alkalmából. Ez a rendezvény a hagyományteremtés céljával jött létre 2003-ban. 22. A Méliusz Központ vállalja, hogy a módszertani központ mûködési feltételeinek megteremtése érdekében igénybe veszi a pályázati lehetõségeket, támogatókat keres megyei, országos szervezeteknél, intézményeknél. 23. A Bihar Megyei Kulturális Hagyományõrzõ és Népszerûsítõ Központ Igazgatósága módszertani anyagokkal, szakemberek biztosításával segíti a román kulturális – közmûvelõdési módszertani központ munkáját (Körösszegapáti) és a Magyar Kulturális Központ szakmai munkáját (Székelyhíd). 24. Folytatjuk a kulturális együttmûködést Körösszegapáti-Vaskoh, LétavértesHolod között és megerõsítjük a Nagyvárad- Debrecen ,,Kulturális Hidat”. 25. Az együttmûködõ felek kijelentik, hogy a megállapodásban foglaltakat felhasználják különbözõ pályázati források eléréséhez, a megállapodás felhasználásával pályázatokat dolgoznak ki.

Professzor dr. Gheorghe David általános igazgató, menedzser dr. Cs. Tóth János igazgató 27

ÖRÖKSÉG ÉSZAK-ALFÖLDI REGIONÁLIS GYERMEKTÁNC FESZTIVÁL 2009. május 16-17. Hajdúnánás A Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ, a Varga Gyula Észak-Alföldi Regionális Folklórszövetség, az Örökség Gyermek Népmûvészeti Egyesület és a Kéky Lajos Városi Mûvelõdési Központ 2009. május 16-17-én rendezte meg a hajdúnánási Kéky Lajos Városi Mûvelõdési Központban az Örökség Észak-Alföldi Regionális Gyermektánc fesztivált. A rendezvényen SzabolcsSzatmár, Jász-Nagykun Szolnok és Hajdú-Bihar megyébõl továbbjutott csoportok mutatkoztak be a szakmai zsûri elõtt. A zsûri tagjai voltak: Dr. Ratkó Lujza Furik Rita Pál Lajos Gálber Attila Palenik József A versenyen 21 csoport vett részt: 7 csoport Jász-Nagykun-Szolnok megyébõl, 11 csoport Hajdú-Bihar megyébõl és 3 csoport Szabolcs-Szatmár-Bereg megyébõl, ami a regionális fesztiválon összesen 27 produkciót jelentett. A három megyébõl résztvevõ csoportok: Bihar Táncegyüttes Kökény csoportja, Berettyóújfalu „Hajdútánc” AMI Kereplõ csoportja, Debrecen Kicsi TÁDÉ Gyermekegyüttes, Püspökladány Fõnix Gyermek- és Ifjúsági Néptáncegyüttes, Gyermek I. csoportja, Debrecen „Hajdútánc” AMI Galagonya csoportja, Debrecen Ifjú Bocskai Néptáncegyüttes, Hajdúböszörmény

28

Bocskai István Ált. Isk. és AMI Pántlika csoportja, Derecske Világ-Virága AMI – Debreceni Népi Együttes Csipogó csoportja, Debrecen Debreceni Népi Együttes Pulykakakas csoportja, Debrecen Bocskai István Ált. Isk. és AMI CIBRI Gyermekegyüttese, Derecske „Hajdútánc” AMI Luca csoportja, Debrecen Viganó AMI Barkóca Együttese, Jászberény Viganó AMI Kis Árendás Együttese, Jászberény Viganó AMI Árendás Együttese, Jászberény Viganó AMI Kis Galagonya Együttese, Jászberény Viganó AMI Galagonya Együttese, Jászberény Iglice Táncegyüttes, Jászfényszaru Corvinka Táncegyüttes, Szolnok Kállai Gyermek Néptánccsoport, Nagykálló Margaréta Táncegyüttes, Nyíregyháza Liget AMI Verõcse Táncegyüttese, Szabolcsveresmart

ORSZÁGOS FESZTIVÁLRA JAVASOLT EGYÜTTESEK AZ ALÁBBI SORREDNBEN:

1. Margaréta Táncegyüttes, Nyíregyháza „Hajdútánc” AMI Luca csoportja, Debrecen 2. Kõrösi Csoma S. Ált. Isk. és Konstantin AMI Corvinka Táncegyüttese, Szolnok 3. Kállai Gyermek Néptánccsoport, Nagykálló Viganó AMI Barkóca Táncegyüttese, Jászberény 4. Viganó AMI Árendás Táncegyüttese, Jászberény

A ZSÛRI A 2010. ÉVI GYERMEKTÁNC ANTOLÓGIÁRA A KÖVETKEZÕ EGYÜTTESEKET ÉS ALKOTÁSOKAT JAVASOLJA AZ ALÁBBI SORRENDBEN: EREDMÉNYEK: KÜLÖNDÍJAT KAPTAK: A különdíjakat Szólláth Tibor a Hajdú-Bihar Megyei Közgyûlés alelnöke ajánlotta fel. 1. Bocskai István Ált. Isk. és AMI Pántlika csoportja, Derecske 2. „Hajdútánc” AMI Kereplõ csoportja, Debrecen 3. Ifjú Bocskai Néptáncegyüttes, Hajdúböszörmény 4. Liget AMI Verõcse Táncegyüttese, Szabolcsveresmart 5. Viganó AMI Kis Galagonya Táncegyüttese, Jászberény 6. Bihar Táncegyüttes Kökény csoportja, Berettyóújfalu 7. Kicsi TÁDÉ Gyermekegyüttes, Püspökladány 29

1. Kácsor István - Kácsor-Ignácz Gabriella: Esti séták Margaréta Táncegyüttes, Nyíregyháza Pásztor Ágnes – Lovas Bálint: Öhön „Hajdútánc” AMI Luca csoportja, Debrecen

2. Nagy Szabolcsné – Vámosi István: Rétközi vasárnap Világ-Virága AMI – Debreceni Népi Együttes Csipogó csoportja Simon Gyula – Kiss Zsuzsanna: Táncok a Tövishátról Kõrösi Csoma S. Ált. Isk. és Konstantín AMI Corvinka csoportja, Szolnok

30

Csendom Éva – Bocskai István: A kalap „Hajdútánc” AMI Galagonya csoportja, Debrecen

3. Dudás Dániel – Dudásné Mosóczi Lívia: Dél-alföldi táncok Viganó AMI Barkóca Táncegyüttese, Jászberény

Szabó László közmûvelõdési szakember Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ

Pillanatkép a fiúk botostáncából

Pillanatkép a lányok körtáncából

31

32

NYUGDÍJAS NÉPMÛVELÕK ELSÕ (DE NEM UTOLSÓ) ORSZÁGOS TALÁLKOZÓJA Amikor megkaptam a meghívást a Nyugdíjas Népmûvelõk Országos találkozójára, végiggondoltam az esetleges visszajelentkezésem pozitív és negatív indokait és az elõbbiek gyõztek. Példaképpen leírok néhányat: Pozitív: Biztos ott lesz néhány ismerõs is, akikkel aktív idõszakomban sokat beszélgettem, vitatkoztam az évenként megrendezett szakmai összejöveteleken. Összehasonlíthatom a közmûvelõdés jövõjérõl alkotott elképzeléseimet a többiekével: kiderül, hogy pesszimistább, vagy optimistább vagyok-e másoknál. Negatív: Szembetalálom magamat azzal a ténnyel, hogy az idõ múlása másokon is meglátszik, ami olyan lesz, mintha tükörbe néznék, márpedig én ezt a mûveletet mostanában nem nagyon szeretem. Végül is szerencsére visszajelentkeztem és május 21-22-én nagyon szép két napot töltöttem Mezõkövesden. A rendezõk és a házigazdák: a Magyar Népmûvelõk Országos Egyesülete, a Borsod-Abaúj- Zemplén Megyei Népmûvelõk Egyesülete, a B-A-Z Megyei Pedagógiai és Közmûvelõdési Intézet, a Mezõkövesdi Közösségi Ház és a B-A-Z megyei nyugdíjas népmûvelõk jól átgondolt programmal (melynek keretében fõleg a közmûvelõdés jelenlegi helyzetének és a helyi nevezetességeknek a bemutatására törekedtek) vártak minket. Május 21-én a közmûvelõdés mai helyzetérõl, fejlõdési lehetõségeirõl kaptunk tájékoztatót dr. Szurmainé Silkó Máriának, az Oktatási és Kulturális Minisztérium közmûvelõdési fõosztályvezetõjének, valamint Borbáth Erikának, a Magyar Mûvelõdési Intézet és Képzõmûvészeti Lektorátus fõigazgatójának, valamint Budai Erzsébetnek, a B-A-Z Megyei Pedagógiai és Közmûvelõdési Intézet igazgatójának elõadásában. Ezután hallhattuk „Egy kis nosztalgia” címmel Kerekes Lászlót, nyugdíjas és aktív népmûvelõt, volt Mûvelõdési Központ igazgatót és minisztériumi fõosztályvezetõt (akinek jelentõs szerepe volt a közmûvelõdési szakfelügyeleti rendszer létre-

33

hozásában). A szünetben helyi gasztronómiai nevezetességek vártak minket (pl. kõlángos – mezõkövesdi módon készítve stb.). Nagy élmény volt még ezen a délutánon a Matyó Múzeum megtekintése. Este a Baráti Találkozón kitûnõ hangulat volt, ez köszönhetõ a szervezõknek, (akik vacsorával vártak bennünket, amelyet egy matyó lakodalmas vezetett be a helyi néptánc csoport elõadásában), valamint a résztvevõk jókedvének. Egy kétfõs zenekar szinte mindenkit táncra perdített és nem maradhatott el a közös népdaléneklés sem. 22-én délelõtt választani lehetett a Zsóry fürdõ (ahova külön busz vitte a társaságot), vagy a Hadas Skanzen között. Ez utóbbi felejthetetlen élmény volt: hozzáértõ kísérõ vezetett bennünket házról-házra. Ezeknek a most is mûködõ mûhelyeket magában foglaló épületeknek a tulajdonosai bemutatták a matyó hagyományra épülõ berendezési tárgyaikat és mesterségük néhány csínját-bínját is. A Mezõgazdasági Gépek Múzeumát is megtekintettük, ami szintén a Hadas Skanzenben található, A sok régi gép (traktor, kombájn, õrlõgép stb.) egyetlen ember gyûjtõ szenvedélyének köszönhetõ. Volt kollegám, Francz Vilmos megörökítette a Hadas Skanzen látogatása nem mindennapi élményének néhány mozzanatát, ezekbõl mellékelek néhány képet. A záró ülésen Sajó Attila, a Magyar Népmûvelõk Egyesülete elnöke és a résztvevõk közösen megállapodtak abban, hogy a Nyugdíjas Népmûvelõk (Elsõ) Országos Találkozója évenként megismétlõdik. Beszámolómat a találkozó utolsó hozzászólójának, Horváth Attila szolnoki kollegánk ötletével és felajánlásával zárom: írjuk le a népmûvelõi (kulturális menedzseri, andragógiai stb.) tevékenységünk néhány érdekes, humoros kis epizódját, küldjük el neki és õ vállalja ezek összegyûjtését és egy esetleges kiadványba szerkesztését. dr. Boros Béláné õs nyugdíjas

34

ÉVFORDULÓK A CSONTVÁRY ALKOTÓTÁBOR TÍZ ÉVE

Élõ hagyományok a matyóknál

35

Az évtized elején országosan is újszerû kezdeményezések voltak a Debreceni Kortárs Art-Expo szakmai rendezvényei, amelyek feltérképezték a Hajdú-Bihar megyében dolgozó alkotótelepeket, mûvésztáborokat. Ezek a szakmai fórumok feltárták és rendszerezték azokat az alapkérdéseket, amelyek leginkább foglalkoztatták és vélhetõen ma is foglalkoztatják a telepek fenntartóit, mûvészeti vezetõit, szervezõit. Ilyen kérdésekrõl van szó, mint a mûvésztelepek finanszírozása, az elkészült alkotások nyilvánosságra hozása, széleskörû bemutatása, a létrejövõ gyûjtemények kezelése, dokumentálása stb. A rendezvénynek köszönhetõen, megyénkben elõször készült el a mûvésztelepek megyei adatbázisa. Ebbõl az is kiderült, hogy a kortárs képzõmûvészet ezen alapszervezõdéseinek nagy hagyományai vannak Hajdú-Biharban, de az 1990es évektõl megjelentek a helyi közösségek, a különbözõ településeken élõ alkotók által kezdeményezett alkotótelepek. Az újonnan létrejövõ alkotóközösségek a helyi sajátosságokra kívántak építkezni. Olyan képzõmûvészeti, közmûvelõdési alkalmat akartak létrehozni, amely nemcsak az ott alkotó egyén számára jelent megmutatkozási, kibontakozási lehetõséget, hanem a házigazda település jó hírét, kultúra és mûvészetpártoló szerepét, természeti és épített örökségét ismerteti meg szélesebb körben a képzõmûvészet eszközeivel. Ezeknek a törekvéseknek jelentõs szerepük volt abban is, hogy a települések lakói közvetlen kapcsolatba kerültek az alkotómûvészettel, megismerték és megszerették azt. Várták a mûvésztelep idejét, már keresték a vásznakkal, ecsetekkel felfegyverkezett mûvészek megjelenését, akik az alkotótelep idõtartamára a helyi társadalom fontos szereplõi lettek. Nemcsak mûveikkel, hanem személyiségükkel, közvetlen barátságukkal és témakeresõ figyelmességükkel. Az alkotótáborok a kiállítások rendszerével együtt hozzájárultak a helyi mûvészeti közönség kialakulásához, egy értõ és folyamatos mûvészeti aktivitásokat igénylõ közösség létrejöttéhez. Ez a folyamat játszódott le Hosszúpályiban. Kozmáné Bõdi Ildikó iparmûvész 1999-ban megálmodta a Csontváry Alkotótábort, ahol szerencsésen ötvözte a

