A mésztrágya. A mész egyike azon anyagoknak, melyet trágyaszer gyanánt már a legrégibb idıben alkalmaztak, mint az már Pliniusnak munkáiban is fölemlítve van. Hogy azonban a mésznek a talajra és ezzel együtt a növényéletre minı befolyása van tulajdonképen, azt csak a legujabb idıben véghezvitt kisérletek deritették ki. A mész igen elterjedt anyag. Mint mészkı egész hegységeket képez; és minden talaj tartalmaz több-kevesebb mértékben meszet, mely a talajban részben kovasavhoz, fıként azonban szénsavhoz van kötve. A talajnemek közül a márga tartalmaz legnagyobb mennyiségü meszet. Trágyául a mésznek fıleg két alakja használtatik. Egyik az égetett mész, mely a mészkınek (szénsavas mész) izzitása által állíttatik elı, a másik pedig a közönséges mészkı, amelyet finom porrá örölve alkalmaznak trágyaszerül. Miután a mésztrágya sok talajnak okvetlenül szükséges és ezekre nagy jelentıséggel bir, affelıl azonban, hogy a mésztrágya a talajra minı alakban és hogyan hozassék, a nézetek még igen eltérık: szabad legyen nekem ehelyütt Dr E. Heiden legujabb kisérletei alapján a mésztrágya hatásáról és alkalmazásának módjáról, valamint mérvérıl bıvebben értekeznem. A mész trágyahatása kiváltképen indirect, mivel – mint fentebb is érintettem – oly talaj, melyben elég mész ne volna, nem igen találkozik, a növényeknek pedig kellı fejlıdésükhöz igen kevés mészre van szükségük. Vegyünk fel péld. egy jó gabonatermést, melylyel hektáronkint 10 7–23 0 k/g meszet vonunk el a talajtól magban és szalmában; repczével 59 1, répával 58 7, luczernaszénával 40 4 k/g meszet viszünk el a talajról, míg ha fölveszszük, hogy az illetı talaj csak 0 1 % meszet tartalmaz, ez hektáronkint ¼ m/-nyi mélységre 62 5 q mészmennyiségnek felel meg. A mész indirect hatása a talajra kétféle, ú. m. chemiai és physikai. A mész chemiai hatása a következıkben nyilvánul: 1. A szerves anyagok gyorsabban bomlanak fel. A szerves anyagok a talajban részint mint humus, részint mint még humusszá nem vált trágyakorhadványok vannak jelen. A humus szén, hydrogen, oxygen és nitrogenbıl áll s a levegı oxygenjének, a víznek és hınek behatása folytán vízre, szénsavra és ammoniakra bomlik fel. A humusnak ezen felbomlása a mészoxyd (égetett mész) által jelentékenyen elısegíttetik, úgy, hogy a nevezett tápanyagokból rövidebb idı alatt nagyobb mennyiség keletkezik, mint különben. A keletkezı szénsav egyik része a mészszel vegyületet képez és szénsavas és kettedszénsavas mész keletkezik, míg a le nem kötött szénsav a növények fejlıdését közvetve vagy közvetlenül gyorsítja; közvetlenül mint direct tápanyag, közvetve pedig mint a talaj tápanyagainak oldó anyaga, miáltal ezeket a növények könnyebben és nagyobb mértékben képesek fölvenni. A humus ammoniakot is tartalmaz, mint ilyent a mész szabaddá teszi és a növények részére fölvehetıvé válik. A szerves vegyületekben levı nitrogent pedig salétromsavvá alakítván át, az a növények részére szintén hozzáférhetıvé lesz, s így mindkét anyag a növények fıtápanyagát képezvén, a növények gyorsabb és erıteljesebb növekedésnek indulnak. Ha a talajt sok mészszel trágyázzuk meg, ez káros is lehet, mert rövid idı alatt több ammoniak válik szabaddá, mint amennyi a növények pillanatnyi szükségletének megfelel; az egészet a növények nem lévén képesek fölvenni, a fölös mennyiségü ammoniak legnagyobb része a talajból elillan, s így veszteség áll elı és csak a kisebb része absorbeáltatik a talaj által. Megjegyzendı, hogy nem az egész égetett mész köttetik le rövid idı alatt, hanem annak csak egy része, míg a többi mint mészoxyd a talajban hosszabb ideig feltalálható. Innét van, hogy a mész hatása a talajban nem szünik meg rövid idı alatt. 2. A mész megköti a talajban levı szabad savakat. Ismeretes dolog, hogy a talajban található szabad savak a növények életére határozottan káros hatásuak, mert egyrészt gátolják a
növényeket normális fejlıdésükben, másrészt a culturnövényekre nézve káros vegyületeket tesznek szabadokká s végül megakadályozzák a szelid humus képzıdését, mely helyett, ha szabad savak túlságos mennyiségben vannak jelen (vizenyıs, mocsaras helyeken), a savanyu humus képzıdik. A mész, és pedig úgy az égetett, valamint a szénsavas mész ezen szabad savakat lekötik, a talaj savanyuságát megszüntetik. Ily esetben a szénsavas mész alkalmazása ajánlható, mert ebbıl a szabad savak szénsavat választanak ki, ami a növények táplálékát képezi. 3. Mind az égetett, mind pedig a szénsavas mész a talajban levı vasoxydul-sókat vasoxydsókká változtatja át. Tudjuk, hogy a vasoxydul-sók, különösen ha nagyobb mennyiségben vannak jelen a talajban, mily károsak a növényekre. A mész a káros vasoxydul-vegyületeket oxydálja, vagyis oxyd-sókká alakítja át, melyek a növényekre már nem károsak, sıt hasznosak; mert habár kis mértékben is, de direct tápanyagot képeznek. 4. Fokozza a talaj absorbeáló képességét a fontosabb növényi tápanyagokkal szemben. A mésztrágya folytán a talaj nagyobb mennyiségben képes az ammoniakot, kálit, phosphorsavat és salétromsavat magába fölvenni és ott visszatartani, mint az Heidennek és Voigtnak kisérleteibıl világosan kitünik. Ugyanis egy talaj, mely 10 év alatt hat izben kapott mésztrágyát: kálinál 17 5 %-kal, ammoniaknál 23 1 %-kal, phosphorsavnál 44 6 %-kal, salétromsavnál 63 5 %-kal mutatott nagyobb absorbeáló képességet; mint ugyanazon talajnak mésztrágyában nem részesült parcellája. 5. Fokozza a talaj ásványi anyagainak elmállását és felbomlását. A talajban levı és még el nem mállott ásványi részecskék, valamint a víztartalma silikátok – az ú. n. zeolithek, – melyek mint a növényi tápanyagok fı-tárházai oly nagy jelentıségüek, mész jelenlétében sokkal gyorsabban mállanak el, mint anélkül, úgy, hogy sokkal rövidebb idı alatt képzıdik belılük a növények által fölvehetı tápanyag, mivel a zeolithek káli-, magnesia-, ammoniak-, nátron alkotórészét mészszel helyettesítvén, az illetı tápanyagokat szabaddá és a növények által fölvehetıkké teszi. 6. A mész nitrogengyüjtı. A meszezett talaj nagyobb mennyiségü nitrogent képes gyüjteni; mint a nem meszezett. Ennek bizonyitására szolgáljon a Pommritzban dr Heiden által végrehajtott kisérlet, amelynek czélja volt egy nyers, kötött agyagtalajnak termékenynyé tétele. Az illetı talaj egyik parcellája 10 év alatt hatszor részesült mésztrágyában, míg a másik parcella semmiféle trágyázást nem kapott. A kisérlet eredménye a következı volt:
A számok világosan bizonyítják a fent elmondottakat és egyúttal mutatják, hogy a meszezett talajnál az organikus nitrogen jelentékenyen megszaporodott. E ténynek magyarázatát ma még nem tudjuk adni, talán a további kisérletek felvilágosítják azt. Mondottuk már fentebb, hogy a mésznek a talajra physikai hatása is van. Miben áll ez?