36

helyi alkotók kötõdéseit és a távolról érkezõ mûvészek látásmódját. Létrejött az egyediség. Megteremtõdött a Víg-Kend Majorban az a sokszínû alkotóközösség, amely néhány év múlva már nemzetközi alkotótáborként határozhatta meg önmagát, hangsúlyozva azt is, hogy a táborba a megyén és az országhatáron túlról is jönnek alkotók. Miben rejlik a sokszínûség? A résztvevõ alkotók mûfaji, tematikai gazdagságában. A mûvészek zömét megragadta a helyi táj az erdõs, ligetes, vízfelületekkel tagolt táj. Az olajfestmények, pasztell képek a képzõmûvészet sajátos eszközeivel dokumentálták Hosszúpályit, és környékét. Olyan lenyomatok születtek, amelyek fontos eszközei a helyi kötõdésnek is. Láthatóvá, érzékelhetõvé váltak a helyi értékek, amelyekre a tábor alkotói ismét felhívták a közösség figyelmét. Az itt készült fotók, a különbözõ metszetek és a fafaragások ugyancsak az itt élõk környezetével foglalkoztak. Az alkotótábor meghálálta azt a gondoskodást és figyelmet, amit az önkormányzattól és a mûvelõdési háztól kapott. Az eredményes munka évenkénti dokumentálását a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat támogatása tette lehetõvé. Évtizedes mûködése során jelentõs, számszerûsíthetõ értéket hozott létre. Milliókban kifejezhetõ a felhalmozódott kulturális, mûvészeti érték, de nem fejezhetõ ki számokkal az a hatás, amit a település közmûvelõdésére, az itt lakók mûvészeti fogékonyságára, közösségi életére gyakorolt ez a tíz esztendõ. Azt hiszem e két tényezõ együttesen adja a Csontváry Nemzetközi Mûvészeti Alkotótábor jelentõségét. Angyal László közmûvelõdési szakértõ

37

FORMÁBAN A KÖNYVTÁROSOK GONDOLATOK EGY ELÕADÁS-SOROZATRÓL „Formában maradni” címmel négy részbõl álló, elsõsorban a minõségbiztosítás témakörével foglalkozó elõadás-sorozatot szervezett a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Hajdú-Bihar Megyei Szervezete és a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ. Az elõadásokra mindig hétfõi napokon került sor. A témák a napi könyvtári gyakorlat aktuális kérdéseivel foglalkoztak, ezért sokan hallgatták az elõadásokat. Tartalomelemzés a könyvtárban, avagy mire jók más tudományok? A sorozat legelsõ elõadását dr. Móré Mariann, a Debreceni Egyetem kommunikációkutatója tartotta a tartalomelemzés témakörébõl. Sokunkban felvetõdött a kérdés: mi szüksége lehet egy könyvtárosnak a tartalomelemzésre? A „tartalomelemzés” szót hallva sokan a szociológiára vagy az irodalomtudományban és újabban a pszichológiában bevált módszerre, a narratológiára gondolnak, azaz valamilyen tudományos dologra, amire aligha jut idõ a mindennapi könyvtárosi teendõk mellett. Elõadónk elmagyarázta, hogy ezzel a módszerrel többek között értékes információkat szerezhetünk egy szervezet – esetünkben egy könyvtár – nyomtatott és elektronikus médiában vagy közvéleményben élõ arculatáról. A tartalomelemzéssel kapott adatok segítségével maga a könyvtár is hozzájárulhat a róla másokban élõ kép formálásához, szükség esetén gyökeres átalakításához. A klasszikus tartalomelemzés, más szóval kvantitatív elemzés (content analysis) és az ún. „mögöttes tartalmak” felderítésére is alkalmas kvalitatív szövegelemzés együttes alkalmazására számos példát találunk a szakirodalomban, amelyek egy része könyvtárakról szóló tartalmak elemzésére is adaptálható. Terestyéni Tamás egyik cikkét választottam példának, elõadónk is õt és Fricz Tamás elemzéseit nevezte meg. (1.) A tartalomelemzés a könyvtári gyakorlatban nemcsak a fent említett tudományterületek eredményeinek adaptációját jelenti, hanem a hagyományosan könyvtári munkafolyamattal, az indexeléssel való szoros kapcsolat kialakulását

38

is. A dokumentumok indexelésének részfolyamata a tartalomelemzés egy angol nyelvû cikk tanúsága alapján. (2.) A német nemzeti könyvtár (Die Deutsche Bibliothek, DDB) 1998-ban az on-line dokumentumok közül a szakdolgozatok, disszertációk azonosításával kezdte a feldolgozást a CARMEN projekt keretében. Az azonosított dokumentumok egyúttal tartalomelemzésre is alkalmassá váltak. (3.) Sokoldalúan használható tehát a tartalomelemzés mint módszer, de az általunk hallgatott elõadásból hamar kiderült, hogy legtöbbet a médiában kialakult könyvtárkép vizsgálatáról fogunk hallani. Az elemzéshez több forrásból nyerhetünk információkat: személyes megfigyelés útján, írásos, képi vagy hangzódokumentumokból, a multimédiából, beszélgetésekbõl vagy sajtófigyelés útján. Sajtófigyeléskor on-line, kulcsszavas keresést is alkalmazhatunk. A számítógépes szoftverek alkalmazása ma már nélkülözhetetlen a tartalomelemzésben is. A „tartalomelemzés” fogalma diskurzuselemzést, kommunikációelemzést jelent, azaz azt kell megfigyelnünk, kik, mit, hogyan és kinek mondtak, továbbá ebbõl milyen következtetéseket vonhatunk le. A következtetések levonása során azokra a tartalmakra is gondolnunk kell, amelyek a közleményekben nyíltan nem szerepelnek. Elõször azt kell meghatároznunk, hogy mit fogunk elemezni. Magánjellegû írásos dokumentumokat (emlékiratokat, krónikákat, naplókat) vagy a nyilvánosságnak szánt írásos dokumentumokat (könyveket, újságcikkeket, weboldalakon megjelent híradásokat vagy interjúkat, blogbejegyzéseket), okiratokat, esetleg statisztikákat vizsgálhatunk. Milyen konkrét tartalmakat elemzünk? A tartalmak elkülönítése mindig az elemzés céljától függ. Az egymástól fizikailag jól elhatárolható mintavételi egységekrõl az elõzõ bekezdésben már szóltunk, de szükség lehet a mintavételi egységek külön-külön elemezhetõ részeinek tekinthetõ „adatrögzítési egységek” elkülönítésére is. Az írásos dokumentumoknak a szavak a legkisebb, s ami a megbízhatóságot illeti, a legbiztosabb adatrögzítési egységei is. Az elemzés során ún. „referenciális egységeket” is célszerû meghatározni. Ez mindössze annyit jelent, hogy a „rendezvény” szó helyett például „program” vagy „esemény” is szerepelhet a közleményben, de az „olvasó” fogalma is mind változatosabb formákban fordulhat elõ: a sajtóban jelölhet látogatót és könyvkölcsönzõt egyaránt. El kell különítenünk az elemzendõ szövegben az ún. „propozicionális egységeket”, vagy más szóval mondatmagokat. Ez sem bonyolult: ha azt olvassuk például egy sajtó-

közleményben, hogy „megnyílt a Méliusz Központban a legújabb tárlat”, ez a kifejezés (mondat) az alábbi kijelentésekbõl tevõdik össze: 1. A Méliusz Központban korábban is voltak már tárlatok. 2. A tárlat a Méliusz Központban látogatható. 3. Ez a tárlat a legújabb. A „tematikai egységek” elkülönítése akkor sikeres, ha összes árnyalatával és finomságával együtt ismerjük azt a nyelvet, amit elemezni fogunk. Ez vizuális nyelv is lehet (például egy fotó). Nem mindegy, hogy egy népszerû kiállításról egyetlen látogatót fotóznak le egy festmény elõtt, vagy sok embert és néhány festményt is láthatunk a fotón. A közleményekben nyíltan nem szereplõ tartalmak megállapítására, illetve a tartalomelemzés kiegészítõ módszereként alkalmazzák az ún. „kontingencia-analízist”. Ilyenkor szimbólumok szoros egymásmellettiségét vizsgáljuk. Klaus Krippendorff szerint a kontingenciaelemzés célja az, hogy kikövetkeztesse a forrás asszociációs hálózatát az üzenetben lévõ szimbólumok együttes elõfordulásának mintáiból. (4.) Nem mindegy, hogy az elemzendõ tartalom – például a „könyvtáros” szó – milyen más szavak környezetében fordul elõ leggyakrabban. Amennyiben teljes sajtóközleményeket választottunk elemzendõ egységnek, arra is figyelnünk kell, hogy milyen sajtótermékben, azon belül melyik rovatban, mekkora terjedelemben, az oldal melyik részén (mennyire feltûnõ helyen), mekkora nagyságú betûvel szedett címmel, fotóval vagy fotó nélkül jelent-e meg közleményünk. A tartalomelemzés arra is alkalmas, hogy megtudjuk, mi az, amit elhallgat intézményünkrõl a sajtó vagy más média. (5.) Az elemzésnek három fázisa van: 1. kódolás; 2. elemzés (amikor a tartalom elõfordulásának gyakoriságát és/vagy az együttes elõfordulásokat vizsgáljuk); 3. értelmezés (amikor következtetéseket vonunk le az elemzésbõl). Az elemzés célja sokféle lehet: vizsgálhatjuk például azt, hogy milyen témákat tárgyal a sajtó a könyvtárral kapcsolatban, hogyan ír e témákról, mit hallgat el, milyen az adott téma megítélése a sajtóban (pozitív, negatív, semleges). A megjelenés idõpontjáról, a közlemény mûfajáról (hírközlés, riport stb.), szerzõirõl és a témák gyakoriságáról sok mindenre következtethetünk. A médium típusa (napilap, magazin, szaklap, internetes könyvtári portál, egyéb intézményi portál, vegyes tartalmakat közlõ hírportál, közösségi portálon megjelenõ blogbejegyzés) és a terjesztés módja (országos, regionális, helyi) sem elhanyagolható szempont az értékelés során.

39

40

A módszer alaposabb megértése céljából az elõadó bemutatta a Debreceni Egyetem egyetemi integráció utáni, 2001-2007 közötti, a Népszabadságban elõfordult sajtómegjelenésének vizsgálatát. A Népszabadság cikkeiben elõforduló, a Debreceni Egyetemet érintõ témák képezték az elemzés tárgyát. Az értékelés során kiderült, hogy olyan fontos, sokakat érintõ témákról, mint a „tudomány” vagy a „felvételi vizsgák”, mindössze 1-1 cikk jelent meg a Népszabadságban. Sokat foglalkoztak viszont a tárgyidõszakban végrehajtott létszámleépítésekkel és a campus bõvítésének lehetõségeivel (új beruházások, építkezés). A tudományos módszert az ilyen jellegû kutatómunkát sohasem végzõ könyvtárosok számára közérthetõen tárgyaló elõadás után sokunk kérdését fogalmazta meg egyik kolléganõnk: „Mit tegyünk, hogy reális kép alakuljon ki a könyvtárról – és a könyvtárosokról – a médiában?” Válaszában elõadónk elmondta, hogy 90%-ban a személyes kapcsolatokon múlik, megjelenik-e rólunk bármi is a sajtóban. Ennek érdekében alkalmanként érdemes sajtótájékoztatót tartanunk, ahol az esemény elõtt vagy után a sajtó több képviselõjével személyesen is megismerkedhetünk. Ha valamelyik sajtóterméknek, internetes oldalnak az évfordulóját ünneplik, ahhoz a könyvtár képviselõi is csatlakozhatnak. A sajtótermék, internetes oldal reklámozását is segíthetjük, hogy a sajtó képviselõi is érezzék: a könyvtár segíti õket termékük népszerûsítésében. Ahhoz, hogy megjelenhessen a könyvtár a sajtóban, „hírértékû” információt kell produkálnia vagy rendezvényeit, munkáját úgy kell „tálalnia”, hogy az érdekes legyen az olvasók, internetezõk számára. Ha kellõ kreativitással végezzük munkánkat és azt megfelelõen reklámozzuk, akkor munkánk sajtóvisszhangja sem marad el. Jobban járunk, ha inkább kevesebb, de figyelemfelkeltõ írás jelenik meg rólunk, mint sok semleges, jellegtelen cikk vagy híradás.

A rendezvénysozozat második elõadásában Ládi László és Kardos István a Könyvtári Intézet új fejlesztésérõl, a könyvtárkapu szolgáltatásairól tartottak bemutatóval egybekötött tájékoztatót. A portál fõoldala a http://konyvtar.hu URL-címen érhetõ el. A belépési pont könnyen megjegyezhetõ. Amint beléptünk

a virtuális kapun, a hazai könyvtárak részletes adatait tartalmazó weboldalt látunk. Az oldal azért különleges, mert IP-címünket megjegyzi a rendszer és azonnal a környékünkön található könyvtárak linkjeit kínálja. A Könyvtári Intézet egyik feladata a könyvtári rendszerrõl való tájékoztatás. Jelenleg kb. 4.200 könyvtár van Magyarországon. Közülük 1.200 on-line kereshetõ katalógussal rendelkezik. A nagy közös lekérdezõ felületek – mint pl. a MOKKA – ennek az 1.200 katalógusnak csak a töredékét tudják kezelni. A könyvtárkapu fejlesztõi azt szeretnék, ha mindenki le tudná kérdezni legalább a területi illetékességi körébe tartozó könyvtárak katalógusait, sõt, a könyvtárkeresõt használva bármely (on-line katalógussal rendelkezõ könyvtár) állományát. A könyvtárkapu a tesztelés fázisában van, ezért ez még nem mûködik tökéletesen. A portál egyrészt központilag tájékoztat a hazai könyvtárakról, másrészt egyedi megjelenést is biztosít azoknak. Minden könyvtár rendelkezik ugyanis egy információs lappal a konyvtar.hu címen. Az információs lap tartalmazza a könyvtár alapadatait, szolgáltatásait, nyitva tartását, aktuális eseményeit, katalógusának elérhetõségét és esetleg képeket a könyvtárról és az ott dolgozókról. Különösen hasznos egy-egy ilyen weboldal akkor, ha a könyvtárnak még nincs hivatalos honlapja. Az információs lap a hivatalos weboldal szerepét is betöltheti ebben az esetben. A portálnak könnyen kezelhetõ szerkesztõ felülete van, így az oldal karbantartása sem okoz nehézséget. (6.) Eddig meg kellett tanulnunk minden egyes integrált könyvtári rendszer (a továbbiakban: IKR) OPAC-jának használatát. A könyvtárkapun olyan egységes lekérdezõ felület található, ahol a sokféle IKR ismeretére már nincs szükség a kapun át történõ információkereséshez (de csak ahhoz!). A Tudakozóban könyvtárakat kereshetünk név, hely (település, kistérség, megye), gyüjtõkör és az elérhetõ médiumok szerint. A találatokat listában vagy térképen is megjeleníthetjük, még több információt kérhetünk. Kedvenceinkké is tehetünk könyvtárakat, így késõbb egyszerre kereshetünk azok katalógusaiban. A rendszer nyilvántartja kölcsönzéseinket. Ha több könyvtárba vagyunk beiratkozva egyszerre, akkor megtudhatjuk, melyik általunk kikölcsönzött dokumentum hol és mikor jár le. A felhasználó dönt arról is, megadja-e olvasójegyének vonalkódját. Felmerült az ún. „országos közös olvasójegy” gondolata is, ez azonban nemcsak az anyagi forrásokon, hanem a fenntartói, intézményi érdekek összehangolásán is múlik.

41

42

Könyvtárkapu – a Könyvtári Intézet új portálja

A könyvtárkapu másik elõnye, hogy személyre szabható, azaz a felhasználók kialakíthatják a saját profiljukat. Minden felhasználó maga dönti el, milyen szolgáltatásokat vesz igénybe, mit tesz láthatóvá saját magáról, saját szellemi termékeit a használók mekkora körével osztja meg. Ha saját azonosítóval és jelszóval beléptünk a könyvtárkapun, felvehetjük a kedvencek listájára azokat a könyvtárakat, amelyeket a leggyakrabban fogunk használni. Virtuális könyvespolcot vagy polcokat alakíthatunk ki magunknak, ami arra szolgál, hogy témák szerint csoportosítsunk számunkra fontos dokumentumokat, ugyanúgy, mint otthoni könyvespolcainkon. A polcra feltett dokumentum melletti ikon jelzi, hogy a könyvrõl van-e ismertetés a rendszerben és az nyilvános-e. Beállíthatjuk azt is, hogy a jegyzetet csak mi láthassuk, más ne, de ha publikussá szeretnénk tenni munkánkat, megoszthatjuk azt ismerõseinkkel vagy a könyvtárkaput használók teljes közösségével is. A könyvismertetésben linket is elhelyezhetünk (ez nálam még nem mûködött). Ha könyvismertetést készítünk, célszerû azt egy külön szövegfájlban megírni, bemásolni a „Jegyzet” boxba és utána elmenteni, majd a megfelelõ ikonra kattintani a megosztáshoz. Így rövidebb az általunk használt on-line gépidõ és kisebb az esélye annak, hogy „eltûnik” a munkánk. A portál könyvismertetõket tartalmazó adatbázisa jelenleg közel 30.000 könyv rövid leírását tartalmazza. A Könyvsegéd programot is használhatjuk a könyvismertetések elérésére az OPAC-ból vagy írásaink közzétételére. Segítségével megjegyzéseket is fûzhetünk egy-egy könyvismertetéshez, amely a portál központi adatbázisán keresztül eljuthat bármely hazai OPAC-ba. Ezt a programot használhatjuk még a „Kedvenc”-ként jelölt könyvtárainkban – egyszerre több könyvtárban – információkeresésre is. A segédprogramot elõzõleg telepítenünk kell. A telepítés lépéseit a Wiki egyik szócikke tartalmazza. A Méliusz Központ OPAC-jában feltelepített Könyvsegédet úgy használhatjuk, hogy keresés után a zöld színû ikonra kattintva a használni kívánt funkciót választhatjuk: „Belépés”, „Küldés”, „Hozzászólás”, „Polcra”. Miután azonosítóval és jelszóval beléptünk, a rendszer a könyvsegéd ikonja mellé azonnal kiírja a polcaink nevét. Miután rákattintunk a polcunkra, a Könyvsegéd ikonja is megváltozik, jelezve, hogy a „polcra tettük” a kiválasztott könyvet. Ezután jöhet a másik két teendõ, a „Hozzászólás” és a „Küldés”. Ezeknél a funkcióknál is az a legfontosabb, hogy mindenrõl a használó dönthet.

A Wiki (a Wikipédia könyvtárkapura alkalmazott változata) könyvtárszakmai tudásbázis. Itt találjuk meg a portál teljes dokumentációját, de szakmai cikkeket, könyvtárhasználati útmutatókat vagy akár életrajzokat is tartalmazhat. Tájékozódhatunk más országok könyvtári rendszerérõl. A keresõboxba beírhatunk a szakmához kapcsolódó fogalmakat. Elõfordulhat, hogy az általunk keresett témáról még nincs Wiki-szócikk: ilyenkor – megfelelõ jogosultsággal – akár mi magunk is írhatunk ilyet. Példák szócikkekre: a „Zotero” egy egyszerû és ingyenes Firefox kiegészítõ, amely kutatási források gyûjtését, kezelését és hivatkozását teszi lehetõvé. A szócikk bemutatja a Zotero ablak használatát, ír az automatikus tartalomfelismerésrõl a weblapon, a web archiválásáról, majd “Tippek, trükkök, tanácsok, segítség” címmel egy praktikus összeállítással zárul a szócikk azok számára, akik használni szeretnék a Zotero-t. A “Helyismereti munka” szócikk strukturált tartalomjegyzékkel rendelkezik és hivatkozott a szócikk készítõje Bényei Miklós e témával kapcsolatos, 1994-ben megjelent jegyzetére. A bal oldali legördülõ menüben találjuk a “Megírandó lapok” listáját, amely bõséges munkát ad a könyvtárosok, informatikusok számára. A könyvtári integrált rendszerek többségének bemutatása éppúgy hiányzik, mint a MARC vagy az ETO, de a “Közkönyvtár” fogalmának leírása is szakemberre vár. Kár, hogy a hiánylista fogalmai nem betûrendben következnek, de a már megírt szócikkekbõl is rengeteget tanulhatunk. A szakszerûségrõl a Vitafórumban mondhatja el ki-ki a véleményét. Wikire fel! Újszerû könyvtári kezdeményezésekrõl, rendhagyó könyvtári rendezvényekrõl is írhatunk Wiki-cikket. Így találtam rá a “Veszíts el” játék rövid történetére. Az érdekes blogbejegyzésekbõl is közöltek egy csokorra valót. Az orosházi Justh Zsigmond Könyvtár által kezdeményezett, ma már országos játékot integrálni fogják a portálba. Más portálokhoz hasonlóan a könyvtárportálon is mûködik az RSS hírcsatorna. A könyvtárosok is feltehetik a portálra a könyvtáruk legújabb rendezvényeinek híranyagát. “A híreket és eseményeket egy ûrlapon lehet szerkeszteni. Megadható a megnevezés, a kezdet és a befejezés dátuma és idõpontja. A dátumok, és idõpontok megadásánál ügyelni kell a formátum pontos betartására. A leírásban érdemes egyszerûen, érthetõen fogalmazni, valamint figyelembe venni, hogy a szöveg többféle kontextusban is meg fog jelenni. Egy könyvtár vagy település adatlapján, a nyitóoldalon, a felhasználó RSS olvasójában,

43

44

vagy más oldalak részeként. Ha az eseményhez megadunk könyvtárat, akkor nem szükséges rá a szövegben is hivatkozni, mert maga a könyvtár és címe automatikusan megjelenik majd. “ - ígérik a szerkesztõk. (7.) Milyen szoftverekkel mûködtetik a portált? Megtudtuk, hogy “a technika költsége minimális”. A nagy böngészõk, keresõrendszerek – Google, Firefox, Yahoo Flickr kép- és YouTube videomegosztója stb. - adottságait ki kell használni a könyvtárkapu fejlesztésénél is. A költségeket azzal is csökkentették, hogy a portál mûködtetéséhez készen elérhetõ, nyílt forráskódú, ingyenes szoftvereket használnak (CMS, fórum, blog). Az alapmûködtetéshez elég a Linux operációs rendszer és az annak részeként mûködõ webszerver (Apache, Lighttpd), fejlesztõi környezet (PHP, Adobe Flex), adatbáziskezelõ-rendszer (MySQL vagy PostgreSQL), kommunikációs szerver (eJabberd). (8.) Talán az OSZK finanszírozza a munkát, de a TÁMOP-pályázatokon nyert pénz jelentõs segítség lesz. A könyvtárak együttmûködõ webes jelenléte (azaz a portál) az internetes keresõkben elõkelõ hely elérésére is jobb eséllyel pályázhat. Ez utóbbi már a promóció része, de a netes reklám mellett fontosak a médiakapcsolatok, például az, hogy az RTL Klubban beszéltek a “Veszíts el!” játékról. Minél többször említik a portált a nyomtatott és az elektronikus médiában, annál nagyobb eséllyel lehet pályázni a finanszírozására is. Ládi László befejezésként hangsúlyozta, hogy a tartalomszolgáltatás a könyvtárkapu lényege. Naponta 500-1000 látogató (ma talán ennél jóval több) használja a portált. A fejlesztés abba az irányba mozdul el, amire a felhasználó könyvtárosoknak a leginkább igényük lesz. Mennyire érzik magukénak a könyvtárosok a konyvtar.hu szolgáltatásait? Megtöltik-e megfelelõ tartalommal a portált? A portál a könyvtárosok egyik fóruma lesz a sok közül, vagy a legfontosabb fóruma? Mennyire megbízható, mennyire hiteles az az információ, ami a portálon is – esetleg csak ott – érhetõ el? Milyen mértékben reklámozza a portál az új, szakmai kezdeményezéseket? Létezik-e olyan szolgáltatás, hogy a könyvtáros kérdez – a szakember válaszol a könyvtárkapun keresztül? Milyen mértékben segíti a portál a mindennapi könyvtári gyakorlatot? A tesztfázisban még sok a kérdõjel, de reméljük, mindenki megszereti majd a portált, kihasználja a kapcsolatépítésben rejlõ lehetõségeket, megbízható tartalmakat talál a weboldalakon, esetleg hozzájárul a tartalomfejlesztéshez is.

A portál adta elõnyöket a könyvtárhasználók is kiaknázhatják. Az interaktivitás biztosíthatná a használók bevonását, így a könyvtárosok és használók között mindkét fél személyiségét építõ párbeszéd alakulhatna ki. Közösségi tartalomépítésre is van mód: a helyi események, könyvajánlók a kistérség vagy a megye szintjén is megjelenhetnek. A portálra mint információs tárra is felhívhatjuk a könyvbarátok figyelmét. A célcsoportok kialakítását (tinik, idõsek, gyengénlátók, speciális érdeklõdési körrel rendelkezõk) maga a rendszer segít elvégezni: regisztráció után kérdõívek, “kedvencek” megadásának lehetõségével és a látogatási szokások elemzésével mindenkihez a megfelelõ tartalmat juttathatjuk el. Virtuális olvasóköröket, klubokat szervezhetünk, ahol a használóink jól érzik magukat (ezotéria, fantasy-klub stb.). A fejlesztõk a mindennai könyvtári gyakorlat olyan gondjait igyekeznek kiküszöbölni, hogy minél kevesebb legyen a könyvtárakban a felesleges munka, például az olvasó kapjon visszajelzést felszólításáról (ha nem juttatja vissza határidõre a kikölcsönzött dokumentumot), ugyanakkor ne értesítsék duplán. Ha a könyvtárkapuról olvasok vagy hallok, néha úgy érzem magam, mintha egy utópiáról hallanék, de nagyon remélem, a portálban rejlõ nagy lehetõségeket minél többen és a lehetõ legjobban kihasználjuk majd. Az elõadássorozat befejezõ két elõadásáról a Hajdú-Bihar Megyei Közmûvelõdési és Könyvtári Téka következõ számában olvashatnak.