Ha a szántóföldet égetett mészszel trágyázzuk meg, úgy az égetett mész a talajból vizet vesz fel és átalakul mészhydrattá (vagyis oltott mészszé). Ezen mészhydrat vízben kevéssé oldódó anyag – amennyiben 1 rész mész hydrat feloldásához 18 C° mellett 750 rész víz szükséges, – s így a talajjal bár lassan, de annál tökéletesebben keveredik össze. A mésznek azonban csak kis része alakul át ily módon, míg a legnagyobb része a talajban levı savak, fıként a szénsav által leköttetik és átalakul szénsavas mészszé. A szénsavas mész magában véve oldhatatlan, a talajban levı szénsavas víz által azonban feloldatván, mint ilyen oldat keveredik a talaj agyag, hamus és homokjával. Ezen fı-alkotórészeknek bensı összekeveredése a talaj physikai minıségére nézve igen nagy befolyással van. Az agyag, köztudomás szerint, ha vizet vesz fel, megdagad, térfogatában növekszik, mely a kiszáradásnál ismét elvész, míg ezen tulajdonsággal sem a mész, sem a homok nem bir. Minél tökéletesebben van már most ezen három anyag egymással összekeverve, annál kedvezıbb állományu a talaj. A mésznek e hatása teszi ıt oly fontossá a kötött, hideg és nyirkos talajok megjavitására; laza, homokos és csekély humustartalmu talajoknál veszít ezen fontosságából. Minél erısebb a mésztrágyázás, annál nagyobb annak a hatása. A mész a talajra hozatván, ott különféle vegyfolyamatokat idéz elı, minek természetes következménye a hıképzıdés. A talaj hıfoka a mésztrágya által emelkedik. Miután – mint fentebb emlitettük – a mész kiváló chemiai hatása fıként abban nyilvánul, hogy oly anyagokat tesz szabadokká, melyek a növények fıtáplálékát képezik: következik ebbıl, hogy a meszezésnek csak akkor várhatjuk hatását, ha az illetı talajban növényi tápanyagok elegendı mennyiségben vannak jelen, vagyis a meszezést szegény talajokon soha, hanem csakis tápanyagban dús talajokon alkalmazzuk; mert ha lesz is hatása, ez csak a talajerı rovására történik. Németországban jól tudja ezt a nép is, még közmondásuk is van, hogy „a mész gazdag apákat, de szegény fiakat létesít”. A meszet tehát trágyaszerül sohasem szabad egyedül alkalmazni, hanem rajta kivül a szántóföldet elegendı mennyiségő direct tápanyagul szolgáló trágyaanyaggal kell megtrágyázni. Meg kell azonban jegyeznünk, hogy a meszet egyidejőleg oly trágyával, mely ammoniakot mint olyat tartalmaz, alkalmazni nem szabad, mert a mészoxyd az ammoniakot vegyületébıl kiszabadítja, s így legalább egy része okvetlenül veszendıbe fog menni. Az égetett mész fentebb megbeszélt tulajdonságait fıként erıs vegyi vonzódásának köszönheti. Míg az égetett mész mohón iparkodik savakkal vegyülni, addig a szénsavas mésznél ez lassabban történik. Ugyanezen okból a szénsavas mész sokkal kisebb hatással bir a talajrészek megbontására, mint az égetett mész. A szénsavas mész a talaj szabad savait oly energiával és gyorsan képes lekötni, mint az égetett mész, mert a szénsav oly gyenge sav, hogy azt bármely sav igen könnyen kiüzi vegyületébıl. A vasoxydul-sókra a szénsavas mésznek hasonló hatása van az égetett mészszel. A physikai tulajdonok javitására nézve – mint fentebb emlitém – a mésznek lehetı tökéletes keveredése a talajrészecskékkel különös fontossággal bir. Ezen bensı keveredés égetett mész alkalmazása által sokkal nagyobb mérvben és biztosabban éretik el, mint a szénsavas mész alkalmazása által. A szénsavas mész vízben sokkal kisebb mértékben oldható, mint az égetett mész; az égetett mészbıl a talajban magában keletkezı szénsavas mész pedig sokkal könnyebben oldódik vízben, mint a talajra elhintett, finomra ırölt szénsavas mész. Hogy a kétféle mésztrágya közül melyik alkalmaztassék, azt elsı sorban a talaj minısége határozza meg. Mindazon talajokra, melyeken a lóhere jól megterem, amelyek tehát a mésztrágyázás által termékenyekké tehetık, egyedül az égetett meszet kell trágyául felhasználni, míg a mészszegény homoktalajokon, melyekre az égetett mész alkalmazása hátrányos is lehet, a megırölt szénsavas mész alkalmazása fog haszonnal járni, mert ezen talajoknál egyrészt a mész lazitó hatásának, másrészt chemiai hatásának is csak kisebb mérvben szabad érvényre jutnia.