45

46

Jegyzetek: 1. Terestyéni Tamás: Magyarország és az Európai Unió a sajtó tükrében : Egy tartalomelemzéses vizsgálat eredményei. In: Szociológiai Szemle. 11. 2001. 2. p. 16-34. Teljes szöveggel lásd még: http://www.socio.mta.hu/mszt/20012/terestye.htm A tanulmány a Külügyminisztérium felkérésére 2000-ben készült kutatás eredményéhez kapcsolódik. 2. Nohr, Holger: Inhaltsanalyse. In: NFD Inf. 50.Jg. 1999. 2. no. 69-78. p.

3. Tappenbeck, Inka – Wessel, Carola: CARMEN: Content Analysis, Retrieval and Metadata: Effective Networking. Bericht über den middle Of The Road Workshop. In: Bibliotheksdienst. 35.Jg. 2001. 5. no. 566-572. p.

MOZGÓKÖNYVTÁRI ELLÁTÁS HAJDÚ-BIHAR MEGYÉBEN III.

4. Krippendorff, Klaus: A tartalomelemzés módszertanának alapjai. – Budapest : Balassi Kiadó, 1995. – p. 64-123.

MOZGÓKÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁS A BERETTYÓÚJFALUI KISTÉRSÉGBEN

5. Gerbner, George: A média rejtett üzenete : Válogatott tanulmányok / elõszó Terestyéni Tamás ; ford. Nagy Zsolt. – Budapest : Osiris - MTA-ELTE Kommunikációelméleti Kutatócsoport, 2002. – 157 p. ; 18 cm Bibliogr. Tanulm. 6. Kardos András: konyvtar.hu. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 18. évf. 5. sz. (2009. május). p. 18-21. 7. http://konyvtar.hu/wiki/Konyvtarportal:Szerkesztoseg 8. Ládi László: Ügyfélkapu : Interaktív könyvtári portál könyvtárak és olvasók számára. In: Könyv, könyvtár, könyvtáros. 18. évf. 5. sz. (2009. május). p. 14-18.

Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ

47

Az ebben a régióban is újra magára találni vágyó könyvtári rendszer aprómunkái beindultak Biharban. A kormányzati stratégiák, szakpolitikák és az önkormányzati társulások metszéspontjában kialakulni látszik egy olyan megújuló és felhasználóbarát szisztéma, amely a legkisebb szegletekbe is közelít az olvasni vágyó és információkat igénylõ emberhez. Kiemelten kezeli a rurális kistérséget, amely a kedvezõtlen adottságok ellenére vagy éppen ezért tiszteli az ott élõ embert. Értéke tehát abban áll, hogy a Bihari Önkormányzatok Többcélú Kistérségi Társulása gyakorlatilag szakmai, módszertani segítõ tevékenységgel, egy kis körzetközponti szereppel együtt megbízta a Sinka István Városi Könyvtárat. A helyzetfelmérés, diagnózis után a társult községi szolgáltató helyeken (Vekerd, Magyarhomorog, Tépe, Hencida, Mezõsas) partneri viszonyban felépítették a kollégák a lépések sorozatát, a mérföldköveket, amelyek mentén haladva az út végén összeáll egy koherens és modern könyvtári rendszer a végeken is. A stáb a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ koncepciója szerint, a rendelkezésre álló források alapján és a sajátosságokra és fontossági sorrendekre tekintettel megtervezte és kialakította az egységes arculatot, a közhasznú információk szolgáltatásának módszertanát, a helyismereti sajtófigyelést és a statisztikai adatgyûjtést, a szabályzatok felülvizsgálatát. Ugyanakkor már akadnak kezdõ lépések a könyvtári, közmûvelõdési és a közkultúrát is érintõ rendezvények összekapcsolására, illetve kisugárzására is (pld: vetélkedõ az Európai Unióról). A településtörténeti mappák elkészítésével pedig a szûkebb pátriája története iránt érdeklõdõ, kutakodó olvasó más dimenzióban is rendszerezheti a könyvállományt és tagolhatja az információs készleteket. Tehát az állományrészek közötti gyorsabb és szakszerûbb tájékozódást tesz lehetõvé ez az új rendszer a felhasználók körében. A kistérség népességmegtartó képességének egyik eleme lehet a könyvtári rendszer fehér foltjainak felszámolása és az

48

infrastruktúra emelése. Bihar szellemisége az aprófalvak helyi társadalmi tagolódása nélkül nem formálódhat. Ennek viszont egyik elengedhetetlen feltétele a kistelepülések bekapcsolása az uniós normák szerint az európai körforgásba. Ennek szellemében Berettyóújfalu Város Önkormányzata a többcélú kistérségi társulások mozgókönyvtári feladatainak támogatására igényelt településenkénti normatíva 75 %-át a bevont települések rendelkezésére bocsátja a könyvtári szolgáltatóhely mûködési, felhalmozási kiadásainak fedezésére. A normatíva 25 %-a pedig a Sinka István Városi Könyvtárnál marad, melybõl a településtörténeti mappák, illetve infrastrukturális eszközök fejlesztése, az arculati elemek kivitelezése történik a rezsi, illetve a ráfordított munka értékén (600 eFt) belül. Forintosítva a mozgókönyvtári feladatellátásra kapott összeg az öt településre 1.625 eFt, amely fedezi a vásárolt termékeket és a szakmai, módszertani munka értékét is. Nagy lépés volt ez néhány bihari könyvtárnak, de még kis lépés egy uniós tagállam régiójának. Horváth Lajos könyvtáros Sinka István Városi Könyvtár Berettyóújfalu

49

MÉRLEGEN AZ ELMÚLT EGY ÉV 2008 JÚLIUS 1-TÕL ÚJBÓL ÖNÁLLÓ A HAJDÚNÁNÁSI MÓRICZ PÁL VÁROSI KÖNYVTÁR ÉS HELYTÖRTÉNETI GYÛJTEMÉNY A napjainkban is zajló intézményi összevonások idején meglehetõsen ritka eseményre került sor egy évvel ezelõtt Hajdúnánáson: a városi könyvtár 2008 július elsejétõl visszanyerte önállóságát, amely fõként szakmai szempontból igen jelentõs. Azért hangsúlyozom a szakmai szempontot, mert ma már szinte minden csak az anyagi elõnyökrõl, hátrányokról szól, és nem nagyon vesznek figyelembe más szempontokat, azaz a „fûnyíró elv” mûködik. A leválás után intézményünkhöz került a város másik közgyûjteménye, az alakulófélben levõ helytörténeti gyûjtemény, valamint a Hajdú Ház és Kovácsmûhely. Munkatársi létszámunk egy fõvel gyarapodott, így jelenleg 6 könyvtáros, egy etnográfus gyûjteménykezelõ, valamint egy technikai dolgozó látja el a könyvtári és a muzeális feladatokat. Nem minden vita és ellenállás nélkül való volt a két intézmény szétválasztása, ugyanis éppen azokban a hónapokban zajlott a két középfokú oktatási intézmény összevonása, a párhuzamos képzések megszüntetése, illetve a város óvodáinak egy irányítás alá vonása (nyolc óvodáról van szó) a költséghatékonyság figyelembevételével. Hogy más önkormányzati intézményeknél mennyi volt a megtakarítás nem tudom, de meggyõzõdésem, hogy egy ilyen kis intézmény esetében, mint a mi könyvtárunk, elenyészõ, ugyanis 2009-ben a szakmai-mûködési költségünk a helytörténeti gyûjteménnyel együtt alig 5 millió forint. A gazdaságossági szempontok mellett feltétlenül figyelembe veendõ a feladatellátás is, amely nem teljesen „csereszabatos” a mûvelõdésszervezõk és a könyvtárosok között. Egyik intézmény sem válthatta ki a másik feladatát, nem lehet összeházasítani a gyûjteményépítést, kezelést, könyvtári szolgáltatást a közmûvelõdési tevékeny-

50

séggel, a rendezvényszervezéssel, fesztiválokkal, öntevékeny kiscsoportok mûködtetésével. Ami persze nem zárja ki, hogy a könyvtárban nem szerveznénk ilyen típusú rendezvényeket, csak lényegesen kisebbeket, lényegesen kevesebbszer, hiszen nem ez az alaptevékenységünk. Éppen ezért álságos az a kérdés, amelyet többen feltettek már az eltelt közel egy év alatt: - No és mennyi a megtakarítás a szétválasztás után? Konkrét megtakarítás, mint már említettem valószínû nem sok volt, de akkor sem, amikor összevontan mûködtünk, mindössze egy fél vezetõi pótlék, ami havonta kb.15- 20 ezer forintot jelentett. A meglehetõsen szerény források kihasználása (fél éves vezetõi tapasztalat alapján) feltétlenül jobb, ha egy intézmény maga tudja azt eldönteni, hogy az adott költségvetésén belül, hogyan, miképpen tudja a leghatékonyabban felhasználni a fenntartói apanázst. Ez egy összevont intézmény esetében – fõként, ha többen kell, hogy osztozzanak az amúgy is kevés támogatásokon – az esetek döntõ hányadában úgyis az anyaintézmény javára billenti a mérleg nyelvét. Ennyit röviden a múltról, annyi megjegyzéssel, hogy elméletben mûködhet ez jól is, csak az az általános tapasztalat, hogy a tagintézmények sokszor érzik, hátrányba kerültek vagy az anyaintézménnyel, vagy egy másik tagintézménnyel szemben.

vehettek birtokba 2008 december elején. A tágas, világos egyterû helyiséget a kollégák saját kezûleg „öltöztették”, formálgatták, tették egyre barátságosabbá. Az átköltözés után immár egy 30-35 fõs osztályt is kényelmesen le tudunk ültetni, van hely mozgásra, gyermekfoglalkozások, nagyobb rendezvények megtartására. A kisebbeknek kialakítottunk egy „mesekuckót”, ahol a meséskönyvek, lapozgatók találhatók, játékokkal kiegészítve. Nagy örömünkre szolgál, hogy az utóbbi hónapokban egyre több anyuka jön egy-két éves apróságával, de vannak rendszeresen visszatérõ családok is, akik olvasgatnak, böngészgetnek, játszanak a gyermekkönyvtárban. A fogadótérben új információs pult kapott helyet, amely már a jövõ évben induló számítógépes kölcsönzést is jól tudja majd szolgálni. Bár még nem tartunk itt, de olvasóink nyilvántartását már ma is számítógépen tároljuk. Könyvtárhasználóink, olvasóink jobb, hatékonyabb kiszolgálását biztosítja, hogy a fogadóteret és a felnõtt kiválasztóteret összenyitottuk, így közvetlen a kapcsolat a bejövõ kölcsönzõk és a tájékoztató könyvtárosok között. Nem szólva arról az elõnyrõl, hogy a két olvasószolgálatos kolléga is közvetlen kapcsolatban van, adott esetben azonnal tudják egymást helyettesíteni, ami nem elhanyagolható szempont. Rendezvények

A szétválást követõen könyvtárunkban tavaly novemberben egy kis „felfordulás” következett be, ugyanis az elmúlt több mint tíz év alatt az olvasói terek egyike-másika kinõtte magát. Leginkább a gyermekkönyvtárra volt ez igaz, így az egykori olvasóterem és a gyermekkönyvtár helyet cserélt, amelynek következtében legifjabb könyvtárhasználóink több mint 100 négyzetméternyi birodalmat

Az elmúlt évben hagyományosan megszerveztük az õszi megyei gyermekkönyvnapokat, kapcsolódtunk az országos programokhoz, illetve saját egy hetes rendezvénysorozatunk volt. Vendégül láttuk Kiss Attila írót, Tóth Tamás Boldizsárt, a Harry Potter regények magyar fordítóját, volt természet és környezetvédelmi vetítettképes elõadás, reneszánsz kézmûves foglalkozás (három alkalommal). Decemberben nagysikerû helytörténeti vetélkedõt tartottunk, ez év tavaszán író-olvasó találkozónk volt. Május 22-én második alkalommal rendeztük meg a Vihar Béla Területi Versmondó Versenyt, Hajdúnánáson kívül Hajdúdorog, Görbeháza és Polgár kisdiákjai is képviseltették magukat.

51

52

Ugyanott, de nem teljesen ugyan úgy

Június 5-én író-olvasó találkozóra került sor Apatini Ferenccel, akinek visszaemlékezéseit a Méliusz Központ adta ki Túléltük címmel. A kötet a tedeji kényszermunkatáborban eltöltött évekrõl szól, ahová a szerzõt kiskamasz korában sokadmagával deportálták 1951 karácsonyán. Június 15-tõl két hetes olvasótábort szerveztünk 9-14 éves diákok számára. Pályázatok Jó esélyünk van arra, hogy legnagyobb lemaradásunkból tudjunk törleszteni, ugyanis konzorciumi tagként részesei vagyunk a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár uniós pályázatának. A „Hajdúsági Könyvtárkapuk” projekt a TIOP 1.2.3, pályázatunk illetve a TÁMOP 3.2.4 pályázat is nyertes lett, így könyvtárunk informatikai eszközparkja, szolgáltatásai jelentõsen növekedhetnek. Állománygyarapításra a Könyvtári Felzárkóztató pályázatra is nyújtottunk be pályázatot, miután az Önkormányzat 200eFt-ot szavazott meg plusz támogatásként. Pályáztunk még a gyermekkönyvtár berendezésének fejlesztésére az NKA-hoz, sajnos nem kaptunk támogatást. Sikeres volt viszont a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat Közgyûlése Mûvelõdési, Sport és Civil Kapcsolatok Bizottságához nyári olvasótábor megrendezéséhez benyújtott pályázat. Hajdúnánás Város Önkormányzata MOIS Bizottsága 183eFt-tal támogatta a könyvtár honlapjának elkészítését, amely jelenleg folyamatban van, reményeink szerint a nyáron már üzemelni fog. Nem szóltam még intézményünk másik felérõl, az alakulóban levõ Helytörténeti Gyûjteményrõl, amelynek mûködési engedélyét már megkaptuk. Ez elengedhetetlen feltétele annak, hogy bármilyen támogatásra, pályázatra aspiráljunk. Nem könnyû a helyzetünk, hiszen egy jó helytörténeti gyûjtemény felállítása, berendezése ma már eléggé nehézkes. Alig van már felgyûjthetõ, értékes relikvia, nehezen alakítható ki egy olyan reprezentáns gyûjtemény, amely valamilyen szempontból végig tudná vinni a hajdúnánásiak akár népéletét, akár történetét. Jelentõsebb inkább a képzõmûvészeti anyag, amelyben több száz, értékes alkotás található. Így pl. két gyûjteményt is magáénak tudhat Hajdúnánás városa: az

53

egyik Gál Mátyás nemzetközi hírû grafikusmûvész hagyatéka, közel 200 plakát, illetve Pituk József Viktorián hagyatéka, amelyet Nagy József, hajdúnánási születésû lokálpatrióta adományozott a városnak még 2006-ban. Ezen túlmenõen a már három évadot megélt Hajdúnánási Nemzetközi Alkotótábor folyamatosan gyarapodó gyûjteménye az alapja annak, hogy egy nagyon szép városi képtár tudjon létrejönni. Több érdekes kiállításunk volt, tartottunk játszóházat, foglalkozásokat a gyerekeknek a téli szünidõben. Kiadványaink Az elmúlt évben könyvtárunk összeállításában jelent meg Vihar Béla születésének 100 évfordulója tiszteletére egy kötet a Nánási füzetek sorozatban, továbbá a Nánási kalendárium, közös kiadásban a Hajdúnánási Szellemi Mûhellyel, illetve a Tájak-Korok-Múzeumok sorozatban a Tájházat bemutató füzet. Feltétlenül szólni szeretnék még intézményünk és a helyi televízió kapcsolatáról. Felbecsülhetetlen értékû az a több mint 4000 órányi felvétel amely az elmúlt közel 15 év alatt összegyûlt a helyi tv archívumában. A sikeres TÁMOP-os pályázatunk után jó esélyünk van arra, hogy ez az anyag bekerüljön könyvtárunk helyismereti adatbázisába. Nos, röviden ennyi az elmúlt egy év mérlege, és még egy dolog az önállóságról: eddig a könyvtár gondjaival a képviselõtestület nem igazán szembesült, mert például igencsak meglepõdtek, amikor meglátták, hogy az egy fõre jutó könyvbeszerzési mutató alapján bizony még a községi könyvtárak között sem szerepelnénk az elsõ helyen. Bár tudjuk, hogy még nehezebb idõszakok jönnek, de talán éppen ezért fontos, hogy azt a nagyon keveset is úgy használjuk, hogy a város lakossága minél többet kapjon vissza belõle, új könyvek, folyóiratok, programok, informatikai szolgáltatások formájában. Rigó Tamásné intézményvezetõ Városi Könyvtár és Helytörténeti Gyûjtemény, Hajdúnánás

54

TÉGLÁS A FOTÓK TÜKRÉBEN „Nem szétszórni kell, Gyûjteni, Derût, örömet, szépet, Ami tiszta és emberi, A részt és az egészet”

A téglási Városi Könyvtár Zsadányi Nagy Lajos csodálatos ars poeticáját választotta mottójául, amikor elhatározta, hogy egy fotókiállítás kapcsán megidézi a helyi közösség mintegy száz évet átfogó emlékeit, a régi korok bensõséges együttléteinek hangulatát. Az intézmény kérésére a téglási családok nagy örömmel és lelkesedéssel ajánlották fel féltve õrzött fényképeiket a kiállítás létrehozásához. A könyvtár nem elõször fordult segítségért a lakossághoz; immár hagyomány az évente megrendezésre kerülõ helyi értékek gyûjtése, azokból olyan tárlat létrehozása, amelyet mindenki magáénak tudhat és amely képes összekötni, megerõsíteni baráti, rokoni kötelékeket. Bárhová is pillantunk a könyvtárban, a 2009. május 2-án megnyílt kiállítás képeibõl érezzük az áradó „derût, örömet, szépet”, idegenként is sejtjük, hogy a lencsevégre kapott pillanat mögött sorsok, családok, emlékek várják, hogy felidézzék õket. A tárlat látogatói pedig szívesen emlékeznek: hol ismerõs arcok, események felfedezésének örömével, hol egy-egy ismeretlen személy, utca, épület kilétének, hollétének találgatásával töltve be a könyvtár kiállítóterét. S miközben kéz a kézben, valamiféle közös titok tudójaként sétál nagyszülõ, gyermek és unoka, a külsõ szemlélõben is feltörnek a régi képek, hangok, színek, emlékek. Mert mindenkinek vannak emlékei, akár jók, akár rosszak, de a sajátunk. És nélkülük nem létezünk. Németi Katalin intézményvezetõ Városi Könyvtár és Közmûvelõdési Intézmény, Téglás

55

A megjelent érdeklõdõket Németi Katalin intézményvezetõ köszönti

Közös nosztalgiázás

56

SZÁMÍTÁSTECHNIKAI TANFOLYAM A VÁROSI KÖNYVTÁRBAN „Az agy olyan, mint az ejtõernyõ: csak akkor mûködik, ha nyitott.” (Thomas Dewar)

Mi az okapi? Hol található a Merzse-mocsár? Ki a rendezõje a Sörgyári capriccio c. színdarabnak? Van-e közvetlen autóbuszjárat Debrecenbõl Sárospatakra? - ezekre a kérdésekre keresték a választ a téglási Városi Könyvtár és Közmûvelõdési Intézmény szervezésében létrejött számítástechnikai tanfolyam vizsgázói. A számítógép és az internet mindennapi életünk része lett. Segítségével hasznos dolgokat intézhetünk, fontos ügyekben tájékozódhatunk, rengeteg információt nyerhetünk, Ápolhatjuk meglévõ kapcsolatainkat, távol lévõ barátainkkal, rokonainkkal napi kontaktust tarthatunk, de új barátságokat, ismeretségeket is kialakíthatunk.

Sokan hallgatják a megnyitó beszédet

Ami a gyerekeinknek, unokáinknak természetes, sok ember elõtt még talányos, kissé idegen, de mindenképp felfedezésre váró újdonság. Ne maradjunk ki ennek a hasznos információszerzésnek a lehetõségébõl! A téglási emberek is felfedezték ennek a gyors tájékozódási formának a nagyszerûségét, s örömmel mondhatom, hogy egyre nagyobb érdeklõdés mutatkozik tanfolyamunk iránt. 2009-ben 3 kezdõ szintû csoportot ismertettünk meg a számítástechnika és internethasználat alapjaival, s egy 5 fõs csoportnak arra is alkalmat adtunk, hogy elmélyítse, bõvítse a tavalyi évben szerzett ismereteit. Könyvtárunkban – számos más közmûvelõdési intézményhez, könyvtárhoz hasonlóan - módot adunk a tanulni vágyó, új tapasztalatokat szerezni kívánó fel-

57

58

nõtteknek arra, hogy együtt gondolkodhassanak Henry Forddal: „Akárki, aki megáll tanulni, öreg, legyen bár 20 vagy 80 éves. Akárki, aki folyamatosan tanul, fiatal marad. Az élet legnagyobb dolga az, hogy az eszedet fiatalon tartsd.” Azt hiszem, ezt így gondolták mindazok, akik tudásvágyukat, lelkesedésüket hozták a könyvtárunkba, hogy cserébe tudást, biztatást, sikerélményeket kapjanak! Számomra a tanfolyam oktatójaként az az igazi öröm, amikor azt látom, hogy a hallgatók egyre oldottabbak, bátrabbak; a kezdeti feszültségüket, gátlásaikat felváltja a kíváncsiság, s aztán, rádöbbenve, hogy nem is olyan távoli és megfejthetetlen rejtély az internet, mindennapi életük hasznos segítõjévé fogadják. A 22 órás tanfolyam elvégzése után már csak mosolyogtató emlék marad, hogy milyen nehezen szelídítettük meg azt a villámgyors és szófogadatlan egeret, hogy hányszor tévesztettük össze a sorváltógombot a szóközváltóval, hogy @ot nemcsak kézzel nehéz írni…Villámgyorsan megnézzük, mit adnak a helyi moziban, mikor rendel a háziorvosunk, mikor indul a buszunk Sárospatakra, és mi is az az okapi. Tompa Tiborné informatikus-könyvtáros, a tanfolyam oktatója Városi Könyvtár és Közmûvelõdési Intézmény, Téglás

59

30 ÉVE BARÁTUNK A KÖNYV A gyermekkönyvtárak mindig is fontos feladatuknak tekintették az olvasóvá nevelést, hiszen az irodalommal való találkozásnak a gyermek életében jelentõs funkciói vannak. Napjainkban az olvasás, mint szabadidõs tevékenység és önmûvelési forma elvesztette vezetõ szerepét, formái átalakulnak. Felmérések és a tapasztalat bizonyítják, hogy a magyar gyermekeknek egyre több problémájuk van az értõ, befogadó olvasással, nõ az olvasási nehézségekkel küzdõk száma. Az olvasással kapcsolatos családi, iskolai és egyéb példaadó felnõtt minták eltûnõben vannak. A könyvtárak, fõként a gyermekkönyvtárak napjainkban a szolgáltatáson túl legfontosabb feladatuknak tekintik az olvasás megalapozását, vonzóvá tételét. A Könyvtár Gyermekrészlege is évtizedek óta feladatának tekinti az irodalmi ismeretterjesztést, az olvasóvá nevelést. Erre egyik legnépszerûbb fórumunk a megyei hatósugarú Barátunk a könyv pályázat, melynek idén 30 éves jubileumához érkeztünk. Két év tanítás után 2002-ben a Megyei Könyvtár munkatársa lettem és ettõl kezdve én is készítettem, és javítottam a Barátunk a könyv felsõs tanulóknak szóló feladatait, az ünnepélyes díjkiosztó szervezésében is voltak feladataim. Akkor még csak részben láttam, tapasztaltam, milyen nagy munka van évrõl évre a kezdeményezés mögött. Sokszor gondoltunk rá, hogy érdemes-e egyáltalán folytatni. A gyerekek és pedagógusok, könyvtárosok visszajelzései a naplók megoldásának magas színvonala, a Gyermekkönyvtár vezetõjének és munkatársainak kitartása mindig a folytatásra ösztönzött minket. A Gyermekkönyvtárban a megnövekedett munka, a tapasztalt könyvtárosok nyugdíjba vonulása, az olvasói szokások és egyéb társadalmi változások arra késztettek, hogy a jól képzett, fiatal de még kevés tapasztalattal rendelkezõ munkatársakkal gondoljuk át tartalmilag, formailag a Barátunk a könyv olvasónapló pályázat sorsát.

60

A folytatás - bármilyen többlet terhet jelent a Gyermekkönyvtár számára nem volt kérdéses, hiszen a könyvek (többnyire regények) olvasásával egy különleges eszközt adunk a gyerekek kezébe. A 30 éves évforduló, az eddig felgyûlt olvasónaplók mögött álló tudás, ötlet, munka és tapasztalat indokolná egy mélyebb elemzés elkészítését az olvasónapló történetérõl, az olvasási szokások és a gyermekkönyvtári munka változásáról. Azonban itt csak röviden térhetünk ki az olvasónapló pályázat történetére. Az 1978-ban életbe lépett tanterv fordított elõször jelentõs figyelmet az önmûvelés megalapozására, a többkönyvû oktatás sikerességének alapfeltételét

61

jelentõ könyvtárhasználati ismeretek elsajátítására, az iskolán kívüli ismeretszerzésre. A tanterv kimondja: a többkönyvû oktatás sikerességének alapfeltétele a könyv-, könyvtárhasználati jártasság, az iskolán kívüli ismeretszerzés. Az olvasónapló kedvezõ feltételek között indult 1980-ba. A szabadidõs tevékenységben elsõ helyen állt az olvasás; a könyvtárak helyzetét a többpéldányos beszerzés, viszonylag magas forgalom jellemezte. A könyvkiadásban a szerkezeti arányok kiegyenlítõdtek, aminek következtében rengeteg ifjúsági és gyermekirodalmi mû került forgalomba, amelyben a Móra Kiadó vezetõ szereppel bírt. A Barátunk a könyv olvasónapló-pályázat ebben az idõben G. Szabó Edit vezetése alatt indul el, és akkor ez még csak egy volt a sokféle kezdeményezés közül. Az ekkori olvasónaplók elsõsorban a könyv-, könyvtárhasználatot célozták meg, rejtvényszerû feladatok (totó, anagramma, kakukktojás stb.) megoldása révén. Ehhez a formációhoz igazodtak a szépirodalmi ismeretekkel, az olvasással kapcsolatos feladatok is, amelyek korábbi, feltételezett olvasmányokra épültek, (pl. író és mû vagy író és hõs párosítása, igaz-hamis állítások stb.). Megyénkben az olvasónapló pályázat népszerûsége folyamatosan nõtt, egyre több gyermek vett részt, igaz a megoldások színvonala ebben az idõben igen változó és egyenetlen volt. A pályázat mai rangját, formáját, színvonalát, jórészt Harangozó Attiláné a gyermekrészleg vezetõjének kitartása, és lelkes könyvtáros-kollégáinak munkája határozta meg. A 90-es évek változásai (társadalmi átalakulás, információrobbanás, multimédiák, könyvpiaci kínálat kiszélesedése és felhígulása stb.) az olvasói szokásokat sem hagyták érintetlenül. A gyerekek olvasmány-szerkezetében egyre inkább tért vesztett az értékes irodalom, elõtérbe kerül viszont a szórakoztató, a rövidített és a praktikus irodalom. Ez indokolttá tette a pályázat irodalmi értékekre felhívó szerepének megerõsítését. Az évenkénti tíz feladatból ma több mint fele irodalmi jellegû és a megoldások konkrét mûvek elolvastatását feltételezik. A feladattípusok formáját tekintve igen sokfélék: irodalmi apróhirdetés, a szereplõk nevében naplóírás, levél