A mésztrágya alkalmazása, mindazon mészszegény talajoknál, melyeken a here jól megterem, okvetlenül szükséges, és pedig annyiszor ismétlendı, ahányszor az illetı talajon here terem. A meszezés keresztülvitelénél a legczélszerőbb eljárás az, hogy a meszezendı területen az égetett meszet apróbb kupaczokban lerakjuk és annyi vizet öntünk rá, amennyi a megoltásához szükséges, ezután a kupaczokat rögtön földdel befödjük. Ezen kupaczokban marad a mész mindaddig, míg megoltatik, vagyis míg mészhydrat képzıdik belıle. Az oltás alatt a mész tériméjében megnövekszik, ennélfogva a befödésre szolgáló földrétegen repedések fognak keletkezni, amelyeket folytonosan újból szorgalmasan be kell földdel födnünk, nehogy az égetett mésznek egy része még az oltás alatt szénsavas mészszé változzék vissza. A mész oltását oly módon is eszközölhetjük, hogy az égetett meszet kosarakba rakjuk, melyeket aztán vízbe mártunk. A mész rövid idı alatt magába szívja a megoltásához szükséges vízmennyiséget, ezután kupaczba rakjuk, beföldeljük s úgy kezeljük, mint az fentebb le volt írva. Meg kell jegyeznem, hogy az égetett meszet oltás elıtt porrá örölni fölösleges dolog, mert az oltás alatt úgyis oly finom apró részecskékre oszlik el, hogy azt úgy igen jól lehet már elhinteni. Ha az oltás be van fejezve, vagyis ha a mész már porfinomságu apró részecskékre szétesett, úgy azt rögtön el kell hinteni és a talajba bekebelezni. Fölösleges is talán hangsulyoznom, hogy az elhintés lehetı egyenletesen történjék. A mésznek a talajba való bekebelezése szántás által történjék. A közönségesen alkalmazni szokott beboronálás rosz eljárás, mert a mész nem keveredik jól össze a talajjal és nem is lesz teljesen földdel betakarva, aminek a következménye az, hogy az esetleg a felszinen maradó része a mésznek igen hamar átváltozik kevésbé hatékony szénsavas mészszé. Úgy az elhintésnek, mint az alátakarásnak száraz idıjárás mellett kell történnie, mert nedves idıjárás mellett könnyen keletkeznek nehezen oldható vegyületek, s így az elhintett mésznek egy része hasznavehetetlen marad. A mész kihordása, oltása, elhintése és alátakarása gyorsan egymásután eszközöltessék. A trágyázásra használandó mész mennyiségét elsı sorban a talaj minısége határozza meg: minél kötöttebb a talaj, annál nagyobb mennyiségü meszet kell arra elhintetnünk és megfordítva: minél lazább, annál kevesebbet. A különbözı országokban különbözı mennyiségü meszet alkalmaznak; így Angolországban az agyagtalajokra 50–75 q-át hektáronkint. Általában a gyengébb mérvü meszezésnél többször kell azt ismételnünk, míg a nagyobb mennyiségben alkalmazott mésztrágya hatása több idıre terjed ki. A meszezést czélszerübb rövidebb idıközökben kisebb mértékben alkalmazni, mert a nagyobb mennyiségü mész alkalmazása könnyen ammoniak-veszteséget okozhat. Ezen okból 10–20 q mész hektáronkint annyiszor alkalmazandó, ahányszor az illetı talajt lóherével bevetjük. Különös körülmények között, ha péld. az illetı talaj igen savanyu természetü vagy igen sok vasoxydul-vegyületet tartalmaz, a fenti mennyiség kétszerese is alkalmazható. A szénsavas mész alkalmazásánál a fent leirt egyes munkálatokkal nem szükséges olyan nagyon sietnünk, mert attól, hogy szénsavas mész képzıdik, félnünk nem kell, miután úgyis azt hintünk el. A szénsavas mészbıl sokkal nagyobb mennyiséget kell a talajra hoznunk, mint az égetett mészbıl, mert ahhoz igen sok idegen alkotórész van keveredve. Így nem említve egyebeket, csak szénsav van 100 rész szénsavas mészben 44 rész. Az alkalmazandó mennyiség 20–40 q hektáronkint. A szénsavas meszet finom porrá ırölt állapotban kell a talajra lehetıleg szélcsendes idıben elszórni. Az alátakarást ennél is legezélszerőbb ekével eszközöltetni.
Hogy mily nagy lehet a meszezés hatása, azt Heiden Pommritzban igen szépen bebizonyitotta. İ 1868 óta 1879-ig egy nyers, szivós agyagtalajt, mely csaknem terméketlennek volt mondható, hat ízben trágyázott meg égetett mészszel, és az eredmény az volt, hogy különösen a leguminosák nagyobb terméseket szolgáltattak e talajon, mint az illetı vidék legjobb heretermı talajai. Szilassy Zoltán.