62

stb. Ezen a téren a pályázat a mai napig nagy változatosságot mutat, illetve folyamatosan keresi a korszerû eszközöket, formákat, amelyek felkeltik a gyerekek érdeklõdését, és alkotó gondolkodásra késztetik õket. A témák általában a megjelenõ új könyvekhez, az aktuális évfordulókhoz (tematikus számok) a gyerekek érdeklõdési köréhez, életkori sajátosságaikhoz kapcsolódóak. Az idei Barátunk a könyv pályázat lebonyolítási szervezési módszere követte a jól felépített, évek során bevált forgatókönyv formát. Úgy gondolom, méltó módon, egy szép kivitelezésû naplóval, és a jól megrendezett ünnepélyes díjkiosztóval sikerült lezárnunk a pályázat történetének elsõ 30 évét. A gyermekkönyvtáros kollégák az eddigi évekhez hasonlóan plusz munkával, erõfeszítéssel, lelkesedéssel állították össze a naplókat, szervezték a díjkiosztó mûsort. A nyertes pályázatoknak, a Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzatnak, a Méliusz Központ és egyéb intézmények támogatásának köszönhetõen 127 csapatot tudtunk jutalmazni, ami közel ötszáz gyereket jelent, és a nem nyertesekrõl akkor még nem is szóltunk, hiszen õk is olvasták a könyveket, oldottak meg feladatokat. Nagyon jó érzés évrõl-évre látni, hogy ennyi gyereket olvasásra, fogalmazásra, könyvtárhasználatra buzdítunk. A beérkezett, szépen megoldott naplók, rajzok, újságok örömünkre szolgálnak.

Kossuth-díjas költõt, aki nyolcvan évét meghazudtoló fiatalos gondolkodásával, humorával, bölcsességével elvarázsolta a gyerekeket és minket pedagógusokat, szülõket, könyvtárosokat is. A Kaláka Együttes több megzenésített verset adott elõ a meghívott költõ és egyéb versfaragók alkotásaiból, jó hangulatot teremtve. Kiss Attila is elfogadta a meghívásunkat, aki a fiatal írónemzedék képviselõjeként megyénkben különösen kedvelt, sok helyen tartott elõadásokat az õsmagyarok szokásairól, harcmodoráról, saját regényeirõl. Az ünnepség eredményhirdetéssel zárult. Nagyon sok szép kivitelezésû napló, sok jó megoldás született, azonban a végsõ döntést természetesen meg kellett hozni.

A pályázat fõ támogatója évek óta a Móra Kiadó, az idén - elsõ ízben - Janikovszky János, a neves és szeretett írónõ fia, a kiadó elnök-vezérigazgatója is eljött az ünnepségre. A Móra Kiadót így ketten képviselték Halmai Sylvia marketing menedzserrel, aki évek óta a szívén viseli a pályázat sorsát, személyes elkötelezettje a Barátunk a könyv pályázat ügyének. Támogatóink sorában meg kell említeni az Alföldi nyomdát, mint állandó támogatónkat, és az idén Bölcskei Gusztáv püspök úr is támogatta könyvadománnyal pályázatunkat. A 30. díjkiosztó ünnepélyes keretek között zajlott, szokás szerint a megyeháza Árpád termében. Meghívott vendégeink nagy élményt, izgalmat jelentettek a gyerekeknek felnõtteknek egyaránt. Jó volt látni, hallani Kányádi Sándor immár

II. helyezett (megosztott) Könyvbarátok Arany János Általános Iskola 3. o. Létavértes

63

A 30. Barátunk a könyv olvasónapló-pályázat elsõ három helyezettje: ALSÓ TAGOZATBAN: I. helyezett Könyvkukacok Szent Bazil Oktatási Központ- Görög Katolikus Általános Iskola 4. o. Hajdúdorog

Betûvarázslók Kálvin Téri Általános Iskola 3. o. Püspökladány

64

III. helyezett Könyvbarátok Irinyi József Általános Iskola Berettyóújfalu

A pályázat mindenkori célja idõtálló, ma is aktuális. Fontos, hogy legyen egy fórum a megyében, ahol kitüntetett figyelembe részesítjük a gyermekirodalmat, motiváljuk az olvasást, kapcsolatot tartunk a kortárs gyermek- és ifjúsági írókkal.

FELSÕ TAGOZATBAN:

Reméljük, a jövõben megújult formában, elõdeinkhez hasonlóan sikeresen folytatni tudjuk ezt a szép – három évtizede tartó - kezdeményezést.

I. helyezett Könyvfalók DE Kossuth Lajos Gyakorló Általános Iskolája Hosszúpályi

Nagy Erzsébet Viktória osztályvezetõ Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ

II. helyezett Fekete szélvész Karacs Ferenc Gimnázium 6. o. Püspökladány III.helyezett (megosztott) Könyvmolyok Kövy Sándor Általános Iskola 6. o Nádudvar Szivárvány 2009 Kövy Sándor Általános Iskola 7-8. o Nádudvar

Köszönjük a vidéki és debreceni könyvtárosok, pedagógusok és szülõk évek óta tartó fáradhatatlan munkáját, segítõkészségét, könyvtárunk vezetõségének támogatását, odafigyelését, a kollégák segítségét.

65

66

A legizgalmasabb pillanat: az eredményhirdetés

A 30. születésnap

Kányádi Sándor sok derûs percet szerzett a gyerekeknek

A Hajdú-Bihar Megyei Önkormányzat különdíját átadja Kocsis Róbert alelnök

67

68

FORGATÓ-KÖNYV, A MÉLIUSZ KÖZPONT KIADVÁNYA A könyv válogatás a gyermekkönyvtárosok elmúlt három évtized alatt tartott sikeres gyermekfoglalkozásaiból, színvonalas irodalmi vetélkedõibõl és levelezõs játékaiból. Forgató-könyv a szerkesztõ szemével A Barátunk a könyv olvasónapló pályázat hatalmas és jól hasznosítható anyagát látva, a belefektetett sok ötletet, munkát felmérve, már kezdõ könyvtárosként úgy gondoltam, hogy valamiképpen közkinccsé kellene tenni a gyerekkönyvtárosok évek óta felhalmozódott alkotásait. Az osztályvezetõm Harangozó Attiláné elmondta, hogy õk is gondoltak erre, fõleg a 20. majd 25. évforduló után, de mindig halasztódott egy ilyen nagy emberi és anyagi erõforrást igénylõ munka a napi mozgalmas könyvtárosi teendõk mellett. Egy NKA pályázat adott lehetõséget arra, hogy a kéziratot elkészítsük, majd a következõ évben elnyert pályázat segítségével nyomdába küldhettük az összeállítást. A kézirat nem csupán az olvasónapló pályázat feladatainak válogatása. Helyet kaptak benne a Gyermekkönyvtár legsikeresebb gyermekfoglalkozásainak forgatókönyvei, egy külön fejezetet kapott a kamaszoknak szóló foglalkozássorozat, és különösen értékes, érdekes része a kiadványnak dr. Vajda Mária néprajzkutató könyvtárunkban vezetett foglalkozásainak leírása a hagyományokról, népszokásokról elméleti és gyakorlati ismeretekkel, tanácsokkal. A kiadvány összeállításának feladatát végül Harangozó Attiláné útmutatásai nyomán, egy új, viszonylag tapasztalatlan, de jól képzett gyerekkönyvtáros csapattal kellett megoldanunk. Ennek a munkának az eredménye lett a Forgató-könyv. Úgy gondolom, az évek óta felgyûlt értékes anyag egy elfogadható, használható formában és szerkesztésben került a nyilvánosság elé.

69

Az olvasónaplók feltárásának megkezdése idõszerû volt. A program már 30 éves, noha évrõl-évre megfrissül, azért azt gondolom ideje volt összefogott, szerkesztett formában közreadni az anyag egy részét. Így felkeltettük az érdeklõdést, teret adhattunk a további feldolgozásnak, és nem kell attól tartani, hogy a könyvtári polcok mélyén elsikkad ez a használható, ötletes anyag. A kiadványról az eddigi tapasztalatok pozitívak, sokrétûen használják országszerte, több helyrõl: tanítóképzõ fõiskolákból, iskolákból, drámapedagógusoktól, de még a gyermekpszichiátriai intézettõl is kaptunk visszajelzést. A kiadvány egy sorozatcímet is kapott Szivárványos füzetek I., ezzel reményünket fejezzük ki, hogy lesz folytatás, amelynek szerkesztési elvein már gondolkodunk – elképzeléseink szerint módosulna a grafikus megjelenítés, és más tartalmi bõvítést is szeretnénk. Az eddigi visszajelzések, a kiadvány sikere mindenképpen erre biztat minket. A további kötetekhez való anyag, a gyermekkönyvtárosok folyamatos kreatív munkájának köszönhetõen rendelkezésre áll.

Nagy Erzsébet Viktória osztályvezetõ Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ

70

‘ könyv! Forgatni érdemes Forgató‘ Könyvajánlás

A szerzõk több évtizedes gyermekkönyvtárosi tapasztalata vált közkinccsé a kötet megjelenésével. Kreatív ötletek tárháza a könyv, amelyet nemcsak a szakmabeliek, hanem pedagógusok, szülõk egyaránt haszonnal forgathatnak. A gyermekkönyvtáros feladatairól, lehetõségeirõl tudunk, de az az izgalmas, hogy ez hogyan váltható át mindennapi gyakorlattá, és a kötet szerzõi ebbe avatnak be. A debreceni Méliusz Központ kiadású kötet megjelenése azért is örvendetes, mert az utóbbi két évtizedben megcsappant a könyvtári kiadványok száma. A Hajdú-Bihar Megyei Könyvtár annak idején Gellér Ferencné szerkesztésében rendszeresen közreadta a Könyvtári kiadványok címû bibliográfiát, az ország közmûvelõdési könyvtárainak önálló kiadványairól. A tizenhét év alatt, 1973-tól 1989-ig 15 kötetben több mint 2000 tétellel jelentek meg a könyvtárosok munkái. Hol van ez már! De vissza a jelenbe. A szerzõk az elõszóban ugyan csak Hajdú-Bihar megye könyvtárainak ajánlják a kiadványt, de azt gondolom, hogy ez nem maradhat a megye határain belül. Az összeállítás készítõi nagyon jól ismerik a különbözõ életkorú gyerekek érdeklõdését, igényét, amiben nemcsak könyvtárosi tapasztalatuknak, hanem pedagógus végzettségüknek sok éves tapasztalattal rendelkezõ könyvtáros-pedagógusi gyakorlatuknak is szerepe van. Az általuk már több alkalommal kipróbált forgatókönyvek megjelentetése a biztosíték arra, hogy ezekhez bátran lehet nyúlni, ha az iskolásokkal foglalkozó további ötletekkel akarja valaki színesíteni eddigi könyvtári foglalkozásait. Külön érdemnek tekinthetõ, hogy a könyvtári munkába bevonták a Déri Múzeum néprajzosát – dr. Vajda Máriát –, aki maga is vezet foglalkozásokat a könyvtárban, szakszerûen és szisztematikusan átadva a lassan feledésbe merülõ népköltési, népszokási hagyományainkat. A kötet négy fõ témakörben több mint félszáz leírást tartalmaz. Az egyes fejezetek az ismeretágak széles skáláját ölelik fel. Az irodalmi forgatókönyvekben talá-

71

72

lunk egy-egy szerzõról (pl. Fekete István), egy-egy mûfajról (mese, költészet), egy-egy könyvrõl (A Pál utcai fiúk, Harry Potter) készült összeállítás. Az írás- és könyvtörténeti forgatókönyv kötelezõ program lehet az oktatásban is. A természetismeret a dinoszauruszoktól napjaink veszélyeztetett élõvilágáig ad feladatokat a gyerekeknek. Figyelnek a különbözõ korosztályok szociális helyzetére, és a kamaszkorúak családdal, barátokkal kapcsolatos problémáinak feldolgozására is kínálnak játékos programot. A néprajzi forgatókönyvek nemcsak tárgyi ismeretekkel foglalkoznak, hanem pl. a húsvéti tojásfestés módjait is leírják. A feladatok sokfélesége segíti a képességek fejlesztését, a kézügyességet. A levelezõ feladatok megoldása nem könyvtárhoz kötött, de szükségessé teszi a könyvtár használatát. A könyvtár idén harmincadik alkalommal hirdette meg a Barátunk a könyv olvasónapló-pályázatot alsó és felsõ tagozatos diákok számára. Ennek évenkénti feladatgyûjteményébõl is kerültek be feladatok a válogatásba. A népszerû verseny eredményhirdetésekor a megyeháza ülésterme is kicsinek bizonyul, ami mutatja, hogy a gyerekek motiválhatóak az olvasásra, és nagyon szívesen veszik a játékos, vetélkedõ formákat. Nagyon fontosnak tartom pedagógailag azt, hogy a könyvtári foglalkozásokon a diákok oldottan, lazábban szereznek ismereteket. Magam is kíváncsi voltam egyegy foglalkozásra, mikor a gyerekek felügyelettel „rosszalkodhattak” – hisz úgy kellett kiabálniuk, hogy az Üveghegyen is meghallják, vagy futkározhattak. A foglalkozás végén boldogan, egy kis gõzt kieresztve, vidáman, de rendben mentek vissza tanítójukkal az iskolába. A gyerekeket az egyéni munka és a csoportos megoldás segíti abban, hogy felismerjék társaik értékeit és önbizalmuk is erõsödhet. Ezek azok az alkalmak, ahol játékosan nagyon sok ismeretre tehetnek szert, és ez az, amit az internet nem pótolhat. Mindeközben otthon érezhetik magukat a könyvek között, és alapvetõ ismereteket szerezhetnek arról, hogy hogyan lehet tájékozódni a könyvtárban, a könyvtárhasználatról. A kötet szerkesztése kiváló, szerzõi – volt kollégáim – nemcsak az ötleteiket adták közre, hanem azt is, hogy miként lehet megvalósítani a kidolgozott forgatókönyveket, feladatsorokat. Mivel terjesztésre átvette a KELLO, biztos vagyok benne, hogy a könyvtárosok és a pedagógusok hozzájutnak a könyvhöz. Az, hogy sorozati jelzése van, sugallja

a további kiadványokat, amiket érdeklõdéssel várunk. Csak egyet sajnálhatok, hogy gyerekként nem lehettem egy ilyen könyvtárban, és a könyvet olvasva talán mások is hasonlóan éreznek majd.

73

74

Forgató könyv. Gyermekfoglalkozások, irodalmi vetélkedõk és levelezõs játékok. Összeállította: Harangozó Attiláné, Nagy Erzsébet Viktória. Debrecen, Méliusz Közp., 2009. 247 p. (Szivárványos füzetek 1.)

Siró Judit Debrecen

A fenti közlemény megjelent a Könyvtári Levelezõ/lap címû folyóirat 2009. júniusi számában, 37-38. p.

Elsõ alkalommal rendeztek a Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központban (Debrecen, Bem tér 19.) nemzetközi ex libris és kisgrafika kiállítást. A tárlat szervezõje Keresi Ferenc mûgyûjtõ volt. 28 országból, Argentínától Japánig 150 alkotó 567 grafikát küldött erre az egyedülálló tárlatra. Különösen a bolgár, a kínai és az argentin mûvészek voltak aktívak. A hazai mûvészek munkáinak színe-javát ugyanúgy láthattuk, mint a szomszéd országok magyar és más nemzetiségû alkotóinak grafikáit. A kiállítás megnyitója is legalább annyira rendhagyó volt, mint maga a tárlat. 2009. június 23-án 16.30 kor nyitotta meg a kiállítást Sebeõk János író, elõadómûvész és szómágus. Miért éppen õ? Egyrészt azért, mert maga is nagy tisztelõje a kisgrafikának, másrészt a Méliusz Központban ez volt az Ünnepi Könyvhét záró rendezvénye, tehát valósággal "könyvhónappá" nõtte ki magát a könyv ünnepe. A megnyitóra több mûvész is eljött. A népes közönséget a balmazújvárosi NATABERKE Kvartett muzsikája szórakoztatta. Az alkotásokat július elsõ hetében még láthatták az érdeklõdõk a II. emeleti kerengõben, majd a könyvtár zárása után a Magyar Könyvtárosok Egyesülete Debrecenben megrendezésre kerülõ 41. Vándorgyûlése résztvevõi gyönyörködhettek az értékes munkákban. Az ex librisek, magyarul könyvjegyek a könyv tulajdonosát megjelölõ, többnyire kis méretû grafikák (kisgrafikák). A könyvtárosok számára készült kislexikonok mindegyike hangsúlyozza, hogy ezt a fajta kisgrafikát a könyv tulajdonosának jelzésére a kötés vagy borítólap belsõ oldalára szokták ragasztani. (1.) Ugyanezt a definíciót vette át a 2000-ben megjelent Könyvtári fogalmak kisszótára azzal a változtatással, hogy a dokumentumtípus szempontjából a kisnyomtatványok sajátos csoportjába sorolja a könyvjegyeket: ezek szerint az ex libris "grafikus" és "szöveges" kisnyomtatvány egyszerre. (2.) Az ex libris egy változatának tekintendõ a "supralibros" (super ex libris), amely annyiban különbözik az ex libristõl, hogy nem a könyv belsejében helyezkedik el, hanem a könyv elülsõ táblájába nyomják, illetve rajzolják rá. A supralibrisek idõben megelõzték a könyvnyomtatás korában megjelenõ, gyakran sokszorosítással készült ex libriseket, miként a

kézírásos bejegyzések is. Az ex libris elõzményének tekinthetõ supralibris legszebb darabjai a Corvinák borítóit díszítették. Napjainkban is együtt élnek a különbözõ dokumentumfajták: így volt ez az ex librisekkel is. Már elterjedtek a sokszorosító eljárások, amikor még mindig gyakran elõfordult, hogy kézzel jegyeztek be valamilyen tréfás vagy tanulságos szöveget a könyvbe, esetleg grafikát is készítettek hozzá. A polgárság megerõsödésével elterjedt az olcsó könyv. Ezzel párhuzamosan egyszerûsödött az ex libris készítésének technikája is: szaporodtak a kézírásos könyvjegyek. Az efféle kézírásos bejegyzések mindmáig töretlenül népszerûek, gondoljunk csak a dedikálásokra. Joggal merül fel a kérdés, hol az "ex libris" határa, azaz a kézírásos bejegyzések mikor tekinthetõk ex libriseknek? A mai értelemben vett ex libris nyomóformárval készül. Elterjedése is egybeesik a könyvnyomtatás terjedésével, a könyv "tömegtárggyá" válásával. Az ex libris alapvetõ célja a könyv tulajdonosának megjelölése, így a legtöbb esetben eleinte birtokosának címerét ábrázolta. Annak, akinek az ex librist szánják, ábrázolhatják a nevét, portréját, kedvelt könyvét, címerét, jelmondatát vagy valamilyen személyes tulajdonságát, kedvtelését. Általában valamilyen alkalomra készítenek ex libriseket: leggyakrabban újévi üdvözletek, de hírt adhatnak családi eseményekrõl, évfordulókról, megemlékezésekrõl is. Az ex libris tehát intim mûfaj. A kisgrafikák elõállításának technikája rendkívül változatos: készülhetnek magasnyomással (fametszetek, linóleummetszetek), mélynyomással (rézkarcok, rézmetszetek, foltmaratások), síknyomással (kõrajzok). Eredeti grafikáról akkor beszélünk, ha a nyomóformát a mûvész maga metszi, vési, karcolja, majd errõl sokszorosítja az ex librist. Az egyik tárlóban néhány eszközt, nyomóformát is láthatott a közönség. Rendkívül értékesek az eredeti rajzok. Napjainkban elterjedt a számítógéppel elõállított ex libris. Fekete-fehér és színes kisgrafikákat egyaránt kiállítottak a Méliusz Központban. Ex libris kiállításra Magyarországon elõször 1903-ban Budapesten került sor, melyet az Iparmûvészeti Múzeum könyvtárának akkori vezetõje, Czakó Elemér rendezett. Debrecen adott otthont az elsõ vidéki ex libris kiállításnak 1928-ban. Debrecenben az 1935-ben alapított Ajtósi Dürer Céh az ex libris élet központja volt. Olyan gyûjtõk és mûvészek nevét jegyezték, mint Nagy József, Toroczkai Oszvald, Dienes János, Haranghy Jenõ, Várkonyi Károly. (3.) A Magyar Ex libris

75

76

NEMZETKÖZI EX LIBRIS ÉS KISGRAFIKA KIÁLLÍTÁS A MÉLIUSZ KÖZPONTBAN

címû folyóirat elsõ száma 1935 márciusában jelent meg Debrecenben. A felelõs szerkesztõ Nagy József volt. A folyóirat szerkesztésében fõmunkatársként tevékeny részt vállalt dr. Soó Rezsõ, valamint kiadóként, illetve mûvész munkatársként G. Szabó Kálmán és Vadász Endre. A lapnak másfél év alatt összesen öt száma jelent meg. A folyóiratnak repertóriuma is van. (4.) Soó Rezsõ debreceni professzor 1969-ben az Iparmûvészeti Múzeumnak ajándékozta nagyrészt 10.600 darabból álló magyar és még több külföldi ex librist tartalmazó, páratlan értékû kisgrafika-gyûjteményét. Lapjai felölelik a hazai ex libris szinte valamennyi jeles alkotóját és irányzatát a XVIII. század végétõl kb. a XX. század derekáig. (5.) Az ex librisek a könyvtárak kisgrafikai gyûjteményeiben kaptak helyet. A debreceni Egyetemi Könyvtárban Ojtozi Eszter 1989-ben kezdte el a XVII. századi, külföldi könyvek possessorainak (tulajdonosainak) számbavételét. Haláláig folytatta ezt a hiánypótló munkát. Kézírásos bejegyzéseket, supralibrosokat és ex libriseket egyaránt tanulmányozott. Ex librisekbõl olyan sokat talált, hogy azokat a hordozó könyvek adataival együtt közzétette. (6.) A Debreceni Egyetem Elektronikus Archívumának (DEA) Digitális Könyvtára 2009. július közepén 3451 darab ex librist tartalmazott. Az említett archívumban valamennyi digitalizált dokumentumfajta közül ex librisbõl volt a legtöbb. Az ex libriseket is tartalmazó digitalizált gyûjtemény használatát dr. Koltay Klára mutatta be a kollégáknak az MKE 41. Vándorgyûlésén, Debrecenben. Az exlibris katalógusok többfélék lehetnek: kiállítási katalógusok, az egyes könyvtárak gyûjteményeinek katalógusai, valamilyen szempont (korszak stb.) szerint válogatott katalógusok. Galambos Ferenc gyûjtõ elkészítette a magyar exlibris irodalom bibliográfiáját is. (7.) Arady Kálmán ex librisekrõl készült bibliográfiája és az ex libris történetét taglaló munkája kéziratban maradt, viszont megjelent egy könyvtártörténeti munkája a kisgrafika témakörébõl, ami ma is ritkaságnak számít. (8.) Az OSZK katalógusa alapján a régi magyar ex librisek száma több mint 1000-re tehetõ. (9.) Deé Nagy Anikó könyve a marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár köteteiben található ex libriseket mutatja be azok katalógusával együtt. A kötetet mutatók egészítik ki: ex libris-fajták, jelmondatok, tulajdonosok és alkotómûvészek szerint is visszakereshetjük a leíró katalógusban szereplõ alkotásokat. Ex librisrõl szóló, magyar és idegennyelvû mûveket

tartalmazó, katalógusokat is felsoroló irodalomjegyzéket is találunk a könyvben. A szerzõ tanulmányában azt érzékelteti, hogy egy mindössze 236 ex librist számláló kis gyûjtemény is magán hordozza a nemzetközi ex libris katalógusok ezres nagyságrendû kollekcióinak jellegzetességeit. (10.) Dr. Cs. Tóth János, a Méliusz Központ igazgatója nemcsak az ex librisek képzõmûvészeti technikáiba, hanem a mûfaj kialakulásának, elterjedésének történetébe is beavatta a nagyszámú közönséget. A legkorábbi lapok a XV. században keletkeztek. Elsõ nagy mûvészei közé tartozott Albrecht Dürer, aki magyar vonatkozású ex librist készített Hans Teilknes pozsonyi polgár számára. A legrégibb magyar ex libris Bártfa város könyvtára részére készült. Az 1590-es évek közepén ragasztották a könyvtár köteteibe a város címerével ékesített, Bártfán nyomtatott könyvjegyet. Ezen két alakot ábrázoltak, akik kétoldalt a város címerét tartják. A kép alatt latin nyelvû vers olvasható. (11.) A XVII-XVIII. század uralkodó exlibris típusa a címeres ábrázolás volt. E korból kiemelkednek Szelepchényi György érsek rézmetszetes ex librisei. A XIX-XX. század fordulóján kiteljesedõ szecesszió újra divatba hozta az ex librist. Az 1920-as évek jelentõs mûvésze volt Kozma Lajos és Gara Arnold. Kozma Lajos egyik érdeme, hogy emléket állított a vándor könyvárusnak, a szedõnek, nyomdásznak, tipográfusnak, azaz mûvészi formában népszerûsítette szerepüket a kultúra terjesztésében. A XX. század híres könyvjegy-készítõje volt Picasso. A mûgyûjtés a XIX. század második felében terjedt el. A Magyar Életrajzi Lexikonban is olvashatjuk, ha valaki „exlibris mûgyûjtõ”-ként is érdemet szerzett magának. (12.) A mûgyûjtõ Keresi Ferenc adakozásának és szervezõ munkájának köszönhetjük a mostani tárlatot is. A legszebb alkotásokból egy kiállítási katalógust is összeállított a Méliusz Központ. Az elõszót Szilágyi Imre grafikusmûvész írta, majd országonként a legértékesebb mûvek fekete-fehér fotói sorakoznak az alkotók nevének feltüntetésével. Sebeõk János író, elõadómûvész és szómágus a környezetvédelem elkötelezett híve. Az ex libris környezetbarát alkotásnak tekinthetõ, mert kis helyen is elfér, ezért olcsón szállítható. A kisgrafikákat többnyire nem szokták üvegezni, fa- vagy mûanyag keretbe illeszteni, ami a kiállítást mint munkafolyamatot is meggyorsítja. Szinte hihetetlennek tûnik, hogy a Méliusz Központ II. emeleti kerengõjében 567 grafika elfért! Az író szólt a jó értelemben vett "mívesség" értékérõl.

77

78

Ezt példázza a Méliusz Központ tárlata. Miközben kézírásunk is romlik, mind gyakrabban nyúlunk a számítógép vagy a mobiltelefon billentyûzetéhez. Egyre inkább elfelejtjük valódi értékén mérni a szépen, mívesen megformált tárgyakat. Ezen a tárlaton szemet gyönyörködtetõ, különleges betûket, gondosan megkomponált, míves kisgrafikákat láthatunk. Ettõl a mívességtõl legtöbbünket megfoszt a rohanó idõ. Sebeõk János elmondta, hogy olyan világban élünk, ahol „a mélyben komoly veszteségek vannak”. Bartók Béla is félt attól, hogy elfelejtjük népdalainkat. Ezért vállalkozott az összegyûjtésükre. Olyan „kultúrmentõkre” ma óriási szükség van, mint a szorgalmas mûgyûjtõk és a Méliusz Központ, amely lehetõséget és helyet ad az értékek bemutatására. Befejezésként azt kívánta az író, hogy „a közbeszéd részévé váljon ez a kiállítás”. Ennél többet mi magunk sem kívánhatunk.

7. A magyar ex libris irodalom bibliográfiája : 1920 - 1970 / Galambos Ferenc. Eger : [s.n.], 1972. - (Heves Megyei Könyvtár füzetei ; 25.)

Jegyzetek:

10. Deé Nagy Anikó: A marosvásárhelyi Teleki-Bolyai Könyvtár ex librisei. – Budapest : Balassi K. ; Kolozsvár : Polis Kvk., 2001. – 103, [1] p., XCVI t.: ill., részben színes

1. Vértesy Miklós: Könyvtárosok kislexikona / [közread az] Országos Széchényi Könyvtár Könyvtártudományi és Módszertani Központ. - Budapest : Múzsák, 1987. - p. 65. Ugyanezt a definíciót találjuk az alábbi, újabb kiadású fogalomtárban. 2. Buda Attila: Könyvtári fogalmak kisszótára : A-Zs. - Budapest : Korona, 2000. - p. 71-72., 134. 3. Kecskés Katalin – Katona Csaba: A debreceni ex libris a XX. században. In: Debreceni Szemle. 1999. 2. sz. p. 203-217. 4. Lenkey István (bev., összeáll.): Magyar Exlibris : 1935-1936 : Repertórium / [Kiad. a] Kossuth Lajos Tudományegyetem Könyvtára. - [Debrecen], 1980. - 22 p. 2 t. ; 23 cm. - (Tiszántúli Idõszaki Kiadványok Repertóriumai ; 8.) 5. Weiner Mihályné: Magyar exlibrisek Soó Rezsõ kisgrafika-gyûjteményében. In: Mûvészettörténeti értesítõ. 23. évf. 1. sz. (1974). p. 71-79. 6. Ojtozi Eszter: Ex librisek a debreceni Egyetemi Könyvtár XVII. századi külföldi könyveiben. In: A debreceni Déri Múzeum évkönyve ... / [szerkesztették Módy György és V. Szathmári Ibolya]. - 1994. - Debrecen : Déri Múzeum, 1996. - p. 329-339. - (A debreceni Déri Múzeum kiadványai ; 71.) 79

8. Exlibris-adatok a XIX-ik századi olvasótársaságok és kölcsönkönyvtárak történetéhez (Budapest, 1962). A leírás forrása: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.htm 9. Régi magyar exlibrisek : az Országos Széchényi Könyvtár kiállítása : Leíró katalógus = Early Hungarian bookplates : exhibition in the National Széchényi Library : descriptive catalogus : 1521-1900 / […összeáll. Nyireõ István] ; [az angol ford. Szentmihályi Andrea munkája] – Budapest : OSZK, 1970. – 46, [1] p. : ill. ; 23 cm + 1 t.

11. Bártfa város könyvtárának nyomtatott ex librise digitalizált formában: http://www.sk-szeged.hu/statikus_html/kiallitas/exlibris/exlibris.html 12. A Debrecenhez is kötõdõ Soó Rezsõ professzorról nem említi az életrejzi lexikon, hogy "exlibris gyûjtõként" is kiemelkedõ volt. Legendás gyûjteményének összesen kb. 85.000 lapból álló ex libris és kisgrafikai része volt. Az anyag többsége az Iparmûvészeti Múzeumba került. Lásd még: http://mek.niif.hu/00300/00355/html/index.htm Szabó Eszter szaktájékoztató Méliusz Juhász Péter Megyei Könyvtár és Mûvelõdési Központ

80

dr. Cs. Tóth János mûvészettörténeti bevezetés közben

Sebeõk János író, amint megnyitja a nemzetközi tárlatot

Keresi Ferencnek készült nyomóforma

Különleges alkotások a távoli kontinensrõl Ausztráliából

Sokan hallgatták a megnyitó elõadóit

Hazai ex librisek

81

82

A könyvtár elõdje az ártándi Faluszövetség keretében 1930-ban alakult Népkönyvtár volt, amelynek 140 kötetes állománya fõleg mezõgazdasági könyvekbõl tevõdött össze. Az akkori könyvtárosi feladatokat Mózsik Miklós gazdálkodó látta el. A „könyvtárat” õrzõ szekrény az 1929-ben épült Népházban volt található.

Ebben az idõben a település (melyhez közigazgatásilag hozzátartozott Zomlin) lélekszáma 982 fõre tehetõ. Az olvasók számáról nincsenek írásos adatok. Egy bizonyos, hogy az ártándi lakosság egy része igen nyitott volt a szakirodalom (mezõgazdasági mûvek) befogadására. A szépkorúak még emlékeznek rá, hogy szüleik vasárnaponként „templomozás után” meglátogatták a könyvtárat. Valószínû, hogy a Magyar Királyi Földmûvelõdésügyi Minisztérium által adományozott 140 kötetbõl álló könyvállományt folyamatosan gyarapították – e könyvekbõl mára sajnos egyetlen példány sem maradt. A második világháború után az ártándi Községi Könyvtár 1959-ben újra alakult 330 kötet könyvel, melyet az Ártándi Földmûves Szövetkezet és a Biharkeresztesi Járási Könyvtár adományozott a falunak. Ekkor a település népessége 1027 fõ volt, ebbõl az olvasók száma 63 fõ. A könyvtárosi teendõket 1965-ig Kálmánczi Miklósné, 1965-67-ig Kiss Gyuláné végezte, majd 1967-tõl Benkõ Sándorné lett a könyvtáros. Eléggé hányatott sors jutott a könyveknek egészen 1974-ig, míg végleges helyét megtaláltuk. Könyvtárunk 1974 év elején került mai helyére, a volt általános iskola épületébe, ahol szabad polcos rendszerben, ma már közel 7000 kötet könyv áll az olvasók rendelkezésére. Volt olyan idõszak, amikor (a „központosítás” miatt a község Biharkereszteshez tartozott) évi 7000 Ft jutott a könyvállomány gyarapítására. Ezen összeg felett azonban nem az ártándi könyvtár rendelkezett, hanem a Biharkeresztesi Nagyközségi Könyvtár. Így fordulhatott elõ az, hogy például 11 Andersen kötettel, valamint hiányos sorozatokkal bõvült a könyvállomány. 1991-ben véglegesen „önállóan” mûködhettünk, így már lehetõség nyílt arra, hogy az olvasók igényeit kielégíthessük, az elõírt javasolt törzsanyagot, és a hiányos sorozatokat beszerezzük. A könyvtár életének 7 évébe került, hogy a gyûjtõköri szabályzatnak megfeleljen a könyvállomány. 2000-tõl a könyvtár számítógéppel, nyomtatóval, internet hozzáféréssel bõvült. Megteremtettük a helyben olvasás lehetõségét. Úgy gondoltuk, hogy azokon a kis településeken, ahol központosították az oktatást (okkal) ott erõs, jól felszerelt kulturális intézmények kellenek. Igyekeztünk a könyvtárat és a Mûvelõdési Házat élettel megtölteni, hogy legalább a kultúra terén legyünk önállóak. Így jött létre a korábbi irodalmi színpad, és még ma is él a Tamota Néptáncegyüttes.

83

84

KETTÕS ÜNNEP AZ ÁRTÁNDI KÖZSÉGI KÖNYVTÁRBAN ZÁM TIBOR (1929-1984) ÍRÓ-SZOCIOGRÁFUS NEVÉT VETTE FEL AZ 50 ÉVES ÁRTÁNDI KÖZSÉGI KÖNYVTÁR Névadásnál értelemszerûen kínálkozott, hogy egy helyben született, vagy itt élt híresség nevét kapja meg a könyvtár. Zám Tibor elemi iskoláit Ártándon (a születésével egy idõben épült iskolában, a mai könyvtárban) végezte. Zám Tibor író-szociográfus helyi kötõdésû személy, maradandó mûveket hagyott hátra. Szociográfiáinak elemzõ és ábrázoló módszerét, a közgazdasági és elméleti iskolázottság, a tapasztalati hitelesség, a népi-nemzeti kötõdés, a világos mérték, a beleélõ képesség ötvözete emelte eredetivé. Hortobágyi jegyzetek címû mûvével úttörõ szerepet játszott a magyar szociográfia feltámasztásában. Zám Tibor hûséggel, jobbító és ösztönzõ szigorral akart és tudott használni szûkebb, és tágabb közösségének. Az Emlékünnepséget 2009. július 11-én, Benkõ Sándor polgármester köszöntõje után, Kurucz Imre szobrászmûvész által készített Emléktábla avatása vezette be. Ünnepi beszédet Székelyhidi Ágoston író-irodalomtörténész mondott, a névadó Zám Tiborra Buda Ferenc Kossuth-díjas költõ emlékezett. A könyvtár 50 éves történetérõl Benkõ Sándorné könyvtáros tartott elõadást, majd megnyitotta a Zám Tibor emlékkiállítást, ahol a család nevében emlékkoszorút helyezett el Zám Tiborné Kenyár Éva.

Azok az olvasók, akik közép és felsõfokú intézményekben tanultak igénybe vették dolgozatok, és szakdolgozatok írásához a helyismereti gyûjteményünket, és egyéb szakirodalmat is, elsõsorban Ártánd Község történetével kapcsolatos ismereteik bõvítésére. Mondhatjuk, hogy a könyvtár mûhelyként is mûködik. Nemzeti ünnepeink alkalmához az irodalmi mûsorok, vagy a mûsorhoz létrehozott alkalmi irodalmi színpad mûhelymunkái is itt zajlanak. Az évek folyamán író-olvasó találkozókon Zám Tibor, Niklai Ádám, Szabó Magda, Fekete Gyula voltak vendégeink. Az ártándi Zám Tibor Községi Könyvtár mint nyilvános könyvtár közszolgáltató intézmény, állampolgári jogon rendelkezésére áll minden érdeklõdõnek. A könyvállomány a gyûjtõköri szabályzat tagolása alapján a következõ: 1. Kézi könyvtár 2. Ismeretközlõ mûvek 3. Szépirodalom 4. Gyermek és Ifjúsági irodalom 5. Könyvtári szakirodalom 6. Helyismereti gyûjtemény 7. Hangos könyvtári mûvek (CD, DVD) 8. Folyóiratok A Községi Könyvtár 2007. március 28-án csatlakozott a Biharkeresztesi Kistérség Mozgókönyvtári önkormányzati társulásához, és szolgáltató helyként mûködik. Így anyagilag jól jártunk, mert 2007-ben 850000, 2008-ban 975000,

2009-ben 885000 forinttal növekedett a könyvtár állománygyarapítására, hangos könyvek, folyóiratok vásárlására és bútorzat, eszközök beszerzésére fordítható összege. Megvettük az S-LIB integrált program kiskönyvtári modulját, és az állományt számítógépes katalógusban tártuk fel 2008-ban. A könyvtár feladatának tekinti, hogy segítse az embereket a gazdaság, a piacgazdálkodás eligazodásában, támogassa az egész életen át tartó tanulást, és hozzájáruljon a szabadidõ hasznos eltöltéséhez is. Az internet népszerûsítésével, a helyi információs igények felkutatásával és ellátásával a küldetésnyilatkozatában megfogalmazottak szerint Ártánd Község információs központjává kíván lenni. Benkõ Sándorné könyvtáros Zám Tibor Községi Könyvtár, Ártánd

Az olvasók és a könyvállomány adatai: Év

1930

1959

1969

1979

1989

1999

2009

Lakosok száma

982

1027

987

557

561

557

532

63

134

288

197

112

96

330

1999

3936

5461

6545

6887

Olvasók száma Könyvállomány

140

85

Benkõ Sándorné könyvtáros elõadásában a könyvtár 50 éves történetét idézte fel.

86

A közönség soraiban Székelyhídi Ágoston (jobbról az elsõ), író, irodalomtörténész, aki ünnepi beszédében méltatta a könyvtár névadóját, mellete Kurucz Imre az emléktábla alkotója

A Zám Tibort ábrázoló emléktáblát Benkõ Sándor Ártánd polgálmestere és Szilágyi Irén a Méliusz Központ igazgatóhelyettese leplezte le

87

88